MUNKAVÉDELEM 1.1 2.6
Egészségre veszélyes szivárgó és kiömlő anyagok kárelhárítása Tárgyszavak: munkavédelem; kárelhárítás; veszélyes anyag; szivárgás; tervezés; oktatás.
Bármikor megtörténhet Hétfő reggel 6 óra: a vállalat dolgozói most veszik fel a munkát, a beinduló gépek zaja megtölti a levegőt. A szállítási napló szerint péntek délután egy szállítmány ömlesztett kénsav érkezett a telepre, ami azt jelenti, hogy a föld alatti tartály tele van, és készen áll a termelés megkezdésére. Amikor beindítják a szivattyút, amely a savat a feldolgozó tartályba nyomja, a csövekben áramló sav kezdeti nyomása olyan erős, hogy egy meglazult illesztésnél a sav kifröccsen. Szerencsére senki nem tartózkodik a közvetlen közelben, a bekövetkező nyomáscsökkenés pedig beindítja az evakuálási riasztót, amely arra figyelmezteti a dolgozókat, hogy hagyják el az épületet. Miután minden dolgozó lejelentkezett a gyülekezési pontnál, a szivárgáselhárító csapat bevonul az épületbe, hogy felmérje a károkat, és megtervezze a szükséges intézkedéseket. A mérőműszer szerint mintegy 900 liter sav folyt el. A kárelhárítási terv, az oktatás és a gyakorlatozás elengedhetetlen ahhoz, hogy a munkavállalókat és a környezetet megóvjuk az ártalmaktól. A dolgozókat meg kell tanítani arra, mi a teendőjük abban az esetben, ha a munkahelyen használt vegyi anyag kiömlik.
A kárelhárítási terv A dolgozók biztonsága és a környezeti károk csökkentése érdekében elengedhetetlen, hogy minden érintett pontosan tisztában legyen a feladatával veszélyes anyagok szivárgása vagy kiömlése esetén. Megfelelő kárelhárítási tervre van szükség ahhoz, hogy vészhelyzet esetén mindenki tisztában legyen azzal, hogy mit és mikor kell tennie. Az emberek biztonsága érdekében még akkor is szükség van ilyen tervre, ha a
munkavállalóknak csak annyi a dolguk, hogy a kijelölt útvonalon elhagyják az épületet. A terv elkészítése után az oktatás és a begyakorlás az egyetlen módja annak, hogy a terv működését biztosítsuk, és minden dolgozóval megértessük, mi a teendője tényleges veszély esetén. A környezetvédelmi hatóságok előírják, hogy a létesítmények dolgozzák ki írásban, és rendszeresen vizsgálják felül azokat a terveket, amelyek veszélyes anyagok kiömlése vagy más vészhelyzetek esetén lépnek életbe. A munkaadók eldönthetik, hogy a dolgozók evakuálását követőn a kárelhárításhoz külső szakemberek segítségét veszik-e igénybe. Ha saját embereik képzése helyett emellett döntenek, akkor a tervnek pontosan meg kell jelölnie, hogy melyek ezek a külső erőforrások, és mik a feladataik. Egyes anyagok a hagyományos értelemben nem veszélyesek – azaz nem mérgezők, gyúlékonyak, korrozívak vagy reaktívak – de nagyobb mennyiségben mégis károsak lehetnek a környezetre, illetve az emberek egészségére, ezért az ilyen anyagokra is ki kell dolgozni kármentesítési tervet. Például egy tartály pasztőrözött tojásfehérje nem tűnik túl veszélyesnek, de a kiömlő tojásfehérje rendkívül csúszóssá teszi a padlót. Ha pedig a tojásfehérje a vízelvezető aknába kerül, akkor a víz minőségét is ronthatja.
A dolgozók képzése Noha az anyagok kiömlése elég gyakori, nincs két egyforma eset. A rakodótérben kiömlő olajat másképp fogják kezelni, mint a feldolgozás területén keletkező olajfoltot. Ennek ellenére vannak olyan lépések, amelyeket minden esetben meg kell tenni. A veszélyforrás azonosítása Meg kell tanítani a dolgozókat arra, hogy ne rohanjanak bele gondolkodás nélkül egy ismeretlen helyzetbe még akkor sem, ha pl. egy munkatársukat látják a földön feküdni. Amikor az emberek a legjobb szándékkal megpróbálnak valakit megmenteni, gyakran saját maguk is áldozattá válnak, és ezzel tovább nehezítik a mentési munkát. Az első lépés a kiömlött anyag azonosítása. Egyes esetekben ez nem okoz nehézséget. Ha egy dolgozó azt látja, hogy a kirakodó rámpán a villástargonca kezelője kilyukaszt egy hordót, amelyen jól látható a felirat: „kenőolaj”, akkor joggal feltételezi, hogy a kiömlő anyag kenőolaj. Ha azon-
ban a kilyukasztott hordó a berakodó rámpán lévő hulladék anyag, a targonca vezetője elvesztette az eszméletét, és a hordón biztonságos távolságból csak az UN 1230 felirat vehető ki, akkor beletelhet néhány percbe, amíg a dolgozó kapcsolatba lép valakivel, aki meg tudja állapítani, hogy a folyadék metil-alkohol. Noha a kiömlött anyag ismerete elengedhetetlen a biztonsághoz és a megfelelő válaszlépésekhez, az alkalmazottakat oktatni kell arra, hogy ne veszélyeztessék saját testi épségüket azért, hogy az anyagot azonosítsák. Egy anyag azonosítására sohasem javasolható módszer az ízlelés vagy a belélegzés. Az alkalmazottak esetleg csak azt tudják felismerni, hogy valami kiömlött. A képzés során nyugtassuk meg őket, hogy ez elegendő, és a pontos meghatározás kedvéért nem szabad az egészségüket vagy az életüket veszélyeztetniük. Az illetékesek értesítése Meg kell tanítani az alkalmazottaknak, hogy kit értesítsenek, ha kiömlő anyagot észlelnek. Még ha nem is tudják meghatározni az anyagot, tudniuk kell, hogy az azonosítás és a kárelhárítás érdekében kihez forduljanak. Ez az értesítés történhet úgy is, hogy egy kar meghúzásával működésbe hozzák az evakuálási riasztót. Ha ezt az értesítési formát választjuk, akkor a képzés során egyértelművé kell tenni, hogy milyen esetekben kell a riasztót működésbe hozni. Az adott munkahelyen használt vegyszerek jellegétől függ, hogy mikor és milyen mértékű evakuálásra van szükség, az alábbiakban csak néhány példát említünk: • minden esetben, ha kiömlést észlelnek; • minden esetben, ha a kiömlött anyagot nem tudják azonosítani; • ha a kiömlött anyag mennyisége elér egy meghatározott mértéket; • ha szükség van a kárelhárító brigádra; • minden esetben, ha „furcsa szagot éreznek”. A fenti olajfoltos példa esetén jó esély van arra, hogy a villástargonca vezetője már elkezdett intézkedni, és csak némi segítségre van szüksége, hogy gyorsabban megoldja a helyzetet. Nem valószínű, hogy az egész létesítményt ki kellene üríteni. A metil-alkohol kiömlése azonban számos problémát vet föl: szükség lehet elsősegélynyújtókra a vezető ápolásához, esetleg evakuálni kell a dolgozókat stb. A megfelelő emberek értesítésével ezeket az erőfeszítéseket összehangoltan lehet elvégezni.
A belső illetékesek értesítése mellett szükség lehet a külső hatóságok értesítésére is, amennyiben jelentésköteles mennyiség ömlött ki, illetve ha a veszélyes anyag az esővíz-elvezetőbe kerülhet, vagy más módon károsíthatja a környezetet. A kárelhárítók védelme Leegyszerűsíti a megfelelő védőfelszerelés kiválasztását, és gyorsabban kezdhető meg a kárelhárítás, ha a kiömlött anyagot sikerül azonosítani. Ha az anyagot nem lehet azonosítani, akkor a dolgozókat arra kell oktatni, hogy a legrosszabb eshetőséget feltételezzék, és a rendelkezésre álló legmagasabb szintű védőfelszerelést viseljék. Noha ezeknek az erőfeszítéseknek az összehangolása némi időbe telhet, a kárelhárítók biztonságának garantálásához ez a lépés nélkülözhetetlen. Még akkor sem rohanhatnak megfelelő védőfelszerelés nélkül segítséget nyújtani, ha valaki megsérült, mert maguk is áldozattá válhatnak! A kárelhárítási terv részeként az adott munkahelyen használt valamennyi vegyszerre egyenként meg kell határozni, hogy milyen védőfelszerelés alkalmas a kezelésükre. Előzetes tervezéssel tényleges veszélyhelyzetben jelentős időt lehet megtakarítani. A szükséges felszereléseket olyan helyen kell tárolni, ahol a kárelhárítók könnyen hozzáférhetnek azokhoz. Abban az esetben, ha a riasztó megszólalásakor mindenkinek el kell hagynia az épületet, akkor tárolóhelynek egy, az épületen kívüli öltözőt vagy lakókocsit kell kijelölni, hogy a kárelhárítók biztonságosan hozzáférhessenek a felszerelésükhöz. A védőruhákon, bakancsokon, kesztyűkön és maszkokon kívül észlelő berendezésekre és monitorokra is szükség lehet, hogy a kárelhárítók pontosan azonosíthassák a kiömlött anyagot. Amennyiben ezeknek az eszközöknek meghatározott élettartamuk van, vagy akkumulátorral/elemmel működnek, akkor szükség van rendszeres ellenőrzésükre és esetleg cseréjükre - csakúgy, mint a hosszabb ideig nem használt védőfelszerelések átvizsgálására. Az emberi élet védelme Minden képzett kárelhárító egyetért abban, hogy az emberi élet védelme a legfontosabb. Ha a veszélyeztetett területen bárki megsérül és segítségre szorul, akkor a kárelhárítók számára az első számú cél az emberek mentése lesz. Ez gyakran nehéz feladatot ró rájuk. Lehet, hogy a kárelhárítók nehéz védőfelszerelést viselnek, és eszközökre van szük-
ségük a sérültek szállításához. Mivel ezek a szállítóeszközök szokatlanok, és a kárelhárítóknak nem kell rendszeresen ilyen feladatokat végezniük, nagyon fontos, hogy a kiképzésükbe ezek a mentési gyakorlatok is beletartozzanak. Rendszeresen gyakorlatokat kell tartani, hogy könnyen és gyorsan el tudják végezni a mentési feladatokat. A kiömlött anyag elkerítése A tényleges tisztítást végző kárelhárító csapatnak az az első feladata, hogy a kiömlött anyagot elkerítse. Minél kisebb a kiömlött anyag felülete, annál kisebb területet kell feltakarítani és megtisztítani a szennyező anyagoktól. Az elkerítés azt jelenti, hogy meg kell akadályozni az anyag továbbterjedését. Ennek legegyszerűbb módja, ha egy gáttal körbeveszik a foltot. Oda kell figyelni a vízelvezető aknákra, ezeket esetleg le kell fedni, hogy a szennyezőanyag ne juthasson a csatornába. Ha a kiömlött anyag egy része már be is jutott a lefolyókba, akkor is érdemes lefedni ezeket, vagy más irányba terelni az anyagot, hogy a kár mértéke kisebb legyen. A szivárgás megállítása Amennyiben az anyag szivárgása még nem szűnt meg, akkor a kárelhárítóknak a következő lépésben a szivárgást kell megállítaniuk. Ez jelentheti azt, hogy egy hordót úgy kell megfordítani, hogy a lyuk a tetejére kerüljön, vagy azt, hogy meg kell találni és el kell zárni egy vészszelepet. Ez a lépés történhet az anyag elkerítésével párhuzamosan is. Fel kell mérni, hogy a létesítményben milyen rendkívüli események fordulhatnak elő a leggyakrabban, és a kárelhárító készletek között ennek megfelelően kell raktározni csavarkulcsokat, tömítéseket, dugaszokat és egyéb szükséges eszközöket. Mivel a védőfelszerelések gyakran nehezítik a mozgást, még a szokásosnál is fontosabb, hogy kéznél legyenek a megfelelő szerszámok. Fontolóra kell venni szivattyúk és tartalék tartályok beszerzését is, hogy a sérült tartály tartalmát át lehessen szivattyúzni. Ha a szivárgást nem lehet megállítani, akkor ezekbe a tartályokba fel is lehet fogni a kiömlő anyagot, hogy ne vesszen kárba. Ha ezek az eszközök eltérnek az általában használtaktól, akkor meg kell tanítania dolgozókat a használatukra. A többi készlethez hasonlóan ezeknek az eszközöknek az állapotát is rendszeresen ellenőrizni kell.
A kiömlött anyag feltakarítása Miután a sérülteket elszállították, a kiömlött anyag terjedelmét meghatározták, és a szivárgás forrását megszüntették, a kárelhárítók a folt szélétől a közepe felé haladva megkezdhetik a kiömlött anyag feltakarítását. Ezzel a módszerrel a munkások tisztábbak maradhatnak, és biztosak lehetnek abban, hogy az egész területet megtisztítják. A kisebb foltokat felitathatják nedvszívó párnák, szőnyegek stb. segítségével, a nagyobb foltoknál pedig használhatnak elszívó berendezést. Egyes esetekben a kisebb foltoknál alkalmazhatják a semlegesítést is. El kell dönteni, hogy az adott munkahelyen mely módszerek a leghatékonyabbak, és a kárelhárítási tervben ismertetni kell ezeket. Ha villástargoncákra, bulldózerekre és szivattyúkra is szükség van, akkor ezeket is fel kell tüntetni a tervben, és fel kell készíteni a kárelhárítókat a használatukra. Azt is meg kell tanulniuk, hogy a felhasznált anyagokat zsákokba vagy tartályokba gyűjtsék, hogy megkönnyítsék az ártalmatlanítást, illetve az újrafelhasználást. Ha erre a célra tartályokat használnak, akkor ne felejtsék el kipróbálni ezek védőfelszerelésben történő mozgatását, meggyőződve arról, hogy a védőfelszerelés lehetővé teszi a feladat elvégzését. A kárelhárítók rendszeresen tartsanak gyakorlatokat, hogy kellőképpen jártasak legyenek a kiömlött anyagok feltakarításának különféle módszereiben. Érdemes megfontolni külső kárelhárító csapatok meghívását ezekre a gyakorlatokra, hogy ők is megismerkedhessenek a létesítmény elrendezésével és veszélyforrásaival, hogy szükség esetén őket is be lehessen vonni a kárelhárításba. Minél jobban ismerik a létesítményünket, annál nagyobb segítséget tudnak nyújtani a károk csökkentésében. A tapasztalataik is sokat segíthetnek a saját kárelhárítóknak. Mentesítés A kiömlött anyag elkerítése és feltakarítása után meg kell kezdeni a terület mentesítését a szennyeződéstől. Ehhez takarítószerekre és -eszközökre lesz szükség, meg kell tisztítani a területet és a kárelhárítókat is. A kárelhárítókat meg kell tanítani arra, hogy még mielőtt megkezdenék a kárelhárítást, különítsenek el területeket a mentesítéshez. Ez különösen akkor fontos, ha sérültek is vannak, mert ezeket a személyeket az orvosi ellátás előtt meg kell tisztítani a szennyeződésektől. Ugyanakkor a munkavédelmi vezetőknek külön figyelmet kell fordítaniuk a mentesítéssel foglalkozókra, főleg akkor, ha védőfelszerelést viselnek, mivel ez a tevé-
kenység nagyon munkaigényes, így ezek az emberek gyorsabban kimerülnek. Adminisztráció A kárelhárítást követően el kell végezni minden szükséges papírmunkát. A kiömlött anyag jellegétől és mennyiségétől függően ez magába foglalhatja az állami és helyi hatóságoknak készítendő jelentéseket is. Tisztában kell lenni a létesítményre és a tárolt vegyszerekre vonatkozó előírásokkal. Lehet, hogy az épületen belül kiömlő 100 liter anyagról nem kell jelentést készíteni, míg ha ugyanebből az anyagból az épületen kívül ömlik ki 50 liter, akkor igen. Végig kell gondolni, hogy mi történt a kárelhárítás során • mi ment jól, mi ment rosszul? • beváltak az írott tervek? • ha nem, akkor szükség van esetleg a módosításukra? A tervek módosításával a tapasztalatok alapján a jövőben hatékonyabb lehet a kármentesítés. A készletek feltöltése Meg kell vizsgálni, hogy milyen készleteket használtak fel a kármentesítés során. A lehető leghamarabb pótolni kell az elhasznált védőfelszereléseket, abszorbens és egyéb anyagokat, mert lehet hogy már a jövő héten újra szükség lesz rájuk! A kárelhárítási tervek kidolgozására, a dolgozók felkészítésére, a rendszeres gyakorlatozásra szánt idő megtérül, amikor tényleges vészhelyzetben gyorsan kell cselekedni. A dolgozókat és a kárelhárítókat ez megvédheti a kiömlött anyag ártalmaitól, és minimálisra csökkenhetnek a környezeti károk. Összeállította: Csépán Lilla Hamel, K. D.: Training employees to respond to. = Occupational Hazards, 65. k. 11. sz. 2003. p. 55–59. Ventikos, N. P.; Psaraftis, H. N.: Spill accident modelling. = Journal of Hazardous Materials, 107. k. 1–2. sz. 2004. febr. p. 59–66.
