É L E L M I SZ E R SZ A B Á LY O Z Á S I INFORMÁCIÓK 2. Az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény, a módosítására kiadott 2001. évi LIV. törvény, a végrehajtásáról szóló 1/1996. (I. 9.) FM-NM-IKM együttes rendelet és a módosítására kiadott 35/1996. (XI. 30.) FM-NM-IKIM, 45/1999. (IV. 30.) FVM-EüM-GM 16/2000. (IV. 6.) FVM-EüM-GM, 77/2000. (X. 6.) FVM-EüM-GM valamint a 43/2002. (V. 14.) FVM-EüM-GM együttes rendeletek szövege és K O M M E N T Á R J A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Élelmiszeripari Főosztály 2002. június
Írta: Dr. Rácz Endre osztály vezető Földművelésügy i és Vidékfejlesztési Minisztérium Élelmiszeripari Főosztály
Szerkesztette: Bikfalvi Istvánné dr. és Ősz Csabáné Földművelésügy i és Vidékfejlesztési Minisztérium Élelmiszeripari Főosztály
a A kiadványban foglaltak nem tekinthet ő k hivatalos jogértelmezésnek. A jogsza bályok hivatalos értelmezésére a jogalkotó és jogviták esetén a bíróságok illetékesek. Az Élelmiszer Törvény és végrehajtási rendelete, valamint az ezt módosító rendeletek hivatalos szövege a Magyar Közlönyben jelent meg.
Bevezetés
Több éves előkészítő munka után 1996. január 1-én hatályba lépett az új Élelmiszer Törvény (ÉT) és együttes végrehajtási rendelete (Vhr.), amelyet az alkalmazás tapasztalatai alapján, valamint egyes EU dokumentumok változásait követve most már ötödször módosították. További rendeletek sora jelent meg, amelyek a törvény felhatalmazása alapján léptek életbe. Folyamatosan jelennek meg az Élelmiszerkönyv előírásai és irányelvei is. Lényegében befejeződött a magyar élelmiszer jogi szabályozás megújulása. Miért volt erre szükség? Mi a lényege? Mit jelent mindez a fogyasztóknak és az előállítóknak? Szükségességét röviden és leegyszerűsítve az Európai Unióhoz való igazodással szokták indokolni. Igaz ez is, de a valódi igazság az, hogy mi is olyan, vagy legalább ahhoz fogható életminőséget szeretnénk, ami Európa fejlettebb, tőlünk nyugatra lévő országai polgárainak van. Ennek egyetlen, belátható időn belüli esélye az Európa 15 fejlett országát gazdasági egységbe fogó Európai Unióhoz való csatlakozás. Ennek pedig első lépcsője jogi rendszerünk — így az élelmiszer jog — harmonizálása. A magyar élelmiszerjog megújításának tehát az a lényege, hogy fokozatosan — a magyar fogyasztók igényeit, a magyar élelmiszeripar lehetőségeit és az EU elvárásait egyaránt figyelembe véve — átvegyük az Európai Unió előírásait. Az előzetes elemzések, valamint a valós harmonizációs folyamat egyaránt azt mutatták, hogy az élelmiszer biztonsággal és minőséggel kapcsolatos szabályokat Magyarország, a magyar élelmiszeripar különösebb megrázkódtatás nélkül át tudta venni. Vagyis, a magyar élelmiszeripar az EU csatlakozás idejére már az ott érvényes szabályok szerint fog termelni. A változás a fogyasztóknak biztonságosabb és jobb minőségű élelmiszert jelent, ami nem lényegtelen eleme annak a bizonyos és annyira várt jobb élet-minőségnek. Az előállítónak első megközelítésben persze gondot és költséget jelent. Gondot, mert az előírások száma, mennyisége, bonyolultsága növekszik. Költséget, mert ezek egy részének kisebb-nagyobb anyagi kihatása van. Mélyebbre és messzebb nézve esélyt jelent. Esélyt arra, hogy megtartsa vagy javítsa a piaci pozíciót az EU országok piacain. Esélyt arra, hogy megtartsa vagy javítsa piaci pozíciót a hazai 2
piacon, ahol már ma is, de az EU tagság után különösen, Európa legfejlettebb cégeinek élelmiszereivel kell versenyeznie. Ez az esély indokolja és megéri azokat a gondokat és költségeket, amit az Élelmiszer Törvény és a hozzá kapcsolódó szabályozás teljesítése igényel. A megújuló szabályozás alapját képező Élelmiszer Törvény és végrehajtási rendelete használatához és a hozzá kapcsolódó rendszer megismeréséhez, illetve megértéséhez szeretnénk az itt következő kommentárokkal segítséget adni. A törvénynek a 2001. évi LIV. törvénnyel-, a végrehajtási rendeletnek a 43/2002. (V. 14.) FVMEüM-GM rendelettel módosított részét, valamint az ehhez kapcsolódó kommentárokat szürke alapon kiemelve közöljük. Budapest, 2002. június
Folláth Györgyné főosztályvezető
1995. évi XC. törvény az élelmiszerekről,* a módosításáról szóló 2001. évi LIV. törvény, valamint a végrehajtásáról szóló
Kommentár
1/1996.(I. 9.)FM-NM-IKM együttes rendelet és a módosítására kiadott 35/1996.(XI. 30) FM-NM-IKIM , 45/1999. (IV. 30.) FVM-EüM-GM, 16/2000. (IV. 6.) FVM-EüM-GM, 77/2000. (X. 6.) FVM-EüM-GM, valamint a 43/2002. (V. 14.) FVM-EüM-GM, együttes rendelet E törvény célja, hogy meghatározza a közfogyasztásra szánt nyers, félkész vagy feldolgozott élelmiszerek előállításának, forgalomba hozatalának feltételeit oly módon, hogy biztosítsa a fogyasztók egészségének, érdekeinek, valamint a piaci verseny tisztaságának védelmét, és segítse e termékek országok közötti szabad áramlását.
A törvény bevezető célmeghatározása az Európai Gazdasági Közösségek (amelyet ma - a Közösség távlati céljait kifejezően - Európai Uniónak neveznek) többször deklarált - és az 1962-ben megjelent első direktíva óta következetesen alkalmazott - élelmiszer szabályozási filozófiájának átvétele. A mai magyar helyzet ismeretében joggal vethető fel a kérdés: miért van szükség ilyen deklaratív, megfogható, konkrét rendelkezést nem tartalmazó "kinyilatkoztatásra?" Komoly gyakorlati szerepe lehet, sőt kell lennie ennek és a törvény további részeiben megjelenő általános alapelveknek. Ennek megértéséhez abból kell kiindulni, hogy az élelmiszer-előállítás annyira bonyolult, sokrétű tevékenység, hogy a törvény a hozzákapcsolódó rendeletekkel, műszaki szabályzatokkal (Magyar Élelmiszerkönyv, Hivatalos Élelmiszervizsgálati Módszergyűjtemény) együtt sem képes a teljes, részletes szabá-lyozásra. Mindig maradnak kis részterületek (néhány százalékban vagy tizedszázalékban), amikor a törvény
*A törvényt az Országgyűlés az 1995. október 24-i ülésnapján fogadta el. 3
alkalmazójának kell dönteni, vonatkozik-e rá egy rendelkezés, hogyan kell a rendelkezést az ő saját esetében teljesíteni? A törvényalkalmazó első lépésben az előállító. A következő az állami ellenőrzés, amelynek a törvény betartatása a feladata. De ilyen törvényalkalmazói döntés elé kerülhet a bíróság is, ha egy előállító és a fogyasztó, vagy a hatósági ellenőrzés és az előállító közötti (mert egy jogállamban ezen utóbbi is természetes) jogvitában kell döntenie. Ilyen döntésnél kap fontos gyakorlati szerepet a törvény célmeghatározása és a törvény további alapelvei. A lehetséges döntések, megoldások közül nyilván azt kell választani az előállítónak, az állami ellenőrzésnek, a bíróságnak, amelyik a törvény általános céljával egybeesik. Ezért kell az előállítónak a konkrét előírások mellett a törvény cél-meghatározására (vagy további általános előírásaira) is figyelmet fordítania. Nyilván jobb, ha a bizonytalan esetekben az előállító is a törvény céljainak megfelelő megoldást választ, mint ha erre később a hatósági ellenőrzés vagy bírósági döntés kényszeríti.
4
Általános rendelkezések 1. § (1) A törvény hatálya a Magyar Köztársaság területén közfogyasztásra szánt, illetőleg forgalomba hozott élelmiszerek, élelmiszer- és dohányadalékanyagok (a továbbiakban együtt: adalékanyag) és dohánytermékek (a továbbiakban együtt: élelmiszerek) a) előállítására és forgalmazására; b) előállításával és forgalmazásával foglalkozó természetes és jogi személyekre, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságokra terjed ki. (2) A törvény hatálya nem terjed ki az élelmiszereknek magánháztartásban, saját fogyasztásra történő előállítására.
(3) E törvény rendelkezéseit a bor, a sör, a szesz, a szeszes ital, a fűszerpaprika, a kávé, a dohánytermékek valamint a palackozott ivóvíz és ásványvíz előállítása és forgalmazása vonatkozásában a külön jogszabályokban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
Az első mondatból egyértelműen következik, hogy a törvény hatálya valamennyi, Magyarországon előállított (az exportra előállított is) valamint forgalomba hozott (az importból származó is) élelmiszerre kiterjed. A Magyarországon működő (magyar, vagy külföldi tulajdonú) kizárólag exportra termelő előállítóra is (természetesen a törvény 16. §-a (2) bekezdésének figyelembevételével) vonatkoznak előírásai. Többször felvetődik a Magyarországon, vámszabad területen való előállítás kérdése. Ez Magyarországon kívüli termelést jelent, így erre a törvény nem vonatkozik, a vámszabad területeken lévő üzem termékének esetleges hazai forgalmazása importnak tekintendő. Teoretikusnak tűnhet, sőt talán az is, ha felteszem a kérdést: hol van a saját háztartás, a magánfogyasztás határa? Az ebédet főző háziasszonynál? A családtagoknál? A szűk baráti körnél? Vagy esetleg egy több száz fős lakodalmi vendégségnél (akik a menyasszonytáncnál még fizetnek is az ételért)? E kérdéssel az élelmiszer-előállítás jogi problémáinak bonyolultságát szerettem volna érzékeltetni. Annak a kérdésnek az eldöntésében, hogy mi minősül magánháztartásnak és saját fogyasztásnak, nem a vendégségben résztvevők száma, hanem az előállító szándéka a meghatározó. A törvény szabályozza az élelmiszer-előállítás fogalmát. E szerint az előállítás célja a közfogyasztásra, illetve a továbbfeldolgozásra való előállítás, amely feltételez egy üzletszerű tevékenységet. E bekezdés a törvény és más, bizonyos élelmiszereket külön szabá-lyozó jogszabályok viszonyát rendezi. A bor, a palackozott víz és ásványvíz hagyománya és specialitásai miatt, a sör, a szesz, és a szeszesital, a dohánytermék és a kávé a jövedéki adózás miatt külön törvényekben, rendeletekben is szabályozott. Ez a rendelkezés azt jelenti, hogy az Élelmiszer Törvény a fenti termékekre is vonatkozik, de ha a rájuk vonatkozó speciális törvények eltérően rendelkeznek, akkor ezek a speciális rendelkezések az irányadóak.
Értelmező rendelkezések A definíció második mondata megszünteti a fogyasztók megtévesztésére eddig annyira alkalmas "senki földjét" az élelmiszer és gyógyhatású anyag között. E definíció ugyanis az élelmiszerek fogalmából kizárja a gyógyhatású anyagot, gyógytápszert. Az ÉT 19. § (3) b) bekezdés ugyanakkor az e törvény hatálya alá tartozó élelmiszeren minden gyógyhatásra való utalást megtilt. Az eddigi senki földjén működőknek tehát dönteniük kell: gyógyhatású anyagként akarják-e termékeiket szerepeltetni (ezzel az ártalmatlanság mellett a gyógyhatást is bizonyítaniuk kell majd), vagy élelmiszerként, de akkor semmi gyógyhatásra való utalást nem tartalmazhat a felirat és a reklám. A nem csomagolt ivóvíz értelemszerűen a vezetékes- és kútvizet-, a nem csomagolt ásványvíz az ivókutakból folyó ásványvizet jelenti. 2) élelmiszer adalékanyag: minden olyan természetes vagy mesterséges anyag - tekintet nélkül arra, hogy van-e tápértéke vagy sem -, amelyet élelmiszerként önmagában általában nem
2. § A törvény alkalmazásában: 1) élelmiszer: minden olyan növényi, állati - beleértve a mikroorganizmusokat is - vagy ásványi eredetű anyag, amely változatlan, előkészített, vagy feldolgozott állapotban emberi fogyasztásra alkalmas. Nem minősül élelmiszernek a gyógyszer, gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású anyag és készítmény, a gyógytápszer, az anyatejet pótló tápszer, a gyógyvíz, továbbá a nem csomagolt ivóvíz és ásványvíz;
5
fogyasztanak, alapanyagként nem használnak, hanem az élelmiszerhez az előkészítés, a kezelés, a feldolgozás, a csomagolás, a szállítás, vagy a tárolás folyamán adnak hozzá abból a célból, hogy a termék érzékszervi, kémiai, fizikai és mikrobiológiai tulajdonságait kedvezően befolyásolja. Hozzáadása azt eredményezi, vagy eredményezheti, hogy önmaga vagy származéka az élelmiszer összetevőjévé válik; 3) dohánytermék: a nyers dohányból, vagy nyers dohány felhasználásával készített, dohányzásra, rágásra vagy tüsszentésre szolgáló termék. Dohányterméknek kell tekinteni a cigarettapapírt, a dohányfóliát és más, a dohánytermékkel szorosan összekapcsolt anyagot, kivéve a füstszűrőt és a szopókát;
6
4) dohány adalékanyag: minden a dohánytól eltérő anyag, amelyet a dohánytermékekhez az előkészítés, a kezelés, a feldolgozás és a csomagolás folyamán adnak hozzá abból a célból, hogy a termék érzékszervi, kémiai, fizikai és mikrobiológiai tulajdonságait kedvezően befolyásolja. 5) technológiai segédanyag: a berendezések és eszközök anyagának kivételével minden olyan élelmiszerként önmagában nem fogyasztott anyag, amelyet valamely nyersanyag, élelmiszer vagy annak alkotó része gyártása vagy feldolgozása folyamán az adott technológiai cél elérésére alkalmaznak, és elkerülhetetlenül maradékok jelenlétét, vagy származékok keletkezését eredményezi a késztermékben; 6) élelmiszer-előállítás: a közfogyasz- A törvényalkotó a lehetséges több szinonim kifejezés tásra, vagy ilyen célú továbbfeldolgozásra (gyártás, feldolgozás, előállítás) közül az élelmiszertörténő élelmiszer tisztítási, osztályozási, előállítást, illetve élelmiszer-előállítót választotta és előkészítési, feldolgozási, csomagolási, használja következetesen. Az előző törvény gyártó elhagyásával, a „mezőgazdasági tárolási műveletek összessége, vagy ezek szóhasználatának kistermelő” fogalom megszüntetésével is demonstrálja azt, részműve-letei; hogy egy nagy gyárra és egy kisvállalkozásra azonos feltételek érvényesek. Rendkívül fontos a gyakorlat szempontjából, hogy nemcsak az előállítási folyamat egésze, hanem egyes önállóan végzett részműveletei is előállításnak minősülnek. Tehát, egy csak (pl. más előállító részére történő) előtisztítást, csomagolást, tárolást végző vállalkozás is élelmiszer-előállítás, így a törvény hatálya teljes mértékben kiterjed rá. 7) élelmiszer-előállító: aki élelmiszer-előállítási tevékenységet folytat; 8) élelmiszer-előállító hely: az a létesítmény, amelyben élelmiszer-előállító tevékenységet folytatnak; 9) élelmiszer-csomagolás: az a A definíció lényeges kifejezése a "fogyasztó távollétében" tevékeny-ség, amelynek során az kitétel, ami pl. a pultnál vásárolt felvágott becsomagolását élelmiszert a fogyasztó távollétében nem, de az ABC pultra történő kihelyezésére a boltban (vagy meghatározott mennyiségben úgy hozzá kapcsolódó helyiségekben) elvégzett előrecsomagolást helyezik csomagolóanyagba, hogy annak magában foglalja. felnyitása, vagy megsértése nélkül a tartalom nem változtatható meg; 10) élelmiszer-csomagoló anyag: az élelmiszerrel érintkező, rendszerint fogyasztásra alkalmatlan anyag, amely védi az élelmiszert a szennyeződéstől, a tápérték- és minőségcsökkentő hatásoktól; 11) élelmiszerforgalmazás: az Figyelni kell arra, hogy a tárolás az előállítási és a élelmiszer-nek a viszonteladókhoz vagy az forgalmazási műveletek felsorolásánál egyaránt szerepel. élelmiszer-fogyasztókhoz való eljuttatását Ha valaki önálló tárolási tevékenységet folytat, nyilván szolgáló szállítási, tárolási, egyedileg (a megelőző és a következő műveletek sorát előcsomagolási, kiszolgá-lási, értékesítési figyelembe véve) kell eldönteni, hogy az adott tárolás műveletek összessége, vagy ezek előállításnak vagy forgalmazásnak számít-e. részműveletei, függetlenül attól, hogy a A csomagolásnál nincs ilyen kettősség, hiszen itt a vendéglátás, közétkeztetés vagy forgalmazásnál nem csomagolást, hanem előcsomagolást kereskedelmi tevékenység keretében említ a törvény. Erre nincs külön definíció, de a Vhr 32. §. (2) utal rá, hogy ez a forgalmazás helyén történik. Az történik-e; értékesítést megkönnyítő, a fogyasztói igényekhez igazodva több ("iparilag") csomagolt terméket összefogó, egyet szétbontó, vagy a csomagolatlant becsomagoló, az önkiszolgálást segítő tevékenység ez. 12) élelmiszer-forgalmazó: aki élelmiszerforgalmazási tevékenységet folytat; 13) feldolgozott élelmiszer: minden A definíció "bizonytalanságát" az "élelmiszer nyersanyag olyan élelmiszer, amelyet az élelmiszer eredeti állapotát lényegesen megváltoztató" kitétel jelenti. nyersanyag eredeti állapotát lényegesen Annak ismételt hangsúlyozásával, hogy ilyen definíciók megváltoztató élelmiszer-előállítási kapcsán a konkrét esetekben mindig a jogalkalmazó műveletekkel hoztak fogyasztásra kész (előállító - ellenőrző hatóság - bíróság) dönt a következő példák tűnnek logikusnak: állapotba; A tisztítás, osztályozás, válogatás, hűtés, csomagolás nem változtatja meg az élelmiszer állapotát. 7
A darabolás, őrlés, csontozás, hámozás, fagyasztás már megváltoztatja, de hogy ez a változás lényeges-e, azt esetenként kell eldönteni. Ezzel a Vhr 2.§ (1) és (2) kapcsán bővebben is foglalkozunk. 14) nyers élelmiszer: minden olyan élelmiszer, amely eredeti állapotának lényeges megváltoztatása nélkül alkalmas fogyasztásra; 15) élelmiszer nyersanyag: élelmiszer előállítására alkalmas növényi-, állati- - beleértve a mikroorga-nizmusokat is -, vagy ásványi eredetű termék, illetve termény, valamint az ivóvíz és az ásványvíz;
8
16) új élelmiszer: a belföldön még közfogyasztásra nem került olyan feldolgozott élelmiszer, nyers élelmiszer illetve élelmiszer nyersanyag, a) amelynek előállítása során alkalmazott, korábban nem használt, az élelmiszer összetételében jelentős változásokat okozó eljárás hatással van az élelmiszer táplálkozási értékére, emészthetőségére vagy az élelmiszerben lévő nemkívánatos anyagok szintjére, b) amely géntechnológiával módosí-tott szervezetet tartalmaz, vagy abból áll, c) amelyet géntechnológiával módosí-tott szervezetből állítottak elő, de ilyen szerve-zetet nem tartalmaz, d) amely valamely összetevőjének elsődleges molekuláris szerkezete új, vagy azt szándékosan megváltoztatták, e) amely mikroorganizmusokból, penészgombákból vagy algákból áll, illetve azokból izolált, f) amely nem hagyományos módszerekkel termesztett növényekből áll, vagy amelyeket nem hagyományos módszerekkel termesztett növényekből izoláltak, és nincs biztonságos alkalmazási előtörténete, valamint amely nem hagyományos módszerekkel tenyésztett állatokból izolált állati eredetű nyersanyagból áll, és nincs biztonságos alkalmazási előtörténete.
Az új élelmiszer fogalmát az 1976-os élelmiszer törvény vezette be, ezt az 1995. évi XC. törvény is megtartotta. Az Európai Unió "új élelmiszer” (novel food) szabályozása hosszú vajúdás után, 1997-ben jelent meg. Ennek definíciója lényegi elemeiben csak annyiban tér el a magyartól, hogy a géntechnológiával módosított összetevőket tartalmazó élelmiszer is újnak számít. A fogyasztók biztonságának védelme és az EU harmonizációs feladatok egyaránt indokolták, hogy a genetikai módosítás bekerüljön a magyar új élelmiszer definícióba. Ezért a gén-technológiai módosításról szóló 1998. évi XXVII. törvény módo-sította az ÉT 2. § 16)-t, és szó szerint átvette az EU definíciót. Nem könnyű példákat adni az egyes pontokban felsorolt, az élelmiszert "újjá" tevő kritériumokra, hiszen itt éppen arról van szó, hogy az ilyen élelmiszerek "újak", tehát az országban még nem ismertek. a) Néhány éve a hőkezelt szójakészítmények után egy előállító hőkezeletlen, tehát inaktiválatlan (emésztést gátló tripszin inhibitort tartalamzó) szójalisztet akart forgalomba hozni. Az eltérő eljárás, amely hatással volt az emészthetőségre, az akkori és a jelenlegi definíció szerint is új élelmiszerré tette. b) Magának a genetikailag módosított szervezetnek (pl. genetikailag módosított paradicsom vagy abból készült paradicsom-sűrítmény) a felhasználása. c) A genetikailag módosított szervezeteknek ez a legszélesebb felhasználása. A genetikailag módosított szójából (liszt, fehérje) készült készítmények felhasználása egyenlőre a legszélesebb körű. d) Az elsődleges molekuláris szerkezet pl. az aminósavaknak a peptidláncban lévő (kovalens kötésekkel kialakult) sorrendje. e) Az algákból készülő, számos élelmiszer gélszerű állapotának kialakítására használt agar-agar lehet ezen új élelmiszerek egyik példája. f) A pont jobban értelmezhető, ha a "nem hagyományos" kitétel elé odatesszük, hogy nálunk, Magyarországon nem hagyományos az adott termesztési vagy tenyésztési módszer. Ezzel az egzotikus, nálunk eddig nem ismert élelmiszerek kerülnek be az új élelmiszer fogalomba. Persze csak akkor, ha ezeknek "nincs biztonságos alkalmazási előtörténetük". Annak értelmezése már bonyolultabb, hogy itt is hazai alkalmazásra kell-e gondolni, illetve milyen széleskörű alkalmazás számít biztonságosnak. Ennek eldöntésénél (mely végső soron az engedélyező hatóság feladata) a kialakuló EU gyakorlathoz kell igazodni annál is inkább, mert ez egy EU jogszabály szó szerinti átvétele. Eszerint tehát az Európában régóta ismert és fogyasztott, de nálunk most megjelenő egzotikus gyümölcsök, kínai ételek, stb. biztonságos alkalmazási előtörténetűeknek tekinthetők, így nem számítanak új élelmiszernek. 17) különleges táplálkozási igényeket kielégítő élelmiszer: olyan élelmiszer, amely speciális összetétele, illetőleg különleges gyártási eljárása miatt különbözik az általános fogyasztásra használt élelmiszerektől, ezáltal olyan személyek igényeit elégíti ki, akik emésztésük, anyagcseréjük, fiziológiai állapotuk és életkoruk miatt az általánostól eltérő élelmiszert igényelnek; Az e pontnál korábban definiált új termék fogalmat az 18) élelmiszer törvény módosításáról szóló 2001. évi LIV. törvény megszüntette. E módosítással a magyar élelmiszerjog EU harmonizációjának utolsó lépése kezdődött meg. Miután az EU szabályok átvétele naprakész, elengedhetetlen, hogy az EU szabályokban nem szereplő fogalmak és főleg az ezekhez kapcsolódó, a piacgazdaság rendszerébe nem illő, a piacra jutást megelőző engedélyezési eljárások is megszűnjenek. Ilyen volt a magyar rendszerben az új termék fogalma, illetve az új terméknek számító import élelmiszer kötelező előzetes vizsgálata, a hazai gyártmánylapjának előzetes jóváhagyatása. Ezek, a központosított gazdaságirányítási rendszerben létrehozott, 9
az akkori viszonyok között megfelelő eljárások a mai viszonyok között sem a piac zavartalan működését, sem a fogyasztók megfelelő működését nem biztosítják. 19) közfogyasztás: a nem saját célra előállított élelmiszernek a lakosság által történő közvetlen fogyasz-tása, vagy ilyen célra élelmiszer-előállító által történő továbbfelhasználása; 20) élelmiszer-fogyasztó: az élelmiszer végső felhasználója; 21) élelmiszer-minőség: az élelmiszer A minőségfogalom a nemzetközi szervezetekével (pl: ISO azon tulajdonságainak összessége, melyek 8402; FAO/WHO Codex Alimentarius) teljesen azonosan valamennyi rögzített és elvárt igénynek való megfelelést alkalmassá teszik a rá vonatkozó tartalmazza. A törvény további szövege azonban figyelembe előírásokban rögzített és a fogyasztók veszi és következetesen tartja magát ahhoz a tényhez, hogy által elvárt igények kielégítésére; az élelmiszer rögzített és elvárt jellemzői sokrétűek és biztosításuk, valamint ellenőrzésük több szakmát érint. Ezért ezen nemzetközileg elfogadott definíció ellenére a törvény szövege mindig külön felsorolva előírja a közegészségügyi, élelmiszer-higiéniai és minőségi feltételeknek való megfelelőséget. Szükséges megemlíteni, hogy ez nem ellentétes a nemzetközi gyakorlattal. A minőség átfogó fogalmának használata mellett ugyanis (ami mindhárom feltételrendszernek való egyidejű megfelelőséget jelent) gyakorlat a minőség szűkebb értelmű használata is, amikor az élelmiszer-biztonságot (amit az ÉT szövege közegészségügyi és élelmiszer-higiéniai megfelelésnek mond) a minőségfogalomból kivéve külön használják. A minőség ekkor csak szűkebb (beltartalom, külső megjelenés, érzékszervi jellemzők, stb.) tulajdonság csoportot jelöl. Felesleges, sőt helytelen az a szakmai körökben többször is felvetődő kérdés, hogy mi a fontosabb, a biztonság, vagy (a szűkebben értelmezett) minőség. A biztonság az az elemi követelmény, amit egy élelmiszernek teljesítenie kell, hogy a piacra kerülhessen. De ettől - legalább is a piacgazdaságban - még nem lesz vevője. Ha nem kínál még sok más (szűken értelmezett) minőségi előnyt - megjelenés, csomagolás, ízek, előnyös összetevők - vevő nélkül a piacon marad. A két jellemző csoport tehát együtt fontos. 22) élelmiszer-higiénia: az élelmiszer előállításának, forgalombahozatalának az emberi fogyaszthatóságra való alkalmassággal összefüggő követelményrendszere, az élelmiszer útján terjedő fertőzés és egyéb ártalom megelőzése és elhárítása. 23) minőségmegőrzési időtartam: az az időtartam, amely alatt az előírt, illetve átlagos körülmények között előállított, tárolt, szállított élelmiszer fizikai, kémiai, mikrobiológiai és érzékszervi jellemzőinek az előírtaknak, illetve gyártmánylapjában rögzítetteknek meg kell felelniük; 24) gyártmánylap: az élelmiszer előállításának módját, összetételét, minőségi jellemzőit és jelölését tartalmazó leírás. I. Fejezet Az élelmiszerek előállításának általános feltételei 3. § (1) Élelmiszer-előállító hely kizárólag ott létesíthető, ahol a dolgozók, a termékek, valamint a környezet védelméről gondoskodnak, továbbá ahol a helyiség és az alkalmazott gépek, eszközök, berendezések működésé-vel kapcsolatos építészeti, műszaki, technológiai, környezetvédelmi, közegészségügyi, állategészségügyi és élelmiszer-higiéniai feltételek biztosítottak. (2) (3) Élelmiszert előállítani kizárólag működési engedéllyel rendelkező élelmiszer-előállító helyen szabad. A működési engedélyt - a vendéglátás kivételével - az Állomás az érdekelt szakhatóságok egyetértésével adja ki, illetve a feltételek megszűnte esetén vonja vissza. (4) A működési engedéllyel rendelkező élelmiszer-előállító helyen előállított valamennyi élelmiszert köz-fogyasztásra szántnak kell tekinteni. Vhr. 1. § E rendelet alkalmazásában A ma annyira divatos és oly sokszor használt élelmiszer1. Élelmiszer biztonság: annak biztonság fogalma itt jelenik meg először a magyar biztosítása a termelés, az előállítás és a élelmiszerjogban. A megfogalmazás a FAO/WHO Codex forgalmazás teljes folyamatában, hogy az Alimentariusból származik, miután konkrét definíció eddig élelmiszer nem veszélyez-teti a fogyasztó az EU dokumentumokban sincs. egészségét, ha azt a rendeltetési célnak megfelelően készíti el és fogyasztja. 10
2. Tápanyag összetételre vonatkozó állítás: az élelmiszer jelölésének bármely olyan eleme, amely azt állítja, sugallja, vagy arra utal, hogy az élelmiszernek valamilyen, az állítással megjelölt táplálkozási tulajdonsága van, például energia-, fehérje-, zsír-, szénhidrát-, vitamin-, ásványi anyag tartalma vonatkozásában.” Vhr. 1/A. § Feldolgozott élelmiszert előállító Az előzetes engedélyezések felszámolása sorában az új élelmiszer-előállító hely létesítése esetén élelmiszer törvény módosításáról szóló 2001. évi LIV. – a vendéglátás és közétkeztetés kivételével törvény az élelmiszer előállító hely létesítésének – vagy a meglévő élelmiszer-előállító hely engedélyezését is megszüntette. olyan mértékű átalakítása esetén, amely az Ez nem érinti az építésügyi engedélyezési eljárást, melyet az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény élelmiszer előállító hely létesítésekor (természetesen csak (a továbbiakban: ÉT.) 3. §-ának (1) akkor, ha ez építéssel jár) le kell folytatni. Ehhez az előírt bekezdésében előírt feltételek lényeges szakhatósági hozzájárulásokat be kell szerezni. Ennek megváltozásával jár, az építésügyi egységes, szakszerű lebonyolítását segíti az 1. sz. melléklet. engedélyezési eljárás során az illetékes megyei (fővárosi) állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás (a továbbiakban: Állomás), az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: Szolgálat) illetékes intézete, valamint a környezetvédelmi felügyelőség, illetve nemzeti park igazgatóság szakhatósági hozzájárulását a rendelet 1. számú melléklete szerinti adatok alapján adja meg. Vhr. 1. § (3) Vhr. 2. § (1) Az Állomás a feldolgozott Az élelmiszer-előállító hely működési engedélyezésének élelmiszert előállító élelmiszer-előállító hely célja annak megállapítása, hogy az előállítandó élelmiszer működési engedélyét – a vendéglátás és minőségének, közegészségügyi, higiéniai megfelelőségének közétkeztetés kivételével – a Szolgálat biztosításához az előállítás feltételei mennyire felelnek meg. illetékes intézete, valamint a A működési engedély beszerzése természetesen csak az környezetvédelmi felügyelőség, illetve újonnan létesített előállító helyre vonatkozik. Attól, hogy egy nemzeti park igazgatóság szakhatósági működő, engedélyezett előállító hely neve, tulajdonosa, hozzájárulásával adja meg. címe, stb. megváltozik, még nem válik engedély-kötelessé. új élelmiszer-előállító hely működésének (2) A működési engedélyt az (1) Az bekezdésben előírt módon az ÉT 3. §-ának engedélyezésével kapcsolatban felmerülő gyakorlati (1) bekezdésében előírt feltételek lényeges probléma, hogy a meglévő létesítmény átalakítása mikor megváltozásával járó átalakítás esetén is tekintendő engedély-kötelesnek. A törvény 3. §-ának (1) bekezdésére - az átalakítás az előállított élelmiszer meg kell kérni. közegészségügyi, élelmiszer-higiéniai és minőségi jellemzőit befolyásolja - történő utalás igen tágan határolja be ezt. A gyakorlatban tehát az előállítónak kell döntenie - ha bizony-talan az engedélyező hatóságok véleményét kérve - , hogy az adott átalakítás engedélyköteles-e. Itt és a továbbiakban előírt hatósági engedélyezések kapcsán is sok eljárási kérdés (pl.: mennyi időn belül kell a hatóságoknak intézményeknek reagálni egy-egy kérelemre) vetődik fel. Ezeket az államigazgatási eljárásról szóló (többször módosított) 1957. évi IV. törvény szabályozza. Érdeke minden félnek - az előállítónak is - megismerkedni ezzel. A szövegben megjelenő "szakhatósági hozzájárulás" két fontos sajátossága a következő: - az engedélyező hatóság (adott esetben az állomás) az engedély kiadásakor a másik hatóság (például ÁNTSZ) szakhatósági hozzájárulásában leírtakat köteles figyelembe venni; - a szakhatósági hozzájárulást 15 napon belül ki kell adni. Ha ezt elmulasztja az illető hatóság, akkor az egyetértő véleményt jelent. Eszerint a példánál maradva, az állomás nem mondhatja az elő-állítónak (az engedély kiadásához rendelkezésére álló 30 napon túl), hogy várnia kell az ÁNTSZ szakhatósági hozzájárulására. A paragrafus első soraiban a vendéglátásra és közétkeztetésre tett kivétel többször visszatér (a kereskedelemmel együtt) a továbbiak- ban. Ennek az az oka, hogy az ÉT felhatalmazásai alapján /27. § (6) és (12)/ e területek speciális előírásait külön rendeletek szabályozzák. Ezért ez a rendelet a vendéglátás, közétkeztetés és 11
kereskedelem kérdéseivel csak érintőlegesen foglalkozik. Az adott felhatalmazás alapján jelent meg a kereskedelmet részletesen szabályozó 1/1997. (I. 17.) IKIM rendelet és a vendéglátás és közétkeztetés keretében történő élelmiszerelőállítást és -forgalmazást szabályozó 80/1999. (XII. 28.) GM-EüM-FVM együttes rendelet. A törvény "feldolgozott élelmiszer" definíciója /ÉT. 2.§ (13)/ itt kap komoly gyakorlati jelentőséget. Csak a feldolgozott élelmiszert előállító élelmiszer-előállítónak kell működési engedélyt kérnie. A rendkívül széles tevékenységek egy töredékénél a feldolgozott vagy nem feldolgozott kérdés eldöntése nem egyszerű, az igen és a nem döntés egyaránt lehetséges. Ezek a döntések fontosak, mert érdekek kötődnek hozzájuk. E döntésnél két dolgot kell hangsúlyozni: - Egységesen, minden hatóság minden ellenőre számára kell szóljon. Nem lehet, hogy egyik helyen megkövetelik az engedélyeket, a másikon nem, - Egységesen, minden "előállítóra" érvényesnek kell lenni. Vagyis, ha a leveszöldség nem feldolgozott élelmiszer, akkor nemcsak a napi 10 kilós, hanem 10 tonnás "előállító" sem engedélyköteles. Mivel az érintett hatóságok ilyen egységes állásfoglalást eddig nem alakítottak ki, az alábbiakban egy ilyen lehetséges elképzelést adunk: Feldol- Nem Élelmiszer gozott feldolgozott Zöldség-gyümölcs, egyéb mezőgazdasági termény tárolás, osztályozás, tisztítás, x csomagolás Zöldség-gyümölcs, egyéb mezőgazdasági termény darabolás(felezés, negyedelés), x csomagolás (ipari továbbfelhasználásra vagy közvetlen értékesítésre) Zöldség-gyümölcs, egyéb mezőgazdasági termény szeletelés, kockázás, csíkozás, x darálás, csomago-lás (pl. saláták, hidegtálak, stb. készítéséhez) Termelői méz előállítás x Méz fogyasztói csomagolás x Tojás termelés, csomagolás, tárolás* x Tojáslé előállítás x Állatvágás x Vágott állat darabolás, csomagolás x Húskészítmény előállítás x Húskészítmény sütés közvetlen x fogyasztásra Vágott baromfi tisztítás, darabolás x Termelői nyerstej előállítás x Tejtermék (túró, tejfel is) előállítás x Káposzta(és egyéb zöldség-gyümölcs) x savanyítás Élelmiszer adalékanyagként is használt x vegyi anyagok előállítása Adalékanyag készítmények (a hatóanyag x más anyagokkal való keverése) előállítása Kukorica pattogatás, főzés, tök sütés, x napraforgó, tökmag, stb. pörkölés Áruház által (készresütött, x gyorsfagyasztott, stb. pizzatésztából) végzett pizza előállítás *Megjegyzés: A Magyar Élelmiszerkönyv EU direktívából átvett 1-3-1907/90 előírása külön rendelkezik a tojástermelés, csomagolás, szállítás engedélyezéséről. (3) A működési engedély iránti A gyártmánylap az a dokumentum, ami a lehető kérelmet az előállítás megkezdése előtt legpontosabban leírja az előállított terméket. Ennek legalább 30 nappal az Állomáshoz kell segítségével tudja az előállító biztosítani azt a fogyasztói elvárást, hogy az egyszer megvett, megszeretett termék benyújtani. A kérelemhez mellékelni kell: i őé f l t á tá á lj l 12
minősége a folyamatos gyártás során ne romoljon le. Az előállított termék jellemzőit, amelyeket a gyártmánylap rögzít, az előállító (bizonyos törvényes kereteken belül) szabadon, maga állapítja meg. A 2001. évi LIV. törvény a gyártmánylap (a működési engedélyhez, illetve új termék gyártásához kapcsolódó) kötelező hatósági jóváhagyását, illetve a hatóságnak való benyújtását megszüntette. A gyártmánylapot azonban továbbra is minden élelmiszerről ki kell állítani, és az előállítás helyén kell tartani. b) szakképesítéshez kötött élelmiszer-előállító tevékenység esetén az előírt képesítéssel rendelkező felelős vezető nevét, címét, végzettségét, illetve a működési engedélyt kérő nyilatkozatát az előírt szakképesítéssel rendelkező felelős vezető alkalmazásáról, c) az élelmiszer-előállításhoz felhasz- A vízvizsgálatot az (előállító helyen felhasznált ivóvíz nálni kívánt ivóvíznek az Országos megfelelő-ségéről) az illetékes közegészségügyi hatóságtól Tisztifőorvos által kijelölt laboratóriumban kell kérni. Az előírás minden típusú felhasznált ivóvízre vonatkozik, tehát vezetékes vizet éppúgy vizsgáltatni kell, történt vizsgálatának eredményét. mint a kútból, vagy máshonnan (pl. saját vízmű) nyert vizet. d) az előállítónak (üzemeltetőnek) a Az előírást a gyakorlat tette szükségessé. Előfordultak működtetéshez való jogosultságát hitelt ugyanis olyan esetek, hogy egy előállítónak az élelmiszerjog érdemlően bizonyító dokumentum másolatát szerinti engedélyei meg voltak, de egyéb, logikusan ezt (pl. cégbírósági bejegyzés, vállalkozói megelőzően megszerzendő engedélyei nem. Az ellenőrző hatóságoknak az itt példaként megadott mellett az építési igazolvány stb.) engedély (részeként az ő szakhatósági hozzájárulása) meglétét is célszerű ellenőrizni a működési engedély kiadása előtt. (4) Az Állomás a működési engedély kiadásáról, illetve visszavonásáról, valamint az e körben hozott minden intézkedéséről köteles értesíteni a 2. § (1) bekezdése szerinti szakhatóságokat, az illetékes fogyasztóvédelmi felügyelőséget, valamint a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséget. Vhr. 2/A. § (1) A mezőgazdasági őstermelői A 77/2000. (X. 6.) FVM-EüM-GM együttes rendelet által igazolvánnyal rendelkező személy (a bevezetett szabályozás azt a különféle jogszabályok által eddig is „támogatott” gyakorlatot legalizálja, hogy a továbbiakban őstermelő) a) a saját gazdaságban előállított vásározó, piacozó, a korábbi szóhasználat szerinti mezőgazdasági kistermelőtől a működési engedélyt, mezőgazdasági termékekből származó nem gyártmánylapot nem követelik meg. hőkezelt, savanyított terméket, A mostani szabályozásban szereplő „őstermelő” adózási b) mézet, (lépes mézet), saját kategória, azt a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi tenyésztésű, nevelésű állattól származott CXVII. törvény definiálja. Olyan nem egyéni vállalkozó tejet, tejtermékek közül tejfölt és túrót, magánszemély számít őstermelőnek, aki a törvény 6. tojást, valamint darabolás nélkül vágott és mellékletében részletesen felsorolt tevékenységet folytat (pl. belezett baromfit, továbbá sertéshúsból tejtermelés, méhészet, gyümölcs, zöldség termelés, stb.), és előállított füstölt húst, étkezési szalonnát, őstermelői igazolvánnyal rendelkezik. Az igazolványt a olvasztott étkezési zsírt, vásáron és piacon 228/1996. (XII. 26.) Korm. rendeletben előírtak szerint a területileg illetékes agrárkamara adja ki. árusíthat. Jogosan vetődik fel az „engedménnyel” kapcsolatban a (2) Az őstermelőnek a működési kérdés, hogy vajon az EU-ban van-e ez. engedély, illetőleg a gyártmánylap helyett Az EU-nak az előállítók működésére vonatkozó (engedély, őstermelői igazolvánnyal kell rendelkeznie regisztráció) szabálya nincs. A tagországok többségében semmiféle engedélyt, bejelentést nem követelnek meg sem a az árusításhoz. (3) Az őstermelő az igazolványt a kicsi, sem a nagy előállítótól. Tehát az EU gyakorlathoz ez az őstermelőkre vonatkozó magyar szabály áll jelenleg vásáron vagy a piacon köteles magánál közelebb. Meg kell azonban említeni, hogy az EU-ban az tartani, és azt az ellenőrző hatóság Élelmiszerbiztonsági Fehér Könyv kapcsán folyó vitákban képviselőjének kérésére bemutatni. egyre szélesebb körű egyetértés látszik abban, hogy az (4) A (3) bekezdésben foglaltak élelmiszer előállítást egy – az illetékes ellenőrző hatóságnál megszegése esetén az ellenőrző hatóság történő – bejelentkezéshez kellene kötni. Ha egy ilyen EU megtiltja a vásári vagy piaci árusítást és szabály előbb-utóbb valóban megszületne, az a mai magyar ezzel egyidejűleg szabálysértési eljárást gyakorlathoz képest részben szigorítást (őstermelők), kezdeményezhet, vagy helyszíni bírságot részben enyhítést (egyéb előállítók) jelentene. szabhat ki. (5) Az őstermelőnek be kell tartania a vonatkozó élelmiszer-higiéniai, közegészségügyi (élelmezés-egészségügyi és környezet-egészségügyi) és állategészségügyi szabályokat, amelyeket az illetékes hatóságok a helyszínen ellenőrizhetnek. Vhr. 3. § Az 1/A. §-ban, illetve a 2. § (1) bekezdésében felsorolt eljárásokban a hatóságok, amennyiben ez a kérelem elbírálásához, illetve a szakhatósági hozzájárulás megadásához szükséges, helyszíni szemlét tartanak. Vhr. 4. 4. § (1) Élelmiszer előállításához nyersanyagként csak olyan növényi, állati - beleértve a mikroorganizmusokat is -, ásványi eredetű anyagot, illetőleg ivóvizet és ásványvizet lehet felhasználni, amely az emberi egészségre nem káros és az előírtaknak megfelelő minőségű élelmiszer a) az előállítani kívánt élelmiszerek körének meghatározását, egyben annak kijelentését, hogy az élelmiszerek gyártmány-lapjai a rendelet 2. számú melléklete szerint elkészültek és azok az előállítás helyén a hatósági ellenőrzés számára hozzáférhetőek,
13
előállítására alkalmas. (2) Élelmiszer előállítása során csak a népjóléti miniszter által engedélyezett adalékanyagot, technológiai segédanyagot, élelmiszercsomagoló anyagot, illetve mosó- és fertőtlenítőszereket lehet felhasználni. A felhasználási engedélyt a népjóléti miniszter adja ki, a) az adalékanyagok és technológiai segédanyagok esetében a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben, b) az élelmiszercsomagoló anyagok, a mosó- és fertőtlenítőszerek esetében a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel egyetértésben. (3) Élelmiszer előállítása, szállítása során olyan műszaki, technológiai, közegészségügyi és élelmiszer-higiéniai feltételeket kell alkalmazni, amelyek biztosítják, hogy az élelmiszer megfeleljen a közegészségügyi, élelmiszer-higiéniai és minőségi követelményeknek. Vhr. 5. § (1) Élelmiszer adalékanyag A fogyasztók egészség- és érdekvédelmének egyik igen fontos és a fejlett országokban állandó reflektorfényben lévő használata akkor engedélyezhető, ha a) toxikológiai szempontból területe az adalékanyagok használata. megvizs-gált, és a felhasználás körülményei Az adalékanyagok száma, alkalmazási területük (nyilván az között a javasolt felhasználási szinten a általuk biztosított technológiai előnyök következtében) igen rendelkezésre álló tudományos eredmények gyorsan nőtt. A fogyasztók és különböző érdekképviseleti alapján ártalmatlan, a fogyasztók egészségét szerveik körében nem alaptalan a félelem: nem használnak-e túl sok adalékanyagot az előállítók? Kellően megalapozott-e nem veszélyezteti, b) nem szolgál a hibás alapanyag, a ezen anyagok egészségügyi veszélytelenségének vizsgálata? rossz higiénés körülmények, a nem Nem használják-e fel az (egyéb-ként egészségügyi veszélytelen) adalékot a fogyasztók megfelelő technológia alkalmazásának szempontból elfedésére vagy az élelmiszer megtévesztésére? tulajdonságainak, jellegének A jogos aggályok eloszlatására - az élelmiszer-gyártók teljes megváltoztatásával a fogyasztó egyetértésével és támogatásával - az Európai Unió igen részletesen szabályozta az adalékanyagok kérdését. A félrevezetésére, c) alkalmazásának szükségessége szabályozást folyamatosan - a tudomány és a technika újabb tech-nológiailag igazolható és a kívánt cél eredményeit figyelembe véve - aktualizálja. más, gazda-ságosan és technikailag Az Élelmiszer Törvény ezen szabályozás pontos átvételével akar a magyar fogyasztók számára az Európai Unió megvalósítható mód-szerrel nem érhető el. (2) Az élelmiszer adalékanyag alkalmazása tagállamaival azo-nos biztonságot teremteni. Ami persze akkor indokolt, ha az a felsoroltak közül csak lehetőség. Valósággá csak akkor válik, ha a feltételek, így az élelmiszer-előállítók hozzáállása is azonos lesz az legalább egy célt szolgál: Európai Unió tagállamai gyakorlatával. - védi az élelmiszer tápértékét, - különleges étrendhez szükséges alkotórészt tartalmaz, - segíti az élelmiszer minőségének és stabilitásának megtartását, - javítja az élelmiszer érzékszervi tulajdonságait, - segíti az élelmiszer előállítását, csomagolását és tárolását.
Vhr. 6. § (1) A felhasználásra engedélyezett adalékanyagokat, azok pontos felhasználási területeit és megengedett felhasználási koncent-rációit, valamint tisztasági követelményeiket a Magyar Élelmiszerkönyv (a továbbiakban: MÉ) vonatkozó előírásai tartalmazzák. (2) A MÉ vonatkozó előírásaiban nem engedélyezett adalékanyag (beleértve az aro-mákat is) gyártását és felhasználását a felhasz-náló, a forgalmazó vagy az előállító kérelmére a Fodor József Országos 14
Az adalékanyag alkalmazhatóságának itt rögzített általános szabályai lényeges gyakorlati következményeik miatt minden előállító számára fontosak. Ezen alapelvekben elsődleges kritérium, hogy az adalékanyag az emberi egészséget nem veszélyeztetheti. Igen fontos további kritériumok vannak azonban még e mellett. Ezek lényege, hogy még az egészségügyileg veszélytelen (pontosabban: a tudomány mai állása szerint veszélytelennek tartott) adalékanyagokat is csak valóban indokolt esetben és mennyiségben szabad használni. Kimondottan tilos minden olyan használat, amely a fogyasztót az élelmiszer jellegével kapcsolatban félrevezetheti. Az adalékanyag engedélyezési eljárás az EU szabályok átvételével egyszerűsödött. A rendszer kiinduló pontja (amire az (1) bekezdés utal), hogy a Magyar Élelmiszerkönyv átvette az EU által engedélyezett élelmiszer adalékanyagok listáját tartalmazó direktívákat. Ezek sokkal több adalékanyagot tartalmaznak, mint az eddigi magyar előírások. Ezzel a Magyarországon enge-délyezett adalékanyagok köre számottevően bővült. Felhasználási engedéllyel nem rendelkező (tehát a (2) bekezdés szerint enge-délyköteles) adalékanyagnak az számít, ami e listán nem szerepel. A listát a következő Magyar Élelmiszerkönyv előírások tartalmazzák: 1-2-94/35 és 1-2-2001/50 (édesítőszerek)
1-2-94/36 (színezékek) 1-2-95/2 (egyéb adalékanyagok) További, a Magyar Élelmiszerkönyvbe átvett direktívák ezen adalékanyagok részletes tisztasági követelményeit is előírják. Az eddigi hazai gyakorlatot ismerve fontos megjegyezni, hogy a listán maguk a pontosan meghatározott nevű, összetételű adalékanyagok és nem különböző fantázianevű "készítmények" szerepelnek. Tehát az adalékanyagok eladóinak közölniük kell, hogy a különböző fantázianevű készítményekben valójában milyen adalékanyagok vannak. Így lehet ugyanis csak a felhasználónak megállapítani, hogy az adott anyag/anyagok rajta vannak-e a Magyar Élelmiszerkönyv előírásainak listáin - tehát használatuk engedélyezett -, vagy nincsenek, tehát használatukat Magyaror-szágon engedélyeztetni kell. Az OÉTI engedélyt a rendelet melléklete szerinti adatok benyújtásával kell kérni. Fel kell azonban hívni az előállítók figyelmét, hogy az engedély megszerzése nem lesz egyszerű. Ez nagyon is indokolt, hiszen végül is arról lesz szó, hogy Magyarországon egy olyan adalékanyagot akarnak felhasználni, amely a fejlett európai országokban (EU tagállamokban) nem engedélyezett, illetve az adott termékre nem engedélyezett. Ezért azt kell a felhasználóknak tanácsolni, hogy ne vállaljanak magukra ilyen engedélyeztetést. Ha az EU direktívával megegyező Magyar Élelmiszerkönyv előírásokban nem szereplő adalék-anyagot akarnak az élelmiszer-előállítónak eladni, követelje meg a gyártótól/eladótól az engedély beszerzését. Igen fontos figyelni arra, hogy az adalékanyag engedélyezett volta még nem jelenti a korlátlan felhasználhatóságát, hiszen az engedély adott élelmiszerre vagy élelmiszer csoportra szól. Ha az adalékanyag felhasználási területét akarja megváltoztatni, termé-szetesen az előállítónak kell engedélyeztetni. Az EU direktívák átvételével elkészült Magyar Élelmiszerkönyv előírások igen sok élelmiszer termékcsoporthoz nemcsak a felhasználható adalékanyagot, de annak mennyiségét is megadják. Sokszor azonban az előírásban csak a szükséges mennyiség GMP megjelöléssel szerepel. Nyilván ezek azok az anyagok, melyeknek nincs komoly egészségügyi vagy túladagolási veszélye. A GMP megjelöléssel az élelmiszer-előállítókat arra az általános elvre akarják figyelmeztetni, hogy még az ilyen anyagokat is csak a Jó Gyártási Gyakorlat szerint valóban szükséges, valóban indokolt mértékben használják. Miután nálunk eddig minden részletesen szabályozva volt, félő, hogy az előállítóknak (vagy egyes előállítóknak) nem lesz meg a GMP jelöléssel engedélyezett anyagok használatánál elvárt "önmérséklete". Ezért a hatósági ellenőrzés sok más egyéb mellett azt is vizsgálhatja, hogy a felhasználni kívánt adalékanyag mennyiség valóban szükséges-e. Az ezzel kapcsolatos esetleges vitákat e megoldásban az OÉTI szakvéleménye dönti el. Az adalékanyagok kapcsán ki kell térni az aromákra is. Ezek a törvény definíciója /ÉT 2. § (2)/ szerint egyértelműen adalék-anyagok, az EU adalékanyag szabályozása azonban különböző okokból (pl.: összetételük nem, vagy nehezen definiálható) nem foglalkozik velük, nincs E számuk, csupán (egy (nem végleges) listájuk van. A (2) bekezdés zárójeles megjegyzése (ami az adalékanyag engedélyezési, vizsgáltatási előírásainál később is ismétlődik) arra figyelmeztet, hogy az engedélyeztetésük adalék-anyagként történik Vhr. 6. § (6) Csak az elfogadott tisztasági A megvásárolt és felhasznált adalékanyagok azonosságának, vizsgálata "nem szokás" a hazai követelményeknek megfelelő tisztaságának élelmiszeriparban. adalékanyagokat lehet felhasználni. Közegészségügyi Központ Országos Élelmezés és Táplálkozás-tudományi Intézete (a továbbiakban: OÉTI) engedélyezi. (3) Az engedélyt a rendelet 3. számú melléklete szerint kell kérni. (4) Az adalékanyag felhasználási engedélyeket a Népjóléti Közlönyben és a Mező-gazdasági és Élelmezésügyi Értesítőben közzé kell tenni. Az újonnan engedélyezett adalék-anyagokkal ki kell egészíteni a MÉ vonatkozó előírását. (5) Az adalékanyagnak az engedélyben rögzített feltételektől eltérő alkalmazása tilos.
15
Vhr. 7.§ (1) Élelmiszer-előállító helyen alkalma-zott tisztító- és fertőtlenítőszerek esetében a ve-szélyes anyagokra, készítményekre vonatkozó jogszabályokban előírtak figyelembevétele mellett, élelmiszer-előállító helyen kizárólag olyan tisztítóés fertőtlenítőszert lehet felhasználni, amelynek előírásszerű felhasználása sem az előállító helyen dolgozókra, sem a fogyasztókra nem jelent veszélyt, illetve amely hulladékával a környezetet a megengedettnél nagyobb mértékben nem szennyezi. (2) A felhasználás iránti kérelmet a rendelet 4. számú melléklete szerint az OÉTI-hez kell benyújtani. (3) A tisztító- és fertőtlenítőszer felhasználását az OÉTI engedélyezi. (4) A tisztító- és fertőtlenítőszer felhasz-nálási engedélyeket az Egészségügyi Közlönyben és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Értesítőben évente közzé kell tenni. Vhr. 8. § (1) Az élelmiszer-előállítás során alkalmazott új technológiai segédanyag felhasználását az OÉTI engedélyezi. (2) A felhasználási engedély iránti kérelmet a rendelet 5. számú melléklete szerinti tartalommal az OÉTI-hez kell benyújtani. Vhr. 9. § Az engedélyezett adalékanyagok, mosóés fertőtlenítőszerek, technológiai segédanyagok, élelmiszerrel érintkező anyagok, csomagolóanyagok, új élelmiszerek, különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszerek, beleértve az étrend kiegészítő, valamint a funkcionális készítményeket (a továbbiakban: különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszerek) engedélyét újra kell értékelni, amennyiben azt új tudományos eredmények vagy a megváltozott felhasználási körülmények indokolják. Indokolt esetben az engedélyt vissza kell vonni vagy módosítani kell.
16
Pedig ez az előállító érdeke (valóban megvan-e a készítmény garantált hatóanyaga) és a fogyasztó egészségvédelme szempontjából (nincsenek-e benne káros szennyező anyagok) is fontos. A Magyar Élelmiszerkönyv 1-2-95/31, 1-2-95/45, 1-2-96/77, 1-2-98/86, 1-2-2000/63, 1-2-2001/52, 1-2-2001/50 és 12-2001/30 számon megjelent előírásai részletesen előírják az egyes adalék-anyagok tisztasági kritériumait, valamint vizsgálatuk módszereit. Ezek vizsgálata és betartása (az ennek nem megfelelő adalék-anyagot nem szabad felhasználni) az előállítónak érdeke és a fogyasztóval szembeni kötelessége is. A tisztító és fertőtlenítőszerekre nincs az adalékanyaghoz hasonló EU direktíva rendszer, így az egyedi engedélyeztetés szükséges. Az engedélyeztetés rendjét a veszélyes anyagokkal kapcsolatos eljárásról szóló 233/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet tartalmazza. Az adalékanyag engedélyeztetéséhez hasonlóan ismét az tanácsolható az élelmiszer-előállítóknak, hogy éljenek vevői pozíciójukkal, csak engedéllyel rendelkező készítményt vegyenek meg.
A helyzet és az élelmiszer-előállítóknak szánt jó tanács azonos a tisztító- és fertőtlenítőszerekre előbbiekben leírtakkal.
A kiadott engedélyek - elsősorban egészségügyi megítélésük esetleges változása miatt történő - újraértékelési lehetősége, sőt szükségessége elengedhetetlen, ezt az EU adalékanyag általános direktívája is előírja. Ezt az egészségügyi veszélyesség megítélésének bonyolultsága, nehézsége indokolja. Egy-egy anyag megítélésének változására a nemzetközi szervezetek és egyes országok szabályozási gyakorlatában van példa. Az előállítók megnyugtatására: ilyen példák vannak ugyan, de ritkán. Az engedélyezett, de később eltiltandó anyag helyett mindig lehet helyettesítő, veszélyesség gyanújába nem keveredett anyagot találni. A napi gyakorlatban ez a rendelkezés tehát nem jelenti azt, hogy minden engedély bizonytalan, bármit bármikor visszavonhatnak. Ugyancsak nincs szó arról, hogy az előállítónak a számára megadott engedélyeket valami módon időnként meg kellene újítani. Ezek kapcsán nem árt szót ejteni azon anyagok, eljárások
Vhr. 10. § Az élelmiszer-előállítás folyamatá-ban az előállítónak olyan minőségbiztosítási, illetve élelmiszerbiztonsági rendszereket kell alkalmazni, amelyek biztosítják az élelmi-szerek közegészségügyi, élelmiszer-higiéniai és minőségi megfelelőségét.
meg-ítéléséről, távlati sorsáról, amelyek a tudomány mai állása szerint az egészségre nem veszélytelenek, de ősidők óta használatban vannak. A hús füstölés, pácolás de talán a sózás sem kapna ma engedélyt. Ezek betiltására azonban egyetlen egészségügyi enge-délyező hatóság sem gondol. Fogyasztásuk felvilágosító kampányokkal történő visszaszorítása vagy a veszélyes anyagok csökkentése (NO2−/NO3 határérték leszorítása, Na+ lecserélése, stb.) azonban állandóan napirenden van. A kilencvenes évek közepétől rohamosan terjednek a magyar élelmiszeriparban a minőségbiztosítási (mindenek előtt ISO 9000 szerinti) és az élelmiszerbiztonsági (mindenek előtt a HACCP) rendszerek. Hangsúlyozni kell, hogy ez az általános jellegű rendelkezés sem az említett, sem más, formalizált rendszert nem tesz kötelezővé. A lényeg az utolsó szavakon, a megfelelőség biztosításán van. Az élelmiszerbiztonsági rendszerek esetében tudni kell: Ezen általános (inkább figyelemfelkeltő) rendelkezésen túl konkrét szabály is van alkalmazásukra. Az élelmiszerek előállításának higiéniai szabályairól szóló 17/1999. (II. 10.) FVM-EüM rendelet 2002-től kötelezően előírja a HACCP rendszer alkalmazását. A fejlett országokban ismételten előforduló, a fogyasztók egészségét károsító, sokszor halált okozó élelmiszer botrányok hatására mindenütt felvetődött a szabályozásnak a termelői érdekektől függetlenített tudományos hátterének biztosítása. A BSE (szarvasmarhák szivacsos agyvelőgyulladása) botrány után az EU egyik első intézkedése a tudományos háttér megerősítése, átszervezése volt, ezt követte 2002-ben. az Élelmiszerbiztonsági Hivatal létrehozása. Az EU tagállamok is működtetnek tudományos tanácsokat a szabályozásuk megalapozására. Látva ezt a nemzetközi gyakorlatot 1997-ben a Népjóléti Minisztérium és a Földművelésügyi Minisztérium elismert szakértők felkérésével létrehozta az Élelmiszerbiztonsági Tanácsadó Testületet. A 16/2000. (IV. 6.) FVM-EüM-GM rendelet ennek működését törvényesítette. Ennek alapján a Testületnek már lehetősége van, hogy a tudományos eredmények alapján befolyásolja a magyar élelmiszer szabályozást.
Vhr. 10/A. § Az egészségügyi miniszter a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter egyetértésével Élelmiszerbiztonsági Tanács-adó Testületet hoz létre. Az Élelmiszerbiztonsági Tanácsadó Testület tagjait a tudo-mány, a mezőgazdasági termelők, az élel-miszer-előállítás, az élelmiszerforgalmazás, az élelmiszer-ellenőrzés és a fogyasztói érdekvédelmi szervezetek, valamint az Egészségügyi Minisztérium, a Földművelés-ügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és a Gazdasági Minisztérium képviselőiből, továbbá az illetékes állami és független szer-vek szakértőiből az egészségügyi miniszter nevezi ki. A Testület működési szabályzatát az egészségügyi miniszter hagyja jóvá. A Testület az élelmiszerbiztonságot érintő kérdésekben az állami szervek felkérésére tanácsot ad, illetve javaslatokat tesz. 5 . § Élelmiszer előállítással kizárólag A 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet foglalkozik a "személyi olyan személy foglalkozhat, akinek higiénés" alkalmasság vizsgálatával. Előírja, hogy a egészségi álla-pota megfelel a járványügyi szempontból kiemelt munkakörökben - ide munkakörére megállapított sorolja az élelmiszer előállítást is - a munkába állást követelményeknek, és aki rendelkezik a megelőzően orvosi vizsgálaton kell részt venni. A vizsgálat szükséges szakképesítéssel, vagy TBC ernyőképszűrés és bőrgyógyászat - alapján a dolgozó közegészség-ügyi, élelmiszer-higiéniai, háziorvosa állítja ki az alkalmasságról szóló igazolást. minőségügyi és környezetvédelmi alapismeretekkel. Vhr. 11. § (1) Az élelmiszer-előállítás folyamatában az előállítás személyi és tárgyi feltételeinek biztosítása, valamint a közegészségügyi, élelmiszer-higiéniai, minőségbiztosítási és környezetvédelmi szabályok betartása az előállító kötelezettsége. Vhr. 11.§ (2) Az élelmiszer-előállítási Jogos - és az utóbbi években sok, kellő megalapozottság folyamat irányítójának - ha az előírtnál nélkül létrehozott élelmiszer-előállító hely példája alapján magasabb szakirányú képzettséggel nem szükséges is - annak előírása, hogy legalább egy személy, a rendelkezik - a rendelet 6. számú t lé i á ítój l il ki á ú ké íté l
17
mellékletében előírt képesítéssel kell termelés irányítója valamilyen szakirányú képesítéssel rendelkeznie. rendelkezzen. Az előírás konkretizálása (a rendelet 6. sz. melléklete) nem könnyű, mert a szakirányú képzés hézagos és gyakran változó volt az elmúlt évtizedekben. Ezt a gyakorlati alkalmazás során az ellenőrző hatóság nyilván figyelembe veszi. A szakképesítés meglétét a működési engedély kiadása kapcsán írja elő a rendelet. Ezért azt visszamenőleg - már működő előállítónál - legfeljebb szorgalmazni lehet, de megkövetelni (pl. működő tevékenységet ezért betiltani) nem. Vhr. 11. § (3) Az élelmiszer-előállítás A törvény céljainak megvalósulása (mindenek előtt a folyama-tában résztvevő személyeknek - a fogyasztók egészségének és érdekeinek védelme) az szakirányú végzettséggel rendelkezők előállítási folyamat valamennyi résztvevőjének aktív kivételével - a mun-kába lépést követő 2 közreműködését igényli. Ezért - mindenekelőtt az előállítás hónapon belül közegész-ségügyi, élelmiszer- feltételeinek betartásával kapcsolatos - minimális higiéniai, minőségbiztosítási és ismeretanyaggal mindenkinek rendelkeznie kell. Az környezetvédelmi minimumvizsgát kell ismeretek megszerzését, annak bizonyítását, a vizsgát a 7. sz. melléklet szabályozza. Az előállítók és a munkavállalók tennie. rendkívüli heterogenitása miatt ez csak elveket, kereteket (4) A minimumvizsgának a rendelet 7. rögzít. A gyakorlati megvalósítást a konkrét körülményeket, számú melléklete szerinti lebonyolításáról a igényeket és lehetőséget ismerő területileg illetékes Szolgálat és - a vendéglátás, a közétkeztetés Állomásra és az állami népegészség-ügyi és tisztiorvosi és a kereskedelem kivételével - az Állomás szolgálatra bízza. gondos-kodik. A minimumvizsgára kötelezettek körét ("az élelmiszer(5) A (3) bekezdés szerint vizsgára előállítás folyamatában résztvevő személyek") annak kötelezett személyeket a munkába lépésüket figyelembe vételével kell meghatározni, hogy az adott követően a tevékenységük megkezdése előtt munkakörben dolgozó személy tevékenysége közvetlenül a személyi higiéniai alapismeretekre ki kell befolyásolja-e a késztermék közegész-ségügyi, élelmiszeroktat-ni. Az oktatásról a munkaadó higiéniai, minőségi megfelelőségét. gondoskodik. A minimum vizsga letételét az eddigi törvények alapján már működő előállítónál nem lehet megkövetelni, ha a korábbi rendeletek alapján előírt (közegészségügyi és higiéniai) minimum vizsgák megvannak. Az ilyen vizsgákkal nem rendelkező, működő üzemekben dolgozó személyeket viszont oktatni és vizsgáztatni kell. A minimumvizsgát a munkába lépést követően kell letenni, tehát egyszer, és csupán továbbképző tanfolyamon kell 5 évenként részt venni, a 7. melléklet 7. pontja szerint. 6. § (1) A különleges táplálkozási A 2001. évi LIV. törvény az előző szövegen annyit igényeket kielégítő élelmiszer és az új változtatott, hogy az itt előírt kötelezettségeket a forgalomba élelmiszer kizárólag engedéllyel állítható hozatalra is kiterjesztette. Erre azért volt szükség, hogy az importra is egyértelműen vonatkoztatható legyen a elő és hozható forgalomba. (2) A különleges táplálkozási rendelkezés. igényeket kielégítő élelmiszerek előállítását és forgalomba hozatalát a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Élelmezésés Táplálkozástudományi Intézete (a továbbiakban OÉTI) engedélyezi. (3) Az új élelmiszerek előállítását és forgalomba hozatalát – az OÉTI egyetértésével – a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter engedélyezi Vhr. 12. § (1) A különleges táplálkozási A különleges táplálkozási igényeket kielégítő élelmiszerek igényt kielégítő élelmiszereknek ki kell részletes szabályozása a fogyasztók egészség és elégíteniük az általános fogyasztásra érdekvédelme szempontjából egyaránt fontos. Fontos, mert előállított élelmiszerekkel szemben ezeket jellemzően az átlagostól eltérő egészségi állapotú támasztott követelményeket is, kivéve, ha emberek fogyasztják. Ezért fontos az is, hogy nem engedi valamely előírás ellentétes az elérendő meg, hogy a különleges táplálkozási igényt kielégítő 18
különleges táplálkozási céllal. (2) A különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszerek főbb típusait és az ezekkel szemben támasztott követelményeket a rendelet 8. számú melléklete tartalmazza. (3) A tápanyag összetételre vonatkozó állításokat a rendelet 9. számú melléklete tartalmazza. A MÉ az egyes élelmiszerek/ élelmiszercsoportok vonatkozásában a rendelet 9. számú mellékletétől eltérő termék-specifikus követelményeket is meghatároz-hat. A 9. számú mellékletben szereplő tápanyagösszetételre vonatkozó állításoktól eltérő állítás nem használható. A 9. számú melléklet szerinti „csökkentett … tartalmú”
élelmiszer gyengébb minőségű legyen a hozzá hasonló "normál" élelmiszernél. A különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszerek nemzetközi (FAO/WHO Codex Alimentarius) és EU szabályozása az elmúlt években felgyorsult. A magyar szabályozást ehhez igazítva a 43/2002. (V. 14.) FVM-EüMGM rendelet lényegesen átalakította a korábbi termékcsoport három részre bontásával. Az új szabály szerint vannak: − Különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszerek A 8. melléklet I. fejezetében már megjelent, vagy kidolgozás alatt lévő EU szabályok alapján meghatározva. − Étrend kiegészítők és funkcionális készítmények A 8. melléklet II. fejezetében kidolgozás alatt lévő Codex dokumentumok alapján meghatározva. − Tápanyag összetételre vonatkozó állítások A 9. mellékletben kidolgozás alatt lévő EU és Codex dokumen-
állítás mellett használható a „light” szó is. A „diétás” jelzőt kizárólag a 8. számú melléklet I. 4. és I. 5. pontjában, illetve a 9. számú melléklet 1., 2. c), 3. a), 3. c) és 4-8. pontjában felsorolt élelmiszereken lehet feltüntetni.
tumok alapján meghatározva Ezekhez kapcsolódva szabályozásra került az egyre divatosabb „light” szó használata is. Fontos hangsúlyozni, hogy ezen állítások használata semmiféle engedélyhez nincs kötve. A hatósági élelmiszer ellenőrzés szokásos tevékenysége során természetesen vizsgálja azt is, hogy egy pl. „zsírmentes”-nek deklarált élelmiszer valóban megfelel-e a 9. mellékletben rögzített feltételeknek. Figyelem: A jelen rendelkezés miatt nem megfelelővé vált csomagoló anyagok felhasználására a 43/2002. (V.14.) együttes rendelet 24. § (3) 2003. július 1-ig lehetőséget ad. (4) A vitaminok, valamint ásványi A Magyar Élelmiszerkönyv 1-1-2001/15 számú, „Különleges anyagok felnőttek számára fogyasztásra táplálkozási igényt kielégítő élelmiszerekhez adható ajánlott napi mennyiségét a MÉ előírásai tápértéknövelő anyagok” című előírás. tartalmazzák. Vhr. 12. § (5) Azok az élelmiszerek, E bekezdés előírása miatt a Magyar Élelmiszerkönyv 1-1amelyeknek napi szokásos fogyasztási 90/496 előírásának 1. számú melléklete nemcsak a mennyiségében a vitaminok, illetve az táplálkozástudomány, hanem a gyakorlat szempontjából is ásványi anyagok mennyiségei meghaladják a (4) bekezdés szerint a felnőttek számára fontos. Ennek következtében az ajánlott napi fogyasztásokat fogyasztásra ajánlott napi mennyiséget, nem meghaladó vitamin illetve ásványi anyag tartalmú élelmiszerek már gyógyhatású anyagnak, vagy gyógyszernek tartoznak e rendelet hatálya alá. számítanak. E törvény rendelkezései (így az engedélyezési eljárás) tehát már nem vonatkoznak rájuk. Vhr. 12. § (6) A és D vitamin csak étrend A módosítás az A és D vitamin adott feltétellel történő kiegészítő és funkcionális készítmények, használatát az étrend kiegészítő és funkcionális valamint olyan élelmiszerek dúsítására, készítményekre is kiterjeszti. kiegészítésére használható, amelyeket A és D vitamint természetesen tartalmazó élelmiszerek helyett fogyasztanak. Vhr. 13. § (1) A különleges táplálkozási Fontos megjegyezni: az engedélyezési kötelezettség (A Vhr. igényt kielégítő élelmiszer előállítása 9. §-ban rögzített szóhasználatból következően) az étrend és/vagy forgalomba hozatala iránti kérelmet kiegészítőkre és funkcionális készítményekre is vonatkozik. a rendelet 10. számú melléklete szerint az Az itt rögzített „egyszerűsített” engedélyezési eljárás a OÉTI-nek kell benyújtani. Az eljárás fogyasztók kellő védelmét és a termékek gyorsabb piacra kerülését egyaránt szolgálja. díjköteles. (2) Az OÉTI a kérelem elbírálásához mintát, illetve a kérelem további kiegészítését kérheti. 19
(3) Ha az OÉTI a külön jogszabály szerinti igazgatási szolgáltatási díj befizetését és a teljes dokumentáció rendelkezésre bocsátását követő 30 napon belül nem nyilatkozik (az előállítás, illetve forgalmazás feltételhez kötése, megtiltása, illetve a termék módosítása), azt – az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 42. §-ának (2) bekezdése alapján – úgy kell tekinteni, hogy a különleges táplálkozási igényeket kielégítő élelmiszer előállítását és forgalomba hozatalát engedélyezte. (4) A különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszert kizárólag a kérelemben megjelölt, működési engedéllyel rendelkező élelmiszer-előállító helyen szabad előállítani. Vhr. 14. § (1) Az új élelmiszer A változtatás – a T. 6. §-nál leírtak szerint – az engedélyezési előállításának és az import új élelmiszer eljárást a forgalomba hozatalra (így az importra is) forgalomba hozatalának engedélyezése iránti kiterjeszti. kérelmet a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek címezve, a rendelet 11. számú mellékletének megfelelően kell elkészíteni. (2) Az új élelmiszer előállításának engedélyezése iránti kérelmet az Állomáson kell benyújtani, az Állomás beszerzi az OÉTI szakhatósági hozzájárulását. Az import új élelmiszer forgalomba hozatalának engedélyezése iránti kérelmet a vizsgálatok el- végzéséhez szükséges mennyiségű mintával együtt az importálónak kell benyújtani az OÉTI-nél. Ha a benyújtott adatok, dokumentáció és információ nem elegendő a kérelem elbírálásához, az Állomás, illetve az OÉTI további kiegészítéseket kérhet. (3) Az engedélynek tartalmaznia kell az új élelmiszer jellemzőit, speciális jelölési követelményeit és felhasználásának esetleges feltételeit. (4) Az engedélyezési kötelezettség Az ÉT. 2. § 16. c) definíciója (követve az EU 258/98 sz. szempontjából nem minősül új ren-deletét) új élelmiszernek minősít minden olyan élelmiszernek az a részben vagy egészben élelmiszert, amely géntechnológiával módosított géntechnológiával módosított összetevőkből összetevőt tartalmaz. előállított élelmiszer, amelyben a Ez a bekezdés az új élelmiszer-engedélyezési génsebészeti beavatkozásból származó DNS kötelezettség alól két esetben kivételt tesz: - Ha a génsebészeti beavatkozásból származó anyag vagy fehérje nincs jelen, illetve amelyben a egyetlen összetevőben sem haladja meg az 1 %-ot. géntechnológiai beavatkozásból származó Ennek oka, hogy az ilyen termék a 31/A § (1) szerint nem anyag mennyisége egyetlen összetevőben jelölés köteles, hiszen a vizsgálati technika mai állása sem haladja meg az 1 %-ot. szerint analitikailag nem mutatható ki. - Ha a génsebészeti beavatkozásból származó fehérje vagy DNS nincs jelen. Oka az előbbivel azonos.
20
A 2001. évi LIV. törvényben rögzített változásra azért volt szükség, mert az EU megjelentette az élelmiszer besugárzásra vonatkozó szabályozását. Az eddigi magyar törvény szerint előzetes engedéllyel bármely élelmiszert – meghatározott feltételekkel – lehetett ionizáló sugárzással kezelni. Az EU szerint csak a vonatkozó direktívában meghatározott élelmiszereket lehet – meghatározott feltételekkel – kezelni, ehhez (az EU általános filozófiájának megfelelően) azonban semmiféle engedély nem kell. A jelenlegi magyar törvényszöveg tehát engedélyezést már nem ír elő, ugyanakkor felhatalmazást ad az EU lista esetleges bővülésének rendelet-módosítással való követésére. 8. § A 4. § (2) bekezdésében, valamint a 6. § és a 7. §-okban előírt engedélyeket közzé kell tenni a Földművelésügyi Minisztérium, és a Népjóléti Minisztérium hivatalos lapjában Vhr. 15. § (1) Élelmiszert kizárólag olyan létesítményben szabad ionizáló energiával kezelni, amely az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVII. törvényben előírt engedélyeken kívül a 2. § (1) bekezdése szerinti működési engedéllyel is rendelkezik. (2) Ionizáló energiával kizárólag Ezek a vonatkozó EU direktíva által jelenleg kezelhető Az új rendelkezés számunkra nem jelent fűszereket és növényi szárítmányokat szabad termékek. kezelni. A kezelés és a kezelt élelmiszer problémát, mert hosszú évek óta nálunk is csak ezen forgalomba hozatala során be kell tartani a termékek besugárzását igénylik a vállalatok. MÉ vonatkozó előírásait. (3) Élelmiszernek ionizáló A kezelés alkalmazásának ezen fontos feltétele mellett a energiával való kezelése nem helyettesítheti Magyar Élelmiszerkönyv 1-2-1999/2 számú előírásában az élelmiszer előállítása során alkalmazott jó rögzített (technikai jellegű) előírásokat is be kell tartani. gyártási gyakorlatot. 9. § Közfogyasztásra kerülő élelmiszer – a A gyártmánylap szerepéről a Vhr. 2. § (3) pontnál már vendéglátás kivételével – kizárólag abban beszéltünk. Elkészítése az előállítók számára tehát kötelező, az esetben állítható elő, ha annak hatósági jóváhagyatása vagy benyújtása viszont nem. A 2. gyártmány-lapját az előállító előzetesen mondat a Vhr. 2/A § (2) pont rendelkezését (őstermelőnek elkészíti. A földművelésügyi és nem kell gyártmánylapot kiállítani) „törvényesíti”. vidékfejlesztési miniszter, az egészségügyi miniszter és a gazdasági miniszter a gyártmánylap készítési kötelezettség alól együttesen, jogszabályban kivételt tehet. Vhr. 16. § Vhr. 17. § A vendéglátás és közétkeztetés A rendelet (amelyre az ÉT 27. § (6) bekezdése ad keretében történő élelmiszer-előállítás felhatalmazást) a 80/1999. (XII. 28.) GM-EüM-FVM részletes feltételeit külön rendelet együttes rendeletként megjelent. szabályozza. 7. § Az ionizáló energiával kezelhető, illetve az ionizáló energiával kezelten forgalmazható élelmiszerek körét és a kezelés feltételeit a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter az egészségügyi miniszterrel, valamint a gazdasági miniszterrel együttesen határozza meg.
Eszerint vendéglátásnak a "vendéglátó termék" (étel, ital, cukrászatiés hidegkonyhai készítmény esetén viszonteladókon keresztül is lehetséges) fogyasztóknak történő eladása számít. Az előállítóknak 2003. január 1-ig HACCP rendszert kell bevezetniük, a készítmények összetételét (a gyártmánylaphoz hasonlóan) rögzíteni kell, a további forgalmazásra szánt termékeket (a feldolgozott élelmiszereknél kevésbé részletezve) jelölni kell. 10. § A hatóságok által kiadott engedélyek A hatósági engedélyek a fejlett országok többségéhez és az ezzel összefüggésben elvégzett hasonlóan díjkötelesek. A díjakat az ÉT. 27. § (9) vizsgálatok díjkötelesek, a díjak mértékét felhatalmazás alapján a hatósági ellenőrzést működtető miniszterek közös rendelettel állapítják meg. Ez a hivatalos külön jog-szabály állapítja meg. közlönyökben megjelenik, így az érdekeltek az egyes konkrét 21
engedélyek díjainak kontrollálhatják.
helyességét
ezek
alapján
II. FEJEZET Minőségi feltételek 11. § (1) Az élelmiszer-előállító számára az élelmiszerek kémiai, fizikai, mikrobiológiai és érzékszervi jellem-zőire vonatkozó előírások betartása kötelező. (2) Az élelmiszer előállítójának - a vendéglátás kivételével - termékei minőségi jellemzőit gyártmánylapon kell rögzítenie. 11. § (3) Az előállított élelmiszerek Ez a bekezdés az élelmiszer-előállító saját belső minőségminőségét az előállító köteles ellenőrizni. ellenőrzési kötelezettségét írja elő. Ennek mértékét, módját A szükséges vizsgálatokat saját (folya-matosan, naponta, hetente vagy csak havonta kell laboratóriumában végez-heti, vagy más, ellenőrizni a termék minőségét?) természetesen nem lehet erre alkalmas laboratórium-ban egy törvényben előírni. Itt lép be ismét a bevezetőben is említett alapelvek végeztetheti. fontossága. Az élelmiszer-előállítónak nyilván úgy, annyiszor és olyan mértékben kell vizsgálnia az előállított élelmiszerek minőségét, hogy az e paragrafus (1) bekezdésének biztonsággal megfeleljen. Az élelmiszer-előállítónak ennek megfelelően kell tehát megszer-veznie a termékei ellenőrzését, vagy ha ezt nem teszi meg, a hatósági ellenőrzésnek kell erre őt kényszerítenie. 12. § (1) A hamisított élelmiszer Az élelmiszer hamisítás tilalmának a meghatározása igen nehéz, hiszen minden, az előírttól a legkisebb mértékben előállítása és forgalomba hozatala tilos. 12. § (2) Hamisított az az élelmiszer, eltérő élelmiszer is hamisnak tekinthető. A törvény a másik amely-nek a vonatkozó előírásban, vagy a végletet, a tudatos súlyos megtévesztést tekinti csak gyártmánylapban meghatározott hamisításnak. Az így értelmezett hamisítást (az előírttól vagy minőségét szándékosan, a fogyasztó szükségtől eltérő anyagok, technológiai lépések stb.) nyilván egészségét és érde-keit veszélyeztető, az anyagi haszonszerzés motiválja. A gondatlanságból illetőleg a fogyasztó megtévesztésére keletkezett hibák tehát e szabály szerint nem minősülnek hamisításnak. alkalmas módon megváltoz-tatták. A Magyar Élelmiszerkönyv 13. § (1) A Magyar Élelmiszerkönyv (Codex Alimentarius Hungaricus) a nyers- és feldol-gozott élelmiszerekre vonatkozó kötelező elő-írások és ajánlott irányelvek gyűjteménye. A Magyar Élelmiszerkönyv vezetésének felada-tait a Földművelésügyi Minisztérium látja el. (2) A Magyar Élelmiszerkönyv a) I. kötete az Európai Közösségek jogszabályai alapján készült, a Magyarországon előállított, vagy forgalomba hozott élelmiszerekre kötelező előírásokat, b) II. kötete a nemzetközi szervezetek ajánlásai és a hazai adottságok figyelembe-vételével készült, ajánlott termékleírásokat, c) III. kötete a Hivatalos Élelmiszervizsgálati Módszergyűjtemény – az Európai
22
A Magyar Élelmiszerkönyv I. Kötete tartalmazza az előírásokat. Létrehozására azért volt szükség, hogy megteremtse az Európai Unió részletes, szakmai jellegű szabályai honosításának keretét. Az Európai Unió kb. 150, minden tagállam számára kötelező élelmiszer minőségi előírással (regulation, directive, decision - rendelet, irányelv, határozat) rendelkezik. (Az Európai Unió élelmiszerjogi rendelkezéseit főleg irányelvek, direktívák tartalmazzák. Ezért e kommentárban a szakmai körökben elterjedt "direktíva" kifejezést használom). A rendeletek a tagállamokban közvetlenül (a brüsszeli megjelenéssel), az irányelvek pedig közvetve (saját nemzeti rendelet megalkotásával) lépnek hatályba. Magyarországnak (lévén élelmiszer exportőr) gazdasági érdeke és egyúttal - az Európai Közösségekkel megkötött un. Társulási Szerződés alapján - kötelessége is ezek fokozatos átvétele. A direktívák kisebb része a jelen törvényben, végrehajtási rendele-
Közösségek jogszabályai alapján készült kötelező előírásokat, továbbá az ajánlott MSZ - EN szabványokat, valamint az egyéb hazai és nemzetközi szabványokat, illetve ezek hiányában az e célra kidolgozott irányelveket tartalmazza.
tében (pl. jelölés és hatósági ellenőrzés) vagy önálló rendeletben (pl. vágóállat minősítés, öko-, különleges tulajdonságú élelmiszerek, eredet- és földrajzi megjelölés védelme stb.) került átvételre. Nagyobbik része, több mint 100 direktíva azonban annyira részletes, műszaki, szakmai jellegű, hogy a mai magyar joggyakorlatban gyors rendeleti átvételük nem képzelhető el. Ezért az Élelmiszerkönyv I. Kötetét elsősorban ezek kötelező előírásként történő honosítására hozta létre a törvény. Az I. kötetben az európai Unió kötelező előírásai mellett mód van más nemzetközi szervezetek ajánlásainak átvételére is. így a FAO/WHO Codex Alimentariusból került átvételére az Élelmiszerkönyv HACCP előírása. A Magyar Élelmiszerkönyv II. Kötetében megjelenő termék irányelvek az élelmiszer termékszabványokat váltják ki. A törvény szándéka ezzel az volt, hogy e területen is alkalmaz-kodjunk a fejlett országok gyakorlatához. Az EU tagállamokban ugyanis nincsenek élelmiszer termékszabványok. Ezt a szerepet (ahol ilyen termékleírások egyáltalán vannak) az Élelmiszerkönyv látja el. Németországban, Franciaországban, Ausztriában (a nem EU tag Svájcban is) hosszú ideje eredményesen működik ez a rendszer. A szabványosítás új koncepciójából (kevesebb, nem kötelező szab-vány), a szabvány állományunk "elöregedettségéből" következően a hetvenes-, nyolcvanas években létrehozott termékszabványok teljes felülvizsgálata és korszerűsítése az új rendszer bevezetésétől függetlenül is elkerülhetetlen lett volna. Mindezek miatt célszerűnek látszott, hogy a termékleírások esetében formailag is az európai országok gyakorlatát - az Élelmiszerkönyvet - vegyük át. Az irányelvek alkalmazása - amint azt nevük is jelzi - nem kötelező! Jogilag így van ez az említett európai országokban is, a gyakor-latban azonban minden előállító betartja az Élelmiszerkönyv irányelveit. A gazdaság, a piac, a fogyasztóvédelem és a bírói ítél-kezés ugyanis egyaránt irányadó dokumentumnak tekinti az irány-elveket. Így erre kötik a kereskedelmi szerződéseket, a hatósági ellenőrzés és jogvita esetén a bíróság mindig ennek alapján dönt arról, hogy egy bizonyos termék megfelelő minőségű-e. Nyilvánvaló, hogy a Magyar Élelmiszerkönyv II. kötetében megjelenő irányelveknek is ilyen szerepet kell betölteniük. Ezt elősegítendő a Vhr. 27. § (2) bekezdése előírja, hogy a Magyar Élelmiszerkönyv irányelveiben szereplő megnevezéssel csak az ottani leírásnak megfelelő terméket szabad előállítani/forgalmazni. Ez az előállítók számára azt jelenti, hogy az irányelvek betartása gyakorlatilag kötelező. Az élelmiszer ellenőrzés alapvető követelménye a megbízható és egységesen használt módszerek megléte. Szintén az európai országok (Németország, Svájc) példájára erre szolgál a törvény által a Magyar Élelmiszerkönyv III. köteteként létrehozott Hivatalos Élelmiszervizsgálati Módszergyűjtemény. Itt már nem a szabványok felváltásáról van szó. Élelmiszer vizsgálati módszer szabványosítás ugyanis a nemzetközi (ISO, CEN/CENELEC) és a fejlett országok nemzeti szabványosító szervezeteiben is (AFNOR, BSI, DIN) folyik. A törvény utal arra, hogy a Módszergyűjteménybe automatikusan bekerülnek (egyszerű felsorolásként) az Európai Uniótól átvett MSZ-EN jelű szabványok és a termék irányelvek igényeit kielégítő egyéb MSZ szabványok. Itt tehát csupán arról van szó, hogy az Élelmiszerkönyv előírásainak és irányelveinek ellenőrzési lehetősége nem "szolgáltatható ki" egy másik rendszer vizsgálati módszer kidolgozó tevékenységének. Ideális együttműködés esetén a Módszergyűjtemény céljára nem is kellene vizsgálati módszert alkotni, mert mindenre van (és listára vehető) szabvány. Ha viszont nem, vagy nem egészen ez a helyzet, 23 megvan a lehetőség az önálló módszerek kidolgozására, vagy más nemzetközi, vagy nemzeti szervezetek dokumentumaiból való átvételére.
Az Európai Unió direktíváiban megjelent vizsgálati módszereket (az I. Kötet előírásaival azonos módon) természetesen nem a szabványosítás, hanem előírásként a Hivatalos Élelmiszer-vizsgálati Módszergyűjtemény veszi át. A már megjelent előírások között 3-as azonosító szám kezdettel (mely arra utal, hogy a Módszergyűjtemény a Magyar Élelmiszerkönyv III. kötetének tekintendő) már több átvett módszer is szerepel. A Magyar Élelmiszerkönyv rendelettel kiadott előírásait, illetve közzétett irányelveit a Szabványboltban (Budapest IX. Üllői út 25. Postacím: 1450 Budapest Pf: 24. Telefon 4566895, Fax: 456-6884) lehet megvásárolni. Folyamatosan hozzáférhetők az előírások és irányelvek az interneten, a www.omgk.hu és a www.fvm.hu honlapon is.
13. § (3) A földművelésügyi miniszter a Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság javaslata alapján a Magyar Élelmiszerkönyv a) kötelező előírásait - az ipari és kereskedelmi miniszter, a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, valamint a népjóléti miniszter egyetértésével - rendelettel adja ki; b) ajánlott irányelveit közzéteszi. 13. § (4) A Magyar Élelmiszerkönyvet és a Hivatalos Élelmiszervizsgálati Módszergyűjteményt a Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság dolgozza ki. A Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság 15 tagból áll, akiket a tudomány, a gazdaság, az élelmiszer ellenőrzés, és a fogyasztói érdekvédelmi szervezetek, valamint a Földművelésügyi Minisztérium, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium és a Népjóléti Minisztérium képviselőiből - az ipari és kereskedelmi miniszter, a környezetvédelmi és terület-fejlesztési miniszter, valamint a népjóléti miniszter egyetértésével - a földművelésügyi miniszter nevez ki. (5) A Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság az egyes szakterületek előírásai és irányelvei kidolgozására a (4) bekezdésben foglaltak szerint külön szakbizottságokat hoz létre. (6) A Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság tagjai közül elnököt, elnökhelyettest és titkárt választ, működési szabályzatát maga alakítja ki, és azt - az ipari és kereskedelmi miniszter, a környezetvédelmi és terület-fejlesztési miniszter, valamint a népjóléti miniszter egyetértésével - a földművelésügyi miniszter hagyja jóvá. (7) A Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság működésével kapcsolatos titkársági teendőket a Földművelésügyi Minisztérium látja el. III. FEJEZET A forgalomba hozatal feltételei
14. § (1) Kizárólag olyan élelmiszer A forgalmazás (legalábbis térben és időben) még az előállításnál is szerteágazóbb tevékenység. A sokféle helyen hozható forgalomba: a) amelyet a közegészségügyi, és sokféle céllal történő forgalmazásra még nehezebb élelmiszer-higiéniai és minőségvédelmi konkrét előírásokat adni, mint az előállításra. Ezért fontos a törvény által itt megfogalmazott általános feltételrendszer. A előírások megtartásával állítottak elő, b) amely legfeljebb a külön forgalmazónak úgy kell megválasztania az alkalmazott jogszabályok szerint megengedett műszaki, technológiai, személyi megoldásokat, hogy az itt mértékben tartalmaz fizikai, kémiai, előírt feltételeket ki tudja elégíteni. Ha ezt nem teszi, biológiai, mikro-biológiai és radiológiai természetesen a hatósági ellenőrzésnek kell erre kényszerítenie. szennyeződéseket, c) amelynek minőségi jellemzői a vonatkozó előírásoknak, illetőleg a gyártmánylapon meghatározott jellemzőknek és a jelölésének megfelelnek, d) amelynek csomagolása megfelel a vonatkozó előírásoknak és jelölése nem meg-tévesztő. e) 14. § (2) A mikrobiológiai szempontból gyorsan romló élelmiszer fogyaszthatóságának lejárati időpontját követően nem hozható forgalomba. 14. § (3) Az (1) bekezdés c) pontjában Az egészséget nem veszélyeztető, de a rá vonatkozó szűkebb foglaltaknak meg nem felelő, de a érte-lemben vett minőségi előírásoknak nem megfelelő fogyasztók egészségét nem veszélyeztető termék forga-lomba hozatalának szabályozása fontos a 24
fogyasztók érdekvédelme szempontjából. Ma (és sajnos feltehetően a közeljövőben is) igen széles fogyasztói rétegeknél az élelmiszerrel kapcsolatos elvárások ("fogyasztói preferenciák") sorában a számára megfizethető, alacsony ár az első. Ez az előállítókat/kereskedőket nemcsak a valóban olcsóbb termékek kifejlesztésére, előállítására vonzza. Vonzza arra is, hogy a hibás terméket - amelynek forgalomba hozatalára a fejlett piacgazdálkodásban a hírnevére, reputációjára adó cég nem is gondol - olcsóbban ugyan, de hangzatos ("akciós ár, bevezető ár, kiárusítás, stb.") neveken a hiba elpalástolásával forgalomba hozza. Ezzel nemcsak a fogyasztót téveszti meg (az ő jórészük feltehetően a hiba deklarálása esetén is megvenné az olcsóbb terméket), hanem piacot vesz el a tisztességes előállítók/forgalmazók elől. A rendelkezés példa arra, hogy az élelmiszer szabályozásnak a piacgazdálkodásban a fogyasztók mellett a piaci versenytisztaság védelmére is ki kell terjednie. 14. § (4) A forgalmazás során olyan műszaki, technológiai és személyi feltételeket kell biztosítani, amelyek lehetővé teszik az élelmiszer közegészségügyi, élelmiszer-higiéniai és minőségi jellemzőinek megőrzését. (5) Az élelmiszer forgalmazás során csak a 4. § (2) bekezdésében foglaltak szerint engedélyezett csomagoló-, mosó- és fertőtlenítőszereket lehet használni. Vhr. 18. § (1) Élelmiszer-forgalmazó helyet az erre vonatkozó külön jogszabályok előírásai szerint lehet létesíteni és működtetni. Vhr. 18. § (2) Az élelmiszerek A minőségmegőrzési időtartam lejárata utáni forgalmazás minőségmeg-őrzési idejük lejárta után csak nem az EU előírásokhoz igazodó rendelkezés. Ott ezzel a az Állomás engedélyével, az abban rögzített témával foglal-kozó előírás nincs, mert a piaci verseny kikényszerítette, hogy ez egyszerűen nem téma. A kereskedő feltételekkel és időpontig forgalmazhatók. folyamatosan figyeli készleteit, nem engedheti meg magának (3) A 28. § (3) bekezdése szerint a túltárolást. A Vhr. a mai magyar valósághoz igazodva "fogyasztható" felirattal jelölt fenntartotta az eddigi szabályozást, hatósági vizsgálat után minőségmegőrzési idejű élelmiszereket, engedélyezi a meghatározott feltételek közötti (ez elsősorban valamint a különleges táplálkozási igényt meghatározott időtartamot jelenthet) forgalmazást. kielégítő élelmiszereket minőségmegőrzési Kivételt képeznek ez alól természetesen a (3) bekezdés szerinti élelmiszerek, ahol a további forgalmazás komoly időtartamuk lejárata után nem szabad egészségügyi veszélyt jelentene. forgalomba hozni. Vhr. 19. § (1) Élelmiszer szállítására tiszta, szagtalan, szennyeződéstől és fertőző anyagoktól mentes, könnyen tisztítható, fertőtleníthető szállítóeszközt, járművet, szállítótartályt lehet csak használni, amely alkalmas az élelmiszer minőségének a megóvására és megakadályozza az élelmiszer kifolyását, kiszóródását. (2) Az élelmiszer minőségének megőrzéséhez szükséges tárolási körülményeket a fogyasztó részére történő értékesítésig a forgalmazás valamennyi szakaszában biztosítani kell. A tárolási körülményeket, azoknak az élelmiszer minőségére gyakorolt hatását a forgalmazó rendszeresen köteles ellenőrizni. Vhr. 19. § (3) A forgalmazó köteles Az élelmiszer-előállítók és forgalmazók számára egyaránt meggyőződni az általa forgalmazott gyakorlati jelentősége van e rendelkezés pontos értelmezésének. élelmiszer megfelelő minőségéről. Az előállítók számára választ ad a gyakori kérdésre: "Mit tehetek, ha engem vonnak felelősségre (pl. a hatósági ellenőrzés) termékeim olyan minőségi hibájáért, amelyet a kereskedő gondatlan árukezelése okozott?" Nos, e pont alapján nem vonhatják felelősségre, illetve a felelősséget azonnal tovább háríthatja. Ő ugyanis - ha ezt az elő- állított, kiszállított tétel saját vizsgálati eredményeivel is igazolni tudja - megfelelő minőséget adott át, különben a forgalmazó már át sem vette volna tőle. Más problémát vethet fel a forgalmazás részéről: "Ennek alapján minden élelmiszerbolt mellé egy műszeres labort kell felállítani?" Ez is a részleteiben nem szabályozható kérdések körébe tartozó. Hiszen egy nagy elosztóraktár, egy élelmiszer áruházlánc esetében bizony szükség lehet laboratóriumra. Míg egy kis élelmiszerbolt esetében a "jó gazda élelmiszer csak akkor hozható forgalomba, ha annak jelölésén a "csökkent minőségű" feliratot feltűnően elhelyezték.
25
gondossága", a szemrevételezés, a minőségmegőrzési idő lejártának figyelése stb. jelenti a minőségellenőrzést. Azt, hogy hol van a határ az egyedi esetben, mindig a konkrét körülmények alapján a hatóságnak, jogvita esetén pedig a bíróságnak kell eldöntenie. Vhr. 19. § (4) A forgalmazó felelős az A rendelkezés egyértelműsíti az egyre terjedő, un. saját név élelmiszer előírt, illetve vállalt alatti forgalmazás esetén való forgalmazói felelősséget. megfelelőségéért, ha az élelmiszer jelölésén kizárólag saját nevét és címét tünteti fel. Vhr. 20. § (1) Tilos házalás útján - a A házaló kereskedelemről szóló 44/1998. (III. 11.) Korm. zöldség- és gyümölcsfélék kivételével - rendelet szerint a házalás az üzlethelységen, vásáron, piacon, közterületi értékesítésen és mozgó árusításon (ezeket élelmiszert forgalomba hozni. a 4/1997. (I. 22.) és a 35/1995. (IV. 5.) Korm. rendeletek szabályozzák) kívüli - jellemzően a fogyasztó lakásán vagy munkahelyén történő - árusítást tekinti házalásnak. Nem tekinti házaló kereskedelemnek azt az esetet, ha a teljesítés (a termék átadása) helyét a fogyasztó határozza meg (például úgy, hogy azt a lakására szállítva adják át neki). Vhr. 20. § (2) Utcai árusítás, valamint A 4/1997.(/I. 22.) Kormányrendelet úgy rendelkezik, hogy csomagküldés útján csak a külön rendelet közterületen a zöldség-, gyümölcsön kívül csak pattogatott és szerint szabad élelmiszert forgalomba hozni. főtt kukorica, sült gesztenye, "iparilag" csomagolt tökmag, napraforgómag, földimogyoró, vattacukor, csomagolt cukorka, jégkrém és fagylalt árusítható. Rendelkezik továbbá arról, hogy csomagküldés során csak a "hűtés nélkül tartósan tárolható, előre csomagolt" élelmiszerek értékesíthetők. Vhr. 20. § (3) A gomba forgalmazásakor a A 7/1984. (VIII.1.) EüM-MÉM sz. rendelet a külön jogszabályban előírtakat is be kell gombavizsgálatot, annak szakmai, képzési feltételeit rendezi. tartani. Vhr. 20. § (4) Élelmiszert is árusító piaci és A 35/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet és annak módosításai az vásári elárusító helyeken is be kell tartani az irányadóak. élelmiszer-forgalmazás feltételeire vonatkozó előírásokat. 15. § Feldolgozott élelmiszer kizárólag Ezen természetes követelménynek számító előírásra a mai kereskedelmi tevékenység, vendéglátás és magyar gyakorlatban sajnos szükség van. közétkeztetés keretében hozható Az engedély nélküli - tehát nem regisztrált, nem ellenőrizhető, nem visszakereshető - árusítás az élelmiszer forgalomba. esetében nemcsak a piaci verseny tisztaságát, és a fogyasztók érdekeit, hanem egészségét is veszélyezteti. Ezért felszámolására, üldözésére a jogi lehetőséget fontos volt megteremteni. 16. § (1) Külföldről hazai feldolgozásra, A rendelkezés alapján az import élelmiszerekre teljes valamint forgalmazásra kizárólag olyan egészében vonatkozik az ÉT és Vhr.-e, valamint a mögöttük élelmiszer-nyersanyag, valamint álló, részletesebb (pl. Magyar Élelmiszerkönyv) magyar élelmiszer hozható be, amely megfelel e szabályozás. törvény rendelkezéseinek, valamint az adott élelmiszer-nyersanyagra és élelmiszerre vonatkozó egyéb előírásoknak. 16. § (2) A hazai előállítású, de exportra Természetes, hogy az exportra szánt élelmiszerek szánt élelmiszerekre a megrendelő, illetve tulajdonságainak (csomagolás, jelölés, minőségi jellemzők) a fogadó ország előírásaihoz kell igazodniuk. Az előállítóa cél-ország előírásai az iránymutatóak. A hely létesítése, működése, ezek általános feltételei, védett eredet-megjelölésű és földrajzi engedélyezése, ellenőrzése viszont (miután Magyarországon jelzésű, illetve a speciális magyar termel, így egyértelműen az ÉT hatálya alá tartozik) jelen élelmiszereknek meg kell felelniük a előírások szerint történik. Ezt a kettősséget fogalmazza meg a törvény azzal a kitétellel, mindenkori magyar előírásoknak is. hogy a "célország előírásai az iránymutatók". Nem húzható meg ponto-san meddig érvényesek a magyar törvény és honnan a célország előírásai. De az előbbi példa alapján olyan értelmezés a logikus, hogy az előállítás élelmiszerbiztonsági körülményeiben nem, a 26
késztermék jellemzőiben viszont el lehet térni a törvénytől. Ezért természetes, hogy csak exportra előállított élelmiszerről nem kell gyártmánylapot kiállítani. A bekezdés második mondata a szakmai közvéleményben sokszor Hungaricumoknak nevezett (pl. gyulai kolbász, kalocsai paprika, szegedi szalámi, stb.) védelmét szolgálta. A törvény előkészítési idején még nem ismertük eléggé az akkori Közös Piac eredet- és hagyomány-védelmi rendszerét. Megismerése és átvétele után kiderült, hogy a törvény szövege itt (a legközelebbi generálisabb módosításkor) korrekcióra szorul. A mai jogi szabályozásban ugyanis már világos: amit mi Hungaricumnak (vagy a törvény szóhasználatával speciális magyar élelmiszernek) neveztünk, azok az EU 2081/92 rendelete (átvette a 87/1998. (V. 6.) Korm. rendelet) szerinti védett eredetmegjelölésű, illetve a 2082/92 rendelete szerinti (átvette az 1/1998. (I. 12.) FM rendelet) tanúsított különleges tulajdonságú élelmiszerek. Az itt előírt védelmet tehát mindazon élelmiszerek élvezik, melyek a 87/1998. (V. 6.) Korm. rendelet alapján eredetvédelmet, vagy az 1/1998. (I. 12.) FM rendelet alapján hagyományos különleges tulajdonság tanúsítást kaptak. Vhr. 21. § (1) A 25. § - 35. §-okban foglaltakat az import élelmiszerek esetében is alkalmazni kell. Vhr. 21. § (2) Import élelmiszerek, továbbá Ez a rendelkezés az eredeti külföldi csomagolóanyagban az exportból visszamaradt, idegen nyelvű lévő import élelmiszerek magyarországi forgalmazását teszi jelöléssel ellátott, egyedi fogyasztói lehetővé a pótcímke engedélyezésével. csomagolású belföldön forgalomba hozott Fontos azonban figyelmeztetni arra, hogy semmiféle élelmiszerek esetében az előírt magyar "egyszerűsítést" nem engedélyez az ilyen jelölésre (ha ezt nyelvű jelöléseket pótcímkén is fel lehet tenné, megsértené a versenysemlegességet). Tehát a pótcímkés jelölés tartalmi és technikai követelményei tüntetni. azonosak az eredeti magyar jelöléssel. Vhr. 22. § (1) Az élelmiszert importáló A 2001. évi LIV. törvény – mint ezt a T 2. § 18.-nál kötelessége és felelőssége annak biztosítása, ismertettem – megszüntette (többek között) az új terméknek hogy az általa importált élelmiszer számító import élelmiszer előmintájának behozatal előtti biztonságos és dokumentálható módon kötelező vizsgálatát. minden tekintetben kielégíti a magyar Mivel ezzel a magyar import ellenőrzési rendszer sarokköve szűnt meg, joggal vetődik fel a kérdés: hogyan lehet a előírásokat. (2) Az élelmiszert importáló megfelelő fogyasztói védelmet biztosítani az import köteles dokumentálni – az exportáló ország élelmiszereknél ezután. A piacgazdaság szabályai háromféle hatóságának bizonylatával, saját vizsgálattal, megoldást engednek erre: akkreditált magyar laboratórium, vagy a − Az import élelmiszerek forgalomban történő ellenőrzése. Ehhez esetünkben semmiféle jogi felhatalmazás nem kell. hatósági élelmiszer-ellenőrzés vizsgálatával A hatósági ellenőrzésnek egyszerűen emelni kell (nyilván –, hogy az általa importált élelmiszer ésszerűen, elsősorban olyan termékek, beszállítók, stb. minden tekintetben kielégíti a magyar esetén, ahol a fogyasztók egészségének vagy érdekeinek előírásokat. veszélyezte-tési lehetősége valószínű) a vizsgált import (3) Az élelmiszert importáló minták számát. köteles nyilvántartást vezetni az általa importált élelmiszerekről. A − Az importáló tevékenységének (a hazai előállítóéhoz, forgalmazóéhoz hasonló) hatósági ellenőrzésével. nyilvántartásnak tartalmaznia kell az import Ehhez a jogi felhatalmazást ez a rendelkezés adja meg. élelmiszer nevét, a csomagolási egységek Hangsúlyozni kell, hogy az importáló itt felsorolt nagyságát, az előállító nevét és címét, a kötelességei általános jellegűek. Nincs konkretizálva pl., beérkezett tételek nagyságát, a beérkezés hogy a (2) bekezdésben felsorolt dokumentumok időpontját, a forgalmazók nevét és címét, melyikével (természetesen egy elég közülük) kell valamint a (2) bekezdés szerinti rendelkezni. Nincsenek ezek a dokumentumok részletezve dokumentumot. (mekkora tételre vonatkozzon a bizonylat, vagy (4) Az élelmiszert importáló vizsgálat). Hasonlóan nem részletezett a (3) bekezdés tevékenységét az élelmiszerellenőrző nyilvántartás formája. A lényeg, hogy a dokumentációs, hatóságok az előállítókra és a forgalmazókra nyilvántartási rendszer olyan legyen, mely bizonyítja a megállapított szabályok szerint ellenőrzik. termékek megfelelőségét, a tevékenység ellenőrizhetőségét. − Határellenőrzési rendszer Fentiek mellett szükséges egy olyan rendszer, mely képes 27
Vhr. 23. § (1) Vhr. 23. § (2) Az import élelmiszerek állategészségügyi és növényegészségügyi megfelelő-ségének vizsgálatát külön jogszabályok alapján a földművelésügyi miniszter által kijelölt szervek végzik. Vhr. 23. § (3) Vhr. 24. § Az élelmiszer-forgalmazás részletes feltételeit külön rendelet szabályozza.
arra, hogy megakadályozza, vagy előzetes vizsgálathoz kösse az olyan tételek országba való belépését, mely az előbbi vizsgálatok, vagy a nemzetközi jelző rendszerek értesítései alapján veszélyt jelentenek a magyar fogyasztókra. Az ezt biztosító, egy EU direktíva átvételén alapuló jogszabály tervezete elkészült, egyeztetésen van, 2002-es hatályba lépése várható. Az állategészségügyi feltételek vizsgálatát a 41/1997. (V.28.) FM rendelet írja elő részletesen. A növényegészségügyi feltételek vizsgálatát az 5/1988. (IV.26.) MÉM rendelet és annak módosításai írják elő részletesen. A szabályozást az 1/1997. (I.17.) IKIM rendelet tartalmazza.
IV. FEJEZET A csomagolás 17. § (1) A csomagolásnak védenie A csomagolással kapcsolatban először arra kell felhívni a kell az élelmiszert a szennyeződéstől, a figyelmet, hogy sem előírva, de még ajánlva sincs az, hogy tápérték- és minőségcsökkentő hatásoktól valamennyi élelmiszert csomagolni kell. Ezt általánosan a és a csomagoló-anyagoknak a fogyasztók fogyasztói igény, a piac szabályozza. egészségére veszély-telennek kell lenniük. Az itt előírt követelményekkel kapcsolatban - amelyek (2) A csomagolóanyag természetesen csak a csomagolt élelmiszerekre vonatkoznak legnagyobb tömege és térfogata nem érdemes az ÉT 2. § 9. pontjának definíciójára visszautalni. haladhatja meg a csomagolt élelmiszer Az üzleti közvetlen kiszolgáláskor történő „csomagolás” minőségének védelme érdekében miután a vevő jelenlétében történik - nem tekintendő a szükséges mértéket. A csomagoló- törvény értelmében csomagolásnak. Így az itt előírtak erre anyagnak alkalmasnak kell lennie az nem vonatkoznak. újra-töltésre, vagy a hulladékként való hasznosí-tásra, illetve az ártalmatlanítása esetén a csomagolóanyag és maradványai környezeti hatásának a lehető legkisebbnek kell lennie. (3) Az élelmiszereket a Magyar Élelmiszerkönyvben előírt módon kell kiszerelési egységekbe csomagolni. Ha a csomagolásban az élelmiszer csak részben látható, akkor az élelmiszer egészének egyeznie kell a látható részével. (4) Az élelmiszerek csomagolásának olyannak kell lennie, hogy felnyitásuk, vagy megsértésük nélkül az élelmiszer ne legyen megváltoztatható. Vhr. 25. § (1) A csomagolás főbb fajtái: A csomagolások itt definiált fajtáiból nem következik (sehol a) Egyedi fogyasztói csomagolás: az nem előírt), hogy egyéni fogyasztónak nem lehet eladásra átlagos fogyasztói szokásoknak megfelelő (bármilyen üzletben) felkínálni 10 kg, illetve 10 liternél mennyiségben az előállítás vagy forgalomba-hozatal helyén csomagolt nagyobb (tehát nagyfogyasztói csomagolásnak számító) élelmiszer, amelynek tömege vagy térfogata kiszerelésű élelmiszert. meghatározott és legfel-jebb 10 kg, illetve 10 liter. b) Gyűjtő és kínáló csomagolás: meghatározott számú csomagolt vagy csomago-latlan élelmiszer további csomagolóanyaggal való részbeni vagy teljes burkolása a kezelés, tárolás, szállítás, kínálás és reklámozás megkönnyítése céljából. c) Nagyfogyasztói csomagolás: az 28
ipari, kereskedelmi vagy vendéglátás céljára az a) pontban meghatározott mértéken felül történő csomagolás. Vhr. 25. § (2) A csomagolóanyag méretének arányban kell lennie a csomagolt nettó tömeggel vagy térfogattal. (3) Egyes csomagolt A 25/2000. (VII. 26.) GM-FVM együttes rendelet élelmiszereket kizárólag a külön szabályozza (bizonyos csoportokra) a használható jogszabályban meghatározott tömegű vagy csomagolási egységeket. térfogatú egyedi fogyasztói csomagolási Fontos azonban tudni, hogy néhány esetben az ugyancsak EU direktíva átvétellel készült egyedi termékleírások is egységekben lehet forgalomba hozni. tartalmaznak (az illető termékre vonatkozó) csomagolási egység előírásokat. Ezek a magyar előállítók többsége számára szokatlan előírások a legjobb példái a piaci rendet és versenytisztaságot védő EU direktíváknak. Céljuk annak megakadályozása, hogy egyes gyártók a megszokott csomagolási egységnél néhány százalékkal kisebb csomagolással és ennyivel olcsóbb árral próbáljanak piaci előnyt szerezni. Példa lehet erre a következő: szokásosan 1 kg-os csomagolású, 100.-Ft-ba kerülő élelmiszert valaki 0,95 kgos csomagolásban, 95.-Ft-ért kezd forgalmazni. A vevők többsége (feltételezve és nem ellenőrizve a megszokott 1 kgos kiszerelést) az "olcsóbbat" fogja vásárolni. Ezzel a fogyasztó nem károsul, de az előállító tisztességtelenül jut piaci előnyhöz. A piac rendje megbomlik, mert konkurens cég pl. 0,92 kg-os kiszereléssel jelentkezik Fontos megjegyezni: a 25/2000. (VII.26.) GM-FVM rendeletben nem szereplő, illetve a Magyar Élelmiszerkönyv termékelőírásában csomagolási szabállyal nem rendelkező termékekre semmiféle csomagolási egység megkötés nincs. Ezeknél tehát az előállító szabadon határozza meg a tömeget, térfogatot. (4) Az élelmiszer csomagolása Ez a szabály először a Magyar Élelmiszerkönyv tulajdonságaival (méret, megjelenés, alak, Tejkészítmények c. irányelvében jelent meg. Arra a problémára próbált megoldást keresni, hogy az utóbbi térfogat) nem vezetheti félre a fogyasztót. években a piacon megjelent módosított összetételű tejkészítmények (köznapi néven „tejimitátum”, vagy tejutánzat) sokak véleménye szerint könnyen megtéveszthetik a fogyasztót. Ezek ugyanis – bár megnevezésük tisztességes – ugyanolyan csomagolásban, grafikával, színmegjelenéssel stb.) kerültek a bolti polcokra, mint az évtizedek óta megszokott „valódi” tejtermékek. A fogyasztó a megnevezést nem, vagy nem elég figyelmesen olvasva azt hiszi, hogy a szokásos megjelenésű csomagolásban a szokásos terméket vásárolja. E gyakorlat terjedésének megakadályozását szolgálja ez az általános rendelkezés. Vhr. 25. § (5) Közvetlen értékesítés során a csomagolatlan élelmiszereket élelmiszer csomagolásra engedélyezett anyagba helyezve kell a fogyasztónak átadni. (6) Kenyeret és péksüteményt a közvetlen értékesítés során úgy kell a fogyasztónak átadni, hogy a csoma-golóanyag a termék teljes felületét fedje. A csomagolóanyagot az önkiszolgáló értékesítés során is biztosítani kell. (7) Csomagolatlan húst és húskészítményt közvetlen értékesítés során világos színű, nem nedvszívó papírban, vagy műanyag fóliában kell a fogyasztónak átadni. Vhr. 26. § (1) Élelmiszercsomagolásra, Figyelni kell arra, hogy e rendelkezés előírásai a szűken vala-mint élelmiszerrel érintkezésbe kerülő értel-mezett csomagolóanyagokon túl (lásd ÉT 2. §. 10.) tárgyak készítésére kizárólag olyan anyagok minden, az élelmiszerrel tartósan érintkezésbe kerülő tárgy használhatók, amelyekből rendeltetésszerű anyagára vonatkoznak. 29
felhasználásuk során: a) az egészségre ártalmas mennyiségben nem kerülnek át anyagok az élelmiszerekbe, b) az átkerült anyagok nem okozzák az élelmiszer kedvezőtlen elváltozását, biológiai értékének romlását.
Ez természetes követelmény, hiszen teljesen felesleges az élelmiszert a csomagolóanyagokból átkerülő egészségkárosító anyagoktól e paragrafus előírásaival védeni, ha a feldolgozás, a vendéglátás, vagy a közétkeztetés során használt egyéb anyagokból ugyanazon káros anyagok átkerülhetnek bele. Az élelmiszer-előállítónak ismét az tanácsolható: tartályok, berendezések, szállítóeszközök, stb. beszerzésénél éljen vásárlói pozíciójával. Kérje az eladó nyilatkozatát (esetleg ennek hatósági engedéllyel való igazolását is), hogy az anyag élelmiszerrel való tartós érintkezésbe kerülő tárgy előállítására engedélyezett, illetve milyen feltételekkel, milyen élelmiszer típusra engedélyezett. Vhr. 26. § (2) A különféle csomagolóanyagok, valamint élelmiszerekkel érintkező tárgyak előállítására és kezelésére felhasználható anyagokat, az átkerülő komponensek határértékeit, a felhasználás körülményeit, esetleges korlátozásait a MÉ előírásai tartalmazzák. Ettől eltérő felhasználás, vagy új anyag alkalmazása esetén, engedélyt kell kérni. Vhr. 26. § (3) Új anyagnak minősül Teljesen logikus, hogy egy adott anyag nem biztos, hogy a) a belföldön élelmiszer- valamennyi élelmiszer csomagoló-, vagy vele érintkező tárgy csomagolásra, valamint élelmiszerrel anyagaként használható. Az élelmiszerek igen sokfélék. érintkezésbe kerülő tárgy készítésére még A magas savtartalmú, agresszívebb élelmiszerekbe egy adott anyagból átvándorolhatnak káros anyagok, míg ugyanezen nem használt alapanyagból készült, b) az eddigitől eltérő összetételű, (az anyag egy semleges termék csomagolására minden veszély adott típusú anyag előállításához korábban nélkül használható. még nem engedélyezett összetevőt Ezért az engedély mindig csak adott élelmiszer típusra/típusokra szólhat. Az élelmiszereket ilyen tartalmazó), c) a MÉ vonatkozó előírása szerinti szempontból a Magyar Élelmiszerkönyv 1-2-82/711 számú élelmiszer csoport csomagolóanyagaként előírása mellékletének I. fejezete 48 típusba sorolja. vagy az élelmiszerrel érintkezésbe kerülő tárgyhoz még nem használt anyag. Vhr. 26. § (4) Az új anyag felhasználását az Az engedélyezés részletes eljárásának megismerése helyett, OÉTI engedélyezi. Az engedély iránti itt is azt kell az élelmiszer-előállítóknak tanácsolni: csak a kérelmet a rendelet 13. számú melléklete felhasználási engedélyt bemutató gyártótól/kereskedőtől vásároljanak csomagolóanyagot és egyéb, élelmiszerrel szerint az OÉTI-hez kell benyújtani. érintkező tárgyat.
30
A fogyasztók tájékoztatása 18. § (1) A belföldi forgalomba kerülő élelmiszer csomagolásán jól olvashatóan, magyar nyelven, közérthető módon kell feltüntetni a fogyasztók tájékoztatásához és az ellenőrzéshez szükséges jelöléseket. (2) Jelölésnek minősülnek az adott élelmiszerre vonatkozó szavak, számok, védjegyek, képek, ábrák és jelek, amelyeket az élelmiszer csomagolásán, címkéjén, gyűrűjén, fémrészén, gyűjtőcsomagolásán helyeznek el.
A fogyasztók tájékoztatása - közhasználatú szóval az élelmiszerek jelölése - a fejlett, valós piacgazdálkodást folytató országokban a fogyasztói érdek és a piaci versenytisztaság védelmének egyik igen fontos eszköze. A pontos és valósághű tájékoztatás alapvető követelmény. Ezt fontos hangsúlyozni, előállítóinknak megérteni és a jelölési szabályokat a saját érdekükben is betartani. Igen széles körűen hallani ugyanis ma még az olyan véleményeket, hogy „Minek a sok felirat? A fogyasztót úgysem érdekli! A fogyasztó azt meg sem érti! stb.” Természetesen van ezekben az állításokban igazság, és nemcsak nálunk, hanem a jóval fejlettebb országokban is. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, a különféle fogyasztói szervezetek, az állam, de a messzebbre tekintő gyártók is azt tartják és érvényesítik, hogy: „A fogyasztónak lehetőleg mindent tudnia kell arról az élelmiszerről, amit fogyaszt!” Ezt a szemléletet minden magyar előállítónak is magáévá kell tennie. Ha nem teszi, az állami ellenőrzés, vagy ami még súlyosabb kihatású, a piac kényszeríti erre. A fogyasztói tájékoztatás fontossága miatt jelen törvény és végrehajtási rendelete az Európai Unió 1979-ben megjelent, azóta többször módosított, 2000/13 számú jelölési direktíváját szó szerint átveszi. Ezt természetesen néhány, a magyar sajátosságok miatt szükséges rendelkezéssel kiegészíti. Ezt azért érdemes megjegyezni és tudni, mert a fejlett európai országokban 20 éve hatályban lévő,
a változásokhoz többször hozzáigazított - azaz bevált rendelkezés került a magyar élelmiszerjogba. A fenti paragrafus konkrét előírásai közül fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az (1) bekezdés alapján minden belföldi forgalomba kerülő csomagolt élelmiszert jelölni kell. Tehát nemcsak a közvetlenül a fogyasztóknak szánt egyedi fogyasztói csomago-lásban lévőket, hanem (ez az élelmiszerforgalmazás ÉT. 2. §-ának 11. pontja szerinti definíciójából következik) mindent, amit a vendéglátás, a közétkeztetés vagy kereskedelem részére szállí-tanak − függetlenül attól, hogy az egyedi-, gyűjtő- vagy nagy-fogyasztói csomagolásban van-e. A jelölési kötelezettség tehát csak az ipari továbbfelhasználásra szánt csomagolt élelmiszerekre nem vonatkozik. A (2) bekezdéshez a képek alkalmazása kapcsán azt kell meg-jegyezni, hogy a vonzóbb grafikai megjelenítés érdekében az előállítók gyakran nem a termék (pl. kristálycukor, kakaópor, gyf. szilvásgombóc), hanem annak felhasználására kész képét használ-ják. Ez természetesen nem jelentheti a fogyasztók megtévesztését, tehát elfogadható. A jelölésnek magyar nyelven kell megjelenni, különösen fontos ezt hangsúlyozni a termékek megnevezése vonatkozásában. Természetesen a magyar nyelvű megnevezés mellett idegen nyelvű fantázianevek alkalmazása is megengedett. 19. § (1) Az élelmiszer jelölésének tartalmaznia kell: a) az élelmiszer pontos megnevezését. A megnevezésben utalni kell az elvégzett speciális kezelésekre és az eredetre, ha ilyen információk elhagyása a fogyasztók érdekeit sérti, vagy megtévesztésükre alkalmas. A védjegy, a fantázianév nem helyettesítheti a megnevezést; 31
b) az élelmiszer előállítójának, vagy forgalmazójának nevét olyan módon, amely lehetővé teszi azonosítását; c) az élelmiszer nettó tömegét, illetve térfogatát, a dohánytermék darabszámát vagy tömegét; d) az élelmiszer - a dohánytermék kivételével - előállításához felhasznált nyers- és adalékanyagokat csökkenő mennyiségi sorrendben; e) az élelmiszer minőség-megőrzési időtartamának, illetőleg a mikrobiológiai szempontból gyorsan romló élelmiszer fogyaszthatóságának lejárati időpontját; f) a minőség megtartásához szükséges különleges tárolási feltételeket, felhasználási javaslatokat, amennyiben az az élelmiszer minőségmegőrzési időtartamát, illetve felhasználhatóságát döntően befolyásolja; g) az energiatartalmat a különleges táplálkozási igényeket kielégítő és táplálkozási javaslattal ellátott élelmiszerek esetében; h) a 6. § szerint engedélyköteles élelmiszerek esetében az engedélyszámot. 19. § (2) Az (1) bekezdésben foglaltak Az EU 258/97 rendeletéből átvett szabály az új mellett az új élelmiszerek csomagolásán, élelmiszerekre (mivel eddig ismeretlenek voltak a fogyasztók csomagolat-lan új élelmiszer esetén az előtt) speciális (az új jelleggel összefüggő) fogyasztói árusítóhelyen jól láthatóan, illetve az információkat is előír. élelmiszer-nyersanyagok kísérő iratán jelölni kell, hogy a) az élelmiszer összetételében, Az új élelmiszer definíciónál megadott példát követve (ÉT 2. érzékszervi, táplálkozási jellemzőiben § 16. a) hőkezeletlen szójaliszt) a jelölésnek tartalmaznia vagy a felhasználás módjában eltér a már létező, hagyományos élelmiszerektől, kell azt az információt, hogy az élelmiszer csak hőkezelés megjelölve az eltérő összetételt, után (pl. sütés) használható. érzékszervi, táplálkozási jellemzőket vagy felhasználási módot és az eltérést okozó eljárást, módszert, b) az élelmiszer olyan összetevőt Egy ilyen fontos, és napjainkban a lakosságnak egyre tartalmaz, amilyen a már létező, hagyo- szélesebb rétegét érintő információ, pl., hogy egy új, eddig mányos élelmiszerekben nincs, és amely össze-tevő a népesség egyes csoportjainak nem használt élelmiszer-összetevő esetleg allergén hatású egészségét befolyásolhatja, lehet bizonyos fogyasztóknál. c) az élelmiszer olyan összetevőt A legkézenfekvőbb példa bizonyos vallási előírások, így a tartalmaz, amilyen a már létező, hagyo- sertés-hús vagy alkohol fogyasztás tilalmához kötődő mányos élelmiszerekben nincs, és amely a népesség egyes, bizonyos étkezési hagyo- információk biztosítása lehet. mányokat követő csoportjainál etikai De felmerülhet bizonyos, nálunk eddig nem fogyasztott problémákat vethet fel, állatok (kenguru, strucc stb.) húsának felhasználási deklarálása, hiszen ezek fogyasztása is vethet fel bizonyos etikai problémát. d) az élelmiszer a külön A részletes szabályokat és kommentárját a 31/A § jogszabályban meghatározott géntechnológiai módosítással előállított tartalmazza. szervezetet tartalmaz. 19. § (3) A jelölésnek olyannak kell lennie, Az EU direktívából átvett szöveg a jelöléssel kapcsolatos amely nem vezeti félre a fogyasztót. Ezért: általános követelményeket fogalmazza meg. Talán helyesebb a) tartalmaznia kell az élelmiszer és egyértelműbb lett volna a jelölésben feltüntetendőket lényeges tulajdonságait, összetételét, konkrétan felsoroló (1) bekezdéssel felcserélni. Akkor nem rendel-tetését, eredetét, előállítási, fordulna elő, hogy néha a hatóságok az ebben szereplő általános jelölési elvárásokat minden élelmiszerre szó termesztési módszerét; szerint megkövetelik. Nem kell tehát ennek alapján kötelezően feltüntetni a származási országot (ahol az adott élelmiszert előállították). Ezt gyakran kifogásolják, érthetetlennek tartják, hiszen az ipari termékeknél általános a "Made in..." származási felirat. Ennek ellenére sem a FAO/WHO Codex, sem az EU élelmiszer jelölési előírása nem követeli meg általánosan a származási ország feltüntetését. Ezek a szabályok szó szerint azonosak a T. 19. § 1. a)-ban leírtakkal, vagyis: az eredetre (az előállítási országra) akkor kell utalni, ha ennek elhagyása a fogyasztók érdekeit sérti vagy megtévesztésükre alkalmas. Egy ilyen helyzet lehet például, ha egy országban súlyos 32
b) nem állíthatja vagy sugallhatja, hogy az élelmiszer megelőz, kezel, gyógyít valamilyen betegséget, ha a tudományos ismeretek szerint ilyen tulajdonságokkal nem rendelkezik; c) nem állíthatja, vagy sugallhatja, hogy az élelmiszer valamilyen különleges tulajdonságokkal rendelkezik, ha az a tudományos ismeretek szerint ilyen tulajdonságokkal nem rendelkezik, vagy ha más hasonló élelmiszer is rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, de azon a vonatkozó előírások, vagy a kialakult gyakorlat szerint ezek a tulajdonságok nincsenek feltüntetve. Vhr. 27. § (1) Az élelmiszer megnevezése legyen elegendően pontos ahhoz, hogy tájékoztasson az élelmiszer valódi jellegéről és lehetővé tegye megkülönböztetését olyan termékektől, amellyel összetéveszthető. A megnevezésben utalni kell az élelmiszer esetleges fizikai, kémiai és más módon történő kezelésére, (pl. gyorsfagyasztott, fagyasztva szárított, pirított, őrölt, szárított, koncentrált, füstölt stb.) ha ezen információk hiánya a fogyasztót félrevezetheti. Vhr. 27. § (2) Az egyes élelmiszerek megneve-zését a következők figyelembevételével kell meg-határozni: a) a MÉ-ben előírásokkal vagy irányelvekkel szabályozott élelmiszereket csak a MÉ-ben foglalt megnevezéssel lehet ellátni, b) a MÉ előírásait és irányelveit nem vagy csak részben kielégítő élelmiszerek esetében nem lehet alkalmazni a MÉ-ben foglalt, ahhoz hason-ló, vagy arra bármilyen formában utaló megneve-zést, kivéve a különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszereknél
élelmi-szer szennyeződés történik (pl. 1999-es belgiumi csirkehús dioxin szennyeződés). Ekkor teljesen jogos, sőt szükséges, hogy az importőr, az engedélyező hatóság megkövetelje az adott ország-ból származó, adott termékcsoporton az ország feltüntetését. Hasonló félreértelmezése ezen pontnak, ha ennek alapján a késztermék (kémiai) összetételének feltüntetését követelik meg. Az összetétel a 19. § (1) d) alapján az összetevőket, a felhasznált anyagokat jelenti, tehát ezeket kell felsorolni. Mint a törvény 2. §. (1) bekezdéshez fűzött kommentár utal rá, ezen előírás igen fontos ahhoz, hogy a gyógyszerek, gyógyhatású anyagok és az élelmiszerek közötti "senki földjét", amely a fogyasztók megtévesztésének "paradicsoma", fel lehessen számolni. Ismét a piaci verseny tisztaságának védelmét szolgáló rendel-kezés. Itt nincs szó a fogyasztó megtévesztéséről. Az adott élelmi-szer ugyanis rendelkezik azokkal a bizonyos tulajdonságokkal, csakhogy ezek nem különlegesek, mert a többi, vele azonos vagy hasonló élelmiszereknek is meg van ugyanezen tulajdonsága. A fogyasztó ezt nem tudva - a természetes és más élelmiszernél is meglévő tulajdonságot különlegesnek gondolva - tisztességtelen piaci előnyhöz juttatja az előállítót, az ő termékét vásárolva. A termék megnevezése ezen bekezdés alapján nem tartalmazhat semmi olyan minőségre utaló jelzőt (extra, különleges, egészséges), aminek a használata nincs szabályozva. A földrajzi jellemzők megnevezéséhez kapcsolódó jelzőként való használat előtt arról kell meggyőződni, hogy az erre vonatkozó rendelet - 87/1998. (V. 6.) Korm. rendelet alapján nincs-e az adott földrajzi név védve. Ha védve van, csak a védelmet megadó bejegyzéshez csatolt termékleírásnak megfelelő terméken szabad használni (pl. szatmári szilvapálinka). Mint az ÉT 13. § (1)-(2) bekezdésnél ezen előírásra hivatkozva már említettem, e pontok a Magyar Élelmiszerkönyv II. Kötetében lévő irányelvek alkalmazását gyakorlatilag kötelezővé teszik. A különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszerek kivétele ezen szabály alól azt a régi gyakorlatot törvényesíti, hogy pl. egy "diétás" meggybefőttet lehet így nevezni, bár éppen "diétás" voltából következően eltér a "megybefőtt"-re rögzített termék-leírástól. A Magyar Élelmiszerkönyv több esetben nem csak egy adott termék nevét rögzíti, hanem a megnevezéshez kapcsolódó szöveget is előír. ezek a megnevezést kiegészítő feliratok egyrészt segítik a fogyasztót a tájékozódásban, másrészt pedig nem engedik az előállítónak ezen – számára esetleg kedvezőtlen – információk elrejtését. Ugyanakkor megkönnyíti a jelölésben való elhelyezést azzal, hogy nem a megnevezés részeként, hanem csak ahhoz kapcsolódva kell feltüntetni a csomagolóanyagon. Lényeg tehát, hogy a megnevezéssel egy látómezőben megtalálható legyen a meghatározott kapcsolódó szövegrész.
33
c) az ökológiai termelésre utaló, külön Az ökológiai - vagy elterjedtebb szóhasználattal "bio" jogszabályban meghatározott jelölést csak termékek kritériumait a 140/1999. (IX. 3.) Korm. akkor lehet a megnevezésben használni, ha rendelet és a 2/2000. (I. 18.) FVM-KöM rendeletek az élelmi-szer a vonatkozó jogszabály szabályozzák. előírásainak meg-felel, d) a védett eredet-megjelölésű és földrajzi jelzésű, valamint a tanúsított különleges tulajdonságú élelmiszer megnevezéseket csak a vonatkozó jogszabályok előírásai szerint szabad használni, e) azokat az élelmiszereket, amelyek a minőségmegőrzési idejük növelésére a levegőtől eltérő összetételű gáz atmoszférában csomagoltak a "védőgázas csomagolásban" felirattal kell ellátni. A hiányzó (3) bekezdést a Vhr. féléves tapasztalata alapján Vhr. 27. § (3) el-készült és megjelent 35/1996. (XI.30.) FM-NM-IKM rendelet törölte el (együtt a 28.§ (4) bekezdéssel). E két bekezdés - az egész jelölési szabályozás alapjául szolgált EGK direktívától eltérően - kötelező, a tömeg/térfogat jelölésére előírttal azonos betűméretet írt elő a megnevezés és a minőségmegőrzési idő jelölésére is. Ez a csomagolóanyagok megtervezésénél sok technikai és még több esztétikai problémát okozott. Előírása és gyors eltörlésének szükségessége jó példája annak, hogy az EU kipróbált és bevált előírásaitól csak valóban indokolt esetben, alapos megfontolás után célszerű eltérni. Vhr. 27. § (4) Az ionizáló energiával kezelt A jelenlegi szabály (természetesen az EU szabályhoz élelmiszer vagy ilyen energiával kezelt igazodva) megszüntette azt a korábbi lehetőséget, hogy 5 % összetevőt tartalmazó élelmiszer jelölésében alatti mennyiségben jelen lévő besugárzott összetevő az élelmiszer megnevezésével vagy az esetében nem kötelező a kezelés deklarálása. Ez elsősorban összetevők felsorolásával egy látómezőben, a besugárzott fűszerek használata esetén (mely elég gyakori) jól láthatóan fel kell tüntetni az „ionizáló jelent az előállító számára új kötelezettséget. energiával kezelt” kifejezést. Feltüntethető Figyelem: a jelen rendelkezés miatt nem megfelelővé vált emellett a jelölésben az ionizáló kezelést csomagoló anyagok felhasználására a 43/2002. (V. 14.) jelképező, a rendelet 14. számú melléklete együttes rendelet 24. § (3) pont 2003. július 1-ig ad lehetőséget. szerinti nemzetközi jel is. Vhr. 27. § (5) A látszólag egyszerű előírás több gyakorlati kérdést is felvet. Ilyen lehet például, hogy ki az előállító? Egy vállalkozó (pl. a) A hazai előállítású élelmiszereken 1. az élelmiszer előállítóját és az elő- nyers-anyagot, technológiát, késztermék minőséget előírva) gyártat le élelmiszert egy üzemben. Ki ilyenkor az előállító? állítás helyének címét, vagy Nyilván az az élelmiszer-előállító hely, ahol a gyártás 2. forgalmazóját és címét, történt. Az ÉT nem ismer előállíttató, csak előállító helyet. b) az import élelmiszereken 1. az importőr nevét és címét, vagy Ezt engedélyezték, ezt ellenőrzik, és ez viseli a felelősséget az onnan kikerült termékért. Mindez persze nem jelenti, hogy az 2. a forgalmazó nevét és címét előállíttatót nem lehet a terméken feltüntetni. De az előállító kell feltüntetni. nem hiányozhat, mert a kibocsátott termékért a törvényes felelősséget ő viseli. Más a helyzet a forgalmazó esetén. A 45/1999. (IV. 30.) FVM-EüM-GM rendelettel módosított szöveg megengedi, hogy csak a forgalmazó neve és címe szerepeljen a hazai előállítású élelmiszer jelölésén. Ez a gyorsan változó magyar viszonyokhoz - konkrétan a rohamosan terjeszkedő nagy kereskedelmi láncok üzletpolitikájához való alkalmazkodást jelenti. Ez esetben két dolgot kell hangsúlyozni: - Az adott termékért a forgalmazó viseli a teljes felelősséget (a hatóság minden hiba esetén őt bünteti). - Az előállító hely (a forgalmazó nyilvántartásaiból) azonban mindig azonosítható kell, hogy legyen, hiszen egy esetleges súlyos egészségkárosítás esetén ez elengedhetetlen. A mostani módosítása (az EU-hoz igazodva) az előállítás helye címének feltüntetését is előírja. Ez a pontos azonosítást segítő rendelkezés a címkék változtatását jelenti azok számára, akik eddig a címet nem tüntették fel. 34
Figyelem: a rendelkezés miatt hibássá váló csomagoló anyagok felhasználására a 43/2002. (V. 14.) együttes rendelet 24. § (3) pontja 2003. július 1-ig lehetőséget ad. Mi van, ha máshol van az "üzem" és a "központ"? Melyiknek a nevét kell feltüntetni? A gyakorlat sokféle, ezért a válasz megint nem lehet egyértelmű. A hajdani sütőipari vállalatok utódaiként ma is működnek olyan cégek, ahol az előállítás a sokszor csak éjjel működő, nappal be-csukó pékségekben történik. A "központ" (ahol bármely felelős személy elérhető) máshol van. Vannak vállalatok, amelyeknek több üzemük működik, de fogyasztói kapcsolataikat (PR = public relation) tudatosan úgy szervezik, hogy ezek egy részleg kezében legyenek. A "központ" (ahol a fogyasztóval foglakoznak) itt is egy helyen van. A fenti példák, (és még biztosan vannak hasonlóak) esetében azt kell mondani: mivel az előállító hely feltüntetése a fogyasztó tájé-koztatását kell szolgálja, az előállító helyként a fentiek szerinti "központot" kell megadni. Az előállítás valódi helyét azonban legalább azonosítható, az ellenőrző hatóságok előtt ismert kódjellel a termék jelölésén meg kell adni. További variáció az előállítás helyével kapcsolatban, hogy az előállítás több helyen történik. Egyik helyen pl. tisztítják, a másikon szárítják, a harmadikon összekeverik és csomagolják. Miután a teljes felelősséget a terméket kibocsátónak - tehát jelen esetben a harmadik helyen - kell viselnie, természetesen ez az előállítás helye, ezt kell feltüntetni. És még egy következő probléma, ha változik az élelmiszer előállító neve: megengedhető-e eltérés a jelölésben ilyen esetben? Visszautalva a T. 19. § (1) bekezdésének b) pontjára, amely azt mondja, hogy az élelmiszer előállítójának, vagy forgalmazójának nevét olyan módon kell feltüntetni, hogy azonosítása lehetővé váljon, azt lehet mondani, igen, lehet eltérés. Meg kell valósulnia azonban a teljes azonosíthatóságnak, a felelősség-vállalás kérdéskörének tisztázottnak kell lenni, s ez esetben nem lehet akadálya a régi előállító nevével jelzett termékek forgalomba hozatalának. Az érintett termékek körét és a csomagolóanyagok várható kifogyását ilyen esetben célszerű az élelmiszerellenőrző hatósággal egyeztetni. Az előírások nem szabályozzák a vállalati embléma feltüntetését, így a csomagoláson grafikai elemként megjelenő vállalati logó feltüntetésének nincs akadálya. Figyelemmel kell lenni azonban a következőkre: - a cégembléma nem helyettesítheti az előállító vagy forgalmazó nevének feltüntetését, illetve az élelmiszer megnevezését; - a cégnév – különösen, ha az egy minőségre utaló jelzőként is felfogható – nem a megnevezés része. Vhr. 27. § (6) Valamennyi mértékegységgel A mérésügyi törvény az SI egységek mellett törvényesen rendelkező adatot SI mértékrendszerben kell elismert, ezért használható egységeket is deklarál. Ezek megadni. Minden más mértékrendszer ilyen a liter, milliliter - természetesen használhatók. második jelölésként alkalmazható. Vhr. 27. § (7) A csomagolt élelmiszerek nettó mennyiségét a) folyadékok esetében térfogategységben, b) szilárd termékek esetében tömegegységben, c) viszkózus, vagy pépes A rendelkezés szerint szabadon választható, hogy az ilyen (pl. kefir, tejföl, majonéz, mustár stb.) mennyiségét élelmiszerek esetében térfogat- vagy termékek tömegben vagy térfogatban adják meg 35
tömegben vagy térfogatban adják meg. Nem szabad azonban megfeledkezni a Vhr 25. §-ának (3) bekezdéséről (részletesebben lásd ott), amely bizonyos termékekre kötelező tömeg/térfogat csomagolási egységeket ír elő. Tehát a termelő választása valójában csak akkor szabad, ha ezekben az adott élelmiszerről nincs rendelkezés. Vhr. 27. § (8) Az élelmiszerek nettó A fogyasztói érdekvédelmet szolgálja, hogy - elsősorban tömegét vagy térfogatát legalább a nyilván a rosszul látó vagy figyelmetlen vásárlókra következő betű-nagyságok alkalmazásával tekintettel - elrendeli a tömeg/térfogat feltűnően nagy betűnagysággal való felírását. kell megadni: A tömeg/térfogat jelölésénél gyakori kérdés az a) 50 g-ig, illetve cm3-ig 2 mm, élelmiszereken a tömeg/térfogat értéke mellett látható, kis e betű jelentése. Ez azt jelenti, hogy az élelmiszer b) 51-200 g, illetve cm3 között 3 tömeg/térfogat tűrése megfelel a 76/211 EGK számú és mm, 75/106 EGK számú direktíva előírásainak. A direktíva a 3 c) 201-1000 g, illetve cm között 4 25/2000. (VII. 26.) GM-FVM rendelettel átvételre került. Ez mm, azt jelenti, hogy - függetlenül attól, hogy az ennek való megfelelést az előállító a kis „e” betű feltüntetésével d) 1000 g, illetve cm3 fölött 6 mm. deklarálja-e tömeg-egységben kell kifejezni.
vagy sem - a rendeletben rögzített tömeg/térfogat tűrések a megengedettek. Tehát a továbbiakban nem az előállító, nem az egyes termékekre vonatkozó előírások és irányelvek, hanem ez az általános rendelet határozza meg a tömeg/térfogat tűrést. Vhr. 27. § (9) Gyűjtőcsomagolás esetén a nettó tömeget vagy térfogatot úgy kell jelölni, hogy egy fogyasztói csomagolású egység nettó tömegét, vagy térfogatát és ezen csomagolások számát kell feltüntetni. Ennek feltüntetése azonban nem kötelező akkor, ha a fogyasztói csomagolású egységek száma könnyen és egyértelműen megállapítható kívülről és ezen egységek nettó tömege vagy térfogata legalább egy egységen jól látható, továbbá ha az élelmiszer jellege, a kialakult fogyasztói szokások miatt a MÉ előírása/irányelve így rendelkezik. (10) Azon csomagolások esetében, amelyek két vagy több csomagolt egységet tartalmaznak, de azok nem külön forgalmazásra szánt fogyasztói csomagolási egységek, a teljes nettó mennyiséget, és a különálló csomagolási egységek darabszámát kell feltüntetni. A darabszám feltüntetése nem kötelező, ha ez a csomagolás megsértése nélkül könnyen és egyértelműen megállapítható. Vhr. 27. § (11) Ha valamely szilárd Az előírás a magyar élelmiszerek döntő többségénél élelmiszert folyadékközegben helyeznek el természetes. Kivétel is akad azonban, ilyenek pl. a húsos (pl. felöntőlé, mártás), akkor az élelmiszer ételkonzervek. Itt hagyományosan (és a szabvány adta töltő tömegét (lecsepegtetéssel lehetőséggel élve) nem az ételkonzervben található hús, meghatározott) is fel kell tüntetni. hanem az elkészítéséhez felhasznált nyershús tömegét adták Folyadékközeg a táplálkozástanilag nem, meg, amely a késztermékben természetesen már nem vagy kevésbé értékes komponensek vagy kontrollálható. Ez a bekezdés megszünteti ezen gyakorlat ezek keveréke (fagyasztott állapotukban is), jogalapját. pl: víz, sósvíz, sók oldata, étkezési savak oldata, ecet, cukrok és más édesítő anyagok vizes oldata, gyümölcs vagy zöldséglé tartalmú felöntőlé. A rendelkezés az EU jelölési direktívájából származik. Vhr. 27. § (12) Nem kötelező feltüntetni a A darabszám szerinti értékesítésre könnyű példát találni: nettó mennyiséget olyan élelmiszerek szemenként csomagolt cukorkák, rágógumi stb. esetében: Nehéz, sőt igazán jót nem is sikerült találni a jelentős a) amelyek jelentős térfogat-, térfogat és tömegveszteségre. A mi szokásos vagy tömegveszteséget szenvednek, vagy termékkörünkből csak néhány, a felhasználhatóságot nem amelyeket szokásosan darabszám szerint befolyásoló víztartalom vesztés (pl. csomagolt sütőélesztő) lehet a példa. értékesítenek, Ennek kapcsán joggal tehető fel a kérdés és nemcsak itt, hanem több esetben, a Magyar Élelmiszerkönyv EU direktívák honosításával készült előírásainál is: miért van szükség a nálunk nem, vagy alig ismert élelmiszereket szabályozó EU szabályok átvételére? Azért, mert az élelmiszerek nemzetközi forgalmába mi is igen gyorsan bekapcsolódunk, − elég körülnézni az élelmiszer üzletek-ben. Az élelmiszer választék az EU tagsággal robbanásszerűen szélesedni fog. A ma alig, vagy nem ismert termékek holnapra itt lesznek. A magyar fogyasztóknak és a hazai gyártóknak egyaránt érdeke, hogy az EU-ban érvényes előírások (még ha egy termék ma még nem, vagy nem eléggé 36
ismert is) nálunk is hatályban legyenek. Ellenkező esetben minden, ami ott nem felel meg, nálunk talál biztos piacot. 3 b) amelyek nettó mennyisége kevesebb, mint 5 g, illetve 5 cm , kivéve a fűszereket és aromákat. Vhr. 28. § (1) Az élelmiszer E bekezdés gyakorlati tudnivalóit azzal kell kezdeni, ami minőségmegőrzési időtartamának lejárati nincs benne. A minőségmegőrzési időtartamot (ellentétben a dátumát a fogyasztó számára közérthetően, régi magyar szabályozással) nem kell engedélyeztetni. az egyéb azonosító kódjelektől A dolog azonban - talán ez a fogyasztók és a tisztességes megkülönböztethető módon, elkülönítetten gyártók megnyugtatására is szolgál - nem ilyen egyszerű. Az kell megadni. A dátumot az év, a hónap és a 1976. évi Törvényben előírt miniszteri szintű engedélyezés nap legalább két arab számjegyű megszűnte nem jelenti, hogy a minőségmegőrzési feltüntetésével kell megadni. Az évszám időtartamot irreálisan is meg teljes megadása, a hónap betűvel való teljes lehet adni. vagy rövidített kiírása is lehetséges. Azon A hatósági ellenőrzésnek bármely az élelmiszeren megjelenő élelmiszerek esetében, ahol a deklaráció – így a minőség-megőrzési idő – voltát vizsgálnia kell. minőségmegőrzési időtartam a) három hónapnál rövidebb, elegendő Ez nyilván nem jelenti azt, hogy minden élelmiszert tárolási vizsgálat alá von. De ha – kellő technológiai, csomagolási, a hónap és a nap, összetételi stb. háttér nélkül – egy a szokásosnál lényegesen hosszabb minőség megőrzési időtartamú termék jelenik meg, vizsgál, és ha szükséges, intézkedik. Fontos: a minőségmegőrzési időtartam kötelező feltüntetésének legkisebb egysége az a csomagolási egység, amelyben a termék a fogyasztó részére értékesítésre kerül. b) három hónap, vagy annál hosszabb, Az időtartam jelölésének korábbi két lehetősége (amelyből de a tizennyolc hónapot nem haladja szinte minden előállító eddig a gyártási idő és a minőségmegőrzés időtartama feltüntetését választotta) meg, elegendő az év és a hónap, c) tizennyolc hónap, vagy annál megszűnt. A lejárati dátum feltüntetése a kötelező! A fogyasztók tájékoztatását ez a megoldás a korábbi magyar hosszabb, elegendő az év gyakorlatnál jobban szolgálja. feltüntetése. A lejárat dátuma a b) pont Hangsúlyozni kell, hogy a b) pont (napot nem kell esetében a hónap utolsó napja, a c) pont feltüntetni) és a c) pont (napot, hónapot nem kell feltüntetni) esetében pedig az év utolsó napja. "könnyítése" látszólagos. Hiszen ez esetben 29. § (1) szerint tételazonosító jelölést kell alkalmazni. Vhr. 28. § (2) A minőségmegőrzési A minőségmegőrzési időtartam lejárati dátum jelölés időtartam lejáratát a következőképpen kell évtizedek óta változatlan szabályának (év, hó, nap kétszámjegyű feltüntetése) a 16/2000. (IV. 6.) FVM-EüMfeltüntetni: GM rendelettel történt változtatását a nemzetközi a) "minőségét megőrzi (év/hónap/nap):" kereskedelem igényei és az évezred váltás tették szükségessé. illetve "minőségét megőrzi A kereskedelem azért, mert úgy tűnik, a magyar az egyetlen (nap/hónap/év):"......dátum nyelv Európában, ahol a dátumot az év, hó, nap, és nem a feltüntetése, vagy nap, hó, év sorrendben adják meg. Ez a Magyarországra b) "minőségét megőrzi (év/hónap/nap):" szánt terméket előállító európai cégeknek, de a külföldre illetve "minőségét megőrzi szállító magyar cégeknek is a nagy sorozatú termelést (nap/hónap/év):".....utalás a dátum (amelynek elősegítése pedig az EU egyik fő gazdasági célja) feltüntetési helyére. akadályozó nehézséget jelent. Ezért világossá vált, hogy az A minőségmegőrzési időtartam hónap és EU harmonizáció keretében a fordított dátumjelölést is meg nap vagy év és hónap jelölése esetén is ezt a kell szoknunk, meg kell engednünk. Az ezredváltozással viszont 2001-től olyan helyzet keletkezik, rendelkezést kell alkalmazni. hogy az év rövidített, kétszámjegyű jelölése a hónappal és a nappal is összekeverhetővé válik. Ezen problémák megoldására a módosítás megengedi mindkét (év, hó, nap és nap, hó, év) sorrendű lejárati dátum megadását, de előírja, hogy a "minőségét megőrzi" szavakhoz kapcsolva tüntessék fel, hogy melyik megoldást használják. Vhr. 28. § (3) A fokozott közegészségügyi Az előírás a korábbi magyar rendszert lényegében veszélyforrást jelentő, az összetételük miatt változatlanul hagyja. Az EU előírás átvételével ugyan mikrobiológiai vagy más okból gyorsan jogilag csak minőségmegőrzési időtartam létezik, a romló (állati eredetű élelmiszer, gomba stb., fogyaszthatósági határidő megszűnt. Ez gyakorlati változást 37
illetve ezeket tartalmazó élelmiszer), és a minőségük megőrzéséhez 0-10°C közötti tárolási hőmérsékletet igénylő élelmiszerek esetében, a "minőségét megőrzi" felirat és a dátum helyett a "fogyasztható (hónap/nap)" vagy "fogyasztható (nap/hónap)" feliratot és a dátumot, illetve a dátum feltüntetési helyére való utalást kell jelölni.
azonban nem jelent, hiszen a mikrobiológiai szempontból gyorsan romló, ezért fokozott közegészségügyi veszélyt jelentő élelmiszerek minőségmegőrzési idejét ugyanúgy kell jelölni, mint a korábbi fogyaszthatósági határidőt. Abból következően, hogy a minőségmegőrzési időtartamot az előállító maga állapítja meg (részletesen lásd: 28. § (1)-(2)) azt is neki kell eldöntenie, hogy ezt milyen módon ("minőségét megőrzi" vagy "fogyasztható") kell az élelmiszeren feltüntetni. E szakasz definíciója mellett ebben a döntésben a legnagyobb segítséget az eddigi gyakorlat adhatja. Nagyjából azon termékkörön kell a minőségmegőrzési idő lejártát a "fogyasztható" szóval feltüntetni, amelynek eddig fogyaszthatósági határideje volt Vhr. 28. § (4) A dátum jelölésének a "minőségét megőrzi", illetve "fogyasztható" kifejezés után feltüntetett sorrendet kell követnie. Vhr. 28. § (5) A minőségmegőrzési A jelölés "végső" megoldását igyekszik elősegíteni ez a időtartam megadásakor a (2) és (3) bekezdés rendelke-zés. A nem rövidített, teljes (négy számjegyes) év szerinti, a dátum jelölés sorrendjére utaló megadás, vagy a hónap betűvel való megadása akármelyik zárójelben foglalt szöveget nem kell (év, hó, nap vagy nap, hó, év) sorrendben történő feltüntetni, ha a dátumot az év négy arab dátumjelölést egyértelművé teszi. Ez esetben tehát a (2) számjegyű feltüntetésével adják meg, illetve bekezdésben a feltüntetés sorrendjére előírt utalás a minőségmegőrzési időtartam hónappal és felesleges. nappal történő megadása esetén, ha a hónapot betűvel teljesen vagy rövidített formában, illetve római számmal tüntetik fel." Vhr. 28. § (6) A minőségmegőrzési időtartam feltüntetése nem kötelező: a) a 10 térfogatszázaléknál magasabb alkoholtartalmú italok, a tojást és tejterméket tartalmazók kivételével, b) az étkezési só, a jódozott kivételével, c) az étkezési ecet, d) cukorféleségek, a porcukor kivételével, e) friss gyümölcs, zöldség, f) rágógumi, g) adagonként csomagolt jégkrémek, fagylaltok, h) ízesített, színezett cukorkák, i) 24 óránál nem hosszabb minőségmegőrzési idejű sütőipari termékek és cukrászati készítmények, j) 5 liternél nagyobb térfogatú, nem közvetlen fogyasztóknak szánt italok esetében. Vhr. 29. § (1) A 10 cm2-nél nagyobb A tételazonosító jelölés csak az élelmiszerek szűk körét (a jelölésre alkalmas felülettel rendelkező minőségmegőrzési idő feltüntetésre nem kötelezett, 10 cm2csomagolt élelmiszereken tételazonosító nél nagyobb felületű, és ha a minőségmegőrzési idő lejárata csak év és hó feltüntetéssel van megadva) érinti. jelölést kell el-helyezni: a) amennyiben az előállítás, vagy Ezért a minőségmegőrzési időtartam feltüntetésének a 28. § csomagolás feltételei egy napon belül (1) b) és c) pontjában adott "egyszerűsítésével" (elegendő az lényegesen nem változnak, az azonosító év és hónap, illetve csak az év feltüntetése) nem érdemes jelölésnek az előállítás vagy a csomagolás élni. Ez esetben ugyanis e paragrafus alapján a évének, hónap-jának, napjának két-két arab tételazonosító jelzést is fel kellene tüntetni. számjegyes, egy-mástól ponttal elválasztott jeléből kell állnia, b) amennyiben az előállítás vagy csomagolás feltételei egy napon belül lényegesen változnak, az év, hónap, nap jelölését követően további, az egy napon belül előállított tételeket elkülönítő azonosító számokat is kell alkalmazni. (2) A nem csomagolt élelmiszereken, továbbá az egyedi csomagolású jégkrémeken a tételazonosító jelölést a gyűjtőcsomagoláson, ennek hiányában a kísérő dokumentumon fel kell tüntetni. (3) Nem kell tételazonosító jelölést alkalmazni azokon az élelmiszereken, 38
amelyeken a minőségmegőrzés időpontja legalább a hónap és nap jelölésével fel van tüntetve, továbbá a címke nélküli, felületkezeléssel jelölt üvegeken. Vhr. 30. § (1) Minden olyan anyagot az élelmiszerhez felhasználtként kell feltüntetni, - beleértve az adalékanyagokat is - amelyet az előállítás során felhasználtak, és amely eredeti vagy megváltozott formában, részben vagy egészben az élelmiszerben marad. Vhr. 30. § (2) Ha egy felhasznált anyag Az élelmiszer előállításához felhasznált összetett anyag eredetileg több anyagból készült, úgy ezeket egyes összetevőinek külön-külön is kötelező feltüntetése a az anyagokat az élelmiszerhez valósághű fogyasztói tájékoztatást szolgálja. Ez a rendelkezés megakadályozza, hogy bizonyos felhasznált felhasználtnak kell tekinteni és fel kell anyagok deklarálása alól mentesülni lehessen azzal, hogy sorolni. ezeket összekeverve a keveréknek jól hangzó fantázianevet adva "tesznek eleget" a felhasznált anyagok deklarálásának. Mindez természetesen nem vonatkozik az ismert, élelmiszerként és más élelmiszer összetevőjeként is használt anyagra, pl. a marga-rinra, vagy bármely más élelmiszerre. Vhr. 30. § (3) A feltüntetési kötelezettség szempontjából nem minősülnek felhasznált anyagoknak a következők: a) az élelmiszer előállítása során kivont, majd később azonos mennyiségben visszajuttatott anyagok, b) az adott élelmiszerben jelenlévő Olyan esetekről van szó, mint pl. egy málnalevet a későbbi céljára szorbinsavval kezelnek, ezt a málnalé a olyan adalékanyag – a mesterséges feldolgozás kész üdítőitalba átviszi, abban (ha csak nyomokban is) színezékek kivételével - , amelyet kizárólag kimutatható, de technológiai (tartósító) funkcióval már nem ezen élelmiszer egy vagy több összetevője rendelkezik. E pont alapján tehát nem kell a málnaüdítőn tartalmazott és ame-lyek a fogyasztásra kész felhasznált anyagként a lé tartósítására használt tartósítószert feltüntetni. élelmiszerben techno-lógiai funkcióval nem Az átvitt (Carry over) szint számszerűen nem határozható rendelkeznek (carry-over). meg. Ez az engedmény - a velük kapcsolatos egészségügyi c) technológiai segédanyagok. aggályok miatt - nem vonatkozik a mesterséges színezékekre. A többi „carry-over” anyagot tehát nem kell a jelölésben feltüntetni. Vhr. 30. § (4) Nem kötelező a felhasznált anyagok felsorolása a következő termékek esetében: a) szénsavas víz, szikvíz, b) adalékanyagot nem tartalmazó erjesztett ecet, c) egyetlen alapanyagból álló élelmi- Az "egyetlen alapanyagból álló élelmiszerre" példa lehet a valódi gyümölcspálinka, amely egyetlen alapanyagból szerek, (gyümölcs cefre) készül. Ellenpéldája az un. hidegúti pálinka (hivatalos nevén szeszesital), amely több alapanyagból (víz, etilalkohol és aroma) készül, így azok mindegyikét fel kell tüntetni. d) egyes aromák és adalékanyagok A fenti anyagok oldószereként leggyakrabban használt oldó-szerként használatos anyagai, alkohol, víz, stb. feltüntetése tehát nem kötelező, csak a amennyiben csak a feltétlenül szükséges és benne oldott aroma, adalékanyag. engedélyezett mennyiségben alkalmazták azokat, e) sajt, vaj, túró, tejszín és egyéb savanyított tejkészítmények, amennyiben az alapanyagon, enzimeken, mik-robatenyészeten, a sajt előállításához szükséges sókeveréken (ömlesztősón) kívül más anyagot nem használtak fel. Vhr. 31. § (1) Az élelmiszer és az adalékanyag előállításához felhasznált anyagok felsorolását a receptura szerinti csökkenő sorrendben az alábbi szövegkörnyezetben kell elhelyezni: "Készült ............felhasználásával" Vhr. 31. § (2) Az egyes felhasznált Az e bekezdésben hivatkozott 15. számú mellékelt anyagokat pontos nevükkel kell megjelölni. magyarázata (a Vhr. többi mellékletétől eltérően) a melléklet A felsorolásban a vizet, koncentrált vagy szövegénél található. dehidrált anyagokat, a gyümölcsöket, a zöldségeket és fűszerek keverékeit a rendelet 15. számú melléklete szerint kell feltüntetni. Vhr. 31. § (3) A rendelet 16. számú A 16. melléklet azokat a gyakorlati eseteket gyűjti össze és mellékletében felsorolt élelmiszereket ad egyszerűsítő lehetőséget a felhasznált anyagok felhasznált anyagokként, az ott rögzített deklarálására, ahol az általános előírás szószerinti követése feleslegesen sok jelölést okozna. gyűjtőnevek használatával is fel lehet Példa lehet erre, hogy egy különleges ízű salátaöntethez tüntetni. többféle sajtot, halpástétomhoz, több halfajtát kell 39
Vhr. 31. § (4) Egy összetett anyag neve akkor szerepelhet a felhasznált anyagok felsorolásában, amennyiben névhasználata már megszokott és nevét összetevőinek felsorolása követi. Az összetett anyag összetevőinek felsorolása az adalékanyagok kivételével nem kötelező, ha az összetett anyag a késztermék kevesebb, mint 25 %-át alkotja, vagy olyan élelmiszer, amelynek felhasznált anyagait e rendelet szerint nem kell megadni. Vhr. 31. § (5) Az aromákat az aroma szóval, vagy jellegükre és eredetükre utaló pontosabb nevükkel kell megnevezni. A "természetes" jelző, vagy bármely más hasonló értelmű szó az aromával kapcsolatban csak a MÉ-ben előírt feltételek szerint használható. Vhr. 31. § (6) Az adalékanyagokat a felhasználás elsődleges céljának megfelelően a MÉ 1-2-89/107 előírás I. melléklete szerinti csoport nevével, továbbá a MÉ előírása szerinti nevük vagy E számuk együttes feltüntetésével kell szerepeltetni a felsorolásban. Az összetett adalékanyagok összetevőit is az élelmiszer összetevőinek kell tekinteni.
Vhr. 31. § (7) Ha az élelmiszer megnevezésében vagy egyéb jelölésében egy vagy több felhasznált anyag jelenléte vagy mennyisége kiemelt fontosságot kap, a felhasznált anyag mennyiségét/arányát is fel kell tüntetni. Ezt a megnevezés után, vagy a felhasznált anyagok felsorolásánál százalékban, vagy a csomagolási egységben lévő mennyiségben kifejezve kell feltüntetni. E rendelkezés nem vonatkozik az olyan felhasznált anyagokra, amelyek a) töltőtömege fel van tüntetve, b)
mennyiségi jelölésének feltüntetésére más jogszabályok előírásai vonatkoznak, c) kis mennyiségben, ízesítés céljára használandóak, d) elnevezése szerepel az élelmiszer megnevezésében, de mennyisége nem alapvető fontosságú az adott
40
felhasználni. Felesleges itt az egyes halfajták vagy sajtféleségek felsorolása, ezért engedi meg a melléklet, hogy felhasznált anyagként csak a hal, illetve sajt szerepeljen. Fontos azonban a melléklet lábjegyzetére is figyelni, mely nem engedi meg ezt az egyszerűsítést, ha az élelmiszer neve vagy jelölésének egyéb eleme (pl. egy kép) határozottan utal valamely típusra (pl.: " ponty halászlé" elnevezés, vagy a címkén egy bizonyos sajt fajta képe szerepel). Az itt engedélyezett kivétel mutatja, hogy a rendelet (az EU direktívához igazodva) figyelembe veszi a kialakult ipari gyakorlatot, ha ez alapvetően nem sérti a fogyasztói érdeket. Ez a kivétel mentesíti pl. a különböző likőrök, egyéb szeszesitalok, üdítők gyártóit attól, hogy az ital aromájának jellegét meghatározó (és nyilván komoly üzleti titkot jelentő) "koncentrátumaik" pontos összetételét deklarálni kelljen. Ezek aránya ugyanis nyilván a késztermék 25 %-ánál kevesebb. Ugyanakkor erre az információra valószínűleg a fogyasztók többsége sem tart igényt. A Magyar Élelmiszerkönyv 1-2-88/388 előírásáról van itt szó.
A Magyar Élelmiszerkönyv előírásának melléklete a felhasználás célja szerint 24 csoportba sorolja az adalékanyagokat. A felhasznált adalékanyag feltüntetése tehát ezzel a csoportnévvel kezdődik. Ha egy adalékanyag több célra is használható (pl. tartósítószer és antioxidáns is) el kell dönteni, hogy az adott élelmiszerben mi a használat elsődleges célja, és elég-e csak azt feltüntetni. A csoportnevet a név vagy az E szám követi. Ezeket a Magyar Élelmiszerkönyv EU direktívák átvételével készült előírásai tartalmazzák: MÉ 1-2-94/36 és MÉ 1-2-2001/50 Az élelmiszerekben használható színezékek; MÉ 1-2-94/35 Az élelmiszerekben használható édesítőszerek; MÉ 1-2-95/2 Az élelmiszerekben használható adalékanyagok az édesítőszerek és a színezékek kivételével. Az előállító szabadon választ, hogy a nevet vagy az E számot adja meg a csoportnév után. A nemzetközi gyakorlatban általában az E számot használják. Ez egyszerűbb, rövidebb. A fogyasztó számára persze éppúgy érthetetlen, mint a név de éppen ezért, a fogyasztó tájékoztatására szükséges a csoportnév. A bekezdés első része régóta érvényben van Magyarországon. A fogyasztó kellő tájékoztatása, a piaci versenytisztaság egyaránt elengedhetetlenné teszi, hogy pl. a "májkrém" vagy a "sonkás tekercs" elnevezésű élelmiszeren a felhasznált anyagok felsorolásánál a máj, illetve a sonka mellett azok mennyiségét is meg kell adni. Ezt az EU is így szabályozza, de ad egy felsorolást is azokról az esetekről, mikor ez a szabály nem érvényes. A 16/2000. (IV. 6.) FVM-EüM-GM rendelet ezeket veszi át. Ezzel nem teremt új helyzetet, mert a magyar előállítói és hatósági gyakorlat - természetesnek, logikusnak tartva a kivételeket - eddig sem tüntette fel ezen esetekben a mennyiségeket. Egy-egy lehetséges példa a kivételekre: a) Halpaprikás nevű termék. A töltőtömeg (hal) feltüntetése kötelező, így az összetevő felsorolásakor a halnál nem kell még egyszer kiírni. b) Alkohol tartalomra utaló termékmegnevezés. Ezeknél (éppen a Vhr ezt követő bekezdése alapján) az 1,2 % V/V feletti alkohol-tartalmat deklarálni kell. c) Fokhagymás sajt, Málnaízű szörp. Az ízesítő anyagot
élelmiszerben vagy nem (akár természetes, akár mesterséges) az összetevőknél fel kell sorolni, de a mennyiség nélkül. különbözteti meg azt más hasonló élelmiszerektől, így a fogyasztót d) Szilvásgombóc. Egyértelmű, hogy egy szilva van benne, de ennek mérete, tömege nem alapvető fontosságú. lényegesen nem befolyásolja. Vhr. 31. § (8) Az 1,2 térfogatszázaléknál A feltüntetés részletes szabályait a Magyar Élelmiszerkönyv több alkoholt tartalmazó italok 1-1-87/250 előírása tartalmazza. alkoholtartalmát a MÉ előírásai szerint kell feltüntetni. Vhr. 31. § (9) A MÉ-ben szabályozott élelmiszereken az abban külön előírt jelöléseket is fel kell tüntetni. (10) Az élelmiszer felhasználási javaslatát úgy kell megadni, hogy az ne tévessze meg a fogyasztót és az élelmiszer rendeltetésszerű felhasználását segítse. Vhr. 31/A § (1) A részben vagy egészben A genetikai módosítás deklarálásának e szakaszban előírt géntechnológiával módosított szervezetekből feltételei (a módosított DNS vagy fehérje jelenléte, illetve álló, vagy azokból származó összetevőket olyan összetevő van benne, melynek több, mint 1 %-a tartalmazó élelmiszereken a génsebészeti módosított) azonosak az új élelmiszerként történő beavatkozást jelölni kell. Nem vonatkozik a engedélyeztetés Vhr. 14. § (5) bekezdésben előírt, ott jelölési kötelezettség azon élelmiszerekre, magyarázott feltételeivel. illetve összetevőkre, amelyekben a További feltétel (ez az új élelmiszer engedélyeztetésénél nem génsebészeti beavatkozásból származó DNS szerepel), hogy az 1 % (vagy ennél kevesebb) módosított rész vagy fehérje nincs jelen, illetve, amelyekben csak akkor nem jelölés köteles, ha az "véletlenszerűen" az egyes összetevőkbe véletlenszerű került az összetevőbe. E feltétel - legalább is a mai keveredés következtében (pl. a természetes helyzetben - megítélésem szerint inkább deklarativ, mint betakarítás, szállítás, tárolás és feldolgozás gyakorlati jellegű, hiszen az 1 %-nak még a kimutatása is során) bekerülő géntechnológiai bizonytalan, hát még az eredetének nyomozása. beavatkozásból származó anyag mennyisége A rendelkezést az alábbi két példával lehet illusztrálni: -"Szójaliszt" megnevezésű élelmiszer: egyetlen összetevőben sem haladja meg az 1 Ha a termék több mint 1 %-a módosított, a %-ot. terméket módosítottnak kell deklarálni. -"Keksz" megnevezésű élelmiszer, amely (akár milyen kis mennyiségben) szójalisztet is tartalmaz összetevőként: Ha a szójaliszt több mint 1 %-a módosított, az összetevők felsorolásánál azt módosítottnak kell deklarálni. Vhr. 31/A § (2) A földművelésügyi és E rendelkezés azt jelenti, hogy nem az előállító, vagy az vidékfejlesztési miniszter − az egészségügyi ellenőrző hatóság állapítja meg, hogy az adott, feldolgozott miniszterrel egyet-értésben − a termékben a génsebészeti beavatkozásból származó DNS Földművelésügyi és Vidékfejlesztési vagy fehérje jelen van-e. A jelen szabályozás alapjául Minisztérium hivatalos lapjában közzéteszi a szolgáló 1139/98 EU rendelet a lista meghatározásával az géntechnológiával módosított összetevőket Élelmiszer Tudományos Bizottságot, publikálásával az EU tartalmazó, de a génsebészeti Bizottságot bízza meg. Ezt a közleményt az EU még nem beavatkozásból származó fehérje és DNS jelentette meg. Magyarország - miután a 45/1999. (IV. 30.) hiánya miatt nem jelölésköteles élelmiszerek FVM-EüM-GM rendelet ezt előírta - az FVM Értesítő 1999. évi 24. számában közleményt megjelentetve a következő listáját. termékeket sorolta fel: Cukor, ecet, finomított növényi olajok és származékaik, keményítő és hidrolizátumai (beleértve az izoglükózt is). Vhr. 31/A § (3) A génsebészeti beavatkozás Pl. Az összetevők között: fehérje (géntechnológiával módosított szójából) tényét a következő módon kell jelölni: vagy: fehérje* a) Ha az élelmiszer több Lábjegyzetben:* géntechnológiával összetevőből áll, az összetevők módosított szójából felsorolásánál az adott összetevő után készült zárójelben, vagy az összetevők felsorolása után *-gal jelezve lábjegyzetben a "géntechnológiával módosított ... készült" szöveggel. b) Ha az összetevők felsorolásánál Pl. Az összetevők között: géntechnológiával módosított szójafehérje utalnak arra, hogy az adott összetevő miből 41
készült, e szót megelőzően, vagy * jelzettel és lábjegyzetben a "géntechnológiával módosított" szöveget kell alkalmazni.
vagy:
szójafehérje* Lábjegyzetben:* géntechnológiával módosított szójából
c) Az a) és b) pontokban meghatározott lábjegyzetet az összetevők felsorolásával azonos méretű és típusú betűkkel kell feltüntetni. d) Ha az összetevők a 30.§ (4) A Vhr. hivatkozott bekezdésében felsorolt anyagok közül bekezdése alapján nincsenek feltüntetve, az jelen szempontból az egyetlen alapanyagból álló a) pontban meghatározott szövegű élelmiszerek a legfontosabbak. Tehát pl. a szójaliszt nevű lábjegyzetet jól láthatóan kell az élelmiszeren a genetikai módosítás tényét a következőképpen kell deklarálni: élelmiszeren feltüntetni. Szójaliszt Géntechnológiával módosított szójából készült e) Ha valamely géntechnológiával A 31/A § (3) bekezdésben hivatkozott 16. sz. melléklet pl. módosított összetevő a 31.§ (3) bekezdése lehetővé teszi, hogy bizonyos zöldségkeverékek az összetevők alapján gyűjtőnév használatával van részletes felsorolása nélkül egyszerű zöldségkeveréknek feltüntetve a gyűjtőnév után "a lehessen nevezni. Ha e keverékben pl. géntechnológiával géntechnológiával módosított..... módosított kukorica is van, e pont alapján ezt külön is fel származó........(gyűjtőnév) tartalmaz" kell tüntetni (tehát nem elég a zöldségkeverék), szöveget kell feltüntetni. természetesen a géntechnológiai módosítás jelzésével együtt. f) Ha a 31.§ (4) bekezdése alapján az A 31. § (4) bekezdés lehetővé teszi (feltehetően az u.n. üzemi titkot jelentő "kivonat", összetevők között egy összetett anyag neve hagyo-mányos szerepel és ennek egy vagy több összetevője "koncentrátum", "keverék" stb. védelmére), hogy ezeket a géntechnológiával módosított, akkor a d) pontos összetevőik nélkül, egyetlen, már megszokott nevükkel deklaráljuk. pont szerinti jelölést kell alkalmazni. Ezen rendelkezés - amennyiben az adott összetevő valamely összetevője genetikailag módosított - ezen összetevő külön deklarálását teszi kötelezővé. Vhr. 32. § (1) A visszatérő Érdemes figyelni arra, hogy ennél az egyszerűsített csomagolóanyag-ként használt, felület jelölésnél az előállító "telephelye" és nem "az előállítás kezeléssel jelölt üvegeken, továbbá a 10 helye" (mint 27. § (5), a normál jelölésnél előírt) szerepel. A cm2-nél kisebb jelölésre alkalmas felülettel törvényalkotói szándék e megkülönböztetéssel nyilván az, rendelkező élelmiszereken legalább a hogy ebben az egyszerűsített jelölési esetben elég a helység nevének pontos cím nélküli megadása. következő jelölést kell alkalmazni: - az élelmiszer megnevezése, - nettó tömeg vagy térfogat, - minőségmegőrzési időtartam lejárati dátuma, - az előállító neve, telephelye. Vhr. 32. § (2) Az (1) bekezdés szerinti Fel kell hívni a figyelmet a "forgalmazás helyén" kitételre. jelölést kell alkalmazni a forgalmazás helyén Ez alatt az illető üzletet, áruházat ( nem csak annak előre csomagolt élelmiszerekre és az 500 g eladóterét) kell érteni. Ha ez az előrecsomagolás más helyen vagy annál nagyobb tömegű kenyerekre is (pl. egy áruházlánc központi csomagolójában, vagy egy csak azzal az eltéréssel, hogy a kenyerek ezzel foglalkozó vállalkozónál) történik, ez a jelölési minőségmegőrzési időtartama a lejárati nap egyszerűsítés már nem érvényes. A nem csomagolt kenyerekre, mint a többi, nem csomagolt nevének feltüntetésével is megadható. termék-re, az általános jelölési előírások nem vonatkoznak. A nálunk már megszokott és jogosan elvárt kenyércímke megtartását szolgálja a bekezdés második fele. Érdemes itt összefoglalni a nem csomagolt kenyerek minőségmegőrzési idejének lehetséges jelölését. Eszerint: - Ha a kenyér minőségmegőrzési időtartama 24 óránál nem hosszabb (a mai fogyasztói igény ezt indokolja is) a Vhr. 28. § (5) i., alapján a minőségmegőrzési időt nem kell feltüntetni, - Ha a minőségmegőrzési idő 24 óránál hosszabb, a lejárat napját kell feltüntetni. - Mindkét esetben feltüntethető, de nem kötelező a sütés napja. Vhr. 32. § (3) A 10 cm2-nél kisebb, jelölésre A jelölésre alkalmas felületet ezen termékeknél a díszítési 42
alkalmas felülettel rendelkező, elsősorban célt is figyelembe véve kell meghatározni. Nem alkalmas díszí-tési célt szolgáló élelmiszereken jelölésre tehát az a felület, amelyre a felirat technikailag (szaloncukor, karácsonyfa függelék, húsvéti- ugyan elhelyezhető, de ez a díszítési célú felhasználást , újévi figura, tortadísz,stb.) nem kötelező a zavarja. jelölés feltüntetése. Vhr. 33. § (1) A 28. § (3) bekezdés szerinti élelmiszereken a minőség megőrzéséhez szükséges tárolási feltételeket kötelező feltüntetni. (2) (3) A különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszereken az adott típusú élelmiszerre előírt adatokon kívül fel kell tüntetni: a) az előállítási engedélyben meghatározott jelölést, b) a MÉ előírása szerinti tápérték Itt az Élelmiszerkönyv 1-1-90/496 számú előírásáról van szó. Ebben a tápérték jelölés részeiként az energiatartalom, a jelölést, fehérje, szénhidrát, zsír, élelmi rost, nátrium, valamint (adott mennyiség feletti) ásványi anyag és vitamin feltüntetés és ennek szabályai találhatók. c) az előállítási engedély számát. Vhr. 33. § (4) A táplálkozási javaslattal Az e bekezdésekben szereplő „táplálkozási javaslat” ellátott élelmiszereken az adott típusú kifejezést a 43/2002 (V. 14.) együttes rendeletnek – élelmiszerre előírt adatokon kívül fel kell „tápanyag-összetételre vonatkozó állításra” - kellett volna tüntetni a MÉ előírása szerinti tápérték módosítania. jelölést. (5) Táplálkozási javaslatnak minősül A „táplálkozási javaslat” szavakat a MÉ 1-1-90/496 számú, minden olyan felirat, hirdetés, megjegyzés, a tápérték jelöléssel foglalkozó, 1995-ben megjelent előírása amely azt állítja, vagy sugallja, hogy az vezette be. Ezen előírásnak az időközbeni EU módosítás adott élelmiszer az átlagostól eltérő, előnyös miatt 2001-ben megjelent második, módosított kiadása táplálkozási sajátosságokkal rendelkezik azonban már a „tápanyag-összetételre vonatkozó állítás” annak következtében, hogy energiát biztosít vagy nem biztosít, illetve csökkent vagy kifejezést használja (ugyanolyan értelemben). A 43/2002 (V. megemelt mértékben biztosít és/vagy 14.) együttes rendelet ennek megfelelően következetesen ezen bizonyos anyagokat tartalmaz vagy nem utóbbi kifejezést használja, „elfelejtette” azonban a régi tartalmaz, illetve csökkentett vagy rendelet e két bekezdésében szereplő régi kifejezés megnövelt mennyiségben tartalmaz. megváltoztatását. Ezt egy újabb rendelet-módosításnál nyilván korrigálni kell. A 9. melléklet szerinti tápanyag-összetevőkre vonatkozó állítások használata esetén kell tehát a MÉ 1-1-90/496 szerinti tápérték jelölést is alkalmazni. Vhr. 33. § (6) Az élelmiszerek Ismét a Magyar Élelmiszerkönyv 1-1-90/496 számú energiatartalmát a MÉ vonatkozó előírásáról van szó. Ezen előírás gyakorlatilag azért fontos, mert az előírásának megfelelően kell feltüntetni. energiatartalom számítását (természetesen számítani, és nem mérni kell) a továbbiakban ezen előírást figyelembe véve kell végezni. Az előírás 5. §-a a legfontosabb élelmiszer összetevők (szénhidrát, cukoralkohol, fehérje, zsír, alkohol, szerves savak) grammonkénti energiatartalmát adja meg. Az egyes élelmiszerek átlagos összetételét változatlanul a szokásos tápanyagtáblázatból kell kikeresni, de az energiatartalmát már az itt megadott értékekből kell meghatározni. A korábbi magyar szabályozás néhány értelemszerű kivétellel általánosan előírta az energiatartalom deklarálását. A jelenlegi törvény - alkalmazkodva az EU előírásaihoz - nem teszi általánosan kötelezővé a feltüntetést. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet olyan termékeken is feltüntetni, amelyen nem kötelező. Sőt! Miután az igényesebb fogyasztók már megszokták, hogy az energiatartalom szerepel a címkén, határozottan ajánlani kell az előállítóknak, hogy továbbra is alkalmazzák. Fontos figyelmeztetni rá: az, hogy az energiatartalom a "tápanyag összetételre vonatkozó állítással" ellátott élelmiszerek kötelező jelölésének egyik eleme, nem jelenti azt, hogy ha egy "tápanyag összetételre vonatkozó állítással" el nem látott élelmiszeren feltüntetik az energiatartalmat, akkor a többi, a tápanyag összetételre vonatkozó állítással ellátottra vonatkozó jellemzőt is fel kell tüntetni. Vhr. 33. § (7) Ha az egyszeri alkalommal Az élelmiszerekhez való vitamin és ásványi anyag hozzáadás 43
egyre gyakoribb. Ha ez a hozzáadott mennyiség a napi ajánlott bevitel 1/3-át meghaladja, különleges táplálkozási célú élelmiszernek minősül, így jelölését az engedélyezési okmányban pontosan szabályozzák. Ez a szabály - a fogyasztók kellő tájékoztatása és a piaci verseny-tisztaság érdekében - a napi ajánlott bevitel 1/3ánál kisebb vitamint és ásványi anyagot tartalmazó (ezért nem engedély- köteles) élelmiszerek jelölését szabályozza. (8) Ha az egyszeri alkalommal fogyasztott élelmiszerekben lévő hozzáadott vitamin, illetve ásványi anyag-mennyiség az ajánlott napi bevitel egyhatodát meghaladja, de az élelmiszer nem minősül különleges táplálkozási igényt kielégítőnek, a címkén, a hozzáadásra az összetevők felsorolásában történő utaláson kívül, fel kell tüntetni a "hozzáadott vitamint, illetve ásványi anyagot tartalmaz" szöveget is. Vhr. 34. § (1) A jelölésben az élelmiszer A jelölés legfontosabb elemeinek itt előírt elhelyezési megnevezését, a nettó mennyiséget és a szabálya biztosítja, hogy ezeket sem tudatosan (pl. a címke minőségmegőrzési időtartamot vagy az tervezője, a reklám menedzser stb. elképzelése szerint), sem időtartam feltüntetési helyére való utalást figyelmetlenségből ne lehessen a fogyasztó elől elrejteni. A gyakorlatban sok vita előfordult a "feltűnő hely" feltűnő helyen, egy látómezőben kell elhelyezni. Ugyanezen látómezőben kell pontos értelmezésében. Az ellenőrző hatóságok a következő megjelölni az alkoholtartalmat, valamint a értelmezést alakították ki. Feltűnő helynek elfogadható: - a dobozok alja kivételével bármelyik oldal (kivéve, ha MÉ előírása/irányelve alapján feltüntetendő a doboz a szokásosnál laposabb, így oldalai külön jelölések közül azt, melyről a MÉ így aránytalanul kisebbek, pl. pizza doboz), rendelkezik. - a zacskók eleje és hátulja, - a hengeres felületek teljes hengerpalástja. fogyasztott élelmiszerekben lévő hozzáadott vitamin, illetve ásványi anyag-mennyiség az ajánlott napi bevitel egyhatodát nem haladja meg, a hozzáadásra csak az összetevők felsorolásában kell utalni.
Amikor azonban egy termék csomagolása – többnyire díszcsomagolása – a termék elfogyasztása után is megmarad, és egyéb célú felhasználásra is alkalmassá válik, vagy egyszerűen csak díszítési célt szolgál, a felirat elhelyezése a doboz alja kivételével bármelyik oldalon kifejezetten zavaró lenne. Ilyen esetekben a csomagolás alján elhelyezett jelölés elfogadható. Vhr. 34. § (2) Az ÉT 14. §-ának (3) bekezdése alapján csökkent minőségűként forgalomba hozott élelmiszerek jelölésén az (1) bekezdés szerinti látómezőben legalább a 27. § (8) bekezdésében előírt betűnagyságokkal a "csökkent minőségű" feliratot kell elhelyezni. A felirat elhelyezése az eredeti jelölés felülbélyegzésével, illetőleg felülnyomásával is történhet. (3) Az előírt jelölési információkat - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - nem szabad elrejteni, elfedni vagy más szöveggel, képpel megszakítani. Vhr. 34. § (4) A belföldön előállított és A magyar nyelvű jelölést az ÉT 18. §-a előírja. Ez forgalomba hozott élelmiszerek a magyar természetesen nem zárja ki, hogy a magyar mellett más szöveggel azonos értelmű idegen nyelvű nyelven is feltüntessék a fogyasztói tájékoztatást. jelöléssel is elláthatók. A magyar nyelvű Ez a szabály ezt erősíti meg, két olyan gyakorlati jelölések közül az (1) bekezdésben megkötéssel (azonos értelmű és legalább azonos felsoroltaknak egy látómezőben kell lenniük, betűnagyságú legyen a magyar szöveg), amely nélkül megfelelő szövegrészeik betűnagysága pedig félrevezető lehetne a két (vagy esetleg több) nyelvű jelölés. A 45/1999. (IV. 30.) FVM-EüM-GM rendelet az alkalmazás nem lehet kisebb az idegen nyelvűénél. során egyes termékcsoportoknál felmerült gyakorlati problémák miatt (több országban való forgalmazásra szánt termékek) megszüntette azt a korábbi előírást, hogy a magyar nyelvű feliratnak az un. fő "látómezőben" kell lennie. Ennek oka, hogy a "fő látómező" meg-határozása bizonytalan, ugyanakkor (mivel az EU rendel-kezésekben nincs ilyen előírás) a magyar gyártók (pl. édesipari termékeknél) hátrányba kerülnek a szomszédos országok piacain. E bekezdés szövege nem tér ki a nyelvek sorrendjére sem a megnevezés, sem pedig a jelölés egyéb összetevői (minőségmegőrzési idő, gyártó, tárolási körülmények stb.) vonatkozásában, így az tetszőleges. Vhr. 34. § (5) Az élelmiszerek kínáló, A bekezdés második mondata lehetővé teszi, hogy a gyűjtő- és nagyfogyasztói csomagolásán a gyakorlatban praktikussága miatt igen elterjedt zsugorfóliás 44
32. § (1) bekezdése szerinti jelölést kell alkalmazni. Nem kötelező a gyűjtőcsomagoláson jelölést alkalmazni, ha a benne lévő egyedi fogyasztói csomagok jelölése kívülről jól olvasható. Vhr. 34. § (6) A nem csomagolt élelmiszerek esetében az árusítóhelyen jól láthatóan fel kell tüntetni az élelmiszer megnevezését és az osztályba sorolható termékek minőségi osztályát.
gyűjtőcsomagolást (persze, csak ha a benne lévő egyedi fogyasztói csomagok jelölése jól látható) ne címkézzék.
Vhr. 34. § (7) A nem csomagolt húsipari ter-mékek esetében a tömeg kivételével a 32.§ (1) bekezdés szerinti jelöléseket kell feltüntetni: a) litografálva, függővagy szalagcímkén vagy ezek kombinációival a b) pontban fel nem sorolt élelmiszerek esetében, b) a kísérő iraton, (amennyiben más engedélyezett módon nem jelölt) az ömlesztett vörös áru; füstölt-főtt kolbászok; sütnivaló kolbász; sertésgyomorba vagy természetes bélbe töltött disznósajtok és egyéb termékek; füstölt hús, csont, oldalas, sertésláb, sertésfarok, csülök, marhanyelv, sertésnyelv, sertésfej; hurkafélék, a bácskai hurka és más rúdba töltött hurkák kivételével; sertés vékonybélbe töltött kenősáruk; főtt szalonnák; sózott és füstölt szalonnák; tepertő és pörc; friss vagy előhűtött vágott baromfi vagy darabolt részei esetében. 20. § Az élelmiszerek reklámozása során szolgáltatott, vagy sugallt információknak összhangban kell lenniük a 19. §-ban foglaltakkal.
A húsipari termékek forgalmazásában nálunk csak az utóbbi években kezdődött szélesebben terjedni a fejlett országokban általános vákuumfóliás csomagolás, amely minden probléma nélkül címkézhető. E bekezdés abból indul ki, hogy a forgalombahozás, csomagolás formáit (így a húsipari termékek fogyasztóvédelmi-, tájékoztatási szempontból előnyösebb csomagolását) nem lehet rendelettel szabályozni. Ezért azon húsipari termékeknél, ahol erre valamiféle technikai lehetőség van, az egyszerűsített jelölést valamilyen lehetséges módon előírja. A többinél a kísérő iraton való jelölést engedi meg, amely a fogyasztóknak ugyan nem nyújt tájékoztatást, de az egészségvédelmi szempontból fontos tételazonosítást lehetővé teszi.
Elsősorban a magyar gyakorlatban szokásos gyümölcs és zöldség, csomagolatlan sütőipari termékek forgalmazására szolgál ez a "jelölési" előírás. A nem csomagolt húsipari termékekről élelmezés-egészségügyi veszélyük miatt a Vhr. 34. §-a (7) bekezdésének b) pontja külön rendelkezik.
Rendkívül fontos a fogyasztók élelmiszer jelölésével történő tájékoztatása alapelveinek a reklámra való kiterjesztése. Már nálunk is, de a fejlettebb országokban különösen jellemző, hogy a fogyasztó vásárlói döntését nem az élelmiszerüzletben (az élelmiszer jelöléseket nézve) hozza meg, hanem a reklámok hatására már előzően eldönti, milyen élelmiszert fog vásárolni. Ezért kell a reklámra is a jelölésre előírt elvek alkalmazását megkövetelni. Itt kell kitérnünk az élelmiszerek csomagolóanyagainak reklámhordozóként való használatára. Természetesen, amiért beszélnünk kell róla, az az élelmiszertől „idegen” termékek reklámozásának kérdése, hiszen az előírásokat kielégítő jelölésen túl szabadon maradó csomagolóanyag felületének más célú hasznosítását semmi sem tiltja. Megítélésünk szerint azonban indirekt tiltást jelent a törvényben a fogyasztói tájékoztatás fontosságának egyértelműségének az egész törvényen végigvonuló követelményrendszere, valamint a 18. § (1) bekezdése, amely a fogyasztók tájékoztatásához előírt adatok feltüntetésének közérthető, jól olvasható feltüntetését írja elő. Természetesen nagyméretű, hasáb, téglatest alakú csomagolóanyagokon elképzelhető olyan reklám-megoldás, amely talán nem zavarja a fogyasztó egyértelmű tájékoztatását. Számolni kell azonban azzal, hogy egy-egy ilyen, talán elfogadható megoldású reklám (miután az adott élelmiszer előállítójának nyilván komoly anyagi előnyt biztosít) egy olyan „versenyt” indít be, melyen már igen nehéz megakadályozni az egyértelmű tájékoztatás sérelmét. Más kérdés, ha a reklám az adott élelmiszerrel együtt fogyasztható, használható termékre hívja fel a figyelmet, ami az adott esetben nem zavarja, hanem inkább segíti a 45
fogyasztók tájékoztatását. Általános szabály tehát nem adható, mindig a konkrét esetet megvizsgálva kell véleményt alkotni, és kérdésben dönteni, legyen az egy marketing szakember, vagy pedig egy hatósági ellenőr. Vhr. 35. § (1) Az e rendeletben előírt Nem lehetséges azonban (lásd T 19. § 3 c)-nél) az jelöléseken túl az élelmiszer-előállító, illetve élelmiszerek csomagolásán az olyan negatív állítások a forgalmazó bármely – e rendelet szerepeltetése, valamint azon anyagoktól való mentesség korlátozásait nem sértő, a fogyasztóknak az hangsúlyozása, amit az élelmiszer eredendően, vagy az adott élelmiszerrel kapcsolatos jobb alkalmazott technológia sajátosságából következően nem tájékoztatását segítő – jelölést is feltüntethet. tartalmaz. Az élelmiszernek meg kell felelnie az így A fogyasztót a negatív állítások általában félrevezethetik, feltüntetett jellemzőknek. továbbá elindulhat egy véget nem érő folyamat, amely zavarokat kelthet, és tisztességtelen versenyhez vezethet. Figyelembe kell venni azt is, hogy ezeknek az állításoknak nehéz az ellenőrzése, így jelen ismereteink, és a vázolt megfontolások alapján az élelmiszer törvény szellemének és előírásainak megfelelően az élelmiszer tulajdonságai, összetétele, a megszokott összetételtől való eltérés, a kezelésekre történő utalások információi, és nem pedig valaminek a hiánya kell, hogy biztosítsa a fogyasztók megfelelő tájékoztatását. Vhr. 35. § (2) Az élelmiszerek bemutatásával, külső formájukkal, csomagolásukkal, kiállítási környezetükkel szolgáltatott vagy sugallt információknak összhangban kell lenniük a ÉT 19. §-ának (2) bekezdésében foglaltakkal. V. FEJEZET A hatósági ellenőrzés 21. § (1) A hatósági ellenőrzés célja annak megállapítása, hogy az élelmiszerek, valamint az élelmiszer-előállítás és élelmiszer-forgalmazás során velük érintkező személyek, tárgyak, anyagok megfelelnek-e a fogyasztók egészségének, érdekeinek és a piaci verseny tisztaságának védelmére vonatkozó jogszabályoknak. (2) A hatósági ellenőrzésnek ki kell terjednie minden belföldön előállított és forgalomba kerülő élelmiszerre, függetlenül attól, hogy azt hol állították elő. (3) A hatósági ellenőrzés kiterjed az élelmiszer-előállítás, az országba való behozatal és az élelmiszer-forgalmazás minden szakaszára. 22. § (1) A hatósági élelmiszerellenőrzés e törvényben meghatározott feladatait a) a közegészségügyi, járványügyi és egészségvédelmi feladatokat ellátó szervezet, b) a fogyasztóvédelmi feladatokat ellátó szervezet, c) a területi szervként működő állat-egészségügyi és élelmiszerellenőrző állomás látja el /az a) - c) pontban felsorolt hatóságok a továbbiakban együtt: élelmiszer-ellenőrző hatóság/. (2) Az (1) bekezdés a) - c) pontjaiban felsorolt szervezetek a külön jogszabályban meghatározott 46
A hatósági élelmiszerellenőrzés kapcsán nálunk többször (különösen a 90-es évek elején) felvetődtek olyan "elméletek", hogy erre a fejlett piacgazdálkodás viszonyai között igazából nincs is szükség. Eszerint a jól felkészült gyártók, a kiélezett piaci verseny, az állandó élelmiszer túlkínálat, feleslegessé teszik a hatósági beavatkozást. A fejlett országok gyakorlata egészen mást mutat: a hatékony hatósági ellenőrzés a piacgazdálkodásban is elengedhetetlen. Ezt a tényt jól tükrözi az Európai Unió szabályozása is, ahol a 89/397/EGK számú direktíva határozza meg a hatósági ellenőrzés feladatait és felhatalmazásait. A törvény és végrehajtási rendelete ezt a direktívát teljesen átveszi, természetesen kiegészítve (ahogy a jelölési direktíva esetében is) a magyar sajátosságokból következő néhány szabállyal.
A hatósági élelmiszerellenőrzés léténél lényegesen több szakmai vitát, eltérő véleményt váltott és vált ki az ellenőrzés megvalósításának magyar szervezeti rendszere. A magyar ellenőrzés a múlt század végén - a nagyvárosokban és először csak ezekre kiterjedő hatállyal kezdett kialakulni. A folyamatos fejlődés során (de döntően az ötvenes évek közigazga-tási intézkedései következtében) egy központosított, de megosztott felelősségen és hatáskörön alapuló szervezeti rendszer jött létre. Ebben a rendszerben más-más miniszter (illetve a vezetésük alatt álló minisztérium) feladata az élelmiszertermelés, az élelmiszer-forgalmazás, valamint a közegészségügyi biztonság ellenőrzése. Ebből a gyakorlati kivitelezés koordinálatlansága esetén átfedések, lefedetlen területek egyaránt kialakulhatnak. Az új törvénytől nem kevesen és nem alaptalanul új szervezeti keret megteremtését várták Ez nem történt meg, a törvény az eddigi rendszert nem változtatta meg. Ehhez
nagymértékben hozzájárult egy példának használható külföldi "ideális" rendszer hiánya. Tudni kell ugyanis, hogy az Európai Unió is csak a hatósági ellenőrzés feladatait és jogosítványait, de nem a szervezeti megvalósítást szabályozta. A szervezet meghatározása a tagállamok hatásköre, és ez – a közigazgatási rendszerüktől és hagyományaiktól függően - teljesen eltérő. Nehéz két azonos rendszert találni nemcsak az országok, hanem a szövetségi rendszerű országok (pl. Németország) egyes tartományai között is. Az ellenőrzés szervezetéről a viták az Európai Unióban is folynak. E viták két szélső véleménye a következő: - az USA Élelmiszer és Gyógyszer Felügyelete (FDA) mintájára EU szinten működő egységes szervezetet kell létrehozni, - a tradicionálisan kialakult szervezetek széttörése nemcsak felesleges, de kimondottan káros lenne, mert új, itt szokatlan rendszer létrehozása nem erősítené, hanem rontaná a hatékonyságot. Az Európai Unió Bizottságának deklarált hatósági élelmiszer ellenőrzési politikája az utóbbi véleményhez áll közelebb. Nem akarja a nemzeti ellenőrző szervezeteket felszámolni, nem akarja őket egységes sémára átszerveztetni sem. A meglévő szervezetek működését akarja egységes színvonalra emelni és összehangolni. A magyar törvény - az EU Bizottságának politikáját választva - nem változtat a már működő szervezeteken és feladatelosztásokon. Nem akarva azonban akadályt gördíteni az esetleges szervezeti változtatások elé (amely az állami intézményrendszer egészére nézve napirenden van), csak egyetlen jelenleg is működő szervezetet nevesít (Állomás), a másik kettőt feladatkörükkel és nem nevükkel határozza meg. (3) Az élelmiszerellenőrző hatóság eljárására az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései az irányadók. 23. § Az élelmiszer-ellenőrző hatóság az élelmiszerek előállítására és forgalomba hozatalára vonatkozó jogszabályok megtartása érdekében ellenőrzi: a) az élelmiszerek előállításához használt nyersanyagokat, adalékanyagokat, technológiai segédanyagokat, valamint a csomagolóanyagokat; b) a félkész- és kész élelmiszert, függetlenül attól, hogy azokat hol állították elő, illetve azokat hol szándékoznak értékesíteni; c) azokat a tárgyakat, amelyek rendeltetésszerűen az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülnek; d) a mosó- és fertőtlenítő anyagokat, eszközöket és eljárásokat, valamint a kártevők elleni szereket és alkalmazásuk módszereit; e) az élelmiszerek előállításához alkalmazott eljárásokat, az előállítás céljára szolgáló berendezéseket; f) a csomagolás, jelölés megfelelőségét; g) az előállító, forgalmazó Az előállító helyen kialakított minőségellenőrzési rendszer része a minőségbiztosítási rendszernek, amelyről a Vhr. 10. minőség-ellenőrző rendszerét. §. részle-tesebben beszél. Itt arra kell kitérni, hogyan "kezel" a hatósági ellenőrzés egy pl. ISO 9002 szerinti, független szerv által tanúsított rendszer szerint működő előállítót. Sem a magyar, sem a külföldi hatósági ellenőr-zésnek nincs erre dokumentumban deklarált álláspontja, de van kialakuló gyakorlatuk. Ez úgy jellemezhető, hogy egy tanúsított minőségbiztosítási rendszer a hatóság számára nem abszolút biztosíték az előírásoknak megfelelő késztermék előállítására. Azonban bár nem abszolút, de jó biztosítéknak tekintik a tanúsított rendszert. Az ilyen előállítónál jóval kisebb a hibás termék előállításának veszélye. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tanúsított előállítót és termékeit jóval feladatkörükben járnak el.
47
ritkábban ellenőrzik. Ez az ellenőrzés inkább csak a rendszer működését vizsgálja, annak (illetve részeinek) eseti hatósági auditjának tekinthető. 24. § (1) Az élelmiszerek hatósági ellenőrzését az élelmiszer ellenőrző hatóság által felhatalmazott és szolgálati igazolvánnyal ellátott személyek végzik. (2) A felhatalmazott személy az Természetes és igen fontos követelmény, hogy az ellenőr a ellenőrzés során tudomására jutott tudomására jutott adatokkal, tényekkel nem élhet vissza. gyártási (üzemi) titkot, adatot köteles Ennek legkisebb gyanúja esetén is az ellenőrző intézmény megőrizni és azt az erre vonatkozó vezetőjéhez kell az ellenőrzöttnek fordulnia. szabályok szerint kezelni. (3) A felhatalmazott személyek az ellenőrzés során, feladatuk teljesítése céljából, a vizsgálathoz szükséges mértékben, térítésmentesen mintát vehetnek és azt elszállíthatják. Az ellenőrzött kérésére a mikrobiológiai vizsgálat céljára vett minta kivételével - ellenmintát kell venni. A mintavételről a helyszínen jegyzőkönyvet kell készíteni. (4) A hatósági ellenőrzés során A 2001. évi LIV. törvény szövege az eddigi rendelkezést elvégzett monitoring vizsgálat – ha annak pontosítja, részletezi. alapján az élelmiszer az előírt, illetve a Az előállító, forgalmazó stb. kérelmére végzett vizsgálat gyártmánylapon meghatározott, vagy a jelölésben feltüntetett jellemzőket kielégíti minden esetben díjköteles. – térítésmentes. Ha a vizsgált élelmiszer A kereskedelemből vett minta hibája esetén az okozó (pl. az előírt, illetve a jelölésben feltüntetett hasznos anyag hiánya esetén az előállító, helytelen jellemzőket nem elégíti ki, az élelmiszer tárolásból következő hiba esetén a forgalmazó) téríti meg a előállítója, kereskedelmi ellenőrzés esetén vizsgálati díjat. a hiba okozója a vizsgálat és a mintavétel A nem definiált „monitoring vizsgálat” szót a hatósági költségeit köteles megtéríteni. A kérelemre végzett hatósági ellenőrzés és jogkörben végzett termék ellenőrzésekre használja a törvény. igazolás kiadása díjköteles, amelyet a kérelmezőnek kell megfizetnie. A díjak mértékét külön jogszabály állapítja meg. Vhr. 36. § (1) Az élelmiszer-ellenőrző Talán itt a leghelyénvalóbb megemlíteni: hatóságok a feladat és hatáskörüknek A hatósági ellenőrzés számára nincs üzemi titok. Minden megfelelően ellenőrző tevékenységük során adathoz, dokumentumhoz (persze csak ami a törvény jogosultak, különösen: a) a terület, az előállító-hely, a bevezető célmeghatározásával kapcsolatban lényeges) raktár, az üzlethelyiség, a szállítóeszköz hozzáférhet. Az élelmiszer-ellenőrző hatóságoknak az a) - k) megszemlélésére. b) az előállítási-, forgalmazási bekezdésekben felsorolt jogosítványai a 89/397/EGK számú technológia, a szállítások ellenőrzésére, direktívájának szó szerinti átvételéből származnak. c) térítésmentes mintavételre, Másik oldalról viszont (és itt az ÉT 24. §. (2) bekezdésre kell d) az emberi egészségre ártalmas, továbbá az élelmiszer minősége visszautalni) az ellenőr a tudomására jutott adatokat köteles szempontjából fontos fizikai, kémiai, megőrizni. radiológiai, mikrobiológiai, érzékszervi jellemzők vizsgálatára, e) a személyi higiénia ellenőrzésére, f) a dokumentációk ellenőrzésére, azokról másolat vagy kivonat készítésére, g) az előállító, forgalmazó által kialakított (saját vagy külső) minőségellenőrző rendszer és az ezzel elért eredmények vizsgálatára, h) az élelmiszer előállításával és/vagy beszállításával, feldolgozásával, forgalmazásával foglalkozó személyek meghallgatására, i) az alkalmazott mérőműszerek feljegyzéseinek leolvasására, j) saját mérések végzésére, k) a 11. § szerint előírt képzettségnek, a személyi higiéniai alapismeretek oktatáson való részvételnek és a minimum vizsga letételének ellenőrzésére. Vhr. 36. § (2) Az ellenőrzött köteles a törvényben meghatározott feltételek szerinti ellenőrzést eltűrni, az élelmiszer-ellenőrző hatósági személyeket a feladat ellátásában támogatni és a szabályos mintavételt segíteni. (3) Az ellenőrzést végző személyek szakirányú képzettségi feltételeit a tevékenység szerint illetékes 48
miniszter állapítja meg. (4) Az élelmiszer-ellenőrző hatóság az ellenőrzésre feljogosító igazolvánnyal látja el a felhatalmazott személyeket. Vhr. 36. § (5) A mintát - ha jogszabály vagy Az ÉT 24. §. (3) a fentieken kívül a minta térítésmentességét a MÉ kötelező előírása másként nem is előírja. A legfejlettebb európai országok kivételével (pl. rendelkezik - az ellenőrzött élelmiszerből az Németország, Svédország), ahol az állami költségvetés ellenőrzés céljával összhangban biztosította pénzből az ellenőrzés megvásárolja a mintát, a véletlenszerűen, annak mennyiségétől mintavétel általában máshol is ingyenes. függetlenül úgy kell kivenni, hogy az a A mintamennyiség - szemben az 1976. évi IV. törvény vizsgálatok elvégzéséhez elegendő legyen. végrehajtási rendeletével - nincs rögzítve, hanem azt ("a elvégzé-séhez szükséges mennyiség" A mintába - a csomagolás és jelölés vizsgálatok vizsgálata kivételével csak ép, megszorítással) a szakemberre bízza. sérülésmentes csomagolású egységek Természetesen kivétel ez alól, ha valamely termék, vagy jellemző mintavétele és minősítése külön, kötelezően választhatók. (6) Az élelmiszer-ellenőrző szabályozva van. Példa erre az élelmiszerek mikrobiológiai hatósági mintavétellel ellenőrzésre kerülő szennyezettségének vizsgálata, ahol a 4/1998. (XI. 11.) EüM élelmiszer-halmazt úgy kell megválasztani, rendelet részletes mintavételi és minősítési tervet ír elő. Van hogy azonos termelői helyen gyártott, vagy azonos beszerzésű és azonos jelölésű ilyenre példa (tengeri halak minősítése) a Magyar (azonos nap - műszak - szállítmány) Élelmiszerkönyv előírásai között is. Ilyen esetekben a hatósági ellenőrzés is a jogszabályban előírt mintavételt termékegyedekből álljon. köteles alkalmazni.
49
(7) Az élelmiszer-ellenőrző hatósági intézkedés és szankcionálás a mintával azonos jelölésű termékhalmaz, illetve szállítmány teljes mennyiségére vonatkozik.
50
Az eddigi rendeletben egy átlagos vizsgálat szükséglete alapján előírt mennyiségek többször soknak (egyszerűbb vizsgálat) vagy kevésnek (bonyolultabb vizsgálat) bizonyultak a gyakorlatban. Az elvégzendő vizsgálatok szükségessége üzemenként és időben is igen sok ok miatt változó, ezért nem látszott célszerűnek a mintamennyiségek rendeleti rögzítése. Ezek a rendelkezések a vizsgálatra kerülő tétel megfelelőségi kritériumainak igen komoly elvi problémájára próbálnak gyakorlati választ adni. Ez a probléma a megfelelőség kritériumainak két lehetséges megközelítési módja: - az első a technikai-statisztikai megközelítés, amely abból indul ki, hogy a tömegtermelés során (akár gépi, akár kézi, akár a kettő keveréke) elengedhetetlenül keletkeznek hibás termékdarabok. Ezt objektív adottságnak elismerve statisztikai alapokon nyugvó mintavételi-minősítési terveket használ. Egy 10.000-es konzervtételből pl. 80 dobozt vizsgál és ha a vizsgáltakból 2 hibás van, a tételt (tehát a 10.000 dobozt/üveget) megfelelőnek ismeri el, - a másik a fogyasztói megközelítés. Ez nagyon egyszerűen úgy hangzik, hogy valaki a 10.000-es tétel minden egyes dobozáért/üvegéért pénzt ad, joggal várja el, hogy az megfelelő legyen. Az ő hibás dobozáért nem kárpótolja az, hogy a tétel többi doboza jó volt. A régi magyar termékszabványok döntő része (nagyon helyesen, miután alapvetően a gazdasági élet, a kereskedelem részére készültek) az első megközelítésen alapuló, statisztikai minősítő módszereket tartalmazott. A kötelező szabványok rendszerében más előírás hiányában ezeket vette át a hatósági ellenőrzés is. Ezzel nemcsak azt a "vádat" vette magára, hogy a fogyasztók védelmére létrehozott szervezet nem a fogyasztói megközelítést választja, hanem rendkívül nagy gyakorlati problémát is. Ezek a statisztikai mintavételi minősítési tervek ugyanis rendkívül nagy vizsgálandó mintaszámot írnak elő, szinte megoldhatatlan feladat elé állítva azt, akinek évente (mint pl. az Állomásoknak) 2000 körüli tételt kell vizsgálnia. Ezért a hatósági ellenőrzés olyan gyakorlatot alakított ki, hogy akkora tételt határolt el a valós tételből (pl. a 10.000ből csak 100 dobozt/üveget), ahol az előírt statisztikai minta kb. a vizsgálathoz szükséges mennyiség volt. A rendeletnek ezek a rendelkezései véget vetnek ennek a felemás állapotnak. A fogyasztói megközelítést elfogadva abból indulnak ki, hogy minden megvizsgált darabnak megfelelőnek kell lennie. A rendelet azonban engedményt tesz a statisztikai megközelítésnek a (6) bekezdéssel. Ezzel a feltehetően homogén tételkijelöléssel nagymértékben csökkentik annak valószínűségét, hogy a megvizsgált minta minősége eltérjen a teljes tételétől. A "termékhalmaz" és "szállítmány" szavak egyértelműsítik, hogy egy adott helyszínen (pl. kereskedelmi egység) elvégzett mintavétel vizsgálati eredményét nem lehet a más helyeken (pl. az ország összes kereskedelmi egységében) lévő azonos jelölésű tételekre is kiterjeszteni és azokról intézkedni. Hangsúlyozni kell, hogy ez a mintavétel/minősítés csak a hatósági ellenőrzésre érvényes. A gazdasági élet szereplői (gyártók, továbbfeldolgozók, kereskedők) maguk döntik el, hogy milyen mintavételi/minősítési terv alapján adnakvesznek.
Vhr. 36. § (8) A mintavétel során eljáró személy köteles arról gondoskodni, hogy a vett minta sértetlenül, változás, károsodás nélkül, azonosítható módon, szükség esetén hűtve, a lehető legrövidebb idő alatt kerüljön a kijelölt laboratóriumba. (9) A mintavételről annak időpontját, körülményeit, valamint a vett mintát pontosan azonosító jegyzőkönyvet kell felvenni. Vhr. 37. § (1) A hatósági élelmiszer- A hatósági ellenőrzés által vett mintával azonos ellenminta ellenőrzési mintavétel során az ellenőrzéssel adás kötelezettsége az eddigi szabályozásban is szerepelt, az megbízott személy köteles az ellenőrzöttet előállítók/forgalmazók nagy része azonban nem élt vele. figyelmeztetni arra, hogy ellenmintára A hatósági ellenőrzés intézkedései a gyakorlatban döntően a tarthat igényt. Az ellenminta vételének vett minta vizsgálatán alapulnak. Ha az intézkedés az tárgyi feltételeit az ellenőrzött köteles ellenőrzött számára hátrányos (pl. tételmegsemmisítés, zárolás vagy egyéb szankció), az államigazgatási eljárás biztosítani. (2) Ha az ellenőrzött az ellenmintára szerint biztosított fellebbezési lehetőségnek akkor van nem tart igényt, ezt a körülményt a komoly esélye, ha be tudja bizonyítani, hogy az hibás mintavételi jegyzőkönyvben fel kell tüntetni. vizsgálaton alapult. Erre az ellenminta független (3) Nem tarthat ellenmintára igényt az laboratórium által történő vizsgálata a legjobb lehetőség. ellenőrzött a helyszínen vele egyetértésben Ezért minden ellenőrzöttnek azt kell tanácsolni: kérjen megállapított és jegyzőkönyvben felvett ellenmintát. Elengedhetetlen különösen akkor, ha valamilyen hiányosság, valamint közegészségügyi, előzetes tapasztalatok miatt az illető hatósági intézmény illetve élelmiszer-higiéniai célú laboratóriumi vizsgálataiban nem bízik. mikrobiológiai vizsgálatra történő Külön probléma a rövid minőségmegőrzési idejű élelmiszerek ellenmintája. Itt ugyanis a hatósági mintavétel esetén. (4) Az ellenmintát úgy kell lezárni és szakvélemény és az ennek alapján történő intézkedés az ellenőrzöttnek átadni, hogy az a megszületéséig az élelmiszer minőségmegőrzési időtartama hitelesítését biztosító pecsét, aláírás, stb. feltehetően letelik. Ezért pl. egy érzékszervi hiba miatt megsértése nélkül ne legyen felbontható. történő hatósági intézkedést a lejárt minőségmegőrzési idejű Amennyiben az ellenminta laboratóriumi ellenminta vizsgálatával nehéz megtámadni. Van azonban vizsgálatra kerül, annak károsodás nélküli igen sok olyan jellemzője ezeknek az élelmiszereknek is, szállításáról az ellenőrzöttnek kell amelyek nem változnak meg a minőségmegőrzési idő leteltével sem (maradékanyagok, zsír, fehérje). Az ilyen gondoskodnia. jellemzőkkel kapcsolatos hatósági intézkedések nyilván a minőségmegőrzési idő lejárta utáni ellenminta vizsgálat alapján is megtámadhatók. Ezért az ellenminta kérés a gyorsan romló élelmiszereket előállítók/forgalmazók számára is hasznos lehet. Az elmúlt évtizedekben a magyar ellenőrzöttek igen sok okkal magyarázhatóan, ritkán éltek a fellebbezés lehetőségével. Ez a gyakorlat mindkét fél számára rossz. Közvetlenül rossz az ellenőrzöttnek, hiszen lehet, hogy önhibáján kívül kell a hatóság komoly anyagi hátrányt jelentő intézkedését elszenvednie. Közvetetten rossz a hatóságnak, mert nem jönnek elő - így nem kijavíthatók - azok az eljárási, módszer, vagy személyi hibák, amikre a külső kontroll tud rávilágítani. A helyzet remélhetőleg gyorsan fog változni és a hatósági határozat elleni fellebbezés egyszerű szakmai vitának fog számítani a jövőben. Ennek jogi kereteit az államigazgatási eljárásról szóló (többször módosított) 1957. évi IV. törvény a következőkben szabályozza: A határozat ellen a hatósági ellenőrző szerv vezetőjéhez lehet fellebbezni, ha azt a szerv valamely munkatársa (tehát nem vezető) hozta. A felügyeletet ellátó miniszterhez lehet fellebbezni, ha a határozatot a hatósági ellenőrző szerv vezetője hozta. Ezek eredménytelensége esetén az illetékes bíróságtól az államigazgatási határozat felülvizsgálatát lehet kérni. Vhr. 37. § (5) A mintákat erre kijelölt laboratóriumban kell megvizsgálni. A kijelölt laboratóriumok jegyzékét az illetékes minisztériumok hivatalos közlönyeiben kell közzétenni. Vhr. 37. § (6) A kijelölt laboratóriumoknak A 93/99/EGK számú direktívából (mely a hatósági szóló 89/397/EGK számú direktíva legkésőbb 2001. december 31-ig meg kell ellenőrzésről felelniük az MSZ EN 45001 és 45002 kiegészítése) átvett előírás a hatósági vizsgáló laboratórium 51
szabványokban foglalt előírásoknak. Az MSZ EN 45003 szabványnak megfelelő testület ellenőrzi és igazolja az előírásoknak való megfelelést.
akkreditálását jelenti. Az eredeti direktíva kiadása után csak három évvel később megjelent előírást hosszú vita előzte meg. Ellenzői (a régi, jól szervezett hatósági ellenőrzést működtető tagállamok) a hatósági ellenőrzési laboratórium felkészültségét, függetlenségét magától értődőnek, ezért a rendelkezést feleslegesnek tartották. A magyar hatósági élelmiszer ellenőrzés ezen rendelkezés alapján kezdte el a laboratóriumok akkreditálását, melyet az itt megadott időpontig el is végzett. Vhr. 38. § (1) A laboratóriumba beérkezett mintákról nyilvántartást kell vezetni. A nyilvántartásban a minta vételének és beérkezésének időpontját (hónap, nap, óra) továbbá a minta azonosításához szükséges minden adatot fel kell tüntetni. (2) A laboratóriumba beérkezett minta vizsgálatát olyan időtartamon belül kell elvégezni, amely alatt a minta minősége nem változik. (3) A vizsgálat eredményéről a laboratórium elemzési jegyzőkönyvet állít ki. A mért adatok mellett a meghatározáshoz használt vizsgálati módszert is fel kell tüntetni a jegyzőkönyvben. Vhr. 38. § (4) A minták vizsgálatát a MÉ A Hivatalos Élelmiszervizsgálati Módszergyűjtemény Hivatalos Élelmiszervizsgálati Módszer- (hasonlóan a Magyar Élelmiszerkönyv I. és II. kötetéhez) gyűjteménye (a továbbiakban: Módszer- előírásokat és irányelveket tartalmaz. gyűjtemény) előírásai szerinti módszerrel Az előírások az Európai Unió (minden tagállamára kötelező) kell elvégezni. Ezeknek a módszereknek direktíváiban megjelent módszerek átvételével készülnek. A meg kell felelniük a specifikusság, a módszerekkel kapcsolatos követelményeket előíró második pontosság, a laboratóriumon belüli szórás mondat az EU 85/581 számú direktívája átvétele. Az "előírt" értéken alapuló ismételhetőség, a kritériumok pl. az ISO 5725 szabványban rögzítettek. laboratóriumok közötti szórás értéken alapuló összehasonlíthatóság, a kimutatási határ, az érzékenység és az alkalmazhatóság előírt kritériumainak Vhr. 38. § (5) A Módszergyűjtemény A Módszergyűjtemény (az MSZ szabványok átvételével, ezek irányelve-itől eltérő módszer is használható. hiányában saját kidolgozásban készülő) irányelvei Ez esetben azonban - bármely, a vizsgálat ahogyan az Élelmiszerkönyv II. Kötetének irányelvei - nem eredményében érdekelt személy, szervezet kötelezőek. Ezek az irányelvek azonban - a Magyar kérése esetén - a laboratóriumnak Élelmiszerkönyv Bizottság működési rendjéből következően bizonyítania kell, hogy az alkalmazott egy széles körű szakmai konszenzuson alapulnak. Ezért módszer a vizsgálat céljainak az irányelvben természetes, hogy minden ezektől eltérő módszer alkalmazásának helyességét, szükségességét bizonyítani kell szereplő módszernél jobban megfelel. tudnia az azt alkalmazó laboratóriumnak. A bizonyítás módját, a rendelet nem részletezi. Ilyen bizonyításra feltehetően már egy bírósági ügy kapcsán kerülhet sor, így a bírósági szakértő dolga a bizonyítás elvégeztetése. Ez nyilvánvalóan a módszer laboron belüli, laborok közötti vizsgálatát, ezek eredményeinek kiértékelését, a Módszergyűjteményben szereplővel való összehasonlítását jelenti. Vagyis: célszerűbb a Módszergyűjtemény irányelveinek használata. 38/A. § Az élelmiszer forgalomból való A rendelkezés az (elsősorban külföldön) egyre szaporodó visszavonásának elrendelése esetén a élelmiszer botrányok egyik elengedhetetlen kezelése, a visszavonás költségei az előállítót, illetve a termék visszagyűjtés költségeinek a hiba okozójára való hárítását szolgálja. forgalmazót terhelik. VI. FEJEZET Hatósági intézkedések 25. § (1) Minden olyan esetben, amikor az ellenőrzést végző hatóság eljárása során a törvényben és más jogszabályokban foglaltak megszegését észleli: a) élelmiszer-előállító hely, vendéglátó és közétkeztető hely, élelmiszerforgalmazó egység, gép, felszerelés, berendezés működtetését, nyersanyag, technológiai segédanyag, csomagolóanyag, mosóés fertőtlenítőszer felhasználását megtilthatja, az újbóli működést, használatbavételt, használatban tartást további feltételhez kötheti; 52
b) élelmiszert közfogyasztásra alkalmatlannak, csökkent minőségűnek nyilváníthat, felhasználását, forgalomba hozatalát korlátozhatja, feltételhez kötheti, megtilthatja, a környezetvédelmi előírások betartásával történő megsemmisítését elrendelheti; c) javaslatot tehet működési A működési engedély visszavonási javaslatot az engedély engedély visszavonására, illetve azt kiadója, az Állomás felé kell megtenni. Az engedélyt (miután ő adta ki), természetesen ő vonja vissza. visszavonhatja. 25. § (2) Az élelmiszer-ellenőrző hatóság a szabálysértésekre vonatkozó külön jogszabályok alapján szabálysértési bírságot, illetve helyszíni bírságot szabhat ki.
A kérdést a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény és a 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet szabályozza. Ennek alapján a ma hatósági élelmiszer ellenőrzést végző szervezetek közül a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség és az ÁNTSz közvetlenül jogosult szabálysértési bírság kiszabására. Az Állomásnak ezt az illetékes szabálysértési hatóságnál kell kezdeményeznie. Helyszíni bírság kiszabására - ugyanezen törvény alapján - mindegyik hatósági élelmiszer ellenőrző szerv jogosult.
Minőségvédelmi bírság 26.§ (1) Ha a vizsgálat során az Az itt előírt minőségvédelmi bírság az egyetlen új, a korábbi élelmiszer-ellenőrző hatóság megállapítja, 1976. évi törvényben nem szerepelt hatósági szankcionális hogy az előállított, illetve forgalomba lehetőség. hozott élelmiszer nem felel meg az előírt, Mindenekelőtt arra kell figyelni, hogy az előző, 25. §-ban illetve a jelölt minőségi jellemzőknek, felsorolt (eddig is létezett) szankciókkal szemben itt nem vagy az engedélyezett szintet meghaladó feltételes, hanem kijelentő jellegű a fogalmazás (nem mértékben az egészségre káros anyagot "szabhat" hanem "szab ki"). Ez azt jelenti, hogy hibás minta tartalmaz, minőségvédelmi bírságot szab esetén a minőségvédelmi bírságot ki kell szabni. A bírság a megmintázott és hibásnak talált tétel ki. (2) A bírság mértéke - a kifogásolt kiskereskedelmi áron számított értéke, de legkevesebb élelmiszer tétel mennyiségétől, értékétől és 20.000, legtöbb 1 millió Ft. a hiba jellegétől is függően - a kifogásolt A bírság megfizetésére a (3) pont szerint kötelezett, nyilván élelmiszer kiskereskedelmi egységárának az előállító/forgalmazó mint jogi személy (hiszen az egész és mennyiségének szorzata, de legalább szabályozás rájuk vonatkozik) és nem az alkalmazásban lévő húszezer forint és legfeljebb egymillió valamely természetes személy. forint. A minőségvédelmi bírság a 25. § (l) A bírság kiszabásának, megfizetésének és felhasználásának - (2) bekezdésében foglalt szankciókkal részletes szabályait az ÉT. 27. § (9) felhatalmazása alapján készült 55/1997. (VIII.14.) FM-IKIM-NM-PM rendelet együtt is kiszabható. (3) A minőségvédelmi bírság tartalmazza. megfizeté-sére azt az élelmiszerelőállítót, illetve élelmiszerforgalmazót kell kötelezni, aki az élelmiszernek az (1) bekezdésben foglaltak szerint kifogásolt minőségét előidézte vagy - ha ez egyértelműen nem állapítható meg - azt, akinél az élelmiszert vizsgálat alá vonták. 26. § (4) A minőségvédelmi bírságot az azt kiszabó élelmiszer-ellenőrző hatóság számlájára kell befizetni. A befolyt összeg felhasználásáról az élelmiszer-ellenőrző hatóság vizsgálati és ellenőrzési módszereinek folyamatos korszerűsítésére figyelemmel a felügyeletet ellátó minisztérium dönt. Vhr. 39. § (1) Az élelmiszer-ellenőrző A vizsgálati díj megfizetése természetesen a minta hatóság a vizsgálat adatai alapján valamennyi megvizsgált jellemzőjére (nemcsak a hibásnak szakvéleményt ad ki. Amennyiben a minta a találtra) vonatkozik. A díjakat a többször módosított szakvélemény szerint nem felel meg a 55/1997. (VIII. 14.) FM-IKIM-NM-PM rendelet szabályozza. jogszabályok és a MÉ vonatkozó előírásainak, irányelveinek, illetve a gyártmánylapjában foglaltaknak: a) a vizsgálat költségeit az ellenőrzött köteles megtéríteni, b) az élelmiszer-ellenőrző hatóság az adott élelmiszertétel forgalmazását megtiltja, egyidejűleg a minőségi hiba jellegétől és mértékétől függően határozatban elrendeli annak megsemmisítését, 53
újrafeldolgozását, az általa előírt feltételek közötti forgalmazását. Vhr. 39. § (2) A vizsgálati díjakat külön rendelet határozza meg. (3) Az élelmiszer-ellenőrző hatóságok a törvény céljaival összhangban évenként jelentést készítenek. A jelentéseknek tartalmazniuk kell: - az elvégzett ellenőrzések számát és gyakoriságát, - az ellenőrzések általános tapasztalatait, a jelentős hiányosságokat és a megszüntetésükre tett intézkedéseket, - a vizsgálatra került minták számát, a hibák elemzését és a megállapított hiányosságok alapján tett, illetve kezdeményezett hatósági intézkedéseket. Vhr. 39. § (4) Az élelmiszer-ellenőrző A bekezdés 2. mondatára különösen fontos felhívni a hatóságok az általuk végzett ellenőrzések figyelmet. A fogyasztók széles körét érintő tapasztalatok az hatóság feladatainak jellegéből tapasztalatairól rendszeresen tájékoztatják élelmiszerellenőrző egymást, az éves jelentéseket egymásnak következően mindenek előtt a fogyasztó egészségét és megküldik. Az élelmiszer-ellenőrzés során érdekeit veszélyeztető minőségi hiányosságokat jelentik. feltárt, az élelmiszer fogyasztók széles körét A fejlett piacgazdaságban működő hatósági ellenőrző érintő tapasztalataikról a fogyasztókat a szervek szinte egybehangzó véleménye: a hatósági ellenőrzés hírközlő szerveken keresztül esetenként igazi nagy "fegyverét" nem a különféle szankciók, hanem a hibák és azok elkövetőinek a médiumokon keresztül történő tájékoztatják. nyilvánosságra hozása jelenti. A kiélezett piaci versenyben egy ilyen közleménynél nagyobb szankció nehezen képzelhető el. Jelen rendelkezés erre ösztönzi az ellenőrző hatóságot, egyúttal védelmet teremt számára az esetleges "hitelrontás" vagy más címeken ezért történő jogi megtámadás ellen. VII. FEJEZET Vegyes és záró rendelkezések 27. § (1) Ez a törvény 1996. január 1. napján lép hatályba. (2) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a) az élelmiszerekről szóló 1976. évi IV. törvény, valamint az azt módosító 1988. évi IV. törvény, b) a helyi önkormányzatok és Az önkormányzatokról szóló törvény két szavának hatályon szer-veik, a köztársasági megbízottak, kívül helyezése azt a nehezen magyarázható helyzetet valamint egyes centrális alárendeltségű szünteti meg, hogy az önkormányzati törvény az ásványvíz szervek feladat- és hatásköréről szóló "előállításának" engedélyezését - kivéve ezzel az 1991. évi XX. törvény 136. §-ában az élelmiszerek egészéből - a helyi önkormányzat hatáskörébe adja. "ásvány, illetőleg" szövegrész, c) a Magyar Élelmiszerkönyvről Az 1994-ben megjelent Kormányrendelet azért volt igen szóló 66/1994. (IV.30.) Korm. rendelet fontos, hogy a Magyar Élelmiszerkönyv munkálatai megkezdődhessenek. Ennek köszönhetően e törvénnyel hatályát veszti. egyidejűleg 81 előírás már megjelent. A Kormányrendelet szövegét e törvény 13. §.-a átveszi, tehát a Magyar Élelmiszerkönyv rendszere változatlanul, de már e törvény alapján folytatódik. A törvény hiányzó (3) bekezdése az eredet-megjelölések és 27. § (3) földrajzi jelzések védelmének rendelettel való szabályozására hatalmazta fel a Kormányt. Ezt a bekezdést a törvény első változtatásaként - a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény 119. § (b) bekezdése hatálytalanította. Egyidejűleg azonban 121. § (b) bekezdésében a Kormánynak ugyanezt a felhatalmazást megadja. A felhatalmazás alapján kidolgozott 87/1998. (V. 6.) Kormány-rendelet a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzésének és eredet megjelölésének oltalmáról szóló 2081/92 EGK számú rendelettel összeegyeztető szabályozást tartalmaz. 27. § (4) Felhatalmazást kap a Az előírások először a 40/1995. (XI. 16.) FM rendelettel, földművelés-ügyi miniszter, hogy - az majd ezt követően ennek sorozatos módosításaival jelennek 54
ipari és kereskedel-mi miniszter, a környezetvédelmi és terület-fejlesztési miniszter, valamint a népjóléti miniszter egyetértésével - rendelettel kiadja a Magyar Élelmiszerkönyv kötelező előírásait. 27. § (5) Felhatalmazást kap a földművelés-ügyi miniszter hogy az ipari és kereskedelmi miniszterrel valamint a népjóléti miniszterrel együttes rendeletben szabályozza - az élelmiszer-előállítás, forgalmazás feltételeit, -a dohánytermékek előállításának, forgalmazásának és ellenőrzésének a jövedéki törvény szabályozási körébe nem tartozó feltételeit, - az ivóvíz és az ásványvíz palacko-zásának és forgalmazásának szabályait, - az élelmiszerek megsemmisítésének feltételeit és módját a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel egyetértésben. 27. § (6) Felhatalmazást kap az ipari és kereskedelmi miniszter, a népjóléti miniszter és a földművelésügyi miniszter hogy együttes rendeletben szabályozza a vendéglátás és közétkeztetés keretében történő élelmiszer-előállítás és forgalmazás feltételeit. 27. § (7) Felhatalmazást kap a földművelés-ügyi miniszter hogy a népjóléti miniszterrel együttes rendeletben szabályozza az élel-miszerelőállítás és forgalmazás élelmiszerhigiéniai feltételeit.
27. § (8) Felhatalmazást kap a földművelés-ügyi miniszter hogy a belügyminiszterrel, a honvédelmi miniszterrel, az ipari és kereske-delmi miniszterrel, valamint a népjóléti miniszterrel együttes rendeletben szabályozza az élelmiszerek ellenőrzésének rendjét. 27. § (9) Felhatalmazást kap a földművelés-ügyi miniszter hogy az ipari és kereskedelmi miniszterrel, a népjóléti miniszterrel, valamint a pénzügyminiszterrel együttes rendeletben szabályozza a szükséges engedélyek és laboratóriumi vizsgálatok díját, valamint a díjak és a minőségvédelmi bírság megfizetésének és felhasználásának módjait. 27. § (10) Felhatalmazást kap a földművelés-ügyi miniszter hogy az ipari és kereskedelmi miniszterrel
meg.
Az első francia bekezdés alapján megjelentek a törvény végrehajtási rendelete és módosításai is. Ezeket ez az anyag részleteiben kommentálja. A második francia bekezdés alapján elkészült és megjelent a 36/1996. (XII.11.) FM-NM-IKIM dohányrendelet. A harmadik francia bekezdés alapján elkészült és megjelent a 97/1999. (XI. 18.) FVM-EüM-GM rendelet. A negyedik francia bekezdés alapján elkészült és megjelent az 56/1997. (VIII. 14.) FM -IKIM-NM rendelet.
A felhatalmazás alapján elkészült és megjelent a 80/1999. (XII. 28.) GM- EüM-FVM együttes rendelet.
Az előállítás és forgalmazás higiéniai feltételeiről szóló rendeletre való felhatalmazás jelen törvény mellett az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvényben (45. §. /1/ e.) is szerepel. Ezen felhatalmazás alapján megjelent az élelmiszerek előállításá-nak higiéniai szabályairól szóló 17/1999. (II. 10.) FVM-EüM rendelet, az állategészségügyől szóló törvény felhatalmazása alapján elkészült és megjelent a 41/1997. (V.28.) FM rendelet. Az összehangolt egységes elvek és gyakorlat szerint működő magyar hatósági ellenőrzés megteremtése felé (részletesen lásd ÉT 22. §.) fontos lépés a 21/1998.(IV. 8.) FM-BM-HMIKIM-NM számon elkészült rendelet.
Az engedélyek, vizsgálatok díjának, a minőségvédelmi birság megfizetésének közös szabályozása az ÉT 27.§. (8) bekezdésnél leírt előnyökkel jár. A rendelet 55/1997. (VIII. 14.) FM-IKIM-NM-PM számon elkészült.
A felhatalmazás alapján elkészült a kiváló minőségű és a hagyományos különleges tulajdonságú élelmiszerek megfelelő-ségének tanúsításáról szóló 1/1998. (I.12.) FM 55
és kereskedelmi miniszterrel egyetértésben rendeletben szabá-lyozza a mezőgazdasági termékek és élelmi-szerek különleges tulajdonságának tanúsítá-sát, valamint a speciális magyar élelmiszerek körét, továbbá a friss fogyasztásra szánt gyümölcs és zöldség ellenőrzését. 27. § (11) Felhatalmazást kap a népjóléti miniszter, hogy a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben rendeletben szabályozza az élelmiszerek vegyi-, mikrobiológiaiés radioaktív szennyezettségének és állat-gyógyászati készítmény maradványának megengedhető mértékét. 27. § (12) Felhatalmazást kap az ipari és kereskedelmi miniszter hogy földművelésügyi miniszterrel egyetértésben rendeletben szabályozza az élelmiszerforgalmazás rendjét.
rendelet A speciális magyar élelmiszerek köre az ÉT 16. § (2)-nél leírtak miatt nem kerül meghatározásra.
A mikrobiológiai rendelet 4/1998. (XI. 11.) EüM számon, a vegyi szennyeződésre vonatkozó 17/1999. (VI. 16.) EüM számon, a radioaktív szennyezettségre vonatkozó 12/1998. (XII. 11.) EüM számon, az állatgyógyszer maradékra vonatkozó pedig 2/1999. (II. 5.) EüM számon jelent meg.
A 27. §. (6) bekezdésében leírtakkal azonos módon ez a rendelet az ÉT élelmiszer kereskedelem területére vonatkozó végrehajtási rendeletének tekinthető. Ezért jelen Vhr. a forgalmazás speciális kérdéseivel nem foglalkozik; a rendelet 1/1997. (I. 17.) IKIM számon megjelent.
A rendelkezés lehetővé teszi, hogy az előállítók a készleteikben lévő csomagolóanyagokat még két évig használhassák. Fontos figyelni arra, hogy ez csak a már meglévő (illetve megrendelt) csomagolóanyagokra vonatkozik. A törvény e pontban megnyilvánuló szellemét - az új jelölési előírások bevezetésére kellő időt kell adni - a magyar élelmiszer- szabályozás következetesen alkalmazza. Bármilyen jelölési változtatás bevezetésére - annak biztosítására, hogy a meglévő csomagolóanyag készleteket ne kelljen megsemmi-síteni - általában 1-1,5 év átmenetet adnak a rendeletek. Az így megadott határidő azt jelenti, hogy: - A meglévő (persze a korábbi rendelkezéseknek megfelelő) csomagolóanyagot addig lehet csomagolásra felhasználni. - Az így legyártott készletek a minőségmegőrzési időtartam lejártáig még forgalomban tarthatóak. Vhr. 40. § (1) Ez a rendelet 1996. január 1. napján lép hatályba, egyidejűleg hatályát veszti az élelmiszerekről szóló 1976. évi IV. törvény végrehajtására kiadott 10/1988. (VI.30.) MÉM-SZEM rendelet, valamint az azt módosító 5/1992. (II.14) FM-NM együttes rendelet és a minőségvédelem egyes kérdéseiről szóló 2/1981. (I.23.) BkM rendelet 5/A §-a, valamint az élelmiszerellátás körében dolgozók egészségügyi oktatásáról szóló 8200-2/1953. (Eü.K.7.) EüM. utasítás 1. § (1) bekezdés első sorából "Az élelmiszeriparban", a melléklet III. fejezete 6. pont 7. sorában "Az élelmiszeriparban" szövegrészek, továbbá a melléklet I. fejezete. Vhr. 40. § (2) 27. § (13) Az e törvény hatályba lépését megelőzően már megrendelt, illetve legyártott - a törvény jelölési előírásainak meg nem felelő - csomagolóanyagok 1997. december 31-ig felhasználhatók.
Vhr. 40. § (3) Ez a jogszabály a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban a következő irányelvekkel összeegyeztethető szabályozást tartalmaz: a) az Európai Parlament és a Tanács 2000/13/EK irányelve az élelmiszerek jelöléséről, megjelenéséről és reklámozásáról szóló tagállami jogszabályok közelítéséről; b) a Tanács 85/581/EGK irányelve az élelmiszerek ellenőrzésére szolgáló mintavételi és vizsgálati módszerek alkalmazásáról; c) a Tanács 89/397/EGK irányelve az élelmiszerek hatósági ellenőrzéséről; d) a Tanács 93/99/EGK irányelve az élelmiszerek hatósági ellenőrzésével kapcsolatos kiegészítő intézkedéseiről; 56
e) a Tanács 89/396/EGK irányelve az élelmiszerek tételazonosító jelöléséről, továbbá az azt módosító, a Tanács 91/238/EGK irányelve, valamint a Tanács 92/11/EGK irányelve; f) a Tanács 1139/98/EK rendelete a géntechnológiával módosított szervezetekből álló egyes, a Tanács 79/112/EGK irányelve által nem szabályozott élelmiszerek kötelező jelöléséről, továbbá az azt módosító, a Bizottság 49/2000/EK rendelete; g) az Európa Parlament és a Tanács 258/97/EK rendelete az új élelmiszerekről és az új élelmiszerösszetevőkről; h) a Bizottság 50/2000/EK rendelete a géntechnológiával módosított, illetve a géntechnológiával módosított szervezetekből előállított adalékanyagokat és aromaanyagokat tartalmazó élelmiszerek és élelmiszer összetevők jelöléséről; i) az Európai Parlament és a Tanács 1999/3/EK irányelve az ionizáló energiával kezelhető élelmiszerek és élelmiszer összetevők közösségi listájáról. Vhr. 40. § (4) Az ÉT hatálybalépését megelőzően mezőgazdasági kistermelőknek minősülő feldolgozott élelmiszert előállítók a Vhr 1. §-ban foglalt jóváhagyó határozatot, valamint a Vhr. 2. §-ban foglalt működési engedélyt legkésőbb 1998. december 31-ig kötelesek beszerezni. 43/20002. (V. 14.) FVM-EüM-GM együttese rendelet 24. § (3) alapján a Vhr. 12. §-ának (2) és (3) bekezdésében, 27. §-ának (4) és (5) bekezdésében, illetve a Vhr. 9. számú mellékletében meghatározott előírásoknak nem meg-felelő jelölésű csomagolóanyagok 2003. július 1-jéig használhatók fel. Az előírásoknak meg nem felelő csomagolóanyagban lévő élelmiszerek a minőségmegőrzési idejük lejártáig tarthatók forgalomban.
57
MELLÉKLETEK Vhr. 1. számú melléklet Az élelmiszer-előállító hely létesítéséhez szükséges szakhatósági hozzájáruláshoz benyújtandó adatok 1. Az élelmiszer-előállító neve, címe. 2. Az élelmiszer-előállító hely címe. Az élelmiszer-előállító hely létesítéséhez mellékelni kell a tervdokumentációt. A tervdokumentációnak a következőket kell tartalmaznia: 1.
az élelmiszer-előállító hely tevékenységi körének meghatározása;
2.
hivatalos helyszínrajz;
3.
technológiai folyamatábra;
4.
technológiai elrendezési rajz M 1:50 méretarányban;
5.
anyagmozgatási és személyforgalmi terv;
6.
műszaki-technológiai leírás;
7.
az épületgépészet szerelvényezési, fűtési, szellőzési, világítási, hűtési tervei;
8.
gyártástechnológia szerinti gépjegyzék;
9.
a környezetet várhatóan terhelő hatások;
10. a környezetet terhelő anyagok és a zaj környezetvédelmi előírásoknak megfelelő kezelési, elhárítási módjai.
Vhr. 2. számú melléklet Gyártmánylap I. Az élelmiszer-előállítás főbb adatai 1.
Az élelmiszer-előállító neve, címe:
2.
Az élelmiszer-előállító hely neve, címe:
3.
Az élelmiszer megnevezése:
4.
Az élelmiszerre vonatkozó minőségi előírás: (A MÉ vonatkozó termék előírásának/irányelvének száma és megnevezése: Ha az előírás/irányelv több terméket/termékcsoportot is tartalmaz, az élelmiszer ennek megfelelő további pontos azonosítása is szükséges.) Az előállítási engedély (ha erre kötelezett) száma:
5.
A termék egységnyi mennyiségre számított anyag összetétele. A 15. számú melléklet 3. pontjában előírtak kivételével változó anyagösszetételt nem tartalmazhat. A gyártás során a megadott összetevőktől típusukban nem lehet eltérni. A mennyiségek - kizárólag a felhasznált anyagok természetes összetételi és érzékszervi ingadozásának ellensúlyozására - változhatnak. Az erre történő utalás nem tekintendő változó anyagösszetételnek.
6.
Az élelmiszer alkotórészeinek csökkenő mennyiségi sorrendben történő felsorolása.
7.
Felhasznált adalékanyagok: Csoportnevük és nevük vagy csoportnevük és E számuk, illetőleg (ha a MÉ felhasználható adalékanyag előírásaiban nem szerepelnek) e rendelet hatályba lépéséig kiadott engedélyek esetében az OTH engedélyszámuk, az azt követően kiadottak esetében pedig az OÉTI engedélyszámuk.
8.
Az előállítási eljárás rövid leírása, különös tekintettel az egészségügyi biztonságot és a minőséget befolyásoló körülményekre.
9.
Az élelmiszer minőségét és veszélytelenségét a 10. § előírása szerint biztosító rendszer vagy azok elemeinek ismertetése.
II. Az élelmiszer minőségi jellemzői 1.
Érzékszervi tulajdonságok:
2.
Összetételi jellemzők (Pl. fehérje, zsír, szénhidrát, extrakt, alkoholtartalom, hamutartalom stb.)
3.
Mennyiségi jellemzők (tömeg, térfogat, darabszám)
4.
A csomagolás módjának leírása: Csomagolóanyag engedélyszáma: Egyedi fogyasztói csomagolás módja (anyaga, zárás, címke elhelyezése) Kínáló és gyűjtő csomagolás (darab szám) Nagyfogyasztói csomagolás
5.
Minőségmegőrzési időtartam
III. Az élelmiszer jelölése IV. Melléktermékek, hulladékok kezelése, továbbhasznosításuk V. Nyilatkozat arról, hogy a termék neve más részére bejegyzett, oltalomban részesített jogot (szabadalom, ipari minta, használati minta, védjegy) nem sért ........................... élelmiszert előállító egység vezetője
59
60
Vhr. 3. számú melléklet Az adalékanyag felhasználási és gyártási engedély kérelem tartalma 1. Általános adatok 1.1. Az adalékanyag megnevezése, E száma 1.2. Az adalékanyag pontos összetétele (természetes anyagok esetében elegendő az eredet és az előállítási mód megadása). 1.3. A gyártó neve és címe 1.4. A forgalmazó neve és címe 1.5. A tárolás módja, az adalékanyag eltarthatósági ideje. 2. Fizikai-kémiai tulajdonságok 2.1. A hatóanyag kémiai és fizikai tulajdonságai (kémiai megnevezés, szerkezeti képlet, halmazállapot, szín, szag, oldhatóság, kémhatás stb.) 2.2. Az adalékanyag mikrobiológiai és kémiai tisztaságára és azonosságára vonatkozó adatok (hatóanyag tartalom, melléktermékek és szennyező anyagok megnevezése és mennyisége) 3. Az alkalmazásra vonatkozó adatok 3.1. Az adalékanyag rendeltetése (pl. színezék, ízfokozó stb.) 3.2. Az anyag alkalmazásának technológiai indoklása 3.3. A felhasználás módja 3.4. Tervezett felhasználási koncentráció 4. Az adalékanyag ártalmatlanságát igazoló adatok 4.1. Heveny toxicitási vizsgálatok 4.1.1. orális LD 50 4.1.2. dermális LD 50 4.1.3. intraperitoneális LD 50 4.1.4. inhalációs LC 50 4.1.5. szem-irritáció 4.1.6. bőr-irritáció 4.1.7. egyéb adatok 4.2. Félheveny toxicitási vizsgálatok 4.2.1. orális 4.2.2. dermális 4.2.3. inhalációs 4.2.4. bőrszenzibilizáció 4.3. Idült toxicitási vizsgálatok 4.3.1. orális 4.3.2. inhalációs (a félheveny vizsgálat alapján) 4.4. "Késői" toxikus hatások 4.4.1. Genotoxikus hatás 3 végpontra, in vivo 4.4.2. Reprodukciós hatás 4.4.3. Embriotoxikus és teratogén hatás 4.4.4. Karcinogén hatás 4.4.5. Egyéb késői hatás 5. Hazai gyártású adalékanyag vagy adalékanyag keverék esetén a gyártás technológiai leírása, a felhasznált anyagok tisztasága, keverék adalékanyag esetén az összetevők felsorolása, az adalékanyag komponensek mennyisége. 5.1. A hazai gyártású adalékanyagok esetén a Szolgálat területileg illetékes megyei, fővárosi intézetének szakvéleménye arról, hogy az előállítás közegészségügyi feltételei megfelelőek. 6. Az adalékanyag vizsgálatra alkalmas mennyiségű mintája. 61
Vhr. 4. számú melléklet Mosó (beleértve a tisztító-, súrolószereket is) és/vagy fertőtlenítőszerek felhasználási engedély kérelem tartalma 1.
A mosó- és/vagy fertőtlenítőszer megnevezése, egyéb azonosító jele 1.1. A mosó- és/vagy fertőtlenítőszer összetételi minőségi jellemzői
2.
Gyártó/importáló neve
3.
Felhasználási terület (élelmiszer-előállítási ágazat, vendéglátás, közétkeztetés stb.) illetve felhasználási körülmények
4.
Fertőtlenítőszer dokumentációja
5.
Alkalmazási paraméterek (koncentráció, hőmérséklet, hatásidő stb.)
6.
A felhasználásból kizárt terület, ellenjavallatok
7.
A készítmény vizsgálatra alkalmas mennyiségű mintája
esetén
a
készítmény
antimikrobiális
spektruma,
illetve
ennek
hiteles
Vhr. 5. számú melléklet Az élelmiszer technológiai segédanyag felhasználási engedély kérelem tartalma 1.
Általános adatok 1.1. A technológiai segédanyag megnevezése, nemzetközi kódjele 1.2. A technológiai segédanyag pontos összetétele, hatóanyagtartalma 1.3. A gyártó neve és címe 1.4. A forgalmazó neve és címe 1.5. A technológiai segédanyag eltarthatósági ideje, a tárolásra vonatkozó előírások
2.
Fizikai-kémiai tulajdonságok 2.1. A technológiai segédanyag illetve hatóanyagai kémiai és fizikai tulajdonságai 2.2. A technológiai segédanyag tisztaságára vonatkozó és azonosításhoz szükséges adatok
3.
Az alkalmazásra vonatkozó adatok 3.1. A technológiai segédanyag rendeltetése (pl. enzim, extraháló oldószer, ioncserélő stb.) 3.2. Az anyag alkalmazásának technológiai indoklása 3.3. A felhasználás módja 3.4. A technológiai segédanyag felhasználásából adódó maradékok jellege és mennyisége az élelmiszerekben 3.5. A maradékok élelmiszerekben történő meghatározására alkalmas vizsgáló módszer 3.6. Hazai előállítású technológiai segédanyag esetén a gyártástechnológiai leírás, külföldi anyagok esetében a biztonsági adatlap
4.
Az anyag ártalmatlanságát igazoló adatok
5.
A technológiai segédanyag mikrobiológiai tisztasága
6.
A csomagolás módjának leírása (címketervezet, szállítólevélen szereplő adatok)
7.
Különleges követelmények (pl. ioncserélők regenerálása stb.)
8.
Hulladékok kezelése
9.
Munkavédelmi előírások
10. A Szolgálat területileg illetékes városi intézetének véleménye a gyártás higiénés feltételeiről 62
11. A technológiai segédanyag vizsgálatra alkalmas mennyiségű mintája Vhr. 6. számú melléklet Az élelmiszer-előállító hely irányítója részére előírt minimális képesítés
Az élelmiszerelőállító tevékenységi kör megnevezése
Sörgyártás
Minimális képesítés az Országos a korábbi jegyzékek Képzési Jegyzék szerint szerint Sörgyártó Sörgyártó szakmunkás
Szeszelőállítás
Szeszipari szakmunkás
Szesz- és likőrgyártó szakmunkás
Gyümölcsszeszfőzés
Gyümölcspálinka -gyártó Szeszipari szakmunkás Szeszipari szakmunkás Szeszipari szakmunkás, Tartósítóipari szakmunkás, Sörgyártó Szeszipari szakmunkás Cukoripari szakmunkás Édesipari termékgyártó Édesipari termékgyártó Tartósítóipari szakmunkás Zöldség- és gyümölcsfeldolg ozó
Szesz- és likőrgyártó szakmunkás Szesz- és likőrgyártó szakmunkás Szesz- és likőrgyártó szakmunkás Szesz- és likőrgyártó szakmunkás, Élelmiszer-tartósító szakmunkás, Sörgyártó szakmunkás Szesz- és likőrgyártó szakmunkás Cukorgyártó szakmunkás
Savanyító
Élelmiszer-tartósító szakmunkás Élelmiszer-tartósító szakmunkás Növényolaj-ipari technikus
Élesztőgyártás Likőrgyártás Üdítőital gyártás
Ecetgyártás Cukorgyártás Édesipari termékgyártás Cukorkagyártás Konzervgyártás Zöldség- és gyümölcsfeldolgozás Savanyított termékek előállítása Hűtőipari termékek készítése Növényolaj előállítás
Hentes és mészáros tevékenység Húsfeldolgozás
egyéb Serfőző vállalkozói képesítés Szeszfőzde üzemvezetői munkaköri képesítés Szeszfőzde felelősi szakképesítés
Édesipari termékgyártó szakmunkás Édesipari termékgyártó szakmunkás Élelmiszer-tartósító szakmunkás Kistermelői zöldségés gyümölcsfeldolgozó szakmunkás
Tartósítóipari szakmunkás Élelmiszeripari technikus (növényolaj-ipari szak) Hentes és Hús- és baromfiipari mészáros technikus Hentes és mészáros
szakma mestere minősítés
Hús- és baromfiipari technikus
Hentes és mészáros mester Hentes és mészáros mester 63
Sütőipari tevékenység
Sütő- és Sütőipari technikus Pék mester cukrásztechnikus, Pék, Pék-cukrász Keksz- és ostyagyártás Keksz- és ostyagyártó Száraztészta készítés Száraztésztakészítő Mézeskalács készítés Mézeskalács készítő Malomipari Molnár Malomipari és Molnár tevékenység keveréktakar-rmánymester gyártó technikus Tejtermékgyártás Tejtermék-gyártó Tejtermék-gyártó szakmunkás Alapvető Tejkezelő tejfeldolgozás Dohánytermék Dohányfeldolgoz Dohányfeldolgozó előállítás ó szakmunkás Élelmiszerminősítés ÉlelmiszerÉlelmiszer-analitikus analitikus technikus technikus Borászati tevékenység Borász, Vincellér Borász szakmunkás Szikvízgyártás Szikvíz- és Szikvízgyártó, szénsavas Szikvízgyártó szakmunkás üdítőital-készítő Az élelmiszer-előállító tevékenység folytatásához bármelyik előírt képesítés megléte megfelelő. A szakma mestere minősítést - azoknak, akik az előírt minimális képesítéssel nem rendelkeznek - az e rendelet hatályba lépésének időpontjában már működő élelmiszer-előállító hely esetében, e rendelet hatályba lépésének időpontjától számított 3 éven belül kell megszerezni.
64
Vhr. 7. számú melléklet Az élelmiszer-higiéniai és minőségbiztosítási minimumvizsga feltételei 1.
Az élelmiszer-higiéniai és minőségbiztosítási minimumvizsgát (a továbbiakban: vizsga) az arra kötelezettek - az élelmiszer előállítási szakágazattól és a vizsgára kötelezett munkakörétől függően - 3-8 órás felkészítő oktatásának kell megelőznie.
2.
Az oktatást a Szolgálat és - a közétkeztetés, vendéglátás és kereskedelem kivételével - az Állomás, bármely olyan előállító, oktatási intézmény, vállalkozás vagy vállalkozó végezheti akinek ezt - az oktatási anyag jóváhagyásával - az Állomás és a Szolgálat engedélyezte.
3.
Az Állomás és a Szolgálat által történő oktatás díjköteles. Az oktatással kapcsolatos költségeket az élelmiszer-előállítónak kell viselnie.
4.
Az oktatási anyagnak - az élelmiszer-előállítási szakágazat, az élelmiszer-előállító és a vizsgára kötelezett munkakörének sajátosságait figyelembe véve - az alábbiakon kell alapulnia: 4.1 Közegészségügyi ismeretek − ÉT és e rendelet közegészségügyi előírásai − A személyi higiénia alapjai − Ivóvíz higiénia − Szennyvíz, szemét és hulladék kezelés − Élelmiszerek útján terjedő fertőzések 4.2 Élelmiszer-higiéniai ismeretek − ÉT és e rendelet élelmiszer-higiéniai előírásai − Az állati eredetű élelmiszerek élelmiszer-higiéniai vizsgálatáról és ellenőrzéséről szóló rendelet − Az élelmiszerek előállításának és forgalomba hozatalának élelmiszer-higiéniai feltételeiről szóló rendelet − A veszélyelemzésről és kritikus ellenőrzési pontokról (HACCP) szóló FAO/WHO Codex Alimentarius dokumentum, illetve MÉ előírás 4.3 Minőségbiztosítási ismeretek − ÉT és e rendelet minőségi előírásai − Az MSZ EN ISO 9000-9004 minőségbiztosítási szabvány sorozat 4.4 Környezetvédelmi ismeretek − ÉT és e rendelet környezetvédelmi előírásai − A környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény, különös tekintettel a hulladékgazdálkodásra − Az élelmiszerek csomagolóanyagával kapcsolatos jogszabályi kötelezettségek
5.
A vizsgát az Állomás, a Szolgálat vagy bármely olyan előállító, oktatási intézmény, vállalkozás vagy vállalkozó lebonyolíthatja, akinek ezt - a vizsgáztatás módjának és a vizsgakérdéseknek a jóváhagyásával - az Állomás és a Szolgálat engedélyezte. A vizsgáztatásban az Állomás és a Szolgálat egy-egy képviselőjének mindig részt kell vennie. Ha az Állomás és a Szolgálat vizsgáztat, illetve képviselőik a vizsgán részt vesznek, tevékenységük díjköteles. A vizsgáztatással kapcsolatos költségeket az élelmiszer- előállítónak kell viselnie.
6.
A vizsga elvégzését az Állomás és a Szolgálat által kiadott Bizonyítvány igazolja. A Bizonyítványnak a vizsgát letett adatain kívül az élelmiszer-előállító nevét és tevékenységi szakágazatát is tartalmaznia kell. A Bizonyítvány kiállítása nem díjköteles, annak költségei a vizsgáztatással kapcsolat költségek részét képezik.
7.
Az 5 évet meghaladó munkavégzés esetén minden 5. évben az érintett személynek a 4. pont szerinti tematikát figyelembe vevő továbbképző tanfolyamon kell részt venni, melynek szervezése a munkáltató feladata.
8.
A vizsga kötelezettség nem vonatkozik azon élelmiszer-előállító munkavállalóira, ahol a tanúsított MSZ EN ISO 9000 szabványsorozat szerinti minőségbiztosítási rendszer keretében szükséges oktatást elvégzik.
65
Vhr. 8. számú melléklet Különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszerek, beleértve az étrend kiegészítőket és a funkcionális készítményeket I. Különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszerek 1. Testtömeg csökkentés céljára előállított csökkentett energiatartalmú élelmiszerek Részletesen: Magyar Élelmiszerkönyv 1-3-96/8 előírása 2. Csecsemők és kisgyermekek számára készült bébiételek és feldolgozott gabonalapú élelmiszerek Részletesen: Magyar Élelmiszerkönyv 1-3-96/5 előírás 3. Nagy izomerő kifejtését elősegítő, elsősorban sportolóknak, testépítőknek, nehéz fizikai munkát végzőknek szánt élelmiszerek Ezen termékek fehérje, szénhidrát, zsír, vitamin, ásványi anyag és egyéb biológiailag fontos anyag összetevőit úgy állították össze, hogy könnyen hasznosuló formában tartalmazzák a megnövekedett tápanyagszükséglet fedezéséhez szükséges anyagokat és összetételük, valamint a dokumentált vizsgálati eredmények, szakvélemények alapján hozzájárulnak a kitűzött cél eléréséhez. Az ilyen élelmiszerek csak a MÉ szerinti vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmazhatják kiegészítőként a 12. § (5) és (6) bekezdése figyelembevételével. 4. Szénhidrát anyagcserezavarokban szenvedők számára készült diabetikus élelmiszerek a) Az élelmiszer szénhidrát tartalma sütő- és tésztaipari készítményeknél legalább 30%-kal, egyéb élelmiszereknél legalább 50%-kal kevesebb, mint a vele összehasonlítható hagyományos élelmiszeré. b) Csokoládéra az a) pontban foglaltak nem vonatkoznak, de hozzáadott cukorként csak fruktózt tartalmazhatnak. c) A sörök szénhidrát tartalma legfeljebb 0,75 g/100 ml lehet. d) Az egyéb élelmiszerek hozzáadott mono- és diszaharidot, vagy ilyen tartalmú anyagot nem tartalmazhatnak és természetes mono- és diszaharid tartalmuk legfeljebb 3% lehet. e) Az a) és d) pontban közölt előírások a fruktózra nem vonatkoznak. 5. Lisztérzékenységben szenvedők részére készült gluténmentes élelmiszerek Az élelmiszer előállításánál nem használható búza, tönkölybúza, árpa, rozs, zab és ezek hibridjei, vagy ezekből származó készítmények (beleértve a keményítőt és élelmi rostokat is) és előállításuk során biztosítani kell, hogy az említett gabonafélékből származó anyagok nem kerülnek az élelmiszerbe. II. Étrend kiegészítők és funkcionális készítmények 1. Étrend kiegészítő készítmények Az étrend kiegészítő készítmények vitaminokat, vagy ásványi anyagokat, vagy természetes antioxidánsokat tartalmaznak külön-külön, vagy kombináltan és megjelenésük eltér a hagyományos élelmiszerekétől, pl. kapszulába zárt, vagy tablettázott vitamin, ásványi anyag stb. A készítmények lehetőséget adnak az étrendből hiányzó nutritív anyagok pótlására. 66
A készítmények egyszeri alkalomra ajánlott fogyasztási mennyisége legalább egy vitaminból, vagy ásványi anyagból tartalmazza a felnőttek számára ajánlott napi beviteli mennyiség 33%-át, de az élelmiszer napi fogyasztásra ajánlott adagjában a vitaminok és ásványi anyagok mennyisége nem haladhatja meg a MÉben meghatározott mennyiséget. Nem felnőttek számára készülő étrend kiegészítők esetén az adott korcsoport számára megállapított fogyasztásra ajánlott napi mennyiséget kell figyelembe venni. A deklarált értékeknek megfelelő vitamin és ásványi anyag koncentrációnak (a mérési hibák által meghatározott eltéréseken belül) a minőségmegőrzési idő végéig meg kell maradnia. Az esszenciális elemek külön elbírálás alá esnek és a dúsítás/kiegészítés mértéke az adott elem fiziológiás hatásainak figyelembevételével korlátozható a napi ajánlásban rögzített mennyiségen belül. 2. Funkcionális készítmények A funkcionális készítmények a hagyományos élelmiszerekben előforduló, nem létfontosságú (nem esszenciális) anyagokat természetes forrásból izolált, vagy dúsított formában tartalmazzák és megjelenésük eltér a hagyományos élelmiszerekétől, pl. kapszula, tabletta. A hagyományos felhasználás mellett nincs káros mellékhatásuk és az egészségre gyakorolt jótékony hatásuk tudományosan igazolt. Nem tartalmazhatnak a fogyasztók egészségét veszélyeztető anyagokat és fogyasztásuk élettani szempontból nem lehet hátrányos.”
Vhr. 9. számú melléklet
A tápanyag összetételre vonatkozó állítások 1. Energiatartalommal kapcsolatos állítások a) „Energiaszegény”: energiatartalom kevesebb, mint 170 kJ/100 g szilárd élelmiszer (40 kcal), illetve 85 kJ/100 ml folyadék (20 kcal) és a vele összehasonlítható élelmiszer energiatartalma jelentős. b) „Energiamentes”: energiatartalom kevesebb, mint 17 kJ/100 ml folyadék (4 kcal) és a vele összehasonlítható élelmiszer energiatartalma jelentős. c) „Csökkentett energiatartalmú”: energiatartalom legalább 30%-kal kevesebb, mint a vele összehasonlítható hagyományos élelmiszer energiatartalma. 2. Fehérjetartalommal kapcsolatos állítások a) „Fehérje forrás”: 100 g szilárd élelmiszer fehérje tartalma legalább 10% NRV*, 100 g folyékony élelmiszer fehérje tartalma legalább 5% NRV*, vagy legalább 5% NRV* az élelmiszer 100 kcal energiát adó mennyiségében, vagy legalább 10% NRV* az élelmiszer egyszeri fogyasztási mennyiségében. b) „Fehérjében gazdag”: az a) pontban foglalt értékek legalább kétszerese. c) „Csökkentett fehérjetartalmú”: az élelmiszer fehérjetartalma legalább 25%-kal kevesebb, mint a vele összehasonlítható hagyományos élelmiszeré. */NRV=Nutrient Referencie Values (Tápanyag referencia érték) Referencia érték fehérje esetén: 50 g 3. Szénhidráttartalommal kapcsolatos állítások
67
a) „Cukormentes”: az élelmiszerben lévő mono- és diszaharadiok mennyisége nem több, mint 0,5 g/100 g szilárd élelmiszer, vagy 100 ml folyadék és a vele összehasonlítható hagyományos élelmiszer cukrot tartalmaz. b) „Hozzáadott cukrot nem tartalmaz”: az élelmiszer hozzáadott cukrot, illetve olyan összetevőt, amely hozzáadott cukorral készül, nem tartalmaz és a vele összehasonlítható hagyományos élelmiszer hozzáadott cukorral készül. c) „Laktózmentes vagy tejcukormentes”: a tejtermék laktóz tartalma a fogyasztásra kész állapotban kevesebb, mint 0,1 g/100 g, vagy 100 ml és az azzal összehasonlítható hagyományos élelmiszer jelentős mennyiségű laktózt tartalmaz.
4. Zsírtartalommal kapcsolatos állítások a) „Zsírszegény”: az élelmiszer zsírtartalma kevesebb, mint 3 g/100 g szilárd élelmiszer, illetve 1,5 g/100 ml folyadék és a vele összehasonlítható élelmiszer jelentős mennyiségű zsírt tartalmaz. b) „Zsírmentes”: az élelmiszer zsírtartalma kevesebb, mint 0,15 g/100 g, vagy 100 ml és a vele összehasonlítható élelmiszer jelentős mennyiségű zsírt tartalmaz. c) „Csökkentett zsírtartalmú”: az élelmiszer zsírtartalma legalább 25%-kal kevesebb, mint a vele összehasonlítható hagyományos élelmiszeré. 5. Telített zsírsavakkal kapcsolatos állítások a) „Telített zsírsavakban szegény”: Az élelmiszer telített zsírsav tartalma nem több mint 1,5 g/100 g szilárd élelmiszer, illetve 0,75 g/100 ml folyadék és az energiatartalom legfeljebb 10%-a származhat telített zsírsavakból. b) „Telített zsírsavmentes”: az élelmiszer telített zsírsav tartalma nem több mint 0,1 g/100 g, vagy 100 ml. c) „Csökkentett telített zsírsavtartalmú”: az élelmiszer telített zsírsav tartalma legalább 25 %-kal kevesebb, mint a vele összehasonlítható hagyományos élelmiszeré. 6. Koleszterintartalommal kapcsolatos állítások a) „Koleszterin szegény”: az élelmiszer koleszterin tartalma kisebb, mint 20 mg/100 g szilárd élelmiszer, vagy 10 mg/100 ml folyadék és a vele összehasonlítható hagyományos élelmiszer koleszterintartalma jelentős. b) „Koleszterinmentes”: az élelmiszer koleszterin tartalma kisebb, mint 5 mg/100 g szilárd élelmiszer, vagy 5 mg/100 ml folyadék és a vele összehasonlítható hagyományos élelmiszer koleszterintartalma jelentős. c) „Csökkentett koleszterintartalmú”: az élelmiszer koleszterin tartalma legalább 25%-kal kevesebb, mint a vele összehasonlítható hagyományos élelmiszeré. Mindhárom állítás esetén követelmény, hogy a telített zsírsavak mennyisége ne haladja meg az 1,5 g/100 g (szilárd élelmiszer), illetve a 0,75 g/100 ml (folyadék) értéket és a telített zsírokból származó energia mennyisége legfeljebb 10 energia % legyen. 7. Só- vagy nátriumtartalommal kapcsolatos állítások a) „Só szegény/nátrium szegény”: az élelmiszer nátrium tartalma legfeljebb 120 mg/100g. b) „Kifejezetten só vagy nátrium szegény”: az élelmiszer nátrium tartalma nem több mint 40 mg/100 g. c) „Só vagy nátriummentes”: az élelmiszer nátriumtartalma legfeljebb 5 mg/100 g. 68
d) „Csökkentett nátriumtartalmú”: az élelmiszer nátrium tartalma legalább 25%-kal kevesebb, mint a vele összehasonlítható hagyományos élelmiszeré. Az a)-c) pontokban foglalt állítások akkor alkalmazhatók, ha a velük összehasonlítható élelmiszerek jelentős mennyiségű sót/nátriumot tartalmaznak. 8. Élelmi rosttartalommal kapcsolatos állítások a) „Élelmi rost forrás”: az élelmiszer élelmi rost tartalma legalább 3 g/100 g, vagy 1,5 g/100 kcal (0,375 g/100 kJ), és 3 g/egyszeri fogyasztási mennyiség. b) „Élelmi rostban gazdag”: az élelmiszer élelmi rost tartalma 6 g/100 g, vagy 3 g/100 kcal (0,714 g/100 kJ), és 6 g/egyszeri fogyasztási mennyiség. 9. Vitamin- és ásványi anyag-tartalommal kapcsolatos állítások a) „Vitamin/ásványi anyag forrás”: az élelmiszer vitamin ásványi anyag tartalma legalább 15 RDA %/100 g szilárd élelmiszer, 7,5 RDA %/100 ml folyadék, vagy 5 RDA %/100 kcal (1,2 RDA %/100 kJ) és legalább 15 RDA % az egyszeri fogyasztási mennyiségben. b) „Vitaminban/ásványi anyagban gazdag”: a vitamin/ásványi anyag forrásnál leírt értékek legalább kétszerese. Az így jelölt élelmiszerek egyszeri fogyasztási mennyisége legalább egy vitaminból vagy ásványi anyagból tartalmazza a napi fogyasztási ajánlás a) pontban foglalt értékeit, de nem haladhatja meg a napi ajánlott mennyiséget. A „multivitamin” jelző csak abban az esetben használható, ha a deklarált vitaminok száma legalább 4 és ezek közül legalább kettőnek a mennyisége – az egyszeri alkalommal fogyasztott adagban – eléri a felnőttek számára fogyasztásra ajánlott napi mennyiség a) pontban foglalt értékeit. Nem felnőtteknek szánt élelmiszerek esetében az adott korcsoport számára megállapított fogyasztásra ajánlott napi mennyiséget kell figyelembe venni, pl. bébiételek, bébiitalok. A deklarált értékeknek megfelelő vitamin és ásványi anyag koncentrációnak (a mérési hibák által meghatározott eltéréseken belül) a minőségmegőrzési idő végéig meg kell maradnia.” Vhr. 10. számú melléklet
A különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszerek (beleértve az étrend kiegészítőket, és a funkcionális készítményeket) előállítása és forgalomba hozatala iránti kérelem tartalma A különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszerek előállítása és forgalomba hozatala iránti kérelemnek a következőket kell tartalmaznia: 1. Az élelmiszer-előállító/importáló nevét, címét. 2. Az élelmiszer-előállító hely címét. 3. Magyarországon való előállítás esetén az előállítani kívánt különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszer gyártmánylapját. 4. Import élelmiszer esetén az élelmiszer magyar nyelvű címketervét, összetételét, minőségi jellemzőit, esetleges besorolását, minősítését az előállító országban. 5. Hazai előállítású élelmiszer esetén az ÁNTSZ megyei, fővárosi intézetének szakhatósági állásfoglalását arról, hogy az előállítás közegészségügyi feltételei – gluténmentes élelmiszer esetén a szükséges elkülönítés is – biztosítva vannak. 69
Funkcionális készítmények esetében a következőket is csatolni kell: 1. Az élelmiszer rendeltetésének leírását. 2. Az élelmiszer várható hatásait, ismert mellékhatásait dokumentáló tudományos szakirodalmat, szakhatósági véleményt stb.”
Vhr. 11. számú melléklet Az új élelmiszer gyártási és az import új élelmiszer forgalomba hozatali engedély kérelem tartalma A kérelemhez csatolni kell: 1. az előállítani kívánt új élelmiszer gyártmánylapját, import új élelmiszer esetén a termék leírását 2. az új élelmiszer a vizsgálat elvégzéséhez szükséges mennyiségű mintáját, 3. az új élelmiszer vizsgálati módszerére vonatkozó előírást, 4. minden dokumentáció és információ, amely annak bizonyításához szükséges, hogy az új élelmiszer nem veszélyezteti a fogyasztók egészségét, fogyasztásuk táplálkozási szempontból nem hátrányos, illetve a fogyasztót nem vezeti félre, 5. a géntechnológiával módosított szervezet forgalmazási engedélyének másolatát vagy számát, amennyiben az élelmiszer, vagy annak valamely összetevője a géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény alapján engedélyköteles.
Vhr. 12. számú melléklet
Vhr. 13. számú melléklet Az élelmiszerrel érintkező anyag és csomagolóanyag felhasználási engedély kérelem tartalma 1.
Az anyag megnevezése, (márka és számjelzése, szabványszáma, egyéb megjelölése). 1.1. Az anyag összetételi, minőségi jellemzői
2.
A gyártó neve és címe.
3.
A forgalmazó neve és címe.
4.
A kért felhasználási terület (élelmiszer-típus, hőmérséklet, stb.).
5.
Az anyag adott célra való megfelelőségének dokumentálása.
6.
A gyártó bizonylata arról, hogy az anyag élelmiszerekkel közvetlen érintkezésben történő felhasználásra készült, illetve alkalmas (külföldi anyag esetén hivatkozást arra, hogy milyen előírásnak felel meg).
7.
A csomagolóanyag újrahasznosíthatóságára, illetve természetes lebomlási idejére vonatkozó információk.
8.
Az anyagra vonatkozóan rendelkezésre álló vizsgálati adatok.
9.
Az anyag vizsgálatra alkalmas mennyiségű mintája.
70
Vhr. 14. számú melléklet Az ionizáló energiával kezelt élelmiszerek nemzetközi jele A sötét felületek zöld színűek.
Vhr. 15. számú melléklet Víz, koncentrált anyagok, egyes keverékek felhasznált anyagként való feltüntetésének szabályai
1.) Az előállításhoz felhasznált vizet a késztermékben meghatározható tömeg szerint kell a felsorolásban megemlíteni. Kivéve a kizárólag a koncentrált összetevők hidratálására, illetve a rendszerint nem fogyasztandó folyadékközegként felhasznált vizet. 1.1. Ha az előállításhoz felhasznált víz az élelmiszer 5 %-át nem haladja meg, akkor nem szükséges figyelembe venni a felsorolásnál. 2.) A koncentrált vagy dehidratált élelmiszerek esetében melyek víz hozzáadásával hozhatók eredeti állapotba, a felhasznált anyagok a hidratált termékben előforduló mennyiségük sorrendjében is felsorolhatók, azzal a feltétellel, hogy az összetevők listáját "a hidratált termék összetevői:" vagy a "felhasználásra kész termék összetevői:" kifejezés vezeti be. 3.) A gyümölcsök, zöldségek és fűszerek olyan keverékei esetében ahol egyik komponens sincs jelentős túlsúlyban, a felhasznált anyagok tetszőleges sorrendben sorolhatók fel, amennyiben a felsorolást a "változó arányban" kifejezés kíséri.
Vhr 15.sz. melléklet kommentár 1. Első ponthoz: Első mondatához: 71
Az előállítás folyamán az eredetileg felhasznált víz pl. hőkezelés következtében (kenyérsütés, besűrítés) lényegesen csökkenhet. Ennek következtében elképzelhető, hogy míg az élelmiszer kiindulási alapanyagainak összeállításakor (pl. tésztakészítés) a víz volt a legnagyobb arányban felhasznált anyag, a késztermékben található mennyisége szerint (a sütés közbeni vízvesztés miatt) már csak a második legnagyobb mennyiségben használt. E rendelkezés nélkül a példa esetén az adott termékhez felhasznált anyagok felsorolását a vízzel kellene kezdeni, ennek alapján azonban a víz, csak a második helyen szerepel. A második mondat kivételeire példa: - A 2. pontban külön szabályozott koncentrált vagy dehidrált termék pl. a levespor. Itt a 2. pont alapján nem kötelező a felhasznált vizet a késztermékben (levespor) előforduló mennyisége szerint feltüntetni, hanem a felhasználásra előkészített (leves) termékben mérhető mennyisége szerint is fel lehet tüntetni. - A konzervek felöntőlevében lévő vizet ezen rendelkezés nélkül minden konzerv felhasznált anyagai között (első vagy második helyen) szerepeltetni kellene. Ennek alapján azonban mint nem fogyasztandó folyadék közeghez felhasznált vizet nem kell a felhasznált anyagok között felsorolni. 1.1. ponthoz: Az itt engedélyezett kivétel nyilván olyan esetekre vonatkozik, mikor a kis mennyiségű víz jelenléte (pl. átvitt anyagként, technológiai okból, stb.) a fogyasztók számára nem közismert. A deklarálás a termék megítélését rontaná, a kis mennyiség jelenléte érdekeiket nem sérti. 2. ponthoz: A rendelkezés alapján az előállító dönti el ezen termékek esetében, hogy a felhasznált anyagot melyik állapot szerint deklarálja. Feltehetően a felhasználásra kész állapotot választja, hiszen ez érthetőbb a fogyasztó számára. Ellenkező esetben lehetséges pl. hogy egy levespor felhasznált anyagainak felsorolása a konyhasóval kezdődne. 3. ponthoz: A változó nyersanyagellátás, de a bemérés pontatlanságai miatt is ez a rendelkezés - a fogyasztói érdek megsértése nélkül - lényeges egyszerűsítés az ilyen termékeket (pl. gyorsfagyasztott vagy hőkezelt vegyes zöldségek, gyümölcsök) előállítók számára.
Vhr. 16. számú melléklet Az élelmiszer előállításához felhasznált anyagok felsorolásánál a használható gyűjtőnevek
Felhasznált anyagok
Használható gyűjtőnév
Finomított olajok, kivéve az olíva olaj
növényi olaj, vagy állati eredetű olaj, vagy meghatározott eredetük megnevezésével együtt. Hidrogénezett olajoknál: hidrogénezett (....) olaj az (eredetre utaló) szövegszerkezetben növényi zsír, vagy állati eredetű zsír, vagy meghatározott eredetük megnevezésével együtt. Hidrogénezett zsíroknál: hidrogénezett (....) zsír (eredetre utaló) szövegszerkezetben.
Finomított zsírok
Két vagy több gabonaféléből nyert lisztek keverékei
liszt, melyet a gabonafélék csökkenő mennyiségi felsorolása követ.
Keményítő, fizikai vagy enzimes úton módosított keményítők
(....) keményítő (eredetre utaló) szövegszerkezetben.
Valamennyi halfajta 1
hal
A sajtok valamennyi típusa 72
1
sajt
Valamennyi fűszer, gyógynövény ha aránya, az fűszer(ek) vagy fűszer keverék(ek) összetevők 2 %-át nem haladja meg Bármely típusú rágógumi nyersanyag készítmény, melyet rágógumi előállítására használnak fel.
rágógumi alapanyag
Sütőipari termékekből készült morzsák, kétszersültek
morzsa vagy kétszersült
Bármely típusú szacharóz valamint izoszirup
cukor
Vízmentes dextróz és dextróz- hidrát
szőlőcukor
Glükóz szirup és vízmentes (száraz) glükóz szirup
glükóz szirup
Bármely típusú tejfehérje (kazein, kazeinát, savó)
tejfehérje
Sajtolt, expellerrel készített vagy finomított kakaóvaj
kakaóvaj
Bármely típusú kandírozott vagy cukrozott kandírozott vagy cukrozott gyümölcs gyümölcs, ha mennyisége a késztermék 10 %-át nem haladja meg. Zöldségfélékből készült keverékek, ha arányuk az összetevők 10 %-át nem haladja meg
zöldségfélék
Bármely típusú bor 1
bor
1
Kivéve, ha a megnevezésben vagy más módon (pl. ábrán) meghatározott típusra utalnak.
73
