E-AdóTanácsadó. Tartalom ÁFA. Tisztelt Olvasónk! június X. évfolyam 6. szám. Sertés termékeket terhelő adó mértéke. Szakmai folyóirat ÁFA

E-AdóTanácsadó 2014. június

Szakmai folyóirat

X. évfolyam 6. szám

Az Art, az Áfa, az Szja, a Tao, a Tb, az Eho és a Szocho törvények változásai

Tartalom

ÁFA Sertés termékeket terhelő adó mértéke

ÁFA

Írta: Bonácz Zsolt adószakértő

Az Áfa tv. 82. § (2) bekezdése értelmében az Áfa tv. 3. számú mellékletben felsorolt termékek, szolgáltatások esetében az adó mértéke az adó alapjának 5 százaléka. 2014. január 1-jétől léptek hatályba a 3. számú melléklet I. részének 19-24. pontjai, amelyek a következő sertés termékeket 5%-os adómértékkel (ha az ellenérték magában foglalja az adót is, akkor a fizetendő adó 4,76%) rendeli adózni:

Megnevezés

Kereskedelmi vámtarifa (vtsz.) besorolás Fajtiszta tenyészsertés 0103 1000 Háziasított sertés, 50 kg-nál kisebb súlyú (a fajtiszta 0103 9110 tenyészsertés kivételével) Élő, háziasított koca, legalább egyszer ellett, legalább 160 kg 0103 9211 súlyú (a fajtiszta tenyészsertés kivételével) Élő, háziasított sertés, legalább 50 kg súlyú (a legalább egy- 0103 9219 szer ellett, legalább 160 kg súlyú koca, valamint a fajtiszta tenyészsertés kivételével) Házi sertés egészben vagy félben, frissen vagy hűtve 0203 1110 Házi sertés egészben vagy félben, fagyasztva 0203 2110

Az Art. 176. § (13) bekezdése alapján a jelzett vámtarifát a Kereskedelmi Vámtarifa (vtsz.) 2002. év július hó 31. napján hatályos besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni, a besorolási rend ezt követő (időközi) változása nem releváns.

• Sertés termékeket terhelő adó mértéke

ELLENŐRZÉS

• Az áfa levonási jog tilalma az alanyi adómentesség időszakában

ÚJ POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV

• Vezetői felelősség változása • Operatív lízing

CÉGAUTÓ-ADÓ

• A cégautó-adó részletes ismertetése

OLVASÓI KÉRDÉSEK:

• Ingatlanhoz kapcsolódó adók

Szerzők:

Bonácz Zsolt – adószakértő Dr. Kovács Ferenc – adószakértő Botházy Béla – NAV, Ellenőrzési Osztály Dr. Kovács Attila – NGM, szakmai tanácsadó

Tisztelt Olvasónk! AdóTanácsadó szakmai folyóiratunk a jövőben nagyobb hangsúlyt helyez a vezetőket érintő legfontosabb változásokra, amelyhez a megújult tartalom is igazodik. Reméljük, hogy az átalakítás az Önök legnagyobb megelégedésére szolgál a jövőben is. Honlapunkról - www.forum-szaklapok.hu - a JOGSZABÁLYFIGYELÉSEN és az ADÓNAPTÁRATON túl további szerkeszthető segédleteket tölthet le. Az Ön felhasználóneve: adoell2014 Az Ön jelszava: segedletek523 A kézirat lezárásának dátuma: 2014. május 24. Üdvözlettel:

Varga Szabolcs Termékmenedzser

1 E - A d ó Ta n á c s a d ó s z a k m a i f o l y ó i r a t

| 2014. június, X. évfolyam 6. szám

Az Áfatörvény 287. §-a szerint a 3. számú melléklet I. részének 19-24. pontjait azokban az esetekben kell alkalmazni először, amelyekben a 84. §-a szerint megállapított időpont (teljesítés, illetve az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja) 2014. január 1-jére vagy azt követő napra esik. Amennyiben a 84. §-a szerint megállapított időpont (teljesítés, illetve az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja) 2014. január 1-jét megelőző időpontra esik, akkor a 2014. január 1-jétől hatályos 3. sz. melléklet I. részének 19-24. pontjaiban foglalt termék értékesítését is 27%, ha az ellenérték magában foglalja az adót is, akkor 21,26% mértékű áfa terheli. Az Áfatörvény 3. számú melléklet I. rész 19-24. pontjaiban szereplő vámtarifaszámok alá nem sorolható más sertés termékek értékesítése esetén. Ebből adódóan az üzletben vásárolt sertés termékek (pl. karaj, comb, oldalas, köröm stb.) értékesítése során függetlenül a vevő adójogi státusától (magánszemély saját fogyasztásra vásárolt, vagy cég szerez be reprezentációs célból húsárut) nem alkalmazható az 5%-os adómérték, a fizetendő összeg 21,26% áfát foglal magában. Az 5%-os mértékű áfa belföldi értékesítéshez kapcsolódóan kapott előleg esetében is irányadó. Az előleg 4,76% áfát tartalmaz, feltéve, hogy az adófizetési kötelezettség 2013. december 31-ét követően keletkezik, tehát az előleg jóváírására, átvételére ezen időpontot követően került sor. Abban az esetben, ha az előleg jóváírása, átvétele 2013. december 31-ig megvalósult, de a teljesítés időpontja 2013. december 31-ét követő időpontra esik, akkor csak a fennmaradó adóalapot terheli 5 %-os mértékű áfa. Példa 1.) Tegyük fel, hogy egy sértéstenyésztéssel foglalkozó cég 2013. november hónap folyamán szállítási szerződést kötött üzleti partnerével, amely szerint 2014. január 20-ig leszállít fajtiszta tenyészsertéseket 1000 000 forint + áfa vételár

fejében. A szállítási szerződés szerint a vevő 300 000 Ft-ot 2013. december 15-ig köteles előlegként megfizetni, amely kötelezettségének a vevő határidőben eleget tett. Az átvett előleg a fizetés időpontjából adódóan 21,26% áfát foglal magában, tehát az eladónak 63.780 Ft-ot kell fizetendő adóként elszámolnia. Az eladó a szerződésben foglaltak szerint a tenyészsertéseket 2014. január 15-én leszállította a vevő részére. A 2014. január 15-ei teljesítési időpontból következően a fennmaradó adóalap tekintetében már 5%-os adómérték az irányadó. Tehát az eladónak az adó nélküli vételárnak (1 000 000 Ft) az előleg adó nélküli összegével (300 0 00 Ft – 63 780 Ft = 236 220 Ft ) csökkentett része után kell a fizetendő áfát meghatározni. Azaz a fizetendő adó 38.189 Ft [(1 000 000 Ft – 236 220 Ft = 763 780 Ft * 0,05 = 38 189 Ft]. Ha a belföldi adóalany eladó vevőjével határozott időre szóló elszámolásban állapodott meg, s az elszámolási időszak nem haladta meg a 12 hónapot, akkor az adott elszámolási időszakra megállapított vételárat 5%-os adó terheli, ha az adott elszámolási időszakra megállapított ellenérték esedékessége 2013. december 31. napját követi. Az Áfa tv. alkalmazásában az elszámolási időszakban teljesített ügyletek egy teljesítésként funkcionálnak. Ennek következtében a 2014. január 1-je előtt kezdődő elszámolási időszakban történt értékesítések is 5%-os adómértékkel adóznak, feltéve, hogy az elszámolási időszakra megállapított ellenérték 2013. december 31-ét követően esedékes. Azon elszámolási időszakok vonatkozásában, amelyeknél az elszámolási időszak kezdő napja 2014. július 1. napját megelőzi az előleg fizetésének fogalma nem értelmezhető. Tehát, ha a vevő a vételárat a 2013. december 31-ét követő esedékességi időpontot megelőzően már 2013. december 31-ig megfizeti, akkor nincs szó előleg fizetéséről, hanem előrefizetés valósul meg. Ennek tényétől függetlenül az elszámolási időszakban teljesített értékesítések ellenértéke



után az esedékesség időpontjából következően 5%-os adót lehet/kell felszámítani. Azon elszámolási időszakok vonatkozásában, amelyeknél az elszámolási időszak kezdő napja és az esedékesség napja 2014. június 30. napját követi, akkor már az előleg fizetése fogalmilag értelmezhető. Amennyiben az Áfa tv. 3. számú melléklet I. részének 19-24. pontjaiban felsorolt termékek értékesítése termékexportnak, illetve adómentes Közösségen belüli termékértékesítésnek minősül, akkor (függetlenül az értékesítés Áfa tv. szerinti teljesítési időpontjától) mentes az adó alól. Az Áfa tv. 3. számú melléklet I. részének 19-24. pontjaiban felsorolt termékek Közösségen belüli beszerzése, importja esetében is irányadó az 5%-os adómérték, ha az adófizetési kötelezettség 2013. december 31-ét követő időpontra esik. Közösségen belüli beszerzés, valamint termékimport esetében az előleg megfizetéséhez adófizetési kötelezettség nem kapcsolódik. Tehát, ha belföldi adóalany az Áfa tv. 3. számú melléklet I. részének 19-24. pontjaiban felsorolt termékek, valamint más termékek beszerzéséhez kapcsolódóan az eladó részére előleget fizet, akkor a fizetett előleg után fizetendő adót nem kell megállapítania, tehát ez a körülmény a fizetendő adó mértékét nem befolyásolja. Az Áfatörvény 63. § (1) bekezdése alapján termék Közösségen belüli beszerzése esetében a fizetendő adót az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátásakor, de legkésőbb a teljesítést követő hónap tizenötödik napján kell megállapítani. Az Áfa tv. 63. § (2) bekezdése szerint termék Közösségen belüli beszerzésénél, ha a teljesítés és az adófizetési kötelezettség keletkezése közötti időpontban a) az adózónak az Áfa tv-ben szabályozott jogállásában olyan változás következik be, amelynek eredményeként tőle adófizetés nem lenne követelhető, vagy b) tartozását ellenérték fejében átvállalják, a fizetendő adót - az (1) bekezdéstől eltérően - a jogállás-változást megelőző napon, illetve a tartozás átvállalásakor kell megállapítani.

Példa 2.) Tegyük fel, hogy egy magyar vállalkozás román cégtől vásárol 50 db fagyasztott félsertést. A román cég a félsertéseket 2013. december 27-én szállította le a magyar vállalkozás telephelyére. A teljesítés időpontjából adódóan a magyar vállalkozásnak akkor kell 27 %-os adómérték alapján meghatároznia a fizetendő adóját, ha a román cég az értékesítésről 2013. december 31-ig számlát bocsát ki. Ugyanez a helyzet akkor is, ha magyar vállalkozás román céggel szembeni tartozását 2013. december 31-ig más személy ellenérték fejében átvállalta. Az Áfatörvény XIV. fejezetében foglalt, mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyra vonatkozó különös szabályok szerint adózó adóalany, ha a felvásárlója részére a 3. számú melléklet I. részének 19-24. pontjaiban felsorolt terméket értékesített, akkor ennek során nem alkalmazhatják az 5 %-os adómértéket, mivel ekkor is a vevőtől kompenzációs felár megtérítésére jogosult. A kompenzációs felár mértéke az Áfa tv. 7. számú melléklete I. részének B pont 1. pontja és a 201. § (2) bekezdés b) pontja alapján 7 %. Mezőgazdasági termékekre vonatkozó fordított adózás szabályai A 2006/112/EK irányelvet módosította a 2013/43/EU irányelv, amely lehetővé tette a tagállamok számára, hogy a gabonafélék és olajos magvak vonatkozásában 2018. december 31-éig fordított adózást alkalmazzanak. A jogalkotó ezt a lehetőséget kihasználta, az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés i) pontját, 142. § (8) bekezdését, 276. §-át és a 6/A. számú mellékletét, továbbá az Art. 31/A. §-át 2018. december 31-éig hatályban tartja. E jogszabályi rendelkezések a 3. számú melléklet I. részének 19-24. pontjaiban felsorolt termékekre jellegüknél fogva nem irányadóak.



ELLENŐRZÉS Az áfalevonási jog tilalma az alanyi adómentesség időszakában Írta: Botházy Béla NAV – Ellenőrzési Osztály Mi történhet egy vállalkozás életében, ha az alanyi adómentesség időszakában olyan változás – jellemzően kedvező üzleti lehetőség – történik, amely miatt nagyobb értékű értékesítés és/ vagy beszerzést keletkezik? Első lépésben tekintsük át mi az alanyi adómentesség feltétele: Az Áfa tv. 188. § (1) bekezdése szerint az alanyi adómentesség abban az esetben választható, ha az adóalany belföldön ellenérték fejében történt összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő ellenértéknek – forintban kifejezett és éves szinten göngyölített – összege a) sem a tárgy naptári évet megelőző naptári évben ténylegesen, b) sem a tárgy naptári évben ésszerűen várhatóan, illetőleg ténylegesen nem haladja meg a (2) bekezdésben meghatározott felső értékhatárt. (2) Az alanyi adómentesség választására jogosító felső értékhatár: 6 000 000 forintnak megfelelő pénzösszeg. Az alanyi adómentesség megszűnik, ha az adóalany az alanyi adómentességet a tárgy naptári évet követő naptári évre nem kívánja alkalmazni, illetve ha a belföldi értékesítése meghaladja a 6 000 000 Ft-os értékhatárt. Fontos szem előtt tartani, hogy arra az értékesítésre már nem alkalmazható, az alanyi adómentesség szabálya, amellyel az adózó átlépi az említett értékhatárt!

Pl.: Az adózó az adóévben már értékesített 5 000 000 Ft értékben terméket. A következő megrendelője 1 100 000 Ft értékben rendel árut. Ez az értékesítés már áfás lesz, tehát egyrészt tájékoztatni kell a vevőt, hogy a számlázott érték adóval növelt érték lesz. E mellett a számlán az áfaalanyiságra utaló kód pedig 1-esről 2-esre változik és az adóhatóság felé a változást be kell jelenteni. A számlázandó érték: 1 100 000 Ft adóalap + 297 000 Ft áfa = 1 397 000 Ft lesz! Az Áfa tv. 195. § (1) bekezdése szerint az alanyi adómentesség időszakában keletkezett előzetesen felszámított adó levonására az adóalany akkor sem jogosult, ha nem alanyi adómentes minőségében jár el. Négy eset a kivétel ez alól: • az adóalany vállalkozásán belül végzett saját beruházása, ha ennek eredményeként tárgyi eszközt állít elő, • tárgyi eszközként használt termék értékesítése, • új közlekedési eszköz Közösségen belüli értékesítése, „új” ingatlan valamint építési telek értékesítése, • külföldön teljesített szolgáltatásnyújtás esetében az adóalany jogosult az alanyi adómentesség időszakában keletkezett, az említett értékesítésekhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonására. Az Áfa tv. 196. § alapján az alanyi adómentesség időszakában keletkezett előzetesen felszámított adóra – az előzőekben említett kivétellel – az adóalany a későbbiekben sem alapíthat adólevonási jogot. Előfordulhat olyan eset is, amikor az értékesítés csak a következő adóévben várható – ezáltal az adózó a következő évre már nem választaná az alanyi adómentességet –, azonban a beszerzést már az alanyi adómentesség időszakában szük-



séges lenne megtenni, például a termék előállításának időigénye miatt. Érdemes átgondolni a tevékenység megszervezését, mivel ilyen esetben az adólevonásra vonatkozó főszabály érvényesül: Tehát nincs lehetőség az alanyi adómentesség időszakában keletkezett adólevonási jog gyakorlására az elévülési időn belül későbbi időszakban sem, amelyekre az Áfa tv. 153/A § alapján más esetben lehetőség lenne. Ez olykor nehéz helyzetet teremthet, de egyértelmű a tiltás.

Tekintsünk át egy példát! Az „A” vállalkozó az alanyi adómentessége időszakában a tárgyévben az értékhatár alatt értékesít. Lehetősége nyílik új termék előállítása révén növelni a forgalmát, amelyhez kizárólag többlet alapanyag, energia beszerzésre valamint munkaerő felvételre van szükség. A beszerzéseket a tárgyévben szükséges megvalósítania, de a termékek értékesítésére a gyártási idő miatt már csak a következő adóévben kerülhet sor. Az „A” vállalkozó az alanyi adómentessége időszakában történő beszerzései után az adólevonási jogával nem - sőt a későbbi időszakban sem - élhet, tekintet nélkül arra, hogy az értékesítése már adóköteles lesz. Érdemes adózási szabályokat figyelembe véve tervezni a tevékenységet! Gyakorlatilag nincs sok jogszerű lehetőség a probléma elkerülésére, ha rögzítjük, hogy a vállalkozás nem akar elesni a többletbevételtől. Vizsgálni lehet azt, hogy a beszerzéseket és így a gyártást el lehet-e csúsztatni a következő évre? Nem célszerű számlakibocsátással átléptetni az értékhatárt, mivel az adóhatóság a gyakorlatilag fiktív számla és a színleltség bizonyított-

sága esetén megállapíthatja, hogy az adózó beszerzése ténylegesen az alanyi adómentesség időszakában történt. A számla kibocsátás önmagában nem tartozik bele az Áfa tv. 188. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás körébe, így a jogszerűtlen adólevonás további súlyos problémát okozhat. Legális lehetőség lehet más formában, pl. gazdasági társaság alapításával más adóalanyként végezni a termékértékesítést és a beszerzéseket. A gazdasági társaság alapítása költséggel jár, de mérlegelni lehet a ráfordításokat: • érdemesebb-e elhagyni az adólevonási jogot, • vagy új adóalanyként az alapítás költségeivel együtt érvényesíteni azt. • Tartsuk szem előtt: Az alanyi adómentesség időszakában keletkezett előzetesen felszámított adó levonására – speciális esetek kivételével – az adóalany tárgyidőszakban sem és későbbi időszakban sem jogosult.

ÚJ POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV Vezetői felelősség változása az új Polgári Törvénykönyvben Írta: Dr. Kovács Ferenc adószakértő A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (új Ptk.) módosította a gazdasági társaságok vezető tisztségviselőinek felelősségére vonatkozó szabályokat, több helyen szigorítva azokat. Az új rendelkezések több félreértésre adhatnak okot, így indokoltnak tűnik röviden áttekinteni a változásokat. Egy cég vezető tisztségviselőjének azok a személyek tekinthetők, akiket a cég alapítója, illetve 5

E - A d ó Ta n á c s a d ó s z a k m a i f o l y ó i r a t


tulajdonosaiból álló legfőbb szerv határozattal vezető tisztségviselővé nevezett ki. Kkt., bt. és kft. esetén a vezető tisztviselő az ügyvezető, részvénytársaság esetén pedig szó lehet vezérigazgatóról, igazgatósági tagról vagy igazgatótanácsi tagról is. Az egyik legfontosabb tudnivaló, hogy a vezető tisztségviselők felelőssége két irányban áll fenn: egyrészt a társaság irányában, másrészt pedig harmadik (külső) személyek irányában. Fontos kiemelni, hogy a vezető tisztségviselők felelősségének jogi szabályozása csak ez utóbbi esetben (azaz harmadik személyekkel szemben) változott jelentősen az új Ptk-ban.

Felelősség harmadik személyekkel szemben Ha a vezető tisztségviselő harmadik személyeknek saját hibájából kárt okoz, akkor a társasággal egyetemlegesen felel a károkért, akár teljes magánvagyonával – olvasható ki az új Ptk. 6:541. §-ából. Ugyanakkor a helyzet nem ennyire „drámai”, hiszen ez a felelősség csak speciális helyzetben, két feltétel teljesülése esetén áll elő: • ha az ügyvezető kifejezetten e tevékenysége körében jár el a vizsgált esetben, továbbá • ha a károsult és a cég között nincs szerződéses kapcsolat. Ez igen ritka eset egy jól működő vállalkozás esetében, hiszen a cégek a legtöbb esetben szerződésben állnak azokkal, akikkel kapcsolatban vannak, így az ügyvezető személyes felelőssége eleve nem merül fel ilyen formában. A fenti esetkörre példaként említhető, hogy amennyiben a vezető tisztségviselő utasítja egy alkalmazottját, hogy a cég telephelyén keletkező hulladékot a szomszédos telekre helyezze el (amely szomszéddal a cég nincs szerződéses viszonyban). A szabályozás tehát alapvetően a tiltott tevékenységek szankcionálására van kitalálva, olyan esetekre, amelyek már-már a büntetőjog határát súrolják. Ettől még sajnos az ügyveze-

tőknek szembe kell néznie azzal, hogy várhatóan sok felelősségi per indul majd, amelyeket a bíróság az új szabály miatt nem utasíthat el azonnal. Ki kell emelni azt is, hogy a cég adóhátralékával, bírságokkal kapcsolatban az ügyvezető anyagi helytállásának lehetősége fel sem merülhet, mivel ezek eleve nem polgári, hanem köz(igazgatási) jogi kérdéskörbe tartoznak és nem minősülnek „kár”-nak a jog szerint.

Felelősség a saját céggel szemben A vezető tisztségviselő és a társaság belső viszonyában a vezető a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályai szerint felel a társaságnak okozott károkért. Ez a szabály az új Ptk. jogi személyekre irányadó általános szabályai között található (Ptk. 3:24. §), így nem csak a gazdasági társaságokra (közkereseti társaság, betéti társaság, korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság) vonatkozik, hanem egyéb jogi személyekre is, így például szövetkezetek igazgatósági tagjaira, alapítvány kuratóriumának tagjaira, egyesület ügyvezetőjére vagy elnökségének tagjaira. Újdonság, hogy kikerült a szövegből, hogy a vezető tisztségviselő akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja: a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal és a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján látta el. A szerződésszegő fél csak akkor mentesül a felelősség alól, ha az alábbi három feltétel együttesen teljesül: • a szerződésszegést az ellenőrzési körén kívül eső körülmény okozta • ez az ellenőrzési körén kívül eső körülmény objektíve nem volt előrelátható a szerződéskötéskor • nem volt elvárható, hogy ezt a szerződésszerű teljesítést akadályozó körülményt elkerülje vagy elhárítsa. A fenti három kimentési körülményt a szerződésszegő félnek kell bizonyítania. Ha a fenti



három körülmény akár egyikét nem sikerül bizonyítani, úgy a szerződésszegő fél köteles lesz a károk megtérítésre. E kimentési klauzula szigorúbb, mint a korábbi Ptk. kimentési klauzulája, mely szerint elegendő volt a szerződésszegő félnek azt bizonyítania, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Az új törvény hatályba léptető szabálya a felelősség témájával kapcsolatban úgy rendelkezik, hogy a már meglévő szerződésekre (vagyis azokra, akik már vezető tisztségviselők egy 2014. március 15 előtt kötött szerződés értelmében) a korábbi szabályozás érvényes a belső felelősség tekintetében. A harmadik féllel szembeni felelősség esetében pedig a károkozás időpontja az irányadó, a március 15 után történt cselekmények már az új törvény hatálya alá esnek.

Operatív lízing változásai az új Ptk. miatt Írta: Dr. Kovács Ferenc adószakértő Az operatív lízing sok vállalkozó számára vonzó finanszírozási alternatíva volt, főleg személygépjárművek beszerzése esetén, mivel az általános forgalmi adóról szóló jogszabály adóelőnyt biztosított számukra. Az új Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény – új Ptk.) hatálybalépésével ugyanakkor sok kérdés fogalmazódott meg a vállalkozóknál, különös tekintettel arra, hogy továbbra is megmaradt-e az operatív lízing, mint szerződéstípus. Jelen cikk e kérdéskört kívánja röviden elemezni. 2014. március 15. előtt a lízingszerződés fogalmát és ismérveit a régi Ptk. nem tartalmazta, a hitelintézeti törvény és a számviteli törvény tartalmazott rendelkezést a pénzügyi lízing tekintetében. Az új Ptk.-ban ugyanakkor megjelent a lízingre, ezen belül a pénzügyi lízingre vonatkozó rendelkezés, de az operatív lízinget továbbra sem részletezi a törvény. Ebből többen azt a – véleményem szerint – téves következte-

tést vonták le, hogy a továbbiakban az operatív lízing, mint szerződéstípus nem létezik. Fontos látni tehát, hogy az operatív lízinget sem a korábbi jogi környezet, sem a hatályos nem definiálta, illetve definiálja (kizárólag közvetett módon lehetett meghatározni a fogalmi elemeit), vagyis e tekintetben változás nem történt, továbbra is ún. atipikus szerződéstípusnak minősül. A hatályos szabályozás szerint az új Ptk. hatodik könyve tartalmazza a pénzügyi lízing fogalmát. Pénzügyi lízingszerződés alapján a lízingbeadó a tulajdonában álló dolog vagy jog (a továbbiakban: lízingtárgy) határozott időre történő használatba adására, a lízingbevevő a lízingtárgy átvételére és lízingdíj fizetésére köteles, ha a szerződés szerint: • a lízingbevevő a lízingtárgy gazdasági élettartamát elérő vagy azt meghaladó ideig való használatára, illetve – ha a használat időtartama ennél rövidebb – • a szerződés megszűnésekor a lízingtárgy ellenérték nélkül vagy a szerződés-kötéskori piaci értéknél jelentősen alacsonyabb áron történő megszerzésére jogosult, vagy • a fizetendő lízingdíjak összege eléri vagy meghaladja a lízingtárgy szerződés-kötéskori piaci értékét [Ptk. 6:409. §]. A számviteli törvény korábbi szabályai szerinti pénzügyi lízinggel ellentétben az új Ptk. szerinti pénzügyi lízingnek a tulajdonjog megszerzésének lehetősége csak egy a három feltétel közül, amelyek bármelyikének teljesítése pénzügy lízinget eredményez. Vagyis a korábbi egy feltétel (futamidő végén tulajdonjog megszerzés) helyébe három feltétel került, mely komplex vizsgálatot követel meg a lízingbevevőktől, hogy a meglévő lízingszerződéseiket nem kell-e átminősíteni. Fentiekből eredően egyes várakozások szerint az új szabályozás alapján lényegesen több szerződés minősülhet a számvitelben pénzügyi lízingnek, mint a korábbi szabályozás hatálya alatt. A három jogszabályi feltétellel kapcsolatban az alábbi főbb kérdések merülnek fel: 7



Az első feltétellel összefüggésben problémaként mutatkozik, hogy sem a Ptk., sem a számviteli törvény nem határozza meg a gazdasági élettartam fogalmát. A Ptk. indoklása szerint a gazdasági élettartamra vonatkozó feltétel esetén azt kell vizsgálni, hogy a használat időtartama eléri-e a lízingtárgy hasznos élettartamát. A gazdasági élettartam tehát inkább tekinthető egy adott eszközre vonatkozó tulajdonságnak, amely azt fejezi ki, hogy az eszköz meddig használható rendeltetésszerűen bárki által. Az új Ptk. a pénzügyi lízing egyik ismérveként sorolja fel azt az esetet, amikor a használati időtartam a gazdasági időtartamnál rövidebb, és a lízingbevevő jogosult a lízingtárgy „ellenérték nélkül vagy a szerződés-kötéskori piaci értéknél jelentősen alacsonyabb áron történő megszerzésére”. Ezzel kapcsolatban az egyik szembetűnő kérdés, hogy mit tekintünk jelentősnek? Ha a nemzetközi számviteli standardokat hívjuk segítségül, akkor a vételi opció lehívási árának kellően alacsonynak kellene lennie ahhoz, hogy a lízing kezdetekor ésszerűen biztos legyen az, hogy a lízing időtartamának végén a lízingbevevő a vételi opciót lehívja, és így a lízingbevevő a lízingtárgyat megszerzi. A pénzügyi lízing harmadik ismérve, mely szerint „a fizetendő lízingdíjak összege eléri vagy meghaladja a lízingtárgy szerződés-kötéskori piaci értékét”, tekintetében kérdéses, hogy mi tartozik bele a fizetendő lízingdíjak összegébe? A lízingbeadó által nyújtott szolgáltatások (például biztosítás, karbantartás stb.) díja beleszámít-e? Hogyan kell figyelembe venni például a valamilyen feltételtől függő díjat (például az inflációkövető indexálást)? Ez különösen a személygépjárművekre vonatkozó operatív lízingszerződések esetén kiemelkedő, mivel jellemzően nem „csupasz” lízingszerződésről van szó, hanem különböző (flottakezeléshez kapcsolódó) szolgáltatásokkal egészül ki a szerződéses kapcsolat. A fentiek alapján látszik, hogy sok problémás kérdés merül fel az új szabályok értelmezésével, illetve a pénzügyi lízing operatív lízingtől történő elhatárolásával kapcsolatban, ezek közül – véleményem szerint – az utolsóként említett lízingdíjszámítás mutatkozik a legproblematikusabbnak.

A Magyar Lízingszövetség ugyanakkor igyekezett megnyugtatni a vállalkozókat, lízingbevevőket. 2014. március 17-én megjelent véleményük szerint túlzottan általánosító következtetést vonnak le az interneten megjelent tájékoztatások azzal, hogy kimondják: „Mivel a pénzügyi lízing fogalmát a számviteli törvény a Ptk-ra hivatkozva definiálja, ezért, a fentieknek megfelelően, a 2014. március 15ét követően megkötött tartós bérleti konstrukciókat mind a bérbeadónak, mind a bérbevevőnek a pénzügyi lízing szabályai szerint kell kezelnie. Így például a „tartós bérletbe átvett” eszközök után már nem a bérbeadó, hanem a bérbe vevő fogja elszámolni az értékcsökkenést, ugyanis az eszközt neki kell majd nyilvántartania.” Álláspontjuk szerint valóban lesznek olyan operatív lízingügyletek, vagy tartós bérleti szerződések, amelyek a jelenlegi jogszabályi környezetben nem minősíthetők pénzügyi lízingnek, de az új Ptk. szerint viszont a pénzügyi lízing fogalmának fognak megfelelni, ezáltal a felek (ilyen feltételek megléte esetén) pénzügyi lízingszerződést fognak kötni. Összefoglalva a fentieket a jogalkotó szerint ahhoz, hogy a Ptk. szabályozzon egy szerződéstípus az szükséges, hogy meghatározható legyen egy olyan gazdasági tartalom, ami megkülönbözteti a többi szerződéstől. Az operatív lízing nem tartozik a jól elhatárolható szerződés fajták közé, mivel a bérlet szabályai olyan hasonlóak hozzá, hogy operatív lízing esetén is megfelelőek lehetnek. Az új Ptk. kifejezetten arra törekszik, hogy a pénzügyi lízinget elkülönítse az operatív lízing, a bérlet vagy más szerződések szabályaitól, valamint, hogy a pénzügyi lízing sajátos finanszírozási funkcióját megjelenítse. Vagyis a címben feltett kérdésre válaszolva az operatív lízing megmaradt, nem szűnt meg, ugyanakkor az ilyen szerződések tartalma – bizonyos esetekben – jelentősen megváltozhat. A sok bizonytalanság mellett azonban egyértelmű, hogy az új Ptk. értelmezése a következő években sok kérdést és vitát fog generálni az adóhatósági határozatokhoz, illetve a bírósági ítéletekhez kapcsolódóan.



CÉGAUTÓADÓ CÉGAUTÓADÓ Írta: Dr. Kovács Attila NGM – szakmai tanácsadó A pénzügyi lízingbe (zárt/nyílt végű), illetőleg operatív lízingbe (tartós bérletbe) adott személygépkocsi adótényállási elemeinek ismertetése a gyakorlati jogalkalmazás számára, a 2014. II. negyedévi adókötelezettség teljesítéséhez, a hatályos törvényi szabályok alapján. A cégautó-adó szabályait a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (Gjt.) IV. Fejezete tartalmazza. A cégautó-adó a magyar adórendszerben egy vagyoni típusú, tárgyi adó, 2011. évtől pedig „zöldadó” is, mivel az adófizetési kötelezettség a személygépkocsi környezetvédelmi besorolásától is függ. Az adókötelezettség A cégautó-adó alkalmazásában személygépkocsi alatt a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 3. § 45. pontja szerinti személygépkocsi értendő. Így a Gjt. személygépkocsi fogalma figyelmen kívül hagyandó a cégautó-adó vonatkozásában. Adókötelezettség azon személygépkocsi után áll fenn, • amelynek nem magánszemély – jogi személy (pl. gazdasági társaság, alapítvány, költségvetési szerv), egyéb szervezet – a hatósági nyilvántartás (a közúti közlekedésről szóló 1999. évi LXXXIV. törvény szerint vezetett nyilvántartás, azaz, Járműnyilvántartás) szerinti tulajdonosa, pénzügyi/operatív lízingbe vevője, • továbbá, amely után a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) szerint költséget, ráfordítást, illetve az Szja tv. szerint tételes költségelszámolással költséget, értékcsökkenési leírást számoltak el.

[A Gjt. 19/B. §-a alapján az operatív lízingbe adott személygépkocsi adókötelezettségével összefüggő – 2013. július 1-jétől hatályos – rendelkezések a 2013. június 30-át követően hatályba lépett (lépő) – egy éven túli időszakra vagy határozatlan időre szóló – tartós bérleti szerződésekre alkalmazhatók. Ebből következően a 2013. július 1-jét megelőzően hatályba lépett egy éven túli, határozatlan időre szóló bérbeadást tartalmazó szerződések esetében a bérbeadó személy cégautó-adó alanyisága és fizetési kötelezettsége 2013. június 30-át követő időszakban változatlanul fennáll.] Az általános tényállás alapján nem magánszemély esetében az adókötelezettséghez két feltétel együttes teljesülése szükséges, a személygépkocsi pénzügyi/operatív lízingbe vevője és személygépkocsi a Járműnyilvántartásban bejegyzett. Ekkor a személygépkocsi magyar hatósági jelzéssel (rendszámtáblával és forgalmi engedéllyel) rendelkezik. A speciális tényállás minden olyan – belföldi, illetve külföldi hatósági rendszámmal ellátott – személygépkocsira vonatkozik, amely után magánszemély az Szja tv. szerinti tételes költségelszámolással költséget, értékcsökkenési leírást vagy nem magánszemély az Sztv. szerint költséget, ráfordítást számolt el. A Gjt. 17/A. § (1) bekezdése alapján, ha például egy belföldi illetőségű gazdasági társaság az ausztriai fióktelepénél használt (osztrák rendszámú) személygépkocsikkal összefüggésben az Sztv. alapján költséget számolt el, akkor ez cégautó-adó tényállást eredményez számára. A cégautó adókötelezettségnél nincsen relevanciája annak, hogy a társasági adóban a belföldi illetőségű cég csak a magyarországi nyeresége alapján fizet társasági adót, míg a fióktelephez kapcsolódó jövedelme után Ausztriában adózik. (A kettős adóztatás elkerüléséről szóló kétoldalú egyezmények egyike sem tartalmaz a cégautó-adóra szabályozást.)



Magánszemély tartós bérletbe vevő személygépkocsija után – a 2013. július 1-jétől beiktatott szabályozás alapján – akkor áll fenn adókötelezettség, ha a személygépkocsi után a lízingbe vevő vagy harmadik személy költséget, ráfordítást – ide nem értve a bérbeadó értékcsökkenéssel kapcsolatos költségét – számol el, a kivételként nevesített költség ugyanis nem a gépjármű használatával, hanem az operatív jogügylettel függ össze. A cégautó-adó alkalmazásában tartós bérletbe adott személygépkocsi az, amelyet egy éven túli időszakra vagy határozatlan időre adtak bérletbe, feltéve, hogy a bérletbe vevő üzembentartói jogát a Járműnyilvántartás tartalmazza. Példa: egy kata-alany bt. – mely nem tartozik az Sztv. hatálya alá – három személygépkocsi pénzügyi lízingbe vevője, ebből kettő a Járműnyilvántartásba bejegyzett, a harmadik osztrák rendszámú. A magyar rendszámú személygépkocsik után a Járműnyilvántartásban való feltüntetettségük és a nem magánszemély minősége alapján adókötelezettség terheli, míg a külföldi rendszámú személygépkocsi után nincs adókötelezettsége, hiszen kata-alanyként nem számol el költséget. Személygépkocsi utáni költségnek az üzemeltetéssel közvetlenül összefüggő költségek tekintendők. Így a személygépkocsi üzemanyag-, kenőanyagköltsége, az elhasználódó alkatrészek költsége, a javítás, a karbantartás díja, a lízingdíj, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díja és azzal összefüggő baleseti adó, a casco díja és a gépjárműadó is. Az Szja tv. 3. melléklet IV. fejezete, valamint 11. melléklet III. fejezete a tételes költségelszámolásról szóló szabályok között a gépjárművekkel kapcsolatosan elszámolható költségeket is tartalmazza. A magánszemély háromféleképpen számolhat el költséget a személygépkocsi után: útnyilvántartást vezet és abban a megtett út alapján számolja el (tételesen) a személygépkocsi utáni költségeket, könyveiben értékcsökkenést, vagy gépjármű-átalányköltséget számol el. Az első két eset cégautóadóköteles, míg a harmadik esetben az átalányköltség elszámolása okán nincs adókötelezettség.

Nem adóköteles tényállás • Az a magánszemély tulajdonában álló személygépkocsi, amelynek használatával ös�szefüggésben a használó (költségei ellentételezésére) kizárólag a hivatali, üzleti utazásra kiállított kiküldetési rendelvény alapján [Szja tv. 7. § (1) bek. r) pont], a munkába járással kapcsolatban [Szja tv. 25. § (2) bek. b) pont] kap költségtérítést. • Az olyan, magánszemélynek pénzügyi lízingbe adott személygépkocsi, amely után költséget nem számoltak el. • Az olyan, magánszemélynek operatív lízingbe adott személygépkocsi, amely után kizárólag értékcsökkenési leírást számoltak el. • A kizárólag elektromos hajtómotorral ellátott személygépkocsi. • Ha az egyéni vállalkozó, a mezőgazdasági őstermelő vagy az önálló tevékenységet végző más magánszemély a lízingbe vett személygépkocsi használatával összefüggésben, átalányban vagy igazolás nélkül, havi 500 kilométer utat – útnyilvántartás vezetése nélkül – számol el költséget, mivel ez az Szja tv. alapján nem tételes költségelszámolás. Az adóalanyiság A pénzügyi/operatív lízingbe adott személygépkocsi esetén az adó alanya a Járműnyilvántartásban lízingbe vevőként, illetve tartós bérletbe vevőként bejegyzett nem magánszemély. A pénzügyi/operatív lízingbe vevő nem magánszemély cégautó-adó alanyiságához az is szükséges – figyelemmel a Gjt. 17/B. § (2) bekezdésére és a 18. § 30. pontjára –, hogy őt a Járműnyilvántartás üzembentartóként tüntesse fel. Ehhez a közlekedési igazgatási jogszabályok alapján a lízingbe adónak üzembentartói jogot kell alapítania a pénzügyi/operatív lízingbevevő javára, amit a Járműnyilvántartásba be kell jegyeztetnie. Azaz, ha a lízingbeadó nem alapít üzembentartói jogot és azt nem jegyzik be a Járműnyilvántartásba a lízingbevevő javára, akkor a cégautó-adó alanya és fizetésre kötelezettje a lízingbeadó marad.



A Gjt. 17/B. § (1) bekezdésének logikai értelmezése alapján a tartós bérleti szerződés hatálya alatt a lízingbeadó – tulajdonosi státusa ellenére – a bérleti szerződés időtartama alatt nem alanya a cégautó-adónak. Ha azonban a tartós bérleti szerződés felmondására bármely okból (pl. a bérbevevő fizetésképtelensége, egyéb magánjogi szerződésszegése miatt) kerül sor, akkor a lízingbeadó ismét adóalanyi pozícióba lép.

Az adókötelezettség megszűnik annak a hónapnak az utolsó napján, amelyben a személygépkocsit • pénzügyi/operatív lízingbe adják, • a pénzügyi/operatív lízingbe adónak visszaadják, • (a rendőrhatósági jegyzőkönyv igazolása alapján) jogellenesen elidegenítették, vagy • a személygépkocsi megsemmisül.

Ha magánszemély vesz pénzügyi/operatív lízingbe személygépkocsit, a cégautó-adó kötelezettség akkor áll be, ha annak használatával összefüggésben ő vagy más költséget (amortizációt, ráfordítást) számol el, ide nem értve a pénzügyi lízingbeadó lízingbe adással, illetve a tartós bérletbe adó értékcsökkenési leírással kapcsolatos költségét. Ha a magánszemély által pénzügyi/operatív lízingbe vett személygépkocsira – az említett kivételektől eltekintve – senki nem számol el költséget, akkor nincs cégautó-adó tényállás.

Az adókötelezettség-változáshoz az is szükséges, hogy a lízingbeadó a lízingbe adás tényét a közlekedési igazgatási hatósághoz bejelentse és ez a hatóság a lízingbe vevőt a Járműnyilvántartásba bejegyezze.

Az adókötelezettség keletkezése, megszűnése Az adókötelezettség keletkezése attól függ, hogy ki a személygépkocsi pénzügyi/operatív lízingbe vevője, illetőleg, ki, mikor és hogyan számol el költséget utána. Az adókötelezettség (és az adóalany jogviszonya) a Gjt. 17/C. § értelmében minimum egy hónapra fennáll, azaz, mindig a teljes naptári hónapra vonatkozik akkor is, ha a személygépkocsi után a költséget – például a külföldi utazás során a bérlet időtartamára – (hónapon belül) csak 2-3 napra számoltak el. Az adókötelezettség a Járműnyilvántartásban bejegyzett, illetve e nyilvántartásban nem szerepelő, de költségelszámolással érintett személygépkocsi kapcsán a hónap első napján keletkezik, s a hónap utolsó napján szűnik meg. Nem magánszemély tulajdonában és a Járműnyilvántartásban szereplő személygépkocsi esetén: Az adókötelezettség • a pénzügyi/operatív lízingbe vételt, • a pénzügyi/operatív lízingbe adott gépjármű esetén a tulajdonosnak való visszaadását követő hónap első napján keletkezik.

A közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény 33. § (1) bekezdés b) pontja alapján a nyilvántartásba bejegyzett adatok módosítására okot adó körülmény bekövetkeztétől számított 15 napon belül a lízingbeadó a lízingbe vevő (üzembentartó) személyének a változását a közlekedési igazgatási hatósághoz bejelenti. Azaz, ha a tulajdonos más személy javára üzembentartói jogot alapít vagy a korábban alapított üzembentartói jogot megszünteti, akkor azt 15 napon belül kell bejelentenie. Magánszemély tulajdonában és a Járműnyilvántartásban szerepelő személygépkocsi esetén: A magánszemély által pénzügyi/operatív lízingbe vett, Járműnyilvántartásban szereplő személygépkocsi adókötelezettsége attól függően keletkezik, illetve szűnik meg, hogy a gépjárműre mikor számolnak el költséget. Az adókötelezettség annak a hónapnak az 1. napján keletkezik, amelyet megelőző hónapban a személygépkocsi után a pénzügyi/operatív lízingbe vevő vagy más személy – a pénzügyi/ operatív lízingbeadó kapcsán már említett költség/értékcsökkenési leírás kivételével – költséget számolt el. Ha a költséget nem a személygépkocsi magánszemély pénzügyi/operatív lízingbe vevője, számolja el, és • a pénzügyi/operatív lízingbe vevő a személygépkocsit ellenérték fejében nem magánszemélynek engedi át, akkor az adókötelezettség 11



a személygépkocsi használatra való átengedését követő hónap első napján keletkezik, • a személygépkocsi használatának átengedése ingyenesen vagy magánszemély részére ellenérték fejében történik, akkor az adókötelezettség annak a hónapnak az első napján keletkezik, amelyet megelőző hónapban a költséget elszámolták. A Gjt. 17/C. § (3) bekezdése alapján, ha a személygépkocsi után a költséget nem a magánszemély pénzügyi/operatív lízingbe vevő számolja el, akkor a költség első ízben való elszámolásának tényéről és időpontjáról a használó ezen időpontot követő 8 napon belül a pénzügyi/operatív lízingbe vevőt írásban értesíti. Amennyiben a használó a nyilatkozattételt elmulasztja, akkor a pénzügyi/operatív lízingbe vevőt egyébként terhelő adót a használó köteles megfizetni. Azaz, ha a személygépkocsit használó (például) jogi személy a lízingbe vevő magánszemélyt a költség első alkalommal való elszámolásának tényéről és időpontjáról 8 napon belül írásban nem értesítette, akkor a „használó” eljárási kötelezettségei – így a cégautó-adó megállapítása, bevallása és megfizetése – beállnak. A pénzügyi/operatív lízingbe vevő adóalany adókötelezettsége megszűnik annak a hónapnak az utolsó napján, amelyben a személygépkocsi után költséget a jövőben elszámolni már nem kívánó magánszemély utoljára számolt el költséget, vagy a használó arról nyilatkozik, hogy a személygépkocsi után költséget a jövőben már nem számol el. Járműnyilvántartásban nem szerepelő személygépkocsi esetén: Ezen személygépkocsi után az adókötelezettség annak a hónapnak az 1. napján keletkezik, amelyet megelőző hónapban a személygépkocsi után költséget számoltak el, míg a költséget elszámoló adóalany adókötelezettsége annak a hónapnak az utolsó napján szűnik meg, amelyben a személygépkocsi után költséget a jövőben elszámolni már nem kíván.

A költségelszámolás napja: • Ha magánszemély számol el költséget, a költség elszámolásának napja az a nap, amely napon a költségről szóló bizonylatot kiállították, vagy amely napot az útnyilvántartásba a személygépkocsi használatával összefüggésben bejegyeztek. • Értékcsökkenési leírás elszámolása esetén – ha az átalányban történik – a személygépkocsi használatbavételének napja, egyébként az értékcsökkenési leírás megkezdésétől a teljes leírásig terjedő időszak minden hónapjának első napja. • Ha nem magánszemély számol el az Sztv. szerint költséget, ráfordítást, az elszámolás napja, mint egyéb költségek esetében is, a költség felmerülésének az időpontja. Az adómérték 2012. évtől az adó havi összege a személygépkocsi kW-ban kifejezett teljesítményén és környezetvédelmi osztályba sorolásán alapul. környezetvédelmi osztály gépjármű hajtómotorjának

„0”–„4”

„6”–„10”

„5”; „14–15”

teljesítménye (kW)

osztályok

osztályok

osztályok

esetén

esetén

esetén

0–50

16 500 Ft

8 800 Ft

7 700 Ft

51–90

22 000 Ft

11 000 Ft

8 800 Ft

91–120

33 000 Ft

22 000 Ft

11 000 Ft

120 felett

44 000 Ft

33 000 Ft

22 000 Ft

A Gjt. 18. § 29. pontja definiálja a környezetvédelmi osztály-jelzés fogalmát. Ez alatt – főszabály szerint – a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló – 2012. augusztus 15-én hatályos – 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet 5. melléklet II. alpontjában rögzített osztályok értendők. Ha a KöHÉM rendelet szerinti osztály-jelzés nem ismert, akkor azt a személygépkocsi légszennyezési, zajkibocsátási adatait hitelt érdemlően bizonyító iratok (pl. típus-bizonyítvány, hatósági okirat) alapján a nemzeti közlekedési hatóság állapítja meg, amennyiben ez nem



lehetséges, akkor a személygépkocsi osztály-jelzése – a törvényi szabályozás erejénél fogva – „6”. Ha az EU-n kívüli államban nyilvántartott személygépkocsi környezetvédelmi osztálya nem ismert, vagy annak megállapítását megalapozó iratok nem állnak rendelkezésre, akkor a „6” környezetvédelmi osztályhoz tartozó adótételt kell alkalmazni az adómegállapításnál. A gépjárműadó cégautó-adóból való levonása A személygépkocsi kapcsán a Gjt. II. fejezete a gépjárműadó, míg IV. fejezete a cégautó-adó szabályait rögzíti. A gépjárműadóban az adó alanya és fizetésre kötelezettje a Járműnyilvántartásban üzembentartóként, annak hiányában tulajdonosként bejegyzett személy. A Gjt. 17/F. §-a értelmében – az adóteher kétszereződésének elkerülése érdekében – a cégautó adó alanya a megfizetett gépjárműadót levonhatja a fizetendő cégautó-adóból. A levonásra a negyedév azon hónapjaira eső gépjárműadó esetén van csak lehetőség, amelyben a személygépkocsi után a cégautó-adó- és a gépjárműadó-kötelezettség egyaránt fennállt. A cégautó-adóból történő levonásnak további törvényi feltétele, hogy az adóalany a gépjárműadó fizetési kötelezettségét határidőben eleget tegyen. Azaz, ha az adózó a gépjárműadó fizetési kötelezettségét megállapító önkormányzati adóhatósági határozat szerinti esedékességig a gépjárműadót (az előírt összegben) nem fizetette meg, akkor a cégautó-adóból történő levonást a cégautó-adó bevallásában nem érvényesítheti. A késedelmesen megfizetett gépjárműadó nem vonható le az esedékes cégautó-adóból, illetőleg önellenőrzéssel sem helyesbíthető a cégautó-adó a határidőn túl megfizetett gépjárműadóval. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.), valamint a Gjt. 17/G. § (2) bekezdése alapján a gépjárműadó hat-hat hónapra fizetendő, a cégautó-adó ellenben havi adó, ezért a határidőre megfizetett gépjárműadó is csak akkor vonható le teljes egészében, ha a cégautó-adót a január–június, illetve július–december időszak minden hónapjára fizetik.

Újonnan vagy ismételten forgalomba helyezett személygépkocsi gépjárműadó-kötelezettsége a forgalomba helyezést követő hónap első napján keletkezik. Ekkor a gépjárműadót az önkormányzati adóhatóság határozatban állapítja meg, a gépjárműadó első részletét a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül kell megfizetni, amely nem lehet korábbi, mint az Art. szerinti (március15./szeptember 15.) esedékesség. Ha az adózó a negyedévre vonatkozó cégautó-adóbevallás napjáig – az adóköteles hónapokra – a gépjárműadót, megállapító határozat hiányában vagy e határozatban megállapított esedékesség lejárta előtt még nem fizette meg, akkor a gépjárműadó összegével nem csökkentheti a negyedévre megállapítandó és bevallandó cégautó-adó összegét. Ekkor az adózó – a cégautó-adóbevallás benyújtását követően – a határidőben megfizetett gépjárműadó összegét önellenőrzés során vonhatja le a cégautó-adóból. A cégautó-adó alanya (pénzügyi/operatív lízingbe vevő) a „beszámítást” akkor nem tudja érvényesíteni, ha a gépjárműadóban – például törvényi feltételt teljesítő egyesületként/alapítványként, vagy súlyos mozgáskorlátozott személyként – mentesség illeti meg. Továbbá akkor sincs lehetőség a „beszámításra”, ha a cégautó-adókötelezettség külföldi személygépkocsi kapcsán – az Sztv., az Szja tv. szerint elszámolt költség miatt – áll fenn, ekkor ugyanis nincs gépjárműadó fizetési kötelezettség, mivel ezen adókötelezettség csak a Magyarországon fogalomba helyezett gépjárművekre vonatkozik. A cégautó-adót önadózással, negyedévenként – így 2014. II. negyedévre július 20-ig – kell megállapítani, bevallani és megfizetni. Az adóbevallást a 1401. számú nyomtatványon kell az állami adóhatósághoz benyújtani.



OLVASÓI KÉRDÉSEK

Válasz

Szakmai folyóiratunk előfizetéséhez INGYENES TANÁCSADÓI SZOLGÁLTATÁS is jár! Az adózással kapcsolatos kérdését olvasoikerdesek@ forum-media.hu e-mail címen várjuk.

1. kérdés

Ingatlanhoz kapcsolódó adók Kérdés Cégünk tulajdonát képezi egy üzleti célú /bolti üzlethelyiség/ ingatlan. Vásárláskor cégünk még áfakörbe tartozott, így vásárláskor ezt az áfát visszaigényeltük. Idén 2014-ben szeretnénk eladni az ingatlant. Közben cégünk alanyi áfamentes lett. Kérdésünk az lenne, hogy adózás szempontjából mi lenne számunkra a legmegfelelőbb? 1. Eladni az ingatlant mint céges tulajdont? Ebben az esetben milyen és mennyi adóteherrel kell számolni (áfa, tao, eho, ipa stb.)? 2. Mi a helyzet akkor, ha az egész céget értékesítjük az ingatlannal együtt? Itt milyen fizetési kötelezettségeink keletkeznének? Kiegészítő információk: Az ingatlan 7 M nettó értékkel került a könyvekbe, jelenleg 4,6M Ft a könyv szerinti érték. /A környéken kb 300e Ft/m2 a jellemző, az ingatlan 35m2. A cégnek van 1,5M Ft tagi hitele. A vevőtől 9-10M Ft-ot szeretnénk kapni. Jelenleg a pénztárgépbe 900e Ft árbevétel került beütésre. (Eladással átlépné a 6M Ft-os mentes határt.)

Áfa A kérdésben leírtak alapján abból a feltételezésből indultam ki, hogy az ingatlant nem továbbértékesítési céllal szerezték be, az ingatlan az alanyi adómentesség időszakában és azt megelőzően is tárgyi eszközként funkcionált. Az Áfa tv. 193. § (1) bekezdés a) pontja alapján az alanyi adómentesség időszakában alanyi adómentes minőségben nem lehet eljárni tárgyi eszköz értékesítése során. Tehát, ha az ingatlan értékesítése az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pontja értelmében nem mentes az adó alól, akkor áfásnak kell tekinteni, akkor az eladónak a normál szabályok szerint fel kell számítania az áfát. Ugyanez igaz akkor is, ha az ingatlan értékesítése ugyan az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pontja alapján adómentesnek lenne, de az eladó az Áfa tv. 88. §-a szerint élt az adókötelessé tétel lehetőségével. Az Áfa tv. 188. § (3) bekezdés aa) pontja alapján a vállalkozásban tárgyi eszközként használt termék (ingóság, ingatlan) értékesítéséből származó ellenérték az alanyi adómentesség értékhatárába nem számít bele, így az értékesítés folytán az alanyi adómentesség értékhatára nem kerülhet átlépésre. Ha az eladó az Áfa tv. 88. §-a szerint nem élt az adókötelessé tétel lehetőségével, akkor az ingatlan értékesítése mentes az adó alól, azonban az értékesítés adólevonásra nem jogosít. A kérdésben nem szerepel a rendeltetésszerű használatbavétel időpontja, az Áfa tv. 269. § (1) bekezdés szerinti nyilatkozat megtételére 2008. január 15-ig sor került-e, így nem állapítható meg, hogy a figyelési időszak a 2007. december 31-ig hatályos Áfa tv. szerinti 120 hónap, vagy a 2008. január 1-jétől Áfa tv. szerinti 240 hónap. A szabályozás lényege, hogy az alanyi adómentesség időszakában, az alanyi adómentesség első hónapjától az értékesítés teljesítését megelőző



hónapig (feltéve, hogy az értékesítésre a figyelési időszakon belül kerül sor), illetve a figyelési időszak utolsó hónapjáig (feltéve, hogy az ingatlan értékesítésére a figyelési időszakon túl került sor) az adólevonással érintett ingatlan nem adólevonásra jogosító tevékenységhez (az alanyi adómentes státus alatt végzett tevékenység nem jogosít adólevonásra) kerül hasznosításra, így az Áfa tv. 135. §-a szerinti utólagos korrekciót el kell végezni. Amennyiben az ingatlan értékesítése a figyelési időszakon belül történik meg és az értékesítés az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pontja szerint adómentes, akkor az értékesítés hónapjától a figyelési időszak utolsó hónapjáig terjedő időszakra vonatkozóan az Áfa tv. 136. §-a alapján az eredetileg levont adót arányosan vissza kell korrigálni (fizetendő adóként kell elszámolni). Tao Az eladási (áfa nélküli) ár és a könyv szerinti érték különbözete számvitelben nyereség keletkezik. A számvitelben meghatározott könyv szerinti értékkel az adóalapot növelni kell, a társasági törvény szerinti nyilvántartási értékkel az adóalapot csökkenteni lehet. Ipa A tárgyi eszköz értékesítéséből származó bevétel egyéb bevételként kell elszámolni, amelyet az iparűzési adó megállapításánál nem kell figyelembe venni, tehát az értékesítéssel összefüggésben iparűzési adót nem kell fizetni. Eho A társaságnak az értékesítéssel összefüggésben EHO fizetése nem jöhet szóba.

2. kérdés Ha a magánszemély a tulajdonát képező üzletrészt, vagyoni betétet értékesíti, akkor az árfolyamnyereségre vonatkozó jogszabályi rendelkezések az irányadóak (Szja tv. 67. §). A megszerzett jövedelem után 16% szja-t és 14% eho-t (1998. évi LXVI. tv. 3. § (3) bek. d) pont) kell fizetni.

AdóTanácsadó című szaklapunkban közzétett jogi szakcikkek és az egyes esetekre, kérdésekre adott válaszok Olvasóink adózási tájékoztatásában kívánnak segíteni. A kérdésekre adott válaszok szerzőnknek a rendelkezésére álló információk alapján kialakított egyéni szakmai véleményét tükrözik. A teljes tényállás ismeretében személyesen nyújtandó jogi tanácsadás eltérő szakmai véleményhez vezethet, ezért az értelmezésbeli különbözőségekért Kiadónk felelősséget nem vállal.

In-house szeminárium! Szeretne közvetlenül a munkahelyén tájékozódni a legújabb jogszabályváltozásokról az adó és járuléktörvények elismert szakértőitől? Jelentkezzen az [email protected] e-mail címen, a témakör vagy akár az előadó megnevezésével, és kérjen ajánlatot kihelyezett előadás megtartására!

AdóTanácsadó Szakmai Folyóirat X. évfolyam, 5. szám, 2014. május Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1139 Bp., Váci út 91. Tel.: 273-2090 Fax: 468-2917 Felelős kiadó: Győrfi Nóra, ügyvezető igazgató Termékmenedzser: Varga Szabolcs HU ISSN 2064-4736 Előfizethető a kiadónál. Hirdetések felvétele: 273-2090, 273-2099 Fax: 467-2917 E-mail: [email protected] Internet: www.forum-media.hu Nyomdai kivitelezés: Prime Rate Kft.



A Fórum Média Kiadó új, átfogó szolgáltatása: Munkaügyi, bérgazdálkodási és társadalombiztosítási audit! Kiadónk egy egyedülálló szolgáltatást bocsát útjára, amelyet munkáltatók figyelmébe ajánlunk. A szolgáltatás kivételes jellege a problémák komplex kezelésében, a kérdések munkajogi, adó- és társadalombiztosítási szempontból való egyidejű megközelítésében és megoldásában áll. Munkajogász szakértőink – a megbízók egyedi igényei szerint – teljes munkajogi átvilágítást végeznek, amely során a munkaügyi dokumentáció átvizsgálásán és a hatályos jogszabályi előírásokhoz igazításán túl adótanácsadóink közreműködésével bérgazdálkodási tervet készítenek, amely segítségével a munkáltatók jelentős összegeket takaríthatnak meg. Szakértőink a problémás esetek megfelelő jogi kezelését és a megbízóink kérése szerint elkészített munkaügyi iratminták elkészítését követően, – azok megfelelő alkalmazása érdekében – utánkövetést is végeznek, amelynek keretében megválaszolják kérdéseiket és szakmai támogatást nyújtanak az átmeneti időszakban. Miért érdemes igénybe venni a szolgáltatásunkat? Az idén már negyedik alkalommal módosul a Munka Törvénykönyve. Az új Ptk. márciusi hatályba lépése is számos változást hoz a munka világában. Az újdonságok között elmélyült jogi tudás és speciális gyakorlati tapasztalat nélkül nem könnyű eligazodni. Munkajogász-ügyvédekből és adótanácsadókból álló szakértői csapatunk ebben nyújt a munkáltatók számára szakmai támogatást. Új, átfogó szolgáltatásunk a munkáltatók bérgazdálkodásának a racionalizálására, a jogszabályok által biztosított lehetőségek maximális kiaknázására fókuszál, amely komoly versenyelőnyt jelenthet a szolgáltatást igénybe vevő társaságoknak. Szolgáltatásunk színvonalára a szakértőink magas szintű jogi és közgazdasági tudása, valamint a sok éves tanácsadói és peres tapasztalata a garancia. A szolgáltatásunkról részletesebben a www.forum-media.hu/munkaugyi-tanacsadas honlapon tájékozódhat, amennyiben kérdése van, írjon a [email protected] e-mail címre! 16 2014. június, X. évfolyam 6. szám |


E-AdóTanácsadó. Tartalom ÁFA. Tisztelt Olvasónk! június X. évfolyam 6. szám. Sertés termékeket terhelő adó mértéke. Szakmai folyóirat ÁFA

Recommend Documents