Dr. Budai Gyula kormánybiztos Miniszterelnökség, 1357 Budapest, PF. 2.
[email protected] [email protected] Budapest, Pf.: 2. 1357 Budapest, Pf.: 2. Tárgy
Nyílt levél Dr. Budai Gyula kormánybiztos úr részére 1357 Budapest, Pf.: 2.
Tisztelt Kormánybiztos úr! 2010. 09. 29.-én nyílt levélben fordultunk dr. Papcsák Ferenc kormánybiztos úrhoz a hazai vállalkozások lánctartozással kapcsolatos kiszolgáltatottsága, jogbiztonság hiánya miatti tarthatatlan helyzete ügyében. Beadványunkra a mai napig nem kaptunk választ. Feltételezzük, hogy a közelgő önkormányzati választás, illetve a kormánybiztos úr elnyert polgármesteri pozíciója - melynek következtében a kormánybiztosi teendőiről le kellett mondania – akadályozta meg abban, hogy érdemi választ tudjon adni kérelmünkre. A magyar mikró, kis- és közepes vállalkozások helyzete az elmúlt néhány hónapban tovább romlott, és túlnyomó többségük teljes reménytelenséggel néz a jövőbe. Így a szeptember végén írt kérelmünk ma is aktuális, ezért változatlan tartalommal elküldjük, remélve, hogy Kormánybiztos úr hasonló eréllyel lép fel a gazdasági élet bűnözői ellen, mint ahogy a politikus bűnözők állami vagyonnal kapcsolatos visszaéléseit vizsgálat tárgyává tette. Az ősz folyamán kérdőíves felmérést folytattunk a magyar mikró, kis- és közepes vállalkozások állapotáról, jövőbeli kilátásairól. A szakmai segítséget Dr. Csath Magdolna közgazdász asszonytól kaptuk, a kérdőívek feldolgozását és elemzését a Kodolányi János Főiskola hallgatói és tanárai végezték. Az eredménnyel kapcsolatban rövidesen sajtótájékoztatót tartunk, azonban fontosnak gondoljuk, hogy néhány, a vállalkozói társadalom helyzetét jellemző adatot, megállapítást idézzünk az elemzésből; „A cégek meghatározó, 70,42 %-ánál a családnak a vállalkozáson kívül nincs más állandó jövedelme. A hazai KKV-k segítése nagyon fontos lenne nemcsak az ország versenyképessége, hanem az emberek megélhetése, az életszínvonal szempontjából is. Ennek az az oka, hogy az emberek nagy része csak ezekből a kis – és közepes vállalkozásokból tartja fenn magát, illetve családját, ezért nem mindegy, hogy ezek milyen eredményt realizálnak egy-egy évben. A KKV szektornak nemcsak az a feladata, hogy előállítsa a hazai termék legnagyobb részét, és hogy foglalkoztassa a munkaképes népesség döntő többségét, hanem az is, hogy biztosítsa a megélhetést a vállalkozóknak és családjaiknak egyaránt. E családtagok más forrásból nem szereznek állandó jövedelmet, ezért számukra kulcsfontosságú, hogy milyen eredményt realizál a cég az adott évben” 1
„A kintlévőségekkel a vállalkozások meghatározó része rendelkezik, a követelések behajtására gyakorlatilag nem sok külső segítséget tudnak kérni. Ha lánctartozással, vagy bármi más probléma megoldással segítségért szeretnének fordulni valakihez, akkor a cégek legnagyobb része az ügyvédeket keresi fel, az államtól segítséget szinte egyáltalán nem várhatnak a vállalkozások. Mindez tökéletesen ki is fejezi a nemzeti gazdaságpolitika és a hazai KKV szektor viszonyát.” „A fenti táblázat részletesen bemutatja, hogy a résztvevő vállalkozások milyen tényleges forgalommal rendelkeznek és mennyi lehetne ez a forgalom akkor, ha a vállalkozási körülmények optimálisak lennének. A legtöbb cég csak fele akkora forgalmat tud lebonyolítani, mint amennyit optimális esetben elérhetne. Alig van olyan vállalkozás, amely 70-80-90 %-ban képes megközelíteni a lehetséges forgalom értékét. Hasonló eredményeket találunk a foglalkoztatás vizsgálata során is. Mindez azt jelenti, hogy a vállalkozások messze nem foglalkoztatnak annyi embert a jelenlegi körülmények között, mint amennyit optimális esetben képesek lennének.”
*** Örömmel értesültünk a híradásokból arról, hogy a korrupciós és más, nagy kárt okozó, gazdasági bűncselekmények gyanúját felvető, vizsgálatra kijelölt esetek közé a Hajdú-Bét ügy is felkerült, így talán esély nyílik arra, hogy hosszú évek után a megkárosított gazdálkodók és családjaik erkölcsi elégtételt és reményeink szerint később majd anyagi jóvátételt is kapjanak. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a Hajdú-Bét ügyet Budai Gyula kormánybiztos úr tárja fel, azonban szeretnénk az Ön figyelmét felhívni arra, hogy más ágazatokban is, mint például az építőiparban, kísértetiesen hasonló koreográfiával tettek tönkre tömegével olyan becsületes magyar vállalkozásokat, melyek az érdemi munkát elvégezték és munkahelyeket teremtettek. Bizonyára Ön is figyelemmel kísérte a médiák híradásait, amikor a Megyeri híd, a Corvin sétány projekt, a 43-as út, vagy különböző lakóparkok kifizetetlen és emiatt csődbejutott alvállalkozóiról szóltak a tudósítások. Tapasztalataink szerint a munkát elvégző vállalkozások kifosztása a mai napig ugyanazon recept szerint történik a sajtó híradásaiból közismertté vált, jelentősebb állami, közösségi erőforrásokat igénylő nagyberuházásokon, a közbeszerzési pályázatokon elnyert munkák kivitelezése során, illetve multinacionális beruházók által megvalósított projektek esetén is. Mára már nincs az építőiparnak egyetlen olyan szegmense sem, ahol a vállalkozó biztos lehet abban, hogy elvégzett munkájának megkapja az ellenértékét, így általános a bizalomvesztés a gazdasági élet szereplői között. Ezt az Európai Unióban párját ritkító, abnormális vállalkozói környezetet az elmúlt évek elhibázott, felelőtlen, gazdasági bűnözői köröket bátorító kormányzati magatartása hozta létre, a következménye pedig – túl az egyéni, vállalkozói tragédiákon – felbecsülhetetlen társadalmi kár, hiszen nagy számban pont azok a vállalkozások mentek csődbe önhibájukon kívül, melyek eddigi tevékenységük, tapasztalataik alapján képesek lennének kivenni a részüket a gazdaság motorjának beindításában és a foglalkoztatás jelentős növelésében. A magyar mikró, kis- és közepes vállalkozások tömeges ellehetetlenítésével a magyar gazdaság megtartó, kreatív, önálló boldogulásra kész ereje szűnhet meg, szociális
2
válságba sodorva azokat, akik munkavállalói tömegek foglalkoztatására lennének alkalmasak. Az építőiparban tevékenykedő mikró, kis- és közepes vállalkozások üdvözlik azt az elhatározást, hogy a kormány jelentős szerepet szán az ágazatnak a gazdaság beindításában és a foglalkoztatás jelentős növelésében. Azonban ahhoz, hogy ennek a feladatnak a hazai mikró, kis- és közepes cégek eleget tudjanak tenni, elszenvedett veszteségeikért erkölcsi elégtételt, majd anyagi jóvátételt, lehetőséget kell kapniuk, hogy újra építhessék vállalkozásaikat, hasonlóképpen, mint ahogy ezt az esélyt remélhetőleg a Hajdú-Bét ügy károsultjai is megkapják. Tisztelt Kormánybiztos úr! Kérjük, hogy a gazdaság szereplői közötti közbizalom újra teremtése, illetve a magyar vállalkozói környezet erkölcsi és morális alapjainak helyreállítása érdekében indítson vizsgálatot az építőiparban tűrhetetlen mértéket öltött, megbecsülhetetlen mértékű egyéni és társadalmi károkat, tragédiákat okozó lánctartozásos ügyekben! Javasoljuk, hogy a médiában közismert, fentebb már említett ügyeken kívül terjedjen ki a vizsgálat a nyilvánosság elé nem került, egyéb esetekre is, hiszen tapasztalataink szerint az ágazat mélyen fertőzött a korrupciós és kisebb-nagyobb gazdasági bűncselekmények által. Javasoljuk, hogy tegyék lehetővé a károsult vállalkozók számára, hogy lánctartozásos ügyeikkel kapcsolatban bejelentést tehessenek. (Szeretnénk megjegyezni, hogy az MMV-hez forduló vállalkozók nem csak az építőipart képviselik, a többi iparágban, kereskedelemben, mezőgazdaságban, szolgáltatásban tevékenykedő vállalkozótársaink is hasonló tendenciákról, a fizetési fegyelem teljes fellazulásáról, egyes megrendelők tisztességtelen, gazdasági erőfölénnyel való visszaéléseiről számoltak be. Ezért kívánatosnak tartanánk, ha akár a rendőrségen, akár az adóhivatalnál külön csoport foglalkozna ezekkel az esetekkel, ahol a kifizetetlen vállalkozók azokban az ügyekben is felülvizsgálatot kérhetnének, amelyek az elmúlt években elakadtak, vagy eredménytelenül végződtek a magyar jogszolgáltatás útvesztőiben.) Véleményünk szerint az a tény, hogy az ország gazdasági életében ezek a jelenségek ilyen nagyságrendet, gyakoriságot elérhettek, csak a politikai elit jelentős érintettségével magyarázható, hiszen a károsult vállalkozók hiába járták végig a jogi útvesztőket, nem kaptak elégtételt, míg a tisztességtelen megrendelők háboríthatatlanul gazdagodhattak, gazdagodhatnak a mai napig. Több mint két éve folytatott érdekvédelmi tevékenységünk során nem jutott tudomásunkra olyan eset, ahol a károsult vállalkozó megelégedésére megtörtént volna az igazságszolgáltatás. Ehelyett a jogalkotó és végrehajtó hatalom képviselői közönnyel és lélektelenül asszisztáltak a magyar vállalkozó családok teljes egzisztenciális tönkretételéhez, az értékteremtő, foglalkoztató hazai vállalkozások megtizedeléséhez. Az építőipar az elmúlt években szervezett gazdasági bűnözői körök célpontja lett, így nem tartjuk lehetségesnek a megtisztulást, ha az elkövetett gazdasági bűncselekmények következmények nélkül maradnak.
A tisztulás irányába tett jelentős lépés lenne, ha a jelzett ügyekben vizsgálatok, büntető eljárások elindításával egyértelművé tennék, hogy a kabinet nem tűri a gazdasági életben ezt a mentalitást, határozottan fellép ellene és védelmébe veszi azokat az érdemi munkát elvégző, foglalkoztató, becsületes vállalkozásokat, melyek gyengébb 3
érdekérvényesítő képességeik társaságokkal szemben.
miatt
esélytelenek
az
erőfölényükkel
visszaélő
Levelünkhöz mellékletként csatoljuk azokat az esetleírásokat, melyeket vállalkozótársaink juttattak el hozzánk. Ezek az anyagok részét képezték a 2009 őszén, a magyar mikró, kis- és közepes vállalkozások helyzetével kapcsolatban, az Európai Unió Petíciós Bizottságához eljuttatott petíciónknak, illetve az augusztusban az Építésgazdasági Bizottság stratégiai munkacsoportjához postázott javaslatcsomagunknak. A mellékletek közé beemeltünk néhány olyan levelet is, melyeket vállalkozói tevékenységük ellehetetlenítése miatt olyan kilátástalan egzisztenciális helyzetbe került vállalkozók írtak, akik normális viszonyok között stabil adófizetők, foglalkoztatók lehetnének, mára azonban már a megélhetésük és a lakhatásuk is veszélybe került.
Eddigi munkánkkal kapcsolatban a következő hivatkozások alatt találnak információkat:
http://www.mmv09.hu/page.php?6 http://www.mmv09.hu/news.php http://www.mmv09.hu/news.php?extend.29.1
Győr, 2010. 11. 24.
Eddigi munkája, eredményei iránti megbecsüléssel, további sikeres tevékenységet kívánva
Tisztelettel
A Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért tagjai nevében Mészárosné Győrvári Bella, társalapító, ügyvezető 9011 Győr, Váci Mihály u. 112.
Kapcsolat: +36 20 366 4865
[email protected]
4
www.mmv09.hu
1. Melléklet
VEKTOR Rt. kontra HUNTRACO Zrt. ügy Kihúzták alólunk a szőnyeget… a Győri VEKTOR RT. Szélmalomharca Huszonnégy óra alatt felmondták a McCORMICK traktorgyárral kötött exkluzív képviseleti szerződésünket az ötéves fix idejű szerződés második évének végén miután a termékprogramot és a kapcsolódó szolgáltatásokat, bevezettük a magyar a, szlovák és szerbiai piacokon. A bevezetés első két évében minden pénzünket ebbe az üzletbe fektettük, rengeteget dolgoztunk, két év alatt, a McCORMICK-nak tíz százalékos piaci részesedést szereztünk a hazai mezőgéppiacon: eközben a franciaországi, németországi képviseletek mindössze 0,40,6%-os részesedést értek el. A termékprogramot mindegyik szerződéses országban honosítottuk, a személyzetet kiképeztük, a marketinget felépítettük több mint 100 millió Ft befektetésével csak a marketing területen nem beszélve az egyéb invesztíciókról. Miután a termékprogram komplett értékesítését megszerveztük, az érintett piacokon bevezettük, elérkezettnek látta az időt a budaörsi székhelyű 100%-ban angol tulajdonú tőkeerős HUNTRACO ZRT. hogy a szintén Angliai székhelyű McCORMICK gyártópartnerünkkel a hátunk mögött összejátszva, hosszabb előkészületek után a tisztességtelen piaci magatartás minden eszközét felvonultatva kirúgasson bennünket a szerződésből, és átvette a kész, működőképes piacot. Kiképzett műszaki, kereskedelmi területen tevékenykedő alkalmazottaink 2/3-át, 16 munkatársat két hét leforgása alatt az információkkal és a kész piaccal együtt átigazolta. Hathatósan gondoskodott lejáratásunkról, mind a piaci területen mind vevőkörünk előtt, elérve vállalkozásunk teljes ellehetetlenítését. Az eset 2004. január 2-án, illetve az azt követő néhány hét leforgása alatt történt. Azonnal pert indítottunk mind a HUNTRACO ZRT. mind a McCORMICK traktorgyárral szemben. A mindkét cég ellen indított perek az óta is húzódnak, gyakorlatilag az elmúlt 6 évben érdemi előrelépés nem történt, a bíróságok húzzák az időt, s lassan 2009 végére oda jutunk, hogy az angol traktorgyárat az egyszemélyi olasz tulajdonos az ARGO Traktor S.A. végelszámolja és becsukja, az orrunk előtt s szemünk láttára mentik át a vagyont az anyavállalatba, s a bíróságok semmit nem tesznek a látható vagyonkimentés megakadályozására, annak ellenére, hogy a pert első fokon megnyertük. Az Európai Unió egy vezető gépgyártó cége úgy tűnik maffiózó módszereket felhasználva – amire egy ilyen globális vállalatnak egyébként nem lenne szüksége - egyszerűen ki akar az anyagi felelősségre vonás alól bújni minden erre vonatkozó tisztességtelen eszközt felhasználva. 2009. Július 8.-án például nem jelent meg jogi képviselőjük, (az őket képviselő budapesti ügyvédi irodának is több mint 18 ezer fonttal tartoznak) s ez által ismételten minimum fél évre elhúzzák a per továbbvitelét bebiztosítva ezzel az alperes leányvállalatuk felszámolását. Mindezt a magyar bíróságok szeme előtt előre megtervezett forgatókönyv szerint büntetlenül végrehajthatják. Még azt is megtették, hogy 2008-ban peren kívüli ajánlattételi szándékot bejelentve a bíróságon, egy évre elhúzták a pert, természetesen eszük ágában sem volt ajánlatot tenni.
5
Mindezek ellenére, látva az időhúzás egyértelmű szándékát a magyar bíróság nem teljesítette vagyonbefagyasztásra vonatkozó kérésünket, jóllehet ennek minden feltételét teljesítettünk. Ezzel az elmaradt döntéssel teljesen kiszolgáltatottá vált helyzetünk, szinte minden a per számunkra eredményes lezárására vonatkozó reális lehetőséget kizárva. A per eddigi költségei elérték az elmúlt hat évben az 50 millió Ft-os nagyságrendet. Itt tartunk, a magyar állam, miközben egész Európában szinte a legnagyobb közterheket rója ki a hazai vállalkozásokra, irreális költségekbe veri mindazon vállalkozásokat, akik pert mernek indítani az igazság eldöntése érdekében s ellopott pénzük visszaszerzéséért, ezért cserében szinte semmit nem nyújt: pl., nem képes az elvárható időintervallumon belüli jogszolgáltatást garantálni, nem képes megvédeni legelemibb érdekeinket sem, ugyanakkor az állampolgárok és vállalkozások kötelezettségeit, irgalom nélkül behajtja. Levonva a fentiek konzekvenciáit, a következőket állapíthatjuk meg: ma egy hazai kis vagy középvállalat nem hogy jogait érvényesíteni tudná, még államilag garantált módon veszteségei mellett tisztességtelenül többletköltségekbe verik. Felvetődik a kérdés az emberben, vajon miért nem prolongálja az állam az eljárások tartamára azon vállalkozások kötelezettségeit, ahol nyilvánvalóan a jogszolgáltatási folyamattal összefüggésben, azok indokolatlan elhúzódásából keletkeznek azok? Miért nem írja le az állam azon kötelezettségeket, melyeket a vállalkozások a jogszolgáltatás miatt nem képesek teljesíteni? Miért van az, hogy az állampolgárok és vállalkozások kötelezettségeit és felelősségét senki nem kérdőjelezi meg, ugyanakkor az állam kötelezettségei és felelőssége fel sem vetődik. Több mint hat éves kiszolgáltatottság és küzdelem után ma nem tudjuk miből élünk meg és főként miből fizetjük kötelezettségeinket a végeláthatatlan pereskedés közben? Kiegészítő észrevételeim, javaslataim az alábbiak: Véleményem szerint az egyik legnagyobb probléma hogy nem működik elvárható módon a jogszolgáltatás (az állam egyik szolgáltató tevékenysége) a gazdasági szereplők állampolgárok számára. Ebből következően ma már köztudott módon a felelősségre vonás alá vont alperesek gyakorlatilag nem érhetők utol, évekig taktikázhatnak, különböző technikákkal, mindezt természetesen ügyvédi segítséggel támogatással tudják gyakorolni. Azt látjuk, hogy a bírók, bíróságok felkészületlensége miatt akarva akaratlanul, még elő is segítik a csalók bűnözők elleni fellépés sikertelenségét. A bíróságok működése lassú, nagy sok esetben nem hozzáértő. A nemzetközi perekben, főként idegen jog szerinti pervitelben a bíróságok felkészültsége, sőt még a Rendészeti és Igazságügy minisztérium felkészültsége is elégtelen. Minden jogvitában, - melyek elszenvedői pl. felperesként Magyar vállalkozások - a megfelelő elvárható időintervallum belüli jogerős döntés megszületése reménytelen, a jelenlegi helyzetben kijelenthetjük erre semmi esély. A kérdés az, a Magyar állam, az adófizető vállalkozások és személyek számára tudja-e, akarja-e, az elvárható időn belül a jogszolgáltatást garantálni. Az eddigi személyes tapasztalatom alapján az elvárható színvonalú jogszolgáltatást az állam nem tudja garantálni az állampolgárok, ill. a Magyar nemzeti vállalkozások számára. Ez azt jelenti, hogy bárki, aki egy jogvitában érvényesíteni szeretné, mint pl. felperes igazát, ill. belátható időn belül elvárja a jogvita lezárását, annak számára ez reménytelen, NEM LEHETSÉGES. Maga a jogvita rendezése bíróság igénybevételével nagyon sok pénzbe kerül, előre befizetni az illetékeket, előre fizetni az ügyvédeket, szakértőket, fordításokat stb. egy nemzetközi perben akár 50 millió Ft-os szintet is elérhetnek a perköltségek 6-7 év alatt a per 6
folyamatában. A jogszolgáltatást elváró felperes számára nagyon nagy anyagi terhekkel jár a jogvita végig vitele, és reménye sincs annak jogerős befejezésére, 6-10 év alatt. Mint ahogy említettem az alperes ez idő alatt megszűnik, könyveibe nem vezeti be a jogvita alapján előrelátható követeléseket, erre nincs kötelezettsége, és simán eltűnik, addigra amíg a jogvita befejeződik. Erkölcstelennek és képmutatónak tartom a bíróságok viselkedését, működését, állandó hivatkozásokkal a sok munkára, leterheltségre stb. Amíg a bíróságok nem érdekeltek sem erkölcsileg sem anyagilag abban hogy egy jogvita max. 3 év alatt lezáruljon, és nem érdekeltek abban, hogy az alperes vagyonát szabályozott körülmények között zár alá vegyék, addig változás nem lesz. Ma, ha egy vállalkozás jogvitába keveredik, és bíróság igénybevételével akarja megoldani problémáját, nincs esélye. Gyakorlatilag egy lehetséges alternatíva áll a becsapott kirabolt vállalkozások számára maga az ÖKÖLJOG. Teljesen reménytelennek látom a helyzetet, és ma, aki felperesként jogszolgáltatást vesz igénybe és megfizeti ennek költségeit, a legnagyobb valószínűséggel csak növeli amúgy is meglévő veszteségeit, s még nagyobb adósságspirálba kerül, mint korábban. A Magyar kis és középvállalkozások ma a teljesen nyitott nemzetközi piaci viszonyok mellett kell, hogy kifejtsék tevékenységüket, a szabad verseny feltételei között kell, hogy működjenek a legtöbb esetben sokkal jobb feltételek között működő versenytársakkal szemben ( pl. az Euro övezetben, sokkal kisebb bankkamattal, sokkal kisebb adóterhekkel, és árfolyam kockázat nélkül működő osztrák vagy akár Szlovák vállalkozások) nem beszélve a monopol helyzetben lévő tőkeerős kontinentális és globális vállalkozásokról. Érdemes lenne megvizsgálni, a Magyarországra bejövő uniós forrásokból mekkora részarány jut el a Magyar nemzeti kis és középvállalatokhoz. Azt gondolom, az eredmény meglepő lenne. A támogatások legnagyobb részt a kis és középvállalati szférában is legnagyobb részben a külföldi tulajdonú tőkeerős anyavállalattal rendelkező kisközépvállalkozásokhoz jutnak el, gyakorlatilag a támogatások visszaáramlanak a feladóhoz, a támogatást nyújtó államok adófizetőihez áttételes formában. A fenti gazdasági környezetben tevékenykedő, egyértelműen hátrányos helyzetben lévő kisközépvállalatok teljesen kitett helyzetben nyelvtudással, szorgalmukkal, egzisztenciájuk teljes kockáztatásával, mindemellett foglalkoztatással vállalják a versenyt, nincs más alternatíva számukra, - a mókuskerékből nincs kiszállás, ha van az egzisztenciába kerül - és még azt a minimális támogatottságot sem kapják a saját államuktól, mely alapján legalább hazájukban jogbiztonságban lehetnének. A mai kis-középvállalatok tulajdonosai és családtagjaik mind szakmailag, mind szorgalomban, mind felelősségvállalásban kiállják a próbát, a nemzetközi piacon nap, mint nap meg kell, hogy feleljenek, helyt kell, hogy álljanak, életben kell, hogy maradjanak. Felvetődik a kérdés, milyen versenyfeltételeknek kell, hogy megfeleljen ma egy átlagos bíró vagy bíróság Magyarországon? Attól tartok semmilyen versenyhelyzetnek nincs kitéve, nem hatékony, nem hozzáértő, nem ismer nyelveket, nem ismeri, a nemzetközi jogot stb. Természetesen vannak kivételek, én a tömeget képviselő átlagról beszélek. Hol a bíró kockázata, a rossz minőségű munkavégzése kapcsán? Hol érdekelt ma abban egy bíró, hogy hatékonyan gyorsan és szekértelemmel vigye a rá bízott jogügyleteket, és a számára bizalmat adó peres feleket tisztességesen gyorsan kiszolgálja? Hol érhető tetten a bíró felelőssége? Ma Magyarországon a bíróságok lassúak, körülményesek, a szakértelem és esetenként a nyelvtudás hiánya miatt bizonytalanok, nem mernek döntéseket hozni megfelelő időben stb. Ha az állam más szerveit nézzük, bármilyen probléma adódik, pl. nem fizetik ki a vállalkozó számláját, s ezért adófizetési késedelembe esik, az adóhivatal nem az okokat vizsgálja, nem 7
a jogszerű követeléseket vizsgálja, hanem behajtja a vállalkozások elmaradásait tűzön-vízen át. Ez természetesen helyes dolog általában, de nem azokban az esetekben, amikor bizonyíthatóan nem vétkes az adófizető. Ha összehangolt lenne a két állami szerv, bíróságok és adóhivatal működése, ezek az esetek eleve kikerülhetők lennének. Az állam rosszul szervezi tevékenységét, a jelenlegi helyzetben működésével nemhogy megakadályozná a körbetartozásokat, és a jogszerűtlenül működő vállalkozások további működését, inkább elősegíti azt. Úgy gondolom, az állam volt az elmúlt időszakban is a gazdaság gyenge láncszeme, minden fő baj eredendően ebből származik. Mit lehet tenni? Felvetődik a kérdés. Jól és szervezetten kell működtetni az államot, annak szolgáltató szervezeteit, melyek amúgy sem szívességből és ingyen végzik néha arrogáns módon tevékenységüket, hanem az adófizetők pénzéből. További részletekkel nem szeretnék most foglalkozni ebben a levélben, amúgy kész vagyok kifejteni álláspontom bármilyen fórumon.
Győr, 2010. 07. 28.
Pohárnok Pál ügyvez. ig.
8
2. Melléklet
Csibex Bt. kontra Corona Baromfi Kft. ügy: Cégünk a Csibex Bt. (Jászberény Gyöngyösi út 32.) 1993 -ban alakult és az óta csak az utóbbi 2 évben nem működik, mivel a történtek után felelős vezetőként a jogbiztonság helyreállásának időpontjáig és így kintlévőségeink behajtásáig, a nem létező „fiktív jövedelmek” adóztatásának leállításáig, az „áldozatok védelme” elv érvényesüléséig le kellett állítsak minden gazdasági tevékenységet. Baromfitenyésztésben dolgozunk és ennek során szállítottunk napos, illetve növendék csirkét termelőknek és vágóhidaknak. Évi 80-100 milliós árbevétel mellett 5-8 ember számára tudtunk folyamatosan munkát biztosítani. 2000 évben egy másik, pecsenye csirkeneveléssel foglalkozó céget is alapítottunk Völgyi Keltető Kft. néven, amely csak vágóhidakat szolgált ki. Tapasztalatom szerint a 2001 évtől a cégek közötti fizetési hajlandóság hazánkban drasztikusan romlott partnereinknél is. Megszaporodtak a perek, amiket megnyertünk, – ezek mögött valóban a termelői kintlévőség miatti időhúzás és menekülés volt tapasztalható – de a megnyert követeléseknek csupán 10-15%-át tudtuk behajtatni. Az adósok bujkálni kezdtek, holott sok esetben nem a saját hibájukból váltak fizetésképtelenné, hanem azért, mert jogszerű teljesítés mellett Ők sem kapták meg szolgáltatásuk ellenértékét. A helyzet egyre rosszabb. Nekem legnagyobb veszteséget a jászberényi Corona Baromfi Kft. svájci tulajdonosa okozta. Történt, hogy mintegy másfél évi „tündöklése” után felszámoltatta cégét a vágóhíd svájci tulajdonosa, úgy, hogy a beszállítók 450 milliós követelését ne kelljen megfizetnie. Beszállító társaimmal rendőrségi feljelentést tettünk, majd 6 évi eljárás után az idén, 2009 májusában a Debreceni Ítélőtábla felmentette a volt ügyvezető tulajdonost a bűncselekmények vádja alól. A t. Bíróság eljárásába bejelentett polgári igényemet a t. Bíróságnak nem volt érkezése elbírálni – alkotmányos jogom ellenére sem. Fenti cég miatt a Csibex Bt.-nek 5,1 millió Ft, a Völgyi Keltető Kft.-nek cca. 16 millió – és ebben az áru átadását követő erőszakos pénzvisszatartási helyzettel történt visszaélés miatt, az élő, növekedő állományunk takarmányozásához szükséges „rendkívüli „beszerzések miatti kényszerből szükségessé vált személyes készfizető kezesség vállalásom során nekem Völgyi Imrének személyesen 3,2 millió Ft károm keletkezett. (Szerződés értelmében az előző állomány értékéből fizetendő takarmány vételárat a vágóhíd visszatartotta, ezért a takarmánygyár felfüggesztette a szállítást) Családom és a többi, hasonló körülmények között vergődő vállalkozótársak számára óriási tragédiát jelent, hogy a törvényhozás által teremtett körülmények miatt abba kellett hagyni a termelést. Okok: Nem vállalható kockázat Bt. jogviszony és a követelés érvényesíthetetlensége miatt, FVM részéről egyenlő bánásmód sérelme, APEH részéről nem létező bevétel adóztatása. Többszöri kérésem ellenére az FVM nem intézkedett sem a Hajdú-Bét Rt. által károsított termelőknek nyújtott és általunk is kért azonos, egyenlő bánásmód tv által előírt eljárás – segítség terén (107/2004. FVM rendelet, 62/2008 (IV. 30.) FVM rendelet), sem a jogbiztonság növelésére tett javaslatunk terén. (A feldolgozói engedélyt kértük vagy pénzügyi garanciához kötni, vagy biztosításhoz kötni) Tevékenységünkben a leszerződött és növekedő, napi ellátási terhet jelentő baromfiállományt nem lehet a polcra tenni addig, amíg a feldolgozó nem fizet. Egy nevelési ciklus többnyire 2 hónap, ami alatt – a gyakorlat szerint – jól titkolható az esetleges vágóhídi fizetésképtelenség, hiszen minden feldolgozónál gyakori a hosszú, több hónapos fizetési késedelem. A sorozatos nemfizetésekkel tönkretett termelők életük munkájával létrehozott termelő potenciáljukat nem tudják konvertálni más megélhetési forrásra, az állam ehhez – más szektorhoz hasonlóan – segítséget nem ad. Emberi méltóságuk nem engedi, hogy segélyért kuncsorogjanak, így kényszerből vállalnak az Emberi Jogok Chartájában, sőt a Ptk.-ban is védett területeken kockázatot, amivel a
9
hozzájuk, tárolható alapanyagot beszállító takarmánygyárak és a kizárólagos vevői potenciált jelentő, egyébként számuk miatt kartellre képes vágóhidak vissza is élnek. A termelők saját tőkéjüket az első vágóhídi csődök során elveszítették. Más megélhetési forrásuk, máshoz szaktudásuk nincs. Az ellenérték visszatartást részben áthidaló állami támogatást csak kevés kiváltságos kaphatott, -szerintem politikai okból – (Hajdú-Bét), holott az EU deminimis szabályát pontosan erre hozták létre, csak az FVM nem alkalmazza. Továbbá a takarmánygyár nem ad ingatlan-zálogjog bejegyzés nélkül hitelezett takarmányt a termelőnek, a vágóhidak pedig semmilyen fedezetet nem adnak a halasztott fizetésre átvett, vágásérett csirkék vételárának megfizetése garantálására, a pénzügyi teljesítésig történő túltartás gyakorlatilag nem oldható meg. A gazdálkodó családok tízezreit érintő probléma megoldásághoz központi intézkedés kell, ami még nem született meg! Az áru leszállításakor, kiszámlázásakor az APEH kéri a számlakiállításhoz kötött adók megfizetését attól függetlenül, hogy befolyt a vételár, avagy sem. Ez korábban nem volt így. Esetünkben (Bt.), a nagyszámú „nemfizetés”, továbbá a követelés eszközeként tekintett számla adóztatására történő áttérés, ellentétben a korábban, cégalapításkor érvényes szabályok szerinti bevétel alapján történő adóztatással, felemésztette minden pénzügyi forrásunkat. A hatályos ÁFA törvény az adó hatályát: „ellenérték fejében teljesített termékértékesítése „esetére” határozza meg, ugyanakkor nem várja meg, hogy az ellenérték befolyik-e, tehát teljesül-e az ellenérték realizálása, ami az adószedés hatálya! Álláspontom szerint, ha az ellenérték nem folyik be a szolgáltató hibáján kívüli okból, akkor az adófizetés kötelezettsége nélkülözi azt az alapot, (ellenérték fejében való szolgáltatás nem realizálódik, ami megalapozhatja annak jogszerűségét. A jogalap hiány kárt okoz. Ezt utólag nem tudjuk / nem merjük érvényesíteni, ezért, ha meglógnak a pénzünkkel, még az állam is belénk rúg. A Corona Baromfi Kft. erőszakos fizetés visszatartása miatt kérésünkkel, panaszunkkal az FVM-hez fordultunk. Az FVM „lerázó” tanácsára vettünk fel banki hitelt, amiből az APEH inkasszóval ki is elégítette magát, majd a követelések jogi úton történő érvényesítése idejére a likviditási nehézségek áthidalásához felvett hitel, a fenntartási és egyéb kötelezettségek teljesítése gyakorlatilag felemésztette a hitelt. A jogosultságok behajtása eddig nem hozott eredményt. Kifogásolom, azon állapotot, miszerint ha a megélhetésemért végzett munkám során értékesítek, a jogos tulajdonomat képező követeléssel büntetlenül meglóghatnak, amíg nekem minden igényelt szolgáltatásért fizetnem kell. Sem a tulajdon azonos védelme, sem a megkülönböztetés tilalma nem érvényesül. Kifogásolom, hogy ilyen gazdasági környezetben az Állam bizonyos párt – politikai érdek szerint megkülönböztetve támogat vagy kihagy a támogatásból egyes vállalkozásokat, holott ez EU pontosan az ilyen esetekre hozott létre az EU-n belül intézkedést (Deminimis). Kifogásolom a felszámolásokra vonatkozó törvényt, amennyiben különbséget tesz a követelések között, mert ennek köszönhető, hogy sokan élnek ezzel a lehetőséggel mások kifosztására. Kifogásolom, hogy az ésszerű időn belüli igazságszolgáltatáshoz fűződő jogom nem érvényesülhetett: A bírósági eljárás lassúsága miatt nem született bírói ítélet, amíg a panaszolt ügylet által okozott veszteség töredékének értékét kitevő hitel költsége és APEH követelés felélte saját magát, így a bank által jelzálogul kért ingatlant megbízottja most a szerződés -kötéskori érték negyedéért akarja árverezni, ha nem fizetek. Kérdezem, miből fizessek, ha az engem, megillető bevételt önbíráskodva nem hajthatom be, a törvényes út, pedig nem hoz pénzt?
10
Kifogásolom, hogy mások hibájából, sőt a bíróságok elhúzódó ügyintézése miatt nekem magánbankoktól kellett felvennem hitelt, holott az ellenértéket jogszerű üzletkötés során már kiengedtem a kezemből. Kifogásolom, hogy a magánbankok a Magyar Köztársaság adófizetőinek terhére az Állam által felvett IMF hitelből a statisztikai adatok szerint (?) 600 Milliárd Ft „konszolidációban” részesültek, az általuk –ismeretlen tulajdonjog mellett – követelt hasonló nagyságrendű „bedőlt hitelek” végrehajtásával ismételten, már másodszorra hajthatják be követelésüket, amivel jogalap nélkül gazdagodhatnak, és másokat jogtalanul károsítanak. Kifogásolom, hogy nem érvényesülhet az Alk. 61. § „(1) a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.”, nem érvényesül továbbá a 1992. évi LXIII. Törvény 19. § (1). közérdekű adatokra vonatkozó bekezdése, Ezért nagyon sok, a hatalom által félrevezetett ember veszíti el tulajdonát a nélkül, hogy bűnt követett volna el, anélkül, hogy ismerhette volna döntése kockázatát, anélkül, hogy ma is a valós közadatok ismeretében jogorvoslatra esélye lehetne. (Ld.: Öszödi beszéd) Az állami vezetők bevallottan megtévesztették nemcsak az Európai Uniót, de saját állampolgáraikat is, melynek következménye, hogy a vélelmezett jobb gazdasági helyzet miatt bátrabban nyúltak hitelhez a vállalkozások likviditási helyzetük megbicsaklása esetén. Ezeknek a hiteleknek zömében a magánvagyon nyújtott fedezetet, hiszen az elmúlt 5-6 év vállalkozásokat szipolyozó állami magatartása miatt a magyar kisvállalkozások minden tartalékukat felélték. Álláspontom szerint ez a gyakorlat és a bankok által alkalmazott önkényes szerződésmódosítás, továbbá opciós szerződéssel, joggal való visszaélés sérti a PTK, továbbá sérti a Magyar Köztársaság Alkotmánya elveit, így a közmegegyezést, jelentő alaptörvényt, vagyis sérti Magyarország békéjét. Esetünkben a Bíróság és az FVM mellett tájékoztattam az APEH jogi osztályát és a segítségüket kértem, miszerint a korábban kiszámlázott és adózott követeléseink nem térültek meg, mi a teendőm az adóként befizetett pénzem visszakéréséhez? Cégünk alapításakor csak a realizált bevétel alapján kellett adót fizetni. Ezért választottam a Bt. formát. Sokáig ez így is volt, de az utóbbi időben érthetetlen okból Adóztatnak nem létező jövedelmeket. Ez szerintem, sérti Alkotmányunk szellemét és sérti alapvető emberi jogainkat. A Kft.-met a károkozó Corona Baromfi Kft. miatt felszámolták. A Bt. teljes vagyoni felelősséggel jár, amivel nem szeretnék akaratomtól független – utólagosan módosított törvények alapján – tényezőknek kiszolgáltatva kamikaze akcióba tévedni, így 2 év óta a jogállamiság visszaállításáig nem működtetem. Jeleztem az APEH felé, hogy élve a személyes szabadságommal, a vállalkozási szabadságommal, mostantól más területen dolgozva, őstermelőként kívánom biztosítani családom ellátását és az erre vonatkozó közteherviselési szabályok szerint, kívánok adózni (Alk. 70/I.§). AZ APEH szerint ez nem lehetséges, csak ha felszámoltatom a Bt.-t, egyébként köteles vagyok – diszkriminatív módon -a nem működő cégemben beltagként a minimálbérnek megfelelő járulékot megfizetni akkor is, ha nincs bevétel sem jövedelem. A Bt.-t felszámolni nem akarom és nem is lennék képes, hiszen ahhoz is pénz kell, amit részben az APEH vitt el, nem létező jövedelem adóztatásával. Szerintem Magyarország szembemegy az európai uniós normákkal, amit az APEH képviselt álláspontja eredményez, nevezetesen nem élhetek vállalkozási szabadságommal és rabszolgaként fizetnem kell, amikor erre amikor erre nincs alap nem vagyok képes. Az Alkotmány 70/I.§ egyértelműen meghatározza, hogy csak jövedelmem és vagyoni viszonyaim alapján kell közterhet viselnem. A Bt. nem képvisel vagyoni értéket, inkább terhet jelent. Eladni képtelenség, ugyanakkor felszámolásával olyan anyagi veszteség érne, amire nem vagyok kötelezhető.
11
Jelentős összegű kinnlevőségem ellenére hitelre szorultam, (FVM levele2006) amely hitel lejárt. Kértem az APEH segítségét a követelések faktorálásában is, mert a pénz álláspontom szerint elsősorban elszámolási eszköz, ami birtoklásának jogalapját a társadalomtól a védett tulajdonjoggal birtokolt árum átadásával megszereztem, így ha az állam megtiltja nekem az önkényes behajtást, akkor az általa kijelölt törvényes útnak megoldást kell hoznia, vagy a követelésemet faktorálnia kell, mert mindenkinek joga van az elszámoláshoz és a tulajdona védelméhez. Jogosultságaim ellenére pénz nélkül még támogatásra, pályázatokon történő részvételre sem lehetek jogosult. Panaszaimmal megkerestem a következő államigazgatási szerveket/hatóságokat, minden eredmény nélkül: Országgyűlési képviselő (dr. Gedei József), Bíróság, FVM, PSZÁF, Egyenlő Bánásmód Hatóság, Állampolgári Jogok Országgyűlési biztosa Hivatala, Fogyasztóvédelem, Rendőrség Vagy nem adtak választ, vagy elutasították a Magyar Állam által aláírt egyezményekre, mint a Magyar Alkotmányra, az Emberi Jogok Egyetemes Chartájára, az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatára, az Európai unió Alapvető jogok Chartájára hivatkozó panaszom elbírálását. Jászberény, 2009. 10. 28. Völgyi Imre, Csibex Bt.
12
3. melléklet
Centra Kft. kontra ESCALON Kft, illetve Tengeri-9 Kft. ügy Elekesné Farkas Emília vagyok, a CENTRA Kft. tulajdonos ügyvezetője. Cégünk 1991-ben alakult Pécsett. Fő tevékenységi körünk a generál kivitelezés. 2004-óta rendelkezünk ISO 9001 minősítéssel. Évi 300 milliós Keretépítési- és szerelés biztosításunk van. 10-12 fős közvetlen alkalmazotti létszámunk volt. Állandó szakági alvállalkozókkal dolgoztunk. Körülbelül 80-100 fő foglalkoztatása volt vállalkozásunk körében. Évek óta bevált gyakorlat szerint, számlavezető bankunknál folyószámla és Széchenyi hitel biztosította a finanszírozási részét munkáinknak. Sok szép referencia munkát végeztünk a 18 év alatt. Az utolsó 4-5 év saját tapasztalatát és tarthatatlan mivoltát szeretném megosztani Önökkel. 1.
2005-ben egy pécsi belvárosi beruházást fejeztünk be. 18 lakás, irodák, üzlet, mélygarázs volt a beruházás tárgya. Érdekes, igényes, szép összetett feladat volt. Az épület elkészülte után, az ESCALON Kft. (mely időközben átalakult FHP Kftvé), mint Beruházó különböző, mondvacsinált ürügyekkel visszaküldte az utolsó számláinkat, és azokat nem fizette ki, Az Adóhatóságnál a CENTRA Kft., természetesen teljesített. Az összeg 41.245.625,-Ft. volt, amit a vállalkozás nem kapott meg. Az Adóhatóság felé befizetett összeg 8.249.125,-Ft. Megbízónk indokai: szerintük ennyit ér az elvégzett munkánk. Ennek, a számunkra magas összegnek a pótlására hitelt kellett felvenni, hogy az alvállalkozókat ki tudjuk fizetni. Ezt a hitelt a mai napig törleszteni kell (CHF alapon), vagy kellene. Mivel megegyezni nem tudtunk, 2005-ben pert indítottunk a Megbízónk ellen a fizetés teljesítésére. Bírósági független szakértő alátámasztotta követelésünk jogosságát. Bírósági ítélet a napokban várható I. fokon. Fizetésteljesítés??!!
2.
2007. november végén, Budapesten 2 társasház kivitelezését végeztük el (luxus lakásként hirdették), ahol a Tengeri-9 Kft., mint Megbízó az első befogadott végszámlát 60 nap múlva visszaküldte, (APEH állásfoglalást kértünk, de nem fogadta el), majd több hónapi vita után, 2008. február hónapban befogadta a végszámlát, 3 hónappal későbbi teljesítéssel, de nem fizetett. Rendelkeztünk feltétel nélküli inkasszóval, de a számlán nem volt pénz. A ki nem fizetett összeg 35.731.301,-Ft., ami lejárt egy éve. Az Adóhatóság felé befizetett összeg 3.960.000,-Ft. A két kivitelezésből a vállalkozáshoz be nem folyt összeg ~77.000.000,-Ft., ennek az Adóhatósághoz befizetett összege 12.209.125,-Ft. Mindez négy éven belül.
A pillanatnyi helyzetben, az adókötelezettség nyomása, az egyre emelkedő hitelek törlesztése, a cég rezsiköltségének teljesítése, az alkalmazottak megtartása, az alvállalkozók kifizetése, új munka elvállalása megoldhatatlan feladatnak tűnik. Tarthatatlan helyzet, hogy vállalkozások alakulnak azért, hogy jogtalan hasznukat növelve tönkretegyenek hosszú ideje jól működő, törvénytisztelő, lépésről-lépésre bővülő cégeket, és ezzel együtt embereket, családokat tegyenek földönfutóvá. A nem fizetés
13
után, a kiürített céget megszüntetik és a további 4-5 vállalkozásukban „dolgoznak” tovább. Sajnos erre a mai törvények lehetőséget adnak. Ebben az esetben, nem csak a gazdasági válságról van szó, hanem a jogos megdolgozott jövedelem ki nem fizetéséről. Megalázó lehajtott fejjel hatóságokat, fórumokat járni, mert nem fizetnek, és már én sem tudok teljesíteni. Megoldás pedig pillanatnyilag nincs. Elvárjuk, hogy ebben a válságosra fordult helyzetben legalább az elvégzett munka után járó jogos követelések, hozzájutásához segítsen hozzá az állam sürgősen, mert nincs idő!
Elekesné Farkas Emília, ügyvezető
Utóirat: A Centra Kft. ügyvezetője több mint egy éve juttatta el hozzánk az elmúlt évek tapasztalatait összegző levelét. Azóta az egyik üggyel kapcsolatban jogerősen pert nyert, de a tartozás behajthatatlan. Jelenleg egy újabb állami nagy projekt alvállalkozójaként fut a pénze után.
Mészárosné Győrvári Bella, MMV
14
4. melléklet (E-mail levél, 2010. július 10. 9:42)
FELINO-VET ÁLLATPATIKA BT. kontra Beneti-pig Kft. ügy Kedves Bella! Megkaptam levelét melyben javaslatainkat várják. Sokat gondolkodtam mit is lehetne tenni. A mi állatpatikánk 1980-óta létezik. A kötelező patikaprivatizáció alkalmából vettük meg 1995-ben. Mivel akkor a törvény előírta betéti társaság lettünk, ami nem is zavart, az ember nem csalókra épít. A Hajdú-bétnél is elszenvedtünk 2 milliót, de azt még úgy, ahogy kihevertük. 2007-ben a Beneti-pig Kft több mint 30 millió tartozással végelszámolást kért maga ellen,amit a Bíróság felszámolásra változtatott. De mire ezt megtudtuk a vagyon nagy része el volt adva, a CIB Bank jelzálogjoga miatt. Két telep maradt, az egyik 230, a másik 260 millió, ami végül 40, és 30 millióért lett eladva. A cég tartozása majd 800-900 millió, tehát semmi sem jutott. Mivel gyanús volt az egész feljelentést tettünk a VPOP-nál, mely nyomozás még most sem zárult teljesen le, de a csalás bűncselekménye megállapított. A forgalomcsökkenés miatt a bankok a hiteleimet (Folyószámla, Széchényi Kártya hitel) felmondták és havi magas kamatú törlesztésre változtatták. Ami a jelen helyzetben egyenlő a csőddel. Azóta próbálok valahogy talpon maradni, de úgy érzem magam, mint aki tudja, hogy most már mindjárt elmerül a jeges folyóban. Előtte 6 fővel dolgoztunk, úgy hogy én 10 éve nem voltam szabadságon. Ma már csak fiammal, lányommal dolgozom. Sajnos nem sokáig mert muszáj a lányomnak másik normális fizetést adó céghez menni,hisz deviza lakáshitele van,ma már 40% megemelkedett részlettel. Épp ma tudtam meg hogy a Beneti-pig Kft ügyvezetője akinek egy fillérje sem maradt ,elmondása alapján ,vett egy Panziót csak itt az édesanyja a többségi tulajdonos. Ordítani szeretnék, hogy lehetséges ez! A törvény rajtam mért nem segít! Miért nem lép életbe ilyenkor moratórium, hogy amíg a nyomozás tart ne lehessen a hitelt felmondani, felszámoltatni! Az állam hozta létre azt a lehetetlen helyzetet, kutya kötelessége lenne hathatosan, kedvezményes áthidaló kölcsönnel segíteni. De még csak olyan hatóság sincs, akihez fordulni lehetne, próbáltam, de maximum ingyenes jogsegélyszolgálatot ajánlott. Nagyon igazságtalan, méltánytalan ez az egész. Nem arról van szó, hogy hulljon a férgese. Mi jól dolgoztunk, bűncselekmény áldozatai vagyunk. Hogy lehet az, hogy ennek ellenére minket büntet az APEH, a törvény, Nekem BT-ként az egész vagyonomat vihetik. Hol itt a jogbiztonság? Most is hátra vagyunk sorolva,a mi ügyünk ráér, nekünk kell kiharcolni, könyörögni. Nem fér a fejembe hogy nem létező bevételek után nekünk ÁFAT kell fizetni. Ezeket a kérdéseket szeretném az illetékesektől megkérdezni,és tényleges intézkedést várni. De nekünk már minden nap számít. Tisztelettel: Papdi Józsefné FELINO-VET ÁLLATPATIKA BT
15
5. melléklet a Hírszerző internetes hírportál riportja alapján
Gold Bt. kontra Fehér T. és Társa Kft. ügy
Főoldal / Profit
Nyomtatás
Nem véd meg az állam - csődbe megy, aki dolgozik Máriás Leonárd 2009. május 27., 21:13 Szűcs László, a csődbe ment vállalkozó egyhetes gyaloglás után, tegnap ért a Parlament elé, hogy koldulásával hívja fel a figyelmet a körbetartozások problémájára. A rendőrség azonban betiltotta a demonstrációt. A Fehér T. és Társa Kft. egy éve 26 millióval tartozik a vállalkozónak, akire időközben rászállt az APEH is, hitelei pedig bedőltek. Megpróbáltuk összerakni a részleteket. Politikusaink tegnap majdnem szembesültek az építőipart sújtó körbetartozások problémájával, kedden délután ugyanis felért Budapestre Szűcs László, csődbe ment ormánsági építőipari vállalkozó, miután kerékpárjával gyalogosan indult egy héttel ezelőtt a 280 kilométeres távolságra a fővárosba, hogy a Parlament előtt kolduljon. A vállalkozó ezzel az akcióval akarta felhívni a figyelmet a körbetartozások tarthatatlanságára, azonban a rendőrség megtiltotta a tüntető koldulást. Szűcs Lászlónak egy szegedi cég, a Fehér T. és Társa Kft. nem fizette ki a munkájáért járó 26 millió forintot, az adóhivatal pedig követeli az adót. A csődbe jutott férfi próbálkozott már azzal is, hogy siklósi házát 2000 darab egyenként 25 ezer forintos téglajegy eladásával kisorsolja, hogy így jusson pénzhez. Az akcióra több mint ezren jelentkeztek, de az APEH nemrég tiltott szerencsejátéknak minősítette a sorsolást. Szűcs László azzal védekezik, hogy nem sorsolásról van szó: a segítő szándékú emberek egyikének ajándékba adná a házat, cserébe a segítségért. A vállalkozó lapunkkal közölte: folytatja téglái értékesítését és perre megy az APEH-hel. A meghiúsult demonstráció Amikor kedden délelőtt Budapest XXII. kerületébe, a Campona bevásárlóközponthoz ért, Szűcs László úgy tervezte, hogy a Parlamentig forgalomlassító demonstrációval halad tovább, a rendőrség azonban megtiltotta ezt és a Kossuth térre tervezett koldulást is. "A vélemény szabadságának korlátozása, hogy egy ilyen egyszerű ember, mint én nem fejezheti ki a véleményét" - mondta lapunknak Szűcs László. Sem ő, sem az a pár ember, akik csatlakoztak hozzá, nem huligánok, nem törni-zúzni akartak - tette hozzá.
16
A hatósági tiltással szembeszegülve a vállalkozó 2-3 óra körül ért a Parlament elé, majd átment a Vértanúk terére, ahol a Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetségének (VÉSZ) néhány aktivistája csatlakozott hozzá. Végül föltűnt a vállalkozó családja és arra kérte, fejezze be az önsanyargatást és térjen haza. Kérdésünkre, mit akart akciójával elérni, Szűcs László elmondta, elérte célját, hiszen fel akarta kelteni az emberek figyelmét a körbetartozás problémájára, és olyan emberek szimpátiáját sikerült kivívnia, akiknek - különösen a VÉSZ aktivistáinak - hálás, hogy kiálltak mellette. "Ez alatt az egy hét alatt egy csodának voltam részese. Az emberek vizet, élelmet és pénzt adtak az út során, és úgy érzem, a köszönöm szó kevés arra, hogy megköszönjem nekik, amit értem tettek" - mondta Szűcs László. A vállalkozónak némi reményt jelent, hogy egy barátja munkát kínált neki, egy másik személy pedig segíteni fog neki a tartozás miatt indult perben. Ahhoz azonban, hogy megváltozzanak a dolgok, ő maga nem elég, ugyanis minden a politika függvénye ma Magyarországon - osztotta meg velünk véleményét Szűcs László. Szűcs László Budapest szélén (Fotó: MTI)
A Dráva projekt Szűcs László Siklós környékén kapott megbízást a Fehér T. és Társa Kft.-től turista pihenőhelyek építésére a Dráva projekt keretében. A 29 önkormányzat összefogásával megvalósított, 97,5 százalékban uniós finanszírozású beruházás összesen 1,1 milliárd forintba került, célja a Dráva-medence komplex ökoturisztikai fejlesztése volt. A turistapihenők létesítését, melyet a Fehér T. és Társa Kft. nyert el a közbeszerzési pályázaton Nórántné Hajós Klára, a Dráva projekt vezetője ajánlotta a vállalkozónak, és azt mondta neki, hogy az ő saját személye a garancia arra, hogy meg fogja kapni a pénzét, csak adja át a munkát, miután befejezte. Szűcs László így is tett, és ezzel elmondása szerint nagy hibát követett el: kiadta a kezéből az utolsó kártyát, amivel még megkaphatta volna a pénzét, hiszen ha kötötte volna az ebet a karóhoz, az egész projekt befejezése kérdésessé vált volna. Szűcs László többször próbálta a projekt vezetőjét elérni, de a vállalkozó állítása szerint Nórántné azóta nem áll szóba vele.
Az ügy A szaporcai vállalkozó szerint a szegedi cég még ma is 25-26 millióval tartozik neki. Elmondása alapján, amíg a munka tartott, Fehér Tibor, a fővállalkozó nem vitatta a szerződést, miután azonban vége lett, nem volt hajlandó a szerződés értelmében fizetni. A fő vitapont kettejük között az, hogy Szűcs László az építmények bruttó, külső alapterülete alapján kéri a pénzét, Fehér Tibor pedig csak a nettó, vagyis a belső alapterület alapján fizetne. Emellett a szaporcai vállalkozó a szóbeli megállapodás 17
alapján elvégzett pluszmunkákért is kéri a fizetségét, a fővállalkozó viszont úgy véli, azokért már nem kell fizetnie.
Indulás Siklósról május 19-én (Fotó: MTI) Felkerestük Fehér Tibort is, de nem kívánt nyilatkozni. Annyit azonban megjegyzett, hogy Szűcs Lászlót az egész sajtó szegény vállalkozóként állítja be, akit a gonosz fővállalkozó tönkretett. A kettejük közötti vita kapcsán közölte: "Négyzetméterre kötöttünk szerződést, de úgy tűnik, más iskolában tanultuk a négyzetméter számítását. Ha Ön például lakást vásárol Budán, akkor természetesen a benne található helyiségek összterületét, a hasznos területet, nem pedig a lakás külső felülete által lehatárolt területet fizeti ki". Kitért azokra a pluszköltségekre is, amiket Szűcs László említett: Fehér szerint egyes tételekért "horror árakat" számít fel a vállalkozó, és jogtalanul követel például 3 millió forintot azért, mert az építés ideje alatt szükség volt az építkezés őrzésére. A szegedi vállalkozó közölte: minden forintot kifizet a szaporcai vállalkozónak, ha a bíróság úgy ítél. Hozzátette: évente több száz alvállalkozóval dolgozik, ő maga is alvállalkozója időnként másnak, de ilyen vitás ügye eddig csak Szűcs Lászlóval volt. Hasznos vagy haszontalan egy pihenőhely összterülete? A négyzetméterár rögzítése attól függ, mire kötnek szerződést a felek: például lakásra vagy irodaépületre. Ha lakásról van szó, akkor értelemszerűen inkább a hasznos területet, vagyis a belterületet veszik figyelembe, ha viszont egy irodaépületről, akkor nyilvánvalóan beleszámítanak a területbe a folyosók, a liftek és a tűzlépcsők is, tehát a épület teljes területe - mondta el kérdésünkre Varjasné Székely Éva, a Magyar Lakásépítők Országos Szövetségének (MALOSZ) elnöke. Varjasné hangsúlyozta, hogy ezt egy szerződésben minden esetben rögzítik, így a szerződés ismerete nélkül annyit tudott mondani, hogy vagy egy rosszul megkötött szerződésről, vagy pedig a fővállalkozó tudatos megtévesztéséről van szó. Személyes véleményeként azonban hozzátette: egy turista pihenőhely esetében minden hely hasznos kellene, legyen, mint például egy állomásépületnél, vagyis valószínűleg tudatos nem fizetésről van szó.
18
Szűcs Laci zarándok útja
Valahol a 6-os úton kerékpárját tolva bandukol egy ember. A kormányra akasztva szatyor, benne szerszámok, fandli és kőműveskanál. Autók húznak el mellette és a röpke pillanatban talán szánakozva, vagy közömbösen nézik őt, ahogy a rekkenő májusi kánikulában kerékpárjába kapaszkodva, nehezülő léptekkel rója a kilométereket. Talán arra gondolnak, ugyan mi űzi a szerencsétlent, hogy nincs jobb dolga, mint a gőzölgő aszfaltot koptatni? Utak, melyek a lélek nemesülését szolgálják, utak, ahol a test gyötrelmeiből katarzis születik; Csíksomlyó, Mariazell, Fatima, Lourdes, Santiago de Compostela. Szűcs Laci útja kínból, szenvedésből, gyötrődésből született, végső elkeseredésében, mint a mesék szegény legénye indult neki, hogy megtalálja az igazságát Budapesten, a Parlament előtt. Ez az út is zarándoklat, és ha látjátok nehezülő lépteit, gondoljatok arra, hogy a magyar vállalkozó szimbolikus alakja ő, azé a magyar vállalkozóé, akinek kiszívták életerejét, ingyen dolgoztatták, becsapták, kiszipolyozták senkiházi rongyemberek, becstelenségből, csalásból, sikkasztásból gazdagodott senkiháziak. Mellettük a jog, a hatalom, így a Laci féléknek nem maradt más, mint megcsókolni a feleségét, elbúcsúzni öt gyermekétől és elindulni az elveszejtett becsületért. Szerte az országban, tönkretett vállalkozók tízezreiben foganhat meg a felismerés, Szűcs Laci, bár lehet, hogy tudtán kívül, de az összes magyar vállalkozó, - legyenek bár a Hajdúbét, Zalabaromfi által tönkretett gazdák, sertéstenyésztők, tejtermelők, gyümölcstermesztők, Megyeri hídi építők, kereskedők, vendéglátósok becsületéért rója egyre nehezülő léptekkel a 6-os út forró aszfaltját. A magyar vállalkozók becsületének elveszejtésére évek óta kész az ördögien zseniális recept; végy egy magyar vállalkozót, hagyd először boldogulni, hagyd, hogy fejlesszen, beruházzon. Beszélj neki a „dübörgő gazdaságról”, hitesd el vele, hogy learathatja munkája gyümölcsét, biztos jövő vár a családjára. Aztán kezdd a gyeplőt kissé szorosabbra fogni, akadozzon a kifizetés, szoruljon egyre jobban az adóprés. Az elmaradt járandóságokban ott van az üzleti partnerek, beszállítók, alvállalkozók, dolgozók pénze is, így a becsületes magyar vállalkozó először feléli tartalékait, majd – mivel úgy nevelték, hogy az adósságot meg kell adni – hitelt vesz fel, elzálogosítja a házát, hogy a tartozásait rendezni tudja. Kopogtat az adóhivatal is, követelve a kiadott, de ki nem fizetett számla után járó ÁFÁ-t, had főjön szerencsétlen vállalkozó feje, a semmiből hogyan fizessen adót, járulékot? Egyre kétségbeesettebben hajtja a munkát, sokasodnak az adósságok, fogy körülötte a levegő. A becsület akkor veszik el végképp, amikor először nem tudja kifizetni azt a vállalkozótársát, anyagszállítóját, aki vakon hitt az ígéretében, - ne aggódjon, bár csúszik a fizetéssel, de napokon belül pénzhez jut és akkor megadja az elmaradást. És akkor többé nem tud egyenes gerinccel járni, az üzlettársai szemébe nézni. Széthordják a vállalkozói vagyont, árverezik a családi ingatlanokat és a megalázott, útszélre dobott magyar vállalkozó kétségbeesésében önmaga ellen fordul, öngyilkos lesz, ivásra adja a fejét. Széthullik, nyomorba süllyed a család, és aki néhány éve még 15-20 embernek adott kenyeret, biztos megélhetést, most szánakozó pillantások, gúnyos megjegyzések tárgya, egy senki, aki nem tudta állni a szavát. Ördögien zseniális, - Einstand, mondanák a Pásztor fiúk. Einstand? Az, ha hagyjuk. Ezért aztán, ha látjátok Szűcs Lacit a 6-os úton kerékpárját egyre nehezülő léptekkel tolni, álljatok meg, szóljatok hozzá néhány jó szót, mert nehéz terhet
19
cipel. A magyar vállalkozó szimbolikus alakja ő, aki a mesék szegénylegényeként gyalog indult a Parlament elé az elveszejtett becsületet megtalálni. Vigyázzatok rá, mert az útja is szimbolikus, ha megtalálja az igazságát, akkor a meggyötört, kifosztott magyar vállalkozók is kiegyenesíthetik a gerincüket és felemelhetik földre szegezett tekintetüket. 2009. május 26 Mészárosné Győrvári Bella
A történet vége nem lett happy end, Szűcs Lászlót a Campona bevásárlóközpont parkolójában közel száz rendőr várta. Több mint egy évvel a kerékpáros zarándoklat után, a végrehajtóval egyezkedik, hogy haladékot, részletfizetési könnyítést kapjon, hogy ne árverezzék el a fejük fölül a házat, a felmondott hitelek miatt. Miközben a túlélésért vívja napi harcát, hajtja a munkát, hogy maga mögött tudja végre az elmúlt években családjával együtt elszenvedett kálváriát.
20
6. melléklet
BAU TEK Kft. kontra RE-LA Kft. ügy 2005-ben polgári pert indítottunk a RE-LA Kft. ellen, mivel nem volt hajlandó kifizetni a végszámlát. Ez mintegy 3,2 millió nagyságrendű veszteséget okozott cégünknek, mely veszteség a perköltséggel, illetve az eljáráshoz kapcsolódó egyéb költségekkel tovább nőtt. A per elindítása előtt a két cég ügyvédeik segítségével megpróbált egyezségre jutni, de a megrendelőnek nem állt szándékában kiegyenlíteni a tartozását. A tárgyalások során nem jelent meg, és ügyvédjével sem képviseltette magát. A cég ügyvezetője a per alatt, 2005. június 30-án eladta a céget egy nagyszakácsi illetőségű, korlátozott szellemi képességű és születési rendellenességei miatt folyamatos orvosi ellátás alatt álló férfinak, akit a jogi eljárás hátralévő idejében a bíróság nem tudott elérni, ami az ügy elhúzódását okozta. 2006. május 19-én kihirdették az ítéletet, jogerősen megnyertük a pert, azonban nem volt kin behajtani az adósságot. (Pesti Központi Kerületi Bíróság, 30.G.301.256./2005/26.) Később, mivel nem akartunk beletörődni a többmilliós behajthatatlan követelésbe, magánnyomozót kértünk fel az új tulajdonos felkutatására. A nyomozás során megállapították, hogy a megrendelő a mi ügyünkön kívül még két esetben adta el adóssággal terhelt cégeit hasonló körülmények között. A RE-LA Kft.-t átvevő nagykovácsi férfi, illetve féltestvére, vélhetően anyagi ellenszolgáltatások fejében több tucatnyi gazdasági társaság vezetését vállalták el Az ügyet feltárva, kiderült, hogy a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő új tulajdonos 2006 novemberében elhunyt. Az iratokat ellenőrizve további gazdasági bűncselekményekre derült fény, így a gyanúsítást tanukkal alátámasztva, csődbűntett alapos gyanújával adták át a Vám és Pénzügyőrségnek, akik a maximális határidőt betartva lepasszolták az ügyet az egyik, majd a másik rendőrkapitányságra. Míg az akták az egyik helyről a másikra vándoroltak, a gyanúsítás mértéke egyre csökkent, a csődbűntettből végül csak okirat-hamisítás lett. Nincs megoldás, oda a pénz, a per és ügyvédi költség, a nyomozási díj. A RE-LA Kft. korábbi tulajdonosa, mint a FIORE PUB Vendéglátó Kft. ügyvezetője jelenleg is bérli azt az ingatlant, melynek felújítását nem fizették ki cégünknek, a bérlemény a cégadatok alapján a gazdasági társaság fióktelepeként van feltüntetve. Mivel ugyanazon a településen lakunk, így kénytelenek vagyunk végignézni, hogy hogyan cserélgeti luxusautóit, hogyan gazdagodik senkitől és semmitől nem háboríttatva. A vendéglátó hely üzemeltetése mellett a település képviselőinek „bizalmába férkőzve” rendezvényeket szervez és szponzorál, kétes ügyeit nem ismerők előtt úgy lép fel, mint jótékonykodó tehetős vállalkozó. Kapcsolatai révén, illetve ügyvédi segítséggel minden eljárást megszüntettek ellene, gyakorlatilag nincs megoldás ahhoz, hogy gazemberségeit érdemben elbírálja a hatóság. Az ügyünk nem egyedi, a tagtársak hasonlóképpen reménytelenül járják a jogi útvesztőket, ha a hazai jogszolgáltatásban bíznak. – Miért nincs felelős az életképes, érdemi munkát végző, a foglalkoztatás terheit viselő cégek szisztematikus tönkretételében? Kiszámolta már valaki, hogy milyen veszteségeket okoz a társadalom számára, hogy a normális működésre berendezkedett cégek tönkremennek, míg a szélhámosok egyik cégből a
21
másikba mentik a vagyont, minden esetben jelentős összegű kifizetetlen számlát és tetemes köztartozást hagyva maguk mögött? – Összeegyeztethető-e az ügyvédi esküvel, hogy a szélhámosok mellett és a becsületesen dolgozó vállalkozások ellen dolgoznak? Az ügyvédi kamarának nincs felelőssége a szélhámosokat busás haszonért segítő tagjaival kapcsolatban? – A bíróságok és a nyomozóhatóságok tesznek-e bármit azért, hogy a jognak és igazságnak érvényt szerezzenek? Tapasztalataink szerint ugyanis semmit, jogi úton legfeljebb erkölcsi elégtételt nyerhetünk, a hosszú procedúra alatt azonban a szélhámos kimenti a vagyonát a cégből, így behajthatatlan lesz a követelés. – Ami erkölcstelen, az hogy lehet jogszerű? Nem kellene végre a fejéről a talpára állítani a jogalkotást és jogszolgáltatást? Magyarul; a morális és erkölcsi alapokat helyreállítva a törvényi és végrehajtói hatalom teljes szigorát követeljük a magyar kis- és középvállalkozásokat szipolyozó, mások munkáján gazdagodó gazemberek ellen! Az önhibájukon kívül csőd szélén álló, becsületesen működő magyar kis- és középvállalkozásoknak erkölcsi elégtételt és anyagi jóvátételt kell kapniuk elszenvedett veszteségeikért. Győr, 2009. 10. 28.
Mészáros Attila, Mészárosné Győrvári Bella BAU TEK Kft. ügyvezetői www.bautek.hu
22
7. melléklet
BAU TEK Kft. kontra Pannon- Team Kft. ügy A Pannon- Team Kft. megbízásából cégünk 2004-ben, illetve 2005-ben Bükfürdőn épülő BIRDLAND WELLNESS és GOLF ÜDÜLŐPARK épületeinek külső, belső gépi vakolását, valamint esztrich-betonozását végezte. A megrendelővel végig korrekt munkakapcsolatban álltunk, a számlákat időben teljesítették és mindkét évben rendben lezajlott a beruházás átadása. A szerződésből adódóan a kiszámlázott összegekből három évig 5% garanciális visszatartásra került. Próbáltuk bankgaranciával megváltani a nagyjából 3,8 millió forintos összeget, de ez a bank elzárkózása miatt meghiúsult. 2006 tavaszán több alkalommal rendeltek meg tőlünk javítási munkákat, az üzemelés során keletkezett sérülések kijavítására, illetve néhány esetben végeztünk garanciális javításokat is. A megrendelt pótmunkák kiszámlázását azonban nem tudtuk elérni, a többszöri egyeztetés ellenére hónapokon keresztül húzták az időt. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint nettó 1,8 millió forint követelésünk keletkezet, melyről nem kaptunk teljesítésigazolást. Megtudtuk, hogy egy szerencsétlen kimenetelű beruházás miatt megrendült a Pannon-Team Kft. likviditási helyzete és ez időben már egy külföldi befektető csoport tárgyalásokat folytatott a cég felvásárlásáról. November 23-án értesítést kaptunk, hogy a Pannon-Team Kft. telephelye, számlázási címe, illetve adószáma megváltozott, ennek ellenére 2006 őszétől a cég gyakorlatilag nem volt elérhető, a munkatársakat lecserélték, a levelek visszajöttek, a telefonokat nem vették fel. 2008 januárjában az első ütem garanciális visszatartása lejárt, így benyújtottuk a kifizetés iránti igényünket a megrendelőhöz. A garanciális bejárással kapcsolatban január 10-én a felvásárló SCD Group Kft.-től kaptunk értesítést, amit rendkívül furcsának tartottunk. Érdeklődtünk, hogy milyen felhatalmazás alapján járnak el a Pannon-Team Kft. garanciális visszatartási ügyében, mivel egymással nem vagyunk szerződéses jogviszonyban. Választ nem kaptunk és ez után többet nem tudtunk kapcsolatot teremteni sem a Pannon-Team Kft., sem az SCD Kft. képviselőjével. Gyanúnk szerint az esetleges garanciális javításokat akarták az alvállalkozókkal elvégeztetni, hogy mielőtt felszámolásra kerül a Pannon-Team Kft., még a beruházótól lehívják a garanciális visszatartások összegét. A Dr. Felső Vállalkozásszervező és Csődtanácsadó Kft.-től kapott értesítés szerint a Pannon Team Kft.-vel szemben többen indítottak felszámolási eljárást, mely a Fővárosi Bíróság 14. Fpk. 01-07-004437/7 végzése alapján 2008. január 21-én jogerőre emelkedett. Követelésünket 2008. április 22-i dátummal igazolták vissza, majd július 2.-ra meghívást kaptunk hitelezői értekezletre. A felszámoló biztos által elmondottakból kiderült, hogy erre az időpontra a Pannon Team Kft. minden vagyonát kimentették, gyakorlatilag nincs fedezet a követelések teljesítésére. Tudjuk, hogy a cég jelentős ingatlan vagyonnal rendelkezett, Győrben székháza volt, ezen kívül több projektből kifolyólag lakások, irodák voltak a tulajdonában. A Pannon-Team Kft. korrekten működő hazai középvállalkozás volt, korábbi munkákból jól ismertük a cég menedzsmentjét. Az SCD Group Management Ingatlanfejlesztő és Befektetési Kft. kihasználva a gazdasági versenyelőnyt, felvásárolta, majd kiürítette céget, nem törődve azzal,
23
hogy alvállalkozók, beszállítók tucatjai lehetetlenültek el a behajthatatlan kintlévőségek miatt. Magyarországon ma jellemző, hogy a 3-6 évre visszatartott összegek soha nem kerülnek kifizetésre, hiszen az inkorrekt gazdasági viszonyokat kihasználó megrendelő cégeket felszámoltatják, mire az összegek lehívhatóak lennének. Esetenként több milliós, tízmilliós követelésekről van szó, melynek adó és járulékterheit a munkát elvégző cég régen megfizette, így káruk a követelés fölött plusz 20-25%. Győr, 2009. 10. 28.
Mészáros Attila, Mészárosné Győrvári Bella BAU TEK Kft. ügyvezetői www.bautek.hu
24
8. melléklet
Bandi-Bau -Team Kft. kontra Architekton Rt. ügy Cégem, a Bandi-Bau -Team Kft. és az ügy kirobbanása óta az általam képviselt vállalkozások, vállalkozási szerződést kötöttek az Architekton Rt.-vel a Roosevelt tér 7-8 sz. alatt található irodaház kivitelezésének egyes munkanemeire (Spenótház) A munka során az Architekton Rt. folyamatosan nem tett eleget a szerződésben foglalt fizetési kötelezettségének részben vagy egészben, annak ellenére, hogy a megrendelője az utolsó hónap kivételével maradéktalanul teljesítette a szerződéses pénzügyi kötelezettségét. Persze erre hivatkozva szerződést bontott a beruházó a generálkivitelezővel és azóta mindenki azt a patinás vállalkozást sajnálja, amely alvállalkozóinak tucatjait hagyta rendkívül nehéz pénzügyi helyzetben. És persze az előbb említett beruházó részéről sem jött gesztus, hogy az Architekton Rt. követelésének terhére engedményezzen a munkát elvégző vállalkozások javára. (sőt el is utasította ezt a felvetést.) Magyarországon fedezet elvonásnak minősül, ha a bankok és az adóhatóság előtt kifizetik a munkát elvégző vállalkozásokat. Természetesen nem a beruházó jó hírét kívánnám öregbíteni, mert a véleményem szerint Ő sem ma született bárány, sőt, de mivel mi a generál kivitelezővel álltunk jogviszonyban, így a követelésünket rajta kérjük számon, legalábbis próbálnánk. Természetesen, felajánlottuk egy esetleges együttműködés lehetőségét az Architekton Rt. vezetésének, megfelelő garanciavállalás mellett, de ettől több heti tárgyalást követően mereven elzárkóztak. Miután a cég korábbi vezérigazgatójától tájékoztatást kaptunk a cég likviditási helyzetéről, amely szerint az Architekton Rt.-vel szemben támasztott pénzügyi követelés közel háromszorosa a saját kintlévőségének, nem is csodálkoztunk, hogy elzárkózott ettől a lehetőségtől. Persze, hogy „megkönnyítse a vállalkozások helyzetét” az Rt. második vezérigazgatója minden befogadott számlával szemben kifogást emelt írásban, hogy még véletlenül se maradhasson más lehetőség mint a polgári peres eljárás. Ekkor még állítólag tárgyalások folytak az egyik legnagyobb magyar útépítésben is jártas vállalkozás tulajdonosával, mint befektetővel az Rt. megmentéséről. Ez az időszak pont elég volt arra, hogy az Architekton Rt. tulajdonosai döntsenek arról, hogy amennyiben egy adós felszámolási eljárást kezdeményez velük szemben, annak ne álljanak az útjába. Bár utólag már úgy gondolom ezért került át a Rt.- székhelye Gödöllőről Budapestre, hogy ezzel is segíthessék a felszámolást……. Véleményem szerint mivel szembesült a befektető a pénzügyi probléma nagyságával „kifarolt a befektetés elől”. Ezt követően megkezdődött a cég felszámolása, erről a közlönyből mindenki értesülhetett, aki olvassa. Nevetséges, hogy egy felszámolásról a cégek hitelezőit nem tájékoztatja senki sem hivatalból, sőt alanyi jogon még csak a követelés sem jár. Ahhoz, hogy a felszámoló nyilvántartásba vegye a hitelezőt előbb fel kell vegye a kapcsolatot a hitelező a felszámolóval, és a követelése 1%át be kell fizetnie különben nem jár neki egy árva forint sem. Persze ha nem olvassa a közlönyt valaki, akkor így járt! Lehet, hogy akkor is így járt ha olvassa, mert a felszámolásoknál mindenkinek a 25
kifizetése fontosabb és előrébb való, mint annak aki pénzt és energiát fektetett a munka elvégzésébe. Mivel nem látjuk a probléma megoldását az Architekton Rt. felszámolásában, hiszen már gyakorlatilag csak azt nem adták el ami nem volt lebetonozva, így büntető eljárást kezdeményeztünk az Architekton Rt. -nél, ismeretlen tettes ellen a BRFK. Gazdasági Főosztályán. Láss csodát, értesítettek a BRFK-tól, hogy nem ők illetékesek és jogosultak ebben az ügyben eljárni, ezért továbbították a feljelentést a Gödöllői Városi Rendőrkapitányságra. Ez azért érdekes, mert hatáskörben azért nem dönthet, mert 5 millió Ft fölötti ügyben nem a helyi rendőrség jár el, hanem a felettes hatóság. Továbbá az illetékesség hiánya két részre osztható, az egyik, hogy a cég székhelye Budapesten van nem Gödöllőn, illetve a kérdéses károkozási helyszín (spenótház) szintén Budapesten van. Persze nem vagyok paranoiás, csak nem hiszek a véletlenekben. Ellenben hiszek a jogállam pártatlan igazság szolgáltatásában. 2006. 05. 05. Bandi Attila ügyv. ig. Utóirat Hát az azóta eltelt idő megtanított arra, hogy hiú ábránd a hazai pártatlan jog és igazság szolgáltatásban hinni. Sajnos, véleményem szerint sokkal inkább „Kapcsolati Tőkén Alapuló Jogállam” a miénk! Miután megoldódott a jogosultság és illetékesség kérdése, a Bp. V.ker. Rendőr kapitányság folytatta a nyomozást, ami nem állt másból, mint, hogy néhány hónap elteltével beidézték az Architekton Rt. tulajdonosát, André Lászlót, és vezérigazgatóját, Stáll Tibort. Majd megkérdezték szándékosan juttatták e csődbe a céget? A válasz természetesen az „á dehogy”! Ez ma MAGYARORSZÁGON elegendő a büntetőeljárás megszüntetésére. 2009. 10. 28.
26
9. melléklet Építőipari vállalkozások kontra jogi útvesztők
„Esettanulmányok”
1./ Á-Konstrukt Kft.
2009. januárban vásárolt. Miután 2008-tól érvényes Szállítási szerződés volt a két cég között, így átutalással kellett volna a számlát kiegyenlítenie. Több kifogás után (nem vittek olyan árukat tőlünk: általuk aláírt és pecsételt szállítólevéllel bizonyítottuk, ill. elveszett a számla eredeti példánya: másolatot készítettünk róla, s megküldtük) végül többszöri írásbeli felszólítás, ill. telefonbeszélgetés után sem fizettek. Ügyvédi felszólítást küldtünk, melyre nem reagáltak. Bíróságra benyújtottuk a fizetési meghagyást, annak illetékét befizettük. Lefolytattuk a „Beszedési megbízást” a számlavezető bankjához, amit a cégkivonatában a bíróságon megkértünk. Ekkor derült ki, hogy számlájukon nincs fedezet az általunk benyújtott inkasszóra. A két ismert számlaszámuk közül egyiken sem állt 30 napig rendelkezésre az általunk követelt összeg. Ekkor a jogi lehetőségeket figyelembe véve bírósági végrehajtást kértünk, melyre előzetesen szintén megfizettük a végrehajtó díját. Kb. 90 nap után érkezett az értesítés, mely szerint a végrehajtás nem vezetett eredményre, tekintettel arra, hogy sem a vállalkozásnak, sem az ügyvezetőnek végrehajtható ingó-ingatlan vagyona nincs. Jelenleg tehát annak ellenére várunk, hogy a követelésünk bírósági úton történő behajtására minden illetéket és költséget előre megfizettünk. APEH ügyfélszolgálatán érdeklődtünk, hogy milyen bankszámlaszámról teljesíti feléjük adós fizetési kötelezettségeit, de válaszuk szerint nem adhatnak felvilágosítást. A követelt összeg jelen esetben nem releváns, hisz nem az összeg a lényegi kérdés, hanem az eljárási rend. Természetesen a mai napig vállalkozásunkhoz be nem folyt követelés összege után a számlakiállítás hónapjában az ÁFÁ-t is maradéktalanul megfizettük az adóhatóság felé. Abban az esetben, ha milliós nagyságrendű összegről beszélnénk, vállalkozásunkat ellehetetlenítette volna és munkaerő-elbocsátással sem menthettük volna meg. Adós ellen felszámolási eljárás van jelenleg folyamatban, de újabb kft-be „mentette át” minden ingó-és ingatlan vagyonát, árukészletét.
27
Felmerült kérdéseink az ügy kapcsán:
-
-
Hogy fordulhat elő, hogy egy vállalkozás bankszámlaszámára a bíróságnak nincs rálátása? Hogy fordulhat elő, hogy a bíróság és az APEH nem állnak egymással „beszélő viszonyban” az ilyen és ehhez hasonló ügyek kapcsán? Hogy képzelhető el, hogy egy évente több százmillió Forintos árbevételt realizáló vállalkozásnak közel 60 nap alatt sincs bankszámlaforgalma. Hogyan teljesíti a bér-és járulék, Áfa stb. fizetési kötelezettségeit? Miért nem ad az APEH felvilágosítást adós olyan bankszámlájának számáról, melyen az adóhatóság felé teljesít? Miért nem járható út, ha bírósági végzéssel a kezünkben, az APEH szedné be inkasszóval adós – „titkos” – bankszámlájáról a bírósági végzés szerinti összeget és írná jóvá az adóhatóság által vezetett folyószámlánkon? Amennyiben az adóhatóság mindent lát, azt miért nem látja, hogy adósunk feltehetően az államnak is adósa, így közös érdekünk kellene, legyen adós tartozásainak behajtása.
2./ MERLEON Kft.
2009. januárban árut vásárolt vállalkozásunktól. Miután 2008-tól érvényes Szállítási szerződés volt a cégek között, átutalással kellett volna a számlát kiegyenlítenie. A számla ellen kifogással nem élt, de tartozását nem egyenlítette ki a megadott határidőn belül. Végül többszöri írásban, ill. telefonon is felszólítottuk, de eredménytelen maradt. Ügyvédi felszólítást küldtünk, melyre nem reagáltak. Bíróságra benyújtottuk a fizetési meghagyást, ezzel ismételten költségünk keletkezett. Lefolytattuk a „Beszedési megbízást” a számlavezető bankjához, amit a cégkivonatában a bíróságon megkértünk. Ekkor derült ki, hogy számlájukon nincs fedezet az általunk benyújtott inkasszóra. Adós a Győri Városi Bíróságon keresztül kérte, hogy tartozását részletekben egyenlíthesse ki vállalkozásunk felé. A bíróság megkeresésére beleegyeztünk a részletekben történő fizetésbe, a bíróság két részletben történő fizetésre adott lehetőséget számukra. Természetesen egyetlen Ft-ot sem kaptunk, így a végrehajtás megindítását kezdeményeztük adós terhére. A végrehajtó díját előre megfizettük. Kb. 60 nap után érkezett az értesítés, mely szerint a végrehajtás nem vezetett eredményre, nincs ingó-ingatlan vagyona a társaságnak.
28
Jelenleg ismételten patt-helyzet alakult ki, hisz újra kérhetjük a végrehajtót, de az számunkra ismételten kiadást jelentene és a végrehajtás eredményessége továbbra is bizonytalan volna.
A követelt összeg jelen esetben sem releváns, hisz nem az összeg a lényegi kérdés, hanem az eljárási rend. Természetesen a mai napig vállalkozásunkhoz be nem folyt követelés összege után a számlakiállítás hónapjában vállalkozásunk az ÁFA-t maradéktalanul megfizette az adóhatóság felé. Abban az esetben, ha milliós nagyságrendű összegről beszélnénk, vállalkozásunkat ellehetetlenítette volna és munkaerő-elbocsátással sem menthettük volna meg.
Felmerült kérdéseink az ügy kapcsán:
-
Hogy fordulhat elő, hogy egy vállalkozás bankszámlaszámára a bíróságnak nincs rálátása? Hogy fordulhat elő, hogy a bíróság és az APEH nem állnak egymással „beszélő viszonyban” az ilyen és ehhez hasonló ügyek kapcsán? Hogy képzelhető el, hogy egy évente több százmillió Forintos árbevételt realizáló vállalkozásnak közel 60 nap alatt sincs bankszámlaforgalma. Hogyan teljesíti a bér-és járulék, Áfa stb. fizetési kötelezettségeit? A bírósági határozat a részletfizetésre vonatkozóan értelmezhetetlen, mert aki feltehetően nem is akar fizetni, annak teljesen mindegy, hogy két-vagy 12 részletben engedélyezi a bíróság. Számunkra értelmezhető akkor volna, ha a bíróság letéti számlájára kellene x határidőig teljesítenie adósnak. Ha ez nem történne meg, úgy a bíróság „tarthatná kézben” mindaddig az ügyet, amíg a tartozás teljes kiegyenlítést nem nyer.
3./ KÉSZ-ÉPSZER Kft.
Ismereteink szerint a tulajdonosok, egyúttal ügyvezetők (férj és feleség) harmadik kft-je. A győri ÁRKÁD bevásárlóközpont épületgépészeti munkálatainak kivitelezését végezte a társaság. 2006.májusban radiátorokat és egyéb víz- fűtésszerelvényeket szállítottunk részükre. A számlát kiállítottuk az addigi gyakorlatnak megfelelően és banki utalással kellett volna kiegyenlíteniük. A számla ellen kifogással nem élt, de tartozását nem egyenlítette ki a megadott határidőn belül. Végül többszöri írásban, telefonon és személyesen felszólítottuk, de eredménytelen maradt. Jogi útra tereltük
29
követelésünk kezelését. Bíróságra benyújtottuk a fizetési meghagyást, természetesen az inkasszó itt sem vezetett eredményre, fedezethiány miatt.
de
Elmondásuk szerint nekik sem fizetett az ÁRKÁD beruházó cége, így ők is csak abban az esetben tudják kiegyenlíteni tartozásukat, ha feléjük is teljesítenek. Mindeközben a bírósági eljárás is folytatódott, ugyan a tárgyalásokon nem jelentek meg. A társaság győri, székhelye Budapesten (üres, állandóan zárt) lakásban, bankszámláját a Göncz (B.A.Z.megye) és Vidéke Takarékszövetkezetnél vezette. Budapesti ügyvédi irodát is megbíztunk, hogy az ÁRKÁD- beruházást bonyolító Kraftszer Kft-nél, mint adósunknak állítólagos adósánál folytasson tárgyalásokat arra vonatkozóan, hogy a Kész-épszer Kft. felé fennálló tartozásukat – engedményezési szerződésben rögzítve – vállalkozásunknak fizesse meg. A garanciális kötelezettség-vállalást társaságunk átvállalta volna, a feltételek csekély módosításával. A Kraftszer Kft. minderre hajlandóságot mutatott, azonban időközben a Kész-Épszer Kft. minden hitelezőjével ugyanazt az engedményezési szerződést próbálta megkötni, de természetesen a Kraftszer Kft. tartozása e hitelezői igényeknek csupán egy töredékét, szinte éppen akkora összeget fedezett volna, amennyi társaságunk követelése volt. Budapesti ügyvédi iroda javasolta, hogy a Kész-Épszer Kft. jogi képviseletét ellátó ügyvéd ellen indítsunk eljárást, hisz a szándékos megtévesztés ténye is maradéktalanul fennáll és kezdeményezzük az ügyvédi kamarából történő kizárását. Mi ezzel sem láttuk biztosítva, hogy jogos követelésünkhöz hozzájutunk, így nem tettünk erre vonatkozóan lépéseket. Időközben felszámolási eljárás indult a Kész-Épszer Kft. ellen. Minden ingó-és ingatlan vagyont átmentettek az ezzel egy időben bejegyzett legújabb vállalkozásukba, ami miatt az ismételt végrehajtási eljárás értelmetlen lett volna. Luxus családi házukat átíratták fiúk nevére. Jelentős illetékfizetéssel együtt. Amíg a hitelezők a jogi utakat járták jogos követelésük érdekében, addig az adós kb.500m2es családi házat épített lányának. Mindezek után Franciaországba helyzete székhelyét és ott folytatja „áldásos” tevékenységét. Büntetőjogra szakosodott ügyvéd néhány hete sajnálattal közölte, hogy miután eltelt 5 év, így az ügy elévültnek tekintendő, azaz nincs további lehetőségünk és esélyünk sem arra, hogy hivatalos úton hozzájussunk jogos követelésünkhöz. Számunkra az ügy a következő eredménnyel zárult (késedelmi kamat nélkül): 3.520.894,- Ft Tőkekövetelés 328.600,- Ft Illetékek 460.000,- Ft Ügyvédi és egyéb felmerült költségek 4.309.494,- Ft Összesen 30
704.000,- Ft Megfizetett ÁFA 5.013.494,- Ft Mindösszesen Ami közös minden adós cég esetében: -
Bankszámlaszámuk nem élő. Bankszámlaforgalmuk nincs. APEH nem ad felvilágosítást azon számlaszámukról, melyekről az adóhatóság felé teljesítik fizetési kötelezettségüket. (Amennyiben teljesítik!) A tulajdonosoknak már volt vállalkozásuk a múltban, majd felszámolási eljárás alá került és új vállalkozásba kezdtek. Ezen új vállalkozásaik is felszámolás alá kerültek/kerülnek és ezzel egyidejűleg folyamatban van a legújabb, immáron negyedik vagy sokadik vállalkozás indítása. Mindez arra enged következtetni, hogy: vagy nem alkalmasak üzleti tevékenység folytatására, vagy előre megfontolt szándékkal halmozzák fel tartozásaikat és számolják fel cégeiket, előre kimentve belőlük minden ingó-ingatlan vagyont, ami miatt a végrehajtási eljárások is eredménytelenül zárulnak.
-
Esetek többségében takarékszövetkezeti számlákon bonyolítanak, bejelentve ugyan bankszámlájuk van.
Következésképpen elmondható, hogy -
-
-
hazánkban jelenleg nincs, vagy szinte alig van esély arra, hogy jogos követeléseinknek jogi úton érvényt szerezzünk, a bírósági ügymenet évekig húzódik, majd elévül, a végrehajtások eredménytelenek, az adósok – némelyik már ebből sportot űzve - sokadik vállalkozásokba menekítik át ingó- és ingatlanvagyonukat, kérdés, hogy az illetékeket az államnak minden esetben megfizetik-e, az ügyvédek egy része szívesen asszisztál az ilyen „tranzakciókhoz” akkor is, ha vélelmezhetően a szándékos megtévesztés, netán csalás ténye is megáll. minden, az eljárás során felmerült költséget az amúgy is nehéz helyzetbe került hitelezőnek kell viselnie, adós állam felé fennálló (APEH stb.) tartozásai miatt az esetek többségében mégsem az adóhatóság indítja meg a felszámolást adósok ellen. Vajon mi ennek az oka? Felszámolás esetén mégis a köztartozások kerülnek első helyre, csak ezt követően kerülhet sor – amennyiben még arra fedezet marad – a vállalkozói hitelezések kiegyenlítésére.
Javaslat:
31
-
-
-
-
Az igazolhatóan mindeddig be nem folyt követelésekre az állam fizesse vissza az ÁFÁ-t, vagy egyéb köztartásokba beszámítást nyerjen az ilyen módon megfizetett ÁFA. A hitelező vállalkozás kaphasson az Adóhatóságtól információt az adós cég összes bankszámlájára vonatkozóan. Működjön minden megyében olyan követeléskezelő hivatal, amely úgy a bíróságokkal, mint az adóhatósággal kapcsolatba tud lépni – ha másképpen nem megoldható - információkat tud gyűjteni és ha kell, a bírósági eljárásokban közreműködjön hitelező érdekeinek érvényesítése mellett. Járható út lehetne egy, az adóhatóságon belül ilyen jellegű csoport létrehozása is, ha gyorsítani tudná a behajtási folyamatot. A végrehajtó költségeit és a fizetési meghagyás költségeit ne a hitelezőnek kelljen állnia mindaddig, amíg a követelés (késedelmi kamatokkal és az egyéb eljárás költségeivel növelt értéke) nem teljesül. Ezen költségekre a megfizetett ÁFA az állam részéről elegendő fedezetet nyújt! A bíróságok gyorsított eljárással kezeljék az ilyen jellegű ügyeket, tekintettel arra, hogy a lassú jogi folyamatok éppen a csalóknak kedveznek, bőven lehetőséget adva arra, hogy kimentsenek mindent újabb vállalkozásaikba. Kelt: Győr, 2010. július 30. Kamocsárné Mező Szilvia Ügyvezető
32
10. melléklet
Egy fotográfus kisvállalkozó ügye a helyi polgármesterrel és a hatóságokkal Az alábbiak minden szavát büntetőjogi felelősségem tudatában írom. 1986-tól magánkisiparos, később vállalkozóként tevékenykedtem, mint fotográfus. Ellátatlan területen, 26 évig ugyan azt a helyiséget bérelve. 1997 -ben ellenem és az üzlethelyiség ellen bűncselekmény történt. Fő vád szándékos, vagy gondatlanságból elkövetett emberölési kísérlet volt, elsikkadt garázdaság, rongálás köztulajdon ellen, és személyi szabadságom megsértése. A jegyző bűnpártoló a polgármesterrel együtt, a polgármester hamisan tanúskodott és elmulasztotta többedmagával - a kötelező segítségnyújtást. A kb. 30 szemtanúból mindössze 2-tőt hallgatott ki a rendőrség. Az eset után leszázalékoltak. 67%, és mozgáskorlátozottság. (Dolgoztam tovább kiegészítve a nyugdíjamat, ami a TB. megfizetése után: nevetséges összeg. Elváltan, fiamat egyedül neveltem.) Az ügyész többször fellebbezett, de a pótnyomozást arrafelé vitték, hogy az elkövetőt felmenthessék. A szándékos halogatás nyilvánvaló. Az eset ápr. 25-én történt, a rendőrség helyszínelt: december. 4-én. Vádlott korábban élettársam volt. Vagyonközösség felszámolásakor a Bíróság az ő fekete munkáját fekete alkalmazottakkal nem hogy egyenértékűnek vette az én adózott jövedelmemmel, hanem engem és kiskorú gyerekemet fosztottak ki. A vállalkozókat egyre inkább leépítő folyamatban a fiam taníttatása és a lehetőségekhez képest vállalkozásom fejlesztése minden erőmet, energiámat felemésztette. Hadakozás helyett e kettőre koncentráltam. Idő kellett a velem történteket feldolgozni is. Ügyeim intézése közben mindenütt említettem a történteket, de senki nem foglalkozott vele. Fegyvernek polgármestere egyszemélyi döntéssel a testület véleménye nélkül, kb. 1800 lakossági aláírás ellenében, több évi per után végrehajtást kért, és közhasznúakkal az utcára dobáltatta a körjegyzőség egyetlen műtermének teljes berendezését. Előtte határnapos üggyel sorszám ellenére a Bíróság nem hallgatott meg többünket. A Bíróság elnökénél kívántam panaszt tenni. Ehelyett gyorsított eljárást ígértek. A kilakoltatás halasztásáról a határozat majdnem egy hónapra érkezett meg a kilakoltatás után. Számlaadási kötelezettsége a bérleti díjról a PmH-nak volt felém. Aminek nem tett eleget. Fizettem postai feladással. Nem fogadta el. Én sem. Ez így ment, amíg meg nem untam. Beadványában havi ütemezést írt, majd egy tételben számlázott. Időközben kivonta a helyiséget a bérbe adható helyiségek listájáról, volt 1 év felmondási idő, egyszemélyi döntéssel elengedte volna a bérleti díjat, amiről még most sem tudom, mennyi, ami jogszerűen járna. 5 évig a polgármester semmilyen csatornán nem volt hajlandó kommunikálni velem, a testületnek írott leveleimet elsikkasztotta. A Bíróságon sem a tárgyalásokon, sem ítélethirdetésen, amit kötelezően írt elő számára is a Bíróság az Önkormányzat részéről nem jelent meg senki. 2007 végén családi tragédiasorozat történt, ami miatt a polgármestert "emberségére hivatkozva " levélben kértem, fél évig függessze fel ellen a törekvését, mert sem anyagilag, sem mentálisan nem vagyok képes a támadásait kivédeni. Válasz helyett a Bíróság határozata érkezett. A polgármester újabb pert kezdeményezett, ugyanazon 33
ügyben, előbbre hozva a maga szabta határidőt. Ezt a Bíróság elutasította. Velem együtt 3 szakfotós van 12 falura és 3 városra. Munkámra, személyemre a térség igényt tartott. A konkurenciát egyéni kapcsolatból, olykor 7-szeres áron, silány minőséggel, szándékosan és folyamatosan hordták a nyakamra. Az adót és az adományokat tőlem kérték. Történt az interneten is támadás ellenem, a rendőrségnek "nem sikerült kinyomozni " kik voltak. Másnak ugyanezt másnapra kinyomozták, de elállt a feljelentő a pertől, mert ügyével túl sok dolog kifordult volna, ami terhelő lett volna az Önkormányzatra és magukra nézve. Polgármester jelöltnek 3, havi rendszerességgel, kézzel írott levelekről, hogy kitől eredt, amiben hivatali visszaéléseket nyíltan, frocliképpen írta az író, tudva, hogy nem érheti őt sérelem, hát, valahogy azt sem tudta kinyomozni a rendőrség. Önkormányzat elleni perekhez rendeltek tőlem hiteles fotókat. A munkámat végeztem. Önkormányzat részéről megrendelés nem volt. Kiállításom 6 éve nem kerül falra. Polgármester titkárnőjének a férje évekig dolgozott, mint pesti KFT alkalmazottja a PmH területén 5 helyiségben, berendezve, bérmentesen, közüzemi számlázás nélkül. A Köztársaság szellemével, EU és kormánykoncepcióval ellentétesen, egyszemélyi döntésnek adott teret a Bíróság, amikor ellenem ítélt. A polgármestert sem perre, sem végrehajtás kérésére nem hatalmazta fel senki. Károm felbecsülhetetlen. Ipartörténeti gyűjtemény, helytörténeti gyűjtemény lett közhasznúak által összeömlesztve, folyékony és szilárd, majd így, együtt dobálták ki az utcára 26 évi munkámat, eszközeimet, berendezésemet, vállalkozásom dokumentumait. Aznap délelőtt 11 h-tól 21 h.-ig a helyszínt elhagyni sem tudtam, tartva a fosztogatástól. Nem sorolom fel, az 5 év alatt kiktől kértem segítséget. Választ sem kaptam. Egyszer kaptam ugyan, elutasítást, de adóm 1%-t kérték. Biológiai és pszichikai fegyverként a mellettem lévő üzlethelyiségbe hajléktalant helyezett el a polgármester, szociális helyiség nélkül, szintén egyszemélyi döntéssel. A J. N. K. Szolnok megyei Közig hivatal 30 napos határidejét semmibe véve 1,5 évig nem történt intézkedés az eredeti állapot visszaállítására. Vállalkozói támogatást Fegyverneken ITALBOLT kapott. Hozzám hasonló elbánásban volt része művelődési ház igazgatónak, művelődési menedzsernek, lelkésznek, építészmérnöknek, orvosoknak. 20 éve a Képviselő Testület függőségben lévő, kapcsolódó intézményvezetőkből áll, és az apparátus korábbi létszáma, ami egyben a szavazótábor is, 7000 fős településen 700 fő lett. Az önkormányzat a lélekszámhoz képest 2 üzlethelyiséget bocsát rendelkezésre vállalkozóknak, olyan profilban, ami van több, de az is szociális helyiség nélküli. Több kiadatlan, kiadhatatlan üzlethelyiség van az önkormányzat tulajdonában. A biztosító által kiutalt pénzt sem fordították a helyiségekre. A kiköltözés a településről folyamatos, a beköltözők a kisebbség. Csökken az ingatlanok értéke. Emiatt sem vásároltam telephelyet. Élettársammal korábban közösen vásárolt ingatlan szántam telephelynek, de én kerültem birtokon kívülre. Ha a kormány ígéretének eleget tett volna, és a válság okozta nehézségeket kompenzálandó a beígért áthidaló támogatást adta volna, saját telephelyet tudtam volna létesíteni. Így, hogy béreltem a helyet, attól, akinek kötelessége lett volna támogatni, de személyes ellentéte volt velem, a kiszolgáltatottja lettem. Egy éve nem dolgozok. A munka térigényét kielégítő bérelhető helyiség a településen nincs. 26 éve bejáratott vállalkozás semmisült meg. Emberi, baráti munka kapcsolatok kötnek oda. Korom miatt új egzisztenciát már aligha tudok kialakítani. Egészségem romlik.
34
Az APEH folytat jelenleg ellenem eljárást, és bírságolna, mert az ügyfélkapun tett február 5-i kérésem, bejelentésem ellenére, nem kaptam meg a bevalláshoz szükséges nyomtatványokat. Bizonylataim hiányában hiteles bevallást sem tudok tenni, mert hozzáférhetetlen helyen, és kétes állapotban vannak, valahol a kb. 100m3 holmi között. Bevallásomat 0-tam, bár a darab év, darabban maradt és el nem vitt munkák miatt vélhetően mínuszra futottam ki. Egészségi állapotomat, fizikai erőmet is meghaladja, amit tőlem elvárnának. Rokkant nyugdíjam összege, abból a végrehajtás költsége, a nem számlázott bérleti díj kiegyenlítése is túl van a teherbírásomon. Nem a vállalkozásom van veszélyben, hanem a fizikai létezésünk. Eladtam szakkönyvtáramat, és a 80 éves özvegy anyám segítségével tudunk létezni. Amit még értékesíthettem volna, azt az etnikum lopta el lakásom melléképületéből. A bírság törlését kértem. Az APEH ügyintéző válaszából kiemelném, hogy szerinte életszerűtlen az, hogy pályakezdő munkanélküli fiammal a rokkant nyugdíjamból élünk. Ha más a polgármester személye, folytathatom a régi helyemen a tevékenységemet. Arra nem volt mód, hogy erre az időre kialakítsak máshol másik üzlethelyiséget, mozgáskorlátozottságom miatt nem mindegy, hogy az hol van. Azért tudtam 1997-től addig is dolgozni, míg a polgármester ki nem lakoltatta a vállalkozásomat, mert megközelíthető volt számomra. Állapotommal kapcsolatban pozitív diszkriminációt sehol nem tapasztaltam. Akadálymentesítés helyett kilakoltatás történt. Törökszentmiklós, 2010. 09. 26.
Vargáné Kriston Edit 5200. Törökszentmiklós, Kossuth L. út 43.
35
11. melléklet
Kedves Mészárosné Győrvári Bella!
Érdeklődéssel, és őszinte drukkal figyelem az elejétől fogva a munkájukat. Több alkalommal elhatároztam, hogy leírom a véleményemet, de a napi munkában töltött idő után alig marad kreatív idő a gondolataim rögzítésére. Most azonban elkezdem, és lehet, hogy több nekirugaszkodásra fogom leírni. Először is, a Bólyi Faiskolai Kft. ügyvezetőjeként el kell mondanom, hogy azon ágazatba tartozom, ami, – talán húsz éve is van, de sehova sem tartozik. Természetesen tudom, mindenki könnyedén rámondja, hogy mezőgazdaság. Valóságban azonban nem az, hanem kertészet. De a kertészet, - érdemes utánanézni,- nem pályázhat szinte semmire. Minden pályázat még a fejlesztési, vagy technológiaváltási pályázatok is tartalmaznak egy mondatot,- kivéve mezőgazdasági vállalkozások - és a statisztikai kódszámok alapján ide sorolnak minket. Ültetvényekkel rendelkezünk, de az ültetvény a minisztériumi urak fejében szőlő, vagy gyümölcs. Így ültetvényfejlesztési pályázatokból kizártak, mert a faiskola nem ültetvény. (nem ültetvény, mert: kétévente, háromévente a növényeket kitermeljük) Mind faiskola csemetét állítunk elő, de nem erdészeti besorolásunk van, mert díszfákat és díszcserjét is termelünk. Az APEH a tevékenységünket már a kezdetekkor luxuscikk kategóriába sorolta, mondván, a kertész virágot ültet, a virág luxus. Érdemes megnézni a virágüzletek működési engedélyeit, szinte mindegyik ún. vegyes iparcikk, kereskedés. Miért? Mert a virág sehova sem tartozik. Egy telephely fejlesztési pályázat miatt mi is a fő tevékenységünknek a nagykereskedelmet kellett megjelöljük, mert eredeti tevékenységünk ki volt zárva a pályázatból. (Kertészetként nem támogatható, de nagykereskedelmi tevékenységgel igen. Pedig semmit sem teszünk másként. Az én erkölcseim szerint ez a csalás, de a hivatal szerint: ez van) Forráshiány miatt a jó pályázat nem kapott támogatást. Egy másik pályázaton pedig a kereskedelmet nem támogatják. Egy idei ellenőrzésen a szakhatóság ellenőre feltette a kérdést miért vagyunk mi nagykereskedelem, amikor a saját termékünket adjuk el? Sohasem értettem, mert számomra egyértelmű, hogy én termelek, és a termékemet, ami pl. díszcserje magam el is akarom adni, sőt be is építem, mint parképítő. De ez hazánkban két tevékenység, mezőgazdasági termelés, és kereskedelem. A hatóságok tulajdonképpen packáznak velünk. Minden mindennel összefügg. A mi szakmánk is akkor eredményes, ha más vállalkozások sikeresek. Vegyünk egy példát. A facsemete előállítás a bevételek akár 80%- át is adta a múltban, és ez lenne a cél ma is DE! Az elmúlt évben jelentősen, 16 ezerről 4 ezer hektárra esett vissza a telepített erdők nagysága. Különösen nehéz helyzetben vannak a magánerdő-tulajdonosok, akik szinte 36
semmilyen támogatást nem kapnak. Emiatt nem is vesz senki csemetét, tehát a termelés leállt. De hogyan lehet ez, akkor, amikor a zöld energiáról papol minden hivatalos fórum, az egész világ retteg az olajválságtól, az ország szenved az árvizektől, tönkremegy a termés, ott ahol energiaerdők nőhetnének. De nincs támogatás a telepítésre, így nem is tud senki erdőt ültetni. ÉS tönkremegy a termelő is. Majd meg fog jelenni a támogatási kiírás, s mivel a csemetetermelés leállt, emiatt nem fog menni a telepítés. Ez vagy árfelhajtó, vagy generálja a támogatási keretek kihasználatlanságát. Hiba, hiba hátán. Képtelenség úgy reális vállalkozói árat adni egy munkára, ha a szerződési feltételekben 60 vagy 90 napos fizetési idő szerepel. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a munka megkezdése után harminc nappal tud a vállalkozó számlát benyújtani, ami az adminisztrációs (teljesítés igazolások kiharcolása) idővel akár 40 napra is nőhet. Majd a befogadott számláját 60 nap után fizetik ki (ha kifizetik) Esetleges ünnepek, és banki szünnapok miatt általános további 10 nap csúszás. Ez így már 30+10+60+10 nap, vagyis 110 nap. Tehát az adófizetési terminust átlépve, a közterheket be kell fizetni, pedig még egy fillér sem került a kasszába. Az adóhivatal könyörtelen, és zárolja a számlát akkor is, ha emiatt családok sokasága kerül lehetetlen helyzetbe. Nem a vállalkozók családjai, hanem az alkalmazottaké. Ha nem kapnak fizetést, nem tudják fizetni a közüzemi számlákat, a törlesztő részleteket, stb., és a kör bezárult. Pedig még szabálytalanságról sincs szó. Képtelenség úgy vállalkozni, hogy tömegével kapnak megbízást olyan vállalkozások, amelyek ún. bonyolítók, egyszemélyes (aktatáskás) vállalkozók, akik a feketemunkával, (hisz nincs vesztenivalójuk,) irreálisan alacsony árat adnak meg. (A munka silány, minősíthetetlen,) Érthetetlen, hogy mégis ezek kapnak munkát. Se vagyon, se telephely, se eszközpark, csak egy munkára alakulnak, utána nyomtalanul megszűnnek. Vállalkoznak az ország mások végéből alacsonyabb áron, mint a helyi vállalkozók.
Farkas Béla
37
12. melléklet
Tisztelt Mészáros Attila Úr és Mészárosné Győrvári Bella Asszony! A férjem levelezett Önökkel és töltötte ki a vállalkozásunkra vonatkozó adatokat a kérdőíven. Önök az ombudsmanhoz forduló beadványukban írtak a mai kis-és középvállalkozói réteg piaci, anyagi, emberjogi kérdéseiről, a lehető legtényszerűbben, nélkülözve minden drámai hangot. Igen helyesen, hiszen egy hivatalos beterjesztésről van szó. Az Önök minden személyességet nélkülöző, objektív leveléhez fűznék egy teljesen más témájúnak tűnő levelet, csupán Önök felé, kiegészítőnek, bár tartok tőle, semmi újat nem írok - de talán ez a levél több hazai kkv szektor vállalkozónak tükrözi a magánéletét. (Megjegyzés: A levélíró által mellékelt levél valóban látlelet arról, hogy a vállalkozói körülmények folyamatos romlása, a magánegzisztenciát is tönkre tévő, egyre sokasodó anyagi gondok, a folyamatos teljesítmény kényszer és csökkenő eredmények, a növekvő eladósodás, a család magánvagyonát is elnyelő vállalkozás miként teszi tönkre olyan emberek életét, akik kreativitásukkal, alkotó képességükkel, és napi nyolc órában, biztos munkahelyen dolgozó hivatalnokok számára elképzelhetetlen munkabírásukkal az erős, független, munkahelyeket teremtő vállalkozó mintáját kellene, hogy felmutassák szűkebb környezetüknek és a magyar társadalomnak is. Ehelyett a méltatlan körülmények miatt e vállalkozó családoknak csak az állandó szorongás, kilátástalanság, széthulló családi kötelék, egyre súlyosbodó pszichoszomatikus tünetek, szívinfarktus, agyvérzés, öngyilkosság marad. Tekintettel arra, hogy a levélíró által mellékelt levél magánjellegű információkat is tartalmaz, így a benne foglalt üzenetet, segélykiáltást a fenti összefoglalással próbáltuk híven átadni.) Miközben az államnak kemény adóval tettünk eleget kötelezettségeinknek, felnevelve gyerekeinket, iskoláztatva őket, a magára maradott szülőknek is segítve - néhányunk a csatolmányban vázolt magánéletet kapták cserébe munkájukért, a közösségnek örömmel tett szolgálatainkért, a befizetett erőnket messze meghaladó adókért. Tehát ez egy nagyon személyes írás, amit csatolok. Az első részét a körzeti (magán) orvosomnak írtam, de soha nem nyújtottam át, mivel olyan reménytelennek ítéltem azt, hogy ténylegesen segíteni tudjon a hazai szintén mély krízisben lévő egészségügy, ami legfeljebb arra korlátozódik - hisz erre van ereje, pénzforrása, stb.- hogy felírnak néhány gyógyszert, elküldenek x helyre vizsgálatra, amire egy vállalkozó nem ritkán ér rá, mert nem "megélhetési beteg" és az életem alapvető gondján úgysem tud/hajlandó a mai magyar egészségügy szembenézni. Még ennél százszor súlyosabb, akut esetekben is működik, ahogy működik...Még valahogy működik, ez is nagyra becsülendő manapság... Maradt a magánpszichiáterem, akit azért fizetek, hogy dolgozhassak, és tovább is valahogy megálljam a helyem a vállalkozói irgalmatlanul kegyetlen világban. A munkám eredménye, ha van még egyáltalán ilyen: a www.avair.hu honlapon, a recepteken, a saját készítésű fényképeken, az anyagfeltöltéseken lehet felmérni. A háttér munkát (azt, hogy ketten rakodunk le egy-egy 40 lábas konténert a munkatársnőmmel, a férjem targoncázik - ezzel nem is foglalkozom). A hivatali adatszolgáltatások szintén nem tartoznak bele, jóllehet regényeket lehetne erről is mesélni, de ezt nyilván megtették mások helyettem.
38
Erősen fogalmazok: teljes kihalásra ítéli a jelenlegi kormány is ezt a szektor. Kár. Pedig a kkv önmaga keresi fel piacait, önmaga keres munkát magának és fizet mindenféle sarcot: semmit nem kér/vár az államtól. Csak annyit: ne ölje tovább adóval, bürokráciával, a nyakára telepített megszámlálhatatlan hivatallal, kommandóval, kik nem segítik, békén se hagyják, viszont annál odaadóbban hátráltatják erőfeszítéseinket. Ennek az áldásos adó- és hivatalnok rendszernek "köszönhetjük" mi, a cégünk, cseh, román, lengyel piacaink elvesztését. Köszönöm, hogy egyáltalán foglalkoznak ügyeinkkel. Külön köszönöm, hogy írhattam és elolvassák levelemet. Munkájukért mélységes hála és köszönet! Talán túlzásnak tűnik, hogy így fogalmazok: egy nemzedék élet-halál harcát vették a nyakukba. Én úgy vélem, nem túlzok, és nem járok messze az igazságtól! Tisztelettel: Varga Dalma Pécs
Utóirat Egyszer egy külföldi ismerősünk megjegyezte; mi magyarok nagyon gazdag nemzet vagyunk, hogy számolatlanul engedjük legjobb szakembereinket, iskolázott fiataljainkat a nagyvilágba. Miközben a kormány erőfeszítéseket tesz arra, hogy a végzett orvostanhallgatók itthon maradjanak és komoly pénzeket szán legjobb tudósaink hazahívására, számukra a jobb körülmények megteremtésére, karba tett kézzel nézi, hogy az a becsületes vállalkozói réteg, mely érdemi munkát végez és lenullázva még mindig munkahelyeket tart fenn, felszámolódjon, elveszítse mindenét, hogy esélye se maradhasson az újrakezdésre. Igazán nem értjük, hogyan szolgálja az ország gazdasági érdekét, ha segítség híján ezek a vállalkozók végső elkeseredésükben hátat fordítanak az országnak, elhagyják a szakmájukat, vagy a teljes egzisztenciális csőd következtében testileg-lelkileg leépülve szociálisan rászoruló státuszba kerülnek? (MMV)
39