Dr. Bekényi József - Dr. Bércesi Ferenc JAVASLAT A RÉGIÓ KÖZPONT KÖZIGAZGATÁSI HIVATALVEZETŐ TERÜLETI KOORDINÁCIÓS ÉS ELLENŐRZŐ SZEREPKÖRÉNEK JOGI ESZKÖZEIRE, A SZEMÉLYI, SZERVEZETI ÉS GAZDASÁGI FELTÉTELEIRE BEVEZETŐ Az elmúlt évtizednek a területi közigazgatást (is) érintő reformkísérletei megpróbáltak választ adni az önkormányzati és az állami igazgatás feladat- és hatásköri rendszerének, az intézményi struktúrának optimálisabb, gazdaságosabb és hatékonyabb kialakítására. A szakirodalom által sürgetett, és többnyire a kormányzati elképzelésekben is megjelenő „megújítási szándék” a civil közigazgatás mindkét alrendszerének, és azok teljes vertikumának felülvizsgálatát célozta meg. Ma már senki számára nem kétséges, hogy amennyiben egy hatékony és átláthatóan működő közigazgatást szeretnénk megvalósítani - a jelenlegi, politikai megfontolások által determinált közigazgatási feladat- és intézménystruktúra sürgős változtatásra szorul. A közigazgatási hivatalok regionalizációja csak egy kis szelete ennek a reformtörekvésnek. A regionális kormányhivatalok kialakítása az államigazgatás regionális alapokra helyezése keretén belül zajló, több ütemben megvalósítható folyamat, amely a regionális önkormányzatok kialakításával párhuzamosan, illetve attól függetlenül, önállóan is megvalósítható reformot jelent. Az 1113/2003. (XI.11.) Kormányhatározat a regionális közigazgatás kialakításához illeszkedő feladatként jelöli meg a területi államigazgatási szervek illetékességi területének regionális harmonizációját, illetve a regionális közigazgatási hivatalok kialakítását. Tekintettel arra, hogy mindkettő az államigazgatási regionalizáció keretében megvalósuló folyamat, a regionális közigazgatási hivatalok felállításának vizsgálata elválaszthatatlan a regionális dekoncentrált szervek kialakításának, illetékességi területük meghatározásának kérdésétől. A szervezeti keretek meghatározása és a feladat- és hatáskörtelepítés kialakítása miatt azonban a közigazgatási hivatalok regionalizációjának kérdése szorosan összekapcsolódik a központi közigazgatás decentralizációjának, illetve a kistérségek kialakításának problematikájával is. A reform a közigazgatás teljes vertikumának korszerűsítését, a közfeladatok minőségi ellátását tűzte ismét zászlajára a kistérségek és régiók megerősítésére vonatkozó határozott állásfoglalás mellett. A régiók kialakítása három területen lehetséges:
2
- A tervezési-statisztikai régiók fejlesztési régiókká alakítása, melyek a területfejlesztés mellett a gazdaságfejlesztés-tervezés, koordináció területi színtereivé, illetve az uniós támogatások fogadásának legfontosabb szereplőivé válhatnak. - Az államigazgatási régiók kialakítása, melynek keretében létrejönnének a regionális közigazgatási hivatalok. - A regionális önkormányzatok felállítása. A közigazgatási hivatalok regionalizációjának vizsgálatakor nem kerülhetjük meg az alábbi kérdések megválaszolását: • Miképpen csökkenthető a jelenleg igen eltérő illetékességgel működő területi államigazgatási szervek száma? • Hogyan helyezhető regionális alapokra a területi államigazgatási szervek illetékességi területe? • Mi legyen a területi államigazgatási feladatok ellátásának szervezési megoldása? • Milyen legyen a regionális közigazgatási hivatalok jogállása, feladatellátásának új rendszere? A fenti kérdésekre csak akkor lehet megnyugtató válaszokat adni, ha végre megtörténik a korszerűsítési kormányprogramokban gyakran ígért feladat és hatáskör felülvizsgálat. Ezt követően lehet eldönteni, hogy • mely feladatokat és hatásköröket haladta meg az idő és emiatt megszüntethetők-e, • hol és milyen lehetőségek vannak a feladatok piacosítására, illetve kiszervezésére, • hogyan valósítható meg az értelmes decentralizáció és dekoncentráció. Csak a fenti teendők elvégzése nyomán lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a közfeladatok ellátásából és a hozzájuk tartozó hatáskörök gyakorlásából mi „jut” a helyi önkormányzatoknak, az államigazgatási és egyéb szerveknek. Azzal azonban számolni kell, hogy sem vertikálisan, sem horizontálisan nem húzhatók meg egyértelmű választó vonalak. Viszonylag kevés azoknak a feladatoknak a száma, amelyek egyértelműen csoportba sorolhatók (települési önkormányzati, területi államigazgatási, stb. feladat- és hatáskör). Azt is természetesnek kell elfogadni, hogy a feladatok és hatáskörök mozgatása kikerülhetetlen. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy a jelenlegi állapotokhoz képest, nagyobb rend alakítható ki.
3
A KÖZIGAZGATÁSI HIVATALOK REGIONALIZÁCIÓJÁNAK LEHETSÉGES IRÁNYAI Az 1990-ben létrehozott köztársasági megbízotti hivatalok nem fedték a szó mai értelmében vett regionalizációt, mivel ezek a régiók kizárólag az államigazgatási funkciókat ellátó szerv működési területét jelölték. A nyolc régióban működő köztársasági megbízott a területi államigazgatás számára mégis egyfajta laza regionális keretet biztosított, és így – még ha közvetve is - hozzájárultak annak egységesüléséhez. Ehhez a regionális illetékességhez próbált meg igazodni később több államigazgatási szerv (pl.: környezetvédelem, vízügyi igazgatóságok) is. A (történelmi) tapasztalatok tehát azt mutatják, hogy egy általános hatáskörű regionális államigazgatási szerv (kormányhivatal) létrehozható, és eredményesen működtethető. A közigazgatási hivatalok regionalizációjára a szakirodalom alapvetően két utat jelöl meg. „A” alternatíva A szakirodalom által felvázolt egyik nézet szerint a területi államigazgatási szervek szakmai önállóságukat továbbra is megtartják, és nem integrálódnának a regionális hivatalokba. Ilyen körülmények között – feltételezve, hogy a kormányzati döntések koordinációja első körben már kormányzati szinten megtörténne - a területi szintű végrehajtást egyrészről az ágazati irányításifelügyeleti rendszer, másrészről erőteljesebb koordináció biztosíthatná, melyben értelemszerűen a regionális közigazgatási hivatal vezetőjének lenne kulcsszerepe. Ez esetben a regionális közigazgatási hivatalokat megfelelően erős koordinációs eszközökkel kell felruházni. Az erőteljesebb koordináció nem csupán új feladat-és hatáskör telepítésével járna együtt, hanem azzal is, hogy a megyei hivataloktól a régiós hivatalba kerülnének egyes – alapvetően funkcionális – kompetenciák. A régióközpontban működő hivatal mellett – legalább is időlegesen – megmaradnának megyei (területi) hivatalok is, igaz, csökkentett szerepkörrel és létszámmal. A kevésbé radikális megoldás figyelembe venné a fokozatosság igényét, kevésbé ütközne a tárcák ellenállásába, és – legalább is rövid távon kétségtelenül kisebb költséggel jár, mint a radikálisabb változat. „B” alternatíva A radikálisabb elképzelés szerint a regionális szintre emelt dekoncentrált államigazgatási szervek igazgatási szervként szervezetileg integrálódnának
4
a regionális közigazgatási hivatalokba. A belső szakigazgatási szervként működő szervek szervezeti és gazdasági önállósága megszűnne. A szakmai irányítást az ágazati minisztérium gyakorolná felettük, ám ez az irányítás is a hivatalvezetőn keresztül történne. Fontos hangsúlyozni, hogy a régiós szinten szerveződő területi államigazgatási szervek „egyenrangúak” lennének, és azonos irányítási, felügyeleti viszonyok között működhetnének. Az ágazati irányítás a hivatalvezetőn keresztül történne, aki a dekoncentrált szerv vezetője feletti munkáltatói jogokat is gyakorolná. A kinevezéshez pedig – a jelenlegi rendszert követve – az ágazati miniszter egyetértésére lenne szükség. Azoknál a dekoncentrált szerveknél, amelyek területközi illetékességgel rendelkeznek (pl. nemzeti park igazgatóságok) szükséges kimondani, hogy a székhely szerinti regionális közigazgatási hivatal vezetője gyakorolja az irányítási jogot. Ez a megoldás nagy horderejű jogszabály módosítással jár együtt, és az ágazatok várható ellenállása miatt sem tűnik könnyen megvalósíthatónak. Kellő tapasztalat hiányában nehezen prognosztizálható egy több ezer fős létszámú hivatal kialakításának és működtetésének rentabilitása. Kétségtelen azonban, hogy ez a javaslat hosszabb távon olcsóbb, átláthatóbb és hatékonyabban működtethető szervezetrendszert jelent. A két változat nem csak alternatívát jelent, hanem a megvalósításban rejlő fokozatosság lépcsőiként is felfogható. A radikális megoldást tehát megelőzheti a regionális hivatal, illetve a régió központ hivatal koordinációs szerepének megerősítése, ezt követően pedig (vagy ezzel párhuzamosan) a megyei hivatalok feladatköreinek átcsoportosítása. Bármilyen útját választja is a politika a régiós hivatalok kialakításának, ki kell alakítani a regionális illetékességű területi államigazgatási szervek rendszerét. Mindez természetesen azt is feltételezi, hogy az ágazatoknak (illetve a Kormánynak) felül kell vizsgálni a dekoncentrált szervek jelenlegi struktúráját, és a szervezeti összevonásokra vonatkozó lépéseket először ezen a területen szükséges meglépni (jelenleg mintegy 30 dekoncentrált szerv működik a területi államigazgatásban). A legtisztább (és egyben legradikálisabb) megoldást az egy minisztérium – egy dekoncentrált szerv modell jelentené, amely a dekoncentrált szervek számának radikális csökkentésével nem csupán a gazdaságosság, hatékonyság és átláthatóság célkitűzéseinek a legmegfelelőbb struktúrája, hanem – ebből fakadóan - az integráció egyik alapvető előfeltétele (feltételezve természetesen a feladat-hatáskör felülvizsgálatot és az eredmények hasznosítását). Itt azt az elvet célszerű érvényesíteni, hogy a megyénél nagyobb területi illetékességgel működő szervek számára egységesen kötelező jellegű legyen a regionalizáció, a megyei szintű szervek esetében pedig csak akkor, ha
5
az elsőfokú ügyintézés körzeti (kiemelt kistérség központi illetékességével) szinten kialakítható. A dekoncentrált szervek ágazati megoszlásának rendkívüli egyenetlenségére figyelemmel ezt a célkitűzést igen nehéz megvalósítani. Elméletileg a dekoncentrált államigazgatási szervek ágazaton belüli teljes szervezeti integrációja nélkül is jelentős eredményeket érhetünk el. Ez azonban jobb esetben is csak részmegoldást jelent. Ha az ágazati integráció teljes mértékben nem is valósulna meg, a jelenlegi struktúrához képest feltétlenül előrehaladást jelentene az is, ha legalább az irányítói, felügyeleti jogosultságok főhatósági koordinációjával az azonos szintű szervek általi, egyező elvek és módszerek alapján történő irányítás-felügyelet megteremtődne. A TERÜLETI KOORDINÁCIÓ ÉS ELLENŐRZÉS I. A területi koordináció és ellenőrzés kialakulása és jelenlegi szabályozása Mielőtt a továbbfejlesztés lehetőségeivel foglalkoznánk szükségesnek tartjuk a területi koordináció és ellenőrzés múltjának és jelenének vázlatos bemutatását. A rendszerváltás következtében a területi igazgatás több szereplőssé válása hívta életre a területi összehangoló mechanizmus és ellenőrzés igényét, melyet a jogalkotó 1994-ig a köztársasági megbízotti intézményhez rendelt. Az 1990. évi XC. törvény eleinte csak szűk körű koordinatív szerepkört határozott meg, csupán a dekoncentrált szerv illetékességi területének kijelölését, valamint a szerv vezetőjének a kinevezését kötötte a köztársasági megbízott előzetes véleményéhez. A 77/1992. (IV. 30.) Korm. rendelet szélesítette ezt a jogosítványt: a köztársasági megbízott elemezhette az államigazgatási feladatok ellátásának feltételeit, javaslatot tehetett a szükséges intézkedések megtételére, összehangoló szerepe volt az ügyfélfogadás, a képzés és továbbképzés és az ellenőrzés tekintetében, a felettes szervnél pedig kezdeményezhette a dekoncentrált szervek ellenőrzést. A koordináció végrehajtásának eszközrendszeréül a tájékoztatás, iratok, információk kérése, helyszíni tájékozódás, illetve a koordinációs értekezlet összehívásának lehetősége állt rendelkezésre. Ennek ellenére megállapítható, hogy 1994-ig a területi koordináció csak igen mérsékelt eredményeket hoz(hat)ott. Alapvető változásokat hozott az 1994-es kormányprogram, amely a köztársasági megbízotti intézményrendszer „felszámolásával” – szakmailag nehezen alátámaszthatóan - a koordinációs szerepkör megszüntetését is kimondta. A 161/1994. (XII. 2.) Korm. rendelet a koordinációnak egy depolitizált, "megszelidített" - ugyanakkor azonban nehezen értelmezhető - formáját vezette
6
be, amikor előírta, hogy a közigazgatási hivatal vezetője "igazgatásszervezési szempontból" összehangolja a főváros, a megye területén működő más államigazgatási szervek tevékenységét. A koordinációban azonban megjelent az információs rendszerek működésének, összehangolásának feladata is. A 191/1996. (XII. 17.) Korm. rendelet (Korm. rendelet) már kormányhivatali funkciókat állapított meg a közigazgatási hivataloknak, melyeket a területi államigazgatási szervek tevékenységének összehangolásával, és meghatározott tevékenységük ellenőrzésével fejtenek ki. A közigazgatási hivatal vezetőjének koordinációs feladat- és hatásköre a hivatalvezető vezetése alatt álló szervezeti egységekre, az ágazati szakigazgatási szervekre (belső koordináció) és - amennyiben a Kormány kivételt nem tesz - a területi államigazgatási szervekre (külső koordináció) terjed ki.
A hivatalvezető koordinációs feladat-és hatásköre a következő tevékenység típusokat foglalja magában: • területi szinten összehangolja a több ágazatot érintő kormányzati döntések végrehajtását, • gondoskodik a fővárosi, megyei államigazgatási kollégium létrehozásáról, működéséről, előkészíti a kollégium ügyrendjét, • közreműködik a központi közszolgálati nyilvántartás működtetésével kapcsolatos feladatok ellátásában, • területi szinten összehangolja a közigazgatás korszerűsítésével kapcsolatos feladatokat, • összehangolja a területi államigazgatási szervek ügyfélfogadási rendszerét, és szakmailag támogatja az ügyfélszolgálati tevékenység bővítését, • összehangolja a területi informatikai tevékenységet, • összehangolja a képzési, továbbképzési tevékenységet, • összehangolja az ellenőrzési tevékenységet, gondoskodik az egyeztetett végrehajtásról, a gazdaságos, egymást kiegészítő ellenőrzési módok kialakításáról és alkalmazásáról, • gondoskodik - az érintett területi államigazgatási szervek vezetőinek egyetértésével - egyes (különösen a személyzeti, a képzési, a továbbképzési, a közigazgatás-fejlesztési, az informatikai, a jogi képviseleti, az ügyiratkezelési, az ügyfélszolgálati, a tájékoztatási, a műszaki ellátó és szolgáltató) tevékenységek közös szervezetben való ellátásának kialakításáról. Különösen fontos utalni arra, hogy míg a vezetésbe ágyazódó koordinációhoz
7
jól körülhatárolható és erőteljes eszközrendszer kapcsolódik, amely a koordináció eredményességét biztosítani képes, addig a területi államigazgatási szervek irányítási körön kívüli koordinációjánál más a helyzet. A koordinációt ebben az esetben nem támogatja a feladatellátásához szükséges eszközrendszer, ezért a jogalkotónak - a koordináció működőképessége érdekében - a célzott hatás kifejtésére alkalmas hatásköri szabályok megalkotásáról is gondoskodni kell. A Korm. rendelet legnagyobb hiányossága éppen ezen a téren fedezhető fel, ugyanis a koordinációs feladatkörök kijelölésével egyidejűleg a jogalkotó nem teremtette meg a végrehajtás hatékony eszközrendszerét. Ez közelebbről azt jelenti, hogy a feladat és hatáskör a gondoskodásból és közreműködésből áll (Korm. rendelet 12.§). Ehhez igazodik a fővárosi, megyei államigazgatási kollégium szerepe, amely szerv elemez, értékel és legfeljebb véleményez. A szabályozásból az olvasható ki, hogy a jogalkotó a kooperációt részesíti előnyben. Nem nehéz azonban felismerni, hogy az ide vágó rendelkezés, amely szerint a területi államigazgatási szervek feladataik ellátása során kötelesek együttműködni, a végrehajtás hatékonysága szempontjából aligha jelent garanciát. A fentiekből következően a területi koordináció eleve nem lehetett sikertörténet a hivatalok életében. Több ágazatot érintő területi koordinációs feladatot a kormány csak elvétve állapított meg a hivataloknak. A területi szervek vezetői kinevezésével kapcsolatos véleményezési jog csak kivételesen él a gyakorlatban, hiszen a mulasztás szankcionálatlan. A megyei államigazgatási kollégiumok ülésein pedig a szervek vezetői hol megjelennek, hol nem. A hivatalvezető ellenőrzési jogköre az alábbi területekre terjed ki: • a területi államigazgatási szervek vezetőinek köztisztviselőkkel, közalkalmazottakkal kapcsolatos munkáltatói intézkedései törvényessége, • az ügyészséggel egyeztetett ellenőrzési terv és program szerint a területi államigazgatási szervek tevékenységében az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény hatályosulása, • az ügyiratkezelésről-, valamint a közigazgatási szervek által kezelt adatok nyilvántartásáról és védelméről szóló jogszabályok hatályosulása, • a területi államigazgatási szervek által kezelt informatikai programok jogtisztasága. Az ellenőrzési tevékenység – a koordinációs tevékenységhez képest - viszonylag gyorsan és akadálytalanul folyik, amely annak is köszönhető, hogy a Korm. rendelet pontosan kijelöli az ellenőrzés tárgyköreit és - ami különösen fontos biztosítja a végrehajtás megfelelő eszközrendszerét is. Sajnos a területi államigazgatási szervek ellenőrzési terveinek koordinációjával
8
kapcsolatban ugyanez nem mondható el. Ebben valószínűleg az is szerepet játszik, hogy az ellenőrzés koordinációja magán viseli a koordináció egészének eszközrendszerével kapcsolatos hiányosságokat. II. A területi koordináció és ellenőrzés továbbfejlesztésének lehetőségei A területi koordináció és ellenőrzés továbbfejlesztésének lehetősége a közigazgatási hivatalok regionalizációjától függetlenül megoldásra váró problematika, mellyel a szakirodalom már évek óta foglalkozik. Magától értetődően ez a kérdés csak abban az esetben merül fel, ha a regionális közigazgatási hivatalok az „A” verzió alapján – a dekoncentrált szervek integrációja nélkül - jönnek létre. Elöljáróban szükséges még megjegyezni, hogy a megerősített koordinációs és ellenőrzési feladatok a regionális hivatal, illetve a régióközpont hivatal vezetőjének feladat- és hatáskörébe kerülnének. Amennyiben a megyei hivatalok területi hivatalként tovább működnének, úgy e jogkör teljes mértékben kikerülne az ottani hivatalok kompetenciájából, és – a regionális hivatal vezetőjének döntésétől függően - csak egyes részfeladatok elvégzésében kaphatnának szerepet. Az alábbiakban részletesen próbáljuk meg számba venni a koordinációs és ellenőrzés területét érintő egyes elképzeléseinket. 1. A területi koordináció és ellenőrzés hatálya Elsődlegesen meg kell határozni, hogy pontosan mely szervekre terjed ki a regionális hivatal, illetve a régió központ hivatal vezetőjének koordinációs és ellenőrzési jogköre. A jelenlegi hármas kritérium értékelése több bizonytalansági tényezőt hordoz magában, ezért az egységes értelmezés még a közigazgatási hivatalok tekintetében is hiányzik (nem beszélve arról, hogy a dekoncentrált szervek, ill. főhatóságaik próbálják „leszűkíteni” a kormányrendelet hatályát). Álláspontunk szerint a területi koordinációnak és ellenőrzésnek valamennyi területi államigazgatási szervre ki kell terjednie, kivételt csupán – az államigazgatási feladatot is ellátó - fegyveres erők, rendvédelmi szervek képeznének. 2. A dekoncentrált szerv vezetőjével kapcsolatos jogosítványok A területi államigazgatási szervek vezetőinek kinevezésével és megbízásuk visszavonásával kapcsolatos véleményezési jog a gyakorlatban ad-hoc jelleggel működik, a jogszabálysértésnek azonban semmilyen konzekvenciái nincsenek.
9
Indokoltnak tartanánk ezért olyan eljárásjogi következmények beiktatását, melyekkel biztosítható e jogkör tényleges tartalommal való kitöltése. Így a mulasztás a kinevezés, ill. a megbízás érvénytelenségét vonhatná maga után. Szükséges annak meghatározása is, hogy a hivatalvezető véleménye valamilyen formában orientálja a munkáltatói jog gyakorlóját, hiszen a jelenlegi formában csupán egy formális aktusról van szó. Ezért célszerű lenne rögzíteni, hogy a hivatalvezető véleményével ellentétes tartalmú döntés csak abban az esetben hozható, ha a munkáltatói jog gyakorlója az eltérő álláspontot megindokolja, és azt a hivatalvezetőnek jelzi. Radikálisabb megoldást jelentene az, hogy véleményeltérés esetén a döntési jogkör egy szinttel feljebb kerülne. A kitüntetés, jutalmazás kezdeményezésére vonatkozó jogosítványokat célszerű lenne kiegészíteni azzal, hogy e körben a hivatalvezetőnek véleményezési joga lehessen. A kiterjesztett jogosítványok a hivatalvezető és a munkáltatói jog gyakorlójának szorosabb együttműködését feltételezi. Ennek hatékony működtetéséhez javasoljuk, hogy a jogszabály eljárási határidőket is állapítson meg a főhatóság, illetve a hivatalvezető joggyakorlásához. 3. A dekoncentrált véleményezése
szerv
szervezete
kialakításának,
átalakításának
A megerősített koordinációs feladatok szükségszerűen azzal járnak, hogy a hivatalvezető megfelelő információval rendelkezik az államigazgatási feladatok területi ellátásának feltétel- és szervezetrendszeréről. Indokolt ezért az új dekoncentrált szervek kialakításában, a meglévők átszervezésében véleményezési jogot biztosítani részére oly módon, hogy az abban foglaltaktól eltérő döntést külön indokolni szükséges. Ezt a jogot a megalkotandó államigazgatási szervezeti törvényben lehetne rögzíteni. A 77/1992. (IV. 30.) Korm. rendelet már ismert hasonló intézményt, igaz csak a centrális alárendeltségű államigazgatási szerv helyi szervének megszüntetése vonatkozásában.
4. A költségvetés tervezésének összehangolása, illetve a költségvetés véleményezése Az előző pontban jelzett többletinformációk, és a kiterjedt koordinációs eszközrendszer alapot adhat arra, hogy a területi államigazgatási szervek
10
költségvetésének tervezésében a regionális hivatal, illetve a régióközpont hivatal vezetője koordináló szerepet játsszon. Az összehangolás és véleményezés egyfajta kontrollfunkciót jelent, ez azonban hozzájárulhat a párhuzamos tevékenységek kiszűréséhez, illetve a hatékonyabb, gazdaságosabb munkaszervezéséhez. A véleményezési jogkör természetesen nem jelenthet parttalan jogosultságot, annak elsősorban a koordináció és ellenőrzés által érintett területekre lehetne kiterjednie. A költségvetési koordináció bevezetését azonban célszerű oly módon ütemezni, hogy arra a megerősödött koordinációs és ellenőrző szerep kialakulása után, egy második lépcsőben kerüljön sor.
5. A közigazgatás korszerűsítésével kapcsolatos feladatok, illetve a több ágazatot érintő kormányzati döntések végrehajtásának koordinációja Tipikus kormányhivatali funkciókról van szó, melyek érdemi tartalommal való megtöltésére csak ritkán került sor (pl. közbiztonság javítása, ár- és belvízkárelhárítás, egyes korszerűsítési feladatok összehangolása terén). Az eseti ügyek köre egyrészt bővíthető (és/vagy keretjelleggel meghatározható), másrészt az ehhez szükséges jogosítványok kialakítandók (pl.: közös tervkészítés, beszámoltatás, egyes feladatok elrendelésének joga, stb.).
6. A területi államigazgatás átfogó információs rendszerének működtetése - A dekoncentrált szervek informatikai felkészültsége eltérő, a rendelkezésükre álló adatbázisok közös hasznosításában azonban a jelenleginél több lehetőség rejlik. A Korm. rendeletben foglalt informatikai koordinációs feladatok hatékony ellátásához egy komplex informatikai rendszert célszerű létrehozni és működtetni. Ez olyan adatbázisokat is tartalmazhatna, amelyek alapjául szolgálhatnak a Kormány részére elkészítendő a régió államigazgatása helyzetéről szóló beszámolóhoz. Az önkormányzati törzsadattár, a törvényességi és hatósági statisztika adatainak a dekoncentrált szervek rendelkezésére bocsátását már a jelenlegi szabályozás is tartalmazza. Ez az informatikai adatbázis egyrészt kiegészíthető lenne (pl.: területi államigazgatási szervek feladat- és hatásköri jegyzékével, statútumaival, stb.), másrészt nem ezek eléréséről kellene gondoskodnia a hivatalvezetőnek, hanem
11
az egységes informatikai rendszerbe való integrálásáról. Ebben az egységes informatikai rendszerben lehetne megvalósítani az egységes ügyfélfogadási és ügyfél-tájékoztatási rendszer működtetését is. - A területi államigazgatási szervek informatikai fejlesztésének összehangolása jelenleg hatékony eszközrendszer nélkül zajlik (a hivatalvezető csupán az ágazati miniszter intézkedésének kezdeményezésére, az államigazgatási kollégium pedig az informatikai fejlesztési döntések tervezeteinek véleményezésére jogosult). A kezdeményezés és véleményezés helyett a hivatalvezetőt kellene a stratégiai fejlesztés egyik felelősévé megtenni. Bár az informatikai fejlesztés koordinálása az IHM, a BM és a MEH kompetenciájába tartoznak, elképzelhetőnek tartanánk egy erre épülő regionális informatikai stratégia kidolgozását. Ez a központi fejlesztési elképzelések területi viszonyokra vonatkozó adaptációját, konkrét tartalommal való megtöltését jelentené, és magában foglalná a regionális államigazgatási szervek (és kirendeltségeik) fejlesztési stratégiáját is. - Az informatikai stratégia felelőseként a hivatalvezető – az államigazgatási kollégiumon keresztül - már nem összehangolná az informatikai fejlesztéseket, hanem engedélyezné is egyes adatbázisok, programok alkalmazását.
7. Az egységes ügyviteli tevékenység kialakítása Az ügyviteli tevékenység összehangolása, és egységes program szerinti ellátásának kezdeményezése [Korm. rendelet 17.§ (1) bek. a) pont] már a kormányzati stratégiákban is megjelenik. Amennyiben az államigazgatási szervekre vonatkozó egységes ügyviteli rendszer központi szinten kialakításra kerül, akkor ennek felügyelete a régióközpont, illetve a regionális hivatal vezetőjének feladata lehetne.
8. Egységes ügyfélszolgálati rendszer kialakítása A közigazgatási hivatalok törekvései többször egy-egy dekoncentrált szerv ellenállásán hiúsultak meg. Az eddigi értékelés és véleményezés helyett indokolt lenne érdemi hatáskört adni a hivatalvezetőnek, illetve a regionális kollégiumnak oly módon, hogy az egységes ügyfélszolgálati rendszer kialakítása regionális szinten kötelező legyen, és ebben a véleményezési jog a regionális államigazgatási kollégiumot illesse. Az egységesítés az azonos időben történő
12
elérhetőség mellet egy központi, a területi államigazgatási szervek valamennyi tevékenységét érintő ügyfélszolgálat kialakítását is jelentheti.
9. A képzési, továbbképzési tevékenység összehangolása A képzési koordináció hivatalvezető:
összetett
tevékenység,
melynek
keretében
a
- végzi a területi államigazgatási szervek köztisztviselőinek egyes képzését, vizsgáztatását, - összehangolja a dekoncentrált szervek feladatkörébe tartozó, köztisztviselőket érintő képzési, továbbképzési feladatok ellátását, - előmozdítja az ágazati, szakmai alapképzés rendszerességét, kezdeményezi az ágazati képzéseket a területi államigazgatási szerv vezetőinél, a miniszternél, - közreműködik a helyi önkormányzatok a helyi kisebbségi, valamint a kisebbségi települési önkormányzatok tisztségviselőinek, képviselőinek képzésében, - a kollégium pedig értékeli a képzési, továbbképzési tevékenységet, véleményezi az erre vonatkozó terveket, ajánlásokat dolgoz ki a tárgykörökre és módszerekre vonatkozóan. A képzési koordináció a jelenlegi formájában nem életképes, hiszen a közigazgatási hivatalok nem is ismerik az ágazatok által készített terveket. A képzési, oktatási feladatok hatékonyabb, az egész régióra kiterjedő ellátása érdekében a régióközpont hivatalokban célszerű lenne egy „oktatásimódszertani központ” kialakítása, mely a jelenlegi képzési koordináción túlmutató feladatokat láthatna el. A dekoncentrált szervek vonatkozásában nem csupán a közigazgatási alap- és szakvizsgáztatást végezhetné, hanem minden, az ágazati szakirányú képzésen kívüli szakmai képzést, vizsgáztatást [idegen nyelvi, számítástechnikai, egyéb ágazathoz nem köthető képzések (Áe., Ktv., stb.)] is. Indokolatlan ugyanis az a pazarlás, amelyet a tárcák hasonló tárgyú képzéseinek a területi szinten történő szétszabdalódása eredményez. Ehhez természetesen szoros együttműködésre van szükség az egyes ágazatokkal annak érdekében, hogy az azonos vagy hasonló tárgyú képzésekről egyáltalán tudomással bírjanak e központok. Szükséges ezért, hogy a regionális ciklusprogramban már ezek a képzési igények is megjelenjenek. Az oktatásimódszertani központ ezentúl: - végezhetne olyan oktatói képzéseket is, melyek központi szervezésére nincs szükség (pl.: E-learning konzulens képzés),
13
- a MKI OMI regionális módszertani központjaiként közreműködhetne a képzési módszerek értékelésében és kidolgozásában, a rendszeres értékelés alapján pedig a képzési tárgykörök, programok továbbfejlesztésében, - a jelenleg a megyei hivatalok által végzett szervezési feladatokat is ellátná, - koordinálná a képzésnek, továbbképzésnek nem minősülő szakmai rendezvényeket (konferenciákat). Ezekhez azonban szükséges: - megfelelő informatikai háttér biztosítása, - oktatótermek kialakítása, - a személyi és tárgyi feltételek kialakítása. 10. A területi államigazgatási szervek ellenőrzése és az ellenőrzési koordináció Az ellenőrzési tevékenységen kívül a közigazgatási hivatal vezetője ellenőrzési koordinációt is végez, melynek keretében gondoskodik az ellenőrzési tevékenység összehangolásáról, egyeztetett végrehajtásáról, a gazdaságos, egymást kiegészítő ellenőrzési módok kialakításáról és alkalmazásáról. A kollégium ezzel összefüggésben egyezteti és értékeli az ellenőrzések tapasztalatait, állást foglal az ellenőrzési tervek tartalmáról, ütemezéséről, végrehajtásáról. Az ellenőrzések ugyan átfogó képet adhatnak az adott dekoncentrált szerv tevékenységéről, mégis célszerűnek tartanánk ennek – a szakmai önállóság sérelme nélküli - bővítését az alábbiak szerint: - az ellenőrzésnek ki kellene terjednie a hivatalvezető kibővített koordinációs feladatkörébe tartozó – fentebb részletezett - területek vizsgálatára is; - szükséges lenne a köztisztviselők, közalkalmazottakkal kapcsolatos munkáltatói intézkedések törvényessége és a képesítési előírások vizsgálatán túl a fizikai alkalmazottakkal összefüggő humánpolitikai döntéseket is ellenőrzés alá vonni; - a regionális hivatalvezető ellenőrzési jogkörébe kellene utalni a közérdekű adatok nyilvánosságára vonatkozó jogszabályi előírások ellenőrzését is. Az ellenőrzéshez azonban a jogszabálysértés kiküszöböléséhez szükséges érdemi jogosítványokat is szükséges a hivatalvezető rendelkezésére bocsátani. A főhatóságnak az ellenőrzés eredményeiről történő tájékoztatása ehhez ugyanis nem elegendő. Megfontolandónak tartanánk a hivatalvezető hatáskörét kiterjeszteni arra, hogy a felettes szervnél a törvénysértő döntés megsemmisítését kezdeményezhesse. Az informatikai programok jogtisztaságának ellenőrzéséhez szintén érdemes erőteljesebb szankcionálási
14
lehetőséget kapcsolni, és lehetővé tenni a programok további alkalmazásának megtiltását. Kétségtelen, hogy az izolált ágazati ellenőrzés hatékonyabbá tétele érdekében szükség van az ellenőrzési koordináció intézményére, jelenleg azonban a területi szervek ebben nem minden esetben partnerek. Ezért szükségesnek véljük, hogy a regionális közigazgatási hivatal (és területi hivatalai), illetve a régióközpont, valamint a regionális államigazgatási szervek által végzett ellenőrzést regionális ellenőrzési program alapján végezzék. A 77/1992. (IV. 30.) Korm. rendelet által szabályozottakhoz hasonlóan határidőhöz kellene kötni a dekoncentrált szervek és a megyei hivatalok ellenőrzési terveinek megküldését, melyek alapján a régióközpont hivatalvezetője kidolgozza a regionális programot. Ebben már biztosítható lenne a hatékonyság, kiszűrhető lenne a párhuzamosság. Az ellenőrzés összhangjának megteremtése magában foglalhatná, hogy az átfogó ellenőrzések, valamint az egymáshoz kapcsolódó tárgykörű ellenőrzések együttes elvégzése érdekében a hivatalvezető az ellenőrzésért felelős szerveket vizsgálatra kérheti fel. Mivel azonban a dekoncentrált szervek ellenőrzési programja jelentős részben a főhatóság által meghatározott, szükséges lenne a hivatalvezető és a tárcák közti intézményes egyeztetés kialakítása. A regionális ellenőrzési program összeállításáért a hivatalvezető felelne, de szükségesnek tartjuk annak a kollégium általi véleményezését is. Mivel a területi államigazgatási szervek ellenőrzésében az ügyészség is érintett, célszerűnek tartanánk, hogy a közigazgatási hivatalvezető mellett az ügyészég oldalán is jelenjen meg az ellenőrzés összehangolására vonatkozó kötelezettség. 11. A regionális államigazgatási kollégium szerepe A koordináció erőteljesebbé válásával a regionális kollégium szerepe is érdemibbé válna. A koordinációt elősegítő testület feladatköre kiterjedne a regionális (régióközpont) hivatalvezető koordinációs feladatainak segítésére, előkészítésére, döntés-tervezeteinek véleményezésére. A kollégium konzultatív és véleményező szerepe mellett szükséges a tagokra kötelező döntés lehetőségét is biztosítani. Ilyenek lehetnek a több ágazatot érintő kormányzati döntések összehangolása terén hozott – fentebb jelzett - döntések. Meghatározott területeken érdemes megfontolni, hogy a kollégium ajánlása is kötőerővel rendelkezzen, melytől csak kivételesen – külön indokolás alapján – lehetne eltérni. A jogszabályok, egyéb normatív tartalmú döntések véleményezése egyre hangsúlyosabb tevékenység a területi államigazgatási szervek munkájában. A több ágazatot érintő tervezetek szakmailag megalapozottabb véleményezésében a jövőben a kollégiumok is nagyobb szerepet játszhatnának.
15
Az államigazgatási kollégium szervezete is megújításra szorul. A fentebb kifejtettek szerint a kollégiumnak minden területi államigazgatási szerv vezetője (a megyei közigazgatási hivatalok integrációjával ezek vezetői is) tagja lenne azzal, hogy az üléseken való részvételt is kötelezővé lehetne tenni. A szervezeti struktúrának az ügyrendben való rögzítése mellett jogszabályban kellene előírni, hogy a kollégium munkáját munkacsoportok (bizottságok) segítik. Ugyancsak jogszabálynak kellene előírnia az ellenőrzési, képzési munkacsoportok kötelező felállítását is. A kibővített szerepkör szükségessé teszi a kollégiumok tevékenységének országos szinten történő egyeztetését is.
A RÉGIÓKÖZPONT, ILLETVE A REGIONÁLIS KÖZIGAZGATÁSI HIVATAL SZERVEZETE A régióközpont, illetve a regionális közigazgatási hivatal szervezete az általa ellátandó feladatok függvényében alakulhat. Ahhoz, hogy a szervezeti struktúrára vonatkozó egy-két javaslattal élhessünk, pár mondatban felvázolnánk a koordinációs feladatokon túlmenően a regionális (régióközpont) közigazgatási hivatal feladat- és hatáskörébe telepíthető tevékenységeket. Ismételten rögzítjük azonban, hogy e javaslatok a régiós hivatalok kialakításának a területi államigazgatási szervek integrációja nélküli ún. puhább verziójára építenek. A régióközpont közigazgatási hivatalok elláthatják: - a minisztériumok, és a központi hivatalok által leadott egyes államigazgatási feladatokat (elsősorban az I. fokú hatósági ügyeket); - a tipikusan a regionális hivatalhoz köthető feladatokat (regionális államigazgatási kollégium működtetése, területi koordináció és ellenőrzés, regionális önkormányzat törvényességi ellenőrzése, közigazgatási szakmai, módszertani központ működtetése, a határon átnyúló regionális kapcsolatok fejlesztése, kormányciklusonként beszámoló a Kormánynak a régió államigazgatásának helyzetéről, stb.). A regionális közigazgatási hivatalok ezen túlmenően elláthatják: - a megyei hivatalok által végzett funkcionális feladatokat [pl.: humánpolitika, gazdálkodás, közbeszerzés, képzés-szervezés, informatika (tervezés, fejlesztés, irányítás, az informatikai tevékenység intézményesített támogatása, választási feladatok, stb.)]; - egyes - jelenleg a megyei hivatalvezető kompetenciájába tartozó - funkcionális feladatokon kívüli egyéb feladat- és hatásköröket (pl.: kisajátítási hatósági
16
ügyek, egyes másodfokú hatósági ügyek). A területi közigazgatás reformjával kapcsolatos egyes elgondolások alapján a megyei közigazgatási hivatalok – legalább is hosszabb távon - regionális szinten összevonásra kerülnek, és a megyei hivatalok a regionális közigazgatási hivatal területi hivatalaiként (szervezeti egységként) működnének. Ez az átszervezés a területi államigazgatási szervek integrációjával szükségszerűen együtt jár. Amennyiben azonban a koordinációs jogkör erősítésében merül ki a „reform”, úgy a megyei hivatalok integrációja – legalább is rövid távon - nem elemi szükséglet. Mindezt szem előtt tartva az alábbiakban szeretnénk röviden vázolni a regionális hivatal és területi hivatalai kapcsolatát, illetve a régióközpont (regionális) hivatalok szervezeti struktúrájára vonatkozó lehetőségeket. Kérdésként merül fel, hogy a megyei hivatalok integrációjakor számolhatunk-e a kistérségi közigazgatási hivatalok létrehozásával. Álláspontunk szerint ugyanis a megyei és a kistérségi közigazgatási hivatal a vázolt struktúrában már nem fér el egymás mellett. A kistérségi hivatal előnye a helyi önkormányzati szinthez való közelség, a segítő-tanácsadó szerep nagyobb intenzitása. Hátránya azonban a magasabb költségigény, az esetleges széttagoltság és az a távolság, amely a kistérségi szint és a régió között lenne. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a megyékben már kialakult hivatali infrastruktúrára építhetünk, így nincs szükség nagyobb költséggel járó új szervezetek kiépítésére. Mindezek miatt a megyei területi hivatalok, mint „nyúlványok” működtetése racionálisabbnak tűnik.
A szervezeti struktúra attól függően változhat, hogy a) a regionális hivatal szervezetébe integrálódnak a területi hivatalok, vagy b) az integráció elmarad, és csupán területi koordinációs többletfeladatokat telepítünk a régióközpont hivatalára. ad a) Amennyiben a megyei (területi) hivatalok a régiós hivatalba integrálódnak, úgy a székhely megyei hivatali szervezetnek is be kell épülnie a regionális hivatali szervezetbe, melyet a regionális hivatal hivatalvezető-helyettese vezetne. A regionális hivatal vezetője gyakorolna munkáltatói jogokat a területi hivatalvezetők és a regionális hivatalvezető-helyettes felett. A területi hivatal szakmai irányítása, illetve a munkáltatói jogok egy része azonban átruházható lenne a hivatalvezető-helyettesre is.
17
Ha a megyei (területi) közigazgatási hivatalok a regionális hivatal szervezeti alárendeltségében tovább működnének, feladataik egy részét mindenképpen célszerű a régiós hivatalhoz telepíteni. Ilyenek mindenekelőtt a funkcionális feladatok, melyek egyrészt a regionális szerveződés szükségszerű velejárói, másrészt a hatékony és gazdaságos irányítás és tervezés következményei. A regionális fejlesztési tanácsok törvényességi felügyelete természetszerűleg csak a regionális hivatal hatáskörébe tartozhat, a kistérségi fejlesztési tanácsok törvényességi felügyeletét azonban a regionális közigazgatási hivatal megyei hivatalai láthatnák el. E megoldás esetén a megyei közigazgatási hivatalok fő tevékenységi köre a megyei, a kistérségi területfejlesztési tanácsok törvényességi felügyelete, a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzése lenne. Egyes első és másodfokú hatósági hatásköröket a regionális közigazgatási hivatalvezető gyakorolná (természetesen a kiadmányozási jog átruházásának lehetőségével). A regionális hivatal hatáskörébe kerülő képzésszervezés, informatikai fejlesztés, illetve a funkcionális feladatellátás nem eredményezi ugyanakkor, hogy az ehhez kapcsolódó valamennyi feladat régiós szintre kerülne, hiszen a szervezés és koordináción túli feladatok az állampolgárokhoz közelebb eső megyei hivatalokban maradna (pl. a képzések tervezése és szervezése a régiós hivatalban történne, a végrehajtás azonban a gazdaságosság és hatékonyság függvényében - részben - a megyei hivatalok feladatát is képezhetné). A szervező koordináló feladatok központosítására tekintettel azonban lehetséges, hogy a területi hivatalok jelenlegi belső szervezeti struktúrája egyszerűsödhet, egyes szervezeti egységek önálló működésére nem lesz szükség (pl.: koordinációs, pénzügyi, ill. informatikai főosztály). A funkcionális feladatok közül külön kiemelendő a pénzügyi-gazdasági feladatok ellátása. A regionális hivatalnak – a jelenlegi megyei hivatalokhoz hasonlóan - önállóan gazdálkodó központi költségvetési szervként kell működnie, mely ellátná a költségvetés tervezését, végrehajtásának ellenőrzését, a központosított közbeszerzés hatálya alá tartozó beszerzéseket, stb. A területi hivatalok részben önálló gazdálkodási jogkörét azonban célszerű lenne meghagyni, hiszen nem csupán a pénzügyi gazdálkodás operatív végrehajtását (számlázás, könyvelés, stb.) látnák el, hanem egyes előirányzatok felett – meghatározott körben – szabadon gazdálkodhatnának. A fent felsoroltak egy részét a majdani régióközpontban működő közigazgatási hivatalok jelenleg is ellátják (pl. funkcionális feladatok, regionális fejlesztési
18
tanácsok törvényességi felügyelete), a feladat újratelepítése tehát nem minden esetben eredményez tényleges feladat-bővülést, ezért a megnövekedett munkaterhek létszámbővítéssel elláthatók lennének. A megyei területi hivatalokban e feladatok központosítása ugyanakkor létszámcsökkentéssel, illetve létszám átcsoportosítással járna. A mobilitási hajlandóság hiánya miatt a megyei hivatalok személyzetének és infrastruktúrájának átcsoportosítása azonban rendkívül problémás, ezért ez a téma mélyreható hatásvizsgálatot igényel. A megyei hivatalok integrációja, a jelentősen kibővített feladat- és hatáskör a regionális közigazgatási hivatalok szervezetében már jelentősebb személyiszervezeti változtatást igényel. Mindenekelőtt szükséges egy törzskari szervezet létrehozása, melynek feladatkörébe tarozna: - a területi államigazgatási szervek koordinációja, ellenőrzése, a regionális államigazgatási kollégiummal kapcsolatos feladatok ellátása; az elemző-értékelő tudományos-szakmai anyagok előkészítése, normatervezetek véleményezése, ill. ennek koordinációja; - a Kormány részére történő beszámoló előkészítése; - a társadalmi kapcsolatok működtetése és fejlesztése; - a humánpolitikai feladatok ellátása. A képzések tervezésére, szervezésére, az oktatási és módszertani feladatok ellátására külön szervezeti egység létrehozása indokolt. Elképzelhető azonban olyan megoldás is, hogy a módszertani feladatokat a törzskari szervezeten belül végezzék. A pénzügyi-gazdasági szervezeti egység szervezeti megerősítése is elkerülhetetlen. Ennek azonban nem annyira a területi koordináció terén jelentkező többletfeladatok, hanem a megyei hivataloktól átvett funkcionális feladatok bővülése állnak a hátterében. Az informatikai feladatok bővülése a területi koordináció, illetve a megyei hivatalok fent jelzett informatikai feladatainak kialakítását, átvételét igénylik, melyet egy szervezetileg – infrastrukturálisan és személyi állományában is – megerősített informatikai főosztály láthatna el. A törvényességi ellenőrzési (felügyeleti), valamint a hatósági feladatok volumene csak kisebb mértékben növekszik, ezért itt valószínűleg nem indokolt számottevő szervezeti-személyi változtatás.
19
A jelentősen megnövekvő feladatkör elkerülhetetlenné teszi, hogy a regionális hivatalban egy-vagy több hivatalvezető-helyettes működjön. Hivatalvezetőhelyettesek irányíthatnák pl. a régióközpont hivatalát (esetleg a területi hivatalokat). ad b) Amennyiben a megyei közigazgatási hivatalok önállósága megmarad, a régióközpont hivatalában csupán a területi koordinációs és ellenőrzési, a képzésszervezési, illetve az informatikai feladatok jelennének meg a jelenleginél döntően nagyobb súllyal. Az előző pontban felvázolt szervezeti struktúra ennél a megoldásnál nagyjából hasonlóan alakulna. - Törzskari szervezetre ebben az estben is feltétlenül szükség van, mely a funkcionális feladatokat leszámítva az a) pontban írt feladatokat láthatná el. - Az oktatási-módszertani központ működtetésének – a régiós hivatalnál kifejtettekhez képest csökkentett funkcióval – jelen esetben van létjogosultsága. - Amennyiben az informatikai területi koordináció, illetve az átfogó területi informatikai rendszer kiépítése és működtetése az általunk javasoltakhoz hasonlóan működne, úgy az informatikai főosztályok személyi és tárgyi infrastrukturális megerősítése a megyei hivatalok integrációja nélkül is indokolt. - Nem szükséges viszont a pénzügyi, illetve a törvényességi ellenőrzést végző szervezeti egységek nagyobb mértékű megerősítése, hiszen jelentős többletfeladat ezen a téren nem igen várható. A hatósági jogalkalmazásban jelentkező többletfeladatok a központi közigazgatási szervek által leadott hatáskörök mértékétől függően kerülhetnek megerősítésre. - A hivatalvezető-helyettesi státuszt – a megnövekedő koordinációs munkateher miatt - jelen esetben is szükségesnek tartjuk, aki az a) pontban foglaltakhoz hasonlóan a törzskari szervezet irányításában tehermentesíthetné a hivatalvezetőt.
20
ÖSSZEGZÉS A közigazgatási hivatalok területi koordinációs feladatainak érdemibbé tételére, a területi kormányhivatali funkciók kihasználására a regionális államreform megfelelő alkalmat ad. Tisztában vagyunk azonban vele, hogy az általunk megfogalmazott javaslatok – szakmai viták alapján – változtathatók, tovább bővíthetők. A személyi-szervezeti változtatások azonban már nem csak íróasztal mellől vizsgálandók. Komoly empirikus kutatás szükséges ahhoz, hogy a kibővített feladat-és hatáskör milyen személyi és tárgyi feltételt kíván a régiós hivatalokban. A gyakorlati tapasztalatok nélkül végrehajtott átalakítás minden bizonnyal több kárral jár, mint haszonnal. Ahhoz azonban, hogy az államigazgatási regionalizációs reformtól, illetve a régióközpont (regionális) közigazgatási hivatal koordinációs szerepének erősítésétől a legcsekélyebb eredményt is várhassuk, túl kell lépnünk a koncepciógyártásban kimerülő gyakorlaton. Ehhez legelőször is szükség van egy – a tárcák szakembereit is magában foglaló - Kormány által létrehozott intézményes szakmai egyeztető fórumra, mely képes az ágazati érdekek kordában tartására. A kistérségi reformhoz hasonlóan itt is elengedhetetlennek tartjuk, hogy a jogszabálytervezetek készítésekor hasznosítható gyakorlati tapasztalatok álljanak rendelkezésre. Szükséges tehát olyan modellkísérletet megindítása, mely a régióközpont közigazgatási hivatal szervezetét és működését vizsgálná annak érdekében, hogy a szervezeti és működési ellentmondások még időben korrigálhatók legyenek. Ehhez továbbra is javasoljuk a Dél-Dunántúli Régiót és a Baranya Megyei Közigazgatási Hivatalt kijelölni, melynek illetékességi területén a (fővároson kívül) a legtöbb dekoncentrált szerv működik, így egy átfogó jellegű vizsgálat alkalmas színtere lehet.
21
IRODALOMJEGYZÉK 1.)
Dr. Bércesi Ferenc: A közigazgatási hivatalok koordinációs tevékenysége és regionális alapokra helyezésének lehetőségei (Európába megy a megye 2001)
2.)
Lőrincz Lajos: Korszerűsítési lehetőségek és kényszerek a magyar közigazgatásban (Államigazgatási Főiskola 1998.)
3.)
Dr. Metzinger Éva: A regionális közigazgatási (Kormányhivatal) létrehozásának feltételei, szervezete, működése, kapcsolata a központi államigazgatási szervekkel, kistérségekkel
4.)
Dr. Németh Jenő: A magyar területi közigazgatás helyzete, működésének ellentmondásai (Comitatus 2001)
5.)
Dr. Horváth M. Tamás: A regionális intézményrendszer kiépítése Magyarországon: szervezeti rend és működés (megjelent az IDEA regionális munkacsoport tanulmányaként)
6.)
Dr. Bércesi Ferenc – Dr. Walter Tibor: A közigazgatási hivatalok új feladatai a területi államigazgatási szervek ellenőrzésében, a továbbfejlesztés lehetőségei
7.)
Dr. Szigeti Ernő: Az államigazgatási dekoncentrált szervezetrendszere regionalizálásának kérdései (megjelent az IDEA regionális munkacsoport tanulmányaként)
8.)
Dr. Balázs István: A regionális közigazgatási hivatalok kialakításának lehetőségei a területi államigazgatás működésének átalakításának tükrében (Budapest, 2004.)
9.)
Dr. Walter Tibor: A területi közigazgatás továbbfejlesztésének lehetőségei – PhD értekezés (Budapest, Gondolat Kiadó 2004.)
területi
10.) Dr. Németh Éva: A Győr-Moson-Sopron Megyei Államigazgatási Kollégium működésének tapasztalatai. (Magyar Közigazgatás, 2003. 12. sz.)
22
11.) Dr. Józsa Zoltán: Az európai közigazgatási tér összefüggéseiről. (Magyar Közigazgatás, 2003. 12. sz.) 12.) Dr. Tóth Zoltán: Közigazgatási reform az EU csatlakozás tükrében. (Magyar Közigazgatás, 2004. 1. sz.) 13.) Kiss János Péter: A régiószerveződés objektív adottságai az Alföldön. (Comitatus, 2003. 4. sz.) 14.) Balázs István: A központi szint alatti közigazgatás helyzete és változásai az EU-országokban. (Magyar Közigazgatás, 2003. 9. és 10. sz.) 15.) Dr. Horváth M. Tamás: A regionális intézményrendszer kiépítése Magyarországon: szervezeti rend és működés (Magyar Közigazgatás, 2003. 5. sz.) 16.) Oláh Miklós: Egy rendhagyó régió rendhagyó helyi társadalmáról (Comitatus, 2003. 7-8. sz.) 17.) Régió, közigazgatás, önkormányzat. (Szerk.: Szigeti Ernő. Magyar Közigazgatási Intézet, 2001.) 18.) Dr. Bércesi Ferenc - Dr. Ivancsics Imre: A közigazgatási hivatalok regionális alapokra helyezésének lehetőségei (Pécs, 2004.) 19.) Hajdú Zoltán: Magyarország közigazgatási földrajza. (Budapest-Pécs, 2001.) 20.) Kengyel Ákos: Az Európai Unió regionális politikája. (2001.) 21.) Torma András: Európai közigazgatás – régiók – önkormányzatok. (2001.) 22.) A Belügyminisztérium közigazgatási és rendészeti ágazati stratégiája (2003 – 2006) (Belügyi Közlöny, 2003. december)
