Dénes György KI MIT LÁTOTT A Duna Menti Tavasz gyermekseregének L áttál-e már medvemancsot. kutya sz őrében kullancsot? Lubickoló vízibolh át, pip

Dénes György

KI MIT LÁTOTT A Duna Menti Tavasz gyermekseregének L á t t á l - e má r medvemancsot. k u t y a s z őr é b e n k u l l a n c s o t ? Lubickoló v íz ib o lh á t , p i p a f ü s t b e n _ s z únyog s o n k á t ? L á t t á l - e k i ön t ö t t ü r g é t , d á g v á nyba n v a d d i s z n ó c s ür h é t ? K e c s k e b a k o t r őt s z a k á l l a l , öreg nénit p a p a g á jja l ? L á t t á l s á n ta e l e f á n t o t , c á p á t , ahogy v i z e t s z á n t o t t ? T i g r i s k a r m o t , majomf ül e t , p ú p o s t e v é t , mi k o r ü g e t ? L á t t á l v ör ös h a n g y á t b á b b a l , h a r c sá t tusakodni rá k k a l? V a d s z a m a r a t s z e k ér údná l , l i b a f a l k á t g é m e s k út n á l ? L á t t á l - e m egkergül t p u l y k á t , f a r k a s s z á j b a n r óka b u n d á t ? F e h é r e g e r e t f o g óban,, napos c s i b é t s z a k a jt ó b a n ? L át t á l - e á jt a t o s m a n ót , b e r n át h e g y i n n y a k r a v a l ó t ? Ne l é g y r e s t é s ne l é gy gy á v a , ha nem l á t t á l , j á r j u t á n a !

Köszöntő Ünnep le s z ismét a Csallóközben,a szép szó, az alkotó munka ünnepe. T izenkettedik alkalommal ren­ dezi meg a Csemadok Központi B izo ttság a a tá rsre n ­ dező szervek é s az intézmények közreműködésével j á ­ rásunk te rü le té n a legjobb cseh szlo v ák iai magyar gyerm ekszínjátszó együttesek, k is s z í npadok,bábcso­ portok, v e r s - é s prózamondók központi versenyét, amelyre Nagykapostól Pozsonyig mindenünnen érkeznek já ts z a n i tudó é s szerető gyerekek. Több száz k is is k o lá s le s z vendége járásunknak ezekben a napokban, hogy p éld át mutassanak ő sz in te , ön feled t játékukból, é s számot adjanak a pedagógu­ s a ik v ezetésév el végzett egész évi k u ltu r á lis tevé­ kenységük eredményeiről, s nem utolsósorban azért i s , hogy ismerkedjenek egymással. Számukra ez a néhány nap miden évben ünnep,el­ ju tn i ide d ic ső sé g . Ünnep ez számunkra i s : a házigazdák számára.Ezt b iz o n y ítja az az érdeklődés,amely az egyes bemutató­ kat kísérte.Ebben az évben négy sz í nhelyen, Dunaszerdahelyen,Somorján, Nagymegyeren é s Bősön t e kin th e tik meg az érdeklődők az ország legjobb gyermekcsoport­ jain ak fellépését.M in d ez még több gyermeknek é s pe­ dagógusnak nyújt alkalmat és lehetőséget a ta p a sz ta ­ la t s z e r z é s r e , a jó szórakozásra.Bízzunk abban, hogy a lá t o t t a k még t öbb gyerme k e t,sz ü lő t é s pedagógust ös z t önöznek hasonló tévékenységre,s tovább nő az egyes településeken azok száma ,a k ik megértik é s meg­ é rz ik a műv é sz e ti tevékenység j e l l em é s jövőt formá­ ló erejét,gyerm ekeink e s z t é t i k a i é s et i k a i fe jlő d é s é r e gyakorolt h a tá sá t. A vendéglátó szerv ek ,a Csemadok j á r á s i b iz o ttsá ­ ga nevé ben sz ív b ő l kös z ön töm mindazok at, akik a já r á s i és k e rü le ti versenyeken a legjobbaknak bizonyultak, é s néhány napig járásunk vendégei lesznek.Kívánom, hogy az id e i Duna Menti Tavasz legyen mi ndannyiunk számára sik erekben ,tapasztalatokban é s é l mé nyekben gazdag rendezvény, é s e g y ú ttal f e le jt h e t e t le n i s ! VARGA LÁSZLÓ, a Csemadok jb t it k á r a

A SZEREPLŐKHÖZ Immár több mint egy sikerekben gazdag év­ tized van a Duna Menti Tavasz országos gyer­ mekfesztivál mögött. Tehetséges gyermekeket üdvözölhettünk a pódiumon: a szavalóversenye ken, a prózamondásban, évről évre versenyre kelnek egymással a bábcsoportok s az irodalmi színpadok a gyermekszínházi együttesek. Minden siker az azt megelőző munka ára: akik lelkiismeretesen készülnek, megdolgoz­ nak a sikerért, azok biztosan babért aratnak. Fontos, hogy minden évben egyre többen és többen jelentkezzenek a helyi versenyekre, a legjobbak kerüljenek a járási és a kerületi rendezvényekre, az országos gyermekfesztiválra az igazán tehetségesek jussanak el.Akkor szavatolva van a fesztivál színvonala. Nem könnyű az út idáig, küzdeni kell érte, de aki már eljut a Duna Menti Tavaszra, az büszkél­ kedhet , arra büszkék lehetnek a szüleik, az osztálytársak és a pedagógusok, akik vállán mindez a teher nyugszik. Az országos versenyen , részt venni mindenképpen rangot jelent. S a dí jazottaknak: ragyogást. Dunaszerdahelyt a gyermeknap tájékán ellepik a gyerekek, vidám gyermekzsivaj tölti be az utcákat és a tereket, s a kultúrház táján, mint a méhkas körül, zsibonganak a gyermekek: a fellépő, a versenyláztól izguló gyer­ mekek, és a közönség,az önfeledten szórakozó, a játékoknak tapsoló gyermekek.Mindkettő egy­ formán fontos, a fesztivál nekik és értük van. Dunaszerdahely mindig örömmel adott he­ lyet a Duna Menti Tavasznak. A szervezők igye­ keztek jó feltételeket teremteni a versenyzés­ hez. Az idei, a XII. Duna Menti Tavasz orszá­ gos gyermekfesztivált rendhagyó módon - s fő­ képp technikai okokból - nem csupán Dunasz e r -

dahelyen, hanem a járás három más helységében is rendezik: Nagymegyeren, Somorján , Bősön. Mindenütt jó feltételek várják a fesztivál

versenyzőit. Előnye természetesen ennek a ren­ dezésnek is van: az ország minden részéből ideérkező gyermekek és kísérőik nagyobb részt látnak az épülő-szépülő járásunkból, és az ő fellépésüket is nagyobb és kultúrára szom jasabb közönség tekintheti meg, együtt szóra­ kozhatnak és tanulhatnak. A Fürge Irka - a fesztivál híradója - is jelen lesz mindenütt. Követi versenyzőit. Össze fogja az eseményeket, gyűjti az élménye­ ket, s hírt ad mindenről, ami történik. A hí­ radó szerkesztőgárdája bíztat benneteket: vágjatok bele bátran, s akkor tiétek a győze­ lem! Mészáros Károly

DÉNES GYÖRGY

KUNOK

Kuntapolca, kun a porta, kun a szérű, kun a ház, kun toronyban, kun harang szól, kun csürhét űz kun kanász.

Kun a patak, kuna halász, kun a háló, kun a hal, csupa kunnal népesül be a községi hivatal.

Ihol" egy kun, ott is egy kun, kun lányra vár kun legény, kun tésztából kun parázson sül a túrós kun lepény.

Dénes György

Csónakáztam a Vágon egy göcsörtös faágon. Az Ipolyba beálltam, kék kavicsot találtam. Halásztam a Dunában, belelógott a lábam. Volt egy csöpp papírhajóm, leúsztattam a Sajón. A kanyargós Rimában homokpadon tanyáztam. Meglestem a Garamot, mint dajkálja a habot. Hernád-parti füzesben sípnak valót kerestem. A Bodrogon dereglye vitt pihenőhelyemre. A féktelen Latorcán csipkés tajték csapott rám. A zöld Poprád, Dunajec integetve nevetett. Folyók, cserfes patakok rám köszöntek: Jó napot!

BERECK JÓZSEF*

ÖRÖKRE MEGNYERT HÍVÉNEK Dunaszerdahel yen é l ő próza­ iró. Eddig megjelent műv e i: Vihar e l őt t /n o v e llá k /, Öregem, az u to lsó / k i s r e ­ gény/, Vereség és k il e nc más e lb e sz é lé s

Hároméves voltam akkoriban, másoktól tudom te­ hát , hogy negyvennyolcban egy Kerényi nevű ma­ gas , szikár termetű nyugalmazott jegyző költö­ zött feleségestül szülőfalumba, aki néhény é vig még méhészkedett, hetenként egy alkalommal egyenes derékkal, az egymásra utaltság legki­ sebb jele nélkül megsétáltatta patinás bambusz görbe botját a kertekalja hársfasorának hűvösé­ ben, aztán váratlanul meghalt. Magára maradt felesége - jámbor, fehér hajú asszony - sorjá­ ban eladogatta a fonott szalmakupolás méhkaso­ kat, a fölösleges bútordarabokat, használati tárgyakat, és elköltözni készült valahová az ország más részén lakó nővéréhez. A költözkö dést megkönnyítendő, az utazás előtt természe­ tesen vaskos—nehéz könyvein is túl akart adni. Édesapám révén ez sikerült is neki, aki senki nek sem tudt a azt mondani:nem. Vagy legalábbis nem elég határozottan. Kizárólag a segíteni akarás vásároltatta meg vele- igaz, nagyon ju­ tányos áron - a vesszőkosárnyi könyvet, hiszen kisparaszt-nyomorúsága akkoriban nem nagyon tet­ te lehetővé, hogy akár egyetlen verejtékkel megkeresett koronát kiengedjen a markából.Gyor­ san puhuló szíve, másokat könnyén megsajnáló természete juttatta családunkat;tehát egy tu-

a ctnyi , részbe d íszkotésű könyvhöz. Elég az hozzá, hogy a megvásárolt köny­ vek közül legvaskosabbat a Barátosi Balogh Benedek írta.. Az egykori hires lap- és könyvkiadó, Tolnai unszolására irta meg ezt a könyvet, amely engem egyenesen bámulatba ej­ tett . Nem csoda: pontosan ezer rajz és kép volt benne. A vaskos, nagy könyv címéhez /Sé­ ta a világ körül/ igazodva, a hosszú téli estéken valóban sétára indultam Barátosi Ba­ logh révén a világ körül, persze, ez még ab­ ban az időben volt, amikor falum mohalepte határkövein túl sem igen jártam. A pompás könyv segítségével csodálatos tájakat, érde­ kes embereket, népeket ismertem meg. Egyéb akkori olvasmányaim /tanmesék, együgyű kalen dáriumi történetek/, emlékszem, csak arra vol­ tak jók, hogy hallatlanul erős élményként éljenek bennem tovább az így "bebarangolt'' tájak. S elkövetkezett az, amit öntudatla nul szinte minden gyerek megtesz: a "megis­ mert" tájakat behelyettesítettem közvetlen környezetem - Albár és határa - aránylag kicsi téregységeibe. Látszólag gyermeteg vállalkozás ily módon belopni a világot abba a tájba, amelyet legjobban ismerünk, de az a véleményem, hogy a gyermekek már puszta lé­ tezésükkel is közelebb állnak a dolgok ere­ detéhez . E "helyzeti" előnyüknél fogva ők hamisítatlanul gyakorolják mindazt, ami min­ ket , tollforgatókat csak csábít: megérteni a megérthetetlent, kimondani a kimondhatat­ lant , vagy pontosabban a nehezen megérthetőt, a nehezen kimondhatót. Talán mondanom sem kell, hogy az első könyv, Barátosi Balogh könyve révén nemcsak a külső, tárgyi világot ismertem meg; hatásá­ ra lassan, fokozatosan étkezésre nyitotta száját az én belső, szellemi világom is. Sor­ ra vettem tehát a megvásárolt könyveket, de csalódást okoztak; nem értettem a következés képpen élvezni sem tudtam a századforduló

idejéről származó vadászati törvénykönyvet, Kossuth Lajos "Irataim az emigrációból" c. nunkájának három í dszes kötete sem bizonyult megfelelő tápláléknak. Végtelen sajnálatomra ugyanígy jártam a többi könyvvel is. Ám a kereséssel, kutatással már nem hagytam fel többé. Igy tudtam meg, hogy kis falumnak könyvtára van; egy időre leghűségesebb láto­ gatójává váltam. Sokáig éltem az Illyés Gyula gyűjtötte "Hetvenhét magyar népmese" bűvöleté­ ben, könnyekig meghatott Tamási Áron "Szív béli barátok"-jainak hűsége, a "Pál utcai fi­ úk" NEMECSEKJÉNEK /így, csupa nagybetűvel/ igaz élete és fájdalmas-szép elmúlása. Az alapiskola felsőbb osztályait már Dunaszerdahelyen jártam, a a főutcai köny vesboltban három-négy koronáért szorgalmasan vásárolgattam az Olcsó Könyvtár sorozat leg­ újabb darabjait: Jókai, Arany, Móricz Zsigmond és mások emlékezetes műveit. Ezeket a ronggyá olvasott könyvecskéket egyébként ma is őrzom; számomra felemelő emlékei annak az időnek, amikor örökre,megnyert hívének a könyv, falá nk fogyasztójának a semmivel sem potolha­ tó szellemi táplálék.

A KÖLTŐ

SOÓKY LÁSZLÓ:

„A NÉPMESÉBEN HISZEK" Az E lső Osztályosok Ajándékkönyveként 1983-ban je le n t meg a Tarisznyás meséi című mesekönyved, amelyben egy olyan növény- é s á l l a t v i l á g irá n t é r z e t t á h ita t i s á tle n g i soraid,am ilyent a mai gyermek aligh a ismerhet. - Igen, ezek a természet meséi. Azé a term észeté, amellyel a f e l e l ő t l e n ember szeren csétlen ü l bánik, é lté k o z o lja k in c s e it, mert mindenáron le a k a rja i gázni, a h e ly e tt, hogy megtanulna együt t é l n i v e le . E la p a s z tja v i z e i t , k i i r t j a h a l a i t , megöli madarait é s a négylabúakat, e l p u s z t í t j a e r d e i t . Olyanná te ­ s z i környezetünket, hogy az Amazonas vagy a Kongó mente á l l a t - é s növényvilága közelebbivé v á lik szá­ munkra, minta csalogány fü t t y e . Az ilyen ember olyan veszteségeket okoz a termé szetnek, ame ly et nem lehet megmagyarázni szükségszerűségekkel, jóvátenni pedig majdcs a knem le h e te tle n . Már bebizonyosodott, ahogy azt a természetvédelmi gondokkal i s fo g la lk o z ó j e l e s sz o v je t í r ó , Z alig in n y ilatk o zta, "hogy a tech­ nikát nem lehet tovább egyedül hagyni a t ermé s z e t t e l , hogy megeszi a fene az e g e sz é t, ha nem avatkoznak be­ le a humán tudomány műv e l ő i , ha a művészet é s az i rodalom t á v o l t a r t j a magát, ha az egész társadalom nem h a l l a t j a a s z a v á t." Én sem tartom távol magam a környezetvédelmi kérdésektől, a magam módján kér­ dezek é s v á la sz o lo k . Ezek s z e rin t várható A Tarisznyás meséinek f o ly ­

tatása.

- Az le s z a könyv cí me : Gergő v ité z Lápországban, s meséim a vizeknek é s a mocsaraknak azt a v i lá g á t mutatja be, amelynek egyik u to lsó hírmondóját a kö­ zelmúltban c sap o lták le nemi s olyan messze s z ü lő fa ­ lumtól, B ú c stó l. Vagyis i t t , közvetlen környezetünk­ ben, t e r més z e t á t a l a k í t á s i cé l l a l .

-Nemcsak felnőtteknek, gyermekeknek i s í r sz ver se k e t. Tervezed-e könyves kiadásukat? - A gyermekeknek szánt költészetben nem érzem ma­ gam annyira otthon, mint a mesében, ennek e lle n é re , ha kedvem támad, teszek p o étik ai kirándulások at. De hát a versvilágomban i s azokkal a ma már szin te csu­ pán n ép rajzi kötetekben ta lá lh a tó szavakkal élek a legszívesebben, amelyeket édesanyámtól hallottam . A tő le hal lo ta k a t mondom tovább, s v erselek e k e t a lig á r ó l, k is e f á r ó l, azokról a tárgyak ról é s munkaesz­ közökről, amelyek a p a r a sz ti é le t eltű n ésével k iszo­ ru lta k az ip aro so d o tt mezőgazdaságból. Kikerültek a köznapi h aszn álatb ó l, é s szép la ssa n kihullnak nyelv használatunkból i s . S mert az irodalom a nép emléke z e te , a költőnek nemcsak hogy rö gzíten ie k e ll ezeket a fogalm akat, de szüntelen é ln ie i s kel l v e lük . F el­ tám asztania a szavakat. - Nemegyszer színpadi szerzőként i s sik e r t a r a t t á l a Duna Menti Tavaszon, úgy i s mondhatnám, vonzal mad a színházhoz közismert. - Feleségem o k ít ja a marcelházi gyerekeke t a sz ín ház sz e r e te té r e , én csak bedolgozom. Két bábjáték be­ mutatásához például s a j á t szöveggel,de az az ig a z sá g , a többi bemutatójuk népmeséken a la p u lt, me r t a cso port tanácsadója,am olyan dramaturgjaként úgy véleke dem, népmeséink u to lé rh e te tle n ül fan táziadúsak, nyel vük pedig tömör é s s z i n t i s z t a . Bármennyire igyekszünk, s ma már tudunk i s jó mes é ket í r n i , h íján vagyunk an nak az eredendő v arázslatn ak , amely a népmesékből sugárzik . Rengeteg népmesét, n épköltészetet k e ll o lv as­ n i , nemcsak a z é r t, mert á lta lu k anyanyelvünket ismer­ jük meg alaposabban, de a népgondolkozást,népünk l e l két i s . S z ig e t i László

SOÓ KY LÁSZLÓ VERSEI

VÍZORSZÁG Ott, ahol a nád integet, békatutaj úszik, hullámzik a V ízország Kismuzslától Búcsig. *

Túlsó csücske a V ízállás, innenső a Békató , abban fürdik minden este Faluvégi nagy Bató . Gémtoll van a kalapjánál, a gatyája békanyál, csukaháton úszik tova, amíg az éj le nem száll. Este aztán hazaindul szitakötőháton, lidércfény villan mögötte a Nagyéri lápon.

PONTYOS VERS Egy ponty, két ponty, három ponty, nyomukban egy ponty-poronty. Pont olyan már, minty g e ponty. Szól a vén ponty: hová poronty? Búcsra megyek búcsúba, halpénzt veszek párat, nem egyet, de százat, kalapomhoz tűzöm, pántlikára fűzőm. Ejnye poronty,mondja a ponty, tán nősülni készülsz? Bizony úgy ám bátyó! Ponty Panni a menyasszonyom, holnapután házasodom.

CSUKÁK Öreg csuka nádtörzs mögött pipázik, fia-csuka a pipáján hintázik. A hintája holdsugár, nádból van a pipaszár, pipa füstje holdsugáron égbe száll.

VERS A RÁKRÓL Volt egy patak, tisztavizű, benne hínár, ezerszínű, hínár alatt kicsi ház, házikóban öreg rák. Üldögélt a kagylólócán, könyvek sorakoztak polcán, könyvek mellett cérna, olló tű, meg három vaskalap, alattuk tört macskanyak. Arra ment a vízipók: nem adnál egy kalapot? Nem adok biz felet sem, eredj, vegyél üzletben! Van ott elég: harminchárom, megveheted harmadáron. Eloldalog vízipók, szívében bú s bánat rág: jössz még te is kölcsönkérni, vas kalapos öreg rák. Volt egy patak, tisztavizű, benne hínár, ezerszínű. Hínár alatt kicsi ház, házikóban öreg rák.

Indult egyszer a vásárba, de elszakadt a nadrágja. Ilyen szégyent,ilyen foltot, megkérhetném tán a pókot, varrhatná be a gatyám. De szól a pók: nem biza! Készülö k a lagziba. Ülj fel tán egy kalapra, s úgy menj tovább: tolatva . Az öreg rák azóta, folyton igy jár: farolva, az ülepén vaskalap, úgy ballag a part alatt.

június 2. kedd 10.00

A Fasizmus áldozatai Emlékművének megkoszorúzása Dunaszerdahely Városi Művelődési Központ, moziterem/

17.00

Ünnepi nyitóműsor A versmondók I.-III. kategóriájá­ nak versenye A prózamondók I.-III. kategóriájá­ nak versenye /Dunaszerdahely Művészeti Népiskola/ Ünnepi díjkiosztás L.F.Baum-Schwajda Gy.: "óz, a nagy varázsló" - a Dunaszerdahelyi JNK KIS FÓKUSZ színjátszó együttese rendező: Jarábik Gabriella /Duna— szerdahely, Városi Művelődési Köz­ pont - előadóterem/

18.30

Fórum

19.00

Tábori műsor /Pozsonyeperjes/

1 1 .00 14.00

Bodnár Gyula

Tisztelet a Tanítónak A Duna Menti Tavasz főszereplői a gyerekek. Velük és ér­ tük történik minden a színpadon és azon kívül, a fesztivált megelőző izgalmas próbák és fellépések során, valamint magán az évről évre ismétlődő nagy dunaszerdahelyi /Dunajská Streda/ találkozón. Vonatkozik ez részben azokra a gyerekekre is ter­ mészetesen, akik "csupán" nézői kortársaik játékának. I'gy vagy úgy, de gyarapodnak ők is. A gyerekekről kellene tehát írni, én ezúttal mégis inkább azokról szólnék, akik "nem látszanak vagy "kevésbé látszanak". A pedagógusokról, a tanító nénikről, akiknek a m u kája nélkül elképzelhetetlen lett volna annak idején ennek a fesztiválnak az életrehívása, majd a továbbéltetése,és elképzelhetetlen lenne a jövője. Ők azok, akik a Csallóköztől a Bodrogközik m inden évadban alkotnak annyi műsort tanítványaikkal, a "magyar iskolákban, amennyiből lehet válogatni a járási és kerületi szemlék mellett jó színvonalú központi fesztivált rendezni közös örömre. Tevékenységűk eredménye, a felbecsülhetetlen erkölcsi és esztétikai hatásokon túl. aktív j e l e n l é ­ t e t is jelent azt, hogy mi csehszlovákiai magyarok ugyan­ úgy itt vagyunk e honban, mint bárki más. Értékek teremtésére törekedve, a művészetek tartományaiban is felnőttek és gyere­ kek egyaránt. Ismerve a ma iskolájára háruló feladatokat, a tanulók és a tanítok korántsem könnyő helyzetét, melyben - hogy tartsák a tempót, szinte roskadoznak a tanulni-, tanítani és a külön­ böző más, sokszor fölösleges tennivalók súlya alatt, gyakran harmincötös, negyvenes létszámú osztályokban - bizony nem kis dolog "összehozni'' egy színházi vagy bábelőadást, vagy akár a vers- és prózamondók versenyére felkészülni. És mégis min­ dig akadnak TANÍTOK, így,„csupa nagybetűvel írva, akik vállal­ ják a többletmunkát. És zömük bizonyára nem azért, hogy jó pontokat, szerezzen, ami egyébiránt sok helyt még ma is mo­ solyra indító elképzelés, merthogy az efféle iskolán kívüli tevékenységet inkább bohóckodásnak tekintik, lenézik, ahelyett hogy megbecsülnék. Más szakköri foglalkozás eredményei többet nyomnak a latban a felsőbb szervek körében is, jóllehet az

utóbbi években történt már némi előrehaladás, szemléletváltozás e téren . Vállalják ezt a munkát a Tanítók, hivatásuk részének tekintve, emberi, erkölcsi, pedagógiai céloktól ve­ zérelve. Sokan bizonyára ama híres,belső kényszer hatására maradnak a gyerekekkel a tanítási óra után is, teremteni bensőségesebb érzelmi-szellemi közösséget, teremteni élményt nyújtó pillanatokat. Olyasmi ez számukra, mint költő számára a versírás, tudós számára a kutatás. Szűntelen cselekvésre ösztönző szenvedély, elkötelezettség - gyermekeinkért. Tisztelet ezért valamenny i mai és holnapi Tanítónak, akik megannyi játékos formában, élő mesevilágot építve veze tik be tanítványaikat a művészetek csodálatos birodalmába.

Ozsvald Árpád

JÁ TÉK Zsazsanna lányomnak Két kezed két virágszirom, szemed - fekete csillag, perdülj egyet -„gyémánt leszel, táncos lábad gyöngy öt perget, selyemhajad - aranygyertya. Uccu, fussunk az erdőbe, jön a farkas , ne félj tő1e! Megkeressük a Hófehérkét, a zseleburdi Hapci törpét. Nagymamánál vacsorázunk, marcipánból lesz a házunk. Hogyha elbújsz, megtalállak szirmában a tulipánnak. Uccu,f u s s u n k k i a rétre,

hazaérünk estebédre.

O zsvald Árpád

A M ESE NEM HAL MEG * Pozsonyban élő költő , szerkesz tő,t öbb sikeres verseskötet szerzője. l955-től 1980-ig í ródott válogatott 's új versei­ nek gyűjteménye Oszlopfő cím­ mel jelent meg a Csehszlová­ kiai Magyar írók sorozatban. Gyermekverseket is publikál. A kis postás cimű ifjúsági re­ génye /1965/ néhány éve jelent meg második kiadásban.

Nekem még szerencsém volt, mert gyermek­ koromban ott lehettem a mese születésénél. A balladák, legendák világa vett körül. Édes­ anyám téli estéken gyakran elvitt tollfosztás kor magával és én a tűzhely mellett locán ül­ ve, a többi gyerekkel együtt szájtátva hall­ gattam a mesélő asszonyokat. Szó esett itt a lidércről, aki a Garamba csalta a későn haza­ térő embereket, a magától elinduló szecskavá gó kerekéről, a temetőben kószáló kísértetek­ ről, a tüzes emberről, tündérekről, betyárok­ ról. Göndör Sándor balladáját még el is éne­ kelték. Oly eleven volt ez a mesevilág, hogy­ ha tollfosztás végén hazafelé mentünk a rópo gó hóban és a ,holdvilág ezüst koppenyét rádob ta a bóbiskoló házakra, mindig hátrafelé pis logtam, nem kisér-e bennünket a fekete vándor­ ló és otthon alig vártam, hogy magamra terít­ hessem a nagy fehér dunnát. Megtörtént, hogy álmomban is a mesehősökkel viaskodtam,mert nemcsak hallgattam a meséket, hanem iskolás

korom óta szorgalmasan olvastam is. Benedek apó örökszép mesekönyvét, Grimm, Andersen me­ séit, Petőfi Sándor János Vitézét ,Arany János Tol­ diját. A magyar népmesékben a legkisebb le­ gény furfangos cselekedetei kötötték le leg­ inkább a figyelmemet, szurkoltam neki, hogy a próbát sikeresen kiállja, elnyerje a fele királyságot, meg a királylány kezét, talán a zért, mert én is pöttöm legényke voltam. Mi még együtt éltünk a természettel.Nyá­ ron mezítláb szaladgáltunk a dülőutak porában, a végtelennek tűnő réten, patakparton . Őriz­ tük a libákat, teheneket, közben énekeltünk, játszottunk. Ismertünk minden madárfészket. Vadkörtét ettünk és kukoricát sütöttünk. A kanyargós, egerfákkal szegélyezett patak pandaljaiból /mélyebb partmenti üregek / p u s z ta kézzel szedtük ki a karvastagságú halakat. Mi még ismertük a határ dűlőinek azóta elfele j tett neveit: Malomszög,Kenderföldek, Berek­ alja stb. Ott sündörögtünk a cséplőgép mellett és elkísértük a major gőzekéjét egész a falu határáig. Minden falunak megvolt az egyéni mesevilága. A váratlan tragédiákból /a cséplőgépbe esett lány, a meglőtt vadorzó a ked­ vesét hűtlenül elhagyó legény/ balladák, le­ gendák születtek. Később, amikor az irodalommal egyre töb­ bet foglalkoztam és én is írogatni kezdtem, a mesék világából, a gyermekkori élményekből sokat merítettem. Emlékek, élmények, látomás ok, a mesék fantázia—éltető ereje segíti az embert, hogy megértse, érezze a világ szépsé­ geit. Mert a mese nem hal meg, amíg nagyanyók, nagyapók és unokák élnek a földön.

Valló László: EMLÉKKÉ VáLOK MAGAM IS ... Sokan olvastátok a Tüskevár című könyvet,vagy aki nem olvasta, láthatta a televízióban vagy filmen a történetet: Tutajos és Bütyök a nyári vakáció idején a Balaton-melléki ter­ mészeti világgal ismerkednek, s Matula bácsitól tanulják a ter­ mészet szigorú törvényeit. Vagy annak folytatását, a Téli be reket. De aki csak a Vukról, a ravasz rókafiról szóló rajzfil­ met látta, tudhatja, hogy ezeket a műveket fekete István írta. Valló László könyvében magáról az írótól olvashattok, aki a századfordulón, 1900-ban született, és 1970-ben halt meg. Megismerkedhettek nehéz életével, természet iránti rajongá­ sával, Bogáncs kutyájával, melyről 1957-ben regényt írt. ,, Állatregényei minden nemzedék rajongott olvasmányai. Azíór nem kívülállóként, belülről, mély átérzéssel ábrázol ja az állatok világát, s nem az emberektől teszi függővé életüket, hanem az állatvilágon belül történnek az események. Fekete István több ifjúsági regényt is írt, de más műfajban is je­ leset alkotott. Színes olvasmányt jelentenek elbeszélései, melyek jobbára egy-egy természeti jelenséghez kapcsolódnak. Regényt irt barátjáról, a híres afrikai vadászról és utazó­ ról, Kittenberger Kálmánról. Valló László könyvében ezeknek a m s éknek a születését kísérhetitek nyomon dokumentumok, emlékek és tények alapján. Ezek ismerete közelebb visz benneteket a művekhez. A könyvet fényképek teszik érdekesebbé.

/Móra - Madách/

Marjai Imre: FELFEDEZÉSEK KÖNYVE A másik jelentős mű, amelyet a figyelmetekbe ajánlok, a világ meghódításának története a történelem előtti időktől kezdődően egészen napjainkig. Összefoglalja a legjelentősebb földrajzi felfedezéseket, számos nevet, adatot hoz tudtunkra, s az új, a legkorszerűbb ismeretek alapján értékeli a felfedezések jelentőségét. A könyvben szó esik csaknem minden jelen­ tős felfedezőről, lett légyen az Kolumbusz, Magellán, Amerigo Vespucci, Marco Polo, Cook kapitány, Amundsen stb. Többször is és lényegesen kitér a magyar utazókra, felfede­ zőkre. Külön fejezeteket szentel a legnagyobbaknak, köztük a legkorábbi utazónak, Juliánus barátnak, aki a keleti ma­ gyarok keresése közben elsőként veszi észre a tatár vesze­ delmet, s erről hírt ad Európának, érdekesen szól Vámbéry Árminról, Körösi Csoma Sándorról, a jeles ázsiai utazókról, de Magyar László afrikai utazásait és felfedezéseit is rész­ letesen taglalja. A könyvet fényképek, egykori rajzok és tér­ képek színesítik. /Móra - Madách/

HOGYAN KELL RE PÜLNI? /Csehszlovákiai ma­ gyar ir ók meséi és gyermekversei/ Harmadikként egy érdekes gyermekkönyvet ajánlunk nek­ tek: válogatást gyermekirodalmunk harminc évnyi terméséből. A válogató - Tóth László /az Ákombákom és a Lyuk az égen c. gyermekkönyvek szerzője/ - érdekes módon, nem időrendi sor­ rendben, hanem témakörök szerint válogatta a műveket. Ezek lehetnek évszakok, napszakok, de éppúgy állatok világa, a já­ ték, vagy a családi életből hozott témák. I'gy csokorba gyűjt­ ve kapjátok kézhez a Csehszlovákia magyar irodalom legjobb, legizgalmasabb gyermekverseit és meséit. Köztük olyan ismert szerzők alkotásait, mint Dénes György, Gyurcsó István, Tóth Elemér, Simkó Tibor, Koncsol László, vagy Kulcsár Ferenc, Ke sze1i Ferenc, Kovács Magda és Barak László. Az elmúlt év őszén megjelent válogatásban sokféle szemlélet, stílus, vers, mese, szójáték váltakozik rövidebb-hosszabb feldolgozásban és szí nes képmellékletekkel /Varga Lajos nunkája/, ami csak növeli a könyv izgalmasságát és érdekességét. /Madách/ MÉSZÁROS KÁROLY

A KÖLTŐ

Keszeli Ferenc:

„NEM FOGOK TÜN D ÉRM ESÉT ÍRNI "

Az idei Első Osztályosok Ajándékköny­ vének, a Hókuszpókusznak te vagy a szerzője. Ez az első gyermekeknek szánt verseskönyved. Mi ihletett a meg írására? - A verstől elidegeníthetetlen a játék min­ denféle módja és szintje, s föltehetően azért írok gyermekeknek szánt verseket, mert ha bein dul bennem egy ritmus, muszáj kiírnom magamból. Na és az is előfordul, hogy leülök és írok egy úgynevezett gyermekverset, de nem azzal a szán dékkal, hogy megoldjak vele valamilyen problé­ mát. Az ilyenfajta problémamegoldás illúzió, hiszen a gyermeknek szánt verset is olyan ami bivalens érzések hívják életre, mint a gyűlö­ let és a szeretet. Meg aztán az ördög is segí­ tett előhúzni belőlem ezeket a verseket, mert a hetvenes évek közepére kialakult bennem az az érzés, hogy na, most aztán megmutatom,hogy annyira felelőtlenül nem szabad gyermekverset írni, ahogy azt Weöres Sándoron kivül szinte mindenki teszi irodalmunkban. Meseíróinkra ez a felelőtlenség már nem annyira érvényes. - Gyermekverseid nagyon népszerűek. Visszahallani őkét óvódákban,irodalmi színpadi összeállításokból... - A jómúltkor egy iskola vendége voltam, ahol, bár jólesett, mégis zavarba jöttem,mert a gyerekek skandálták a verseimet, örömmel, önfeledten , ami a játékosságukon túl talán annak is tulajdonítható, hogy szövegeimmel nem akarok depressziót kiváltani. Játszani akarok. Sajnos, még az igen sokra becsült magyar nép-

költészet és népmesekincs is zsúfolt az olyan rémségekkel és szörnyekkel, amelyek neurotikus depressziót válthatnak ki, kényszerképzetekbe vihetik a,gyerekeket, ami abból a téves alapállásból adódik, amely szinte kötelezővé teszi, hogy a mesében szin­ te mindig bekövetkezzen a csoda. Én már a Kaj­ la Fűlop kalandjainak írásakor is éreztem, soha nem fogok tündérmesét írni, sem a Piros­ ka és a farkas parafrázisát, meg hamuba sült pogácsát sem, mert engem a gyerekek megkér­ deztek, Feri bácsi, milyen az a hamuba sült pogácsa, hát az piszkos? Tudom, egy népi táp lálkozáskutató talán elmondhatná, milyen is" volt ez a pogácsa, de nem szabad olyat monda­ ni a gyereknek, amit, ha kérdést vonna maga után, ne tudnánk megválaszolni. Magyarán: a gyereknek egyetlen mukkot sem szabad hazudni. Nézd csak meg a magyarországi lapokban meg­ jelenő mesék zömét... Nálunk ezen a területen még valamivel jobb a helyzet. Mindebből követ­ keztethetsz arra, hogy a gyermekirodalom mo­ rális kérdés. - Mint minden alkotás. Országszerte nagy sikere volt a Kajla Fülöp kalandjainak. Tudod-e, mitől jók ezek a mesék, s lesz-e folytatásuk? - Hogy mitől jók,arra utólag jöttem rá. A válasz mindaddig ködös volt számomra, m ig a legjelesebb magyar meseíró barátom nem hí­ vott telefonon. Elmondta, újból elolvasta a Kajla Fűlöpöt, s amit legelső elismerése ki­ fejezésekor megjegyzett a didaktikáról, az végkép nem helytálló. A mesében a didax isnak igenis nagy szerepe van. Ha a didaxistól távol tartjuk magunkat, akkor még az anyanyelvünket sem tudjuk átadni, a helyesírást sem megtaní­ tani. Nos , ezt a szövegemet finoman átszövő didaxist tartom a Kajla Fülöp igazi értékének, a másiknak pedig azt, hogv nem mond valótlan­ ságokat. Hogy nem beszél a tündérekről, szelle mekről, hanem igazi hús-vér figurák történe-

teit mondja. Lesz-e folytatása? Hetente kétszer-háromszor most is ott vagyok Balázs fiam ágyánál, aki nemcsak egyik fő ihletöje, hanem szinte szerzőtársa volt a Kajla Fülöpnek, és arra kér, meséljem el, mit játszottunk ápri lisban, mit májusban, igaz-e, hogy a falum­ ban egyszer már szeptemberben havazott? Irtam már két-három ilyen mesét, természetesen a Kajla Fülöp sorozatba, szivesen publikálok egyet a Fürge Irka hasábja-in, de hogy mikorra lesz belőlük kötet, ez a jövő titka. Azt vi­ szont rettentően szeretném, ha a felnőttek is elolvasnák a Kajla Fülöpről és a társairól szóló könyvecskét, mert esetleges szerepét csak így töltheti be. A szülök, a pedagógusok révén. - Csakhogy, a könyv,napok alatt elfogyott könyvesboltjainkból. Nem tudod , mikor jelenik meg második, esetleg bővített kiadása? - Sajnos, ezt nem tudom . Nem rajtam múlik.

Szigeti László

Keszeli Ferenc

NÉGYLEVELŰ MÉRTÉKTARTÁS KAJLA FÜLÖP LEGÚJABB KALANDJAIBÓL Ha késve is, de eljött végre a tavasz. Mert bárm il yen hóbortos is a termászet, a tavaszok előbb vagy utóbb beköszöntenek. Kajla Fülopék és Etüskéék azt hitték, sosem vár­ ják ki a legelső fűszál izét, a legelső cserebogár reptének zizegő-zümmögő hangját s legelső zsákmány­ szerzés örömét. Soványak voltak és sóvárgó k, rossz­ kedvűek, és lerongyolódtak. Ekkorra már a legkeserűbb kérgű fákat is állig lerágták, Etüsák a legutolsó

pockot is összefogdosták, és mindnyájan eladósodtak Hörcsög Ödönéknél, akik tudvalevőn úgy bespájzoltak kukoricából , meg egyéb szemestakarmányból, hogy mi­ re a tavasz beköszöntött, még a varjak is az adósaik voltak. Mert hörcsög Ödönné olyan drága pénzen mérte a szemet, olyan szemtelenül kalmárkodott a rét lakói­ val, hogy a legnagyobb tolvajnál, a legvakmerőbb sik kasztónál, a legzsugoribb uzsorásnál is jobban meg­ gazdagodtak. Előbb patikamérlegen mérték a takarmányt, aztán már csak darabszám, szemenként adagolták haány szem, annyi pénz.Még zsebszámológépet is használ­ tak a boltban. Leginkább a őzek fizették rá a boltra, mert nekik bizony nem volt elég néhány szem kukorica, néhány szál széna. És hiába kérlelték a nagyfenekű Hörcsög Ödönnét, hogy adja a portékát olcsóbban, az széttárta rövid karjait, és nem mondott egyebet: aki­ nek nem kell, az ne vegye. Hörcsög Ödön meg folyton azt szaporázta: az üzlet az üzlet, a piaci viszonyok azok piaci viszonyok. No de ahogy az ég kiderült, úgy fellegzett be Hörcsög Ödönéknek, és úgy dugták ki fejüket a földből az első tavaszi fűszálak. Kajla Fülöpék az első na­ pokban reggeltől estig ettek, legeltek - nem kevés fáradtsággal, hiszen a jóllakáshoz igen nagy terüle­ tet kellett átfésülniök, így aztán a reggelijük nem hogy az ebédjüktől, de még a vacsorájuktól sem válasz­ tódott el, mert folyamatosan ettek. Etüsék nemkülön­ ben, mi több, még több fáradtsággal jutottak friss élelemhez,mert tudott dolog, hogy tavasszal előbb a növények bújnak elő, aztán a rovarok, békák, gyikok. Ráadásul Etüskééknél nem is volt szokás gyikot enni, hiszen Gyíklós szegről végről a rokonuk, a kocájuk volt — kimélettel tartoztak tehát nekik. De aztán kisütött ám a nap igazából. És alig sü­ tött három-négy napig, a rét, meg a fák, - mintegy varázsszóra zöldbe borultak. Volt ám öröm, kivált, amikor a cserebogarak is megjelentek, amikor hangyák, darazsak, tücskök és méhek, legyek meg nevesincs ro­ varok nyüzsögték tele a napot — reggeltől estig, mezs gyétől mezsgéig, túl a kanálison és innen a vizen. A pipitéren egyszercsak sárgállani kezdett a pipitér, a repceföldön a repce, az akácok tövében pedig min­ dennél lefegyverzőbb szerénységgel ibolyállani kez—

dett az ibolya. Ez már aztán gyorsan az igazi tavasz volt. Fürge és iparkodó, igyekezvén behozni minden késedelmet. Aztán százszorszépek árasztották el a rétet, a mezsgeszélén kivirágzott a kökény, a kökény bokor alatt golyahir, szinte ugyanakkor, amikor Kelemann Kelemen, a legidősebb csatorna parti gólya is körözni kezdett a rét fölött, s az itthonmaradott röghözkötötteknek elkelepelte Afrika üzenetét. A gó­ lyák nyomában pedig megjött a fecskesereg. Fáradtak voltak, mégis olyan eleven röpködéssel és hangos csi­ csergéssel udvözölték szülőföldjüket, mint ahogy so­ ha még. Ünnep volt, napokig tartó ünnepségsorozat - szerte a réten. Mire Kajla Fülöpék föleszméltek a nagy zendülésben - akkorra a lucerna már akkorára nőtt, hogy ha két lábra álltak, csak a fülük látszott ki belőle. Mi mást tehettek örömükben, olyan mohó torozásba kezdtek, hogy estére a legtöbbjük haza sem tudott men­ ni, úgy teleették magukat lucernával. Ott kellett hát hálniok a mohó tor helyen, ami igen súlyos kovetkez ményekkel járt. Magyarul szólván: bezabáltak. Kajla Fülöp némileg mértéktartóbb volt a többiek­ nél, de odahaza hozzá sem nyúlt a lucernafőzelékhez, a m i t Irma főzött a családnak. Jóllakott volt, ugyan­ akkor ideges is volt a távolmaradt családtagok miatt, akik csak másnap reggel, keserves hascsikarások kö­ zepette vergődtek haza. Fülöp dühöngött, és leszidta őket a zöldellő növényzetig, mi több, annál is lej­ jebb, a sárga földig. - Mohó banda! Leeszitek magatokat a sárga földig! Most hol keritek annyi széntablettát, amennyi ennyi zabolátlan nyúlnak rendbeszedi a gyomrát. Vegyétek tudomásul, hogy rendkívüli állapotot vagyok kényte­ len elrendelni. - Csak lassabban a testtel! - nyögte egy öreg nyúl. — Csak lassabban , Fülöpkém. Vedd tudomásul, hogy nem fogod itt nekük megjátszani a Nagy Mezei Diktátort. Semmiféle rendkívüli állapot, megértetted?! - Mi ez, zendülés?! — kiabálta Kajla Fülöp. - A rendkívüli állapotot nem is kell elrendelni, mert az magától előállt. Én megértem, hogy kié-heztetett benneteket a hosszú tél. Én mindent megértek, csak

azt nem, hogyan legelhettétek betegre magatokat. Nincs mese, a rendkívüli állapot ezennel érvénybe lép. Lényege pedig a következő: mától holnapután éj­ félig egyetlen nyúl sem ehet mást, csakis négyleve lű lóherét. Tekintsétek ezt szerencsének, fogyókúrá­ nak, gyógymódnak, vagy tekintsétek, aminek akarjátok. Négylevelű lóhere tudvalévően kevés van, így aztán csak ez lehet a garancia arra, hogy a következő na­ pokban diétázni fogtok. A nyulak tömege felmorajlott, de végül is meg­ szavazták Fülöp javaslatát. Igaz, nem egyhangúlag, de döntő többséggel. Este Etüske azt mondja Kajla Fülöpnek: — Mondd, Fülöp, nem voltál túl szigorú a nyulakhoz? - Az majd három nap múlva kiderül. És három nap múlva ki is derült: Kajla Fülöpnek igaza volt. Mint ahogy az is igaz, hogy azon a dű­ lőn ezen a nyáron már egyetlen emberfia sem találna több négylevelű lóherét.

Keszeli Ferenc versei:

SAJNÁLKOZÓ Sajnos Ernő , termő kerted vegyszerekkel eltekerted! Add ig-addig permeteztél, míg kertészből vegyész lettél. Mit bánom én - legyél vegyész, szívet sem kér, elég az ész. Ám de ésszel nemészokra,bodzátermeprdbokra.

BA RKÁ CSOLÓ Csőtésztából építettem leves-vezetéket, a végére csapot tettem , közepébe léket. elromlott a leves-csapom, lékbe vertem éket, azóta sem eszem levest, csakis főzeléket.

C SUDAKERT A zöldség - mely különféle kertetekben külön kél-e? Mert minálunk együtt kél, minden, ami külön fél. Paradicsom, paprikával, kolbászkaró mellett, a minap is, reggelire, pompás lecsót termett. Ilyen-e a kertetek? Kel-e benne kel s retek? Mert minálunk együtt kel, ezért neve: retkeskel. Terem halunk, salátával, tormával a füstölt csülök, halsalátát a Klárával, addig falok, amíg ülök. Ücsörgésből felállok, sósmogyorót kajálok. Mert a sóska bokrában terem meg a mogyoró , és az eszem tokjában, ez a rímes dominó.

A MEGNYITÓ. AVAGY JÁÍTÉK VAGY HÁBORÚ /szigeti/ - A tegnapi nap első eseménye az Ünnepélyes megnyitó volt, amelyen sok érdekes történt, fesztiválhangulat azonban nem teremtődött. Mindenek­ előtt azért nem, mert az alistáli verselő-éneklő csoport az emberiséget veszélyeztető totális fe­ nyegetettségre hívta fel a gyerkőcök figyelmét, az atomháború veszélyéről szólt versben és dalban. Hogy feloldódás helyett inkább "befagyasztották" a gyermekközönséget, arról mégsem ők, hanem azok tehetnek, akik ezt az egyáltalán nem fesztiválhan­ gulatot teremtő összeállítást a megnyitó legfőbb produkciójának tervezték, valamiféle "elkötelezett­ ségre" gondolva. A gyermeki elkötelezettség leg­ főbb lényege a játék, szellemének mozgatórugója pedig az örömre, a jókedvre, a békés játszadozás­ ra törekvés. VERS - ÉS PRÓZÁMONDÓK VERSENYE - ZSŰRISZEMMEL

/sándor/ - Sajnos, azzal kell kezdenem, hogy a verseny a fesztiválhoz méltatlan körülmények kö­ zött zajlott le - mondta Bodnár Gyula, publicis­ ta, az Új Szó szerkesztője. - Játékosabb világot kellett volna teremteni a dunszerdahelyi moziban. Néha azt volt az érzésem, árván áll a kis gyermek­ előadó abban a nagy térben, az ormótlan függöny előtt, és szövegmondás közben rosszul érzi magát. Néhány dekoráció feloldhatta volna ezt az érzetet, esetleg szőnyeg. A másik romboló momentum a fél— homály volt, holott éppen a megfelelő fénnyel ki­ domborított mimika árulkodik első fokon arról,

mennyire éli a gyermek a verset, A mintegy hatvan bemutatkozás zöme, meggyőződésem, nagyrészt e ren­ dezetlenség folytán árasztott nyomott hangulatot. Persze, azért minden kategóriában volt három-négy jó produkció, kiemelkedő már kevesebb, és hiányoztak az olyan egyéniségek, mint Racska Gábor vagy Erdélyi Adrianna. Mindent egybevetve: tizenegy éve zsűrizek, és a múltbelieknél alacsonyabb színvonalú versenynek lehettem most a szemtanúja. Nem a választásokkal volt alapvető baj, hanem a kivitelezéssel. Vagyis a felké­ szítőknek kell a jövőben másként dolgozniuk. +

VERS- ÉS PRÓZAMONDÓK VERSENYE - PEDAGÓGUSSZEMMEL *

/horváth/ - Tolcsvay Antal Kelet-Szlovákiából utazott unDaszerdahelyre, hogy Moravszkiné Horváth Erzsébettel együtt elkísérje pártfogoltjaikat, Pongó Szilviát és Erdélyi Adriannát. Mindketten első dijat nyertek, ami magáért beszél, ugyanakkor felkeltette érdeklődésünket, vajon egyik felkészítőjük, Tolcsvay Antal, hogyan vé-lekedik a látott akról: - Szerintem az idei verseny elérte az átlagszínvonalat. Nagyon sok eredeti előa -dásmódú fiatalra figyeltem fel, s őszintén szólva, A rianna kategóriájában az utolsó percig kételked tem az esélyes kilétében. Némi rosszalást csak a tém ák egyoldalúsága keltett bennem. Az első kategóriá­ ban az állatmesék a tanmeseszerű dolgok domináltak. Sajnálatos, hogy a témaválasztásnál sok pedagógus alábecsüli a gyermek értelmi színvonalát. A mesesze­ rű , együgyű történetek kerülnek előtérbe,amiértis az egyébként tehetséges gyerek képességei nem bonta­ kozhatnak ki teljesen. Kár hogy túlteng a lányok rész­ vétele, de hát ebben a korban a fiúk jóval sze -mérmeseb bek, mint a lányok. A kamaszkorral fellépő mutál ás pedig eleve kizárja a helyes artikuláció kifej­ lesztését. Nyomasztó érzéseket keltett bennem s kol­ léganőmben a félig üres moziterem. Mondhatni, évek óta csupán a versenyzők színe előtt folynak ezek a versenyek, pedig lehetetlen, hogy Dunaszerdahelyen ne lennének verskedvelő fiatalok,akik szívesen el­ jönnének a fesztiválra, ha valaki megszervezné nekik.

A GYŐZTESEK

/szigeti/ - A televízióban már elhangzott az esti mese, amikor a Csemadok illetékes dolgozói átadták a részvételért járó okleveleket és a dijakat. Az alábbiak nyertek: Versmondás, I. kategória - Pongó Szilvia, Kistárkány, II. kategória - Racska Gábor, Köbölkút, III. kategória - Hlédik Lívia, Vágsellye Prózamondás. I.kategória - Erdélyi Adrianna,Vaján II.kategória - Auxt Erika, Rimaszombat, III.kate­ gória - Stubendek Katalin, Komárom. Vitathatatlan, hogy a hosszúra nyúlt nap, a szervezés számlájára írandó, s így az is hogy már a III.kategória dijai nak átadása közben szedelőzködtek a keletiek, mert indult az autóbuszuk. Szomorú látvány volt, akár a kinti ború. MI LE S Z VELED. PONGÓ SZILVIA? *

/nagyvendégi/ — Mondják a helyezést: Versmondás, első kategória; győzött: Pongó Szilvia. Mégsem va­ - goyk fenemód boldog, pedig annak kel1ene lennem. Már csak azért is, mert nagyon drukkoltam, hogy ő legyen az első. Kistárkány, ahonnan jött, félre­ eső falu, világvége. Ha átmegy rajta az ember, a határba ér, onnan már nincsen út. Nem is járt még Szilvia Királyhelmec végétől arréb. Nagy nap volt neki a tegnapi, olyan nagy, hogy egyáltalán elfe­ ledni sem tudja soha. Pedig itt olyan sok minden­ ről elfeledkezett! Az apjáról, akitől öt pofon is ki jár neki naponta —," nem csoda", a nyolc gyerek közül láb alatt van mindig valamelyik; az anyjáról aki nehezen győzi a sok mosást, főzést; a konyhá ról, ahol csak a szegletben jut neki meleg fészek; a sivlakodásról, amit igenis nem lehet megszokni; a pulyákról, akik közül idén is jut egy-egy majd a szünidőben a karjára; a vékonyra kent zsíros ke­ nyérről — hiába, sok az éhes száj; a szakadt ru­ háról, sosemvolt fogkeféről... Otthon most talán el se hiszik, hogy első lett, a legelső, a legjobb! Két éve még azt se nagyon tudta, hogy a verset pódiumom is el lehet mondani *

Nem mesélt otthon neki senki, igazi mesét, köny­ vet is az iskolakönytárban látott először. Mit vár el ezek után magától ez a kislány, nem messze a Cigánygödörtől, sok-sok kilométerre Dunaszerdahelytől, A Duna Menti Tavasztól, amelyik zavarta— lanul folyik - most már nélküle. Tud majd magának otthont teremteni az emlékbe kapott mosolyokból, könyvekből a tanító néni, Orlovszkyné Horváth Er­ zsébet segítségéből? Egy csoda, fölzubbogó, s el­ tűnő csoda volt nekem Pongó Szilvia. Hiszi-e ott, Kistárkánybán, hogy otthont, meleg otthont lehet épiteni a versből? És meddig fogja hinni? Mi lesz veled, Pongó Szilvia? VERSENYELŐADÁS — ZSŰRI NÉLKÜL /szigeti/ - A Dunaszerdahelyi Kis Fókusz rendezőjét, Jarábik Gabriellát kérdeztük, miért kezdték el az Óz, a nagy varázsló cimű előadásukat a zsűri jelen­ léte nélkül? — Hat után kezdtünk, a közönség pedig már öt óra előtt zsúfolásig töltötte a nézőteret. Ötkor kellett volna kezdenünk, fél hatkor már min­ denki ideges volt. Gyerekeim az udvarra jártak leve­ gőzni, miközben bizonygatták maguknak, mi úgysem a zsűrinek csináltuk... Meggyőződésem, így nem lehet szervezni, és egy bocsánatkérés nem tesz jóvá sem­ mit. A gyermekek elvesztették bizalmukat, vagy le­ galábbis megingott a bizalmuk, s azt kérdezték, va­ lóban olyan fontos, amit csinálunk? Erre nincs ma­ gyarázat, bár a tényekkel lehet érvelni. Már Rilke megmondta: "A tények arra jók, hogy elfedjék a való­ ságat". A Kis Fókusz, a közönség és a gyermekzsűri igazolhatja, megtisztelte a színházat, a játékossá­ got és a nézőt azzal, hogy fergetegesen, őszintén, apait-anyait beleadva játszott. Nagy siker volt. Ar­ ról hadd he szóljak részletesebben, mit mondtak a gyerekek, akik végül is úgy döntöttek, hogy zsűri nélküli versenyelőadást tartanak. Hát ők évek óta színházat csinálnak, most u- otlsó évesek, szinte fel nőttek, önállóak, ezért aztán nagyrészt az is tőlük függ majd, megismételjük -e az előadást a zsűrinek vagy sem. Ezt majd holnap beszéljük meg, hiszen az előadás után biztosan nemet mondtak volna. Megbánt—

va érezték magukat, és eléggé vegyes, sőt, tagadó érzésekkel mentek haza. Akárcsak én. Mindenesetre a színházról nem mondtunk le... HOL VOLT A ZSŰRI ? /szigeti/ — A zsűri már a szavalóverseny kezdete­ kor tudta, hogy aligha fogja elérni a Kis Fókusz előadását - mondta Bodnár Gyula, zsűritag. - Ezért is ajánlottuk, hogy a hat tagú zsűri váljon ketté, s hárman a szavalókat, hárman a prózamondókat ér­ tékel-je. A Csemadok illetékesei az onban nemet m o n d tak erre . Jómagam nagyon sajnal tam azokat a gyere keket, akik délelőtt tizenegytől vártak jelenésre és csak este fél hatkor került rájuk a sor. Ami­ kor a zsűrinek már fél órája a Kis Fókusz előadá­ sát kellett voIna néznie . Nem beszél ve arról, hogy szinte a felelőtlenséggel határos egyetlen zsűri­ nek végignézni egy húzomban hatvan embert az objek­ tív minősítés szándékával. És mert az eredményhir­ detésen az hangzott el, hogy a verseny a hosszú prózaszövegek miatt húzódott e1, ki kell mondani, hogy ez ürügy. Ezt az is igazolja, hogy a zsűri már tizenegykor tartott attól, hogy kifut az idő­ ből. És kifutott. S ahogy az ilyenkorlenni szokott, mindenki a zsűrit hibáztatta. Holott a zsűri nem szervez, ő csupán egyik csavarja a jól vagy rosz zabbul olajozott gépezetnek. Azt hiszem, az a megoldás, hogy a jövőben ne ugyanaz a zsűri érté­ kelje a szavalókat és a színjátszókat. ÍRÓ-OLVASÓ TALÁLKOZÓ /Sándor/ - Ma délután egy órakor Dunaszerdahelyen, a Mezőgazdasági Műszaki Középiskola látja vendé­ gül Gál Sándor, Madách-díjas költőt és írót, a Hét szerkesztőjét; a rendezők a Duna Menti Tavasz részt­ vevőit is öröm mel várják az izgalmasnak ígérkező író-olvasó párbeszédre. A találkozóra a Fürge I rkakstjzreő is elmegy, hogy a lap holnapi számábainterjút sz készitsen a Kassán elő, gyermekirodalmatisművelő költővel.

június 3. szerda /Nagymegyer-Városi Müvelődési Közpon t/ 09.00 - F úvószene 10.00 - Móricz Zsigmond: "A kis kuruc'' - a Füleki Kovosmalt n.v. és az AI ZSIBONGÓ-szinjátszó együttese-rendező :Szvorák Zsuzsa,Arany János :"Bajusz" a Kassai AI TINÓDI irodalmi szinpada- rendező : Péter Márta Csukás István:"Gyalogcsillag" a Lévai AI DÖMDÖDÖM szinjátszó együttes-rendező :Szalai Katalin /Bős-Helyi Művelődési Központ/ 14.30 - Szórakoztató műsor 15.00 - Balog Géza:"Itt járt Mátyás király" a Rozsnyói AI Mandikó szinjátszó együttese-rendező : Klobušnik Sarolta "Az aranyalmafa"-a Párkányi AI CSÁNGÁ LÓ szinjátszó együttese-rendező :Batta Jolán és Batta Attila /Pozsonyeperjes -Pionírtábor/ 18.00 - Fórum 19.00 - Tábori műsor %

ZALABAI ZSIGMOND

,,NÉPIESSCHÉG" ÉS NÉPISÉG "Népiesschég" és a folklór tiszta forrá­ sából merítő, a hagyományt korszerűen értelme­ ző népiesség között szellemi életünk sokáig nem volt képes határozott különbséget tenni. Példaként hadd hivatkozzam arra a területre, melyet a legrendszeresebben figyelek: irodal­ munkra. Népinek tudja és vallja magát a har­ madvirágzás novellistáinak zöme. Indítójuk a falu, élményforrásuk a paraszti közösség é lete. Ösztöneik és eszményeik - a falu föleme­ lése a szocializmus kínálta lehetőségek között - mágnesként ehhez a közösséghez vonzzák őket. A nép nyelvén: népiessen akarnak hát szólni, a hűségkinyilvánítás azonban görccsé merevül, álnépiességgé sekélyül, korszerűtlenséggé pocsolyásodik. Mert - s éppen ezt nem vette fi­ gyelembe az ötvenes és a korai hatvanas évek szlovákiai magyar kisprózája - a népiességnek is vannak időbeli fokozatai, korszerű és kevés­ bé korszerű formái, mainak vagy jövőbelinek érzett folyományai. Más-más módon népies Petőfi Sándor és Nagy László, Tömörkény István és Tamási Áron. Modernség és ősiség, szándé­ kolt egyszerűség és összetett látomásosság egy Picasso, egy Bartók életműve a bizonyíték rá - gyakorta ugyanazon tőről fakadnak. Kisprózánk korai szakasza éppen a mainak érzett, a modernséggel érintkező népiességgel maradt adós, ehelyett a kalendáriumi népiesschég: az anekdotizáló-góbéskodó-göregáboroskodó poentí rozás, a paraszti "Őserő* naív mitoszát hirde­ tő túlfűtött lírai naturalizmus, egyszóval: a múlt században, e század elején mar kánonizá— lódott, kiürült népies szemlélet felé fordult, s a "népi szürrealizmust", mítoszt és rítust

nem tette magáévá. Nem tanult a mesétől sem, a cselekményt tömörítő, merész "vágásokkal'' élő balladától sem. A népies stílus /a táj­ nyelvi kolorit/ és az álnépies szemlélet kö zött valójában tehát feloldhatatlan ellentét feszült. Feloldhatatlan ellentét? Kovács Magda prózája, amely Gelléri Andor Endre "tündéri realizmusával" mutat rokonságot, azt bizonyítja, hogy nem feloldha­ tatlan, igazi tehetség számára nem megszűntet­ hetetlen ez a feszültség. Ide írhatjuk, á u r z h pamokat keresve, Tamási Áron nevét is, akinek elbeszéléseiben, mint Féja Géza írja "a képz e let az élet kezét fogja, a forró, tapintható valóság természetés mozdulattal hajlik álom­ ba". I'gy hajlik át a Jaku nem hazudott című Kovács Magda írás vaskos-reális cselekménye egy tündérmesei síkba, így fojgja "a képzelet az élet kezét" az Én, a csillagbognár mai mí­ toszában. S ha a prózában rangra emelt kor­ szerű népiesség versbeli megnyilvánulásait keressük, akkor örömmel nyugtázhatjuk, hogy a folklór tiszta forrásából tanulgatunk már okosan meríthetni. Említsem Tőzsér Árpád Sze relemsiratóját, amelyből - a versébe épített "Megkötöm lovamat szomorú fűzfához" kezdetű népdal révén - torokszorító keserűség árad? Említsem Mikola Anikó nagy versét, a Garam menti egykézést, népességfogyást megdöbbentő képekben megjelenítő Variációk egy Garam men­ ti mítoszra című költeményt? Varga Imre finn­ ugor mítoszait, népdalos szövegvariációi /A medve alászáll, Eredetének, Rege, reme, rejtem stb./? Hivatkozzam Tóth Lászlóra, aki­ nek Átkelésében a filmtől eltanult síkváltástechnika modernsége szerves egységbe forr a montázsanyagként használt népi siratóénekkel? Ozsvald Árpádra, aki számtalan versében / /A nagy sási kígyó, Változatok — népmesékre stb./balladai, folkloarisztikus motívumokat használ föl és értelmez át maivá?

Vannak már jelei, hogy a bartóki felhí­ vás - C s a k tiszta f o r r á s ­ b ó l ! - tájainkon is talál követőkre. Számuk — ha irodalmunk és színházi kultúránk korszerű népiessége szépen harmonizál egymással reméljük, a jöv ben tovább gyarapodik majd, s hogy a gyarapo­ dás egyik fóruma, a Duna Menti Tavasz vala­ mennyi résztvevője magáévá teszi szellemét. +

Hogya G yörgy

*királyhelmecen é lő prózairó, aki a közelmúltban megjelent Próbaút cimű antológiában mutatkozott be.

A Körkörös utca 46 szám alatti üzlet ki­ rakatában van egy kitömött Hattyú. Sokan megcsodálták már, a japán Rjúnoszuke Akutagava bácsitól kezdve a magyar, s ma is élő Ester­ házy Péter bácsiig, és szép meséket írtak ró­ la, nem sejtve, hogy Rút Kiskacsa néven került az üzletekbe. Sok mindent megírtak erről a Hattyúról, hogy piszkos, fehér tollait kirág­ ta a moly, és gyöngyszemének fénye is kopottan csillog a szemközti neon sugaraitól, ám azt senki nem vette észre, hogy ez a Hattyú moso­ lyog! Ellenállhatatlan, ám a l i g észrevehető mosollyal szemléli a világ dolgait, amely le­ galább olyan megfejthetetlen, mint Mona Lisa mosolya. Kiskorában a Hattyú ugyanis sok mesét hall­ gatott még többet olvasott. Eleinte ő is a Csipkerózsikán és a Hét törpén nevelkedett, de aztán elolvasta Benedek Elek bácsi és Illyés Gyula bács i meséit, amelyek olyannyira megtet­ szettek neki, hogy bizony némelyiküket több­ ször is átbetűzte. Hallotta, persze, a Rút Kis­ kacsa meséjét is, és nagyon szeretett volna R út Kiskacsa lenni, hogy a végén, a mese végén, ő is gyönyörű, hatalmas szárnyú hattyúvá vál­ tozhasson. Ám ő sajnos csupa hattyú közt nevel­ kedett, és senkinek nem tűnt fel, hogy bármi­ ben is eltérne a többiektől. Ezért-e vagy másért, ++

++

nem is igen barátkozott a többiekkel, barátkozás helyett inkább olvasgatott. Egyik rokonának, egy részeges hattyúnak-akit elloptak a városligeti tóból és megsütöttek a gonosz emberek - a hagyatékában idegen meséskőnyvek voltak. Ám ezek a mesék eltértek az addig olvasottaktól. Egy más ik nép menta­ litását, szokásait, természeti erejét sugá­ rozták, azzal a szokimondó egyszerűséggel, amely mélyen meglepte és végtelenül felizgat­ ta a kis Hattyút. Paplánvokról szóltak, aki­ ket megszerzett a kocsis, lakodalmakról, ame­ lyekre nem vittek gyerekeket, hogy ne büd ö sitsenek, s amelyekben Hüvelyk Matyi telerond itotta a Rossz Ember kabátjának zsebét. Ilyen és ehhez hasonló meglepetések hemzsegtek ezek­ ben a mesékben. Izgatták is a kis Hattyú kép­ zeletét, aki olyan dolgokról kezdett gondol­ kodni, amilyenekről addig nem mert. Van-e a Hétfejű Sárkánynak farka, s mennyi? Visel-e a Királykisasszony alsót, amikor háromszor fordul meg a Disznópásztor előtt? De nemcsak ezek a problémák izgatták és serkentették to­ vábbi gondolkodásra, hanem a Jó Lovagok, a Szeg énylegények és a Hatalmas Nagyurak harca is. Ettől kezdve kereste a furcsábnál fur­ csább meséket, s azok izgatták a legjobban, amelyek a legmeglepőbbek, számára mégis leg­ kedvesebbek voltak váratlan őszinteségükkel, természetességükkel, bámulatosan finom és emberi jelenetekkel. A többi mese, mindazok, amelyeket gyermekkorában, s később, f e l n ő t t ­ korában hallott, eleinte, bizalmatlansággal és gyanakvással töltötték el, majd fáradt be letörődöttséggel. Társai sem hittek már régen a mesékben, mégis úgy meséltek néha, mint a kik hisznek még bennük. A mi Hattyúnk azonban látta ezt és csak mosolygott magában, hiszen továbbra is szerette és szívesen hallgatta a meséket, mert ő képtelen lett volna ilyesmi­ ket kitalálni. Ezek a mesék rejtett derűlátás­ sal vértezték fel ő t. I'gy aztán nem hitte,

hogy a dolgok úgy vannak, ahogy vannak, de elhitte, hogy lehetnek úgy, nem hitte, hogy az emberek hazudnak, de elhitte, hogy hazud­ hatnak, és nem hitte, hogy az emberek rossz a k , de elhitte hogy lehetnek azok, ahogy lehetnek jók is. És ez a mosoly vésődött szarucsőrébe ak­ kor, amikor levágták és kitömve a,kirakatba helyezték, mintha a mesék világából mentette volna át az életbe, útravalóul.

GARABÓ GEREBEN Talán egy nemrégi születésnap is közrejátszik abban , hogy éppen ezt a mesegyűjteményt ajánlom a kisiskolások figyelmébe. A benne talál ható tizennégy mese forditója és átdolgozója, a kiváló magyar iró, O t t l i k 6éza ugya­ nis az elmúlt napokban volt 75 éves. Kevesen tudják, hegy Ottlik Géza irói munkásságának egyik, de nem jelentéktelen területe a mesefeldolgozás. A kitűnű író eredeti tehetsége, egyéni színei párosulnak a feldolgozott mesék jellegzetes sajátosságaival. Répakirály, A bűvös furulya, A kigyó meg a kislány, A kis gróf, akit elnyelt a főld , a Félkakas, Malom a tenger fenekén, Mese az együgyű emberről , A szamár fülű királyfi, A becsületesség jutalma - sorjáznak a mesék a szép kiállítású könyv lapjain, s mind izgalmas, érdekes, gyönyörködtető olvasmányt ígér kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Az osztrák, német, svéd, lapp, spanyol, portu­ gál mesék nagyszerű gyűjteményét Ottlik Géza egyébként_fele ségével, Debreczeni Györg yivel fordította remekbe. A köny­ vet Heinzelmann Emma gyönyörű rajzai illusztrálják. /MÓra könyvkiadó/

Sütő András! GYERMEKKOROM TÜKÖRCSEREPEI Rendre felnövünk - és eladósodunk. Törleszteni kel1 mindazt, amit másoktól, felnevelő szüleinktől, testvéreink től , embertársainktól szívjóságban, lélekmelegitőként kap­ tunk - az élet hosszú vándorútjára. Adósságtörlesztésként születtek e pompás kötetbe egybegyűjtött rövidebb-hosszabb írások is . Valamennyi emlék, emlékezés, főhajtás azok előtt,a le iy d t k p é ü o ,z á a g m n b ő S r .s jA fö

fényképfelvétel gazdagítja, felvillantva a nagy erdélyi magyar író életének egy-egy meghitt pillanatát, mindezek alá, mellé, főlé maga Sütő András irt szellemes - kézírá­ sos , eligazító szövegeket. A képes és a vallomásos jelle­ gű írások segítségével tehát végigjárhatjuk az író életút­ ját a gyermekkori eszméléstől a szinte szálóigévé vált tanításáig: "A szülőföld nem múlik e l ." Anyanyelvűnk épí­ tése, óvása, ápolása teremti újjá a régi, nehéz emlékeket, de azért is hasznos olvasmánya lehet ez a könyv m i den gyer­ meknek, mert megismerheti belőle az erdélyi magyar n yelv szépségét, mely szinte az élet teljességével szól hozzánk. /MÓra könyvkiadó/

Pintér József: A KORONA KALANDJAI %

!

Nemsokára - pontosan 1987. január 6-án - lesz tíz éve annak, hogy az USA kormánya visszaszolgáltatta a "Szent Koronát" és a koronázási jelvényeket, legbecsesebb törté­ nelmi ereklyéinket jogos tulajdonosának, a " a mgyar népnek. A mai gyerekek alkalmasint nem emlékeznek erre az örömte­ li eseményre, melyet egyébként a tévé is közvetítet. A kér­ dés azonban okkal megfogalmazódhat bennük: Hogy kerültek ezek a kincsek az Amerikai_Egyesült Államokba. S egyáltalán, mi volt a sorsuk, eddigi történetük? Nos, ezekre a kérdé­ sekre ad választ ez a gazdagon illusztrált karcsú könyv, amely érdekfeszitő, izgalmas leírás formájában végigköveti a koronázási ereklyék nyolc évszázados, végtelenül kalandos történetét. Egészen ama fönti, örvendetes eseményig. Melles­ leg: ajánlatos történelmi tudnivalók felevenítését is nagy­ szerűen szolgálva. /Madách könyvkiadó/ 8ERECK JÓZSEF

A KOLTO

G á l Sándor: „M A S Z A T K IRÁLY LESZ A F Ő H Ő S "

- Bár a Tapsiráré tapsórum /1978/, a Labdarózsa, nyári hó /1979/és a Hogyan kell repülni? /I986/ című antológiákban szép számmal olvashatjuk gyermekeknek szánt műveidet,utoljára, Csikótánc cimmel, 1975-ben jelent meg önálló gyermekverskönyyed. Vagyis tizenkét éve. Mi következikebből? - Semmi esetre sem az, hogy megfeledkeztem a gyerekekről. Hogy is feledkezhedtem volna meg ró­ luk, amikor legkisebb gyermekem, naponta falja a verseket. I'rtam én, írtam a Csikótánc után is verseket gyerekeknek, egybegyűjtve, Háterdő cím­ mel, 1979-ben be is vittem őket a Madách kiadónk­ ba, vagyis már nyolc esztendeje, de a mai napig nem csináltak belőle könyvet. Hogy ennek nem esz­ tétikai akadálya van, azt az bizonyítja, hogy az általad elsorolt antológiákba a Héterdőből kerül­ tek szövegek. Vagyis megjelentek szép lassan, de nem együtt. É n meg makacs ember vagyok, olyan aki tudatos alkotónak vallja magát, ezért aztán csak akkor dolgozom, ha munkámnak távlata van. Magya­ rán: amig a Héterdő nem jelenik meg, addig na­ gyon nehezen durálom neki magam a gyermekversírás nak, ha egyáltalán újra nekifogok valaha. Mert ez a várakoztatás megszakította bennem azt a belső folyamatot, azt a szellemi és lelki ráhangolódást, amely né1kül nem lehet és talán nem is szabad gyer­ m e k e k h e z szólni. A Héterdővel most már szinte gro­ teszk a helyzet; hiszen a terveket látva, talán

már1989-re sem fog megjelenni, vagyis tízéves kézirat lesz. *

- Azt azért mégsem állithatod, hogy nem

írsz a gyermekeknek, hiszen Budapesten, a Móra Könyvkiadó jóvoltából 1983-ban, óriási példányszámban, napvilágot látott a Mese a hétpöttyös házikóról cimű mese­ regényed, amelynek Éva lányod, Katalinka bogárka és társaik a főszerepleje.

- így igaz, a Csehszlovák Televízió kassai stúdiójában pedig már elkészült a meseregényből született hétrészes bábfilmsorozat, amellyel Lienkin domček címme1 találkozhatnak majd a gye­ rekek. Az is igaz, hogy ez a mese Éva lányomról is szól, aki természetesen fő ihletője volt a bo­ nyolult, de a mese végére mindent tisztázó és re­ mélem egyáltalán nem erőltetett didaxissal felru­ házott történetnek. Egyébként most is Évának kö szönhetően vagyok a Duna Menti Tavaszon, ugyanis a Kassai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolát kép­ viseletében, bejutott a prózamondók döntőjébe. Gyönyörű részletet mondott Sütő András egyik esszékötetéből. - É va már elég nagy lány, Sándor fiad vi­ szont még csak négyéves lesz októberben. Ő még nem ihletett meseírásra. - A maszatkirály? Ne is mondd? Tavaly karácsony­ ra Éva lányomtól egy nagy, üres füzetet kaptam ajándékba, amely mindmáig arra vár, hogy teleír jam. Cím is van rajta: Maszatkirály. S mert ilyen kérésnek-ösztönzésnek lehetetlen ellenállni, mi tagadás, lesz folytatása a Hétpöttyös házikónak, s Éva kívánságára; kisöccse, Maszatkirály lesz a főhős. A fejemben már kész, csak le kellene írni. Ha a nyáron vagy az ősszel több időm lesz, sort kerítek rá, mert karácsonyig el kell készülnöm vele. Szeretném, ha ezt a meseregényt adhatnám gyermekeimnek, na és gyermekolvasóimnak karácsonyi ajándékul.

mekvers-ciklust közöltél a Kisépítőben, Bújócska cimmel. A Kassai Thália Színpad pedig 1970-ben mutatta be A szürke ló cimű mintegy másfélezer soros verses me­ sejátékodat, amelyből egy részlettel,h a jól emlékszem, a másodikosok olvasóköny­ vében találkoztam. Nem tervezed ezek, va 1amint a Csikótánc, a Héterdő, a már meg­ írt s még megírásra váró meseregényed egy kötetben történő kiadását? — Hm... Nem rossz ötlet, hiszen az ember ötven— hez közelítve már mindent az összegezés szándékával végez. Ugyanakkor azt is ki kell mondanom, hogy egy ilyen kötet megjelenése a jelenlegi kiadói helyzetben szinte reménytelennek tűnik számomra. Persze, ami késik, nem múlik. Ha időm engedi,egy— beválogatom őket, de most már valóban ott tartok, hogy fontossági sorrend szerint írjam, szerkesszem könyveimet .És én legnagyobb lázzal a prózára és a művelődéstörténeti esszékre gondolok, egyrészt, mert sok regénybe kívánkozó, regényt feltételező mondandóm van, másrészt, mert életem során több olyan nemzetiségtörténeti szempontból jelentős esemény és történet szem -és fültanúja, illetve részese voltam, amelyeket, éppen a jövő nemzedék érdekében, sürgősen papírra kell vetnem. Szigeti László

G ál Sándor versei TYÚ KO M , K A KA SO M Tyúkom, kakasom, hová lett a garasom? Verembe pottyant, keresd csak ottan.

Tyúkom, kakasom, hová tűnt a kalapom? Szé l fújta, vitte, megkeritette.

Tyúkom, kakasom, holnap, én is utazom. Kárén,keréken, ökrös szekéren. A KECSKE ÉS A Z ASSZO N Y Bement a kertbe a kecske, a kecske.

De zeller helyett kecskét lelt, kecskét lelt, +

+

megette, megette.

a fakanállal reávert, reávert.

Bement a kertbe

Ugrott a kecske

az asszony,

egy nagyot, egy nagyot, a zellerzöldestül

A sárgarépát

az asszony, hogy zellerzöldet szakasszon, w

szakas zon.

elfutott, elfutott.

KÍNÁLGATÓ Ez a ház eladó, ki ád érte többet? Kerítése aranyos, az ablaka harmatos, kéményen egy gólya fészkel kelepel naponta hétszer ki ádérte többet? +

*

Ez a kert eladó, ki ád érte több pénzt? Hét fáján száz alma, aranylomb van rajta, másik h ét fa: körte, nap fénylik fölötte ki ád érte több pénzt? Ez a lány eladó, ki kéri magának? Takaros is , csinos is , vidám is, haragos is, virágot lép a lába, világ lakodalmába ki kéri magának?

KUTYAGOND *

Megy a dombon a kutya, vau-vau, mondja, Hajnalodik, haj, haj, nagy a kutya gondja. Este óta csak lohol, keresi a holdat, vau-vau, hova tűnt a fényes hold, hol van? Egy hete még ragyogott csillagok közt szépen, de tegnapra elfogyott az égről egészen. Megy a dombon a kutya, vau-vau, mondja Hajnalodik, haj, haj, nagy a kutya gondja.

DÚDOLÓ Kertünk végén diófa, azon ül egy rigócska. Rigócska, rigócska , izlik-e a diócska? Kertünk_mellett kis patak, fehér kövek közt szalad. Kis patak, kis patak, átlépik a madarak. Kertünk mögött kerek rét, próbáljunk ott szerencsét. Szerencsét, szerencsét csépeljük ki a lencsét.

VáLASZOL: A DUNA MENTI TAVASZ FŐRENDEZŐJE /szigeti/ - A Fürge Irka szerkesztősége felkérte Molnár Lászlót, a Duna Menti Tavasz főrendezőjét, válaszoljon lapunk 2-es számában közzétett, a szervezés fogyatékosságait bíráló írásokra. - Aki a kultúrában dolgozik, az tudja, hogy baki nélkül szinte lehetetlen fesztivált elképzelni - kezdte válaszát a főrendező. - Ügyelünk, hogy az előző években fölmerült fogyatékosságokat kiküszöböljük, s mondhatom, nem is eredménytelenül, viszont min­ dig beugrik valami új... Hiába, aki dolgozik, az hibázik is. A problémát, vagyis azt, hogy a zsűri másfélórás késéssel érkezett a dunaszerdahelyi ze­ neiskolába, a helyi Kis fókusz előadására, az okoz­ ta, hogy elhúzódott a prózamondók versenye. De mi­ ért? - kérdezheti bárki, hiszen a versenyszabályzat kimondja, hogy egy—egy előadónak öt perc áll ren­ delkezésére. Nos, 15 perces prózát is hallhattunk, ami csakis úgy kerülhetett az országos döntőbe, hogy az előadó kibővítette a kerületi versenyen elmondott szövegét, ami természetesen szabályta­ lan. A tanulság ebből az, hogy a jövőben nagyobb figyelmet kell szentelniük a versenyszabályzat be­ tartására a járási, illetve kerületi szemlék ren­ dezőinek, amire majd fel is hívjuk a figyelmüket. Ugyanakkor azt is belátom, hogy valóban okosabb lenne több zsűrivel dolgozni, de gyötrelmesen ne­ héz ma zsűrit összeállítani. A nemzetiségi kultú­ ránkban tevékenykedő hivatásosok nemhogy húzódoz­ nak ettől a munkától, de olykor magátol a mozga­ lomtól is. Emiatt volt csak egy zsűrink, pontosab-

ban fogalmazva, a vers- és prózamondók versenyének zsűri jében ezért do1goztak hárman a színjátszók zsűrijéből. Ami az időcsúszásból adódó, hosszú vá­ rakozással és zsűri nélkül bemutatott Kis Fókusz -előadást i11eti, beismerem, szervezési fogyatékosság következménye. A csoport és a közönség elnézé­ sét kérem, s egyben őrömmel tudatom a Fürge Irka olvasóival, hogy az őz, a nagy varásló című előa­ dást, mindnyájunk örömére, ma délután kát órakor megismétlik a dunaszerdahelyi zeneiskola színház­ termében. Immáron teljes létszámú bíráló bizottság, és remélem, újból zsúfolt ház előtt. BORÚRA — 'DERŰ /Romanovics/ - Annak dacára, hogy a feszvitál máso­ dik, esős-borús napján leginkább csak a DMT plakát­ jának napocskája mosolygott ránk, sem Nagymegyeren, sem Bősön nem éreztük magunkat rosszul. Ellenkező­ leg, megérintett bennünket a gyermekfesztiválok forró, játékos hangulata, ami elsősorban a nagyme­ gyeri művelődési központ lelkes és munkájukat hozzá­ értéssel végző dolgozóinak köszönhető. Itt szemmel láthatóan ünnepre készültek: jó hangulatú fogadás, műsor, kiállítás, zsúfolt ház. Morva Pál, a VMK igazgatója elmondta, a műsorok iránt óriási az érdek­ lődés, több száz jegígénylőnek kellett nemet monda­ niuk, s felvetette annak gondolatát, hogy a jövőben is szívesen átvállalnának bizonyos számú előadáso­ kat. Meggyőződésünk, hogy a füleki, a kassai, a lé­ vai, valamint a rozsnyói ás a párkányi gyerekek kedves képet nyertek az őket vendégül látó két csal­ lóközi helységről. Ugyanis nem csupán Nagymegyer, hanem Bős is műsorral és telt házzal fogadta a csoportokát, csak azt az ormotlan tömeg—bevonulást tudnánk feledni, amely negrontotta a múvelődési ház előtt folyó műsor hangulatát. Többféle indoklás elhangzott, mindenekelőtt az, hogy azt a sok gye­ reknézőt nem lehet ácsorogni hagyni a forgalmas főút melletti téren, ami igaz is, mások produkcióján azonban mégsem szabadna így "átmasírozni", Legalább

JÓ PROPAGANDA AVAGY MINDENÜTT ZSÚFOLT HÁ Z /szigeti/ - Rengetegen dicsérték a bősiek precizi­ tását, felkészültséget é s vendégszeretetét, még többen a nagymegyeriekét. A Csem adok helyi szerve­ zetei és a két városi művelődési központ illetéke sei a virágról sem feledkeztek mag. Nem beszélve a jó propagandáról, aminek mindig és mindenütt leg­ ékesebb bizonyítéka a telt ház. Persze, a járási székhelyen is mindig zsúfolt ház előtt mutatkoztak be a báb- é s azinjátszócsoportok, azért is volt érthetetlen sok-sok un d aszerdahelyi számára a Cseh­ szlovák Televízió Heti események magyar nyelven című egyvelegének legutóbbi adása, amelyben a szer­ kesztő kifogásolta a DMT hiányos propagálását. A plakátok időben kikerültek a boltokba, lakótele­ pekre, s a megnyitásra, ahogy mindig, az előadások különített, színes képzőművészeti plakátjai is a VMH előtt díszelegtek. Akárcsak a másik három hely­ ségben, Nagymegyeren, Bősön és Somorján, amelynek lakói ugyancsak érthetetlenül kérdezhették, hát ná­ luk miért nem nézett körül nemzetiségi tévéműso­ runk stábja, hiszen ők ugyanúgy otthont adnak a fesztiválnak, mint a járási székhely. Az általá­ nos vélekedés szerint a televíziónak manapság a leghatásosabb a hírközlő lehetősége és szerepe. Elhangzott az a Csemadok legutóbbi közgyűlésén is, azzal a jogos elvárással, hogy nemzetiségi műso runknak elsősorban a nemzetiség életéről kellene hírt adnia. A Heti események magyar nyelven igazán jó propagandát csinálhatott volna a DunaMentiTavasznak a három mellőzött helységben is, mi több, ezt megelőző adásában meglátogathatott volna egy — két ide készülő csoportot , szavalót , hiszén a , Duna Menti Tavasz nemcsak dunaszerdahelyi, hanem mindenekelőtt országos esemény. Vagyis nemcsak egy nappal a megnyitó előtt, hanem már jóval előtte és rendszeresen megérdemelné az országos hatósugarú televízió figyelmét. Készségét a fesztivál propa­ gálására. Magyar nyelven. És ez nem csupán e sorok szerzőjének véleménye, hanem a nyilvánosságé.Mellesleg e sorok megírásához a nyilvánosságtól kapta tegnap az ihletett. Ha a tévé itt lett volna, lát­ hatta volna.

AZ IGAZSÁGGAL SZEMBE KELL NÉZNÚNK /molnárné/ - Szomorú, eső s napra ébredtünk szer­ dán. Hogy mégis vidámság lett rajtank úrrá, azt a bemuntatkozó csoportoknak köszönhettük. Szép szín­ házi pillanatokban, lélekemelő percekben bővelked­ tünk tegnap, hiszen voltak nagyszerű boszorkányok és csodás díszletek, nagyon szép kosztümök é s tisz­ tán beszélő és éneklő gyerekek. Az igazság pedig többször győzedelme skedett. Nem ünneprontásnak szá­ nom az általam vezetett gyermekzsűri egyik tagjá­ nak megjegyzését! "Ha én választanék és rendeznék darabot, nem lenne benne részeg ember." Az igaz­ sággal szembe kell néznünk, fő leg akkor, ha azt gyermekeink szájából halljuk. Itéletként - rólunk. SZÍNJÁTSZÓK VERSENYE - ZSŰRISZEMMEL /szigeti/ — A mai nap szinte pontos keresztmetsze­ tét adta a mozgalomnak — mondta Kmeczkó Mihály, a zsűri elnöke. - Az egyik oldalon olyan produkció­ kat láttunk, amelyek a gyerekek korosztályának sa­ játosságait figyelembe véve kreativitásra töreked­ tek, a másik oldalon láttunk olyan produkciót is, amely a mozgalomban évtizedek óta fölgyülemlett hi­ bákat tükrözte. Ez utóbbi, sajnos, olyan együttes­ től, amely már győ ztese is volt ennek a fesztivál nak. Úgy mutatkozik, hogy a Jókai Napokhoz hason­ lóan, a Duna Menti Tavasznak is egy külön műszaki rendezőre lenne szüksége, aki az előadásokat segiti hozzásimulni az itteni műszaki fel tételek h r z . Tgneap négy színjátszó csoportot és egy irodalmi szin padot lát-tunk, s lköünösen N a g ymegyeren éreztük jól magunkat hiszen fő leg a délelőtti produkciók lelkesítették mind a zsűrit, mind a közönséget. FIGYELEM!

FIGYELEM!

A fesztiváL rendezői értesitik a közönséget, hogy a Dunaszerdahelyi JNK KIS FÓKUSZ szinjátszó együt­ tese ma délután újra bemutatja a dunaszerdahelyi zeneiskolában az Óz, a nagy varázsló cimű darabját.

június 4. csütörtök /Somorja-Városi Művelődési Központ/ , 09.00_- Népművészeti műsor ____ - "Pásztorjátékok" - a Szepai AI "Bodvácska" irodalmi színpadá-összeállí totta és rendezte: Nagyné S. Ildikó , Erben:"Az aranyhajú" -,a Nagydaroci AI JÓPALÓCOK Szinjátszó együttese -rendező : Szalai Sarolta Mezei Júlia:"Itt járt Mátyás király - a Királyhelmeci AI BODROGKÖZI APRÓSZÍNPADA - rendező: Nádasdi Anna /Dunaazerdahely - Művészeti Népiskola/ - Szórakoztató műsor - Ünnepélyes díjkiosztás "A világ legszebb fája" - a Vajáni

AI SZIVÁRVÁNY bábjátszo együttese-ren dező: Kocsis Éva , Illyés Gyula:"Tündérszép Ilona és Ár gyélus az I zsai AI MARGARÉTA bábjátszó együttese - rendező: Markovicz Giz e la Illyés Gy. - Soóky L.:"Kia Kolozs meg nagy Kolozs" - a Marcelházi Népművelé­ si Központ AI PRÜCSÖK bábjátszó együt tese - rendező : Gál Lívia /Pozsonyeperjes - Pionirtábor/ 18.00 - Fórum 19.00 - Tábori műsor

N.GYURKOVITS RÓZA

A SZÍNPAD, AZ SZEMBEN VAN . . . -

-

Kezdetben csak dünyögtünk, énekeltünk, azután egy-egy ismerős dallamra, vagy inkább ritmusra felcsillant a sze­ med. Öthónapos korodban már a torkod köszörülgetve, nagynagy vidámságban rikkantottál, ha hallottad: Csigahéj, csi­ gaház ..." Héthónaposan ott voltál velünk, szüleiddel,a gombaszögi völgyben, tapsikoltál, hangicsáltál, megtáltosodtál a zenétől, s nemcsak a tollat és a ceruzát kezdted írógépnek hívni, egy ideig tekerőlantnak nevezted a darálót is. Barát­ koztál, próbálgattad a táncházat. Én meg akkor kezdtem iga­ zán sajnálni, hogy nem tudok énekelni. Igaz, vettünk hang­ lemezeket meg magnókazettákat, de az nem ugyanaz. Az élő ének, az élő zene, az egészen más,attól élni kezd az ember, s ha maga is tud énekelni, zenélni, olyasmit adhat ki magá­ ból, amit másképp nem tud. Hallgatni másokat gyönyörűség, dalban elmondani, vagy elmuzsikálni magunkat talán még en­ nél is nagyobb, hiszen tulajdon létezésünket élhetjük át, azt ami benne megfoghatatlan. És ez legszebb a rajzolásban, versmondásban, a mesélésben, a színjátszásban, a bábozásban. Először csak az esti átváltozásokkal lopja be magát a színjáték közös éle­ tünkbe. "Cicuskád, kutyuskád vagyok, nyau-nyau, vau-vau, simogassál meg ..." Tényleg, egy egész nap telt el anélkül, hogy megsimogattalak volna, nyilall belém. Néha már magam is elhiszem, hogy nagy fiú vagy, akinek nem kell simoga tás ... Pedig mi, felnőttek is szeretnénk, ha naponta jutna nekünk is gyengédség, odafordulás, figyelem. "Apa, te Ka rak vagy, én meg a kicsi Vukod. Ez meg a kuckónk, bújjunk össze ..." Csodálatosak ezek az ősszebúvások. Megint más­ kor párduc képében riasztjuk a félelmet, vagy a világ lege­ rősebb jaguárjaként a gyengeséget. Nagy felfedezésünk volt Hurvínek és Tatyulda. Napokig kacagtunk azon, hogy apát Tatyuldának is lehet nevezni, és hogy Tatyulda mennyire hasonlít az ő csetlő-botló fiára. És megismétlődött a csoda! Sokkal éltetőbh_volt az ele­ ven színház a jól megcsinált tevésmeséknél. Közösen élvez*

tűk végig egypár Duna Menti Tavasz műsorait, és nekünk még

a legrosszabb előadások is gyönyörűségések voltak, mert benned felébresztették a vágyat, hogy te is felkapaszkodj a színpadra és beállj a játékba, hogy te is akarj örömet szerezni a többieknek. Mesékbe felejtkezve ültél olykor mozdulatlanul, és érdekes: a színpadról a rossz sem volt annyira riasztó. Ha a tévékészüékben nézted a mesét s ott rosszra fordult a "kisfiú" sora, kikapcsoltad a készüléket, vagy behúztál egyet a képernyőnek, és sírtál. A színpad sok­ kal nagyobb, nem lehet kikapcsolni, sem behúzni neki. És a színpadon sokkal több a szín egyszerre van sötét is, meg világos is, egyszerre olykor több minden is történik. Egy szelet csak a világból, sokszor mégis több, mint ami csípő magasságból,belátható. Meg a színházban talán mégsem olyan nagy a magány, mint otthon a képernyő előtt. Itt minden széken ül_körülötted valaki, s ha a sárkány, vagy a gonosz óriás lejönne a színpadról, sem történhetne bajod, mert itt lenn, itt ti vagytok a többen. S egy-egy kis fálelem nagy bátorsággá válik. Hogy ez furcsa eredő ? Kipróbáltuk a mozit is egyszer-kétszer, de az csak akkor volt az igazi, ha zsúfolásig megtelt a nézőtér, ha egymást érték a gyerektestek, különben idegen maradt minden. Rémi tően nagy volt a vászon, s még a szép is átváltozott valami megfoghatatlan, beláthatatlan befogadhatatlan szörnytündér­ ré. A mesét már betéve ismertük, amikor megnéztük a filmet, mégis idegen maradt. Talán, mert hiába tapsoltál, nem állt meg egy pillanatra sem, minden, mint a színpadon, s nem érez­ hetted, hogy te is része vagy annak, ami körülötted és veled szemben, ott fenn történik. Néha felállhattál, közel mehet­ tél a színpadhoz, felkapaszkodtál a falépcsőn, hogy közel­ ről is láthasd, ami történik, megleshesd a titkokat. Kezdetben csak azt láttuk benned, színpadra vágysz. Műsorszünetekben egyszer-kétszer benéztünk a kulisszák mögé is, de akkor ott sötét volt és csend, az élet kiköl­ tözött az utcákra. Mert a színpad csak akkor fényes és varázslatos ha emberek népesítik be. A csoda csak akkor történik meg, ha ott fenn és itt lenn, a nézőtéren is min­ den és mindenki egymásért van. Meglehet, ezért vagy képes titokban tartani mindazt, amivel az ovodában készültök szín­ padra állni. Ha kérdezzük, mi lesz a műsor, azt mondod: gyere el, nézd meg! S amikor szemben állsz nekük a színpa­ don arra gondolok talán sikerül belőled másokért élni tudó embert nevelnünk, hiszen most nekünk, nézőknek akarsz örömet szerezni.

Idén választanod kellett: gépész leszel-e tűzöltóversenyen, vagy inkább ide jövünk el, a Duna Menti Tavaszra, nézőnek. Egy percig mérlegeltél, mert imádod a vizet, a pan­ csolást. Nem próbáltunk meg helyetted dönteni, te meg azt montad, majd jövőre mész tűzöltóversenyre, amikor nem lesz Duna Menti Tavasz, mert a tűzoltóbácsik máskor is eljárnak az óvodába, de színdarabot és bábszínházát csak ott lát­ hatsz. I'gy most már teljesen biztos: együtt sajnáljuk, hogy nincs gyermekszinházunk.

BALLA KÁLMÁN

MAGAM IS MESÉLEK * Balla Kálmán Csallókózcsütörtökben élő költő, a Madách könyvkiadó szer­ kesztője. Betűvetés című versesköny ve 1978-ban jelent meg.

Gyermekkorom mesevilága a könyvek világa volt. És nem csupán a mesekönyveké. Aránylag korán, második elemis koromban kezdtem regényeket, útleírásokat, tankönyveket és újságot olvas­ ni. Természetesen a rokonoknál, ismerőseknél, iskolatársaimnál föllelhető mesekönyveket is mind elolvastam, némelyeket többször is, ám ha visszagondolok, világosan emlékszem: már a második könyv, amelyet életemben — első osztályosként, a Kis gyermekek nagy meseköny ve után — olvastam, regény volt igaz, mesere­ gény. Az Alice Csodaországban. A fantasztikus történetnél többet aligha értettem és értékel­ tem belőle, hiszen csak felnőtt fejjel /a kötetet lányaim könyvtárába beszerezve és nekik felolvasva, újraolvasva/ döbbentem rá magam is arra, hogy Alice költője, a játékos ked­ vű múlt századi angol matematikus, milyen sokat tudott és sejtett meg a m i világképünk­ ből, amely a relativitáselméletre alapozó­ dik, s amely az ő idejében legföljebb szóra­ koztató elmeköszörülésnek számíthatott. Lám, milyen fontos a játék! Szabályokat fogadunk el, amelyek a játék időtartamára világunk törvényeivé lesznek. Ha másik játék­ ba kezdünk, az addigi szabályok érvnyüketveszítik s emlékké, esetleg nosztalgiafor rásá válnak,noha bármikor újra alkalmazhatók

felidézhetők, újrajátszhatók. A gyerm e k j á ­ tékok világát — akárcsak Alice Csodaorszá­ gát — már Einstein előtt is a relativitás elve kormányozta, hiszen egymástól függet­ len vonatkoztatási rendszerek alkották min­ dig is. És azt is tudja a meséről mesére, játékból játékba röppenő gyermeklélek, amit a tudósok az új felfedezések lázában gyak­ ran elfelejtenek. Azt, hogy ha Bolyai vagy Heisenberg "új, más világot" teremtett is, attól Newton vagy Euklidesz világa megmarad létezőnek, törvényei — a maguk körében — pedig érvényesnek! És létezik és érvényes is az a világ, amely felé első kedves könyveim vezettek. A képzelet játékai, az elképzelt kalandok sorozata:, irodalomban azóta is vonz minden, amiben ilyesmit sejtek. A tengerjáró Szind bád történeteitől, az Ezeregynap és Ezeregyéjszaka fantasztikumától, az ír és angol tengerjáró-meséktől, a walesi és német tün dérvilágtól, a hun-magyar mese— és mondakör­ től az utópisztikus regényeken és Dante Színjátékán keresztül egészen a nyelv vagy a fi­ zika filozófiájáig. S ha a mesevilágról szólva idáig könyv­ ekről beszéltem is, végűl hadd mondjam el, hogy élőszóban is mesélt azért valaki nekem. A dédanyám. És én magam is mesélek: sok min­ denről, sokszor, sok mindenkinek. Fontos az írás, és még fontosabb — különösen a gyere­ kek számára — az olvasás, hiszen belátha­ tatlan következményei lehetnek annak, hogy ha az olvasó emberek, a könyvbarátok száma olyan ütemben csökken tovább, mint az utóbbi két évtizedben. Mégis bevallom: mint minden gondolatomat, legszívesebben a fentieket is élőszóban mondtam volna el. Neked.

Borbély Sándor: ÍGY ÉLT NAGY LAJOS Amelyik diák gyűjti az Igy é1t ... sorozat könyveit, most egy nagyon értékes könyvet tehet a polcára: Nagy Lajossalismerkedhet meg, az íróval, aki a tanyavilágból indult, s küzdötte fel magát tudatos íróvá. Borbély Sándor az író életének alapos ismerője, világos eszközökkel dolgozik: a tények ismeretében_vázolja fel a sok nélkülözéssel, sok­ szor nyomorral küszködő iró életpályáját, elidőz egy-egy fontosabbnak tűnő életszakaszánál, s elemez egy-egy remekebb művét. Nagy Lajos /1883-1954/ karcolatait /Képtelen természetrajz/ a gyermekek is nagy lelkesedéssel olvassák, de maradandót alkotott novellisztikában, regényirodalomban és a publicisztikában is. Mindmáig legjelentősebb műve a Kiskunhalom, egy falu egy napjának pontos rajza a szocio­ gráfia és a szépirodalom eszközeivel. Nem kevésbé sikere­ sek az ezt követő hasonló jellegű művei,mint a Három ma­ gyar város, a Falu álarca, a Falu. Kiváló írása a Budapest nagykávéház. Az író ül a kávéházban, és rögzíti megfigye­ léseit: portrékat rajzol az ott megforduló emberekről, és jelenségekről. Legjobb regényei /A tanítvány, A három bol­ toskisasszony/, vagy az élete végén írt életrajzi regényei /A lázadó ember, A menekülő ember/ irodalmunk nagy értékei. Borbély Sándor könyvében mindenről részletesen olvashattok, hiszen a szerzőnek az a szándéka, hogy "kézbe kerü jenek az író művei", Ismerjétek meg az írót, és olvassátok műveit.

Kittenberger Kálmán: AFRIKAI VADÁSZKÖNYV Húsznál is több éve.annak, hogy olvastam Kitte n b ergerKálmán afrikai vadásztörténeteit, de a szerzett élmé-

nyek máig elevenen élnek bennem . A könyvem már nincs meg, s magam is roppantul örülö k a könyv újbóli kiadásának. Az 1958-ban elhunyt kiváló utazó és vadászíró nemcsak izgalmas vadásztörténeteivel, de az afrikai tájak, emberek, s egyáltalán, az egyenlítői élet bemutatásával hat az olva­ sókra .Mint vadásznak, ismernie kellett az állatok tulajdon­ ságait, enélkül az embernél sokszorta erősebb és ügyesebb állatok fölött hogy győzelmeskedhetett volna? A most meg­ jelent új, bővítet kiadást ajánlom minden fiatalnak, akik a földrajzi ismereteik gyarapításán túl megismerkedhetnek az egzotikus állatokka1, és Közép-Afrika fo1yton változó világával.

HÁROM PILLANGÓ /Mesék gyermekeknek/. Mintegy harminc évvel ezelőtt jelent meg ennek a könyv­ nek az őse, első kiadása, amelyben a szerkesztők a legfia talabbaknak, az óvodásoknak válogattak egy csokorra való verset, mesét. A mostani kiadásban is az eredeti elképze­ lést követték. A könyvet három részre osztották;.külön vá­ logattak kor és szellemi igények figyelembe vételével: a kiscsoportosoknak, középső csoportosoknak és a nagycsopor­ tosoknak. A válogatás bőven tartalmaz a világirodalom gaz­ dag mesevilágából is anyagot de a magyar irodalom nagy meseíróinak tollából is: Illyés Gyula, Tersánszky J. Jenő, Kassák Lajos, Füst Milán, vagy a maiak közül Mészöly Mik lós, Lázár Ervin meséit, gyermekverseit. A könyvet nagy leleményességgel forgathatják a pedagógusok, akik segítsé­ gével beavathatják a gyermekeket a mese gyönyörűséges vilá­ gába. *

MÉSZÁROS KÁROLY

A KÖLTŐ

V Á L A S Z O LB A R A KLÁSZLÓ:

,MEGHÓDÍTANI A GYERMEKET" - Eddig három kötetnyi szabadverset publi­ káltál, a legutóbbi,Szelíd pamflet címmel a napokban került könyvesboltjainkba. E könyveid mintha arról / i s / beszélnének, hogy nem kedveled a kötött versformákat, holott a gyermekekhez mégis az ő segédle­ tü kkel közelítesz. *

Azért írok nekik kötött versformában,mert ők még tisztán hordozzák magukban a játékhoz, a zenei­ séghez való öntudatlan vonzalmat. Szerintem,mielőtt kialakult volna az emberi beszéd,leginkább az in­ dulatszavakhoz hasonlatos horkantásokkal, ritmi­ kus hangokkal altathatták utódaikat az anyák. Ma is ismert ritmusképleteket előrevetítő, hangutánzó szavakkal, amelyek valahol minden kötött versfor­ mában jelen vannak, kiszürhetően, szinte lekottáz hatóan. Számomra rendkívül fontos a gyermekolvasó, mert míg valamennyi felnőtt olvasót nem áll szán­ dékomban meghódítani, addig minden gyermekkel va­ lamiféle meghitt kapcsolatot szeretnék kialakíta­ n i. Minden gyerekkel játszani szeretnék, talán azért, mert a gyermekekben még nem kellett csalód­ nom, mert hiszem, hogy ők megértenek. És e kommuni kációhoz, a közös játékhoz kiváló eszköz a kötött versforma. gyerekek meghódításán s az önfeledt já­ A tékon túl, mi ihletett még gyermekeknek szánt versek írására? Mi ösztökélt arra, hogy t öbbször is átlépd a gyermeki vers­ világ küszöbét,hiszen ha jól tudom,gyer—

mekvers-kötet ed kézirata a Madách kiadó­ ban fekszik. Jól tudod, már egy éve bent van, de még sem­ milyen hivatalos választ nem kaptam. Igaz,szóban közölték, hogy a 89-e s tervbe bekerülhet. Ami a kezdést il l e t i, annak nagyon prózai oka van. Ami­ kor Tóth László szerkesztette a Hogyan kell repül­ ni? cimű vers- és meseantológiát, felszólított, írjak gyermekverseket. Tehát nem a gyerekeim in­ spiráltak, hanem egy költőtársam. Hogyan is inspi­ rálhattak volna, hiszen Eszter akkor még nem lé­ tezett, Bálint pedig csecsemő volt. Ma viszont ha­ zudnék, ha azt állítanám, hogy értelmük nyilado zása nem ösztönzöt írásra, hogy nem nekik írok, holott tapasztalhatom, hogy verseimnek csak Eszter a hódolója. A nyolcéves B á lintot jobban érdeklik a videoklippek, a paradicsomleves-krimik, ami nem keserít e l, mert hiszek a fiamban. Szüleim engem sem kényszeritettek olvasásra, de láttam, mindig könyv van a kezükben. Mivel ez nálunk is így van, hiszem, hogy Bálint, a szükséges kitérő után, visszatér a könyvhöz. - Párbeszédünk akaratlanul is a szülő és a gyermek viszonyára terelődött, arra, hogy sok szülő szeretné, ha gyermeke olvasott, művelt lenne, ugyanakkor... Ugyanakkor nagyon is szem előtt tartja,hogy mindenekelőtt az élet anyagi oldalával törődjön. Azt tapasztalom, hogy sok szülő a gyermekével akar­ ja pótoltatni,amit ő elmulasztott,könyveket vásárol neki,olvastatja, de a gyermek tíz-tizenkét éves ko­ rában kezdi érvényre juttatni azt a véleményét,hogy hagyd az irodalmat,az anyanyelvet,a művészeteket, hagyd ezt a veszélyes,nehezen jövedelmező terepet. Azt hiszik,irodalom csak addig kell,míg iskolába jár a gyerek,vagy még addig sem,csak addig,amíg az valami tévesen értelmezett "alapokat"megszerez , utá­ na pedig szép lassan be kell őt avatni az érvénye-

sülés Nagy Cseleibe, a kizárólag anyagiakban tör­ ténő gondolkozás fortélyaiba. Szerencsére, akad­ nak kivételes szülők; akik a Nagy Cselezés bemu­ tatása közben a művészeteket is fontosnak tart­ ják. Nekik írom szelíd, gyermekeiknek játékos "pamfletjeimet". Szigeti László

BARAK LÁSZLÓ VERSEI:

LYUKAS VERS Lyukas a cipész cipője, holnap lesz az esküvője Aggódik a menyasszonya, lyukas mindkét metszőfoga. Enyhén szólva kellemetlen, hogy betegek mind a ketten, hogy a lyukas kalamajka lelküket így felkavarta. No, de sebaj, lesz valahogy: az ara majd nem mosolyog, cipészünk meg elintézi másként mezítlábas lesz az egész násznép.

CSACSKA MESE ESZTERNEK Sokat olvas Eszti, szemeit mereszti: sárgát olvas, zöldet, igézi a Földet csillagkoszorúval, világnyi hosszúval; egyszer égre szárnyal, a

máskor vizet lábal. Ha netán elfárad, jó ötlete támad: dalra fakad nyomban, hangja fel-fellobban *

parázslik az ének, mesebeli lények hallgatják a nótát, az ördögfiókát!

Igy volt mindig eddig, olvasott napestig , addig amíg e gyszer el nem tűnt az Eszter, bennmaradt egy könyvben, ott is egy bőr öndben. A bőröndben könyv volt, talált is egy könyvmolyt. Olvashatták együtt, mi még csak kerestük: Hová tűnhetett el? Vajon hol az Eszter? Mi lett vele végűl? Ott maradt meséstül. Ábécé grófnő je, könyvmoly a testőre; van neki sok tükre, vigyáz a betűkre, számontartja őket; á-kat, ó-kat, ő-ket...

MONDÓKA

Ling-long lakatos, patak partján Maca mos. Heje-huja,s ok a ruha, türelmetlen is az ura. Ling-long lakatos, Maca ura haragos: éhes már a sok csepóré, nincsen leves csak egy poré.. Ling-long lakatos, patak vize zavaros. Sietne a Maca haza, de oly nehéz a batyuja..

Ling-long lakatos, jobb ha csendben maradok; Maca

ura már nem mérges,

kemencében sül a rétes...

KtSZÁRADT EGY NAGY HALASTÓ Csorba flaskó, Lyukas zacskó ! Kiszáradt egy nagy halastó.

Nincsen áldás se megváltás, esőre most nincs kilátás.

Szárcsa, csuka, harcsa, ruca, költözik a retye-rutya.

Szegény halász, árva vadász; szerencsétlen a madarász.

Nincs hajléka, tápláléka, világgá megy minden béka.

Mit tehetnek? Elmehetnek, másik tavat kereshetnek..

i

Vizíbolha ha még volna, menekülne a pokolba. A tó medre megtelhetne, ha az eső megeredne.

IGAZSÁG VAGY FELESÉG? /kocsis/ - L e n n i vagy nem l e n n i ? - sú­ lyos kérdés olykor, még egy királyfi számára is, mint Hamlet. Bele lehet tébolyod ni. Node! Mit s z óljanak a bősi gye­ rekek, amikor az ő mellüknek meg egyszeriben még körmönfon­ tabb kérdést szegeznek: i g a z s á g vagy fele­ s é g ? Márminthogy miként döntsön Mátyás király, az igaz­ ságos. Menjen Kolozsvárra, hogy móresre tanítsa a basáskodó kolozsvári bírót, vagy maradjon szép Buda várában a felesé­ ge mellett, hogy azt boldogítsa? Ám! Ha nem megy Kolozsvár­ ra, ki szolgáltat igazságot a szegény sanyargatott kolozs­ vári népnek?! Ma meg elmegy? Megszökik Beatrix! Hazaszalad bánatában az apjához Nápolyba, mert őt az ura elhanyagolja. Mit mondanak majd akkor az olaszok, miféle szélhámos kirá­ lyuk van ezeknek a magyaroknak, még egy feleséget se tud megőrizni, annak se tud a kedvére tenni?!... Hát hol az i gazság!... Szegény bősi közönség! Teljesen lebénult a szín­ padról nekiszegezett kérdés súlya alatt. Száz percig is állt volna tán a néma csend, ha végre az egyik szélső pad ban ülő gyerek meg nem hallja a tanító néni ideges suttogását: na mi van, süketek vagytok, mért nem mondjátok már?! Hát éppen ez az, hogy mit mondjanak? Igazság? Feleség? Hol lesz a feleség, ha a király a kolozsváriak igazsága után szaladgál? De hol van az igazság, ha az ember lánya még mint feleség se lehet boldog ebben a szegény országban?... Szerencsére, egy-egy tanító néni - akinek á tanmenet, a módszertan, a tananyag s egyéb nélkülözhetetlen forrása a mindent-tudásnak a kisujjában van - mindig akad. S így aztán mindig yan, aki tudja, mi a helyénvaló válasz. /Szer­ zőnk a rozsnyói Mandiko előadását követően írta szövegét./

MITŐL GYERMEKFESZTIVÁL EGY GYERMEKFESZTIVÁL? /nagy vendégi/ - Ör öm volt tegnap Somorján lenni. Szárnyalt a dal, csorgott a napfény, szólt a zene és csak ropták kitartóan a táncot úgy kilenctől tíz óráig a lányok és fiúk. Táncház is kerekedett a művelődési ház előtti té ren, egyre dagadóbb kör­ ben táncoltak /nemcsak/ a fesztivál résztvevői, és úgy sugárzott rólak a jókedv, a derű, mintha valami láthatatlan égi mannát terített volna rájuk a napfény. Ha valamitől, hát ettől a hangulattól fesztivál egy f e s z t i v á l !.. A somorjaiak mégis úgy,érezték, a hangulathoz nem lesz elég a muzsi­ ka , a táncház. Ha csupán ezt adják, va1ami még hibádzani fog az égészből. Valami p ic i, amivel jobban szolgálhatják a fesztiváleszmét, az össze­ tartozást . Valami parányi, ami annyira szép és egyszerű, mint a le gtermé szetesebb emberi gesztus. Egy tekintet, egy fejbiccentés, egy érintés, szó­ val valami, amit ki sem lehet t a l á l n i ... Hogy mi­ ből állt a somorjaiak parányi újítása, arról Balla Edit, a Somorjai Magyar Tanítási Nyelvű Iskola hatodikos tanulója, a nevezetes Csali táncosa ezt nyilatkozta: „Nem olyan nagy dolog ez! Azt szerettük volna, hogy jól érezzék magukat a vendé­ geink. Ezért aztán pénzt gyűjt öttünk, minden gye­ rek öt koronát kért otthon, és elhatároztuk, hogy a szereplőket meghívjuk cukrászdába. Nemcsak a zért, hogy összeismerkedjünk, hanem azért is, mert úgy véltük, biztosan jólesik majd nekik,hogy gondoltunk rájuk. Beszélgettünk,a fagyi is jó volt, na és címeket is cseréltünk." Szép gesztus,egy sze r ű gesztus, hogyhogy eddig senkinek nem ju­ tott az eszébe? Mindegy, örül j ünk annak, hogy a somorjaiak kiötölték ezt, s bizakodjunk, hogy a jövőben minden városban, amely vendégül látja a Duna Menti Tavasz résztvevőit, hasonlóképpen cse­ lekszenek a tanulók, persze, ehhez azért a pedagó­ gusok megértése, mi t öbb, nógatása is kell, de higyjétek el, megéri. Mert nemcsak a vendégnek, a vendéglátónak is növelheti az önbizalmát.

BÁBJÁTSZÓK VERSENYE — ZSŰRISZEMMEL /sándor/ - Tegnap, a duna szerdahelyi zeneiskola színpadán három különböző bábtechnikával megoldott előadást láthatott a termet zsúfolásig megtöltő közönség - mondta Dr.Szőke I s tván, a zsűri elnöke. - Természetesen nemcsak ők, mi is keseregtünk a kisebb-nagyobb hibákon, lényegében azonban tetszett, hogy zömében új paravánmegoldásokkal rukkoltak elő a csoportok. Ennek azonban van egy követelménye. Tételesen az, ha már döntöttem egy bábjátszási stílus mellett, akkor ahhoz következetesen ragasz­ kodnom kell. Sajnos, ezen a téren hiányosságok voltak. Olykor-olykor az is zökkenőket okozott, hogy a gyermekek zöme túl erősen a bábura és ma­ gára a játékra összpontosított a szövegmondás ro­ vására, amelyből emiatt hiányzott a játékosság, az átélés és a hatásosság. A bábfesztivál első napja is mutatja, képzőművészetileg még nagyobb gondot kellene fordítani a bábuk és a díszletek kivitelezésére. Ez a fogyatékosság annak rovására is írható, hogy a rendezők nem keresik a kapcsola­ tot a képzőművészekkel, illetve a környezetűkben élő és a vizuális esztétikához értőbb emberekkel. Mindent egybevetve, valamennyi darabnak volt mon­ danivalója a gyermekek számára, és remélem, így lesz ez ma i s , Nagymegyeren . Sorrendünk, természe­ tesen még nincs. Majd az esti eredményhirdetésen... A

TÁBORTŰ Z

RAJZVERSENYE ÉS JELENLÉTE

/ mészáros/ — Mármint jelenléte a fesztiválon. Na és nem a pozsonyeperjesi fellobbanó vagy az eső mi­ att fel sem lobbanó tábortűzre gondolunk, hanem a mindnyájatok által ismert lapunkra. A Dunaszerda helyi Városi Művelődési Ház kiállítótermében az érdeklődők a fesztivál idején megtekinthették e nehezen kapható lapunk rajzversenyén díjazott és helyezést elért munkákat. Jó ötlet volt a tár lat, a rajzok is gondolatgazdagok, találóak, kifejező­ ik, nem egy esetben valódi tehétségről árulkodók. A legnagyobb számban, s talán a legtartalmasabb

anyaggal a komáromi alapiskolások képviseltették magukat, de gyönyörködhettünk a párkányi és a far nadi tanulók rajzaiban is . A fesztiválnak otthont adó járásból a nyárasdi, a padány i, a somorjai, a bősi és a dunaszerdahelyi Gorkij utcai iskola di­ ákjai neveztek be a versenyre. A díjazottak közé tartozik a dunaszerdahelyi, hatodik osztályos Ta kács Eleonóra C s a l l ó k ö z i táj című tus- és ceruzarajza, aki nagyszerűen megfigyelte a táj jelleg ­ zetességeit, a botlófűzfá t, a bokrokat, a dús nö­ vényzetet. Fantáziadús rajz a negyedik osztályos padányi Kosár Imre Felfedezés cimű alkotása, ame­ lyen Kolombusz éppen felfedező útjára indul. A gyermekek sok-sok mesefigurát is megörökítettek, ami elsősorban illusztrációs, s csak másodsorban vall kreativitásérzékükrő l , de megtalálhatjuk a munkát propagáló, békét hirdető tusrajzokat, gra­ fikákat, festményeket i s . Kevésbé voltam elége­ dett a kiállitóterem térszervezésével, mert szin­ te elvesztek benne a rajzok. Az egymástól távolra szemező tárlók nem fogták össze a rajzokból sugár­ zó melegséget, amely bizonyára állandó és mindent átható jelleggel jelen lenne a teremben, ha a tér panelekkel középtájt is meg lenne törve. De ez apró szépséghiba csupán, hiszen a Tábortűz valóban kitett magáért. És nemcsak ezzel a kiállítással. A Duna Menti Tavaszra gazdag fesztivált köszöntő számmal jelentek meg, s a számból majdnem minden résztvevőnek ingyen jutott. A vers- és prózamon­ dók versenyére pedig kulöndíjákat ajánlott fe l. Mi mást mondhatnánk erre? Legyen ez követendő pél­ da többi hazai magyar lapunk számára, különös te­ kintettel másik gyermekeknek, vagyis a Duna Menti résztvevőinek / i s / íródó lapunknak: a Kis építőnek.

Tavasz

KÖNYVEK KÖZÖTT /b e re k / — Somorján meglestem két tíz év körüli kis­ fiú t . Azon tanakodtak, melyik könyvet vegyék meg a ruhatári pultra kirakottak közül. Egyikük az I gy élt Mikszáth Kálmánra szavazott, a másik A gyalogkakukk sivatagjára. Mikszáth a suliban is

van, még meg is unjuk, szólt a keszegebb. Ez igaz, hagyta jóvá a másik, majd barátjához fo rd u lt:Igaz, hogy a gyalogkakukk nem is gyalogol, hanem mint a veréb, ugrál? Ne szövegelj, add a manit! És mind­ ketten kirakták koronáikat a pultra, s izgatottan számolgattak, összejön annyi? Összejött. Aztán úgy kiiszkoltak az előcsarnokból, mint akiket ki­ lőttek. Két gyalogkakukk, akik repestek a vágytól, hogy megtudják végre, milyen is az igazi gyalogkaku k . . . A kötet egyébként Dunasz erdahelyen, Bősön és Nagymegyeren is megvásárolható volt, és ami a lényeg: a fesztivál színhelyén. Mert mindenütt volt könyvvásár i s . . . G Y Ő Z T E S E K

D í J A K

/s z i g e t i / - Tegnap délután a dunaszerdahelyi zene­ iskola színpadán a rendező szervek képviselői és a zsűri elnöke átadta a színjátszó együtteseknek és a kisszínpadoknak odaítélt dijakat. S z í n j á t s z ó

e g y ü t t e s e k :

NAGYDÍJ és A GYERMEKZSŰRI DÍJA - a lévai DÖMDÖDÖM A LEGJOBB RENDEZÉS DÍJA - a dunaszerdahelyi JARÁBIKNÉ T.GABRIELLA A LEGJOBB ZENEI- ÉS MOZGÁSKULTÚRÁÉRT J ÁRÓ DÍJ a dunaszerdahelyi KIS FÓKUSZ A KOLLEKTÍV ALKOTÓ MUNKÁÉRT és A LEGJOBB SZÍNPAD­ KÉPÉRT - a füleki ZSIBONGÓ A LEGJOBB DRAMATURGIAI MUNKÁÉRT é s A LEGJOBB KÉPZŐMŰVÉSZETI MEGOLDÁSÉRT - a párkányi CSÁNGÁLÓ A LEGJOBB SZÖVEGFELDOLGOZÁSÉRT - a nagydaróci JÓPALÓCOK A Csemadok KB díja A CSELEKVŐ HOZZÁÁLLÁSÉRT a királyhelmeci Bodrogközi Aproszínpad tagjainak A Csemadok KB díja A KITARTÓ GYERMEKSZÍNJÁTSZÓ TEVÉKENYSÉGÉRT - a rozsnyói MANDIKÓ *

K i s s z í n p a d o k : *

NAGYDÍJ - a szepai BÓDVÁCSKA A KOLLEKTÍV ALKOM MUNKÁÉRT és A LEGSZEBB SZÍNPA­ DI BESZÉDÉRT - a kassai TINÓDI

/D u n a s z e r d a h e l y - M űvészeti, N é p i s k o l a / 1 0 . 0 0 - P e d a g ó g ia i b á b já té k *

*

/N agym egyer.- V á r o s i M űvelődési Köz p o n t / 1 4 . 0 0 - S zó r a k o z t a t ó műsor 1 5 . 0 0 - Híves L á s z l ó :

"A m acskaevő e g é r "

a S z a r v a i A I CSIBÉSZEK b á b já t s z ó eg y ü tte se - r e n d e z ő : C se p i Z s u z s a Lewit-Him :

"A kék kutya t ö r t é n e t e "

- a Komáromi SZMH NAPSUGÁR b á b já tszó egy ü ttese - r e n d e z ő : Szép E r zs é b e t " A r gy é lu s

kirá ly fi

és Tündér I l o n a "

- a Párkányi A I NEVENINCS b á b já t s z ó egy ü ttese - r e n d e z ő : GÓra Ilo n a / P o z s o n y e p e rje s - P i o n í r t á b o r / 1 8 . 0 0 - Fórum 1 9 . 0 0 - T á b o ri Műsor - Ünnepi d í j k i o s z t á s

BARAK LÁSZLÓ

ÓSZERES A Duna Menti Tavasz résztvevőinek Utcánkban az ószeres jómód ú, hisz jól keres. Amit megvesz mit sem ér, majd eladja kincsekért. Tolong a sok törzsvevő : az egyiknek habverő , a másiknak süveg kell, üres kézzel nem megy el senki fia, se lánya. Nem jönnek el hiába felnőttek és gyerekek, -hogy parittyát vegyenek, vagy netalán üveggömböt, igaznak hitt olcsó gvöngyöt; kapható még datolyamag, m aszkabálra keménykalap, létrafok és sublótfiók;, meg kitömött sárgarigók, bajuszkőtő , pipaszár, kerti törpe, szellemvár, orából egy néma kakukk, műpróféta a Habakukk, hogyha éppen nincs fenyő illatot vesz a vevő... Felsorolni is nehéz az ószeres mire kész, soha nem fogy ki a bolt, minden van ott - ami volt, megrendeli ami lesz, már minálunk így megy ez...

TÓTH ELEMÉR VERSEI *

CSALOGATÓ Mese, gyere sárga fonok

mese, meskete, ki a rétre, pitypangkaláris t neked délre.

Mese, mese, meskete, gyere föl a dombra. meglessük, hogy délután táncol-e a bodza. Mese, mese, meskete, gyere el a kertbe, ha meglát, hát elpirul fáján a cseresznye. Mese, mese meskete, gyere be a házba, tíz csillagból rántottát sütök vacsorára.

ALTATÓ Hét csillag, nyolc csillag nemsokára megvirrad. Aludjunk hát - hajahaj! Édesanya elaludt, be sem zárta a kaput. A kaput, a rácsot, ellopják a kalácsot. Hajahajahaj!

Édesapa elaludt, most fog három marabut Marabut vagy cinkét, icinkét-picinkát. Hajahaja&aj!

Dénes György*

A TALÁLKOZÁS

* Pozsony é lő költő ,többek között sikeres gyermekverskötetek szerzője

Ott,, ahol gyermek voltam, nem minden bo­ korban termett mese. Az emberek nehezen ke­ resték meg a mindennapit, napközben kifárad­ tak, nem volt kedvük a mesélgetéshez. Ebben a világban ritka volt a könyv, kivált a me séskönyv, s így a mese sem virágozhatott. Nem emlékszem rá, hogy apám,anyám, vagy nagy anyám egyetlen népmesét mondott volna. Az egyik este mégis bekopogtatott hoz­ zánk a mese egy vidám, nevetős arcú ember ké­ pében. Az apám nagybátyja, Lajos bácsi láto­ gatott meg bennünket. - Nézzétek csak, mit hoztam - rikkantottaés ütött-kopott könyvet tett az asztalra. - Hiszen ez meséskönyv - simította meg apám a födelét,.de egy csöppet sem örült neki. - A fiadnak hoztam. - De ő még nem tud olvasni, csak ősszel megy elsőbe - vetette ellen apám. -Ki fog mesél ni neki? - Ti meséltek neki. - Hogy volna időnk ilyen haszontalanság­ ra? Az orrunk hegye sincs ki_a dologból. - Nem haszontalans ág ez,öcsém. Öröm. Apám csak legyintett és átnyújtotta ne­ kem" a könyvet. - Az van a táblájára írva,, .hogy Grimm mes ék. Képek is vannak benne. Nézegesd.

Örömmel vettem kezembe. Forgattam lap­ jait, megcsodáltam színes képeit, amelyek egy más,világról regéltek: tündérekről, ki­ rályokról, elvarázsolt k irálykisasszonvokról és gonosz -boszorkánvokról. Ott voltak a tör­ pék meg a manók is, nem hiányoztak a rablók sem, ott gubbasztottak a fákon,az éjsötét hol lók, ott acsarkodtak a bokrokból kikukucská ló ordas farkasok. Másutt kecskegidák, bag­ lyok, macskák, galambok, egerek népesítették be a képeket, rajzokat. Lázas kíváncsiság fogott el, szerettem volna hallani is a meséket. Egyre gyakrabban kérleltem apámat, anyámat, nagyanyámat m e s é l ­ jenek a szép könyvből. Ha kelletlenül is, de hozzáláttak a mesélésnek. Nehezen ment nekik az olvasás, meg-megakadtak, gyakran álmosan lecsuklott a fejük, s én türelmetlenül nógat­ tam őket: - Tovább, tovább, még egy pirinyót, Lassan, lassan ők is megszerették a könyv ben lévő történeteket, s mán szívesebben mesél tek esténként a füstös petróleumlámpa világá­ nál. Én meg nem győztem betelni a mesékkel. Lelkemben életre kelt Rigócsőr király, Hamu­ pipőke meg gonosz mostohája, együtt kalandoz­ tam Z a b s z e m Jankóval, Hüvelyk Matyival, kép­ zeletemben helyet keresett Hófehérke és a hét törpe, együtt izgultam Piroskával és nagyma­ májával, akiket bekapott a gonosz farkas. Az idők hatalmas távolábol is elfog a vágy, hogy újraéljem a meséket, a ma is fény­ ben sugárzó történeteket, amelyekben jók, go­ noszok csapnak össze, igazság és ravaszság mérkőzik, de ahol mindig a jóság, igazság és szépség győzedelmeskedik, nem úgy, mint az életben. Túl a hatvanon sem hagytak el a mesék, s elő-előveszem Grimm legszebb meséinek köny­ vét, )hogy újra gyermekké legyek, s kilépve a mából egy másikba, egy s z e b b e kerüljek.Sok könyvet,sok mesét olvastam a Grimm mesék óta,denkmaGritsvédlgzbhüouyő.

DÉNES GYÖRGY

IZSÁK ÉS A ZSÁK +

Mustrálta Izsák a zsákot, a zsák megnézte Izsákot. *

Erős, jól megtömött zsák volt, teli hasán piros sáv volt. Nagy volt a zsák, Izsák satnya, megszédülne, ha fölkapna. Mustrálta Izsák a zsákot, a zsák bámulta Izsákot. Végül mégis vállra kapta, nagyokat nyögött alatta. Markolta Izsák a zsákot, a zsák gyötörte Izsákot. *

Cingár lába citerázott, m égsem rakta le a zsá kot. +

Egyre messzebb vitte vállán, verejték gyűlt két orcáján. Markolta Izsák a zsákot, a zsák kínozta Izsákot. Érezte is szegény Izsák, egyre súlyosabb lesz a zsák. Megtántorult, térdre rogyott, zsákból a mag kipotyogott. .

Korholta Izsák a zsákot, a zsák csepülte Izsákot.

D .N AG Y ÉVA - C S I BY M I H ÁLY A GYALOGKAKUKK SIVATAGJA Hogy mi van a sivatagban? Semmi, homok és más semmi. Azért sivatag, nemde?... Hát nem! A sivatag­ ban is rendkívül gazdag és változatos az é let. S itt is mindenképpen a viz a nagy úr! Ha van! Ha nincs, akkor is. Megtörténik ugyan, hogy öt-hat évig is kimarad az eső . Sőt! A hírhedt Vadnyuga­ ton, a Mojave—sivatagban 25 éves szárazságról is tudnak! Nade, ha egyszer aztán mégis elered a zá­ por! Egyszeriben - szinte egy éjszaka alatt - ki­ virágzik az élettelennek hitt sivatag. -Vékony kis zöld gyep és tengernyi virág borítja be a du rva köveket. Alkonyatkor pedig - amint a hőmérő hi­ ganyszála az 50 C-ról hirtelen alábbzuhan - boga­ rak rajzanak elő , kígyók tekerő znek, madarak kap­ nak szárnyra. Hol voltak ezek eddig? Hol lapultak száraz­ ság idején, hová bújtak a perzselő nap sugarai elől ?

A sivatag titokzatos életet él. Itt van pél­ dául ez a különös fa, az óriás kaktusz - spanyol eredete nevén s z a u a r ó -, amely valójában nem más, mint egy 12-15 méter magas vízzel telt e dény. Nincs levele, csak tövise, amellyel azok el­ len a behatolók ellen védekezik, akik mind az óri ási törzs belsejében elraktározott víz u- tán szom júhoznak. Az óriás kaktusz egy-egy kiadós eső után több száz liter vizet is felszív magába, s ez­ zel aztán kihúzza akár négy évig is. Na és a többi­ ek? A hiúz, a csörgőkigyó, a tüskés békagyík, a lap-

pantyú vagy akár a gyalogkakukk? Ő k hogyan élnek meg a sivatagban? Mert akár hiszed, akár nem, öt­ ezer állatfaj él a F öld különféle meleg sivatagai­ ban a kis rovaroktól egészen a pumáig. A legnagyobb bűvészet, amit a természet valaha is produkált,a sivatagi növények és állatok remek alkalmazkodási képessége a cseppet sem kényezteti körülmények kö zött. Ez az igen szépen illusztrált könyv az ari zóniai és a kaliforniai sivatagok csodálatos életé­ be enged egy piciny betekintést. A Bölcs Bagoly so­ rozatban jelent meg, amelyet bizonyára te is régó­ ta ism ersz és olvasol. JUVAN SESZTALOV: MEDVEÜNNEP KÖZELEDIK Numi T o r e m -mel is aligha ta lálkoz tál még. Pedig ám ő is egy csodálatos hely lakója. Mégpedig a vogulok mitologiájáé. Ennek a különös világnak a nagyhatalmú Égi Atyja. Hogy kik a vogulok? Bizonyára jól tudod; mert rokonok, finnugor nyelvrokonaink. Apró, piciny nép a Szovjetunió területén. Az ő mítoszaikat, me­ séiket, legendáikat, szokásaikat gyű jtötte egybe és kerekítette egyetlen mesefüzérré Juvan Seszta lov, a vogulok legnagyobb költő je. Könyve tava ly magyar fordításban is megjelent az Ukrajnában élő magyarok Kárpáti, a szlóvákiában éIő magyarok Ma­ dách, és a legnagyobb magyar gyermekkönyvkiadó, a magyarországi M óra K önyvkiadó közös gondozásában, Medveünnep közeledik címen. Numi Torem teremtő mun­ kája, a kemény hő si kor küzdelmei, a Világügyelő férfi hosszú bolyongásai az árnyak birodalmában, vagy az Égi Atya országában tett erőt, bátorságot próbáló útjai után még színjátékot is olvashatsz a kötetben a sok mese köz ött. Szarvasos szinjátékot vagy éppen a medveünnep hagyományát, amely a vogul szokások szerint igen gazdag dramaturgiájú játék. Amint a magyar népszokások, a betlehemes játék, a villőzés, a kisze hajtás, a Gergely-napi szokások el-játszására nemegy szer vállalkoztok, akár ezekke l is megpróbálkozhattok. Nem bánnátok meg. KOCSIS ARANKA

KeszeliFerenc

FAKALAP

Faluvégén, a laposon, ott, ahol a Nap eloson, fúr-faricskál egy asztalos, akinek e szakma magos. Kezdő mester, még nem rangos. De az apja!? Vén furfangos! Sokat tanult, jó ácsmester, becses neve: Bács Szilveszter. De a fia!? Ágyat igér keddre, szerdán szabja rövidebbre. Csütörtökön megenyvezi, aztán vasárnap szétszedi. Hétfőn pedig tüzel vele. Azért nem fekhetek bele, É n, ki az ágyat rendeltem, mert az ácsfiú rendetlen. Fűrészport gyárt! Meg forgácsot: Irigyli apját, az ácsot, aki addig kombinálgat, míg minden fát felhasználhat. Gyalupadon görbe falap, a fiún meg pörge kalap. Egyengeti a falapot, igazgatja a kalapot. Gyalulhatja, reszelgeti, ezer módját eszelgeti. De nem simul ám a falap púpos mint egy lapos kalap. Odalép hozzá az apja, kinek régen nincs kalapja. "Fiam, ebből nem lesz asztal. Csak a munkádban marasztal... Add csak nekem a falapot, csinálok abból kalapot! Fejemen rég nincsen búra, ezért hajtom a föm búra."

Kézbe veszi a görbe fát, keres egy kerek kaptafát. Rásandit a görbe fára, ráteszi a kaptafára. Vasalóval kezdi sütni, fakalapáccsal meg ütni. Púposodik szépen a lap lassan olyan, mint egy kalap. Csudamód hajlik a fája, karimát is körit rája. Szájtátva nézi a fia, meg a menye,Terézia. J ó szerszám a fakalapács: "Apám, kend egy fakalapács! S bár nem volt e falap lapos, Apám, kend egy fakalapos." + *

*

Nézi, mily ügyes az apja, hogyan készül fakalapja. Kutyából nem lesz szalonna,. falapból kalap ne volna? Nem ment kárba biz' a falap, lett belőle csu dakalap. Az öreg meg emelt fővel, járkál a fa-főfedővel. Mindenki szájtátva bámul: hogy lehet egy kalap fábul? Az öreg meg éjjel-nappal süvegel a fakalappal. Nincsen oka már a búra, van fején fából búra. Jókedvében azt énekli: "Nincsen jobb, mint a fadekli.

Anyaga fa, nem is nemez, csak közönséges falemez. Nincs itt semmi ramazuri, ez parasztos, amaz úri. Feje tele faszálkával, olykor hajat kaszál fával. Sz ó l a fia: "Sebaj Papi! Faszálkás, ki fakalapi." Szól az apja:"Boros üveg, de jó a falapos süveg! Mert jobb, ha csak a kalap fa, mint ha fafej vón alatta!"

ÖRÜLÜNK A NAGYD ÍJNAK /sándor/ - Megkérdeztük Nagy Ildikót, a kisszínpadok ver­ senyében Nagydijjal jutalmazott szepsi Bodvácska rendezőjét, vajon miért vitte kétszer, ha nem is hasonló eszközök­ kel, de hasonló szellemben színpadra a "Pásztorjátékokat". Tudniillik a múlt héten a Zselizi Népművészeti fesztiválon, e héten pedig itt, a DunaMenti Tavasszal arattak ezzel a témával sikert. - Nagyon régi vágyam, hogy felelevenítsem karácsony népszokásainkat. Rengeteg anyagot gyűjtöttem hozzá, rengeteget, úgyhogy egyszercsak eljött az ideje, nekifoghattam . Mivel nagyon gazdag, sokrétű anyag összejött, háromféleképpen is fel tudtam volna dolgozni. Az egyik az, amit itt láttunk á másik, amit Zselizen, a harmadik pedig, hiszen ehhez is van szövegem, pásztorjáték a betlehemi mondokákkal együtt. Zselizen a táncon volt a hangsúly és az éneken, és a táncosok közé jöttek be egy rövid időre a pász­ torok. Vagyis a három pásztor, az öreg és a kisbojtár, akik Zselizen epizódszerepet játszottak. A Duna Menti Tavaszon viszont övék volt a főszerep. A félreértések elkerülése vé­ gett, a tánccsoportom és a kisszinpadom is más-más gyerekek­ ből áll össze, kivételt csak éppen ez az öt fiú képez . Va­ lóban csak hangulatában volt azonos az itteni fődijas műso­ runk a zselizi produkciónkkal, hiszen ott a koreográfián volt a lényeg, itt pedig egy keretjátékkal a teljes bocskor kodást lejátszottuk. Vagyis az itt bemutatkozó húsz ötödikes

gyermek, akiknek tavaly_voltam az osztályfőnöke, de az idén sem tudtam megválni tőlük, szóval ezzel a húsz gyerekkel ki­ mondottan kisszínpadra alkalmaztuk ezt a gyönyörű népszoká­ sunkat. A sikernek mindenesetre örülünk, s biztos vagyok benne, hogy erőt ad a további munkánkhoz. *

EGY ŐSZINTÉN SZURKOLÓ ISKOLAIGAZGATÓ /horváth/ - Csicsay Alajos, a párkányi iskola igazgatójáról köztudott, hogy kultúraszerető ember. Az iskolában műkodő csoportok messzemenő támogatásán túl, lehetőségeihez mér­ ten , résztvesz szinte valamennyi jelentősebb beavatkozá­ sukon, Bősön a Csángáló előadásán is ott láttuk. Szemmel láthatóan nagyon drukkolt a gyerekeknek. Akkor még sem mi, sem ő nem tudhatta, hogy két jelentős dijat is hazavisz­ nek. Egyiket a legjobb dramaturgiai munkáért, másikat a legjobb képzőművészeti megoldásért. De olvassuk, mit nyi­ latkozott rögtön a Csángáló beavatkozása után: - Már az előadás alatt különféle vélemények hangzottak el az együt­ tes játékát illetően. Akadt, aki a témát kritizálta, akadt, aki a rendezést. A gyermekek játékát azonban nem ilették elmarasztaló vélemények, s ennek fölöttéb örülök, hiszen ez azt is jelenti, hogy őszintén, hitelesen játszottak. Úgy láttam, a nézőkre is átragadt valami abból a közös já­ tékból, ami annyira jellemző ezekre a hat-hétéves kisdiákok­ ra. Mert nem szabad elfeledni, hogy ők kezdők, s ha ezt né­ zem valóban elégedett lehetek velük. Gondolom, éppen alacsony átlagéletkorukból adódik, hogy a lámpalázat még alig ismer­ ve, feszültségmentesen, felszabadultan tudtak játszadozni. Szerencsére, egyelőre még természetellenes nekik a görcsös ség, a rossz értelemben vett fegyelmezett előadásmód. Ön­ feledten játszanak. Gyakran improvizálnak é s könnyedén, ijedtség nélkül, a nézők számára észrevétlenül. Hogy fon tos-e nekik a siker? Bizonyára, ám nem kedvetlenednek el a kudarctól sem, hiszen számukra a győzelmi mámornál egye­ lőre többet ér a játék szépsége. FESZTIVÁL - FOTÓSSZEMMEL /szigeti/ - Az idén sokkal nehezebb volt fotózni a gyere­ keket, mint máskor - mondja Gyökeres György, a Hét fotóri portere, aki hosszú-hosszú évek óta fotózza a fesztivált.-

A dunaszredahelyi zeneiskola piciny színpadán nem mozog­ hattam, az előadások alatt, nem lehettem együtt a gyere­ kekkel, nem láthattam onnan az előadást, ahonnan ők. Lent­ ről fotóztam, oldalról, s bizony eszembe jutott néhányszor, de jó lenne most a zsinórpadlásrol elkapni ezt a pillana­ tot,a szufiták mögül vagy éppenséggel a portálnál lapulva. Nem lehetett. Nem fértünk volna el. A másik észrevételem, hogy idén a gyermekek fáradtabbak, mint lenni szoktak. Mintha nem maguknak, nem belső kényszerből, hanem azért játszanának, mert kell. Valószínűleg ebből adódik, hogy jóval nehezebb volt kimondottan színházi pillanatot elkap­ ni, vagyis olyant, amelyben a gyermek őszintén átéli, amit csinál. Nem tudom, mi lehet az oka, hogy a fényképezőgép optikáján keresztül a szereplők zömét feszültnek, egyálta­ lán nem felszabadultnak, ellenkezőleg, már-m ár görcsösnek láttam . Persze, meglehet, csak én vagyok fáradt, s mindent ezen a keresztül látok, ámbár nem nagyon hiszek. Az objek ktiv ugyanis közelre hozza a gyermekarcokat, amelyek a zöme azt sugallta, valamit másként kellene csinálnunk. Hogy fel­ oldódjanak a gyerekek... AZ EL M ARADT DEDIKÁCIÓK /mészáros/ - A Duna Menti Tavaszon ezidáig még mindig le­ hetett dedikált könyvet kapni. A gyermekek a többi maradan­ dó élményeik közé besorolhatták találkozásukat az íróval, költővel. Az idén ez elmaradt. S nem éppen rendezési, szer­ vezési hiba folytán: egyszerűen nincs könyv, amelyet dedi­ kálni lehetett volna. Talán nem írnak az írok? E füzetecs ke Költő válaszol... rovataiból megtudhatjuk, hogy az írók rendszeresen dolgoznak, gondolnak a gyerekekre, s ha az inspiráció még nagyobb volna, a munka még jobban is mehetne. Csakhogy nálunk a könyvkiadás... Kéziratokat nem igen kér­ nek, s ha az írók önszántukból jelentkeznek, az anyagokat hónapokra /mit hónapokra, évekre!/ elfektetik. A kiadáso­ kat nem időzítik, nem kötik eseményekhez, még az előzetes propagáció sem olyan egetverő. Mert ugye, van nálunk könyvhónap, amikor üresen állnak a polcok, van gyermeknap, Duna Menti Tavasz, amikor gazdára találna jonéhány gyermekkönyv hazai szerzőktől, s nem időzítjük, maradunk a mi "iciripiciri" példányszámunknál. /Példaként említem, hogy Keszeli Ferenc gyermekkönyvét piacra lehetett volna dobni még eb-

ben a félévben! / . Jelentek ugyan meg Madách-könyvek ebben az időszakban is, de a Móra Könyvkiado jóvoltából, s jobbá­ ra klasszikus szerzők gyermekkönyvei, de voltak könyvek mai magyar íróktól is. Csakhogy azokat nem hívhatjuk dedikálni/a­ propó... jobb híján, miért nem? A mi Madáchunk sokszor véde kezi, hogy a könyvek elkészülnek, de a piaci árusítás már a Slovenská Kniha dolga. Igy aztán ott is pihen egy kicsit a kiadvány. Nehogy friss legyen, mint a piaci zöldség, mert a Slovenská Kniha mégse egy kofa. Pedig néhány esetben nem ártana példát venni a hajnalban kelő piaci asszonyoktól! Eperjes, '870605 hat óra negyvenöt 1/0

Jelentem, itt vagyunk a táborban, ami kitűnő alapozá­ si lehetőség hosszabb sivatagi túrák előtt: állító­ lag ott sincs víz.

1/1

Az emeleten zömmel a Prücsök lakik. Neveletlen köly­ kök , annyi szent. Csapkodják az ajtókat. Kiabálnak. Ugrabugrálnak. Nevetnek. Több, hasonló mérhetetlen gazságot követnek el.

1/3

Pedagógus néni /kicsit gyűrötten/ kihajol az ajtorésen: c s e- e-e- e-e- e -end !!! Mi t gondoltok, hol vagytok mi ???!! Nahát !H A Prücsök diszkréten és lábujjhegyen továbbra is csap kodja az ajtót, s őt a hajnali időpont ell enére vidá­ man felröhög. Pedagógus néni őrjöng, a gyerekek meg­ szeppennek. Pedagógus néni elégedetten behúzódik az odúba.

1/4

Laci bácsi csak erre vár. Alattomosan és hitszegően körülnéz, aztán bevágja az ajtót_/otthon nem ezt ta­ nulta/ és örömittasan végigdübörög a foltoson. Laci bácsi kilencven kilós, nagyon jól tud dübörögni.

2/1

Laci bácsi otthon nagyon ritkán dübörög.

2/2

Ez a TÁBOR a fesztiválon résztvevő gyerekeké. Laknak még benne kísérők és középkori boszorkányok. Soóky László

LEVÉL

AZ

OLVASÓHOZ

Kedves Olvasó! A Fürge Irka idei utolsó számát tartod a kezedben, a "napilapét", amely képessé­ geihez és lehetőségeihez mérten igyekezett leg­ nagyobb nemzetiségi gyermekfesztiválunk öt napja alatt lépést tartani eseményeivel. A Fürge Irka nem a talmi dicséretek kicsiholásának reményében vallja be most, hogy nem is volt könnyű dolga. Már csak azért sem, mert a Dunaszerdahelyi VMH tavaszi károsodása miatt a járás több helységében kellett nyomon követnie az eseményeket. Hogy mé­ gis sikerült a fesztiválon j e l e n l e n n i -e , az mindenekelőtt a kiadó, a Dunaszerdahelyi Járási Népművelési Központ odaadó dolgozóinak és készséges iró munkatársainak köszönheti. Igazából azonban mégsem lehet önmagával elégedett a Fürge Irka. Mindenekelőtt azért nem, mert hiányérzettel tölti el, hogy gyermekszinészek- és előadók egyál­ talán nem szólaltak meg hasábjain. Elégedetlensé­ gének másik oka, hogy ebben az utolsó, 5. számából hiányzik egyik rendszeres rovata, A költő válaszo1 cimű , mégha e hiány nem is saját mulasztásából szü­ letett. A költőnek akadt mindig sürgősebb teendő je. A Fürge Irkát az is zavarja, hogy minden nap pillanatok alatt elfogyott, de most megígéri, jö vőre nagyo bb példányszámmal igyekszik elejét venni ennek. Azt viszont természetesnek tartja, hogy Téged, az Olvasót az ismetlésektől kimél endő , nem közölt minden beérkezett anyagot. Mint tapasztal hattad, a vitának is teret engedett. Ha valami mégsem sikerült neki, ha némelyik irásbán sok volt a gépelési hiba, pontatlan a tájékoztatás, ha le­ maradt az előző nap va1ame1yik eseményérő l, nézd el neki. A Fürge Irka nem akart mást, mint megbiz ható krónikása lenni a fesztiválnak, tükröző je a fölmerült problémáknak, a fakadó örömöknek. Ha ez nem i s mindenben sikerült neki, ne haragudj rá, é s szerkesztő jére sem, aki ezúttal fejezi ki háláját, hogy mindvégig hű séges olvasoja voltál, s reméli, jövőre is az leszel. Köszönöm; SZIGETI LÁSZLÓ

f

június 6. szombat

/Dunaazerdahely - Városi Művelődési Központ - moziterem/ 09.00 - Szórakoztató műsor 10.00 - Záróünnepség - A vendégegyüttes műsora