Dékáni köszöntő. Dr. Boldizsár Gábor ezredes, dékán Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar

1

Dékáni köszöntő Bajtársi üdvözlettel köszöntöm a magyar vezérkari tanfolyamok 1993– 2016 között végzett hallgatóit! Ezúton szeretném figyelmükbe ajánlani a tanfolyam első alumni találkozójára összeállított írásunkat, mely a Vezérkari Tanfolyam – mai nevén Felsőfokú Vezetőképző Tanfolyam – közel negyed évszázados történetét dolgozza fel a tanfolyam korábbi parancsnokainak és szervezőinek visszaemlékezésein, kutatásain keresztül. Dr. Boldizsár Gábor ezredes, dékán Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar

2

Balogh Péter ezredes Cserjési Ferenc alezredes

A MAGYAR KATONAI FELSŐ VEZETŐ KÉPZÉSRŐL „DIÓHÉJBAN” Összefoglaló: A szerzők rövid áttekintést nyújtanak a magyar nemzeti tisztképzés kialakulásáról, az annak evolúciójával létrejövő vezérkari, majd felsőfokú vezetőképzésről. Bemutatják a tanfolyam képzési programjára hatást gyakorló hazai és nemzetközi tényezőket. Ismertetik a tanfolyami képzés eddigi eredményeit, valamint a nemzetközi együttműködés és a közszolgálat hivatásrendjei felé való nyitás további lehetőségeit. Kulcsszavak: tisztképzés, vezérkari képzés, katonai felső vezető képzés, vezérkari tanfolyam, Ludovika Akadémia, Hadiakadémia BEVEZETÉS A magyar Vezérkari Tanfolyam, mai nevén Felsőfokú Vezetőképző Tanfolyam 25. tancsoportjának képzését és a tanfolyam öregdiák-­ találkozóját (alumni-találkozó) szervezve kezdtük kutatni a magyar nemzeti tisztképzés legmagasabb formáját képező vezérkari

3 tisztképzés történetét. A munka során hiányérzetünk keletkezett, mert nem találtunk arról – a témát a kezdetektől a jelenkorig feldolgozó – átfogó, a tanfolyam rangjához illő írást. Ezért célszerűnek tartottuk feldolgozni az 1993-ban alapított képzés történetét és statisztikáit. Nyilvánvaló, hogy történelmi távlatból ez a 23 év csak egy pillanat, és nem mérhető a tisztképzés 208 évéhez, mégis, súlyánál és személyes érintettségünknél fogva is említést érdemel, annál is inkább, mert a ma még meglévő információk is elveszhetnek, ezért igyekszünk azokat megőrizni jelen írásunkkal. Kutatásunk során hamar nyilvánvalóvá vált, hogy „a magyar vezérkari tisztképzés” kifejezés terminológiai értelmezése nem tekinthető egységesnek. A korábbi terminológiák I. Ferenc József korától a felsőoktatás evolúcióját követve jutottak el az 1993-ban alapított magyar vezérkari képzésig, mely a már befejezett egyetemi/akadémiai tanulmányokra épül. A terminológiákban megegyezik, hogy minden kor a katonai képzés legfelsőbb szintjeként definiálja ezt a képzési formát. Fontosnak tartjuk ezért a magyar nemzeti tisztképzés kialakulása fejlődési folyamatának bemutatását, folyamatosan követve azokat a társadalmi elvárásokat, melyek a mai kor kihívásainak megfelelni képes „vezérkari”, mai nevén „felsőfokú vezetőképzés” kialakulását, működését elősegítették. A KEZDETEK: A MAGYAR NEMZETI TISZTKÉPZÉS SZÜLETÉSE1 A napóleon elleni háborúkban elszenvedett óriási veszteségek hatására – és egyben készülve egy újabb háborúra – I. Ferenc osztrák császár és magyar király hozzájárult egy magyar tisztképző akadémia felállításához. Ennek megvalósítására a magyar országgyűlés 1808. november 5-én a katonai felsőoktatás alapkövét lefektetve hozta meg első törvényét (VII. törvénycikk) a Ludovika Akadémia létrehozásáról. Bár rendelkezésre állt mind a király által biztosított váci Collegium Theresianum (nemesi akadémia) épülete, mind a királynő és a magyar

1

SIPOSNÉ KECSKEMÉTHY Klára, B. KALAVSZKY Györgyi: A Ludovika, Zrínyi Kiadó, Budapest, 2011, 228.

4

1836–2014

Illusztráció: A Ludovika Akadémia impozáns épületének 2014-es ismételt átadása – az alapítók eredeti akaratának megfelelően – „a haza védelme ügyének, a nemzeti tisztképzés szolgálatába”. Forrás: www.uni-nke.hu

rendek pénzadománya,2 az Akadémia működéséhez szükséges infrastruktúra kiépítésére végül a pesti Orczy-kertben került sor a Pollack Mihály által tervezett, majd kivitelezett épület 1836-os átadásával. A tisztképzés azonban ezt követően sem indulhatott meg, mivel az Udvari Haditanács – a magyar függetlenségi törekvések megelőzéseként – újabb akadályokat gördített a pesti Ludoviceum működésének megkezdése elé. Elutasította a magyar rendek határozott követelését – a magyar nyelvű oktatás bevezetését. Az 1848–1849. évi szabadságharc és forradalom idején ugyan megkezdte tevékenységét „Magyar Hadi Főtanoda” néven, de az osztrák megszállás után (mindössze 10 napos működést követően) betiltották. Az osztrák–magyar kiegyezés után, 1872-ben nyílt újra lehetőség a Ludovika Akadémia megnyitására, amely ekkor még csak tanfolyam jellegű képzéseket folytathatott. A fiatalok tiszti pályára nevelésének feladatait döntően a bécsújhelyi Mária Terézia Akadémia végezte az 1883. évi XXXIV. törvény megszületéséig. Így az Akadémia a közös haderőben már működő hadapródképző intézményekkel egyenrangú, középfokú iskolává vált. Csak a felavatandó évfolyam első három növendéke kaphatott hadnagyi rendfokozatot. Az első (1872/73.) tanévben Felsőbb Tiszti Tanfolyamot végzett 16 tiszt mellett 64 hadapródot is kibocsátottak, akiket 3–4 éves csapatszolgálat után léptethettek elő hadnaggyá. 3 hónapos törzstiszti tanfolyamán pedig az őrnagyi rendfokozatra aspiráló századosok vehettek részt. 2

A magyar rendek által 1808-ban létrehozott, 550 ezer rajnai (rénus) forint ös�szegű „Ludovika-alap” a forint többszöri devalvációjával elértéktelenedett, hála azonban gróf Buttler János áldozatos munkájának és József nádor főherceg törekvéseinek, a rendek ismételt adományai útján feltöltődött.

5 Az Akadémia a Mária Terézia Akadémiával egyenrangú felső­fokú tanintézetté azonban csak 1897-ben, az uralkodó által szentesített XXIII. törvény alapján válhatott.3 1898-tól, közel két évtizedes békés fejlődési időszak során, hároméves képzési ciklusokkal bocsátotta ki hadnagyi rendfokozattal növendékeit/akadémikusait, mely a főiskolai szintű képzés elveinek és követelményeinek igyekezett megfelelni. Az első világháború 1914-es kitörésével a tanárok nagy részét a harcterekre vezényelték, a két évre lerövidített képzési idővel pedig a tiszti állomány személyi veszteségeit igyekeztek pótolni. Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlását és a Magyarországi Tanácsköztársaság kaotikus időszakát, majd annak bukását követően felmerült az igény az immár önálló nemzeti tisztképzés új rendszerének kialakítására, ezért a Nemzetgyűlés 1922. évi X. törvénycikkében a Ludovika Akadémiát négy évfolyamú katonai fő­iskolaként definiálja, egyben hatályon kívül helyezte az 1897. évi XXIII. törvénycikket, melyben a honvéd nevelő- és képzőintézményekről korábban rendelkezett. A főiskolai szintű honvédtisztképzés a Ludovika Akadémián 1922-től, a Ludovika Akadémia II. Főcsoportján (1931–1939), valamint a m. kir. Bolyai János Honvéd Műszaki Akadémián (1939–1945), továbbá 1939–1942-ben a kassai Horthy Miklós (1942-től Horthy István) Honvéd Repülő Akadémián folyt. A képzés 1944 nyarán-­őszén sem szűnt meg, még 1944. november 15-én is volt avatás, sőt a „kitelepülés” során is folytatódott, már amennyire a háborús viszonyok engedték. A MAGYAR VEZÉRKARI TISZTKÉPZÉS INTÉZMÉNYÉNEK LÉTREHOZÁSA4 A 19. században lezajló hadügyi forradalom eredményeként kialakított tömeghadseregek magasabb színvonalú vezetést és irányítást igényeltek; a létrehozott törzsek személyi állományát csak képzett szakemberekkel lehetett biztosítani. Európa birodalmi hadseregei e felismerés alapján kezdték meg a magasabb fokú tisztképzés intézményeinek felállítását. Poroszországban 1810-ben, Franciaországban 3 4

CSIKÁNY Tamás: A magyar katonai felsőoktatás 200 éve – dióhéjban, Nemzet és Biztonság – Biztonságpolitkai Szemle, 1(2008)/10, november, 76–85. OROSZI Antal: A rendszerváltás és a vezérkari tisztképzés története 1993–2002, egyetemi jegyzet, ZMNE, Budapest, 2002, 95.

6

Forrás: www.honvedelem.hu

1818-ban, Oroszországban 1830-ban nyíltak meg az újonnan létrehozott hadiakadémiák kapui, melyek alapítói Carl von Clausewitz, SaintCyr márki és Henri Jomini voltak. Az Habsburg Birodalom csak az 1848-as forradalmak után, 1852ben állította fel – porosz mintát követve – a vezérkari képzést biztosító szakiskoláját Kriegsschule (Hadiiskola) néven, ahová évente 6–8 magyar nemzetiségű tisztet iskoláztak be. Képzésük a Kriegsschule falai között zajlott. A bécsi Hadiiskola 1852-től 1907-ig kétéves, majd 1908–1915 között hároméves képzést folytatott a császári és királyi hadsereg tisztjei számára, az intézményben 1870-ig 44 magyar nemzetiségű tiszt, a kiegyezéstől az első világháború kitöréséig pedig újabb 114 fő folytatott tanulmányokat. A magyar tisztek kiválogatását és felkészítését a bécsi Hadiiskolára a Ludovika Akadémia képzési rendszerében levő Magyar Királyi Honvéd Felsőbb Tiszti Tanfolyam végezte. A Monarchia első világháborút követő szétesése és a Magyar­ országi Tanácsköztársaság bukása után a nemzeti tisztképzés új rendszerének kialakításával előtérbe került a vezérkari tisztképzés feltételeinek megteremtése is. Az 1919 őszétől felálló Nemzeti Hadsereg (1922. január 4-étől Magyar Királyi Honvédség) vezérkari tisztjeinek képzésére a Hun­ gária körúti gróf Pálffy János lovassági tüzérlaktanyát jelölték ki, mely 1945 után kibővült az Andrássy-laktanya területével (a mai Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campus területe).

7

Forrás: www.honvedelem.hu

A Magyar Királyi Honvéd Hadiakadémián az oktatás 1920. szeptember 27-én kezdődött meg, a trianoni békediktátum tiltásai miatt a legnagyobb titokban, így különböző fedőnevek alatt:5 • 1921–1927 között „Ludovika Akadémia Tiszti Továbbképző Tanfolyam”, • 1927–1930 között az antant katonai bizottságának ellenőrzése megszűnésével „Hungária Körúti Tiszti Szálló”, • 1931–1938 között „Magyar Királyi Budapesti Szabályzat­ismer­ tető Tanfolyam”, majd • 1939–1945 között ismét „Magyar Királyi Honvéd Hadiakadémia” elnevezéssel működik. A Hadiakadémia 1944. júliusban áttelepült Balatonfüredre, majd 1944. október 17-én feloszlatták. Ennek ellenére 1944. december – 1945. február között a II. évesekkel folytatták a képzést Szombathelyen, majd innen 3 hónapos tanulmányutat tettek Németországba, ahonnan már nem tértek vissza. Bad Tölztől délre, a lenggriesi hegyivadász-­laktanyában érte őket a háború vége. 1920–1945 között mintegy 500 vezérkari tisztet bocsátottak ki a Hadiakadémiáról. Az 1920-ban létesített vezérkari tisztképzés a mai egyetemi szintű képzés alapjait teremtette meg, mai elveinek felelt meg, s a korábban 5

OROSZI Antal: A Magyar Királyi Honvéd Hadiakadémia története (1920–1945), ZMNE, Budapest, 2001, 315.

8 katonai akadémiát (főiskolát) végzett, többéves csapatszolgálattal rendelkező, többnyire főhadnagyi rendfokozatú állomány számára nyitott előrelépési lehetőséget, akik a végzést követően a vezérkari testület tagjaivá válhattak. A tiszti állományon belül teljesen különálló speciális állománycsoportot alkottak, a többitől eltérő (fekete alapon kármin) parolival, s rendfokozatuk előtt a „vezérkari” (vk.) megjelölést viselhették (a trianoni tiltás idején: vkszt. – vezérkari szolgálatot teljesítő). A Hadiakadémia legalább „jó” minősítéssel való elvégzése, valamint a „vezérkari szolgálatra alkalmas” minősítés előfeltétele volt annak, hogy a pályázókat a vezérkari tisztek állománycsoportjába helyezzék. A Honvéd Vezérkar főnöke e kritériumok teljesítése mellett vette át őket a vezérkari testületbe, századosi rendfokozattal. „A vezérkar a bizonyos tekintetben privilegizált tisztikarnak is kiemelt rétege volt” – írja visszaemlékezésében Eszenyi László vk. százados,6 a m. kir. honvédség egykori vezérkari tisztje. „Vezérkari tisztnek lenni egy elit testülethez való tartozást jelentett, amelynek a honvédségen belül éppúgy, mint a polgári társadalomban, komoly tekintélye volt. Vezérkari tiszt csak ezredesi rangban lévő csapattisztnek lehetett alárendelve, viszont törzstiszti rangban (őrnagy, alezredes, olykor ezredes) levő csapattisztek szolgáltak vezérkari őrnagyok alá beosztva […] A nyakunkon viselt piros-fekete bársony parolit tisztelettel fogadták minden társaságban.” A vezérkari képzésről Kéri Kálmán vk. ezredes (1991-től nyugállományú vezérezredes) és Király Béla vk. százados (1990-től vezérezredes) visszaemlékezéseikben7 korhű képet festenek mind a tanulmányi, mind a hallgatói életről, az akkori katonai elit eszméiről. Kéri Kálmán 1928–1931 és Király Béla8 1939–1942 közötti hallgatói időszakának leírásai a Magyar Királyi Honvéd Hadiakadémián az 1920–1944 közötti időszakban működő, egy a mai kor elvárásainak is kiválóan megfelelő színvonalú képzési rendszert idéznek. A harminc évnél fiatalabb, rendezett anyagi körülményű, nőtlen tiszteket saját kérelmükre, szigorú felvételi vizsgát követő kiválasztás után vezényelte a Hadiakadémiára a vezérkar főnöke három tanulmányi évre. A vezérkar legtapasztaltabb főtisztjeiből kiválasztott tanárok 6 7 8

ESZENYI László: Trianoni nemzedék, Magyar Világ Kiadó, Budapest, 1989, 248. KÉRI Kálmán: A magyar vezérkari tisztek kiképzése és továbbképzése az 1920–1944 közötti években, Fejezetek a Magyar Honvédség történetéből, 5. füzet. MHVK HDMCSF Tudományos Munkaszervezési Osztály, Budapest, 1990, 125. KIRÁLY Béla: Amire nincs ige – Visszaemlékezések, 1912–2004, HVG Kiadói Rt., Budapest, 2004, 405.

9 négyéves vezényléssel kerültek az intézmény állományába: az első évben felkészültek az ismeretek átadására, majd azokat oktatva kísérték végig tancsoportjaik munkáját három tanulmányi éven keresztül. Ezt követően visszakerültek korábbi beosztásaikba, így biztosítva az előadók ismereteinek frissességét, megakadályozva annak a gyakorlati élettől való eltávolodását. Vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke 1942-ben az alábbi képzési irányelveket fogalmazza meg: „A vezérkari tisztnek elsősorban jó katonának kell lenni. Engedelmeskednie kell tudnia, hogy később parancsolhasson is. Elméleti tudás szükséges, de annak a gyakorlati élet szolgálatában kell állnia. Szobatudósokra, bürokratákra és reszortemberekre a vezérkarnak nincs szüksége. A tudás nem öncél, hanem csak eszköz, hogy minél helyesebben, határozottabban cselekedhessünk.”9 A Magyar Királyi Honvéd Hadiakadémia negyed évszázados fennállása alatt jelentős mértékben járult hozzá a katonai elit létrehozásához, a m. kir. honvédség társadalmi elfogadtatásához. A Honvéd Vezérkar és az akadémia vezetése megteremtette a garanciáját egy olyan művelt, a legmagasabb katonai szakismereteket alkalmazni tudó elit kialakulásának, mely méltó az európai színvonalhoz. VEZÉRKARI TISZTKÉPZÉS A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN Az 1945. január 20-án Moszkvában aláírt fegyverszüneti egyezmény alapján a békeszerződés végleges megkötéséig ismét tanfolyam jellegű formában indulhatott meg az oktatás. Az 1947. február 10-én aláírt párizsi békeszerződést követően újra megkezdődött a magyar tisztképzés megszervezése az alapfokú tisztképzés első intézményeként 1947. szeptember 1-jén felállított Honvéd Kossuth Akadémián, a háborús sérüléseitől rendbe hozott Ludovika Akadémia épületében. 1947. december 1-jén megkezdte működését a Honvéd Hadi­akadémia is, így újra beindult a magyar vezérkari képzés. Az egyéves képzés keretében hadtest- és hadosztályparancsnokokat, a kétéves képzésben ezred-, ezred-törzsparancsnoki és hadműveleti tiszteket képeztek.10 A fel 9 KÉRI: i. m., 123, 1. bek. 10 M. SZABÓ Miklós: A magyar katonai felsőoktatás története, Zrínyi Kiadó, Budapest, 2004, 16–19.

10 ső szintű politikai tisztek képzését pedig az 1948-ban felállított Honvéd Petőfi Nevelőtiszti Akadémia (1951 őszétől új nevén: Petőfi Politikai Tiszti Akadémia, majd 1952 nyarától Sztálin Katonai Politikai Akadémia, ismét később, 1956 szeptemberétől pedig Petőfi Katonai Politikai Akadémia) végzi 1956 decemberéig. 1948 júniusában a politikai hatalom a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) kezébe került, ezzel határozott lépések történtek a hadsereg pártirányítására, a pártállam-párthadsereg koncepció megvalósítására. A hadseregben ennek letéteményese Farkas Mihály pártfőtitkár-­helyettes volt, akit az MDP Államvédelmi Bizottság Katonai Albizottság elnökeként 1948. szeptember 10-én honvédelmi miniszterré neveztek ki. Az új politikai vezetés a vezérkari testület és vezérkari állománycsoport megszüntetéséről döntött, a Honvéd Hadiakadémiát pedig felszámolta, melynek köszönhetően az 1949 őszi átszervezés során már nem képezte az új hadrend elemét. Koncepciós perek sora kezdődött, mely a vezérkari állománycsoport jelentős részét érintette. Többeket letartóztattak, kivégeztek, életfogytiglan tartó börtönnel, lefokozással, vagyonelkobzással, internálással, kitelepítéssel, nyugdíj­elvonással büntettek. A hadsereg vezetése érezte, hogy a minőségi, magasabb szintű tisztképzés létfontosságú, ezért a politikailag megbízható, magasabb képzésre szánt magyar tisztek első csoportját indította 1948/49-ben Moszkvába: az ötéves Sztálin Páncélos Akadémia parancsnoki fakultására (3 főt), a Lenin Politikai Tiszti Akadémiára (7 főt), a kétéves „VISZTREL” Lövészparancsnoki Tanfolyamra (28 főt), az egyéves Magasabb Tüzér Tiszti Iskolára (8 főt), a hároméves „Frunze” Katonai Akadémiára (16 főt). A szovjet hadiakadémiák azonban a magyar igénynek csak a töredékét voltak képesek fogadni, ezért a katonai vezetés belátta, hogy szükség van a hazai hadiakadémiai képzés újbóli megszervezésére is. Az újabb koncepciós perekkel azonban továbbra sem nyíltak meg a hadiakadémia kapui, mivel az újonnan kinevezett parancsnokot, Kozma István altábornagyot háborús bűnösség koholt vádjával halálra ítélték, majd kivégezték. A Magyar Honvédség vezetéséből a két világháborúban tapasztalatot szerzett ludovikás főtiszteket eltávolították, helyükre párthű fiatal kommunista tiszteket neveztek ki.11

11

OROSZI Antal: A Magyar Királyi Honvéd Hadiakadémia utóélete és jogutódlása című írása alapján, forrás: www.zmne.hu/Forum/02jun/hadiakademia.htm (2016. 01. 03.)

11 A Honvéd Hadiakadémia objektumában a Honvéd Törzstanfolyam mellett 1950 tavaszán a Honvéd Vezérkar főnöke közvetlen alárendeltségében, önálló intézetként alakult meg a Honvéd Magasabb Parancsnoki Tanfolyam, amely ősszel beolvadt az 1950. október 1-jén megnyílt Honvéd Akadémia szervezetébe. Az akadémia parancsnokának Király Béla vezérőrnagyot nevezték ki. A Honvéd Akadémia már a szovjet hadtudományi ismereteket oktatta, a második világháborúban „kipróbált” szovjet szabályzatok magyarra fordításával. Király Béla sem kerülhette el azonban a „megbélyegzett” ludovikások sorsát, 1952-ben ő is koncepciós per áldozata lett, „háborús bűnei miatt” halálra ítélték, amit később életfogytig tartó börtönbüntetésre változtattak. 1952-től a moszkvai Vorosilov Vezérkari Akadémiára kétéves képzés keretében parancsnoki beosztású magyar főtiszteket (többnyire alezredes, ezredes rendfokozattal) iskoláztak be, mely képzési együttműködés egészen 1991-ig, a magyar politikai rendszerváltásig működött. A kétéves oktatás orosz nyelven, 8–10 fős (nemzetenkénti) tancsoportokban zajlott a szovjet vezérkar közvetlen alárendeltségében. Célja olyan összfegyvernemi parancsnokok képzése volt, akik alkalmasakká válnak hadosztályok és hadtestek összfegyvernemi harcának vezetésére a Varsói Szerződés kötelékében, valamint jól ismerik az akkor még ellenséges NATO-csapatok harceljárásait. E képzés már a jelenkori „vezérkari” képzés szintjéhez hasonlítható, annak elődjeként tekinthető. AZ ISMÉT MAGYAR VEZÉRKARI, MAI NEVÉN FELSŐFOKÚ VEZETŐKÉPZÉSRŐL A rendszerváltásig a hadászat elvei döntően a Varsói Szerződés (VSZ)12 kötelékében a támadásra és megsemmisítésre, a direkt hadászati elvekre alapozódtak, teoretikus hátterét a porosz–orosz utas gondolkodás, a mozgáscentrikus hadikultúra határozta meg, mely a sorozott hadsereg irányításán alapult. A politikai rendszerváltást

12 1955. május 14-én Lengyelországban, Varsóban jött létre az európai szocialista országok úgynevezett „védelmi katonai-politikai szervezete”, a Varsói Szerződés. A VSZ egészen 1991-ig működött, feloszlásában hazánknak is nagy szerepe volt.

12 követő ’90-es évek elején azonban a Varsói Szerződés megszűnésével teljesen új helyzet állt elő.13 Magyarország nyolc éven keresztül kvázi semleges országként működött (egészen az 1999. március 12-i NATO-tagságáig), mely önálló országvédelmi tervek kidolgozásával új védelmi doktrínát követelt meg. Az 1990. november 19-én Párizsban aláírt CFE-szerződés14 a Magyar Honvédség támadó jellegű fegyverzetének 30–40%-os megsemmisítését írta elő. A vállalt kötelezettség teljesítése mellett jelentős, mintegy 30%-os szervezeti és létszámleépítésre is sor került. A környező országokban zajló politikai események (az 1989–1990-es román forradalom, az 1991–1995 közötti délszláv háború) pedig további kihívások elé állították a Magyar Honvédséget.15 A hadműveleti és hadászati szintű – korábban oktatott – ismeretek a már megváltozott politikai környezetben nem voltak relevánsak, azokat az új biztonsági és védelempolitikai alapelvekre kellett építeni. Az ország politikai kiútkeresésének éveiben az 1993-ban, majd 1998ban elfogadott „Biztonságpolitikai és honvédelmi alapelvek” adott iránymutatást a katonai stratégiának. Az első nemzeti biztonsági stratégiát csak 2002-ben, az első nemzeti katonai stratégiát pedig 2009ben hagyta jóvá a kormány. Jól mutatja be e „kiútkeresés” időszakát Szenes Zoltán és Tálas Péter „A magyar biztonság- és védelempolitika fejlődése és a haderőreformok, 1989–2011” című í­ rása.16 Az európai geopolitikai és geostratégiai helyzet megváltozása a ’90-es évek kezdetére megkövetelte a felső szintű katonai tervezés és az arra történő felkészítés reformját is, ezért a nemzetközi katonai 13 1991. február 25-én a szervezet budapesti ülésén írták alá a szerződés katonai szervezetének megszűnéséről szóló dokumentumot, mely alapján 1991. április 1-jén hivatalosan megszűnt a Varsói Szerződés katonai szervezete, 1991. július 1-jén pedig a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete is. 14 Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) és a Varsói Szerződés (VSZ) tagállamai között az európai hagyományos fegyveres erők (Conventional Armed Forces in Europe – CFE) korlátozásáról aláírt szerződés, melyben a felek maximalizálták egymás hagyományos (nem nukleáris, biológiai, vegyi) katonai eszközeinek és haderőinek létszámát. 15 LŐRINCZ Kálmán vezérezredes, a Magyar Néphadsereg, majd a Magyar Honvédség parancsnoka (1989. december 1. – 1994. március 1.) és BORSITS László vezérezredes, a Magyar Néphadsereg utolsó (1989. december 1. – 1990. március 1.), majd a Magyar Honvédség első vezérkari főnöke (1990. március 1. – 1991. szeptember 8.) visszaemlékezése. Kéziratban, 2016. január. 16 SZENES Zoltán, TÁLAS Péter: A magyar biztonság- és védelempolitika fejlődése és a haderőreformok, 1989–2011 (I.), Nemzet és Biztonság – Biztonságpolitikai Szemle, 5(2012)/2, 37–49.

13 felsőoktatásban a vezérkari képzés előkészítése területén 1991-től új szakasz kezdődött, melynek eredményeként például Párizsban és Londonban – több száz éves hagyományokkal szakítva – a haderőnemi képzést egységesen az összhaderőnemi szemlélet váltotta fel. Az így született reformok bevezetésére pedig 3-4 évet terveztek. E nemzetközi folyamatok hatására az MH parancsnoka a 68/1991. (HK 6/1992.) számú intézkedésében megszabta a vezérkari tanfolyam tervezésével és szervezésével kapcsolatos feladatokat, melyek célja olyan vezérkari képzés kialakítása, amely viszonylag rövid idő alatt összhangba hozható a NATO-országok és más, nagy hagyományokkal rendelkező nemzetek hasonló képzéseivel.17 Az akadémia parancsnoka, prof. dr. Szabó Miklós vezérőrnagy vezetésével megkezdődött az előkészítő munka. A nemzetközi tanulmányutak tapasztalatai és az európai katonai akadémiák parancsnokainak konferenciái során egyértelművé vált, hogy célszerű a külföldi intézményekkel kapcsolatokat kiépíteni, a képzési programokat egyeztetni, valamint megtalálni az előadók cseréjének lehetőségét is. Nyilvánvalóvá vált, eljött a váltás ideje, a korábban szovjet vezérkari akadémiára delegált katonai felső vezető képzésünket az új stratégia – az euroatlanti integráció – szerint át kell alakítanunk, újra kell szerveznünk. Ebben az új alapelveket megfogalmazó politikai környezetben indul 1993. szeptember 1-jén (két osztályban összesen 23 fővel) a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián (ZMKA) a magasabb képesítést nyújtó, már befejezett egyetemi tanulmányokra épülő Felsőfokú Vezetőképző Tanfolyam, mely az éves ciklusoknak köszönhetően mára a 25. tancsoport hallgatóit képzi. A katonai felsőoktatás reformja a nemzeti jelleg erősítését tűzte ki célul, melynek eredményeként 48 évi szünet után, 1994. február 2-án – Für Lajos honvédelmi miniszter jelenlétében – jelentették be az 1920. október 1-jén indított Magyar Királyi Honvéd Hadiakadémia jogutódlását, így a ZMKA történetében első ízben jelent meg követelményként a nemzeti vezérkari tisztképzés. A Vezérkari Tanfolyam 18 olyan tanfolyamrendszerű képzési formaként jött létre, amely a Magyar Honvédség részére a megrendelő – a Honvédelmi Minisztérium és a Honvéd Vezérkar – előírásainak, 17 HÉJJA István, OROSZI Antal: A vezérkari tisztképzés múltja, jelene és jövője Magyarországon, jegyzet, ZMKA Hadászati Tanszék, Budapest, 1994, 19. 18 Az MHPK VKF 1994. április 14-én kelt, 18/1994. sz. módosító intézkedése alapján a „Felsőfokú Vezetőképző Tanfolyam” megnevezése „Vezérkari Tanfolyam”-ra változik.

14 valamint Magyarország érdekeinek megfelelően felső szintű katonai, kül-, biztonság-, védelempolitikai, politikai ismeretekkel és látókörrel, gyakorlattal rendelkező főtiszteket képez. A kurzust az ezredesi vagy magasabb rendfokozattal rendszeresített beosztások betöltésére tervezett állomány részére szervezték, célja a katonai szervezetek parancsnoki, parancsnokhelyettesi, törzsfőnöki, osztályvezetői feladatainak ellátására történő felkészítés. A képzés már létrehozása pillanatában nyitott volt a védelmi szektor társ-hivatásrendi 19 felső vezetői számára is, hallgatói között voltak BM felső vezetők és volt civil országgyűlési képviselő is.20 A tanfolyam részvételi lehetőséget nyújt – külön együttműködési megállapodás alapján – más országok főtisztjei számára is, ezért 9 ország 35 főtisztje szerezhetett már katonai felső vezetői képesítést. A kurzusra főtiszteket delegáló országoknak bevált gyakorlata, hogy a Honvédelmi Minisztérium (HM) által térítésmentesen felajánlott egyéves intenzív magyar nyelvtanfolyam elvégzése után beiskolázzák a magyar Felsőfokú Vezetőképző Tanfolyamra leendő, Magyarországra akkreditálandó katonai attaséikat, így a magyar nyelvet jól ismerő, a két év alatt (egy év nyelvtanfolyam és egy év vezérkari tanfolyam) már kollegiális kapcsolatokat kiépített főtisztek kezdhetik meg külszolgálatukat hazánkban. E gyakorlat természetesen gyümölcsöző számunkra is, hiszen a magyar hallgatók nemzetközi környezetben, az angol nyelvet naponta gyakorolva ismerhetik és érthetik meg más országok nemzetközi politikával kapcsolatos álláspontját vagy éppen a különböző kulturális és szociális jellegű kérdésekre adott válaszaikat. Nem utolsó­sorban pedig mindez kedvező alapot nyújt az együttműködésben részt vevő országok számára a katonai és külkapcsolatok elmélyítésére is.

19 A társ-hivatásrendek: a fegyveres rendvédelmi szervek (Rendőrség, Büntetésvégrehajtási Szervezet, Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, Terror­ elhárítási Központ), a katonai szervek (Magyar Honvédség, Honvéd Vezérkar), valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok (Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat – KNBSZ, Alkotmányvédelmi Hivatal – AH, Információs Hivatal – IH, Nemzet­ biztonsági Szakszolgálat – NBSZ) személyi állománya. 20 2015. október 5-én indult el a Nemzetbiztonsági Felsővezetői Tanfolyam is, mely a nemzetbiztonsági szolgálatok felső vezetői részére biztosít másfél éves levelező rendszerű képzést. E tanulmány készítésekor a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (KNBSZ) és a Terrorelhárító Központ (TEK) főtiszti-tábornoki állományának képzése zajlott. Forrás: www.uni-nke.hu/hirek/2015/10/06/nemzetbiztonsagi-felsovezetoi-tanfolyam (2016. 01. 10.)

15 STATISZTIKA A TANFOLYAMOT VÉGZETT HALLGATÓKRÓL A statisztikák szerint az elmúlt 23 évben 320 fő folytatott tanulmányokat napjainkig (2016. július 8-ig) a VK és FVK tanfolyamokon, közülük 35 fő hallgató volt külföldi és egy fő civil.21 (E sorok írásakor 13 fő résztvevője van a kurzusnak.) Sajnos a tanfolyamot végzett 284 fő hivatásos magyar főtisztből mára már csak 91 fő aktív (32%), 172 fő nyugállományú (vagy járadékos = 61%), 21 fő (7%) pedig elhalálozott. A 284 magyar főtisztből 39 főt neveztek ki tábornokká, 50 főt léptettek elő ezredessé, 9 fő szerzett a tanfolyam elvégzését követő években PhD-fokozatot, további 15 fő magyar tiszt folytat PhD-tanulmányokat, vagy szerzett már PhD-abszolutóriumot napjainkig.22  

21 Csampa Zsolt országgyűlési képviselő, majd a végzést követően az Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságának tagja, jelenleg a Belügyminisztérium önkormányzati koordinációért felelős helyettes államtitkára. 22 A kutatásunk során ismertté vált adatok.

16 1. táblázat. A tanfolyamon végzettek részletes statisztikája23 A magyar Felsőfokú Vezetőképző/Vezérkari Tanfolyam létszámainak alakulása 1993–2016 között Fsz.

Tanév

Tanfolyam száma

Magyar létszám

Külföldi létszám

Nemzetiség

Összesen

1.

1993–1994

VKT-1 és VKT-2

23

0

–

23

2.

1994–1995

VKT-3 és VKT-4

25

0

–

25

3.

1995–1996

VKT-5 és VKT-6

20

1

román

21

4.

1996–1997

VKT-7

10

2

francia, lengyel

12 13

5.

1997–1998

VKT-8

12

1

lengyel

6.

1998–1999

VKT-9

14

2

német, lengyel

16

7.

1999–2000

VKT-10

14

2

lengyel, olasz

16

8.

2000–2001

VKT-11

13

3

francia, lengyel, olasz

16

9.

2001–2002

VKT-12

13

3

német, lengyel, olasz

16

10.

2002–2003

VKT-13

11

3

olasz, francia, horvát

13

11.

2003–2004

VKT-14

11

4

olasz, horvát, román, kínai

15

12.

2004–2005

VKT-15

11

2

német, olasz

13

13.

2005–2006

VKT-16

12

1

olasz

13 10

14.

2006–2007

VKT-17

10

0

–

15.

2007–2008

VKT-18

7

1

német

8

16.

2008–2009

VKT-19

10

0

1 fő magyar civil

10

17.

2009–2010

VKT-20

15

0

–

15

18.

2010–2011

VKT-21

9

2

német, ukrán

11

19.

2011–2012

Nem indult

0

0

–

0

20.

2012–2013

FVKT-22

13

0

–

13 13

21.

2013–2014

FVKT-23

9

4

német, olasz, orosz, kínai

22.

2014–2015

FVKT-24

14

1

kínai

15

23.

2015–2016

FVKT-25

10

3

algériai, olasz, kínai

13

285

35

Összesen:

320

23 Forrás: Vezérkari tanfolyamok archívuma. Szerkesztették a szerzők. A 2015– 2016-os folyamatban lévő évfolyam.

17 2. táblázat. A tanfolyamot végzettek személyi jellemzői, „utóélete”24 aktív

91 fő (32%)

nyugállományú

172 fő (61%)

elhalálozott

21 fő (7%)

külföldi

35 fő

civil

1 fő

Összesen

320 fő

A FELSŐFOKÚ VEZETŐKÉPZÉS MOTORJA: A KÉPZÉSI PROGRAM MEGÚJULÁSA A tanfolyam képzési programját a Honvéd Vezérkar főnöke (HVKF) hagyja jóvá a 2011. július 29-én kiadott, „A Magyar Honvédség humán­ stratégiája a 2012–2020. időszakra” (a továbbiakban: humánstratégia) által megfogalmazott felső vezetői kompetenciák fejlesztése, valamint a HVK Hadműveleti Csoportfőnökség szakmai elvárásai alapján. A legutóbbi képzési programra az alábbi szabályozók gyakorolnak hatást, adnak iránymutatást: • Magyary Zoltán Közigazgatás-fejlesztési Program (2011. 06. 10.) • A Magyar Honvédség humánstratégiája 2012–2020 (2011. 07. 29.) • A szövetséges haderők és a NATO Védelmi Akadémia vezérkari képzéseinek programjai • „A tanfolyamrendszerű képzések szakmai követelményei a Magyar Honvédség tisztképzésében.” A HVKF által jóváhagyott, a HVK Személyzeti Csoportfőnökség 1517/790/5-18/2015. számú kiadványa. (2015. 03. 16.) • 2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról (2015. évi CXXXI. törvény a felsőoktatás szabályozására vonatkozó törvények módosításáról) • A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Fenntartói Testületének 55/2015. (V. 8.) számú és az Egyetem Szenátusának 56/2015. (IX. 30.) számú határozata a „Katonai felső vezető szakirányú 24 Forrás: Vezérkari tanfolyamok archívuma, kutatásunk során ismertté vált adatok alapján. Szerkesztették a szerzők.

18 továbbképzési szak képzési és kimeneti követelményeinek (KKK) és képzési programjának elfogadásáról” • „Katonai felső vezető szakirányú továbbképzési szak képzési és kimeneti követelményei (KKK).” Az Oktatási Hivatal FF/25193/2015. számú határozata a nyilvántartásba vételről. (2015. 12. 18.) A kormány által 2011 júniusában megfogalmazott Magyary Zoltán Közigazgatás-fejlesztési Program új humánstratégia kidolgozását követelte meg a honvédelmi tárcától, melynek illeszkednie kell a tárca rövid és középtávú cselekvési programjaihoz, és összhangban kell lennie annak hosszú távú stratégiai tervével. Így született meg a 79/2011. (VII. 29.) HM utasítás „A Magyar Honvédség humánstratégiája a 2012–2020. időszakra” címen, mely „a Magyar Honvédség feladatrendszerének ellátásához a szükséges számú és összetételű, megfelelően képzett és kiképzett, motivált és a változó körülményekhez alkalmazkodni képes, elhivatott állomány folyamatos rendelkezésre állását biztosító alapelveket és cselekvéseket határozza meg”.25 A humánstratégia egyik alappillérét az előmeneteli és a különböző szintű képzések megvalósítása alkotja, így a tiszt- és altisztképzés megújításával kapcsolatos feladatokat is meghatározza. Az új humánstratégia természetesen érinti a felső vezetői (vezérkari) képzést is, ezért az új tematika követelményeinek kérdéseire kereste a választ a tanfolyam akkori parancsnoka, Resperger István ezredes „Vezérkari Tanfolyam, quo vadis?” című írásában,26 melyben az addigi – többnyire katonai – elitképzés nyitásának lehetőségeit vizsgálta a közszolgálat más vezetői, a rendőri, a rendvédelmi, kormányzati és a közszféra felső vezetői felé. Ugyancsak e problémakörrel kapcsolatos véleményét fejtette ki írásában Boldizsár Gábor ezredes: „Elengedhetetlen, hogy az átfogó probléma-megközelítés, a komplex válságok komplex kezelésének elve alapján a részt vevő katonai, rendvédelmi, nemzetbiztonsági, polgári, állami,

25 A Magyar Honvédség humánstratégiája a 2012–2021. időszakra. 1. melléklet a 79/2011. (VII. 29.) HM utasításhoz, 1. bekezdés. Forrás: www.honvedelem.hu/container/files/attachments/27031/hum%C3%A1nstrat%C3%A9gia.pdf (2016. 01. 02.) 26 Dr. RESPERGER István: Vezérkari Tanfolyam, quo vadis? Hadtudományi Szemle, 5(2012)/1–2, 73–86. Forrás: http://epa.oszk.hu/02400/02463/00012/pdf/EPA02463_ hadtudomanyi_szemle_2012_1-2_073-086.pdf (2016. 01. 10.)

19 közigazgatási vezetők a képzésük során ne csak a más hivatásrendek szakterületét, hanem személyesen egymást is megismerjék.”27 A megváltozott megrendelői igények, képzési követelmények hatására a HVK Személyzeti Csoportfőnökség elkészítette „A tanfolyamrendszerű képzések szakmai követelményei a Magyar Honvédség tisztképzésében” című, 1517/790/5-18/2015. számú kiadványát, amelyet a Honvéd Vezérkar főnöke 2015. március 16-án hagyott jóvá. A dokumentum meghatározza a „Katonai végzettséggel nem rendelkezők tiszti alaptanfolyama”, a „Harcászati-hadműveleti tanfolyam”, a „Hadműveleti-hadászati tanfolyam” és a „Felsőfokú Vezetőképző Tanfolyam” képzési követelményeit is. A feladatszabás alapján: „a Felsőfokú Vezetőképző Tanfolyam célja Magyarország érdekeinek megfelelően, olyan felső vezetők képzése, akik felső szintű katonai, politikai (kül-, gazdaság-, biztonság- és védelempolitikai) és közszolgálati ismeretekkel, elemzési, tervezési, szervezési, értékelési és irányítási, vezetési ismereteik birtokában, vezetői készségeiket és képességeiket használva alkalmasak és képesek: • a Magyar Honvédség rendeltetés szerinti feladatai végrehajtásának integrált tervezésére, szervezésére, irányítására és vezetésére; • a Magyar Honvédség felső szintű vezetői és tervező-szervező feladatainak, ezredesi vagy magasabb rendfokozathoz kötött beosztásainak ellátására; • az ország katonai védelmével összefüggő, illetve szövetségesi kötelezettségekből adódó kötelezettségek teljesítéséhez létrehozott erők és eszközök önálló és együttműködésben végrehajtott tevékenységének tervezésére, szervezésére, irányítására, vezetésére; • a katonai környezet változásaihoz alkalmazkodó, az ország védelmével kapcsolatos, továbbá a szövetségi (NATO-, EU-) feladatokból eredő és előretekintő stratégiai feladatok tervezésére, megoldására, szakértői feladatok ellátására; • béke és különleges jogrendi időszakban, háborús és nem háborús műveletek során a katonai, illetve politikai folyamatok értékelésére, a katonai célok tervezésére, a műveletek irányítására, vezetésére, önállóan, valamint kooperációban;

27 BOLDIZSÁR Gábor: Civil-katonai-rendőri-nemzetbiztonsági együttműködés = A nemzetbiztonság általános elmélete, szerk. DOBÁK Imre, NKE, Budapest, 2014, 299.

20 • a konfliktusok megelőzésének, kezelésének és az azt követő rendezésnek (stabilizáció és újjáépítés), továbbá leszerelés, lefegyverzés és reintegrációs civil feladatok katonai támogatásának a tervezésére, szervezésére, koordinálására és irányítására, vezetésére; • közigazgatási, védelmi igazgatási (kiemelten katonai igazgatási), katasztrófavédelmi és a polgári védelemi operatív törzsek szervezési, irányítási, tervezési, megelőzési, mentési, kárelhárítási, valamint rehabilitációs, illetve humanitárius feladataiban való aktív együttműködésre, koordinációra.”28 A képzési program követi a szövetséges haderők és a NATO Védelmi Akadémia vezérkari képzéseinek programjait is, a tanfolyam vezetése folyamatosan szemmel tartja azokat, új elemeiket bedolgozza a képzésbe. Az utóbbi években létrehozott szövetséges vezérkari tanfolyamok közötti együttműködés lehetővé teszi a magyar hallgatók számára is a közös törzsgyakorlásokon való jelenlétet, így lehetőségük nyílik a német Führungsakademie „Common Trail” és a francia École de Guerre „Coalition” nemzeti, valamint az öt részt vevő nemzet vezérkari tanfolyamának29 zárógyakorlatán Olaszországban a „Combined Joint European Exercise”-on való részvételre.30 A tanfolyamok nemzetközi együttműködésének, a külföldi és civil hallgatók köre további bővítésének újabb lépcsője lehet a képzés egyes elemeinek blokkosítása, mely a képzési program két-három hónapos, angol nyelvű „stratégiai vezetői és stratégiai tervezési” blokkjának kiajánlásával valósítható meg a védelmi szféra hazai és külföldi katonai, valamint civil felső vezetői számára. Jó példa erre mind az

28 A tanfolyamrendszerű képzések szakmai követelményei a Magyar Honvédség tisztképzésében. A HVKF által 2015. március 16-án jóváhagyott, a HVK Személy­ zeti Csoportfőnökség 1517/790/5-18/2015. számú kiadványa, a 11. oldal 2. bekezdésében foglaltak alapján. 29 Franciaország: EDG – École de Guerre (Párizs), Egyesült Királyság: JSCSC – Joint Services Command and Staff College (Shrivenham), Németország: Bundeswehr Vezetési Akadémiája – Führungsakademie der Bundeswehr (Hamburg), Olasz­ ország: CASD – Centro Alti Studi per la Difesa (Róma), Spanyolország: CESEDEN – Centro Superior de Estudios de la Defensa Nacional. 30 A Combined Joint European Exercise (CJEX) az együttműködésben részt vevő öt keretnemzet vezérkari tanfolyamainak zárógyakorlata, melynek során a tanfolyamok egy időben 5 helyszínen hajtják végre a törzsgyakorlást a nemzetek hallgatóinak megosztásával.

21 olasz IASD,31 mind a francia Ecole de Guerre vezérkari tanfolyama, ahol vezető kormánytisztviselők, a védelmi ipar befektető mecénásai, a média biztonság- és védelempolitikával foglalkozó újságírói, valamint a haderő felső vezetői és a baráti/szövetséges országok tábornokai együtt vesznek részt a képzésben. A program tehát folyamatosan fejlődik, melynek innovációja nemcsak a szövetségi, a külső társadalmi és a HM-megrendelői elvárások hatásának köszönhető, hanem a tanfolyam résztvevőinek és parancsnokainak évente megtett javaslatainak is. Tevékenységüknek köszönhetően a 2013-ban „Felsőfokú Vezető­ képző” elnevezéssel megújuló tanfolyam ma a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán működő, Magyar­ ország legmagasabb szintű katonai képzése. Ismeretanyaga folyamatosan követi a szövetségi rendszer elvárásait, a hazai biztonság- és védelem­politikai, katona- és társadalompolitikai, továbbá az ország érdekeit érintő energetikai, gazdaságpolitikai kihívásokat, oktatói körét a szakma legjelesebb hazai és nemzetközi színvonalú előadói jelentik. A 2015 szeptemberében elfogadott képzési program már újabb evolúciós lépcsőre emeli a tanfolyamot: az Egyetem Fenntartói Testülete 55/2015. (V. 8.) számú határozatában a „Katonai felső vezető szakirányú továbbképzési szak” létesítéséről döntött. A tanfolyam a 2016/17. tanulmányi évtől szakirányú továbbképzési szakká történő átalakításával – a felsőoktatás rendszerében megfeleltetett, az Oktatási Hivatalnál bejegyzett – azonosítható és kreditekkel rendelkező szakirányú szakképzettséget ad végzett hallgatói számára. Különösen fontos a szak megfeleltetése a felsőoktatási törvény32 feltételeinek a külföldi hallgatók esetében, akik hazájukban az itt megszerzett végzettséget és tantárgyakat elfogadtatni, honosítani tudják majd. A két féléves, 60 kredites, nappali képzésű program 46 tantárgy ismereteit dolgozza fel a képzés három moduljában, 1906 tanulmányi órában, két tanítási (magyar és angol) nyelven. A tanfolyam hallgatói olyan tudást szerezhetnek meg az egy év alatt, mellyel átfogó képet kapnak a szövetséges erők, a NATO és az EU katonai potenciájáról, döntési mechanizmusáról. Déli és északi külföldi tanulmányútjuk során lehetőségük nyílik a NATO és EU parancsnokságainak, vezetőinek megismerésére. 31 Istituto Alti Studi per la Difesa 32 A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 87/2015. (IV. 9.) Korm. rendelet 22. § (1)–(4) bekezdés

22 Látogatást tesznek a NATO összhaderőnemi parancsnokságain Nápolyban és Brunssumban, valamint a NATO azon reagáló erőinek alakulatainál, amelyekhez a Magyar Honvédség képességeit felajánlották, vagy amelyeknél éppen alkalmazzák. Brüsszelben találkoznak Magyarország állandó NATO- és EU-képviseletének vezetőivel, valamint a NATO nemzetközi katonai törzsének főnökével. Kötetlen beszélgetések keretében szerezhetnek átfogóbb képet a szövetséget működtető folyamatokról. A hazai látogatások és előadások során megismerik a Magyar Honvédség alakulatainak képességeit, a magyar hadiipar erőforrásait, valamint a magyar közigazgatás és azon belül a honvédelmi igazgatás rendszerét. A szakmai látogatások a stratégiai nagy­vállalatoknál (erőművek, energetikai szolgáltatók stb.) és a felső szintű döntéshozói testületeknél (Országgyűlés, minisztériumok, társ-hivatásrendek országos parancsnokságai stb.) a szélesebb látókör kialakítását célozzák meg. A „Szakmai ismeretek” modul törzsgyakorlásai során begyakorolják a NATO/EU és a hazai összhaderőnemi műveletek tervezésénél használt eljárásokat, jelentési és döntési mechanizmusokat. A tanfolyam tematikájában hangsúlyosan jelenik meg a következő evidencia: „A hatékony és tartós válságkezelés, a globális és regionális béke és biztonság megtartásának fontos eleme a folyamatosan változó műveleti környezet ismerete.”33 Az „Aktualitások” modul előadásain a hallgatók találkozhatnak és kötetlen beszélgetést folytathatnak a korábbi vezérkari főnökökkel, ezáltal is lehetőséget kapva a közelmúlt katonai felső vezetői döntéseinek, az általuk képviselt korszaknak a megértésére. Ugyanezen modul előadásain mutatják be a Magyarországra akkreditált katonai attasék haderőiket, nemzeti katonai stratégiáikat. A képzés során a hallgatók nemzetközi szakmai konferenciákon vesznek részt, esszét írnak az aktuális szakmai és politikai eseményekről, azok folyamatairól. A képzés programjának kötelező részeként a hallgatók az MH tudományos folyóirataiban publikálják kutatásaik eredményét. A résztvevők a tanfolyam utolsó mozzanataként záródolgozatban adnak számot megszerzett ismereteikről, feldolgozzák szakmájuk aktuális dilemmáit és azok megoldásának lehetséges útjait, majd a tanfolyam záróvizsga-bizottsága előtt megvédik. Munkáik gyakran adnak szakmai alapot az MH felső vezetésének döntéseihez. 33 BOLDIZSÁR Gábor: A magyar PRT mint a legkomplexebb külföldi válságkezelési művelet környezete, Társadalom és Honvédelem, 17(2013)/1–2, 30–32.

23 A FELSŐFOKÚ VEZETŐKÉPZÉS KEREKEI: A KÉPZÉS SZERVEZŐI Elsődlegesen a képzés alapításáért és működtetésért felelős szervezet parancsnokai, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia (ZMKA), a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (ZMNE) rektorai és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (NKE HHK) dékánja tartoztak (és tartoznak) felelősséggel a megrendelő HVK felé, az ő irányításuk, lobbitevékenységük tette lehetővé magának a tanfolyamnak a létrehozását, és biztosította annak negyed évszázados működését. Ebben a tevékenységben oroszlánrész jutott prof. dr. M. Szabó Miklós altábornagynak, hiszen mind az alapítás, mind az akadémia, majd az egyetem vezetése az ő irányítása alá tartozott közel két évtizeden keresztül (1991–2007). Érdemei vitathatatlanok a képzés jelenkori történetében. Másodlagos felelősséggel bírtak a tanfolyam mindenkori parancsnokai, akik a vezérkar főnökének „megrendelői” kontrollja alatt állva birkóztak meg a megfelelés állandó kockázatával, mely erőfeszítésük példátlan munkabírást követelt meg. Dr. Héjja István ezredes (1993–1996) parancsnoksága alatt a politikai rendszerváltás és az „útkeresés” időszakában a szovjet képzés leváltása, az orosz katonai vezetéselméleti dogmákkal való végleges szakítás volt a feladat, egy nyugati integrációjú képzési forma megteremtésével. Tevékenységének köszönhetően a HM HVK – a tanfolyam szellemi erejét már ekkor felismerve – Magyarország új országvédelmi terveinek kidolgozásába vonta be a tancsoportokat. Prof. dr. Szternák György ezredes (1997–2006) 1999-es NATOcsatla­ko­zásunk politikai és katonai elvárásainak megfelelően34 a képzést az új szövetségesi rendszer követelményeihez igazította. A képzés minőségének javítása érdekében folyamatos kapcsolatot tartott fenn az egyetem rektorával és a vezérkarral. Erőteljesebb nyitást kezdeményezett a szövetséges és szomszédos országok felé, melynek eredményeként folyamatosan jelentek meg külföldi főtisztek a tancsoportok hallgatóinak sorában. Tevékenységének és a Honvéd Vezérkar támogatásának köszönhetően külföldi tanulmányutakat is beépítettek a képzésbe, melyek során minden évben Brüsszelben, Nápolyban és egy 34 BOLDIZSÁR Gábor: A 21. század komplex műveleti környezete és hatása a katonai képességekre = A katonai vezetői-parancsnoki (harcászati vezetői) kompetenciák fejlesztésének lehetséges stratégiája, szerk. KRAJNC Zoltán, NKE, Budapest, 2014, 19.

24 NATO-tagállamban tettek látogatást az ott folyó munka megismerése érdekében. Dr. habil. Resperger István ezredes (2006–2011) a hamburgi Bundes­ wehr Vezetési Akadémián folytatott tanulmányait és nemzetközi kapcsolatait kihasználva tapasztalatait mélyebben építette be a programba, a szövetséges haderők felső vezetői képzésén túl további kitekintést nyújtott a magyar közigazgatás más hivatásrendi elemeivel való együttműködés feladataira is. A zárógyakorlat résztvevőinek körét ennek megfelelően bővítette a társadalom más döntéshozóival és a katonai műveleteket befolyásoló civil szereplőkkel is. A szervezeti átalakulás előtt álló ZMNE, az NKE HHK új vezetése azonban nem fogadta el koncepcióit a tanfolyam megújítására. Dr. Szegedi Péter alezredes (2011–2013) a megszülető NKE szervezetében az új „humánstratégia” elvárásainak megfelelni tudó, a közszolgálati elvárásoknak megfelelő képzési program elkészítésével segítette a folyamatot.35 Vezetésével újrafogalmazták a képzés céljait, a stratégiai gondolkodás és értékrend szerepét. A jelentősen csökkentett létszámú NKE HHK szervezetében bonyolult alárendeltségi rendben képviselte a tanfolyam érdekeit. Balogh Péter ezredes (2013– ), a tanfolyam jelenlegi parancsnoka a szövetséges haderők vezérkari tanfolyamainak nemzetközi együttműködését, a szövetségi rendszerben való gondolkodás beágyazódását erősíti. A képzési program felsőoktatási rendszerben történő megfeleltetésével pedig újabb fejlődési szintre emeli a tanfolyamot, mellyel a végzettek „Katonai felső vezető” szakképesítést szerezhetnek. A fúziókkal létrejött egyetem működési folyamatainak átláthatóbbá válásával és a tanfolyamot szervező csoport állományának bővítésével ugyan konszolidálódott a helyzet, azonban a megrendelői elvárások továbbra is magasak. A csoport személyi állománya nem mentes az MH aktuális feladataiban való szerepvállalástól sem. A tanfolyam parancsnokának és szervezőjének lenni tehát nem könnyű feladat, állandó megfelelést jelent mind a megrendelői igényeknek, mind a hallgatók elvárásainak.

35 SZEGEDI Péter: Fedezd fel, tanuld meg, csináld, tanítsd! Örök körforgás, Hadmérnök, 8(2013)/4, december, 258–264. Forrás: www.hadmernok.hu/134_24_szegedip.pdf (2016. 05. 23.); uő: „Ötlet!...Roham!” Egy „csináld és tanítsd” folyamat elindításához, a katonai felső vezető képzés lehetséges fejlesztési iránya, Hadmérnök, 9(2014)/2, június, 400–408. Forrás: www.hadmernok.hu/142_35_szegedip.pdf (2016. 05. 23.)

25 ÖSSZEGZÉS A tanfolyam múltjának kutatása, feltárása nyomán egyértelműen megállapítható, hogy a Vezérkari Tanfolyam (a mai Felsőfokú Vezetőképző Tanfolyam) képzési programja folyamatosan követte a változásokat, ezért is tudta kivívni és megőrizni mindenkori presztízsét. Az oktatás kiváló színvonalát mindvégig biztosítani tudták azok az elhivatott kollégák és meghívott előadók, akik szakmájuk legjelesebb képviselőiként jó előadói képességeikkel adták át tudásukat. A különböző felsőoktatási intézmények fúziójával létrejött Nemzeti Közszolgálati Egyetem – az eltérő identitást képviselő karok és intézetek tanári állományának rendelkezésre állásával – a humán erőforrás olyan koncentrációját biztosítja, amely továbbra is záloga az oktatás magas színvonalának. Az egyetem előadói átfogó ismereteket nyújtanak a közszolgálati életpálya más hivatásrendjeinek feladatairól is. A tanfolyam létének és jövőjének fontossága megkérdőjelezhetetlen, hiszen ez az egyetlen katonai felső vezetői képzés, ahol a hallgatók teljes és átfogó képet kaphatnak Magyarország fegyveres erejének mai képességeiről, nemzetközi szerepvállalásáról, valamint a hazai és szövetséges stratégiai döntéshozói mechanizmusokról. Rendkívül fontos tényező, hogy mindezt a tudást nemcsak az egyetem falai között elhangzó előadások formájában, hanem „azok fizikai valóságában” megtapasztalva sajátíthatják el. Ilyen kitekintésre ugyanis rendkívül kevés vezetőnek van lehetősége, hiszen mindenki a saját szakmájában szerzett bölcsességet ismeri, nincs rálátása a vele párhuzamosan haladó „szakmákra” és trendekre, így nehezen is tudja megtalálni azokat az együttműködési pontokat, amelyek a Magyar Honvédség működésének tökéletesítését, az erőfeszítések erővonalainak egy irányba való egyesülését szolgálnák. Tovább színesíti ezt a tudást és tapasztalatot a külföldi hallgatók szerepe a képzésben, ugyanis jelenlétük folyamatosan arra kényszeríti a résztvevőket, hogy a megszerzett ismereteket ne csak hazai össze­ függésekben vizsgálják, hanem más országok állampolgárainak szemével is. Jelenlétük pedig reprezentatív szerepű Magyarország külkapcsolatainak formálásában. A V4-országokkal36 való együttműködést és 36 A Visegrádi Együttműködés Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia regionális szervezete. Az együttműködés célja a közép-európai országok gazdasági, diplomáciai és politikai érdekeinek közös képviselete, esetleges lépéseinek összehangolása.

26 a baráti kapcsolatok erősítését jól tudná szolgálni – a korábbi gyakorlatnak megfelelően – a képzés számukra történő hangsúlyosabb kiajánlása is. A közszolgálati életpálya37 koncepciójának való megfelelés – mely napjaink társadalmi elvárása – pedig további nyitást biztosíthat a hivatásrendek, vezető kormánytisztviselők, a magyar védelmi ipar menedzsmentje, valamint a média biztonság- és védelempolitikával foglalkozó szakértői felé is. A tanfolyamon elsajátított tudással rendelkező leendő felső vezetők könnyen találják majd meg azokat a közös értékeket, melyekkel Magyarország hatékonyabb „működését” szolgálhatják.

37 2011-ben a Magyary-programban meghatározott, közigazgatásra vonatkozó stratégiai cél: kiszámítható, vonzó, a közös elveken és értékeken nyugvó életpályamodell, mely a kormánytisztviselői, rendvédelmi és katonai jogállásra, illetve életpályára terjed ki. A közszolgálati életpálya egyik célja a közigazgatási személyzeti rendszer átalakítása, valamint a szervezetrendszert és az eljárásokat működtető személyi állomány fejlesztése, különös figyelemmel a rendészeti és honvédelmi életpályarendszer elemeivel való összhang biztosítására.

27 Felhasznált irodalom 2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról 2015. évi CXXXI. törvény a felsőoktatás szabályozására vonatkozó törvények módosításáról A Magyar Honvédség humánstratégiája 2012–2021. 1. melléklet a 79/2011. (VII. 29.) HM utasításhoz, forrás: www.honvedelem.hu/container/files/attachments/27031/ hum%C3%A1nstrat%C3%A9gia.pdf (2016. 05. 23.) A tanfolyamrendszerű képzések szakmai követelményei a Magyar Honvédség tisztképzésében. A HVKF által 2015. 03. 16-án jóváhagyott, a HVK Személyzeti Csoportfőnökség 1517/790/5-18/2015. számú kiadványa BOLDIZSÁR Gábor: A 21. század komplex műveleti környezete és hatása a katonai képességekre = A katonai vezetői-parancsnoki (harcászati vezetői) kompetenciák fejlesztésének lehetséges stratégiája, szerk. KRAJNC Zoltán, NKE, Budapest, 2014. BOLDIZSÁR Gábor: A magyar PRT mint a legkomplexebb külföldi válságkezelési művelet környezete, Társadalom és Honvédelem, 17(2013)/1-2, 27–49. BOLDIZSÁR Gábor: Civil-katonai-rendőri-nemzetbiztonsági együttműködés = A nemzetbiztonság általános elmélete, szerk. DOBÁK Imre, NKE, Budapest, 2014. CSIKÁNY Tamás: A magyar katonai felsőoktatás 200 éve – dióhéjban. Nemzet és Biztonság – Biztonságpolitikai Szemle, 1(2008)/10, november, 76–85. ESZENYI László: Trianoni nemzedék, Magyar Világ Kiadó, Budapest, 1989. HÉJJA István, OROSZI Antal: A vezérkari tisztképzés múltja, jelene és jövője Magyarországon, jegyzet, MH ZMKA Hadászati Tanszék, Budapest, 1994. KÉRI Kálmán: A magyar vezérkari tisztek kiképzése és továbbképzése az 1920–1944 közötti években, Fejezetek a Magyar Honvédség történetéből, 5. füzet, MHVK HDMCSF Tudományos Munkaszervezési Osztály, Budapest, 1990. KIRÁLY Béla: Amire nincs ige – Visszaemlékezések, 1912–2004, HVG Kiadói Rt., Budapest, 2004. LŐRINCZ Kálmán vezérezredes és BORSITS László vezérezredes vissza­emlékezése. Kéziratban, 2016. január. Magyary Zoltán Közigazgatás-fejlesztési Program (2011. 06. 10.) OROSZI Antal: A Magyar Királyi Honvéd Hadiakadémia története (1920–1945), ZMNE, Budapest, 2000. OROSZI Antal: A rendszerváltás és a vezérkari tisztképzés története 1993–2002, ZMNE Egyetemi jegyzet, Budapest, 2002. OROSZI Antal: A Magyar Királyi Honvéd Hadiakadémia utóélete és jogutódlása, forrás: www.zmne.hu/Forum/02jun/hadiakademia.htm (2016. 01. 03.) RESPERGER István: Vezérkari Tanfolyam, quo vadis? Hadtudományi Szemle, 5(2012)/12, 73–86.

28 SIPOSNÉ KECSKEMÉTHY Klára, B. KALAVSZKY Györgyi: A Ludovika, Zrínyi Kiadó, Budapest, 2011. SZABÓ Miklós: A magyar katonai felsőoktatás története 1947–56, Zrínyi Kiadó, Budapest, 2004. SZABÓ Miklós: A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia története 1955–1960, valamint 1961– 1969, Zrínyi Kiadó, Budapest, 2007, 2008. SZABÓ Miklós: Volt egyszer egy egyetem 1996–2007. Rektor a tűzvonalban, Zrínyi Kiadó, Budapest, 2014. SZEGEDI Péter: Fedezd fel, tanuld meg, csináld, tanítsd! Örök körforgás, Hadmérnök, 8(2013)/4, december, 258–264. SZEGEDI Péter: Ötlet!… Roham! Egy „csináld és tanítsd” folyamat elindításához, a katonai felső vezető képzés lehetséges fejlesztési iránya, Hadmérnök, 9(2014)/2, 400–408. SZENES Zoltán, TÁLAS Péter: A magyar biztonság- és védelempolitika fejlődése és a haderőreformok, 1989–2011, Nemzet és Biztonság – Biztonságpolitikai Szemle, (2012)/2, 37–49. SZÖŐR Ádám: Nemzetbiztonsági Felső vezetői Tanfolyam indult el a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetbiztonsági Intézetében, forrás: www.uni-nke.hu/hirek/2015/10/06/ nemzetbiztonsagi-felsovezetoi-tanfolyam (2016. 05. 23.)

29 A tanfolyam korábbi parancsnokainak visszaemlékezései

Dr. habil. Héjja István ny. ezredes (1993–1996)

A vezérkari képzés létrehozása a rendszerváltást követő időszakban A ’90-es évek elejére világosan látszott, hogy a védelmi szektort teljesen át kell alakítani, és az ország védelmére új elgondolásokra van szükség. A védelmi rendszer kialakításához azonban azt már tudni lehetett, hogy a célok megfogalmazása nem lesz egyszerű! Az átmeneti évek tapasztalatai világosan megmutatták, hogy a régi világrend összeomlása után még a kezdet kezdetén tart az új kihívások és fenyegetések elemzése, illetve értelmezése, ezekből eredően a védelmi tervek kimunkálása, az új szervezeti keretek kialakítása és a katonai erők alkalmazási feltételeinek a megteremtése. Az azonban már bizonyos volt, hogy markáns különbségek jelentkeztek a korábbi és az új viszonyrendszerben, nevezetesen:

30 • A korábbi rendszert a magas fokú szabályozottság és előre­ láthatóság jellemezte. Statikus világ volt, kiszámítható folyamatokkal és döntési mechanizmusokkal, míg az újat alacsony intézményi szabályozottság, korlátozott előreláthatóság jellemezte. • A korábbi rendszerben mint homogenizált világrendben nemcsak a globális konfliktusok lokalizálódtak, hanem a helyi konfliktusok is globalizálódtak. Az új rendszerben mint heterogén és fragmentált (töredezett) világrendben viszont elburjánzottak és jórészt kezelhetetlenné váltak a lokális és regionális válságok, konfliktusok, de akkor még nem adódtak össze egyetlen globális konfliktussá vagy konfrontációvá, és nem alakultak ki új szövetségi rendszerek sem. • Már az előző rendszerben elkezdődött a globalizáció, s éppen ennek révén győzte le az egyik világrendszer a másikat. A globalizáció egyrészt egyes területeken mint általános és közös külső kényszer jelentkezett minden ország számára, másrészt azonban az új világban megnőtt az önálló nemzeti válasz szükségessége, s ezek a lépések hasonló helyzetű országokban is nagyon különböznek egymástól. • Ebben az időszakban a nyugati stratégiai gondolkodásban az igazi új cselekvési modell koncepciója még hiányzik. Közép-Európa geostratégiai szempontból világhatalmi értelemben fontos volt a ’90-es évek elején, sőt globálisan egyenesen a legfontosabb régióvá vált. A társadalmi és fegyveres konfliktusokat illetően, amelyek ebben az időszakban zajlottak, két tendencia volt megfigyelhető. Az egyik, hogy a két- és többoldalú tárgyalásokon kísérletek történtek a nemzetközi életre hatást gyakorló helyi válsággócok rendezésére. Ugyanakkor továbbra is érvényesülő irányzat maradt a vezető katonai hatalmak részéről – élén az Egyesült Államokkal és Oroszországgal –, hogy a válságokat és konfliktusokat saját céljaik érdekében igyekeztek alakítani, illetve geostratégiai pozícióik javítására, valamint diplomáciai, gazdasági és katonai eszközök felhasználásával a kínálkozó alkalmakat világhatalmi helyzetük erősítésére törekedtek fordítani. A ’90-es évek háborúi között a Kuvait megszállását követő Öbölháború mindenképpen az elemzések élére kívánkozik. A Balkánon bonyolultabb volt a helyzet. A ’90-es évek elejére fizetési válság alakult ki a félperifériás helyzetbe került volt Jugoszláviában. Felerősödtek az önállósodási törekvések, elszabadult a nagyszerb, horvát és albán nacionalizmus. Az európai középhatalmak nem

31 tudtak megegyezni a megoldási módokat illetően. Beigazolódott, hogy Európa az Egyesült Államok nélkül ilyen jellegű regionális válságokat önállóan nem képes kezelni. Oroszország az alakuló világhatalmi rendszerben a balkáni feszültségek megoldására törekedett. Ennek ellenére a Balkán, de különösen a Nyugat-Balkán térsége hosszú időre a világpolitika kiszámíthatatlan eleme maradt. A ’90-es évek első felének eseményei beigazolták, hogy Oroszország ekkor már nem mérhető a korábbi Szovjetunió világhatalmi súlyához, sőt, középhatalmi státuszát is egyre nehezebben tudta stabilizálni. Ezzel együtt Oroszország a Biztonsági Tanács tagja, és katonai értelemben komoly erőt képviselt, atomütőereje ebben az évtizedben is figyelemreméltó. Moszkva részvétele nélkül sem a Balkán, sem pedig Ázsia – beleértve a Közel- és Közép-Keletet is – biztonsága nem volt garantálható. A világ sorsát alakító államoknak nem volt érdekük Oroszország hatalmi súlyának további csökkenése, sőt mint ázsiai hatalom a török, iráni, kínai törekvések ellensúlyozásában fontos partneri szerepet tölthetett be. Ebben a szerepben jól támogathatta a többi hatalmi tényező világpolitikát alakító törekvéseit. A világhatalmi rendszer szempontjából Oroszország elfogadta, hogy szabad mozgástere elsősorban az ázsiai politika alakításában volt, de továbbra is megőrizte beleszólását a világpolitika fontos eseményeinek megítélésébe, sőt, a legfejlettebb országok tanácskozásaiba bevont országként is nagyobb gazdasági érdeklődésre és kritikus helyzetben támogatásra számíthatott. Konfliktus a szomszédunkban A konfliktus visszatért Európába, ezen belül a szomszédságunkba. A ’80-as évek Jugoszláviájában egyre inkább nőttek a társadalmi feszültségek. A régi struktúrák működésképtelenné váltak, a hagyományos munkamegosztás felbomlott vagy akadozott. A nemzetközi pénzintézetek a fokozódó nehézségek ellenére arra szorították az országot, hogy törlesztésének érdekében intenzív exportpolitikát folytasson. A hitelezők nyomása, az olajárak emelkedése, a különböző vámpolitikák a növekvő exportok ellenére sem eredményeztek jelentős csökkenést az adósságállományban. Az export növelése közvetlen okává vált a magas inflációnak, az életszínvonal esésének és a fejlesztési források elapadásának, hiszen csak a belső felhasználás rovására lehetett a célokat teljesíteni.

32 Tulajdonképpen tehát sem a gazdaság hatékonyságának érdemi fokozására, sem az adósságok jelentősebb csökkentésére nem nyílt lehetőség. Kialakult egy kényszerpályás gazdaságpolitika, amely a válságtüneteken túl előrevetített egy állandósuló válságot, a gazdaság recesszióját, és fokozta a köztársaságok között egyébként is meglévő ellentéteket. A nemzetiségi ellentétek a végletekig kiéleződtek a nagyobb politikai és gazdasági mozgásteret igénylő tagköztársaságok (Horvátország, Szlovénia), illetve a régi vezetési rendet fenntartani igyekvő Szerbia és Montenegró között. A szerb vezetés – élén Milosevic pártjával, a szerbiai Szocialista Párttal –, amely a régi elit hatalma, a tulajdonviszonyok és államgépezet fenntartásában volt érdekelt, a maga németellenes és antifasiszta hagyományaival a nagyszerb nacionalizmus hordozójaként egyre inkább szembe került a nemzetközi fejlődés erőivel,. A szlovének és horvátok az 1990. évi választások után nem vártak tovább, konföderatív alapon kinyilvánították a függetlenségüket, és nagy ütemben kezdtek el fegyverkezni. A Jugoszláv Néphadsereget (JNA) többségében szerb és monte­ negrói tisztikar irányította, és a krajinák felfegyverzésével párhuzamosan a horvát kormány is folytatta a rendfenntartó testületek szervezését. Ez a fegyveres erő volt hivatva arra, hogy a szerbek lakta területeken is betöltse a rendfenntartó erő szerepét. 1991 januárjában Kninben, márciusban Pakracon, áprilisban Plitvicében és májusban Borovoban egyre véresebb összecsapásokra került sor, melyet a hazai közvélemény és a nemzetközi sajtó egyöntetűen polgárháborúnak minősített. A szemben álló erők harca egyre inkább kiterjedtté vált. A horvátországi Krajina május 12-én kimondta egyesülését Szerbiával. Május 19-én – a történtek után – Horvátországban népszavazást írtak ki, amelynek tétje a Jugoszláviától való elszakadás volt. Ezt követően Horvátország és Szlovénia június 26-án kinyilvánította teljes függetlenségét. A szövetségi hadsereg néhány napos háborúba kezdett Szlovéniában, hogy megpróbálja kikényszeríteni a korábbi állapot visszaállítását. A július 8-i tűzszünet megkötése a központi kormány jobb belátását igazolta, amely beismerte, hogy már nincs meg a lehetősége az eredeti helyzet visszaállításának, illetve a horvátországi események kapcsán, ha fegyveres konfliktusig éleződik a helyzet, már nem lesz mód visszavonni a korszerűen felszerelt erőket. Az Európai Közösség Szlovénia és Horvátország függetlenségének kinyilvánítása után a további lépések háromhavi szüneteltetését kérte a felektől azért, hogy békés válás jöhessen létre, fékezzék az

33 esetleges eszkalációt, illetve időt biztosítsanak a lassú euro-atlanti mechanizmusoknak. Az Európai Közösség felkínálta a nemzetközi elismerést a függetlenségüket igénylő köztársaságoknak, azzal a feltétellel, hogy folytatják a béketárgyalásokat, és elfogadják az EK béketervét. A világ e megállapodástól várhatta a háború beszüntetését és a JNA katonáinak kivonását a nemzetközileg elismert országokból. Ekkor megvolt az esély arra is, hogy Szerbia is kéri független státusa elismerését, beleértve a horvátországi szerbek autonómiájának kérését. Szerbia nem kérte ugyan nemzetközi elismerését, de december 31-én Milosevic visszahívta az ENSZ képviseletében a békefenntartó erők telepítéséről korábban Belgrádban tárgyaló Cyrus Vance-t, és aláírta a békefenntartó erők Horvátországba telepítésének egyezményét. Ezzel Milosevic leállította Kadijevics hadügyminiszter hadműveleti tervei megvalósítását. 1992. január 15-én az Európai Közösség elismerte Szlovéniát és Horvátországot, a jugoszláv polgárháborút a továbbiakban független országok közötti háborúnak tekintette. Ezt követően a horvátországi frontvonal időszakosan megszilárdult – a nemzetközi sajtó által felnagyítva –, de ezzel együtt inkább csak helyi jelentőségű elmozdulása volt tapasztalható. Az EK Horvátország elismerése előtt elérte, hogy a parlament nemzetiségi törvényt fogadjon el (12. 04.), amely a kisebbségek jogainak elismerése mellett autonómiát biztosít a szerbeknek. 1992 januárjában a szerbek által megszállt területekre ENSZ békefenntartó erők érkeztek. A JNA erői kivonultak Horvátországból, de a megszállt területeket továbbra is a szerb Krajinák részének tekintették. A menekültek nem térhettek vissza falvaikba. Időközben kitört a boszniai háború, amelybe Horvátország is belesodródott. Horvátország hivatalosan elismerte Boszniát, ugyanakkor támogatta kantonokra történő felosztását. (Az ENSZ béketervek is ezt szorgalmazták. Főleg ez volt az oka a horvát–muzulmán összeütközésnek is.) A szerbek, akik úgy látták, hogy a nemzet egyesítése háború nélkül nem mehet, eddig is azért ragadtak fegyvert Horvátországban, mert azt akarták megvalósítani. A továbbiakban Bosznia-Hercegovinában a harcok azért lángoltak fel, hogy megértessék a világgal: csak olyan státust találnak kielégítőnek a Szerbián kívül élő szerbek számára, amelyben biztosítékot látnak arra, hogy a horvátországi és a bosznia-­ hercegovinai „szerb területek” azonnal vagy következetes tisztogatási akciók után Szerbiához csatolhatók. Az sem zavarta a háborúpártiakat,

34 hogy a szerb többségű enklávékat – Kelet-Hercegovinát és Semberiját leszámítva – több száz kilométer választja el Kis-Jugoszláviától, s egyesítésük csak a közbeeső, többségükben más délszláv népek lakta területek megszállása esetén lehetséges. Tehát így lett a háború egyik célja a közbeeső területek etnikai „megtisztítása”, s ezért lett maga a háború civilek ellen vívott háború. A délszláv polgárháború okai, jellege, céljai és a haderő összetétele Jugoszláviában jól megfigyelhető volt, hogy Szerbia és a függetlenségüket kinyilvánító Horvátország, Szlovénia és Bosznia-Hercegovina politikai érdekkonfliktusában meghatározó tényezővé váltak a katonai erők, a másik oldalon a függetlenné vált utódállamokban létrehozott területvédelmi (milícia) erők, a nemzeti gárdák álltak egymással szemben. Ebből eredően a fegyveres erők és a katonai vezetés nemzeti beállítottságú szerepe mindkét oldalon továbbra is politikai jellegű volt. A délszláv polgárháborúban a katonai erők alkalmazása azoknak a politikai szándékoknak és törekvéseknek a folytatása, amelyeket a szembenálló felek a polgárháború kirobbantása előtt képviseltek. A polgárháború okai a következőkben foglalhatók össze: • a szövetségen belül elmélyült a politikai és gazdasági válság, és egyre fokozódott az ebből következő elégedetlenség; • jelentősek voltak a tagköztársaságok gazdaságában és fejlettségében meglévő különbségek; • a politikai vezetésben eluralkodott nagyszerb ideológia, a soviniszta szerb hegemón törekvés és az expanzionizmus eszméje; • a nemzetállamok közötti ellentétek felerősödése szembefordította az államalkotó nemzeteket, ebből következett a nacionalista eszmék és propaganda megerősödése; • a Jugoszláv Néphadsereg (JNA), különösen a tábornoki és tisztikar szerb nacionalizmusa és egzisztenciaféltése. A Jugoszláviában folyó fegyveres konfliktus (haditevékenység) jellege alapján megállapítható volt: • A soknemzetiségű államon belül a küzdelem az állam katonai ereje és a nemzetállamok (etnikumok) között folyt. Az egyik oldalon a hatalom megtartása, az államszövetség, a politikai és

35 gazdasági rendszer fenntartása, a másik oldalon a kinyilvánított függetlenség kivívása, megvédése volt a cél. • Az egyik oldalon a szövetség fegyveres erői, szövetségben a szerb felkelőkkel, a másik oldalon Szlovénia, Horvátország, illetve a muzulmán erők voltak – az utóbbi kettő hol szövetségesként, hol pedig ellenségként harcolt. A nemzetállamokból álló jugoszláv föderációban (Jugoszláviában) a központi hatalom volt a szuverenitás birtokosa és gyakorlója. A nemzetállamoknak lehettek parlamentjei, és bizonyos jogköröket is gyakorolhattak, de a hadügy, a pénzügy, a külkapcsolatok stb. a föderáció hatáskörében maradtak. Ezeket figyelembe véve, a háború jellege – mivel egy államon belül a kiszakadó köztársaságok és a lakosság többségét megtestesítő etnikumok közötti háborús cselekményekről volt szó – kezdetben polgárháború volt, amely később a kivált tagköztársaságok nemzetközi elismerése után országok közötti háborúvá vált. A háború térbeli kiterjedése, az alkalmazott fegyverek mennyisége és minősége tekintetében helyi korlátozott háborúról beszélünk, eszkalálódása közvetett konfliktushordozó volt a környező országokra. A haderő reformjának és vezetésének a helyzete A Varsói Szerződés megszűnése és a Szovjetunió felbomlása radikálisan csökkentette az államok közötti nagyméretű háborúk esélyét az európai kontinensen. Ennek a ténynek az 1991 utáni délszláv háborúk, illetve a posztszovjet térség 1988 után zajló fegyveres konfliktusai sem mondtak ellent. A délszláv háborúk ugyanis polgárháborúként indultak, és sohasem terjedtek túl a volt Jugoszlávia területén.38 A magyar politikai eliten belül konszenzus volt abban, hogy a védelempolitika hangsúlya a ’90-es évek elejétől a konfliktus-megelőzésre, a békefenntartásra és a béketeremtő képességekre helyeződött.39 Részben ez a tény, részben pedig az a körülmény alakította a magyar

38 A délszláv háborúkról lásd: JUHÁSZ József, MÁRKUSZ László, TÁLAS Péter, VALKI László: Kinek a békéje? Háború és béke a volt Jugoszláviában, Zrínyi Kiadó, Budapest, 2003. 39 GYARMATI István: A körkörös védelem körül, Beszélő, 2/34.; KONDOR Lajos: A körkörös védelemtől a körkörös zsákutcáig, Beszélő, 5/17.; KERN Tamás: A rendszerváltás utáni haderőreform-kísérletek, 2009, 7.

36 haderőreformokat, hogy a nemzetközi műveletekben való részvétel is40 alapvetően formálja a magyar haderő fejlődését.41 A rendszerváltást követő időszakban az 1990. évi LXXVIII. törvény nyúlt először hozzá a magyar haderő 1976-ban megszabott feladat-rendszeréhez, megváltoztatva a hadsereg egyes feladatait. Ennek megfelelően a Magyar Köztársaság területének, függetlenségének, alkotmányos rendjének, valamint békéjének külső támadással szembeni biztosítása került a Magyar Honvédség feladatai közé, a képzési követelmények közé pedig a hadsereg állományának oktatása és képzése. Ez követően a 1993. évi CX. törvény nyúlt hozzá ismételten a feladatkörökhöz, s ez volt az első olyan törvény, amely – összhangban az 1993-ban elfogadott biztonságpolitikai alapelvekkel [11/1993. (III. 12.) sz. OGY határozat], illetve honvédelmi alapelvekkel [27/1993 (IV. 23.) sz. OGY határozat] – szemléletében és tartalmában is szakított a korábbi honvédelmet szabályozó törvénnyel. Németh Miklós kormánya (1988–1990) tevékenységében a pártállami struktúrák lebontása, az új haderő-irányítási rend jogi kereteinek megalkotása, illetve a demokratikus civil kontroll első lépéseinek megtétele érdemel figyelmet. Antall József és Boross Péter kormánya (1990–1994) vezényelte le Magyarország Varsói Szerződésből való kilépését, a szovjet csapatok kivonását, az ő idejükre esett az európai hagyományos fegyverekre vonatkozó szerződés teljesítése, s az Antall-i honvédelmi minisztériumi vezetés idején kellett tisztázni a taxisblokád kapcsán felmerült haderő-irányítási rend körüli jogi-politikai vitákat is. Az irányítással összefüggő viták miatt az Antall-kormány haderőreformja valójában csak a 48/1991-es (IX. 26.) AB-döntést követően, 1992 elején indulhatott el, s lassúságát jól jelezte, hogy a minisztérium három kulcsfontosságú pozícióját (miniszter, politikai államtitkár, adminisztratív államtitkár) csupán 1993 márciusától töltötték be civil vezetők (Für Lajos, Szendrei László, Joó Rudolf). Ekkor születtek meg az első stratégiai

40 SZABÓ János: Haderő-átalakítás. Az ezredforduló haderőreformjának előzményei, jellemzői és perspektívája, Zrínyi Kiadó, Budapest, 2001, 31–41.; KERN: i. m., 8–12.; SZENES Zoltán, TÁLAS Péter (szerk.): Tíz éve a NATO-ban, Zrínyi Kiadó, Budapest, 2009, 9–20. 41 1990. évi LXXVIII. törvény a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosításáról, 1993. évi CX. törvény a honvédelemről

37 jellegű biztonságpolitikai dokumentumok a Magyar Köztársaság biztonságpolitikai, illetve honvédelmi alapelveiről.42 A hadsereg irányításának kérdése az 1990. október végi taxisblokád idején vetődött fel igen élesen. Antall József miniszterelnök és Für Lajos honvédelmi miniszter ugyanis fel akarta szólítani a honvédséget a blokád felszámolására, de Göncz Árpád köztársasági elnök mint a hadsereg főparancsnoka meghiúsította ezt. A kormányzat a honvédség szállítóeszközeinek segítségével kívánta felszámolni a blokádot. Bár végül a miniszterelnök és a honvédelmi miniszter elállt a tervétől, a blokádot követően a kormány az Alkotmánybírósághoz fordult a köztársasági elnök hadsereggel kapcsolatos irányítási jogkörével összefüggésben. A bíróság úgy döntött, hogy a köztársasági elnök békeidőben csak irányelveket fogalmazhat meg, de a hadsereg funkcionális irányítása a Honvédelmi Minisztérium feladata.43 A katonai felsőoktatás átalakítása A társadalmi rendszerváltás a katonai akadémiai képzés gyökeres átalakítását vonta maga után. Az úgynevezett „hadsereg reform”44 következtében az akadémia új típusú képzésre tért át. Az új rendszerű képzés három évre csökkentette a katonai főiskolai képzést, ugyanakkor megszervezték a törzstiszti tanfolyamot, hogy biztosítsák az akadémiára kerüléshez megfelelő tudásszintet. 1991-ben a honvédelmi miniszter rendeletében megjelentek a képesítési követelmények. A katonai főiskolák ismét négyéves képzési rendre tértek át. Az akadémián egyéves törzstiszti tanfolyam, kétéves akadémiai alap, egyéves felső szintű vezető-képzés, illetve egyéves hadtudományi továbbképzés indult az egyetemet végzettek számára, illetve különböző speciális szaktanfolyamok. 42 Az 1990. novemberi egyezmény előírása szerint a magyar haderő összesen 835 harckocsit, 840 tüzérségi eszközt, 1700 gyalogsági harcjárművet, 180 harci repülőt és 108 harci helikoptert tarthatott rendszerben. 43 SZENES Zoltán: A Magyar Honvédség átalakítása (1989–2012), Honvédségi Szemle, 140(2012)/6, 7–8.; SZENES Zoltán, TÁLAS Péter: A magyar biztonság- és védelempolitika fejlődése és a haderőreformok, 1989–2011 (I.), Nemzet és Biztonság – Biztonságpolitikai Szemle, 5(2012)/2, 37–49. 44 OROSZI Antal: A ZMKA történetének összefoglalása (1947–1996) = A magyar katonai vezető- és tisztképzés története. A millecentenárium alkalmából rendezett tudományos konferencia anyaga, 1996. október 8-9., szerk. LENGYEL Ferenc, SZÁNTÓ Mihály, HM, Budapest, 1996, 260.

38

Tanulmányút a francia 7. páncélos hadtestnél, ahol a parancsnok személyesen adott tájékoztatót a magyar küldöttség tagjainak.

Az új rendszerű képzés beindításával egy önálló tanszéket (hadászati) és három haderőnemi fakultást (szárazföldi, összfegyvernemi, valamint repülő és légvédelmi) hoztak létre. A fakultás parancsnokságok alárendeltségében a szaktanszékek, valamint a szakágaknak megfelelő tagozódással a hallgatói állomány voltak. Az ebben az időben végbemenő hazai hadsereg-átalakítás, az új típusú nemzetközi kapcsolatok, valamint az integrációs törekvések új módon vetik fel a felsőfokú (vezérkari) tisztképzés megszervezésének kérdését, de a nemzetközi színtéren is gyökeres változások voltak kialakulóban. Európában a hadművészet elméletét és a hadtudományt alakítók új elgondolások kidolgozásán munkálkodtak, alkalmazkodva a globalizáció fejlődéséhez, a közvetlen katonai szembenállás és a fő térségekben a közvetlen háborús veszély megszűnéséhez az ún. belső vezetés modernizációját célozták meg. Az államok, a közigazgatás, a gazdasági, a katonai területek vezetői és a kommunikációt irányítók koordinált vezetési rendszerben képzelték el a kialakuló válsághelyzet menedzselését. Például Franciaországban ezen elgondolás jegyében 1991-ben kezdték előkészíteni a vezérkari képzés új rendszerét. A tervezésre és az új rendszerű képzés előkészítésére ott 3-4 évet

39 gondoltak fordítani. Angliában és Németországban hasonlóan gondolták el a folyamatot, és a hadműveleti képzésnél a haderőnemi képzéseket is összhaderőnemi rendszerbe kezdték integrálni. Magyarországon a MH parancsnoka, összhangban a nemzetközi folyamatokkal, 68/1991 számú intézkedésében előírta a vezérkari tanfolyam tervezésével és szervezésével kapcsolatos feladatokat. A tanfolyam kidolgozásánál az a törekvés érvényesült, hogy olyan felső szintű vezetőképzés alakuljon ki, amely összhangban van a nemzetközi folyamatokkal, a képzési rendszerek kialakításában nagy hagyományokkal rendelkező országok alakuló képzési rendszereivel, hogy a nemzetközi együttműködés tanulmányutak formájában érvényesülhessen már a tervezés időszakában. Szilárd elhatározás volt, hogy biztosítva legyen a programok egyeztetése, a tanárok cseréje és a folyamatos konzultáció. Az előkészítés fontos része volt, hogy a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián (ZMKA) 1991. november 13-án „A honvédelmi hadművelet elvei és végrehajtásának legfontosabb kérdései” címmel konferenciát rendeztek.45 A szerzők a készülőben lévő, a Magyar Köztársaság átfogó katonaföldrajzi elemzése46 és a védelmi potenciál számba­vétele kapcsán kialakították a fegyveres erők és testületek lehetséges együttműködésének kereteit. A szerzői közösség elemezte az agres�szió lehetséges kialakulásának eseteit és az ezekre adható válaszok változatait. A konferenciáról beszámoló értékelések szerint az agresszió elhárítására alkalmas elméletet dolgoztak ki.47 A nyilvános konferencia és a vezérkari képzés számára készített tanulmány olyan, mérvadónak mondható elgondolás volt, amely megfelelt a hadműveleti szintű kidolgozások megalapozásának. Az így kidolgozott tanulmány számolt a haderő-fejlesztési koncepciókkal, amelyek keretében kialakítják a területvédelem rendszerét, felállítják a területvédelmi csapatokat, és strukturális átalakítást hajtanak végre a Magyar Honvédség szervezeténél. Az agresszió elhárítását – az ország alkotmányával összhangban –, a veszélyeztetés és a konkrét fenyegetés mértékéhez igazodva,

45 A Magyar Hadtudományi Társaság ez évi pályázatán helyezést elért ZMKA oktatók (dr. Berek, dr. Héjja, dr. Kónya hőr., dr. Ladányi, Tőke, dr. Vojnits alezredesek) pályázata képezte a konferencia alapját. 46 KOZMA Endre, HÉJJA István, STEFANCSIK Ferenc: Katonaföldrajzi kézikönyv, Zrínyi Kiadó, Budapest, 1993. 47 Hadtudomány, 1991/2. sz. 99.

40 az eszkaláció lehető legjelentősebb lassításával, az ország teljes területének a megvédésével tervezték, amelynek a lényege a következő: • A veszélyeztetés alacsony fokán az államhatár megerősítésére (a határőrség erőinek átcsoportosításával, a honvédségi erők és eszközök átadásával, a rendőrség közrendvédelmi szolgálatának növelésével) kerül sor. A fegyveres erők és testületek az alaprendeltetésüknek megfelelő törvények és más jogszabályok alapján tevékenykednek. • A veszélyeztetés következő fokozatában az államhatár menti területsávban szükségállapotot javasoltak bevezetni, amelyet az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát tömeges méretekben veszélyeztető fegyveres vagy felfegyverkezve elkövetett cselekmények gyakori előfordulása indokol. A veszélyeztetett körzetben közös parancsnokság felállítását javasolták. • Közvetlen fegyveres fenyegetés esetén a katonai tevékenység várható körzetében a rendkívüli állapot bevezetését tartották indokoltnak. Az érintett körzetben különleges katonai- védelmi intézkedések foganatosítását javasolták. Határövezet kijelölését javasolták, és katonai igazgatás alá helyezését tartották célszerűnek. Határvédelmi csoportosítás, a határőrizetre rendelt erőkkel határfedező biztosítás keretében tervezték elhárítani a kisebb erejű fegyveres betöréseket. • Az agresszió megindulásakor a határfedező erőkkel tervezték késleltetni a támadót, majd a védelmi elgondolásban védelmi szerepet betöltő területvédelmi erők, elsősorban a lakott helységek szilárd védelmével az agresszor jelentős erejét lekötik, mozgékony erőkkel zavarják az után- és hátra szállítást, a tartalékok felvonulását. • Az elgondolás szerint a természetes akadályokra alapozott védvonalakon kiépített védelemmel tervezték megállítani az agresszort, majd az ország mélységében összpontosított erős csapásmérő erő alkalmazásával tervezték kiűzni az országból és visszaállítani az eredeti helyzetet. A tanulmány szerzői az elgondolással összhangban alakították ki a nemzeti légierő és a légvédelem feladatait, és dolgozták ki azok alkalmazásának lehetséges változatait.48

48 Uo., 100.

41 A vezérkari képzés összhaderőnemi képzéséhez olyan koncepció került kidolgozásra, amely esetében a ZMKA parancsnoka vállalta egy nyílt konferencia formájában a megméretést. Ezzel elkezdődött a teljes feladatok kidolgozása, melyet a vezérkar végig felügyelt, és a tervek jóváhagyásával engedélyezte a tényleges kidolgozásokat. Időközben elkészült a képzés tematikája, amely megfelelő alapot szolgáltatott arra, hogy a Magyar Honvédség átalakulásának néhány éve alatt kidolgozott és elfogadott terveket tanintézeti körülmények között tükröztessék. A tanfolyamra ezred- és dandárparancsnokokat, a katonai kerületek és a haderőnemi parancsnokságok vezető beosztású tisztjeit, a ZMKA parancsnokának első helyettesét és a hadászati tanszék vezetőjét, a MH Parancsnokságának a Honvéd Vezérkar kiképzési és fejlesztési területen dolgozó tisztjeit vezényelték. A tanfolyamok vezetésére a vezérkari akadémiai végzettséggel rendelkező HVKF helyettes Bíró József és Keczer Imre vezérőrnagyokat, a ZMKA részéről pedig a két fakultásparancsnokot, Pásztor László és Tánczos Miklós ezredeseket jelölte ki a HVK főnöke, illetve a ZMKA parancsnoka. A tanmenet-tervek had-, társadalom- és természettudományi területeket foglaltak magukban, nagyságrendileg is ebben a sorrendben. A tanulmányi folyamatnál az volt a felépítés, hogy a biztonság- és honvédelmi politikát szoros egységben a hadászat követte. E három területnek kellett egységes keretbe foglalni az ország védelmének teljes akkori rendszerét. A gyakorlati képzésben érvényesült a fokozatosság és az egymásra építettség elve, az ezred és a dandár harcászatát a gépesített hadtest, a tábori hadsereg és a légvédelem hadműveleti feladatok követték.49 A képzési folyamat során három ellenőrző feladat zárta az egyes képzési szakaszokat: • a gépesített hadtest védelmi harca, • a tábori hadsereg ellencsapása és a • légvédelmi feladat. Záró dolgozatként vagy egy ellenőrző feladatot kellett kidolgozni, vagy egy vele egyenértékű tanulmányt készíteni. A tanulmányi folyamathoz aktuálisan kapcsolódó módon csapatlátogatás keretében ismerkedett az évfolyam vagy az osztály az adott

49 HÉJJA, OROSZI: i. m., 16.

42

Vezérkari Tanfolyam csapatlátogatása a légvédelmi alakulatnál

alakulat feladataival a kiképzési időszak, az alárendeltek feladat végrehajtásának követelményeivel minősített időszakaszokban. Az MH parancsnokság, a HVK, az SZCSP, a LP a képzés szakirányításáért felelős főnökei – a ZMKA parancsnokának felkérésére – vezették a területüknek megfelelő alap előadásokat, szemináriumokat, konferenciákat, majd az alkalmazó foglalkozásokat, ellátták a záró dolgozatokkal kapcsolatos konzulensi, illetve bíráló feladatokat. Az elindult képzés első félévének végén a honvédelmi miniszter személyesen ítélte meg a képzés helyzetét, és egyben megfogalmazódott annak jövője is. Két téma vált hangsúlyossá: az egyik a nyelvtudás kérdése, a másik a nemzetközivé tétel. A nyelvi képzés a tanfolyam-rendszer átalakítása után, az új beiskolázásoknak megfelelően kiszélesíthető, és egy idő után csak a nyelvvizsgával rendelkező személyeket lehetett beiskolázni. A képzés rendszerének néhány éves alakítása, a nemzetközi követelményeknek és szerződéseknek megfelelő elfogadtatása után lehetővé válik a külföldiek és a honvédelem polgári területein dolgozó felső vezetők beiskolázása is. A képzési forma jövőjét átértékelte az új Honvédelmi Törvény, az új Hadműveleti Utasítás megjelenése és a hozzá kapcsolódó elvek és gyakorlati kérdések értelmezése. A NATO békepartnerségi

43 programjának lehetőségei, a térségünkben zajló konfliktusok hatása megkövetelte a katonai jelleg intenzívebb érvényesítését. A jelzett hatások eredményeként a MHPK – a honvédelmi miniszterrel egyetértésben – vezérkari tanfolyamra változtatta a tanfolyam nevét,50 ami visszatérést jelentett a 49 évvel korábbi vezérkari képzés gyakorlatához. Ettől kezdve az MN továbbképzési rendszerébe beépült a tanfolyam, és a katonai felső vezetők számára biztosította a legkorszerűbb és legaktuálisabb ismereteket, amelyek gyakorlatba történő beültetésével egyszerre lehetett szolgálni a nemzeti tradíciók ápolását, az ország katonai védelmének érdekeit és a NATO-csatlakozásra történő felkészülést.

50 MHPK VKF 18/1994. sz. intézkedése

44 Felhasznált irodalom A Magyar Hadtudományi Társaság pályázatán helyezést elért ZMKA oktatók (dr. Berek, dr. Héjja, dr. Kónya hőr., dr. Ladányi, Tőke, dr. Vojnits alezredesek) pályázata, MHTT 1991. GYARMATI István: A körkörös védelem körül, Beszélő, hetilap, 2/34. HÉJJA István, OROSZI Antal: A vezérkari tisztképzés múltja, jelene és jövője Magyarországon, jegyzet, MH ZMKA Hadászati Tanszék, Budapest, 1994. JUHÁSZ József, MÁRKUSZ László, TÁLAS Péter, VALKI László: Kinek a békéje? Háború és béke a volt Jugoszláviában, Zrínyi Kiadó, Budapest, 2003. KERN Tamás: A rendszerváltás utáni haderőreform-kísérletek, 2009. KONDOR Lajos: A körkörös védelemtől a körkörös zsákutcáig, Beszélő, hetilap, 5/17. KOZMA Endre, HÉJJA István, STEFANCSIK Ferenc: Katonaföldrajzi kézikönyv, Zrínyi Kiadó, Budapest, 1993. LENGYEL Ferenc, SZÁNTÓ Mihály (szerk.): A magyar katonai vezető- és tisztképzés története. A millecentenárium alkalmából rendezett tudományos konferencia anyaga, 1996. október 8-9., HM, Budapest, 1996. OROSZI Antal: A ZMKA történetének összefoglalása (1947–1996) = A magyar katonai vezető- és tisztképzés története. A millecentenárium alkalmából rendezett tudományos konferencia anyaga. 1996. október 8-9., szerk. LENGYEL Ferenc, SZÁNTÓ Mihály, HM, Budapest, 1996, 260. SZABÓ János: Haderő-átalakítás. Az ezredforduló haderőreformjának előzményei, jellemzői és perspektívája, Zrínyi Kiadó, Budapest, 2001. SZENES Zoltán: A Magyar Honvédség átalakítása (1989–2012), Honvédségi Szemle, 140(2012)/6, 5–11. SZENES Zoltán, TÁLAS Péter (szerk.): Tíz éve a NATO-ban, Zrínyi Kiadó, Budapest, 2009. SZENES Zoltán, TÁLAS Péter: A magyar biztonság- és védelempolitika fejlődése és a haderőreformok, 1989–2011 (I.), Nemzet és Biztonság – Biztonságpolitikai Szemle, 5(2012)/2, 37–49. Hadtudomány, 1(1991)/2. 1990. évi LXXVIII. törvény a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosítása 1993. évi CX. törvény a honvédelemről MHPK VKF 18/1994. sz. intézkedése

45 A VKT 1–6 tancsoportok végzős hallgatói: VKT-1; VKT-2 (1993–1994) 1

Börcsök Dezső

alezredes (ezredes)

2

Braun László

alezredes (altábornagy)

3

Harnócz Gyula

alezredes (ezredes)

4

Havril András

ezredes (vezérezredes)

5

Dr. Héjja István

ezredes

6

Mezei Gábor

ezredes (dandártábornok)

7

Nagy János

ezredes (vezérőrnagy)

8

Óvári Attila

ezredes

9

Sütő Tamás

ezredes (vezérőrnagy)

10

Szenes József

ezredes (dandártábornok)

11

Takács János

alezredes (ezredes)

12

Vass István

alezredes (ezredes)

1

Bátor Ferenc

ezredes (dandártábornok)

2

Damjanovich Imre

ezredes

3

Fenyvesi Károly

ezredes

4

Giczi György

ezredes

5

Hagymási András

ezredes

6

Kálmán Ferenc

ezredes (dandártábornok)

7

Márkász Bertalan

ezredes

8

Németh István

ezredes (dandártábornok)

9

Rózsa Mihály

alezredes (ezredes)

10

Dr. Sebe László

ezredes (dandártábornok)

11

Vörös György

alezredes (ezredes)

46 VKT-3; VKT-4 (1994–1995) 1

Barabás Sándor

ezredes

2

Dr. Bodrogi László

ezredes

3

Buczkó Imre

ezredes (vezérőrnagy)

4

Dr. Csűrös János

ezredes

5

Hajnal István

ezredes (vezérőrnagy)

6

Kositzky Attila

dandártábornok (altábornagy)

7

Molnár István

ezredes

8

Nagy Attila

ezredes

9

Dr. Rajki Tibor

ezredes

10

Somkutas Imre

ezredes

11

Szabó Ferenc

ezredes

12

Szlávik Ferenc

ezredes

13

Tóth Sándor

ezredes

1

Adorjáni István

alezredes (ezredes)

2

Demeter István

ezredes

3

Derzsényi János

alezredes (ezredes)

4

Farkas György

ezredes

5

Galgóczy Ferenc

ezredes

6

Dr. Gáspár Tibor

alezredes (vezérőrnagy)

7

Dr. Gőgh Ferenc

ezredes

8

Győrössy Ferenc

ezredes (altábornagy)

9

Máté István

ezredes

10

Mócsai József

ezredes

11

Nagy István

alezredes (ezredes)

12

Dr. Sztvorecz András

ezredes (dandártábornok)

47

VKT-5 (1995–1996) 1

Balogh Imre

alezredes (altábornagy)

2

Dr. Báthy Sándor

ezredes

3

Bobár János

alezredes

4

Hajdú Sándor

alezredes (ezredes)

5

Halász István

alezredes (ezredes)

6

Magyar Rezső

ezredes

7

Makai György

alezredes

8

Makai Sándor

vezérőrnagy

9

Pálmai Dénes

alezredes (ezredes)

10

Szombat István

alezredes (ezredes)

11

Zimán Ferenc

r. alezredes (dandártábornok)

48 VKT-6 (1995–1996) 1

Boros-Leskó Géza

ezredes (dandártábornok)

2

Dsupin Ottó

hőr. ezredes

3

Lakatos László

ezredes (vezérőrnagy)

4

Kincses Imre

ezredes

5

Megyeri József

ezredes (dandártábornok)

6

Mikita János

ezredes (altábornagy)

7

Piószeghy János

ezredes (dandártábornok)

8

Dr. Rusz József

alezredes (ezredes)

9

Turi János

alezredes (dandártábornok)

10

Rosca Joan

ezredes

49

Prof. Dr. Szternák György egyetemi tanár

A vezérkari tanfolyamon folyó képzés 1997–2005 között A vezérkari tanfolyamon folytatott tanulmányaim befejezésekor azt a feladatot kaptam Szabó Miklóstól, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia parancsnokától, hogy a következő tanulmányi évtől – 1997-ben – vegyem át a tanfolyam vezetését. A feladat igen megtisztelő volt, ugyanakkor egyáltalán nem könnyű, hiszen elődöm, Héjja István akkor már négy éve vezette a tanfolyamot, sikeresen, és az ott folyó képzés mind formai, mind tartalmi szempontból rendben volt. A parancsnok döntése hátterében valószínű két indok lehetett: először szükség volt a képzés tartalmi megújítására a NATO tagországaiban folyó, hasonló tanfolyami képzés jellemzői alapján, amelyet Szabó Miklós jól ismert. Másodszor a korábbi években több alkalommal folytathattam tanulmányokat külföldön, ahol a biztonság, a védelemgazdaság és a katonai erő alkalmazása kérdéseit oktatták, így elegendő ismerettel és tapasztalattal rendelkeztem a kapott feladat teljesítéséhez. A tanfolyam vezetéséhez szükséges dokumentumokkal (elgondolás, tantárgyi programok) pályázatot nyújtottam be az Oktatási Minisztériumhoz, és a beadott anyaggal Széchenyi Ösztöndíjat nyertem el. Ez a pályázat tartalmazta többek között a Ludovika hagyományainak

50 és értékeinek a megőrzését, valamint javaslataimat a vezérkari szintű képzés tartalmi megújítására, amelyet nyolcéves munkám során mindig szem előtt tartottam. A díj elnyerése még nagyobb ösztönzést adott a munka megkezdéséhez és színvonalas elvégzéséhez. Ma már elmondhatom, hogy katonai és tanári pályám legszebb és legsikeresebb időszaka volt az a nyolc év. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy a siker elsősorban a tanfolyamvezetői munkámat segítő parancsnokaim, tanártársaim és a szervezésben részt vevő munkatársaim érdeme. Ők teremtették meg az oktatáshoz a szervezeti és pénzügyi feltételeket; végezték a magas színvonalú szakmai, nyelvi oktatást; készítették elő a hazai és külföldi tanulmányutakat, és biztosították a legkorszerűbb oktatástechnikai eszközöket. Pontosan tudtam és tudom ma is, hogy – éppen a feladat jellegéből fakadóan – ez a feladat csak csapatmunkában volt megoldható. Jó csapattal dolgoztam együtt. Az elmondottak alapján neveket kellene felsorolnom, de engedje meg a Tisztelt Olvasó, hogy csak Piószeghy János főtitkárt említsem, akitől a tanfolyam vezetéséhez sok segítséget, tanácsot kaptam. Piószeghy úr szívügyének tekintette a tanfolyamokat, számtalan alkalommal volt a szakmai utak vezetője, megjelenésével, munkájával példát mutatott a hallgatóknak és nekem is. Csak köszönni tudom a segítségét. Meg kell említeni, hogy a tanfolyami képzés külső körülményei esetenként nem voltak a legkedvezőbbek. Ebben az időszakban mind a politikai, mind a katonai felső vezetés a szövetségi követelmények teljesítését tartotta szem előtt. Ez a feladat együtt járt a Magyar Honvéd­ ség parancsnoki, szervezeti és működési átalakításával, amelynek személyi vonzata is volt. Ez több esetben érintette a tanfolyamon tanuló hallgatókat is, elsősorban a végzés utáni beosztások lehetőségét illetően. A végzés után többen nem kaptak beosztást, és el kellett hagyniuk a katonai pályát. Ennek az időszaknak az első felében alakult meg a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, ami pozitívan hatott a vezérkari tanfolyamon folyó képzésre. Elsősorban a képzés színvonala emelkedett, illetve növekedett a külföldi tanulmányutak száma. Az egyetem megalakulása hozzájárult az oktatási intézmény és ezen belül a tanfolyam hazai és külföldi elismertségének növekedéséhez a szomszédos és NATO tagállamok körében. Más szóval megnőtt az érdeklődés a vezérkari tanfolyamon folyó képzés iránt.

51 A tanfolyami szervezőmunkában külön figyelmet fordítottam, fordítottunk a hallgatók gyakorlati képzésére. Ennek a célkitűzésnek megfelelően „állandó” vendégei voltunk a Honvédelmi Bizottságnak, a különböző minisztériumoknak és országos hatáskörű szerveknek, parancsnokságoknak, a Magyar Honvédség csapatainak. Ezeken a látogatásokon a hallgatók megismerhették a honvédelem irányításának és ellenőrzésének rendszerét; a közigazgatási munka jellemzőit; a Magyar Honvédség vezetési, irányítási, parancsnoki rendszerét; a csapatok szervezetét és feladatait. A vezérkari főnökök biztosították a hallgatók részvételét a gyakorlatokon, bemutatókon és a különböző szintű éves értekezleteken, értékeléseken. A csapatok parancsnokai átfogó képet adtak az alakulat feladatairól, terveiről, napi életéről, így a hallgatók valós képpel rendelkeztek a Magyar Honvédségről. A csapatoknál történő látogatások során mind a hazai, mind a külföldi hallgatók – kellő felkészítés után – vezethették a harc- és gépjárműveket, a kézifegyverekkel pedig lövészeteket hajthattak végre. A hallgatók körében igen népszerű volt ez a lehetőség. A gyakorlati foglalkozások végrehajtásakor a hallgatók lehetőséget kaptak a helyőrség önkormányzati vezetőivel történő találkozásra, megismerték az önkormányzati munka jellemzőit a honvédelem, a védelmi igazgatás és a katasztrófák következményei felszámolásának feladatai tükrében. Tájékoztatót kaptak a térség politikai, gazdasági és közigazgatási életének jellemzőiről, az eredményekről és gondokról. Megismerhették a térség történelmi és kulturális nevezetességeit (Komáromi Erőd, Munkácsy Trilógia, Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark, Esztergomi Bazilika, a Köztársasági Elnök palotája, Országház stb.). A tanfolyam hallgatói évenként teljes körű orvosi vizsgálaton vettek részt Balatonfüreden a Magyar Honvédség Honvédkórház Balatonfüredi Kardiológiai Rehabilitációs Intézetében, ahol a vizsgálat befejezésekor személyre szóló tájékoztatást kaptak egészségügyi és fizikai állapotukról, valamint a lehetséges kockázatokról. Ebben az időszakban tréninggyakorlatra is sor került, melynek során a hallgatók jobban megismerhették egymást, és a jó osztályközösségek kialakításának feltétele is megteremtődött. Az általam vezetett tanfolyamokon összesen húsz fő külföldi hallgató vett részt, többségében lengyel, német és francia hallgató, de román, horvát és kínai hallgató is tanult az egyetemen. A hallgatók megfelelő szinten beszéltek magyar nyelven, a felkészítésüket végző nyelvtanárnők, Szabó Olga, Fregán Beatrix és Szász Erika lelkiismeretes

52 munkájának köszönhetően. A hallgatói közösség rövid időn belül befogadta a külföldi hallgatókat, meggyőződésem, hogy jól érezték magukat a tanfolyamon. A német, olasz és francia hallgatók többsége a végzés után katonai attasé vagy összekötő tiszti beosztásban dolgozott hazánkban, amelyet rendkívül hasznos döntésnek tartottam a delegáló ország részéről. A tanfolyamvezető kérésének megfelelően a magyar hallgatók megszervezték, hogy a külföldi hallgatók hasznosan töltsék el az oktatási szünetek napjait: számos kulturális eseményen, múzeumlátogatáson, kiránduláson vettek részt az említett nyelvtanárnők vezetésével. Valamennyi külföldi hallgatót családjával együtt meghívtam a lakásomra, esetenként több alkalommal is. Ezek a látogatások számomra jól hasznosítható információt, élményt adtak. Más szóval, számomra fontos volt, hogy a külföldi hallgatók a lehető legkellemesebben és hasznosan töltsék el a tanulmányi idejüket Magyarországon, és hasznos tapasztalatokkal, jó emlékekkel térjenek vissza hazájukba. A hazai szakmai utak (gyakorlatok) mellett különösen hasznosnak ítélem a tanfolyamonként két-három alkalommal szervezett külföldi tanulmányutakat. Tanfolyamonként néhány hallgatónak lehetősége volt gyakorlatokon való részvételre is német, olasz és francia katonai tanintézetekben. A tanfolyam hallgatói minden évben látogatás tettek Brüsszelben, Nápolyban, valamint más NATO-parancsnokságokon és több NATOtagállamban. A tanulmányutak és a gyakorlatok hasznos tapasztalatokat adtak a képzés utáni beosztások ellátásához, valamint a hallgatók megismerhették az adott tagállam honvédelmi (védelmi) rendszerének legfontosabb jellemzőit, fegyveres erejének feladatait, a magyarhoz hasonló tanintézetekben folyó képzés formáját és tartalmát. A szakmai látogatások alkalmat adtak a történelmi (hadtörténelmi) és kulturális értékek megismerésére is. Így a hallgatók láthatták Brüsszel, Nápoly, Madrid, Varsó, Hamburg, Athén, Ankara és más városok nevezetességeit. Számukra és számomra talán a legemlékezetesebb a Szlovéniában első világháborús emlékhelyeken tett látogatás volt. Emlékeim szerint mind az olasz, mind a magyar hallgatók megrendülten álltak, álltunk a hősök emlékműveinél. Ismételten köszönetet kell mondanom – a hallgatók nevében is – az egyetem volt rektorának, Szabó Miklós akadémikusnak, valamint a szervezőknek ezekért a lehetőségekért. A tanfolyami tanulmányok végére a hallgatók záródolgozatot készítettek előre megadott témajegyzék alapján, és ezt a dolgozatot

53 bemutatták hallgatótársaiknak, az egyetem vezetésének és a Honvéd Vezérkar képviselőjének. Ezt követően a hallgatók – titkos szavazással – kiválasztották maguk közül a kiváló (3–5 fő) és a legkiválóbb hallgatót, akik megkapták a volt Ludovika hallgatók által alapított Zrínyi szobor kicsinyített mását, névre szólóan. A kibocsátó ünnepségen a hallgatók átvették a végzettséget igazoló okleveleket, valamint az elismeréseket, ajándéktárgyakat. Az ünnepség után a hallgatók bankettet szerveztek, amelyen a feleségekkel együtt vettek részt, és a viszontlátás reményében köszöntek el volt tanáraiktól és egymástól. A hetedik tanulmányi évben számomra fontos volt az utód, a következő tanfolyamvezető kiválasztása és szükség szerinti felkészítése. Meg kell jegyeznem, javaslatom és az egyetem rektorának döntése találkozott Resperger István személyét illetően. Resperger úr jól felkészült – elvégezte a Vezetési Akadémiát Hamburgban –, gazdag csapat- és vezetési tapasztalata, valamint nyelvtudása biztosíték volt a vezérkari tanfolyami hagyományok és értékek megőrzéséhez, a képzés tartalmi megújításához, az új stratégiai elvek oktatásához a következő tanfolyamok vezetésének tükrében. Ma már elmondható: mindez a célkitűzés megvalósult. Befejezésül néhány személyes észrevétel: az általam vezetett tanfolyami csoportok egy része alkalomszerűen, mások minden évben szerveznek találkozót, ahol a feleségekkel együtt eltöltenek néhány órát vagy néhány napot. Ezeken feleségemmel együtt mi is részt veszünk. A hallgatók közül többen már nincsenek aktív szolgálatban, de „katonás osztályfőnöki órát” tartok, kellő fegyelemmel és vidámsággal. Ezen az órán mindenki beszámol családi életéről, majd a feleségek – az éppen náluk lévő fényképalbumok alapján – bemutatják a gyerekeket és az unokákat. Más szóval, kellemesen töltjük el az időt. Mind a hallgatók, mind a tanfolyamvezető jó szívvel emlékezik az együtt töltött napokra.

54 A VKT 7–15 tancsoportok végzős hallgatói: VKT-7 (1996–1997) 1

Anda Árpád

alezredes (dandártábornok)

2

Bognár Imre

alezredes (ezredes)

3

Dr. Höflinger József

alezredes (ezredes)

4

Jankowsky Krzysztof

alezredes

5

Kiss Gergely

ezredes

6

Kis Mihály

alezredes (ezredes)

7

Németh Sándor

ezredes

8

Palotás István

ezredes

9

Ravet Michel

alezredes

10

Dr. Szabó Károly

r. alezredes

11

Dr. Szternák György

alezredes (ezredes)

12

Tánczos László

vezérőrnagy

VKT-8 (1997–1998) 1

Ambris József

pv. ezredes

2

Bilki László

alezredes (ezredes)

3

Esztári Ferenc

ezredes

4

Jerzy Stycczynszki

alezredes

5

Kosaras László

ezredes

6

Kovács Zoltán

ezredes (dandártábornok)

7

Molnár András

alezredes

8

Pados Ferenc

alezredes (ezredes)

9

Dr. Szabó Sándor

ezredes

10

Szontagh László

ezredes

11

Varga Ferenc

ezredes

12

Vass János

ezredes

13

Zsiborás János

ezredes

55 VKT-9 (1998–1999) 1

Ábrahám István

alezredes (ezredes)

2

Andrej Czimpák

őrnagy

3

Döme László

alezredes

4

Endrődi István

pv. ezredes

5

Horváth Ferenc

ezredes (dandártábornok)

6

Jósvai Attila

ezredes

7

Kerékgyártó János

alezredes

8

Kovács Mihály

alezredes

9

Dr. Lovász Zoltán

alezredes

10

Sándor András

ezredes

11

Schnel Miklós

ezredes

12

Szabó László

ezredes

13

Szabó Zoltán

alezredes

14

Szűcs Gáspár

ezredes

15

Manfred Tietje

vk. alezredes (vk. ezredes)

16

Ughy Antal

ezredes

VKT-10 (1999–2000) 1

Bálint Lajos

ezredes

2

Dr. Benke Gyula

alezredes (ezredes)

3

Fekete László

ezredes

4

Hatvani Károly

ezredes

5

Helgert Imre

ezredes

6

Karmann Ferenc

alezredes

7

Novák Zoltán

r. alezredes

8

Dudek Slavomir

alezredes

9

Szabó Gergely

alezredes

10

Szabó József

alezredes (ezredes)

11

Szentes László

ezredes

12

Tordasi László

ezredes

13

Varga Péter

pv. ezredes

14

Antonello Vespaziani

őrnagy (dandártábornok)

15

Weishaar Imre

ezredes

16

Zelei István

alezredes (ezredes)

56 VKT-11 (2000–2001) 1

Bálint Sándor

alezredes

2

Pierre Bertrand

őrnagy

3

Csécsi Sándor

alezredes

4

Csizmadia Sándor

alezredes

5

Droppa Gyula

ezredes

6

Dr. Gasparics Péter

ezredes

7

Hajdú Gábor

ezredes

8

Juhász István

ezredes (vezérőrnagy)

9

Dr. Katona István

alezredes (ezredes)

10

Novotnik Mihály

ezredes

11

Szabó Gyula

ezredes

12

Dr. Szendy István

ezredes

13

Giuseppe Tortorelli

őrnagy

14

Dr. Varga Péter Miklós

pv. ezredes

15

Lag Weislaw

alezredes

16

Zelenák János

ezredes

VKT-12 (2001–2002) 1

Edward Furgala

alezredes

2

Görög István

alezredes (ezredes)

3

Halmai Ottó

ezredes (dandártábornok)

4

Dr. Hanuszka János

ezredes

5

Antonio Inturri

százados (őrnagy)

6

Kovács István

alezredes

7

Dr. Lükő Dénes

alezredes

8

Mogyorósi Attila

alezredes

9

Nagy István

alezredes

10

Dr. Orosz Zoltán Béla

alezredes (altábornagy)

11

Papp Miklós

ezredes

12

Pásztor Béla

ezredes

13

Johan Stadler

vk. ezredes

14

Tóth Oszkár

alezredes (ezredes)

15

Varga László

ezredes (dandártábornok)

16

Varjú Gusztáv

ezredes

57 VKT-13 (2002–2003) 1

Bakó Antal

ezredes

2

Couelle Jean-René

őrnagy

3

Csondor István

ezredes

4

Hamar Sándor

ezredes

5

Kertész Péter

ezredes

6

Komenda László

sorhajó-hadnagy

7

Lanecker József

ezredes

8

Lengyel András

alezredes (ezredes)

9

Lengyel János

őrnagy

10

Lőrincz Miklós

ezredes

11

Papp Gyula

ezredes

12

Randacio Francesco

százados

13

Szabó István

ezredes (vezérőrnagy)

VKT-14 (2003–2004) 1

Kovács József

ezredes (altábornagy)

2

Balogh János

ezredes

3

Dr. Bertoncello Giuseppe

százados (ezredes)

4

Horvát Imre

őrnagy

5

Szarvas László

alezredes (ezredes)

6

Baráth István

alezredes (dandártábornok)

7

Czikó László

alezredes

8

Csjernyik Pál

alezredes (ezredes)

9

Dr. Füzesi Ottó

alezredes

10

Gere János

ezredes

11

Grigoras Iulian

alezredes

12

Qü Bo

ezredes

13

Dr. Hülvely Lajos

alezredes

14

Szabó László

ezredes

15

Virágh Bálint

ezredes

58

VKT-15 (2004–2005) 1

Hazuga Károly

dandártábornok (altábornagy)

2

Angyal István

ezredes

3

Jürgen Erbeck

vk. ezredes

4

Dr. Ruttai Attila

alezredes

5

Dr. Giuseppe Scuderi

százados

6

Pál József

ezredes

7

Gerebenics József

alezredes

8

Domonkos Miklós

alezredes (ezredes)

9

Nyerges Lajos Károly

ezredes

10

Dr. Lovas Kázmér

r. alezredes

11

Tóth Tibor

ezredes

12

Benyó György

ezredes

13

Hartyáni István

ezredes

59

Szakmai tanulmányút Brüsszelben, 2001

Látogatás az első világháborúban elesett hősök emlékművénél Szlovénia, 2002

60

Szakmai tanulmányút a Magyar Honvédség alakulatánál, 2003

Kibocsátó ünnepség, 2001

61

Giuseppe Tortorelli ezredes, az olasz Véderő Vezérkar összekötő főtisztje, 2011

62

Dr. Resperger István ezredes

A vezérkari tanfolyami képzés 2006–2011 között „Békeidőben a tiszti kinevezés egyedüli jogcíme az iskolázottság és a professzionális tudás, háború idején a kiemelkedő bátorság és a helyzetfelismerés legyen.” (A porosz kormány rendelete a tisztek kinevezéséről, 1806. augusztus 6.) „Pro patria ad mortem!”, azaz „A hazáért mindhalálig!” hangzik a Felsőfokú Vezetőképző (Vezérkari) Tanfolyam jelmondata. Hogyan is éltem meg a 6 vezérkari tanfolyamot? 2002–2004 között Németországban, Hamburgban vettem részt a vezérkari képzésen. Visszaérkezésem után lehetőségem nyílt az ott tanultakat a gyakorlatban is alkalmazni. Dr. Szternák György ezredes úr mellett egy évig voltam a vezérkari tanfolyamvezető helyettese, ekkor kezdtük meg az új tematika kialakítását. Külön szeretnék köszönetet mondani ez ezredes úrnak, aki tapasztalatait átadva hozzásegített a tanfolyam munkájának zökkenőmentes folytatásához. Szeretném még kiemelni dr. Szenes Zoltán ny. vezérezredes és dr. Deák János ny. vezérezredes urakat, akik előadók

63 meghívásával és saját oktatói tevékenységükkel járultak hozzá tanfolyamaim sikeréhez. Mi a tanfolyam? A Felsőfokú Vezetőképző (Vezérkari) Tanfolyam a Magyar Köztársaság legmagasabb szintű katonai képzése. Olyan tanfolyami rendszerű formáció, amely a Magyar Honvédség részére a megrendelő Honvédelmi Minisztérium és a Honvéd Vezérkar Főnök Úr előírásainak, valamint Magyarország érdekeinek megfelelően, felső szintű katonai, kül-, biztonság-, védelempolitikai, politikai ismeretekkel és látókörrel, gyakorlattal rendelkező főtiszteket képez, akik a képzés végére – önállóan, a teljes felelősség vállalása mellett – alkalmasak: magasabbegységekben, nemzeti, többnemzeti (NATO, EU) törzsekben békeidőszak, minősített időszak, válságreagáló, háborús műveletek felső szintű tervezésére, irányítására. Képesek a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség Vezérkarában ­főosztály-, osztályvezető és helyettesi, illetve magasabbegységekben, egységekben parancsnoki és törzstiszti beosztások ellátására. Gyakorlatias jelleget akartunk adni a képzésnek; a NATOmunkamódszerek ismeretének oktatására törekedtünk, melynek sikerességét a féléves tematikába beiktatott „Grúzia” és „Szahara” gyakorlatokkal alapoztuk meg. A tanfolyam történetében a legbüszkébb arra vagyok, hogy a honvédelmi, rendvédelmi oldal és a civil vállalatok között elsőként vezettem le nemzeti válságkezelési gyakorlatot. Itt a Honvédség, a Készenléti Rendőrség, 3 megyei Rendőrkapitányság, az Audi Hungária, a Földgázszállító Zrt. szakemberei, felső vezetői gyakoroltak. Ennek eredménye a mostani tömeges illegális migráció kezelésében is megmutatkozott, hisz a „gáton” olyan ezredesek találkoztak a BM és a HM oldaláról, akik már ismerték egymást, a válságkezelési módszereket. „A sikert nem kell magyarázni” – mondta tanítóm, Szternák úr, most a migráció kezelésénél sem kell magyarázkodnom. Köszönettel tartozom az egykori vezérkar főnököknek, államtitkároknak azért, mert a tanulmányokhoz négy külföldi tanulmányúttal járultak hozzá. Azt mondhatnám, hogy a tanfolyam a missziók, külföldi tapasztalatok és háborúk elemzésévé vált, hiszen a beiskolázottak többsége már rendelkezett külföldi missziókban szerzett tapasztalatokkal. Úgy gondolom, hogy a tanfolyam alapjait leraktuk, de tovább kell fejlesztenünk a Magyar Honvédség követelményeinek és az átalakításoknak megfelelően. Mivel a polgári élet felső vezetői részéről is jelentkezett igény arra, hogy a tanfolyamon részt vegyenek, meg kell

64 vizsgálnunk annak lehetőségét, hogy a tanfolyam tematikáját alapul véve egy katonaival megegyező időtartamú vagy rövidített polgári tanfolyam is létrejöhessen. Ezt követően bekértük a Honvédelmi Minisztérium illetékes főosztályainak, valamint a Honvéd Vezérkar Csoportfőnökségeinek véleményét, javaslatait a jelenlegi tematikával kapcsolatban. Tehát a folyamatos kontroll és a jó együttműködés eredménye jelentkezett, amit elősegített az is, hogy a felső vezetésben is egyre több volt a vezérkarit végzett tábornok és főtiszt. Dr. Zsuga János tevékenységéről szeretnék még szót ejteni. Nagy­ szerű szakember, áldozatos oktató, a gyakorlatok együttműködéséből, kidolgozásából, a vezérkari látogatások szervezéséből mindig kivette részét. Szponzorként a tanfolyamot új laptopokkal és asztali gépekkel látta el, ezzel is tovább segítve a munkánkat. Szponzori, oktatói tevékenységét „címzetes egyetemi tanári” és „tiszteletbeli vezérkari tiszt” címe is jelzi. Parancsnokságom fénypontja tanteremavató ünnepségünk volt. Minden, korábban végzett vezérkari hallgató, tanár a Bethlen Gáborról elnevezett parancsnoki blokk és tanterem avatása után a Díszteremben korhű Bethlen zászló átadásán és állófogadáson vett részt. Hasonlóra számítok most is, mindenki ott lesz, beszélgetünk mindenről, a tanfolyamokról, a tudásról, amit próbáltam átadni. Bethlen és Napóleon idézettel szeretném zárni: „Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.” A franciák császára így fogalmazott: „Ha mindent megtettél, amire képességeidből telik, ember vagy. Ha mindent megtettél, amit akartál, akkor isten.” Nem isteneket, de nagyon jó embereket taníthattam ezeken a tanfolyamokon, hálás vagyok ezért a sorsnak. A tanfolyam hallgatóinak asztalán van egy idézet, melyet az egykori soproni polgármester írt a képviselők asztalára: „Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni.” Átvéve és átalakítva a mondást: „Tisztemben csak a Haza érdeke és az igazság fog vezetni” jelmondat áll. Egy végzős hallgatóm kérdezte, miért nem a minisztériumra írtam ki. Akkor nem értette válaszomat, amikor azt mondtam: „Majd ti elviszitek ezt az elvet.” Most már érti.

65 A VKT 16–21 tancsoportok végzős hallgatói:

VKT-16 (2005–2006) 1

Bognár Géza

ezredes

2

Burkus Pál

ezredes

3

Gulyás Zoltán

ezredes (dandártábornok)

4

Dr. Horváth Csaba

alezredes

5

Háber Péter

alezredes (ezredes)

6

Ignácz János

alezredes (ezredes)

7

Jancsek Tibor

alezredes (ezredes)

8

Francesco Matarrese

százados

9

Marics József

ezredes

10

Nagy Tibor

ezredes

11

Pálinkás Gyula

alezredes

12

Süle Attila

alezredes (ezredes)

13

Szűcs Pál

ezredes

66

VKT-17 (2006–2007) 1

Bódi György

alezredes (ezredes)

2

Dr. Felházi Sándor

alezredes (ezredes)

3

Früst Tamás

ezredes

4

Jakab Ferenc

ezredes

5

Kovács Ferenc

alezredes (ezredes)

6

Lamos Imre

ezredes (dandártábornok)

7

Ocskay Gábor

alezredes

8

Nyers József

ezredes

9

Rudits Frigyes

ezredes

10

Takács Attila

ezredes (dandártábornok)

67

VKT-18 (2007–2008) 1

Bozóki János

alezredes (ezredes)

2

Bozsóki Attila

alezredes

3

Kositzky Attila

alezredes (ezredes)

4

Kun Szabó István

ezredes (vezérőrnagy)

5

Labádi Lóránt

ezredes

6

Magyar István

alezredes

7

Nyisztor László

ezredes

8

Pfeiffer Ulrich

vk. alezredes (vk. ezredes)

68

VKT-19 (2008–2009) 1

Bánsági László

ezredes

2

Boros István

alezredes

3

Csampa Zsolt

országgyűlési képviselő (h. államtitkár BM)

4

Kókai Ernő

ezredes

5

Nagy József

ezredes

6

Papp Mihály

ezredes

7

Péli Péter

ezredes

8

Pristják János

ezredes

9

Szpisják József

alezredes (dandártábornok)

10

Tóth László

ezredes

69 VKT-20 (2009–2010) 1

Barnucz Albert

ezredes

2

Balassa István Lajos

ezredes

3

Csepregi László

ezredes

4

Csipkereki Tibor

ezredes

5

Csókos Gábor

ezredes

6

Farkas Imre

ezredes

7

Horváth László

ezredes

8

Dr. Juhász József

alezredes

9

Nagy János

alezredes

10

Rolkó Zoltán

alezredes (ezredes)

11

Róth László

ezredes

12

Sipos Sándor

ezredes

13

Dr. Szegedi Péter

alezredes

14

Talabos Tibor

ezredes

15

Visi Tibor

ezredes

70

VKT-21 (2010–2011) 1

Bagi László

ezredes

2

Dr. Für Gáspár

alezredes

3

Dr. Gyulai Gábor

ezredes

4

Dr. Horváth Zoltán

ezredes

5

Kiss Róbert

alezredes (ezredes)

6

Kovács Sándor

ezredes

7

Mogyorósi József

alezredes (ezredes)

8

Nagy Attila

ezredes

9

Schmidt Zoltán

ezredes

10

Manfred Knopp

vk. ezredes

11

Volodymyr Kalitynskyi

ezredes

71

Dr. Szegedi Péter alezredes

A katonai felsőfokú vezetőképzés, az új kezdet… Korszerű ismeretek, modern oktatás… (2012–2013) 2011 őszén, amikor oktatással foglalkozó katonaként az a megtiszteltetés ért, hogy kineveztek a vezérkari tanfolyam parancsnok beosztásba, az első tájékozódás után olyan kérdések fogalmazódtak meg bennem, mint például: Mire van szüksége egy katonai felső vezetőnek? Mi kell ahhoz, hogy valaki jól teljesítsen? Milyen kompetenciákat51 kell fejleszteni ahhoz, hogy képesek legyünk működtetni szervezeteket, kitűzni és elérni a célokat?… Azzal tisztában voltam, hogy a katonai felső vezetők képzése össze­ tett feladat, célja pedig olyan ismeretek átadása, amelyek fejlesztik a stratégiai szemléletet, gondolkodást és értékrendet. Az ehhez szükséges kvalifikáció megszerzése érdekében végzett munka sikerét garantáló magatartás és a tevékenységek összehangolása jelenti a lényeget. Azt szerettem volna, hogy olyan képzés szülessen meg, 51 „…olyan viselkedéses jellemzőkkel leírható tulajdonságokra vonatkozik, amelyek meghatározzák a teljesítményt.” KLEIN Balázs, KLEIN Sándor: A szervezet lelke, Edge 2000 Kiadó, Budapest, 2012, 67.

72 amelyről megrendelői és részvevői is elfogadják, hogy jó lehetőség, szükségük van rá, és minden félnek hasznára lesz. A tanulmányaim során elsajátított ismereteimre és a megelőző feladataim ellátása során szerzett tapasztalatokra próbáltam támaszkodni. A számomra régi és új ismeretek alkalmazásakor igyekeztem megtalálni a kényes egyensúlyt. Úgy gondoltam, hogy a képzés alapvető értékei között kell szerepeljen: • a stratégiai szemlélet kialakítása; • a tudatos kockázatvállalás képességének erősítése; • a kompetenciák gyakorlati használatához szükséges viselkedésformák fejlesztése; –– és a hozzájuk rendelt szakmai, tárgyi ismeretek, illetve tapasztalatból szerzett intuíciók, problémamegoldó képességek fejlesztése; • a minőségalapú szervezeti gondolkodás és kultúra terjesztése; • az állandó megújulás és fejlődés kényszere. A Magyar Honvédség számára a társadalom által és a szövetségesi kötelezettségekből meghatározott elvárások, valamint a széleskörűen értelmezett biztonsági környezet jelene, valamint valószínűsített jövőbeli változásai alapvető szerepet játszottak a program kialakításában, az új ismeretek azonosításában és beépítésében.52 Törekedtem rá, hogy (1) innovatív, minőségi kompetenciafejlesztő oktatás folyamán alkalmazható tudást adjunk át; (2) álljon rendelkezésre aktuális és releváns tananyag; (3) legyenek mérhetők a kompetenciák, és valósuljon meg a folyamatos fejlesztő értékelés. Szükségesnek éreztem, hogy növekedjen a képzésben résztvevők meglévő és új ismereteinek gyakorlati hasznosíthatósága. Elsődleges volt, hogy segítsük őket a tanulásban, képességeik kibontakozásában, fejlesztésében. Már a tervezés elején biztos voltam abban, hogy a formalizált tudás elméleti háttérként való biztosítása mellett a megfelelő képességfejlesztő szimulációs tréningek, az eredményességet segítő

52 A program kidolgozásához felhasznált alapokmányok: Magyarország alaptörvénye; Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiája; A Magyar Köztársaság Nemzeti Katonai Stratégiája; 2011. évi CXIII törvény. A honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről; Miniszteri Irányelvek a védelmi tervezéshez (2012–2021); A hivatásos honvédtiszttel szemben támasztott követelmények; A Magyar Honvédség Humánstratégiája a 2012–2021. közötti időszakra; 2011. évi CXXVIII. törvény a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról.

73 személyiségjellemzők fejlesztése és a szakmai ismeretek alkalmazását segítő gyakorlatok is szerves részei lesznek a tanfolyamnak. Elérendő távlati célként fogalmazódott meg bennem, hogy a képzés váljon hitelessé, reálissá, objektívvá, tervszerűvé és szisztematikussá. Ennek érdekében igyekeztem bevonni a tervezésbe – és a későbbiek folyamán a megvalósításba is – felső vezetőket, olyan gyakorlati szakembereket, akik mindennap használt tapasztalataikkal, szakismeretükkel segítették növelni az elméleti ismeretek alkalmazhatóságát. Az elemző, feltáró munka végeztével javaslatot tettem a katonai felsőfokú vezetőképzés céljára, képzési és kimeneti követelményére, felépítésére és a felkészítés során elsajátítandó kompetenciákra. Az elöljárótól kapott dokumentumok53 kézhezvétele után megkezdtem a felsőfokú vezetőképző tanfolyam képzési tervjavaslatának kidolgozását, amely alkalmas volt arra, hogy hozzájáruljon a Magyar Honvédség működésének tudatossá tételéhez, folyamatos fenntartásához, fejlesztéséhez szükséges hatékony és kellően flexibilis felső vezetők képzéséhez. Egyúttal olyan, a komplex fegyverrendszerek hadrafoghatóságának és alkalmazásának biztosításához szükséges katonai és különböző szakmai ismeretekkel rendelkező, gyakorlati, mindennapi munkavégzésük során azt alkalmazni tudó felső vezetők képzését koordináló programhoz, ahol a résztvevők képessé válnak: (1) elkötelezetten és az előre definiált minőségben teljesíteni feladataikat, üzemeltettetni és üzemben tartatni a rájuk bízott eszközöket; (2) színvonalasan megfelelni a velük szemben támasztott elvárásoknak; (3) felelősségteljes döntéseket hozni, beosztottjaikat irányítani, vezetni. A tervezés Az előkészítő kutatómunka és az elöljárói elvárások alapján elindult tervezési folyamat során a stratégiai szemlélet, értékrend és gondolkodás továbbfejlesztésére, a tapasztalatok minél intenzívebb megszerzésére és a megszerzett ismeretanyag alkalmazásának gyakorlására 53 Felsőfokú Vezetőképző Tanfolyam képzési programja, 2012 Nyt. szám: 164– 14/2012/HHK, 2. oldal „A kidolgozáshoz használt parancsok, intézkedések, jelentések: 1. 636/2011. HVKF parancsa a tisztképzés átalakításával kapcsolatos feladatokról; 2. Tisztképzés átalakítása tárgyú SZCSF/35–136/2011. intézkedés; 3. Tiszti továbbképző tanfolyamok képzési, kimeneti követelmények 1. sz. melléklet a HDMCSF/19–644/2011 jelentés a Honvéd vezérkar főnökének.”

74 összpontosítottam. A „hogyan” gyakorlására, amely olyan modellek alkalmazását, újak kialakítását jelenti, amelyek tökéletesítik a lehetőségek kiaknázását és/vagy megteremtését segítő képességeket. A főtiszti továbbképző tanfolyam programja úgy készült, hogy megfeleljen a szakirányú továbbképzés általános képzési követelményeinek. Fontos szempont volt, hogy a képzésben résztvevőknek hogyan lehet minél inkább biztosítani a széles körű ismereteket, továbbá: • tegye lehetővé a minél életszerűbb tapasztalatok megszerzését; • biztosítsa az egymástól való tanulás lehetőségét; • teremtsen lehetőséget a képzési célokhoz kapcsolódó napi események azonnali beépülésére; • járuljon hozzá a különböző szakmai, társadalmi élethelyzetek felismeréséhez és az azokban alkalmazható viselkedési, cselekvési minták céltudatos kiválasztásához, követéséhez szükséges képességek fejlesztéséhez. A 11 hónapos képzés 1450 kontakt és 250 nem kontakt órát tartalmazott. A megszerzendő szakképzettség szempontjából fontos ismeretköröket 3 meghatározó modulba rendeztem: (1) Általános modul, (2) Szakmai modul és (3) Aktualitások modul (Vezetői Klub). Az Általános modulban vezetői ismeretek, hadelmélet, biztonsági környezet, honvédelem és társadalom, testnevelés; a Szakmai modulban fegyveres erők, katonai műveletek rendszerelmélete, katonai műveletek, gyakorlatok tantárgyak kaptak helyet. Az Aktualitás modul biztosította a napi aktualitások, naprakész friss ismeretek és személyes tapasztalatok alapján megszerzett tudás azonnali tananyagba építésének lehetőségét. A szakmai tervezet elkészítését csak részben tudta megoldani az oktatásszervező apparátus. A tantárgyak tartalmának részletes kidolgozásához jól felkészült kollégák segítségét vettem igénybe. A lehetőségekhez mérten olyanokét, akikről tudtam, hogy képesek konkrét feladatok projektszerű lebonyolítására. A megfelelő szakmai kompetenciákkal és felsőoktatási tapasztalatokkal rendelkező kollégákhoz lettek delegálva a tanulmányi területek, tantárgyak, illetve az ismeretkörök feletti illetékességek. Természetesen a tananyagtartalommal kapcsolatos irányítás, ellenőrzés, a teljesítmény elfogadásának és értékelésének lehetősége a tanfolyam vezetőjének a kezében maradt. Így a parancsnok lehetett az egyszemélyi garancia arra, hogy a folyamatosan értékelő és helyzethez igazított, külső és belső kohe­ renciát biztosító képzési program elkészüljön. A tervezési folyamatot 2012. 04. 03-án zárta a Felsőfokú Vezetőképző Tanfolyam képzési

75 programját véglegesítő konferencia, amely támogatta az elkészült tervezetet és módosítás nélküli felterjesztését az elöljáróhoz. A jóváhagyás 2012. 04. 16-án történt meg, s ezzel a program a megvalósítás operatív fázisába lépett. A képzési alapdokumentum többek között meghatározta a képzési célt54 és a fejlesztendő kompetenciákat. A megvalósítás Az FVKT-22 felsőfokú vezetőképző pilot tanfolyam kompetenciaalapú tervezés eredményeként összeállított és jóváhagyott program szerint indult 2012 őszén. A képzés megvalósítását a feladatok sokszínűsége jellemezte. A kurzus résztvevői és szervezői számára is folyamatos elfoglaltságot, nem kis kihívást jelentett az átlag 35 tanórás hetek teljesítése. A végrehajtók teendői közé tartozott mind a stratégiai és operatív döntések előkészítése, mind pedig a mindennapi működést biztosító elhatározások meghozatalához szükséges informatív egyeztetések végrehajtása. A vezérkari tanfolyam parancsnokaként az együttműködések lehetőségét folyamatosan keresve igyekeztem elvégezni az előttem álló feladatokat. Rendkívül fontos volt, hogy a korlátozott erőforrásokat célirányosan és a lehető leghatékonyabban használjam fel. A funkcionális szervezeti forma nem minden esetben volt képes megteremteni a valódi összhangot a program és megvalósítása között, így egy formális és informális kapcsolatokat magában foglaló, interaktív folyamat vette kezdetét. Olyan végrehajtás indult el, amely tömören a fedezd fel, tanuld meg, csináld, tanítsd jelmondattal volt jellemezhető. A hálózatos vagy kooperatív működéssel megvalósuló feladatmegoldás során a segítő szervezetek igyekeztek egymásra hangoltan, személyes kapcsolatokon keresztül összekapcsolódva, a képzést támogatva végezni munkájukat. Folyamatos elfoglaltságot, alkalmazkodási szükséget jelentett a kivitelezés koordinálása, az együttműködők, segítők – többségükben az egyetemtől független szervezetek munkatársai – munkájának összehangolása és a résztvevők mindennapi ellátásának biztosítása. A működtetésben a kezdeményezés és személyes 54 Felsőfokú Vezetőképző Tanfolyam képzési programja; nytsz.: 164-14/2012/HHK, 6. oldal. „A továbbképzés célja: a katonai felső vezetői napi és rendkívüli jogrendbeli tevékenység végzése érdekében gyakorlatorientált, elsősorban az elméleti ismereteket alkalmazni képes tudással rendelkező felső vezetők képzése.”

76 kapcsolattartás kiemelkedően fontos, a közreműködők segítőkész hozzáállása alapvetően meghatározó volt. Mindezek ellenére több esetben is szerencsésnek bizonyult tartalékmegoldások, párhuzamos programok, lehetőségek biztosítása. A képzési alapdokumentumban lefektetettek megvalósítása érdekében kiemelt figyelmet fordítottam egy-egy érintett terület kiemelkedő szaktekintélyeinek felkutatására és felkérésére. A minőség biztosítása fontos volt, ezért az előadókkal az általuk bemutatott témák pontosításán túl az elvárásokat és a célokat is tisztáztam. A teljes tananyagtartalom szükséges mértékű megismertetése általában többszöri egyeztetés útján valósult meg. Az ismeretek egymásra épülésének biztosítását megnehezítette, hogy a tanfolyamon több mint 140 előadó osztotta meg személyes tudását a képzésen résztvevőkkel. A külső oktatók többségükben gazdasági, társadalmi szervezetek felső vezetői, szakértői, a Magyar Honvédség, a rendőrség és a katasztrófavédelem felső vezetői és releváns ismeretekkel, tapasztalatokkal rendelkező vezetői, szakértői voltak. A mindennapi szervezési feladatok mellett sok elfoglaltságot és többször analitikus munkát jelentett a tervezett és a megvalósult oktatás hasznosságának a megállapítása, a kivitelezés során szerzett tapasztalatok feldolgozása, az aktualitások nyomon követése, beépítése az oktatásba. A módszerek kialakításakor a tantermi, formalizált tudást nyújtó foglalkozások mellett az esettanulmányok feldolgozása, tréningek, gyakorlatok végrehajtatása állt. A tervek között szerepelt a meglévő és újonnan megszerzett ismeretek hasznosíthatóságának növelése érdekében a tanfolyam résztvevői által, csapatmunkában kidolgozott tanulmány elkészítése is: Egy a jövőben valószínűsíthető helyzet kezelésére alkalmas, stratégiai szintű katonai elgondolás, amely földrajzilag behatárolt térségben a legvalószínűbb biztonsági kihívások kezelésére irányult. A tanulmánynak ki kellett volna térnie a Magyarországra, a NATO-ra való hatások elemzésére; a lehetséges kihívásokra adandó válaszokra is, nem utolsósorban a feltételezett jövőbeni kihívásoknak megfelelni képes MH haderőképesség fejlesztésére irányuló javaslatra. Ennek az elképzelésnek a továbbgondolása vagy elvetése, esetleges megvalósítása a következő vezérkari tanfolyam parancsnok megfontolásán múlik. Úgy gondolom, hogy az innovatív, kompetenciafejlesztő képzés alapjainak lefektetése elindult, és a pilot tanfolyam során több kísérlet is volt a fejlesztő jellegű értékelésre, de a közvetlenül a tanfolyamhoz

77 kapcsolódó tananyagfejlesztésre a szűkös erőforrások miatt nem került sor. Nagy megtiszteltetés volt az FVKT-22 kurzus parancsnokaként vezetni és koordinálni a tanfolyami résztvevők mindennapi tevékenységét, melynek során a későbbiekben jól alkalmazható tapasztalatokra tettem szert független szervezetek együttműködésének koordinálásában. A munkám során megszerzett tapasztalatok átgondolásakor vált egyértelművé, hogy a szakmai koncepcióra és a megvalósítás szervezeti feltételeire együttesen, egy időben van szükség. Mit is akarhatunk a jövőtől? A hitet és azokat az értékeket, amelyek biztosítják, hogy a jövő elvárásainak megfelelni képes katonai felső vezető tudását és képességeit úgy használja fel, hogy környezetét a legmesszemenőbbekig óvja.

Felhasznált irodalom Felsőfokú Vezetőképző Tanfolyam képzési program; nytsz.: 164–14/2012/HHK KLEIN Balázs, KLEIN Sándor: A szervezet lelke, Edge 2000 Kiadó, Budapest, 2012. SZEGEDI Péter: „ÖTLET! … ROHAM!” Egy „csináld és tanítsd” folyamat elindításához, a katonai felső vezető képzés lehetséges fejlesztési iránya, Hadmérnök, 9(2014)/2, június, 400–408. Forrás: www.hadmernok.hu/142_35_szegedip.pdf (2016. 05. 23.) SZEGEDI Péter: Fedezd fel, tanuld meg, csináld, tanítsd! Örök körforgás, Hadmérnök, 8(2013)/4, december, 258–264. Forrás: www.hadmernok.hu/134_24_szegedip.pdf (2016. 05. 23.)

78

FVKT-22 (2012–2013) 1

Andrejcsik Gyula

ezredes

2

Aulechla József

ezredes

3

Balogh Péter

ezredes

4

Berec Zoltán András

ezredes

5

Dr. Kassai Károly

ezredes

6

Drót László

alezredes (ezredes)

7

Juhász István

ezredes

8

Kálóczi Zsolt József

alezredes (ezredes)

9

Lőrincz Gábor

ezredes

10

Magasy Zsolt

alezredes

11

Pataki Zsolt

alezredes (ezredes)

12

Sipos Zoltán

ezredes

13

Szilágyi Csaba

ezredes

79 Utószó

Balogh Péter ezredes

A mai Felsőfokú Vezetőképző Tanfolyam (2013– )

Tisztelt Olvasó! A jelen kiadvány szerzői, korábbi parancsnokai összefoglalták az elmúlt 23 évben, a Vezérkari és a Felsőfokú Vezetőképző Tanfolyam fontosabb állomásait, átalakításait, az adott időszak kihívásait. 1993-ban a rendszerváltás követő, a Varsói Szerződés felbomlása utáni állapotban a helyét kereste a megújuló tisztképzés. Ennek keretében teremtődtek meg a nemzeti vezérkari képzés újraindításának feltételei, és kezdődött meg az érdemi munka, máig tartó hatásokkal. A számok impozánsak. A 25 tanfolyamot 320 fő (35 külföldi) végezte el, közülük számosan tábornoki és ezredesi rendfokozatba léptek elő. 2013-ban dr. Benkő Tibor vezérezredes úr, a Honvéd Vezérkar főnöke az alábbi főbb célokat jelölte ki számomra. A tradíciók megtartásával, nemzetközi tapasztalatok figyelembevételével korszerű

80 tananyag alapján készítsük fel a főtiszteket magasabb vezetői feladatok ellátására. Erősíteni kellett a tanfolyam nemzetközi beágyazottságát: az itt végzettek legyenek alkalmasak a szövetségesi feladatok ellátására idegen nyelvi környezetben. A tanfolyam képzési programjának teljes revíziója után 2016-tól, az Oktatási Hivatal akkreditációját követően az itt folyó képzés egy magasabb minőséget képviselő, jelentő szintre került. A hallgatók a Nemzeti Közszolgálati Egyetem által biztosított déli és északi tanulmányúton vesznek részt, megismerve a NATO, az EU intézményeit, a fontosabb komponensparancsnokságokat és a két- vagy többoldalú szerződésekből fakadó feladatainkat. Lehetőség nyílt arra, hogy a nemzetközi környezetben mérhessük meg főtisztjeink felkészültségét. Németország, Olaszország és Franciaország vezérkari intézményeinek meghívására NATO tervezési elveket alkalmazó gyakorlatokon vehetnek részt. Meggyőződésem, hogy azok, akik elvégzik a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Felsőfokú Vezető­ képző Tanfolyamát, a lehetőségek által biztosított legmagasabb szintű ismeretanyagban részesülnek. A stratégiai szintű vezetői tudás birtokában alkalmassá válnak a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség felső vezetői beosztásainak, illetve felelős külföldi beosztások ellátására. Nagy megtiszteltetés, hogy a kibocsátottak az 1993-tól végzettek és jelentős katonai, rendőri karriert befutók nemes társaságába kerülhetnek, melyek között vezérkarfőnökök, csoportfőnökök, magas beosztást betöltő főtisztek és állami vezetők is vannak. A Bethlen Gábor nevét viselő, legmagasabb hazai katonai képzést nyújtó tanfolyam magáénak vallja az erdélyi fejedelem jelmondatát: „Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.”

81 A VKT 23–25 tancsoportok végzős hallgatói:

FVKT-23 (2013–2014) 1

Ádám Barnabás

ezredes

2

Antonio Barone

alezredes

3

Böcz Lajos Lóránt

alezredes

4

Cserjési Ferenc

alezredes

5

Gangler László

ezredes

6

Gaspor Tibor

ezredes

7

Alexey Ivlev

alezredes

8

Kovács József

ezredes

9

Miklovich Menyhért János

alezredes (ezredes)

10

Miskolczi József

ezredes

11

Nosza Vilmos

ezredes

12

Uwe Clemens

vk. alezredes

13

Zhao Yong Gang

alezredes

82

FVKT-24 (2014–2015) 1

Bali Tamás

alezredes

2

Barta Sándor

alezredes (ezredes)

3

Csinga Mihály

ezredes

4

Farkas Ferenc József

ezredes

5

Gerőfi Szilárd

ezredes

6

Joó Sándor

ezredes

7

Kajári Ferenc

alezredes

8

Kaposvári László Zoltán

ezredes

9

Kender Tamás

alezredes

10

Könczöl Ferenc

alezredes

11

Rumi Zoltán

alezredes (ezredes)

12

Simon Attila János

ezredes

13

Szakali Miklós

alezredes

14

Topor István

ezredes

15

Zeng Xin

ezredes

83

FVKT-25 (2015–2016) 1

Csuka József

alezredes

2

Dominek Attila

alezredes

3

Dr. Tamási Béla

ezredes

4

Giuseppe Cacciaguerra

alezredes

5

Guba István

alezredes

6

Guettaf Youcef

alezredes

7

Nagy László János

alezredes

8

Nemes Tamás

alezredes

9

Nyitrai István

alezredes

10

Solymosi Ferenc

ezredes

11

Szalay László

alezredes

12

Vokla János

ezredes

13

Wang Gang

alezredes

84 Tisztelt Hallgatónk! A kiadvány tartalma és a találkozóról készült fényképek elérhetők az NKE honlapján: http://hhk.uni-nke.hu/ Kérjük, az archívum tökéletesítése érdekében szíveskedjék régi fotókat, esetleg relikviákat (azok fényképeit) küldeni, melyekkel méltó módon őrizhetjük meg a tancsoportok hallgatóinak és a magyar vezérkari/felsőfokú vezetőképzés emlékét. Elérhetőségeink:

[email protected]

[email protected] [email protected]