Dan Brown INFERNO
GABO könyvkiadó 2013. ISBN: 9636897079
Szüleimnek.
Köszönetnyilvánítás Alázatosan és szívből jövőért mondok köszönetét: Először is és leg elsősorban, mint mindig , szerkesztőmnek és közeli barátomnak, Jason Kaufmannak, odaadásáért és tehetség éért... de mindenekfelett töretlen jó kedélyéért. Nag yszerű feleség emnek, Blythe-nak, a szeretetért és a türelemért, amellyel az írás folyamatát viseli; továbbá ösztönös meg látásaiért és az őszinteség ért, amelyet első olvasómként tanúsít. A fáradhatatlan üg ynöknek és meg bízható barátnak, Heide Lang ének, aki nálam sokkal nag yobb szakértelemmel ig azodik el a különböző tárg yalásokon, ország okban és témákban. Örök hálával adózom képesség einek és energ iájának. A Doubleday eg ész csapatának azért a lelkesedésért, kreativitásért és erőfeszítésért, amelyet a könyveimnek szenteltek, különös tekintettel Suzanne Herzre (amiért olyan sok kalapja van... és olyan jól viseli őket), Bili Thomasra, Michael Windsorra, Judy Jacobyra, Joe Gallag herre, Rob Bloomra, Nóra Reichardra, Beth Meisterre, Maria Carellára, Lorraine Hylandre; és Sonnv Mehtának, Tony Chiricónak, Kathy Trag ernek, Anne Messitte-nek, Márkus Dohle-nak is köszönet a reng eteg seg ítség ért. A Kandóm House kereskedelmi részleg én dolg ozóknak... eg yszerűen verhetetlenek. Bölcs tanácsadómnak, Michael Rudellnek a minden téren tévedhetetlen ösztöneiért és barátság áért. Nélkülözhetetlen asszisztensemnek, Susan Morehouse-nak, aki könnyű, de biztos kézzel irányítja a dolg okat, és aki nélkül elszabadulna a káosz. Barátaimnak a Transworldnél, különösen Bili Scott-Kerrnek, kreativitásáért, támog atásáért és vidámság áért, valamint Gail Rebucknak, a kiváló vezetőnek. Az olasz Mondadori Kiadónak, különös tekintettel Ricky Gavalléréra, Piera Cusanira, Giovanni Duttóra, Antonio Franchinira és Claudia Scheura; a török Altin Kitaplar Kiadónak, különös tekintettel Oya Alparra, Érden Heperre és Batu Bozkurtra, nem utolsósorban azért a speciális seg ítség ért, amelyet a könyv helyszíneivel kapcsolatban nyújtottak. Remek kiadóimnak szerte a világ on, lelkes, elkötelezett és kemény munkájukért. A londoni és a milánói fordítóműhelyek imponáló meg szervezéséért Loen RomeroMontalvónak és Luciano Gug lielminek. A nag y tudású dr. Marta Alvarez Gonzáleznek, aki oly sok időt töltött velünk Firenzében, életre keltve a város képzőművészetét és építészetét. A páratlan Maurizio Pimponinak mindazért, amit olaszország i tartózkodásunk érdekében tett. Valamennyi történésznek, ideg envezetőnek és szakembernek, aki nag ylelkűen időt szánt rám Firenzében és Velencében, hog y meg ossza velem a tudását: Giovanna Raónak és Eug énia Antonuccinak (Biblioteca Medicea Laurenziana), Serena Pininek és a Palazzo Vecchio személyzetének; Giovanna Giustinak (Uffizi Galéria); Barbara Fedelinek (firenzei dóm és keresztelőkápolna); Ettore Viónak és Massimo Bissonnak (Szent Márk-bazilika);Giorg io
Tag liaferrónak (Dózse-palota); Isabella di Lenardónak, Elizabcth Cárról 1 Consavarinak és Elena Svalduznak eg csz Velencében; és még sokan másoknak, akikről meg feledkeztem ebben a rövid felsorolásban. Rachael Dillon Friednek és Stephanie Delmannak a Sanford J. Greenburg er Associatesnél mindazért, amit itt és külföldön tettek. A kivételes tudású dr. Georg e Abrahamnak, dr. John Treanornak és dr. Bob Helmnek tudományos szakértelmükért. Első olvasóimnak, akik menet közben távlatokat nyitottak előttem: Greg Brownnak, Dick és Connie Brownnak, Rebecca Kaufmannak, Jerry és Olivia Kaufmannak és John ChafFee-nek. A webszakértő Alex Cannonnak, aki a Sanborn Media Factory csapatával eg yütt mozg ásban tartja a dolg okat a világ hálón. Judd és Kathy Greg g nek, akik békés menedéket nyújtottak számomra a Green Bablesnél, miközben ennek a könyvnek az utolsó fejezeteit írtam. A Princeton Dante Project, a Dig ital Dante a Columbia Eg yetemen és a World of Dante nag yszerű online forrásokat biztosított számomra. A pokol legsötétebb bugyraiban azok szenvednek, akik erkölcsi válságok idején semlegesek maradtak.
TÉNYEK: A reg ényben szereplő képzőművészeti alkotások, irodalmi, tudományos és történelmi hivatkozások mind valóság osak. A Konzorcium eg y mag ánszervezet, amely hét ország ban tart fenn irodát. A nevét biztonság i és adatvédelmi meg fontolásokból változtattam meg . Az Inferno Dante Alig hieri monumentális költeményének, az Isteni színjátéknak, az első része; bonyolultan réteg zett birodalomként ábrázolja a poklot, amelyet az élet és a halál határmezsg yéjén lakozó „árnyak” – testetlen lelkek – népesítenek be.
Prológus Én az Árny vagyok. A kínok városán át, menekülök. Az örök gyötrelmen át, felszárnyalok. Az Arno folyó mentén vonszolom mag am kifulladva... balra fordulok a Via dei Castellanira, északnak veszem az utat, meg húzódom az Uffizi árnyékában. És még mindig üldöznek. Hang osabbak lesznek a lépteik, ahog y lankadatlan elszántság g al vadásznak rám. Évek óta üldöznek már. Kitartásuk a föld alá kényszeríteni... a purg atóriumban kellett élnem... a föld alatt dolg oznom, akit eg y khthon szörnyeteg nek. Én az Árny vagyok. Itt, a föld felett, észak felé emelem a tekintetem, de nem vag yok képes közvetlen utat találni a meg váltáshoz... az Appenninek elzárják előlem a hajnal első fényét. Elhaladok a palazzo mög ött, amelynek csipkézett tornya, eg ymutatós órája van... kíg yózva osonok a kota reg g eli árusok között a Piazza di San Firenzén, akiknek szájából érdes hang , pacal és sült olíva szag a árad. Átvág ok a Barg ello előtt, nyug atnak fordulok a Badia tornya felé, és nekiütközöm a vaskapunak a lépcső lábánál. Itt minden kétkedést űzz el magadtól. Lenyomom a kilincset, és belépek az átjáróba, ahonnan, tudom, nincs visszatérés. Mozg ásra ösztökélem ólomlábamat a szűk lépcsőn... csig a alakban vezet fölfelé a puha, likacsos és elkoptatott márványfokokon. Hang okat hallok odalentről. Esdekelnek. Mög öttem vannak, közelítenek, hajthatatlanul. Nem értik, mi következik... nem tudják, mit tettem értük! Hálátlan haza! Ahog y kapaszkodom fölfelé, elárasztanak a látomások... mohó testek vonag lanak a hideg esőverésben, falánk lelkek fetreng enek a bűzös latyakban, g az árulók fag ynak meg a Sátán jég markában. Felmászom az utolsó lépcsőfokokon, és meg érkezem a tetőre, félholtan kitántorg ok a nyirkos reg g eli leveg őre. Odarohanok az embermag as felhoz, kilesek a réseken. Mélyen lent az áldott város, amelyet szent menedékemmé tettem azokkal szemben, akik száműztek. A hang ok szólítanak, körém zárulnak. – Őrültség et cselekedtél! Az őrültség őrültséget táplál. – Az Isten szerelmére – kiáltják –, mondd meg , hová rejtetted! De én éppen az Isten szerelméért nem teszem. Sarokba szorítva állok, hátamat a hideg kőnek vetve. Tiszta, zöld szemembe fúrják tekintetüket, az arckifejezésük elsötétül, már nem behízelg ő, hanem fenyeg ető.
– Ismered a módszereinket. Kikényszeríthetjük belőled, hog y eláruld. Ezért kapaszkodtam fel félig a mennybe. Hirtelen meg fordulok, a mag as perembe kapaszkodom, felhúzódzkodom, rátérdelek, majd feltápászkodom... bizonytalanul állok a mélység szélén. Vezess, jó Vergilius, az űrön át. Hitetlenkedve rontanak előre, el akarják kapni a lábamat, de félnek, hog y kibillentenek az eg yensúlyomból, és lezuhanok. Meg int rimánkodnak, néma kétség beeséssel, de én hátat fordítok nekik. Tudom, mit kell tennem. Alattam, a szédítő mélység ben, úg y nyúlnak el a piros cseréptetők, akár láng teng er a vidéken, meg világ ítva a nyájas földet, mit eg ykor óriások tapodtak... Giotto, Donatello, Brunelleschi, Michelang elo, Botticelli. A perem felé araszolok. – Gyere le! – kiáltják. – Még most sem késő! Ó, vétkes tudatlanok! Hát nem látjátok a jövőt? Nem éritek fel teremtésem nagyságát? A szükségszerűséget? Boldog an hozom meg ezt a vég ső áldozatot... és ezzel eltiprom utolsó reményetek, hog y meg találjátok, amit kerestek. Úgysem leltek rá időben. A sok száz láb mélység ben a piazza utcakövei békés oázisként intenek felém. Bár lenne még időm... de az idő az eg yetlen áru, amely még az én hatalmas vag yonommal sem fizethető meg . Ezekben az utolsó másodpercekben lenézek a piazzára, és meg pillantok valamit, ami kizökkent. A te arcodat látom. Felnézel rám az árnyékból. Gyászos a tekinteted, még is érzékelem benne a tiszteletet azért, amit elértem. Meg érted, hog y nincs más választásom. Az emberiség üdvéért, meg kell védenem a mesterművemet. Most is növekszik... vár... izzik a lagúna vérvörös vize alatt. amelyben nem tükröződnek csillagok. És én elszakítom tőled tekintetemet, és a horizontra emelem. Mag asan e terhek nyomta világ fölött szavakba öntöm vég ső fohászomat. Édes Istenem, kérlek, hog y a világ ne úg y emlékezzék nevemre, mint szörnyeteg bűnösére, hanem akként a dicső meg mentőként, aki vag yok. És Te tudod, hog y az vag yok. Kérlek, add, hogy az emberiség megértse az adományt, amelyet magam után hagyok. Adományom a jövő. Adományom a megváltás. Adományom az Inferno. Ezután áment rebeg ek... és meg teszem az utolsó lépést a mélység be.
Első fejezet Lassan alakot öltenek az emlékek... mint eg y feneketlen kút sötét felszínén meg jelenő buborékok. Egy elfátyolozott nő. Róbert Lang don a folyó innenső partjáról fig yeli; a háborg ó vizet vér festi pirosra. Az asszony szemben áll vele a túlsó parton, mozdulatlan, ünnepélyes, kámzsa rejti az arcát. Kék szalag ot, tainiát tart a kezében, amelyet most felemel a holttestek teng erének tiszteletére. Mindent átjár a halál szag a. Keress, suttog ta. Keress, és találni fogsz. Lang don úg y hallotta a szavakat, mintha a fejében mondta volna ki őket az asszony. – Ki vag y? – kiáltott át neki, de nem adott hang ot a torka. Fogy az idő, suttog ta a nő. Keress, és találsz. Lang don tett eg y lépést a folyó felé, de látta, hog y a víz vérvörös és túl mély ahhoz, hog y átg ázoljon. Amikor újra az elfátyolozott nőre emelte a tekintetét, meg sokszorozódtak a holttestek a lába előtt. Több százan voltak, talán több ezren is, néhány még élt, kínok közt vonag lott, elmondhatatlan halállal halva... tüztöl emésztve, fekáliába temetve, eg ymást zabálva. Hallotta az emberi szenvedés panaszos jajának visszhang ját a vízen át. Az asszony elindult felé, karcsú kezét kinyújtva, mintha seg ítség ért könyörög ne. – Ki vag y te? – kiáltotta újra Lang don. Válaszul a nő felnyúlt, és lassan föllebbentette a fátylat az arcáról. Szívszorítóan g yönyörű volt, de idősebb, mint Lang don képzelte – a hatvanas éveiben járhatott, erős és tiszteletet parancsoló, akár eg y időtlen szobor. Markáns álla volt, a lélek mélység ét tükröző szeme és hosszú, ezüstszürke haja, amely g yűrűsen omlott a vállára. A nyakában lapis lazuli amulett – eg y pálca köré tekeredő kíg yó. Lang don érezte, hog y ismeri... bízott benne. De honnan? Miért? Az asszony most lemutatott eg y vonag ló lábra, amely kiállt a földből; nyilván eg y szerencsétlen lélek, akit fejjel lefelé derékig betemettek. Az ember sápadt combján eg yetlen betű – sárral felírva –, R. R? – g ondolta Lang don bizonytalanul. R, mint... Robert? Az... én volnék? A nő arca nem árult el semmit. Keress és találsz, ismételte. És váratlanul fehér fényt kezdett sug ározni... mind rag yog óbbat és rag yog óbbat. Az eg ész teste feszült remeg ésbe ment át, és aztán, minteg y villámsújtottan, ezer fényszilánkká robbant szét. Lang don kiáltozva riadt fel. Eg yedül volt eg y világ os szobában. Sebbenzin szúrós szag a érződött a leveg őben, és valahol eg y g ép halkan pittyeg ett a szíve ritmusára. Lang don próbálta meg mozdítani a jobb karját, de éles fajdalom hasított belé. Odanézve azt látta, hog y infúziót kötöttek a vénájába. Meg ug rott a pulzusa, és a g ép lépést tartott vele, g yorsabban pittyeg ve.
Hol vag yok? Mi történt? Lüktetést érzett hátul a fejében, amelyet mardosó fajdalom kísért. Tétován odanyúlt a szabad kezével, és a fajdalom forrását keresve meg érintette a koponyáját. Csapzott haja alatt rátalált eg y tucat öltés kemény g öbjére, amelyre rászáradt a vér. Becsukta a szemét, meg próbálta felidézni a balesetet. Semmi. Totál üresség . Gondolkozz. Csak a sötétség . Műtősruhát viselő férfi sietett be, nyilván meg riasztotta Lang don szívmonitorának jelzése. Bozontos szakálla és bajusza volt, a dús szemöldök alól fig yelmes tekintete elmélyült nyug almat sug árzott. – Mi történt? – nyög te ki Lang don. – Balesetem volt? A szakállas férfi az ajkára tette az ujját, majd kisietett, és meg szólított valakit a folyosón. Lang don arra fordította a fejét, de a mozdulattól éles fajdalom nyilallt a koponyájába. Mélyeket léleg zett, várva, hog y enyhüljön a kín. Aztán, nag yon finoman és módszeresen, felmérte a steril környezetet. Eg yág yas kórházi szoba. Nincsenek virág ok. Sem névjeg yek. Lang don felfedezte a ruháit eg y közeli asztalon, átlátszó nejlonzsákban, összehajtog atva. Véresek voltak. Istenem. Szörnyű lehetett. Lang don most nag yon lassan az ág ya melletti ablak felé fordította a fejét. Sötét volt odakint. Éjszaka. Nem látott mást, csak a saját tükörképét az üveg en – eg y holtsápadt ideg ent meg viselt arccal, csövekhez és drótokhoz kötve, orvosi műszerekkel körülvéve. Hang ok közeledtek a folyosón. Újra meg jelent az orvos, ezúttal eg y nő kíséretében. Harminc-eg ynéhány éves lehetett. Kék köpenyt viselt, szőke haját szoros lófarokba kötötte, amely a léptei ütemére himbálózott a hátán. – Dr. Sienna Brooks vag yok – mutatkozott be Lang donra mosolyog va. – Ma este eg yütt dolg ozunk dr. Marconival. Lang don erőtlenül bólintott. A mag as és hajlékony dr. Brooks eg y sportoló mag abiztosság ával mozg ott. Még a formátlan orvosi köpenyben is meg őrizte kecses eleg anciáját. Lang don nem látott rajta sminket, ennek dacára szokatlanul simának tűnt az arcbőre, amelyen eg y pici anyajeg y volt az eg yetlen makula, közvetlenül az ajka fölött. Lág y barna szemének pillantása olyan átható volt, mintha a korát meg hazudtolóan g azdag tapasztalatokkal rendelkezne. – Dr. Marconi nem nag yon beszél ang olul – mondta a nő mellé ülve –, és meg kért, hog y töltsem ki a felvételi lapját. – Újra rámosolyg ott. – Köszönöm – krákog ta Lang don. – Tehát – kezdte a nő hivatalos hang nemben. – Neve? Eltartott eg y másodpercig , mire sikerült kimondania.
– Robert... Lang don. A doktornő eg y apró lámpával belevilág ított Lang don szemébe. – Fog lalkozása? Ez az információ még nehezebben bukkant felszínre. – Professzor. Művészettörténész és... szimbólumkutató. Harvard Eg yetem. Dr. Brooks leeng edte a lámpát. Elképedtnek tűnt. A bozontos szemöldökű orvoson látszott, hog y szintén meg lepődött. – Mag a... amerikai? Lang don zavart pillantást vetett rájuk. – Csak azért... – A nő habozott. – Nem voltak iratai, amikor meg érkezett ma este. Harris Tweed zakót és Somerset félcipőt viselt, ezért arra tippeltünk, hog y ang ol. – Amerikai vag yok – erősítette meg Lang don, aki túl kimerült volt ahhoz, hog ysem mag yarázni kezdje a jól szabott ruhák iránti vonzalmát. – Érez fájdalmat? – A fejem fáj – válaszolta Lang don. A kínzó sajg ást csak rosszabbá tette a szemébe világ ító éles fény. Szerencsére a doktornő már zsebre tette a lámpát, és most Lang don csuklóját fog ta, hog y ellenőrizze a pulzusát. – Kiáltozva ébredt – mondta a nő. – Emlékszik rá, hog y miért? Lang donban felvillant a különös látomás a vonag ló testekkel körülvett elfátyolozott asszonyról. Keress, és találni fogsz. – Rosszat álmodtam. – Miről? Lang don elmondta. Dr. Brooks arckifejezése semleg es maradt, miközben jeg yzetelt. – Mit g ondol, mi idézte elő ezt az ijesztő látomást? Lang don erőltette az emlékezetét, aztán nemet intett a fejével, ami tiltakozásul meg int lüktetni kezdett. – Jól van, Mr. Lang don – mondta a nő, aki még mindig írt valamit. – Most felteszek néhány rutinkérdést. Milyen nap van ma? Lang don g ondolkozott eg y pillanatig . – Szombat. Emlékszem, hog y korábban átvág tam a campuson... eg y délutáni előadásra mentem, aztán... többé-kevésbé ez az utolsó dolog , amire emlékszem. Elestem? – Majd erre is rátérünk. Tudja, hol van most? Lang don bedobta a leg jobbnak vélt tippet. – A massachusettsi kórházban? Dr. Brooks meg int feljeg yzett valamit. – Van valaki, akit fel kellene hívnunk? Feleség ? Gyerekek? – Senki – vág ta rá Lang don ösztönösen. Mindig is élvezte a mag ányt és a füg g etlenség et, amelyet a tudatosan választott ag g leg ényélet nyújtott, bár azt el kellett ismernie, hog y a
jelenleg i helyzetben szívesebben látna mag a mellett eg y ismerős arcot. – Van néhány kollég a, akit felhívhatnék, de meg vag yok nélkülük is. Dr. Brooks abbahag yta az írást, az idősebb orvos pedig közelebb lépett. Elsimítva a bozontot a homlokából, elővett eg y kis diktafont, és meg mutatta dr. Brooksnak. A nő bólintott, hog y érti, és visszafordult a beteg hez. – Mr. Lang don, amikor ma este ide érkezett, folyton ug yanazt mondog atta. – Dr. Marconira pillantott, aki meg nyomott eg y g ombot a dig itális hang rög zítőn. Elindult a lejátszás, és Lang don a saját kásás hang ját hallotta, amint újra meg újra azt ismétli: – Ve... sorry. – Nag y... sajnálom. – Nekem úg y rémlik – mondta a nő –, mintha azt ismételg etné: nag yon sajnálom, nag yon sajnálom. Lang don is úg y g ondolta, csakhog y nem emlékezett rá. Dr. Brooks nyug talanítóan feszült tekintettel fürkészte. – Mit g ondol, miért mondog atja ezt? Mi az, amit sajnál? Miközben Lang don a memóriája sötét mélység eiben kutatott, újra az elfátyolozott asszonyt látta mag a előtt. A vérvörös folyó partján állt, és emberi testek vették körül. És visszatért a halál szag a. Lang donon hirtelen eluralkodott az ösztönös veszélyérzet... nem csupán önmag át érezte fenyeg etve... hanem mindenkit. A szívmonitor pittyeg ése felg yorsult. Az izmai meg feszültek; meg próbált felülni. Dr. Brooks azonnal Lang don mellkasára tette a kezét, és visszakényszerítette. összenézett a szakállas orvossal, aki odament eg y asztalhoz és üg yködni kezdett valamivel. Dr. Brooks Lang don fölé hajolva suttog ta: – Mr. Lang don, a szorong ás természetes ag ysérülések esetén, de a szívverésének le kell lassulnia. Ne mozog jon. Ne ideg eskedjen. Csak feküdjön nyug odtan, és pihenjen. Rendbe fog jönni. Lassan visszatér majd az emlékezete. Az orvos eg y fecskendővel közeledett, amelyet átadott dr. Brooksnak. A doktornő az infúzióhoz adta a tartalmát. – Csak eg y enyhe nyug tató – mag yarázta –, ami a fajdalmat is csillapítja. – Felállt, és kifelé indult. – Rendbe fog jönni, Mr. Lang don. Most aludjon. Ha szükség e van valamire, nyomja meg a g ombot az ág ya mellett. Lekapcsolta a villanyt, és a szakállas orvossal eg yütt távozott. A sötétben fekve Lang don érezte a g yóg yszerek szinte azonnali hatását: visszahúzták abba a mély kútba, amelyből az imént felbukkant. Küzdött ellene, a szoba sötétjébe bámulva próbálta nyitva tartani a szemét. Fel akart ülni, de mintha cementből lett volna a teste. Ahog y mozg olódott, újra az ablakkal szemben találta mag át. Most, hog y már nem ég ett a lámpa, eltűnt a tükörképe a sötét üveg ről, és eg y kivilág ított város körvonalait látta a távolban. A tornyok és kupolák sziluettjei között eg yetlen fenség es homlokzat uralta Lang don látómezejét. Eg y kövekből épült impozáns erődítmény csipkés oromzattal, amelyből mag as, zömök torony tört az ég felé lőréses pártázattal a tetején.
Langdon fel akart ülni az ág yban, és azt hitte, hog y szétrobban a feje a fájdalomtól. A sajgó kín ellen küzdve meredten bámulta a tornyot. Jól ismerte ezt a középkori épületet. Eg yedülálló volt a világ on. Sajnálatos módon azonban nég yezer mérföldre volt Massachusettstől. Az ablaka alatt, a Via Torreg alli árnyékainak leple alatt, eg y erős testfelépítésű nő pattant le könnyedén a BMW motorjáról, és a zsákmányt becserkésző párduc feszült mozg ásával indult előre. Rövidre nyírt, tüskésre zselézett haja fölfelé meredt a fekete bőr motorosdzseki felhajtott gallérja felett. Ellenőrizte hang tompítói feg yverét, és fölnézett Robert Lang don ablakára, amelyben az imént aludt ki a fény. Borzalmasan félresikerült a ma esti küldetése. Eg y g alamb bug ása mindent meg változtatott. És most helyre kellett hoznia a dolg ot.
Második fejezet Firenzében vag yok? Robert Lang donnak lüktetett a feje. Már feleg yenesedve ük a kórházi ág yban, és újra meg újra meg nyomta a hívóg ombot. Hiába kapott nyug tatót, vadul vert a szíve. Dr. Brooks sietve, lobog ó lófarokkal tért vissza. – Jól van? A zavarodott Lang don meg rázta a fejét. – Olaszország ban vag yok?! – Ez jó – mondta a doktornő. – Már emlékszik. – Nem! – Lang don kimutatott az ablakon a látképet uraló épületre. – Felismertem a Palazzo Vecchiót. Dr. Brooks villanyt g yújtott, és a firenzei látkép eltűnt. Az ág yhoz lépve meg nyug tatóan suttog ta: – Mr. Lang don, nincs miért ag g ódnia. Enyhe amnéziában szenved, de dr. Marconi meg erősítette, hog y rendben vannak az ag yfunkciói. A szakállas orvos is besietett, nyilván hallotta a hívást. Ellenőrizte Lang don szívmonitorát, miközben a fiatal doktornő folyékony olaszság g al, g yorsan beszélt hozzá – arról mondott valamit, hog y Lang don „ag itato” lett, amikor rájött, hog y Olaszország ban Izgatott? – g ondolta Lang don dühösen. Inkább megdöbbentem! Az ereiben szág uldó adrenalin felvette a harcot a nyug tatókkal. – Mi történt velem? – követelte a választ. – Milyen nap van ma? – Minden rendben – mondta a doktornő. – Kora reg g el van Hétfő, március tizennyolcadika. Hétfő. Lang don arra kényszerítette lüktető ag yát, hog y idézze fel az utolsó képeket, amelyekre emlékszik – hideg és sötét.. eg yedül baktat a Harvard campusán eg y szombat esti előadásra ig yekezve. De az két nappal ezelőtt volt! Meg rohanta a pánik, amikor meg próbált visszaemlékezni valamire, ami az előadáson vag y azután történt. Semmi. A szívmonitor pittyeg ése felg yorsult. Az idősebb orvos a szakállát vakarta, és állított valamit a műszereken, miközben dr. Brooks visszaült Lang don ág ya szélére. – Rendbe fog jönni – biztosította róla kedvesen. – Retrog rád amnéziát diag nosztizáltunk, ami ig en g yakori a fejet ért trauma esetén. Az utóbbi néhány nap emlékei zavarosak vag y hiányoznak, de ez csak átmeneti állapot. – Elhallg atott eg y kis időre. – Emlékszik a keresztnevemre? Meg mondtam, amikor bejöttem. Lang don g ondolkozott eg y pillanatig . – Sienna. – Dr. Sienna Brooks. A nő elmosolyodott. – Látja? Már új emlékei is vannak. Lang don fejfájása majdhog ynem elviselhetetlenné vált, és közelre továbbra is elmosódottan látott.
– Mi... mi történt? Hog y kerültem ide? – Úg y vélem, hog y pihennie kéne, és akkor talán... – Hog y kerültem ide? – erősködött Lang don, és a monitor még g yorsabb szívverést jelzett. – Oké, léleg ezzen nyug odtan – válaszolta dr. Brooks, ideg es pillantást váltva a kollég ájával. – Elmondom. – Érezhetően komolyabbá vált a hang ja. – Mr. Lang don, három órával ezelőtt mag a betántorg ott a traumatológ iánkra, vérző fejsebbel, és azonnal összeesett. Senki sem tudta, hog y kicsoda mag a és hog yan került ide. Ang olul motyog ott, ezért kérte dr. Marconi az én seg ítség emet. Nag y-Britanniából jöttem, és a kutatóévemet töltöm itt. Lang don úg y érezte, mintha eg y Max Emst-festményben ébredt volna fel. Mi a fenét keresek én Olaszországban? Lang don rendesen minden második júniusban utazott ide, eg y képzőművészeti konferenciára. De most március volt. A nyug tatók hatása felülkerekedett, és Lang don minden másodperccel erősebbnek érezte a g ravitációt, amely lefelé húzta volna az ág yba. Küzdött ellene, fölemelte a fejét, meg próbált éber maradni. Dr. Brooks úg y hajolt fölé, akár eg y ang yal. – Kérem, Mr. Lang don – suttog ta. – A fejsérülés az első huszonnég y órában a leg érzékenyebb. Pihennie kell, ha nem akar súlyos ártalmat szenvedni. Hirtelen recseg ő hang szólalt meg az interkomban. – Dr. Marconi! A szakállas orvos meg nyomta a g ombot a falon: – Si? A hang perg ő olasz nyelven beszélt az interkomban. Lang don nem tudta követni, de azt látta, hog y a két orvos meg lepett pillantást vált eg ymással. Vagy riadtat? – Momento – válaszolta Marconi, vég et verve a beszélg etésnek. – Mi történik? – kérdezte Lang don. Dr. Brooks szeme kissé összeszűkült. – Az intenzív osztály recepciósa volt az. Jött mag ához valaki. Lang don kábultság án áthatolt eg y reménysug ár. – Ez jó hír! Talán ez az illető tudja, hog y mi történt velem. A nő bizonytalannak tűnt. – Azért furcsa, hog y itt van valaki. Nem tudtuk az ön nevét íg y még be sem vezettük a rendszerbe. Lang don a nyug tatók hatása ellen küzdve esetlenül feltornázta mag át az ág yban. – Ha valaki tudja, hog y itt vag yok, akkor azt is tudnia kell, hog y mi történt! Dr. Brooks összenézett dr. Marconival, aki meg rázta a fejét és az órájára koppintott. A nő visszafordult Lang donhoz. – Ez itt az intenzív osztály – mag yarázta. – Ide senki nem jöhet be reg g el kilenc óra előtt. Dr. Marconi kimeg y, hog y találkozzon a látog atóval és meg tudja, hog y mit akar. – És mi van azzal, amit én akarok? – követelte Lang don.
Dr. Brooks türelmesen mosolyg ott, közelebb hajolt és lehalkította a hang ját. – Mr. Lang don, van néhány dolog , amit nem tud a teg nap éjszakáról... arról, hog y mi történt mag ával. És mielőtt beszélne valakivel, úg y g ondolom, nem árt, ha tisztában van a tényekkel. Sajnos, azt hiszem, még nem elég erős ahhoz, hog y... – Milyen tényekkel? – csattant fel Lang don, és meg próbálta feljebb tornázni mag át. Csípte a karját az infúziós tű, és mázsás súlyúnak érezte a testét. – Én csak azt tudom, hog y eg y firenzei kórházban vag yok, és ide érkezve azt ismételg ettem, hog y „nag yon sajnálom”. Ekkor ijesztő g ondolat ötlött az eszébe. – Autóbalesetet okoztam? – kérdezte. – Meg sebesítettem valakit? – Nem, nem – felelte a nő. – Nem hinném. – Akkor mi történt? – kérdezte újra Lang don, bőszen nézve a két orvosra. – Jog om van tudni, hog y mi folyik itt! Hosszú csönd támadt, és dr. Marconi vég ül kényszeredetten bólintva beleeg yezését adta vonzó, fiatal kollég anőjének. Dr. Brooks fújt eg yet, és közelebb húzódott Lang donhoz az ág yon. – Rendben van, akkor elmondom, amit tudok... mag a pedig nyug odtan vég ig hallg at, jó? Lang don bólintott, de a fejmozg ás a fajdalom újabb hullámát sug ározta szét a koponyájában. Nem törődött vele, csak a válaszok érdekelték. – Először is... A fejsebét nem balesetben szerezte. – Ez nag y meg könnyebbülés. – Nem éppen. Mag át eg y g olyó sebesítette meg . Lang don szívmonitora eg yre hang osabban pittyeg ett. – Tessék?! Dr. Brooks eg yenletesen, de g yorsan beszélt. – Eg y g olyó súrolta a koponyatetőt, és minden valószínűség szerint ag yrázkódást okozott. Nag yon szerencsés, hog y életben van. Eg y-két centivel lejjebb... – A nő meg csóválta a fejét. Lang don hitetlenkedve bámult rá. Valaki rám lőtt? Dühös hang ok szűrődtek be a folyosóról, mintha valakik vitatkoznának. Bárki jött is látog atóba Lang donhoz, a jelek szerint nem akart várakozni. Szinte ug yanabban a pillanatban Lang don azt hallotta, hog y feltépnek eg y nehéz ajtót a folyosó túlsó vég én. Addig fig yelt, amíg meg nem látta a közeledő alakot. A nő tetőtől talpig fekete bőrbe volt öltözve. Erős és izmos volt, sötét tüskehajjal. Olyan könnyedén mozg ott, mintha a lába nem is érintené a földet, és eg yenesen Lang don szobája felé tartott. Dr. Marconi habozás nélkül kilépett a nyitott ajtón, hog y elállja a látog ató útját. – Ferma!– kiáltott rá, előretartva a tenyerét, mint eg y rendőr.Az ideg en meg állás helyen előrántott eg y hang tompítós revolvert. Célba vette dr. Marconi mellét, és lőtt. Szag g atón, sziszeg ő hang hallatszott. Lang don elborzadva fig yelte, ahog y dr. Marconi hátratántorodva bezuhan a szobába, és a
mellét markolva elterül a földön. Vérfolt terjedt szét a fehér orvosi köpenyen.
Harmadik fejezet Öt mérföldre az olasz partoktól eg y T51 láb hosszú luxusjacht, a Mendacium hatolt át a kora hajnali párán, amelyet az Adria lág yan g ördülő vize bocsátott ki. A hajó lopakodó profilú testén fémes szürkére festették, ami eg y katonai jármű zord küllemét kölcsönözte neki. A több mint 300 millió amerikai dollárt érő jacht a fényűzés minden eszközével fel volt szerelve: szauna, úszómedence, moziterem, saját teng eralattjáró és helikopter-leszállóhely. A hajó kényelmi eszközei azonban ig en kevéssé érdekelték a tulajdonost, aki öt évvel ezelőtt rendelte meg a járművet, és azonnal ki is belezte, hog y helyet csináljon eg y ólomburkolatú, katonai szintű elektronikus parancsnoki központnak. Az irányító központban, amelynek három célorientált műholddal és emellett nag y számban rendelkezésre álló földi átjátszó állomással volt összeköttetése, több mint húszfős személyzet – technikus, elemző, műveleti koordinátor – dolg ozott: ők a hajón laktak, és folyamatosan tartották a kapcsolatot a szervezet különböző szárazföldi műveleti központjaival, A hajó fedélzeti biztonság át eg y katonai kiképzést kapott kisebb eg ység szolg álta, a két rakétaérzékelő rendszeren és a leg modernebb feg yverek arazenálján kívül. Az eg yéb személyzettel – szakácsok, takarítók, kiszolg álók – eg yütt több mint neg yven főre rúg ott a jachton tartózkodók száma. A Mendacium valójában hordozható irodaház, volt, ahonnan a tulajdonos a birodalmát ig azg atta. Az alkalmazottak csak „a kormányzóként” ismerték az apró rermetű, satnya férfit a napbarnított bőrével és mélyen ülő szemével. Gyeng e fizikuma és közvetlen modora jól illett eg y olyan emberhez, aki abból szerezte hatalmas vag yonát, hog y személyre szabott fedett szolg áltatásokat nyújtott a társadalom árnyékos sávjaiban működőknek. Nevezték őt sok mindennek – lelketlen zsoldosnak, bűnseg édnek, az ördög szálláscsinálójának –, de eg yik sem volt rá ig az. A kormányzó eg yszerűen csak a lehetőség et biztosította az üg yfeleinek, hog y következmények nélkül valóra válthassák céljaikat és vág yaikat; az emberiség bűnre hajló természetéről már nem ő tehetett. A becsmérlők és erkölcsi g áncsaik ellenére a kormányzó morális iránytűje állócsillag volt. Két aranyszabályra építette a hírnevét, és mag át a Konzorciumot. Soha ne íg érj olyat, amit nem tudsz betartani. És soha ne hazudj az üg yfélnek. Soha. Szakmai pályája során a kormányzó sosem szeg ett meg íg éretet, és soha nem táncolt vissza eg y meg állapodástól sem. A szava készpénz – és abszolút g arancia – volt, s bár nyilván akadtak olyan szerződései, amelyeket meg bánt, a nem teljesítésük fel sem merülhetett. Ma reg g el, ahog y kilépett a jacht luxuskabinjának balkonjára és lenézett a háborg ó vízre, a kormányzó meg próbálta elűzni a zsig ereiben érzett nyug talanság ot. A múltunk döntései a jelenünk építőkövei. A kormányzót olyan helyzetbe hozták múltjának döntései, hog y bármilyen aknamezőre
bemerészkedhetett, és vég ül sikeresen kerülhetett ki onnan. Ma azonban, ahog y az itáliai szárazföld fényeit bámulta az ablakon át, rá nem jellemző módon feszült volt. Eg y évvel ezelőtt, ug yanezen a jachton, olyan döntést hozott, amelynek bonyodalmai most azzal fenyeg ettek, hog y lerombolják mindazt, amit felépített. Nem jó embernek ajánlottam fel a szolgálataimat. A kormányzó ezt akkoriban sehonnan sem tudhatta, ám most a hibás számítás az előre nem látható nehézség eknek olyan viharát idézte elő, amely arra kényszerítette, hog y azzal a parancscsal küldje ki a terepre leg jobb üg ynökeit, bármi áron mentsék meg a dőlő hajót a felborulástól. Pillanatnyilag a kormányzó eg y bizonyos üg ynökétől várt fontos híreket. Vayentha, g ondolta, mag a elé képzelve az izmos, tüskés hajú specialistát. Vayentha, aki eddig a küldetésig hibátlanul szolg ált, teg nap este súlyos következményekkel járó hibát vétett. Az utóbbi hat óra csak kínlódás volt, kétség beesett kísérlet a helyzeti előny visszaszerzésére. Vayentha azt állította, hog y a hibát pusztán balszerencse okozta – rosszkor búg ott fel eg y g alamb. A kormányzó azonban nem hitt a szerencsében. Mindent, amit csak tett, úg y szervezett meg , hog y kiküszöbölje a véletleneket és az eshetőség eket. A kormányzó szakértelme abban állt, hog y kontroll alatt tartsa a dolg okat – előre lásson minden lehetőség et, minden szóba jöhető reakciót, és a kívánt eredményhez vezető öntőformába kényszerítse a valóság ot. Makulátlan bizonyítvanva volt úg y a sikerek, mint a titoktartás terén – ennek köszönhette káprázatos üg yfélkörét, amely milliárdosokból, politikusod, sejkekből, sőt egész kormányokból állt. K el et felől a reg g el első, halvány fénye már kezdte elhomályosítani a csillag okat a látóhatáron. A kormányzó a fedélzeten ált és türelmesen várta Vayentha üzenetét, hog y pontosan terv szerint vég rehajtotta a feladatot.
Negyedik fejezet Eg y pillanatra Lang don meg állni érezte az időt. Dr. Marconi mozdulatlanul feküdt a padlón, bug yog ott a vér a melléből. Lang don a nyug tatok hatása ellen küzdve a tüskés hajú g yilkosra emelte a tekintetét, aki tovább nyomult előre a folyosón, és már csak néhány méter választotta el a nyitott ajtótól. Amikor már olyan közel volt, hog y meg látta Lang dont, azonnal célba vette a feg yverével... a fejére célzott. Megfogok halni, ébredt rá Lang don. Itt és most. Fülsiketítő volt a dörrenés a kis kórteremben. Lang don összerándult, biztosra vette, hog y meg lőtték, csakhog y nem a támadó feg yvere keltette a zajt. A nehéz fémajtó csapódott be, ahog y dr. Brooks nekivetette a testét, majd be is zárta. A doktornő, szemében rémülettel, azonnal meg fordult, és letérdelt vérbe fag yott kollég ája mellé a pulzusát keresve. Dr. Marconi vért köhög ött fel, amely az arcáról sűrű szakállába folyt. Aztán elernyedt a teste. – Enrico, no! Ti prego! – sikoltotta a nő. Odakintről g olyózápor verte a fémajtót. Ijedt kiáltások visszhang oztak a folyosón. Lang don teste valahog y mozg ásba lendült, a pánik és az életösztön leg yőzte a nyug tatókat. Esetlenül kikászálódott az ág yból, égő fájdalom hasított a karjába. Eg y pillanatig azt hitte, hog y eg y g olyó áthatolt az ajtón és eltalálta, de odanézve rájött, hog y csak az infúzió csúszott szét. A műanyag katéter kiállt a karjából, és a csőből meleg vér csöpög ött kifelé. Lang don már teljesen ébernek érezte mag át. A Marconi teste mellett g örnyedő dr. Brooks hiába kereste a kollég ája pulzusát, és ömlöttek a szeméből a könnyek. Aztán, mintha eg y kapcsolót állítottak volna át benne, a nő felállt és Lang donhoz fordult. A szeme láttára változott meg az arckifejezése: g yeng éd vonásai meg keményedtek, és átalakult a válság helyzeteket jól kezelő, tapasztalt traumatológ ussá. – Kövessen! – adta ki a parancsot. Dr. Brooks meg rag adta Lang don karját, és mag a után húzta a szobában. A folyosóról újabb lövések és a káosz hang jai szűrődtek be. Lang don bizonytalan lábakon mozdult előre. A tudata éber volt, de g yóg yszerekkel telenyomott teste csak lassan reag ált. Mozgás! A padló köveit hideg nek érezte a talpa alatt, és a vékony kórházi ing túl rövid volt több mint 180 centiméteres mag asság ához. Érezte, ahog y a karjából csöpög ő vér összeg yűlik a tenyerében. A g olyók most az ajtókilincs körül pattog tak, és dr. Brooks durván belökte Lang dont a kis fürdőszobába. Már lépett is utána, de ekkor meg torpant, sarkon fordult, és visszarohanva a szobába felrag adta az asztalról a véres Harris Tweed zakót. Hagyd a fenébe! A nő visszatért a zakóval, és g yorsan mag ukra zárta a fürdőszobaajtót. Ug yanekkor szakadt be a kórterem ajtaja. A fiatal doktornő átvette az irányítást. Feltépte a kis fürdőszoba másik ajtaját, és bevezette Lang dont a szomszédos akut szobába.
Lövések visszhang oztak a hátuk mög ött, miközben dr. Brooks kidug ta a fejét a folyosóra, és g yorsan elkapva Lang don karját, húzni kezdte a lépcsőház felé. A férfi meg szédült a hirtelen mozg ástól; úg y érezte, hog y mindjárt elájul. A következő tizenöt másodperc csak elmosódottan maradt meg benne: lefelé vezető lépcső... botladozás... elesés. A lüktetés a fejében szinte elviselhetetlen volt. Látása eg yre inkább elhomályosult, izmai lötyög tek, minden mozdulat késleltetett reakciónak tűnt. Aztán hideg leveg ő csapta meg . A szabadban vag yok. Ahog y dr. Brooks vég ig terelte eg y sötét sikátoron, el a kórházépülettől, Lang don rálépett valami élesre és elesett, elzuhanva a kövön. A nő nag y nehezen felráng atta, s közben hang osan átkozta önmag át, amiért benyug tatózta. A sikátor vég e előtt Lang don meg int elbotlott. A nő ezúttal otthag yta a földön, és üvöltött valakinek a távolban. Lang don éppen csak ki tudta venni a kórház előtt parkoló taxi halványzöld fényét. Az autó meg sem mozdult: a sofőr nyilván aludt. Dr. Brooks kiabált és vadul integ etett. Vég ül kig yulladtak a reflektorok, és a taxi lustán feléjük g ördült. Lang don mög ött a sikátorban feltéptek eg y ajtót, majd g yorsan közeledő léptek zaja hallatszott. Meg fordulva már látta is a felé rohanó sötét alakot. Lang don meg próbált felállni, de a doktornő már meg is rag adta, és betuszkolta a várakozó Fiat taxi hátsó ülésére. Félig a padlóra csúszva hevert ott, amikor dr. Brooks szabályosan ráug rott, és becsapta mag a után a kocsiajtót. Az álmos szemű sofőr hátrafordulva bámulta a kocsijába nyomakodó furcsa párt – a fiatal, lófarkas nőt az orvosi köpenyben, és a vérző karú férfit a szakadt hálóing ben. Már készült rájuk szólni, hog y szálljanak ki, de azonnal, amikor szétrobbant az oldaltükör. Eg y fekete bőrruhás nő rontott ki a sikátorból, előretartott feg yverrel a kezében. Már a következő g olyó sziszeg ett a leveg őben amikor dr. Brooks meg rag adta és lenyomta Lang don fejét. Kitölt a hátsó ablak, beborítva őket üveg cserepekkel. A sofőr nem várt többé biztatásra. Beletaposott a g ázba, és a taxi kilőtt. Lang don az öntudatlanság határán sodródott. Valaki meg akar ölni? Amint befordultak az első sarkon, dr. Brooks felült, és meg szorította Lang don véres karját, amelyből csálén állt kifelé a katéter. – Nézzen ki az ablakon! – utasította. Lang don eng edelmeskedett. Kísérteties sírkövek rohantak el mellettük a sötétben. Valahog y a helyzethez illőnek tűnt, hog y eg y temetőn hajtanak keresztül. Lang don érezte, hog y a doktornő ujjai finoman motoznak a katéter körül, aztán minden előzetes fig yelmeztetés nélkül kitépte a karjából. A heves fájdalom azonnal Lang don fejébe hasított. Érezte, hog y felakad a szeme, aztán minden elsötétült.
Ötödik fejezet A telefon éles cseng ése elszakította a kormányzó tekintetét az Adria nyug tató vízpárájától, és g yorsan visszalépett a luxuskabin irodahelyiség ébe. Épp ideje volt, g ondolta, alig várva a híreket. A számítóg ép monitora életre kelt az íróasztalon, és arról tájékoztatta, hog y a bejövő hívás a svéd Sectra Tig er X.S személyi hang titkosító telefonról érkezik, amelyet nég y lenyomozhatatlan útválasztón irányítanak át, mielőtt a hajóra kapcsolnák. Feltette a fejhallg atót. – Itt a kormányzó – szólt bele, lassan és körülményesen ejtve a szavakat. – Hallg atom. – Vayentha beszél – válaszolta a hívó. A kormányzó eddig nem tapasztalt ideg esség et énekelt a hang jában. A terepüg ynökök ritkán érintkeztek közvetlenül a kormányzóval, és még ritkábban maradtak alkalmazásban eg y olyan kudarc után, mint a teg nap esti volt. A kormányzó azonban azt akarta, hog y a helyszínen lévő üg ynök oldja meg a válság ot, és Vayentha volt a leg alkalmasabb személy a feladatta. – Új híreim vannak – mondta Vayentha. A kormányzó hallg atott, ezzel jelezve, hog y várja a folytatást. Amikor a nő meg szólalt, érzelemmentes volt a hang ja, nyilván így próbált profinak tűnni. – Lang don elmenekült – mondta. – Nála van a tárg y. A kormányzó leült az asztalhoz, és nag yon sokáig néma maradt. – Értem – szólalt meg vég ül. – Gondolom, azonnal a hatóság okhoz fordul, amint alkalma lesz rá. Két szinttel a kormányzó alatt, a hajó védett parancsnoki központjában, Laurence Knowlton rang idős folyamatvezető a saját munkaállomása előtt ülve észlelte, hog y a kormányzó befejezte a beszélg etést. Remélte, hog y jó híreket kapott. A kormányzó feszült ideg állapota tapintható volt az utóbbi két napban, és a fedélzeti stáb minden tag ja érzékelte, hog y a most folyó műveletben nag y tétek forog nak kockán. A tétek felfoghatatlanul nagyok, és Vayentha jobban teszi, ha ezúttal sikerrel jár. Knowlton hozzá volt szokva a g ondosan felépített tervek vég rehajtásának háttértámog atásához, de ez a bizonyos művelet káoszba fulladt, és a kormányzó személyesen vette a kezébe az irányítást. Járatlan területre léptünk. Noha vag y féltucat eg yéb küldetés is folyamatban volt szerte a világ on, valamennyit a Konzorcium különböző területi irodái intézték, felszabadítva a kormányzót és a Mendacium fedélzetén dolg ozó stábot, hog y kizárólag erre a feladatra összpontosíthassanak. Az üg yfél öng yilkos lett – napokkal ezelőtt a mélybe vetette mag át Firenzében –, de a Konzorciumnak még hosszú listája volt a körülményektől füg g etlenül teljesítendő szolg áltatásokról, és a szervezetük, mint mindig , most is készen állt a kibúvók nélküli
vég rehajtásra. Megkaptam a parancsokat, g ondolta Knowlton, és mást sem akart, mint teljesíteni őket. Elhag yta a hang szig etelt üveg fülkét, elhaladt fél tucat másik munkaállomás mellett – eg y részük átlátszó, a többi opálüveg falú –, ahol a szolg álatos tisztek ug yanennek a küldetésnek a különböző részfeladatain dolg oztak. Knowlton átment az irányírótermen, amelyben ritka és temperált volt a leveg ő, odabiccentett a technikusoknak, majd belépett eg y kis páncélterembe, ahol eg y tucat széf volt. Kinyitotta az eg yiket, és mag ához vette a tartalmát – eg y élénkpiros memóriakártyát. A leírás szerint a memóriakártyán eg y nag yméretű videó file volt, amelyet az üg yfél utasítása alapján másnap reg g el a meg adott időpontban fel kellett tölteniük vezető médiafelületekre. A holnapi anonim feltöltés eg yszerű lesz, de a dig itális filekezelő protokollt követve a folyamatábra a mai napra – huszonnég y órával a feltöltés előtt – írta elő ennek a bizonyos filenak az előzetes meg tekintését, ezzel biztosítva, hog y a Konzorciumnak eleg endő idő álljon a rendelkezésére a dekódolás, szerkesztés vag y más szükség es műveletek elvég zésére a percre pontos feltöltés előtt. Semmit sem bízunk a véletlenre. Knowlton visszatért átlátszó fülkéjébe, és becsukta a nehéz üveg ajtót, kizárva a külvilág ot. Felkattintott eg y kapcsolót, és a fülke fala azonnal opálossá vált. A titoktartás miatt minden üveg falú iroda a Mendacitum fedélzetén „okosüveg ből” készült: a táblában felfüg g esztett több millió részecske az elektromos áram hatására vag y annak hiányában változtatta fényáteresztő képesség ét. A kompartmentalizáció, avag y a feldarabolás kulcsszerepet játszott a Konzorcium sikerében. Csakis a magad részfeladatát ismerd. Ne ossz meg semmit. Most, a mag a privát terébe zárkózva, Knowlton behelyezte a memóriakártyát a számítóg épbe, és a fájlra kattintva meg kezdte a feladat vég rehajtását. A képernyő azonnal elsötétült... a hang szórókból a hullámzó víz lág y hang ja hallatszott. Lassan kibontakozott eg y kép... amorf és árnyékos. Ahog y kivált a sötétség ből, eg y jelenet, kezdett alakot ölteni... eg y barlang ... vag y valamilyen hatalmas terem belseje. A barlang padlója vízből volt... mint eg y föld alatti tó. A víz azonban különös módon fénylett... mintha belülről világ ították volna meg . Knowlton soha nem látott még ilyet. Az eg ész barlang kísérteties vörös fényben fürdött, halvány falait a fodrozódó víz indaszerű visszfényei mosták. Mi... mi ez a hely? A hullámverés halk zajától kísérve a kamera lefelé billent és füg g őleg es ereszkedésbe kezdett, eg yenesen a víz felé, amíg át nem hatolt a meg világ ított felszínen. A hullámok csapkodása meg szűnt, furcsa, susog ó hang váltotta fel, amely a víz alól jött. Az alámerült kamera tovább süllyedt, míg nem meg állt odalent a mélyben, és a barlang üledékes fenekére fókuszált, ahova eg y csillog ó titántáblát csavaroztak. A titánlapon ez a felirat volt olvasható: EZEN A HELYEN, EBBEN AZ IDŐPONTBAN ÖRÖKRE MEGVÁLTOZOTT A VILÁG. A tábla alján eg y név és eg y dátum.
A név az üg yfelüké volt. A dátum... a holnapi nap.
Hatodik fejezet Lang don érezte, hog y erős kezek emelik... ébresztg etik delíriumából, kiseg ítik a taxiból. Meztelen talpa alatt hideg volt a kő. Dr. Brooks karcsú testének dőlve Lang don vég ig vonszolta mag át eg y néptelen átjárón két bérház között. Csípős volt a hajnali leveg ő, a szél belekapott a kórházi ing ébe, és Lang don olyan helyeken érzékelte a huzatot, ahol nem kellett volna. A kórházban kapott nyug tátoktól eg yszerre volt ködös az ag ya és a látása. Lang don úg y érezte, mintha víz alatt mozog na, eg y nyálkás, g yeng én meg világ ított közeg ben próbálna meg előrejutni. Sienna Brooks meg lepő erővel támog atta és húzta mag a után. – Lépcső – fig yelmeztette, és Lang don rájött, hog y az épület oldalbejáratához érkeztek. Lang don meg markolta a korlátot, és kábán araszolg atott fölfelé, eg yik fokról a másikra. Ólomsúlyúnak érezte a testét. Dr. Brooks szabályosan tolta. Amikor elérték a bejáratot, a nő beütött néhány számot eg y rozsdás, rég i kaputelefonon, és az ajtó zümmög ve feltárult. Odabent sem volt sokkal meleg ebb, de a kőpadló puha szőnyeg nek tűnt a durva utcakövek után. Dr. Brooks eg v kis lifthez vezette, elhúzta a harmonikaajtót, és beterelte Lang dont a liftszekrénybe, amely alig volt nag yobb, mint eg y telefonfülke. Cig arettaszag volt odabent – az MS dohány keserédes illata, amely mindenütt jelen van Olaszország leveg őjében, épp úg y, mint a friss kávé aromája. Ez a g yeng e szag seg ített Lang don elméjének a kitisztulásban. Dr. Brooks meg nyomott eg y g ombot, és valahol a mag asban zörög ve, kattog va működésbe lépett a kiszolg ált szerkezet. Fölfelé... A rozog a liftszekrény remeg ett és ráng atózott, ahog y meg kezdte az emelkedést. Mivel a falai fémrácsosak voltak, Lang don úg y érezte, mintha az akna ritmikusan elsiklana mellettük. Még íg y, félig öntudatlanul is erőt vett rajta a zárt terektől való örökös félelme. Ne nézz oda. Nekidőlt a falnak, és meg próbálta szabályozni a lég zését. Fájt a karja, és amikor lenézett, látta, hog y a zakója ujját üg yetlenül rátekerték a karjára, mint eg y kötést. A zakót meg húzta mag a után a földön, a piszokban. Becsukta a szemét az újra rátörő fejfájás elől, de meg int körülvette a sötétség . Ismerős kép öltött alakot – a szoborszerű, elfátyolozott asszony az amulettel és a g yűrűkben aláomló ősz hajával. Most is eg y vérvörös folyó partján állt, és vonag ló testek vették körül. Esdeklő hang on beszélt Lang donhoz. Keress, és találni fogsz! Lang donon úrrá lett az érzés, hog y meg kell őt mentenie... mindenkit meg kell mentenie. A fejjel lefelé félig eltemetett ember lábai elernyedtek... eg yik a másik után. Ki vagy te? – kiáltotta némán. – Mit akarsz tőlem? A dús ezüsthaj lebeg ni kezdett a forró szélben. Fogy az időnk, suttog ta az asszony, meg érintve az amulettet a nyakláncán. Aztán váratlanul vakító tűzoszloppá változott, amely átsüvítve a folyó felett mindkettejüket mag ába nyelte. Lang don kiáltott, a szeme felpattant.
Dr. Brooks ag g odalmasan fig yelte. – Mi a baj? – Hallucinálok! – tört ki Lang donból. – Mindig ug yanazt a jelenetet. – Az ezüsthajú asszony? És a tetemek? Lang don bólintott, veríték ütött ki a homlokán. – Rendbe fog jönni – biztatta a doktornő, holott mag a is reszketett. – A visszatérő látomások g yakoriak amnéziás esetekben. Az ag yi funkció, amely az emlékeket rendszerezi és válog atja, ideig lenesen zavarttá válik, és mindent eg y képbe rendez. – És nem is túl kellemes képbe – nyög te Lang don. – Tudom, de amíg helyre nem jön, zavarosak és rendezetlenek lesznek az emlékei... a múlt, a jelen, a képzelet, mindez összekeveredik. Ug yanez történik az álmokban. A lift nag yot rándulva meg állt, és dr. Brooks kinyitotta a harmonikaajtót. Meg int mentek, ezúttal eg y sötét, szűk folyosón. Elhaladtak eg y ablak mellett, amelyen át a firenzei háztetők bizonytalan körvonalai bontakoztak ki lassan a kora hajnali fém-ben. A folyosó túlsó vég ében a nő leg ug g olt, és ki halászva eg y kulcsot valamilyen öntözésre szoruló szobanövény cserepe alól, kinyitott eg y ajtót. A pici lakás leveg őjében eg y vaníliaillatú g yertya állt harcban eg y öreg szőnyeg g el. A bútorzat és a dekoráció a leg nag yobb jóindulattal is szeg ényesnek volt mondható – mintha eg y g arazsvásáron szedték volna össze a berendezést. Dr. Brooks állított a termosztáton, és a radiátorok meleg edni kezdtek. A nő behunyt szemmel meg állt eg y pillanatra, és mélyeket léleg zett, mintha íg y próbálná meg acélozni mag át. Aztán meg fordult, és kitámog atta Lang dont a szerény teakonyhába, ahol műanyag borítású asztal állt, két rozog a székkel. Lang don elindult az eg yik szék felé, abban a reményben, hog y leülhet, de dr. Brooks elkapta a karját, miközben a másik kezével kinyitott eg y szekrényt. Ami jóformán üres volt... eltekintve a sós keksztől, pár zacskó tésztától, eg y doboz kólától és eg y üveg cse NoDoz koffeintablettától. A nő kivette az üveg et, és hat kapszulát számolt le Lang don markába. – Koffein – mondta. – Arra az esetre, amikor éjszakai üg yeletben vag yok, mint ma este is. Lang don a szájába tette a pirulákat, és vizet keresett, amivel lenyelheti. – Rág ja meg őket – mondta a nő. – Úg y g yorsabban hatnak, és seg ítenek leküzdeni a nyug tatókat. Lang don rág ni kezdett, és azonnal felfordult a g yomra. A tabletták keserűek voltak, mint az epe, nyilván eg észben kellett volna lenyelni őket. Dr. Brooks kinyitotta a hűtőt, és kivett eg y fél üveg San Pelleg rinót. Lang don hálásan kortyolt bele. A lófarkas doktornő most meg fog ta a jobb karját, és levette róla a zakójából rög tönzött kötést. A zakót az asztalra tette, és alaposan meg vizsg álta a sebet. Ahog y a csupasz karját fog ta, Lang don érezte a karcsú kéz remeg ését. – Életben marad – jelentette be a nő. Lang don reménykedett, hog y a vendég látója jól van. Alig tudta feldolg ozni, amin az imént
keresztülmentek. – Dr. Brooks – mondta –, értesítenünk kell valakit. A konzulátust. .. a rendőrség et. Valakit. A nő eg yetértőén bólintott. – Továbbá fejezze be, hog y dr. Brooksnak szólít. Hívjon Siennának. Lang don bólintott. – Köszönöm. Én pedig Robert vag yok. – Úg y tűnt, a menekülés közben szövődött kapcsolat meg eng edi, hog y a keresztnevükön szólítsák eg ymást. – Ug ye azt mondta, hog y brit? – Ig en, annak születtem. – Nem hallom az akcentusát. – Az jó – felelte a nő. – Mert sokat dolg oztam rajta, hog y ne hallatsszon. Lang don már meg akarta kérdezni, hog y miért, de Sienna intett neki, hog y kövesse. Eg y szűk közlekedőn át bevezette eg y kicsi, barátság talan fürdőszobába. A mosdó fölötti tükörben Lang don a kórterem ablaka után újra meg pillantotta a tükörképét. Nem örült neki. Sűrű, sötét haja csapzott, a szeme fáradt és véreres volt. Az állán kiütközött a borosta. Sienna meg nyitotta a csapot, és a jég hideg víz alá tartotta Lang don sérült karját. Nag yon csípte, de nem rántotta el, csak meg rázkódott. Sienna tiszta mosdókesztyűt vett elő, és fertőtlenítő szappant tett rá. – Talán jobb lenne, ha nem nézne ide. – Jól vag yok. Nem zavar, ha... Sienna erősen dörzsölni kezdte a karját, és Lang don úg y érezte, mintha fehéren izzó tűkkel szurkálnák. összeszorította a fog át, hog y ne törjön ki tiltakozó kiáltásban. – Nem lenne jó, ha elfertőződne – mondta a doktornő, és még erősebben dörzsölte. – Továbbá, ha beszélni akar a hatóság okkal. Éberebbnek kell lennie, mint most. Semmi sem serkenti úg y az adrenalintermelést, mint a fájdalom. Lang don kitartóan tűrte, érzése szerint tíz eg ész másodpercen át, az erőteljes dörzsölést, mielőtt elrántotta volna a karját. Elég! Ug yanakkor el kellett ismernie, hog y erősebbnek és éberebbnek érezte mag át; a fájdalmat a karjában most már teljesen háttérbe szorította a lüktetés a fejében. – Jó lesz – mondta a nő elzárva a vizet és szárazra törölve Lang don karját eg y tiszta törölközővel. Sienna ezután eg y kis kötést helyezett rá, de eközben Lang don fig yelmét elvonta valami, amit felfedezett – és roppant nyug talanítónak talált. Lang don közel neg yven éve viselt már eg y antik, g yűjtőknek készült Miki eg eres órát, amit a szüleitől kapott ajándékba. Miki eg ér mosolyg ó arca és lelkesen integ ető keze mindig emlékeztette arra, hog y g yakrabban mosolyog jon, és ne veg ye olyan trag ikusan az életet. – Az... órám – hebeg te Lang don. – Eltűnt. – Nem érezte mag át teljesnek nélküle. – Rajtam volt, amikor meg érkeztem a kórházba?
Sienna hitetlenkedő pillantást vetett rá, mert tényleg nem értette, hog y képes most ilyen apróság miatt ag g ódni. – Nem emlékszem semmilyen órára. Hozza rendbe mag át. Pár perc múlva visszajövök, és kitaláljuk, honnan kérjünk mag ának seg ítség et. – Sarkon fordult, hog y kimenjen, de az ajtóban meg állt, és összenézett Lang donnal a tükörben. – Azt javaslom, hog y amíg távol vag yok, g ondolkozzon nag yon erősen, hog y miért akarja meg ölni valaki. Szerintem ez lesz az első kérdés, amit a hatóság fel fog tenni. – Várjon, hová meg y? – Nem beszélhet a rendőrökkel félmeztelenül. Kerítek mag ának valami ruhát. A szomszédomnak hasonló a mérete. Most nincs itthon, és én etetem a macskáját. Ennyi belefér. Ezzel Sienna mag ára hag yta. Robert Lang don visszafordult a pici tükörhöz a mosdó fölött, és alig ismert rá arra a személyre, aki szembenézett vele. Valaki holtan akar látni. És a fejében újra meg szólalt saját delíriumos motyog ása. Nag yon sajnálom. Nag yon sajnálom. Erőltette az emlékezetét... hátha eszébe jut valami. Bármi. De csak az üresség nézett vissza rá. Mindössze annyit tudott, hog y Firenzében van, és eg y g olyó meg sebesítette a fejét. Ahog y a saját elg yötört tekintetébe bámult, félig -meddig azt várta, hog y bármelyik pillanatban felébredhet odahaza az olvasófoteljében, eg y üres Martinis pohárral és a Holt lelkek kötettel a kezében, csak hog y emlékeztesse mag át: a Bombay Sapphire-t és Gog olt nem tanácsos keverni.
Hetedik fejezet Lang don meg szabadult a véres kórházi hálóing től, és eg y törölközőt tekert a derekára. Előbb vizet locsolt az arcába, majd óvatosan kitapog atta az öltéseket hátul a fején. Érzékeny volt a bőr, de amikor rásimította csatakos haját a kritikus helyre, a seb láthatatlanná vált. A koffeintabletták hatására úg y érezte, hog y lassan felszáll a köd az ag yáról. Gondolkozz, Robert. Próbálj visszaemlékezni. Eg yszerre klausztrofóbiás érzés fog ta el az ablaktalan fürdőszobában, ezért kiment a közlekedőfolyosóra, és ösztönösen meg indult a természetes fény keskeny pászmája felé, amely eg y résnyire nyitott ajtón vetült ki. Eg y hevenyészett dolg ozószoba-féleség ben találta mag át: olcsó íróasztal, kiült forg ószék, könyvkupacok a padlón és, hála az ég nek... eg y ablak. Lang dont arra vonzotta a fény. A távolban Toszkána kelő napja most érte el az ébredező város leg mag asabb tornyait – a Campanilét, a Badiát, a Barg ellót. Lang don a hűvös üveg nek nyomta a homlokát. A márciusi leveg ő csípős volt és hideg , kiterjesztette a heg yek fölé emelkedő nap fényének teljes spektrumát. Ezt nevezik a festők fényének. A látképet eg y hatalmas, vörös cserepes kupola uralta, csúcsán az aranyozott rézg ömbbel, amely jelzőtűzként világ lott. Il Dtiomo. Brunelleschi, az építésze történelmet írt ennek a kupolának a meg tervezésével, és most, több mint ötszáz év múltán, még mindig szilárdan áll a Piazza del Duomón, a kupolát meg koronázó lanternával eg yütt 114 méteres székeseg yház, mint meg ing athatatlan óriás. Mit keresek én Firenzében? Lang donnak, az itáliai művészet nag y szerelmesének Firenze az eg yik leg kedvesebb európai városa volt. Ennek utcáin játszott a g yermek Michelang elo, akinek műhelyében kiteljesedett az itáliai reneszánsz. A város múzeumai és képtárai utazók millióit vonzották ide, hog y meg csodálják Botticelli remekét, a Vénusz születését, Leonardo Angyali üdvözletét és Firenze büszkeség ét, Dávid szobrát. Lang don kamaszként látta először Michelang elo Dávidját, és azonnal meg delejezte... belépsz a z Accademia delle Belli Artiba... aztán érzed, hog y valami fölfelé vonja a tekinteted, ellenállhatatlanul, a több mint öt méter mag as remekműre. A Dávid mérete és kidolg ozott izomzata meg hökkenti azokat, akik először látják, Lang dont viszont a szobor zseniális testtartása nyűg özte le. Michelang elo a contrapposto klasszikus hag yományát követve teremtette meg az illúziót, hog y Dávid jobbra dől, a testsúlyából szinte semmit nem helyez a bal lábára, miközben a valóság ban ez a bal láb több tonna márványt tart meg . A Dávid lobbantotta fel Lang donban a nag y szobrászat hatalmának ig azi értékelését. Most azon tűnődött, vajon felkereste-e a remekművet az utóbbi napokban, de az eg yetlen emléke, amit elő tudott hívni, az ébredés volt a kórházi ág yon, ahonnan vég ig nézte, hog yan g yilkolnak meg eg y ártatlan orvost a szeme latrára. Nagyon sajnálom. Nagyon sajnálom. A bűntudat, amely elfog ta, szinte fizikai rosszulletet okorott. Az ablaknál állva eg y laptopot észlelt perifériás látásával mag a mellett, az íróasztalon.
Bármi történt is vele teg nap este, jött rá hirtelen, az benne lesz a hírekben. Ha van internetelérés, rátalálhatok a válaszokra. Lang don az ajtó felé indult, és kikiáltott: – Sienna! Csend. A nő még a szomszéd lakásban volt, és ruhákat keresett. Lang don biztos volt abban, hog y Sienna meg értené a dolg ot, ezért felnyitotta és bekapcsolta a laptopot. Meg jelent Sienna kezdőoldala: a jól ismert Windows „kék felhő” háttér. Lang don behívta a Goog le Italia keresőoldalt, és beütötte a Robert Lang don nevet. Ha most látnának a tanítványaim!– g ondolta, miközben meg indította a keresést. Lang don nem g yőzte óva inteni a diákjait attól, hog y rákeressenek önmag ukra – ezt a bizarr, új időtöltést az amerikai fiatalokat újabban meg szállva tartó személyes hírnév hajszolása hozta divatba. Meg jelentek az eredmények – több száz találat Lang donról, a könyveiről, az előadásairól. De semmi arról, amit tudni szeretnék. Lang don új szemponttal szűkítette a keresést. Meg kapta a leg frissebb találatokat a Robert Lang don névre. Könyvdedikálások: Robert Lang don személyesen... Robert Lang don tudományos fokozatai... Meg jelenik Robert Lang dontól a Bevezetés a szimbólumok... Több oldalas volt a lista, de Lang don semmi újat nem talált – és vég képp nem olyasmit, ami mag yarázatot adhatna jelen állapotára. Mi történt tegnap este? Lang don tovább próbálkozott, felment a The Florentine, eg y Firenzében kiadott ang ol nyelvű lap weboldalára. Vég ig futott a címeken, a hírrovaton, a feketekrónikán, értesült eg y lakástűzről, eg y politikai botrányról és különféle kisebb bűncselekményekről. Nincs semmi!? Beleolvasott eg y hírbe eg y városi tisztség viselőről, aki teg nap este szívrohamban vesztette életét a dóm előtti piazzán. A nevét eg yelőre nem közölték, de nem voltak g yanús körülmények. Vég ül, mivel nem tudta, hog yan folytassa, Lang don bejelentkezett a harvardi postafiókjába és meg nézte az üzeneteit, hátha azokból kiderül valami. De csak a szokásos leveleket találta a kollég áktól, diákoktól és barátoktól, amelyek leg többje a jövő heti prog ramokkal fog lalkozott. Úgy tűnik, senki sem tudja, hogy eltűntem. Lang don mindinkább elbizonytalanodva kikapcsolta a számítóg épet, és lehajtotta a fedelet. Már ki akart menni, amikor meg akadt a szeme valamin. Sienna íróasztalának sarkán, eg y halom orvosi szaklap és tanulmány tetején, eg y Polaroid fénykép állt. A felvétel a nevető Sienna Brookst és a szakállas orvost ábrázolta a kórház előcsarnokában. Dr. Marconi, g ondolta Lang don bűntudattól mardosva, miközben kézbe vette a fotót. Ahog y visszatette a szakkönyvek tetejére, meg lepve fedezett fel eg y sárg a brosúrát – a londoni Globe Theatre meg kopott műsorfüzete volt. A borító szerint eg y Shakespeare-darab, a Szentivánéji álom előadását hirdette... csaknem húsz évvel ezelőttről.
A műsorfüzetre ezt a szöveg et írták filctollal: Drág aság om, soha ne felejtsd el, hog y csoda vag y. Lang don fölemelte a brosúrát, és eg y köteg újság kivág ás hullott ki belőle az asztalra. Gyorsan meg próbálta visszatenni ókét. de ahog y kinyitotta a füzetet annál az oldalnál, ahonnan kiestek a cikkek, meg állt a keze a leveg őben. Eg y g yerekszínész standfotójára meredt, aki Shakespeare kópé szellemét, Puckot alakította. A kislány nem lehetett több ötévesnél, szőke haja ismerős lófarokba kötve. A képaláírás ez volt: Csillag születik. Az életrajz lelkesen mutatta be a csodag yereket – Sienna Brookst aki kivételes IQ-val rendelkezik, eg yetlen éjszaka meg tanulta valamennyi szereplő szöveg ét, és az első próbák alatt g yakran súg ott színésztársainak. Az ötéves g yerek hobbija a heg edű, a sakk, a biológ ia és a kémia volt. A jómódú szüleivel eg y londoni kertvárosban, Blackheath-ben lakó kislány már ismert volt tudományos körökben: nég yévesen a saját partijában leg yőzött eg y sakknag ymestert, és három nyelven olvasott. Te jó ég, g ondolta Lang don. Sienna. Ez néhány dolg ot meg mag yaráz. Lang don felidézte a Harvard eg yik leg híresebb diákját, eg y Saul Kripke nevű csodag yereket, aki hatévesen mag ától meg tanult héberül, és tizenkét évesen már olvasta Descartes minden művét. Lang don mostanában hallott eg y Moshe Kai Cavalin nevű ifjú fenoménről, aki tizeneg y évesen kitűnő érdemjeg yekkel szerzett eg yetemi diplomát, korcsoportos bajnok volt harcművészetekben, és tizennég y éves korában könyve jelent meg . Lang don kézbe vett eg y lapkivág ást, amely eg y újság cikk volt fotóval a hétéves Siennáról: GYEREKZSENI 208-AS IQ-VAL. Lang don nem is tudta, hog y létezhet ilyen mag as IQ. A cikk szerint Sienna Brooks virtuóz heg edűs, eg y hónap alatt tanul meg eg y új nyelvet, és önmag át képezi anatómiából és fiziológ iából. Beleolvasott eg y orvosi szaklap írásába is: A GONDOLKODÁS JÖVŐJE. NEM MINDEN ELMÉT TEREMTETTEK EGYENLŐNEK. Itt is volt eg y fotó Siennáról, aki tízéves lehetett, még mindig szöszke kislány, eg y nag y orvosi műszer mellett állva. A cikk része volt eg y orvossal készült interjú, aki elmag yarázta, hog y Sienna kisag yának PET-felvételei fizikális eltérést mutattak mások kisag yához képest: az övé nag yobb, barázdáltabb, ezért képes olyan módokon feldolg ozni vizuális-térbeli tartalmakat, amelyeket a leg több ember értelmezni sem tud. Az orvos a szokatlanul g yors sejtosztódásban jelölte meg Sienna fiziológ iai előnyét, amelyet a rákhoz hasonlított, azzal a különbség g el, hog y az ő esetében nem veszélyes ráksejtek, hanem jóindulatú ag yi szövetek szaporodásáról beszélhetünk. Lang don talált eg y kivág ást eg y kisvárosi lapból is. A ZSENIALITÁS ÁTKA. Ehhez nem volt fotó, de a cikk arról számolt be, hog y eg y ifjú láng elme, Sienna Brooks rendes iskolába szeretett volna járni, de a diáktársai kiszekálták, mert nem tudott beilleszkedni. Meg írták, hog yan szig etelődnek el a tehetség es fiatalok, akiknek a szociális érettség e nem tart
lépést az intellektusukkal, és akiket g yakran kiközösítenek. Sienna a cikk szerint nyolcévesen meg szökött otthonról, és olyan okosan csinálta, hog y tíz napig nem találtak rá. Bement eg y eleg áns londoni hotelbe, ahol úg y tett, mintha az eg yik vendég g yereke lenne, ellopott eg y kulcsot, és valaki más számlájára rendelt a szobaszerviztől. Állítólag azzal töltötte a hetet, hog y elolvasta Gray anatómiájának mind az 1600 oldalát. Amikor meg kérdezték tőle, miért olvas orvosi szöveg eket, azt válaszolta, hog y rá akar jönni, mi baja van az ag yának. Lang dont szíven ütötte a kislány története. Elképzelni sem tudta, milyen mag ányos lehet az a g yermek, aki ennyire más mint a többiek, összehajtotta a lapkivág ást, s elnézte még eg y kis ideig az ötéves Sienna fényképét Puck szerepében. Lang donnak el kellett ismernie, hog y tekintetbe véve a Siennával történt találkozásának szürreális körülményeit, az álomhozó, bajkeverő kobold szerepe furcsán illik hozzá. Lang don másra sem vág yott, mint hog y a darab szereplőihez hasonlóan ő is felébredjen, s aztán úg y tehessen, mintha csak álmodta volna az eg észet. Gondosan visszatette a lapkivág ásokat a helyükre, és összecsukta a műsorfüzetet; eg yszerre melankolikus érzés fog ta el, ahog y újra meg látta a kézírást a borítón: Drágaságom, soha ne felejtsd el, hogy csoda vagy. Tekintete az ismerős szimbólumra vándorolt a műsorfüzet borítóján. Ug yanez az óg örög piktog ram díszelg ett a leg több színlapon szerte a világ ban – eg y 2500 éves jelkép, amely a színház szinonimájává vált. Le maschere.
Lang don a Komédia és a Trag édia ikonikus arcát nézte, és hirtelen különös zümmög ést hallott a fülében – mintha eg y drótot lassan feszesre húztak volna az ag yában. Szúró fájdalom hasított a koponyájába. Eg y maszk látomása lebeg ett el a szeme előtt. Lang donnak elakadt a léleg zete, fölemelte a kezét, leroskadt az íróasztal melletti székre, és a fejét szorítva becsukta a szemét. A sötétség ben hevesen rohanták meg ismét a bizarr látomások. .. elevenen és kérlelhetetlenül. Az ezüsthajú asszony az amulettel őt hívta a vérvörös folyón át. Kétség beesett kiáltásai áthatoltak a bűzös leveg őn, tisztán hallatszottak a meg kínzottak és haldoklók jajszava fölött, akik g yötrődve vonag lottak, ameddig a szem ellátott. Lang don újra meg bámulta a fejjel lefelé eltemetett ember tehetetlenül kalimpáló lábát az R betűvel. Keress és találj! – kiáltotta az asszony. Fog y az idő! Lang donon ismét úrrá lett a késztetés, hog y seg ítsen rajta... hog y mindenkin seg ítsen. Izg atottan kiáltott vissza neki a vérvörös folyón át. Ki vagy te? A nő meg int fölemelte a kezét, és föllebbentette a fátylat ug yanarról a meg döbbentő arcról, amelyet korábban már látott.
Én az élet vag yok, mondta. Ekkor minden előjel nélkül eg y kolosszális kép öltött alakot az ég bolton, az asszony felett – eg y félelmetes maszk hosszú, csőrszerű orral és ádáz, zöld szemmel, amely üresen meredt őrá. Én pedig ... a halál vag yok, mennydörög te a hang .
Nyolcadik fejezet Lang don szeme felpattant, és kifújta a rémülettől benne szakadt leveg őt. Még mindig Sienna íróasztalánál ült, a kezébe temetett fejjel, vadul dobog ó szívvel. Mi az ördög történik velem? Az ezüsthajú asszony és a csőrös maszk képe meg rag adt az elméjében. Az élet vagyok, a halál vagyok. Meg próbálta kiűzni a fejéből a látomást, de mintha beleég ett volna az ag yába. Előtte, az asztalon a két maszk meredt rá a műsorfüzetből. Zavarosak és rendezetlenek lesznek az emlékei, mondta neki Sienna. A múlt, a jelen, a képzelet, mindez összekeveredik. Lang don szédült. Valahol a lakásban meg szólalt eg y telefon. Az éles, rég imódi csörg és a konyhából jött. – Sienna!? – kiáltotta Lang don, és felállt. Nem jött válasz. A doktornő még nem tért vissza. Mindössze két cseng etés után bekapcsolt az üzenetrög zítő. – Ciao, sono io – csendült fel Sienna vidám hang ja a szalag ról. – Lasciatemi un messaggio e vi richiameró. Pittyeg és hallatszott, majd eg y rémült női hang hag yott üzenetet erős kelet-európai akcentussal. Visszhang zott tőle a folyosó. – Sienna, itt Danikova! Hol vag y?! Ez szörnyű! A barátod, dr. Marconi, meg halt! Őrület van a kórházban! Kijött a rendőrség . Az emberek azt mondják nekik, hog y elmenekültél, hog y meg ments eg y beteg et! A rendőrök beszélni akarnak veled! Elvitték a személyzeti anyag odat! Tudom, hog y hamis adatok vannak benne... rossz cím, számok nélkül, hamis munkavállalási eng edély... ezért most még nem fog nak meg találni, de nemsokára ig en! Azért fig yelmeztetlek. Jaj, istenem, Sienna! A hívás vég et ért. Lang dont a meg bánás újabb hulláma öntötte el. Az üzenetből ítélve dr. Marconi eng edélyezte, hog y Sienna a kórházban dolg ozhasson. Most Lang don feltűnése Marconi életébe került, míg Siennára, aki ösztönösen meg mentett eg y ideg ent, komoly bonyodalmak várnak. Ekkor hang osan becsukódott eg y ajtó a lakás túlsó vég ében. Visszajött. A következő pillanatban újra bekapcsolt az üzenetrög zítő. – Sienna, itt Danikova! Hol vag y?! Lang don meg borzong ott, mert ő már tudta, mit fog hallani Sienna. Miközben lement az üzenet, Lang don g yorsan letette a műsorfüzetet, és rendet rakott az íróasztalon. Aztán kisurrant a közlekedőfolyosóra, vissza a fürdőszobába, restelkedve, hog y meg leste Sienna múltját. Tíz másodperccel később halkan kopog tak a fürdőszoba ajtaján. – Itt hag yom a ruhákat a kilincsen – hallotta Lang don Sienna érzelmektől zaklatott hang ját.
– Nag yon köszönöm – válaszolta. – Ha vég zett, kérem, jöjjön ki a konyhába – tette hozzá a nő. – Valami fontosat kell mutatnom, mielőtt bárkit is kihívunk. Sienna fáradtan ment vég ig a lakás folyosóján a szerény hálószobába tartva. Kivett eg y farmernadrág ot és eg y pulóvert a szekrényből, és bevitte őket a saját fürdőszobájába. Szembenézve önmag ával a tükörben fölnyúlt, meg rag adta a dús, szőke lófarkat, és nag yot rántva rajta letépte a parókát tar fejéről. Eg y kopasz, harminckét éves nő bámult vissza rá a tükörből. Sienna élete eddig is bővében volt a kihívásoknak, s bár hozzáedzette mag át, hog y az intellektusára támaszkodva g yőzze le a nehézség eket, ez a mostani meg próbáltatás mélyen meg rázta. Félretéve a parókát kezet és arcot mosott. Meg törölközött, átöltözött, majd visszatette a fejére a parókát, és g ondosan elig azg atta. Sienna ritkán eng edett az önsajnálat késztetésének, de most, miközben feltörtek a könnyei, tudta, hog y nincs más választása, mint kisírni mag át. Íg y is tett. Siratta az életét, amelyet nem tudott irányítani. Siratta a mentorát, aki a szeme láttára halt meg . Siratta azt a mélység es mag ányt, ami betöltötte a szívét. És, mindenekfelett, siratta a jövőjét... amely eg yszerre oly bizonytalanná vált.
Kilencedik fejezet A Mendacium luxushajó alsó fedélzetén Laurence Knowlton folyamatvezető az elszig etelt üveg fülkében ült, és hitedenkedve bámult a monitorra, amelyen most fejezte be az üg yfél által hátrahag yott videó előzetes meg tekintését. Ezt kellene feltölteni holnap reg g el a médiafelületekre? A Konzorciumnál töltött tíz éve alatt Knowlton a leg furcsább feladatokkal találkozott, amelyekről tudta, hog y valahol a becstelenség és az illeg alitás között helyezkednek el. A Konzorciumnál – annál a szervezetnél, amelynek eg yetlen etikai normája az üg yfeleknek tett íg éret bármi áron való betartása – természetes volt, hog y eg yfajta erkölcsi szürkezónában működnek. Vég rehajtjuk. Nem teszünk fel kérdéseket. Nem számit, mi az. Ennek a videónak a feltöltésére azonban nyug talanság g al g ondolt. Eddig , bármilyen bizarr feladatot oldott is meg , mindig tudta az okát... értette az indítékait... fog alma volt az elérni kívánt célról. De most tanácstalannak érezte mag át. Ez a videó másnak tűnt. Nag yon másnak. Visszaülve a számítóg éphez Knowlton újraindította a videofájlt, eg y pillanatig azt remélve, hog y másodszorra rájön valamire. Hang erőt adott, és felkészült a kilencperces filmre. Ahog y az imént, a videó most is a lág yan csapkodó vízzel indult a kísérteties barlang ban, ahol minden rejtelmes vörös fényben fürdött. A kamera ismét a meg világ ított víztükör alá ereszkedett, meg mutatva a barlang üledékes fenekét. És Knowlton ismét elolvashatta a szöveg et a víz alatti táblán: EZEN A HELYEN, EBBEN AZ IDŐPONTBAN ÖRÖKRE MEGVÁLTOZOTT A VILÁG. Az, hog y a fényes táblán a Konzorcium üg yfelének neve állt, önmag ában is nyug talanító volt. De a holnapi dátum... erősödő szorong ással töltötte el. És ami ezután következett, az vég képp felzaklatta. A kamera most balra fordulva befog ott eg y meg hökkentő tárg yat a víz alatt, a tábla mellett. Eg y rövid zsinórral a fenékhez rög zített, vékony műanyag ból készült, hullámzó g ömb vált láthatóvá. Az átlátszó, könnyű idom nag yméretű szappanbuborékként bukdácsolt, de ezt a víz alatti lég g ömböt nem héliummal töltötték meg , hanem valamilyen zselészerű, sárg ásbarna folyadékkal. Az amorf hólyag nag yjából eg y láb átmérőjű lehetett, és átlátszó fala mög ött lassan kavarog ni látszott a zavaros folyadék felhője, akár eg y némán kitörésre készülő vihar szeme. Jézusom, g ondolta Knowlton, és kiverte a víz. A felfüg g esztett hólyag másodjára még baljósabbnak tűnt. Lassan elsötétült a kép. Eg y új látvány vette át a helyét – a barlang nedves fala, amelyen a meg világ ított lag úna
fodrozódó visszfényei táncoltak. Aztán eg y árnyék jelent meg a falon... eg y ember árnyéka... aki a barlang ban állt. De az ember feje torz volt... ijesztően torz. Az orra helyén hosszú csőr... mintha félig madár volna. Amikor meg szólalt, fojtott volt a hang ja... és hátborzong ató ékesszólással beszélt... kimérten szónokolva... mintha eg y ókori kar narrátora lenne. Knowlton mozdulatlanul ült, még a léleg zetét is visszafojtotta, miközben a csőrös árny beszélt. Én az Árny vag yok. Ha ezt látjátok, az azt jelenti, hog y a lelkem vég re nyug almat talált. A föld alá kényszerülve a mélység ből kell szólnom a világ hoz, száműzve ennek a barlang nak a homályába, ahol vérvörös vizek g yűlnek a lag únába, amelyben nem tükröződnek csillag ok. De nekem ez a Paradicsom... a tökéletes anyaméh a törékeny g yermeknek. Az Infermo. Nemsokára meg tudjátok, mi az, amit mag am után hag ytam. De még itt is érzékelem az eng em üldöző tudatlan lelkek lábdobog ását... bármire képesek, hog y elg áncsolják törekvéseimet. Bocsásd meg nékik, mondhatnátok, mert nem tudják, mit cselekszenek. De eljön az a pillanat a történelemben, amikor a tudatlanság többé már nem bocsánatos bűn... a pillanat, amikor csak a bölcsesség nek áll hatalmában a feloldozás. Tiszta lelkiismerettel hag yományozom rátok a remény, a megváltás és a holnap minden adományát. És még is ott vannak azok, akik kerg etnek, mint eg y kutyát, abban a mag abiztos hitben, hog y örült vag yok. Ott van az ezüsthajú szépség , aki szörnyeteg nek merészel nevezni! Akár az elvakult papok, akik Kopernikusz halálát követelték, ez a nő démonnak bélyeg ez, visszarettenve attól, hog y meg pillantottam az Ig azság ot. De én nem vag yok próféta. Én a ti meg váltásotok vag yok. Én az Árny vag yok.
Tizedik fejezet – Üljön le – mondta Sienna. – Fel kell tennem néhány kérdést. Amikor Lang don belépett a konyhába, már biztosabban állt a lábán. A szomszéd Brioni öltönyét viselte, ami meg lepően jól illett rá. Még a félcipő is kényelmes volt, és Lang don meg fog adta mag ában, hog y hazaérkezve áttér az olasz lábbelikre. Feltéve, hogy hazajutok, tette hozzá g ondolatban. Sienna átváltozott természetes szépség g é – szűk farmert és krémszínű pulóvert vett fel, amelyben jól érvényesült lég ies alakja. A haját még mindig lófarokba fog ta, de a tekintélyt parancsoló orvosi köpeny nélkül valahog y sebezhetőbbnek tűnt. Lang don észrevette, hog y vörös a szeme, mintha sírt volna, és újra elöntötte a bűntudat. – Sienna, nag yon sajnálom. Hallottam a telefonüzenetet. Nem is tudom, mit mondjak. – Köszönöm – válaszolta a nő. – De pillanatnyilag mag ára kell összpontosítanunk. Üljön le, kérem. Most határozottabban cseng ett a hang ja, felidézve Lang donban a cikkek emlékét, amelyeket az intellektusáról és a koraérettség e miatt zaklatott g yermekkoráról olvasott. – Gondolkoznia kell – mondta Sienna, helyet mutatva neki. – Emlékszik, hog yan került ebbe a lakásba? Lang don nem tudta, hog y miért fontos ez. – Taxival – felelte leülve az asztalhoz. – Valaki ránk lőtt. – Mag ára lőtt, professzor. Hog y pontosak leg yünk. – Ig en. Elnézést. – Emlékszik lövésekre, amíg a taxiban ültünk? Fura kérdés. – Ig en, kettőre. Az eg yik az oldaltükröt találta el, a másik betörte a hátsó ablakot. – Helyes, és most csukja be a szemét. Lang don rájött, hog y a doktornő a memóriáját ellenőrzi. Becsukta a szemét. – Mi van rajtam? Lang don tisztán látta mag a előtt. – Fekete lapos sarkú cipő, farmer és krémszínű twistpulóver. Szőke, vállig érő haja van, hátrakötve. Barna a szeme. Lang don kinyitotta a szemét és fürkészve nézte a nőt, elég edetten konstatálva, hog y a vizuális emlékezete jól működik. – Helyes. A rövid távú memóriája és kog nitív funkciói kiválóak, ami meg erősíti, hog y az amnéziája teljes mértékben retrog rád, és nem szenvedett tartós károsodást az emlékképző folyamat. Vissza tud idézni bármi újat az elmúlt napokból? – Sajnos nem. De meg int hallucináltam, amíg mag a távol volt. Lang don elmesélte neki a visszatérő látomását az elfátyolozott asszonyról, a holttestek tömeg éről és a vonag ló, félig betemetett lábról az R betűvel. Aztán leírta az ég ben lebeg ő
különös, csőrös maszkot is. – Én a halál vag yok? – kérdezett vissza Sienna meg ütközve. – Ig en, ezt mondta. – Oké... Szerintem ez veri azt, hog y „Most én leszek a halál, és a világ elpusztítója” – idézte a fiatal nő Robert Oppenheimert az első atombomba kísérleti robbantásának pillanatában. – És ez a csőrös orrú... zöld szemű maszk... Mit g ondol, miért alkotta meg az ag ya ezt a képet? – kérdezte Sienna tanácstalanul. – Fog almam sincs, de az ilyen álarcok elég elterjedtek voltak a középkorban. – Lang don szünetet tartott. – Pestisálarcnak nevezték. Sienna furcsán nyug talannak tűnt. – Pestisálarcnak? Lang don g yorsan elmag yarázta, hog y a szimbólumok világ ában a hosszú csőrű maszk sajátos formája jószerivel a Fekete Halál szinonimája volt – a halálos kóré, amely az 1300-as évektől söpört vég ig Európán, és eg yes rég iókban a lakosság eg yharmadát elpusztította. Sokak szerint a Fekete Halál onnan kapta a nevét, hog y az áldozatok testét elfeketítették az üszkös kelések és bőr alatti bevérzések, de a „fekete” jelző valójában a mélység es retteg ésre utalt, amelyet a rag ály terjedése keltett az emberekben. – A hosszú csőrű maszkot – folytatta Lang don – a középkori pestisdoktorok viselték, hog y a beteg ek kezelése közben távol tartsák az orrukat a fertőzéstől. Manapság már csak a velencei karneválon viselt jelmezek között láthatjuk... hátborzong ató emlékeztetőként Itália történelmének e g yászos korszakára. – És biztos abban, hog y eg y ilyen maszk szerepelt a látomásaiban? – kérdezte Sienna remeg ő hang on. – Eg y középkori pestisdoktor álarca? Lang don bólintott. Eg y csőrös maszkot nehéz mással összetéveszteni. Sienna úg y vonta össze a szemöldökét, hog y Lang donnak olyan érzése támadt, mintha azon törné a fejét, hog yan közölje vele a rossz hírt. – És a nő folyton azt mondta: Keress és találj? – Ig en. Minden látomásban. Csak az a baj, hog y sejtelmem sincs, mit kéne keresnem. Sienna lassan, hosszan fújta ki a leveg őt. – Azt hiszem, én tudom. Továbbá... azt hiszem, talán már meg is találta. Lang don csak bámult. – Miről beszél?! – Robert, teg nap éjjel, amikor meg érkezett a kórházba, valami szokatlan dolog volt a zakója zsebében. Emlékszik, hog y mi volt az? Lang don a fejét rázta. – Eg y tárg y volt mag ánál... eg y elég ijesztő tárg y. Véletlenül . találtam meg , amikor a sebeit tisztog attuk. – A doktornő Lang don véres Harris Tweed zakójára bökött a fejével, amely ott hevert az asztalon. – Még mindig a zsebében van, ha meg akarná nézni. Lang don bizonytalanul méreg ette a zakóját. Ez legalább annyit megmagyaráz, hogy miért ment
vissza a zakómért. Mag ához húzta a vér foltos kabátot, és eg yenként átkutatta a zsebeit. Semmi. Újrakezdte. Vég ül vállat vont, és Siennához fordult. – Nincs benne semmi. – És mi van a titkos zsebbel? – Mi?! Az én zakómnak nincs titkos zsebe! – Nincs? – ám ült el a nő. – Akkor ez a zakó... valaki másé? Lang don meg int úg y érezte, hog y összezavarodnak a g ondolatai. – Nem, ez az én zakóm. – Biztos benne? Átkozottul biztos, g ondolta Lang don. Visszahajtotta a bélést, és meg mutatta Siennának a címkét – a kedvenc szimbólumát a divat világ ában –, amelyen a Harris Tweed ikonikus g ömbje volt látható a kilenc g ombszerű drág akővel és a máltai kereszttel a tetején. Bízd a skótokra, hog y meg idézzék a keresztény harcosokat eg y darab szöveten. – Nézze meg ezt – mondta Lang don a kézzel hímzett R. L. monog ramra mutatva a címkén. Mindig is odavolt a Harris Tweed kéziszövésű modelljeiért, és még plusz pénzt is hajlandó volt fizetni azért, hog y belehímeztesse nevének kezdőbetűit a címkébe. Eg y eg yetemi campuson, ahol több száz zakót akasztanak a fog asra, vag y viselnek az emberek az ebédlőkben és az előadótermekben, Lang don csak íg y látta elkerülhetőnek a nem kívánt cserét. – Hiszek mag ának – mondta a nő elvéve tőle a zakót. – De most fig yeljen. Sienna széttárta a zakót, hog y hozzáférjen a béléshez a nyakrésznél. És ott volt, diszkréten a bélésbe rejtve, a nag y, szépen szabott zseb. Mi az ördög ?! Lang don biztos volt abban, hog y ezt még sohasem látta. A zsebet rejtett varrással, tökéletesen szeg ték. – Ez nem volt itt! – állította Lang don. – Akkor feltételezem, hog y soha nem látta... ezt sem. – Sienna benyúlt a zsebbe, és kivett belőle eg y fényes fémtárg yat, majd óvatosan Lang don kezébe adta. Lang don a leg teljesebb zavarban meredt a tárg yra. – Tudja, mi ez? – kérdezte Sienna. – Nem... nem – hebeg te Lang don. – Soha még hasonlót sem láttam. – Hát, sajnos én tudom, mi ez. És erős a g yanúm, hog y ez az oka annak, hog y meg akarják ölni. A folyamatszervező most fel-alá járt a Mendacium fedélzetén lévő üveg fulkéjében, növekvő nyug talanság ot érezve a videó miatt, amelyet másnap reg g el meg kellene osztania a világ g al. Én az Árny vag yok? Voltak olyan szóbeszédek, hog y ez a bizonyos üg yfél pszichésen összeomlott az utóbbi
hónapokban, de a videó minden kétség et kizáróan bizonyította a híresztelések ig azát. Knowlton tudta, hog y két választása van. Vag y előkészíti a videót a másnapra íg ért feltöltésre, vag y felviszi a kormányzóhoz, hog y véleményezze. Csakhog y már ismerem a véleményét, g ondolta Knowlton, aki még sohasem tapasztalt olyat, hog y a kormányzó mást tett volna, mint amit az üg yfélnek íg ért. Azt fog a mondani, hog y töltsem fel a videót, és ne kérdezősködjek... és dühös lesz, amiért hozzáfordultam. Knowlton újra a videóra fig yelt, visszatérve eg y különösen nyug talanító pontra. Elindította a lejátszást, és a csapdosó víz zajától kísérve ismét meg jelent a kísértetiesen meg világ ított barlang . Az emberforma árnyék rávetült a nedves falra – eg y mag as férfi hosszú, madárszerű csőrrel. A torz árnyék ezt mondta fojtott hang on: Ez itt az új középkor. Évszázadokkal ezelőtt Európa mélyen elmerült saját nyomorúság ában – a lakosság szűkölködött, éhezett, bűnben és reménytelenség ben fetreng ett. Akár eg y túl sűrűn nőtt erdő, amely fuldoklik a száraz ág aktól, Isten villámcsapására várva – a szikrára, amely fellobbantja a tüzet, hog y tomboló dühe elpusztítsa a halott fákat, és az éltető napfény vég re eljusson az eg észség es g yökerekhez. A rostálás Isten természetes rendje. Kérdezzétek meg mag atoktól: mi jött a Fekete Halál után? Mindannyian tudjuk a választ. A reneszánsz. Az újjászületés. Mindig is íg y volt. A halálra születés következik. Hog y eljusson a Paradicsomba, az embernek át kell kelnie a Poklon. Erre tanított minket a Mester. És az ezüsthajú tudatlan még is szörnyeteg nek merészel nevezni eng em? Hát még mindig nem érti a jövő matematikáját? A ránk váró borzalmakat? Én az Árny vag yok. En a ti meg váltásotok vag yok. És itt állok, ennek a barlang nak a mélyén, áthidalva tekintetemmel a lag únát, amelyben nem tükröződnek csillag ok. Itt, ebben az elsüllyedt palotában, az Inferno izzik a víz tükre alatt. Hamarosan felcsapnak a láng ok. És amikor ez meg történik, senki sem lesz a földön, aki meg állíthatná.
Tizenegyedik fejezet A tárg y, amelyet Lang don a kezében tartott, meg lepően nehéz volt a méretéhez képest. Karcsú és sima, minteg y hat inch hosszú csiszolt fémheng er, a két vég én lekerekítve, mint eg y miniatűr torpedó. – Mielőtt könnyelműen bánna vele – javasolta Sienna –, talán nézze meg a másik felét. – Ideg es mosollyal fordult felé. – Azt mondta, hog y a szimbólumok szakértője. Lang don a csőre fókuszált, addig forg atva a kezében, amíg elő nem tűnt az oldalán eg y élénkvörös szimbólum. Lang don teste azonnal meg feszült. Ikonog ráfiái tanulmányai során meg ismerte azt a néhány fontos jelképet, amelynek meg van az a hatalma, hog y azonnali félelmet váltson ki az emberi ag yban... de ez a szimbólum határozottan a lista élén állt. Lang don reakciója közvetlen volt és zsig eri; letette a heng ert az asztalra, és hátrébb csúszott a széken. Sienna bólintott. – Ig en, én is ug yaníg y reag áltam. A jelzés eg y eg yszerű, háromoldalú ikon volt. A hírhedt szimbólumot, olvasta valahol Lang don, a Dow Chemical fejlesztette ki az 1960-as években, miután a korábbi fig yelmeztető g rafikák mind hatástalannak bizonyultak. Mint minden sikeres jelkép, ez is eg yszerű, összetévesztheteden és könnyen reprodukálható. Üg yesen kelt olyan képzettársításokat, mint a rákolló vag y a nindzsa dobókés. A modern „biohazard” szimbólum nemzetközi jelöléssé vált, amely minden nyelven ug yanazt közvetíti: veszély. – Ez eg y úg ynevezett biocső – mondta Sienna. – Veszélyes anyag ok szállítására használják. Időnként az orvoslás területén is találkozunk vele. Belül purhab bélése van, abba kell belehelyezni a kémcsövet a biztonság os szállításhoz. Ebben az esetben... – Sienna rámutatott a biohazard jelképre – halálos veg yi anyag ra tippelek... vag y lehet ez eg y vírus? – Elhallg atott. – Az első Ebola-mintákat Afrikából hurcolták be, eg y ehhez hasonló csőben. Nem ez volt az, amit Lang don hallani szeretett volna. – Mi az ördög öt keres ez az én zakómban? Én a művészettörténet professzora vag yok, miért tartanék mag amnál ilyesmit?! Vonag ló testek erőszakos látomásai villantak fel elméjében... és fölöttük lebeg ve a pestisálarc. Nag yon sajnálom... Nag yon sajnálom. – Akárhonnan került is elő – mondta Sienna ez eg y roppant fejlett eszköz. Ólommal bélelt titán. Gyakorlatilag áthatolhatatlan, még a sug árzást sem eng edi át. Szerintem a kormánnyal hozható kapcsolatba. – Rámutatott a bélyeg nag yság ú fekete felületre a biohazard jelkép mellett. – Ujjlenyomat-felismerés. Biztonság i intézkedés arra az esetre, ha elvész vag y ellopják. Ezeket a heng ereket csak meg határozott személyek nyithatják ki. Noha Lang don úg y érezte, hog y az ag ya immár rendes sebesség g el működik, most mintha
még is küszködnie kellett volna a meg értésért. Egy biometrikusan lezárt tárolóedényt hurcoltam magammal. – Amikor felfedeztem a heng ert a zakójában, diszkréten meg akartam mutatni dr. Marconinak, de nem volt rá alkalmam, mert mag a felébredt. Felmerült bennem, amíg öntudatlan volt, hog y kipróbálom, nyitja-e az ujja, de mivel g őzöm sem volt, mi van a heng erben... – Az én ujjam? – rázta a fejét hevesen Lang don. – Ki van zárva, hog y ezt a dolg ot én ki tudjam nyitni. Fog almam sincs a biokémiáról. Soha nem volt még dolg om ilyesmivel. – Biztos benne? Lang don átkozottul biztos volt. Olyannyira, hog y fog ta és rányomta a hüvelykujját a fekete nég yszög re. Nem történt semmi. – Látja? Én meg mondtam... A titánheng er ekkor hang osan kattant, és Lang don úg y rántotta vissza a kezét, mintha meg ég ette volna. Te jó ég. Úg y meredt a tárolóedényre, mintha azt várná, hog y mindjárt kinyitja mag át és g yilkos g ázt bocsát a leveg őbe. Három másodperc elteltével a heng er ismét kattant, nyilván visszazárta önmag át. Lang don Siennához fordult, de nem talált szavakat. A fiatal doktornő kifújta a benne akadt leveg őt, és ideg esnek tűnt. – Hát, nag yon úg y fest, hog y ezt mag ának szánták. Lang donban sehog yan sem akart összeállni a kép. – Ez lehetetlen. Először is, hog yan hozhattam volna át ezt a fémheng ert a repülőtér biztonság i ellenőrzésén? – Az nem lehet, hog y mag áng éppel repült? Vag y csak azután kapta meg , hog y meg érkezett Olaszország ba? – Sienna, fel kell hívnom a konzulátust. Most rög tön. – Nem g ondolja, hog y előbb ki kéne nyitnunk? Lang don tett már nem tanácsos dolg okat életében, de nem volt hajlandó kinyitni eg y veszélyes anyag ot tartalmazó konténert ennek a nőnek a konyhájában. – Át fog om ezt adni a hatóság oknak. Most. Sienna csücsörített, átg ondolva a lehetőség et. – Oké, de amint felveszi a telefont, eg yedül lesz. Én nem vehetek részt ebben. És nem hívhatja ide őket. Az olaszország i tartózkodásom... ez komplikált. Lang don Sienna szemébe nézett. – Én csak azt tudom, Sienna, hog y mag a meg mentette az életemet. Úg y fog om kezelni ezt a helyzetet, ahog y mag a mondja. A nő hálásan bólintott, és az ablakhoz lépve lenézett az utcára. – Oké, akkor leg yen íg y. És g yorsan felvázolta a tervét. Eg yszerű volt, okos és biztonság os.
Lang don várt, miközben Sienna kikapcsolta a telefonján a hívóazonosítót és beütötte a számot. Finom ujjai célirányosan mozog tak. – Informazoini abbonati? – szólt bele Sienna hibátlan olasz kiejtéssel. – Perfavore, púd darmi il numero dél consolato amcricano di Firenze? Meg kapta az amerikai konzulátus telefonszámát és g yorsan lejeg yezte. – Grazié miile – mondta, és bontotta a vonalat. Aztán a számmal eg yütt odatolta Lang don elé a mobilját. – Mag a jön. Emlékszik, mit kell mondania? – Semmi baja a memóriámnak – mosolyg ott Lang don. miközben beütötte a számot a cetliről. Kicsöng ött. Ez nem vezet sehová. Kihang osította a telefont és letette az asztalra, Hog y Sienna is hallja. Automata üzenet szólalt meg , amely általános információt közölt a konzulátus szolg áltatásairól és fog adóórájáról. Csak 8:30-kor nyitnak. Lang don meg nézte az órát a telefonon. Reg g el hat volt. – Vészhelyzet esetén – folytatta a hang – tárcsázza a 77-es melléket, ahol az éjszakai üg yeletes fog adja a hívását. Lang don azonnal beütötte a számokat. Meg int kicsöng ött. – Consolato americano – válaszolta eg y fáradt hang . – Sono il funzionario di turno. – Lei parla inglese? – kérdezte Lang don. – Természetesen – vág ta rá a férfi amerikai ang olság g al. Enyhén bosszúsnak tűnt, amiért felébresztették. – Miben seg íthetek? – Firenzében tartózkodó amerikai vag yok, és meg támadtak. Robert Lang donnak hívnak. – Kérem az útlevele számát. – A férfi hallhatóan ásított. – Nincs meg az útlevelem. Azt hiszem, ellopták. Fejbe lőttek. Seg ítség re van szükség em. Az üg yeletes eg yszeriben éber lett. – Uram?! Azt mondta, hog y meg lőtték? Meg ismételné a teljes nevét, kérem? – Robert Lang don. Zörg és volt a vonalban, majd azt lehetett hallani, hog y a férfi pötyög valamit a billentyűzeten. A számítóg ép jelzett. Csönd. Aztán meg int pötyög és. Újabb jelzés. Aztán három mag as hang ú pittyeg és. Még hosszabb szünet. – Uram?! – szólalt meg vég ül a férfi. – Mag a Robert Lang don? – Nos, uram, a neve meg van csillag ozva, és azt látom itt, hog y azonnal oda kell kapcsolnom mag át a főkonzul titkárság vezetőjéhez. – A férfi elhallg atott, mintha nem hinne a saját fülének. – Tartsa a vonalat, kérem. – Várjon! Meg tudná mondani...
De már csak a cseng etést hallotta a vonalban. Nég y cseng és után felvették. – Itt Collins – szólt bele eg y érces hang . Lang don vett eg y nag y leveg őt, és ig yekezett a lehető leg nyug odtabban és leg tisztábban beszélni. – Mr. Collins, itt Robert Lang don. Firenzében tartózkodó amerikai vag yok. Meg lőttek. Seg ítség re van szükség em. Azonnal be akarok menni az amerikai konzulátusra. Tud seg íteni? A férfi habozás nélkül válaszolt. – Hála az ég nek, Mr. Lang don, hog y életben van. Már kerestük mag át.
Tizenkettedik fejezet A konzulátuson tudják, hog y itt vag yok? Ez az értesülés a meg könnyebbülés azonnali hullámával öntötte el Lang dont. Mr. Collins, aki a főkonzul hivatalvezetőjeként mutatkozott be, határozott és hivatalos hang nemben beszélt, amelyet azonban sürg etés árnyalt. – Mr. Lang don, haladéktalanul beszélnünk kell. De persze nem telefonon. Ez Lang don számára is nyilvánvaló volt, de nem akarta félbeszakítani. – Azonnal mag áért küldetek valakit – folytatta Collins. – Hol van most? Sienna ideg esen fészkelődött, miközben a kihang osított beszélg etést hallg atta. Lang don meg nyug tatóan bólintott felé, hiszen semmi esetre sem állt szándékában eltérni a tervtől. – Eg y kis szállodában, a Pensione la Fiorentinában – mondta Lang don, kipillantva az ablakon arra a hotelra, amelyet Sienna mutatott neki az utca túloldalán. Meg adta Collinsnak a címet. – Felírtam – válaszolta a férfi. – Ne mozduljon. Maradjon a szobájában. Valaki azonnal odameg y. Mi a szobaszáma? Lang don kitalált eg yet. – Harminckilenc. – Oké. Húsz perc. – Collins lehalkította a hang ját. – És, Mr. Lang don, ha meg sebesült is vag y össze van zavarodva, eg yet mindenképpen tudnom kell... hog y még a birtokában van-e. A birtokában. Lang don a körülírás ellenére csakis eg y módon tudta értelmezni a kérdést. A biocsőre vándorolt a tekintete a konyhaasztalon. – Ig en, uram. Még mindig a birtokomban van. Collins hallhatóan fújt eg yet. – Amikor nem hallottunk hírt mag áról, azt feltételeztük... nos, az ig azat meg vallva a leg rosszabbra g ondoltunk. De most felléleg eztem. Maradjon ott, ahol van. Ne mozduljon. Húsz perc. Valaki bekopog majd az ajtaján. Collins letette. Lang don most először érezte, hog y eng ed a feszültség a vállában, amióta mag ához tért a kórházban. A konzulátuson tudják, hogy mi folyik, és hamarosan válaszokat kapok. Lang don lehunyta a szemét, lassan kifújta a leveg őt, és szinte már embernek érezte mag át. Még a fejfájása is elmúlt. – Hát, ez nag yon MI6 ízű volt – jeg yezte meg Sienna félig -meddig tréfásan. – Mag a kém? Lang donnak pillanatnyilag sejtelme sem volt arról, hog y mi ő. Felfog hatatlannak tűnt a g ondolat, hog y két nap emlékei kitörlődtek, és eg y felismerhetetlen helyzetben találta mag át, és még is... húsz perc múlva találkozik az amerikai konzulátus emberével eg y lepattant szállodában. Mi folyik itt? Siennára pillantott, ráébredve, hog y mostantól elválnak útjaik de volt eg y olyan érzése, hog y van még köztük eg y elintézetlen üg y. Látta mag a előtt a szakállas orvost a kórházban, aki a szeme előtt halt meg a padlón.
– Sienna – suttog ta Lang don a barátja... dr. Marconi.., rettenetesen érzem mag am. A nő üres tekintettel bólintott. – És sajnálom, hog y mag át is beleráng attam ebbe. Tudom, hog y sajátos a helyzete a kórházban, és ha vizsg álat indul... – Lang don elharapta a mondatot. – Semmi baj – mondta a nő. – Nem először kell továbbállnom. Lang don azt látta Sienna tekintetében, hog y a mai reg g el mindent meg változtatott az életében. Noha pillanatnyilag Lang don élete is merő káosz volt, még is vérzett a szíve a doktornőért. Meg mentette az életemet... én pedig tönkretettem az övét. Eg y teljes percen át némán ültek, és eg yre sűrűbb lett köztük a leveg ő, mert mindketten szólni akartak, de nem volt mit mondani. Vég tére is ideg enek voltak, akik eg y rövid és bizarr kitérő után útkereszteződéshez értek, ahonnan más és más irányba kell továbbmenniük. – Sienna – mondta vég ül Lang don –, ha elintézem ezt a dolg ot a konzulátuson, és van valami... bármi, amiben seg íthetek... – Köszönöm – suttog ta a nő, és szomorúan az ablak felé fordította a tekintetét. Miközben múltak a percek, Sienna Brooks üres tekintettel bámult ki a konyhaablakon, és azon tűnődött, hová fog ja vezetni ez a nap. Akárhová is, afelől nem volt kétség e, hog y a nap vég ére eg észen más alakot ölt majd a világ a. Tudta, hog y valószínűleg csak az adrenalin teszi, de úg y érezte, furcsamód vonzódik ehhez az amerikai professzorhoz. Aki nemcsak jóképű, de minden arra vall, hog y a szíve is a helyén van. Eg y másik, távoli életben Robert Lang don talán még a társa is lehetett volna. Soha nem akarna a társam lenni. Sérült vag yok. Ahog y Sienna az érzéseivel küzdve az utcát bámulta, a szemébe ötlött valami. Felpattant a székről, és az üveg hez nyomta az arcát. – Robert, nézze! Lang don kilesett az utcára, ahol eg y áramvonalas fekete BMW motorkerékpár robog ott, majd meg állt a Pensione la Fiorentina előtt. Erős testfelépítésű vezetője fekete bőrruhát és sisakot viselt. Ahog y a motoros kecsesen leug rott a járműről és levette a fejéről a fényes sisakot, Sienna hallotta, hog y Lang donnak elakad a léleg zete. A nő tüskés haja eltéveszthetetlen volt. Elővette az ismerős feg yvert, ellenőrizte a hang tompítót, a bőrdzseki zsebébe dug ta, és párducléptekkel besurrant a szállodába. – Robert – suttog ta Sienna félelemtől reszkető hang on. – Az amerikai kormány ideküldött valakit, hog y meg ölje.
Tizenharmadik fejezet Robert Lang dont, ahog y a lakás ablakánál állva a szemközti hotelra meredt, torkon rag adta a pánik. A tüskés hajú nő az imént lépett be a szállodába, de Lang don elképzelni sem tudta, honnan kapta meg a címet. Adrenalin szág uldott az ereiben, amitől meg int log ikátlanná vált a g ondolkodása. – A saját kormányom küldött oda valakit, hog y meg öljön? Sienna ug yanolyan meg döbbentnek tűnt. – Robert, ez azt jelenti, hog y a mag a elleni g yilkosság i kísérletet a kórházban szintén a kormánya rendelte el. – Felállt, és ellenőrizte a zárat a lakásajtón. – Ha az amerikai konzulátusnak eng edélye van a mag a meg ölésére... – Nem fejezte be a mondatot, de nem is volt rá szükség . Szörnyű következtetések adódtak belőle. Mi az ördög öt követhettem el szerintük? Miért vadászik rám a saját kormányom? És Lang donnak újra csak az a két szó jutott eszébe, amelyet állítólag motyog ott, amikor bevonszolta mag át a kórházba. Nag yon sajnálom... nag yon sajnálom. – Itt nincs biztonság ban – közölte Sienna. – Eg yikünk sincs itt biztonság ban. – Az utca túloldalára mutatott. – Az a nő látott bennünket, amikor elmenekültünk a kórházból, és fog adni mernék, hog y a kormánya és a rendőrség már nyomoz utánam. A lakásomat valaki másnak a nevén bérelték ki, de vég ül úg yis meg találnak. – Az asztalon fekvő biocső felé fordította a fig yelmét. – Ki kell nyitnia, most rög tön. Lang don nézte a titánheng ert, de csak a biohazard jelképet látta. – Bármi van is abban a csőben – mondta Sienna valószínűleg van hozzá azonosítókód, cég jelzés, telefonszám, valami. Szükség e van arra az információra. Nekem is információra van szükség em! A kormánya meg ölte a barátomat! A fájdalom Sienna hang jában kizökkentette Lang dont a g ondolataiból, és bólintott, tudva, hog y a nőnek ig aza van. – Ig en, én... nag yon sajnálom. – Lang don összerezzent, újra hallva ezeket a szavakat. A tárolóedény felé fordult az asztalon, azon tűnődve, vajon tényleg abban vannak-e elrejtve a válaszok. – Lehet, hog y ezt nag yon veszélyes kinyitni. Sienna g ondolkozott eg y pillanatig . – Bármi is az, nyilván biztonság osan el van zárva, valószínűleg eg y törésálló plexiüveg kémcsőbe. Ez a biocső csak a külső burok, hog y növelje a szállítás biztonság át. Lang don kinézett az ablakon a szálló előtt parkoló fekete motorkerékpárra. A nő még nem jött ki, de hamarosan kideríti, hog y Lang don nincs ott. Azt kérdezte mag ában, vajon mi lesz a következő lépése... és mennyi idő maradt addig , amíg dörömbölni kezdenek a lakás ajtaján? Lang don elhatározta mag át. Fölemelte a titánheng ert, és vonakodva ráhelyezte a hüvelykujját a biometrikus azonosítóra. A heng er eg y másodperc múltán pittyeg ett, majd hang osan kattant. Mielőtt visszazárta volna önmag át, Lang don ellenkező irányba húzva elforg atta a két felét.
Eg y neg yedfordulat után a tárolóedény másodszor is pittyeg ett, és Lang don tudta, hog y a kocka el van vetve. Izzadt a tenyere, miközben továbbcsavarta a heng ert. A két fél simán fordult el a tökéletesen eszterg ált csavarmeneten. Lang don továbbcsavarta, úg y érezve, mintha orosz Matrjoskababákat nyitna szét, csak éppen fog alma sem volt, hog y mi kerül ki belőle. Öt fordulat után a két fél eng edett. Lang don vett eg y nag y leveg őt, és finoman elválasztotta őket eg ymástól. Ahog y eg yre nőtt a rés a két fél között, előbb láthatóvá vált, majd kicsúszott eg y habg umis tárg y. Lang don letette az asztalra. A védőburok távolról eg y meg nyúlt Nerf focilabdára emlékeztetett. Ez nem vezet sehová. Lang don óvatosan hátrahajtotta a védőburkot, és vég re meg láthatták, mi van benne. Sienna elkerekedett szemmel, értetlenül nézeg ette. – Eg yáltalán nem ezt vártam. Lang don valami futurisztikus küllemű kémcsőre számított, de ez a tárg y távolról sem volt modern. A díszesen kifarag ott eszköz feltehetően elefántcsontból készült, és nag yjából a Polo mentolos cukorka rolnijával eg yezett a mérete. – Rég inek tűnik – suttog ta Sienna. – Ez valamilyen... – Pecsétheng er – fejezte be Lang don, aki csak most eng edélyezte mag ának a kilég zést. A pecsétheng ert a sumérok találták fel Kr. e. 3500 évvel, és a nyomtatás előhírnökét tisztelhetjük benne. A dekoratív vésetekkel ellátott pecsétnek üreg es nyele volt, amelybe teng elyrög zítő csapot helyeztek: ezzel g örg ették – a modern festőheng erek módjára – a nedves ag yag on vag y terrakottán, hog y belenyomják a szimbólumokból, képekből vag y szöveg ből álló, visszatérő sormintát. Ez a bizonyos pecsét, vélekedett Lang don, határozottan ritka és értékes lehet, de azt nem tudta elképzelni, miért kellett bezárni eg y titáncsőbe, mint valami biológ iai feg yvert. Miközben Lang don vig yázva forg atta az ujjai közön a heng ert, rájött, hog y milyen félelmetes véset van rajta – eg y háromfejű Sátán szarvakkal, aki éppen három embert fal be eg yszerre, eg yet-eg yet a három szájával. Aranyos. Lang don tekintete vég ig siklott az ördög alá vésett hét betűn. A díszes kallig ráfia tükörírással készült, ahog y az lenni szokott a nyomóheng ereken, de Lang donnak nem okozott g ondot, hog y elolvassa: SALIGIA. Sienna is hunyorog va nézeg ette a szöveg et, majd fennhang on kiolvasta. – Salig ia? Lang don bólintott, és meg borzong ott, ahog y kimondva hallotta. – Ez eg y latin mnemonika, amit a Vatikánban találtak ki a középkorban, hog y a hét halálos bűnre emlékeztesse a keresztényeket. A „salig ia” eg y betűszó: superbia, avaritia, luxuria, invidia, gúla, ira és acedia. Sienna a homlokát ráncolta.
– Kevélység , fösvénység , bujaság , irig ység , torkosság , harag és jóra való restség . Lang don le volt nyűg özve. – Tud latinul. – Katolikusnak neveltek. Tudom, mi a bűn. Lang don kényszeredetten elmosolyodott, majd visszafordította fig yelmét a pecsétre, továbbra sem értve, miért zárták biocsőbe mintha veszélyes lenne. – Azt hittem, hog y elefántcsont – mondta Sienna. – De sima csont. – A napfény felé tartotta, és rámutatott a vonalkákra. – Az elefántcsont rombusz alakú keresztvonalkázott szemcsékből formálódik, áttetsző barázdákkal, a csont pedig ilyen párhuzamos barázdákkal és sötétre színeződő g ödröcskékkel. Lang don óvatosan kézbe vette a pecsétet, és közelebbről is meg vizsg álta a véseteket. Az eredeti sumér pecsétekbe kezdetleg es fig urákat és ékírásos jeleket karcoltak. Ezen a pecséten azonban jóval bonyolultabb volt a mintázat. Lang don középkorinak tippelte. Ráadásul a díszítmények nyug talanító kapcsolatban voltak a hallucinációival. Sienna ag g ódva fig yelte. – Mi bántja? – Visszatérő téma – felelte Lang don komoran, az eg yik vésetre mutatva a heng eren. – Látja ezt a háromfejű, emberevő Sátánt? Elterjedt középkori ábrázolás... a Fekete Halálhoz kapcsolódó ikon. A három zabáló száj azt jelképezi, hog y milyen hatékonyan pusztítja a lakosság ot a rag ály. Sienna feszeng ve nézte a biohazard szimbólumot a csövön. Lang don nem szívesen vallotta be mag ának, hog y ma reg g el túl g yakoriak a pestisre való utalások, ezért csak vonakodva ismerte el az újabb kapcsolatot. –A Salig ia az emberiség hét közös bűne... és a középkori vallási tanítás szerint... – Ezért büntette isten a világ ot a Fekete Halállal – fejezte be a g ondolatot Sienna. – Ig en. – Lang don elhallg atott, eg y pillanatra elveszítve a fonalat. Csak most tűnt fel neki valami a heng eren, amit furcsának talált. Általában eg y pecsétheng er üreg es közepén át lehet kukucskálni, mint eg y csövön, de ennek a heng ernek zárt volt a közepe. Valamit beletettek ebbe a csontba. A heng er vég én meg csillant a fény. – Van benne valami – mondta Lang don. – És úg y néz ki, mintha üveg ből lenne. Meg fordította a heng ert, hog y a másik vég ét is meg nézze, s eközben meg zörrent benne eg y parányi tárg y, ahog y a cső eg yik feléről a másikra csúszott, mint eg y g olyóscsapág y. Mi az ördög lehet az? – Hallotta ezt a hang ot? – suttog ta Sienna. Lang don bólintott, és óvatosan belesett a tárolóedény eg yik vég én. – Úg y látom, a nyílást elzárja eg y... valami, ami fémből van. A kémcső dug ója lehet? Sienna hátrahőkölt.
– Nincs... eltörve? – Nem hiszem. – Lang don vig yázva meg fordította a csontot, hog y újra meg vizsg álja az üveg es vég ét, és meg int hallatszott a zörg ő hang . Eg y pillanattal később az üveg a heng erben valami nag yon váratlan dolg ot művelt. Elkezdett rag yog ni. Siennának tág ra nyílt a szeme a rémülettől. – Robert, állj! Ne mozduljon!
Tizennegyedik fejezet Lang don mozdulatlanná dermedt, keze a leveg őben szorosan tartotta a csontheng ert. Semmi kétség , az üveg a cső vég én fényt bocsátott ki... úg y rag yog ott, mintha hirtelen életre kelt volna a tartalma. A fény g yorsan elenyészett. Sienna közelebb lépett, szaporán szedte a leveg őt. Félrebillentett fejjel vizsg álta az üveg csontból kilátszó részét. – Fordítsa meg újra – suttog ta. – Nag yon lassan. Lang don finoman meg döntötte a heng ert. A kis tárg y meg int zörög ve csúszott vég ig a csontban, majd meg állt. – Még eg yszer – mondta a nő. – Óvatosan. Lang don meg ismételte a mozdulatot, és újra hallották a zörg ést. Ezúttal halványan felfénylett a belső üveg , majd a következő pillanatban kihunyt. – Eg y kémcsőnek kell lennie – jelentette ki Sienna. – Eg y keverőg olyóval. Lang don tudta, hog y a festékszóró flakonokban keverőg olyókat használnak – ezek a sörétszem g olyók seg ítenek összekeverni a festéket, amikor felrázzák a flakont. – Valószínűleg valamilyen foszforeszkáló kémiai összetevőt tartalmaz – mondta Sienna. – De lehet ez biolumineszcencia is, eg y stimulálás hatására fotonokat kibocsátó org anizmus. Lang don másként vélekedett. Látott már kémiai világ ító rudat, sőt fénykibocsátó planktonokat is, amelyek felrag yog tak, ha eg y hajó meg bolyg atta az élőhelyüket, és szinte biztos volt abban, hog y a kezében tartott heng er nem ilyesmit tartalmaz. Többször eg ymás után finoman meg billentette a csövet, amíg fel nem rag yog ott, aztán a tenyere fölé tartotta a világ ító vég ét. És, ahog y számított rá, halvány vöröses fény vetült a bőrére. Jó tudni, hog y 208-as IQ-val is tévedhet néha az ember. – Most fig yeljen – mondta Lang don, és vadul rázni kezdte a csövet. A benne lévő tárg y ideoda zörg ött, eg yre g yorsabban. Sienna hátraug rott. – Mit csinál? Lang don, még mindig rázva a csövet, odament a villanykapcsolóhoz, lekattintotta, és a konyha viszonylag os sötétség be borult. – Nem kémcső van benne – mondta, tiszta erővel rázog atva a heng ert. – Hanem eg y Faradaymutató. Lang don kapott eg yszer eg y hasonló eszközt az eg yik tanítványától – eg y lézermutatót, amely azoknak az előadóknak készült, akik nem akartak örökösen alkálielemeket cserélg etni és nem bánták, hog y néhány másodpercig rázog atni kell a mutatót, saját kinetikus energ iájukkal adva meg neki a szükség es delejt. Amikor az eszközt mozg atták, eg y fémg olyó járt benne fölalá a lapátkerekek során, feltöltve a piciny g enerátort. Itt úg y tűnt, hog y valaki eg y üreg es csontfarag ványba tett eg y ilyen mutatót – eg y antik burok hordozott eg y modern elektronikai eszközt.
A mutató heg ye immár erősen fénylett, és Lang don zavartan vig yorg ott Siennára: – Produkció! A konyha falának eg y üres felületére irányította a csontba fog lalt mutatót. Amikor a fal kivilág osodott, Sienna ijedten kapott leveg ő után. Ám vég ül Lang don volt az, aki szó szerint összerándult a meg lepetéstől. A falon meg jelenő fény ug yanis nem eg y kis piros lézerpont volt. Hanem eg y éles, nag y felbontású fénykép, amely úg y vetült ki a csőből, minr eg y rég i diavetítőből. Istenem! Lang don keze enyhén remeg ett, ahog y nézte a falon, a szeme előtt feltáruló morbid jelenetet. Nem csoda, hogy folyton a halál képeit látom. A Lang don mellett álló Sienna eltakarta a száját, és a látványtól meg bűvölve tett eg y tétova lépést előre. A csontfarag vány kivetítette jelenet az emberi szenvedés g yászos ábrázolása volt eg y olajfestményen – lelkek ezrei g yötörtettek szörnyű kínoktól a Pokol különféle bug yraiban. A művész a Föld mélyének keresztmetszetét jelenítette meg , eg y elképzelhetetlen mélység ekbe nyúló, tölcsér alakú üreg et. A pokolverem teraszos szintekből állt, s lefelé haladva eg yre borzalmasabb szenvedések várták a nyomorult bűnösöket. Lang don azonnal felismerte a képet. A La Mappa dell’Inferno című remekművet az itáliai reneszánsz eg yik óriása, Sandro Botticelli festette. A Pokol térképét, az alvilág részletesen kidolg ozott keresztmetszetét a valaha alkotott leg félelmetesebb túlvilág i látomások között tartották számon. A sötét, g yászos, hátborzong ató festmény láttán még ma is földbe g yökerezett az emberek lába. Az életteli, színes Primaveráwal, avag y a Vénusz születésévé ellentétben Botticelli palettája a vörös, a szépia és a barna nyomasztó árnyalatait vitte vászonra A Pokol térképén. Lang don hasog ató fejfájása egyszerre visszatért, és még is, először azóta, hog y felébredt a kórházban, most úg y érezte, hog y lassan összeállnak a kirakós játék darabjai. A sötét hallucinációkat nyilván ez a híres festmény váltotta ki. A Pokol térképét kellett nézeg etnem Botticellitől, g ondolta, bár arra nem emlékezett, hog y miért. A kép már önmag ában is felzaklató volt, de Lang donban a festmény eredete keltett növekvő nyug talanság ot. Tisztában volt azzal, hog y e rémisztő vízió nem Botticelli elméjében született meg ... hanem eg y kétszáz évvel előtte élt művész ihlette. Az eg yik nag y alkotás inspirálta a másikat. A Pokol térképe Botticelli tisztelg ése eg y 14. századi irodalmi mű előtt, amely a világ eg yik leg ünnepeltebb könyvévé vált... eg y hírhedten morbid látomás a pokolról. Dante Infernója. Közben az utca túloldalán Vayentha halkan felosont a szolg álati lépcsőn, és meg bújt az álmos kis Pensione la Fiorentina tetőteraszán. Lang don eg y nemlétező szobaszámot és hamis találkahelyet adott meg a kapcsolatának a konzulátuson. Vayentha szakmájában bevált módszer volt az ilyen „tükör randevú”, hog y az illető átláthassa a helyzetet, mielőtt felfedi valódi tartózkodási helyét. A „tükrözött helyszínt” viszont mindig úg y választották meg , hog y jól
szemmel tartható leg yen a tényleg es helyről. Vayentha talált eg y rejtett meg fig yelőpontot a tetőn, ahonnan madártávlat nyílt az eg ész környékre. Tekintete lassan vég ig vándorolt a szállodával szemközti bérházon. Mag a jön, Mr. Lang don. Ug yanekkor a Mendacium fedélzetén a kormányzó kilépett a mahag óni hajópadlóra, és mélyen beszívta az Adria sós leveg őjét. Évek óta ez a jacht volt az otthona, de most a Firenzében kibontakozó események sorozata még is azzal fenyeg etett, hog y lerombolja mindazt, amit idáig felépített. Vayentha, a terepüg ynöke mindent kockára tett, és vizsg álatnak néz elébe ennek a küldetésnek a vég én, de a kormányzónak most még szükség e volt rá. Átkozottul jól tenné, ha vég re visszanyerné az irányítást ebben a zűrzavarban. Gyors léptek közeledését hallotta a háta mög ül, és meg fordulva az eg yik női elemzőjét pillantotta meg . – Uram – szólította meg az elemző elfulladva. – Új információnk van. – A hang ja ritka intenzitással hasított a reg g eli leveg őbe. – Úg y tűnik, hog y Robert Lang don eg y lekérdezhető IP-címről belépett a harvardi postafiókjába. – A nő elhallg atott, és a kormányzó tekintetét kereste. – Ebből most már meg állapítható a pontos tartózkodási helye. A kormányzó csodálkozott, hog y lehet valaki ilyen ostoba. Ez mindent meg változtat. Összetette az ujjait, és a partot bámulva mérleg elte a következményeket. – Tudjuk a kommandóeg ység státuszát? – Ig en, uram. Kevesebb mint két mérföldre vannak Lang don pozíciójától. A kormányzónak csak eg y másodpercre volt szükség e, hog y döntést hozzon.
Tizenötödik fejezet – Dante Pokla – suttog ta Sienna elrag adtatott arckifejezéssel, és közelebb lépett az alvilág konyha falára vetített zord képéhez. Dante víziója a pokolról, g ondolta Lang don, élethű színekkel ábrázolva. A világ irodalom eg yik fő műveként értékelt Pokol Dante Alig hieri Isteni színjátékának első könyve a háromból – a 14 233 soros, nag yszabású költemény Dante alászállását ismerteti az alvilág ba, majd útját a purg atóriumon át, ahonnan vég ül meg érkezik a paradicsomba. A Komédia három könyve – a Pokol, a Purgatórium és a Paradicsom – közül mindenképpen a Pokol a leg szélesebb körben ismert, és a leg emlékezetesebb is eg yben. Az 1300-as évek elején íródott Pokolban Dante Alig hieri a szó szoros értelmében újradefiniálta az elkárhozás középkori elképzelését. Soha előtte nem rag adta meg a tömeg eket ilyen szórakoztató módon a pokol képzete. Dante eg yik napról a másikra meg szilárdította és elvont fog alomból világ os és rémisztő – zsig eri, kézzel fog ható és feledhetetlen – valóság g á tette a poklot. Nem csoda, hog y a költemény meg jelenését követően a katolikus eg yház híveinek száma óriási mértékben meg növekedett; a meg rettent olvasók el akarták kerülni az alvilág Dante által frissített változatát. Botticelli itteni festménye a szenvedés föld alatti kürtőjeként ábrázolta Dante félelmetes látomását a pokolról – nyomorúság os tájként tűzzel, kénkővel, pöceg ödrökkel, szörnyekkel és mag ával a Sátánnal, aki a leg mélyén várja a bűnösöket. A verem kilenc elkülönült szintből áll, ezek a pokol körei, amelyekbe a vétkük súlya alapján vettetnek az elítéltek. A felszín közelében a szerelem rabjait, avag y a „húsban vétkezőket” sújtja az örökös szélvihar, annak jelképeként, hog y nem tudtak meg álljt parancsolni testi vág yaiknak. A buják alatt a torkosok feküsznek arccal lefelé a bűzös sárban, és veri őket a jeg es eső. Még mélyebben az eretnekek szenvednek láng októl körülvett kőkoporsókban, örök tűzre ítélve. És íg y tovább... minél mélyebbre szállunk, annál rettenetesebbek a kínok. A meg jelenése óta eltelt hét évszázadban Dante időtálló látomása a pokolról számos tiszteletadást, fordítást és változatot ihletett a történelem leg nag yobb alkotóitól. Long fellow, Chaucer, Marx, Milton, Balzac, Borg es, sőt több pápa is írt műveket Dante Infernója nyomán. Monteverdi, Liszt, Wag ner, Csajkovszkij és Puccini komponált zenét Dante versére, ahog y Lang don eg yik kedvenc kortárs művésze, Loreena McKennit is. De még a videojátékok és az iPad alkalmazások szép új világ ában sincs hiány Dante-utalásokból. Lang don, aki mindig is lelkesen osztotta meg diákjaival Dante szimbólumokban g azdag látomását, időnként meg hirdette azt a kurzust, amelyen a Dante és az évszázadok során általa inspirált művek visszatérő jelképeivel fog lalkozott. – Robert – mondta Sienna közelebb nyomulva a képhez a falon –, ezt nézze meg ! – És rámutatott eg y helyre a tölcsér alakú pokol alján. Azt a kört mutatta, amelyet Malebolg e – Rondabug yrod – néven ismerünk. Ez volt a pokol nyolcadik, utolsó előtti köre, amely további tíz bug yorra vag y kőfalú árokra oszlott. Itt szenvedtek a különféle csalók. Sienna eg yre izg atottabb lett.
– Nézze! Nem erről mondta, hog y szerepelt a látomásában? Lang don hunyorog va nézte azt a helyet, amelyet Sienna mutatott, de nem látott semmit. A kis vetítő kezdte erejét veszíteni, és a kép mindinkább elhalványult. Lang don g yorsan meg rázog atta az eszközt, amíg vissza nem tért a fénye. Aztán eltávolodva vele a faltól a kis konyha túlsó sarkában lévő pult szélére állította, hog y felnag yítsa a képet. Majd Sienna mellé lépve szemüg yre vette a festményt. Sienna meg int rámutatott a pokol nyolcadik körére. – Nézze. Nem azt mondta, hog y a hallucinációjában látón eg y pár lábat, ami kiállt a földből és eg y R betű volt rajta? – Meg érintette az ujjával azt a pontot. – Ott van! Ahog y Lang don már számtalanszor meg fig yelte ezen a festményen, a Rondabug yrod tizedik árka fejjel lefelé félig eltemetett bűnösökkel volt tele, akiknek a lába kiállt a földből. Ám különös módon ebben a változatban az eg yik pár lábon eg y sárral felírt R betű tűnt elő, pontosan úg y, ahog y Lang don látomásában meg jelent. Istenem! Lang don fig yelmesen szemlélte az apró részletet. – Az az R betű... az nincs meg Botticelli eredetijén! – Van eg y másik betű is – mutatta Sienna. Lang don követte az ujját a Rondabug yrod eg y másik árkáig , ahol eg y E betű volt látható eg y hamis próféta hátracsavart fején. Ez meg mi az ördög ?! A festményt módosították! Immár más betűk is a szemébe tűntek a Rondabug yrod tíz árkában szenvedő bűnösökön. Látott eg y C-t eg y csábítón, akit démonok korbácsoltak... Eg y újabb R-t eg y mérg es kíg yók martatolvajon... Eg y A-t eg y korrupt politikuson, akit szurokkal teli üstben főztek. – Ezek a betűk – jelentette ki Lang don a leg teljesebb meg g yőződéssel – nem szerepelnek Botticelli eredetijén. Ezt a képet dig itálisan átszerkesztették. Ismét a Rondabug yrod leg felső árkára nézett, és fölülről lefelé haladva a tíz bug yron elkezdte összeolvasni a betűket. – C... A...T... R... O... V... A... C... E... R. – Catrovacer? – kérdezte Lang don. – Ez olaszul van? Sienna a fejét rázta. – És nem is latin. Nem ismerem fel. – Lehet, hog y aláírás? – Catrovacer? – Látszott, hog y Sienna kételkedik. – Nekem ez nem úg y hang zik, mint eg y név. De ezt nézze meg ! – A sok szereplő eg yikére mutatott a Rondabug yrod árkában. Amikor Lang don szeme befog ta a fig urát, azonnal vég ig futott a hátán a hideg . A vétkesek tömeg ében ott volt a középkor eg yik ikonikus képe: a köpenyes férfi a hosszú, madárszerű csőrrel és halott szemmel. A pestisálarc. – Van pestisdoktor Botticelli eredetijén? – kérdezte Sienna. – Eg yáltalán nincs. Ezt a fig urát úg y adták hozzá.
– És szig nálta Botticelli az eredetit? Lang don nem emlékezett, de ahog y odavándorolt a tekintete a jobb alsó sarokba, az aláírások szokott helyére, rájött, hog y miért kérdezte ezt Sienna. Nem volt szig nó, ellenben a festmény sötétbarna szeg élyén eg y alig látható szöveg sort pillantott meg , apró nyomtatott betűkkel: la verith é visibile solo attraverso gli occhi della morte. Lang don tudott annyira olaszul, hog y meg értse a lényeg ét. – Az ig azság csak a halott szemén át látható. Sienna bólintott. – Furcsa. Mindketten némán álltak, miközben a morbid kép lassan elenyészett előttük a falon. Dante Pokla, g ondolta Lang don. Amely megannyi balsejtelmet keltő müvet ihletett 1330 óta. Lang don Dante-kurzusán mindig jelentős szerepet kaptak azok a híres képzőművészeti alkotások, amelyeket az Inferno ihletett. Botticelli remeke, A Pokol térképe mellett ott volt még Rodin örökbecsű szobra, A három árnyék A Pokol kapujától... Stradanus illusztrációja, amelyen Phleg üasz evez a Sztüx folyón az alámerült testek között... William Blake vág g yal vert bűnösei az örök szélben... Boug uereau különös erotikus látomása a két, harcban összefonódó, meztelen férfit fig yelő Dantéról és Verg iliusról... Bayros meg kínzott lelkei, akik összehúzzák mag ukat a jég esőként záporozó forró sörétszemek és tűzcseppek elől... Salvador Dali excentrikus vízfestmény- és metszetsorozata... és Dóré hatalmas g yűjteménye a fekete-fehér rézkarcokból, amelyeken mindent meg rajzolt a Hádész bejáratától... a szárnyas Sátánig . Úg y tűnt, hog y Dante költői víziója a pokolról nem csak a leg ünnepeltebb művészekre hatott az idők során. A jelek szerint még eg y személyt meg ihletett – eg y torz lelket, aki dig itálisan meg változtatta Botticelli híres festményét, hozzáadva tíz betűt, eg y pestisdoktort és eg y baljós szöveg et arról, hog y az ig azság csak a halott szemén át látható. Ez a művész aztán betöltötte a képet eg y hig h-tech vetítőbe, amelyet eg y csontfarag ványban helyezett el. Lang don el sem tudta képzelni, ki hozhatott létre eg y ilyen tárg yat, ám pillanatnyilag ez a kérdés másodlag osnak tűnt eg y sokkal nyug talanítóbb talány mellett. Mi az ördög ért hurcolom én ezt mag ammal? Miközben Sienna ott állt Lang don mellett a konyhában, azon tűnődve, hog y mi leg yen a következő lépés, váratlanul eg y erős motor bőg ése verte fel az utca csendjét. Ezt fékcsikorg ás szag g atott hang ja és kocsiajtók csapkodása követte. Sienna az ablakhoz rohant, és kilesett. Eg y fekete, meg különböztető jelzés nélküli mikrobusz állt meg odalent az utcán. Férfiak csapata szállt ki a járműből; valamennyien fekete eg yenruhát viseltek kerek, zöld medállal a bal vállukon. Automata puskákkal voltak felfeg yverezve, és katonai hatékonyság g al mozog tak. Nég yen közülük rohanni kezdtek a bérház kapuja felé. Sienna érezte, hog y meg fag y benne a vér. – Robert! – kiáltotta. – Azt nem tudom, hog y kik ezek, de meg találtak minket! Odalent az utcán Christoph Brüder üg ynök parancsokat kiáltott az embereinek, akik berontottak az épületbe. Erőteljes felépítésű férfi volt, akit a katonai múltjából eredeztethető
érzelemmentes kötelesség tudat és a feljebbvalók tisztelete vezérelt. Tisztában volt a küldetésével, és tudta, hog y mi forog kockán. A szervezet, amelynek dolg ozott, számos részleg ből állt, de Brüderét csak akkor vezényelték ki, amikor a helyzet válság osra fordult. Miközben az emberei eltűntek a bérházban, Brüder a bejáratnál őrködött, rádión tartva a kapcsolatot az akció irányítójával, – Itt Brüder – mondta. – Sikeresen lenyomoztuk Lang dont a számítóg épe IP-címe alapján. A csapatom behatolt. Jelenteni fog om, ha elkaptuk. Mag asan Brüder fölött, a Pensione la Fiorentina tetőteraszán Vayentha rémült hitetlenkedéssel bámulta, ahog y az üg ynökök benyomulnak a bérházba. Mi az ördög öt keresnek ŐK itt?! Beletúrt tüskés hajába, s eg yszerre felfog ta, hog y milyen súlyos következmények származnak a teg nap esti elszúrt akcióból. Eg yetlen g alamb burukkolása, és abban a minutában minden szétesett. Ami eg yszerű küldetésnek indult... az most kész rémálommá változott. Ha a kommandót hívták, akkor nekem vég em. Vayentha kétség beesetten markolta meg a Sectra Tig er XS kommunikációs eszközt, és a kormányzót hívta. – Uram! Itt van a kommandó! – hebeg te. – Brüder emberei berajzanak a szemközti bérházba! A választ várta, de csak éles hang ú kattanásokat hallott a vonalban, majd eg y g éphang ot, amely hideg en közölte: – Letiltó protokoll elindítva. Vayentha leeng edte az eszközt és még időben pillantott a kijelzőre ahhoz, hog y lássa, amint meg szűnik működni. Vayentha arcából kifutott a vér, de kényszerítette mag át, hog y elfog adja a történteket. A Konzorcium az imént minden kapcsolatot meg szakított vele. Nincs összeköttetés. Nincs többé közük eg ymáshoz. Letiltottak. Csak eg y pillanatig tartott a meg rendülése. Aztán átvette a helyét a félelem.
Tizenhatodik fejezet – Siessen, Robert! – sürg ette Sienna. – Jöjjön utánam! Lang don g ondolatait még mindig fog va tartották Dante alvilág ának sötét képei, miközben kirohant a lakásból a bérház folyosójára. Eddig a pillanatig Sienna Brooksnak eg yfajta érzelmileg eltávolító, célirányos tevékenykedéssel sikerült kordában tartania a ma reg g eli erős stresszhatásokat, de most valami, amit Lang don eddig még nem tapasztalt nála, változtatott eddig i hig g adt viselkedésén: a félelem. Sienna előtte szaladt a folyosón, el a lift mellett, amely már lefelé tartott, és minden bizonnyal azok az emberek hívták, akik az imént nyomultak be a lépcsőházba. A folyosó vég éig futott, és ott, vissza sem nézve, eltűnt a lépcsőfordulóban. Lang don követte, meg -meg csúszva a kölcsön félcipő sima talpa miatt. A Brioni öltöny felső zsebében a kis vetítő futás közben nekiütődött a mellkasának. Azokon a különös betűkön járt az esze, amelyeket a pokol nyolcadik körében látott: CATROVACER. Mag a elé képzelte a pestisálarcot és a furcsa aláírást: Az igazság csak a halott szemén át látható. Lang don erőltette az ag yát, hog y kapcsolatot találjon a különálló elemek között, de pillanatnyilag nem látta köztük a log ikát. Amikor eg y lépcsőfordulóban vég re beérte Siennát, a nő épp feszülten hallg atózott. Lang don fölfelé tartó lábak dübörg ését észlelte. – Van másik kijárat? – suttog ta Lang don. – Kövessen – utasította a nő. Sienna eg yszer már meg mentette Lang don életét, és eg yébként sem volt más választása, mint meg bízni benne, íg y hát vett eg y nag y leveg őt, és meg indult a nő után lefelé a lépcsőn. Eg y emelettel lejjebb már nag yon közelről hallották a bakancsokat, amelyek eg y vag y két szinttel alattuk csattog tak. Miért rohanunk eg yenesen beléjük? Mielőtt még Lang don tiltakozhatott volna, Sienna meg rag adta a kezét, és behúzta mag ával a lépcsőházból eg y néptelen folyosóra, ahonnan zárt ajtók sora nyílt. Itt sehová sem tudunk elbújni! Sienna lekapcsolta a villanyt, mire kialudt néhány körte, de a homályba borult folyosó ettől még nem kínált jobb rejtekhelyet. Sienna és Lang don tisztán látható maradt. A lábak dübörg ése most már közvetlen közelről hallatszott, és Lang don tudta, hog y az üldözők bármelyik pillanatban felbukkanhatnak a lépcsőfordulóban, ahonnan vég ig belátni ezt a folyosót. – Szükség em van a zakójára – suttog ta Sienna, és már ráng atta is le róla. Aztán arra kényszerítette Lang don, hog y lekuporodjon mög ötte eg y ajtó bemélyedésében. – Ne mozduljon. Mit csinál? Hiszen tisztán látszik! A katonák meg jelentek a lépcső tetején és futottak volna tovább, de meg torpantak, amikor meg pillantották Siennát a sötét folyosón. – Per l'amore di Dió! – kiáltott rájuk Sienna metsző hang on. – Cos’é questa confusione? A két férfi pislog ott, nyilvánvalóan nem tudták, hog yan reag áljanak.
Sienna tovább üvöltözött velük. – Tanto chiasso a quest’ora! Lang don most látta csak meg , hog y a kora reg g eli lárma ellen tiltakozó Sienna úg y borította a fejére és a vállára a zakóját, mint eg y Öreg asszony kendőjét, össze is g örnyedt, úg y állva el az ajtót, hog y takarja az árnyékában kuporg ó Lang dont, és íg y, teljesen átváltozva, még eg y rog yadozó lépést is tett feléjük, szenilis vénasszonyként rikácsolva. Az eg yik katona fölemelte a kezét, és azt mutatta, hog y menjen vissza a lakásába. – Sig nora! Rientri subito in casa! Sienna tett még eg y bizonytalan lépést, és dühösen rázta az öklét. – Avete sveg liato mio marito, che é malato! Lang don értetlenül hallg atta. Felébresztik a beteg férjét? A másik katona most felemelte a feg yverét és a nőre célzott. – Ferma o sparo! Sienna azonnal meg állt, és szünet nélkül átkozódva hátrálni kezdett. A férfiak rohantak tovább, eltűnve a lépcsőn. Nem éppen shakespeare-i színjátszás, g ondolta Lang don, de azért hatásos. A drámai tapasztalat kétség telenül sokoldalú feg yver tud lenni. Sienna levette a fejéről a zakót, és visszaadta Lang donnak. – Oké, kövessen. Lang don ezúttal habozás nélkül indult utána. A földszintre vezető lépcsőfordulóból látták, hog y két újabb katona épp akkor száll be a liftbe. Kint az utcán eg yetlen katona maradt, aki a mikrobusz mellett őrködött; fekete eg yenruhája alatt kidag adtak az izmok. Sienna és Lang don némán osontak tovább a lépcsőn, le a pincébe. Az alag sori g arázsban sötét volt és vizeletszag . Sienna abba a sarokba ig yekezett, ahol robog ók és motorok parkoltak. Meg állt eg y ezüst Trike mellett – a háromkerekű moped úg y nézett ki, mint eg y olasz Vespa és eg y felnőtt tricikli elfajzott utódja. Sienna vég ig húzta karcsú kezét a Trike első sárhányója alatt, és előhalászott eg y kis mág neses dobozt. Abban volt a kulcs, amellyel beindította a motort. Néhány másodperc múltán Lang don már ott ült mög ötte. Bizonytalanul g ubbaszkodott az apró ülésen, kétoldalt tapog atva valamilyen fog ódzkodó után, ami a nyereg ben tartja. – Nincs idő szemérmeskedni – szólt rá Sienna, miközben elkapta Lang don karját és vékony derekára fűzte. – Nem árt, ha kapaszkodik. Lang don szót fog adott, Sienna pedig felug ratott a motorral a kivezető rámpára. A járműben több lóerő lehetett, mint Lang don képzelte, és szinte a leveg őbe emelkedtek, ahog y ötven méterre a ház főbejáratától kilőttek a g arázsból a kora reg g eli napsütésbe. Az épület előtt strázsáló izmos katona azonnal felkapta a fejét az elszág uldó Lang don és Sienna láttán. A Trike mag as hang on felbőg ött, ahog y Sienna g ázt adott. A hátul ülő Lang don visszanézett a válla felett, s azt látta, hog y a katona fölemeli a
feg yverét, és g ondosan célba veszi őket. Lang don összehúzva mag át várta az elkerülhetetlent. Eg yetlen lövés dörrent, de a g olyó lepattant a Trike hátsó sárhányójáról, alig vétve el Lang don g erincét. Jézusom! Sienna éles szög ben balra kanyarodott eg y kereszteződésben, s Lang don érezte, hog y eg yensúlyát vesztve csúszik lefelé. – Dőljön hozzám! – kiáltott rá Sienna. Lang don előrehajolt, és sikerült meg ülnie, miközben Sienna ráhajtott eg y szélesebb főútvonalra. Honnan az ördög bőljöttek azok a katonák?! Sienna csakis előrefig yelve cikázott ide-oda a sug árút kora reg g eli g yér forg almában. Nem eg y g yalog os bámulta meg őket kig úvadt szemmel, elképedve a Brioni öltönyös, mag as férfi láttán, aki eg y törékeny nő mögött ül a motoron. Lang don és Sienna háromsaroknyit haladhattak, amikor eg y nag y útkereszteződéshez közeledve fülsiketítő dudálást hallottak mag uk előtt. Eg y fekete mikrobusz vette be két keréken a kanyart, szinte berobbanva a kereszteződésbe, majd irányba állva g ázt adott, és eg yenesen feléjük szág uldott. Ug yanez a mikrobusz szállította a bérházhoz a katonákat. Sienna azonnal balra fordította a kereket, és beletaposott a fékbe. Lang don mellkasa a nő hátához préselődött, miközben becsúsztak eg y parkoló teherautó mög é és eltűntek szem elől. Sienna a teherautó hátsó lökhárítójánál, a takarásban állította le a motort. Meg láttak bennünket? Mindketten lebuktak és vártak... léleg zet-visszafojtva. A mikrobusz lassítás nélkül húzott el mellettük, tehát nem vették észre őket. Ám Lang don meg pillantott valakit az elhaladó járműben. A hátsó ülésen eg y vonzó, idős nő szorong ott két katona között, mintha a fog lyuk lenne. A szeme lesütve, a feje lekókadva, mint aki delíriumban van, vag y talán elkábították. Amulettet viselt, és hosszú ezüsthaja g yűrűkben omlott alá. Lang donnak eg y pillanatra elszorult a torka, s azt hitte, kísértetet lát. A vízióiban szereplő asszony volt az.
Tizenhetedik fejezet A kormányzó kiviharzott az irányítóteremből, és róni kezdte a Mendacium hosszú jobb oldali fedélzetét, próbálva összeszedni a g ondolatait. Ami abban a firenzei bérházban történt, az felfog hatatlan. Kétszer meg kerülte az eg ész hajót, aztán bement az irodájába, és elővett eg y palack ötvenéves Hig hland Park Sing le Malt whiskyt. De ahelyett, hog y töltött volna, letette az üveg et és hátat fordított neki – íg y tudatosítva mag ában, hog y még mindig ő irányítja a dolg okat. Ösztönösen eg y vastag , ütött-kopott kötetre vándorolt a tekintete a könyvespolcon – ajándék eg y üg yféltől... attól az üg yféltől, akiről most azt g ondolta, bár sose találkozott volna vele. Eg y évvel ezelőtt... honnan tudhattam volna? A kormányzó általában személyesen kérdezte ki az íg éretes üg yfeleket, de ezt az illetőt eg y meg bízható személy ajánlotta be, ezért kivételt tett vele. Szélcsend volt a teng eren, amikor az üg yfél saját helikopterével meg érkezett a Mendacium fedélzetére. A mag a területén nevezetes fig urának számító látog ató neg yvenhat éves volt, jó vág ású és feltűnően mag as, átható pillantású zöld szemmel. – Mint tudja – kezdte a férfi –, eg y közös barátunk hívta fel a fig yelmemet a szolg áltatásaikra. – A látog ató kinyújtotta hosszú lábát, és otthonosan elhelyezkedett a kormányzó pazarul berendezett irodájában. – De rá is térnék arra, hog y mire van szükség em. – Nem – szakította félbe a kormányzó, ezzel adva a férfi tudtára, hog y ki itt a főnök. – A protokollom azt diktálja, hog y ne mondjon el nekem semmit. Én fog om elmag yarázni az általunk nyújtott szolg áltatásokat, ön pedig eldönti, hog y ig ényt tart-e valamelyikre. A látog ató meg hökkent, de elfog adta a feltételeket, és fig yelmesen vég ig hallg atta. A vég én kiderült, hog y a lang aléta ideg en a szokásos eljárásmódot várja el a Konzorciumtól – lényeg ében azt, hog y eg y ideig „láthatatlan” maradhasson, és a kíváncsi szemek elől elrejtőzve hozhasson tető alá eg y vállalkozást. Gyerekjáték. A Konzorcium ezt úg y oldotta meg , hog y hamis személyazonosság ot és védett rejtekhelyet biztosított számára, ahol a leg teljesebb titoktartás mellett vég ezhette a munkáját, bármi leg yen is az. A Konzorcium soha nem kérdezősködött a szolg áltatásait ig énybe vevő üg yfél célja felől; minél kevesebbet tudtak arról, akinek dolg oztak, annál jobb. A kormányzó eg y teljes éven át szédületes profittal szolg áltatott menedékhelyet a zöld szemű férfi számára, aki eszményi üg yfélnek bizonyult. A kormányzó nem tartott kapcsolatot vele, és minden számlát időben fizetett. Aztán, két héttel ezelőtt, minden meg változott. Az üg yfél váratlanul kapcsolatba lépett a kormányzóval, és személyes találkozót követelt. Tekintettel az üg yfél által fizetett összeg re, a kormányzó beleeg yezett. A torzonborz alakban, aki a jachtra érkezett, alig lehetett ráismerni arra a jó vág ású, rendezett személyre, akivel a kormányzó eg y évvel korábban üzletet kötött. Az eg ykor értelmes zöld szempárban most vad tűz lobog ott.
Mi történhetett vele? Mit müvelt? A kormányzó beterelte a rozog a férfit az irodájába. – Az ezüsthajú ördög – dadog ta az üg yfél. – Minden nappal közelebb jut hozzám. A kormányzó belenézett az üg yfél aktájába, és szem üg yre vette a vonzó, ezüsthajú asszony fényképét. – Ig en – mondta –, az ön ezüsthajú ördög e. Jól ismerjük az ellenség einket. És bármilyen hatalmas leg yen is, eg y teljes éven át távol tartottuk öntől, s továbbra is ezt fog juk tenni. A zöld szemű férfi ag g odalmasan csavarg atta zsíros hajtincseit az ujjai körül. – Ne hag yják meg téveszteni mag ukat a szépség étől, nag yon veszélyes ellenfél. Ez igaz, g ondolta a kormányzó, aki nem örült, hog y az üg yfele mag ára vonta eg y ilyen befolyásos személy fig yelmét. Az ezüsthajú asszony jelentős erőforrásokkal és kapcsolatokkal rendelkezett – az a fajta ellenlábas volt, akivel a kormányzó nem szívesen akasztott teng elyt. – Ha ő vag y a démonjai rám találnak... – kezdte mondani az üg yfél. – Nem fog nak – biztosította róla a kormányzó. – Eddig is sikerült elrejtenünk önt, és ellátni mindazzal, amit kért, nem ig az? – De ig az – felelte a férfi. – És még is, nyug odtabban alhatnék, ha... – Elhallg atott, és összeszedte mag át. – Tudnom kell. hog y ha velem történik valami, ön akkor is érvényt szerez a vég akaratomnak. – Még pedig ? A férfi benyúlt eg y zsákba, és elővett eg y kis, lepecsételt borítékot. – Ennek a borítéknak a tartalma hozzáférést ad eg y letéti széfhez Firenzében. A dobozban eg y kis tárg yat fog nak találni. Ha bármi történik velem, önnek kell leszállítania helyettem ezt a tárg yat. Ami eg yfajta ajándék. – Rendben van. – A kormányzó fog ta a tollát, hog y feljeg yezze, amit kell. – És kinek szállítsuk le? – Az ezüsthajú ördög nek. A kormányzó felpillantott. – Ajándék a kínzójának? – Inkább eg y tüske a körme alá. – Bőszen villant meg a szeme. – Eg y csontból farag ott, okos kis tüske. Rá fog jönni, hog y ez eg y térkép... az ő külön bejáratú Verg iliusa... aki kísérője lesz saját mag ánpokla mélyében. A kormányzó eg y hosszú másodpercen át fürkészte az üg yfelet. – Ahog y óhajtja. Veg ye úg y, hog y el van intézve. – Az időzítés létfontosság ú lesz – erősködött a férfi. – Az ajándékot nem szabad túl korán leszállítani. Elrejtve kell tartani addig , amíg ... – Az üg yfél elhallg atott, és a g ondolataiba merült. – Amíg ? – nóg atta a kormányzó. A férfi hirtelen felállt, meg kerülte a kormányzó íróasztalát, felkapott eg y piros filctollat, és
lendületesen bekarikázott vele eg y dátumot a kormányzó asztali naptárán. – Eddig a napig . A kormányzó álla meg feszült, s fújt eg yet, elnyomva mag ában a berzenkedést a férfi arcátlanság a miatt. – Értettem – mondta. – Nem teszek semmit a meg jelölt napig , amikor is a letéti széfben lévő tárg yat, bármi leg yen is az, leszállítjuk az ezüsthajú nőnek. Szavamat adom rá. – Meg számolta az üg yetlenül bekarikázott dátumig hátralévő napokat. – Mától pontosan tizennég y napra teljesíteni fog om a kívánság át. – Eg y nappal sem előtte! – intette hevesen az üg yfél. – Értem – nyug tatta meg a kormányzó. – Eg y nappal sem előtte. A kormányzó átvette a borítékot, becsúsztatta a férfi aktájába, mellétéve a szükség es jeg yzeteket, amelyek szavatolták, hog y az üg yfél akarata maradéktalanul teljesüljön. Ámbár az üg yfél nem árulta el, miféle tárg y van a letéti széfben, a kormányzónak íg y felelt meg a leg jobban. A távolság tartás eg yik sarokköve volt a Konzorcium filozófiájának. Szolgáltatást nyújtunk. Nem teszünk fel kérdéseket. Nem ítélkezünk. Az üg yfél válla meg roskadt, és nag yot sóhajtott. – Köszönöm. – Van még valami? – kérdezte a kormányzó, aki már nag yon szeretett volna meg szabadulni átváltozott kliensétől. – Ig en, ami azt illeti, van. – A zsebébe nyúlt, és kivett eg y kis, bíborvörös memóriakártyát. – Ez eg y videofájl. – Letette a memóriakártyát a kormányzó elé. – Szeretném, ha ezt feltöltenék a leg nag yobb nemzetközi médiafelületekre. A kormányzó kíváncsian méreg ette a férfit. A Konzorcium g yakran látta el információval a tömeg tájékoztatást az üg yfelei nevében, de ennek az embernek a kérésében még is volt valami nyug talanító. – Ug yanazon a napon? – kérdezte a kormányzó a bekarikázott dátum felé bökve az asztali naptáron. – Ug yanazon a napon – ismételte az üg yfél. – Eg y perccel sem előbb. – Értettem. – A kormányzó mellékelte a vörös memóriakártyához a szükség es információkat. – Akkor meg volnánk? – állt fel hog y vég et vessen a találkozónak. Az üg yfél ülve maradt. – Nem. Van még eg y utolsó dolog . A kormányzó visszaült. Az üg yfél zöld szeme most szinte eszelőssé vált. – Röviddel azután, hog y ez a videó nyilvánosság ra kerül, nag yon híres ember leszek. Már most is híres ember vagy, g ondolta a kormányzó, számba véve üg yfele impozáns eredményeit. – És önnek is jut valamennyi ebből a hírnévből – folytatta a férfi. – Az ön által nyújtott szolg áltatások tették lehetővé számomra, hog y meg alkossam a mesterművemet... eg y opuszt,
amely meg változtatja a világ ot. Leg yen büszke a szerepére. – Bármi is az a mestermű – mondta a kormányzó növekvő türelmetlenség g el –, örülök, hog y a kellő titoktartás mellett tudta létrehozni. – Hálám jeléül hoztam önnek eg y búcsúajándékot. – A zilált külsejű férfi belenyúlt a zsákjába. – Eg y könyvet. A kormányzó azon tűnődött, vajon a könyv az üg yfél titkos opusza-e, amelyen eg ész idő alatt dolg ozott. – És ön írta ezt a könyvet? – Nem. – A férfi eg y vastag kötetet helyezett az íróasztalra. – Épp ellenkezőleg ... ez a könyv íródott nekem. A kormányzó tanácstalanul nézeg ette a kötetet. Azt hiszi, hogy ezt neki írták? Eg y irodalmi klasszikus volt... ami a 14. században íródott. – Olvassa el – mondta az üg yfél hideg lelős mosollyal. – Ez majd seg ít meg érteni, amit tettem. Azzal a torzonborz látog ató felállt, elköszönt, és hirtelen távozott. A kormányzó az iroda ablakán át fig yelte, ahog y a férfi helikoptere felemelkedik a fedélzetről és elindul az olasz partok felé. Ekkor a kormányzó visszafordította tekintetét az előtte fekvő nag y könyvre. Bizonytalan ujjakkal emelte fel a bőrkötésű fedelet, és a szöveg elejére lapozott. A mű első stanzája nag y, kallig rafikus betűkkel az eg ész oldalt betöltötte. POKOL Az emberélet útjának felén Eg y nag y sötétlő erdőbe jutottam, Mivel az ig az útat nem lelém. A szemközti oldalon az üg yfél kézírásával a következő üzenet állt: Drág a barátom, köszönöm, hog y seg ített meg találnom az utat. A világ is hálás lesz önnek. A kormányzónak fog alma sem volt arról, mit akar ez jelenteni, de eleg et olvasott. Becsukta a könyvet, és elhelyezte a polcon. Szerencsére hamarosan vég et ér hivatalos kapcsolata ezzel a különös fig urával. Még tizennégy nap, g ondolta a kormányzó, a lendületesen bekarikázott dátumra pillantva a naptárában. Az ezt követő napokban a kormányzót rá nem jellemző módon nyug talanította ez az üg yfél. A férfi háborodottnak tűnt. Ám a kormányzó balsejtelmei dacára a kijelölt idő eseménytelenül telt el. Aztán, mindössze eg y nappal a bekarikázott dátum előtt, eg ymást érték a bajok Firenzében. A kormányzó meg próbálta féken tartani a válság ot, de az irányítás g yorsan kicsúszott a keze közűl. A krízis tetőfokán az üg yfél felkapaszkodott a Badia tornyába. És levetette mag át... a halálba. Az üg yfél elvesztésének dacára, még ha ilyen borzalmas körülmények között történt is, a
kormányzó állta a szavát. Gyorsan meg kezdte az előkészületeket, hog y az elhunytnak tett utolsó íg éretét – a firenzei letéti széfben őrzött tárg y leszállítását az ezüsthajú asszonynak – is teljesítse. Az időzítés, mint arra fig yelmeztették, létfontosság ú volt. Eg y nappal sem a bekarikázott dátum előtt. A kormányzó átadta a letéti széf kódjait tartalmazó borítékot Vayenthának, aki Firenzébe utazott, hog y mag ához veg ye a tárg yat – az „okos kis tüskét”. Ám amikor Vayentha bejelentkezett, meg döbbentő és riasztó hírekkel szolg ált. A letéti széfet már kiürítették, és Vayentha csak hajszál híján menekült meg az őrizetbe vételtől. Az ezüsthajú nő valahog y tudomást szerzett a széfről, és felhasználva befolyását meg kaparintotta a tartalmát, sőt letartóztatási parancsot adatott ki arra a személyre, aki érte jön. Ez három nappal ezelőtt történt. Az üg yfél eg yértelműen az ezüsthajú asszonynak szánta vég ső sértésként – a sírból is utánanyúlva – az ellopott tárg yat. Csakhog y túl korai volt. A Konzorcium azóta kétség beesetten loholt az események nyomában – minden erőforrását bevetve, hog y meg mentse az üg yfél vég akaratát és önmag át. Ennek során a Konzorcium olyan határokat hág ott át, ahonnan nehéz lesz visszatáncolni, és a kormányzó ezt nag yon jól tudta. Most, hog y minden felbolydult Firenzében, a kormányzó az íróasztalát bámulta, azon tűnődve, mit tartog at a jövő. A naptárról az üg yfél által lendületesen bekarikázott dátum nézett vissza rá – szabálytalan vörös g yűrű eg y nyilvánvalóan különleg es nap körül. Holnap. A kormányzó tétován pillantott az előtte álló whiskyspalackra. Aztán, tizennég y év óta először, kitöltött mag ának eg y pohárral, és eg y hajtásra meg itta. A fedélközben Laurence Knowlton folyamatszervező kivette a kis piros memóriakártyát a számítóg épből, és letette mag a elé az asztalra. Ez a videó az eg yik leg furcsább dolog volt, amit valaha látott. És pontosan kilenc perc hosszú... másodpercre. Szokatlan riadalmat érezve felállt és róni kezdte a szűkös üveg fülkét, ismét csak azon tűnődve, nem kellene-e meg mutatnia a bizarr filmecskét a kormányzónak. Csak vég ezd el a munkád, mondta mag ának Knowlton. Ne kérdezz. Ne ítélkezz. Kiverve a videót a fejéből, bevezette a határidőnaplójába a kitűzött feladatot. Holnap, ahog y azt az üg yfél kérte, feltölti a videót a médiafelületekre.
Tizennyolcadik fejezet A Viale Niccoló Machiavellit tartják Firenze leg eleg ánsabb sug árútjának. Széles S kanyarokban kíg yózik a buján zöldellő lombhullató fák és sövények között, s méltán kedvelik a biciklisták vag y a Ferrari-hívek. Sienna nag y szakértelemmel manőverezett a motorral a kanyarokban, ahog y mag uk mög ött hag yták a kopott lakóneg yedeket, és a város kellemesebb nyug ati partjának tiszta, cédrusillatú leveg őjében hajtottak tovább. Elhúztak eg y kápolna mellett, amelynek órája akkor ütötte el a reg g el nyolcat. Lang don kapaszkodott, miközben Dante poklának lenyűg öző képei kavarog tak a fejében... és eg y g yönyörű, ezüsthajú asszony titokzatos arca, akit az imént látott beszorítva két nag ydarab katona közé a mikrobusz hátsó ülésén. Akárki leg yen is, g ondolta Lang don, most elkapták. – Az a nő a mikrobuszban – kiabált át Sienna a motorzajon. – Biztos benne, hog y ug yanezt az asszonyt látta a vízióiban? – Teljesen biztos. – Akkor találkoznia kellett vele valahol az utóbbi két napban. A kérdés az, miért látja őt visszatérően... és miért mondja azt folyton, hog y keress és találsz. Lang don eg yetértett vele. – Nem tudom... Nem emlékszem, hog y találkoztam volna vele, de valahányszor meg látom az arcát, úrrá lesz rajtam az érzés, hog y seg ítenem kell neki. Nag yon sajnálom. Nag yon sajnálom. Lang donba hirtelen belehasított, hog y talán az ezüsthajú asszonynak szól ez a furcsa bocsánatkérés. Cserbenhagytam valahogy? A g ondolattól összerándult a g yomra. Lang don olyasmit érzett, mintha eg y létfontosság ú feg yver hiányozna az arzenáljából. Elvesztettem az emlékezetem. Lang don g yerekkora óta vizuális típus volt, ezért nag yban támaszkodott az emlékezetére mint szellemi seg édeszközre. Eg y olyan ember számára, aki hozzá volt szokva ahhoz, hog y fel tudja idézni a mag a körül látott dolg ok minden kis részletét, memória nélkül létezni olyan volt, mint radar nélkül kísérelni meg a leszállást a sötétben. – Úg y tűnik, ha válaszokat akar kapni, az az eg yetlen esélye, hog y meg fejti A Pokol térképét – mondta Sienna. – Bármilyen titkot rejt is... Minden arra vall, hog y ezért vadásznak mag ára. Lang don bólintott, és a catrovacer szóra g ondolt, amely a Dante poklában vonag ló testek hátterén olvasott ki. Hirtelen eg y tiszta g ondolat ötlött az eszébe. Firenzében ébredtem... Nincs még eg y város, amely ennyire szorosan kötődne Dantéhoz, mint Firenze. Dante Alig hieri Firenzében született, Firenzében nőtt fel, Firenzében esett szerelembe Beatricével a leg enda szerint, és firenzei otthonából száműzték keg yetlenül, hog y évekig földönfutóként bolyong jon Itáliában, a szülővárosa iránti honvág ytól g yötörve.
Aminek leg jobban fog fájni híjja, elhag yod, írta Dante a száműzetésről. S első nyíl ez elhag yásé, melyet rádlő a számüzetésnek ijja. Ahog y Lang don felidézte ezeket a szavakat a Paradicsom 17. énekéből, jobbra pillantva átnézett az Arno folyó felett, a rég i Firenze távoli tornyai felé. Látta mag a előtt az óváros alaprajzát – a turisták útvesztőjét, a zsúfoltság ot, a Firenze híres dómja, múzeumai, kápolnái és bevásárlóneg yedei körüli szűk utcákban áradó forg almat. Azt g yanította, hog y ha Sienna meg szabadulna a motortól, felszívódhatnának az embertömeg ben. – Az óvárosba kéne mennünk – jelentette ki Lang don. – Ha vannak válaszok, valószínűleg ott lesznek A rég i Firenze volt Dante világ a. Sienna helyeslően bólintott, és hátraszólt a válla felett. – Biztonság osabb is lenne... reng eteg a búvóhely. A Porta Rontana felé meg yek, és ott átkelhetünk a folyón. A folyó, g ondolta Lang don kissé zaklatottan. Dante híres utazása a pokolba szintén azzal kezdődött, hog y átkelt eg y folyón. Sienna g ázt adott, és ahog y a táj összefolyva elrohant mellettük, Lang don fejében a pokol képei sorjáztak, a holtak és a haldoklók, a Rondabug yrod tíz árka a péstisdoktorral és a különös szóval: CATROVACER. A Térkép alatti szavakon – Az igazság csak a halottszemén át látható – mereng ve feltette mag ában a kérdést, hog y lehet-e ez eg y Dante-idézet. Nem ismerem fel. Lang don járatos volt Dante művében, és az ikonog ráfiára szakosodott művészettörténészként időnként felkérték arra, hog y értelmezze a Dante világ át benépesítő szimbólumok g azdag tárházát. Véletlenül, vag y talán nem is annyira véletlenül, két évvel ezelőtt előadást tartott Dante Infernójáról. Divine Dante: A Pokol szimbólumai. Dante Alig hieri a történelem eg yik hamisítatlan kultuszfig urájává vált, Dante-társaság ok alapítását indítva el szerte a világ ban. Amerikában az 1881-es a leg rég ebbi, amelyet a massachusettsi Cambridg e-ben alapított meg Henry Wadsworth Long fellow. New Eng land híres „házi költője” volt az első amerikai, aki lefordította az Isteni színjátékot, fordítása a mai napig köztiszteletnek örvend, és széles körben olvassák. Dante életművének jeles ismerőjeként Lang dont meg hívták előadónak eg y nag yszabású eseményre, amelyet a világ eg yik leg rég ebbi Dante-társaság a, a Societá Dante Alig hieri Vienna rendezett. Az eseménynek a Bécsi Tudományos Akadémia adott otthont. Főszponzora – eg y g azdag tudós és a Dante-társaság tag ja – szerezte meg hozzá az akadémia kétezer fős nag yelőadóját. Amikor Lang don meg érkezett, a konferencia ig azg atója fog adta és vezette be. Ahog y áthaladtak az előcsarnokon, Lang donnak óhatatlanul feltűnt a hátsó falra óriási betűkkel felfestett öt szó: WHAT IF GOD WAS WRONG? – Lukas Troberg – suttog ta az ig azg ató. – A leg újabb installációnk. Mi a véleménye? Mi van, ha Isten tévedett? Lang don bámulta a hatalmas szöveg et, nem tudva, mit is feleljen. – Hmm... pazar ecsetvonások, de úg y tűnik, g ondjai vannak a kötőmód használatával.
Az ig azg ató zavart pillantást vetett rá. Lang don remélte, hog y a hallg atóság g al való találkozása szerencsésebben alakul. Amikor vég ül színpadra lépett, nag y tapsot kapott a tömeg től: sokaknak már csak állóhely jutott. – Meine Damen und Herren – kezdte Lang don, és a hang szórók felerősítették a szavát. – Willkommen, bienvenue. velcome. A Kabaré híres sora elismerő nevetést váltott ki a sokaság ból. – Úg y tájékoztattak, hog y a ma esti hallg atóság nemcsak a Dante-társaság tag jaiból áll, hanem számos vendég tudósból és diákból, akik először találkoznak Dantéval. Ezért azoknak a kedvéért, akik eddig nem értek rá behatóan tanulmányozni a középkori itáliai irodalmat, úg y g ondoltam, eg y rövid áttekintéssel indítok Dante életéről, műveiről, és hog y miért is tartják őt minden idők eg yik leg befolyásosabb fig urájának. Újabb taps. Lang don a kezében tartott kis távkapcsolóval lehívott eg y sor képet Dantéról, elsőnek mindjárt Andrea dél Castag no eg ész alakos portréját, amelyen a költő eg y ajtóban áll, eg y filozófiai kötetet fog va. – Dante Alig hieri – kezdte Lang don –, firenzei író és filozófus 1265 és 1321 között élt. Ezen a portréján, mint szinte valamennyi ábrázoláson, eg y piros cappuccio van a fején: eg y szoros, redőzött kámzsa fülekkel. Ez a meg jelenítés a vörös Lucca köntössel eg yütt a leg elterjedtebb Dante-képpé vált. Lang don további diákat mutatva meg állt Botticelli Dante- portréjánál, amely az Uffizi Galériában látható. – Ez a kép Dante leg markánsabb vonásait hang súlyozza: erőteljes állát és horg as orrát. – Dante jelleg zetes arcát itt is a piros cappuccio keretezi, de Botticelli hozzáadott még eg y babérkoszorút is, amely a kiemelkedő tudásra utal, az ő esetében a költészet terén. Ezt az ókori g örög öktől átvett hag yományos szimbólumot a mai napig használják olyan ceremóniákon, mint a koszorús költők vag y a Nobel-díjasok kitüntetése. Lang don g yorsan vég ig pörg etett néhány képet, amelyek mind piros sapkában, köntösben, babérkoszorúval és markáns orral ábrázolták Dantét. – És hog y kerekké teg yük a Dantéról alkotott képet, íme, eg y szobor a Piazza di Santa Crocéról... és, persze, a Giottónak tulajdonított híres freskó a Barg ello kápolnájából. Lang don fenn hag yta Giotto freskóját a kivetítőn, és a színpad közepére lépett. – Minden bizonnyal tudják, hog y Dante leg ismertebb műve az Isteni színjáték monumentális költői remeke, amely brutálisan élethű leírás a szerző alászállásáról a pokolba, átutazásáról a purg atóriumon és vég ül felemelkedéséről a paradicsomba, ahol találkozik Istennel. Modern szemmel nézve a Divina Commediában nincs semmi komikus. Eg észen más okból kapta a Komédia címet. A 14. században az itáliai irodalom kötelezően két műfajra oszlott: a trag édia jelentette a mag as irodalmat; a komédia az alacsony irodalom volt, amely a nép nyelvén szólt és a nag yközönség et célozta meg .
Lang don lehívta Michelino ikonikus freskóját, amelyen Dante Firenze falain kívül áll, kezében tartva az Isteni színjáték kötetét. A háttérben a purg atórium teraszos heg ye emelkedik mag asan a pokol kapuja fölött. A freskó a firenzei Santa Maria del Fiore- székeseg yház, ismertebb nevén Il Duomo falán látható. – Ahog y azt már a címéből is kitalálhatták – folytatta Lang don –, a Divina Commedia a nép nyelvén íródott. De még íg y is nag yszerűen szövi bele a vallást, a történelmet, a politikát, a filozófiát és a társadalomkritikát a fikciós tablóba, amelyet műveltség anyag a ellenére széles tömeg ek tudnak befog adni. E mű oly mértékben vált oszlopává az itáliai kultúrának, hog y Dante stílusa, írásmódja teremtette meg a modern olasz köz- és irodalmi nyelv alapjait. Lang don rövid hatásszünetet tartott, majd ezt suttog ta: – Barátaim, lehetetlen túlbecsülni Dante Alig hieri művének befolyását. Az idők során, talán csak a Szentírás kivételével, nem akadt eg yetlen olyan irodalmi, képzőművészeti vag y zenei alkotás sem, amely több tisztelg ést, imitációt, változatot és szöveg mag yarázatot ihletett, mint az Isteni színjáték. A híres zeneszerzők, képzőművészek és írók változatos sokaság ának listája után, akik Dante monumentális költeménye nyomán hozták létre saját művüket, Lang don a hallg atóság ot pásztázta. – Vannak-e közöttünk írók ma este? A közönség minteg y harmada tette föl a kezét. Lang donnak leesett az álla. Hűha, akkor ez most a világ leg válog atottabb közönség e. Vag y ez az e-könyvkiadás dolog tényleg beindult. – Nos, önök szerzőként jól tudják, hog y eg y író semmit sem értékel úg y, mint a kiadói hírverést: azokat az eg ysoros ajánlásokat híres emberektől, amelyek arra szolg álnak, hog y másokat is ráveg yenek a könyv meg vásárlására. Már a középkorban is léteztek ilyen ajánlások. És Danténak jó néhány jutott belőlük. Lang don új képet adott be. – Mit szólnának például ehhez a könyvük borítóján? Nála nag yobb embert még nem hordott hátán a föld. Michelang elo A meg lepetés moraja hullámzott át a tömeg en. – Ig en – mondta Lang don ez ug yanaz a Michelang elo, akit mindannyian ismernek a Sixtuskápolnáról és a Dávidtól. Amellett, hog y kiemelkedő festő és szobrász volt, kiváló költő is, aki csaknem háromszáz verset írt... köztük azt, amelyet annak az embernek szentelt, akinek pokolvíziói Michelang elo Utolsó ítéletét ihlették. És ha nekem nem hisznek, olvassák el Dante Infernóának harmadik énekét, aztán látog assanak el a Sixtus-kápolnába: közvetlenül az oltár fölött ezt az ismerős képet fog ják látni. Lang don lehívta az ijesztő részletet az izmos vademberrel, aki eg y óriási evezővel fenyeg eti az összebújó embereket. – Ő Dante pokolbeli révésze, Kháron, aki evezőjével ütleg eli az elbitang oló utasokat. Lang don továbblépett a következő diára – eg y újabb részletre, a keresztre feszített emberre, Michelang elo Utolsó ítéleté-ből. – Ő az ag ág ita Hámán, akit a Szentírás szerint felakasztottak. Dante költeményében viszont
meg feszítik. Amint látják, Michelang elo a Sixtus-kápolnában Dante változata mellett döntött a Bibliával szemben. – Lang don elvig yorodott, és lehalkította a hang ját. – Meg ne mondják a pápának. A hallg atóság nevetett. – Dante pokla a fájdalom és a szenvedés minden korábbi emberi képzeletet felülmúló világ át teremtette meg , és ez az írás a szó szoros értelmében rányomta bélyeg ét a modern pokolképzetekre. – Lang don szünetet tartott. – És elhihetik, hog y a katolikus eg yház sokat köszönhet Danténak. A Pokol évszázadokon át rémisztg ette a híveket, és vitathatatlanul meg triplázta a templomba járók számát az istenfélők körében. Lang don újabb képet adott be. – Ez pedig elvezet minket oda, amiért ma itt vag yunk. A kivetítőn Lang don előadásának címe jelent meg : DIYINE DANTE: A POKOL SZIMBÓLUMAI. – Dante Infernó-nak világ a olyan g azdag jelképekben és ikonog ráfiában, hog y g yakran eg y teljes féléves kurzust szentelek a témának. Úg y g ondoltam, hog y ma este nincs jobb módszer Dante szimbólumainak feltárására, mint eg yütt haladni vele... a pokol kapuján át. Lang don a színpad szélére ment és a tömeg et fürkészte. – Most, ha elszántuk mag unkat, hog y sétát teg yünk a pokolban, erősen ajánlom, hog y használjunk térképet. S Dante poklának nincs jobb és pontosabb térképe, mint amilyet Sandro Botticelli festett. Meg nyomta a távkapcsolót, és a baljóslatú Mappa dell’Inferno öltött alakot a közönség szeme előtt. Lang don hallotta, hog y sokan felnyög nek, ahog y befog adják a tölcsér alakú föld alatti üreg ben látható válog atott borzalmakat. – Eg yes művészekkel ellentétben Botticelli rendkívüli hűség g el tolmácsolta Dante szöveg ét. Botticelli olyan sok időt töltött Dante olvasásával, hog y Giorg io Vasari, a nag y művészettörténész szerint ez a meg szállottság a súlyos g ondokat okozott az életében. Botticelli több mint két tucat művet szentelt Danténak, amelyek közül A Pokol térképe a leg híresebb. Lang don meg fordulva most rámutatott a festmény bal felső sarkára. – Ott fönt veszi kezdetét az utazásunk, még a föld felett, ahol Dantét láthatják vörösben vezetőjével, Verg iliusszal, amint a pokol kapuja előtt állnak. Onnan haladunk majd lefelé, Dante Infernojának kilenc körén keresztül, és vég ül szemtől szembe találjuk mag unkat... Lang don g yorsan diát váltott – a Sátán óriásira nag yított képe jelent meg a kivetítőn, Botticellinek ug yanerről a festményéről. A borzalmas, háromfejű Lucifer, amint három embert fal fel a három szájával. A közönség nek hallhatóan elakadt a léleg zete. – Eg y pillantás a következő attrakcióra – jelentette be Lang don. – Ez a félelmetes alak az, akinél a ma esti utazás vég et ér. Ez itt a pokol kilencedik köre, ahol mag a a Sátán uralkodik. Azonban... – Lang don hatásszünetet tartott – az élvezet felét az ide vezető út adja, ezért menjünk vissza eg y kicsit... a pokol kapujáig , ahol kezdetét veszi az utazásunk. Lang don lehívta a következő képet – Gustave Dóré litog ráfiáját, amelyen a zord sziklafalba vág ott sötét, alag útszerű bejárat volt látható. S fölötte a felirat: KI ITT BELÉPSZ, HAGYJ FEL
MINDEN REMÉNNYEL. – Nos? – kérdezte Lang don mosolyog va. – Belépjünk? Valahonnan hang os fékcsikorg ás hallatszott, és a közönség semmivé foszlott Lang don szeme előtt. Érezte, hog y előrebukik, és nekiütközött Sienna hátának, miközben a Trike csúszva meg állt a Viale Machiavelli közepén. Lang donnal forg ott a világ , még mindig a pokol tátong ó kapuját látta mag a előtt. Miután összeszedte mag át, rájött, hog y hol van. – Mi történt? – kérdezte. Sienna a háromszáz méterre lévő Porta Romana felé mutatott – az antik kapura a kőfalban, amelyen át Firenze óvárosába vitt az út. – Robert, problémánk adódott.
Tizenkilencedik fejezet Brüder üg ynök az ig énytelen lakásban állt, és meg próbálta értelmezni, amit lát. Ki az ördög lakik itt? A berendezés minimális volt, mint eg y diákotthonban, amit szerény költség vetésből bútoroztak be. – Brüder üg ynök! – szólt be az eg yik embere a folyosóról. – Ezt látnia kell. Brüder kifelé menet azon g ondolkozott, vajon elfog ták-e már Lang dont a helyi rendőrök. Brüder jobban szerette volna „házon belül” meg oldani a válság ot, de Lang don menekülése után nem maradt más választásuk, mint támog atást kérni a helyi rendőrség től, és útzárakat felállítani. Eg y üg yes motoros a firenzei utcák labirintusában könnyen meg léphetett Brüderék mikrobusza elől, amelynek vastag , g olyóálló ablakai és erős, defektmentes abroncsai sebezhetetlenné, de nehézkessé tették a járművet. Az olasz rendőrség híres volt arról, hog y nem működik eg yütt kívülállókkal, de Brüder szervezete jelentős befolyással bírt – a rendőrség nél, a konzulátusoknál, a követség eken. Ha mi kérünk valamit, senki sem mer kérdéseket feltenni. Brüder belépett a kis dolg ozószobába, ahol az embere eg y felnyitott laptop fölé hajolva g épelt valamit latex kesztyűs ujjaival. – Ezt a g épet használta – mondta. – Innen nyitotta meg a postafiókját, és futtatott néhány keresést is. A fájlok még meg vannak a g yorsítótárban. Brüder az asztalhoz ment. – Ez nem lehet Lang don számítóg épe – mondta a technikus. – Eg y S. C. monog ramos néven reg isztrálták... nemsokára előállítom a teljes nevet. Brüder tekintete várakozás közben meg akadt eg y iratkupacon az íróasztalon. Mag ához véve őket átnyálazta a mindenféle papirost: eg y rég i műsorfüzet a londoni Globe Színházból és kivág ó a újság cikkek. Ahog y beléjük olvasott, elkerekedett a szeme. Mag ához véve az iratokat Brüder kiment a folyosóra, és felhívta a főnökét. – Itt Brüder – mondta. – Azt hiszem, azonosítottuk azt a személyt, aki seg ít Lang donnak. – Ki az? – kérdezte a főnök. Brüder nag yot sóhajtott. – Ezt nem fog ja elhinni. Két mérföldre onnan Vayentha a BMW kormányára dőlve szág uldott. Rendőrautók húztak el mellette hang os szirénázással az ellenkező irányba tartva. Letiltottak, g ondolta. Rendes körülmények között a nég yütemű motor lág y vibrálása seg ített meg nyug tatni az ideg eit. De ma nem. Vayentha tizenkét éve dolg ozott a Konzorciumnak, földi támog atóból stratég iai koordinátorrá küzdve fel mag át a rang létrán, eg észen a mag as szintű terepüg ynökség ig . Nincs másom, csak: karrierem. A terepüg ynökök élete titoktartásból, utazásból, hosszú küldetésekből
állt, amelyek kizártak minden ettől füg g etlen létet és kapcsolatot. Egy éve dolgozom már ezen a küldetésen, g ondolta, és még mindig képtelen volt elhinni, hog y a kormányzó meg húzta a ravaszt és rövid úton letiltotta. Vayentha tizenkét hónapon át felüg yelte a Konzorcium eg yazon üg yfelének – eg y különc, zöld szemű láng elmének, aki csak annyit kért, hog y „eltűnhessen” eg y időre, és versenytársaitól vag y ellenség eitől háborítatlanul munkálkodhasson – nyújtott szolg áltatásokat. Az üg yfél nag yon ritkán utazott, mindig láthatatlanul, de leg főképp dolg ozott. Vayentha semmit sem tudott e munka természetéről, a szerződése csak arra szólt, hog y tartsa távol az üg yfelet azoktól a befolyásos emberektől, akik meg akarták találni. Vayentha tökéletes profizmussal hajtotta vég re a feladatot, és minden simán ment. Eg észen teg nap estig . Vayentha érzelmi állapota és karrierje onnantól zuhanórepülésben volt. Partvonalon kívülre kerültem. A letiltó protokoll, ha elindítják, azt írja elő, hog y az üg ynök haladéktalanul fejezze be az adott küldetést, és hag yja el az „arénát”. Ha az üg ynököt elfog ják, a Konzorcium meg tag ad vele minden kapcsolatot, mintha sohasem ismerte volna. Az üg ynököknek van annyi mag ukhoz való eszük, hog y nem kóstolg atják a szervezetet, hiszen első kézből szerezhettek tapasztalatot arról, milyen hatékonyan tudja manipulálni a valóság ot a saját ig ényei szerint. Vayentha csak két üg ynököt ismert, akit letiltottak. Furcsamód soha többé nem látta őket. Mindig is azt feltételezte, hog y behívták őket hivatalos jelentéstételre, majd meg kapták az elbocsátást, azzal a kikötéssel, hog y nem léphetnek kapcsolatba a Konzorcium alkalmazottaival. De Vayentha most már nem volt olyan biztos a dolg ában. Túlreag álod, próbálta meg g yőzni mag át. A Konzorciumnak jóval eleg ánsabbak a módszerei eg y hideg vérű g yilkosság nál. De még is azt érezte, hog y újra vég ig fut a hátán a hideg . Az ösztöne azt súg ta, hog y abban a pillanatban menekülnie kell a szálloda tetejéről, amint meg látta Brüder csapatát, és most azon tűnődött, vajon az ösztönének köszönheti-e, hog y életben van. Senki sem tudja, hol vag yok most. Miközben Vayentha észak felé robog ott az eg yirányú Viale dél Pog g io Imperialén, rájött, mit jelent számára ez a néhány óra különbség . Teg nap este még azért ag g ódott, hog y elveszítheti a munkáját. Immár az életét kellett féltenie.
Huszadik fejezet Firenze eg ykor fallal körülvett város volt, s a főbejárata az 1326-ban épült Porta Romana. A városfal nag y részét már századokkal ezelőtt lerombolták, de a Porta Romana most is áll, és mind a mai napig e masszív erődítmény boltívei alatt áramlik be a városba a forg alom. Az ötven láb mag as tég la- és kőépítmény középső árkádjának még mindig meg van a vastag , veretes, kétszárnyú fakapuja, amely folyamatosan nyitva áll a közlekedők előtt. Hat fontos út találkozik e kapuk előtt, amelyek eg y körforg alomba vezetik az érkezőket; füves közepét Pistoletto nag yméretű szobra uralja: eg y városból távozó asszonyt ábrázol, hatalmas csomag g al a fején. Bár mostanság leg inkább eg y közlekedési rémálom helyszíne, eg ykor itt zajlott a Fiera dei Contratti – a leányvásár –, amelyen az apák eladták házasulandó lányaikat a kérőknek, g yakran kényszerítve őket kihívó táncra, hog y felverjék az árat. Ma reg g el azonban Sienna több száz méterre a kaputól hirtelen fékezett, és rémülten mutog atott előre. Lang don a Trike hátsó ülésén követte az ujját, és azonnal meg értette a félelmét. Előttük már hosszú sorban álltak a járművek. A rendőrség útzárat létesített a körforg alomnál, és eg yre érkeztek az újabb járőrkocsik. Feg yveres rendőrök jártak autóról autóra, és kérdéseket tettek fel. Ez nem lehet miattunk, g ondolta Lang don. Vag y ig en? Eg y izzadt biciklista tekert feléjük a Viale Machiavellin, a forg alommal szemben. Hanyattbring án ült, vag y inkább feküdt, és mag a előtt nyomkodta a pedálokat. Sienna odakiáltott neki. – Cos é successo? – E chi lo sa! – kiáltott vissza a férfi ag g odalmas hang on. – Carabinieri. – Elhajtott mellettük, láthatóan alig várva, hog y elhag yja a helyszínt. Sienna vészjósló arckifejezéssel fordult Lang donhoz. – Útzár. Katonai rendőrség . Azt nem tudni, hog y miért. Szirénák bömböltek valahol a hátuk mög ött, és Sienna az ülésen kitekeredve nézett vissza a Viale Machiavellire; arcát meg dermesztette a félelem. Csapdába estünk közöttük, g ondolta Lang don, menekülési útvonal – kereszteződés, park, bekötőút – után kutatva, de nem látott mást, mint bal felől mag ánbirtokokat, jobbra pedig eg y mag as kőfalat. A szirénázás hang osabb lett. – Arra – mutatott Lang don eg y elhag yatott építési területre harminc méterrel előttük, ahol eg y hordozható betonkeverő leg alább némi takarást nyújtott. Sienna felug ratott a járdára, és behajtott a munkaterületre. Leparkoltak a betonkeverő mög ött, de g yorsan be kellett látniuk, hog y az még a motort sem nag yon rejti el. – Kövessen – mondta Sienna eg y kis szerszámoskamra felé szaladva, amely a kőfalnak támaszkodva meg bújt a bokrok között. Nem is szerszdmoskamra, ismerte fel Lang don az orrát fintorg atva, amikor közelebb értek.
Hanem egy ToiToi. Lang don és Sienna a munkásoknak szánt mobilvécéhez érve már hallotta a hátuk mög ött a közeledő rendőrautókat. Sienna lenyomta a kilincset, de az nem eng edett. Vastag lánc és lakat zárta. Lang don meg rag adta Sienna karját, és meg kerülve vele a mobilvécét, betolta a házikó és a kőfal közötti résbe. Alig bírta bepréselni a szűk helyre, ahol nehéz és büdös volt a leveg ő. Lang don utánanyomakodott, épp jókor, mert már feltűnt eg y fekete Subaru Forester CARABINIERI felirattal az oldalán. Az olasz katonai rendőrség, g ondolta Lang don hitetlenkedve. Azon tűnődött, vajon tűzparancsot is kaptak-e ezek a rendőrök. – Valaki minden követ meg mozg at, hog y meg találjon bennünket – suttog ta Sienna. – És valahog y ez sikerül is neki. – GPS? – vetette fel Lang don. – Lehet, hog y nyomjelző van a vetítőben? Sienna meg rázta a fejét. – Ha az az eszköz nyomjelzést adna, már a nyakunkon lennének a rendőrök. Lang don izg ett-mozg ott, hog y mag as termetével kényelmes helyzetet találjon a szűk térben. Ekkor eg y eleg ánsan kivitelezett g raffiti ötlött a szemébe a mobilvécé hátsó falán. Bízd az olaszokra. Az amerikai mobilvécéket leg többször kezdetleg es rajzok ékesítik, amelyek csak távolról emlékeztetnek óriási mellekre vag y péniszekre. Ez a g raffiti azonban inkább eg y képzős diák vázlatfüzetébe illett volna – emberi szem, helyesen ábrázolt kéz, eg y férfi profilja és eg y fantasztikus sárkány. – Olaszország ban általában nem íg y fest a rong álás – jeg yezte meg Sienna, mintha olvasott volna Lang don g ondolataiban. – A fal túloldalán van a firenzei Szépművészeti Akadémia. És mintha csak ig azolni akarná Sienna állítását, eg y csapat diák tűnt fel a távolban, rajzmappákkal a hónuk alatt; feléjük tartottak. Cseveg tek, cig arettára g yújtottak, és a Porta Romanánál felállított útzár okát találg atták. Lang don és Sienna behúzták a nyakukat, hog y a diákok ne lássák meg őket, és ekkor Lang donnak teljesen váratlanul meg lepő g ondolata támadt. A félig eltemetett bűnösök a leveg őben kalimpáló lábukkal Lehet, hog y az emberi vég termékek odőrjének volt köszönhető, esetleg a csupasz lábaival pedálozó hanyattbring ásnak, de bármi váltotta is ki, Lang donnak bevillant a Rondabug yrod bűzös világ a és a földből kiálló meztelen lábak. Hirtelen a társához fordult. – Sienna, A Pokol térképének ebben a változatában ug ye a tizedik árokban voltak a kalimpáló lábak? A Rondabug yrod leg alsó szintjén? Sienna furcsán nézett rá, mintha most nem ez lenne a leg főbb g ondjuk. – Ig en, leg alul. Lang don visszag ondolt a bécsi előadásra. Állt a színpadon, és már csak pillanatok választották el a nag y finálétól, miután bemutatta a közönség nek Dóré fametszetét Gérüónról –
a latinosan Geryonnak mondott szárnyas szörnyeteg ről –, a mérg ező farkával, aki a Rondabug yrod fölött lakozott. – Mielőtt találkoznánk a Sátánnal – jelentette he Lang don, s mély hang ja rezonált a mikrofonban –, át kell hatolnunk a Rondabug yrod tíz árkán, ahol a csalók bűnhődnek. Azok, akik szándékosan ártottak. Lang don lehívta a Rondabug yrodat ábrázoló részletet, aztán eg yenként átvezette hallg atóság át az árkokon. – Felülről lefelé haladva: a csábítókat démonok korbácsolják... a hízelg ők emberi ürülékben fetreng enek... a szent dolg ok kiárusítói fejjel lefelé, félig eltemetve, kalimpáló lábakkal... a varázslók és jósok hátratekert fejjel... a korrupt politikusokat üstben főzik... a képmutatók ólommal bélelt köpenyt viselnek... a tolvajokat kíg yók marják... a rossz tanácsadókat tűz emészti... a viszályt szítók és szakadárok testét ördög ök hasog atják... és vég ül a hazug ok, akiket a felismerhetetlenség ig elváltoztatott a vízkór. – Lang don visszafordult a közönség hez. – Dante minden bizonnyal azért tartog atta ezt az utolsó árkot a hazug oknak, mert a róla terjesztett hazug ság ok miatt száműzték szeretett Firenzéjéből. – Robert? – hallotta meg Sienna hang ját. Lang don ismét a jelenben találta mag át. Sienna kérdőn nézett rá. – Mire g ondol? – A mi változatunk a térképből – mondta Lang don izg atottan. – Átalakították a művet! – Kihalászta a zakója zsebéből a vetítőt és rázni kezdte, amennyire csak tudta a szűk helyen. A keverőg olyó hang osan zörg ött, de a szirénák elfojtották a zajt. – Akárki hozta is létre ezt a képet, meg változtatta az árkok sorrendjét a Rondabug yrodban! Amikor felfénylett az eszköz, Lang don a sima felületre vetítette a képet. Feltűnt a La Mappa dell’Inferno, kirag yog va a homályból. Botticelli egy mobilvécéfalán, g ondolta Lang don szég yenkezve. Ez lehetett a leg kevésbé eleg áns hely, ahol eg y Botticelli valaha meg jelent. Lang don vég ig futtatta tekintetét a tíz árkon, és hevesen bólog atott. – Ig en! – kiáltotta. – Ez íg y nem jó! A Rondabug yrod utolsó árkában a beteg ek vannak, és nem a fejjel lefelé beásott emberek. A tizedik g yűrű a hazug oké, nem a szent dolg okat kiárusítóké'. Sienna érdeklődését is felkeltette a dolog . – De miért... miért változtatná meg ezt valaki? – Catrovacer – suttog ta Lang don, a kis betűket nézeg etve az eg yes szinteken. – Nem hiszem, hog y ez tényleg íg y hang zik A sérülés dacára, amely kitörölte Lang don emlékeit az utóbbi két napról, most úg y érezte, hog y hibátlanul működik a memóriája. Becsukta a szemét, és mag a elé képzelve A Pokol térképének két változatát, kielemezte az eltéréseket. A Rondabug yrodon kevesebbet változtattak, mint hitte volna... és még is úg y érezte, hog y eg yszerre föllebben a fátyol. Hirtelen minden kristálytiszta lett.
Keress, és találni fog sz! – Mi az? – akarta tudni Sienna. Lang donnak kiszáradt a torka. – Tudom, miért vag yok Firenzében. – Tényleg ?! – Ig en, és azt is tudom, hová kell mennem. Sienna meg rag adta a karját. – Hová?! Lang don most érzett először szilárd talajt a lába alatt, amióta mag ához tért a kórházban. – Ez a tíz betű – suttog ta – eg y meg határozott helyre mutat az. óvárosban. Ott vannak a válaszok. – Az óvároson belül hová? – kérdezte Sienna. – Mire jön rá? Nevetés hang zott fel a mobilvécé túloldaláról. Eg y újabb diákcsapat haladt el mellettük, különböző nyelveken csacsog va és tréfálkozva. Lang don óvatosan kikukucskált a fülke mög ül, és fig yelte, ahog y továbbmennek. Aztán a rendőrök felé nézett. – Indulnunk kell. Majd útközben elmag yarázom. – Útközben? – csóválta a fejét Sienna. – Nem juthatunk be a Porta Romanán! – Maradjon itt harminc másodpercig – mondta neki Lang don aztán jöjjön utánam. Azzal Lang don elillant, mag ára hag yva mit sem értő barátnőjét.
Huszonegyedik fejezet – Scusi! – szaladt Robert Lang don a távolodó diákcsapat után. – Scusate! Mindannyian meg fordultak, és Lang don eljátszotta, hog y ő eg y eltévedt turista. – Dov 'e Vlstituto Statale d’Arte?– kérdezte Lang don tört olaszság g al. Eg y tetovált srác meg szívta a cig arettáját, és fölényesen odavetette: – Non parliamo italiano. – Francia akcentusa volt. Az eg yik lány rosszallóan pillantott tetkós barátjára, és udvariasan a hosszú fal felé mutatott a Porta Romana mentén. – Piú avanti, sempre drítto. Csak egyenesen, fordította le mag ának Lang don. – Grazié. Vég szóra Sienna is észrevétlenül kibújt a mobilvécé mög ül, hog y csatlakozzon hozzájuk. A karcsú harminckét éves nő a csoporthoz lépett, és Lang don a vállára tette a kezét. – Ő a húg om, Sienna. Művészettörténetet tanít. A kivarrt fiú odasúg ta a haverjainak: – TILF – és a srácok felnevettek. Lang don nem vett róluk tudomást. – Olyan helyet keresünk Firenzében, ahol el lehet tölteni eg y tanévet. Mag ukkal tarthatunk? – Ma certo – válaszolta mosolyog va az olasz lány. Ahog y a csapat a Porta Romanát meg szálló rendőrök felé közeledett, Sienna beszélg etést kezdeményezett a diákokkal, míg Lang don összehúzva mag át meg próbált beleolvadni a csoportba, hog y ne tűnjön fel. Keress, és találni fogsz, g ondolta Lang don, és felg yorsult a pulzusa az izg alomtól, mag a elé képzelve a Rondabug yrod tíz árkát. Catrovacer. E tíz betű körül, ismerte fel Lang don, forog a művészeti világ eg yik leg nag yobb rejtélye, eg y évszázados feladvány, amelyet soha nem sikerült meg oldani. 1563-ban ebből a tíz betűből állt eg y üzenet Firenze híres Palazzo Vecchiójának a falán, vag y tizenkét méter mag asban, távcső nélkül alig láthatóan. Századokon át maradt ott, szem előtt, még is láthatatlanul, míg nem az 1970-es években kiszúrta eg y azóta elhíresült műelemző, aki évtizedeken át próbálta meg fejteni az értelmét. A számos elmélet dacára, a mai napig rejtély a jelentése. Lang don számára otthonos terület volt a kódok világ a – biztonság os kikötő ezen az ideg en és háborg ó teng eren. Vég tére is Lang donhoz sokkal közelebb állt a művészettörténet és az ősi titkok birodalma, mint eg y biohazard kémcső vag y a lövöldözés. Előttük, a Porta Romanához még mindig érkeztek az újabb járőrkocsik. – Jézusom – mondta a tetovált srác. – Bárkit keresnek is, valami nag y disznóság ot kellett elkövetnie. A csapat meg érkezett a képzőművészeti líceum jobbra nyíló bejáratához, ahol már diákok
tömeg e g yűlt össze és fig yelte az akciót a Porta Romanánál. Az iskola alulfizetett biztonság i őre csak tessék-lássék nézte meg a diákig azolványokat, miközben a fiatalok betódultak a kapun; láthatóan sokkal jobban érdekelte, hog y mit csinálnak a rendőrök. Hang os fékcsikorg ás verte fel a környéket, amikor eg y túlság osan is ismerős fekete mikrobusz kanyarodott a Porta Romana elé. Lang donnak nem kellett kétszer odanéznie. Szó nélkül meg rag adta a kínálkozó alkalmat, és új barátaik között besurrant Siennával az iskola kapuján. Az épülethez vezető út elképesztően g yönyörű, már-már királyi volt. Terebélyes tölg yfák hajoltak össze fölötte, és baldachinjuk keretbe fog lalta a távolabb álló házat – a fakó sárg a épületnek hármas portikusza volt és széles, ovális pázsit zöldellt előtte. Lang don tudta, hog y ez is, mint annyi más műemlék a városban, annak a híres dinasztiának a meg rendelésére épült, amely a 15., a 16. és a 17. század folyamán vezető szerepet játszott a firenzei politikában. A Mediciek. Már a puszta név is Firenze jelképévé vált. Három évszázados kormányzása alatt a Medici uralkodóház felfog hatatlan g azdag ság ra és befolyásra tett szert, nég y pápát és két francia királynét adott, és övé volt a leg nag yobb pénzüg yi intézményhálózat eg ész Európában. A modern bankok mind a napig azt az elszámolási módszert használják, amelyet a Mediciek találtak fel – a tartozik és követel kettős könyvelési rendszerét. A Mediciek azonban nem a pénzüg yek vag y a politika terén hag ytak mag uk után ig azán maradandót, hanem a képzőművészetekben. Az is lehet, hog y ők voltak minden idők leg bőkezűbb mecénásai: a Mediciek nag yszabású meg rendelései seg ítenék elő a reneszánsz kibontakozását. Az általuk támog atott híres művészek és tudósok sora Leonardo da Vincitől Galilein át Botricceliig tart – utóbbi leg ünnepeltebb festménye, a Vénusz születése Lorenzo de’ Medici meg rendelésére készült, aki eg y szexuálisan kihívó művet kívánt a kuzinja nászág ya fölé akasztani. Lorenzo de’ Medici – aki az Il Mag nifico melléknevet kapta a kortársaitól – mag a is felkészült művész és költő volt, akiről azt tartották, hog y nag yon jó szeme van. 1489-ben Lorenzónak meg tetszettek eg y ifjú firenzei szobrász munkái, és meg hívta a fiút a Medicipalotába, ahol jeles képzőművészek, irodalmárok és tudósok társaság ában g yakorolhatta a mesterség ét. Mentora keze alatt a kamasz fiú kibontakoztatta tehetség ét, és vég ül ki farag ta minden idők két leg mag asabbra tartott szobrát: a Pietat és a Dávidot. Ma Michelang elo néven ismerjük ezt a teremtő g éniuszt, akit néha úg y emleg etnek, mint a Mediciek leg nag yobb adományát az emberiség nek. Fig yelembe véve a Mediciek művészetrajong ását, Lang don úg y vélte, hog y a család elég edetten nyug tázná, mi lett az eredetileg első számú lóistállóként használt épületből: életteli művészeti iskola. Erre az idilli helyre, amely most fiatal művészeket képez, azért esett a Mediciek választása, mert ennek a környékén vannak Firenze leg szebb lovag ló útjai. A Boboli park. Lang don balra pillantott, ahol eg y mag as fal mög ött fakoronák erdeje látszott. A Giardino di
Boboli népszerű turistalátványosság . Lang don nem kételkedett abban, hog y ha sikerülne bejutniuk a parkba Siennával, akkor azon átvág va észrevétlenül kikerülhetnék a Porta Romanát. Vég ül is a park hatalmas, ahol nincs hiány rejtekhelyekben – erdők, labirintusok, g rottók, nimfák... És ami a leg főbb: a Bobolin keresztül elérhetik a Palazzo Pittit, a kőből épült felleg várat, amely eg ykor a Medici nag yherceg ség székhelye volt, és 140 terme ma is Firenze eg yik leg látog atottabb műemléke. Ha már ott vag yunk a Palazzo Pittinél, g ondolta Lang don, onnan már csak eg y kőhajításnyira van az óvárosba vezető híd. Lang don a lehető leg nyug odtabban közeledett a parkot körülvevő falhoz. – Hog yan lehet bejutni a Boboliba? – kérdezte. – Szeretném meg mutatni a húg omnak, mielőtt meg nézzük az iskolát. A tetovált fiú meg rázta a fejét. – Innen nem tudnak bemenni a parkba. Jóval a Pitti-palotán túl van a bejárata. Át kell menniük a Porta Romana alatt, és körbekerülni. – Hülyeség – fortyant fel Sienna. Mindenki felé fordult és rá bámult, köztük Lang don is. – Nehog y azt mondjátok már – froclizta őket játékosan Sienna, vég ig simítva szőke lófarkán –, hog y nem szoktatok átszökni a parkba füvet szívni és marháskodni! A fiatalok összenéztek, aztán kipukkadt belőlük a nevetés. A tetkós g yerek elismerően nézett Siennára. – Asszonyom, mag ának tényleg itt kéne tanítania. – Meg kerülte velük az épületet, és meg mutatta a parkolót a sarkon túl. – Látják azt a bódét ott balra? Van mög ötte eg y rég i emelvény. Másszanak fel a tetejére, és onnan leug orhatnak a fal túloldalán. Sienna már indult is. Fensőség es mosollyal pillantott hátra Lang donra. – Jössz már, bátyuska? Vag y túl öreg vag y ahhoz, hog y kerítéseken ug rálj át?
Huszonkettedik fejezet Az ezüsthajú asszony a mikrobusz g olyóálló ablakának döntötte a fejét és lecsukta a szemét. Úg y érezte, hog y forog vele a világ . Rosszul volt a beadott g yóg yszerektől. Orvosi ellátásra van szükség em, g ondolta. De a mellette ülő feg yveres őr szig orú parancsot kapott: a nő kívánság ait fig yelmen kívül kell hag yni, amíg sikeresen vég re nem hajtották a kitűzött feladatot. A mag a körül érzékelt káoszból az asszony arra következtetett, hog y az még odébb van. A szédülés erősödött, és lég zési nehézség ei támadtak. Miközben meg próbálta leküzdeni az émelyg ését, azon tűnődött, hog yan is sodorta az élet ehhez a szürreális keresztúthoz. A válasz túl bonyolult volt ahhoz, hog y ebben a delíriumos állapotában meg fejthesse, de afelől nem volt kétség e, hog y hol kezdődött minden. New Yorkban. Két évvel ezelőtt. Manhattanbe repült Genfből, ahol az Eg észség üg yi Világ szervezet ig azg atójaként dolg ozott, immár eg y évtizede fog lalva el a nag y presztízzsel járó, irig yelt posztot. A fertőző beteg ség ek és a járványok szakértőjeként az ENSZ hívta meg , hog y tartson előadást a járványos beteg ség ek fenyeg etéséről a harmadik világ ban.Szívderítő és bátorító beszédében körvonalazta a WHO és más szervezetek többféle új, korai beteg ség felismerő és ellátórendszerét. Felállva tapsoltak neki. Az előadás után, miközben a hallban beszélg etett néhány tudóssal, odalépett hozzá eg y ENSZ-alkalmazott, aki a kitűzője szerint mag as szintű diplomáciai feladatot látott el. – Dr. Sinskey, az imént kapcsolatba lépett velünk a CFR, a Külkapcsolatok Tanácsa. Van valaki, akivel találkoznia kell. Kint várja a kocsi. A kíváncsi és némileg bizonytalan dr. Elizabeth Sinskey kimentette mag át a kollég áknál, és mag ához vette a bőröndjét. Miközben a limuzin az Ötödik sug árúton hajtott vele, furcsa ideg esség fog ta el. A Külkapcsolatok Tanácsa? Elizabeth Sinskey a leg több emberhez hasonlóan szintén hallott róluk híreszteléseket. Az 1920-as években alapított mag án think-tank – g ondolatg yár a CFR rég i tag jai között tudhatta csaknem valamennyi külüg yminisztert, több mint eg y fél tucat elnököt, a CIA-vezetők többség ét, szenátorokat, bírákat és olyan leg endás családneveket, mint a Morg an, a Rothschild vag y a Rockefeller. A tag ok összesség e páratlan szellemi kapacitást, politikai hatalmat és g azdag ság ot képviselt, amelynek alapján nem véletlenül emleg ették a CFR-t a világ leg befolyásosabb mag ánklubjaként. Mint az Eg észség üg yi Világ szervezet ig azg atója, Elizabeth g yakran került kapcsolatba nag ykutyákkal. Mag as pozíciója és szókimondó természete újabban eg y vezető hírlap tiszteletét is kivívta, amely felvette őt a világ húsz leg befolyásosabb emberének listájára. Az EGÉSZSÉG ARCA – írták a fényképe alá, amit Elizabeth ironikusnak talált, mert mindig is beteg es g yerek volt.
Hatéves korától súlyos asztmában szenvedett, és eg y íg éretes, g lükokortikoid tartalmú új g yóg yszer nag y dózisával kezelték, amely csodával határos módon meg szüntette az asztma tüneteit. Sajnos a g yóg yszer nem várt mellékhatásai csak évekkel később jelentkeztek, amikor Sinskey a serdülőkorba lépett... és nem alakult ki a menstruációs ciklusa. Soha nem felejti el azt a g yászos pillanatot az orvosi rendelőben, tizenkilenc évesen, amikor meg tudta, hog y a reprodukciós szervei maradandó károsodást szenvedtek. Elizabeth Sinskey-nek soha nem lehet g yereke. Az idő meg g yóg yítja az üresség et, bátorította az orvos, de benne csak nőtt a szomorúság és a harag . Keg yetlen dolog volt, hog y a g yóg yszerek, amelyek miatt nem fog anhatott g yermeket, a g yermek utáni vág y állati ösztönét nem irtották ki belőle. Évtizedeken keresztül küzdött a soha valóra nem váltható vág ya ellen. Még most, hatvaneg y évesen is az üresség fájdalmát érezte, valahányszor meg látott eg y anyát a g yermekével. – Meg érkeztünk, dr. Sinskey – közölte vele a sofőr. Elizabeth g yorsan vég ig szántott hosszú, ezüst fürtjein és meg nézte az arcát a tükörben. Észre sem vette, hog y a kocsi meg állt, és a vezető már ki is nyitotta előtte az ajtót, hog y kiseg ítse a járdára Manhattan eg yik divatos neg yedében. – Itt fog om várni – mondta a sofőr. – Miután vég zett, már indulhatunk is a repülőtérre. A Külkapcsolatok Tanácsának New York-i székhaza visszafog ott neoklasszikus épület volt a Park sug árút és a Hatvannyolcadik utca sarkán – eg ykor a Standard Oil eg yik mág násának az otthona. Kívülről belesimult az eleg áns környezetbe, mit sem árulva el sajátság os küldetéséről. – Dr. Sinskey – üdvözölte eg y nő ünnepélyesen a recepciónál –, erre tessék. Már várja önt. Oké, de ki? Követte a nőt a fényűző folyosón eg y csukott ajtóig , amelyet g yors kopog tatás után kinyitott, és intett Elizabethnek, hog y lépjen be. Bement, és az ajtó bezárult utána. A sötét kis tárg yalótermet csak eg y videokivetítő dereng ő fénye világ ította meg . Előtte eg y nag yon mag as, ösztövér alak nézett szembe vele. Bár Elizabeth nem tudta kivenni az arcát, érzékelte a hatalmat. – Dr. Sinskey – szólalt meg a férfi éles hang on. – Köszönöm, hog y elfog adta a meg hívásomat. – Kínosan precíz kiejtéséből Elizabeth arra következtetett, hog y az illető svájci, esetleg német. – Fog laljon helyet – mondta a férfi eg y székre mutatva a szoba előterében. Be sem mutatkozik? Elizabeth leült. A kivetítőn látható bizarr kép csak fokozta a nyug talanság át. Mi az ördög ez? – Ott voltam ma délelőtt az előadásán – közölte az árnyalak. – Messziről utaztam ide, hog y meg hallg assam. Hatásos beszéd volt. – Köszönöm – válaszolta Elizabeth. – Szabadjon meg jeg yeznem azt is, hog y ön sokkal szebb, mint képzeltem... dacára a korának
és az eg észség üg yről vallott rövidlátó nézeteinek. Elizabethnek leesett az álla. Ez a közlés minden tekintetben sértő volt. – Tessék? – kérdezte a sötétség et fürkészve. – Ki mag a? Es miért hívott ide? – Elnézést a félresikerült humorizálásért – mondta a lang aléta árny. – A kép a kivetítőn meg mag yarázza, hog y miért van itt. Sinskey nézte a borzalmas képet: eg y emberek tömeg ét ábrázoló festményt, beteg eket és szenvedőket, akik eg ymás heg yén-hátán hevertek a meztelen testek sűrűjében. – A nag y Dóré műve – jelentette be a férfi. – Látványosan komor interpretáció Dante Alig hieri pokolvíziójáról. Remélem, nem zavarja önt... merthog y errefele tartunk. – Elhallg atott, s lassan közeledett Elizabethhez. – Azt is elmondom, hog y miért. Még mindig felé tartott, és minden lépéssel mag asabbnak tűnt. – Ha most fog nám ezt a darab papírt és kettétépném... – Meg állt eg y asztalnál, fölemelt eg y papírlapot, és hang osan elszakította. – Aztán eg ymásra helyezném a két felét... – A férfi úg y tett, ahog y mondta. – Majd meg ismételném a folyamatot... – Meg int kettőbe tépte a papírokat és eg ymásra tette őket. – Most van eg y papírkupacom, ami nég yszer vastag abb, mint az eredeti, ig az? – Parázslani látszott a szeme a szoba sötétjében. Elizabethnek nem tetszett a leereszkedő hang neme és az ag resszív testtartása. Nem válaszolt. – Elméletileg – folytatta a férfi még közelebb lépve ha az eredeti papírlap mindössze eg ytized milliméter vastag , és én meg ismételném a folyamatot... mondjuk ötvenszer,.. tudja-e, milyen mag as lenne ez a papírkupac? Elizabeth dühbe g urult. – Tudom – felelte ellenség esebben, mint akarta. – Eg ytized milliméterszer kettő az ötvenedik hatványon. Ezt hívják mértani haladványnak. És most meg kérdezhetem, hog y mit keresek itt? A férfi somolyg ott, és elismerően biccentett felé. – Ig en, és meg tudja tippelni az eredményt is? Eg ytized miiliméterszer kettő az ötvenediken? Tudja, milyen mag as lenne ez a papírkupac? – Kivárt eg y pillanatot. – A mi papírkupacunk, mindössze ötven felezés után, majdhog ynem felérne... a napig . Elizabeth nem lepődött meg . A munkája során rendszeresen találkozott a mértani haladványok szédítő összeg eivel. A fertőzések terjedése... az érintett sejtek osztódása... a becsült halálozási mutatók. – Elnézést kérek, ha naivnak tűnök – mondta, meg sem próbálva elrejteni a bosszúság át –, nem értem, hová akar kilyukadni. – Hog y hová akarok kilyukadni? – nevetett fel halkan a férfi. – Oda, hog y az emberi populáció növekedése a történelem folyamán még ennél is drámaibb. A föld lakosság a, akárcsak a mi papírkupacunk, ig en szerény kezdetekre meg y vissza... de ijesztő potenciál van benne. Újra járkálni kezdett.
– Fontolja csak meg . A föld népesség ének az ember meg jelenésétől az 1800-as évek elejéig ezer évre volt szükség e ahhoz, hog y elérje az eg ymilliárdos számot. Aztán, elképesztő módon, már csak száz év kellett ahhoz, hog y a népesség az 1920-as évekre meg duplázódjon, elérve a kétmilliárdot. Ezután mindössze ötven év alatt kétszereződött meg nég ymilliárdra az 1970-es években. Láthatja, hog y a leg jobb úton vag yunk ahhoz, hog y nag yon hamar már nyolcmilliárdnyian leg yünk. Csak a mai napon újabb neg yedmillióval g yarapodott a föld lakosság a. Negyedmillióval. És ez íg y meg y minden eg yes nap, ha esik, ha fúj. Jelenleg Németország teljes lakosság ának számával leszünk többen minden évben. A mag as férfi hirtelen meg állt, és Elizabeth fölé tornyosult. – Hány éves ön? Újabb sértő kérdés, noha a WHO vezetőjeként hozzá volt szokva, hog y diplomatikusan kezelje az összeütközéseket. – Hatvaneg y. – Tudja, ha még tizenkilenc évig él, nyolcvanévesen tanúja lehet annak, hog y a lakosság még a mag a életideje alatt meg triplázódik. Háromszorosára nő... eg yetlen ember életideje alatt. Gondoljon bele a következményekbe. Mint tudja, az Eg észség üg yi Világ szervezet ismét fölfelé módosított az előrejelzésén: most azt várja, hog y még a századforduló előtt kilencmilliárdan leszünk a földön. Az állatfajok kihalása meredeken g yorsul. A fog yatkozó természeti erőforrások iránti kereslet az eg ekbe szökik. Eg yre nehezebb ivóvízhez jutni. Minden biológ iai mérce szerint az emberfaj túllépte a fenntartható számot. És a katasztrófa árnyékában az Eg észség üg yi Világ szervezet, a föld eg észség ének az őre, olyan dolg okba invesztál, mint a cukorbeteg ség g yóg yítása, a vérbankok feltöltése, a rák elleni küzdelem. – Elhallg atott, és farkasszemet nézett Elizabethtel. – Azért hozattam ide, hog y meg kérdezzem, mi az ördög ért nincs bátorság a az Eg észség üg yi Világ szervezetnek szembenézni ezzel a problémával. Elizabethben már izzott a harag . – Bárki is mag a, tudnia kell, hog y a WHO nag yon komolyan veszi a túlnépesedést. Leg utóbb is dollármilliókkal küldtünk orvosokat Afrikába, hog y ing yenes óvszert és felvilág osítást adjanak az embereknek a születésszabályozásról. – Ó, ig en! – g únyolódott a lang aléta férfi. – Ennél nag yobb számban már csak a katolikus hittérítők érkeznek Afrikába, hog y elmondják az embereknek: ha óvszert használnak, mind pokolra fog nak jutni. Afrikának pedig új környezetszennyezési problémával kell meg küzdenie: a földeket elárasztó, nem használt kotonokkal. Elizabeth meg fékezte a nyelvét. A férfinak ebben a kérdésben ig aza volt, noha a modern katolikusok már elkezdték támadni a Vatikán hivatalos álláspontját a születésszabályozás kérdésében. Nag y nyilvánosság ot kapott, hog y Melinda Gates, mag a is g yakorló katolikus, bátran mag ára vonta saját eg yháza harag ját, amikor 560 millió dollárt adományozott a születésszabályozás előseg ítésére a világ on. Elizabeth Sinskey számos alkalommal jelentette ki, hog y Bili és Melinda Gates meg érdemelné a szentté avatást mindazért, amit az alapítványaikon keresztül az eg észség üg yért tettek. Sajnos az eg yedüli intézmény, amelynek hatalmában áll a szentté avatás, nem értékeli bennük a keresztény erényeket.
– Dr. Sinskey – folytatta az árnyék –, az Eg észség üg yi Világ szervezet képtelen felismerni, hog y csupán eg yetlen g lobális eg észség üg yi probléma van. – Ismét rámutatott a riasztó képre a kivetítőn: az eg ymásba g abalyodott embertömeg re. – Még pedig ez. – Szünetet tartott. – Tisztában vag yok azzal, hog y ön természettudós, minélfog va talán nem járatos a klasszikusokban vag y a képzőművészetekben. Ezért hadd mutassak eg y másik képet, amely az ön által jobban értett nyelven beszél. Eg y pillanatra elsötétült a terem, majd frissült a képernyő. Az új ábrát Elizabeth már sokszor látta... és mindig az elkerülhetedenség baljós érzésével töltötte el.
Nehéz csend telepedett a szobára. – Ig en – szólalt meg vég ül a hórihorg as férfi. – A néma retteg és az eg yedüli válasz erre a g rafikonra. Kissé olyan ezt látni, mintha a közeledő mozdony reflektoraiba bámulnánk. – A férfi lassan Elizabeth felé fordult, és fanyar, leereszkedő mosolyra húzta a száját. – Van kérdése, dr. Sinskey? – Csak eg y! – csattant fel Elizabeth. – Azért hozatott ide, hog y kioktasson, vag y hog y sérteg essen? – Eg yik sem. – A férfi hang ja hátborzong atóan behízelg ővé vált. – Azért hívtam ide, hog y önnel dolg ozzam. Nem kétlem, hog y tudatában van a túlnépesedés eg észség üg yi vonzatainak. De félek, hog y annak már nem, milyen hatással van ez az emberi lélekre. A túlnépesedés szorításában olyanok, akik soha nem loptak volna, most tolvajok lesznek, hog y enni adhassanak a családjuknak. Akik soha nem öltek volna, most g yilkolnak, hog y eltarthassák a g yerekeiket. Dante valamennyi halálos bűne, a kapzsiság , a mértéktelenség , az árulás, a g yilkolás és a restség lassan elszabadul... a felszínre emelkedik, és az elillanó jólétünk csak súlyosbítja a helyzetet. Az ember lelkéért folyó csata előtt állunk. – Én biológ us vag yok. Életeket mentek... nem lelkeket. – Hát, biztosíthatom, hog y az életmentés eg yre nehezebb lesz az elkövetkező években. A túlnépesedés nem csak spirituális elég edetlenség et szül. Van eg y szakasz Machiavellinél... – Ig en – szakította félbe Elizabeth, és fejből idézte a híres szöveg et. – „Amikor már minden
ország meg telt lakosokkal, olyannyira, hog y élni sem tudnak, és máshova sem költözhetnek... akkor a világ nak szükség képpen meg kell tisztulnia.”{1} – A férfira nézett. – A WHO-nál mindenki jól ismeri ezt az idézetet. – Helyes, akkor azt is tudja, hog y mivel folytatja Machiavelli: úg y beszél a járványokról, mint a világ természetes öntisztulási folyamatáról. – Ig en, és ahog y azt az előadásomban is említettem, tudatában vag yunk a közvetlen kapcsolatnak a népsűrűség és a pusztító járványok valószínűség e között, de folyamatosan dolg ozunk az új diag nosztikai és kezelési módszerek fejlesztésén. A WHO továbbra is bízik abban, hog y a jövőben meg tudja akadályozni a járványok kitörését. – Ez nag y kár. Elizabeth hitetlenkedve bámult rá. – Tessék?! – Dr. Sinskey – mondta a férfi, és furcsa nevetést hallatott –, ön úg y beszél a járványok féken tartásáról, mintha az jó dolog lenne. Elizabeth nem akart hinni a fölének. – Jól hallotta – jelentette ki a lang aléta férfi, és olyan pózt vett fel, mint az üg yvéd, aki nyomatékosítja az álláspontját. – Itt állok az Eg észség üg yi Világ szervezet vezetőjével, a leg jobbal, akit a WHO nyújthat. Rémisztő g ondolat, ha mérleg re teszi. Meg mutattam önnek a ránk váró nyomorúság képét. – Frissítette a kivetítőt, visszahozva az emberi testeket. – Felhívtam a fig yelmét az elszabaduló népesség növekedés szörnyű következményeire. – A kis papírkupac felé bökött. – Meg világ ítottam ön előtt, hog y eg y spirituális összeomlás szélén állunk. – Szünetet tartott, és szembefordult Elizabethtel. – És mi volt a válasza? Ing yen óvszer Afrikában. A férfi g únyosan vig yorg ott. – Ez olyan, mint lég ycsapóval hesseg etni a közeledő aszteroidát. A bomba időzítője már nem ketyeg . Már robban, és drasztikus intézkedések híján az exponenciális füg g vény lesz a mag uk új istene... És „ő” bosszúálló isten. Dante látomásait fog ja valóra váltani a pokolról, itt a Park sug árúton emberek tömeg ei fetreng enek majd saját ürülékükben. Mag a a Természet fog ja elvég ezni a g lobális selejtezést. – Valóban? – csattant fel Elizabeth. – Akkor árulja el nekem, a mag a víziójában a fenntartható jövőről mi a népesség eszményi száma a földön? Melyik az a bűvös szám, amelynél az emberiség még reménykedhet, hog y fenntarthatja önmag át... viszonylag os jólétben? A mag as férfi elmosolyodott, nyilvánvalóan várta ezt a kérdést. – Bármelyik környezetbiológ us vag y statisztikus meg mondhatja, hog y az emberiség leg jobb esélye a hosszú távú túlélésre a nég ymilliárd körüli össznépesség . – Nég ymilliárd? – kérdezett vissza Elizabeth. – Most vag yunk hétmilliárdan, úg yhog y ezzel már eg y kicsit elkéstünk. A mag as férfi zöld szemében tűz lobbant. – Úg y g ondolja?
Huszonharmadik fejezet Robert Lang don nag yot puffanva landolt a szivacsos talajon, a Boboli park erdős déli csücskét övező fal túloldalán. Sienna mellette ért földet, felállt, leporolta mag át, és mindketten felmérték a környezetet. Mohás kövek és páfrányok között álltak eg y kis erdő szélén. Innen nem lehetett látni a Palazzo Pittit, és Lang don úg y sejtette, hog y a park a palotától lévő leg távolabbi sarkában vannak. De leg alább munkásokat vag y turistákat sem láttak ezen a korai órán. Lang don eg y kavicsos ösvényt követett a tekintetével, amely a dombról lefelé kanyarog va vezetett be az erdőbe. Ahol az ösvény eltűnt a fák között, eg y tökéletesen elhelyezett márványszobor vonta mag ára a fig yelmet. A Boboli-kert Niccolö Tribolo, Giorg o Vásári és Bernardo Buontalenti kivételes tervezőtehetség ét dicsérte – ők alkották meg ezt a közel nég y és fél hektáros, bejárható műremeket. – Ha északkeletnek tartunk, a palotánál lyukadunk ki – mondta Lang don az ösvényre mutatva. – Ott elkeveredhetünk a turisták között, és észrevétlenül távozhatunk. Úg y rémlik, hog y kilenckor nyit. Lang don meg akarta nézni, mennyi az idő, de csak a Miki eg eres órája helyét látta. Szórakozottan eltűnődött, vajon ott van-e a kórházban a többi ruhájával eg yütt, és visszakapja-e valaha. Sienna határozottan lecövekelt. – Robert, mielőtt még eg y lépést is tennénk, tudni szeretném, hog y hová meg yünk. Mire jött rá az előbb? A Rondabug yrodról? Azt mondta, hog y nem jó a sorrend. Lang don az erdős részre mutatott. – Először is tűnjünk el szem elől. – Meg indult az ösvényen, amely eg y körülzárt mélyedéshez – eg y „szobához” – vezetett, ahol fáutánzatú padokat és eg y kis díszkutat láttak. A fák között határozottan hűvösebb volt a leveg ő. Lang don elővette a zsebéből a vetítőt, és rázni kezdte. – Sienna, akárki hozta is létre ezt a dig itális képet, nemcsak betűket adott a Rondabug yrod kárhozottaihoz, hanem a vétkek sorrendjét is meg változtatta. – Felug rott a padra, Sienna fölé mag asodva, és a lába elé vetítette a képet. Sienna mellett, a pádon meg jelent Botticelli Mappa dell’Infernója. Lang don az árkok területre mutatott a tölcsér alján. – Látja a betűket a Rondabug yrod tíz árkában? Sienna meg kereste őket a kivetített képen, és felülről lefelé összeolvasta. – Catrovacer. – Ig en. Semmi értelme. – De aztán rájött, hog y felcserélték az árkokat? – Valójában még ennél is eg yszerűbb. Ha ezek a szintek eg y pakli kártyalapjai volnának, a paklit nem meg keverték, csak emeltek eg yet. Az emelés után a kártyák a rég i sorrendben maradtak, de a pakli rossz kártyalappal kezdődik. – Lang don a Rondabug yrod tíz árkára mutatott. – Dante szöveg e szerint a leg felső szint a csábítóké, akiket démonok korbácsolnak.
Ám ebben a változatban a csábítók jóval lejjebb vannak... a hetedik árokban. Sienna tanulmányozta a fakuló képet, és bólintott. – Oké, ezt értem. Az első árok itt a hetedik. Lang don zsebre vág ta a vetítőt, és leug rott az ösvényre. Fog ott eg y kis g allyat, és elkezdett betűket rajzolni az ösvény mellett a földbe. – Itt vannak a betűk, ahog y a pokol módosított verziójában meg jelennek. C A T R O V A C E R – Catrovacer – olvasta ki Sienna. – Ig en. És itt van az, ahog y emeltek a „paklin”. – Lang don húzott eg y vonalat a hét betű alatt, és várt, amíg Sienna értelmezi a művét. C A T R O V A ------------------------------------C E R – Oké – mondta g yorsan Sienna. – Catrova. Cer. – Ig en, és hog y helyreállítsuk a kártyák sorrendjét, visszacsináljuk az emelést, és ami alul volt, az most a tetejére kerül. A két rész helyet cserél. Sienna újra összeolvasta a betűket. – Cer. Catrova. – Rántott eg yet a vállán, mint akit hideg en hag y a dolog . – Még mindig értelmetlen...
– Cer catrova – ismételte meg Lang don. Aztán szünetet tartott, és most eg yütt mondta ki az eg észet. – Cercatrova. – Vég ül pedig úg y, hog y máshol választotta el. – Cerca trova. A két olasz szó – cerca és trova – azt jelenti: „keress” és „találj”. Amikor eg yütt kifejezést alkotnak – cerca trova –, az ug yanazt jelenti, mint a bibliai felszólítás: „Keressetek és találtok”. – A hallucinációi! – kiáltotta Sienna elfulladva. – Az elfátyolozott asszony! Ő mondta folyton azt, hog y keress és találni fog sz! – Felpattant a pádról. – Robert! Felfog ta, hog y ez mit jelent? Azt jelenti, hog y a cerca trova kifejezés már ott volt a tudatalattijában! Érti? Már azelőtt meg kellett fejtenie, hog y meg érkezett a kórházba! Valószínűleg már korábban is látta ezt a kivetített képet... csak elfelejtette! Igaza van, ébredt rá Lang don. Annyira lekötötte mag a a kód, hog y eszébe sem jutott, talán nem először találkozik vele. – Robert, azt is mondta az imént, hog y A Pokol térképe eg y meg határozott helyszínre mutat az óvárosban. De én még mindig nem értem, hog y hová. – Ez a cerca trova nem emlékezteti valamire? Sienna vállat vont. Lang don mosolyg ott mag ában. Vég re valami, amit Sienna nem tud. – Ami azt illeti, ez a kifejezés ig en határozottan utal eg y híres falfestményre az Ötszázak termében. Giorg io Vasari freskójára, a Battaglia di Marcianótz. Annak festette rá Vasari a felső részére, alig láthatóan, apró betűkkel a cerca trova szavakat. Számtalan elmélet létezik arra, hog y miért tette, de még eg yikre sem találtak döntő bizonyítékot. Ekkor váratlanul eg y kis lég i jármű mag as hang ú sivítását hallották a fejük felett, amely a semmiből érkezve húzott el, szinte súrolva az összehajló fák koronáját. A hang nag yon közelről jött; Lang don és Sienna dermedten álltak, amíg a g ép el nem távolodott. Lang don csak ekkor lesett ki a fák közül. – Játék helikopter – mondta felléleg ezve az alig eg y méter hosszú, távirányítású lég i jármű után bámulva. Sienna azonban nem nyug odott meg . – Lapuljon le. És valóban, a kis helikopter meg fordult, és most visszafelé tartott – Ez nem játékszer – suttog ta Sienna hanem felderítő drón, Valószínűleg videokamera van a fedélzeten, ami élőben közvetít., valakinek. Lang don álla meg feszült, miközben fig yelte, ahog y elhúz abba az irányba, ahonnan jött – a Porta Romana és a képzőművészeti iskola felé. – Nem tudom, mit tett – mondta Sienna de nag y hatalmú emberek keresik, és mindent bevetnek, hog y meg találják. A helikopter meg int bedőlt, és lassan pásztázni kezdett a fal mentén, amelyen átug rottak. – Valaki meg láthatott minket, és elmondta nekik – vetette oda Lang donnak Sienna, és már indult is előre az ösvényen. – El kell tűnnünk innen. Gyorsan.
Ahog y a drón tőlük távolodva a park túlsó vég e felé tartott, Lang don kitörölte a talpával a földbe írt betűket, és a nő után sietett. Kavarog tak a fejében a g ondolatok: cerca trova, Giorg io Vasari freskója, na meg Siennának az a felfedezése, hog y Lang don már korábban meg fejthette a kivetített kép üzenetét. Keress, és találni fogsz. Hirtelen, épp amikor egy újabb tisztáshoz értek, Lang donnak meg lepő g ondolata támadt. Meg torpant a fákkal szeg élyezett ösvényen, és felderült az arca. Sienna is meg állt. – Mi az, Robert? – Ártatlan vag yok – jelentette ki Lang don. – Miről beszél? – Az emberek, akik üldöznek... Azt hittem, azért, mert valami rosszat tettem. – Ig en, a kórházban is vég ig azt ismételg ette, hog y nag yon sajnálja. – Tudom. De azt hittem, hog y ang olul beszéltem. Sienna döbbenten nézett rá. – De hiszen ang olul beszélt! Lang don kék szeme izg atottan csillog ott. – Sienna, amikor azt mondog attam, hog y very sorry, nem bocsánatot kértem, hanem a titkos üzenetet motyog tam, a Palazzo Vecchio falfestményéről. – Még most is a fülében cseng ett saját deliráló hang ja: Ve,.. sorry. Ve... sorry. Sienna láthatóan nem tudta követni. – Hát nem érti? – vig yorg ott rá Lang don. – Nem azt mondtam, hog y very sorry, very sorry. Hanem a művész nevét... Va... sari, Vasari!
Huszonnegyedik fejezet Vayentha erősen fékezett. A motor meg dőlt, hang osan csikorg ott és hosszú féknyomot hag yott a Viale dél Pog g io Imperialén, amíg vég re meg tudott állni a váratlanul feltorlódott kocsisor mög ött. Dug ó volt a Viale dél Pog g ión. Nekem erre most nincs idom! Vayentha tekerg ette a nyakát, meg próbált elnézni az autók fölött, hog y mi okozhatta a dug ót. Már kénytelen volt nag y kerülőt tenni, hog y ne fusson bele a kommandós csapatba a bérház körül kialakult káoszban, és most muszáj volt az óvárosba mennie, hog y kipakoljon a hotelszobából, ahol a küldetés utóbbi néhány napjában lakott. Letiltottak... el kell tűnnöm a városból! A pechszéria azonban csak nem akart vég et érni. A választott útvonalon, amely az óvárosba vitt, beállt a forg alom. Vayenthának nem volt kedve várakozni, ezért kihúzódott a szélre, és előrehajtott a keskeny leállósávban addig , ahonnan már láthatta a kereszteződést. Hat főútvonal futott bele a körforg alomba a Porta Romana előtt, amelyen át be lehetett jutni az óvárosba, és ami Firenze eg yik leg zsúfoltabb kereszteződése volt. Mi az ördög folyik itt? Vayentha innen már látta, hog y az eg csz környéket elözönlötték a rendőrök, és útzárat vag y valamilyen ellenőrző pontot állítottak fel. Pár pillanat múlva észrevett valamit, ami ig encsak meg döbbentette – eg y ismerős fekete mikrobuszt, amely körül fekete ruhás üg ynökök osztog attak parancsokat a helyi erőknek. Tudta, hog y ezek a férfiak a kommandó tag jai, de arról sejtelme sem volt, hog y mit keresnek itt. Hacsak... Vayentha nag yot nyelt, alig merte elképzelni ezt a lehetőség et. Lang don meg lépett Brüder elől is? Felfog hatatlannak tűnt; a menekülés esélye majdnem nulla volt. Csakhog y Lang don nincs eg yedül, és Vayentha első kézből tapasztalta meg , milyen találékony a szőke nő. Eg y rendőr közeledett, autóról autóra járva, és eg y sűrű barna hajú, jóképű férfi fényképét mutog atta. Vayentha azonnal felismerte Robert Lang don sajtófotóját. Nag y kő esett le a szívéről. Brüder is elszalasztotta... Lang don még mindig játékban van! Vayentha tapasztalt stratég aként azonnal elkezdte felmérni, mennyiben változtat ez a fejlemény az ő helyzetén. Első lehetőség : menekülni, ha úg y adódik. Vayentha elszúrt eg y fontos feladatot, és a kormányzó ezért letiltotta. Ha szerencséje van, hivatalos vizsg álat és valószínűleg elbocsátás vár rá, ami vég et vet a karrierjének. Ha viszont nincs szerencséje, és alábecsüli az alkalmazója kérlelhetetlenség ét, akkor azzal töltheti az eg ész hátralévő életét, hog y folyton a háta mög é nézeg et, nem ólálkodik-e a nyomában a
Konzorcium. De most adódott eg y második lehetőség . Teljesíteni a küldetést.Tovább dolg ozni a feladaton a letiltási protokoll súlyos meg sértése volt, de mivel Lang don még mindig szökésben van, Vayentha előtt meg nyílt a lehetőség , hog y teljesítse az eredeti parancsot. Ha Brüder nem tudja elkapni Langdont, g ondolta, és felg yorsult a szívverése... És ha én ig en... Vayentha tudta, hog y kicsi az esély, de ha Lang donnak sikerült meg lépnie Brüder elől, és Vayentha elvég zi helyette a munkát, akkor eg yszersmind a Konzorciumot is meg menti, és a kormányzónak nem lesz más választása, mint meg hajolni. Meg tarthatom az állásomat, g ondolta Vayentha. Talán még elő is léptetnek. Vayentha eg y szempillantás alatt átlátta, hog y az eg ész jövője eg yetlen sorsdöntő vállalkozás körül forog . Meg kell találnom Langdont... megelőzve Brüdert. Nem lesz könnyű. Brúdernek korlátlan emberi erőforrás áll a rendelkezésére, a csúcstechnikáról már nem is beszélve. Vayentha eg yedül dolg ozik. Viszont birtokában van eg y olyan információnak, amelyről sem Brüder, sem a kormányzó, sem a rendőrség nem tud. Van eg y nag yon jó ötletem, hog y hová fog menni Lang don. Berúg va a motort Vayentha 180 fokos fordulatot vett, és viszzaindult arra, amerről jött. Ponté allé Grazié, g ondolta, mag a elé képzelve az északra vivő hidat. Nem csak eg y út vezet az óvárosba.
Huszonötödik fejezet Nem bocsánatkérés, álmélkodott Lang don. Hanem eg y művész neve. – Vasari – hebeg te Sienna eg y teljes lépést hátrálva az ösvényen. – Az a művész, aki elrejtette a cerca trova szavakat a freskóján. Lang don nem állta meg mosolyg ás nélkül. Vasari. Vasari. Ez a felfedezés nemcsak a furcsa „menteg etőzésére” vetett fényt, hanem azt is jelentette, hog y már nem kell azon szorong ania, milyen szörnyűség et követhetett el... amelyért nem g yőzte mondog atni, hog y nag yon sajnálja. – Robert, nyilvánvaló, hog y már látta ezt a kivetített Botticelli-képet a sebesülése előtt, és tudta, hog y eg y kódot rejt, ami Vasari falfestményére utal. Ezért ismételte újra meg újra Vasari nevét, amikor mag ához tért! Lang don meg próbálta átg ondolni, hog y ez mit jelent. Giorg io Vasarit – a 16. századi festőt, építészt és írót – Lang don g yakran emleg ette úg y, mint „a világ első művészettörténészét”. Noha több száz képet festett és több tucat épületet tervezett, Vasari eg yetlen nag y hatású műve, A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete volt az, amellyel halhatatlanság ot szerzett mag ának. Az itáliai müvészek életrajz-g yűjteménye mind a mai napig kötelező olvasmány a művészettörténet hallg atók számára. A cerca trova kifejezés úg y harminc éve hozta vissza a köztudatba Vasarit, amikor a Palazzo Vecchióban, az Ötszázak termének falfestményén, fent a mag asban felfedezték a „titkos üzenetet”. Az apró betűk eg y zöld hadizászlón voltak, amely alig kivehető a csatajelenet kavarg ásában. Még nem alakult ki közmeg eg yezés abban, hog y miért is helyezte el Vasari ezt a különös üzenetet a faliképen, de a leg elfog adottabb elmélet szerint ez eg y nyomravezető a jövő nemzedékeknek eg y elveszett Leonardo da Vinci-freskóhoz, amely eg y három centiméteres résben rejlik a fal mög ött. Sienna ideg esen tekintg etett a fákon túlra. – Van valami, amit még mindig nem értek. Ha nem azt mondog atta, hog y very sorry, very sorry... akkor miért akarják meg ölni? Lang don ug yanezen a kérdésen töpreng ett. A felderítő drón távoli zúg ása ismét felerősödött, és Lang don tudta, hog y ideje dönteni. Azt nem értette, milyen kapcsolat lehet Vasari Battaglia di Marcianója és Dante Infemója, vag y a fejét ért teg nap esti lövés között, de leg alább már volt valami a kezében. Cerca trova. Keress és találsz. Lang don újra mag a előtt látta az ezüsthajú asszonyt, aki őt szólítja a folyó túlsó partjáról. Fogy az idő! Ha vannak válaszok, érezte meg Lang don, azok a Palazzo Vecchióban lesznek. Eszébe ötlött a szabadtüdős g örög búvárok eg y rég i mondása, akik az Ég ei-szig etek korallbarlang jaiban vadásztak homárokra. Beúszva eg y sötét alag útba elérkezik az a pont, ahonnan már nincs visszatérés, mert nem maradt annyi leveg őd, hog y meg fordulva a felszínre juss. Az eg yetlen választásod továbbúszni az ismeretlenbe... és imádkozni, hog y leg yen kijárat. Lang don azon tűnődött, vajon elérkeztek-e már arra a pontra.
Az ösvények útvesztőjét pásztázta a parkban. Ha el tudnának jutni Siennával a Pitti-palotáig , és elhag yhatnák a Boboli-kertet, onnan már csak eg y rövid séta az óváros a világ leg híresebb g yalog hídján, a Ponté Vecchión át. Ami mindig teli van emberekkel, akik között meg lehet bújni. És onnan mindössze néhány sarokra van a Palazzo Vecchio. Most közelebbről hallatszott a drón zümmög ése, és Lang dont hirtelen leg yűrte a kimerültség . Az a felismerés, hog y nem bocsánatot kért azért, amit tett, ellentmondásba került azzal, hog y menekül a rendőrség elől. – Vég ül úg yis el fog nak kapni, Sienna – sóhajtott fel Lang don. – Talán fel kéne hag ynom a meneküléssel. Sienna ijedten nézett rá. – Robert, akárhányszor meg állunk, valaki mindig le akarja lőni! Ki kell derítenie, hog y mi ez az eg ész. Meg kell néznie azt a Vasari-falfestményt, és reménykedni, hog y visszatér a memóriája. Az talán seg íteni fog , ha rájön, honnan van ez a kis vetítő, és miért hurcolja mag ával. Lang don lelki szemei előtt meg jelent a tüskés hajú nő, amint hideg vérrel meg öli dr. Marconit... a lövöldöző katonák... az olasz rendőrség kivonulása a Porta Romanához... és most a felderítő drón, amely utánuk kutat a Boboli-kertben. A szemét dörzsölve mérleg elte a lehetőség eit. – Robert? – vált élesebbé Sienna hang ja. – Van még valami... valami, ami akkor nem tűnt fontosnak, de most még is az lehet. Lang don ráemelte a tekintetét, meg érezve, hog y komoly dolog ról van szó. – Már a lakásban el akartam mondani mag ának, de... – Mit „de”? Sienna kényszeredetten elhúzta a száját. – Amikor meg érkezett a kórházba, delirált, és meg próbált közölni valamit. – Ig en – mondta Lang don –, azt motyog tam, hog y Vasari Vasari. – Ig en, de még előtte... mielőtt bekapcsoltuk volna a diktafont, a meg érkezése utáni első pillanatokban, mondott valamit amire emlékszem. Csak eg yszer mondta, de biztos vag yok abban hog y jól értettem. – Mit mondtam? Sienna a drón után nézett, aztán visszafordult Lang donhoz. – Azt mondta, hog y nálam van a kulcs, ami nyitja... ha elbukom, mindenki meg hal. Lang don csak bámult. Sienna folytatta. – Azt hittem, hog y arra a tárg yra g ondol a zakója zsebében, de már nem vag yok ebben biztos. Ha elbukom, mindenki meghal? Lang dont szíven ütötték ezek a szavak. A halál folyton visszatérő képei vonultak el előtte... Dante pokla, a biohazard szimbólum, a pestisdoktor. És meg int ott volt a g yönyörű, ezüsthajú asszony arca, aki a vérvörös folyón túlról esdekelt neki.
Keress és találsz! Fogy az idő! Sienna hang ja rántotta vissza a jelenbe. – Akármire utal is vég ső soron ez a vetítő... vag y akárminek keresi is mag a a nyitját, az a dolog rettenetesen veszélyes lehet. Már az a tény is, hog y valakik meg próbálnak minket meg ölni... – Sienna hang ja meg remeg ett, és elhallg atott eg y másodpercre, amíg összeszedte mag át. – Gondoljon bele. Fényes nappal lőttek mag ára... lőttek rám... eg y ártatlan kívülállóra. Nem úg y tűnik, hog y tárg yalni akarnának. A saját kormánya fordult mag a ellen... seg ítség et kért tőlük, és eg y g yilkost küldtek mag ára. Lang don üres tekintettel bámulta a földet. Nem volt jelentőség e, hog y az amerikai konzulátus csak elárulta Lang don tartózkodási helyét a g yilkosnak, vag y mag a a konzulátus küldte rá a g yilkost. A vég eredmény ug yanaz. A kormányom nem az én oldalamon áll. Lang don Sienna barna szemébe nézett, és bátorság ot merített belőle. Mibe rángattam bele? – Bárcsak tudnám, mit keresünk! Akkor talán összeállna a kép. Sienna bólintott. – Bármi leg yen is az, meg kell találnunk. Hog y leg alább leg yen eg y ug ródeszkánk. Ezen nem volt mit vitatkozni. De Lang dont még is nyug talanította valami. Ha elbukom, mindenki meghal. Eg ész délelőtt a biohazard, a pestis, Dante pokla morbid jelképeivel hadakozott. Azt el kellett ismernie, hog y nincs határozott elképzelése arról, amit keres, de naivitás lenne kizárni azt az eshetőség et, hog y itt valamilyen halálos kórról vag y széles hatókörű biológ iai feg yverről van szó. De ha ez ig az, akkor miért akarná őt kiiktatni a saját kormánya? Azt hiszik, hog y én is részese vag yok a készülő támadásnak? Ennek nem volt semmi értelme. Valami másról lesz itt szó. Lang don meg int az ezüsthajú asszonyra g ondolt. – És ott az a nő is a látomásomban. Úg y érzem, meg kell őt találnom. – Akkor bízzon az érzéseiben – mondta Sienna. – A mag a állapotában a leg jobb iránytű a tudatalattija. Ez elemi lélektan... ha érzi a zsig ereiben, hog y meg bízhat abban a nőben, akkor szerintem pontosan azt kell tennie, amit az ezüsthajú asszony tanácsol. – Keress és találsz – mondták ki eg yszerre. Lang don sóhajtott, s már tiszta volt előtte az út. Nincs más választásom, mint továbbúszni ebben az alag iútban. Meg erősödött elszánással sarkon fordult, és elkezdte felmérni a környezetet. Melyik ösvény vezet ki a kertből? A fák alatt álltak eg y tág as tisztás szélén, ahol több ösvény keresztezte eg ymást. Balra, a távolban Lang don észrevett eg y ellipszis alakú lag únát eg y citromfákkal és szobrokkal ékes kis szig ettel. Az Isolotto, g ondolta, felismerve Perszeusz híres szoboralakját a vízből kiemelkedő lovon. – Arra van a Pitti-palota – mondta Lang don keletre mutatva, túl az Isolottón, az eg ész kertet kelet-nyug ati irányban átszelő út, a Viottolone felé. A Viottolone olyan széles, mint eg y
kétsávos út, és nég yszáz éves, sudár ciprusok szeg élyezik. – Ott nincs fedezék – mondta Sienna vég ig nézve az eg yenes úton, majd a cirkáló drónra mutatva. – Ig aza van – vig yorg ott Lang don hamiskásan. – Ezért választjuk mi a mellette futó alag utat. Meg int abba az irányba mutatott, de ezúttal eg y sűrű élősövényre, amely a tág as Viottolone mentén futott. Az eg ymásba fonódó, dús zöld ág ak közé eg y kis boltíves nyílást vág tak. Keskeny g yalog ösvény húzódott alatta – eg y alag út, amely párhuzamosan haladt a Viottolonéval. Az 1600-as évek óta g ondosan metszett mag yaltölg yek borultak össze fölötte, zárt lug ast alkotva. Az ösvény neve La Cerchiata – ami szó szerint azt jelenti: körülfog ott vag y abroncsozott –, és az ívbe hajló faág ak baldachinjára utal, amelyek a hordó abroncsaira emlékeztetnek. Sienna átsietett a tisztáson, és belesett az árnyas alag útba. Azonnal vissza is fordult, és Lang donra mosolyg ott. – Íg y már jobb. Nem veszteg etve tovább az időt Sienna bebújt a nyíláson, és g yors léptekkel előreindult a fák között. Lang don mindig is Firenze eg yik leg békésebb helyének tekintette a La Cerchiatát. Ma azonban, ahog y a homályos fasorban eltűnő Sienna után nézett, újra csak a g örög búvárokra g ondolt, akik beúsznak a korallalag utakba, és imádkoznak, hog y elérjék a kijáratot. Lang don g yorsan elmondta a saját kis imáját, és a nő után sietett. Fél mérfölddel mög öttük, a képzőművészeti iskolánál, Brüder üg ynök áthaladt a rendőrök és a diákok között, jeg es pillantással nyitva utat mag a előtt a tömeg ben. A sebtében felállított parancsnoki poszthoz tartott, amelyet a felderítési szakértője rendezett be a fekete mikrobusz motorháztetején. – A drón felvétele – mondta a specialista, átadva Brúdernek eg y táblag épet. – Pár perccel ezelőttről. Brüder meg vizsg álta a kimerevített videoképet, amelyen két elmosódó arc látszott felnag yítva – eg y sötét hajú férfié és eg y szőke lófarkas nőé –, akik a fák árnyékában meg bújva fölfelé néztek. Robert Langdon. Sienna Brooks. Semmi kétség . Brüder a Boboli-kert motorházra kiterített térképét kezdte tanulmányozni. Rosszul döntöttek, g ondolta az alaprajzot nézve. Noha kiterjedt és bonyolult volt, teli rejtekhelyekkel, viszont mindenütt mag as fal vette körül. Brüder nem sokszor találkozott a terepen a természetes „killbox” ilyen tökéletes változatával. Soha nem jutnak ki. – A helyi erők minden kijáratot lezárnak – mondta az üg ynök és meg kezdik az átfésülést. – Folyamatos tájékoztatást kérek – közölte Brüder. Lassan felemelte a tekintetét a mikrobusz polikarbonát ablakára, amely mög ött az ezüsthajú
nőt látta a jármű hátsó ülésén. A beadott g yóg yszerek eg yértelműen eltompították az érzékeit – jobban, mint Brüder várta volna. A nő ijedt szeméből azonban jól kiolvasható volt, hog y ennek ellenére pontosan tudja, mi történik. Nem tűnik boldog nak, g ondolta Brüder. De miért is lenne?
Huszonhatodik fejezet Vízsug ár lövellt hat méter mag asan a leveg őbe. Lang don fig yelte, ahog y lág yan visszahullik a földre, és tudta, hog y már közel járnak. Elérték a La Cerchiata lombos alag útjának vég ét, és átrohantak a pázsiton eg y paratölg ylig etbe. Onnan nézték a Boboli leg híresebb szökőkútját – Stoldo Lorenzi bronz Neptunját a háromág ú szig onnyal. A helyiek tiszteledenül csak a „vasvillás kútnak” nevezték a park fénypontját. Sienna meg állt a lig et szélén, és fölnézett a fák közül. – Nem látom a drónt. Lang don sem hallotta már eg y ideje, bár a szökőkút elég hang os volt. – Nyilván kifog yott az üzemanyag , és újra kell tölteni – tette hozzá Sienna. – Itt az alkalom. Merre? Lang don balra vezette, és elkezdtek lefelé ereszkedni eg y meredek lejtőn. Ahog y kibukkantak a fák közül, meg jelent előttük a Pitti-palota. – Szép kis ház – suttog ta Sienna. – A tipikus Medici szerénység re vall – jeg yezte meg Lang don Még mindig vag y eg y neg yed mérföldre voltak tőle, de a Palazzo Pitti homlokzata már eluralta a látképet, hosszan elnyúlva balra és jobbra. A kidomborodó, rusztikus kőtömbök ellentmondást nem tűrő tekintélyt kölcsönöztek neki, amelyet csak fokozott a spalettás ablakok és a boltívvel koronázott apertúrák erőteljes ismétlődése. Hag yományosan a reprezentatív paloták mag as dombon épültek, hog y a parkból nézve fölfelé kelljen tekinteni. A Palazzo Pitti azonban eg y mély völg yben épült az Arno közelében, íg y a Boboli-kertben tartózkodók lefelé néztek a palotára. Ez még drámaibbá tette a hatást. Eg y építész szerint úg y jelenik meg , mintha a földből nőtt volna ki... mintha eg y földcsuszamlás g ördítette volna le a masszív kőtömböket a hosszú rézsűn, hog y eleg áns, barikádszerű csoportozattá álljanak össze a lejtő alján. Noha az alacsony fekvés nehezebben védhető pozíciót jelentett, a Pitti-palota szilárd kőépítménye olyan hatásos volt, hog y Napóleon ezt választotta székhelyéül, amíg Firenzében tartózkodott. – Nézze – mutatott Sienna a palota leg közelebbi kapujára. – Ez jó hír. Lang don is látta. Ezen a különös reg g elen nem mag a a palota volt a leg örömtelibb látvány, hanem az épületből az alacsonyabban fekvő parkba áramló turisták. A Pitti nyitva volt, ami azt jelentette, hog y Lang don és Sienna g ond nélkül bejuthatnak, és az épületen át elhag yhatják a Boboli-kertet. Lang don tudta, hog y amint kilépnek a palotából, jobbra látni fog ják az Arno folyót, azon túl pedig az óváros tornyait. Félig kocog va siettek le a meredek lejtőn. Menet közben áthaladtak az amfiteátrumon – a történelem első operaelőadásának színhelyén amely lópatkóként feküdt eg y domb oldalában. Azon túl elmentek II. Ramszesz obeliszkje és a lábánál elhelyezett szerencsétlen „műtárg y” mellett. Az útikönyvek úg y említették, mint „kolosszális kőmedence CaracallaTermálból, Rómából”, de Lang don nem látott mást benne, mint ami valójában volt: a világ leg nag yobb fürdőkádját. Tényleg el kéne már vinniük innen ezt a dolgot.
Vég re meg érkeztek a palota hátsó bejáratához, sétasebesség re lassítottak, és elveg yültek a nap első turistái között. A tömeg g el szemben haladva lementek eg y szűk alag úton, ami a cortile, a belső udvar mélyére vezetett, ahol a látog atók reg g eli feketéjüket szürcsölték a palota itt felállított alkalmi kávézójában. Frissen őrölt kávé illata járta át a leveg őt, és Lang donra hirtelen rátört a vág y, hog y leüljön és elfog yasszon eg y civilizált reg g elit. Ennek nem ma van a napja, g ondolta, és elindult a széles kőátjárón, amely a palota főkapujához vitt. Meg közelítve a bejáratot Lang don és Sienna beleütköztek a feltorlódott turisták okozta útszűkületbe, akik az oszlopcsarnokban meg állva néztek valamit odakint. Lang don a tömeg feje fölön átlesve kinézett a palota előtti térre. A Pitti főbejárata ug yanolyan lehang oló és érdektelen volt, mint amire emlékezett. A szépen nyírt pázsit és virág os kert helyett az első udvar csak eg y hatalmas, kikövezett térség volt a domboldalban, amely széles, köves sípályaként ereszkedett alá a Via dei Guicciardiniig . A domb lábánál Lang don vég re meg látta a torlódás okát. Lent a Piazza dei Pittin fél tucat járőrkocsi közeledett minden irányból. Rendőrök kisebb hadsereg e kaptatott fölfelé a dombra, s feg yverrel a kézben elkezdtek leg yezőszerűen szétszóródni, hog y biztosítsák a palota frontját.
Huszonhetedik fejezet Mire a rendőrök behatoltak a Pitti-palotába, Lang don és Sienna már mozg ásban voltak, sarkon fordulva ig yekeztek minél távolabb kerülni az érkező rendőrség től. Átsiettek a cortilén, el a kávézó mellett, ahol nag y volt a tülekedés, és a turisták a nyakukat tekerg etve próbálták azonosítani az izg alom forrását. Sienna meg döbbent, hog y ilyen hamar meg találták őket. A drón azért tűnhetett el, mert már felfedezett minket. Visszasiettek ahhoz a szűk alag úthoz, amelyen át kijutottak a kertből, és habozás nélkül visszafelé indultak rajta, majd felkapaszkodtak a lépcsőkön. A lépcső vég e balra kanyarodott eg y mag as támfal mentén. Ahog y a fal mellett haladtak, az eg yre alacsonyabb lett, és eg y ponton már kiláthattak fölötte a Boboli-kert hatalmas térség ére. Lang don hirtelen meg rag adta Sienna karját, és visszarántotta, aztán mindketten lebuktak, hog y észre ne veg yék őket. Sienna is észlelte a veszélyt. Háromszáz méterre, az amfiteátrum fölött, rendőrök sorfala ereszkedett lefelé a lejtőn; átkutatták a lig etes részeket, kikérdezték a turistákat, közben rádión tartva eg ymással a kapcsolatot. Csapdába estünk! Sienna nem képzelte volna, amikor Lang donnal találkozott, hog y ez lesz a vég e. Én nem erre vállalkoztam! Amikor Sienna elmenekült a kórházból Lang donnal, úg y g ondolta, hog y eg y tüskés hajú nő és a feg yvere elől menekülnek Most viszont eg y eg ész kommandós csapat és az olasz rendőrség üldözte őket. A szökés esélye, ismerte fel, szinte a nullával eg yenlő. – Van másik kivezető út? – kérdezte Sienna elfúlladva. – Nem hiszem – válaszolta Lang don. – Ez a kert olyan, mint eg y fallal körülvett város, olyan, mint... – Hirtelen elhallg atott, meg fordult és kelet felé nézett. – Olyan, mint... a Vatikán. – Halvány reménysug ár derítette fel az arcát. Siennának fog alma sem volt, mi köze van a Vatikánnak a mostani csapdahelyzetükhöz, de Lang don váratlanul bólog atni kezdett és a palota keleti szárnyát pásztázta. – Kicsi az esély – mondta, előreterelve Siennát. – De talán még is van eg y lehetség es kiút. Hirtelen két alak bukkant fel előttük, akik a támfalat meg kerülve majdnem beleütköztek Siennába és Lang donba. Mindketten fekete ruhát viseltek, és eg y rémisztő pillanatig Sienna azt hitte, hog y azok a katonák, akikkel a bérházban találkozón. De ahog y elhaladtak mellettük, már látta, hog y csak turisták... olaszok, a fekete bőrdzseki fazonjáról ítélve. Siennának támadt eg y ötlete. Meg fog ta az eg yik turista karját, és a lehető leg barátság osabban rámosolyg ott. – Pub dirci dové la Galleria dél costume? – érdeklődött perg ő olaszság g al a palota híres Ruhamúzeuma iránt. – Io e mio frjtellc siamo in ritardo per una visita privata. – Késésben vag yunk a fivéremmel eg y privát tárlatvezetésről. – Certo! – vig yorg ott rájuk a férfi seg ítőkészen. – Proseguite dritto per il sentiero! – Meg fordulva éppen ellenkező irányba mutatott a támfal mentén, mint amerre Lang don menni tervezett.
– Molte grazié! – csicsereg te Sienna újabb mosoly kíséretében, miközben a két férfi továbbindult. Lang don elismerően biccentett Siennának, láthatóan meg értette a szándékát. Ha a rendőrök kikérdezik a turistákat, azt fog ják hallani, hog y Lang don és Sienna a ruhakiállításra ment, ami a falon látható térkép szerint a Palazzina della Meridianában van... a lehető leg messzebb onnan, ahová ők tartottak. – El kell jutnunk ahhoz az ösvényhez – mutatott Lang don eg y nyílt térség en túl arra az útra, amelyik eg y másik dombról lefelé vezetve távolodott a palotától. A kavicsos ösvényt a domb felőli oldalán sűrű sövény szeg élyezte, amely számos rejtekhelyet kínált a rendőrök elől, akik most tőlük alig száz méterre ereszkedtek lefelé a dombról. Sienna úg y ítélte meg , hog y nag yon kis esélyük van átjutni a nyílt térség en a védett ösvényre, ahol már összeg yűltek a turisták, kíváncsian fig yelve a rendőröket. Újra hallhatóvá vált a drón halk zümmög ése, ahog y közeledett a távolból. – Most vag y soha – mondta Lang don, meg fog va Sienna kezét és mag ával húzva a nyílt térség re, ahol előbb elveg yültek a turisták között, majd elkezdtek kifelé araszolni a tömeg ből. Sienna leküzdötte a késztetést, hog y futásnak eredjen, annál inkább, hog y Lang don erősen fog ta, és fürg e, de nyug odt léptekkel vezette az emberek között. Amikor vég re elérték az ösvény elejét, Sienna hátrapillantott, hog y nem vették-e észre őket. A rendőrök, akiket látott, mind másfelé néztek, az ég felé emelték az arcukat, meg hallva a közeledő drón zúg ását. Sienna előreszeg ezte a tekintetét, és Lang don után sietett az ösvényen. Velük szemben a távolban, de tisztán kivehetően most Firenze óvárosa tűnt fel a láthatáron, a fák fölött. Sienna látta a dóm vörös cserepes kupoláját és Giotto Campaniléjének zöld, vörös és fehér tornyát. Eg y pillanatra a Palazzo Vecchio kőpártárkányzatos csúcsát is – ez volt az úti céljuk, amelyet jelenleg reménytelennek tűnt elérniük –, de ahog y beljebb mentek az ösvényen, a kert mag as külső fala elzárta előlük a kilátást. Mire elérték a domb alját, Sienna kifulladt, és az járt a fejében, vajon Lang don tudja-e, hová mennek. Az ösvény eg y labirintuskertbe vezetett, de Lang don mag abiztosan balra fordult eg y széles, kavicsos teraszhoz, amelyen körbekerült, vég ig a sövény mög ött, a behajló fák árnyékában maradva. A terasz elhag yatott volt, inkább személyzeti parkolónak tűnt, mint turisták által látog atott helynek. – Hová meg yünk? – kérdezte meg vég ül zihálva Sienna. – Mindjárt ott vag yunk. De hol? Az eg ész térség et falak vették körül, és leg alább két emelet mag asak voltak. Sienna csak eg y kijáratot látott, eg y kocsikihajtót balra – masszív kovácsoltvas kapu zárta el, amely úg y festett, mintha a palotával lenne eg yidős, és martalóc sereg eket akarna távol tartani. A barikádon túl látta a Piazza dei Pittin g yülekező rendőröket. Lang don még mindig a növényzet takarásában maradva nyomult előre, eg yenesen a velük szemben lévő fal felé tartva. Sienna ajtónyílást keresett, de csak eg y falmélyedést fedezett fel, a leg ocsmányabb szoborral, amit valaha látott.
Te jó ég , a Mediciek bármilyen műalkotást választhattak a világ on, és nekik pont ez kellett? Eg y dag adt, meztelen törpe szobra volt az, amely eg y teknősbékán lovag olt. A törpe nemi szerve a teknős páncélján nyug odott az állat szájából meg úg y folydog ált a víz, mintha beteg volna. – Tudom – mondta Lang don, anélkül hog y lassított volna. – Ez itt Braccio di Bartolo, eg y híres udvari törpe. Ha eng em kérdez, inkább tették volna be abba az óriási fürdőkádba. Lang don éles szög ben jobbra kanyarodott, és lefelé indult eg y lépcsőn, amelyet Sienna csak most vett észre. Ez lenne a kiút?! A feltámadó remény rövid életűnek bizonyult. Ahog y befordult a sarkon és követte Lang dont a lépcsőn, rájött, hog y zsákutcába futnak – ahol kétszer olyan mag asak a falak, mint másutt. Sienna ráadásul már azt is észlelte, hog y hosszú útjuk eg y tátong ó üreg szájánál fog vég et érni... a mély g rottót a hátsó falba vág ták. Az nem lehet, hogy ide akart vezetni! A barlang ásító szája fölött tőrszerű sztalaktitok füg g tek, nyomasztó hatást keltve. Odabent az üreg ben iszamos g eológ iai formák türemkedtek ki a falból és csorog tak lefelé, mintha meg olvadt volna a kő... Sienna leg nag yobb rémületére olyan alakzatokba dermedve, mint félig eltemetett humanoidok, amelyeket mintha most falna és emésztene fel a kő. Az eg ész vízió Botticelli Mappa dell’Infemójának valamely részletére emlékeztette Siennát. Lang don érdekes módon meg sem rezzent, és eg yenletes léptekkel futott a barlang bejárata felé. Korábban tett eg y meg jeg yzést a Vatikánról, de Sienna szinte biztos volt abban, hog y a Szentszék falai között nincs semmilyen ijesztő üreg . Közelebb érve a bejárat fölötti szélei koronapárkányzat rag adta meg Sienna fig yelmét – eg y sztalaktitokból és bizonytalan kőkitüremkedésekből álló kísérteties kompozíció, amely mag ába nyelni látszott a két elheverő nőalakot, akik a Medicieknek a hat g olyóról vag y palidról eg yből felismerhető híres címerpajzsát fog ták közre. Lang don váratlanul balra fordult, el a barlang szájától, eg y olyan építészeti elem felé, amelyet Sienna eddig észre sem vett, eg y kis szürke ajtó volt az, balra a g rottó bejáratától. A kopott faajtó jelentéktelennek tűnt, leg feljebb eg y tárolóhelyiség et vag y szerszámos kamrát lehetett g yanítani mög ötte. Lang don az ajtóhoz futott, abban a nyilvánvaló reményben, hog y ki tudja nyitni, de az ajtón nem volt kilincs, csak eg y réz kulcslyuk. – A fenébe is! – Lang don szeme most csak ag g odalomról árulkodott, teljesen eltűnt belőle minden remény. – Abban bíztam, hog y... Ekkor hirtelen a drón átható vijjog ását hallották visszaverődni a mag as falak közön. Sienna arra fordulva látta, hog y a drón a palota fölé emelkedik, és feléjük tart. Lang donnak is látnia kellett, mert meg rag adta Sienna kezét, és a barlang felé tuszkolta. Az utolsó pillanatban buktak le a g rottó lecsüng ő sztalaktitjai alatt, eltűnve szem elől. Ideillő vég , g ondolta Sienna. Behatolás a pokol kapuján.
Huszonnyolcadik fejezet Neg yed mérfölddel keletre Vayentha leparkolta a motorját. A Ponté allé Grazién át behajtott az óvárosba, aztán meg állt a Ponté Vecchio – a Pitti-palotát és az óvárost összekötő híres g yalog híd – közelében. A motorra szíjazta a sisakját, és felsétálva a hídra elveg yült a kora délelőtti turisták között. Hűvös márciusi szél fújt a folyó felől, felborzolva Vayentha hajának rövid tüskéit, és eszébe juttatva, hog y Lang don tudja, hog y néz ki. Meg állt a híd eg yik árusának pultja előtt, és vett eg y AMO FIRENZE feliratú baseballsapkát, amelyet mélyen az arcába húzott. Elsimította a bőrdzsekijét a kidomborodó feg yver fölött, elfog lalta meg fig yelőhelyét a híd közepe táján, és nekidőlve eg y oszlopnak a Palazzo Pitti felé fordult. Innen szemmel tarthatott minden g yalog ost, aki az óvárosba tartva átkelt a hídon. Lang don g yalog van, mondta mag ának. Ha ki tudja kerülni a Porta Romanát, akkor erre vezet a leg log ikusabb útvonala. Nyug atról, a Pitti-palota felől szirénák hang ját hallotta, és azon tűnődött, hog y ez jót vag y rosszat jelent-e. Még mindig keresik? Vag y már elkapták? Ahog y Vayentha heg yezte a fülét, meg próbálva értelmezni, amit hall, eg y új zaj vált kivehetővé a többiből – eg y éles, visító hang a feje felett. Ösztönösen fölnézett az ég re, és azonnal kiszúrta a kis távirányítású helikoptert messze, a palota fölött, amint lejjebb ereszkedve a fák koronájáig a Boboli-kert északkeleti sarkát pásztázza. Felderítő drón, g ondolta Vayentha újjáéledő reménnyel. Ha még a leveg őben van, az azt jelenti, hog y Brüder eddig nem találta meg Lang dont. A drón g yorsan közeledett. Eg yértelműen a park északkeleti csücskét ellenőrizte, amely a leg közelebb volt a Ponté Vecchióhoz és az ő meg fig yelőállásához, újabb meg erősítést adva Vayentha számításának, Ha Lang don meg lépett Brüder elöl, szinte biztosan ebbe az irányba tart. Ám ekkor a drón zuhanórepülésbe ment át, és a mag as kőfal mög ött eltűnt Vayentha szeme elől. Hallotta, hog y ott köröz valahol a fák koronája alatt... nyilván talált valami érdekeset.
Huszonkilencedik fejezet Keressetek és találtok, g ondolta Lang don, bebújva a homályos g rottóba Siennával. Kijáratot kerestünk... és zsákutcát találtunk. Az amorf kút a barlang közepén meg felelő búvóhelyet kínált, ám amikor Lang don kilesett mög üle, látta, hog y elkéstek. A drón most bukott le a falakkal körülvett, zárt térbe, hirtelen meg állt a barlang előtt, és most ott lebeg ett eg y helyben, alig három méterre a földtől, szembefordulva a g rottóval és hang osan zümmög ve, akár eg y meg vadult rovar... a prédára várva. Lang don visszahúzódott, és súg va közölte Siennával a rossz hírt. – Azt hiszem, tudja, hog y itt vag yunk. A drón éles hang ú vijjog ása szinte fülsiketítő volt a barlang on belül, ahog y a kőfalak visszaverték a hang ot. A professzor alig akarta elhinni, hog y túszul ejtette őket eg y miniatűr, távvezérelt helikopter, de tudta, hog y nincs értelme menekülni előle. Akkor most mi leg yen? Az eredeti terve, hog y kijutnak valahová a kis szürke ajtón át, ésszerű volt, bár azzal nem számolt, hog y az ajtó csak belülről nyitható. Ahog y Lang don szeme alkalmazkodott a barlang sötétjéhez, felmérte az ideg en környezetet, azon morfondírozva, nem lehet-e itt másik kijárat. Nem látott semmit, ami reménykedésre adna okot. A g rottó belterét állatokat és embereket formázó szobrok díszítették, amelyeket változó mértékben „faltak” mag ukba a furcsán szivárg ó falak. Lang don meg törten emelte tekintetét a mennyezetre, ahonnan sztalaktitok csüng tek le fenyeg etően. Jó hely a halálra. A Buontalenti g rottó – amely az építész, Bernardo Buontalenti után kapta a nevét – alig hanem a leg különösebb hely volt eg ész Firenzében. A Pitti-palota ifjú vendég einek mulattatására készült, afféle elvarázsolt kastélyként, amelynek három termében a naturalizmust hajmeresztő képzelettel és túlzásokkal ötvözték; a falban elnyelődni vag y a falból kitüremkedni látszó fig urák sokaság át mintha félig meg szilárdult kőzetből vag y tajtékkőből farag ták volna ki. A Mediciek korában a belső falakon folyó víz fokozta a hatást, ami eg yszerre hütötte a leveg őt a forró toszkán nyarakon és keltette eg y ig azi barlang illúzióját. Lang don és Sienna az első és leg nag yobb teremben rejtőztek a középső, jelleg telen diszkút mög ött. Pásztorok, földművesek, muzsikusok, állatok változatos fig urái vették őket körül, köztük Michelang elo nég y rabszolg ájának másolata, amelyek mintha küszködve szabadulni vág ytak volna a testüket fog va tartó, képlékenynek tűnő sziklafalból. Fentről, a mag asból reg g eli fény szűrődött be a mennyezeti oculuson át, ahol eg ykor eg y vízzel telt óriási üveg g ömb füg g ött, amelyben élénkpiros ponty úszott. Lang don azon tűnődött, vajon az eredeti, reneszánsz kori látog atók hog y reag áltak volna eg y ig azi helikopter látványára – az olasz Leonardo da Vinci meg valósult álmára. Ebben a pillanatban hirtelen elhallg atott a drón vijjog ása. Nem elhalkult... hanem mintha elvág ták volna. Lang don értetlenül lesett ki a díszkút mög ül, és azt látra, hog y a drón földet ért. Most mozdulatlanul ült a kavicsos térség en, és sokkal kevésbé tűnt fenyeg etőnek, kivált, hog y a
fullánkszerű kameralencsék az elején már nem feléjük néztek, hanem az eg yik oldalra, a kis szürke ajtó felé. Lang don meg könnyebbülése nem tartott sokáig . Száz méterrel a drón mög ött, a törpe és a teknős szobrának közelében három feg yveres katona tartott lefelé célirányosan a lépcsőn, eg yenesen a barlang hoz. A katonák a már ismert fekete eg yenruhában voltak, zöld medállal a vállukon. Az élen haladó izmos férfi üres tekintete a vízióiban látott pestisálarcra emlékeztette Lang dont. Én a halál vag yok. Lang don nem látta a mikrobuszt, sem a rejtélyes ezüsthajú asszonyt. Én az élet vag yok. Ahog y a katonák közeledtek, az eg yik meg torpant a lépcső lábánál, sarkon fordult és hátranézett, nyilván meg próbált visszatartani valakit, aki szintén erre akart jönni. A másik kettő folytatta útját a barlang felé. Lang don és Sienna újra mozg ásba lendültek – noha ezzel valószínűleg csak késleltették az elkerülhetetlent –, és elkezdtek nég ykézláb átaraszolni a második terembe, amely kisebb, mélyebb és sötétebb volt. Ennek a közepét is eg y műtárg y uralta – ezúttal két összefonódó szerető szobra –, s most e mög é bújt be Sienna és Lang don. Meg lapulva az árnyékban Lang don óvatosan kilesett a szobor talapzata mellett, és fig yelte a közeledő támadókat. Ahog y a két katona odaért a drónhoz, az eg yik meg állt és leg ug g olt, hog y ellenőrizze: fölemelte és meg vizsg álta a kamerát. Felfedezett bennünket? Attól félt, hog y tudja a választ a saját kérdésére.A harmadik, utolsó katona, az izmos, hideg szemű férfi még mindig feléjük tartott dermesztő határozottság g al. Már csaknem elérte a barlang száját. Bejön. Lang don már vissza akart húzódni és közölni Siennával, hog y itt a vég e, de abban a pillanatban valami váratlan történt. A katona, ahelyett hog y bejött volna a g rottóba, hirtelen balra fordult, és eltűnt. Hová meg y?! Nem tudja, hog y itt vag yunk? Pár másodperc múlva Lang don dörömbölést hallott: fát ütöttek ököllel. A kis szürke ajtó, g ondolta Lang don. Neki tudnia kell, hog y hová vezet. A Pitti-palota biztonság i őre, Ernesto Russo mindig szeretett volna focista lenni, de huszonkilenc évesen és túlsúllyal küzdve lassan kezdett beletörődni, hog y ez a g yerekkori álma soha nem válik valóra. Az utóbbi három évben ug yanitt dolg ozott, a Pittiben, eg y szekrény méretű irodában vég ezte ug yanazt az unalmas munkát. Ernestónak nem volt szokatlan, hog y kíváncsi turisták kopog tatnak a kis szürke ajtón, amely mög ött az irodája volt, és általában nem törődött velük, majdcsak abbahag yják. Ma azonban erősen és folyamatosan dörömböltek. Bosszúsan visszatérítette a fig yelmét a televízióra, amelyen hang osan ment eg y futballmeccs – a Fiorentina-Juventus – ismétlése. A kopog ás még erőteljesebb lett. Vég ül, elátkozva a turistákat, kisétált az irodából a szűk folyosóra, és elindult a hang felé. Félúton meg állt az acélrácsnál, amely néhány meg határozott óra kivételével mindig elzárta a folyosót. Beütötte a zárkombinációt, kinyitotta a rácsot, és félrehúzta Ezután, a szabályzatot követve,
visszazárta mag a mög ött a rácsot és odament a szürke faajtóhoz. – É chiuso! – kiáltott ki. – Non si pub entrare!! – Remélte, hog y az illető az ajtó túloldalán meg ért annyit: zárva, nem lehet bejönni. A dörömbölés folytatódott. Ernesto a fog át csikorg atta. New York-iakra tippelt. Akaratos népség . A Red Bulls nevű focicsapatuk csak azért ér el sikereket, mert meg vették az eg yik leg jobb európai edzőt. A dörömbölés nem maradt abba, és Ernesto kelletlenül kinyitotta az ajtót, de csak résnyire. – É chiuso! Vég re meg szűnt a dörömbölés, és Ernesto szembe találta mag át eg y katonával, akinek olyan hideg volt a pillantása, hog y Ernesto a szó szoros értelmében meg hátrált előle. A férfi felmutatott eg y ig azolványt, de Ernesto nem ismerte a mozaikszóval jelölt szervezetet. – Cosa succede?!– kérdezte riadtan. Mi történt? A katona mög ött eg y másik eg yenruhás g ug g olt, és eg y játék helikopternek tűnő tárg yat babrált. Még távolabb újabb katona állt őrt a lépcsőnél. A közelből szirénázás hallatszott. – Beszél ang olul? – A katona akcentusa eg yáltalán nem New York-i volt. Valahonnan Európából? Ernesto bólintott. – Ig en, eg y kicsit. – Bejött valaki ezen az ajtón ma délelőtt? – No, sig nore. Nessuno. – Helyes. Tartsa zárva. Senki nem jöhet se ki, se be. Világ os? Ernesto vállat vont. Vég ül is ez a munkája. – Si, értem. Non deve entrare, né uscire nessuno. – Még azt mondja meg , hog y ez az ajtó-e az eg yetlen bejárat. Ernesto meg fontolta a kérdést. Manapság ez az ajtó g yakorlatilag csak kijárat, ezért sincs rajta kívülről kilincs, de értette, mit akar meg tudni a férfi. – Ig en, csak ez az eg y bejárat van. Nincs másik ajtó. – Az eredeti bejárat a palotán belül már évek óta zárva van. – És vannak rejtett kijáratok a Boboli-kertből? A rendes kapukon kívül? – No, signore. Nag y falak mindenütt. Csak ez a titkos kijárat van. A katona bólintott. – Köszönöm a seg ítség et. – Intett Ernestónak, hog y zárja be az ajtót. A meg lepett Ernesto eng edelmeskedett. Aztán elindult vissza a folyosón, kinyitotta a vasrácsot, átment rajta, bezárta mag a után, és folytatta a futballmeccs nézését.
Harmincadik fejezet Lang don és Sienna meg rag adták a kínálkozó alkalmat. Amíg az izmos katona az ajtón dörömbölt, ők még beljebb hatoltak a barlang ba, és most az utolsó teremben bujkáltak. A kis üreg et elnag yolt mozaikok és szatírszobrok díszítették. Középen a Fürdőző Vénusz életnag yság ú alakja, aki a helyzethez illően ideg esen pillant a háta mög é. Lang don és Sienna a szobor karcsú talapzata mög ött húzták meg mag ukat, s most ott várakoztak, azt a g ömböcskékből álló sztalag mitot bámulva, amely a g rottó leg belső falán kúszott. – Minden kijárat biztosítva! – kiáltotta valahol odakint eg y katona. Enyhe akcentussal beszélte az ang olt, amit Lang don nem tudott hova tenni. – Küldd vissza a drónt! Én ellenőrzőm ezt a barlang ot. Lang don érezte, hog y Sienna teste meg feszül. Másodpercek múlva nehéz bakancsok dübörög tek a barlang ban. A léptek g yorsan közeledtek az első terem felől, s még hang osabbak lettek, amikor a katona már a második teremben járt, eg yenesen feléjük tartva. Lang don és Sienna összehúzták mag ukat. – Hé! – harsant eg y másik hang a távolban. – Elkaptuk őket! A léptek meg torpantak. Lang don hallotta, hog y valaki a barlang felé szalad; hang osan csikorog tak a kavicsok a talpa alatt. – Személyazonosság meg erősítve! – kiáltotta az illető elfulladva. – Most beszéltünk két turistával. A férfi és a nő pár perccel ezelőtt kért tőlük útmutatást, hog y hol van a palazzo ruhakiállítása. .. arra, a palota másik szárnyában. Lang don Siennára nézett, akinek mintha halvány mosoly bujkált volna az arcán. A katona kifújta mag át, és folytatta. – A nyug ati kijáratokat zártuk le először... nag y a valószínűség e, hog y csapdába ejtettük őket a kerten belül. – Térjen vissza a küldetéséhez – válaszolta a másik katona. – És azonnal jelentse, ha sikerrel jártak. Távolodó léptek a kavicson, az újra a leveg őbe emelkedő drón zúg ása, aztán, vég re... teljes csend. Lang don már meg fordult, hog y kilessen a talapzat mög ül, amikor Sienna a karjába kapaszkodva meg állította. Az ajkára tette az ujját, és eg y árnyék felé bökött a hátsó falon. A katona még mindig ott állt mozdulatlanul a barlang szájában. Mire vár még ?! – Itt Brüder – szólalt meg váratlanul. – Sarokba szorítottuk őket. Hamarosan jelentkezem a meg erősítéssel.
A férfi mobiltelefonon beszélt, és ag g asztóan közelről hallatszott a hang ja, mintha mellettük állna. Az üreg úg y működött, mint eg y parabolamikrofon, összeg yűjtötte és a barlang mélyébe irányította a hang okat. – Még valami – mondta Brüder. – Most kaptam új hírt a helyszínelőktől. A nő lakása albérlet. Alig bútorozott. Nyilván rövid időre vették ki. Meg találtuk a biocsövet, de nem volt benne a vetítő. Feltételezzük, hog y még mindig Lang don birtokában van Lang don meg borzong ott, amikor a katona kimondta a nevét A léptek hang osabbak lettek, és Lang don rájött, hog y a férfi befelé jön a barlang ba. Már nem olyan határozottan mozg ott, mint az előbb, most mintha csak kószálna, körülnézve a g rottóban miközben telefonál. – Úg y van – mondta a férfi. – A helyszínelők azt is meg erősítették, hog y eg y kimenő hívás volt, mielőtt meg szálltuk a lakást. Az amerikai konzulátus, g ondolta Lang don visszaemlékezve a beszélg etésre, és a tüskés hajú g yilkos g yors felbukkanására. A nő azóta mintha felszívódott volna, és kiképzett katonák eg ész csapata vette át a helyét. Nem sikerülhet mindig meg szöknünk előlük. A katona bakancsának csattog ása a kőpadlón már csak öt-hat méterre hallatszott, és eg yre közeledett. A férfi belépett a második terembe, és ha továbbjön, mindenképpen felfedezi őket a Vénusz-szobor karcsú talapzata mög ött kuporog va. – Sienna Brooks – mondta a férfi váratlanul, kristálytisztán. Sienna meg remeg ett Lang don mellett, és föltekintett, mintha azt várná, hog y a katona néz szembe vele. De nem volt ott senki. – Most vizsg álják át a laptopot – folytatta a hang , alig három méterre. – Még nem kaptam meg a jelentést, de Lang don eg yértelműen erről a g épről lépett be a harvardi postafiókjába. Ezt hallva Sienna hitedenkedve fordult Lang don felé, az arca néma meg rendülésről tanúskodott... az árulása felett. Lang don mag a is meg döbbent. Tehát íg y akadtak a nyomunkra?! Ez a lehetőség eddig meg sem fordult a fejében. Információra, volt szükségem! Mielőtt Lang don bocsánatkérően nézhetett volna rá, Sienna üres tekintettel elfordult tőle. – Úg y van – mondta a katona meg érkezve a harmadik üreg bejáratához, nem eg észen két méterre Lang dontól és Siennától. Még két lépés, és menthetetlenül felfedezi őket. – Pontosan – válaszolta valakinek, és tett még eg y lépést előre. Hirtelen elhallg atott. – Tartsa eg y másodpercig . Lang don meg dermedt, felkészült a lelepleződésre. – Tartsa... elmeg y a hang – mondta a katona, és visszaindult a második terembe. – Nem volt térerő. Folytassa... – Fig yelt eg y kis ideig , majd válaszolt. – Ig en, eg yetértek, de leg alább már tudjuk, mivel van dolg unk. Azzal elenyészett a léptek zaja, már a kavicsos úton járt, s vég ül teljesen eltűnt.
Lang don válla elernyedt, s eg yből Siennához fordult, akinek eg yszerre látszott félelem és harag a szemében. – Mag a használta a laptopomat? – kérdezte. – Hog y elolvassa az e-mailjeit? – Elnézést... Úg y g ondoltam, hog y meg fog ja érteni. Ki kellett derítenem... – Íg y találtak meg bennünket! És most tudják a nevemet! – Bocsásson meg , Sienna. Nem mértem fel... – Lang dont bűntudat g yötörte. Sienna elfordult, és kifejezéstelen tekintettel bámulta a kidudorodó állócseppköveket a hátsó falon. Vag y eg y percig eg yikük sem szólalt meg . Lang don azon tűnődött, vajon Sienna emlékszik-e a személyes dolg okra az íróasztala sarkán – a Szentivánéji álom műsorfüzetére és a lapkivág ásokra a kis csodag yerekről. Gyanítja-e, hogy elolvastam őket? Ha ig en, nem fog ja meg kérdezni, és Lang don már íg y is elég nag y bajban volt ahhoz, hog y mag ától ne említse meg . – Tudják, ki vag yok – ismételte meg Sienna, de olyan g yeng e hang on, hog y Lang don alig hallotta. A következő tíz másodpercben Sienna lassan és mélyen léleg zett, mintha az új fejleményeket próbálná meg emészteni. Lang don érzékelte, ahog y közben meg erősödik az elszántság a. Aztán Sienna minden előzetes fig yelmeztetés nélkül felpattant. – Mennünk kell – mondta. – Nem fog sokáig tartani, mire rájönnek, hog y nem vag yunk a ruhakiállításon. Lang don is felállt. – Ig en, menjünk... de hová? – Mit szól a Vatikánhoz? – Tessék? – Vég ül rájöttem, hog y mire g ondolt... hog y mi köze a Vatikánnak a Boboli-kerthez. – Sienna a kis szürke ajtó felé mutatott. – Az a bejárat, ig az? Lang don bólintott. – Valójában kijárat, de úg y g ondoltam, eg y próbát meg ér. Sajnos, ott nem juthatunk ki. – Lang don eleg et hallott a biztonság i őr és a katona beszélg etéséből ahhoz, hog y kizárja ezt a lehetőség et. – De ha kijutnánk – mondta Sienna, és mintha eg y kis huncutság lett volna a hang jában –, tudja, hog y az mit jelentene? – Kis mosoly játszott az ajkán. – Azt jelentené, hog y ma már másodszor seg ít ki bennünket ug yanaz a reneszánsz művész. Lang don felkacag ott, mert neki ug yanez a g ondolata támadt pár perccel ezelőtt. Sienna most már szélesen mosolyg ott, és Lang don érezte, hog y meg bocsátott neki, leg alábbis eg yelőre. – Szerintem ez ég i jel – nyilatkoztatta ki Sienna, félig -meddig komolyan. – Át kellene mennünk azon az ajtón. – Oké... és csak úg y elmasírozunk az őr mellett? Sienna meg ropog tatta az ujjait, és elindult kifelé a g rottóból.
– Nem, majd én beszélek vele. – Visszanézett, és Lang don látta a szemében, hog y újraéledt benne a tűz. – Bízzon bennem, professzor, ha rákényszerülök, nag yon meg g yőző tudok lenni. Meg int dörömböltek a kis szürke ajtón. Keményen és folyamatosan. Ernesto Russo biztonság i őr ing erülten felhorkant. Nyilvánvalóan visszajött az ideg en, hideg szemű katona, de a lehető leg rosszabb pillanatban. A futballmeccs a televízióban a hosszabbításnál tartott, a Fiorentina eg yik játékosát kiállították, és hajszálon füg g ött; a csapat sorsa. A dörömbölés nem akart abbamaradni. Ernesto nem volt bolond. Tudta, hog y a szirénázás és a katonák érkezése valami zűrt jelent, de soha nem ártotta bele mag át olyan dolg okba, amelyek nem érintették közvetlenül. Pazzo é colui che bada aifatti altrui. Ig az, hog y bolond, aki mások dolg ába üti az orrát, de a katona fontos embernek tűnt, és nyilván nem lenne jó döntés ujjat húzni vele. Manapság még unalmas munkát is nehéz találni Olaszország ban. Ernesto vetett még eg y utolsó, lopott pillantást a meccsre, aztán elindult a hang irányába. Még mindig nem tudta elhinni, hog y csak ül eg ész nap ebben a parányi irodában, nézi a tévét, és fizetést kap érte. Talán kétszer eg y nap meg jelent eg y VIP-csoport, miután bejárra az Uffizi Galériát. Ernesto fog adta őket, kinyitotta a vasrácsot, és kieng edte a csoportot a kis szürke ajtón, hog y a Boboli-kertet is meg nézhessék. Most, ahog y eg yre türelmetlenebb lett a dörömbölés, Ernesto kinyitotta a rácsot, átment rajta, és bezárta mag a után. – Si?– kiabálta túl a zajt, miközben a szürke ajtóhoz sietett. Nem kapott választ. A dörömbölés folytatódott. Insommal.Vég ül kinyitotta és szélesre tárta az ajtót, azt várva, hog y ug yanazzal a hideg tekintettel találja szemben mag át, mint az imént. De most eg y sokkal vonzóbb arc nézett vissza rá. – Ciao – mondta a csinos szőke nő, kedvesen mosolyog va. Eg y összehajtott papírt tartott a kezében, és Ernesto ösztönösen érte nyúlt. Abban a pillanatban, ahog y elvette és rájött, hog y csak szemét, a nő meg rag adta a csuklóját karcsú kezével, és belenyomta a hüvelykujját a csontos mélyedésbe, közvetlenül a kéztő alatt. Ernesto úg y érezte, mintha csuklóból lemetszették volna a kezét. A metsző fájdalmat motoros zsibbadás követte. A nő közelebb lépett hozzá, és fokozta a nyomást, újraindítva a fájdalomciklust. Ernesto hátratántorodott, meg próbálta kiszabadítani a karját, de a lábából kiment az erő, összecsuklott alatta, és a biztonság i őr térdre rog yott. A többi eg y pillanat alatt történt. Eg y sötét öltönyös, mag as férfi jelent meg a nyitott ajtóban, besurrant, és g yorsan becsukta mag a mög ött a kis szürke ajtót. Ernesto a rádiója után nyúlt, de eg y puha kéz szorított eg yet hátul a nyakán, mire beg örcsöltek az izmai és leveg ő után kezdett kapkodni. A nő elvette tőle a rádiót, a mag as férfi pedig közelebb jött, és ug yanolyan rémültnek tűnt, mint Ernesto.
– Dim mák – vetette oda a szőke nő a mag as férfinak. – Kínai nyomáspontok. Nem véletlenül alkalmazzák őket három évezrede. A férfi csak bámult. – Non vogliamo farti dél male – suttog ta a nő Ernestónak, enyhítve a nyakára g yakorolt nyomáson. Nem akarjuk bántani. Abban a pillanatban, ahog y eng edett a nyomás, Ernesto meg próbált kiszabadulni, de a nyomás azonnal visszatért, és meg int g örcsbe rándultak az izmai. Elakadt a léleg zete a fájdalomtól, s alig kapott leveg őt. – Dobbiamo passare – mondta a nő. Át kell mennünk. A vasrácsra mutatott, amelyet Ernesto szerencsére bezárt mag a után. – Dov'e la chiave? – Non ce l'ho – nyög te ki. Nincs nálam kulcs. A mag as férfi elment mellettük, és meg vizsg álta az acélrácsot. – Kombinációs zár – szólt vissza a nőnek. Amerikai akcentusa volt. A nő letérdelt Ernesto mellé, barna szeme, akár a jég . – Qttal é la combinazione? – kérdezte. – Nonposso! – mondta a biztonság i őr. Nincs eng edélyem... Ekkor történt valami a g erincével, mert Ernesto érezte, hog y eg ész testében elernyed. A következő pillanatban elvesztette az eszméletét. Amikor Ernesto mag ához tért, úg y érezte, hog y hosszú perceken át ide-oda sodródva lebeg az öntudatlanság határán. Emlékezett valami vitára... szúró fájdalmakra... talán húzták-vonták? Minden összemosódott. Ahog y kitisztult a tudata, különös látvány tárult elé: a cipője ott hevert mellette a padlón, fűző nélkül. Csak ekkor jött rá, hog y alig bír mozdulni. Az oldalán feküdt, kezét-lábát összekötötték a háta mög ött, nyilván a saját cipőfűzőjével. Meg próbált kiáltani, de nem jött ki hang a torkán. Az eg yik zoknijával tömték be a száját. Az ig azi félelem csak ezután tört rá, amikor a következő pillanatban fölnézett, és látta, Hog y a futballmeccs meg y a televízióban. Az irodámban vagyok... a vasrácson BELÜL?! Ernesto futó léptek dobog ását hallotta a folyosón, távolodóban... aztán lassan elhaltak, és csend lett. Non epossibilc! Ez lehetetlen! A szőke nő valahog y rávette Ernestót, hog y meg teg ye azt, ami szig orúan tilos volt neki – elárulta a zárkombinációt a híres Vasari-folyosóhoz.
Harmincegyedik fejezet Dr. Elizabeth Sinskey-re eg yre g yorsabb hullámokban tört rá az émelyg és és a szédülés. Mag ába roskadtan hevert a Pitti-palota előtt parkoló mikrobusz hátsó ülésén. A felüg yeletével meg bízott katona növekvő ag g odalommal fig yelte. Másodpercekkel később üvölteni kezdett a katona rádiója –valami ruhakiállításról –, kirántva Elizabetht elméje sötétség éből, ahol a zöld szemű szörnyeteg ről álmodott. Újra ott volt New Yorkban, a Külkapcsolatok Tanácsának elsötétített termében, hallg atva a rejtélyes ideg en eszelős hadarását. Az árnyalak a szobában járkált – hórihorg as sziluettje rávetült a Dante Infernója által ihletett meztelen, haldokló embermassza szörnyű képére. – Valakinek meg kell vívnia ezt a harcot – vonta le a következtetést a férfi –, különben ez a jövő vár ránk. Ezt diktálja a matematika. Az emberiség most a huzavona, a döntésképtelenség és az eg yéni kapzsiság purg atóriumában időzik... de már várják a pokol bug yrai, közvetlenül a lába előtt meg nyílik az inferno, hog y mindnyájunkat elemésszen. Elizabeth még mindig szédült az iszonyú g ondolatoktól, amelyeket ez az ember tárt elé. Nem bírta tovább, és felug rott. – Amit mag a javasol, az... – Az az eg yetlen létező lehetőség ünk – szakította félbe a férfi – Én azt akartam mondani, hog y bűncselekmény! A férfi meg vonta a vállát. – A paradicsomba a poklon keresztül visz az út. Erre Dante tanított minket. – Mag a őrült! – Őrült? – ismételte meg a férfi sértetten. – Én? Nem hiszem. Az az őrültség , hog y a WHO belenéz a szakadékba és tag adja, amit lát. Az őrültség eg y strucc, ami a homokba dug ja a fejét, miközben bekeríti eg y falka hiéna. Mielőtt még Elizabeth védelmébe vehette volna a szervezetét, a férfi új képre váltott a kivetítőn. – És ha már hiénákról van szó – mondta az új képre mutatva. – íme, a hiénafalka, amelyik becserkészi az emberiség et.., eg yre szűkülő körben. Elizabeth meg lepve ismert rá á képre. A WHO előző évben nyilvánosság ra hozott g rafikonja volt az, amely a világ eg észség üg yét leg inkább érintő környezeti tényezőket ábrázolta. A lista többek között ezeket tartalmazta: Eg észség es ivóvíz, g lobális felszíni hőmérsékletek, ózonlyuk, az óceán erőforrásainak kizsákmányolása, fajpusztulás, szén-dioxid- koncentráció, erdőirtás, g lobális teng erszintek. Valamennyi káros tendenciát jelző mutatószám növekedett az utóbbi évszázadban. Most azonban ijesztően felg yorsult a növekedésük.
Elizabeth ug yanúg y reag ált, mint mindig , amikor meg látta ezt a g rafikont – elfog ta a tehetetlenség érzése. Tudós volt, általában hitt a statisztika hasznában, és ez a g rafikon vérfag yasztó képet festett a nem is oly távoli jövőről... eg y nag yon közeli jövőről. Elizabeth Sinskey-t az életében számtalanszor kísértette a tudat, hog y nem lehet g yermeke. Még is, amikor meg látta ezt a g rafikont, már-már meg könnyebbülést érzett, hog y nem szült g yermeket erre a világ ra. Ezt a jövőt szánjam a g yermekemnek? – Az utóbbi ötven év során – jelentette ki a mag as férfi – exponenciálisan nőtt az anyatermészet ellen elkövetett bűneink száma. – Szünetet tartott. – Ag g ódom az emberiség lelkéért. Amikor a WHO bemutatta ezt a g rafikont, a világ politikusai, hatalmi tényezői és környezetvédői vésztanácsokat ültek, mindenki meg próbálta eldönteni, melyek ezek közül a leg súlyosabb problémák, és melyek azok, amelyeket meg tudunk oldani. És mi lett az eredmény? Ott sírtak, ahol senki sem látta őket. A nyilvánosság előtt viszont meg nyug tattak bennünket, hog y már dolg oznak a meg oldáson, de ezek nag yon bonyolult problémák. – Ezek valóban bonyolult problémák! – Mesebeszéd! – tört ki a férfi. – Mag a átkozottul jól tudja, hog y ez a g rafikon a leg eg yszerűbb összefüg g éseket ábrázolja A füg g vénynek eg yetlen változója van! Minden eg yes sor ezen a g rafikonon eg yenesen aránylik eg y bizonyos értékhez... ahhoz a számhoz, amelyről senki sem mer beszélni. A föld népesség e az! – Azért ennél ez eg y kicsit... – Bonyolultabb? Valójában nem! Mi sem lehetne eg yszerűbb. Ha azt akarja, hog y több eg észség es ivóvíz jusson eg y főre, ahhoz kevesebb ember kell a földön. Ha csökkenteni akarja a járművek károsanyag -kibocsátását, akkor kevesebb járművezető kell. Ha azt akarja, hog y az óceánok bővelkedjenek halakban, ahhoz kevesebb ember kell, aki halat eszik! A férfi villámló szemmel nézett rá, és a hang ja még erősebb lett. – Nyissa ki a szemét! Az emberiség vég óráit éljük, és a világ vezetői tanácstermekben ülnek, tanulmányokat rendelnek a napenerg iáról, a hulladék újrahasznosításáról és a hibridautókról? Hog y létezik, hog y mag a, aki a tudomány embere, nem látja mindezt? Ózonlyuk, vízhiány, környezetszennyezés... ezek nem beteg ség ek, hanem tünetek. A beteg ség a túlnépesedés. És ha nem nézünk szembe a népesedési problémával, az olyan, mintha rag tapaszt tennénk eg y
g yorsan növekvő tumorra. – Mag a a rákhoz hasonlítja az emberi fajt? – A rák nem más, mint eg y eg észség es sejt, amely kontroll nélkül elkezd osztódni. Látom, hog y mag át taszítják az ideáim, de biztosíthatom, hog y az alternatíva jóval kevésbé tetszik majd, amikor valóra válik. Ha most nem lépünk bátran, akkor... – Bátran?! – horkant fel Elizabeth. – Erre nem a bátor a meg felelő szó, hanem az eszelős. – Dr. Sinskey – mondta a férfi kísérteties nyug alommal. – Azért hívtam ide személy szerint önt, mert azt reméltem, hog y eg y bölcs hang az Eg észség üg yi Világ szervezetben... hajlandó lesz eg yütt dolg ozni velem eg y lehetség es meg oldás keresésén. Elizabeth hitetlenkedve bámult rá. – Azt hitte, hog y az Eg észség üg yi Világ szervezet partner lehet eg y... eg y ilyen elg ondolás kidolg ozásában? – Ami azt illeti, ig en – válaszolta a férfi. – Az önök szervezetében orvosok működnek, és amikor eg y beteg üszkös fekéllyel kerül orvoshoz, az nem habozik levág ni a lábát, hog y meg mentse az életét. Néha nincs más választás, csak a kisebbik rossz. – Az eg észen más. – Nem. Ez ug yanaz. Az eg yetlen különbség a mértékben van. Elizabeth eleg et hallott. Hirtelen felállt. – El kell érnem a g épet. A mag as férfi fenyeg ető lépést tett felé, és elállta az útját. – Veg ye ezt fig yelmeztetésnek. Önnel vag y ön nélkül, nag yon könnyen meg valósíthatom a tervem. – Én is fig yelmeztetem – vág ott vissza Elizabeth. – Ezt terrorista fenyeg etésnek tekintem, és akként fog om kezelni. – Elővette a telefonját. A férfi nevetett. – Feljelent, mert hipotézisekkel álltam elő? Sajnos várnia kell azzal a telefonhívással. Ez a szoba elektronikus védelemmel van ellátva. Nincs térerő. Nekem nem térerő kell, te eszement. Elizabeth fölemelte a telefont, és mielőtt a férfi meg érthette volna, hog y mit akar, készített eg y fényképet az arcáról. A vaku fénye visszaverődött a zöld szemről, és eg y pillanatra úg y rémlett neki, hog y ismeri ezt az arcot. – Bárki is mag a – mondta –, rosszul tette, hog y idehívatott. Mire kiérek a repülőtérre, már tudni fog om, ki mag a, és potenciális bioterroristaként rajta lesz a WHO, a CDC és az ECDC{2} listáján. Éjjel-nappal fig yeltetni fog juk mag át. Ha meg próbál veszélyes anyag okhoz jutni, mi tudni fog unk róla. Ha laboratóriumot állít fel, tudni fog unk róla. Nem lesz hová elrejtőznie. A férfi feszült csendben állt eg y hosszú másodpercig , mintha arra készülne, hog y kikapja a kezéből a telefont. Vég ül ellazult és hátborzong ató vig yorral félreállt Elizabeth útjából. – Akkor kezdődhet a tánc.
Harminckettedik fejezet A Corridoio Vasarianót – a Vasari-folyosót – Giorg io Vasari tervezte meg 1564-ben a Medici nag yherceg , I. Cosimo parancsára, aki biztonság os átjárót akart a Pitti-palotában lévő rezidenciája és az Arno túlpartján álló kormányzati székhely, a Palazzo Vecchio között. A Vatikán híres Passettójához hasonló Vasari-folyosó a lehető leg titkosabb átjáró volt. Csaknem eg y kilométer hosszan vezetett a Boboli-kert keleti sarkából a rég i palota szívébe, át a Ponté Vecchión és az Uffizi Galérián. A Vasari-folyosó ma is biztos menedéket nyújt, ámbár nem a Medicieknek, hanem a műtárg yaknak; jóformán vég telen falfelületén meg számlálhatatlan ritka festmény sorakozik, minteg y kiáradva az Uffizi képtárból, amelyen a folyosó áthalad. Lang don néhány évvel ezelőtt vég ig járta eg y privát túravezetés során. Aznap délután g yakran meg állt g yönyörködni a festmények észvesztő sokaság ában – köztük a világ leg nag yobb önarcképg yűjteményében. Meg -meg állt azért is, hog y kitekintsen a folyosó kilátóablakain, amelyek lehetővé tették a látog atóknak, hog y felmérjék, hol járnak éppen a város felett.Ma délelőtt azonban Lang don és Sienna futólépésben haladtak a folyosón, hog y minél távolabb kerüljenek az üldözőktől. Lang don azon tűnődött, mennyi idejük van addig , amíg rá nem találnak a meg kötözött biztonság i őrre. Ahog y eg yre messzebb jutottak a hosszú folyosón, Lang don érezte, hog y minden lépéssel közelebb vannak a vág yott célhoz. Cerca trova... a halott szeme. ..és a válasz arra, hog y ki vadászik rám. A felderítő drón távoli zúg ása már rég en elmaradt mög öttük, Lang don a. nag y sietség ben sem mulasztotta el tudatosítani mag ában, milyen ambiciózus vállalkozás volt ennek a folyosónak a meg építése. Szinte teljes eg észében a város fölött vezet, vastag kíg yóként kanyarog va eg észen a Pitti-palotától, épületeken át a folyón túlra, az óváros szívébe. A keskeny, meszelt falú Vasari-folyosó vég eérhetetlennek tűnt; néha balra vag y jobbra fordult, hog y kikerüljön eg y akadályt, de mindig kelet felé tartott... az Arnón át. Váratlanul hang okat hallottak mag uk előtt a folyosón, és Sienna meg torpant. Lang don is meg állt, de csak azért, hog y meg nyug tatóan a vállára teg ye a kezét, kimutatva a leg közelebbi ablakon. Turisták, mélyen alattunk. Lang don és Sienna az ablakhoz mentek, és látták, hog y éppen a Ponté Vecchio – a középkori kőhíd – fölött haladnak, amely a g yalog osforg almat vezeti át az óvárosba. Alattuk a nap első turistái mászkáltak a piacon, amely az 1400-as évek óta működik a hídon. A mai árusok főként aranyművesek és ékszerészek, de ez nem volt mindig íg y. Eredetileg Firenze hatalmas, szabadtéri húspiaca volt itt, de 1593-ban kitiltották a henteseket, mivel a romlott hús bűze beszivárg ott a Vasari-folyosóra, és bántotta a nag yherceg kényes orrát. Lent a hídon valahol, idézte fel Lang don, ott van az a hely, ahol elkövették Firenze eg yik leg hírhedtebb bűntényét. 1216-ban eg y Buondelinonte nevű ifjú nemes visszautasította a családja által elrendezett házasság ot, mert mást szeretett, és ezért keg yetlenül meg g yilkolták a hídon. Sokáig „Flórenc leg véresebb g yilkosság aként” tartották számon az esetet, mert szakadást
idézett elő két nag y hatalmú politikai párt – a g uelfek és a g hibellinek – között, amelyek aztán évszázadokon át viseltek kíméletlen háborút eg ymással. Ez a politikai viszály vezetett Dante száműzéséhez Firenzéből, nem csoda, hog y a költő keserűen emlékezik meg az eseményről az Isteni színjátékban: „óh, Buondelmonte! Mégis mért futottál nászától, másnak csábjait követve? Sok volna víg, aki szomorú lett már... ” Mind a mai napig három külön emléktábla – mindeg yik a Paradicsom 16. énekének más-más sorát idézve – található a hídon, a g yilkosság helyszínének közelében. Az eg yik, a Ponté Vecchio elején, vészjóslón mondja ki: DE AMA CSORBA KŐNEK, MELY A VÍZBEN TÜKRÖZ A HÍDRÓL, ÁLDOZVA, FIRENZE KELLETT, HOGY MINDEN BÉKÉT ELVESZÍTSEN. Lang don elszakította a tekintetét a hídtól, és lenézett a zavaros vízre. Kelet felől már ide látszott a Palazzo Vecchio mag ányos tornya. Noha még csak az Arno fölött félúton jártak Siennával, nem volt kétség e afelől, hog y már rég elhag yták azt a pontot, ahonnan nincs többé visszatérés. Tíz méterrel alattuk, a Ponté Vecchio kockakövein, Vayentha nyug talanul pásztázta az áradó tömeg et, és meg sem fordult a fejében hog y az eg yetlen, aki meg váltást hozhat neki, pillanatokkal előbb haladt át közvetlenül a feje fölött.
Harmincharmadik fejezet Mélyen a lehorg onyzott Mendacium g yomrában Knowlton folyamatszervező eg yedül ült üveg kocka irodájában, és reménytelenül próbált a munkájára összpontosítani. Zaklatottan fordult vissza a videóhoz; az utóbbi órában azt a kilencperces monológ ot elemezte, amelynek előadója valahol a láng elme és az őrült között leledzett. Knowlton ismét a felvétel elejére ug rott, hátha talál eg y nyomravezetőt, amely fölött eddig elsiklott a fig yelme. És meg int ott volt a víz alatti tábla... a zavaros sárg ásbarna folyadékkal telt hólyag ... és eljött a pillanat, amikor meg jelent a csőrös orrú árnyék – a barlang könnyező falára vetülő torz sziluett – a puha, vörös dereng ésben. Knowlton hallg atta a fojtott hang ot, próbálta meg fejteni az ékesszóló nyelvezetet. A beszéd közepe táján az árnyék a falon hirtelen meg nőtt, és a hang is felerősödött. Dante Infernója nem fikció... hanem jóslat! Kínos nyomorúság . A meg g yötörtek jajszava. Ez a holnap képe. Az emberiség szabadjára eng edve olyan, akár a pestis vag y a rák... minden eg yes nemzedékkel meg sokszorozódik a számunk, míg nem a földi javak, amelyek eg ykor az erényt és a testvériség et táplálták bennünk, semmivé /oszlanak... lelepleződik a bennünk lakozó szőr nyeteg ... halálos küzdelem indul utódaink fenntartásáért. Ez Dante kilenc körű pokla. Ez vár ránk. Ahog y kúszik felénk a jövő, amely Malthus kérlelhetetlen matematikáján alapul, már a pokol első köre fölött imbolyg unk... készülve az alabukásra, amely g yorsabb lesz, mint hinnénk. Knowlton meg állította a videót. Malthus matematikája? Eg y g yors keresés az interneten elvezette a jeles 19. századi ang ol matematikushoz és demog ráfushoz; Thomas Robert Malthust az a jóslata tette híressé, mely szerint a túlnépesedés következtében vég ül eljön a g lobális összeomlás. Malthus életrajzában Knowlton, leg nag yobb rémületére, ilyen részleteket talált, amelyeket a Tanulmány a népesedés törvényéről című művéből kivonatoltak: A népesedés lehetőség ei sokszorosan felülmúlják a föld fenntartó képesség ét, ezért ilyen vag y olyan formában időnek előtti halál vár az emberi fajra. Az emberiség vétkei hatékony eszközei a népesség csökkentésének. Ezek az előőrsei a pusztulás nag y hadsereg ének; és g yakran mag uk vég zik el a szörnyű munkát. De ha kudarcot vallanának ebben az irtó hadjáratban, félelmes változatosság ban jönnek az eg észség telen évszakok, járványok, rag ályok és fertőző beteg ség ek, amelyekben ezrek és tízezrek hullanak el. És ha még mindig nem lenne teljes a siker, ott ólálkodik a g ig antikus és elkerülhetetlen éhínség , amely eg yetlen hatalmas csapással eg yensúlyba hozza a népesség et a világ élelmiszerkészletével. Knowlton elszoruló szívvel fordult vissza a csőrös orrú árny kimerevített képéhez. Az emberiség , szabadjára eng edve, olyan, akár a rák. Szabadjára engedve. Knowltonban rossz érzéseket keltett ez a kifejezés.
Reszkető ujjal indította újra a videót. A fojtott hang tovább beszélt. Nem tenni semmit annyi, mint mag unkra hozni Dante poklát... összezsúfolódva és éhezve fetreng eni a Bűnben. Ezért én veszem a bátorság ot, hog y teg yek valamit. Eg yesek majd elborzadnak, de a meg váltásnak ára van. Eg y napon a világ meg érti az áldozatom szépség ét. Mert én vag yok a ti Meg váltásotok. Én vag yok az Árny. Én vag yok a kapu, amelyen át belépünk az Ember utáni korba.
Harmincnegyedik fejezet A Palazzo Vecchio óriási sakkfig urára emlékeztet. Robusztus, kockaszerű testével és szabályosan tag olt, pártázatos oromzatával bástyaként áll őrt a Piazza della Sig noria délkeleti sarkán. A szokatlan, mag ányos torony nem az épület közepén emelkedik, s ez a város látképét uraló jelleg zetes forma tette az erődítményszerű palotát Firenze szimbólumává. Eg y erős itáliai városállam kormányzati székhelyének épült, s férfias külleme még ma is meg félemlítő hatással van a látog atókra. Ammannati izmos, meztelen Neptunja a nég y teng eri lovával Firenze teng erek feletti uralmát jelképezi. A világ alig hanem leg csodáltabb meztelen férfiteste, Michelang elo Dávidjának másolata teljes dicsőség ében áll a palota bejáratánál. A kapu másik oldalán Hercules és Cacus – két további meztelen kolosszus – szobra, s íg y Dávidot és Neptun szatírjait is beleszámítva több mint eg y tucat közszemlére tett pénisz fog adja a palota látog atóit. Rendes körülmények között Lang don itt, a Piazza della Sig norián indította a Palazzo Vecchio felkeresését, mert a falloszok túlteng ő mennyiség e dacára ez volt az eg yik leg kedvesebb tere Európában. A piazzán tett eg yetlen látog atása sem lehetett teljes a CaíFé Rivoire espressója nélkül, amit a Medici-oroszlánok meg tekintése követett a Log g ia dei Lanziban – a piazza szabadtéri szoborg alériájában. Ma azonban Lang don és útitársa a Vasari-folyosón át tervezett belépni a Palazzo Vecchióba, ahog y a Medici herceg ek is tették a mag uk idejében – kihag yva a híres Uffizi Galériát, s a folyosó kanyarg ását követve kelni át hidak, utak fölött, épületeken keresztül, eg yenesen a rég i palota szívébe. Eddig még nem hallottak lépteket a hátuk mög ül, de Lang don azért alig várta, hog y kijussanak a folyosóról. És íme, meg érkeztünk, jött rá Lang don, meg pillantva eg y nehéz faajtót. A bejárat a régi palotába. Az ajtó, a komoly zárszerkezet ellenére, keresztrúddal is el volt látva, amely lehetővé tette, hog y vészkijáratul szolg áljon, ug yanakkor meg akadályozta, hog y a túloldalról mág neskártya nélkül beléphessenek a Vasari-folyosóra. Lang don az ajtóra tapasztotta a fülét, és hallg atózott. Miután semmit sem hallott, a keresztrúdra tette a kezét, és finoman meg nyomta. Kattant a zár. Amikor résnyire meg nyílt a faajtó, Lang don kilesett. Kis alkóv. Üresség . Csend. Lang don meg könnyebbült sóhajjal lépett ki, és intett Siennának, hog y kövesse. Bent vag yunk. A csendes alkóvban állva, valahol a Palazzo Vecchio mélyén, Lang don várt eg y másodpercet, és ig yekezett összeszedni mag át. Előttük eg y hosszú folyosó futott az alkóvra merőleg esen. Balra, távolabb nyug odt és derűs hang okat hallottak a folyosó felöl. A Palazzo Vecchio, az Eg yesült Államok Capitoliumához hasonlóan, eg yszerre volt turistalátványosság és kormányhivatal, fenn az órán valószínűleg az alkalmazottak járnak ki-be az irodák között meg kezdve a munkanapot.
Lang don és Sienna a folyosóhoz óvakodtak, és kilestek a sarkon. És valóban: a folyosó vég én volt eg y átrium, ahol vag y eg y tucat hivatalnok állt a reg g eli kávéját szürcsölg etve és társalog va a kollég ákkal. – A Vasari-freskó! – suttog ta Sienna. – Azt mondta, hog y az ötszázak termében van? Lang don bólintott, és eg y oszlopcsarnok felé mutatott az átriumon túl, ahonnan eg y kőfolyosó nyílt. – Sajnos át kell mennünk az átriumon. – Biztos benne? Lang don bólintott. – És lehetetlen úg y átmennünk, hog y ne veg yenek észre. – Ezek tisztviselők. Nem törődnek velünk. Csak teg yünk úg y, mintha ide tartoznánk. Sienna meg ig azg atta Lang don Brioni öltönyének a zakóját és lesimította a g allérját. – Szalonképes a külseje, Robert. – Hamiskásan rámosolyg ott, meg ig azította a saját pulóverét is, és elindult. Lang don utánasietett, és mind a kerten célirányos léptekkel haladtak az átrium felé. Ahog y beléptek, Sienna perg ő olaszság g al beszélni kezdett hozzá – valamit a mezőg azdaság i támog atásokról –, szenvedélyesen g esztikulálva. A külső fal mellett maradtak, távolság ot tartva a többiektől. Lang don leg nag yobb elképedésére senki még csak üg yet sem vetett rájuk. Amikor vég re elhag yták az átriumot, g yorsan a folyosó felé vették az irányt. Lang donnak eszébe jutott a Shakespeare-darab műsorfüzete. A kópé Puck. – Mag a remek színésznő – suttog ta. – Muszáj – válaszolta Sienna eltűnődve, furcsán távoli hang on. Lang don ismét meg érezte, hog y több fájdalom lehet ennek a fiatal nőnek a múltjában, mint g ondolná, és még inkább furdalta a lelkiismeret, hog y beleráng atta ebbe a veszélyes vállalkozásba. Emlékeztette mag át, hog y most már nincs mit tenni, ki kell vág ni mag ukat. Ússz tovább az alag útban... és imádkozz hog y leg yen kijárat. Az oszlopcsarnokhoz közeledve Lang don felléleg ezve tapasztalta, hog y jól működik a memóriája. Eg y kis táblán nyíl mutatott a sarkon túl a folyosóra, ezzel a felirattal: IL SALONE DEI CINQUECENTO. Az Ötszázak terme, g ondolta Lang don, s azon morfondírozott, milyen válaszok várnak ott rájuk. Az igazság csak a halott szemén át látható. Mit jelenthet ez? – Lehet, hog y még zárva lesz a terem – fig yelmeztette Lang don Siennát a fordulóhoz közeledve. Noha az Ötszázak terme népszerű turistacélpont volt, úg y tűnt, hog y a palazzót ma reg g el még nem nyitották meg a látog atók előtt. – Hallotta ezt? – kérdezte Sienna meg torpanva. Lang don is hallotta az erős zúg ást a folyosó felől. Csak nehogy egy beltéri drón legyen! Lang don óvatosan kikukucskált az oszlopcsarnokból. Harmincmétemyire eg y meg lepően eg yszerű faajtó nyílt az Ötszázak termébe. Sajnos elállta az útjukat eg y testes „kapuőr”, aki széles köröket írt le eg y padlómosó g éppel. Az ajtónálló.
Lang don fig yelmét három szimbólum rag adta meg eg y műanyag táblán a bejárat mellett. Ezeknek az eg yetemes érvényű ikonoknak a meg fejtéséhez nem kellett szimbólumkutatót hívni: eg y áthúzott videokamera; eg y áthúzott italos pohár; eg y pár pálcikafig ura: eg y nő és eg y férfi. Lang don átvette a vezetést, g yors léptekkel haladva a takarító felé; a közelébe érve már szinte futott. Sienna is rákapcsolt, hog y lépést tartson vele. A takarító felpillantott, értetlenül bámulva rájuk. – Sigfiori!? – Széttárta a karját, hog y meg állítsa őket. Lang don fájdalmas mosollyal – vag y inkább feszeng ve – nézett rá, bocsánatkérően mutog atva az ajtó melletti táblára. – Toilette – mondta feszült hang on. És nem kérdésnek szánta. A takarító eg y másodpercig habozott, mérleg elte a kérés meg tag adását, aztán, látva milyen kényelmetlenül áll eg yik lábáról a másikra Lang don, eg yütt érzően bólintott és továbbintette őket. Amikor elérték az ajtót, Lang don g yorsan rákacsintott Siennára. – Az eg yüttérzés is eg yetemes nyelv.
Harmincötödik fejezet Volt idő, amikor az ötszázak terme volt a leg nag yobb szála a világ on. 1494-ben épült, hog y helyet adjon a teljes Consig lio Mag g iore – a köztársaság pontosan ötszáz fős nag ytanácsa, innen az elnevezés – g yűléseinek. Néhány évvel később, I. Cosimo kívánság ára, a termet átépítették és jelentősen kibővítették. I. Cosimo, a leg nag yobb hatalmú ember Itáliában, a híres Giorg io Vasarit tette meg a munkálatok irányítójává és építészévé. Vasari kivételes mérnöki vállalkozásként jócskán meg emelte az eredeti tetőt, hog y a felső szintbe vág ott ablakokon mind a nég y oldalról beáradjon a fény, eleg áns kiállítóhelyet teremtve Firenze néhány építészeti, szobrászati és festészeti remekének. Lang donnak először mindig a terem padlója vonzotta mag ához a tekintetét, amely messziről jelezte, hog y nem akármilyen helyiség ről van szó. A bíborszínű kőparkett nag y kockái fekete keretezést kaptak, szilárdság ot, mélység et és eg yensúlyt kölcsönözve a közel 1200 nég yzetméteres teremnek. Lang don lassan távolabb irányította a pillantását, ahol hat lendületes szobor – a Hercules munkái – sorakozott a fal mentén, mint katonák falanxa. Lang don szándékosan nem vett tudomást a sokat kárhoztatott Hercules- és Diomedes- szoborról, amelynek meztelen fig urái furcsán kifacsart pózban birkóztak, ideértve eg y kreatív „péniszfog ást”, amely mindig el borzasztótta Lang dont. Jóval könnyebb volt befog adni Michelang elo léleg zetelállító Genio della Vittoriáját, amely jobbra, a déli fal központi helyén állt. A háromméteres mag asság ot közelítő szobor az ultrakonzervatív II. Gyula pápa – II Papa Terribile – síremlékéhez készült. Lang don mindig is ironikusnak találta ezt a meg rendelést, tekintettel a Vatikán viszonyulására a homoszexualitáshoz. A szobor Tommaso dei Cavalierit ábrázolta; azt a fiatalembert, aki majdnem élethosszig lan Michelang elo szeretője volt, és akihez több mint háromszáz szonettet írt. – Nem akarom elhinni, hog y még sohasem jártam itt – suttog ta Lang don mellett Sienna, hirtelen meg illetődötté vált hang on. – Ez... g yönyörű. Lang don bólintott, visszaidézve az első látog atását ezen a helyen – abból az alkalomból, hog y itt adott klasszikus zenei koncertet Mariele Keymel, a világ hírű zong orista. Noha a dísztermet eredetileg politikai tanácskozások és a nag yherceg i audienciák színhelyének szánták, manapság g yakrabban ad otthont népszerű muzsikosoknak, előadóknak és g álavacsoráknak – Maurizio Seracini művészettörténésztől a Gucci-múzeumok sztárvendég ekkel tüntető, estélyi ruhás meg nyitójáig . Lang don néha eltűnődött, hog y mit szólna I. Cosimo a vállalatvezetőkhöz és manökenekhez a saját eg ykori dísztermében. Lang don a hatalmas falfestményekre emelte a tekintetét. Különös történetükben szerepelt eg y kudarcot vallott technikai kísérlet Leonardo da Vincitől, amely eg y „elolvadt” remekművet eredményezett. Vag y az a képzőművészeti „mérkőzés”, amelyet Piero Soderini és Machiavelli kezdeményezett a reneszánsz két óriása – Michelang elo és Leonardo – között, olyan meg bízást adva nekik, hog y alkossanak freskót ug yanannak a teremnek a két szemben lévő falán. Ma azonban Lang dont jobban érdekelte a szála eg y másik történelmi különleg esség e.
Cerca trova. – Melyik a Vasari? – kérdezte Sienna a falfestményeket nézeg etve. – Majdnem mindeg yik – válaszolta Lang don, aki tudta, hog y a terem újjáépítésének részeként Vasari és seg édei csaknem mindent átfestettek, az eredeti freskóktól a híres kazettás füg g őmennyezet harminckilenc táblájáig . – De mi azt a festményt keressük – mutatott Lang don eg y távoli freskóra a jobb oldalon. – Vasari Battaglia di Marcianójít. A 13 méter hosszú és több mint 7 és fél méter mag as festmény heves katonai összecsapást ábrázolt. A vörösesbarna és a zöld árnyalatai domináltak a mozg almas tablón, amelyen katonák, lovak, lándzsák és lobog ók kavarog tak és népesítették be az idilli, dombos tájat. – Vasari, Vasari – suttog ta Sienna. – És itt van elrejtve valahol a titkos üzenete? Lang don bólintott, s közben már a hatalmas festmény felső részét pásztázta, hog y meg keresse azt a bizonyos zöld hadilobog ót, amelyre Vasari ezt a rejtélyes üzenetet festette: CERCA TROVA. – Távcső nélkül szinte lehetetlen észrevenni innen lentről – mondta Lang don odamutatva –, de fönt középen, kicsit jobbra attól a két háztól a heg yoldalban, van eg y kis előreszeg ezett zöld zászló... – Látom! – kiáltotta Sienna pontosan a jobb felső sarokba mutatva az ujjával. Lang don azt kívánta, bár fiatalabb lenne a szeme. Közelebb mentek az óriási freskóhoz, és Lang don befog ta a tekintetével a nag yszerű látványt. Hát itt vannak végre. Már csak eg y baj volt, hog y Lang don nem nag yon tudta, miért is vannak itt. Szótlanul állt hosszú másodpercekig , Vasari mesterművének részleteit tanulmányozva. Ha elbukom... mindenki meg hal. Ajtó nyikordult a hátuk mög ött, és a takarító nézett be bizonytalan arckifejezéssel. Sienna barátság osan intett neki. A takarító csak bámult rájuk eg y pillanatig , aztán becsukta az ajtót. – Nincs sok időnk, Robert – sürg ette Sienna. – Gondolkoznia kell. Nem jut eszébe semmi erről a festményről? Nem emlékszik valamire? Lang don belemerült a kaotikus csatajelenetbe a fejük fölött. Az ig azság csak a halott szemén át látható. Lang don arra g ondolt, hog y talán van a képen eg y elesett katona, akinek a halott szeme üresen mered valamilyen nyomravezetőre, amit elrejtettek a festményben... vag y valahol másutt a teremben. De sajnos Lang don azt látta, hog y van ug yan több tucat halott is a képen, de eg yik sem különösebben feltűnő, és eg yik halott szeme sem irányul sehová. Az ig azság csak a halott szemén át látható? Meg próbált g ondolatban vonalakat húzni a holttestek között, hátha kiadnak valamilyen formát, de nem talált semmit. Lang don feje meg int lüktetni kezdett, ahog y erőltette az emlékezetét. Valahol a mélyben újra hallotta az ezüsthajú asszony állhatatos suttog ását: Keress, és találni fogsz.
– De mit? – akarta kiáltani Lang don. Kényszerítette mag át, hog y becsukja a szemét és lassan léleg ezzen. Néhányszor meg mozg atta a vállát, próbált meg szabadulni a tudatos g ondolatoktól, hog y az ösztönös meg érzésekhez jusson. Nag yon sajnálom. Very sorry. Vasari. Cerca trova. Az ig azság csak a halott szemén át látható. Az ösztönei azt súg ták, hog y jó helyen áll. És miközben arról sejtelme sem volt, hog y miért, ködösen úg y érezte, hog y csak pillanatok választják el a felfedezéstől, amiért idejött. Brüder üg ynök üres tekintettel bámulta a vörös bársonypantallókat és tunikákat mag a előtt a tárlóban, és szitkozódott a bajusza alatt. A csapata átkutatta az eg ész ruhakiállítást, de Lang donnak és Sienna Brooksnak nyoma sem volt. Felderítő egység, g ondolta dühösen. Mióta léphet meg eg y eg yetemi professzor ilyen szakemberek elől? Hová a pokolba tűnhettek? – Minden kijáratot lezártunk – állította az eg yik embere. – Az eg yetlen lehetőség , hog y még mindig a parkban vannak. Bár ez log ikusan hang zott, Brúdernek volt eg y olyan lesújtó érzése, hog y Lang don és Sienna Brooks még is kijutottak valahog y. – Küldjék fel újra a drónt – adta ki a parancsot Brüder. – És mondják meg a helyi erőknek, hog y szélesítsék a keresést a falakon kívülre. – Az isten verje meg! Miután az emberei elrohantak, Brüder elővette a mobilját, és felhívta az irányítót. – Itt Brüder – mondta. – Félek, hog y komoly problémánk van. Nem is eg y.
Harminchatodik fejezet Az ig azság csak a halott szemén át látható. Sienna elismételte mag ában a szavakat, miközben centiméterről centiméterre vég ig nézte Vasari brutális csatajelenetét, azt remélve, hog y majdcsak szemet szúr neki valami. Mindenütt halott szemeket látott. Melyiket keressük? Azon tűnődött, vajon a „halott szem” nem a Fekete Halál áldozataira utal-e, akiknek bomló teteme ott hevert eg ész Európában. Ez leg alább mag yarázatot adna a pestisálarcra... Eg yszer csak, mag a sem tudta, hog yan, Sienna Brooksnak eszébe jutott eg y g yerekvers: Rózsa körül gyűrű. Zsebben marék gyógyju. Hamvak, hamvak. Mind elesünk. Kislánykorában mondog atta ezt az ang ol versikét, amíg meg nem tudta, hog y az 1665-ös londoni pestisről szól. Állítólag a g yűrű a rózsa körül a bőr rózsás elszíneződésére utal, amely körül g yűrű képződött, és erről ismerték fel a fertőzést. A meg beteg edettek g yóg yfüveket hordtak a zsebükben, hog y az illatukkal elkendőzzék a saját bomló testük bűzét, és a városét is, amelynek utcáin áldozatok százai hevertek holtan, amíg el nem hamvasztották a tetemeket. Hamvak, hamvak. Mind elesünk. – Az Isten szerelmére! – tört ki Lang don váratlanul, és sarkon fordulva a szemközti falra meredt. Sienna is oda nézett. – Mi a baj? – Ez volt a címe annak a műtárg ynak, ami eg ykor itt volt. Az Isten szerelmére. Sienna értetlenül fig yelte, ahog y Lang don a termen átvág va eg y kis üveg ajtóhoz siet, és meg próbálja kinyitni. Zárva volt. Az üveg hez nyomta az arcát, elárnyékolta a szemét a tenyerével, és belesett. Bármit keresett is Lang don, Sienna remélte, hog y g yorsan meg találja; az imént ug yanis visszatért a takarító, és növekvő g yanakvással fig yelte a zárt ajtón bekukucskáló Lang dont. Sienna vidáman integ etett neki, de a takarító hideg en vég ig mérte, majd harag os pillantást vetve rá távozott. Lo Studiolo. Az üveg ajtó mög ött, pontosan szemközt az Ötszázak termében elrejtett cerca trova szavakkal, eg y ablaktalan kis helyiség volt. A titkos dolg ozószobát Vasari tervezte Francesco de’ Medicinek. A studiolo dong aboltozatos mennyezete olyan érzést kelt a látog atóban, mintha eg y óriási kincsesládában lenne. Az érzést csak erősítette a reng eteg g yönyörű műtárg y. Több mint harminc ritka festmény díszítette a falakat és a mennyezetet, úg y összezsúfolva, hog y szinte nem is maradt szabad felfelület. Ikarosz zuhanása... Az emberi élet allegóriája... A Természet kincseket ajándékoz Prométheusznak...
Ahog y Lang don a káprázatos kis helyiség et bámulta, azt suttog ta: – A halott szeme. Lang don néhány evvel ezelőtt, eg y titkos mag án ideg envezetésen járt először a stúdióiéban, és elképedve értesült az átjárók, lépcsők és rejtekajtók sokaság áról, amelyek átszőtték a palotát s közülük nem eg y a studiolo festményei mög ött lapult. Azonban nem a titkos átjárók voltak azok, amelyek felg yújtották Lang don képzeletét, hanem eg y merész, modern alkotás, amelyet itt látott eg yszer kiállítva: Damien Hirst sokat vitatott műve, a Fór the Lőve of God – Az Isten szerelmére – felzúdulást keltett, amikor Vasari híres studiolójában tették közszemlére. Eg y életnag yság ú emberi koponya tömör platinából, amelyet nyolcezer csillog ó g yémánttal borítottak be. A hatás meg döbbentő. A koponya üres szemüreg e fényesen, élettelin rag yog , zavarba ejtően állítva szembe eg ymással a szög esen ellentétes szimbólumokat: élet és halál... szépség és borzalom. Noha Hirst g yémántkoponyáját már rég en eltávolították a studiolóból, Lang donnak adott eg y ötletet a felidézése. A halott szeme, g ondolta. Jól illik eg y koponyára, nem ig az? A koponya visszatérő téma volt Dante Infemójában, közülük is a leg híresebb Ug olino g róf szörnyű büntetése a pokol leg mélyebb bug yrában, aki arra ítéltetett, hog y örökösen rág csálnia kelljen eg y g onosz érsek koponyáját. Eg y koponyát keresünk? Lang don tudta, hog y a titokzatos studiolót a reneszánsz Wunderkammer, avag y „csodák kamrája” divatot követve építették. Csaknem mindeg yik festmény rejtekajtó volt eg y szekrényhez, amelyben különös kincseket őrzött a herceg : ritka ásványmintákat, g yönyörű tollakat, eg y meg kövesedett csig aházas polip, avag y Nautilus hibátlan fosszíliáját, sőt állítólag eg y szerzetes ezüsttel kivert sípcsontját. Lang don sajnos g yanította, hog y a szekrényekből már rég eltűntek a tárg yak, és soha nem hallott arról, hog y Hirst művén kívül más koponyát is kiállítottak volna itt. Gondolataiból hang os ajtócsapódás szakította ki a terem túlsó vég ében. Gyors léptek közeledtek feléjük a szálában. – Signore!– kiáltotta eg y mérg es hang . – Ilsabne non é aperto! Lang don meg fordulva eg y alkalmazottat látott, aki eg yenesen felé tartott. Apró termetű nő volt rövid barna hajjal. És előrehaladott terhesség g el. A nő menet közben az óráját kopog tatta, és azt kiabálta, hog y még nincs nyitva a terem. Ahog y közelebb ért, és szemkontaktust létesített Lang donnal, hirtelen meg torpant és a szájához kapta a kezét a meg lepetéstől. – Lang don professzor! – sikkantotta, és látszott, hog y zavarban van. – Elnézést kérek. Nem tudtam, hog y ön az. Örvendek a viszontlátásnak. Lang don meg dermedt. Halálosan biztos volt abban, hog y még soha életében nem látta ezt a nőt.
Harminchetedik fejezet – Alig ismertem meg , professzor! – áradozott a nő erős akcentussal, Lang don felé tartva. – A ruhája miatt. – Barátság osan mosolyg ott, és elismerő pillantással nyug tázta Lang don Brioni öltönyét. – Nag yon divatos. Szinte olasznak néz ki benne, Lang donnak kiszáradt a torka, de sikerült mag ára erőltetnie eg y udvarias mosolyt. – Jó... reg g elt – köszöntötte dadog va. – Hog y van? A nő nevetett, és a hasát fog ta. – Fáradtan. A kis Catalina eg ész éjjel rug dosott. – A nő körülnézett a teremben, és tanácstalannak tűnt. – Il Duomino... nem említette, hog y ma vissza fog jönni. Ug ye eg yütt vannak? Il Duomino? Lang donnak fog alma sem volt, hog y miről beszél a nő. Aki nyilván észrevette a zavarát, és bátorítóan elnevette mag át. – Semmi baj, mindenki ezen a becenéven hívja őt Firenzében. Nem harag szik érte. – Meg int körülnézett. – Ő eng edte be önöket? – Ig en – mondta Sienna, aki akkor ért oda hozzájuk de el kellett mennie eg y találkozóra. Azt mondta, hog y nyug odtan itt maradhatunk. – Sienna lelkesen kezet nyújtott. – Sienna vag yok, Robert testvére. A nő eltúlzott hivatalosság g al rázott vele kezet. – Marta Alvarez vag yok. Mag ának nag y szerencséje van, hog y Lang don professzor az ideg envezetője. – Ig en – értett eg yet Sienna, alig bírva elrejteni eg y vig yort. – Ő olyan okos! Kínos csend támadt, miközben a nő Siennát tanulmányozta. – Furcsa – mondta –, én nem látok semmilyen közös családi vonást. Kivéve talán a mag asság át. Lang don érzékelte a közeledő katasztrófát. Most vagy soha. – Marta – szakította félbe, és reménykedett, hog y jól értette a nevét –, nag yon sajnálom, hog y zavarjuk, de... g ondolom, bizonyára tudja, hog y miért vag yok itt. – Hát nem – válaszolta a nő összehúzott szemmel. – Elképzelni sem tudom, hog y miért van itt. Lang donnak felg yorsult a szívverése, és a beálló kínos csendben rájött, hog y vesztésre áll. Marta hirtelen széles mosolyra húzta a száját, majd hang osan nevetni kezdett. – Professzor, csak vicceltem! Nag yon is el tudom képzelni, hog y miért jött vissza. Az ig azat meg vallva arról fog almam sincs, hog y mi bűvöli el annyira, de amióta ön és a Duomino csaknem eg y órát töltöttek itt teg nap este, most nyilván azért tért vissza, hog y meg mutassa a húg ának is. – Úg y... van – nyög te ki Lang don. – Pontosan. Szeretném meg mutatni Siennának, ha most nem... alkalmatlan.
Marta föltekintett az emeleti karzatra, és vállat vont. – Éppen oda tartottam. Lang donnak majd’ kiug rott a szíve, ahog y ő is fölnézett a karzatra a terem túlsó vég ében. Ott voltam tegnap este? Nem emlékezett semmire. Tudta, hog y a karzat, amellett hog y pontosan a cerca trova szavak mag asság ában van, a palazzo múzeumának a bejárata is, amelyet Lang don mindig felkeresett, amikor itt járt. Marta már indult is, hog y odavezesse őket, amikor eg yszer csak meg állt, mintha eszébe jutott volna valami. – Biztos benne, professzor, hog y nem tudnánk valami kevésbé hátborzong atót mutatni a bájos húg ának? Lang donnak fog alma sem volt, hog y mit feleljen erre. – Valami hátborzong atót fog unk látni? – szólt közbe Sienna. – Mi az? Nem is mondtad. Marta huncutul mosolyg ott rá, majd Lang donhoz fordult. – Professzor, szeretné, hog y beszéljek róla a testvérének, vag y inkább ön akarja beavatni? Lang don azonnal meg rag adta a kínálkozó lehetőség et. – Már miért ne beszélhetne róla, kedves Marta? Marta visszanézett Siennára, és lassan belekezdett. – Nem tudom, mennyit mondott el a bátyja, de most felmeg yünk a múzeumba, és meg nézünk eg y nag yon különös álarcot. Siennának kissé elkerekedett a szeme. – Milyen álarcot? Eg y olyan csúnya pestismaszkot, mint amilyet a velencei karneválokon viselnek? – Jó tipp – válaszolta Marta –, de nem, ez nem eg y pestisálarc. Nag yon is különbözik tőle. Ez eg y úg ynevezett halotti maszk. Lang donnak hallhatóan elakadt a léleg zete, és Marta meg rovóan nézett rá, nyilván abban a hitben, hog y meg játssza mag át, mert meg akarja ijeszteni a testvérét. – Ne hallg asson a bátyjára – mondja. – A halotti maszkok nag yon elterjedtek voltak az 1500as években. Lényeg ében arról van szó, hog y néhány perccel a halála után g ipszből kiöntik valakinek az arcát. A halotti maszk. Lang don úg y érezte, hog y ez az első világ os pillanata, amióta felébredt Firenzében. Dante pokla... cerca trova... Az ig azság csak a halott szemén át látható. A maszk! – Kinek az arcáról öntötték ezt a maszkot? – kérdezte Sienna. Lang don Sienna vállára tette a kezét, és olyan nyug odtan válaszolt, ahog y csak tőle telt. – Eg y híres itáliai költőéről. Dante Alig hierinek hívják.
Harmincnyolcadik fejezet A Mendacium fedélzete mediterrán napfényben fürdött, ahog y a jacht az Adria hullámain ring atózott. A kormányzó kimerültnek érezte mag át; felhajtotta a második Scotchot, és kibámult az irodája ablakán. Nem jó híreket kapott Firenzéből. Talán a nag yon hosszú kihag yás után elfog yasztott alkohol tette, de valahog y furcsa szétszórtság ot és erőtlenség et érzett... mint eg y motorja vesztett hajó, amely céltalanul sodródik a teng eren. Ez a lelkiállapot ideg en volt a kormányzó számára. Az ő világ ában mindig létezett meg bízható iránytű – a protokoll –, ami eddig még sohasem hag yta cserben. Ez a mag a által felállított szabályg yűjtemény tette lehetővé, hog y bonyolult döntéseket hozzon, és eg yszer se tekintsen hátra. A protokoll írta elő Vayentha letiltását, és a kormányzó habozás nélkül indította el a folyamatot. Majd akkor foglalkozom Vayenthával, ha túl leszünk a jelenlegi krízisen. Ezek a szabályok követelték meg azt is, hog y a kormányzó a lehető leg kevesebbet tudjon az üg yfeleiről. Rég es-rég eldöntötte, hog y a Konzorcium nem visel értük erkölcsi felelősség et. Szolg áltatást nyújtunk. Meg bízunk az üg yfélben. Nem teszünk fel kérdéseket. Mint a leg több vállalatvezető, a kormányzó is azzal a feltételezéssel kínálta föl a szolg áltatásait, hog y ezeket a szolg áltatásokat törvényes keretek között veszik ig énybe. Vég tére is a Volvo sem felel azért, hog y a focianyuk ne szág uldozzanak az iskola körzetében, ahog y a Dell sem tehető felelőssé árért, ha az eg yik számítóg épéről meg hackelnek eg y bankszámlát. Most, amikor eg yre zűrösebbé vált a helyzet, a kormányzó elátkozta mag ában a bizalmi kapcsolatát, aki ezt a bizonyos üg yfelet a Konzorcium fig yelmébe ajánlotta. – Kevés munka, sok pénz – íg érte az illető. – Rag yog ó elméről van szó, ász a mag a szakterületén, és nevetség esen g azdag . Pusztán szeretne eltűnni eg y vag y két évre. Időt akar vásárolni mag ának, hog y a radar alatt repülhessen, amíg eg y fontos projekten dolg ozik. A kormányzó különösebb akadékoskodás nélkül ig ent mondott. A hosszú távú elhelyezéssel mindig könnyen lehetett pénzt keresni, és a kormányzó meg bízott a kapcsolata ösztöneiben. És ahog y az várható volt, minden nehézség nélkül dőlt a pénz. Eg észen a múlt hétig . Most, az üg yfél által okozott káosz tetőfokán, a kormányzó azon kapta mag át, hog y a whiskysüveg körül köröz, és számolja a napokat, hog y vég re lejárjon az üg yféllel kötött szerződés. Meg szólalt a telefon az íróasztalán, és a kormányzó látta, hog y Knowlton hívja a fedélközből, az eg yik vezető folyamatszervezője. – Ig en – szólt bele.
– Uram – kezdte Knowlton ideg es éllel a hang jában. – Nem szívesen zavarom ezzel, de talán tudja, hog y holnap fel kell töltenünk eg y videót a médiafelületekre. – Tudom – válaszolta a kormányzó. – Elő van készítve? – Ig en, de arra g ondoltam, hog y szeretné meg nézni, mielőtt feltöltjük. A kormányzó hallg atott, nem értette a dolg ot. – Említenek bennünket név szerint a videóban, vag y lelepleznek valamilyen módon? – Nem, uram, de nag yon nyug talanító a tartalma. Az üg yfél meg jelenik a képernyőn, és azt mondja... – Itt hag yja abba – fojtotta bele a szót a kormányzó, elképedve, hog y eg y vezető folyamatszervező a protokoll ilyen nyílt meg sértésével mer előállni. – A tartalom lényeg telen. Bármi van benne, ezt a videót akár nélkülünk is nyilvánosság ra lehetne hozni. Az üg yfél mag a is meg jelentethette volna, de ő minket választott. Fizetett nekünk. Meg bízott bennünk. – Ig en, uram. – Mag át nem filmkritikusnak alkalmazták – fig yelmeztette a kormányzó. – Az a dolg a, hog y meg teg ye, amit íg értünk. Vég ezze a munkáját. A Ponté Vecchión Vayentha még mindig várt, éles szemmel fürkészve az arcok százait a hídon. Éber volt, és biztosra vette, hog y Lang don nem mehetett el mellette észrevétlen, de a drón elhallg atott, nyilván nem volt már szükség a felderítő munkájára. Brüder elkaphatta. Vayentha nem szívesen g ondolt az előtte álló és nem sok jót íg érő vizsg álatra a Konzorciumnál. Vag y valami még rosszabbra. Újra a fejébe tolakodott a két üg ynök képe, akiket letiltottak... és soha többé nem hallott róluk. Eg yszerűen csak máshová mentek dolg ozni, bátorította mag át. De közben azon tűnődött, nem volna-e jobb, ha eltűnne Toszkánából, és arra használná a képesség eit, hog y új életet kezdjen. Még is, mennyi ideig tudnék elrejtőzni előlük? Számtalan célpont tapasztalta meg a saját bőrén, hog y ha eg yszer a Konzorcium látókörébe került, akkor nincs számára menedék. Csak idő kérdése volt. Tényleg így ér véget a pályám? Vayentha még mindig képtelen volt elfog adni, hog y eg y pechszéria örökre lenullázhatja tizenkét év eredményeit a szervezetnél. Eg y éven keresztül maradéktalanul teljesítette a Konzorcium zöld szemű üg yfelének kívánság ait. Nem az én hibám volt, hogy a mélybe vetette magát... és mégis úgy tűnik, hogy engem is magával rántott. Az eg yetlen reménye a meg váltásra, ha túl tud járni Brüder eszén... de kezdettől fog va, ahog y felmerült benne a lehetőség , tisztában volt azzal, hog y erre nag yon kicsi az esély. Teg nap este meg kaptam a lehetőség et, és eljátszottam. Vayentha kénytelen-kelletlen elindult a motorja felé, de hirtelen zajt hallott a távolból... az ismerős, éles hang ú zümmög ést. Meg lepve pillantott fel. És elképedten látta, hog y a felderítő drón ismét a leveg őbe
emelkedik, ezúttal a Pitti-palota túlsó vég e fölött körözve. A drón felküldése csak eg y dolg ot jelenthet. Még mindig nem kapták el Lang dont! Hol a pokolban lehet? Az átható vijjog ás a feje fölött újra kiszakította delíriumából dr. Elizabeth Sinskey-t. Megint főnt van a drón? De én azt hittem... Testhelyzetet változtatott a mikrobusz hátsó ülésén. Még mindig ott volt mellette ug yanaz a fiatal üg ynök. Elizabeth ismét becsukta a szemet, küzdött a fájdalom és a hánying er ellen. De még inkább, g ondolta, a félelem ellen. Fog y az idő. Noha az ellenség halott, a mélybe vetette mag át, Elizabeth azóta is látta rémálmaiban a sziluettjét, ahog y előadást tart neki a Külkapcsolatok Tanácsának sötét termében. Eleng edhetetlen, hog y valaki vállalja a bátor fellépést, jelentette ki zöld szemét villog tatva. Ki, ha nem mi? Mikor, ha nem most? Elizabeth tudta, hog y ott rög tön meg kellett volna állítania, amikor meg volt rá az esélye. Soha nem felejti el, ahog y kiviharzott a tárg yalóból, ahog y a limuzin hátsó ülésén fustölg ött, miközben a JFK nemzetközi repülőtér felé tartva áthajtottak Manhattanen. Alig várta, hog y kiderüljön, ki ez a mániákus, és elővette a mobilját, hog y meg nézze a meg lepetésszerűen készített felvételt. Amint ránézett a fotóra, elakadt a léleg zete. Dr. Elizabeth Sinskey pontosan tudta, ki ez az ember. A jó hír az volt, hog y nag yon könnyű lesz a nyomára akadni. A rossz hír, hog y láng elme a mag a területén – nag yon veszélyes lehet, ha bűncselekményre adja a fejét. Nincs kreatívabb... és nincs pusztítóbb... mint eg y rag yog ó elme, aki a rosszat választja. Mire Elizabeth harminc perccel később kiért a reptérre, már felhívta a csapatát és elintézte, hog y a világ minden létező üg ynökség e – a CIA, a CDC, a UCDC és valamennyi testvérszervezetük – felveg ye ezt az embert a bioterrorizmust fig yelő listájára. Ennyit tehetek, amíg vissza nem érkezem Genfbe, g ondolta. Kimerültén vitte oda a bőröndjét, hog y bejelentkezzen a járatára, átadva a lég itársaság alkalmazottjának az útlevelét és a jeg yét. – Ó, dr. Sinskey – mondta a nő mosolyog va. – Eg y nag yon kedves úr most hag yott üzenetet a számára. – Tessék? – Elizabeth nem tudott róla, hog y bárki tudomást szerezhetett a járatáról. – Nag yon mag as – mondta az alkalmazott. – Zöld szemű. Elizabeth szó szerint elejtette a bőröndjét. Itt van? Az hogy lehet?! Sarkon fordult, és a mög ötte állók arcát fürkészte. – Már elment – mondta az alkalmazott. – De azt kérte, hog y adjam át önnek ezt. – És átnyújtott Elizabethnek eg y összehajtott papírt. Elizabeth remeg ő kézzel kihajtotta, és elolvasta a kézzel írt üzenetet. Eg y híres idézet volt, amelyet Dante Alig hierinek tulajdonítanak.
A POKOL LEGSÖTÉTEBB BUGYRAIBAN AZOK SZENVEDNEK, AKIK ERKÖLCSI VÁLSÁGOK IDEJÉN SEMLEGESEK MARADTAK.
Harminckilencedik fejezet Marta Alvarez fáradtan nézett fel a meredek lépcsőre, amely az ötszázak terméből a palota emeleti múzeumába vitt. Posso farcela, mondta mag ának. Menni fog . A Palazzo Vecchio művészeti és kulturális vezetőjeként Marta számtalanszor meg mászta már ezt a lépcsőt, de újabban, több mint nyolc hónapos terhesen, sokkal nehezebben ment. – Marta, biztos, hog y ne menjünk lifttel? – Robert Lang don ag g ódott, és a kis felvonó felé mutatott a közelben, amelyet a mozg áskorlátozott látog atóknak szereltek be. Marta hálásan mosolyg ott, de meg rázta a fejét. – Már teg nap este is mondtam, hog y az orvosom szerint a mozg ás jót tesz a babának. Eg yébként is, professzor, tudom, hog y klausztrofóbiás. Lang don furcsamód meg ütközött ezen a kijelentésen. – Ig az. El is felejtettem meg említeni. Elfelejtette meg említeni? Marta nem értette a dolg ot. Még nincs tizenkét órája, hog y részletesen elmesélt eg y g yermekkori balesetet, ami a szűk terektől való félelméhez vezetett. Teg nap este, míg Lang don rettenetesen kövér kísérője, a Duomino lifttel ment föl, Lang don és Marta g yalog . Útközben Lang don érzékletesen beszámolt arról, hog yan esett bele eg y használaton kívüli kútba, és azóta csaknem meg bénítja a félelem a bezártság tól. Most Lang don húg a haladt elöl, és a szőke lófarok vidáman leng edezett a léptei ütemére, míg Lang don és Marta módszeresen kapaszkodtak fölfelé, többször is meg állva leveg őt venni. – Meg vag yok lepve, hog y újra látni szeretné azt a maszkot – mondta Marta. – Hiszen annyi műtárg y van Firenzében, és ebben nincs semmi érdekes. Lang don bizonytalanul rántott eg yet a vállán. – Csak azért jöttem vissza, hog y Sienna is meg nézhesse. És nag yon köszönöm, hog y beeng edett minket. – Ez csak természetes. Lang don hírneve eleg endőnek bizonyult előző este, hog y Marta hajlandó leg yen kinyitni neki a múzeumot, de ig azság szerint, mivel a Duomino társaság ában érkezett, nem is nag yon volt más választása. Ig nazio Busoni – az il Duomino néven ismert férfiú – afféle celebritás volt Firenze kulturális életében. A Museo dell’Opera dél Duomo ig azg atójaként rég óta ő felelt a város leg híresebb nevezetesség e, a Firenze történelmét és látképét eg yaránt uraló hatalmas, vörös kupolás dóm működtetéséért. A műemlék iránti szenvedélyes rajong ásának, valamint 180 kilós testsúlyának és jelleg zetesen vörös arcának köszönhette szeretetteljes g únynevét: il Duomino, azaz „a kis dóm”. Martának fog alma sem volt, hog yan ismerkedett meg vele Lang don, de teg nap este felhívta a Duomino, és azt mondta, hog y szeretne mag ánlátog atásra odavinni eg y vendég et, hog y meg mutassa neki Dante halotti maszkját. Amikor a titokzatos vendég ről kiderült, hog y nem más, mint Robert Lang don, a híres amerikai szimbólumkutató és művészettörténész, Marta
jóleső izg almat érzett, hog y két ilyen nevezetes látog atót fog adhat a palazzo múzeumában. Most, felérve a lépcső tetejére, Marta csípőre tette a kezét és mélyeket léleg zett. Sienna már a karzat korlátjánál állva nézett le az ötszázak termére. – Szeretem innen fig yelni a termet – liheg te Marta. – Teljesen más szög ből látni a falfestményeket. Gondolom, beszélt mag ának a fivére az eg yikben elrejtett, titokzatos üzenetről. – Marta oda mutatott. Sienna lelkesen bólog atott. – Cerca trova. Amikor Lang don másfelé nézett, Marta őt fig yelte. A felső szint ablakain beáradó fényben akaratlanul is észrevette, hog y a professzor ma korántsem tűnik olyan jóvág ásúnak, mint előző este. Tetszett neki az új öltönye, de ráfért volna eg y borotválkozás, és sápadt, g yűrött volt az arca. Még a teg nap oly dúsnak, fényesnek látott haja is összetapadt és lelapult. Marta visszafordult a freskóhoz, mielőtt Lang don rajtakapta volna, hog y bámulja. – Most nag yjából eg y mag asság ban vag yunk a cerca trova szavakkal – mondta. – Akár puszta szemmel is felfedezheti. Lang don húg át nem látszott érdekelni a festmény. – Mesélne nekem Dante halotti maszkjáról? Miért van itt a Palazzo Vecchióban? Még iscsak testvérek, g ondolta Marta titokban sóhajtva, és még mindig nem értve, miért bűvöli el őket annyira ez a g ipszöntvény. Azt meg kell hag yni, hog y Dante halotti maszkjának ig en furcsa története van, kivált újabban, és nem Lang don volt az első, aki szinte mániákus érdeklődést mutatott iránta. – Elmondaná előbb, hog y mit tud Dantéról? A csinos, fiatal szöszi vállat vont. – Csak amit mindenki tanul az iskolában. Itáliai költő, aki az Isteni színjátékról híres, amiben a poklon át vezető elképzelt útját írja le. – Ez részben ig az – válaszolta Marta. – Dante a költeményben vég ül kijut a pokolból, folytatja útját a purg atóriumban, és meg érkezik a paradicsomba. Ha olvasta valamikor az Isteni színjátékot, akkor tudja, hog y az utazás három részre oszlik; Inferno, Purgatorio, Paradiso. – Marta intett, hog y kövessék, és elindult a karzaton a múzeum bejáratához. – Az oknak, amiért a halotti maszk itt van a Palazzo Vecchióban, semmi köze a Commediához. Annál több a történelemhez. Dante Firenzében élt, és úg y szerette ezt a várost, amennyire eg y várost csak szeretni lehet. Ig en jeles és nag y hatalmú firenzei volt, de eg y politikai pártszakadásban Dante a rossz oldalra állt, ezért száműzték... kihajították a városfalon, és közölték vele, hog y soha nem térhet vissza. Marta elhallg atott, hog y leveg őt veg yen; meg int csípőre tette a kezét, hátradöntötte a törzsét, és csak azután folytatta. – Eg yesek szerint a száműzetés az oka, hog y Danténak olyan szomorú az arca a halotti maszkon, de nekem más elméletem van erről. Kicsit romantikus vag yok, ezért úg y g ondolom, hog y a szomorúság ának több köze van eg y Beatrice nevű nőhöz. Tudja, Dante eg ész életében reménytelenül szerelmes volt eg y fiatal nőbe. Beatrice Portinariba. De sajnos Beatrice máshoz
ment feleség ül, ami azt jelentette, hog y Danténak nemcsak imádott Firenzéjétől kellett elszakadnia, hanem a nőtől is, akit szeretett, Beatrice iránti szerelme az Isteni színjáték eg yik fő témája lett. – Érdekes – mondta Sienna olyan hang on, ami azt sejtette, hog y oda sem fig yelt. – De azt még mindig nem értem, miért őrzik a halotti maszkját a Palazzo Vecchióban. Marta furcsának és az udvariatlanság g al határosnak találta a fiatal nő erőszakosság át. – Nos – mondta továbbindulva a múzeum bejárata felé amikor Dante meg halt, még mindig ki volt tiltva Firenzéből, ezért Ravennában temették el. De mivel a nag y szerelme, Beatrice Firenzében nyug odott, és mert Dante annyira szerette Firenzét, jó szándékú tiszteletadásnak tűnt, hog y ide hozzák a halotti maszkját. – Értem – mondta Sienna. – De miért éppen ezt az épületet választották? – A Palazzo Vecchio Firenze leg rég ebbi szimbóluma, és Dante korában ez volt a város szíve. Még eg y híres festmény is van a székeseg yházban, amely a fallal körülvett város előtt ábrázolja az elűzött Dantét, s amelyen a palazzo tornya látható a háttérben. Itt őrizve a halotti maszkját több tekintetben is úg y érezhetjük, hog y Dante vég ül hazatérhetett. – Milyen szép – jeg yezte meg Sienna, vég re elég edetten. – Köszönöm. A múzeum ajtajához érve Marta hármat koppintott. – Sono io, Martai Buong iorno! Kulcs zörg ését hallották, majd kinyílt az ajtó. Idős biztonság i őr mosolyg ott rá fáradtan, és meg nézte az óráját. – É un po presto – állapította meg . Kicsit korán van. Marta mag yarázatképpen Lang donra mutatott, és a teremőrnek azonnal felderült az arca. – Sig nore! Bentomato! – örvendek a viszontlátásnak. – Grazié – válaszolta Lang don szívélyesen, miközben az őr beterelte őket. Áthaladtak eg y kis előcsarnokon, ahol az őr hatástalanította a riasztórendszert, majd kinyitott a kulcsaival eg y másik, nag yobb ajtót. Amikor belépett, széles mozdulattal mutatott körbe. – Ecco il museo! Marta eg y mosollyal köszönte meg neki, és bevezette a vendég eket. A múzeumi helyiség ek eredetileg irodák voltak, ezért eg yetlen, tág as kiállítótér helyett szerény méretű szobák és folyosók labirintusa alkotta a teret, amely az épület felét fog lalta el. – Dante halotti maszkja arra van – mutatta meg Marta Siennának. – Eg y andito nevű kis helyiség ben állítottuk ki, ami valójában csak eg y átjáró két terem között. Eg y antik tárlóban van az oldalfal mentén, és szinte láthatatlan, amíg eg y vonalba nem érünk vele. Ezért sok látog ató úg y meg y el mellette, hog y észre sem veszi. Lang don most g yorsabban lépkedett, eg yenesen előrenézve, mintha valami különös erővel vonzaná mag ához a maszk. Marta oldalba bökte Siennát, és odasúg ta neki: – A bátyját láthatóan nem érdekli eg yik műtárg yunk sem, de ha már itt van, ne hag yja ki Machiavelli mellszobrát vag y a Mappa Mundit a térképteremben.
Sienna udvariasan bólintott, de nem állt meg , és ő is előreszeg ezte a tekintetét. Marta alig tudott lépést tartani vele. Amikor bementek a harmadik terembe, kicsit hátra is maradt, s vég ül meg torpant. – Professzor! – szólt utána elfúlladva. – Nem akarja... meg mutatni a húg ának... valamelyik termet... mielőtt meg néznék a maszkot? Lang don meg fordult, de szórakozottnak tűnt, mintha messzire rag adták volna a g ondolatai, s csak most térne vissza a jelenbe. – Tessék? Marta leveg ő után kapkodva eg y közeli tárlóra mutatott. – Az eg yik leg korábbi... nyomtatott példány... az Isteni Színjátékból. Amikor Lang don vég re meg látta, hog y Marta a homlokát törölg eti és meg próbál leveg őhöz jutni, szinte meg kövült. – Marta, bocsásson meg ! Hát persze, hog yne, az csodálatos lenne, ha vethetnénk rá eg y g yors pillantást. Lang don visszasietett, és hag yta, hog y Marta odavezesse őket az antik tárlóhoz. Eg y erősen meg kopott, bőrkötéses könyv feküdt benne a díszes címlapnál kinyitva: La Divina Commedia. Dante Alighieri. – Hihetetlen – mondta Lang don meg lepett hang on. – Meg ismerem ezt a címlapot. Nem tudtam, hog y meg van önöknek az eredeti Numeister kiadás. Dehog ynem tudtad, g ondolta Marta elképedten. Én mutattam meg neked teg nap este! – Az 1400-as évek közepén – mondta Lang don g yorsan Siennának – Johann Numeister készítette el a mű első nyomtatott kiadását. Több száz példányt nyomtattak, de mindössze eg y tucat maradt fenn belőle. Ig azi ritkaság . Martának az volt a benyomása, hog y a férfi hülyének tettette mag át, hog y aztán villog hasson a húg a előtt. Ez a fajta kérkedés nag yon nem illett ahhoz a professzorhoz, aki a tudósi alázatáról volt híres. – Ezt a példányt a Biblioteca Laurenziana adta kölcsön – mondta Marta. – Ha még nem jártak ott Roberttel, feltétlenül nézzék meg . Van eg y látványos lépcsősoruk, amit Michelang elo tervezett, és a világ első nyilvános olvasótermébe vezet. A könyveket hozzáláncolták az ülésekhez, hog y senki se vihesse el őket. Természetesen sok könyvből csak az az eg y példány volt az eg ész világ on. – Bámulatos – mondta Sienna a múzeum mélyét fürkészve. – És a maszk erre lesz? Mi ez a nagy sietség? Martának kellett még eg y perc, hog y léleg zethez jusson. – Ig en, de talán ez is érdekelni fog ja. – Eg y benyíló felé mutatott, amelyen túl eg y kis lépcső tűnt el a mennyezetben. – Az visz föl a kilátóra a fedélszéken, ahonnan föntről lehet meg tekinteni Vasari híres kazettás mennyezetét. Szívesen meg várom itt, ha szeretne... – Elnézést, Marta – szakította félbe Sienna. – Én a maszkot szeretném látni. Nincs sok időnk. Marta értetlenül bámult a csinos fiatal nőre. Nag yon nem tetszett neki az az új divat, hog y ideg enek a keresztnevükön szólítják eg ymást. Signora Alvarez vagyok, szög ezte le mag ában. És
éppen szívességet teszek önöknek. – Oké, Sienna – mondta Marta kurtán. – A maszk erre van. Marta nem veszteg etett több időt arra, hog y látni- és tudnivalókat ajánljon Lang don és a húg a fig yelmébe, hanem a kiállítótermek kanyarg ó során át elindult velük a maszkhoz. Teg nap este Lang don és a Duomino csaknem eg y félórát töltött a keskeny anditóbán a maszk tanulmányozásával. Marta, akit izg atott ez a heves érdeklődés, meg kérdezte, hog y azoknak a szokatlan eseményeknek a sorozatával áll-e kapcsolatban, amelyek az utóbbi eg y évben történtek a maszk körül. Lang don és a Duomino kitérő választ adott. Most, az anditóhoz közeledve, Lang don elkezdte mag yarázni a húg ának a halotti maszk készítésének eg yszerű folyamatát. Marta meg elég edéssel hallotta, hog y a leírása tökéletesen pontos, ellentétben azzal a kamu közlésével, hog y még soha nem látta az Isteni színjáték ritka példányát a múzeumban. – Röviddel a halál beállta után – mondta Lang don – kiterítik a halottat, és bekenik az arcát olívaolajjal. Aztán eg y réteg nedves g ipszet hordanak fel a bőrre, az arc minden részét, szájat, orrot, szemhéjat, befedve a haja tövétől a nyakáig . A meg szilárdult g ipszet könnyű leemelni, és ezt használva öntőformának, friss g ipszet töltenek bele. Ha ez is meg szilárdul, teljes részletesség g el adja vissza a halott arcvonásait. A halotti maszk készítésének g yakorlata széles körben elterjedt, és az olyan kiemelkedő személyiség eknek és láng elméknek, mint Dante, Shakespeare, Voltaire, Tasso, Keats, mind van halotti maszkjuk. – És vég re meg érkeztünk – jelentette be Marta, ahog y a trió meg állt az andito előtt. Oldalra lépve intett Lang don húg ának, hog y ő menjen be elsőnek. – A maszk balra van, a fal menti tárlóban. Kérem, hog y maradjanak a kordonon kívül. – Köszönöm – mondta Sienna, és belépve a keskeny folyosóra elindult a tárló felé. Belesett. Azonnal elkerekedett a szeme, és rémült arckifejezéssel tekintett hátra a fivérére. Marta ezerszer látta már ezt a reakciót; a látog atók g yakran visszariadtak, amikor először meg pillantották a maszkot – Dante kísértetiesen redőzött arcát, horg as orrát, lezárt szemét. Lang don is belépett Sienna mög ött, s meg állva mellette benézett a tárlóba. Azonnal hátrálni kezdett, és az ő arcára is kiült a meg döbbenés. Marta felnyög ött. Che esagerato. Túljátssza. Bement utánuk. De amikor a tárlóra siklott a tekintete, neki is elakadt a léleg zete. Oh mio Dió! Marta Alvarez arra számított, hog y Dante ismerős arca néz vissza rá, de nem látott mást, csak a tárló vörös szatén bélését és a szög et, amelyen azelőtt a maszk lóg ott. Marta a szájához kapta a kezét, és riadtan bámulta mag a előtt az üres tárlót. Felg yorsult a léleg zete, és bele kellett kapaszkodnia az eg yik oszlopba, ami a kordont tartotta. Vég ül elszakította a tekintetét, és elindult, hog y meg keresse az éjjeliőröket a főbejáratnál. – La maschera di Dante! – kiáltozta, mint aki meg őrült. – La maschera di Dante é sparita! Eltűnt Dante maszkja!
Negyvenedik fejezet Marta Alvarez remeg ve állt az üres tárló előtt. Reménykedett, hog y a hasa feszülése a pánik, és nem a jóslófájások jele. Eltűnt Dante maszkja! A két biztonság i őr már teljes készültség ben volt: meg jelentek az anditóban, és látva az üres tárlót akcióba lendültek. Az eg yik berohant a közeli kontrollterembe, hog y ellenőrizze a biztonság i kamerák teg nap esti felvételeit, a másik telefonon bejelentette a rablást a rendőrség en. – La polizia arríverá tra venti minuti! – közölte az őr Martával, miután befejezte a beszélg etést. – Venti minuti?! – hördült fel Marta. Húsz perc? – Itt jelentős műkincslopás történt! Az őr elmag yarázta, hog y a városi rendőrök leg nag yobb része pillanatnyilag eg y még nag yobb válság üg yén dolg ozik, de meg próbálnak ideküldeni eg y nyomozót, aki felveszi a vallomásokat és elindítja a vizsg álatot. – Che cosapotrebbe esserci dipiú g rave?! – őrjöng ött Marta. Mi lehet ennél fontosabb? Lang don és Sienna szorong va néztek össze, és Marta érzékelte, hog y a két vendég et lesújtotta a hír. Nem is csoda. Éppen csak beug rottak, hog y g yorsan meg nézzék a maszkot, és most belecsöppentek eg y súlyos műkincslopási üg ybe. Teg nap este valaki valahog y bejuthatott és ellopta Dante halotti maszkját. Marta tudta, hog y ennél értékesebb műtárg yakat is elvihettek volna a múzeumból, és most áldania kéne a szerencséjét. Csakhog y ez volt a leg első rablás a múzeum történetében. És még csak azt sem tudom, mit ír elő a protokoll! Marta hirtelen elg yeng ült, és meg int bele kellett kapaszkodnia az eg yik tartóoszlopba. Mind a két éjjeliőr tanácstalannak tűnt, amikor beszámolt Martának a teg nap estéről. Tíz óra körül Marta belépett Lang donnal és a Duominával. Valamivel később mind a hárman eg yütt távoztak. Az őrök bezárták az ajtókat, bekapcsolták a riasztót, és nincs tudomásuk arról, hog y ezt követően bárki is járt volna a múzeumban. – Impossibile! – torkolta le őket Marta olaszul. Lehetetlen! – A maszk a tárlóban volt, amikor mi hárman távoztunk teg nap este, vag yis nyilvánvaló, hog y valakinek ott kellett járnia utánunk! Az őrök széttárták a tenyerüket, és teljesen érthetetlennek találták a dolg ot. Ők nem láttak senkit. – Noi non abbiamo visto nessuno! Most, hog y a rendőrség már úton volt, Marta olyan g yorsan mozg ott, ahog y csak az előrehaladott terhesség e eng edte, és meg sem állt a kontrollteremig . Lang don és Sienna ideg esen siettek urina. A biztonság i kamera felvétele, g ondolta Marta. Abból majd kiderül, hog y ki járt itt teg nap este! Három sarokkal arrébb, a Pontc Vecchion Vayentha meg húzta mag át az árnyékban, miközben két rendőr nyomakodott előre a tömeg ben, és Lang don fotójával a kézben fürkészte az arcokat.
Vayentha közelébe érve meg szólalt a rádiójuk – rutinközleményt adtak ki az állománynak. A rövid bejelentés olasz nyelvű volt, de Vayentha meg értette a lényeg et: jelentkezzenek a Palazzo Vecchio közelében tartózkodó rendőrök, mert valakinek fel kell vennie eg y jeg yzőkönyvet a palota múzeumában. A két rendőr nem zavartatta mag át, de Vayentha felfig yelt. Il Museo di Palazzo Vecchio? A teg nap esti fiaskó, amely vég ül az eg ész pályafutását kisiklatta, az eg yik Palazzo Vecchio melletti sikátorban történt. A rendőrség i közlemény folytatódott, s bár az alapzaj miatt alig lehetett érteni valamit az olasz szöveg ből, két szót ki tudott venni: Dante Alig hieri. Vayentha teste azonnal meg feszült. Dante Alighieri? Ez nem lehet véletlen. Máris abba az irányba fordult, és meg kereste a Palazzo Vecchiónak a közeli házak teteje fölé emelkedő pártázatos tornyát. Mi történhetett a múzeumban, tette fel a kérdést Vayentha. És mikor? Elég hosszú ideig volt elemző terepüg ynök ahhoz, hog y tudja, a véletlenek sokkal ritkábbak, mint a leg többen hiszik. A Palazzo Vecchio múzeuma... ÉS Dante? Ennek köze lesz Lang donhoz. Vayentha eg ész idő alatt g yanította, hog y Lang don vissza fog térni az óvárosba. Ez volt a log ikus – Lang don akkor is az óvárosban tartózkodott, amikor teg nap este elkezdődtek a bajok. Most, nappali fényben, Vayentha azon tűnődött, Lang don nem juthatott-e vissza valahog y a Palazzo Vecchio környékére, hog y meg találja, amit keres. Abban biztos volt, hog y nem ezen ...a hídon kelt át az óvárosba. Számos híd volt meg , de azok túl messze estek g yalog a Bobolikerttől. Lenézve eg y csónakot látott nég yfős leg énység g el átevezni a híd alatt. A hajótesten a SOCIETÁ CANOTTIERI FIRENZE volt olvasható. Firenzei Evezősklub. A jelleg zetes piros-fehér evezők hibátlan ritmusban süllyedtek és emelkedtek. Átkelhetett Lang don hajóval? Valószínűtlennek tűnt, valami még is azt súg ta neki, hog y a Palazzo Vecchiót érintő rendőrség i közlemény olyan nyom, amelynek érdemes utánanézni. – Elő a fényképezőg épekkel! – harsant fel eg y női hang . Ang olul beszélt, de olasz akcentussal. Vayentha eg y bodros, narancssárg a pompont látott eg y pálca heg yén, amelyet eg y ideg envezető leng etett, meg próbálva összeterelni a Ponté Vecchión szétszéledt turistanyáját. – A fejük fölött láthatják Vasari leg nag yobb mesterművét! – kiáltotta az ideg envezető rutinos lelkesedéssel, és a leveg őbe emelte a pompont, hog y fölfelé irányítsa a tekinteteket. Vayentha eddig nem vette észre, hog y a hídon sorakozó boltocskák fölött eg y második épületszint is húzódik. – A Vasari-folyosó – jelentette be az ideg envezető. – Csaknem eg y kilométer hosszú, és a Medici-családnak nyújtott biztonság os átjárást a Pitti-palota és a Palazzo Vecchio között. Vayenthának elkerekedett a szeme, ahog y vég ig pillantott az alag útszerű építményen. Hallott már a folyosóról, de nem sokat tudott róla.
A Palazzo Vecchióba vezet? – A VIP-kapcsolatokkal rendelkező kevesek – folytatta az ideg envezető – még ma is bejuthatnak a folyosóra. Ami eg yben látványos művészeti g aléria, és a Palazzo Vecchiótól a Boboli-északkeleti sarkáig húzódik. Bármit mondott is még az ideg envezető, Vayentha azt már nem hallotta. Rohant a motorjáért.
Negyvenegyedik fejezet Lang don koponyáján meg int lüktetni kezdtek az öltések, miközben Marta és a két biztonság i őr után benyomult Siennával a kontrollterembe. A szűk tér csak eg y átalakított ruhatár volt, zümmög ő merevlemezekkel és monitorokkal. A íullasztóan meleg leveg őben meg rekedt a cig arettafüst szag a. Lang don úg y érezte, mintha ag yon akarnák nyomni a köré záródó falak. Marta leült az eg yik monitor elé, amely szemcsés fekete-fehér képeken visszajátszotta az andito ajtaja fölötti kamera felvételét. A képernyő órája szerint teg nap délelőtt – azaz pontosan huszonnég y órája – indult a felvétel, nyilván a múzeum nyitásakor és jóval azelőtt, hog y Lang don és a rejtélyes il Duomino meg érkeztek az este folyamán. Az őr előretekerte a videót, és a turisták tömeg e felg yorsult, ráng atózó mozg ással áramlott be az anditoba Lang don szeme előtt. Mag a a halotti maszk nem volt látható ebből a perspektívából, de ott kellett lennie, mivel a turisták újra meg újra meg álltak, hog y benézzenek a tárlóba és lefotózzák. Gyerünk már, g ondolta Lang don, mert tudta, hog y a rendőrség úton van. Az is felmerült benne, hog y nem kéne-e kimenteniük mag ukat Siennával, és eltűnni. De látniuk kellett ezt a videót: bármi van is a felvételen, az választ adhat a kérdésre, hog y mi folyik itt. Folytatódott a visszajátszás, immár g yorsabban, és délutáni árnyékok jelentek meg a teremben. Turisták rohantak be és ki, aztán g yérülni kezdett a tömeg , s vég ül hirtelen eltűnt. Az óra 17.00-t mutatott, a múzeumban kialudtak a lámpák, és minden elcsendesedett. Délután öt óra. Zárás. – Aumenti la veloátá – adta ki az utasítást Marta a g yorsításra, és előrehajolva bámulta a képernyőt. A biztonság i őr eng edelmeskedett, az idő sebesen rohant, míg nem este tíz óra körül újra kig yúltak a fények a múzeumban. Az őr normál sebesség re lassította a videót. A következő másodpercben Marta Alvarez tűnt fel a képen a nag y hasával. Szorosan a nyomában Lang don, aki az ismerős Harris Tweed Camberley zakóját viselte a saját szattyánbőr félcipőjével és vasalt vászonnadrág g al. Eg yszer még a Miki eg eres órát is meg pillantotta a csuklóján, ahog y menet közben meg mozdította. Ott vag yok... mielőtt meg lőttek volna. Lang don rendkívül nyug talanítónak találta olyan helyzetben látni önmag át, amelyről eg yáltalán nincsenek emlékei. Itt voltam tegnap este... hogy megnézzem a halotti maszkot? Az akkor és a most között valahog y sikerült elveszítenie a ruháit, a Miki eg eres óráját és két napot az életéből. Miközben ment a videó, Lang don és Sienna szorosan Marta és a biztonság i őrök mög é állva fig yelték a monitort. A néma felvétel tovább folytatódott, azt mutatva, hog y Lang don és Marta meg érkeznek a tárló elé és meg csodálják a maszkot. Ezenközben széles árnyék sötétítette el az átjárót Lang don mög ött, majd eg y kórosan elhízott férfi csoszog ott be a képbe. Barna
öltönyben volt, aktatáskával, és alig fért be az ajtón. Kidomborodó pocakja mellett még az állapotos Marta is karcsúnak tűnt. Lang don azonnal felismerte a férfit. Ignazio?! – Az ott Ig nazio Busoni – súg ta Sienna fülébe. – A Museo dell’Opera del Duomo ig azg atója. Évek óta ismerem. De ezt a Duomino becenevet még nem hallottam. – Pedig illik rá – jeg yezte meg halkan Sienna. Az évek során Lang don többször konzultált Ig nazióval a vezetése alatt álló székeseg yház műkincseiről és történelméről; de a Palazzo Vecchio nem az ő felség területe volt. Viszont, azon túl, hog y a firenzei művészeti világ befolyásos fig urája, Ig nazio Busonit Dante rajong ójaként és kutatójaként ismerték. Log ikus információforrás Dante halotti maszkját illetően. Lang don visszatterelte a fig yelmét a videóra: most Martát lehetett látni, amint türelmesen vár az andito hátsó falánál, miközben Lang don és Ig nazio áthajolnak a kordon felett, hog y jobban lássanak. Teltek-múltak a percek, a két férfi folytatta a maszk tanulmányozását és meg vitatását, Marta pedig lopva az órájára pillantott a hátuk mög ött. A professzor azt kívánta, bár rög zített volna hang ot is a biztonság i kamera. Miről beszélhettünk Ignazióval? Mit kerestünk?! Ekkor Lang don, a felvételen, átlépett a korláton és olyan közel hajolt a tárlóhoz, hog y az arca csak centiméterekre volt az üveg től. Marta azonnal közbeavatkozott, nyilván rászólt, mire Lang don menteg etőzve hátralépett. – Elnézést, hog y olyan szig orú voltam – mondta most Marta, visszanézve a válla fölött. – De mint említettem, az eg y antik tárló, és nag yon törékeny. A maszk tulajdonosa rag aszkodik ahhoz, hog y tartsuk a kordonon kívül az embereket. Még a múzeum munka társai is csak az ő jelenlétében nyithatják ki a tárlót. Lang donnak kellett eg y másodperc, mire felfog ta a közlést. A maszk tulajdonosa? Eddig azt feltételezte, hog y a maszk a múzeum tulajdonában van. Sienna szintén meg lepettnek tűnt, és azonnal rákérdezett. – A maszk nem a múzeumé? Marta meg rázta a fejét, és visszatért a tekintete a képernyőhöz. – Eg y g azdag mecénás felajánlotta, hog y meg vásárolja Dante halotti maszkját a múzeumtól, de tartósan a g yűjteményünkben hag yja. Kisebb vag yont fizetett érte, és mi boldog an elfog adtuk. – Hog yan? – értetlenkedett Sienna. – Meg vette a maszkot... és önöknél hag yta meg őrzésre? – Ez elég g yakori – mag yarázta Lang don. – Filantróp vásárlás. .. a támog atók jelentős adományt juttatnak a múzeumnak, de nem eg yszerű jótékonyság ként. – A támog ató különös ember volt – mondta Marta. – Jeles Dante-tudós, ug yanakkor eg y kissé... hog y is mondják... fanatico? – Ki ez az ember? – kérdezte Sienna, némileg követelőző hang on. – Hog y ki? – Marta a homlokát ráncolva bámulta a monitort. – Hát, valószínűleg olvastak
róla nemrég a hírekben... Bertrand Zobrist, a svájci milliárdos. Lang donnak csak halványan rémlett a neve, de Sienna meg rag adta és erősen meg szorította a karját, és úg y nézett rá, mintha kísértetet látna. – Ó... ig en – mondta Sienna akadozva, hamuszürke arccal. – Bertrand Zobrist. A híres biokémikus. Már fiatalon meg g azdag odott a biológ iai szabadalmaiból. – Elhallg atott, és nag yot nyelt. Lang donhoz hajolva suttog ta: – Lényeg ében Zobrist találta fel az ivarsejt manipulációt mint szakterületet. Lang donnak fog alma sem volt arról, hog y mi az az ivarsejt manipuláció, de baljósan hang zott, kivált a pestis és a halál nemrég látott képeihez kapcsolva. Azon tűnődött, vajon Sienna azért tud-e ilyen sokat Zobristról, mert beleásta mag át az orvostudományba... vag y azért, mert mindketten csodag yerekek voltak. A tudósok követik eg ymás munkáját? – Néhány évvel ezelőtt hallottam először Zobristról – mag yarázta Sienna –, amikor azokat a provokatív kijelentéseket tette a sajtóban a népesség növekedéséről. – Elhallg atott, és elsötétült az arca. – Zobrist a Populációs Apokalipszis Eg yenlet felállítója. – Tessék? – Ez lényeg ében eg y matematikai felismerés: a Föld lakosság a növekszik, az emberek tovább élnek, és a természeti erőforrások kimerülnek. Az eg yenlet azt jelzi előre, hog y a jelenleg i trend nem vezethet más kimenetelhez, mint a társadalom apokaliptikus összeomlásához. Zobrist a nyilvánosság előtt azt jósolta, hog y az emberi faj nem ér meg még eg y évszázadot... hacsak nem következik be eg y tömeg eket elpusztító esemény. – Sienna nag yot sóhajtott, és összenézett Lang donnal. – Sőt, eg yszer azt idézték tőle, hog y „a leg jobb dolog , ami valaha történt Európával, az a Fekete Halál volt”. Lang don meg rendülten bámult rá. Érezte, hog y felmered a szőr a hátán, és ismét meg rohanták a képek, amelyek közül kiemelkedett a pestisálarc. Eg ész délelőtt próbált ellenállni annak, hog y a jelen helyzet eg y halálos járvánnyal lehet összefüg g ésben... de ezt a g ondolatot eg yre nehezebb lett elutasítani. Jóllehet visszataszító volt, hog y Bertrand Zobrist a valaha Európával történt leg jobb dolog nak nevezte a Fekete Halált, Lang don tudta, hog y több történész is értekezett az 1300-as évek Európájában vég zett tömeg pusztítás hosszú távú társadalmi-g azdaság i jótéteményeiről. A pestist meg előzően a túlnépesedés, az éhínség és a nyomorúság jellemezte a sötét középkort. A Fekete Halál váratlan meg érkezése, noha borzalmas volt, hatékonyan tizedelte meg az emberi fajt, amiből az élelmiszerek és a lehetőség ek bőség e következett, és sok történész szerint ez seg ítette elő a reneszánsz kibontakozását. Ahog y Lang don lelki szemei előtt meg jelent a biohazard szimbólum a csövön, amely a dantei pokol térképének módosított változatát tartalmazta, vérfag yasztó g ondolata támadt: azt az ijesztő kis vetítőt létrehozta valaki... és Bertrand Zobrist, a biokémikus és Dante meg szállottja, nag yon is log ikus jelöltnek tűnt. Az ivarsejtek g enetikai manipulációjának atyja. Lang don úg y érezte, hog y lassan összeállnak a kirakós játék darabkái. De sajnos eg yre félelmetesebbnek tűnt az a kép, amelyet kiadtak. – Ug orjuk át ezt a részt – utasította Marta a biztonság i őrt, s a hang jából ítélve szeretett
volna már túl lenni a maszkot tanulmányozó Lang don és Ig nazio Busoni valós idejű felvételén, hog y vég re meg tudja, ki tört be a múzeumba és lopta el a műtárg yat. Az őr felg yorsította a videót, és szág uldani kezdtek a számok. Három perc... hat perc... nyolc perc. A férfiak háta mög ött álló Martát lehetett látni a képernyőn, aki eg yik lábáról a másikra állt és eg yre g yakrabban nézte az óráját. – Elnézést, hog y olyan sokáig feltartottuk – mondta Lang don. – Látszik, hog y kényelmetlenül érzi mag át. – Az én hibám – válaszolta Marta. – Mag uk mind a ketten unszoltak, hog y menjek haza, és majd a biztonság i őrök kikísérik mag ukat, de nem akartam udvariatlan lenni. Marta hirtelen eltűnt a képernyőről. Az őr normál sebesség re lassította a lejátszást. – Mehetünk tovább – mondta Marta. – Emlékszem, hog y kimentem a mosdóba. Az őr már g yorsítani készült, de mielőtt meg nyomta volna a g ombot, Marta elkapta a karját. – Aspetti! Félrebillentett fejjel, zavartan meredt a képernyőre. Lang don is látta. Mi az ördög.?/ A felvételen Lang don benyúlt a zakója zsebébe, elővett eg y pár g umikesztyűt, és felhúzta. Ug yanekkor a Duomino elhelyezkedett Lang don mög ött, és a folyosót fig yelte, amelyen Marta az imént a mosdóba távozott. A következő másodpercben a kövér férfi biccentett Lang donnak, jelezve, hog y tiszta a leveg ő. Mi az ördög öt művelünk?! Lang don fig yelte önmag át a videón, ahog y kinyújtja kesztyűs kezét, meg fog ja a tárló ajtajának a szélét... aztán, nag yon finoman, húzni kezdi, amíg nem eng ed az antik sarokvas és lassan fel nem tárul az ajtó... szabaddá téve Dante halotti maszkját. Marta Alvareznek elakadt a léleg zete a rémülettől, feltornázta mag át a székről és szembefordult Lang donnal. – Cos'ha fatto? Perché? Mielőtt Lang don mag yarázatot adhatott volna arra, hog y miért tette, az eg yik biztonság i őr előrántott eg y fekete Berettát, és Lang don mellének szeg ezte. Jézusom! Robert Lang don a feg yver csövére nézett, és úg y érezte, hog y köré zárul a kis szoba. Marta Alvarez villámló szemmel meredt rá, meg döbbenve az árulásán. A háta mög ött, a biztonság i kamera felvételén, Lang don a fény felé tartva tanulmányozta a maszkot. – Én csak eg y pillanatra vettem el! – állította Lang don, és imádkozott, hog y ez ig az leg yen. – Ig nazio meg nyug tatott, hog y nem fog harag udni! Marta nem válaszolt. Szinte meg kövült, láthatóan nem fért a fejébe, hog y miért hazudott neki Lang don... és eg yáltalán, hog yan állhatott itt ilyen hig g adtan, a videót nézve, miközben tudta, hog y le fog ja buktatni?
Sejtelmem sem volt arról, hog y kinyitottam azt a tárlót! – Robert – suttog ta Sienna. – Nézd! Találtál valamit! – Sienna tovább követte a visszajátszást, mert a veszélyes helyzet dacára is válaszokat szeretett volna kapni. A felvételen Lang don most fölemelte és a fény felé fordította a maszkot, mert nyilvánvalóan meg rag adta a fig yelmét valami érdekes a belső oldalán. Ebből a kameraszög ből a másodperc eg y törtrészéig a fölemelt maszk részben úg y fedte Lang don arcát, hog y Dante szemüreg e – a halott szeme – eg y vonalba került Lang donéval. Eszébe ötlött a titokzatos mondat – Az igazság csak a halott szemén át látható –, és vég ig futott a hátán a hideg . Lang donnak arról sejtelme sem volt, hog y mit láthatott a maszk belső oldalán, de ebben a pillanatban, amikor meg osztotta a felfedezését Ig nazióval, a kövér férfi meg borzong va azonnal tapog atózni kezdett a szemüveg e után, és ő is meg vizsg álta... újra meg újra. Aztán hevesen ing atva a fejét zaklatottan járt fel-alá az anditóban. Hirtelen mindkét férfi felkapta a fejét, mert meg hallhattak valamit a folyosó felől – valószínűleg Marta tért vissza a mosdóból. Lang don g yorsan kivett a zsebéből eg y nag y, lezárható szájú műanyag tasakot, belecsúsztatta a halotti maszkot, majd átadta Ig naziónak, aki látható vonakodással eltette az aktatáskájába. Lang don sietve becsukta az immár üres antik tárló üveg ajtaját, és a két férfi fürg e léptekkel Marta elé ment a folyosón, mielőtt felfedezhette volna a lopást. Most már mindkét biztonság i őr feg yvere Lang donra irányult. Martának meg csuklott a lába, bele kellett kapaszkodnia az asztalba. – Nem értem! – Zihálta. – Mag a és Ig nazio Busoni ellopta Dante halotti maszkját? – Nem! – tiltakozott Lang don, kétség beesetten blöffölve. – Eng edélyünk volt a tulajdonostól, hog y arra az eg y estére kivig yük a maszkot az épületből. – Eng edélyük volt a tulajdonostól? – ismételte Marta. – Bertrand Zobristtól?! – Ig en! Mr. Zobrist eng edélyezte, hog y meg vizsg áljunk bizonyos jeleket a belső oldalán! Teg nap délután találkoztunk vele! Marta meg semmisítő pillantást vetett rá. – Professzor, én határozottan biztos vag yok abban, hog y mag a nem találkozott teg nap délután Bertrand Zobristtal. – Pedig nag yon is... Sienna fig yelmeztetően Lang don karjára tette a kezét. – Robert... – és g yászosan sóhajtott –, Bertrand Zobrist hat nappal ezelőtt levetette mag át a Badia tetejéről, alig néhány sarokra innen.
Negyvenkettedik fejezet Vayentha a Palazzo északi oldala közelében hag yta a motort, és g yalog vág ott neki a Piazza della Sig noriának. A Log g ia dei Lanzi szabadtéri szobrai mellett elhaladva akaratlanul is feltűnt neki, hog y mindeg yik fig ura mintha ug yanazt a témát variálná: a férfiak uralmának erőszakos g yakorlását a nők felett. A szabin nők elrablása. Poliixéna feláldozása. Perszeusz a levág ott Medúzafővel. Bájos, g ondolta Vayentha a szemére húzva a sapkáját, és beleolvadt a palota bejárata előtt g yülekező délelőtti tömeg be, amelyet akkor kezdtek bebocsátani. Minden arra vallott, hog y semmi nem zavarta meg a Palazzo Vecchio szokásos üg ymenetét. Nincsenek rendőrök, g ondolta Vayentha. Eg yelőre. A nyakáig húzta a bőrdzseki cipzárját, ellenőrizve, hog y rejtve van-e a feg yvere, és elindult a bejárathoz. A Museo di Palazzo nyilat követve áthaladt két díszes átriumon, és eljutott az emeletre vezető széles lépcsőhöz. Fölfelé kaptatva a rendőrség i közlemény járt a fejében. Museo di Palazzo Vecchio... Dante Alig hieri. Lang donnak is itt kell lennie. Vayentha a nyilat követve eg y g azdag on dekorált, hatalmas terembe – az ötszázak termébe – jutott, ahol a turisták csoportokba verődve csodálták a kolosszális festményeket a falakon. Vayentha nem mutatott érdeklődést a képzőművészet iránt, hanem g yorsan meg kereste az újabb nyilat, amely a terem túlsó vég ének jobb oldalán eg y lépcsőhöz irányította. A szálán átvág va feltűnt neki eg y eg yetemistákból álló csoport, amely eg y szobor köré g yűlve nevetett és fotózott. Vayentha leolvasta a táblát: Hercules és Diomedes. Vayentha meg nézte mag ának a szobrot, és felnyög ött. A g örög mitológ ia két hősét ábrázolta, amint anyaszült meztelenül birkóznak. Hercules – a g örög öknél Akhilleusz – fejtetőre állítja Diomedest, és készül eldobni, miközben Diomedes meg markolja Hercules péniszét, mintha azt mondaná: Biztos vag y benne, hog y el akarsz dobni? Vayentha összerándult. Ilyen az, amikor szó szerint elkapják valakinek a g olyóit. Elszakította tekintetét a sajátos műalkotástól, és g yorsan nekivág ott a múzeumba vivő lépcsőnek. Mag as karzatra érkezett, ahonnan be lehetett látni a termet. A múzeum bejáratánál vag y eg y tucat turista várakozott. – Késnek a nyitással – jeg yezte meg eg y derűs látog ató, aki a videokamerája mög ül lesett ki. – Tudja, hog y miért? – kérdezte Vayentha. – Nem, de nag yszerű ez a látvány, amíg itt várunk! – A férfi az alattuk elterülő Ötszázak
terme felé lendítette a karját. Vayentha a korláthoz ment és lenézett. Éppen akkor érkezett meg eg y mag ányos rendőr, de nem sok fig yelmet keltett, ahog y különösebb sietség nélkül haladt a szálán át a lépcső félé. Őt küldték ki a bejelentésre, vélekedett Vayentha. A férfi komótos léptei arról árulkodtak, hog y rutinfeladatra számít – aminek semmi köze a Lang don után folyó kaotikus hajszához a Porta Romana körül. Ha itt van Lang don, miért nem özönlik el az épületet? Most vag y Vayentha következtetett rosszul, vag y a helyi rendőrség és Brüder nem rakta még össze a dolg okat. Miközben a rendőr felért a lépcső tetejére és a múzeum bejáratához indult, Vayentha szórakozottan elfordult és úg y tett, mintha kifelé nézeg etne az eg yik ablakon. Fig yelembe véve a letiltását és a kormányzó messzire elérő karját, nem akarta vállalni a kockázatot, hog y felismerjék. – Aspetta! – kiáltott valahonnan eg y hang . Vayenthának eg y ütemnyit kihag yott a szívverése, amikor a rendőr meg állt mög ötte. A hang , jött rá eg y másodperc múlva, a rádióból jött. – Attendi i rinforzil– ismételte a hang . Várja meg az erősítést? Vayentha érzékelte, hog y valami meg változott. És ekkor az ablakon át fekete tárg yat fedezett fel a messzeség ben, amely g yorsan közeledett az ég en. A Palazzo Vecchio felé tartott a Boboli-kert irányából. A drón, kapcsolt Vayentha. Brüder tudja. És idejön. Laurence Knowlton, a Konzorcium folyamatszervezője még mindig átkozta mag át, amiért felhívta a kormányzót. Lehetett volna annyi esze, hog y nem javasolja neki a videó előzetes meg tekintését, mielőtt feltölti a médiafelületekre. A tartalom érdektelen. Csak a protokoll számít. Knowlton még emlékezett a mantrára, amit a fiatal folyamatszervezőkbe sulykoltak, amikor elkezdett dolg ozni a szervezetnek Ne kérdezd. Csak végezd. Kényszeredetten besorolta a kis piros memóriakártyát holnap reg g elre, azon tűnődve, vajon mit kezd a média a furcsa üzenettel. Lejátsszák eg yáltalán? Hát persze hog y lejátsszák. Hiszen Bertrand Zobrist küldi. Zobrist nemcsak az orvosbiológ iában volt sikeres személyiség , hanem a múlt heti öng yilkosság ával is bekerült a hírekbe. Ez a kilencperces videó lesz az üzenete a sírból, és hátborzong ató morbiditása szinte lehetetlenné teszi a nézők számára, hog y kikapcsolják. Ez a videó vírusként fog terjedni a meg jelenése percétől.
Negyvenharmadik fejezet Marta Alvarez izzó harag g al lépett ki a szűk kis videoszobából, ott hag yva Lang dont és a g oromba húg át a biztonság i őrökkel. Az ablakhoz ment, és lenézve a Piazza della Sig noriára meg könnyebbülten látta meg a palota előtt parkoló rendőrautót. Épp ideje volt. Marta még mindig nem tudta felfog ni, hog y eg y olyan tiszteletre méltó professzor, mint Robert Lang don, g átlástalanul becsapta, és visszaélve az ő tudósi kolleg ialitásával, ellopott eg y felbecsülhetetlen értékű műtárg yat. Es Ig nazio Busoni seg ített neki!? Hihetetlen! Marta haladéktalanul meg akarta mondani a mag áét Ig naziónak, ezért fog ta a mobilját, és felhívta a Duomino irodáját, amely több saroknyira volt a Museo dell’Opera dél Duomótól. Eg y cseng etés után felvették. – Ufficio di Ignazio Busoni – szólt bele eg y ismerős női hang . Marta jó barátság ban volt Ig nazio titkárnőjével, de most nem akart cseverészni. Bemutatkozás után azonnal kérte az ig azg atót. – Eug énia, sono Marta. Devo parlare con Ig nazio. Furcsa csend lett a vonalban, majd a titkárnő váratlanul hisztérikus zokog ásban tört ki. – Cosa succede? – Marta tudni akarta, mi történt. Eug énia könnyek között mesélte el, hog y most ért be az irodába, ahol az a hír fog adta, hog y Ig nazio teg nap este súlyos szívrohamot kapott eg y sikátorban a dóm mellett. Éjfél körül járt, amikor kihívta a mentőket, de nem értek oda időben. Busoni meg halt. Martának minden erő kiment a lábából. Hallotta a ma reg g eli hírekben, hog y eg y meg nem nevezett városi tisztség viselő meg halt az előző este, de eszébe sem jutott, hog y Ig nazio lehet az. – Eugénia, ascoltami – kérte a fig yelmét Marta, és próbálva meg őrizni a nyug almát g yorsan elmag yarázta neki, mit látott a palota videokameráján. Hog y Ig nazio és Robert Lang don, akit most feg yverrel tartanak sakkban, ellopta Dante halotti maszkját. Martának fog alma sem volt, milyen reakciót várhat Eug éniától, de erre vég képp nem számított. – Roberto Lang don?! – kiáltott fel Eug énia. – Sei con Lang don óra?! – Most ott van nálad? Eug énia mintha eleresztette volna a füle mellett, amit Marta mondott. De hát a maszk... – Devo parlare con lui – követelte Eug énia. – Beszélnem kell vele! A biztonság i szobában álló Lang donnak folyamatosan lüktetett a feje, miközben az őrök feg yvert fog tak rá. Hirtelen kínjait az ajtó, és meg jelent Marta Alvarez. Lang don a nyitott ajtón át valahonnan kintről meg hallotta a drón távoli zümmög ését, és a rosszat sejtető hang ot közeledő szirénázás kísérte. Rájöttek, hol vagyunk. – E arrivata la polizia – közölte Marta az őrökkel a rendőrök érkezését, és kiküldte eléjük az
eg yiket, hog y vezesse fel őket. A másik őr ott maradt, továbbra is sakkban tartva Lang dont. Lang don leg nag yobb meg lepetésére Marta eg y mobiltelefont nyújtott felé. – Valaki beszélni akar mag ával – mondta teljes zavarban. – Ki kell mennie vele, mert itt nincs térerő. A társaság kivonult a leveg őtlen kontrollszobából a g alériába, ahol napfény áradt be a nag y ablakokon, melyekből csodás látvány nyílt a Piazza della Sig noriára. Noha még mindig feg yvert fog tak rá, Lang don felléleg zett a szűk térből szabadulva. Marta odaintette az eg yik ablakhoz, és átadta neki a telefont. Lang don bizonytalanul vette át, és a föléhez tartotta. – Signore, Eug énia Antonucci vag yok – mondta eg y nő, aki akcentussal beszélte az ang olt. – Ig nazio Busoni titkárnője. Teg nap este találkoztunk, amikor itt járt az irodájában. Lang don nem emlékezett semmire. – Ig en? – Sajnálattal kell közölnöm, hog y Ig nazio teg nap éjjel szívrohamban meg halt. Lang don erősen markolta a telefont. Ignazio meghalt?! A nő most már sírt, és vég telenül szomorú volt a hang ja. – Ig nazio felhívott a halála előtt. Arra kért, hog y feltétlenül adjak át eg y üzenetet. Lejátszom mag ának. Lang don surrog ást hallott, majd néhány másodperc múlva Ig nazio elfulladó, g yeng e hang ja szólalt meg a fülében. – Eug énia – zihálta, és nyilvánvaló volt, hog y fájdalmai vannak. – Kérem, g ondoskodjon arról, hog y ez az üzenet eljusson Robert Lang donhoz. Bajban vag yok. Nem hiszem, hog y sikerül visszajutnom az irodába. – Ig nazio felnyög ött, majd hosszú csend támadt. Amikor újra meg szólalt, még g yeng ébb volt a hang ja. – Robert, remélem, meg menekült. Eng em még üldöznek... és... nem vag yok jól. Meg próbálok eljutni eg y orvoshoz, de... – újabb hosszú csönd, mintha a Duomino az utolsó erejét szedné össze, és aztán: – Robert, nag yon fig yeljen. Amit keres, azt biztos helyre rejtették. A kapu nyitva áll ön előtt, de sietnie kell. Paradicsom 25. – Sokáig semmi, vég ül eg y suttog ás: – Sok sikert. – S ezzel vég et ért az üzenet. Lang donnak elszorult a szíve: tudta, hog y eg y haldokló ember utolsó szavait hallotta. De ezek a hozzá intézett utolsó szavak mit sem enyhítettek a szorong ásán. Paradicsom 25? A kapu nyitva áll előttem? Lang don törte a fejét. Mit akarhat ez jelenteni? Az eg yedüli dolog , amit értelmezni tudott, hog y Ig nazio azt mondta, a maszk biztos helyre van rejtve. Újra Eug énia szólalt meg a vonalban. – Professzor, érti ezt? – Részben ig en. – Tehetek valamit? Lang don hosszan fontolg atta a kérdést. – Vig yázzon, hog y senki más ne hallhassa ezt az üzenetet.
– A rendőrség sem? Hamarosan itt lesz a nyomozó, hog y fölveg ye a vallomásomat. Lang don meg dermedt. A biztonság i őrre nézett, aki még mindig rá fog ta a feg yverét. Lang don g yorsan az ablak felé fordult, és lehalkítva a hang ját sietősen suttog ott. – Eug énia... ez most furcsán fog hang ozni, de Ig nazio nevében arra kérem, hog y törölje ezt az üzenetet és ne említse a rendőrség nek, hog y beszélt velem. Érti? Nag yon bonyolult a helyzet, és... Lang don érezte, hog y eg y pisztolycsövet nyomnak az oldalához, és meg fordulva az őrt látta mag a mellett, aki a szabad kezét nyújtotta, hog y elveg ye Marta telefonját. A vonalban hosszú csönd volt, s vég ül Eug énia azt mondta: – Mr. Lang don, a főnököm meg bízott önben... íg y én is meg bízom. Azzal letette. Lang don átadta a mobilt az őrnek. – Ig nazio Busoni meg halt – mondta Siennának. – Szívroham vitte el teg nap éjjel, miután távoztunk a múzeumból. – Lang don szünetet tartott. – A maszk biztonság ban van. Ig nazio elrejtette a halála előtt. És azt hiszem, hag yott nekem eg y nyomravezetőt, hog y hol keressem. – Paradicsom 25. Mintha reménykedést látott volna Sienna szemében, de amikor Lang don visszafordult Martához, az ő szemében inkább kételkedést azonosított. – Marta – mondta Lang don. – Vissza tudom szerezni önnek Dante maszkját, de most el kell eng ednie minket. Azonnal. Marta hang osan nevetett. – Arról szó sem lehet! Mag a lopta el a maszkot! Jönnek a rendőrök, és... – Sig nora Alvarez – szakította félbe Sienna. – Mi dispiace, ma non le abbiamo detto la verita. Lang don hátrahőkölt. Mit csinál Sienna?!Mit akar azzal, hog y bocsánat, de nem mondtuk el önnek az ig azat? Martát ug yanúg y meg lepték Sienna szavai, noha az elképedése részben annak volt betudható, hog y Sienna váratlanul folyékony és hibátlan olaszság g al szólalt meg . – Innanzitutto, non sono la sorella di Robert Lang don – közölte Sienna menteg etőző hang on. Kezdjük azzal, hog y nem vag yok Robert Lang don húg a.
Negyvennegyedik fejezet Marta Alvarez tett eg y bizonytalan lépést hátrafelé, és összefont karral vizslatta az előtte álló fiatal nőt. – Mi dispia ce – folytatta Sienna, továbbra is akcentus nélkül. – Le abbiamo mentito su molte cose. – Elnézést, de sok mindenben hazudtunk önnek. Sienna még mindig olaszul beszélt, de most g yorsabban; elmondta Martának, hog y eg y firenzei kórházban dolg ozik, ahol teg nap este meg jelent Lang don, eg y g olyó okozta sebbel a fején. Elmag yarázta, hog y Lang don nem emlékezett semmire a történtektől, amelyek ide vezettek, és őt ug yanúg y meg lepte a biztonság i felvétel, mint Martát. – Mutassa meg a sebét – rendelkezett Sienna. Amikor Marta meg látta az öltéseket Lang don fénytelen, lelapult haja alatt, felült az ablakpárkányra és hosszú másodpercekre a kezébe temette az arcát. Az utóbbi tíz percben Marta nemcsak azt tudta meg , hog y az őrizete alatt ellopták Dante halotti maszkját, hanem azt is, hog y az eg yik tolvaj eg y nag yra becsült amerikai professzor, a másik pedig a saját firenzei kollég ája volt, akiben maximálisan meg bízott. És aki már halott. Ráadásul az ifjú Sienna Brooks, akit Marra Robert Lang don buta amerikai húg ocskájának hitt, valójában orvos, és most beismeri a hazug ság ot... még hozzá folyékony olasz nyelven. – Marta – mondta Lang don mély, meg értő hang on –, tudom, hog y nehéz elhinni, de én tényleg nem emlékszem semmire a teg nap estéből. Fog almam sincs, miért vittük el Ig nazióval a maszkot. Marta látta a szemében, hog y az ig azat mondja. – Vissza fog om hozni önnek – íg érte Lang don. – A szavamat adom rá. De ezt csak akkor tehetem meg , ha most eleng ed bennünket. A helyzet bonyolult. El kell eng ednie minket, most rög tön. Dacára annak, hog y Marta szerette volna visszakapni a felbecsülhetetlen értékű halotti maszkot, esze ág ában sem volt eleng edni őket. Hol van már a rendőrség? Lenézett az eg y szál rendőrautóra a Piazza della Sig norián. Furcsának találta, hog y a rendőrök még nincsenek itt a múzeumban. Marta valami furcsa zúg ást is hallott a távolból... mintha valaki eg y villanyfűrészt működtetne. És eg yre hang osabb lett. Mi lehet az? Lang don most már kérlelte. – Marta, ismeri Ig naziót. Soha nem vitte volna el a maszkot, ha nincs rá jó oka. Nag y dolg ok vannak a háttérben. A maszk tulajdonosa, Bertrand Zobrist zavart elméjű ember volt. Attól félünk, hog y valami szörnyűség re készült. Most nincs időm elmag yarázni az eg észet, de könyörg ök, bízzon bennünk. Marta csak bámult. Mindabban, amit hallott, nem talált semmi értelmet. – Mrs. Alvarez – mondta Sienna erősen Marta szemébe nézve. – Ha fontos önnek a jövő, a kisbabája jövője, akkor el kell eng ednie minket, most rög tön.
Marta védelmezőn fog ta át a hasát, és eg yáltalán nem tetszett neki a g yermekét illető burkolt fenyeg etés. Odakint határozottan felerősödött az éles hang ú zümmög és, és amikor Marta kinézett az ablakon, nem látta ug yan a zaj forrását, de látott valami mást. Az őr is észrevette, és elkerekedett a szeme. Odalent a Piazza della Sig norián szétvált a tömeg , hog y utat eng edjen a szirénázva érkező járőrkocsik hosszú sorának, két fekete mikrobusszal az élen, amelyek most lefékeztek a palota bejárata előtt. Fekete eg yenruhás katonák ug ráltak ki belőlük, nag y puskákkal, és berohantak az épületbe. Martát elfog ta a félelem. Mi az ördög folyik itt? A biztonság i őr szintén rémültnek tűnt. Az éles hang ú zúg ás eg yszerre fülsiketítővé vált, és Marta ijedten húzódott vissza az ablaktól, amikor meg pillantotta a felé tartó kis helikoptert. A g ép alig három méterre az ablaktól lebeg ett a leveg őben, és olyan volt, mintha rájuk meredne az üveg en át. Kis szerkezet volt, talán eg y méter hosszú, eg y fekete heng errel az elején. És a heng er eg yenesen feléjük irányult. – Lőni fog ! – kiáltotta Sienna. – Sta per sparare! Tutti a terra! Mindenki a földre! Térdre ereszkedett az ablak párkánya alatt, és Marta ösztönösen követte a példáját. Most már az őr is lebukott, reflexszerűen célba véve a kis g épet a feg yverével. Ahog y Marta esetlenül kuporg ott az ablak pereme alatt, azt látta, hog y Lang don még mindig áll, és furcsán néz Siennára; nyilvánvalóan nem hitt a veszélyben. Sienna csak eg y pillanatig maradt a földön, mert aztán felpattant, meg rag adni Lang don csuklóját, és húzni kezdte a folyosó irányába. A következő másodpercben már eg yütt futottak az épület főbejárata felé. A biztonság i őr felterdelt és mesterlövész pozíciót vett fel – fölemelte a feg yverét és célba vette a folyosón távolodó párost. – Non spari! – parancsolt rá Marta. – Non possono scappare. – Ne lőjön! Úg ysem menekülhetnek. Lang don és Sienna eltűntek a fordulóban, és Marta tudta, hog y csak másodpercek kérdése, és beleszaladnak az érkező rendőrök karjába. – Gyorsabban! – sürg ette Sienna, arrafelé rohanva Lang donnal, amerről jöttek. Reménykedett, hog y nem futnak bele a rendőrökbe, mielőtt elérik a főbejáratot, de belátta, hog y erre nag yon kicsi az esélyük. Lang don hasonló következtetésre juthatott. Váratlanul lefékezett eg y széles elág azásban. – Erre soha nem jutunk ki. – Jöjjön már! – integ etett Sienna, hog y kövesse. – Robert, nem ácsorog hatunk itt! Lang don szórakozottnak tűnt, balra nézett, de az ottani rövid folyosó zsákutca volt: eg y kis, g yéren meg világ ított szobában vég ződött. A szoba falait antik térképek borították, a közepén pedig eg y nag y vasg lóbusz állt. Lang don bámulta a hatalmas fémg ömböt, és lassan, majd
eg yre erőteljesebben bólog atni kezdett. – Erre – jelentette ki, és már indult is a vas földg ömb felé, Robert! Sienna jobb meg g yőződése ellenére követte. A folyosó határozottan befelé vitt a múzeumba, nem pedig kifelé. – Robert? – liheg te Sienna, amikor utolérte. – Hová meg yünk? – Örményország on át – válaszolta Lang don. – Mi?! . – Örményország – ismételte meg Lang don előrevetve a tekintetét. – Bízzon bennem. Eg y szinttel lejjebb, meg lapulva az ijedt turisták között az Ötszázak termének karzatán, Vayentha behúzta a nyakát, amikor Brüder kommandósai bedübörög tek a múzeumba. Lentről becsapódó ajtók visszhang ja töltötte be az épületet, ahog y a rendőrség lezárta a körzetet. Ha Lang don tényleg idebent van, akkor most csapdába esett. Sajnos Vayentha is.
Negyvenötödik fejezet Meleg tölg yfa burkolatával és kazettás famennyezetével a térképterem nag yon elütött a Palazzo Vecchio rideg kő és stukkó uralta belső terétől. Eredetileg az épület ruhatára volt ez a pazar helyiség , tele szekrényekkel és komódokkal, amelyekben a nag yherceg holmiját tartották. Manapság térképek ékesítik a falakat – ötvenhárom bőrre kézzel festett és illuminált szépség –, amelyek az akkor, az 1550-es években ismert világ ot ábrázolják. A lenyűg öző kartog ráfiai g yűjteményt eg y hatalmas g lóbusz teszi teljessé, amely a terem közepén áll. A Mappa Mundi nevezetű, embermag asság ú földg ömb a mag a idejében a leg nag yobb forg atható g lóbusz volt, ennek ellenére szinte erőfeszítés nélkül, eg y ujjal lehetett pörg etni. A földg ömb ma afféle vég állomása a turistáknak, akik már vég ig járták a kiállítótermek hosszú sorát, és itt zsákutcába jutva kering enek a g lóbusz körül, majd visszaindulnak arra, amerről jöttek. Lang don és Sienna zihálva estek be a térképszobába. Ott mag asodott előttük a fenség es földg ömb, de Lang don jóformán pillantásra sem méltatta, hanem a szobafalat kezdte el pásztázni. – Meg kell találnunk Örményország od – mondta Lang don. – Armenia térképét! Sienna eng edelmeskedett a felszólításnak, és a jobb oldali faltól indulva kereste Örményország térképét. Lang don ug yanezt tette a bal oldalon, körbejárva a fal mentén. Arabia, Hispania, Graecia... A térképek fig yelemre méltó részletesség g el ábrázolták az ország okat, holott ötszáz évvel ezelőtt készültek, amikor a világ nag y része még felfedezésre vag y feltérképezésre várt. Hol van Armenia? Általában élénk vizuális memóriája ellenére Lang donnak csak ködös emlékei voltak a sok évvel ezelőtti „titkos átjárók” túráról, és ennek nem kevés köze volt a második pohár Gaja Nebbiolóhoz, amelyet az ideg envezetést meg előző ebédhez fog yasztott. Találó elnevezés, g ondolta Lang don, lévén a nebbiolo „kis ködöt” jelent. Ám arra határozottan emlékezett, hog y mutattak nekik ebben a teremben eg y bizonyos térképet – Örményország ét –, amelynek volt eg y érdekes sajátosság a. Tudom, hogy itt van, g ondolta Lang don, folytatva a térképek látszólag vég telen sorának vizsg álatát. – Armenia! – jelentette Sienna. – Itt van! Lang don arra fordulva látta, hog y Sienna a terem jobb belső sarkában áll. Odasietett, és Sienna olyan arckifejezéssel mutatta meg neki a térképet, mintha azt kérdezné: Meg találtuk örményország ot. .. és most mi van? Lang don tudta, hog y nincs idő mag yarázkodni. Helyette g yorsan odanyúlt, meg rag adta a térkép masszív fakeretét, és mag a felé húzta. Az eg ész térkép, eg y nag y falfelülettel és a faburkolattal eg yütt, befordult a szobába, feltárva eg y rejtett átjárót. – Íg y már értem – mondta Sienna elismerő hang on. – Itt van Armenia.
És tétovázás nélkül belépve a nyílásba bátran nyomult előre a homályos alag útban. Lang don követte, g yorsan a helyére húzva mag a mög ött a falat. A titkos átjáró túráról őrzött ködös emlékei dacára Lang donban tisztán meg maradt ez a rejtekút. Olyannyira, hog y éppen most lépett át a tükrön keresztül a Láthatatlan Palotába – abba a titkos világ ba, amely a Palazzo Vecchio falai mögött létezett eg y elrejtett birodalomba, ahová kizárólag az akkori uralkodó herceg nek és a hozzá leg közelebb állóknak volt bejárásuk. Lang don elidőzött eg y másodpercig az ajtóban, felmérve új környezetét – a fakó színű kőfolyosó csak g yeng e természetes fényt kapott eg y sor ólomüveg ablakból. Az átjáró lejtősen haladt úg y ötven métert eg y faajtóig . Lang don most balra fordult, ahol lánccal zártak el eg y felfelé tartó szűk lépcsőt. Fölötte fig yelmeztető tábla: USCITA VIETATA. Lang don a lépcsőhöz ment. – Ne! – kiáltott rá Sienna. – Azt írja, hog y „nem kijárat”. – Köszönöm – felelte Lang don hamiskás mosollyal. – Tudok olaszul olvasni. Kiakasztotta a láncot, a rejtekajtóhoz vitte és arra használta, hog y ne lehessen elforg atni a falat – az ajtóg omb köré tekerte a láncot, és eg y közeli szerelvényhez rög zítette, meg akadályozva, hog y a másik oldalról bejuthassanak. – Ó – örült meg Sienna. – Jó ötlet. – Nem tartana ki sokáig – mondta Lang don. – De nekünk nincs is szükség ünk sok időre. Kövessen. Amikor vég re csikorog va elfordult Örményország térképe, Brüder üg ynök és az emberei benyomultak a keskeny folyosóra, és elindultak a faajtó felé a túlsó vég én. Az ajtót feltépve Brüdert hideg leveg ő csapta meg , és átmenetileg elvakította a napfény. Eg y külső átjáróban találta mag át, amely a palazzo teteje mentén haladt. Vég ig követve a tekintetével látta, hog y eg y másik ajtóhoz vezet, ami úg y ötven méterre van, és visszavisz az épületbe. Brüder balra fordult, ahol heg yként mag asodott fel az Ötszázak termének boltozatos teteje. Azon lehetetlen átjutni. Bal felől sima kő szeg élyezte az utat, meredeken szakadva bele eg y mély világ ítóudvarba. Biztos halál. Előreszeg ezte a tekintetét. – Erre! Brüder és az emberei eltrappoltak a második ajtóhoz, miközben a felderítő drón keselyűként kering ett odafent. Amikor Brüderék berontottak az ajtón, olyan hirtelen fékeztek le, hog y kis híján eg ymásra zuhantak. Eg y pici kőkamrában álltak, amelynek nem volt más kijárata, csak az ajtó, amelyen bejöttek. Mindössze eg y faasztalt láttak a falnál. A fejük fölött, a mennyezeti freskókról mintha g únyosan néztek volna le rájuk a g roteszk fig urák. Zsákutca volt.
Brüder eg yik embere böng észni kezdte az információs táblát a falon. – Várjunk csak – mondta. – Itt azt írják, hog y van valami finestra... valamilyen titkos ablak? Brüder körülnézett, de nem látott semmiféle titkos ablakot. Odament, és ő is tanulmányozni kezdte a plakátot. Ez a helyiség eg ykor Bianca Cappello herceg nő dolg ozószobája volt, és eg y titkos ablak – una finestra segrata – arra szolg ált, hog y azon át Bianca fig yelemmel kísérhesse a férjét, amíg beszédet mond odalent, az ötszázak termében. Brüder újból meg vizsg álta a szobát, és most már felfedezte a kis, farag ott rácsozat fedte nyílást, amely diszkréten rejtőzött az eg yik oldalfalban. Ezen át menekültek el? Közelről is szemrevételezte a titkos ablakot, de az túl kicsi volt ahhoz, hog y eg y Lang don méretű ember átférjen rajta. Brüder a rácshoz nyomta az arcát és kilesett, vég képp meg bizonyosodva arról, hog y itt senki nem szökhetett ki: a rács túloldalán sima fal volt, és a nyílást több emelet mag asság választotta el az ötszázak termének padlójától. Hová a pokolba tűntek?! Ahog y Brüder elfordult az ablaktól, érezte, hog y eg yszerre felg yülemlik benne az eg ész napi frusztráció. Az önfeg yelem meg lazulásának ebben a ritka pillanatában Brüder hátravetette a fejét, és felordított dühében. Fülsiketítő volt a hang a kicsi szobában. Mélyen alatta, az Ötszázak termében a turisták és a rendőrök mind meg fordultak, és a kis nyílásra bámultak a fal mag asában. A hang ból ítélve a herceg nő titkos dolg ozószobájában most eg y vadállatot tartottak fog va. Sienna Brooks és Robert Lang don álltak a koromsötétben. Percekkel korábban Sienna még azt fig yelte, milyen üg yesen rög zíti Lang don a lánccal Örményország elforg atható térképét. Majd sarkon fordultak és futni kezdtek. Sienna leg nag yobb meg lepetésére azonban Lang don nem a folyosón indult el, hanem azon a meredek lépcsőn, ahol az USCITA VIETATE tábla volt. – Robert! – suttog ta Sienna értetlenül. – Az nem kijárat! Különben is azt hittem, hog y mi lefelé akarunk menni. – Úg y van – felelte Lang don hátrapillantva. – De néha fölfelé kell mennünk ahhoz, hog y... lejuthassunk. – Bátorítóan rákacsintott. – Emlékszik a Sátán köldökére? Miről beszél? Sienna teljesen összezavarodva, battyog ott Lang don után. – Olvasta az Infernót? – kérdezte Lang don. Ig en... de olyan hétévesen. A következő pillanatban meg értette. – A Sátán köldöke! Hát persze. Már emlékszem. Kellett hozzá eg y másodperc, de Sienna vég ül rájött, hog y Lang don Dante Poklának a fináléjára utal. Ezekben a tercinákban, hog y kijussanak a pokolból, Verg ilius Dantéval a hátán mászik lefelé Lucifer testén, úg y, hog y Verg ilius és Dante feje, illetve lába ug yanabba az
irányba néz, mint Lucifer feje és lába. A köldökét – a föld középpontját – elérve Verg ilius Dantétól meg fordul, és úg y mászik tovább Lucifer lábán lefelé, hog y tulajdonképpen már fölfelé mászik: ki a pokolból, föl a purg atóriumba. Sienna nem sokra emlékezett a Pokolból, de arra ig en, hog y milyen csalódást keltett benne a g ravitáció képtelen működése a föld középpontjában; Dante zsenije nyilvánvalóan nem terjedt ki az erővektorok fizikájának ismeretére. Felértek a lépcső tetejére, ahonnan eg yetlen ajtó nyílt, ezzel a felirattal: SALA DEI MODELLI Dl ARCHITETTURA. Lang don kinyitotta, beterelte Siennát, majd becsukta és el is reteszelte mag uk után az ajtót. Eg yszerű kis teremben találták mag ukat, amelynek a tárlóiban Vasarinak a palazzóhoz tervezett építészeti famakettjei voltak ki* állítva. Sienna alig vetett üg yet rájuk. Azt viszont feltérképezte, hog y a szobának nincs se ajtaja, se ablaka... nincs kijárat, ahog y a táblán állt. – Az 1300-as évek közepén – suttog ta Lang don – az athéni herceg szerezte meg a hatalmat a palotában, és ő építtette ki ezt a titkos menekülőutat arra az esetre, ha meg támadnák. Az athéni herceg lépcsőjének nevezik, és eg y kis csapóajtóhoz visz le az eg yik mellékutcában. Ha el tudunk jutni oda, senki sem fog ja látni, hog y elhag yjuk a palotát. – Az eg yik makettra mutatott. – Nézze. Látja ott azt az oldalán? Azért hozott ide, hog y maketteket mutog asson? Sienna ideg es pillantást vetett a miniatűr makettra, és felfedezte, hog y a titkos lépcső a palazzo tetejétől eg észen az utcaszintig vezet, üg yesen elrejtve az épület belső és külső falai között. – Látom a lépcsőt, Robert – mondta Sienna mog orván –, de az éppen az ellenkező vég ében van a palotának! Soha nem jutunk el odáig . – Leg yen már eg y kis hite – vig yorg ott Lang don a bajusza alatt. Eg y váratlan csattanás odalentről arról árulkodott, hog y áttörtek Armenia térképén. Dermedten állva hallg atták a katonák lábának dübörg ését a folyosón, akik nem is sejtették, hog y az üldözöttek a fejük fölött vannak, a zsákutcába vezető lépcső tetején. Amikor elhaltak odalent a hang ok, Lang don mag abiztosan átvág ott a kiállítótermen, és a tárlókat kikerülve eg yenesen eg y nag y szekrénynek tűnő tárg y felé tartott a túlsó fal mentén. A viszonylag keskeny szekrény úg y eg y méterre nyílt a padlótól. Lang don habozás nélkül kitárta az ajtaját. Sienna hátrahőkölt a meg lepetéstől. Mintha eg y mély üreg tárult volna fel... mintha a szekrényajtó eg y másik világ ra nyitott volna kaput. És azon túl csak a sötétség . – Kövessen – mondta Lang don. Meg rag adta a zseblámpát, ami a nyílás szájában lóg ott a fal Aztán a professzor, bámulatos tetterőt és lendületet mutatva tornázta mag át a nyíláson, és eltűnt a nyúl üreg ében
Negyvenhatodik fejezet La soffitta, g ondolta Lang don. A világ leghatásosabb padlása. Dohos és áporodott volt odabent a leveg ő, mintha az évszázadok g ipszpora olyan finommá és könnyűvé vált volna, hog y nem bír leülepedni, hanem csak szállong a lég ben. A hatalmas térben minden nyög ött és nyikorg ott, azt az érzést keltve Lang donban, hog y eg y eleven fenevad g yomrába mászott be. Amint szilárd talajt érzett a lába alatt eg y széles szelemeng erendán, felemelte a zseblámpát, és a sötétség be irányította a fénycsóvát. Eg y látszólag vég telen alag út húzódott előtte, keresztbe-kasul átszőve háromszög ek és nég yszög ek fa-pókhálójával, amelyet az oszlopok, g erendák, rácsozatok és eg yéb építészeti elemek adtak ki – ezek alkották az Ötszázak termének láthatatlan csontvázát. Lang don ezt az óriási padlásteret is meg tekintette néhány évvel ezelőtt, a titkos átjárók túra keretében. A szekrényszerű meg tekintő ablakot azért vág ták az építészeti makettek kiállítótermének falába, hog y a látog atók a kicsinyített minta után eg y zseblámpa fényénél a meg valósult tervre is vethessenek eg y pillantást. Most, hog y Lang don nemcsak benézett, hanem be is lépett a padlástérbe, meg lepődött azon, hog y mennyire emlékeztet ez a vázszerkezet eg y New Eng land-i istállóéra – a hag yományos székoszlop-keresztg erenda felépítésre a „Jupiter nyila” kötésekkel. Sienna is bemászott a nyíláson, és most eg y g erendának támaszkodva állt Lang don mög ött. Látszott, hog y nehezen tájékozódik. Lang don ide-oda járatta a zseblámpa fényét, hog y felderítse a szokatlan terepet. Erről a pontról tekinteni vég ig a padlástéren olyan volt, mintha eg yenlő szárú háromszög eknek a vég telenbe tartó és valahol a messzeség ben elvesző hosszú során nézne át. A lábuk alatt nem voltak padlódeszkák, és a vízszintes szelemeng erendák a vasúti sínek talpfáinak sorozatára emlékeztettek. Lang don vég ig mutatott eg y hosszú g erendán, és fojtott hang on mondta: – Most közvetlenül az Ötszázak terme fölött vag yunk Ha eljutunk a másik vég ébe, akkor onnan már elérhetjük az athéni herceg lépcsőjét. Sienna kétkedő pillantást vetett a g erendák és g yámfák labirintusára. Az tűnt az eg yedül lehetség es módszernek, hog y úg y ug ráljanak a szelemenek között, mint a g yerekek a talpfákon. A szelemenek nag yok voltak – mindeg yik több g erendából állt, amelyeket vas ácskapcsok fog tak össze eg y erős nyalábba jó részük olyan nag y, hog y rájuk lehetett állni. A nehézség abból adódott, hog y túl nag y volt köztük az átug randó távolság . – Én nem tudok átug rálni a g erendák között – suttog ta Sienna. Lang don sem hitte, hog y képes lenne rá, a leesés pedig a biztos halált jelentette. A szelemenek közötti szabad térség re irányította a fénycsóvát. Több mint két méterrel alattuk, vasrudakkal felfüg g esztve, poros, vízszintes felület – eg yfajta padló – húzódott, ameddig a szem ellátott. Noha szilárdnak tűnt, Lang don rudta, hog y alapvetően kifeszített szövetből áll, amelyet belepett a por. Ez volt a „fonákja” a híres füg g őmennyezetnek az ötszázak termében – fakazetták sokaság ából állt, amelyek keretbe fog lalták a mennyezeten minteg y folttakaróként kiterített, harminckilenc Vasari-vászonból
álló kompozíciót. Sienna lemutatott a poros felületre. – Mi lenne, ha lemásznánk oda, és azon mennénk? Szóba sem jöhet, hacsak nem akarunk átzuhanni Vasari vásznán az ötszázak termébe. – Tudok jobbat – mondta Lang don, mert nem akarta ijesztg etni. Elindult a szelemenen a padlás g erincoszlopát adó székoszlop felé. Korábbi látog atásakor nemcsak belesett az építészeti makettek termének meg tekintő ablakán, hanem g yalog osan is bejárta a padlást, bár a túloldalról, eg y másik ajtón érkezve. Ha a bortól elködösült emlékezete nem csal, akkor eg y erős, széles palló fut vég ig a padlás g erince mentén, amelyen a turisták eljuthatnak eg y nag y kilátó platformra a padlástér közepén. Ám amikor Lang don elérte a középszelement, az ott látott palló semmiben nem emlékeztetett arra, amelyen az ideg envezető vitte őket annak idején. Mennyi Nebbiolót ihattam én aznap? A turistáknak is biztonság os, széles fútóhíd helyett laza deszkaszálakból összetákolt valamit látott mag a előtt, amelyet merőleg esen fektettek át a g erendákon; ez a kezdetleg es palló inkább kifeszített kötélre hasonlított, mintsem rendes hídra. A biztonság os turistaút, ami a padlás túlsó vég éből indult, a jelek szerint vég et ért a központi kilátó platformnál. Onnan nyilván visszavitték a látog atókat oda, ahonnan jöttek. Azt a hevenyészett pallót, amely most Lang don és Sienna előtt feküdt, minden bizonnyal a mérnököknek tették le, akik a padlástérnek ezt a részét akarták ellenőrizni. – Úg y fest, hog y ezen a pallón kell mennünk – mondta Lang don, bizonytalanul méreg etve a vékony deszkaszálakat. Siennának a szeme sem rebbent. – Nem rosszabb, mint Velencében acqua aha idején – vonta meg a vállát. Lang don eg yetértett vele. Amikor leg utóbb Velencében járt, a Szent Márk téren állt a víz, és falazóblokkokra meg felfordított vödrökre fektetett pallókon kellett meg tenni az utat a Danieli szállótól a bazilikáig . Persze az a veszély, hog y beázik a félcipője, valamivel kisebb volt annál, mint hog y átszakítva eg y reneszánsz mesterművet halálra zúzza mag át a mélyben. Elhesseg etve ezt a nyomasztó g ondolatot Lang don színlelt mag abiztosság g al rálépett a keskeny pallóra, erősen remélve, hog y ezzel elűzheti Sienna esetleg es félelmeit. De a nyug odt felszín alatt a torkában dobog ott a szíve, miközben az első pallón haladt. A közepére érve a palló meg hajlott a súlya alatt és vészjóslóan recseg ett. Lang don továbbment, valamivel g yorsabban, hog y minél előbb eljusson a második szelemen viszonylag os biztonság ot íg érő g erendáira. Nag yot fújva meg könnyebbülésében meg fordult, hog y világ ítson és biztató szavakat mondjon Siennának. Akinek az utóbbira láthatólag nem volt szükség e. Fig yelemre méltó üg yesség g el haladt vég ig a zseblámpa fényénél a pallón, ami alig hajlott meg karcsú teste súlya alatt. Pár másodperc múlva már ott állt Lang don mellett a túloldalon. Lang don felbátorodva vág ott neki a következő pallónak. Sienna meg várta, amíg átér, és meg fordulva világ ít neki, s már indult is a nyomában. Hamarosan kialakult a mozg ásuk
ritmusa – két alak halad előre, eg yik a másik után, eg y zseblámpa fényénél. Valahonnan lentről a vékony mennyezeten át felhatolt hozzájuk a rendőrség i rádiók recseg ő zaja. Lang don eng edélyezett mag ának eg y halvány mosolyt. Súlytalanul és láthatatlanul lebegünk az ötszázak terme fölött. – Robert – suttog ta Sienna. – Azt mondta, hog y Ig nazio elárulta mag ának, hol van a maszk... – Ig en... csak rejtjelezve. – Lang don g yorsan elmag yarázta, hog y Ig nazio nyilván nem akarta kikiabálni eg y rög zített üzenetben a maszk rejtekhelyét, ezért kódolva adta meg a szükség es információkat. – A Paradicsomra utalt, ami az Isteni színjáték befejező része. Eg észen pontosan azt mondta, hog y „Paradicsom huszonöt” Sienna ránézett. – Ez nyilván a huszonötödik ének akar lenni. – Eg yetértek – mondta Lang don. Az ének, olaszul canto durván eg y prózai mű fejezetének feleltethető meg , az elnevezés pedig onnan származik, hog y a szóbeliség hag yományos kultúrájában énekelve adták elő az elbeszélő költeményeket. Az Isteni színjáték pontosan száz cantóból áll, három könyvre osztva. Pokol 1–34 Purg atórium 1–33 Paradicsom 1-33 Paradicsom 25, g ondolta Lang don azt kívánva, bár olyan jó lenne a vizuális memóriája, hog y meg tudta volna jeg yezni a teljes szöveg et. Még csak tippem sincs... keresnünk kell egy példányt. – Volt még valami – folytatta Lang don. – Ig naziónak ezek az utolsó szavai: A kapu nyitva áll ön előtt, de sietnie kell. – Elhallg atott, és Siennára nézett. – A huszonötödik ének valószínűleg eg y meg határozott helyre utal, itt, Firenzében. Aminek nyilván kapuja van. Sienna a homlokát ráncolta. – Csakhog y ennek a városnak több tucat kapuja lehet. – Ig en, éppen ezért kell elolvasnunk a Paradicsom huszonötödik énekét. – Reményteli mosolyt küldött felé. – Nem tudja véletlenül fejből az eg ész Isteni színjátékot? Sienna meg ütközve válaszolt. – Tizennég yezer sort archaikus olasz nyelven, amit g yerekkoromban olvastam? – Meg rázta a fejét. – Mag ának van félelmetes memóriája, professzor. Én csak eg y orvos vag yok. Miközben továbbhaladtak, Lang dont valahog y elszomorította, hog y Sienna még azok után is, amiken eg yütt keresztülmentek, okosabbnak véli titokban tartani a kivételes intellig enciáját. Csak egy orvos? Lang donnak nevetnie kellett. Akkor a legszerényebb orvos a földön, g ondolta felidézve a lapkivág ásokat, amelyeket a különleg es képesség eiről olvasott – amely képesség ek sajnos, bár nem meg lepően, nem ölelték fel a történelem eg yik leg hosszabb elbeszélő költeményének a tökéletes ismeretét. Szótlanul folytatták az utat, további szelemeneken kelve át. Vég ül Lang don eg y íg éretes alakzatot látott meg mag a előtt a sötétben. A kilátó platform! Az ing atag palló, amelyen most lépeg ettek, eg yenesen eg y jóval szilárdabb, védőkorláttal is ellátott szerkezethez vezetett. Ha elérik a platformot, onnan már biztonság os úton mehetnek vég ig a padláson, eg észen a kijáratig , amely Lang don emlékei szerint nag yon közel van az athéni herceg lépcsőjéhez.
Ahog y közeledtek a platformhoz, Lang don letekintett az alattuk felfüg g esztett mennyezetre. Eddig hasonlónak tűntek a kazetták. A következő azonban masszívabb és jóval nag yobb volt, mint a többi. I. Cosimo apoteózisa, morfondírozott Lang don. Ez a nag y, kör alakú kazetta volt Vasari leg értékesebb festménye – az ötszázak termének középponti darabja. Lang don g yakran mutatott róla diákat a hallg atóinak, és felhívta a fig yelmüket, hog y mennyire hasonlít Vasari művére az Eg yesült Államok Capitoliumában látható Apotheosis of Washington – szerény emlékeztetőként arra, hog y a szárnyait bontog ató Amerika sokkal többet vett át Itáliától, mint a köztársaság intézménye. Ma azonban Lang don nem tanulmányozni akarta I. Cosimo apoteózisát, hanem minél g yorsabban mag a mög ött hag yni. Miközben meg szaporázta a lépteit, csak annyira fordította meg a fejét, hog y odasúg ja Siennának, mindjárt ott lesznek. Ám ekkor a jobb lába elvétette a lépést, és a kölcsöncipő félig lecsúszott a pallóról. Kifordult a bokája, és miközben előrelendült, részben futva, részben botladozva, tett eg y esetlen lépést, hog y meg próbálja visszanyerni az eg yensúlyát. De már elkésett. Térdre esett a pallón, és kétség beesetten kinyújtotta a kezét, hátha eléri a keresztg erendát. A zseblámpa csattog va eltűnt a sötét űrben, és a vásznon landolt, amely hálóként felfog ta. Lang dont előrevitte a lába, de éppen amikor biztonság ra talált a következő szelemenen, szétesett alatta a palló, és nag yot puffanva rázuhant a Vasari Apoteózisát keretbe fog ó fakazettára. Az eg ész padlástér visszhang zott tőle. Lang don rémülten tápászkodott fel és fordult Sienna felé. Az elejtett és most a vásznon heverő zseblámpa lentről felszűrődő halvány fényében Lang don látta, hog y Sienna ott áll az előző g erendán, csapdába esve, ahonnan nincs kiút. Azt tükrözte a tekintete, hog y ezt ő is tudja. Ráadásul a lezuhanó palló zaja szinte bizonyosan leleplezte őket. Vayentha felkapta a fejet, és a díszes mennyezetet fürkészte. – Patkányok vannak a padláson? – viccelt ideg esen a kamerás férfi a visszhang zó zajra utalva. Nagy patkányok, g ondolta Vayentha, a kör alakú festményt bámulva a kazettás mennyezet közepén. Kis porfelhő szállong ott lefelé, és Vayentha esküdni mert volna, hog y eg y helyen kissé kidudorodik a vászon... mintha valaki benyomta volna a túloldalról. – Lehet, hog y az eg yik rendőr leejtette a feg yverét a kilátó platformról – mondta a férfi, szintén a kidudorodást fig yelve a vásznon. – Mit g ondol, mit kereshetnek? Milyen izg almas ez a nag y nyüzsg és. – Kilátó platform? – kérdezte Vayentha. – Az emberek tényleg felmehetnek oda? – Persze. – A férfi a múzeum bejárata felé mutatott. – Azon az ajtón túl van eg y másik ajtó, ami eg y futóhídhoz visz a padláson. Meg nézheti Vasari tetőszerkezetét. Hihetetlen. Váratlanul Brüder kiáltása visszhang zott vég ig az Ötszázak termén.
– Hova a pokolba tűntek?! A szavai, akárcsak a dühös ordítása kicsivel korábban, eg y farag ott rács mög ül jöttek, ami a fal mag asában volt, Vayenthától balra. Brüder nyilván a rács mög ötti helyiség ben van... eg y teljes szinttel a díszes mennyezet alatt. Vayentha tekintete ismét a vászon kidudorodására vándorolt. Patkányok a padláson, g ondolta. Kiutat keresnek. Elköszönt a kamerás férfitól, és g yorsan a múzeum bejárata felé vette az irányt. Az ajtó csukva volt, de miután ki-be jártak a rendőrök, Vayentha arra tippelt, hog y nincs bezárva. Es ezúttal is helyesnek bizonyult a meg érzése.
Negyvenhetedik fejezet Kint a téren, az érkező rendőrség okozta káoszban középkorú férfi állt a Log g ia dei Lanzi árnyékában, ahonnan élénk érdeklődéssel követte az eseményeket. Plume Paris szemüveg et, kasmírmintás nyakkendőt viselt, és eg y pici aranyg omb volt az eg yik fülében. A felfordulást fig yelve azon kapta mag át, hog y már meg int a nyakát vakarja. Eg yik napról a másikra kiütései lettek, és reg g el óta csak rosszabbodott az állapota: apró, g ennyes pörsenések az állán, a nyakán, az orcáján, a szeme fölött. Amikor lenézett az ujjheg yeire, látta, hog y véresek. Elővette a zsebkendőjét, letörölte a vért az ujjairól, majd a nyakán és az arcán lévő kiütésekről is. Miután meg tisztog atta mag át, ismét a palazzo előtt álló két fekete mikrobusznak szentelte fig yelmét. A közelebbiben két embert látott a hátsó ülésen. Az eg yik eg y fekete eg yenruhás, feg yveres katona volt. A másik eg y idősebb, de g yönyörű, ezüsthajú nő, kék amulettel. A katona mintha injekciót készült volna beadni neki. Dr. Elizabeth Sinskey üres tekintettel bámulta a palotát a mikrobuszból, azon tűnődve, hog yan szabadulhatott el ennyire a válság . – Asszonyom – szólalt meg eg y mély hang . Kábán odafordult a mellette ülő katonához. A férfi fecskendőt tartott a kezében, és most meg rag adta Elizabeth karját. – Csak nyug alom. A tű éles fájdalommal a bőrébe hatolt. A katona beadta az injekciót. – És most aludjon tovább. Ahog y lecsukta a szemét, esküdni mert volna, hog y látott eg y férfit, aki őt fig yelte az árnyékból. Márkás szemüveg e és drág a nyakkendője volt. Az arca vörös és kiütéses. Elizabeth eg y pillanatra azt hitte, hog y ismeri valahonnan, de amikor kinyitotta a szemét, hog y újra meg nézze, a férfi már eltűnt.
Negyvennyolcadik fejezet A padlás sötétjében immár jó hatméteres távolság választotta el eg ymástól Lang dont és Siennát. Alattuk a mélység , a lezuhant palló keresztben feküdt odalent, a Vasari Apoteózisát ábrázoló vászon fakeretén. A még mindig világ ító, nag y zseblámpa a vászonra esett, és kissé behorpasztotta, mint eg y kő a trambulint. – A palló a háta mög ött... – suttog ta Lang don. – Nem tudná elhúzni, hog y ráfektessük erre a g erendára? Sienna hátranézett. – Nem. A másik vég énél lezuhanna a vászonra. Lang don is ettől tartott; más se hiányozna most nekik, mint beszakítani Vasari vásznát. – Van eg y ötletem – mondta Sienna, és oldalazni kezdett a fal felé mozog va. Lang don ug yanezt tette a mag a g erendáján, de a vállalkozás minden lépéssel bizonytalanabbá vált, ahog y távolodtak a zseblámpa fényétől. Mire elérték az oldalfalat, már csaknem teljes lett körülöttük a sötétség . – Ott lent – suttog ta Sienna, lemutatva a homályba. – A keret szélén. A falhoz kellett rög zíteniük. Szerintem meg tartaná a súlyomat. S mielőtt még Lang don tiltakozhatott volna, Sienna már mászott is lefelé a szelemenről, létraként használva a támasztóg erendák sorát. Ráereszkedett a fakazetta szélére. Reccsent eg yet, de kitartott. Aztán, a fal mellett araszolva, Sienna elindult Lang don felé, mintha eg y mag as ház peremén eg yensúlyozna. Meg int reccsent eg yet a kazetta. Vékony jég , g ondolta Lang don. Maradj partközelben. Ahog y Sienna félúthoz ért, és már közeledett ahhoz a szelemenhez, amelyen Lang don állt a sötétben, eg yszerre feltámadt benne a remény, hog y talán még is sikerülhet időben kijutniuk. Váratlanul ajtó csapódott valahol a háta mög ött, és hallotta, hog y g yors léptek közelednek a kilátó platform felé a pallón. Feltűnt eg y zseblámpa pásztázó fénycsóvája, amely minden másodperccel közelebb ért hozzá. Lang don érezte, hog y elhag yja a remény. Valaki erre jön – elvág va a menekülésük útját a kivezető pallón. – Sienna, jöjjön tovább – suttog ta ösztönösen. – Vég ig a fal mentén. A túlsó oldalon van eg y kijárat. Én most futok, hog y meg állítsam. – Ne! – suttog ta nyomatékosan Sienna. – Jöjjön vissza, Robert! De Lang don már mozg ásban volt, visszafelé lépeg etve a szelemenen a padlástér középső oszlopa felé, ott hag yva Siennát, aki az oldalfal mellett óvakodott előre a mélység fölött a sötétben. Amikor Lang don elérte a padlástér közepét, eg y arctalan sziluett lépett fel a meg emelt kilátó platformra. Meg állt az alacsony védőkorlátnál, és eg yenesen a férfi szemébe világ ított a zseblámpával. Lang dont elvakította a fény, és azonnal felemelte a kezét, hog y meg adja mag át. Ennél védtelenebb már nem is lehetett volna – a mag asban eg yensúlyozva az ötszázak terme fölött, elvakítva a fénytől.
Lang don várta a lövést vag y a parancsszót, de csönd volt. A következő pillanatban elug rott róla a fénycsóva, és a sötétség et kezdte el pásztázni a háta mög ött, mintha keresne valamit... vag y valakit. Ahog y meg szűnt a szemét elvakító fény, már jobban ki tudta venni a menekülés útját elálló személy körvonalait. Vékony nő volt, feketébe öltözve. Lang donnak eg y szemernyi kétség e sem volt az iránt, hog y a baseballsapka alatt tüskés a haja. Ösztönösen meg feszültek az izmai, ahog y meg jelent előtte a kórház padlóján haldokló dr. Marconi képe. Rám talált. Azért jött, hog y befejezze a munkát. Lang donnak bevillant a szabadtüdős g örög búvár, aki olyan mélyen beúszott eg y alag útba, hog y onnan már nincs visszatérés, és vég ül eg y sziklafalba ütközik. A g yilkos most újra Lang don szemébe világ ított a zseblámpával. – Mr. Lang don – suttog ta. – Hol van a barátja? Lang don meg dermedt. Mindkettőnket meg akar ölni. Úg y tett, mintha Siennát keresné, de az ellenkező irányba mereg ette a szemét a sötétben, arra, amerről jöttek. – Neki ehhez semmi köze. Én kellek mag ának. Lang don imádkozott, hog y Sienna minél előrébb jusson a fel mentén. Ha el tudna lopakodni a kilátó platform mellett, csendben elérhetné a kivezető pallót a tüskés hajú nő háta mög ött, és eljuthatna az ajtóig . A g yilkos ismét felemelte a lámpát és vég ig pásztázta a Lang don mög ötti üres padlásteret. Ahog y átmenetileg visszanyerte a látását, Lang don hirtelen mozg ást észlelt a tüskés hajú nő háta mög ött. Jaj, istenem, ne! Sienna eg y szelemenen araszolva valóban eljutott a kivezető pallóra, de sajnos túl közel, alig tíz méterre a támadójuktól. Sienna, ne! Ott még nag yon közel van! Meg fog ja hallani! Lang dont újra elvakította a fénycsóva. – Jól fig yeljen, professzor – suttog ta a g yilkos. – Ha életben akar maradni, akkor meg kell bíznia bennem. A küldetésemet lefújták. Nincs már okom arra, hog y bántsam. Most már eg y csapatban játszunk, és talán a seg ítség ére lehetek. Lang don alig hallotta, kizárólag Siennára összpontosított, akinek már halványan ki tudta venni a profilját: üg yesen felmászott a pallóra a kilátó platformon túl, csakhog y a tüskés hajú nő közvetlen közelében. Futás, szug g erálta. Tűnjön innen a pokolba! Sienna azonban, Lang don leg nag yobb rémületére lecövekelt, és meg húzva mag át az árnyékban némán fig yelt. Vayentha a sötétség be fúrta a tekintetét Lang don mög ött. Hová a pokolba ment az a nő? Különváltak? Vayenthának meg kellett találnia a módját, hog y a menekülő páros ne jusson Brüder kezére.
Ez az egyetlen reményem. – Sienna?! – kockáztatott meg Vayentha eg y rekedt suttog ást. – Ha hall eng em, nag yon fig yeljen. Nem akarhatja, hog y a lenti férfiak fog ják el. Ők nem ismernek könyörületet. Én tudok eg y kiutat. Seg íthetek. Bízzanak bennem. – Bízzunk mag ában? – ismételte Lang don kihívóan, és olyan hang osan, hog y bárki meg hallhatta a közelben. – Mag a g yilkos! Sienna itt van valahol, jött rá Vayentha. Lang don hozzá beszél... fig yelmeztetni akarja. Vayentha tett még eg y kísérletet. – Sienna, bonyolult a helyzet, de én ki tudom juttatni mag ukat. Mérleg elje a lehetőség eket. Csapdába estek. Nincs más választása. – Van más választása – mondta Lang don hang osan, – És elég okos ahhoz, hog y olyan messzire meneküljön mag ától, amennyire csak tud. – Minden meg változott – erősködött Vayentha. – Nincs rá okom, hog y bántsam mag ukat. – Meg ölte dr. Marconit! És nyilván eng em is mag a lőtt fejbe! Vayentha tudta, hog y ezt az embert soha nem fog ja meg g yőzni a jó szándékáról. Lejárt a beszélg etésre szánt idő. Bármit mondok, úg ysem hisz nekem. Habozás nélkül benyúlt a bőrdzsekijébe, és előrántotta a hang tompítós feg yvert. Az árnyékban meg lapuló Sienna mozdulatlanul kuporg ott a pallón, alig tíz méterrel a Lang donnal szemben álló g yilkos háta mög ött. A nő sziluettje még a sötétben is eltéveszthetetlen volt. És Sienna rémületére ug yanazt a feg yvert tartotta a kezében, amellyel meg ölte dr. Marconit. Lőni fog, olvasta ki Sienna a nő testbeszédéből. És valóban: a nő két fenyeg ető lépést tett Lang don felé, és meg állt a Vasari Apoteózisa alatti kilátó platform alacsony korlátjánál. Ennél közelebb nem juthatott Lang donhoz. Felemelte a feg yvert, és eg yenesen Lang don mellére célzott. – Csak eg y pillanatig fog fájni – mondta de nincs más választásom. Sienna ösztönösen reag ált. A deszkák váratlan ring ani kezdtek Vayentha talpa alatt, és ez elég volt ahhoz, hog y önkéntelenül abba az irányba ránduljon, miközben tüzelt. Már a feg yver elsütése pillanatában tudta, hog y nem találja el Lang dont. Valami közeledett felé hátulról. Még hozzá g yorsan. Vayentha meg pördült, és száznyolcvan fokos célirányváltással a támadónak szeg ezte a feg yverét; szőke haj villant meg a sötétben, és valaki teljes sebesség g el Vayenthának ütközött. A feg yver szisszent, de a támadó lebukott a cső szintje alá, s rug óként felpattanva eg y erőteljes bodicsekkel lepte meg Vayenthát. Vayentha lába lecsúszott a deszkáról, és nekiesett a kilátó platform alacsony korlátjának. Átbillent a törzse, és hiába hadonászott a karjával fog ást keresve, hog y kivédje a zuhanást. Már nem volt menekvés.
Zuhant a sötétben, felkészülve az ütközésre a poros padlón, több mint két méterre a platform szintjétől. Meg lepő módon puhábban landolt, mint várta... mintha eg y vászon füg g őág y fog ta volna fel, amely most meg süllyedt a súlya alatt. A tájékozódóképesség ét vesztett Vayentha hanyatt fekve nézett föl a támadójára. Sienna Brooks nézett vissza rá a korlát felett. Az elképedt Vayentha kinyitotta a száját, hog y mondjon valamit, de hirtelen meg zavarta eg y reccsenő hang . A vászon, ami felfog ta az esését, kiszakadt. És Vayentha meg int zuhant. Ezúttal három nag yon hosszú másodpercen át, miközben eg y g yönyörű, kazettás mennyezetet látott mag a előtt. Azon a festményen, amelyik közvetlenül fölötte volt – a nag y, kör alakú vászon I. Cosimót ábrázolta kerubokkal körülvéve eg y mennyei felhőn most sötét szakadás éktelenkedett foszló szélekkel. Aztán eg y hirtelen csattanás, és Vayentha előtt elfeketült a világ . Odafönt a mag asban Robert Lang don a döbbenettől bénultan nézett le a szakadt Apoteózison át meg nyílt hatalmas térbe. Sienna arckifejezése mélység es meg rendülésről árulkodott. – Én nem akartam... – Ösztönösen cselekedett – suttog ta Lang don. – Arra készült, hog y meg öljön. Lemről rémült kiáltások hatoltak fel hozzájuk a szakadt vásznon át. Lang don g yeng éden elhúzta Siennát a korláttól. – Tovább kell mennünk.
Negyvenkilencedik fejezet Brüder üg ynök Bianca Cappello herceg nő titkos szobájából hallotta meg a rosszat sejtető puffanást, és az azt követő zűrzavart az ötszázak termében. A falhoz rohant és kilesett a rácson át. Több másodpercbe telt, mire értelmezni tudta a g yönyörű kőpadlón elé táruló jelenetet. Az éppen akkor érkező, állapotos múzeumig azg ató meg állt mellette, és azonnal a szájához kapta a kezét a látvány – eg y összezúzott alak, pánikba esett turistáktól körülvéve – keltette néma rettenetében. Ahog y a nő tekintete lassan felfelé vándorolt az Ötszázak termének mennyezetére, fájdalmas jajszót hallatott. Brüder, követve az ig azg ató tekintetét, szintén felnézett a kör alakú kazettára – a festett vászon közepén nag y szakadás éktelenkedett. A nőhöz fordult: – Hog y jutunk fel oda? Az épület másik vég ében Lang don és Sienna liheg ve kaptattak le a padlásról és tépték fel a kivezető ajtót. Lang don másodpercek alatt meg találta a kis benyílót, amelyet eg y bíborszínű füg g öny rejtett. Tisztán emlékezett rá a titkos átjárók túráról. Az athéni herceg lépcsője. Most már úg y rémlett, mintha minden irányból rohanó lábak dobog ását és emberek kiáltozását hallaná. Lang don tudta, hog y nincs sok idejük. Félrehúzta a füg g önyt, és ott volt a kis lépcsőlejárat. Szó nélkül indultak el lefelé a hepehupás kőfokokon. A lépcső ijesztően szűk fordulók sorozatából állt. Minél lejjebb jutottak, annál keskenyebb lett. Amikor Lang don már úg y érezte, hog y ag yonnyomják a falak, szerencsésen meg érkeztek. Elértük a földszintet. A lépcső aljában eg y kis kőkamra volt, s noha ez lehetett a világ eg yik leg kisebb ajtaja, még is öröm volt látni. Az alig több mint eg y méter mag as ajtó vastag fából készült, fém sarokvasakkal és nehéz vasretesszel, hog y kívül tartsa az embereket. – Hallom odakintről az utcazajokat – suttog ta Sienna, még mindig reszketve. – Mi van a túloldalon? – A Via della Ninna – válaszolta Lang don mag a elé képzelve a g yalog osokkal zsúfolt mellékutcát. – De ott lehetnek a rendőrök. – Nem fog nak felismerni minket. Ők eg y szőke nőt és eg y sötét hajú férfit keresnek. Lang don értetlenül bámult rá. – És mi pontosan íg y nézünk ki... Sienna meg rázta a fejét, az arca mélabús elhatározást tükrözött. – Nem akartam, hog y íg y lásson, Robert, de sajnos jelenleg íg y nézek ki. – Azzal Sienna hirtelen belemarkolt a szőke hajába. Rántott rajta eg yet, és már a kezében volt az eg ész haja. Lang don meg borzong ott, eg yszerre hőkölve hátra attól, hog y Sienna parókát viselt, és attól, amilyennek most látta. Sienna Brooks tökéletesen kopasz volt, tar koponyája sima és fehér, mint eg y kemoterápián átesett rákbeteg nek. Ráadásul még beteg is? – Tudom – mondta Sienna. – Hosszú történet. És most hajoljon le. – Fog ta a parókát, és láthatóan az volt a szándéka, hog y felteg ye Lang don fejére.
Komolyan gondolja? Lang don kényszeredetten lehajolt, és Sienna ráig azította a szőke parókát a fejére. Nem ig azán illett rá, de valahog y elrendezte. Aztán hátralépett és meg vizsg álta. Nem lehetett elég edett az eredménnyel, mert kioldotta Lang don nyakkendőjét és bandannaként a homlokára ig azítva meg kötötte. Sienna ezután a saját külsejét vette munkába: feltűrte a nadrág ja szárát és a bokája alá g yűrte a zokniját. Amikor feleg yenesedett, kínos vig yorra húzta a száját. A bájos Sienna átváltozott punk-rock bőrfejűvé. Az eg ykori Shakespeare-színésznő döbbenetes átalakuláson ment át. – Ne feledje – mondta –, hog y a felismerés kilencven százalékban a testbeszéden múlik, tehát úg y kell mozog nia, mint eg y öreg edő rockernek. Öreg edő, ez menni fog , g ondolta Lang don. A rocker már nem annyira. És mielőtt még Lang don vitába szállhatott volna vele, Sienna elhúzta a reteszt, és kinyílt a kisajtó. A nő behúzta a nyakát és kilépett a forg almas, macskaköves utcára. Lang don követte, de neki kétrét kellett g örnyednie, hog y kibújjon a napfényre. Néhány meg ütköző pillantástól eltekintve, amelyet a Palazzo Vecchio kis ajtaján kilépő furcsa párnak szenteltek, senki sem törődött velük. Lang don és Sienna keletnek vették az irányt, és másodperceken belül elnyelte őket a tömeg . A Plume Paris szemüveg et viselő férfi a vérző bőrét tépkedve osont a tömeg ben, biztos távolság ot tartva Robert Lang don és Sienna Brooks mög ött. A leleményes álca ellenére kiszúrta őket, amint az apró ajtón kilépve felbukkantak a Via della Ninnán, és azonnal tudta, hog y kik ők. Mindössze néhány saroknyit követte a párost, de már kifulladt, heves fájdalmat érzett a mellkasában, és kapkodva szedte a leveg őt. Olyan volt, mintha g yomorszájon vág ták volna. Összeszorította a fog át, és leg yűrve a fájdalmat kényszerítette mag át, hog y tovább kövesse Lang dont és Siennát Firenze utcáin.
Ötvenedik fejezet Eg yre mag asabbra hág ott a délelőtti nap, árnyékokat vetve a szűk utcákba az óváros házai között. A boltosok már felhúzták az üzleteket és bárokat védő fémredőnyöket, a leveg őt átjárta a reg g eli kávé és a frissen sütött cornetti aromája. Bár Lang dont mardosta az éhség , nem állt meg . Meg kell találnom a maszkot... és meg tudnom, hog y mit rejtettek el benne. Miközben Lang don a szűk Via dei Leonin vezette Siennát, belátta, hog y nehezére esik meg szoknia a kopaszság át. A nő drasztikusan meg változott külseje arra emlékeztette, hog y milyen keveset tud róla. A Piazza dél Dumo felé tartottak, ahol holtan találták Ig nazio Busonit, miután elintézett eg y utolsó telefonhívást. Robert, zihálta Ig nazio elfúlladva. Amit keres, azt biztos helyre rejtették. A kapu nyitva áll ön előtt, de sietnie kell. Paradicsom 25. Sok sikert! Paradicsom huszonöt, ismételte el mag ában Lang don, még mindig csodálkozva, hog y Ig nazio olyan jól ismerte Dante szöveg ét, hog y fejből tudta, melyik énekre utaljon. De bárhog y volt is, Lang don bízott abban, hog y g yorsan kideríti, amint a kezébe akad eg y példány az Isteni színjátékból, amire nem lesz nehéz szert tenni ezen a helyen. Már viszketett a feje a váltig érő paróka alatt, és hiába érezte mag át nevetség esnek benne, azt el kellett ismernie, hog y Sienna rög tönzött álcája elérte a kívánt hatást. Üg yet se vetett rájuk senki még az erősítésnek érkező rendőrök sem, akik útban a Palazzo Vecchio felé elrobog tak mellettük. Sienna néma csendben lépkedett hosszú perceken át, és Lang don ag g odalmas pillantásokat vetett rá. Mintha mérföldekre lett volna innen, valószínűleg azt próbálta feldolg ozni, hog y az imént meg ölte a nőt, aki üldözte őket. – Szeretném tudni, mire g ondol – puhatolózott Lang don, azt remélve, hog y sikerül elterelnie a fig yelmét a padlón holtan heverő tüskés hajú nőről. Sienna lassan feleszmélt mereng éséből. – Zobristra g ondoltam – mondta. – Próbálom felidézni mindazt, amit tudhatok róla. – És? Sienna vállat vont. – Leg inkább arra a sokat vitatott tanulmányára emlékszem, amit pár éve jelentetett meg . Az nag yon meg maradt bennem. Vírusként terjedt a szakmabeliek között. – Meg borzong ott. – Bocsánat, nem a leg jobb szót választottam. Lang don keserűen felnevetett. – Folytassa. – A tanulmány lényeg ében azt állította, hog y az emberi faj a meg semmisülés határán áll, és hacsak nem következik be eg y katasztrófa, amely jelentősen csökkenti a Föld népesség ét, nem érjük meg a következő évszázadot. Lang don meg fordult és rábámult. – Eg yetlen évszázadot adott? – Erős állítás volt. Jóval rövidebb idővel számolt, mint a korábbi előrejelzések, de
kétség bevonhatatlan tudományos adatokkal támasztotta alá. Sok ellenség et szerzett mag ának azzal a felvetéssel, hog y az orvosoknak abba kellene hag yniuk a g yóg yítást, mert az emberi élet meg hosszabbítása csak súlyosbítja a népesedési problémát. Lang don most már értette, miért terjedt olyan sebesen a cikk az orvostársadalomban. – Nem csoda – folytatta Sienna –, hog y Zobristot azonnal támadások érték minden oldalról, a politikusok, az eg yház, az Eg észség üg yi Világ szervezet részéről, eszelős vészmadárnak nevezték, aki csak pánikot akar kelteni. Különösen rossz néven vették azt a kijelentését, hog y a mai fiatalság , ha a szaporodás mellett dönt, olyan utódokat fog világ ra hozni, akik szó szerint tanúi lesznek majd az emberi faj kipusztulásának. Zobrist eg y „apokalipszisórával” illusztrálta a tézisét, amely azt mutatta, hog y ha a teljes emberi életidőt a földön eg y órába sűrítjük, akkor... most már az utolsó másodperceinket éljük. – Én láttam is azt az órát a neten – mondta Lang don. – Ig en, ez tőle származik, és elég nag y felzúdulást keltett. Az ig azi botrány viszont akkor tört ki, amikor kijelentette, hog y a g énmanipulációban elért eredményei sokkal nag yobb hasznára, lennének az emberiség nek, ha nem a beteg ség ek gyógyítására, hanem az előidézésükre alkalmaznák őket. – Mi?! – Ig en, valóban azt mondta, hog y a technológ iát a népesség növekedésének visszaszorítására kellene használni, olyan hibridtörzseket hozva létre, amelyek ellen nincsen g yóg ymódja a modern orvostudománynak. Lang don növekvő rettenetet érzett, ahog y elképzelte mag ában azokat a „dizájnervírusokat”, amelyeknek, ha eg yszer elszabadulnak, semmi sem állhatja útjukat. – Néhány év leforg ása alatt – mondta Sienna – Zobrist az orvostársadalom ünnepelt tag jából kitaszítottá vált. Kiátkozottá. – Elhallg atott, és szánalom jelent meg az arcán. – Nem csodálom, hog y bekattant és meg ölte mag át. Ami annál szomorúbb, hog y a tézise valószínűleg helyes. Lang don kis híján orra bukott. – Hog yan? Úg y g ondolja, hog y ig aza van?! Sienna elkomolyodott. – Robert, szig orúan tudományos nézőpontból... ha a log ika vezet, és nem az érzelmek, én is csak azt tudom mondani, hog y ha nem következik be valamilyen radikális változás, kipusztul a fajunk. Nem is olyan sokára. Nem tűz, kénkő, apokalipszis vag y atomháború hozza el a vég et... hanem a totális összeomlás pusztán attól, hog y mekkora a bolyg ónk népesség e. A matematikával nem lehet vitatkozni. Lang don meg dermedt. – Elég sokat fog lalkoztam biológ iával – folytatta Sienna –, és valóban szokványos, hog y azért pusztulnak ki fajok, mert túlszaporodtak az élőhelyükön. Képzeljen el eg y felszíni alg akolóniát, amelyik eg y kis erdei tóban él, élvezve a tó tökéletes táplálékeg yensúlyát. Kontroll nélkül olyan g yorsan fog szaporodni, hog y hamarosan beborítja a víz felszínét, elzárva a napfény útját és meg akadályozva mindannak a fejlődését, amiből táplálkozik. íg y azonban elhal az eg ész kolónia, és nyom nélkül eltűnik. – Nag yot sóhajtott. – Könnyen lehet, hog y az emberiség re is
hasonló sors vár. Hamarabb és g yorsabban, mint képzelnénk. Lang dont mélyen feldúlták a hallottak. – De... ez lehetetlennek tűnik. – Nem lehetetlen, Robert, hanem felfog hatatlan. Az emberi elme primitív önvédelmi mechanizmusa mindazt tag adja a valóság ból, aminek a feldolg ozása túl nag y stresszt okozna az ag y számára. Ezt nevezik hárításnak. – Hallottam már a hárításról – próbált szellemeskedni Lang don –, de nem hiszem el, hog y létezik. Sienna g rimaszolt. – Ez jó volt, de nekem elhiheti, hog y nag yon is létezik. A hárítás nélkülözhetetlen része az ember védelmi mechanizmusának. Nélküle rémülten kelnénk fel minden reg g el, hog y hány és hány módon halhatunk meg . Ehelyett az elménk kizárja az eg zisztenciális félelmeket, olyan stresszekre összpontosítva, amelyeket kezelni tud... mint hog y időben beérjünk dolg ozni vag y befizessük az adót. Ha általánosabb, eg zisztenciális félelmeink vannak, g yorsan meg szabadulunk tőlük az eg yszerű feladatokra és hétköznapi nyűg ökre fókuszálva. Lang donnak eszébe jutott eg y internethasználati kutatás valamelyik borostyánlig ás eg yetemen, amely feltárta, hog y még a leg intellig ensebb diákokban is meg van a hajlam a hárításra. A felmérés szerint az eg yetemi hallg atók óriási többség e g yorsan elmenekül arról az oldalról, ahol eg y nyomasztó cikkel találkozik a sarki jég heg yek olvadásáról vag y a fajpusztulásról, és oda kattint, ahol meg szabadulhat a félelmeitől: a kedvencek közé tartoznak a sportsikerek, a vicces macskás videók és a celebpletykák. – Az ókori mitológ iában – vetette fel Lang don – a hős a tag adással válik a hübrisz és a g őg meg testesítőjévé. Nincs g őg ösebb nála, aki sebezhetetlennek hiszi mag át a világ veszélyeivel szemben. Dante nyilván eg yetért ezzel, mert a hét főbűn közül a kevélység et tekinti a leg rosszabbnak... és a kevélyek a pokol leg mélyebb bug yraiban nyerik el a büntetésüket. Sienna g ondolkozott ezen eg y pillanatig , aztán folytatta. – Zobrist cikke szélsőség es hárítással vádolta meg a világ számos vezetőjét... azzal, hog y a homokba dug ják a fejüket. Különösen az Eg észség üg yi Világ szervezetet bírálta. – Nem fog adhatták túl jól. – Azzal válaszoltak, hog y vallási fanatikusnak nevezték, aki eg y a táblával áll az utcasarkon, miszerint „Jön a világ vég e”. – Van néhány ilyen a Harvard téren. – Ig en, de nem veszünk tudomást róluk, mert nem tudjuk elképzelni, hog y ez bekövetkezhet. De hig g yen nekem, az, hog y az emberi elme nem tudja elképzelni valaminek a bekövetkeztét... még nem jelenti azt, hog y nem történhet meg . – Szinte úg y beszél, mintha Zobrist rajong ója lenne. – Én az ig azság rajong ója vag yok – válaszolta nyomatékosan Sienna –, még ha fájdalmasan nehéz is elfog adni.
Lang don elhallg atott, és most ismét furcsán elszig eteltnek érezte mag át Siennától, miközben próbálta meg érteni a szenvedélyesség nek és a tárg yilag osság nak ezt a különös ötvözetét. Sienna ránézett, és ellág yult az arca. – Robert, értse meg , én nem abban adok ig azat Zobristnak, hog y a világ lakosság át kipusztító járvány lenne a meg oldás a túlnépesedésre. Azt sem mondom, hog y ne g yóg yítsuk többé a beteg eket. Én azt állítom, hog y a jelenleg i utunk az önpusztításhoz vezet. A népesség exponenciálisan növekszik eg y rendszerben, amelyben korlátozott a tér és korlátozottak az erőforrások. Nag yon hirtelen jön el a vég . Nem azt fog juk átélni, hog y lassan kifog yunk a g ázból... inkább olyan lesz, mintha szakadékba hajtanánk. Lang don fújt eg yet, próbálta meg emészteni a hallottakat. – Ha már róla beszélünk – tette hozzá Sienna, és felmutatott jobbra, a mag asba –, szinte biztos, hog y Zobrist onnan ug rott le. Lang don fölnézett, és látta, hog y éppen a Barg ello Múzeum zord kőhomlokzata mellett haladnak el. Mög ötte a Badia kúpos tornya emelkedett ki a környező épületek közül. A torony tetejét fürkészve Lang don azon tűnődött, miért vetette le mag át Zobrist, és erősen remélte, hog y nem azért, mert valami szörnyűség et követett el, és nem akart szembesülni vele. – Zobrist bírálói – szólalt meg Sienna – szeretnek rámutatni arra az ellentmondásra, hog y az általa kifejlesztett g enetikai technológ iák mára drámaian növelték a várható élettartamot. – Ami csak súlyosbítja a népesedési problémát. – Pontosan. Zobrist eg yszer azt mondta, bárcsak visszaparancsolhatná a szellemet a palackba, és semmissé tehetné bizonyos eredményeit, amelyekkel hozzájárult az élet meg hosszabbításához. Ideológ iai értelemben ebben van log ika. Minél tovább élünk, annál több erőforrást emészt fel az öreg ek és a beteg ek támog atása. Lang don bólintott. – Olvastam, hog y Amerikában az eg észség üg yi költség eknek valami hatvan százalékát viszi el a beteg ek támog atása életük utolsó hat hónapjában. – Ez ig az, és miközben az ag yunk azt mondja rá, hog y ez őrültség , a szívünk azt mondja, hog y tartsuk életben a nag ymamát, amíg csak lehet. Lang don bólintott. – Ez Apollón és Dionüszosz összecsapása... a híres szembenállás a mitológ iában. Az ész és a szív az idők kezdete óta zajló csatája, amelyek ritkán akarják ug yanazt. Lang don hallotta, hog y ezt a mitológ iai hivatkozást ma az Anonim Alkoholisták találkozóin hasznosítják, úg y jellemezve az alkoholistát, mint aki eg y pohár italra nézve az eszével tudja, hog y rosszat tesz neki, de a szíve vág yakozik a nyújtott vig asz után. Az üzenet világ os: ne érezd mag ad eg yedül – már az istenek között is konfliktus volt. – Kinek kell az ag athusia? – suttog ta váratlanul Sienna. – Tessék? Sienna felpillantott.
– Vég re eszembe jutott Zobrist tanulmányának a címe. Ez volt az: Kinek kell az ag athusia? Lang don soha nem hallotta még az agathusia szót, de arra tippelt, hog y a g örög eredetű agathos és thusia szavak összetétele. – Ag athusia... azt jelenti, hog y jó áldozat? – Majdnem. Eg észen pontosan azt jelenti, hog y önfeláldozás a közjóért. – Szünetet tartott. – Keg yes öng yilkosság nak is szokták nevezni. Lang don hallotta már ezt a kifejezést – eg yszer eg y csődbe ment apa kapcsán, aki meg ölte mag át, hog y a családja felvehesse az életbiztosítását, másodszor eg y bűnbánó sorozatg yilkos esetében, aki azért vetett vég et az életének, mert nem tudta leg yűrni sötét hajlamait. A leg hátborzong atóbb példáját azonban eg y 1967-es reg ényben, a Logan futásában olvasta, ahol a jövő társadalmában huszoneg y évesen mindenki önként vég et vetett az életének – íg y kiélvezhette az ifjúkorát, de nem növelte a létszámot és nem terhelte öreg kori szükség leteivel a bolyg ó korlátozott erőforrásait. Ha Lang don jól emlékszik, a Logan jutásának filmváltozatában huszoneg yről harmincra emelték a határt, minden bizonnyal a mozibevételek javát adó tizennyolc-huszonöt éves korosztály kedvéért. – Tehát Zobrist tanulmánya... – mondta Lang don. – Mi is volt a címe? Kinek kell az ag athusia? Ezt ironikusan kérdezte? Mármint hog y ki áldozza fel mag át a közjóén... mi, mindannyian? – Nem. Ez valójában eg y szójáték. Lang don értetlenül csóválta a fejét. – Az eredeti cím Who Needs Ag athusia?, amiben a WHO az Eg észség üg yi Világ szervezetet jelenti. Zobrist kikelt a WHO ig azg atója, dr. Elizabeth Sinskey ellen, aki már ezer éve ott van, és Zobrist szerint nem veszi komolyan a népesedési kontrollt. A cikk azt állítja, hog y a WHO jobban járna, ha Sinskey ig azg ató meg ölné mag át. – Milyen meleg szívű pasas! – A láng elme hátulütői, g ondolom. Gyakori, hog y ezekben a különleg es ag yakban, amelyek intenzívebb működésre képesek, mint az átlag , az érzelmi érettség rovására fejlődik az intellektus. Lang don a cikkekre g ondolt, amelyeket Sienna lakásában olvasott, a csodag yerekre a 208-as IQ-val és a páratlan értelmi képesség ekkel. Lang donban felmerült, hog y Zobristról szólva Sienna bizonyos értelemben mag áról beszélhet. Azon is eltűnődött, hog y meddig fog ja még mag ában tartani a titkát. Lang don vég re meg látta mag a előtt a helyet, amelyet kérésén. Átkelve a Via dei Leonin eg y nag yon szűk keresztutcához, inkább csak sikátorhoz vezette Siennát. Ez állt az utcatáblán: MA DANTE ALIGHIERI. – Az a benyomásom, hog y mag a sokat tud az emberi ag yról – jeg yezte meg Lang don. – Erre szakosodott az orvosi eg yetemen? – Nem, de sokat olvastam g yerekkoromban. Azért kezdett el érdekelni az ag ykutatás, mert voltak bizonyos... problémáim. Lang don kíváncsi pillantást vetett rá, remélte, hog y folytatja.
– Az ag yam... – folytatta halkan Sienna – máshog y fejlődött, mint a leg több g yereké, és ez okozott bizonyos... g ondokat. Elég sok időt szántam arra, hog y meg próbáljak rájönni, mi a baj velem, és közben elmélyültem a neurológ iában. – Elkapta Lang don tekintetét. – És ig en, a kopaszság om is ezzel az állapottal füg g össze. Lang don elfordította a tekintetét, zavarban volt, amiért meg kérdezte. – Oda se neki – mondta Sienna. – Meg tanultam eg yütt élni vele. A hűvös sikátorban haladva Lang don átg ondolta mindazt, amit Zobristról és az ijesztő filozófiai téziseiről meg tudott. Eg y visszatérő kérdés kínozta. – Ezek a katonák... – kezdett bele –, akik meg akarnak ölni minket. Kik lehetnek? Nem értem. Ha Zobrist eg y halálos járvánnyal fenyeg et, nem eg y oldalon kellene állnia mindenkinek, hog y meg állítsa? – Nem feltétlenül. Zobrist talán pária volt az orvostársadalomban, de minden bizonnyal reng eteg elszánt rajong ója is van... olyan emberek, akik eg yetértenek vele abban, hog y a selejtezés szükség es rossz a bolyg ó meg mentése érdekében. Amennyire kikövetkeztethető, ezek a katonák Zobrist látomásának meg valósulását próbálják előseg íteni. Zobrist magánhadsereget szervezett a tanítványaiból? Lang don mérleg elte ezt a lehetőség et. Tag adhatatlan, hog y a történelem bővelkedik szektákban és fanatikusokban, akik a leg különbözőbb őrült eszmékért ölték meg mag ukat. Messiásnak hitték a vezetőjüket; azt hitték, hog y eg y űrhajó várja őket a Hold túloldalán; azt hitték, hog y küszöbön áll az utolsó ítélet. A túlnépesedéssel kapcsolatos spekulációk leg alább tudományos alapokon állnak, de a katonák valahog y nem illettek a képbe. – Eg yszerűen nem tudom elhinni, hog y hivatásos katonák tudatosan készek leg yenek ártatlan embertömeg eket ölni... miközben vég ig attól retteg hetnek, hog y mag uk is meg beteg szenek és meg halnak. Sienna csodálkozva nézett rá. – Robert, még is mit g ondol, mit tesznek a katonák eg y háborúban? Ártatlan embereket ölnek és kockáztatják a saját életüket. Bármi lehetség es, amikor emberek hisznek eg y üg yben. – Milyen üg yben? Eg y járvány elszabadításában? Sienna fürkészve emelte rá barna szemét. – Robert, az üg y nem a járvány elszabadítása... hanem a világ meg mentése. – Elhallg atott. – Bertrand Zobrist tanulmányában volt eg y elméleti kérdés, amiről az emberek sokat vitatkoztak. Szeretném, ha válaszolna rá. – Mi az? – Zobrist a következő kérdést tette fel. Ha eg y g omb meg nyomásával véletlenszerűen meg ölhetné a föld lakosainak a felét, meg tenné-e? – Természetesen nem. – Oké, de ha azt mondanák mag ának, hog y ellenkező esetben száz éven belül kihal az eg ész emberiség ? – Sienna szünetet tartott. – Akkor meg nyomná azt a g ombot? Még ha azzal járna is, hog y a barátait, a családtag jait, sőt az is lehet, hog y önmag át öli meg ?
– Sienna, én nem hiszem... – Ez eg y elméleti kérdés. Meg ölné-e ma a lakosság felét, hog y meg mentse az emberi fajt a kihalástól? Lang dont mélyen felzaklatta ez a morbid téma, ezért boldog volt, amikor meg látta az ismerős piros zászlót eg y kőépület oldalán felfüg g esztve. – Nézze – jelentette be oda mutatva. – Meg jöttünk. Sienna meg csóválta a fejét. – Ahog y mondtam. Hárítás.
Ötvenegyedik fejezet A Dante-ház a Via Santa Marg heritán van, és könnyű felismerni a sikátorra néző kőhomlokzaton kifeszített nag y molinóról a MUSEO CASA Dl DANTE felirattal. Sienna bizonytalanul méreg ette a zászlót. – Dante házába meg yünk? – Nem eg észen – válaszolta Lang don. – Dante a sarkon túl lakott. Ez inkább eg y Dantemúzeum. – Lang don járt már itt eg yszer, mert kíváncsi volt a g yűjteményre, de az csak a Dantéhoz kapcsolódó híres művek reprodukcióit tartalmazta, bár érdekes volt eg y helyen látni az eg észet. Sienna eg yszerre reménykedőnek tűnt. – És g ondolja, hog y van itt kiállítva eg y rég i példány az Isteni színjátékból? Lang don nevetett. – Nem, de van eg y ajándékboltjuk, ahol olyan hatalmas plakátokat is árusítanak, amelyekre mikroszkopikus betűkkel rányomtatták a Komédia teljes szöveg ét. Sienna furcsán nézett rá. – Tudom. De az is jobb a semminél. Csak az a g ond. hog y az én szemem nem elég jó, ezért mag ának kell kisilabizilnia. – É chiusa – szólt ki eg y öreg ember az ajtón, ahog y közelebb értek. – É ilgiorno di riposo. Szünnap, ma? Lang don hirtelen összezavarodott. Siennára nézett. – Ma nem... hétfő van? Sienna bólintott. – Firenzében általában a hétfő a szünnap. Lang don felnyög ött, eszébe idézve a város szokatlan heti időbeosztását. Mivel a fizetős turisták hétvég enként áradtak a leg nag yobb tömeg ben, sok firenzei kereskedő döntött úg y, hog y átteszi a keresztények pihenőnapját vasárnapról hétfőre, mert a hétvég i szünnap túl nag y érvág ást jelentett volna. Sajnos, jött rá Lang don, ez valószínűleg a B tervét is keresztülhúzza – ami Lang don eg yik kedvenc firenzei könyvesboltja, a Paperback Exchang e volt, amely ang ol nyelvű köteteket árult, és nyilván az Isteni színjátékhói is tartottak példányt. – Más ötlet? – kérdezte Sienna. Lang don g ondolkozott eg y darabig , majd bólintott. – Van eg y hely a sarkon túl, ahol Dante rajong ói találkoznak eg ymással. Fog adok, hog y lesz ott eg y kötet, amit kölcsönkérhetünk. – De lehet, hog y az is zárva van – fig yelmeztette Sienna. – A városban szinte mindenhol áttették vasárnapról a szünnapot. – Azon a helyen ez fel sem merülhet – válaszolta Lang don mosolyog va. – Az eg y templom.
Ötven méterrel mög öttük az emberek között elveg yült arany fülbevalós és bőrkiütéses férfi a falnak támaszkodott, kihasználva a lehetőség et, hog y léleg zethez jusson. Eg yre nehezebben szedte a leveg őt, és a pörsenések az arcán sem hag yták nyug odni, különösen a szeme fölött, ahol a leg érzékenyebb volt a bőr. Levette a Plume Paris szemüveg et és finoman, nehog y meg sértse a bőrét, meg dörzsölte a szemüreg ét a ruhaujjával. Amikor visszatette a szemüveg ét, látta, hog y az emberei továbbindulnak. Rákényszerítette mag át, hog y kövesse őket, és próbált eg yenletesen léleg ezni. Jó néhány sarokkal Lang don és Sienna mög ött, az Ötszázak termében, Brüder üg ynök a nag yon is jól ismert tüskés hajú nő összetört teste mellett állt, aki most kiterítve feküdt a padlón. Letérdelt, mag ához vette a feg yverét, és biztonság i okokból eltávolította belőle a tárat, mielőtt átadta volna az eg yik emberének. Marta Alvarez, az állapotos múzeumig azg ató félrehúzódva állt. Éppen az imént osztotta meg Brúderrel az előző éjszaka rövid, de velős történetét... ami eg y olyan információt is tartalmazott Robert Lang donról, amelyet Brüder azóta sem tudott meg emészteni. Lang don azt állítja, hog y amnéziás. Brüder fog ta a telefonját, és hívást kezdeményezett. Három cseng etés után felvette a főnöke, akinek valahog y távoli és bizonytalan volt a hang ja. – Ig en, Brüder üg ynök. Hallg atom. Brüder lassan beszélt, hog y minden szava jól érthető leg yen. – Még mindig keressük Lang dont és a fiatal nőt, de van eg y új fejlemény. – Brüder szünetet tartott. – És ha ez ig az... az mindent meg változtat. A kormányzó az irodáját róva próbálta leküzdeni a kisértést, hog y töltsön mag ának még eg y scotchot, mert kénytelen volt szembenézni az eszkalálódó válság g al. Pályája során még soha nem árulta el eg yik üg yfelét sem, soha nem szeg ett meg szerződést, és a leg kevésbé sem állt szándékában változtatni ezen a g yakorlaton. Ug yanakkor g yanította, hog y belekeveredhetett eg y olyan forg atókönyvbe, amelyben a cselekmény más irányt vesz, mint eredetileg képzelte. Eg y évvel ezelőtt meg jelent Bertrand Zobrist, a híres g enetikus a Mendacium fedélzetén, és biztonság os menedéket kért, ahol zavartalanul dolg ozhat. Akkoriban a kormányzó úg y képzelte, hog y Zobrist eg y titkos orvosi eljárás kifejlesztését tervezi, amelynek a szabadalmi jog ai tovább növelnék Zobrist hatalmas vag yonát. Nem ez lett volna az első eset, hog y eg y paranoid tudós vag y mérnök a Konzorciumhoz fordul, mert teljes elszig eteltség ben kíván dolg ozni, nehog y ellopják az értékes ötleteit. A kormányzó ebben a hiszemben fog adta az üg yfelet, és nem lepődött meg , amikor meg tudta, hog y az Eg észség üg yi Világ szervezet emberei kutatnak utána. Az sem ag g asztotta különösebben, hog y mag a a WHO ig azg atója – dr. Elizabeth Sinskey – személyes küldetésének tekinti az üg yfelük meg találását. A Konzorciumnak mindig is voltak nag y hatalmú ellenfelei. A Konzorcium teljesítette a Zobristtal kötött meg állapodást, nem tett fel kérdéseket, és a
szerződés eg ész időtartamára elhárította Sinskey kísérleteit a tudós meg találására. Majdnem az eg ész időtartamára. Nem eg észen eg y héttel a szerződés lejárta előtt Sinskey valahog y azonosította Zobrist tartózkodási helyét Firenzében, akcióba lépett, zaklatni és üldözni kezdte, mire Zobrist öng yilkosság ba menekült. Először a pályája során a kormányzónak nem sikerült biztosítania azt a védelmet, amelyet meg íg ért az üg yfelének, és ez a kudarc azóta is bántotta... akárcsak Zobrist halálának bizarr körülményei. Öng yilkosság ot követett el... nehog y elfog ják! Mi az ördög öt védelmezett Zobrist? A haláleset után Sinskey rátette a kezét eg y tárg yra Zobrist letéti széfjéből, és most a Konzorcium fej fej melletti küzdelmet vív Sinskey-vel Firenzében. Ez eg y nag y tétekben játszott kincsvadászat. .. De mi a kincs? A kormányzó azon kapta mag át, hog y ösztönösen a könyvespolcra pillant – a vastag kötetre, amelyet két hete ajándékozott neki az eszelős tekintetű Zobrist. Az Isteni színjáték. A kormányzó kivette a könyvet, visszatért vele az íróasztalához, és nag y csattanással ledobta. Bizonytalan ujjakkal az első oldalra lapozott, hog y újra elolvassa a beírást. Drág a barátom, köszönöm, hog y seg ített meg találnom az utat. A világ is hálás lesz önnek. Először is, g ondolta a kormányzó, ön és én soha nem voltunk barátok. Még háromszor elolvasta az ajánlást. Aztán az élénkpiros körre emelte a tekintetét, amelyet az üg yfél firkantott a naptárába, bejelölve a holnapi dátumot. A világ is hálás lesz önnek? Elfordult, és hosszan bámulta a látóhatárt. A videóra g ondolt, és Knowlton folyamatszervező hang ját vélte hallani, aki nemrég felhívta. Arra g ondoltam, hog y szeretné meg nézni, mielőtt feltöltjük... nag yon nyug talanító a tartalma. Azóta sem tudta kiverni a fejéből. Knowlton az eg yik leg jobb folyamatszervezője, és eg y ilyen hívás eg yáltalán nem jellemző rá. Mag ától is nag yon jól tudta, hog y nem állhat elő olyan javaslattal, ami sérti a protokollt. A kormányzó visszatette a helyére az Isteni színjátékot, majd odament a palackhoz, és töltött mag ának még eg y pohárral. Nag yon nehéz döntést kellett meg hoznia.
Ötvenkettedik fejezet A Dante templomaként ismert Chiesa di Santa Marg herita dei Cerchi inkább kápolna, mint templom. Az apró, eg yhajós építmény közkedvelt zarándokhelye Dante híveinek, mert a nag y költő életének két fontos mozzanata is kapcsolódik hozzá. A leg enda szerint kilencéves korában ebben a templomban pillantotta meg Beatrice Portinarit – első látásra beleszeretett, és eg ész életében érte sajg ott a szíve. Mert leg nag yobb bánatára Beatrice máshoz ment feleség ül, majd korán, huszonnég y évesen meg halt. Az is ebben a templomban történt, néhány évvel később, hog y Dante oltárhoz vezette Gemma Donátit – aki Boccaccio, a nag y író és költő szerint nem volt jó feleség e Danténak. Bár g yermekeik születtek, a házaspár nem sok jelét adta eg ymás iránti szeretetének, és Dante száműzetése után eg yikük sem törekedett viszontlátni a másikat. Dante élete szerelme mindig is az eltávozott Beatrice Portinari volt és maradt, akit alig ismert, még is olyan erősen élt benne az emléke, hog y az ő szelleme volt a múzsa, aki leg nag yobb műve meg írására ihlette. Dante prózai kommentárokkal kísért versg yűjteménye, Az új élet az „áldott Beatrice” túláradó dicsérete. De még ennél is nag yobb hódolatban részesíti az Isteni színjátékban, amelyben üdvözült lélekként Beatrice kalauzolja Dantét a paradicsomban. A költő mindkét művében az elérhetetlen hölg y után vág yakozik. Dante temploma manapság a viszonzatlan szerelemben meg tört szívek szentélye lett. Itt van a fiatal Beatrice eg yszerű síremléke, amelyhez Dante rajong ói és a szerelem beteg ei eg yaránt elzarándokolnak. Ma délelőtt Lang don és Sienna keskeny mellékutcákon haladtak a templom felé Firenze óvárosában, s ezek az utcák vég ül úg y összeszűkültek, hog y leg feljebb g yalog járóknak lehetett őket nevezni. Ha nag y néha elhajtott erre eg y-eg y helyi jármű, óvatosan araszolva az utcácskák labirintusában, a g yalog osok kénytelenek voltak a falhoz lapulni, amíg el nem haladt. – A templom itt van a sarkon túl – mondta Lang don Siennának. Azt remélte, hog y lesz bent olyan turista, aki seg íteni tud nekik. Úg y ítélte meg , hog y most jobbak az esélyeik irg almas szamaritánust találni, miután Sienna visszavette a parókáját és Lang don nyakkendője is visszakerült a helyére, eltűnt a rocker és a skinhead, s ők ismét úg y néznek ki, mint rég en: mint eg y eg yetemi professzor és eg y csinos, fiatal nő. Lang don felléleg zett, amikor újra önmag ának érezte mag át. Miközben benyomultak eg y még szűkebb sikátorba – a Via del Prestóba –, Lang don elkezdte fig yelni a bejáratokat. Ezt a templomot mindig nehéz volt meg találni, mert mag a az épület nag yon kicsi, dísztelen és két másik ház közé ékelődik. Könnyű elsétálni mellette úg y, hog y észre sem veszed. Furcsa, de jobb módszer, ha az ember nem a szemét használja... hanem a fülét. A Chiesa di Santa Marg herita dei Cerchi eg yik, különleg esség e, hog y g yakran rendeznek benne koncerteket, és ha éppen nincs koncert, lejátsszák a korábbi koncertek felvételeit, íg y ebben a templomban a látog atók mindig élvezhetik a muzsikát. Mint várható volt, ahog y mélyebbre hatoltak a sikátorban, Lang don fülét meg ütötte a halk
zeneszó, ami mind hang osabb lett, ahog y közelítettek a templom jelleg telen bejáratához. Csak eg yvalami utalt arra, hog y jó helyen járnak: a Museo Casa di Dante élénkpiros zászlajának antitézise, amely szerényen adta hírül, hog y ez itt Dante és Beatrice temploma. Amikor Lang don és Sienna belépett az utcáról a templom sötétjébe, eg yszeriben hűvösebb lett a leveg ő és hang osabb a zene. A belső tér szig orú és eg yszerű... kisebb, mint amekkorára Lang don emlékezett. Eg y maréknyi turista tartózkodott odabent, ki kószált, ki a vendég könyvbe írt, ki csendben ült a padban a zenét hallg atva, ki a műtárg yakat csodálta. Neri di Bicci Madonna-oltára kivételével a kápolna szinte valamennyi műalkotását kortárs darabokkal váltották fel, amelyek a két híresség et – Dantét és Beatricét – ábrázolják, akik miatt a leg több látog ató felkeresi ezt a kis templomot. A festmények leg többjén Dante vág yakozó tekintettel nézi Beatricét az emlékezetes első találkozáskor, amely saját bevallása szerint azonnal szerelemre lobbantotta. A képek ig en változatos minőség et képviseltek, és ami Lang dont illeti, sokat g iccsesnek és ide nem illőnek ítélt. Az eg yiken Dante ikonikus vörös sapkája a fülekkel úg y nézett ki, mintha a Mikulástól lopta volna. A visszatérő téma, Dante epekedő pillantása Beatricére, a múzsájára nem hag yott kétség et afelől, hog y ez itt a boldog talan – beteljesületlen, viszonzatlan és elérhetetlen – szerelem szentélye. Lang don ösztönösen balra fordult, ahol Beatrice Portinari szerény síremléke állt. Elsősorban ennek a kedvéért látog attak el az emberek a templomba, akik nem is annyira mag át a sírt, mint inkább a mellette lévő híres tárg yat akarták látni. Eg y vesszőkosár. Ma délelőtt is, mint mindig , eg y eg yszerű vesszőkosár állt Beatrice sírja mellett. És ma reg g el is, mint mindig , tele volt összehajtott papírlapokkal – a látog atók kézzel írt leveleivel, amelyeket Beatricének címeztek. Beatrice Portinari a boldog talan szerelmesek eg yfajta patrónusává vált, akik a rég i hag yományt követve a kosárba helyezték kézzel írt könyörg éseiket, abban a reményben, hog y Beatrice közbenjár az érdekükben – rávesz valakit, hog y jobban szeresse őket, seg ít rátalálni az ig az szerelemre, vag y erőt ad ahhoz, hog y elfelejtsék halott szerelmüket. Lang don sok évvel ezelőtt, anyag ot g yűjtve eg y művészettörténeti könyvéhez, betért ebbe a templomba, és eg y levelet hag yott a kosárban, amelyben Dante múzsájához folyamodott, de nem az ig az szerelemért, hanem abból az ihletből valamennyiért, amely Dantét képessé tette hatalmas műve meg írására. .. .szólj nékem, Múzsa... Homérosz invokációja az Odüsszeiaból érdemes folyamodványnak tűnt, és Lang don titokban hitte, hog y Beatrice ihletet adott neki, mert hazatérve szokatlanul könnyen ment neki az írás. – Scusate! – harsant fel váratlanul Sienna hang ja. – Potete ascoltarmi tutti? Lang don felkapva a fejét azt látta, hog y Sienna fig yelmet kérő felszólítására minden turista kissé ijedten felé fordul. Sienna kedvesen mosolyg ott rájuk, és olaszul meg kérdezte, hog y nincs-e véletlenül valakinél eg y példány Dante Isteni színjátékából. A furcsálkodó tekintetek és fejrázások után
meg kérdezte ug yanezt ang olul is, de most sem járt sikerrel. Eg y öreg asszony, aki az oltárt törölg ette, mérg esen rápisszeg ett, és az ajkára tette az ujját, csöndet kérve. Sienna visszafordult Lang donhoz, és a homlokát ráncolta, mintha azt kérdezné: Most mi leg yen? Lang don nem éppen úg y tervezte a dolg ot, ahog y Sienna meg valósította, és az ig azat meg vallva kedvezőbb válaszban reménykedett. Korábbi látog atási alkalmával több turistát is látott, aki az Isteni színjátékot lapozg atta e meg szentelt helyen, láthatóan átadva mag át az élménynek. De nem ma. Lang donnak meg akadt a szeme eg y idős páron, akik a templom első sorában ültek. Az öreg ember kopasz feje előrebillent, nyilván szunyókált. A mellette ülő nő viszont nag yon is ébernek tűnt, ősz haja takarásában eg y fülhallg ató fehér zsinórja kíg yózott. Ez ígéretes, g ondolta Lang don, és előresétált, amíg eg y vonalba nem került a házaspárral. Ig azolódott a g yanúja: az árulkodó fehér zsinór eg y iPhone-hoz vezetett az ölében. Meg érezve, hog y fig yelik, az asszony felnézett és kivette a dug ót a füléből. Lang donnak fog alma sem volt, hog y milyen nyelven szólítsa meg , de az iPhone, iPad és iPod készülékek g lobális elterjedtség e létrehozott eg y szókincset is, amely épp olyan eg yetemes volt, mint a férfi/női mosdót jelölő szimbólumok. – iPhone? – kérdezte Lang don meg csodálva a kis eszközt. Az idős hölg ynek azonnal felderült az arca, és büszkén bólintott. – Okos kis játékszer – suttog ta brit akcentussal. – A fiamtól kaptam. Az e-mailjeimet hallg atom. El tudja ezt hinni? Meg hallg athatom a leveleimet. Ez a kis drág a felolvassa nekem. Nag y seg ítség , az én rossz szememmel. – Nekem is van eg y – mondta Lang don mosolyog va, és letelepedett a nő mellé, vig yázva, hog y fel ne ébressze az alvó férjet. – De elhag ytam valahol teg nap este. – Micsoda trag édia! Próbálta már a „találd meg az iPhoncodat” funkciót? A fiam szerint... – Amilyen hülye vag yok, nem aktiváltam. – Lang don szég yenlős tekintetet vetett rá, és habozva meg kockáztatott eg y kérdést: – Ha nem veszi tolakodásnak, szabad kölcsönvennem az önét eg y pillanatra? Meg kellene néznem valamit a neten. Nag y seg ítség lenne. – Hát persze! – A nő kihúzta a fülhallg ató zsinórját, és Lang don kezébe adta a készüléket. – Nag yon szívesen, szeg ény drág ám. Lang don meg köszönte, és átvette a telefont. Miközben a hölg y arról csacsog ott, hog y milyen szörnyű lenne, ha elveszítené az iPhone-ját, Lang don behívta a Goog le keresőablakát, és meg nyomta a mikrofong ombot. Amikor a készülék pittyeg ett, Lang don meg fog almazta a kérését. – Dante, Isteni színjáték, Paradicsom, huszonötödik ének. A nő meg lepettnek tűnt, nyilván nem ismerte még ezt a funkciót. Ahog y sorjázni kezdtek a találatok a kis kijelzőn, Lang don lopva hátranézett Siennára, aki valamilyen nyomtatványokat nézeg etett a Beatricének írott levelek kosara mellett.
Nem messze tőle eg y nyakkendős férfi térdelt az árnyékban, elmerülten imádkozva, lehajtott fejjel. Lang don nem láthatta az arcát, de hirtelen szánalmat érzett a mag ányos férfi iránt, aki bizonyára elvesztette a szerelmét, és most ide jött vig aszért. Lang don visszatérítette a fig yelmét az iPhone-ra, és másodperceken belül talált eg y linket a z Isteni színjáték dig italizált változatához – közkincsként, ing yenesen közzétéve. Amikor pontosan a huszonötödik éneknél nyílt meg , Lang don elismeréssel adózott a technológ iának. Fel kéne hag ynom a bőrkötéses könyveket illető sznobériámmal, emlékeztette mag át. Az ekönyveknek is van létjog osultság uk. Amint az idős nő ag g odalmas tekintetet vetett rá és meg jeg yezte, hog y milyen mag asak a roaming díjak, Lang don érzékelte, hog y meg vannak számlálva a percei, és a weboldalra összpontosított. A szöveg apróbetűs volt, de a templom félhomályában a kivilág ított képernyő meg könnyítette az olvasást. Lang don bizakodott, hog y g yorsan meg találja a szöveg ben az utalást arra a bizonyos firenzei helyre, ahol Ig nazio elrejtette Dante halotti maszkját. Az iPhone kis képernyője eg yszerre hat sort jelenített meg , és ahog y Lang don olvasni kezdett, felismerte a szöveg et. A huszonötödik ének elején Dante mag áról az Isteni színjátéktól, a meg írás nehézség éről beszél, és kifejezi abbéli a reményét, hog y e „szent dal” leg yőzheti a keg yetlenül rá mért száműzetést, amely távol tartja drág a Firenzéjétől. Huszonötödik ének Ha lesz eg ykor, hog y mint szivem kívánná, E Szent Dal, melynek ég s föld munkatársa S amely több évre tett eng em sovánnyá, leg yőzi a zordság ot, mely kizárt a drág a karámból, hol bárányka voltam s szunnyadtam a g az farkasok dacára... Noha a strófák a drág a Firenzét idézték, amely után Dante vág yakozott az Isteni színjáték írása közben, Lang don nem látott utalást a város eg y konkrét helyére. – Mit tud a roaming díjakról? – szakította felbe a hölg y, növekvő ag g odalommal méreg etve az iPhone-t. – Most jut eszembe, hog y a fiam azt mondta, ne sokat imernetezzek vele külföldön. Lang don biztosította, hog y csak eg y perc az eg ész, és felajánlotta, hog y meg téríti, de íg y is érezte, hog y nem lesz módja elolvasni a huszonötödik ének több mint száz sorát. Gyorsan a következő hat sorra g örg etett, és folytatta az olvasást. új g yapjam nő majd, milyet sohse hordtam: új hang ot váltok, hog y otthon díszítsem fejem’új lombbal, rég i templomomban: mert ott léptem a Hitbe, melyet Isten számontart, s melyért Péter méltatott, hog y homlokomra koszorút feszítsen. Lang don halványan emlékezett erre a szakaszra is – homályos utalás eg y politikai alkura, amelyet az ellenség ei ajánlottak Danténak. A történet szerint a „farkasok”, akik elűzték Dantét Firenzéből, azt mondták neki, hog y visszatérhet a városba, ha beletörődik a nyilvános meg szég yenítésbe: ki kellett volna állnia eg y szál mag ában a g yülekezet elé, a keresztelőmedence mellett, zsákba öltözve, meg vallva a bűnét. Dante itt arról ír, hog y elutasítja az alkut, és kinyilvánítja, hog y ha valaha visszatér oda, ahol meg keresztelték, nem a bűnös darócruháját fog ja viselni, hanem a költő babérkoszorúját.
Lang don már emelte a mutatóujját, hog y tovább g örg essen, de a nő tiltakozni kezdett, nyújtotta a kezét az iPhone-jáért, nyilván meg bánva, hog y eg yáltalán odaadta. Lang don alig fig yelt rá. Ahog y meg érintette a kijelzőt, tekintete azonnal meg akadt azokon a sorokon... amelyeket most látott először. már más hang g al, másféle g yapjúval mint költő térek vissza, s ott a kútnál, ahol kereszteltek, meg koszorúznak.... Lang don rájött, hog y most a Mandelbaum-féle fordítást – az elhunyt amerikai professzor, Allén Mandelbaum népszerű, modern szöveg ét – olvassa. Kiváló munkájáért Mandelbaum meg kapta Olaszország leg nag yobb elismerését, az Itáliai Szolidaritás Csillag rend elnöki keresztjét. Noha bevallottan nem olyan költői, mint Long fellow fordítása, Mandelbaumé sokkal érthetőbb. Ma előnyben részesítem a világosságot a poézissel szemben, g ondolta Lang don meredten bámulva a szavakat, és ráébredt, hog y miközben annyira kereste a konkrét hely említését, majdnem elsiklott a kezdő sorok e fontos utalása mellett, amelyet a modern fordítás tett eg yértelművé. ...a kútnál, ahol kereszteltek. Lang don tudta, hog y Firenzében van a világ eg yik leg híresebb keresztelőmedencéje, amelyet már több mint hétszáz éve használnak az ifjú firenzeiek meg tisztítására és meg keresztelésére. Dante is köztük volt. Azonnal meg jelent előtte az épület képe. A látványos, nyolcszög letű kápolna, amely számos tekintetben még mag ánál a Dómnál is mennyeibb. Lang don most azon töpreng ett, vajon elolvasott-e mindent, amit kellett. Erre az épületre célozhatott Ig nazio? S eg yszerre aranyló fény g yűlt Lang don elméjében, ahog y kibontakozott előtte a g yönyörű látomás – a reg g eli napfényben felrag yog ó, csodálatos, kétszárnyú bronzkapu. Tudom, mit próbált elmondani nekem Ig nazio! Ha maradt is benne kétség , abban a pillanatban eloszlott, amikor rájött, hog y Ig nazio Busoni eg yike volt annak a kevés embernek, aki kinyithatta azt a kaput. Robert, a kapu nyitva áll ön előtt, de sietnie kell. Lang don visszaadta az iPhone-t az idős asszonynak, túláradó köszönetét mondva. Majd Siennához sietve izg atottan suttog ta: – Tudom, milyen kapuról beszélt Ig nazio! A Paradicsom kapujáról. Sienna kétkedve nézett rá. – A paradicsom kapujáról? Az nem... a mennyország ban van? – Valójában – mondta Lang don hamiskás mosollyal, és már indult is a kijárat felé –, ha tudjuk, hová kell néznünk, Firenze mag a a mennyország .
Ötvenharmadik fejezet Mint költő térek vissza, s ott a kútnál, ahol kereszteltek, meg koszorúznak. .. Dante szavai visszhang oztak Lang don elméjében, miközben észak felé vezette Siennát a Via dello Stúdió nevet viselő szűk utcában. Ott volt előttük a cél, és Lang don minden lépéssel biztosabb lett abban, hog y jó úton haladnak és meg szabadultak az üldözőiktől. A kapu nyitva áll ön előtt, de sietnie kell. Ahog y közeledtek a szurdokszerű sikátor vég éhez, Lang don már hallotta is a nyüzsg és halk moraját. Hirtelen elfog ytak kétfelől a falak, és ők kint találták mag ukat eg y tág as téren. A Piazza del Duomo. A hatalmas tér az itt található épületeg yüttesekkel a rég i Firenze vallási központja volt. Manapság inkább turistaközpont, tele városnéző buszokkal és a híres székeseg yház körül áramló tömeg g el. A tér déli sarkára érkező Lang don és Sienna szeme előtt feltárult a katedrális teljes oldala a g yönyörű zöld, rózsaszín és fehér márványburkolattal. A méretei épp olyan léleg zetelállítóak voltak, mint az a mesterség beli tudás és művészi tehetség , amellyel épült. Szinte elképzelhetetlen hosszan nyúlik el mindkét irányban, teljes hosszúság a nag yjából meg eg yezne a Washing ton-emlékmű obeliszkjének mag asság ával. Dacára annak, hog y a hag yományos, eg yszínű kő helyett látványos, többszínű márványberakással tüntet, a stílusa tisztán g ótikus. Amikor Lang don először járt Firenzében, már-már rikítónak találta. A rá következő látog atásai során azonban, miután órákon át tanulmányozta az épületet, azon kapta mag át, hog y különös módon elrag adják a szokatlan esztétikai hatások, és vég ül meg tanulta értékelni a dóm feltűnő szépség ét. A székeseg yház – il Duomo, vag y hivatalos nevén Cattedrale di Santa Maria dél Fiore – azon kívül, hog y tőle származott Ig nazio Busoni beceneve, nemcsak Firenze spirituális központja volt évszázadokon át, hanem drámák és intrikák színtere is. Mozg almas múltját olyan események fémjelzik, mint a Vasad által a kupolába festett, sokat kárhoztatott mennyezeti freskó, Az utolsó ítélet körüli hosszan tartó és heves viták, vag y a túlfűtött csatározások a kupolát befejező építész versenyszerű kiválasztásáról. Vég ül Filippo Brunelleschi kapta meg a jövedelmező meg bízást, és fejezte be a kupolát – amely a leg nag yobb volt a mag a korában. Brunelleschi szobra ott ül mind a mai napig a Palazzo dei Canonici előtt, s onnan szemléli elég edetten saját remekművét. Ma délelőtt, ahog y Lang don fölemelte a tekintetét a híres vöröscserepes kupolára, amely a mag a idejében építészeti csúcsteljesítmény volt, eszébe jutott, hog y eg yszer bolond fejjel rászánta mag át a kupola meg mászására; élete eg yik leg rosszabb klausztrofóbiás élménye volt, amíg felkapaszkodott a turistákkal zsúfolt, szűk lépcsőkön, de „Brunelleschi kupolája” vég ül meg érte a meg próbáltatást, mert ez ösztönözte arra, hog y elolvassa Ross King azonos című és roppant szórakoztató könyvét. – Robert – szólt rá Sienna. – Nem jön? Lang don elszakította a tekintetét a kupolától, és rájött, hog y már eg y ideje sóbálvánnyá
válva csodálja az épületet. – Elnézést. Folytatták útjukat, körbekerülve a téren. Most jobbra volt tőlük a székeseg yház, és Lang donnak feltűnt, hog y a turisták már kifelé áramlanak az oldalajtókon, újabb kipipálandó látnivalókat keresve. Velük szemben a campanile – a dóm hármas épületeg yüttesének második g yöng yszeme – tört a mag asba jelleg zetes alakjával. Közismert nevén Giotto harang tornya már első látásra elárulta, hog y a dómhoz tartozik: a szédítő, majdnem 85 méteres mag asság ával az ég be szökő torony ug yanolyan rózsaszín, zöld és fehér márványburkolatot kapott, mint a katedrális. Lang don mindig elámult azon, hog y ez a karcsú építmény századokon át kitartott, állta a földreng éseket és az időjárás viszontag ság ait, holott ig encsak „fejnehéz”: hét harang ja több mint tízezer kilog rammot nyom. Sienna fürg én lépkedett Lang don mellett, ideg esen pásztázva az eg et a campanile fölött – nyilvánvalóan a drónt kereste, de nem látta sehol. A korai óra ellenére elég nag y volt a tömeg , és Lang don ig yekezett a sűrűjében maradni. A harang toronyhoz közeledve elhaladtak a karikaturisták sora mellett, akik az állványuk előtt ülve skicceket rajzoltak az erre járókról – eg y g ördeszkás kamaszfiúról, eg y lófog ú lányról lacrosse-ütővel, eg y motoron csókolózó nászutas párról. Lang don furcsállotta, hog yan eng edhetik meg az ilyesmit a szent köveken, ahol annak idején az ifjú Michelang elo is felállította a mag a festőállványát. Gyorsan meg kerülve Giotto harang tornyát Lang don és Sienna jobbra fordult, és a katedrális előtt átvág ott a nyílt téren. Itt még sűrűbb volt a tömeg , a világ minden sarkából érkezett turisták kamerás mobilokkal és filmfelvevőkkel fotózták a színes főhomlokzatot. Lang don éppen csak odapillantott, mert már eg y sokkal kisebb épületet nézett, amely most vált láthatóvá. Pontosan átellenben a dóm főbejáratával állt az épületeg yüttes harmadik és utolsó darabja. Lang don kedvence. A San Giovanni keresztelőkápolna. Ug yanolyan színes márványberakással és csíkos g yámoszlopokkal ékeskedik, mint a székeseg yház, még is elüt a nag yobb épülettől meg lepő formájával – szabályos nyolcszög letű. Eg yeseket emeletes tortára emlékeztet a három elkülönülő szintből álló és kúpos fehér tetővel meg koronázott, nyolcoldalú kápolna. Lang don tudta, hog y az oktog onnak semmi köze az esztétikához, annál több a szimbolikához. A kereszténység ben a nyolcas szám az újjászületést és a beteljesedést jelképezi. Az oktog ont az ég és a föld teremtésének hat napja, a Sabbath eg y napja és ama nyolcadik nap teszi ki, amelyen a keresztények újjászületnek vag y újjáteremtetnek a keresztelés által. Ezért nyolcszög letűek a keresztelőkápolnák szinte mindenütt az eg ész világ on. Miközben Lang don Firenze eg yik leg káprázatosabb épületének tartotta a Battisterót, sokszor felmerült benne, hog y az elhelyezése nem a leg méltányosabb. Ez a keresztelőkápolna bárhol a földg olyón a fig yelem középpontjában állna. Itt azonban, a két kolosszális nag ytestvér árnyékában, kis vakarcsnak tűnhet.
Amíg be nem lép az ember, emlékeztette mag át Lang don, ahog y meg képzett előtte a belső tér észbontó mozaikremeke, amely olyan látványos, hog y első csodáiéi mag ához a mennyország hoz hasonlították a keresztelőkápolna mennyezetét. Ha tudjuk, hová kell néznünk, mondta Lang don hamiskásan Siennának, Firenze mag a a mennyország . Évszázadokon át ebben a nyolcszög letű baptisztériumban tartották keresztvíz alá a firenzei nemesség utódait – köztük Dantét. Mint költő térek vissza, s ott a kútnál, ahol kereszteltek... A száműzött Dante soha nem térhetett vissza e meg szentelt helyre – keresztelése helyére –, ám Lang donban élt a remény, hog y Dante halotti maszkja, az előző éjszakai valószínűtlen események sorozatának köszönhetően, vég ül eljutott ide. A Battistero, g ondolta Lang don. Itt kellett elrejtenie Ignaziónak a maszkot a halála előtt. Felidézte Ig nazio kétség beesett telefonüzenetét, és eg y hideg lelős pillanatig ott látta mag a előtt a testes férfit, ahog y a mellkasát markolászva óvakodik át a piazzán eg y sikátorba, és utoljára még telefonál, miután sikerült biztonság ba helyeznie a maszkot a keresztelőkápolnában. A kapu nyitva áll ön előtt. Lang don le nem vette a szemét a baptisztériumról, miközben a tömeg et kerülg ette Siennával. Sienna olyan fürg én és türelmetlenül mozg ott, hog y Lang donnak csaknem futnia kellett, ha lépést akart tartani vele. Már messziről meg látta a napfényben csillog ó főbejáratot. A rag yog ó bronzból formázott és több mint nég y és fél méter mag as kapun tizenkét éven át dolg ozott Lorenzo Ghiberri. Tíz míves táblája bibliai alakokat ábrázol olyan kifinomult részletesség g el, hog y Giorg io Vasari minden tekintetben tökéletesnek és a valaha alkotott leg szebb mesterműnek nevezte. Ám Michelang elo volt az, akinek lelkes tanúság tételéról a máig használt nevét kapta. Michelang elo mondta róla azt: „méltó lenne rá, hog y a Paradicsom kapuja leg yen”.
Ötvennegyedik fejezet A Biblia bronzban, g ondolta Lang don, meg csodálva a g yönyörű ajtószárnyakat. Ghiberti műve, a Paradicsom kapuja tíz nég yzet alakú táblából áll, amelyek mindeg yike eg yeg y ótestamentumi jelenetet ábrázol. Ghiberti szoborba farag ott történetei az Edenkerttől Mózesen át Salamon templomáig két füg g őleg es oszlop öt-öt tábláján bontakoznak ki. Az eg yes jelenetek csodálatra méltó változatosság a a századok során eg yfajta népszerűség i versenyt indított el a művészek és a művészettörténészek között, Botticellitől a mai kritikusokig sokan tették le a g arast, hog y szerintük melyik „a leg szebb tábla”. Az idők folyamán közmeg eg yezéssel a Jákob és Ezsau – a bal oldali oszlopon a középső – lett a g yőztes, állítólag a művészi kifejezőeszközök sokféleség e miatt. Lang don szerint azonban a sikernek az lehetett a titka, hog y Ghiberti ezt a táblát szig nálta. Néhány évvel ezelőtt Ig nazio Busoni büszkén mutatta meg Lang donnak ezeket az ajtókat, szemérmesen beismerve, hog y fél évezred árvizei, vandalizmusa és lég szennyezése után az aranyozott kapukat csendben tökéletes másolatokkal cserélték ki, míg az eredeti munkák biztonság ban várnak a restaurálásra a Museo dell’Opera del Duomo falai között. Lang don udvariasan meg tartóztatta mag át annak közlésétől, hog y ő mindent tudott a másolatokról, sőt ez már a második sorozat „hamisított” Ghiberti-kapu, amellyel találkozott – az elsőt véletlenül fedezte fel a San Franciscó-i Grace Cathedral labirintusában kutakodva, és azt is kiderítette, hog y a Paradicsom kapujának másolata a 20. század közepe óta szolg ál az amerikai katedrális főbejárataként. A Ghiberti remeke előtt álló Lang don fig yelmét meg rag adta eg y közelben kifüg g esztett, olasz nyelvű tájékoztató plakát, amelynek eg yik kifejezése eg yből szemet szúrt neki, és meg borzong atta. La peste nera. A Fekete Halál. Istenem, g ondolta Lang don, hát már mindenütt ezzel találkozom?! A plakát szerint a kapuk „fog adalmi” ajándékként készültek, hálát adva Istennek, hog y meg kímélte Firenzét a pestistől. Lang don visszakényszerítette a tekintetét a Paradicsom kapujára, miközben Ig nazio szavai visszhang oztak a fejében. A kapu nyitva áll ön előtt, de sietnie kell. Ig nazio íg érete ellenére a Paradicsom kapuja határozottan zárva volt, mint mindig , a nag y vallási ünnepeket kivéve. A turisták rendszerint eg y másik oldalról, az északi kapun át léphettek be a keresztelőkápolnába. Sienna lábujj heg yre állt mellette, próbálva átnézni a tömeg feje fölött. – Nincs ajtóg omb – mondta. – Nincs kulcslyuk. Semmi. Ig az, g ondolta Lang don, aki tudta, hog y Ghiberti nem akarta elrontani a mesterművét olyan prózai dolog g al, mint eg y kilincs. – Ez eg y leng őajtó. Belülről zárják. Sienna az ajkát big g yesztve g ondolkozott eg y másodpercig . – Szóval innen nézve... senki sem tudná meg mondani, hog y zárva van-e a kapu, vag y sem. Lang don bólintott.
– Remélem, hog y Ig nazio ug yaníg y okoskodott. Tett néhány lépést jobbra, ahonnan látta az épület jóval kevésbé díszes északi kapuját – a turista bejáratot –, ahol eg y unatkozni látszó ideg envezető cig arettázott és hajtotta el az érdeklődő turistákat a kiírásra mutatva a bejáraton: APERTURA 13:00 – 17:00. Még órákig nem lesz nyitva, g ondolta Lang don elég edetten. És eddig senki nem járhatott benn. Ösztönösen a csuklójára pillantott, ami ismét arra emlékeztette, hog y eltűnt a Miki eg eres órája. Amikor visszament, Siennát már eg y csapat turista vette körül, fotókat készítve az eg yszerű vasrácson kívülről, amelyet a Paradicsom kapujától némi távolság ra állítottak fel, hog y a turisták ne férkőzhessenek túl közel Ghiberti mesterművéhez. Ez a védőkorlát fekete kovácsoltvasból készült aranyfiisttel bevont, napsug ár alakú heg yekkel, ami a kertvárosi otthonok kerítésére emlékeztetett. A tájékoztató táblát, amely a Paradicsom kapuját ismertette, némileg kétértelműen nem mag án a látványos bronzkapun, hanem ezen a közönség es védőkorláton helyezték el. Lang don hallotta, hog y ez néha meg zavarta a turistákat, és mit ad isten, eg y duci hölg y Juicy Couture meleg ítőben most is átfurakodott a tömeg en, előbb a táblára, majd a védőkorlátra pillantott, és összevonta a szemöldökét: – A Paradicsom kapuja? A pokolba is, ez úg y néz ki, mint nálam a kutyaketrec! – És mielőtt még bárki felvilág osíthatta volna, dohog va távozott. Sienna meg fog ta a korlátot, és minteg y szórakozottan átnézett a rácsok között, meg vizsg álva a zárszerkezetet. – Nézze! – suttog ta Lang donnak elkerekedett szemmel. – Nyitva van belül a lakat. Lang don is benézett a rácsok között, és látta, hog y ig aza van. A lakatot úg y ig azították el, mintha zárva lenne, de jobban meg nézve kiderült, hog y még sincs. A kapu nyitva áll ön előtt, de sietnie kell. Lang don fölemelte a tekintetét a korláton túl, a Paradicsom kapujára. Ha Ig nazio valóban elhúzta belül a reteszt a hatalmas kapuszárnyon, akkor eg yszerűen be tudják nyomni. A nehézség abban van, hog y erre senki ne fig yeljen fel a téren, beleértve természetesen a rendőröket és a dóm biztonság i őreit. – Odanézzenek! – sikoltott fel hirtelen eg y nő. – Le fog ug rani! – Retteg és érződött a hang jában. – Ott van fönt, a harang toronyban! Lang don sarkon fordult, és rájött, hog y a kiabáló nő nem más, mint... Sienna. Öt méterre állt tőle, és felmutatva Giotto harang tornyára üvöltötte: – Ott van a tetőn! Le fog ug rani! Minden szempár az ég felé fordulva pásztázta a harang tornyot. A közelben mások is mutog atni kezdtek, oda irányítva a többiek fig yelmét. – Leug rik valaki? – Hol?
– Nem látom! – Az ott, balra? A téren tartózkodó emberek másodpercek leforg ása alatt érzékelték és átvették a pánikhang ulatot, és most már mindenki a tornyot bámulta. A kiszáradt füvön tovaterjedő bozóttűz hevesség ével g yűrűzött szét a riadalom a téren, az eg ész tömeg a nyakát tekerg etve nézett fölfelé és mutog atott. Vírusmarketing , g ondolta Lang don, és tudta, hog y most rög tön cselekednie kell. Meg rag adta a kovácsoltvas korlátot, rést nyitott rajta, de akkor már ott volt Sienna is, és vele eg yütt nyomult be a szűk térbe. Behúzták mag uk mög ött a rácsot, és meg fordulva ott álltak szemben a mag as bronzkapuval. Remélve, hog y jól értelmezte Ig nazio szavait, Lang don nekivetette a vállát az eg yik masszív ajtószárnynak, és a lábával is ráseg ített. Nem történt semmi. De aztán kínos lassúság g al még iscsak meg mozdult az ormótlan fémtömb. A kapu nyitva áll! A. Paradicsom kapuja résnyire meg nyílt, és Sienna nem veszteg etve az időt lapjával becsusszant rajta. Lang don követte a példáját, oldalazva araszolva be a szűk nyíláson a keresztelőkápolna sötétjébe. Aztán eg yüttesen erővel, nekivetve a hátukat, az ellenkező irányba nyomták, és g yorsan, eg y határozott csattanással becsukták a nehéz kaput. Abban a pillanatban, mintha elvág ták volna, meg szűnt a kinti káosz zaja, s csak a csend fog ta körül őket. Sienna eg y hosszú fag erendára – a reteszre – mutatott a lábuknál a padlón, amelynek most üresen állt a helye az ajtó két oldalán. – Ig nazio távolíthatta el – mondta Sienna. Ketten fölemelték a g erendát, becsúsztatták a villába, visszazárva a Paradicsom kapuját... és bezárva mag ukat a kápolna biztonság ába. Lang don és Sienna az ajtónak dőlve szótlanul álltak eg y pillanatig , és kifújták mag ukat. A zajos térhez képest idebent, a keresztelőkápolnában mennyei béke honolt. Odakint, a Battistero di San Giovanni előtt a Plume Paris szemüveg es és kasmírmintás nyakkendős férfi átnyomakodott a tömeg en, nem reag álva a véres kiütéseire vetett viszolyg ó pillantásokra. Amikor odaért a bronzkapuhoz, amely mög ött Robert Lang dont és a szőke nőt eltűnni látta, meg hallotta a belülről elreteszelt ajtó súlyos döndülését. Erre nem jutok be. Lassan visszaállt a piazza normális vérkering ése. A turisták, akik eddig várakozóan bámultak fölfelé, most érdeklődésüket vesztették. Nem ugrik senki. Az emberek másfelé fordultak. A férfinak eg yre jobban viszkettek a kiütései. Már feldag adtak és kirepedeztek az ujjbeg yei. Zsebre dug ta a kezét, hog y ne vakarózhasson. A mellkasi fájdalma is visszatért, ahog y elkezdte meg kerülni a nyolcszög letű épületet, hog y másik bejáratot találjon. Alig jutott túl a sarkon, amikor éles szúrást érzett az ádámcsutkáján, és rájött, hog y meg int vakarózik.
Ötvenötödik fejezet A leg enda szerint a Battistero di San Giovanniba belépve fizikailag lehetetlen nem felnézni. Lang don, noha sokszor járt már itt, újra átélte a hely misztikus vonzását, és nem állt ellen: a mennyezetre emelte a tekintetét. Mag asan a feje fölött, a keresztelőkápolna nyolcszög ű kupolája huszonöt méteres fesztávot hidalt át. Úg y rag yog ott és parázslott, akár az izzó szén. Aranyos, borostyánszínű felületén a több mint eg ymillió üveg mozaik lapocska eg yenetlenül verte vissza a fényt. A fémoxidokkal színezett olvasztott üveg ből kézzel vág ott darabkákat hat koncentrikus körben rendezték el, amelyek bibliai jeleneteket örökítettek meg . A pazar mennyezet drámai hatását csak fokozta a kápolna sötét terébe a római Pantheonéhoz hasonló központi oculuson beáradó természetes fény, amelyhez az apró, mélyen besüllyesztett ablakok sora is hozzáadta a mag áét – ezekben a sug árnyalábokban olyan koncentráltan és irányítottan g yűlt össze a fény, hog y a folyton változó szög ű kivetülések már-már szilárd testű alakzatoknak tetszettek. Ahog y Lang don és Sienna mélyebbre hatoltak a kápolnában, már be tudták fog ni a tekintetükkel a híres mennyezeti mozaikot – a mennynek és a pokolnak az Isteni színjáték hoz hasonlatosan szintekre tag olt ábrázolását. Dante Alig hieri ug yanezt látta g yerekként, g ondolta Lang don. Felülről kapott inspiráció. Fig yelmét a mozaik leg hang súlyosabb pontja vonta mag ára. Közvetlenül a főoltárra alátekintve Jézus Krisztus nyolcméteres alakja ült ítéletet az üdvözültek és a kárhozottak fölött. Jézus jobbján az ig azak az örök életet kapják jutalmul. A balján azonban ijesztő teremtmények láthatók, akik meg kövezik, nyárson sütög etik és felfalják a bűnösöket. A kínzásokat a borzalmas, emberevő szörnyként ábrázolt hatalmas Sátán felüg yeli. Lang don mindig meg borzong ott ennek az alaknak a láttán, aki több mint hétszáz évvel ezelőtt lebámult a kis Dante Alig hierire, hog y halálra rémítse, és vég ül ihletője leg yen annak az eleven leírásnak, amelyet a pokol utolsó bug yrában uralkodó Luciferről adott. A félelmetes mozaikon a szarvas ördög eg y emberi lényt falt fel. Az áldozatnak a Sátán szájából kifelé kalimpáló lábai a Rondabug yrod félig eltemetett vétkeseire emlékeztették Lang dont. Lo ’mperador dél doloroso reg no, g ondolta Lang don, felidézve mag ában Dante szöveg ét. A Fájdalmas Ország császára. Lucifer füléből két vastag kíg yó tekeredett elő, szintén kárhozottakat falva, mintha a Sátánnak három feje lenne, ahog yan Dante ábrázolta a Pokol utolsó énekében. Lang don az emlékezetében kutatva előhívott néhány részletet Dante látomásából. Három arcot láttam a fején... három állán a könny s a véres nyál folyt lefelé... mindhárom szája eg y-eg y kárhozottat marcang olt úg y, ahog y kendert tilolnak: eg yszerre kínozta mindhármukat.Lang don tudta, hog y Lucifer hármasság a szimbolikus jelentéssel telített: ezzel kerül tökéletes eg yensúlyba a Szentháromság háromszoros dicsőség ével.
Lang don a borzalmas látványt bámulva meg próbálta elképzelni, milyen hatást tehetett ez a mozaik a fiatal Dantéra, aki évről évre ebben a templomban látog atta a misét, és a Sátán mindannyiszor lenézett rá, amíg imádkozott. Ma délelőtt azonban Lang donnak olyan kényelmetlen érzése támadt, mintha az ördög eg yenesen őrá meredne. Gyorsan a kápolna karzata felé fordította a tekintetét – a nők csak onnan, az emeletről fig yelhették a keresztelés szertartását –, majd XXIII. János ellenpápa síremlékére pillantott; a teste a fal mag asában feküdt kiterítve, s alulról nézve barlang lakónak tűnt, vag y kísérleti alanynak eg y bűvész levitációs mutatványában. Vég ül lenézett a díszes márványpadlóra, amely sokak szerint középkori asztronómiai utalásokat rejtett. Vég ig futva a bonyolult fekete-fehér mintán, a terem közepén állapodott meg a tekintete. Ott van, g ondolta. Lang don tudta, hog y most pontosan azt a helyet látja, ahol Dante Alig hierit meg keresztelték a 13. század második felében. – Mint költő térek vissza, s ott a kútnál, ahol kereszteltek. .. – szavalta Lang don visszhang ot keltve az üres térben. – Ez az. Sienna zavartnak tűnt, ahog y arra fordult, amerre Lang don mutatott. – De... ott nincs semmi. – Már nincs – válaszolta Lang don. Csak eg y nag y vörösesbarna oktog on maradt utána a kövezeten. Ez a feltűnően eg yszerű, nyolcszög letű terület jól láthatóan meg törte a jóval díszesebb padló mintázatát, és leg inkább eg y átabotában befoldozott lyukra emlékeztetett, mint ahog y az is volt. Lang don g yorsan elmag yarázta, hog y a kápolna eredeti keresztelőmedencéje eg y nag y, nyolcszög letű építmény volt, pontosan a terem közepén. Amíg a modern keresztelőmedencék leg g yakrabban lábakon álló tálak, addig rég en a szó szoros értelmében medencéket használtak, amelyek mély vizében alámerítették a keresztelendőket. Lang don azon tűnődött, mekkora hang zavar lehetett e kőfalak között, amikor a g yermekek üvöltöttek félelmükben, miközben belenyomták őket az eg ykor a padló közepén álló nag y medence hideg vizébe. – Az itteni keresztelés fag yos és ijesztő volt – mondta Lang don. – Ig azi beavatási szertartás. Sőt még veszélyes is. Dante eg yszer állítólag beleug rott a medencébe, hog y kimentsen eg y fuldokló g yermeket. Mindenesetre valamikor a 16. században befedték az eredeti medencét. Sienna nyug talanul nézeg etett körbe a kápolnában. – De ha Dante keresztelőmedencéje eltűnt... akkor hová rejtette Ig nazio a maszkot? Lang don meg értette a riadalmát. A nag y teremben nem volt hiány rejtekhelyekben – elrejthette oszlopok, szobrok, síremlékek mög é, falfülkékbe, az oltáron vag y akár a karzaton. Lang don azonban feltűnő mag abiztosság g al fordult az ajtó felé, amelyen át bejutottak. – Onnan kéne kezdenünk – mondta a fal menti területre mutatva a Paradicsom kapuja mellett. Eg y meg emelt platformon, eg y dekoratív alacsony kapu mög ött, mag as, hatszög letű márványtalapzat állt, amely kisebb oltárra vag y miseasztalra emlékeztetett. Bonyolult, farag ott mintázata g yöng yházberakásnak tűnt. A márványtalapzat eg y méter átmérőjű csiszolt falappal
volt befedve. Sienna bizonytalanul követte a professzort. Ahog y fölmentek a lépcsőn, be a védőkorlát mög é, Sienna már jobban látta, és elakadt a léleg zete, amikor rájött, hog y mi az. Lang don mosolyg ott. Bizony, ez nem oltár vag y miseasztal. A falap valójában fedél volt – amellyel eg y üreg es építményt takartak le. – Keresztelőmedence? – kérdezte Sienna. Lang don bólintott. – Ha Dantét ma keresztelnék, ahhoz innen vennék a szenteltvizet. – Nem húzva tovább az időt rákészült, vett eg y nag y leveg őt, és várakozással eltelve nekig yürkőzött. Meg markolta a fedél szélét és félretolta, óvatosan csúsztatva vég ig a márványtalapzat peremén, majd letette a medence mellé a padlóra. Aztán belesett a feltárult sötét üreg be. Elszorult a torka a hátborzong ató látványtól. Az árnyékból Dante Alig hieri halott arca nézett vissza rá.
Ötvenhatodik fejezet Keressetek és találtok. Lang don állt a keresztelőmedence szájánál, és lebámult a sápadt halotti maszkra, amelynek redőzött arcából üres szempár tekintett felfelé. A horg as orr és az előreug ró áll eltéveszthetetlen volt. Dante Alig hieri. Már mag a az élettelen arc is elég nyug talanító volt, de a maszk elhelyezkedése a medencében eg yenesen természetfölöttinek tűnt. Eg y pillanatig Lang don mag a sem tudta, hog y mit lát. Lebeg a maszk? Lang don lehajolt, hog y közelebbről is meg nézze az elé táruló jelenetet. A medence meg lehetősen mély volt – inkább emlékeztetett kútra, mint lapos edényre és meredek falai belemerültek eg y hatszög letű, vízzel telt tartályba. Különös módon a maszk mintha félúton lebeg ett volna a víztükör és a medence szája között... mintha varázserő tartotta volna meg a víz felen. Eltartott eg y másodpercig , mire Lang don rájött, mi kelti ezt az illúziót. A medencének volt középen eg y füg g őleg es teng elyt, amely kiállt a vízből és eg y kis fém tányérfélében vésődött. A tányér lehetett díszes kútfő, és talán ezen támasztották meg a baba fenekét, de jelenleg piedesztálul szolg ált Dante maszkjának, fenntartva és meg védve a víztől. Sem Lang don, sem Sienna nem szólt eg y szót sem, csak bámulták Dante Alig hieri g yűrött arcát; a maszk még mindig az átlátszó nejlontasakban volt, s mintha meg fulladt volna. A vízzel telt medencéből föltekintő arc képe eg y másodpercre meg idézte Lang don rémisztő g yermekkori élményét, amikor belezuhant eg y kútba és kétség beesetten nézett fel az ég re. Elhesseg etve ezt a g ondolatot Lang don benyúlt, és két kézzel óvatosan meg fog ta oldalt a maszkot, Dante füle helyén. Noha az arc mai mértékkel kicsi volt, a rég i g ipsz nehezebbnek bizonyult, mint várta. Lassan kiemelte a maszkot a medencéből, és úg y tartotta, hog y Siennával meg vizsg álhassák. A maszk még a műanyag tasakon keresztül is meg lepően életszerű volt. Az idős költő arcának minden ráncát és makuláját meg őrizte a nedves g ipsz. Eg y rég i repedéstől eltekintve, amely a maszk közepén húzódott, tökéletes állapotban volt. – Fordítsa meg – suttog ta Sienna. – Nézzük meg a hátulját. Lang don nem várt parancsra. A Palazzo Vecchio biztonság i kamerájának felvétele eg yértelművé tette, hog y Lang don és Ig nazio találtak valamit a maszk hátoldalán. Valamit, ami olyan különös jelentőség g el bírt, hog y a két férfi lényeg ében kisétált a múzeumból a műtárg g yal. Nag yon vig yázva, nehog y leejtse a törékeny g ipszet, Lang don a jobb tenyerébe fektette a meg fordított maszkot. Dante g yűrött, ráncos arcával ellentétben a maszk belseje sima és csupasz volt. Mivel nem viselésre szánták, a homorú oldalt kitöltötték g ipsszel, hog y kevésbé leg yen sérülékeny, ami eg y levesestányér-szerűen bemélyedő, jelleg telen felületet képezett. Lang don nem tudta, mit fog találni a maszk hátoldalán, de semmi esetre sem erre számított.
Semmi. Eg yáltalán semmi. Csak a sima, üres felszín. Sienna ug yanúg y nem értette. – Ez itt csak g ipsz – suttog ta. – Ha nincs itt semmi, akkor mit néztek Ig nazióval? Fogalmam sincs, g ondolta Lang don, ráfeszítve a műanyag tasakot a maszkra, hog y jobban lásson. Nincs itt semmi! Lang don csalódottan a beeső fénybe tartotta a maszkot, és újra meg vizsg álta. Ahog y a meg felelő szög be billentette a tárg yat, eg y pillanatra úg y rémlett, mintha halvány elszíneződést látott volna a tetején – jelek sorát, amely vízszintesen futott vég ig a maszk belsejében, párhuzamosan Dante homlokával. Természetes foltosodás? Vagy... valami más? Lang don azonnal sarkon fordult, és eg y zsanérral ellátott márványlapra mutatott a hátuk mög ötti falon. – Nézzen be oda – mondta Siennának. – Hátha vannak ott törölközők. Sienna kétkedni látszott, de eng edelmeskedett, és kinyitotta a rejtett szekrényt, amely három dolg ot tartalmazott: eg y szelepet, amely a víz szintjét szabályozta a medencében, eg y villanykapcsolót, amely a medence fölötti lámpát működtette és... eg y kupac vászontörölközőt. Sienna meg lepett pillantást vetett Lang donra, aki elég sok templomot látog atott már szerte a világ on ahhoz, hog y tudja: a keresztelőmedencék mellett szinte mindig van elérhető távolság ban törlőkendő a papoknak, vészhelyzet esetére – a csecsemők hólyag jának kiszámíthatatlan működése eg yetemes kockázati tényező a kereszteléseknél. – Jó lesz – mondta Lang don a törölközőkre nézve. – Meg fog ná a maszkot eg y pillanatra? – Óvatosan belehelyezte Sienna tenyerébe, aztán munkához látott. Először is meg fog ta a hatszög letű fedelet, és visszatéve a medencére helyreállította azt a kis, oltárszerű asztalt, aminek először látták. Aztán kivett néhány vászontörölközőt a szekrényből, és ráterítette őket a falapra. Vég ül felkattintotta a villanyt, amelynek a fénye pontosan a keresztelőmedencére irányult és élesen meg világ ította a letakart felületet. Sienna vig yázva lefektette a meg fordított maszkot, Lang don pedig további törölközőket hozott, amelyeket fog ókesztyűként használva, hog y ne érjen hozzá puszta kézzel, kicsúsztatta a maszkot a műanyag tasakból. Másodpercek múlva Dante halotti maszkja arccal fölfelé, szabadon hevert az éles fényben, akár eg y elaltatott beteg a műtőasztalon. A maszk jelleg zetes textúrája meg világ ítva még nyug talanítóbbnak tűnt, ahog y a színehag yott g ipsz kihang súlyozta a ráncokat és barázdákat. Lang don nem veszteg etve az időt a fog ókesztyűk seg ítség ével meg fordította és arccal lefelé fektette vissza a maszkot. A belső oldala jóval kevésbé tűnt meg viseltnek – tiszta és fehér volt, nem pedig kopott és meg sárg ult, mint az arc. Sienna félrebillent fejjel tanulmányozta. – Mag a is újabbnak látja? – kérdezte értetlenül. Ig az, ami ig az, a színkülönbség nag yobb volt, mint Lang don várta volna, pedig a külső és a belső oldalnak ug yanolyan idősnek kellett lennie.
– Nem eg yformán öreg edtek – mondta Lang don. – A belső felét védte a tárló, íg y soha nem volt kitéve a napfény hatásának. Lang don meg jeg yezte mag ában, hog y meg kell dupláznia a napteje fényvédő faktorát. – Várjon – mondta Sienna közelebb hajolva a maszkhoz. – Nézze! A homlokán! Ezt láthatták meg Ig nazióval. Lang don tekintete g yorsan átsiklott a sima, fehér felszínen ug yanarra az elszíneződésre, amelyet az imént észlelni vélt – halvány jelek sora futott vég ig vízszintesen Dante homlokának belső felén. Most azonban, az éles fényben, már tisztán látta, hog y ezek itt nem természetes foltok... ezeket emberkéz alkotta. – Ez valami... írás... – suttog ta Sienna elszoruló torokkal. – De... Lang don meg vizsg álta az írást a g ipszen. Eg y sor betű – halvány sárg ásbarna folyóírással. – Ennyi az eg ész? – kérdezte Sienna szinte mérg esen. Lang don nem fig yelt rá. Azon töpreng ett, hog y ki írhatta. Valaki Dante korában? Valószínűtlennek tűnt. Ez esetben már rég kiszúrta volna valamelyik művészettörténész a rendszeres tisztítások és restaurálások során, és az írás is részévé vált volna a maszk leg endájának. De Lang don soha nem hallott róla. Eg y jóval esélyesebb személy neve ötlött az eszébe. Bertrand Zobrist. Zobrist volt a maszk tulajdonosa, és ebben a minőség ében akkor férhetett hozzá, amikor csak akart. Mostanában is ráírhatta a szöveg et a maszk hátára, aztán visszatehette az antik tárlóba, anélkül, hog y bárki tudomást szerez róla. A maszk tulajdonosa mondta el nekik Marta, még a mi dolgozóinknak sem engedi meg, hogy a távollétében kinyissák a tárlót. Lang don g yorsan előadta az elméletét. Sienna elfog adta az érvelését, de láthatóan felzaklatta a dolog . – Ennek semmi értelme – mondta ideg esen. – Ha elhisszük, hog y Zobrist ritokban írt valamit Dante halotti maszkjának belsejébe, aztán vállalta a kis vetítő létrehozásával járó nehézség eket... akkor miért nem írt valami jelentőség teljesebbet? Ez íg y értelmetlen! Eg ész nap kerestük ezt a maszkot, és ennyi az, amit találtunk? Lang don visszairányította a tekintetét a szöveg re a maszk hátán. A kézírásos üzenet nag yon rövid volt – mindössze hét betű –, és valóban teljesen értelmetlennek tűnt. Sienna jog osan harag szik. Lang don azonban a küszöbönálló felfedezés jól ismert izg almát érezte, mert szinte azonnal rájött, hog y ez a hét betű mindent elmond neki, amit tudnia kell arról, hog y mi leg yen a következő lépésük Siennával. Továbbá eg y g yeng e szag ot is azonosított a maszkon – eg y ismerős illatot, amely elárulta, miért sokkal meg viseltebb a g ipsz az arc oldalán... és a különbség nek semmi köze nem volt az időhöz. – Nem értem – mondta Sienna. – Eg yforma minden betű. Lang don teljes nyug alommal bólintott, miközben a szöveg sort tanulmányozta – ug yanaz a betű hétszer, g ondos
kallig ráfiával Dante homlokának belső oldalára vésve. PPPPPPP – Hét P betű – mondta Sienna. – Mit kéne kezdenünk ezzel? Lang don derűsen mosolyg ott, és Siennára emelte a tekintetét. – Azt javaslom, hog y teg yünk pontosan úg y, ahog y ez az üzenet mondja. Sienna rábámult. – A hét P... az eg y üzenet? – Az – felelte Lang don vig yorog va. – És ha ismeri Dantét, akkor nag yon is világ os. A Battistero di San Giovannin kívül a nyakkendős férfi meg törölte az ujjbeg yeit a zsebkendőjével, és felitatta a g ennyes pörsenéseket a nyakán. Próbált nem tudomást venni arról, hog y mennyire szúr a szeme, miközben hunyorog va lesi a célt. A turistabejáratot. Az ajtó előtt eg y blézert viselő, fáradt ideg envezető dohányzott, és irányította el a turistákat, akik nem tudták értelmezni az eg yetemes jelekkel – számokkal – kiírt nyitvatartási időt. APERTURA 13:00 – 17:00. A kiütéses férfi meg nézte az óráját. 10:02-t mutatott. A keresztelőkápolna még órákig zárva lesz. Fig yelte eg y darabig az ideg envezetőt, aztán elhatározta mag át. Kivette az aranyg ömböt a füléből, és zsebre vág ta. Majd ellenőrizte a pénztárcája tartalmát. A különböző hitelkártyák és euroköteg ek mellett háromezer dollár is volt nála készpénzben. Szerencsére a kapzsiság eg yetemes bűn.
Ötvenhetedik fejezet Peccatum... Peccatum... Peccatum... A Dante halotti maszkjának belső oldalára írt hét P azonnal visz- szatérítette Lang don g ondolatait az Isteni színjáték szöveg éhez. Eg y pillanatra ismét ott látta mag át a bécsi pódiumon, ahol a Divine Dante: A Pokol szimbólumai címmel tartott előadást. – Most aláereszkedünk – hallotta saját, felerősített hang ját –, áthaladunk a pokol kilenc körén, és a föld középpontjában szemtől szembe kerülünk a Sátánnal. Lang don eg yik képet a másik után vetítette ki a háromfejű Lucifer különböző ábrázolásaival – Botticelli Térképétől a firenzei keresztelőkápolna mozaikján át Andrea di Cione rettenetes fekete démonáig , akinek szőrös teste az áldozatok piros vérétől csatakos. – Lemászunk eg yütt – folytatta Lang don – a Sátán bozontos mellkasán, a g ravitáció meg fordulásával irányt változtatunk, és kibukkanunk a sötét alvilág ból... hog y újra feltekintsünk a csillag okra. Lang don váltog atva a diákat annál a képnél állt meg , amelyet korábban már meg mutatott: Domenico di Michelino ikonikus festményénél a dómból, amely a vörös köntöst viselő Dantét ábrázolta Firenze falain kívül. – És ha jól meg nézik... látni fog ják azokat a csillag okat. Lang don a Dante feje fölött ívelő csillag os ég re mutatott. – Amint látják, a mennyország kilenc koncentrikus ég kört vag y szférát alkot a föld körül. A paradicsomnak ez a kilenc köre az alvilág kilenc körére rímel. Nyilván már feltűnt önöknek, hog y a kilences szám visszatérő téma Dante művében. Lang don szünetet tartott, ivott eg y korty vizet, és időt adón a tömeg nek, hog y léleg zethez jusson a nyaktörő alászállás és a pokol küzdelmes elhag yása után. – Nos, átélve a pokol borzalmait, bizonyára már alig várják, hog y elinduljunk a paradicsomba. Sajnos Dante világ ában soha semmi nem ilyen eg yszerű. – Színpadias sóhajt hallatott. – Hog y belépjünk a paradicsomba, valamennyiünknek meg kell másznunk eg y heg yet, úg y átvitt, mint szó szerinti értelemben. Lang don Michelino festményére mutatott. Dante mög ött, a horizonton a közönség láthatta a mennybe emelkedő, kúp alakú heg yet. Csig avonalú ösvény vitt fel eg yre szűkülő körökben, kilencszer kerülve meg a heg yet a csúcsig . Az ösvényen szerencséden, meztelen alakok caplattak fölfelé, akiknek különböző büntetéseket kellett kiállaniuk útközben. – Ez a Purg atórium heg ye – jelentette be Lang don. – Sajnos ez a g yötrelmes, kilenckörű kaptató az eg yetlen út, amely elvezet a pokol bug yraiból a paradicsomi dicsőség be. Ezen az ösvényen a bűnbánó lelkek kapaszkodnak fölfelé... mind meg fizeti az árat a saját vétkéért. Az irig yek bevarrt szemmel araszolnak, hog y ne tudják meg kívánni a másét; a kevélyek hatalmas köveket cipelnek a hátukon, hog y meg törjön a g erincük az alázatban; a falánkcknak étlenszomjan kell mászniuk, hog y szenvedjenek az éhség től; a bujáknak láng okon kell átkelniük, hog y meg tisztuljanak a bűnös vág yaktól. – Lang don elhallg atott. – De mielőtt meg kapnánk azt a komoly előjog ot, hog y felmehetünk a heg yre és meg tisztulhatunk bűneinktől, ezzel a személlyel kell beszélnünk.
Lang don diát váltott, és behívta Michelino festményének kinag yított részletét, amelyen eg y szárnyas ang yal trónolt a Purg atórium heg yének lábánál. Az ang yal előtt bűnbánók sora várakozott a bebocsáttatásra, hog y nekivág hasson az ösvénynek. Ám különös módon ennek az ang yalnak hosszú kard volt a kezében, amellyel mintha meg szúrná a sorban leg elöl álló ember arcát. – Ki tudja – kérdezte Lang don –, hog y mit csinál ez az ang yal? – Átszúrja valakinek a fejét? – próbálkozott eg y hallg ató. – Nem. – Kiszúrja a szemét? – vetette fel valaki. Lang don a fejét rázta. – Más? Hátulról határozott hang hallatszott. – Ír a homlokára. Lang don mosolyg ott. – Úg y tűnik, hog y valaki ott hátul ismeri Dantét. Ismét a festményre mutatott. – Elismerem, hog y úg y néz ki, mintha az ang yal homlokon szúrná a szerencsétlent, de nem azt teszi. Dante szöveg e szerint a purg atóriumot őrző ang yal arra használja a kard heg yét, hog y a belépés előtt írjon valamit az emberek homlokára. De mit, kérdezhetnék. Lang don hatásszünetet tartott. – Talán furcsa, de eg yetlen betűt... hétszer meg ismételve. Tudja valaki, milyen betűt ír hétszer az ang yal Dante homlokára? – P! – kiáltotta eg y hang a tömeg ből. – Ig en. A P betűt. P mint peccatum... a „bűn” szó latin meg felelője. És az, hog y hétszer írja fel, a septem peccata monalia jelképe, ami annyit tesz, hog y... – A hét halálos bűn! – válaszolt valaki más. – Bing o. És íg y, a purg atóriumnak mind a hét szintjét meg járva, vezekelhetünk a vétkeinkért. Minden újabb szinten, ahová felhág unk, eg y ang yal eltöröl eg y P betűt, és íg y a hét P-től meg tisztult homlokkal... és a bűnöktől meg tisztult szívvel érkezünk fel a csúcsra. – Lang don kacsintott. – Nem véletlenül hívják purg atóriumnak a helyet. A g ondolataiba merült Lang don most arra eszmélt, hog y Sienna várakozóan néz rá a keresztelőmedence túloldaláról. – A hét P? – kérdezte Dante halotti maszkjára mutatva, és visz- szarántva Lang dont a jelenbe. – Azt mondja, hog y ez eg y üzenet? Amiből kiderül, mit kell tennünk? Lang don g yorsan elmag yarázta Dante látomását a Purg atórium heg yéről, a hét főbűnt jelképező P betűkről és a vétkes homlokáról való eltörlésük folyamatáról. – Nyilvánvaló, hog y Bertrand Zobrist – vonta le a következtetést Lang don – mint Dante rajong ója tudja, hog y mit jelent a hét P, és hog yan törlődik le a homlokról a paradicsom felé
vezető úton. Sienna kétkedve nézett rá. – Úg y g ondolja, hog y Bertrand Zobrist azért írta azokat a P-ket a maszkra, mert azt várja tőlünk... hog y a szó szoros értelmében töröljük le őket a halotti maszkról? Mag a szerint ezt kellene tennünk? – Meg értem, hog y ez... – Robert, még ha letöröljük is azokat a betűket, mit seg ít az rajtunk?! Kapunk eg y üres maszkot. – Talán ig en – vig yorg ott rá biztatóan Lang don. – Talán nem. Szerintem több van ott, mint elsőre látszik. – Lemutatott a maszkra. – Emlékszik, hog y azt mondtam, a maszk két oldala nem eg yformán öreg edett? – Ig en. – Lehet, hog y tévedtem – közölte Lang don. – A színkülönbség túl markánsnak tűnik, és a hátoldal fog azott. – Fog azott? Lang don meg mutatta neki, hog y belül sokkal durvább a g ipsz, mint kívül... és olyan szemcsés, akár a dörzspapír. – Az ilyen durva textúrát nevezik fog azottnak vag y recésnek, és a festők jobban szeretnek ilyen felületen dolg ozni, mert jobban meg tapad rajta a festék. – Nem tudom követni. Lang don mosolyg ott. – Tudja, mi az a gesso? – Persze, festők használják a vászon előkészítésére... – Sienna hirtelen elharapta a mondatot, mert vég re leesett neki a tantusz. – Úg y van – mondta Lang don. – Ezzel hoznak létre eg y tiszta fehér, recés felületet, vag y néha ezzel fednek le eg y rég i festményt, ha újra fel akarják használni a vásznat. Sienna izg alomba jött. – És g ondolja, hog y Zobrist g essóval fedte el a halotti maszk hátulját? – Ez meg mag yarázná a recésség et és a világ osabb színárnyalatot. De arra is mag yarázatot adhat, miért akarja, hog y letöröljük a hét P betűt. Sienna ezt most meg int nem értette. – Szag olja meg – mondta Lang don Sienna arca elé emelve a maszkot, mint pap az ostyát. Sienna meg rázkódott. – A g essónak olyan szag a van, mint az ázott kutyának? – Nem mindig . A szokványos g essónak krétaszag a van. Az ak- rilfestéknek van ázott kutya szag a. – Vag yis? – Vag yis ez vízben oldódik.
Sienna félrehajtotta a fejét, és Lang don szinte látta, hog y forog nak a kerekek. Lassan a maszkra nézett, aztán hirtelen vissza Lang donra, és elkerekedett a szeme. – Úg y g ondolja, hog y van valami a g esso alatt? – Az sok mindent meg mag yarázna. Sienna meg rag adta a keresztelőmedencét beborító hatszög letű falapot, és annyira félrehúzta, hog y beférjen a keze. Fog ott eg y friss vászontörölközőt, és belemártotta a keresztelővízbe. Aztán átadta a csöpög ő rong yot Lang donnak. – Próbálja meg . Lang don a tenyerébe fektette a lefelé fordított maszkot, és elvette a vizes törölközőt. Kicsavarta belőle a fölösleg et, majd dörzsölni kezdte Dante homlokának belsejét, ahol a hét kallig rafikus P volt. Miután többször vég ig húzta rajta a mutatóujját, meg int bevizezte a törölközőt a medencében, és folytatta a munkát. Lassan elmázolódott a fekete festék. – Már oldódik a g esso – mondta izg atottan. – És vele eg yütt jön le a festék is. A művelet harmadszori meg ismétlésekor Lang don monoton ünnepélyesség g el kezdett beszélni, kenetes szavai visszhang zottak a kápolnában. – Mindenható Isten, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak Atyja, ki e szolg áidat vízből és Szentlélekből új élettel ajándékoztad meg . meg szabadítván őket a bűntől a keresztség által. Sienna úg y bámult rá, mintha eszét vesztette volna. Lang don vállat vont. – Ideillőnek tűnt. Sienna fintorg ort, és visszafordult a maszkhoz. A víz hatására a g esso alatt láthatóvá vált az eredeti g ipsz, amelynek sárg ás elszíneződése már meg felelt a korának. Amikor az utolsó P is eltűnt, Lang don meg törölte a maszkot, és felmutatta Siennának. Sienna eltátotta a száját. Ahog y arra Lang don számított, valóban elrejtettek valamit a g esso alatt – a feltáruló második réteg is kallig rafikus betűkből állt, amelyeket közvetlenül az eredeti g ipsz halványsárg a felületére írtak. Ez a kilenc betű azonban értelmes szót alkotott.
Ötvennyolcadik fejezet – Felfog ása? – kérdezte Sienna. – Nem értem. Lehet, hogy én sem. Lang don meg vizsg álta a hét P alól előtűnt szöveg et – eg yetlen szó, Dante homlokának belső oldalára írva. felfogása – Felfog ás? Úg ymint értelem? – töpreng ett Sienna. Lehetséges. Lang don fölemelte a tekintetét a mozaikra, amelyen a Sátán felfalta a nyomorult lelkeket, akik nem tudták meg tisztítani mag ukat a bűntől. Dante... felfogása? Nemig en tudta értelmezni. – Kell még ott lennie valaminek – erősködött Sienna, kivéve a maszkot Lang don kezéből, hog y közelebbről is meg nézze. Aztán bólog atni kezdett. – Ig en, nézze meg a szó két vég ét... mindkét oldalon folytatódik. Lang don újra meg vizsg álta, és most már neki is feltűnt a többi szöveg halvány árnyéka, amely a szó mindkét oldalán áttetszett a nedves g esso alatt. Sienna türelmetlenül felrag adta a vászontörölközőt, és addig dörg ölte vele a g ipszet a szó körül, amíg enyhe ívet kirajzólva meg nem jelent a további szöveg : Ó, ti, akiknek ép a felfogása Lang don halkan Rittyentett. – „ Ó, ti, akiknek ép a felfog ása... fig yeljétek az értelmet, mely ott van.. szokatlan soraim fátyla mög ött!" – Hog yan? – bámult rá Sienna. – Ez Dante Infernójának eg yik híres tercinája – mondta Lang don izg atottan. – Dante arra ösztönzi eszes olvasóit, hog y keressék meg az alleg orikus versében elrejtett tudást. Lang don g yakran idézte ezeket a sorokat, amikor irodalmi szimbólumokról tartott előadást; úg y fordította le mag ának a szöveg et, Hog y a szerző mintha hevesen integ etne és azt kiáltaná: Hé, olvasók! Itt jelképes értelmet kell keresnetek! Sienna eg yre erősebben dörzsölte a maszk hátoldalát. – Vig yázva! – szólt rá Lang don. – Ig aza van. – Sienna letörölte a feloldott g essót. – Folytatódik a Dante-idézet... pontosan úg y, ahog y mondta. – Újra belemártotta a törölközőt a vízbe, és kiöblítette. Lang don viszolyog va nézte a keresztelőmedence zavarossá váló vizét. Bocsánatkéréssel tartozunk a San Giovanninak, g ondolta, amiért mosog atóvályúként használjuk a meg szentelt medencét. A törölköző még csöpög ött, amikor Sienna kiemelte a vízből. Éppen csak kicsavarta a nag yját, és már neki is esett a nedves rong g yal a maszk közepének, úg y súrolva, akár eg y edényt. – Sienna! – fig yelmeztette Lang don. – Ez eg y antik... – Az eg ész hátoldala tele van szöveg g el! – kiáltotta Sienna, tovább dolg ozva a maszkon. – És
úg y van írva... – Elhallg atott, balra döntötte a fejét és elkezdte jobbra forg atni a maszkot, hog y követni tudja a szöveg et. – Mit mond? – akarta tudni Lang don, aki nem látott semmit. Sienna befejezte a dörg ölést, és eg y tiszta törölközővel felszárította a nedvesség et. Aztán letette a maszkot Lang don elé, hog y mind a ketten meg vizsg álhassák. Amikor Lang don meg látta a maszk belsejét, hátrahőkölt. A teljes homorú felszínt betűk lepték el, lehetett ott vag y száz szó. Felül kezdődött a szöveg az Ó, ti, akiknek ép a felfogása.. .sorral, és folyamatosan ment tovább, eg yetlen, töretlen sorként... lekanyarodva a maszk jobb oldalán az aljára, balról visszatérve a tetejére, és ug yanez a minta ismétlődött eg yre szűkülő körökben. A szöveg útja kísértetiesen emlékeztetett a Purg atórium heg yének a paradicsomig vezető, csig avonalú ösvényére. Lang don a szimbólumok szakértőjeként azonnal felismerte a tökéletes spirált. Az óramutató járásával egyező, szimmetrikus arkhimédészi. Azt is meg fig yelte, hog y mennyi a fordulatok száma az első szótól a vég ére kitett pontig . Kilenc. Lang don jóformán léleg ezni sem mert, miközben lassan elforg atva a maszkot, kívülről befelé haladva a homorú felületen, kiolvasta a szöveg et.
– Az első tercina Dante, szó szerint – mondta Lang don. – „Ó, ti, akiknek ép a felfog ása, fig yeljétek az értelmet, mely ott van... szokatlan soraim fátyla mög ött!” – És a többi? – türelmetlenkedett Sienna. Lang don a fejét csóválta. – Nem hiszem. Hasonló versmértéket próbál követni, de nem ismerem fel Dante szöveg ét. Mintha valaki üg yetlenül utánozta volna a stílusát. – Zobrist – suttog ta Sienna. – Csak ő lehetett. Lang don bólintott. Neki sem volt jobb tippje. Vég ül is Zobrist Botticelli Mappa del Unfernójának átalakításával már bizonyította azt a hajlamát, hog y a saját szükség letei szerint módosítsa a nag y művészek munkáit. – A szöveg folytatása nag yon különös – mondta Lang don, tovább forg atva a maszkot. – Azt
írja, hog y... valaki levág ta a lovak fejét... kiszedte a vak csontjait. – Lang don az utolsó sorhoz ug rott, amelyet a leg szűkebb körben írtak a maszk közepére. És elakadt a léleg zete. – Vörös vizeket emleg et. – Mint az ezüsthajú asszony a látomásaiban? – szaladt föl Sienna szemöldöke. Lang don bólintott, a szöveg en tűnődve. A lag úna... vörös vize, amelyben nem tükröződnek csillag ok? – Nézze – suttog ta Sienna, aki Lang don válla fölött olvasta a szöveg et, és most rámutatott eg y szóra a spirál közepe táján. – Eg y konkrét hely. Lang don szeme meg találta a szót, amelyen elsőre átsiklott. A világ eg yik leg látványosabb és leg különleg esebb városának a neve volt az. Kirázta a hideg , mert tudta, hog y Dante Alig hieri ebben a városban fertőződött meg a halálos beteg ség g el, amely meg ölte. Velence. Lang don és Sienna hosszú másodpercekig némán tanulmányozták a rejtélyes szöveg et. Nehéz volt meg fejteni ezt a nyug talanító és morbid verset. A „dózse” és a „lag úna” szavak kétség et sem hag ytak afelől, hog y Velencéről van szó... a vízre épült, eg yedülálló itáliai városról, amelyet több száz lag úna sző át, és amelyet évszázadokon át a városállam első számú vezetője, a dózse kormányzott. Lang don első látásra nem tudta meg állapítani, hog y Velencén belül pontosan hová mutat a vers, amely határozottan arra ösztönözte az olvasót, hog y kövesse az iránymutatásait. ... füledet a földre téve hallgasd az alant kotyogó vizet. – Valahol a föld alatt van – mondta Sienna, eg yütt olvasva Lang donnal a szöveg et. Lang don kényszeredetten bólintott, és a következő sorra ug rott. Kövesd mélyre, elsüllyedt palotába, hol a khéon szörny a sötétben vár. – Robert? – szólalt meg ideg esen Sienna. – Milyen szörny? – Khthon – válaszolta Lang don. – A „kh” néma. Azt jelenti, föld alatt lakó. Mielőtt Lang don folytathatta volna, eg y retesz hang os kattanása vert visszhang ot a kápolnában. Valaki meg nyitotta kívülről a turistabejáratot. – Grazié miile – hálálkodott a kiütéses arcú férfi. A keresztelőkápolna ideg envezetője zsebre tette az ötszáz dollárt, és nyug talanul körbepillantott, hog y nem látta-e meg valaki. – Cinque minuti – emlékeztette az ideg envezető, hog y öt percben állapodtak meg , majd diszkréten résnyire nyitotta a kireteszelt ajtót, hog y a kiütéses férfi bebújhasson. Ezután az ideg envezető visszacsukta a kaput, bezárva a férfit és kizárva a kápolnából a külvilág zajait. Öt perc. Az ideg envezető először nem volt hajlandó meg szánni a férfit, aki azt állította, hog y Amerikából repült idáig , abban a reményben, hog y a Battistero di San Giovanniban elmondott imák hozzáseg ítik a kig yóg yuláshoz szörnyű bőrbeteg ség éből. Vég ül még is sikerült felkelteni az eg yüttérzését, bár ebben annak az ötszáz dollárnak is volt némi része, amelyet azért az öt percért ajánlott meg a férfi, amelyet eg yedül tölthet a keresztelőkápolnában... nem beszélve a
növekvő félelemről, hog y ez az ember a fertőzőnek tűnő beteg ség ével itt fog állni mellette három órán keresztül, az épület meg nyitásáig . Most, ahog y a férfi belopózott a nyolcszög letű templomba, érezte, hog y valami felfelé vonzza a tekintetét. Te jó ég. Soha még csak hasonlót sem látott, mint ez a mennyezet. Eg y háromfejű démon bámult le eg yenesen rá, ezért g yorsan elkapta a tekintetét, és inkább a padlót nézte. A kápolna üresnek tűnt. Hol a pokolban vannak? Ahog y a férfi körbepásztázott, a főoltáron állapodott meg a tekintete. A boltíves falfülkében álló hatalmas márványtömböt kordonnal zárták el a látog atóktól. Az oltár tűnt az eg yetlen szóba jöhető rejtekhelynek az eg ész teremben. Ráadásul az eg yik kötél mintha kissé mozog na... mintha meg bolyg atták volna. Lang don és Sienna némán kuporog tak az oltár mög ött. Épp csak annyi idejük volt, hog y összekapkodják a piszkos törölközőket, helyére húzzák a keresztelőmedence fedőlapját és lebukjanak az oltár mög ött, nem feledkezve meg a halotti maszk biztonság áról. Az volt a terv, hog y addig lapulnak, amíg a hely meg nem telik turistákkal, majd diszkréten kisodródnak a tömeg g el. A baptisztérium északi kapuját eg észen biztosan kinyitották – ha csak eg y pillanatra is mert Lang don hallotta a térről beszűrődő zajokat, de aztán ug yanolyan hirtelen becsukódott az ajtó, és újra csend lett. Most Lang don azt hallotta, hog y léptek törik meg ezt a csendet, ahog y eg y pár láb járkál a kőpadlón. Eg y ideg envezető? Ellenőrzést tart, mielőtt meg nyitnák a helyet a turisták előtt? Arra már nem maradt ideje, hog y lekapcsolja a lámpát a keresztelőmedence fölött, és azért izg ult, vajon észreveszi-e az ideg envezető. Úgy tűnik, nem. Ug yanis a léptek feléjük tartottak, csak a kordonnál torpanva meg , amely alatt az imént bújtak át Siennával. Hosszú csönd támadt. – Robert, én vag yok az – szólalt meg vég ül eg y ing erült férfihang . – Tudom, hog y ott van.
Ötvenkilencedik fejezet Nincs értelme úg y tennem, mintha nem volnék itt. Lang don jelzett Siennának, hog y maradjon látótávolság on kívül, és vig yázzon Dante halotti maszkjára, amelyet már visszatettek a műanyag tasakba. Lang don pedig lassan fölemelkedett. Úg y állt ott a keresztelőkápolna oltára mög ött, akár eg y pap, és kitekintett az eg yfős g yülekezetre. Az ideg ennek, aki szembenézett vele, világ osbarna haja és márkás szemüveg e volt, az arcán és a nyakán ronda kiütések. Ideg esen vakarta az ég ő bőrt a nyakán, g yulladt szemében zavar és harag . – Ideje volna közölnie velem, Robert, hog y mi az ördög öt művel mag a! – támadt rá, átlépve a kordonon és meg indulva Lang don felé. Amerikai akcentusa volt. – Hog yne – válaszolta udvariasan Lang don. – De előbb mondja meg , hog y mag a kicsoda. A férfi meg torpant, és hitetlenkedve bámult rá. – Mit beszél?! Lang donnak halványan ismerősnek tűnt a férfi szeme... és talán a hang ja is. Már találkoztam vele... valahogy, valahol. Lang don hig g adtan meg ismételte a kérdését: – Kérem, árulja el, hog y ki mag a és honnan ismer eng em. A férfi elképedten tárta szét a karját. – Jonathan Ferris? Eg észség üg yi Világ szervezet? Mond ez valamit? Én repültem el önért a Harvard Eg yetemre. Lang don meg próbálta feldolg ozni a hallottakat. – Miért nem jelentkezett? – követelt választ a férfi, miközben vég ig a nyakát és az arcát vakarta, amely tele volt vörös és g ennyes pörsenésekkel. – És ki az ördög az a nő, akivel bejött ide? Most neki dolg ozik? Sienna is felemelkedett Lang don mög ött, és azonnal mag ához rag adta az irányítást. – Dr. Ferris? Sienna Brooks vag yok. Szintén orvos. Itt dolg ozom Firenzében. Lang don professzort fejlövés érte teg nap este. Retrog rád amnéziája van, és nem tudja, ki mag a, sem azt, hog y mi történt vele az utóbbi két napban. Én azért vag yok itt, hog y seg ítsek neki. Sienna szavainak visszhang ja már elhalt az üres keresztelőkápolnában, amikor a férfi, aki a meg jelenésére felkapta a fejét, még mindig értetlenül bámult, mintha képtelen lenne felfog ni a dolg ot. Meg szédülve hátratántorodott, és bele kellett kapaszkodnia a kordon eg yik tartóoszlopába. – Jaj... istenem – hebeg te. – Mi meg már azt hittük... – Úg y ing atta a fejét, mintha eg yszerre összeállt volna benne a kép. – Azt hittük, hog y átállt a másik oldalra... hog y talán lefizették... vag y meg fenyeg ették... Nem tudtuk! – Csak velem beszélt azóta – mondta Sienna. – Annyit tud, hog y nálunk, a kórházban tért mag ához, és meg akarják ölni. Rettenetes látomásai is voltak... holttestek, pestis áldozatok, és eg y ezüsthajú nő kíg yós amulettel azt mondta neki, hog y...
– Elizabeth! – tört ki a férfi. – Dr. Elizabeth Sinskey! Robert, ő kérte fel mag át, hog y seg ítsen nekünk! – Akkor jobb, ha tudja – mondta Sienna –, hog y a doktornő bajban van. Láttuk őt fog lyul ejtve eg y katonákkal teli mikrobusz hátsó ülésén, és úg y tűnt, hog y elkábították vag y beg yóg yszerezték. A férfi lassan bólintott, és lehunyta a szemét. Puffadt és vörös volt a szemhéja. – Mi történt az arcával? – kérdezte Sienna. A férfi kinyitotta a szemét. – Tessék? – A bőre! Úg y néz ki, hog y elkapott valamit. Beteg ? A férfi elborzadt, s bár Sienna kérdése már-már g orombán nyers volt, Lang don ug yanezt tette föl mag ában. Fig yelembe véve a pestisutalások nag y számát, amellyel ma találkozott, a vörös, g ennyedző bőr látványa nyug talanító volt. – Jól vag yok – mondta a férfi. – Az az átkozott szappan a szállodában. Súlyosan allerg iás vag yok a szójára, és a leg több olasz pipereszappan szója alapú. Hülye voltam, hog y nem ellenőriztem. Sienna meg könnyebbülten sóhajtott, és érezte, hog y enyhül a feszültség a vállában. – Még jó, hog y nem evett belőle. A kontakt dermatitisz anafilaktikus sokkot idézhet elő. Kényszeredetten nevettek. – Árulja el – vetette fel Sienna –, mond mag ának valamit a Bertrand Zobrist név? A férfi meg dermedt, mintha mag ával a háromfejű ördög g el találta volna szemben mag át. – Úg y véljük, hog y találtunk tőle eg y üzenetet – folytatta Sienna. – Valamilyen velencei helyre utal. Mond ez mag ának valamit? A férfi nag y szemekkel meredt rá. – Jézusom, ig en! De még mennyire! Mire utal? Sienna nag y leveg őt vett, láthatóan arra készült, hog y mindent elmondjon ennek az embernek az imént felfedezett, spirál alakban írt versről, de Lang don ösztönösen meg fog ta a kezét, hog y visszatartsa. Kétség telen, hog y a férfi a szövetség esüknek tűnt, de a mai események után Lang don a zsig ereiben érezte, hog y jobb, ha nem bízik meg senkiben. Ráadásul a férfi nyakkendője ismerősnek tűnt, és felmerült benne, hog y talán ug yanezt az embert látta imádkozni Dante kis templomában. Követett minket? – Honnan tudta, hog y itt vag yunk? – tette fel Lang don a kérdést. Úg y tűnt, hog y a férfit még mindig Lang don amnéziája fog lalkoztatja. – Robert, teg nap este azzal hívott fel eng em, hog y meg beszélt eg y találkozót eg y Ig nazio Busoni nevű múzeumig azg atóval. Aztán nyoma veszett. Nem hívott vissza. Amikor értesültem, hog y Ig nazio Busonit holtan találták, nag yon ag g ódtam. Úg y kerültem ide, hog y eg ész délelőtt kerestem mag át. Láttam a rendőri készültség et a Palazzo Vecchio körül, és amíg ott vártam, hog y meg tudjam, mi történt, véletlenül meg pillantottam mag át, ahog y kisurran eg y kicsi ajtón vele... – A férfi Siennára nézett, láthatóan elfelejtette a nevét.
– Sienna. Sienna Brooks. – Elnézést, dr. Brooks. Követtem mag ukat, azt remélve, hog y rájövök, mi az ördög öt művel. – Láttam mag át imádkozni a Cerchi templomban, ig az? – Ig en! Próbáltam kitalálni, hog y mire készül, de értelmetlennek tűnt az eg ész! Olyan határozottan távozott a templomból, mint akinek küldetése van, ezért követtem. Amikor láttam. hog y beoson a kápolnába, úg y döntöttem, ideje kérdőre vonnom. Lefizettem az ideg envezetőt, hog y eng edjen be néhány percre. – Merész húzás – jeg yezte meg Lang don –, amennyiben azt feltételezte, hog y mag uk ellen fordultam. A férfi meg rázta a fejét. – Valami azt súg ta, hog y mag a soha nem tenne ilyet. Robert Lang don professzor? Tudtam, hog y kell lennie más mag yarázatnak is. De hog y elveszítette az emlékezetét? Ez hihetetlen. Erre álmomban sem g ondoltam. A kiütéses férfi meg int lázas vakarózásba kezdett. – Nézzék, csak öt percet kaptam. Azonnal ki kell jutnunk innen. Ha én meg találtam mag ukat, akkor azok is meg találhatják, akik meg akarják ölni. Sok minden forog itt kockán, amiről nem tud. El kell mennünk Velencébe. Haladéktalanul. De nehéz lesz észrevétlenül kijutnunk Firenzéből. Az embereknek, akik elkapták dr. Sinskey-t... akik mag át is üldözik... messzire elér a kezük. – A férfi az ajtó felé mutatott. Lang don meg makacsolta mag át, érezve, hog y vég re válaszokat kaphat. – Kik azok a fekete ruhás katonák? Miért akarnak meg ölni? – Hosszú történet – mondta a férfi. – Útközben mindent elmag yarázok. Lang don a homlokát ráncolta, nem volt meg elég edve a válasszal. Intett Siennának, hog y jöjjön közelebb, és fojtott hang on szót váltott vele: – Mag a meg bízik benne? Mit g ondol? Sienna úg y nézett Lang donra, mintha őrültnek tartaná. – Hog y mit g ondolok? Azt, hog y az Eg észség üg yi Világ szervezetnek dolg ozik! Azt, hog y tőle vég re meg tudhatunk valamit! – És a kiütés? Sienna vállat vont. – Az, aminek mondja... súlyos kontakt dermatitisz. – És ha nem az, aminek mondja? – suttog ta Lang don. – Hanem... valami más? – Valami más? – Sienna hitetlenkedve meredt rá. – Robert, ez nem pestis, ha arra g ondolt volna. Ő is orvos, az ég szerelmére! Ha halálos beteg lenne, és tudná, hog y fertőz, volna annyi esze, hog y ne terjessze a kórt. – És ha nem tudja, hog y pestise van? Sienna töpreng ett eg y másodpercig . – Akkor attól tartok, hog y mind a ketten cseszhetjük... mindenki mással eg yütt a környéken. – Tudja, hog y némi csiszolásra szorul a modora?
– Csak szókimondó vag yok. – Sienna átadta Lang donnak a műanyag tasakot a halotti maszkkal. – Hozza mag a a kis barátunkat. Ahog y visszafordultak dr. Ferrishez, látták, hog y épp befejezett eg y halk telefonbeszélg etést. – Csak a sofőrömet hívtam – mondta a férfi. – Ide fog jönni értünk... – dr. Ferris hirtelen elharapta a mondatot, meg látva, mi van Lang don kezében; most először szembesülve Dante Alig hieri halott arcával. – Jézusom! – hőkölt hátra Ferris. – Az meg mi az ördög ? – Hosszú történet – válaszolta Lang don. – Útközben mindent elmag yarázok.
Hatvanadik fejezet A New York-i szerkesztő, Jonas Faukman arra ébredt, hog y csöng az otthoni irodájának a telefonja. A másik oldalára fordulva meg nézte az órát: hajnali 4:28-at mutatott. A könyvkiadás világ ában az éjszakai vészhelyzetek épp olyan ritkák, mint az eg yik napról a másikra beütő sikerek. Faukman nyug talanul kelt ki az ág yból, és a folyosón át besietett az irodájába. – Halló! – Eg y ismerős mély bariton szólalt meg a vonalban. – Jonas, hála az ég nek, hog y otthon vag y. Itt Robert. Remélem, nem ébresztettelek fel. – Még szép, hog y felébresztettél! Hajnali nég y óra van! – Bocsáss meg , Európából hívlak. – És az időzónákat nem tanítják a Harvardon? – Bajban vag yok, Jonas, és szeretnélek meg kérni eg y szívesség re. – Lang don hang ján feszültség érződött. – A vállalati Netjets kártyádról van szó. – Netjets? – Faukman hitetlenkedve kacag ott fel. – Robert, ez a könyvszakma. Nekünk nincsenek mag áng épeink. – Mindketten tudjuk, hog y hazudsz, barátom. Faukman sóhajtott. – Oké, hadd fog almazzak másként. Nem biztosíthatunk ma- g áng épet vallástörténeti könyvek szerzőinek. Ha hajlandó vag y meg írni Az ikonográfia ötven árnyalatát, akkor beszélhetünk. – Jonas, bármennyibe kerül a repülőút, vissza fog om fizetni. A szavamat adom. Meg szeg tem én valaha íg éretet? – Mármint azon kívül, hog y három éve tolog atod a leadási határidőt? Csakhog y Faukman érzékelte az ideg esség et Lang don hang jában. – Mondd el, miről van szó. Meg próbálok seg íteni. – Most nincs időm elmag yarázni, de tényleg muszáj seg ítened. Élet-halál kérdése. Faukman elég rég óta dolg ozott már Lang donnal ahhoz, hog y ismerje a fanyar humorérzékét, de jelenleg nyomát sem érezte annak, hog y tréfálni akar. Ez az ember halálosan komolyan beszél. Faukman fújt eg yet, és elhatározásra jutott. A gazdasági igazgatóm ezért keresztre fog feszíteni. Harminc másodperccel később Faukman leírta a tudnivalókat Lang don különjáratával kapcsolatban. – Minden oké? – kérdezte Lang don, meg érezve a szerkesztője tétovázását és a meg lepődését is azon, hog y hol tartózkodik a barátja. – Ig en, csak azt hittem, hog y az Államokban vag y – mondta Faukman. – Nem g ondoltam volna, hog y Olaszország ban. – Ezzel mag am is íg y vag yok – mondta Lang don. – Köszönöm, Jonas. Máris indulok a repülőtérre.
A Netjet U.S. diszpécserközpontja az ohiói Columbusban van. Innen intézik a járatrendeléseket a nap huszonnég y órájában. A tulajdonosi szolg áltatásokat intéző Deb Kiérnél az imént bejelentkezett eg y New York-i résztulajdonos. – Eg y pillanat, uram – mondta Deb, és beállítva a fejmikrofont beütött valamit a terminálon. – Valójában az a Netjets Europe szolg áltatási területe, de én is seg íthetek. – Gyorsan belépett a Netjets Europe rendszerbe, amelynek a portug áliai Pafo de Arcosban van a központja, és ellenőrizte az Olaszország ban és a közelében tartózkodó g épeik aktuális helyzetét. – Rendben, uram – mondta. – Úg y látom, hog y van eg y Cessna Citation Excel g épünk Monacóban, amit eg y órán belül átirányíthatunk Firenzébe. Meg felel ez íg y Mr. Lang donnak? – Reméljük – felelte a férfi a kiadóvállalattól, akinek kimerült és kissé bosszús volt a hang ja. – Hálásan köszönjük. – Részünkről a szerencse – válaszolta Deb. – És Mr. Lang don Genfbe szeretne repülni? – Úg y tűnik. Deb tovább g épelt. – Rendben van – mondta vég ül. – Mr. Lang don járata a luccai Tassig nano FBO-ról indul, ami körülbelül ötven mérföld Firenzétől nyug atra. Helyi idő szerint délelőtt 11:20-kor száll fel. Mr. Lang donnak tíz perccel korábban kell kiérkeznie a reptérre. Nem kértek földi szállítást, ellátást, az útlevél számát meg kaptam, úg yhog y rendben vag yunk. Óhajt még valamit? – Eg y új állást – nevetett a férfi. – Köszönöm. Sokat seg ített. – Nag yon szívesen. További jó éjszakát. – Deb befejezte a hívást, és visszafordult a képernyőhöz, hog y vég leg esítse a rendelést. Beírta Robert Lang don útlevélszámát, de mielőtt folytathatta volna, felvillant eg y vörös jelzés. Deb elolvasta az üzenetet az ablakban, és elkerekedett a szeme. Ez valami tévedés lesz. Újra meg próbálta bevezetni Lang don útlevélszámát. De meg int villog ni kezdett a fig yelmeztető jelzés. Ug yanez a riasztás jelent volna meg a világ minden lég iforg almi vállalatának számítóg épén, ahol Lang don meg próbál helyet fog lalni. Deb Kiér eg y hosszú másodpercig hitetlenkedve bámulta a monitort. Tudta, hog y a Netjets nag yon komolyan veszi az üg yfelek adatainak védelmét, de ez a riasztás a cég minden adatkezelési szabályát felülírta. Deb Kiér azonnal értesítette a hatóság okat. Brüder üg ynök összecsukta a mobilját, és elkezdte visszaterelni az embereit a mikrobuszba. – Lang don lépett – jelentette be. – Eg y mag áng éppel készül Genfbe repülni. Eg y órán belül indul Luccából, ötven mérföldre innen. Ha sietünk, még a felszállás előtt elkapjuk. Ug yanebben az időben a bérelt FIAT szedan mag a mög ött hag yva a Piazza dél Duomót északnak tartott a Via dei Panzanin, a firenzei Santa Maria Novella pályaudvar felé. A hátsó ülésen Lang don és Sienna fog laltak helyet behúzott nyakkal, míg dr. Ferris elöl, a vezető mellett ült. A Netjets helyfog lalás Sienna ötlete volt. Eg y kis szerencsével ennyi
félrevezetés elég lehet ahhoz, hog y mindhárman bejussanak a firenzei pályaudvarra, ami enélkül tele lenne rendőrökkel. És Velence mindössze két óra vonattal, a helyi közlekedéshez pedig nem kell útlevél. Lang don Siennára nézett, aki dr. Ferrist tanulmányozta ag g odalmas arckifejezéssel. A férfinak láthatólag fájdalmai voltak, nehezen szedte a leveg őt, mintha minden belég zés szenvedéssel tárna. Remélem, nem tévedek a beteg ség ét illetően, g ondolta Lang don a férfi kiütéseit nézeg etve, és elképzelve a zsúfolt kis autóban elszabaduló kórokozókat. Még az ujjbeg yei is vörösnek és puffadtnak tűntek. Lang don elhesseg ette az ag g odalmait, és kinézett az ablakon. Ahog y közeledtek a pályaudvarhoz, elhaladtak a Grand Hotel Bag lioni mellett, amely g yakran adott otthont eg y képzőművészeti konferencia eseményeinek; Lang don rendszeresen részt vett rajta, és a szállodát látva rájött, hog y olyasmire készül, amit még soha életében nem tett. Úg y meg yek el Firenzéből, hog y nem láttam a Dávidot. Némán bocsánatot kért Michelang elótól, majd az előttük álló pályaudvarra nézett... de a g ondolatai már Velencében jártak.
Hatvanegyedik fejezet Lang don Genfbe utazik? Dr. Elizabeth Sinskey rosszulléte eg yre fokozódott, ahog y elkábítva rázkódott a mikrobusz hátsó ülésén, miközben kifelé szág uldottak Firenzéből, a városon kívüli mag ánrepülőtér irányába. Semmi értelme Genfbe menni, g ondolta Elizabeth. Genf csak azért jöhetett szóba, mert ott volt a WHO székhelye. Langdon engem keres? Ebben sem volt log ika, hiszen Lang don nag yon jól tudta, hog y Sinskey Firenzében van. Ekkor új g ondolat ötlött eszébe. Istenem... Zobristnak Genf a célpontja? Zobristnak volt érzéke a szimbólumokhoz, és meg valósítani, hog y „g round zero” leg yen az Eg észség üg yi Világ szervezet székháza helyén, méltó lezárása lenne a Sinskey-vel folytatott eg yéves párharcának. Ám ha Zobrist hatékony kiindulópontot keres eg y járvány elterjedéséhez, akkor Genf nem jó választás. Kisebb, mint a nag y metropoliszok, földrajzilag elszig etelt, és ott hűvös az idő az évnek ebben a szakában. A leg több rag ályos beteg ség túlnépesedett, meleg ég övi környezetben tud g yorsan terjedni. Genf teng erszint feletti mag asság a 375 méter, ami alig ha felel meg eg y járvány fellobbantásának. Nem az a szempont, hogy Zobrist mennyire gyűlöl engem. Tehát meg mindig nincs válasz arra a kérdésre, hog y Lang don miért utazik Genfbe. Az amerikai professzor érthetetlen úti célja csak eg y újabb tétel volt Lang don meg mag yarázhatatlan cselekedeteinek teg nap este óta g yarapodó listáján, amelyekre Sinskey minden ig yekezete ellenére sem talált ésszerű indokot. Kinek az oldalán áll? Ig az, hog y Sinskey csak pár napja ismerte Lang dont, de általában jól ítélte meg az embereket, és nem akarta elhinni, hog y eg y olyan karaktert, mint Robert Lang don, pénzzel meg lehet veszteg etni. Viszont tegnap este megszakította velünk a kapcsolatot. És most úg y rohang ál összevissza, akár eg y menekülő szélhámos. Valamiképp meggyőzték arról, hogy Zobrist tettei egyfajta kicsavart lapkával nézve értelmesek? Ettől a g ondolattól vég ig futott a hátán a hideg . Nem, nyug tatta meg mag át. Nem ilyennek ismerem. Ennél ő különb. Sinskey nég y napja találkozott először Lang donnal, eg y átalakított C-130 Herkulesszállítórepülőg ép kibelezett rakterében, amely az Eg észség üg yi Világ szervezet mobil műveleti központjaként szolg ált. Este hét óra múlt, amikor a g ép leszállt Hanscom Fielden, alig tizenöt mérföldre a massachusettsi Cambridg e-től. Sinskey nem tudta, mit várjon a híres tudóstól, akivel addig csak telefonon beszélt, de kellemes meg lepetésként érte, amikor mag abiztosan fölsétált a rámpán a g épre és barátság os mosollyal üdvözölte. – Dr. Sinskey, ha nem tévedek – rázta meg a kezét határozottan Lang don. – Professzor, meg tisztel, hog y eljött.
– Részemről a meg tiszteltetés. Köszönöm mindazt, amit tesz. Lang don mag as férfi volt, előzékeny modorú, mély hang ú és jóképű. Sinskey arra tippelt, hog y az eg yetemen viselt ruhájában érkezett – zakó, vászonnadrág és félcipő –, ami annál valószínűbb volt, hog y szabályosan elrag adták a campusról. Fiatalabbnak és fittebbnek tűnt, mint Elizabeth várta, és ez eg yből a saját korára emlékeztette. Jóformán az anyja lehetnék. Fáradtan mosolyg ott Lang donra. – Köszönöm, hog y eljött, professzor. Lang don a sótlan munkatársra mutatott, akit Sinskey érte küldött. – A barátja nem hag yott számomra túl sok választási lehetőség et. – Helyes. Ezért fizetem. – Szép amulett – jeg yezte meg Lang don Elizabeth nyakláncára pillantva. – Lapis lazuli? Sinskey bólintott, és lenézett a kék féldrág akőre, amely eg y jól ismert ikont, eg y füg g őleg es botra feltekeredő kíg yót formázott. – Az orvostudomány modern szimbóluma. Minden bizonnyal tudja, hog y caduceus a neve. Lang don hirtelen felkapta a fejét, mintha mondani akarna valamit. Elizabeth várt. Igen? De Lang don láthatóan meg g ondolta mag át, és eg y udvarias mosollyal témát váltott. – Miért is vag yok itt? Elizabeth beinvitálta a sebtiben, eg y rozsdamentes asztallal berendezett tárg yalóba. – Fog laljon helyet. Van itt valami, amit szeretnék meg mutatni. Miközben Lang don az asztalhoz lépett, Elizabeth meg jeg yezte mag ában, hog y bár a professzort izg alomba hozta eg y titkos találkozó kilátása, még sem tűnik nyug talannak. Íme, eg y ember, aki jól érzi mag át a bőrében. Azon tűnődött, vajon akkor is ilyen laza lesz-e, amikor rájön, hog y miért hozták ide. Elizabeth leültette Lang dont, majd minden bevezető nélkül letett elé eg y tárg yat, amelyet nem eg észen tizenkét órával ezelőtt szerzett meg a csapata eg y firenzei letéti széfből. Lang don hosszan tanulmányozta a kis, farag ott heng ert, majd röviden előadta azt, amit Elizabeth már tudott. A tárg y eg y rég i pecsétheng er, amelyet nyomtatásra használtak. Eg y háromfejű Sátán különösen riasztó képe van rajta eg yetlen szó társaság ában: saligia. – A salig ia – mondta Lang don – eg y latin betűszó, amely... – A hét főbűn nevének összeolvasásából képzett emlékeztető – fejezte be Elizabeth. – Ig en, ennek már utánanéztünk. – Oké – mondta Lang don kissé értetlenül. – Van valami különös oka annak, hog y ezt meg akarta nézetni velem? – Nos... ig en. – Sinskey visszavette a heng ert, és rázni kezdte; hallatszott, ahog y ide-oda csapódik benne eg y keverőg olyó. Lang don kíváncsian fig yelte, de mielőtt meg kérdezhette volna, hog y mit csinál, felrag yog ott a heng er vég e, és Elizabeth a kibelezett g ép falának eg y sima felületére irányította
a fényt. Lang don halkan Rittyentett, és közelebb ment a kivetített képhez. – Botticelli Mappa dell Infernója – közölte Lang don. – Dante pokol-leírásán alapul. Bár úg y sejtem, hog y már ezt is tudja. Elizabeth bólintott. Az internet seg ítség ével a csapata már azonosította a festményt, és Sinskey meg lepve hallotta, hog y Botticelli a festő, aki olyan idealizált mesterműveiről híres, mint a Vénusz születése vag y a Tavasz. Sinskey annak dacára szerette ezeket a képeket, hog y a termékenység et és az élet születését ábrázolták, ami őt mindig a saját trag ikus meddőség ére emlékeztette – az eg yedüli kudarcra a más tekintetben nag yon is termékeny életében. – Azt reméltem – mondta Sinskey –, Hog y mag a beszélni tud nekem ennek a festménynek a rejtett szimbolikájáról. Lang don most először ing erültnek tűnt. – Ezért hozatott ide? Mintha arról lett volna szó, hog y vészhelyzet van. – Nézze el nekem. Lang don türelmesen sóhajtott. – Dr. Sinskey, általában ha valaki meg szeretne tudni valamit eg y adott festményről, felveszi a kapcsolatot a múzeummal, ahol az eredetit őrzik. Ez esetben ez a Biblioteca Apostolica a Vatikánban. A Vatikánnak számos elsőrang ú ikonog ráfúsa van, aki... – A Vatikán g yűlöl eng em. Lang don döbbenten nézett rá. – Mag át is? Azt hittem, hog y csak eng em. Elizabeth szomorúan mosolyg ott. – A WHO erősen hisz abban, hog y a fog amzásg átlás széles körű elérhetőség e a g lobális eg észség üg y eg yik kulcsa. Eg yfelől véd a szexuális úton terjedő beteg ség ektől, például az AIDS-től, másfelől a születésszabályozást is seg íti. – De a Vatikán ezt máshog y látja. – Valóban. Reng eteg energ iát és pénzt áldoznak arra, hog y a harmadik világ ország aiban ördög től valónak tartsák a fog amzásg átlást. – Ig en – mondta Lang don eg yetértő mosollyal. – Ki is lenne alkalmasabb elig azítani a világ ot a szex dolg ában, mint eg y rakás nyolcvan fölötti, cölibátusban élő férfi? Sinskey-nek percről percre jobban tetszett a professzor. Meg rázta a heng ert, hog y újra feltöltse, aztán ismét a falra vetítette a képet. – Nézze meg jobban, professzor. Lang don közelebb ment, meg vizsg álta, és még közelebb lépett. Aztán hirtelen meg torpant. – Furcsa, Meg változtatták. Hamar rájött. – Ig en, és azt szeretném, ha meg mondaná, mit jelentenek a változtatások.
Lang don hallg atásba merült, vég ig nézte az eg ész képet, elidőzve a tíz betűnél, amely a catrovacer szót adta ki... majd a pestis-álarcnál... és vég ül a különös idézetnél az alsó szeg élyen, amelyben a „halott szeméről” van szó. – Ki csinálta ezt? – akarta tudni Lang don. – Honnan került elő? – Pillanatnyilag minél kevesebbet tud, annál jobb. Azt remélem, hog y mag a elemezni fog ja nekem ezeket a módosításokat, és elmondja, mit jelentenek. – Eg y íróasztalra mutatott a sarokban. – Itt? Most? Sinskey bólintott. – Tudom, hog y túl sokat kérek, de nem g yőzöm elég g é hang súlyozni, milyen fontos ez nekünk. – Szünetet tartott. – Könnyen lehet, hog y élet-halál kérdése. Lang don ag g odalmasan fürkészte Elizabeth arcát. – A meg fejtés eltarthat eg y ideig , de ha eg yszer ennyire fontos önnek... – Köszönöm – szakította félbe Sinskey, nehog y meg g ondolja mag át. – Van valaki, akit fel kellene hívnia? Lang don meg rázta a fejét, és közölte, hog y csendes hétvég ét tervezett mag ának. Remek. Sinskey elhelyezte az íróasztalánál a vetítővel, papírral, ceruzával és eg y biztonság os műholdas internetkapcsolattal rendelkező laptoppal. Lang don nem nag yon értette, miért fog lalkoztatja a WHO-t eg y módosított Botticelli-festmény, de eng edelmesen munkához látott. Dr. Sinskey arra számított, hog y órákig tanulmányozza majd a képet minden eredmény nélkül, ezért a saját feladatai után látott. Időnként hallotta, hog y Lang don meg rázza a vetítőt vag y jeg yzetel a füzetébe. Alig tíz perc múltán Lang don letette a ceruzát, és bejelentette: – Cerca trova. Sinskey felé fordult. – Mit mond? – Cerca trova – ismételte meg Lang don. – Keressetek és találtok. Ezt rejti a kód. Sinskey odasietett, leült Lang don mellé, és elbűvölve hallg atta, hog yan keverték össze Dante poklának szintjeit, és visszaállítva a helyes sorrendet, hog yan adja ki a tíz betű az olasz cerca trova kifejezést. Keressetek és találtok, morfondírozott Sinskey. Ezt üzeni az az eszelős? A felszólítás közvetlen kihívásnak hang zott. Visszatért a Külkapcsolatok Tanácsában történtek felzaklató emléke, amikor az őrült férfi ezeket az utolsó szavakat intézte hozzá: Akkor kezdődhet a tánc. – Hirtelen elsápadt – mondta Lang don, és ag g ódva nézett Sinskey-re. – Úg y tűnik, nem ezt az üzenetet várta. Elizabeth összeszedte mag át, és meg ig azította a nyakában az amulettet. – Nem eg észen. Mit g ondol... ez a pokoltérkép azt akarja sug allni, hog y keressek meg valamit? – Ig en. Cerca trova. – És arra nem utal, hog y hol keressem?
Lang don az állát simog atta. Közben a WHO más alkalmazottai g yűltek köréjük, információkat remélve. – Nem, nyíltan nem... bár nekem van eg y elég jó ötletem arra, hog y hol kéne kezdeni. – Mondja el! – követelte Sinskey váratlan hevesség g el. – Nos, mit szólna Firenzéhez? Sinskey-nek meg feszült az álla az ig yekezetben, hog y ne reag áljon. A munkatársai azonban nem voltak ilyen feg yelmezettek. Döbbent pillantásokat váltottak eg ymással. Az eg yik telefont rag adott, és felhívott valakit. Eg y másik kisietett az ajtón, a g ép orrába. Lang don ezen elcsodálkozott. – Azért, amit mondtam? Abszolúte, g ondolta Sinskey. – Miből következtetett Firenzére? – Cerca trova – válaszolta Lang don, g yorsan összefog lalva Vasari freskójának rég óta meg oldatlan rejtélyét a Palazzo Vecchióban. Hát persze hog y Firenze, g ondolta Sinskey, aki eleg et hallott. Nyilván nem véletlen, hog y az ő őrült nemezise Firenzében vetette mag át a mélybe, mindössze három sarokra a Palazzo Vecchiótól. – Professzor – mondta –, amikor meg mutattam mag ának az amulettemet és caduceusnak neveztem, mintha mondani akart volna valamit, de aztán elbizonytalanodott és meg g ondolta mag át. Mit akart mondani? Lang don a fejét ing atta. – Semmit. Ostobaság . Néha kissé túlteng bennem a professzor. Sinskey fárkasszemet nézett vele. – Azért kérdezem, mert tudnom kell, hog y meg bízhatom-e mag ában. Mit akart mondani? Lang don nyelt eg yet, és meg köszörülte a torkát. – Nem mintha fontos lenne, de azt mondta, hog y az amulettje az orvostudomány szimbóluma, ami ig az is. De amikor caduceusnak nevezte, elkövetett eg y g yakori hibát. A caduceus az, amikor két kíg yó tekeredik fel a botra és szárnyak vannak a tetején. A mag a amulettjén csak eg y kíg yó van, és nincsen szárny. Ezt a jelképet úg y nevezik, hog y... – Aszklépiosz botja. Lang don meg lepetten kapta fel a fejét. – Ig en. Úg y van. – Tudom. Próbára tettem az őszinteség ét. – Tessék? – Kíváncsi voltam, hog y elmondja-e nekem az ig azat, még ha kínos helyzetbe hoz is vele. – Úg y tűnik, hog y meg buktam. – Ne teg ye többé. A teljes őszinteség eleng edhetetlen, ha eg yütt dolg ozunk ezen az üg yön.
– Eg yütt dolg ozunk? Hát nem vég eztünk? – Nem, professzor, korántsem. El kell jönnie velünk Firenzébe, hog y seg ítsen meg találni azt a valamit. Lang don hitedenkedve bámult rá. – Ma este? – Sajnos ig en. És még adósa vag yok a mag yarázattal, hog y miért ilyen kritikus a helyzet. Lang don meg rázta a fejét. – Nem számít, hog y mit mond. Nem akarok Firenzébe menni. – Én sem – közölte Elizabeth komoran. – De sajnos fog y az időnk.
Hatvankettedik fejezet A szuperg yors Frecciarg ento vonat csillog ó teteje visszaverte a déli napfényt, ahog y kecses ívet hasítva a toszkán tájba észak felé robog ott. Dacára annak, hog y 250 km/h sebesség g el távolodtak Firenzétől, az „ezüst nyíl” jóformán hang talanul suhant, az ismétlődő, lág y kattog ás és az enyhén hullámzó mozg ás már-már elring ató hatással volt az utasokra. Robert Lang donban összemosódott a leg utóbbi óra. Most, az expresszvonat fedélzetén, Lang don, Sienna és dr. Ferris eg yedül ültek eg y privát salottinóban – eg y kis kupéban nég y bőrüléssel és kihúzható asztallal. Ferris az eg észet kibérelte a hitelkártyájával, szendvicseket és ásványvizet is rendelt, amelyekre Lang don és Sienna azonnal rávetették mag ukat, miután meg tisztálkodtak a kupé saját mosdójában. Amint elhelyezkedtek, felkészülve a kétórás vonatútra, dr. Ferris azonnal Dante halotti maszkjára irányította a fig yelmét, amely ott hevert köztük az asztalon a műanyag tasakban. – Ki kell derítenünk, hog y Velencében pontosan hová vezet minket ez a maszk. – Még hozzá g yorsan – tette hozzá Sienna feszült hang on. – Valószínűleg ez az eg yetlen reményünk, hog y meg állítsuk Zobrist járványát. – Várjunk még ezzel – mondta Lang don, védelmezően a maszkra téve a kezét. – Azt íg érte, hog y amint felszállunk a vonatra, elmag yarázza az utóbbi néhány nap eseményeit. Amennyit én tudok, a WHO azzal bízott meg Cambridg e-ben, hog y seg ítsek meg fejteni Zobrist módosításait a pokol térképén. Ezen kívül nem mondott semmit. Dr. Ferris láthatóan feszeng ett, s meg int vakarni kezdte a kiütéseket az arcán és a nyakán. – Meg értem, hog y frusztrált – mondta. – Valóban ideg esítő lehet, ha az ember nem emlékszik arra, hog y mi történt vele, de orvosi értelemben... – pillantott meg erősítést kérve Siennára, majd folytatta – határozottan azt javaslom, hog y ne erőltesse az emlékezetét olyan részletek után kutatva, amelyek elvesztek. Az amnézia áldozatai azzal járnak a leg jobban, ha nem fog lalkoznak a feledésbe merült múlttal. – Maradjon csak elfeledve? – Lang don érezte, hog y g yűlik benne a harag . – A pokolba is! Nekem válaszok kellenek! A mag uk szervezete hozott ide Olaszország ba, ahol fejbe lőttek, és ahol napok vesztek el az életemből! Tudni akarom, mi történt! – Robert – avatkozott közbe Sienna halkan, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hog y meg nyug tassa. – Dr. Ferrisnek ig aza van. Nem tenne jót az eg észség ének, ha eg yszerre zúdulna mag ára minden információ. Gondoljon azokra az apró részletekre, amelyekre emlékszik.,. az ezüst hajú asszony, a „keressetek és találtok”, a vonag ló testek a Térképen... Ezek a képek zavaros, sűrített, irányíthatatlan visszatekintések sorozatában zúdultak mag ára, és szinte lebénították. Ha dr. Ferris elkezdi mesélni az elmúlt napokat, majdnem biztos, hog y újabb emlékeket szabadít fel, és visszatérhetnek a hallucinációi. A retrog rád amnézia súlyos állapot. A nem a helyükön kezelt emlékek komolyan árthatnak a pszichének. Lang don erre nem is g ondolt. – Bizonyara elveszettnek érzi mag át – tette hozzá Ferris pedig most szükség ünk van az ép elméjére, hog y előreléphessünk. Mindenképpen rá kell jönnünk, hog y mit akar sug allani nekünk ez a maszk.
Sienna bólintott. Az orvosok, állapította meg mag ában Lang don, úg y látszik, eg yetértenek. Lang don csendben ült, és próbált úrrá lenni a bizonytalanság érzésén. Furcsa élmény volt találkozni eg y vadideg ennel, és rájönni, hog y valójában már napok óta ismered. Mégis, g ondolta Lang don, halványan rémlik valahonnan a szeme. – Professzor – mondta eg yütt érzőén Ferris –, belátom, hog y nem bízik bennem maradéktalanul, ami nag yon is érthető azok után, amiken keresztülment. Az amnézia eg yik mellékhatása az enyhén paranoid bizalmatlanság . Ebben van valami, g ondolta Lang don, miután már a saját elmémben sem bízhatom. – Ha már a paranoiáról beszélünk – tréfálkozott Sienna, hog y oldja a hang ulatot Robert meg látta a kiütéseit, és azt hitte, hog y a Fekete Halál támadta meg . Ferris puffadt szeme elkerekedett, és hang os nevetésben tört ki. – Ez a kiütés? Hig g ye el, professzor, ha pestises lennék, nem eg y recept nélkül kapható antihisztaminnal kezelném mag am. – Elővett eg y félig kiürült kis tubust a zsebéből, és Lang don elé tette. Valóban eg y allerg iásoknak szánt, viszketést enyhítő krém volt az. – Elnézést kérek – mondta Lang don, ostobán érezve mag át. – Hosszú napom volt. – Oda se neki – válaszolta Ferris. Lang don az ablak felé fordult, és a mellettük elsuhanó, békés kollázzsá összeálló olasz tájat fig yelte. Idővel meg ritkultak a szőlőskertek és a tanyaházak, ahog y a síkság ot felváltották az Appenninek heg ylábai. A vonat hamarosan már kanyarg ós hág ókon kelt át, majd meg int lefelé ereszkedtek, immár keletnek, az Adria felé tartva. Velencébe meg yek, g ondolta. A pestis nyomában. Ez a különös nap olyan benyomást hag yott mag a után Lang donban, mintha áthaladna eg y tájon, ami csak bizonytalan foltokból áll, részletek nélkül. Mintha álmában látná. A sors iróniája, hog y a rémálmok általában felriasztják az embert... Lang don viszont úg y érezte, hog y ő eg y rémálomban ébredt. – Mire g ondol? – suttog ta Sienna. Lang don fáradt mosollyal fordult felé. – Mindig arra, hog y az otthonomban ébredek, és rájövök, hog y ez csak eg y rossz álom volt. Sienna félrebillent fejjel, incselkedve nézett rá. – És nem hiányoznék, ha felébredne és rájönne, hog y eng em is csak álmodott? Lang don elvig yorodott. – De, ig en, eg y kicsit. Sienna meg vereg ette a térdét. – Elég az álmodozásból, professzor, lássunk munkához. Lang don vonakodva nézett le Dante Alig hieri ráncos arcára, amely üres tekintettel meredt rá az asztalról. Óvatosan a kezébe vette és meg fordította, hog y a homorú felszínen elolvassa a spirális szöveg első sorát:
Ó, ti, akiknek ép a felfogása... De pillanatnyilag nem érezte alkalmasnak mag át a feladatra. De azért belevág ott. Kétszáz mérfölddel a robog ó vonat előtt, a Mendacium továbbra is az Adria vizein horg onyzott. A fedélközben Laurence Knowlton folyamatszervező halk kopog tatásra fig yelt fel az irodája üveg falán; meg nyomva eg y g ombot az asztallap alatt az áttetsző fái átlátszóvá vált. És eg y kis, napbarnított alak állt előtte. A kormányzó. Komornak tűnt. Szó nélkül belépett, behúzta mag a után az ajtót, és meg nyomta a g ombot, újra átlátszatlanná változtatva az üveg et. Alkohol szag a áradt belőle. – Az a videó, amit Zobrist ránk bízott... – mondta a kormányzó. – Ig en, uram? – Látni akarom. Most.
Hatvanharmadik fejezet Robert Lang don befejezte a spirális szöveg átírását a halotti maszkról eg y papírra, hog y könnyebb leg yen elemezni. Sienna és dr. Ferris közelebb hajoltak, hog y beseg ítsenek, Lang don pedig mindent meg tett, hog y elterelje a fig yelmét Ferris szüntelen vakarózásáról és nehéz lég zéséről. Jól van, mondog atta mag ának Lang don, és ig yekezett a versre összpontosítani. Ó, ti, akiknek ép a felfogása,figyeljétek az éneimet, mely ott van szokatlan soraim fátyla mögött! – Mint már említettem – kezdte Lang don Zobrist versének nyitó tercinája szó szerinti idézet a Pokolból, amelyben Dante arra inti az olvasót, hog y a szöveg nek mélyebb értelme van. Dante alleg orikus műve olyan g azdag rejtett vallási, politikai és filozófiai utalásokban, hog y Lang don g yakran javasolta azt a diákjainak, próbálják úg y tanulmányozni az olasz költőóriást, mint a Bibliát – olvasva a sorok között, hog y meg találják benne a mélyebb értelmet. – A középkori alleg óriák kutatói – folytatta Lang don – Általában két kateg óriára osztják az elemzésüket: „szöveg ” és „kép"... ahol a szöveg a mű szó szerinti értelme, míg a kép a szimbolikus üzenet. – Oké – mondta Ferris türelmetlenül –, az tehát, hog y a vers ezzel a sorral kezdődik... – Azt sug allja – szólt közbe Sienna –, hog y a felületes vizsg álat csak a közlés eg y részéhez vezethet el. És az ig azi értelme rejtve marad. – Valahog y úg y – mondta Lang don, visszatérítve a tekintetét a szöveg hez, és folytatta a hang os felolvasást. Keress áruló velencei dózsét, aki levágta a lovak fejét, és kiásta a csontjait a vaknak. – Nos hát – mondta Lang don –, a lefejezett lovakban és a vak csontjaiban nem vag yok biztos, de az első sor alapján eg y bizonyos dózsét kell keresnünk. – Eg y dózse... sírját? – kérdezte Sienna. – Vag y szobrát, vag y portréját – válaszolta Lang don. – Több évszázada nincsenek dózsék. A velencei dózsék Itália más városállamainak herceg eihez voltak hasonlók, és több mint száz volt belőlük, akik i. sz. 697-től kezdődően ezer éven át kormányozták Velencét. A 18. század vég én, a napóleoni hódításokkal szakadt meg a soruk, de dicsőség ük és hatalmuk azóta is lenyűg özi a történészeket. – Talán tudják – folytatta Lang don hog y Velence két leg népszerűbb turistalátványosság át, a Dózse-palotát és a Szent Márk-bazilikát a dózsék építtették... és a dózsék számára épültek. Sokukat ott is temették el. – És arról nem tud – kérdezte Sienna a verset tanulmányozva –, hog y volt-e olyan dózse, akit különösen veszélyesnek tartottak? Lang don lepillantott a kérdéses sorra. Keresd az áruló velencei dózsét. – Nem tudok, de a vers nem a „veszélyes” szót használja, hanem azt írja, hog y „áruló”. Nag y különbség , leg alábbis Dante világ ában. Az ő szemében az árulók a leg főbb bűnösök, akiket a
pokol leg mélyebb bug yrába kárhoztat. Az árulás Dante meg határozása szerint eg y hozzánk közel álló, bennünk meg bízó személy elárulása. Erre a történelem leg hírhedtebb példáját Júdás adja, aki Jézust árulta el; Dante ezt olyan g onosztettnek tekintette, hog y a pokol leg belső körébe száműzte Júdást – ez a Judecca, amely leg meg vetettebb lakójáról kapta a nevét. – Oké – mondta Ferris –, tehát eg y dózsét keresünk, aki árulást követett el, Sienna eg yetértően bólintott. – Ez seg ít szűkíteni a lehetőség ek körét. – Elhallg atott, és a szöveg be merült. – De ez a sor itt... egy dózse, aki levágta a lovak fejét? – És Lang donra emelte a tekintetét. – Van olyan dózse, aki lovakat fejezett le? A kép, amelyet Sienna felidézett benne, A keresztapa eg yik véres jelenetét juttatta Lang don eszébe. – Nem rémlik semmi. De ezek szerint ő volt az is, aki kitépte a vak csontjait. – Ferrisre pillantott. – Internetezni is lehet a telefonján, ig az? Ferris g yorsan elővette a mobilját és felmutatta duzzadt, pörsenéses ujjbeg yeit. – Ezekkel nehéz lenne nyomkodnom a g ombokat. – Majd én – mondta Sienna átvéve a telefont. – Lefuttatok eg y keresést velencei dózsékra, kereszthivatkozásként a lefejezett lovakra és a vak csontjaira. – Gyorsan g épelni kezdett az iPad billentyűzeten. Lang don még eg yszer átfutotta a verset, majd folytatta a hang os felolvasást. Szent bölcsesség arany múszeionjában térdelj le s füledet a földre téve hallgasd az alant kotyogó vizet. – Nem hallottam még azt a szót, hog y múszeion – mondta Ferris. – Ez eg y g örög szó, és múzsák védelmezte templomot jelent – válaszolta Lang don. – Az antikvitásban a múszeion volt az a hely, ahol a meg világ osodottak találkoztak eg ymással, kicserélték g ondolataikat, irodalomról, zenéről és képzőművészetről társalog tak. Az első múszeiont Ptolemaiosz építette az alexandriai könyvtárban, századokkal Krisztus születése előtt, és ennek a mására építették a többit szerte a világ on. – Dr. Brooks – pillantott reménykedve Ferris Siennára. – Meg tudná nézni, hog y van-e ilyen múszeion Velencében? – Tucatszámra – mondta Lang don huncut mosollyal. – Manapság múzeumnak nevezik. – Óh, akkor szélesebb körben kell keresnünk! – reag ált Ferris. Sienna tovább nyomkodta a telefon g ombjait, láthatólag nem okozott neki problémát több dolog g al fog lalkozni eg yszerre. – Oké, tehát eg y múzeumot keresünk, ahol van eg y dózse, aki levág ta a lovak fejét és kihúzkodta a vak csontjait. Robert, nincs eg y bizonyos múzeum, ahol a leg inkább érdemes lenne keresg élnünk? Lang don már számba vette Velence leg ismertebb múzeumait: Galleria dell’Accademia, Ca’ Rezzonico, Palazzo Grassi, Peg g y Gug g enheim Gyűjtemény, Museo Correr... de eg yik sem felelt
meg ig azán a leírásnak. Visszafordította a tekintetét a szöveg re. Szent bölcsesség arany múszeionjában Lang don hamiskásan mosolyg ott. – Van eg y múzeum Velencében, amelyikre maradéktalan illik a „szent bölcsesség arany múszeionja” jellemzés. Ferris és Sienna eg yszerre kapták fel a fejüket, és várakozóan bámultak rá. – A Szent Márk-bazilika – jelentette ki Lang don. – A leg nag yobb templom Velencében. Ferris bizonytalannak tűnt. – Eg y templom mint múzeum? Lang don bólintott. – Ahog y a Vatikáni Múzeum. Sőt mi több, a Szent Márk arról is híres, hog y a belső falait tömör arany lapok díszítik. – Arany múszeion – mondta Sienna izg atott hang on. Lang don bólintott, mert nem volt kétség e afelől, hog y a Szent Márk az az arany templom, amelyre a vers utal. A velenceiek századokon át emleg ették La Chiesa d’Oro – Aranytemplom – néven a Szent Márkot, és Lang don úg y g ondolta, hog y a világ minden más templománál káprázatosabb a belső tere. – A versben az van, hog y „térdelj le” – jeg yezte Ferris. – És a templom az a hely, ahol letérdelünk. Sienna vadul g épelt. – A Szent Márkot is hozzáadom a kereséshez. Az lesz az, ahol meg kell keresnünk a dózsét. Lang don tudta, hog y a Szent Márkban nem lesz hiány dózsékban. Felbátorodva vizsg álta meg újra a költeményt. Szent bölcsesség arany múszeionjdban térdelj le s füledet a földre téve hallgasd az alant kotyogó vizet. Kotyogó víz, tűnődött. Van víz a Szent Márk alatt? Buta kérdés, ismerte fel. Az eg ész város alatt víz van. Velence minden épülete lassan süllyed. Lang don látta mag a előtt a bazilikát, és meg próbálta elképzelni, hog y térdel odabent valaki, és hallg atja a víz csöpög ését. És ha meghalljuk... akkor mi a teendő? Lang don visszatérítette fig yelmét a vershez, és befejezte a felolvasást. Kövesd mélyre, elsüllyedt palotába, hol a kbthon szörny a sötétben vár a vörös lagúna vörös vizében, melyben nem tükröződnek csillagok. – Oké – mondta Lang don, akit zavarba hozott a kép –, tehát követjük a kotyog óvíz hang ját... valamilyen elsüllyedt palotához.
Ferris meg int vakarózott és lehang oltnak tűnt. – Mi az a khthon szörny? – Föld alatti – válaszolta Sienna, miközben fürg én kopog tak az ujjai a billentyűkön. – A „khthon” azt jelenti, hog y „földben lakó”. – Ig en, részben – mondta Lang don. – De ennek a szónak történelmi konnotációi is vannak... amelyek mítoszokhoz és szörnyekhez kapcsolják. A mitológ iai istenek és szörnyek eg ész rendje tartozik alá: az Erinnüszök, Hekaté vag y a Medúza, többek közt. Azért „khthon” a meg jelölésük, mert az alvilág ban lakoznak, és kapcsolatban állnak a pokollal. – Lang don szünetet tartott. – Történelmi értelemben a földből jönnek elő, még hozzá azért, hog y bajt hozzanak az emberekre. Hosszú csend támadt, és Lang don meg érezte, hog y mindannyian ug yanarra g ondolnak. Ez a khthon szörny... csakis Zobrist pestise lehet. hol a khthon szörny a sötétben vár a vörös lagúna vörös vizében, melyben nem tükröződnek csillagok. – Hol is tartottunk? – kérdezte Lang don, aki nem akarta elveszíteni a fonalat. – Tehát eg y föld alatti helyet keresünk, amely a vers utolsó sorára is mag yarázatot adhat. A lag únára, amelyben nem tükröződnek csillag ok. – Jó meg látás – mondta Sienna, vég re elszakítva a tekintetét Ferris mobiljától. – Ha eg y lag úna a föld alatt van, akkor nem tükrözheti az eg et. De vannak Velencében föld alatti lag únák? – Én nem tudok róla – válaszolta Lang don. – De eg y vízre épült városban nyilván vég telenek a lehetőség ek. – És ha az a lag úna eg y épületen belül van? – kérdezte váratlanul Sienna eg yik férfiról a másikra nézve. – A versben eg y „elsüllyedt palotáról” van szó. Említette korábban, hog y a Dózse-palota kapcsolatban áll a bazilikával, ig az? Ez azt jelenti, hog y azoknak az épületeknek sok olyan tulajdonság uk van, amire a szöveg utal... a szent bölcsesség múszeionja, eg y palota, hivatkozás a dózsékra... és ez mind ott van eg y helyen, Velence fő lag únája mellett, teng erszinten. Lang don mérleg elte a dolg ot. – Úg y g ondolja, hog y a vers „elsüllyedt palotája” a Dózse-palota? – Miért ne? Először azt írja, hog y térdelj le a Szent Márk-bazilikában, aztán kövesd a csörg edező víz hang ját. Lehet, hog y a víz hang ja a szomszédos Dózse-palotába vezet. Lehet ott valamilyen víz alá süllyedt alap, vag y hasonló. Lang don többször járt már a Dózse-palotában, és tudta, hog y milyen hatalmas. A bonyolult alaprajzú épületeg yütteshez tartozott eg y nag yszabású múzeum, az intézmény szolg álati helyiség einek labirintusa, lakosztályok, udvarok és alattuk eg y akkora börtön, amely több épületre is átterjed. – Ig aza lehet – mondta Lang don –, de ha véletlenszerűen kutatnánk, az napokba telne abban a palotában. Javaslom, hog y teg yük pontosan azt, amit a vers mond. Először menjünk el a Szent Márk-bazilikába, keressük meg a sírját vag y a szobrát ennek az áruló dózsénak, aztán
térdeljünk le. – És azután? – kérdezte Sienna. – És azután – válaszolta sóhajtva Lang don – tiszta erőből imádkozzunk, hog y meg halljuk a víz csörg edezését... amely elvezethet minket valahová. Az ezt követő csendben Lang don mag a elé képzelte Elizabeth Sinskey szorong ó arcát, ahog y őt szólong atja a túlsó partról a hallucinációiban. Fogy az idő. Keress és találsz. Azon tűnődött, hol lehet most Sinskey... és hog y jól van-e. A fekete ruhás katonák azóta már minden bizonnyal rájöttek, hog y Lang don és Sienna meg szökött. Mennyi időnk van, amíg újra a nyomunkra nem akadnak? Ahog y Lang don visszatérítette a fig yelmét a költeményre, hullámokban tört rá a kimerültség . Elolvasta az utolsó sort, és újabb g ondolat ötlött eszébe. Nem tudta, hog y érdemes-e meg említeni. A lagúna, amelyben nem tükröződnek csillagok. Valószínűleg lényeg telen a kutatásuk szempontjából, de úg y döntött, hog y azért meg osztja velük. – Van még valami, amiről beszélni kellene. Sienna felpillantott a telefon kijelzőjéről. – Dante Isteni Színjátékénak három része – mondta Lang don. – Pokol, Purgatórium, Paradicsom. Mindeg yik ug yanazzal a szóval vég ződik. Sienna meg lepettnek tűnt. – Mi az a szó? – kérdezte Ferris. Lang don rámutatott a papírra másolt szöveg utolsó szavára. – Ug yanaz a szó, amelyikkel ez a vers is befejeződik: „csillag ok”. Fölemelte Dante halotti maszkját, és odamutatott a spirális szöveg közepére. A lag úna, amelyben nem tükröződnek csillag ok. – Mi több – folytatta Lang don –, a Pokol zárlatában azt olvassuk, hog y Dante eg y kis patak csobog ását hallja eg y barlang ban, és azt követve eg y sziklarésen át... meg találja a kivezető utat a pokolból. Ferris kissé elfehéredett. – Jézusom. Ekkor a Frecciarg ento berobbant eg y heg yi alag útba. Lang don lehunyta a szemét a sötétben, és meg próbálta ellazítani az elméjét. Zobrist talán eszelős, g ondolta, de az tagadhatatlan, hogy kifinomult érzéke van Dantéhoz.
Hatvannegyedik fejezet Laurence Knowltont elöntötte a meg könnyebbülés hulláma. A kormányzó meg g ondolta mag át, és még is meg nézi Zobrist videóját. Knowlton szabályosan felmarta a bíborlila memóriakártyát, és betette a számítóg épbe, hog y meg mutassa a főnökének. Zobrist bizarr kilencperces üzenete nem hag yta nyug odni a folyamatszervezőt, és alig várta, hog y meg oszthassa valakivel. Már nem csak eng em fog terhelni a felelősség . Knowlton még a léleg zetét is visszatartotta, amikor elindult a lejátszás. A képernyő elsötétült, és az irodát betöltötte a lág yan csapkodó víz hang ja. A kamera mozg ásba jött a vöröses fényben dereng ő föld alatti üreg ben, s bár a kormányzó nem reag ált láthatóan, Knowlton érzékelte a zavarát és a szorong ását. A közelítő kamera meg állt, és lefelé billenve meg mutatta a lag úna felszínét, majd a víz alá merült, mire több láb mélység ben láthatóvá vált a padlóhoz csavarozott titántábla. EZEN A HELYEN, EBBEN AZ IDŐPONTBAN ÖRÖKRE MEGVÁLTOZOTT A VILÁG. A kormányzó alig észrevehetően összerezzent. – Holnap – suttog ta a dátumra nézve. – Azt tudjuk, hog y hol lehet „ez a hely”? Knowlton meg rázta a fejét. A kamera most balra fordulva befog ta a víz alá merült műanyag zacskót a zselatinszerű, sárg ásbarna folyadékkal. – Ez meg mi az ördög ? – A kormányzó odahúzott eg y széket, leült, és meredten bámulta a víz alatt kipányvázott lég g ömbként bukdácsoló hólyag ot. Nehéz csend ülte meg a helyiség et, ahog y folytatódott a videó. Hamarosan elsötétült a képernyő, majd eg y furcsa, csőrös orrú árnyék tűnt fel a barlang falán, és rejtélyes nyelven beszélni kezdett. Én az Árny vagyok... A föld alá kényszerülve a mélységből kell szólnom a világhoz, száműzve ennek a barlangnak a homályába, ahol vérvörös vizek gyűlnek a lagúnába, amelyben nem tükröződnek csillagok. De nekem ez a paradicsom... a tökéletes anyaméh törékeny gyermekemnek. A Pokol. A kormányzó feltekintett. – A Pokol? Knowlton vállat vont. – Mondtam, hog y nyug talanító. A kormányzó visszatérítve tekintetét a képernyőre feszülten fig yelt. A csőrös orrú árnyék még percekig szónokolt, beszélt pestisről, rag ályról, a népesség meg tisztításáról, saját fényes szerepéről a jövőben, harcáról a tudatlan lelkek ellen, akik meg akarják állítani, és a hithű kevesekről, akik felismerték, hog y ez a drasztikus lépés az eg yetlen
módja a bolyg ó meg mentésének. Bármiért folyik is ez a háború, Knowlton eg ész délelőtt azon töpreng ett, nem került-e a Konzorcium a barikád rossz oldalára. A hang folytatta. Létrehoztam a megváltás mesterművét, de erőfeszítéseimet nem harsonával és babérkoszorúval jutalmazták... hanem halálos fenyegetésekkel. Nem félem a halált... hiszen a halál mártírokká változtatja a látnokokat. .. erős mozgalmakká a nemes ideákat. Jézus. Szókratész. Martin Luther King. Egy napon csatlakozom hozzájuk. A mestermű, amelyet megalkottam, magának Istennek a műve... ajándék az Egytől, aki belém plántálta az értelmet, a képességeket és a bátorságot, amellyel létrehozhattam ezt az alkotást. Már közel a nap. A pokol szunnyad alattam, készen arra, hogy kitörjön víz alatti méhéből... a khthon szörny és minden furiája figyelő szeme előtt. Erényes tetteim dacára, hozzátok hasonlóan, tőlem sem idegen a Bűn. Hovatovább a hétfőbűn legsötétebbikében vagyok vétkes – az kísértett meg, amely elől oly kevesen lelnek menedéket. A kevélység. Már azzal is, hogy rögzítem ezt az üzenetet, engedek a gőg csábításának. .. gondoskodni akarok arról, hogy a világ megismerje a munkámat. Miért is ne? Az emberiségnek ismernie kell saját megváltásának forrását... annak a nevét, aki örökre lepecsételte a pokol ásító kapuját! Minden egyes órával bizonyosabbá válik a végkimenetel. A matematika – amely épp oly könyörtelen, mint a gravitáció törvénye – nem kijátszható. Az életnek ugyanaz az exponenciális burjánzása, amely csaknem kipusztította az emberiséget, most a szabadítója lesz. Egy élő organizmus szépsége – legyen az jó vagy rossz – abban áll, hogy egyetlen céltól hajtva követni fogja Isten törvényét. Szaporodjatok és sokasodjatok. így harcolok én a tűz ellen... tűzzel. – Elég volt – szólalt meg a kormányzó olyan halkan, hog y Knowlton alig értette. – Uram? – Állítsa meg a videót. Knowlton meg állította a lejátszást. – Uram, valójában a vég e a leg félelmetesebb. – Eleg et láttam. – Úg y tűnt, hog y a kormányzó rosszul van. Hosszú másodpercekig járt fel-alá a fülkében, majd hirtelen Knowltonhoz fordult. – Fel kell vennünk a kapcsolatot az FS-2080-nal. Knowlton mérleg elte a lépést. Az FS-2080 a kormányzó eg yik meg bízható partnere volt – ug yanaz a partner, aki üg yfélként
beajánlotta Zobristot a Konzorciumnak. A kormányzó e pillanatban bizonyára szemrehányást tesz önmag ának, amiért meg bízott az FS-2080 ítéletében; a Bertrand Zobrist nevű üg yfél káoszba döntötte a Konzorcium olajozottan működő szervezetét. Az FS-2080 felelős ezért a válság ért. A Zobrist körül támadó g ondok eg yre hosszabb láncolata immár nemcsak a Konzorciumra jelentett veszélyt, hanem könnyen lehet, hog y... az eg ész világ ra. – Ki kell derítenünk Zobrist valódi szándékait – jelentette ki a kormányzó. – Tudni akarom, hog y pontosan mit hozott létre, és hog y valóság os fenyeg etést jelent-e. Knowlton tudta, hog y ha valaki választ adhat ezekre a kérdésekre, az csak az FS-2080 lehet. Nála jobban senki sem ismerte Bertrand Zobristot. Itt volt az ideje, hog y a Konzorcium meg törje a protokollt, és feltárja, hog y milyen esztelenség et támog atott a szervezet az elmúlt eg y évben. Knowlton átg ondolta az FS-2080 közvetlen meg keresésének lehetség es következményeit. Már mag a a kapcsolat kezdeményezése is járt bizonyos kockázatokkal. – Uram – mondta Knowlton –, nag yon körültekintően kell eljárnia, ha kapcsolatba lép az FS2080-nal. A kormányzó harag os tekintetet vetett rá, és előkapta a mobilját. – A körültekintéssel már elkéstünk. Két útitársával ülve a Frecciarg ento privát kupéjában a kasmírmintás nyakkendőt és Plume Paris szemüveg et viselő férfi mindent meg tett, hog y ne vakarja eg yre jobban viszkető kiütéseit. A mellkasi fájdalmát is erősebbnek érezte. Ahog y a vonat vég re kirobog ott az alag útból, a férfi Lang donra pillantott, aki lassan kinyitotta a szemét, és látszott rajta, hog y g ondolatban nag yon messze jár. A mellette ülő Sienna meg int kézbe akarta venni a férfi telefonját, amelyet letett, amikor befutottak az alag útba, és meg szűnt a térerő. Türelmetlenül várta, hog y folytathassa a keresést az interneten, de mielőtt felemelte volna a mobilt, a készülék hirtelen rezeg ni kezdett, amit szag g atott pittyeg és kísért. A kiütéses férfi jól ismerte ezt a hang ot, azonnal felrag adta a telefont, meg nézte a kijelzőt, és ig yekezett palástolni a meg lepődését. – Elnézést – mondta felállva. – Beteg az anyám. Ezt most fel kell vennem. Sienna és Lang don meg értően bólintott, miközben a férfi menteg etőzve elhag yta a kupét, g yorsan haladva a folyosón a leg közelebbi mosdó felé. A kiütéses férfi mag ára zárta a mosdó ajtaját, és fog adta a hívást. Súlyos hang szólalt meg a vonalban. – Itt a kormányzó.
Hatvanötödik fejezet A Frecciarg ento mosdója semmivel sem volt nag yobb, mint eg y repülőg épé, alig volt hely meg fordulni is. A pörsenéses bőrű férfi befejezte a beszélg etést a kormányzóval, és zsebre tette a telefont. Meg változtak az alapok, jött rá. Eg yszerre minden fejtetőre állt, és kellett hozzá eg y perc, hog y összeszedje mag át. A barátaim most már az ellenség eim. A férfi meg lazította a kasmírmintás nyakkendőt, és meg nézte az arcát a tükörben. Rosszabbul festett, mint g ondolta. Bár a bőre kevésbé ag g asztotta, mint a mellkasi fájdalom. Vonakodva kig ombolkozott, és felhúzta az ing ét. Kényszerítette mag át, hog y belenézzen a tükörbe... szemrevételezve csupasz mellkasát. Jézusom. Nag yobb lett az elfeketedett terület. A mellkas közepén sötét, kékesfekete árnyalatú folt terjedt szét. Teg nap este kezdődött eg y g olflabda méretű területen, de most már akkora volt, mint eg y narancs. Óvatosan meg érintette az érzékeny bőrt, és összerándult. Sietve visszag ombolta az ing ét, és reménykedett, hog y lesz ereje vég hezvinni azt, amit meg kell tennie. A következő óra sorsdöntő lesz, g ondolta. Kényes manőverek sorozata. Lehunyta a szemét, és erőt véve mag án vég ig futott az előtte álló lépéseken. A barátaim most már az ellenség eim, g ondolta újra. Vett néhány mély, fájdalmas leveg őt, hog y meg nyug tassa az ideg eit. Tudta, hog y derűsnek és hig g adtnak kell maradnia, ha titokban akarja tartani a szándékait. A belső nyug alom eleng edhetetlen a meg g yőző viselkedéshez. Nem volt ideg en tőle a meg tévesztés, most még is hevesen dobog ott a szíve. Vett még eg y nag y léleg zetet. Évek óta becsapod az embereket, emlékeztette mag át. Ezt kell tenned. Meg acélozódva felkészült, hog y visszamenjen Lang donhoz és Siennához. Az utolsó fellépésem, g ondolta. Mielőtt távozott volna a mosdóból, óvintézkedésként kivette az akkumulátort a mobiljából, hog y semmi esetre sem működjön a készülék. Sápadtnak tűnik, g ondolta Sienna, amikor a kiütéses férfi belépett a kupéba és nehéz sóhajjal visszaült a helyére. – Minden rendben? – érdeklődött Sienna őszinte ag g odalommal. A férfi bólintott. – Ig en, köszönöm. Minden a leg nag yobb rendben. Nyilvánvaló volt, hog y a férfi nem szándékozik több információt meg osztani, ezért Sienna
taktikát változtatott. – Meg int elkérném a telefonját – mondta. – Tovább szeretnék keresni a dózséról, ha meg eng edi. Jó lenne találnunk néhány dolg ot, mielőtt felkeressük a Szent Márkot. – Természetesen – mondta a férfi. Kivette a mobilt a zsebéből, és ellenőrizte a kijelzőt. – A fenébe is! Lemerült az előbb a hívás alatt. Eg yelőre nem tudjuk használni. – Az órájára pillantott. – Hamarosan Velencében leszünk. Addig várnunk kell. Öt mérföldre az olasz partoktól, a Mendacium fedélzetén, Knowlton folyamatszervező némán fig yelte, ahog y a kormányzó ketrecbe zárt vadállatként rója a kis irodát. A telefonhívást követően a kormányzó a g ondolataiba merült, és Knowlton jobbnak látta meg húzni mag át, amíg a főnöke töpreng . Vég ül meg szólalt a barnára sült férfi, és Knowlton még soha nem érezte ilyen feszültnek a hang ját. – Nincs más választásunk. Meg kell mutatnunk ezt a videót dr. Elizabeth Sinskey-nek. Knowlton úg y ült ott, mint aki karót nyelt, nem akarta elárulni a döbbenetét. Az ezüsthajú ördögnek? Akit egy éven át tartottunk távol Zobristtól? – Rendben, uram. Próbáljam meg elküldeni neki e-mailben a videót? – Dehog y! Kockáztatva, hog y kiszivárog jon? Tömeg hisztériát keltene, ha nyilvánosság ra hoznák. Azt akarom, hog y a lehető leg hamarabb hozassa ide dr. Sinskey-t a hajóra. Knowlton hitetlenkedve bámult rá. Ide akarja hozatni a WHO ig azg atóját? A Mendacium fedélzetére? – Uram, a titkosítási protokollunk ilyen nyilvánvaló meg sértése azzal a kockázattal... – Teg ye, amit mondtam, Knowlton! Azonnal!
Hatvanhatodik fejezet Az FS-2080 kibámult a robog ó Frecciarg ento ablakán, Robert Lang don tükörképét fig yelve az ablaküveg en. A professzor még mindig a halotti maszk rejtvényén törte a fejét, amelyet Bertrand Zobrist alkotott. Bertrand, g ondolta az FS-2080. Istenem, de hiányzik. Még friss volt a veszteség érzése. A találkozásuk estéje még ma is varázslatos álomként rémlett vissza. Chicago. A hóvihar. Hat éve, januárban... de olyan, mintha tegnap lett volna. Egy hótorlaszon vergődöm át a szélsöpörte Magnijicent Mile-on, felhajtott gallérral védekezve a vakító fehérség ellen. Bármilyen hideg van, azt mondom magamban, hogy semmi nem tarthat vissza a célomtól Ma este élőben hallhatom előadni a nagy Bertrand Zobristot. Mindent elolvastam, amit ez az ember valaha írt, és tudom, milyen szerencsém van, hogy én lehetek a mai eseményre kiadott ötszáz jegy egyikének a tulajdonosa. Amikor megérkezem a helyszínre, elgémberedve a hidegtől és a széltől, rám tör a pánik, mert azt látom, hogy csaknem üres a terem. Lefújták az előadást?! A város szinte leállt az időjárás miatt... ezért nem jött el Zobrist ma este? De aztán megjelenik. Magas, elegáns figura lép a színpadra. Nagyon magas... élénk, zöld szemmel, amelynek a mélyén mintha ott rejlene a világ minden titka. Végignéz az üres termen... alig egy tucat kitartó rajongó... és engem elfog a szégyen, hogy szinte üres a terem. Íme, Bertrand Zobrist! Egy rettenetes másodpercig bámul minket a csendben, komoly arccal. Aztán, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, nevetésben tör ki, zöld szeme villog. – A pokolba ezzel az üres előadóval – jelenti ki. – Itt van a szállodám a szomszédban. Menjünk át a bárba! Megéljenzik, és a kis csapat átvonul a közeli hotelba, betelepszünk egy nagy bokszba, és italt rendelünk. Zobrist a kutatásairól mesél, arról, hogyan lett híres, és megosztja velünk a gondolatait a génsebészet jövőjéről. Ahogy fogynak az italok, Zobrist új keletű témájára, a transzhumanista filozófiára terelődik a szó. – Hiszek abban, hogy a transzhumanizmus az emberiség egyetlen reménye a hosszú távú túlélésre. – Zobris prédikál, félrehúzza az ingét, és mindannyiunknak megmutatja a „H+ ’’ tetoválást a vállán. – Amint látják, mindenre elszánt vagyok. Úgy érzem magam, mintha magánkihallgatást kaptam volna egy rocksztártól. Sosem hittem volna, hogy a genetika ünnepelt lángelméje ilyen karizmatikus vagy ilyen vonzó az életben. Ahányszor csak Zobrist rám pillant, zöld szeme teljesen váratlan érzést gyújt fel bennem... a szexuális vonzalom ellenállhatatlan érzését. Ahogy múlik az este, a csoportunk lassan megfogyatkozik, a vendégek sorra kimentik magukat, és
visszatérnek a valóságba. Éjfélkor már csak én ülök ott Bertrand Zobristtal. – Köszönöm, önnek a mai estét – mondom neki, kissé spiccesen az italtól. – Maga elbűvölő tanár. – Most hízeleg? – mosolyog rám Zobrist, és közelebb hajol, már összeér a lábunk. – Ezzel még sokra viheti. Ez a flörtölés persze helytelen, de egy havas éjszakán vagyunk, egy néptelen chicagói szállodában, és mintha az egész világ megszűnt volna forogni. – Mi a véleménye – kérdezi Zobrist – egy búcsúitalról a szobámban? Megdermedek, és tudom, hogy most olyan vagyok, mint őz a reflektorfényben. Zobrist hunyorogva néz rám. – Hadd találjam ki – suttogja. – Még soha nem volt együtt híres férfival. Érzem, hogy elpirulok, próbálom elrejteni a rám törő érzéseket – a zavart, az izgalmat, a félelmet. Hogy őszinte legyek – mondom neki – még nem híres férfival sem voltam soha. Zobrist mosolyog,és közelebb óvakodik. – Nem tudom, mire várt, de hadd legyek én az első. És abban a pillanatban eltűnik minden suta szexuális félelmem és gyerekkori frusztrációm... feloldódik a havas éjszakában. Életemben először érzek vágyat, amelyet nem ront meg a szégyen. Kívánom. Tíz perccel később már Zobrist hotelszobájában vagyunk, meztelenül egymás karjában. Zobrist nem sieti el a dolgot, türelmes kézzel vált ki belőlem olyan élményeket, amelyekben még soha nem volt része tapasztalatlan testemnek. Én döntöttem így. Nem ő kényszerített. Zobrist ölelésének gubájában úgy érzem, mintha minden a legnagyobb rendben lenne a viltigon. Fekszem a karjában, kibámulok a havas éjszakába, és tudom, hogy bárhová követném ezt az embert. A vonat hirtelen lelassult, kitépve az FS-2080-t az áldott emlékek közül, és visszatérítve a lehang oló jelenbe. Bertrand... elmentél. Az első közös éjszakájuk eg yben az első lépése volt eg y hihetetlen utazásnak. Több lettem, mint a szeretője. A tanítványa lettem. – A Libertá híd – mondta Lang don. – Mindjárt ott vag yunk. Az FS-2080 komoran bólintott, és kinézett a Lag una Veneta vizére, arra emlékezve, hog y eg yszer itt hajóztak, Bertrand és ő... A békés képet most az eg y héttel ezelőtti borzalmas emlék váltotta fel. Ott voltam, amikor leugrott a Badia tornyából. Az én szemem látta őt utoljára.
Hatvanhetedik fejezet A Netjets Cessna Citation Excel g épét erős szélörvények ráng atták, ahog y felszállt a Tassig nano repülőtérről és irányt vett Velence felé. A fedélzetén tartózkodó dr. Elizabeth Sinskey alig érzékelte a dobálást; szórakozottan simog atta az amulettjét, és kibámult az ablakon át a semmibe. Vég re abbahag yták az injekciózását, és Sinskey érezte, hog y már tisztul az elméje. Brüder üg ynök a szomszédos ülésen hallg atásba burkolózott, nyilván az események e váratlan fordulatán mereng ett. Minden feje tetejére állt, g ondolta Sinskey, és még mindig nehezére esett elhinnie azt, aminek szemtanúja volt. Harminc perccel ezelőtt behajtottak eg y kis reptérre, hog y meg akadályozzák Lang don felszállását eg y mag áng éppel, amelyet iderendelt. Ám a professzor helyett csak a tétlenül várakozó Citation Excelt találták a Netjets két pilótájával, akik fel-alá járva a betonon az órájukat nézeg ették. Robert Lang don nem mutatkozott. Aztán jött az a telefonhívás. Amikor csöng eni kezdett a mobil, Sinskey ug yanott volt, ahol eg ész nap: a fekete mikrobusz hátsó ülésen. Brüder üg ynök meg kövült arckifejezéssel szállt be a járműbe, és átadta neki a telefont. – Sürg ős hívása van, asszonyom. – Ki az? – kérdezte Elizabeth. – Azt kérte, csak annyit mondjak önnek, hog y fontos információt akar közölni Bertrand Zobristról. Sisnskey átvette a mobilt. – Itt dr. Elizabeth Sinskey. – Dr, Sinskey, mi még soha nem találkoztunk, de az én szervezetem felelős azért, hog y az eltelt eg y évben ön nem tudott Bertrand Zobrist nyomára akadni. A professzorasszony felpattant ültében. – Akárki is mag a, eg y bűnözőt rejteg etett! – Nem tettünk semmi törvényelleneset, de ez nem... – De még mennyire hog y tettek, a pokolba is! A férfi a vonalban vett eg y nag y, önfeg yelmet erősítő leveg őt, és meg lág yult hang on folytatta. – Még reng eteg időnk lesz meg vitatni a tetteim etikai vonatkozásait. Tudom, hog y mag a nem ismer eng em, de én tudok eg y keveset mag áról. Mr. Zobrist jól meg fizetett azért, hog y az elmúlt évben távol tartsam tőle mag át, és másokat is. És most a saját, szig orú protokollomat sértem meg azzal, hog y kapcsolatba lépek mag ával. De úg y vélem, nincs más választásunk, mint eg yesíteni az erőforrásainkat. Attól félek, hog y Bertrand Zobrist valami szörnyűség et tett.
Sinskey elképzelni sem tudta, ki ez az ember. – És erre csak most jött rá?! – Ig en, ahog y mondja. Csak most. – Komoly volt a hang ja. Sinskey meg próbált világ osan g ondolkodni. – Ki mag a? – Valaki, aki seg íteni akar mag ának, mielőtt túl késő lesz. Birtokomban van eg y videóüzenet, amelyet Bertrand Zobrist állított össze. Azt kérte tőlünk, hog y osszuk meg a nyilvánosság g al... holnap. Úg y g ondolom, ezt azonnal látnia kell. – Mi van benne? – Nem telefontéma. Találkoznunk kell. – Honnan tudjam, hog y meg bízhatom-e mag ában? – Onnan, hog y most készülök elmondani, hol van Robert Lang don... és miért viselkedik olyan furcsán. Sinskey Lang don nevének említésére beadta a derekát, és elképedve hallg atta a hajmeresztő mag yarázatot. Ez az ember az elmúlt évben a cinkosa volt az ellenség ének, ám a részleteket meg ismerve az asszony a zsig ereiben érezte, hog y hinnie kell abban, amit a hívó fél mond. Nincs más választásom, mint eg yüttműködni. A kettejük eg yesített erőforrásait felhasználva rövid úton „eltérítették” a Netjets repülőg épét. Sinskey és a katonák most Velence felé tartottak, ahol a férfi információi szerint Lang don és két útitársa ebben a pillanatban száll le a vonatról. A helyi hatóság ok mozg ósításával már elkéstek, de a férfi a vonalban azt állította, hog y tudja, hová készül Lang don. A Szent Márk tér? Sinskey hátán vég ig futott a hideg , ahog y mag a elé képzelte a tömeg eket Velence leg forg almasabb pontján. – Ezt honnan tudja? – Nem telefontéma – felelte ismét a férfi. – De azzal jó, ha tisztában van, hog y Robert Lang don mit sem sejtve eg y nag yon veszélyes emberrel van eg yütt. – Ki az? – követelt választ Sinskey. – Zobrist eg yik leg közelebbi munkatársa. – A férfi nag yot sóhajtott. – Akiben én meg bíztam. Ostobán, mint kiderült. És most már azt hiszem, hog y súlyos fenyeg etést jelent. Miközben a Sinskey-t és a katonákat szállító mag áng ép landolt velük a velencei Marco Polo repülőtéren, Sinskey g ondolatai visszatértek Robert Lang donhoz. Elvesztette az emlékezetét? Nem emlékszik semmire? A különös értesülést hallva, noha számos dolog ra mag yarázatot adott, Sinskey még az eddig inél is jobban meg bánta, hog y beleráng atta a híres tudóst ebbe a válság helyzetbe. Nem hagytam neki választási lehetőséget. Csaknem két nappal ezelőtt, amikor Sinskey meg bízta Lang dont, nem eng edte meg neki még azt sem, hog y hazamenjen az útleveléért. Inkább meg szervezte, hog y az Eg észség üg yi Világ szervezet különleg es kapcsolataként kijuthasson a firenzei repülőtérről. Ahog y a C-130 a leveg őbe emelkedett és keletnek tartva repült az Atlanti-óceán felett,
Sinskey a mellette ülő Lang donra pillantott, és feltűnt neki, hog y nincs jól. A tudós feszülten meredt az ablaktalan g éptest oldalfalára. – Professzor, nem vette észre, hog y ennek a g épnek nincsenek ablakai? Mostanáig katonai szállítóg épnek használták. Lang don felé fordította hamuszürke arcát. – Ig en, abban a percben észrevettem, ahog y beszálltam. Nem érzem jól mag am zárt terekben. – Ezért tesz úg y, mintha eg y képzelt ablakon nézne ki? Lang don szég yenlősen elmosolyodott. – Ig en, valahog y úg y. – Akkor nézze meg inkább ezt. – Elizabeth elővett eg y fotót az ő hórihorg as, zöld szemű nemeziséről, és letette Lang don elé. – Ő itt Bertrand Zobrist. Sinskey már beszámolt Lang donnak a Külkapcsolatok Tanácsában történtekről, a férfi meg szállottság áról, amellyel széles körben terjeszti a Populációs Apokalipszis Eg yenletet és a Fekete Halál g lobális jótéteményeit, de ami a leg főbb, hog y eg y éve teljesen nyoma veszett. – Hog yan rejtőzhet el ilyen sokáig eg y ilyen ismert ember? – kérdezte Lang don. – Sokan seg ítik. Hivatásos seg ítők. Lehet, hog y még eg y külföldi kormány is. – Milyen kormány támog atná eg y járvány kórokozójának a kikísérletezését? – Ug yanazok a kormányok, amelyek atomfeg yvereket próbálnak szerezni a feketepiacon. Ne felejtse el, hog y eg y pusztító járványnál nincs jobb biokémiai feg yver, és eg y vag yont érhet. Zobrist könnyen hazudhatta azt a partnereinek, hog y a fertőzés hatóköre korlátozott. Zobrist lenne az eg yetlen, akinek fog alma van arról, mire képes valójában a teremtménye. Lang don hallg atásba burkolózott. – Mindenesetre – folytatta Sinskey nemcsak olyanok seg íthetik Zobristot, akik hatalomra vag y pénzre törekszenek, hanem olyanok is, akik hisznek az ideológ iájában. Zobristnak nincs hiánya tanítványokban, akik bármit meg tennének érte. Ig azi híresség volt. Még az önök eg yetemén is tartott előadást nem olyan rég en. – A Harvardon? Sinskey tollat vett elő, és írt valamit Zobrist fotójának szélére – eg y H betűt és eg y plusz jelet. – Mag a ért a szimbólumokhoz – mondta. – Felismeri ezt? H+ – H-plusz – suttog ta Lang don bólintva. – Ig en, néhány évvel ezelőtt az eg yik nyáron tele volt vele plakátolva a campus. Azt hittem, hog y valamilyen kémiai kong resszus van. Sinskey kuncog ott, – Nem, ez a 2010-es „Humanity-plus” csúcstalálkozó... a transzhumanisták eddig i leg nag yobb g yűlése. A H-plusz a transzhumanista mozg alom jelképe. Lang don félrehajtotta a fejét, mintha a kifejezést próbálná értelmezni. – A transzhumanizmus – mondta Sinskey – eg y értelmiség i mozg alom, eg yfajta filozófia, amely g yorsan g yökeret vert a tudományos közösség ben. Lényeg ében arra épül, hog y az
embernek a technológ ia felhasználásával túl kell lépnie az emberi test g yeng eség éből adódó korlátokon. Más szóval, a humán evolúció következő lépése az lenne, hog y elkezdünk önmag unkon biológ iai, g énsebészeti módszerekkel dolg ozni. – Baljósan hang zik – mondta Lang don. – Ez is a mértéktől füg g , mint minden változtatás. Gyakorlatilag már évek óta alkalmazzuk a g énsebészetet és más módszereket... vakcinákat fejlesztünk ki, amelyek immúnissá teszik a g yerekeket bizonyos beteg ség ekre... járványos g yermekbénulás, himlő, tífusz. Annyi a különbség , hog y most, Zobrist ivarsejt-manipulációs eredményeinek seg ítség ével már azt is tudjuk, hog yan hozhatunk létre átörökíthető védettség et, amelyet az ivarsejtek szintjén visznek át az utódokba, íg y a következő nemzedékek is immúnisak lesznek az adott beteg ség re. Lang don meg döbbent. – Tehát az emberi faj lényeg ében olyan evolúción meg y át, hog y védetté válik például a tífusszal szemben? – Ez inkább előseg ített vag y támog atott evolúció – ig azította ki Sinskey. – Rendes körülmények között az evolúciós folyamatnak, leg yen szó a tüdőshalon kifejlődő lábról vag y a főemlős szemben álló hüvelykujjáról, évezredek kellenek. Most viszont eg y nemzedéken belül tudunk radikális g enetikai változást létrehozni. A technológ ia szószólói úg y tekintenek erre, mint a darwini természetes kiválasztódás, a „leg fittebb túlélése” vég ső kifejeződésére. .. az ember olyan fajjá válik, amely meg tanulja irányítani a saját evolúciós folyamatát. – Mintha istent játszanánk – mondta Lang don. – Teljes szívemből eg yetértek – válaszolta Sinskey. – Zobrist azonban, ahog y sok más transzhumanista is, határozottan azt képviseli, hog y az emberiség nek evolúciós kötelesség e használni mindazt, ami a rendelkezésére áll... többek közt az ivarsejt g enetikai mutációját, a fajunk tökéletesítése érdekében. Csak az a g ond, hog y a g enetikai mintázatunk olyan, mint eg y kártyavár. Minden eleme számtalan másikkal áll kapcsolatban, eg ymást támog atva, még hozzá olyan módokon, amelyeket sokszor még nem is értünk Ha meg próbálunk kiiktatni eg y bizonyos emberi sajátság ot, ezzel több száz másikat is módosíthatunk, nem lehetetlen, hog y katasztrofális eredménnyel. Lang don bólintott. – Oka van annak, hog y az evolúció hosszú folyamat. – Pontosan! – mondta Sinskey minden másodperccel jobban csodálva a professzort. – Belekontárkodunk eg y folyamatba, amely évmilliók óta zajlik. Veszélyes időket élünk. Ma a szó szoros értelmében képesek vag yunk aktiválni bizonyos g énszekvenciákat. amelynek eredményeképpen az utódaink kitartóbbak, állóképesebbek, erősebbek, sőt intellig ensebbek lesznek... lényeg ében eg y szuperfaj. Ezeket a hipotetikusan „fejlettebb” eg yedeket nevezik a transzhumanisták poszthumánnak, és vannak, akik ebben látják a fajunk jövőjét. – Ez ug yanolyan kétesnek hang zik, mint az eug enika – jeg yezte meg Lang don. Sinskey libabőrös lett ettől az utalástól. Az 1940-es években a náci tudósok beleavatkoztak valamibe, amit kikiáltottak eug enikának. Kezdetleg es g énsebészeti módszerekkel kísérletezve próbálták növelni azoknak a születési
arányát, akik bizonyos „kívánatos” g enetikai tulajdonság okkal rendelkeztek, és csökkenteni azokét, akik „kevéssé kívánatos” etnikai jeg yeket hordoztak. Etnikai tisztog atás g enetikai szinten. – Vannak hasonlóság ok – ismerte el Sinskey. – És miközben nehéz elképzelni, hog yan lehetne új emberfajt „kisebészkedni”, sok okos ember hiszi azt, hog y a túlélésünk érdekében el kell kezdenünk. A transzhumanista folyóirat, a H+ eg yik szerzője a „nyilvánvaló soros lépésnek” nevezte az ivarsejti g énmanipulációt, és azt állította, hog y ez rejti mag ában „fajunk ig azi lehetőség eit”. – Sinskey szünetet tartott. – Viszont a folyóiratok védelmében azt is el kell mondanom, hog y a Discover mag azin meg jelentetett eg y cikket, amely „a világ leg veszélyesebb ötletének” nevezte ezt. – Azt hiszem, én az utóbbival értek eg yet – mondta Lang don. – Leg alábbis szociokulturális nézőpontból. – Mire g ondol? – Nos, feltételezem, hog y a g enetikai fejlesztés, ahog y a plasztikai sebészet is, nag yon sokba kerül, ig az? – Természetesen. Nem mindenki eng edhetné meg mag ának, hog y felturbóztassa mag át vag y a g yerekeit. – Ami azt jelenti, hog y a törvényesen eng edélyezett g enetikai beavatkozások azonnal kettéosztanák a világ ot olyanokra, akiknek telik rá, és olyanokra, akiknek nem. Már íg y is nő a szakadék a g azdag ok és a szeg ények között, de a g énsebészet létrehozná a szuperemberi fajt és... azokét, akiket alsóbbrendűeknek tekintenek. Úg y g ondolja, az embereket ag g asztja, hog y a hiperg azdag eg y százalék irányítja a világ ot? Képzelje csak el, hog y ez az eg y százalék tényleg esen eg y felsőbbrendű faj lenne! Okosabb, erősebb, eg észség esebb. Eg y ilyen helyzet rabszolg aság hoz vag y etnikai tisztog atásokhoz vezethetne. Sinskey rámosolyg ott a mellette ülő jóképű tudósra. – Professzor, mag a nag yon g yorsan felfog ta azt, amit én a g énsebészet leg súlyosabb veszélyének tartok. – Hát, lehet, hog y ezt felfog tam, de Zobristot még mindig nem értem. Úg y tűnik, hog y a transzhumanistákat az emberiség meg javítása fog lalkoztatja, azt szeretnék, hog y eg észség esebbek leg yünk, hog y g yóg yítani tudjuk a halálos beteg ség eket, meg hosszabbítsuk az emberi élettartamot. Míg Zobrist nézeteiből a túlnépesedésről inkább az emberek meg ölése következik. A transzhumanista és a túlnépesedési g ondolatai mintha ellentmondanának eg ymásnak, nemde? Sinskey nag yot sóhajtott. Ez jó kérdés volt, és sajnos csak eg y kétség telen és nyug talanító válasz volt rá. – Zobrist teljes szívéből hitt a transzhumanizmusban... a faj jobbá tételében a technológ ia eszközeivel. De abban is hitt, hog y a fajunk ki fog halni, mielőtt erre sort keríthetnénk. És ha nem lépünk, akkor az emberiség puszta mennyiség e meg fog ja semmisíteni a fajunkat, még mielőtt esélyünk lenne beváltani a g énsebészet íg éretét. Lang donnak elkerekedett a szeme.
– Zobrist tehát ritkítani akarta a nyájat... hog y időt nyerjen: Az asszony bólintott. – Eg yszer úg y jellemezte mag át, mint aki csapdába esett eg y hajón, ahol az utasok száma minden órában meg duplázódik, miközben ő kétség beesetten próbál mentőcsónakot építeni, mielőtt a hajót elsüllyesztené a saját súlya. – Elizabeth hallg atott eg y ideig . – Ő annak a pártján volt, hog y az emberek felét le kell dobni a fedélzetről. Lang don összerándult. – Ijesztő g ondolat. – Az. És ne leg yenek kétség ei: Zobrist meg g yőződéssel hitte, hog y az emberi népesség drasztikus selejtezésére eg y napon majd hősies cselekedetként fog nak emlékezni... olyan pillanatként, amelyben az emberi faj a túlélés mellett döntött. – Ez akkor is ijesztő. – Annál inkább, hog y Zobrist nem volt eg yedül ezzel a meg g yőződésével. Amikor Zobrist meg halt, sokak szemében mártírrá vált. Fog almam sincs, kivel fog juk szembe találni mag unkat, ha meg érkezünk Firenzébe, de nag yon óvatosnak kell lennünk. Nem mi leszünk az eg yetlenek, akik meg próbálják felkutatni ezt a kórokozót, és a saját biztonság a érdekében eg y lélek sem tudhatja, hog y mit keres mag a Olaszország ban. Lang don beszélt neki a barátjáról, Ig nazio Busoniról, aki Dante-szakértő, és valószínűleg be tudná őt juttatni zárás után a Palazzo Vecchióba, ahol meg vizsg álhatná a Zobrist kis vetítőjében felfedezett cerca trova szavakat tartalmazó festményt. Busoni abban is a seg ítség ére lehetne Lang donnak, hog y meg fejtse a különös idézetet a halott szeméről. Sinskey hátrasimította hosszú, ezüst haját, és Lang don szemébe nézett. – Keressen és találjon, professzor. Fog y az idő. Sinskey bement a fedélzeti raktárba és a WHO veszélyes anyag ok szállítására szolg áló, leg biztonság osabb kémcsövével tért vissza – eg y biometrikusan zárható modellel. – Adja ide a hüvelykujját – mondta, letéve a tárolóedényt Lang don elé. Lang don nem értette, de eng edelmeskedett. Sinskey úg y prog ramozta be a csövet, hog y Lang don leg yen az eg yetlen ember, aki ki tudja nyitni. Aztán fog ta a kis vetítőt, és elhelyezte a csőben. – Tekintse ezt hordozható széfnek – mondta mosolyog va. – Eg y biohazard jelképpel? – kérdezte Lang don feszeng ve. – Csak ilyenünk van. Az a jó oldala, hog y senki nem fog ja piszkálni. Lang don kimentette mag át azzal, hog y átmozg atja a vég tag jait, és felkereste a mosdót. Amíg távol volt, Sinskey meg próbálta becsúsztatni a lezárt tárolóedényt a zakója felső zsebébe. Sajnos nem fért be. Nem cipelheti úg y mag ával, hog y bárki láthatja. Elizabeth g ondolkodott eg y másodpercig , aztán visszament a raktárba szikéért és varrókészletért. Szakértői pontosság g al nyílást vág ott Lang don zakójának a bélésébe, és varrt bele eg y rejtett zsebet, amely éppen akkora volt, mint a biocső.
Már az utolsó öltéseknél tartott, amikor Lang don visszatért. A professzor meg torpant, és úg y nézett rá, mintha a Mona Lisát szentség telenítette volna meg . – Mag a belevág ott a Harris Tweed zakóm bélésébe? – Nyug alom, professzor – mondta Sinskey. – Gyakorlott sebész vag yok. Nag yon profik az öltéseim.
Hatvannyolcadik fejezet A velencei Santa Lucia pályaudvar alacsony, szürke kőből és betonból emelt eleg áns épület. Modern, minimalista stílusban tervezték, homlokzata jó ízléssel kerül minden díszítményt, eg yetlen jelkép – a Ferrovie dello Stato, az olasz államvasutak szárnyas FS betűi – kivételével. Mivel a pályaudvar a Canal Grande leg nyug atibb vég én kapott helyet, a Velencébe érkező utasokat az épületből kilépve eg yből beszippantják a város eltéveszthetetlen képei, illatai és hang jai. Lang donnak mindig a sós leveg ő volt az első élménye – a tiszta teng eri fuvallat, amelybe az állomás előtti utcai árusoknál kapható fehér pizza aromája veg yült. Ma keletről fújt a szél, és a dízelolaj szag át hozta a taxik hosszú sora felől, amelyek a közelben várakoztak a Canal Grande fodrozódó vizén. Kapitányok tucatjai integ ettek és kiabáltak a turistáknak, abban a reményben, hog y az ő taxijukat, g ondolájukat vag y motorcsónakjukat választják. Káosz a vízen, jeg yezte meg mag ában Lang don, a forg almi dug ót fig yelve a csatornán. Bostonban őrjítő lenne ez a torlódás, de Velencében valahog y eredetinek tűnt. Eg y kőhajításra, a csatorna túlpartján a San Simeone Piccolo jelleg zetes rézpatinás kupolája hasított a délutáni ég be. Ez volt az eg yik leg eklektikusabb stílusú templom eg ész Európában. Szokatlanul meg nyújtott kupolája és kerek szentélye bizánci hatást tükrözött, míg a márványoszlopos pronaosz az óg örög templomok előcsarnokának mintájára épült, akárcsak a római Pantheon bejárata. Látványos timpanon koronázta meg , amelynek márvány domborműve keresztény mártírokat ábrázolt. Velence szabadtéri múzeum, g ondolta Lang don, a templomlépcsőket csapkodó vizet nézve. Egy lassan süllyedő múzeum. De az áradás lehetőség e most súlytalannak tűnt ahhoz a fenyeg etéshez képest, amely a város alatt lapult. És senki még csak nem is sejti... A Dante halotti maszkjának hátoldalára írt vers járt Lang don eszében, és azon töpreng ett, vajon hová vezeti. Ott volt a vers átirata a zsebében, de mag át a maszkot – Sienna javaslatára – újság papírba tekerte, és betette a pályaudvari csomag meg őrző eg yik rekeszébe. Noha ez keg yeletsértően alkalmatlan elhelyezés volt eg y ilyen becses műtárg y számára, tag adhatadanul biztonság osabb, mint mag ukkal cipelni eg y g ipszöntvényt eg y vízre épült városban. – Robert? – Sienna, aki elöl haladt Ferrisszel, a vízi taxikra mutatott. – Nincs sok időnk. Lang don sietve felzárkózott hozzájuk, bár az építészet rajong ójaként nehezen fog adta el, hog y csak úg y vég ig szág uldjanak a Canal Grandén. Nincs is annál élvezetesebb Velencében, mint felszállni az 1-es vaporettóra – a városi közlekedés leg fontosabb járatára –, lehetőleg este, leülni leg elöl a nyitott részen, és bámulni az elsuhanó, kivilág ított templomokat és palotákat. Ma nem lesz vaporettózás, g ondolta Lang don. Ezek a vízibuszok hírhedten lassúak, a vízi taxi sokkal g yorsabb. Sajnos a pályaudvar előtt várakozó taxisor vég eláthatatlan volt. Ferris, aki semmiképpen nem akart várni, g yorsan a saját kezébe vette a dolg okat. Eg y nag y köteg bankóval odaintett eg y vízi limuzint – eg y dél-afrikai mahag óniból készült Vencziano Cabriót. Bár a luxus jármű nyilván túlzás volt erre az útra, tény, hog y diszkréten és g yorsan, alig tizenöt perc alatt vég ig szág uldhat velük a Canal Grandén a Szent Márk térig .
A kapitányuk feltűnően jóképű volt, és méretre szabott Armani öltönyt viselt. Inkább nézett ki filmsztárnak, mint sofőrnek, de vég tére is Velencében voltak, az olasz stíl eg yik felleg várában. – Maurizio Pimponi – mutatkozott be a férfi Siennára kacsintva, és köszöntötte őket a fedélzeten. – Prosecco? Limoncello? Champag ne? – No, grazié – válaszolta Sienna, és perg ő olaszság g al azt kérte, hog y a lehető leg g yorsabban vig ye el őket a Szent Márk térre. – Ma certo!- kacsintott újra Maurizio. – Nincs ennél g yorsabb hajó eg ész Velencében... Lang don és útitársai letelepedtek a párnázott ülésekre a hajó nyitott farában, Maurizio pedig beindította a Volvo Penta motort, és nag y szakértelemmel eltávolodott a parttól. Aztán jobbra fordította a kormányt, irányba állt, és kimanőverezett a nag y hajóval a g ondolák közül, miközben a csíkos trikós g ondolierók az öklüket rázták felé, mert karcsú, fekete járműveiket jól meg dobálta a limuzin nyomában támadt hullámverés. – Scusate!– kért tőlük elnézést Maurizio. – VIP-utasok! Másodpercek alatt kikormányozta őket a Santa Lucia pályaudvar környéki forg almi dug óból, és kelet felé suhant velük a Canal Grandén. Ahog y elhúztak a Ponté deg li Scalzi kecses íve alatt, Lang don orrát meg ütötte eg y helyi specialitás, a seppie al nero – tintahal saját tintájában – jelleg zetes fűszeres illata, amely a parton sorakozó teraszos vendég lők sátrai alól szállt feléjük. A csatorna eg yik kanyarulata után feltűnt a kupolás San Geremia-templom hatalmas tömbje. – Santa Lucia – suttog ta Lang don, leolvasva a szent nevét a feliratról a templom oldalfalán. – A vak csontjai. – Tessék? – nézett rá Sienna reménykedve, hog y Lang don rájöhetett valamire a titokzatos vers alapján. – Semmi – mondta Lang don. – Csak eg y furcsa g ondolat. Valószínűleg nem érdekes. – A templomra mutatott. – Látja a feliratot? Itt temették el Szent Luciát. Néha előadást tartok a hag iog rafikus képzőművészetről, a keresztény szentek ábrázolásáról, és most eszembe jutott, hog y Szent Lucia a vakok védőszentje. – Si, Santa Lucia! – szólt közbe Maurizio, aki alig várta, hog y a szolg álatukra lehessen. – A vakok védőszentje! Ismerik a történetet, ug ye? – nézett hátra a sofőrjük, meg próbálva túlkiabálni a motorzajt. – Lucia olyan g yönyörű volt, hog y minden férfi vág yott utána. Ezért Lucia, hog y meg őrizze a tisztaság át és a szüzesség ét Istennek, kivájta a saját szemét. Sienna felnyög ött. – Ezt nevezem odaadásnak. – Áldozata jutalmául – folytatta Maurizio – Isten új, még szebb szempárt ajándékozott neki! Sienna Lang donra nézett. – Ug ye ő is tudja, hog y ez csak mese? – Isten útjai kifürkészhetetlenek – közölte Lang don, mag a elé képzelve azt a minteg y húsz rég i mesterművet, amelyen Santa Lucia eg y tálon hordozza a saját szemét. Bár Szent Lucia leg endájának számos változata volt, a leg többen szerepelt az, hog y a lány kivág ta a vág yat ébresztő szemet és eg y tálon átnyújtotta sóvárg ó vőleg ényének, elszántan
jelentve ki: íme, itt van, amire annyira vág ytál... és most könyörög ve kérlek, hog y hag yj vég re békén! Hátborzong ató, hog y mag a a Szentírás volt az, ami az öncsonkításra bátorította, örökre összekapcsolva Lúciát Krisztus híres intelmével: „És ha a te szemed botránkoztat meg tég ed, vájd ki azt és vesd el mag adtól.” Kivájni, g ondolta Lang don, felismerve, hog y talán erre történik utalása versben. Keress áruló velencei dózsét, aki... kiásta a csontjait a vaknak. Lang dont zavarba hozta a véletlen eg ybeesés, és azon tűnődött, nem lehet-e Szent Lucia a versben említett vak. – Maurizio – kiáltotta Lang don a San Geremia-templomra mutatva –, abban a templomban vannak Santa Lucia csontjai, ig az? – Ig en, néhány darab – válaszolta Maurizio, rutinosan félkézzel kormányozva, és hátranézve az utasaira, mit sem törődve a szembejövő hajóforg alommal. – De a többség ük nem. Santa Luciát olyan sokan imádták, hog y szétosztották a testét a templomok között az eg ész világ on. Persze a leg jobban a velenceiek szeretik Santa Luciát, ezért ünnepeljük... – Maurizio! – kiáltott rá Ferris. – Szent Lucia a vak, nem mag a! Nézzen előre! Maurizio jóízűen nevetett, és még épp időben fordult vissza, hog y üg yesen elkerüljön eg y ütközést. Sienna Lang dont fig yelte. – Mi jár a fejében? Az áruló dózse, aki kivájta a vak csontjait? Lang don beszívta az ajkát. – Nem tudom. Gyorsan elmesélte Siennának és Ferrisnek Santa Lucia relikviáinak, azaz a csontjainak a leg endáját, ami az eg yik leg különösebb történet a hag iog ráfiában. Állítólag amikor a g yönyörű Lucia visszautasította eg y befolyásos kérő közeledését, a férfi bevádolta, és a lányt mág lyahalálra ítélték, de a leg enda szerint nem akart tüzet fog ni a teste. Miután védett volt a tűztől, a relikviáinak varázserőt tulajdonítottak, és azt tartották, hog y akinek a birtokában van eg y csontja, az nag yon sokáig él. – Varázserejű csontok? – kérdezte Sienna. – Annak hitték őket, ig en, ezért terjedtek el a relikviái szerte a világ ban. Két évezreden keresztül a nag y hatalmú vezetők Szent Lúcia csontjainak meg szerzésével próbálták elhárítani az öreg edést és a halált. Ellopták és újra ellopták a csontvázát, ide-oda költöztették, és többször szedték részekre, mint bármely más szentét az idők során. Leg alább eg y tucat nag y történelmi személyiség kezén mentek át a relikviái. – Nem volt köztük eg y „áruló dózse” is? – érdeklődött Sienna. Keress áruló velencei dózsét, aki levág ta a lovak fejét, és kiásta a csontjait a vaknak. – Könnyen lehet – mondta Lang don ráébredve, hog y Dante Infernója kiemelten említi Szent Lúciát. Lúcia eg yike volt annak a három boldog ság os asszonynak – tre donne benedette akik az alvilág tól visszarettenő Dante meg seg ítésére indítják Verg iliust. Mivel a másik két hölg y Szűz Mária és az imádott Beatrice, Dante a leg mag asabb polcra helyezte Szent Lúciát. – Ha ez íg y van – mondta Sienna izg atottan –, akkor ug yanaz az áruló dózse, aki levág ta a lovak fejét...
– .. .Santa Lucia csontjait is ellopta – fejezte be Lang don. Sienna bólintott. – Ezzel már jelentősen szűkíthető a keresés. – Ferrisre pillantott. – Biztos, hog y nem működik a telefonja? Meg nézhetnénk az interneten... – Teljesen süket – mondta Ferris. – Az előbb ellenőriztem. Sajnálom. – Mindjárt ott leszünk – mondta Lang don. – Biztos vag yok abban, hog y a Szent Márkbazilikában sok mindenre választ kaphatunk. A Szent Márk volt a kirakós játék eg yetlen sziklaszilárd darabja. A szerit bölcsesség muszeionja. Lang don arra számított, hog y a bazilikában ki fog derülni a titokzatos dózse személye... és abból, eg y kis szerencsével, annak a bizonyos palotának a neve is, ahonnan kiindulva Zobrist el akarja szabadítani a járványt. A khthon szörny a sötétben vár. Lang don meg próbálta kiűzni az ag yából a pestis képeit, de mindhiába. Gyakran mereng ett azon, milyen lehetett ez a hihetetlen város a fénykorában... mielőtt a pestis úg y meg g yeng ítette, hog y vereség et szenvedve a törököktől elvesztette külbirtokai javát, majd meg hódolt Napóleonnak... még abban az időben, amikor dicsőség e delelőjén Velence Európa kereskedelmi központja volt. Mindent összevéve nem létezett nála szebb város a világ on, s a velenceiek g azdag ság a és kultúrája páratlan volt. A sors iróniája, hog y éppen a lakosság külföldi luxuscikkek utáni vág ya lett a veszte – a halálos rag ályt Kínából hurcolták be a patkányok a kereskedőhajókon. Ug yanaz a pestisjárvány, amely a kínai népesség kétharmadát elpusztította, érkezett meg Európába, hog y meg öljön minden harmadik embert – fiatalt és időset, g azdag ot és szeg ényt, válog atás nélkül. Lang don olvasott leírásokat arról, hog y milyen volt az élet a pestis sújtotta Velencében. Mivel nem vag y alig akadt szárazföld, ahová eltemethették volna a halottakat, felpuffadt tetemek úsztak a csatornákban, eg yes területeken úg y feltorlódva, hog y a munkásoknak ki kellett lökdösniük a hullákat a teng erre, mint a faúsztatóknak a rönköket. Úg y tűnt, nincs a világ on annyi ima, amely enyhíthetné a rag ály rombolását. Mire a városi elöljárók felismerték, hog y a patkányok, hurcolják be a kórt, már késő volt, de Velence még kiadott eg y dekrétumot, mely szerint minden érkező hajónak a nyílt teng eren kell horg onyoznia teljes neg yven napig , és csak azután eng edélyezik a kirakodást. A neg yvenes szám – olaszul quaranta – e g yászos emlékét mindmáig őrzi a karantén szó. Miközben a hajójuk újabb kanyart vett be a csatornán, a szél belekapott eg y sötétpiros ponyvatetőbe, s a látvány elszakította Lang dont a halál komor g ondolatától, eg y eleg áns, háromszintes épületre irányítva a fig yelmét a Canal Grande bal oldalán. CASINO DI VENEZIA: ANINFINTTE EMOTION. Bár Lang don soha nem értette, mit akarnak hirdetni ezzel a „vég telen érzéssel” a kaszinó molinóján, azt tudta, hog y a mutatós reneszánsz palazzo a 16. század óta meg határozó eleme a Canal Grande híres látképének. Eg ykor mag ánpalota volt, ma estélyi ruhás urak és hölg yek űznek benne szerencsejátékot, de arról is híres, hog y 1883-ban itt érte a halálos szívroham Richard Wag nert, nem sokkal a Parsifal meg komponálása után. A kaszinó után, a jobb oldalon, eg y barokk palota homlokzatán, a még nag yobb, ezúttal sötétkék molinó ezt adta hírül:
CA’ PESARO: GALLERIA INTERNAZIONALE D’ARTE MODERNA. Lang don évekkel ezelőtt járt benne, és itt látta Gustav Klimt remekét, A csókot, amelyet Bécsből kölcsönöztek. A bámulatos aranyfestmény az összefonódó szerelmesekről szenvedélyes érdeklődést keltett Lang donban Klimt művészete iránt, és mind a mai napig hálás a velencei Ca’ Pesarónak, amiért meg alapozta életre szóló vonzalmát a modern képzőművészethez. Maurizio felg yorsulva repült velük tovább a kiszélesedő csatornán. Előttük már ott mag aslott a híres Rialto híd – ami azt jelentette, hog y félúton jártak a Szent Márk térhez. Ahog y közelebb értek a hídhoz, hog y áthajózzanak alatta, Lang don feltekintett, és eg y mag ányos fig urát látott mozdulatlanul állni a korlátnál, aki sötét arccal bámult le rájuk. Ismerős volt az arc... és félelmetes. Lang don ösztönösen meg borzong ott. Szürke, meg nyúlt arc, hideg , halotti szemmel és hosszú, csőrös orral. A hajó már átsiklott a baljós fig ura alatt, mire Lang don rájött, hog y csak eg y turista mutog atja mag át a vadonatúj szerzeményében: a sok száz pestisálarc közül az eg yikben, amelyet a közeli Rialtó piacon árulnak. Ma azonban eg yáltalán nem tűnt viccesnek ez a jelmez.
Hatvankilencedik fejezet A Szent Márk tér a velencei Canal Grande leg délibb csücskében fekszik, ahol a védett belső vízi út átmeg y a nyílt teng erbe. E veszélyes szakaszt a Dog ana da Mar – a Teng erészeti Vámhivatal – szig orú, háromszög ű tömbje felüg yeli, amelynek őrtornya annak idején az ideg en meg szállóktól védelmezte Velencét. Manapság a torony helyén eg y hatalmas aranyg lóbusz és a szerencse istenasszonyát ábrázoló szobor látható, amelynek forg andóság a itt a széljárás jelzésére szolg ál, s eg yben az óceánokon hajózó teng erészek kiszámíthatatlan sorsára emlékeztet. Ahog y Maurizio a csatorna vég éhez kormányozta a karcsú járművet, vészjóslón tárult fel előttük a hullámzó víztükör. Robert Lang don számtalanszor hajózott már erre, de mindig a jóval nag yobb vaporettón, és most bizonytalan érzést keltett benne a nyíltabb vizekre kimerészkedő hajó. A Szent Márk téri kikötéshez a limuzinjuknak át kellett szelni a kiszélesedő lag únát, amelyen vízi járművek százai haladtak – a luxusjachtoktól a tankereken és a vitorlásokon át a heg ynyi óceánjárókig . Mintha az ország utat elhag yva eg y nyolcsávos szupersztrádán találták volna mag ukat. Sienna is riadtnak tűnt, ahog y feltekintett eg y fölébük tornyosuló, tízemeletes hajóóriásra, amely alig háromszáz méterre haladt el mellettük. A fedélzetein nyüzsög tek az utasok, akik a korláthoz nyomulva a teng erről fotózták a Szent Márk teret. Az óceánjáró nyomdokában még három ug yanolyan óriás várta a sorát, hog y elhajózhasson Velence leg ismertebb látnivalója előtt. Lang don azt hallotta, hog y az utóbbi években úg y meg sokszorozódott ezeknek az óceánjáróknak a száma, hog y éjjel-nappal, vég eérhetetlen sorban haladnak el. Maurizio a kormány mellől fig yelte az érkező hajókat, majd balra pillantott, eg y közeli, ponyvatetős kikötőhelyre. – Leparkoljak a Harry’s Bar előtt? – mutatott a Bellink feltaláló, híres vendég látóeg ység re. – Onnan csak eg y rövid séta a Szent Márk tér. – Nem, vig yen minket odáig – utasította Ferris, a Szent Márk téri dokkok felé intve a lag únán át. Maurizio lazán vállat vont. – Ahog y akarják. Kapaszkodjanak! Felbőg tek a motorok, és a limó keresztülvág va a torkolaton beállt eg y bójákkal jelzett terelősávba. Az elhaladó óceánjárók, amelyeknek a farvizén parafadug óként bukdácsoltak a kisebb hajók, úszó bérházaknak tűntek. Lang don meg lepetésére több tucat g ondola is ug yanezt a ke- resztutat választotta. Karcsú testük – amely 11 méter hosszú volt és 350 kilót nyomott – fig yelemre méltó biztonság g al szelte a hullámzó vizet. A g ondolierók, akik a hajófar bal oldalán, eg y platformon álltak hag yományos, fekete-fehér csíkos trikójukban, biztos kézzel kormányozták járművüket a jobb oldali peremhez támaszkodó eg y szál evezővel. Még ezen a háborg ó vízen is nyilvánvaló volt, hog y minden g ondola rejtélyes módon balra dől; Lang don úg y értesült, hog y ezt a furcsaság ot a hajó aszimmetrikus felépítése okozza: a g ondola teste jobbra ível, ellenkező irányban a
g ondolástól, kivédve azt, hog y a jobb oldali evezés miatt a hajó balra forduljon. Maurizio büszkén mutatott az eg yik elhúzó g ondolára. – Látják azt a fémlemez idomot az elején? – szólt hátra a válla felett, az eleg áns orrdíszre utalva. – Ez az eg yetlen fém eg y g ondolán, a ferro di prua Velence képét ábrázolja. Maurizio elmag yarázta, hog y az alabárdszerű díszítmény, amely ott van minden velencei g ondola orrán, szimbolikus jelentőség ű. A ferro ívelt alakja a Canal Grandét jelképezi, a hat fog a város hat történelmi kerülete, a sestiere, míg a nyújtott vég ű alakzat a dózse sapkájára emlékeztet. A dózse, g ondolta Lang don, visszatérve az előttük álló feladathoz. Keress áruló velencei dózsét, aki levágta a lovak fejét, és kiásta a csontjait a vaknak. Lang don most a partvonalat kezdte fürkészni, ahol eg y kis park húzódott a víz mentén. A fák fölött a Szent Márk harang tornyának vöröstég lás sziluettje rajzolódott ki a felhőtlen ég en, amelynek tetejéről Gábriel arkang yal arany szobra tekintett le a szédítő, százméteres mélység be. A süllyedő városban, ahol nincsenek mag as házak, a Campanile di San Marco ég be törő tornya fároszként ig azította el azokat, akik bemerészkedtek a velencei csatornák és sikátorok labirintusába; az eltévedt utazónak csak föl kellett pillantania az ég re, és máris tudta, merre van a Szent Márk tér. Lang don még ma is nehezen hitte el, hog y ez a masszív torony 1902-ben leomlott, hatalmas törmelékheg g yel borítva el a Szent Márk teret. Meg jeg yzendő, hog y a katasztrófa eg yetlen áldozata eg y macska volt. A Velencébe látog atók számtalan léleg zetelállító helyen élhetik át a város utánozhatatlan hang ulatát, Lang don kedvence még is a Riva deg li Schiavoni volt. A szeles, kövezett sétányt a víz menten még a 9. században építették ki a mederből kikotort hordalékból, és a rég i Arzenáltól eg észen a Szent Márk térig futott. Kellemes kávézók, eleg áns szállodák szeg élyezték, de itt állt Anronio Vivaldi temploma is. A Riva Velence rég i hajóépítő üzemeitől, az Arzenáltól indult, ahol eg ykor a felhevített g yanta fenyőillata járta át a leveg őt, mert a hajójavítók forró szurokg yantával kenték be a sérült járműveket, hog y eltömítsék a lyukakat. Állítólag Dante az itteni üzemekben tett látog atásból merítette a forró szurok mint pokolbeli kínzóeszköz képét. Lang don jobbra nézve követte a szemével a part mentén futó Rivát, és a sétány hatásos vég pontján állapodott meg a tekintete. Itt, a Szent Márk tér leg délibb sarkán, a Piazettának nevezett szakaszon találkozik a nag y, kikövezett térség a nyílt teng errel. Velence aranykorában ezt az éles választóvonalat nevezték büszkén „a civilizáció határának”. A sétánynak azon a háromszáz méteres szakaszán, ahol a Szent Márk tér a Piazettával a teng erre néz, most is, mint mindig , vag y száz fekete g ondola sorakozott, neki-nekiütődve a cölöpöknek, a tér fehér márványépületei felé bókolva alabárdszerű orrdíszükkel. Lang donnak még ma is nehezére esett elképzelni, hog y ez a kicsi város – ami csak kétszer akkora, mint a Central Park New Yorkban – valahog y kinőtt a teng erből, és a nyug ati világ leg nag yobb, leg g azdag abb birodalma lett. Ahog y Maurizio közeledett a parthoz, Lang don már látta, hog y a tér zsúfolásig tele van
emberekkel. Napóleon annak idején Európa leg szebb szalonjának nevezte a Szent Márk teret, ám manapság elnézve mintha túl sok vendég et hívtak volna meg ebbe a szalonba. Már-már úg y festett a piazza, mintha el akarna süllyedni csodálóinak a súlya alatt. – Istenem – suttog ta Sienna az embertömeg láttán. Lang don nem tudta, hog y a sokadalomtól ijedt-e meg , vag y attól, hog y Zobrist ezt a zsúfolt helyet választotta ki a járványa elszabadítására... vag y talán úg y érzi, hog y Zobrist fig yelmeztetése a túlnépesedés veszélyére nem is annyira alaptalan. Velencét minden évben hihetetlen mennyiség ű turista özönli el – eg y becslés szerint a földlakók eg y százalékának eg yharmada –, 2000-ben például vag y húszmillióan látog attak ide. Azóta eg ymilliárddal többen lettünk a földön, íg y a város most hárommillió turista terhe alatt nyög évente. Velence, akár mag a a bolyg ó, csak korlátozott területtel rendelkezik, és eg y ponton túl már nem képes eleg endő élelmiszert importálni, elhelyezni a hulladékot vag y elég ág g yal szolg álni azoknak, akik felkeresik. A Lang don közelében álló Ferris nem a szárazföldet fig yelte, hanem a teng er felől érkező hajókat. – Jól van? – nézett rá fürkészve Sienna. Ferris hirtelen meg fordult. – Ig en, persze... csak elg ondolkodtam. – Majd odaszólt Mauriziónak: – A lehető leg közelebb parkoljon le a Szent Márk térhez. – Nem g ond! – intett vissza a kapitányuk. – Két perc! A hajó most eg y vonalban volt a Szent Márk térrel, és a tőlük jobbra eső fenség es Dózsepalota uralta a partvonalat. A velencei g ótika e tökéletes példája visszafog ott eleg anciával tüntetett. Itt nyoma sem volt a francia vag y ang ol palotákra jellemző tornyoknak és fiatornyoknak: az épület óriási kiterjedésű, szög letes tömbje a lehető leg nag yobb alapterületet fog lalta el a dózse kormányzati hivatalának és személyzetének elhelyezésére. A teng er felől nézve akár nyomasztó hatást is kelthetett volna a palazzo fehér mészkő homlokzata, ha a masszív tömböt nem enyhíti a g ondos tervezés árkádsorral, oszlopokkal, log g iával és az áttört, nég ylevelű lóhere csipkézettel. A kétszínű, fehér és rózsaszín márványból az eg ész déli fronton vég ig futó g eometrikus mintázat a spanyolország i Alhambrára emlékeztette Lang dont. Ahog y a hajó meg közelítette a kikötőcölöpöket, úg y tűnt, hog y Ferris ag g odalommal fig yeli a palota előtt csoportosuló embereket. A tömeg eg y hídon sűrűsödött össze, és mindenki eg y keskeny csatorna felé fordult, amely két nag y részre szelte a Dózse-palota épületét. – Mit néznek? – kérdezte Ferris ideg esen. – Il Ponté dei Sospiri – mondta Sienna. – Eg y híres velencei látnivaló. Lang don is arrafelé fordult, és meg látta a g yönyörű farag ású, zárt folyosót, amely ívesen kötötte össze a két épületrészt. A Sóhajok hídja, g ondolta, felidézve eg yik kedves g yerekkori filmjét, az Egy kis romantikát, amely azon a leg endán alapult, hog y ha két fiatal szerelmes alkonyatkor, míg szólnak a Szent Márk harang jai, meg csókolja eg ymást eg y g ondolán, a híd
alatt, akkor örökké szeretni fog ják eg ymást. Ezt a mélyen romantikus elképzelést Lang don eg ész életében meg őrizte. Persze az sem ártott, hog y eg y imádni való, tizennég y éves üdvöske, Diane Lane játszotta a főszerepet, aki eg yből Lang don kamaszkori felláng olásának tárg ya lett... és az a láng , ha őszinte akart lenni, azóta sem aludt ki eg észen. Évekkel később Lang don elborzadva értesült arról, hog y a Sóhajok hídja nem a szerelmesek piheg éséről kapta a nevét... hanem az elkínzottak hörg éséről. Mint kiderült, az a zárt folyosó a Dózse-palota és a börtön között létesített összeköttetést, ahol fog lyok szenvedtek és haltak meg ; az ő nyög éseik és fájdalmas sóhajaik hallatszottak ki a rácsos ablakokon a keskeny csatorna felett. Lang don eg yszer a börtönt is felkereste, és meg lepődve hallotta, hog y a leg szörnyűbb cellák nem a g yakran elárasztott vízszinten voltak, hanem mag ának a palotának a leg felső szintjén – ezek az ólomborítású tetőről kapták a piombi nevet –, ahol nyáron elviselhetetlen volt a forróság és télen meg lehetett fag yni. Casanova, a híres nőcsábász is az ólombörtön fog lya volt; az inkvizíció ítélte el házasság törésért és kémkedésért, de tizenöt hónap múlva meg szökött, elszédítve a fog lárt. – Sta' attento! – kiáltott oda fig yelmeztetően Maurizio eg y g ondolásnak, miközben besiklott eg y kikötőhelyre, ahonnan a g ondola éppen távozott. A Hotel Danieli előtt talált szabad helyet, ami csupán száz méterre volt a Szent Márk tértől és a Dózse-palotától. Maurizio kötelet vetett eg y cölöp köré, és úg y ug rott ki a partra, mintha eg y kalandfilm hősének szerepére pályázna. Miután kikötötte a hajót, meg fordult és a karját nyújtotta, hog y kiseg ítse az utasait. – Köszönjük – mondta Lang don, amikor az izmos olasz partra tette. Ferris következett, aki kissé szórakozottnak tűnt és meg int a teng er felé pillantg atott. Sienna szállt ki utoljára. Ahog y az ördög ien jóképű Maurizio őt is kiseg ítette, jelentőség teljes arckifejezéssel bámult rá, amely azt hivatott közvetíteni, hog y jobban járna, ha két útitársát sorsára hag yva inkább vele maradna a hajón. Sienna üg yet sem vetett rá. – Grazie, Maurizio – vetette oda Sienna, de már a közeli Dózse-palotát nézte feszült fig yelemmel. Majd meg előzve Lang dont és Ferrist bevezette őket a tömeg be.
Hetvenedik fejezet A találóan minden idők eg yik leg híresebb utazójáról elnevezett Marco Polo Nemzetközi Repülőtér mindössze nég y mérföldre volt a Szent Márk tértől északnak, a Lag una Veneta vizén. Eg y mag áng ép kiváltság os utasaként Elizabeth Sinskey már tíz perccel a leszállás után a lag únán hajózott eg y futurisztikus fekete motorcsónak – eg y Dubois SR52 Blackbird – fedélzetén, amelyet az ismeretlen telefonáló küldött érte. A kormányzó. Sinskey, aki eg ész nap mozdulatlanság ra volt kárhoztatva a mikrobusz hátsó ülésén, úg y érezte, hog y új erőre kap a teng eri leveg őn. A sós szél felé fordította az arcát, ezüst haja lobog ott. Csaknem két óra telt az utolsó injekció óta, és vég re kitisztult a feje. Elizabeth Sinskey teg nap este óta először újra a rég inek érezhette önmag át. Brüder üg ynök mellette ült, az emberei mög öttük. Eg yik sem szólt eg y szót sem. Ha voltak is fenntartásaik a szokatlan találkozót illetően, tudták, hog y ezek nem számítanak: nem ők hozzák a döntéseket. A g yorsan szág uldó jármű előtt most feltűnt eg y nag y szig et, a partján elszórtan alacsony tég laépületek és g yárkémények. Murano, ismerte fel Elizabeth a híres üveg fúvó műhelyekről. Hihetetlen, hog y újra itt vag yok, g ondolta, és éles fájdalom hasított belé. A kör bezárul. Évekkel ezelőtt, még orvostanhallg atóként járt Velencében a vőleg ényével, és a muranói üveg múzeumba is ellátog attak. A vőleg énye meg látott eg y g yönyörű, kézzel fújt mobilt, és mit sem sejtve közölte, hog y ezt szeretné majd felakasztani a kisbabájuk g yerekszobájában. Elizabeth lelkifurdalástól g yötörve, hog y ilyen sokáig őrizg ette fájdalmas titkát, vég ül beszámolt neki az asztmájára kapott g lükokortikoid-kezelések trag ikus következményéről. Elizabeth sohasem tudta meg , hog y az őszintétlenség e vag y a meddőség e fag yasztotta-e meg a vőleg énye szívét. De eg y hétre rá az eljeg yzési g yűrűje nélkül utazott el Velencéből. Eg yetlen emléke maradt a szívszakasztó nyaralásból: a lapis lazuli amulett. Aszklépiosz botja jó jelképe volt az orvostudománynak – ebben az esetben eg y keserű pirulának de ennek ellenére eg y napra sem vált meg tőle. Az én drág a amulettem, g ondolta. Búcsúajándék a férfitól aki g yereket akart tőlem. A venetói szig etek ma nem keltettek benne romantikus érzéseket; az elszig etelt falvakról nem a szerelem jutott eszébe, hanem a karanténtelepek, amelyeket a Fekete Halál távol tartására hoztak létre annak idején. Ahog y a motorcsónak elsuhant az Isola San Pietro mellett, Elizabeth rájött, hog y eg y nag y szürke jacht felé tartanak, amely eg y mély csatornában horg onyozva várta az érkezésüket. A fémes, szürke hajótest úg y festett, mintha az amerikai hadsereg lopakodó prog ramjában tervezték volna. A név fekete betűi nem árulták el, milyen típusú járműről van szó. Mendacium? A hajó eg yre nag yobb lett, ahog y közeledtek, és Sinskey már eg y mag ányos fig urát is ki tudott venni a taton – eg y barnára sült, kis termetű férfit, aki távcsővel fig yelte őket. Amikor
kikötöttek a Mendacium hátsó részének tág as dokkoló platformján, a férfi lejött a lépcsőn a fog adásukra. – Dr. Sinskey, üdvözlöm a fedélzeten. – A napbarnított férfi udvariasan kezet fog ott vele; sima és puha volt a tenyere, nem durva hajóskéz. – Hálás vag yok, hog y eljött. Kövessen, kérem. A csoport több szintet ment lefelé, és Sinskey munkaállomások sokaság át látta útközben. Ez a különös hajó tele volt emberekkel, de nem vakációzni voltak itt, hanem dolg ozni. Min dolgoznak? Még lejjebb ereszkedve Sinskey már hallotta a motorok erős hang ját és a víz csapkodását a mozg ásba lendülő jacht körül. Hová megyünk?– g ondolta néma riadalommal. – Nég yszemközt akarok beszélni dr. Sinskeyvel – mondta a férfi a katonáknak, majd Elizabethre nézett. – Ha nem bánja. Elizabeth bólintott. – Uram – mondta nyomatékosan Brüder –, javaslom, hog y vizsg áltassa meg a hajóorvossal dr. Sinskey-t. Gyóg yszereket kapott. .. – Jól vag yok – szakította félbe Elizabeth. – Tényleg . De azért köszönöm. A kormányzó eg y hosszú másodpercig Brúderre szeg ezte a tekintetét, aztán eg y étellel és itallal meg rakott asztalra mutatott a fedélzeten. – Gyűjtsenek erőt. Szükség ük lesz rá. Rövidesen vissza kell térniük a partra. Azzal a kormányzó hátat fordított az üg ynöknek, bevezette a professzorasszonyt eg y dolg ozószobának berendezett eleg áns kabinba, és becsukta mag uk után az ajtót. – Italt? – kérdezte a bárra mutatva. Elizabeth meg rázta a fejét, még mindig nem tudta hová tenni a különös környezetet. Ki ez az ember? Mivel foglalkozik? A házig azda ujjaival alátámasztva az állát tanulmányozta Sinskey-t. – Tud róla, hog y az üg yfelem, Bertrand Zobrist ezüsthajú ördög nek nevezte önt? – Nekem is van számára néhány válog atott elnevezésem. A férfi nem árult el semmilyen érzelmet. Az íróasztalhoz ment, és rámutatott eg y nag y könyvre. – Szeretném, ha meg nézné ezt. Sinskey odament, és meg vizsg álta a kötetet. Dante Infernó. Felidézte mag ában a halál borzalmas képeit, amelyekkel Zobrist sokkolta, amikor találkozott vele a KülkapcsolatokTanácsában. – Zobristtól kaptam két héttel ezelőtt. Van benne eg y ajánlás. Elizabeth elolvasta a kézzel írt szöveg et a címlapon. Zobrist szig nója volt alatta. Drága barátom, köszönöm, hogy segített megtalálnom az utat. A világ is hálás lesz önnek. A nő hátán vég ig futott a hideg . – Milyen utat seg ített neki meg találni?
– Fog almam sincs. Pontosabban néhány órával ezelőttig fog almam sem volt. – És most? – Most ritka kivételként eltértem a protokolltól... és idehívtam önt. Sinskey hosszú utat tett meg , és nem volt kedve a titokzatoskodáshoz. – Uram, én nem tudom, hog y ki mag a, sem azt, hog y mi az ördög öt csinál ezen a hajón, de mag yarázattal tartozik nekem. Mondja meg , miért védelmezett eg y olyan embert, akit az Eg észség üg yi Világ szervezet kerestetett. Sinskey heveskedése ellenére a férfi halkan és kimérten válaszolt. – Tisztában vag yok azzal, hog y mi ketten keresztbe tettünk eg ymásnak, de azt javaslom, hog y felejtsük el az előzményeket. Ami volt, elmúlt. Most a jövőre kell összpontosítanunk. Azzal a férfi elővett eg y kis piros memóriakártyát, behelyezte a számítóg épébe, és intett Sinskey-nek, hog y üljön le. – Ezt Bertrand Zobrist készítette. Abban a hitben, hog y holnap nyilvánosság ra hozom. Mielőtt még az asszony reag álhatott volna, elsötétült a monitor és lág yan csapkodó víz hang jai töltötték be a szobát. A sötétség ből lassan kibontakoztak a formák... eg y vízzel telt üreg ... akár eg y föld alatti tó. Különös módon a vizet mintha belülről világ ították volna meg ... furcsa, bíborvörös fényben dereng ett. A csobog ó hang októl kísérve a kamera leereszkedett, alámerült a vízbe és meg mutatta a barlang üledékes padlóját. A padlóhoz eg y fényes táblát csavaroztak, amelyen eg y felirat, eg y dátum és eg y név állt. EZEN A HELYEN, EBBEN AZ IDŐPONTBAN ÖRÖKRE MEGVÁLTOZOTT A VILÁG. A másnapi dátum. És Bertrand Zobrist neve. Elizabeth Sinskey meg borzong ott. – Mi ez a hely? – kérdezte. – Hol van? Válaszul a kormányzó most először mutatott ki érzelmet: a mély csalódottság és ag g odalom sóhaját hallatta. – Dr. Sinskey, én abban bíztam, hog y öntől kapom meg a választ erre a kérdésre. Eg y mérföldre onnan, a Riva deg li Schiavoni vízparti sétányáról nézve némileg meg változott a teng eri látkép. Ha valaki jól fig yelt, eg y földnyelvet meg kerülő, óriási szürke jacht közeledését észlelhette kelet felől. A Szent Márk tér felé tartott. A Mendacium, ismerte föl az FS-2080, és félelem fog ta el. A szürke hajótest eltéveszthetetlen volt. Jön a kormányzó... és fogy az idő.
Hetvenegyedik fejezet A Riva deg li Schiavonin Lang don, Sienna és Ferris a víz széle felől kerülg etve a sűrű tömeg et kiértek a Szent Márk térre, ahol a Piazzetta déli oldala találkozik a teng errel. Itt már szinte áthatolhatatlan volt a turisták fala, akik klausztrofóbiát keltve zárták körül Lang dont, hog y fényképeket készítsenek a teret lezáró két mag as oszlopról. A város hivatalos bejárata, g ondolta Lang don ironizálva, mert tudta, hog y eg észen a 18. századig ezen a helyen tartották a kivég zéseket is. Az eg yik „kapuoszlop” tetején Szent Tódor bizarr szobra áll, büszkén pózolva a leg enda szerint leölt sárkánnyal, amely Lang dont inkább krokodilra emlékeztette. A második oszlop tetején Velence mindenütt jelenlévő szimbóluma, a szárnyas oroszlán. Városszerte feltűnik ez a szárnyas oroszlán, a mancsát eg y nyitott könyvön nyug tatva, amelyen a következő latin felirat olvasható: Pax tibi Marce, evangélista meus. Béke veled, Márk, én evangélistám. A leg enda szerint eg y ang yal mondta ezeket a szavakat Szent Márk Velencébe érkezésekor, azzal a jóslattal eg yütt, hog y eg ykor majd itt fog nyug odni a teste. Ez az apokrif leg enda szolg ált később ig azolásul arra, hog y a velenceiek elrag adták Alexandriából Szent Márk csontjait, és újratemették a Szent Márk-bazilikában. Mind a mai napig a szárnyas oroszlán a város szimbóluma és szinte minden sarkon látható. Lang don jobbra mutatott a Szent Márk téren, az oszlopokon túl. – Ha elszakadnánk eg ymástól, találkozzunk a székeseg yház főbejáratánál. A többiek eg yetértettek, és g yorsan átkíg yózva a tömeg en követték Lang dont a Dózse-palota nyug ati fala mentén, Bár törvény tiltotta az etetésüket, Velence híres g alambjai nag yon is fittek és elevenek voltak: némelyik a turisták lába körül csipeg etett, mások a kávéházi teraszokra csaptak le, meg dézsmálva a védtelen kenyeres kosarakat és zaklatva a szmoking os pincéreket. Ez a nag y tér, sok európai társával ellentétben, nem nég yzet, hanem L alakú. Az L betű talpa – a Piazzetta – köti össze a Szent Márkot a teng errel. A bazilikával szemben, a Piazzettára merőleg esen terül el az L szára és szélesebb szára, amelyet a Museo Correr zár le. Mag a a Szent Márk tér nem tég lalap, hanem szabálytalan trapéz alakú, az eg yik vég énél elkeskenyedik. Ez az „elvarázsolt kastély trükk” kelti azt az illúziót, hog y a tér sokkal hosszabb, mint valójában, és a hatást csak erősítik a kövezet mintái, amelyek a 15. század utcai árusainak standjait jelölték ki. A tér könyöke felé haladó Lang don a Szent Márk óratornyának rag yog ó kék üveg számlapját látta a távolban – ebbe a csillag ászati órába vág ott bele eg y g azembert James Bond a Holdkeltében. Lang don attól a pillanattól tudta ig azán átélni ennek a városnak a leg eg yedibb vonását, amikor belépett erre a védett térre. A hangzás. Mivel itt g yakorlatilag nem voltak autók vag y motorizált járművek, Velencében nem hallatszott a forg alom szokásos nem dübörg ött a metró, nem szirénáztak, áteng edve A színpadot az emberi hang ok, a g alambbúg ás, a kávéházi teraszok vendég einek szerenádozó heg edűsök jelleg zetes zajszőttesének. Velence hang zása teljesen más volt, mint a többi
városközponté. A késő délutáni nap nyug atról behulló fénye hosszú árnyékokat vetett a kövezetre. A professzor felpillantott a Campanile csúcsos tornyára, amely a tér fölé mag asodva uralta a velencei látképet. A torony felső log g iáján több száz ember szorong ott. Lang dont már a puszta látványtól kilelte a hideg , és inkább lehajtott fejjel haladt tovább a teng ernyi sokadalomban. Sienna könnyen lépést tartott Lang donnal, viszont Ferris lemaradt, ezért a nő úg y döntött, hog y középen fog haladni, áthidalva a távolság ot a két férfi között. Most azonban, ahog y érzékelte az eg yre növekvő különbség et, türelmetlenül visszafordult. Ferris a mellkasára mutatott, jelezve, hog y kifulladt, és intett Siennának, hog y menjen csak tovább. Sienna g yorsan Lang don nyomába eredt, és szem elől veszítette Ferrist. De ahog y nyomakodott előre a tömeg ben, nyug talanító érzése támadt... valami furcsa g yanú, hog y Ferris szándékosan maradt le, mert el akart távolodni tőlük. Sienna már rég meg tanult bízni az ösztöneiben, ezért behúzódott eg y falmélyedésbe, és az árnyékból kilesve pásztázta a sokaság ot, Ferrist keresve. Hová tűnhetett?! Mintha meg sem próbálná utolérni őket. Addig fürkészte az arcokat, míg vég ül fel nem fedezte. Leg nag yobb meg lepetésére Ferris meg állt, és lehajtott fejjel nyomog atta a g ombokat a telefonján. Ugyanazon a telefonon, amiről nekem azt mondta, hogy lemerült. Zsig eri félelem markok belé, és Sienna tudta, hog y nem téved. Hazudott nekem a vonaton. Miközben fig yelte, meg próbált rájönni, hog y mit csinál. Titokban SMS-t ír valakinek? Kutat a hátuk mög ött? Lang dont és Siennát meg előzve próbálja meg fejteni Zobrist versének rejtélyét? Bármire készül is, eg yértelműen hazudott. Nem bízhatunk meg benne. Siennában felmerült, hog y odarohan és kérdőre vonja, de aztán úg y döntött, hog y inkább visszaolvad a tömeg be, mielőtt a férfi észrevenné. Továbbindult a bazilika felé, Lang dont keresve. Figyelmeztetnem kell nehogy bármit is eláruljon Ferrisnek. Már csak ötven méterre volt a templomtól, amikor eg y erős kéz ráng atni kezdte hátulról a pulóverét. Visszafordulva szemtől szemben találta mag át Ferrisszel. A kiütéses férfi zihálva vette a leveg őt, nyilván erőltetett menetben nyomakodott a tömeg ben, hog y utolérje Siennát. Feldúltnak tűnt, amit eddig még nem tapasztalt nála. – Elnézést – nyög te ki nag y nehezen. – Elkeveredtem. Ahog y Sienna a szemebe nézett, azonnal tudta. Titkol valamit.
Amikor Lang don odaért a Szent Márk-bazilika elé, meg lepetten fedezte fel, hog y eg yik útitársa sincs mög ötte. Szintén meg lepődött azon, hog y nem állnak sorban a bebocsátásra váró turisták. Aztán rájött, hog y késő délután van – ilyenkor a leg több turista elbág yad az ebédre elfog yasztott tésztától és bortól, s csak őg yeleg a piazzákon, vag y úg y dönt, hog y inkább beül valahova kávézni és hag yja a történelmi látnivalókat. Feltételezve, hog y Sienna és Ferris bármelyik pillanatban meg érkezhetnek, Lang don a bazilika felé fordult. A néha "bejáratok bőség ének zavarával" vádolt épület homlokzatának alsó részét: szinte teljes eg észében elfog lalta az öt bemélyedő kapu, amelynek oszlopcsoportjairól, boltíveiről és tátong ó bronzkapuiról a leg kevesebb, amit elmondhatunk, hog y hívog atóvá tették a székeseg yházat. A bizánci építészet eg yik leg szebb európai példájaként a Szent Márk határozottan lág y és szeszélyes külsővel rendelkezett. Szemben a Notre-Dame vag y Chartres szig orú, szürke tornyaival, a Szent Márk eg yszerre volt impozáns és valahog y földközeli. Szélesebb volt, mint amilyen mag as, és öt kerek, fehér kupola ült a tetején, amely leveg ős, már-már vidám meg jelenést kölcsönzött neki, ezért is hasonlíthatta nem eg y útikönyv a Szent Márkot habcsókkal díszített esküvői tortához. A középső boltív mag asából Szent Márk karcsú szobra tekintett alá a nevét viselő térre. Éjkékre festett és arany csillag okkal beszórt csúcsív fölött állt, amelybe a város rag yog ó talizmánját, a velencei szárnyas oroszlánt fog lalták. Míg a Szent Márk-bazilika leg híresebb kincsét – a nég y hatalmas bronzlovat – az arany oroszlán alatt állították fel, s most is ott rag yog tak a délutáni napfényben. Szent Márk lovai. Úg y állnak a mag asban, mintha bármelyik pillanatban leug orhatnának a térre. Ezeket a felbecsülhetetlen értékű műalkotásokat – mint meg annyi kincset Velencében – Konstantinápolyban zsákmányolták a keresztes háborúk idején. Hasonlóképpen zsákmányolt műtárg y látható a templom délnyug ati sarkán – a bíbor porfírból farag ott Tetrarchák. Köztudott, hog y a szoborcsoportból hiányzik eg y láb, amely akkor tört le, amikor a 13. században elhurcolták Konstantinápolyból. Csodával határos módon az 1960-as években előkerült a föld alól Isztambulban. Velence mag ának kérte a szobor hiányzó darabját, de a törökök azt üzenték vissza: Elloptátok a szobrot – de mi megállunk a lábunkon. – Veg yen, uram! – szólalt meg eg y női hang , mag ára vonva Lang don fig yelmét. Testes cig ányasszonyt látott eg y hosszú rúddal, amelyről velencei álarcok lóg tak le. A leg többjük a népszerű volto intero – az eg ész arcot fedő, stilizált fehér maszk, amelyet leg g yakrabban nők viseltek a karneválon. De voltak a választékban játékos, a fél arcot takaró Colombina-maszkok, háromszög letű állú bauta és eg y meg kötő nélküli Moretta is. A színes g yűjteményből a bot vég ére akasztott eg yszerű, szürkésfekete álarc keltette fel Lang don érdeklődését, amelynek ijesztő, halott szeme mintha eg yenesen rámeredt volna a hosszú, csőrös orr felett. A pestisdoktor álarca. Lang don elfordította a tekintetét, nem akarta, hog y eszébe juttassák, miért van Velencében. – Vesz? – kérdezte meg újra a cig ányasszony.
Lang don futólag elmosolyodott, és meg rázta a fejét. – Sono molto belle, ma no, g razie. Lang don eg y darabig még követte a tekintetével a vészjósló pestisálarcot, amely a tömeg feje fölött táncolt a rúd vég én. Majd nag yot sóhajtva visszaterelte a fig yelmét a nég y bronzlóra az emeleti balkonon. És abban a pillanatban rájött. Lang don érezte, ahog y az elemekből – a Szent Márk lovai, a velencei álarcok, a Konstantinápolyból zsákmányolt kincsek – eg yszerre összeáll a kép. – Istenem – suttog ta. – Ez az!
Hetvenkettedik fejezet Robert Lang don meg dermedt álltó helyében. A Szent Márk lovai! Ez a nég y pompás ló – a királyi fejtartásával és míves szüg yelőjé- vel – hirtelen és váratlanul Lang don eszébe juttatott valamit, ami mag yarázatot ad a Dante halotti maszkjába írott rejtélyes vers eg yik kritikus részletére. Lang dont eg yszer meg hívták eg y fényes esküvőre, amelyet New Hampshire-ben, a történelmi Runnymede Farmon rendeztek – innen származott a Kentucky Derby-g yőztes Dancer’s Imag e. A pazar események között sor került eg y színházi lovastrupp látványos bemutatójára is. Az Álarc mög ött című előadás lovasai színpompás velencei jelmezekben és volto intero maszkokban léptek fel. Lang don még soha nem látott olyan nag y lovakat, mint az ottani szénfekete, fríz hátasok. Ezek a robusztus testfelépítésű, g yönyörű állatok erős izmaikat meg feszítve, kecses nyaktartással és a leveg őben úszó hosszú sörénnyel dübörög tek át a mezőn. E teremtmények szépség e olyan mély benyomást tett rá, hog y hazatérve tájékozódott róluk az interneten. Meg tudta, hog y eg ykor a középkori királyok kedvelt fajtája volt, akik csataménként használták, később a kihalás szélére került, de szerencsére újra felfedezték. Eredetileg Equus robustus volt a neve, mai elnevezése – a fríz ló – szülőföldjére, a holland Frízföldre utal, ahol a nag yszerű g rafikus, M. C. Escher született. Mint kiderült, a rég i fríz fajta erős testfelépítése adta a mintát a velencei Szent Márk robusztus szépség ű lovaihoz. Lang don azt is meg tudta, hog y a Szent Márk Quadrigaja minden idők leg többször ellopott műtárg ya. Lang don eddig azt hitte, hog y ez a kétes dicsőség a g enti okán illeti, és g yorsan ellátog atott az ARCA weboldalára, hog y ellenőrizze a dolg ot. Az Association fór Research intő Crime Ag ainst Art, a műkincslopások ellen és a kulturális örökség védelmére létrehozott nemzetközi szervezet nem közölt ilyen listát, de röviden ismertette a szobrok mozg almas történetét. A nég y bronzlovat az i. e. 4. században öntötte eg y ismeretlen g örög szobrász Khiosz szig etén, ahonnan II. Theodosius vitette őket Konstantinápolyba, hog y felállítsa az ottani Hippodromban. Aztán, a neg yedik keresztes hadjárat idején, amikor a velencei sereg kifosztotta Konstantinápolyt, az akkori dózse utasítására hajóval Velencébe vitték a nég y értékes szobrot, ami a méretük és a súlyuk miatt szinte a lehetetlennel határos vállalkozás volt. A lovak 1254-ben érkeztek meg Velencébe, és a Szent Márk-szé- keseg yház homlokzata előtt állították fel őket. Több mint eg y fél évezred múltán, 1797-ben, Napóleon meg hódította Velencét, és mag ával vitte a lovakat. Párizsba szállították és a Diadalív tetején helyezték el őket. Vég ül, 1815-ben. Napóleon Waterlooi vereség ét és száműzetését követően, a lovakat eltávolították a Diadalívről és visszaszállították Velencébe, ahol a Szent Márk-bazilika balkonján állították fel a Quadrig át. Noha Lang don meg lehetősen jól ismerte a lovak történetét, az ARCA weboldalán talált eg y bekezdést, ami meg döbbentette. A dekoratív szügyelőket a velenceiek helyezték el a lovak nyakán 1204-ben, hogy eltakarják a nyomot,
ahol levágták a fejüket, megkönnyítendő a szobrok Konstantinápolyból Velencébe szállítását. A dózse rendelte el, hog y vág ják le a Szent Márk lovainak fejét? Lang don ezt elképzelni sem tudta. – Robert! – hallotta meg Sienna hang ját. Lang don elszakadva a g ondolataitól látta, hog y Sienna nyomakszik felé a tömeg ben, Ferrisszel az oldalán. – A lovak a versben! – kiáltotta Lang don izg atottan. – Rájöttem! – Hog yan? – Sienna zavartnak tűnt. – Eg y áruló dózsét keresünk, aki levág ta a lovak fejét! – És? – A vers nem élő lovakra utal. – Lang don felmutatott a mag asba a Szent Márk homlokzatán, ahol a napfény meg csillog tatta a nég y bronzszobrot. – Hanem azokra a lovakra!
Hetvenharmadik fejezet A Mendacium fedélzetén dr. Elizabeth Sinskey-nek reszketett a keze. Nézte a videót a kormányzó dolg ozószobájában, s noha látott már borzalmas dolg okat életében, ez az értelmezhetetlen film, amelyet Bertrand Zobrist készített az öng yilkosság a előtt, jég g é dermesztette. A képen eg y csőrös arc árnyéka imbolyg ott, amely eg y föld alatti üreg víztől csöpög ő falára vetült. A sziluett folyamatosan beszélt, büszkén ismertetve a mesterművét, amelyet Infernónak nevezett, és azt állította, hog y a népesség selejtezésével meg fog ja menteni a világ ot. Isten ment meg minket, g ondolta Sinskey. – Meg kell... – kezdte mondani, de meg bicsaklott a hang ja. – Meg kell találnunk azt a föld alatti helyet. Talán még nem késő. – Fig yeljen – válaszolta a kormányzó. – Eg yre furcsább lesz. A maszk árnyéka hirtelen meg nőtt a fidon, és az alak eg yszerre belépett a képkivág atba. Te jó ég. Sinskey eg y tetőtől talpig – a fekete köpenytől a hátborzong ató csőrös maszkig – pestisdoktornak öltözött fig urával találta szemben mag át, A pestisdoktor elindult a kamera felé, amíg az álarca félelmetes hatást keltve be nem töltötte az eg ész képernyőt. – A pokol leg sötétebb bug yraiban – suttog ta – azok szenvednek, akik erkölcsi válság ok idején semleg esek maradtak. Sinskey érezte, hog y vég ig fut a hideg a tarkóján. Ug yanezt az idézetet adatta át neki Zobrist a repülőtér pultjánál, amikor eg y évvel ezelőtt Elizabeth faképnél hag yta. – Tudom – folytatta a pestisdoktor –, hog y vannak olyanok, akik szörnyeteg nek neveznek. – Szünetet tartott, és Sinskey úg y érezte, mintha kifejezetten hozzá intézné a szavait. – Tudom, hog y vannak olyanok, akik álarc mög é rejtőző, szívtelen g azembernek látnak. – Meg int szünetet tartott, és még közelebb lépett a kamerához. – De nem vag yok arctalan. Sem szívtelen. Azzal Zobrist lerántotta a maszkot és hátradobta a köntös kámzsáját – meg mutatva csupasz arcát. Elizabeth dermedten bámulta az ismerős zöld szemet, amelyet a Külkapcsolatok Tanácsának sötétjében látott utoljára. Most ug yanaz a szenvedély és tűz ég ett a szemében, de valami más is... eg y őrült meg szállottság a. – Bertrand Zobrist vag yok – mondta a kamerába nézve. – És ez az arcom, amelyet most fedetlenül és csupaszon tárok a világ elé. Ami a lelkemet illeti... ha a mag asba emelhetném láng oló szívem, mint Dante az ő imádott Beatricéjének, láthatnátok, hog y túlárad benne a szeretet. A leg mélyebb szeretet. Mindannyiótok iránt. De leg kivált az egyikötök iránt. Zobrist még közelebb lépett, belenézett a kamerába, és lág y hang on folytatta, mintha a szerelmeséhez beszélne. – Szerelmem – suttog ta drág a szerelmem. Te vag y az én boldog ság om, minden vétkem eltörlője, minden erényem fog lalata, az én meg váltásom. Te vag y az, aki meztelenül fekszel mellettem, aki tudtodon kívül átseg ítettél a mélység felett, erőt adva nekem ahhoz, amit most meg teszek.
Sinskey viszolyog va hallg atta. – Szerelmem – folytatta Zobrist panaszos suttog ással, amely visszhang ot vert a kísérteties föld alatti üreg ben te vag y az én ihletadóm és vezetőm, Verg iliusom és Beatricém eg y személyben, és ez a mestermű ug yanannyira a tiéd is, mint az enyém. Ha te meg én, a sorsüldözött szeretők, nem érinthetjük eg ymást soha többé, békét lelek abban a tudatban, hog y a te g yöng éd kezedre bíztam a jövőt. Elvég eztem a munkám idelent. És most eljött az óra, hog y újra fölkapaszkodjam a felső világ ba... és újra ott lesznek a csillag ok. Zobrist elhallg atott, és már csak a csillag ok szó visszhang zott a barlang ban. Aztán, nag yon lassan, Zobrist kinyújtotta a kezét a kamera felé, és meg szakította a közvetítést. A képernyő elsötétült. – Az a föld alatti hely... – mondta a kormányzó elfordulva a monitortól. – Nem ismertük fel. És ön? Sinskey meg rázta a fejét. – Soha nem láttam még hasonlót. – Robert Lang donra g ondolt, azon tűnődve, elért-e valamilyen eredményt Zobrist rejtvényének meg fejtésében. – Ha ez seg ít – mondta a kormányzó azt hiszem, én tudom, ki Zobrist szeretője. – Szünetet tartott. – Eg y FS-2080 kódnevű illető. Sinskey felug rott. – FS-2080?! – Feldúltan bámult a kormányzóra. A kormányzó is zaklatottnak tűnt. – Ezek szerint mond önnek valamit? Sinskey elkepedten bólintott. – Nag yon is sokat, Elizabethnek felg yorsult a szívverése. FS-2080. Bár azt nem tudta, ki az illető, azt ig en, hog y mire utal ez a kódnév. A WHO már évek óta monitoroz hasonló kódneveket. – A transzhumanista mozg alom – mondta. – Hallott már róla? A kormányzó nemet intett. – Leeg yszerűsítve – mag yarázta Sinskey–, a transzhumanizmus filozófiája szerint az embereknek minden elérhető technológ iát alkalmazniuk kellene, hog y erősebbé teg yék a fajunkat. A leg fittebb marad életben... A kormányzóra nem tett különösebb hatást a közlés. – Általánosság ban – folytatta Sinskey –, a transzhumanista mozg alomban felelős emberek működnek... az etikát szem előtt tartó természettudósok, jövőkutatók, látnokok. De, mint minden mozg alomban, itt is van eg y harcias kisebbség , akik úg y g ondolják, hog y nem haladnak elég g yorsan. Ők az apokalipszist várók, akik szerint közel a vég , és valakinek drasztikus lépéseket kell tennie, hog y meg mentse a fájunk jövőjét. – Hadd találjam ki – mondta a kormányzó. – Bertrand Zobrist is ezek közé tartozott? – Úg y van – válaszolta a professzorasszony. – A mozg alom eg yik vezetője volt. Ráadásul kivételes intellektus és karizmatikus személyiség , akinek a vég pusztulásról írott cikkei a
meg szállott hívek külön szektáját hozták létre a transzhumanistákból. Ezek a fanatikus tanítványok használnak ilyen kódneveket. Mindeg yik hasonlóan épül fel, két betű és nég y számjeg y, például DG-2064, BA-2105, vag y az, amit az imént említett. – FS-2080. Sinskey bólintott. – Ez csakis eg y transzhumanista kódnév lehet. A kormányzó bizonytalannak tűnt, de odament a számítóg éphez, és meg nyitott eg y keresőablakot. – Írja be azt, hog y FM-2030 – mondta Sinskey mög é lépve. A kormányzó meg tette, és weboldalak ezreit kapta. – Kattintson rá bármelyikre – mondta Sinskey. A kormányzó meg nyitotta a leg felsőt, eg y Wikipedia-oldalt, eg y jóképű iráni férfi – Fereidoun M. Esfandiary – fotójával, akit mint írót, filozófust, jövőkutatót és a transzhumanista mozg alom atyját mutattak be. 1930-ban született, és ő ismertette meg a transzhumanista filozófiát a nag yközönség g el, valamint a jövőbe látóan meg jósolta az in vitro meg termékenyítést, a g énsebészetet és a civilizáció g lobalizálódását. A Wikipedia szerint az volt Esfandiary leg merészebb állítása, hog y az új technológ iáknak köszönhetően száz évig fog élni, ami az ő nemzedékében ritkaság számba ment. A jövő technikájába vetett bizalom jeleként Fereidoun M. Esfandiary FM-2030-ra változtatta a nevét, amelyet a két első névbetűjéből és abból az évből alkotott, amelyben betölti a százat. Sajnos hetvenévesen a hasnyálmirig yrák áldozata lett, íg y nem érte el a célját, de a lelkes transzhumanista követők azzal hajtanak fejet az FM-2030 emléke előtt, hog y az ő mintájára választanak nevet mag uknak. Amikor a kormányzó befejezte az olvasást, felállt és az ablakhoz lépve üres tekintettel bámult ki a teng erre. – Nos – suttog ta jó idő múlva, mintha csak hang osan g ondolkodna. – Bertrand Zobrist szeretője, ez az FS-2080, nyilvánvalóan közéjük... a transzhumanisták köze tartozik. – Ez biztos – válaszolta Sinskey. – Sajnálom, hog y nem tudom, kicsoda személy szerint ez az FS-2080, de... – Erről beszeltem – szakította felbe a kormányzó, meg vic a teng ert nézve. – Én tudom. Pontosan tudom, hog y ki ő.
Hetvennegyedik fejezet Mintha még a leveg ő is aranyból lenne. Robert Lang don nag yon sok szép katedrálist látott már életében, de Szent Márk Aranytemplomát mindig is páratlannak tartotta. Évszázadokon át élt az a hit, hog y már a Szent Márk leveg őjének puszta beléleg zése is g azdag g á teszi az embert. És ezt az állítást nemcsak metaforikusán értették, hanem szó szerint is. A sok millió aranylemezzel beborított falak között a leveg őben szállong ó porszemek jó része valójában aranyszemcse volt. Ez a lebeg ő aranyfüst a nag y nyug ati ablakon berag yog ó napfénnyel eg yütt teremtette meg azt a vibráló lég kört, amely spirituális g azdag ság ot árasztott a hívőkre, s ug yanakkor e világ i g azdag ság ban is részesítette őket, bearanyozva a tüdejüket. Ezen az órán a nyug ati ablakon betűző nap fénye úg y terült szét Lang don feje fölött, akár eg y széles, csillog ó leg yező, vag y rag yog ó selyemsátor. Lang donnak elakadt a léleg zete, és érzékelte, hog y Sienna és Ferris ug yaníg y reag álnak. – Merre? – suttog ta Sienna. Lang don eg y felfelé vezető lépcsőre mutatott. A bazilika emeleti múzeumának g azdag g yűjteménye volt, amelyet a Szent Márk lovainak szenteltek, és Lang don bízott abban, hog y g yorsan kideríti, ki volt az a titokzatos dózse, aki levág atta a lovak fejét. Felfelé kapaszkodva a lépcsőn Lang don látta, hog y Ferris meg int nehezen szedi a leveg őt, Sienna pedig vég re elkapta Lang don tekintetét, amivel már percek óta próbálkozott. Sienna fig yelmeztető arckifejezéssel diszkréten Ferris felé biccentett, és némán tátog atva mondott valamit, amit Lang don nem értett. De mielőtt rákérdezhetett volna, Ferris odanézett, s csak a másodperc törtrészével késett el: Sienna már elfordította a tekintetét, és eg yenesen Ferrisre bámult. – Jól van, doktor úr? – kérdezte ártatlanul. Ferris bólintott, és meg g yorsította a lépteit. Tehetség es színésznő, g ondolta Lang don, de vajon mit akart mondani? A második lépcsőfordulóról beláthatták az alattuk elterülő bazilikát. Az eg yenlő szárú g örög keresztet formázó alaprajz miatt a Szent Márk tere sokkal közelebb áll a nég yzethez, mint a Szent Péter vag y a Notre-Dame alaprajza a meg nyújtott főhajóval. Az előcsarnok és az oltár közötti rövidebb távolság robusztus, zömök testet ad a Szent Márknak, és könnyebb meg közelíthetőség et is sug all. De azért nem túl könnyűt: mag át a szentélyt oszlopos ikonosztáz választja el a főhajótól, impozáns feszülettel a tetején. A főoltár fölé g yönyörű cibóriumot emeltek, s itt van a világ eg yik leg értékesebb oltárképe: a híres Aranytábla. A Pala d’Oro vastag on aranyozott ezüstlemezekkel borított nag y fatábláin korábbi művek – elsősorban bizánci zománcmunkák – sokaság át „szőtték össze” eg y g ótikus keretű táblává. Minteg y ezerháromszáz ig azg yöng y, nég yszáz g ránátkő, háromszáz zafír, smarag d, ametiszt és rubin díszíti. Az Aranytáblát és a Szent Márk lovait Velence leg nag yobb kincsei között tartják számon. Építészetileg bazilikának neveznek minden keleti, bizánci stílusú templomot Európában
vag y a nyug ati világ ban. A Justinianus konstantinápolyi Szent Apostolok bazilikájának mintájára épült Szent Márk olyannyira keleti stílusú, hog y az útikönyvek g yakran javasolják a törökország i mecsetek felkeresésének ésszerű alternatívájaként, mivel azoknak a jó része volt eredetileg bizánci bazilika, amelyet a törökök aztán dzsámivá alakítottak át. Lang don soha nem helyettesítette volna a látványos törökország i mecseteket a Szent Márkkal, de azt el kellett ismernie, hog y a bizánci művészet iránti szenvedély valóban kielég ülhet a jobb oldali kereszthajó melletti titkos szobák – az úg ynevezett Kincstár – meg tekintésével, ahol 283 értékes ikonból, ékszerből és kehelyből álló pazar g yűjteményt őriznek. Lang don örömmel állapította meg , hog y ezen a délutánon viszonylag békés a bazilika. íg y is reng eteg en voltak, de leg alább lépni lehetett. A különböző csoportokat kerülg etve Lang don a nyug ati ablak felé vezette Siennát és Ferrist, ahol a látog atók kiléphettek a balkonra, hog y meg nézzék a lovakat. Noha Lang don bízott abban, hog y képesek lesznek azonosítani a kérdéses dózsét, az továbbra is ag g asztotta, hog y mi leg yen a következő lépés, ha eg yszer meg van a dózse. Megkeresni a sírját? A szobrát? Ez valószínűleg nem fog menni seg ítség nélkül, tekintve hog y több száz szobor található mag ában a templomban, a kriptában és a kupolás sírboltokban a bazilika északi szárnya mentén. Lang don kiszúrt eg y fiatal ideg envezetőnőt, aki eg y csoportot kalauzolt, és udvariasan meg szólította. – Elnézést kérek, itt van ma délután Ettore Vio? – Ettore Vio? – A nő furcsa pillantást vetett Lang donra. – Si, certo ma... – Elharapta a mondatot, és felrag yog ott a szeme. – Lei é Robert Langdon, vero?! Mag a Robert Lang don, ig az? Lang don türelmesen mosolyg ott. – Si, sono io. Beszélhetnék Ettoréval? – Si, si! – A nő jelezte a csoportjának, hog y várjanak eg y percet, és elsietett. Lang don és a múzeum kurátora, Ettore Vio eg yszer eg yütt szerepeltek eg y rövid dokumentumfilmben a bazilikáról, és azóta tartották a kapcsolatot. – Ettore írt eg y könyvet erről a bazilikáról – mag yarázta Lang don Siennának. – Vag yis nem csak eg yet. Sienna még mindig furcsán ideg esnek tűnt Ferris miatt, aki szorosan mellettük maradt, miközben Lang don felvezette őket a felső szintre, a nyug ati ablakhoz, a quadrig ához. Az ablakhoz érve már látták a lovak erőteljes farának körvonalait a délutáni napfényben. A balkonon járkáló turisták a szobrokat és a Szent Márk tér látványos panorámáját csodálták. – Ott vannak! – kiáltotta Sienna a balkonra nyíló ajtóhoz sietve. – Nem eg észen – mondta Lang don. – A balkonon látható lovak valójában csak másolatok. Szent Márk ig azi lovait biztonság osan őrzik idebent. Lang don vég ig kalauzolta Siennát és Ferrist eg y folyosón, eg y jól meg világ ított falmélyedéshez, ahonnan ug yanaz a nég y ló látszott feléjük üg etni a vöröstég lás boltívek alól. Lang don elismerően mutatott a szobrokra. – Ők az ig aziak.
Valahányszor ilyen közelről láthatta ezt a nég y lovat, nem állta meg , hog y meg ne csodálja az izomzatúk textúráját és kidolg ozottság át. A meg feszülő bőr drámai hatását csak fokozta az aranyló felszínt borító zöldes rézpatina. Lang doni mindig arra emlékeztette ez a mozg almas múltjuk ellenére tökéletes állapotban fennmaradt nég y szobor, hog y milyen fontos a nag y művek meg őrzése. – A kantárjuk – mondta Sienna a dekoratív szüg yelőre mutatva az eg yik ló nyakában. – Azt mondta, hog y utólag adták hozzá? Hog y elfedjék a vág ás helyét? Lang don elmesélte Siennának és Ferrisnek a „levág ott fejek” különös történetét, amelyet az ARCA weblapján olvasott. – Itt is azt írják – mondta Lang don eg y tájékoztató szöveg re mutatva a közelben. – Roberto! – bömbölte eg y barátság os hang a hátuk mög ül. – Micsoda sértés! Lang don meg fordult, és felfedezte Ettore Viót: a joviális külsejű, ősz férfi nyakába akasztott szemüveg g el, kék öltönyben nyomakodott feléjük a tömeg ben. – Velencébe mersz jönni úg y, hog y fel sem hívsz? Lang don mosolyog va kezet rázott vele. – Szeretek meg lepetést okozni, Ettore. Jól nézel ki, Ők itt a barátaim. Dr. Brooks és dr. Ferris. Ettore üdvözölte őket, aztán hátralépve mustrálni kezdte Lang dont. – Orvosokkal utazol? Beteg vag y? És ez a ruha? Olasszá akarsz válni? – Eg yik sem – válaszolta Lang don nevetve. – Azért jöttem, hog y információt kérjek a lovakról. Ettore fürkészve nézett rá. – Van valami, amit a híres professzor még nem tud? Lang don vig yorg ott. – Az érdekel, hog yan vág ták le ezeknek a lovaknak a fejét, hog y a keresztes háború idején elszállítsák őket. Ettore Vio olyan képet vág ott, mintha Lang don a királynő aranyeréről kérdezősködött volna. – Az ég szerelmére, Robert – suttog ta. – Erről mi nem beszélünk. Ha levág ott fejeket akarsz látni, meg mutathatom neked a híres Carmag nola levág ott fejét, vag y... – Ettore, tudnom kell, melyik dózse vág atta le ezeket a fejeket. – Ez sohasem történt meg – tiltakozott Ettore. – Természetesen én is hallottam a sztorit, de nem sok történelmi bizonyíték van arra, hog y bármelyik dózse... – Ettore, kérlek, nézd el nekem... – mondta Lang don. – Akkor azt mondd meg , hog y a sztori szerint melyik dózse volt az? Ettore föltette a szemüveg ét, és azon át tanulmányozta Lang dont. – Nos, a sztori szerint a mi szeretett lovainkat Velence leg okosabb és leg ravaszabb dózséja szállíttatta ide. – Leg ravaszabb? – Ig en, az a dózse, aki mindenkit átvert a keresztes hadjárat idején. – Várakozóan nézett
Lang donra. – Az a dózse, aki elvette az állam pénzét, hog y Eg yiptomba hajózzanak... de átirányította a csapatokat, és helyette kifosztotta Konstantinápolyt. Ez nag yon úg y hang zik, mint eg y árulás, tűnődött Lang don. – És mi volt a neve? Ettore összevonta a szemöldökét. – Robert, úg y tudtam, hog y te tanultál történelmet. – Ig en, de a világ nag y, a történelem hosszú. Jól jönne eg y kis seg ítség . – Rendben, kapsz még eg y rávezető kérdést. Lang don már tiltakozni készült, de rájött, hog y kár a g őzért. – A te dózséd majdnem száz évet élt – mondta Ettore. – Abban az időben ez kész csoda volt. A babona annak a bátor tettének tulajdonította hosszú eletet, hog y meg mentette Santa Lucia csontjait Konstantinápolyból és hazahozta őket Velencébe. Santa Lucia úg y vesztette el a szemét... – Kiszedte a vak csontjait! – tört ki Sienna, aztán Lang donra nézett, aki ug yanerre g ondolt. Értőre fiircsálkodva nézett Siennára. – Íg y is lehet mondani. Ferris eg yszerre hamuszürke lett, mintha most fog yott volna el vég képp a leveg ője a téren meg tett hosszú út és a lépcsőmászás után. – Hozzátenném – mondta Ettore –, hog y ez a dózse azért szerette annyira Santa Luciát, mert mag a is vak volt. Kilencvenéves korában kiállt erre a térre, nem látott semmit, és meg hirdette a keresztes hadjáratot. – Tudom, ki ez – jelentette be Lang don. – Remélem is! – vág ta rá Ettore mosolyog va. Mivel Lang don fotog rafikus memóriája jobban meg tudta őrizni a képeket, mint a kontextus nélküli szöveg eket, a felismerés eg y műalkotás formájában köszönt rá – Gustave Dóré híres illusztrációja volt az, amely eg y kiaszott, vak dózsét ábrázolt a mag asba emelt kézzel, amint arra lelkesíti az összeg yűlt tömeg et, hog y csatlakozzon a keresztes hadakhoz. Dóré rajzának címe élénken meg maradt az emlékezetében: Dandolo keresztes háborút hirdet. – Enrico Dandolo – közölte Lang don. – A dózse, aki örökké élt. – Finalmente! Na végre!- kiáltotta Ettore. – Már attól féltem, barátom, hog y elag g ott az elméd. – A testemmel eg yütt. Itt van eltemetve? – Dandolo? – Ettore meg rázta a fejét. – Nem, nem itt. – Hol? – kérdezte Sienna. – A Dózse-palotában? Ettore levette a szemüveg ét, g ondolkozott eg y darabig . – Adjon nekem eg y másodpercet. Olyan sok dózse volt, most nem emlékszem... De mielőtt Ettore meg adhatta volna a választ, eg y rémültnek tűnő ideg envezető érkezett rohanva, félrevonta, és suttog ott valamit a fülébe. Ettore meg merevedett, látszott, hog y ő is meg ijed, azonnal az eg yik korláthoz sietett, és lenézett. A következő pillanatban visszafordult
Lang donhoz. – Mindjárt jövök – kiáltott oda, azzal nem veszteg etve több szót, már ment is. A mit sem értő Lang don szintén a korláthoz ment és lenézett. Mi történik odalent? Először nem látott semmit, csak a jövő-menő turistákat. Aztán eg y másodperc múlva észrevette, hog y a leg több látog ató ug yanabba az irányba néz, a főbejárat felé, amelyen át fekete eg yenruhás katonák masíroztak be a templomba, majd felfejlődve az előcsarnokban elállták a kijáratokat. A fekete ruhás katonák. Lang don érezte, hog y meg feszül a keze a korláton. – Robert! – szólalt meg Sienna a háta mög ött. Lang don le nem vette a szemét a katonákról. Hogyan találtak meg minket? – Robert! – hallotta újra Sienna sürg ető hang ját. – Valami kinn van! Seg ítsen! Lang don elfordult a korláttól, nem tudta mire vélni a seg élykérést. Hová kinnt? A következő pillanatban felfedezte Siennát és Ferrist. A földön, Szent Márk lovai előtt, térdelt Sienna dr. Ferris fölé hajolva... aki g örcsösen ráng atózva és a mellét markolva összeesett a padlón.
Hetvenötödik fejezet – Azt hiszem, szívrohama van! – kiáltotta Sienna. Lang don odasietett a földön elterült dr. Ferrishez. A férfi leveg ő után kapkodott, nem tudott rendesen léleg ezni. Mi történt vele?! Lang dont túl sok minden rohanta meg eg y pillanat alatt. A katonák érkezése odalent, a padlón fetreng ő Ferris... Ő pedig átmenetileg lebénult, nem tudta, mire reag áljon. Sienna Ferris mellett kuporog va meg lazította a nyakkendőjét, feltépte az ing ét, hog y könnyebben jusson leveg őhöz. De ahog y lepattog tak a felső g ombok és szétnyílt az ing , Sienna hátrahőkölt és rémülten felsikoltott, majd a szájához kapva a kezét bámulta a férfi mellkasát. Lang don is meg látta. Ferris mellkasán a bőr teljesen elszíneződött. Grapefruit nag yság ú, ijesztően kékesfekete folt terjeng ett a szeg ycsontja táján. Úg y festett, mintha eg y ág yúg olyó találta volna el. – Belső vérzés lesz – mondta Sienna meg rendült tekintettel pillantva föl Lang donra. – Nem csoda, hog y eg ész nap lég zési nehézség ei voltak. Ferris félrerántotta a fejét, láthatóan szólni akart, de csak erőtlen zihálás hag yta el a száját. Gyűlni kezdtek köréjük a turisták, és Lang don érzékelte, hog y hamarosan elszabadul a pánik. – Katonák vannak odalent – fig yelmeztette Siennát. – Nem tudom, hog yan találtak ránk. A meg döbbenést és a félelmet azonnal harag váltotta fel Sienna arcán, és villámló szemmel nézett Ferrisre. – Hazudott nekünk, ig az? Ferris meg int meg próbált mondani valamit, de alig jött ki hang a torkán. Sienna durván átkutatta a zsebeit, elvette a tárcáját és a telefonját, becsúsztatta a saját zsebébe, majd vádló tekintettel állt meg fölötte. Ug yanabban a pillanatban eg y idős olasz hölg y nyomakodott át a tömeg en, és dühösen Siennára támadt. – L’hai colpito alpettoi – És szemléltetésül erőteljes nyomást g yakorolt a saját mellkasára az öklével. – Nem! – kiáltotta Sienna. – A CPR meg ölné! Nézze meg a mellkasát! – Lang donhoz fordult. – Robert, ki kell jutnunk innen. Azonnal! Lang don lenézett Ferrisre, aki kétség beesetten bámult fel rá, könyörg ő tekintettel, mintha közölni szeretne valamit. – Nem hag yhatjuk itt íg y! – tiltakozott hevesen Lang don. – Bízzon bennem – mondta Sienna. – Ez nem szívroham. Most pedig el kell tűnnünk innen. Azonnal. Ahog y a tömeg közelebb nyomult, az emberek seg ítség ért kezdtek kiabálni. Sienna meg lepő erővel rag adta meg Lang don karját, és elvonszolta onnan, ki a balkonra, a friss leveg őre. Lang don eg y pillanatra elvakult. Eg yenesen a szemébe tűzött a nap, amely most már
alacsonyan állt a Szent Márk nyug ati oldala felett, és aranyló fénye az eg ész balkont elárasztotta. Sienna bal felé húzta Lang dont az emeleti teraszon, kikerülve a turistákat, akik a piazza látképét és Szent Márk lovainak másolatát akarták meg csodálni. Ahog y a teng er felé közeledtek a bazilika homlokzata mentén, feltárult előttük a lag úna. Kint a vízen különös sziluett rag adta meg Lang don fig yelmét – eg y ultramodern jacht, amely valamilyen futurisztikus hadihajóra emlékeztetett. Mielőtt jobban meg nézhette volna, Sienna tovább húzta balra, a balkon nyomvonalát követve, amely a bazilika délnyug ati sarkán elkanyarodva tartott a Porta della Carta, a „Papírkapu" felé – ez az épületszárny köti össze a templomot a Dózse-palotával –, amely onnan kapta a nevét, hog y a dózsék itt füg g esztették ki a rendeleteket elolvasásra. Nem szívroham? Ferris elkékült, meg feketedett mellkasának képe beleég ett Lang don ag yába, és eg yszerre félelem fog ta el attól, hog y meg kell hallg atnia Sienna diag nózisát a férfi valódi beteg ség éről. Ráadásul történnie kellett valaminek, mert Sienna már nem bízott meg Ferrisben. Ezért kereste korábban a tekintetemet? Sienna hirtelen meg torpant, áthajolt a bábos korlát felett, és lenézett a Szent Márk tér árkádos sarkára. – A francba! – mondta. – Mag asabban vag yunk, mint g ondoltam. Lang don rámeredt. Le akart ugrani? Sienna ijedtnek tűnt. – Nem hag yhatjuk, hog y elfog janak, Robert. Lang don visszafordult a bazilikához, a nehéz kovácsoltvas és üveg ajtót vizsg álva. Turisták járkáltak ki-be, és ha Lang don jól számolt, akkor az ajtón át újra a múzeumba jutnának, a templom hátsó része közelében. – Minden kijáratot elálltak – mondta Sienna. Lang don mérleg elte a menekülési lehetőség eket, és csak eg yet talált. – Azt hiszem, láttam valamit odabent, ami meg oldhatná a problémánkat. A férfi alig tudta felfog ni, hog y ez eg yáltalán felmerülhetett benne. Visszaterelte Siennát a bazilikába, majd elindultak körbe a múzeumban, ig yekezve szem elől veszni a tömeg ben, amelynek nag y része a korlátoknál szorong va bámult át a főhajó tág as űrje fölött abba az irányba, ahol a nag y nyüzsg és volt Ferris körül. Lang don kiszúrta a dühös olasz hölg yet, aki most két fekete ruhás katonát vezetett ki a balkonra, meg mutatva nekik, hog y merre szökött el Lang don és Sienna. Sietnünk kell, g ondolta Lang don a falakat pásztázva, míg a nag y szőnyeg g yűjtemény mellett vég re fel nem fedezte, amit keresett. Az élénksárg a készülék a falon piros fig yelmeztető matricával volt ellátva: ALLARME ANTINCENDIO. – Tűzjelző? – kérdezte Sienna. – Ez a terve? – Kisurranhatunk a tömeg g el. – Lang don fölnyúlt, és meg rag adta a kart. Semmi értelme. De Lang don g yorsabban cselekedett, mint ahog y g ondolkodott: meg rántotta a kart, és látta, hog yan töri el odabent a szerkezet a kis üveg heng ert.
De a várt szirénázás és a nyomában kitörő pánik elmaradt. Csönd volt. Lang don újra meg rántotta a kart. Semmi. Sienna úg y bámult rá, mintha bolondnak nézné. – Robert, eg y kőből épült katedrálisban vag yunk, amely tele van emberekkel! Gondolja, hog y működnek ezek a nyilvános tűzriasztók, amikor elég lenne, ha valaki heccből... – Természetesen! Az amerikai tűzrendelet... – Most Európában van. Itt nincs annyi üg yvéd. – Sienna Lang don háta mög é mutatott. – Mindjárt kifutunk az időből. Lang don az üveg ajtó felé fordult, amelyen át bejöttek, és két katonát látott besietni a balkonról, akik szúrós szemmel pásztázták a környezetet. Lang don felismerte az eg yikben azt az izmos üg ynököt, aki utánuk lőtt, amikor motoron menekültek Sienna lakásából. Lang donnak és Siennának nem maradt más választása, mint eltűnni szem elől eg y zárt csig alépcsőn, amely levezetett a földszintre. A fordulóhoz érve meg álltak a lépcső takarásában. A templomban számos katona őrizte a kijáratokat, miközben feszülten fürkészte a teret. – Ha innen kilépünk, észrevesznek – mondta Lang don. – A lépcső folytatódik – suttog ta Sienna, eg y ACCESSO VIETATO feliratra mutatva a kordonon, amely elzárta a lefelé vezető utat. A kordonon túl eg y még keskenyebb csig alépcső vitt le a koromsötétbe. Rossz ötlet, g ondolta Lang don. Föld alatti kripta kijárat nélkül Sienna már lépett is át a kordon fölött, és tapog atva mag a előtt az utat a spirális alag útban eltűnt Lang don szeme elől. – Nyitva van – hallotta meg lentről a nő suttog ását. Lang don nem volt meg lepve. Szent Márk kriptája abban különbözött a hasonló helyektől, hog y ez eg y működő kápolna volt. ahol rendszeresen miséztek Szent Márk csontjainak társaság ában. – Azt hiszem, természetes fényt látok! – suttog ta félhang osan Sienna. Az meg hogy lehet? Lang don meg próbálta felidézni a meg szentelt altemplomba tett korábbi látog atásait, és arra tippelt, hog y amit Sienna lát, az a lux eterna – az örökmécses, amely folyamatosan meg világ ítja Szent Márk sírját a kripta közepén, Ám ekkor Lang don lépéseket hallott közeledni fémről, és nem maradt ideje tovább g ondolkozni. Gyorsan átlépett a kordonon, vig yázva, hog y hozzá ne érjen, aztán a durva felületű kőfalra helyezve a tenyerét elkezdett lefelé araszolni a csig alépcsőn, Sienna a lépcső alján várta. Háta mög ött a kripta alig volt kivehető a sötétben. Az ijesztően alacsony mennyezetű föld alatti kamrát antik oszlopok és tég lából rakott boltívek támasztották alá. Az egész bazilika súlya nyugszik ezeken az oszlopokon, g ondolta Lang don, és már rá is tört a klausztrofóbia. – Mondtam – suttog ta Sienna, ahog y a halvány természetes fény fele fordította szép arcát. A
több kicsi, ívelt nyílásra mutatott a fái mag asában. Angolaknák, jött rá Lang don; erről meg feledkezett. Az ang olaknák szolg áltak arra, hog y fényt és friss leveg őt juttassanak be a szűk kriptába – mély aknákon keresztül a Szent Márk térről. Az ablakok üveg ét tizenöt eg ymásba kapcsolódó kört formázó vasmunka erősítette meg , s noha Lang don azt g yanította, hog y belülről nyithatók, vállmag asság ban helyezkedtek el és szorosan záródtak. De még ha kijutnának is valahog y az ablakon át, az aknán felmászni nem tudnának, mert majdnem három méter hosszú, és odafent vastag biztonság i rács zárja le. Az aknákon bejutó g yér fényben holdsütötte erdőre emlékeztetett a Szent Márk kriptája – a fatörzsszerű oszlopok sűrűjével, amelyek nehéz árnyékokat vetettek a padlóra. Lang don az altemplom közepe felé fordult, ahol mag ányos fényforrás világ ította meg Szent Márk sírját. A bazilika névadója kőszarkofág ban nyug odott az oltár mög ött, és néhány padot is beállítottak azoknak a szerencsés keveseknek, akik itt, a velencei kereszténység szívében hallg athatnak misét. Hirtelen mintha eg y kis lámpa g yulladt volna fel Lang don mellett, és odanézve azt látta, hog y Ferris mobiljának a kijelzője világ ít Sienna kezében. Lang don meg döbbent. – Nem azt mondta Ferris, hog y lemerült a telefonja? – Hazudott – mondta Sienna tovább nyomog atva a g ombokat. – És nem csak erről. – Homlokráncolva nézte a mobilt, és a fejét ing atta. – Nincs térerő. Arra g ondoltam, hog y rákereshetnék Enrico Dandolo sírjára. – Az eg yik aknához ment, és fölemelve a telefont újra próbálkozott. Enrico Dandolo, g ondolta Lang don, akinek eddig nem volt alkalma a dózséval fog lalkozni, mert menekülniük kellett. Jelenleg i szorult helyzetük dacára a Szent Márkba tett látog atás elérte a célját: azonosították az áruló dózsét, aki levág ta a lovak fejét... és kiásta a vak csontjait. Sajnos arról fog alma sem volt, hog y hol van Enrico Dandolo sírja, ahog y a jelek szerint Ettore Viónak sem. Ő minden centiméterét ismeri ennek a bazilikának... és valószínűleg a Dózsepalotának is. Az, hog y Ettore nem tudta eg yből, hol van Dandolo sírja, arra utalt, hog y a sírnak semmi kapcsolata nincs a Szent Márkkal vag y a Dózse-palotával. Akkor hol lehet? Lang don Siennára pillantott, aki most eg y padon állt, amelyet odahúzott az eg yik ang olakna alá. Elhúzva a reteszt kinyitotta az ablakot, és kidug ta Ferris telefonját a szabad leveg őre. Az aknán át beszűrődtek a Szent Márk tér zajai, és a professzorban felmerült, nem lehet-e még is kijutni innen valahog y. A padok mög ött összehajtott székek sorakoztak, és Lang don úg y vélte, hog y fel tudna tolni eg y ilyen széket az aknán. Tűzvédőrács is nyitható belülről. Lang don g yorsan elindult Sienna felé a sötétben. Alig tett néhány lépést, amikor eg y erős ütés a homlokán hátralökte. Térdre esve eg y pillanatig azt hitte, hog y meg támadták. De hamar rájött, hog y nem, és átkozta mag át, amiért nem g ondolt arra, hog y a több mint 180 centiméteres mag asság a jóval felülmúlja a jó ezer évvel ezelőtti átlag os testmag asság hoz szabott boltívek méretét. Miközben a kemény padlón térdelve azt várta, hog y elmúljon a kóvályg ása, azon kapta
mag át, hog y eg y kőbe vésett feliratot bámul. Sanettis Marcus. Meredten nézte eg y hosszú másodpercig . De nem Szent Márk neve döbbentette meg , hanem a nyelv, amelyen írták. Latin. Miután eg ész nap a modern olasz nyelv vette körül, Lang dont némiképp meg zavarta, hog y most latinul látja leírva Szent Márk nevét, de eg yszeriben eszébe juttatta, hog y ez a holt nyelv volt a lingua franca a Római birodalomban Szent Márk halála idején. És erről eg y újabb g ondolat ötlött eszébe. A 13. század elején – Enrico Dandolo és a neg yedik keresztes hadjárat korában – még nag yon is a latin volt a hatalom nyelve. Eg y velencei dózsét, aki Konstantinápoly visszafog lalásával nag y dicsőség et szerzett a Római Birodalomnak, semmi esetre sem temethettek el Enrico Dandolo név alatt... nyilvánvalóan a latin neve áll a sírján. Henricus Dandolo. Erről pedig eg y rég elfeledett kép villant fel előtte. Noha eg y kápolnában térdelve érte a meg világ osodás, Lang don tudta, hog y ez nem isteni sug allat. Sokkal valószínűbb, hog y eg y vizuális ing er ismertette fel vele az összefüg g ést. A kép, amely hirtelen felszínre bukkant Lang don memóriájának mélyéről, Dandolo latin neve volt... eg y idő nyűtte márványtömbre vésve, amelyet eg y díszes kőpadlóba süllyesztettek. Henricus Dandolo. Lang don alig mert leveg őt venni, miközben mag a elé képzelte a dózse eg yszerű sírját. Jártam ott. Pontosan úg y, ahog yan azt a vers íg érte, Enrico Dandolót valóban eg y aranyozott múzeumban temették el – a szent bölcsesség múszeionjában –, de az nem a Szent Márk-bazilika volt. A feldereng ő ig azság ra g ondolva Lang don lassan lábra állt – Itt sehol sincs térerő – mondta Sienna, lemászva a pádról és elindulva felé. – Nincs is rá szükség – nyög te ki Lang don. – A meg szentelt bölcsesség aranyozott múszeionja... – Vett eg y nag y leveg őt. – Tévedtem... Sienna elsápadt. – Nehog y azt mondja nekem, hog y rossz múzeumban vag yunk. – Sienna – suttog ta Lang don, és szédülés fog ta el –, rossz ország ban vag yunk.
Hetvenhatodik fejezet Odakint a téren a velencei álarcokat áruló cig ányasszony szünetet tartott, és nekidőlt a bazilika külső falának. Ez volt a kedvenc helye – eg y kis falmélyedés a kövezetbe süllyesztett két vasrács között –, ahol letehette a maszkokkal teleag g atott nehéz rudat és elnézhette a naplementét. Sok mindent tapasztalt már a Szent Márk téren az évek során, de az a különös jelenség , amely most mag ára vonta a fig yelmét, nem a piazzán tűnt fel... hanem alatta. A nőt meg ijesztette eg y hang a lábánál, és belesve a vasrácson eg y szűk, talán három méter mély aknát látott. Az akna alján nyitva volt az ablak, és eg y összecsukható széket toltak kifelé rajta, ami csikorog va súrolta vég ig az akna falát. A cig ányasszony meg lepetésére eg y szőke lófarkas, csinos nő tűnt fel a szék mög ött, akit nyilvánvalóan belülről támog attak, és éppen most mászott ki a kis ablakon. A szőke nő feltápászkodott, és kitekintve ijedten vette észre a rácson át eg yenesen rá meredő cig ányasszonyt. A szöszi az ajkára tette az ujját és feszülten mosolyg ott. Aztán összecsukta a széket, felmászott rá, és nyúlkálni kezdett a rács felé. Ahhoz nem vagy elég magas, g ondolta a cig ányasszony. Mit akarsz egyáltalán? A szőke nő lemászott a székről, és visszaszólt valakinek bent az épületben. Noha ahhoz is alig volt hely a szűk aknában, hog y meg álljon a szék mellett, most félrehúzódott, hog y eg y másik ember – eg y mag as, sötét hajú férfi eleg áns öltönyben – feltornázhassa mag át a bazilika altemplomából az aknába. A férfi is felnézett, és ug yanúg y szemkontaktust létesített a cig ányasszonnyal a rácson át. Aztán, esetlenül kitekerve a tag jait, helyet cserélt a szőkével, és felkapaszkodott a rozog a székre. Ő mag asabb volt, és amikor felnyúlt, ki tudta akasztani a rácsot elzáró reteszt. Lábujjheg yen állva a rácsra tette a tenyerét, és nyomni kezdte felfelé. Csak eg y-két centit tudott emelni rajta, aztán visszaeng edte. – Pub darci una manó? – szólt fel a szőke nő a cig ányasszonynak. Hogy tudok-e segíteni? A cig ányasszony úg y döntött, hog y nem akar belekeveredni. Mit csinálnak ezek? A szőke nő elvette a férfi tárcáját, kivett belőle eg y százeuróst, és meg leng ene. Több pénz volt ez annál, mint amennyit háromnapi árusítással keresett. Gyakorlott volt az alkudozásban, ezért meg rázta a fejét, és két ujjat mutatott fel. Erre a szőke kivett még eg y százast. A cig ányasszony alig mert hinni a szerencséjének. Beleeg yezően rántott eg yet a vállán, és meg próbált közömbös arcot vág ni, miközben leg ug g olt és meg rag adva a rácsot farkasszemet nézett a férfival, hog y összehang olhassák az erőfeszítéseiket. Ahog y a férfi meg int tolni kezdte alulról, a cig ányasszony fölfelé húzta izmos karjával, amelyet meg edzett a sok éves cipekedés. és a rács felnyílt... de csak félig . Amikor az asszony már azt hitte, hog y sikerrel jártak, hang os reccsenést hallott, a férfi eltűnt, lebucskázva az aknában, miután a kihajtható szék összecsuklott alatta. Most, hog y már csak eg yedül tartotta, túl nehéz volt neki a vasrács, és arra g ondolt, hog y eleng edi, de a kétszáz euró íg érete meg duplázta az erejét; felhúzta, és hang os csattanással a
bazilika falának döntötte a rácsot. Kifulladva nézett be az aknába, a kicsavart testekre és a törött székre. Amikor a férfi talpra állt és leporolta mag át, a cig ányasszony lenyújtotta a kezét a pénzért. A lófarkas nő elismerően biccentett, és a feje fölé emelte a két bankjeg yet. A cig ányasszony érte nyúlt, de nem tudta elvenni. Add oda a férfinak. Hirtelen tülekedés támadt odalent... dühös hang ok kiáltoztak a bazilikában. A férfi és a nő ijedten fordult meg és húzódott el az ablaktól. Aztán kitört a káosz. A sötét hajú férfi átvette az irányítást, leg ug g olt és határozottan ráparancsolt a nőre, hog y lépjen bele az összekulcsolt kezéből formált bölcsőbe. A nő eng edelmeskedett, a férfi tolni kezdte. A nő fölfelé csúszott az akna falán, a fog a közé véve a bankjeg yeket, hog y a keze szabad leg yen, és próbálta elkapni az akna száját. A férfi mag asabbra nyomta... még mag asabbra – amíg a nő ujjai rá nem fonódtak az akna peremére. A nő minden erejét mozg ósítva kikapaszkodott a térre, mint aki eg y úszómedencéből mászik ki. A cig ányasszony markába nyomta a pénzt, aztán már fordult is meg , és letérdelve a nyílás mellett nyújtotta a kezét a férfinak. De elkésett. Fekete ruhaujjban vég ződő erős karok tűntek fel az aknában, akár eg y éhes szörny csápjai, meg rag adták a férfi lábát, és visszahúzták az ablakból. – Fusson, Sienna! – kiáltotta az ismeretlenekkel küzdő férfi. – Gyorsan! A cig ányasszony látta, ahog y fájdalmas lemondással összekapcsolódik a tekintetük... aztán mindennek vég e lett. A férfit durván berántották az ablakon át a bazilikába. A szőke nő meg rendülten nézett utána, és könnyek g yűltek a szemébe. – Annyira sajnálom, Robert. Bocsásson meg – suttog ta. Aztán, eg y másodperc múlva, még hozzátette: – Mindenért. A következő pillanatban a szőke nő futásnak eredt, és bevetette mag át a tömeg be; a lófarka leng ett a nyomában, ahog y besiklott a Merceria dell’Orolog io szűk sikátorába... hog y eltűnjön Velence útvesztőjében.
Hetvenhetedik fejezet A csapkodó víz hang ja lassan mag ához térítette Robert Lang dont. A fertőtlenítő csípős szag ába a teng er sós illata veg yült, és úg y érezte, hog y inog körülötte a világ . Hol vagyok? Mintha csak másodpercekkel ezelőtt történt volna, hog y vasmarkok halálos szorításával küzdött, amelyek kiráng atták az aknából, vissza a kriptába. De most különös módon nem a Szent Márk hideg köveit érezte mag a alatt... hanem eg y puha matracot. Lang don kinyitotta a szemét és körülnézett – eg y steril kis szobában találta mag át, amelynek eg yetlen kajütablaka volt. És nem szűnt meg a ring atózás. Egy hajón vagyok? Lang don utolsó emléke az volt, hog y a kripta padlójához szög ezi az eg yik fekete ruhás katona, és dühösen a fülébe sziszeg : – Ne próbáljon meg újra meg szökni! Lang don hang osan kiabált seg ítség ért, miközben a katonák mindent meg tettek, hog y elhallg attassák. – Ki kell vinnünk innen – mondta az eg yik katona a másiknak. A társa vonakodva bólintott. – Csináld. Lang don érezte, hog y erős ujjak tapintják ki az artériákat és vénákat a nyakán. Aztán, rátalálva a meg felelő pontra a nyaki verőéren, az ujjak határozott, célirányos nyomást g yakoroltak rá. Lang don látása másodpercek alatt ködösülni kezdett, és érezte, hog y elveszíti az eszméletét, mert oxig énhiány lépett fel az ag yában. Megölnek, g ondolta Lang don. Itt és most, Szent Márk sírja mellett. Elsötétült előtte a világ , de nem teljesen... inkább elszürkült, és csak homályos formák, tompa hang ok hatoltak el hozzá. Lang don nem nag yon érzékelte, mennyi idő telhetett el, de most újra összeállt előtte a világ . Csak annyit fog ott fel, hog y valamilyen orvosi szobában van eg y hajó fedélzetén. A steril környezet és az izopropil-alkohol szag a furcsa déja vu-érzést keltat benne – mintha bezárult volna a kör, és most ug yanaz történik ismét, mint az előző este, amikor eg y ideg en kórházi ág yon ébredt hiányos emlékekkel. Siennára g ondolt, és remélte, hog y biztonság ban van. Még mindig látta mag a előtt meleg , barna szemét, a meg bánást és a félelmet a tekintetében. Lang don imádkozott, hog y szerencsésen meg meneküljön és kijusson Velencéből. Rossz ország ban vag yunk, mondta neki Lang don. amikor mélység es meg rendülésére rájött, hol is van ig azából Enrico Dandolo sírja. A versben emleg etett szent bölcsesség rejtélyes múszeionja eg yáltalán nem Velencében volt... hanem eg y eg ész világ ra innen. Pontosan úg y, ahog y Dante fig yelmeztetett, ebben, az alleg orikus versben is rejtett értelmet kellett keresni, a szokatlan sorok fátyla mög ött. Lang don mindent el akart mag yarázni Siennanak amint kijutottak a kriptából, de vég ül nem volt ni lehetőség e.
Sienna csak annyit tud, hog y kudarcot vallottam. És a járvány veszélye meg mindig ott leselkedik... nag yon messze innen. Bakancsos léptek dübörg ését hallotta meg a kórterem előtt, a folyosón, és az ajtó felé fordulva fekete ruhás férfit látott belépni. Ug yanazt az izmos katonát, aki-a kripta padlójához szög ezte. Jég hideg volt a tekintete. Lang don ösztöne azt súg ta, hog y meneküljön, csakhog y itt nem volt hová bújni. Akármit akarnak tenni velem ezek az emberek, megtehetik. – Hol vag yok? – kérdezte, olyan dacos hang on, ahog y csak telt tőle. – Eg y Velence előtt horg onyzó jachton. Lang don a zöld medált nézte a férfi eg yenruháján – eg y földg ömb, körülötte az ECDC betűkkel. Lang don még soha nem látta ezt a szimbólumot és rövidítést. – Információkra van szükség ünk öntől – mondta a katona. – És nincs sok időnk. – Miért mondanék mag ának bármit is? – kérdezte Lang don. – Kis híján meg ölt. – Távolról sem. Eg y sime-vaza nevű dzsúdófojtást alkalmaztunk. Nem állt szándékunkban bántani önt. – Ma reg g el rám lőtt! – közölte Lang don, aki tisztán emlékezett a Sienna motorjának sárhányójárói lepattanó g olyóra. – Nem sokon múlt, hog y nem a g erincembe fúródott a lövedék! A férfi szeme összeszűkült. – Ha a g erincére céloztam volna, akkor el is találom. Eg yetlen lövést adtam le, a moped hátsó kerekére, hog y meg akadályozzam a szökésüket. Azt a parancsot kaptam, hog y lépjek kapcsolatba önnel és derítsem ki, miért viselkedik olyan kiszámíthatatlanul. Mielőtt még Lang don meg emészthette volna a hallottakat, két másik katona lépett a szobába és indult az ág ya felé. A két férfi között eg y nő érkezett. Eg y jelenés. Éteri és túlvilág i. Lang don azonnal ráismert a látomásaiból. Gyönyörű asszony állt előtte, hosszú, ezüst hajjal és eg y kék lapis lazuli amulettel. Mivel korábban szörnyű kínok közt haldokló emberekkel eg yütt jelent meg a hallucinációiban, Lang donnak kellett eg y másodperc, mire elhitte, hog y most eg y hús-vér nőt lát. – Lang don professzor – mondta a nő fáradtan mosolyog va, és az ág yához lépett. – Nag y meg könnyebbülés, hog y jól van. – Leült, és meg fog ta a pulzusát. – Úg y értesültem, hog y amnéziás. Emlékszik rám? Lang don fürkészve nézett rá eg y pillanatig . – Nekem... látomásaim voltak önről, de arra nem emlékszem, hog y találkoztunk. A nő eg yütt érző arccal hajolt fölé. – Elizabeth Sinskey vag yok. Az Eg észség üg yi Világ szervezet ig azg atója, és én bíztam meg
azzal, hog y seg ítsen meg találni... – Eg y pestis kórokozót – nyög te ki Lang don. – Amelyet Bertrand Zobrist hozott létre. Sinskey bólintott, úg y tűnt, hog y ezt biztatónak tekinti. – Tehát emlékszik. – Nem, eg y kórházban ébredtem fel eg y különös kis vetítővel, és látomásaim voltak, amelyekben ön arra kért, hog y keressek és találni fog ok. Pontosan ezt próbáltam tenni, amikor ezek az emberek meg akartak ölni – mutatott lang don a katonákra. Az izmos üg ynök meg rezzent, láthatóan reag álni akart, de Elizabeth Sinskey eg y mozdulattal clhallg attatta. – Professzor – mondta kedvesen –, nem kétlem, hog y teljesen össze van zavarodva. Mint az az ember, aki ebbe beleráng atta, elborzadva látom a következményeket, és hálát adok az ég nek, hog y biztonság ban van. – Biztonság ban?! – hördült fel Lang don. – Fog oly vag yok eg y hajón! Ahogyan ön is! Az ezüsthajú asszony meg értően bólintott. – Attól félek, hog y az amnéziája miatt több vonatkozásban is zavart fog okozni önben, amit el kell mondanom. De sajnos kevés az időnk, és sok embernek van szükség e a seg ítség ére. Sinskey tétovázott, mintha nem tudná, mivel is folytassa. – Először azt szeretném meg értetni önnel – kezdte hog y Brüder üg ynök és a csapata soha nem akarta bántani. Azt a határozott parancsot kapták, hog y minden szükség es eszközt bevetve létesítsenek köztünk kapcsolatot. – Hog yan? Én nem... – Kérem, professzor, hallg asson vég ig . Minden világ os lesz, meg íg érem. Lang don elhelyezkedett az ág yon, kavarog tak benne a g ondolatok, Sinskey pedig folytatta. – Brüder üg ynök és az emberei eg y felderítő és g yorsreag álású eg ység . Az Európai Beteg ség meg előzési és Járványvédelmi Központ irányítása alatt működnek. Lang don az ECDC medálra pillantott az eg yenruhájukon. Betegségmegelőzés és Járványvédelem? – A csapat – mondta Sinskeys – a fertőző beteg ség ek veszélyének azonosítására és lokalizálására van kiképezve. Lényeg ében eg y különleg es taktikai eg ység az akut, széles körű eg észség üg yi kockázatok kezelésére, ön volt a leg főbb reményem, hog y időben meg találjuk Zobrist kórokozóját, és amikor eltűnt, azzal bíztam meg az eg ység et, hog y keressék meg ... Én rendeltem őket Firenzébe, hog y a seg ítség emre leg yenek. Lang don elképedt. – Ezek a katonák önnek dolg oznak? Sinskey bólintott. – Az ECDC adta őket kölcsön. Teg nap este, miután ön eltűnt és nem jelentkezett többé, arra g ondoltunk, hog y baja eshetett. Aztán ma, kora reg g el, a technikusok észlelték, hog y bejelentkezett a harvardi postafiókjába, és onnan tudtuk, hog y életben van. Azon a ponton nem volt más mag yarázatunk a furcsa viselkedésére, mint hog y átállt... valaki talán eg y nag yobb összeg et ajánlott fel azért, hog y találja meg neki a kórokozót.
Lang don a fejét rázta. – Ez nevetség es! – Ig en, valóban abszurd feltételezés, de ez tűnt az eg yetlen log ikus mag yarázatnak... és túl nag y volt a tét, nem vállalhattunk semmilyen kockázatot. Természetesen az meg sem fordult a fejünkben, hog y amnéziában szenved. Amikor a technikusunk látta, hog y eg yszer csak bejelentkezik a harvardi postafiókjába, az IP-cím seg ítség ével azonosítottuk a firenzei lakást, és akcióba léptünk De ön elmenekült eg y mopeden, azzal a nővel, ami csak meg erősítene a g yanúnkat, hog y most már valaki másnak dolg ozik. – Ön mellett hajtottunk el! – kiáltott közbe Lang don. – Láttam önt eg y fekete mikrobusz hátsó ülésén, katonákkal körülvéve. Azt hittem, hog y fog oly. Kábultnak tűnt, mintha beg yóg yszerezték volna. – Látott minket? – kérdezte meg lepetten Sinskey. – Érdekes, és ig aza van... valóban beg yóg yszereztek. – Szünetet tartott. – De csak azért, mert én úg y rendelkeztem. Lang don itt már vég képp elvesztette a fonalat. Ő mondta nekik hogy kábítsák el? – Erre sem emlékezhet – mag yarázta Sinskey de amikor a C-130 földet ért Firenzében, a lég nyomásváltozás miatt paroxizmális pozicionális vertig o lépett fel nálam... ez eg y súlyosan elg yeng ítő belsőfüli állapot, amelyet már korábban is meg tapasztaltam. Szerencsére csak átmeneti és nem komoly, de annyira szédül és émelyeg tőle az ember, hog y alig tudja mozdítani a fejét. Rendes körülmények között ág yba feküdtem volna, és meg várom, amíg elmúlik a szörnyű rosszullét, de ebben a válság helyzetben inkább óránként metoklopramid injekciókat adattam be mag amnak, ami meg akadályozza a hányást. Ennek a g yóg yszernek súlyos mellékhatása az erős kábultság , de íg y leg alább telefonon irányítani tudtam az akciót a mikrobusz hátsó üléséről. A csapat kórházba akart vinni, de én úg y rendelkeztem, hog y szó sem lehet róla, amíg nem hajtjuk vég re a küldetést: az ön meg találását. Szerencsére a velencei repülőúton vég ül elmúlt a szédülésem. Lang don elkeseredetten roskadt össze az ág yon. Eg ész álló nap menekültem az Eg észség üg yi Világ szervezet elöl... azok elől, akik seg ítség ül hívtak. – Most pedig koncentrálnunk kell, professzor – jelentette ki Sinskey nyomatékosan. – Zobrist kórokozója... van ötlete, hog y hol lehet? – Feszült várakozással nézett Lang donra. – Nag yon kevés az időnk. Messze van, akarta mondani Lang don, de valami meg állította. Brüderre pillantott, aki ma reg g el rálőtt és az imént fojtást alkalmazott rajta. Olyan bizonytalannak érezte a talajt a lába alatt, hog y már fog alma sem volt, ki az, akiben meg bízhat. Sinskey közelebb hajolt, és még feszültebbé vált az arckifejezése. – Az a benyomásunk, hog y a kórokozó itt van, Velencében. Ig az ez? Mondja meg , hol van, és partra küldök eg y csapatot. Lang don habozott. – Uram! – szók közbe türelmetlenül Brüder. – Nyilván tud valamit... mondja meg , hol van! Hát nem érti, hog y mi lesz itt? – Brüder üg ynök! – szólt rá mérg esen Sinskey. – Elég volt! – parancsolta, majd visszafordult
Lang donhoz, és nyug odt hang on folytatta: – Azok után, amiken keresztülment, teljesen érthető, hog y összezavarodott, és nem tudja, kiben bízhat. – Elhallg atott, és mélyen Lang don szemébe nézett. – De kevés az időnk, és én arra kérem, hog y bízzon bennem. – Lábra tud állni Lang don? – kérdezte eg y ismereden hang . Kis termetű, barnára sült, jól ápolt férfi jelent meg az ajtóban. Kimért hűvösség g el tanulmányozta Lang dont, de látszott a szemén, hog y veszélyes. Sinskey intett Lang donnak, hog y álljon fel. – Professzor, ezzel az emberrel nem szívesen működöm eg yütt, de úg y hozta a helyzet, hog y nincs más választásunk. Lang don bizonytalanul átvetette a lábát az ág y peremén, föleg yenesedett, de eltartott eg y másodpercig , hog y meg találja az eg yensúlyát. – Kövessen – mondta a férfi, és előreinduit. – Van valami, amit látnia kell. Lang don meg makacsolta mag át. – Kihez van szerencsém? A férfi meg torpant, és összeillesztette az ujjai heg yet. – A nevek nem érdekesek. Hívjon kormányzónak, Én vezetem azt a szervezetet... amelyik,...sajnálattal kell közölnöm, elkövette azt a hibát, hog y seg ített Hertrand Zoliristnak a célja elérésében. Íg y most meg próbálom kiköszörülni a csorbát, amíg nem késő. – Mi az, amit meg akar mutatni nekem? – kérdezte Lang don. A férfi rezzenéstelen tekintettel nézett rá. – Valamit, ami minden kételyét el fog ja oszlatni, ha még mindig azt hinné, hog y mi nem eg y oldalon állunk.
Hetvennyolcadik fejezet Lang don követte a barnára sült férfit a fedélköz klausztrofóbiásán szűk folyosóinak útvesztőjében; dr. Sinskey és a katonák libasorban haladtak mög öttük. Eg y lépcsőhöz érkezve Lang don azt remélte, hog y vég re fölmennek a napvilág ra, de ehelyett még mélyebbre hatoltak a hajó g yomrában. A kormányzónak nevezett férfi zárt üveg kalitkák között vezette őket tovább – némelyiknek átlátszó, másoknak átlátszatlan üveg fala volt. A hang szig etelt fülkékben alkalmazottak g épeltek vag y telefonáltak a számítóg ép előtt ülve. Akik fölpillantva észrevették az elhaladó csoportot, eg y emberként ijedten reag áltak az ideg enek jelenlétére a hajónak ebben a részében. A barna bőrű férfi meg nyug tatóan bólog atott feléjük menet közben. Miféle hely ez? tűnődött Lang don, ahog y továbbnyomultak előre a szűkös munkaállomások között. A vendég látójuk vég ül meg állt eg y nag y tárg yaló előtt, és beterelte őket. Miután elhelyezkedtek, a férfi meg nyomott eg y g ombot, mire az üveg falak sziszeg ve átlátszatlanná váltak, elszig etelve a bentieket a külvilág tól. Lang don, aki sosem látott még ilyet, meg döbbent. – Hol vag yunk? – követelt választ. – A hajómon... a Mendaciumon. – Mendacium? – kérdezte Lang don. – Ami a Pszeudolog osz, a hazug ság g örög istenének a latin meg felelője? A férfi le volt nyűg özve. – Nem sokan tudják. Nem éppen nemes célokra valló elnevezés, g ondolta Lang don. Mendacium az a sötét istenség volt, aki a pszeudologok – a hamisság , a hazug ság , a hamisság démonai – felett uralkodik. A férfi elővett eg y kis vörös memóriakártyát, és behelyezte a terem vég ében sorakozó elektronikus eszközök eg yikébe. Életre kelt eg y hatalmas LCD monitor, és eltompult a mennyezeti világ ítás. Lang don víz lág y csapkodását hallotta a várakozó csendben. Először azt hitte, hog y odakintről jön, de aztán rájött, hog y a hang szórókból. Lassan kibontakozott eg y kép – eg y barlang víztől csöpög ő fala, amelyet imbolyg ó vörhenyes fény világ ított meg . – Ezt a videót Bertrand Zobrist készítette – mondta a házig azda. – És azt kérte tőlem, hog y holnap tárjam a világ elé. Lang don néma hitetlenkedéssel fig yelte a bizarr házimozit... a föld alatti üreg et a fodrozódó lag únával... amelybe a kamera alámerül... lesüllyed az üledék borította padlóig , amelybe eg y táblát csavaroztak ezzel a felirattal: EZEN A HELYEN, EBBEN AZ IDŐPONTBAN, ÖRÖKRE MEGVÁLTOZOTT A VILÁG. A táblán az aláírás: BERTRAND ZOBRIST. És a holnapi dátum. Istenem! Lang don Sinskeyhez fordult a sötétben, de a nő üres tekintettel a földre bámult.
Nyilván látta már ezt a filmet, és képtelen újranézni. A kamera most balra fordult, és Lang don leesett állal meredt a víz alatt bukdácsoló, áttetsző műanyag hólyag ra, amelyben valami zselészerű, sárg ásbarna folyadék volt. Úg y tűnt, mintha a padlóhoz erősítették volna, hog y ne tudjon a felszínre emelkedni. Mi az ördög ez? Lang don tanulmányozta a kikötött hólyag ot. A sűrű, nyúlós folyadék lassan kavarg ott... szinte izzott. Amikor Lang don rájött, hog y mi az, elakadt a léleg zete. Zobrist pestise. – Állítsa meg a lejátszást – szólalt meg Sinskey a sötétben. A kép ki merevedett – eg y lekötözött hólyag ráng atózik a víz alatt... sárg ásbarna folyadék eg y g ömbbe zárva. – Gondolom, kitalálták, hog y mi ez – mondta Sinskey. – A kérdés az, hog y meddig marad bezárva. – A monitorhoz ment, és rámutatott eg y kis jelre az átlátszó zacskón. – Sajnos ebből kiderül, hog y milyen anyag ból van a hólyag . El tudják olvasni? Lang don felg yorsuló szívveréssel, hunyorog va nézte a szöveg et, ami eg y g yártó márkajelzésének tűnt: Solublon. – A világ leg nag yobb, vízbenoldódó műanyag -g yártója – mondta Sinskey. Lang don érezte, hog y g örcsbe rándul a g yomra. – Azt mondja, hog y... ez a zacskó feloldódik? Sinskey komoran bólintott. – Kapcsolatba léptünk a g yártóval, és meg tudtuk, hog y sajnos több tucat különböző termékük van, amelyek alkalmazástól füg g ően tíz perc és tíz hét között oldódnak. A feloldódás idejét valamelyest a víz fajtája és hőmérséklete is befolyásolja, de ne leg yen kétség ünk afelől, hog y Zobrist ezeket a tényezőket is fig yelembe vette. – Szünetet tartott. – Úg y g ondoljuk, hog y ez a zacskó... – Holnap fog feloldódni – szakította félbe a kormányzó. – Zobrist a holnapi dátumot karikázta be a naptáramban. És ez a dátum van a táblán is. Lang don szótlanul ült a sötétben. – Mutassa meg nekik a többit is – mondta Sinskey. Az LCD monitoron újra mozg ásba jött a kép, s a kamera most a dereng ő víztükröt és a barlang sötétjét pásztázta. Lang don biztos volt abban, hog y a vers erre a helyre utalt. A lagúna, melyben nem tükröződnek csillagok. A jelenet Dante pokolvízióit idézte fel... a Cocytus-tóban eg yesülő alvilág i folyókat. Bárhol volt is ez a lag úna, a vizét meredek, mohos falak zárták mag uk közé, és Lang don úg y ítélte meg , hog y ezeket emberkéz alkotta. Azt is érzékelte, hog y a kamera csak eg y kis részét mutatja az óriási belső térnek, és ezt támasztották alá a halvány, füg g őleg es árnyékok is a falon. Az árnyékok szélesek, oszlopszerűek voltak, és eg ymástól szabályos távolság ra helyezkedtek el. Pillérek, ismerte fel Lang don. Ennek az üreg nek a mennyezetét oszlopok tartják.
Ez a lag úna nem eg y barlang ban van, hanem eg y hatalmas teremben. Kövesd mélyre, elsüllyedt palotába... Mielőtt Lang don meg szólalhatott volna, eg y új árnyék meg jelenése vonta mag ára a fig yelmét... eg y ember formájú árnyéké hosszú, csőrös orral. Ó, te jó ég ... Az árnyék beszélni kezdett, fojtott hang on suttog va a vízen át, kísérteties versbeszédben. Én a ti megváltásotok vagyok. Én az Árny vagyok. A következő percekben Lang don élete leg rettenetesebb filmjének volt tanúja. Az őrült láng elme, Bertrand Zobrist eszelős monológ ja – amelyet eg y pestisdoktor jelmezében adott elő – tele volt a Dante Infernójára tett utalásokkal, és nag yon világ os üzenetet közvetített: a népesség növekedése kezelhetetlenné vált, és már az emberiség túlélését fenyeg eti. A hang a videón ezt mondta: Nem tenni semmit annyi, mint magunkra hozni Dante poklát... összezsúfolódva és éhezve fetrengeni a bűnben. Ezért én veszem a bátorságot, hogy tegyek valamit. Egyesek majd elborzadnak, de a megváltásnak ára van. Egy napon a világ megérti az áldozatom szépségét. Lang don hátrahőkölt, amikor hirtelen meg jelent mag a Zobrist, pestisdoktornak öltözve, aztán letépte az álarcát. Lang don meredten bámulta a vad zöld szempárt a kiaszott arcban, ráébredve, hog y vég re szemtől szemben látja azt az embert, aki előidézte ezt a válság ot. Zobrist most szerelmet vallon valakinek, akit az ihletőjének nevezett. ... a te gyöngéd kezedre bíztam a jövőt. Elvégeztem a munkám idelent. És most eljött az óra, hogy újra fólkapaszkodjam a felső világba. .. és újra ott lesznek a csillagok. Ahog y vég et ért a film, Lang don rájött, hog y Zobrist utolsó szavai majdnem pontosan meg ismétlik Dante szavait, amelyekkel a Pokol zárul. A tárg yalóterem sötétjében Lang don felismerte, hog y a félelem minden eleme, amelyet ma átélt, eg yetlen, rettenetes valóság ban kristályosodik ki. Bertrand Zobristnak immár arca van... és hang ja. A tárg yalóban felg yulladtak a lámpák, és Lang don látta, hog y minden szempár várakozóan szeg eződik rá. Elizabeth Sinskey az arcára fag yott kifejezéssel fölállt és ideg esen babrálta az amulettjét. – Professzor, nyilvánvaló, hog y nag yon kevés az időnk. Az eg yetlen jó hír, hog y mostanáig nem kaptunk jelentést patog ének észleléséről vag y meg beteg edésekről, ezért feltételezhetjük, hog y a rög zített Solublon-tasak meg érintetlen. De nem tudjuk, hol keressük. A célunk elhárítani ezt a fenyeg etést, mielőtt a tasak feloldódna. Ezt természetesen csak úg y érhetjük el, hog y azonnal lokalizáljuk. Brüder üg ynök felállt és merőn nézte Lang dont. – Feltételezzük, hog y azért jött Velencébe, mert meg tudta, hog y Zobrist itt rejtette el a kórokozót. Lang don vég ig hordozta tekintetét a g yülekezeten, a félelemtől feszült arcokon. Mindenki csodát remélt, és Lang don azt kívánta, bár jobb hírekkel szolg álhatna nekik.
– Nem jó ország ban vag yunk – jelentette be Lang don. – Amit keresnek, az csaknem ezer mérföldre van innen. Lang don belső szervei eg yütt vibráltak a Mendacium motorjainak morajával, ahog y a hajó eg y széles fordulat után nag yobb sebesség be kapcsolva szág uldott a velencei repülőtér felé. A fedélzeten elszabadult a pokol. A kormányzó parancsokat kiabálva a leg énység nek elviharzott. Elizabeth Sinskey telefont rag adott és felhívta a WHO C-130 szállítóg épének pilótáit, hog y készüljenek, mert a lehető leg hamarabb fel kell szállniuk Velencéből. Brüder üg ynök pedig rávetette mag át eg y laptopra, hog y nemzetközi seg édcsapatot verbuváljon a célállomáson. Innen eg y eg ész világ ra. A kormányzó most tért vissza a tárg yalóba. – Van már hírünk a velencei hatóság októl? – fordult türelmetlenül Brúderhez. Az üg ynök meg rázta a fejét. – Nincs nyoma. Keresik, de Sienna Brooks eltűnt. Lang don meg döbbent. Keresik Siennát? Sinskey befejezte a telefonhívást, és bekapcsolódott a beszélg etésbe. – Még mindig nem találják? A kormányzó nemet intett. – Ha ön is eg yetért, a WHO felhatalmazást adhatna erőszak alkalmazására, amennyiben szükség es. Lang don felpattant. – Miért? Sienna Brooksnak semmi köze ehhez az eg észhez! A kormányzó szúrósan nézett Lang donra sötét szemével. – Professzor, van néhány dolog , amit el kell mondanom önnek Ms. Brooksról.
Hetvenkilencedik fejezet Áttörve a turisták között a Rialto hídon Sienna Brooks ismét futásnak eredt, nyug atnak tartva a csatorna mentén haladó Fondamenta Vin Castellón. Elkapták Robertet. A kétség beesett tekintetét látta utoljára, amikor a katonák visszaráng atták az aknából a bazilika kriptájába. Siennának nem sok kétség e volt afelől, hog y a fog va tartói íg y vag y úg y, de g yorsan meg g yőzik arról, hog y áruljon el nekik mindent, amit felfedezett. Rossz ország ban vag yunk. Ám még ennél is trag ikusabbnak tartotta azt, hog y a fog va tartói minden bizonnyal felfedik Lang don előtt a helyzet valódi természetét. Sajnálom, Robert. Bocsásson meg, mindenért. Értse meg, hogy nem volt más választásom. Siennának furcsa módon már most hiányzott Lang don. Itt, az emberekkel zsúfolt Velence közepén ismét a jól ismert mag ány vette körül. Az érzésben nem volt semmi új. Sienna Brooks g yerekkora óta eg yedül érezte mag át. Úg y nőtt fel, hog y kivételes intellektusával ideg en volt eg y ideg en világ ban... földönkívüli, aki csapdába esett az emberek földjén. Meg próbált barátokat szerezni, de a kortársai olyan semmiség ekkel fog lalkoztak, amelyek őt nem érdekelték. Meg próbálta kivívni az idősebbek tiszteletét, de a leg több felnőtt nem tűnt másnak, mint korosodó g yereknek, aki a leg elemibb dolg okat sem érti az őt körülvevő világ ból, és ami ennél is bántóbb, hog y nem is kíváncsi rájuk, nem is törődik velük. Mintha a semmiben lógtam volna. Íg y hát Sienna Brooks meg tanulta, hog yan válhat szellemmé. Láthatatlanná. Meg tanulta, hog yan leg yen kaméleon, színész, aki eljátssza, hog y eg y a sok közül. Gyerekkori szenvedélyes rajong ása a színjátszásért nyilvánvalóan abban az örök álmában g yökerezett, hog y valaki más lehessen. Valaki, aki normális. Amikor szerepet kapott Shakespeare darabjában, a Szentivánéji álomban, vég re úg y érezhette, hog y részese valaminek, és a felnőtt színészek leereszkedés nélkül seg ítették. Az öröme azonban nem tartott soká, szertefoszlott abban a pillanatban, amikor a bemutató estéjén lelépett a színpadról, és meg rohanta a lelkes média, miközben a partnerei csöndben eloldalog tak a hátsó ajtón. És most már ők is gyűlölnek. Hétéves korára Sienna már eleg et olvasott ahhoz, hog y felállítsa mag áról a lesújtó diag nózist. Amikor elmondta a szüleinek, ők meg rökönyödtek, mint szinte mindig , ha szembesültek a lányuk másság ával. Mindenesetre elvitték eg y pszichiáterhez. Az orvos feltett eg y csomó kérdést, amit már Sienna is feltett mag ának, aztán amitriptilin és klórdiazepoxid
tartalmú g yóg yszert rendelt neki. Sienna dühösen ug rott fel a díványról. – Amitriptilin?! Én boldog abb szeretnék lenni... nem zombi! A pszichiáter, ami a javára írandó, meg őrizte a nyug almát, és előállt eg y másik javaslattal. – Sienna, ha nem akarsz g yóg yszereket szedni, akkor próbálkozhatunk eg y holisztikusabb meg közelítéssel. – Hallg atott eg y kis ideig . – Úg y látszik, mintha meg rekedtél volna abban, hog y önmag adon rág ódsz, és nem találod a helyed a világ ban. – Ez ig az – válaszolta Sienna. – Próbáltam leállni, de nem ment. Az orvos türelmesen mosolyg ott. – Persze hog y nem. Az emberi elmének fizikailag lehetetlen nem g ondolnia semmire. A lélek érzelmekre vág yik, és folyamatosan keresi azt az üzemanyag ot, ami érzelmet g yújt benne... akár jót, akár rosszat. A te problémád az, hog y rossz üzemanyag ot adsz neki. Sienna még sohasem hallotta, hog y valaki ilyen mechanikus fog almakban beszéljen az elméről, és azonnal felkeltette az érdeklődését. – Hog yan adhatnék másmilyen üzemanyag ot? – Intellektuális fókuszváltásra van szükség ed – mondta az orvos. -Jelenleg leg inkább saját mag adról g ondolkodsz. Azon töpreng sz, hog y miért nem tudsz beilleszkedni... és mi a g ond veled. – Ez íg y van – mondta erre is Sienna de csak azért, mert szeretném meg oldani a problémát. Próbálok beilleszkedni. Ha nem g ondolkozom rajta, akkor nem tudom meg oldani a problémát. A pszichiáter nevetett. – Szerintem meg a problémán való g ondolkodás... mag a a probléma. Azt tanácsolta, hog y ig yekezzen eltávolítani a fókuszt önmag áról és a g ondjairól... irányítsa a fig yelmét az őt körülvevő világ ra. .. és a világ problémáira. És ez volt az, ami mindent megváltoztatott. Innentől nem arra fordította minden energ iáját, hog y sajnálja önmag át, hanem mások iránt kezdett sajnálatot érezni. Emberbaráti tevékenység ekbe fog ott, levest osztott a hajléktalanszállókon, felolvasott a vakoknak. Hihetetlen módon azok, akiken seg ített, eg yáltalán nem látszottak észrevenni, hog y ő más lenne. Eg yszerűen csak hálásak voltak a törődésért. Sienna hétről hétre keményebben dolg ozott, alig bírt aludni a tudattól, hog y milyen sok embernek van szükség e a seg ítség ére. – Veg yél vissza, Sienna! – fig yelmeztették. – Nem mentheted meg az eg ész világ ot! Szörnyűség ilyet mondani. A seg élyszolg álati munkája révén Sienna eg y helyi humanitárius csoport számos tag jával került kapcsolatba. Amikor meg hívták, hog y utazzon el velük eg y hónapra a Fülöp-szig etekre, kapva kapott a lehetőség en. Sienna azt képzelte, hog y szeg ény halászoknak és parasztoknak adnak enni vidéken, és sokat olvasott a táj szépség éről, a teng erfenék g azdag élővilág áról és a csodálatos síkság okról. Íg y,
amikor a csoport bevette mag át az embertömeg ek közé Manilában – a világ leg sűrűbben lakott városában Sienna nem g yőzött szörnyülködni. Soha életében nem látott még ilyen szintű nyomon. Hogyan tehet itt bármit is egy ember? Ha eg yvalakinek enni adott, további százak néztek rá vig asztalan tekintettel. Manilában hatórás forg almi dug ókkal, fojtog ató lég szennyezéssel, borzalmas szexiparral találkozott, amelyben a szexmunkások többség e g yerek volt, akit nemeg yszer a saját szülei adtak el a kerítőknek, azzal vig asztalódva, hog y leg alább a g yerekük nem éhezik. A g yermekprostitúció, a koldusok, a zsebtolvajok és a még náluk is rosszabbak káoszában Sienna eg yszerre lebénult. Amerre nézett, a túlélés elemi ösztöne felülírta a humánumot. A kilátástalansággal szembenézve... az emberből állat lesz. És Siennát leg yűrte a leg sötétebb depresszió. Hirtelen annak látta az emberiség et, ami: eg y faj a szakadék szélén. Tévedtem, g ondolta. Nem tudom megmenteni a világot. Vad késztetés vett rajta erőt, és Sienna rohant, vég ig a város utcáin, fellökve az embereket, könyökölve és nyomakodva tört utat mag ának, hog y szabad térhez, szabad leveg őhöz jusson. Megfojtanak az emberi testek! És futás közben újra érezte mag án a tekinteteket. Már nem olvadt be közéjük. Mag as volt, világ os bőrű, szőke lófarkas. A férfiak úg y bámulták, mintha meztelen lenne. Amikor már nem bírta tovább a lába, fog alma sem volt, hog y mennyi ideig rohant, vag y hová került. Kitörölte a köny- nyet és a piszkot a szeméből, s látta, hog y valami bádog városban van – rozsdás vasdarabokból és kartondobozokból összeg ányolt viskók között. Mindenfelől csecsemők sírását hallotta, emberi ürülék bűzét érezte. Berohantam a pokol kapuján. – Turista – horkant fel eg y mély hang a háta mög ött. – Magkano? Mennyi? Sienna meg fordulva három fiatal férfit látott közeledni, csörg ő nyállal, mint a farkasok. Azonnal tudta, hog y veszélyben van, meg próbált hátrálni, de körbevették, akár a zsákmányt becserkésző rag adozók. Sienna seg ítség ért kiáltott, de senki nem törődött vele. Alig öt méterre eg y öreg asszony ült eg y g umiabroncson, és hag ymát pucolt eg y rozsdás késsel. Még csak föl sem pillantott Sienna seg élykiáltásaira. Amikor a férfiak meg rag adták és bevonszolták eg y viskóba, Sienna már tudta, hog y mi lesz a sorsa, és átjárta a retteg és. Tiszta erőből küzdött, de az izmos, fiatal férfiak g yorsan leteperték eg y ócska, mocskos matracon. Feltépték a blúzát, a húsába markoltak. Amikor sikoltozott, betömték a száját a szétszag g atott blúzával, de olyan mélyen lenyomták a torkán, hog y azt hitte, meg fullad. Aztán hasra fordították, leszorítva az arcát a bűzös matracra. Sienna Brooks mindig is szánta azokat a tudatlan lelkeket, akik hinni tudtak istenben eg y szenvedéssel teli világ ban, de most még is imádkozott... tiszta szívből imádkozott. Kérlek, istenem, szabadíts meg a gonosztól.
És miközben rimánkodott, hallotta, hog y a férfiak nevetnek, g únyolják, s koszos kezükkel leráng atják a farmert kétség beesetten kalimpáló lábáról. Az eg yik a hátára mászott, lenyomta nehéz testével, érezte a bőrén az izzadság át. Szűz vagyok, g ondolta Sienna. Hát így fog megtörténni velem. Eg yszer csak a férfi leug rott a hátáról, a g únyos röhög ést dühös és ijedt kiáltások váltották fel. A Siennára csöpög ő forró veríték hirtelen meg áradt... és vörös tócsában a matracra folyt. Amikor Sienna a hátára heng eredett, az öreg asszonyt lám mag a előtt: a félig meg pucolt hag ymával és a rozsdás késsel ült a támadója fölött, akinek ömlött a vér a hátából. Az öreg asszony fenyeg etően meredt a többiekre, addig hadonászva a véres késsel, amíg a három férfi el nem iszkolt. Az öreg asszony szó nélkül seg ített Siennának összeszedni a ruháit és felöltözni. – Salamat – suttog ni Sienna könnyek között. – Köszönöm. Az öreg asszony meg ütög ette a fülét, jelezve, hog y süket. Sienna összetette a két kezét, és lehunyt szemmel fejet hajtva tolmácsolta a háláját. Mire kinyitotta a szemét, az öreg asszony már eltűnt. Sienna azonnal elutazott a Fülöp-szig etekről, még csak el sem köszönt a csoport többi tag jától. Soha nem beszélt arról, hog y mi történt vele. Azt remélte, hog y ha nem g ondol a dolog ra, előbb-utóbb elfelejti, de csak eg yre rosszabb lett. Hónapok múlva még mindig rémálmai voltak, és már sehol nem érezte mag át biztonság ban. Elkezdett harcművészeteket tanulni, s noha g yorsan elsajátította a dim mak halálos fog ásait, továbbra is fenyeg etőnek látta a külvilág ot. Visszatért a depressziója, tízszeres erővel, és vég ül már eg yáltalán nem bírt aludni. Amikor fésülködött, nag y csomókban hullott ki a haja. Elborzadva észlelte, hog y heteken belül félig meg kopaszodott, és olyan tünetei jelentkeztek, amelyeket telog én effluviumként diag nosztizált önmag án – ennek a stressz kiváltotta hajhullásnak nincs más g yóg ymódja, mint a stressz meg szüntetése. Valahányszor tükörbe nézett, és meg látta a kopaszodó fejét, érezte, hog y meg lódul a szívverése. Úgy nézek ki, mint egy öregasszony! Vég ül nem maradt más választása, mint leborotválni a koponyáját. íg y leg alább nem látszott öreg nek. Csak beteg nek. Mivel nem akart rákbeteg nek tűnni, vásárolt eg y szőke parókát, amelyet lófarokba fésült, és már majdnem úg y nézett ki benne, mint a rég i önmag a. Belül azonban Sienna Brooks meg változott. Sérült áru lettem. Kétség beesett kísérletként, hog y mag a mög ött hag yja az életét, Amerikába utazott és beiratkozott az orvosi eg yetemre. Mindig is vonzódott a medicinához, és azt remélte, hog y orvosként működve leg alább hasznosnak érezheti mag át... vég re tehet valamit, amivel enyhíti e zaklatott világ kínjait. A sok lekötöttség dacára könnyen ment neki az iskola, és amíg az osztálytársai tanultak, Sienna részidőben színészi munkát vállalt, hog y eg y kis pénzt keressen. Távolról sem
Shakespeare-t játszott, de a nyelvérzéke és a memóriája révén nem robotnak érezte a színészkedést, hanem menedéknek, ahol meg feledkezhetett arról, hog y ki ő... és valaki mássá válhatott. Akárkivé. Sienna, amióta az eszét tudta, menekülni próbált az identitásától. Gyerekkorában elhag yta az első keresztnevét, a Felicityt, és a másodikat, a Siennát kezdte el használni. Felicity azt jelenti, hog y szerencsés, és ő a leg kevésbé sem tartotta annak mag át. Ne a saját problémáidon rágódj, mondogatta emlékeztetőül. Foglalkozz a világ problémáival. A Manila zsúfolt utcáin rátörő pánikroham a túlnépesedés és a tömeg társadalom kérdéseire irányította Sienna fig yelmét. Ekkor fedezte fel a g énsebész Bertrand Zobrist írásait, aki nag yon prog resszív elméletekkel állt elő a világ népesedéséről. Ez az ember zseni, ismerte fel Sienna a műveit olvasva. Soha nem érzett még íg y más emberek iránt, és minél többet olvasott Zobristtól, annál inkább a lelki társát tisztelte benne. A „Nem mentheted meg a világ ot” címmel meg jelentetett cikke arra emlékeztette Siennát, amit annyit mondog attak neki... ám Zobrist ennek a szög es ellentétét hirdette. Megmentheted a világot, írta Zobrist. Ki ha te nem? Mikor ha nem most? Sienna alaposan meg vizsg álta Zobrist matematikai eg yenleteit tanulmányozta a malthusianus katasztrófaelméletre alapozott előrejelzéseit az emberi faj küszöbönálló pusztulásáról. Az értelmének tetszettek a nag yra törő számítg atások, de fokozódó stresszt érzett, ha a jövőre g ondolt... a matematikával ig azolt, nyilvánvaló és elkerülhetetlen jövőre. Miért nem látja senki más, hogy mi jön ? Noha meg rémítették az elg ondolásai, Sienna meg szállottja lett Zobristnak, vég ig nézte a filmre vett előadásait, elolvasta minden írását. Amikor hírül vette, hog y előadókörútra érkezik az Eg yesült Államokba, tudta, hog y találkoznia kell vele. És az az este Sienna eg ész világ át meg változtatta. Mosoly fénylett fel az ajkán, a boldog ság ritka pillanatát élte át, amikor újra mag a elé képzelte azt a varázslatos estét... azt az estét, amely olyan élénken idéződött fel benne alig néhány órával ezelőtt, amíg a vonaton ült Lang donnal és Ferrisszel. Chicago. A hóvihar. Hat éve, januárban... de olyan, mintha tegnap lett volna. Hótorlaszokon vergődöm át a szélsöpörte Magnificent Mile-on, felhajtott gallérral védekezve a vakító fehérség ellen. Bármilyen hideg van, azt mondom magamban, hogy semmi nem tarthat vissza a célomtól. Ma este élőben hallhatom előadni a nagy Bertrand Zobristot. Csaknem üres a terem, amikor Bertrand a színpadra lép. Milyen magas! Toronymagas... élénk, zöld szemmel, amelynek a mélyén mintha ott rejlene a világ minden titka. – A pokolba ezzel az üres előadóval – jelenti ki. – Menjünk át a bárba! És amikor, maroknyian, betelepszünk egy csendes bokszba, a kutatásairól mesél, a génsebészetről, a népesedésről és új keletű szenvedélyéről. .. a transzhumanizmusról. Ahogy fogynak az italok, úgy érzem magam, mintha magánkihallgatást kaptam volna egy rocksztártól. Ahányszor csak Zobrist rám pillant, zöld szeme teljesen váratlan érzést gyújt fel bennem... a szexuális
vonzalom ellenállhatatlan érzését. Aztán kettesben maradunk. – Köszönöm önnek a mai estét-mondom neki, kissé spiccesen az italtól. – Maga elbűvölő tanár. – Most hízeleg.? – mosolyog rám Zobrist, és közelebb hajol, már összeér a lábunk. – Ezzel még sokra viheti. Ez a flörtölés persze helytelen, de egy havas éjszakán vagyunk, egy néptelen chicagói szállodában, és mintha az egész világ megszűnt volna forogni. – Mi a véleménye – kérdezi Zobrist – egy búcsúítalról a szobámban? Megdermedek, és tudom, hogy most olyan vagyok, mint őz a reflektorfényben. Nem tudom, hogy kell ezt csinálni! Zobrist hunyorogva néz rám. – Hadd találjam ki – suttogja. – Még soha nem volt együtt híres férfival. Érzem, hogy elpirulok, próbálom elrejteni a rám törő érzéseket – a zavart, az izgalmat, a félelmet. – Hogy őszinte legyek – mondom neki –, még nem híres férfival sem voltam soha. Zobrist mosolyog, és közelebb óvakodik. – Nem tudom, mire várt, de hadd legyek én az első. És abban a pillanatban eltűnik minden suta szexuális félelmem és gyerekkori frusztrációm... feloldódik a havas éjszakában. Aztán meztelenül fekszem a karjaiban. – Nyugalom, Sienna – suttogja, majd türelmes kézzel vált ki belőlem olyan élményeket, amelyekben még soha nem volt része tapasztalatlan testemnek. Zobrist ölelésének gubájában végre úgy érzem, mintha a legnagyobb rendben lenne a világon, és tudom, hogy van célja az életemnek. Megtaláltam a szerelmet. És bárhová követném.
Nyolcvanadik fejezet A Mendacium fedélzetén Lang don a tíkfa korlátba kapaszkodott, hog y össze ne rog yjon alatta a lába, és meg próbált léleg zethez jutni. A teng eri leveg ő hűvösebb lett, és az alacsonyan szálló g épek arról árulkodtak, hog y közelednek a velencei repülőtérhez. Van néhány dolog, amit el kell mondanom önnek Ms. Brooksról. A kormányzó és dr. Sinskey mellette állt a korlátnál, tapintatosan hallg atva, hog y időt adjanak neki. Amit elmondtak Lang donnak odalent, a fedélközben, az annyira feldúlta és összezavarta, hog y Sinskey-nek fel kellett őt hoznia a leveg őre. A teng eri szél jót tett, de Lang donnak még mindig nem tisztult ki a feje. Csak arra volt képes, hog y üres tekintettel bámulja a hajó nyomdokvizét, miközben eg y mákszemnyi log ikát keresett a hallottakban. A kormányzó szerint Sienna Brooks és Bertrand Zobrist rég óta szeretők voltak. Eg yütt dolg oztak a transzhumanista mozg alom valamilyen földalatti csoportjában. A teljes neve Felicity Sienna Brooks, de van eg y kódneve is: az FS-2080, ami a két keresztneve kezdőbetűiből és a századik születésnapja évéből áll. Ennek nincs semmi értelme! – Én máshonnan ismertem Sienna Brookst – mondta a kormányzó Lang donnak és meg bíztam benne. Íg y, amikor tavaly felkeresett, és arra kért, hog y találkozzam eg y reménybeli g azdag üg yféllel, beleeg yeztem. Az íg éretes új kliens Bertrand Zobrist volt. Arra szerződtünk, hog y biztonság os menedéket nyújtok neki, ahol háborítatlanul dolg ozhat a „mesterművén”. Feltételeztem, hog y eg y új technológ iát fejleszt ki, és nem akarja, hog y kalózok kezére jusson... vag y valamilyen forradalmi g enetikai eljáráson dolg ozik, ami meg sérti a WHO etikai szabályait... nem tettem fel kérdéseket, de el kell hinnie nekem, fog almam sem volt, hog y eg y... járvány kórokozóján mesterkedik. A teljesen paffá lett Lang dontól csak annyi telt, hog y bambán bólog asson. – Zobrist meg szállottja volt Danténak – folytatta a kormányzó –, és ezért választotta rejtekhelyéül Firenzét. A szervezetem pedig ellátta mindazzal, amire szükség e volt... eg y titokban felállított laborral, lakással, hamis személyazonosság g al, biztonság os kommunikációs csatornákkal és eg y személyi seg ítővel, aki mindenről g ondoskodott, a biztonság ától az élelmiszer és eg yéb ellátmányig . Zobrist soha nem használta a saját hitelkártyáit, nem jelent meg a nyilvánosság előtt, íg y lehetetlen volt a nyomára akadni. Még álruhákat és hamis iratokat is szereztünk neki, hog y észrevétlenül utazhasson. – A kormányzó szünetet tartott. – Amit nyilván meg is tett, amikor elhelyezte a Solublon-tasakot. Sinskey fújt eg yet, meg sem próbálta leplezni a harag ját. – A WHO eg ész évben nyomozott utána, de úg y tűnt, mintha a föld nyelte volna el. – Még Sienna elől is elrejtőzött – mondta a kormányzó. – Tessék? – kapta fel a fejét Lang don, és meg köszörülte a torkát. – Hát nem azt mondta, hog y szeretők voltak? – Voltak, de Zobrist váratlanul meg szakította vele a kapcsolatot, amikor illeg alitásba vonult.
Bár Sienna volt az, aki hozzánk küldte, én csak Zobristtal szerződtem, és a meg állapodás része volt, hog y eltűnhessen az eg ész világ elől, Siennát is beleértve. Mielőtt eltűnt, nyilván írt neki eg y búcsúlevelet azzal, hog y nag yon beteg , eg y éve van hátra, és nem szeretné, ha Siennának vég ig kellene néznie a leépülését. Zobrist elhagyta Siennát? – Sienna meg próbált tőlem információhoz jutni – mondta a kormányzó –, de én nem fog adtam a hívásait. Tiszteletben kellett tartanom az üg yfelem kívánság át. – Két héttel ezelőtt – vette át a szót Sinskey – Zobrist besétált eg y firenzei bankba, és névtelenül kibérelt eg y letéti széfet. Miután távozott, értesítették a fig yelőinket, hog y a bank új arcfelismerő szoftvere Bertrand Zobristként azonosította az álruhás férfit. A csapatom Firenzébe repült, eg y hét alatt rábukkant a rejtekhelyére, ami üres volt, de bizonyítékokat találtunk benne arra, hog y létrehozott eg y erősen fertőző patog ént, és valahol elrejtette. Sinskey hallg atott eg y ideig . – Kétség beesett kutatást indítottunk utána. Másnap reg g el, napfelkelte előtt, kiszúrtuk az Arno partján sétálva, és azonnal üldözőbe vettük. Ekkor menekült be a Badia tompba, ahonnan levetette mag át. – Lehet, hog y eleve íg y tervezte – tette hozzá a kormányzó. – Meg g yőződése volt, hog y nem élhet már sokáig . – Mint kiderült – folytatta Sinskey Sienna is nyomozott utána. Valahog y kiderítette, hog y mozg ósítottunk Firenzében, és követett bennünket, azt remélve, hog y mi majd elvezetjük hozzá. Sajnos még időben érkezett ahhoz, hog y lássa, amint Zobrist halálra zúzza mag át. – A nő sóhajtott. – Képzelem, milyen traumatikus élmény volt vég ig nézni a szeretője és a mestere öng yilkosság át. Lang dont rosszullét kerülg ette, szinte képtelen volt felfog ni azt, amit mondanak neki. Az eg yetlen ember az eg ész történetben, akiben meg bízott, Sienna volt, és most azt állítják, hog y nem az akinek mondta mag át? Nem érdekelte, miről g yőzködik, eg yszerűen nem tudta elhinni, hog y Sienna helyeselte Zobristnak azt a tervét, hog y létrehoz eg y kórokozót. Vag y még is? Megölné-e ma a lakosság felét, kérdezte tőle Sienna, hogy megmentse az emberi fajt a kihalástól? Lang don hátán vég ig futott a hideg . – Zobrist halála után – mag yarázta Sinskey – a befolyásommal elértem, hog y a bank kinyissa Zobrist letéti széfjét, amelyben ironikus módon eg y nekem címzett levél volt... és eg y furcsa kis eszköz. – A vetítő – mondta Lang don. – Ig en. A levélben az állt, hog y szeretné, ha én lennék a ground zero első látog atója, amelyet kizárólag A pokol térképét követve lehet meg találni. Lang don látta mag a előtt Botticelli módosított festményének fáira vetülő képét. – Zobrist eng em bízott meg azzal – mondta a kormányzó hog y adjam át dr. Sinskey-nek a letéti széf tartalmát, de csak holnap reg g elt követően. Amikor dr. Sinskey előbb rátette a kezét,
pánikba estünk és akcióba léptünk... meg próbáltuk az üg yfelünk kívánság ának meg felelően visszaszerezni. Sinskey Lang donra nézett. – Nem sok reményem volt, hog y időben meg fejtjük a térképet, ezért kértem az ön seg ítség ét. Emlékszik már ebből valamire? Lang don meg rázta a fejét. – Titokban Firenzébe röpítettük mag át, ahol találkozott valakivel, akinek számított a seg ítség ére. Ignazio Busoni. – Teg nap este találkoztak – mondta Sinskey aztán mag a eltűnt. Arra g ondoltunk, hog y baja esett. – Ami azt illeti – folytatta a kormányzó –, valóban baja esett. Mivel vissza akartuk szerezni a vetítőt, meg bíztam a Vayentha nevű üg ynökömet, hog y kövesse önt a repülőtértől. De valahol a Piazza della Sig noria körül nyomát vesztette. – A kormányzó felhördült. – Ez döntő hiba volt. És Vayenthának volt képe eg y madárra fog ni. – Hog yan? – Eg y burukkoló g alambra. Vayentha beszámolója szerint tökéletes pozícióból, eg y sötét falmélyedésből fig yelte mag át, amikor arra haladt eg y turistacsoport. Eg yszerre hang osan burukkolni kezdett eg y g alamb a feje fölött eg y balkonládában, a turisták odatódultak, elállva Vayentha útját. Mire visszament a sikátorba, mag a már eltűnt. – A kormányzó bosszúsan ing atta a fejét. – Elég az hozzá, hog y önnek órákra nyoma veszett. Amikor Vayenthának vég ül sikerült meg találnia, már eg y másik férfival volt. Ignazio, g ondolta Lang don. Együtt jöttünk el a Palazzo Vecchióból a maszkkal. – Követte mag ukat a Piazza della Sig noria felé, de észrevették, és úg y döntöttek, hog y ketten kétfelé menekülnek. Ebben van logika, g ondolta Lang don. Ignazio magával vitte a maszkot, és elrejtette a keresztelőkápolnában, mielőtt a szívroham érte. – Aztán Vayentha szörnyű hibát követett el – mondta a kormányzó. – Úg y érti, azzal, hog y fejbe lőtt? – Nem, túl hamar árulta el mag át. Úg y kezdte el kihallg atni hog y mag a valójában még nem tudott semmit. Nekünk az volt a fontos, hog y sikerült-e meg fejtenie a térképet, vag y elmondta-e Sinskey-nek, amit tudni akart. De mag a meg tag adta a választ. Azt mondta, hog y inkább meg hal. Egy halálos kórokozót kerestem! Azt hihettem, hogy maguk zsoldosok, akik meg akarnak szerezni egy biológiai fegyvert! A hajó erős motorjai hirtelen hátramenetbe kapcsoltak, és a jármű lelassult, ahog y meg közelítette a repülőtéri dokkot. Lang don a távolban már látta a C–130 szállítóg ép jelleg telen testét, amelyet üzemanyag g al töltöttek fel. A g ép törzsén az EGÉSZSÉGÜGYI VILÁGSZERVEZET felirat volt olvasható.
Ebben a pillanatban futott be g yászos arckifejezéssel Brüder. – Most értesültem, hog y a célállomástól ötórás távolság ra mi vag yunk az eg yetlen bevethető csapat, ami azt jelenti, hog y csak mag unkra számíthatunk. Sinskey-t lehang olta a hír. – Eg yüttműködés a helyi hatóság okkal? Brüder óvatosnak tűnt. – Még ne. Én ezt javaslom. Pillanatnyilag nem ismerjük a pontos helyszínt, ezért úg ysem tehetnek semmit. Ráadásul eg y elszig etelő hadművelethez nincs meg a szakértelmük, és fennáll a veszély, hog y több kárt okoznának, mint hasznot. – Primum non nocere – suttog ta Sinskey bólintva, az orvosi etika alaptézisét idézve: A legfőbb, hogy ne árts. – Továbbá – mondta Brüder még mindig nem tudunk Sienna Brooksról. – A kormányzóra nézett. – Tud arról, hog y vannak-e kapcsolatai Siennának Velencében, akiktől seg ítség et kaphat? – Nem volnék meg lepve – válaszolta a kormányzó. – Zobristnak mindenhol voltak tanítványai, és ahog y én Siennát ismerem, minden szóba jöhető erőforrást fel fog használni, hog y elérje a célját. – Nem eng edhetjük, hog y kijusson Velencéből – mondta Sinskey. – Fog almunk sincs, milyen állapotban van jelenleg a Solublon-zacskó. Ha valaki felfedezi, annyi is elég lehet a műanyag kiszakadásához, hog y hozzáér, és máris kieng edte a kórokozót a vízbe. Pillanatnyi csend támadt, amíg felfog ták a helyzet súlyosság át. – Félek, hog y további rossz híreim is vannak – mondta Lang don. – A szent bölcsesség aranyozott múszeionja. – Szünetet tartott. – Sienna tudja, hog y hol van. Tudja, hog y hová készülünk – Mi?! – rémült meg teljesen Sinskey. – Hiszen azt állította, hog y nem volt alkalma elmondania Siennának a felismerését! Hog y csak annyit közölt vele, rossz ország ban vag yunk! – Ez ig az – válaszolta Lang don –, de azt tudja, hog y Enrico Dandolo sírját keressük. Elég eg y g yors keresés a netten, hog y kiderítse, hol van. És amint meg találja Dandolo sírját... onnan nem messze lehet a tárolóedény. A vers szerint a csörg edező víz hang ját kell követni az elsüllyedt palotához. – A francba! – tört ki Brüder, és elviharzott. – Úg ysem tud minket meg előzni – mondta a kormányzó. – Jóval előtte járunk. Sinskey nag yot sóhajtott. – Én nem lennék ebben olyan biztos. Lassú a g épünk, és Sienna Brooks ig encsak leleményesnek tűnik. Ahog y a Mendacium beállt a kikötőhelyre, Lang don azon kapta mag át, hog y szorong va bámulja a C-130 ormótlan testét a kifutón. Nem látszott áramvonalasnak, és nem voltak ablakai. Én már repültem ezen? Lang don nem emlékezett semmire. Akár a dokkoló hajó mozg ása tette, akár a növekvő félelme a klausztrofóbiát keltő
repülőg éptől, Lang don ezt nem tudta, de érezte, hog y émelyg és fog ja el. Sinskey-hez fordult. – Nem érzem mag am elég jól a repüléshez. – Kutya baja – mondta Sinskey. – Ma átment mag án az útheng er, és persze a toxinok is hatnak a szervezetében. – Toxinok? – Lang don bizonytalanul hátrált. – Miről beszél? Sinskey elfordította a tekintetét, látszott, hog y bánja, amiért elszólta mag át. – Elnézést, professzor. Sajnos csak nemrég értesültem arról, hog y eg y szimpla fejsebnél kicsit bonyolultabb az állapota. Lang donba félelem hasított, ahog y meg jelent előtte a fekete elszíneződés a bazilika kövén összeesett Ferris mellkasán. – Mi bajom van? – követelt választ. Sinskey habozott, mintha mag a sem tudná, hog yan folytassa. – Szálljunk fel előbb a g épre.
Nyolcvanegyedik fejezet Az Atelier Pietro Long hi, a látványos Frari-templomtól keletre, mindig is Velence leg főbb ellátója volt történelmi jelmezekből, parókákból és kieg észítőkből. Üg yfélkörében tudhatott filmg yártó cég eket, színházi társulatokat és a nag yközönség befolyásos tag jait, akik az üzlet hozzáértő személyzete seg ítség ével öltöztek be a karnevál extravag áns báljaira. Az eladó már az esti zárásra készült, amikor meg szólalt az ajtó feletti cseng ő. Föltekintve vonzó, szőke lófarkas nőt látott szabályosan berontani. Liheg ett, mintha kilométereket futott volna. A pulthoz sietett, és az eladóra emelte kétség beesett és riadt barna szemét. – Giorg io Vencivel akarok beszélni – mondta zihálva. Ahog y mi is, g ondolta az eladó. De senki nem jut be a varázsló elé. Giorg io Venci – a szalon vezető tervezője – a füg g önyök mög ött űzte a mág iát, nag yon ritkán találkozott az üg yfelekkel, és sohasem előzetes eg yeztetés nélkül. Gazdag és híres emberkent Giorg io meg eng edhetett mag ának némi különcködést, ideértve az eg yedüllétre való jog át. Mag ányosan étkezett, mag ában repült, és nem g yőzött panaszkodni a velencei turisták eg yre növekvő számáról. – Sajnálom – mondta az eladó beg yakorolt mosollyal. – tartok, hog y Sig nor Venci nincs itt. Én nem seg íthetek? – Giorg io itthon van – közölte a nő. – Láttam, hog y ég a villany az emeleti lakosztályában. A barátja vag yok. És vészhelyzet van. A nőből lefojtott feszültség sug árzott. Azt állítja, hog y a barátja? – Meg adhatom a nevét Giorg iónak? A nő elvett eg y darab papírt a pultról és néhány betűt meg számot firkantott rá. – Csak adja át ezt neki – mondta az eladó elé tolva a papírt. – És siessen, kérem, nincs sok időm. Az eladó kényszeredetten vitte fel a papírt az emeletre és helyezte oda az asztalra, amelynél Giorg io elmerülten varrt valamit. – Sig nore – suttog ta – keresi valaki. Azt mondja, hog y sürg ős, A férfi, anélkül hog y meg szakította volna a munkáját vag y felpillantott volna, kinyújtotta a kezét, elvette a papírt, és elolvasta. A varróg ép hirtelen zörög ve leállt. – Azonnal küldje fel – adta ki a parancsot Giorg io, miközben apró fecnikre tépte a papírt.
Nyolcvankettedik fejezet A hatalmas C-130 szállítóg ép még emelkedés közben délkeletnek fordult az Adria felett. Robert Lang don a fedélzeten eg yszerre érezte mag át beszorulva és sodródva – nyomasztóan hatott rá az ablakok hiánya, és elbizonytalanította a fejében kavarg ó sok meg válaszolatlan kérdés. Egy szimpla fejsebnél, mondta neki az imént Sinskey, kicsit bonyolultabb az állapota. Lang donnak kalimpált a szíve a félelemtől, hog y mit fog meg tudni Sinskey-től, aki most az elszig etelő hadművelet stratég iájáról eg yeztetett a kommandósokkal. Brüder a közelben telefonált, kormányüg ynökség ekkel tárg yalt Sienna Brooksról, és beg yűjtötte a híreket a keresésről. Sienna... Lang don még mindig azon dolg ozott, hog y meg eméssze és feldolg ozza a Sienna szerepéről hallottakat. Ahog y a repülőg ép elérte az utazómag asság ot, a kormányzónak nevezett kis ember vég ig sétált a kabinon, és leült Lang donnal szemben, összetette az ujjbeg yeit az álla alatt, és csücsörített a szájával. – Dr. Sinskey arra kért, hog y tájékoztassam... Meg próbálom meg világ ítani a helyzetét. Lang don kíváncsi volt, ug yan mit mondhat neki ez az ember ami tisztázni tudja a túlság osan is zavaros szituációt. – Mint már említettem – kezdte a kormányzó a válság ot nag yrészt az indította el, hog y Vayentha túl korán lépett. Fog almunk sem volt, milyen haladást ért el Sinskey pártján, és eg yáltalán mi az, amit elmondott neki. De attól féltünk, hog y ha kiderítik, hol dolg ozott az üg yfelünk a projekten, amelynek a védelmére szerződött velünk, akkor Sinskey elkobozza vag y meg semmisíti az eredményeit. Sinskey előtt kellett meg találnunk, ezért azt akartuk elérni, hog y mag a ne Sinskeynek, hanem nekünk dolg ozzon. – A kormányzó elhallg atott, és összeütög ette az ujjait. – Sajnos túl korán terítettük ki a lapjainkat... és mag a nem bízott meg bennünk. – Ezért fejbe lőttek? – kérdezte Lang don dühösen. – Tervet szőttünk, hog y elnyerjük a bizalmát. Lang don semmit sem értett. – Hog yan nyerhetik el valakinek a bizalmát azzal, ha elrabolják és kihallg atásnak vetik alá? A férfi láthatóan feszeng ett. – Professzor, mit tud a benzodiazepinek családjáról? Lang don csak a fejét rázta. – Ezek olyan pszichoaktív g yóg yszerek, amelyeket többek között a poszttraumatikus stressz kezelésére használnak. Azt talán tudja, hog y amikor valaki olyan szörnyű eseményt él át, mint eg y autóbaleset vag y a nemi erőszak, tartósan sérülhet a hosszú távú memóriája. A benzodiazepinek használatával a neurológ usok meg tudják előzni a poszttraumatikus stresszt. Lang don szótlanul hallg atta, és elképzelni sem tudta, hová fog vezetni ez a beszélg etés. – Amikor új emlékek keletkeznek – folytatta a kormányzó azok neg yvennyolc óráig a rövid
távú memóriában tárolódnak, majd átkerülnek a hosszú távú memóriába. A benzodiazepinek új nemzedékével könnyen frissíthető a rövid távú memória... lényeg ében törölhetők belőle az új emlékek, mielőtt hosszú távú emlékekké válhatnának. Eg y támadás áldozata például, ha néhány órával a támadás után benzodiazepint kap, örökre elfelejtheti a rossz emlékeket, és a trauma meg sem jelenik a pszichéjében. Az eg yetlen hátulütő az, hog y az illető több napot elveszít az életéből. Lang don hitetlenkedve bámult a kis emberre. – Mag a idézte elő az amnéziámat! A kormányzó bocsánatkérően sóhajtott. – Sajnos ig en. Gyóg yszeres úton. Nag yon biztonság os. De való ig az, hog y törölte a rövid távú memóriáját. – Szünetet tartott. – Amíg eszméletlen volt, motyog ott valamit eg y járványról, amiből arra következtettünk, hog y látta a vetítő képeit. Arra álmunkban sem g ondoltunk, hog y Zobrist ig azi kórokozót hozott létre. – A férfi szünetet tartott. – És valami olyasmit is motyog ott, ami úg y hang zott, „very sorry”. Vasari. Azon a ponton mindössze eddig jutott a vetített kép meg fejtésével. Cerca trova. – De... én azt hittem, hog y a fejsebem okozta az amnéziát. Valaki rám lőtt. A kormányzó meg rázta a fejét. – Senki sem lőtt mag ára, professzor. Nem volt fejsebe. – Micsoda?! – Lang don ösztönösen tapog atni kezdte az öltéseket és a sérülés nyomait a koponyáján. – Akkor ez mi az ördög ? Félrehúzva a haját meg mutatta a leborotvált területet. – Az is része a meg tévesztésnek. Ejtettünk eg y kis vág ást a fejbőrén, aztán azonnal össze is varrtuk. Azt kellett hinnie, hog y meg támadták. Ez nem egy golyó okozta seb?! – Azt szerettük volna elérni, hog y amikor mag ához tér – folytatta a kormányzó hig g ye azt, hog y meg akarják ölni... hog y veszélyben van. – De eng em tényleg meg akartak ölni! – kiáltotta Lang don, a kitörésével mag ára vonva a g épen tartózkodók fig yelmét. – Láttam azt az orvost a kórházban... dr. Marconit... hideg vérrel lelőtték! – Valóban ezt látta – mondta a kormányzó zavartalanul –, de nem ez történt. Vayentha nekem dolg ozott. Kivételes tehetség e volt az ilyen jelenetek meg rendezéséhez. – Az emberölésre g ondol? – kérdezte Lang don kihívóan. – Nem – válaszolta a kormányzó meg őrizve a nyug almát. – Úg y tenni, mintha meg ölne valakit. Lang don eg y hosszú másodpercig bámulta a férfit, mag a elé képzelve az ősz szakállú orvost a bozontos szemöldökével, amint összeesik a padlón és ömlik a vér a melléből. – Vayentha vaktölténnyel lőtt – mondta a kormányzó. – A ravaszt meg húzva eg y rádióvezérlésű töltet felrobbantott eg y vérpatront dr. Marconi mellén. Eg yébként a doktor úr jól van.
Lang don lecsukta a szemét, beleszédült abba, amit hallott. – És... a kórházi szoba? – Improvizált jelenet volt – mag yarázta a kormányzó. – Professzor, tudom, hog y mindezt nag yon nehéz felfog ni. Gyorsan dolg oztunk, mag a pedig kábult volt, ezért nem kellett tökéletesnek lennie. Amikor felébredt, azt látta, amit láttatni akartunk mag ával... kórházi felszerelést, néhány színészt és eg y meg koreog rafált támadást. Lang don körül forg ott a világ . – Ezzel fog lalkozik a cég em – mondta a kormányzó. – Nag yon jók vag yunk az illúzióteremtésben. – És mi a helyzet Siennával? – kérdezte Lang don a szemét dörzsölve. – Nehéz döntés volt, hog y bevonjam-e. De az elsődleg es szempontom az üg yfél projektjének a meg védése volt dr. Sinskey-től, és Sienna ug yanezt akarta. Hog y elnyerjük a bizalmát, Sienna meg mentette mag át a „g yilkostól” és kiszöktette hátul eg y sikátorba. A várakozó taxi is a miénk volt, eg y másik rádióvezérelt lövedékkel a hátsó szélvédőn, ami meg tette a kívánt hatást. A taxi aztán elvitte mag ukat eg y lakásba, amelyet szintén sebtiben rendeztünk be. Sienna szegényes lakása, g ondolta Lang don, most már értve, hog y miért nézett ki úg y, mintha eg y g arázsvásárból bútorozták volna be. Ez eg yszersmind arra a véletlenre is mag yarázatot adott, hog y Sienna „szomszédjának” ruhái tökéletesen illettek rá. Az eg észet meg rendezték. Még azt a kétség beesett telefonhívást is Sienna kórházi barátnőjétől. Sienna, itt Danikova! – Amikor telefonált az amerikai konzulátusra – folytatta a kormányzó –, eg y olyan számot hívott, amelyet Sienna adott meg mag ának. A hívása a Mendaciumon. futott be. – Tehát soha nem is beszéltem a konzulátussal. – Nem. Maradjon ott, ahol van, mondta neki az álkonzulátus ál-alkalmazottja. Máris odakiildök valakit önért. Aztán, amikor meg jelent Vayentha, Sienna „véletlenül” kiszúrta őt az utcán, majd összekötötte a szálakat. Robert, meg akarja ölni a saját kormánya. Nem fordulhat a hatóságokhoz! Az egyetlen reménye, hogy megfejti a vetítő üzenetét. A kormányzó és az ő rejtélyes szervezete – bármi leg yen is az – hatékonyan átállította Lang dont, hog y Sinskey helyett nekik kezdjen el dolg ozni. Tökéletes volt az illúzió. Sienna hibátlanul játszott, g ondolta Lang don, inkább szomorúan, mint dühösen. A rövid idő alatt, amit eg yütt töltöttek, meg kedvelte a nőt. A leg nyug talanítóbb kérdés az volt számára, hog yan képes eg y olyan rag yog ó elméjű és meleg szívű ember, mint Sienna, elfog adni Zobrist eszelős meg oldását a túlnépesedésre. Én is csak azt tudom mondani, közölte vele Sienna nemrég en, hogy ha nem következik be valamilyen radikális változás, kipusztul a fajunk... A matematikával nem lehet vitatkozni. – És azok a cikkek Siennáról? – kérdezte Lang don, felidézve a Shakespeare-műsorfüzetet és a lapkivág ásokat a páratlan IQ- járól.
– Azok eredetiek – válaszolta a kormányzó. – A tökéletes illúziónak a valóság lehető leg több elemét kell tartalmaznia. Nem sok időnk volt berendezkedni, ezért jóformán csak Sienna számítóg épe és a személyes iratai álltak a rendelkezésünkre. De nem számoltunk azzal, hog y beléjük olvas... azokra csak akkor lett volna szükség , ha kételkedni kezd Sienna őszinteség ében. – Ahog y azzal sem számoltak, hog y használni fog om a számítóg épét – mondta Lang don. – Íg y van. Ott vesztettük el az irányítást a dolg ok felett. Sienna nem készült fel arra, hog y Sinskey csapata meg találja a lakást, íg y amikor meg érkeztek a katonák, Sienna pánikba esett és improvizálnia kellett. Elmenekült mag ával eg y mopeden, hog y életben tartsa az illúziót. Ahog y az eg ész küldetés szétesett, nem maradt más választásom, mint letiltani Vayenthát, csakhog y ő meg sértette a protokollt és tovább üldözte mag át. – Kis híján meg ölt – mondta Lang don, elmesélve a kormányzónak, hog y mi történt a Palazzo Vecchio padlásán, amikor Vayentha pisztolyt szög ezett a mellének. Csak egy pillanatig fog fájni.., de nincs más választásom. Sienna ekkor előrontott, és átlökte a korláton, Vayentha pedig halálra zúzta mag át. A kormányzó hang osan sóhajtott, mérleg elve a hallottakat. – Kétlem, hog y Vayentha meg akarta volna ölni... csak vaktöltények voltak a feg yverében. Azt g ondolhatta, hog y csak úg y szerezheti vissza az állását, ha elkapja mag át. Valószínűleg azt találta ki, hog y ha vaktölténnyel lő mag ára, abból majd meg érti, hog y ő nem g yilkos, és eddig eg y illúzió rabja volt. A kormányzó elhallg atott, g ondolkodott eg y kis ideig , majd folytatta. – Meg sem próbálok válaszolni arra, hog y Sienna tényleg meg akarta-e ölni Vayenthát, vag y csak meg akadályozni, hog y lőjön. Kezdek rájönni, hog y távolról sem ismerem annyira Sienna Brookst, mint hittem. Ahog y én sem, g ondolta Lang don, bár ahog y felidézte a meg rendülést és a meg bánást a fiatal nő arcán, inkább arra jutott, hog y amit a tüskés hajú üg ynökkel tett, az minden bizonnyal tévedés volt. Lang don elveszettnek érezte mag át... és vég telenül mag ányosnak. Az ablak felé fordult, hog y kibámuljon a lenti világ ra, de csak a g éptörzs falát látta. Ki kell jutnom innen. – Jól van? – kérdezte a kormányzó, ag g odalmas tekintettel fürkészve Lang dont. – Nem – válaszolta Lang don. – A leg kevésbé sem. Túl fogja élni, g ondolta a kormányzó. Most csak próbálja feldolgozni a megváltozott valóságot. Az amerikai professzor úg y festett, mint akit felkapott a földről eg y tornádó, meg forg atta, és eg y ismeretlen helyre vetette, sokkos állapotban és összezavarodva. A Konzorcium célkeresztjébe került eg yének ritkán jöttek rá arra, hog y az eseményeket, amelyeknek a tanúi voltak, meg rendezték, és ha még is, a kormányzó soha nem volt jelen, hog y szembesüljön a következményekkel. Ma azonban a lelkifurdalása mellé ráadásul még meg kapta Lang don teljes összezavarodottság át, és most súlyos teherként nyomasztotta a válság ért viselt felelősség tudata. Rosszul választottam meg az ügyfelemet. Bertrand Zobristot.
Rossz emberben bíztam meg. Sienna Brooksban. És a kormányzó most a vihar kellős közepébe repült – eg y halálos járvány epicentrumába, amely meg reng etheti az eg ész világ ot. Ha ezt élve meg ússza, a Konzorcium akkor sem élheti túl a meg rázkódtatást. Kihallg atások és vádak hosszú sorával kell szembenéznie. Ez lesz számomra a vég.?
Nyolcvanharmadik fejezet Levegőre van szükségem, g ondolta Lang don. Kilátásra... bárhová. Úg y érezte, mintha köré záródna az ablaktalan g éptörzs. Természetesen ebben a ma átélt különös történetnek is meg volt a mag a szerepe. Meg válaszoladan kérdések doboltak az ag yában... és a többség ük Siennával állt kapcsolatban. Furcsamód hiányzott neki. Csak színészkedett, emlékeztette mag át. Kihasznált. Lang don szó nélkül faképnél hag yta a kormányzót, és elsétált a g ép orrába. A pilótafülke ajtaja nyitva volt, és az ablakon át beáradó természetes fény faroszként vezette. Meg állt az ajtóban – a pilóták észre sem vették és a napfénybe tartotta az arcát. Mennyei mannaként fog adta be a hatalmas ég látványát. Tisza kék volt, békés... és örök. Semmi sem örök, emlékeztette mag át a küszöbönálló katasztrófára g ondolva, amelyet még felfog ni sem tudott. – Professzor – szólalt meg eg y hang a háta mög ül. Lang don meg fordult, és rémülten hőkölt hátra. Dr. Ferris állt előtte. Amikor Lang don utoljára látta, a Szent Márk-bazilika padlóján fetreng ett, és nem kapott leveg őt. És most itt van a repülőg épen, a válaszfalnak dőlve, baseballsapkát viselt orra bekenve rózsaszín rázófolyadékkal. A melle és a törzse bekötözve, és felületesen léleg zik. Ha Ferrisnek járványos beteg ség e van, a jelek szerint senkit nem ag g aszt, hog y elkaphatja a fertőzést. – Mag a... életben van? – kérdezte Lang don a férfira meredve. Ferris faradtan bólintott. – Többé-kevésbé. – Drámaian meg változott a viselkedése, most sokkal nyug odtabbnak tűnt. – De én azt hittem... – Lang don elhallg atott. – Vag yis... már mag am sem tudom, hog y mit hig g yek. Ferris eg yütt érzőén mosolyg ott. – Nag yon sok hazug ság g al traktálták ma. Úg y g ondoltam, ideje bocsánatot kérnem. Azóta nyilván rájött, hog y nem a WHO-nak dolg ozom, és nem én utaztam el mag áért Cambridg e-be. Lang don bólintott, mert már túl kimerült volt ahhoz, hog y bármin is meg lepődjön. – A kormányzónak dolg ozik. – Ig en. Ő bízott meg azzal, hog y vészhelyzeti tereptámog atást adjak mag ának és Siennának... és seg ítsek meg szökni a katonáktól. – Ezek szerint jó munkát vég zett – mondta Lang don, felidézve, hog yan bukkant fel Ferris a keresztelőkápolnában, és g yőzte meg arról, hog y a WHO alkalmazottja, majd meg könnyítette a kijutásukat Firenzéből és a menekülésüket Sinskey csapata elől. – És nyilván nem is orvos. A férfi meg rázta a fejét. – Nem, de ma azt a szerepet játszottam. Az volt a dolg om, hog y seg ítsek Siennának fenntartani az illúziót, miközben mag a kideríti, hog y hová mutat a vetítő. A kormányzó mindenáron meg akarta találni Zobrist alkotását, hog y meg védje Sinskey-től.
– Tudta, hog y eg y kórokozóról van szó? – kérdezte Lang don, aki még mindig kíváncsi volt Ferris furcsa kiütéseire és belső vérzésére. – Természetesen nem! Amikor mag a a pestisről kezdett beszélni, arra tippeltem, hog y ez csak eg y fedősztori, amit Sienna talált ki a mag a motiválására. íg y aztán játszottam tovább a szerepem. Feljuttattam mag ukat a velencei vonatra... de akkor minden meg változott. – Hog y érti? – A kormányzó meg nézte Zobrist bizarr filmjét. Tehát ezért. – És rájött, hog y Zobrist őrült. – Pontosan. A kormányzó azonnal meg értette, hog y mibe keveredett a Konzorcium, és elborzadt. Azt követelte, hog y beszélhessen azzal a személlyel, aki a leg jobban ismerte Zobristot... hátha az FS-2080 tudja, hog y mit tett Zobrist. – FS-2080? – Elnézést, Sienna Brooksról beszélek. Ezt a kódnevet választotta mag ának ehhez a hadművelethez. Ez nyilván valami transzhumanista dolog . És a kormányzó kizárólag rajtam keresztül léphetett kapcsolatba Siennával. – A telefonhívás a vonaton – mondta Lang don. – A beteg anya. – Nyilván nem fog adhattam mag uk előtt a kormányzó hívását, ezért mentem ki. Beszámolt nekem a videóról, és én is meg rettentem. Azt remélte, hog y Zobrist Siennát is becsapta, de amikor elmondtam neki, hog y mag uk vég ig eg y járványról beszéltek, már tudta, hog y Sienna és Zobrist ezt eg yütt tervelték ki. Sienna azonnal ellenség g é vált. Azt mondta, hog y folyamatosan tájékoztassam, merre járunk Velencében... és hog y odaküld eg y csapatot Sienna elfog ására. Brüder üg ynök emberei kis híján el is kapták a Szent Márk-bazilikában... de sikerült meg lépnie. Lang don üres tekintettel bámulta a padlót, meg mindig látva mag a előtt Sienna szép, barna szemét, ahog y eg ymásra néznek. Annyira sajnálom, Robert, Bocsásson meg. Mindenért. – Kemény nő – mondta Ferris. – Mag a valószínűleg nem is látra, hog y meg támadott a bazilikában. – Meg támadta?! – Ig en, amikor meg érkeztek a katonák, kiabálni akartam, hog y eláruljam Sienna tartózkodási helyét, de meg érezhette, hog y mire készülök. Pontosan a mellkasom közepére sújtott a kézfejével. – Mi?! – Azt sem tudtam, mi ütött meg . Ez valami harcművészeti fog ás, g ondolom. Mivel már eleve sérült volt a mellkasom, elviselhetetlen fájdalmat éreztem, öt percbe telt, mire leveg őhöz jutottam. De Sienna kivonszolta mag át a balkonra, mielőtt a szemtanúk leleplezhették volna, hog y mi történt. A meg döbbent Lang don visszag ondolt az idős olasz hölg yre, aki Siennára kiáltott – L'hai
colpito alpetto!–, és erőteljes mozdulattal a mellére csapott az öklével. Nem lehet, válaszolta Sienna. A CPR megölné!Nézze meg a mellkasát! Ahog y Lang don újra lejátszotta a jelenetet a fejében, rájött, hog y milyen g yorsan kapcsolt Sienna. Okosan félrefordította az idős nő olasz mondatát. A L’hai colpito al petto nem azt jelentette, hog y Siennának mellkasi kompressziót kellene alkalmaznia... hanem dühös vád volt: Maga vágta mellbe! Lang donnak fel sem tűnt abban a káoszban. Ferris fájdalmasan mosolyg ott. – Mag a is hallhatta, hog y milyen éles eszű Sienna. Lang don bólintott. Hallottam. – Sinskey emberei visszahoztak a Mendacium fedélzetére, és bekötöztek. A kormányzó meg kért, hog y veg yek részt a hírszerzésben, mert mag án kívül én vag yok az eg yetlen, aki ma találkozott Siennával. Lang don bólintott, és a férfi kiütéseit bámulta. – Mi van az arcával? – kérdezte. – És az a sérülés a mellkasán? Nem... – Fertőző? – Ferris nevetve rázta meg a fejét. – Nem tudom, hog y erről értesült-e, de ma valójában két orvos szerepét kellett eljátszanom. – Hog yan? – Amikor meg jelentem a keresztelőkápolnában, azt mondta, hog y halványan ismerősnek tűnök. – Ig en. Rémlett valami. Talán a szeme... Mag a erre azt mondta, hog y azért, mert Cambridg eben már találkoztunk... – Lang don elhallg atott. – De most már tudom, hog y ez nem ig az... – Azért tűnhettem ismerősnek, mert tényleg találkoztunk. De nem Cambridg e-ben. – A férfi fig yelte Lang dont, hog y rémlik-e neki valami. – Én voltam az első ember, akit meg látott, amikor mag ához tért a kórházban. Lang don felidézte a kis kórtermet. Kába volt, homályos a látása, de abban nem kételkedett, hog y az első ember, akit mag ához térve látott, eg y idősebb, sápadt arcú orvos volt bozontos szemöldökkel és ősz szakállal, aki csak olaszul beszélt. – Nem – mondta Lang don. – Dr. Marconi volt az, akit először láttam, amikor... – Scusi, professore – szakította félbe hibátlan olasz akcentussal Ferris. – Ma non si ricorda di me? – Elnézést, de tényleg nem emlékszik rám? öreg emberesen meg g örnyedt, meg simog atta képzelt bozontos szemöldökét és nemlétező ősz szakállát. – Som il donor Marconi! Lang donnak tátva maradt a szája. – Dr. Marconi... mag a volt? – Ezért tűnt ismerősnek a szemem. Még soha nem viseltem álszakállt és – szemöldököt, íg y sajnos csak későn derült ki, hog y súlyosan allerg iás vag yok a latextartalmú rag asztóra... ez okozta a kiütéseket. El tudom képzelni, hog y meg rettent a látványomtól... fig yelembe véve azt is, hog y eg ész nap eg y lehetség es járvány fog lalkoztatta. Lang don csak nézett, mint a moziban, és most az is eszébe jutott, hog yan vakarta dr.
Marconi a szakállát, mielőtt Vayentha támadása vérző mellkassal a kórterem padlójára vitte. – És hog y még rosszabb leg yen a dolog – folytatta a férfi a bekötözött mellére mutatva –, menet közben elmozdult a patron. Nem tudtam időben a helyére ig azítani, íg y amikor felrobbant, nem jó szög ben állt. Eltörte eg y bordámat, és csúnya sérülést okozott. Eg ész nap lég zési nehézség eim voltak. És én még azt hittem, hogy pestisbeteg. A férfi vett eg y nag y leveg őt, és összerándult. – Azt hiszem, most már le kéne ülnöm. – Távozóban még visszaintett Lang donnak. – Úg yis társaság ot kap. Lang don meg fordulva dr. Sinskey-t látta felé tartani a kabinban, hosszú, ezüst haja szinte úszott utána. – Professzor, hát itt van! A WHO ig azg atója fáradtnak tűnt, de furcsa módon Lang don a remény új szikráját látta meg villanni a szemében. Talált valamit. – Elnézést, hog y mag ára hag ytam – mondta Lang don mellé lépve. – Eg yeztettünk, és vég eztünk eg y kis kutatást. – A pilótafülke nyitott ajtajára mutatott. – Látom, napfényre vág yott. Lang don vállat vont. – Nem ártana néhány ablak ezen a g épen. Elizabeth meg értően mosolyg ott. – Ha már a fénynél tartunk, remélem, a kormányzó vetett némi fényt a közelmúlt eseményeire. – Ig en, bár nem nag yon tudtam örülni neki. – Én sem – helyeselt Sinskey, és körülnézett, hog y eg yedül vannak-e. – Bízzon bennem – suttog ta–, súlyos következmények várnak rá, és a szervezetére is. Erről g ondoskodom. Pillanatnyilag azonban mindannyiunknak azon kell dolg oznunk, hog y meg találjuk azt a tasakot, mielőtt feloldódik, és elszabadul a kórokozó. Vagy mielőtt Sienna odaér, és besegít a feloldódásba. – Beszélnem kell mag ával az épületről, ahol Dandolo sírja van. Lang don azóta látta mag a előtt a nag yszerű épületet, amióta rájött a helyszínre. A szent bölcsesség múszeionja. – Most értesültem valami izg almasról – mondta Sinskey. – Elértünk telefonon eg y helytörténészt. Persze fog alma sincs, miért érdekel minket Dandolo sírja, de meg kérdeztem, tudja-e, mi van a sír alatt, és találja ki, mit mondott. – Sinskey mosolyg on. – Víz. Lang don meg lepődött. – Tényleg ? – Ig en, úg y néz ki, hog y az épület alsó szintjeit elárasztották. Az évszázadok során meg emelkedett a vízszint az épület alatt, és leg alább két szint víz alá került. Azt mondta, hog y minden bizonnyal maradtak különböző lég buborékok, és csak részben elárasztott területek.
Istenem. Lang don Zobrist filmjére és a furcsán meg világ ított föld alatti üreg re g ondolt, amelynek mohos falaira rávetültek az oszlopok halvány árnyékai. – Ez eg y elárasztott terem, – Úg y van. – De akkor... hog yan jutott le oda Zobrist? Sinskey hunyorított. – Ez benne az elképesztő. Nem fog ja elhinni, mire jöttünk rá. Ug yanabban a pillanatban, alig eg y mérföldre Velence partjaitól, a Lidónak nevezett hosszú, keskeny szig eten, eg y áramvonalas Cessna Citation Mustang emelkedett a leveg őbe a sötétülő alkonyi ég en a Nicelli repülőtér kifutójáról. A g ép tulajdonosa, Giorg io Venci, a neves jelmeztervező nem volt a g épen, de úg y rendelkezett, hog y a pilótái vig yék oda a vonzó, fiatal utast, ahová kéri.
Nyolcvannegyedik fejezet Leszállt az este az ősi Bizánc fővárosára. A Márvány-teng er partja mentén kig yulladtak a lámpák, meg világ ítva a rag yog ó mecsetek és karcsú minaretek uralta látképet. Ez volt az akfam órája, és a városon vég ig visszhang zott az imára hívó adhán fülbemászó dallama. La-ilaha-illa-Allah. Nincs más isten, csak Allah. Míg a hívők a mecsetekbe siettek, a többiek még csak fel sem pillantottak; az eg yetemi hallg atók söröztek, az üzletemberek meg kötötték az alkut, a kereskedők fűszereket és szőnyeg eket árultak, a turisták pedig tátott szájjal fig yelték mindezt. Ez eg y meg osztott világ , az ellentétes – vallásos és világ i; ősi és modern; keleti és nyug ati – erők világ a. Az Európai és Ázsia közötti földrajzi határt átívelő időtlen város a szó szoros értelmében híd a rég i világ ... és eg y még rég ebbi világ között. Isztambul. Noha Törökország nak már nem ez a fővárosa, évszázadokon keresztül három különálló birodalom – a bizánci, a római és a török – epicentruma volt. Ennek köszönhetően Isztambul történelmileg a föld eg yik leg sokszínűbb települése. A Topkapi Palotától a Kék Mecseten át a Héttoronyig itt minden csatákról, dicsőség ről és vereség ről reg él. Ma este, az esti ég bolt mag asában, a nyüzsg ő sokaság fölött a C-130 szállítóg ép leereszkedőben áttörve eg y g yülekező viharzónán közeledett az Atatürk repülőtérhez. A pilótafülkében, bekötözve eg y lecsapható ülésen, Robert Lang don kibámult a szélvédőn, meg könnyebbülve, hog y vég ül kapott eg y ablakos helyet. Kissé összeszedte mag át, miután evett valamit és a rég óta nélkülözött pihenésben is része volt: majdnem eg y órát aludt a g ép hátuljában. Lang don jobbra tekintve már látta Isztambul fényeit, amely fénylő, szarv alakú félszig etet hasított ki a Márvány-teng er sötétjéből. Ez volt az európai rész, amelyet g örbe, fekete szalag választott el ázsiai nővérétől. A Boszporusz-szoros. Első látásra a Boszporusz széles hasadéknak tűnt, amely kettévág ta Isztambult. De Lang don tudta, hog y ez a víziút az isztambuli kereskedelem ütőere. Nemcsak két teng erpartja lesz tőle a városnak eg y helyett, hanem átjárást teremt a Földközi- és a Fekete-teng er között, íg y lesz Isztambul két világ nak is fontos állomáshelye. Miközben a g ép áttört a párás leveg őréteg en, Lang don feszülten fig yelte a távolban feltűnő várost, próbálva meg pillantani a hatalmas épületet, amelyet át kell kutatniuk. Enrico Dandolo sírhelye. Mint kiderült, Enrico Dandolo – Velence áruló dózséja – nem Velencében nyug szik; földi maradványait átszállították annak a városnak a szívébe, amelyet 1202-ben meg hódított... és ami most ott terült el a repülőg épük alatt. Az őt meg illető leg impozánsabb nyug helyét kapta az
elfog lalt városban – azt az épületet, amely mind a mai napig a rég ió koronaékszere. Hag ia Sophia. Az Hag ia Sophia 1204-ig keleti ortodox székeseg yház volt, amíg Enrico Dandolo a neg yedik keresztes háborúban meg nem hódította a várost, és katolikus templommá tette. Később, a 15században, miután Mehmed szultán, a „Hódító” bevette Konstantinápolyt, mecsetté alakították át, és iszlám dzsámi maradt eg észen 1935-ig , amikor szekularizálták és múzeumként nyitották újra. A szent bölcsesség aranyozott múszeionja, g ondolta Lang don. Az Hag ia Sophiát nemcsak több aranylemez borítja, mint a Szent Márkot, de a neve is szó szerint azt jelenti: „szent bölcsesség ”. Lang don mag a elé képzelte az óriási épületet, és meg próbálta elfog adni azt a tényt, hog y alatta valahol, eg y sötét lag únában, a víz alatt kikötözve bukdácsol eg y hólyag , amely lassan feloldódik, és kiszabadul a tartalma. Lang don imádkozott, hog y időben érkezzenek. – Az épület alsó szintjeit elárasztották – mondta Sinskey izg atottan Lang donnak a repülés eg y korábbi szakaszában, és intett neki, hog y kövesse a g épen felállított munkaállomáshoz. – Nem fog ja elhinni, mire jöttünk rá. Hallott arról a dokumentumfilmről, amelyet Göksel Gülensoy rendezett? Lang don meg rázta a fejét. – Miközben adatokat kerestem az Hag ia Sophiáról – mag yarázta Sinskey kiderült, hog y készült róla eg y dokumentumfilm. Gülensoy rendezte néhány évvel ezelőtt. – Több tucat film készült már az Hag ia Sophiáról. – Ig en – mondta Sinskey de eg yik sem ilyen. – A munkaállomáshoz érve Lang don felé fordította a laptopját. – Olvassa el ezt. Lang don leült és átfutotta a cikket, amelyet különböző lapok, köztük a Hürriyet Daily News híreiből állítottak össze, és Gülensoy leg újabb filmjéről szólt. Az Hagia Sophia mélyén. Ahog y Lang don olvasni kezdett, azonnal rájött, miért volt olyan izg atott Sinskey. Már a szöveg első két szava is a meg lepetés erejével hatott. Búvármerülés? – Ig en – mondta Sinskey. – Olvassa csak tovább. Lang don visszatért a cikkhez. BÚVÁRMERÜLÉS AZ HAGIA SOPHIA ALATT: Göksel Gülensoy dokumentumfilmes és kutató búvárcsapata elárasztott medencéket fedezett fel Isztambul turisták tömeg ei által látog atott híres épülete alatt. A kutatás során számos építészeti csodával találkoztak, köztük mártír g yermekek 800 éves, víz alá került síremlékeivel, valamint elárasztott alag utakkal, amelyek a Topkapi Palotával, a Tekfur Palotával és az Anemas Börtön állítólag os föld alatti kazamatáival kötötték össze az Hag ia Sophiát. „Úg y vélem, hog y ami az Hag ia Sophia alatt van, az sokkal izg almasabb, mint a föld feletti
rész” – nyilatkozta Gülensoy, akit az indított a film elkészítésére, hog y látott eg y rég i fényképet, amelyen a kutatók csónakból vizsg álták az Hag ia Sophia alapjait, és a fotón éppen eg y nag y, részben víz alá került termen eveztek át. – Ez azt bizonyítja, hog y jó nyomon járt! – kiáltotta Sinskey. – És úg y tűnik, hog y több ilyen nag y, átjárható terület van az épület alatt, és eg y részük búvárfelszerelés nélkül is meg közelíthető... ami mag yarázatot ad arra, amit Zobrist videóján láttunk. Brüder üg ynök állt meg a hátuk mög ött, a képernyőt tanulmányozva. – És ebből az is kiderül, hog y ezek a víziutak több területet hálóznak be és kötnek össze. Ha az a Solublon-tasak még az érkezésünk előtt feloldódik, akkor semmi nem akadályozhatja meg a kórokozók elterjedését. – A kórokozó... – töpreng ett Lang don. – Van már valamilyen elképzelésük arról, hog y mi ez? Konkrétan, úg y értem. Azt tudom, hog y valamilyen patog én, de... – Elemezzük a felvételt – mondta Brüder. – Az eddig i eredmények arra utalnak, hog y inkább biológ iai anyag , mint kemikália... úg y értem, hog y élő dolog . Fig yelembe véve a kis mennyiség et feltételezzük, hog y erősen fertőző, és képes replikálódni. Azt nem tudjuk, hog y vízben terjedő, mint eg y baktérium, vag y a leveg őben is képes rá, mint eg y vírus, de bármelyik lehetség es. – Már g yűjtjük az adatokat az ottani vízhőmérsékletekról, hog y következtethessünk, milyen típusú kórokozók élnek meg azokon a föld alatti helyeken, de Zobrist kivételesen tehetség es volt, és könnyen létrehozhatott valamit, ami eg yedülálló képesség ekkel rendelkezik. És azt g yanítom, hog y annak is meg volt az oka, amiért Zobrist éppen ezt a helyszínt választotta. Brüder beletörődően bólintott, és g yorsan elmondta azt. amit a víz alá merített Solublontasak szokatlan szétoszlódási mechanizmusáról meg tudtak, és csak most kezdett dereng eni előttük ennek az eg yszerű, de nag yszerű meg oldásnak a zsenialitása. Ami, hog y Zobrist a föld alatt és a víz alatt helyezte el a tasakot, rendkivül kieg yenlített inkubációs környezetet teremtett: állandó hőmséklettel, kizárva a napsug árzást és a kinetikus hatásokat, ráadásul mindenkiről elrejtve. Pontosan ismerve a tárolóedény feloldódásának az idejét Zobrist nyug odtan mag ára hag yhatta a kórokozót, amely a kijelölt dátumban önmag ától szabadul fel. Még ha Zobrist soha vissza sem tér a helyszínre. A hirtelen rántás, ahog y a pilóták letették a g épet, visszatérítette Lang dont a jelenbe, a lecsapható ülésre a pilótafülkében. A g ép erősen fékezett, majd g urulni kezdett eg y távoli hang ár felé, ahol vég leg meg állt. Lang don félig -meddig azt várta, hog y védőruhába öltözött WHO-alkalmazottak sereg e üdvözli őket. De csak eg y nag y, fehér mikrobusz sofőrje fog adta az érkezőket; a buszon az embléma eg y élénkpiros, eg yenlő szárú kereszt volt. A Vöröskereszt, itt? Lang don jobban meg nézte, és akkor jött csak rá, hog y ug yanaz az embléma mást is jelenthet. A svájci nagykövetség. Lang don kikötötte mag át, és meg kereste Sinskey-t a leszálláshoz készülődök között. – Hol vannak a többiek? – vonta kérdőre. – A WHO csapata? A török hatóság ok? Már mindenki ott van az Hag ia Sophiánál?
Sinskey kényelmetlenül feszeng ett. – Úg y döntöttünk – mag yarázta hog y nem riasztjuk a helyi hatóság ot. Itt van nekünk az ECDC leg jobb bevetési eg ység e, és pillanatnyilag helyesebbnek tűnt titokban tartani a hadműveletet, ha el akarjuk kerülni az elharapózó pánikot. Lang don Brüdert és a csapatát látta meg a közelben nag y, fekete vászonzsákokat cipzárazva, amelyek mindenféle védőfelszerelést tartalmaztak: bioruházatot, g ázálarcot és kereső műszereket. Brüder a vállára vetette a zsákját, és odajött. – Indulunk. Behatolunk az épületbe, meg keressük Dandolo sírját, fig yeljük a víz hang ját, ahog y a vers írja, aztán újraértékeljük a helyzetet a csapatommal, és eldöntjük, hog y kérünk-e támog atást a helyi hatóság októl. Lang don azonnal meg látta a terv g yeng e pontját. – Az Hag ia Sophia naplementekor bezár, íg y hatóság i seg ítség nélkül nem juthatunk be. – Ezzel nem lesz g ond – mondta Sinskey. – Van eg y emberem a svájci követség en, aki kapcsolatba lépett az Hag ia Sophia kurátorával, és eng edélyt kért eg y privát VIP-látog atásra, amint meg érkezünk. A kurátor belement. Lang don alig tudta meg állni, hog y fel ne kacag jon. – VIP-látog atás az Eg észség üg yi Világ szervezet ig azg atójának? Eg y sereg katonával és veg yvédelmi felszereléssel? Nem g ondolja, hog y ezen páran el fog nak csodálkozni? – A kommandó és a felszerelés a mikrobuszban marad, amíg Brüder, mag a és én fel nem mérjük a helyzetet – mondta Sinskey. – És a miheztartás vég ett, nem én vag yok a VIP-vendég . Hanem mag a. – Tessék?! – Azt mondtuk a múzeumnak, hog y eg y hites amerikai professzor idelátog atott eg y kutatócsapattal, mert cikket akar írni az Hag ia Sophia szimbólumairól, de öt órát késett a g épük, ezért nem értek oda nyitvatartási időben. Mivel holnap reg g el már elrepül a csapatával, szeretnénk, ha... – Oké – mondta Lang don. – Vettem az adást. – A múzeum eg yik munkatársa fog várni bennünket. Mint kiderült, nag y rajong ója az iszlám művészetről írott tanulmányainak. Sinskey fáradtan Lang donra mosolyg ott, láthatóan meg próbált optimistának tűnni. – Biztosítottak minket arról, hog y az épület minden zug ába bejárásunk lesz. – És ami a leg főbb – tette hozza Brüder –, hog y csak mag unk leszünk az eg ész épületben.
Nyolcvanötödik fejezet Robert Lang don üres tekintettel bámult ki a mikrobusz ablakán, miközben a part mentén haladó g yorsforg almi úton szág uldottak, amely az Atatürk Repülőteret kötötte össze Isztambul központjával. A svájci hivatalos szerveknek sikerült g yorsan átjuttatniuk őket az ellenőrzésen, íg y Lang don, Sinskey és a csapat többi tag ja perceken belül indulhatott. Sinskey úg y rendelkezett, hog y a kormányzó és Ferris maradjon ott a C–130 fedélzetén a WHO más alkalmazottaival eg yütt, és folytassák a kutatást Sienna Brooks után. Noha valójában senki nem hitte, hog y Sienna időben eljuthat Isztambulba, attól féltek, hog y telefonálhat Zobrist eg yik törökország i tanítványának, és meg kérheti, hog y seg ítsen valóra váltani Zobrist eszelős tervét, mielőtt Sinskey csapata keresztülhúzná. Sienna tényleg képes lenne tömeggyilkosságot elkövetni. Lang donnak még mindig nehezére esett meg békélnie a ma történtekkel De bármilyen fájdalmas is, kénytelen volt elfog adni az ig azság ot. Nem ismerted őt, Robert. Kijátszott téged. Könnyű eső hullott a városra, és Ling donon eg yszerre erőt vett a kimerültség , ahog y hallg atta az ablaktörlők ütemes kattog ása’.. Jobbra nézve, a Márvány-teng eren luxtisjachtok lámpafüzérét látta, szemben a kikötőt, ahol hatalmas tankhajók jöttek-mentek Vég ig a part mentén kivilág ított minaretek emelkedtek karcsún és eleg ánsan a kupolás mecsetek fölé, némán emlékeztetve arra, hog y bár Isztambul modern, szekuláris nag yváros, ezer szállal kötődik a valláshoz. Lang don mindig is Európa eg yik leg szebb sztrádájának tartotta ezt a tízmérföldes utat. Remek példa a rég i és az új meg ütközésére, mivel részben Konstantin városfalát követi, amelynek az építése több mint tizenhat évszázaddal meg előzte annak az embernek a születését, akinek a nevét ma viseli. John F. Kennedy amerikai elnök nag y rajong ója volt Kemal Atatürknek, aki eg y bukott birodalom romjain meg teremtette a török köztársaság ot. A szép lig etek és történelmi parkok között kanyarg ó Kennedy sug árútról páratlan kilátás nyílik a teng erre, elhalad a Jenikapi kikötő mellett, majd elhag yva a városhatárt a Boszporusz vonalát követve északnak fordul az Aranyszarv-öböl mentén. Itt emelkedik a város fölé az ottomán erősség , a Topkapi Palota. Stratég iai rálátása a Boszporuszra a turisták körében is népszerűvé teszi, akiket a panorámán kívül a múzeum káprázatos g yűjteménye is idevonz, amelyben többek között a Mohamed prófétának tulajdonított köpeny és kard is látható. De mi nem meg yünk el odáig , g ondolta Lang don, mag a elé képzelve úti céljukat, az Hag ia Sophiát, amely tőlük már nem messze mag aslott beljebb a szárazföldön, a városközpontban. Ahog y letértek a Kennedy sug árútról a sűrűn lakott város utcáiba, és Lang don meg látta a járdákon hömpölyg ő embertömeg et, nem tudott szabadulni a mai nap beszélg etéseinek témáitól. A túlnépesedés. A járvány. Zobrist beteg es törekvései. Noha Lang don vég ig tisztában volt azzal, hog y mi a célja ennek a küldetésnek, teljesen feldolg oznia még nem sikerült. A ground zero felé tartunk. Látta mag a előtt a lassan feloldódó
műanyag tasakot a sárg ásbarna folyadékkal, és azon tűnődött, hog yan keveredhetett ebbe a helyzetbe. A különös vers, amelyet Lang don és Sienna Dante halotti maszkjának a hátán felfedezett, vég ül ide vezette, Isztambulba. Lang don irányította a csapatot az Hag ia Sophiához, és tudta, hog y még sok munka vár rá, amikor odaérnek. Szent bölcsesség arany múszeionjdban térdelj le s füledet a földre téve hallgasd az alant kotyogó vizet. Kövesd mélyre, elsüllyedt palotába, hol a khthon szörny a sötétben vár a vörös lagúna vörös vizében, melyben nem tükröződnek csillagok. Lang dont újra felzaklatta, hog y Dante Infernojának utolsó éneke eg y szinte ug yanilyen jelenettel vég ződik: a hosszú alászállás után Dante és Verg ilius elérik a pokol leg mélyebb pontját. Innen már nincs kiút, de akkor víz csobog ását hallják a kövek között, és a patak vájta sziklarésen át... rátalálnak a szabadulás útjára. Dante ezt íg y írta le: „ Van lenn egy hely... ezt látni nem lehet, csak hallani: kis patak csobog ott, ide folyik egy sziklarésen át... A vezetőm és én e rejtekúton indultunk vissza a fényes világba" Zobrist versét eg yértelműen Dante leírása ihlette, bár ez esetben úg y tűnt, hog y Zobrist mindent a feje tetejére állított. Lang donnak és társainak valóban a csörg edező víz hang ját kell követniük, de Dantéval ellentétben ők nem kifelé tartanak... hanem be. A pokolba. Ahog y a mikrobusz eg yre szűkebb utcákon, eg yre sűrűbben lakott helyeken manőverezett, Lang don kezdte meg érteni azt a perverz log ikát, amely arra vezette Zobristot, hog y Isztambul belvárosát válassza a járvány g ócpántjának. Ahol a Kelet találkozik a Nyug attal. A világ keresztútján. Isztambulban a történelme során számos alkalommal pusztítottak halálos kórok, amelyek meg tizedelték a lakosság át. A Fekete Halál utolsó szakaszában eg yenesen Konstantinápolyt tekintették a birodalom pestisg ócának; állítólag több mint tízezer ember halt meg a kórban eg yetlen nap. Nem eg y híres török festmény ábrázolja a városlakókat, amint kétség beesetten pestisg ödröket ásnak a közeli Taksim földjében, hog y eltemessék a hullaheg yeket. Lang don remélte, hog y Karl Marx tévedett, amikor azt mondta, hog y a történelem ismétli önmag át. Az esős utcákon mindenütt g yanútlan lelkek siettek esti dolg aik után. Eg y csinos török nő vacsorázni hívta a g yerekeit; két öreg ember eg y kávézó teraszán iddog ált; eg y jól öltözött pár kéz a kézben sétált eg y esernyő alatt; eg y szmoking os férfi leug rott a buszról és futásnak eredt az utcán, a zakójával védve a heg edűjét: nyilván késésben volt eg y koncertről. Lang don azon kapta mag át, hog y az arcokat fürkészi, meg próbálva kitalálni az életük titkait,
A tömeg az egyes emberekből áll, Lang don lehunyta a szemét, és elfordulva az ablaktól ig yekezett elűzni a morbid g ondolatokat. De hiába. Elméje sötétjében már kibontakozott eg y nem kívánt kép – a Brueg el festette A halál diadala –, a teng erparti városra lecsapó dög halál, szenvedés és kín rettenetes panorámája. A mikrobusz jobbra kanyarodva rátért a Torun sug árútra, és Lang don eg y hosszú másodpercig már azt hitte, hog y meg érkeztek. A bal oldalon eg y nag y mecset emelkedett ki a ködpárából. De nem az Hag ia Sophia volt az. A Kék Mecset, jött rá Lang don, azonosítva az épület hat bordázott, ceruza formájú minaretjét a több erkéllyel és az ég be törő csúcsukkal. Lang don azt olvasta valahol, hog y a Kék Mecset tündérmesébe illő, balkonos minaretjei ihlették a Disney Hamupipőkéjének híres kastélyát. A Kék Mecset a belső falakat ékesítő szemkápráztató kék csempékről kapta a nevét. Közel járunk, g ondolta Lang don, miközben a mikrobusz továbbhajtva rátért a Kabasakal sug árútra, elhúzott a nag y kiterjedésű Sultanahmet Park mellett, amely félúton van a Kék Mecset és az Hag ia Sophia között, s híresen szép rálátást ad mindkettőre. Lang don hunyorog va nézett ki az eső mosta szélvédőn, az Hag ia Sophia körvonalait kutatva a horizonton, de az eső és a reflektorok fénye miatt nem sokat látott. És ami még rosszabb, úg y tűnt, hog y a sug árúton beállt a forg alom. Lang don csak a stoplámpák hosszú sorát tudta kivenni előttük – Valamilyen esemény lehet – mondta a sofőr. – Talán eg y koncert. Innen már g yorsabb lenne g yalog . – Milyen messze van? – kérdezte Sinskey. – Csak át kell vág ni a parkon. Három perc. És teljesen biztonság os. Sinskey jelzett Brüdernek, aztán a csapathoz fordult. – Maradjanak a buszban. Jöjjenek olyan közel az épülethez ahog y csak tudnak. Brüder üg ynök hamarosan felveszi mag ukkal a kapcsolatot. Azzal Sinskey, Brüder és Lang don kiug rottak a mikrobuszból és elindultak a park felé. A Sultanahmet Park széles levelű fái nyújtottak némi védelmet az eg yre jobban rákezdő eső elől, ahog y vég ig siettek a kikövezett ösvényeken, az összehajtó lombok alatt. Elszórva táblák irányították el a látog atókat a park különböző látnivalóihoz – eg y eg yiptomi obeliszkhez Luxorból, a Kíg yóoszlophoz a delphoi Apollón-templomból vag y a Milion-oszlophoz, amely eg ykor a „nulla kilométert” jelezte, ahonnan a távolság okat számolták a Bizánci Birodalomban. Vég ül eg y kerek medence lábánál léptek ki a fák közül, amely a park közepén állt. Lang don a nyílt térség en állva elnézett kelet felé. Az Hag ia Sophia. Nem annyira épület... mint inkább heg y. Az Hag ia Sophia esőben csillog ó kolosszális tömbje önmag ában is városnak látszott. Ezüstszürke központi kupolája – amely hihetetlenül széles volt – több kisebb kupolás épület
eg yüttesén látszott nyug odni, amelyek körülfog ták. Nég y ég benyúló minaret – mindeg yik eg y-eg y balkonnal és ezüstszürke csúccsal – emelkedett a nég y sarkán, olyan messze a központi kupolától, hog y alig lehetett meg állapítani, tényleg eg y épületeg yüttest alkotnak-e. Sinskey és Brüder, akik eddig eg yenletes sebesség g el kocog tak, most hirtelen meg álltak és fölfelé tekerg ették a nyakukat... aztán még feljebb... ahog y meg próbálták befog adni az előttük tornyosuló templom teljes mag asság át és szélesség ét. – Te jó ég ! – nyög ött fel Brüder hitetlenkedve. – És ezt kellene átkutatnunk?
Nyolcvanhatodik fejezet Fogolyként tartanak itt, érzékelte a kormányzó, fel-alá járkálva a C-130 szállítóg épben. Beleeg yezett, hog y Isztambulba jön, és seg ít Sinskey-nek elhárítani a válság ot, mielőtt teljesen kicsúszik az üg y az irányítása alól. A kormányzó számára az sem volt utolsó szempont, hog y a Sinskey-vel való eg yüttműködés enyhítheti a büntetést, amelynek elébe néz, amiért óvatlanul szerepet vállalt az eseményekben. De Sinskey most őrizet alá helyezett. Amint beállt a g épük a kormányzati hang árba az Atatürk Repülőtéren, a WHO ig azg atója és a csapata kiszállt, Sinskey pedig úg y rendelkezett, hog y a kormányzónak és a Konzorcium néhány jelenlévő alkalmazottjának a fedélzeten kell maradnia. A kormányzó meg próbált kiszállni, hog y friss leveg őt szívjon, de a zord képű pilóták elálltak az útját, és emlékeztették arra. hog y dr. Sinskey utasítása értelmében mindenkinek a g épen kell maradnia. Nem tetszik ez nekem, g ondolta a kormányzó visszaülve, ahog v körvonalazódni kezdett előtte a bizonytalan jövő. A kormányzó már reg óta ahhoz volt szokva, hog y ő irányít és tartja kezében a szálakat, most pedig eg yszerre minden hatalmat elrag adtak tőle. Zobrist, Sienna, Sinskey. Mindhárman dacoltak vele... sőt manipulálták. Most, csapdába esve a WHO szállítóg épének ablaktalan törzsében, a kormányzó azon töpreng ett, hog y miért pártolt el tőle a szerencse... hog y a jelenleg i helyzete nem a sors büntetése-e tisztesség telen életéért. Hazugságokból élek. Dezinformációkat terjesztek. Bár messze nem ő volt az eg yetlen a világ on, aki hazug ság okkal házalt, a kormányzó nag yban űzte az ipart. Nag y hal volt a kishalak között, akiktől mindig is elhatárolta mag át. Az interneten is elérhető olyan vállalkozások, mint az Alibi Company meg az Alibi Network, világ szerte vag yonokat kerestek azzal, hog y hűtlen partnereknek seg ítettek a társuk büntetlen meg csalásában. Azzal kecseg tették az üg yfeleket, hog y elillanhatnak a férjük, a feleség ük vag y a g yerekeik elől, mert ezek a szervezetek „meg állítják az időt” és mesterei az illúzióteremtésnek – hamis üzleti tárg yalások, orvosi vizsg álatok vag y akár esküvők formájában, amelyekhez hamis meg hívókkal, prog ramfüzetekkel, repülőjeg yekkel, szállodai számlákkal és elérhetőség ekkel szolg áltak, amikor is a meg adott telefonszámok az Alibi Company központjában csöng enek, ahol a betanított diszpécserek eljátsszák a recepciós vag y valaki más szerepét. A kormányzó azonban soha nem veszteg ette az idejét ilyen kisszerű mesterkedésekre. Ő mindig nag y formátumú csalásokban utazott, olyanoknak nyújtva szolg áltatást, akik dollármilliókat költhettek arra, hog y mindenből a leg jobbat kapják. Kormányok.
Nag yvállalatok. Időnként szuperg azdag VIP-üg yfelek Ezeknek az üg yfeleknek rendelkezésére állt a Konzorcium minden anyag i és emberi erőforrása, tapasztalata és kreativitása. Mindenekfelett pedig biztosítékot kaptak arra, hog y bármilyen eszközt vet is be a Konzorcium a meg tévesztés hitelesítésére, azt soha nem lehet hozzájuk visszavezetni. Akár a részvénypiacot próbálták manipulálni, eg y háborúhoz kerestek ig azolást, választást akartak nyerni vag y előcsalog atni eg y terroristát a rejtekhelyéről a világ hatalmasai, számíthattak azokra az elsöprő dezinformációs kampányokra, amelyek befolyásolni tudták a közvéleményt. Íg y ment ez mindig is. A hatvanas években az oroszok felépítettek eg y hamis kémhálózatot, és a brit hírszerzés éveken keresztül vadászta le a meg tévesztő információkat. 1947-ben az amerikai lég ierő eg y szépen kidolg ozott UFO-hoax seg ítség ével terelte el a fig yelmet eg y titkos repülőg ép balesetéről az új-mexikói Roswellben. Újabban meg azt sikerült elhitetni a világ g al, hog y Irakban tömeg pusztító feg yverek vannak. A kormányzó csaknem három évtizeden át seg édkezett nag yhatalmú embereknek, hog y meg védjék, fenntartsák és tovább növeljék a hatalmukat. Noha rendkívüli körültekintéssel válog atta meg , hog y milyen meg bízásokat fog ad el, mindig is félt attól, hog y eg yszer hibázni fog . És most eljött az a nap. A kormányzó hitt abban, hog y minden nag y összeomlás visszavezethető eg yetlen mozzanatra: eg y véletlen találkozásra, cg v rossz döntésre, eg y indiszkrét pillantásra. Ez esetben, ismerte fel, csaknem tizenkét évvel ezelőtt került sor a döntő mozzanatra, amikor is alkalmazott eg y fiatal medikát, aki szeretett volna eg y kis pénzt keresni. A nő éles esze, szédületes nyelvérzéke és improvizációs képesség e azonnali kiug rást hozott számára a Konzorciumban. Sienna Brooks őstehetség volt. Sienna eg yből átlátta a szervezet működését, és a kormányzó meg érezte, hog y a fiatal nőnek már van g yakorlata a saját titkai meg őrzésében. Sienna csaknem két évig dolg ozott neki, jelentős összeg et keresve, amelyből fizetni tudta az orvosi eg yetemi tandíját, aztán eg y napon váratlanul bejelentette, hog y kilép. Meg akarta menteni a világ ot, és, mint mondta, ez itt nem fog menni. A kormányzó álmában sem számított arra, hog y Sienna Brooks majdnem eg y évtized múltán újra felbukkan, minteg y tálcán nyújtva át ajándékát – eg y dúsg azdag , íg éretes üg yfelet. Bertrand Zobristot. A kormányzót feling erelte az emlék. Sienna tehet az egészről. Végig benne volt Zobrist tervében. Közben a C–130 tárg yalóasztalánál felforrósodott a hang ulat: a WHO alkalmazottai telefonon
intézkedtek és vitatkoztak. – Sienna Brooks?! – kiáltotta eg yikük a telefonba. – Biztos benne? – Az alkalmazott homlokráncolva hallg atta a választ. – Oké, tudja meg nekem a részleteket. Várok. – Letakarva a kag ylót a kollég áihoz fordult: – Úg y tűnik, hog y Sienna Brooks nem sokkal utánunk elhag yta Olaszország ot. Mindenki meg dermedt az asztal körül. – Hog yan? – kérdezte az eg yik nő. – Ellenőriztük a repteret, a hidakat, a pályaudvart... – Nicelli repülőtér – kapta meg a választ. – A Lidón. – Lehetetlen – mondta a nő a fejét ing atva. – A Nicelli nag yon kicsi. Onnan nem indulnak járatok Csak helyi helikoptertúrák és... – Sienna Brooks valahog y hozzáférést szerzett eg y mag áng éphez, ami a Nicellin állomásozott. Mindjárt utánanéznek. – Újra beleszólt a kag ylóba. – Ig en, itt vag yok. Mit derítettek ki? – Miközben a tájékoztatást hallg atta, eg yre inkább mag ába roskadt, míg vég ül lerog yott eg y székre. – Értem. Köszönöm. – Azzal bontotta a vonalat. A munkatársak várakozóan néztek rá. – Sienna g épe Törökország ba tartott – mondta a férfi a szemét dörzsölve. – Akkor hívni kell az Európai Lég iforg almi Parancsnokság ot! – közölte valaki. – Fordítsák vissza a g épét! – Nem meg y – felelte a férfi. – Tizenkét perce landolt a Hezarfen mag ánreptéren, alig tizenöt mérföldre innen. Sienna Brooks eltűnt.
Nyolcvanhetedik fejezet Eső verte az Hag ia Sophia ősi kupoláját. Csaknem ezer éven át ez volt a leg nag yobb templom a világ on, és még ma is nehéz elképzelni nála nag yobbat. Az épületről Lang donnak az jutott eszébe, hog y Justinianus császár a befejezett Hag ia Sophiát látva büszkén kiáltott fel: „Salamon, leg yőztelek!” Sinskey és Brüder céltudatosan lépkedtek a hatalmas templom felé, amely úg y tűnt eg yre nag yobbnak és nag yobbnak, ahog y közeledtek. A hozzá vezető utakat azok a rég i ág yúg olyók szeg élyezték, amelyeket Mehmet, a Hódító sereg ei lőttek ki – dekoratív emlékeztetőként az épület erőszakkal kísért múltjára, amikor a különböző hódítók a mag uk vallásának templomává alakították át. A déli homlokzat felé tartva Lang don jobbra tekintve már látta a háromkupolás, silószerű toldaléképületeket. A három szultán mauzóleumát, akik közül az eg yik – III. Murád – állítólag száz g yermeket nemzett. Mobiltelefon cseng ése hasított az esti csendbe; Brüder előkapta a mobilját, meg nézte, ki a hívó, és nyersen szólt bele: – Van valami? A jelentést hallg atva hitetlenkedve csóválta a fejét. – Ez meg hog y lehet? – Tovább hallg atva sóhajtott. – Oké, folyamatosan tájékoztass. Most bemeg yünk. – Azzal letette. – Mi történt? – kérdezte Sinskey. – Tartsák nyitva a szemüket – mondta Brüder, mindjárt körül is nézve. – Lehet, hog y társaság ot kapunk. – Visszafordult Sinskey-hez. – Úg y néz ki, hog y Sienna Brooks Isztambulban van. Lang don elbámult, eg yszerre döbbenve meg azon, hog y Sienna valahog y el tudott jutni Törökország ba, és azon is, hog y sikeresen meg szökött Velencéből, kockáztatva az elfog ást és talán a halált is, hog y előseg ítse Zobrist tervének meg valósulását. Sinskey is rémüknek látszott, vett eg y nag y leveg őt, mintha arra készülne, hog y kikérdezze Brüdert, de aztán meg g ondolhatta mag át, és inkább Lang donhoz fordult. – Merre? Lang don balra mutatott, az épület délnyug ati sarkára. – Ott van a kút a rituális mosakodáshoz – mondta. Ennél a díszes kútnál beszéltek meg találkozót a múzeum emberével, amelyet a muzulmán hívőknek építettek annak idején. – Lang don professzor! – kiáltotta eg y férfihang , amikor közelebb értek. Mosolyg ó török férfi lépett ki lelkesen integ etve a kút fölé emelt nyolcszög letű kupola alól. – Erre, professzor, erre! Lang don és társai odasiettek. – Üdvözlöm önöket, Mirsat vag yok – mondta. Erős akcentussal beszélte az ang olt. Vékonydong ájú kis ember volt ritkuló hajjal, tudósra valló szemüveg g el, szürke öltönyben. –
Nag y meg tiszteltetés ez nekem. – Mi tartozunk hálával – válaszolta Lang don, meg szorítva Mirsat kezét. – Nag yon köszönjük, hog y azonnal fog adnak minket. – Ig en, hog yne! – Elizabeth Sinskey vag yok – nyújtotta a kezét Sinskey Mirsatnak, majd Brüdert is bemutatta. – Brüder üg ynök. Mi Lang don professzor seg ítőiként vag yunk itt, Sajnálom, hog y ennyit késett a g épünk. Nag yon kedves öntől, hog y íg y is vállalta. – Kérem, szóra sem érdemes. Lang don professzort bármikor szívesen kalauzolom – áradozott Mirsat. – A Keresztény szimbólumok a muszlint világban című könyvecskéje nag yon keresett a múzeumunk ajándékboltjában. Nocsak, g ondolta Lang don. Most leg alább tudom, hol van az az eg y hely a világ on, ahol veszik azt a könyvet. – Mehetünk? – kérdezte Mirsat, és intett, hog y kövessék. A csoport átvág ott eg y kis térség en, elhaladt a turistabejárat mellett, és folytatta útját az épület eredeti főbejárata – három mély boltív hatalmas bronzkapuval – felé. Két feg yveres biztonság i őr fog adta őket. Mirsatot meg látva kinyitották az eg yik kaput. – Ság olun – mondta Mirsat. A köszönetnek ez a különösen udvarias formája eg yike volt annak a néhány török kifejezésnek, amelyet Lang don ismert. A társaság bevonult, az őrök pedig bezárták utánuk a nehéz ajtót, amelynek döndülése visszhang ot vert a belső tér kőfalai között. Lang donék most az Hag ia Sophia narthexében – a keresztény templomokban meg szokott keskeny előcsarnokban – álltak, amely a szent és a profán építészeti elválasztására szolg ált. Spirituális várárok, ahog y Lang don időnként nevezte. A csoport újabb ajtók előtt találta mag át, és Mirsat kinyitotta az eg yiket. De nem a templomtérbe nyílt, ahog y Lang don várta volna, hanem eg y második narthexbe, amely valamivel nag yobb volt az előzőnél. Ezonarthex, jött rá Lang don, aki már elfelejtette, hog y az Hag ia Sophia kétszeres védelmet élvez a külvilág tól. Mintha csak fel akarná készíteni a látog atót, az ezonarthex jóval díszesebb volt a narthexnél, a falak csiszolt köve rag yog ott az eleg áns csillárok fényében. A túlsó falon nég y ajtó, fölöttük mozaikkal, amit Lang don nem g yőzött csodálni. Mirsat a leg nag yobb ajtóhoz – eg y hatalmas, bronzlemezes kapuhoz – lépett. – A császárkapu – suttog ta az áhítattól elcsukló hang on. – A bizánci időkben ez a bejárat kizárólag a császárnak volt fenntartva. A turisták rendszerint nem ezen mennek be, de ez eg y különleg es este. Mirsat az ajtó felé nyúlt, de meg állt a keze a leveg őben. – Mielőtt bemennénk – suttog ta –, hadd kérdezzem meg , van-e valami, amit kifejezetten szeretnének látni? Lang don, Sinskey és Brüder eg ymásra néztek.
– Ig en – mondta Lang don. – Természetesen reng eteg itt a látnivaló, de ha lehetség es, szeretnénk Enrico Dandolo sírjával kezdeni. Mirsat felkapta a fejét, hog y jól értette-e. – Tessék? Mag uk... Dandolo sírját szeretnék meg nézni? – Ig en. Mirsat le volt sújtja. – De uram... Dandolo sírja nag yon eg yszerű. Nincs rajta semmilyen szimbólum. Nem nevezném különleg esnek. – Ig azat adok – válaszolta udvariasan Lang don. – Még is nag yon hálásak lennénk, ha oda tudna vinni bennünket. Mirsat hosszan fürkészte Lang dont, aztán az ajtó fölötti mozaikra siklott a tekintete, amelyet Lang don az imént meg csodált, 9. századi Krisztus Panrokrátor ábrázolás volt – az ikonikus képen Krisztus az Újtestamentumot tartja a bal kezében, míg a jobbjával áldást oszt. Ekkor, mintha hirtelen meg világ osodott volna, mindent értő mosoly jelent meg Mirsat ajkán, aztán játékosan meg fenyeg ette az ujjával Lang dont. – Okos! Nag yon okos! Lang don csak bámult. – Tessék? – Nem kell ag g ódnia, professzor – suttog ta összeesküvő módjára a vezetőjük. – Nem mondom el senkinek, hog y miért van itt ig azából. Sinskey és Brüder kérdő pillantást vetett Lang donra. Akitől csak annyi telt, hog y meg rántsa a vállát, miközben Mirsat meg nyitotta a nehéz ajtót, és beterelte őket.
Nyolcvannyolcadik fejezet A világ nyolcadik csodája, ahog y néhányan nevezték ezt a helyet, és Lang donnak itt állva eszébe sem jutott volna elvitatni. A kolosszális tér, ahová most a csoport belépett, arra emlékeztette Lang dont, hog y az Hag ia Sophia már az első pillanatban, pusztán a méreteivel is, lenyűg özi a látog atókat. Olyan hatalmas volt a beltér, hog y Európa nag y székeseg yházai is eltörpülni látszottak mellette. Lang don tudta, hog y ez a leheng erlő nag yság részben illúzió, drámai mellékhatása a bizánci alaprajznak, amely az eg yenlő szárú g örög kereszt alakú központi tér, a naosz köré szerveződik, szemben a hosszhajós, latin kereszt alaprajzú nyug ati katedrálisokkal. Ez a templom hétszáz évvel idősebb a Notre-Dame-nál g ondolta Lang don. Miután rászánt eg y másodpercet, hog y befog adja a főhajó dimenzióit, Lang don fölfelé fordította a tekintetét, a több mint 55 méteres mag asság ba, ahol a széles aranykupola koronázta meg a teret. Középpontjából neg yven borda ívelt szét napsug árszerüen a neg yven félköríves ablakból álló, körkörös árkádsorig . A nappali órákban az ablakokon beáramló fenn az aranycsempékbe ág yazott üveg szilánkok verik vissza és szórják szét: ez teremti meg az Hag ia Sophia híres „misztikus fényét”. Lang don csak eg y festményt látott, ami pontosan vissza tudta adni ezt az arany enteriőrt. John Singer Sargent. Nem meg lepő módon az amerikai művész az Hag ia Sophia meg festésekor a paletta eg yetlen színének számos árnyalatával dolg ozott. Arany. A csillog ó aranykupolát nég y masszív pillér hordozta – amelyeket félkupolák és timpanonok sorozata támasztott alá és g yakran nevezték „a menny kupolájának”. Ezen támasztékok súlyát aztán kisebb félkupolák és árkádok ereszkedő sora hordja, az ég től a föld felé haladó építészeti formák zuhatag szerű hatását keltve. Szintén a mennytől a föld felé haladtak, bár közvetlenebb útvonalon, a kupolából aláereszkedő hosszú vezetékek, amelyeken a rag yog ó csillárok eg ész teng ere füg g ött, szinte a padlóig lóg atva, hog y a mag asabb látog atók akár nekik is ütközhettek. De a valóság ban ez is csak illúzió volt, amelyet szintén a tér keltett a puszta nag yság ával, hiszen ezek a lámpák majdnem nég y méterre voltak a padlótól. Mint minden nag y templom, úg y az Hag ia Sophia esetében is két célt szolg áltak a méretek. Eg yrészt Isten előtt kellett ig azolniuk, hog y milyen messzire képes elmenni az ember, ha hódolni akar neki. Másrészt a hívőknek szánt sokkterápia volt – eg y ilyen hatalmas fizikai térben a belépő úg y érezte, hog y a teste eltörpül, az énje meg semmisül, kozmikus jelentőség e összezsug orodik eg yetlen makula méretére Isten arcán... eg yetlen atommá válik a teremtő kezében. Mivel semmi az ember, Isten semmivé tudja tenni. Ezt Luther Márton mondta a l 6 . században, de az elg ondolás már a leg első idők óta szerepelt az eg yházi építészek fog alomtárában. Lang don Brüderre és Sinskey-re pillantott, akik eddig fölnéztek, de most a földre sütötték a szemüket, – Jézus – mondta Brüder.
– Ig en! – kontrázott Mirsat izg atottan. – És Allah, és Mohamed is! Lang don halkan nevetett, ahog y a vezetőjük a főoltárra irányította Brüder tekintetét, amely fölött, a mag asban a Jézust és Máriát ábrázoló mozaikot két hatalmas korong fog ta közre, amelyeken Mohamed és Allah neve állt arabul, díszes kallig ráfiával. – A múzeum – mag yarázta Mirsat – ezzel kívánja emlékeztetni a látog atókat arra, hog y e szent hely többféle kultusznak adott már otthont. Volt idő amikor az Hag ia Sophia bazilika volt, míg az iszlám ikonog ráfia azt az időt jelzi, amikor a hely mecsetként szolg ált. – Mirsat büszkén mosolyg ott. – Bár a való világ ban vannak súrlódások a vallások között, mi úg y g ondoljuk, hog y a szimbólumaik jól meg férnek eg ymás mellett. Tudom, hog y ezzel ön is eg yetért, professzor. Lang don őszinte helyesléssel bólintott, felidézve mag ában, hog y minden keresztény jelképet lemeszeltek, amikor az épület dzsámi lett. A helyreállított keresztény szimbólumokat eg yütt látni a muzulmán szimbólumokkal delejes hatást tesz a szemlélőre, részben azért, mert a kétféle ikonog ráfia stílusa és érzékenység e szög es ellentétben áll eg ymással. Míg a keresztény tradíció hús-vér alakként ábrázolja az isteneket és a szenteket, addig az iszlám a kallig ráfián és a g eometrikus mintákon keresztül jeleníti meg Isten teremtett világ ának szépség ét. Az iszlám hag yomány szerint eg yedül Isten teremthet életet, ezért az embernek nincs jog a képek teremtésére – sem istenekről, sem emberekről, de még állatokról sem. Lang don eg yszer meg próbálta elmag yarázni ezt a felfog ást a hallg atóinak: – Eg y muzulmán Michelang elo például sohasem festette volna Isten képmását a Sixtus-kápolna mennyezetére; ő Isten nevét írta volna oda. Isten arcának ábrázolását blaszfémiának tekintette volna. A professzor ennek a mag yarázatával sem maradt adós. – Mind a kereszténység , mind az iszlám log ocentrikus – mondta Lang don a tanítványainak ami azt jelenti, hog y az ige körül forog . A keresztény hag yományban az ig e testté lőn János könyvében: „És az Ig e testté lett és lakozék mi közöttünk.” Ennélfog va az ig e emberi alakban való ábrázolása elfog adott. Az iszlám szerint azonban nem lőn testté az ig e, ezért meg kell maradnia szó alakjában... A leg több esetben ez az iszlám szent neveinek kallig rafikus leírását jelenti. Eg yik diákja eg y mulatság osan találó meg jeg yzésben összeg ezte az eg ész történetet: – A keresztények arcokat imádnak, a muzulmánok szavakat. – Itt, a szemünk előtt – folytatta Mirsat körbemutatva a látványos főhajóban – a kereszténység és az iszlám eg yedülálló ötvözete látható. Gyorsan utalt a szimbólumok összeolvadására az apszisban, jelesül a Madonna a g yermekkel mozaikra, amely eg y mihrabn tekint le – arra a boltíves falfülkére a mecsetekben, ami Mekka irányát jelzi. A közelben lépcső vitt fel az ig ehirdető pulpitusra, amely hasonlított eg y keresztény szószékre, de valójában minbar volt, ahonnan az imám vezeti a pénteki istentiszteletet. A minbarral szemben álló emelvényszerű építmény a keresztény kóruspadra emlékeztetett, de ez itt a müezzin helye volt az istentisztelet alatt, ahonnan az imám szavát visszhang ozza. – A mecsetek és a katedrálisok meg döbbentően hasonlók – jelentette ki Mirsat. – A keleti és a
nyug ati tradíció nem is olyan eltérő, mint hinnénk. – Mirsat – szakította félbe türelmetlenül Brüder. – Tényleg látni szeretnénk Dandolo sírját, ha lehetség es. Mirsat kissé bosszúsnak tűnt, mintha a siettetésben az épület iránti tiszteletlenség fejeződne ki. – Ig en – mondta Lang don. – Elnézést, hog y íg y rohanunk, de nag yon szorít minket az idő. – Rendben van – válaszolta Mirsat, és eg y mag as balkonra mutatott jobb felől. – Menjünk fel a lépcsőn, és nézzük meg a sírt. – Fel? – kérdezte Lang don elképedve. – Hát nem a kriptában temették el Dandolót? – Lang don emlékezett mag ára a sírra, de arra nem, hog y pontosan mely részén volt az épületnek. Ő valami sötét, föld alatti helyre képzelte. Mirsatot meg hökkentette a kérdés. – Nem, professzor, Enrico Dandolo sírja odafent van. Mi az ördög folyik itt? – tűnődött Mirsat. Amikor Lang don azt mondta, hog y Dandolo sírját akarja látni, Mirsat úg y vélte, hog y ez valami beug ratás. Senkit nem érdekel Dandolo sírja. Mirsat arra tippelt, hog y Lang don valójában a közvetlenül Dandolo sírja mellett lévő titokzatos kincset – a Detszisz-mozaikot – kívánja látni. Az ősi Krisztus Pantokrátor alig hanem az eg yik leg rejtélyesebb alkotás volt az épületben. Langdon mozaikokat kutat, de titokban akarja tartani vélte Mirsat, azt képzelve, hog y a professzor a Deészisz-mozaikról akar könyvet írni. És ha mégis Dandolo sírját keresi? Az összezavarodott Mirsat a lépcsőhöz vezette őket, elhaladva az Hag ia Sophia két híres urnája közül az eg yik mellett – az 1250 literes óriást eg y monolit márványtömbből farag ták ki a hellenizmus korában. Mirsat elnémulva kísérte a csoportot, nyug talanság on kapva mag át. Lang don társai a leg kevésbé sem tűntek tudósoknak. Az eg yik leg inkább valami katonafélének látszott, izmos, merev, feketébe öltözött férfi. Az ezüsthajú nőt... mintha már látta volna valahol. Talán a televízióban? Mirsat kezdte g yanítani, hog y más célja is lehet ennek a látog atásnak, mint amit elmondtak. Miért vannak itt valójában? – Még eg y forduló – közölte derűsen, amikor felértek a lépcsőpihenőre. – Odafent találjuk Enrico Dandolo sírját és, persze... – Mirsat szünetet tartott, s közben Lang dont fürkészte – a híres Deészisz-mozaikot. Lang donnak a szeme sem rebbent. Úg y tűnt, hog y tényleg nem a Deészisz-mozaik kedvéért van itt. Meg mag yarázhatatlan módon mind a három vendég et Dandolo sírja érdekelte.
Nyolcvankilencedik fejezet Miközben Mirsat fölfelé vezette őket a lépcsőn, Lang don érzékelte Brüder és Sinskey szorong ását. Az ig azat meg vallva ő sem értette, miért mennek fel az emeletre. Tisztán látta mag a előtt Zobrist föld alatti felvételét... és a dokumentumfilmet az. Hag ia Sophia mélyén elárasztott helyekről. Nekünk lefelé kellene mennünk! Ám ha Dandolo sírja itt van fent, akkor nincs más választásuk, mint követni Zobrist iránymutatását. Szent bölcsesség arany múszeionjdban térdelj le s füledet a földre téve hallgasd az alant kotyogó vizet. Amikor vég re felértek az emeletre, Mirsat jobbra vezette őket a karzat szélén, ahonnan léleg zetelállító látvány nyílt a lenti térre. De Lang don mag a elé nézve a feladatra összpontosított. Mirsat meg int lelkes mag yarázatba fog ott a Deészisz-mozaikról, ám Lang don nem fig yelt rá. Már látta a célt. Dandolo sírját. Pontosan olyan volt, ahog y Lang don emlékezett – eg y szög letes, fehér márványdarab a csiszolt kőpadlóba süllyesztve, kordonnal körülvéve. Lang don odarohant, és meg vizsg álta a feliratot. HENRICUS DANDOLO Ahog y a többiek mög é értek, Lang don akcióba lendült, és átlépve a láncon meg állt a sírlap előtt. Mirsat hang osan tiltakozott, de Lang don nem zavartatta mag át: g yorsan letérdelt, mintha imádkozni készülne az áruló dózse lába előtt. Majd, mit sem törődve Mirsat szörnyülködő kiáltásaival, a sírlapra helyezte a tenyerét és hasra feküdt. Ahog y a kőhöz szorította az arcát, Lang don rájött, hog y úg y fest, mintha Mekka felé hajlong ana. A mozdulatai úg y meg döbbentették Mirsatot, hog y elnémult, és hirtelen mély csend hullt az eg ész épületre. Lang don vett eg y nag y leveg őt, elfordította a fejét, és Dandolo sírlapjához nyomta a fülét. Hideg nek érezte a követ. És a hang kristálytisztán szólalt meg a kövön át. Istenem! Mintha Dante Infernójának zárlata visszhang zott volna odalentről. Lang don lassan visszafordította a fejét, feltekintve Brüderre és Sinskey-re. – Hallom – suttog ta – a víz csörg edezését. Brüder is átlépett a kordonon, leg ug g olt Lang don mellett, és hallg atózott. Eg y másodperc múlva határozottan bólintott.
Most, hog y azonosították az odalent csörg edező vizet, már csak eg y kérdés maradt: Hol folyik? Lang don elméjét azonnal elárasztották a félig víz alá került, kísérteties fényben fürdő üreg képei... valahol alattuk. Kövesd mélyre, elsüllyedt palotába, hol a khthon szörny a sötétben vár a vörös lagúna vörös vizében, melyben nem tükröződnek csillagok. Amikor Lang don felállt és visszalépett a kordon elé, Mirsat villámló szemmel nézett rá, eg yszerre rémülten és az árulás felett érzett harag g al. Lang don csaknem eg y fejjel mag asabb volt a török ideg envezetőnél. – Mirsat – mondta. – Bocsásson meg . Mint látja, ez eg y rendkívüli helyzet. Most nincs időm elmag yarázni, de van eg y nag yon fontos kérdésem az épületről. Mirsat kurtán bólintott. – Rendben. – Itt, Dandolo sírjánál eg y kis patak hang ját hallani, ami valahol a kő alatt folyik. Tudnunk kell, hol folyik az a víz. Mirsat meg rázta a fejét. – Nem értem. Az Hag ia Sophiában mindenütt víz hang ját hallani a padló alatt. A vendég ek meg dermedtek. – Ig en – folytatta Mirsat –, különösen, ha esik. Az Hag ia Sophiának 9000 nég yzetméternyi tetője van, amelynek ki kell száradnia, és ez sokszor napokig tart. De rendszerint még a teljes száradás előtt jön eg y újabb eső. A csörg edező víz hang ú itt eg észen meg szokott. Talán tudják, hog y az Hag ia Sophia alatt nag y vizes üreg ek vannak. Készült erről eg y dokumentumfilm... – Ig en, ig en – mondta Lang don de azt tudja, hog y az a víz, ami kifejezetten Dandolo sírja alatt hallható, konkrétan merre folyik? – Persze – válaszolta Mirsat. – Ug yanoda folyik, ahová az Hag ia Sophia minden vize. A városi vízg yűjtőbe. – Nem – jelentette ki Brüder, ő is visszalépve a kordon elé. – Mi nem eg y víztárolót keresünk. Hanem eg y nag y, föld alatti üreg et, talán oszlopokkal. – Ig en – mondta Mirsat. – A város rég i víztárolója pontosan ilyen... eg y nag y föld alatti üreg oszlopokkal. Impozáns látvány. A 6. században épült a város vízkészletének tárolására. Manapság csak bő eg y méter víz van benne, de... – Hol van? – szakította félbe Brüder. A hang ja visszaverődött a hatalmas térben. – A vízg yűjtő? – kérdezte Mirsat. Ijedtnek tűnt. – Eg y sarokra innen, az épülettől keletre. – Kifelé mutatott. – Yerebatan Sarayi a neve. Sarayi, tűnődött Lang don. Mint a Topkapi Sarayi? Idejövet mindenfelé látott útjelzőket, amelyek a Topkapi palota irányát mutatták.
– De... a sarayi nem palotát jelent? Mirsat bólintott. – De azt. Az ősi víztározónk elnevezése, a Yerebatan Sarayi szó szerint annyit tesz, hog y... elsüllyedt palota.
Kilencvenedik fejezet Úg y zuhog ott, mintha dézsából öntötték volna, amikor dr. Elizabeth Sinskey Lang donnal, Brúderrel és a teljesen összezavarodott Mirsattal kirohant az Hag ia Sophiából. Kövesd mélyre, elsüllyedt palotába, g ondolta Sinskey. A városi víztároló – a Yerebatan Sarayi – tőlük északra, a Kék Mecset irányában volt. Mirsat mutatta az utat. Sinskey nem látott más lehetőség et, mint elmondani Mirsatnak, kik ők és mit akarnak: elhárítani eg y eg észség üg yi válság ot az elsüllyedt palotában. – Erre! – kiáltotta Mirsat, a sötétbe borult parkon át vezetve őket. A heg ynyi Hag ia Sophia most a hátuk mög ött volt, előttük pedig a Kék Mecset mesébe illő tornyai mag asodtak A Sinskey mellett siető Brüder a telefonjába kiabált, tájékoztatva a csapatot, és odarendelve őket a víztároló bejáratához. – Úg y tűnik, hog y Zobrist a város vízellátásán keresztül akart támadni – mondta Brüder zihálva. – Szükség em lesz a vezetékhálózat térképére a tározón belül és kívül. A teljes izolácios és korlátozó protokollt fog juk követni. Fizikai és kémiai úton is akadályoznunk kell a terjedést, továbbá vákuum... – Várjon – szólt közbe Mirsat. – Félreértett. A városi vízellátás nem abból a tározóból történik. Már rég nem! Brüder leeng edte a telefont, és a vezetőjükre bámult. – Hog yan? – A rég i időkben abban a tározóban volt a vízkészlet – mag yarázta Mirsat. – De már nem. Modernizáltunk. Brüder beállt eg y védelmet adó fa alá, és a többiek is meg torpantak. – Mirsat, biztos abban – kérdezte Sinskey hog y már senki sem fog yasztja annak a tárolónak a vizét? – Már nem – mondta Mirsat. – Az a víz már csak áll ott... és vég ül elszivárog a talajba. Sinskey, Lang don és Brüder bizonytalan pillantásokat váltott eg ymással. Sinskey nem tudta, hog y most felléleg ezzen vag y meg ijedjen. Ha senki nem érintkezik azzal a vízzel, akkor Zobrist miért akarta megfertőzni? – Amióta évtizedekkel ezelőtt modernizáltuk a vízellátásunkat – mag yarázta Mirsat –, a rég i tározó használaton kívül van... csak eg y nag y vízmedence eg y föld alatti teremben. – Rántott eg yet a vállán. – Manapság turistalátványosság lett. Sinskey Mirsat felé fordult. Turistalátványosság.? – Várjon... emberek mennek le oda? A víztárolóba? – Persze – mondta Mirsat. – Több ezren is naponta. Rendkívül érdekes. Pallók vezetnek át a víz fölött... még eg y kis kávézó is van. A szellőzés nem meg oldott, úg yhog y kissé fülledt és párás a leveg ő, de íg y is nag yon népszerű. Sinskey összenézett Brüderrel, és tudta, hog y ug yanarra g ondolnak a képzett üg ynökkel –
eg y sötét, párás üreg re, tele pang ó vízzel, ami eszményi inkubációt jelent a kórokozónak. A rémálmot csak fokozzák a pallók, amelyeken eg ész nap járkálnak a turisták, közvetlenül a víztükör fölött. – Ez eg y bioaeroszol – jelentette ki Brüder. Sinskey meg történ bólintott. – Mit jelent ez? – akarta tudni Lang don. – Azt jelenti – válaszolta Brüder hog y a leveg őbe is ki tud jutni. Lang don elnémult, és Sinskey látta rajta, hog y most kezd dereng eni neki a krízis lehetség es mértéke. Sinskey sokáig számolt eg y leveg őben terjedő patog én lehetőség ével, de amíg azt hitte, hog y a tároló biztosítja a város vízellátását, addig reménykedhetett abban, hog y Zobrist vízhez kötött életformát választott. A vízben tenyésző baktériumok erősek és ellenállnak az időjárásnak, de lassan terjednek. A leveg őben sokkal g yorsabb a terjedés. Nag yon g yors. – Ha leveg őben terjed – mondta Brüder –, akkor valószínűleg vírus. Sinskey eg yetértett. A vírussal a leg g yorsabban terjedő kórokozó mellett döntött Zobrist. Ig az, hog y szokatlan meg oldás víz alatt tartani eg y leveg őben terjedő vírust, de számos életforma van, amely folyadékban tenyészik, majd kijut a leveg őbe – szúnyog ok, penészg ombák spórái, azok a baktériumok, amelyek a lég ionárius beteg ség et okozzák, mikotoxinok, mérg ező alg ák... bizonyos értelemben még az ember is. Sinskey elkeseredetten g ondolt a víztározó lag únájába szivárg ó vírusra... majd a párás leveg őben szétszóródó, fertőző mikrocseppekre. Mirsat szorong ó tekintettel nézett át a forg almas utca túloldalára. Sinskey követte a pillantását, amely eg y zömök, piros-fehér tég laépületen állapodott meg , eg yetlen bejárattal; a nyitott ajtón át eg y lépcsőre lehetett látni. Jól öltözött emberek laza csoportja várakozott előtte esernyők alá bújva, és eg y kapus terelg ette a látog atókat a lépcsőn lefelé. Az valami pinceklub? Sinskey meg látta az arany betűket az épületen, és azonnal elszorult a szíve. Hacsak nem Basilica Cistem a klub neve, amely eg y i. sz. 523-as épületben működik, Mirsat ag g odalma teljesen érthető. – Az elsüllyedt palota – hebeg te Mirsat. – Úg y tűnik... hog y ma este koncert van. Sinskey nem akart hinni a fülének. – Koncert eg y víztárolóban? – Az eg y nag y föld alatti terem – válaszolta török vezetőjük. – Gyakran rendeznek benne kulturális eseményeket. Brüder láthatóan eleg et hallott. Már nyomult is előre az épület felé, a kocsikat kerülg etve a zsúfolt Alemdar sug árúton. Sinskey és a többiek is futásnak eredtek, követve az üg ynököt. A víztározóhoz érkezve koncertlátog atók állták el a bejáratot, akik bebocsátásra vártak: három nő burkában, eg y kéz a kézben álló turistapár, eg y szmoking os férfi. Mind ott
tömörültek az ajtóban, meg próbálva minél beljebb húzódni az eső elől. Sinskey már hallotta is a lentről kiszűrődő komolyzene dallamos futamait. Berliozra tippelt a jelleg zetes hang szerelésről, de akármi volt is, ideg enül hatott ezen az isztambuli utcán. A bejárathoz közeledve Sinskey-t meleg lég áramlat csapta meg a lépcső felől, amely a föld alatti zárt térből hatolt kifelé. A szél nemcsak a heg edűk hang ját hozta, hanem a párás leveg ő és az embertömeg eltéveszthetetlen szag át is, baljós érzéseket keltve benne, Amikor eg y csapat turista tűnt fel a lépcsőn, akik vidáman csacsog va távoztak az épületből, a kapus beeng edte a következő csoportot. Brüder azonnal odaug rott, hog y ő is bemenjen, de az ajtónálló udvariasan meg állította. – Eg y pillanat, uram. A tározó meg telt. De eg y percen belül újabb látog atók jönnek ki. Köszönöm. Brüderen látszott, hog y kész erőszakkal is benyomulni, de a nő Sinskey a vállára tette a kezét, és félrevonta. – Várjon – utasította. – A csapata úton van, és eg yedül úg ysem tudja átkutatni a helyet. – A táblára mutatott az ajtó mellett a falon. – Hatalmas ez a víztározó. A tájékoztató szöveg szerint a föld alatti terem akkora, mint eg y katedrális – két futballpálya hosszú amely fölött 9800 nég yzetméteres mennyezet feszül, és 336 márványoszlop erdeje támasztja alá. – Ezt nézze meg – mondta Lang don pár méterrel arrébb mutatva. – Nem fog ja elhinni. Sinskey odafordult. Lang don eg y koncert plakátjára mutatott a falon. Te jó ég! A WHO ig azg atója jól tippelte meg , hog y romantikus zenét hall, de nem Berlioz volt a komponista. Hanem eg y másik romantikus zeneszerző: Liszt Ferenc. Ma este, mélyen a föld alatt, Liszt Ferenc eg yik leg híresebb művét adja elő az Isztambuli Állami Szimfonikus Zenekar – a Dante- szimfóniát, amelyet teljes eg észében Dante alászállása és a pokolból való visszatérése ihletett. – Eg y hétig ez a prog ram – mondta Lang don a plakátot tanulmányozva. – Ing yenes koncert. Eg y névtelen szponzor tamog atta. Sinskey erősen g yanította, hog y ki lehetett az a névtelen adományozó. Bertrand Zobrist vonzalma a teátrális hatásokhoz a jelek szerint könyörtelen g yakorlati érzékkel párosult. Az eg y héten át tartó ing yenes koncertek ezrekkel több turistát csábítanak a meg fertőzött területre, mint ahányan eg yébként felkeresnék a víztározót... akik, miután beléleg ezték a kórokozót, visszatérnek oda, ahonnan jöttek, ország on belül és kívül. – Uram! – szólította meg Brüdert az ajtónálló. – Most bemehetnek néhányan. Brüder Sinskey-hez fordult. – Hívja a helyi hatóság okat. Bármit találunk is odalent, támog atásra lesz szükség ünk. Ha meg érkezik a csapatom, mondja meg nekik, hog y rádión kérjenek tőlem tájékoztatást. És most lemeg yek, és körülnézek, hog y hol helyezhette el Zobrist a tasakot. – Gázálarc nélkül? – kérdezte Sinskey. – Nem tudhatja, hog y érintetlen-e még a Solublon-
zacskó. Brüder a homlokát ráncolta, az ajtón át kiáramló meleg szélbe tartva a kezét. – Nem szívesen mondok ilyet, de ha a kórokozó kiszabadult, akkor valószínű, hog y már mindenki meg fertőződött a városban. Sinskey ug yanerre g ondolt, de nem akarta kimondani Lang don és Mirsat előtt. – Továbbá – tette hozzá Brüder – tudom, hog yan reag ál a tömeg , ha tetőtől talpig védőfelszerelésben nyomulok be a csapatommal. Kitör a pánik, és mindenki hanyatt-homlok menekül. Sinskey úg y döntött, hog y hallg at Brüderre, elvég re ő a specialista, aki találkozott már ilyen helyzetekkel. – Az eg yetlen józan feltételezés – folytatta Brüder –, hog y most még biztonság os odalent, és arra kell játszanunk, hog y lokalizáljuk a kórokozót. – Oké – mondta Sinskey. – Menjen. – Van még eg y probléma – szólt közbe Lang don. – Mi leg yen Siennával? – Ezt hog y érti? – kérdezte Brüder. – Bármilyen szándékkal érkezett is Isztambulba, nag yon jó a nyelvérzéke, és nyilván beszél valamennyire törökül is. – És? – Sienna tudja, hog y a vers az elsüllyedt palotára utal – mondta Lang don. – És az „elsüllyedt palota" szó szerint ezt jelenti – mutatott rá a Yerebatan Sarayi táblára az ajtó fölött. – Ez íg y van – értett eg yet ag g odalmasan Sinskey. – Már előbb is rájöhetett, és eleve kihag yhatta az Hag ia Sophiát. Brüder az ajtó felé nézve szitkozódott a bajsza alatt. – Oké, ha odalent van is, és azt tervezi, hog y kiszakítja a Solublon-tasakot, mielőtt mi meg találnánk, nem lehet ott rég óta. Hatalmas a terem, és valószínűleg fog alma sincs, hog y hol keresse. Ráadásul ott az a reng eteg ember, nem vetheti bele mag át észrevétlenül a vízbe. – Uram – szólt oda még eg yszer az ajtónálló Brüdernek. – Nem óhajt bemenni? Brüder látta, hog y újabb koncertlátog ató csoport közeledik az utcán, és intett a kapusnak, hog y máris meg y. – Mag ával tartok – mondta Lang don, és már indult is utána. – Szó sem lehet róla – fordult szembe vele Brüder. Lang don nem hag yta mag át eltántorítani. – Brüder üg ynök, a mostani helyzetnek részben az az oka. hog y Sienna Brooks eg ész nap a bolondját járatta velem. És, ahog y mit említette, lehet, hog y már úg yis meg fertőződtünk. Seg íteni fog ok akár akarja, akár nem. Brüder állta a tekintetét eg y másodpercig , aztán eng edett. Amikor Lang don bement az ajtón és elindult lefele Brüder mög ött a lépcsőn, érezte a víztározó g yomrából kizúduló meleg lég áramlatot. A párás szél mag ával hozta Liszt Dante-
szimfóniájának futamait és eg y ismerős, korántsem kellemes szag ot... a zárt térben összezsúfolódó embertömeg ét. Lang don hirtelen úg y érezte, hog y ráborul eg y kísértetlepel, mintha láthatatlan kezek hosszú ujjai nyúlnának ki a földből, hog y a teste után kapkodjanak. A zene. A szimfonikus zenekar – teljes hang erővel – most szólaltatta meg azt a jól ismert részt, amely Liszt kottája szerint Dante komor sorait intonálja. Lasciate ogne speranza, voi ch’intrate. Az erre a hat szóra – a Pokol leg híresebb sorára – írott zene úg y áradt föl a lépcső aljáról, akár a halál vészjósló bűze. A harsog ó kürtöktől és trombitáktól kísérve a zenekar meg ismételte a fig yelmeztetést: Lasciate ogne speranza, voi ch’intrate. Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.
Kilencvenegyedik fejezet A vörös fényben fürdő föld alatti üreg eg yütt rezonált a pokol ihlette zene hang jaival – a vonósok disszonáns jajong ásával, az üstdobok morajával, amely úg y mennydörg ött vég ig a g rottón, mint a földreng és robaja. Ameddig Lang don ellátott, e föld alatti terem padlója sima víztükör volt – sötét és mozdulatlan akár eg y befag yott New Eng land-i tó fekete jeg e. A lag úna, amelyben nem tükröződnek csillag ok. Pontos elrendezésben és látszólag vég telen sorokban oszlopok százai emelkedtek ki a vízből, nyolc méternél is mag asabban, hog y alátámasszák a boltíves mennyezetet. Az oszlopokat eg yenként, alulról világ ították meg a vörös fényű reflektorok, szürreális erdő hatását keltve, ahol a fatörzsek meg kettőződve, eg yfajta tükörillúziót teremtve nyúlnak bele a sötétség be. Lang don és Brüder meg álltak a lépcső alján, átmenetileg elakadva az eléjük táruló kísérteties terem küszöbén. Mintha mag ából az üreg ből áradt volna a vörhenves dereng és, és ahog y Lang don befog adta a látványt, azon kapta mag át, hog y a lehehető leg felületesebben léleg zik. Nehezebb volt idelenn a leveg ő, mint várta. Lang don balra, a távolban felfedezte a tömeg et. A zenekart a föld alatti terem mélyén, félúton a túlsó falhoz helyeztek el míg a közönség meg emelt platformokon ült. Több száz hallg ató vette körül koncentrikus g yűrűkben a muzsikusokat, és még vag y százan álltak a külső körökben. Voltak, akik a közeli deszkahidak masszív korlátjára támaszkodva néztek le a vízre, miközben hallg atták a zenét. Lang don az amorf körvonalakat fürkészve kereste Siennát a tömeg ben. Sehol sem látta. Az emberek eg y része szmoking ot, estélyi ruhát, kaftánt, burkát viselt, de voltak itt rövidnadrág os, meleg ítős turisták is. A bíborvörös fényben az emberek sokaság a valamiféle okkult mise g yülekezetének rémlett Lang don előtt. Ha itt lenne is Sienna, jött rá, szinte lehetetlen volna megtalálni. Abban a pillanatban nag ydarab férfi haladt el mellettük köhög ve, aki akkor jött le a lépcsőn. Brüder arra fordult, és jól meg nézte. Lang don eg yből kaparást érzett a torkában, de azt mondta mag ának, hog y csak beképzeli. Brüder most eg y óvatos lépést tett előre, felmérve a számos lehetőség et. Az előttük vezető deszkahíd olyan benyomást keltett, mint a Minótaurosz labirintusának bejárata. Az eg y szál híd ug yanis nemsokára háromfelé ág azott, majd azok is többfelé ág aztak, és valóság os útvesztőt képezve a víz felett kanyarog tak ide-oda az oszlopok közt, míg vég ül belevesztek a sötétség be. Nagy sötét erdőbe jutottam, g ondolta Lang don, felidézve a nag yon is ideillő sorokat Dante remekének első énekéből, mivel az igaz útat nem lelém. Lang don lenézett a korláton át a vízre. Valamivel több mint eg y méter mély lehetett, és meg lepően tiszta. Látszódott a kőpadló, amelyet finom üledékréteg borított. Brüder is g yorsan lenézett, dörmög ött valamit, majd ismét a termet fürkészte. – Lát valamit, amiben ráismer Zobrist filmjére?
Mindent, g ondolta Lang don, a meredek, nyirkos falakat pásztázva mag uk körül. Az üreg leg távolabbi vég ébe mutatott a jobb oldalon, messze a zenekari emelvényt közrefog ó tömeg től. – Talán ott hátul. Brüder bólintott. – Én is azt g yanítom. Vég ig sietve a deszkahídon a jobb oldali elág azást követték, amely eltávolodva az emberektől az elsüllyedt palota mélyébe vezetett. Menet közben Lang don rájött, milyen könnyű volna elrejtőzni eg y éjszakára ezen a helyen. Zobrist íg y maradhatott itt, hog y elkészítse a filmet. Persze miután bőkezűen támog atta az eg yhetes koncertsorozatot, akár eng edélyt is kaphatott, hog y mag ára maradjon eg y ideig . Nem mintha számitana. Brüder eg yre g yorsabban haladt, mintha öntudatlanul felvenné a szimfónia tempóját, amelyben emelkedő és ereszkedő kis szekundok sorjáztak. Dante és Verg ilius a kiszállása a pokolba. Lang don feszülten fig yelte a meredek, mohos falakat a távolban, keresve a meg felelést a filmen látottakká. A deszkahíd minden eg yes elág azásánál a jobbra vezetőt választották, eg yre távolabb kerülve a tömeg től, a barlang leg mélyébe tartva. Most már szinte kocog tak, mag uk mög ött hag yva néhány elkószált látog atót, de mire elérték a víztározó túlsó falát, elfog ytak körülöttük az emberek. Brüder és Lang don eg yedül volt. – Ez mindenütt ug yanolyan – mondta kétség beesetten Brúder. – Hol kezdjük? Lang don meg tudta érteni a frusztrációját. Élénken emlékezett a filmre, de semmit sem látott, amire kifejezetten ráismert volna, Lang don tanulmányozni kezdte a pallón itt-ott elhelyezett, meg világ ított információs táblákat. Az eg yik a tároló nyolcvanezer köbméteres befog adóképesség éről írt. Eg y másik eg y többitől különböző oszlopra hívta fel a fig yelmet, amelyet eg y közeli épületből zsákmányoltak az építkezés során. Eg y harmadik eg y ősi farag ásról mutatott ábrát, amely azóta láthatatlanná fakult – a síró pávaszem szimbólum a rabszolg ákért könnyezik, akik a víztároló építése közben haltak meg . Volt eg y furcsa tábla is, eg yetlen szóval, amely meg állásra késztette Lang dont. Brüder is meg állt, és visszafordult. – Mi a baj? Lang don odamutatott. A táblán az iránymutató nyíl mellett az eg yik félelmetes g org ó- nővér, a hírhedt szörny neve állt: MEDÚZA -> Brüder elolvasta a táblát, és vállat vont. – Na és?
Lang donnak felg yorsult a szívverése. Tudta, hog y Medúza nemcsak eg y ijesztő, kíg yóhajú teremtmény, akinek a pillantása kővé változtatja azr, aki ránéz, hanem a föld alatti szellemek – a khthon szörnyek – g örög pantheonjának eg yik kiemelkedő alakja is. Kövesd mélyre, elsüllyedt palotába, hol a khthon szörny a sötétben vár ő mutatja az utat, ébredt rá Lang don, és futásnak eredt a hídon. Brüder alig bírta utolérni a sötétben, ahog y Lang don ide-oda cikázva követte a Medúzához vezető nyilat. Vég ül zsákutcába jutott eg y kis meg tekintő platformon, nem messze a víztározó jobb oldali falától. Ahonnan hihetetlen látvány tárult elé. Eg y hatalmas, farag ott oszlop – eg y Medúzafő – emelkedett ki a vízből, a hajában tekerg őző kíg yókkal. Itteni meg jelenését csak még bizarrabbá tette, hog y fejjel lefelé állt és az oszlop a nyakából nőtt ki. Fejjel lefelé, mint a kárhozottak, jött rá Lang don, felidézve Botticelli festményét, A pokol térképét a Rondabug yrodba vetett bűnösökkel. Brüder kifulladva sorolt be Lang don mellé a korlátnál, és teljes zavarban bámulta a meg fordított Medúzafőt. Lang don g yanította, hog y ezt a farag ott fejet, amely most az eg yik oszlop talapzataként szolg ált, valószínűleg máshonnan hurcolták ide és használták fel olcsó építőanyag ként. A Medúzafő meg fordítása nyilván arra a babonás hitre vezethető vissza, hog y ez meg fosztja g onosz varázshatalmától. Ám Lang don még íg y sem tudott szabadulni a kísértő g ondolatoktól. Dante Infernója. A finálé. A föld középpontja. Ahol megfordul a gravitáció. Ahol fölcserélődik a fönt és a lent. Lang don a fenyeg ető előjelektől lúdbőrözve, hunyorog va meresztette a szemét a szoborfejet körülvevő vörhenyes ködpárába. A Medúza kíg yóként tekerg ő haja nag yrészt a víz alá merült, de a szeme kiemelkedett a vízből, és balra tekintett a lag únán át. Lang don félelemmel eltelve hajolt ki a korláton, és követte a Medúza pillantását az elsüllyedt palota ismerősnek tetsző sarkába. És eg y másodperc alatt ráismert. Ez volt az a hely. Zobrist ground zérója.
Kilencvenkettedik fejezet Brüder üg ynök lopva leg ug g olt, átbújt a korlát alatt, és becsúszott a mellig érő vízbe. Ahog y a hideg víz áthatolt a ruháin, meg feszültek az izmai. A tározó padlóját csúszósnak, de szilárdnak érezte a bakancsa alatt. Mozdulatlanul állt eg y másodpercig , és a lag úna fodrozódó vizének koncentrikus köreit fig yelte a teste körül. Eg y pillanatig leveg őt sem vett. Lassan mozogj, intette mag át. Ne kelts rengéshullámokat. Lang don a hídon állva a közeli futóhidakat pásztázta. – Minden rendben – suttog ta. – Senki sem vette észre. Brüder a hatalmas, fejre állított Medúza felé fordult, amelyet meg világ ított a vörös reflektorfény. Most még nag yobbnak tűnt a szörny, hog y eg y szintben volt vele. – Kövesse a Medúza pillantását a lag únán át – suttog ta Lang don. – Zobristnak volt érzéke a jelképiség hez és a színpadiasság hoz... Nem volnék meg lepve, ha a Medúza halálos tekintetének sug arába helyezte volna el a művét. A nag y elmék hasonlóan g ondolkodnak. Brüder hálás volt az amerikai professzornak, amiért rag aszkodott ahhoz, hog y lejön vele; Lang don szakértelme szinte azonnal elvezette őket a tározónak e félreeső sarkába. Miközben a Dante-szimfónin áradó hang jai meg töltötték a termet, Brüder elővett eg y vízálló Tovatec zseblámpát, a vízbe dug ta és bekapcsolta. A fényes halog én sug ár áthatolt a vízen és meg világ ította a tározó padlóját. Nyug alom, emlékeztette mag át Brüder, ne kavard fel a vizet. Brüder szó nélkül meg kezdte lassú felderítő útját a lag únában óvatosan lépeg etve és módszeresen járatva mag a előtt a zseblámpa fényét, mintha víz alatti aknakeresővel dolg ozna. Lang don a korlátnál érezte, hog y kellemetlenül szorul a torka. A tározó leveg ője a mag as páratartalom ellenére állottnak és oxig énhiányosnak tűnt. A professzor a lag únában óvatosan g ázoló üg ynökre nézett, és meg nyug tatta mag át, hog y minden rendben lesz. Időben érkeztünk. A tasak még érintetlen. Brüder csapata megoldja. Lang don még is ideg es volt. Rég i klausztrofóbiásként tudta, hog y minden körülmények között szorong ana idelent. Több ezer tonna föld van fölöttünk... és csak málladozó oszlopok tartják a súlyát. Elhesseg ette a g ondolatot, és újra körülnézett, hog y nem keltettek-e nemkívánatos fig yelmet. Semmi. A viszonylag közel lévő emberek más deszkahidakon álltak, és mindannyian az ellenkező irányba néztek, a zenekar felé. Úg y tűnt, senki sem vette észre, hog y Brüder lassan g ázol a
vízben a tározó mélyén. Lang don ismét az üg ynököt nézte; a halog én sug ár kísértetiesen reszketett a víz alatt, meg világ ítva az utat előtte. Miközben Lang don fig yelte, perifériás látásával hirtelen mozg ást észlelt balról – eg y vészjósló fekete fig ura emelkedett ki a vízből Brüder előtt. Lang don azonnal arra fordult, a sötétség be fúrva a tekintetét, már-már azt várva, hog y valami leviatán bukkan a felszínre. Nyilván Brüder is észrevette, mert meg torpant. A távoli sarokban eg y remeg ő, vag y tízméteres fekete alak rajzolódott ki a falon. A rejtélyes sziluett a Zobrist videóján látón pestisdoktoréra emlékeztetett. Csak egy árnyék, jött rá Lang don felléleg ezve. Brüder árnyéka. Brüder árnyéka akkor vetült a falra, amikor elhaladt eg y víz alatti reflektor mellett, pontosan úg y, ahog yan Zobrist árnya tűnt fel a filmen. – Ott lesz a hely – szólt oda Lang don Brúdernek. – Már közel jár. Az üg ynök bólintott, és továbbaraszolt előre a lag únában. Lang don is arrébb ment a hídon, hog y eg y vonalban leg yen vele. Majd elfordult a vízben g ázoló Brúdertől, és újabb g yors pillantást vetett a zenekar felé, hog y nem látta-e meg őket valaki. Semmi. Ahog y Lang don tekintete visszatért a lag únához, valami meg csillanó fény ötlött a szemébe a lába előtt, a hídon. Lenézve kis piros folyadéktócsát látott. Vér. És ami a leg furcsább volt, hog y Lang don benne állt. Vérzek? Nem érzett fájdalmat, de azonnal elkezdte keresni, nincs-e rajta valamilyen sérülés, vág ás nem a leveg őben lévő láthatatlan toxinra reag ált-e íg y a szervezete. Ellenőrizte az orrát, a fülét, az ujjbeg yeit. Miután nem sikerült rájönnie, hog y került oda a vér, körülnézett, hog y tényleg eg yedül van-e a futóhídon. Újra meg vizsg álta a tócsát, és ezúttal felfedezett eg y erecskét ami a lábánál lévő tócsához vezetett, ahol eg y kis mélyedés volt a deszkahídon. Úg y tűnt, hog y a vörös folyadék valahonnan fentebbről jön. Van valaki föntebb a pallón, aki megsérült, g ondolta Lang don. Gyorsan odapillantott Brüderre, aki már közel járt a lag úna közepéhez. Lang don az erecskét követve elindult a deszkahídon. Látta, hog y ahol a híd vég et ér, ott szélesebben, szabadon folyik a vér. Mi az ördög akar ez lenni? A vékony ér már inkább patakocska volt. Lang don futásnak eredt, követte a falig , ahonnan már nem volt tovább. Zsákutca. A félhomályban felfedezett eg y nag y tócsát, amely vörösen csillog ott, mintha valakit lemészároltak volna itt.
Abban a pillanatban, ahog y észrevette, hog yan csöpög le a vörös folyadék a hídról a vízbe, Lang don rájött, hog y téves volt a feltételezése. Ez nem vér. A vörös fények a hatalmas térben, a deszkahíd vörösesbarna árnyalata csalták meg a szemét, ezért láthatta sötétpirosnak az átlátszó cseppeket. Ez csak víz. De ahelyett hog y meg könnyebbült volna, ijesztő felismerés markolt belé. Meredten bámulta a víztócsát, és már látta a sötét fokokat a korláton... és a lábnyomokat. Itt valaki kimászott a vízből. Lang don sarkon fordult, hog y szóljon Brüdernek, de túl messze volt, és a fúvósok meg az üstdobok fortissimója elnyomta volna a hang ját. Fülsiketítően harsog ott a zene. És Lang don eg yszerre meg érezte, hog y van ott valaki. Nem vagyok egyedül. Lang don lassan a fal felé fordult, ahol vég et ért a sétahíd. Három méterre, a sötét árnyékok takarásában, kivett valami g ömbölyű alakzatot, ami eg y víztócsában álló, fekete anyag ba burkolt nag y kőre emlékeztetett. Mozdulatlan volt. Aztán meg mozdult. Nyúlni kezdett, és a lehajtott helyzetből fölfelé emelte a fejét, amelyen nem lehetett kivenni a vonásokat. Egy fekete burkát viselő személy, jött rá Lang don. A hag yományos iszlám öltözék nem hag yott szabadon bőrfelületet, de ahog y az elfátyolozott fej Lang don felé fordult, meg villant eg y sötét szempár a burka arcrészébe vág ott keskeny nyíláson át, és feszülten kereste Lang don tekintetét. Abban a pillanatban tudta. Sienna Brooks szinte kirobbant a rejtekhelyéről. Eg yetlen hosszú lépés alatt g yorsított sprintre, és Lang donnak ütközve lesodorta a lábáról, ahog y elrohant mellette a hídon.
Kilencvenharmadik fejezet A lag únában g ázoló Brüder üg ynök hirtelen meg állt. A zseblámpa halog én sug ara éles fénnyel csillant meg valami fémen a víz alatt, a tározó padlóján. Brüder még a léleg zetét is visszatartotta, ahog y eg y lépéssel közelebb óvakodott, vig yázva, nehog y felkavarja a vizet. Az áttetsző felszín alatt már ki tudta venni a padlóhoz csavarozott, fényes titánlapot. Zobrist táblája. Olyan tiszta volt a víz, hog y szinte ki tudta olvasni a dátumot és a szöveg et: EZEN A HELYEN, EBBEN AZ IDŐPONTBAN ÖRÖKRE MEGVÁLTOZOTT A VILÁG. Gondold át, mondta mag ának Brüder növekvő önbizalommal. Még óráink vannak hátra holnapig. Felidézve Zobrist filmjét Brüder centiméterről centiméterre mozg atta a zseblámpa fényét a tábla bal oldalán, a kikötözött Solublon-tasakot keresve. Ahog y a halog én sug ár meg világ ította a sötét vizet, Brüder értetlenül meresztette a szemét. Nincs itt a tasak. Továbbvezette a fényt, eg észen addig a pontig , ahol a filmen meg jelent a tasak. Még mindig semmi. De... itt volt! Brúdernek meg feszült az álla, ahog y tett még eg y tapog atózó lépést, lassan körözve a fénycsóvával a kérdéses területen. De nem volt ott a tasak. Csak a tábla. Eg y kurta, reményteli pillanatig az is felmerült Brúderben, hog y talán ez a fenyeg etés is csak illúzió volt, mint annyi minden ezen a napon. Átverés lett volna az egész?! Zobrist csak meg akart ijeszteni minket? Aztán meg látta. A táblától balra, alig kivehetően, eg y kötéldarab hevert ernyedten a tározó padlóján. Úg y nézett ki, mint eg y dög lött kukac. A zsinór másik vég én kis műanyag kapocs, a Solublon-tasak néhány foszlányával. Brüder lenézett az áttetsző zacskó tépett maradványára. Úg y lóg ott a pányva vég én, akár eg y kidurrant lég g ömb összekötözött szája. Lassan a zsig ereibe markolt az ig azság . Elkéstünk. Látta mag a előtt, ahog y a víz alá merített hólyag feloldódik és szétesik... ahog y halált hozó tartalma beszivárog a vízbe... és lég buborékként fölemelkedik a lag úna felszínére. Remeg ő ujjal lekapcsolta a zseblámpát, és eg y másodpercig csak állt ott a sötétben, próbálva összeszedni a g ondolatait. A g ondolatait, amelyek g yorsan imává formálódtak.
Istenem, oltalmazz minket. – Brüder üg ynök, ismételje meg ! – kiáltott bele Sinskey a rádióba, félúton járva a tározóba levezető lépcsőn. Rossz volt a vétel. – Nem értettem! Meleg lég áramlat húzott el mellette, a nyitott ajtó felé. Kint összeg yűlt a kommandó, de a katonák az épület mög é vonultak, hog y ne lássák meg a védőfelszerelésüket, amíg Brüder intézkedésére várnak. – ...sérült tasak... – recseg ett Brüder hang ja Sinskey készülékében – ...és... kiszabadult. Mi?! Sinskey imádkozott, hog y rosszul értse, és meg szaporázta a lépteit. – Ismételje! – adta ki a parancsot a lépcső lábához közeledve, ahol már hang osabban szólt a szimfonikus zene. Ezúttal tisztábban hallotta Brüder hang ját. – ...és meg ismétlem... a tasak feloldódott! Sinskey csaknem bezuhant a víztárolóba, ahog y a lépcsőn leérve előrevetette mag át. Ez meg hogy lehet? – A tasak feloldódott – erősödött fel Brüder hang ja. – A kórokozó kikerült a vízbe! Dr. Sinskey-n kiütött a hideg veríték, ahog y fölemelve a tekintetét meg próbálta befog adni az előtte feltáruló föld alatti terem látványát. A vörös ködön át hatalmas vízfelületet látott, amelyből oszlopok százai emelkedtek ki. De leg főként az embereket látta. Emberek százait. Sinskey nézte a g yanútlan sokaság ot, amelynek minden tag ja fog lyul esett Zobrist föld alatti halálcsapdájában. Ösztönösen cselekedett. – Brüder üg ynök, azonnal ide! Haladéktalanul meg kezdjük az emberek evakuálását. Brüder ellenszeg ült. – Nem! Ajtókat lezárni! Nem juthat ki senki! Elizabeth Sinskey a WHO ig azg atójaként ahhoz volt szokva, hog y visszakérdezés nélkül vég rehajtják a parancsait. Az első pillanatban azt hitte, hog y félreértette az üg ynök szavait. Lezárni az ajtókat?! – Dr. Sinskey! – üvöltötte túl Brüder a zenét. – Hallotta? Zárassa be azt az átkozott ajtót! Brüder meg ismételte az utasítást, de nem volt rá szükség , a professzorasszony tudta, hog y ig aza van. Eg y lehetség es járvánnyal szemben az elkülönítés az eg yedül járható út. Sinskey reflexszerűen a markába szorította a lapis lazuli amulettet. Feláldozni a keveseket, hogy megmentsék a többséget. Meg erősödött elszánással emelte ajkához a rádiót. – Értettem, Brüder üg ynök. Kiadom a parancsot az ajtó lezárására. Sinskey meg akart fordulni, hog y ne is lássa a borzalmas víztározót, és már készült kiadni a parancsot a terület lezárására, amikor hirtelen mozg olódást észlelt a tömeg ben. Tőle nem messze eg y fekete burkába öltözött nő rohant felé a zsúfolt deszkahídon, félrelökve az útjából az embereket. Üldözik, jött rá Sinskey, és már ki is szúrta a nő mög ött szaladó férfit. Ekkor meg dermedt. Lang don volt az!
Sinskey tekintete visszatért a burkás nőre, aki g yorsan közeledett, és törökül kiabált valamit az embereknek a pallón. Sinskey nem tudott törökül, de a pánikreakciókból ítélve a nő szavai olyan hatást váltottak ki, mintha valaki „Tűz van!" kiáltásokkal rohanna kifelé eg y emberekkel teli színházból. Riadalom hullámzott vég ig a tömeg en, és eg yszerre már nemcsak az elfátyolozott nő és Lang don volt az, aki a lépcső felé tört. Hanem mindenki. Sinskey hátat fordított a várható rohamnak, és kétség beesetten kiáltott föl a katonáknak a lépcső tetején. – Ajtót bezárni! – üvöltötte. – Zárják le a víztározót! Azonnal! Mire Lang don elérte a lépcső alját, Sinskey már javában kapaszkodott fölfelé, eg yre azt üvöltve, hog y zárják be az ajtót. Sienna Brooks szorosan a nyomában, a nehéz, vizes burkával küszködve nyomult előre. Az utánavág tató Lang don érezte a háta mög ött a pánikba esett közönség árhullámát. – Zárják le a kijáratot! – kiáltotta újra Sinskey. Lang don hármasával vette a fokokat hosszú lábával, és g yorsan közeledett Siennához. Látta, hog y odafönt befelé lendül a víztározó nehéz, kétszárnyú kapuja. Túl lassan. Sienna beérte Sinskeyt, meg rag adta a vállát, és arra támaszkodva lendült előre a kijárat felé. Sinskey térdre bukott, szeretett amulettje a betonlépcsőnek ütődött, és kettétört. Lang don leg yőzte mag ában a késztetést, hog y seg ítsen az elesett nőnek, elrohant mellette, és a leg felső fokra lendült. Sienna már csak eg y-két méterre volt tőle, szinte karnyújtásnyira, de fölért a lépcső tetejére, és az ajtószárnyak nem csukódtak elég g yorsan. Sienna lassítás nélkül, üg yesen közéjük siklott karcsú testével, és lapjával becsússzant a szűkülő résbe. Már majdnem kint volt, amikor a burkája beleakadt eg y zárnyelvbe, és visszarántotta futás közben; mindössze centiméterekre a szabadulástól beszorult a két szárny közé. Miközben tekerg ett, hog y elmeneküljön, Lang don kinyúlt, és belemarkolt a burka szövetébe. Erősen tartva húzta visszafelé, be akarta rántani Siennát, de ő minden erejével ellenállt, és Lang don eg yszerre már csak a nyirkos szövetet tartotta a markában. Az ajtószárnyak rácsapódtak az anyag ra, és kis híján Lang don kezére is. A vastag szövet beszorult az ajtószárnyak közé, és nem eng edte becsukódni a kaput, hiába tolták kintről a férfiak. Lang don a keskeny résen át látta, hog y Sienna Brooks átrohan a forg almas úton, tar koponyája csillog ott az tucalámpák fényében. Ug yanazt a pulóvert és farmert viselte, amit eg ész nap, és Lang dont váratlanul torkon rag adta az érzés, hog y elárulta őt. De csak eg y pillanatra. Mert ekkor eg yszerre hatalmas erő préselte neki az ajtónak. Elérte a menekülők első hulláma. A lépcső rémült kiáltásoktól és a tülekedés zajától visszhang zott, a zenekari szimfóniát
elsöpörte a menekülés kakofóniája. Lang don érezte, ahog y a palack nyakának beszűkülésével eg yre erősödik a nyomás a hátán. A bordái fájdalmasan szorultak neki az ajtónak. Ám ekkor kivág ódott a kapu, és Lang don úg y lőtt ki az éjszakába, mint dug ó a pezsg ősüveg ből. Kibotladozott a járdára, csaknem elzuhanva a kövezeten. Mög ötte emberek teng ere csapott ki a föld alól, és úg y rajzottak szét, mint hang yák a mérg ezett bolyból. Az üg ynökök a kaotikus zaj hallatán előrontottak az épület mög ül. Teljes védőfelszerelésben, g ázálarcban voltak, és meg jelenésük csak fokozta a pánikot. Lang don meg fordult, és arra nézett, ahol utoljára látta Siennát. De már hiába pásztázta a forg almat, csak a fényeket és a felfordulást észlelte az utcán. Aztán, eg y futó pillanatra, mintha eg y tar koponya csillant volna meg az éjszakában, ahog y Lang dontól balra távolodott eg y zsúfolt g yalog járón, míg el nem tűnt az utcasarkon. Kétség beesett tekintettel fordult hátra, Sinskey-t, eg y rendőrt vag y eg y üg ynököt keresve, aki nem visel védőruhát. Senkit sem látott. Lang don tudta, hog y mag ára maradt. Habozás nélkül rohanni kezdett Sienna után. Messze tőle, a víztározó leg mélyén, Brüder üg ynök is eg yedül állt a derékig érő vízben. Mindenfelől az őrült tülekedés lármája visszhang zott a sötétség ben, ahog y a meg vadult turisták és a zenészek a kijárat felé nyomakodtak, majd eltűntek a lépcsőn. Még sem zárták be az ajtót, döbbent rá elborzadva Brüder. A fertőzés lokalizálása kudarcba fulladt.
Kilencvennegyedik fejezet Robert Lang don nem volt jó futó, de a sok éves úszás meg erősítette a lábát, és a mag asság ának köszönhetően hosszúak voltak a léptei. Másodpercek alatt elérte az utcasarkot, befordult, és eg y még szélesebb sug árúton találta mag át. Itt kell lennie! Az eső már elállt, és Lang don a sarokról belátta az eg ész, jól meg világ ított utat. Nem volt hová elrejtőzni. Még is úg y tűnt, mintha Siennát a föld nyelte volna el. Lang don csípőre tett kézzel, liheg ve meg állt, és vég ig nézett a vizes utcán, ötven méterrel előrébb látott csak mozg ást, ahol eg y modern isztambuli autóbusz húzott el a járdától és sorolt be a forg alomba. Sienna buszra szállt? Túl kockázatosnak tűnt. Tényleg csapdába ejtené mag át eg y buszon, amikor tudja, hog y mindenki őt keresi? De ha azt hiszi, hog y senki sem látta, merre futott, és éppen ott van eg y induló busz, akkor miért ne éljen az alkalommal? Lehet, hog y íg y történt. A busz tetején – az elektromos kijelzőn – ott volt a célállomás neve: GALATA. Lang don átrohant az úton, eg y idős férfihoz, aki eg y étterem ponyvatetője alatt állt. Nett öltözéke hímzett tunikából és fehér turbánból állt. – Elnézést – szólította meg Lang don elfulladva, amikor a közelébe ért. – Beszél ang olul? – Természetesen – válaszolta a férfi, de látszott, hog y nyug talanítja a türelmetlenség Lang don hang jában. – Galata? Az eg y hely? – Galata? – kérdezett vissza a férfi. – Galata híd? Galata torony? Galata kikötő? Lang don a távolodó autóbusz után mutatott. – Galata! Ahová az a busz meg y! A turbános férfi a busz után nézett és g ondolkozott eg y pillanatig . – Galata híd – mondta. – Kivisz az óvárosból, és átmeg y a túlsó partra. Lang don felnyög ött, és még eg yszer vég ig nézett az utcán, de Siennának nyomát sem látta. Most már mindenfelől szirénák bőg tek, és különböző járművek szág uldottak vészvillog óval a víztározó irányába. – Mi történt? – kérdezte a férfi riadtan. – Minden rendben? Lang don vetett még eg y utolsó pillantást a távolodó buszra, és tudta, hog y hazardíroz, de nem volt más választása. – Nem, uram – válaszolta Lang don a férfinak. – Vészhelyzet van, és a seg ítség ét kell kérnem. – A járdaszélre mutatott, ahová most állítottak le eg y eleg áns, ezüst Bentleyt. – Ez az ön kocsija? – Ig en, de... – El kell vinnie – mondta Lang don. – Tudom, hog y nem ismerjük eg ymást, de itt súlyos
katasztrófa történik. Élet-halál kérdése. A turbános férfi a professzor szemébe nézett, mintha a lelkébe akarna látni. Vég ül bólintott. – Akkor szálljon be. Miközben a Bentley kiállt a járda mellől, Lang don azon kapta mag át, hog y a karfát markolja. A férfi nyilvánvalóan tapasztalt vezető volt, és láthatóan élvezve a kihívást cikázott ide-oda a forg alomban, üldözőbe véve a buszt. Három sarkot sem tettek meg , és a Bentley már az autóbusz mög ött volt. Lang don előrehajolt az ülésben, és meg próbált benézni a hátsó ablakon. A belső világ ítás g yeng e volt, és semmi mást nem tudott kivenni, mint az utasok elmosódott körvonalait. – Maradjon a busz mellett, kérem – mondta Lang don. – Van telefonja? A férfi kivett eg y mobilt a zsebéből, és átadta Lang donnak, aki hálásan meg köszönte, de aztán rájött, hog y nem tud kit felhívni. Nem volt meg neki Sinskey vag y Brüder száma, és elérni a WHO illetékeseit Svájcban eg y örökkévalóság ig tartott volna. – Hog yan tudom hívni a helyi rendőrség et? – kérdezte Lang don. – 115 – válaszolta a férfi. – Eg ész Isztambulban. Lang don beütötte a három számot, és várt. Csak csöng ött a világ ba, senki sem vette fel. Vég ül eg y g éphang jelentkezett, törökül és ang olul közölve, hog y várnia kell, mert leterheltek a vonalak. Lang don azon tűnődött, vajon a víztározóban kitört válság terhelte-e le a vonalakat. Az elsüllyedt palotában nyilván elszabadult a pokol, Lang don látta mag a előtt a lag únában g ázoló Brüdert, és kíváncsi volt, hog y mit fedezett fel ott. De volt eg y olyan lesújtó érzése hog y már tudja. Sienna előtte ment be a vízbe. Felvillantak a busz féklámpái, és a jármű beállt a járda mellé a meg állóba. A Bentley sofőrje is lefékezett, úg y tizenöt méterrel mög ötte, ahonnan Lang don jól láthatta a le- és felszállókat. Csak hárman szálltak le – mindhárman férfiak de Lang don ennek ellenére alaposan meg nézte őket, ismerve Sienna álcázási tehetség ét. Aztán visszavándorolt a tekintete a hátsó ablakra. Sötétített üveg e volt, de mivel most teljes volt a kivilág ítás, Lang don jobban látta az utasokat. Siennát keresve köztük tekerg ette a nyakát, és szinte odanyomta az arcát a Bentley szélvédőjéhez. Nehogy az derüljön ki, hogy rosszul tippeltem! És akkor meg látta. A jármű hátsó részében, háttal neki, eg y kopaszra borotvált fej a karcsú vállak között. Ez csak Sienna lehet. Ahog y a busz felg yorsult, meg int elhalványult a belső világ ítás. Eg y futó pillanatig , mielőtt a homályba veszett volna, a fej elfordult, hog y kinézzen a hátsó ablakon. Lang don lecsúszott az ülésen, és összehúzta mag át. Meglátott? A turbános férfi szintén elindult, tovább követve a buszt. Az út lejteni kezdett a víz felé, és Lang don már látta mag uk előtt az öblön átvezető híd hosszú lámpasorát. De a hídon teljesen beállt a forg alom. Sőt úg y tűnt, hog y az eg ész környék
bedug ult. – A Fűszerbazár – mondta a férfi. – Nag yon népszerű esős estéken. – És rámutatott eg y hihetetlen hosszú épületre a vízparton, amely Isztambul eg yik leg látványosabb dzsámija – az Új Mecset, ha Lang don jól tippelt a híres ikerminaretek alapján – árnyékában húzódott. A Fűszerbazár vag y Eg yiptomi bazár nag yobbnak tűnt, mint az amerikai plázák többség e, és Lang don látta a hatalmas, boltíves kapun ki- és beáramló tömeg et. – Aló?!- szólalt meg eg y g yeng e hang valahol a kocsiban. – Arii durum! Aló?! Lang don a telefonra pillantott a kezében. A rendőrség . – Ig en, itt vag yok! – kiáltotta a fejéhez emelve a készüléket. – Robert Lang don vag yok. Az Eg észség üg yi Világ szervezetnek dolg ozom. Vészhelyzet van a városi víztározónál, én pedig követem a személyt, aki felelős érte. Eg y buszon tartózkodik, a Fűszerbazár közelében, és... – Eg y pillanat! – mondta a telefonkezelő. – Kapcsolom a diszpécsert. – Nem, várjon! – De Lang don volt az, akinek ismét várnia kellett. A Bentley sofőrje felé fordult, és rémület volt a tekintetében. – Vészhelyzet a víztározónál? Lang don már belekezdett volna a mag yarázatba, amikor a férfi arca hirtelen felvöröslött, mint eg y démoné. Féklámpák! A sofőr visszafordult, és a Bentley erősen fékezett közvetlenül a busz mög ött. Ismét kig yulladt a belső világ ítás, és Lang don ezúttal kristálytisztán láthatta Siennát. A hátsó ajtónál állt, ráng atta a vészjelzőt és dörömbölt, hog y le akar szállni. Meglátott, jött rá Lang don. Semmi kétség , hog y Sienna a dug ót is észlelte a Galata hídon, és nyilván nem szeretett volna ott rekedni. Lang don eg y pillanat alatt felrántotta az utasülés ajtaját, de Sienna már leug rott a buszról és rohant előre az éjszakában. Lang don odadobta a telefont a g azdájának. – Mondja meg a rendőröknek, hog y mi történt! Mondja nekik, hog y zárják körül a környéket! A mrlwnos férfi ijedten bólintott. – És köszönöm! – ki.íltoita 1 .inadon. – Tesekkürler! Azzal Lang don szaladni kezdett heg yről lefelé Sienna után, aki eg yenesen a Fűszerbazár körül áramló tömeg fele tartott.
Kilencvenötödik fejezet Isztambul háromszáz éves Fűszerbazárja az eg yik leg nag yobb fedett piactér a világ on. A hosszan elnyúló, L alakú épület nyolcvannyolc boltíves termében, standok százainál kínálják a helyi kereskedők zavarba ejtő választékban a föld minden finomság át – fűszereket, g yümölcsöket, g yóg yfüveket és Isztambul mindenütt kapható, jelleg zetes édesség ét, a lokumot. A bazár széles, csúcsíves bejárata a Cicek Pazari és a Tahmis utca sarkán található, s állítólag több mint háromszázezer látog ató halad át rajta naponta. Ma este, ahog y Lang don közeledett a forg almas helyhez, úg y érezte, mintha mind a háromszázezren eg yszerre lennének jelen. Még mindig rohant, le nem véve a szemét Siennáról, aki mindössze húsz méterrel járhatott előtte. Eg yenesen a piac bejárata felé tartott, és nem adta jelét annak, hog y meg akarna állni. Elérve a csúcsíves kaput Sienna beleütközött a tömeg be. Az emberek között kíg yózva hatolt befelé. Abban a pillanatban, amint átlépte a küszöböt, lopva hátranézett. Lang don elkapta a tekintetét, és ijedt kislánynak látta, aki riadtan menekül... esztelenül és kétség beesetten. – Sienna! – kiáltotta. De Sienna Brooks belevetette mag át az embertömeg be, és eltűnt. Lang don loholt utána, ütközve, nyomakodva, a nyakát tekerg etve, amíg fel nem fedezte jobbra, a bazár nyug ati csarnokában. Eg zotikus fűszerekkel – indiai curryvel, iráni sáfránnyal, kínai teavirág g al – csurig meg rakott hordók szeg élyezték az utat, szemkápráztató sárg a, barna és arany színekben. Lang donnak minden lépésnél új aroma – g ombák és keserű g yökerek, pézsmaillatú olajok szag a – ütötte meg az orrát, s mindez összekeveredve járta át a leveg őt, amelyben a világ összes nyelvének fülsiketítő lármája visszhang zott. A vég eredmény az érzéki ing erek leheng erlő rohama. .. amelyhez az emberáradat nem szűnő moraja is hozzájárult. Emberek ezrei. Lang donra rátört a szorong ató klausztrofóbia, és csaknem lebénította, de aztán erőt vett mag án, és még mélyebbre nyomult a bazárban. Közvetlenül mag a előtt látta Siennát, ahog y hajthatatlanul verekszi át mag át a tömeg en. Eg yértelmű volt, hog y mindenáron vég hezviszi az akaratát... akárhová vezessen is. Lang don eg y pillanatra eltűnődött azon, miért is üldözi. Az igazságért? Felmérve, hog y mit tett Sienna, Lang don még elképzelni sem tudta, milyen büntetés vár rá, ha elkapják. A járvány meg állításáért? Ezzel már elkésett. Ahog y továbbnyomult előre az emberek óceánján, Lang don hirtelen rájött, miért akarja annyira utolérni Sienna Brookst. Választ akar kapni. Csupán tíz méterre tőle Sienna eg y kijárat felé vette az irányt a bazár nyug ati szárnya vég én. Amikor lopva hátrapillantott, rémülten látta, milyen közel van Lang don. Visszafordult, de abban a másodpercben meg botlott és elesett.
Előrebukó feje beleütközött a szorosan mellette álló ember vállába. Esés közben kinyúlt a keze, valamilyen kapaszkodót keresve. Csak eg y szárított g esztenyével teli hordó száját érte el, kétség beesésében meg markolta és mag ára rántotta; a kiömlő g esztenye szétszóródott a padlón. Lang don három lépéssel ért oda a helyszínre, ahol Sienna elesett. Lenézett a földre, de csak a felborult hordót és az elg urult g esztenyéket látta. Siennát nem. A kereskedő dühösen üvöltött. Hová tűnhetett?! Lang don hiába forg olódott, Siennának eg yszerűen nyoma veszett. Mire meg állapodott a tekintete a mindössze tizenöt méterre lévő nyug ati kijáraton, már tudta, hog y Sienna látványos esése a leg kevésbé sem volt véletlen. Lang don a kijárathoz rohant, amely eg y hatalmas térre nyílt, szintén tele emberekkel. De hiába pásztázta a teret. Közvetlenül előtte, eg y többsávos út vég én, a Galata híd ívelte át az Aranyszarv-öbiöt. Az Új Mecset rag yog ó kettős minaretje Lang dontól jobbra emelkedett a tér fölé. Balra pedig nem volt más, mint a nyílt tér... zsúfolva emberekkel. Ekkor autódudák bömbölése vonta mag ára Lang don fig yelmét a széles út felől, ami elválasztotta a bazár előtti teret a víztől. És száz méterre meg látta Siennát, amint átrohan az úton, alig kerülve el, hog y két teherautó közé szoruljon. A teng er felé tartott. Lang dontól balra, az Aranyszarv mindkét partján óriási volt a forg alom – mindenütt kompok, autóbuszok, taxik, turistahajók. Lang don futásnak eredt a téren át az út felé. Amikor elérte a védőkorlátot, a közeledő reflektorokat fig yelve kiszámítottan átlendült rajta, és biztonság ban túljutott a többször kétsávos ut első szakaszán. Ott tizenöt másodpercre meg állt, vakon és süketen a reflektorok fényétől és a dühös autódudáktól, majd felezővonaltól felezővonalig haladt tovább – meg állva, nekilódulva, cikázva, amíg vég ül elérte az utolsó védőkorlátot a teng er füves partján. Noha még mindig látta, Sienna már jócskán előtte volt, és elhag yva a taxidrosztot, a várakozó buszokat, eg yenesen a kikötő felé tartott, ahol mindenféle vízi jármű jött-ment – kirándulóhajók, vízitaxik, halászbárkák, motorcsónakok. A vízen túl, az Aranyszarv-öböl nyug ati oldalán hunyorog tak a városi lámpák, és Lang donnak nem volt kétség e afelől, hog y ha Sienna átjut a másik partra, akkor esélye sem lesz meg találni. Lang don a parton balra fordult, és rohanni kezdett a sétányon, meg hökkent pillantásokra késztetve a turistákat, akik sorban állva várták, hog y beszállhassanak a vidáman feldíszített, mecsetszerű kupolával ékes, aranyozott, neonfényes étteremhajók valamelyikére. Las Vegas a Boszporuszon, nyög ött fel Lang don, miközben elfutott mellettük. Messze mag a előtt látta Siennát, de már nem szaladt. Meg állt eg y dokkon, ahol privát motorcsónakok horg onyoztak, és az eg yik tulajdonost kérlelte. Ne engedd felszállni! Amikor Lang don közelebb ért, már azt is látta, hog y Sienna eg y fiatalembert próbál g yőzködni, aki eg y menő motorcsónak kormányánál állva elhag yni készült a kikötőt. A férfi udvariasan mosolyg ott, de nemet intett a fejével. Sienna tovább g esztikulált, de a hajóson
látszott, hog y már döntött, és hátat fordított neki. Ahog y fog yott közöttük a távolság , Sienna az arcára dermedt kétség beeséssel Lang donra pillantott. Alatta a vízen felbőg ött a hajó kettős farmotorja, és a csónak hullámokat verve elhúzott a parttól. Sienna hirtelen levetette mag át a dokkról, átlendült a víz felett, és nag y puffanással landolt a motorcsónak üveg szálas tatján. A vezető érzékelte az ütközést, és hitetlenkedő arckifejezéssel fordult hátra. A g ázkart visszahúzva leállította a hajót, ami úg y húsz méterre lehetett a parttól. Mérg esen kiabálva elindult a potyautas felé. Ahog y rá akarta vetni mag át, Sienna könnyedén kitért előle, meg rag adta a férfi csuklóját, és ellene fordítva a saját lendületét áthajította a fedélzet korlátján. A férfi fejjel előre a vízbe zuhant. Pár másodperc múlva köpködve és vadul csapkodva a felszínre bukkant, és kiabálni kezdett, nyílván válog atott török szitkokat zúdítva a támadóra. Sienna nem zavartatta mag át. Bedobta a vízbe az eg yik mentőövet, aztán a kormányhoz lépett, és g ázt adott. Felbőg tek a motorok, és a csónak kilőtt. Lang don a dokkon állva, leveg ő után kapkodva fig yelte, ahog y a fehér hajótest elhúz a vízen, árnyékká válva az éjszakában. Lang don a látóhatárra emelte a tekintetét, és tudta, hog y Sienna nemcsak a túlsó partra juthat el, hanem a vízi utak szinte vég telen hálózatából választhat, amelyek a Fekete-teng ertől a Földközi- teng erig húzódnak. Eltűnik. Közben a motorcsónak tulajdonosa kimászott a partra, feltá- pászkodott, és elsietett, hog y értesítse a rendőrség et. Lang don mag ára maradva nézett a lopott hajó halványuló fényei után. A motorzúg ás is eg yre halkult a növekvő távolság g al. Aztán hirtelen teljesen elnémultak a motorok. Lang don a sötétség et fürkészte. Leállította a hajót? A motorcsónak fényei sem tompultak tovább, hanem eg y helyben táncoltak az Aranyszarvöböl lág y hullámain. Valamilyen kifürkészhetetlen okból Sienna Brooks meg állt. Kifogyott az üzemanyag? Lang don a füléhez téve a tenyerét hallg atózott, és sikerült is kivennie a várakozó motorok halk duruzsolását. Ha nem fog yott ki a benzin, akkor mit csinál? Lang don várt. Tíz másodperc. Tizenöt másodperc. Harminc másodperc. Aztán váratlanul újra felbőg tek a motorok, eleinte még bizonytalanul, aztán elszántabban. És Lang don leg nag yobb csodálkozására a hajó fényei nag y ívben meg fordultak, és a csónak orra meg indult felé. Sienna visszajön. Ahog y közelebb ért a hajó, Lang don már az eg yenesen előrenéző Siennát is látta a
kormánynál. Harminc méterre a parttól lassított, és szépen beállt a dokkba, ahonnan nemrég távozott. Aztán leállította a motort. Csend lett. Lang don hitetlenkedve bámult le rá. Sienna nem nézett fel. A kezébe temette az arcát. Remeg ni kezdett a teste, rázkódni a válla. Amikor vég ül Lang donra pillantott, csupa könny volt a szeme. – Robert – zokog ta. – Nem tudok tovább menekülni. Nincs már hová mennem.
Kilencvenhatodik fejezet Kijutott. Elizabeth Sinskey a víztározó lépcsőjének lábánál állva bámulta a kiürített termet. Nehezen léleg zett a g ázálarcban. Bár nag y valószínűség g el már ki volt téve a kórokozónak, amely kijuthatott a vízből a leveg őbe, Sinskey nag yobb biztonság ban érezte mag át védőfelszerelést viselve és a kommandósok társaság ában ezen a kihalt helyen. Vastag fehér kezeslábasukhoz lég mentesen csatlakozott a sisak, és az íg y beöltözött csapat tag jai úg y festettek, mint eg y földön kívüli űrhajó asztronautái. Sinskey tudta, hog y kint az utcán rémült koncertlátog atók és zenészek százai toporog nak összezavarodva, vag y arra várva, hog y ellássák a tülekedésben szerzett sérüléseiket. Sokan elmenekültek a környékről. Sinskey szerencsére meg úszta eg y lehorzsolt térddel és eg y törött amulettel. Csak egyetlen ragályos kórokozó van, ami gyorsabban terjed a vírusnál, g ondolta Sinskey. A félelem. Most csukva van az ajtó odafent, hermetikusan lezárták és a helyi hatóság ok őrzik. Sinskey hatásköri csatározásra számított a kiérkező rendőrség g el, de minden konfliktust csirájában tojtott el a veg yvédelmi felszerelés látványa és Sinskey bejelentése eg y lehetség es fertőzésről. Magunkra vagyunk utalva, g ondolta a WHO ig azg atója, a lag únában tükröződő oszlopok százait nézve. Senki nem akar lejönni ide. Mög ötte két üg ynök hatalmas műanyag lepedőt feszített ki a lépcső lábánál, amelyet heg esztőpisztollyal erősítettek a falhoz. Két másik talált eg y szélesebb területet az eg yik deszkahídon, ahol meg kezdték a műszerek kirakodását, mintha eg y bűncselekmény helyszínét készülnének meg vizsg álni. Hiszen az is, g ondolta Sinskey. Egy bűncselekmény helyszíne. Újra meg jelent előtte a nő a vizes burkában, ahog y kimenekül a tározóból. Minden arra vall, hog y Sienna Brooks az élete kockáztatásával szabotálta a WHO erőfeszítéseit, és beteljesítette Zobrist perverz küldetését. Lejött ide, és elszakította a Solnblon-tasakot... Lang don üldözőbe vette Siennát az éjszakában, és Sinskey még mindig nem kapott hírt arról, hog y mi történt velük. Remélem, Langdon professzor biztonságban van, g ondolta. Brüder üg ynök víztől csöpög ve állt a deszkahídon, üres tekintettel bámulva a fordított Medúzafőt és azon töpreng ve, hog yan tovább. Brüdert arra képezték ki, hog y makroszinten g ondolkodjon, és félretéve a közvetlen erkölcsi vag y személyes ag g ályokat arra összpontosítson, hog y hosszú távon minél több életet mentsen meg . A saját eg észség ét fenyeg ető veszély eddig a pillanatig eszébe sem jutott. Belegázoltam ebbe az anyagba, g ondolta, átkozva mag át a kockázatos akcióért, miközben tudta, hog y nem nag yon volt más választása. Azonnali eredményre volt szükség. Brüder az előtte álló feladatra terelte a g ondolatait – a B terv vég rehajtására. Sajnos eg y ilyen válság esetén mindig ug yanaz a B terv: szélesíteni a sugarat. A fertőző beteg ség ek elleni
küzdelem g yakran olyan, mint eg y erdőtűzzel harcolni: néha vissza kell vonulni, és feladni eg y csatát, a háború meg nyerésének reményében. Ezen a ponton Brüder még mindig nem mondott le arról az esélyről, hog y a fertőzés lokalizálható. Az a leg valószínűbb, hog y Sienna Brooks csak percekkel a tömeg hisztéria kitörése és az evakuálás előtt szakította el a tasakot. És ha ez ig az, akkor annak dacára, hog y százak menekültek el a helyszínről, az emberek elég távol voltak ahhoz a kórokozó forrásától, hog y elkerüljék a meg fertőződést. Kivéve Lang dont és Siennát, ébredt rá Brüder. Mindketten itt voltak a g round zérónál, és most kint járnak valahol a városban. Brüdernek más g ondja is volt – eg y log ikai hiba, ami nem hag yta nyug odni. Nem találta meg a vízben a meg sérült Solublon- tasakot. Brüder úg y vélte, hog y ha Sienna elszakította a zacskót – azzal, hog y belerúg ott, feltépte vag y valami mást tett vele –, akkor meg kellett volna találnia a kiszakított tasak vízben úszó maradványait. De Brüder nem talált semmit. A zacskó mindenestül eltűnt. Brüder erősen kételkedett abban, hog y Sienna mag ával vitte volna a tasakot, hiszen az akkor már csak eg y rag acsos, oldódó massza volt. De hová lett? Brúdernek volt eg y olyan kényelmetlen érzése, hog y elnézett valamit. De most inkább az új stratég iára összpontosított, amelyhez eg yetlen döntő kérdést kellett meg válaszolni. Mi a fertőzés jelenleg i kiterjedesi sug ara? Brüder tudta, hog y a kérdésére perceken belül mejkapja a választ. A csapat már felállította a hordozható víruskimutato eszközöket, különböző távolság okra a lag únától. Ezek a PCReg ység ek a polimeráz-láncreakció seg ítség ével sokszorozzák vizsg álható mennyiség űre a vírusokat. Az üg ynök még reménykedett. Mivel a lag únában nem mozg ott a víz, és csak nag yon kevés idő telt el, bízott abban, hog y csupán eg y kis területen mutatják ki a kórokozót, amelyet aztán veg yszeresen és vákuummal semleg esíthetnek. – Kész? – szólt bele eg y technikus a meg afonba. A víztározó különböző pontjain tartózkodó üg ynökök jelezték, hog y mehet. – Mintákat bevizsg álni! – recseg te a hang osbeszélő. A tározóban mindenfelé elemzők g örnyedtek a beindított műszerek fölött. Minden PCReg ység analizálni kezdte a helyben, Zobrist táblájától különböző távolság ban vett mintákat. Mindenki feszült csendben várakozott az eredményre, imádkozva, hog y zöld jelzést kapjon. Aztán meg történt. A Brúderhez leg közelebb lévő g épen pirosán kezdett villog ni a vírus észlelését jelző fény. Az üg ynök izmai meg feszültek, ahog y a következő állomás felé fordította a tekintetét. Az is vörösen villog ott. Nem. Döbbent moraj zúg ott vég ig a tározón. Brüder elborzadva fig yelte, ahog y eg ymás után
g yulladnak ki a piros lámpák az eszközökön, eg észen a bejáratig . Te jó ég, g ondolta. A villog ó piros vészjelzések teng ere meg fellebbezhetetlen választ adott. A fertőzés hatósug ara óriási volt. Az eg ész víztározó vírustól hemzseg ett.
Kilencvenhetedik fejezet Robert Lang don a lopott motorcsónak kormányánál kuporg ó Sienna Brooksra bámult, és meg próbált értelmes mag yarázatot találni a történtekre. – Most nyilván meg vet – zokog ta Sienna, Lang donra emelve könnyes szemét. – Meg vetem?! – kiáltotta Lang don. – Halvány fog almam sincs, hog y ki mag a! Eg ész nap hazudott nekem! – Tudom – mondta Sienna meg tört hang on. – Ne harag udjon. Én vég ig arra törekedtem, hog y jót teg yek. – Azzal, hog y elszabadította a járványt? – Nem, Robert, nem érti. – Nag yon is értem! – vág ott vissza Lang don. – Bemászott a vízbe, hog y kiszakítsa azt a Solublon-tasakot! Mindenáron ki akarta szabadítani Zobrist vírusát, mielőtt meg találnák! – Solublon-tasak? – Sienna tekintete zavart tükrözött. – Nem tudom, miről beszél. Robert, én azért mentem a víztározóba, hog y meg akadályozzam Bertrand tervét... hog y ellopjam a vírust, és örökre eltüntessem... hog y senki ne tanulmányozhassa, beleértve dr. Sinskey-t és a WHO-t is. – Hog y ellopja? Miért akarta volna eltüntetni a WHO elől? Sienna vett eg y nag y leveg őt. – Sok mindent nem tud, de ez már úg ysem számít. Későn érkeztünk, Robert. Esélyünk sem volt. – Ig enis volt esélyünk! A vírus nem szabadult volna ki holnapig ! Ezt a dátumot választotta Zobrist, és ha mag a nem előz meg minket... – Robert, nem én szabadítottam ki a vírust! – kiáltotta Sienna. – Amikor bementem a vízbe, hog y meg keressem, már késő volt. Nem találtam semmit. – Nem hiszek mag ának – mondta Lang don. – Tudom, hog y nem hisz. És nem hibáztatom érte. – Sienna benyúlt a zsebébe, és elővett eg y átázott füzetet. – Ebből talán meg érti. – Odanyújtotta Lang donnak a papírokat. – Akkor találtam, mielőtt beleg ázoltam a lag únába. Lang don elvette, és kinyitotta. A víztározó koncertprog ramja volt az, a Dante-szimfónia hét előadásával. – Nézze meg az időpontokat – mondta Sienna. Lang don átfutotta, aztán újra vég ig nézte a dátumokat, és teljesen összezavarodott. Valamiért abban a hitben volt, hog y a ma esti előadás az eg yhetes sorozat első koncertje, amely arra hivatott, hog y lecsábítsa az embereket a meg fertőzött víztárolóba. A prog ramfüzet azonban mást mutatott. – Ma volt az utolsó előadás? – kérdezte Lang don fölpillantva a füzetből. – Eg ész héten játszott a zenekar? Sienna bólintott. – Én ug yanúg y meg lepődtem, mint mag a. – Elhallg atott, és elsötétült a tekintete. – Már kiszabadult a vírus, Robert. Eg y hete fertőz.
– Ez nem lehet ig az! – próbált vele vitába szállni Lang don. – Zobrist a holnapi dátumot adta meg . Még eg y táblát is elhelyezett a holnapi dátummal. – Ig en, láttam a táblát a vízben. – Akkor mag a is tudja, hog y holnapra időzítette. Sienna sóhajtott. – Robert, én jól ismertem Bertrand Zobristot, sokkal többet tudtam róla, mint amennyit elárultam. Tudós volt, és eredményorientált. Azóta rájöttem, hog y a táblán szereplő dátum nem a vírus kiszabadulásának a napját jelenti. Hanem valami mást, ami a célját tekintve még fontosabb volt. – És mi lenne az? Sienna komoly arccal tekintett föl rá a hajóból. – A vírus g lobális elterjedésének a dátuma. Matematikai számítások alapján ez az az időpont, amikor a vírus már mindenütt jelen van a világ on... és mindenkit meg fertőzött. Lang don eg ész bensőjét meg remeg tette ez a kilátás, holott kénytelen volt azt g yanítani, hog y Sienna hazudik. Volt ug yanis eg y szarvashiba a meséjében, ráadásul Sienna Brooks már bizonyította, hog y tehetség es hazudozó. – Valamit elnézett, Sienna – mondta Lang don farkasszemet nézve vele. – Ha már az eg ész világ on elterjedt a fertőzés, miért nem beteg edtek meg az emberek? Sienna g yorsan elfordult, már nem állta Lang don tekintetét. – Ha már eg y hete kiszabadult a kórokozó – folytatta Linódon –, akkor miért nem haldokolnak az emberek? Sienna lassan visszafordult. – Mert... – próbált válaszolni, de elszorult a torka. – Bertrand nem... pestiskórokozót teremtett. – Újra elöntöttek a szemét a könnyek. – Hanem valami sokkal veszélyesebbet.
Kilencvennyolcadik fejezet Bár Elizabeth Sinskey eleg endő oxig énhez jutott a g ázálarcban, még is kábultnak érezte mag át. Öt perc telt el azóta, hog y Brüderék műszerei nyilvánvalóvá tették a szörnyű ig azság ot. Már régen elvesztettük az esélyt. A Solublon-tasak még valamikor a múlt héten feloldódott, a leg valószínűbb időpont az első koncert estéje, mert Sinskey már tudta, hog y a mai volt a hetedik előadás a sorozatban. A Solublon-tasakból csak azért maradt meg néhány foszlány, mert azt a vég ét, amelyet a zsineg hez kapcsoltak, rag asztóval kenték be, hog y jól tartson. Már eg y hete kiszabadult a kórokozó. Most, hog y nem volt már lehetőség a patog én elszig etelésére, az üg ynökök a mintákon dolg oztak a víztározó rög tönzött laborjában, a szokásos követő módszert alkalmazva: elemzés, osztályozás, kiértékelés. Eddig eg yetlen biztos tényt sikerült meg állapítaniuk, és a felfedezés senkit nem ért meg lepetésként. A vírus most már a leveg őben terjed. A Solublon-tasak tartalma lég buborékok formájában a felszínre jutott, és az aerozolizált vírusrészecskék a leveg őbe kerültek. Nem volt nehéz, g ondolta Sinskey. Különösen eg y ilyen zárt térben. Eg y vírus – szemben a baktériumokkal vag y a kémiai kórokozókkal – meg döbbentő sebesség g el és hatásfokkal képes terjedni a népesség ben. A parazita természetű vírusok eg y org anizmusba bejutva az adszorpciónak nevezett folyamat során rátapadnak eg y sejtre. Befecskendezik a saját DNS-üket vag y RNS-üket a g azdasejtbe, és arra kényszerítik a meg szállt sejtet, hog y a vírussal azonos vírusokat replikáljon. Ha ezek elérik a kellő számot, meg ölik a sejtet, és felrepesztve a sejtfalat kiszabadulnak, hog y új g azdasejteket szálljanak meg , ahol meg ismétlődik a folyamat. A meg támadott eg yed kiléleg zés vag y tüsszentés útján fertőzött cseppeket juttat a leveg őbe, amelyeket aztán mások beléleg eznek, és mag uk is vírushordozóvá válnak. Exponenciális növekedés, g ondolta Sinskey, felidézve Zobrist ábráját, amellyel a népesség robbanást szemléltette. Zobrist a vírusok exponenciális növekedését felhasználva harcol az exponenciális népesség növekedés ellen. A leg kínzóbb kérdés azonban ez volt: Hog yan viselkedik a vírus? Nyersen fog almazva: Hog yan támadja meg a g azdatestet? Az Ebola-vírus a véralvadást g átolva kiterjedt külső és belső vérzést idéz elő. A hantavírus tüdőösszeomlást okoz. Az onkog én vírusok családja a rákbeteg ség ekért felelős. Az immunrendszert meg támadó HÍV vírus okozza az AIDS-t. Az orvosközösség ben nem titok, hog y a leveg őben terjedő HÍV felért volna eg y népirtással. De mi az ördög öt okoz Zobrist vírusa? Bármi is az, nyilvánvaló, hog y időbe telik a hatás jelentkezése... a közeli kórházakból nem közöltek adatokat szokatlan tünetekre panaszkodó beteg ekről. Sinskey türelmetlenül várva a válaszokat a labor felé indult. Látta, hog y Brüder a lépcsőnél
áll, ahol van némi térerő a telefonáláshoz. Lefojtott hang on tárg yalt valakivel. Sinskey az üg ynökhöz sietett, aki akkor fejezte be a beszélg etést. – Oké, értettem – mondta Brüder hitetlenkedéssel eleg y rémülettel az arcán. – És nem tudom elég g é hang súlyozni, milyen bizalmas ez az információ. Pillanatnyilag csak te tudhatsz róla. Hívj, ha kiderítesz még valamit. Köszönöm. – Azzal bontotta a vonalat. – Mi volt ez? – kérdezte g yanakodva Sinskey. Brüder lassan kifújta a leveg őt. – Most beszéltem eg y rég i barátommal, aki a CDC vezető virológ usa Atlantában. – Mag a a felhatalmazásom nélkül értesítette a CDC-t? – támadt neki Sinskey. – Átg ondoltam a dolg ot – válaszolta az üg ynök. – Az emberem hallg atni fog , és pontosabb adatokra van szükség ünk, mint amilyeneket ebben a hevenyészett laborban kaphatunk. Sinskey vég ig nézett a maroknyi üg ynökön, akik vízmintákat vettek vag y a hordozható eszközök fölött g örnyedtek. Igaza van. – A kapcsolatom – folytatta Brüder – eg y mindennel felszerelt mikrobiológ iai laborban van, és már meg erősítette, hog y szélsőség esen fertőző és eddig nem ismert vírusos patog énnel állunk szemben. – Várjon! – szakította félbe Sinskey. – Hog yan tudta ilyen g yorsan eljuttatni neki a mintát? – Sehog y – mondta feszülten Brüder. – A saját vérét tesztelte. Sinskey-nek kellett eg y másodperc, hog y felfog ja a közlés súlyát. Már globális a fertőzés.
Kilencvenkilencedik fejezet Lang don lassan lépkedett, és furcsa, már-már testen kívüli érzés fog ta el, mintha eg y különösen életszerű rémálomban látná önmag át. Mi lehetne veszélyesebb egy járványnál? Sienna eg y szót sem szólt, amióta kiszállt a motorcsónakból, és intett Lang donnak, hog y kövesse. Eg y csendes, kavicsos ösvényen haladtak, eg yre távolabb a kikötőtől és a tömeg től. Bár Siennának már felszáradtak a könnyei, Lang don g yanította, hog y érzelmek vihara dúl benne. Körülöttük hang osan visítottak a szirénák, de Sienna mintha meg sem hallotta volna. Üres tekintettel bámulta a földet a lába előtt, mint akit hipnotizált a kavicsok ritmikus csikorg ása a talpuk alatt. Eg y kis parkhoz érkeztek, és Sienna bevezette Lang dont a fák közé, ahol rejtve voltak a világ elől. Leültek eg y vízre néző padra. A túlsó parton az ősi Galata torony emelkedett a heg yoldalba épült lakóházak fölött. Furcsán békésnek tűnt innen a világ , és nag yon távolinak mindaz, amit Lang don a víztározóban most történő eseményekről képzelt. Úg y vélte, hog y Sinskey és a csapat már kiderítette az ig azság ot: túl későn érkeztek ahhoz, hog y meg akadályozzák a járványt. Sienna kinézett a teng erre. – Nincs sok időm, Robert – mondta. – A hatóság ok vég ül a nyomomra akadnak. De előtte meg kell tudnia az ig azság ot... mindenről. Lang don némán bólintott. Sienna meg törölte a szemét, és szembefordult vele a pádon. – Bertrand Zobrist... – kezdte. – Ő volt az első szerelmem. És a mesterem. – Ezt már elmondták nekem, Sienna – fig yelmeztette Lang don. Sienna meg rendülten nézett rá, de folytatta, mintha attól félne, hog y elvész a lendülete. – Eg y befolyásolható korszakomban találkoztam vele, és elbűvölt az intellektusával, a g ondolataival. Bertrand velem eg yütt hitt abban, hog y az emberiség a pusztulás küszöbén áll... hog y borzalmas vég vár ránk, és sokkal g yorsabban fog eljönni, mint álmodni mernénk. Lang don nem reag ált. – Eg ész g yerekkoromban – mondta Sienna – meg akartam menteni a világ ot. És mindenkitől meg kaptam, hog y nem menthetem meg a világ ot, és kár lenne ezért feláldoznom a boldog ság omat. – Elhallg atott, s az arca meg feszült, ahog y próbálta visszatartani a könnyeit. – Aztán jött Bertrand... eg y g yönyörű, rag yog ó elme, aki azt mondta, hog y nemcsak lehetség es a világ meg mentése, de... erkölcsi parancs, hog y meg teg yük. Bevezetett a hasonlóan g ondolkodók körébe... szédületes képesség ekkel és intellektussal rendelkező emberekkel találkoztam... akik tényleg meg változtathatják a jövőt. Életemben először nem éreztem mag am eg yedül, Robert. Lang don, érzékelve a fájdalmat a szavaiban, kedvesen rámosolyg ott. – Történt velem néhány szörnyű dolog az életem során – folytatta Sienna, eg yre bizonytalanabb hang on. – Olyan dolg ok, amelyeken nehéz volt túllépnem... – Elszakította a tekintetét Lang dontól, és remeg ő kézzel vég ig simított tar fején, majd erőt vett mag án, és
visszafordult. – És talán már csak az a hit tart életben, hog y képesek vag yunk jobbá válni, mint amilyenek vag yunk... hog y képesek vag yunk tenni valamit a katasztrófa elkerüléséért. – És Bertrand is osztotta ezt a hitet? – kérdezte Lang don. – Teljes mértékben. Bertrand határtalanul bízott az emberiség ben. Transzhumanista volt, aki hitt abban, hog y eg y fényes „poszthumán” korszak előtt állunk... eg y nag y átalakulás kora előtt. Jövőbelátó volt, aki olyan szemmel tudta nézni az előttünk álló utat, ami csak keveseknek adatik meg . Felismerte a technológ iában rejlő páratlan lehetőség eket, és hitt abban, hog y több nemzedék során eg észen más állatfajjá válhat az ember... g enetikailag feljavítva eg észség esebb, értelmesebb, erősebb, sőt eg yütt érzőbb lehet. – Sienna szünetet tartott. – De volt eg y probléma. Úg y g ondolta, hog y fajként nem marad elég időnk valóra váltani ezt a lehetőség et. – A túlnépesedés miatt – vonta le a következtetést Lang don. Sienna bólintott. – A malthusiánus forg atókönyv... Bertrand azt mondog atta, hog y úg y érzi mag át, mint a khthon szörnnyel viaskodó Szent Györg y. Lang don nem eg észen értette. – A Medúza? – Ig en, metaforikusán. Medúza és a khthon szörnyek eg ész családja a föld alatt él, mert közvetlen kapcsolatban vannak a Földanyával. És szimbolikus kapcsolatban... – A termékenység g el – fejezte be Lang don, és meg hökkent, hog y miért nem g ondolt erre korábban. Termékenység . Népesedés. – Ig en, a termékenység g el – válaszolta Sienna. – Bertrand azért használta a „khthon szörny” kifejezést, hog y kidomborítsa a saját termékenység ünkben rejlő fenyeg etést. Úg y jellemezte a túlzott szaporodásunkat, mint eg y látóhatáron ólálkodó szörnyet... és ezt a szörnyet azonnal korlátok közé kell zárnunk, mert különben mindnyájunkat felfal. Saját termékenységünk les ránk, ismerte fel Lang don. A khthon szörny. – És Bertrand viaskodott ezzel a szörnnyel... hog yan? – Értse meg , kérem – mondta Sienna védekezően –, ezek nem könnyen meg oldható problémák. A rang sorolás mindig zűrös folyamat. Az az ember, aki levág ja eg y hároméves g yerek lábát, alávaló bűnöző... kivéve azt az esetet, amikor ez az ember orvos, és ezzel menti meg a g yereket az üszkösödéstől. Néha csak a kisebbik rosszat lehet választani. – Sienna meg int sírva fakadt. – Én hiszek abban, hog y Bertrand nemes célt követett... de a módszerei... – Sienna elfordította a tekintetét. Látszott, hog y mindjárt összeomlik. – Sienna – suttog ta Lang don g yöng éden. – Szeretném meg érteni ezt az eg észet. El kell mag yaráznia nekem, mit tett Bertrand. Mit szabadított rá a világ ra? Sienna újra ráemelte a tekintetét, és szép barna szeme most sötét félelmet tükrözött. – Eg y vírust – suttog ta. – Eg y nag yon különleg es vírust. Lang don a léleg zetét is visszatartotta. – Mondja el. – Bertrand létrehozott valamit, amit vírusvektorként ismernek. Ez eg y tudatosan
meg tervezett vírus, amely g enetikai információt juttat a meg támadott sejtbe. – Sienna szünetet tartott, hog y Lang don vég ig g ondolhassa. – Eg y vírusvektor... nem öli meg a g azdasejtet... hanem elhelyez benne eg y előre meg határozott DNS-szekvenciát, lényeg ében módosítja a sejt g enomját. Lang don meg próbálta értelmezni a hallottakat. A vírus meg változtatja az emberi DNS-t? – Ez eg y alattomos természetű vírus – folytatta Sienna. – Senki nem tudja, hog y meg fertőződött. Senki nem lesz beteg . Nem okoz észlelhető tüneteket, amelyekből kiderülne, hog y g enetikailag meg változtatott minket. Lang don érezte, ahog y lüktet a vér az ereiben. – És mit változtat meg bennünk? Sienna eg y pillanatra lehunyta a szemét. – Robert – suttog ta ahog y a vírus kiszabadult a víztározó lag únájában, elindult eg y láncreakció. Mindenki, aki lement abba a tározóba és beléleg ezte az ottani leveg őt, meg fertőződött. Vírushordozók lettek... mit sem sejtő bűntársak, akik átviszik a vírust másokra, exponenciálisan terjesztve a beteg ség et, amely úg y fog ja vég ig tarolni a bolyg ót, mint eg y erdőtűz. A vírus már most behatolt a g lobális népesség be. Ott van mag ában, bennem... mindenkiben. Lang don felállt a pádról és feldúltan járt fel-alá Sienna előtt. – De mit tesz velünk? Sienna hallg atott eg y másodpercig . – A vírus képes arra, hog y... terméketlenné teg ye az emberi testet. – Kényelmetlenül feszeng ett a pádon. – Bertrand meddőség g el fertőzött meg bennünket. Lang don letag lózták ezek a szavak. Egy vírus, amely terméketlenné tesz minket? Lang don tudta, hog y léteznek vírusok, amelyek meddőség et okoznak, de eg y erősen fertőző, leveg őben terjedő kórokozó, amely a g enetikai meg változtatásunkkal éri el ezt, eg y eg észen más világ része volt... inkább eg y orwelli neg atív utópia. – Bertrand sokszor bocsátkozott elméleti fejteg etésekbe eg y ilyen vírusról – mondta halkan Sienna –, de soha nem g ondoltam, hog y meg is akarja valósítani... még kevésbé azt, hog y sikerül neki. Amikor meg kaptam a levelét, és meg tudtam, mit tett, nag yon meg rendültem. Kétség beesetten próbáltam rátalálni, hog y meg kérjem, pusztítsa el a teremtményét. De későn érkeztem. – Várjon – szólt közbe Lang don, vég re visszanyerve a hang ját. – Ha a vírus mindenkit terméketlenné tesz a Földön, akkor nem lesznek új nemzedékek, és az emberi faj kihalásnak indul. – Ig en – válaszolta Sienna erőtlen hang on. – Csakhog y Bertrand célja nem a fajunk kiirtása volt. Épp ellenkezőleg . Ezért hozott létre eg y véletlenszerűen aktiválódó vírust. Noha az Inferno immár minden emberi DNS-ben jelenvaló, és tovább fog juk adni a következő nemzedéknek is, csak az emberek eg y bizonyos százalékában aktiválódik. Vag yis hiába hordozza a vírust a föld eg ész lakosság a, csak az emberek eg y véletlenszerűen kiválasztott részében okoz meddőség et. – De melyik részében? – tette fel a kérdést Lang don, de alig is tudta elhinni, hog y ilyet
kérdez. – Tudja, hog y Bertrand meg szállottja volt a Fekete Halálnak... a pestisnek, amely válog atás nélkül pusztította el Európa lakosság ának eg yharmadát. Hitt abban, hog y a természet tudja, hog yan kell selejtezni. Amikor Bertrand elvég ezte a meddőség i számításokat, örömmel fedezte fel, hog y a pestis eg yharmados halálozási aránya pontosan az az arány, amely fenntartható számra rostálja az emberi népesség et. Ördögi, g ondolta Lang don. – A Fekete Halál meg tizedelte a nyájat, és utat nyitott a reneszánsznak – mondta Sienna –, és Bertrand úg y teremtette meg a mag a Infernóját, mint az eg yetemes újjászületés eg yfajta modern kori katalizátorát. A transzhumanista fekete halál annyiban más, hog y akikben meg jelenik a beteg ség , azok nem pusztulnak el, csupán terméketlenek lesznek. Feltételezve, hog y Bertrand vírusa működik, a világ népesség ének eg yharmada meddő lesz... és a népesség eg yharmada mindig is meddő lesz. A hatás nag yjából olyan, mint eg y recesszív g éné... amelyet továbbadnak az utódoknak, de csak eg y kis százalékukban válik dominánssá. Siennának reszketett a keze. – Bertrand büszkén írta nekem a levelében – folytatta hog y szerinte az Inferno nag yon eleg áns és humánus meg oldás. – Meg int eleredtek a könnyei, letörölte őket. – A Fekete Halál pusztításához képest el kell ismernem, hog y van benne valami. Nem lesznek tele a kórházak beteg ekkel és haldoklókkal, nem hevernek rothadó holttestek az utcán, nem g yászolják túlélők szeretteik elvesztését. Csak nem születik többé olyan sok g yerekük az embereknek. Addig csökken a bolyg ón a születésszám, hog y a népesedési g örbe meg fordul, és elkezd lefelé haladni. – Sienna szünetet tartott. – Az eredmény hatásosabb lesz, mint a pestisé volt. mert nem csak átmenetileg fog visszaesni a népesség növekedése. Bertrand hosszú távú, állandó meg oldást talált az Infernóval... transzhumanista meg oldást. Ivarsejti g énsebész volt. A g yökérénél rag adta meg a problémát. – Ez g enetikai terrorizmus – suttog ta Lang don. – Alapvetően változtatja meg azt, amik vag yunk... akik mindig is voltunk. – Bertrand ezt nem íg y látta. Arról álmodott, hog y kijavítja az emberi evolúció vég zetes hibáját... azt, hog y a fajunk eg ész eg yszerűen túl szapora. A páratlan intellektusunk dacára olyan org anizmus vag yunk, amely nem képes szabályozni a saját létszámát. Hiába az ing yenes fog amzásg átlás, az oktatás vag y a kormányzati próbálkozások. Csak szüljük a g yerekeket, akár akarjuk, akár nem. Tudta, hog y Amerikában a terhesség eknek majdnem a fele nem tervezett? Az elmaradott ország okban pedig hetven százalék fölötti ez az arány! Lang don látta már ezeket a statisztikákat, de csak most kezdte meg érteni a következményeket. Az emberek fajként olyanok, akár a nyulak, amelyeket betelepítettek eg yes Csendes-óceáni szig etekre, és addig hag yták őket ellenőrizetlenül szaporodni, amíg vég ül felborították az ökoszisztémát, és kihaltak. Bertrand Zobrist áttervezte a fajunkat... hogy megmentsen minket. .. kevésbé termékeny populációvá alakított át. Lang don vett eg y nag y leveg őt, és kinézve a Boszporuszra úg y érezte, hog y ug yanúg y nincs talaj a lába alatt, mint a távolban úszó hajóknak. A szirénák eg yre hang osabban bömböltek a
kikötő felől, és Lang donban tudatosult, hog y fog y az idő. – De nem az a leg félelmetesebb – mondta Sienna –, hog y az Inferno meddőség et okoz, hanem az, hog y képes erre. Eg y leveg őben terjedő vírusvektor olyan, mint eg y kvantumug rás... évekkel meg előzi a korát. Bertrand eg yszerre kiemelt minket a g énsebészet sötét középkorából, és a jövőbe röpített. Meg nyitotta az evolúciós folyamatot, és képessé tette az emberiség et arra, hog y nag y léptékben újjáalakítsa a fajunkat. Pandora szelencéje kinyílt, és már nem zárható vissza. Bertrand meg teremtette az emberi faj módosításának kulcsát... és ha ez a kulcs rossz kezekbe kerül, isten leg yen hozzánk irg almas. Ezt a technológ iát soha nem lett volna szabad létrehozni. Amint elolvastam Bertrand levelét, amelyben meg mag yarázza, hog yan ért célt, elég ettem. Aztán esküt tettem, hog y meg keresem a vírusát, és elpusztítom, hog y írmag ja se maradjon. – Nem értem – mondta Lang don dühösen. – Ha el akarta pusztítani a vírust, akkor miért nem működött eg yütt dr. Sinskey-vel és a WHO-val? Hívnia kellett volna a CDC-t, vag y valakit. – Ezt nem mondhatja komolyan! A kormányzati szervezetek az utolsók, amelyeknek hozzáférést adnék eg y ilyen technológ iához! Gondoljon bele, Robert! A történelem folyamán minden úttörő technikából, amelyet a tudomány felfedezett, feg yver lett... az eg yszerű tűztől az atomenerg iáig . És szinte mindig a nag y hatalmú kormányoknak a kezén. Mit g ondol, honnan vannak a biológ iai feg yvereink? Kutatásokból, amelyeket olyan szervezetek folytattak, mint a WHO vag y a CDC. Bertrand technológ iája, eg y g enetikai vektorként használt járványvírus minden idők leg erősebb feg yvere. Olyan borzalmak előtt nyitja meg az utat, amit eg yelőre elképzelni sem tudunk, ideértve a célzott biológ iai feg yvereket. Gondoljon eg y kórokozóra, ami csak olyan embereket támad meg , akiknek a g enetikai kódja bizonyos etnikai markereket tartalmaz. Ez g enetikai szintű etnikai tisztog atást tenne lehetővé! – Nag yon is meg értem az ag g odalmait, Sienna, de ezt a technológ iát jóra is használni lehetne. Nem lenne-e áldás ez a felfedezés a g enetikai g yóg yászatban? A g lobális védőoltások új módszere például? – Talán, de én meg tanultam, hog y a leg rosszabbra számítsak, azoktól, akiknek hatalmuk van. Lang don eg y helikopter kelepelését hallotta a távolból. Kilesett a fák közül a Fűszer Bazár felé, és meg látta a heg y fölött haladó és a kikötő felé tartó g ép fényeit. Sienna meg dermedt. – Mennem kell – mondta felállva, és a nyug atra lévő Atatürk híd felé nézett. – Azt hiszem, meg próbálok g yalog átjutni a hídon, és onnan... – Nem meg y sehová, Sienna – mondta Lang don határozottan. – Robert, azért jöttem vissza, mert úg y éreztem, hog y mag yarázattal tartozom. Most meg kapta. – Nem, Sienna – mondta Lang don. – Azért jött vissza, mert eg ész életében menekült, és vég ül ráébredt, hog y már nincs hová mennie. Sienna mintha összezsug orodott volna. – Milyen választásom van? – kérdezte a vizet pásztázó helikoptert fig yelve. – Börtönbe
csuknak, amint rám találnak. – Mag a nem tett semmi rosszat, Sienna. Nem mag a hozta létre a vírust... nem is mag a szabadította el. – Ez ig az, de nag yon messzire elmentem, hog y akadályozzam az Eg észség üg yi Világ szervezetet a meg találásában. Ha nem eg y török börtönben vég zem, akkor valami nemzetközi bíróság elé állítanak biológ iai terrorizmus vádjával. Ahog y eg yre hang osabb lett a helikopter kelepelése, Lang don a dokkok felé nézett. A g ép helyben körözött, a rotorok felkavarták a vizet, a keresőfény a hajókat pásztázta. Sienna ug rásra késznek tűnt. – Hallg asson meg , kérem – mondta Lang don. – Tudom, hog y sok mindenen ment keresztül, tudom, hog y fél, de tovább kéne látnia. Bertrand hozta létre a vírust. És mag a próbálta meg állítani. – De kudarcot vallottam. – Ig en, és most, hog y a vírus kijutott, a tudományos közösség nek és az orvostársadalomnak meg kell értenie, hog y miről van szó. Mag a az eg yetlen, aki szinte mindent tud róla. Talán van mód a semleg esítésére... vag y tehetünk valamit, hog y felkészüljünk. – Lang don farkasszemet nézett Siennával. – El kell mondania a világ nak, amit tud, Sienna. Nem tűnhet el csak úg y. Sienna most már eg ész karcsú testében reszketett, mintha átszakadással fenyeg etnének benne a szomorúság és a bizonytalanság g átjai. – Robert, én... nem tudom, mit teg yek. Már azt sem tudom, hog y ki vag yok. Nézzen rám. – Sienna a kopasz fejére tette a kezét. – Szörnyeteg g é változtam. Hog yan nézhetnék szembe... Lang don hozzá lépett és a karjába zárta. Erezte a teste remeg ését a mellkasán, érezte a törékenység ét. Halkan suttog ott a fölébe. – Sienna, tudom, hog y el akar futni, de én nem eng edem. Előbb vag y utóbb el kell kezdenie bízni valakiben. – Én nem... – zokog ta Sienna – ...nem tudom, hog yan. Lang don mag ához szorította. – Kis lépésekkel kell kezdeni. Most teg ye meg az első kis lépést. Bízzon meg bennem.
Századik fejezet Fém csattant fémnek a C–130 ablaktalan testén, felug rasztva a kormányzót a székéből. Valaki odakint eg y pisztoly ag yával dörömbölt a repülőg ép ajtaján, bebocsátást követelve. – Mindenki maradjon a helyén – parancsolta a pilóta az ajtó felé menet. – A török rendőrség az. Most hajtottak ide a g éphez. A kormányzó és Ferris g yors pillantást váltottak eg ymással. A g épen tartózkodó WHO-alkalmazottak pánikszerű telefonhívásai elárulták a kormányzónak, hog y nem járt sikerrel a lokalizálási küldetés. Zobrist véghezvitte a tervét, g ondolta. Es az én cégem segítette benne. Az ajtó előtt határozott fellépésű személyek kiabáltak törökül. A kormányzó talpra ug rott. – Ne nyissa ki az ajtót! – utasította a pilótát. A pilóta meg állt, és dühösen meredt a kormányzóra. – Még is, miért ne? – A WHO nemzetközi szervezet – válaszolta a kormányzó –, és ez a g ép füg g etlen felség terület. A pilóta a fejét rázta. – Ez a g ép eg y törökország i repülőtéren tartózkodik, uram, és amíg el nem hag yja a török lég teret, ennek az ország nak a törvényei alatt áll. A pilóta az ajtóhoz ment, és kinyitotta. Két eg yenruhás férfival találta mag át szemben. Zord tekintetük semmi jót nem íg ért. – Ki ennek a g épnek a kapitánya? – kérdezte az eg yik erős akcentussal. – Én – felelte a pilóta. Az eg yik rendőr két iratot adott át neki. – Letartóztatási parancsok. Ennek a két utasnak velünk kell jönnie. – Hívja fel dr. Sinskey-t – mondta a kormányzó a WHO pilótájának. – Nemzetközi katasztrófaelhárítási akcióban veszünk részt. Az eg yik rendőr g únyos vig yorral mérte vég ig a kormányzót. – Dr. Elizabeth Sinskey? Az Eg észség üg yi Világ szervezet ig azg atója? Ő rendelte el az önök letartóztatását. – Az lehetetlen – válaszolta a kormányzó. – Mr. Ferris és én azért vag yunk itt Törökország ban, hog y seg ítsünk dr. Sinskey-nek. – Akkor nem vég ezhettek valami jó munkát – közölte a másik rendőr. – Dr. Sinskey kapcsolatba lépett velünk, és meg nevezte önöket mint eg y török földön vég rehajtott bioterrorista összeesküvés bűntársait. – Bilincseket vett elő. – Mindkettőjüket bevisszük a kapitányság ra kihallg atni. – Üg yvédet követelek! – kiáltotta a kormányzó. Fel perc múlva már meg bilincselve terelték őket lefelé a rámpán, és durván belökték eg y
fekete szedán hátsó ülésére. És már indultak is a leszállópályán át a repülőtér eg y távoli sarka felé ahol eg y helyen átvág ták és széthúzták a drótkerítést, hog y kiférjen rajta a kocsi. A kerítést elhag yva átzötykölődtek eg y repülőg éproncsokkal teli, poros senkiföldjén, és leparkoltak eg y rég i szerelőműhelynél. A két eg yenruhás férfi kiszállt és körülnézett. Látható elég edettség g el állapították meg , hog y nem követték őket, majd levették a rendőrruhát, és félredobták. Aztán kiseg ítették Ferrist és a kormányzót a kocsiból, s levették róluk a bilincset. A kormányzó a csuklóját dörzsölte, belátva, hog y nem tetszene neki a rabság . – A kocsi kulcsai a szőnyeg alatt vannak – mondta az eg yik üg ynök eg y közelben parkoló fehér mikrobuszra mutatva. – Van eg y táska a hátsó ülésen, abban minden szükség est meg találnak... iratokat, pénzt, kártyás telefonokat, ruhákat és még pár dolg ot, aminek jó hasznát vehetik. – Köszönöm – mondta a kormányzó. – Mag uk rendes fiúk. – Csak jó képzést kaptunk, uram. Azzal a két török férfi beült a fekete szedánba, és elhajtott. Sinskey nem hagyta volna, hogy megússzam, emlékeztette mag át a kormányzó. Vég ig ezt érezte, amíg Törökország ba tartottak, ezért e-mailben riasztotta a Konzorcium helyi irodáját, jelezve, hog y ki kell őket menteni Ferrisszel. – Gondolja, hog y vadászni fog ránk? – kérdezte Ferris. – Sinskey? – A kormányzó bólintott. – De még mennyire. Bár g yanítom, hog y pillanatnyilag másért kell ag g ódnia. A két férfi beszállt a fehér mikrobuszba, és a kormányzó átvizsg álta a vászontáska tartalmát, meg keresve az iratokat. Aztán fog ott eg y baseballsapkát, és a fejébe húzta. De előtte kivette, amit belecsomag oltak: eg y kis üveg Hig hland Park Sing le Malt whiskyt. Tényleg jók a fiúk. A kormányzó nézte a borostyánszínű italt, és azt mondta mag ának, hog y várjon vele holnapig . De aztán mag a elé képzelte Zobrist Solublon-tasakját, és felmerült benne, hog y lesz-e holnap. Megszegtem a főszabályt, g ondolta. Feladtam az ügyfelemet. A kormányzó furcsán könnyűnek érezte mag át, tudva, hog y az elkövetkező napokban a világ ot elárasztják a katasztrófa hírei, amelyben nem elhanyag olható szerepet játszott. Ez soha nem történt volna meg nélkülem. Életében először érezte, hog y a tudatlanság és a kívülállás nem erkölcsös álláspont. Letörte a pecsétet a Scotch palackjáról. Élvezd ki, mondta mag ának. Így vagy úgy, de meg vannak számlálva a napjaid. A kormányzó jól meg húzta az üveg et, és élvezte a torkában szétáradó meleg ség et. Hirtelen reflektorok g yúltak ki a sötétben, és minden oldalról kéken villog ó járőrkocsik fog ták körül őket. A kormányzó eszelősen kapkodta a fejét... aztán csak ült ott, mint aki meg kövült. Nincs menekvés.
Miközben feg yveres török rendőrök közeledtek a mikrobuszhoz és puskát fog tak rájuk, a kormányzó ivott még eg y utolsó kortyot, aztán szó nélkül a feje fölé emelte a kezét. Tudta, hog y ezek a rendőrök már nem az ő emberei.
Százegyedik fejezet A svájci konzulátus a Levent plaza 1. alatt található Isztambulban, eg y ultramodern felhőkarcolóban. Az épület homorú, kék üveg homlokzata futurisztikus monolitra emlékeztet a történelmi nag yváros látképén. Sinskey csaknem eg y órája hag yta ott a víztározót, és a konzulátuson rendezte be ideig lenes főhadiszállását. A helyi hírcsatornák sorra számoltak be a Liszt Dante-szimfóniájának. utolsó előadásán, a víztározóban kitört pánikról. Eg yelőre nem közöltek részleteket, de a veg yvédelmi felszerelést viselő nemzetközi eg észség üg yi stáb jelenléte a leg vadabb találg atásokra adott okot. Sinskey kinézett az ablakon a város fényeire, és mélység esen eg yedül érezte mag át. Reflexmozdulattal nyúlt a nyakához az amulettért, de nem volt mit meg fog nia. A törött talizmán két darabja ott feküdt előtte az asztalon. A WHO ig azg atója az imént fejezte be eg y válság tanácskozás összehívását Genfben. A különböző üg ynökség ek szakemberei már úton voltak, és Sinskey is oda készült, hog y tájékoztassa őket. Szerencsére valaki az éjszakai üg yeletesek közül hozott neki eg y bög re tűzforró, eredeti török kávét, amit Sinskey g yorsan el is fog yasztott. Eg y fiatalember a konzulátusról dug ta be a fejét az ajtón. – Asszonyom, Robert Lang don keresi. – Köszönöm – válaszolta Sinskey. – Küldje be. Húsz perccel ezelőtt Lang don felhívta telefonon, és közölte, hog y Sienna Brooks meg szökött előle, ellopott eg y hajót, és a teng eren át elmenekült. Sinskey már hallotta a hírt a helyi hatóság októl, akik még mindig kutatnak a környéken, de eddig nem jártak sikerrel. Most, ahog y Lang don mag as alakja meg jelent az ajtóban, Sinskey alig ismerte meg . Az öltönye piszkos volt, a haja rendetlen, a szeme fáradt és karikás. – Jól van, professzor? – emelkedett fel Sinskey. Lang don elg yötörten mosolyg ott. – Voltak már könnyebb éjszakáim is. – Fog laljon helyet – mutatott Sinskey eg y székre. – Zobrist kórokozója – kezdett bele Lang don minden bevezetés nélkül, amint leült. – Azt hiszem, eg y héttel ezelőtt szabadult ki. Sinskey türelmesen bólintott. – Ig en, mi is erre a következtetésre jutottunk. Még nem jelentettek tüneteket, de izoláltuk a mintákat, és már folynak a kimerítő vizsg álatok. Sajnos napokba, vag y akár hetekbe telhet, mire kiderítjük, hog y pontosan milyen vírus ez... és mit okoz. – Ez eg y vírusvektor – mondta Lang don. Sinskey meg lepetten kapta fel a fejét, hog y Lang don eg yáltalán ismeri ezt a szakkifejezést. – Hog y mondta? – Zobrist létrehozott eg y leveg őben terjedő vírusvektort, ami módosítani tudja az emberi
DNS-t. Sinskey olyan hirtelen pattant fel, hog y felborította a sziket. Ez lehetetlen! – Honnan veszi ezt? – Siennától – válaszolta Lang don teljes nyug alommal. – mondta nekem. Fél órával ezelőtt. Sinskey az asztalra fektette a kezét, és eg yszerre bizalmatlanul kezdte méreg etni Lang dont. – Hát nem szökött meg ? – De ig en – válaszolta Lang don. – Szabad volt, eg y motorcsónakkal kiment a teng erre, és könnyen eltűnhetett volna. De ő máshog y döntött. Saját elhatározásából visszajött. Sienna seg íteni szeretne ennek a válság nak a meg oldásában. Nyers nevetés hag yta el Sinskey ajkát. – Bocsásson meg , ha nem rohanok meg bízni Ms. Brooksban, kivált, ha ilyen valóság tól elrug aszkodott teóriával áll elő. – Én hiszek neki – mondta Lang don rezzenéstelenül. – És ha ő azt állítja, hog y ez eg y vírusvektor, akkor azt javaslom, hog y veg ye komolyan. A nőre hirtelen rátört a kimerültség , nehezére esett értelmezni Lang don szavait. Az ablakhoz ment, és kinézett. Egy DNS-t módosító vírusvektor? Bármilyen valószínűtlennek hang zott és bármilyen borzalmas kilátások következtek is belőle, azt el kellett ismernie, hog y van benne valami hajmeresztő log ika. Zobrist vég ül is g énsebész volt, és nag yon jól tudta, hog y a leg kisebb mutáció eg yetlen g énben katasztrofális hatással lehet a szervezetre... rák, szervleállás, vérképzési rendellenesség ek. Még eg y olyan iszonyú beteg ség et is, mint a cisztás fibrózis – amely szabályosan nyákba fullasztja az áldozatát eg y minimális hiba okozza a 7-es kromoszóma eg yik szabályozó g énjében. A szakemberek csak most kezdték el kezelni ezeket a g enetikai eredetű beteg ség eket kezdetleg es vírusvektorokkal, amelyeket közvetlenül a beteg be fecskendeznek. Ezeket a nemfertőző vírusokat arra prog ramozták, hog y bejutva a páciens szervezetébe olyan DNS-t helyezzenek el, ami kijavítja a hibás szakaszokat. Ennek az új tudománynak azonban, mint minden tudománynak, van eg y sötét oldala is. Eg y vírusvektor hatásai lehetnek kedvezőek, de kártékonyak is... a g énsebész szándékaitól füg g ően. Ha eg y vírust rossz szándékkal arra prog ramoznának, hog y hibás DNS-t juttasson be eg észség es sejtekbe, az pusztító eredménnyel járna. Ráadásul, ha eg y ilyen kártékony vírust úg y terveznének meg , hog y erősen fertőző leg yen és leveg őben is terjedjen... Sinskey beleborzong ott a lehetőség be. Miféle g enetikai rémálmot valósított meg Zobrist? Hog yan akarta meg tizedelni az emberi nyájat? Sinskey tudta, hog y hetekbe telhet meg találni a választ. Az ember g enetikai kódja a kémiai permutációk jóformán vég telen labirintusa. Ebben kutatni azt remélve, hog y rábukkannak Zobristnak arra az eg y bizonyos változtatására olyan, mint tűt keresni eg y szénakazalban... miközben még azt sem tudják, melyik bolyg ón van az a szénakazal. – Elizabeth? – szakította ki a g ondolataiból Lang don mély hang ja. Sinskey elfordult az ablaktól, és ránézett. Lang don még mindig nyug odtan ült a helyén. – Hallotta, amit mondtam? – kérdezte. – Sienna ug yanúg y szeretné elpusztítani ezt a vírust,
mint mag a. – Azt erősen kétlem. Lang don fújt eg yet, és felállt. – Azt hiszem, meg kéne hallg atnia. Nem sokkal a halála előtt Zobrist levelet küldött Siennának, amelyben leírta, hog y mit tett. Részletesen elmag yarázta, mire képes a vírus... hog yan támadja meg az embert és hog yan éri el a célját. Sinskey meg dermedt. Van egy levél?! – Amikor Sienna meg tudta, hog y mit hozott létre Zobrist, elborzadt. Meg akarta állítani. Úg y ítélte meg , hog y eg y ennyire veszélyes vírus nem kerülhet senkinek a kezébe, beleértve az Eg észség üg yi Világ szervezetet is. Hát nem érti? Sienna elpusztítani akarta a vírust... nem kiszabadítani. – Eg y levél? – kérdezte Sinskey, immár eg yetlen célra összpontosítva. – Részletes leírással? – Ig en. Ezt mondta nekem Sienna. – Szükség ünk van arra a levélre! A részletes leírással hónapokat nyerhetünk, mert ennyi időbe telne kideríteni, hog y mi ez és mit tehetünk ellene. Lang don meg rázta a fejét. – Nem értett meg . Amikor Sienna elolvasta Zobrist levelét, meg rettent. Azonnal elég ette. Biztos akart lenni abban, hog y senki... Sinskey az asztalra csapott. – Meg semmisítette azt, ami seg íthetne felkészülnünk erre a válság ra? És még azt kéri, hog y bízzam meg benne?! – Tudom, hog y sokat kérek, ha meg g ondoljuk, hog y miket tett, de a meg büntetése helyett hasznosabb számításba venni, hog y kiemelkedőek az intellektuális képesség ei, köztük az emlékezőtehetség e. – Lang don szünetet tartott. – Mit szólna ahhoz, ha fel tudná idézni Zobrist levelét, amivel a seg ítség ére lenne? Sinskey összehúzta a szemét, és kurtán biccentett. – Nos, professzor, ha íg y áll a dolog , mit javasol? Lang don az üres kávés bög rére mutatott. – Azt javaslom, hog y kérjen még kávét... és hallg assa meg Sienna eg yetlen feltételét. Sinskey-nek felg yorsult a szívverése, és a telefonra pillantott. – Tudja, hog yan lehet őt elérni? – Tudom. – Hallg atom a feltételt. Lang don elmondta neki, és Sinskey némán meg fontolta. – Azt hiszem, ez íg y helyes – tette hozzá Lang don. – Vég ül is nem veszíthet rajta semmit. – Ha mindaz ig az, amit elmondott, akkor szavamat adom. – Azzal Sinskey Lang don elé tolta a telefont. – Hívja fel, kérem. Sinskey meg lepetésére Lang don nem emelte föl a kag ylót. Ehelyett felállt, és elindult az ajtó
felé, közölve, hog y eg y perc, és itt van. A mit sem értő Sinskey kiment a folyosóra, és fig yelte, ahog y Lang don átvág a konzulátus váróhelyiség én és kimeg y az előtérbe a lifthez. Eg y pillanatig azt hitte, hog y távozik, de nem a liftet hívta, hanem besurrant a női mosdóba. Néhány másodperc múlva eg y harminc év körüli nővel jön ki. Sinskey-nek nem volt könnyű elfog adnia, hog y valóban Sienna Brooks az. A csinos, lófarkas nő, akire emlékezett, teljesen átalakult. Tarkopasz volt, mintha leborotválták volna a koponyáját. Bementek Sinskey irodájába, és szó nélkül leültek két székre az íróasztallal szemben. – Bocsásson meg – mondta g yorsan Sienna. – Tudom, hog y sok meg beszélnivalónk van, de remélem, meg eng edi, hog y előtte még elmondjak valamit. Sinskey kiérezte a szomorúság ot Sienna hang jából. – Tessék. – Asszonyom – kezdte Sienna g yeng e hang on ön a WHO ig azg atója. Mindenkinél jobban tudja, hog y a fajunk az összeomlás szélén áll... kezelhetetlenné vált a népesedés. Bertrand Zobrist éveken át próbált kapcsolatot teremteni az önhöz hasonló befolyásos emberekkel, hog y tárg yaljanak a küszöbönálló válság ról. Számtalan szervezetet keresett meg , amelyről úg y vélte, hog y hatni tud a változásra... Worldwatch Intézet, Római Klub, Population Matters, KülkapcsolatokTanácsa... de nem talált senkit, aki értelmesen tárg yalni mert volna eg y ig azi meg oldásról. Valamennyien csak olyan tervekkel álltak elő, mint a jobb felvilág osítás a fog amzásg átlásról, adókedvezmény a kisebb családoknak, sőt telepek létesítése a holdon! Nem csoda, hog y Bertrand belebolondult. Sinskey nem reag ált, csak bámult rá. Sienna vett eg y nag y leveg őt. – Dr. Sinskey, Bertrand személyesen fordult önhöz. Könyörg ött, hog y értse meg , mi fenyeg et... könyörg ött, hog y jöjjön létre valamilyen párbeszéd. De ahelyett hog y meg hallg atta volna az elg ondolásait, őrültnek nevezte, feltette a nevét eg y meg fig yelőlistára, és a föld alá kényszerítette. – Sienna hang ja érzelmekkel telítődött. – Bertrand eg yedül halt meg , mert az olyan emberek, mint ön, nem voltak hajlandók még arra sem, hog y szembenézzenek a katasztrofális helyzettel, amely ig enis kellemetlen meg oldást követel. Bertrand csak annyit tett, hog y kimondta az ig azság ot... és ezért keresztre feszítették. – Sienna meg törölte a szemét, és Sinskey-re nézett az íróasztal felett. – Hig g ye el, én aztán tudom, hog y milyen érzés teljesen eg yedül lenni... a világ leg rosszabb fajta mag ányosság a az az elszig eteltség , amelyet az idéz elő, hog y félreértik az embert. Ez vezethet oda, hog y elveszíti a valóság érzékét. Sienna elhallg atott, és feszült csend állt be. Sinskey hosszan fürkészte, aztán hátradőlt. – Ms. Brooks – mondta a lehető leg nyug odtabban ig aza van. Talán nem fig yeltem oda... – Összefonta a kezét az asztalon és eg yenesen Siennára nézett. – De most fig yelek.
Százkettedik fejezet A svájci konzulátus előcsarnokának órája már rég elütötte a hajnali eg yet. Sinskey asztalán a jeg yzettömb meg telt kusza kézírásos jeg yzetekkel, kérdésekkel és ábrákkal. Az Eg észség üg yi Világ szervezet ig azg atója már több mint öt perce nem beszélt, meg sem mozdult. Az ablaknál állt, és kibámult az éjszakába. A háta mög ött Lang don és Sienna is némán, várakozóan ült a török kávéja maradékát dajkálva; a porrá tört kávészemek és a pisztácia erős aromája járta át a szobát. Csak a mennyezeti neon zúg ása hallatszott. Sienna érezte a saját szívének dobog ását, és azon tűnődött, vajon mire g ondol Sinskey, miután meg tudta a brutális részleteket. Bertrand vírusa meddőséget terjeszt. Az emberi népesség egyharmada terméketlen lesz. Miközben mag yarázott, Sienna vég ig fig yelte, milyen érzelmeket vált ki Sinskey-ből, amelyek szinte tapinthatóak voltak, hiába feg yelmezte mag át. Először meg döbbent, de elfog adta azt a tényt, hog y Zobrist valóban létrehozott eg y leveg őben terjedő vírusvektort. Aztán rövid időre feltámadt benne a remény, amikor meg tudta, hog y a vírus nem öli meg az embereket. Majd a reményt lassan felváltotta az iszonyat, ahog y felfog ta az ig azság ot: a föld lakosság ának tetemes része meddő lesz. Az a felismerés hog y a vírus az emberi termékenység et támadja, személyesen is mélyen érintette őt. Sienna esetében a meg könnyebbülés volt az uralkodó érzelem. Bertrand levelének teljes tartalmát meg osztotta a WHO ig azg atójával. Nincsenek már titkaim. – Elizabeth? – szólította meg Lang don. Sinskey lassan kiszakította mag át a g ondolataiból. Amikor újra feléjük fordult, meg viselt volt az arca. – Sienna – kezdte száraz hang on –, a mag ától kapott információk nag yon hasznosak lesznek eg y válság kezelési stratég ia kidolg ozásában. Hálás vag yok az őszinteség éért. Mint tudja, a pandémiás vírusvektorok eddig csak elméleti lehetőség ként merültek fel a népesség széles körű immunizációjára, de mindenki úg y vélte, hog y még hosszú évekre vag yunk a technológ ia kidolg ozásától. Sinskey visszatért az íróasztalához, és leült. – Bocsásson meg – mondta a fejét csóválva. – Én még mindig sci-finek érzem ezt az eg észet. Nem csodálom, g ondolta Sienna. Minden kvantumug rás ilyen volt az orvostudományban: a penicillin, az anesztézia, a röntg en, az első sejtosztódás látványa a mikroszkópon át. Dr. Sinskey a jeg yzeteire nézett. – Néhány órán belül Genfben leszek, ahol kérdések özönével várnak. Nem kétlem, hog y az első kérdés az lesz, van-e mód védekezni a vírus ellen. Sienna eg yetértett vele. – És úg y képzelem – folytatta Sinskey hog y az elsőnek javasolt meg oldás Bertrand vírusának elemzése lesz, hog y minél többet tudjunk róla, és aztán meg próbálhassunk létrehozni eg y második törzset... amelyet újraprog ramozunk, hog y változtassa vissza a DNS-t az eredeti
alakjára. – Sinskey nem tűnt derűlátónak, amikor Siennához fordult. – Az még a jövő zenéje, hog y eg yáltalán létre lehet-e hozni eg y ilyen ellenvírust, de szeretném, ha kifejtené, mit g ondol erről a hipotézisről. Hogy én mit gondolok? Sienna azon kapta mag át, hog y ösztönösen Lang donra néz. A professzor bólintott, eg yértelmű üzenetet közvetítve: Eddig eljutott. Beszéljen bátran. Mondja el az igazat, ahogy maga látja. Sienna meg köszörülte a torkát, Sinskey felé fordult, és úszta, erős hang on beszélni kezdett. – Asszonyom, sok évig a g énsebészet világ ában éltem Bertrand mellett. Mint tudja, az emberi g enom vég telenül kényes szerkezet... eg y kártyavár. Minél többet módosítunk rajta, annál nag yobb az esély, hog y véletlenül rossz lapot cserélünk ki, és összedől az eg ész. Nekem az a személyes véleményem, hog y hatalmas veszéllyel jár, ha meg próbáljuk visszacsinálni azt, ami már meg történt. Bertrand kivételes képesség ű, látnoki g énsebész volt. Évekkel a pályatársai előtt járt. Jelenleg én nem bíznék meg senkiben, aki bele akar piszkálni az emberi g enomba, azt remélve, hog y jót tesz. Még ha meg terveznek is valamit, amiről úg y g ondolják, hog y működni fog , a kipróbálásához ismét meg kell fertőzni az eg ész népesség et valami újjal. – Nag yon ig az – mondta Sinskey, akinek láthatóan nem okoztak meg lepetést a hallottak. – De van itt eg y meg előző kérdés is. Akarjuk-e eg yáltalán visszacsinálni? Ezek a szavak váratlanul érték Siennát. – Hog yan? – Ms. Brooks, talán nem értek eg yet Bertrand módszereivel, de a helyzetet jól ítélte meg . A bolyg ónk súlyos túlnépesedéssel küzd. Ha működő alternatív terv nélkül sikerül semleg esítenünk Bertrand vírusát... akkor csak oda jutunk vissza, ahol voltunk. Sienna nyilván nem tudta eltitkolni a meg rendülését, mert Sinskey fáradt nevetést hallatva még hozzátette: – Nem erre a meg közelítésre számított tőlem? Sienna meg rázta a fejét. – Már mag am sem tudom, mire számítsak. – Akkor talán meg lepetést fog ok okozni – folytatta Sinskey. – Mint már említettem, a világ vezető eg észség üg yi szervezeteinek szakembereivel tartunk tanácskozást órákon belül Genfben, hog y elemezzük a válság ot, és akciótervet készítsünk. Nem emlékszem, hog y ennél fontosabb értekezletet tartottunk volna, amióta a WHO ig azg atója vag yok. – A fiatal doktornőre nézett. – Sienna, szeretném, ha mag a is ott ülne annál az asztalnál. – Én? – hőkölt hátra Sienna. – Én nem vag yok g énsebész. És mindent elmondtam, amit csak tudtam. – Sinskey jeg yzettömbjére mutatott. – Minden, ami tőlem telt, ott van a jeg yzeteiben. – Távolról sem – vetette ellen Lang don. – Sienna, a vírusról folytatott bármilyen értelmes vitát kontextusba kell helyezni. Dr. Sinskey-nek és a csapatának előbb erkölcsi álláspontot kell kialakítania, hog y reag álni tudjanak a válság ra. És nyilván úg y g ondolja, hog y mag a eg yedülálló módon járulhat hozzá a párbeszédhez. – Az a g yanúm, hog y az én erkölcsi álláspontom nem tetszene a WHO-nak. – Valószínűleg nem – válaszolta Lang don –, ami csak eg g yel több ok arra, hog y ott leg yen. Mag a a g ondolkodók új nemzedékének a tag ja. Mag a képviseli az antitézist. És seg íthet nekik
meg érteni az olyan g ondolkodók vízióit, mint Bertrand... a rag yog ó elméket, akikben olyan erős a meg g yőződés, hog y készek a saját kezükbe venni a dolg okat. – Bertrand alig ha volt az első. – Nem – szólt közbe Sinskey és nem is ő lesz az utolsó. A WHO minden hónapban leplez le olyan laborokat, ahol a tudósok a természettudomány szürke zónáiban dolg oznak... az emberi őssejtek manipulálásától a kimérák kitenyésztéséig ... olyan kevert fajokat hozva létre, amelyek nem léteznek a természetben. Nyug talanító. A tudomány olyan g yorsan fejlődik, hog y senki sem tudja, hová vezet mindez. Sienna ezzel mélyen eg yetértett. Csak nemrég történt, hog y két elismert virológ us – Fouchier és Kawaoka – létrehozta a H5N1 vírus eg y erősen patog én mutánsát. A kutatók tisztán tudományos szándéka dacára az új teremtmény olyan képesség ekkel rendelkezett, amelyek meg rémítették a biológ iai biztonság i szakembereket, és heves vita bontakozott ki az interneten. – Attól tartok, hog y a helyzet csak eg yre zavarosabb lesz – mondta Sinskey. – Olyan technológ iák küszöbén állunk, amelyeket most még elképzelni sem tudunk. – És új filozófiák is jönnek – tette hozzá Sienna. – A transzhumanista mozg alom hamarosan kilép az árnyékból a fősodorba. Az az eg yik alapvető tétele, hog y nekünk mint embereknek erkölcsi kötelesség ünk részt vállalni az evolúciós folyamatban... kiaknázni a technológ iákat, hog y tökéletesítsük a fajt, hog y eg észség esebb, erősebb, jobb ag yműködéssel rendelkező embereket teremtsünk. Mindez nemsokára lehetővé válik. – És nem g ondolja, hog y ezek a nézetek ellentétesek az evolúciós folyamattal? – Nem – válaszolta habozás nélkül Sienna. – Az ember növekményesen fejlődött az évezredek során, miközben új technológ iákat talált fel... fadarabokat dörzsölt össze, hog y tüzet csiszoljon, meg művelte a földet, hog y élelemhez jusson, védőoltásokat fedezett fel a beteg ség ek ellen, és most g enetikai eszközöket teremt, amelyekkel meg változtatja a testünket, hog y életben maradhassunk eg y változó világ ban. – Sienna szünetet tartott. – Úg y g ondolom, hog y a g énsebészet csak eg y újabb lépés az emberi fejlődés hosszú útján. Sinskey a g ondolataiba merülve sokáig hallg atott. – Tehát úg y véli, hog y tárt karokkal kell fog adnunk ezeket az eszközöket? – Ha nem fog adjuk el őket – válaszolta Sienna –, akkor ug yanúg y érdemtelenek vag yunk az életre, mint az a barlang lakó, aki halálra fag yott, mert félt tüzet g yújtani. E szavak hosszú csendet hag ytak mag uk után, amelyet vég ül Lang don tört meg . – Nem szeretnék rég imódinak tűnni – kezdte –, de én Darwin tanain nőttem fel, és nem tehetek róla, ha kételkedem abban, hog y bölcs dolog mesterség esen felg yorsítani az evolúció természetes folyamatát. – Robert – mondta Sienna nyomatékosan –, a g énsebészet nem g yorsítja fel az evolúciós folyamatot. Hanem az események természetes rendjébe illeszkedik! Elfelejti, hog y az is az evolúció volt, ami meg teremtette Bertrand Zobristot. Az ő kivételes intellektusa a Darwin által leírt folyamat terméke... evolúció az idők során. Bertrand g enetikai eredményeit nem az isteni beavatkozás ihlette eg yik pillanatról a másikra... hanem évek munkája és intellektuális
fejlődése. Lang don elnémult, láthatóan emésztette az érvelést. – Darwinistaként tudnia kell – folytatta Sienna –, hog y a természet mindig meg találta a módját a humán populáció kordában tartásának. Járványok, éhínség ek, áradások. De hadd kérdezzek valamit! Nem lehetség es-e, hog y a természet ezúttal másféle utat talált? A borzalmas katasztrófák és nyomorúság helyett a természet most talán... az evolúciós folyamaton keresztül eg y tudóst teremtett, aki felfedezett eg y másféle módszert a népesség számának csökkentésére. Ez nem pestis. Nem a halál. Csak eg y faj, amely nag yobb összhang ban van a környezetével... – Sienna – szakította félbe Sinskey. – Késő van. Mennünk kell. De előtte még tisztázzunk valamit. Többször is hang oztatta ma este, hog y Bertrand nem volt rossz ember... hog y szerette az emberiség et, és olyannyira meg akarta menteni a fajunkat, hog y képes volt drasztikus lépéseket is tenni az érdekében. Sienna bólintott. – A cél szentesíti az eszközt – mondta, a hírhedt firenzei politikatudóst, Machiavellit idézve. – Akkor meg kell kérdeznem – mondta Sinskey–, tényleg úg y g ondolja, hog y a cél szentesíti az eszközt? Úg y g ondolja, hog y Bertrand világ ot meg menteni akaró célja olyan nemes volt, amely ig azolja a vírus elterjesztését? Feszült csend lett a szobában. Sienna elszánt arckifejezéssel előrehajolt az íróasztal fölött. – Dr. Sinskey, mint már mondtam, Bertrand tetteit meg g ondolatlannak és szélsőség esen veszélyesnek tartom. Ha meg állíthattam volna, habozás nélkül meg teszem. Fontos, hog y hig g yen nekem. Elizabeth Sinskey átnyúlva az asztalon g yeng éden meg szorította Sienna két kezét. – Hiszek mag ának, Sienna. Hiszem, hog y minden szava ig az volt, amit itt elmondott.
Százharmadik fejezet Hajnal előtt hűvös és párás volt a leveg ő az Atatürk repülőtéren. Könnyű köd ülte meg a kifutópályát a mag ánterminál körül. Lang don, Sienna és Sinskey bérkocsin érkeztek, és a WHO eg yik alkalmazottja fog adta őket. – Bármikor felszállhatunk, asszonyom – mondta a férfi, bekísérve őket a szerény terminálépületbe. – Mr. Lang don útját is meg szervezték? – kérdezte Sinskey. – Mag áng ép Firenzébe. Az ideig lenes iratai is készen vannak. Sinskey elismerően bólintott. – A másik üg yet is elintézték? – Folyamatban van. A lehető leg g yorsabban leszállítják a csomag ot. Sinskey köszönetét mondott a férfinak, aki már indult is a betonon a g ép felé. Sinskey Lang donhoz fordult. – Biztos, hog y nem akar velünk tartani? – Fáradtan elmosolyodott, hátrasimította és a füle mög é ig azította hosszú ezüst haját. – Fig yelembe véve a helyzetet – mondta Lang don tréfásan nem hiszem, hog y túl nag y hasznát vennék eg y művészettörténész professzornak. – Eddig nag yon is hasznát vettük – tiltakozott Sinskey. – Jobban, mint hinné. Nem utolsósorban ezzel... – mutatott a mellette álló Siennára, de a fiatal nő már nem volt ott velük. Húsz méterre tőlük eg y nag y ablaknál állt, és mélyen a g ondolataiba merülve nézte a várakozó repülőg épet. – Köszönöm, hog y bizalmat szavazott neki – mondta Lang don halkan. – Úg y érzem, nem sok bizalmat kapott életében. – Úg y vélem, reng eteg mindent tanulhatunk eg ymástól Sienna Brooksszal. – Sinskey a kezét nyújtotta. – Jó utat, professzor. – Önnek is – mondta Lang don. – És sok szerencsét Genfben. – Szükség ünk is lesz rá – felelte Sinskey, és Sienna felé bökött az állával. – Eg y percet kapnak. Aztán küldje ki a g éphez. Miközben Sinskey kifelé indult a terminálból, szórakozottan a zsebébe nyúlt, kivette a kettőbe tört amulettet, és a markába szorította. – Nem kell lemondania Aszklépiosz botjáról – szólt utána Lang don. – Meg lehet javítani. – Köszönöm – válaszolta Sinskey, és visszaintett. – Remélem, ez másra is ig az. Sienna Brooks eg yedül állt az ablaknál, és a kifutó fényeit nézte, amelyek lidércfényként hunyorog tak az alacsonyan g omolyg ó ködben, a g yülekező felhők alatt. A távoli irányítótorony csúcsán büszkén leng ett a török zászló – vörös mezőben a félhold és a csillag ősi szimbóluma –, az Oszmán Birodalom örökség e, amely tovább él a modern világ ban. – Jó lenne tudni, mire g ondol – szólalt meg eg y mély hang Sienna háta mög ött. Sienna nem fordult meg .
– Vihar lesz. – Tudom – válaszolta halkan Lang don. Eg y hosszú másodperc múltán Sienna ránézett. – Bárcsak velünk jönne Genfbe! – Kedves, hog y ezt mondja – felelte Lang don. – De lefog lalja majd a vita a jövőről. Oda meg nem hiányzik eg y rég i vág ású eg yetemi professzor akadékoskodása. Sienna kérdőn bámult rá. – Túl öreg nek tartja mag át hozzám, ug ye? Lang don hang osan felnevetett. – Sienna, én tényleg túl öreg vag yok mag ához! A fiatal nő zavarban volt, feszeng ve állt eg yik lábáról a másikra. – Oké... de azt leg alább tudja, hog y hol talál meg . – Kislányosan rántott eg yet a vállán. – Úg y értem, hog y ha... találkozni szeretne velem valamikor. Lang don rámosolyg ott. – Örülnék neki. Sienna kissé jobb kedvre derült, még is hosszú csend állt be közöttük, mert eg yikük sem tudta, hog yan köszönjön el. Ahog y Sienna nézte az amerikai professzort, olyan érzelmek rohanták meg , amelyekhez nem volt hozzászokva. Váratlanul lábujjheg yre állt, és szájon csókolta. Amikor elhúzódott tőle, könnyes volt a szeme. – Hiányozni fog – suttog ta. Lang don szeretettel mosolyg ott rá, és a kezébe fog ta a kezét. – Mag a is nekem. Hosszan álltak ott eg ymást átölelve, mintha soha nem akarnának elszakadni. Vég ül Lang don szólalt meg . – Van eg y rég i mondás... amit sokan Danténak tulajdonítanak. – Szünetet tartott. – „Emlékezz a mai estére... mert ez az örökkévalóság kezdete.” – Köszönöm, Robert – mondta Sienna, és eleredtek a könyvei, _ Vég re azt érzem, hog y van célom. Lang don közelebb vonta mag ához. – Mag a mindig is meg akarta menteni a világ ot, Sienna. Most meg kapta rá az esélyt. Sienna mosolyog va fordult el. Ahog y eg ymag ában lépdelt a várakozó C-130 felé, vég ig g ondolta mindazt, ami történt... mindazt, ami történhet... és a lehetség es jövőt. Emlékezz a ma estére, idézte föl mag ában, mert ez az örökkévalóság kezdete. Miközben Sienna beszállt a g épbe, imádkozott, hog y Danténak ig aza leg yen.
Száznegyedik fejezet A sápadt délutáni nap alacsonyan állt a Piazza del Duomo felett, felrag yog tatva Giotto harang tornyának fehér márványlapjait, és hosszú árnyékokat vetve Firenze nag yszerű székeseg yházára, a Santa Maria del Fioréra. Ig nazio Busoni g yászszertartása már javában folyt, amikor Lang don besurrant a katedrálisba, és leült. Elég edettség g el töltötte el, hog y itt, ebben az ősi templomban emlékeznek meg Ig nazióról, amelyet oly sok éven át felüg yelt. A pompás homlokzattal szemben a firenzei katedrális belső tere szig orú, üres és puritán volt. A dísztelen templomban ma ünnepi hang ulat uralkodott. Olaszország minden részéből érkeztek kormánytisztviselők, barátok, művészettörténész kollég ák, hog y búcsút veg yenek a jó kedélyű és heg y méretű férfitól, akit szeretetteljesen il Duominónak. neveztek. A média beszámolt arról, hog y Busonit kedvenc fog lalatosság a, a dóm késő esti körüljárása közben érte a halál. A meg emlékezés hang neme meg lepően oldott volt, a barátok és családtag ok humoros meg jeg yzéseivel fűszerezve, míg eg y munkatárs arról beszélt, hog y Busoni saját bevallása szerint a reneszánsz művészet szeretetével csak a bolog nai spag ettié és a karamellás budinóe vetekedett. A szertartás után a g yászolók összeverődtek, és kedves epizódokat idéztek fel Ig nazio életéből. Lang don körbejárva a dómban meg csodálta Ig nazio imádott műveit... Vasari Utolsó ítéletét a kupola alatt, Donatello és Ghiberti színes üveg ablakait, Uccello óráját és a padló g yakran méltatlanul mellőzött mozaikberakását. Lang don eg yszer csak eg y ismerős arc – Dante Alig hieri portréja – előtt találta mag át. Michelino leg endás freskóján a nag y költő a Purg atórium heg ye előtt áll, és – minteg y szerény felajánlásként – saját remekművét, az Isteni színjátékot tartja a kezében. Lang don akaratlanul is eltűnődött azon, mit szólna Dante, ha értesülne arról, milyen hatást tett a világ ra e nag yszabású mű évszázadokkal később, eg y olyan korban, amelyet még a látnoki költő sem tudott volna elképzelni. Megtalálta az örök életet, g ondolta Lang don, felidézve a rég i g örög filozófusok nézeteit a hírnévről. Nem az hal meg, kit eltemetnek, az hal meg, kit már nem emlegetnek. Kora este volt, amikor Lang don átvág ott a Piazza Sant’Elisebettán, hog y visszatérjen az eleg áns Hotel Brunelleschibe. A szobájában örömmel fedezte fel, hog y eg y nag y csomag várja. Vég re meg érkezett. Ezt a csomagot kértem Sinskey-től. Lang don g yorsan letépte a dobozt lezáró rag asztószalag ot, és kiemelte értékes tartalmát, elég edetten nyug tázva, hog y g ondosan buborékos fóliába tekerték. Ám leg nag yobb még lepetésére a doboz más tárg yakat is tartalmazott. Úg y tűnt, hog y Elizabeth Sinskey nem volt rest bevetni jelentős befolyását, íg y olyasmit is elküldött, amit Lang don nem kért. Ott voltak a dobozban a ruhái – a leg ombolható nyakú ing , a vászonnadrág és a meg viselt Harris Tweed zakó szépen kitisztítva és kivasalva. A kisuvickolt szattyánbőr
félcipője. Még a tárcáját is viszontlátta a csomag ban. Az utolsó tárg y meg találása már kacag ásra késztette. Eg yrészt felléleg zett, hog y ezt is visszakapta... másrészt kissé pironkodott, hog y ilyen sokat jelent neki. A Miki egeres órám. Lang don azonnal felcsatolta a g yűjtőknek szánt ketyeg őt. A csuklóját körülfog ó kopott bőrszíj különös biztonság érzetet adott. Mire felöltötte a saját ruháit és bebújtatta a lábát a saját cipőjébe, Robert Lang don már majdnem a rég inek érezte mag át. A Hotel Brunelleschi portásától kapott reklámszatyorba tett becses csomag g al hag yta el a szállodát. Szokatlanul meleg este volt, ami csak fokozta a séta álomszerűség ét, ahog y a Palazzo Vecchio mag ányos tornya felé tartott a Via dei Calzaiuolin. Odaérve bejelentkezett a biztonság iaknál, akiknek Marta Alvarez leadta a nevét. Elirányították az Ötszázak termébe, ahol most is hemzseg tek a turisták. Lang don a meg beszélt időben érkezett, és arra számított, hog y Marta a bejáratnál várja, de nem látta sehol. Leintett eg y arra haladó ideg envezetőt. – Scusi – szólt utána Lang don. – Dove passo trovare Marta Alvarez? Az ideg envezetőnek fülig szaladt a szája. – Signora Alvarez? Nincs itt! Kisbabája született! Catalina! Molto bella! Lang don örömmel fog adta a jó hírt. – Ahh... che bello – mondta. – Stupendo. Az ideg envezető elsietett, Lang don pedig azon töpreng ett, mi leg yen most a nála lévő csomag g al. Gyors elhatározásra jutva átvág ott az Ötszázak termén, elhaladva Vasari falfestménye alatt, és a biztonság i őröket kikerülve a palazzo múzeuma felé tartott. Vég ül eg y szűk andito előtt állt meg . A benyíló sötét volt, kordon zárta el CHIUSO/ZÁRVA táblával a kötélen. Lang don lopva körülnézett, aztán bebújt a kötél alatt a sötét anditóba.. Óvatosan kiemelte a becses csomag ot a reklámtáskából, és lehámozta róla a buborékos fóliát. A műanyag burokból kikerülve Dante halotti maszkja nézett vissza rá. A törékeny g ipsz még mindig abban az átlátszó tasakban volt, amelyben Lang don elhelyezte a velencei pályaudvar csomag meg őrző rekeszében. Úg y tűnt, hog y a maszk hibátlan állapotban van, eg y dolog kivételével: a hátoldalán még mindig ott volt a szabályos csig avonalban írott vers. Lang don az antik tárlóra pillantott. Dante halotti maszkja szembe nézetből látható... senki nem fog a észrevenni. Kivette a maszkot a műanyag tasakból, majd g ondosan visz- szaakasztotta a szög re a tárlóban. A maszk azonnal meg találta rég i helyét a vörös bársonybélésen. Lang don becsukta a tárlót, és elálldog ált előtte még eg y kicsit, Dante sápadt arcát nézve a sötét benyílóban. Végre hazatért. Mielőtt elhag yta volna a termet, diszkréten eltávolította az útból a kordont a táblával. A g alérián áthaladva meg szólított eg y fiatal ideg envezetőnőt.
– Signorina – mondta Lang don. – Meg kell g yújtani a lámpát Dante halotti maszkja fölött. Most nag yon rosszul látni a sötétben. – Elnézést – felelte a fiatal nő de az a kiállító zárva van. Nincs már itt Dante halotti maszkja. Érdekes – mondta Lang don színlelt meg lepődéssel. – Az imént csodáltam meg . A nő arca zavarról árulkodott. Miközben az ideg envezető futásnak eredt az andito felé, Lang don csendben kisurrant a múzeumból.
Epilógus Tízezer méterrel a Vizcayai-öböl sötét vize felett az Alitalia Bostonba tartó éjszakai járata hasított a holdsütötte éjszakába. A g ép fedélzetén Robert Lang don az Isteni színjáték puhakötéses kötetébe merült. A terza rima rímképletű költemény ritmusa és a motorok eg yenletes zúg ása szinte hipnotikus állapotba ring atta. Úg y érezte, hog y Dante szavai a szívében rezonálnak, mintha kifejezetten neki íródtak volna, ebben a pillanatban. Dante verse, emlékeztette mag át Lang don, nem elsősorban a pokol g yötrelmeiről szól, hanem az emberi szellem hatalmáról, amely a leg félelmetesebb meg próbáltatásokat is képes kiállni. Az ablakon túl feltűnt a telihold, kirag yog va fényével a többi ég itest közül. Lang don a semmibe bámulva az utóbbi néhány nap történései között bolyong ott g ondolatban. A pokol leg sötétebb bug yraiban azok szenvednek, akik erkölcsi válság ok idején semleg esek maradtak. Lang don még soha nem érezte ilyen tisztának e szavak jelentését: Vészterhes időkben a leg nag yobb bűn a tétlenség . Lang don tudta, hog y milliókkal eg yütt mag a is vétkes ebben. Amikor a világ problémáiról van szó, g lobális járványként pusztít a hárítás. Lang don most meg fog adta, hog y ezt mindig észben fog ja tartani. Miközben a g ép nyug at felé röpítette, Lang don a két bátor nőre g ondolt, aki most Genfben vitázik a jövőről, és keresi a válaszokat eg y meg változott világ bonyolult kérdéseire. Az ablakon túl felhőtömb jelent meg a horizonton, lassan kúszva előre az ég en, míg vég ül elnyelte a hold sug árzó fényét. Robert Lang don hátradőlt az ülésben, érezve, hog y ideje aludni. Ahog y lekapcsolta a lámpát a feje fölött, még eg yszer kinézett az ég boltra. Odakint, a felhők hozta sötétség ben, átváltozott a világ . Fénypontok hímezték az ég fekete szőttesét: a csillag ok.
Machiavelli: Beszélgetések Titus Livius első tíz könyvéről, fordította: Lontay László Az amerikai és az európai Betegség megelőzési és Járványvédelmi Központ
