BUDAPESTI KIRÁLYI ORSZÁGOS GYŰJTŐFOGHÁZ
BEVEZETÉS
Millennium, 1896. A Magyar Tudományos Akadémia történeti bizottsága szakvéleményében a honfoglalás és az államalapítás idejét 888-900 közötti évekre tette, az ezeréves évfordulóra rendezendő ünnepségek időpontját kormánydöntés jelölte ki. Az 1892. évi II. tc. 1895-re írta elő egy Budapesten tartandó országos nemzeti kiállítás megrendezését, de miután világossá vált, hogy a szükséges munkálatok ekkorra nem fejezhetők be, a kormány kezdeményezésére az Országgyűlés az 1893. évi III. tc.-kel 1896-ra halasztotta a millennium megünneplését. A Városligetben felépített kiállítás megnyitása 1896. május 2-án volt. A millenniumra országszerte számos középületet emeltek, pl: Budapesten elkészült az Iparművészeti Múzeum, a Kúria (ma Néprajzi Múzeum), a Műcsarnok, a Ferencz József-híd (ma Szabadság-híd), a Vígszínház, átadták a forgalomnak a földalatti vasutat. Lehetne folytatni a felsorolást, már csak azért is, mert a millenniumi aranykorszakban a társadalom egyetlen rétegéről sem feledkeztek meg: az ünnepségsorozat hivatalos zárása után adták át rendeltetésének a Budapesti Királyi Országos Gyűjtőfogházat.
A kezdetek
Magyarországon az 1853-ban kiadott helyszínelési rendelet kiadásával kezdődött meg a telekkönyvek szerkesztése: a községenként elkülönített nyilvántartást, amely az ingatlanokra
1
vonatkozó tulajdonjog és más jogok, valamint a fontosabb tények és körülmények feltüntetésére szolgált, és a bejegyzett adatok valódiságát hitelesen tanúsította, az illetékes bíróságokon vezették.
Egy Kőbányán felépítendő állami fogház legkorábbi említése azon a telekkönyvi betét három lapján (birtoklap, tulajdoni lap, teherlap) lelhető fel, melynek a Budapesti Központi Királyi Járásbíróság által 1925. május 16-án kiállított másolata a Magyar Országos Levéltár őrizetében van.
A birtoklap adataiból kitűnik, hogy a 7727/a helyrajzi számon bejegyzett telek a X. kerület Kőbánya, Maglódi út, dűlő utak és Kozma „ucca” sarkán 19039,6 □öl (68542 m2) területű.
A birtoklapon a Kozma „ucca” bejegyzés későbbi keletű, mint maga a tulajdoni lap (az ingatlan nyilvántartás tartalmát érintő változásokat folyamatosan átvezették), mivel ezt az utcát az FKT csak az 1902. január 7-ei 6150/017. számú határozatával nevezték el Kozma Sándor (1825-1897) főügyészről, az Országos Gyűjtőfogház és az ország összes fogházainak ellenőréről.
A tulajdoni lap bejegyzése alapján a telek 1868-ban lett Pestváros része: „szabad királyi Pestváros törvényszékének 1868. évi február 15-én 8471 szám alatt kelt végzése következtében, a Pestvárosi Tanács által 1868. évi január 23-án 2112 szám alatt hozott végzése és a felmutatott térrajz szerint szabad királyi Pestváros javára bekebeleztetett”.
A következő, 1894. június 22-i bejegyzésből tájékozódhatunk, hogy a főváros a telket ingyen bocsátotta az igazságügy rendelkezésére: „Budapesten 1894. évi május hó 16-án kelt, s 1894. évi május hó 30-án elfogadott és a m. kir. Igazságügy Minisztérium által 1894. évi június hó 8-án 14890 sz.a. jóváhagyott ajándékozási szerződés alapján ezen 7727/a/1 hrsz. a. felvett ingatlanra a tulajdonjog ajándékozás jogcímén a m. kir. államkincstár javára bekebeleztetik. Egyuttal a tulajdonjog azon korlátozása, hogy a m. kir. államkincstár 1892. évi november hó 26 k napjától számított
2
négy év alatt köteles az átengedett telekre saját költségén nagyobb befogadási képességgel bíró állami fogházat építeni és, hogy ezen kötelezettség be nem tartása esetén valamint az esetben is, ha a telek, illetve az azon emelendő épület nem a szerződésben meghatározott célra fordíttatnék az ajándékozás illetve a szerződés érvénye megszűnik és az ajándékozás tárgyát képező telek a netán rajta lévő épületekkel együtt azonnal Bpest sz.főv. közönsége korlátlan tulajdonába, birtokába visszaszáll anélkül, hogy a m. kir. kincstár a telken netán lévő épületekért bárminemű kárpótlást vagy megtérítést igényelhetne, - s hogy végre az építendő állami fogházhoz vezető utaknak, nevezetesen a Maglódi út azon részének, amely a X. ker. Újköztemetőbe vezető út elágazásától az építendő állami fogház telkéig terjed, nem különben az építendő állami fogház telkét környező utaknak a jókarban helyezési illetve macadámszerű kiépítési költségei a m. kir. államkincstárt terhelik – feljegyeztetik.”
Az intézetet a 9050/1895. IM. szám alatt jóváhagyott szerződés alapján Wagner Gyula műépítész (tervei szerint) vezetésével és Náday Antal m. kir. államépítészeti főmérnök felügyelete mellett a „Grünwald testvérek” budapesti vállalkozó cég építette. Az építkezés 1895. március 23-án kezdődött és 1896. október 31-én fejeződött be.
Az építész
Wagner Gyula 1851. november 28-án született Pesten. Családja építészettel „fertőzött”: - apja, Wagner János is építész volt, - négy fiú testvére közül hárman is építészek lettek, (Ottó Bécs építményeinek esztétikai tanácsadója és részben tervezője lett, művészete bizonyos mértékig ma is meghatározza az osztrák főváros arculatát; Ödön és János
3
ráadásul Reschl építőmester Hortenzia és Valéria lányát vette feleségül), - Klára nevű lánytestvére egy ifjú műépítésznek tetszett meg: Pecz Samu, a Magyar Országos Levéltár Bécsi kapu téri épületének tervezője vezette oltár elé.
Wagner Gyula az 1869-70-es tanévben a budapesti kir. József Műegyetemen beiratkozott hallgató volt, de diplomáját nem itt szerezte. Később a bécsi Építészeti Akadémián tanult, és a dán származású bécsi építésznél Theophilus Hansen-nél mélyítette tudását. Épületeinek tervezésénél, formaelemeinek alkalmazásában elsősorban mesterét, Hansen professzort követte.
Wagner Gyulát ma már a magyar börtönépítészet koronázatlan királyának is tekinthetünk, aki iskolát teremtett, s akinek alkotásai hosszú időn keresztül modell-értékűnek számítottak a magyar igazságügyi építészetben. Nem csupán arra törekedett, hogy az általa tervezett épületek a jogszolgáltatás központjává váljanak (szakmai szempontból minden igényt kielégítsenek), de a városok fontos elemeiként, építészeti látványosságaiként harmonikusan illeszkedjenek az őket körülvevő környezetbe, a városképbe.
Az igazságügyi épületek specialistájának tartották, nevéhez több mint százötven középület fűződik, pl.: - az aradi, az egri, a kecskeméti, a nyíregyházi, a szabadkai, a szegedi, a szombathelyi, és az újvidéki törvényszéki épületek, - a debreceni, a gyulai, a szekszárdi, a székesfehérvári, a szolnoki, a zalaegerszegi igazságügyi épületek, - a máramarosszigeti, a szatmári törvénykezési palota, - a lugosi, és az alsólendvai Járásbíróság, - az Illavai várbörtön és fogház, - a Nagyenyedi Fegyintézet, - a Váci Országos Fegyintézet, a Sopronkőhidai Fegyház, - a csíkszeredai igazságügyi palota és fogház, - a Szegedi királyi kerületi börtön és királyi törvényszéki fogház,
4
- a Kassai Gyermeknevelő Intézet, - a fővárosban a Mosonyi utcai toloncház, a Rákospalotai Leánynevelő Intézet, valamint a Budapesti Királyi Országos Gyűjtőfogház.
Wagner Gyula néhány évvel a századforduló után eltűnt a közéletből. Bécsben halt meg 1937. október 15-én.
Börtön a városban – város a börtönben, avagy a Gyűjtőfogház épület-együttese
A Magyar Országos Levéltár által kiadott Az Igazságügyminisztériumi Levéltár Repertóriuma szerint a K 579 jelzésű Általános iratok között igazságügyi épületek építésére és költségvetési ügyeire vonatkozó iratok kutathatók.
Ezzel szemben az Országos Gyűjtőfogházra vonatkozó dokumentumok között (1721. csomó) építésre utaló iratok nem, csak későbbi időből, 1907. évtől az épületek leírását tartalmazó iratok találhatók.
A 42.799/1906. IM. Rendelettel az állami ingatlanokról az intézetek lényeges ismertető jeleit, mindenkori állagát és az ezekben beálló változásokat feltüntető ingatlantörzskönyvet és ingatlanleltárt kellett vezetni. Ezt a Gyűjtőfogház akkori igazgatója el is készíttette 1907. december 31-ei dátummal. Ennek segítségével részletes betekintést kapunk a Gyűjtőfogház épület-együtteséről.
A környék leírása
A Budapesti Királyi Országos Gyűjtőfogház Budapest székesfőváros X. kerületében, a keresztúri dűlőben a Maglódi út,
5
Újhegyi út és Kozma utca által határolt területen fekszik. Az intézet közelében vasútállomás, valamint a városi villamosvasút-társaság Rókus – Újköztemető vonalának feltételes megállója van. A telek ajándékozása nyomán a főváros kikötötte, hogy a környező utaknak makadámszerű kiépítéséről és „jókarba” helyezéséről is gondoskodni kell. Kiépítésük után az utak „jókarbantartását” a főváros magára vállalta. Az utak 59.102 korona költséggel épültek ki és 1901. február 19-én vette át azokat a székesfőváros.
A bejárati épület
Homlokzata (a többi épületek homlokzatától eltérően díszesebb) párkányzatokkal, angyalcsoporttal, magyar címerrel, koronával, s egyéb díszítésekkel „állíttatott” elő. A bejárati épület tetőzete palával fedett. A lépcsők mindenütt faragott, kemény mészkőből készültek. A bejárati épület három épületrészből állt. Kimagasló középső része a főbejárati folyosót, egy irodát, két ügyeletes szobát, egy tartalékosőr-szobát és az orvosi rendelőszobát foglalta magában. A bejárat jobboldali része raktárnak, a baloldali része pedig őri laktanyának épült. A bejárati épület előtt díszkert terült el, melyet tégla-pillérek közé épített vasrács-kapu és vasrácsozat szegélyezett.
Irodai és imatermi épület
A főbejárati folyosó meghosszabbításában irodai és imatermi épület volt. A folyosóról irodahelyiségek, tanácsterem, látogatószoba, és a lépcsőház nyílott. A római katolikus templom 310 m2 területű, 10,50 m magas, 500 üléssel berendezett. A karzaton 1905-ben orgonát helyeztek el.
6
Gazdasági épület
Az irodai és imatermi épület folyosóján tovább haladva értek a gazdasági épületbe, ahol a jobb oldali részben gránit-mozaikkal burkolt főzőkonyha (négy darab, egyenként 250 liter űrtartalmú gőzfőző-üsttel), éléskamra, sütőház (három sütőkemencével), dagasztó helyiség (makadam köves), kenyérraktár; a bal oldali részben mosókonyha, gazdasági gépház, féregölő készülék, és fürdők voltak. A mosókonyha három mosógéppel, lúgozó-, és szappanozó-káddal, áztató medencével ellátott. A mosókonyha felett lévő mángorló és ruhaszárító helyiségbe felvonóval jutott a kimosott ruha. A gazdasági épület első emeletén 103 m2 területű, 6 m magas ev. református és ág. evangélikus imaterem állt a hívők részére úrvacsora-asztallal, harmóniummal továbbá ugyanakkora nagyságú izraelita imaterem Tóra-szekrénnyel. Az imatermekben hajópadló burkolat volt.
Jobb oldali magánzárka épület /jobb oldali csillag /
A háromszárnyú épület szárnyai egymással 120o-nyi szöget képeznek, panoptikus rendszerű, függőfolyosókkal ellátott, egy pontról áttekinthetőnek épültek. A folyosók mindkét oldalán magánzárkák (melyek padlózata hajópadló), az épületszárnyak végén nagyobb zárkák berendezésére került sor. Emeletenként 6-6 szobában helyezték el a lelkészeket, a tanítókat és a „kulcsosokat”, valamint ebben az épületben alakították ki a könyvtárat, a fényképészeti termet és egy munkatermet. A földszinti folyosó aszfalt, míg az emeleti folyosók tölgyfa-deszkával burkoltak. Az első emeleti folyosó alatt sodronyhálót feszítettek ki. Az épület (már az akkori kor követelményeinek megfelelően) melegvíz-fűtésre és villanyvilágításra volt berendezve, fedele lapos facement fedél. A gazdasági épülethez legközelebb eső szárnyban ételfelvonó üzemelt.
7
Jobb oldali magánzárka épület körül fekvő udvar
A zárka épület szárnyai között elterülő parkban sétálhattak az elítéltek. A kerítés-fal közelében betonréteggel bevont nyári fürdő, valamint testgyakorlatok végzésére egy nyújtó és egy korlát volt felállítva. Az udvarban volt még egy benzin-pince, három deszkából készült üzleti raktár és egy szemétgyűjtő gödör.
Bal oldali magánzárka épület /bal oldali csillag /
Építészetileg teljesen megegyezik a jobb oldali magán-zárka épülettel, de itt a három nagyobb terem közül kettő tanterem, egy pedig polgári ruharaktár.
Bal oldali magánzárka épület körül fekvő udvar
Ebben a díszes parkban is a letartóztatottak sétája történt, valamint az udvarban volt található a „petroleumos raktár”, az intézet hídmérlege, szén-, és tüzifa-lerakodó hely.
Fogház épület
A bejárati épület jobb oldali része mögötti két emeletes, panoptikus-rendszerű, függő folyosókkal ellátott épületben fegyencrab-, és fogoly nőket, valamint fogházra és javító intézetre ítélt férfiakat tartottak fogva. Befogadó képessége 224 fő. A folyosók, zárkák padlózata ugyanolyan, mint a csillag-épületekben, az épületet cseréptetőzet fedi. Ide is beépítettek központi nyomású melegvízfűtést, villanyvilágítást és vízvezetéket.
8
Kórház-épület
A fogház-épülettel átellenben a bejárati épület bal oldali része mögötti területen épült egy emeletes kórházban 19 betegszoba volt, ahol 105 beteget tudtak elhelyezni. A ragályos betegek részére külön osztályt létesítettek (külön folyosóval és kijárattal). „A kórház igen kedvező fekvésű, amennyiben a betegszobák ablakai részint délkeletre, részint délnyugatra nyilnak és igy az uralgó északnyugati légáramlat az innen kipárolgó levegőt nem engedi az intézet többi épületeibe és udvaraiba bejutni; azon kívül az északnyugati erős szelek ellen az előtte fekvő magas róm. kath. templom megvédi. A kórház a gazdasági épülethez is elég közel fekszik, ugyhogy az ételek a betegeknek meleg állapotban kioszthatók.”
Nagyobb munkatermi épület
Két kisebb munkatermi épület mellett az intézet délnyugati oldalánál állt egy cseréppel fedett, nagyobb munkatermi épület, melyben az intézeti istálló, házi lakatosság, kovács-, és asztalosüzem, vállalati lámpagyár, nyomda valamint az egyenruházati szabóság egy része volt.
Gépház és kazánház épület
A gépházban helyezték el a dinamógépeket, amelyek a villanyvilágítást szolgáltatták, ezeket gőzgép hajtotta. A kazánházban három gőzkazán is volt.
Villanyvilágítás
9
A villanyvilágítás kiépítésével „Ganz és társa vasöntő- és gépgyár részvénytársaság” budapesti cégét bízták meg Wagner Gyula műépítész vezetése és Náday Antal kir. főmérnök ellenőrzése mellett. A munka 1896. június 13-án kezdődött, s október 17-én fejeződött be. Az őrlakások kivételével az összes épület és az udvarok világítását is kiépítették. Összesen 2.030 db izzólámpát szereltek fel: a magánzárkákban öt gyertyafény-, a munkatermekben 10 és 16 gyertyafény erősségűeket. A vezetékek és a kapcsolók kiépítésénél figyelemmel voltak arra, hogy minden épületet, sőt azok emeleteit külön-külön is lehessen világítani, ill. a lámpákat lekapcsolni. A magánzárkák lámpáit a folyosóról kapcsolhatták, fényerősségük is szabályozható volt. Az intézet összes lámpájának egyidejű működésekor kb. 700 amperre volt szükség.
Elmebetegek épülete
Az intézeti telek keleti részén az elmebetegek számára 4.163 m2 nagyságú területen építették fel azt az egyemeletes épületet, melyben 104 egyént tudtak megfigyelni. Itt női- (külön női sétálóhellyel) és férfiosztály is működött; az izgatottak számára magánzárkákat tartottak fenn. A tágas udvaron itt is volt egy betonréteggel bevont nyári fürdő.
Igazgatói lakóépület
A cseréppel fedett emeletes épületben lakott az igazgató és az ellenőr. Az igazgatói lakás négy, az ellenőri lakás három szobából állt; mind a két lakáshoz cselédszoba is tartozott. Az előző szobái parkettel, utóbbié hajópadlóval burkolt; villanyvilágítás és vízvezeték itt is volt. Az épülethez tartozó kert közepén szökőkút, a szélén két tyúkketrec és baromfiudvar állt.
10
Tisztviselői laképület
Ebben a hét (több szobás) lakással berendezett emeletes, cseréppel fedett épületben tisztviselők laktak. A lakásokhoz pince, konyhakert, tyúkketrec és baromfiudvar tartozott. Az épület udvarán állt egy mosó- és fürdőház, melyben mosókonyha, mángorló és két közös fürdőszoba volt. Egy lakáshoz külön-, hat lakáshoz pedig három közös árnyékszék tartozott. Őr-lakházak
Az intézet telkén nyolc, építészetileg egyforma cseréppel fedett őr-lakház épült. Mindegyikben nyolc (egyszobás) lakás volt konyhával, kamrával, pincével. Ezek az épületek az őr-lakházhoz tartozó udvar két oldalán helyezkedtek el, az udvar közepén kocsiközlekedésre alkalmas út volt. Minden lakáshoz járt tyúkketrec, baromfiudvar.
Halottas kamra
A facement tetővel fedett épületben egy boncoló szoba és egy halottas kamra volt.
Kerítés és falak
Az intézet 60 cm széles és 3,20 méter magas kőfallal határolt. Külső falszakaszok:
bejárati épület mögötti fal ..................... 75.56 m Újhegyi út felőli kerítésfal ..................175.36 m az elmebetegek épülete felőli fal .......... 87.57 m a temető felőli kerítés ..........................226.60 m
11
Maglódi út felőli kerítés ..................... 125.57 m.
Az intézeten belül tíz válaszfal állt. A falakat fehér mészhabarcsba rakott, lábazatainál és párkányzatainál épélű téglából falazták.
Átalakítások, felújítások
A millennium évében átadott Budapesti Királyi Országos Gyűjtőfogház mind építészeti szempontból, mind terjedelménél, berendezésénél, beosztásánál fogva is, a XIX. század végi közállapotokhoz képest rendkívül komfortosnak számított. A fogház összesen huszonhárom épületből állt, építési-, felszerelési költsége kb. 3.000.000 korona összeget tett ki. Megnyitásával azonban nem fejeződött be a Gyűjtőfogház, mint fegyintézeti komplexum fejlesztése, alakítása. Az átadás után nem sokkal folyamatossá váltak az átalakítások: - 1899-ben a bejárati épületben lévő raktárt orvosi és gondnoki lakássá alakították át, ezek szobáit 1907-ben parkettázták. - A gazdasági épülethez (a Bánó és Szűcs-féle kazán elhelyezésére szolgáló) toldaléképületet építettek 1900-ban. - 1902-ben az őri laktanya egy részét alakították át őrparancsnoki lakássá, melynek udvarára 1908-ban mosókonyhát húztak fel. - 1902-ben az egyik őrlakházban két fegyőri lakásból iskolai tantermeket alakítottak ki a tisztviselők, őrök és alkalmazottak gyermekei számára. - A tisztviselői laképület nyolc lakását 1903-ban hét lakássá alakították át. - A Budapesti Királyi Országos Gyűjtőfogházat 1905-ben bekapcsolták a kőbányai vízvezeték hálózatba. - A dinamógépek hajtására szolgáló három gőzgépet 1907. januárjában lecserélték. - A két zárkaépület között 1908-ban készült el a kocsiszín.
12
Az 1910 és 1914 között folytatódó átalakítások mellett felújítási munkák kezdődtek. (Bővítették az óvodát, fertőtlenítő intézetet építettek, kialakításra került egy jégverem.) Ezekről kiegészítő leírás készült a minisztérium részére, melyben feltüntették az elvégzett munkálatokkal kapcsolatos dokumentumok iktatószámát is. Ebből az időből, ezekről a munkákról ügyviteli értékű irat nem maradt fenn, de a Gyűjtőfogház iktatókönyveiben (Budapest Főváros Levéltárában) ezen események rögzítése nyomon követhető.
A Gyűjtőfogház megnyitása, első tisztviselői
Sajnos az intézet „első napjáról” írásos emlék sem a Gyűjtőfogházból, sem az Igazságügyi Minisztériumból nem maradt fenn. Megnyitásának említése azonban a kronológia miatt nem hagyható ki.
A Budapesti Királyi Országos Gyűjtőfogház az 57.090/1896. IM. sz. rendelettel kezdte meg működését: „A Budapest fő- és székváros X. kerületének határában (vasút állomás: Kőbánya vagy Rákos) felépített gyűjtőfogház rendeltetésének folyó évi november hó 1-én át fogván adatni…”
Az intézet igazgatójának kinevezését az Igazságügyi Közlöny 1896. évi 9. számának Személyi hírei között ismertették: „A kir. igazságügyminiszter áthelyezte és pedig:…Szabó József lipótvári kir. orsz. fegyintézeti és közvetítő-intézeti igazgatót a budapesti országos gyűjtőfogháznál rendszeresített igazgatói állásra…”
A Budapesti Királyi Országos Gyűjtőfogház első tisztviselői: Igazgató: Szabó József Ellenőr: Grigár Róbert Gondnok: Raidl Antal
13
Orvos: Gyógyszerész: Tanító: R.kath.lelkész: Ev.ref.lelkész: Őrparancsnok:
Neuwirth Dezső Dávid dr. Boros Károly Szilágyi Árpád Psitek János Brúnó Szász Gusztáv Nyíri Lajos
Az intézet nyilvántartásai A fogvatartottakkal kapcsolatos nyilvántartások
A Gyűjtőfogház megnyitásakor érvényben lévő büntető törvénykönyv a főbüntetés három fajtáját ismerte: - a halálbüntetés, - a szabadságvesztés, - a pénzbüntetés.
A szabadságvesztés-büntetésnek, amely a büntetési fajták között domináló szerepet tölt be, négyféle neme található a Csemegi-kódexben, ezeknek megfelelően büntetési nemenként változott az elítéltek elnevezése: - a fegyházban fegyencek, - a börtönben rabok, - az államfogházban államfoglyok, - a fogházban foglyok töltötték büntetésüket.
A Budapesti Királyi Országos Gyűjtőfogház rendeltetése az volt, hogy a különböző nemű szabadságvesztésre ítéltek büntetését egy épület-csoportban, de egymástól elkülönítetten lehessen végrehajtani.
14
Fegyenc-, fogoly- és rabtörzskönyvek
Az intézetben fogházra, börtönre és fegyházra ítélt férfiak és nők voltak elhelyezve. Ennek megfelelően maradtak ránk a büntetés súlya szerinti fegyenc-, rab- és fogolytörzskönyvek, melyekbe évenként újra kezdődő törzskönyvi számokkal a letartóztatottak részletes személyi adatait: - nevét, álnevét, - személyleírását (magassága, testalkata, arca, arcszíne, haja, homloka, szemöldöke, szeme, orra, bajusza, szája, fogai, álla, szakálla, különös ismertető jelei) - személyes viszonyait (pl.: szülőhelye, utolsó lakhelye, törvényes házasságból v. házasságon kívül született-e?, írni-, olvasni-, számolni tud-e?, hitvallása, vagyoni állapota, stb.) - előéletére (kihágás, vétség, bűntett miatt volt-e fenyítve, elítélve?) - mostani bűntettére (a mostani elítélés alapjául szolgáló bűntett, az ítélet kivonata, mellékbüntetések, bűntársak, fegyintézeti foglalkozása, szabadulására) vonatkozó adatokat adták meg.
A törzskönyvi adatokat a beszállítástól számított 24 órán belül fel kellett venni. Az adatok bejegyzésénél az elítéltet kérdezték, ha az állításai az értesítő jegyzék adataival nem egyeztek, akkor a beszolgáltató királyi ügyészséget szólították fel a tévedés felderítésére. A törzskönyveket tájékozódás végett tanulmányozta az igazgató, a lelkész és a tanító.
Államfogoly törzskönyvek
Külön törzskönyvben tartották nyilván a Gyűjtőfogházban őrzött államfoglyokat, akik „párviadal vétsége”, „sajtó útján elkövetett becsületsértés”, „királysértés”, „izgatás”, „nyomtatvány útján elkövetett nemzetiség elleni gyűlölet” bűntette miatt kapták büntetésüket. Nevelésre az államfoglyok általában nem szorultak, a
15
büntetés célja velük szemben kizáróan a visszatartás volt. Az államfogoly sem magánelzárásnak, sem munkakényszernek nem volt alávetve, saját ruháját viselhette, naponta két óra sétaideje volt.
Törzskönyvi mutatók
A törzskönyvek segédlete a betűrendes törzskönyvi névmutató volt. Egy kötetbe írták az összes fogva tartott törzskönyvi számát, a büntetés minőségét (e szerint lehetett tudni, hogy melyik törzskönyvben kell keresni), a személyes adatokat és a büntetésre vonatkozó tudnivalókat. Érdekesség, hogy a vizsgált (1937. évi) mutatóban a női elítéltekre vonatkozó beírásokat és a javításokat pirossal jegyezték.
Szabadulási határidő-nyilvántartó
A törzskönyv alapján szabadulási időmutatót készítettek annak feltüntetésére, hogy az egymást követő napokon kiket kell szabadlábra helyezni a letartóztatottak közül.
A kisegítő fogház törzskönyvei
Az 1919. évi március 21-én kezdődött proletárdiktatúra után a forradalmi bűntettesek ellen indított tömegbűnügyek következtében a letartóztatottak száma úgy megszaporodott, hogy messze túlhaladta az intézetek normális befogadóképességét. A Gyűjtőfogházban 1919. szeptemberében annyira megnövekedett a fogolylétszám, hogy a Szerb utcában kisegítő-fogházat nyitottak (egy átalakított zálogházban). Itt helyezték el a Budapesti és Pestvidéki Törvényszék foglyait. Az itt vezetett törzskönyvek formátuma azonos a többi törzskönyvvel. A kor történelmi hátterét segít megismerni az az
16
adat, mely a fogva tartott bűncselekményére vonatkozik, néhány ezek közül: - „izgatás” - „politikai megbízott volt” - „bolseviki bűncselekmény” - „kommunista üzelmek” - „vörös katona volt”. A megnövekedett fogolylétszám a fogolytörzskönyvek „mennyiségében” is jelentkezett: míg a Gyűjtőfogházban 1918-ig évente átlag 3-4 fogolytörzskönyv telt be, addig 1919-ben 28 kötet(!), 1920-ban 19 kötet, 1921-ben 10 kötet, s ehhez jött még a Szerb utcai törzskönyvek száma (1919-1921 között 15 kötet).
Az alkalmatlannak bizonyult Szerb 1921. augusztus havában megszüntették.
utcai
fogházat
Megfigyelő-intézeti törzskönyvek
Az első magyar büntető törvénykönyv VII. fejezetének 76.§-a az alábbiak szerint rendelkezik: „nem számítható be a cselekmény annak, aki öntudatlan állapotban követte el, vagy akinek elmebetegsége meg volt zavarva, és emiatt akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt.” A velük kapcsolatos feladatok megoldására és a budapesti királyi törvényszék lőportár-dűlői fogháza mellett létesített „a letartóztatottak és elítéltek megfigyelő osztálya” megszüntetése miatt keltették életre a Gyűjtőfogház területén, de attól elkülönítve az elmebeteg-osztályt. A kir. igazságügyminiszternek 57.090/1896. IM. számú rendeletével nem csak a Gyűjtőfogház nyitotta meg kapuit, hanem „…a gyűjtőfogház mellett egy, a kor igényeinek megfelelő s kellő befogadási képességgel bíró elmebeteg-osztály létesíttetett…”
A kir. igazságügyminiszternek 60.780/1896. IM. számú rendelete értelmében ez az osztály 1897-től „A letartóztatottak és
17
elítéltek országos megfigyelő és elmegyógyító intézete” nevet viseli, ahova: a.) „a kétes elmeállapotú előzetesen letartóztatottak és vizsgálati foglyok elmeállapotuk megfigyelése végett; b.) oly jogerejűleg szabadságvesztés-büntetésre ítéltek és javítóintézeti növendékek, a kiken az elmebetegség jelenségei, vagy egyéb specialis elbánást igénylő izgatottsági tünetek (például gyakori epilepsiás, hysteriás rohamok) mutatkoznak, gyógyítás, illetőleg ápolás végett fognak elhelyeztetni.”
Az intézet biztonságáról és gazdasági ügyeiről a Gyűjtőfogház igazgatója gondoskodott, aki azonban hivatalos ügyekben a megfigyelő intézet igazgatójával kölcsönös egyetértésben járt el.
A 9052/1906. IM. sz. rendelettel a megfigyelő elnevezése „Igazságügyi Országos Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet”-re változott.
Az intézet első tisztviselői:
vezető: Moravcsik Ernő Emil dr., udv.tan.,egyet.ny.r.tanár, orvosok: Németh Ödön dr., Neuwirth Dezső dr. A megfigyelő intézetben gondozottakról külön törzskönyvet vezettek.
Fiatalkorúak törzskönyvei
A fiatalkorúaknak a felnőttekétől eltérő, sajátos büntetésvégrehajtásáról csak a XX. század első évtizedének végétől beszélhetünk (a Csemegi-kódex csak érintőlegesen foglalkozott ezzel a problémájával). A fiatalkorúak megkülönböztetett büntetőjogi kezelését az 1908. évi XXXVI. tc., az I. Büntetőnovella vezette be. A fiatalkorú bűnözők ellen hozott bírósági határozatok végrehajtására királyi javítónevelő-intézeteket, magánintézeteket és fiatalkorúak fogházait tartották fenn. A büntetőnovella 26.§-a
18
alapján kiszabható fogházbüntetést, vagy államfogház-büntetést a királyi bíróságok 1910-ben évben aránylag olyan kevés esetben és többnyire olyan rövid tartamban szabták ki, hogy a fiatalkorúak fogház-, államfogház- és elzárásbüntetésének végrehajtása tárgyában kiadott 27.300/1909. IM. sz. rendeletben megszabott csoportokba és osztályokba sorozás, a rendszeres valláserkölcsi iskolai és munkaoktatás épen a fiatalkorú foglyok rendkívüli kis száma miatt nehézségekbe ütközött. Ezért és tekintettel arra, hogy a fogházra ítélt fiatalkorúak erkölcsi nevelése, iskoláztatása és munkáltatása viszonylag jobban a Budapesti Királyi Országos Gyűjtőfogháznak e célra kijelölt részében volt megoldható, az egy évnél hosszabb időre elítélt fiatalkorúakat az ország minden részéből az igazságügy-miniszter Budapestre szállíttatta.
A fiatalkorúak nyilvántartása is törzskönyvben történt.
Értesítő jegyzékek
A letartóztatottak fogházba szállítása értesítőjegyzékkel történt, ami alapján törzskönyvezték őket a befogadó intézetben. Külső lapján feltüntették a gyűjtőfogházi törzsszámot, az ítéletet, valamint azt, ha az elítélt büntetését félbeszakították (1914-től a katonai szolgálatra alkalmas elítéltek büntetését tömegestől halasztották el, vagy szakították félbe a háború folyamán). Az értesítőjegyzék mellékleteként tárolták a bírósági ítéleteket.
Itt említem meg a rögtönítélő bíróságot. Több értesítőjegyzéken az ítélethozatal, a Gyűjtőfogházba szállítás és a halálbüntetés végrehajtásának napja azonos: ha a rögtönítélő bíróság a halálra ítéltet nem találta kegyelemre „ajánlandónak”, rendszerint két órán belül a halálbüntetést végrehajtották.
Foglyok polgári ruhakönyve
19
Az elítéltektől befogadásukkor elvettek mindent, ami rajtuk és velük volt: ruházat, készpénz, ékszer, gyújtó, pipa, dohány stb., azután tiszta rabruhába öltöztették őket, melynek viselése büntetésük egész tartama alatt kötelező volt. Maguknál csak azt tarthatták, amit az igazgatóság átadott nekik (könyv, munkaanyag), vagy kivételes engedéllyel náluk hagyott (pl. zsebórát).
A foglyok polgári ruhakönyve egy sorszámos nyilvántartás volt, melyben feltüntették: - az elítélt nevét, - az elítélt tulajdonát képező tárgyak megnevezését, darabszámát, - „becsértékét”, - az elítéltnél hagyott tárgyakat. Az elítélt szabadulásakor aláírásával igazolta, hogy letéti tárgyait visszakapta.
Balesetek bejelentőkönyve
Balesetek bejelentőkönyvébe jegyezték, ha a letartóztatottakat büntetésük ideje alatt baleset érte. Az elítéltek különböző iparágakban tevékenykedtek: kihelyezett üzeme volt a Gyűjtőfogházban a Magyar Fém és Lámpagyár Rt-nek, az Univers Nyomdának, a Nagel Kapocsgyár Vállalatnak. Sérüléseiket elszenvedhették a mosodában, a mángorlóban, az asztalos üzemben, a lakatos műhelyben, szabóságban, könyvkötészetben, házi kovácsműhelyben is.
Fegyelmi könyv
A Gyűjtőfogházban szigorú rend uralkodott. Aki az elzárás ideje alatt kihágást, vagy vétséget követett el (ami lehetett: „szökés”, „dohány csempészés”, „egymás közti verekedés”,
20
„kincstári ruhanemű megrongálása”, „zsírlopás a konyháról”, „levélés rajzcsempészési kísérlet”, „villanykapcsoló megrongálása”, „házi kertészetből máklopás”, „kihívó magaviselet fegyőrrel szemben”, stb.) bekerült a fegyelmi büntetések nyilvántartására szolgáló könyvbe. A fegyelmi határozat nyomán különböző büntetésben részesültek a fogva tartottak: - „különböző idejű sötétzárka”, - „különböző idejű kedvezményelvonás”, - „magánzárka”.
Orvosi vizitkönyv
Ebben a nyilvántartásba vezették az orvosi ellátásban részesülőket. Az osztály-rovatba jegyezték az elítéltek őrzési helyét: jI (jobb csillag, első osztály), jII, jIII, bI (bal csillag első osztály), bII, bIII, kisfogház. A név után a kezelés módja rovatba hol a betegséget („izületi lob”, „influenza” stb.), hol a kezelés módját („kis séta”, „félnapi fekvés”, „meleg fürdő”, „lábfürdőkörömvágás”, „foghúzás” stb.), hol a vizsgálatra utalást („vizelet-, vér-, szív-vizsgálat”) jegyezték fel. Sokan jelentkeztek a „viszketés” problémájával az orvosnál, őket a kórház „viszketeg osztályára” utalták.
Rabsegély kimutatás és Rabsegély pénznapló
A rabsegélyezés intézménye visszanyúlik a középkorba: az elzárásban sínylődők élelmezése, ruházása és lelki gondozása a kegyesség és jótékonyság kategóriájába tartozva, az egyház által is ösztönözve beépült a szegénygondozással kapcsolatos tevékenységek közé. Az első magyar büntetőtörvénykönyv korszakalkotó jelentőségű szakasza volt a rabsegélyezés költségvetési hátterének törvényi megteremtése: amikor a pénzbüntetésekből befolyó összegeket erre a célra rendelte
21
felhasználni. A rabsegélyezés fő feladata a szabaduló letartóztatottak támogatása volt: akinek szabaduláskor ruhája nem volt, el kellett látni a nélkülözhetetlen ruhadarabokkal, valamint közlekedési útiköltséggel.
A rabsegély-kimutatás szerint a segély neme: ruhasegély, temetési segély, vagy készpénz-segély lehetett. A segélyek közelebbi indokai: „útiköltség”, „elmaradt munkajutalom”, „szemüveg”, „koporsó árának részbeni megtérítése”, „levélbélyeg”, „mankó-készítés díja”, „cipőjavítás” stb. A meglévő rabsegély kimutatás idején (1938-1939) pengő/fillér volt a fizetőeszköz.
A rabsegély-összeg „mozgásáról” rabsegély pénznaplót készítettek, melynek bevételi és kiadási oldalát is értékpapírban és készpénzben vezették. A havi zárás után aláírta az igazgató, az ellenőr és a pénztárnok.
A tisztviselők és a fegyőrök nyilvántartásai
Tisztviselők személyi táblázata
Az országos büntetőintézeteknél rendszeresített állásban levő tisztviselők voltak: az igazgató, a titkár, a fogalmazó, a főtiszt, a tiszt, az őrparancsnok, a lelkész, a tanító, az orvos. A büntetőintézet igazgatójának tehát különböző hivatású és képesítésű tisztviselők segédkeztek a büntetésvégrehajtásban és az igazgatási funkciók végzésében. A rendszeresített állások betöltése kinevezés vagy áthelyezés útján történhetett.
A tisztviselők személyi táblázata egy sorszámos nyilvántartás volt, melyet több éven keresztül folyamatosan vezettek, s ez azon kevés nyilvántartások egyike, melyből az első kötet (a nyitás napjától) is ránk maradt.
Talán nem meglepő módon az 1-es sorszámon Szabó József igazgató van nyilvántartásba véve, akiről megtudhatjuk, hogy
22
Magyarországon, Erdélyben, Kolozs megyében, Kolozsvárott született 1841. március 7-én. Vallása: evang. református (helvét hitv.). Családi állapota: nőtlen (egy későbbi bejegyzésből kiderül, hogy 1897. december 7-én megnősült). Sem a közös hadseregnél, sem a honvédségnél viselt állása nem volt (?). Képzettségei: 1860. évi július 2-án Kolozsvárott érettségi vizsgát tett. 1860-1861 évben teológiai tanfolyamot végzett a kolozsvári ev. ref. papnöveldében. A jogi végzettségét a budapesti m. kir. tudományegyetemen szerezte. 1867-ben ügyvédi vizsgát tett. Nyelvismerete: magyar és német nyelven beszélt, azokon olvasott és írt, román nyelven kissé beszélt. „Viselt állásai”: joggyakornok, írnok, gyakorló ügyvéd. „1877. július 19-től, mikor is a Nagyméltóságú m. kir. Igazságügyminisztérium által 20839. számú magas rendelvénnyel a lipótvári m. kir. országos fegyintézet igazgatójává ideiglenes minőségben 1600 forint évi fizetéssel és természetbeni lakás élvezetével kineveztetett”. 1878. szeptember 21-én véglegesítették, 1893. április 1-től fizetése 2000 forintra emelkedett. „A Nagyméltóságú m. kir. Igazságügyminiszter úrnak 47477/96 II. számú magas intézkedésével a közszolgálat érdekéből hivatalból áthelyeztetett a budapesti kir. országos gyűjtőfogházhoz igazgatónak előbbi javadalmakkal. Állását Budapesten elfoglalta 1896. szept. 28-án..” Lipótvárott 19 év, 2 hónap, 10 napot szolgált. Kitüntetései: jogosult volt a jubileumi polgári emlékérem viselésére. 1901. évi augusztus 1-én nyugdíjazták.
A tisztviselők közül legtöbben németül tudtak a magyar nyelven kívül, de többen beszélték a tót, a román, a szerb nyelvet. Egy-egy tisztviselő tudott franciául, törökül. A korra jellemző „magyarosító politika” eredménye figyelhető meg a nyilvántartásában: a név áthúzások oka, hogy a tisztviselők közül többen magyarosították nevüket pl.: Wikoukál Béla Veres Béla.
23
A fegyőri törzskönyv
A Gyűjtőfogháznál fegyőrökből, főfegyőrökből, és nőfelügyelőkből állt az őrszemélyzet. Fegyőrnek olyan egyén volt alkalmazható, aki szolgált a honvédségnél (katonai fegyelemhez volt szoktatva, jártas volt a fegyverforgatásban); aki egészségileg alkalmas; és aki írásban, olvasásban, „elemi számvetésben” jártas (25.004/1892. IM. rendelet) volt. A fegyőrök nyilvántartására szolgáló törzskönyvek legalább olyan részletességgel tüntették fel a fegyőrök adatait, mint a büntetésüket töltőkről az elítéltek törzskönyvei: - személyes adatokat (név, magasság, testalkat, „arczszíne”, haja, homloka, szemöldöke, szeme, orra, bajusz, szája, fogai, álla, szakálla, különös ismertető jelei; születési hely, vallása, családi viszonyai), - végzett tanulmányokat (nyelvismeret, szakképzettségek), - katonai és börtönügyi szolgálatra vonatkozó (minősége, tartama, fizetése), adatokat tartalmaztak. A jegyzet rovatba szerepeltették ha a fegyőrnek gyermeke született, elbocsátották, nyugdíjba helyezték, meghalt stb.
Érdekesség, hogy néhány évben egy köteten belül, a törzskönyv végén volt a regiszteres névmutató (név, törzskönyvi folyószám, változás).
Kimutatás a fegyelmi úton elbocsátott fegyőrökről valamint Fegyelmi úton elbocsátott fegyőrök nyilvántartó könyve
Ezt a két nyilvántartást valószínűleg nem a Gyűjtőfogházban vezették, hiába van az intézet irategyüttesében. Ezt támasztja alá az is, hogy mindkettőben feltüntették a fegyelmi úton „eltávolított” fegyőr szolgálati helyét, ahonnan az elbocsátás történt (Illava, Lipótvár stb.). A kimutatás időköre 1881-1922 közötti, a nyilvántartó könyvé pedig 1892-1944 közötti, tehát jóval az intézet
24
átadása (1896) előtt kezdték el vezetni. Sajnos egyik nyilvántartás sincs hivatalosan megnyitva, lezárva, nincs bennük bélyegző sem, ahonnan esetleg kiderülhetne használatuk helye. Csak az utal arra, hogy (legalább is) a „Fegyelmi úton elbocsátott fegyőrök nyilvántartókönyve” igazságügy-minisztériumi nyilvántartás volt, hogy a borítója belső oldalán lévő 41114/891 IM „jelzet” valószínűleg minisztériumi nyilvántartási szám.
Egyéb (vegyes) nyilvántartások
Születési napló
A Gyűjtőfogházban születettek nyilvántartására „vegyes” naplót vezettek. Személyzet gyermekének születése esetén a „törvényes atya” részt is kitöltötték, elítélt nő szülésekor csak az anya személyi adatait vették fel. Az újszülöttről csak a nemét, a keresztnevét és a vallását írták fel. A jegyzet rovatban tüntették fel, ha a gyermek halva született, illetve, hogy a szülők hol, mikor kötöttek törvényes házasságot. A születési naplót évenként újra kezdődő sorszámmal látták el (az év utolsó bejegyzésének hátoldalán zárták le és folytatták a napló vezetését 1-es sorszámmal a következő évben).
A halotti könyv
Halotti könyvben tartották nyilván (az elhalálozás időrendjében) a Gyűjtőfogházban elhunytakat. Ez szintén egy „vegyes” nyilvántartás volt, minden halálesetet ide jegyeztek: akár elítélt, akár tiszt, illetve alkalmazott, vagy annak gyermeke, családtagja hunyt el.
Ügyviteli segédletek
25
Iktató-, és mutatókönyvek
Az igazgató közvetlen segédje az igazgatósági irodavezető volt. Az intézet iktatókönyvét, a név- és tárgymutatókönyveket az igazgatósági irodában vezették, itt teljesítették a kiadmányozást és kezelték az irattárat. A törzskönyvek és a szabadulási időmutató vezetése, a személyi táblázatok kiállítása és kezelése, valamint az ügyiratok szerkesztése szintén az igazgatósági irodában történt. Az irodavezető tiszt őrizte az intézet hivatalos pecsétjét.
Az országos büntetőintézetekben az államhivatalok ügyrendjéről szóló 5500/1929. ME. sz .r. 24 §-ában megjelölt b.) mintának megfelelő iktatókönyvet kellett vezetni.
A gyűjtőfogházban „vegyes” iktatást vezettek: nem választották külön a személyi állományra és az elítéltekre vonatkozó iratokat. Az iktatókönyvek rovatai: - folyószám - beérkezés éve, hónapja, napja - az iratot intéző hatóság v fél, az irat kelte és száma - a beadvány tárgya - előadó - az elintézés rövid tartalma - elintézés napja - irattári alapszám. Évente 2-3 iktatókönyv telt be.. A meglévő iktatókönyvek évköre: 1897-1899, 1908-1924, 1926-1944. Az 1922., 1923., 1926., 1927., 1928. évi iktatókönyvek egy köteten belül mutatókönyvek is voltak. Mutatókönyvek csak 1908-tól vannak levéltárban. Ezek rovatai: - vezérszó - tárgy - iktatókönyvi számok - irattári alapszám.
26
Az 1934. évi mutatókönyv érdekessége, hogy a kötet elején 3-4 kiemelt nagyobb „területtel” (pl: Rabgazdaság) kapcsolatos iratokat területenként mutatózták.
Mb lajstrom és mutató
Az igazságügy-miniszter az országos büntetőintézetek általános felügyeleti megvizsgálására időnként miniszteri biztost küldött ki. A kiküldött tisztviselő a miniszter felügyeleti hatáskörével bírt. Levelezését külön iktatókönyvbe iktatták, a sorszámos iktatószám előtt Mb jelölést alkalmaztak (Mb. 254/1920)
Az alsóbesnyői rabgazdaság havi jelentései
A börtönmunkáltatás nagy területévé az 1930-as években a mezőgazdasági munkáltatás vált. Mivel a rabkertészet, vagy rabgazdaság kiegészítő része az intézetnek, területén az intézetre megállapított szabályok voltak irányadók. A Budapesti Királyi Országos Gyűjtőfogház rabgazdasága 1520325 kat. hold területű volt Alsóbesnyő-n, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében az Alsódabasi Járásban (ma Dabas része). A rabgazdaságban takarmánytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. A meglévő, az Igazságügyminisztériumba 1934-1944 év között felterjesztett havi kimutatásokból kiderül: - „a foglalkoztatottak létszáma”; - „a fogatok száma”; - „a már elvégzett és elvégezendő munkák”(„csalamádé vetés”, „tengeri kapálás”); - „a vetések állása, betegségei, rovarkárok”; - „a takarmány- és magtári készlet”;
27
- állatokra vonatkozó adatok, az „állatállomány hozadéka, apadása”, egészségi állapota (lovak, szarvasmarhák, sertések, birkák, baromfiak, méhészet); - a kitermelt terményre vonatkozó adatok; - épületek, gépek állapota; - készpénz és értékpapír maradvány.
A minisztériumba felterjesztett havi jelentések az Igazságügyminisztériumi Levéltár részeként a Magyar Országos Levéltárban lelhetők fel. A jelentések gyűjtőfogházi iktatása a Budapest Főváros Levéltárában található iktatókönyvekben követhetők (ezekből kiderül, hogy az intézetnél maradó példányokat még a levéltárba szállítás előtt kiselejtezték).
A BUDAPESTI KIRÁLYI ORSZÁGOS GYŰJTŐFOGHÁZ TÖRTÉNETÉNEK ÍROTT FORRÁSAI
A jogszolgáltatás működésekor keletkezett iratanyagnak országos jellegű szervektől - Igazságügyi Minisztérium - származó részét a Magyar Országos Levéltár, területi jellegűektől - Budapesti Királyi Országos Gyűjtőfogház - eredő részét pedig az illetékes területi levéltárak őrzik (Budapest Főváros Levéltára).
Magyar Országos Levéltár
A Magyar Országos Levéltár II. osztálya az 1867-1944 közötti központi kormányzati, bírósági és ügyészségi szervek iratait őrzi levéltáraknak nevezett egységekben („K” – polgári kori központi kormányhatóságok levéltárai - és „L” szekció). Az Igazságügy-
28
minisztériumi Levéltár az 1867-1944 közötti időből őrzi a polgári kori igazságszolgáltatás központi szerveinek iratanyagát.
Az Igazságügyi Minisztérium iratai 1949 és 1955 között lettek beszállítva. Az iratanyag csak csekély töredékét képezi a volt Igazságügyminisztériumi Levéltárnak, mivel az iratanyag tetemes része az 1956. évi levéltári tűzvész miatt elpusztult. Budapest 1944-1945-ös ostroma alatt az elszenvedett háborús károk helyreállítása a lépcsőház díszfestésének felújításával fejeződött volna be 1956-ban, de november 6-án ágyútűz zúdult a Levéltár épületére és a második világháború után szabálytalanul bitumennel fedett padló a lövések nyomán tüzet fogott. A nyugati szárny két felső emeletén a kiegyezés utáni irategyüttesek voltak elhelyezve és csupán az alsó raktárak menekültek meg a tűz pusztításától. A rendkívüli nagy pusztulás során – egyebek mellett – csaknem maradéktalanul megsemmisült az Igazságügyminisztérium iratainak az Országos Levéltárba szállított része. Így pótolhatatlan veszteséget szenvedett a dualista igazságügyi kormányzat szerves részeként kezelt büntetés-végrehajtási dokumentáció is. Nem ez volt az első pusztítás a börtönügyi anyagokban: - az 1860-as években, amikor az országos fegyintézetek magyar kézbe kerültek, már volt egy „tisztogatás” a fegyencek anyagaiban; - a tanácsköztársaság, a Szálasi-éra, majd az ezt követő átmeneti korszak változásai sem kedveztek a szabadságvesztés-büntetések végrehajtásáról tanúskodó akták, ügyiratok épségének; - az ötvenes évek "népi” hatalmának szelekciója ugyancsak megtizedelte a maradék iratanyagot. Az igazságügy-minisztériumi iratanyag - elnöki iratok (K 577) - elnöki bizalmas iratok (K 578) - általános iratok (K 579) állagokra tagolódik.
29
A töredék iratanyag tárgya az igazságügyi szervek: bíróságok, ügyészségek, büntetőintézetek szervezése, felállítása, központi igazgatása és felügyelete. A Budapesti Királyi Országos Gyűjtőfogházra vonatkozó írásos emlékek az Általános iratok (K 579) között (V=Büntetésvégrehajtó Intézetek ügyei) találhatók. 659. csomó Vl tétel 1918-1920 1922 1929 1931-1932 1934 667. csomó Wrb tétel Országos Gyűjtőfogház alsóbesenyői Gazdasága 1934-1944 1721. csomó Igazságügyi épületek építés és költségvetési ügyei
Budapest Főváros Levéltára
A Budapesti Országos Börtön 1964-ben adta át iratanyagát a Budapesti Levéltárnak.
A VII. 101. fondban vannak a Budapesti Királyi Országos Gyűjtőfogház iratai (1896-1944) összesen: 97,59 ifm:
a.) ügyviteli iratok
1901-1944
13,08 ifm
b.) iktató- és mutatókönyvek
1897-1944
8,69 ifm
c.) fegyenctörzskönyvek
1896-1944
2,42 ifm
d.) rabtörzskönyvek
1896-1944
7,37 ifm
e.) fogolytörzskönyvek
1896-1944
11,44 ifm
f.) fiatalkorúak törzskönyvei
1910-1929
1,32 ifm
30
g.) megfigyelőintézeti törzskönyvek
1911-1944
0,33 ifm
h.) értesítő jegyzékek, törzskönyvi mutatók 1912-1947
49,8 ifm
i.) foglyokról készült nyilvántartások
1897-1947
1,31 ifm
j.) fegyőrség nyilvántartásai
1896-1944
0,70 ifm
k.) gazdasági nyilvántartások
1919-1948
0,36 ifm
l.) megszűnt állag (k állagban van)
-
m.) megszűnt állag (k állagban van)
-
n.) a Szerb utcai kisegítőfogház törzskönyvei 1919-1921
0,77 ifm
Kiskun Múzeum
1910-ben a Gyűjtőfogház három termében felállították az Országos Börtönügyi Múzeumot, mely a börtönügy szempontjából tanulságos tárgyak hivatalos gyűjteménye volt. A m. kir. igazságügyminiszter főfelügyelete alatt állt (állami tulajdonban). A múzeum igazgatását és a kezelésével járó tennivalókat a gyűjtőfogház igazgatója végezte. A múzeum hivatalos ügyeire vonatkozó levelezést a Gyűjtőfogház irodája látta el (a múzeumi iktatószámok elé M betűt írtak). Szervezetét az 5900/1910. IM. számú rendelet állapította meg, mely szerint a gyűjtemény osztályai: - „a büntetés és bűnvádi eljárás történetére, - a büntetés és a megelőzés intézményeire, - letartóztatottak néprajzára, lélek és embertanára vonatkozó tárgyak, - vegyesek, - könyvtár, - levéltár.”
31
Az Országos Börtönügyi Múzeum gyarapítására elsősorban azok a tárgyak szolgáltak, amelyeket erre a célra a letartóztató intézetek, és a hatóságok (5901/1910. IM. rendelet) a Múzeumnak megküldtek.
Az Országos Börtönügyi Múzeum első tisztviselői: főfelügyelő: Székely Ferenc igazságügyminiszter felügyelő: Vámbéry Rusztem igazgató: Vajna Károly múzeumőr: Szabó György.
A börtöntörténeti gyűjteményt Vajna Károly királyi tanácsos, az Országos Gyűjtőfogház akkori igazgatója és Pattantyús Ábrahám fegyintézeti főorvos állította össze. Az anyag a börtönügyhöz kapcsolódó írásos emlékeket, börtön-felszerelési tárgyakat és büntetés-végrehajtási eszközöket tartalmazott (nem csak a Gyűjtőfogházból). Részint a börtönügyi tisztviselők oktatására, részint a bűntettesek behatóbb megismerésére szolgált.
A Múzeum anyagát 1922 tavaszán az Igazságügyi Minisztérium új épületébe, a Szalay utcába költöztették. Az áthelyezéssel kapcsolatban a 27.475/1922. IM. számú rendelettel a Múzeum szervezetét is újonnan szabályozták.
1928-ban a Múzeum Budapesten a Markó utca 16. sz. alatt működött, igazgatója Tury György, a gyűjtemény kezelője Dorosich Ferenc volt.
A kiállítási anyagot az 1940-es évek közepén Kiskunfélegyházára menekítették. 1949-ben a Kiskun Múzeum (Kiskunfélegyháza) tulajdonába került, a történeti gyűjtemény részeként 1969 óta tekinthető meg.
32
FELHASZNÁLT LEVÉLTÁRI ÁLLAGOK: Magyar Országos Levéltár Igazságügyminisztériumi Levéltár K 579 Általános iratok 659. csomó Vl tétel 1918-1920 Az Országos Gyűjtőfogház ügyei 667. csomó Wrb tétel 1934-1939 Országos Gyűjtőfogház Alsóbesenyői Gazdasága 1721. csomó Igazságügyi épületek építése és költségvetési ügyei Országos Gyűjtőfogház
Budapest Főváros Levéltára VII. 101. fond b.) állag
c.) állag g.) állag h.) állag
Iktatókönyv Mutatókönyv Iktatókönyv Mutatókönyv Iktatókönyv Mutatókönyv Mb. lajstrom és mutató Fegyenctörzskönyv Megfigyelőintézeti törzskönyv Törzskönyvi mutató Értesítő jegyzékek
33
1911 1911 1919-1920 1920 1934 1934 1920 1896 1911-1915 1937 1920
i.) állag
j.) állag
k.) állag
n.) állag
Államfogoly törzskönyv 1910-1938 Halotti könyv 1897-1901 Születési napló 1902-1908 Orvosi vizitkönyv 1943-1945 Balesetek bejelentő könyve 1902-1912 Fegyelmi könyv 1922-1924 Szabadulási határidőnyilvántartó 1927-1936 Fegyőri törzskönyv 1896-1898 Tisztviselők személyi táblázata 1896-1919 Kimutatás fegyelmi úton elbocsátott fegyőrőkről 1881-1922 Fegyelmi úton elbocsátott fegyőrök nyilvántartó könyve 1892-1944 Rabsegély-kimutatás 1938-1939 Rabsegély pénznapló 1935-1939 Foglyok polgári ruhakönyve 1919 Szerb utcai törzskönyv 1920
34