Bevezető. 1. Bővítés mélyítés folyamata az integráció történetében

1 BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.

Tartalomjegyzék Bevezető 1. Bővítés –mélyítés folyamata az integráció történetében

1.

2.Miért kell alkotmány Európának?

4.

3. Az alkotmányozás folyamata

4.

3. 1. A konvent és a kormányközi konferencia fogalma, jogállása

4.

3.2.A Konvent felépítése, résztvevők

5.

3.3 Munkafolyamat a Konventben, ülések

6.

3.4.A kompromisszum építés folyamata a Konvent munkájában

9.

4. Magyar részvétel az Európai Konventben

10.

4.1.Civil részvétel

10..

4.2.A Konvent magyar delegáltjai

11.

4.3 Magyar aktivitás az alkotmányozás folyamatában

11.

5. Az alkotmányos Szerződés tervezetének elemzése a magyar érdekek egybevetésével 12. 5.1.Az Unió értékei, alapelvei, céljai, hatáskörei

12.

5.2. Az intézményi reform

15.

6. A minősített többségi szavazás

20.

6.1. szavazási szisztémák összehasonlítása

20.

6.2.Következtetések levonása a szavazati rendszerek különbözőségeiből

24.

6.3. A minősített szavazás kiterjesztése

25.

7.Az Unió jogi eszközei

29.

8. A szövetség-építés példája – a „like-minded” csoport

30.

9. Szociális európai modell kérdése

30.

10. A Konvent utóélete: a kormányközi konferencia alapszakasza

30.

Összegzésül

32.

Záróértékelés

33.


Bevezető 1. Bővítés – mélyítés folyamata az integráció történetében Az európai integráció történek egyik fő problémája mindig is az volt, hogy hogyan lehet megőrizni a kibővülő Unió hatékony működését. Ma ennek a problémának nagyobb hangsúlyt ad az, hogy miközben Európa a világ első kereskedelmi potenciálja kíván lenni és jelenlétét a nemzetközi politika és gazdaság porondján meg szeretné erősíteni, és betölteni azt a szerepét a világkereskedelemben és politikában, mely gazdasági erejénél fogva megilleti; ennek határt szab a saját jelenlegi működési potenciálja. A versenyképesség fenntartása, mint stratégiai cél tehát feltételezi a működőképesség és hatékonyság jelenleg fennálló problémájának megoldását. E kérdés köré fókuszálódik a jelenleg folyó kormányközi konferencia és az ezt előkészítő Európai Konvent munkája, melynek eredménye az Alkotmányos Szerződés tervezete. E munka a Konvent felállításával, működésével, és abban a magyar részvétellel kíván foglakozni. Meg kívánom vizsgálni melyek azok az érdekek, melyek a tárgyalássorozat során szem előtt voltak, miben lehetett, s mely kérdések azok, amelyekből nem lehetett engedni. Az Európai

Konvent

szakdolgozatomnak,

lezárása azonban

után

megnyíló

annak

kormányközi

alapszakaszában

konferencia

felmerülő

(újabb)

nem

tárgya

problémák

felvázolása szükséges, hiszen joggal vetődik fel a kérdés, hogy a megszületett Alkotmányos Szerződésnek mely elemei azok, amelyekben úgy tűnik, hogy konszenzus jöhet létre a kormányközi konferencia során, és melyek azok a kérdések, amelyekben nem sikerült előrelépni. Ezzel kapcsolatban a magyar érdekérvényesítés folyamatát szeretném bemutatni és ismertetni a magyar álláspont elemeit. Az Európa Unióban a tagállami érdekérvényesítés folyamata az integráció intézményeiben folyó döntéshozatal során jelenik meg. A Miniszterek Tanácsában az integráció mélyítésével az egyhangú szavazási rendszert a döntéshozatal felgyorsítása miatt váltotta fel fokozatosan a minősített többségi szavazási eljárás. Az Unió bővítése a fent említett hatékonyság megtartása miatt a fennálló, a Szerződések által teremtett keretek módosítását követelte, s így a bővítés – mélyítés egymásba kapcsolódó folyamattá vált. A döntéshozatali eljárások az unió intézményeiben folynak, így az intézményi reformok a mélyítés részeként végigkísérik az unió történetét. A szükségszerűen megalkotott újabb intézményi, döntési reformok sorában az első nagy kihívás a ’86-os bővítés utáni helyzet megoldása volt, melyre válaszul az Egységes Európai


Okmány (1986. február 18-án írták alá Brüsszelben és 1987. január 1-én lépett életbe) a tanácsi szavazási rendszerben megnövelte a minősített többségi szavazás jelentőségét, az addig döntően konszenzusos döntéshozatal mellett. A tanácsi döntéshozatalban három szavazási formát hoztak létre az alapító szerződések: az egyhangú (konszenzusos) döntéshozatal mellett az egyszerű és a minősített döntéshozatali eljárást. A konszenzusra törekvés mindig a demokrácia megvalósulását jelentette a döntéshozatal során, hisz így az integráció minden népének és tagállamának akarata érvényesül. A megnövekedett Unióban viszont ezzel a módszerrel a döntésfolyamat rendkívül lelassult, s ez a demokratikus működés fenntartása mellett a másik legfontosabb célt, a hatékony működést gátolta. Az Egységes Európai Okmány az intézmények közül az Európai Parlament befolyását és a Bizottság hatáskörét megnövelte. A következő reform az Európai Uniót létrehozó Maastrichti Szerződés (1992. február 7-én írták alá) volt, melyben az Európai Parlament hatáskörét és a Tanácsban a többségi szavazási eljárás alkalmazásának körét megnövelték. 1995-ben újabb országok csatlakoztak az Európai Unióhoz: Ausztria, Finnország és Svédország. A 15 tagúra kibővült európai integrációban ismét a hatékony működés kérdése került terítékre, ez a Szerződések felülvizsgálatát, módosításának igényét hívta életre, s ennek előkészítésére 1996-ban kormányközi konferenciát hívtak össze Torinóban. A 15 hónapig tartó hosszadalmas egyezkedés után sem sikerült az intézményi és döntéshozatali megújítás kérdésében eredményre jutni, az IGC azonban számos területen módosítva az alapszerződéseket megalkotta 1997. október 2-án az Amszterdami Szerződést. 1999. júniusban, Kölnben határozatot hoztak arról, hogy 2000-ben újabb kormányközi konferenciát hívnak össze az elmaradt intézményi rendezésére. A kormányközi konferencia eredménye a Nizzai Szerződés létrehozása lett (2001. február 26. mely az un. „amszterdami maradékok” megoldását volt hivatva rendezni). A Nizzai Szerződés az újabb (kelet-európai) kibővülés előtt nyitotta meg az utat azzal, hogy megoldást kínált a nagyobbá vált Európai Unióban az intézmények működőképessége a létrehozott reformok által. Azonban a keleti bővülés sajátossága, hogy jórészt kis államok csatlakoznak az integrációhoz, így nizzai kis államoknak kedvező kompromisszumos állapot nem tartható fenn. Az intézményi és döntéshozatali reformok tehát látszólag megoldották a kelet-európai csatlakozással kibővült EU –ban a hatékony működés problémáját, viszont egyúttal újabb kérdések sorozatát hívta életre, melyre megoldást nem kínált. Az európai integráció előtt


ugyanis a nem intézményi kérdések között olyan problémák állnak és álltak, mint annak a kérdése, hogy az integráció merre haladjon, az EU föderatív illetve konföderatív legyen-e. Az Európai Unió politikai formája tehát az a kérdés, amelynek megválaszolása az intézményi működésben is testet ölt. A keleti kibővítés az Unió sokszínűségét teremti meg és ezért van szükség az egység megerősítésére. A „hogyan tovább” kérdésére a Nizzai Szerződés nem adott választ, s így 2000. decemberben az Európai Tanács ülésén (Nizza) úgy határoztak, hogy négy kérdéskör megválaszolására átfogó vitát indítanak el.(„Nyilatkozat az EU Jövőjéről”). A négy kérdés: 1. az Európai Unió és a tagállamok megosztott hatásköre, a szubszidiaritás elvének figyelembe vételével 2. Az Alapjogi Charta státusza 3. A szerződések egyszerűsítése, átláthatóvá, demokratikussá tétele 4. A nemzeti parlamentek szerepe az integrációban Ugyancsak a nizzai EU-csúcson döntöttek arról, hogy a nyitott kérdések megoldására 2004.ben újabb kormányközi konferenciát hívnak össze. 2001. decemberben a Laekenben tartott EU-csúcson határoztak a soron következő kormányközi konferencia előtt álló feladatok kijelöléséről, konkrétan arról, hogy melyek az integráció előtt álló stratégiai célok. Három célt jelöltek meg: 1. az EU demokratikusabbá tétele 2. az Unió szerepvállalásának erősítése 3. az EU polgár-közelivé alakítása A megoldandó feladatok kijelölését, az Unió előtt álló kérdések felvetését a Laekeni Nyilatkozat az EU jövőjéről” dokumentumban foglalták össze. Ebben azokat a feladatokat jelölték meg, amelyek megoldása a 2004-es kormányközi konferencia feladata lesz, s ezek: 1. a hatáskör kérdésének tiszta, egyértelmű meghatározása, 2. kiemelt cél az átlátható, demokratikus jogi keretek kialakítása, amely a hatékony működést garantálja, 3. a működési eszközök leegyszerűsítése 4. a Szerződések egységesítése, alkotmányba foglalása Itt döntöttek arról, hogy a kormányközi konferencia előkészítő intézménye az Európai Konvent lesz. Az Európai Konvent 2002. február 28-án nyílt meg Brüsszelben.


2. Miért kell alkotmány Európának? Az alkotmány államok jogrendszerének alaptörvénye, mely az összes joggal szemben elsőbbséget élvez. Olyan alaptörvény, amely meghatározza az adott ország típusát, államformáját, és kiindulási alap a további jogalkotás számára. Az Európai Unió azonban nem állam, mert bár elindításakor az alapító eszmék között első helyen állt olyan formáció létrejötte, mely államként funkcionál, a gyakorlatban ez a modell nem valósult meg. Több azonban csupán tagállamok együttműködésénél. Mindig is alapkérdés volt, milyen struktúrát akarnak a tagállamok, föderatív vagy konföderatív jellegűt-e. Ez a kérdés mélyebb értelmezést kíván, most csupán azt szeretném kiemelni, hogy az eddigi alapszerződések helyett most miért merült fel az alkotmány létrehozásának gondolata. Először is a szerződések bonyolulttá, ellentmondásossá váltak a többszöri módosítások miatt, egyszerűsítésre van szükség, melyet egy alaptörvény létrehozására teremt meg. Másodszor, mert megváltozott az EU működési közege: az európai országok térvesztése az USA és a távol-keleti pólus erősödése miatt megkezdődött, és a versenyt csak a megerősített Európa Unió veheti fel velük szemben. Európa nem veszíteni akar, hanem fokozott szerepvállalásra törekszik a világban. Rá is kényszerül erre, mert a terrorizmus ellni harc, az iraki válság a közös fellépés igényét erősíti. A bővülésnek is meg kell teremteni az intézményi feltételeit, és nem utolsó sorban az EU közelít létrehozásának végső célja, a politika unió megteremtése felé, de a maastrichti pillérrendszerben a politika és védelem területeit a tagállamok nem ruházták át az EU-ra. Az integráció mélyítését ezen a téren kell fokozni. A bővüléssel sokféle lesz az Unió, az egység megerősítése végett kell az alapvető célokat és értékeket, valamint elveket alkotmányos formában rögzíteni. 3. Az alkotmányozás folyamata 3.1. A konvent és a kormányközi konferencia fogalma, jogállása Az Unió történetében a szerződések módosítását kormányközi konferenciákon tárgyalták meg, s ezek eredményei lettek az újabb, az alapszerződéseket módosító dokumentumok. A jelenleg folyó alkotmányozási folyamat azonban minőségileg új előkészítő fórumot kívánt, mert az EU olyan új feladatok előtt áll – monetáris unió, lisszaboni folyamat, terrorizmus elleni harc, - melyeket csak szélesebb európai részvétellel lehet megoldani, s az


eredményét a közvéleménnyel elfogadtatni. Szemben a kormányközi konferenciákkal, melyeknek résztvevői a tagállamok kormányainak delegáltjai, a Konvent formájában és tartalmában épp ezt a széles társadalmi részvételt teremti meg. A laekeni és nizzai feladatok megoldását tehát két egymást szorosan követő fejezetben tervezték véghezvinni a tagállamok: 1. Az Európai Konvent a tagállami döntések előkészítésére jött létre. Széles társadalmi, politikai bázisú javaslattevő fórum volt, jogállását tekintve az Unión kívüli formáció, mely nem bír kötelező erejű aktusok kibocsátásával. Mintaként az Alapvető Jogok Chartájának kidolgozására alakult konvent szolgált. A Charta Konvent 62 tagból állt, a tagállamok részéről 1 tag, 16 tag a Bizottságból, 16 tag az Európai Parlamentből, 30 tag a nemzeti parlamentekből alkotta a „gyülekezetet”. Az európai Bíróság és az Európa Tanács megfigyelőket küldött (intézményenként 2-2-t). Nyitott fórum volt a nyilvánosság felé és sikeres is, hiszen az alapjogi Charta megalkotása hatalmas mérföldkő volt, mert az alapvető jogok szinte összes vállfaját tartalmazza. Sikerének tudható be, hogy mintaként szolgált az alkotmányozó testület megtervezésekor. Az Európa Konvent be is váltotta a hozzá fűzött reményeket, mert sikerült alkotmányt létrehoznia az Unió számára, olyat, amelyet a tagállamok és a csatlakozók is néhány, bár rendkívül fontos területet kivéve, elfogadtak. 2.A kormányközi konferencia a tagállamok kormányzati képviselőinek részvételével zajlik. A Konvent munkájának alapján a tagállamok döntenek azokban az ügyekben, amelyeket már a Konvent félkész állapotban eléjük tárt. A kérdés az, hogy mennyire sikerült a Konventben olyan konszenzust megteremteni, a tagállami érdekeket úgy egyeztetni, hogy annak alapján a konferenciasorozaton már dönteni lehessen és csak a nyitott kérdéseket kelljen itt megoldani. A Konvent alkotói abban bízva tárták az elnökség elé az Alkotmányos Szerződés tervezetét, hogy az nem csak kiindulópontként szolgál, hanem olyan jó kiindulási alap, amely a kormányközi konferencia munkáját felgyorsítja, és ezzel a tagállamok döntési folyamata hatékonnyá válik, és sikerül új alapokra fektetni az európai integrációt. A kormányközi konferencia tehát gyorsan lezárulhat és a döntést az Európa Tanácsi ülésen minél előbb meghozzák a tagállamok vezetői. Az IGC-n a teljes konszenzus megteremtése a cél, és ezért a problémás kérdéseket kétoldalú tárgyalásokon folytatják, hogy egy-egy tagállammal egyeztetve, a vitás ügyeket már megoldva gyors döntést lehessen hozni.

3.2.A Konvent felépítése, résztvevők


Az Európai Konvent olyan tanácskozó fórum volt, ahol tagállamok képviselői mellett a 13 tagjelölt ország is részt vehetett a munkában, így még taggá válásuk előtt a tagállamokkal közösen formálhatták a jövő Európáját. A csatlakozók számára a Konvent nem biztosított teljesen azonos jogokat a tagállamokéval, az egyik megszorítás az volt, hogy a tagállamok között kialakult konszenzust nem törhették meg. Erre a különbségtételre a biztosan konszenzus elérése végett nem is lett volna szükség, hiszen az érdekfrontok nem a tagállamok és a csatlakozók között alakultak ki. Ennek ellenére a tagjelöltek nem élhettek a vétó lehetőségével. Másik különbségtétel az volt, hogy ellentétben a tagállamokkal a jelöltek anyanyelvüket nem használhatták. (Ez aztán lehetővé vált saját költségen finanszírozott tolmács, fordító alkalmazásával). Harmadszor, az eredeti szándék szerint az elnökség tagjait csak a tagállamokból választották. Ez az egyenlőtlenség is feloldódott, s maradt a konszenzus megtörésének tilalma, bár itt is inkább csak elvi kérdés a különbségtétel ténye. A Konvent 105 tagból állt, a tagállamok és tagjelöltek kormányait 1-1 fő képviselte. A tanácskozó fórum demokratikus jellegét emeli ki az, hogy a résztvevők többsége parlamenti képviselőből állt: a nemzeti parlamentek 2-2 taggal, és az Európai Parlament 16 taggal képviseltette magát. Az Európai Parlament először vehetett részt az EU reformjának kialakításában. A föderatív jelleget pedig a Bizottság 2 tagjának képviselete biztosította. Minden résztvevőnek volt helyettese, így valójában 210 fős fórumról beszélhetünk. Az alkotmányozó gyűlés, mint szerződésmódosító, döntés-előkészítő fórum életre hívásának egyik célját, nevezetesen, hogy polgár-közeli legyen, nyitott jellegével érte el. Nyitott volt a civil társadalom felé, a szociális partnerek vonatkozásában, a tudományos élet képviselői is részt vettek fórumain. Megfigyelői státuszban jelen volt a Gazdasági és Szociális Bizottság 3 képviselője, a Régiók Bizottságának 6, az európai szociális partnerek 3 képviselője, valamint az európai ombudsman. Nyitott volt a Konvent a civil szféra felé is: 2002. június 24-25. között a civil szervezetek a nekik megtartott ülésükön kifejthették nézeteiket. 2002.július 9-12. között a Fiatalok Konventje tartotta üléseit, ahol 210 európai fiatal – köztük 7 magyar - 3 munkacsoportban ( az Európai Unió küldetései, Demokrácia az EU-ban, Európa a globális világban) vizsgálták az Unió jövőjét Az alkotmányozó testület élén a 13 tagú elnökség állt. A laekeni nyilatkozat még 12 tagot jelölt meg, de a csatlakozó országok kérésére egy tagot szavazás alapján beválasztottak közülük, s így a szlovén miniszterelnök, Alojz Peterle részt vehetett az elnökség munkájában.


Az igazgató-elnökség három főből állt: az elnök Valery Giscard d’Estaing és két alenöke (Guiliamo Amato volt olasz és Jean-Luc Dehaene volt belga kormányfő). . 3.3. Munkafolyamat a Konventben, ülések Az alkotmányozó testület munkáját az elnökség által kijelölt hat munkacsoportban végezte, melyekhez 2002. július 2-tól még négy csoportot alakítottak ki. A feladatokat tematikusan felosztották, s így a következő területeken végezték munkájukat konventtagok: szubszidiaritás, az Alapjogi Charta státuszának rendezése, az EU jogi személyisége, a nemzeti parlamentek szerepe, kiegészítő hatáskörök, gazdasági, költségvetési koordináció az eurozónában, külső akciók, szimplifikáció, a szabadság, biztonság és igazságosság térségének megteremtés. Vastagh Pál a Konvent magyar tagja 20 további Konvent-taggal együttesen kezdeményezték a szociális európai munkacsoport felállítását, melyet az elnökség elvetett, de a Konvent többsége támogatott, így tizenegyedik munkacsoportként a Szociális Európa” csoport 2002. december 6-tól elkezdhette munkáját. A csoportok tagjait az Elnökség jelölte ki, kb. 20-25 főt. A munka folyamatos volt, a cél a konszenzus megteremtése, hogy a kormányközi konferencia elé már egyeztetett és „végleges” formába öntött megoldás szülessen, s azokat a kérdéseket, melyekben nem sikerült a konszenzus megteremtése a konferencia kompetenciájába utalják. A munkacsoportok havonta egyszer - kétszer plenáris üléseken ismertették eredményeiket, itt hallgatták meg a javaslatokat. Az elnökség kéthetente, a háromtagú igazgatóság hetente találkozott. Az Európai Konvent munkaszakaszai: Az alkotmányozó gyűlés 26 plenáris ülésen 3 szakaszban készítette el az ASZ-t, az alábbiak szerint:

1. sz. táblázat

Ülések száma Lezárása

1. szakasz

2. szakasz

3. szakasz

tájékozódási 7 2002. 07. 11-12.

elemző 7 2003. 01. 20-21.

javaslattévő/záró 12 2003. 07. 09-10.


A tájékozódó szakaszban a résztvevők néhány percben elmondták álláspontjukat, elképzeléseiket, érdemi vita itt nem zajlott. Itt valójában a jövő Európájával kapcsolatos várakozásokat, elképzeléseket hallgatta meg a Konvent. A témák között kiemeltek voltak: az EU célja és küldetése, a hatáskörmegosztás kérdése az Unió és a tagállamok között, a döntéshozatali eljárások, a döntéshozatal hatékonyságának növelése, a nemzeti parlamentek szerepe az integrációban, a bel- és igazságügyi együttműködés, az Unió külkapcsolati rendszere. Az elemző szakaszban a 11 munkacsoportban és a plenáris üléseken folytak a viták, és ebben a fázisban mutatta be a Giscard d’Estaing a Konventnek az alkotmányos szerződés általa javasolt vázlatát (2002. október 28-29.) A harmadik fázisban került sor az alkotmányos szerződés kimunkálására és elfogadására. A tervezett befejezés 2003. júniusa volt, azonban a sok módosító javaslat, beadvány miatt elhúzódott a munka, és 2003. június 21-én az Európai Tanács ülésén, Theszalonikiben csak a konszenzussal elfogadott tervezet Preambulumát és első valamint második részét tudta az elnök beterjeszteni a tagállamok elé. A további részeket 2003. július 10-ig tartó időszak alatt fejezte be a „gyűlés”. Így a harmadik és negyedik részt, valamint az öt jegyzőkönyvet és 3 nyilatkozatot az elnök átadta a soros olasz elnökségnek. A római nyilatkozatban Giscard d’Estaing hangsúlyozta, hogy a nehezen kivívott konszenzussal megalkotott tervezetet a kormányközi konferencia befejezett egésznek, jó kiindulási alapnak tartsa, s hogy a lezárt kérdéseket már ne nyissa újra. Plenáris ülések részletezése és azok napirendi pontjai: 1. szakasz: 2002. 02. 28.

Brüsszel ünnepélyes megnyitó

2002. 03. 21-22.

„Mit várunk az EU-tól?”

2002. 04. 15-16.

az EU küldetése

2002. 05. 23-24.

az EU küldetésének továbbvitele: a hatékonyság és a legitimáció

2002. 06. 06-07.

a szabadság biztonság és igazságosság övezete, a tagállamok szerepe, a nemzeti parlamentek szerepe

2002.06.24-25.

Civil Konvent

2002.07.11.-12.

Külső akciók és Fiatalok Konventje

2. szakasz: 2002.09.12-13.

jogi eszközök, eljárások


2002.10.03-04.

EU jogi személyisége, szubszidiaritás

2002.10.28-29.

ASZ vázlata, nemzeti parlamentek szerepe, AJK

2002.11.07-08.

gazdaságpolitikai koordináció

2002.12.05-06.

eljárások egyszerűsítése

2002.12.20

külső akciók, védelempolitika

2003.01.20-21.0

intézményi reformok

3. szakasz: 2003. 02. 06-07

Az 1. rész bemutatása

2003. 02. 27-28.

A 24. cikk, és az 1-16. cikkek bemutatása

2003. 03. 05.

A 8-16-os cikkek vitája

2003. 03. 17-18.

Az unió pénzügyeiről és a szabadság, biztonság igazságosság övezete tervezetének bemutatása, a szubszidiaritás, az arányos képviselet és a nemzeti parlamentek szerepének tervezetéről szóló vita, a 24. cikk vitája

2003. 04. 03-04.

Vita a szabadság, biztonság és igazságosság övezetéről szóló cikkről, a VI. cím, a X. cím és a X. cím tervezetének vitája, a harmadik rész bemutatása, a pénzügyekről szóló cikkek tervezetének vitája

2003. 04. 24-25.

Új cikk tervezetek bemutatása, a VI. cím( az Unió demokratikus élete), IX. cím ( az Unió és közvetlen környezet, a szerződés tervezet első része), a X. cím (az uniós tagság) és a hármadik rész vitája.

2003. 05. 15-16.

Munkamódszer a Konvent utolsó fázisában és konszenzus építés, az intézményekről szóló cikkek tervezetének vitája (I: rész IV. cikk), a külső akciók és a védelemről szóló cikkek tervezetének vitája

2003. 05. 30-31.

A megerősített együttműködés tervezetének vitája, a gazdasági kormányzás és a költségvetési források és eljárások tervezetének vitái, az ASZ tervezetének II. és III. rész vitája

2003. 06. 05-06.

Az I. rész (I-III. ésV.-IX. cím) vitája, a nemzeti parlamentek szerepéről készült valamint a szubszidiaritás alkalmazásáról, az arányos képviselet elveiről készült Jegyzőkönyv vitája, a IV. rész vitája

2003. 06. 11-13.

Az ASZ I. része módosított szövegének bemutatása és a nemzeti parlamentek

szerepéről

készült

valamint

a

szubszidiaritás

alkalmazásáról, az arányos képviselet elveiről készült Jegyzőkönyv


2003. 07. 04.

Az Elnökség és az Európai Tanács június 20-i üléséről szóbeli tájékoztató, a CONV 802/03 dok. és módosított változatának vitája

2003. 07. 09-10.

Záróülés

3.4. A kompromisszum-építés folyamata a Konvent munkájában A Konvent egyik jelentősége az volt, hogy az elemző munka során az egy munkacsoportban dolgozó, de különböző tagállamokból delegált résztvevők egymást jobban megismerték és a közös uniós célok afelé terelhették volna a tagokat, hogy nemzetállamon felüli, föderatív szemlélettel átitatva keressék a konszenzust. Azonban nem ez történt, és az álláspontok kialakítását sokkal inkább azok az érdekek motiválták, amelyek a tervezet intézményi, döntéshozatali szisztémája miatt alakultak ki a tagállamok között. Így érdekszövetséget a kis államok kötöttek egymással s velük szemben a nagyok érdekközössége állt. Természetesen a különböző beadványok között szerepeltek az egyes tagállamok saját érdekérvényesítése céljából készült javaslatok is, így pl. a Szájer József által beterjesztett nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletére kialakítandó intézmény felállításáról benyújtott, s Balázs Péter tanácsi „négykerék-meghajtású” rotációs modell-javaslata. Az alkotmányozás első két fázisában tagállamok között kellett egyezségre jutni. A javaslattevő szakaszban az európai pártfrakciók is egyeztettek, s nyújtottak be közös módosító indítványokat Konszenzus-építés elsősorban a szövegezés munkaszakaszában történt, a munkacsoportok által beterjesztett anyagok alapján állította össze az Elnökség az egyes kérdésekben a javaslatait. A tagok által beadott írásos módosító javaslatokra az Elnökség újabb javaslatokkal reagált, s végül kialakult a kompromisszumos megoldás az adott területen. Látható, hogy a folyamat nehézkes volt, sok egyeztetést követelt. Ezért tartotta az Elnökség olyan becsben a már kialakult konszenzust, s féltette attól, hogy az alkotmányozás újabb szakaszában – a kormányközi konferencián - feltépjék és újra tárgyalják a lezárt kérdéseket, mert ez magában hordozta és hordozza a visszalépés veszélyét. Összefoglalva tehát elmondható, hogy három dimenzióban alakult ki konszenzus az alkotmányozás során: 1. tagállamok között (egyéni nemzeti érdeke egyeztetése) 2. kis/közepes - és nagy államok között 3. az európai párfrakciók között


Mindenképpen pozitívumként kell értékelni, hogy az újonnan csatlakozók nem alkottak érdekfrontot, így régi és új tagok közötti érdekellentétek nem jöttek létre. 4.

Magyar részvétel az Európai Konventben

4.1

Civil részvétel

A 2000. decemberben Nizzában megalkotott „Nyilatkozat az EU jövőjéről” című dokumentum elfogadásával az unió vezetői fontosnak tartották kinyilvánítani, hogy az integráció jövőjének megtervezésébe be kívánják vonni az országok civil szervezetit, NGOkat, az egyházak képviselőit, az oktatási intézmények vezetőit s tanulóit, tehát a széles közvéleményt és természetesen a nemzeti parlamenteket, hogy ezzel is kifejezzék, hogy Európa olyan feladatok megoldása előtt áll, melyeket csak széles társadalmi konszenzussal lehet megoldani. E gesztussal, mellyel a sokat emlegetett demokrácia deficit is csökken, megkezdődött az az összeurópai társadalmi vita, melyet Magyarországon Mádl Ferenc köztársasági elnök 2001. június 5-én nyitott meg a Parlamentben „Az EU és Magyarország közös jövője „címen. (A vitát, amelynek célja gondolatok, eszmék, ötletek közös áramoltatása az európai országokon belül, a Bizottság kezdeményezte 2000. februárjában, „Párbeszéd Európáról” volt a címe a kezdeményezésnek.) A konferencia záróeseménye az „Európa jövője honlap” elindítása volt. Az Országgyűlés keretein belül EU-vitanapot tartottak 2001. november 29-én, az unió jövője előtt álló kérdések megtárgyalására. Az össznemzeti vitákról az országok által delegált konventtagok számoltak be az alkotmányozó testületnek, s így a Magyarországon zajló Európa –vitáról 2002. június 24-én Dr. Vastagh Pál beszámolóját hallgatta meg a Konvent. AZ Európai Konvent 2 civil fórumán is részt vettek magyar civil szervezetek (Civil Konvent 2002. június 24-25.) és magyar fiatalok (Fiatalok Konventje 2002.július 9-12.) 4.2.

A Konvent magyar delegáltjai

A magyar kormány képviselője Dr. Martonyi János, 2002. május 05-től pedig Dr. Balázs Péter volt. A parlamenti pártok képviseletét Dr. Szájer József és Dr. Vastagh Pál látta el, a delegáltak helyettesei voltak Dr. Szent-Iványi István, Dr. Kelemen András és Dr. Gottfried Péter.


A magyar konventtagok rendszeresen tájékoztatták munkájukról a kormányt, az országgyűlést. Mádl Ferenc köztársasági elnök is fogadta őket 2002. november 14-én, amikor ismertették az elnökkel az alkotmányozás folyamatát. A találkozón részt vevő Balázs Péter, Szájer József, Vastagh Pál, Gottfried Péter főként az intézményi reformok helyzetéről, az elnökválasztás metódusáról a hatáskörök alakulásáról, s az uniós állampolgárság jövőjéről számoltak be a köztársasági elnöknek. Annak ellenére, hogy a magyar kulturális szféra vezetőit, a munkaadói és munkavállalói oldalt is tájékoztatták a konvent magyar küldöttei, nem alakult ki az a kezdeményező légkör az NGO-k részéről, mint ami az EU és Magyarország közös jövőjének kialakításával kapcsolatban elvárható lett volna 4.3.

Magyar aktivitás az alkotmányozás folyamán A magyar részvétel jogi keretére is az vonatkozott, mint a többi csatlakozó országéra,

hogy a konszenzust nem törhették meg, tehát vétót nem nyújthattak be. A magyar delegáltak számos írásbeli hozzájárulást nyújtattak be, beszédeket tartottak és természetesen munkacsoportokban vettek részt. Az írásbeli beadványok között egyéni valamint csoportos (tehát más tagállamok delegáltjaival közösen létrehozott dokumentumok), és módosító javaslatok voltak. 1 Nagyon aktív volt a magyar részvétel, mind az egyéni mind a csoportos beadványok tekintetében, s nem csak a módosító, illetve javaslattevő írásos beterjesztések nagy számában nyilvánult ez meg, hanem az új kezdeményezések vonatkozásában is. Részvételünkre jellemző volt a kezdeményező szerep, az érdekérvényesítő magatartás, és az, hogy céljaink eléréséhez kerestük a potenciális szövetségeseket (lásd csoportos beadványok nagy száma, „like-minded”2 csoportban részvételünk). Kiemelten megemlítendő, hogy a konszenzusra törekvés mind az alkotmányozás konventbeli mind a kormányközi konferenciákon tapasztalható magatartásunk jellemzője volt. Számszerűsítve a fentieket a magyar delegáltak 10 egyéni írásos beadványt, Balázs Péter 16, Szájer József 7, Vastagh Pál 13, Gottfried Péter 2, a szerződés tervezetet módosító egyéni javaslatot nyújtott be. Más tagállami küldöttekkel közösen beadott indítványok, javaslatok nagy száma is aktivitásunkat tükrözi: Balázs Péter 15, Szájer József 50, Kelemen András 70, Szent-Iványi István 76 csoportos beadvány kimunkálásában vett részt.

1 2

Lásd az 1. számú mellékletet A like-minded csoportot 16 ország alkotta, informális fórum volt


Tematikájában mindig a stratégiailag fontos kérdések, a szerződés-tervezet intézményi és döntéshozatali területére fókuszáltunk, és speciális magyar érdekként a nemzeti kisebbségi kérdés szerepelt beadványainkban 5 Az Alkotmányos szerződés tervezetének elemzése a magyar érdekek egybevetésével 5.1.

Az Unió értékei, alapelvei, céljai, hatáskörei

Az alkotmánytervezet Preambulumból és négy fő részből áll. Az első rész az alkotmányos alapokat fekteti le (célok, alapelvek, hatáskörmegosztás stb.) a második az Alapvető Jogok chartájának státuszát rendezi azáltal, hogy incorporálja a szerződéstervezetbe, a harmadik rész az uniós politikákról és eljárásokról rendelkezik, a negyedik pedig tartalmazza a záró rendelkezéseket. I.

cím: Az Unió meghatározása és célkitűzései (1-5.cikk)

a. Az Unió létrehozása A szerződés tervezet így fogalmaz az első cikkben: „Európa polgárainak és államainak a közös jövő építésére irányuló akaratából ez az alkotmány létrehozza az Európai Uniót, amelyre a tagállamok a közös célok elérése érdekében hatásköröket ruháznak át. ”Az Európai Unió eddig a tagállamok és népek közössége volt, s most az európai polgárok és az államok közössége lett. Magyar álláspont: támogattuk az EU jogi személyiségének létrehozását. Ez ugyanis megerősíti az Uniót abban, hogy alapvető célját, a nemzetközi szerepének növelését elérje. A népek helyett az európai polgár fogalma került az új megfogalmazásba, a különbségnek jogi konzekvenciái lehetnek. Az unió jogi legitimitását a tagállamok szuverenitásának részleges átruházása teremti meg, tehát az Európai unió önálló jogi aktusok kibocsátására nincs felhatalmazva. Továbbra is tagállami hatáskörök átruházásáról van szó. Annak, hogy az európai polgárok hozzák létre az uniót az a politikai üzenete, hogy az Alkotmányos szerződés ebben a tekintetben föderatív fordulatot tett. b.

Az Unió értékei

Az európai Unió alapértékei közé tartoznak az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jog uralma, az emberi jogok tisztelete, ezekben a kérdésekben széles konszenzus alakult ki a tagállamok között. Az Alkotmányos Szerződésben megszilárdul az értékelvűség, mert az alapvető jogok és emberi jogok tiszteletben tartása


kötelező erejűvé válik. Az értékek meghatározása különösen fontos egy olyan integrációban, ahol a csatlakozással 25 ország értékközösségét kell megteremteni, s ezzel az Unió összetartó erejét növelni. Kisebbségjogi javaslat: Magyar konventtagok és más nemzetiségű konventtagok (12 konventtag)az Unió értékei közé javasolták beilleszteni a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait a következő módon:”Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség a jogállamiság, valamint az emberi jogok – beleértve a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait is – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban a pluralizmus, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás és a megkülönböztetés mentesség társadalmában.” A Konvent a javaslatot nem emelte be a Szerződésbe, bár az Alapjogi Charta a hátrányos megkülönböztetés tilalmát tartalmazza. A javaslat a kormányközi konferencián lett elfogadtatva a tagállamokkal – kompromisszumos megoldás formájában. c.

Az Unió céljai

A korábbi szerződésekhez képest itt új elemek jelentek meg, mint a teljes foglalkoztatottság, a szociális piacgazdaság, a tisztességes nemzetközi szabadkereskedelem, a jog uralma, a generációk közti szolidaritás, a gyermekek jogainak védelme. Fontos kiemelni a szabadság, biztonság és igazságosság övezete megteremtésének célját, valamint azt, hogy cél a fenntartható fejlődés elérése a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével. A szociális és gazdasági célok egyensúlyban vannak itt, és ezáltal egy új európai modell körvonalazódik. d.

Az unió jogi személyisége

A Maastrichti Szerződés bár bevezette az Európai Unió elnevezést, azonban az Unió nem rendelkezett

saját

jogalanyisággal,

hanem

politikai

fogalommá

korlátozódott.

Az

alkotmánytervezet felruházta az Unió önálló jogi személyiséggel. II.

Cím: Az alapvető jogok és az uniós állampolgárság

Az alapvető jogokat az Alapvető Jogok Chartája tartalmazza, amely a második részét képezi az ASZ-nek.


Az uniós állampolgárság fogalmát – mely kiegészíti a nemzeti állampolgárságot, tehát addicionális jogokat biztosít – a Maastrichti Szerződés már tartalmazta. (Ez a kiegészítő jog 4 jogosultsággal ruházza fel az Unió állampolgárait). III.

Cím: Az Unió hatáskörei

A hatáskörök megosztásának kérdése az egyik megoldandó faladat volt, melyek a laekeni kérdések között az első helyen szerepeltek. Az ASZ 9. cikk a hatáskör gyakorlás alapelveit fekteti le. A hatáskör-átruházás elve (2) szerint csak azokban az ügyekben jár el az Unió a tagállamok helyett, melyekben azok átruházták rá. Egyébként a tagállamoknak van kompetenciájuk eljárni. A szubszidiaritás elvét a maastrichti szerződés is rögzítette már, itt viszont konszenzus alakult ki abban a kérdésben, hogy a szubszidiaritás előzetes ellenőrzését a nemzeti parlamentek bevonásával végezzék. A alkotmánytervezetben ez végül úgy valósult meg, hogy egy csatolt jegyzőkönyv rendelkezik arról, hogy a nemzeti parlamentek figyelmeztethetik az Európai Bizottságot a bizottsági javaslat benyújtásától számított hat héten belül (itt a 6 hétnek jelentősége van, hisz máskülönben az ellenőrzési jog pusztán formaság maradna). Az arányosság elve szerint az Unió intézkedései nem léphetik túl a szükséges mértéket. A lojális együttműködés elve az Unió és a tagállamok egymáshoz mért lojalitását, tiszteletét jelenti, mert a közös célok eléréséhez egymást segíteniük kell. A 11. cikk kimondja, hogy az alkotmányos Uniós jog elsődleges a tagállami joggal szemben. A hatáskörök típusai (11. cikk) tekintetében az Unió kizárólagos, megosztott és támogató, koordinatív és kiegészítő hatáskörrel rendelkezik. A 12. cikk felsorolja a kizárólagos hatásköröket: a belső piac működéséhez szükséges versenyszabályok kialakításában, a vámunió, a közös kereskedelempolitika, a közös halászati politikán belül a tengeri fauna és flóra védelme területén, a nemzetközi szerződések megkötésében. A megosztott hatáskör területei(13. cikk )a belső piac, a szabadság, biztonság és igazság térsége, a mezőgazdaság a halászat, a közlekedés, és a transzeurópai hálózatok, az energia, a gazdasági és társadalmi kohézió, a szociális politika, a környezet, egészségügy és fogyasztóvédelem. Támogató, koordinatív és kiegészítő tevékenységek területei(16. cikk):az ipar, az oktatás, a szakmai továbbképzés, az ifjúság, sport és kultúra. Összességében nem bővül a közösségi hatáskörök száma a tagállamok terhére.


Magyar törekvések Több magyar beadvány célozta meg azt, hogy a szubszidiaritás elvének alkalmazásával az önkormányzatiság elve erősödjön. Célunk volt, hogy ezt az elvet a szerződés alapelvként rögzítse. Bár az Alkotmányos Szerződés 5. cikk.1 előrelépést jelentett, az önkormányzatiság elve kizárólagos tagállami hatáskörben maradt. 5.2 Az intézményi reform IV.

cím: az Unió intézményei I.

fejezet. Intézményi keretek

Az intézményi keretek az Unió 5 intézményét tartalmazzák: az Európai Parlamentet, az Európai Tanácsot, a Miniszterek Tanácsát, az Európai Bizottságot és az Európai Bíróságot. Az Európai Parlament (19. cikk) Az alkotmányos Szerződés tervezete az integráció fejlődésében tapasztalt utat folytatva erősíti az Európai Parlament szerepét. A polgárok Európájában így csökken a demokrácia deficit. Az intézmény az együttdöntési eljárás területeinek kiterjesztésével erősödik. Az Európai Parlament létszáma: a Nizzai Szerződés szerint maximum 732 fő. Az alkotmánytervezet 736 főben maximálja a parlament létszámát, a tagállamonkénti alsó küszöbérték 4 fő és érvényesülnie kell a degresszív arányosságnak.. A soron következő (2009-es) európai parlamenti választások előtt az Európai Tanács újra dönt a kérdésről. Fontos itt is kiemelni, hogy a szerződéstervezet az együttdöntési eljárást átnevezi rendes törvényhozó eljárásnak. Az Európai Tanács (20. cikk) és elnöke (21. cikk) Az Európai Tanács új intézmény lett. Jogalkotói funkcióval nem rendelkezik. Tagjai a tagállamok állam- és kormányfőiből, saját, valamint a Bizottság elnökéből áll Döntéseit konszenzussal hozza meg. Az Európai Tanács dönt az Európai Parlament összetételéről, a tanácsi és bizottsági rotálási szabályokról, valamint a passarelle záradék alkalmazásáról. Az

Európai

Tanács

elnökét

minősített

többséggel

választják

meg

-

egyszer

meghosszabbítható- 2 és fél éves időtartamra. Feladata: a Tanács munkájának szervezése, irányítása, a konszenzus megteremtésének elősegítése, az Unió külső képviseletének ellátása, Feladatait a Bizottság elnökével együttműködve kell ellátnia. Az elnök nemzeti tisztséget nem tölthet be.


A szerződés-tervezetnek ez a része óriási vitát kavart a Konventben. A javaslat francia és német együttműködésben jött létre.2 A kezdeményezés konventbeli támadásait a francia és német külügyminiszter a következő érvekkel védelmezte: de Villepin francia és Joschka Fischer német külügyminiszter szerint az állandó elnöki intézmény bevezetését az támasztja alá, hogy a 25 tagúvá duzzadt Unióban nem lehet fenntartani a félévente változó elnökségi rendszert. A kis és közepes tagállamok ellenvetéseit, miszerint rivalizáló kettős elnökségi rendszer (EiT és Bizottság elnöke) jönne létre, mely épp a hatékony működést gátolná, azzal hárították el, hogy a hatáskörök mindkét elnök esetében különbözőek, a Bizottság elnöke a végrehajtó munkát irányítja a Tanács elnöke pedig a külső képviseletet látja el. A vita kettéosztotta a Konventet, a nagy tagállamok – köztük a csatlakozó Lengyelország – az elnökségi rotáció megszüntetése mellett, a kis/közepes államok pedig ellen érveltek. A Konvent elnöke támogatta a közös javaslatot, és így azt az elnök nyomására végül konszenzussal elfogadták. Magyar álláspontok, javaslatok: Szájer József 2003. februárban javaslatot nyújtott be egy új uniós intézmény létrehozására.3 Az új szerv neve Nemzetiségi és Etnikai Kisebbségek Bizottsága lenne. Felépítésében a Gazdasági és Szociális Bizottság valamint a Régiók Bizottsága lett volna a minta és az intézmény is ezen bizottságok rangsorába helyezkedett volna el. A testület alapvetően tanácsadói feladatokat látna el. Az intézmény megalakításának szükségességét Szájer József az alábbi érvekkel támasztotta alá. -

A kelet-európai országok csatlakozásával jelentősen megnő az Unióban a kisebbségeket alkotó népességek száma. Közülük ki kell emelni a sok megoldatlan probléma előtt álló roma nemzetiség helyzetét.

-

A magyarok sajátos helyzetét adja, hogy az anyaországon kívül élők tekintetében Európában az oroszok mellett a második helyet foglalják el.

-

Magyarország számára - a többi tagjelölt országokkal egyetemben – az unió által támasztott koppenhágai feltételrendszer is szigorúan előírja a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak védelmét.

2 3

CONV 489/03, http://register.consilium.eu.int Szájer József javaslata a Konventben : CONV 580/03


-

Ezekre a kérdésekre nem kínál megoldást az alkotmánytervezet, a problémát pedig az Unió intézményein keresztül kezelni kell. Európai Tanács és elnöke

Az új alapintézmény és új poszt közös német-francia javaslatban született, ami azt jelzi, hogy erősödött a két állam közti együttműködés, és ez egyrészt előnyös, mert ők az integráció hajtóerői, másrészt a nagy államok pozícióját erősíti a túlzott együttműködés, s ez az érdekérvényesítésünket nehezíti. Az Európai Tanács döntési jogköre és az a tény, hogy jogalkotási felhatalmazása nincs ellentmondásos. Több szempontból is sérti a magyar érdekeket az Európai Tanács elnökének hosszú időre megválasztott posztja. 1. Az intézményi egyensúlyt mindenképpen megbontaná az, ha az EiT erősödne a másik 2 intézmény rovására, s ez még akkor is könnyen bekövetkezne, ha csak „gyenge”elnöke lenne a Tanácsnak. Az ugyanis könnyen belátható, hogy 2,5, esetleg 5 év alatt a pozícióit meg tudná erősíteni. A probléma feloldását a szerződéstervezetben úgy próbálták megoldani, hogy az elnöki funkció az EiT találkozók megszervezésében, levezetésében merüljön ki, s a külső képviselet csak reprezentatív jellegű lenne. 2. Súlyos ellenérvünk a rotáció elvetésével szemben a második magyar prioritás – a tagállami egyenlőség veszélyeztetése. A tagállami érdekérvényesítés intézményében egy tagállam hosszú időn át történő elnöklése a menet közben felmerülő kérdések (az integráció történetében ilyen hosszú idő alatt számos új, még nem látható probléma felmerülhet) esetében az éppen nem elnöklő országok érdekeinek érvényre jutási esélyeit rontja. 3. A magyar érdekek sorában az intézmények hatékony működésének biztosítása kiemelt szempont. Álláspontunk szerint a kettős, sőt ( a későbbiekben tárgyalt EU külügyminiszteri poszt létrehozásával) hármas intézményi vezetés rivalizálást eredményezne. Az eredmény a nizzai-laekeni célok elérését nehezítené. Az alkotmányos szerződés létrejöttének egyik alapeleme a szerződés polgár-közelivé tétele, és ebben visszalépést jelent olyan elnök pozíciójának erősödése, amelyiket nem az európai polgár, hanem a tagállami vezetők választanak meg.


A javaslattal szemben Magyarország is aláírta azt a beadványt, amelyet a hasonlóan gondolkodó 16 ország nyújtott be, s ebben az aláírók hangsúlyozzák, hogy a rotációs elnökség az, amelyik biztosítja a tagállami egyenlőséget. 4 Ugyanakkor az is belátható, hogy ha fennmaradna a jelenlegi félévenkénti rotációs rendszer, a 25 tagállam esetében egy-egy államra 12,5 évente kerülne sor, másrészt előfordulhatna, hogy csak kis népességű államok töltenék be ezt a funkciót, amely igazságtalan lenne, hiszen az Unió nagyobb népessége egy kisebb népesség irányítása alá kerülne akár 5 éven át. Ezért javasolta Balázs Péter a szellemes „négykerék-meghajtású módszert, mely ötvözné az állandó és a változó elnökségi rendszert, azzal a megoldással, hogy 4-4 tagállami csoport évente váltaná egymást és a csoporton belül a funkciókat megosztanák. Miniszterek Tanácsa(22. cikk) Elsődleges jogalkotói funkcióját megőrizte, de az Európai Parlamenttel több közös döntést hoznak, az együttdöntési eljárás kiterjesztésével. Az alkotmánytervezet 2 tanácsi formációt nevez meg: a Jogalkotási és Általános Ügyek Tanácsát, valamint a Külügyek Tanácsát. A többi tanácsi formációról az Európai Tanács dönt. Amikor a M. T Jogalkotási Tanácsként jár el, akkor az Európai Parlamenttel közösen fogadja el az európai törvényeket, kerettörvényeket. Általános Ügyek Tanácsaként pedig együtt a Bizottsággal közösen az Európai Tanács üléseit készítik elő. Új európai poszt a Külügyek Tanács élére kinevezett európai külügyminiszter (27. cikk), feladatát 5 évig látja el és ő a Bizottság egyik alelnöke is. Kinevezéséről az Európai Tanács dönt minősített többségi eljárással A rotációs elnökségi rendszer a tanácsi formációk esetében – a külügyek Tanácsának kivételével – fennmarad. Magyar álláspont A Miniszterek Tanácsa szerepét meg kell erősíteni az Európai Tanáccsal szemben. Elfogadtuk azt, hogy az Általános Ügyek Tanácsát és a Külügyek Tanácsát állandó elnök vezesse. Az Általános Ügyek Tanácsát a Tanács főtitkára, a Külügyek Tanácsát a külügyminiszter irányítsa.

4

CONV 646/03


Külügyminiszter kettős zsoldban áll, mert a miniszterek Tanácsának egyik elnöke másrészt a Bizottság alkalmazásában is áll. E vegyes hatásköri poszt betöltése ellen nem emelt kifogást a magyar delegáció. Az Európai Bizottság(25. cikk) A biztosok kollégiuma a külügyminiszterből, az elnökből és 13 európai biztosból áll. Kétféle jogkörű biztosokat neveznek ki tagállami rotáció alapján: szavazó és szavazati joggal nem rendelkező biztost. A változás oka, hogy a kibővített EU-ban nehézkes a konszenzusépítés a biztosok számának bővülésével. A rendszer csak 2009. november 1. után lép életbe, addig az „egy ország – egy biztos” elve érvényesül. A Bizottság elnökét a tagállamok jelölik ki (minősített többséggel választanak). A tanácsi jelöltet az Európai Parlament választja meg egyszerű többséggel. A megválasztott bizottsági elnök kiválasztja a 13 fős testületet, melynek alapjául a 3 fő /tagállami jelölés szolgál. A teljes bizottságot az Európai Parlamentnek kell jóváhagynia. A tervezet a Konvent elnökségének 2003. április 24-i javaslatának alapján született. A „like-minded”-csoport a Bizottság elnökének megválasztását az Európai Parlament jogkörébe utalná, hogy a demokratikus legitimációját növelje. Magyar álláspont: 1. Érdekünk a közösségi módszer erősítése, ennek letéteményese a Bizottság, tehát Bizottság szerepét meg kell erősíteni. Ez az az intézmény, amely a kis lakosságú államok érdekeinek megvalósulását segítheti, mert itt felülemelkednek a tagállami érdekeken és a közösen elfogadott elvek alapján működnek. 2. Megőrizendő az „egy állam –egy biztos” elv, mely a tagállami egyenlőséget biztosítja. Az, hogy a Konventben ez az alapelv 2009. november 1. után sérül, mivel a bizottság tagjai nem lesznek egyenlő jogokkal felruházva, azt jelenti, hogy az Alkotmányos Szerződés tervezete a tagállami egyenlőség elvét kimondatlanul bár, de elveti, illetve feláldozza a hatékony működés oltárán. Ezzel szemben hangoztatott érv, hogy a biztos az Unió alkalmazottja, s nem a tagállami érdekek, hanem a szerződések őre. Valójában mégsem mindegy ki a biztos, hiszen személye összekötő kapocs az európai polgár és az EU között, és befolyással rendelkezik. Az olyan elképzelhető konstelláció, hogy nagy állam az Eit elnöke,


és a biztosok között is a nagyobb lakosságúak vannak többségben, nagyon igazságtalan helyzetet eredményezne és nem lenne lehetőségünk az érdekeink szerint tenni az Unió intézményeiben. Másrészt az sem lenne szerencsés, ha a nagyobb lakosságarányú országok épp nem rendelkeznének szavazó biztossal, hisz így olyan javaslatok kerülnének terítékre, melyek mögött az EU polgárainak kisebb része állna. Megoldási javaslatok a kormányközi konferencia során formálódtak, s ezek a következők: 1. Maradjon meg az „1 állam –1 biztos rendszer 2014-ig. 2.15 helyett 18 biztos alkossa a biztosok kollégiumát 3. Véglegesen rögzítsék a jelenlegi rendszert, tehát az 1 állam – 1 biztos elv maradjon fenn. 6.A minősített többségi szavazás (24. cikk) 6.1. A szavazási szisztémák összehasonlítása A Nizzai szerződés 2004. november 1-től lép életbe. A minősített többségi szavazási rendszer úgy változik, hogy a szavazatokat újra súlyozták. Az Alkotmányos Szerződés tervezete megszüntette a népességarányos súlyozásos rendszert. Helyébe a kettős többség elvének alkalmazása került. A 2004. május 1. utáni csatlakozással tehát még a nizzai rendszer előtti szavazási mód van életben, azonban az EK. Szerződés 2004. május 1. előtti szisztémája változatlan formában nem működik, át kell számítani a szavazati súlyokat az Unió kibővített létszámának megfelelően. Az átmeneti időszak tagországok szerinti súlyait ábrázolja a 2. sz. táblázat: 2. sz. táblázat Érvényes szavazási rendszer 2004. május 1-től 2004. október 31-ig Lakosság Lakosság Szavazati Ország Szavazat aránya száma(millió fő) aránya(%) szám Németország 82,038 18,21 10 8,06 Nagy-Britannia 59,247 13,15 10 8,06 Franciaország 58,966 13,09 10 8,06 Olaszország 57,612 12,79 10 8,06 Spanyolország 39,394 8,75 8 6,45 Lengyelország 38,667 8,58 8 6,45 Hollandia 15,760 3,50 5 4,03 Görögország 10,533 2,34 5 4,03 Csehország 10,290 2,28 5 4,03 Belgium 10,213 2,27 5 4,03 Magyarország 10,092 2,24 5 4,03 Portugália 9,980 2,22 5 4,03


Svédország Ausztria Szlovákia Dánia Finnország Írország Litvánia Lettország Szlovénia Észtország Ciprus Luxemburg Málta Összesen

8,854 8,082 5,393 5,313 5,160 3,744 3,701 2,493 1,978 1,446 752 429 379 450,462

1,97 1,79 1,20 1,18 1,15 0,83 0,82 0,54 0,44 0,32 0,17 0,10 0,08 99,92

4 4 3 3 3 3 3 3 3 3 2 2 2 124

3,23 3,23 2,42 2,42 2,42 2,42 2,42 2,42 2,42 2,42 1,61 1,61 1,61 100,00

Az 3. sz. táblázatban a Nizzai Szerződésben újrasúlyozott szavazatok arányai figyelhetők meg (természetesen a Csatlakozási Szerződéssel módosítva), a népesség számához viszonyítva látható, hogy a kis országoknak kedvez a rendszer, mert a lakossági arányokhoz képest a szavazati erejük jóval nagyobb

3. sz. táblázat A Nizzai Szerződés alapján a Csatlakozási Szerződéssel módosított rendszer, érvényes: 2004. november 1-től Ország Németország Nagy-Britannia Franciaország

Lakosság száma (millió fő) 82,038 59,247 58,966

Lakosság aránya(%) 18,21 13,15 13,09

Szavazati szám 29 29 29

Szavazati arány% 9.03 9,03 9,03


Olaszország Spanyolország Lengyelország Hollandia Görögország Csehország Belgium Magyarország Portugália Svédország Ausztria Szlovákia Dánia Finnország Írország Litvánia Lettország Szlovénia

57,612 39,394 38,667 15,760 10,533 10,290 10,213 10,092 9,980 8,854 8,082 5,393 5,313 5,160 3,744 3,701 2,493 1,978

12,79 8,75 8,58 3,50 2,34 2,28 2,27 2,24 2,22 1,97 1,79 1,20 1,18 1,15 0,83 0,82 0,54 0,44

29 27 27 13 12 12 12 12 12 10 10 7 7 7 7 7 4 4

A 4. sz. táblázat az Alkotmányos szerződés tervezete szerinti szavazási rendszert mutatja be.

4. sz. táblázat Ország Németország Nagy-Britannia Franciaország Olaszország Spanyolország Lengyelország Hollandia Görögország Csehország Belgium

Lakosság száma (millió fő) 82,038 59,247 58,966 57,612 39,394 38,667 15,760 10,533 10,290 10,213

Lakosság aránya(%) 18,21 13,15 13,09 12,79 8,75 8,58 3,50 2,34 2,28 2,27

9,03 8,41 8,41 4,05 3,74 3,74 3,74 3,74 3,74 3,12 3,12 2,18 2,18 2,18 2,18 2,18 1,25 1,25


Magyarország Portugália Svédország Ausztria Szlovákia Dánia Finnország Írország Litvánia Lettország Szlovénia Észtország Ciprus Luxemburg Málta Összesen

10,092 9,9980 8,854 8,082 5,393 5,313 5,160 3,744 3,701 2,493 1,978 1,446 752 429 379 450,462

2,24 2,22 1,97 1,79 1,20 1,18 1,15 0,83 0,82 0,54 0,44 0,32 0,17 0,10 0,08 99,97

Az 5. sz. táblázat szemlélteti, hogy egy javaslat elfogadáshoz a különböző szavazási szisztémák szerint hány darab „igen” szavazatra van szükség:

5.

számú táblázat Átmeneti időszak 2004. 05.01-10.31.

Nizzai Szerződés szerint 2004.11.01-től

88 db támogató szavazat

232 db támogató szavazat

Ha nem a Bizottság javasol. 1. a tagállamok 2/3-a 2. legalább 88 szavazat

Alkotmány-tervezet szerint 2009.11.01-től Kettős többség: - a tagállamok 50%-a - a lakosság 60%-a

Ha nem a Bizottság javasol: 1. a tagállamok legalább 2/3-a 2. legalább 232 szavazat 3. a Tanács tagjai kérhetik: a szavazat mögött álljon a lakosság 62%-a

A javaslatok sorsa azonban nemcsak az „igen” szavazatokon múlik. A szavazási szisztémák lehetőséget adnak arra, hogy egy javaslat megbukjon azáltal, hogy kellő számú „nem „szavazatot kap. A blokkoló kisebbség különböző módozatait a következőkben lehet megfigyelni: 6. sz. táblázat


Átmeneti időszak 2004. 05.01-10.31.

36 db „nem” szavazat

6.2.

Nizzai Szerződés szerint 2004.11.01-től Három lehetőség: 1. vagy a tagállamok fele elutasítja 2. 88 „nem” szavazat 3. a „nem”mögött a lakosság 38%-a áll

Alkotmány-tervezet szerint 2009.11.01-től -

a tagállamok 50%-a a lakosság 40%-a

Következtetések levonása a szavazati rendszerek különbözőségeiből

A szavazatok újrasúlyozásos rendszere a kis tagállamoknak kedvez. Nemcsak azért, mert lakossági arányszámuknál nagyobb a szavazó erejük, hanem mert egy javaslat megbuktatásához 18%-uk nemleges szavazta elegendő. A nizzai szavazati szisztéma szerint többféle variáció állítható fel abból a szempontból, hogy a kis országok hogyan tudnának egy esetleges javaslatot blokkolni. Ha csak Portugália, Svédország, és a táblázat soraiban lefele menve Máltáig eljutva (14 kis ország) azt a döntést hoznának, hogy nemleges szavazattal megbuktatnak egy javaslatot, könnyen megtehetnének, hiszen több mint 88 negatív szavazatot adna össze a szavazóerejük, és e mögött lakossági arányszámuk az Unió összlakosságához viszonyítva csak 13%. Az Alkotmányos Szerződés viszont nagyon magas plafont állapít meg a blokkoló kisebbség eléréséhez, s ezt a 40% negatív szavazatot semmilyen formációban nem tudnák a kis és közepes államok nemleges szavazatai elérni, így egyszerűen ebben a szisztémában megszűnik a blokkolási lehetőség. A dolog könnyen odavezethet, hogy a kis és közepes méretű országok nem lesznek képesek megfelelő pozícióból tárgyalni, az alkupozícióink romlanának, könnyen zsarolható helyzetbe kerülnénk. Magyar álláspont: 1. Megint csak a tagállami egyenlőség sérül az új rendszerrel, a kis és közepes országok nem dönthettek ugyanazon feltételek alapján, mint a nagyok, mert nem tudják blokkolni az érdekeiket sértő javaslatokat. A rendszer csak a lakosságszámot veszi tekintetbe, a tagállamokét nem. Ráadásul a csatlakozással jelentősen megváltozik a kis – nagy országok aránya, hiszen jóval több kis ország lesz tagja az EU-nak, mint nagy.


2. Ugyanakkor a minősített többségi szavazás nizzai típusának megváltoztatása a hatékonyság elvének kedvez, mert ezáltal rövidebb idő alatt lehet jogszabályt alkotni. A rendszer egyszerűbb és ez fontos szempont. Megoldási javaslat a magyar tárgyaló partnerek részéről a kormányközi konferencia során a következő: Legyen a két mutató azonos arányú, tehát a javaslatok elfogadásához a tagállamok 60%-a és a lakosság 60%-a legyen a feltétel. Ahhoz ragaszkodunk leginkább , hogy paritás legyen a két érték között, de számunkra a 60%-os küszöb kedvezőbb megoldás lenne. Létérdekünk, hogy a blokkolási lehetőségünk megőrzésért harcoljunk a kormányközi konferencia során. 6.3 A minősített többségi szavazás kiterjesztése A minősített többségi szavazással a közösségi módszer erősödik. A Konvent általános szabályként fogadta el a minősített többségi szavazási rendszert, az együttdöntési eljárás mellett. A Konventben támadták ezt a javaslatot, pl. Nagy-Britannia ragaszkodott a nemzeti vétó fenntartásához bizonyos területeken, pl. az adózás és a költségvetés területein 7.

Az Unió jogi eszközei

V.

cím :az Unió hatásköreinek gyakorlása

I. fejezet – Általános rendelkezések Az Alkotmányos Szerződés a hatékonyság, egyszerűsödés szempontjait figyelembe véve csökkentette a jogi eszközök számát.(Az Unió jogi aktusai - 32 cikk.) A korábbi rendelet helyett most európai törvény, az irányelv helyett kerettörvény áll. A végrehajtó eszközök közé tartozik az európai rendelet, mely a tagállamokban kötelezően alkalmazandó, az európai döntés, mely az adott címzettet érinti. Álláspontunk: Az egyszerűsítés, transzparencia megteremtése és ezzel a hatékonyabb működés megvalósulása az alapvető célok között vannak, tehát pozitív változást jelent a jogi eszközök számának csökkentése. II: fejezet – Különös rendelkezések


Közös kül- és biztonságpolitika (39. cikk) A célokat az Európai Tanács határozza meg, a döntéseket az Európai Tanács és a Tanács konszenzussal hozza meg. Ezen a területen nem hozhatók európai törvények és európai kerettörvények. A végrehajtás Az EU külügyminisztere és a tagállamok kompetenciája.. Érdekünk: Csak ezen a területen lehet dinamizálni az integrációt. Tehát fontos, a közösségiesítés, a tempó azonban nem mellékes, mert ezen a területen fokozatosság hívei vagyunk Francianémet javaslat, hogy a KKBP területére kiterjesszék a minősített többségi szavazást. Az új európai külügyminiszteri poszt a külső akciók fokozásának igénye miatt fontos előrelépés Közös biztonság- és védelempolitika (40. cikk) A Közös biztonság- és védelempolitika a közös kül- és biztonságpolitika szerves része. Az európai döntéseket a Tanács konszenzussal hozza. Az integráció mélyítésére a strukturált együttműködés keretében van lehetőség: a Tanács megbízza olyan tagállamok csoportját, amelyek magasabb haditechnikai szinten állnak, hogy szorosabban működjenek együtt. A szorosabb együttműködést azok a tagállamok hozzák létre, akik kölcsönös védelmi kötelezettséget vállalnak egymás irányába. Magyar szempont: A strukturált együttműködés csak akkor elfogadható, ha garanciák vannak arra nézve, hogy nyitott a később csatlakozni szándékozók számára, de legfontosabb, hogy ne legyen rivalizálás a NATO-val, párhuzamos struktúra ne épüljön ki. Az elindításáról a tagállamok minősített többséggel döntsenek. A szabadság, biztonság és jog térségének létrehozása (41. cikk) Az Európai törvények és kerettörvények alkalmazásával a III. részben felsorolt területeken alkalmazzák. Célja, hogy a tagállami hatóságok együttműködése révén jöjjön létre a fent említett térség, s mindez a rendőri és igazságügyi együttműködést feltételezi. Az ASZ kiemeli, hogy az EUROPOL ellenőrzésébe be kell vonni nemzeti parlamenteket is. Magyar álláspont: A biztonság, stabilitás és igazságosság térségének megteremtése olyan alapvető érdekünk, amelyet nem adhatunk fel.


A szolidaritási klauzula (42. cikk)a tagállamok közös együttműködését írja elő katasztrófák esetén (terrorizmus, természeti katasztrófa A megerősített együttműködés (III. fejezet –43 cikk)feltételei: 1. álljon nyitva minden tagállam előtt, 2. csak legvégső eszközként alkalmazzák, s a Tanács engedélyezze. 3. Megnyitásának feltétele, a tagok 1/3-nak részvétele 4. Minden döntés csak a résztvevőknek kötelező érvényű. Magyar érdekek: A megerősített együttműködésnek a 2. pillérben van jelentősége. Azokon a területeken, ahol egyhangú döntéshozatal van. Itt a közösségi módszer erősödik, mert az integrációt mélyítik azok, akik tovább kívánnak, illetve tudnak lépni. Fontos számunkra, hogy a szolidaritás elve érvényesüljön, hogy befogadó legyen az együttműködés és segítse a lemaradókat valamilyen mechanizmus abban, hogy felzárkózhassanak. Ez a cím különösen a már megnyílt kormányközi konferencia fényében vált jelentőssé. A megrekedt tárgyalások ugyanis arra sarkallják a gyorsabban haladókat, hogy szorosabb integrációt hozzanak létre. „Ne az utolsó hajó szabja meg a konvoj sebességét” – lehetett hallani főleg a fejlettebb európai tagállamok részéről. A jogos igény azonban azt a veszélyt is hordozza, hogy amennyiben a megerősített együttműködés előtt nem hagyják nyitva az ajtókat, úgy a csak később felzárkózni tudók végleg lemaradnak, s így a többsebességes EU széttördeli az egységet. VI.

cím: Az unió demokratikus működése (44-51 cikk)

Kiemelten fontos kérdés a képviseleti és részvételi demokrácia alapelvei. Újítás, hogy 1 millió polgár kérheti a Bizottságot javaslat előkészítésére. A demokratikus alapelvek lefektetése az integráció polgárközelségének biztosítása végett fontos. Az ASZ kitér az európai ombudsman, kérdésére, a szociális partnerekkel fenntartott kapcsolatra. VII.

cím:Az Unió pénzügyei

Új elem a tervezetben, hogy többéves pénzügyi keretet állapit meg. A Tanács ezt európai törvényben határozza meg, minősített többséggel. VIII: cím: az EU és közvetlen környezete


Az Unió törekszik a jószomszédi viszony, a prosperitás kialakítására a környező országokkal. VIII.

cím: az Uniós tagság

A fejezet tárgyalja a -tagság megszerzésének, -a jogok felfüggesztésének, -az Unió önkéntes elhagyásának kérdését, Az unió nyitva áll minden európai ország számára, mely az EU értékeit, alapvető céljait elfogadja. A tagságért folyamatának menete: A csatlakozási kérelem benyújtása a Tanácshoz. A Tanács, a Bizottság konzultáció után az Európai Parlament beleegyezésével a Tanács egyhangúan dönt a felvételről. A tagságból eredő jogok felfüggesztése: Ha egy ország megsérti az uniós elveket, az Európai Parlament, a Bizottság és a tagállamok 1/3-a kezdeményezésére európai döntés születik: melynek során a Tanács 4/5-ös többséggel felfüggeszti a tag ASZ-ből eredő jogait. Az unióból történő önkéntes kilépés A kilépni szándékozó tájékoztatja az Európai Tanácsot kilépéséről és a jövőbeni kapcsolat milyenségéről.A tagság megszűnik a kilépési kérelemtől számított két év után. II.

rész Az Alapvető Jogok Chartája

Az Alapvető Jogok Chartájának elkészítéséről 1999-ben, Kölnben döntöttek a tagállamok. Kidolgozására a Charta Konventet bízták meg és a munka eredménye Az Alapvető Jogok Chartája, 2000 decemberben készült el. Az volt a cél, hogy a Nizzai Szerződésbe bekerülve kötelező jogi erejű dokumentummá váljék, ez azonban nem történt meg, tagállami érdekellentétek (a brit és a skandináv országok tiltakoztak ellene)miatt. Így hiába fogadták el a jogi gyűjteményt a tagállamok 2000-ben Nizzában, mert egyrészt a Szerződésnek sem lett része, másrészt még csak nem is hivatkozták rá abban. A nizzai csúcson felvetett problémát oldotta meg a Konvent azzal, hogy az alapjogi kartát beemelte az Alkotmányos Szerződés tervezetébe. Szankcionálták ugyan azokat az országokat, melyek megsértették az alapjogokat, de törvényi erőre csak a Konvent emelte. A Charta joggyűjtemény széles tárháza a személyi jogoknak, polgári, politikai, gazdasági és szociális jogoknak. Tartalmazza az emberi


méltóság, az élethez való jogot, a személyi sérthetetlenséghez, a személyi adatok védelmének jogát, a szabadság, egyenlőség és szolidaritás jogát, s a polgári jogokat. A dokumentum alapja az Európa Tanács Emberi Jogi Konvenciója. Azzal, hogy bekerült az alaptörvénybe az Unió értékközössége szilárdult meg. III,. rész: Az uniós politikák és működésük Ez a legnagyobb rész az alkotmánytervezetben. Általánosan alkalmazandó rendelkezéseket és diszkriminációmentességet tartalmaz az első ill. második cím. A harmadik pedig a nemzeti vétó megmaradásának területét szabályozza. A negyedik cím a tengeren túli területek társulását, az ötödik az EU külső akciót elemzi Itt a közös kül- és biztonságpolitika területén megmaradt a vétó. A hatodik cím leírja az unió működését, az intézményrendszert, a megerősített együttműködés szabályait. 8. Szövetségépítés példája – a „like-minded”-csoport A konvent zárása előtt 16 ország – köztük Magyarország - közös nyilatkozatot adott be az elnökségnek azokban a kérdésében, amelyeket nem vettek figyelembe az ASZ létrehozásánál, illetve amiket nem sikerült érvényesíteni. Az aláírók - a kis és közepes európai országok képviselői

–

a

következő

alapelveket

megtartásának

fontosságát

hangsúlyozták

beadványukban: -

a közösségi módszer megerősítése,

-

az intézményi egyensúly fenntartása,

-

tagállami egyenjogúság.

Ennek megfelelően rögzítették álláspontjukat az alábbi kérdésekben: -tanácsi reform: a minősített többségi eljárás általánossá tétele, főtitkári poszt létrehozása, rotációs elnökség megtartása, - EU külügyminisztere: a külkapcsolatokért felelős biztos személye legyen - a Bizottság elnökének megválasztása: az Európai Parlament minősített többséggel vagy a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament közös testülete - biztosok kollégiuma: ragaszkodnak az „1 állam –1 biztos” elvhez - döntési eljárások: az együttdöntési eljárás során minősített többséggel szavazzanak (az a terület, ahol a Tanács és az Európai Parlament közösen dönt)


az együttdöntési eljárások kiterjesztése - a nemzeti parlamentek szélesebb szerepvállalásának kérdésében: a nemzeti parlamentek szerepvállalása a kormány javaslatainak előzetes ellenőrzésében nyilvánuljon ez meg. A javaslat megtárgyalására a Konvent alatt már nem, kerülhetett sor, csak a kormányközi konferencián lehet figyelembe venni. 9. Szociális európai modell kérdése Az európai szocialisták a Konventben „Szociális Európa” munkacsoportot alkottak, melynek tagja volt Vastagh Pál is. Beadványukban a szociális Európa modell fontosságát hangsúlyozták. Álláspontjuk szerint az EU rendelkezik már azzal a gazdasági potenciállal, hogy

megteremtsék

a

teljes

foglalkoztatottságot,

a

szociális

biztonságot.

Az

alkotmánytervezet céljai közé sorolta a szegénység felszámolását az emberi jogok védelmét, a gyermeke jogainak tiszteletét, a szolidaritást, a társadalmi kohéziót, a szociális piacgazdaság megteremtését. Azonban ezeknek jogi alapvetését nem fektette le. Így valódi szociális fordulat nem valósult meg. 10. A Konvent utóélete: a kormányközi konferencia alapszakasza A Konvent munkáját 2003. július 10-én befejezte. A kormányközi konferencia elindulása és az alkotmányozó vita lezárása közt a tagállamok gondolkodási időszakot kaptak, mely alatt nemzeti keretek közt vitatták meg a Konvent eredményeit. A cél az volt, hogy a kormányközi konferencia kezdetére kidolgozzák nemzeti álláspontjaikat. A Kormányközi Konferencia alapszakasza 3 fázisra bontható: 1 Az első időszak az októberi problémafeltáró korszak volt, amikor a tagállami javaslatokat az olasz elnökséghez benyújtották. A 2. szakasz a november végi külügyminiszteri konklávéig tartott, itt problémaelemző és megoldáskereső munka folyt. A munka alapja az elnökségi kérdőívek kitöltése, kétoldalú konzultációk az elnökség és a tagállamok között próbálták a konszenzust kiépíteni. Az intézményi reform kérdésében azonban új megoldás nem kínálkozott. A harmadik szakasz a decemberi EU - csúcsig terjedő időszak, melynek végére tervezték az alkotmányozás tervezetének lezárását. Minden kérdésben sikerült a kompromisszum megoldása, azonban egy megoldatlan problémán elbukott a kormányközi konferencia, s ez a Lengyelországot kedvezőtlenül érintő szavazás rend megváltozása miatt kialakult patthelyzet, melyben a lengyel fél semmilyen kompromisszum meghozatalára nem volt hajlandó.


Magyar tárgyalási prioritások 1. kisebbségi jogi javaslat elfogadtatása 2. a Bizottság összetételének kérdése 3. a strukturált és szorosabb együttműködés feltételrendszerének megváltoztatása 4. a minősített többségi szavazás a paritás elvének követése, s ezáltal a blokkoló kisebbség megőrzése

Eredményeket értünk el a kisebbségi ügyben . A Konvent során mostohán kezelt kérdést az olasz elnökség támogatta, s módosító javaslata során a következő megoldás született: Két ponton változtatott a javaslat az eredeti beterjesztésen: 1. a kisebbségi jogok helyére „kisebbséghez tartozó személyek jogai” kerültek, tehát nem kollektív, hanem személyi jog lett belőle. Ez a módosítás ugyanis elfogadhatóvá tette több, az erdeti javaslatot ellenzők számára 2. a „nemzeti –etnikai „jelzőt eltörölték. A módosított javaslat az Unió értékei (I-2. cikk) alá került a következőképpen: „az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok -beleértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait is tiszteletben tartásának értékén alapul.” Természetesen itt még csak konszenzus meghozataláról lehet szó, hiszen a decemberi tárgyalások megrekedése nyomán a 2004-ben ír elnökség vezetése alatt - újra megnyílt kormányközi konferencia még nem zárult le e dolgozat elkészítésekor. A bizottsági kérdést intézményi csomagban kezeljük, és úgy tűnik jelenleg, hogy közeledik a kérdés a végső megoldáshoz.

Összegzésül: A Konvent elérte célját, megalkotta hosszú 16 hónapi vita, egyezkedés, konszenzus keresés eredményeként az Alkotmányos szerződés Tervezetét.


Az alkotmányozás folyamata 2 fő szakaszból áll: 1. A Konvent működése: 2002. február 28-tól 2003. július 10-ig 2. A Kormányközi Konferencia 2003.október 4-től napjainkig. A tervezettel egységesítette az EU/EK alapszerződéseit, és minőségileg új alapra helyezte az Uniót. Az alkotmányos szerződés egyrészt formájában és tartalmában alaptörvényt, alkotmányt biztosít az Uniónak. Másrészt a Szerződés a tagállamok aktusa, mellyel azok az Unióra átruháznak hatásköreikből, s minél több területen történek ez annál inkább föderális jelleget ölt az EU. Ugyanakkor az Unió önálló jogalkotó képességgel nem rendelkezik, Széles körű konszenzus alakult ki a Konvent tagjai között következő kérdésekben: -

szükséges és időszerű az Unió alapszerződéseinek módosítása helyett az integráció bővítését –mélyítését új, alkotmányos alapokra fektetni.

-

Erősíteni kell az Unió hatékony és demokratikus működését, meg kell hozni a szükséges intézményi és döntéshozatali reformokat

-

Az alkotmányos szerződést átláthatóvá kell tenni, és törekedni kell az egyszerűsítésre, mert a hatékony működést csak ez teszi lehetővé

-

A pillérrendszert felül kell vizsgálni és meg kell szüntetni ahhoz, hogy az EU egységes jogi személyiség legyen.

-

Az EU –t egységes jogi alapokra kell fektetni,

-

Az Alapjogi Kartát be kell emelni a szerződésbe, hogy kötelező jogforrássá váljon

-

Az Európai Unió akcióit nemzetközi téren fokozni kell Magyar álláspontok a Konvent munkája során: 1. érdekünkben áll a közösségi módszer megőrzése, amely az EU intézményei között a Bizottság megerősítését jelenti, 2. továbbá az intézményi egyensúly megtartása 3. a tagállami egyenjogúság megőrzése, mert kis állami létünk miatt csak ennek hangsúlyozásával védhetjük meg érdekeinket, a lakosságarányos döntéshozatal térnyerése esetén érdekérvényesítési lehetőségeink korlátozottak. 4. Specifikus magyar cél a nemzeti kisebbségek kollektív jogaira történő hivatkozás a szerződés-tervezetben , melynek a Konventben támogatója nem akadt. 5. a döntések demokratikus, jogi intézményi szempontból beágyazottak legyenek. 6. a regionális érdekek érvényesülhessenek az önkormányzatiság beemelésével 7. nőjjön a nemzeti parlamentek szerepe


Jelenleg megoldatlan kérdések: A Miniszterek Tanácsában a szavazati rend, a minősített többségi szavazás meghatározása, kiterjesztése A Bizottság összetétele

Záróértékelés A konventbeli magyar érdekérvényesítési törekvések eredménye az Alkotmányos Szerződés tervezetében szövegében mérhető le. Természetesen közepes állami státuszunk érdekeinknek csak korlátozott érvényre jutását teszi lehetővé. Sorba véve a magyar prioritásokat s azok megvalósulását az Alkotmánytervezetben a következő összegzést lehet megtenni. A közösségi módszer kiteljesedése – megint csak méretbeli adottságunkból fakadóan – alapvető célunk. Átnézve az ASZ-t megállapíthatjuk, hogy melyek azok a területek, amelyek az integráció közösségi jellegét erősítették. A kiindulási alap az, hogy az érdekeink meghatározásánál fő szempont annak a realitásnak a figyelembe vétele, hogy közepes méretű államként a helyzetmegőrzés, a status quo fenntartása lehet az alapvető célunk. Az intézményi egyensúly megtartását nem sikerült elérni, mert az EiT beemelése a hivatalos intézmények közé a Bizottság szerepét gyengíti. A lényegesebb változás a megerősített szerepű EiT elnök, akinek hatáskörét ugyan sikerült korlátok közé szorítani, azonban riválisa lehet a Bizottság elnökének, hiszen garanciákat nem tartalmaz az ASZ arra nézve, hogy a jövőben tovább terjed-e hatóköre a jelenleginél, és az öt éves elnöklési időszak alatt nagy befolyásra tehet szert. Legtöbb sérelmet a tagállami egyenjogúság elve szenvedte el. A döntéshozatal minősített többségi rendszerének új értelmezése lehetetlenné teszi a kis/közepes államok szavazatával elérhető blokkolást. A nagy államok élhetnek ezzel az eszközzel. Az

„egy

állam

–egy

biztos”

elvének

sérülése

adott

időn

belül

korlátozhatja

érdekérvényesítésünk megvalósítását, amennyiben nem szavazó biztosi posztot töltenénk be. A hosszú tanácsi elnöklés ugyanezzel a következménnyel járna, ha történetesen nagy tagállam töltené be a posztot, hiszen a nagy államok a fent említett döntéshozatali eljárás során amúgy


is előnyt élveznek. Meg kell itt említetni, hogy tisztán tagállami egyenjogúság soha nem valósulhat meg, de az integráció eddig történetében a hátrábbkerülő kisebb államok mindig kompenzálva voltak, elég, ha csak a minősített többség degresszíven arányos szavazati rendszerére gondolunk. Az EU hatékony működése megoldódni látszik, hiszen a döntési mechanizmus a bonyolult szavazási rendszert leegyszerűsítette (minősített többségi szavazás), az eljárások számának csökkenése is ezt a célt segítette megvalósulni. A demokratikus alapelv is megvalósult az Európai Parlament szerepének növekedésével, az együttdöntési eljárás kiterjesztésével. Az Alkotmányos Szerződés tervezetében az érdekviszonyok minőségi változáson mentek át az intézményi és döntési mechanizmusok megreformálásával. Az értékviszonyok is megváltoztak az alapvető emberi jogok kiterjedt megfogalmazásával erősebb európai értékközösség alakult ki. Föderális fordulatként értelmezhető a minősített többségi szavazási eljárás kiterjesztése, általános normává tétele. Konföderális elem a tervezetnek az intézményi reformokon belül a kormányközi jellegű Európai Tanács intézményének szerződésbe emelése , és az állandó elnöki intézmény, mely az intézményi egyensúlyt a Tanács felé tolta el. Az alkotmánytervezet leginkább kifogásolható része, hogy „gyenge” köztársasági elnöki modellt hozott létre, ahol a három intézményi elnök – az Európai Tanács elnöke, a Bizottság elnöke és az EU külügyminisztere - rivalizálása épp a hatékonyság kívánalmát ássa alá. Hiányosság mutatkozik a tagállami egyenjogúság egyértelmű megfogalmazásában. Tisztán érvényesülő tagállami szuverenitás nem létezik integráción belül. De a szabályok hiánya kiszámíthatatlanná tesz a megosztott szuverenitás megvalósulását. A folyamat odáig is elmehet, hogy csupán a polgárok egyenjogúságának elvének hangsúlyozása korlátozza a tagállami egyenjogúságot Szükséges tehát a tagállami egyenrangúság elvének hangsúlyozása. Szembeötlő folyamat a nagyobb népességű államok érdekérvényesítő képességének növekedése. Ezt támasztja alá a 2009-től javasolt változtatás az intézményi reformok területén, amikor a szavazati súlyozásnak a nem népességarányos rendszerét olyan szisztéma váltja fel, mely a lakossági arányszámon alapul.


Közepes lakosságszámú államként szükségszerűség a folyamatos konszenzus keresés, de a szövetségépítésnek talán még nagyobb szerepe van. A konszenzusos döntéshozatali területeken meg kell találnunk azokat a hasonló érdekelvű tagországokat, amelyekkel közösen fel tudunk lépni a nagyok érdekérvényesítésével szemben. Sajnos, ha már az alkotmányos Szerződés tervezet életbe lép – mert előbb- utóbb be kell fejeződnie az alkotmányozás folyamatának – akkor a jelenleg lefektetett minősített többségi szavazási rendszerben érdekeink megvalósítására már nem lesz lehetőség. A szövetségépítésre jó példa a Konvent záróakkordja előtt létrejött 16 országból álló csoportosulás, melynek fenntartása megoldást kínálhat. A konferencia az olasz elnökség idején kezdődött, 2003. október 4-én és decemberig tartott. A 2003. december 12/13-i csúcson kellett volna elfogadniuk az alkotmánytervezetet, ez azonban meghiúsult, mert Lengyelország nem akart lemondani nizzai szavazati súlyáról. 2004. januártól az ír elnökség azzal a reménnyel kezdte meg munkáját, hogy tető alá hozza a tervezet elfogadtatását. Az azóta eltelt időszak azonban más dimenziók felé vitte az integrációt, mert elkezdődött a többsebességes EU-ról szóló vita, a keménymag kialakulásának dimenziója. A mostani folyamat - tehát az elhúzódása az alkotmányozásnak – érdekeinkkel nem egyezik. Nemcsak azért, mert minél előbb meg kell teremteni az átlátható gyors működés kereteit, hanem, mert ez a többsebességes EU kialakulásához vezethet, s jelenleg a csatlakozásunkból eredő gondjaink megoldására kell koncentrálnunk, s így ebben a tekintetben biztos a lemaradók közé tartoznánk.


Az Európai Konvent magyar résztvevői beadványai és módosító javaslatai I. Egyéni írásos beadványok Martonyi János: La mission internationale de l'Union européenne/Az Európai Unió nemzetközi küldetése 2002 április 12. (CONV 28/02) http://register.consilium.eu.int/pdf/en/02/cv00/00028en2.pdf Vastagh Pál: The Role of National Parliaments/A nemzeti parlamentek szerepe, hozzájárulás a IV. munkacsoport (Nemzeti parlamentek szerepe) munkájához 2002 szeptember 25. Working document 27 http://european-convention.eu.int/docs/wd4/3123.pdf Kelemen András: Modalities and consequences of incorporation into the treaties of the Charter of Fundamental Rights and accession of the Community/Union to the ECHR/ Lehetőségek és következmények az Alapvető Jogok Kartájának szerződésekbe való beemelésével valamint a közösség/unió Emberi Jogok Európai Kartájához való csatlakozásával kapcsolatosan. (Hozzájárulás a II. munkacsoport munkájához) 2002. október 18. Working document 26 REV 1. http://european-convention.eu.int/docs/wd2/3838.pdf Balázs Péter: Comments by Mr Péter Balázs to the preliminary draft final report of Working Group VII on External Action/Balázs Péter megjegyzései a VII. munkacsoport (Külső akciók) végső jelentésének tervezetéhez 2002 november 19. Working document 35 http://european-convention.eu.int/docs/wd7/5210.pdf Vastagh Pál: Contribution to the Working Group X. on Freedom Security and Justice of the European Convention/Hozzájárulás a X. munkacsoport (Szabadság, biztonságosság, igazságosság) munkájához 2002 november 26. Working Document 28 http://european-convention.eu.int/docs/wd10/5639.pdf Balázs Péter: Proposal on a "Four wheel drive" rotating Presidency of the Council/A Tanács "négykerék-meghajtású" rotációs elnökségére vonatkozó javaslat 2003 január 31. (CONV 522/03) http://register.consilium.eu.int/pdf/en/03/cv00/cv00522en03.pdf Balázs Péter és más konvent tagok: On the full participation of the acceding states in the European Convention, and on the timing of the Intergovernmental Conference to follow/A csatlakozó országok teljes jogú részvételéről az Európai Konventben és az IGC menetrendjéről 2003 február 19. CONV 566/03 http://register.consilium.eu.int/pdf/en/03/cv00/cv00566en03.pdf Szájer József: Unity in diversity - Proposal for the representation of national and ethnic minorities in the institutional system of the European Union Committee of National and Ethnic Minorities (CONEM)/ Egység a különbözőségben - Javaslat a nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletére vonatkozóan az Európai Unió intézményi rendszerében (Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Bizottsága) 2003 február 26. CONV 580/03


http://register.consilium.eu.int/pdf/en/03/cv00/cv00580en03.pdf Balázs, Szájer, MacCormick, Eckstein-Kovács, Szent-Iványi konvent tagok és póttagok közös beadványa "Respect for minorities and the European constitutional structure/Az európai alkotmányos berendezkedés és a kisebbségek védelme 2003 március 25. CONV 639/03 http://register.consilium.eu.int/pdf/en/03/cv00/cv00639en03.pdf Vastagh Pál: Freedom, Security and Justice/Szabadság, biztonságosság, igazságosság 2003 április 2. CONV 665/03 http://register.consilium.eu.int/pdf/en/03/cv00/cv00665en03.pdf II. Egyéni módosító javaslatok az Alkotmányos Szerződés szövegtervezetéhez Balázs Péter: Article1: http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/1/Art 1 Balázs.pdf Article I-1: http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/1/Art I 1 Balázs EN.pdf Article I-2: http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/2/2_Art I 2 Balázs EN.pdfI-2 Article 2: http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/2/Art 2 Balázs.pdf Article 5: http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/5/Art 5 Balázs.pdf Article 10: http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/10/Art 10 Balázs.pdf Article 12: http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/12/Art 12 Balázs.pdf Article 14: http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/14/Art 14 Balázs.pdf Article 30: http://europeanconvention.eu.int/docs/treaty/pdf/31330/Art30BalazsEN.pdf Article 32: http://europeanconvention.eu.int/docs/treaty/pdf/32999/Art32bBalazsEN.pdf Article I-43: http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/32999/Art I 43 Balázs EN.pdf Article I-54: http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/418003/Art I 54 Balázs EN.pdf Article I-55 http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/40/Art I 55 Balázs EN.pdf Article I-57: http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/43/Art I 57 Balázs EN.pdf Article J: http://europeanconvention.eu.int/docs/treaty/pdf/32302/ArtJBalazsEN.pdf Article L: http://europeanconvention.eu.int/docs/treaty/pdf/32304/ArtLBalazsEN.pdf Szájer József: Article 1: Establishment of the Union, Article 1+6+9: http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/1/Art 1+6+9 Szájer.pdf Aricle 5/2: http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/5/Art 5 Szájer.pdf Article 6: Non -discrimination on grounds of citizenship and nationality, Article 9: http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/9/Art 9 Szájer.pdf Article 14: The Union's institutions http://europeanconvention.eu.int/docs/treaty/pdf/414/Art14Szajer.pdf


Article 23: The Union's Advisory Bodies http://europeanconvention.eu.int/docs/treaty/pdf/423/Art23Szajer.pdf Article 37: http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/37/art37Szajer.pdf Article 42: http://europeanconvention.eu.int/docs/treaty/pdf/42/art42SzajerEN.pdf Vastagh Pál: Article 1: http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/3101/1vastaghEN.pdf Article 3: http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/3103/3vastaghEN.pdf Article 3: http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/3/Art3Vastagh.pdf Article 5: http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/3105/5vastaghEN.pdf Article 10: http://europeanconvention.eu.int/docs/treaty/pdf/3110/10vastaghEN.pdf Article 11: http://europeanconvention.eu.int/docs/treaty/pdf/3111/11vastaghEN.pdf Article 15: http://europeanconvention.eu.int/docs/treaty/pdf/3115/15vastaghEN.pdf Article 20: http://europeanconvention.eu.int/docs/treaty/pdf/3120/20vastaghEN.pdf Article 21 http://europeanconvention.eu.int/docs/treaty/pdf/3121/21vastaghEN.pdf Article 23: http://europeanconvention.eu.int/docs/treaty/pdf/3123/23vastaghEN.pdf Article 43: http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/43/art43vastagh.pdf Article 45: http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/45/art45vastagh.pdf Article 46: http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/46/art46vastagh.pdf Gottfried Péter: Article I-54: http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/418003/418003_Art I 54 Gottfried EN.pdf Article I-55: http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/40/40_Art I 55 Gottfried EN.pdf III. Csoportos beadványok magyar résztvevőkkel Balázs Péter részvétele csoportos beadványban(15): http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/414/14Farnleitner EN.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/414/14aFarnleitner EN.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/415/15Farnleitner EN.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/416/16Balazs EN.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/417/17Farnleitner EN.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/417/17Farnleitner A-EN.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/418/18BalazsEN.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/419/19Farnleitner EN.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/420/20BalazsEN.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/9902/9902 XBalazsEN.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/41699/16bisBalazsEN.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/41799/17bisFarnleitner EN.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/41899/18bisBalazsEN.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/41899/18bisaBalazsEN.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/417999/17terBalazs.pdf Szájer József részvétele csoportos beadványban (50):


http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/1/Art 1 EPP.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/2/Art 2 EPP.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/3/Art 3 EPP.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/4/Art 4c EPP.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/4/Art 4d EPP.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/4/Art 4b EPP.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/5/Art 5 EPP.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/6/Art 6 EPP.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/7/Art 7 EPP.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/8/Art 8 EPP.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/9/Art 9 EPP.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/10/Art 10 EPP.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/11/Art 11 EPP.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/12/Art 12 EPP.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/13/Art 13 EPP.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/14/Art 14 EPP.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/14/Art 14 EPP.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/15/Art 15 EPP.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/16/Art 16 EPP.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/25/art25BrokEN.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/27/art27BrokEN.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/28/art28BrokEN.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/31/Art31Brok.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/34/Art34BROKen.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/36/Art36BROKen.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/38/art38Brok.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/39/art39Brok.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/40/art40NEWBrokEN.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/40/art40Brok.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/40/Art40bisBrok.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/42/Art42BROKen.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/42/Art42VanderLindenEN.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/43/Art43BROKen.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/46/Art46BROKen.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/500/TitreVBrokEN.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/3102/XBrokEN.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/3103/3BrokEN.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/3109/9BrokEN.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/3110/10BrokEN.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/3111/11Brok.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/3112/12BrokEN.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/3119/19BrokEN.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/3120/20Brok.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/3122/22Brok.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/3599/Art35ABROKen.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/10300/Part3 FbROK EN.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/10300/Part3 G-BROK EN.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/20000/Sub-8BrokEN.pdf


http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/20000/Sub-6BrokEN.pdf http://european-convention.eu.int/docs/treaty/pdf/30000/ParBrokEN.pdf Kelemen András részvétele csoportos beadványban (összesen 70): http://europeanconvention.eu.int/searchAmends.asp?lang=EN&doctype=AMEND&SortOrder=S REL&SearchIn=&searchterm=kelemen&otherdoctype=AMEND|CONTRIB| Szent-Iványi István részvétele csoportos beadványban (összesen 76): http://europeanconvention.eu.int/searchAmends.asp?lang=EN&doctype=AMEND&SortOrder=S REL&SearchIn=&searchterm=szent-iványi&otherdoctype=AMEND|CONTRIB|

Az Alkotmányos Szerződés tervezete (A Konvent elnöke által az Európai Tanácsnak 2003. június 20-án Szalonikiben benyújtott szöveg) Preambulum, első, második rész, jegyzőkönyvek: http://european-convention.eu.int/docs/Treaty/cv00820-re01.en03.pdf

Bevezető. 1. Bővítés mélyítés folyamata az integráció történetében

Recommend Documents