BBN-KEL-11 221: Távol-keleti nyelvek és írások a kurzus vezetője: Bartos Huba (Kínai tsz.) a kurzus honlapja: http://budling.nytud.hu/~bartos/kurzus/kinai/oke/oke2013.html
minimális előfeltételezett szakirodalom: Kenesei I. (szerk.), A nyelv és a nyelvek (6. kiad., Akadémiai Kiadó, Bp., 2011)
BBN-KEL-11 221: Távol-keleti nyelvek és írások
Általános bevezetés 1: A nyelvek változatossága Bartos Huba
Az előadás menete: A nyelvek sokfélesége Nyelvcsaládok, nyelvrokonság – nyelvrokoni kapcsolatok – areális hatások
A nyelvek tipológiája Belső-, Kelet- és Délkelet-Ázsia nyelvcsaládjai – – – –
sino-tibeti altaji ausztrikus és a többiek
1. A nyelvek sokfélesége ma: kb. 3500–4000 nyelv sok közös vonás (← UG, a nyelvi képesség genetikai kódoltsága?) – (R. Bacon (XII.sz.): univerzális nyelvtani szabályok … – … → N. Chomsky (XX. sz.): UG)
történeti összefüggések (DE: lehetett-e egyetlen közös ősnyelv?) – nosztratikus hipotézis (H. Pedersen 1903) – eurázsiai hipotézis (J. Greenberg 1987) – boreális hipotézis (Sz. Sztarosztyin): nosztratikus + dené-sino-kaukázusi + afroázsiai + ausztrikus nyelvek (csak a közép-afrikai zóna és Ausztrália bennszülött nyelvei maradnának ki) – monogenetikus hipotézis („ős-világnyelv”): M. Ruhlen
1.1. Dialektális változatok hangkészleti, szókészleti és szerkesztési változatosság területi változatok (egyes jelenségek szerinti határok: izoglosszák) etnikai változatok (pl. fekete-amerikai angol)
társadalmi réteg szerinti változatok egyénenkénti változatosság: idiolektusok
1.2. Nyelvi standard szabványosítási igényből az alapját képező dialektus kiválasztása önkényes (pl. első bibliaford. nyelve, központi terület v. főváros nyelve, kultúrtörténeti esetlegesség (magyar!))
1.3. Közvetítő nyelvek, kétnyelvűség lingua franca: kül. nyelv(járás)i közösségek
önkényesen választott közös nyelve/nyelvjárása (középkori Eu.: latin („frank”), bantu Afrika: szuahéli, mai nk. tudomány: angol) pidgin: önálló nyelv(járás)ként nem létező, komm. nehézségek leküzdésére létrejött lingua franca (tipikusan: domináns kultúra nyelvéből, sok helyi nyelvi hatással fűszerezve); gyakran laza, változékony nyelvtani rendszerrel kreol: anyanyelvvé vált pidgin (pl. haiti francia, jamaicai angol) két- v. többnyelvűség – anyanyelvi szintű tudás; a kül. nyelvek gyakran az élet más-más területein dominánsak (pl. cigány–magyar ~ otthon– munka/iskola)
2. Nyelvcsaládok, nyelvrokonság
2.1. A nyelvek rokonítása nyelvazonosság (önálló nyelv vagy dialektus?) – alapvetően kulturális/politikai kérdés (pl. holland – német, kínai nyelvjárások, stb.) – nyelvi kritérium: kölcsönös érthetőség ???
2.2. Nyelvrokonság nyelvállapotok összevetésével vizsgálható (diakrón ny.) kutatásának első virágkora: a romantika korszaka (~ nyelvi nemzettudat) családfaelmélet (Stammbaumtheorie – A. Schleicher) – nyelvek „családi leszármazása” hullámelmélet (Wellentheorie – J. Schmidt) – területi (areális) hatások → változások hullámszerű terjedése ( → Sprachbund) (pl.: fn. utáni névelő: román/bolgár/albán)
A schleicheri IE-családfa
(← ← Hutterer 1986)
… és u.e. 160 évvel később (Nakhleh et al. 2005)
Az IE-nyelvek hullámelméleti tagolódása (à la Schmidt & Meillet) (← ← Hutterer 1986)
A rokonítás kritériumai szabályos, rendszeres hangmegfeleltetések (nyelvtörténet figyelembe vétele; történeti és összehasonlító nyelvészet) (← írásos emlékek és/vagy rekonstrukció)
rokonszavak, rokon morfológiai jelenségek szókészlet? nem megbízható (könnyen változik: jövevényszavak)
nyelvtani rendszer? erős indikáció lehet, de: – (i) nagy az „UG-hatás”, – (ii) erősek lehetnek az areális hatások
Illusztráció: Indo-Európai proto-IE p t k kw b d g gw bh dh gh gwh
görög pente treis kardia quid (lat.) lābi (lat.) deka genos gynē pherō thyra khēn (thermos)
orosz pjat’ tri serdce čto slabyj d’esjat’ – žena beru dver’ gus’ goret’
proto-germ. f θ h hw p t k kw b d g w
angol five three heart what /hw-/ sleep ten kin queen bear door goose warm
Példák rekonstruált PIEalakokra a. óind bhrātar, lat. frāter, gót broþar, ószl. bratrь → PIE *bhrātēr ’fivér’ b. óind dvē, lat. duo, gót twai, ószl. dъvĕ → PIE *du9ai ’kettő’ c. óind vŕka-, lat. lupus, gót wulfs, ószl. vlъkъ → PIE *u9lquos/*u9lpos ’farkas’ d. óind dāru-, gör. drys, gót triu ’fa’, ószl. drĕvo ’fa’ → PIE *dārus(?) ’tölgy’
Egyéb megfontolandó tényezők népek együttélése-keveredése, nyelvátvétel, sztrátum-átvétel genetikai tényezők/eljárások bevonása (megerősítő tényező lehet az egyes hipotézisekhez) (Cavalli-Sforza 2000: Genes, Peoples, and Languages)
2.2. A nyelvek egymásrahatása: arealitás földrajzi és kulturális közelség „nyelvszövetségek” (Sprachbund), – pl.: Balkán – mögöttes névelő, kötőmód infinitívusz helyett) – Kelet-Ázsia: tónusok (sino-tibeti + vietnami, thai)
3. A nyelvek tipológiai összevetése cél: a nyelvek osztályozása, strukturális tulajdonságaik szerint tipológiák: – szórendi (OV ~ VO) – morfológiai esetrendszer nom-acc ~ erg-abs morféma~szó viszony: izoláló, agglutináló, flektáló, poliszintetikus
Univerzálék (Greenberg 1963, 1978) abszolút (= minden egyes emberi nyelvre),
pl.: van mgh; van névmás; …
statisztikai (= a nyelvek többségére),
pl.: van nazális msh.; van a mondatoknak alanya implikációs („ha egy nyelvben A, akkor B is”) abszolút (pl: ha a nyelvben van triális szám, akkor van duális is) statisztikai (pl.: ha a nyelv OV, akkor posztpozíciók, nem prepozíciók)
Tipológiai alapolvasmányok Comrie, B. (1989). Language universals and linguistic typology: Syntax and morphology. (Oxford: Blackwell) Croft, W. (2002). Typology and universals (Cambridge: Cambridge UP) Greenberg, J. H. (ed.) (1963) Universals of Languages. (Cambridge, Mass.: MIT Press); ebből: – Greenberg, J. H.: Some universals of grammar with particular reference to the order of meaningful elements (http://angli02.kgw.tu-berlin.de/Korean/Artikel02/)
Greenberg, J. H. (ed.) (1978) Universals of Human Language (Stanford, California: Stanford University Press)
4. Kelet- és Délkelet-Ázsia valamint Belső-Ázsia nyelvei, nyelvcsaládjai lényegében három nagy nyelvcsalád + bizonytalan besorolású nyelvcsoportok + egyes egyedi, rokoníthatatlan nyelvek: – sino-tibeti nyelvek – altaji nyelvek – ausztrikus nyelvek (ausztronéz, ausztroázsiai; e két család rokonítása megkérdőjelezhető) – és a többi (miao-jao/hmong-mien, kamthai/tai-kadai; koreai, japán (buyeo?))
4.1. A sino-tibeti nyelvcsalád a második legnagyobb nyelvcsalád (beszélők száma szerint, IE után)
kb. 350–400 nyelv (9-nek van >1millió beszélője) hosszabb írásbeliség: kínai (kb. 3000 év), tibeti (kb. 1300 év), burmai (kb. 900 év) sok a bizonytalanság a besorolásban (← kevés nyelvnek van írásbelisége, azok egy része sem hangjelölő + genetikus vs. areális hatások)
Alternatív hipotézisek a kínai mint önálló főág + tibeto-burmai (Shafer, Benedict, Matisoff) ‘mint szétszórt levelek’, sino-bódikus hipotézis (Van Driem) ausztronéz kapcsolat? (Sagart)
A ‘standard’ elképzelés
A sino-bódikus ‘levélhullás’
brahmaputrai
déli tibetoburmai
sino-bód.
kacsin
kínai
karen
dhimal bodo-garo
tibeti
tamang
lolo-burmai
Ókínai ~ tibeti ~ burmai Ókínai *ngag 我 *s´m 三 *ngag 五 *mj´k 目 *ngjag 鱼 *khwin 犬 *srat 杀 *sjin 薪 *mjing 名 *khag 苦
Írott tibeti nga gsum lnga mig nya khyi bsat shing
Írott burmai Na su^m Na^ mjak Na^ khwe sat sac
ming kha
´-man) kha^
jelentés 'én' 'három' 'öt' 'szem' 'hal' 'kutya' 'megöl' '(tűzi)fa' ’név’ ’keserű’
A rokonszavakon túl: szerkezeti hasonlóságok – sok a tonális nyelv (pl. kínai, tibeti, burmai) – tipikus a monoszillabikusság és az analitikus (izoláló) jelleg – gyakori a számlálószavak használata – SVO (kínai, karen, paj) vs. SOV (a többi tibetoburmai nyelv)
DE: mennyi ebből az arealitás? → a TB-ág tipológiai és kulturális felosztás: indoszféra vs. sinoszféra (az indo-árja ill. a kínai nyelv/kultúra domináns hatása)
A sino-tibeti nyelvek eloszlása
Forrás: WALS
Alapvető irodalom a sino-tibetiről: Benedict, P. K. (1972) Sino-Tibetan: A Conspectus (Cambridge: Cambridge University Press) Shafer, R. (1974), Introduction to Sino-Tibetan (Wiesbaden) Matisoff, J. (2003). Handbook of Proto-Tibeto-
Burman: System and Philosophy of Sino-Tibetan Reconstruction. (Berkeley: University of California
Press.) Matisoff, J.: http://stedt.berkeley.edu/html/STfamily.html Van Driem, G. (1997). "Sino-Bodic". Bulletin of the School of Oriental and African Studies 60(3):455488.
4.2. Az altaji nyelvek török/türk + mongol + (mandzsu-)tunguz (nyelvcsalád vagy nyelvszövetség?) – mintegy 60–70 nyelv, kb. 350 millió anyanyelvi beszélővel – egyes feltevések szerint idetartozna még: koreai, japán, ainu – egy másik (erősen vitatott) felfogás szerint az urali nyelvekkel közösen alkotják e nyelvek az ural-altaji nyelvcsaládot (sőt: eurázsiai nyelvcsalád? ld. fentebb) – tipikus közös jellegzetességek: mgh-harmónia, agglutináció, SOV alapszórend
A kutatás története Matthias Castrén (finn): 1844 – ural-altaji (beleértve: finnugor + szamojéd) G.J. Ramstedt (finn-svéd): 1952–1957 –
Einführung in die altaische Sprachwissenschaft (urali ki, koreai be) N. Poppe: 1965 – a koreai vagy nem altaji, vagyon nagyon rég elvált tőlük R. A. Miller: 1971 – a japán is altaji nyelv
… folyt. G. Clauson (1956), Róna-Tas A.: nincs kellő érv az altaji hipotézisre → nem nyelvcsalád, hanem nyelvszövetség (a népek hosszú együttélésének eredménye) Sztarosztyin (1991), Sztarosztyin és mtsai (2003): nagy rokonszó-leltár, a „nyelvszövetség-hipotézis” megdöntésére
Az altaji népek eredete korai történetükről alig tudunk valamit; legrégebbi írásemlék: i.sz. VIII. sz-i ha volt egyáltalán egy közös ősnép, már a kései paleolitikumban (~ 10.000 éve) megkezdődhetett a szétválásuk (→ mára igen jelentősek a nyelvi eltérések)
Az altaji nyelvek eloszlása
Forrás: WALS
Alapvető irodalom az altaji nyelvekről Clauson, G. 1956. "The case against the Altaic theory." Central Asiatic Journal 2, 181-187. Miller, R. A.. 1971. Japanese and the Other Altaic Languages. (Chicago: University of Chicago Press) Poppe, Nicholas. 1965. Introduction to Altaic Linguistics. Ural-altaische Bibliothek 14. (Wiesbaden: Otto Harrassowitz) Sztarosztyin, Sz. A. 1991. Altajszkaja problema i proiszhozsgyenije japonszkogo jazika. (Moszkva: Nauka) Starostin, S. A., A. V. Dybo, és O. A. Mudrak. 2003. Etymological Dictionary of the Altaic Languages. (Leiden: Brill)
4.3. Az ausztronéz nyelvek DK-Ázsiában és a csendes-óceáni szigetvilág nagy részén beszélt nyelvek, kb. 350 millió ember anyanyelvei; több mint 1200 nyelv (vagyis az ismert nyelvek közel negyede!) a nyelvek genetikai összetartozása igen megalapozott, nemigen vonják kétségbe L. Sagart: a sino-tibeti nyelvekkel is rokonságban állhatnak
Az ausztronéz nyelvek tagozódása a feltételezett ősnép a mai Dél-Kínából vándorolhatott a mai Tajvanra (kb. 8000 éve), majd onnan szerte a szigetvilágba (kb. 6000 éve?) két primér csoport: formózai és maláj-polinéz a kilenc fő ágból nyolc formózai nyelvcsoport (a legismertebb nyelvek: tsou, atayal, seediq, amis, rukai, puyuma, paiwan)
a kilencedik főág a maláj-polinéz csoport → feltevés: a nyelvcsalád beszélői mind Formózáról „rajzottak ki”
A formózai nyelvek eloszlása Forrás: Wikipedia
Az ausztronéz nyelvek tagozódása a maláj-polinéz ág alágai: – borneói – Fülöp-szigeteki (pl.: tagalog, malagasy (madagaszkári))
– középső maláj-polinéz szunda-szulavézi (pl.: maláj, indonéz, palaui, csamorró)
középső-keleti maláj-polinéz (Timor, ÚjGuinea, Melanézia, Polinézia és Mikronézia nyelvei)
A maláj-polinéz nyelvek eloszlása
Forrás: Wikipedia
A legnagyobb beszélőközösségű ausztronéz nyelvek jávai (>70 millió) maláj/indonéz (>40 millió) tagalog (v. filippínó) (>22 millió) malgas (>15 millió)
Alapvető irodalom az ausztronéz nyelvekről Blust, R. (1999). "Subgrouping, circularity and extinction: some issues in Austronesian comparative linguistics" in E. Zeitoun & P.J.K Li (Ed.) Selected papers from the Eighth International Conference on Austronesian Linguistics. (Taipei: Academia Sinica) Sagart, Laurent 2005. "Sino-Tibetan-Austronesian: an updated and improved argument." In: Laurent Sagart, Roger Blench & Alicia Sanchez-Mazas, eds. The Peopling of East Asia: Putting Together Archaeology, Linguistics and Genetics. (London: Routledge Curzon) Wouk, Fay and Malcolm Ross (szerk.) (2002), The history and typology of western Austronesian voice systems. Pacific Linguistics. (Canberra: Australian National University)
4.4. Az ausztroázsiai nyelvek DK-Ázsia és ÉK-India egyes nyelveinek családja; egyesek szerint ezek a térség őslakosainak nyelvei; csak kettő hivatalos nyelv közülük (vietnami, khmer) össz. kb. 170 ismert nyelv; háromnak van régikeletű írásbelisége (mon, khmer, vietnami) tipikusan és nagymértékben asszimilálódtak a szomszédos népek nyelveihez tipológiailag jellegzetesen SVO-nyelvek, nyelvtanuk analitikus
Az ausztroázsiai nyelvcsalád tagozódása a két főág: – mon-khmer (DK-Ázsia) – munda (ÉK-India)
a mon-khmer ág alágai: – keleti: khmer, viet, stb. – északi: khasi, palaung, khmu – déli: mon, nikobári, aszli, stb.
Az ausztroázsiai nyelvek eloszlása
Forrás: Wikipedia
Alapvető irodalom az ausztroázsiai nyelvekről Diffloth, G. 1974. Austro-Asiatic Languages. Encyclopaedia Britannica. 480-484. Diffloth, G. 2005. The contribution of linguistic palaeontology to the homeland of Austro-asiatic. In: Sagart, Laurent, Roger Blench and Alicia Sanchez-Mazas (eds.). The Peopling of East Asia:
Putting Together Archaeology, Linguistics and Genetics. (RoutledgeCurzon) Peiros, I. 1998. Comparative Linguistics in Southeast Asia. (Canberra: Australian National University)
4.5. Japán, koreai egyesek szerint egyikük (vagy mindkettejük) altaji nyelv, mások szerint egymás rokonai („buyeo hipotézis”), de lehet, hogy mindkettő izolált nyelv bizonyos hasonlóságok: – – – –
igen fejlett nyelvtani udvariassági rendszer merev SOV szórend agglutináló morfológia mindkettő sok kínai eredetű morfémát használ
4.6. A tai-kadai (kam-thai) nyelvek domináns kínai nézet: ST-nyelvek (← sok „rokonszó”), DE: alig van olyan feltételezett ST-rokonszó, amely mindegyik kam-thai nyelvben meglenne egy másik nézet: az ausztronéz nyelvekkel rokonok („ausztro-tai hipotézis”) a tai-kadai népek őshazája valószínűleg a mai Dél-Kína, a tai-ág népei csak később vándoroltak a mai Laosz és Thaiföld területére
A tai-kadai család fő ágai hlai (Hajnan-sziget) kra (főleg Vietnam): gelao, lachi, yerong stb. be (Hajnan) tai – északi: saek (Laosz), stb. – középső: csuang (Kína), nung (Vietnam), turung (India), buyi (Kína), … – délnyugati: thai, thaisong, phuan (Thaiföld), tai dam (Vietnam), lao (Laosz), san (Burma), khamyang (India),…
kam-sui (Dél-Kína): dong, sui, stb.
A taikadai nyelvek eloszlása Forrás: Wikipedia
4.7. A hmong-mien (miao-jao) nyelvek a kínaiak szerint ST-nyelvek, mások szerint vagy az „ausztro-tai” családba tartoznak, vagy önálló nyelvcsaládot alkotnak a hmong és a mien mellet csupán egy nyelv: ho-nte (she), a többi ismert változat ezek valamelyikének dialektusaként van számontartva beszélői nagyrészt Dél-Kína hegyvidékein élnek, kisebb számban DK-Ázsiában (Thaiföld, Laosz, Vietnam) tipológiailag: monoszillabikus, analitikus, tonális, SVO
A hmong-mien nyelvek eloszlása
Forrás: WALS
A folytatásban: az írás története, típusai a kelet-ázsiai népek írásrendszerei
