az öntudatos magyar polgár lapja Főszerkesztő: Olvasószerkesztő: Tervezőszerkesztő: Szerkesztőségi munka, grafikai tervezés, nyomdai előkészítés:

Szóljatok, ha szólni kell... most az alkotmányozottakért!!! 307. szám

TARTALOM

Végítélet..................................................................... 4 „Szeretne gazdag lenni?”.......................................12 Antall nyomdokain, a disznófejű Nagyúr szolgálatában...........................................................14 A nyugati mintájú  értékrend...............................17

az öntudatos magyar polgár lapja

Egy Bolgár Svédországban...................................19 Amerikát is a szülészeten győzi le a sötétség.....19

Szóljatok, ha szólni kell... most az alkotmányozottakért!!! 307. szám

Ki van itt elnyomva?...............................................20 A bugylibicska effektus.........................................23 Örömök és ürömök...............................................24 Fékezz és élj tartalmasabb életet!........................26 A készülő egyházügyi tv védelmében.................27 Felmegy a cukrunk.................................................28 Van törvényi lehetőség egy párt feloszlatására......29 Az OCÖ és a Mazsihisz is feloszlatható?...........29

Főszerkesztő:

A globális elöregedés.............................................30 A Hit Gyülekezetének karmaiban.......................34

Olvasószerkesztő:

Szégyen és félelem..................................................34 Május 1-től igen drága a büntetés!......................37

Tervezőszerkesztő:

Hitel-háló: kifosztás és gyarmatosítás................38 INGYEN REKLÁM A HÍR-TÉVÉN?..............39 Az alkotmányról.....................................................40

Szerkesztőségi munka, grafikai tervezés, nyomdai előkészítés:

Közös lónak turós a háta.......................................42 Erkölcsi hullák........................................................45

Az újság elkészítésében közreműködik:

Viszlát, Magyarország!..........................................46 Makovecz.................................................................47

Nyomda:

Dugig van a jegybank pénzzel..............................49 Bayer Zsolt levele...................................................50

Felelős vezető:

MVSZ – MSZ.........................................................52 Nincs bizonyíték sem a gázkamrákra, sem a tömegsírokra................................................53 Kisebbségbe kerültek a fehérek New Yorkban.....54 Nostradamus Pannoniáról....................................54 Nyomor....................................................................55 Online mérőóra!? Félelmetes!.............................58 A pápa szerint..........................................................60 Soros nagyot csalódott az euróban.....................61 Szabadkőművesek..................................................62

ISSN: Terjesztéssel kapcsolatos információk: A kiadó megtiltja e lap forgalmazását minden bizonytalan hátterű, vagy idegen érdekeket szolgáló árusítóhelyen! Információs ügyeletünk http://internetfigyelo.wordpress.com/ tájékoztatja Önt, megyéjében hol juthat legnagyobb kedvezménnyel e lap egyes számaihoz. Felelős kiadó:

AZ ELSŐ SZEMITA CSAVAR...........................64 USA: A szétesés megkezdődött...........................66

Hirdetésfelvétel:

A görög válság mássága.........................................68 A Fidesz igazi arca..................................................69 Viszlát, Magyarország!..........................................70 Nem riogatás csak sajnálatos tény.......................71 A Bankszövetség áll nyerésre...............................72

2

Telefon: E-mail: [email protected] JÓ HA FIGYELÜNK!

4 14 17 20 30 38 47 JÓ HA FIGYELÜNK!

3

Végítélet

– megjelent Molnár Tamás könyve (interjú) – Végítélet – Zuhanás az apokalipszis felé című kötete kapcsán beszélgettünk a szerzővel, Molnár Tamás képzőművész íróval. Hosszas vajúdás és hányattatást követően az elmúlt év karácsonyán végre megjelent legújabb, szám szerint ötödik „hivatalos” kötete. Miért késlekedett ennyit a kiadás? Hol, kik és mik voltak azok a tényezők és buktatók, melyek mindeddig sikeresen megakadályozták a megjelenést? – Lényegében már 2009 őszén összeállt ez a mostani kötet, melynek kiadásával egyáltalán nem kapkodtam. A személyes lelki és szellemi metamorfózisnak és az ebből felfakadó spirituális üzenetnek először bennem kellett megérlelődnie. A 2006-os évet életem legtragikusabb esztendejének tartom. A brutálisan szétvert nemzeti öntudatra ébredés és társadalmi lázadás során saját bőrömön is megtapasztaltam, hogy mit is jelent valójában a fehér ember végsőkig „demokratizált”, agresszív, képmutató, eltorzult és beteg civilizációja. Kiteljesedett bennem a magyar kórkép. A Jobbikból való kilépésemmel pedig végleg lezártam a több mint harminc esztendeje vívott, igen küzdelmes politikai életutam. Ez volt az a fordulópont, amikor teljesen szertefoszlott minden idealisztikus elvárásom, naiv hitem és ostoba reményem, amely a demokráciát, a pártpolitikát és a közéletet övezte. Rá kellett döbbennem, hogy minden ezen a külső, manipulált felszínen véghezvitt áldozatvállalás teljességgel felesleges és értelmetlen zsákutcába torkollik. Teljesen egyértelmű, hogy a magyarság jelenlegi katasztrofális helyzetére és állapotára nincs politikai és közgazdasági, vagyis hatalom– és pénztechnikai megoldás! A gyorsuló ütemben aláhulló világban ugyanis teljesen eluralkodott a gátlástalan parazitizmus. Az élősködés áthágott már minden ésszerű korlátot és határt: „benyelte” az Istent, a vallást, a politikát, a gazdaságot, a kultúrát, le egészen az egyéni szintekig. Nivellált, megosztott, kifosztott és felzabált minden egyéni és közösségi értéket. Mintha nagyon is tudatos kezek kihúzták volna az emberi civilizáció tégelyéből a dugót, úgy ömlött ki, folyt el minden érték, szépség, jóság és harmónia körülöttünk. Teljesen megfordult a teremtett rend hierarchikus struktúrája: az isteni szabad szellem a földbe süllyedt és anyagba döngöltetett, miközben a mocsok az egekig emelkedett. Szellemi és lelki értékek helyett a hatalom és a pénz teremtett aljas és minden gazságra kapható új „eliteket” és kasztokat. Cseppet sem csodálkoztam tehát azon, hogy erről a drámai folyamatról őszintén értekező kötetek nehezen találnak utat az olvasókhoz. Én sem találtam sokáig kiadót, hiszen nem érdeke senkinek sem, hogy a halál kultúrájának kapujában felébredjen valaki a reá nehe4

zedő, bekódolt és hamis dogmákból. Mivel azonban egyre inkább elérkezett és beérett az idő a sorsfordító változásokra, isteni segítséggel egyre többen felébrednek és feleszmélnek körülöttünk. Az emberi lények többsége ma már öntudatlanul is érezni kezdte a végső bajt és a létfordító változások

szükségszerűségét. Ennek a tömeges ébredésnek – és nem utolsó sorban nagyszerű barátaimnak – köszönhetem én is a kötet létrejöttét és kiadását. – Csalódottsága és kiábrándultsága okán természetesen megértem, hogy beszélgetésünkben ismét kerülgetjük a közvetlen politika mocsarát. Mégis arra kérem, írja körül a közélet mai tendenciáit. Hogyan látja ezeket a globális és nemzeti szinteken összefonódó ártalmas folyamatokat? – A kötet kiadását követően kaptam némi kritikát is az olvasóktól. Volt, aki azzal vádolt meg, hogy láthatóan az összeesküvés-elméletek feltétlen híve vagyok. Ezt természetesen tagadom, hiszen bármerre tekintek – a romos nemzetállamok, az elfeledett tradíciók vagy az erkölcs lehanyatló színterein – a kozmikus szellem elleni összehangolt, és igen tudatosan felépített összeesküvés-gyakorlatot látok és tapasztalok. A világ felforgatásának elméleti kidolgozásán, a létrontás kiagyalásán már réges-régen túl vagyunk! Ma már mindan�nyian a gyakorlati létrontás utolsó stádiumában vergődünk. A Nagy Konvent baloldali anarchista, radikális, liberális és forradalmi jakobinusai egyre vérgőzösebb elmével terelik a világot a teljes összeomlás és megsemmisülés irányaiba. Robespierre mai internacionalista utódai – akik jelképesen ma is ott ülnek a Szent Jakab kolostor falai között – már nem bújnak álságos nemzeti színek paravánjai mögé. Tűzzel-vassal „demokratizálják” a szabadság, egyenlőség, testvériség fanatikus haladás-vallását. A legjobban talán az jellemző rájuk, hogy amit mások vérével, verítékével és könnyeivel felépítenek, azt betegesen messianisztikus küldetéstudatuk által azonnal félresöprik, lerombolják és eltiporják. Ebben az állandósult világméretű rendetlenségben és felfordulásban mit sem számít már az elsilányodott és erőtlen emberi élet. Mi, magyarok erre a tudatos és tervszerű rombolásra a példák ezreit sorolhatnánk, hiszen ezt naponta átéljük és megtapasztaljuk: minél nagyobb bennünk az idegenszerűség, annál idegenebbek, megvetendőbbek vagyunk megszállóink szemében. Minél több jogosítványt adunk a diktátumok törpe minoritásának, ennek az élősködő kisebbségnek, annál inkább ránk és belénk települ a halál mítosza és kultusza. A mai jakobinus szabadságot kiállt, miközben ő a legfőbb elnyomó. Szólásszabadságot követel, miközben ő a legfőbb cenzor. A korrupció és a megvesztegetés élharcosa, miközben ő a legnagyobb tolvaj. Emberi jogokért üvöltözik, miközben ő maga tiporja el leginkább az emberi méltóságot és minőséget. A világot talán csak egy olyan „ellenforradalmi” JÓ HA FIGYELÜNK!

szellemi és lelki összefogás menthetné meg, amelyben a természetrend és az önzetlen szeretetvallás segítségével, sikerülne helyreállítani a hierarchikus, organikus és szakrális rendet. Mindehhez azonban ma már túl kevés az emberi akarat. Isteni, fensőbb beavatkozás nélkül nem lehetséges a mélyreható változás! – A könyve ismertetése kapcsán többször leírta és nyilatkozta azt, hogy bizonyos érthető okokból nagyon megbánta már, hogy meghagyott egy teljes politikai fejezetet ebben az új kötetben. A pénzvilág visszaéléseiről, vagyis a „bankárbűnözésről” még senki sem írt ilyen brutálisan őszintén. Milyen szakrális és spirituális témákkal váltaná ki ezt a nyílt politikai állásfoglalást? Mi maradt ki, milyen témakörökben van hiányérzete a most bemutatott kötet kapcsán? – Megértem, de végtelenül sajnálom, hogy a bankárbűnözés témakörét egyetlen politikai erő sem merte eddig nyíltan felvállalni, hiszen a demokrácia eme tragikus bohózatát a pénzvilág Mammonjai tartják fenn. Mindemellett ennek a bankárok által vezetett parazita jellemű és szellemű pénzügyi oligarcha és kaszt, valamint az adósok között feszülő új „osztályharcnak” – csak Magyarországon belül – már több mint négymilliónyi földönfutó, nyomorult áldozata van. Nyilvánvaló, hogy a leggyengébb láncszemnél, vagyis magánál a pénznél fog elszakadni a mostani virtuális világtrend. Magyarország esetében ez a „végső harc”, ráadásul már régen nem a pénzről, az adósságok visszafizetéséről szól, hanem a nemzet teljes megsemmisítéséről. Egyre nyilvánvalóbb, hogy esetünkben itt nem a gazdasági befolyásról, a föld– és a vízkészletről van szó, hanem annak az ősi égi tudásnak a nyomtalan eltüntetéséről, melyet mindmáig egyedül hordozunk és képviselünk. Az a tény, hogy a földgolyó javainak döntő többségét egy jól körülírható kisebbség birtokolja, mindent elmond erről a kilátástalan helyzetről. Ennek a drámai folyamatnak a kialakulásáért súlyos felelősség terheli a zsidóság által irányított, kereszténynek nevezett fehér civilizációt! Mindezeken túl (vagy talán éppen ezért) ma már elsősorban mégis inkább sokkal többet foglalkoznék azzal a különleges, időtlen és kortalan isteni teremtménnyel, amely bennünk lakozik, vagyis az emberi lélekkel. Azzal a testi kapszulába rejtett, fantasztikus és fénylő „lénnyel”, aki minden külső fizikai és társadalmi hatás ellenére, egyedül képes megőrizni a Teremtő közvetlen célját, szándékát és üzenetét. A szellem elhomályosodása és elsötétedése idején a lélek az egyetlen immanens kapcsolat Istenünk felé. Mivel a végtelen univerzum bennünk él és lüktet – ezekben a sorsfordító időkben –, különösen fontos, hogy megismerjük, és állandó párbeszédet folytassunk saját lelkünkkel. A JÓ HA FIGYELÜNK!

tiszta lelki fény megismerése, vagyis a lélekismeret előbb-utóbb elvezet a lelkiismeret felébredéséhez. Olyan ez, mint egy használaton kívüli telefon. Néha nem ártana leporolni és felhívni rajta szeretteinket! A másik témakör, amely mindvégig nagyon izgatott, a metafizikai idő és tér problematikája. Egyre izgalmasabb kihívás számomra az, ahogyan a gőgös és profán ember – mohó anyagi haszonszerzése és hatalmi önzősége által – nekilát az isteni idősíkok és terek önmagához való hajlításához. Ez a gátlástalan manipuláció, öntudatlanul is súlyos beavatkozás a szakrális idő– és térsíkokba, vagyis olyan brutális esemény, amely alapjaiban átírja a kozmikus rendet és a teremtést, hiszen „Ami fenn, az lenn!” elve alapján, a földi idő mindössze csalóka árnyéka az égi időnek. Az idő és tér elleni merénylet tehát nem más, mint gonosz és aljas támadás az isteni, egyetemes és kozmikus rend ellen! Azt gondolom, hogy ez a durva beavatkozás hamarosan teljesen szétzülleszti a teremtett örök időt és a teret körülöttünk! Az idő meglopása, a tér megcsonkolása egyértelműen azt üzeni számunkra, hogy a gátlástalan anyag-ember egyedül akar uralkodni a kozmosz végtelen, harmonikus és misztikus teste felett. Az Istenét elveszítő és megtagadó profán ember mindenáron a mindenség megtöretésére, meghódítására és megsemmisítésére törekszik. Végül, hogy képletes és érzékelhető példával szolgáljak: a végtelenséget modellező Mőbiusz-szalagon örök körforgásban egymásba fordul (fonódik) tér és idő. Az emberi élet és lét, akár a fehér papírcsíkon vándorló aprócska fekete ceruzapont – hol alul, hol felül – futja a ciklikus köröket. A botor és balga ember el kívánja tüntetni ebből a modellből az örök élet (létvizsgálat és létösszegzés) csavarját, mindenáron és erőszakosan ki akarja simítani az örök vándorlás idő– és térsíkját. Korlátoltságánál fogva nem veszi észre, hogy ezzel „csak” felszámolja majd saját létét és életét. – Beszélgetésünk során térjünk most át a kötet központi kérdéskörére, a kereszténység és a magyar ősvallás között feszülő ellentmondásokra. Több évtizedes lappangás után szerencsére nagy „reneszánsza” van ma a magyar eredetmítosz, az ősnyelv és ősvallás kutatásának. Azt is mondhatnánk, ebben az önmagából kifordult világunkban öntudatlanul is növekszik a lelki és szellemi igény a nemzet fundamentumainak a feltárására és megismerésére. Önt konkrétan milyen kétségek űzték és kergették ebbe a sokáig ismeretlen irányba? – Mindenképpen szögezzük le, hogy sem teológus, sem filozófus nem vagyok. Sokkal inkább egy útkereső, egyszerű és hétköznapi ember, aki különösen kedveli a szellemi kihívásokat. A balsors, a sikertelenség, a kielégületlenség és a hiányérzet már ezer éve itt van közöttünk. Ennek kezdtem el keresni

és kutatni a kiváltó okait. Én elsősorban dogmáktól szenvedő katolikusként tettem fel magamban azokat a gyötrő kérdéseket, amelyek nagyjából a következők voltak: – A történeti Isten vajon azonos-e a keresztény mítosz Istenével? Egyáltalán szétválasztható a történeti és a misztikus Isten? Az Isten és egyszülött fia, Jézus vajon egy, kettő, vagy netalán a Szentlélek okán három Istenség? Hol van, hová tűnt ebben a megcsonkított Szentháromságban az egyik legfontosabb: a negyedik elem, a Csillagkapu, a Fény, az Angyal, az Anya, a teremtés és szülés örök misztériuma és princípiuma? Miért lett fontosabb az önmegtartóztató szüzesség az életet adó termékenységnél? A latin kereszt és a szörnyű kereszthalál miért lett a szeretet jelképe? Miért csak és kizárólag a halálon keresztül lehet eljutni a megváltáshoz? A kiteljesedett élet, a szeretet, a jóság és boldogság útján miért nem? A keresztény megváltás ellenére miért a keresztények az eredendő és legfőbb evilági bűnösök? A keresztény hit és dogma miért akar mindenáron uralkodni az Istent kereső szellem (gnózis) felett? Miért vette el tőlünk az öröklét reményét a reinkarnáció elvetése által a keresztény egyház? A kereszténység miért szabályozza minduntalan dogmákkal az Istentől kapott szabad akaratot? Miért nem egységesítette, kötötte össze a reinkarnáció által önmagát a többi világvallással? Miért lehet csak hinni, és nem tudni Istent? Miért lett sivár emberi dogma az öröklét kezdete? Miért és miben különbözik a zsidók anyagi és a keresztények égi Istene? Isten miért emeli minden más nép fölé a haragvó és nyughatatlan zsidóságot? A Biblia valóban az Isten természetes igéje, vagy csak az emberi gyarlóság és hatalomvágy ügyes leképezése? Miért áll tökéletesen szemben egymással az Ó– és az Újszövetség teológiai üzenete? Ha van Ószövetség, akkor miért nincs Ősszövetség? Miért csak egyetlen népnek adatott meg, hogy saját (másoktól összegereblyézett) eredetmítoszát beilleszthesse az Újszövetség tanai elé? Miért fedi el teljes mértékben az Ószövetség barbár üzenete az Újszövetségi szeretetvallását? Van és létezik egyáltalán Ó– és Újszövetség? Nem lehetséges, hogy csak egyetlen, magával az Élő Istennel kötött nagybetűs Szövetség van? Miért megkérdőjelezhetetlen, megismételhetetlen, kiválasztott, kizárólagos, egyedi és felsőbbrendű a szemita-keresztény vallási elv és gyakorlat? Miért vannak világuralmi törekvései a katolicizmusnak? Miért, hogyan és kik által lett a zsidóság legnagyobb és legbefolyásosabb szektája a kereszténység? Miért szolgáljuk ki az egyházi és papi parazitizmust? Miért kell Istennek intézményesített földi helytartó? Miért van teljesen egybemosva a világi uralom és az égi hatalom? Miért kell materializálnunk naponta, amikor meges�5

szük Jézus „testét” és megisszuk „vérét”? Vajon miért mondjuk az imánkban, hogy „Ne vígy minket kísértésbe”? Hogyan és miként akarna megkísérteni bennünket, saját teremtményeit a szerető és féltő Isten? Vajon milyen ősvalláshoz akart megtéríteni Keresztelő János, Jézus, Péter és Tamás, amikor még nem is volt Biblia? Miért a legegyszerűbb emberek felé fordult a megváltó, miért nem kora értelmisége felé? Miért és hogyan lett az unós-untalanul fejlődő modern „Isten” földön járó zsidóvá, baloldalivá és liberálissá? Isten hogyan és miért lett a demokratikus haladás zászlóvivője? Miért a képmutató, keresztény, fehér ember civilizációja szabadította a világra a legszörnyűbb bűnöket, gazságokat és aljasságokat? Miért a kereszténység nevében (és nem a keresztények) ölték meg eddig a legtöbb földi lényt? Miért válik minden gondolkodó elme azonnal üldözendő „pogánnyá”, aki felteszi ezeket az alapvető kérdéseket? Nos, ezek a többnyire kényes és tabuk által övezett gondolatok kezdtek el ellenállhatatlanul sodorni tanulmányaim és könyvem megírása felé.   – Valóban, ez a sok kérdés még a téma iránt érdeklődőket is elgondolkodtatja, de egyben meg is zavarhatja. Sokan a kereszténység meggyengítését vélik felfedezni ezekben a „hitetlen tamási” kételkedésekben. Azét a kereszténységét, amely mégis, minden hibája és hiányossága ellenére egyfajta alternatíváját kínálja a materializálódó világnak. Meg tudná közelíteni az Ön által felvetett problémákat másik (történeti) irányból? – Az jól látható, hogy „alsópapság” nélkül már régen nem létezne kereszténység. Bár jómagam a jelenlegi eltorzult szemita – kereszténység mesterséges üdvtanát és kontraszelektált klérusát nem tartom a pénzvilág valódi alternatívájának, azért mégis látom, hogy „Minden kezdetben ott a vég, és minden végben ott lapul a kezdet”. A történeti Jézus sem küllemében, sem jellemében, sem viselkedésében, sem szokásaiban, sem tanaiban soha nem volt zsidó ember. Jézus nem tartotta magát zsidónak, de az első keresztények sem tartották Őt annak. A Talmud is csak „prozelita” gojnak, vagyis zsidó vallású idegennek nevezi, kezdetben még Dávidtól való származását sem ismeri el! Jézus éppen a zsidó rabbinátussal szemben képviselte és fogalmazta meg leghatározottabban a sumér – szkíta – pártus szeretetvallás ősi tanait. A názáreti soha nem az ábrahámi szövetségre hivatkozott, amikor kinyilatkoztatta, hogy „Új Szövetséget kötök veletek”, hanem az Ősszövetségre, melyet Zarathusztra hirdetett meg közel háromezer évvel azelőtt. Ő ezt újította fel az Úrvacsorán, amikor azt mondta: „E pohár bor az ős Szövetség jelképe az én véremmel, mely tiértetek megújíttatik.” (Korábban egyébként Jánosnak is azt mondta: „Illik nékünk minden régi igaz6

ságot betöltenünk.”) Ez az aktus egyébként nem más, mint a magyar Vérszerződés korai előképe! Jézus tehát valóban Isten Fia volt, mert ezek az ősi sumér-szkíta népek évezredek óta Isten fiainak nevezték magukat, és Isten országának a hazájukat. Ezekért az ősi tanokért kellett meghalnia Jézusnak (később Koppánynak), s ezért üldözték életre-halálra két tanítványát, Pétert és Tamást is, akik aztán visszamenekültek az ősi földre, szeretett hazájukba, a Pártusok földjére. Jézus születését és halálát követő évszázadokban még továbbra is kiáramlott, élt, virult és gyarapodott az ősvallás, vagyis az önzetlen szkíta szeretetvallás. Krisztus után 140-ben Markion kinyilatkoztatta nézeteit, melyek szerint a zsidó Ószövetség mellőzendő, mert nem Isten igéje. A III. században élt pártus származású Mani – aki Jézus és a fény apostolának tartotta magát – szintén elvetette a zsidó gyűlölködés ószövetségi fundamentumát. (Élete első szakaszában egyébként Szent Ágoston is manicheista volt!) A szkíta-hun Attila király 452-ben valószínűleg azért kegyelmezett meg az antik Rómának, mert felismerte, hogy a Szent Városban a zsidó klérus mellett még mindig jelentős számú gnosztikus-manicheista keresztény él, akik ugyanazt az ősi természetrendet és önzetlen szeretetvallást gyakorolják és vallják, mint Ő maga, s mint hatalmas népei és seregei. 553-ban azonban szörnyű baj történt: – a konstantinápolyi zsinat megtagadta és egyben megtiltotta a természetes isteni lélek szabad akaratát a reinkarnációra. Elkezdődött az önpusztítás. Aztán lassan leereszkedett a szellemre a középkor sötét függönye. Aztán a VII. században kihunyt a bizánci irodalom, a kor írásbelisége, műveltsége és kultúrája hirtelen megszakadt. Nincs semmiféle nyom és nincs semmiféle jel. Nincs égi üzenet! A nyugati ember látványos gyorsasággal az érzéki világ háromdimenziós csapdájába zuhan. A régi, komplex, eget-földet, istent-embert összefogó nemzeti-népi vallásosság drámai módon összeroskad. Az egyház kíméletlenül elvégzi a spirituális szétválasztást, vagyis dogmák segítségével álságosan felemeli a lelket, miközben aljas módon megöli az Isten felé szárnyaló szellemet. Felbomlik az ember Szentnégyessége, vagyis az isteni-lelki-szellemi-testi, egy-sége és egészsége. Ezzel a profán aktussal végleg elsüllyed az emberi civilizáció ősi, kozmikus, szakrális tudása és hagyománya. A 869-ben a konstantinápolyi zsinat kimondja, hogy a látható és láthatatlan világ határmezsgyéjén élő ember többé már csak test és lélek csupán. A Szentnégyességből végleg kitöröltetik a termékeny Anya, az Istenhez vezető útról eltöröltetik a Szabad Szellem. Az Isten által adományozott Szabad Lélek és Szabad Akarat, így börtönbe vétetik. Atya és Fiú egylényegűvé formálódik és kihelyeztetik a bűnös emberi lényen túlra, fel a keresztfára, a halál kapujába. A

kereszténység kíméletlen (ember-ellenes) államvallássá alakul. Azt gondolom így már teljesen érthető, hogy miért jött létre az ősi gnosztikus (szkíta – pártus) szeretettan ellen az inkvizíció. Érthetővé válik, hogy miért tart napjainkig ez az engesztelhetetlen gyűlölet ősi magyar természetrendünk és szeretetvallásunk iránt. Vérben és mocsokban megszületik és kiteljesedik a modern ember, modern „hódító” egyháza, a német-római (sauli) felsőbbrendűség. – Teljesen világos, hogy mind a misztikus istent, mind a történeti Istenfiút az idők során beborította a teológiai és a világi „sártenger”. Ön ebben a könyvében mégis „rögeszmésen” ragaszkodik ahhoz, hogy az a magyarságnak az elsődleges civilizációs szellemi küldetése, hogy visszakanyarodjon a kezdetekhez, és felmutassa az Ősszövetség tiszta Istenét. Miért olyan fontos ez, és miért éppen a magyarságra hárul ez a cseppet sem könnyű és hálás feladat? – A magyarságban bármennyire is kinevetik és tagadják ezt ellenségeink, van egy megfoghatatlan misztikus és spirituális küldetéstudat. Talán ezért is éltünk túl minden nyomorúságot, bajt és veszedelmet. Mielőtt leereszkednénk a Kútfő belsejébe, nézzünk körül a felszínen. A magyar nép jellemében megnyilvánuló szabad és természetes szellem, mindig közösségekben (törzsekben, székekben és magokban) gondolkodott. Ez a fajta ma tapasztalható modern, nyugati individualitás, önzés és haszonelvűség, soha nem volt a mi nemzeti eszményképünk. Ezt, sok más idegenszerűséggel együtt a baloldali felforgatás és a korlátolt liberális szabadosság hozta ide magával. A magyarok mindig istenfélők, tekintélytisztelők és konzervatívok, vagyis hagyomány, ős– és múlttisztelők voltak. A befogadó magyarok fejében sajnos éppen a kereszténység miatt vált szét a történeti és a misztikus Isten. Őseink azonban gondosan ügyeltek arra, hogy szétválás, kiválás és széthúzás helyett, sokkal inkább megtartsák az egységet (a testi, lelki, szellemi békét), s így a kozmoszt és annak végtelen Urát önmagukon belülre, vagyis a lelkükbe és szellemükbe helyezzék. Jól látható tendenciák szerint, ebben a nagy bajban és két-ségben, a magyarok végre ismét kezdik megtalálni régi önmaguk irányába a helyes utat, vagyis lelkileg és szellemileg erőteljesen „jobbra tolódnak”. A felszínen túl, a társadalom mélyrétegeiben is gyökeres átalakulások indultak be. A nemzet szellemi „prófétáinak” évtizedes munkálkodása szerencsére nem maradt nyomtalan. Felébredt hosszantartó álmából a Szent Korona, és a mélyben újra államgyarapító alkotmányozásba kezdett. Hatalmas erővel feltámadt az őshagyomány– és ősnyelvkutatás, amely az elfeledett és eltitkolt nemzeti eredetmítoszunk köré szerveződik, és végül legfontosabb jelként, megélénkült a Gondviselő Istenünkkel, a Magyarok JÓ HA FIGYELÜNK!

hitünk, jövőnk és történelmünk! Visszakanyarodva a kérdésre: – Miszerint miért éppen a magyarságra hárul ez a hatalmas nemzeti és egyben civilizációs küldetés és feladat? Azért, mert ebben a hanyatló, fehér, keresztény kultúrkörben már csak bennünk van meg a titokhoz vezető egyetlen kulcs és a négyszintű kódolás. Már csak mi ismerhetjük meg a legbensőbb tudást, a MAG-ot azért, mert mindmáig – minden szenvedés és megaláztatás ellenére-, birtokoljuk az ősnyelvet, az őshagyományt, az ősmítoszt és vele együtt az ősvallás megismerhetőségének a lehetőségét. Ezt a küldetést sem gyorsítani, sem lassítani nem tudjuk. Kibontakozását és beteljesülését rajtunk kívülálló erők motiválják. Istenével való közvetlen párbeszéd lehetősége a magyar ősvallás megvallásának szinterein. A több mint ezer év óta megfeszített magyar üdvtörténeti szerepvállalás ezeken a horizontokon kezd egyre inkább kibontakozni! Mivel az Istenhit és maga a vallás az emberi lényekben lévő legbensőbb és legerősebb kötelék, és mivel minden vallás egy előzőből keletkezett, lassan eljön az ideje, hogy végleges formájában feltárjuk, rekonstruáljuk és kanonizáljuk saját elföldelt ősvallásunkat. Vissza kell tekintenünk és mennünk az idő végtelen létrafokain! A magyar ősvallást (a Jézus nélküli jézushitet), nem lehet és nem szabad Jézus történeti létezéséhez kötni. Sőt, végképpen nem szabad az Ótestamentumhoz (a zsidó nép eredetmítoszához) sem odaláncolni, hiszen nemzeti szeretetvallásunk már mindezek előtt létezett. Minden korszak– és államalapító népnek van egy saját belső mítosza, hitvilága és vallása, amely az ősmitológiájában gyökeredzik, és ellenállhatatlan erővel veszi birtokba és uralja az adott nemzet lelkét. Ezt az ősi eredetmítoszt és vallást nem pótolhatja semmiféle idegen érdekek által felülről ránk kényszerített szándék sem. Egészséges nemzetben, ennek az emelkedett, összefonódó és fénylő szellemi és lelki erőnek felszínre kell bukkannia! Szerintem ennek az ősmítosznak és ősvallásnak az erőszakos eltiprása, elhallgatása és mindmáig való üldözése, az egész bajba került emberi civilizáció elleni bűncselekménynek minősül. Azt írja erről a témáról Dr. Baráth Tibor professzor: – Ha valamely népnek nincsen saját mítosza, saját hősökkel teli történelme, lelkesítő hagyománya, akkor az a nép kényszerűségből „szent hazugságokhoz” folyamodik. Ellop, elhazudik, kölcsönvesz és gyárt magának más népektől szerzett idegen hitet, öntudatot, jellemet és vallást. – Ma már sokan látjuk, hogy ezt a gyilkos idegen behatolást kell lerázni magunkról ahhoz, hogy végre teljesen felébredjen a hosszú évszázadokon keresztül alvó nemzeti öntudat, szellem és karakter! Ne hagyjuk tehát, hogy erre a képmutató, álságos és hazug világra épüljön fel az eljövendő JÓ HA FIGYELÜNK!

„Lényeges különbség van a végvárás és a végzet tudata között, ez a különbség az apokaliptika és az eszkatológia között. Az apokalipszis kedély dolga, de az eszkatológia a végső dolgokról való tudás.” (Hamvas Béla) – A legutóbbi interjút azzal zártuk, hogy az emberiség egyre fokozódó, összetett és mélyülő válságából nincs már menekvés és kiút Isten közvetlen segítsége és beavatkozása nélkül. Most, pünkösd napjaiban a Szentlélek kiáradásának idején, folytassuk innen ezt az érdekfeszítő beszélgetést. – Az emberi létezés tér-idő szövetében végzetes szakadás keletkezett. A világmindenség, melynek duális anyagi-szellemi hálóját Isten fonta meg bennünk és körülöttünk, az mára véglegesen szétszakadt. Az ember Isten elleni nagyképű, arrogáns és „felvilágosodott” lázadása teljesen széthasította ezt az érzékeny szövetet. Az ember brutálisan felborította a világ rendjét és harmonikus működését. Minden emberi vétség és bűn tovább repesztette ezt az érzékeny kozmikus szövetet. Az emberiség elszakadása Istentől sokkal hatalmasabb és mélyebb, mint az gondolnánk! A gátlástalan önzés, az elkeseredettség, a magára maradottság, a gyűlölet, a meggyalázás, az élősködés, és az élet elleni gyilkosságok mindmind az emberiség Isten elleni lázadásának borzalmas következményei. Isten ott van e szakadás egyik oldalán, míg az ember magányosan ott rekedt a másikon. Nincs már semmiféle mód arra, hogy ezt a végzetes rést befoltozzuk. Nincs már járható út, amely átvezet a másik oldalra. A „modern” ember felégette maga mögött – és ezáltal maga előtt is – a lehetséges utakat! Az emberiség gőgösen elutasította és ellökte önmagától Istent, s ezért már csak Isten önzetlen szeretete és akarata állíthatja helyre ezt a szétszakadt kapcsolatot. Bármennyire hihetetlen, de egyre inkább ki vagyunk szolgáltatva az Ő teremtő akaratának. – Ennyire fontos lenne mai világunkban Isten jelenléte? A legtöbb profán ember azt

mondja és gondolja, hogy a világ láthatatlan része lényegtelen, a hitet és a szeretetet nem lehet megenni… – Fel kellene végre fognunk, hogy csodálatosan egyedi, kozmikus lények vagyunk! Évezredekkel ezelőtt már Gilgames is tudta, hogy kétharmad isteni (kozmikus) rész mellett mindössze egyharmad földi (anyagi) összetevőből áll az emberi teremtmény. Az emberi lény folyamatosan két világ, az öröklét és a múlandóság határán tartózkodik. Isten nélkül az emberi faj méltósága nem tartható fenn. Isten a legmagasabb szintű idea, és egyben a leghatalmasabb realitás, melyre az emberi létezés felépül. Csodálatos, hogy ezt a teremtett világot eközben tökéletes, rendszerbe foglalt duális analógiák zárják egységes keretbe. Az emberek Istennel való összekapcsolódása olyan, mint ahogyan egy férfi és egy nő eggyé válik a közös gyermekben. Minden emberben ott lakozik az isteni szellemi és lelki fényesség maga. Ennek a belső kapcsolatnak a hiányában az emberek olyanok lennének, mint egy új autó motor nélkül. Lehet, hogy külsőleg jól néznénk ki, de nem működnénk, hiszen hiányozna belőlünk a legfontosabb „alkatrész”. Isten minden anyagi és spirituális élet ősforrása. Az ember meghalna, ha nem lenne körülötte fény, víz, föld és levegő. De akkor is halálra lenne ítélve, ha nem lenne benne szeretet, fény és lélek. Isten az emberi lelkeket úgy teremtette meg, hogy azok szorosan hozzá kapcsolódjanak. Bármilyen furcsa, de a test halott lesz, ha benne a lélek megkövül! Minduntalan elfelejtünk valami fontosat: az örök és végtelen időben nem a testnek van szelleme és lelke, hanem fordítva, a szellemnek és léleknek van teste! Isten a lelkeken keresztül veszi birtokba az anyagot. Az örök élet nem akkor kezdődik, amikor a testünk meghal. Igazán akkor kezdődik, amikor teljes lényemmel összekapcsolódom teremtőmmel. Amikor a személyes beavatás során a fény, a szeretet, a szellem és az akarat teljes mélységében behatol az emberbe és átformálja azt. Isten akkor kezd élni igazán bennünk. – Mintha ez a gyakorlatban nem lenne ilyen egyszerű. Ma már tudjuk, hogy a kozmikus világ döntő többségét a sötétség, vagyis a sötét anyag alkotja a fénnyel szemben. Tudjuk, hogy minden sötét anyag tökéletesen rabul ejti, elnyeli és magába zárja a fényt. A tudomány azonban egyre többet tud az anyag láthatatlan másik pólusáról, az antianyag létezéséről. Amit viszont biztosan állíthatunk az, hogy a teremtés folyamán Isten hatalmas engedményeket és előnyöket biztosított az anyagi (sötét) világ számára. Hamvas Béla találóan fogalmaz, amikor azt állítja, hogy a jézusi üzenet és az általa képviselt felvillanás valamint önzetlen szeretet, mindössze aprócska irritáció a kiterjedt létrontás sötét anyagi vetületében. 7

– Jézus és a többi fénylő üzenethozó, már „csak” az elhatalmasodó létrontással szembeni reakció volt. Ez a katartikus reakció vagy irritáció azonban, ha gyökeresen megváltoztatni nem is tudta, de alapvetően áthatotta az életünket. Annak ellenére igaz ez, hogy a világi élet alapjai megrendültek, s körülöttünk szinte minden elszakadt a valóságos teremtés rendjétől. Ma már a szellemi és gazdasági létezés összes feltétele drámai módon problematikussá változott. Talán az egyik legfontosabb jelenség a léleknélküliség, vagyis a hit elfáradása, összeroskadása és kimerülése. A nagy kielégületlen történelmi várakozás közben, az emberek döntő többsége többé már nem hisz az igazságos Istenben, az emberiség összetartozásában, a töretlen fejlődésben, a lineáris haladásban, a megváltó tudományban, a jóléti demokráciában, az igazságos kapitalizmusban vagy a szocialista utópiákban. Pedig a szellemtudományok képviselői már régen érzik a bajt, az egzisztencialista gondolkodók pesszimisták, individualisták és egoisták lettek. Nem csoda, hiszen Isten helyére az ember lépett, s körülöttük teljesen felbomlott a szakrális rendhez, a földhöz és éghez való viszony. Isten eltűnt a szemünk elől, maradt helyette a pénz, a fogyasztás, a technika és a gépek bálványimádata. A keresztény krízis immár teljesen beteljesedett: az intézményesített egyház kiürült és avítt kultúrtörténeti menhellyé változott, miközben az egyházak vallási tevékenysége sokszor egyfajta pénzért megvásárolható, liberális szolgáltatássá alacsonyodott. Még szerencse, hogy az élet misztikáját egy áthatolhatatlan éteri fátyol lengi körül és takarja be. A megismerés örök célja az isteni fény feltárására irányul. A tudomány azonban, amely heves igyekezettel kívánja megfejteni a teremtés rejtett titkait, nem látja át az egészet, nem érti a lényeget, teljesen elveszik a részletekben. Nem is láthatja az igazi esszenciát, hiszen a mindenkori valóságnak dolgozik és nem az örökkévalóságnak! Egzisztenciánk betegesen technicizálódott, mechanizálódott és materializálódott. A lélek ennek az egyre gyorsuló és süllyedő folyamatnak az áldozata lett. Az általunk felmagasztalt technika kozmológiai szerephez jutott, vagyis egy új, virtuális világot (valóságot) teremtett! Ebben a torz létezésben már nem az ember uralja a technikát, hanem a technika hatalmasodik el a kiszolgáltatott emberen. Ez a látszólag racionális, Istent nélkülöző világ az elkényelmesedett, kapaszkodók nélküli, kétségbeesett embert elszigeteli és magányossá teszi. Ez a torz létezés felemészti az emberfeletti célokat, felőrli a szabad szellemet és akaratot, felbomlasztja a családi és nemzeti közösséget. A beteggé tett ember felhagy a lelki élettel, az imádsággal, a szépséget és harmóniát nem látja meg, 8

nem érdekli az igazság sem, hiszen életében minden múlandó értéktelenséget készen megvásárolhat. A boldogságot már nem a lélek és a szellem irányaiban keresi, hanem a testi (étel, ital, szexualitás) és a testen kívüli boldogság (hatalomvágy, pénz) irányaiban. Itt már a tér és idő is megváltozik, kizökken önmagából. A szakrális, a kozmikus, a biológiai tér és idő is virtuálissá, azaz mesterséges, művi kategóriává redukálódik. Az ember ebben a felgyorsult és hamis virtuális létben teljesen elveszíti a szemlélődés képességét és ez által a beavatás lehetőségét. Isten beláthatatlan távolságba kerül, hiszen a szakralitás, a misztika, a metafizika, sőt még a kultúra és a művészet sem képzelhető el szemlélődés és elcsendesülés nélkül. Jól látható tehát, hogy a jelenlegi összetett és drámai világválság egész problematikája az Isten és ember között feszülő alapvető konfliktusba torkollik. Az isteni fény persze sohasem veszik el, teljesen felesleges és egyben lehetetlen is tudományosan, számokban és mennyiségekben körülírni. Már Zarathusztra (Zoroasztész) tudta, hogy a világban kezdetek óta harcolnak egymással a fény (jó) és a sötétség (rossz) erői. Az anyag örök metamorfózisa során állandóan előbukkan és felszabadul Yama, a fénylény. Ez az elpusztíthatatlan és feltámadó világosság egyrészt megtermékenyíti, másrészt öröktől fogva irritálja a sötétséget. Minden, ami az emberiséggel történik, azt az első és az utolsó fénylő esemény határozza meg. Mi, az örök jelenben élő emberek sem a kezdetet, sem a véget nem látjuk tisztán, de a végső idők közeledtével egyre inkább érzékeljük ezt a felvillanó kezdetet és e végső felfénylő beteljesülést. – Sokat és sokszor emlegetjük Istent, de a mai kor istenképe – éppen az egyházak és a média „áldásos” tevékenysége miatt -, erősen leegyszerűsített, lebutított és primitív istenkép. Hiába hatol be a tudományos megismerés a világegyetem rejtelmeibe, Istent még mindig öreg, szakállas férfiként látjuk magunk előtt. Ez a kép szinte semmit sem változott az évszázadok alatt. Jól van ez így? – A nyugati világ kicsinyke antik istenei mind elpusztultak. A világban szétáramló minden élő isteni üzenet és hírvivő kelet felől érkezett. Az Aranykort követően a mai Perzsia területén felbukkant Zarathusztra, aki még értő módon tolmácsolta az égiek üzenetét. Aztán eljött Krisna Indiából, aki elhozta nekünk az örök élet titkát. Aztán jött Mózes, az egyedi, kiválasztott és felsőbbrendű nép fajelméletével. Aztán jött Kínából Lao-Ce és Kung Fu-Ce, az élet Út fontosságát hirdetve. Aztán Egyiptomban megszületett Ehnaton, a ragyogó napkultusz híveként. Aztán kelet belsejéből eljött közénk Buddha, aki megmutatta, hogyan lehet eljutni a mozdulatlan szemlélődéstől a

tökéletes beteljesülésig. Aztán jött Júdeából az egyetemes fordulópont Jézus, az önzetlen szeretet tanításával. Aztán felbukkant BelsőÁzsiából Mani, a nyugat Buddhája és a kelet Jézusa, aki az isteni fény mindenhatóságát hirdette. Aztán az Arab-félszigeten megjelent Mohamed, aki a történelmi elődökből összegyúrta az iszlám harcos vallását. Aztán jött sok-sok hívő és hírvivő, közöttük az unitárius Dávid Ferenc, majd később Roger testvér, Teréz anya és Pio atya, a Tibeti Láma és sokan mások, akik elhozták hozzánk és képviselték Isten két legfontosabb üzenetét: a lélek fényességét és az önzetlen szeretet mindenhatóságát. Ám mi, gyarló emberek egyszer sem hallgattunk rájuk. A gonoszság minden esetben felülkerekedett. De nézzük a történetet máshonnan. Az analógiákra épülő világegyetemet, egymást kiegészítő, egymásra ok – okozati alapon ható dualizmusok működtetik. Elég talán megemlítenem azt, hogy két ősi teremtéstörténet létezik, a Biblia is duálisan tagolt (Ó– és Újszövetség), de maga Jézus is kétrétegű, a maga istenemberi és az emberisteni mivoltában. Körülöttünk pedig itt az evilági és a túlvilági dimenzió. Ha ezen az úton továbbmegyünk, akkor a jelenlegi keresztény tanítás egyik legnagyobb hazugságára bukkanunk. Arra, hogy az Atya mellől elveszi, lefokozza és elhallgatja az Anya jelentőségét az uralkodó vallási elit. Ez a bűnös teológiai aktus teljesen felborítja a kozmikus rendet. Az erős mennyei égbolt ívét két összehajoló pillér tartja. Az egyik az Atya, a másik az Anya egyenértékű fundamentuma. Önállóan mindkettő gyenge és erőtlen lenne, együtt azonban megtartják a világ összes súlyát és terhét. A világegyetem gigantikus építménye nem Szentháromságra, hanem duális Szentnégyességre épül. Az Atya fölöttünk, az Anya körülöttünk, a Fiú közöttünk, a Lélek bennünk lakozik! Minden – így a Fiú/Leány és a Szentlélek is -, ebből a frigyből született. Egyforma tisztelettel kell tekintenünk ABBA-ra az Atyára, aki a Tűz (Erő) és a Víz (Bölcsesség) hatalmát hordozza. A kozmikus rendben övé a Szent Szellem és a Szabad Akarat. A másik fél BABBA az Anya, aki a Föld (Termékenység) és az Ég (Fényesség) energiáit hordozza. A kozmikus rendben övé a Szent Lélek és az Önzetlen Szeretet. Istenben teljesen összefonódik ABBA és BABBA, Istennek ezért nincs szexuális orientációja, vagyis neme. A keresztény farizeusságból fakad az a látszat, hogy miközben az egyház egyedüliként az Atyát üdvözli és magasztalja, aközben az Anya princípiumait (lélek és szeretet) imádja. Valószínűleg ebből a belső meghasonulásból is fakadhat a mai intézményesített egyházak egyik gyengesége. A régi gnosztikusok ezért nem hitték, hanem tudták Istent! Teljesen tisztában voltak JÓ HA FIGYELÜNK!

Isten összetett voltával, és ez által az emberi teremtményt sem egyszerűsítették le kizárólag testre és lélekre. A kozmoszban egyszerre van jelen szellem és anyag, fény és sötétség, jó és rossz, pozitív és negatív. A kereszténységben nyilván ezért van benne döntő hangsúllyal a talmudi morál. Mindezek ismeretében teljesen értelmetlen például az ördögöt kiűzni az ördögből! Az ördög megtérítése abszurd és értelmetlen feladat, hiszen a gonosz a teremtésbe belefoglalt alternatíva és hatalom. A valódi gond akkor keletkezik, amikor az anyag, a sötét, a rossz, a negatív, a démoni erők elszabadulnak és túlsúlyba kerülnek. Egyházat, vallást, hitet és szeretetet nem szabadna az anyagra és az anyagiasságra építeni. Most azonban itt tartunk, a gőgös és önhitt ember belépett Isten helyére és mindent módszeresen lerombolt. A valláskárosodásban szenvedők már hiába reménykednek a megváltásban. Mindenesetre mi emberi teremtmények is duális lények vagyunk. Nem csak a kromoszómáink, az agyfélteként, az érzékszerveink, a végtagjaink páros szerkezetűek, hanem szívünk, tüdőnk, vesénk és más életfontosságú szerveink is. Isten saját összetett képére formázott bennünket. Ez a kettősségből felfakadó, örökösen áramló életenergia mozgatja az egész világegyetemet. Egy szemléltető példa talán még érthetőbbé teszi a gondolatot: Ádámnak nem lefokozott „oldalbordája” Éva, hanem azonos súllyal rendelkező élet-társa. Az első emberpár megalkotásával Isten nem kényszeríthette vérfertőzésre az emberiség ősi szülőit. Az Ószövetség bosszúálló, véres világi istene teremthetett csak két egymásnak feszülő, testvérgyilkosságot elkövető, mutáns emberpárt: Káint és Ábelt. Káin győzelmének rothadt gyümölcseit már láthatjuk és tapasztalhatjuk: felborult a természetrend egyensúlya, a gonosz egyedüliként elhatalmasodott. Ezzel a tanítással szemben a fénykultuszra, az önzetlen szeretetvallásra épülő magyar ősmítosz és ősvallás egymást segítő, szerető és összetartozó testvérpárt JÓ HA FIGYELÜNK!

teremtett: Hunort és Magort. Nem lehet véletlen, hogy a magyarság isteni eredete a duális rendszerben is megmutatkozott: a két ősmítosz (Turul és Csodaszarvas), a kettős honfoglalás (Avar 670 és Árpád 896), a két haza (Magna Charta és Kárpát-medence), a kettős hatalom (Kende/Kündü és Gyula) léte bizonyítja ezt. De itt vannak a jelképeink is: a kettős kereszt, a korona kettős szerkezete, a két himnikus zene (Himnusz és Szózat) és most a két történelmi zászló felbukkanása is, mind-mind, erre a kozmikus, dualitás ősenergiára utal. A magyarság ősi anyai eredetére pedig ott találhatjuk Babba, Nagyboldogasszony és Mária mindmáig élő tiszteletét és kultuszát. – Miután említette a teremtés és vallásosság magyar vonatkozásait, kanyarodjunk el ebbe az irányba. Bár könyvében részletesen kifejti, a magyar keresztény ősvallás ismételt megtalálásának és felvállalásának jelentőségét, mégis megkérdezem, hogy miben és hogyan látja Ön a magyar sorstragédiát, hogyan lehetne erről a keserves golgotai útról letérni? – Mielőtt erre a kérdésre válaszolnék, ismét elő kell vennünk a teremtés Szent Négyességére vonatkozó axiómákat. A „modern” emberek tudatából fondorlatosan kitörölték azt az alapvető tudást (gnózist), mellyel modellezni, vagyis analizálni és szintetizálni lehetne a létezés lényegét. Az isteni törvényszerűségek állandóan jelen vannak körülöttünk! Aki beavatott az látja, hogy az élőlények törzsfája négy főág felé irányul. Látja, hogy az emberi lény négy térsíkú: vagyis fizikai, éteri, asztrális és mentális jellegű. Látja, hogy a teremtett világ négy korszakra bontható: a teremtésre, a bűnbeesésre, az összeomlásra (nagy nyomorúságra) és a megváltásra (ítéletre/beteljesülésre). Látja a szeretet négy szintjét: a feltétlen, az önzetlen, a cselekvő és a felebaráti szeretetet. Látja a gnózis négy üzenetét: a fényt, a szeretetet, a bölcsességet és az akaratot. Végül látja a magyar sorstragédia négy fokozatát: a saját Isten megtagadását, az idegenszerűség elhatalmasodását, a behódolás növekedését és a sötétség elleni lázadás hiábavalóságát. Énok négy könyve, annak négy angyala és négy látomása minderről a tudásról részletesen beszámol. A magyar sorstragédia a történelmi időben is felvázolható: Nagy Sándor halálával felbomlik a Kelet és Nyugat egysége. Jézus halálát követően a térségben felbomlik a Pártus birodalom, rövid időre megbomlik a zsidó vallás hegemóniája. Attila halálával felbomlik a Nyugat-Római Birodalom és szertefoszlik a hatalmas Hun (szkíta) birodalom, lezárul maga az Ókor. Árpád halálával felbomlik a magyar ősszövetség. Koppány halálával felbomlik a magyar ősvallás. III. András halálával felbomlik az Árpádházi dinasztia. Mátyás halálával felbomlik

a magyar reneszánsz. A mohácsi csatavesztéssel felbomlik az egységes magyar nemzet. Rákóczi, Kossuth és 1956 bukásával fokozatosan felbomlik a magyar szabadság. A trianoni döntéssel felbomlik az egységes magyar állam. A kommunizmus uralomra jutásával felbomlik a magyar erkölcs. A gátlástalan vadkapitalizmus uralomra jutásával egyre gyorsabban felbomlik a magyar létezés minden fontos fundamentuma. Amit felvázoltam, az egy szörnyű nemzeti sorstragédia, melynek mi már csak késői áldozatai és bomlástermékei vagyunk. Ennek a drámának az igazi oka azonban a kezdetekben ragadható meg, vagyis a magyar őstörténet és ősvallás színterein. Minden nemzeti tragédiánk kiindulópontja az a tragikus fejlemény, hogy a Kárpátmedencébe letelepedett magyarság eredeti ősvallása irritálta az egymással rivalizáló római és bizánci kereszténységet. (Meg kell jegyeznem, hogy Jézus is hasonlóan irritált minden egyházi és világi főembert mindaddig, amíg meg nem feszítették és álszent dogmákkal el nem tüntették csodálatos égi üzenetét!) Az intézményesített zsidó-kereszténység világi, feudális uralmának mindkét irányból útban volt az a Föld Szívcsakráját őrző, szabad szellemű és lelkületű nép, amely az ősi pártus-szkíta természetvallás fénykultuszát és önzetlen szeretetvallását vallotta és gyakorolta, amely nem csak hitte, de tudta is Isten létezését. Útban volt az a szellemi és lelki erő, amely egyformán tisztelte Buddhát, Jézust és Manit, átélte a lélek vándorlását. s amely bölcsen megengedő és toleráns volt a szabad vallásgyakorlásban. Nagyon kínos ezt kimondani, de Géza és István korában, ez a világi uralomra törő, idegen szellemiségű zsidó-keresztény brutalitás indította el számunkra a katasztrófák sorozatát. Mi magyarok a kereszténység egykori kettészakadásának az egyértelmű áldozatai lettünk! Minden írott és íratlan emlék azt bizonyítja, hogy már Attila hunjai ismerték és tisztelték a keleti vallási bölcseleteket. A buddhizmus, a gnosztikus kereszténység, a manicheizmus éppen úgy ismert és elfogadott volt számukra, mint a kabarok vagy örmények által megismertetett zsidó misztika. A hun kereszten soha nem mutattak be emberi áldozatokat úgy, mint a latin kereszten. A magyarok mindig elől jártak a vallási türelem gyakorlásában. Ez a nyitott, szeretetteljes, befogadó önzetlenség lett később a vesztünk… Szemenszedett hazugság azt állítani, hogy egyistenhívő őseink pogányok lettek volna. Levéd és Árpád korának és környezetének számos tagja (Bulcsú, Gyula, Ajtony, majd később Álmos és sok a keleti gyepűkről származó hadvezérünk és főemberünk) már idejekorán felvette Bizáncban a keleti kereszténységet. Még Géza is ügyelt 9

arra, hogy a bizánci kereszténységben hívő hatalmas erdélyi fejedelem Gyula lányát, Saroltot vegye feleségül. (Keleti keresztény volt később még I. Géza, IV. István, III. Béla, II. László vagy IV. (Kun) László is, aki köztudottan erős manicheusi kapcsolatokkal rendelkezett.) Aztán a nyugati zsidó-keresztények elleni katonai győzelem (907, Pozsonyi csata) után eltelik egy békés emberöltő. Aztán Géza Quedlingburgban felveszi a zsidó-kereszténységet. Aztán István a mindent eldöntő német-magyar csatában győz a magyar erőkkel szemben. Aztán kirobban négy lázadás a rabságot hozó, vérszomjas, nyugati zsidó-kereszténység ellen (Koppány 997, Vazul, Gyula, Ajtony 1008, Vata 1046, 1061). A vérbosszú és leszámolás sohasem marad el: a Szent Négyesség „dicsőségére”, Koppányt és társait felnégyelik, a Szent Fényesség kioltása okán Vazul és Álmos, valamint több lázadó főemberünk megvakíttatik. Aztán a Magyarok Istenének akarata folytán megszakad az ősvallás-gyilkos Géza és István vérvonala, s az Árpád-házi dinasztia az üldözöttek vérvonalán (Vazul/ Vászoly és Álmos) utódaiban él tovább. Aztán az utolsó „pogánylázadás” (1061) véres leverőjére, I. Bélára, Dömösön rászakad a mennykő. Aztán háromszáz év alatt, Róma és Bizánc utasítására közel harminc Árpád-házi nemes ivadék alattomosan megölettetik, minden lázadás kivéreztetik. Aztán a „pogány” IV. (Kun) László a morvamezei csatában hatalomra segíti legnagyobb ellenségünket, a Habsburg dinasztiát, akik aztán évszázadok alatt átírják egész történelmünket. Aztán 1301-ben – az Árpád-házi dinasztia férfiágának kihalását követően -, nyugati zsidó-keresztény nyomására végleg elapad az ősi misztériumból feltámadó Turulnemzetség. Nem hallgattunk Babbára, nem mertük megnyitni az anyai ág termékeny égi vonalát. A Jézusi sors és dráma beteljesedett rajtunk, elindulunk magányos utunkon a Golgotára. Erről az útról már nincs többé letérés! A magyar áldozatnak azonban meg lesz a jutalma… – Ön ebben a történelmi tablóban folyamatosan olyan zsidó-kereszténységet emleget, amely uralmi szándékaiban teljesen szemben áll a magyarság vallási akaratával. A külső szemlélő számára úgy tűnik, mintha ezekben a nemzet– és államalapító időkben már nem is létezett volna az eredeti jézusi tanítás, vagy ha igen, azt a mi utolsóként legyilkolt ősvallásunk képviselte. – Az eredeti jézusi tanítást, a Krisztus utáni 325. évben a Niceai zsinat végleg elföldelte. Constantinus császár és Euzebiusz püspök megállapodása alapján megszületett a ma ismert kereszténység, mint világpolitikai hódító tényező. Jézus sehol sem beszélt intézményesített államvallásról, világuralomról, leigázásról, alattvalókról, pénzről, 10

hűbérről, véres fegyverekről és felforgatásról. Ez már mind Saul ármánykodása. Ő volt az, aki az eredeti jézusi üzeneteket meghamisította és összekapcsolta az Ószövetséggel. Ő volt az, aki direkt politikai érdekek mentén meghamisította a négy evangéliumot. Az Ótestamentum pedig, amely a gonoszság magvával, Jahve öldöklő istenével megfertőzte az eredeti égi üzenetet nem más, mint a babiloni, sumérnak nevezett szittya népek fénylő misztériumának meghamisításával összelopkodott, sötét zsidó mitológia. Az egyház azért kötötte tudatosan össze Jézust a zsidósággal és azért olvasztotta össze Istennel, hogy örökre elvegye attól az ősi néptől, amelyből a Megváltó vétetett. Jézust maga a keresztény ideológia gyúrta zsidóvá. Minden, ami megmaradt, és ami a felszínen látható Istenből és Jézusból, az a kereszténység szemüvegén keresztül zsidóvá változott. Őseink, ennek a véres, arrogáns és becstelen világuralmi törekvésnek voltak az útjában. Talán had idézzem ide Marcus Eli Ravage zsidó teoretikus 1928-ban kelt szavait: „Saul olyan jól végezte a munkáját, hogy négy évszázadon belül a nagy Római Birodalom, amely Palesztinát leigázta, végül romhalmazzá változott. És Cion törvénye lett Róma hivatalos vallása. Ez volt a világuralmunk kezdete. A kereszténység terjedésével hatalmas felforgató mozgalom vette kezdetét. Zsidó agitátorok terjesztették az új tant, zsidó pénzből finanszírozták, zsidó írásokból tanították. A zsidóság és a Római Birodalom élethalál harcot vívott egymással és ezt a csatát a nem-zsidó hatalom végül elveszítette… Meglepő a keresztények tudatlansága, de tudhatnák, hogy a Borgiák és a Mediciek olasz zsidó családok. Tudhatnák, hogy ezekből a családokból pápák kerültek ki. Lehet, hogy meglepő, de a kereszténységnek mindeddig 20 zsidó pápája volt. Rájöhettek volna, hogy a katolikus egyház nevében elkövetett bűnöket, mindig a zsidó pápák uralkodása alatt követték el.” Eddig az árulkodó idézet. Aztán 1215ben a negyedik lateráni zsinaton ki is hirdették, hogy Róma püspöke (azaz a mindenkori pápa) nemcsak lelki, hanem világi kérdésekben is az emberiség legfőbb irányítója. Az egyház feudális monarchiaként szerveződött, tagjai spirituális, de sok esetben valódi népirtó hadseregként is működtek. A kereszténység ideológiája mentén világuralomra jutott a zsidóság. Ma már a teológusok nyíltan kimondják, hogy a judaizmus két szektára, a kereszténységre és az iszlámra bomlott. Az általunk ismert kereszténység múlhatatlan „érdeme”, hogy ez a mindent leromboló és felforgató zsidó szellem, akarat és mentalitás mára teljesen leigázta az egész világot. Ha egyszer lesz még időnk, erőnk és szellemünk visszatekinteni erre a végső történelmi idő-

szakra, azt fogjuk mondani, hogy ez a mai, végső sátáni kor, a cionizmus korszaka volt. Osho, a beteg nyugati lélek által oly nagyra tartott keleti bölcselő és misztikus ki merte mondani az igazságot: – Ma a modern világ és benne minden emberi lény, akarva akaratlanul is, de zsidóvá lett. A pénz mindenhatósága, a kufár szellem, az önzés, az álszent képmutatás és a másokon való élősködés megtörte az emberi faj szakrális méltóságát és önérzetét. A megoldást senki sem tudja. A jelenlegi hanyatló, nyugati „civilizáció” katartikus, Isten felől érkező fordulatra vár. E nélkül a nagy felismerés nélkül hamarosan összeomlik a világ. A nyugat elveszített minden értéket és mértéket, a szemlélődés és a tett iránti érzékenységet. Elveszítette a szellemi hatalomból fakadó szakrális bölcsességet, az istenemberek iránti fogékonyságot. A nyugat nem ismeri már az ős-istent, a rendet és a természetet. A nyugat elveszítette a puritán egyszerűséget, elveszítette a hitet és az életkedvet. A jogszabályokba és törvényekbe csomagolt demokratikus kór, teljesen szétrágta gyökereit. Nincsenek olyan karizmatikus, hiteles vezetők, olyan emelkedett szellemi lények, akik nem erőszak és fondorlat révén, nem a pénz révén, nem a háttérhatalmak kontraszelekciója révén, hanem tudásuk, erkölcsük és életminőségük révén kerülnek hatalomra. A nyugati világ egy hatalmas megsebzett és elernyedt test, amelyet ide-oda lökdösnek sötét, megjósolhatatlan és kiszámíthatatlan erőterek. Ezek a pusztító erők kíméletlenül szétzúznak mindent és mindenkit, aki szembeszáll velük, vagy csak egyszerűen ki akar szállni a létrontás gépezetéből. Mindössze erre volt képes ez a fennkölt nyugati „civilizáció”. Ezt a bűzlő hordalékot hozta a „felvilágosodás” és „haladás” babonája, amely mindössze képmutató szavakban haladta meg a római birodalmi eszmét, a fénylő Hellászt, az ókori bölcs Keletet, vagy a nagy Óceán elsüllyedt világait. És végül, ez a nagy, mindent elpusztító égő kör, ez a felperzselt föld teljesen bezárul majd azon kevesek körül, akik még képesek a nagy undorra és a nagy ősi lázadásra. – Köszönöm ezt a kiváló végszót, így sokkal könnyebb átkötnünk a mai közélet témájára. Tudom, hogy immár öt éve teljesen eltávolodott a politikától, mégis mondana valamit arról a drámai helyzetről és állapotról, melybe Magyarország jelenleg vergődik? – Innen messziről és magasból nézve teljesen nyilvánvaló, hogy a technokrata politika és a „realista” közgazdaságtan semmit sem képes megoldani. Bárcsak ne lennének körülöttünk bankárok, politikusok, jogászok, közgazdászok és újságírók, sokkal boldogabb és harmonikusabb lenne az életünk. A világ pénzügyi és politikai megválJÓ HA FIGYELÜNK!

tói csődöt mondtak. Mindenhol, így nálunk is beteg lelkületű „törvénygyár” működik, ahol azt gondolják, hogy az élet fenséges rendjét jogszabályokkal körbekeríthetik. A régi világokban elég volt tíz alapvető erkölcsi parancsolat. Mi, magyarok nem is olyan régen, még esküt tettünk és kezet fogtunk Szent László sírja fölött, és körülöttünk minden működött. Ma erőszakos, tudatlan, buta, kontraszelektált és érdekorientált lobbisták hadakoznak a jogszabályok útvesztőiben. Semmi közük az isteni rendhez, a szakrális uralomhoz, a minőségi, példaadó, puritán emberekhez, de még saját megvetett és lenézett nemzetükhöz sem. Ők kizárólag arra valók, hogy beteljesítsék a végzetet. A hiteles emberek már régen partvonalra szorultak, a nemzet Kasszandráira pedig régóta senki sem hallgat. A csodavárók persze megint csalódtak. Azt gondolták, hogy lehet jobban csinálni a létrontás neoliberális politikáját. Beteges apakomplexusukból fakadóan azt hitték, hogy a kommunizmus vidám barakkja után, létezik az emberarcú globalizmus, s ehhez mindössze egy kétharmaddal kiválasztott vezér szükséges. Mindössze nemzetiszínű pántlikával kell átkötni az eddigi kifosztás törvénykönyvét. A hit nélküli, szellemileg alultáplált és genetikailag rabszolgának nevelt tömeg nem volt képes felébredni az eladósodás és reménytelenség szörnyű csapdájából. A milliónyi mélyszegény, elnyomorodott és kifosztott Tiborc panasza pedig már régen nem ér fel az égig. Ez a keleti típusú „demokratikus” pártpolitika csak megosztást, frusztráltságot és gyűlöletet

tud magából kiizzadni. Látom a kettősséget, amely a jelenlegi miniszterelnökben feszül. Látom, hogy egyik felében ott a nyugati zsidó-kereszténység irányába való megfelelési kényszer, s ugyanakkor látom benne a keleti világ zsarnok despotáját is. Látom, hogy tudja, a nemzet lényegesebben több az állam fogalmánál. Ugyanakkor látom azt is, hogy nincs a hatalom irányaiba felülről és alulról történő visszacsatolás. Betegesen korrupt, kontraszelektált, feudális és hűbéri kasztrendszerként épül fel a teljes magyar államvezetés. Itt már őszinte udvari bolondokra sincs szükség. A fényes udvartartás talp– és seggnyaló hadserege megtöri, átszűri és retusálja a valóság képét, ingoványos illúziókra pedig nem lehet építeni semmiféle nemzeti együttműködést. Aki ismeri a Nyírtasi jóslatot, az tudja, hogy a nagy nyomorúságból való felébredés előtt, vár még ránk egy utolsó döntő ütközet. Ebben a végső összecsapásban a jelenlegi hatalmon lévő globalisták fognak összecsapni a valódi nemzeti erőkkel. Fordítva lejátszódik majd az egykori ezeréves istváni történet. Utána pedig megszakad az átok és a varázs… – Ezek kegyetlenül kemény szavak. – Létezik egy régi római mondás, melynek igazsága megcáfolhatatlan: – Ki, mint él, úgy ítél. Személyes sorsunkra nem szerencsés hivatkozni, a hitelesség kedvéért mégis megteszem. Aki a valóság talaján él és nem fordítja el a fejét, az nagyon jól látja, hogy körülöttünk évről-évre, napról-napra, sőt percről-percre egyre rosszabb a helyzet. Még a gyűlölt kommunizmusban sem volt ilyen hatalmas kiterjedésű és mélyrétegű a kiszolgáltatottság, a széthullás, az elkeseredés, a testi-lelki nyomorúság, mint most. A legfelsőbb parazita kaszton kívül nincs már olyan rétege a magyar társadalomnak, amely ne zuhanna szörnyű szellemi és egzisztenciális mélységek felé. Emberi létezés alatti csordák kószálnak az éjszakai utakon, a rendetlenség, a káosz és az anarchia mindennapi életünk része és sajnos „szükséglete” lett. Ez már a pokol tornáca. Közvetlen barátaim és ismerőseim legtöbbje is nyomorog. Boldog, ha be tudja fizetni köztartozásai és adósságai egy csekélyke részét. Azok, akikkel egykor az 1970-es évek közepén elkezdtük a kommunizmus elleni harcot – akik nem álltak be gátlástalanul törtető pártkatonáknak -, azok szinte egytől egyig tönkrementek. Korai halál, infarktus, rák, züllés, idegi panaszok, drog és alkoholizmus. Pedig csak bátor, jó

és tisztességes magyarok, egyszerű hétköznapi hősök voltak! Ebben a mai világban senki sem kíváncsi rájuk! Azok, akik egykor üldöztek és bebörtönöztek bennünket, ma a Rózsadombon élnek pazar villákban, hatalmas állami nyugdíjuk biztonságában. Senki sem bántja őket, hiszen sohasem volt és lesz semmiféle törvényes elszámoltatás. A hajdan volt keleti blokk legtöbb országában elvették a diktatúra haszonélvezőitől a kiemelt nyugdíjat, és odaadták a maroknyi nyomorgó ellenállónak, vagy odaadták az éhező szegényeknek. Itt nálunk, hamis keresztényi könyörületből, évtizedek óta nem történik semmi. Itt a „forradalmi” kormányzat apparátusának jelentős része, egykori állambiztonsági alkalmazott. Én magam, bár több mint harminc évet küzdöttem egy idealisztikus demokráciáért, teljesen kiírtam magam a közéletből. 2006 ősze óta, a Kossuth téri morális forradalom óta „felesleges ember” vagyok, nem kellek senkinek, nem kapok semmiféle közéletiszellemi munkát. Szabadságszerető, szabadon gondolkodó emberekre sehol nincs ma szükség! Feleségem 25 év hűséges pedagógiai tevékenység után annyit keres, mint a fővárosi utcaseprők. Három felnőtt gyerekem a fiatalkorú munkanélküliek keserű kenyerén tengődik. Mindhárman végleg ki akarnak vándorolni Magyarországról. Apjuk és anyjuk sorsán látják, hogy semmi értelme ennek az örökkévalóságig tartó reménytelen küzdelemnek. Azt látják, hogy tudással, munkával, szorgalommal, tehetséggel itt semmire sem viheted. Itt le kell aljasodni minden picinyke sikerért és elismerésért. Gyurcsány néhány éve azt mondta, hogy el lehet innen menni. Ma már legtöbb esetben nem lehet, hanem el kell innen menekülni, ki kell innen megint tántorogni, jó messzi vidékekre. A haza nem hív bennünket, mint tette azt Kossuth idejében, hanem inkább eltaszít. Látva a nyugati emigrációban Márai, Nyirő és Wass Albert írói és emberi sorsát, mi a haldokló nyugat felé nem mehetünk. Az ilyenfajta, magamfajta emberek csak kelet felé indulhatnak. Oda a keleti gyepűk fölé, a székely hegyekbe és a csángó szorosok közé. Föl a havas csúcsokra, a Jóisten közvetlen közelébe. Ott talán maradt még egy csipetnyi égi Magyarország. Ott talán könnyebb bevárni a végső ítéletet. (Folytatjuk) Forrás: Kuruc.Info

A könyv megrendelhető: [email protected] JÓ HA FIGYELÜNK!

11

„Szeretne gazdag lenni?” Megszólalt a 20 gyerekes milliárdos

Lukács Ernő egy igazi „anticeleb”, aki 45 éve hűséges feleségéhez, 20 gyereke van, albérletből költözött tanyára, ahol valóságos munkával gazdagodott meg, életében nincsenek sötét titkok, nem népszerű és a média által nem ünnepelt személyiség. – Hogy kezdődött ez a mesébe illő történet? Ernő bácsi: – Éppen hogy csak elkezdtem a feleségemnek udvarolni, három évre be kellett vonulnom katonának. Még ma is pontosan tudom, hogy 819 napot vártunk egymásra. Közben a legtöbb katonatársamat elhagyta a párja. Nagyon jól választottam. – Tényleg egy brigádgyűlésen állította választás elé az akkor 20 éves Juliannát? – Mondtam neki, ha tíz gyereket nem akarsz, akkor ne gyere hozzám! Persze mindenki azt hitte, hogy vicceltem. Végül eléggé túlteljesítettük a célt. El kell gondolkodni, hogy kié a nagyobb érdem. Szerintem 99 százalékban a feleségemé. Tavaly július 3-án voltunk 45 éves házasok.  De olyan, mintha csak öt másodperc lett volna az életünk idáig. Juci néni: – Nem csak enyém az érdem, de az biztos, hogy a nőnek ott kell állnia a férje mellett, és segítenie, mert anélkül nem megy. 21 éves koromtól 46-ig mindig terhes voltam, és volt, hogy nekem kellett ellátni 16 marhát egyedül. Városi létemre nem voltam olyan ijedős csaj. Igazi vadnyugati életünk volt. – Gondolta, hogy egyszer milliomosok lesznek? – 33 évig laktunk a tanyán úgy, hogy abból 16 évig nem volt villanyunk. El lehet képzelni, milyen volt nekem városi lánynak elindulni három óvodás korú kisgyerekkel egy olyan helyre, amely két kilométerre van a legközelebbi kis falutól. A háztartási gépeinket, mosógépet, hűtőszekrényt elajándékoztuk, és kezdődhetett a kemény élet. Az esti fürdetés után minden éjjel kézzel mostam, ugyanis akkor még csak szövetpelenka volt. Közben meg sorban születtek a gyerekek. – Sosem panaszkodott, hogy nehezen megy a sora? – Nem, ezt az életet mi vállaltuk, panasznak nem volt ott helye! Mindenki azt kérdi tőlünk, hogy a gyerekek talán véletlenül születtek? Ez olyan butaság, hiszen véletlenül nem születik gyerek. Mi tudatosan vállaltuk valamennyit, és azt éreztük, hogy nekünk ezt végig kell csinálnunk, bármi áron. Ernő bácsi: – Csak azt tudtam, hogy haladni fogok előre, és minden kölykömnek veszek házat. Soha nem fogadtunk el semmiféle segélyt. Többször is behívtak, hogy 12

adnának nekünk nevelési támogatást, de én azt mondtam, hogy adják inkább más szerencsétlennek. Pont azért, hogy később ne vessék a szemünkre, hogy azért van ennyi gyerekünk, hogy abból éljünk meg. Juci Néni: – Így visszanézve lehet, ha elfogadtuk volna, és ha szegények maradunk, akkor nem piszkált volna minket annyit az APEH, meg a VPOP. De sebaj, mert ezt is kibírtuk. Hihetetlen összegű, több millió forintos bírságokat kaptunk, amikről később, a befizetés után mondta ki a bíróság, hogy jogtalan volt. Pedig évente ellenőriznek minket és mindig, minden rendben volt. – Gondolja, hogy sokan irigykednek magukra? Ernő bácsi: – Bár ellenségeink tudtommal sosem voltak, egyesek azért szerettek alánk tenni. Az APEH-nál ismeretlenek már sokszor feljelentettek. Juci néni: – Talán nem sokan tudják, hogy miken mentünk keresztül, amíg idáig eljutottunk. Mindig azt mondom, hogy amit elértünk, azt bárki utánunk csinálhatja. Én 16 évig mostam minden nap kézzel. De még egymásnak sem szoktunk panaszkodni. – Lehet ennyi munka mellett még a gyerekekkel is külön foglalkozni? Ernő bácsi: – Esténként miután végeztünk a munkával, még tanultunk a gyerekekkel, úgy hogy többen kitűnő bizonyítványt kaptak. De játékra is maradt idő, ha kellett kézen jártam nekik az udvaron, vagy tanítottam őket biciklivel hátrafelé tekerni, fociztunk, bújócskáztunk. Aztán futószalagszerűen kezdődhetett a fürdetés. Elkaptam a legfiatalabbat, megfürdettem, majd bevittem az ágyba lefektetni. Három után vízcsere. Persze a vizet előbb fel kellett húzni a kerekes kútból, még ma is, sötétben is tudnám, hogy 13 tekerés után van fent a vödör. Aztán bográcsban meg kellett melegíteni, és úgy bevinni a fürdőszobába. Miközben végig csodáljuk a carrarai márvánnyal borított, antik bútorokkal berendezett termeket, találkozunk Évivel, a család legfiatalabb sarjával. A csinos, 20 éves lány kozmetikusnak tanul. – Nem sokan mondhatják el, hogy 20. gyerekként jöttek a világra. Még jó, hogy a szüleid nem álltak meg 19-nél. Nem lettél elkényeztetve, mint legkisebb? Évi: – Igaz, hogy mindent megkapok. Van fodrász műhelyünk, és kozmetikánk is a birtokon. Most kaptam egy szoláriumot, sok vendégem jön a városból. De a kastélyt tényleg én takarítom. Nálunk sosem volt bejárónő, vagy bébiszitter.

Ma már a 14 lányból, és 6 fiúból csak kettő van otthon, a többiek szép sorban kirepültek. Persze szinte sosem üres a ház, csak a szűk családhoz 63 fő tartozik, és a legidősebb unoka már 25 éves. Ernő bácsihoz, aki jó emberismerő hírében áll mindenki szívesen fordul tanácsért. Ernő bácsi: – Pszichológus-fajta vagyok, ha valamelyik lányomnak jött egy udvarlója, nekem elég volt csak ránéznem, hogy tudjam zsivány-e vagy sem. Ha aztán nem fogadták meg a tanácsom, később mindig azt mondták: apu miért nem hallgattunk rád! – Mivel foglalkoznak a felnőtt gyerekek? – Mindenki leérettségizett, a fiúk a földeken dolgoznak velem, a lányok mind szakmát tanultak ki. Van köztük cukrász, szűcs, varrónő, virágkötő, fodrász, kozmetikus. A fiaim közül egyik sem lett miniszter, az apjukat követve az állattenyésztést, földművelést választották. A parasztember nem igen tud elszakadni ettől. Ez az élet a legszebb. – Akkor sikeresnek mondhatja magát a gyereknevelésben. Úgy érzi, hogy át tudta adni azokat az értékeket, amelyek szerint él? – Mindent megtettem, de azaz igazság, hogy talán nem mindenki vette át. Igyekeztünk a gyerekeinket tisztességre nevelni. Csúnyán beszélni, duzzogni, veszekedni nem lehetett. Nem engedtük, hogy árulkodjanak egymásra, össze kellett tartaniuk. Mindenki szót fogadott, és mindenkinek meg volt a maga feladata. Tíz állatot kapott minden gyerek, azokat nekik kellett ellátniuk. Olyan komolyan vettük őket, mintha felnőttek lennének. Együtt dolgoztunk, harcoltunk azért, hogy jó termés legyen. Az volt az elvünk, ha valakinek nincs kedve a munkához, akkor csinálja kedvetlenül, de akkor is meg kell csinálni, úgyhogy jobb lesz, ha vidáman teszi. Nemcsak 17 gyerekünknek vettünk házat, és kocsit, de akkoriban még a szüleinket, sőt a környéken a rászorulókat is mi segítettük. Ezt ma kevesen mondhatják el.  Óriási volt a türelmünk, de a gyerekeink is nagyon jók voltak. Felnéztek rám az egyszer biztos. A gyerekek elköltözése után sem maradt űr az életükben, nagyon jól érezzük magunkat kettesben is, miközben ugyanúgy adjuk-vesszük az állatokat, mint régen. – Hatvannyolc évesen is intenzíven dolgozik. Nem érzi úgy, hogy most már ideje megpihenni? – Ha lehet ilyet mondani, még intenzívebben megy a munka, mint valaha. Épp holnap viszik két kamionnal a marháimat a törökök. De nemrégiben adtam el lovakat a Jordán királynőnek, és Rómába is került JÓ HA FIGYELÜNK!

Lukács Ernő és családja. Igazi „anticeleb”

néhány arab telivérünk. Vannak még terveim, például tovább akarok építkezni. Néha még az asszonynak kell engem fékeznie, de addig fogom csinálni teljes erőbedobással, amíg bírom. – Egészségügyi problémájuk sem volt soha? – Semmi. Egész életemben nagyon jó erőben voltam. Ami ehhez az élethez kellett is. Ha este kaptam a hírt, hogy másnap reggel le kell adni négy bikát, akkor magam kötöttem össze őket, és gyalog vittem az állatokat a négy kilométerre levő leadó helyre. Ez a 700 kilós állatokkal nem is volt olyan kön�nyű. Mondja, szeretne ön milliomos lenni? – Nem bánnám… – Akkor a következőt kell csinálni: keressen egy istállót, vegyen három kis bocit. Ez abszolút reális idáig. Egy istállót pár nap alatt meg lehet építeni. Felneveli a három bikát, amiért pont egymillió forint jár. Kilakkozhatja a körmét, vehet szép blúzt, lehet úrilány, ha megetette az állatokat! Aztán senki sem fogja tudni, hogy az istállóból jött. Talán még kell hozzá egy talicska, és egy kasza, és valamelyik öregtől tanulja meg, hogy kell azt kikalapálni, kifenni. Keressen egy kis zöld füvet, azt bárhol lehet találni. Ebből egy év alatt már milliomos lehet. Amelyik fiatal elkezdi, amit most mondtam, nem fog csalódni! Ha leadta a három bikát, utána vegyen hatot, ekkor már két millió forintja lesz. Ha még többet akar, akkor vegyen még többet. Csak el kell látni őket, de ez egy nagyon kedves állat, élmény velük dolgozni, és óriási hasznot hoz. Ennél egyszerűbb dolog alig van. Juci néni: – Mi mindent, amire szükségünk volt, magunk termesztettünk. Ha volt négy anyadisznónk, akkor annak a szapoJÓ HA FIGYELÜNK!

rulatából egy év alatt 22 db 200 kilón felüli disznót tudtunk levágni. Abból aztán elláttuk az egész nagycsaládot. Amit a saját kertünkben termeltünk mindenféle vegyszer nélkül, az olyan ’bio’ volt, hogy ma sehol nem kap olyan egészségeset a boltokban. Ernő bácsi: – A reggeli müzli, és kakaó helyett frissen fejt tejet kaptak a kicsik. Mindenki hozta a saját jelével címzett bögréjét, beállt a kígyózó sorba a tehén farához, s várta az adagját. Megkérdeztem tőlük, hogy habosan vagy simán kérik, és kívánság szerint fejtem egyenesen a poharukba, néha még viccből az arcukra is spricceltem. Aki végzett, az istálló másik kijáratánál távozhatott. – Ezek szerint diploma nélkül is tökéletesen lehet boldogulni? – Természetesen fontos lehet egy diploma, de azzal nem veszíti el az értékét, ha közben mezőgazdasággal is foglalkozik az ember. Mondjuk, reggel 7-8-ig megeteti az állatokat, szépen rendet tesz, majd bemegy és megfürdik, akkor utána kastélyban is élhet, és kamatoztathatja a diplomás tudását. Vegyünk például egy parasztembert, vagy egy házaspárt. Ha az asszony reggel elvisz 100 tojást a piacra, akkor aznapra már szinte megkeresett annyit, amiből meg lehet élni. És ha még a férje közben megeteti az anyadisznót, 14 malacát, 8 hízót, és 6 bikát, akkor már teljes milliomosok. Senkitől sem függenek. – És nem kell még drágán megvenni az állattartáshoz szükséges takarmányt is? – Az attól függ, hogy milyen takarmányról van szó. Mert, ha az ember, amikor kaszálni kéne, csak vakarózik, ha gyűjteni kéne, csak alszik, akkor bizony drága. De ha ő maga megcsinálja, akkor semmibe sem kerül. Itt az utak mentétől kezdve, ahol

fű van, ott lehet kaszálni, és télire meg beteremteni. Ha ezt most összehasonlítja a maga életével ott Pesten, és úgy érzi, hogy valamivel elégedetlen, esetleg a munkahelyi hajtás megviseli idegileg, akkor már jöhet is a marhatenyésztés. Fiatalok, ki kell költözni a tanyára, aztán hogy ne születnének sorban a gyerekek?! A problémákon pedig úgy kell átlépni, hogy azok nagyon alul maradjanak. Nem lelkizünk mi soha. Ha megdöglöttek az állatok, nem számít, hoztam helyette hús�szal többet, vagy ha szárazság volt, esetleg elverte a jég a termést, mindenen túlestünk, mint a vénasszony a csibeitatón. – A világ fejlődése, az egyre jobb életkörülmények mellett változtak bármit is a mindennapjaik? – A mi világunk nem változik, ugyanúgy szántjuk a földet. Egyedül, ami talán jelentős, hogy van mobiltelefon, és internet, de sokszor gondolok rá, hogy bár ezek hasznos dolgok, az emberek életén mégsem sokat segít. Az én sikerem egyik titka az, hogy ha valamit kitaláltam, azt azon nyomban véghez is vittem. Ha éjjel jutott eszembe valami, hajnalban már el is kezdtem a kivitelezést. Persze hoztam rossz döntéseket is, de mindig volt annyi önkritikám, hogy nem szépítettem, bevallottam a tévedéseimet. Ha nagy baj ért is minket, megbeszéltük, hogy a rossz után majd jön a jó, és továbbmentünk. Keseregni nincs értelme, úgy nem működnek a dolgok. Nekem például elég, ha ránézek a feleségemre, és máris jó kedvem van. (nevet) – Hogy érzi, volt az életében, a sikereiben valami felsőbb, Isteni segítség is az emberi erőfeszítések mellett? – Magamtól nem tudtam volna ezt végig csinálni. Biztos, hogy kaptam Istentől segítséget. Nem nagyon szeretem elmondani az ilyesmit, mert hihetetlenül hangzik, de olyan is volt, hogy a nagy szárazság miatt már nem tehettem mást, mint hogy elmentem imádkozni, aztán megjött az eső. Máskor meg épp hazaértem, amikor kaptuk a hírt, hogy megszületett a kis unokám, de azt mondták, hogy nem marad meg, mert koraszülött, és tüdővérzést kapott. Éjfél is volt már mikor azonnal visszafordultam, elmentem a szekszárdi nagy templomhoz, letérdeltem ott kívül a lépcsőkön, mert az ajtó már zárva volt, és két órával később hívtak, hogy a gyerek jobban van, már lehet bízni. – Van bármi az életükben, amit ha újra kezdenék, másképp csinálnának? – Semmi. Ez így volt jó a nehézségekkel, és a buktatókkal együtt. Hetek / Piros Júlia 13

Antall nyomdokain, a disznófejű Nagyúr szolgálatában Ha van még nemzeti érzelmű, aki továbbra is elhiszi, hogy az Orbán-kormány tavalyi, IMF-fel való erőtlen berzenkedése Magyarország pénzügyi függetlensége, nemzeti önrendelkezésünk visszaszerzése szándékát takarja, az gyorsan húzza ki kezét a biliből! Hogy ki iránt is van Orbánnak igazából megfelelési kényszere, elkötelezettsége, azt jól mutatja a Fidesz-média törvénye. Amen�nyiben komolyan gondolta volna a Fidesz a demokratikus médiát, félmilliós tömegek álltak volna ki mellette egy valódi forradalomban, s az EU balliberális hangadó köreinek, bizottságainak, a Cohn-Benditeknek, az odvukból előbújó Hellereknek a nemzeti radikális tömegtámogatás fogta volna be a száját. S ezzel Orbán valóban szabad kezet kapott volna az itthoni parazitákkal szemben, a közvélemény-formálás apáról fiúra örökített pozícióiban a magyar szellemet megállás nélkül mérgező, idegen szellemű rágcsálók, a magyar milliókat lumpenné degradáló csatornalények ellenében. Felhatalmazást és garanciát az ígért tisztogatásra! De, hogy mennyire nem akar Orbán demokratikus, nemzeti médiát, azt láthatjuk pl. a homokos, nemzetgyalázó Alföldi Robert (a) megtűréséből a Nemzeti Színház élén vagy a Magyar Rádió egykori elnökeként a haveroknak másfél százmillió felett osztogató, majd magának 175 millió kártérítést követelő zsidó Such György: magyar állami filmgyártást felügyelő pozícióba helyezéséből! Vagy a Gyurcsány- majd Bajnai-kormányok zsidó, kulturális minisztereit, Bozóki Andrást, ill. Hiller Istvánt felváltó, s anyai ágon úgyszintén zsidó származású Szőcs Géza, kulturális államtitkár kiállásából Heller Ágnes és „filozófus bandája” mellett, akik ugye félmilliárd forintot vettek ki a nélkülöző magyar adófizető zsebéből: zabhegyezésért! A Fidesz értelmezésében demokratikus az olyan média, s kulturális élet, ahol ez a szakállas pacal, Szőcs Géza, kényére-kedvére nevezhet ki igazgatónak olyan embereket a Műcsarnok élére, mint pl. a pökhendi Gulyás Gábor, aki persze a csatornalények reflexeivel rögtön leantiszemitázza a „filozófusok” üzelmeit bíráló Magyar Nemzetet. Ugyanakkor a Szalai Annamária vezette Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) kész büntetni a cigánybűnözés említését! Ez lenne a demokratikus szellemű közélet, a’la Fidesz. Mint ismeretes, Szaniszló Ferenc, az Echo TV februári, „Világpanoráma” c. műsorában kimondta: a magyarok ellen cigányterrorizmus folyik.

Alföldi Róbert

14

A nagy többségében előemberek szintjén megrekedt, s az önmaguk választotta évezredes, nomád-peremlakó nyomorúságból a magyarság hátán kimászni igyekvő cigányság „jogvédői” persze sérelmezték ezt. Mert ugye Szaniszló Ferenc szavai „fokozzák a cigány nézőkben a kirekesztettség és megalázottság érzését”! Hogy ők maguk rekesztették ki - s rekesztik ki továbbra is - önmagukat, mert ugye „szabadon, a természet ölén” szeretnek élni, olykor lopva, s mint megesett: olykor emberevéssel, ha üres volt a gyomor! – szemben a „parasztnak” hívott magyarral, aki városokat épített, virágzóvá tette a Kárpát-medencét, s meghalt hazája védelmében -, nos, ennek kimondása rasszizmus! Az NMHH bulldogja, Szalai Annamária kész megfegyelmezni, értsd: beléfojtani a szót, az Echo TV népszerű műsorvezetőjébe. - Hogy is írta József Attila? „Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat!” Ha a kétharmados támogatottsággal, plusz a közel milliós nagyságrendű nemzeti radikális tábor potenciális kiállásával nem tudott élni Orbán Viktor egy valóban demokratikus média megteremtése érdekében, hogyan lenne benne elég kurázsi a bankvilág vámpírjaival szemben! Valójában a legkevésbé van szándékában a Fidesz-koalíciónak az ország gazdasága, a nemzet pénzügyei feletti rendelkezés visszaszerzése. Márpedig ez a záloga a magyar újjászületésnek, bármiféle demokráciának. E nélkül utóbbi nem más, mint választási kampányok demagógjainak tűzijátékos mutatványa. S éppen a soros demagóg, az elődeihez hasonlóan olajozott beszédű, de nemzeti mázzal jócskán megkent nyelvű Orbán Viktor jelenti ki, hogy a halálos ítéletünk árnyát előrevetítő államadósság visszafizetési kötelezettségének megtagadása, vagy akár jelentős része leírásának követelése „rontaná hitelképességünket”. Ugyanígy érvelt Antall József, pedig a már akkor is súlyos adósságtól megszabadulva egy valódi rendszerváltás esélyei mértani arányban nőttek volna. De Antall, ugye karakán gyerek volt, miért fogadta volna meg pl. Helmut Kohl, Németország kancellárja tanácsát. Egy tolnai ügyvéd ismerősöm, aki valamilyen minőségben jelen volt az egyik, Antall vezette, Németországba látogató kormányküldöttség tiszteletére adott fogadáson, mesélte, hogy a fogadás kötetlen beszélgetése alkalmával megkérdezte tőle Helmut Kohl: „Ti miért nem kéritek a magyar adósság leírását?” - De Antall fizetett, mint a katonatiszt, persze a magyar milliók pénzéből, életük, jövőjük kárára.

Szalai Annamária

Szőcs Géza

JÓ HA FIGYELÜNK!

Nagy Pongrácot idézve írja Lovas István, hogy az adósságleírás, Nem úgy a lengyelek és jó néhány más ország. A ’70-es évekkel kezdődően a lengyel adósság is egyre dagadt, de a ’90-es évek ele- ill. – könnyítés lengyel példáját a rendszerváltástól kezdve követhejének rendszerváltásánál a nyugati kölcsönzők leírták 45 milliárd tetlennek minősítették a Nemzetközi Valutaalap „itteni drukkerei” dolláros adósságuk felét. Ennek dacára Lengyelország jelenlegi – tudjuk, milyen mintára faragták s hol metszették őket! -, ugyanis hitelminősítése jobb a mienkénél! Nincs egy éve, hogy még a HVG ezzel ’elveszítjük a hitelképességünket’, ‘visszariasztjuk a működő (2010. 7. 16.) is azt írta: „A hosszú lejáratú lengyel devizaadósság tőkét’ – huhogták! Meg hogy „mi ‘túl kicsi ország vagyunk’, holott besorolása az S&P listáján három fokozattal jobb a Magyarországra Costa Rica, a Dominikai Köztársaság, Jordánia és Uruguay még érvényben tartott küladósi osztályzatnál.” Azt is tavaly olvashattuk, kisebb, mégis részesültek adósság elengedésben és –könnyítésAkram Khatoon: Ok a külföldi adósság leírására c. cikkében, hogy ben…; hogy ‘elveszítjük a valutaalap támogatását’, holott az a 73 ország, amelyik 1998-ig kért és kapott adósság„A múltban Oroszország, latin-amerikai orszákönnyítést, sőt még az a 33 ország sem veszígok, mint pl. Argentína, Brazília és Mexikó Majd idegen szó hallik tette el ezt a támogatást, amelyiknek a bankok bátran megtagadták külföldi adósságuk visszaaz ódon ház ablaka alatt…, leírás, vagy kedvezményes visszavásárlás útján fizetését, melyek GDP-jük csaknem 100%-áig a tér szobrán hullik a vakolat csökkentették az adósságát” – írja Nagy Ponghalmozódtak fel. A latin-amerikai országok eseés egy nap helyébe újat rác. Ezúttal legyen elég két idézet, melyekkel a tében ez ismételten megtörtént és a pénzügyi az idegen hősnek állítanak, magyar kormányzati adósságpolitika „szakértőengedmények/tartozás elengedések segítették s Te nyeled, némán inek” felfogását szemlélteti. Az első Hárshegyi felgyorsítani a gazdasági növekedés arányát és a fojtogató fájdalmat. Frigyesé, az MNB-alenöké, a második magáé a gazdaságaik lábra állását”. (InpaperMagzine – Majd a sofőr a buszon Nemzeti Bank elnökéé, Surányi Györgyé: 2010. okt. 25.) Oroszország úgyszintén beszünmás nyelven mondja, „Aki következmények nélküli adósságtette adósságai fizetését 1988-ban, és mindös�hogy mennyi a tarifa, mérséklésről, -elengedésről ábrándozik, és ezt sze öt évvel később hitelminősítése mégis vis�s az utcatáblán Széchenyi neve komolyan gondolja, az a magyar nép ellensége, szament BBB-re. Olyan országok Eurobondjai idegen módra lesz betűzve, nemzetietlen”, mondta 1994-ben az a Hárshegyi pedig, melyek sohasem jelentettek csődöt, csak a baráthoz, ha lesz még, Frigyes, akinek máskor épp oly „gyakran” jutott B besoroláson maradtak. csak fojtott hangon szólsz, eszébe a „nemzet” és a „nemzeti érdek”, mint Lovas István, Köz-gáz mindenkinek c. írámert nem szeretik a kollégák, Surányinak, aki 1995-ben azt írta, hogy „adóssában, Nagy Pongrác könyvéből vett példákkal ha magyarul karattyolsz, ságkönnyítést kérni nem lenne erkölcsös dolog, mutatja be, hogy számunkra is lehetséges volt az és ha fiad tanul is magyart, hiszen Magyarország lakossága sokkal jobb adósságleírás. Nagy Pongrác könyve eredetileg az a karrierben visszatart, anyagi helyzetben van, mint azoké az országoké, angolul jelent meg, „From Command to Mars a földrajztanár letorkolja, akik adósságkönnyítést kértek és kaptak”. (Idézi: ket Economy in Hungary Under the Guidance ha Egert, Egernek hívja, Lovas I.) Ki tudja, mit, milyen útmutatót suttoof the IMF” címmel. Itthon a „Mindenkinek: a hasadt sírkövet gaz növi be, gott az ifjú Viktor fülébe halálos ágyán, az Orbánt A rendszerváltás gazdaságpolitikája” címmel és rákerül a temető szemete magához kérető Antall József. Talán Botos Kata, adták ki 2001-ben, igen kis példányszámban. - tűnjön el a nyoma, az Antall-kormány bankügyekért felelős, tárca Már életrajzi adataiból is ítélve, Nagy Ponghogy e tájat magyar lakta, nélküli minisztere 1991-es kijelentését, miszerint rác egyike lehet a kevés, hiteles közgazdászokmég a természet is így akarja… „az adósságot fizetni kell, még ha tönkre is megy nak, pénzügyi szakembereknek. A ciszterciMajd idegen szó hallik belé az ország”! Vajon merre folytatja sorsunk eknél érettségizett, s nem lehet véletlen, hogy világtalan ablakod alatt, aláaknázását ez a szajhalélek? Vagy a ’91-’95 közti bányászként, mezőgazdasági munkásként és könnybe lábad szemed, időszakban a Magyar Nemzeti Bank elnökeként kubikusként kellett dolgoznia franciaországi s ökölbe szorul kezed, ténykedő Bod Péter Ákos, aki szerint a „magyar emigrációja előtt. Ott sem kényeztette el a sors, gyáva őseid átokkal illeted, gazdaságra nehezedő adósságteher egyre csökmint pl. a chartásokat vagy a szégyenteljes létét magyarként élni szégyelltek! ken és így adósságkönnyítésre nincs szükség” a „nemzet pojácájaként” végző, öreg csibészt: (Üzenet az utódnak) (Lovas István.) Faludy Györgyöt nyugati emigrációjában. B. J. Ha ki nem kotyogja Orbán, immár örökre a Nagy Pongrác előbb „acélgyári munkás, csesír titka Antall hozzá intézett tanácsa. Egy bizléd, majd szerszámkészítő vasmarós a Renault gyárnál”, később közgazdasági diplomát szerzett a London School tos: az első, 1998 és 2002 közti kormányzási időszakhoz hasonlóan, of Economics and Political Science egyetemén. Volt módja belelátni most is az antalli adósságpolitika elveit követi a Fidesz. Fizessük a a pénzhatalom sötét bugyraiba az OECD közgazdászaként, Párizs- már sokszorosan letörlesztett államadósságot, „még ha tönkre is ban, az észak-amerikai fejlesztési bankoknál, s gazdasági tanácsadó- megy belé az ország”! De ezúttal ’ha’ nélkül, mert a tönkremenés ként afrikai államokban az ENSZ, ill. a Nemzetközi Valutaalap meg- már: bizonyosság, s ezért hazaárulás Orbán jelenlegi politikája. És bízásából. Magyarországra 1990-ben tért vissza. a nemzet szellemi-lelki érverését annyira meghatározó média, a közvélemény formálás terén ugyanez a gyilkos, nemzetellenes felelőtlenség, mint azt fentebb is láthattuk. Valóban lehetséges, hogy a Fidesz nem akar tanulni a korábbi kormányzás idején elkövetett hibáiból? Ekkor - mint írtam korábban -, a Mordor-médiák szárnyait kellett volna minimum megnyirbálni. Orbán, gyáva, „demokratikus eszközökhöz” ragaszkodásának fából vaskarika politikája miatt ez elsikkadt és sokmillió magyar maradt demagógiájuk foglya. Igen, legjobb esetben is gyáva volt, mert mi is volt Orbán Viktor válasza a magyar média megregulázását javasoló Medveczky Ádámnak, az Operaház karnagyának? „Nehéz ügy ez, karnagy úr’ – vonta fel a kormányfő a szemöldökét. És semmit nem tett az ügyben!” Amennyire tragikus mindez az országra, olyannyira szánalmas és megalázó azokra nézve, akik még ma is lelkes hívei Orbán VikJÓ HA FIGYELÜNK!

15

tornak. Pedig ez a nyikhaj demagóg mi mindent elpuccsozott már a magyar életből. Nagyobb kárt tett, mint az MSZP-SZDSZ csatornalény kísértethada, mert nemzeti álruhában tetszelgése megtévesztő, s amíg hisznek benne, az utolsó remény hal meg milliókban. A felsoroltak mellett elpuccsozta 2002-ben annak lehetőségét, hogy a szavazatok újraszámlálásával elejét vegyék az ország további végzetes, nyolcévnyi szocionista kifosztásának. De ezúttal nem soroljuk tovább… Ha van kiút, miben áll? Keressük a választ lázasan, álmatlan hánykolódva, mert eljöhet, már nem lehet messze az idő, amikor az internet-radikálisok hada, akiknek nemzeti tartása kipukkan a monitor előtt, nem mer többé tükörbe nézni. S talán bujkáló önváddal teszitek ti is, kedves nemzeti értelmiségiek, legyetek mégannyira eltökéltek a diktatúra ellenében írt petíciókkal vagy az EU emberjogi bizottságokban jogaink érdekében tett megindító felszólalásaitokkal. Tudjátok, hogy a válasz csak a szemétkosár, esetleg kollaboráns bírók és bejáratott, rendszerhű talpnyalók magyarázkodása, ígérgetése s gúnyos mosoly lesz - ha ugyan nem gumibot! Eljöhet a nap, a reggel, amikor sokatok – a megfáradt jövőbe látók -, nem látják értelmét felkelni az ágyból. S lesz, ki sírva gondol rá - ha mégis lenne egyke gyermeke és unokája -, mit üzenne neki a nem oly távoli jövőről. Talán azt, hogy (lásd a keretest!): Ez lenne hát a vég? Amikor a füstös előember-hordákat egy országhódításban, népsorvasztásban jártas másik hiénanép: a zsidó telepeseké űzi el, sterilizálja vagy vadássza le, egyetértésben a Kárpát-medence falánk népeivel, hogy osztozzanak a koncon? Sorsunk kezünkben. Mit is mond az Aranybulla ellenállási záradéka…? De előbb nézzük, őseink milyen, több ezer éves szabadságjogai élednek fel, ha csonkán is, immár 800 éve, a korbeli Európa második legöregebb, az angolok 1215-ös Magna Chartájánál csak 7 évvel fiatalabb alkotmányában. II. András megfogadja benne a XIII. törvénycikk értelmében, amit Orbán, s az EU liberális demokráciája csaknem 800 évvel később sem szavatol számunkra, „hogy a hatalmasok meg ne nyomorítsák a föld népét, se a szegénységet”, s az urak „akármerre is úgy járjanak, hogy a szegénységet ne fosszák, ne nyomorgassák”! Majd kimondja ez a ma maradinak tartott törvénykönyv, hogy „ha valamely ispán az ő ispánságának módja szerint magát tisztességgel nem viselné, vagy az ő vára népét megrontaná, ebben találtatván, mind az ország színe előtt vessék ki tisztéből szégyenére, és amit elragadott, adja vissza.” - Ó, Istenem, az Aranybulla cikkelye értelmében ma hány népét megrontó, annak javait elragadó „ispán” dideregne rongyaiban a huzatos aluljárókban?! - Talán csonka kézzel a tolvajlásért. Csoda-e, hogy nem kell a Fidesznek sem a történelmi alkotmány, hiszen kimondja, hogy „szerzett birtokától senki meg ne fosztassék. Amely birtokot valaki méltó szolgálatjával szerzett, attól soha meg ne fosztassék.” Persze, akkor hogyan lehetne idegeneknek földet felvásárolni? A törvény betűje, fővesztés terhe mellett ugyanúgy tiltaná ezt, mint a korábbi, kommunista államosításokat, kisajátításokat. S mit kezdene a nekünk végre demokráciát ígérő Fidesz az Aranybulla XXVI. törvénycikkével, melynek értelmében „birtokot az országon kívül való embernek ne adjanak.” S ha „valamelyest adtak vagy eladtak, azt a haza fiai válthassák meg”? (Kiemelés: B. J.) Vagy azzal, hogy „izmaeliták és zsidók tisztséget ne viseljenek… Pénzváltó kamara-ispánok, só-kamarások és vámosok, országunkbeli nemesek legyenek.” (Van, aki felhördül, azt mondja: a zsidók ilyetén eltiltása a „tisztségviseléstől” mégiscsak abszurdum! No de nem láttuk, csak e rövidke áttekintés példáiból is, hogyan, kinek a javára sáfárkodnak nemzetünk kincseivel?! Amíg a magyarországi zsidóság nem tagadja meg múltját – s ennek egyértelmű bizonyítéka a nemzetellenes tevékenységet folytató fajtársak elleni kíméletlen, bizonyító erejű közös fellépés, addig cinkosok, s alkalmazandó irányukban az Aranybulla XXIV. törvénycikke!) 16

A nyugati mintájú  értékrend Mottók: Tudással a gyűlölet ellen! Tudással a polgári álságosság és a globalista bosevik-burzsoázia ellen! Higgye el a kedves olvasó, hogy az egykori elvtársak 1998-ban hirtelen átalakultak. Este lefeküdtek mint veretes kommunisták, majd másnap liberálisként ébredtek! A napokban találkoztam ismét Szolzsenyicin örök érvényű gondolataival, amelyet nem lehet eléggé az agyunkba vésni ahhoz, hogy értsük a mai világ átalakulásának nagy trükkjét, s a kommunistákat olyan megvilágításban is tudjuk szemlélni, hogy ők valójában a vörös rongyokból szivárványszínűbe öltözött globalisták!

De addig is, míg a rend utat tapos magának, ne feledjük: az első, legnehezebb lépést ezen az úton nekünk, a nemzetben gondolkodás eltökéltjeinek kell megtenni. Habár az Aranybulla törvényei, s az azt megelőző Szent Istváni alkotmány sok kívánnivalót hagyott maga után az Árpád szabad magyarjait és korábbi eleinket illető jogok helyreállításában, mégis emberibb életet biztosított az ország szegény népének is, mint a jelen adósrabszolgasága, mint ez a kiszolgáltatott, megalázott ország: mindenki lábtörlője. Nekünk mértékül csak e történelmi alkotmány sarkalatos pontjai szolgálhatnak, s a Fidesz-kormány általi elutasításuk a jelen végveszélye esetén: az Aranybulla ellenállási záradéka követést parancsolja! Nevezetesen: „Hogyha pedig mi, vagy az utánunk következendő királyok közül valaki ezen mi szerzésünknek ellene járna valaha, ez a levél adjon szabad hatalmat mind a püspököknek, mind más jobbágyuraknak és országunkbeli nemeseknek mindnyájan és egyen-egyen, jelenvalóknak és jövendőbelieknek és az ő megmaradékoknak, hogy mind nekünk, mind az utánunk következendő királyoknak minden hűtlenség szégyenvallása nélkül ellentállhassanak és ellentmondhassanak mindörökké. (Kiemelés: B. J.) Sorsunk van kezünkben, nincs hová petíciózni többé, mert már az Úristen is elfordítja orcáját rólunk. Az „ellentállás” és „ellentmondás” azt követeli értelmiségünk legjobbjaitól – ha méltók e rangra -, hogy a mégoly radikálisan igazmondó könyveik, a pár száz ember előtt ’ad nauseam’, orrvérzésig ismételt előadások helyett álljanak a juhász nélkül maradt tömeg élére, példát mutatva: kövessetek! S ők, a kisemmizett, elkeseredett magyarok száz- meg százezrei követnek majd benneteket a poklok ezer ördögei ellenében is. Ajánljuk hát fel, kicsik és nagyok, életünket a haza s becsületünk megmentése oltárán, ha kell: ’56 szellemében. Balla József, Kárpáti Harsona JÓ HA FIGYELÜNK!

Dr. Bene Gábor S.

„A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.” (Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin) 1989-ben sokan fellélegeztek, hogy megbukott a bolsevista rendszer, s meg fogunk szabadulni előbb-utóbb a rendszert működtető, s a valódi kommunista  (közösségi?)elveket is hamisan hirdető párt minden szemetétől. A szovjet mintáról átalakított államkapitalista termelési mód akkor valóban megbukott, de a szocialista párt által átmentett „ál-szocialista-magánkapitalizmusban” azonban –  a társadalom nagy többsége számára – csak lassan lepleződik le a bolsevik banda hataloméhsége és erkölcstelen, nemzetellenes gátlástalansága. Sőt még ennél is lassabban az a  nyugati értékrend, amely nemcsak elfogadta tárgyaló partnerként a véreskezű gyilkosokat és elvtársait, hanem egyenesen hatalomban is tartja őket, hiszen nekik még annyi gátlásuk sincs a néppel szemben, mint az egykori népköztársaság középvezető rétegének, illetve az MSZMP egyszerű tagjainak. No persze nem szeretném őket sem felmenteni, de azt világosan kell látni, hogy őket éppen olyan erős agymosás alatt tartották, mint ma a társadalom nagy részét. ( Jelen írásom mottója ezért még az is lehetne: „ha a nyerészkedést megszünteti a világ, vele együtt megszűnik a zsidókérdés is” JÓ HA FIGYELÜNK!

Vajon ledőltek-e már azok a tabuk, amelyek a nyugati értékrendet védik? A nyugati világ „modern” liberalizmusának hatásait, csak egy évtizede kezdte érezni a hazai társadalom, s erre sokan úgy reagáltak, hogy visszakanyarodtak a bolsevik gondolkodás bugyraihoz, s a szélsőbaloldali eszmerendszert kezdték magasztalni. Az mindenképpen igaz, hogy soha nem térhetett volna vissza ismételten – egy ilyen hamis irány, ha nincs a politikai és gazdasági kapitalizmus ennyire mély erkölcsi válságban. A válság ugyanis valójában nem is „pénzügyi”, hanem az erkölcstelenség okozta manipulációs válság, amelynek a megjelenési formája kötődik a pénz másodlagos – ún. spekulatív szerepéhez. A  nyugat értékrend ugyanis csak papíron létező fogalmak összességéből áll, amelyek a gyakorlati életben egyre szűkülően valósulnak meg, sőt egyre inkább az értékrendi elvek ellenkezőjét kezdik jelenteni a szavak. A legjelentősebb társadalmi érték az alkotmányosan rögzített ún. „emberi” méltóság, amit a közszabadság hordozna. Ám a mai, egyre zavarosabbá váló értékrendben maga a kifejezés, tehát a közszabadság is önkényesített, az igazság fogalma viszont teljesen relativizálódott. A jog -  Magyarországon az idegen jogrend – pedig egyenesen a pénzhatalom mozgatta pártérdekek hordozójaként jelenik meg. Ha alaposabban belegondolunk a hatalom gyakorlás lényegébe akkor rádöbbenhetünk, hogy a származékos képviselői hatalom valójában:  pártfegyelemre épített diktatúra. A szépen hangzó képviseleti demokrácia ugyanis nem egy értékrendet, hanem egy hatalmi centrumot jelent, ahol a kormányzás igazolhatósága, a kétes döntések felelősségének alapos szétterítése az igazi cél. Így valójában nincs is törvényileg rögzített –  pontosabban a magyar hagyományoknak, lelkiségnek megfelelő – értékrend a magyar nép és a politika tudatában, de közbeszédben végképp nincs! Ezen értékrend nélküli helyzet azonban, mégsem ennyire egyszerű! 1948-ban fogadta el az ENSZ, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Ennek 30 cikkelye határozza meg az alapvető polgári, kulturális, gazdasági, politikai és szociális jogokat, melyek megilletnek minden embert, fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra és politikai meggyőződésre való tekintet nélkül. Ennek a legfontosabb elemei a következők: • jog az élethez, szabadsághoz és biztonsághoz; • jog a művelődéshez; • jog a kulturális életben való részvételhez; • jog a magántulajdonhoz; • védelem a kínzás, a kegyetlen, embertelen bánásmód és büntetés elől; • a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága; • a vélemény és kifejezése szabadsága. Mindez sajátosan mutatja a nyugati világ álságosságát, hiszen ezek a jogoknak nincs igazán szankciójuk, s csak akkor szokták őket elővenni, ha valahol nem a nyugati „pénz- érdekeknek” megfelelően történnek a dolgok.(pl. Irán.) Viszont olyan szövetségesek esetén, 17

akik bizony százszorosan megsértik, soha nem hivatkoznak rá. (pl. USA háborúi, vagy Szaud Arábia ahol megkövezik a házaságtörőt) Ez a nyilatkozat alapját képezi két, kötelező erejű ENSZ-egyezménynek. Először aPolgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának, másodszor a  Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának, melyekre én is folyamatosan szoktam hivatkozni, hiszen ezeket állandóan figyelmen kívül hagyják akkor, ha nem a globális kapitalizmus érdekeit képviseli. Márpedig e két okmány minden hiányossága ellenére, alapvetően nem a globális pénz-kapitalista világ érdekeit képviseli! Ilyenkor felmerül a gondolkodó emberben a kérdés: kavics került a gépezetbe, vagy port hintenek a szemünkbe? Az állítólag – pontosabban papíron – egyenrangú polgárok mellérendeltsége, éppen az ősi erkölcs liberális zuhanásának következtében a jogok-kötelezettségek összhangját bontotta meg. Pedig erre az erkölcsre épült magyar társadalom 1944-ig, s nagyon is jól működött! Írom ezt annak ellenére, hogy az a társadalom sem volt teljesen tökéletes, mint ahogy sehol a világon másutt, nem jött még létre tökéletes társadalom. Akkoriban azonban még nem volt akkora ereje a társadalmat megosztani szándékozó sajtónak, s nekünk azon a szellemiséghez kellene visszakanyarodnunk úgy, hogy az 1956 őszén felmutatott erkölcsi nemesedést kellene hozzáadnunk a történelmileg jól megalapozott jogrendünkhöz. A valóban bizalmi alapra épített választásokkal, a médiamanipulációtól mentes intézményi vezetés szerintem nagyon is jól tudná helyettesíteni a jelenlegi erkölcsi válság idején a mellérendelést, ha legalább megtörténhetne –  a választott vezetők számonkérésének gyakorlata –, s szigorúan biztosítanák a közjóért történő tevékenység befolyásolhatatlanságát a kampányban elhangzó vállalások beváltásának kötelezettségét.  A társadalomnak szüksége van ún. nemes értelmiségre, tudással rendelkező vezetőrétegre, de nincs szüksége despotákra és akarnokokra, de főleg nincs öntömjénező, nemzetüket eláruló pártpolitikusokra! A vezető legyen inkább elöljáró, s hassa át a tevékenységét a megválasztók érdekképviselete, az igazságos, szociális elosztásra irányuló törekvés, tehát a közjó szolgálata. A hagyományos magyar értékrendi sorrendet éppen a bolsevik és globalista liberalizmus miatt szükséges átértékelnünk, s olyan új technikát kellene bevezetnünk, amely kizárja „megosztásunkat” akár materialista-idealista, akár baloldalijobboldali, akár vallási-faji különbségek mentén. Ezen hatalomszerzési technikák ugyanis az „Oszd meg és uralkodj” kiszolgálói. Ha minden megosztási kísérlet ellenére egységes nemzeti akaratot mutatunk fel a Szent Korona történeti alkotmányosság visszaszerzésének frontján, akkor –  de csak akkor – fogjuk elérni a célunkat! Ám ha a különbözőségeink kerülnek előtérbe, s az „ősmagyarvallás” fog szembeszegülni a keresztény/keresztyén vallásokkal, vagy a baloldali gondolkodás fogja a jobboldalit tovább gyűlölni és fordítva, akkor ne számítsunk a magyar megmaradásra, mert akkor magunk is segítettünk a nemzet egységének szalámizásában. (Természetesen nem a felelősségrevonások elmaradására, s valamilyen hamis megbocsátásra gondolok, hiszen a bűnöket igazságos bírói ítéletekkel kell “honorálni” mindenképpen!) A véleménydiktatúra média hatalma által terjesztett álságos közgondolkodás a megosztás erősítését szolgálja mindig, hiszen minden civil erőt megpróbál rábeszélni a pártalakításra, ami kifejezetten a további megosztást erősíti. A másik közgondolkodást befolyásoló erő az a közoktatás, ahol még ma is hatalmas lehetősége van a polgárinak minősített pénzuralmi véleménydiktatúrának. S nemcsak az általános és középfokú iskolák szintjén jelentkezik ez a probléma. Az egyetemek, tanszékek élén visszamaradt bolsevik káderek közül sokan még ma is terjesztik azon marxista-neoliberális téveszme szellemiségét, amely a globalista pénzbirodalom hatására a kapitalista magántermelés oldalára állt, hiszen meg volt győződve arról, hogy ez a termelési mód szolgálja a liberális tévtant: a fenntartható fejlődést, valamint a marxista hatalmi célok „pénzeszközökkel történő” megvalósulását. (lásd: Kína!) 18

A keresztény erkölcsiséget elvető  nyugati értékrendtől tehát abszolút nem idegen acinizmus, szemtelenség, hataloméhség, gátlástalanság, rombolási hajlam, kultúra- és szellemellenesség. Ezek mai megtestesítőitől, azaz a globalista bankárkaszttól és azok kiszolgálóitól nem várhatunk tehát többet mint a bolsevik gyilkosoktól. Az a gondolat, amely a privatizáció és az adósságcsapdába csalás eredőjét meghatározza, kétségkívül globális, de már több ezer év óta! Mivel egész életemben mély sajnálatot éreztem a zsidóság szegényebb rétege iránt, s számomra nem jelent problémát az igazság kimondása, így bátran idézem  Aquinói Szent Tamás gondolatát, amelyet természetesen nem csak a zsidókra, hanem -  származásától függetlenül – minden globalista bűnözőre kellene a mai államhatalmaknak érvényesíteni: „Nem lenne szabad megengedni, hogy a zsidók megtartsák, amit mások kiuzsorázásával szereztek. Legjobb lenne munkára kényszeríteni őket, hogy maguk keressék kenyerüket meg, ahelyett hogy semmit sem tesznek és kapzsi módon élnek.” „A zsidók uralma” c. művéből való idéztem okán, ne érjen olyan vád, hogy csak keresztény szerzőt szólaltatok meg, nézzünk egy rövid gondolatot a zsidó származású, – kereszténynek tehát semmiképpen nem nevezhető – Marx Károly 1843-as anyagából: „Ha a társadalomnak sikerült a zsidó sajátságos lényét, a nyerészkedést megszüntetni, akkor a zsidó megszűnt létezni” Egyszerűbben fogalmazva tehát: ha a nyerészkedést megszünteti a világ, vele együtt  megszűnik a zsidókérdés is! S mivel nem tekintem a zsidóság egészét nyerészkedőnek, így nem kívánom a zsidóság egészét minősíteni sem kommunistának, sem globalistának, tehát jelen esetben csak arról a vékony, de gátlástalan rétegéről beszélek, akik Budapesten svájcisapkának mondták a Szent Koronánkat, vagy a keresztények legyilkolásának spontán vágyát érezve, ezt csak úgy benyögték a Tilos Rádió műsorába. Mindezt sajnálatos módon, a szabadságra oly kényes nyugati értékrend békésen eltűrte. Ami persze a nyugati értékrend címkéje alatt megjelenik manapság a napilapokban, vagy a televíziók műsorában, az olyan hihetetlenül ártalmas évek óta, hogy szerintem éppen időszerű lenne a társadalom morális színvonalának megmentése. Sajnos, soha nem lehetett volna ezt megtenni nemzetünkkel, ha nem akadt volna mindig pár kollaboráns magyar, vagy magyarul beszélő befogadott, aki hajlandó volt baksisért elárulni a közjót! Az erkölcsi mélypont talán még nincs itt, de a szellemi és gazdasági válság valószínűleg rövidesen oda juttat bennünket. A 2006-os Erkölcsi Forradalom éppen erre a furcsa helyzetre kívánt választ adni, de a hamis közbeszéd olyan mélyen beépült a társadalomba, hogy bár sokan megértették a Kossuth tér üzenetét, de a többséghez vagy nem jutott el, vagy nem volt képes feldolgozni, megérteni! A kettősmérce, illetve a hazugságállam elleni harchoz nagyon nagy szükség lenne aszellemi forradalmunk – vagy ha úgy jobban tetszik – megújhodásunk lényegi összefoglalására, mert a harchoz szükséges szellemi muníció sajnos nem könnyen elérhető, s nem is könnyen érthető. Tűzzük ki célul azt, hogy a legegyszerűbb emberek is legyenek képesek a szavainkat helyesen értelmezni, tegyük végre egyértelművé, hogy a liberális közbeszéd milyen csúsztatásokat alkalmazott, s akkor minden épeszű magyar meg fogja érteni, hogy: 1956 példájaként  csak alulról szerveződő mozgalom képes megmenteni az országot, csak alulról megbízott vezetők lesznek alkalmasak a közjó érdekében kiállni és az alkotmányosságunkért tenni is! A média által felépített „hősök” erre alkalmatlanok.  A nyugati mintájú értékrend viszont minden pillanatban szedi az áldozatait, s gyermekek és felnőttek egyaránt áldozatul esnek a trendi marhaságoknak, televíziós agymosásnak. Ahogy csak lehet: Tegyünk ellene! Mozdítsuk elő a nemzeti önszerveződést, amely együtt jár a szemfelnyitó tudás megszerzésével, s mindez megalapozza az alkotmányos jogtudatunk visszaszerzését! Dr. Bene Gábor S. JÓ HA FIGYELÜNK!

Egy Bolgár Svédországban Rólunk, nélkülünk: a magyarokról angolul

2011. április 6-án a Svéd Akadémia, és a Nemzetközi PEN Klub szervezésében egy angol nyelvű műsor hangzott el Stockholmban Magyarországról, és a magyarokról. Vagyis: „Rólunk nélkülünk” Ó, Trianon! A „Rendezvény” címe: „Jelentés Magyarországról.” A fenti „Rendezvényt” műfajilag nehéz meghatározni. Nem konferencia, nem vitaest, inkább egy fajta nyilvános árulkodás. A Svéd Akadémia Ki Hazudik Nagyobbat Műsoros Estje? A rendezvényen levetítettek egy berlini regényíróról készült videót, egy másik fellépő pedig felolvasta egy másik író írását. A műsor résztvevőjeként, Bolgár György magyarországi újságíró, pedig igen félszegen és tagolva felolvasott egy angol nyelvű olvasmányt, mely szerint Magyarországon veszélyben van a szólásszabadság és a demokrácia. Ezt követően, pedig a Svéd Akadémia szólásszabadságról szóló rendezvényén nem engedték szóhoz jutni a magyar nemzet tagjaiknak tekintendő svédországi magyarokat. Vagyis azokat, akikről az előadás szólt. A rendezvényen

ugyanis a jelenlevő a svédországi magyarok nem tehettek fel kérdéseket az előadóknak. A szervezők a műsort követően azt állították, hogy ez az előzőleg nyilvánosan meghirdetett rendezvény nem nyilvánosan meghirdetett rendezvény, és nem a magyaroknak szólt. De, hiszen a svédországi magyarok közül sokan svéd állampolgárok. Felmerül a kérdés, hogy Svédországban van e különbség a svéd svéd állampolgár, és a nem svéd svéd állampolgár között. Ha, azonban a svéd állampolgárok között nincs különbség, akkor miért nem tehetnek fel a svéd állampolgárok a saját hazájukban egy nyilvánosan meghirdetett előadáson a saját identitásukat érintő előadásra vonatkozó kérdéseket? De, tényleg, kinek szólt ez az előadás? A Svédországban megforduló angol turistáknak? Várjuk ennek az utazó cirkusznak az Angol Akadémia szervezésében megrendezett svéd nyelvű előadását a magyarokról Londonban. Svédországi fellépését követően Bolgár György Magyarországon nyilatkozott az eseményekről.. Az itt következő Bolgár idézet azért fontos, mert abban teljes nyersességében elénk tárul Bolgár György felfogása a sajtószabadságról, és elénk tárul Bolgár György égbekiáltó butasága is. „… jó félórával a kezdés előtt… megjelent egy televíziós forgatócsoport. Kérdezik a svéd szervezők, hogy ők kik. Ők a Magyar Televíziótól vannak. Kinek mondták, hogy jönnek? Senkinek. Kitől kértek engedélyt? Senkitől. Akkreditálva vannak? Nem. Ráadásul tudjuk, hogy a Magyar Televíziónak nincsenek tudósítói Svédországban sem.”* Bolgár György szerint sajtószabadság ott van, ahol: 1. Egy nyilvánosan meghirdetett előadásra a sajtónak előre be kell jelentkeznie 2. Engedélyt kell az elhangzottakról való tudósításhoz, illetve a nyilvánosság pontos felvilágosításához. 3. Akkreditáció szükséges (??) 4. Az érdekeltek tudósítása csak akkor engedélyezett, ha vannak e „hivatalos” tudósítók az országban. A magyarországi demokráciát, és szólásszabadságot féltők a saját mondókájukat követően eloltották a villanyt, hogy az előadás hallgatói, akikről maga az előadás szólt meg ne szólalhassanak, vagyis, hogy ezen a magyar demokráciát bíráló előadáson a hallgatóság tagjai ne gyakorolhassák demokratikus jogaikat. A teremre borult sötétség nemcsak a Svéd Akadémiára vetíti sötét árnyékát, hanem minden olyan országra, amely helyet ad egy másik nemzet tagjairól terjesztett hazugságkampánynak. Ez úton üdvözöljük svédországi magyar nemzettestvéreinket, akik a helyszínen, bátor és demokratikus fellépésükkel tiltakoztak a magyarokról terjesztett hazugságok ellen. Forrás: Kaslik Péter

Amerikát is a szülészeten győzi le a sötétség

Valósággá válikAz Egyesült Államok történetében először most már több kisebbségi csoporthoz tartózó csecsemő született, jelezve azt a változást, amelynek eredményeként a népességkutatók szerint a század közepére az egész amerikai társadalomban megfordul a többség-kisebbség arány. A másik újdonság, hogy a kisebbséghez tartozók körében is egyértelműen csökkent a házasság intézményének népszerűsége, mivel a néger nők - többségében egyedülálló anyák - vezette háztartások száma lekörözte a fekete házastársak által közösen vezetett háztartások számát. A legfrissebb kormányadatokon nyugvó felfedezések betekintést nyújtanak a 2010-es népszámlálás végleges eredményeibe, amelyeket idén nyáron tesznek közzé. (MTI nyomán) JÓ HA FIGYELÜNK!

Valósággá válik

19

Ettől ijedt meg Kulka:„ Úristen, lehet, hogy nem fog velem kezet”

Ki van itt elnyomva?

Blaskó Péter és Kulka János a közállapotokról Mindketten a Nemzeti Színház művészei. Egyikük Kossuth-díjat utasított el, így protestált három éve Gyurcsány Ferenc ellen, másikuk lapinterjúban borzongott nemrég a mostani közállapotokon. Ha sok mindenben nem is, Blaskó Péter és Kulka János abban egyetért: a Fidesz kultúrpolitikája koncepciótlan. Blaskó Péter: Jó éve is van már annak, hogy a Heti Válasz megkeresett: üljek le veled, vitassuk meg a közélet történéseit. Akkor nemet mondtam, úgy éreztem, nincs miről beszélgetni, hiszen nem exponáltad magad ilyen ügyekben. Két hete viszont, amikor a 168 Órában megjelent interjúdat olvastam, úgy éreztem, tényleg jó volna tisztázni ezt-azt, így most igent mondtam. Abból ugyanis, amit elmondtál, úgy fest: ma Magyarországon nagyon kell tartani valamitől, petíciózni kell, kimenni az utcára, akár meg kellene alapítani a Mágenheim Ádám pártot. A lényeg, hogy azzal, ami most történik, szembe kell menni. Érdekelne, hogy mivel és miért. Egyelőre ugyanis annyit látok, hogy húsz év csúszással, de múlt áprilisban történt meg a rendszerváltás, a balliberális oldal pedig képtelen feldolgozni, hogy cinkelt kártyáit összetépték, s nem érvényesek a régi szabályok, amelyekre berendezkedett. Kulka János: Nem vagyok politikus alkat, sőt, konfliktuskerülőnek tartom magam. A balliberális bélyeget nem szívesen viselem, szabadon gondolkodó ember vagyok, aki igazságérzettől és érzékenységtől vezérelve mondja, amit mond. Nem zászlót bontani akartam az interjúban, csu20

pán elmondtam: rosszkedvűvé tesz olykor a hazai politikai élet. Blaskó: S azt mondod, nem szabad engedni, hogy a politika elrontsa a kedvünket. Egyetértek. De János, mondd, az elmúlt nyolc évben olyan jó kedved volt? Kulka: Magyarország legnagyobb tragédiája ez az indulatos kettéosztottság, amely az elmúlt nyolc évet is meghatározta. Ezért is örülök, hogy leülhetünk beszélgetni, hiszen tiszteletem irányodban töretlen, ráadásul van némi rossz érzésem attól, hogy a szerepedet játszom ebben a színházban. Blaskó: Tény: a Lear király-ügyet sem beszéltük meg. Nem is a személyem miatt fontos, viszont témába vág. Amikor azon megy a sopánkodás, hogy politikai döntések születnek a kultúrában, csak mert a jobboldal van pozícióban, szépen világít rá: eddig is így születtek a döntések, csak az természetesnek számított, hogy a baloldalnak kedves emberek kapják a kinevezéseket. Természetes volt az is, hogy te támogatottja légy, én meg kiszorítottja legyek ennek a színháznak Alföldi Róbert érkezése után. Kulka: Valóban szokatlan, hogy műsoron van egy darab, leveszik, majd fél év múlva újra műsorra tűzik és másra osztják a főszerepet. Ezt Alföldi Róbertnek is

elmondtam. Te tényleg elnyomottnak érzed itt magad, s ha igen, úgy érzed, politikai szerepvállalásod miatt van így? Blaskó: Egy évadot még meg lehet magyarázni. Van úgy, hogy éppen nem dob remek szerepeket a sors vagy az igazgató. Kettőt már nehéz. Három viszont tendencia. Jövőre végre Harpagont játszom, aminek örülök, de három év lényegében így is kiesett a pályámból, amit nem nagyon tudok másra visszavezetni. Kulka: Biztos vagyok benne, hogy nem így van. Politikai szerepvállalás... Benne voltam a Kossuth-díj-albizottságban, amikor, hogy elkerüld a Gyurcsány Ferenccel való kézfogást, nem vetted át az elismerést, pedig hihetetlen örömmel szavaztuk meg neked. De még csak nem is ez volt a legrosszabb. Emlékszem, kilenc nap múlva a III. Richárdot játszottuk. Van az a rész, ahol te bejössz és kezet nyújtasz nekem. Nekem meg ennél a jelenetnél az futott át az agyamon: Úristen, lehet, hogy velem sem fogsz majd kezet. Alig jutott eszembe a következő sor. Blaskó: Színész ne politizáljon, suszter maradjon a kaptafánál? Most is „politizálunk”, aztán miért lenne ez baj? Amerikai színészek is odaállnak az elnökjelöltek mellé, ha úgy érzik. Kulka: Van kétszáz év előnyük demokráciából. Hidd el, attól, hogy az ember elmondja a véleményét, még nem ellenség. Blaskó: Az ember azt teszi, amire indíttatást érez. A szakmának külön megköszönJÓ HA FIGYELÜNK!

tem a díjat, csak úgy éreztem, így szól a legnagyobbat az üzenet, hogy ne tovább. Hogy katasztrófa felé tartunk. Mintha igazam lett volna. Az a miniszterelnök már nincs a pozíciójában. Utólag is örülök, hogy azt a belső sugallatot komolyan vettem. Kulka: Gyurcsány Ferenc bevallotta, hogy nem mondott igazat. Egyébként a politika soha nem volt az igazmondás művészete. Blaskó: Hagyjuk, ő már a múlt. Viszont amikor most arra hívod föl a figyelmet az említett interjúban, hogy mennyire fölerősödnek bizonyos mondatok egy-egy darabban a kormányváltás óta, amikor az Ármány és szerelemben azt mondod, „a fiam hazudott, lehet még belőle miniszterelnök is”, akkor csak nézek. Mintha korábban nem erősödtek volna föl mondatok, mintha most lennénk valamilyen zavaros időben. Kulka: Most tényleg vágni lehet a csöndet a nézőtéren. Egy éve mertek nevetni az emberek. Ma senki nem nevet. „Most ez valami rosszat mondott az Orbán Viktorra? Mi van itt a Nemzetiben? Miért mondja a Kulka, hogy füllentett egy miniszterelnök?” - a csönd mögött ilyen kérdéseket érzek. Blaskó: Hát persze, hogy nevettek korábban! Akkor olyan miniszterelnökünk volt, aki bevallottan hazudott, tehát ennek a sornak megvolt az akusztikája. Ma meg, ha ezt a sort hallgatják, nem értik, és azt keresik, üzenni akar-e ezzel a Nemzeti. Nem egyértelmű, mire utal, ha utalni akar egyáltalán. Ezért a csönd, nem azért, mert diktatúra van, és az emberek félnek. Visszatérve az alapkérdésre: mi a problémád a jelenlegi kormányzással? Kulka: Személyemben nem vagyok kárvallottja, s lehet, hogy igazad van, és minden színházi döntés politikai döntés volt eddig is. Az viszont nonszensz, hogy van olyan új igazgató, akiről nem is tudom, kicsoda. Pedig a kollégám. A minimális szakmaiságot azért el lehetne várni a döntéshozóktól

JÓ HA FIGYELÜNK!

- s szakmaiságon ne valamiféle, a balliberális érdekek álcázására alkalmas szitokszót érts. Benne voltam a pécsi igazgatóválasztás szakmai bizottságában... Blaskó: És? Nem Dörner György lett a befutó. Azt, hogy minden pozícióban jól döntött a kormány vagy az önkormányzat, nem állítom, ám nem érzem, hogy közeledne a világvége. Kulka: Az önkormányzat a döntésünk után kiadott egy közleményt arról, kit támogat, hozzátéve: nem veszi figyelembe a szakmai bizottság ajánlását. Minek kell akkor a bizottságosdi? Másik példa: kaptam egy levelet dr. Semjén Zsolttól, hogy megszüntetik a Kossuth-díj szakmai albizottságait. Szívük joga, ők adják a díjat. Csakhogy azzal indokolja mindezt, hogy költségkímélőbb eljárást akarnak. Miközben egy fillérjébe nem került senkinek az albizottságok munkája, kivéve talán azt a két langyos kávét azokon a délutánokon a minisztériumban, amikor a jelöltekről vitatkoztunk. Nem az átalakítás jogát vitatom, de ha az indoklások képtelenségekre épülnek, azt feleslegesen durvának érzem, illetve okot adnak a találgatásra, hogy akkor itt valami más ok van. A médiatörvény ügye ugyanilyen. Blaskó: Olvastad? Kulka: Nem, de szerintem nem jó üzenet, amikor egy miniszter azt mondja a rádióban: tessék elolvasni. Aztán amikor a riporter közli, hogy 180 oldalnyi jogi szövegről van szó, megismétli: rá kell szánni az időt. Ez szerintem tőlem, állampolgártól nem várható el. Ha letesznek elém három oldalt, melyben elmagyarázzák, mi mire jó, azt képes vagyok felfogni. De ha fülkeforradalmi dölyfösködést kapok, ne csodálkozzon senki, ha abból vonok le következtetéseket, hogy egy kinevezés kilenc évre szól, hogy egyszínű a médiatanács, hogy egy helyen gyártják a híradókat. Blaskó: A kommunikációs vákuumelméletben egyet kell értenem. Abban is,

hogy a forradalmi píárszövegek helyett értelmesebb lett volna azt mondani, hogy óriási győzelem. A kapkodás, ami a kommunikációt illeti, már csak azért is fáj, mert éppen veled nem lett volna nehéz dolga a törvényhozónak: könnyedén meggyőzhetett volna róla, hogy mondjuk a médiatörvényre szükség van. Nemegyszer nehezményezted te is azt, ahogy a bulvármédia működik, hogy halott gyerekeket lehet címlapra tenni. Most meggondolják majd, hiszen ez ellen már fel lehet lépni. Vagy azon gyakorlat ellen, hogy a kereskedelmi tévék híradójának jelentős része trancsírozásokról szólt - mindez neked sem volt ínyedre. Kulka: Nem bizony. Ha pedig most el lehet járni az ilyen médiatartalmakkal szemben, az üdvözlendő. Egy elvadult, szabályozatlan piac törvényes felügyelet alatt kell hogy működjön, de ha a célokat nem fogalmazzák meg érthetően és hihetően, az káoszt teremt, a sumákolás, önkényesség látszatát kelti. Nem csak a médiatörvény ügyében, a kultúrpolitikában is. Blaskó: Igazad van. Én például meg akartam érteni a törvényt, és nekifutottam, de beláttam: jogászok kellenek az értelmezéshez, nem színészek. Azzal sem tudok vitatkozni, hogy a kultúrpolitikában nagy a bizonytalanság. Még rövid távú koncepciót sem látok, s sok esetben döntésképtelenséget érzek. Ezt reprezentálja a kulturális államtitkár-helyettes távozása is, amire megint nem volt épkézláb magyarázat. Kulka: Egyetértünk. Mintha a kulturális kormányzat nem tudná, mihez is kezdjen a nemzeti intézményekkel, köztük a Nemzeti Színházzal. De mi vajon tudjuk? Nemrég volt egy körkérdés, mindnyájunkat megkérték, hogy egy percben mondjuk el, mit gondolunk a Nemzetiről. Te mit mondtál? Blaskó: „Nemzet Színháza, lelke, hallgatózz, föl, / a magasba, s le a gyökerekig, / s mondd ki hangosan, vetítsd és dobogd szét, / amit e nép akar és álmodik;” Szabó Lőrinctől idéztem. Kulka: Szép. Látod, én ilyen fennköltet nem tudtam idézni. Én azt mondtam, példát kell mutatnia és szakmailag elsőnek kell lennie a színházak között. Blaskó: Örülök, hogy ezt mondod, szerintem is az ország első színházának kell lennie; csak, tudod, a baloldalon még azt is vitatták annak idején, hogy szükség van Nemzeti Színházra. Nem lehetne-e Soroksári Színház vagy Duna Színház? - ilyen kérdéseket vetettek fel. Ezzel a szemlélettel sosem tudtam mit kezdeni. Kulka: Jó, de emlékszel, leraktuk az alapkövet az Erzsébet téren, aztán úgy döntöttek, hogy hopp, mégsem ott lesz. Miért? Csak. Épeszű magyarázatot azóta sem kaptam. Szerintem viszont az a széles spektrum, amelyet a Nemzetiben ma bejátszunk 21

a kortárs Závadától a klasszikus Ármány és szerelemig, Csiky Gergelytől a Berzsián és Didekiig, jól betölti azt a szerepet, amelyre a Nemzeti Színháznak vállalkoznia kell. Blaskó: Elismerem, az a fajta konszolidáció, amelyet Alföldi Róbert elvégzett magán, helyére tette a színházat is, nincs már az a durva, öncélú sokkolás, amely az első évadokra jellemző volt. Ez még nem jelenti azt, hogy tragédia lenne, ha más vezetné az intézményt. Kulka: Amikor azt mondtam: Alföldi Róbert esetleges eltávolítása esetén nekem is mennem kell, az nem a személyének szólt, csupán annak, hogy ha akkor itt maradnék, az olyan lenne, mintha egyetértenék a módszerrel. Egyébként elképesztő szakemberhiány van. Blaskó: Annyira azért nem meglepő, hogy nincs sok szakember a jobboldalon. Hogy is lenne, ha a főiskola szellemisége az elmúlt évtizedekben változatlan maradt? Kulka: Úgy érzed, bárki távol tartotta volna onnan a jobboldaliakat? Nem hinném. Blaskó: Tendencia volt korábban, hogy kiket nem engedett a politika a főiskolának a közelébe sem, s máig megmaradt ez a szellemiség. Mielőtt még úgy tűnne, hogy minden szétesőben, jelezném: az ország előtt álló fő feladatokkal kapcsolatban szerintem nincs kapkodás, Orbán Viktor világos célt jelölt ki. Az oda vezető út persze rengeteg érdeket sért. Bankokét, multikét. Nem véletlen, hogy egész Európa rácsodálkozott. Meglepetést kelt, hogy amit képviselni igyekszik, az pusztán a nemzeti érdek - itt mégiscsak helytartók és kollaboránsok uralkodtak hatvan évig, most pedig Európában meg vannak lepve, és úgy érzik, belebeszélhetnek, hogy milyen törvényeket hozunk. Amikor az MSZP európai képviselői ezt megfejelve följelentgetik a saját hazájukat - az szerintem minimum nem szalonképes. Kulka: A cél valószínűleg oly magasan repked, ahová én már nem látok fel. Szerintem viszont harc folyik, melynek nem lehet jó vége. Mégis, milyen Magyarországot látsz az út végén? Blaskó: Egy nemzetet, amely büszke arra, hogy magyar, s egyenrangú népként él Európában. Kulka: Én ma is így érzem magam. Büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, kisebbségi komplexusaim sincsenek más nemzetekkel szemben. Blaskó: Csakhogy közben gyakorlatilag Európa gyarmata vagyunk, az idehozott szemetet esszük, ki vagyunk szolgáltatva az uniónak, az IMF-nek és a Világbanknak. Ennek van most vége, azaz lesz, ha Orbán Viktor terve valósággá válik. Kulka: Tehát szerinted létezik speciálisan magyar út? Blaskó: Külön bejáratú magyar út nem, olyan azonban, amelyen összefogunk szlo22

A bugylibicska effektus Demján: A vasárnap vásárnap

Nélkülözhetetlenek a hipermarketek, és bár az ezeket működtető külföldiek itt valóban csak piacot vettek, emiatt nem sírni kell, hanem megteremteni a hazai konkurenciát – mondta Demján Sándor az Ingatlan és Befektetés lapnak adott interjúban. A nagyvállalkozó szerint keresztény hagyomány, hogy a vasárnap vásárnap, és a plázák népszerűsége a régmúlt iránti nosztalgikus érzéseken alapul. vákok, lengyelek, magyarok és horvátok, van. Gázvezetékügyben ez már látszik. Ha ebben sikerült megállapodni, miért ne tudnánk más ügyekben is? Magyarország egyedül erőtlen. Ez a négy ország együtt már nem hagyható figyelmen kívül, így már eredményesebben fel lehet lépni azért, hogy

ne vegyék el a támogatást mondjuk a mezőgazdaságtól, hogy a családi gazdaságok se menjenek tönkre. A kulturális tanácstalanság mellett ezekben a fontos kérdésekben azért van előrelépés április óta. Forrás: Heti Válasz – Stumpf András

„A bevásárlóközpont a legkorszerűbb vásárlási forma” – mondja az interjúban [1] Demján, aki szerint csak „fonnyadt szemlélettel rendelkező magyarok püfölik a központokat”. A nagyvállalkozó szerint plázákra és hipermarketekre egyaránt szükség van: az előbbiek egy fedett piac hangulatát teremtik meg – a kínálatuk komplexitásának érzékeltetésére említette, hogy a Westendben több az üzlet, mint a fővárosi Rákóczi úton –, utóbbiak pedig lehetővé teszik a legolcsóbb bevásárlást. “Ezek az egységek nélkülözhetetlenek (...) a legjobb árat kínálják. Ha nem lennének hipermarketek, akkor 15 százalékkal lenne drágább átlagban az élelmiszer” – mondta Demján, aki szerint “nem sírni kell, hanem csinálni egy magyar hipermarket-láncot valakinek”. A nagyvállalkozó szerint emellett a magyar gazdaságnak ki építenie azokat a kapacitásokat, amelyekkel ki tudja szolgálni a hipermarketek igényeit. Az interjúban beszél Demján a kereskedelem vasárnapi zárva tartását szorgalmazó politikusi szándékokról is. “A vasárnap vásárnap – ez egy keresztény hagyomány. Már a középkorban is így volt, mindenki izgalommal várta, hogy megnézze a kereskedők portékáit, a mutatványosokat” – mondta, hozzátéve: a bevásárlóközpontok népszerűsége   a régmúlt iránti nosztalgikus érzéseken alapul. Az interjúban az indulásról, a végül már több mint hatvan egységből álló Skáláról is kérdezik Demjánt. „ A legvidámabb barakk jelzőt az ország a Skálának köszönhette, hatására az áruellátás rendszere teljesen megváltozott”, mert felrúgtuk azt a sztálini szemléletű kereskedelmi elosztási rendszert, amiben a minisztériumok mellett működő szakmai bizottságok diktáltak. A Skála ehelyett megkereste azokat a hazai termelőket, akik jó minőségben tudtak szállítani. „Általában a felesleges kapacitásokat használtuk ki, és nagyon sokszor áruval fizettünk. Narancsot, almát, de egyszer például cementet is adtunk, volt többek közt saját gyártású TV-nk, textilárunk és számos más termékünk” – sorolta a belföldi beszerzési módszereiket. Elmondta azt is, hogyan döntötték el, mit importáljanak: „egyenesen a vámosokat kerestük meg, akiktől megtudtuk, mit hoznak be, és mit visznek ki az országból, ez volt a piackutatás”. Forrás: Index

JÓ HA FIGYELÜNK!

JÓ HA FIGYELÜNK!

23

Örömök és ürömök

Fábry: Tües vassal kell kiégetni a fideszes disznóságokat A fideszes disznóságokat tüzes vassal kell kiégetni, a balliberális értelmiség viszont mostani hisztériájával saját rothadó múltjára próbál felmentést találni – mondja Fábry Sándor. A show-mester szerint annak is eljött az ideje, hogy a kommunista bűnök felelősei bíróság elé álljanak. – Műsorának kétszázötvenedik adásán Hajós Andrástól kezdve dumaszínházas tanítványaiig többen is utaltak rá: átvennék a helyét, elmehetne már nyugdíjba. Megfontolja? – Kedves, szeretetteli évődés volt inkább, nem valódi királydráma. Azt pedig, hogy a Showder meddig lesz képernyőn, nem én döntöm el, hanem a csatorna. Ha kell, maradok, ha nem, az sem tragédia, sőt, szépen szervülne a sorsomba. Mindig alakult, sosem én alakítottam. A csatorna most egy évet hosszabbított, példának okáért. – Véletlenül lett volna az ország legnépszerűbb show-mestere? – Tulajdonképpen igen. A lehetőségek jöttek, én meg igent mondtam rájuk, de sosem találtam ki, mi akarok lenni. – Tisztára, mint Schmitt Pál. Akár önből is lehetne köztársasági elnök, ha lepereg a Showder. – Miért ne? A cseheknél például van egy figura, bizonyos Zdeněk Svěrák, amolyan Feleki Kamill-lal és Hofival kombinált Karinthy, cseh barátaim azt mondják, minden további nélkül megválasztanák köztársasági elnöknek. – Csak azért érdeklődünk, mert a műsorban Schmitt volt az első a kormányváltás óta, akit megcsipkedett. – Téved. Készítettem egy rövid Semjén Zsolt-etűdöt is. Ami pedig a Sándor-palotában történt, kétségkívül vitriol után kiált. Az elmúlt nyolc év viszont maga volt a kincsesbánya, még ha belerokkantunk is. Amikor például Simor András azt mondta: nincsenek offshore cégeim, de eladom őket, Tuskó Hopkins-i magasságokban szárnyaltunk. Az új esztendő hajnalán a Sándor-palota magasából aláhulló veretes szövegekről meg az jutott eszembe: mi úgy nőttünk fel, hogy Dobi Istvántól Nemesmedvesig egyfolytában megfagyott embereket láttunk és hallottunk különböző íróasztalok mögött, esetleg azokba kapaszkodva. Így aztán üdvözlendő formabontásnak tartottam a Schmitt-sétát, arról nem szólva, hogy a mérsékelten érdekes beszéd alatt a néző gyönyörködhetett a Sándor-palota impozáns enteriőrjében. – Gyurcsánynak még a képét is „megtisztogatta”, Orbán viszont legfeljebb finom utalásokat kap. Személyes érzései vagy szakmai okok állnak e mögött? – Minden választás után türelmi idő jön. Gyurcsány képének tisztogatásátannak idején azért vettem ki a műsorból, mert poénként nem működött. Ferenc testvér akkor még nem jelent meg teljes vértezetében. Jóval később adtuk csak le a jelenetet, amikor szinte elég lett ormányomat egy gesztussal pinokkiósra nyújtanom, máris röhögött mindenki. Ez az idő a Fideszt illetően még nem érkezett el. Magánemberként nem is szeretném, ha elérkezne. Az előző garnitúra disznóságai erős dühvel töltöttek el, a mostani ügyetlenségek meg örömeimet pettyezik ürömmel. – E pettyekről, ha lehetne... – Számos helyes törekvést látok, sokszor rosszul vagy egyáltalán nem kommunikálva, átgondolatlanul végrehajtva. Az én miniszterelnököm – merek így fogalmazni, hiszen, akárcsak Cseh Tamás, én sem a Fidesz, hanem Orbán Viktor mellé álltam oda – bejelenti a Parlamentben: az ajkai embert letartóztatjuk. Aztán az ajkai ember két nap múlva kint van. Valószínűleg helyesen, mert a kondíciók nem feleltek meg az előzetes letartóztatás feltételeinek. Az ajkai ember természetesen gazembernek tűnik, akit a hatóságok jó hangulatban 24

meg is gyanúsítottak, de ennek már nincs hírértéke. Aztán: a BKV-s Eleonóra asszony és társai által felmarkolt arcpirító végkielégítéseket valóban meg kellett próbálni visszalapátolni, de visszamenőleges hatályú törvényeket alkotni finoman szólva sem elegáns. Utoljára a nürnbergi pernél jártak el így, de az kivételes helyzet volt. Az, hogy Selmeczi Gabriella képtelen a nyugdíjügyet érthetően elmondani, sőt, féléves intervallumban a miniszterelnök is egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tesz, nem derít jókedvre. – Ezek már nem is pettyek – szavaiból egész pettyrengeteg kerekedik ki. – Csakhogy míg az elmúlt nyolc évben rendszer épült a rablásra, az ország kiárusítására, most sokszor jó szándékú balfácánságot látok. És sikereket is: a bankadót, a multik jogos megadóztatását, s hogy Orbán megszakította az ország eladdig természetesnek vett, testnedvekig hatoló egybeszervülését az IMF-fel. Félreértés ne essék, utóbbiak nem a Teréz anya alapította Szeretet Misszionáriusainak Wall Street-i tagozata, hanem kőkemény üzletemberek. Jó, hogy megállni látszik az Antallék alatt indult folyamat: genitáliáink komplexusok nélküli és azonnali feltárása, amint valaki öt dollárt meglobogtat a bús magyar szélben. Vagy a hollandban: Amszterdamban a magyar prostik aránya a legmagasabb, ebben verünk rá minden más nemzetre. – Antall Józseffel kezdődött volna? – A gyökér jóval mélyebbre nyúlik, s a létező szocializmus alapvetéséből táplálkozik: nekünk rezidens kell. Ha tetszik, tartótiszt. Ez a társaság, ha nem tudja eladni vagy följelenteni az országot, magányosnak érzi magát. Taszáron a kutya még bólogatott az orosz után, amikor az amerikaiak már megérkeztek, hiszen valamilyen nyalható ülep nélkül a jelek szerint néhány napot sem tudunk átvészelni. Régen jött Belkin tábornok, hogy előkészítse a Rajk-pert, most meg fityfranc az IMF-től, miközben a multik a nemzeti jövedelem egyharmadát viszik ki innen, és a legutóbbi időkig többet kaptak kedvezményben, mint amennyit itt hagytak. A bankszektor is irreális profitot produkált nálunk, úgyhogy a közteherviselés reformkori eszméjéhez visszatérve nagyon helyes, ha ők adnak most többet. Ugyanígy üdvözlöm, amikor Mayer Mihály püspök úr leadja végre a PAX 001-es rendszámú 740-es BMW-jét, és Simor elvtárs is húz egyet a nadrágszíján. Alázat, testvéreim! – Ettől még nem nő a gazdaság, nem lesz több munkahely. – Korábban is mondtam: a Fidesz egy ideig pénzt nem fog tudni adni, annyi adósságot halmoztak fel a dicső elődök. Az emberek igazságérzetét viszont helyreállíthatja. Közlekedem a faluban fürdőköpenyben, diskurálok a lovin kettétört életű lovászokkal, a legkülönbözőbb figurákkal, s amiben mindenki egyetért: egy-két nagy, büdös halat, élen természetesen szeretett egykori miniszterelnökünkkel, meg kellene próbálni hűvösre tenni, ne bomoljanak köztünk és rontsák itt tovább a levegőt. – Talán politikai igazságtételre kellene használni az ügyészséget? – Szó sincs róla, de hogy lehet az, hogy a Zuschlag-ügyben sem Mesterházy Attilát, sem Gyurcsányt nem vádolták meg, holott a tudtuk nélkül nem lehetett volna végrehajtani azokat a stikliket? Rejtélyes, hogy nem firtatják, miből fizetett be Zuschlag János 50 milliót. Vizsgálhatnánk továbbá a Kulcsár-ügy rejtélyes „Gyurcsányijának” szerepét, s finoman jelezném, hogy a Fittelina-ügyben sem azt mondta a bíróság, hogy nem köztörvényes bűncselekmény, csupán annyit, hogy elévült. Azért van néhány szívderítő pillanat, Juhász Ferenc például ígéretesen indult meg a börtön irányába. Hagyó Miklós letartóztatását, bevallom, huszonhétszer néztem meg a televízióban, ami lehet, hogy gonoszság, mindenesetre, amikor házi őrizetbe került, csöppet elszontyolodtam. JÓ HA FIGYELÜNK!

– S amikor az előző elszámoltatási kormánybiztos zuglói polgármesterként tanácsadói szerződésekkel kínálja meg ismerőseit 80 millióért? – A fideszes disznóságokat tüzes vassal kell kiégetni, hogy csontig hatoljon. Ahogy az Orbán-kormány rétjén a korrupció kis pipitérei kezdik kidugni a fejüket, máris jöhet Megyesi Gusztáv az ÉS címoldalán azzal a régi mesével, hogy lám-lám, egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. Holott nagyságrendi különbségekről van szó. Joggal teszik szóvá, ha valahol penészes a narancs, az viszont nem fair, hogy úgy tesznek, mintha az egész a komposztálóba lenne való, csak hogy saját rothadó múltjukra felmentést találjanak. Abban bíztam, hogy a ballib értelmiség kicsit magába száll az elmúlt nyolc év után. Hát nem. Heller Ágnes tényeket letagadó, elhazudó brüsszeli produkciója kvintesszenciája annak, amit mindnyájan tesznek. Változatlanul úgy beszélnek, mintha az elmúlt nyolc év meg sem történt volna. – A filozófusügyet is a felderítendő lopások közé sorolja, vagy ott azért túllőtt a célon a kormány? – Ha nem történt semmi, bocsánatot kell kérni Heller Ágneséktől. Várjuk ki a vizsgálat végét. Megjegyzem: Heller tisztességes embernek nevezte Gyurcsány Ferencet, s amikor a Kossuth Klubban először bukkant fel táncművészetben jártas Pinocchiónk a választások után, Radnóti Sándor ült csillogó szemmel az első sorban. Ezt elsősorban súlyos szakmai hibának tekintem. Olyan nincs, hogy a Duinói elégiákról meg Szophoklészről briliáns dolgokat mondok, de az előttem álló ripacsban nem látom, hogy leginkább magával áll gigantikus harcban, s sok mindenre alkalmas, de egy ország vezetésére nem. Jeles értelmiségünk, amely a kétharmad miatt úgy rohan percenként a Berliner Zeitunghoz, mint egykor Illés Béla Moszkvába, egyet méltóztatik elfelejteni: ebben a kétharmadban ők maguk is vastagon benne vannak, amennyiben köztörvényes bűnözők szennyesét mosogatták, s ezzel cinkosokká lettek. – Ha így volna is, lehet erre válasz, hogy a Fischer Iván vezette filharmonikusok nem kapnak pénzt, csak Kocsis Zoltánéi? – Nem. Szeretném, ha többé ideológiai alapon már nem döntenének ilyen kérdésekben ebben az országban. A Liszt Ferenc kamarazenekar a megszűnés szélén áll, ami botrány, s azért is meg kell tenni mindent, hogy az 56-os Intézet megmaradjon – publikációik rendkívül fontosak. Bozsik Yvette sem lehet kérdés, ahogy Pintér Béla színháza sem. Finoman jelezném továbbá: a Nemzeti Színház gazdaságilag rendben van, alaki fogást nehéz találni rajta. A kultúrkampfot pedig úgy, ahogy van, meg kell szüntetni – igaz, mókás, ahogy néhány jobbikos hőbörög, miközben GPS-szel igyekszik a Nemzetibe. Ha a kulturális kormányzatnak egy csöpp esze van, kivárja, amíg lejár Alföldi Róbert szerződése, s aztán ír ki új pályázatot. Csak a mű számít. El kell fojtani magunkban minden közéleti szerepvállalás keltette ellenszenvet. Nem mindig könnyű. Én például Nádas és Esterházy könyveit mind nehezebb szívvel veszem a kezembe. JÓ HA FIGYELÜNK!

Ugyanakkor ne feledjük, hogy Alföldi Hiller István politikai háti passzátjával röppent a székébe, amiből számomra nem következik, hogy ejtőernyősre ejtőernyős a válasz; lásd „Rákay Philips”. – A liberális értelmiség közéleti szereplését épp a médiatörvény keltette újra életre. Megérte? Ön például mit nyert vele? – Azt, hogy a műsoromban most már fél óra reklám van, a reklámfolyamatot tehát néha-néha szakítja csak meg az adás, akár a futballmeccseken tapasztalható önfeledt verekedést a foci maga. De ne feledjük: az üldözés úgy kellett mindig a liberálisoknak, mint Laurence Olivier-nek a napi üveg viszki. Alapállapot. Ha épp nem volt, csináltak maguknak: Ekrem Kemál György, Potyka bácsi, Bácsfi Diána nagy valószínűséggel az SZDSZ által orientált titkosszolgálatok kreatúrái voltak. Az, hogy a luxemburgi és a német külügyminiszter már akkor veri a tamtamot a médiatörvényről, amikor azt még meg sem szavazták, A tanút juttatja az ember eszébe: elnézést, ez nem a vallomás, ez már az ítélet. Nyilvánvaló, hogy az egykor volt liberális értelmiség egyes figurái remek előkészítő munkát végeztek. Ám ha Orbán Viktornak annyi esze van, amennyi remélem, hogy van neki, még azt is el tudom képzelni, hogy nem volt ez véletlen. – Tán jót tett az országnak? – Nem tett jót. De ha úgy vesszük, bedobta ezt a gumicsontot, ezen elcsámcsogtak, s közben egy szó sem esett a bankadóról, a nyugdíjtörvényről, a költségvetésről, a féléves elnöki programot pedig öt perc alatt elfogadták. Hozzátéve: az obstruálókat sem a médiatörvény érdekelte, hanem hogy Orbán – teljes szimpátiámtól kísérve – felszámolta a Magyarország kirablására irányuló eddigi konszenzust. – Az alkotmányozás is gumicsont, vagy arra szükség van? – Rejtő Jenőt, Bulgakovot, Pascalt olvasok. Alkotmányt nem. Az alkotmányozás mindenesetre teljesen törvényes, legitim a közösen kifőzött kétharmad miatt. Még a lex Borkai is az, csak nem elegáns, ahogy az sem, hogy külön klauzulát hozunk, hogy az öregurat kinevezhessük amerikai nagykövetnek. De törvényesnek az is törvényes, bévül a jogállam keretein. – Az ön által sokat ostorozott, 90-es évekbeli rablóprivatizáció is törvényes volt, sőt, akár Biszku Béla tevékenysége is. – Az, hogy ki megy Amerikába nagykövetnek, nem mérhető össze ezekkel. Biszku pedig az akkori törvényeket is megsértette. Előbbiek turpisságok, utóbbiak vastag bűnök. Biszkut az ötvenhat utáni dolgaiért kellene bíróság elé állítani, s nem egy vélekedésért, amely a maga szempontjából még elvhűnek is mondható. S már itt is vagyunk a vesszőparipámnál, hogy ugyanis a kommunizmus bűntettei kerüljenek az el nem évülő, emberiségellenes cselekmények közé, s legyenek számon kérhetők. Mikor lehetne ezt meglépni, ha nem most, a kétharmad birtokában? Forrás: Heti Válasz 25

Fékezz és élj tartalmasabb életet!

A ma embere folyamatos rohanásban él, attól tart, ha nem elég gyors, valamiről lemarad. Az a vágya, hogy az élbolyba tartozzon, nem szeretne sereghajtó lenni.

Ezért egyre gyorsabb autót vásárol, egyre okosabb telefont használ, expressz szolgáltatásokat vesz igénybe, hogy így spóroljon az idejével, amiből paradox módon egyre kevesebb és levesebb van. Vajon a lassítás az egyedüli megoldás? A lassúbb élet egyenlő a minőségi élettel? A felgyorsult világ tényleg az egészségünk és emberi kapcsolataink rovására megy? Gyors élet Hajnalok hajnalán kelsz, hogy szalonképes embert varázsolj magadból, aztán reggelit készítesz, ebédet pakolsz. Miközben elviszed a gyereket az iskolába, a délelőtti Találkozón pörög az agyad, a munkahelyen is a maximumod nyújtod (nem tehetsz mást), hazafelé ügyintézés (bank, posta, orvos stb.), bevásárlás, gyerek (szülői értekezlet, különórák, házi feladat), otthon házimunka, főzés és éjfélre hullaként dőlsz az ágyba. Másnap pedig kezdődik minden elölről. Hogyan csinálták elődeink? Mosógép, internet, telefon nélkül? Neves szociológusok szerint a modern ember életének egyik megkeserítője az a kényszer, hogy mindig elérhető akar lenni, aminek az a célja, hogy ne maradjon le semmiről. Mobiltelefon, e-mail, sms, chat – a kommunikáció leggyakrabban használt módjai, miközben elveszik a személyes, szemtől szembeni érintkezés, nem beszélve a szabadidő szentségéről, amikor nem csörög a telefon, nem kell levelekre válaszolni vagy ügyeket intézni. A másik fő vonása a gyors életnek a türelmetlenség. Ki ne bos�szankodott volna már amiatt, ha a kelleténél kicsit többet kellett várnia a pénztár előtt? Ki ne hajította volna már ki a számítógépet az iroda ablakán, mert a megszokottnál tovább tartott egy oldal megnyitása? Pedig csak pár másodpercről van szó és hajlamos vagyunk úgy tenni, mintha az életünk múlna azon az egy-két percen. Annyira gyors sebességgel száguld az életünk, hogy az a pár szemhunyásnyi kiesés is abnormálisnak számít. Nem akarunk semmire sem várni, mert úgy érezzük, minden várakozással töltött perc haszontalan és felesleges. A száguldás függői lettünk, mert nem szeretnénk semmiről sem lemaradni, ezért rossz érzéssel tölt el, ha valami oknál fogva le kell vennünk a lábunkat a gázpedálról. Már nem érdekel, hogy csak az elmosódott tájat látjuk, hogy nem éles a kép, hogy nem tudunk gyönyörködni a részletekben, mert képtelenek vagyunk megállni és

élvezni a pillanatot. A jövőben élünk, azt tervezzük, mi lesz holnap és a jövő héten, szoros beosztás szerint létezünk, hogy mindenre jusson időnk. Közben pedig semmire sem jut. Emlékszünk még arra, amikor egy könyvvel az ölünkben heverésztünk és magával ragadt a hangulat? Emlékszünk még arra, amikor az ablak előtt ültünk kézen fogva és vártuk, mikor bukik le a nap? Nem? Lassú élet A lassú élet követői a szabadon választott lassítást propagálják. Úgy vélik, ez a hatékony módja a stresszmentesebb, tartalmasabb, minőségibb életnek. Ez természetesen sok lemondással jár, hiszen nem egyszerű feladni az idő pénz szemléletet. A kritikusok azt gondolják, hogy ez a ló másik oldala, pedig a lassú élet hívei az egyensúly elérésére törekednek vagyis arra, hogy csináljunk kevesebbet, lassabban, de az minőségi legyen. A mozgalom eredetileg a gyorséttermek terjedése ellen jött létre, a fast food helyett a helyben készült, természetes alapanyagú élelmiszereket támogatja. Magyarországon a Komótos Étkezés a hazai kistermelőket és a magyar hagyományokat igyekszik népszerűsíteni. A helyi sajátosságok védelmére épülő mozgalom aztán kiterjedt az élet szinte minden területére, így létezik slow média, ami a tévé-, számítógép- és telefonmentességet támogatja. A slow design és slow art pedig a helyi igényeknek megfelelő tervezésre helyezi a hangsúlyt. A követők szerint a slow life esetében nem a cél elérése a fontos, hanem az odáig vezető út. Sokan úgy látják, hogy képtelenség kiszállni a mókuskerékből és a slow life a módosak vagy a nyugdíjasok luxusa, pedig minden csak akarat és elhatározás kérdése. Hiszen mindenki számára napi 24 óra áll a rendelkezésére, amivel maga gazdálkodik. Nem teljes változtatásról van szó, hanem csupán lassításról, hogy a szabadidő valóban élvezhető legyen, hogy egy könyvet az olvasás öröméért vegyünk a kezünkbe, egy filmet a kikapcsolódás miatt nézzünk meg és ne azért, mert a társadalmi összgondolkodás szerint illik elolvasni, megnézni azt. Ma már egyre több követője van a mozgalomnak, léteznek lassú városok, ahol a lakók tudatosabban élnek, helyben termelik meg az ételeket és ápolják, gondozzák saját környezetüket. Mindez nem egy múló hóbort tehát, hiszen ki ne szeretne szép, rendezett és nyugodt körülmények között élni? A slow life hívei kevésbé mozgalmas életet élnek, de látják a színeket, érzik az illatokat, élvezik az ízeket. Halász Kata – baratno.com

Derűsök szerint több sebből vérzik a leendő egyházi törvény

Budapest, 2011. június 16., csütörtök (OS) - Elkészült az új Lelkiismeret és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvénytervezet, amely igen sok törvényellenes ezért megváltoztatandó pontot tartalmaz. Miért is törvénysértő az új egyházi törvény? Elsősorban azért, mert annak jelenlegi szövegezési formában való elfogadása után, NEM lehet Magyarországon 5 éven belül semmilyen egyházat alapítani, MÁS olvasatban, ez akár 20 év is lehet. Másodsorban minden új egyháznak csatolni kell a bejegyzéskor, hitéletét és szertartásaikat tartalmazó dokumentumot, amely nem új keletű, hiszen 20 éve előírja a törvény, hanem, az új szabályozás szerint szakértői díjat kell letétbe helyezni, hogy egy konkurens vallási felekezethez tartozó szakértő eldönthesse, melyik egyház tanítása jó, avagy káros, s úgy hogy egy szót se beszélt a vezetővel, a tagsággal. Harmadsorban, minden új törvény és határozat azt a célt szolgálja, hogy az adófizetők tudják, a pénzüket az állam mire költi. Így érthetetlen, hogy az új egyházaknak miért nem kell semmilyen bevallást készíteni a magánszemélyektől kapott 1% és annak állam által kiegészített összegéről, sőt ezen összeg felhasználást, avagy fel nem használását, miért nem ellenőrizheti semmilyen állami szerv. Hogyan várható el, hogy az egyházak által nyújtott szolgáltatások egy vonzó és sokak által keresett MEGOLDÁS legyen. Ez nem egyenlő bánásmód a többi szervezettel szemben! Negyedsorban 45 egyházzal kivételeznek, őket az állam védetté nyilvánította, mert olyan tevékenységet végeznek, amely az állam szerint követendő , ezért ők mentesülnek minden új bejegyzési procedúrától, amely diszkriminatív és törvénysértő. A maradék 200 egyháznak a törvény hatálybalépése után 30 napja lesz arra, hogy megfeleljen az új törvénynek, vagy nyilatkozzon arról, hogy Alapítványi keretek között végzi tovább a tevékenységét, ám ha ezt elmulasztja, minden vagyona (ingó és ingatlan tulajdona) a Magyar Államra szál, amely példátlan és törvénytelen, hiszen ez államosítás. A kormány az új törvénnyel több problémát csinál, mintha nem csinált volna semmit. Sokkal olcsóbb lett volna, ha csak annyit mondtak volna, hogy az egyházak most x évig (amíg válság van), nem kapják meg az 1% kiegészítést, igaz a nagy egyházak átlag több százmilló forinttól, a kicsik meg százezrektől esnének el, de ezt megértené mindenki. Az nem fogadható el, hogy egy törvény célja az legyen, hogy egy adott közösség működése ellehetetlenüljön. Magyarországon nem! Magyarország egy befogadó, sokszínű demokratikus ország, melyben élni nem csak kiváltság, hanem célkitűzés is. Mint derűs, optimista ember bízom Istenben és magamban Rózsahegyi Márk annyira, hogy tudjam, mindig van választás, mindig lehet valamit jobban csinálni. Kérem, csinálják jobban!

26

JÓ HA FIGYELÜNK!

A készülő egyházügyi tv védelmében – Nyílt levél Rózshegyi Márknak (a Derű Egyház tagjának) és társainak! –

A cikk szerzőjétől kaptam ezt a dühítő cikket, aki nem tudom, miért engem keresett meg, de jól tette! A felháborító cikk címe: „Derűsök szerint több sebből vérzik a leendő egyházi törvény” (forrás: OS) Keresztyén emberként szégyellem, hogy kijöttem a sodromból. De én is halandó, bűnös ember vagyok. Ez az írás egy tipikusan sanda szándékú ateista hőbörgése és uszítása! És ez nevezi magát egy egyház tagjának! A nevük alapján (Derű Egyház) idézek egy szakaszt a Szentírásból: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Fil 4:4-7). Nem látom a cikkíró derűjét! Ha igazán komoly egyháznak tartják magukat, akkor örülniük kellene, s a „Derű Egyház” tagjának nem szabadna ilyet leírnia, hanem elfogadnia, hogy Isten ezt megengedte! Ő nyilván tudja, hogy miért! Vagy ez az egyház csak egy humorista közösség, egy vidám társaság? Akkor meg miért lennének egyházak? A kedvező adózás miatt?… Csak egy minősítés a készülő törvényről: „Az új egyházügyi törvény az eddigi igen toleráns modell helyett a régió más országaiban már működő szigorúbb szabályozást vezeti be. A szigorítás ellenére az új törvény a régión belül még így is liberálisnak számít – áll a Policy Solutions gyorselemzésében. A politikai elemző intézet a Parlamentnek múlt héten benyújtott egyházügyi törvényt hasonlította össze az Európai Unió más országainak egyházügyi szabályozásával.” (forrás: Gondola.hu) Az említett írás több sebből vérzik. 1.) Ezt írja: „Miért is törvénysértő az új egyházi tv? Elsősorban azért, mert annak jelenlegi szövegezési formában való elfogadása után, NEM lehet Magyarországon 5 éven belül semmilyen egyházat alapítani, MÁS olvasatban, ez akár 20 év is lehet.” Mi a probléma? Ha egy közösség nem képes éveken, netán évtizedeken át megtartani a híveit, az nem méltó arra, hogy egyháznak nevezzék. Na, ne már, hogy egy baráti közösség azért, mert egy-két évig összejár, már egyház lehessen! Igenis, állja ki az idő próbáját, és ha a tanítása még ekkor is vonzó az emberek számára, akkor lehessen egyház. JÓ HA FIGYELÜNK!

2.) Azután így folytatja: „Másodsorban minden új egyháznak csatolni kell a bejegyzéskor, hitéletét és szertartásaikat tartalmazó dokumentumot, amely nem új keletű, hiszen 20 éve előírja a törvény, hanem, az új szabályozás szerint szakértői díjat kell letétbe helyezni, hogy egy konkurens vallási felekezethez tartozó szakértő eldönthesse, melyik egyház tanítása jó, avagy káros, s úgy hogy egy szót se beszélt a vezetővel, a tagsággal.” Ez természetes. Minden egyháznak le kell írnia a HITVALLÁSÁT (egy évszázaddal ezelőtt is így volt!), és a gyakorlati hitéleti tevékenységét, hogy ellenőrizhető legyen, nem tevékenykednek-e valami társadalomra káros irányban! Legyen nyugodt a cikk írója, hogy a „konkurens” (ilyen igazi evangéliumi alapokon álló közösségek között nincs is) felekezet szakértője – akit a közösség nagy körültekintéssel jelöl ki – nem tesz olyat, hogy nem keresi meg az új, alakuló közösség vezetőit, tagjait, mert ez lelkiismereti kötelessége is! Azt pedig, hogy az új, alakuló egyház tanítása nem káros-e a társadalom tagjai számára, igenis, meg kell vizsgálni! Már elnézést, de röhej, hogy ma Magyarországon létezhet Boszorkány Egyház! (Lásd a köv cikket: „Vallásszabadság – kérdőjelekkel”! http://ujember.katolikus. hu/Archivum/2005.01.23/0301.html) Ez bizony káros a társadalom tagjaira! Semmi jóra nem neveli az embereket! Csak a zűrzavart növeli az amúgy is zavaros fejekben. De tudjuk, hogy a Sátánnak éppen ez a célja! Védenünk kell népünket az ilyen törekvésektől. 3.) Majd ezt a kifogást olvashatjuk: „Harmadsorban, minden új törvény és határozat azt a célt szolgálja, hogy az adófizetők tudják, a pénzüket az állam mire költi. Így érthetetlen, hogy az új egyházaknak miért nem kell semmilyen bevallást készíteni a magánszemélyektől kapott 1% és annak állam által kiegészített összegéről, sőt ezen összeg felhasználást, avagy fel nem használását, miért nem ellenőrizheti semmilyen állami szerv. Hogyan várható el, hogy az egyházak által nyújtott szolgáltatások egy vonzó és sokak által keresett MEGOLDÁS legyen. Ez nem egyenlő bánásmód a többi szervezettel szemben!” Ugyan már, ember! Azt tudja ellenőrizni, hogy a kormány mire költi adóforintjainkat? Már pedig, ha valamit pontosan kellene ismernünk, az ez! Gyurcsányék elhazudták a választás előtt a pénzügyi beszámolót, amit pedig törvény ír elő, hogy nyilvánosságra kell hozni! Akkor hol volt, kedves Uram? Miért nem tiltakozott? Ja, hogy abból esetleg Ön is részesedett? Ezt nem tudom,

de az tény, hogy kussolt, és csendben tűrte, hogy meglopják és becsapják, és ez teszi hiteltelenné a tiltakozását! Legyen nyugodt, hogy egy komoly egyházban a hívek szigorúan ellenőrzik, hogy a vezetőség mire költi a pénzeket. Kötelező a pénzügyi beszámoló, és azt a hívek ellenőrzik. Legalább is nálunk, a Baptista Egyházban ez így történik! Így várható el, hogy az, amit Ön feszeget, vonzó és sokak által keresett szolgáltatás legyen a társadalom felé! 4.) Végül ezt írja: „Negyedsorban 45 egyházzal kivételeznek, őket az állam védetté nyilvánította, mert olyan tevékenységet végeznek, amely az állam szerint követendő, ezért ők mentesülnek minden új bejegyzési procedúrától, amely diszkriminatív és törvénysértő. A maradék 200 egyháznak a törvény hatálybalépése után 30 napja lesz arra, hogy megfeleljen az új törvénynek, vagy nyilatkozzon arról, hogy Alapítványi keretek között végzi tovább a tevékenységét, ám ha ezt elmulasztja, minden vagyona (ingó és ingatlan tulajdona) a Magyar Államra szál, amely példátlan és törvénytelen, hiszen ez államosítás.” Nincs semmi kivételezés! Ez a 45 egyház már évtizedek, sőt, évszázadok óta bizonyított! Természetes, hogy megkapják az EGYHÁZ minősítést! Hitvallásukat, gyakorlati életük leírását már sok évtizeddel ezelőtt letették az asztalra, s bárki – Ön is, kedves Uram! -, bármikor ellenőrizheti. Az pedig, hogy a tulajdon az államra száll, nagyon helyes! Hiszen eddig az állam támogatta őket, s akkor nem tiltakoztak! Ha 30 nap alatt nem tudják rendezni ezeket a dolgokat, az azt bizonyítja, hogy egy zavaros, és kizárólag gazdasági előnyöket kihasználó bandáról van szó, akik 30 nap alatt nem tudtak megegyezni! Megérdemlik a sorsukat! Ez nem államosítás, hanem rendteremtés! Ha 30 nap nem elég a rendezésre, akkor abban a közösségben valami nagyon bűzlik! Mivel eddig az állam támogatta, természetes, hogy állami tulajdonba veszi a dolgokat! Kedves Rózsahegyi Márk! Ön nem más, mint egy ateista, balliberális provokátor, aki azért bújt az egyházi köntös mögé, hogy anyagi előnyöket használjon ki, társaival együtt! Az efféle provokátorokra, uszítókra ma éppen nincs szüksége az amúgy is zűrzavarban lévő magyar társadalomnak! Jobb lenne, ha elhallgatna és abbahagyná ezt a propagandát. Ismerjük ezt már a bolsiktól! ISTEN ÓVJA MAGYARORSZÁGOT! Czakó István Nemzeti InternetFigyelő 27

Van törvényi lehetőség egy párt feloszlatására Nem zárja ki az elvi lehetőségét a Jobbik feloszlatásának Baka András. A Legfelsőbb Bíróság elnöke a hír TV kérdésére azt válaszolta: konkrétan nem foglal állást, mert nem szeretne befolyásolni egy esetleges jogi eljárást. Baka András azonban hozzátette: strasbourgi bírói gyakorlata alatt több hasonló üggyel is találkozott, így a törvényi lehetősége megvan egy párt feloszlatásának. „Általában azt tudom mondani, hogy a strasbourgi bírói gyakorlatomban előfordult az, hogy egy országban – nevezetesen Törökországban – több pártot is feloszlattak alkotmányellenes tevékenység, erőszakra való felhívás és más okok miatt” – nyilatkozta a hírTV-nek a Legfelsőbb Bíróság elnöke. (hirtv.hu)

Az OCÖ és a Mazsihisz is feloszlatható? Vona Gábor nyílt levele Baka Andrásnak

NYÍLT LEVÉL Dr. Baka András a Magyar Köztársaság részére

Felmegy a cukrunk Egy kis magyarázat, be lehet helyettesíteni mással is,- ki-ki kedve szerint! Egy barátom mesélte a történetet, amit most leírok. Pár éve megjelent néhány ,,tisztességes” kereskedő Szerencsen és környékén. Felderítették a nagyobb összefüggő cukorrépa földeket, gazdáikat megkeresték. Ajánlatot tettek a földek két-három éves bérletére. Előre kifizetik a bérletet, a szerződés lejárta után a gazdáé marad a föld, szólt az ajánlat. Rendeltetésszerűen használják, nem lesz gond a talajjal. Vonzó volt az ajánlat, a bizonytalan termés helyett egy biztos bevétel, annyit hoz a bérlet, mint a jó termés esetén az átvevő ad. Ráadásul dolgozni sem kell, aggódni az időjárás miatt. A pénz is itt lenne, előre két három évre. Ki tudja, mi lesz itt két év múlva, ez meg biztos. Nem bíztak azonban a gazdák a tetűhintásokban, nincs jó hírük. Amerre járnak, kifizetetlen számlák, becsapott gazdák emlegetik őket. Mit tegyenek? Ügyvédek sora segít a szerződések megfogalmazásában. Sikerül. Némi ajvékolás után aláírják a kereskedők a bérleti szerződéseket. Jön a vetés ideje. A magyar gazda kíváncsi, mit 28

ültet a bérlő a földbe. Hiába adta bérbe, mégis csak az övé, az ő földje. Kimegy a határba, semmi mozgás. Kimegy másnap is, de semmi. Nem érti a dolgot. Az első évben az új ,,gazda” nem ültetett semmit. Aztán a másodikban sem. Nem azért bérelte a földet, hogy ültessen bele, fáradjon vele, naponta aggódva nézzen az égre, hol esőt, hol napsütést kérve a Teremtőtől. Más tervei voltak az új gazdának. A cukorgyár az ősz beköszöntével várta a répát. Jött is egy kevés, a kicsiktől, akik nem adták bérbe a földet, illetve azoktól, akik nem hittek a kufároknak. Erre azonban nem lehetett alapozni a termelést. A környéken répa nincs, külföldről hozatni költséges. Csökken a termelés a gyárban. A feleslegessé vált dolgozóknak felmondanak. A harmadik évre addig jutott a dolog, hogy bezárták a gyárat. Nem érdemes cukorrépát termelni a parasztnak, ezért nem foglalkoznak vele, áll a hírekben. Ha nincs répa, nincs termelés, nem kell a gyár sem. Az üres gyárat őrzik, a fémek kelendőek a környéken. Az őrzés is tetemes összeg. Jön az ötlet, bontsuk le. Egyszeri költség, nincs vele többet gond. A jó ötletet

hamarosan a tettek követik. Rohammunkában ledózerolják a cukorgyárat. Mire a régi gazda visszakapta a földet, lejárt a bérlet arra már fölösleges volt répát ültetni, nem volt hova, kinek leadni. Fenti minta jól működik, behelyettesíthető a répa más terményekre is. A következmények láthatóak. Munkanélküliség, emelkedő árak, elégedetlenség. Természetesen a valódi felelősök a háttérben maradnak. Az általuk irányított médiában a hír annyi ezzel kapcsolatban, hogy a paraszt nem termel, nem éri meg neki, ezért kell nekünk többet fizetnünk a cukorért. Így lesz a parasztból bűnbak, akit naponta szidunk, ha elkészül a teánk, kávénk, vagy ha lesz még mit befőzni a nyáron. Zárójelben jegyezném meg, hogy az ősi,nálunk honos gyümölcsfák szaporítása is tilos. Csak az uniós fajtákat lehet szaporítani. Azt, amelyiket évente többször kell permetezni, mindenre érzékeny. Mákot is csak olyat ültethetünk, amit ők engedélyeznek. Fogalmuk sincs róla Brüsszelben, milyen íze van egy jó kis házi tökös-mákos rétesnek. Vajon a mi gyerekeink, unokáink tudni fogják? Üdvözöl: Gyuri JÓ HA FIGYELÜNK!

Legfelsőbb

Bíróságának

elnöke

Tisztelt Elnök Úr! Megdöbbenéssel olvastam azon megnyilatkozását, miszerint nem zárja ki elvi lehetőségét a Jobbik feloszlatásának. Ön a HírTV kérdésére, amely a Jobbik feloszlathatóságát tudakolta, úgy nyilatkozott: elméletileg megvan a lehetőség egy párt feloszlatására, de konkrétan nem foglal állást, mert nem szeretne befolyásolni egy esetleges jogi eljárást. Ezzel a kijelentésével Ön azt a képzetet keltette, mintha a Jobbikkal kapcsolatban valamiféle jogi eljárásról vagy annak lehetőségéről tudomása lenne. Kijelentésének a fenti módon való megfogalmazását elfogadhatatlannak tartom, és kíváncsi lennénk az Ön véleményére azzal kapcsolatban, hogy feloszlathatónak tartja-e az ország tönkretételéért felelős SZDSZ-t és MSZP-t vagy éppen a felmerült sorozatos pénzügyi vis�szaélések miatt az OCÖ-t, esetleg a Mazsihiszt, amely működésével még a hazai zsidóság egy jelentős részében is megütközést kelt. Amennyiben Ön a kijelentését úgy értette, hogy az minden pártra vonatkoztatható, akkor a demokratikus jogállam tekintélyének megőrzése érdekében a nyilvánosság előtt pontosítania kellene azt. Ha viszont kizárólag a Jobbikkal kapcsolatban foglalt állást, ahogy azt a média és ezáltal a közvélemény is értette, akkor véleményem szerint Ön mint a Legfelsőbb Bíróság elnöke durván kilépett a pártatlanság kereteiből, és szégyent hozott arra az intézményre, amelyet a legmagasabb szinten képvisel. A legkevesebb, ami egy ilyen méltatlan helyzetben elvárható, hogy sürgősen bocsánatot kér a Jobbik tagjaitól és attól a közel 430 ezer választópolgártól, akik néhány héttel ezelőtt – élve demokratikus jogaikkal – ezt a pártot találták méltónak arra, hogy őket és ezáltal Magyarországot képviselje az Európai Parlamentben. Tisztelettel: Vona Gábor, a Jobbik elnöke Forrás: barikád.hu JÓ HA FIGYELÜNK!

29

A globális elöregedés

Egy ősz cunami seper végig a világon – és nemcsak ott, ahol mindenki által elvárható lenne. Miként öregedett meg ennyire és ilyen gyorsan a világ? – teszi fel a kérdést Phillipp Longman a Foreign Policy elöregedéssel foglalkozó remek tanulmányában. A tanulmány sorra veszi a kérdéshez kapcsolódó legfontosabb kijelentéseket, megállapításokat és téveszméket, majd megpróbál egy tömör, ám mégis átfogó választ, kiegészítő magyarázatot adni ezekre. Ezt a Kuruc.info a hazai népesedési problémák vonatkozó tényeivel egészítette ki. Nem is oly régen még azzal riogattak bennünket, hogy a Föld népességének a növekedése elkerülhetetlenül éhínséghez vezet. Ahogy azt Paul Ehrlich apokaliptikus hangulatot árasztó könyvében megírta (The Population Bomb): „ Az 1970-es és az 1980as években százmilliók fognak éhen halni, dacára minden segélyprogramnak, amelyek manapság működnek. Ebben a késői pillanatban senki sem állíthatja meg a halandóság világszintű drasztikus megugrását.” Nyilván az Ehrlich által jósolt holokausztjóslat szerint, amely szerint a ’60-as évek világméretű „baby-boom”-ja addig fog folytatódni, amíg a világnak egy tömeges éhezéssel kell szembenéznie, nem történt meg. Ellenben a világszerte tapasztalat népességnövekedés a ’60-as évekbeli 2%-ról napjainkra közel felére esett vissza, sok ország egyszerűen nem „termel” annyi gyermeket, hogy lakosságának csökkenését elkerülje. Az a veszély, hogy túl sok ember élne a bolygón, már nem aggasztja a demográfusokat, az viszont sokkal inkább, hogy túl kevesen leszünk a jövőben. Az igaz, hogy az ENSZ népesedéssel foglalkozó csoportjának jelentése szerint a következő negyven évben mintegy harmadával fog megemelkedni a Föld lakosságának a száma, azaz a jelenlegi 6,9 milliárdról 30

9,1-re nő, ez azonban egy nagyon sokrétű emelkedést jelent, összehasonlítva mindazzal, amit a kérdés kapcsán mindeddig megismertünk – azaz nem az újszülöttek növekedésének lehetünk majd szemtanúi, hanem az idősek száma fog megemelkedni. Világviszonylatban az öt év alatti gyermekek száma 49 millióval fog csökkenni a jelenlegi előrejelzések szerint, míg a 60 év feletti idősek száma 1,2 milliárddal emelkedik majd. Miként őszült meg ennyire a világ?

Az egyik ok az lehet, hogy egyre többen élnek egyre hosszabb ideig, azaz a várható élettartam kiteljesedett. Ugyanannyira jelentős tényezőnek számít az is, hogy a második világháború után nagy számú „gyermektömeg” született. Mind az Egyesült Államok, mind Nyugat-Európa hatalmas szülési hajlandóságot tapasztalt meg a 40-es évek végén és az 50-es években (Magyarországon ugyanez a jelenség szintén létezett, még később is, gondoljunk csak a „Ratkó-korszakra”), amikor a frontról hazatért veteránok bepótolták az elvesztegetett időt. A 60-as és a 70-es években a fejlődő világ szintén emelkedő születésszámmal nézett szembe, ennek kiváltását rengeteg tényező befolyásolta, egyik ilyen például a gyermekhalandósági mutatók csökkenése. Ahogy a „baby-boom” korszakának gyerekei öregednek, úgy járulnak hozzá egy „idős-boom”-hoz, azaz egy az időskorúak számának robbanásához. Ma a nyugati világban pont annak vagyunk tanúi, ahogy a 60 évet betöltöttek száma robbanásszerűen növekszik. Ez azt jelenti, hogy húsz év múlva a 80 évet betöltöttek számának ugyancsak robbanásszerű növekedése várható. Ugyanez a folyamat játszódik le nagyrészt a világ többi részén is. Végül pedig a már említett „baby-boom” utolsó visszhangjai is elülnek. Még később, a születésszám várható csökkenése miatt, az embereknek azzal kell szembesülniük, hogy világ lélekszáma olyan mértékben – ha nem gyorsabban – fog csökkenni, mint ahogy növekedett. Oroszország lakossága mára

7 millióval kevesebb, mint 1991-ben volt. Japánról szólva: egy szakértő kiszámolta, hogy az utolsó japán 2959-ben fog megszületni, amennyiben a születésszám alacsony mutatója (1,25 gyermek/nő) változatlan marad. Világviszonylatban tekintve, 50%-os az esélye annak, hogy a népesség jelentősen csökkenjen 2070-ig, ahogy azt a Nature magazinban nemrégiben megjelent tanulmány állítja. 2150-ig pedig – az ENSZ számításai szerint – a világ lélekszáma megfeleződhet. A „túlnépesedési bomba” hazánkat sem fenyegeti – állapíthatjuk meg, ám ez inkább szomorú, semmint örömre okot adó tény. A CIA Factbook tömör adatai szerint Magyarország lakosságának több mint 15%-a 65 év feletti, nagyjából ugyanannyi, mint a 0-14 év közötti korosztály aránya. A 15 és 64 év közöttiek aránya értelemszerűen a 70% környékén mozog. Átlagéletkorunk 40 év, amiből kön�nyen kikövetkeztethető, hogy a 65 év felettiek aránya, azaz a nyugdíjasok száma a következő húsz évben rohamosan fog emelkedni, míg a népesség csökkenéséből kifolyólag arányuk is eléri azt a szintet, amikor már a társadalom mindennapjaira meghatározó befolyással bírnak. Ennek jeleit már ma is láthatjuk a politikában, nincs olyan gazdasági-politikai szakember, aki az állami pénzek okos felhasználásának tervezése során ne ütközne bele a nyugdíjak problematikájába. A rendkívül alacsony születésszám (1000 főre 9,7 újszülött jut) az elöregedéssel párhuzamosan már rég a lejtőre tolt minket. A 2010-es adatok szerint jelenlegi fogyásunk −0,156, ez világviszonylatban a 212. helyre elég. Azaz a létra legalsó fokán sem állunk már, és miközben fogyunk, öregszünk A probléma gyökere viszont ott keresendő, hogy erről a politika – mint az emberek mindennapi életét döntően befolyásoló intézmény – mintha tudomást sem venne. Hiába a konferenciák, tanulmányok és jelentős eredményt nem hozó adópolitikai változtatások, ha nincs egy átfogó koncepció arra nézve, hogy – ha nem is gyarapítjuk lélekszámunk – legalább „fiatalítsuk” a magyar társadalmat. Magányos harcosként Fekete Gyula emelkedik ki a hazai értelmiség soraiból, aki már idejekorán figyelmeztettet: „Az idős népesség létszáma a csökkenő népességen belül növekedni fog. A 65 évesek és idősebbek száma csaknem a kétszeresére nő 2050ig. Az idős népesség arányának megnövekedését az érzékelteti, hogy a 65 éves és idősebb népesség aránya a mai 15 százalékról 26–36 százalékra emelkedik. A 2050. évi népesség fele várhatóan idősebb lesz 50 évesnél. ” A globális elöregedés a fejlett országok problémája A kései Róma gondolkodóitól, mint Cicero és Tacitus, egészen a középkori arab világ

Kína 60 év fölötti lakosságának várható alakulása

JÓ HA FIGYELÜNK!

JÓ HA FIGYELÜNK!

gondolkodójáig, Ibn Khaldunig, a demográfusok is úgy gondolták valamikor, hogy az elöregedés és a népesség csökkenése a „civilizált” országok sajátos jellemzője, akik a luxuséletmód magas fokára értek el. Róma sorsára gondolva Charles Darwin unokája panaszkodik a történelem során tapasztalt modellre: „Muszáj a civilizációnak mindig a család intézményének a korlátozásához elérni, amit szükségszerűen követ annak a kihalása, hogy majd barbár forrásokból kelljen pótolni (a népességet – a szerk.), akik majd ugyanezen a folyamaton fognak átesni?” Ma azt látjuk, hogy a születésszám csökkenésének a jelensége azokban az országokban is jelen van, amelyek nem érték el a „luxuséletmód” színvonalát. A jelenség maga a skandináv országokban ütötte fel először a fejét, hogy aztán elterjedjen Európában, Oroszországban, Ázsia legnagyobb részén, Dél-Amerika nagy részén, a Karibi-szigeteken, India déli részein és a Közel-Kelet egyes országaiban is, mint pl. Libanon vagy Irán. Abból az 59 országból, melyekben az ENSZ szerint kevesebb gyerek születik, mint amennyi a népességszám szinten tartásához szükséges, 18-at „fejlődő” kategóriába soroltak, azaz nem gazdag, „luxus” életszínvonalú országok. Valóban, a fejlődő országok zöme egy olyan elöregedési folyamattal néz szembe, amely eddig számukra ismeretlen jelenség volt. Nézzük csak meg Iránt. A ’70-es évek vége felé egy iráni nő átlagban hét gyereket szült. Ma, ismeretlen okok miatt, csak 1,74 gyermek jut átlagban egy szülőképes iráni nőre, ami jóval alatta van a 2,1-nek, ami a népesség szinten tartását szolgáló szám. Ennek megfelelően, 2010 és 2050 között a 60 év feletti iráni lakosok aránya a jelenlegi 7,1%-ról 28,1-re emelkedik. Ez jóval magasabb, mint ami a mai Nyugat-Európát jellemzi, és megközelítőleg ugyanaz az arány, ami az előrejelzések szerint ÉszakEurópát 2050-ben jellemezni fogja. Azonban, Nyugat-Európától eltérően, Irán és több fejlődő ország, melyek ugyanezzel a „hiperelöregedéssel” néznek szembe, mint például Kuba, Horvátország, Libanon vagy a Wallis- és Futuna-szigetek, nem sok esélyük van az elöregedés előtti meggazdagodásra. Az elöregedést elősegítő egyik tényező az urbanizálódás (elvárosiasodás); a világ lakosságának valamivel több mint fele városokban él, ahol a gyermek gazdasági problémát jelent, és nem egy újabb munkáskezet, aki segít a föld megművelésében vagy az állatok felügyelésében. Két másik, gyakran hangoztatott tényező a nők elhelyezkedési esélyeinek megnövekedése és a nyugdíjak összegének emelése, amely miatt az idősek már nem függnek egy nagy lélekszámú fiatalság nyugdíjbefizetéseitől.

Meglepő módon a világ ily mértékű megőszülése nem vezethető vissza kizárólag a népesedéi politika liberalizálására. Ahogy vannak országok, mint pl. India – ahol az állam szigorú népesedési politikát alkalmaz, elmenve egészen az erőszakos sterilizálás politikájáig –, látványosan sikerült lecsökkenteni a születések számát, ezzel szemben viszont Brazíliában – ahol az állam soha nem hirdetett meg egy liberális népesedési vagy családtervezési politikát –, a születések száma mégis jobban lecsökkent, mint az előbb említett Indiában. Miért? Mindkét államban, és szerte a világon, a kulturális szokások változóban vannak, s úgy tűnik, ez a legfőbb ok, amely a születések számának drasztikus csökkenéséhez vezetett – gondoljanak csak a televízióra és nem az állami rendeletekre. Brazíliában fokozatosan, régióról régióra vezették be a tévét, és mindegyik új régióban látványosan csökkenni kezdett a születésszám, miután a tévé megjelent. Azt viszont beszéljék meg egymás között az olvasók, hogy a brazil jelenéség azért alakult így, mert a véget nem érő telenovellák csak gazdag és boldog embereket ábrázolnak, akik luxuskörülmények között élnek, vagy azért, mert egyre több hálószobában a tévé vette át a főszerepet. A Nyugat átkozott demográfiai szempontból Lehet. De az ezzel kapcsolatos előrejelzések Ázsia számára rosszabbak. Azok, akik a jövőre nézve egy „ázsiai századra” számítanak, nem fogadják el az erre a térségre váró „hiperelöregedés” tényét. Japán, ahol az „elvesztegetett évtized” a ’80-as évek vége felé kezdődött el a munkahelyek számának csökkenésével párhuzamosan, jelenleg sem az a kivétel, amely a szabályt erősítené. DélKorea és Tajvan, amely államok a legalacsonyabb születésszámmal rendelkeznek a régióban, komoly népesedési veszteséget lesznek kénytelenek elkönyvelni a következő 15 évben. A szingapúri kormányzat annyira aggódik az alacsony születésszám miatt, hogy nemcsak „bébibónuszt” kínál az első és a második gyermek után (3.000 dollár), hanem további 4.500 dollár jár a harmadik, illetve negyedik gyermek után, anyasági szabadsággal, egyéb állami kedvezményekkel próbálja rávenni a gyermekvállalásra a nőket, ezen felül az állam igyekszik olyan rendezvényeket támogatni, ahol a jövőbeli házastársak egymásra találhatnak. Kína egyelőre élvezi a születésszám csökkenésének első hullámával párosuló gazdasági sikereit, amikor a társadalomnak kevesebb gyereket kell támogatnia, és egyre több női munkaerő válik szabaddá. Ám a rendkívül szigorú családtervezési törvények következtében – egy gyermek/család – Kína egyre inkább közelít ahhoz az állapothoz, 31

amit a demográfusok „4-2-1”-nek neveznek, azaz, ahol egy gyermek válik felelőssé a két szülő és a négy nagyszülő eltartásáért. A közeljövőben a nők hiányának jelenségével is meg kell birkóznia Ázsiának, ami a nemek közötti arányok olyan eltolódáshoz vezet, amilyet korábban a vadnyugaton tapasztalhatott az emberiség. A szelektív abortuszoknak köszönhetően Kínában jelenleg 16%-kal több fiú van, mint leány, ami instabilitáshoz vezet majd, hiszen a „házasodni nem tudó férfiak” tömege más utat keres majd libidójának kiélésére. Indiának szintén hasonló nemek közötti arányeltolódással kell szembenéznie, ráadásul a születésszámok lényegesen különböznek a déli (többségében hindu) és az északi (többségében muzulmán) tartományok között, ami etnikai konfliktusokhoz vezethet. Egyetlen egy ázsiai társadalomnak sem kellett eddig szembenéznie a kontinens ilyen gyors ütemű elöregedésével, vagy a nemek közötti arányok ilyen mérvű eltolódásával. Ebből kifolyólag nem elég pusztán a történelembe visszapillantani Ázsia esetében, hogy a jövőjét megjósoljuk. Azt viszont biztosan állíthatjuk, a bolygó egyetlen régiójának sem annyira nehéz demográfiai szempontból, mint Ázsiának. A „baby-boom” megmentette az USA-t az idősek generációjának válságától Egyelőre. Összehasonlítva a többi fejlett országgal, a jelenleg 310 millió lakossal rendelkező Amerika lélekszáma továbbra is emelkedni fog, köszönhetően a születésszámnak, amely épphogy elégséges a szinten tartáshoz, de magasabb mint bármely más fejlett ipari állam hasonló mutatója. Puszta geopolitikai terminusokkal élve ez azt jelenti, hogy az Európa, Japán, DélKorea és a többi szövetséges állam felett gyakorolt amerikai befolyás erősödhet. Azonban Amerikának még sincs oka arra, hogy büszkélkedjen a viszonylagosan jó demográfiai jellemzőivel (főleg hogy inkább a fekete lakosság szaporodik, az Egyesült Államok még súlyosabb elnégeresedését fogja eredményezni – a szerk.). Párhuzamosan a vele szövetséges államokban tapasztalható népességcsökkenéssel és elöregedéssel Amerikának várhatóan nagyobb részt kell vállalni a világ problémás régióiban való katonai részvételből. Mint egy középkorúnak, Amerikának most nemcsak a saját megöregedése miatt kell aggódnia, hanem a „család” többi tagja miatt is, akik hamarosan túl öregek lesznek ahhoz, hogy saját magukról gondoskodjanak. Amerika azonban meg fog öregedni. A viszonylagos fiatalságának legfőbb oka eddig a bevándorlásban rejlett, legyen az legális, vagy illegális. Azonban a Pew Hispanic Center által nemrégiben közzé32

tett jelentés szerint az illegális bevándorlók száma 300 ezerre csökkent a 2000-es évek elején tapasztalt 850 ezerről. Több mint egymillió mexikói és egyéb Latin-Amerikai országból származó bevándorló tért vissza saját hazájába az utóbbi két év alatt. Ezek az adatok elsősorban az Amerikában tapasztalható munkanélküliségre vezethetőek vissza, amelyik lecsökkentette az „El Norte”-ba való átköltözés anyagi előnyeit, ám lehet, hogy ez egy állandósuló állapot előhírnöke is. A demográfusok véleménye szerint egész Latin-Amerika-szerte csökkenőben van a születéseknek a száma, legfőképp Mexikóban, és ez a jelenség alapvetően fogja megváltoztatni a migrációs szokásokat. Gondoljunk vissza mi történt Puerto Rico-ban, ahol a születésszám lecsökkent, és ezzel párhuzamosan az Amerikába irányuló elvándorlás is majdnem teljesen megszűnt, dacára a nyitott határoknak és a magasabb életszínvonal csábítóerejének. A nem is oly távoli jövőben Amerika arra ébredhet, hogy több bevándorlót szeretne látni az országban, ahelyett hogy falakat emelne azok megfékezésére. Az idősebbeknek többet kell majd dolgozniuk Ha egészségesek maradnak – és ez egy nagy talány. Egyre gyakrabban látni idős amerikaiakat, akik botra támaszkodva, kerekes�székben közlekednek manapság. A Walmart üzletlánc vásárlói között annyira megugrott a mozgássérültek száma, hogy a cég a hagyományos bevásárlókocsik egy részét elektromos meghajtású kisautókra cserélte, ami megengedi a vásárlóknak, hogy ülve maradjanak vásárlás közben. Ezeket az észrevételeket a hivatalos statisztikák is alátámasztják, kimutatva, hogy amióta az ilyen jellegű mérések elkezdődtek, az idős mozgássérült amerikaiak száma növekszik. A Rand Corp által nemrég elvégzett tanulmánynak megfelelően – amelyet a Health Affairs tett közzé – az 50 és 64 év közötti amerikaiaknak több mint 40%-ának komoly nehézségei vannak olyan egyszerű dolgok elvégzésében, mint például negyedmérföldet sétálni, 10 lépcsőfokon pihenés nélkül felmenni – ez pedig jelentős növekedés a 10 évvel ezelőtti eredményekhez képest. A középkorúak ily gyenge fizikai állóképessége miatt arra számíthatunk, hogy a jövő időseinek körében is jóval magasabb lesz a mozgáskorlátozott, beteg amerikaiak száma. De nem csak az amerikaiakról van szó. Az elhízás és az ülő életmód globálisan is elterjedt. 1995 és 2000 között az elhízott felnőttek száma világszerte emelkedésnek indult, azaz 200 millióról 300 millióra nőtt, ebből 115 millió a fejlődő államok lakosa. Chilétől Kínáig Mc’Donaldsok és KFC-k nyílnak, miközben az emberek egyre több időt töltenek autóikban, a televíziókészülékek és a

számítógépek előtt. Becslések szerint jelenleg egymilliárd ember számít túlsúlyosnak, ami egy globális „járványhoz” vezethet, ami a szívbetegségeket és a cukorbetegséget illeti. Igaz, az államok többet is tehetnének azért, hogy polgáraik öregkora valóban nyugodt legyen, és azért is, hogy a nyugdíjasok könnyebben vállaljanak munkát. Az Európa Tanács által nemrégiben közzétett jelentés szerint, a részmunkaidős munkahelyek számának növelése nemcsak, hogy a későbbi nyugdíjaztatást segítené elő, de a születések számának növelését is előidézheti azáltal, hogy ily módon kiküszöbölhető a munkahely és a család közötti feszültség forrása. Az egészséges életmódra való bátorítás pedig jelentősen meghosszabbítaná az élet produktív szakaszát, ahogy a sétáló, gyalog közlekedő közösségek megteremtése is. Ezek a folyamatok alátámasztják azt a világszerte használt érvet, hogy a nyugdíjkorhatárt emelni kell. Nemcsak az öregkor boldogságára irányuló erőfeszítéseket nevezhetjük szerénynek – tulajdonképp nullának –, de a szakértelmi gondok is robbanásveszélyes helyzetet idézhetnek elő a jövőben, egészen addig a pontig haladva, amikor az időskorú munkavállalók számára egyre nehezebb lesz szakmai szempontból is megfelelni a munkahelyen támasztott követeléseknek, amit egy modern gazdaság ír elő. Ezek megmagyarázzák azt az Amerikában tapasztalható paradoxont, hogy miközben a munkaadók arról panaszkodnak, hogy a számukra szükséges mérnöki tudást alig tudják megtalálni a munkaerőpiacon, a mérnökök körében uralkodó munkanélküliségi arány kiemelkedően magas. Amennyivel gyorsabban fejlődik egy társadalom, amennyivel gyorsabban válik technológia szempontból egyre kifinomultabbá, annyival hamarabb mélyül el a munkavállalói tudás, a szaktudás és a támasztott igények közötti szakadék – legfőképp az idősebb munkavállalók körében. „Egy öregebb világ békésebbé válik” Nem feltétlenül. Egyes stratégák, mint például Mark L. Haas egyfajta „gerontobékéről” beszélnek. Íme az érv: egy olyan világban, ahol családonként egy gyereket vállalnak, a kötelező sorkatonai szolgálattal szembeni ellenállásnak növekednie kell, mivel a társadalomban csökken az áldozatvállalással szembeni tolerancia. A nyugdíjak és az egészségügyi problémák miatt jelentősen megemelkedett állami költségek a katonai kiadások lefaragását idézik majd elő. Az idősek és a középkorúak által dominált társadalom egyre kevésbé hajlandó kockáztatni, a társadalmi érdeklődés a gyakorlati problémák, a belpolitika – mint a bűnözés és a nyugdíjak biztonsága – felé irányul. A leggyakrabban felemlegettet példa Japán, amely az elemzők szerint az elöreJÓ HA FIGYELÜNK!

gedéssel párhuzamosan egyre stabilabb és békésebb állammá vált. Nyugat-Európa fenekestől fordult fel, amikor a sokat emlegetett „68-as generáció” még fiatal volt, ám amikor a „baby-boom” korszakának ezen fiataljai megöregedtek, kevesebb gyermeket vállaltak, akkor Európa sokkal békésebbé vált. Azonban ezzel a „rózsaszínű forgatókönyvvel” van egy-két gond. Először is, pont a gyorsan elöregedő államokban – paradox módon – időszakos jelleggel előállhat olyan, hogy sok fiatal jelenik meg hirtelen, minden olyan következménnyel, ami ezzel jár: erőszakosság, gazdasági visszaesés, megingás. Vegyük példának Iránt: 2020-ig a 15 és 24 év közötti irániak száma 34%-kal fog csökkenni a 2005-ös adatokhoz képest – amint azt az ENSZ Népesedési Szakcsoportja jelezte. Azonban 2020 és 2035 között a fiatalság aránya ismét egy 34%-os emelkedést mutat majd, dacára annak, hogy a gyermekvállalási kedv csökkenni fog. Miért? Az iráni nők egy nagy aránya most ér a szülőképes korba, ami azt jelenti, hogy – még ha kevesebb gyermeket is vállalnak, mint szüleik, és ez nem elég a lakosságszám fenntartására – képesek ara, hogy egy időszakos jellegű „baby-boom”-ot idézzenek elő. Több muzulmán ország, mint Líbia és Pakisztán hasonló nagy ingadozásoknak néz elébe, ami a fiatalkorú lakosság arányát illeti. A közép-ázsiai térség legtöbb állama hasonló, időszakos „baby-boom”-mal kell majd szembenézzen 2020-ban. A nagyhatalmak geopolitikai harcainak már régóta célpontjai ezek az államok, köszönhetően az itt található földgáz-készleteknek és kőolajnak. Ugyanez igaz Latin-Amerika két leginstabilabb államára, Perura és Venezuelára. Azonban ez nem csak a számok játéka. Ahogy azt Európa közelmúltjának legsötétebb fejezetei sugallják, az a pont, amikor a demográfiai növekedés csökkenésbe vált át, veszélyes és nyugtalanító lehet. A fasiszta ideológia alapjait nagymértékben meghatáJÓ HA FIGYELÜNK!

rozták Oswald Spengler A nyugat alkonya és Lothrop Stoddart The Rising Tide of Color Against White-Word Supremacy című művei, valamint a kor eugenistáinak írásai, amelyek az árja faj demográfiai hanyatlását vetítették elő. (A Kuruc.info olvasói a fentieket arra vonatkozó példaként értelmezzék, hogy a demográfiai hanyatlásra, veszélyeire való felhívás erőskezű államrendszereket szülhet – ebben a kontextusban a fasizmus, vagy a nemzetiszocializmus nem feltétlenül negatív példaként értendő, hanem annak bizonyos tényeinek párhuzamba állítása a jövőben a demográfiai hanyatlás korába lépő államokkal, mint pl. a muzulmán államok, ahol „Allah népe” kényszeríthet ki faji ideológiákra alapozó autoriter államokat, egyfajta „muzulmán nácizmust” – a fordító megjegyzése.) Ma, amikor a fasizmus és nácizmus veszélye kezd kikopni az európai köztudatból, a kontinens lakóinak jelentős része a bevándorlók magas számától ismét veszélyben érzi magát. A demográfiai hanyatlástól való félelem táplálja a hindu nacionalizmust Indiában, és hozzájárul a bevándorlók kiutasításának elfogadásához Amerikában, ahol éles vita bontakozott ki a Ground Zeronál (a 2001. szeptember 11-i tornyok elleni támadás helyszíne) felállítandó mecset kapcsán. A következő évtizedekben nemcsak az időszakos „baby-boom”-ok járulnak majd hozzá a fiatalkorú lakosság megszaporodásához a fejlődő és az elmaradt országokban, hanem a fejlett országok nagy részének társadalma is megöregszik. Ez a demográfiai veszély tökéletes receptje, figyelmeztetnek Neil Howe és Richard Jackson, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának munkatársai. Ha úgy gondolják az olvasók, hogy a következő évtized csúnya lesz, akkor gondoljanak 2020-ra. „Egy ősz hajú világ szegényebb lesz” Csak ha nem teszünk semmit ellene. Egy társadalom jóléte és annak életkora közötti kapcsolat igencsak ciklikus. Az elején, ahogy egyre kevesebb gyermek születik és a munkaerő öregszik, időszakosan kevesebb gyermeket kell iskoláztatni, nevelni. Ez jó: felmenti a női munkaerőt, hogy az a gazdasági fellendüléshez csatlakozhasson, és az oktatásba fektethető anyagiak lehetőségét kibővíti. Amennyiben a többi társadalmi faktor változatlan marad, akkor ebben a formában erősödik a gazdasági fellendülés, gyorsulhat annak üteme. Japán már átment ezen a szakaszon, 1960 és 1970 között, míg a többi ázsiai állam nem sokra rá követte őket. Kína jelenleg pont ebből a helyzetből profitál. Azonban ezt követően a helyzet drámaivá válik. Időközben, a lecsökkent születésszám miatt, nemcsak kevesebb gyermekkel rendelkező, hanem az egyre kevesebb időskorú

munkavállalóval rendelkező társadalomhoz vezet ez az út, pont abban az időszakban, amikor a nyugdíjas korú idősek száma robbanásszerűen megemelkedik. Ez azt jelenti, hogy – abban az ütemben, ahogy a lakosság öregszik – ez a tény nem a gazdaság erősödéséhez, hanem annak hanyatlásához vezet. Kevesebb fiatal annyit jelent, mint kevesebb olyan embert, akinek szüksége van új lakásra, bútorokra és így tovább, valamint egy olyan réteg megerősödését, amelyik kevésbé hajlandó nagyobb kockázatvállalásra az állami jólét érdekében. A megöregedő munkások egyre inkább érdekeltté válnak a munkahelyük megtartásában, mint új munkahelyek, vállalkozások létrehozásában, beindításában. A legutolsó próbálkozások pedig azok, amelyek – hogy az ingatlanok árát és a fogyasztás ütemét fenntartsák – magántőkét vonnak be a hitelpiacra, financiális léggömböket alkotva, amelyek törvényszerűen kidurrannak egyszer. (Ismerősen hangzik?) Más szavakkal, egy olyan bolygó, amely a végtelenségig öregszik, csak gondokkal kell szembenézzen. Azonban a születésszámnak nem kötelező folyamatosan alacsonynak maradnia. Az egyik út, amit követni lehet, az a svéd modell: ahol az állam keményen közbelép, hogy a családi és a munkahelyi élet párhuzamából adódó konfliktusok hatásait csökkentse, lehetőséget adva a nőknek, hogy anyagilag ne érezzék meg azt, ha több gyereket vállalnak. Azonban azok az országok, amelyek ezt az utat követték, eddig csak szerény eredményeket értek el. A másik véglet az, amit tálib modellnek nevezhetünk: ez a hagyományos értékek és életmódhoz való visszatérést jelenti, ahol nőknek nem sok szerepük van a társadalomban, azon kívül, hogy anyákká váljanak. Ez a felfogás elérheti azt, hogy a születésszám megemelkedjen, azonban ez olyan következményekkel jár, amik a világ nagy részének ma elfogadhatatlan, kivéve a frigid fundamentalistákat. Akkor létezik egy harmadik út is? Igen, viszont nem tudjuk, hogy miként térjünk rá erre. A trükk az lenne, hogy újraalkossuk azt, amit valamikor a kisgazdák és a kisvállalkozások világának neveztek: azt a felfogást, hogy a gyermek egy kincs, és nem teher. Képzeljük el azt a világot, ahol a szülők a humán tőkéjüket gyermekvállalással erősítik. Képzeljünk el egy olyan világot, ahol a család nemcsak egy fogyasztói sejt, hanem egy termelő kisvállalkozás. Az a társadalom, amelyik megtalálja a család gazdasági alapjainak létrehozásához szükséges módszert és forrást, az uralni fogja a jövőt. Az alternatíva pedig: szegénység és öregség. (Foreign Policy nyomán Kuruc.info. Illusztráció: Szakács Barna: A vén csataló) 33

A Hit Gyülekezetének karmaiban Az alábbiak valószínűleg igazak, mert több – sikeresen kilépett – volt Hit Gyülekezetes kedves ismerősöm  hasonló dolgokról számolt be, s ma ők is nehezen élnek, mióta kiléptek onnan (NIF szerkesztő) Az alábbiakban egy tengerentúli magyar nyelvű újságban megjelent interjút olvashatnak. riporter: -Hány éves voltál, amikor kapcsolatba kerültél a Hit Gyülekezetével? volt Hit Gyülekezete tag: – Huszonegy, és hat évet töltöttem a gyülekezetben. riporter: -Egyáltalán hogyan kerül valaki kapcsolatba a Hit Gyülekezetével? volt Hit Gyülekezete tag: – Barátok, ismerősök révén. De a szekta tagjai utcai evangelizációkat is tartanak. Engem barátok hívtak, mondták: gyere, jó zene van, sokan járnak. Megkapó a hangulat, az istentisztelet modernsége. Az Istent dicsérő dalok diszkó, country, rock vagy rap stílusban vannak előadva. És ez az újszerűség, fiatalos hangulat magával ragadja az embert. Az biztos, hogy a szekták tudnak a fiatalok nyelvén szólni. És a végén az ember úgy belegabalyodik a szektába, mint a macska a fonálba…Heti három alkalommal van összejövetele a gyülekezetnek, minden alkalommal 5-6 ezren jönnek össze. Sok a fiatal, de vannak idősek is, láttam rend-

őröket, dandártábornokokat, ügyvédeket, tanárokat, orvosokat. Sok prominens politikai személyiség tagja a Hit Gyülekezetének, például Hack Péter az SZDSZ-ből, aki presbiter a Hit Gyülekezetében. De meglátogatták a gyülekezetet milliomos amerikaiak is. riporter: – Az ember elkezdi látogatni a gyülekezetet, mert megkapja őt a fiatalos légkör. Hogyan tovább? volt Hit Gyülekezete tag: – Mikor látják, hogy gyakrabban van ott az ember, akkor ajánlatot tesznek, hogy járjon házi csoportba, házi tanulmányozásra. Egy-két kérdéssel finoman kiszimatolják az anyagi hátteredet is. Például alámerítkezéskor – mert az is van – felírják az egyén nevét, címét telefonszámát és a foglalkozását. Szóval időközben az ember szert tesz rengeteg új barátra, akik meg vannak fanatizálva, és rád szállnak. A szülők ellen is fordítják az embereket. Mert ugye ha az anyád nem „hites”, akkor az ördögtől van, és akkor mi közöd hozzá? Nősülni, házasodni a „világiak” közül nem lehet, mert akkor engedetlen, lázadó vagy. Világival házasodni sötét pontot jelent. Amit a vezető lelkész mond, az az Úrtól van, és amit ő mond, azt el kell fogadni. A gyülekezet elöljárója Németh Sándor, és ha az ő beszédei ellen vagy, akkor a kenetes szolga ellen, vagy az Isten kiválasztott embere ellen vagy, aki fel van ruházva hatalommal. Arról lehet felismerni, hogy az Úr útján jársz-e, hogy hogyan viszonyulsz Németh Sándor személyéhez. >>

Szégyen és félelem Magyarország ma nem jó hely. Nem azért, mert nem szocialisták és liberálisok kormányozzák. Ma fideszesnek lenni is kínos, és már legelszántabb híveik is leginkább szégyellik magukat. Ha lehet, inkább másról beszélnek, vagy azzal bátorítják magukat, hogy legalább nem a „komcsik” vezetik az országot, meg ahhoz képest, hogy milyen rossz volt, most kell újjászervezni az országot. Ehhez pedig idő kell. Ez utóbbi, persze hazugság: nem kellett volna semmit újjáépíteni. Hacsak nem utánuk. Na, az nem lesz kis feladat, akárki vállalkozik majd rá. Ezek a vádló fideszes, például a cikkek kommentjeiben más-más álnéven, de szó szerint ismétlődő mondatok egyre fakóbbak, fáradtabbak, színtelenebbek - és teljesen hiteltelenek. Azt gondolom, az elmúlt három hónapban nem ötszázezer embert vesztett a Fidesz, hanem annál sokkal többet. Sajátjaik nagy részének a lelke, a hite veszett oda. Egy ismerősöm pedig szemrebbenés nélkül bemondta, hogy a Fideszre szavazna, pedig erre sosem vetemedne. De mit lehet tudni, hogy milyen adatokat gyűjtenek „ezek” és „azzal” mire készülnek. Ha csak az elmúlt hét krónikáját figyeljük: Orbánt - ha mi magyarok még nem is -, de az Európai Unió már leváltotta. A magyar miniszterelnök Európa lúzere, akit kerülnek, mintha fertőzne. Pártjából minden napra kiderült valakiről, hogy törvénytelenül vett 34

Gréczy Zsolt

fel költségtérítést. Ötvenhatos hősük végképp elvesztette minden kontrollját és Horn Gyula megtámadásával tovább gyengítette a Fidesz németországi pozícióit. Már tudjuk azt is, hogy egy zuglói fideszes képviselőnő halált kíván a segélyen élőknek, még mielőtt bárki elszólásnak tekintette volna Lázár János szegényeket gyalázó mondatait. És itt van nekünk Schmitt Pál is, a régi „komcsi”, akit tenyerén hordott az az átkos, most meg a szóban „antikommunista” Fidesz próbálja megvédeni zavaros múltját, nyelvművelő misszióját. Az alkotmány vitájában már csak a villáskulcsos Kontúr Pál körvonalai rajzolód-

nak ki. Őt küldik be mindenki mögé, hogy ne tűnjön fel, hogy a Fidesz és a KDNP is magasról leérdekli a saját alkotmányát. Azt az alkotmányt, amelyet püföl a Velencei Bizottság, és bár még meg sem szavazták, de Orbán már aszerint pecsétel. Ugyancsak kiderült, hogy kimaradtunk az uniós paktumból, valamint Varga Mihály csendesen beismerte Matolcsy helyett, hogy elszállt a hiány. Szórakoztak még a kérdőívekkel, az életfogytig tartó büntetéssel, a semmisségi gyalázat után titokban tartani kívánt levéllel alázták tovább a rend őreit. Beindították a házon belüli tippjátékot, hogy meddig legyen kötelező az oktatás. Az utolsó tétet Hoffmann Rózsa tette: 16. Másodszor... senki többet?... Végül a Magyar Gárda és a Fidesz közös példaképe, Wittner Mária elfelejtett hozzászólni, hogy Angyal István helyett Elvis Presleyről nevezik el a Corvin köz melletti teret. Felkészül a távozásra Roosevelt, aki beszállt a Hitler elleni háborúba. Már látom magam előtt azt is, ahogy az orosz-magyar gazdasági kapcsolatok virágba borulnak a szovjet emlékmű elszállításának hírére. Az amszterdami visszavágó is hátra van a megalázó 0-4 után. Biztos van Persie mögött is a szocik állnak, akik a nyakunkra hozták az uniót. Ahova mi akartunk belépni.

riporter: – Hallottam, hogy szoros összefonódás van az SZDSZ és a Hit Gyülekezete között. És a választások idején a gyülekezet imádkozott az SZDSZ ellenségeinek a vesztéért. volt Hit Gyülekezete tag: – Amerikai karizmatikus hittérítőkkel is kapcsolatban van a Hit Gyülekezete. A Hit Gyülekezete tulajdonképpen amerikai modell. Az SZDSZ-szel tudvalevőleg szoros az összefonódás. Választások idejé n meg kellett átkozni azon politikai pártok tevékenységét, amelyek nem az SZDSZ-szel vannak. Például a Fidesz székházat az „imakommandó” órákon keresztül átkozza. riporter: – Imakommandó? volt Hit Gyülekezete tag: – Igen. Amikor például Németh Sándornak jelenése volt a tévében, ahol a Hit Gyülekezete kétes dolgairól kérdezték őt, akkor az imakommandónak előtte három napig Németh Sándor padlásán kellett űzni a tévéből jövő démonokat, amik majd rá akarnak telepedni, amikor elmegy a tévébe. riporter: – A Fidesz-re mondott átok miről szól? volt Hit Gyülekezete tag: – „A Fidesz-nek minden tevékenysége legyen átkozott, sikertelen, szerencsétlen, érje utol romlás, halál és pusztulás kezük minden munkáját.” És amikor egy személy ellen szól az átok, akkor a 109-es zsoltárt mondják ellene, behelyettesítve az átkozott nevét. riporter: – Hány tagja van a Hit Gyülekezetének? volt Hit Gyülekezete tag: – Hatvanezer. A fő bázis Budapesten van, de természetesen vannak vidéki gyülekezetek is. A Hit Gyülekezetének van óvodája, bölcsődéje, általános iskolája, gimnáziuma, és hittudományi akadémiát is működtet. riporter: – Értem. Szóval a nyolcvanas évektől 2000-ig, a Hit Gyülekezete ezerről hatvanezerre nőtt lélekszámban, anyagi befolyása pedig óriási lett. Ez mivel magyarázható? volt Hit Gyülekezete tag: – A fizetés 10 százalékát le kell adni. Mivel egyrészt a „nagykenetű testvér” mondta, a másik ok pedig, hogy az Ószövetségben meg van említve a tized. Ennek a mintájára. Ezen kívül állandóan hangsúlyozzák azt a gondolatot, hogy aki ad Isten munkájára, az gazdag lesz, aki nem ad, az szegénységben fog tengődni. Úgyhogy a hívők minden fizetés után beleteszik egy borítékba a fizetésük egy tizedét, és ráírnak a borítékra egy „T” betűt, ami

a tized megfelelője. Azért jelölik meg, mert a tizeden kívül adományokat is illik adni a gyülekezet számára. Az adományt tartalmazó borítékot nem kell megjelölni, csak bedobnia ládába. Sokat emlegetett szabály az is, hogy ha két összeg van nálad, akkor a nagyobbikat kell adományoznod, mert az van az Úrtól. Szóval, ha egyik zsebedben van egy ötszázas, a másikban pedig egy ezres, akkor az ezrest adományozod, mert az van az Úrtól. riporter: – Hová mennek ezek az összegek? volt Hit Gyülekezete tag: – A Hit Gyülekezetének van egy bankszámlája. A tizedet azonnal nyomják rá a számlára, a vidéki gyülekezetek is, tehát az meg egyenesen Pestre érkezik, utána a pénz sorsa ismeretlen. Az adományok egy részét arra használja a gyülekezet, hogy fizesse a bérleményt, de mondjuk, azt sem kell mindenhol, mivel egyre több gyülekezetnek saját épülete van már, amelyeket a hívők pénzén építenek föl, de az épület a Hit Gyülekezetének a tulajdonát képezi. Így az adományok szintén mennek Pestre, a főbázisba. Aztán vannak húzá sok időről időre, mint például mikor az egyik gyülekezet pásztora azt mondta nekünk nagy lelkesedéssel: „Tudjátok mit, dobjunk össze a Németh Sándornak 150 ezer forintot!” És mi összedobtuk neki a 150 ezer forintot hat istentisztelet folyamán. Beletettük egy borítékba a pénzt, és a pásztor elvitte neki. Németh Sándortól néhány nap múlva kaptunk egy faxot, hogy köszöni szépen a -i gyülekezet kedvességét. Ennyi. Ezzel lehetett minket etetni. riporter: – Van valami elszámolás a vezetőség részéről azzal kapcsolatban, hogy mire fordította a befolyt pénzösszeget? Vagy csak vakon kell bízni abban, hogy a felkentek Isten akarata szerint a gyülekezet érdekében költik el a pénzt? volt Hit Gyülekezete tag: – Soha nem volt még olyasmi, hogy valaki kiállt volna a Hit Gyülekezetében, és beszámolt volna a gyülekezet anyagi helyzetéről. Sőt, azt mondták, hogyha kíváncsi vagy az anyagi dolgokra, akkor az már lázadás, akkor te a szívedben azt feltétel ezed, hogy a nagykenetű szolgáló sikkaszt. Tehát vizsgáld meg magad, és tarts bűnbánatot. Azt is volt időm megfigyelni, hogyan viszonyulnak a szegényekhez, a szerencsétlenekhez a Hit Gyülekezetének pásztorai. A pénzt ugye piszkosul kérik, de ha valaki egy nevetséges összeget, mondjuk, 500

Gréczy Zsolt újságíró JÓ HA FIGYELÜNK!

JÓ HA FIGYELÜNK!

35

forintot kér a gyülekezetből ennivalóra, akkor az a válasz, hogy: „Imádkozzál, majd az Úr ad.” riporter: – Mi van akkor, ha egy egyszerű kis „hites” meggondolja magát és azt mondja, hogy én ebből kiszállok? volt Hit Gyülekezete tag: – Ha rövid ideje van ott, és nem jár a szája, tehát nem a gyülekezeten belül akar reformálni, és ha nincs jelentős anyagi bázisa, akkor szép csendben kiléphet, a kutya sem fogja keresni. De ha valaki régóta ott van, esetleg már valamilyen beosztása is van, tehát már belelát a dolgokba, vagy anyagilag befolyásos ember, akkor először szép szóval próbálják őt rávenni, hogy vissza kéne jönni. Ha az illető nem jön vissza, akkor a gyülekezet fel van szólítva, hogy átkozza meg ezeket az egyéneket. Az ott maradottaknak pedig átok terhe mellett el kell mondaniuk egy esküt, hogy ők maradnak a gyülekezettel. A hívőket abban a félelemben tartják, hogy az átkok fognak. Tudják, hogyha kilépnek, akkor az egész gyülekezet hónapokig átkozza majd őket. Voltak, akik évek után nem bírták tovább, gyomorfekélyt kaptak, idegileg tönkrementek, egy kedves ismerősöm gyomorrákban meghalt, többen öngyilkossági kísérletet hajtottak végre, valaki a Dunába ugrott. Egyik ismerősöm a pszichiátriára került, miután sikerült elszakadnia a gyülekezettől, de hónapokig kínzó fejfájás gyötörte, mert tudta, hogy őt most állandóan átkozzák. riporter: – A te kálváriád hogyan kezdődött? Boldog, hívő ember voltál, eljártál a gyülekezetbe, sírtál, énekeltél a többiekkel, egyszer csak valami beárnyékolta ezt az állapotot. Mi volt az? volt Hit Gyülekezete tag: – Én ferencesek között érettségiztem és katolikus papi hátterem is van. Amikor elkezdtem látogatni a Hit Gyülekezetét, a korombeli fiatalok úgy ösztönösen körém csoportosultak, gyülekezet után odajöttek hozzám beszélgetni. A pásztorok is látták, hogy hatással vagyok az emberekre, ráadásul komolyan veszem a dolgokat, így egy idő után csoportvezető lettem, és az otthonomban tanulmányozást folytattam a rám bízott „házi csoporttal”. Vagyis akkor már az otthonomban, mert időközben megnősültem, feleségül vettem egy lányt, aki szintén a Hit Gyülekezetébe járt. Minden szépnek és magasztosnak tűnt, rendszeresen jártunk a gyülekezetbe, ahol eufórikus hangulat uralkodott, az emberek nyelveken beszéltek, elájultak, amikor a nagykenetű testvér megérintette őket, és mi szentül hittük, hogy a szent szellem munkálkodik a gyülekezetben. Boldogok voltunk Én abban az időben egy kiadóvállalatnál dolgoztam, amelyet a Hit Gyülekezete működtetetett, és irodai munkám során észrevettem néhány húzást, pontosabban pénzzel való visszaélést. Egyszer bent maradtam az irodában, átnéztem a számlákat, kijött, hogy több millió forinttal nincs elszámolva. riporter: – Ennek mi köze a Hit Gyülekezetéhez? volt Hit Gyülekezete tag: – Csak annyi, hogy a kiadót működtető főnökeim presbiterek voltak a Hit Gyülekezetében. Akkor döbbentem rá, hogy mi kis naiv emberkék vagyunk, akiket az orrunknál fogva vezetnek, és azt hazudnak össze, amit csak akarnak. Felhívtam az egyik nagykenetű testvért, mert tanácsot akartam tőle kérni, és bizalmasan elmondtam neki, hogy mit vettem észre a pénzügyekben, de kértem őt, hogy ne mondja el senkinek. Azt mondta, nyugodjak meg, nem szól senkinek. A következő gyülekezeti összejövetelre azonban lejöttek hozzám Pestről a nagykenetű testvérek és a házi csoportom meg a feleségem előtt elkezdték felsorolni a „bűneimet”, amit szerintük a hat év alatt elkövettem ennyit a nagykenetű titoktartásáról. Ott helyben leváltottak, mint csoportvezetőt, és a munkahelyemről is azonnali hatállyal elbocsátottak. Aztán, mint akik jól végezték dolgukat, elmentek. Én csak azon gondolkoztam a „vádak” felolvasása alatt, hogy honnan van ez a rettenetes gonoszság bennük, hiszen semmi nem volt igaz a vádakból. Az egész olyan volt, mint egy koncepciós per. Nem tudtam, hogy még csak most kezdődik a hadjárat ellenem. A tetvek pletykákat, rágalmakat kezdtek terjeszteni rólam a pesti gyülekezetben is, így mindenki felvette ellenem a védekező állást, és kezdték rám mantrázni az átok-zsol36

tárt. A gyülekezet testvérnői pedig hívogatni kezdték a feleségemet először titokban, majd teljesen nyíltan azzal a sürgetéssel, hogy váljon el tőlem, mivel én az ördögtől vagyok, és ilyen emberrel nem lehet együtt élni, és a nagykenetű testvér ilyen esetben megengedi a válást. Néhány nap múlva betörtek hozzánk, testileg bántalmaztak, keresték a számlákat. Én fenyegettem őket, hogy feljelentést teszek a rendőrségen. és mindent kitálalok. riporter: – Ez azért merész dolog, nyíltan meg fenyegetni valakit, akinek ráadásul takargatnivalója van. volt Hit Gyülekezete tag: – Meg is tettem a feljelentést, be is vitték az érintetteket a fogdába. Csakhogy a rendőrségen ők is tettek ellenem feljelentést, méghozzá azt, hogy azért keresték nálam a számlákat, mert a sikkasztást én követtem el a cégnél, és azért meg akarták szerezni tőlem az iratokat. Akkor ott a rendőrségen még egyszer behúztak a csőbe, elkezdtek könyörögni és fenyegetőzni, hogy enyhítsek a feljelentésen, mondjam azt, hogy nyitva volt az ajtó, tehát nem betörés volt. Azt ígérték, hogy ha ezt megteszem, akkor ők visszavonják az ellenem tett feljelentést. Én megváltoztattam a feljelentést, így kiengedték őket, ők viszont nem vonták vissza az ellenem tett feljelentést. Itt nagyon ráfáztam. Nekem ekkor nem volt munkám, eléggé le voltam rongyolódva, gondoltam, új életet kezdek. Elhatároztam, hogy beállok rendőrnek és lesz belőlem egy becsületes rendőr. Mikor elmentem bejelentkezni a rendőrségen, akkor tudatták velem, hogy pszichológiai tesztnek is alá kell vetni magam, hogy lássák: megfelelek-e rendőrnek. Mondtam, semmi akadálya. A pszichológiai tesztet szakorvosnak kellett elvégeznie. Elmentem a szakorvoshoz, aki felajánlotta, hogy bead nekem egy nyugtató injekciót, egy idegerősítőt csak egy nagyon gyengét -, hogy megnyugodjak. Beleegyeztem, mert valóban eléggé megviseltek a történtek. Eszembe se jutott, hogy Haloperidolt kapok. riporter: – Mi az a Haloperidol? volt Hit Gyülekezete tag: – A Haloperidol injekción keresztül beadott elektrosokk. Szóval beadta. Mikor mentem haza a vonattal, már az úton éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben. A nyelvem összecsavarodott, a végtagjaim kicsavarodtak, csurgott a nyálam, szóval nem voltam a magam ura. Mikor hazaértem, a feleségem látta, hogy baj van, kihívta az orvost, de az tanácstalan volt, mert nem tudta, hogy mit kaptam, mi ellen adja be az ellenszert Azt hittem, hogy egy-két nap alatt átmegy rajtam. Három hét múlva mikor már tovább nem bírtam, szóltam az egyik barátomnak, hogy vigyen vissza a pszichiáterhez. Egy vasárnapi napon történt. Odaálltam elé, csak annyit mondtam, hogy „Ez van”. Ő erre azt felelte, hogy ilyen apróságokkal ne zavarjam a hétvégi ügyeletét. Rendben, mondom azzal is megzavarhatom az ügyeletet, hogy elugrok a rendőrségre, és feljelentem. Erre aztán megnézte a kórlapomat, majd egyszerűen csak annyit mondott, hogy tévedésből mást adott be nekem a nyugtató helyett, de ebből ne csináljak nagy ügyet, ez bárkivel megeshet. Azután beadta az ellenszert, és én nem jelentettem fel. Mikor hazaértem a kórházból, a feleségem addigra összecsomagolta a holmiját, és kijelentette, hogy ezt ő tovább nem bírja, elválik tőlem. Beadta a válópert, meg sem kellett jelennem a tárgyaláson, elválasztottak. És ez sajnos így van Magyarországon, úgyhogy akaratom ellenére felbontották a házasságunkat. riporter: – Jártál még ekkor a H it Gyülekezetébe? volt Hit Gyülekezete tag: – Nem. Otthon olvasgattam a Bibliát, és töprengtem, hogyan legyen tovább. Elhatároztam, hogy felhívom a Magyar Fórum szerkesztőségét, hátha érdekli őket az esetem. Érdekelte őket, ki is jöttek hozzám a lakásomra felvenni a riportot, és ment volna nyomtatásba. Ők nyugtattak, hogy a nyilvánosság védelmet nyújt majd. Arról is szó volt, hogy a tévében is riport készülhetne velem. Ezt én jó ötletnek tartottam. Csakhogy a szekta tudomást szerzett a készülő riportról, és akkor jött az utolsó poén: biciklin tekertem hazafelé, amikor hirtelen megállt mellettem egy rendszámtábla nélküli furgon. Berántottak az autóba, megfeJÓ HA FIGYELÜNK!

mert látták, hogy baj van. Azonnal elmentem a rendőrségre feljelentést tenni, de nem tudtam semmit bizonyítani, mert rendszámtábla nem volt a kocsin, a tetteseknek pedig lett volna alibijük, ha akarták volna, az egész gyülekezet egybehangzóan állította volna, hogy az adott időpontban csoport-tanuláson vettek részt, vagy hasonló. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy elmegyek az országból. Ennyi a történet. riporter: – Magyarországon többen is lehetnek ebben a helyzetben, hogy bekapcsolódtak egy szektába és nem tudták otthagyni? volt Hit Gyülekezete tag: – Ismerek embereket, akik kiléptek a gyülekezetből, és most nagyon rossz életük van. A rengeteg szekta, romboló, pusztító, destruktív hatással van az emberekre, a társadalomra. riporter: – A Hit Gyülekezetét Nyugatról is támogatják? volt Hit Gyülekezete tag: – Ez teljesen biztos. Amerikából mennek pénzek a Hit Gyülekezetébe és vissza. Minden istentiszteleten három zászló függ a színpad fölött. Nem találnád ki, melyek ezek: az amerikai, a magyar és az izraeli. Ráadásul, mivel a Hit Gyülekezete elismert, bejegyzett egyház, nem adózik a bevételei után, sőt állami támogatásban részesül. riporter: – Tehát itt vagy most, valahol laksz és szeretnéd rendbe tenni az életedet. volt Hit Gyülekezete tag: – Igen, újra szeretném kezdeni az életemet, hallgatom az Úr szavát, hogy irányítson.

nyegettek, hogy esténként ne merészkedjek az utcára és készüljek el mindenre, mert amit a gyülekezet ellen vétek, az már a legsúlyosabb bűn, majd meztelenül kidobtak a város egyik forgalmas utcájára, fényes nappal. (Ezek az emberek a Krisztus nevében a helyes dolgot cselekedték: Ez a fanatizmus hatalma.) A járókelők adtak rám ruhát,

*** A Legfelsőbb Jóságos Isten nevében: Könyörögve kérjük, hogy akit megkörnyékez a hit(ványak) gyülekezete nagy ívben kerülje el őket! Önmagától álljon el a belépés gondolatától, aki esetleg ezen agyalt! Akik meg jelenleg (még) benne vannak, kívánjuk nekik, hogy ébredjenek fel és hagyják ott! Ehhez sok szeretet-erőt és jó egészséget kívánunk! És imádkozzunk értük, mert a jó imának is formáló ereje van! Terjesszük Bartus László – Fesz van (A Hit Gyülekezete másik arca) c. könyvét. Nemzeti Internet Figyelő

Május 1-től igen drága a büntetés! Automata traffipaxokat szereltek az alábbiakban felsorolt helyeken lévő közlekedési jelzőlámpákba Budapest területén. Az alábbi lista tuti,mivel a felszerelő cégtől jött : –– a Róbert Károly krt-on a Róbert Károly krt. és a Reitter Ferenc utca sarok után következő első lámpasor –– Ferenc krt.-Üllői út sarok –– Rákóczi tér,József krt.(Nyugati felé) –– Attila utca - Alagút sarok –– Hegyalja út - Jagelló út sarok –– Fehérvári úti piacnál –– Budafoki út –– Mártírok útja - Bimbó utca sarok –– Moszkva tér –– Kőbányai út (Egészségháznál) –– Kőbányai út - Könyves Kálmán krt. –– Szentendrei út felüljáró + minden lámpasor a csillaghegyi elágazásig –– Flórián tértől a Tímár utca irányában három lámpasor –– Szamuley utca - Petőfi híd felhajtónál Az automata traffipax lényege, hogy a piros lámpánál lefotózza a tilos jelzésen áthaladó járművet, zöld jelzésnél pedig a kereszteződésen (mért szakaszon) az áthaladási sebességet. A sebességmérő műszer három fotót készít és rögzít a kereszteződésben. Mindenki aki arra jár vezessen nagyon figyelmesen, mert a büntetések igen magasak lesznek. JÓ HA FIGYELÜNK!

37

Hitel-háló: kifosztás és gyarmatosítás Magyarországhoz hasonlóan Romániában, Csehországban, Szlovákiában Lengyelországban és Ukrajnában egyaránt az állam kifosztását jelentő privatizáció során megjelent külföldi banktőke a komprador kormányzatok reklámozó segítségével a lakosság kifosztásaként előtérbe került devizahitelezést tudatosan svájci frankban alakították ki, mert a menekülő tőke menedéke a svájci bankvilág. Ezért annak árfolyama nem változik hektikusan. Hogy a hitelszerződésekkel a nemzeti kis-, és középvállalkozások tönkretétele, valamint az ingatlanhitelekkel a lakosság kifosztása biztos legyen, a bankjog klasszikus szabályait felrúgva belefogalmazták a hitelszerződési blankettákba a bankok egyoldalú szerződésmódosítási és a bankokat terhelő költségek, a bankbiztosítási díjak hitelesekre történő egyoldalú áthárításának jogát. Az is egy sajátossága a devizaalapú lakossági hitelszerződéseknek, hogy végrehajtási fedezetként nemcsak a jelzálogként megjelenő mesterségesen alulértékelt ingatlan szolgál, hanem a hitelt felvevő egyéb vagyona is. A bírósági végrehajtás mellőzését célzó magáncéges végrehajtás lehetőségét is kikötik, sőt az is bevett gyakorlat, hogy a hitel megadásának feltételeként életbiztosítási szerződés megkötését írják elő. Így juthat a bank, illetve a vele üzleti kapcsolatban álló biztosító közösen a hiteles vagyonához annak halálakor. Amire egyébként mindig meg gvan az esély, hiszen a fizetésképtelenné vált hitelesek között gyakori az öngyilkosság. Nem véletlen, hogy ma már az életbiztosítási szerződésekbe kedvezmény-megjelölés és örökös hiányában a biztosító öröklési joga a biztosítási összeg erejéig megelőzheti az állam öröklési jogát. Mindebből látható, hogy itt az állami vagyon privatizációjával összehangolt vállalat-, és lakosságkifosztásról van szó. E kettő több esetben össze is kapcsolódott egymással. Jó példa erre a Hajdú BÉT és a Zala-baromfi esete, azaz szándékos csődbevitele, ami lakossági hitelek bedőlésével és kilakoltatásokkal, családi házak elárverezésével járt együtt. Mindennek a célja az, hogy az embereket megfosszák ingatlanjaiktól, s zömében olyan bérházakba kényszerítsék őket, amelyek már a bankok tulajdonában állanak. (Bővebben a Magyar Hírlap 2007. december 6-i számában írtunk erről). Mindezt megkönnyíti, hogy a nyugat-európai államokkal ellentétben a magyar csődjog nem ismeri a lakossági magán csőd és az ennek keretében lehetséges pénzügyi szanálás intézményét. Mindezek következtében az Orbán-kormány által elrendelt kilakoltatási moratórium ellenére továbbra is az 38

árverések és a kilakoltatások, természetesen a jogszabályok megkerülésével. Erről a Magyar Hírlap is rendszeresen tudósít. Mivel mindez több államot is érint a térségünkben, olyanokat, amelyek a régi tagállamokhoz és az USA-hoz viszonyítva nem a centrumhoz, hanem a perifériához tartoznak. Jó lenne, ha a kárvallott országok összefogának és egyeztetnének a következő intézkedésekkel kapcsolatosan: 1.)A hiteltartozások összegét korlátozni kellene a biztosítékul adott ingatlan jelzálog erejéig, és a követelésből le kellene vonni a már teljesített kamat-, és tőketörlesztések összegét. 2.) A csőd- és a felszámolási törvény kiegészítésével be kellene vezetni a magáncsőd intézményét. 3.) Ugyancsak a csőd- és a felszámolási törvény kiegészítésével elő kellene írni, hogy a csődeljárásba csak a biztosítékul adott ingatlan-jelzálogjogot lehet bevonni. 4.) A csődeljárás során az árveréskor a helyi önkormányzatoknak, a megyei önkormányzatoknak, az államnak és a hazai befektetési szövetkezeteknek kellene ebben a sorrendben elővásárlási jogot biztosítani azzal a kikötéssel, hogy az árverést szenvedő adóssal lakásbérleti szerződést kötnek. 5.) A politikának elő kellene segítenie olyan befektetési szövetkezetek létrehozását,

amelyek lakásvásárlással- és értékesítéssel foglalkoznak, s melyeknek tagjai csak az adott állam állampolgárai lehetnek s amelyek meghatározott időtartamig működhetnek. 6.) Ami a tag után örökölhető szövetkezeti befektetési jegyet illeti, hozamát „az egy tag egy szavazat” elve alapján határoznák meg, a hozam kifizetése pedig 3-5év múlva lenne esedékes. A befektetési jegy tőkeös�szegének – részben vagy egészben – határidő előtti felvételét pedig külön a pénzintézeti szövetkezetekre vonatkozó törvényben kellene szabályozni. 7.) Jogszabályi lehetőséget kellene biztosítani a csőd-követelés összegének a kifizetésére az önkormányzat vagy a befektetési szövetkezet által elővásárlási joggal megvett ingatlan árából. 8.) A megvásárolt ingatlan a vevő önkormányzat vagy a befektetési szövetkezet tulajdonába kerül, mely azt bérbeadással vagy másként hasznosíthatja, de a volt tulajdonosnak előbérleti joga állna fenn rajta. 9.) A befektetési szövetkezet köteles lenne kifizetni gazdasági eredményéből a hozamokat és a tőkét, az állam azonban a szövetkezetek állami támogatásának elve alapján (amely klasszikus szövetkezeti elv) kezességet vállalna a szövetkezeti jegyek tőkeösszegéért. JÓ HA FIGYELÜNK!

INGYEN REKLÁM A HÍR-TÉVÉN? A MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG LEVELESLÁDÁJA

Prof. Dr. Bokor Imre

Nem hallgatható el, hogy immáron hónapok óta, a HÍR-TV rendszeres ingyen reklámot szolgáltat az MSZP egykori és jelenlegi főguruinak. Szinte nem múlik el egy olyan nap, hogy Gyurcsány, Mesterházy, Szanyi vagy más MSZP-s „nagyságok” ne jelenjenek meg a HÍR TV-ben (esetenként minden órában),- illetve az sem ritkaság, hogy „hasznos” eszmecserét folytatnak egyes szerkesztőkkel. Úgy látszik, hogy a HÍR-TV illetékesei nincsenek tisztában azzal, miszerint a témától függetlenül, a kevésbé tájékozott nézők előtt növelik az ellenzék prominens személyeinek a tekintélyét (hírnevét, ismeretségi indexét, stb.,), még akkor is, ha az adott témakörben negatív szerepet játszanak. Az esetek többségében úgy tűnik, mintha az ellenzéknek lenne 2/3-os többsége, folyamatosan dobálják a meghökkentő és valótlanságokat tartalmazó „gumicsontszerű” témákat a közvélemény felé, miközben a FIDESZ-KDNP „ráharap” a vádaskodó, hazug, tizedrangú vagy semmitmondó nyilatkozatokra és nem kevés energiát fordítanak a magyarázkodásra vagy cáfolatokra. Kifejezetten - permanens - defenzív állapotban vannak. Mindezt azért lenne szükséges megvalósítani, mert ily módon végérvényesen és radikálisan rendezni lehetne a problémát. Amit jelenlegi kormány e vonatkozásban tesz, dicséretes, de csak átmeneti megoldást jelenthet. A kormány által beígért adósságkezelő szerv JÓ HA FIGYELÜNK!

Szemléltető például szolgáljon a hetek óta boncolgatott „öszödi” beszéd nyilvánosságra hozatalának a kérdése körüli talányok tálalása, holott ebben az ominózus történetben nem az a lényeg, hogy ki hozta nyilvánosságra Gyurcsány öszödi szövegelését, hanem az, hogy (a helyszínen) több százan hallgatták, de senki sem csapott Gyurcsány szájára, amikor „leqrvázta” az országot, elismerte, hogy „hazudtak reggel, este és éjjel”, valamint másfél-két évig nem „csináltak” semmit! Senki sem állt fel, amikor a jelenlévőket is megalázta és/vagy megfélemlítette a jogtalanul kapott járandóságuk esetleges elvesztésének veszélyére... Senki sem jelentkezett, hogy a semmittevés miatt visszaszolgáltassa a kirabolt adófizetőktől elügyeskedett milliókat, Szili Katalinnak is csak mostanság jutott eszébe, hogy szót emeljen az MSZP politikája ellen, de ő sem törte magát a több tízmilliós forintbankók visszafizetésére. A legújabb Gyurcsány-féle „gumicsont” annak a felvetése, hogy a példátlanul megnövekedett államadósságért minden párt felelős, beleértve a FIDESZT is! Gyurcsány szűkre szabott memóriájából kiesett, hogy az államadósság katasztrofális növekedése (elődpártjuk) az MSZMP uralkodása alatt jött létre, Kádár és Fekete ( Jánosok) tudatos támogatásával, ezzel biztosították a bevörösödött szimpatizánsaik legvidámabb barakkjának fenntartását, a május elsejei ingyenes virsli és serital osztogatását, a fejlett szocialista társadalom alapjainak lerakosgatását, az erről szóló brosúrák tömeggyártását, a belügyi apparátus és besúgóhálózat finanszírozását, a munkásőrség fenntartását, a két-három évre előjegyezhető Trabantok, Dáciák, Moszkvicsok (Ladák) esetleges beszerezhetőségét, a selejtes árúk tömeg-gyártását, a hiánycikkek protekciós vonalon történő beszerzését, a pártüdülők és vadásztanyák hálózatának ki építését, valamint a túlórázásokkal és GMKzásokkal némi többlet-jövedelemre szert tehető rétegek szimpátiájának elnyerését. Az adósságlavina beindulásáért, valamint növekedéséért (tehát) egyértelműen az MSZMP és az MSZP felelős, bár az SZDSZ „csendestársi szerepét” sem lehet lebecsülni. Ezt az adósságot „nyögi” most az ország, azok a „megvezetettek” is, akik vörösre tapsolták a tenyerüket Kádár, Grósz, Horn, Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai hazugságait hallgatva, eltűrve és támogatva. A „bohóctüntetés”-ben részvevőknek eszükbe sem jutott, hogy az előző mondatban megnevezett vezérürük uralkodása alatt vajon hányszor és hányan merészkedtek ki „csörgősipkában” a parlament elé, vajon hányan vonultak fel Trabantokkal vagy Daciákkal a jól kihízott (táplált) szakszervezetis vezetők Kádártól vagy Gyurcsánytól követelve magasabb béreket a tagságuk számára? A tüntetésről készült felvételekből kitűnik, hogy a nyomorgókat képviselő autós felvonulók a legkorszerűbb nyugati márkákból öltögették a nyelvüket a kormányra. Vajon Cser Ágnes az OEP élén tiltakozott-e, hogy ne építsenek fürdőszobát az irodája mellé, ne engedélyezzék a heti pezsgős vacsorákat számára és a továbbképzéseket ne a vidéki többcsillagos szállodákban tartsák? >>

még nem alakult meg. Emiatt a moratórium kormányzati meghosszabítása. Eredetileg ez határozatlan időre szólt volna. Nyilván a banki tiltakozások miatt azonban a hosszabbítás határideje ez év júliusa lett. A végleges és megnyugtató rendezés még várat magára.

Dr. Kotz László – rof. Dr. Prugberger Tamás Gazdasági jogászok, a Professzorok Batthyány körének tagjai

39

Vagyis: a Hír-TV-ben nem a korrupt és hazug főmuftikat kellene meghívni, és diszkrét kérdésekkel (akarva - akaratlanul) népszerűsíteni őket, hanem azokat akik ismerik a szennyes dolgaikat, és rámutatnak arra, hogy a jelenlegi nehéz helyzetünkért kiket terhel a felelősség, és kiket kell elszámoltatni. Mert a FIDESZ-KDNP arra kapott felhatalmazást (és azt ígérték a választási kampányban), hogy elszámoltatják az erkölcsi és gazdasági csődért felelősöket. A felelősségre vonás késlekedéséért felelős a jelenlegi kormányzat, mert üres (kirabolt) „kincstárból” nem emelheti a nehéz sorban lévő (alul fizetett) rétegek bérét, de az elherdált és ellopott vagyonok egy részét régen vissza lehetett volna szerezni, nem beszélve a büntetőjogi felelősségre vonásról, mert például: miért kell Biszku vizsgálni (?), ki volt a belügyminiszter a megtorlás időszakában, félezer ember akasztásáért, gödörbekaparásáért, hozzátartozók értesítésének elmaradásáért és üldözéséért, a bebörtönzésekért vajo n ki a főfelelős? Ha nem tudott ezekről a dolgokról, akkor elmegyógyintézetben a helye és az akkor felvett fizetését (kamatos kamattal) vissza kell venni tőle! Gyurcsány vizsgálatánál sem a telekügyletekkel kell(ene) foglalkozni, hanem tisztázni, hogy ki volt a miniszterelnök amikor az államadósság exponenciálisan megnövekedet, hová tűntek el a tíz és száz milliárdok, ki volt a miniszterelnök 2006-ban a tömegek szétverésekor, a nemzeti zászlók megtaposásakor, a kordonok kiépítésekor, Kóka dübörgő gazdaságának közhírré tételekor, a vidéki postafiókok, iskolák, óvodák vasútvonalak felszámolásakor, stb., stb. A mindenkori miniszterelnök felelős a miniszterei döntéseiért, a rendőrség tevékenységéért, valamint az ország erkölcsi és gazdasági helyzetét befolyásoló (különféle) hatósági intézkedésékért, illetve azok elmaradásáért. Radikálisan szakítani kell

a bíróságok időhúzási taktikájával, a tizedrangú kérdések időt rabló vizsgálatával, és a felesleges (bürokratikus) szerv ezetek (bizottságok, funkciók, törvények, stb.) létrehozásával. Ide tartozik például az Alkotmány Bíróság létszámának növelése, amelyre olyan nagy szükség van, mint eszkimóknak a hűtőszekrényre. A világ mintegy másfélszáz államából tíz rendelkezik Alkotmány Bírósággal, létszámuk pedig öt fő körül mozog, mégsem követelik ott az emberek a létrehozását vagy a bővítését... Végezetül: jelen kis tanulmány célja nem a kormány védelme vagy a tömegek jogos követeléseinek cáfolata, hanem a múltból eredő nehézségek és feltárásuk elmulasztásának bemutatása, a demokrácia pajzsa mögé bújó visszahúzó erők tevékenységének (részleges) ismertetése. A tehetetlenségből fakadó határozott intézkedések elmaradása, amelyeket (főként) most azok kérnek számon és azok gerjesztik a közvélemény indulatát, akik miatt ez a helyzet kialakult, akik úgy vágynak vissza a hatalomba, mint a partra vetett hal a vízbe. A jobboldali médiák látványos nyitása az ellenzék felé semmit sem segít a gondjainkon, a felkészületlen (vagy túlságosan jóindulatú) riporterek a „hétpróbás” ellenzékieknek (hatalomra törekvőknek) nyújtanak segítséget, mert nem veszik észre, hogy a radikális szószólóikat nem érdekli a békés hangvétel vagy a gyengén megfogalmazott igazság megpendítése. Emlékezzünk Márai Sándor nyilatkozatára: „A kommunizmus megbukott mindenféle értelemben, d e a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan konok és veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem meztelen életét és a zsákmányt”. (Prof. Dr. Bokor Imre.)

Az alkotmányról

Kérdések a készülő alkotmány kapcsán legitimitásról, államformáról, alkotmányozási jogról – dokumentumok  alapján Miközben a kétharmad(?) alkotmányoz valódi Alkotmányozó Nemzetgyűlés nélkül, mi, akik többször és több helyen kifejtettük álláspontunkat ennek a hamisságáról, továbbra sem jeleníthetjük meg szavunkat a Nemzet nagy nyilvánossága előtt, véleményünket, álláspontunkat ebben az alapvető nemzeti kérdésben lényegében erővel hallgattatják el, bolsevista módon. Milyen ellentmondásos, ugyanakkor mégis sajnos mennyire sorsszerű és a korábbi kommunista-kádárista-rákosista időszak folyamánya az a jelenség, amit egyszerre képvisel ebben a kérdésben az úgynevezett alkotmányozási folyamat két előretolt figurája Szili Katalin és Szájer József. A két elvileg korábban ellentétes oldalon álló politikus, most nagysze40

rűen kiegészíti egymást, beleröhög a Magyarság képébe és alkotmányozóként tetszeleg (na jó, Nemzeti Konzultációs Testület). Ha csak mindössze ez Önnek, kedves Olvasó nem alapjában visszatetsző és nem gondolkodik el rajta, akkor bizony Ön nagy agymosáson esett át. Kedves Olvasónk, Dr. Kollár Lajos jogász hozzánk eljuttatott írásában csupán idéz és

kérdez a készülő alkotmány legitimitásával kapcsolatban. Mégpedig nagyszerűen. Mindszenty József: „EMLÉKIRATAIM” idézet: (Megjelent az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest, 1989 kiadásában) 249. oldal: „A köztársaság bevezetéséről szóló törvényjavaslat ellen valóban óvást emelJÓ HA FIGYELÜNK!

tem. Ehhez azonban a törvény életbelépése előtt nekem is, mint minden magyar állampolgárnak megvolt az alkotmányban s az alaptörvényekben biztosított jogom. Alaptörvényeink szerint, amelyek bármely elfogadott törvény alkotmányos úton való megváltoztatását engedélyezik, még ha ma is bárki alapítana olyan politikai pártot, amely a köztársaság helyett a királyság visszaállítását tűzné ki célul, feltéve, ha valóban demokratikus államban és jogrendben élnénk.” 308. oldal: „Az 1956-os szabadságharc alatta Nagy Imre kormány, amelynek Kádár János is tagja volt, az igazságszolgáltatáson esett sérelmet is orvosolni akarta, amikor a Mindszenty-perről így nyilatkozott: A magyar nemzeti kormány megállapítja, hogy 1948ban Mindszenty József hercegprímás ellen emelt vádak minden törvényességet nélkülöztek. Ennek értemében a hercegprímás ellen történt összes intézkedések megsemmisülnek és a hercegprímás minden eddigi polgári és egyházi tisztségét felveheti és szabadon gyakorolhatja.” Tehát érvényben van a HERCEGPRÍMÁSI VÉTÓ, 1956 után is! Kovách Aladár: „Archívum Hungaricum, A Mindszenty-per árnyékában” című, 160 oldalas kiadványa, amelyet a szerző Innsbruckban szerkesztett és adott ki, 1949-ben. Külföldre csempészett Dokumentumok, Pásztorlevelek, Rendőri utasítások, jegyzetek közreadásával. A kiadványban találhatók azok a dokumentumok is, amelyek rávilágítanak arra, hogy hogyan keletkeztek a jelenlegi és Mindszenty József Hercegprímás által még idejében megvétózott, tehát ma is jogtalanul létező politikai rendszer igazi „közjogi” alapjai. 1945 szilveszterén a Hercegprímás a következő átiratot intézi Tildyhez (idézet a fenti kiadványból): „Miniszterelnök Úr! Hivatalosan ugyan nem kaptam erről eddig tájékoztatást, de mert a hír komoly helyen is erősen tartja magát, kénytelen vagyok rá kitérni, és amennyiben való alapja lenne, a terv ellen súlyos okokból óvást emelnék. Úgy értesülök, hogy a nemzetgyűlés a közel jövőben napirendre szándékozik tűzni az alkotmányreformokat, köztük a köztársaság behozatalát, az ezeréves magyar királyság megszüntetésének tervét. Ha ez a hír megfelel a valóságnak, ha nem is kaptam erről hivatalos tájékoztatást, a magyar prímások több mint 900 éven át, állandóan gyakorolt közjogi tisztéből folyóan óvást emelek eme tervek ellen. Mindszenty József s.k. hercegprímás, esztergomi érsek 1945. december hó 31.-én” A Hercegprímás az átiratot a mellékelt levél kíséretében megküldi Varga Bélának JÓ HA FIGYELÜNK!

„VARGA BÉLÁNAK, A NEMZETI FŐTANÁCS TAGJA. Megküldöm csatoltan Nemzeti Főtanácsi Úrnak a Miniszterelnök Úrhoz a hír szerint tervezett alkotmányreformok kapcsán intézett átiratomat. Bizalmas. Nagyságos és Mélyen Tisztelt Kanonok Úr, Nemzetgyűlési Képviselő Úr! Nagyságod ismételten irányítást kért tőlem, minő álláspontot foglaljon el az időszerű kérdésekben. Elérkezettnek látom az időt, hogy a jelentős fordulónál tájékoztatást adjak. Nagyságod sohasem kötelezte el magát a köztársaságnak, ellenben a király őfelségétől fogadott el megbízatást. Ehhez képest Nagyságod csak a király oldalán állhat és pedig a dolog természete szerint nyílt kiállással, a másik gondolat időszerűségének hirdetésével és az ezt valló tábor határozott támogatásával. Különben november 16.-án ezt az álláspontot foglalta el előttem a Nagyságoddal nálam megjelent miniszterelnök úr is. Az a gondolat, amely uralomra tör, szemben áll az ezeréves magyar alkotmánnyal, még tovább sorvasztja önállóságunkat. M.J.” És a legrövidebb időn belül megy a válasz Varga Béla levelére: „Nagyságos és Főtisztelendő Kanonok Úr, Képviselő Úr! Január 2.-i levelére a következőket jegyzem meg: Az államforma kérdésében komoly fellépés kellett volna. Ezt nem láttam sehol. Nemcsak kezdeményezést nem mutattak fel a leghivatottabbak, de még a világiak kezdeményezésének a támogatását sem látom. A közéletben az elvekért való komoly kiállás szükséges, nem a mentegetődzés. Eddig azt hallottam Nagyságodtól, hogy viszi a pártot. Most azt látom, hogy a párt magával ragadja a papságot is.” Pásztorlevél, Esztergom, 1945. október 18.-án: „Az ember értékéről, a lelkiismereti szabadságról, az újabb terror jelentkezéséről. Ellenállni!… Az igazi demokrácia alappillére, hogy sértetlen természetjogi elveket ismer el, melyekhez soha semmiféle emberi hatalomnak erőszakkal nyúlnia nem szabad… Az igazi demokrácia a lelkiismereti szabadságot, a szülök jogait, a munkásnak szabad egyéniséggé kialakulását, a munka rabszolgaságának megtörését írja zászlajára… A földosztásnál pártpolitika érvényesült és katonáink is kimaradtak a földosztásból… Mindenfelé azt látjuk tehát, hogy az alapvető jogokat vetik meg s a társadalom leghatalmasabb pilléreit, az erkölcsiséget és az igazságosságot semmibe veszik… A rendőrségünk pedig ugyanakkor papokat tart fogva szentbeszédeik miatt és védtelen polgárok internálá-

sára rendezkedik be… Titeket pedig, Kedves Híveink, felszólítunk, hogy fontoljátok meg szavainkat, s a választás alkalmával adjátok szavazatotokat arra a jelöltre, aki az erkölcsi tisztaság, a jog, az igazság és a rend érdekében fog síkra szállani s képes lesz küzdeni e jelenlegi szomorú állapotok visszaélései ellen. Ne rettenjetek meg a gonoszság fiainak fenyegetéseitől. Könnyebb egyszeri fenyegetést kiállani s elszenvedni, mint rálépni arra az útra, ahová meggondolatlan s lelkiismeretlen emberek csábítani akarják a magyarságot. Az erőszak és a zsarnokság annál nagyobb lesz, minél kevesebb ellenállásra talál…Ne feledjük a súlyos figyelmeztetéseket, ne feledjük és vonjuk le a következtetéseket. Magyar édesapa, magyar katolikus édesanya, aki felelősséget érez gyermekei lelki tisztasága, földi és örök boldogsága iránt, nem habozhat a választások előtt. Csak olyan jelöltre adhatja szavazatát, aki emberileg szólva kezességet nyújt, hogy ilyen világ, ilyen szellemiség, ilyen eltévelygések többé nem ismétlődnek a magyar földön. Ámen.” A Magyar Püspöki Kar 1948. november 3.-án a „felbecsülhetetlen apostoli munkáért hálás köszönetét fejezte ki Őeminenciájának. Ugyanakkor annál nagyobb megütközéssel és szomorúsággal látja a katolikus hívek tömegeivel együtt azokat a méltatlan támadásokat, amelyek öt különösen a sajtóban, rádióban, gyűléseken rendszeresen érik. Amikor a Magyar Püspöki Kar a vallási és szabadságjogok nevében is felemeli szavát a támadások ellen, biztosítja Őeminenciáját bizalmáról, együttérzéséről az Egyház a Haza és a magyar népünk ügyéért folytatott munkájában teljes egységben összeforrva vele azonosítja magát.” A Magyar Hercegprímás Levele, amelyet letétben hagyott, letartóztatása pillanatában vált időszerűvé. Akkor írta ezt a levelet, amikor látta, hogy titkárát Dr. Zakar Andrást valami vegyszerrel kezelték a börtönben, és amikor kiengedték, tánclépéseket lejtve járt és állandóan nevetett. Ezt Dr. Zakar András többször kihangsúlyozta. A Hercegprímás kézirata az utolsó üzenet volt a püspöki karnak. Ez a zseniális négy mondat üzenet a mai napig. „1. Nem vettem részt semmiféle összeesküvésben. 2. Nem mondok le érseki tisztemről. 3. Nincs vallani valóm, és semmit sem írok alá. 4. Ha mégis megtenném, az csak az emberi test gyengeségének következménye s azt eleve semmisnek nyilvánítom.” Az első pont nyilván arra a szovjet vádra vonatkozik, hogy a Hercegprímásnak a nyugati szövetségesekkel kapcsolata volt. Valóban, a nyugat öt tekintette a magyar államfőnek, mert Truman és Churchill tisztában voltak a Történelmi Magyar Alkotmánnyal. A szovjetek kiszorításának Közép-Európából és ezért a Hercegprímás támogatásának kérdése a nyugat szempontjából kulcskér41

dés volt. Mint szuverén államfőnek, a Hercegprímásnak joga volt bárkivel tárgyalni az ország függetlenségéről. Ebben a tekintetben pontosan annyi joga volt, mint bármelyik megkoronázott magyart királynak. A második pontban pontosan megvédi az első pontban foglalt tényeket, illetve a Magyar Történeti Alkotmányból következő államfőként Magyarországon betöltött helyét. A Hercegprímási tisztségtől, pedig a pápa sem foszthatta meg. Mint szuverén államfőnek, neki semmi tárgyalnia valója a szovjet belügyesekkel és az AVH-val nem volt, ez áll a harmadik pontban. És mégis, van kiút. A Hercegprímás megmutatta az utat, amikor minden erőszakkal szemben hajthatatlan maradt.

„Szent István népe vagytok. Az Ö nemzetnevelő tanításán a magyar nemzedéksorok magyar folytatását szaporítsátok. Budapest, 1948. szept. 1. Aláírás: Mindszenty József s.k. bíboros hercegprímás, esztergomi érsek.” Fentiekből következik, hogy ma Magyarországnak nincs legitim államformája, nincs legitim törvényhozása, nincs legitim kormánya? Továbbá az is következik mindebből, hogy nincs, aki legitim módon módosítani tudná az alkotmányt, illetve új alkotmányt alkothatna? Mindebből következik, hogy csak, és kizárólag az 1944 márciusát megelőző hatá-

lyos törvények szerint lehet módosítani az alkotmányt, vagy új alkotmányt elfogadni? Kérdés, hogy akkor mik voltak az alkotmánymódosításra vonatkozó szabályok? Erre talán dr. Zétényi Zsolt tudna precíz, és jogilag megalapozott választ adni. Kérdés, hogy a parlament által elfogadni, és megszavazni tervezett „új” alkotmány mennyire lesz legitim? Egyáltalán kérdés, hogy Magyarország államformája valóban köztársaság? (már értve ez alatt, hogy legitim-e ez az államforma?) Kérdezi: dr. Kollár Lajos, jogász Nemzeti InternetFigyelő

és hogy Soros nem volt benne a buliban? Most meg jön nekünk az angol fontot kis híján bedöntő spekuláns az aggályaival. Ugyan kérem! Ez az ember teljességgel hiteltelen. De emiatt még nem is ragadna billentyűzetet az embernek fia, annál izgalmasabb és érdekesebb, ami az alábbiakban következik:

„Az euróövezeten belüli széttartó folyamatokra nemrégiben londoni hitelminősítői elemzők is felhívták a figyelmet. A Fitch Ratings által az euróövezet jövőjéről Londonban rendezett szakszemináriumon David Riley, a nemzetközi hitelminősítő globális szuverén adósbesorolásokért felelős igazgatója kijelentette: a válság azért is sújtja különös erővel az euróövezetet, mivel a pénzügyi uniónak egyben gazdasági unióvá is ki kellett volna teljesednie. Az európai szintű monetáris unió kialakult ugyan, a gazdasági unió azonban nem, és ennek következményeként széttartó folyamat indult meg a versenyképességben és a magánszektorok működésében – mondta a Fitch vezető szakértője.

Egy másik nagy nemzetközi hitelminősítő, a Standard & Poor’s nemrégiben kiadott londoni elemzésében kiemelte, hogy az euróövezeten belüli gazdasági növekedési folyamatok is széttartó pályára kerültek, ami azzal a kockázat-

Közös lónak turós a háta avagy – A pénzszivattyút kezelő vén szajha stricije –

Személyi edzőknek híjják mostanság a „stand-up-comedy világában azokat, akik lányokat futtatnak. De vajon mi a helyzet azokkal, akik vén lotyókat, vagy szajhákat „üzemeltetnek”? Varga Miklós dala jutott eszembe, amikor Soros György legújabb eszmefuttatásáról olvastam az Indexen. Tudják, az, amely szerint meg kell becsülnünk a Vén Európát, a gyönyörű nőt. Már 42

megint, még mindig, a bolondját járatják velünk! Nem hiszik? Akkor tessék: „Soros nagyot csalódott az euróban Az euró bevezetésétől a konvergencia megteremtését várták, ehelyett azonban a közös valuta széttartást eredményezett – írta kedden Londonban megjelent cikkében Soros György. A magyar-amerikai nagybefektető a Financial

Timesban kifejti: az euróválságot általánosságban valutaválságnak szokás tekinteni, ám ez egyben szuverén adósságválság és mindenekelőtt bankválság is.” Forrás: MTI Önök szerint van még olyan élő ember ezen a sárgolyón, aki hisz Sorosnak? Elhiszi azt, hogy ez nem így volt előre megtervezve JÓ HA FIGYELÜNK!

Soros György

JÓ HA FIGYELÜNK!

tal jár, hogy a jól teljesítő tagországok versenyképességi előnye a többiekhez képest hosszú távra rögzül. Ha e versenyképességi rés tartósan fennmarad, vagy akár tovább szélesedik – amit az S&P elemzői a következő két évre „igen valószínűnek” neveztek a tanulmányban –, a valutaunión belüli széttartó teljesítményfolyamatok egyre inkább strukturális jellegűvé válhatnak – állt a hitelminősítő elemzésében.” Komolyan mondom, még a végén megérjük, hogy visszasírjuk a KGST-t, meg a transzferábilis rubelt. (Gyengébbek és fiatalabbak kedvéért: a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) Ott legalább mindenki mást csinálhatott. Igaz, amolyan jut is marad is alapon – hát papa, nektek a buszgyártás jutott, így jártatok! –, de legalább el lehetett adni az itthon megtermelt élelmiszert. Egyáltalán volt élelmiszeriparunk! Manapság már ez sem lebecsülendő, hiszen a cukorfronton kialakult helyzet jól példázza, hova jutottunk. Ezzel csak arra szeretnék kilyukadni, hogy egy kvótákkal agyonszabályozott, és egy közös valutával gúzsba kötött, ráadásul harmadik (azaz külső) féllel való kereskedést is – ha kimerítetted a kvóta által előírt keretet – tiltó birodalmi struktúrában való létezés összes kínját szenvedjük el mostanság, „hála” komprádor, dörgölődző politikai osztályunknak. „Kár a kiömlött tej miatt keseregni!” – tartja a népi bölcsesség. Bizony milyen igaz! Pedig csak a józan paraszti eszünket kellene elővenni! A mai politikai osztálytól ez a mozzanat azonban semmiképpen nem várható el, hiszen még azzal sincsenek tisztában, hogy mindaddig, amíg a nagyságos és fényességes Európai Porta kebelén belül képzelik el a Magyar Nemzet létezését, addig a mostanság oly nagy állhatatossággal próbált „Alkotmányozás” című darab próbái is teljességgel hiábavalók, hiszen a Lisszaboni Szerződés című EU-alkotmány szerint, az uniós törvénykezés felülbírálja a nemzeti jogalkotást, beleértve az adott ország alkotmányát, illetve alaptörvényét is. Innentől kezdve tehát minden az adott országban meghozott jogszabály, rendelet, akármi, csak másodlagos lehet. Egy ilyen politikai közegben tehát teljességgel értelmetlen elvárni az idegen érdekeket elvtelenül kiszolgáló komprádor politikumtól, hogy kilépjen ebből a függővé és kiszolgáltatottá tévő birodalmi rendszerből. Pedig épp itt lenne az ideje. Adjunk hálát a Teremtőnek, hogy nem vezették be az eurót, s ha Isten is megsegít, megszűnik, mielőtt odaérnénk? Hát, lehet, hogy ez fog megképződni! Az euró széttartást eredményezett – mondja Soros. A Fitch Ratings szakértője azon siránkozik, hogy nem történt meg a pénzügyi unió gazdasági unióvá alakulása. Az európai szintű monetáris unió kiala-

kult ugyan, a gazdasági unió azonban nem. No, de hát hogyan is alakulhatott volna ki? Kérdezem én, aki sem jogvégzett ember, sem közgazdász nem vagyok. De vak sem vagyok! És akinek van szeme a látáshoz és füle a halláshoz, az mán csak észreveszi, hogy mindaddig, amíg csak szavakban tekintik egyenrangúnak az egyes államokat (ugye milyen szép kifejezés: teljes jogú európai uniós tagállam!) valójában azonban kerítésen belüli gyarmattartás folyik, mégpedig erőteljesen, addig a vén Európát nemhogy nem becsülik, hanem semmibe veszik. Ugyan kérem! Mit várunk egy olyan rendszertől és berendezkedéstől, ahol a módosabb országok zökkenőmentesen zsigerelhetik ki a kevésbé fejletteket, holmi kreatív könyvelés árán? Központi bankjaikból játszi könnyedséggel, tényleg csak néhány gombnyomás az egész, a kamathaszon reményében súlyos euró tízmilliárdokat parkoltatnak meg darab ideig a trezorjainkban. A sarcot – mert ezt nemigen lehet másnak nevezni – pedig nekünk kell megfizetni. Most értjük csak meg igazán a rendszerváltásnak nevezett momentumot a legtalálóbban leíró: „Elmentek a tankok, megjöttek a bankok!” című mondás valódi jelentéstartalmát! De kik azok a stricik, ó pardon, személyi edzők, akik még futtatnak egy gyors négyszázat a vén spinkóval, mielőtt végképp elpatkolna? Nos azok, akik megerőszakolták a gyönyörű nőt, vén szajhává téve őt. Ha a hagyomány állításának hinni szabad, csupán egyetlen szavazaton múlott, hogy Amerikában ma angolul beszélnek a német helyett. De itt vajon hány szavazaton múlna? Európában megannyi eltérő kultúrával és hagyományokkal bíró nép él, meglehetősen hosszú idő óta. A hatalmasságok talán megfeledkeznek arról, hogy az uniformizálás itt sokkal nehezebb, s talán az itt élőknek is kevésbé van ínyére, mint a nagy víz túl felén élőknek! Második Amerikát akarnak? Nem fog sikerülni! Minden bizonnyal ez az igazi oka, a széttartásnak és annak, hogy nem történt meg a gazdasági unió kialakulása. Mindazonáltal ekkora különbségek láttán bizonnyal nem tévedünk, ha azt mondjuk, az olvasztótégely-elmélet híveinek várakozásai meglehetősen illuzórikusak. Ez persze csak az ún. „kisember”, mindenféle szakszerűséget nélkülöző, ám ösztönös, a zsigereiben érzett józan racionalitása, megfűszerezve egy kis élettapasztalattal, amely sokak számára csupán egy legyintésnyi közönyt, vagy megvetést generál. De talán itt az ideje, hogy elővegyük a nehéztüzérséget is, ha már a könnyűlovasság felmentő csapataira úgy tűnik hiába várunk. Drábik János új kötetéből a „Sötét újkor” című munkából idézünk: 43

„A birodalmi struktúrává alakított Európai Unió nem rendelkezik monetáris felségjogokkal. A gazdasági élet elszámolási eszközét – az eurót – az Európai Unió szervei (a Parlament, a Bizottság és a Tanács) nem hozhatja létre. A monetáris jogok gyakorlása az unió fölé került úgy, hogy a tagállamok és azok polgárai ezekbe a döntésekbe nem szólhatnak bele. Az immáron hatályba lépett Lisszaboni Szerződés leszögezi, hogy a Központi Bankok Európai Rendszerének, a KBER elsődleges célja az árstabilitás fenntartása. A Frankfurtban működő Európai Központi Bank, az EKB és a tagállamok központi bankjai nem nyújthatnak folyószámlahitelt a közösség intézményeinek, valamint a tagállamok kormányzatának, helyi szerveinek és közjogi testületeinek, s ezektől nem is vásárolhatnak ún. adósságinstrumentumokat. Az EU-tagállamok kormányai és a közösségi intézmények nem rendelkezhetnek saját pénzügyi szervezeteik tevékenységével. Amikor úgy fogalmaztak, hogy Magyarország hitelt kapott az uniótól, valójában nem vettünk fel hitelt Brüsszeltől. Ugyanúgy a magánbankoktól vettük fel a hitelpénzt, mint az államkötvények eladásakor, csak most az Európai Központi Bankon, az EU Bizottságán, valamint a Magyar Nemzeti Bankon mint ügynökön átfuttatva, és így szigorú feltételekhez kötve. A Lisszaboni Szerződésben foglalt célokat az európai bankrendszernek nem kötelező támogatnia. A monetáris hatalom – pénzuralmi világrendben a legfontosabb és legnagyobb hatalom – az EU-n átívelő egyetemes piacgazdaságot (pontosabban spekulációs pénzgazdaságot) szolgálja. Azt ugyanis nem határozza meg a szerződés, hogy mi a piacgazdaság. Nem szól róla, hogy az milyen viszonyban áll a szerződés társadalompolitikai céljaival. Milyen erőforrásokról van szó? Hol van az ember, a humán erőforrás, és hol vannak a természeti javak? Azt sem mondja meg, hogy miféle hatékonyságról van szó. Az egész homályos és tetszés szerint értelmezhető. A pénzellátás, a monetáris politika egésze tehát néhány ember kezében összpontosul, és a valódi döntéseket a háttérből a nemzetek feletti pénzkartell struktúrái hozzák. A szabadpiac (értsd: a pénzpiac, pontosabban a pénzvilág spekulációja) előbbre való, mint a társadalom vagy, a gazdaság kiegyensúlyozott fejlődése és a foglalkoztatás magas szintje. Az egész Európai Unió struktúrájából hiányoznak a monetáris hatalom gyakorlásának a feltételei. Azonban nemcsak hiányoznak, hanem a szerződés tiltja is, hogy az Európai Unió szervezeti rendszerében ilyenek létezzenek.” Most mondjam azt, hogy a bolondját járatják velünk? Már megint! Még mindig! Vagy az igazsághoz és a korrektséghez közelebb járunk, ha azt mondom: hülyének néznek bennünket? Már megint! Még mindig! A választ az Olvasóra bízom, gondolom megvan mindenkinek a maga elképzelése. 44

Drábik János

Emlékeznek még? Majd én megmondom, hogy ki antiszemita, és ki nem! Ugyanaz a séma! Szintén ők, majd szintén megmondják, hogy mi a piacgazdaság, és mi az, ami nem számít annak. És hogyan kell arról gondolkozni! Ilyen van? Nem ismerős ez, „nem kicsit, nagyon is!” a kedves Olvasónak? Lehet, hogy az egykori nyugati jóléti államok területén élőknek ez az újdonság erejével hat, mi azonban már túl vagyunk több évtized államszocializmuson, és azzal is tökéletesen tisztában vagyunk, hogy a „négy láb jó, két láb rossz” elsőre örök érvényűnek tűnő szabálya is könnyedén átfesthető, a dolog csak festék és ecset kérdése. De van itt még egy nagyon érdekes és elgondolkodtató momentum. Darab idővel ezelőtt volt szó az ún. devizahitelesek problémájáról, nehéz helyzetéről. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, nem lévén közgazdász, csak a magam józan paraszti eszére tudok hagyatkozni. Ja! A pontosság és a korrektség kedvéért jegyezzük meg, hogy deviza-alapú hitelt felvevőkről van szó, mert hát ugye devizát az esetek túlnyomó többségében senki nem kapott kézhez. Valószínűleg ezért kelhettek szárnyra olyan pletykák, miszerint itten kérem szépen kőkemény forint hitelről van szó, csak éppen valakik, önkényesen, senki által fel nem hatalmazva, lévén magánbankok, egyszerűen hozzákötötték azt a „menekülővaluta”, a svájci frank árfolyamához. No, mármost akkor sem értettem, és most sem értem, ha már hosszas erőlködés után (emlékeznek még, valamilyen kifürkészhetetlen imperatívuszból kifolyólag, mindig öt évre voltunk az unióhoz való csatlakozástól), de végre bebocsátást nyertünk a csodálatos Európa-házba (copyrighted by Gorbi), mi a rossebér’ is nem az unió saját valutájában, azaz euróban adósodtunk el? Mégiscsak házon belül lenne a dolog.

(Később állítólag egy osztrák bank be akart próbálkozni,hogy euró alapú hitelt nyújtana, amit euróban is kapna meg a hitelfelvevő és abban is törleszthetne, de valahogy nem lett semmi a dologból. Ki érti ezt?) No és itt kapcsolódunk újfent Soros, meg a Fitch Ratings szakértői nyekergéséhez. Túl az európai nemzetek sokszínűségén, eltérő kulturális, társadalmi, gazdasági és nemzetpolitikai hagyományain, ha már rájuk dobták ezt a pénzügyi zablát, amely most ebben a financiális igavonásban teljesíti ki a maga valójában a címnek kölcsönzött magyar bölcselet igazi jelentéstartalmát, ismét Drábik doktort idézzük, aki jó szokásához híven segít eligazodni a megfelelő kérdések feltevésével: „Az Európai Unió, amely már több mint tíz éve bevezette a közös pénzt, a bankjegyet és érmét, nem készített a bankszámla és a készpénz közötti mozgást lebonyolító, illetve a készpénz-helyettesítő bankkártyát. Az euróforgalomban is csak az amerikai Visa és Master Card kártya használható.” Asszem erre mondják a városi szóhasználatban, hogy BINGÓ! De az bizonyosan állítható, hogy ennyi véletlen egy helyen márpedig nincsen! Miért is kell a teljes euróban bonyolódó európai pénzforgalmat átvezetni Amerikán? Csak nem ezt is megsarcolják? Miért is nem téma az euró bankkártyájának hiánya a közbeszédben és a médiában? Hallott már a tisztelt Olvasó erről a kérdésről akár csak egyetlen nyilvános fórumon is? Megmondom őszintén én még nem! Térjünk vissza George-hoz! „Soros György keddi cikke szerint az euróválságra kidolgozott megoldás kétsebességű Európát rögzítene, ami az EU politikai kohézióját is veszélyeztetheti. A nagybefektető szerint az EU-ra „krónikus divergencia” időszaka vár, amelyben a többleteket felhalmozó tagországok előretörnek, a deficites országokat pedig lenyomja adósságaik súlya. Soros György szerint alapvető változtatásokra van szükség. Ezek közül is az egyik legfontosabb – és ezt már a csütörtöki EU-csúcson meg kellene tenni –, hogy az európai pénzügyi stabilitási eszközt a tagállamok mellett a bankrendszerek megmentésére is hozzáférhetővé kell tenni. Ez lehetővé tenné a szuverén adósságátrendezést bankválság előidézése nélkül. A mentőcsomag mérete változatlan maradhat, mivel a bankok újratőkésítésére fordított összegekkel csökkenne a szuverén adósok számára szükséges hitelösszeg. Soros György szerint emellett – „a pálya kiegyenesítése végett” – a szabályokat betartó országok hitelköltségeiről „le kell szedni” a kockázati prémiumot. Ezt úgy lehet megoldani, hogy a szuverén adósságok zömét eurókötvénnyé alakítják. Az egyes országok ezután saját kötvényeket adnának ki kollektív fellépési záradékkal, és csak a maastrichti limitet meghaladó adóssághányadra fizetnének kockázati felárat - áll Soros keddi írásában.” JÓ HA FIGYELÜNK!

Megszólalt a lelkiismeret? Van egyáltalán Soros Györgynek lelkiismerete? Vagy csak arról van szó, hogy kicsit alaposabban nézte át a pénztárfőkönyv rubrikáit és rájött arra, hogy alacsonyabb fokozatba kell kapcsolni a pénzszivattyút, mert a kifosztási ráta nem tartható? Idő előtt elfogy a profitpumpából a nafta? Nem tudjuk. De talán János erre is tudja a választ. „A pénzuralmi világrendben eltorzult a munkamegosztás elszámoló rendszere. Alárendelődött a munkától és a társadalomtól idegen szintetikus pénznek, amely tovább centralizálja és koncentrálja a hatalmat. Ez a szintetikus pénz pedig gyorsított ütemben ásta alá a munkán és erkölcsön alapuló társadalom működését. A globális kaszinóban gátlástalanul hazardírozó spekulánsok válságba sodorták a nekik alárendelt világgazdaságot is. Ma, amikor szinte kritizálni kell a pénzrendszer működését, mégsem került sor az Európai Unió vonatkozásában a monetáris hatáskörök újraszabályozására.” Képzeljük el, mi történne akkor, ha megtörténne a csoda. És valami olyasmit mondanának a nemzetek vezetői a bankok vezetőinek, mint amit nekünk mondtak a KGSTben a buszgyártás kapcsán: „Papa, így jártatok! Ez jutott nektek! Nincs több hónalj alá nyúlás. Megbuktatok, mint Rottenbiller! Hulljon a férgese!” Nyomdaipari szakkifejezéssel élve: „Nagy levegőt! Vágunk!” Megfelelő szankciókkal, törvényekkel bizonyára meg lehetne oldani, hogy a tönkrement pénzintézetek ne rántsák teljesen magukkal az összes betétest. És azt is törvényileg lehetne szabályozni, hogy pénzintézetek ne nőhessenek az égig, ha bátorkodhatok ezzel a képzavarral élni. De legalább ennyire fontos lenne a szintén Drábik János által többször hangoztatott jogi személy című, a felelőtlenség melegágyának szerepében tetszelgő szélhámosság megszüntetése is. A valaha gyönyörű, ámbátor mára megvénült és megcsúnyult Európát még ma is futtatni akarják, nem veszik észre, hogy már nem bírja az iramot. Kik juttatták ide? Nem, nehogy azt higgyék, hogy a felelősség kizárólag a kamerák előtt 42-fogas amerikai fogpasztamosollyal a luxuslimuzinokból kikászálódó politikusgarnitúrát terheli csupán. Ők is hozzájárultak, ez kétségtelen, de az igazi felelősök általában láthatatlanul a színfalak mögött maradnak. Igaz, újabban akadnak szemfüles próbálkozók, akik utánajárnak dolgoknak, és szintén egyre gyakrabban – ha csak néhány pillanatra is, de fellebben a fátyol, bejuthatunk a színfalak mögé, a modern technikának köszönhetően pedig a rögzített anyag, szinte pillanatok alatt felkerül a világhálóra. A tubusos dolgokat pedig – ahogyan az köztudott – ha egyszer már sikerült kiimádkozni a palackból, azt oda irtózatosan nehéz lesz visszagyömöszölni. Az idő pedig nekünk dolgozik. Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár JÓ HA FIGYELÜNK!

Erkölcsi hullák

Ocsmány színjátéknak volt kénytelen teret adni tegnap a Pest Megyei Bíróság. Stohl András mellett demonstrálva felvonultak a művészvilág ismert alakjai. Találgatni sem kell, hogy a neves urak és hölgyek mit kerestek a tárgyalóteremben, hiszen az előző napon petíciót fogalmaztak, amelyben arra kérték a bíróságot, hogy ez a „segítőkész, dolgos, intelligens, érzékeny ember, a hazai színjátszás pótolhatatlan művésze” ne kapjon letöltendőt. Mi több, kerek perec leírták: abban reménykednek, hogy az ítéletnél figyelembe veszik majd a véleményüket. Tetszik érteni, tisztelt bírónő, ne foglalkozzon azokkal a kellemetlen tényekkel, hiszen aki nemrég még az éjszaka kokainfelhőben és whiskytengerben úszó császára, továbbá az aszfalt dühöngő betyára volt, az ma ártatlan bárány, szerető családapa, drogprevenciós pedagógus, és amúgy is nagyon hiányozna valamelyik Alföldi-darabból. Maga sem lehet bunkó, tisztelt bírónő, biztosan maga is szereti a művészetet, úgyhogy ne legyen kőszívű, nézze ezt a megtört csodalényt! Kulka János, Kern András, Sváby András vagy a többi, a tárgyaláson pöffeszkedő nyomásgyakorló akár azzal is megfenyegethette volna a törvényszéket, hogy negyven altatót vesz be a Parlament előtt, ha nem születik felmentő ítélet, de az egy másik történet… Persze tudják ők jól, mi is tudjuk, mindenki tudja, hogy Magyarországon többféle mérce létezik. Ha egy kőműves lett volna a gázoló, már rég a hűvösön süppedne. Császár Elődnek ellenben a rendőrgyilkosságot is megbocsátották. Miért ne eshetne tehát a jó Stohl Buci is a VIP-kategóriába, annyi minden fölött szemet hunytunk már! Voltak régi szép idők, amikor még Törőcsik Mari, a nemzet színésze is fiatal volt, Kern és Kulka meg nagyon fiatal, és amikor szemet hunyni sem kellett, elegendő volt egy telefon Aczél elvtárstól, és máris enyhült a bíró elvtárs szigora. Ezt üzenik ma Magyarországnak a nemzet színészei és a Nemzeti színészei. Ennyi az ő erkölcsi mércéjük, mi pedig csak örüljünk, hogy vannak, továbbá hogy a kellő pillanatban pirosra tapsolhatjuk értük a tenyerünket. Moslék ország, moslék elit, mondhatnánk, de ennél azért jobb a helyzet. A többség lelke talán rendben van, vagy legalább lassan rendbe jön, még ha fel-feltör is a csatornafedelek alól a múlt fekáliája. De lássuk, mihez is asszisztáltak tegnap Törőcsik Maritól Bodrogi Gyulán át Garas Dezsőig sokan! Véletlenül sem vitatnánk el Stohl Andrástól a védelemhez való jogot, vegye csak sorba az ügyvéd úr a mentő körülményeket, kutassák csak az elsőfokú eljárás hibáit, idáig rendben is volna, senkitől nem várjuk el, hogy kővel a nyakában, önként vesse le magát a Nemzeti Színház tetejére fabrikált acél bordásfalról. Ám a jog mégiscsak az erkölcs megtestesülése lenne, és aki a nemzet színpadán kíván játszani, attól elvárnánk, hogy jó erkölcsből és ne alpári ügyeskedésből mutasson példát az országnak. Márpedig Stohl és ügyvédje, Ruttner György tegnapi fellépése a legenyhébb jelzővel élve is gyomorforgató volt. Meghazudtolni az első fok egész bizonyítási eljárását, centivel méregetni a színész áldozatának lábzsugorodását, elvitatni, hogy Pali bácsi (aki akkor ment a piacra, amikor pechére Buci a kokainpartiból hazafelé döngetett) élete tönkrement, hiszen ripityomra tört lábbal is lehet még kapálgatni, és azt állítani, hogy az idős gazda azért maradt sánta, mert nem csinálta rendesen a gyógytornát, ocsmány és aljas dolog. Ahogyan undorító húzás szakértők sorával bizonygatni, hogy az agyrázkódás gyermeki reakciókat válthatott ki a vádlottból. Nem vicc, a Buciék által felkért szakértő fapofával vezette le tegnap, hogy az ütközés károsan hatott a mi széplelkű playboyunk agykérgére, és kizárólag ennek tudható be, hogy odarángatta az élettársát és megpróbálta rákenni a balesetet, majd beugrott a kocsijába, és mindent hátrahagyva elinalt. És ez Stohlnak is ráfért az arcára. Meg Alföldinek is, aki nem fordult ki a bíróság kapuján, hogy bocsánat, ehhez nem asszisztálok. Az ország becsülete most a Stubeczky Sarolta vezette bírói tanácson áll. Vajon engednek a komédiásoknak, az erkölcsi halottaknak, vagy az igazságot és a törvényt szolgálják? Az ősszel, a következő tárgyaláson megtudjuk. Huth Gergely 45

Viszlát, Magyarország! Minden harmadik munkavállaló külföldön dolgozna

Egyre nagyobb a veszélye annak, hogy a fiatalok sokasága és a legjobban képzett szakemberek elhagyják az országot. A fejlettebb államok bérviszonyaival hazánk sem most, sem belátható időn belül nem tudja felvenni a versenyt Dávid Ferenc, a VOSZ főtitkára szerint. Németországban az átlagkereset 874 ezer forintnak felel meg. Egy felmérés szerint minden harmadik magyar külföldön vállalna munkát. A tegnap nyilvánosságra került adatok szerint Németországban az első negyedévben, a teljes munkaidőben alkalmazásban állók átlagos bruttó havi keresete 3264 euró (874 ezer forint) volt. A legjobban fizető gazdasági ág az energetika volt, az ott dolgozók átlagosan bruttó 4322 eurót (1,157 ezer forint) kerestek havonta a béren kívüli juttatások nélkül. A nagyobb fizetés hazánkból is sokakat csábít külföldre. A GfK Hungária Piackutató Intézet felmérése szerint egy jobb állásért minden harmadik magyar munkavállaló hajlandó lenne elköltözni. „Reális a veszélye, hogy a fiatalabb korosztályból egyre többen

külföldön keresnek majd állást. Azzal is számolni kell, hogy ezt teszik a legjobb szakembereink is, mint ahogy sokan már évekkel ezelőtt átlépték a határt” – mondta lapunknak Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára. Hangsúlyozta, ma még korlátot jelenthet a nyelvtudás hiánya, de az is előfordul, hogy erre sincs szükség. Példaként említette Norvégiát, ahová úgy hívtak magyar orvosokat dolgozni, hogy nem szerepelt a feltételek között a nyelvismeret. A munkáltató ugyanis az ottani tanfolyam finanszírozását is vállalta. Dávid Ferenc szerint ennek fényében egy szakmunkást még inkább meg lehet tanítani az idegen ország nyelvére, hiszen a munkakörök is meghatározzák, hogy milyen szintű tudásra van szükség. A VOSZ főtitkára hozzátette, a fejlettebb országok bérviszonyaival sem most, sem belátható időn belül nem tudjuk felvenni a versenyt. Magyarországon bruttó 220 ezer forint az átlagfizetés, ami ezer eurót sem tesz ki. A magyar munkavállalók jó része az építőipar és a feldolgozó ipar területén

keres állást külföldön. Hollandiában például hetente négy-hatszáz eurót is lehet keresni az építőiparban, azaz: havonta több mint 650 ezer forintnak megfelelő fizetést is lehet kapni. Mindehhez a munkáltató ingyenszállást is biztosít. Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége szerint Hollandia mellett Ausztria vonzza leginkább a magyar szakembereket, s azok közül is a legjobbakat. Ezekből pedig túl sok nincs, hiszen a szülők sem ösztönzik arra gyermekeiket, hogy szakmunkásnak tanuljanak, ismerve a jelenlegi kereseti lehetőségeket és körülményeket. A hazai építőipar egyébként csak azért nem érzi még a szakemberhiányt, mert az ágazat romokban van, nincsenek építkezések, nincsenek megrendelések. Szintén sokatmondó adat, hogy az osztrák munkaerőpiac maradék korlátozásainak májusi feloldásával, egy hónap alatt háromezer magyar jelentkezett munkára a szomszédos országban. Közülük mindenki kapott állást. Kiss Gergely

Makovecz

Senkinek semmi köze az Orbán Viktorral való viszonyomhoz Nem csekély meglepetést okozott szakmai körökben, hogy a Fidesz jóvoltából az új Alkotmány – a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) mellett két évtizede működő szervezet, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SzIMA) helyett – Makovecz Imre építész nyíltan jobboldali művészeket tömörítő civil szervezetét hozta helyzetbe a magyar kultúra államilag dotált befolyásolására. A megszavazott összeg évi 100 millió, plusz székháznak a 2,3 milliárdból felújított Vigadó. A cél már világos, de program még nincs hozzá. A HETEK interjúja. – Úgy tudom, hogy amikor a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiát tervezte, közelebbről is volt alkalmuk megismerkedni Orbán Viktorral. Több hírportál is azt állítja, hogy ennek köszönhetően fogalmazták bele az Alkotmányba az Ön nevével fémjelzett akadémiát. Jó kapcsolatot ápol a miniszterelnök úrral? – A kérdése kiindulópontja úgy hibás, ahogy van. Tudniillik, a Magyar Művészeti Akadémia használatba vétele nem egy baráti kapcsolat következménye, hanem szükség van rá, ahogyan Hoffmann Rózsákra is szükségünk van, akik keményen és kitartóan dolgoznak. Nálunk is vannak olyan elkötelezett magyar emberek, akik alkalmasak arra, hogy integráns elemként bedolgozzanak a kormány jövőbeli tevékenységébe. Ahhoz pedig, hogy Orbán Viktorral milyen 46

JÓ HA FIGYELÜNK!

JÓ HA FIGYELÜNK!

viszonyban vagyok, senkinek semmi köze. És az egyesületünk körül zajló folyamatnak sincsen semmi köze ahhoz, hogy én mit terveztem Felcsúton. Azért kért fel, mert rájött, hogy soha egyetlen reprezentatív megbízást nem adott se nekem, se az én társaságomnak, amely nem egy kicsi csapat. – Miért alapított saját akadémiát a barátaival a rendszerváltás hajnalán, ha tudta, hogy az MTA hasonló szervezetet menedzsel a kultúra befolyásolására? – Azért, hogy legyen. És miután létrejött, tódultak hozzánk a különböző fiatal és öreg művészek. Fel is hívott az MTA akkori elnöke, Kosáry Domokos, és kérte, hogy menjek be hozzá, mert szeretne velem beszélni. Mikor találkoztunk, minden bevezetés és kacskaringó nélkül közölte, hogy ha

megszüntetem a Magyar Művészeti Akadémiát, akkor azonnal felvesz az MTA rendes tagjainak sorába. – Mire Ön… – Mire én felálltam, és eljöttem. Az őáltaluk kitalált Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia csak később és kontraként keletkezett. – Érdekes, a sajtóban pont fordítva jelent meg. – Csodálkozik? Mindig ugyanaz történik: ha a magyarok összekapják magukat, és saját maguk kitalálják, hogy holnap mit akarnak csinálni, abban a pillanatban megjelenik egy erő – melyet csak a Jóisten tudja, hogy ki fizet és támogat –, és megpróbálja megakadályozni. Előkerülnek azok a máig élő, tipikus vádak, hogy a magyar az fasizmusra és nácizmusra hajlamos fajzat, amelyik bűnöket követett el a cigányokkal és a zsidókkal szemben. De a németekkel szemben is ugyanez a mentalitás érvényesül politikai és gazdasági vonatkozásban egyaránt. – Úgy érti, hogy bűntudatot akarnak ébreszteni a magyarságban? – Fenntartani. – Mivel érdemelték ki, hogy ebben az ellenszélben mégis Önökre figyelt fel a kormány? 47

– Az egyesületünk húszéves működése során mindvégig nagyon kemény munkával szedte össze a fenntartásához és a több mint hatszáz rendezvényéhez szükséges pénzt, miközben tagságunk százhatvanra duzzadt. Most jött el az idő arra, hogy Orbánék úgy gondolják: köztestületté kell nyilvánítani és használni kell az akadémiánkat. Ha a magyar kormány szervezett körülmények között óhajt beleszólni a kultúra egyes területeibe, akkor erre alkalmassá kell tennie jelenlegi struktúránkat. Magyarán, tematikusan át kell alakítani a szervezetet, csoportokat, osztályokat kell létrehozni, és azok élére vezetőket kell kinevezni. Ehhez nagyobb székházra lesz szükségünk, de még nem dőlt el, hogy a Kristálypalotát vagy a Magyar Vigadót kapjuk-e meg. – Az MTA mellett jelenleg is kulturális feladatokat ellátó SzIMA nem lett volna alkalmasabb erre a célra? Mit gondol erről? – Semmit. – Ismeri őket, a kapacitásukat, a lehetőségeiket? – Ismerem. Heller Ágnesről és Konrád Györgyről is sok mindent tudok, és arról az alaphangulatról, ami az MTA-t uralja. – Az a baj velük, hogy nem jobboldali érzelmű értelmiségiek, mint mondjuk az Ön által összefogott grémium? – Nem. Eleve, mi az, hogy jobboldali? A kereszténység jobboldali vagy baloldali? – Egyik sem. – Na, ugye. Tehát van egy csomó szempont, ami felülírja ezt a politikai megközelítést. De nem muszáj kereszténynek lenni ahhoz, hogy valaki ne álljon anyagi és politikai előnyökért valamelyik oldalra, mint mondjuk Heller Ágnestől kezdve az egész társaság, akiket én bandának hívok. – Mennyire szempont Hellerék megítélésében, hogy zsidó származásúak? – Nem tudom kihagyni, ha fejre állok, akkor sem. Nekik folyamatosan kifogásuk és fölényérzetük van a magyarsággal szemben, és egy hamis vagy nem hamis – ezt nem akarom megítélni – kiválasztottságtudatban értékelik azt, ami itt történik. Őket nem érdekli, hogy 1914-ben egy olyan országot, amelyben a lakosság hetven százaléka magyar volt, darabokra téptek szét, és a fasisztának tartott Horthy Miklós kétmillió menekülttel talpra állította, sőt még azt is elérte, hogy a bécsi döntés eredményeképpen visszafoglalhatta a magyarlakta, elcsatolt területeket. Ennek az úgynevezett fasisztának kevesebb ideje volt ezt a munkát elvégezni, mint amennyi idő eltelt a rendszerváltás óta. Nézzük meg, hol tartunk ma az úgynevezett rendszerváltással! A bíróságok tele vannak a múlt rendszer híveivel – nem sorolom tovább. Itt olyan komoly átalakulásra van szükség, hogy csak üdvözölni tudom, amit 48

Orbán Viktorék tesznek, amikor az új Alkotmánnyal kialakítanak végre egy jogrendet. – Tehát Ön úgy látja, hogy amit Nemzeti Együttműködésnek hívunk, az működik? – Működnie kell. – Miközben folyamatosan csökken a Fidesz népszerűsége. – Persze, hogy csökken, mivel kormányoznak. Ez minden kormányzópárt esetében így szokott lenni. Hát kinek a nyakába varrja Orbán Viktor azt a nyolc éven keresztül felhalmozott adósságot? Csak a mi nyakunkba varrhatja, ha nem akar újabb kölcsönöket fölvenni. – Most, hogy ebben a kitüntetett pozícióban befolyásolhatják a magyar kultúra jövőjét, van már kikristályosodott programjuk? – Még nincs. – És mi a cél? – Az, hogy ne a magyar kultúrával szemben álló politikai döntések szülessenek, hanem olyanok, amelyek figyelembe veszik a kialakult állapotokat. Nem tragikus a helyzet, de orientáció, az nincsen. És most nem valami nacionalista orientációt sugallok, hanem úgy mondom, ahogy gondolom. Nem könnyű a helyzet, mert Magyarországon egy több mint ötven éves kontraszelekció zajlott le, és az embereket nem lehet lecserélni. A kommunisták véglegesen felszámolták a magyar arisztokráciát, a középés kisnemességet és a polgárságot. A középosztály gyerekei nem tanulhattak tovább, csak azok, akiket a népből felemeltek. Ezért szeretek sokkal inkább munkásokkal beszélgetni, mint értelmiségiekkel. A melós mind a mai napig tudja, hogy mi az igen, és mi a nem, és kevesebbet téved saját magával kapcsolatban. Az úgynevezett értelmiségi meg állandóan sasszézik, és mondogatja, hogy: „attól függ, honnan nézzük”. Ezt a magatartást gyűlölöm. Remélem lesz bennünk, de főleg a fiatalokban annyi erő, hogy elinduljon egy folyamat, amely ellensúlyozza majd ezt a fél évszázados hanyatlást. – Elég lesz erre évi százmillió forint állami támogatás? – Fogalmam sincs, majd kiderül. Magától hallom először ezt a százmilliót. – Korábban úgy nyilatkozott, hogy a kultúrának rendkívüli funkciója van a magyarság életében, és sokkal hangsúlyosabb szerepet kell kapnia, mint korábban. Mi volna ez a funkció? – Nem tudok egyenesen válaszolni, inkább kérdezem: miért izgatta Bartókot és Kodályt a pentatónia? Miért ültek fel egy lovas szekér aljába, hogy eljussanak mondjuk Zselic irányába? Mert a magyar népművészet olyan univerzális, ősi tartalmat hordoz, amelyben megszólal valami egyetemes. Ugyanez vonatkozik a népi építészetre is. A háznak „gerince” van a tetején, „szemöldöke” az ablaka fölött és „szárnya” a kapuban. Mikor keletkeztek ezek a szavak? Nem

tudjuk, olyan régen, de egy olyan fantasztikus világot jelenítenek meg az emberben, amit követni kell, ahogy Bartók is tette a pentatóniával, és a 20. század legmodernebb zenéjét hozta létre belőle. – Ez egy világnézet, vagy felismerése valami létezőnek? – Felismerése egy elfelejtett valóságnak. – Ez nem ugyanolyan kiválasztottságtudat, mint ami miatt az előbb Heller Ágneséket kárhoztatta? – Nem, mert a magyar sose találta ki, hogy ő Isten választott népe. Egyébként, nem irigylem tőlük, és még hajlandó is vagyok elfogadni, de ha ezt állítják magukról, akkor nem törekedhetnek egy másik nép elpusztítására. Mert a világ meghaladta ezt a szemléletet, és most már szeretet nélkül nem tudunk előbbre jutni. Ez a szeretet nem érzelem, és nem édeskedő, kegyeskedő valami, hanem megismerteti velünk… – Ezt pontosan egy zsidó embertől tudjuk, akit Jézusnak hívnak. – Igen, így van. – Akkor bezárult a kör. – Én ilyen játékot nem játszom. Pláne, ha Galileában tényleg nem is zsidók éltek, amikor ez a férfi az ég és föld összekötéséről, illetve a mindenben és mindenkiben jelenlévő Istenről beszélt. – Nem teljesen erről beszélt, de ugorjunk. Amikor kiderült, hogy Sólyom László nem újrázhat az államfői poszton, Ön baloldali értelmiségiekkel összeállva korteskedett mellette. Megbocsátotta már Orbán Viktornak, hogy mégis Schmitt Pál lett a köztársasági elnök? – Schmitt Pált nagyon régóta ismerem és szeretem, és jól csinálja a dolgait. Kész. Sólyom iránt továbbra is szimpátiával és megbecsüléssel vagyok. – És mit szól a kormányzati potentátok állampárti szerepének felhánytorgatásához? Nem kérdőjelezi ez meg a „fülkeforradalom” hitelességét? – Nem azzal kell foglalkozni, hogy a most felállt kormány hol kérdőjelezhető meg, hanem azzal, hogyan lehet elősegíteni az eredményességét. Én egyébként is a saját fajtámhoz vagyok kötve, és nem a kormányokhoz. A nyávogást és a megkérdőjelezgetést, mint tipikusan értelmiségi szemétláda magatartást, visszautasítom. – Olvastam a honlapjukon, hogy az Alkotmányhoz is készítettek egy javaslatot, amelyben többek között szerepelt a Szent István-i állameszme, a Szent Korona-tan, a kétkamarás parlament és az anyanyelv védelme is. A jelenlegi államforma Ön szerint alkalmas valódi változások végrehajtására? – Hát még ezt az Alkotmányt is túlzásnak tartják! Szent István emlegetése Szent István Magyarországán burkolt nacionalizmus az ő lyukas agyukban. Látja, ezen a téren tudnánk JÓ HA FIGYELÜNK!

komoly eredményeket elérni, ha sikerülne lecserélni azt a töménytelen hazugságot, amit a múltunkról elmondtak, és újraírnánk, érthetően megfogalmaznánk a saját

történelmünket. Aztán, hogy ebből mennyi valósul meg az elkövetkezendő időszakban, az majd elválik. HETEK/Szobota Zoltán

Dugig van a jegybank pénzzel

Az idén március végén történelmi csúcsra 35,692 milliárd euróra emelkedtek a nemzetközi tartalékok a Magyar Nemzeti Bank (MNB) előzetes adatai szerint. Ez azt jelenti, hogy 1,88 milliárd euróval haladták JÓ HA FIGYELÜNK!

meg a februárit, illetve 1,84 milliárd euróval a tavaly március végit. Utoljára 2010. augusztus végén voltak ehhez hasonló szinten a nemzetközi tartalékok, akkor 35,272 milliárd eurót tettek ki. A

tartalékokat a március végi, 3,75 milliárd dolláros kötvénykibocsátás emelte jelentősen. Dollárban számolva márciusban a tartalékok 50,743 milliárdot tettek ki, közel 4 milliárd dollárral többet mint februárban és 5,2 milliárddal többet mint egy évvel korábban. Az MNB csütörtökön nyilvánosságra hozott adatai alapján az idén márciusban a tartalékok 2 milliárd euróval haladták meg a 2010 decemberit. Az idei március végi tartalékok 5,746 milliárd dollárral voltak nagyobbak, mint tavaly december végén. A januári adatok szerint 58 millió euróval, 33,616 milliárd euróra csökkentek a nemzetközi tartalékok a múlt év decemberéhez képest. A tartalékok 2010. februárban 32,904 milliárd eurót, márciusban pedig 33,852 milliárd eurót tettek ki. Dollárban számítva január végén a nemzetközi tartalékok összege 45,865 milliárd dollár volt előzetes számítások szerint szemben a 2010 decemberében mért 44,988 milliárd dollárral. A 2010. februári adat szerint akkor 44,734 milliárd dollár, márciusban pedig 45,541 milliárd dollár volt az MNB tartalékainak dollárértéke. 49

Bayer Zsolt levele

Döbbenetes a lista amit mindenki küldjön tovább családjának és ismerőseinek, ha már a sajtó ilyen mélyen hallgat róla. Zámoly, Pátka... És most egy újabb magyar település neve került fel félelmeink, iszonyatunk, megalázottságunk, kétségbeesésünk, tehetetlenségünk, bánatunk, elhagyatottságunk és egyre növekvő haragunk térképére. A Fejér megyei Mezőfalva neve. Baleset történt Mezőfalván. Balesetek szoktak történni. Naponta. Mezőfalván is történt egy. A baleset szereplői cigányok és nem cigányok. Nem tudom, ki volt a hibás - majd egyszer kiderül, ha kiderül. Amit tudunk: egy fiatalkorú cigány gyerek bukósisak és jogosítvány nélkül, a szemtanúk állítása szerint legalább 80 kilométeres óránkénti sebességgel belerohant egy autóba. A cigány gyerek - ahogy a helyiek mondják - gyakorta száguldozott imigyen a faluban. Csak most egy cigány lány is ült mögötte. És a cigány lány meghalt. A baleset után az autóból kiszálló magyar sofőrt tíz-húsz fős cigány horda támadta meg. Összeverték őt, a lányát, a segítségére siető feleségét és a fiát. A magyar család nagy valószínűséggel azért maradt életben egyáltalán, mert az időközben kiérkező rendőr, a 50

helyzetet látva, a levegőbe lőtt, mire a horda szétrebbent. Szétrebbent a horda, de a magyar sofőr és családja nem alhat nyugodtan. (Amúgy sem szokott az ember nyugodtan aludni, ha halálos baleset résztvevője, akár vétlen, akár vétkes.) De a magyar sofőr azért sem alhat nyugodtan, mert veszélyben az élete. Most még kommandósok vigyáznak rá, de egyszer el fognak menni. És akkor a horda újra összeáll majd, hogy bosszút álljon. Hogy vérét vegye... Akár vétkes, akár vétlen. A hordának mindegy. A horda már Olaszliszkán is ezt üvöltötte: “Öld meg a magyart!” Olaszliszka után ezt írtam: “Bárki, aki ebben az országban elgázol egy cigány gyereket, akkor cselekszik helyesen, ha eszébe sem jut megállni. Cigány gyerek elgázolása esetén tapossunk bele a gázba. Ha időközben körbeállják autónkat a cigányok, még inkább tapossunk bele a gázba. Akit még elütünk, annak pechje van. A lehető legnagyobb sebességgel továbbhajtva, autónkból hívjunk mentőt, és a legközelebbi rendőrőrsön álljunk csak meg, ahol adjuk fel magunkat. (Sajnos, tudom én, ez a helyzet nem fordulhat elő. Ha az ember JÓ HA FIGYELÜNK!

elüt valakit, különösen, ha az illető gyerek, muszáj megállnia. Tehát meg fogunk állni ezután is. Valamit mégis tenni kell. Jó, ha indulás előtt beszerzünk egy lőfegyvert. Ha elütünk egy gyereket, álljunk meg. S ha gyülekezni kezdenek körülöttünk az állatok, használjuk nyugodtan fegyverünket...)” Ezt írtam, és akkor ebből csak az első két mondatot idézték a sajtóban. És hónapokig arról cikkeztek, hogy náci vagyok és rasszista. De ez mindegy, ez legfeljebb nekem probléma. Most mégis megkérdezem, újra: ha ma vagy holnap ön, kedves olvasó, elüt egy cigányt, és azt látja, hogy sok-sok cigány rohan az autója felé, meg mer majd állni? Ki mer majd szállni, hogy az emberiesség és az örök isteni törvény parancsa szerint segítséget nyújtson? Nem, sem ön, sem én nem merünk majd megállni és engedelmeskedni a belénk nevelt, a magától értetődő örök parancsnak. Mert az önfenntartás ösztöne mindennél erősebb - majdnem... Hát ezért nem. És ez a tragédia. Az a tragédia, hogy a lincselő, és lincselni a jelek szerint egyre inkább kész, cigányokból hiányzik az örök isteni és emberi parancs. Ez pedig lehetetlenné teszi az együttélést. Ezért írtam nagyjából egy hónapja, hogy valami borzalom készülődik. És nem tudok eltekinteni ettől a megállapításomtól. S akkor most, Mezőfalva után, a liberális jogvédők kedvéért rögzítem a tényt: nem minden cigány lincselő, együttélésre alkalmatlan állat. De a lincselő, együttélésre alkalmatlan állatok itt élnek közöttünk, és teszik, amit tesznek. És ha a liberális jogvédők és a cigány polgárjogi aktivisták meg akarják őrizni hitelességüket és emberi arcukat, akkor most feladatuk van. Most oda kell menniük Mezőfalvára. Most van ideje, hogy Mohácsi Viktória hazaszedelőzködjön Brüsszelből, maga köré gyűjtsön egy tucat kivarrt, kigyúrt, kopasz cigány legényt, és odaálljon a mezőfalvai magyar kamionsofőr háza elé. És kijelentse, hogy ezt az embert bármi áron megvédi a lincselőktől. És ott kell állnia mellette Kolompár Orbánnak, Száva Vincének, Horváth Aladárnak és a Bächer Ivánnak. S ha ráér, hát az Andrassew Iván is odamehet. Meg az egész Demokratikus Charta. S ha nem teszik meg, ha nem mennek oda, akkor egy szavuk sem lehet, ha majd a gárda áll a magyar család kapujában. Ugyanis ők mindig azt hangoztatják - amúgy helyesen -, hogy ebben az országban senkinek sem szabad félnie, aki ártatlan. És egy magyar család most nem fél - de retteg. Hát ezért. Mutassátok meg, hogy emberek vagytok, nem pedig megélhetési jogvédők. Vagy fogjátok be a szátokat. Bayer Zsolt Olaszliszka - Szögi Lajost meglincselték a cigányok. Makó - 18 éves magyar lányt megerőszakolt, kirabolt és felgyújtott egy cigány. Boldogkőváralja - 4 cigány kirabolta és megölte a helyi lelkészt. Kecskemét - 3 cigány vert agyon egy 16 éves magyar fiút. Tiszacsege - tucatnyi cigány vert agyon botokkal egy magyar fiatalembert. Tiszacsege - 2 cigány vert agyon egy 98 éves öregembert. Piricse - 3 cigány kirabolta és megölte a helyi kocsmárost. Tápióbicske - 3 cigány halálra kínzott egy 54 éves nőt. Hangony - 3 cigány vert agyon egy 86 éves férfit. Kunbaja - 2 cigány megfojtott egy idős embert. Öcsöd - cigányok vertek agyon egy 78 éves férfit. Miskolc - 3 cigány vert agyon egy 58 éves férfit. Bácsalmás - 2 cigány rugdosott halálra egy 44 éves férfit. Baks - 99 éves nénit ölt meg egy cigány. Ózd - 90 éves öregembert ölt meg egy cigány. Mezőzombor - két cigány nyomorékká vert egy férfit. Szekszárd - 3 cigány vert agyon egy 80 éves férfit. Békés - 58 éves nőt ölt meg egy cigány. Nagydorog - idős embert vert agyon egy cigány. JÓ HA FIGYELÜNK!

Kömlő - cigányok vertek agyon egy 59 éves férfit. Jászfényszaru - cigányok késeltek meg és löktek ki vonatból egy férfit. Hajdúdorog - idős embert ölt meg egy cigány. Vásárosnamény - 58 éves férfit vertek halálra a cigányok. Szeged - biztonsági őrt késelt meg életveszélyesen egy cigány. Kisvárda - 17 éves lányt késelt meg 4 cigány. IV. ker - idős asszonyt szurkált halálra egy cigány. VII. ker - biztonsági őrt késeltek a cigányok. VIII. ker. - diáktársát verte halálra egy cigány. VIII. ker. József körút - 37 éves nőt késelt meg egy cigány. VIII. ker.. Szentkirály utca - 26 éves férfit késelt meg egy cigány. Blaha - cigány késelt meg egy 15 éves magyar fiút. Hetény - a kórház biztonsági őrét késelte meg 3 cigány. Szombathely - 2 cigány késelt meg egy főiskolás fiút. Karcag - kocsmárost késelt meg 3 cigány. Marcal - templomban próbált megerőszakolni 76 éves nénit egy cigány. Tiszavasvári - cigány késelt meg egy 18 éves fiút. Nyíregyháza - 4 cigány kirabolt egy 14 éves magyar fiút. Győr - 5 cigány vert meg életveszélyesen egy 20 éves fiút. Miskolc - 3 cigány bántalmazott egy idős nőt. Ungvár - 2 cigány bántalmazott súlyosan egy nyugdíjas nénit. Kőbánya-Kispest - 3 cigány bántalmazott egy 21 éves fiatalembert. Szolnok - cigányok bántalmaztak egy 17 éves lányt. Karácsond - fegyveres cigányok tömegverekedése. Ercsi - fegyveres cigányok tömegverekedése. Heves - fegyveres cigányok tömegverekedése. Törökszentmiklós - 3 cigány dúlt fel egy temetőt. Tiszavasvári - sírokat rongáltak a cigányok. Hegyszentmárton - 35 sírt rongáltak meg a cigányok. Nyírbátor - 3 cigány bántalmazott egy orvost. Gyöngyösoroszi - fegyveres cigányok tömegverekedése. Gyöngyöspata - fegyveres cigányok tömegverekedése. Nyírderzs - 82 éves nénit vert meg és rabolt ki 4 cigány. Budaörs - orvost vert meg egy cigány. Békés - dolgukat végző tűzoltókra támadtak a cigányok. Székesfehérvár - 3 cigány kirabolt egy újságírót. Mezőtúr - lopott autóval loptak színesfémet a cigányok. Jászapáti - fegyveres cigányok tömegverekedése. Hernádnémeti - túlkoros cigányok megverték kisebb magyar osztálytársaikat. Hernádnémeti - cigányok bántalmaztak tanárnőt. Arló - fegyveres cigányok tömegverekedése. Gyöngyös - fegyveres cigányok támadtak rendőrökre. Gyöngyössolymos - fegyveres cigányok támadtak rendőrökre. Ózd - fegyveres cigányok molotov-koktélokkal randalíroztak. Átány - cigányok megverték egy autóbusz sofőrjét. Edelény - fegyveres cigányok tömegverekedése. Törökszentmiklós - két pedagógust bántalmazott egy cigány. Kállósemjén - húsvágó bárddal támadt mentősökre egy cigány. Mike - 3 cigány rabolt ki egy idős embert. Kunmadaras - 2 cigány rabolt ki egy járókelőt. Angyalföld - két cigánybanda fegyveres tömegverekedése. Ilk - fegyveres cigányok tömegverekedése. Nyíregyháza - mentősökre támadt egy cigány. Nyírbogdány - cigány bántalmazott egy tanárnőt. Buják - cigány verte meg az iskolaigazgatót. Kiskunhalas - fegyveres cigányok tömegverekedése. + erdőirtások, kábellopások, mindennapos gyilkosságok, idősek elleni terror, stb, stb, stb. Ön szerint sincs cigánybűnözés??? 51

MVSZ – MSZ

Az MVSZ elnöke fogadta az MSZ küldöttségét. Szakértői tárgyalások A Magyarok Világszövetségének székházában Patrubány Miklós elnök - Rácz Sándor tiszteletbeli elnök társaságában - májusban fogadta a Magyarok Szövetsége küldöttségét, Benis Miklós elnököt és Molnár V. József magyarságkutatót, a szervezet szakrális vezetőjét. A találkozón, amely Benis Miklós kérése nyomán jött létre, megbeszélték azokat a feszültség-gócokat, amelyek két éve lehetetlenné tették az együttműködést. A hetven éves Magyarok Világszövetsége 2007-ben és 2008-ban teljes anyagi, erkölcsi és intézményi támogatásban részesítette a később Magyarok Szövetsége nevet felvevő, Vukics Ferenc vezetése alatt szerveződő tömörülést. Döntő – forintmilliós nagyságrendű – támogatást nyújtott az első, 2008 augusztusában megtartott, bösztörpusztai Kurultáj megrendezéséhez, és jelentős pénzadománnyal segítette a barantások hagyományőrző-harcászati felkészülését. Kiadványaiban folyamatosan ingyenesen hirdette, világhálós televíziójában rendszeresen szólási lehetőséget biztosított, és székházát ismételten, ingyenesen rendelkezésre bocsátotta. A Magyarok VII. Világkongres�szusán főszerephez juttatta. Ennek ellenére, a később, 2008 őszén megalakult Magyarok Szövetsége teljesen elzárkózott a Magyarok Világszövetségével való együttműködéstől. 2009 márciusában, még az új szerveződés jogi bejegyzése előtt, mereven és indulatosan elutasították a Magyarok Világszövetségének azon kérését, hogy a két szervezet neve közötti, már akkor tapasztalható „áthallás” okozta sorozatos félreértések elkerülése végett, ne a Magyarok Szövetsége nevet vegyék fel. Az együttműködés akkor lehetetlenült el teljesen, amikor

2009 májusában, a Magyarok Világszövetsége Küldöttgyűlésének bemutatkozásra meghívott vendégeként, Vukics Ferenc minősíthetetlenül viselkedett, durván vis�szaélt vendégjogával: egy hozzá intézett kérdés nyomán ordítozva és kis híján tettlegességre vetemedve reagált, vérig sértve az MVSZ Kárpát-medencei küldötteit, az egész Magyarok Világszövetségét. A kétórás tárgyaláson kiderült, hogy mindezen előzményekről egyedül Molnár V. József-nek nem volt tudomása. Patrubány Miklós leszögezte, hogy a Magyarok Világszövetsége nem zárkózik el az együttműködéstől, ám azt megelőzően a Magyarok Szövetségének meg kell követnie a történtekért, és jóvátételt kell szolgáltatnia. Ezen túlmenően, a Magyarok Szövetsége ténykedésének első két esztendejét értékelve kifejtette: Az MVSZ álláspontja szerint a Magyarok Szövetsége, egyértelműen népi-nemzeti értékválasztásával és külsőségeivel, amelyeket ellentmondásokkal teli politikai vonalvezetéssel tetézett, zavart okozott a nemzeti elkötelezettségű szavazók körében, érezhetően gyengítve az ugyancsak népi-nemzeti programmal induló Jobbik esélyeit, ekképp jelentősen hozzájárulva a Fidesz két-harmados győzelméhez.

Ilyen, előre eltervelt forgatókönyv létezését látszik igazolni az MSZ alapítójának, Vukics Ferenc őrnagynak dezertálással felérő távozása a Magyarok Szövetsége mindennemű vezető tisztségéből, és az általa alapított szervezettől való elhatárolódása. Katonatiszt, akit visszavezényeltek? A Magyarok Szövetségének képviselői kérték, hogy a két szervezet legalább Magyarország történelmi alkotmánya jogfolytonosságának helyreállítása ügyében működjék együtt. Tekintettel az ország és a nemzet súlyos állapotára, valamint abból az évszázadok során sokszorosan igazolt törvényszerűségből kiindulva, hogy Magyarország a jogfolytonosság megszakadása okozta válságon csak azután kerekedhet fölül, miután a jogfolytonosság helyreállítása megtörtént, a Magyarok Világszövetsége elfogadta, hogy a két szervezet alkotmányos elgondolásainak egyeztetésére, szakértői szinten tárgyalások kezdődjenek. A későbbiekben az MVSZ elnöke kijelölte a Magyarok Világszövetségének szakértői tárgyaló testületét Bottyán Zoltán, az MVSZ Elnökségének póttagja, az Igazságot Európának! című petíció szóvivője vezetésével. A háromtagú testületnek, szakértői minőségben tagja Dr. Maczó Ágnes jogász, az Országgyűlés korábbi alelnöke, aki másfél évtizeddel korábban maga is készített egy új alkotmány-tervezetet, valamint Dr. Boór Ferenc műegyetemi tanár, a Fejér Szövetség elnöke, a Történelmi Alkotmányunkat Helyreállító Szövetség (TAHSZ) szóvivője.

A Magyarok Szövetségének tárgyalóbizottságát Dr. Bene Gábor vezeti. A Magyarok Világszövetsége eljuttatta az MSZ vezetőinek azon anyagokat, amelyek az MVSZ alkotmánnyal kapcsolatos álláspontját tükrözik. Ezek a következők: A Szent Korona országa - Alapelvek az alkotmányozáshoz http://mvsz.hu/ ajtoszolgalat/20101001_szentkorona.html Sarkalatos társadalomszervező javaslat http://mvsz.hu/sajtoszolgalat/20110404_ javaslat.html Üdvözlő bírálat Magyarország új alaptörvényéről http://mvsz.hu/sajtoszolgalat/ 20110419_alkotmany.html A Magyarok Szövetsége kidolgozta a maga alkotmány-tervezetét és a fennhangon hirdetett, de végül teljességgel elmaradt országos polgári engedetlenségi megmozdulás helyetti pótcselekvésként, 2009. október 25-én, látványos külsőségek közepette,700 fős, zászlós küldöttséggel átadta Sólyom László, akkori köztársasági elnök hivatalának, majd több tízezer példányban terjesztette. A bejelentés itt olvasható: http://www.magyarokszovetsege.hu/ content/magyarok-szoevetsege-orszagoskueldoettsege-2009-oktober-25-endelutan-atadta-koeztarsasagiA szöveg pedig itt: http://www. mag yarok szovetsege.hu/content/ magyarorszag-alaptoervenye-magyarokszoevetsege-javaslata A szakértői tárgyalások 2011. június 16-án, a Magyarok Világszövetségének székházában elkezdődtek, a sajtónyilvánosság kizárásával zajlanak, és várhatóan egy hónapig tartanak. MVSZ Sajtószolgálat

Norvég képviselő:

Nincs bizonyíték sem a gázkamrákra, sem a tömegsírokra

Anders Mathisen norvég munkáspárti parlamenti képviselő alighanem búcsút mondhat a politikusi karrierjének. Elkövette ugyanis napjaink legsúlyosabb „bűnét”: holocáfolásra adta a fejét. Pártja már fel is szólította az eretnek honatyát a lemondásra. Anders Mathisen a Finnmarken című lapnak nyilatkozva a következő „felháborító” kijelentéseket tette: „Nincs bizonyíték sem a gázkamrák, sem pedig a hatalmas tömegsírok létére vonatkozóan... Még a neves holokauszt-történészek is elismerik, hogy állításaikat nem tudják bizonyítékokkal alátámasztani”. A norvég honatya hónapokon át tanulmányozta a második világháború idején felállított koncentrációs táborok történetét, melynek eredményeképpen levonta következtetéseit. Kutatási eredményeit közzétette a Facebookon is. Mathisen úgy véli, feltétlenül szükséges lenne a valóságnak megfelelően átírni a történelemkönyveket. A kivételesen bátor norvég honatya még azt is ki merte jelenteni, hogy az ún. holokauszt „túlélői” messzemenően eltúlozzák történeteiket, és felnagyítják szenvedéseiket. Ezen kívül pedig rámutatott: a közvéleményt mindenütt alapos holokauszt-agymosásnak vetik alá, többek közt a Schindler listájához hasonló hazug filmek segítségével. S hogy még jobban örüljenek a zsidrákok, Mathisen megüzente: nem hajlandó lemondani. A kiválasztottak persze tombolnak dühükben. “A holokauszt-túlélők fel vannak háborodva a norvég parlamenti képviselő erkölcsileg elfogadhatatlan, felháborító kijelentései miatt, melyek súlyosan sértik a náci brutalitás zsidó és nem zsidó áldozatainak emlékét” - olvasható Elan Steinbergnek, az Amerikai Holokauszt-túlélők és Leszármazottaik Szövetsége elnökhelyettesének közleményében. De megkapja a magáét egész Norvégia. „Az 1990-es évekig Norvégia nem nézett szembe azzal a ténnyel, hogy a náci megszállás idején segédkezet nyújtott a zsidók deportálásához és javaik elrablásához. Az a mód, ahogyan Mathisen ügyével foglalkoznak, meg fogja majd mutatni, levonták-e a tanulságokat a történelemből” – kapták meg a fenyegetést a norvégok. A zsidó szervezet közleményében egyúttal követeli a norvég parlamenti képviselő eltávolítását a posztjáról, valamint kizárását a Munkáspártból.

Patrubány Miklós

52

Benis Miklós

Perge Ottó – JTA nyomán Forrás: kuruc.info

Molnár V. József

JÓ HA FIGYELÜNK!

JÓ HA FIGYELÜNK!

53

Kisebbségbe kerültek a fehérek New Yorkban Kisebbségbe került a fehér bőrű lakosság az Egyesült Államok legnépesebb városában és vonzáskörzetében: a 2010-es népszámlálás szerint a 19 milliós New York-i metropolisban csupán a polgárok 49,6 százaléka rendelkezik európai gyökerekkel. A többség fekete bőrű, ázsiai és mindenekelőtt latin-amerikai bevándorló vagy azok leszármazottja – írta hétfőn a The New York Times című napilap. Az újság említést tett a tíz évvel korábbi cenzus eredményéről is: akkor még 54,3 százalék volt az Európából származók aránya a „Nagy Alma” lakosságán belül. Az Egyesült Államokban az, hogy a fehér bőrűek tartoznak a kisebbséghez, eddig csak a latin-amerikaiak által közismerten sűrűn lakott déli és nyugati országrészekben volt megfigyelhető. A tavaly végzett népszámlálás adatai szerint egyedül két kerületben, Brooklynban és Manhattanben emelkedett a fehérek aránya, míg a fekete bőrű New York-iak száma 2000-hez képest szinte mindegyik városrészben csökkent. Az amerikai metropoliszban viszont egyre több ázsiaival találkozni, de még ennél is jobban növekszik a latin-amerikaiak aránya: New York öt fő kerületében (Manhattan, Brooklyn, Bronx, Queens, Staten Island) a lakosság 29 százalékát teszik ki. (fn.hu) Forrás: Kitartás.hu

Nostradamus Pannoniáról Nostradamus élete végén, öregen és betegen kapta a megrendelést egy magyar főembertől, hogy írjon próféciákat Magyarországról. Ez a “nagyhírű és vitéz” nemzet fia háromezer ezüstöt fizetett Nostradamusnak ezért a munkáért, s a megrendelő személyében gróf Zrínyi Miklósra ismerünk, a szigetvári hősre, aki valóban három hónappal élte túl a jóslatok szerzőjét, s 1566. Szept. 8.-án halt hősi halált. Napjaink történései is visszaköszönnek 84. Az írott szó elhal majd, és egyre szegényebb lesz a beszéd, A nemzetre egy talány hoz bajt, mely elveszi az emberek eszét. Egész nap otthonukban ülnek, bámulnak hazug, mozgó képeket, s mire a bálványok ledőlnek, már alig születnek gyermekek. 85. Ötven esztendő lejártán új világ lesz, a magyarok végre kézbe veszik sorsuk. Nem a pénz lesz az úr, hanem a munka, a törvény az uzsorásokat sújtja. Az ország még sokáig nem lesz gazdag, de többé senki sem hal éhen, a néppel új királyt is választanak, s kezdődik elölről minden, mint régen. 87. Amit értelmes elme el sem képzel, az megtörténik majd Hungáriában. Senki nem boldogul erővel, sem ésszel, csak gyilkos ármány és ravaszság van. Dolgozni akarnál, de nincs munka, pedig a földek parlagon hevernek, aki eddig a munkát csak unta, most koldusa lesz az idegeneknek. 90. Az erdőn túl él az ország jobbja, de számában kisebbik része, földjét az erősebb elrabolja, ezeregyszázból nyolcvan évre. 54

JÓ HA FIGYELÜNK!

Már csupán nyelvében él, de él még, s gyarapszik, míg Erdőn innen fogynak, az ő küzdelmük hozza el a békét és egységét minden magyaroknak. 91. Csak temetni tudnak, nem ünnepelni, erejük gyorsan elfogy, szalmaláng, türelmesek, de kitartásuk semmi, vezérük rosszul végzi mindahány. Költőiket elfelejtik gyorsan, akárcsak régi énekeiket, magyar se marad sok a honban, de magyarul szólnak az idegenek. 92. Immár vén és beteges koromban távoli nemzetnek ködképeit láttam, Isten a tanúm, hogy amit eddig mondtam, megtörténik egyszer majd a valóságban. Nagyhírű és vitéz nemzet fia kérte, lebbentsem előtte föl a jövő fátylát, - háromezer ezüst volt a munkám bére, örvendenek neki koldusok és árvák. 93. Akinek mindezt írtam rendelésre, három hónappal él tovább, mint magam. Csatát veszít, de a harcnak nem lesz vége, minden ledőlt toronynak súlya van. A pogány még százhúsz évig itt lesz, de egyre jobban gyengül - személye két nemzet közt híd lesz, s utódja nagy művet ír a küzdelemről. 94. Keletről primitív, barbár horda tör Magyarországra, nem először. A nép minden vagyonát elhordja, a csőcselék a mélyből előtör. Megérkeznek a haza elárulói, sértődöttek, és idegenek tíz évig tudják a népet zsarolni: vörös és sárga a címerben egyek. 97. Lesz majd, hogy a pénz egyre kevesebbet ér, s az emberek apraját eldobják, és hiába lesznek a pénzek egyre szebbek, súlyuk miatt már a koldusok sem hordják. Értéke nem lesz semmi a munkának, és nem lesz semmi haszna a pénznek, uzsorások magyar földre licitálnak, gazdagok helyett fizetnek a szegények. 98. Róka, s hiéna vezeti a népet, alattuk szétesik az ország, a róka egyedül sokat téved, a hiéna megássa a sírját. Végtelen a nép ostobasága, de lassan feltámad az új erő, nem hallgat róka hiéna szavára, Pannónia nem lesz dögtemető. 99. Jön új nemzedék, mely erős lesz, és nem szégyelli többé, hogy magyar, a vének nemzedéke önmagán erőt vesz, s nem csak önmagának túr és kapar. Erkölcsében megújul majd az ország, és végre büszke lesz minden fia, mert ámulatba ejti egész Európát sokszáz évnek elteltével Pannónia. JÓ HA FIGYELÜNK!

Nyomor

Fullzsidó oldal, de ettől a cikk még kaparja a felszínt! Egyre riasztóbb hírek érkeznek Magyarországról, kezd beérni a magyarok vetése. Amit vetettek, azt aratják. Ettől nem menekülnek. Már nemcsak az ország mentális állapotáról, az egymással való bánásmódról és az elviselhetetlen légkörről van szó. Van ennél rosszabb is. A teljes létbizonytalanság, az éhezés és a nyomor, aminek a szele most már sok embert megcsapott. Nemcsak azokat, akikre legyinteni szoktunk, hanem azokat is, akik legyintgettek eddig. Akik ezt el sem tudták volna képzelni magukról, és akik azt gondolták, hogy akikkel ez megesik, azok maguk tehetnek róla, és valahol meg is érdemlik. Most már olyanok elméjén suhan át időnként a gondolat, hogy nem lesz mit enni, nem lesz mivel fűteni, nem lesz hol lakni, nem lesz mivel bemenni a munkahelyre, ha egyáltalán lesz munkahely, akik ezt eddig álmukban sem gondolták volna. Ez most már nem hisztéria, ez reális valóság. Mielőtt bárki azt hinné, hogy ez csak egy rossz gondolat, és abban ringatná magát, hogy ez vele mégsem történhet meg, szeretnénk felébreszteni mindenkit, hogy de igen, ez megtörténhet. Ez nemcsak egy rossz gondolat, ez a valóság szele. Csak egy mondatot pazarolnék arra, hogy akiknek nagy tartalékaik vannak, és bíznak a felhalmozott vagyonban, ne legyenek annyira biztosak magukban, mert egyik percről a másikra veszíthetik el az egészet. Akinek kicsi van, az a kicsit veszíti el, akinek sok, az a sokat. Mindez nem a kiszámíthatatlan sors keze. Ez előre látható, jól kiszámítható folyamat következménye. E folyamatnak még nincs vége, sok tekintetben most kezdődik. Hogy ebből ki mekkora veszteséggel távozik, az nagyban függ az egyéni stratégiáktól és az egyéni döntésektől. Aki arra bízza magát, hogy 2012 majd a Megújulás Éve lesz, aztán jön a Felemelkedés, majd a szférákban Lebegés Éve, és 2014-ben a Gyarapodás Éve, az homokra építette az ő várát. Aki eddig is azokban az emberekben bízott, akik ezt hazudják most neki, az nagyon nagy bajban van. Aki elhitte, hogy minden jó úgy, ahogy van, hogy nem kell tennie semmit, csak meglopták a szegény magyar népet, hogy komoly változások nélkül ez megúszható, annak előre mondjuk, hogy neki vége van. Az a legrosszabbra készüljön. A hazugság az alapja mindennek Mindenekelőtt egy valamit fontos tisztáznunk: Magyarország nem kormányzati hibáknak, rossz döntéseknek, hibás gazdaságpolitikának köszönheti elsősorban a jelenlegi helyzetét, ezek csak következmények. Magyarország romlásának, pusztulás közeli állapotának legfőbb oka a hazugság. A hazugság ereje győzte le, tette vesztessé és a felismerhetetlenségig elkorcsosult állapotúvá ezt a tehetséges népet. Ezért biztosak lehetnek benne, hogy amíg a hazugságot nem számolják fel, addig ennek az országnak, ennek a népnek nincs esélye arra, hogy megfordítsa a folyamatokat. Nem segít gazdaságpolitika, sem megszorítás, sem adókedvezmény, semmiféle kormányzati lopás vagy bravúr, amíg a magyar nép le nem számol a hazugsággal, amelyben él, amit eltűr, és ami rabságban tartja, addig nincs esélye. Kiadhatják a leghülyébb jelszavakat, lesüllyedhetnek a legprimitívebb falusi párttitkár szintjére, annak az útnak, amin ezen az ország jár, akkora bukás lesz a vége, amekkorát még nem látott. A hazugság, amire a magyar élet épül, nem elvonatkoztatható. Nem úgy van, hogy ugyan hazugság az alapja mindennek, de attól még lehet jól vagy boldogan élni. Nem lehet. Épeszű emberek eltűrik, hogy naponta hülyét csináljanak belőlük. Így hitték el, és tűrték el azokat a hazugságokat is, amik az országot a teljes anyagi csődbe, az embereket a nyomor küszöbére juttatták. Nehogy azt gondolja bárki, hogy amikor elhiszi a hazugságot, vagy csak eltűri, és nem tesz ellene semmit, annak nem lesz semmi következménye. Ahol most tartanak, az is ennek a következménye. Siralmas nézni, ahogyan elfeledkezett az ország, az értelmiség és a sajtó, hogy Magyarországon diktatúra van. Ezt nem én állítom, ők mondták fél évvel ezelőtt, felsorolva mindazokat az okokat, amelyek alapján ezt a következtetést - igen helyesen - levonták. Magyarországon megszűnt a jogállam. Ismerős? De azóta nem változott semmi, még az Alkotmánybíróság sem kapta vissza eltörölt jogait. Mégis, mindenki elfelejtette, hogy diktatúra van. Megszokta a helyzetet, tudomásul vette, alkalmazkodott hozzá. És mivel most éppen enyhült a szorítás, azt hiszik, minden rendben van. Attól a pillanattól kezdve, hogy Orbán egy demokratikus választás eredményét forradalomnak minősítette, amely által önmagát forradalmi kormányzásra hatalmazta fel, a NENYI-t kifüggesztette a közhivatalokba, ez az ország megszűnt polgári értelemben vett demokrácia lenni, és hazugságban él. A hatalom, amit az uralmon levők gyakorolnak, illegitim. Magyarországon gyakorlatilag puccs vette kezdetét, amelynek során felszámolják a demokráciát. Hazugsággal kerültek hatalomra is, és ez a hazugság volt az, ami a nyomort előidézte. >> 55

Ebbe a helyzetbe a hazugságok vezettek, amelyek kedvesek voltak a magyar füleknek. A hazugságok egyenes következménye a szegénység, a létbizonytalanság és a nyomor. És mivel humanistának tartom magam, Orbán Viktort és bandáját most legszívesebben felszólítanám, hogy a hazudozást most fejezzék be, mert a történelmi tapasztalatok nem sok jóval biztatnak. Ebből tényleg forradalom lesz. Lopakodó diktatúra Sokakat megtéveszt, hogy Orbán az Uniós elnökség alatt kivár, amíg a figyelem ráirányul, és addig lecsillapodnak a kedélyek. Lépésről lépésre lopakodik a diktatúra. Egy nagyobb lépés után megpihennek, hogy mindenki megszokja. Aztán mehet tovább. De ha a szögesdrótok között focizni engedik a rabokat, azt ne tessék összetéveszteni a szabadsággal. Amikor akarják, vagy szükség lesz rá, előrohan az őrség és elengedik a farkaskutyákat. Az Orbán-diktatúrában minden úgy van kialakítva, hogy amíg nem fenyeget veszély, addig szabadon lehet rohangálni az udvaron. De ha valami fenyeget, vagy a helyzet úgy kívánja, bevezetik az áramot a szögesdrótba, és leemelik a falról a puskát. Ilyen a médiatörvény és ilyen lesz az új alkotmány is. Magyarországon elhitték az emberek, hogy vége van a fenyegetettségnek. Nyugodtan vitatkoznak részletkérdésekről, belesimulnak a rendszerbe. Amit eddig a jogállam felszámolásának gondoltak, arról ma már nem beszélnek, azt elfogadták, megszokták, tudomásul vették. Megalkuvó lett az egész ország. Itt mindenki elhitte, hogy nincs is olyan nagy baj, végül is ez még demokrácia, a jogállam lerombolása megállt. Egyes kérdésekben meghátráltak. Szó nincs róla, ez csak taktikai váltás. Semmi lényeges dologban nem hátráltak meg. Kitaláltak ugyan néhány csapdát, hogy az alkotmányhoz legitimációt találjanak, de azok annyira átlátszóak voltak, hogy még az MSZP és az LMP sem sétált bele. Az ország miniszterelnök-helyettese, Navracsics Tibor, a híradások szerint azt a látszatot keltette a Velencei Bizottság elnökének, hogy az alkotmányozás előkészítése már 1995 óta folyik, mert azóta szó van róla. Azt hazudta, hogy az ellenzéki pártok csupán belpolitikai érdekből, haszonlesésből nem vesznek részt a színjátékban, ahol rájuk a hülyék szerepét osztották. Egy olyan ország, amely ezzel szemben nem emeli fel a szavát, megérdemel mindent. Lázár János bejelenti, hogy talán visszaadják a jogokat az Alkotmánybíróságnak, melyeket az ő indítványára vettek el. Egyesek ezt kedvező jelnek tekintik, az enyhülés egyik gesztusaként értelmezik. Miközben arról van szó, hogy amíg az Alkotmánybíróság meg tudta volna 56

akadályozni a magán-nyugdíjpénztárakban gyűjtött magánvagyon alkotmányellenes ellopását, addig elvették a jogait. Amikor a törvénytelenséget végrehajtották, cinikusan készek visszaadni. Amíg a csatár gólt rúg, felfüggesztik a lesszabályt. Amikor már nincs rá szükség , akkor visszaállítják. Úgy lépik át a törvényt, ahogy akarják. A hazugságnak és önkénynek ilyen mértéke elképzelhetetlen jogállamban. Semmisnek nyilvánítják egy szavazással a bíróság által hozott ítéleteket. Minden olyan esetben felmentik a vádlottat, ahol csak a rendőr tanúskodik ellene. Törvényben mondják ki, hogy minden rendőr aljas, hazug és hülye, egyetlen rendőrnek a tanúvallomása nem ér semmit. A bíróságot megfosztják attól a jogától, hogy szabadon értékelje a bizonyítékokat és a vallomásokat. Hol vagyunk? Valami csecsen bandavezér táborában a hegyekben? Ez egy európai demokrácia? Mindezt azért, hogy politikailag megbélyegezzék az általuk tüzelt zavargások leverését. Kriminalizálják a közrend megvédését. Van-e jólét jogbiztonság nélkül? Ott tévednek a magyarok, amikor azt hiszik, hogy ez nem számít. Hogy az ilyen hazugságoktól még jól élhetnek. Amikor nem veszik észre, hogy jólét csak a jogot tiszteletben tartó demokráciákban van. Ahol kiteljesedik a demokrácia és a szabadság, ahol a jog szent és sérthetetlen, ott emelkedik az életszínvonal. Ahol a törvényekkel úgy bánnak, mint Sobri Jóska és Orbán Viktor, ott irtózatos szegénység, bűnözés és nyomor veszi kezdetét. Kedves magyar barátaim! Jobb, ha tőlem tudjátok meg: ez vár rátok. De ne valami kicsit képzeljetek, hanem egy irtózatosat. Amikor a jogtiprást, a hazugságot elnézitek, akkor taszítjátok magatokat a nyomorba és a rettegésbe. Az út, amely idevezetett, eddig is hazugsággal és a jog tiprásával volt kikövezve. Eközben szükségszerű, hogy a hatalmon levők viszont gazdagodjanak. Fogjuk mi még hallani, hogy befagyasztották Orbán és társai külföldi bankokba kilopott milliárdjait. Ez az ember már most megengedi magának azt, hogy miközben elszámoltatásról beszél, az államadósság nagyságáról beszél, átépíti a fél Parlamentet, 100 milliárdért készül felköltözni a királyi Várba, és már nézegeti, hogy közpénzből milyen magánrepülőt vásároljon magának. Hűbéresei uralkodni fognak a nép fölött, velük szemben soha semmiféle eljárás nem indul, olyan védettek lesznek, mint Esztergom milliárdos adósságot felhalmozó volt polgármestere. A többiek lesznek az éhező jobbágyok, akiknek a napi jelszót mindig elmondja Szijjártó Péter, hogy most minek az éve következik. A papok majd rázzák mellé a füstölőt, hord-

hatjuk a gyereket a templomba, nehogy kirúgják az egyházi iskolából, mert máshova nem tudjuk vinni. Közben polgárőrség címén randalíroznak és fenyegetnek gárdista nácik cigányokat, zsidókat és mel egeket, de azok megérdemlik, mert azokat mindenki utálja, miután ők lesznek kikiáltva a bajok fő okozóinak. Szijjártó a magyaroknak azt mondja, hogy a pápai polgármesterválasztáson a fideszes jelölt győzelme azt jelenti, az emberek összefogtak a kormánnyal az államadósság megszüntetésére, mintha a kettőnek bármi köze lenne egymáshoz. És amikor ezt az embert ezután nem kaviccsal hajtják ki a város határába, és nem vernek szét a fején egy kamionszállítmány paradicsomot, akkor a magyarok kimondták magukra az ítéletet. Ennek ugyanis a vége, bármilyen furcsán hangzik is, a totális nyomor, a leszegényedés, az éhezés és a rettegés lesz. Este 6 után nem lesz ajánlatos kimenni az utcára. Ide vezethet, hogy nem verik szét Szijjártó fején a WC-pumpát. A hazugság rendszere ugyanis hálót sző. Minden megalkuvás, amikor nem vágnak tojást Orbán, Kósa, Rogán, Szijjártó, Lázár és hazudozó társaik képébe, amikor a legarcátlanabb, a legprimitívebb hazugságaik után nem vonulnak százezrek az utcára, akkor a sírját ássák ennek a nemzetnek. Március 15-e nem a Fidesz és a Nemzeti Együttműködés Diktatúrájának ünnepe, hanem az ellene harcolóké. A „Talpra magyar” nem nekik szól és a papjaiknak, akik az 1848-as forradalomban a császári elnyomó csapatok oldalán álltak. Nem elhanyagolható a sajtó felelőssége, amely azt gondolja, hogy ezt majd a humor fegyvere győzi le. Nem fogja a humor legyőzni őket, az legfeljebb elviselhetőbbé teszi. Ha a humor ártani fog nekik, majd betiltják a humort. Ha szabad a humor, akkor nem árt nekik. Nagy baklövés Orbán alkotmányával kapcsolatban csupán lekísérni az eseményeket, élő közvetítést adni róla. Mint amikor az áldozat élőben közvetíti, hogyan készíti a gyilkosa a hurkot, állítja be a széket, amit majd kirúg alóla, és amíg nem szorul a kötél a nyakán, nem hiszi el, hogy ezt az egészet azért csinálják, hogy őt kivégezzék. A magyar sajtó így követi le, hogyan számolják fel a demokráciát, hogyan adnak két hónap alatt egy párt ideológiájára és egyeduralmára épülő alkotmányt. Saját ideológiájukat, szimbólumaikat az alaptörvény részévé teszik. A sajtó erről tudósít, ahelyett, hogy minden nap tiltakozna, és az egészet gyökeresen utasítaná el. Egy párt nem készíthet alkotmányt, amibe saját eszmeiségét építi be. Mostantól mindenkire kötelező érvényű lesz a Fidesz és a KDNP világnézete, mert ez lesz Magyarország alkotmányának alapja. Aki ettől eltér, az alaptörvényt sérti. JÓ HA FIGYELÜNK!

Olyan népek, akik egykor csodálattal néztek a magyarokra, már régen a Kossuth téren égetnék a százmilliókért kamura kiküldött kérdőíveket, amikor a kérdőívben feltett kérdésekre már kész a válasz, kész az alkotmány szövege. Mire elküldik a véleményt, már meg is szavazták. És ettől még arra fognak hivatkozni, hogy a nép akarata van az alkotmányban, soha még ilyen széles társadalmi támogatással és részvétellel nem született alkotmány. Amikor majd lövöldöznek az ablak alatt, jusson eszedbe, hogy kussoltál, amikor ezek zajlottak. Amikor végignézik a magyar polgárok, hogy felszámolják alkotmányosan a harmadik köztársaságot, jusson majd eszükbe, hogy itt kezdődött az, amikor nem lesznek állásaik, nem lesz fizetésük, nem lesz munka, nem lesz miből megélni, ha nem a diktatúra kiszolgálói közé tartoznak. Megvédeni a „vívmányokat” A hazugság vezetett a mostani nyomorhoz is. A rendszerváltás óta eltelt húsz évben a politikai elit elmulasztotta meghozni azokat a döntéseket, amelyek a pártállam gazdasági mechanizmusait piaci logikára állította volna át. Ennek oka az volt, hogy a lakosJÓ HA FIGYELÜNK!

ság ellenállt minden olyan változtatásnak, amely a szocializmusban megszokott kedvezményeit, juttatásait, „vívmányait’ érintette volna. Nem hitték el, hogy ha az állam bácsi újraelosztó szerepe megszűnik vagy csökken, jobban járnak, mert olyan helyzet keletkezik, amikor majd magukról lesznek képesek gondoskodni. Egyetlen kormány se merte vállalni a népszerűségvesztéssel járó kockázatot, hogy ezeket a lépéseket megtegye, és az állami költekezést megállítsa. Az aktuális ellenzék rendre abból próbált politikai tőkét kovácsolni, hogy megerősítse a lakosságot a régihez való ragaszkodásban. Ebben a Fidesz élenjárt. A magyar nyomor közepén, amikor a Fidesz magasan vezeti a népszerűségi versenyt, és elnöke a legnépszerűbb magyar politikus, a magyar nép nem fogta fel, hogy saját nyomorát részben magának, részben a Fidesznek köszönheti, amely elvesztegetett nyolc évet azzal, hogy minden reformot elutasított, megtámadott, szétvert. Azt hazudta a magyaroknak, hogy ezekre nincs szükség. Azt elfelejtette elmondani nekik, hogy ezeket csak azért mondja, hogy politikai ellenfeleit tönkretegye, és a hatalmat megszerezze. Azt elfelejtették mondani,

hogy ezek nélkül vagy továbbra is hitelekből élnek, vagy éhséglázadás tör ki az országban. Ha az ország bevételei nem nőnek, kiadásai nem csökkennek, a reformokat elodázzák, hiteleket sem vesznek fel, amiből az országot eddig életben tartották, ez biztos út az éhhalál felé. Annak az Orbán Viktornak, aki belevitte az országot az ún. „szociális” népszavazásba a vizitdíj ellen, és most kormányra jutva a vizitdíjnál sokkal nagyobb terhet tesz az idős és beteg emberek nyakába a gyógyszerár-támogatás radikális csökkentésével, a felcsúti focipálya kapufájába kellene beleverni az orrát. Vizitre ugyanis kevesebbet kell menni, mint ahányszor gyógyszert kell bevenni. De a magyarok még mindig elhiszik azt a hazugságot, hogy azért tart itt az ország, mert a kommunisták ellopták a pénzt. Ők pedig majd megbüntetik őket, és visszaveszik a rablott vagyont, és abból jut mindenkinek. Még most is azt hazudják, hogy az eladósodás nem azért volt, mert az ország gazdasági erejéhez képest sokkal magasabb színvonalon éltek az emberek, és a reformok híján pazarlón élt az állam. A jó magyar ember nem jön rá, hogy vagy engedni kellett volna a reformokat, vagy tudomásul venni, hogy kölcsönökből élünk, amit egyszer majd vissza kell fizetni. Se reform, se kölcsön, közben az államadósság visszafizetése, az csak brutális szegénységhez vezethet, mint amilyen Ceausescu Romániája volt. A hiszékeny emberek, akik el akarták kerülni a változásokat és a megszorításokat, az elvesztegetett idő miatt nagyobb károkat szenvednek majd el Orbán miatt, mint korábban szenvedtek volna. Eközben a fideszes urak, főállásban hazudozó szóvivők, 2 millió forintot keresnek havonta, a gátlástalan végrehajtó embereik a legújabb Audikkal furikáznak. Közben erkölcstelen jövedelmek visszaszerzéséről, elszámoltatásáról beszélnek. Semmit nem vesznek észre abból, hogy egy szélhámos ellopott az életükből nyolc évet, és fogalma nincs arról, hogy mihez kezdjen. Most elkezdte a sanyargatást, de azokhoz a terhekhez, amiket másokra helyez, egy ujjal sem nyúl. A hazugság elhatalmasodott, kiteljesedett, ezzel kiépítette egy diktatúra alapjait, amit azonnal bekeményít, ha szüksége lesz rá. Leválthatatlanná tette magát. A rendőrség új generációja már készül, hogy leverje a megélhetési bűnözést, és az éhség miatti elégedetlenséget. Ez ellen csak egy módon lehet védekezni: minden hazugságot nevén kell nevezni, vis�sza kell utasítani, nem szabad eltűrni. Aki mindent fordítva csinál, mint amit Orbán hazudott neki, az nagy veszteségek árán, de túlélheti. Forrás: http://laszlo.bartus.nepszava. com/2011/03/08/nyomor/ 57

Online mérőóra!? Félelmetes!

NA, ERRE VARRJATOK GOMBOT! – A szolgáltatók újabb mocskos csalásra készülnek! Tisztelt Olvasó! A következő sorok a nyugalom megzavarására alkalmasak, így mindenki csak a saját felelősségére olvassa el!! A mai nap folyamán részt vettem egy közvélemény kutatási csoportban, ahol arról győzködtek bennünket, hogy egy új technológiát akarnak hamarosan bevezetni a Magyarországi közüzemi szolgáltatók. Az online mérőórát. Az ő elnevezésükben AZ OKOS MÉRŐ ÓRÁT. Ami (és most ITT kapaszkodj meg) a következő szolgáltatásokat adja. Egyébként ha jól vettem ki akkor kötelező lesz, kíváncsi leszek mit tesz a Magyar állam ez ellen. –– A szolgáltató látja mikor milyen fogyasztót kapcsoltál be. Mikor főztél fürödtél vagy esetleg mostál. –– A fogyasztókat távolból ki és betudja kapcsolni. –– Bizonyos időszakokban olcsóbb lesz pl a víz, az áram a gáz, de más időszakokban jóval drágább, –– Kapsz egy energia alkuszt: aki megmondja mikor és hogyan fogyaszd az áramot, főzz vagy netalántán fürdesd a gyermeked, és elemzi a fogyasztási szokásaidat. Beleszól az életedbe. Ha nem az előre áltattad kiválasztott energiacsomagban mersz élni, és nem az általuk javasolt időbeosztás szerint fogyasztod a közüzemeket. Annak a díjazása pénzbeli büntetés, ami a számládon fog majd jelentkezni. –– Késedelmes fizetés esetén, a távolból azonnal lekacsolhatják a szolgáltatásodat, pl. az nap te vagy a gyermeked már nem ihatsz vizet. Tudom hihetetlennek hangzik, én sem hinném el ha nem ültem volna ott. –– Kapsz egy csinos monitort is amelyen reklámokat akciókat, és az aktuális fogyasztásodat látod. –– Be kívánják vezetni az (prepaid) előre fizess a közüzemekért rendszert (mintha már nem lopnának elég pénzt tőlünk, most már előre is fizessünk nekik), azaz csak annyit használhatsz amennyit előre és ezt megismétlem előre kifizetsz nekik. Mint a feltöltő kártyás telefon, ha lejár megfagyhatsz, szomjan hallhatsz, nem főzhetsz meleg ételt. A komfort luxussá válik. Egy cikk Ma a legtöbb közmű esetében a fogyasztó átalányt fizet: a villamos energiánál például az átalányt évente egyszer korrigálják a tényleges és az előző évi fogyasztás különbözete alapján. A ma Magyarországon működő rendszer nem segíti elő a takarékos és tudatos fogyasztást. A spórolásra megoldás lehetne, ha a havonta ténylegesen elfogyasztott energiáért fizethetnénk, méghozzá úgy, hogy akár két egymást követő nap fogyasztása is összehasonlítható lenne. A gáz- és a villamosenergia-piacon a nagyfogyasztók esetében már most megvalósult az okos (fogyasztás) mérőkre épülő rendszer; a lakossági fogyasztóknál is reális lehetőség van rá, az unió néhány országában már be is vált. A fogyasztói környezettudatosság növelését célzó uniós irányelv, amely az energia-végfelhasználás hatékonyságáról szól, Magyarország fogyasztóit is érinti. Az Európai Parlament és Tanács direktívája azt is előírja, hogy a rendszere arra is legyen képes, hogy az eddigi gyakorlattal szemben ne csak az elfogyasztott energia mennyiségét, hanem a költségeket és a szén-dioxid-kibocsátást is mutassa a fogyasztónak és a szolgáltatónak egyaránt. Az uniós direktíva azt nem határozza meg, hogy milyen technológiát kell alkalmazni, és azt sem, hogy ezt ki biztosítsa; viszont világosan fogalmaz: az átállás kötelező érvényű az unió tagországainak. Az EU előírásai szerint a közműcégek ajánlatai között 2010-ig az okos mérésnek is szerepelnie kell, 2011-ig pedig a napszakfüggő, változó díjszabásnak is. Itthon is készülünk a megvalósításra Svédországban 2009-re minden fogyasztónál okos mérőt szereltek fel, Olaszország 2011-ig, Portugália 2015-ig építi ki ezt a rendszert. Magyarországhoz hasonlóan Hollandia vagy Ausztria még 58

a felmérés időszakában tart. A kormányzat itthon megkezdte a rendszer bevezetési lehetőségeinek feltárását. A kutatómunka 2010 júniusában zárul. Az okosabb rendszer megvalósítása minden érintettnek érdeke: a szolgáltatónál jobban tervezhető lesz a fogyasztás, nyilvánvalóvá válik az eddig esetleg titokban maradt veszteség, csökkennek az adminisztratív költségek. A fogyasztó ráadásul előre tervezheti, és ha kell, kordában tarthatja költségeit, hiszen saját fogyasztását befolyásolhatja: például a nagy fogyasztású mosógép használatát kedvezőbb tarifaidőszakra teszi. Hatékony adatátvitel A mérőórák által továbbítani kívánt adatot többféle módon is el lehet juttatni a szolgáltatóhoz és természetesen vissza a fogyasztóhoz is. Mobilhálózaton, interneten vagy az elektromos távvezetéken is lehetséges adattovábbítás. A mérési adatok vezeték nélküli hálózaton gyűjthetőek be, amely a wifihez vagy a Bluetooth-hoz hasonlóan a 2,4 GHz-es frekvencián működik. A leolvasott mérőórák adatai routereken keresztül jutnak el a kollektorokig, amelyek mobil- vagy vezetékes hálózaton küldik tovább őket a szolgáltatónak. Az egyes adatcsomagok mérete nem haladja meg a 100 byte-ot, és ez az adatmennyiség is csak óránként kerül továbbításra, így az ingyenes, szabad felhasználású, limitált energiát használó, ám intelligens rendszer megfelelően működhet bárhol a világon. Ha pontosan látjuk, mennyi energiát fogyasztunk, és össze tudjuk hasonlítani az átlagos fogyasztásunkkal, tudatosabban cselekszünk. Ebben az is segíthet, hogy például figyelmeztetést kapunk, ha az aktuális fogyasztásunk magasabb, mint az elmúlt időszak átlaga, magyarázza Sándor Attila, a Cason Mérnöki Zrt. szakértője. Megtérülés: A nagyfogyasztókhoz viszonyítva a lakossági fogyasztóknál a megtérülés hosszabb ideig tart, mert a technológiai váltáshoz le kell cserélni a mérőórát, telepíteni kell a mérőórát leolvasó eszközt, ki kell alakítani valamilyen adatátviteli közeget, meg kell oldani az adatok tárolását és feldolgozását, illetve alapvetően ki kell alakítani azokat a szabályozásokat, amelyek alapján ezek az adatok valóban növelik a felhasználás hatékonyságát. Magyarországon a villamosenergia-ipar már ma is készül erre, bevezető programok már működnek, ám nagy számú fogyasztó rendszerbe való bekapcsolásához mindenképpen iparági összefogás és kormányzati-önkormányzati támogatás szükséges. Ki spórolhat még?A rendszer elterjedése egyelőre várat magára. Az ipari fogyasztók mellett a folyamatnak mára már el kellett volna érnie az önkormányzati intézményeket, hiszen ezek igényeinek összesítésével már egy kisebb település is nagyfogyasztóként léphetne fel, tervezhetővé válna a fogyasztása, a beruházás pedig rövid távon megtérülhetne, magyarázza a magyar tendenciákat Sándor Attila. A rendszer az egész ország gazdaságára és energiafelhasználására is pozitív hatással van: a fogyasztók jobban odafigyelnek saját háztartásuk működésére, az energiaszolgáltatók jelentősen több információt kapnak a fogyasztók szokásairól, így hatékonyabban tervezhető az ellátás. Ja ha nem hinnél nekem http://www.eh.gov.hu/home/html/index.asp?msid=1&si d=0&hkl=610&lng=1 http://www.knxhungary.eu/ www.hvg.hu/Tudomany/20100408_okos_meres és a végén a hab a tortán! Az ára amelyet kötelezően neked kell kifizetned 15 000-100 000 Ft-ig terjed. Állítsuk meg ezt a rendszert. Ez elveszi az utolsó szabad területünket is az otthonunkat, megfigyelhetővé ellenőrizhetővé teszi a Nagy Testvérnek, hogy figyeljen minket otthonainkban. Állítsuk meg a szolgáltatók diktatúráját!! Forrás HVG JÓ HA FIGYELÜNK!

És egy érdekes hozzászólás a cikkhez Szép Új Világ! A cikk kiinduló alapként azt taglalja, hogy a fogyasztók Magyarországon jelenleg sok esetben átalánydíjat fizetnek. Ez tény. de a korábbi átlagos fogyasztás mennyiségére alapozott átalány számlák használata inkorrekt és alkotmányellenes, ennek eddigi rákényszerítése a fogyasztókra „visszaélés az erőfölénnyel vagy a kizárólagos szolgáltatói helyzettel”. Azt állítják, hogy a jelenlegi rendszer nem segíti a takarékos fogyasztást. Ez az állítás így hamis, az átalányszámlás rendszer nem befolyásolja az energiatakarékosságot, a tudatos fogyasztást, mivel a fogyasztás mértéke a jelenlegi mérőórákon is figyelhető, csak a szolgáltató nem látja a napi fogyasztást. A tényleges fogyasztás szerinti fizetés nem jelenti a spórolásra „megoldást”, a számlázás mért fogyasztás szerinti vagy átalánydíjas módjának nincs köze a takarékossághoz. A cikk követendő példaként hozza a nagyfogyasztói rendszert , de ez nem összevethető a lakossági fogyasztással. A nagyfogyasztók esetében egyegy nap vagy akár egy-egy óra alatti fogyasztás mértékének is jelentős kihatása van a szolgáltatás megbízhatóságára, folyamatosságára, mindemellett az anyagi vonzata is jelentős. Ugyanakkor a nagyfogyasztóknak nincsenek a magánélet titkosságához tartozó személyi adataik. Állítják, hogy az új rendszer bevezetésére a lakossági fogyasztóknál is reális lehetőség van. Azonban a reális lehetőség az „okos mérésre” nem az egyedi fogyasztó által elvárt igény, hanem a szolgáltatók „betörési szándéka a személyi adatok körébe”, amit persze – a haszonszerzés érdekében – a mérőműszerek és az adatátvitel fejlesztésében érdekelt mérőműszer-fejlesztésben érdekelt cégek kiemelten támogatnak. A fogyasztó a „tisztességes mérés” és a tényleges fogyasztás utáni díjfizetésben érdekelt, de nem igényli azt, hogy minden pillanatban kontrolálják, esetleg befolyásolják az aktuális fogyasztását. A környezettudatosságnak és az energia végfelhasználási hatékonyságnak pedig nincs köze a „folyamatos fogyasztás ellenőrzéséhez”. Az EU megkövetelheti, hogy a mérőórák az alapfogyasztáson túl mást is mérjenek vagy a költségeket és speciális tarifákat is kimutassanak, azonban azt nem követelheti, hogy a fogyasztó fogyasztási adatai folyamatos ellenőrzés alatt legyenek. Úgy hírlik, hogy Magyarország is készül az új rendszer megvalósítására, de nem az állampolgárok, hanem a szolgáltatók és alvállalkozóik készülnek a „kontrolált fogyasztás” bevezetésére. A fogyasztó csak a korrekt mérésben és díjszámlában, valamint a kedvezményes tarifákban érdekelt, minden más a szolgáltatók – profitszerzési és fogyasztóellenőrzési – érdeke. A fogyasztó JÓ HA FIGYELÜNK!

a saját fogyasztását eddig is tervezhette, befolyásolhatta, az pedig nem árt tudni, hogy már csak energiatakarékos mosógépeket gyártanak, tehát ilyen példával kár a fogyasztókat megtéveszteni. A szakértő „hazabeszél”! Állítja, hogy ha látjuk a folyamatos fogyasztásunkat, akkor tudatosabbak vagyunk. A pontos, megbízható és korábbi mért adatokat is tároló (esetleg összehasonlító), az aktuális költséget is megjelenítő mérőórákra szükség van, ezt már régen teljesíteni kellett volna a szolgáltatóknak, azonban ez nem azonos azzal a folyamatos ellenőrzési és szolgáltatói beavatkozásra is lehetőséget nyújtó rendszerrel, amire most készülnek. A cikk az elvégzendő feladatokat szépen ecseteli, de látni kell, hogy mi van ezek mögött. Akkor fordítsuk „magyarra”, mit is mondanak. 1. A lakosságnál a megtérülés hosszabb ideig tart: azaz a szolgáltatói árakat nem lehet csökkenteni addig, amíg a (bőkezűen megrendelt költségű) beruházás a szolgáltatónak (többszörösen) meg nem térül. 2. Telepíteni kell a leolvasó eszközöket: azaz el kell helyezni minden fogyasztónál a „kém-berendezést”. 3. Ki kell alakítani az adatátviteli eszközöket: azaz létre kell hozni a megfigyelő hálózatot, amelynek csápjai minden lakáshoz elérnek. 4. Meg kell oldani az adatok tárolását és feldolgozását: azaz egyegy végpontról nagy mennyiségű és sok évre tárolt - személyes adat körébe tartozó - adatokat gyűjtenek, amit el kell helyezni egy adatbázisban és meg kell tervezni a speciális lekérdező és beavatkozó szoftvereket. 5. Az adatok növelik a felhasználás hatékonyságát: azaz a rendszer akkor lesz hatékony, ha a szolgáltató sokkal több bevételhez jut a költségeivel szemben, azaz megnöveli a profitját, és ennek persze része az is, hogy azonnal megszünteti egy-egy fogyasztó fogyasztási lehetőségét, ha az nem fizette ki határidőre (esetleg előre) a magas összegű számlát. Büszkén állítják, hogy a villamosenergia-ipar már készül a bevezetésre. Azonban villamosenergia-ipar nemcsak készül erre, hanem már el is kezdte, hiszen az elmúlt években olyan nagyságú extraprofitra tett szert, amit már az akkori Kormány is túlzottnak tartott. Mivel most megszűnik az „elektromosok” extraprofit-szerzési lehetősége, ezért állami támogatásra van szükségük, amivel pótolják a nyereség-kiesést. A pontos és megbízható mérőórákat már az eddig nyereségükből ki kellett volna cserélni, azonban ez nem volt az érdekük. A szakértő panaszolja, hogy a rendszer elterjedése várat magára, de a szolgáltatók eddig is megtehették volna (vagy már meg kellett volna tenniük), hogy a szolgáltató egy-egy körzetre (településre) a becsatlakozási pontokra elhelyezi a saját mérő-állomását, ahol az egész körzet vagy település fogyasztásának adatai (persze összesítve!) a rendelkezésére állna. De a mellébeszélések mögött egyértelműen látható, hogy nem ez az igazi céljuk, hanem az újabb „extraprofit” szerzése és az „ellenőrzési és beavatkozási” helyzet kialakítása. Azaz állítás, hogy a rendszer az ország gazdaságára pozitív hatással van. Azonban az új „ellenőrző—beavatkozó” rendszer az ország gazdaságára csak negatív hatással lehet, mert „teljes fogyasztói függőséget” alakít ki, amely kíméletlenül megvonja a szolgáltatást akkor is, ha annak elmaradása közvetlen veszélyt (pl. téli időszakban a fűtés lehetőségének elvonása, egyes kisvállalkozások termelésének megszakítása, és így annak csődbe jutása, stb.) jelent a fogyasztóra. A cikk végén kiderül, hogy az energiaszolgáltatók jelentően több információt várnak a fogyasztási szokásokról. Szóval itt van a lényeg, „kilóg a lóláb”.! A szolgáltatói cél nem más mint a fogyasztók egyedi szokásainak megismerése, a fogyasztásának ellenőrzése, személyes életmódjának feltárása. Az indoklás persze az, hogy hatékonyabban tervezhető legyen az ellátás, vagyis magyarra fordítva: a hatékonyság növelése újabb extraprofitot hozna szolgáltatói körök számára. Hát ez „szép új világunk”, ha hagyjuk … Lakóközösségi Szervezetek Szövetsége 1410.Bp.Pf.:188. 59

A pápa szerint

A Pápa legújabb ötlete: nem kell törekedni a zsidók megtérítésére, Isten „egészében” váltja majd meg őket XVI. Benedek A Názáreti Jézus című könyvének most megjelenő második kötetében világosan kijelenti: a zsidók kollektíven nem tekinthetők bűnösnek Jézus Krisztus haláláért. A pápa álláspontja nem újdonság, hiszen a második vatikáni zsinat (196265) egyértelműen mentesítette már a zsidókat a Megváltó keresztre feszítése miatti felelősség alól. Ki a felelős akkor? Netán az egész emberiség? Nem, hanem a „templomi arisztokrácia”, amely féltette hatalmát a „zsidók királyától”. Igaz – mutat rá Benedek -, János evangéliumában fehéren-feketén ott áll, hogy a „zsidók” gyilkolták meg Jézust, „azonban ez a kifejezés semmiképpen sem vonatkozik – mint ahogy a mai olvasó feltételezné – Izrael népére általában, és még kevésbé tekinthető rasszista kitételnek”. „János maga is zsidó volt, miképp Jézus és követői is azok voltak”, mi több, „az egész korai keresztény közösség zsidókból állt” – kedveskedik a „választott nép” fiainak a pápa. De a könyvben más érdekesség is van. A Bibliában ugyebár az áll, hogy „tegyetek tanítványaimmá minden népeket”, de Benedek pápa úgy véli, ezt a felszólítást sem szabad immár szó szerint értelmezni. Pontosabban: egy nép van, amelynek a megtérítésére nem szabad törekedni, ez a nép pedig a zsidó. Az ő megtérítésükre irányuló törekvések ugyanis súlyos következményekhez vezettek a múltban – véli a pápa. „Izrael Isten kezében van, aki megváltja majd „egészében” a megfelelő időben” – írja Benedek, hozzátéve, hogy azt természetesen nem lehet tudni, hogy a „megfelelő idő” mikor érkezik el. A pápa, álláspontjának nagyobb súlyt akarván adni, egyetértőleg idézi könyvében Hildegard Brem cisztercita szerzetest és teológust: „Az egyháznak nem kell törődnie a zsidók megtérítésével, hanem csak várnia kell a megfelelő időre, amit Isten meghatározott.” Hogy a keresztény egyházak kétezer éven át igyekeztek megtéríteni a zsidókat? Hogy Jézus Krisztus felszólította követőit „minden nép” megtérítésére? Hogy Máté evangéliumában az áll, hogy „vére rajtunk és fiainkon”? Mindez mit se számít. Immár a Szentírást és a kereszténység kétezer éves alaptanításait is átírják a cionista érdekeknek megfelelően. Teljesen érthetetlen egyébként, mit jelent pontosan Benedek pápának az a megjegyzése, hogy az Isten „egészében” váltja meg majd a zsidó népet? Azt jelentené ez, hogy mindenki, aki zsidónak született, automatikusan üdvözül? De hiszen kétezer éven át a kereszténység ennek éppen az ellenkezőjét tanította! Ennyire kifordult volna önmagá60

ból a katolikus egyház a cionista nyomás eredményeképpen? A zsidók pedig természetesen örülnek az újabb győzelmüknek. Az Anti-Defamation League elnevezésű cionista szervezet „fontos történelmi pillanatnak” nevezte a könyv megjelenését, amely „elősegíti majd a vallások közötti dialógust”. Elan Steinberg, az Amerikai Holokauszt-túlélők és Leszármazottaik Szervezetének elnökhelyettese is „hatalmas lépésről” beszélt, és az „antiszemitizmus teológiai megalapozásának elutasításáért” dicsérte meg a katolikus egyházfőt. Benedek pápa – csakúgy, mint elődje, II. János Pál – ellátogatott a római zsinagógába, járt Izraelben, hódolt a holokauszt-vallás egyik legfontosabb templomában, a Jad Vasem Intézetben, ezen kívül pedig elhatárolódott az „eretnek” Williamson püspöktől, aki kétségeit merte hangoztatni a holokauszt-történet ma érvényes változatának hitelességét illetően. Benedeknek azért is kell gyakran megalázkodnia a nyugati világot uraló cionisták előtt, mert két súlyos bűne is van: az egyik, hogy ifjú korában a Hitlerjugend tagja volt, a másik pedig, hogy

egyik könyvében XII. Piusz pápát (19391958) méltatta, sőt, boldoggá avatása elől sem zárkózott el. Csakhogy, mint tudjuk, a zsidók nem szeretik XII. Piuszt, mert szerintük nem tett meg minden tőle telhetőt megmentésük érdekében a háború idején. Tehát a helyzet tömören összefoglalva a következő. 1. A keresztényeknek a pápa szerint immár nem kell a zsidók megtérítésére törekedniük, ezzel szemben viszont a zsidók holokauszt-vallását minden kereszténynek el kell fogadnia. És, mint Williamson püspök esete mutatja, „kiátkozásra” számíthat az, aki a holokausztban kételkedik. 2. A zsidók „egészében” üdvözülnek, anélkül, hogy fel kellene venniük a keresztséget, és követniük kellene Jézus Krisztus tanításait. Jelzem itt, hogy ez egy forradalmian új tanítás lenne a katolikus egyház részéről, ha a hivatalos dogmák közé emelnék. Más népeknek ilyesfajta kiváltság nem adatik meg. 3. A zsidók „kollektíven” nem felelősek Jézus Krisztus haláláért, ezzel szemben viszont a németek és a magyarok, sőt, bizonyos szempontból általában a keresztények és a nem zsidó népek igenis felelősek „kollektíven” a holokausztért, amelyért az idők végezetéig bűntudatot kell érezniük. Ide jutott a katolikus egyház vezetése... Forrás: Perge Ottó – Kuruc.info

XI. Benedek Pápa

JÓ HA FIGYELÜNK!

Soros nagyot csalódott az euróban Az euró bevezetésétől a konvergencia megteremtését várták, ehelyett azonban a közös valuta széttartást eredményezett – írta kedden Londonban megjelent cikkében Soros György. A magyar-amerikai nagybefektető a Financial Timesban kifejti: az euróválságot általánosságban valutaválságnak szokás tekinteni, ám ez egyben szuverén adósságválság és mindenekelőtt bankválság is. Az euróövezeti jegybank (EKB) az összes tagország szuverén adósságát kockázatmentesnek tekintette, és egyenlő feltételekkel fogadta be fedezetként. A kereskedelmi bankokat, amelyeknek – a likviditási kritériumok teljesítése végett – kockázatmenetes eszközöket kellett tartaniuk, ez arra ösztönözte, hogy a gyengébb helyzetű tagállamok szuverén adósságából halmozzanak fel, néhány bázispontnyi plusz hozamhoz jutva. Ez csökkentette a kamatszinteket Portugália, Írország, Görögország, Olaszország és Spanyolország számára, aminek ingatlanpiaci buborék lett a következménye. Mindeközben Németország szorosabbra húzta a nadrágszíjat, hogy finanszírozni tudja a német újraegyesítés költségeit. Soros György szerint mindez széttartó versenyképességi folyamatot és bankválságot eredményezett; ez utóbbi éppen a német bankokat érintette a legerősebben. JÓ HA FIGYELÜNK!

Az euróövezeten belüli széttartó folyamatokra nemrégiben londoni hitelminősítői elemzők is felhívták a figyelmet. A Fitch Ratings által az euróövezet jövőjéről Londonban rendezett szakszemináriumon David Riley, a nemzetközi hitelminősítő globális szuverén adósbesorolásokért felelős igazgatója kijelentette: a válság azért is sújtja különös erővel az euróövezetet, mivel a pénzügyi uniónak egyben gazdasági unióvá is ki kellett volna teljesednie. Az európai szintű monetáris unió kialakult ugyan, a gazdasági unió azonban nem, és ennek következményeként széttartó folyamat indult meg a versenyképességben és a magánszektorok működésében – mondta a Fitch vezető szakértője. Egy másik nagy nemzetközi hitelminősítő, a Standard & Poor’s nemrégiben kiadott londoni elemzésében kiemelte, hogy az euróövezeten belüli gazdasági növekedési folyamatok is széttartó pályára kerültek, ami azzal a kockázattal jár, hogy a jól teljesítő tagországok versenyképességi előnye a többiekhez képest hosszú távra rögzül. Ha e versenyképességi rés tartósan fennmarad, vagy akár tovább szélesedik – amit az S&P elemzői a következő két évre “igen valószínűnek” neveztek a tanulmányban -, a valutaunión belüli széttartó teljesítményfolyamatok egyre inkább strukturális jellegűvé válhatnak – állt a hitelminősítő elemzésében.

Soros György keddi cikke szerint az euróválságra kidolgozott megoldás kétsebességű Európát rögzítene, ami az EU politikai kohézióját is veszélyeztetheti. A nagybefektető szerint az EU-ra “krónikus divergencia” időszaka vár, amelyben a többleteket felhalmozó tagországok előretörnek, a deficites országokat pedig lenyomja adósságaik súlya. Soros György szerint alapvető változtatásokra van szükség. Ezek közül is az egyik legfontosabb – és ezt már a csütörtöki EU-csúcson meg kellene tenni -, hogy az európai pénzügyi stabilitási eszközt a tagállamok mellett a bankrendszerek megmentésére is hozzáférhetővé kell tenni. Ez lehetővé tenné a szuverén adósságátrendezést bankválság előidézése nélkül. A mentőcsomag mérete változatlan maradhat, mivel a bankok újratőkésítésére fordított összegekkel csökkenne a szuverén adósok számára szükséges hitelösszeg. Soros György szerint emellett – “a pálya kiegyenesítése végett” – a szabályokat betartó országok hitelköltségeiről “le kell szedni” a kockázati prémiumot. Ezt úgy lehet megoldani, hogy a szuverén adósságok zömét eurókötvénnyé alakítják. Az egyes országok ezután saját kötvényeket adnának ki kollektív fellépési záradékkal, és csak a maastrichti limitet meghaladó adóssághányadra fizetnének kockázati felárat – áll Soros keddi írásában. 61

Szabadkőművesek A szabadkőműves listát különböző forrásokból kaptuk. Mindenki döntse el, mit hisz el belőle... Az interjuban az alany a szab. kőm. tag nem válaszól kimeritően a kérdésekre a végén be is vallja. nem mondja,hogy az alsó fokozatuak ,csak jótékonykodnak leplezés céljából. Az összeesküvők ,csak 30-ik fok után tárgyalnak világuralmi témákat ami a vilákormány feladataihoz tartozik. Itt már nem beszélnek az egyenlőségről,mert az csak a 300 uralkodó családnak a kiváltsága. hin. A Sárdobáló – a jóval korábban beharangozottaknak megfelelően – az egyik nagy szabadkőműves páholy elnökével beszélgetett egy kiadósat. Íme. – A szabadkőművesség vallás? Miben hisznek a szabadkőművesek? – Nem vallás, és minden szabadkőművest egyenként kell megkérdezni, hogy miben hisz. Vannak olyan szabadkőműves szervezetek, ahol ezt meg is teszik. A mi páholyunkban – hiszen én csak a mi páholyunk nevében beszélhetek – senki ilyet a másiktól szabadkőműves minőségében nem kérdez. Tehát sem a páholy előtt, sem a páholytagok előtt senki nem hozható olyan helyzetbe, hogy meg kelljen vallania, vagy titkolnia kelljen a világnézetét. Mindenkinek magánügye, hogy miben hisz, és hogy erről kinek mit mond. – És ha nem vallás, akkor mi a szabadkőművesség célja? – A szabadkőművesség célja az, hogy olyan jóravaló férfiakat gyűjtsön össze, akik ezek mellett az úgynevezett szabadkőműves eszmék mellett valamilyen szinten elkötelezettek, és ezekért hajlandóak tenni is, … betartani bizonyos szabályokat. Természetesen arról, hogy mik ezek a célok pontosan, és mik ezek a szabályok pontosan, csak bizonyos korlátok között beszélhetek. – Na de mégis, mi az, ami elmondható ezekből a célokból és szabályokból? – A szabadkőművesség az én olvasatomban tulajdonképpen a felvilágosodás hagyományainak továbbvitele. Az általános meggyőződés az, hogy a felvilágosodás valamiféle múltbeli dolog, amely átvezette az emberiséget a középkorból a modern korba, és hogy ez egy lezárt folyamat, és erről már csak múlt időben lehet beszélni. De ha elkezdünk beszélni bárhol, akár az interneten a felvilágosodásról, akkor rögtön kiderül, hogy a társadalmunkban van egy jó pár ember, aki szerint a felvilágosodás eszmerendszere nem általánosan elfogadott, sőt, egyátalán nem von maga után pozitív asszociációkat. És bizony, hogyha körbenézünk a világunkban, akkor azt vesszük észre, hogy a szép elvi deklarációk mellett búvópatakként tovább él még az a korábbi, egyenlőtlenségre, alávetettségre, irracionalitásra alapuló társadalmi rend, amely a felvilágosodás előtt jellemezte a világot. – Azt értem, hogy Európán belül alapvetően a felvilágosodás bekövetkezett, és csak búvópatakként léteznek a régi rend maradványai, de hát vannak más részei is a világnak, például Afrika felvilágosodásával mi a helyzet? – Igen, ez egy nagy vita, hogy a felvilágosodás értékei egyetemesek–e, vagy pedig csupán a nyugati civilizációnak az értékei. Nagyon érdekes kérdés az, hogy ha jön valaki, aki olyan civilizációból érkezik, ahol ezek az értékek többnyire ismeretlenek, akkor mennyire tud beilleszkedni a mi nyugati típusú világunkba. Ez a kérdés amúgy az interjú keretein túlmutat, de éppen azért, mert a szabadkőművesség egy egyetemes intézmény, nagyon sok olyan szabadkőművessel találkoztam az évtizedes szabadkőműves múltam során, aki olyan országból vagy kultúrából jött, amelyre nem igaz, hogy maximálisan a nyugati mezsgyén járna. És ezeket az embereket is nagyon hasonló gondolatok foglalkoztatták, nagyon hasonló gondolatok vezették el a szabadkőművességhez, mint azokat, akik mondjuk Magyarországon vagy Franciaországban születtek. 62

– Azt mondtad: férfiakat gyűjt egybe a szabadkőművesség. És mi van a nőkkel? – Nők is lehetnek szabadkőművesek természetesen, de erre külön rendek léteznek. Ahogy mondtam, én csak a saját páholyom nevében beszélhetek, és ez a páholy egy olyan magyarországi és nemzetközi szabadkőműves szervezetrendszer része, amelyik csak férfiakat fogad soraiba. Ez nem azért van így, mert szerintünk a nők ne lennének egyenrangúak a férfiakkal, ezt senki nem is gondolja így a szabadkőművességen belül. Ez egyszerűen hagyomány, amelynek praktikus okai is vannak. – Mindig azt mondod, hogy csak a saját páholyodról beszélhetsz. Nincs rálátásod a szabadkőművesség egészére, a többi páholyra? – Van rálátásom természetesen, de általában egy szervezet nevében az arra jogosultak beszélhetnek csak. Én a saját páholyom jelenéről, múltjáról, elfogadott értékeiről tudok csak nyilatkozni; a nemzetközi szabadkőművességről egészen más szinten lehet csak véleményem. Ez természetesen nem jelent semmiféle elhatárolódást. Az én páholyom az egyik legnagyobb és legrégebbi magyarországi páholy, és integráns része a modern, francia bázisú szabadkőművességnek. – Ezek szerint bármelyik nagykorú férfi lehet szabadkőműves mondjuk a ti páholyotokban? – Legalábbis az, akit a szabadkőművesek méltónak találnak erre. – Mitől lesz méltó az ember? Ez egy kiváltság? A szabadkőművesek jobbak, mint a többi ember? – Bizonyos szempontból minden, magára valamit is adó társadalmi szervezet úgy érzi, hogy valamennyire szűri a társadalmat. Egy sakkörbe is azok jöhetnek, akik tudnak és szeretnek sakkozni, és ugyanígy a szabadkőművesek közé is az általános erkölcsi és érettségi kritériumok mellett kizárólag azokat várjuk, akik mentesek a szélsőséges politikai eszméktől, és szeretnének olyan társadalmat látni, amely jobban hasonlít a nyugati típusú társadalmakhoz. Ez persze egyátalán nem jelenti azt, hogy a nemzeti értékek negatívak lennének a mi szemünkben. – Mit jelent szabadkőművesnek lenni gyakorlati szempontból? Mit csinálnak a szabadkőművesek? JÓ HA FIGYELÜNK!

– Tulajdonképpen a szabadkőműves páholyban folyó munka képezi a szabadkőműves titok egyik elemét, de annyit elárulhatok, hogy a szabadkőművesek alapvetően nem a páholyban fejtik ki tevékenységüket, hanem mindenki a saját társadalmi helyén tesz azokért a célokért, melyeket fontosnak tart. Ennek a munkának a páholyban tulajdonképpen az elvi összehangolása folyik. – Összehangolás? – Hát, valamilyen szinten. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a szabadkőművesek globális összeesküvéseket szőnek, bár nyilvánvalóan a történelem során nagyon sok olyan dolog történt, amire ez ráhúzható lett volna. De nem szeretném megerősíteni azok téveszméit, akik szerint Magyarországon minden rossz azért van, mert a szabadkőművesek összeülnek, elhatározzák a dolgokat, és aztán közgazdászként, jogászként, orvosként tesznek ezekért a dolgokért valamit. Annyi igaz a dolgokból, hogy ezen eszmék mentén éljük az életünket, és nyilvánvaló, hogy az adódó döntéshelyzetekben a társadalmi pozíciónknak megfelelő döntéseinket áthatja az, hogy el kell számolnunk a cselekedeteinkkel a szabadkőműves énünk felé is. – Beszéltél nyugati típusú civilizációról, nyugati országokhoz való hasonlóságról, elvekről, melyekhez hűnek kell lenni. Melyek ezek az elvek? – Csak példálódzásképpen a társadalmi egyenjogúság a leglényegesebb, tehát az, hogy a társadalom minden egyes polgára azonos szabályok mellett élhessen. Vagy a vitatottabb értékek közül itt van például a szekularizáció. Nagyon sok probléma származik abból, hogy a szekularizációt csak elvben vitték végbe akár a nyugati társadalmakban is. – Minden szabadkőműves szervezetnek alapelve a szekularizáció? – A szabadkőművesség nagyon sokféle. Más szervezetek is különböző ideológiák mentén elágaznak. Én csak a modern francia típusú szabadkőművességről beszélhetek, a GODF és a GLDF által vezetett irányzatról. – Milyen egyébként ennek az irányzatnak a szerepe a világban? Milyenek az erőviszonyok a szervezetek között? – Mivel ezek diszkrét társaságok – sokan nem szeretik titkosnak nevezni őket –, a pontos taglisták nélkül nehéz felmérni az erőviszonyaikat. Európai, latin–amerikai és afrikai országokban a francia típusú szabadkőművesség elterjedtebb. Azt szoktam mondani, hogy az angol típusú szabadkőművesség ott elterjedtebb, ahol baseballt játszanak, ahol pedig fociznak, ott a latin irányzat erősebb, persze pont Anglia kivételt képez ez alól. – Mondod, hogy diszkrét ez a társaság. Miért kell titkolózni? Ahogy egy kommentelőnk kérdezte: miért kell titkos társaság, hogy a Biblia

igazságát kissé elferdítve bár, de az “emberiségért” dolgozzatok? – Én nem mondanám, hogy “a Biblia igazságát kissé elferdítve”. A Bibliának annyiféle olvasata és értelmezése van, ahány ember, akár keresztény, akár nem keresztény. Én azt gondolom, hogy a nyugati civilizáció alapértékei ezek, és ezeken nem ferdít senki semmit. – Na de a nyugati civilizációnak vannak keresztény gyökerei is. – Persze, persze, hogy vannak. A nyugati társadalmaknak erős civilizációs összetevője a zsidó és keresztény kultúra. Nem kizárólagos, de fontos. – És akkor miért is van szükség a titkolózásra? – Azért, mert a társadalomban általában a megbélyegzés egy nagyon erős kifejezési forma, és a szabadkőművesség legföljebb elméletben törekedhet arra, hogy az egész társadalmat magában foglalja, hogy egyszer „testvér lészen minden ember”. Ez egy olyan utópia, amit soha nem fogunk elérni. Így azonban mindig lesznek szabadkőművesek és nem–szabadkőművesek. És a szabadkőművesség sokkal hatékonyabban tudja kifejteni a saját tevékenységét akkor, ha nem lehet valakit megbélyegezni a tetteiért azzal, hogy szabadkőműves. – Gazdagok a szabadkőművesek? – Vannak köztünk gazdagok és szegények, ahogyan a társadalomban is. – És van valamilyen speciális etnikai eloszlás a szabadkőművességen belül? Tehát például mennyi cigány van közöttetek? – Ismerek cigány származású szabadkőművest, ugyanúgy, ahogyan ismerek cigány származású jogászt és újságírót is. Társadalmunkban majdnem mindenki majdnem mindenkiről feltételez valamilyen származást, de mi egyáltalán nem törődünk a származással. – Magyarországon és a világban mi köthető a szabadkőművesekhez? Milyen múltbeli vagy jelenlegi eredmények vannak? – Ennek nagyon széles szakirodalma van. Példákat mondhatok: ilyen volt a nyelvújító mozgalom, a Lánchíd, a reformkor számos eleme, szabadkőműves volt a Kiegyezés több szereplője. Nem szeretnék neveket mondani, már csak azért sem, mert oldalakon át tartana a felsorolás. – Mekkora politikai befolyással rendelkezik a szabadkőművesség? – Ez országfüggő. Vannak olyan országok, ahol rendkívül nag�gyal, más országokban pedig nemzetbiztonsági kérdésnek tekintik a szabadkőművességet, és a betiltás határán van. Magyarország a két véglet között valahol félúton van. – Mi bizonyítja, hogy nem igazak a szabadkőművességgel kapcsolatos összeesküvés–elméletek? – Semmi sem bizonyítja, de sok mindent nem lehet bizonyítani. Itt nem várhatunk olyan bizonyítékra, mint például, hogy a Föld körbehajózható. Akit felvettek a szabadkőművesek közé, az tudja, hogy nem veszünk részt semmilyen összeesküvésben. Akit pedig nem vettek fel, az vagy elhiszi ezt, vagy nem. – Egy utolsó kérdés egy kommentelőnktől: “ha a szabadkőművesekről a sok rossz, vagy bármi rossz igaz volna, ön bevallaná nekünk?” – Nem, legfeljebb nem vállalnám az interjút. Horvát Andor Márton Forrás: http://sardobalo.blog.hu/2010/01/08/ szabadkomuves_interju

JÓ HA FIGYELÜNK!

63

AZ ELSŐ SZEMITA CSAVAR – emlékeztető írás 2011 –

Az egész művelt világot lázba hozták azok a domborművek, szobrok, pecséthengerek és ékírásos agyagtáblák, amelyek a folyamközben 1843-ban a francia Botta és 1845-ben az angol Layard ásatásain kerültek elő. A tudósok a legnagyobb igyekezettel láttak hozzá annak kikutatásához, hogy az ismeretlen ősnép, melynek a Botta-Leyard féle leletek elkészítését tulajdonították, hogyan nevezte meg önmagát, milyenek voltak embertani adatai, milyen nyelven beszélt és nyelvüknek milyenek voltak a sajátosságai. Beszélt nyelvük a ma élő nyelvek közül, melyik nyelv sajátosságaihoz hasonlítanak a legjobban. Honnan származott ez a nép és mikor telepedett le a folyamközben, milyen volt a vallása, műveltsége, történelme stb. A legfontosabb ezek közül annak a megállapítása volt, hogy ennek a folyamközi ősnépnek mi volt az anyanyelve. A kezdetekben a tudósok az ősnépnek és nyelvének az akkádcháld nevet adták. Ezt az elnevezést azonban nem sokáig használták, mert jött a zsidó Julius Oppert asszirológus, aki felülírta a történelmet és a folyamköz szkíta ősnépét átnevezte sumer-nak. Nézzük meg, hogyan történt ez a „csavar” és mit okozott az egyetemes nyelvészeti és történelemkutatások tekintetében. A régészeti leletek között nagy számban kerültek elő ékírásos cseréptáblák. Fontos lett kikutatni, hogy az ékírásjeleknek mik a hangértékei, hogy azok szavakat, szótagokat, vagy csak hangzókat jelölnek? Miután 1844-ben Henry Rawlinson (1810-1895) angol katonadiplomata lemásolta a behisztumi sziklafeiratot, majd Georg F. Grotefend (1775-1853) német középiskolai tanár megfejtette. A háromnyelvű felirat közül az ó-perzsa feliratok adták meg a kulcsot a babiloni ékírás és nyelv megfejtéséhez. Ennek alapján jutottak el az asszír ékírás és nyelv megfejtéséhez is. Csak ezek után vált lehetővé az ős szkíta (sumer) ékírás és nyelv megfejtése. Az angol Georg Smith a kujundicsi palota romjai között Asszurbanapli könyvtárát, és ebben ős szkíta (sumer) szövegeknek asszír fordításait tartalmazó ékírásos táblák ezreit találta meg, melyeket ma a British Museum őriz. A cseréptáblák között olyanok is vannak, amelyek az ős szkíta (sumer) nyelv nyelvtanát írják le. Vannak szótárak, vannak olyanok, amelyek az ős szkíta (sumer) szavak értelmét és azok kiejtését magyarázzák. Ezen ékírásos cseréptáblák nélkül az ős szkíta (sumer) nyelvet talán sohasem sikerült volna megfejteni. Az ékírás megfejtése terén Grotefend, Rawlinson és Smyth elévülhetetlen érdemeket szerzett. Igen fontos eredményeiket csodálatosan éles, logikus okfejtéssel és némi szerencsével érték el. A kor vezető tudósai között komoly, időnként személyeskedésig fajuló vita alakult ki az ős szkíta (sumer) nyelv sajátosságait illetően. A fő kérdés az volt, hogy a ma élő nyelvek közül, mely nyelv sajátosságaihoz hasonlítanak a legjobban? A vitából Haribald Sayse (1846-1909), Francois Lenormant (1837-1885), Julius Oppert (1825-1905), Fr. Hommel (18591936), Joseph Halévy (1827-1917) és Fridrich Delitsch (18601925) szereplése emelkedik ki. H. Sayse az oxfordi egyetemen az összehasonlító nyelvtudomány tanára volt. J. Oppert zsidó származású volt, Hamburgban született, majd Franciaországban telepedett le, ahol a reimsi egyetemen német nyelvi lektori állást vállalt és az asszír nyelvet kezdte tanulni. Hamarosan asszirológus lett. Az ékírás tanulmányozásával a figyelmet annyira magára vonta, hogy a párizsi egyetemen az összehasonlító nyelvtudomány tanára lett. Részt vett abban az expedícióban, amelyet a francia kormány 1852-ben a folyamközbe küldött. A folyamközi ősnépnek (ős szkíták) 1859. évi munkájában ő adta a „sumer” nevet. 64

Amikor megkérdezték tőle, hogy miért nevezte el ezt a népet és nyelvét sumer-nak, a következő választ adta: „A régi babiloni uralkodók sumer és akkád királyainak nevezték magukat. Akkád annak a vidéknek a földrajzi neve volt, amelyet sémiták laktak. Sumer, Babilonia nem sémita lakosságú vidékének elnevezése. Ezért Babilonia nem sémita lakosságát sumeroknak, nyelvüket pedig sumer nyelvnek nevezhetjük.” J. Oppert már 1855-ben a következőket írja: „Az ékírást nem a semiták, tehát nem is az asszírok találták fel. Egy semita nyelv kifejezésére az ékírás - szótagoló jellege folytán nem igazán megfelelő. Az asszír jelek hangértékei egyébként sincsenek a legcsekélyebb vonatkozással sem a jelek képi jelentéseire.” J. Oppert az ékírásnak 16 féle típusát ismerte. Nem csak a „sumer” elnevezés, de az ékírásnak a keilschrift és az écriture de cuneiforme elnevezés is az ő nevéhez fűződik. J. Halévy zsidó származású, Drinápolyban született, és Párizsban a héber irodalom elismert tudósa lett. Sok keleti nyelvet beszélt. Abessziniában és Yemenben régészeti kutatásokat végzett és sok sziklafeliratról másolatot készített. Miután az Ó-Testamentum szerint az emberiség Noé gyermekeitől származik, nem tudta elhinni, hogy Mezopotámiában (folyamköz ógörög elnevezése) az igen korai időkben semita népen kívül más nép is élt, s hogy az már I.Sargon (i.e.2260) idején is a műveltség magasabb fokán állott, mint a semitáké. F. Hommel az ékírásos táblákat sokáig a British Museumban, majd később a berlini egyetemen tanulmányozta. F. Delitzsch az erlangeni egyetemen a semita nyelvek tanára volt. J.Halévy a vitába akkor kapcsolódott be, amikor még csak kétnyelvű (bilingvisztikus) asszír- ős szkíta (sumer) és babiloni- ős szkíta (sumer) nyelven írt ékírásos cseréptáblák álltak rendelkezésre. Halévy azt állította, hogy akkád, cháld, sumer néven nevezett ősnép és ősnyelv sohasem létezett. Szerinte a kétnyelvű ékírásos cseréptáblák azonos szövegei közül az egyik szöveg szemíta nyelven, a másik szöveg pedig a szemita papok titkos nyelvén van megírva. Állítása helyességét azzal igyekezett bizonyítani, hogy ha akkád, cháld, sumer nép és nyelv valaha is létezett volna, akkor az ásatásoknál egynyelvű, csupán sumer nyelven írt ékírásos cseréptáblák is előkerültek volna. Halévy különböző érvekkel azt is igyekezett bebizonyítani, hogy az ékírás a szemita nép géniuszának terméke, s hogy az a fejlett kultúra is, amelyről az ékírásos cseréptáblák tanúskodnak, tiszta szemita kultúra. Halévy nagy tudása és magas kora miatt nagy tekintélynek örvendett. Azonban egy újabb felfedezés hatására érvei tarthatatlanokká váltak. Ernesr de Sazek a Tigrist és Eufráteszt összekötő, Satt el Haj nevű ősi szkíta csatorna mellett lévő dombot 1880-ban feltárta. Ezt a dombot az arabok Tello-nak nevezik, de amely Lagas, az ősi szkíta város romjait takarja. Itt i.e. a IV. évezredből származó olyan szobrok, pecséthengerek, ékírásos cseréptáblák kerültek elő, amelyek már csak egy nyelven, ős szkíta (sumer) nyelven vannak megírva. Ezek ma a Louwre féltve őrzött kincsei. A leletek tehát abból a korból valók, amikor a folyamköz népe az ős szkíta volt és területén szemita népek még nem léteztek. A tellói leletekről szóló tudományos leírásokat az Academie Francaise csak 1882-ben hozta nyilvánosságra. Tehát minden kétséget kizáró módon bebizonyosodott, hogy Mezopotámia területén az igen korai időkben élt egy ragozó nyelvet beszélő nép, ez pedig az ős szkíta volt, amelyet J. Oppert 1859-ben átkeresztelt sumer-nak. JÓ HA FIGYELÜNK!

J. Oppert az írás feltalálását a scytháknak (szkítáknak) tulajdonította, amit Lenormant, Rawlinson, Sayse és végül Hinks is elfogadott, de ő háromféle scythát különböztetett meg: méd-scytha, kasdo-scytha és ős-scytha. Ez utóbbit nevezte sumer-nak. Kérem a tudósokat, ne folytassák tovább a kutatásokat a sumerszkíta folytonosságot (continuitás) illetően, mert az nem létezik! Létezik viszont az ős szkíta-sumer folytonosság, de már azt sem kell kutatni, mert ismét tényként kezelhetjük, és taníthatjuk! A történet itt még nem ért véget. J. Oppert 1863. január 13-án a Société Francise de numismatique et d’ archeologique társaságban megtartott előadásában jelentette ki először, hogy az ős szkíta (ős scytha) (sumer) nyelv a ma élő nyelvek közül a magyar és török nyelvekkel rokonságot mutat. Fr. Lenormant régész volt, de mint nyelvész is kiváló volt, mert ő teremtette meg a szumír philológiát és állapította meg az alábbiakat: 1.) A szemita nyelvek flektáltak, a szumír nyelv agglutinált. 2.) A szemita nyelvekben a szó tőhangzója megváltozhat, míg a szumír nyelvben nem. 3.) A szemita nyelvekben a szavaknak nemei vannak, a szumír szavaknak nincsenek. 4.) A szemita nyelvek előragokat (prefix) használtak, a szumír nyelv utóragokat (suffix) használt. 5.) A szemita szavak zöme 2-3 tagú, a szumír szavak zöme egytagú. 6.) A szemita (asszír, babilóniai stb.), valamint az árja (indoiráni és indoeurópai) nyelvek hajtogató (konjugáló-flektáló), a szumír nyelv pedig olyan ural-altáji eredetű, ragozó (agglutináló) nyelv, amely az előbbiektől szerkezet és fogalomképzési rendszer tekintetében lényegesen különbözik. 1880. után két prominens finnugrista August Ahlqvist és Ottó Donner áttekintette Lenormant munkáit és azt következtették ki, hogy a sumeri határozottan nem egy ural-altáji nyelv. Ezt széles körben a sumer-ural-altáji hipotézis végének tekintették és azóta az asszírológusok általánosan elutasítják. A J.Oppert-J.Halévy vitát közös megegyezéssel végül J.Oppert nyerte. Vitáik során „divatba” hozták a sumer elnevezést, majd fokozatosan elhallgatták az ős szkíta-sumer folytonosságot (continuitást). A vita hevében Joseph Halévy 1867 után még „elejtett” egy fontos információt. Azt állította ugyanis, hogy az ős szkíta (sumer) nyelv nem természetes, hanem egyfajta mesterséges nyelv, amelyet titkos célokra hoztak létre. Az ezzel kapcsolatos kutatások rendkívül meglepő dolgokat tártak fel, amelyekkel a következő tanulmányomban kívánok részletesen foglalkozni. A „nyelvtudomány” ma a sumer nyelvet izolált nyelvnek tekinti. Ez azt jelenti, hogy szigetnyelv, vagy elszigetelt nyelv. Abszolút érte-

lemben, más élő nyelvekkel demonstrálható genealógiai kapcsolatok nélküli természetes nyelv. Más szavakkal élve, egy olyan nyelv, amelynek nincs közös őse más nyelvekkel. A gyakorlatban ez egy olyan nyelvcsaládot jelent, amely család csupán egyetlen nyelvből áll. A témához kapcsolódik a következő információ: E.Delitsch 1902-ben a Deutshe Orient Gesellshaft (Német Keleti Társaság) előadó termében (amely társaság főleg Babilon feltárási munkájából a maga részét nagyon is kivette), olyan saját tanulmányát olvasta fel, amely a német népet nagyon is meglepte. A tanulmányt a császári palotában II. Vilmos előtt is fel kellett olvasnia. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a világ teremtése, a vízözön, az első emberpár büntetése stb. olyan ős szkíta (sumer) hitregék, amelyeket a babiloniak és az asszírok az ős szkítáktól vettek át, az izraeliták pedig a rokon szemitáktól örökölték. Ez volt hát az első ismert szemita csavar hiteles története. Ezóta „tudja” az egész világ, hogy a csodálatos „sumer” nép találta fel az írást és rakta le jelenlegi kultúránk alapjait. A valóság pedig a következő: Jelenlegi tudásunk szerint!!! I.e.3250- körül a folyamköz területére betelepült egy viszonylag alacsony növésű sötét hajú egyedekből álló népcsoport. Ezek a jövevények számunkra ismeretlen helyről érkeztek. Ez a népcsoport intellektuálisan és technológiailag igen fejlett volt. Egy ragozó nyelvet beszéltek. Ismerték a kereket és ők használták először a kör 360 fokos felosztását. Fejlett matematikájuk volt. A tízes és hatvanas számrendszer kombinációját használták. Ők alkalmazták először az ékírást. Azt viszont nem tudjuk, hogy aki az írást feltalálta, az is az ős szkíta nép tagja volt-e, vagy nem, de azt már tudjuk, hogy az a csodálatos nép, amely jelenlegi kultúránk alapjait már i.e.3250-ben birtokolta - mint a folyamköz ősnépe - az az ős szkíta nép volt. Az ős szkíták eredettörténetének kikutatása lehet a jövő nagy kihívása. Ui.: „Magyar” „Tudományos” „Akadémia” Akad-é mi a nemzetünk szempontjából fontosabb, Mint népünk eredettörténete? Hölgyek! Urak! Meddig hazudnak még? Budapest 2011 jégbontó hava 12. M. X. AVARIKUS /Magfilozófiai Társaság/ Forrás: Zsuffa Sándor: A magyarországi szumír probléma állása különböző korokban. A Magyar Adorján Baráti Kör kézirat gyanánt közreadott kiadása (Budapest 1996)

A Budapesten található, de egyre több ember által megkérdőjelezetten „magyar” Tudományos Akadémia

JÓ HA FIGYELÜNK!

65

USA: A szétesés megkezdődött... És újra feléled a Déli Konföderáció?

150 év telt el azóta, hogy az Amerikai Déli Konföderációs Államok első és egyetlen elnökét, Jefferson Davis-t feleskették a Hazára és beiktatták hivatalába. Erre emlékeztek az egykori eskü és beiktatás helyszínén, az alabamai Montgomery városában, 2011. február 19-én. Az eskü és a beiktatás szimbolikusan újra megtörtént, mely nemcsak a múltnak szólt, hanem a jelennek és méginkább a jövőnek is! Az 1861-ben kezdődött és „Amerikai Polgárháborúnak” nevezett küzdelem, mely lényegében a Déli Államok szabadságharca volt, ma már történelem. Ám, mint ahogy a történelem megismétli önmagát, éppen úgy lehet a múltból jövő és változhat meg minden, ami eddig meghatározta az emberek életét. Éppen ennek a jövőnek első megvalósulásaként történt ez az ünnepi megemlékezés, az egykori események 150-ik évfordulóján, a Déli Konföderáció akkori fővárosában: Montgomeryben. Az egykori Parlament lépcsőin újra felelevenítették, s eljátszották az elnök; Jefferson Davis felesketésének és beiktatásának ceremóniáját. Ám most a szenátorok helyett, a Konföderális Haderő Vetererán hőseinek Emlékét és Hagyományait Őrző Egyesület lelkes hazafiainak részvételével, akik már a kiskorukban a saját családjukban magukba szívták a Déli Konföderáció népének szabadságvágyát és az ezt célzó hagyományait. A valós tények és történések meghamisításával telített hazugság 150 évvel ezelőtt is egy chicagoi ügyvéd szájából jött, és a történelem fintoraként, ugyanígy egy chichagoi ügyvéd szájából jön mai is. Csakhogy ez a mai ügyvéd részben kenyai származású. De neki is hasonlók a szándékai, mint 150 évvel ezelőtti elődjének; lenyomni a nép torkán a Cion bankárjait ezután is támogató intézkedéseket, melyek a végtelenségig próbálnák biztosítani a cionista pénzoligarchia a Federeal Reserve uralmát. Ám ez manapság már sokkal nehezebben fog menni, mint 150 évvel ezelőtt. A déli nép, ahogy régen sem, most sem fog megtörni, és nem hiszi el a kormányzat hazugságait. A déli nép ismételten kimondja és nyíltan deklarálja is; hogy a bankár kormányzat által polgárháborúnak nevezett 150 évvel ezelőtti küzdelem, - nem volt más, mint szabadságharc, melyet a Déli Államok vívtak északi elnyomóik ellen! Igen így hívják ma is délen azt a háborút; „The war for Southern Independence”. Ma is sok párhuzam van, a mai és a a 150 évvel ezelőtti helyzet között. Egyik állam a másik után adja be Obamának a szuverinitását kijelentö nyilatkozatokat! Mondván, hogy a szövetségi államnak többé semmi köze, az Ő államuk belügyeihez. Kétségtelen, hogy azelőtt a feketék rabszolgák voltak. - Ám ma mindenki az! Az Egyesült Államok cionista bankár kormánya szemében minden állampolgára potenciális rabszolga és ki is szolgáltatja őket, a rabszolga kereskedőknek, kik manapság nem mások, mint maguk a bankok! Több állam is bejelentette már a függetlenné válási szándékát. Virginia, saját aranyára támaszkodva, állami értékpapír alapját saját pénzre váltja át, miközben a dollárt kivonja a forgalomból. De ugyanezt az utat követi; Dél Carolina, Idaho és Arizona is. Montana állam, már évekkel ezelőtt hatályon kívül helyezett olyan szövetségi törvényeket, mint például a sebesség korlátozás az autóutakon, vagy a Fegyvertörvényt, mely a fegyverek gyártását, forgalmazását, és viselését szabályozza. Montana honatyái kijelentették: „A szövetségi kormánynak semmi köze ahhoz, ami Montanaban folyik, de leginkább semmi köze a Montanaban gyártott fegyverekhez! Obama módszerei nagyon hasonlítanak a 150 évvel ezelőtt lincolni módszerekre, éppen olyan agresszív és hazug. Kemé66

Mindenki tudja, hogy az ELSZAKADÁS folyamatát ilyen precedens pernek kell megelőznie, - ám a médiában tabu beszélni róla. Arizona persze nem az első ebben a folyamatban. Másfél éve Texas kormányzója jelentette be, hogy Texas KIVÁLIK az Unióból. Ezen bejelentés után Perry kormányzó hivatala ezrével kapta a telefonhívásokat, melyekben bíztató szavakat mondtak a texasi hazafiak,

és bejelentették, hogy az elszakadás esetén készek akár harccal is megvédeni Texas állam függetlenségét! Nos, igen! 150 év után újra ismétli magát a történelem, ám most nagyon nem valószínű, hogy az egyre gyengülő szövetségi kormányzat, az ingatag lábakon álló Unió győzedelmeskedni fog, a kitartó szeparatista törekvéseken. Dél újra független lehet, és ezt borítékolva, már nagy felvonulásokat terveznek a Konföderáció második fővárosában, mivel 1862ben odaköltözött Montgomeryből a Kapitolium. Ám ezúttal a rengeteg hazugságra és történelem hamisításra fény derül. Pédául arra, hogy a rabszolga felszabadítás csak egy ürügy volt. A területfoglalás és a Déli Államok rabságba döntése volt az igazi cél. De most, a XXI. században minden megváltozik, s a küzdelem végkimenetele teljesen más lesz. Nem a bankárok önző uralma győzedelmeskedik majd, - hanem Amerika népeire, a hosszú és kemény harcok után, - ráköszönt a függetlenség és a szabadság. Üdvözlet a vadnyugatról! Kitartás! Kiss László - Jövőnk.info USA

nyen támadja most Arizona államának népét is, akik talpra álltak a saját hazájuk védelmére. Arizona kormányzója viszont beperelte Obamát, mondván elhagyta az államot, elhagyta és elárulta a népét, mert a határokat nem védi, a népét nem védi, - hanem inkább a „narko-terroristákat” segíti letelepedni Amerikában, veszélyeztetve ezzel mindenki biztonságát.

Piszkos beszédek Gyurcsány az őszödi beszéddel írta ki magát minden komolyan vehető politikai formációból, Szanyi meg a hétköznapi bunkóság nagy bajnoka. Ez az angyalföldi, magát tüzes prolinak maszkírozó politikusféle nem ismer verbális korlátokat. Sajnos itt nem idézhetők a különböző helyeken és időkben eleresztett mondatai, de akik hallgatják vagy olvassák, még azok is elképednek Szanyi mosdatlan szájú hőbörgésein. Seszták Ágnes – MNO JÓ HA FIGYELÜNK!

JÓ HA FIGYELÜNK!

67

A Fidesz igazi arca

A görög válság mássága – azaz fizess a végső  összeomlásig

Eddig, ha egy állam adóssága akkorára nőtt, hogy az összeomlással fenyegetett, a pénzhatalom engedni szokott, hogy aztán újfent elölről kezdje a játékot. Most azonban az állam alapját képező föld- és egyéb vagyonra is rá akarja tenni a kezét, ami a hagyományos nemzetállam végét jelentené. Ismét a görög válságtól hangos a fősodor média. Megdöbbenve állapítják meg, hogy az egy évvel ezelőtt felismert és orvosolni óhajtott veszély nem múlt el, sőt még növekedett is. Mindezt persze kritikus megfigyelők előre megmondták, mivel a megszorítások még sehol sem vezettek kibontakozáshoz, hanem logikus módon csak zsugorodó gazdasághoz. Pláne akkor, ha egy irracionális kamatrendszer a gyengélkedő államot magasabb kamatokkal még tovább akarja büntetni, mint Görögország esetében. Mint a Bibliából is tudjuk, a régiek ilyenkor 7 év után eltörölték a kamatokat és az adós elölről kezdhette adóssága ledolgozását, ami ugyan elég nagy kálvária volt így is, de még túlélhető. A banksterek (a “gengszter” szinonimája – szerk. megj) azonban nem ezt akarják… Habár nem kevés bankot – Amerikában éppen a legnagyobbakat – éppen az adófizetők pénzéből mentettek meg 2-3 évvel ezelőtt, azóta a pénz urai még feltűnőbben pazarolnak és spekulálnak. Az arcátlanság netovábbja, hogy karöltve a tőlük függő minősítő intézetekkel lerohanják az eladósodott gyenge országokat, most már azok állami létét jelentő vagyonokat követelve. Görögország esetében például ismertté váltak az amerikai Goldman-Sachs bank manipulációi, amelyekkel a görög adósságot leplezni igyekezett, s a görög államot politikusai segítségével még jobban eladósította. A nagy bankválság kirobbanásakor éppen a Goldman Sachs korábbi elnöke, Paulson, volt az amerikai pénzügyminiszter, aki addig még soha nem ismert mértékben – szakértők kb. 10 trillió dollárról beszélnek – dézsmálta meg az adófizetőket a bankok javára – köztük nem kis mértékben a Goldman Sachs javára is – és késztette erre a csatlós EU államokat is. A bankok privát eladósodása így vált az államok eladósodásává. Most pedig a bankok az államokra mutogatnak és meg akarják őket rendszabályozni, még hozzá oly módon, hogy az az államok hagyományos vagyonát is a bankok zsákmányává tenné. Erről a tényről hallgat a fősodor média. Ismét csak a görögöket (és portugálokat, olaszokat, spanyolokat, azaz a „PIGS” államokat) okolja, ami nem egészen alaptalan, de rendkívül egyoldalú. Igaz ugyan, hogy például Görögország jelentős EU támogatásokat kapott, amelyek nagy részét Németország állta, de az egységes – és főleg eurós – piacból főleg a németek profitáltak. Ennek ellenére természe68

tesen Németország is el van adósítva, csak ez a probléma esetében még nem olyan akut, mint Görögországéban. Néhány év múlva

persze Németország is terítékre kerül, de először a gyengébbek kerülnek sorra. Az Európai Központ Bank, az EU-Komisszió és a Nemzetközi Valutaalap Görögországot sokkal nagyobb erőfeszítésekre akarják kötelezni segítségük fejében, ami kb. 120 milliárd eurót tenne ki. A pénzhatalom szolgálatában levő „trojka” azt hangsúlyozza, hogy a görög államnak csak a pénzforrásai merültek ki, de ez nem jelenti azt, hogy fizetésképtelen lenne. Hiszen – hangzik a megokolás -, Görögország viszonylag az egyik leggazdagabb állam Európában, gyönyörű szigetek százaival, nagy állami vállalatokkal, amelyeket ugye privatizálni, azaz pénzzé lehetne tenni. Mint mindig, következik az álszent és hazug megokolás, hogy akkor hatékonyabbá válnak. A „trojka” tudja ennek a módját is, a görögök megkapnák a magyar (illetve kelet-európai) orvosságot, azaz egy

központi (ÁVÜ szerű) vállalatot, amely központilag értékesítené az állami aktívákat. A további hitelrészletek folyósításának előfeltétele, hogy Görögország be is tartsa a tervben előirányzott privatizációs bevételeket. A terv, ami itt kirajzolódik, nem más mint egy modern feudalizmus létrehozása, csak a régi szakrális háttere nélkül, azaz sokkal brutálisabban. Mindezt hihetetlen sietséggel. Úgy látszik a pénzhatalom úgy gondolja, nincs sok ideje. Ugyanis még a törvényes háttér megteremtése is hátra van. Még a Lisszaboni Szerződés sem teszi lehetővé, hogy egyes (még) gazdag országokkal fizettessék meg az eladósodottak tartozásait (No bail out záradék). Az EU komisszárok pedig éppen ezt akarják. Mindezt szépen az európai szolidaritás köntösébe öltöztetik, holott csak a bankok példátlanul felelőtlen spekulációinak a kielégítéséről van szó. Ahelyett, hogy a bankok ezt veszteségként leírnák, kényszerítik a még szolvens államokat spekulációs káruk megfizetésére. Ezeket pedig meghívják az áldozat utolsó javainak az elfogyasztására. Több szakértő felvetette, hogy ha Görögország kilépne az euró zónából és visszatérne saját pénzneméhez, sokkal kön�nyebben rendbe hozhatná gazdaságát. Erről azonban se a bankok, se a hatalom-ittas brüs�szeli komisszárok – akiket senki sem választ meg – nem karnak hallani, hiszen éppen az euró mint közös pénz tette sokkal könnyebbé a gyenge országok eladósítását. Avégett, hogy a terv könnyebben megvalósítható legyen, az Európai Központi Bank elnöke, Trichet, (francia neve csalást jelent, azaz nomen est omen) azt javasolta, hogy választott képviselők helyett Görögországot kozmopolita bürokratákkal kellene igazgatni. Ötlete annyira megtetszett neki, hogy Erazmusszal hasonlította össze magát, mert az ő eszmeiségéhez hasonlóan ez a szűk nemzetállamiságon túl mutatna. Trichet téved. A modern nemzetállam alapvető funkcióinak az ellátása lehetetlen annak hagyományos eszközei nélkül. A pénzhatalom könyörtelen logikával elérkezett történelmi szerepének  gyászos befejezéséhez. Gazdaságtörténészek némi joggal említik ugyan, hogy a modern demokráciák kialakulásában a pénzhatalomnak pozitív szerepe (is) volt. Míg ugyanis az uralkodók a háborúikra kikölcsönzött összegeket nem valami pontosan törlesztették, addig a bankárok nyugodtan megbízhattak a parlamentáris demokráciák politikusaiban, akik hiteleiket az egész társadalomra hárították és így megbízható adósnak bizonyultak. A megnövekedett hadi kiadásokat csak az ilyen államok JÓ HA FIGYELÜNK!

NEM-et mondott a Magyar föld és ivóvíz magyar kézben tartására, NEM-et mondott a mentelmi jog eltörlésére, NEM-et mondott a határon túli magyarok autonómiájának támogatására, NEM-et mondott a képviselő visszahívhatóságára, NEM-et mondott az álláshalmozás megakadályozására!

tudták megengedni maguknak és csak így tudtak más téren is sikeresek lenni. Ez a titka Hollandia és Anglia felemelkedésének, Spanyolország és az osztrák birodalom hanyatlásának. Mindez azonban csak átmeneti jellegű volt, a pénzhatalom végül is mindenkit lenyel. Kisgömböc karaktere ugyan őt is kipukkadásra ítéli, de addig azt hiszi, JÓ HA FIGYELÜNK!

hogy mindenki eszén túljár. Izland példát mutatott, hogy egy kis ország is ellen tud állni a Behemótnak, ha egységes. Görögországban ez egyelőre még hiányzik. Az „oszd meg őket és uralkodj” politikáját kellene legyőznünk. Ha sikeresek leszünk, ha nem, a pénzhatalom útja gazdaságilag és politikailag

is „hadjárat a semmibe”. Materializmusa a szeretet, az élet negációja. Hamvas Béla írta, hogy „ha az emberiség önmagát az anyagi természet erőinek kiszolgáltatja, és az anyagi erőknek az élet fölött a hatalmat átengedi, ez a folyamat nem állítható meg többé. Az emberiség teljesen anyagi természetté válik, élete merő biológiai jelenséggé lesz, értelme mindös�sze állati gyakorlatiassággá alakul át, ösztöne animálissá, léte fölött a nyers és otromba fizikai és kémiai törvények fognak dönteni, és ami legkevésbé jóvátehető: a közösség maga is egyre jobban közeledik a szellemtelen és értelmetlen tömeghez, először primitívvé lesz, barbárrá, vademberré, aztán lefelé való útjában kezdi levetni még emberi alakját is, egyre sötétebb lesz, visszakorcsosul, egyre gépiesebb, álmosabb, lustább, amíg lefelé szállva elhagyja még a nemesebb állati lét köreit is.” Vajta Dénes Nemzeti InternetFigyelő

69

Viszlát, Magyarország!

Nem riogatás csak sajnálatos tény... Gondolatok az egészségügyi központokat építgető izraeliekről

Minden harmadik munkavállaló külföldön dolgozna

Egyre nagyobb a veszélye annak, hogy a fiatalok sokasága és a legjobban képzett szakemberek elhagyják az országot. A fejlettebb államok bérviszonyaival hazánk sem most, sem belátható időn belül nem tudja felvenni a versenyt Dávid Ferenc, a VOSZ főtitkára szerint. Németországban az átlagkereset 874 ezer forintnak felel meg. Egy felmérés szerint minden harmadik magyar külföldön vállalna munkát. A tegnap nyilvánosságra került adatok szerint Németországban az első negyedévben, a teljes munkaidőben alkalmazásban állók átlagos bruttó havi keresete 3264 euró (874 ezer forint) volt. A legjobban fizető gazdasági ág az energetika volt, az ott dolgozók átlagosan bruttó 4322 eurót (1,157 ezer forint) kerestek havonta a béren kívüli juttatások nélkül. A nagyobb fizetés hazánkból is sokakat csábít külföldre. A GfK Hungária Piackutató Intézet felmérése szerint egy jobb állásért minden harmadik magyar munkavállaló hajlandó lenne elköltözni. „Reális a veszélye, hogy a fiatalabb korosztályból egyre többen

külföldön keresnek majd állást. Azzal is számolni kell, hogy ezt teszik a legjobb szakembereink is, mint ahogy sokan már évekkel ezelőtt átlépték a határt” – mondta lapunknak Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára. Hangsúlyozta, ma még korlátot jelenthet a nyelvtudás hiánya, de az is előfordul, hogy erre sincs szükség. Példaként említette Norvégiát, ahová úgy hívtak magyar orvosokat dolgozni, hogy nem szerepelt a feltételek között a nyelvismeret. A munkáltató ugyanis az ottani tanfolyam finanszírozását is vállalta. Dávid Ferenc szerint ennek fényében egy szakmunkást még inkább meg lehet tanítani az idegen ország nyelvére, hiszen a munkakörök is meghatározzák, hogy milyen szintű tudásra van szükség. A VOSZ főtitkára hozzátette, a fejlettebb országok bérviszonyaival sem most, sem belátható időn belül nem tudjuk felvenni a versenyt. Magyarországon bruttó 220 ezer forint az átlagfizetés, ami ezer eurót sem tesz ki. A magyar munkavállalók jó része az építőipar és a feldolgozó ipar területén

keres állást külföldön. Hollandiában például hetente négy-hatszáz eurót is lehet keresni az építőiparban, azaz: havonta több mint 650 ezer forintnak megfelelő fizetést is lehet kapni. Mindehhez a munkáltató ingyenszállást is biztosít. Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége szerint Hollandia mellett Ausztria vonzza leginkább a magyar szakembereket, s azok közül is a legjobbakat. Ezekből pedig túl sok nincs, hiszen a szülők sem ösztönzik arra gyermekeiket, hogy szakmunkásnak tanuljanak, ismerve a jelenlegi kereseti lehetőségeket és körülményeket. A hazai építőipar egyébként csak azért nem érzi még a szakemberhiányt, mert az ágazat romokban van, nincsenek építkezések, nincsenek megrendelések. Szintén sokatmondó adat, hogy az osztrák munkaerőpiac maradék korlátozásainak májusi feloldásával, egy hónap alatt háromezer magyar jelentkezett munkára a szomszédos országban. Közülük mindenki kapott állást. Kiss Gergely

Kétóránként zárnak be boltot Magyarországon

A kiskereskedelemre kedvezőtlenül hatottak az elmúlt évek gazdasági körülményei, és a válság még most is erősen érezteti hatását az iparág cégeinek esetében. 2010-ig tartották magukat a cégek, és folytatták tevékenységüket, de tavaly és ez év első felében ugrásszerűen nőtt a cégbezárások száma − állapította meg a Bisnode-csoporthoz tartozó Dun & Bradstreet Hungária (D&B) nemzetközi cégminősítő elemzésében. A tendencia is azt mutatja, hogy a cégbezárások még nem értek véget a kiskereskedelemben, mivel a felszámolások és csődeljárások mellett a végelszámolások száma is nőtt az elmúlt 12 hónapban, írja a Napi. 2010 közepéig a kiskereskedelmi szektor bedőlési aránya (a felszámolási és csődeljárások száma az átlagos cégszámhoz viszonyítva) 2,85 százalék volt, míg a magyar cégekre jellemző átlagos fizetésképtelenségi arány 2,92 százalék volt. Tavaly a teljes évi átlagot vizsgálva az ágazatban arányaiban több cég vált fizetésképtelenné, mint a teljes magyar átlag. A 3,36 százalékos jelenlegi bedőlési arány pedig már jelentősen meghaladja a 3,21 százalékos országos szintet. A fizetésképtelenség miatti felszámolásokon és csődökön kívül a cégek saját maguk által indított végelszámolásainak száma is megemelkedett az elmúlt időszakban. Magyarországon az összes cégre vetítve 19 százalékkal nőtt az elmúlt 12 hónapban a végelszámolások átlagos száma az egy évvel korábbi állapothoz képest. A kiskereskedelemben ennél magasabb volt a növekedés aránya, közel 23 százalékkal több végelszámolást kezdeményeztek a cégvezetők az elmúlt egy évben, mint egy évvel korábban. Ma naponta 12 kiskereskedelmi céget zárnak be felszámolással vagy végelszámolással Magyarországon. Az iparág szereplői az összes céghez hasonlóan 30 nap körüli fizetési határidőt kapnak partnereiktől. A szektor fizetési késedelme az elmúlt 24 hónapban 16-ról 14 napra csökkent, így a kiskereskedőknek számlát kiállítóknak ma átlagosan 44 napot kell várniuk pénzükre, míg korábban ez az 52 napot is meghaladta. A tendenciából két irány is kikövetkeztethető a D&B szerint: a még működő és fizetőképes kiskereskedelmi egységek helyzete stabilizálódott vagy a negatív gazdasági tendenciák hatására a nagykereskedelmi cégek erőteljesebben lépnek fel késve fizető partnereikkel szemben. Forrás: Napi Gazdaság 70

JÓ HA FIGYELÜNK!

Talán, ha többen tudunk róla, még lehet esélyünk a kivédésére. Tehát küldjük tovább! Állami népirtás formái a XXI. században – a liberális egészségügy és az Izraeli érdekek véletlen egybeesése Magyarországon A globális éghajlatváltozás miatt a világon, így Európában is egyre kevesebb az élelmiszer és az ivóvíz. Magyarország geopolitikai szerepe emiatt felértékelődött, bár mi erről nem tudunk idehaza. Csak mi nem tudjuk magunkról, de minden külföldi befektető tisztában van ezzel a ténnyel, és ezt titkolják előlünk! Az ásványvizeink aranyérmesek a világbajnokságokon, a gyógyvízben lubickolunk, mialatt Görögországban, Spanyolországban és Izraelben (!) tanker hajókkal importálják az ivóvizet! Nem gyógyvizet, közönséges ivóvizet, tankerokkal, akár az olajat! Érdekes, nem? Olaj helyett van ezer alternatív energiaforrás, de ivóvíz nélkül nincs se emberi, sem más élet a Föld nevű bolygón... Trianon után hazánk teljesen agrár országgá vált, ez sajnálatos tény. Vessük össze a két dolgot! Egy agrár ország termékeit egy globális éghajlati változás közepette nem akarják megvásárolni, vagy, ha megveszik, önköltségi ár alatt teszik meg?! Nem logikus, ugye? Dehogynem... Ebben az évben ez kezdődött a meggyel, folytatódott a gabonákkal, most folyik az almával! Szép lassan mindenki rájön, hogy az élet minden területén a magyar nemzet megsemmisítése zajlik. Nem tíz, húsz, vagy száz év múlva, hanem napjainkban. A folyamat egy előre megírt forgatókönyv alapján zajlik. ...és kik a végrehajtók? A mostani kormány már nem primitív kubikosokból, esztergályosokból áll, hanem főiskolát, egyetemet végzett janicsárokból. Mi egyre többször, egyre többen ellenállunk, mire ők hangosan méltatlankodnak, gyaláznak bennünket! Ők már nagyon jönnének, de a Kárpátmedence lakott! Nekik sürgős a kiirtásunk, belaknák már végre az üresen tátongó lakóparkokat, kellene a magyarok élettere! Miért írok ebben a témában? Az élet minden terén folyik ez a “nemzetellenes hidegháború, illetve állami népirtás. A gazdák csodálkozva mennek tönkre, azt hiszik, csak velük történik mindez! Tévednek. Vegyünk sorra néhány közismert tényt. A Magyar Orvosi Kamara néhány éve élesen tiltakozott az újfajta receptek bevezeJÓ HA FIGYELÜNK!

tése ellen. Azért voltak újak a receptek, mert a BNO-kódot fel kell rajtuk tüntetni. A BNO- kód nem más, mint a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának jelölése, ami az Orvosi Kamara szerint stratégiai fontosságú nemzetbiztonsági adat - mondták ők - ! Így van. Azóta pár év eltelt, gyakorlatilag Magyarország egészségügyi állapota feltérképezésre és feldolgozásra került, valakik pontosan tudják a magyar népességre jellemző betegségeket. Többször emelték a gáz , az élelmiszer és általában a megélhetés feltételeit. Borzasztóan elgondolkodtató az is, hogy folyamatosan emelik a gáz árát, és azon töpreng a kormány, melyik vezetéken jöjjön a drága gáz: a Nabuccón, vagy a Kék Áramlaton. Közben csak a makói árokban, több mint száz évre elég gázt termelnek ki a lábunk alól - a kanadai befektetők! De, nem csak ezek drágultak. A tipikusan magyar betegségek gyógyszereit több alkalommal 2-3x-ra emelték! Ezen gyógyszerek hiánya veszélyezteti az életet, mivel a magyar populáció tipikus betegségeiről van szó, ezért logikusan a magyarok életeit veszélyeztetik... Csak egy dolog, a magas koleszterinszint, vagyis a csendes halál gyógyszere igen érdekes dráguláson esett át többször, a támogatásuk lecsökkent. Furcsa? Minden recept közepén rajta van a BNO-kód helye, kötelező kitölteni, és az adat feldolgozásra kerül... (Aki nem hiszi, nézze meg!) Most teszik tönkre a gazdákat végleg, de van egy ördögi csel nálunk, az egészségügyben is. Egyre több munkáért egyre kevesebb pénzt kapunk. Kesztyűs kézzel teszik mindezt! ...és hogyan? A rendelőben, az alapellátásban teljesítményfinanszírozás van. Több munka, több beavatkozás - egy pontrendszer alapján - több pénzt jelent. Logikus. Mégis egyre több orvos megy külföldre dolgozni, elegük van. Aki marad, az túlterhelt, fásulttá válik! De miért? A magyarázat egyszerű! Meg van határozva, hogy egy adott rendelés alatt hány beteget láthatunk el! Kevés az orvos, sok beteget kell ellátnunk, de a finanszírozó meghatározza, egy emberre mennyi időt KELL fordítanunk! Jó sok időt, természetesen! Tehát hiába lát el az ember 25-30 beteget egy nap alatt, a finanszírozó nem veszi figyelembe, csak a töredékét, és természetesen NEM fizeti ki a kezelést. Teljesítményfinanszírozás van, de csak néhány beteg ellátását fizetik ki, ami nem fedezi a rendelő fenntartási költségeit!

Döbbenetes? A rákbetegek várólistán várnak, a szívbetegekkel és a többi halálraítélttel. (Olyan ez, mintha a vízben fuldoklóhoz odaeveznének és rászólnának, hogy majd holnap kimentünk a vízből, addig maradj csendben!) Ez az állami népirtás egyik formája. Csak egy módja a sok alkalmazott közül! A súlyos betegek belepusztulnak a liberális reformba, mi, alapellátók „csak” tönkremegyünk. De! A csőd szélén álló alapellátást végző településeket befektetők járják. Rendkívül kedvező az ajánlatuk. Egészségügyi központot építenének minden nagyobb településen, a költségeket ők állják! Micsoda tőkeerősek lehetnek ezek a befektetők, ugye? Semmi mást nem kérnek, csak azt, hogy egy patikát is működtethessenek a központ mellett és az orvosi praxis jog ne lehessen az orvosé, hanem a befektetőé. Az orvosok így egyszerű alkalmazottakká válnak. Mi ebben az érdekes? A „tőkeerős” befektető egy izraeli cég, természetesen. Viszont van egy apróság. Az egészségügyi központok létesítését az állam támogatja!! Az állam ad 90% tőkét a MI pénzünkből, a befektetőnek csupán 10% önerőt kell biztosítani. Az egészségügyi központok építéséhez szükséges 90%-os állami támogatást csak egy pályázó nyerheti meg. Olyan, mintha a pályázatot testre szabták volna…! Ugye nem kell elmondanom, kire van szabva az egész. Itt a kirakós játék utolsó mozaikja is összeáll! Ez a gépezet, ami ellenünk működik, janicsárokat alkalmaz. Ha egy janicsár tudatosan épített hamis varázsa megkopott, teletömik a zsebét a MI pénzünkkel, és az röhögve félreáll. Jön a következő végrehajtó janicsár, az újabb hamis illúziókkal. Nem a janicsárt kell kiütni, mert azok sohasem fogynak el, hanem azt, aki küldetéstudattal ellátja és ellenünk beveti azokat! Mivel a másik fél szervezetten működik, mi is csak szervezetten, egymással összefogva vehetjük fel a harcot, nincs más megoldás. A tönkretétel szép lassan mindenkit elér, társadalmi, gazdasági helyzettől függetlenül - kivéve a politikusokat és azokat, akik végrehajtják a népirtást!! Mert egy harchoz két fél kell: a támadó és a védő! A harc kimenetelét valamelyik fél gyengesége dönti el! A magyar sohasem állt gyenge hírében. Akkor mi a gond??! Dr. Nagy Levente Kunhegyes 71

A Bankszövetség áll nyerésre – újra a lakáshitelekről –

A Kormányzat három óriási hibát is elkövetett a bajba jutott hitelesek ügyének kezelése során. Az első, talán legnagyobb, hogy elszalasztott időben lépni ebben az ügyben. Alapvető taktikája alapján minden szakmai döntést későbbre halasztott. Az elmúlt évben bevezetett kilakoltatási moratórium az eredeti formájában borítékolható volt, hogy több kárt okoz, mint hasznot. A választások után a Kormányzat jobban el volt foglalva a politikai csatározásaival, mint a sürgős problémák megoldásával. Az elmúlt több mint egy évben a helyzet teljesen elszabadult és ezért vált ennyire nehezen kezelhetővé. Az akkori adósságtömeghez viszonyítva a mostani összehasonlíthatatlanul magasabb, hiszen senki semmit nem lépett. A hitelesek vártak a kormányzati segítségre, a bankok keze meg volt kötve, a kamatok viszont szorgalmasan “dolgoztak”. Százmilliárdokat spórolhattunk volna meg, ha mindenki időben teszi a dolgát… A második hiba a Bankszövetség szakmai és érdekegyeztető erejének alábecsülése. Az elmúlt évben a Kormányzat a Bankszövetséggel szinte semmiben nem konzultált. Ha bármilyen intézkedést hozott, azt “erőből” tette. Ennek következményeként is súlyosbodott a helyzet, hiszen az egész ügy háromszereplős és egyik véleménye sem kihagyható. A harmadik hiba, hogy az eddigi intézkedések nem szakmai alapon történtek. A Bankszövetség a Kormányzatot az “orránál fogva” vezeti. A mesterségesen felturbózott adósságállomány miatt a Bankszövetség tárgyalási pozíciói erősödtek és itt konkrétan a drasztikus, néhány esetben 30 %-ot is meghaladó késedelmi kamatok megtették hatásukat. A bankok sajnáltatják magukat, pedig a veszteséget saját maguk, adminisztratív eszközökkel termelték meg. Sajnos elmaradt a felelősség megállapítása is. Az ügyfelek nyilván hibásak voltak, hiszen nyakló nélkül eladósodtak Igaz, hogy a lakosság pénzügyi helyzete még akkor optimizmusra adhatott okot. Ennél sokkal jelentősebb a bankok hibája, amikor a kontrollálatlan piaci versenyben szinte belehajszolták az embereket az adósságcsapdába. Ebben élen járt az a 3-4 nagy refinanszírozó bank, amely jó néhány etikátlan pénzügyi piaci szereplőt is belevont ebbe a folyamatba, melyek pénzüket tovább adták nagyszámú hitelképtelen, csak ingatlannal rendelkező adós részére. Ezzel egyenértékű a kormányzatok hibája a már említett időhúzási taktikájuk72

kal, illetve, hogy nem időben korlátozták a bankok piaci versenyét. Amikor a bank büntet furcsa helyzet alakult ki. A bank bünteti az adóst egy eszméletlen mértékű büntető kamattal, holott elsősorban saját maga idézte elő az ügyfél fizetésképtelenségét a megemelt kamatokkal, illetve az árfolyamkockázat nem megfelelő kezelésével. A büntető kamatoknak rendkívül nagy jelentősége van az egész ügyben. Kiválóan alkalmas arra, hogy mesterségesen nagy mértékű banki veszteséget mutasson ki, és ez lesz az egyik legjobb ütőkártya a bankok kezében, hiszen van miből engednie a tárgyalások folyamán és elég érv anyagot szolgáltat a bankadó ellen. További problémát okoz az ügymenetben a Végrehajtási Törvény változatlanul hagyása. Az előzőleg kiszivárogtatott végrehajtói jutalékok megfelezéséről már egyáltalán nem esett szó. Valószínűleg a végrehajtói lobbi keményen dolgozik. Az öt pontos akcióterv első pontja szerint a 180 Ft-os CHF rögzítés hasonló hatást fog kifejteni, mint ami a hitelek újrastrukturálása esetén bekövetkezik: az adósok jó része a könnyebb ellenállás irányába fog mozdulni. Ennek még nagy valószínűséggel böjtje lesz. A kvóták megállapítása ingoványos terepnek bizonyulhat. Ki fogja megszabni a részleteket? Mi alapján fog eldőlni, hogy kit árverezzenek holnap és kit árverezzenek két év múlva? Az eszközkezelő még nincs készen. Egy hónap múlva elkezdődnek az árverések, ez akár gyorsan is lebonyolódhat. Az első -lakását elvesztő- hullám rövid időn meg fog jelenni, az ő lakhatásukat már meg kell oldani. A zöldmezős beruházással épült új lakások: ez talán azt jelenti, hogy új “gettókat” építünk, ahová összegyűjtjük a problémás

adósokat, jól meglesznek majd egymás között, függetlenül attól, hogy most az ország melyik pontján laknak, hol van munkahelyük, hová kötődik életük. Az euro-hitelezés szabályozása nyilván csak jelképes intézkedés volt, hiszen nincs olyan ember, aki ezekkel a feltételekkel hitelhez jutna. Az egyetlen jó pont az új ingatlanhitel igénylésének lehetősége kedvezményesen. Az ördög nyilván a részletekben lakozik, hisz a feltételrendszer megszabása vagy teljesíthetetlen követelmények vagy a valóságtól elrugaszkodott hitelminősítés meghiúsíthatja az egész – jónak tűnő – elképzelést. A legfontosabb kérdéskör kimaradt: az ún. tiszta lappal történő kezdés lehetősége. Mivel az adósságok elszabadulása, a tartozások megduplázódása elsősorban a bankok, illetve a Kormányzat felelőssége, az ő hibájukból következett be, a Kormányzatnak ezt mindenképpen kutya kötelessége megoldani akár úgy is, hogy jó erkölcsbe ütközően magasnak minősíti a magas késedelmi kamatokat. Akár a bankok kárára is, mindenképpen lépnie kell. Nyugtalanítónak tűnik, hogy a Kormány elkezdte előkészíteni a felelősség áthárításának folyamatát. A Nemzeti Konzultáció, amelyre többen hivatkoztak, nem biztos, hogy megfelelő társadalmi szolidaritást fog visszajelezni. A választ adók jó része valószínűleg úgy fog nyilatkozni, hogy mindenki egye meg, amit magának főzött. Bár ne lenne igazam! Azok a jelzések sem túl bíztatóak, hogy felelős emberek kijelentik, hogy “ennek segítünk, a másiknak nem”. Holott az a bizonyos kijelentés úgy hangzott el, hogy a segítségnyújtás mindenkire vonatkozik. Egy harmincmilliós, többgenerációs lakásból kikötöztetett ugyanolyan hajléktalan, mint bárki más. Remélhetőleg ezt az intézkedéscsomagot nem fogja hosszú passzív időszak követni, mint a 7+1 pont esetében, amikor gyakorlatilag több mint fél éven keresztül semmi nem történt az egész ügyben. Összességében ez egész problémarendszer még nem megnyugtatóan rendeződött le. A megoldás keresése az egész ország érdeke. Kovács László Banki és Végrehajtási Károsultak Információs Irodája ügyvezető Forrás: Polgármesterek és Önkormányzatok Szakmai Lapja JÓ HA FIGYELÜNK!