az öntudatos magyar polgár lapja Főszerkesztő: Olvasószerkesztő: Tervezőszerkesztő: Szerkesztőségi munka, grafikai tervezés, nyomdai előkészítés:

Szóljatok, ha szólni kell... most az alkotmányozottakért!!! 306. szám

Tartalom Lájkolom a a bankolást!.......................................... 4 A víz – Megdöbbentő!!!.......................................... 5 A zsidó életérzés alapja: Uralkodom, tehát vagyok....................................... 6 Kifütyülték Farkas Flóriánt Gyöngyöspatán...... 7

az öntudatos magyar polgár lapja

Az (aprócska) Történelemhamisításról............... 8 Az államadósságról................................................12 Játsszatok a…..........................................................13 „Gyurcsányt az ájulás kerülgette”........................14 A Nemzet, a Haza, a közjó és a Szent Korona összefüggései.................................19 Dermesztő jóslat: darabokra hullhat az eurózóna..............................................................23 Ne engedjétek magyarok!!!..................................24 Az alkotmányról.....................................................26 Ítélethirdetés előtt..................................................27 Felfüggesztették a régiós főnököt .......................28 Folytonosság...........................................................34 Senki NE váltsa át EURO, vagy Forint alapúra a hitelét!.........................................36 Heller Ágnes hazugságai teljeskörűen először magyarul....................................................38

Főszerkesztő: Olvasószerkesztő: Tervezőszerkesztő: Szerkesztőségi munka, grafikai tervezés, nyomdai előkészítés:

Globalobüntiben....................................................45 Rágalomária............................................................46

Az újság elkészítésében közreműködik:

Nincs itt a világvége...............................................47 Hipp-hopp! Itt az APEH, hol az APEH?!.........50

Nyomda:

Humánerőforrás.....................................................54 Bezzeg... Szokeresz More !?..................................55

Felelős vezető:

Baj a milliárdosokkal.............................................56 Menekülés a dollárösszeomlás elől.....................59

ISSN:

Honnan fú a szél?...................................................61 Mi jár a svéd képviselőnek?..................................62 Mit eszünk itt holnapután?...................................64 Nem ösztönzött vásárlásra az adócsökkentés...65 Saját internetet fejlesztene Irán...........................65 Orbán Viktor, a magyar tigris..............................66 Politikai túlélő.........................................................68

Terjesztéssel kapcsolatos információk: A kiadó megtiltja e lap forgalmazását minden bizonytalan hátterű, vagy idegen érdekeket szolgáló árusítóhelyen! Információs ügyeletünk http://internetfigyelo.wordpress.com/ tájékoztatja Önt, megyéjében hol juthat legnagyobb kedvezménnyel e lap egyes számaihoz. Felelős kiadó:

Utálat vagy egészen más........................................70 Szélhámosok világrengető lutrija........................71

Hirdetésfelvétel:

Egyre többet várunk a műszaki eszközöktől.....74 Orális IMFormációk..............................................75 „A bankok tudták, hogy a svájci frank menekülő valuta lesz”............................................76 Világraszóló szélhámosság!..................................78

2

Telefon: E-mail: [email protected] JÓ HA FIGYELÜNK!

4 7 12 14 23 38 47 71

JÓ HA FIGYELÜNK!

3

Lájkolom a a bankolást! – avagy Még egyszer a szóhasználat fontosságáról –

Krimiket megszégyenítő olvasmányossággal bír Drábik János legújabb munkája, melynek címe Sötét újkor – Búcsú a felvilágosodástól. Kimerítő részletességgel számol be a Wall Street-en lezajlott eseményekről, és Washington DC erre való reagálásáról, és még csak a könyv közepe felé tartok. Az új világrend kiépüléséből természetesen Európa sem maradhat ki. A sajnálatos csupán az, hogy ez az egész szánalmas bagázs, amely a gazdasági folyamatok közvetítő közegéül szolgáló jelrendszerre, azaz a pénzre, önhatalmúlag rátette a mocskos kezét, fordítva ül a lovon. Ahelyett, hogy visszaállítanák a nemzetállamok megbecsülését és hatalmát, önálló nemzeti valutájukkal együtt, a versbéli cimbalmoshoz hasonlatosan serényen munkálkodik, mégpedig egységes világvízfej létrehozásán. Muszáj lesz megmagyaráznom a címet. Ismét az urbánus frazeológia, a városi szóhasználat áldozataivá váltunk. Mintha csak és kizárólag városokban élnének az emberek. A reklámok kitekert, sokszor az anglicizmus vagy az amerikanizmus előtt szükségtelenül hajbókoló és meghunyászkodó megnyilvánulásai ezek, amikor a világ talán legcsodálatosabb nyelvét akarják hozzábutítani egy olyan retorikai produktumhoz, amely erre kétségkívül nem alkalmas. Mivel a dolog nem megy, és még mindig nem beszél a magyar tűrhető szinten és kellő számban angolul, az idegen kifejezést próbálják meg hozzáigazítani ékes, édes anyanyelünkhöz, ahogy esik úgy puffan alapon, íme ilyen lesz aztán a végeredmény. Minden rosszban van valami jó, hiszen ez is azt mutatja, mennyire túlélő nemzet a magyar, még a nyelvünk is, mely az utóbbi időben sok silányítást kellett hogy elszenvedjen, még az is bennünket véd, hiszen nem mi alkalmazkodunk az idegen hatásokhoz, hanem azok kénytelenek valahogy beleilleszkedni, belesimulni a mi nyelvünkbe, ha létjogosultságot szeretnének kivívni maguknak. A végeredmény aztán olyan amilyen, de most – talán minden eddiginél jobban – az idegen ülep feltétlen nyalásáról szól a világ itthon, de legalábbis az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerítkező szociológus-hallgatók szerint. De legalábbis ez mostan a trendi, a városokban, főként a nagyvárosokban, megyeszékhelyeken, a fővárosban felnövekvő fiatalok körében. A székelyek által találóan csak „képmutatónak” nevezett televízió prezentálásában pedig mindenképp. No, mármost az internesönel trendi lengvidzsben, azaz ángliusul a „like” szó azt jelenti, hogy „kedvel” valamit vagy valakit. 4

Van még ezenkívül egy csomó más jelentése is, de jelen esetben most ezzel foglalkozunk. A bankolás meg gondolom szintén az angolból jön, banking, azt jelenti banki-ügyintézés, vagyis az, aki éppen a banki ügyeit intézi, éppen magára vette az „ing”-et, azaz a toldalékot, vagyis a folyamatosságot jelző kis végződést. Valamelyik weboldalon láttam a K&H Private Banking hirdetését. Érted? Nem a K és H Magán Pénzintézet hirdetését, hanem a K&H Private Banking-ét. Mecsoda különbség! Ettől mindjárt jobban érzed magad, nem igaz? Kicsit kihúzhatjuk magunkat, benne vónánk a nagy nemzetközi vér..., ó pardon, akarom mondani pénzkeringésben! De ez még semmi! Figyeld a hirdetés szövegét! A szóhasználat az, ami megint nagyon érdekes. Nagyon apró, nagyon kis dolog, mégis azonnal szemet szúr! „Ön értéket teremt, mi megőrizzük generációkon át!” Rögtön több gond is adódik. Először is minimum csökkent munkaképességűnek néznek. És akkor még nagyon finoman

fogalmaztam. Te, meg persze veled együtt én is, lehet, hogy értéket teremtünk, de arra már nem vagyunk képesek, hogy meg is őrizzük azt. De semmi gond, itt vannak ők, majd ők megőrzik helyettünk, csak adjuk oda nekik! És ez a szemléletmód tényleg működik, hiszen ha vállalkozó vagy, kötelező számlát nyitnod valamelyik pénzintézetnél. Nagy üzlet! Idézzük csak ide Bogár prof. szavait, mit is ír „Kötelező őrület” című írásában e tárgykörben: „Ráadásul ez csak egy jelentéktelen kis szelete (ön)kifosztásunknak. Hogy csak egyet emeljünk ki a sok közül, ma Magyarországon közel négyezer-milliárd forint van állandóan látra szóló (bármikor azonnal hozzáférhető) betétekben. Már az is elgondolkodtató: kinek, hogyan és miért is jutott eszébe az a perverz, önpusztító ötlet, hogy a hazánk területén ideiglenesen állomásozó globális bankok (ma már csak ilyen van! Ki tudja, miért…) egyáltalán számlát vezethessenek. A banknak az a dolga, hogy hitelt nyújtson! Ja, hogy abban esetleg kockázat is van, és sokkal egyszerűbb abszolút kockázatmentesen, gátlástalan cinizmussal az egekbe emelt költségekért számlát vezetgetni… Ráadásul úgy, hogy közben ingyen használják a pénzünket? Hát persze, ez így van, de amint a régi vicc hőse mondja, ez az „ögyes” megoldás kb. százmilliárdot húz ki a zsebünkből. Egységes kincstári számlavezetési rendszer segítségével ez a százmilliárd itt maradna az országban. És legalább egy tucatnyi hasonló trükk létezik az egész nagy pénzhatalmi „hidraulikában”.” Bizonyára te is emlékszel még az egyik kampányban arra a plakátra, ahol az volt felvésve: Az MSZP a javadat akarja! Szemfüles alkalmi graffitisek meg odabiggyesztették az „összes” szót a mondat közibe. És tényleg! A szegfűmintás utódpárt központi projektként az összes vagyonodtól meg akart fosztani kollektív ellehetetlenítéssel, szerencsére nem maradt rá ideje. Félelmetes analógiának tűnik, ahogy a Bush–Obama váltáshoz hasonlóan valahogy itt is elmaradni látszik a gyökeres fordulat. Persze az is lehet, hogy ennyi és ilyen hosszadalmas szenvedések és hányattatás után mi vagyunk türelmetlenek. Visszatérve a fenti banki hirdetés szövegéhez. Az őrzés magasztos feladatát generációkon át vállalja a derék pénzintézet. Figyeled? Nem azt mondja, hogy nemzedékeken át! Tudja, érti mindenki a „generáció” szó jelentését, de ahogyan manapság már nem divat kedvelni valamit, vagy valakit, már nem is „csípik”, mára az is kiment a divatból, ma lájkolsz, meg bankolsz, vagy lájkolod, ahogy JÓ HA FIGYELÜNK!

bankolok, vagy valami ilyesmi. És a politikai pártok azonnal rárepültek a témára, mind a szegfűmintás utódpárt, mind a déligyümölcskereskedőkkel bizonnyal jutalékos rendszerben együttműködő forradalmi párt előszeretettel használja a „lájkolás” kifejezést, főleg internetes kommunikációja során. Egy próbát talán megérne, tömegesen visszajelezni valami ilyesmit: „Előbb tanulj meg magyarul!” Nemzedék helyett most már generáció van. Már nem magyarul beszélünk. Érti mindenki a jelentését, tisztában van vele, hogy mit jelent, azzal is tisztában van mindenki, hogy van ehelyett magyar szó is, mégsem azt használják. A magyar szó pedig egy idő után, ha nincs használatban, kikopik, elfelejtődik. Vagy ez lenne az újmagyar beszéd? De vajon kié ez a nyelvezet? A városi népeké? Vagy mindannyiunkra ráerőltetik a bárhol szabadon fogható kereskedelmi televíziós csatornákon keresztül? Megmérgezik a vidék emberét is? Elhomályosítják vele a tisztánlátását? Miért kell mindig másokat majmolnunk? És ha már majmolunk, miért csak egy bizonyos határig mehet el ez a majmolás? Akkor már miért nem lehet mindent? Mondjuk a liberalizmus jegyében? Ja, hogy az éppen most

bukott meg! Pedig Réthelyi miniszter úr is megmondta, nem a régi értékekhez kell visszatérnünk, mert ott a közösség érdekei az egyén érdekei fölé kerültek. Gondolom ez ma már semmiképpen sem kívánatos. Pedig ha a közösség nem tud túlélni, akkor az egyén is halálra van ítélve. Csak idő kérdése, ugyanis egymásra vagyunk utalva. Bizonyára sokan ismerik azt az indián mondást, amely arról szól, hogy ha már mindent kipusztítottunk, fogunk rájönni arra, hogy a pénzt nem lehet megenni. Visszatérve a majmolásra. Azzal semmi gond, ha amerikai zászló van a dzsekid (radikálisabb érzelmű olvasóink kedvéért, a szélkabátod) hátán, de ha magyar zászló, ne adj’ isten a történelmi (egyesek szerint a helyes megnevezés: Nagy) Magyarország, na, akkor kitör a skandallum. A szóhasználaton nagyon sok múlik még akkor is, ha csak ilyen apróságokról van szó. A szemléletmód tükröződik benne. És ma már nem feltétlenül száll el a szó, nem feltétlenül szükséges leírni, hiszen a rögzítésnek jóval modernebb és sokkal hatékonyabb formái is elterjedtek. Bármikor visszakereshető, visszanézhető az információ, a világhálóról eltüntetni jóval nehezebb, és ha le is szedik, addigra a nagy számok törvényéből adódóan általában

valakinek már megvan, valaki már letöltötte. A nagy gyártók – már nem tudnak mit kitalálni kínjukban – GPS-t, azaz a globális helymeghatározó rendszert építik be a legújabb fényképezőgépeikbe, videokameráikba. Pillanatok alatt meg tudjuk mondani, hol készült a felvétel. Amit nem tudunk megmondani az, hogy ehhez az információhoz rajtunk kívül még ki jutott hozzá. Ha a szellem egyszer kiszabadult a palackból, hasonlatosan a fogkrémhez, azt oda rettenetesen nehéz visszagyömöszölni. Az esetek nagy százalékában általában nem is sikerül. És ez még akkor is így van, ha a kontinensen igen tekintélyesnek tartott, magukat filozófusnak aposztrofáló egyének állítanak a valósággal szembemenő dolgokat. Édes, ékes anyanyelvünk mindig segít nekünk, mindig eligazít. Forduljunk hozzá bizalommal, s tegyük ezt minél gyakrabban. A világot kerek egészében szemlélni és leírni képes magyar nyelvet mi képesek vagyunk megérteni, de a megértésen kívül az is szükségeltetik, hogy ennek a nyelvnek a szellemében gondolkodjunk, s aztán cselekedjünk. Ennyit dióhéjban a szóhasználat fontosságáról. Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár

A víz – Megdöbbentő!!!

Azonnal elkergetni a betolakodott; vízkimérő; idegen cégeket! (Ahogy Pécsen is tették!) És azonnal számon kérni azokat a hazaáruló magyar politikusokat, akik eladták a vízvagyonunkat! Épp ma vettem meg a NatGeo. legújabb számát. A 88. oldalon található benne egy statisztika a világ városaiban 1 köbméter vízért fizetendő vízdíjról. Szerinted hol a legmagasabb ez a díj? MAGYARORSZÁGON!!! Döbbenetes. Mi a fene folyik itt? (Megsugom nektek... a birka-magyar-rabszolgak kizsakmanyolasa a sarga-csekkek segitsegevel, a gyarmaton...) Nem Magyarország alatt található az egyik legnagyobb édesvíz lelőhely? Döbbenetes.. 3 dollár egy köbméter víz Magyarországon. Röhej, Afrikában fél dollár, nálunk 3 dollár egy köbméter víz. Az alábbi statisztika talán gondolkodásra késztethetne mindenkit! Víz! Néhány adat a NatGeo-ból: USA legmagasabb vízdíj: San Diego 1,65 USD Ausztrália legmagasabb vízdíj: Sydney 1,61 USD JÓ HA FIGYELÜNK!

Japán: Kumamoto 1,04 USD Ázsia: Szingapúr 0,61 USD Afrika: Windhoek 0,42 USD Európa: Budapest 2,89 USD Más európai városok: Róma: 0,50 USD Amszterdam: 0,93 USD Írország: 0,00 USD Spanyolország: 0,62 USD Finnország: 1,22 USD UK: 1,46 USD

Ami közelít hozzánk: Belgium: 2,37 USD és találtam mégis egyet, ami magasabb Dánia: 3,43 USD Izraelben elfogyott az ivóvíz. Tankerokkal és csővezetéken szállítják a vizet Törökországból. Most a törökökkel megromlott a viszony. A zsidók új országot keresnek, ahol van elég ivóvíz. Ki a francia Szuez társaság tulajdonosa? A Rothschildok! Válaszoltam a kérdésre?

A Fidesz igazi arca

NEM-et mondott a Magyar föld és ivóvíz magyar kézben tartására, NEM-et mondott a mentelmi jog eltörlésére, NEM-et mondott a határon túli magyarok autonómiájának támogatására, NEM-et mondott a képviselő visszahívhatóságára, NEM-et mondott a mentelmi jog eltörlésére, NEM-et mondott az álláshalmozás megakadályozására! 5

A zsidó életérzés alapja: Uralkodom, tehát vagyok Zsidó származású társadalomtudósok – köztük a milliókkal kistafírungozott „filozófusok” – gyakran elemezgetnek fontos történelmi, gazdasági, társadalmi kérdéseket. Némelykor okos elemzéseket is olvashatunk tőlük. De amikor a számukra legfontosabb problémával – az „antiszemitizmus okaival” – szembesülnek, mintha teljesen megbolondulnának. Ha ugyanis feltesszük egy cionista értelmiséginek azt a számára nyilván létfontosságú kérdést, hogy vajon miért terjed az antiszemitizmus, az idiotizmus határát súroló ostoba válaszokkal fog előállni. „Az antiszemiták bűnbakot keresnek saját kudarcaik, tehetségtelenségük miatt”, vagy ha egy kissé kifinomultabb az illető, és nem nézi teljesen hülyének a kérdezőt, akkor azt mondja, hogy a „gazdasági-politikai válságok idején főként a zsidókban, illetve más kisebbségekben találják meg a bűnbakot”. Ezen a ponton természetesen felmerül a kérdés, hogy miért éppen a zsidók számítanak mindenütt, évezredek óta a „legfőbb bűnbaknak”, de erre már vagy dühös antiszemitázás és nácizás a válasz, vagy pedig az, hogy azért, mert ők a „legokosabbak és a legtehetségesebbek”, akikre a kevéssé sikeres gójok haragszanak. Sok esetben azonban az „antiszemitizmus terjedésével” kapcsolatos cionista „elemzések” végkövetkeztetése az, hogy az antiszemiták egész egyszerűen „bolondok”, „fanatikusok”, akiknek a „gyűlölködés elvette az eszét”, mivel minden esemény mögött „zsidó összeesküvést” látnak. De az sincsen kizárva persze, hogy az antiszemiták „ostoba, tanulatlan, tudatlan” emberek, akik képtelenek felfogni a „világ bonyolultságát”, ezért „leegyszerűsítő válaszokat találnak”, és semmi nem egyszerűbb – hangoztatják a cionisták -, mint egy népcsoportot, jelesül a „zsidókat tenni meg minden gond és baj legfőbb okozóiként”. Nos, mindezek az „antiszemitizmus okait” boncolgató elemzések és publicisztikák egy hajítófát sem érnek. A kutya ugyanis egészen máshol van eltemetve, amivel egyébként a cionista értelmiségiek egy része is tisztában van. (Nem mindegyikük – Konrád Györgyről például el tudom képzelni, hogy elhiszi az évtizedek óta szajkózott böszme propagandát.) Csakhogy az igazat nem szabad elmondaniuk, mert a cionista oligarchia – az „antiszemitizmus erősödésének megakadályozása céljából” – „rejtőzködik”, vagyis a média segítségével, valamint egyéb megtévesztő manőverek révén el akarja hitetni az alávetett népekkel, hogy nem létezik semmiféle „cionista oligarchia”. Ennek egyik közismert módja, hogy a zsidók előszeretettel tolnak előtérbe – akár a politikai hatalom csúcsaira – olyan nem zsi6

dókat, akiket teljes mértékben a markukban tartanak. A módszer nem új, régóta alkalmazzák. (Gondoljunk a morbid pesti viccre az 1919-es Tanácsköztársaság idejéből. „Miért Garbai Sándor a Forradalmi Kormá nyzótanács elnöke?” Válasz: „Azért, hogy legyen, aki sábeszkor aláírja a halálos ítéleteket.” Garbai Sándor ugyanis – ellentétben a Forradalmi Kormányzótanács többi tagjával – nem volt zsidó.) Az természetesen nehezen tagadható, hogy kulcsfontosságú hatalmi posztokon – a gazdasági és médiahatalom csúcsain szerte a nyugati világban – igen sok „zsidó származású ember áll”. A cionista propaganda azonban azt szeretné elhitetni velünk, hogy ezek a zsidó pénzemberek politikusok és médiaguruk „kiemelkedő tehetségüknek és szorgalmuknak” köszönhetően jutottak a csúcsokra, egymástól teljesen függetlenül ténykednek, és semmilyen módon nincsen közöttük együttműködés. Ami már csak azért is teljesen hihetetlen, mert a történelem során minden uralkodó osztály arisztokratái szorosan összetartottak, hiszen közös érdekük volt a hatalmuk megvédése minden külső és belső fenyegetéssel szemben. A cionista oligarchia tagjai kivételek lennének? Szó sincs róla! Sőt, nagyon hatékony stratégiákat dolgoznak ki hatalmuk megőrzése érdekében. Amikor pedig ezekről a stratégiákról valaki lerántja a leplet, rögvest „anti-

szemitának”, „gyűlölködőnek”, „holokauszttagadónak” bélyegzik, illetve „fa natikus őrültnek”, aki hisz a „zsidó összeesküvéselméletekben”. Nos, igen: ami a cionista oligarchia számára az uralma fenntartása érdekében tett lépések sorozata (katonai akció, médiapropaganda stb.) az a külső szemlélő számára a „zsidó világösszeesküvés” bizonyítéka – habár ezt a kifejezést manapság maguk az „antiszemiták” sem használják. Igen gyakran megesik azonban, hogy a cionisták kiesnek a szerepükből, és leleplezik saját magukat. Legutóbb, amikor a volt tel-avivi főrabbi, Israel Meir Lau hazánkban járt, a Dohány utcai zsinagóga előtt világosan kimondta: „egy nép vagyunk”! Zsidó szervezetek vezetőitől gyakran hallani a kijelentést: „Nem fogjuk megengedni, hogy egy újabb holokauszt történjen”, ami teljesen világosan mutat arra, hogy igenis létezik egyfajta zsidó-cionista stratégia a hatalom megőrzése érdekében. Aminek egyébként elképesztően sok jele van, amelyeket persze megpróbálnak valamiképpen rejtegetni – de hát lehetetlen nem észrevenni az izraeli lobbi óriási befolyását Amerikában vagy éppen Európában. Lehetetlen nem észrevenni, miként parancsolgatnak a „zsidó szervezetek” állítólag független kormányoknak, miként kell az ünnepeikről mindenki másnak is megemlékezni, miként rettegnek a folyamatokat átlátó, okosabb emberek őszintén kimondani a véleményüket a zsidóságnak a múltban és napjainkban játs zott szerepéről, továbbá lehetetlen nem észrevenni, hogy a zsidóság, illetve Izrael bármiféle bírálata miféle egzisztenciális következményeket (sőt, börtönt) von maga után.

JÓ HA FIGYELÜNK!

Mármost teljesen nevetséges, amikor a cionisták zsoldjában álló propagandisták – vagy csak agymosott emberek – azzal érvelnek, hogy „ostobaság minden jelenség mögött a zsidók kezét keresni”. De vajon „ostoba”, vagy „őrült” volt-e az a magyar ember, aki a 40 éves szovjet megszállás alatt úgy vélekedett, hogy az ország életét befolyásoló legfontosabb események mögött a szovjetek állnak? „Ostobák vagy őrültek” voltak-e azok az indiaiak, akik az angol gyarmatosítás idején „kényszeresen az angolokkal foglalkoztak”, tudván, hogy a hódítók érkezése alapjaiban forgatta fel mindennapi életüket? „Őrült vagy bolond” volt-e Zrínyi Miklós azért, mert hadtudományi könyveiben „kényszeresen a törökökkel foglalkozott” akkor, amikor hazánk legnagyobb részét a törökök tartották uralmuk alatt? Amikor a cionisták azt mondják, hogy „nem fogjuk megengedni, hogy újból gázkamrába vigyenek minket”, akkor nem teszik hozzá, hogy ezt miképpen képzelik: úgy, hogy szilárdan a kezükbe összpontosítják a hatalmat! A hatalom önmagában is édes, de a cionisták – részben a saját harsogó holokauszt-propagandájuk hatására – tény-

leg azt hiszik, hogy amennyiben nem ők uralkodnak a világban, akkor őket menthetetlenül legyilkolják. Ez az oka annak, hogy egyébként tisztességes zsidó emberek is miért tartják teljesen helyénvalónak az izraeli hadsereg „célzott gyilkosságait” és a palesztinokkal szembeni terrorját, a Moszad merényleteit, a félrevezető, hazug propagandakampányokat, a durva történelemhamisítást, a sajtószabadság korlátozását, a média fölötti szigorú ellenőrzést, vagy akár a demokrácia felszámolását is – mindezt az uralmuk megőrzése érdekében. Végtére is a cél szentesíti az eszközt, és mi lenne szentebb és elfogadhatóbb cél, mint az életben maradás. Amelynek a feltétele azon ban az, hogy ők uralkodhassanak! Márpedig tudomásul kell venni: mindig lesznek olyanok, akik a hatalom birtokosai ellen lázadozni fognak. Manapság az antiszemitizmus terjedésének oka tehát nem a „bűnbakkeresés”, a „tájékozatlanság”, a „fanatizmus”, a „másság gyűlölete”, hanem az, hogy a nyugati világban is egyre többen ismerik fel a rejtőzködő hatalom valódi természetét. Persze a hatalomhoz az emberek mindig is különféleképpen viszonyultak.

Napjainkban – az erőteljes médiakampány, az egyoldalú oktatás és tájékoztatás a zsidókat mindig ártatlan áldozatnak, vagy nagy hősnek feltüntető filmek hatására – sokaknak valóban fogalmuk sincsen arról, kiknek az uralma alatt állnak. Vannak azután olyan tisztán látó emberek, akik hallgatnak, és legfeljebb otthon, a négy fal között merik kimondani a felismert igazságot, mert féltik a megélhetésüket és a karrierjüket. Azok a kevesek pedig, akik vállalják a nyilvános megszólalás kockázatát, fasisztának, nácinak, gyűlöletkeltőnek, szélsőségesnek bélyegeztetnek. Egyértelm ű és világos stratégia létezik arra vonatkozóan, miképpen kell bánni velük: először meg kell próbálni „elszigetelni”, „karanténba zárni” az antiszemitákat, ami ha nem sikerül, akkor lesújt a törvény ökle. Általában a „gyűlöletkeltésre”, a „holokauszt tagadására”, vagy éppen „terrorcselekmények előkészítésére” hivatkozva állítják bíróság elé a cionista Világbirodalom oligarchiája ellen fellépő ellenállókat. Perge Ottó Forrás: Kurucinfo

Kifütyülték Farkas Flóriánt Gyöngyöspatán

Csak péntek estére ért Gyöngyöspatára Farkas Flórián fideszes országgyűlési képviselő, az Országos Roma Önkormányzat elnöke. Már előtte a településen járt Pintér Sándor belügyminiszter, aki ellátogatott a cigánytelepre is a községházán tartott sajtótájékoztató után. A belügyminisztertől távozásakor tapssal búcsúztak a helyiek, Farkas Flóriánt viszont kifütyülték és árulónak nevezték a romák. A liberális provokáció: „Az a baj, hogy nem JUTTOK el oda, hogy megüssenek egy cigányt, vagy valamit csináljanak.”

JÓ HA FIGYELÜNK!

7

Az (aprócska) Történelemhamisításról Csurka István: (aprócska) Történelemhamisítás Ma az alábbi levelet kaptam, csatolva Csurka István friss írását. Tisztelt Szerkesztőség! Bár a Csurka írásnak vannak elfogadható gondolatai, de van történelemhamisító része is. Idézem: „1920-ban új alkotmány kellett, mert a győztes antant megszüntette az Osztrák-Magyar Monarchiát. Benne a Habsburgok magyar királyságát is. Így lett Horthy Miklós kormányzó.”

Nos, az igazsághoz tartozik, hogy a Horthy-korszakban nem volt alkotmányozás, ahogy polgári értelemben korábban sem. Az 1920. február 16-án összeült Nemzetgyűlés 1920. I. Tc.-ben mindössze annyit mondott ki, hogy a Tanácsköztársaság alatt hozott törvények semmisek, Magyarország újra királyság, s a király személyének kiválasztásáig – ideiglenes jelleggel – az ország élére kormányzót választ. Így lett 1920. március 1-én Horthy: kormányzó. Ma 91 éve! Ezt Csurka Istvánnak is tudnia kellene,

Az említett írás: Csurka István: (aprócska) Történelemhamisítás rész elemzése ... A miniszterelnök kifejtette, hogy az esztendő, a kormány, az Országgyűlés legnagyobb, legfontosabb feladatának az alkotmányozást tartja és az új alkotmány néhány, számára és nyilván egész kormánya számára legfontosabb tételét is megemlítette, mintegy közszemlére tette. Az ellenzék erre azt mondta, hogy mért nem mond már valami konkrétumot, és különben sincs most alkotmányozási kényszer. Csurka úr! Sajnos a százszorosan hazaáruló MSZP bandának most, részben még igaza is van! Mert nem “alkotmányozási”, hanem az alkotmányos jogfolytonosság helyreállításának kényszere látható, amely az 1992 – tehát a megszállók távozása – óta regnáló politikai osztálynak lenne alapvető kötelessége. Ám azóta is, egyfolytában megfeledkeznek róla. Erről nem tudna Ön, aki egyébként kitűnő diagnoszta és aktív tagja volt ennek az osztálynak? Esetleg nem akarja tudni, vagy megrendelték Öntől ezt az írást? A talmudban ez a kifejezés nem szerepel, de onnan származik. Nagyon nyomós érvnek látszik. De csak addig, amíg az ember bele nem gondolt. Már a kifejezés is hamis, hisz Talmud ide vagy oda, de a magyar közjogi gondolkodás nem ismer alkotmányozást. Nálunk ugyanis soha, egyetlen alkotmányos magyar intézmény, vagy főhatalmi rendszer sem „alkotmányozott” soha. A Habsburgok (Olmützi –alkotmánya), Kun (Kohn) Béla és elvtársainak (tanácsköztársasági alkotmánya), Buharin, illetve Rákosi (Rosenfeld) Mátyás (1949-es alkotmánya), valamint a „rendszerváltók” 1989. évi XXXI. törvénye valóban alkotmánynak nevezi magát, bár ezek csak illegitim hatalomszabályzók. Ez a jó társaság tehát ál-alkotmányokat írt azért, hogy a nemzet valódi és szerves jogfejlődésén alapuló ezer éves alkotmányosságát megtörje! Ezzel a szándékkal készült mind! Vajon miért nincs köztük egyetlen valóban magyar érzelmű sem? S vajon Ön, nem tudja, hogy a magyar közjogi gondolkodásban az alkotmány az ősi szokásjogi elvekre épülő fontosabb törvények fejlődési íve? S azt, hogy mi tartozik bele, mindig csak az utókor dönti el? Én ennél sokkal többet hittem az Ön alkotmányos jogtudatáról, de sajnos tévedtem. Jó, most nincs, de mikor van alkotmányozási kényszer? Akkor-e, amikor egy ellenséges külhatalom győztesként rákényszerít egy nemzetet, hogy változtassa meg államformáját és belső rendjét? Akkor-e, amikor egy forradalom és szabadságharc, lerázva magáról az ellenséges hatalom igáját, új alkotmányt készít magának? Mindegyikre volt példa történelmünkben. Sajátos gondolkodást vélek ebben a pár mondatban is felfedezni, hisz sem az 1848. áprilisi törvények, sem a detronizációs törvény nem vindikált magának jogot arra, hogy alkotmánynak nevezze magát, de még az 1920. évi I. törvény sem! De akkor vajon mi lehet 8

főleg, ha gondolatait le is írja. Tisztelettel : Dobai Miklós Olyannyira egyetértek Dobai Miklós soraival, hogy azonnal „feljavítottam” Csurka cikkét, néhány ténnyel, gondolattal. Kék színnel jelölve, közlöm saját soraimat, s csak annyit kérek a szerzőtől, hogy ne legyen rajta megsértődve, mert a folyamatos Moszad-ügynöközését, már úgy sem veszem magamra. Bene Gábor S.

az oka annak, hogy Ön most ilyen alaposan és körültekintően csúsztat? Kinek az érdekében hirdeti az „alkotmányos” homályt, amit 1949 óta folyamatosan erősítenek a közbeszédben, az egyetemi oktatásban? Az 1848-49-i szabadságharc megfosztotta a Habsburgokat a trónjuktól a debreceni református nagytemplomban tartott Országgyűlésen és jóváhagyta az előbb már meghozott törvényeket. 1920ban új alkotmány kellett, mert a győztes antant megszüntette az Osztrák-Magyar Monarchiát. Benne a Habsburgok magyar királyságát is. (Ez persze nálunk fordítva van. Nem a Habsburgoknak volt magyar királysága, hanem a magyar Szent Koronának volt „fő”-ként szolgája a megválasztott Habsburg.) Így lett Horthy Miklós kormányzó. Nem vitatom, hogy az előbb már általam is felsorolt törvények valóban az alkotmány fejlődését és a joghelyreállítást szolgálták, de JÓ HA FIGYELÜNK!

ezzel még nem váltak alkotmánnyá! Az alkotmány ugyanis nem a jogrend része, s nem csak paragrafus gyűjtemény, hanem szokásjogi életmód és kultúra. Frank Ignác neves közjogászunk szerint: ”Azok a legjobb és legerősebb törvények, amelyek már írásba foglalásuk előtt, mintegy élve gyökeret vertek” Márpedig az említett törvények ma éppen nem vernek gyökeret, nem válnak elválaszthatatlan részévé az ezer éves joguralmi államnak, hiszen éppen most akarja teljesen elfelejteni velünk a 2/3-os „alkotmányozó” többség! 1945-ben a szovjet csapatok megszállták a legyőzött Magyarországot és háromévnyi demokráciának hazudott koalíciós kormányzás után, felszámolva minden nemzeti politikai erőt, egypárti diktatúrát vezettek be és rákényszerítették a magyarságra a zsdanovi szovjet alkotmányt. Ezt a mondatot érteni vélem, mert Andrej Zsdanov nemcsak erősen alkoholista, hanem kultúrdiktátor volt, tehát az Ön irodalmi szereplésére kihatással lehetett. Igaz, hogy nem az ő, hanem Nyikolaj Ivanovics Buharin nevéhez fűződik azon 1936-os szovjet alkotmány, amit Rákosiék – egyébként Sztálin parancsára – fordítottak magyarra, s vezettek be 1949-ben. Jelen hatalmi berendezkedésünk azonban éppen az említett 1945 utáni korszakra építkezik, a legitimmé sohasem vált köztársaságra. Ezt az ellentmondást vajon hogyan fogja majd feloldani a válaszában uram? Ez valóban alkotmányozási kényszer volt és ilyen most valóban nincs. Ellenben van akarat. A kétharmados többséggel rendelkező Fidesz–KDNP-nek megvan a felhatalmazása, a szükséges többsége, és akar is alkotmányozni, mert szükségét látja. Ez nem külső kényszer, hanem belső belátás, ha kell, késztetés, amellyel a társadalom óriási többsége egyetért. Ha ez belső belátás, akkor nincs gond, hiszen minden magyar embernek szent kötelessége az ősi eredetű alkotmányossággal és a történelmi magyar államok sorával való jogfolytonosság helyreállítása. Az ugyan is teljességgel tűrhetetlen, hogy a Rákosi-kádár rendszerrel vagyunk még ma is jogfolytonosak! Én jelenleg nem ennek felszámolását érzékelem, hanem az 1989-ben is illegitim jogrend tovább görgetésének kimondott szándékát. Elismerem, mindezt a globalizáció modernitásának fényében akarják, ami persze a mi közjogunk szerint nem lehet alkotmányozás, de ez koránt sem zavarja sem Önt, sem az „alkotmányozni” szándékozó politikai osztály tagjait, hisz a jogfolytonosságot nem szeretnék megbolygatni. Ehhez képest az a tompaság, amellyel az ellenzék hangoztatja, hogy nincs alkotmányozási kényszer, jogilag a makacs tagadás körébe, erkölcsileg a gonoszság körébe tartozik. De ez a merevség mélyebbre is levilágít, és a mélységben vészjósló sötétség, fenyegetés, pusztulás, üresség terjeng. Valami megint borzalmasan elmúlt és valami helyett megint nincs új, jobb. Ismét meglepő tájékozatlanságot árul el cikkíróként. A makacs tagadást, gyávaságot ugyanis éppen a jelen hatalom mutat fel a történeti alkotmányosság felé! Az erkölcsi gonoszság pedig az, amit éppen Szájer József leplezett le a napokban az Országgyűlés alsóházában, talán akaratlanul is. Idézem: „Magyarországnak soha nem volt kartális alkotmánya, s csak az elmúlt 20 évben vált élő alkotmánnyá a kartális…” Nos, ha soha nem volt kartális, akkor legalább ezer év áll szemben az elmúlt 20 évvel. Vajon melyik lesz erősebb? Szerintem erkölcsileg éppen az a gonoszság, amely megtagadja ősei gondolatait, amely napi politikai érdekké silányítja a magyar történelem közjogi szabadságharcait, s félre dobja Rákóczit, Kossuthot, 1956-ot! Félredobja joghelyreállító küzdelmünk minden eddigi eredményét, de gyermekeink jövőjét is! Ha csak a felszínét tekintjük a jelenségnek, mindössze három kicsi pártot látunk, amelyekért nem kár. Nevetségesek, kreatúrák. Az MSZP vezetőire úgyszólván minden nap ráolvasnak egy-egy sokmilliárdos bűntényt. Mindenki tudja, hogy idegen érdekek szolgai kiszolgálói voltak, a társadalom egy része megveti őket. Most JÓ HA FIGYELÜNK!

nincs jelentőségük, nem szólnak bele érdemben a dolgokba, nem kár értük. Ez még nem nemzeti tragédia. A következő választásokig valahogy csak eltámolyognak, aztán majd összerázódnak valahogy, az egyik kipottyan, a másik meg csak magához szuszakol valamilyen csőcseléket és fennmarad. Ez még nem sorskérdés. Az viszont sorskérdés, hogy nem lehet több alkotmányunk! Vagy a történeti – mint az angoloknak -, vagy a kartális – mint a globalistává züllesztett Európának -, esetleg egy alaptörvény, mint a németeknek. De az, hogy állítsuk vissza saját jogrendünket, az szóba sem jött eddig, sem Önnél, sem az „alkotmányozóknál”! Nekem ez érthetetlen és megmagyarázhatatlan. Remélem, kapok rá Öntől tisztességes és elfogadható magyarázatot, s nem fog némaságba burkolódzni! De ha egy kicsivel tovább faggatjuk a lehetőségeket és a következményeket, akkor már nem ennyire egyszerű és könnyed a dolog. Mert ha ez a mai mihaszna társaság éppen azt akadályozza meg, hogy a helyébe egy akármekkora méretű, de értelmes és felelősséggel, méghozzá nemzeti felelősséggel rendelkező értelmes csapat kerüljön, akkor baj van. Szerintem viszont az a baj, hogy sokan, pl. Ön sem ismeri Hanah Árendt írását: „A totalitárius hatalom nemcsak a cselekvés képességétől fosztja meg az embert, éppen ellenkezőleg: kérlelhetetlen következetességgel tettestárssá teszi a hatalom minden akciójában és bűntettében is, mintha egyetlen személlyé olvasztaná az egyedek sokaságát.“ Tavaly ugyanis volt lehetősége a Fidesznek arra, hogy megszabaduljon az MSZP rablóbandájától, s az országot is megszabadítsa tőlük. (lásd: az interneten a nephatalom.hu), azonban ma már világosan látható, hogy a Fidesz által nem támogatott, s így az elmaradt népszavazás eredményeként 174 Fidesz-KDNP képviselő és két szocialista ücsörögne a magyar alsóházban. Ezt persze nem az MSZP, nem az LMP, nem a JOBBIK akadályozta meg, hanem maga a Fidesz vezetése! Ha ez a mihaszna csapat azt teszi lehetetlenné, – hogy az Ország házában minden kérdésről, s legfőképpen az alkotmány kérdéséről értelmes tárgyalás alakuljon ki, – hogy a megválasztott képviselők érvre érvet tegyenek, s ne mindent a tök ászukkal csapjanak agyon, – hogy maga a vita gazdagítsa a nemzetet, akkor nem az a baj, hogy a T. Ház beteg, hanem az, hogy az egész nemzet süllyed mocsárba. És mintha vége lenne a demokráciának. Kedves Csurka István! Az alkotmányos demokrácia még el sem kezdődött, hiszen ma is ugyan annak a „népidemokráciának” a jogfolytonosságában nyűglődünk, amelyet állítólag már Önök – az MDF korszakban – megszüntettek. (?) Értelmes tárgyalást szerintem csak a Fidesz folytathat ma, a 2/3 birtokában. Senki abba nem szólhat bele, s bár a többségnek sincs mindig igaza, de nincsenek a mai idegen jogrendben benne a hagyományos magyar hatalommegosztás ellensúlyai, joguralmi fékei. Ha nem is jogosult ma a Fidesz-KDNP „alkotmányozni”, de alkotmányos jogfolytonosságot helyreállító, vagy egy nemzetvédelmi feles törvényt, akár még egy új banktörvényt is tető alá hozhatnak. Szerintem azonban a Jobbik biztosan támogatná a joghelyreállítást, s így akár a 4/5-öd is meg lenne, s ebben az esetben a sarkalatos vagy alaptörvényt bizton lehetne arra a sziklára építeni, amely megtartotta a magyarságot legalább ezer éve itt, a Kárpát-medencében. Ha persze a globalistákat kiszolgáló „alkotmányozást” erőlteti a Fidesz, akkor szerintem sem számíthat a Jobbikra. Mindez persze nem jelent semmit, hiszen nálunk Werbőczy óta le is van írva, hogy csak az válik bevett joggá, amit a nemzet elismer. Én pedig arra kérem Önt, hogy olvassa el Arisztotelész államelméletét, mert „Gondolkodásunk csak akkor lehet helyes, ha helyes fogalmakkal dolgozik, melyekhez definíciók útján jutunk” Viszont arra kérem, hogy a definíciókat ne globalisták és a bolsevikok könyveiből értelmezze! 9

Mert ahhoz a demokráciához, amely Európában a XIX. század óta egyik országból a másikba áthullámozva, késésekkel és több változatban fennáll, s amelynek csúcsszerve mégiscsak a választott parlament, annak rendeltetésszerű működéséhez legalább két értelmes és lehetőség szerint tisztességes fél kell. A többszörösen lelepleződött politikai váltógazdálkodást helyezi Ön piedesztálra? Azt a rendszert, amely a globális diktatúrát leginkább képes kiszolgálni? Ahol a véleménydiktatúra dühöngése letipor minden más megnyilatkozást? Amely egyértelműen nemzetellenes és csak a megosztást, a nemzetállam leépítését szolgálja? Kérem, válaszoljon a kérdésekre! De ha az egyik láthatóan kreatúra és többé-kevésbé bűnöző, akkor hiába törekszik a másik – természetesen emberileg sok hibával és gyarlósággal bíró fél, adott esetben a kormány – értelmes politikára, értelmes kételkedés nélkül előbb-utóbb megzavarodik. Mert az élet is ilyen. Amit az ember létrehozott, nemcsak politikában, hanem tudományban, filozófiában, irodalomban és művészetben, de mesterségben, gazdálkodásban, nevelésben, sőt együttélésben és szerelemben és még a hit kérdéseiben is, az mind az értelmes kételkedés szükségletén alapszik. Ahol emberi élet van, s amíg emberi élet van, ott értelmes kételkedésnek is lennie kell. Én máris kételkedek abban, hogy valaha olvasta volna a politeia, tehát a joguralmi állam ismérveit, vagy Zétényi Zsolt, Tóth Zoltán József gondolatait a Szent Korona alkotmányos szerepéről, netán az Eckhart vitában tájékozódott volna. Én ugyanis a „szocialista” rablólovagoktól semmi jót nem vártam soha, a nemzeti Fidesztől azonban legalább a bolsevik diktatúrával való jogfolytonosság megszüntetését, s a történelmi alkotmányosság szerves továbbfejlesztését várom. Önnek pedig éppen arra kellene felhívnia a figyelmüket, hogy ez utóbbi: a Fidesz-KDNP képviselőinek is szent kötelességük! Most csak ízlésünket bántja a kormány állandó pocskondiázása, az ellenzék értelmetlen vádaskodása, hazudozása és zsigeri gyűlölködése. Ez a mondat a bolsevik összemosás teljesen profi változata, gratulálok! Az állítások csak az MSZP-LMP duóra igazak, de érzem, hogy savanyú a szőlő. Minden eszközzel megpróbálja a Miépnél sokkal sikeresebb Jobbikot, a radikális fiatalokat és az Ön által elüldözötteket lejáratni. Mert gyűlöli őket! Látjuk, hogy ezek nem ellenérvek, de annyira közel van még, amikor hatalomban ülve, minden ellenérvet lesöpörve, idegeneket kiszolgálva uralkodtak, hogy nem sajnáljuk bukásukat és szemtelenségüket, gazságukat régi bűneik számlájára írjuk. Legyintünk. Majd jön az ügyészség és aztán a börtönőr beadja nekik a csajkát, intézzük el magunkban a kérdést. De nem így van. Az egész nemzet belebetegedhet abba, ha nincs értelmes kételkedés, ha nincs józan kritika. Remélem a szavai nem csak lózungok, s kitörő örömmel fogja majd értékeli kritikus soraimat, mert ebben elismerem utóbbi mondatának mély igazságát. Kritika és ellensúlyok nélkül nincs egészséges államélet, nincs tisztességes hatalomgyakorlás, de még erkölcsös közbeszéd sem alakulhat ki. Ezért iparkodom a józan kritika határát megtartani, s újra meg kérem arra: nézze át az Arisztotelész-féle demokrácia fogalmat, s tájékozódjon Zétényi munkáiból. Bizony, a demokrácia temetése zajlott le hétfőn, amihez az egyik temetésrendező, az ellenzék legnagyobb üzleti vállalkozásának, az MSZP-nek a kirakati bábujára feladták gárda-jelvényeit, hogy jelmezben mondja el, a Jobbik nevében mondja el követeléseit, amelyekről tudta, hogy a jelen világhelyzetben lehetetlenek. Ezt mintha már hallottuk volna már akkor is, amikor a privatizáció jelszavával szétlopták, vagy hagyták szétlopni az ország közvagyonát, megszüntették az élelmiszer feldolgozóipar magyar tulajdonát, valamint felszámolták az 1956-os és Német Lászlói hagyományok harmadikutas rendszerének lehetőségét, illetve visszakoztak az ígért joghelyreállító nemzetgyűlés kötelezettségétől. 10

Értelmes vita, ellenérvek helyett Vona jelmezében állított kettős csapdát természetesen az MSZP és a szétesett SZDSZ nevében Orbán Viktornak, Magyarországnak. Ha a házelnök észreveszi rajta a betiltott maskarát, botrány tör ki, elszalad az idő, a miniszterelnök nem tudja a tévéműsor keretei között elmondani beszédét és bebizonyíttatik, hogy már kormányozni és a rendet fenntartani sem képes. Magyarországon, az Európai Unió elnökségét adó országban anarchia felé hajlanak a dolgok. Csinos kis csomag volt, igencsak Gyurcsány elméjéből pattant ki. Vajon honnan vannak ezek a „pontos” információk? Talán megsúgta önnek Gyurcsány, vagy mint dramaturg álmodta meg? A konkrét bizonyítékok nélküli vádaskodást már régen megszoktuk, csakhogy a másik oldaltól, s nem a MIÉP vezetőjétől. Vagy talán annyira savanyú a szőlő, hogy el kellene feledtetni az emberekkel, hogy volt egyszer egy MIÉP, amelynek tán magam is szebb jövőt jósoltam, mint amit Ön erőltetett a pártjára? Ha pedig az európai elnökség miniszterelnöke nem ad egyértelmű választ az adósságátütemezés kérdésére, ha nem utasítja el, akkor megered a Cohn-Bendit vezette sereg és a rajtakapott lukácsista filozófusok sunyi csoportja is csatlakozik hozzá, s Magyarországot nem kalodába, hanem kínzópadra teszik. Amíg nem vall. És nem egyezik bele az IMF-csapatok bevonulásába. Tisztázzuk, hogy az EU egy háttérhatalmi erőközpont, ahol a Frankfurti Központi Bank az irányító, s az országok jegybankjainak vezetője a valódi helytartó, mert ő oldja meg a pénz kiáramoltatásának lehetőségét, dönt a monetáris diktatúra helyiérdekű kérdéseiben, s a díszgojok gyülekezete csak a politikai színház része. A mozgástér ugyan ennyi, de ha valaki már az EU soros elnöke, akkor egy kicsit nagyobb lesz a tér. A kérdés az, hogy mennyire tudja ezt kihasználni, mennyire tud élni a lehetőségeivel. Ehhez azonban egy folyamatos hivatkozást kell neki felmutatnia. A „demokrácia” szabályai szerinti párt ellenfelek követeléseit és a saját pártszavazói nyomását. Ezért van szükség jó irányra, a közjót szolgáló értelmiségre, a nemzet érdekében szükséges, reális radikalizmusra. Ennek lehetne Ön is a szolgálatában, ha megfelelő alázattal tenné a dolgát, az írástudók felelősségével rázná fel a nemzet alkotmányos jogtudatát, s nem csak arra figyelne ami elválaszt, hanem ami összeköt minket! Jelen soraimmal nem Vona Gábort védem, hanem a kívánatos radikalizmust! Az adósság-átütemezés 1990-ben lett volna esedékes, érdemeket is gyűjtött hozzá a magyar társadalom a rendszerváltások sorának elkezdésével, de Vona mai megbízóinak (ez megint vádaskodás, hol a bizonyíték?) elődei, köztük elsősorban Surányi György, megakadályozta, s azóta húszéves politika (ebben az Ön politikai szerepe, s Orbán Viktoré is benne van!) épült arra, hogy nem kérünk átütemezést. Hanem közben minden vagyonunkat elveszítjük és átadjuk a hitelezőknek. Most, amikor nincs semmink és az egész világ kiszámíthatatlan válságoknak, háborúknak néz elébe, s a hitelezők esetleg maguktól is engedményekre kényszerülnek, most fűrészeljük el magunk alatt a fát? Ez most aljas kérdés volt, beugrató, Orbán természetesen nem ugrott be, Kövér pedig nem látta meg a maskarát, (A MISZOT egykori alelnöke) elnézett felette. Valóban, az egy milliárd dollár adósság rendezését már 1990-ben el kellett volna Önöknek kezdeni. Világossá tenni, hogy addigra már vis�szafizettünk 11 milliárdot, s a fennmaradó 22 milliárdot (sic) már csupán az elvtársaktól lehet követelni, hiszen mi nem vagyunk jogfolytonosak a Rákosi-kádár rendszerrel, viszont a Magyar Királysággal igen. Aki pedig felelőtlenül hitelt adott bolsevik gyilkosoknak, s ezzel meghosszabbította a magyar nép szenvedéseit, azokat a bankokat bepereljük kártérítésért! De hol volt akkor Csurka István, hogy ezeket kimondja? Vagy az MDF akkori vezetőségében nem lehetett ezt kimondani? Akkor ki csapta be a tagságot, s ki kreálta azt a pártot, illetve pártvezetést? A társadalom azonban nem látja az egész mögött a szervezett, nemzetellenes aljasságot. Ami végül is az Országgyűlésben történik. A demokrácia nevében. JÓ HA FIGYELÜNK!

Előbb-utóbb ki fog azonban derülni, hogy ez nem demokrácia. Éspedig nem azért nem az, mert az egyik fél kétharmados többségre tett szert és minden akaratát törvényesen meg tudja valósítani, hanem azért nem, (mert lábbal tapossák a népszuverenitás elvét, a jogállamiságot, a hatalommegosztás Montesquieu féle elméletét, stb, a Szent Korona főhatalmáról pedig hallani sem akarnak, s az idegen, globalista érdekű jogrendet építgetik) mert a vesztes fél akarnoksága nem képes elfogadni csak olyan berendezkedést, amelyben ő van hatalmon, és ő szabja meg, ő engedélyezi a demokráciát. Addig a mértékig, ameddig érdekei kívánják. Mert nincs demokratikus ellenzék, csak végtelenül türelmes hatalom van. Vigyázat! Hatalomnak nem türelmesnek, hanem tisztességesnek kell lennie! Ragaszkodni a joguralmi magyar állam eszméjéhez, a tiszta joghagyomány továbbfejlesztéséhez, a Szent Korona szuverenitás és a hatalommegosztás egyedülállóan magyar természetéhez, az élő Szentkorona alkotmányossághoz. Minden másról felesleges beszélni, mert az nevetséges és liberális blabla. Egy ellenzék semmilyen körülmények között nem lehet nemzetellenes. A mostani ellenzék egyik pártja hétfőn lehazaárulózta a kormányt és a pártjait, az ellenzék másik része tiltakozott ez ellen, de a kormány megbuktatása, vagy legalább meggyengítése érdekében valamennyien mégis hajlandók minden kétes tisztaságú nemzetközi szélhámos társasággal szövetkezni a kormány ellen, képesek hazát is árulni, csapdákat állítani, mert értelmes kételkedésük és érvük nincs. Mert egy ismeretlen tettes, egy ismeretlen hódító, megszálló szolgálatában állnak. Ez a tény. Én persze nagyon örülnék, ha ezt nem csak Ön, hanem a képviselők – a kormánykoalició pártképviselői – is így gondolnák, sőt ki is mondanák. Ám aki eddig kimondta, azt elhajtotta a Fidesz. (Lásd: Molnár Oszkár) Esetleg még azt is ki kellene végre mondani, hogy nem ismeretlen a tettes, hanem nagyon is felismerhető és azonosítható a megszálló erő. Az egyikről, az MSZP-ről ezt már tudjuk évtizedek óta, koalíciós társáról, amely állandóan átbábozódik szintén, alkalmazásba vett proletár pártjukról pedig naponta kiderül. JÓ HA FIGYELÜNK!

Kiderülhet a Jobbikról, hogy mennyire „amatőrök”, s nem képesek olyan profin hazudozni, mint pl. az MSZP, de közben az is felsejlik, hogy a Fidesznek könnyen legyőzhető ellenzék kell, mert a Jobbikra ugye még nem vetülhet a korrupció gyanúja. Ez a proletár jelző azonban valódi csurkai fogás. Nincs lehetőség tenni ellene, hiszen a legelesettebb réteget az összes többi párt ejtette már régen, s csak a Jobbik harcol értük. Az Országgyűlésben tobzódó bolsevik-buzsoázia pedig éppúgy gyűlöli az agymosott prolit, mint Ön Csurka úr! A bajt tetézi, hogy valós politikai erejüknél sokkal nagyobb sajtóés tévétámogatással rendelkeznek és ezzel csúfos bukásaikat a Fidesz egyeduralom következményének tudják feltüntetni és a demokrácia védelmezőinek színében tudnak tetszelegni. (ezért kellett volna a Gyirán-féle népszavazást a Fidesznek támogatnia) Ezt annyiszor mondják, és olyan erővel harsogják, hogy sokan elhiszik nekik. Sajtóbeli hadállásaikat körömszakadtig védik, és sajnos a kormány sem igyekszik elég erővel elvenni tőlük ezeket a kulturális és sajtó hadállásokat. (Sőt, mintha a Fidesz vezető rétegének kifejezetten kellene a MSZP, mint könnyen legyőzhető, s korruptsága miatt hitelét vesztett ellenfél, mint a politikai váltógazdálkodásra leginkább alkalmas ellenlábas és színpadi partner!) A legnagyobb gazemberség pedig és egyben a legnagyobb veszély a magyar demokráciára, a rendre és a kibontakozásra az a legújabb aljas állításuk, amely szerint a magyarság hibás lelkű, voltaképpen bűnös nép. Nem kell neki a demokrácia. Nem kell neki a jogrend. Az idegen jogrendre valóban nincs szükségünk, mert van nekünk sajátunk is! Persze csak azok nem igénylik a jelenlegi jogrendet, akik rendelkeznek még a józan és elemző gondolkodás képességével, hiszen ők tudják, hogy nekünk nem csak idegen a jelenlegi jogrend, hanem lehetetlen az alkalmazkodás hozzá. Hisz életellenes, nem biztosít igazságos védőernyőt, sőt a magyar lélek ellen való! Csinálhat akármit a Fidesz, a kormány, szétverheti a magánnyugdíj-pénztárakat, az ellenzéket, megszüntetheti a jogállamot, nem számít. Valóban!? Amíg nem állítja helyre a magyar alkotmányosság fejlődésének utóbbi ezer éves ívét, addig felesleges jogállamról beszélni, addig bármit tehet, mert minden tettével a globalista bankárkasztot is szolgálja. A magyar megint bűnös nép, mert nem érti meg őket. Ezt leírják, elmondják, eljátsszák és már besettenkednek vele az Országgyűlésbe is. Erről már leírtam, hogy a Fidesznek tavalyelőtt nyáron meg volt a lehetősége arra, hogy 1.: lecsökkentse a parlament alsóházának létszámát, de nem tette! 2.: Szinte teljesen száműzhette volna a hatalom közeléből is a régi bolsevik nomenklatúra tagjait. Miért nem ezt tették? Ez így már nem demokrácia. De nem a kétharmados többségű pártok miatt, nem a kormány akarata miatt, nem a magyar nép kirekesztő, ázsiai természete miatt, hanem azok miatt, akik nem képesek tudomásul venni a tényeket, a nemzeti érdeket. (Ők csupán a saját érdekeiket képviselik, s nem a közösségét! Ám ez a szisztéma, már jó ideje dívik a magyar politikában!) A magyar nemzetet, amelybe beleszülettek, vagy amihez asszimilálódniuk kellene. Ellenkezőleg: minden eszközzel káoszba akarják cibálni vagy taszítani, pofozni vagy rugdosni, de mindenekelőtt hazudni. A mihasznák miatt. Csak ne tudnám azt, hogy a pártpolitika mindig a hazudozás politikája, s csak ne tudnám, hogy Csurka István sem tudott összetartani egy pártot, mert a tudás és az alázat helyett, hatalmi gőggel gondolta szolgálni a nemzetet, ami sajnos Gizi nélkül is megbosszulta volna magát. Ám azt nagyon remélem, hogy a nemzeti oldalon kibontakozóban van az erkölcs forradalma, amelyet éppen a Kossuth tér szellemisége képvisel, s nem a szétesett, vagy szétforgácsolt radikális párt szellemi vezetőjének igaz, de részben félrevezető, sőt történelemhamisító vádjai. (Magyar Fórum) ,s a mondanivalót feljavította: Bene Gábor Nemzeti InternetFigyelő 11

Játsszatok a…

Bogár László

Lóránt Károly

Az államadósságról

Olvasd el és add tovabb!!! (mindenki számára fontos továbbított levél) Az ECHO tv Analízis c. műsorában Bogár László és Lóránt Károly közgazdászok elmondták, hogy bizonyos – nálunk eszdéeszes – körök hogyan működtetik a pénzpumpát, amit a Fidesznek sem lesz szabad megpiszkálni. Tegnap kaptam ehhez a riporthoz egy számítást. Be is illesztem, hogy lássátok, miről is van szó, és mit művelnek velünk – illetve ehhez hasonlóan, természetesen más országokkal is. Szigorúan bizalmas anyagok, és az adatokat erősen őrzik a nyilvánosság elől. A mi célunk viszont az, hogy minél több ember tudja meg. Ha egyetért velünk, segítse munkánkat, azzal, hogy terjeszti anyagainkat. Nem csoda, ha az adatok megdöbbentőnek tűnnek, és még megdöbbentőbb, hogy egyetlen magyar politikus sem beszél(het) róluk. Olvasson tehát Ön is a sorok között! Íme két hír, amit az emberek 99,9%-a el sem olvas, meg sem ért. 1. hír: Az ország államháztartási és külső finanszírozási helyzete látványosan javult.   A Bank of America-Merrill Lynch (BoA-ML) bankcsoport londoni befektetési részlege átfogó összehasonlító elemzést állított össze a magyar és a lengyel költségvetési helyzetről. A ház számításai szerint a magyar államháztar12

tás strukturális elsődleges egyenlege az idén (2010) a hazai össztermék (GDP) 5,3 százalékának megfelelő többletet mutat majd. 2. hír: Röntgen alatt Magyarország – elégedett Brüsszel az eredménnyel, Magyarország tartja a gazdasági program megvalósításának irányát, javul külső pénzügyi helyzete,  állapította meg az Európai Bizottság, hétfőn közzétett, a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) együttműködésben készített helyzetértékelésében. Az elfogadott 2010-es költségvetés összhangban van a 3,8 százalékos GDP-arányos hiánycéllal, és jelentős tartalékok vannak benne. Tényadat: A vártnál kevesebb, 918,6 milliárd forint lett a 2009-es államháztartási hiány, azaz a GDP 3,6 százaléka.

Akkor most nézzük meg, mit is jelent ez MAGYARUL !!! 1.  A magyar államháztartás 2009 és 2010 között stagnál, azaz nem változik. (Most tekintsünk el a pár tízed százalékos csökkenéstől, vagy esetleges emelkedéstől.) 2. a fenti tényadatból így könnyen kiszámítható, hogy a magyar költségvetés 1%-a az 255 milliárd forinttal egyenlő. (Sima aránypár: Ha 918,6 milliárd 3,6%, akkor 1% hány milliárd? Tehát 1% = 255 milliárd forint) 3. Idén, 2010-ben 5,3% lesz az államháztartás elsődleges többlete. Azaz 5,3-szer 255 milliárd, vagyis 1352 milliárd forint. Ez az elsődleges egyenleg. Vagyis 2010-ben ennyi pluszt termel MAGYARORSZÁG!!! 1352millárd forintot !!! JÓ HA FIGYELÜNK!

Próbálták már angolul elmagyarázni, hogy mit is jelent a kötelező magánnyugdíjpénztár? A feladat kicsit arra emlékeztet, mint amikor a szocialista időkben a terv túlteljesítését kellett lefordítani. A fiatalabbak már nem emlékezhetnek rá, de annak idején volt ugye az állami terv, amit lebontottak minden gyárra. Azonban az üzem kollektívája beadott egy ellentervet, hogy túlteljesíthesse az államit, és megnyerhesse a szocialista munkaversenyt. Egy nyugati már az elején nem értette, hogy minek is kell a terv, és minek is azt túlteljesíteni, és különben is, miért kellene versenyezni azért a nevetséges fizetésért, amit akkoriban osztogattak. Nos, amikor a kötelező magánnyugdíjpénztár fogalmának elmagyarázásával a minap megpróbálkoztam, hasonló cipőben éreztem magam. Azt ugyanis egy brit, egy francia vagy egy német még megérti, minek egy kötelező állami és egy önkéntes magánnyugdíjpénztár. De minek egy kötelező magánnyugdíj-pénztár? Hallottak róla, hogy a svédeknél jól működik, ám ott az szigorúan önfenntartó. Vagyis kizárt, hogy a társadalom és a költségvetés tűrőképességét súroló lyukak tátongjanak rajta. Emellett ezek a lökött skandinávok mindenkit arra ösztönöznek ezzel a rendszerrel, hogy minél nagyobb legális keresetet valljon be. Másképp ugyanis ez a rendszer nem működik hatékonyan. Na, ezt ők azért nem vállalnák be. Viszont nem hallottak olyan hírt, amely szerint Magyarország az utóbbi időben annyira meggazdagodott volna, és állampolgárai már olyan mértékben törvénytisztelők lennének, hogy megengedhetné magának a svéd módszerek alkalmazását. Tessék mondani, ha a németek, a franciák meg a britek nem engedhetik meg maguknak, hogy a nyugdíjbefizetések nyolc százalékát kivegyék a költségvetésükből, akkor mi mitől lennénk olyan gazdagok? Azt tetszettek mondani, hogy ha életben hagyták volna a magánnyugdíjpénztárakat, akkor azok harminc év működés után óriási terhet vettek volna le az állam válláról. 4. A 2. hír szerint mégis – tartható lesz a 3,8%-os hiány !!! Ezekszerint 3,8-szer 255 milliárd, azaz 969 milliárd forint lesz a hiány. 5. Kérdés: Hová tűnt az 1352 milliárd többlet és miből keletkezett a 969 milliárdos hiány. Ez ugyanis összesen 2321 milliárd forint, azaz 11,6 milliárd dollár. Hová lesz ez a pénz? Kapaszkodjon meg! Ez a pénz a KAMAT – amit mi magyarok (magyar állam), 2010-ben fizetünk a hitelezőinknek! 2321 milliárd forint, azaz 11,6 milliárd dollár ! Hogy érzékeltessük mennyi pénz ez, néhány példa: az öt darab teljes egészében felépített 4-es METRO,vagy 13., 14., 15., 16., 17., 18., 19., 20., és 21. havi nyugdíj, vagy a teljes, jelenleg már meglévő magyar autópályák felépítésének összköltsége, vagy mintegy 50-szer annyi pénz, mint amennyit az eltörölt vagyonadóból várt a kormány, vagy –– 150 darab Grippen vadászgép, vagy –– 2321 darab Combino villamos, vagy –– 46 420 Zuschlag ügy során ellopott pénz, vagy JÓ HA FIGYELÜNK!

Erről szintén a régi szocialista jelszavak jutnak az eszembe, amelyek szerint harminc év múlva biztosan lerakjuk majd a kommunizmus alapjait. Egyelőre viszont az a helyzet, hogy ha a költségvetést nem tették volna rendbe – miután sikerült a kommunizmus alapjaival kacérkodók szellemi örököseinek ugyanolyan hatékonyan kifosztani az államkasszát, mint azt rendszerváltó elődeik tették –, akkor ma már régen 250 forint felett lenne a svájci frank árfolyama. Vagyis bedőlt volna a devizahitelesek zöme, a nyugdíjasok megélhetése pedig szintén ellehetetlenült volna. A magánnyugdíjpénztárakat egy ilyen helyzetben két okból sem hagyhatta ki a kormányzat a konszolidációból. Egyrészt azért, mert alig egy-két százalékos reálhozamukkal, amit a 12 év alatt össze tudtak hozni, nem igazolták, hogy miért is kellene náluk parkoltatni azt a vagyont. Csak azért, hogy bizonyos üzleti körök még húsz évig játszadozhassanak vele, aztán majd kiderül, mi maradt belőle? Játszadozzanak a saját pénzükkel… De ne a nyugdíjasokéval! Az ő jövőjük biztonsága ugyanis nemcsak pénzügyi, hanem alapvetően társadalmi kérdés is. És ez már a második ok arra, hogy ne hagyják életben a kötelező magánnyugdíjpénztárakat. Ha ugyanis a kormány úgy ítéli meg: nagyobb biztonságban van annak a nemzedéknek a megtakarítása és jövőbeni ellátása – a hazai gazdaság és társadalom mai állapota mellett – az állam kezében, mint bizonytalan igazgatású és szándékú magánkezekben, akkor kötelessége megtennie ezt a lépést. Mert joggal kérdeznék meg később: miért nem lépett, ha látta, hogy lopják a nyugdíjasok pénzét?

–– minden magyarnak – a csecsemőtől az aggastyánig – 232 000 forint. Ennyit fizetünk tehát a bankoknak csak kamatra 2010-ben. (Törlesztés nélkül !!!) Mit tehetünk? Először is el kell érni, hogy ez közbeszéd tárgya legyen hazánkban, mert azoknak a kezében van a teljes hivatalos és pártmédia, akik a kamatokat szedik tőlünk, akik kollaborálnak a multinacionális pénzvilággal. Így soha, sehol nem hangoznak el ezek a számok. Az a politikus, aki netán beszélne róla, holnaptól a süllyesztőben találná magát. (Nem mintha mentegetni akarnánk, de az ehhez képest apró, csak morzsának számító Zuschlág-ügyről bezzeg hónapokon át harsogott minden média – na ez az igazi paraszt-vakítás) Lássunk tisztán, kik is ezek a befektetők? Kik szedik a kamatokat? David Rockefeller, Nicholas Rockefeller, Soros György, és még néhány hozzájuk hasonló. Vegyük észre, hogy a nemzetközi pénzvilág urait semmi más nem érdekli, mint a haszon és a hata-

Szalontay Mihály lom! Számukra az országok és az emberek nem többek, mint eszközök, az alantas céljaik megvalósításában. A Világbank, az IMF, a különféle bankcsoportok és az Európai Únió nem barátja sem a magyar embernek, sem más országok polgárainak. Ez ellen lázadoznak most a görögök és ezért írták ki hatalmas betűkkel az Akropoliszra a négy bajbajutott ország kezdőbetűjéből képzett szót (Portugal, Iceland, Greece, Spain) hogy PIGS, magyarul disznók. Igen, valóban szemét DISZNÓK uralják a világot – disznó módon, mint a közismert regényben. Ha tenni szeretne valamit, legalább annyit tegyen meg, hogy küldje tovább ezt a levelet, minél több, gondolkozásra még képes ismerősének. A tudás ugyanis hatalom, és a tájékozatlan tömegeknek jelenleg semmiféle hatalom, semmilyen eszköz nincs a kezükben, amivel megvédhetnék magukat, a mérhetetlen kiszolgáltatottsággal szemben...

13

„Gyurcsányt az ájulás kerülgette” Akik ismerik Gyurcsány Ferenc egykori magyar miniszterelnök politikai pályafutásának igaz történetét, azok számára meghökkentő, hogy az MSZP és a balliberális oldal még mindig tőle várja a „megújulást”. A baloldal számára Gyurcsány Ferenc ma is hiteles politikus, akinek megvan a képessége és ereje, hogy maga köré gyűjtse az MSZP megmaradt híveit és az egykori állampártot ezzel, vagy más névvel sikerre vigye. Maga Gyurcsány Ferenc is hisz ebben, olyannyira, hogy próbálja önmagát Orbán Viktorhoz mérni. Demokratikus Koalíciós platformot szervez, blogját a magukat mérvadónak tartó balliberális médiumok, mint a Messiás Barcs Endre megnyilatkozásait idézik. Gyurcsány Ferenc európai szintű politikus azonban nem létezik többé. Véglegesen kiírtá magát az európai politikából. Elérte, hogy soha többé nem léphet európai porondra. Jelenleg az egyetlen olyan európai politikus, aki az unióban „persona non grata”. Hazudós puma Már hatalomra kerülésének körülményei is sajátosak voltak. Az a jól előkészített puccs, amivel az SZDSZ hathatós támogatásával magához ragadta elődjétől a miniszterelnöki bársonyszéket, sokkal inkább hasonlított a jól ismert dél-amerikai módszerhez, semmint valamiféle európaihoz. Európa vezető politikusai egy pillanatra felkapták a fejüket, de kisebb dolguk is nagyobb volt annál, semhogy egy ilyen eseményre hivatalosan reagáljanak. Arra számítottak, hogy az európai politikai terepen bátortalanul mozgó, az uniós politikákban nehezen kiigazodó, helyenként iskolásan viselkedő Medgyessy Pétert egy energikus, kemény döntések meghozatalára képes, rátermett fiatal politikus váltja fel. Úgy tűnt, nem csalódnak, hiszen azt követően, hogy Gyurcsány Ferenc 2004 szeptemberében átvette a magyar kormány irányítását, hirtelen beindult, sőt „dübörögni” kezdett a magyar gazdaság. Sorra jelentek meg a balliberális médiában a magyar gazdaság sikereiről szóló beszámolók, olyannyira, hogy 2005-ben Kóka János azt nyilatkozta a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak, hogy „ha Szlovákia azt mondja, hogy ő a tátrai tigris, akkor Magyarország a pannon puma”. A nemzetközi pénzintézetek és hitelminősítők, sőt a piac sem igazolta azt a boom-hangulatot, ami a magyar kormány kommunikációjában eluralkodott, de csöndben maradtak, hangjukat sem hallatták, hagyták, hogy a Gyurcsány-kormány folytassa ócska kommunikációs bűvésztrükkjét. A legnagyobb bűnt mégis az Európai Unió követte el. Az Európai Tanács rendeletének megfelelően a tagállamoknak minden évben be kell nyújtaniuk aktualizált makrogazdasági és költségvetési előrejelzéseiket, az úgynevezett konvergenciaprogramot. A pénz-és gazdasági ügyekért felelős spanyol szocialista biztos, Joaquín Almunia nyomására azonban a Bizottság megengedte Magyarországnak, hogy a magyar gazdaság állapotát bemutató jelentését tavasz helyett a magyar parlamenti választások után, szeptemberben nyújtsa be. Ezzel az Európai Bizottság a Gyurcsány-kormány cinkosává vált, alapvetően befolyásolva a 2006. áprilisi parlamenti választásokat, amit így újra az MSZP nyert meg. Gyurcsány Ferenc azonban nem tudta maradéktalanul élvezni a győzelmét. Hihetetlen teher nyomta a vállát. A konvergenciaprogram késleltetett beadása mögött ugyanis egy titkos megállapodás húzódott meg, ami máig nem került nyilvánosságra: 2006 tavaszán, még 14

a választások előtt az Európai Bizottság kézhez kapott egy konvergencia-programot, amelyben a lüktető magyar gazdaságnak megfelelő adatok szerepeltek. Almunia megkérte Gyurcsány Ferencet, keresse őt fel Brüsszeli irodájában. Gyurcsány magával vitte két miniszterét is, de Almunia ragaszkodott a négyszemközti megbeszéléshez, amin még a tolmácsok sem vehettek részt. Megbízható információink szerint a pénzügyi biztos kertelés nélkül kiterítette lapjait: – Miniszterelnök úr, miért kívánják önök hamis adatokkal megtéveszteni az EU-t? Gyurcsány elhűlt, de védekezett: – Biztosíthatom, hogy a benyújtott adatok valódiak. Almunia ekkor benyúlt íróasztalának fiókjába és egy hatalmas dossziét tolt a magyar miniszterelnök elé. – Mi ez? – kérdezte Gyurcsány. – A csalásaik gyűjteménye. Tudja, miniszterelnök úr, amióta a görögök hasonló trükkel jutottak be az eurózónába, már nem bízunk semmit a véletlenre. Van nekem egy 12 főből álló csapatom, amely arra specializálódott, hogy a csalásokat leleplezze. A magyar minisztériumokban folyó uniós ellenőrzésen a csoport tagjai is részt vettek. Az eredmény ebben a dossziéban található. A csoport vezetője még azt is elmondta, nem volt nehéz dolguk, hiszen a magyar kormány olyan trükközéseket alkalmazott, amelyekkel itt, Nyugat-Európában a nagyvállalatok éltek úgy húsz-harminc évvel ezelőtt, és amelyek olyan átlátszóvá váltak az idők folyamán, hogy ma már errefelé nem használja senki. Gyurcsányt állítólag az ájulás kerülgette. – Mi legyen most? – kérdezte. – Két lehetőséget látunk – mondta Almunia. – Az egyik, hogy az EU nyilvánosságra hozza, hogy önök alaposan meghamisították a makrogazdasági adatokat. Ebben az esetben azonban szankciót is kell alkalmaznunk, meg kell vonnunk Magyarországtól az uniós támogatásokat. – Ez végzetes lenne – felelte Gyurcsány. – Mi a másik lehetőség? -A másik lehetőség, ha ön vallja be, hogy manipulálták az adatokat, beismeri, hogy a csalásokat önök követték el. Magyarul, elismeri, hogy hazudtak nekünk. – De hogyan? – csattant fel Gyurcsány. – A kivitelezés módját önre bízom. De mihelyst napfényre kerül, hogy a magyar gazdaság milyen helyzetben van, ön azon nyomban nekikezd a gazdaság helyreállítását célzó reformoknak. Meg kell értetnie a magyarokkal, hogy nincs többé szocializmus, az állam már nem képes eltartani őket, a maguk lábára kell állniuk, önellátókká kell válniuk. Gyurcsány nyomban elfogadta a feltételeket. Egyetlen kérés e volt, hogy mindezt a választások után tehesse meg. Almunia bólintott. A találkozó véget ért. E négyszemközti találkozó után sajtótájékoztatóra várták a brüs�szeli magyar újságírók Gyurcsány Ferencet Magyarország állandó EU-képviseletén. A konvoj meg is érkezett, de az első limuzin, amiben Gyurcsány ült, váratlanul kivált és a képviselet garázsába kanyarodott. A sajtótájékoztatóra csak Draskovics Tibor és Bajnai Gordon ment be. Az igencsak rövidre sikerült -tájékoztató után mindenki visszaült a kocsikba, amikor felemelkedett a garázs ajtaja, a limuzin a magyar miniszterelnökkel ismét a konvoj élére állt és gyorsan elhajtott a repüJÓ HA FIGYELÜNK!

Jean Claude Juncker tudomást szerzett arról, mit mondott Budapesten a kormányszóvivő. Vérbeli politikusként soha nem éreztette, de nem tudta megbocsátani Gyurcsánynak, hogy hamis mondatokat adott a szájába

lőtér irányába. Az újságírók csak egy pillanatra láthatták a limuzin hátsó ülésén gubbasztó és gondterhelt miniszterelnököt. Gyurcsány olyan ideges volt a találkozó után, hogy nem mert az újságírók szemébe nézni. A sajtótájékoztató résztvevőinek nyomban szöget ütött a fejébe, hogy valaminek történnie kellett, ám arra a kérdésre, hogy mi történt valójában a négyszemközti találkozón, válasz nem ékezett. Gyurcsány abban reménykedett, a titkos megállapodás soha nem kerül napvilágra. Csakhogy Almunia nem a saját szakállára cselekedett, lépését egyeztette a Bizottsággal és a Tanáccsal is. Az eredményről pedig írásban kellett beszámolnia. Az irat szigorúan bizalmas besorolást kapott, de Brüsszelben nincsenek titkok. A mindig teli brüsszeli sörözök, és az uniós esti fogadásokon felszolgált pezsgő sok uniós közalkalmazottat szóra bír... Legyen elég itt ennyi. Trükk hátán trükk Az egyezség megköttetett. A tavasszal benyújtott és hamis adatokat tartalmazó programot a Bizottság hivatalosan visszaküldte „átdolgozásra”. A határidőnek 2006 szeptemberét határozták meg. Miután megnyerte a választásokat, Gyurcsánynak azon kellett, törnie a fejét, hogyan váltsa valóra ígéretét. Ekkor eszelhette ki Ösződőt. A nagy vihart kavart beszéd május 26-án hangzott el. A felvételt feltehetően maga Gyurcsány rendelte meg. De az anyag egyelőre dobozban maradt, Gyurcsány biztos akart lenni abban, hogy a Bizottság szeptemberben elfogadja, és nem dobja ismét vissza az immár igazi adatokat, vagyis az igen hervasztó számadatokkal teli, a romokban heverő gazdaság képét tükröző beszámolóját. Az átdolgozott program augusztus végére készült el, és Gyurcsány szeretett volna visszajelzést kapni egy befolyásos uniós politikustól, mielőtt benyújtja a Bizottságnak. Választása Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnökre, az eurózóna elnökére esett. Repülőgépet bérelt, és villámlátogatásra Luxemburgba repült. A találkozó eredményéről már Budapesten számolt be László Boglár, Gyurcsány sajtófőnöke: -Pozitívak az euróövezeti országok miniszteri csoportját irányító Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök-pénzügyminiszter első reakciói a módosított magyar konvergenciaprogram fő intézkedéseit, a pályát és az irányokat tekintve. A luxemburgi miniszterelnök az átdolgozott konvergenciaprogram minden egyes szavával egyetért. Juncker egyetlen pontban sem fogalmazott meg kritikát a programmal összefüggésben. Néhány Brüsszelbe akkreditált újságírónak feltűnt, hogy nem volt közös miniszterelnöki tájékoztató. A diplomácia alapszabályai JÓ HA FIGYELÜNK!

szerint, ha két miniszterelnök megállapodik valamiben, akkor közösen áll ki a sajtó elé, és úgy számol be a tárgyalás eredményéről, hogy a másik is hallja. Ha nincs közös sajtótájékoztató, akkor nincs megállapodás sem. Az egyik újságíró történetesen kíváncsi volt, milyen az a konvergenciaprogram, aminek Juncker a pénzügyekben igen kemény álláspontot képviselő luxemburgi miniszterelnök „minden egyes szavával egyetért”. Nem volt rest és felhívta telefonon a Külügyminisztériumot. Arra kérte az illetékeseket, hogy a programot angol nyelven juttassák el szerkesztőségéhez. A Külügyminisztérium közölte, a program egyelőre csak magyar nyelven létezik. Az újságíró azonnal felhívta Juncker kabinetfőnökét és azt kérdezte tőle: – Mondd, mikor tanult meg a főnököd magyarul? – Miért kellene az én főnökömnek magyarul tudnia? – hűlt el a kabinetfőnök. – Ha a főnököd egyetért a magyar konvergenciaprogram minden szavával, akkor kell tudnia magyarul, nem igaz? – Az történt – magyarázta a kabinetfőnök -, hogy a főnökömet felhívta a magyar miniszterelnök, aki közölte, szeretné ismertetni a beadandó programot. A főnököm udvarias ember, azt válaszolta: gyere. Gyurcsány megérkezett, elkezdte mesélni, mi minden lesz a programban. A főnököm türelmesen meghallgatta, majd azt mondta: amit most itt előadsz. így első hallásra jól hangzik, de az állásfoglalással megvárnám, amíg hivatalosan benyújtjátok a Bizottsághoz, és a Bizottság alapos tanulmányozás után állást foglal. Ezzel meg is köszönte a látogatást. Juncker természetesen tudomást szerzett arról, mit mondott Budapesten a kormányszóvivő. Vérbeli politikusként soha nem éreztette, de nem tudta megbocsátani Gyurcsánynak, hogy hamis mondatokat adott a szájába. Gyurcsány ezzel az EU egyik legbefolyásosabb politikusánál játszotta el a hitelét.

A német kancellária írásban volt kénytelen cáfolatot kiadni: „A téma, amiről a magyar miniszterelnök azt állította, hogy Merkel asszony jóváhagyását adta rá, a találkozón szóba sem került”

De nem tanult belőle. Nem sokkal később képes volt ugyanezt eljátszani Merkellel is. Megbeszélésüket követően egyedül nyilatkozott a találkozóról, és olyan mondatokat adott a német kancellár szájába, mely mondatok soha nem hangzottak el. A német kancellária írásban volt kénytelen cáfolatot kiadni: „A téma, amiről a magyar miniszterelnök azt állította, hogy Merkel asszony jóváhagyását adta rá, a találkozón szóba sem került ... „ Merkel volt a következő uniós politikus, aki számára a magyar politikus véglegesen szalonképtelenné vált. >> 15

Forradalmi technikák 2006. szeptember 17-én a Magyar Rádió lejátszotta az őszödi beszéd jól megszerkesztett változatát. A MR elnökét információink szerint maga Gyurcsány kérte meg, természetesen a legnagyobb titokban, a beszéd közzétételére. A botrány azonnal kitört. Az országban elszabadultak az indulatok, a becsapott, félrevezetett emberek joggal követelték, hogy Gyurcsány tűnjön el a színről. A levegő forrongott, félő volt, hogy kitör a forradalom. Almunia az irodájába kérette a brüsszeli magyar újságírókat: – Amint értesültek róla, a magyar gazdaság nagyon rossz állapotban van. Ahhoz, hogy talpon tudjon egyáltalán maradni, nagyon szigorú megszorításokra lesz szükség. Ez súlyosan fog érinteni bizonyos társadalmi rétegeket. Arra kérem önöket, hogy tudósításaikkal igyekezzenek megértetni nézőikkel, olvasóikkal, hogy ezekre a megszorító intézkedésekre elkerülhetetlenül szükség van, különben a magyar gazdaság összeomlik. Kérem, kérjék meg a magyarokat, hogy bírják ki azt a kis időt, amíg a magyar gazdaság teljesítménye javulni nem fog. Higgyék el, a magyarok ezt követően sokkal jobban fognak élni, mint korábban. – Elég forradalmi a hangulat odahaza – válaszolta az egyik tudósító. – Mi történik, ha a megszorító intézkedések miatt forradalom tör ki az országban? Almunia a következőt felelte: – Erre számítani lehet. De Nyugat-Európában ismertek azok a technikák, amelyekkel az ilyen helyzeteket kezelni lehet, és biztos vagyok benne, hogy az önök miniszterelnöke is ismeri ezeket a technikákat. Szívből reméljük, hogy Almunia ajánlott technikái között nem szerepelt az véres utcai terror, amivel Gyurcsány Ferenc inkognitóba burkolózó rendőrei 2006. október 23-án felléptek a békés tüntetőkkel szemben. Az ilyen „technikák” ugyanis Nyugat-Európában teljesen ismeretlenek. Ilyen eszetlen mészárlásra az EU nem adhatott felhatalmazást.

KÉP: top secret 2 „Gyurcsány dühödten kirohant a teremből.” Hogyan alázta meg Nicolas Sarkozy a bukott magyar kormányfőt? Mi pecsételte meg végleg Gyurcsány Ferenc sorsát? A szerző, aki éveket töltött el az Európai Unió fővárosában, személyes tapasztalatait, oknyomozó munkájának eredményeit foglalta össze e rendkívül értékes dokumentumban. Az őszödi beszéd elhangzásának másnapján, 2006. szeptember 18-án hétfőn, az Európai Bizottság déli sajtótájékoztatóján, akkor még mit sem tudva a háttéralkuról, feltettem a kérdést Barroso szóvivőjének: – Milyen lépéseket tervez az Európai Bizottság azt követően, hogy az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésével kiderült, a magyar kormány és annak miniszterelnöke súlyosan becsapta nemcsak a magyar polgárokat, hanem az EU-t is. Terveznek-e valamiféle szankciót Magyarország ellen? – Az ön által említett beszédről az Európai Bizottságnak nincs hivatalos értesülése. Ami pedig az erről szóló híradásokat illeti, az 16

Európai Bizottság nem olvas magyar újságokat és nem kommentál sajtóértesüléseket. A fideszes EP-képviselők sem jutottak bővebb információhoz. A Bizottsághoz intézett hivatalos levelükre az a válasz érkezett, hogy „a beszéd hangneme, valamint annak tartalma Magyarország belügye, ami kívül esik az Európai Bizottság hatáskörén”. Az EU tartotta magát a titkos megállapodáshoz, és elégtétellel nyugtázta, hogy Gyurcsány, ha elég szerencsétlen módon is, de betartotta ígéretének első felét. Az unió az egyre növekvő elégedetlenség, az MTV elleni támadást követően is néma maradt. Néma maradt az október 23-i véres rendőrattak, a szemkilövések után is. Egyszerűen kívülállónak tekintette magát, mintha Magyarország nem lett volna az Európai Unió tagja. Az európai néppárti képviselők részéről azonban egyre nagyobb nyomás nehezedett az EU törvényhozó testületére. Franco Frattini, jogi és igazságügyi biztos kénytelen volt levelet írni Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszternek, amiben felkéri a magyar kormányt, vizsgálja ki, történt-e „túlkapás”, nem alkalmazott-e „túlzott erőt” a magyar rendőrség a békés tömeg feloszlatásakor. A biztos nem szabott határidőt a vizsgálat lefolytatására. A levél kimerítette a jogi abszurdum fogalmát: a bűnelkövetőt bízta meg saját bűntettének kivizsgálásával. A fideszes EP-képviselők nem nyugodtak bele abba, hogy az EU igyekszik eltussolni a történteket, ezért Brüsszelben kívánták bemutatni, mi is történt valójában. Elérték, hogy a rendőrattak szenvedői meghallgatáson vehessenek részt az Európai Parlamentben. Az eseményre 2006. december 7-én került sor, az épület második legnagyobb üléstermében. A jelenlévők a brutális és véres eseményt összefoglaló film után döbbenten, némán ültek a helyükön. Volt, aki sírt. A balliberális média cinikus és hazug módon tájékoztatott az eseményről, amiből csak annyi volt igaz, hogy a fővendég, Frattini valóban nem volt jelen. A meghallgatás csütörtök délutánra esett, és az igazságügyi biztosnak haza kellett repülnie Bolzánóba, ahol minden hétvégén síelést oktat turistáknak. A biztos ugyanis mellékesként megtartotta síoktatói állását is. A magyar kormány válasza három hónap elteltével érkezett meg, és ahogy arra számítani lehetett, a levélben az állt, hogy a rendőrség fellépése minden tekintetben jogszerű volt. Mivel az elégedetlenség továbbra sem csitult, Frattini 2007 elején ellátogatott Magyarországra, ahol mindössze annyit közölt, hogy a magyar rendőrségnek tartózkodnia kellene gumilövedékek használatától az oszlatás alatt. Az unió minden lehetséges eszközzel védte Gyurcsány Ferencet, aki meg volt róla győződve, stratégiai húzása beérett. A színfalak mögött mindig azt hajtogatta: „ha én megbukom, jön Orbán Viktor, aki fütyül a reformokra és a neoliberális politikára. Ha engem nem védtek meg a pozíciómban, akkor számotokra Magyarország elveszett.” Egy idő után azonban tapasztalnia kellett, hogy az uniós politikusok vele szembeni magatartása alapvető változáson megy keresztül. Egyre kényszeredetten állnak vele szóba, kerülik a társaságát. Rettegni kezdett, hogy kiközösítik abból a „politikai klubból”, amelyben vezető szerepet szánt magának. Egy minapi blogbejegyzésében leplezi le önmagát, amikor arról értekezik, hogy Orbán Viktor „nemkívánatos személy” lesz az EU vezető politikusai között: “Az Európai Tanács üléseinek esti munkavacsorája előtt egy, a többiek előtt szigorúan elzárt területen találkoznak az állam­ és kormányfők. A büfében még megisznak egy italt. Egy pohár bort, egy gin-tonikot, közben beszélgetnek. A kavalkádban jól érzékelhető, hogy kinek milyen az elfogadottsága. Kihez lépnek oda, kire figyelnek egy társaságban, kivel beszélgetnek csak a hivatalos ügyekről, kivel anekdotáznak szabadon. Sok >>nagy embert<< láttam magányosan ebben a körben, és gyanítom, egyik sem bánta, hogy a médiának nincsen betekintése ide, a színfalak mögé.” Ő csak tudja, hiszen átélte mindezt. JÓ HA FIGYELÜNK!

Mivel a színfalak mögött az állam-és kormányfők egyre kevésbé vették komolyan, igyekezett a média színe előtt az ellenkezőjét mutatni. Viselkedése megváltozott, színpadiassá és kenetteljessé vált. Elleste, mit csinálnak a „nagyok”, és őket próbálta utánozni. Különösen a francia köztársasági elnök, Sarkozy stílusa ragadta meg a figyelmét, aki a csúcstalálkozókon mindig keresett egy csoport miniszterelnököt, akiket szóval tarthatott, és mindig talált olyanokat, akik figyeltek rá. Az egyik „családi fotó” elkészítése alkalmával, amikor a 27 állam-és kormányfő felsorakozik egy emelvényen, hogy felvétel készülhessen róluk, a felvétel után, amikor elhangzott a „köszönjük” és a miniszterelnökök elindultak kifelé, Gyurcsány a mellette álló svéd miniszterelnök felé fordult, és nagy gesztusokkal elkezdett neki magyarázni valamit, mintha a fotózás előtt félbeszakadt beszélgetést folytatná. A svéd miniszterelnök ijedten nézett rá. „Mit akar tőlem ez az ember?” – mondta a pillantása, és faképnél is hagyta a nagyban magyarázó Gyurcsányt. Tanulságos burleszkjelenet volt. Amikor elkezdődött a tanácskozás, Gyurcsány felállt és közölte, kidolgozott négy pontot Európa megmentésére, amit szeretne ismertetni. Az elnöklő Sarkozy azt válaszolta:

Sarkozy: Miniszterelnök úr, még senki nem hallott olyat, hogy a beteg akarja gyógyítani az orvost. Ne az akarjon tanácsot adni nekünk, aki a saját országának a gazdaságát elkúrta

Egyre fontoskodóbb lett. A csúcstalálkozókat követő sajtótájékoztatón bonyolult és mély politikai elemzésekkel rukkolt elő, miközben feltűnően gyakran hangoztatta, hogy „az EU magyar kezdeményezésre” (értsd az ő kezdeményezésére) fogadott el valamit. Elég volt belehallgatni más tagország sajtótájékoztatóiba, vagy az EU elnökségébe, hogy kiderüljön, ezekről a nagy sikerű „magyar kezdeményezésekről” a magyar miniszterelnökön kívül senki nem hallott. Néha már úgy tűnt, az Európai Unió Gyurcsány tanácsai nélkül csődbe menne. Mindeközben a magyar gazdaság kezdett darabjaira hullani. Almunia biztos többször sürgette Gyurcsányt ígéretének betartására, JÓ HA FIGYELÜNK!

a szigorításokkal járó reformok beindítására. Az egyre gyakoribbá váló találkozásokon nem egyszer hangzott el: „Ha nem teszi meg a szükséges intézkedéseket, miniszterelnök úr, államcsődbe viszi az országát. Meg kell értetnie a magyarokkal, hogy vége a szocializmusnak, nem várhatják többé, hogy az állam eltartsa őket. Mondja meg nekik, hogy nincs több ingyenkenyér, igyekezzenek önellátóvá válni”. A „vége a szocializmusnak, nincs többé ingyenkenyér” lett ettől kezdve az a vezérmotívum, amire Gyurcsány a reformokat fel akarta építeni. A jelszó megvolt, de tettek nem követték az így üressé vált kommunikációt. Már régen nem a kormányzással törődött, csak azon járt az esze, miként tarthatja fenn pozícióját, amely egyre jobban meginogni látszott. Betegesen rettegett attól, hogy megbukhat. Kettős játékba kezdett. Megpróbált kibújni az EU-nak tett ígérete alól, és az unión kívüli kapcsolatokkal erősíteni a magyar gazdaságot. Kapcsolatot keresett Putyinnal, akitől azt remélte, tekintettel a „közös múltra”, Magyarország hóna alá nyúl. Egy titkos szerződéssel hátba támadta az Európai Uniót, amikor a közös nagy beruházás, a Nabucco gázvezeték helyett az oroszok által támogatott „Kék Áramlat” megépítése mellett kötelezte el magát. A megállapodás hamar napvilágot látott, és Gyurcsány nem győzött meakulpázni. Sietett visszakozni, de elkésett. E lépéssel elveszítette az amerikai kormányzat iránta tanúsított jóindulatát. Az amerikai lapok, amelyek korábban kiálltak politikája mellett, nyíltan bírálni kezdték. Az arab országokra sem számíthatott, hiszen ezeket az országokat már 2005-ben mélyen megsértette, amikor az MSZP-kongresszuson azzal viccelt, hogy a magyar labdarúgó-válogatott „halált megvető bátorsággal küzdött” a szaúd-arábiai válogatott ellen, amelyben „nagyon-nagyon sok terrorista is volt”. Más terepe nem maradt, mint az EU, visszaódalgott az eredeti megállapodáshoz. Kigondolt és bejelentett néhány reformot, az EU megnyugtatására. Ezekre a légből kapott tervekre építette új konvergencia-programját, ami csak annyiban tért el az ominózus,. hazugságokkal teli, hamis adatokat tartalmazó két évvel korábbitól, hogy ebben a programban a jövőre utalva vázolta fel ugyanazokat a nagy ívű számokat, amelyek korábban a dübörgő magyar gazdaságot voltak hívatva bizonyítani. Az Európai Bizottság – más nem lévén – kénytelen volt ezt a konvergencia-programot üdvözölni. Barroso bizottsági elnök úgy nyilatkozott, hogy „bár Magyarország a válság által egyik leginkább sújtott uniós tagállam, az ország megfelelő gazdaságpolitikát választott a magas államháztartási hiány és a külső adósságok kezelésére. Az ország jelentős előrehaladást tett költségvetésének szilárdabb alapokra helyezése fölé”. Mindezt akkor, amikor a magyar kormánynak már sorra kellett különböző válságintézkedéseket hoznia az államcsőd elkerülésére, majd 2008 októberében kiderült, ha az EU és az IMF nem siet kölcsönnel Magyarország megsegítésére, az ország összeomlik. Egyetlen alkalommal (február 24.) szaladt ki Gyurcsány száján „Ami azt illeti, mi elég nagy bajban vagyunk”. A Brüsszelben tett kijelentésére azonnal zuhanni kezdett a forint. A kormány szóvivője gyors helyesbítést kért, leszögezte: a miniszterelnök a „mi” alatt nem Magyarországot, hanem Európát értette. „Hát elég nagy baj van a világban és elég nagy baj van Európában,” Így kellett volna értelmezni Gyurcsány Ferenc kijelentését a szóvivő szerint. Talán ez az értelmezés adta az ötletet Gyurcsánynak, hogy nem Magyarországon kell a reformokat bevezetni, hanem egész Európában. Majd ő megmondja, mit kell Európának tennie, hogy kimás�szon a válságból! 2008. október 15-én négypontos javaslattal érkezett Brüsszelbe, az európai uniós tagországok állam­ és kormányfői találkozójára. Ezeknek a javaslatoknak az lett volna a céljuk, hogy a lehető legnagyobb védelmet biztosítsák az európai pénzügyi rendszernek, és ezzel a védelemmel segítsék az európai (és benne a magyar) gazdaságot, elkerülhetővé tegyék a mély recessziót. – Gyurcsány szokatlan módon a találkozó előtt megjelent a Tanács épületének hatalmas fedett előcsarnokában, ahol a csúcstalálkozó 17

idején közel ezer újságíró foglal helyet. Ezen a helyen miniszterelnök nem szokott sajtótájékoztatót adni, arra vannak a nemzeti sajtószobák, ezért nyomban egy nagy csoport újságíró fogta körül. Előbb magyar nyelven, majd gyenge angolsággal ismertette azt a négypontos elképzelését, amivel Európa gazdasága megmenthető. Ezt követően kezdődött el a tanácsülés. Meglepetésünkre kisvártatva arról kaptunk értesítést, hogy Gyurcsány otthagyta a tanácskozást, és hazautazott. Igyekeztem kideríteni az okát. Amikor visszafelé jöttem az asztalomhoz, egy csoport hahotázó újságíróra lettem figyelmes. Odahívtak magukhoz, kérdezték, tudom-e, mi történt. Ráztam a fejemet. – Amikor elkezdődött a tanácskozás, Gyurcsány felállt és közölte, kidolgozott négy pontot Európa megmentésére, amit szeretne ismertetni. Az elnöklő Sarkozy azt válaszolta: „Miniszterelnök úr, még senki nem hallott olyat, hogy a beteg akarja gyógyítani az orvost. Ne az akarjon tanácsot adni nekünk, aki a saját országának a gazdaságát elkúrta. Gyurcsány erre fölugrott, dühödten kirohant a teremből, és elutazott haza” – mesélték nevetve. A magyar média természetesen arról számolt be, hogy Gyurcsány elgondolásaiból hármat magáévá tett az Európai Unió. A válság azonban még Gyurcsány remek elgondolásai ellenére sem akart szűnni, Magyarországon kiváltképpen nem. Az IMF-től és az EUtól kapott 25 milliárd eurós hitel is kevésnek látszott ahhoz, hogy az ország talpon tudjon maradni. A magyar diplomácia komoly erőfeszítéseket tett, hogy további segítséget szerezzen az Európai Uniótól, de megint Gyurcsány segítségére volt szűkség, hogy a vonakodó gazdagabb tagországokat megpróbálja rávenni arra, hogy fizessenek. Azt indítványozta, hogy az Európai Unió hozzon létre egy 180 milliárd eurós alapot (Európai Stabilizációs és Integrációs Program) a kelet-európai gazdaságok megsegítésére. Mint mondta, nemcsak Magyarországnak, hanem valamennyi kelet-közép-európai országnak szüksége van a pénzügyi támogatásra, erről valamennyi érdekelt tagország miniszterelnökével beszélt, akik jóváhagyták tervét. Az érintett tagországok miniszterelnökei azonban az Európai Bizottság elnökének, Barrosónak címzett közös levélben tudatták, erről a magyar miniszterelnök velük nem egyeztetett, sőt egy árva szót sem szólt tervéről, amúgy köszönik szépen, de nincs szükségük pénzügyi támogatásra. Ez a diplomáciai blamázs végleg megpecsételte a sorsát. Az EU minél előbb meg kívánt szabadulni a beszámíthatatlan viselkedésű

18

A Nemzet, a Haza, a közjó és a Szent korona összefüggései Egzakt, precíz, közérthető, és mindenre kiterjedő megfogalmazást kell adnunk a nemzet, haza, politika, közjó és Szentkorona fogalmáról. Felvilágosító munkánk fontos pontjai ezek, ahol a szög fejére üthetünk.

Franco Fratini, az EU jogi és igazságügyi biztosának levele kimerítette a jogi abszurdum fogalmát: a bűnelkövetőt bízta meg saját bűntettének kivizsgálásával

magyar miniszterelnöktől, és diplomáciai úton lépéseket tett eltávolítására. Gyurcsány Ferenc megkapta a selyemzsinórt. 2009. március 21-én, az MSZP tisztújító kongresszusán kénytelen volt maga bejelenteni lemondását. Amitől rettegett, bekövetkezett. Nem a választók buktatták meg, az unió nyomására önként kellett lemondania.

Barcs Endre

JÓ HA FIGYELÜNK!

I. rész: a nemzet A nemzet tagjai a hazáért felelősséget vállaló nemzedékek tapasztalatai által kiérlelt, elfogadott és így bevált értékeket, valamint célokat követik, mégpedig következetesen. A nemzetet éppen a több nemzedék tapasztalatainak szilárd követése teszi valódi, értékelvű közösséggé. A nemzet lényege tehát a hazát megtartó és a közjót gyarapító értékek követésében ragadható meg, s aki nem ezen értékeket követi, az nem tartozhat a nemzethez! Ez nem egy kirekesztő meghatározás, hanem az értékek mentén történő objektív megállapítás, hiszen nem külső jegyek és származás, hanem a cselekvés alapján értékel. Hiába beszél tehát bárki (pl. Gyurcsány Ferenc) nagy lelkesedéssel a nemzetről, ha közben az EU csatlakozás és az ő konkrét tevékenysége okán az ország gazdasági és politikai szuverenitását – ezzel a haza megtartását – sodorta veszélybe, s a közjó gyarapítása helyett a saját és elvtársainak a vagyon gyarapítását – ezzel a még megmaradt közvagyon végső elprédálását – helyezte előtérbe. Politikai párt ritkán tagadja meg saját klientúrájának a gyarapodást, de általános közvagyon fosztogató célokat nem tűrhet, viszont a közjó önzetlen szolgálatát, nagyon is elvárhatja tőlük. Ha azonban egy párt nem ezt az utat választja, nem a nemzet céljait és értékrendét követi, akkor az: nem lehet nemzeti párt. Azt a pártot a magyar társadalomnak ki kell vetnie magából, s nem szavazhat részére bizalmat semmiféle bal vagy jobboldali értékekre hivatkozva! Ez alapvetően erkölcsi kérdés. A nemzet tehát: a társadalom önszervező, irányító, -irányításra hivatott – a jövőnkért felelősséget vállaló közössége. Tehát értelemszerűen nem a teljes társadalom, hanem annak csupán egy része, amely nem származáson, hanem vállaláson, értékelvű tevékenységen és főleg a tudati felkészültségen alapul. A nemzet nem lehet faji vagy vallási alapú, csak értékalapon együttműködők olyan csoportja, mely egy irányba mutató közös akaratot képes létrehozni. A nemzet alapvető kötelessége tehát a társadalmi közjó önzetlen szolgálata, a jogok és kötelességek – joguralmi – összhangjának megtartása és megtartatása, (Széchenyi: A kiművelt emberfők száma a nemzet igazi hatalma) A társadalom önszervező, irányító, – irányításra hivatott – jövőért felelősséget vállaló közösségének alapvető feladata a nemzet újjászervezése, megerősítése. Ez pedig, az egymást jobbára nem ismerő, de ugyanazokban a célokban és megoldásokban gondolkodó, egymással szót értőknek a feladata oly módon, hogy egy irányba mutató közös akarattal hozzon létre, értékelveket ismertető nemzeti főiskolát, s nyisson a nemzettől lemaradt társadalmi csoportok irányába, őket próbálja meg beemelni a nemzet sáncaiba. A magyar társadalom négy részre osztható ma, nemzethez való viszony szerint. 1. Ma létezik passzív nemzetrész is. Ők azok, akik az általános népbutítás okán, a média diktatúra és a hamis politikai közbeszéd JÓ HA FIGYELÜNK!

hatására passzívvá váltak, nem tevékenykednek a közjó érdekében, mert nem látják értelmét, célját. Lelkükben azonban megtartották a nemzeti öntudatot, csak jelre, vagy „vezérre” várnak. 2. Van azonban egy aktív antinemzetrész is, akik bár a lelkük mélyén érzik az igazságtalanságok rendszerét, de a túlélés okán beilleszkedtek abba, sőt annak tudatos kiszolgálóivá váltak és erkölcsileg lezüllve kihasználják nemzettársaikat. 3. A harmadik rétegnek semmiféle lelki, tudati, érzelmi kötődése nincs a nemzethez, így ők nemzetidegen rétege a magyar társadalomnak. Közülük igen keveset tudnánk a közjó szolgálatára bírni, így velük nem is nagyon érdemes foglakozni, viszont az első két kategória tagjai irányában erősen kell nyitni. 4. A nemzet valódi tagjai a mindenkori cselekvő nemzetrésztvevői. Ebben tartjuk számon a jelen idejű cselekvő közösségünk tagjait, de azokat is, akik a hazát tőlünk megöröklik, hogy ők és utódaik a haza gazdái lehessenek. Ám a cselekvő nemzetnek részei azok is, akik elődeink voltak, kitaposták számunkra az utat, megalkották a materiális és szellemi alapot a mi munkánk segítésére. Nem vagyunk tehát egyedül ma a küzdelemben. Őseink ránk hagytak óriási szellemi kincseket, s ezt át kell tudni adnunk azoknak, akik jogosultak erre. A ránk hagyott materiális javakat a bolsevikglobalista világ elkívánja elrabolni tőlünk örökre, de ezt nem tudják megtenni, ha a szellemi kincseket szétosztjuk. A nemzet megmaradása és gyarapodása három alapvető cél elérésén nyugszik: 1. a nemzetté válásra alkalmas népességen 2. a nemzeti vagyonon, és 3. az újjászervezett, egységes meggyőződés szerint élő nemzet: politikai akaratán. A nemzet újjászervezésének első lépése tehát, létrehozni egy nemzeti. értékelveket ismertető, alkotmányos jogtudatot és nemzettudatot visszaépítő nemzeti főiskolát. Ahol a haza, a társadalmi közjó és a Szentkorona modern és tudományos összefüggéseit kell tanítani úgy, hogy a mai élet lehetőségei között minden hallgató megtalálja a számára szükséges önazonossági kapaszkodókat. II. rész: a Haza ( „Mert a haza nem eladó, ezüstpénzre sem váltható”) A haza: nem egyszerűen élőhely, ahonnan jobb megélhetésért kell kivándorolni, hanem a haza a mi otthonunk, amit azért örököltünk meg őseinktől, hogy benne a saját életünket jól élhessük, és amit az utódainkra hagyhassunk. Az a terített asztal, ahova mindenki leteszi a tisztességes munkáját, de ugyanakkor jóllakhat, és ami mellett jól, de főleg otthon érzi magát. Az asztalról senki nem csenhet el semmit, és érdemtelenül senki nem telepedhet le mellé. Ha nincs érdem, nincs letelepedés! A Haza a miénk, azt semmi áron nem adjuk. Ha ezt tennénk, akkor eladnánk a múltunkat, elszegényítenénk az életünket, s hitvány módon tennénk lehetetlenné azoknak a jövőjét, 19

akiknek a tőlünk boldogabb élete az elmúlásunk utáni időkre is kiható életcélunk. A gyermekeink, unokáink iránti felelősségtől hajtva tehát, semmit sem dobhatunk ki elődeink szellemi termékeiből! Nem engedhetünk, sem a történelmünkből, sem az alkotmányosságunkból, de 1956 örökségéből sem! A történelmi közjogi rendszerünkbe, amelynek évezredes szerves fejlődése van, be kell építenünk az akkori alulról jövő és elemi erejű népképviseleti rendszert, 1956 örökségét. Meg kell találnunk a módját, hogyan építsük be az alkotmányosságunk hagyományos rendszerébe a pozitív fejlődést, amit az elmúlt időszakból megtarthatunk, mert megélt történelem, s kulturálisan, előremutató. Mert a haza nemcsak terület, hanem kultúra, történelem és életmód. A Kárpát-haza a magyar számára a világnak az a helye, ahol otthon van, mert eddig is otthon volt. Ahol saját közösségében, s kultúrájában szabad emberként élhet és ahol gyermekei is eszerint fognak élni. A Haza maga a Szentkorona. A dolgok lényege szerint első helyen a Teremtő áll, vagy ha valaki nem hisz a Teremtőben, akkor számára a természet az Isten. A mai liberális, hitetlen és közömbös, szellemiség mellett azonban ezt így kimondani sem lehet. De az igaz Hazában, a teremtő akarata szerinti világban mindig jelen van az Isten. A világ ugyanis nem tudja bizonyítani, hogy szellemi, vagy anyagi természetű. Hiszem, hogy szellemi, mások viszont anyaginak gondolják, de egyikünk sem képes ezen „hitét” bizonyítani. A magyar értékrend csúcsán a Haza, a Szentkorona áll. Ha ezt így kimondaná az új „erkölcsi” – tehát a közjog fejlődésén alapuló – magyar alaptörvény, akkor az, nemzetközi bonyodalmakhoz vezethet? Mi is történne? Az új (szovjet)Unió kiirtana minket? Vagy megszállnak bennünket? Hiszen az agymosással és a táplálkozással – szellemi és fizikai módon is – irtanak minket már régóta! Sőt a pénzügyi megszállás már régen itt van! Ezért nekünk azt kell kimondani, hogy az elsőszámú nemzeti érték: „A Szentkorona, aki azonos a hazával.” Különösen az mutatja ezt, hogy a korona nem a királyság, hanem az igazságos joguralom biztosítéka! Az igazságos joguralom éppen úgy illeszkedik a Hazánkhoz, mint keresztre a Corpus. Ismert és tisztelt egésszé áll össze. A haza ugyanis a sajátos magyar közjogi gondolkodás terméke. A haza a joguralmi állam, ahol nem lehet naponta változtatni a jogszabályokon, mint az úgynevezett jogállamokban, hanem kell hozzá a jogelvek igazságos, méltányos rendszere, kell hozzá a természetjog, amely nem az ember alkotta önös érdek joga, hanem a Teremtőé. (s a teremtésben örök társai vagyunk Istennek!) III. Rész: a közjó A nemzet meghatározásánál szóba került közjó annyit jelent, hogy a legtöbb területen, a legtöbb ember – valójában a teljes társadalom – számára a legjobbat érjük el életminőségben, igazságosságban, méltányosságban és szeretetben. Ezt magyarként csak együtt, egymást erősítve, tehát önszerveződve tudnánk elérni. A közjó tehát a haza, a nemzet jövőépítő akarata, a Szentkorona által biztosított közösségi javainak társadalmi célú felhasználása, stb. A lakosságnak felmutatott gyanús ügyletek, média-trükkök, politikusi visszaélések, valamint társadalmi igazságtalanságok, stb., mind azt a célt szolgálják, hogy a népesség képtelen legyen elfogadni a politika világának erkölcstelenségét. Az így, a mesterségesen kialakított általános politikaundor okozza a nemzet tehetetlenné válását és ez az általános bizalmatlanság lett, akaratvesztésének a legfőbb oka is. A politika nem úri huncutság, hanem a nemzeti akarat érvényesítése, vagyis a közjóra törekvés eszköze.Csakhogy nem pártpolitikában, hanem nemzetpolitikában kell gondolkoznunk! A média gerjesztette politikaundor, vált mára a közjó iránti közömbösség legfőbb okává. A „pénzügyeskedő” háttérerő megakadályozza az ebből való kitörés lehetőségét, szigorúan felügyeli a politika színházát. A közjót szolgálná egyébként az a közoktatás is, amely a nem20

zettudatot erősítené, sőt az a köztájékoztatás is, amely a valóságos társadalom, valóságos eseményeit és igaz híreit, problémáit tárná fel. De azt szolgálná a közgyógyítás is, amely először a megelőzésre koncentrál, s csak akkor gyógyít, ha az elkerülhetetlen. S a közjót szolgálná az a közpénzrendszer is, amely nem a spekulációt, hanem a szükséges értékek előállítását segítené elő. A közjót kell tehát az összes alapvető nemzeti értéknek szolgálni, segíteni. Ám a mai értékvesztett világunkban mindez nem így van. A ma uralkodó liberális eszmék megfertőzték a társadalmat, s mivel a „divat-eszme” tagadja a hagyományt, így a társadalom nagy része is ezt teszi. Elhitették az emberekkel, hogy csak a saját szabadsága (szabadossága) a fontos, nincs abszolút igazság, nincs közjó, mert már nem is tudják, hogy mi lenne az. Helyette a pénzvezérelt média világ mondja meg, hogy a divat-eszme szerint mi a jó az embereknek, s azok ezt jobbára el is hiszik. Az álságossá vált közbeszéd, megtévesztő módon sulykolja belénk, hogy: mindent el kell tűrnünk, mert ez a tolarencia! Ide vezetett tehát a politikaundor, amit mesterségesen ültettek el az emberek fejébe, s most már ez akadályozza a közjóért való közös kiállásunkat is! A mai úgynevezett modern világban eluralkodott az önzés és a siker orientált gátlástalanság. A közbeszédben lassanként csak a szociális kérdésekről hallunk, mert a rászorultak megsegítése -az önhiba vizsgálata nélkül is – divatos téma lett. A médiában csak az újraelosztás feltételeit tárgyalják folyamatosan, és a dolgozó, az értékteremtésben részt vevő réteg csak kapkodja a fejét, hogy megint nélküle és ellene döntenek azok, akik –állítólag –, éppen az ő érdekeit lennének hívatottak képviselni. Miért lehetséges mindez, miért aljasodott le így a politikum, a közélet? Sajnos elterjedt az a mondás a közéletben, hogy: Az igazat minden bolond képes elmondani, de jól hazudni, komoly előképzés és nagy tehetség nélkül lehetetlen. Mindez megmutatja a társadalmi morál hatalmas csökkenését az 1956 őszéhez - joghelyreállító szabadságharcunk erkölcsi tiszta-

JÓ HA FIGYELÜNK!

ságához és emelkedettségéhez – viszonyítva, de a Horthy korszak keresztény erkölcseihez képest is. A mai viszonyok között az „egyéni jó” annyira megkísérti az embereket, hogy megfelelő morális tartás nélkül a közösség iránti hűség erénye alulmarad, s győz a divatos önzés, az egyéni érdekek önző igazságtalansága. A politikai közösség -tehát a nemzet -, éppen a közjó megvalósítása érdekében jött létre, s ennek az évezredes szövetségnek az újra kötésére szerveződött a Magyarok Szövetsége is, amely valójában nemzet újjászervező, mai népmozgalom. A Magyarok Szövetsége ebben az erősen értékvesztett világban hirdeti, hogy: a közjó támogatásával mindenki a saját, s a gyermekei javát szolgálja! Nekünk tehát a magyar küldetést kell komolyan vennünk. Az pedig a viszonylagosítás szabadelvűségének (relativizálás liberalizmusának) a megtörése. Az igaz és a jó szeretetkategóriáinak továbbadása a világ népei számára is. Mindezt tegyük úgy, hogy nagy hangsúllyal tekintünk a közjóra. A magyar küldetés csak annyiban hasonlít Jézus küldetésére, hogy Trianonban minket is keresztre feszítettek, s a nehéz feltámadás időszakát éljük meg most. IV. Rész: a Szentkorona A Szentkorona állameszme különös rendszer, amely egy valóságos tárgyhoz fűződő jogi, politikai, társadalmi és gazdasági elvonatkoztatás, ahol a tárgyat élő személyként képzelte el a magyarság, s bonyolult személyiségként kezelte. Mint tárgy: Koronázási beavató ékszer. Az egyetlen fennmaradt ősi királyi korona Európában. Aurája van, tehát mérhető a kisugárzása. Mint szimbólum: a Kárpát-medencét lakó nemzetek közötti kapcsolat és összetartozás, valamint a Magyar Államot alapító magyar nemzet tagjait és a nemzet összességét megjelenítő, sőt az államterületet is szimbolizáló személy. A Szent Korona mindig jóval több volt, mint egy egyszerű szimbólum, sok-sok évszázadon át az ország állami létét és más államoktól való(szuverenitását) függetlenségét is megjelenítette. Ezt a folyamatot a bolsik törték meg 1949ben. JÓ HA FIGYELÜNK!

Mint jogalany: A Szentkorona közjogi elvonatkoztatás, erkölcsijogi tanítás, az állami főhatalmat is jelképező személyiség, a főhatalom teljességének egyedüli letéteményese, tehát a teljes szuverenitás egyedül nála jelenik meg. Mint a hatalommegosztás biztosítéka: A közérdekű kérdésekben hozott döntéseket, bírósági ítéleteket Szent István koronájának nevében kell meghozni, mert az, a Kormányzót/Államfőt és a Nemzetet (tehát a hatalom közvetlen gyakorlóját és a népet) együtt, s azonos jogokkal felruházva személyesíti meg. A jogi tanná vált Szentkorona-eszmével megerősödött közjogi gondolkodás, illetve az alkotmány megtartásáért folyó küzdelmek edzették a magyarságot és alakították ki a korona által „uralt” államot: a Szent Korona Országainak szövetségét! Mint harmóniateremtő: Itt a Kárpát-medencében, utoljára a Szent Korona volt képes egységet teremteni, pl. a politikai nemzeten belül. Nem volt jelentős széthúzás sem a vallási, sem a nemzetiségi különbségek miatt a Szentkorona - egyenlő esélyű – tagjai között. Békés egymás mellett munkálkodást eredményezett: a szlovák, román, magyar, szerb, horvát, ruszin, örmény stb. országlakosok között, akik szeretve tisztelték az „angyal hozta” koronát.(Csak amióta, az őket befogadó magyarságot kifosztották és kirekesztették: azóta gyűlölnek minket, részben tudatuk alatt munkáló lelkiismeret, részben a saját nacionalista uszítóik hatására!) A törvényt tisztelők imádságos szeretettel, a törvényt kényszerből megtartók, félve tisztelték a Szent Koronát. Senki sem volt közömbös iránta, s így jött létre a személyek és népek (Hungarus) harmóniája, itt a Kárpátmedencében. Mint misztérium: Sajnos a magyar emberek körében megkopott a tudata annak, hogy mindannyian a Szent Korona tagjai vagyunk. Pedig a nehéz történelmi helyzetekben mindig ennek a tudata és a koronától kapott erő segített, és soha nem a pénz, amit bálványoznak és istenné is emeltek a bolsik. (Ami az aranybornyú imádatával kezdődött, s a dollár „mindenhatóságának” összeomlásával fog végződni, mert ezekkel a papírokkal nem lehet mit kezdeni, ha elértéktelenedik.!) A Jóistentől származó beavató koronánk, objektíve akkor is egyedülálló a világon, ha valaki nem hívő! Titokzatos erejével, magnetikus aurájával magához húz minket. A kíváncsiságot páratlan tiszteletté oldja, s a szeretet odaadását éri el. Minden magyar erőfeszítés benne rejlik, mint ahogy fennmaradásunk szent titka is. Ha találkozol vele, akkor érezned kell a magyar küldetést! Kocsis István, neves Szentkorona szakértő írta: „Az égből alászállt Szent Korona megerősíti a magyarságot annak hitében, hogy Isten sajátos értelmet szánt a magyar létnek.” Hiszen a mi égi királynénk viselheti egyedül a Szent Koronát a fején. Még a pápaság is elfogadta ezt az ábrázolást, s az egyház a korona „szent” mivoltát is magáévá tette. Sőt még a reformátusok sem tiltakoznak a korona szentsége ellen. A korona fantasztikus erejét a rajta véghezvitt átalakítások, a képcserék sem tudták teljesen megszüntetni – de el kell ismernünk -, hogy csökkentették. Ám még így is tartja a kapcsolatot a fenn és lenn, az égi világ és a földi között. (Csak az önmagunkban való hit hiányzik, hogy méltóak legyünk rá!) A Szent Korona mint személy: Miként is fogható fel élő személyiségnek és miképpen tekinthető a magyar államhatalom legmagasabb alanyának a korona? Mint tudjuk a hatalomba kerülő személyek is gyarló emberek, akik hibázhatnak. A koronánk személyisége az absztrakciónak(elvonatkozatás) egy nagyon korai megjelenése, amely az emberi hibát küszöböli ki az uralkodásból, azaz szakrális királyhelyettesítő személlyé emeli a koronát. Így lett vallásokon felülemelkedően „Szent” a Korona, így vált államfővé, nemzetegyesítővé, jogi személyiségű föld- tulajdonossá, a joguralom foglalatává, s ezzel a nép és az állam védelmezőjévé!A Személyként „viselkedő” 21

Szentkorona minden, a nemzetből eredő közhatalom egyedüli tulajdonosa, amelynek birtokosai voltak: a király és a nép, illetve az államfő és a nemzet! (de egymásra utalt egyenrangúság közösségében!) Ez egyúttal a hatalommegosztás sajátosan magyar elve is, amely egyedülálló elv a világon. Más népeknél ilyen tiszta hatalommegosztási elv nem fejlődött ki. A korona tagjai tehát mellérendeltségben alkotják a jogot és egymással is betartatják.Ez a valódi jogrend, az igazságos joguralom rendszere. Arisztotelész három jó és három rossz államformája szerint a királyság elve a szeretet, az arisztokráciáé a megfontoltság, a demokráciáé a szabadság, csakhogy mindhárom hajlamos a romlásra és torzulásra, sőt az ellentétbe való átcsapásra is. Mivel a szegények kormányzata a demokrácia, így könnyen válhat a szabadságból szabadosság! Mivel a gazdag arisztokrácia kormányzata, sokszor nem a közjót szolgálja így lesz abból oligarchia: ahol csak a vagyonosok érdekei érvényesülnek. S ha a király csak a saját egyeduralkodói érdekét követi, akkor zsarnok lesz! Ám a számszerű, az erénybeli és vagyonbeli egyenlőséget vagy egyenlőtlenséget egyedül az összetett elvű alkotmányosság joguralma tudja kiegyensúlyozni! Ha a középosztály kellően erős, szervezett és nagy, akkor meg tudja akadályozni, hogy akár a túl gazdagok, akár a túl szegények javára billenjen el a hatalmi mérleg! Inkább kell tehát a törvényt vezetőnek választani - a koronánk éppen ezt jelképezi -, mintsem bármily kiváló emberi személyt, aki csak őre és kiszolgálója lehet a mi közjogi gondolkodásunkban a törvényi igazságnak, azaz a Szent Koronánknak! Arisztotelész ezt a politikai rendezettséget és joguralmat gondolta politeiának! Mint alkotmány: A Szent Korona foglalata és szimbóluma is egyszerre, az állam felett álló – tehát az államot is korlátozó –, igazságos, méltányos jognak. A Szent Korona tehát a (természetfeletti) szakrális király jogutóda, s a magyar nemzet jogi igazságérzetének megjelenítője, de nem a királyság, hanem a joguralmi állam biztosítéka. Ha vissza kívánjuk állítani a joguralmi állam természetjogi rendszerét, akkor ragaszkodnunk kell a szokásjogi normákhoz is, de meg kell határoznunk taxatíve a nemzet értékrendjét, az alkotmányos elveket is. Világossá kell tennünk azt is, hogy az ezt sértő törvény, vagy rendelet, mint a nemzet akaratával ellentétes jogszabály, megsemmisítésre kerül, de nemzetellenes normák megalkotóit büntető és kártérítési szankcióval is súlytani kell. A kiemelt 14 nemzeti érték: A Szentkorona. A Haza. A nemzeti vagyon (leltár szerint!) A politikusok kizárólagos kötelessége: a közjó önzetlen szolgálata. [1] –– Munka –– Otthon –– Család –– Egészség vagy inkább betegségügy –– Nemzettudatú oktatás és főleg nevelés! –– Igaz tájékoztatás –– Nemzetté tevő kultúránk –– Rend –– Szabadság, amely a nemzeti értékrendet nem sérti. –– Nemzeti szimbólumok –– Jus resistendi.(tehát az alkotmányellenes hatalommal való szembeszegülés joga) A törvényhozás - akárhogyan is ellenkezik a Szentkorona alapelveivel – tavasszal alkotni fog egy alaptörvényt vagy sarkalatos törvénycsomagot, amelyet a társadalom megtévesztése okán alkotmánynak fog nevezni. Ez a átnevezés, sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint ahogy először gondoltam. Ugyanis ez a kulcsa a bolsevikok, majd a globalisták általi tévedésbe ejtésnek, s ezt használja majd ki tavasszal a törvényhozó hatalom arra, hogy tévedésbe tartsa a jóhiszemű polgárokat. Ezt a csalást, vagy népszerű mítoszt a „pénz22

a „népképviseleti demokráciának a hite” eltakarja a valójában kifosztott emberek szeme elől a riasztó valóságot. A küszöbön álló „New World Order” világdiktatúrája fogja az emberiség teljes „háziállattá szelídítését” végrehajtani. Mindennek az alapvető mozgatórugója az a TULAJDON, aminek a szentségét egyedül a történelem folyamán a magyar közjogi gondolkodás törte meg, s amely nem bolsevik köztulajdont (azaz a kisebbség által korlátlanul magáncélra kihasználható rendszert), hanem valódi és biztosítékokkal teli közösségi, de magánkézben működtetett tulajdont, un. birtokjogot adott, kizárólag az arra érdemes közjószolgálóknak. Ez volt az ősiség törvénye, amelynek tűzzel-vassal történő kiirtásához a magyar történelem nagy alakjai is akarva-akaratlanul hozzájárultak. A magyar Szentkorona állameszme tehát nem valami ósdi butaság – mert akkor nem küzdenének ennyire ellene a pénzelit megbízottjai –, hanem egy óriási szellemi produktum, amelynek továbbfejlesztése hozhatja el a pénzkapitalizmus reális alternatíváját.

ügyesítők” háttérereje erőlteti a politika színházára, hiszen a magyar alkotmányos berendezkedés tudott legtovább (1944-ig) ellenállni a monetáris diktatúra mindent elnyelő nyomásának. A pénzoligarchia tehát, azért akar új alkotmányt, hogy örökre zárjuk ki az életünkből a joguralom igazságos rendszerét, felejtsük el szokásjogainkat, az ősi alkotmányt végképpen felejtsük el, mert azon még felépülhetne a természetjogi alapú ősi jogrend modernizálása is. Sajnos én nem hiszek azoknak, akik tavaly nem akarták örökre eltüntetni a kommunista utódpártot! (Lásd a nephatalom.hu honlapon!) Lesz tehát egy új alaptörvény, amihez utóbb az egész államapparátus ragaszkodni fog mindaddig, amíg a FIDESZ lesz hatalmon. (S mivel a csodavárás nem jön be, így visszajönnek majd az elvtársak, más pártnév alatt és újabb arcokkal, de jönnek!) S ez annak lesz köszönhető, hogy a Fidesz nem fogja teljesíteni a társadalom elvárásait.) Ha majd a törvényhozás jelenlegi összetétele megváltozik, ez a FIDESZ befolyásának csökkenésével fog járni. A jelen helyzetben az a lenne legfontosabb, hogy olyan alaptörvényt hozzanak, mely igazodási alapként jelöli ki a nemzeti értékrendet. Ha pedig be is betonozza, akkor minden jogszabálynak ez az értékrend lesz majd a hivatkozási alapja. Ha ezek az alapok a bevált természetjogi elvekre épülnének, akkor legalább a „lehetséges” megvalósulna. Sajnos a „kívánatosnak” a lehetősége távol áll a jelenlegi realitásoktól. Törvényt pedig most hoznak. Ezért hatni kell rájuk, hogy az általunk kínált megoldás az ő távlati céljaikat is támogatja. Ha csak annyit ért meg az átlagember, hogy: minden természetes személynek vannak hibái, rossz tulajdonságai, gyengeségei. Tehát nem bízhatjuk rá a főhatalmat, hanem egy olyan „személyt” kell megbíznunk, aki hibátlan – s ez a Szentkorona! –, akkor meg fogják érteni azt, hogy nem elég a preambulumban megemlíteni, vagy hivatkozni rá, mert a közjog csúcsán a helye! Ezt először el kell fogadtatni a lakosság nagy részével. Én nem vagyok biztos abban, hogy a népszavazáskor (ha lesz esetleg ilyen) az emberek a Szentkoronát akarják majd, de át kell adni az embereknek az ősi közjogi tudást. Mint tudjuk, a pártpolitika létrejöttének egyetlen oka az, hogy elhitesse az emberekkel a többségi uralom jogosságát. Pedig évszázadok óta egy nagyon szűk kisebbség szervezi meg és uralja az államok intézményrendszerét, s ezzel lehetőséget kap arra, hogy éljen a közhatalommal a közjó érdekében, vagy visszaéljen és a jól megfizetett „alkalmazottaival” kizsákmányoltassa a többséget. A józan ítélőképességétől megfosztott állampolgár-rabszolgák pedig a sötétben tapogatózva, de a megnyomorítóikat hűségesen kiszolgálva éltek/ élnek. Az alkalmazott vezetőréteg jól, vagy kevésbé jól, de az alsóbb osztály nyomorogva, hónapról hónapra tengődve – viszont a tökéletes illúzió világában él–, ahol a televízió és a befolyásolt tudatállapot, JÓ HA FIGYELÜNK!

(„ami tegnap igaznak tetszett, ma már nem az”) Ne feledjük, hogy kereskedelmi bankok hazánkban nem kívánják bővíteni a hitelezési tevékenységüket, sőt, szűkítik, drágítják, ráadásul kivonják a pénzt a vállalatokból, és a nemzeti banknál tartalékolnak. Ami további válságszituációt teremt. Nem arról van szó tehát, hogy a válság hatására gyengül a gazdaság, hanem a bankok magatartása miatt gyengül, és ezt csak mi érzékeljük válságként! Rihmer István javaslatai alapján, leegyszerűsítette, majd bonyolította: Dr. Bene Gábor S. [1] Ez a nemzeti érték szigorú jogi keretek közé szorítaná a politikusok tevékenykedését és inplicite kimondaná a közjóért való felelősségüket,szükségessé tenné beszámolási kötelességüket és lehetővé tenné állandó számonkérhetőségüket.

Dermesztő jóslat: darabokra hullhat az eurózóna A görög és ír válság már Spanyolországra és Portugáliára is átterjedt, és Olaszországot is fenyegeti - emlékeztet a Financial Timesban megjelent cikkében a neves közgazdász, Nouriel Roubini. A 2008-as pénzügyi válságot „előre látó”, ezért gyakran jósprofesszornak nevezett szakember szerint amennyiben az európai döntéshozók nem valósítanak meg radikális reformokat, akkor az euró és az egész eurózóna is darabokra hullhat. Miközben vezető európai politikusok mindent megtesznek annak érdekében, hogy megvédjék a közös európai fizetőeszközt, egyes szakértők kétségbe vonják az erőfeszítések sikerességét. Ezúttal Nouriel Roubini, az RGE Monitor elemző ház elnöke fogalmazott úgy a brit üzleti napilapban megjelent írásában, hogy az euró végleges megmentése érdekében új tervre van szükség. A New York Egyetem közgazdász professzora az eddigi európai válságkezelést két szóval tudja összefoglalni: hitelezni és imádkozni. Vagyis a pénzügyi nehézségekkel küzdő tagállamoknak finanszírozást nyújt az EU (az Európai Központi Bank vásárolja az állampapírjaikat), és abban reménykednek, hogy az országok inkább likviditási problémákkal állnak szemben és nem fizetésképtelenséggel. Ez a válságkezelés azonban előbb-utóbb államcsődökhöz vezethet, és az egész euróövezet szétesését is magával hozhatja figyelmeztet a gyakran Dr. Balsorsnak becézett neves közgazdász az FT hasábjain. Roubini írásában arra is emlékeztet, hogy két uniós tagállamot (amelyek korábban elveszítették a piaci finanszírozás lehetőségét) már kimentett az IMF és az EU, ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy JÓ HA FIGYELÜNK!

később ezeket az államok felett álló nemzetközi szervezeteket nem tudja más kimenteni. Nouriel Roubini ezért több javaslatot is megfogalmaz, amivel megítélése szerint hatékonyan lehetne kezelni az európai krízist. Szerinte helyre kell állítani az eurózóna perifériális államainak versenyképességét és növekedését. Gazdasági növekedés nélkül lehetetlen küldetés helyreállítani a költségvetés egyensúlyát - véli az elemző, aki szerint az EKB-nak is lazább monetáris politikát kellene képviselnie. Emellett növelni kellene az európai mentőalap méretét, mert Roubini szerint Spanyolország kimentését már nem bírná el. A

rendelkezésre álló erőforrások bővítése a fiskális unió valamilyen formájának felállítását tenné szükségessé az EU-ban - magyarázta a szakember. Roubini szerint 2011-ben egyes államadósságok piaci átstrukturálására van szükség. Az Európai Unió legutóbbi decemberi csúcstalálkozóján a résztvevők abban állapodtak meg, hogy a szükséges reformokat 2013-ig hajtják végre. A piaci reakciók azonban azt mutatják, hogy ezek az intézkedések nem várhatnak addig. Az euróövezet sorsa forog kockán - zárja véleménycikkét Nouriel Roubini. Forrás: Portfolio.hu 23

Ne engedjétek magyarok!!!

ORBÁN KIRÁLY Orbán király, magyar király Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér A magyar tartomány.

Keserű igazság !

A cigányok a gyerekek után járó pénzből és segélyekből tartják fent magukat. Olyan szinten, amit egy magyar nem vállal fel. Meg is van ennek az eredménye: 222 országból a 202-ek vagyunk születések számát tekintve 1,3 gyerek/család, ami azt jelenti: 3 egygyerekes családra 1 kétgyerekes család jut. Ahhoz, hogy a népesség ne fogyjon 2,3 gyerek/család kell! A fenti példa alapján ezt már le sem írom, mit jelent. A születésen belül is érdekes a statisztika: Ma már ott tartunk, hogy a nyolc év alatti gyerekek fele cigány. A fentiek alapján 2030-ra jutunk el oda, hogy a 8 millióra fogyatkozott összlétszám FELE már cigány nemzetiségű lesz. És 2100-ban megszületik az utolsó magyar ! Egy báró intette egykoron a nemeseket, mikor betelepítették (olcsó munkaerőként) a Mezőségbe a cigányokat : „Vigyázzatok, mert az ország azé, aki teleszüli !” Azóta sem vigyázunk! A politika segélyekkel fenntartja, „fejleszti” ezt a szavazóbázist, melyet alkalmanként egy tál lencséért fel is használ ! Három nemzedék nőtt fel a cigányság körében, akik rá sem szoktak a munkára !!! Hogyan adnak majd munkát a kisebbségbe szorult magyaroknak? A jövő NEM évtizedek múlva mutatja meg magát! ITT VAN : a borsodi aprófalvas településeken, Meszes, Rakaca, ... Itt már valóban kisebbségben élnek a magyarok! Esténként bezárkóznak, és azt remélik, hogy marad valami a portán! Ha nem marad : örülnek, hogy az életüket meghagyták !!! Ki a rasszista ? „Hogy is van ez, romák?” című topicban (Origo) van (állítólag) egy cigány honlapból idézett‚szösszenet’,amitegydiplomásromaírt: „Én roma vagyok. Főiskolára járok. Következő a véleményem: Hiába lázadnak egyesek a cigányokkal kapcsolatban. Már késő ! Hosszú évtizedek alatt kiközösítettek bennünket ebben az országban. Ma már nem akarunk magyarok lenni! Volt idő, amikor még azzá szerettünk volna lenni. Ma már romák akarunk lenni, a saját hazánkban, itt ! Mint látható mi sokkal gyorsabban fejlődünk, mint a magyarok. Lassan megteremtjük a magunk értelmiségét és a magunk nyelvét beszéljük. Ebben az országban. Egyre többen vagyunk és egyre többen leszünk. Hosszú távon mi nyerjük meg a versenyt. Néhány évtized és mi leszünk a többség. Nem fenyegetőzni akarok ezzel, csak megállapítom, mint tényt. Eleinte még egymás mellett fogunk élni, mi cigányok és magyarok. Lassan érvényt fogunk szerezni annak, hogy a cigány nyelvet is elfogadják hivatalos nyelvnek! (!) Mi nagy család vagyunk 24

és nagyon nagy a közösségi szellem, az együvétartozás érzése. Nagy a gyermekáldás. A magyarokról ez nem mondható el. Világos, hogy mi fog történni. Lassan és biztosan mindinkább a miénk, romáké lesz ez az ország. Mi vigyázunk majd a magyar kisebbségre. Adunk nekik munkát az országunkban. Európa és a világ olyan követelményeket támaszt ahhoz, hogy Magyarország bekerülhessen Európába, amelyek megteremtik a feltételeket hozzá, hogy mindez így legyen. Annyi nép eltűnt már a történelem során amikor az adott kor domináns hatalmai ebben érdekeltek voltak. A magyarokat sem fogja megsiratni senki. Miképpen a magyarok sem siratták meg a besenyőket annak idején. Ez a vita ezen a topicon ebben az értelemben tehát már értelmetlen. Nem csak a jelen, de már jövő is determinált ebben az irányban. Béke veletek!” Egy magyar véleménye: És még azt mondják, hogy a MAGYAROK a RASSZISTÁK ! Én meg azt üzenném ennek a diplomás romának (ha egyáltalán ő írta, mert elég kevesen vannak ám), hogy eljön még az az idő, mikor a romák és a magyarok egymást gyilkolják! Hála neki, a kedves levélírónak! EZT AKAROD? Ha ez a levél körbejárja az országot, nem tudom, mi lesz itt. Ha mindenki úgy reagál rá, mint én. Ugyanis hihetetlenül felháborított. Rengeteg támogatást kaptok, DE MINEK? Szülitek a rengeteg gyereket rakásra, aztán magukra hagyjátok, bűnözők lesznek, és műveletlenek ! EZ A NAGY CSALÁDSZERETET???? Szerencsétlen magyar meg nem mer két gyereknél többet vállalni, mert nem bír többet TISZTESSÉGESEN FELNEVELNI! És ők lesznek a jövő nemzedéke. Kérdem én, ha nem marad az országban dolgozó magyar ember, ki fog titeket eltartani, cigányok??? Ki osztja majd a segélyt, ha nem lesz miből, mert nem lesz ember, aki dolgozzon? De hát majd kitalálnak valami okosat a diplomás cigányok. Majd segít az UNIÓ... És még valami: Igen, tűnnek el népek. Ez mindig így volt és így is lesz. De mi már több mint 1000 éve létezünk, Isten segítségével. A magyar nép nem fog eltűnni. Túléltük a besenyőket. Túléltük a tatárokat. Túléltük a törököket. Túléltük a Habsburgokat. Túléltünk két világháborút, Trianont, a szocializmust. A cigányokat is TÚL FOGJUK ÉLNI ! Honnan tudom ezt ilyen biztosan? Tudom. MERT ISTEN VELÜNK VAN! NEM hagyott el minket, bár sokan ezt mondják ! Hamarosan történni fog valami, ami megváltoztatja a kedves diplomás roma által

felvázolt jövőt. Nem háborúra gondolok. Dehogy. Egyszerűen csak Isten megsegít valahogy. Mint mindig, a történelem során. A diplomás romának sok sikert kívánok a tanulmányaihoz, amit a magyarok fizetnek nekik! És kérem, hogy gondolkozzon el magán, amíg nem késő. Senkinek nem lenne jó, ha háború lenne ! Az intelligens emberek nem népirtással oldják meg a gondokat. Hanem ? Ifj. Szilas László Kedves László! Hihetetlen a mai magyar társadalom közönye minden, a sorsát alapvetően érintő kérdésben. Nem törődnek a holnappal, nem törődnek semmivel. Ha ezt nagy magyarjaink odafentről látják, (ahol se bú, se szomorúság, se bánat, se fájdalom nincsen!) bizonyára mindnyájan nagyon szomorúak lesznek; szívük megtelik mérhetetlen sok bánattal, szomorúsággal. Ám biztosan nem mondják azt, hogy hiábavaló volt, amit tettek, hiszen a jótét sohase lehet hiábavaló! Mert nem tudhatjuk mekkora baj történhetett volna, ha nem cselekedjük a jót, a jó példát mutatót! Az alábbi íráshoz én is hozzáfűznék, és nem is keveset. Ez így első látásra soknak tűnik, de garantálom, hogy megéri a fáradságot. Csak egyiket (bármelyiket) megnyitod, biztosan kíváncsi leszel a másikra is. A veszély oly nagy, hogy a magyarság fizikai létét tán soha nem veszélyeztette ennyire semmi. Nagy szerencse azért van a nagyon nagy szerencsétlenségben. Mégpedig az, hogy 1. Az ellenség nagyon jól, mindenki számára igen jól megkülönböztethető. 2. Ha a cigányok elindítják a faji háborút, mert ez már csak idő kérdése, akkor addig nem nyugszanak a fegyverek, amíg egyetlen egy szál cigány is létezik ebben a hazában. Akkor nem lesz kegyelem, nem lesz könyörület. 3. Jó hír még, hogy a cigány alapvetően nagyon gyáva; nagyon félti a rongyos, mihaszna életét. Persze ez nem akadályozza meg a gyilkosságokban, hiszen neki csak a saját rohadt élete értékes, fontos. A cigány csak akkor bátor, ha falkába, hordába verődik. Egyedül semmit se ér. Akkor alázatos, ha kell, csúszik, mászik. Igazi háborút viselni képtelen. Ehhez lelkileg alkalmatlan. Egy biztos, hogy ezt a háború mi, magyarok nyerjük. A háború nagyon véres lesz, mert kezdetben csak a cigányok fognak öldökölni. Nagyon sok ártatlan magyar áldozat lesz, mire felébrednek végre a magyarok, és fegyvert fognak. Sok időbe fog telni, míg fegyvert szerezhetJÓ HA FIGYELÜNK!

Van itt folyó és földje is jó! A házelnök már Kövér! Használt a sok győzködés: S, hogy mindig többet ígér! Teremni fog munkahely! Több mint egy millió! Mindenkinek lesz kenyér; S nem lesz földönfutó! S a nép, az istenadta nép, boldog Hisz’ nem sejti a bajt! Mint a barom, lagymatagon, Némán fejet hajt. Felség! Már van koronád, Az Országházban vár! Király vagy! A legnagyobb! Hízelgett S. Pál. S-chmitt szeretnél kérni Tőlem „kedves” Pál? Tette fel a kérdést Az újdonsült király. Felség! Posztot! Elnökit! Nekem az dukál! Mondá roppant szerényen Az elnökjelölt Pál. Orbán király, Isten király Léptet narancs lován: S felsejlik pár apró ránc Királyi homlokán. Sinatra piano a bár neve, Hol aznap este szállt; H. Krisztián a bár ura, Vendégli a királyt.

nek. A cigánynak természetesen lesz fegyvere, erről szorgos kezek időben gondoskodni fognak. A retkes cigányainak besegítenek még a hazánkat szépen, lassan elfoglaló, alattomosan betelepülő “új honfoglalók”, így két ellenséggel kell majd kvázi szembe néznünk. A temérdek vér, a sok oktalan pusztulás látványától végül mindenki besokall majd! -- és akkor jön el halálos ellenségeinkkel a végső leszámolás ideje! Ahelyett, hogy jóidőben előre, minden problémát békésen, józan ész által diktálva sorra megoldottunk volna! De a problémára csakis így lehet végérvényesen pontot tenni! Rengeteg áldozat lesz. Engesztelő áldozat! -- de e nélkül soha nem történtek még igazán nagy dolgok. Ez is azt mutatja, hogy semmi sincs az életben ingyen, mindenért harcolnunk kell. Az okos ember előre cselekszik. A balga csak akkor, amikor a háza ég. JÓ HA FIGYELÜNK!

Akkor mindent megtesz, és gyakran maga is odavész. Csak vesszen! Így legalább a bölcs, az életre való marad fenn, a balga elpusztul. Ez a természetes kiválasztódás. A kontraszelekcióból is természetes kiválasztódás lesz. Minél durvább, annál jobban gyorsítja a természetes folyamatot. Hatás-ellenhatás! Tegnap, 2011. március 5-én is a TV-ben minden a szegény cigányokról szólt. Megjegyzem, ritkán nézek csak TV híradót, mert minden esetben agyvérzést kockáztatok. Azért ennyire könnyen nem adom a harcot! Érik a helyzet, vészesen közeleg az utolsó ítélet napja. Jaj annak, akinek félni valója van e naptól! De annyira azért nincs még közel a nap, hogy késő lenne észre térniük mindazoknak, kiknek jócskán van félni valójuk! Szeretettel és baráti üdvözlettel: Vattay Szabolcs

Vadat és halat, s mi jó falat Szem-szájnak ingere, Sürgő csoport, száz szolga hord, Hogy majd megszakad bele. A talpnyaló had hangulata Tetőfokra vált, Egyszer csak az új király Emígyen kiált! Ti urak, ti hölgyek! Hát senkinél Sem koccan értem pohár? Ti urak, ti hölgyek!... ti hun ebek! Hát ne éljen a király? Ti urak! Ti hölgyek! Hitvány ebek! Nekem több hála jár! Hol van ki zengi tetteim? Kérdi az új király. S a nép, az istenverte nép, boldog, Nem tudja rá mi vár; Ordít mint a vadbarom! Éljen Orbán király! Egy el-veszett magyar bárd 25

Az alkotmányról Most, 2011-ben, alkotmányozás előtt állunk. Sokan, köztük a remek jogász Sólyom László nagyjából megfelelőnek tartja a mostani alkotmányt. Egy másik kitűnő alkotmányjog-tudós, Samu Mihály szerint viszont „a magyar alkotmányosság csökött – hiányzik az erkölcsi alapja”. Kétségtelenül megengedi az erkölcstelen törvénykezést. Ezért hallottuk az elmúlt két évtizedben annyiszor, hogy ez vagy az a döntés „erkölcstelen ugyan, de jogszerű.” Igen sokan a régi, magyar történeti alkotmányra akarnak újat építeni. Utóbbiak kétkamarás országgyűlésben is gondolkodnak, ami egyrészt kiküszöbölné a pártokrácia parlamentáris diktatúrájának lehetőségét, másrészt megoldaná a nemzeti kisebbségek, a szakmai, társadalmi szervezetek képviseletét. *** A magyar történeti alkotmány az európai kontinensen egyedülálló. Verbőczi István Hármaskönyvében olvashatjuk első és több, mint 300 évig használatos összefoglalását. A Hármaskönyvet II. Ulászló 1514-ben „Boldog özvegy Erzsébet napján” királyi kiváltságlevéllel megerősítette. A Bevezetés szerint a nép az ősforrása a törvénynek: „amit az előkelőbbek a közrenddel együtt szentesítettek.” Lényege szerint erkölcs: „parancsolja a tisztes, tiltja a tisztességtelen dolgokat”, az igazságot kívánja megvalósítani, ennyiben „Isten ajándéka, s kiszabja, mit szabad. Ugyanakkor „az emberek találmánya,” mert megállapítja, „mi jogos.” A történelmi alkotmány valójában a Szent István törvényeivel kezdődő az alapvető joganyag. A törvénynek, éppen erkölcsi természete miatt, összhangban kell állni a természeti joggal és az isteni törvénnyel. E kettő összefügg. A természeti jog „nem egyedül az embernek, hanem minden állatnak tulajdona.” Belőle ered „a férfinak és a nőnek a kapcsolata, a gyermekek nemzése, vagyis a család, mindenkinek a szerzési képessége, joga a védekezésre, anyanyelvére.” Mindez a teremtettségből következik, ezért isteni jog. Emberi törvény el nem vonhatja a madártól sem, „hogy a maga nyelvén tanítsa fiókáit.” A szocializmus bizony elvonta a szerzési képességet, a liberalizmus egyre erősödő pergőtűz alatt tartja az ember férfinő mivoltát, természetes kapcsolatot, a családot, a kereszténységet. A liberális és baloldali véleményszabályozók meg sem mukkantak, amikor Szlovákia korlátozta a kisebbségek, köztük a magyarok anyanyelvhasználatát. *** A legáltalánosabb isteni jogok közé tartozik az üdvösséghez való jog, amit a törvény sem korlátozhat, valamint az az evangéliumi elv, írja a Hármaskönyv, miszerint „Mindenkinek tilos azt tennie, amit nem akar, hogy más tegyen vele.” 26

Czakó Gábor

A jog további forrása „a szokás, a gyakorlat által megállapított jog”. Máig él számos, honfoglalás előtti időből származó, törvénnyé lett szokás. A legnevezetesebb az ági öröklés. Eszerint ha egy gyermektelen házaspár egyik tagja meghal, a közös szerzeményt örökli a túlélő, ám az elhunyt családjából származó vagyon, pl. a nagyapa gyűrűje, visszaszáll a néhai rokonságára, „ágára.” A szokás „vallással megegyező, a jogrenddel összhangzó és a közjólétre üdvös” kell, legyen. Ezeket az általános jogi elveket persze befolyásolja a különféle bölcseletek, a különböző elvek ütközése is. *** A történeti alkotmányosság rendjében régóta különös szerepe van a Szent Koronának. IV. Béla írja 1256-ban, az esztergomi Szent Adalbert-foszékesegyház számára kiállított kiváltságlevélben: „a hozzánk és a szent koronához hűtleneket (...) nekünk és a szent koronának engedelmeskedni kényszeríti. A nemzeti királyság bukása után a Szent Korona-tanra épülő magyar alkotmányosság védett bennünket a Habsburgok túlkapásai ellen. Gyakorlatilag a nyilasok és a kommunisták helyezték hatályon kívül.” Eszerint a Szent Korona, mint jogi személy, megtestesíti a Magyar Államot. A jobbágyfölszabadítás óta tagja az ország összes lakója. Némelyek a társországok polgáraira, az egész Kárpát-medencére vonatkoztatják. Ezt a szlovákoktól, horvátoktól, románoktól, szerbektől, ruszinoktól kellene megkérdezni. A Szent Korona különlegességének alapja az, hogy Szent István király fölajánlotta a Koronát Szűz Máriának, azóta ő az igazi viselője. A földi király, ha van, hatalmát a Koronától kapja. *** A történeti alkotmány hívei szerint az új alkotmánynak ki kell mondania, hogy a föld és vele „valamennyi természeti erőforrás a Szent Korona tulajdona.” Másként: ezek

Ítélethirdetés előtt

a javak a közösség egészét illetik, sem törvénnyel, sem „a magántulajdon szentségének elvével” el nem vonhatók. A környezetszen�nyezés, a természet kizsákmányolása, átalakítása, stb. mind ütközik a Szent Korona főségével. Mivel a Szent Korona a szuverenitás hordozója, nem pedig a király, vagy a választáson éppen győztes párt, eszményien testesíti meg a népfelség elvét: „a polgárok egyenlőségét, a főhatalom korlátozását.” A Szent Korona-tan hívei az Alkotmányba beírnák az Aranybullába 1222-ben beiktatott, majd az 1687-es országgyűlésen törölt „Ellenállási záradékot”, ami lehetővé tenné a polgárok föllépését bármely önkényuralommal szemben. *** A Szent Korona-tan némely hívei gyakran emlegetik nézeteik szakrális mivoltát. A szakrális magyarul szent. A szent Isten minősége, meg azé az emberé, aki „Vele él és hal.” Ez a szó világot vet latin megfelelőjének, a szakrálisnak a varázsige voltára, babonás ürességére. Európa, s benne a magyarság, sajnos, sosem élt szakrális társadalomban. A koronázástól még az érintettek, azaz a királyaink sem lettek szentek. Örülnék neki, ha az új alkotmányba beiktatnák a Szent Korona eszméjét. A nemes eszmék sarkallják az erkölcsös életet: hogy kevesebbet hazudjunk, lopjunk, s próbáljuk nem tenni mással azt, amit magunknak nem kívánunk, s úgy szeretni felebarátainkat, mint önmagunkat. Quigley: a „Tragédia és remény” (Tragedy and Hope) c. könyve 324. oldalán olvasható létfontosságú gondolatot Drábik János így foglalja össze: „A leggazdagabb pénzügyi dinasztiáknak van egy világstratégiája: A központi bankok segítségével megszerezni a világ pénzrendszerének irányítását, majd pedig a politikai hatalmat, és feudális módon egy központból irányítani a világrendszert. Az irányítást az évenkénti magántalálkozókon meghozott döntések szerint az arra kiválasztott személyek és csoportok végzik.” Éppen ezért a Magyar Országgyűlésnek nemcsak a szervezett közhatalom szabályozását, hanem az ország közéletére, gazdaságára, egyáltalán: a LÉTÉRE, megmaradására ma már a közhatalomnál is jóval erősebb befolyást gyakoroló szervezett magánhatalom szabályozását is meg kell oldania! Erre egyetlen MEGOLDÁS VAN: az ÚJ ALAPTÖRVÉNYBEN ki kell mondani a történelmi alkotmányunk jogfolytonosságát, amelyhez – a nemzet jövője érdekében – a mindenkori hatalomnak igazodnia kell. JÓ HA FIGYELÜNK!

Gondolatok a magánnyugdíjpénztári rendszerről

Az Alkotmánybíróság hamarosan dönt arról, hogy a magánnyugdíjpénztárak államosítása számukra elfogadható-e (szándékosan nem azt írtam, hogy megfelel-e az alkotmánynak). A néhány hét múlva esedékes határozat apropóján talán nem haszontalan néhány eddig kevés hangsúlyt kapott szempontból megvizsgálni a kérdéskört. A magánnyugdíjpénztárak eredeti lényege az öngondoskodásra való nevelés és a felelős gondolkodáson keresztül elért pozitív össztársadalmi hatás (munkavállalási hajlandóság növekedése, költségvetési egyenleg későbbi javulása) lett volna. Ahhoz azonban, hogy a magánnyugdíjpénztári rendszer nálunk bevezetett formája nemzetgazdaságilag jól működjön, a következő feltételeknek kell fennállnia: –– felelős, nem pazarló kormányzati gazdálkodás és az ennek nyomán kialakuló költségvetési egyensúly vagy -többlet, –– költségvetési hiány esetén: nagyon alacsony kamatkörnyezet, –– szigorú állami szabályozás, amely valódi versenyt teremt a pénztárak között és megakadályozza, hogy a bankok indokolatlanul magas költségeket vonhassanak le a tagok befizetéseiből, –– fejlett lakossági pénzügyi kultúra, amelynek következtében a pénztártagok nem vállalnak a maguk számára túl magas kockázatokat. Nyilvánvaló, hogy ezek közül Magyarországon sem a magánnyugdíjpénztári rendszer 1998-as bevezetésekor, sem azóta nem teljesült EGYETLEN FELTÉTEL SEM. Nézzük egyesével: –– a kormányzati gazdálkodás nemhogy költségvetési egyensúlyt nem tudott elérni, de évről évre óriási hiányokat termelt, –– a magánnyugdíjpénztári rendszer következtében (is) keletkező költségvetési hiány finanszírozására felvett hitelek kamatai rendkívül magasak voltak, –– az állami szabályozás alkalmatlan volt az igazi verseny megteremtésére és nem védte meg a pénztártagokat attól, hogy a bankok ceruzája nagyon vastagon fogjon a költségek felszámításakor, –– a lakosság pénzügyi kultúrája viszonylag fejletlen volt. Így fordulhatott elő, hogy egy ELVIEKBEN teljesen helyes koncepció a GYAKORLATBAN a pénztártagok és a többi adófizető honfitársunk számára is egyértelműen károsnak bizonyult: –– a pénztártagoktól indokolatlanul magas költségeket szipkáztak el a bankok, a megmaradó pénzen produkált éves átlagos reálhozam pedig jó esetben minimális (sok esetben negatív) volt, –– minden adófizető – beleértve a pénztártagokat is – nyögte (és nyögi még egy jó ideig!) a keletkező hiány finanszírozására felvett hitelek magas kamatait, amelyek SOKSZOROSÁT tették ki a költségek levonása utáni nyugdíjpénztári hozamoknak. Az egyetlen nyertese a bevezetésnek a banki szféra volt: évi körülbelül 300 milliárd forintnyi plusz forráshoz jutottak, amelyből bőkezűen finanszírozhatták saját működésüket, dolguk meg (különösen az első években) szinte semmi nem volt: állampapírokat vásároltak a pénzből, évente egyszer kimutatást küldtek a tagoknak, és kész. Egyáltalán nem menti a magánnyugdíj-pénztári rendszer itthoni elindítóit, hogy „jót akartak”. Pontosan lehetett már 1998-ban is tudni azt, hogy a csak tündérmesékben előforduló ideális feltételek NEM lesznek adottak az indulást követő években. Aki ezt nem tudja számításba venni, az egyszerűen alkalmatlan a politikai, gazdasági döntéshozatalra; legjobb szívvel is csak naiv álmodozónak tekinthető, de komoly, felelős szakembernek semmiképpen nem.

És persze van egy komorabb lehetőség is: a magánnyugdíjpénztári rendszer hazai korifeusai nagyon is tisztában voltak azzal, hogy milyen következményekkel jár amit csinálnak, de valamiért ez mégsem érdekelte őket. A rendszerváltás utáni húsz év tele van ilyen botrányos, szomorú történetekkel – nem lehet kizárni itt sem azt, hogy ez történt. Bárhogy is volt azonban – akár döntéshozói inkompetencia, akár a nemzeti érdekek tudatos elárulása volt a háttérben, egy dolog biztos: alapos önvizsgálat és illő szerénység az, amit minimálisan el lehet várni az akkori kormányzati politikusoktól és a holdudvaruktól. Az pedig végképp nem elfogadható, hogy amikor az általuk okozott romhalmazt próbálja valaki eltakarítani, akkor azt még pökhendien ki is oktassák. A fentieken kívül még egy fontos szempontra akarjuk felhívni a figyelmet. Számos előrejelzés látott napvilágot (természetesen leginkább a pénzintézetek vagy „szimpatizánsaik” részéről) arról, hogy a mostani visszavezetés milyen negatív költségvetési hatásokat fog okozni a jövőben. Bizonyos mértékig érthető is ez a taktika: az elmúlt 12 évről a legnagyobb trükközéssel sem lehet bebizonyítani, hogy jó volt az országnak, nosza, csináljunk egy hosszú távú előrejelzést, ott majd azt hozunk ki, amit csak kell. Mindenki, aki valaha is készített már bármilyen közgazdasági modellt tudja, hogy annak eredménye a bemenő feltételek, paraméterek megválasztásától függ. Még a legegyszerűbb modellek is nagyon érzékenyen reagálnak a kulcsfontosságú paraméterek változásaira – némi cinizmussal azt lehet mondani: kis ügyességgel azt hozunk ki belőlük, amit csak akarunk. A nyugdíj-előrejelzések pedig nem tartoznak az egyszerűen modellezhető dolgok közé, sőt, éppen hogy a legkomplexebbek: paraméterek tucatjaitól függenek, és az előrejelzés hossza (minimum 30-40 év) is sokkal nagyobb az átlagosnál. Tehát aki egy ilyen modellről azt állítja, hogy az nagy biztonsággal megmutatja a jövőt, az vagy nem ért ahhoz, amit csinál, vagy nem mond igazat. Nem szándékunk agyonrelativizálni ezt a kérdést, de azt mindenképpen fontosnak tartanánk, hogy az elemi korrektség érdekében minden előrejelzés tartalmazzon legalább néhány utalást a mögöttes számítások legfontosabb paraméter-érzékenységeire. Az, hogy előre menve mi jelent nagyobb biztonságot: az állami nyugdíjrendszer vagy a magán, az idő fogja csak eldönteni. Állami nyugdíjrendszert is lehet megfelelően működtetni, de az állami és magán kombinációját is – mindkettőre több jó példa is van szerte a világon. A rendszerváltás utáni húsz évben azonban Magyarországon az állam és a magánszféra egymással versenyezve terhelte meg messze erején felül a lakosságot (fogalmazhattunk volna élesebben is), és egyik sem lehet különösebben büszke a végeredményre. Csak bízhatunk benne, hogy mindez a jövőben gyökeresen megváltozik. De ez alapvetően nem nyugdíjmodell-kérdés, hanem felelős kormányzás és az ezt kikényszerítő felelős választói magatartás kérdése. Für Balázs, gazdasági szakértő

Dugig van a jegybank pénzzel

Az idén március végén történelmi csúcsra 35,692 milliárd euróra emelkedtek a nemzetközi tartalékok a Magyar Nemzeti Bank (MNB) előzetes adatai szerint. Ez azt jelenti, hogy 1,88 milliárd euróval haladták meg a februárit, illetve 1,84 milliárd euróval a tavaly március végit. Utoljára 2010. augusztus végén voltak ehhez hasonló szinten a nemzetközi tartalékok, akkor 35,272 milliárd eurót tettek ki. A tartalékokat a március végi, 3,75 milliárd dolláros kötvénykibocsátás emelte jelentősen.

JÓ HA FIGYELÜNK!

27

Felfüggesztették a régiós főnököt Ehhez képes Almodovar egy romantikus álmodozó!

Büntetőeljárás indult a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNYI) dél-dunántúli vezetője ellen. Az alezredes szolgálati viszonyát felfüggesztették. A Nemzeti Nyomozó Iroda egyelőre nem közölt részleteket, de a Krónika tudósítója megtudta, hogy Váradi Csaba alezredes ellen minősített eljárás folyik, amit akkor alkalmaznak, ha államtitokról van, vagy lehet szó. A büntetőeljárás a Nemzeti Nyomozóirodától érkezett feljelentést követően indult meg, erősítették meg a kaposvári Katonai Ügyészségen, de, hogy mi miatt, arról nem mondhattak semmit. Ezúttal a Krónika máskor egyébként nagyon készséges bűnügyi forrásai is óvatosak voltak, és nem mondtak semmit, vagy azért, mert nem akartak, vagy nem tudtak. Az MR1-Kossuth Rádió tudósítójának annyit azért sikerült megtudnia, hogy minősített eljárás folyik, amit akkor alkalmaznak, ha államtitokról van vagy lehet szó. Márpedig zömében operatív felderítéssel foglalkoztak, és nem kizárt, hogy ennek során merülhetett fel valamiféle szabálytalanság. A Katonai Ügyészség egyébként várhatóan két hónapon belül lefolytatja a vizsgálatot, és dönt arról, hogy emelnek-e vádat vagy sem. Az állásából felfüggesztett alezredest nem sikerült elérni, telefonja ki volt kapcsolva.

Preferált autómárka

ha ezt rajta keresztül teszik, 25% kedvezménnyel tudnak autóhoz jutni. ( Jellemzően BMW típusú gépkocsik behozatala történik.) Egyik ilyen „bíztatott” ember a mecseknádasdi plébános, aki egy BMW típusú gépkocsit vett meg saját használatra. Amennyiben az autók átírása nem történik meg, csak használják ezeket üzemben tartóik, természetesen nem beszélhetünk bűncselekményről, ám az egyházi kedvezmény jogosulatlan kihasználásáról igen, visszaélésről igen.

(mti) Mayer Mihály már kiköltözött htt p://w w w.pecsiujsag.hu/index . php?comment_result_page=1&p=8&ai d=37591#commentlist jepurjas – 2011. január 27. csütörtök 20:23 Szegény Mánfai Gyuri! fotóztad a püspököt, hogy ezt kapod?Virágh elvtárs kérem a tanúvallomás szövegét!-nem ezt, ez már az ítélet!!! Bacsó a jövőbe látott! Sanya – 2011. január 27. csütörtök 20:16 Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? Több vállalkozó is állította a következőket: ahhoz, hogy bármilyen munkát megkapjanak a püspökség vagy a Fény Kft megbízásából, egyrészt túl kellett árazni az adott beruházás költségeit másrészt vissza kellett juttatni pénzeket a püspökség részére. Ennek a visszajuttatásnak a mértéke megegyezés szerint a beruházás 15%-a volt. A visszajuttatás módja a következő: az kivitelező vállalkozás a Gaudium Nostrum Alapítvány számlájára elhe28

lyezi az összeget, mely befizetésnek jogcíme: egyházi adomány.

még mindig használja azt, így a bűncselekmény megtörténte még mindig aktuális.

Sanya – 2011. január 27. csütörtök 20:15 88. Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? Wolf Gyula jelenleg is három öregek otthonát, három szociális intézményt vezet. Ehhez azonban szüksége volt egy szakképesítésre, szak-diplomára. Általában ezt a diplomát csak orvosok szokták megszerezni annak szakmai jellege miatt. Wolf katolikus papi végzettségével, igen rövid időn belül megszerezte ezt a diplomát. Több tanú is állítja, hogy Wolf nem ért semmit ezen témához, sem a vonatkozó jogszabályokkal, rendeletekkel nincs tisztában, sem a vezetéshez szükséges kompetenciákkal nem rendelkezik. A feltételezés szerint Wolf ezen képesítését illetéktelenül – törvénytelen módon szerezte. Igaz ugyan, hogy ez már több, mint 10 éve történt, ám

Sanya – 2011. január 27. csütörtök 20:13 87. Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? A katolikus egyház kedvezményesen, ÁFA kifizetése nélkül tud behozni gépjárműveket Magyarország területére. Ezt a kedvezményt Wolf Gyula volt-vagyonkezelő úr meglehetősen ügyesen ki is használja. A pécsi egyházmegyében 80 pap dolgozik, de ezeknek nem mindegyiknek van személygépkocsija. Van néhány alkalmazottnak is, ám a pécsi egyházmegye tulajdonában jelenleg 120 gépkocsi van. Több tanú állítása szerint több pécsi egyházmegyés gépkocsi van győri egyházmegyés papok használatában (például Milus Ferenc, Wolf egyik szeretője). Wolf bíztatni is szokta ismerőseit, szeretőit, hogy vásároljanak ilyen gépkocsit, hiszen JÓ HA FIGYELÜNK!

Sanya – 2011. január 27. csütörtök 20:12 86. Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? A pécsi egyházmegye a szekszárdi önkormányzattól 2008-ban megvásárolta a Garay téri iskolát. (5. számú melléklet.) A szerződés szerint 15 000 000 Forintot kellett átutalnia a püspökségnek a szerződés megkötése után, a fennmaradó összeget 2009-ben kellett volna átutalni. Ez azonban a mai napig nem történt meg. 2009-ben a FIDESZ által vezetett városban a közgyűlésben az MSZP képviselők kérték az ügy kivizsgálását, de Wolf Gyula megzsarolta a FIDESZ képviselőit, hogy ha ki kell fizetni a fennmaradó összeget, akkor felbontják a szerződést, vis�szakérik a kifizetett 15 000 000 Forintos előleget s „visszaadják” az iskolát. Wolf annak tudatában tette ezt meg, hogy a szekszárdi önkormányzat több milliárdos adósságokkal rendelkezik s abban az esetben, ha nem tudnák eladni az iskolát, csődbe menne a város. Jelen cikkely összefügg azzal a tén�JÓ HA FIGYELÜNK!

nyel, hogy a pécsi egyházmegyének több, mint 4 milliárdos adósságállománya van s ezt a 300 000 000 Forintos összeget ezért nem tudják kifizetni. Ehhez kapcsolódik a gondatlan kezelés feltételezett bűncselekménye is: Wolf mindenféle képesítés nélkül kezel és dönt több milliárdos összegekről. Ezen cikkelyhez tartozik a következő eset: Wolf felújíttatta s több százmillió forintból rendbe rakatta a Máiagyüdön található volt ferences kolostort. ( Jellemző, hogy a kolostorban található egy „királyi lakosztály” Mayer Mihály megyéspüspök részére.) A kolostor felújítása 2003-2004-ben fejeződött be, ám azóta sem használják, a felújítás teljesen felesleges volt. Sanya – 2011. január 27. csütörtök 20:11 85. Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? A pécsi egyházmegye gyakran adományok útján vagy töredék áron jut különböző ingatlanokhoz. Ezek sokszor a Fény Kft tulajdonába kerülnek. Egy konkrét eset: két évvel ezelőtt a Baranya Megyei Önkormányzat tulajdonában lévő, Mohács, Szent Mihály téren található múzeum közszolgálati célokra töredék áron át lett adva a pécsi egyházmegyének. A Baranya Megyei Önkormányzatnál a tranzakciót Hargitai János intézte. A két évvel ezelőtt kötött adásvételi szerződés azonban azóta sincs bejegyezve a terület tulajdoni lapjára s erős a gyanú, hogy az egyházmegye ezt a tulajdont is átjátszotta a Fény Kft részére. Az esetről részletes magyarázat a 3. mellékletben, az önkormányzati eljárásról

az 5-ben olvasható. Az ingatlanokkal való visszaélés gyanúját erősíti az a tény is, hogy a pécsi egyházmegye jelenlegi jelzáloghitele meghaladja a 4 milliárd forintot. Sanya – 2011. január 27. csütörtök 20:10 84. Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? Több tanú is egyértelműen beszámolt arról, hogy Mayer Mihály püspökségi szobája be van „poloskázva”, mely lehallgatást Wolf Gyula követi el rendszeresen. Valószínűsíthető, hogy Mayer tud erről, mivel a fontosabb dolgokat Mayer a szobájából nyíló teraszon szokta megbeszélni. Több személlyel is előfordult, hogy a portásokat utasította Wolf: amennyiben az adott személy érkezik, előtte értesítsék őt, a hosszabb útvonalon vezessék fel a püspök szobájába, azért, hogy a lehallgatást meg tudja tenni. Sanya – 2011. január 27. csütörtök 20:10 83. Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? Több tanú állítása szerint Wolf meleg prostituáltakat futtat illetve elősegíti ezen áldozatok kihasználását míg Mayer Mihály püspök ugyanezt teszi, csak női prostituáltakkal. Sanya – 2011. január 27. csütörtök 20:08 82. Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? Nem gazdasági bűncselekmény, de a hivatallal való visszaélés szempontjából érdekes: Wolf a homoszexuális partnereit sokszor az alkalmazottai közül szedte össze. Módszere a következő volt: ÁFA nélkül hozott be autókat külföldről, melyet az alkalmazottak 29

használtak, (3 évig az egyházmegye nevén volt a kocsi), majd a dolgozó kamatmentes hitelért megkapta azt. A művelet nem ütközött jogi akadályba. A gond az volt: Wolf annak adott ilyen autót, aki lefeküdt vele, vagy arra kiszemelt személy volt, esetleg a gazdasági visszaéléseiben érintett. Aki nem „állt kötélnek” azt nem rúgta ki, csak ellehetetlenítette. Volt olyan tanú, aki arról számolt be, hogy ment dolgozni, ám nem volt már széke, íróasztala…kapta a fizetését, de nem kapott feladatot. Idegileg felőrölték. Más tanú részletesen leírja, hogy Gyula hogyan próbált szerelmi kapcsolatot kezdeményezni vele, majd miután ez nem sikerült, idegileg készítette ki, majd el kellett mennie a püspökségről. Sanya – 2011. január 27. csütörtök 20:07 81. Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? 2009-ben Wolf Gyula meg akarta vásárolni a pécsi egyházmegye egyik BMW típusú gépjárművét. Az erről folyó megbeszélésen jelen volt Wolf, Mayer illetve Garadnay Balázs püspöki helynök és Gyurok Emil, a pécsi egyházmegye alkalmazottja. Mayer Wolf többszöri kérésére sem akarta aláírni a szerződést, hivatkozva arra, hogy erkölcstelen lenne ez az adásvétel, hiszen Wolf, mint gazdasági vezető tulajdonképpen saját „cégétől” vásárolná meg a gépkocsit. A jelen lévők aztán kényszerítették Gyurok Emil alkalmazottat, hogy írja alá a szerződést az egyházmegye részéről. A probléma, hogy Gyurok, mint egyszerű alkalmazott nem írhatott volna alá egy olyan dokumentumot, melyre csak Mayer Mihály megyéspüspöknek lenne joga. A tanúk elmondása szerint Gyurok a mai napig félelemben él ezen okirat-hamisítás miatt. Sanya – 2011. január 27. csütörtök 20:06 80. Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? A Fény Kft a mai napig működtet egy könyvesboltot Pécsett, a Hunyadi János utcában. A bolt egykori vezetője elmondása szerint úgy működött a kereskedés, hogy semmiféle engedéllyel sem rendelkezett. Ezen esethez kapcsolódik az is, melyet egy tanú állított: a Viratus Kft által működtetett, a pécsi püspökség érdekeltségi körébe tartozó vállalkozásnál egy ügyfél nagy értékű (80 000 Ft) misekönyvet vásárolt, melyről a vásárlásnál nem kapott számlát. Azzal küldték el, hogy majd postázzák neki. Mivel jó ideig nem kapta meg a számlát, ismét be kellett mennie az üzletbe, de akkor sem kapta meg számláját a vásárlás után. Sanya – 2011. január 27. csütörtök 20:05 79. Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? Számtalan tanú, az egyházmegye papsága és hitoktatója bizonyítja azt a tényt, hogy a püspökség a hitoktatói díjakat és az úgynevezett kistérségi támogatásokat vagy egyáltalán nem 30

utalja az érintetteknek, az adott összeget másra fordítják, vagy akár fél éves csúszással fizetik ki azokat. Az oka ennek egyrészt a kamatok megszerzése ezen összegek vis�szatartásával másrészt az, hogy az így vis�szatartott összegeket másra fordítja a pécsi püspökség. Sanya – 2011. január 27. csütörtök 20:04 78. Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? A Fény Kft évek óta üzemeltet egy pincészetet Pécsett, a püspökség közvetlen közelében. Az itt elkövetett bűncselekmények a következők: 1. Visszaélés jövedékkel A pincészet engedély nélkül jövedéki terméket állít elő és helyez forgalomba. (bor) 2. Jövedéki orgazdaság A püspökség – különösen a villányi bortermő vidékről – jövedéki adózás alól elvont termékeket szerez meg és helyez forgalomba. Sanya – 2011. január 27. csütörtök 20:03 77. Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? Mayer Mihály, Wolf Gyula alvilági kapcsolatai Takács István ismert pécsi vállalkozó. Évekkel ezelőtt sokat cikkeztek róla alvilági kapcsolatai miatt. Leány és fiúkereskedelemből szerezte vagyonát, főleg Olaszországba vitte a gyerekeket, akiket a pécsi, Megye utcában található gyermekotthonból vittek el. Több szemtanú állítása szerint – bár ezt nem lehet igazolni – Wolfnak rendszeresen szállít meleg prostituáltakat, Mayer püspöknek nőket. Amit igazolni lehet: Pécsett éltek a Sarutlan Kármelita Nővérek. Mikor kinőtték a rendházukat, el akartak költözni. Kérték Mayer püspök segítségét, de ő semmi tanújelét nem adta annak, hogy segítene nekik. Vettek egy telket valahol Székesfehérvár környékén, ám kiderült, hogy átverték őket. Később, 3 év múlva Wolf mégis felkeresni az apácákat, hogy vegyék meg az ún. Takács tanyát. (Magyarszék). Az apácáknak több minden nem tetszett ezzel kapcsolatosan. Többek között, hogy 500 000 000 Ft volt a vételára. Megkerestek egy tanácsadót, mérje fel a területet. Az ő elmondása szerint max. 250 000 000 Ft-t ért az ingatlan. (Annyit tudni kell, hogy egy ingatlaniroda árulta korábban a területet, főleg osztrákoknak. Az ár 350 000 000 volt, de senkinek nem kellett.) Wolf hívatta az apácákat s közölte velük, hogy 20 millió forint foglalót letett már nekik a területért. Erre ők – kényszerűségből – belementek, hogy megveszik a területet. Erre a püspökség adott nekik kölcsön (banki kamattal) 2 vagy 300 000 000 Ft-t. A többi részt a vezető nővér franciaországi rokoni és rendi kapcsolatai révén szerezték be. A bűncselekmény gyanúja egyrészt ott merül fel, hogy Mayer püspök és Wolf kényszerből vitték bele az apácákat ezen előnytelen szerződés megkötésébe azért, hogy jelentős hitel biztosításával hos�szú távon előnyhöz jussanak, másrészt az

erősen túlárazott vagyon eladásából a vállalkozó jelentős összeget juttatott vissza a püspöknek és vagyonkezelőjének. Sanya – 2011. január 27. csütörtök 20:01 76. Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? A Fény Kft több konyhát is üzemeltet, ahol gyakorlatilag nap, mint nap követnek el visszaéléseket, bűncselekményeket. A konyhával kapcsolatosan a következő bűncselekmények és vis�szaélések történnek: 1. A Fény Kft alkalmazottait (konyha) a Szent Mór iskolaközpont számlájáról fizetik rendszeresen. 2. A Fény Kft konyháján a beszedett pénzek ellenére sokkal kevesebb ételt adnak az előírtnál, sokszor romlott az étel, az iskolákban például az utolsó gyerekek már nem kapnak enni. Sanya – 2011. január 27. csütörtök 20:00 Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? Ugyancsak az egyik gondozóotthon orvosa számolt be arról, hogy Wolf Gyula szokása az, hogy az orvosok által felírt recepteket bekéreti a szobájába, majd ő dönti el, hogy melyik receptet lehet kiváltani, sőt, arról is dönt, hogy a recepteket mikor lehet kiváltani. A tanúskodó orvos beszámolt arról, hogy gyakran fennállt a veszélye annak, hogy az ilyen eljárás tragédiát szül. Ehhez az esethez kapcsolódik a következő is, melynek dokumentációja a 6. számú mellékletben található. Dr. Végvári Tibor a pécsi egyházmegye nyugalmazott papja volt. A törvény szerint a papokról a püspökségnek (katolikus egyháznak) élete végéig gondoskodnia kell – abban az esetben is, ha az illető elhagyja az egyházmegyét vagy kiesik a papi szolgálatból. Tibor atya nyugdíjazása után a cserkúti idősek otthonába került gondozásra. 2006-ban azonban Wolf önkényesen kitette őt az otthonból, megvonta jogos nyugdíját s közben rágalmazta nyilvánosan családtagjait is. (Az eset pontos leírása a mellékletben található.) Miután a családtagok véletlenül értesültek arról, hogy kitették az otthonból az idős atyát, Mohácson találták meg egy elfekvőben,meztelenül, az ághoz kötözve, több napos vizeletben, eszméletlenül. Valószínű, hogy ha később érkeznek, az atya már nincs az élők sorában. Az atya ezen állapota azért is volt furcsa, mivel néhány nappal ezelőtt még voltak nála a családtagok s akkor semmi jelét nem mutatta annak, hogy ennyire rossz állapotban lett volna. Az egész eset – gondozás elmulasztása – az akkor háziorvos többszöri ellenkezése ellenére történt! Jogilag az atyát nem függesztették fel, továbbra is kellett volna kapnia az egyházmegyétől az ellátását, ám Wolf önkényesen megszűntette azt. Sanya – 2011. január 27. csütörtök 19:59 74. Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? A pécsi egyházmegye illetve a Fény Kft. a pécsi egyJÓ HA FIGYELÜNK!

házmegyében három szociális otthont üzemeltet. Mindhárom otthon vezetője Wolf Gyula. A vezetése alatt számos visszaélés és bűncselekmény történt és történik ezekben az otthonokban. Ezen szociális otthonokba úgy lehet bekerülni, hogy a belépő kifizeti a megállapított összeget, melyen felül „önként” „adományként” felajánlják az idősek ingatlanjaikat. (Több esetben már nem csak ingatlant fogadtak el adományként, hanem több millió forintot is) Megalapozott a gyanú, hogy ezek az idős emberek megtévesztés áldozatai. A felajánlott ingatlanokkal a Fény Kft tulajdonosa, Wolf Gyula rendelkezik korlátlanul. A bűncselekmények gyanúját erősíti meg az a tény is, hogy ezen felajánlott ingatlanokról és pénzekről az idősek semmilyen bizonylatot vagy nyugtát nem kaptak! A megszerzett ingatlanok alkalmasak arra, hogy Wolf a szexuális partnereinek ajándékozza azokat – melyet úgy tett meg, hogy jóval piaci ár alatt adta el őket. (Az egyik ilyen tulajdonos Dr … Attila, köztiszteletnek örvendő orvos, a pécsi Vesecentrumban. Ő szexuális partnere volt Wolfnak, ajándékba (jóval a piaci ár alatt) kapta meg a püspökség tulajdonában lévő Pécs, Munkácsi Mihály út 27, földszint, jobboldali, keleti lakást. Az ügy érdekessége, hogy előtte Wolf felújítatta, jacuzzit szereltetett be…egyszóval luxus körülményeket varázsolt oda.) Wolf kezdetben a végrendeletekkel, leadott ingatlanokkal kapcsolatos iratokat iratmegsemmisítővel semmisítette meg, később rituális szokásává vált, hogy elégette azokat a püspökség udvarán. (Infó egy püspökségi dolgozótól.) Az otthon egyik orvosa számolt be arról, hogy a 2009-es év során az összes lakóval újraíratták a szociális szerződéseiket, mely teljesen érvénytelenített az eddigi megállapodásokat. Mikor Wolf megtudta, hogy volt olyan lakó, aki ügyvédjével vagy ismerősével át akarta nézetni a szerződéseket, önkényesen lerövidítették az így is rövidre szabott határidőt s vasárnap reggel 7.00-ig kellett az otthonok lakóinak ezeket a szerződéseket aláírniuk, különben kirakták őket az otthonból – zsarolták az idős lakókat. Az idősek rá lettek arra kényszerítve, hogy a szerződéseket meggondolatlanul írják alá. „Egy tanú vallomása az üggyel kapcsolatosan: - Konkrét személyt ismerünk, aki nem írta alá a számára előnytelen, és törvénytelen díjemeléssel járó szerződésmódosítást, és így később sem tudták tőle „behajtani” a megemelt összeget. Azonban azt a különbözetet egy kis házi füzetben tartozásként dokumentálták - ezt láttam -, és bizonyára halála után levonták a meglehetősen távoli kapcsolatban álló rokonoktól a fiktív tartozást az örökségéből.( Lánya évente egyszer látogatta, tehát nyilván fogalma sem volt a pénzügyeiről - sem.) Biztosan tudom, hogy kínosan vigyázott arra, hogy ne legyen - és JÓ HA FIGYELÜNK!

nem is volt - tartozása az otthon felé élete során.” Sanya – 2011. január 27. csütörtök 19:58 73. Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? A Szent Mór Iskolaközpont működésével kapcsolatos egyéb bűncselekmények 1. Az Iskolaközpont számlája 2006-2007-ben Pécsett, a Király utcában található MKB fiókban volt vezetve. Ez a pécsi egyházmegye által vezetett számla egyik alszámlája volt. A számla használatára egyedül Uzsalyné dr. Pécsi Rita igazgatónő volt jogosult. 2007-ben azonban Wolf Gyula vagyonkezelő úr felhatalmazás nélkül egy jelentősebb összeget vett ki ezen bankszámláról. Az eset után a bank sajnálatát fejezte ki az iskolaigazgatónak, ám a bank közbenjárására az esetnek semmilyen büntetőjogi következménye nem volt. Az eset után Wolf – miután megtudta, hogy jelentették az esetet Pécsi Ritának - megszűntette és elvitte a bankból nem csak az alszámlát, hanem a püspökség összes számláját is. Az esethez fűzhető még a következő bűncselekmény is: Az iskola igazgatója a gazdasági ügyekért egy személyben felelős, így törvénytelen, hogy nincs jogosultsága a saját intézményének számlájához. Az OTPben megnyitott alszámlán már nem tette lehetővé a hozzáférést az új igazgatónak a püspökség. Az új igazgatóval végigvitték azt is, hogy törvénybe ütközően megváltoztatták az intézmény SZMSZ-ét, így ezt az állapotot „szentesítették”. 2. Több esetben is előfordult – és a mai napig előfordul az, hogy az Iskola fiktív számlákat bocsát ki, hol a Fény Kft, hol a pécsi egyházmegye részére. Egyik ilyen ismert eset, hogy Wolf Gyula Mecseknádasdon építtetett nyaralót az Iskola által kiállított számlák terhére. (Pontosabban: több számlát is találtak, melyben a mecseknádasdi nyaraló költségei szerepelnek) Ehhez kapcsolódó további tények: A püspökség több évig az iskola költségvetéséből finanszírozta a Püspöki Hittudományi Főiskola fűtését, világítását, portaszolgálatát, takarítását, a mosoda (!) közüzemi költségeit, a Fény Kft. konyhájának víz- és gázszámláit is. 3. A Katolikus Egyház által fenntartott intézmények részesülnek különböző állami támogatásokban. Ezek a támogatások nem közvetlenül az adott intézményhez kerülnek, hanem első körben a pécsi püspökséghez, aki aztán – elvileg – tovább utalja ezt a támogatást a intézményének. A pécsi Szent Mór Iskolaközpont volt igazgatója számolt be arról, hogy ezek a támogatások sokszor késve érkeznek, annyira, hogy veszélyeztetik az iskola zavartalan működését. Ezen túl rendszeresen előfordul, hogy egyes támogatásokat nem utalják át, más célokra használják fel azokat. 4. Ugyanezen iskolában fordult elő rendszeresen, hogy a szülőktől különböző jogcímen támoga-

tásokat szednek be,s semmilyen nyugtát vagy elismervényt nem ad ezekről az iskola. Mindezen túl a szülők semmilyen tájékoztatást sem kapnak arról, hogy ezt a befizetett összeget mire fordították. Egy ma is ilyen élő példa a kulturális hozzájárulás gyűjtése a szülőktől, melynek összege 4500 Ft éves szinten – ám sem nyugtát, sem információt nem kapnak a szülők arról, hogy az összeget mire fordították. 5. Fenyegetés, zsarolás és megfélemlítés Az iskola volt igazgatója, Pécsi Rita beszámolt a következőkről: A tantestületet többször is megfenyegette Wolf és Mayer, nyilvánosan is, amikor összefogással megpróbáltak föllépni az iskolafenntartók ellen. Az iskola igazgatójának is megtiltotta a nyilatkozattételt, illetve amikor a tantestületet a püspök összehívta és megvádolta 37 millió forint elsikkasztásával, nem adott szót a védekezésre. Az igazgatónő saját maga ellen kért vizsgálatát is megtiltotta a püspök – különböző fenyegetésekkel. Az igazgatónő elmondja, hogy távozása után többek nem merték tartani vele a kapcsolatot, mert komoly hátrányokban részesültek emiatt. Elmondta azt is, hogy a saját tulajdonban lévő eszközeit sem tudta az iskolából elhozni, mert aki pl. segített volna (kaput nyitott), azt másnap lefokozták, megbízatását visszavonták, örülhetett, hogy egyáltalán ki nem rúgták. Más ügy kapcsán, a pécsi egyházmegye volt katolikus papja vallott arról, hogy – miután el kellett menekülnie a pécsi püspökségről – egy alkalommal egy csuklyás, gépfegyveres férfi fenyegette meg azzal, hogy ha a pécsi egyházmegye ügyeit illetően bárkinek felvilágosítással szolgál, megölik őt s családját is. 6. Munkaügyi vis�szaélések Az iskola igazgatójának munkaviszonya törvénytelen felmondással szűnt meg. (Munkaügyi pert első körben nyerte meg.) Ehhez kapcsolódik az a 2006-os ügy, mikor is Wolf Gyula a pécsi egyházmegye hitoktatóinak a szerződését önkényesen felmondta majd újat akart aláíratni velük. Sanya – 2011. január 27. csütörtök 19:56 72. Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? A Szent Mór iskolaközpont és a püspökség között létrejövő „elhíresült” csatározás 2006-2007ben történt, melynek során több, eddig be nem jelentett és vizsgált bűncselekmény történt. Mivel az iskola és az egyházmegye között a 2007-es eset után semmilyen változás nem történt, a bűncselekmények a püspökség és az egyházmegye részéről tovább folytatódnak. A 2007-es eset rövid leírása: A Szent Mór iskolaközpont és fenntartója, a pécsi püspökség között meglehetősen rossz viszony alakult ki. Az iskola vezetése többször is arra panaszkodott, hogy a nekik járó állami támogatást a püspökség rendszeresen késve utalta, ráadásul az a fura helyzet állt elő, hogy az iskola évek óta elfogadott 31

költségvetés nélkül működött, ugyanis a fenntartó azt rendszeresen nem írta alá. A konfliktust aztán az áramszolgáltatás 2006 decemberi kikapcsolása élezte ki, amelyre hivatkozva Mayer Mihály megyéspüspök úgy döntött, hogy megvonja az intézmény gazdálkodási önállóságát, és eltávolítja az igazgatónőt, Uzsalyné dr. Pécsi Ritát. A püspökség szerint a Szent Mór gazdálkodása már az ezt megelőző hónapokban sem állt biztos lábakon: 2006 szeptemberétől nem fizettek járulékokat az APEH számára, és több közüzemi szolgáltatónak is jelentős összegekkel tartoztak. Az iskola igazgatója szerint ezzel szemben az áramszámlát azért nem egyenlítették ki, mert a püspökség mintegy 40 milliós állami támogatást vis�szatartott, így az iskola számláin egyszerűen nem állt rendelkezésre megfelelő összeg. A vitát két vizsgálat követte, melyekből egyértelműen kiderült, hogy a püspökség súlyos bűncselekményeket követ el. A jelek szerint Mayer püspök úgy vélte, hogy a hiba a vizsgálatokban lehet, így megrendelt egy harmadikat is, ezúttal egy mérlegképes könyvelőét, aki azonban könyvvizsgálói jogosítvánnyal nem rendelkezett. Az eredmény harmadszorra a püspököt igazolta: a vizsgálat súlyos visszaéléseket állapított meg az iskola gazdálkodásában, és ennek megfelelően Mayer fel is mondott a Szent Mór igazgatójának. Az ügy ezen a ponton azonban érdekes fordulatot vett, a Szent Mór vezetése ugyanis a vizsgálatot a PTE Államés Jogtudományi Kara egyik oktatójának, dr. Gárván Jánosnak adta át vizsgálatra, aki bejegyzett könyvvizsgáló. Gárván jelentése szerint a harmadik vizsgálati jelentés megrendelésre készült tákolmány, amely az alapvető szakmai követelményeknek sem felel meg. A vizsgálatban szereplő, állítólag 2004es jegyzőkönyv például nagy valószínűséggel hamisítvány, és 2007 tavaszán, a két fél elmérgesedő vitája idején készült el. Gárván feljelentést javasolt magánokirat-hamisítás indokolt gyanúja miatt, ez azonban 2007ben nem történt meg. Jelen feljelentés a Gárván-féle könyvvizsgálói jelentést mellékelve, bejelentést tesz magánokirat-hamisítás; állami támogatások elsikkasztása, nagy összegű csalás bűntettében. A püspök által felkért jelentés készítője nagy valószínűséggel Mayer Mihály püspök által kényszerített személy volt, mely alapján megvalósult a valótlan tartalom hitelesítésére való rábírás bűncselekménye is. Sanya – 2011. január 27. csütörtök 19:55 71. Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? A Gaudium Nostrum Alapítvány nagy összegű állami és uniós forrásokból részesült támogatásban. Már gyanús körülményként jelentkezik, hogy egyházi szervezetként szinte kizárólag az Alapítvány, illetve a Pécsi Egyházmegye 32

kapott az országban ilyen mértékű támogatásokat. Együttműködő szervezetként több alkalommal is megjelenik a pécsi önkormányzat. Néhány támogatás: • Digitális történelem (2007).: konzorciumvezető: Pécsi Egyházmegye/Gaudium Nostrum Alapítvány • Az InterregIIIA program keretében nagyrészt EU-s pénzből: cca.60millió Ft. • „Norvég alapból” támogatott projektek 2007.október:Pécsi Egyházmegye (az ezeréves múlt megőrzése...)cca 3millió EUR (!):Gaudium Nostrum Alapítvány (a püspökszentlászlói arborétumra és oktatási központra)0,8millió EUR • Magyar Államkincstár fejlesztési támogatása 2006.12.:Gaudium Nostrum Alapítvány. Az egyházmegye, az alapítvány nyilvánvalóan nem kapott volna az egyébként is magas állami támogatáson felül ilyen hatalmas (EU-s) összegeket - egyébként többségében nem egyházi célokra -, ha ahhoz az önkormányzatnak/tagjainak nem fűződik érdeke. A pályázati források illetéktelen felhasználásával kapcsolatosan több esetben is felmerült, hogy a megítélt forrásokat nem úgy és ott használják fel, amire a támogatást nyerték. Mivel a pályázati források elszámolását gondosan elkészítik, a Közreműködő Szervezetek részéről nem merül fel a gyanú az illetéktelen felhasználásra. Több tanú elmondása alapján azonban kiderült, hogy sok esetben előfordult, hogy hamis számlák illetve fiktív számlák segítségével az adott forrást nem a rendeltetésének megfelelően használták fel. A pályázati források felhasználásával kapcsolatban bűncselekményként jelentkezik még: a Gaudium Nostrum által elnyert forrás által megvalósuló beruházás kivitelezője a Fény Kft. Példaként említhető a püspökszentlászlói, Norvég Alapból elnyert támogatás felhasználása. Bűncselekményként ebben az esetben a pénzmosás illetve az ÁFA csalás jelentkezik. Sanya – 2011. január 27. csütörtök 19:52 70. Kedves Mánfai Gyuri! Miért kell egy püspüknek kft? (Fény Kft) Tudod-e, hogy a Fény Kft. két tulajdonosa Wolf Gyula és a Gaudium Nostrum Alapítvány (amely tk. a püspökség, kurátora Mayer Mihály megyéspüspök), ez utóbbinak 96,67 %-os szavazati aránya van a cégben? Tudod-e, hogy a Gaudium Nostrum Alapítványon keresztül folyt a pénz a pécsi püspökséghez s feltehetőleg onnét visszafelé is az Alapítvány részére? Mivel a Fény Kft. ÁFA visszaigénylő, az Alapítványnak nem kell adót fizetnie, több esetben is pénzmosás és ÁFA csalás bűntettét követte el mind a püspökség, mind a Fény Kft illetőleg a Gaudium Nostrum Alapítvány. Sanya – 2011. január 27. csütörtök 19:46 69. Kedves Mánfai Gyuri! Miért kell egy

püspüknek kft? (Fény Kft) Tudod-e, hogy a Fény Kft. két tulajdonosa Wolf Gyula és a Gaudium Nostrum Alapítvány (amely tk. a püspökség, kurátora Mayer Mihály megyéspüspök), ez utóbbinak 96,67 %-os szavazati aránya van a cégben? Tudod-e, hogy a Gaudium Nostrum Alapítványon keresztül folyt a pénz a pécsi püspökséghez s feltehetőleg onnét visszafelé is az Alapítvány részére? Mivel a Fény Kft. ÁFA visszaigénylő, az Alapítványnak nem kell adót fizetnie, több esetben is pénzmosás és ÁFA csalás bűntettét követte el mind a püspökség, mind a Fény Kft illetőleg a Gaudium Nostrum Alapítvány. Don – 2011. január 27. csütörtök 15:59 59. Az a hír járja, hogy megvádolják őket (Mayert, Wolfot, Schmidt Gábort, Horváth Ferencet, Szolga Róbertet) a bűnszövetkezetben elkövetett csalás, sikkasztás, szexuális stb. bűncselekményekkel. Nem Ússzák meg! Mánfai Gyuri – 2011. január 27. csütörtök 18:16 Mély megvetést érzek sok ember jellemének és jótakarásának gyors kopása láttán, és kátyúvá mélyülnek lelkemben azon utópista szociális érzések ösvényei, melyekben annyi bizakodás, és mégtöbb cáfolat között GYÓGYÍTHATATLAN KÖZÖSSÉGI ÉLNIAKARÁSOM idestova fél évszázada ide-oda száguldozik. Nálunk, s ez bizonyára egyetemes érvényű, mint cseppben, mind megtalálható az ember tengernyi rosszassága: a spicliségtől a méltóságkiárusításig, a kérődző együgyüségtől a gyermeteg nyálcsorgatásig, az alulról nivelláló vakondléttől a korai szenilitás látványos megjelenéséig. A legtöbb névtelen ember élete blöff, szemfényvesztés, túlpörgetett önpropaganda, a tehetséget csizmával taposó - kiváltó csörtetés, rossz mementó, negatív csúcs, melyet annyian megmásznak, és közben mocsárrá taposnak mindent. A számtalan név és arcnélküli kommentáló, miként a legtöbb hétköznapi ember, tehetségtelenségből és korai szellemi magömlésből (BOCSÁNAT ! ) kifolyólag kertitörpeként ácsorog az alkotás és munka örökzöld kertjének kapujában, és nagyon szégyelem, hogy kertitörpékre még mindig mekkora a kereslet. Név nélkül könnyű besározni bárkit is ! “NE ÍTÉLJ, hogy...!” Elég szégyen, hogy bárhol, bármilyen elektronikus sajtóban lehet név nélkül kommentálni. ALJAS, BECSTELEN, JELLEMTELEN emberi tulajdonság ez! Szégyelem, hogy ez lehetséges! Mondanám, tegyék az ilyenek szívükre kezüket, nézzenek bele saját lelkükbe, de sem szívük, sem lelkük nincsen. A rosszindulat, kárörvendés üvölt, sikolt szavaikban, mert a legfontosabb hiányzik életükből, a S Z E R E T E T ! Mánfai Gyuri JÓ HA FIGYELÜNK!

A Barbakán, mögötte a Pécsi Püspöki Palotával

St. Germain – 2011. január 27. csütörtök 17:53 A portást, a kertészt, a sofőrt, meg a pincért nem kéne kirúgni, amíg Garadnay Blamázs Helynök! A hájas gazember végig asszisztálta a Wolf és a püspök bűneit! Őt mér nem tüntetik el? A – 2011. január 27. csütörtök 17:47 Garadnay (kenetteljes)Balázs nincs benne a bűnszövetkezetben? Don – 2011. január 27. csütörtök 15:59 59. Az a hír járja, hogy megvádolják őket (Mayert, Wolfot, Schmidt Gábort, Horváth Ferencet, Szolga Róbertet) a bűnszövetkezetben elkövetett csalás, sikkasztás, szexuális stb. bűncselekményekkel. Nem Ússzák meg! Sanyi papának! – 2011. január 21. péntek 07:05 Ön bizonyára valamelyik püspökségi alkalmazott, hogy ilyen elvakultan védelmezi egy köztörvényes bűnözőt. 20 éve látjuk, mi történik a királyi palotában egy olyan JÓ HA FIGYELÜNK!

ember védnöksége alatt, akit püspöknek kreáltak. lehet, hogy a feljelentés névtelen volt, de a tanuk néven vannak nevezve: hogy csak 1-et említsek: a katolikus iskola volt igazgatótnője. Jómagam tanuja voltam annak a galád eljárásnak, ahogy V. T. köztiszteletben álló atyát elintézték, megvonva papi nyugdíját, kidobva őt a papi otthonból, stb. vagy említhetem a hitoktatói fizetéseket: a minsztériumból leutalt bér töredékét kapták meg a hitoktatók, abból levonva nyugdíjjárulék, stb, - csak éppen nem voltak bejelentve!! tehát tessék csak sűrűn elhallgatni ártatlanság vélelmével és egyéb közhelyekkel! Az lehet, hogy a püspököt kimossák ezekből a bűnügyekből, hogy elkerüli a felelősségre vonást, de nem az ártatlansága miatt! ha annyira ártatlan, miért nem volt ott a visszavonulásáról szóló bejelentésen?! ha ő csak beteg, mint mondják, akkor odamehetett volna, akkor miért kell bujdosnI?! Ha fel is metnik, hiszen október óta rengeteg idő volt a bizonyítékok eltüntetésére, remélem pár db tojás neki is fog jutni, mint a hozzá hasonló, alkalmatlan papjainak

Sanyi papa – 2011. január 20. csütörtök 22:18 Olvasom a sok hozzászólást. Van, amelyikből a gyűlölet szinte éget, és van némi tárgyilagos is. Keveseket zavar, hogy névtelen feljelentők miért nem állnak még most sem a nyilvánosság elé? Az is kiolvasható, hogy mennyi tévedhetetlen ember van Pécsett, aki még soha semmit nem rontott el. Sokan általánosítanak. A feljelentők elérték a céljukat, még nagyobb gyűlöletet kelteni a katolikusok ellen. Botrányt okozni. A feljelentő levelet a Fidesz győzelme után küldték el és a Magyar Építész Kamara gépén írták Word formátumban. Én ismerem azt az értelmiségi kört, akik az ügy hátterében állnak, akik annyira jellemtelenek, hogy nem adják a nevüket. Az ártatlanság vélelme pedig mindenkit megillet. Még a Püspök Urat is M – 2011. január 20. csütörtök 15:1243. Ha szegény néhai Nowotarsky Pista bá élne gondolom most hála misét celebráltatna hálája képpen... 33

Folytonosság

– avagy A múltból itt maradt koloncemberek – Darab idővel ezelőtt azon keseregtem egy sort, vajon mi a rosseb oka van annak, valahányszor emblematikus momentumhoz érkezik kis hazánk, a polgári oldal televíziós csatornáin (Echo, illetve Hír TV) azonnal feltűnik a Munkáspárt első embere, Kádár egykori titkára Thürmer Gyula. Mindezidáig értetlenül álltam ez előtt a jelenség előtt. Egész egyszerűen nem tudtam mit kezdeni azzal, miért őrá osztották az önkéntes mérvadó szerepét, hiszen sem neki, sem pedig pártjának egyetlen országos erőfelmérőn nem sikerült egyetlen egyszer sem megütnie a minimumlimitet. De még csak alulról kaparásznia sem! Nem értettem. Egészen mostanáig! A rejtélyt Szili Katalin segített megfejteni. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag általánosan bevett gyakorlattá vált kis hazánkban az elmúlt egy-két évtizedben, hogy magunkkal cipeljük az előző bukott rendszer prominenseit, holott épeszű paradigmaváltásokra általában az a jellemző specifikum, hogy az idő és a történelem által meghaladott előző garnitúra prominensei dicstelen véget érnek. A technikai részletekbe most idő és helytakarékosság okán nem mennék bele, legyen elég annyi, hogy az esetek nagy többségében a lámpavas, mint önálló ornamenitikával bíró asszeszoár, jelentős szerepet szokott játszani az efféle társadalmi viszonyrendeződések közepette. Ja, hogy nem zajlott le semmiféle paradigmaváltás?! Hacsak úgy nem? No, mármost a legújabb kori fülkeforradalom lezajlása után számomra a legelső figyelmeztető jelzés az volt, amikor Pozsgay Imre feltűnt az új alkotmányt előkészítő bizottság tagjainak a sorában. Bármilyen tiszteletreméltó gondolatokat fogalmaz is meg az újonnan meghozandó alaptörvén�nyel kapcsolatban az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemét egykoron igazgató, szebb napokat is látott Pozsgay elvtárs-úr, számomra valahogy mégis hiteltelennek tűnik. Ugye valamennyien érezzük, mennyire életszerűtlen az, amikor egy marxista-leninista, a bukott rendszer haszonélvezője bábáskodik valami újnak a megszületésén, ami tulajdonképpen – legalábbis a jelen állás szerint, amikor is eszük ágában sincs kimondani a Szent Korona történelmi jogfolytonosságának visszaállítását –, nem is új, hanem a régi. Mármint az eddigi, idegen elnyomás alatt született 49/20-assal jogfolytonos. Most meg egyszer csak itt a másik, a fiatalabb generáció jeles képviselője, jelentkezik 34

Itt még a Tisztelt Ház elnökeként...

... itt pedig már Szili Katalin Feldmajer Péterrel koccint, jobbról Zoltai Gusztáv.

Hogy kerül a csizma az asztalra? Szájer József, a Fidesz EP képviselője, aki nem híve a kétkamarás parlamentnek és mellesleg mostanság együtt szerepel Szili Katalinnal társadalmi célú köszönetnyilvánító hirdetésben

újra, kéri a labdát, ő sem maradna ki a játékból, ha kell, baloldaliként egyedül is felvállalja az alkotmányozás felelősséget – integet a partvonalról az egykori házelnök-asszony, Szili Katalin. De mi lehet a motiváció? Nem tehetek róla, de nekem a pártállam TTT (no nem a Tízen Túliak Társasága), hanem a kultúra 3T-s (Tiltott, Tűrt, Támogatott) nomenk-

latúrája jutott rögtön az eszembe, csak kissé módosítva, az éppen aktuális hatalom viszonyára tekintettel az éppen aktuális ellenzék irányában. Felépíteni a baráti ellenzéket! Az MSZP eddig kitűnően töltötte be az általam csak „érdek-ellenzék”-nek nevezett szerepkört. Gyurcsány maga volt a főnyeremény, a megtestesült ördög, a démon, akit lehetett gyepálni (a túloldalon hasonlatossá vált Orbánhoz), de az idő a jelek szerint rajta is túllépett. Feladatát betöltötte, összerántotta a nemzetet. Aki megnézi legutóbbi évértékelés címen rendezett Standup comedyjét, az láthatja, ennek az embernek az ideje lejárt, csak még nem akar róla tudomást venni. Pedig már az MSZP számára is terhessé vált. A vitát, mint oly sokszor a történelem során, most is az erősebb kutya című elv fogja eldönteni. A sokat emlegetett, soha senki által nem definiált ún. PIAC, majd beárazza Gyurcsányt is, meg az MSZP-t is. Amelyikben több fantáziát lát a tőke, illetve jobban kézben tudja tartani, az fog győzni. Gyurcsány persze a nagyobb rizikófaktor, hiszen egyrészről hajlamos önjáróvá válni, amit nagyon nem szeret az ún. PIAC, másrészt állandóan elő lehet húzni a skatulyából a „szembeköpött egy egész nemzetet” cédulát, de ami talán még ennél is nagyobb baj, hogy ugyanilyen játszi könnyedséggel elő lehet húzni egy másikat is, amelyen az áll: „Szembehazudtad a nagyságos és fényességes Európai Portát is”. Ez azért már keményebb dió. Új homokzsák után kell tehát néznie a Fidesznek és Viktor királynak a konszolidáltabb időkre, legalábbis a demokrácia látszatát fenntartandó kifelé. A kitartó és erőteljes püfölésre ott a Jobbik feliratú homokzsák, ez jelenti az ellenséges ellenzéket, melynek püfölésére még a nagyságos és fényességes Európai Portától is baráti hátbaveregetés a jutalom, a konstruktivitás jegyében lezajló ún. européer ütésváltásokra pedig most készítik (elő) a Szili Katalin-féle konstruktív baloldali ellenzék című forgatókönyvet. Szociálisan érzékeny, templomba járó, a környezet védelméért felelősséget érző jóságos – és ami talán a legfontosabb – kompromisszumkész, az európai (értsd: az Uniónak megfelelő) érdekeket a nemzeti értékek fölé helyező baloldalt. A dolognak csak egyetlen szépséghibája van, és itt értettem én meg Thürmer Gyula vissza-visszatérő tévés szerepeltetéseinek okát, a vezető személye az, ami, pontosabban aki biztosítja a folytonosságot a kontinuitás. Kilóg a lóláb. Mit a lóláb, az egész ló! – ahogyan azt a mára már klasszikusok magasságáig emelkedő JÓ HA FIGYELÜNK!

őszödi Böszme fogalmazta meg legutóbbi évértékelőként emlegetett komikus megszólalásában. Amikor a tisztelt Olvasó, hozzám hasonlóan azonnal felhördül: „de hiszen ez ugyanaz a cég, csak a cégtáblát festették át, érdemben semmi sem változott!”, aközben az RTL népe szépen csendben bekajál mindent. A Mónika Show helyett megkapja most a Katika Showt. A kis butája. Silly, azaz butácska, ahogy internesönel trendi lengvidzsül mondani szokás. Olyan emberek kellenek a szorító átellenes sarkaiba, akik már ismerik a dörgést, tisztában vannak a játékszabályokkal, aszerint játszanak, még akkor is, ha azok időközben eltértek a szabálykönyvben foglaltaktól. Az új szereplők beszoktatásának érdekében pedig mindent elkövetnek, hogy azok idővel (ha lehet inkább hamarabb, mint később) hozzáidomuljanak a játéktérhez és az abban folytatott gyakorlathoz. Asszem a régi terminus technikusban az efféléket hítták jó, vagy megbízható eftársaknak. Olyan eftársak és eftársnők ők, akik tisztában vannak a lehetőségekkel, a határokkal, meddig mehetnek el, s meddig nem. De ami a legfontosabb, a párt, illetve most mán az Unió érdeke mindenekelőtt. A nagy testvér hátsó ülepének nyalásában nagy jártasságra szert tévő eftársak és eftársnők ismeretanyaga ebben az új Unióban is nélkülözhetetlen, így semmi kétség, itt a helyük nekik is, ahogy Viktor Viktor mondaná: „Mi senkit sem hagyunk az út szélén!”. És nem is hagyják. Mindeközben az önzetlenség, a párt iránti lojalitás is odavész a közös európai eszme képviseletének oltárán. Ez ám az igazi áldozatvállalás! A szegfűmintás utódpárt – egykori házelnök ide, egykori házelnök oda, de – kéri vissza a listán megszerzett mandátumot, mer’ hogy szerintük úgy fair, Katika meg nem adja. Hogyan is adhatná? Hiszen akkor nem marad felelősségteljes szociáldemokrata, aki segítené a nagyságos és fényességes Európai Porta érdekeinek érvényesülését, az meg mán mégse járja! JÓ HA FIGYELÜNK!

Hiteles szociáldemokratának ugyanis csak ő, Katika tekinthető, mert hiszen a többiek hiteltelenek. Lám a hazát is elárulták, ’oszt csak nem akarózik möggyünni annak a 23 millió román munkavállalónak. Ő meg ugye templomba is jár meg miegymás. Ne cicizzünk, mondjuk ki! Ő felel meg a legjobban a mesterségesen, a média segítségével kialakított képnek, ami az emberekben él és tudatosul akkor, amikor meghallják azt a szót: szociáldemokrata. És ez még akkor is így van, ha Debreceni József könyvéből magától a Böszmétől tudjuk, mire képes egy nő félrehajtott fejjel. Száz szónak is egy a vége. Eltelt most már több mint húsz esztendő a legutóbbi váltás, vagy legalábbis váltásnak feltüntetett átrendeződés óta. A napvilágra kerülő adatokból, tényekből, de talán legfőképpen a személyi folytonosságokból derül ki számunkra immáron egyre világosabban és egyre többször, hogy az idő és a történelem által túlhaladott múlt embereinek koloncként való továbbcipeléséből óriási károk származnak. Nemcsak abból a fajta rosszul értelmezett és a régi rendszerben rögzült „én vehetek a közösből, mer’ nekem az jár” feliratú, a pártállam által képviselt hatalomstrukturális berendezkedéséből fakadóan természetesnek vett, már-már a hitbizomány kategóriáját súroló személyes privilégium-rendszernek köszönhetően, hanem az általuk képviselt szolgalelkű szellemiség is az okozója annak a hihetetlen mértékű rombolásnak, amely az anyagiakon túl, elsősorban morális és erkölcsi alapon zülleszti szét ezt a nemzetet. Ez az a pont, ahol bőrvastagság tekintetében a rinocéroszok korrepetálás céljából egész nyugodtan visszaülhetnek az iskolapadba. Ahelyett, hogy kicsire összemennének, és annak örülnének, hogy nem valamelyik büntetés-végrehajtási intézet beszélőjéről megy az adás, hanem még mindig ott ülhetnek a törvényhozás házában, úgy gondolják, hogy továbbra is ők a kizárólagos igazság letéteményesei, ők tudhassák a tutit. Nincs is mit csodálkozni azon, amikor a

minap zajló parlamenti csörtében az éppen regnáló kormányfő kiakadt, mint az a bizonyos sokat emlegetett Epeda sezlonyrugó, és – ahogyan azt mifelénk a városi szóhasználatban mondani szokás – mögküdte Mesterházyt, mint Mari néni Dabasról a kóstolót. Ember! Kapjál már magadhoz! Érted, hogy mi folyik itt? Vagy valami ilyesmi, disztingváltabb formában. Komolyan mondom nem értem. Mindenki tudja, mindenki látja, mindenki érzi, hogy mindaddig, amíg letehetetlen koloncként cipeljük magunkkal az államszocializmus eszméit személyükben is képviselő embereket, akik annak idején a senki által fel nem hatalmazott ellenzékiekkel a kerekasztal mellett kifundálták az elhazudott, rendszerváltásnak maszkírozott hatalomátmentést, átrendeződést, addig egy lépést sem tettünk előre. Csak a díszletek változnak körülöttünk, a Patyomkin-falunak csak a homlokzata változik, az orosz druzsba Ványa bácsija helyett a vadkapitalizmus western történetébe csöppentünk. De nem nagyon jobb a helyzet a másik oldalon sem. Valószínűleg így képződhetnek meg aztán olyan faramuci helyzetek, amikkel tulajdonképpen a pórnép sem tud semmit sem kezdeni. Amikor példának okáért a magát nemzetinek hirdető, a törvényhozásban kétharmados többséggel bíró pártnak esze ágában sincs tárgysorozatba venni a Szent Koronán alapuló történelmi alkotmányosság jogfolytonosságának vis�szahelyezéséről szóló javaslatot. Állunk, s oly formán nézünk szemünkkel, mint nézni szokott a halandó, ha nem érti a dolgot. Igaz, az egykori ellenzék, ma a törvényhozásban kétharmados többséggel bíró néppárt talán egy árnyalatnyival jobban áll, mint vetélytársa, a szegfűmintás utódpárt. Nekik még van idejük. Egészen az új alaptörvény megszületéséig. Ha benne lesz a jogfolytonosság kimondása, még van esélyük. Ha nem, végük van, mint a botnak. Erkölcsileg, morálisan és a magyar nemzet még csak eztán megszülető tagjai előtt mindenképpen. Pedig az ő vétkük is óriási, ők legitimál35

ják a posztkommunista múlt továbbélését azzal, hogy leülnek velük tárgyalni. Francisco, miközben arról beszél a válogatott hallgatóságnak az ötcsillagos luxus szállodában, hogy megveti a cenzorokat (vajon mit szólt ehhez Lendvai Ildikó?) és azon kesereg, hogy Orbán el akarta taposni őket, csatornát váltva a televízión épp egy újabb botrányosnak tűnő ügyről szóló saj-

tótájékoztató képeit láthatja az óvatlan tévénéző. A legújabb hírek szerint még Keller Lászlót is előveszik, a vád ellene: hivatali hatalommal való visszaélés. Eftárs, segítsd a lebukottakat! A kerekasztal mellett, érintő mentén megérintette egymást a múlt és a gondosan megtervezett, előkészített és elrendezett jövő. Ez az érintés aztán tartósnak bizonyult,

ennek következményeit nyögjük ma is. Senki sem szeret cipekedni, főként akkor nem, ha semmi szükség tovább a teherre. A léghajónál is, ha emelkedni szükséges, ki kell dobni a felesleget. Az idő pedig már megérett egy kis hajigálásra. Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár

Senki NE váltsa át EURO, vagy Forint alapúra a hitelét!

„Fehér Kéményseprők” Országos Társadalmi Szervezetek Szövetsége pénzügyi szakértői csoportja feltárja mit is jelent az a szó, hogy „deviza” vagy a „deviza alapú hitel” pénzügyi nyelven. Devizahitelről akkor beszélhetünk, amikor a hitel felvétele nem az adott ország hivatalos pénznemében történik. A devizahitelek közös tulajdonsága, hogy a hitel folyósítása az adott ország pénznemében folyósítják, azonban a tartozás nyilvántartása devizában van. Különbség lehet két hitel között, hogy a törlesztés devizában (devizahitel), vagy az adott ország pénznemében (devizaalapú hitel) történik. A devizahitelek megszületését az országonként eltérő banki alapkamat szülte meg. Ezáltal ugyanis ha egy olyan külföldi ország devizájában vesz fel valaki hitelt, ahol alacsonyabb az alapkamat, mint a saját országában, akkor a hitel kamatai is alacsonyabbak lehetnek. A devizahitelek veszélyei pedig az árfolyam-ingadozásokból adódnak. Amennyiben az adott ország pénzneme gyengül a hitel nyilvántartásának devizájához képest, úgy a törlesztő részlet és a fennálló tartozás is növekszik (természetesen fordított esetben csökkenhet is) A közismertté vált gazdasági válság egyik fő okozója a bankok - álláspontunk szerint tisztességtelen hitelezési gyakorlata, továbbá az indokolatlan és alkotmányellenes jogszabályi felhatalmazás a szerződések egyoldalú módosítására, amely szerintünk alkotmányellenes. A Magyar Állam és Pénzügyi Felügyelet asszisztálásával a Magyar Nemzeti Bank „Kartell” formában megegyezett az összes Magyarországon működő, - magyar jogszabályoknak megfelelően tevékenykedő, - adószámmal rendelkező bankkal. Egyezséget kötöttel egymás közt, hogy a Nemzeti Bank virtuálisan biztosítja a bankok részére a fedezetet a hitelek kihelyezésére, mely szerint „svájci 36

frank” alapú változó kamatozású szerződésben foglalva az adóssal megfizettetve az árfolyam különbség, náluk csapódjon le az extra profit. A jegybanknál több ezermilliárd forint fekszik, és a bankoknak kamatozik, nem forgatják vissza a gazdaságba. Ezek után nem csoda, hogy miközben tavaly a magyar gazdaság 6,3 százalékkal esett vissza, addig az itteni bankok több mint háromszázmilliárd forintos profitot értek el. Az idei első negyedévben már 120 milliárdos hasznot produkált a pénzügyi szektor. Tudni kell, hogy az összes „deviza alapú” hitel forintban került folyósításra és forint alapon KELL, meghatározott havi törlesztő részletekben visszafizetni a mellékes költségeivel együtt (kamat, kezelési, nem látott egyéb). Az összes többi hazugság a bankok részéről. Az előre nem kalkulált költségeket, árfolyam különbségeket, előre meg nem határozott árfolyam kockázatot nem háríthatja át az adósokra, holott ezt történt. Ebből keletkezett a bankoknak a válság ideje alatt is extra profit évi háromszázmilliárd forint összegben. TEHÁT a bankok, akik a hitelt folyósították, NEM vettek fel devizában az anyavállalatától hitelt, mint ahogy ezt az egész magyar néppel elhitették és ebben a hitben tartják a mai napig. Így Magyarországon a deviza, vagy valuta hitel, akár a forint hitel nem ugyan azt jelenti, mint a „DEVIZA ALAPÚ” hitel. Véleményünk szerint az extra profit és ingatlanok megszerzése reményében hitelt nyújtó bankok épp úgy felelősek a kialakult adósságcsapdáért, mint az adós, ki felelőtlenül feleslegesen vett fel jelzálog alapú hitelt úgy, hogy sem jövedelemigazolással, se munkahel�lyel, se kezesek biztosításával nem rendelkezett, hangsúlyozni kell, hogy a bankok ezt nem is kérték. JÓ HA FIGYELÜNK!

Kiadtak a bankok úgy több milliós hitelt, jelzálog fedezetre, hogy az adóstól nem kértek jövedelemigazolást, vagy sima minimálbéres leellenőrizhetetlen dokumentumot is elfogadtak, akár 20 millió forint folyósításához nem kértek még adós társat sem. Ezért azt gondoljuk, hogy a bankok szándékosan kergették akkora adósságba a hitelt felvevő adósokat, mert már a hitel folyósításakor nagyon jól tudták, hogy nem tudják a minimálbérből fizetni a havi törlesztő részleteket. Amit viszont nem tartunk célszerűnek, hogy a fennálló hitelét, bármilyen hitelről is van szó, átdolgoztassa, és másik hitellel kiváltassa, akár forint, akár EURO alapúra is. Az átdolgozott hitelszerződéssel legalizálásra kerül a bankok által jogtalanul felturbózott hitel összeg! Nem a valósan folyósított hitel összegről kötnek új szerződést, hanem a válság végett keletkezett, bankok által többszörösen felemelt tőke kerül szerződésbe. Ez a legnagyobb butaság, amit most elkövethet az adós. Ha most a futó hitelszerződését átdolgoztassa és módosítja, az adós részére teljes mértékben hátrányos lesz. PL: Az új szerződés aláírásától kezdődik elölről a futamidő és a hitel minden következménye. Az előző szerződésből már letelt évek elvesznek és meghosszabbodik a futamidő. Bizonytalan lesz a havi törlesztő részlet összege is. Az új szerződéskötésnek ugyan úgy vannak járulékos költségei, amit ha el is tagad a bank, beledolgozza a havi törlesztő részletbe. Ingyen a bank nem tesz meg az ügyfélnek semmit se. Hiába hirdették annyira, hogy jövedelemigazolás és minimálbérre is 10 millió hitelt kap, minden költséget az adósra terhel az összes bank. Véleményünk szerint, az lenne az összes adós (deviza hiteles) kártalanítása, ha a bankok lenyelnék a békát és az előre nem várt költségeket, melyet NEM tudtak előre kalkulálni magukra vállalnák. A bankok is vállalkozói tevékenységet végeznek, így van lehetőségük a veszteséget is lekönyvelni. Tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg. A Polgári Törvénykönyvnek a 209.§-ához fűzött Miniszteri indokolása szerint tisztességtelen minden olyan magatartás, amely a közfelfogással ellentétes. Ellentétes a közfelfogással a szerződéskötő felek között az egyoldalú előny kikötése vagy egyoldalú hátrány okozása, azaz minden olyan feltétel kikötése, amely a szerződő felek egyenlő jogai és kötelezettségei megsértését jelenti. A Ptk. 209.§.(1.) bekezdése a fenti magatartásokat tiltja. Vagy is az összes deviza hitelszerződés ezen, törvény alapján semmis. A jelzáloggal biztosított hitelszerződés közjegyzői okiratba foglaltan törvényes tulajdonforma cserét ír elő a bank és a hitelfelvevők között, tehát törvényes ellenértéknek kellene lenni. A banknak a tulajdonában álló pénzt kellett volna a kölcsönvevőknek felajánlania, azonban a bank által kölcsönadott pénz sosem volt a tulajdonában, mivel a semmiből keletkezett, és a fedezete a kölcsön létrejöttekor a jelzálog, fizetési ígérvény lett. A bank tartalék alapja (ami a bank tulajdona) nem változott a kölcsön folyósításától. A pénz tehát nem a bank meglévő vagyonából származott, hanem számlapénzként számítógépében teremtették (feltalálták) így semmit sem adott hozzá saját vagyonából. Ezek alapján a jelzálog kölcsönszerződések semmisek. Jelenleg kétszintű bankrendszer van hazánkban. A jegybank (vagy annak szerepét betöltő) bank bocsátja ki az ország pénzét. Meghatározva az embereknél, a gazdaság szereplőinél lévő pénz mennyiségét és a jegybanki kamatot. A kereskedelmi bankokban elhelyezett betétesek pénzét a bank sajátjaként, megsokszorozva kezeli. (buborék effektus) A banki képviselők kitalálták, bevezették, törvénybe foglaltatták a tartalékráta fogalmát. Ez azt jelenti, hogy a betétesek által a bankba elhelyezett pénz csak egy kis részét, a tartalékráta % a szerinti részt kell JÓ HA FIGYELÜNK!

a készletben tartani a betétesek számára. Ha a tartalékráta 10% mint az USA ban, akkor a bankba betett pénz, pl 1 millió USD-ra 10 millió USD t adhat ki hitelbe egy vagy több adósnak. Magyarországon pl 2 % a tartalékráta, azaz 2 m Ft betétet elhelyez a kereskedelmi bank az MNB ben, és a bank 100 m Ft hitelt helyez ki, amely pénz egy fiktív, semmilyen ellenértéket nem képviselő pénz. (A pénzteremtésnek ezen, formáját írja le Paul Samuelson/William Nordhaus: Közgazdaságtan című könyve Makroökonómia 385-404 oldal,- a 399 oldalon, a pénzteremtés láncolatáról (piramis) mutat ábrát is a szerző)) BANKOK TEHÁT, KAMATOZÓ ADÓSSÁGKÉNT TEREMTIK A PÉNZT, A TÖRVÉNYEK ÁLTAL TILTOTT PIRAMIS JÁTÉK ALAPJÁN Erre a fiktív pénzre számítja fel a bank a kamatot, minden költséget, (THM) valamint az árfolyam kockázatot is. A deviza hitelnél nem is kell felvenni a banknak devizát, hogy kölcsön adjon, hiszen a semmiből állította elő azt, és a valuta árfolyamának kockázatát is az ügyfelekre hárítja. A szerződés megnevezése: DEVIZÁBAN NYILVÁNTARTOTT, JELZÁLOG TÍPUSÚ HITEL, KÖLCSÖN SZERZŐDÉS. A „számlapénzt” visszafizetéskor megsemmisíti a bank, de az utána beszedett kamatokat, egyéb átláthatatlan költségeket, terheléseket elteszi, lefölözi, abból a jegybanknál tartalékot képez, és magasabb összeggel újraindul a folyamat. (újabb piramis) Hazánkban működő jelenlegi bankrendszerek így állítják elő a tényleges munkától elvonatkoztatott, mögöttes értéket nem tartalmazó, bankok számítógépén születő a kamatból és az átláthatatlan tranzakciókból keletkező buborék pénzt. Jelenlegi pénzügyi rendszer lényegében egy globális piramisjáték Utolérhetetlen, tisztességtelen, etikátlan, törvénytelen gazdagodás a bankok számára. A banktitokra hivatkozva a hitelfelvevőket megtévesztik. A bank jelenlegi működése szerint az emberi mohóság, kapzsiság, hatalomvágy megtestesülése. Így került a föld javainak 99%-a a bankárok, a népesség 1%-nak a birtokába, hogy a nem létező pénz után kamatokat szedtek. Továbbá a mások pénzét használták, hazardíroztak és mindezt CSAK MAGYARORSZÁGON „törvényesen”. Az (EBH 1999,112) -A Ptk.200.§ (2) bek., 204.§ (1) bek., valamint a 237.§(1) bek alapján, a pilótajátékok elvén működő rendszerhez kapcsolódó szerződések jó erkölcsbe ütköznek, ezért semmisek. A Bíróságok álláspontja szerint a közfelfogással és a társadalom egészének általános értékrendjével mindenben összeegyeztethetetlen annak elfogadása, hogy egyesek mások nyilvánvaló károsodása árán sokszoros haszonhoz jusson. Az ilyen célzatú szerződések nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütköznek, és mint ilyenek a Ptk 200.§ (2) bekezdése alapján semmisek. Az 1996 évi LII Btk 299/C § alapján: aki mások pénzének előre meghatározott formában történő és kockázati tényezőt is tartalmazó módon való összegyűjtésén és szétosztásán alapuló játékot szervez, amelyben a láncszerűen bekapcsolódó résztvevők a láncban előttük álló résztvevők számára közvetlenül vagy a szervező útján pénzfizetést vagy más szolgáltatást teljesítenek, büntettet követnek el (pilótajáték). A hivatkozott szakkönyv alapján is egyértelmű, hogy a törvényesített bankrendszer a piramisjáték sémája szerint épül fel, úgy, mint:- felülről lefelé haladva a piramis szinteken. Csak Magyarországi al-piramis): MNB-> Kereskedelmi bankok-> pénzügyi tanácsadó cégek - brókercégek (Bankbróker, Credithill, stb)-> értékbecslők,- jogi tanácsadók, közjegyzők - pénzügyi tanácsadó ügynökök ezrei - betétesek, hitelesek (a piramis alja). Jelenlegi pénzügyi válság összes jellemzőjére egyértelmű bizonyíték mind a piramisjáték, mind a csalás, mind az erőfölénnyel való visszaélés törvényt elenségek tényállására. A bankok fenti tevékenysége Btk 318.§ alapján csalásnak minősül, amely kimondja: aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el, amit az FBI nyomozói egyértelműen nyilvánosan is kinyilvánítottak. A „Fehér Kéményseprők” Országos Társadalmi Szervezetek Szövetségének álláspontja, alapján Kötelezzen a Magyar Állam minden 37

bankot, aki deviza hitelt folyósított az eltelt öt évben, hogy visszamenően dolgozza át az összes hitelszerződését a mai 2011 évben hatályos jogszabályoknak megfelelően. Kössön minden ügyfelével tisztességes általános szerződési feltételek mellett új szerződést, úgy, hogy az eddig felszámolt eredeti hitelszerződésben foglalt kamat (THM) felüli adósra hárított összeget, írja jóvá az adós részére késedelmi- és büntető kamataival együtt. Akinek az ingatlanát már pénzügyi szolgáltatóknak, ismeretlen bűnöző ingatlan maffiózóknak átjátszották, ott kártérítést kötelesek fizetni az adósaik részére a hitelszerződésbe foglalt zálogtárgy ingatlan piaci érték összegében.

Amennyiben lehetséges azoknál az ingatlanoknál, melyek még nem kerültek értékesítésre, jogilag is állítsák vissza az eredeti állapot szerinti tulajdonjogot a bank költségén. Véleményünk szerint NE a Magyar Állam vállaljon további anyagi terheket a deviza hitelesek megsegítésére, hanem a pénzügyi válság ideje alatt is tisztességtelenül extraprofitot szerzett, nyereségesen működő bankok adják vissza az összes ügyfélnek, a hazugságokkal, megszerzett, az aláírás napján szerződésben foglalt, THM feletti bevételeiket. Budapest, 2010. április 22. Forrás: feherkemeny.com

Heller Ágnes hazugságai teljeskörűen először magyarul A hazai médiumok szántak ugyan néhány sort és képkockát annak a vitanapnak, melyet a közelmúltban folytattak az Európai Parlamentben azzal a Heller Ágnessel, aki nagyon sok ismert hazai liberális „gondolkodó” példaképe mind a mai napig. Lelkük rajta, hogy mi az, ami miatt hasra kell esni egy ilyen nyíltan is hazugságon kapott, magát filozófusnak tartó vénasszony előtt. Heller annak a Lukács Györgynek (Löwinger György Bernát) a tanítványa, aki az 1919-es patkánylázadás idején a terror alkalmazásának egyik legelszántabb képviselője, a Vörös Hadsereg politikai biztosaként többszörös gyilkos, akinek az értékrendjében az erőszak általános érvényű volt. Úgy látszik a tanítvány tökéletesen elsajátította mesterének filozófiáját. Neki a Budapesten 2006. október 23-án történtek nem jelentenek semmit, főként nem erőszakot. Heller tehát jó tanítványnak bizonyult, amit igazolnak majd az alább olvasható sorok is. A sokak által oly nagyra tartott Heller Ágnes most ország-világ előtt bemutatkozott, és lejáratta magát, eszmerendszerét, filozófiáját. Hellernek, a „nagy filozófusnak” az angol pongyolasága, félreérthetősége, sőt több helyen az érthetetlensége az, ami éppen „nagyságának” törpeségét bizonyítja, miközben már csupán az a konc maradt neki és társainak, amit zsigerből is védenie kellett. Ezt tette törvényszerűen a március elsején megtartott nyílt vitán Brüsszelben. A teremben ülő és határozottan kérdező Morvai Krisztina fellépésére egy zavarodott egyén válaszolt, miközben a jelen lévő liberálisok és zöldek olyan viselkedést tanúsítottak, melyből világosan kitűnt, hogy kik ők és mit képviselnek az Európai Unió padsoraiban, hogyan alkalmazzák szájízük szerint a kettős mércét és micsoda ripacsok is valójában. Jól megmutatták ezek a képviselők, hogy az euró-atlanti liberalizmus és demokrácia már lényegében megbukott, miközben vendégük szájából fröcsögött a magyarellenesség és a magyargyűlölet. Kaslik Péter fordításában most egy kicsit nagyobb tér nyílik meg olvasóink előtt, hiszen Heller Ágnes „vendégeskedése” 38

másfél órájának leirata jól mutatja, micsoda „filozófusi magasságokban” is lebeg az az asszony, akit szégyen lenne és nem is szabad magyarnak tartani. (NIF) Veszélyben a Magyar Demokrácia? Nyílt Vita az Európai Parlamentben Heller Ágnessel A Zöldek, és az Európai Szabad Szövetség (EFA) szervezésében Brüsszel, 2011. március 1. kedd, 15: 00 – 16: 30 h tt p : / / w w w. g re e n m e d i a b o x .e u / archive/2011/03/01/agnesheller/ Az Európai Parlamentben megtartott fenti vita angol, és magyar nyelvű felszólalásainak teljes magyar nyelvű átirata A fordító megjegyzései A magyar nyelvű szövegről: Az itt olvasható hosszabb szöveg a fenti „Vita” angolul, és magyar nyelvű hanganyagának átiratát tartalmazza. A magyarul elhangzott felszólalások szövege, a magyar nyelvű felszólalások közvetlen átirata. Az angolul elhangzott szöveg magyar fordítása, ahol csak lehetséges, a magyar nyelvtan szabályait követi. Azokban az esetekben azonban, ahol a szórend angolul is téves, ott a magyar fordítás is a felszólaló szavainak a tényleges (angolul is téves) sorrendjét tükrözi. Az angol eredeti alapján készült magyar szöveg nem tartalmaz „szépítéseket” vagy „kiegészítéseket”, de tudatos ferdítéseket sem. A jelenlegi magyar szöveg az elhangzottak pontos magyar nyelvű értelmezését igyekszik rögzíteni. Ahol a magyar szöveg rosszul hangzik, vagy értelmezhetetlen, ott a szöveg angolul is rosszul hangzik, és értelmezhetetlen. Heller Ágnes angol tudásáról: Heller Ágnes angol kiejtése, és hangsúlyozása téves, és hanyag. Mondatszerkesztése nem

követi sem az angol nyelvtan szabályait, sem az angol gondolkodásmód szellemét. Heller Ágnes nem ügyel sem az angol igeidőkre, sem a szóvégződésekre, vagy a mondat állítmányának az érzékeltetésére. Mondatai, hol darabosak, hol pedig ismétlődő „betoldások” sorozatai. Heller Ágnes, egy-egy már befejezettnek tűnő gondolatát gyakran tovább tetézi, és emiatt roppant nehéz megállapítani, hogy az egyik mondat hol ér véget, és hol kezdődik a másik. Heller Ágnes, mint előadó: Heller Ágnes hangvétele számonkérő, erőszakos, és kapkodó. Orgánuma hevült, és zaklatott. Hangneme ellentmondást nem tűrő, fölényes, és kioktató. A vita folyamán Heller Ágnes felháborodást mímelve legalább két esetben arra hivatkozott, hogy szavait félreértelmezték. Kaslik Péter Helga Trüpel, az Európai Parlament Képviselője: 0:00.0 Uraim, és hölgyeim, kedves barátaink. Köszönjük, hogy megjelentek ezen az én nézetem szerint igen fontos vitán, a Magyarországon lévő jelenlegi helyzetről szóló vitán. Nagyon örülök, nagyon boldog vagyok, hogy igen kedves barátom Heller Ágnes ma jelen van. Mi sok éve ismerjük egymást az igen fontos politikai vitákban vettünk részt Brémában, Budapesten. Volt egy találkozónk New Yorkban. Mi nagyon közel vagyunk egymáshoz, és különböző kérdésekről beszélgettünk, és Brémában, Bréma városállamban van a Hannah Arendt Díj a politikai gondolkodók számára, és Heller Ágnes kitüntették ezzel a politikai gondolkodás szabadságának kitüntetésével. Budapesten született 1929-ben. Ő zsidó magyar származású filozófus, és 1977-ben hagyta el Magyarországon. Ausztráliába ment, a melbourne-i egyetemre és ő (hímnemet használ; „he”. A helyes megjelölés? „she.”) ott egyetemi tanár volt 1978-tól 1983-ig, és azután a new yorki New School for Social Research tanára (professzora) JÓ HA FIGYELÜNK!

volt, Hannah Arendtet, a másik fontos zsidó filozófust követően New Yorkban. Heller Ágnes mindig a kommunista elnyomás ellen volt, és a liberális demokrata gondolkodás, és a nyitott, és demokratikus társadalmak híve volt. Megvolt a vitánk a magyar nyelvtörvényről, és a sajtószabadságról, és ez nézetünk szerint nagyon veszélyes a sajtószabadságra, és a nyitott társadalomra nézve. 1:58 Most jöttem egy gyűlésről, ahol a Média Inter Group bizonyos szakértőivel beszéltünk, és igen világos, hogy nincsenek megelégedve a Bizottságnak a magyar nyelvtörvényhez való hozzáállásával. Mi kérjük („calling”) ennek a törvénynek a megújítását („renewal”) tekintetbe véve az igen fontos érdekfelek („stakeholders”), és a civil társadalmat Magyarországon, hogy lépések történjenek egy megújított és valóban demokratikus médiatörvény felújítása érdekében. Egy (másik) igen fontos szempont is, felmerült az egész Európát érintő igen fontos szempont is felmerült, ami nagyon fontos a sajtószabadság szempontjából Nem csak Magyarországról beszélünk, hanem több más országról is, és volt egy határozat és nem csak a kiegyensúlyozott médiáról van szó, hanem a média kötelességéről is, hogy megsértsen, felkavarja a kedélyeket, felháborítson. Ez része a sajtószabadságnak, amelyet világossá kell tennünk, különben nincs igazi szabadság. Ágnes, és ami szerintem nagyon JÓ HA FIGYELÜNK!

fontos, mert ő az év egy szakaszában Budapesten él, és a Tudományos Akadémia tagja Magyarországon. Az év másik részében New Yorkban van. Megy világszerte előadásokat tartani, egyetemistákkal beszélget, nyitott vitákban, és most el fogja mondani az ő értelmezését arról, hogy jelenleg mi történik Magyarországon, és arról, hogy Orbánnak mi a szándéka. A sző a tied Ágnes. Nagyon örülünk, hogy itt vagy. Heller Ágnes 3:50.9. – 29:16.4 Kedves Helga, köszönöm szépen a meghívást, és köszönöm szépen mindenkinek, akik az én régi barátaim. Boldog vagyok, hogy a Fidesz néhány képviselője is itt van, mert én valódi vitát szeretnék, mint mindig. Nem vagyok politikai előadó, és nyilván nem vagyok politikus, még politikai szakértő sem vagyok, én egy szegény filozófus vagyok. Ezek szerint, amit mondok, azt, mint értelmiségi mondom, és hangsúlyozom, mint liberális értelmiségi. Hangsúlyoznom kell, hogy liberális értelmiségi, mert az utóbbi időben a liberalizmus szó a magyar sajtóban, a magyar jobboldali sajtóban a devilish ördögi, csaló, ellenség, nem nemzeti, különös, és valami nagyon idegen, szitokszó lett. Ezért én nyíltan mondom, hogy liberális személy vagyok, liberális filozófus vagyok, aki számára a bírálat fontos, akinek nem lehet megmondani, hogy valamit el kell fogadnia, hanem mindig meg kell nézni, amit ajánlanak a számodra, és magadnak kell

eldönteni, hogy az helyes, vagy helytelen. És, ha azt gondolod, hogy valami téves, azt meg kell mondani, meg kell mondani nyíltan, nem csak a lakásodban kell megmondani, nem csak a barátaidnak, hanem a nyilvánosság számára („for the public” a helyes kifejezés itt: „in public”, vagy „publically) Ez az amit én alapjában véve tenni fogok, amit mások szintén mondanak az összejöveteleiken („in their salons”) baráti társaságokban, én ezt megmondom nyilvánosan. Először is, a tárgy a demokráciáról szól („the topic is about democracy” A helyes kifeejzée: the topic is democracy.) Napjainkban, a televízióban, és a sajtóban gyakran halljuk azt a szót, azt a kifejezést, hogy más demokrácia, mint a nyugati demokrácia, különösen akkor, ha a közép keletről van szó. Nézetem szerint csak egy fajta demokrácia létezik, az amit mi nyugati demokráciának nevezünk. Az a fajta demokrácia, ahol a többségi határozat magában foglalja a kisebbség iránti tiszteletet, ahol van hatalmak megosztása. Ezt azok, akik többségben vannak nagyon komolyan veszik. A modern demokrácia ilyennemű felfogása alapján én bírálni fogom a magyar kormány bizonyos ténykedéseit. Először, és legfőképpen azt szeretném mondani, hogy a magyar kormány nem konzervatív kormány. A német sajtóban, és más sajtóban mindig konzervatív kormányként említik, de bizonyos, hogy az nem konzervatív, mert Magyarország miniszterelnöke forradalmat hirdetett meg. Azt mondta, hogy forradalom valósult meg a szavazófülkében, és a szavazófülke forradalmat most a fentről jövő forradalomnak kell követnie. Vegyék komolyan a szavait. Nem konzervatív kormány, hanem forradalmi kormány van. Jobboldali forradalom. Nem kell címkével ellátni, mert nem szeretem a címkézést, de minden bizonnyal jobboldali forradalomról van szó, amely által a hagyomány, húsz év magyar demokráciájának a hagyományát kriminalizálják. Egy igen erős tendencia van, hogy mindent kriminalizáljanak, ami Magyarországon az elmúlt húsz évben történt. Távol legyen tőlem. Nem mondom, hogy csak jó dolgok történtek, borzalmas dolgok is történtek, és állandóan történnek is. Nem fogom megengedni, hogy az elmúlt húsz évet kriminalizálják. Ami azt jelenti, hogy a kormány egy olyan úton indul el, amelyen az előző kormányok határozatai bűncselekménynek minősülnek, („the acts of former Governments are assessed as criminal acts.” 8:06) és ha azok nem büntethetőek a törvény alapján, majd találnak törvényeket, hogy azok büntethetőek legyenek. Ez egy fajta kampány az előző kormány ellen, nem a bírálatra gondolok, mert az mindig helyénvaló, de egy fajta kampány az előző kormányok többes számban mondom ellen 39

minden határ nélkül. Minden mondható erre a kormányra, és el fogják hinni, vagyis legalább azt fogják mutatni, hogy elhiszik. Ez a helyzet egész törvényesen kialakulhat Magyarországon, mert a magyar Alkotmány szerint, ha egy párt megnyeri a szavazatok 54 százalékát, akkor kétharmados többsége lesz az országházában, és ha ennek a pártnak kétharmados többsége van a parlamentben, akkor azt teheti, amit csak akar. Csupán önmegtartóztatásra lenne szükség. Ez az, ami a magyar kormánynál hiányzik. Joguk van azt tenni, amit akarnak. Joguk van a saját akaratuk teljes megvalósítására, de azt gondolom, hogy valami önmegtartóztatás tanácsos lenne, mert ha nem szabnak korlátot önmaguknak, nemcsak az országot veszélyeztetik, hanem önmagukat is. Hogyan történt, hogy a pluralizmust egy bizonyos módon nem tiltották be törvény által, de állandóan, és folyamatosan eliminálták. Először: Az államelnök szerepének kérdése. Azelőtt három államelnöke volt Magyarországnak. Két konzervatív, és egy szabaddemokrata elnök. Ezek mind autonóm emberi személyek voltak. („autonomous human persons”) Magukszabta (magukkra utalt) hatáskörük volt. (They had authority on their own. A helyes kifejezés, ha „önálló” hatáskört akarunk mondani: Authority of their own.) Volt hatalom megosztás, mert sokszor elégedetlenek voltak a kormány határozatával és használták az institucionális hatalmukat, hogy megnehezítsék a kormány feladatát. Ezt mind a három elnök megtette. (Angol szöveg: Now the Fidesz choose a president. Ez a mondat így értelmezhetetlen) Most a Fidesz válasszon egy elnököt(?), aki alapjában véve egy bábú. Akinek nincs saját hatásköre. Nem is tud magyarul beszélni, nem is tud magyarul írni megfelelően, és nincs hatásköre, az egyedüli álláspontja, (állása – position), hogy a kormány szolgája legyen. Alapjában véve pórázon lehet tartani. Ez a hatalom megosztás eliminálásának az első fokozata. A másodi fokozat a nyugdíjalap,(pension fund) nem is nyugdíjalap, hanem valami fajta „superannuation” (ez a kifejezés azonos a „pension fund”-nyugdíjalap kifejezéssel k.p.) amelyre visszamenőleg százalékos adót vetettek ki. Az alkotmánybíróság ezt alkotmányellenesnek minősítette. Ezután az alkotmánybíróság hatalmát, és illetékességét korlátozták. Ez volt az alkotmánybíróság határozatára adott válasz. 11:32 Ez a kormány már kilencszer megváltoztatta az alkotmányt. Én csak kilencet számoltam meg. A probléma az, hogy minden hatalmat a Fidesz kezébe akarják központosítani („centralize”) és összpontosítani, (concentrate) és a miniszterelnök kezébe. Ez nagyon fontos, a miniszterelnök kezébe, 40

mert megmondom önöknek zárójelben, hogy teljesen biztos vagyok benne, hogy a parlamentben a Fidesz tagjai közül a parlamentben nem mindannyian egyeznek az ilyen fajta irányelvvel. Nem is tudom elképzelni, hogy mindannyian egyeznének ezzel az irányelvvel. El sem tudom képzelni, hogy mindenki ezzel az irányelvvel, de ez az irányelv, és én nyilvánvalóan nem beszélhetek azok nevében, akik nem egyeznek ezzel az irányelvvel, nyilvánvalóan csak azok nevében, akik egyeznek vele. Most pedig a következő fokozat. A következő fokozat a magán nyugdíjalapok államosítása volt, ami azt jelenti, hogy a kormány államosította a magánpénzeket (private funds), magánnyugdíjalapot, azon az alapon, hogy az szabad elhatározás alapján történt, hogy az emberek, akik az állami nyugdíjpénztárakat választották, azt szabadon választották, Én megmondom önöknek: a magyarok mindig mindent szabadon választanak. Még a termelőszövetkezetekbe is szabad elhatározás alapján léptek be ötvenhat után. 12:40 Ismernetek kell a magyar beállítottságot (Hungarian attitude) ezt a beállítottságot az első háború óta alakították ki, és gyakorolják. A szolgalelkű magatartást. (policy of servility) A magyarok megtanulták a szolgalelkűséget. Tudták, hogy nem szabad mozdulniuk, tudják, hogy ne mondjanak nemet, tudják, hogy engedelmeskedniük kell, különben borzalmas következmények lesznek. És ez az a pillanat, amikor a médiatörvényhez fordulok. 13:36 (A médiatörvény tárgyalásához?? ( K. p.) Először is szerintem ez a Médiatörvény Magyarországon teljesen felületes („superficial” A „felesleges” angolul „superfluous” a hivatalos nyelhasználatban a helyes kifejezés: „redundant”) mert Magyarországon az emberek mindenképpen engedelmeskednek a kormánynak. Azt teszik, amit mondanak nekik, hogy tegyenek. Olvasni akarják a gondolatait azoknak, akik hatalmon vannak, és ha a gondolataikat olvassák, azt remélik, hogy magasabb elhelyezést kapnak a vállalatban, tehát alapjában véve különben is engedelmeskednek. De ez nem volt elegendő a kormány számára. A Kádár korszakban elegendő volt, mert a nép különben is engedelmeskedett, mert féltek tőlük, és nem volt szükség semmilyen cenzúrára. Az öncenzúra jól működött Magyarországon, de most egy fajta hatósági cenzúrát vezettek be. Ez a médiatörvény egy olyan illetékességet hozott létre, amely hatalmi cenzúrát jelent. Ismétlem ez felesleges volt, de mégis szabályozásnak vetették alá. Mi az, ami helytelen mindebben. Nem az, hogy az első, a második, vagy a harmadik paragrafus téves az egész téves. Az egész intézmény téves. Képzeljék el, hogy van egyetlen egy hatalmi szerv, és ez a szerv, amelyet egyetlen

egy személy irányít. Ugyanannak a hatalmi szervnek a tagjai mind ugyanannak a pártnak a tagjai, az uralmon lévő pártnak a tagjai. Ennek a hatalmi szervnek a vezetője szintén a kormánypárt tagja. Hogyan képzelhető el, hogy egy ilyen fajta autoritás a megfelelő, tárgyilagos megítélést gyakorolhat. A szabályok alkalmazása esetében. Persze magukat a szabályokat is egyetlen egy személy fogalmazhatja meg, és foganatosíthatja. Egyetlen személynek joga van szabályokat hozni a sajtót illetőleg, beleértve a nyomtatott sajtót is. És engedelmeskedni kell, különben igen szigorú büntetések következnek. Meg kell jegyezni a sajtó szemérmetlen lehet („nasty”), a nyomtatott sajtó, nemcsak a nyomtatott sajtó. Előfordulhatnak az emberi jogokat sértő, rágalmazási, becsületsértő esetek. Azt mondhatnánk polgári bűncselekmények („civil crimes”) Ezért vannak bíróságaink. Mindig a bíróságokhoz fordulhatunk. Ha, a nevedet megbecstelenítik, vagy rágalom esetében, az emberséged elleni támadás („attacks against your humanity”) esetében, a csoport ellen, ahova tartozol, a nemzetiségedet, vagy a vallási hovatartozásodat ért sérelem minden egyes esetében a bírósághoz fordulhatsz. Ez az, amit normális esetben teszel. Ez az, amit én tettem. Én is a bírósághoz fordultam. Nincs szükség egy központi illetékességre, amelyről tudod, hogy a határozata egy pártnak a határozata lesz csupán. Minden kivétel nélkül. Honnan tudom én ezt? Azt mondják, hogy nem tudjuk, hogy ez hogyan fog működni Nyilvánvaló, hogy mindig fennáll az a lehetőség, hogy a szabályokat azok igazi értelmében alkalmazzák, nem pedig a saját politikai hovatartozásuk szabta érdekeik alapján. De a tapasztalat eddigi utalása alapján, immár kilenc hónap tapasztalan alapján igazán nem remélhetjük, hogy az ilyen fajta hivatal tárgyilagos, vagy büntető szándéktól mentes, lesz, és a több, és a többi… És ha azok lennének, akkor is teljes egészében fölösleges lenne. Ez nemcsak fölösleges, hanem veszélyes is. A ti („your Prime Minister”) miniszterelnökötökre szeretnék utalni, aki egyszer azt mondta, hogy ez a Médiatörvény egy kiváló törvény, egy Hungaricum, egy magyar különlegesség, és ebben az esetben Magyarország egész Európa előtt jár, és Európa tőlünk tanul, és amit ezzel a törvénnyel teszünk, az a helyes cselekvés, és utánozni fognak bennünket, és ez a legnagyobb veszély, mert lehetséges, hogy némely európai nemzet utánozni fogja ezt a törvényt, és ezért a magyarok szenvednek, és mi kis ország vagyunk. De más esetben, ha utánoznak bennünket sok országban sok nép fog szenvedni ez alatt. Amiről szó van, az, hogy a kormánynak nagyon rossz felfogása van a hatalomról, JÓ HA FIGYELÜNK!

különösen a miniszterelnöknek. Azt hiszi, hogy a hatalom növekszik azzal, ha az összpontosul egy pontba, ha csak egy személy van, aki mindfajta hatalmat gyakorolja („carries all the kinds of powers”) A hatalom központosítása, a hatalom összpontosítása. Ez a hatalom mibenlétének a teljesen téves felfogása. És azt hiszem, hogy megfizetnek érte, mert lehet, hogy ez működik az abszolút monarchiában, de nem működik a demokráciában. A demokráciában a kormány akkor erős, ha közmegegyezésen alapszik, különböző politikai csoportok, különböző pártok, különböző vélemények alapján. És ha a hatalmadat a közmegegyezésre alapítod ez igazán tartós hatalom, nem a pillanatnyi hatalom. Mi van mind e mögött a felszámolás („elimination”) mögött? A mindennemű fékek, és egyensúlyok felszámolása mögött? Más vonatkozások is vannak. A közvádlót mos kilenc hónapra nevezik ki.(sic) A Pénzügyi Bizottság két tagját most a kormánypárt parlament szóvivője választja meg. Ezek a különböző vonatkozások. Azt hiszem, hogy ez rossz eljárás. A hatalom összpontosítása mindig kis hatalom („small power”) Nagynak tűnik, de valójában kicsi, mert nagyon kevés vélemény egyezik vele, tehát ez rossz hatalmi felfogás. Mit tesznek most, hogy ennek a hatalomnak nagyobb támogatottságot teremtsenek? Már mondtam: kriminalizálás. Kriminalizáld az előző kormányt. Például, jelenleg egy javaslat van a parlament előtt, mely szerint az államadósság növekedése bűncselekmény lenne. („the increase of the national debt should be considered as a crime”), és a bíróság által bűncselekményként büntethető lenne. Természetes, és ismétlen nincsenek ilyen irányú törvények, de természetesen hozhatsz törvényt, amely úgy működhet, mint a törvényhozás, amelynek visszamenőleges hatása van. A felfogás, mely szerint minden rossz az előző kormányok hibájából származik, különösen az intelligencia hibájából, aki a jelenlegi kormány rossz hírét kelti külföldön. Hogy a Médiatörvény azért nem tetszik bizonyos erőknek Európában, mert az intelligencia azt pusztítóan támadta, egyszerűen nevetséges. A sajtó tagjai tudják mit jelent egy olyan törvény, amely a sajtót irányítani, központilag irányítani óhajtja. Nincs szükség magyar értelmiségiekre, hogy azt mond, hogy ez téves. Most visszatérek oda, hogy kriminalizálnak, és elsősorban, és főleg a liberálisokat az előző kormánnyal, és ennek is megvan az oka. Az oka az, hogy az előző kormány koalíciós kormány volt, és ebben a koalíciós kormányban volt egy liberális párt. Emiatt, akik liberálisoknak minősülnek, azokat kriminalizálni kell, hogy rajtuk keresztül elkérjék a Szabad Demokrata Párt bizonyos tagjait, akik többé nincsenek a parlamentJÓ HA FIGYELÜNK!

ben. Hogy rajtuk keresztül, én nem akarok a filozófusok elleni ügyekről beszélni, de nyilvánvaló, hogy hat pályázat kriminalizálása, ami alapjában véve nevetséges, és egy tündérmese, Magyar Bálintot kívánják elérni, aki kulturminiszter volt. Rajtuk keresztül, ez alapjában véve egy ugródeszka, hogy más valakit kriminalizáljanak. Most vissza akarok térni egy kérdéshez, amelyet előbb már említettem, egy igen rossz hatalomfelfogás kérdéséhez. Egy sokkal jobb felfogás, hogy támogatást keressünk. („seek for support”, a helyes kifeejzés: „seek support”) A probléma itt, amit én kulturkampfnak (német szó:”kulturháború” ) nevezek, nemcsak kulturkampfnak nevezem az intellektuális elit és mások között. Az intellektuális réteg vezető személyeinek másokkal való helyettesítése. Egyszerűen kirúgják őket állásaikból, egyiket a másik után, az opera igazgatóját, a balett igazgatóját, a meteorológiai intézet igazgatója, színházi rendezők, az akadémiai intézet igazgatója, és így tovább, kidobják őket állásaikból. Azt hihetik, hogy a konzervatív intellektuálisokat ez érdekli, ennek az ellenkezője igaz. Láttam a filozófusok elleni ügyben, hogy a konzervatív intellektuálisok nem támogatják ezt a politikát. Nem akarnak ártani maguknak a liberálisok kritizálásával, mert a liberálisok soha nem bírálnak. Ezen a fajta liberálisok soha sem bírálják az igazi teljesítményt, az igazi sikert. Néha megteszik, de nem bántják meg őket. Másrészről, pedig azok az állások, amelyek most üresek, azokat nem a konzervatív értelmiségiek töltik be, mert a konzervatív értelmiségieknek vannak állásaik. Ezek a köpönyegforgatók számára vannak fenntartva. Szeretném, ha megértenék, hogy mennyi áruló van az én országomban. Ugyanazok a személyek, akik Kádár Jánost szolgálták, ugyanazok készítik elő az ügyeket a liberálisok ellen. Nem csupán ugyanazon típusú emberek, hanem ténylegesen ugyanazok a személyek. Az úgynevezett munkásőrök, a szónak nincs jó fordítása, azok, akik az önkéntesekként szolgáltak a kommunista pártban ötvenhat után. Rendőri besúgók. Ezek most a fő jobboldali elitnek deklarálták magukat. De ezek pontosan ugyanazok az emberek, megnézhetik ezt. Tehát alapjában véve nem a konzervatív elit, hanem ezek a típusú emberek vezetik a támadást az úgynevezett liberális intellektuálisok ellen. Hogy történhetett meg mindez? 26:40 Ugyanahhoz a kérdéshez érkeztünk. Vannak ilyen fajta hagyományaink. Magyarországnak hagyománya van önmegsegítés elhanyagolásában, az önálló cselekedet elhanyagolásában. Mindent a kormánytól várnak, mindent egy személytől várnak. Ferenc Józseftől, Horthy Miklósig, és Kádártól, Jánostól a jelen pillanatig a magyarok meg-

szokták, hogy van egy apa figura, nem kell öregnek lennie egy apa figura, aki szívességet ajánl fel nekik. A magyarok nem jogokban, hanem szívességben gondolkodnak. Szívességeket kérnek a miniszterelnöktől, az elnöktől, vagy valakitől, és azok szívességet tesznek nekik. Két példát mondok: Mindkettőt Orbánról (Beszólás: „öt perc”) Tudom, hogy öt percem van. Amikor az Orbán kormány előzőleg hatalmon volt, volt egy tüntetés, és az emberek jelszavakat vittek a következő szövegekkel: „Viktor, köszönjük a hidat.” Most, nemrég történt, amikor volt egy terv Magyarországon, hogy a nyugdíjasoknak („for the pensioners”) megszüntessék a közszolgáltatások ingyenes használatát, vonatok villamosok stb. akkor a televízió azt mondta: személyesen, személyesen Orbán elnök, Orbán miniszterelnök személyesen lépett közbe. Ő nem engedélyezte, hogy a nyugdíjasok elveszítsék ezt a kiváltságot. Nyilvánvalóan a vezetőkben való bizalomba való rájátszásról van szó, hogy amikor az emberek szívességeket kérnek, azokat megadják nekik. Tudom, hogy az időm kint van („my time is out”, a helyes kifejezés: „my time is up.”) és szeretném megválaszolni a kérdéseiket, mert ez a kérdésekre szánt idő. Tudom, hogy nem mondtam el mindent, amit erről a tárgykörről gondoltam, de talán a kérdések nyomán majd többet is mondhatok. 29:16.4 Helga Trüpel: Néhányan jelentkeztek kérdésekkel, és mindenkinek lesz lehetősége a megszólalásra, de kérem, engedjék meg, hogy először én tegyek fel egy kérdést. Volt egy támadás, mely szerint ön, és Vajda Mihály, és más professzorok visszaéltek a kutatási alap pénzével. Ezt olvasható volt a sajtóban sok európai országban. Tudna erről bővebben mondani valamit? Heller Á. 29:57.4 Január elején három újság, jobboldali újság, jobboldali televízió állomások, és két jobboldali rádióállomás elkezdett egy mesét mondani ismételték ezt a mesét. Mesét. Hol volt, hol nem volt. Igazi mese volt, mert nem volt ténybeli alapja a mesének. Több mint száz kutatási ösztöndíj volt Magyarországon. Hat lezárult kutatási ösztöndíj, lezárult, adva, hogy azokat már háromszor kivizsgálták. A kivizsgálás lezárult. Három ösztöndíjat elővettek, és elkezdték kriminalizálni ezt a három, hat ösztöndíjat. És volt egy gyönyörű kifejezés azt mondták, Heller és bandája elkutatott három és fél milliárd forintot. Heller és bandája. Mi a banda? Kutatott? Magyarországon természetesen nincs olyan szó, hogy „elkutatott”, az angolban sincs. Azt jelentette, hogy elloptad a pénzt, hogy ők a rablók, Heller és bandái. A banda, amely liberálisokból tevődött össze. Ez volt az egyedüli dolog, ami összekapcsolta őket, hogy a kutatási csoport vezetője liberális volt. Ketten közülük tényleg 41

barátaim voltak, kettőről, négy.., fogalmam sem volt, hogy kicsodák. A barátaim esetében nem is tudtam, hogy kaptak e ösztöndíjat. Én azonnal egy banda vezére voltam. És alapjában véve ezt ismétlik, ismétlik, ismétlik. Nem akarok bocsánatot kérni, csak azt mondom, hogy nekem nincs egyetlen fillérem sem, én mondom nektek. Nincs egyetlen fillérem sem, és fél milliárd forint ellopásával vádoltak meg. Ez egy tündérmese, tündérmese, de ha ismétled a tündérmesét minden nap minden újságban, és minden rádióállomáson, végre az emberek elhiszik, hogy az igaz. Egy interjút adtam egy újságban, és azt mondták, hogy ha én a tizenhatodik században minden éjjel fekete misén vettem részt, és egy olyan főzetet készítettem, amelyet be akartam tenni a tudományos akadémia levesébe, hogy liberálissá változtassam, minden hónap első péntekében (in every Friday..” a helyes kifejezés „on every Friday”) összefeküdtem az ágyban a főnök Luciferrel, a fő ördöggel. A tizenhatodik században egy inkvizítor mondja, mindenki hitt volna neki. De a valóság. Ennek a kijelentésnek a valóságtartalma pontosan ugyanaz, mint hogy én és a bandám elloptunk fél milliárd forintot. (Heller Ágnes hangja ezen a ponton feldühödötté válik. Veri az asztalt) De ha mondod, mondod, mondod, az inkvizítor…”állítja”??… („will put it”. Ez a kifejezés állítmány szerepében angolul értelmezhetetlen k.p.) és per lesz, nem tudom, hogy per lesz e. Mindegy most az üldözés, a közvádló „prosecutor general” azt hiszem ez az angol megfelelője. Most a közvádló….Kivizsgálás alatt van. Kivizsgálás alatt van, semmi miatt. 34:06 Helga Trüpel: Köszönöm. Most következik a nyílt vita. A szó az öné asszonyom Morvai Krisztina. 34:10.9. Köszönöm szépen. Professzor Heller Ön azt mondta, hogy a magyarok hajlamosak arra, hogy feltétel nélkül kövessék kormányaikat. Tisztelettel, de nem hiszem, hogy a világ tapasztalata ez volt a magyarokról 1956-ban. És hadd kérdezzem meg, hogy ha a magyarok minden feltétel nélkül követik kormányaikat, akkor miért kellett a liberális, szocialista koalíciós kormánynak a magyarokra lövetni („shoot at”) 2006-ban, az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján? Miért kellet száz meg száz embernek sérüléseket okozni. Miért kellet száz meg száz embert bebörtönözni, és a börtönben kínozni őket. Miért kellett ezt cselekedni állandóan 2002, é 2010 között? Miért kellett minden a szocialista, és a liberális kormánynak minden kormányellenes tüntetést feloszlatnia? Hol volt Ön Heller Professzor Úr ezekben az években? Hol volt Ön, és az Ön liberális barátai ezekben az években? Miért nem ült össze a jelenlegi csoport azokban az években, amikor a kormányellenes tüntetők börtönben 42

voltak, és kínozták őket, verték őket, és elvesztették szemüket, mert a kommunista, szocialista liberális kormány lövetett rájuk. Nem gondolják, hogy ha… Helga Trüpel: Rendben van megértettük… Morvai K.: Ez nincs rendjén. Megkérdezhetem, hogy Ön miért nevet? Ez gyönyörű, hogy ez a gyűlés… Egy férfi hang (cinikusan): azért nevettem, mert azt mondta kommunista, szocialista, liberális, és ez így összegezte a számomra. (Valaki nevet a háttérben) Morvai K. Ez egy koalíciós… Egy mási férfi a pódiumról: Rendben van. Megértettük. Megválaszolhatja majd a kérdését. Morvai K. Ha, megértették volna, akkor folyamatosan beszéltek volna ezekről az eseményekről.. Ugyanaz a férfi hang a pódiumról: Okay, okay… Harmadik férfi hang: Okay, okay én megmondom, hogy mennyit beszélünk mi Magyarországról, majd megmondjuk később, de először Heller Ágnes. Morvai K. Kérdem Önöket, hajlandóak e ugyanennek az ügynek is egy ülést szentelni, mert végső idejel nenne, hogy az Európai parlament.. Férfi hang: Megértettük…shhh… Morvai K folytatja: …hogy Magyarország 2002, és 2010 .. Helga Trüpel: Kérem, legyen fair, és adjon másoknak is lehetőséget, hogy beszéljenek… Engedje, hogy Mrs. Morvai, engedje, hogy válaszoljon A pódiumról: Megértettük. Shhh.. Morvai Krisztinát egyesült erővel erőszakkal elhhalgattatják. (k.p.) Morvai K. Köszönöm. Heller Á: 36:54.3 „jó”(szószerint így, magyarul: „jó”) Heller Ágnes angolul folytatja. Nincs sem megszólítás, sem névmás)… egy másik, kérdés formájában megfogalmazott kitalálást tárt elénk. Senkit sem lőttek meg („Noone was shot” angol jelentése kettős lehet: „Senkit sem lőttek meg”, vagy „Senkit sem lőttek le.”Ismeretes az angol mondás: He shot himself in the foot”Lábon lőtte magát-maga ellen érvelt,a maga kárára beszélt ) Mutass egy tényt. (”Show me a fact.”) Senkit sem lőttek le, senkit sem kínoztak. Mutass egy tényt, hogy bárkit lelőttek volna, bárkit kínoztak volna. Kedvesem, nekem egy tényre van szükségem, mert senki sem, még a Fidesz sem állítja, hogy bárkit lelőttek (meglőttek) volna, amit állítanak az nem ez. Valami mást állítanak az igen problematikus, de soha sem állítják, hogy bárkit lelőttek (meglőttek) volna, és soha sem állítják, hogy bárkit kínoztak volna. Elnézést kérek. Morvai K. igyekszik közbeszólni…

Heller Á Ez a te meséd, ez a te kitalálásod. Nem akarok 2006-ról beszélni, mert ez messze vinne bennünket. De ismétlem, hogy ez egy kitalálás, senkit sem lőttek le (meg), senkit sem kínoztak. Még most is, amivel én nem egyezem, meg akarják semmisíteni azt a bírósági határozatot, amely egyedül szerepelt a rendőrségi tanúvallomásokon. Én ezzel sem egyezem, de ez távol áll attól, amit te most javasolsz. Helga Trüpel: 38:09.5 Most Ön Következik, Európai küldött… Schöpflin György:38:18.2. Magyarul: Köszönöm szépen Schöpflin György vagyok. Ágnes, szeretettel köszöntelek itt a Parlamentben. Angolul folyatatom. (Angolul) Ami, nem magától értetődő azok számára, akik nem ismerik behatóabban Magyarországot. És azt hiszem, hogy a magyar nyelv ennek egy rettenetes akadálya. Egy mélységes megosztottság van, amely pártpolitikai vonalon húzódik meg. Ez egy ontológiai megosztottság. Két értelmezési mód („narrative”) van minden lehető tárgykört illetőleg, ami csak szóba kerül. Említettem a múltban is, hogy Budapesten vannak jobboldali, és baloldali vendéglők, a sütemények íze természetesen mindenütt ugyanolyan jó. Ha, ebből a szempontból nézzük, akkor amit most hallottak, az Ágnes narrativája, amely a saját alapfeltevései alapján teljesen jogos. Vannak azonban más narrat0vák is, amelyeket ő szükségszerűen nem említett. Én említem őket, mert én a másik oldalról jövök. Először is, a kriminalizálás, amire ő többszörösen hivatkozott. Magyarországon nincs egyetlen hatalom, amely azt mondja, hogy megnyomjuk a gombot, és kriminalizálás következik. Magyarországon vannak intézmények, vannak törvényes intézmények, amelyek önállóak, és nincsenek a politikai hatalom hatásának alárendelve, ahogy azt Te állítod. Tehát, ha kriminalizálásról beszélsz, akkor arról van szó, amit a közvádló határoz. Ha, a közvádló kivizsgálást folytat, akkor arról van szó, hogy az utóbbi időben nagyon sok ilyen kivizsgálás van folyamatban, tekintettel a múlt kormány korrupciós ügyeinek a sokaságára. Ha, bárkit bűnösnek találnak, azt bűnösnek találják. Különben, pedig, és szerintem, ez vonatkozik az úgynevezett filozófus botrányra is, ha nincs semmilyen rendellenesség, akkor nincs mitől félned. Azt hiszem, hogy Magyarország ténylegesen jogállam. Hadd térjek ki a következő pontra, amelyről szóltál. Talán vissza kellene vonnod a „szolgalelkűség” kifejezést, mert az igen sértő, minden bizonnyal a magam számára. Elég sok magyar ül itt ma a padsorokban, és nem hiszem, hogy azok szeretnék, ha szolgáknak és egy szolgalelkű nemzet tagjainak tekintenék őket. Nem hiszem, JÓ HA FIGYELÜNK!

hogy a magyarok gondolkodóképtelen robotok. Ha, viszont a magyarok mindan�nyian gondolkodóképtelen robotok, akkor, hogyan lehetséges, hogy Te Ágnes kivétel vagy. Hogyan lehetséges, hogy Te nem vagy szolgalelkű? Én sem hiszem magamról, hogy szolgalelkű vagyok. A hatalom összpontosítása, és amint arra Te utaltál, hogy (Magyarországon) csak szervezeti ranglétre, és engedelmeskedés van, ez az én számomra azt jelenti, hogy a magyaroknál nincs szakszerűség, és minden annak van a hatalmon lévő politikai erőnek van alárendelve. Nem hiszem, hogy ez így van. Azt hiszem, hogy magad is belátod, vagy legalább is remélem, hogy belátod, miszerint ez nem így van. A magyarokra is jellemző a szakszerűség. A megosztott magyar társadalom mindkét oldalán jelen van a szakszerűség. Mindkét oldalon találhatóak jól képzett ügyvédek, még jól képzett filozófusok is találhatóak a megosztott (magyar) társadalom mindkét oldalán. És befejezésül egy gondolat a számodra: Te hosszasan beszéltél a Médiatörvényről, és én nem kívánok ebbe belemenni. Valójában sok időd eltöltöttem a médiatörvénnyel. Ha Te különböző dolgokat tündérmeséknek minősítettél. Azt mondat, hogy a média, éspedig a jobboldali média tündérmeséket mond, nem gondolod, hogy jól jönne egy médiatörvény, amely megakadályozná a sajtót, hogy tündérmeséket mondjon? 41:57 Hozzászólás az ülés egyik vezetője részéről angolul.41:56.4 Ez a hozzászóló nem kért, és nem kapott szót az ülés vezetőjétől. A fenti hozzászóló Heller Ágnes védelmében azzal érvelt, hogy amire a sajtóban gyakran azt mondják, hogy „tündérmese” arról kiderül, hogy igaz. A felszólaló két példát hoz fel annak bizonyítására, hogy amiről a sajtó írt arról. A hozzászóló ezzel azt szándékozta bizonyítani, hogy ha lett volna médiatörvény, akkor a sajtó nem bizonyíthatta volna be, hogy a vádak igazak voltak, és nem „tündérmeséről van szó. Ez a hozzászólás Heller Ágnesre nézve, azonban visszafelé sült el, mert cáfolja geller Ágnes állításait, melyek szerint a magyar sajtó ellene való vádaskodások „tündérmesék, és azok nem lehetnek igazak. Heller Á. 43: 40. 0 Gyuri——–valami nagyon nagyon fontosat. Magyarországon totális megosztás van, vagyis a lakosság nem tudja, és nem is akarja megérteni egymást, de ha egy párt kétharmados többséget kap ennek a pártnak megvan a lehetősége, legalább a lehetősége, hogy megszüntesse ezeket a különbségeket. Ahelyett, hogy ezt a lehetőséget kihasználnák, azt az ellenkező célra használják. Hogy elmélyítsék a szakadékot, nem, hogy hidat építsenek a szakadék fölé. De a konkrét dolog, amit mondtál, de nem tagadhatod, hogy ahelyett, hogy egy JÓ HA FIGYELÜNK!

olyan elnök megválasztása helyett, akinek saját jogkörére alapozott hatásköre van, az elnököt a miniszterelnök jelölte ki, aki nem egy önálló személy. Nem tagadhatod, hogy amikor az alkotmánybíróság valamit alkotmányellenesnek minősített, akkor a parlament, a kormány válaszként korlátozta az alkotmánybíróság hatalmát. Nem tagadhatod, hogy a főügyészt kilenc évre nevezték ki (Heller Ágnes előzőleg kilenc hónapiot mondott. K.P.) Nem tagadhatod, hogy a cenzúra hivatal („censorship authority”) tagjai kizárólag egyetlen pártból valóak, és senki más nem vesz részt benne. Még akkor is, ha ennek a személynek a legjobb szándéka lenne, lehetetlen helyes döntést hozni, éppen amiatt, amit mondtál, hogy különböző narratívák vannak. Igazad van, különböző narratívák vannak, de ha azok döntenek, akik ugyanahhoz a narratívához tartoznak, nem lehet megakadályozni, hogy a döntéseik ne legyenek egyoldalúak, és elfogultak, ezért van szükség a hatalom megosztására, hogy különböző narratívák legyenek, akik meg tudják vitatni egymással. Nincs szükség arra, hogy egy törvényt két óra alatt elfogadjunk, és öt törvényt beiktassunk egyetlen nap alatt a parlamentben. A demokráciák lassú intézmény („Democracies are slow institution.”) (Heller Ágnes a kezével veri az asztalt.) Kompromisszumokra van szükség, vitákra van szükség, tárgyalni kell nem lehet egyik percről a másikra menni („You can not go from one moment to the other.”) Ha valamit teszel (értelmezhetetlen szó) egymás nélkül nem fog sokáig tartani, ás visszamegy azoknak a fejére, akik kitalálták (invented) Ezt akartam mondani Hankis Ágnes 46:23.0 Köszönöm. Sok mindenről szeretnék beszélni, de az idő nagyon rövid, engedjék meg, hogy magyarul folytassam hogy pontos legyek, mert a kérdések, amelyekkel szembesülünk nagyon érzékenyek. Magyarul: Én nagyon szomorúan hallgattam ezt az előadást, mert fiatal korunkban Ágnesnek, és művinek nagy tisztelőjeként (Fennakadás: Nincs fordítás. Van?) Hang: német…tizenhat. Okay… H. Trüpel: Van fordítás minden nyelvre. Hankis Á. Folytatja… Heller Ágnes, és műveinek nagy tisztelőjeként agyonjegyzeteltem a könyveit és nagyon tiszteltem azt a pengeéles logikát, és objektivitást, amiről ő a világ dolgairól gondolkozott. Ehhez képest most hallottam egy előadást, amelyben én a nagyon, nagyon szélsőséges elfogultságon kívül mást nem találtam. Tények súlyos elferdítése, illetve más az ő képébe nem illeszkedő tények tudomásul nem vételét. Engedje meg, hogy ne tűnjek kicsinyesnek, de ahogy mondani szoktuk, az ördög a részletekben lakik. Tehát először is látszólag kicsinyes módon, nem titkolva, hogy bizo-

nyítandó az elfogultságot, először is néhány apró kérdést tegyek fel. Ágnes, komolyan gondolja e azt, hogy amikor Orbán Viktor metaforikusán azt mondja, hogy a szavazófülkékben forradalom zajlott, ez egy metafora, lehet e ezt úgy fordítani, hogy Magyarországon kriminális forradalom vette kezdetét? Akik a történelmet ismerjük, gondoljunk a Hitlerájra, a Nemzeti Szocialista forradalomra; az valóban titkos választásokon szavazófülkékben zajlott le? Ugye, ez komolytalan? Nagyon sértő volt az, ahogy Schmitt Pál Köztársasági elnök úrról nyilatkozott. Egyetlen kérdés, ha Önt zavarja Schmitt Pálnak a konzervatívokhoz közel állása, nem zavarta, hogy Göncz Árpád elnök Úr a liberális párt országos tanácsának tagja, és tisztségviselője volt? Nem kettős mérce ez? Tovább megyek: cenzúrahatóság működik Magyarországon. Magyarországon mindent meg lehet írni, azt, amit most Ágnes elmondott, de sokkal durvábban is, naponta mindent. A magyar sajtóorgánumban mindenki azt ír, amit akar. Ezt hívják cenzúrának? Kérdezném, Ágnestől, hogy… H. Trüpel: Bocsánat, de… Hankis Á. Hogy miért nem emelte fel… H. Trüpel csak fél ötig van időnk. Korlátozza magát egy kérdésre.. Hankis Á: miért jelentette ki azt, hogy mind azok a dolgok, amikre utalni szoktunk, és amik a Gyurcsány kormány nyolc évében zajlottak. A titkosszolgálatok felhasználása politikai ellenfelek megfigyelésére, mérhetetlen korrupciós ügyek, és a vérengzések, nemcsak október 23-án. Más eseteket is szívesen elmondok. Befejezem. Egyetlen kérdésem: Ágnes, én ott voltam 23-án a tömegbe. Idős hölgyek álltak körülöttem vérző fejjel. A legjobb barátom négy kisgyereke súlyos sérüléseket szenvedett. Nem szélsőjobboldal, ez egy békés tömeg volt. H. Trüpel: Kérem, kérem… Megértettük, kérem, kérem. Hankis Á: Amikor kriminalizálásról beszél, hogy Heller Ágnes, és bandája, és ahogy néhány sajtó orgánumában ebbe még a rasszizmus kérdését is belekeverték. Hankis Á.: Ne haragudjon, egyetlen mondat, mert ez egy ritka alkalom. Mikor kriminalizálásról beszél és arról, hogy Heller Ágnes, és bandája, és ahogy néhány sajtóorgánumba, ebbe még a rasszizmus kérdését is belekeverték. Ezt az egy mondatot engedjék meg, hogy befejezzem. Az én felmenőim többsége megjárta Auschwitzt nagy részük ottmaradt, kisebb részük túlélte úgy, ahogy. Ezt azért tettem hozzá, hogy ne magyarázzanak félre. Komolyan lehet ezt gondolni, hogy egy korrupciós ügy kivizsgálásába inkvizíció, rasszizmus, és hasonló tényezők játszanak szerepet. Ágnes, ezt Ön komolyan gondolja? 43

Egy lettországi képviselő 51:32.7 Igen nehezen értelmezhető általános jellegű felszólalása Német nyelvű felszólalások, amelyekre Heller Á. Nem válaszolt. H. Trüpel: Most Ágnes fog válaszolni, és utána még három kérdést fogadunk el. Heller Á. 59:38.4 válasza Hankis Ágnes felszólalására …és más kérdések szintén. Először is az ő…Hölgyem (Lady) Magyarul: Félreértette amit mondtam, (angolul folytatja) Sose mondtam, hogy kriminális a kormány. Magyarul: Azt mondtam. (megismétli angolul) Azt mondtam, hogy nem konzervatív kormány, mert ő forradalomról beszél, és sose beszéltem kriminális aktivitásról itt, és én sose mondtam, hogy Orbán antiszemita, én inkább az ellenkezőjét mondtam a Frankfurter Allgemeine Zeitungban adott interjúmban. Te mondasz valamit, te nekem tulajdonítasz valamit, amit én soha nem mondtam. Ez mindig probléma. Lehet, hogy az én narratívam különbözik a te narratívádtól. Kérem, próbáld megérteni, amit a másik mond, ne tulajdoníts másnak bizonyos szavakat, amelyeket az soha ki nem ejtett. Én ezt nem szeretem. A következő az általános kérdésről: Erről én ilyen rövid idő alatt nem beszélhettem. Azt hiszem igazatok van, mert itt nincs általános háttér. Én szétosztottam itt egy fényképet, talán ott, még mindig itt van. Ez a fénykép. A fénykép 1988-ból való, amelyen Gyurcsány, és Orbán egy szobában ülnek együtt, és igen barátságosan beszélgetnek egymással. 1988-ban volt, amikor Magyarországon mindenki hitte és reménykedett, hogy megvalósul a szabad ország, a szabad alkotmányra alapozott ország, ahol az emberek demokratikusan élhetnek, és meghallgatják a másik véleményét. Borzalmas, hogy az elmúlt húsz évvel visszaéltek. A történet a húsz évvel való visszaélésről szól. Nem csak egy párt a hibás több párt hibás a húsz évvel való visszaélésért. De itt vagyunk most és tárgyaljuk a jelenlegi helyzetet. Nem tárgyalhatjuk az 1990-es helyzetet, mert azt nem tehetjük többé. Nem beszélhetünk Antalról, vagy az első Orbán kormányról, sem pedig Medgyessy, vagy az első Gyurcsány kormányról. Az lezárult. Elmúlt. Én nem szeretem. Különösen nem szeretem Magyarországon a hosszú emlékezetet. Beszélsz az emberekkel, és azt mondják: Emlékszel mit mondott ez az ember húsz évvel ezelőtt? Emlékszel mit tett tizenöt évvel ezelőtt? Azt gondolom, kérem, legyen rövid emlékezeted. A dolog az, hogy mit tegyünk most, mert mindig arra gondolunk, hogy mi volt tizenöt évvel ezelőtt, akkor semmire sem jutunk. Ennek az országnak ki kell mozdulnia erről a holtpontról. Ha a baloldali liberálisok iránti szimpátiám miatt bíráltok, én 44

mondhatom, hogy én voltam az egyedüli, aki az ATV-ben, aki beszéltem a híres ösződi beszédről ugyanúgy…(magyarra fordítja a szót: „elment tökéletesen” (vissza angolra) nem tudom leírni. Szintén elferdítették a mondanivalómat. Érdekes, hogy amiatt senki sem bírált. Most. Az utolsó kérdés: Igen, én azt hiszem, hogy lehet beszélni különböző demokráciákról. Én a liberális demokráciáról beszélek, mert az a nyugati demokrácia, és amikor én jelenleg, akkor bírálom a kormány rendelkezéseit, akkor azt bírálom, hogy az nem felel meg a liberális demokrácia követelményeinek. Én olyan világban nevelkedtem, ahol azt tanultuk, hogy a Szovjetunió az igazi demokrácia a formális demokráciával szemben. Ebből elegem volt. Igazi demokráciát akarok, amely nagyon formális, amely egy rossz kormány, de ott van a sajtó, amely helyére teheti a dolgokat. A sajtó kontrolálhatja ezt a kormányt, és a sok különböző ágazatok kontrolálhatják egymást. És ismétlem- egy lassú kormányt. Egy magyar miniszterelnököt akarok, hogy megmondjam, mit akarok, akarok egy magyar miniszterelnököt, akit senki sem magasztal, és senki sem gyűlöl. Ez a legfőbb kívánságom. Német nyelvű felszólalás H. Trüpel, Tessék Bagó Zoltán: 1:05:48 Angolul: Az én véleményem kissé súlyos, azért magyarul beszélek. (Bagó Zoltán magyar nyelvű felszólalásának átirata): Köszönöm a szót. Bagó Zoltán vagyok Magyar Néppárti képviselő, és nagyon szomorúan ültem végig ezt az előadást. Tekintettel arra, hogy itt jogászként folyamatosan jegyzeteltem, és tételesen vis�sza tudnék hivatkozni azokra az elhangzott mondatokra, amelyek csúztatások, és nem állják ki a valóság próbáját. Sajnos ez részben annak köszönhető, hogy professzor asszony 1977 óta nem él Magyarországon. Tehát több mint harmincöt éve nem életvitelszerűen van Magyarországon, hanem haza jár, és lehet, hogy ezért nem ismeri a magyarországi viszonyokat. De ezt nem tételezem fel, valószínűleg inkább arról van szó, hogy egy más fajta értékrendet képvisel, amelynek létjogosultsága van természetesen a világon, de ebből egyrészt mostanra a magyar társadalom többsége már nem kér, másrészt azóta nagyon, nagyon sok idő telt el. Hiába ingatják a feküket, mert demokratikus választások alapján jött ki az az eredmény, ami Magyarországon elutasította azt a liberális gondolatrendszert, aminek egyik alaptétele, illetve aminek a hallgatói vagyunk itt ma, és ezért tartom ezt a vitát álságosnak, hiszen ebben az egy órában nem tudunk olyan elméleti problémákat feloldani, amelyek gondolkodási különbséget takarnak. Tételesen mik is hangzottak el. Azt mondta a professzor

asszony, akinek én nagy tisztelője vagyok, hiszen az egyetemen olvastuk a munkáit, hogy a civil társadalom érdekeit a kormány nem veszi figyelembe. Ez ugye azért nehéz mondat, mert…bocsánat szószerint jegyzeteltem. A kormány nem veszi figyelembe a civil társadalom érdekeit. Ez a mondat hangzott el. Bocsánat szószerint jegyzeteltem. Ön mondta professzor asszony. Német nyelvű közbeszólás) Bagó Z. folytatja. Ön mondta. Köszönöm szépen Cohn Bendit úr, hogy ennyire bízik bennem. Ön már többször bizony1totta azt, hogy. A saját jegyzeteimből professzor asszony. Beleszólás: Was? Bagó Z. Vissza tudjuk hallgatni. Nem vagyok államügyész, de nincs értelme akkor a vitának, ha az elhangzott mondatokat is kétségbe vonjuk, úgyhogy akkor megpróbálok gyorsítani. Az, hogy a kampány az előző kormányok ellen szól ma Magyarországon, ez egyszerűen nem igaz. A választások megtörténtek. Való igaz, hogy az előző kormányok idején történtek olyan dolgok, amiket most a mostani államigazgatás kivizsgál. Az visszataszító, azt mondani a Köztársasági Elnökre, hogy a mostani köztársasági elnök magyarul sem tud, ez több mint durva, tekintettel arra, hogy, ha csak itt a meghallgatáson megnézzük a hozzászólásokat, akkor ez nem igaz. Az, hogy a liberális demokrácia a nyugati demokrácia az megint nem igaz. Nagyon sok politikai rendszer van, ezek közül az egyik a liberális demokrácia. Arra hivatkozni, hogy kulturkampf van Magyarországon, és, az értelmiségi elitek harcolnak egymással, ez megint egy nézőponti kérdés. Ön szerint, az Önök által képviselt értékrend az értelmiségi elit. Nagyon sokan vannak Magyarországon, akik szerint nem. Be fogom fejezni Trüpel asszony, mert az előttem szólók lényegesen több időt kaptak, de azt még szeretném aláhúzni, hogy akkor Médiatörvényről beszélni. H. Trüpel: Kérem, kollega úr, kérem… fejezze be, mert szeretnék másoknak is lehetőséget adni… Bagó Z. Értem. Három mondatot szeretnék mondani. A mai nappal az MSZP, és az SZDSZ a magyar parlamentben nem járult hozzá, hogy sürgősséggel tárgyalják a Médiatörvénynek az ügyét. Ez egy kérdés. Kíváncsi vagyok az Ön véleményére ezzel kapcsolatban. A második kérdésem: Miért hivatkozik a Kádár korszakra, és arra a kontinuitásra, amiről beszélt, akkor, amikor Magyarországon az Apró klán, és az ő leszármazottaik voltak az államigazgatás csúcsán? És a harmadik, befejeztem, hogy senkit nem lőttel le, ezek tények, és fikciók. Szószerint ezt mondta. Ez egyszerűen hazugság. Emlékszünk a vérző fejű emberekre. (Taps) Emlékszünk arra az emberre, akinek kilőtték JÓ HA FIGYELÜNK!

a szemét, és sorolhatnám. Köszönöm szépen. Név nélkül való angol nyelvű hozzászólás 1:10:51.6 Összefoglalás: Az Európai Unió Bizottságának a Magyar Médiatörvényhez való viszonyáról szól, és azt sürgeti, hogy a magyar Médiatörvény kérdése ne csak az EU Bizottság, és a magyar kormány között kerüljön megvitatásra, hanem más szerveket is be kell vonni a vitába. A felszólaló egyáltalán nem érinti Heller Ágnes beszédét, sem a magyar részről adott válaszokat, illetve Heller Ágnesnek feltett kérdéseket. Francia nyelvű felszólaló. Német nyelvű felszólaló Heller Á. Válasza Bagó Zoltán felszólalására 1:18:29 Azt hiszem, hogy több felszólaló hozzászólásával egyezem. Nem akarok arra válaszolni, amivel egyezem. Most itt egy példa, hogy a magyar…, a Fidesz hogyan vitatja meg rendszerint a dolgokat. Ez az Úr nekem tulajdonított egy mondatot, százszázalékos bizonyossággal, hogy én azt mondtam. Idézett egy mondatot, amelyet én sose mondtam, mert nem tud angolul. Azért hiszi, hogy én mondtam valamit, amit nem mondtam.

Abszolút nem. Más példák is vannak. Valaki az Apró klánról beszél. Tudják mi az Apró klán? A mese, hogy Gyurcsány miniszterelnök feleségül vette Apró unokáját. Ezt most Apró klánnak hívják. Megmondom Önöknek. A Fidesz egyik igen megbecsült tagja, akit én igen becsülök, az ő apja a titkosrendőrség besúgója volt. Rólam jelentett. Milyen következtetést vonok én le az ő fiáról? Semmilyet. (egyre dühödtebben, és felajzottabban, számonkérő,se, el elfulladó hangon) Mit jelent az, hogy Apró klán? Szégyellném magam a Ön helyében. Ilyen szavakat kiejteni. Ki a felelős? Az apa, a nagyapa, és a feleség nagyapja. Klánról beszélni. Ez olyan, mint Heller Ágnes, és bandája, ugyanolyan érv. Én ellenzem az ilyen fajta érvet. Nem hiszem, hogy ezt ép ésszel bárki is megtenné. Ami a Magyarorrság államelnökére vonatkozó bírálatomat illeti, talán túl erős volt, de ő mondott („uttered”, a helyes kifejeés: „issued”) két másfajta írást, amely tele voltak hibákkal, magyar hibákkal, nyelvtani hibákkal, és más fajta hibákkal, és még a helyesbítésben is volt három hiba. Ez nem azt jelenti, hogy ő nem tud magyarul, de a személyek, akik körülveszik, akik írják a dokumentumokat a számára nem tudják a magyar nyelvtant. Ez be van bizonyítva. Nincs szükség arra, hogy én bizo-

nyítsam, mert papíron van. És nem hiszem, hogy másokat meg kell válaszolnom. Ismételten, ami a médiatörvényhez illeti („as far again to the Media Law concern” a helyes kifejezés: „As far as the Media Law is concerned” k.p.) Nem arról beszélek, hogy a törvény önmagában jó e vagy sem. Azt hiszem, hogy teljes egészében rossz, mert a kormány nem ellenőrizheti a sajtót, a sajtónak kell ellenőriznie a kormányt. De a dolog, hogy egy hatóság minden tagja a kormányon lévő párt tagja, és a hatóság vezetője szintén a kormánypárt tagja egy rendellenesség. Abszolút rendellenesség. Mindenki láthatja. Kristálytiszta, hogy rendellenesség, függetlenül a törvény tartalmától, ami szerintem szintén téves. De a tartalomtól függetlenül, ez egy rendellenesség. Egyetlen médiatörvény sem kontrollálható egyetlen párt által, a hatalmon lévő párt által, és egy személy által, aki szintén a kormánypárthoz tartozik. Ez egy rendellenesség. Ez önmagában egy rendellenesség. Okay. Fordította: Kaslik Péter Kaslik Péter jogász. 1967-től él Kanadában, ahol 1970-től 2000-ig tanárként dolgozott. Kaslik Péter elérhető: pkaslik@ silomail.com Nemzeti InternetFigyelő

Globalobüntiben A globális adósságkockázatok elemzésével és közzétételével foglalkozó, londoni székhelyű CMA Datavision legutóbbi jelentésében Magyarországot is a világ tíz pénzügyileg legkockázatosabb országa közé sorolta. Nem túlságosan jó hír, de aligha lehet kétséges, hogy mindez ugyanannak a globális megtorláshullámnak a része, amit hazánk most már hónapok óta átél. Az önmaga létezését is tagadó globális birodalom figyelmeztető és fegyelmező hatalmi részlegének fontos elemét képezik ezek az adósság- és hitelminősítő intézetek. Az a feladatuk, hogy előbb figyelmeztessék, aztán, ha ez nem használ, fegyelmezzék azokat az országokat, amelyeknek uralmi struktúrái valamilyen módon megsértik a globális hatalmi rendszer szabályait. Ha már ilyen „rossz társaságba” keveredtünk, érdemes talán megvizsgálni, hogy kik a sorstársaink, akiket a globális véleményhatalom szintén ebben a „globalofogdában” tárol mostanában, és talán az sem érdektelen, hogy ki miért került ide. A legrosszabb országnak ma Görögország számít, őt követi sorban Venezuela, Írország, Portugália, Argentína, Ukrajna, Spanyolország, Dubaj, Magyarország és végül Irak. Láthatólag egyelőre „előkelő” helyen vagyunk, mert Irak után mi számítunk a legjobbnak a legrosszabbak között. Ám talán érzékelhető, hogy elég vegyes társaság jött itt össze. Hiszen különös, hogy a koldusszegény Ukrajna és a dúsgazdag Dubaj szinte egymás mellett szerepel, ráadásul köztük az a Spanyolország áll a rangsorban, amely az Európai Unió legjelentősebb gazdasága a négy „nagy” után, és ma már a világ gazdag részéhez tartozó középhatalom. Mindez azt valószínűsíti, hogy nagyon különböző országok és feltehetően nagyon különböző okokból kerülnek be ebbe a büntetőszázadba. JÓ HA FIGYELÜNK!

A látszólag leginkább homogén csoportot az úgynevezett PIGS országok képezik, vagyis Portugália, Írország, Görögország és Spanyolország. A cinikusan gonosz PIGS elnevezés angolul az jelenti: „disznók”, ami jelzi, hogy ezek az országok „levágásra” szánt „állatok”, amelyek a globaloböllérek szerint persze maguknak köszönhetik sorsukat. Az a „bűnük”, hogy komolyan vették a globális pénzhatalmi rendszert meghatározó látványtechnikai „trükkök százait”. Azt, hogy a „liberalizálj, deregulálj, privatizálj” globális szentháromságának engedelmes betartásával egyenes út vezet a neoliberális mennyországba. Hát végül is most talán megvalósul ez az ígéret, csak nem egészen úgy, ahogyan képzelték. Hiszen az a „másvilág”, ahová rövid időn belül kerülnek, nem igazán az lesz, mint amit népeik reméltek. A rohamos gyorsasággal a polgárháború felé sodródó Görögország, amely tehát ma már az utolsók között is utolsó, szemben a legjobb adósok 2 százalékos kamatával 12 százalékos kamatra kap hitelt, négyük közül így már a „leginformáltabbnak” mondható, és általa a többi is előre láthatja a „vágó-sor” mozgását. Venezuela és Argentína, a két eltérő módon lázadó latin-amerikai ország már törzstag a kiközösített páriák között. Uralmi elitjének megbocsáthatatlan bűne, hogy nacionalista, populista, protekcionista. Ami magyarul azt jelenti, hogy tiszteli saját nemzetét, és komolyan veszi, hogy őt valóban a nép hatalmazta fel, ezért igyekszik a nép javára cselekedni, és annak érdekeit megvédeni. Ukrajna bűne hasonló, ráadásul azért is bűnhődnie kell, mert feladta a „színes forradalmak” sorában ráosztott szerep eljátszását. A globális birodalom Putyin – ellene lázadó – Oroszországát akarta körbezárni Ukrajnától Grúziáig e „színes forradalmakkal”. 45

Így az ebből a „koalícióból” most kiszállni készülő Ukrajna elég érzékeny geostratégiai veszteség számára, tehát bűnhődnie kell. Dubaj látszólag „kakukktojás” a megbélyegzett páriák csoportjában, mert az eszelős tempójú szupergazdagodás planetáris, látványtechnikai csúcsfegyvere volt egészen a múlt év nyaráig. Bukásának fő oka éppen ez a semmilyen határt nem ismerő, fékeveszett burjánzás. Az elmúlt évek során ugyanis a világtörténelem legnagyobb dimenziójú ingatlanlufiját kezdték felfújni, és mostani kitaszítottságuk a közelgő totális összeomlás diszkrét „megelőlegezésének” tekinthető. Irak különös módon éppen hatalmas ívű karrierjének csúcsaként szerepel e csoportban, mert néhány éve még ő volt az abszolút utolsó, ma viszont felküzdötte magát a legrosszabbak között a legjobb helyre. E karriert annak köszönheti, hogy a birodalomnak valahogy demonstrálnia kellett, az a totális vereség, amivel hamis vádakra épített brutális agressziója most véget érni látszik, valójában mégiscsak „a szabadság, a demokrácia és a haladás fényes győzelmét” jelenti a világ számára.

És végül elékeztünk Magyarországhoz, amely halmazati büntetésként került a „kivégzendők klubjába”. Azért, mert a globális birodalom kényszerítő-hatalmi, fegyelmező-hatalmi és értelmező-hatalmi gépezetével egyszerre merészelt szembeszegülni. Ennek igazi veszélye nem is önmagában van a birodalom számára, hanem a „precedens” jelleg hordozhat beláthatatlan következményeket. Ha azonban végül mégis kísérletet tennénk arra, hogy megfogalmazzuk, mi köti össze ezt a heterogén csoportot, akkor az a következő lenne. Ezen országok uralmi elitjei „szertelennek” bizonyultak. Vagy túlságosan és kritikátlanul kiszolgálták a globális birodalmat, vagy végiggondolt, összehangolt stratégia nélkül lázadni merészeltek. Mindez arra irányítja a figyelmet, hogy a birodalmi kifosztás egyetlen alternatíváját a kifosztottak új szövetségi rendszerei képezhetik, amelyek a birodalmat az egyenként való karanténba zárás, levadászás fegyelmező-hatalmi intézményeitől fosztják meg. Bogár László – Magyar Hírlap

Mintha a Fidesznek nem esett volna le, mit is jelent a kétharmad. Felállhattak a dobogó elsô fokára, nyakukban az érem, nekik szól a Himnusz, aztán még mindig a bronzérmest köpködik. Egy idô után azért ez komikus.Ráadásul nem is csak így lehet politizálni. Még példa is akad rá a jobboldalon: Tarlós István. Ô sem rajong az egykori SZDSZ-ért, mégis kinevezte Atkári Jánost, mivel ô érti legjobban a fôváros pénzügyeit. Ez a konszenzuskeresô, értelmes politika sokkal érthetôbb, rokonszenvesebb is számomra, mint az országos keménykedés.

Rágalomária Gyurcsány Ferenc volt magyar miniszterelnök csütörtökön egyszerre harminc ország nagykövetét hívta meg azért, hogy elpanaszolja nekik, miként „teszi tönkre” az országot az egy évvel ezelőtti választásokon a parlamenti helyek kétharmadát megszerző kormány és annak miniszterelnöke, illetve hogy „mellesleg” elmagyarázza azt a büntetőeljárást, amelynek ő az egyik főszereplője. Nehéz lenne ugyanilyen akciót elképzelni azon országokban, amelyeknek képviselői elfogadták a meghívást. Hiszen vajon a washingtoni magyar nagykövet elzarándokolt volna-e a republikánus, elnökjelölti ambíciókat dédelgető Ron Paul képviselőhöz, ha az bejelenti: tájékoztatni kívánja a nagyköveteket arról, hogy Barack Obama elnök egy olyan kormányt vezet, amely lábbal tiporja a jogot? És fordítva: vajon mit kapott volna Orbán Viktor a Gyurcsány-kormány tagjaitól és médiájától, ha még ellenzéki vezetőként igyekezett volna összetrombitálni több tucat diplomatát, hogy elmondja nekik: a pénzügyi felügyelet vezetőjét törvénytelenül cserélték le a szocialisták, miután félholtra verték, majd emberek szemét lőtték ki, miközben véresre verték pártja egyik országgyűlési képviselőjét? Azt, hogy mit kapott volna, tudjuk. S azt is, hogy elmentek-e volna tömegesen a nagykövetek. Nem mentek volna el. Mert akár tetszik a jelenlegi kormánynak, akár nem, a nyugati médiához hasonlóan a nyugati diplomaták tetszésindexe teljesen eltér a magyar népnek a szavazatában is kifejeződő ízlésvilágától.

Lovas István

Míg e diplomaták szemében a magyar történelem szemétdombjára került SZDSZ vagy ultraliberális utódja, az LMP csillagos ötös és bírálhatatlan, a volt kommunista jogutód MSZP négyes, a Fidesz viszont zsigerileg gyanús volt, gyanús, és gyanús is marad. Gyurcsány Ferenc a nagyköveteknek – majd egy nappal később a Budapesten állomásozó külföldi újságírók klubjának, a HIPA-nak – 26 pontban foglalta össze a jogállam „rombolását”. Az alkotmány „szétverését” pedig újabb 21 pontban, amit a perbefogásától láthatóan rettegő és mártírszerepre készülő volt miniszterelnök megfejelt még egy sukorói „tájékoztatással” is. A 21 pont közül az elsőben azt panaszolta, hogy immár az alkotmányt alapjognak nevezik. Amire a német nagykövet arca nyilván a rokonszenvtől rándult össze, hiszen saját alkotmányuknak 1949 óta ez a neve. A második pont fő kifogása az, hogy az új alaptörvény a kereszténység tradicionális nemzetépítő szerepét méltatja.

Igen. Azt. De vajon eszébe jutna egy pozsonyi politikusnak azért panaszkodni a külföldnek, mert a szlovák alkotmány a Nagymorva Birodalmat tiszteli Cirill és Metód mellett, vagy egy ateista görög politikusnak ugyanez, mert a hellén alkotmány a görög ortodox államegyház alkotmányos védelmét betonozza be? Gyurcsány panaszának harmadik pontja, hogy hazánk hivatalosan nem Magyar Köztársaság, hanem Magyarország. Kérdés, hogy vajon kormányfőként miért nem emelt kifogást ugyanezért, amikor Brüsszelben minden egyes hivatalos megjelenésén az asztalon a neve alatt Hungary és nem Republic of Hungary állt. Tegnap egy német lap azt írta, a liberálisok és a szocialisták főleg azért támadják Orbánt, mert „nemzeti patrióta”. Igazán jó lenne végre tudni, hogy ez a jelző miért lehet dicséret egy amerikai, francia, szlovák, görög, román vagy malajziai politikus esetében, és miért elítélendő, ha ezt egy magyar miniszterelnök vallja. A mélyen antidemokrata magatartása miatt is elkergetett Gyurcsány páratlan képmutatásának bűnét nem akarjuk kisebbíteni vagy feloldani mások felelősségében, de egyedi „kezelésünk” kérdését végre igen élesen szóvá kellene tennünk azoknak is – így az itteni nagyköveteknek és kormányaik politikusainak –, akik az efféle panaszokat kritikátlanul hallgatják immár huszonegy éve. Lovas István

www.johafigyelunk.hu 46

JÓ HA FIGYELÜNK!

Nincs itt a világvége

Erre mi szükség volt? – Orbánnak is beszólt az RTL showmanje A liberális pökhendiség revízióra szorul – mondja Hajós András, az RTL Klub Heti Hetes című műsorának állandó közreműködője. Demszky Gábor egykori tanácsadója, aki nem csak zenész, de az újságírással is kacérkodik, nemzedékváltást sürget a baloldalon, a Fidesz vezetése elé pedig Tarlós Istvánt állítja jó példaként. – Két éve társműsorvezetője a Bolhacirkusz című közéleti adásnak a Rádió Cafén. Önnek is hiányérzete marad a Heti Hetes után? – Igen. Ott is lehet komolykodni, de az elsősorban szórakoztató műsor, a közéleti érdeklődésem meg annál azért mélyebb, hogy ennyi ki tudná elégíteni. A Bolhacirkuszban újságíróként igyekszem viselkedni, aki nem titkolja a véleményét, de ha politizál, azt kérdéssel és szerkesztéssel teszi, meghallgatja mindkét felet, aztán a hallgatóra bízza, hogy megítélje a témát. Az is célunk, hogy – nagyképűen fogalmazva – a liberális értelmiségi oldalon is végbemenjen a generációváltás. – Önt is zavarja tán, hogy a liberalizmust JÓ HA FIGYELÜNK!

ma is a Konrád György fémjelezte nemzedék képviseli? – Sokkal közelebb állnak hozzám a liberális oldal nagy öregjei, mint a nemzeti oldaléi, eszem ágában sincs megtagadni őket, de tény: hiányoznak a fiatalabb nemzedékek. – Akik nem ordítanak rutinszerűen diktatúrát, vagy temetik a sajtószabadságot? A Heti Hetesben ön volt az egyetlen, aki utalt arra: önellentmondás a képernyőn temetni azt. – Igen, ám ettől még nem gondolom, hogy ne lenne baj a törvénnyel. A körülötte kialakult vita mindenesetre remekül mutatja a nemzedéki megosztottságot – a liberális táborban is. A legfiatalabbakat az egész nem érdekli, úgyis azt raknak fel a Twitterre, amit

akarnak. Az idősek már látják a világvégét. Aztán van az én nemzedékem, amely úgy gondolkodik: láttunk mi már karón varjút, de azért még nincs itt az armageddon, vegyünk kicsit vissza, figyeljük, mi történik. – Azért nehéz lesz a hiteles nemzedék váltás, ha a fasisztázós, antiszemitázós öregekkel nem szakít az újlib nemzedék. – Konrád György azt mondja, fasizmusveszély van. Joga van hozzá. Én azt mondom, persze, van, meg még egy sor más veszély is, és nemcsak itt, hanem az egész világon. Attól, hogy egy politikus az ízlésemmel ellentétes módon él a lehetőségekkel, ami Orbán Viktorra kétségtelenül igaz, még nem gondolom, hogy a fasizmus főzetét kutyulgatja-kevergeti a Parlament egyik boszorkánykonyhaként működő szobájában. Ezen az ügyön viszont a mi generációnk is élete végéig tartó vitákat fog folytatni a velünk egyidős jobboldaliakkal, konzervatívok47

kal, akikkel pedig már sokkal inkább szót értünk, mint az egy nemzedékkel fölöttünk járók valaha is. Ez a szekértáborokat felszámoló folyamat tehát elindult, a legmegosztóbb kérdés viszont még mindig az, hogy a kialakult helyzetért ki felelős. Tényeket nem fogunk tudni soha. Azt mondjuk, hogy Debil és Gyík hova voltak bekötve. Ezért aztán lehet önnek egy hite, összeesküvéselmélete, nekem is egy másik. Ön mondhatja, Gyurcsány Ferenc a felelős, egyedül ő állt a 2006-os események hátterében. Mi meg, akik továbbra sem tudjuk megszeretni Orbán Viktort, úgy érezzük, a cél túl sokszor szentesítette az eszközt, s a széljobbal való összekacsintgatás is hozzájárult a közállapotok eldurvulásához, ahhoz, ahogy a Gárda masírozott, s cigányellenes jelszavakkal épített tábort a Jobbik. – Az előző kormány alatt. Most meg nem masíroznak.

48

– Erre mondhatnám, hogy azért nem, mert a nekik inkább tetsző kormány van hatalmon, amire ön mondhatja, hogy kommunikációval, programelemek átvételével épp őket hatástalanítja a Fidesz. Tehát nem érdemes vitatkozni erről, sosincs vége. A zsigeri ellenszenveimet én sem tudom, nem is akarom legyőzni. Valamit viszont megtanultam. Várni. Egyet hátralépni. Első lépésnek talán ez is valami. Közvetve azt ismerem el vele: bizony a liberális pökhendiség némi revízióra szorul. – Ezek szerint van ilyen. – Van. Érthető is. A rendszerváltás környékén a liberális fiúk fújták a passzátszelet. Ők voltak az okosok, a sokadik generációs fővárosiak, a bátrak, akik még szamizdatot is szerkesztettek. Az első generációs, vidékről jövő értelmiségben volt némi frusztráció velük szemben. Csakhogy eltelt húsz év – most már le lehetne szállni arról, hogy minden, ami liberális, egyenlő a szabadossággal, azzal, hogy szakállas bácsik tanítják drogozni a gyerekeinket. A baloldali-liberális oldalon pedig arról, hogy annak, aki falun nőtt fel és az apja ács volt, esetleg nem olyan tökéletes az angol kiejtése, mert itthon tanulta, nem Londonban, ezért nem lehet igaza. Lehet. Lassan, nemzedéki alapon azért megérkezik ez, jó volna, ha a nagypolitikában is érezhető lenne. – A médiatörvény ballib fogadtatására vis�szakanyarodva: akik nagy hangon követelték a gyűlöletbeszéd-törvényt, most milyen alapon is féltik a szólásszabadságot? – Ezek természetesen nem csak racionális kritikák. Inkább érzelmi alapúak. – De akkor miért nem azt mondják: „Utáljuk Orbán Viktort, mert csak”? – Ha kicseréljük az „utáljuk” szót arra, hogy „nem bízunk benne”, akkor stimmel az állítás. Szerintem ez nem is gond: az állampolgárnak joga van bízni vagy nem bízni

egy politikusban, hiszen mindig hiányos információval bír, ezért kénytelen az érzelmeivel befoltozni a lukakat. Márpedig ha valaki katona, és erőből politizál, nem lehet meglepve, ha csatatérré alakul a környezete. Ami a médiatörvény kapcsán Strasbourgban érte Orbán Viktort, várható volt – a miniszterelnök nem is látszott meglepettnek. A Fidesz vezetői sosem finom gesztusokban gondolkodtak. A tények és a számok persze őket igazolják, csak ennek is ára van: a liberális értelmiségi levelek, tiltakozások éppen ennek köszönhetőek. – Érte önt támadás a kormányváltás óta? Ellehetetlenült bármilyen szempontból? – Nem. Csak éppen a hangos szócsövekből olyan mondatok áradnak, amelyeket rossz hallgatni. Együtt lehet élni ezzel, és persze voltak mondatok Gyurcsány alatt is, amelyek nem tetszettek, meg olyanok is, amelyek tetszettek, csak aztán kiderült, hogy nem kell elhinni őket. De hogy most az önkormányzati választás után például mi szükség volt arra a mondatra: „a nemzet vis�szakapta a fővárosát”, azt nem értem. Korábban dolgoztam én is politikai kampányban, néztem táblázatokat, kerestem üzeneteket: százötvenezer ember itt, ötszáz ott, de ha ezt mondjuk, akkor elveszítjük amazokat... Ám lehet, hogy mi, ezek a Hajós Andrások lassan többen vagyunk, mint azok, akiknek az ilyesmi tetszik. Azért is érthetetlen ez, mert volt egy kegyelmi pillanat a választások előtt, amikor a Fidesz sok embert elhozhatott volna az elbizonytalanodó balközépről is. Mondjuk engem. – Minek tette volna? A kétharmad így is megvan. – Persze, jogos. Engem mindenesetre elvesztettek. Nyilván kibírják. De minél nagyobb erővel kerül hatalomra egy kurzus, annál hamarabb kell megkezdenie a konszolidációt. – Csakhogy gyökeres változást kis gesztusokkal nemigen lehet összehozni, márpedig az ígéret az volt. – Dehogynem lehet. Amikor a kétharmad biztosítja az erőt, minek azt fitogtatni? Miből állt volna megvitatni a médiatörvényt, normális hangnemben? A végeredmény ettől még lehetett volna ugyanaz, de nem alakult volna ki hisztérikus hangulat. – Hiszen épp ön mondta, hogy ezek érzelmi dolgok, tehát kialakult volna így is, úgy is. – Az a tábor, amely rászoktatja magát arra a szellemi kényelemre, hogy mindenért a liberális összeesküvők felelősek, tehát nem is számít, mit mondanak, nagyot hibázik. Meg sem próbálja megérteni az ellenfelet, az pedig veszélyes. Mintha a Fidesznek nem esett volna le, mit is jelent a kétharmad. Felállhattak a dobogó első fokára, nyakukban az érem, nekik szól a Himnusz, aztán még mindig a bronzérmest köpködik. Egy idő után azért JÓ HA FIGYELÜNK!

Évismétlésre köteleznék Kolláth Györgyöt Kolláth egy jogelvvel vitatkozik

Tudatlan tudós A régi alkotmány hatályon kívül helyezését hiányolja a most elfogadott alaptörvényből Kolláth György alkotmányjogász, aki ezt súlyos hibának tartja. A fideszes Gulyás Gergely azonban cáfolta Kolláth véleményét, rámutatva, hogy az új és a régi is rendezi a kérdést, de egyébként is a rómaiak óta alkalmazott jogelv szerint a későbbi törvény automatikusan „lerontja” a korábbi törvényt. Lapunknak nyilatkozó más jogászok szerint az egyetemen „minden hallgatót megbuktatnak, aki ezt nem tudja”. „Botrányos szakmai bakit” emlegetett az új alaptörvény elfogadása kapcsán Kolláth György alkotmányjo­gász a Népszabadság hasábjain, miután szerinte a szövegből kifelejtették az előző alkotmány jövő január 1-jei hatályon kívül helyezését. Kolláth szerint ez azt jelentheti, hogy két alkotmány lenne egyszerre hatályban, hiszen az új csak saját hatálybalépéséről rendelkezik. Ezt a hibát mindenképpen orvosolni kell, így máris alkotmánymódosításra van szükség, alig hogy elfogadták az új alaptörvényt – mondta Kolláth, aki „a selejt bosszújának” nevezte a helyzetet. Gulyás Gergely országgyűlési képviselő, a Fidesz–KDNP alkotmányszövegező bizottságának tagja indokolatlan zavarkeltésnek, szakmailag pedig több szempontból is megalapozatlannak tartja Kolláth véleményét. Először is a már kihirdetett és 2012. január 1-jétől hatályos új alaptörvény világosan rögzíti a záró rendelkezéez komikus. Ráadásul nem is csak így lehet politizálni. Még példa is akad rá a jobboldalon: Tarlós István. Ő sem rajong az egykori SZDSZ-ért, mégis kinevezte Atkári Jánost, mivel ő érti legjobban a főváros pénzügyeit. Ez a konszenzuskereső, értelmes politika sokkal érthetőbb, rokonszenvesebb is számomra, mint az országos keménykedés. – Azért a széplelkű zenész-bölcsész problémája ez, nem? – Hát, ha egyszer bölcsész vagyok, meg zenész! Egyébként önmagában a keményJÓ HA FIGYELÜNK!

sei között, hogy valamennyi átmeneti szabályról, hatálybalépésről külön törvény rendelkezik. Ez legkésőbb az ősszel megszületik, és formálisan is tartalmazni fogja a régi hatályon kívül helyezését – mondta lapunknak a fideszes politikus. Emellett a jelenlegi alkotmány is már az első mondatában kimondja, hogy a hatálya a végleges alaptörvény elfogadásáig tart, azaz meghatározta a saját ideiglenességét. Mindezeken felül pedig az ugyanolyan témakörben hozott későbbi törvény automatikusan a korábbi helyébe lép már a római jog óta – hívta fel a figyelmet Gulyás Gergely. Ugyanerre, azaz a „lex posterior derogat legi priori” jogelvre mutatott rá Pokol Béla alkotmányjogász is, aláhúzva, hogy ez egy kétezer éve használt, általános szabály. Bár technikailag van, ahol felsorolják, hogy egy új törvény életbe lépésével milyen más jogszabályok vesztik el hatályukat, ez egyáltalán nem kötelező előírás – mondta a jogászprofesszor, hozzátéve, hogy mindkét megoldásra van példa az európai országokban. Pokol hangsúlyozta, az alaptörvény preambuluma, azaz a nemzeti hitvallás is tartalmazza az 1949-ben elfogadott kommunista alkotmány érvénytelenségét. Más jogászok is értetlenségüket fejezték ki Kolláth nyilatkozata miatt, aláhúzva, hogy az említett jogelvet már az egyetem kezdetén el kell sajátítani, és „minden hallgatót megbuktatnak, aki ezt nem tudja”.

kedéssel nincs bajom, ha van értelme. A pártfinanszírozás terén mondjuk lenne. Aztán: kifejezetten csípem, ha a mindenkori miniszterelnök külföldön határozott. Nem kell mindig hanyatt esni Brüsszeltől. Uniós csatlakozásunknak – kétségtelen előnyei mellett – megvannak az árnyoldalai is: csak idehozzák a szemetet Nyugatról, a multicégek meg, amellett, hogy szükség van rájuk, tényleg túlzottan szabadjára lettek engedve. Az is jó, hogy nem veszünk fel további hiteleket, vagy hogy kicsit berúgjuk

Európában az ajtót. Színpadi ember vagyok, tudom: ahhoz, hogy figyeljenek rád, nagy gesztusokat kell tenni. Itthon viszont itt lenne az ideje az összekacsintásnak. Lehetne mondjuk az a gyökeres változás, hogy végre nyugalomban építjük az országot. Ha a kormánypártok tényleg minimum nyolc évre készülnek, akkor ezt nem lehet megúszni. Forrás: Stumpf András – Heti Válasz 49

Hipp-hopp! Itt az APEH, hol az APEH?! –avagy A halhatatlannak tűnő kettős mércéről –

Nézem az összefoglalót. Bár ne néztem volna! A magyar ember zsebében szalonnázás céljából rendszeresített Bugyli márkájú, bicska típusú evőalkalmatosság – mint már oly sokszor ezt megelőzően – félautomatikus üzemmódban, gyakorlatilag azonnal kinyílik. A jogalkalmazó szerint – így híjják szép szakszerűen megfogalmazva a tekintetes táblabíróságot – a lőtéri kutyát sem érdekli, hogy a vádlott honnan húzott elő csak úgy, játszi könnyedséggel 50 gurigát*. Hogy most a mellényzsebéből-e, avagy odacsúsztatták nékije, vagy netalán tán Gyuszi taxist fogadták föl egy rendkívüli fuvarra, vinné mán oda nejlon ‚acskóban a pénzt ennek a szerencsétlennek, ezt valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, de nincs is nagy jelentősége, hiszen a az ügy szempontjából, szakkifejezéssel élve: indifferens. Bezzeg te! Vagy én! Ha kicsikét is gyarapodásnak indulnál – és itt ebben a konkrét esetben most nem súlygyarapodásra gondolok, hanem teszem azt anyagilag kezdenél kicsikét módosabbá válni –, rögtön ott terem az APEH, és elszámoltat az utolsó fillérről is, mer’ érdekes módon, nálad, meg nálam baromira kíváncsi lesz egyszerre. Hogy is van ez? Hipp-hopp! Itt az APEH, hol az APEH?! Ugye valamennyien érezzük a rendszer életszerűtlenségét és tarthatatlanságát? Cusi lazán visszatolja az államkasszába az 50 gurigát* és a kutya se kérdezi tőle, honnan a rossebből van. Mondjuk én kérdezem, de ez az apró és jelentéktelennek tűnő momentum ugyanúgy szintén nem tart számot még a lőtéri kutya érdeklődésére sem, mer’ jómagam sem a rivaldafényben mozgó politikus, sem pedig a média berkein belül mozgó – és eukonform elvárások szerint – a közhatalmat senki által meg nem választottan ellenőrző önkéntes mérvadó sem vagyok.

50

Apró kis porszem vagyok csupán, az adófizető barom státuszába besorolt álom- és állampolgár, tényleg szó szerint, a kutyát se érdekli, hogy mit akarok én, mi az, ami foglalkoztat engem. A rendszerben a végrehajtó hatalmat birtokló (és sok esetben bitorló) megosztásra törekvő szervezetek – igen, a pártokról beszélek – nem arra kíváncsiak, mit szeretnél te vagy én, fordítva ülve a lovon, elmondják szép szavakkal, mit akarnak ők, te, s veled együtt én pedig maximum szavazhatunk erre, attól függően, melyikük elképzelései a legszimpatikusabbak, illetve legkevésbé ellenszenvesek számunkra. Ugye valamennyien érezzük a rendszer életszerűtlenségét és tarthatatlanságát! Kissé elkalandoztam, vissza hát a „senkit nem érdekel semmi” vagyon játszósdihoz! Látják, már én is beleesek a hibába, mint annak idején a whisky-s rabló esetében, akarva-akaratlanul, de lassan népi hőst csinálunk a karrierista, közpénzt elsinkófáló megélhetési politikusból, pedig igazából véve szánni való figura ő. Nagyon nagy veszélyeket rejt magában ez a folyamat, észre sem vesszük, úgy változtat át bennünket a televízió. Sokszor már a médiában is, például a Hír Tv kitűnő, a per első fokú tárgyalásáról készült összefoglaló sorozatában is becézve emlegetik az első rendű vádlottat, miáltal akarva-akaratlanul, de virtuális családtagot faragnak belőle, aki iránt aztán már akár szánalmat is érezhetünk, pedig a mi pénzünket költötte. Valahol tényleg olyan ez, mint a whisky-s rabló, hiszen amikor bankot rabolt, tulajdonképpen minket is megrabolt, mert manapság már nemcsak a gazdag emberek tartják pénzintézetekben a pénzüket. Visszatérve a rendszer életszerűtlenségére és tarthatatlanságára! Ez is a kettős mérce egyik sajátos megnyilvánulása. Az ún. kisember számára ebből az „jön le”, hogy az érinthetetlenek-

nek mindent szabad, még akkor is, ha mégis megérintik őket. (Persze ezt az „érintést” sem úgy kell elképzelni, mintha minket, ún. kisembereket érintettek volna meg, dehogy. A politikusok, pénzemberek, médiaszereplők esetében – lásd Császár Előd (Stohl Bucinál kíváncsian várjuk a végkifejletet) ez az „érintés” maximum amolyan legyintésféleként eszközlődik csupán – ronda magyarsággal és abszolút szenvedő módban, mármint a cikk írója). Érdekes ellentmondást vél felfedezni a magamfajta egyszerű ember a valóság, és a médiában elhangzó manipulatív kommunikáció között. Történelmi tanulmányaimra visszagondolva, ahogy mifelénk az urbánus frazeológiában (városi szóhasználatban) mondani szokás: valami nem smakkol. Tudniillik egy forradalom után az ember azonnali és gyökeres (értsd: radikális) változásokra számít, ezzel szemben nem ezt tapasztaljuk a kétharmados fülkeforradalmat követően! Ah, minő különbségek! A népi naivitás állapotában leledző álompolgárok, s talán ezek szerint magam is e sajátos kategória tagja vónék, arra számítottak, hogy a kettős mérce végre kitakarodik a közéletből, de legalábbis jelentősen csökken. De nem! Mindeközben folyton érezteti veled a hatalom, és ebből a szempontból tényleg indifferens, hogy kik testesítik meg azt a bizonyos végrehajtó hatalmat, hogy vigyázz, mert amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek! Kétharmados fülkeforradalom ide, „a választók kifejezték akaratukat” című mindent elsöprő lakossági támogatás oda, ha szétnéz az ember, szinte semmi sem változott. Látszólag talán nem tartozik ide, szerintem azonban nagyon is ide kívánkozik egy másik érdekes hír is. A fősodratú média hajlamos arra, hogy csak a felszínt

JÓ HA FIGYELÜNK!

kapargassa, és az igazán lényeges dolgokat elhallgassa. Idézzünk most egy részletet a HVG internetes változatán megjelent egyik írásból:

JÓ HA FIGYELÜNK!

Helyi pénzzel fizetnének a magyar városok Több városban is bevezetnének soproni kékfrank mintájára helyi pénzt. Az MNB igazgatója szerint nem jelentenek a forintnak semmilyen tekintetben „konkurenciát” a regionális fizetőeszközök.

Több városból is kérték már a soproni helyi fizetőeszközt, a kékfrankot bevezető, épp a rábaközi tallér megteremtése felett bábáskodó szövetkezet támogatását saját helyi pénzhelyettesítő megalkotásához.

51

Kitörési pontot jelent a helyi gazdaság erősítése - hangoztatta az MTI-nek nyilatkozva Perkovátz Tamás, a Ha-Mi Összefogunk Európai Szövetkezet igazgatóságának elnöke, s jelezte: a hetekben Debrecenben, Pécsett, Veszprémben és Szombathelyen is konzultál e témában. (...) Bartha Lajos, a Magyar Nemzeti Bank pénzforgalmi és értékpapír-elszámolási területének igazgatója az MTI-nek elmondta: ezek a jogilag utalványnak számító fizetőeszközök csak korlátozottan használhatóak fizetésre, mivel zárt körben használják őket, így a jelenlegi szabályozási környezetben nem is engedélykötelesek. Ezzel együtt a szakember kiemelte: a törvény egyértelműen kimondja, a hatóságoknak kell mérlegelniük, hogy az ilyen pénzhelyettesítő mikor kezdi el feszegetni a „korlátozottság” definícióját, azaz mikortól válik esetleg engedélykötelessé. Elmondta: ha a Sopron környékén már „bevezetett” soproni kékfrankot, illetve a tervezett rábaközi tallért górcső alá veszi a hatóság, akkor elmondható róluk, hogy területileg korlátozottan használhatóak fel, és elég szűk vállalkozói körben fogadják el őket. Bartha Lajos elmondta: a két illetékes főhatóság; a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete és az MNB is vizsgálta a soproni kékfrank kibocsátásának körülményeit, és arra jutottak, hogy csupán területileg korlátozottan használhatóak fel, így nem kötötték engedélyhez a forgalomba hozatalt. Ahogy más pénzhelyettesítők, így például a Sodexo-utalvány is, amely a meleg étkeztetésben szerepel pénzhelyettesítőként, a kékfrank vagy a tallér is bizonyos céllal, zárt körben kerül forgalomba. Bartha Lajos aláhúzta: „nem állítom, hogy egyáltalán nincs hatása a helyi gazdaságra, de néhány közgazdasági kérdés is ott van a háttérben”. Az MNB igazgatója kifejtette: ha valaki egymillió forintot akar egymillió soproni kékfrankra átváltani, ez csak akkor lehetséges, ha előbb belép a HA-MI Szövetkezetbe és legalább egy 100 euró értékű részjeggyel rendelkezik. Ezt követően kerülhet sor a kékfrank kiváltására. Bartha Lajos kiemelte: mivel ez az utalvány a korábbi utalványokkal (például az étkezési jeggyel) szemben többször is felhasználható fizetésre, ezért az egyéb utalványokhoz képest fokozottan kell a Ha-Mi Szövetkezetnek, mint kibocsátónak garantálnia a soproni kékfrank hamisítás elleni védelmét. A soproni kékfrank körülbelül egy éve van forgalomban, felhasználása területileg Sopron környékére korlátozódik – fűzte hozzá a jegybank igazgatója. Forrás: HVG A cikket olvasva először az jutott eszembe, hej, ha Síklaky István ma is élne! 52

Síklaky István

De sajnos már nincs közöttünk. Másodszor meg az villant be, amit nem sokkal ezelőtt a Szentkorona Szabadegyetem média szakának nyílt napján Varga Tibor jogtörténésztől hallottam, nevezetesen, hogy ma is úgy kell tévét néznünk, rádiót hallgatnunk, újságot olvasnunk, mint a kommunizmus idején, azaz: a sorok között. Miért mondom ezt? Azért, mert ebben az esetben is a kettős mérce egy sajátos megnyilvánulásával van dolgunk. Az én információim szerint az Európai Unióban mindösszesen 5% „hivatalos” valutával kell rendelkezni helyi pénz kibocsátása esetén. Magyarországon olyan törvényt hoztak, mellyel jelentősen megnehezítették a helyi pénz kibocsátását, mert itt 100% fedezet kell mondjuk forintból. A világban több mint 5000 helyen működik ún. helyi fizetőeszköz, vagy helyi pénz, ezek tekintélyes része az Amerikai Egyesült Államokban, méghozzá nagyrészt sikerrel. Ez egy jó módszer a globalitás válságának a kivédésére, de legalábbis a negatív hatásainak csökkentésére. Az első fecske már hazánkban is megjelent: a Soproni Kékfrankos. De azért a magát magyarnak, nemzetinek nevező bank fő hallja kendje figyelmeztet bennünket, ne nagyon lovaljuk bele magunkat a globalizációtól való függetlenedésbe, de még csak a rendszertől való kismértékű távolodásba sem: „a törvény egyértelműen kimondja, a hatóságoknak kell mérlegelniük, hogy az ilyen pénzhelyettesítő mikor kezdi el feszegetni a „korlátozottság” definícióját, azaz mikortól válik esetleg engedélykötelessé.” A harmincas években Ausztriában és Németországban a sikeres helyi-pénz kezdeményezéseket végül az állam központi bankja fojtotta el hatalmi szóval, mert észérveket nem találtak ellene. Ausztriában volt olyan település, ahol a segítségével teljes foglalkoztatottságot értek el, csak hát ez sértett bizonyos állami érdekeket, és annak

a ma is működtetett kamatkapitalizmusnak az érdekköreit, mely rendszerbe bele van kódolva a munkanélküliség, hiszen lételeme. Addig, amíg nem sértitek a köreinket, az érdekeinket, nem szabotáljátok a pénzszivattyú zavartalan működtetését, addig játszadozhattok mindenféle csacskaságokkal. De ha átlépitek a határt, és elkezditek feszegetni a „korlátozottság” definícióját (melyet szintén mi fogalmaztunk meg a vonatkozó jogszabályban), könnyen engedélykötelessé válhatnak a kis játékaitok. Az engedélyeket pedig mi nem fogjuk kiadni, ezt garantálhatom! (Tisztára, mint Éliás Ádám, a Vállalkozók Érdekvédelmi Szövetsége (VÉSZ) és a Gyorsreagálású Önvédelmi Zónák (GYŐZ) Mozgalom elnöke esetében. Tudják, ő az, aki ellen az ügyész felfüggesztett börtönbüntetést kért, merthogy kényszerítést alkalmazott a bankszektorral szemben. Egy ember egy egész szektor ellen! Ez ám a magyar virtus, polgártársaim! Ezek szerint nincs veszve semmi, egy ember is rá tudja kényszeríteni az akaratát egy egész szektorra, mi több, az eddig legyűrhetetlennek hitt bankszektorra és még csak miniszterelnöknek sem kell lenni hozzá! Ezek szerint egy fecske is tud nyarat csinálni! ILYEN VAN? ILYEN NINCS!!!!) EZ VAN: Majd mi megmondjuk, hogy meddig játszadozhatjátok a kis demokráciátokat! És a félreértések elkerülése végett, azt is mi mondjuk meg, mi tekinthető demokráciának és mi nem! A nagy kérdés persze az, melyik demokrácia győz? A pénzé, vagy az emberé? Politeiáról pedig ne is álmodozzatok! Tudjátok? Az álmodozás az élet megrontója. Nem példálózom Biszku Béla nevetségesnek tűnő esetével, mi az, amiért törvény elé citálható, s mi az (és ez lenne a lényeg), amiért pedig nem. De mindaddig, amíg a politikusi kifutófiú kategóriájába tartozó nyikhaj kis mit ugrász is játszi könnyedséggel fel tud mutatni a „kisember” számára elérhetetlen ötvenmillió forintot, és a kutya sem kérdezi meg tőle: honnan van?. és mindaddig, míg az ígérgetések ellenére neked, meg nekem be kell fizetnem az Európai Unióban egyik legmagasabb, legmegterhelőbb ÁFA-t a nem létező bevételből, addig ez az ország a kettős mérce országa marad, addig ez az ország a kibeszélhetetlen, az elbeszélhetetlen, a megbeszélhetetlen és az elhallgatott problémák, igaz ország helyett, gaz ország marad. Ugye milyen kicsiny, mindössze egyetlen betű a különbség. Mégis lényeges, mindent eldöntő különbség. Mammon világában az áras népek szemlélete dirigál. Az áras népek egyikét szokás a könyv népének is nevezni. A könyv népe az ember által írott jog betűjét az isteni-, a természeti törvények fölébe helyezte. Így JÓ HA FIGYELÜNK!

eshetett meg aztán, hogy egykoron a „vaskoronás kis-nagy ember”, éppen akkor regnáló, állítólag felelős magyar miniszterelnökként azt mondhatta: „Lehet, hogy nem erkölcsös amit teszünk, de jogszerű!”

Így eshet meg aztán, hogy az ember igazságérzete gellert kap, amikor azt látja, csökkentik a cégéres gazemberre első fokon kirótt büntetést, mert azok ott a jogot (legalábbis szerintük) hibásan értelmezték. Nem érde-

kes, mit diktál az igazságérzetünk, csak az számít, mit ír elő az ember által tökéletlenül megkreált, a mindenkire nézvést kötelező és rajtuk számon kérhető jog betűje, a törvény, amely pusztán értelmezés kérdése. Így eshet meg aztán, hogy az alkotmány névvel illetett posztkommunista tákolmány mindenki számára kötelességgé teszi a Haza védelmét, az új tervezetben (legalábbis egyelőre) ezt a honvédségre bízza, az egyes állampolgár (legalábbis a törvénytervezet, azaz a jog betűje szerint) meg sem védheti az országát, ad abszurdum, ezek szerint tán még börtönbe is vethetik, ha megpróbálja, mondván jogot sértett. Reméljük ezen azért változtatnak majd a későbbiekben! Mammon világában, ahol mindent pénzben mérnek, egyeseknek másként, mint a ketteseknek (a hármasokról és négyesekről már nem is beszélve) arra vigyázz, de arra aztán mindig nagyon, hogy tudd, Jupiter éppen merre jár és mit csinál. Na arra, neked, meg nekem kis ökröknek nem szabad járnunk és azt, amivel éppen foglalatoskodik, azt nem szabad tennünk, és akkor talán életben maradunk. Még arra gondoltam, hogy leírom ide a „B” változatot, de mégsem teszem, mert azért már lecsuknának. Hogy milyen címen? Államellenes izgatás, az alkotmányos hatalom megdöntésére való törekvés, kényszerítés valamelyik szektor ellen? Nem tudom, de biztosan találnának valamilyen jogi indokot, úgyhogy egyelőre csak fejben képzeltem el a dolgot, gondolkodni egyelőre még szabad. Legalábbis eddig még nem értesültem arról, hogy betiltották volna. Ja! És még valamit! Vigyázz, ha jön az APEH! Mert ezek nem lacafacáznak ám! Hipp-hopp máris itt meg ott teremnek! Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár

Dr. Varga Tibor, jogtörténész

Kisebbségbe kerültek a fehérek New Yorkban Kisebbségbe került a fehér bőrű lakosság az Egyesült Államok legnépesebb városában és vonzáskörzetében: a 2010-es népszámlálás szerint a 19 milliós New York-i metropolisban csupán a polgárok 49,6 százaléka rendelkezik európai gyökerekkel. A többség fekete bőrű, ázsiai és mindenekelőtt latin-amerikai bevándorló vagy azok leszármazottja – írta hétfőn a The New York Times című napilap. Az újság említést tett a tíz évvel korábbi cenzus eredményéről is: akkor még 54,3 százalék volt az Európából származók aránya a „Nagy Alma” lakosságán belül. Biszku Béla

JÓ HA FIGYELÜNK!

53

Humánerőforrás...

„Vannak mezők, Neo, végtelen mezők, ahol az emberi lények többé nem születnek. Termesztik őket.” Idézünk a Hír Tv weboldaláról: „A népességfogyás megállítása lehet a siker kulcsa Réthelyi Miklós miniszter szerint a „legfontosabb erőforrásaink a gyermekeink”; Magyarország csak akkor lehet sikeres és gazdag, ha elegendő gyermek születik, ezért el kell távolítani az akadályokat a gyermekek születése elől. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium vezetője sorskérdésnek nevezte a népességfogyás megállítását, és jelezte: a kormány feladata megteremteni annak feltételeit, hogy a gyermektelenség ne jelentsen gazdasági előnyt a jövőben, illetve hogy el tudja fogadtatni, a gyerekre ne teherként, hanem „saját életünk egy újabb lehetőségeként” tekintsünk.” Ej, de ismerős ez valahonnan! Hol is hallottuk már ezt egyszer? Megvan! Viktor Viktortól egyik évértékelője alkalmából: „…a gazdasági válság kezelésének egyetlen hatásos módja a gazdasági növekedés beindítása, szinte minden áron.” (...) „Minden egyes megszülető gyermek befektetés, amely sokszorosan meg fog térülni az országnak, amikor képzett és egészséges felnőtté válva munkát vállal, és részt vesz a javak előállításában.” A szóhasználat az, amelyre ismételten szeretném felhívni mindenki figyelmét! Áras népeknek hítták a régiségben az olyan embereket, akiknek szemléletmódja ismerősen cseng, hogy úgy mondjam visszaköszön Viktor Viktor, valamint minisztere beszédmódjában. A táncoslábú hazudozó pereputtyát menesztő régi-új kormányfő szóhasználata túlhaladta az „elgondolkodtató” jelzőt, szinte felkiáltójelként magasodik előttünk, akinek van füle a halláshoz, azonnal meghallja. Érdekessége ezeknek a legutóbbi beszédeinek, hogy azokban a megképződött helyzetekről úgy beszél, melyekben a magyarokkal ez meg az történt, a magyarok soha nem látott mértékű adósságnövekedést szenvedtek el, a magyarok így jártak, a magyarok úgy jártak, a magyarok emígy jártak. Soha nem azt mondja, hogy mi jártunk így, vagy úgy, mindig csak a magyarok. A kormányfő az utóbbi időkben beszédeiben mintha csak egy külső szemlélőként, kívülállóként mondana el egy történetet, amely rólunk szól, nekünk, azoknak, akiknél jobban senki sem tudja, mivel velünk történt, mi éltük át, mi szenvedtük meg. Mintha csak egy kívülálló, egy idegen mesemondó szórakoztatna, vagy traktálna bennünket történeteivel, függetlenül attól, kíváncsiak vagyunk-e rá, vagy 54

sem. Mintha ő nem is közénk tartozna, nem magyar volna, csak kitűnően beszélné a nyelvünket. Jó Ha Figyelünk! Visszatérve Réthelyi miniszter úr szavaira. A Hír Tv weboldalán olvasható hírben ugyan nem szerepel, de a „Kommentár nélkül” című videóbejátszásban arról is beszél a tárcavezető, hogy nem a régi értékekhez kell vis�szatérni, mert ott az egyén alá volt rendelve a közösségnek, hanem a mostani világot kell jobbá tenni, vagy valami ilyesmi. Nos, ez a múltat teljes egészében eltörölni talán nem, de félig eltörölni egészen biztosan akaró szemlélet az, ami megérteti az emberrel, hogy mi is az, ami itt alkotmányozás címén zajlik. Miért is nem áll szándékában még csak napirendre sem vetetni a Szent Korona jogfolytonosságának visszaállítását egy magát nemzetinek mondó pártnak, ráadásul kétharmados többség birtokában. De hát mit is várhatnánk egy olyan politikai érdektömörüléstől, ahol a gyermek már nem áldás, nem öröm, mindösszesen csak „legfontosabb erőforrás” vagy „befektetés, amely sokszorosan meg fog térülni az országnak”. Hogy is mondta Morpheus, amikor Neo-t kalauzolta a valóság sivatagában? „Vannak mezők, Neo, végtelen mezők, ahol az emberi lények többé nem születnek. Termesztik őket.” Ilyen lenne hát a legújabb kori, a szavazófülkékben lezajlott forradalom humánerőforrásgazdálkodása? Ennek a végén is cseppfolyósítják majd a holtakat, hogy intravénásan táplálhassák az élőket? Ki tudja? Hiszen már ma sem tudjuk, hogy mit eszünk és mit iszunk. Mammon világának vazallusai lélek és feltétel nélkül tesznek meg mindent a profit érdekében. Mindezek fényében meglehetősen szürreális az a kijelentés, hogy az abortusztörvény nem szorul módosításra, mert azzal a többség elégedett. Mondják ezt a hatalom jelenlegi birtokosai a hatmillió elvégzett művi terhességmegszakítás után. Járja mifelénk egy mondás a városi szóhasználatban: Akik támogatják az abortuszt, már mind megszülettek. „Magyarország csak akkor lehet sikeres és gazdag, ha elegendő gyermek születik...” – mondja a nemzeti erőforrás minisztériumának első embere. Figyeltek? Arról egy árva szó nem sok, annyi sem esett, hogy mikor lehet boldog Magyarország, a Magyarországot lakó magyarok, a magyar nemzet! A siker időleges, a gazdagság mulandó, elherdálható. Miként földi

porhüvelyünk is, romlandó, de a lelkünk örök. Az első és legfontosabb a lélekkel való törődés lenne, de Mammon világában az őt elvtelenül kiszolgálók nem engednek szárnyalni bennünket, magasztosabb eszmék követése helyett visszahúznak minket a rögvalóság mocsarába, pénztárfőkönyvi rubrikák precizitásába rendezve életünket. Ahogy Morpheus mondta: „Amint láttam ezt a tiszta, elborzasztó precizitást, rájöttem mennyire nyilvánvaló az igazság. Vagy egy másik klasszikusból (A ragadozóból) vett mondattal azt is mondhatnám: „Fogyóeszközök vagyunk.” Félreértés ne essék, természetesen magam is kívánatosnak tartom a lélekszám gyarapodását, hiszen Európa többi országához hasonlóan, nálunk is öregszik a társadalom, amely folyamat ráadásul egy népességfogyással is párosul. Újra és újra a szemléletmód az, amire szeretném ráirányítani az igen tisztelt Olvasó figyelmét! Kicsit olyan ez, mint amit Vona Gábor a cigányok népszaporulatáról mondott. A rendszer sajátosságából adódóan az esetek tekintélyes többségében kizárólag az anyagi haszonszerzés motiválja a gyermekszülést. Az embernek óhatatlanul ez jut az eszébe, amikor Viktor Viktort vagy miniszterét hallgatja. A gyermek már nem öröm, nem áldás, csak a pénztári főkönyv bevételi rubrikájában szereplő összegek feljebb tornázására való praktikus megoldás. Erőforrás, meg kitűnően megtérülő befektetés. Ezért kell belőle minél több! (Csak épp azt nem teszik, hozzá, hogy eftársak, meg, hogy ötéves terv!) És nem Franciscótól halljuk ezeket a szavakat, hanem Viktor királytól és hű emberétől, a tárcavezető minisztertől. A stílus maga az ember. A szavak sok mindent elárulnak azok számára, akik nemcsak hallgatják, de meg is értik a szavak valódi jelentését. A fülkeforradalmárok beszédstílusában, az általuk használt retorikai fordulatokban tetten érhető, hol húzódik az a határ, ameddig van bátorságuk elmenni. Félő azonban, hogy az ún. polgári jólét anyagias szemléletű, a rendszer gyökeres megváltoztatása helyett csupán korlátozott, és könnyen vis�szarendezhető tessék-lássék átalakulása ide már nem lesz elegendő. Magam, szembehelyezkedve a miniszter által mondottakkal, úgy gondolom, hogy pontosan a régi értékekhez kellene visszatérni, és nemcsak az alkotmányozás, hanem a mindennapi életvitel során is. >> JÓ HA FIGYELÜNK!

Bezzeg... Szokeresz More !? Felhívás! Már a nagyvilág se a régi. Rossz idők járnak Kanadában is. Nem megy a bodza. De ez még mind hagyján. Honvágy van. Méghozzá gyötrő. Így aztán az üldözöttek vállalva a rasszista kockázatot, az üldöztetést és a félelmet, hazatérnek. A szív megszakad, szem nem marad szárazon. Cudar ez a világ... Nyíregyházáról összesen közel 60 ember ment el tavaly, de úgy néz ki, előbb-utóbb valamennyien hazajönnek majd, mert gyötrő honvágyuk miatt nem bírják elviselni a kinti életet – sírta tele a napokban a sajtót Balogh Artúr, a városi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke. Majd így folytatta: – Nem jószántukból mentek el. Tavaly a cigányok elleni gyilkosságok, támadások félelmet keltettek, a közhangulat rendkívül feszült volt, a Huszár-telepen élők is napokig nem aludtak, rettegtek éjszaka. A munkalehetőségek ezzel együtt még inkább beszűkültek, a szegénység nyomasztóvá vált. Én megértem ezeket az embereket. Nem rablókról, gengszterekről, törekvő családokról van szó, akik megpróbáltak új életet kezdeni, de nem bírták a távollétet feldolgozni. Ezt is meg lehet érteni. Most itt állnak fedél nélkül. Nem hagyhatjuk, hogy az utcára kerüljenek. Gondolom, most sokakban felmerül a kérdés: Nem ezek azok, akik tavaly a világban végigköpködték és elmondták Magyarországot mindenféle rasszistának, nácinak, aztán kivándoroltak Kanadába, mondván ezt itt annyira szörnyű hely, hogy itt képtelenség élni? De igen, ők azok. A rettegők, akik néhány hónappal ezelőtt úgy húztak el, de előtte még a nagy félelemben teljesen lepusztították és szétlopták a számukra kiutalt szociális lakásokat. Ők azok, akik aztán a tengerentúlon menekültstátuszért folyamodtak, majd lekarcolva a kanadai államot, ott is próbálták azt az élősködő életet élni, amire itthon rászoktatta őket a nagyon liberált értelmiség. Azonban Kanadában mások a játékszabályok, ott nincs vég nélküli ingyen élet, mint nálunk. Ott, ha segélyt kapsz, akkor tenned is kell érte valamit. Ha mást nem, akkor rendszeresen iskolába járni, hogy megtanuld a nyelvet, hogy később tudj állást vállalni, aztán kell egy kis önkéntes munka is, hogy bizonyítsd az elkötelezettségedet az ottani értékek iránt. Így egy idő után kitelik a cigánybecsület, és a kanadaiak rájönnek arra, hogy ezek az “üldözöttek” valahogy se tanulni, se dolgozni nem akarnak. Aztán elindulnak az első eljárások az elkövetett bűncselekmények miatt, majd néhány hónap után – ahogy a bürokrácia malmai őrölnek – eljön az az idő, hogy a menekültügyi bíróság döntsön az ügyükben. Mivel az esetek többségében, figyelemmel az életvitelükre elutasító válasz születne, a romák kitalálják, hogy ők mégiscsak hazajönnének. Ekkor a kanadai állam felülteti őket egy repülőre, és a kanadai adófizetők pénzén visszaküldi őket, hogy ezután már rajtunk élősködjenek tovább. A statisztikai adatok szerint a Kanadába menekült cigányok 97 százaléka így jár és egy éven belül visszatér Magyarországra. Azonban azt a vérlázító képtelenséget, amit most csinálnak, eddig még kevesen merték megtenni. Azt követelik, hogy az önkormányzat soron kívül utaljon ki lakást a számukra. A régiségben a természettel szerves kapcsolatban élt együtt az emberiség. Emberi léptékekben. Arányosan, egészséges egyensúlyban.

Hogy miért is? Mert az nekik jár. Sőt még azt is kijelentették, hogy nem ideiglenes szállásra gondolnak, mert azt csak a legvégső esetben fogadnák el, hanem külön-külön önálló lakásokra. Szerencsére az önkormányzat illetékesét nem nagyon hatotta meg a siránkozásuk. Közölte velük, hogy mivel annak idején a lakástörvény értelmében nem jelentették be, hogy 60 napon túl el fogják hagyni a rászorultsági alapon kapott bérlakást, ezért a bérlemények állagmegóvása érdekében a lakásokat visszavette a város, majd a lelakott és igen rossz állapotú otthonok többségét felújította és új bérlőknek adta ki. Így aztán azokat a lakásokat biztosan nem kaphatják meg, de másikat se nagyon, mivel a rendelet szerint öt éven belül új lakásigénylést nem adhatnak be. Természetesen mindjárt elindult a hőbörgés, és Balogh Artúr helyi főretek is nyomban exponálta magát: – Nekünk az a célunk, hogy a hazatérő családok valamilyen formában minél hamarabb lakáshoz jussanak és minden demokratikus eszközt meg fogunk ragadni ennek érdekében, fórumot szervezünk, nyilvánosságot keresünk, ha kell, az utcára is kimegyünk. A történet egyelőre itt tart, de amilyen romabarát szabályozás van ma Magyarországon, előbb-utóbb biztosan kisírnak majd maguknak valamit és aztán beleröhögve az arcunkba, tovább élősködnek rajtunk. Nem kérdés, hogy az ügy törvényi szabályozásért kiállt, mert vérlázító, hogy ilyen megtörténhet, hogy egyáltalán eszükbe mer jutni ilyen követelés. Aki mondvacsinált okokból megtagadta ezt az országot és elment innen, az már többet ne akarjon visszajönni. Vagy ha igen, akkor az ilyen tettekért nem lakás meg segély jár, hanem börtön. Hazaárulásért. Azonban ilyen szabályozás jelenleg sajnos nincs, úgyhogy más megoldást kell találni. Vilmos Cigány, roma Svájcban... Most már értem mért nem mennek a cigányok Svájcba csak Kanadába, Franciaországba, Dániába... Hat napos tanulmányi útról tértem haza Svájcból. Ott is rengeteg a cigány, de ott azt látjátok , hogy keményen dolgoznak, mint ahogy azt nekem két hotel tulajdonosa /Renáta/ mondta. A következő motivációjuk van: Munkanélküli segélyt csupán öt megszakítás nélkül ledolgozott év után kapnak. Ha a felkínált munkát elutasítják, semmilyen támogatást nem kapnak. Ha munkát saját hibájuk miatt vesztik el – abszentálnak, alkoholt fogyasztanak a munkahelyen – akkor támogatást nem kapnak. Ha a községi lakást vagy az állami tulajdont megkárosítják, akkor ki kell fizetniük a javítást vagy leülni börtönben és ott dolgozni míg ki nem fizeti az adósságát. Érthetetlen számomra hogy Havel ill. Kocáb nem kritizálja Svájcot, hogy nem akarják munka nélkül etetni a parazitákat. És Európában senki sem beszél a svájci rasszizmusról... Ezért azt szeretném, hogy a parlamenti pártok fizessék a különböző szociális segélyeket, ha már ilyen megfordított rasszizmust tettek lehetővé... aki hasonló véleményen van, küldje tovább...

Humánerőforrás-gazdálkodás helyett lélek(újjá)építésre lenne szükség, de még pediglen íziben!

Isten áldjon minden igaz, jó magyar embert! 1 öntudatos pécsi polgár

Egy ötlet, hogyan is kezdjük el:

http://www.youtube.com/watch?v=xQwpbCtnWNU JÓ HA FIGYELÜNK!

55

Baj a milliárdosokkal Plutokrácia tegnap és ma

A Baj a Milliárdosokkal című könyv szerzői szerint az egyéni kapzsiság és önzés megfékezésének a legalkalmasabb módja az igazságos adórendszer és a bankok eredeti, befektető intézményekként működő szerepének a visszaállítása. A könyv végső üzenete: az állam lehet az önzést és kapzsiságot védelmező és ünneplő értékrend közpénzből fenntartott őre, vagy a társadalmi javak érdem szerinti és arányos elosztásának eszköze, de mindkettő egyszerre nem lehet. Választhatunk tehát a demokrácia, vagy a kevesek kezében összpontosuló vagyonos réteg uralma, a plutokrácia között. A kanadai Linda McQuaig, és Neil Brooks legújabb könyvének címe: The Trouble with Billonaires. A könyv ugyan nem tartalmaz közvetlen utalásokat sem Magyarországra, sem a magyarországi helyzetre, de annak mondanivalója a következő okok miatt hozzásegíthet a jelenlegi magyar valóság nagyobb távlatból való megértéséhez: a.) A könyv, az egész világra, s így Magyarországra is kiterjedő amerikai gazdaságpolitika következményeit elemzi. b.) Az Amerikai Egyesült Államok pénzügyi politikája tette lehetővé a magyarországi „rendszerváltás” keretében megvalósult privatizációt. A magyarországi privatizáció, az amerikai típusú nyerészkedő pénzügyi műveletek szabályai alapján, az ún. „Hostile corporate takeover” mintájára történt. c.) Magyarország történelme jórészt a birodalmi függőség története. d.) A milliárdosok megjelenésének „új világa” a feudalizmus világának a könyörtelenebb körülmények közötti reinkarnációja. Magyarország feudalista gyökerei, és az idegen hatalmat kiszolgáló hazai „elit” fogalma szintén a magyar múlt szomorú emlékeit idézi. A szerzők a könyv legelső oldalain igen hatásosam szemléltetik magának a milliárd (dollár) fogalmának az elképesztő nagyságát. Vagyis azt, hogy mennyi is a milliárd. Képzeljük el, hogy a nap huszonnégy órájában valakitől minden másodpercben kapunk egy dollárt. Így egy perc alatt lesz hatvan dollárunk. Tizenkét nap múlva, pedig milliomosok leszünk. Ez önmagában meghaladja sok ember legtávolabbi álmát. De mennyi időre lenne szükség, hogy milliárdosok legyünk? A fenti szabály alapján harminckét év múlva lenne egy milliárd dollárunk. Milliárdosnak lenni, tehát nemcsak a legtöbb ember álmaiban sem szerepel, de a szám, illetve az összeg maga, egyéni síkon felfoghatatlan, és emberi mércével mérve értelmetlen is. Ma Bill Gates a világ leggazdagabb embere. Feltételezzük, hogy Bill Gates meg akarná számolni az 53 milliárd dollárját. Ha, szintén 56

napi huszonnégy órán át, másodpercenként számolna meg egy dollárt, úgy 1680 évre lenne szüksége, hogy pénzét megszámolja. Vagyis, ha Bill Gates k. u. 330-ban, amikor Konstantin császár Bizántiumot nevezte meg a birodalma fővárosának, kezdte volna a fenti módon számolni a pénzét, akkornapjainkban készült volna el munkájával. A milliárdosok fényűző életmódjának áhított csodálata ártalmatlan szórakozásnak tűnik. De a gazdasági javaknak ez a kevesek kezébe való összpontosulása kihat a társadalom minden megnyilvánulására. A szerzők szerint a jelenleg kibontakozóban lévő és az egész világot fenyegető pénzügyi és gazdasági válság a mérhetetlenül gazdag új társadalmi vezetőréteg meggondolatlan viselkedésének, és mértéken felüli befolyásának a következménye. A milliárdosok túltengő gazdasági hatalma károsan befolyásolja a társadalom egészének életminőségét, és alapjaiban veszélyezteti a demokráciát. Nem véletlen, hogy ma a „fejlett világ” állami közül az Amerikai Egyesült Államokban van a legtöbb milliárdos, ugyanakkor a világ fejlett országai közül az Amerikai Egyesült Államokban a legmagasabb a csecsemőhalálozás, a bűnözés aránya, legalacsonyabb az átlagosan elvárható életkorhatár, legcsekélyebb a társadalmi előrehaladás lehetősége, s legalacsonyabb a politikai folyamatokban való részvétel, vagy is legmagasabb az biztosan nemszavazók aránya. A fentiekkel kapcsolatban a szerzők kiemelik, hogy amióta Kanada is az Amerikai Egyesült Államok gazdaságpolitikájának a nyomdokaiba lépett, a csecsemőhalálozás arányszámának listáján Kanada a világ hatodik helyéről a huszonnegyedikre süllyedt (Magyarországot, és Lengyelországot közvetlenül megelőzve). A „Baj a milliárdosokkal” a következő alapfeltevésekre épül: 1. A milliárdosok léte káros a társadalomra. A társadalmi javaknak a mind kevesebb, és kevesebb ember kezébe való koncentráltsága megJÓ HA FIGYELÜNK!

Bill Gates

hiúsítja a társadalom egészének felemelésére irányuló erőfeszítéseket. Nemcsak a szegénység, de az emberek között egyenlőtlenség is káros. Vagyis a szegénység okainak kiküszöbölésére irányuló erőfeszítések önmagukban nem elegendőek. A szerzők szerint az amerikai tőzsde 1929-es összeomlását, s a huszadik század harmincas éveinek gazdasági válságát is az első világháborúban, és az amerikai közmunkálatokban gátlástalanul, és erkölcstelen módon meggazdagodott amerikai milliárdosok pénzügyi, és politikai hatalma idézte elő. A harmincas évek amerikai gazdasági válságágból való kilábalása a bankok megreformálása, a milliárdosok gazdasági hatalmának, és közvetlen politikai befolyásának a visszaszorítása árán történt. (Roosevelt, New Deal) A globalizmusnak, illetve neoliberális politikának nevezett gazdaságpolitika a harmincas évek stabilizációs ren delkezéseinek a fokozatos, és szívós lebontására, illetve visszarendezésére irányul. 2. A milliárdosok jelenléte nem a társadalomfejlődés természetes következménye. A jelenlegi társadalmi értékrend alapján a hatalmas vagyon a kiváló képesség mércéje, és a sikeresség bizonyítéka. A szerzők szerint azonban a gazdasági javak mind kevesebb, és kevesebb egyénnek a tulajdonába való áramlása nem a gazdasági törvények természetes következménye, hanem mesterséges, sokszor törvényellenes, és mindig antidemokratikus beavatkozás eredménye. A milliárdosok aránytalan vagyona nem a tehetség, vagy az egyéni hozzájárulás eredménye, hanem a megváltozott társadalmi értékeknek – az önzés, és a kapzsiság törvényesített lehetőségeinek a következménye. Neil Brooks, a könyv társszerzője szerint, a mai milliárJÓ HA FIGYELÜNK!

dosok nemcsak alkalmatlanok a társadalom irányítására, hanem a legtöbb esetben becstelen csalók is. A társadalmi különbségeknek ez az egyoldalú növekedése, tehát nem a „normális” társadalomfejlődés eredménye, hanem a bankok szerepét meghatározó előírások külső nyomásra történő megváltoztatásának, valamint a gazdagoknak kedvező adórendszer kiharcolásának, és a pénzügyi szabályok megváltoztatásának következménye. Az új hatalmi elitnek a fenti tevékenysége a társadalmi igazság legalapvetőbb elveinek a lábbal tiprása. 3. A milliárdosok nem érdemlik meg vagyonukat. A könyv 5., 6., és 7. fejezetei szerint (73. o – 134. o) különbséget kell tenni a milliárdosok vagyonának törvényessége, és az aránytalan mértékű egyéni vagyon erkölcsi kiérdemeltsége között. A könyv a továbbiakban is meggyőzően bizonyítja, hogy az új, és a régi milliárdosok vagyona a legtöbb esetben formálisan is törvényellenes, mert azt jórészt csalással, a törvények kijátszásával, mások nyomorúságának a könyörtelen kihasználásával, üzlettársaik elárulásával, vagy a törvények kijátszásával szerezték. Az egyszer már törvénytelenül megszerzett hatalmas vagyont utána ugyanannak a pénznek a töredékével a bíróságokon, és pénzen vett politikai befolyás által igen könnyű utólag törvényessé tenni. A könyv tulajdonképpeni mondanivalóját a szerzőknek az a határozott, és meggyőző érvelése képezi, mely szerint a milliárdosok, vagyonuk formális törvényessége ellenére, erkölcsileg nem érdemlik meg a vagyonukat. A fenti érvelés a közösségi erőfeszítések történelmi folyamatosságára, a készen kapott lehetőségek, és az előző nemzedékek egy57

másra épülő tudásának eredményeire épül. Vagyis arra, hogy az ember közösségi lény, és a körülmények, amelybe az egyén beleszületik az előző nemzedékek közösségi erőfeszítéseinek már összesített eredményei. Ide tartozik az is, hogy a milliárdosok az állam közpénzből való védelmének köszönhetik, hogy nem törnek rájuk, és nem fosztják ki őket. Magának a pénznek a kincstárilag biztosított érékéről ne is beszéljünk. A milliárdosok érdekeit képviselő intézmények nagy előszeretettel hivatkoznak a „szabad piacra”. A szerzők szerint a piac nem más, mint az államilag biztosított feltételek, illetve lehetőségek összessége. (25.o) „Miért nem érdemli meg Bill Gates a vagyonát?” A fentiek ábrázolására a könyv a „Miért nem érdemli meg Bill Gates a vagyonát?” című fejezetében végigkíséri a számítógépek fejlődésének történetét, és Bill Gates kivételes családi körülményeinek előnyeit, majd pedig megemlíti Bill Gates üzleti ténykedésének néhány jellemző mozzanatát. A számítógép eredete szorosan összefügg magának a számrendszernek a létezésével, és a matematikai tudás összesített eredményeivel. Mindezek évezredekre visszanyúló közös civilizációs értékek. Az első számítógépnek mondható találmány a lyukakkal ellátott kártyákat használó francia szövőszék volt. A „modern” számítógép az amerikai kormány hatalmas befektetései árán, tehát közpénzből jött létre. Bill Gates maga gazdag, és kitűnő társadalmi összeköttetésekkel rendelkező családból származik, és olyan párját ritkító magániskolába járhatott, amelynek a hatvanas években külön számítógépes laboratóriuma volt. Vagyis, Bill Gates önmaga semmit sem találhatott volna fel, és nem is talált fel semmit. Hatalmas családi segítséggel, és összeköttetésék árán megalapította a saját vállalatát, és egy hatalmas nagyvállalati szerződés ügyében elárulta barátját. Bill Gates még a számítógéphez tartozó „egeret” sem találta fel, hanem elperelte annak feltalálójától. A könyv szerint Bill Gates, azonban a „jobb” milliárdosok körébe sorolható, de csupán azért, mert a többiek puszta csalással, gátlástalan törtetéssel, valamint védtelen embertársaik könyörtelen nyomorba döntése árán szerezték vagyonukat. Ide sorolhatóak azok a milliárdosok is, akik a biztosító ipar szabályainak hiányával visszaélve bankokkal, és más pénzintézményekkel kötött egyszerű fogadás révén szerezték hatalmas vagyonukat. Ide sorolható Soros György, aki annak idején az angol font ellen fogadott. Soros szerencséjének végső kárvallottjai az egyszerű angol állampolgárok voltak. Erkölcsi szempontból még súlyosabb az újdinsült milliárdos, John Paulson esete, aki az amerikai ingatlanpiac összeomlására fogadott, de úgy, hogy előzőleg „elintézte” a pénzintézetekkel, hogy azok készakarva olyan zálogkölcsönöket csomagoljanak a számára, amelyek biztosan bedőlnek. S, azok be is dőltek. Több ezer ember elvesztette az otthonába befektetett pénzét, lakhely nélkül maradt, az építő munkások nem kapták meg fizetésüket. Mitöbb, amikor kiderült, hogy Paulson „biztosítója” (a fogadást kötő másik fél) nem képes kifizetni Paulsonnak való tartozását az amerikai kormány (az amerikai adófizetők pénzéből) 1 milliárd dollár ingyen segélyt juttatott Paulson biztosítója számára. Paulson ellenben 1 millió dollár „biztosítás ellenében 3.7 milliárd dollárt nyert a kártyaasztalnál, s azt is hamiskártyásként. Sem Paulson, sem Soros György ténykedései nem töltenek semmilyen hasznos társadalmi szerepet. Egyszerű élősködésről van szó. 4. A javak egyoldalú, és aránytalan elosztásának súlyos társadalmi következményei vannak. Ma, a világkerekség javainak 25 százaléka a föld lakóinak 0. 14 százalékának (9.5 millió ember) kezében összpontosul. A milliárdodok léte megakadályozza a társadalmi mobilitást. A társadalom anyagi javainak a kevesek kezébe való aránytalan összpontosítása mindinkább lehetetlené teszi a társadalom többi tagjainak az érdeme szerint való érvényesülését, és meggátolja a társadalom, különben rátermett tagjainak az előbbre jutását. Az „amerikai álom”, mely szerint Amerikában mindenki megvalósíthatja isten adta tehetségét mindig is inkább egy szólam volt, mint valódi lehetőség – ma azonban puszta lehetetlenség. A vagyon Amerikában is adózatlanul apáról fiúra száll, és az emberek sorsa születésükkor megpecsételődik. Ma a felfelé való mobilitás lehetősége azokban az országokban 58

a legnagyobb, ahol a nagyon gazdagok, és társadalom többi tagjai közötti arány legkisebb. Vagyis ott, ahol a társada lmi javak elosztása arányos: Svédországban, és Norvégiában. Amerikában, és az amerikai birodalom politikájának alávetett országokban pedig mindinkább a „De kár, hogy apád paraszt volt, és te is az maradtál” társadalmi rendek közé való bezártság elve érvényesül. Ennyit talán a nyitott társadalomról, és barátairól. Mindez roppant veszélyt jelent a demokrácia számára. A szerzők szerint, annak, hogy az emberek nem urai saját sorsuknak, nemcsak politikai, és gazdasági következményi, hanem közvetlen biológiai tünetei is vannak. (A magyar társadalom ezt az utat már megjárta. Lásd ezernyi népbetegség, Egyke, és sivár) 5. A milliárdosok léte, illetve a társadalomban keletkező hatalmas gazdasági különbségek ténye semmissé teszi az emberek közötti egyenlőség eszményét. A szerzők, a gazdasági történész, Peter Lindert kutatásaira hivatkoznak, aki az Anglia, és az Amerikai Egyesült Államok legfelső gazdasági rétegeinek a viselkedésének tanulmányozása alapján megállapította, hogy téves az a feltevés, illetve állítás mely szerint a felső réteg, ha egyszer megalapozta a saját gazdasági biztonságát, azt követően hozzájárul a társadalom általános felemelkedéséhez, a szegények megsegítéséhez stb. Erre a „javak leszivárgásának elvére” épült a neoliberális gazdaságpolitika egésze. Lindert szerint ennek az ellenkezője igaz. Minél hatalmasabb, és minél biztonságosabbnak érzi magát a pénzes arisztokrácia, annál kevesebben áldoz a közösségi javakra, és annál kevélyebben igyekszik kizsákmányolni a hatalmába kerített közösség tagjait. Ezt nevezik a fordított Robin Hood szindrómának. Az egyéni akarat korlátlan érvényesülésének ez az aránytalan lehetősége nevetségessé teszi a demokráciára való minden hivatkozást. Ma a bankok, és a nagyvállalatok a legtirranikusabb intézmények a világon. A demokrácia elsősorban azt jelenti, hogy milyen társadalomban szeretnénk élni, és azt is, hogy ki mondja meg, és mindez hova vezet. A könyv szerint a fenti kényszerhelyzetből való kiút a társadalmi igazság útja. A szerzők szerint az egyéni kapzsiság és önzés megfékezésének a legalkalmasabb módja az igazságos adórendszer vis�szaállítása, és a bankok eredeti, befektető intézményekként működő szerepének a visszaállítása. A könyv végső üzenete tehát: Az állam lehet az önzést, és kapzsiságot védelmező, és ünneplő értékrend közpénzből fenntartott őre, vagy a társadalmi javak érdem szerinti, és arányos elosztás eszköze, de mindkettő egyszerre nem lehet. Választhatunk tehát a demokrácia, vagy a kevesek kezében összpontosuló vagyonos réteg uralma, a plutokrácia között. Linda McQugaig, Kanada többszörösen kidíjazott újságírója, és nyolc gazadaságpolitikai tárgyú könyv szerzője: (The Cult of Impotence, All You Can Eat, It’s the Crude, Dude: War, Big Oil and the Fight for the Planet, and Holding the Bully’s Coat, Canada and the U.S. Empire, The Trouble With Billionaires.) Linda Mc Quaig minden eddigi könyve kanadai sikerkönyv volt. Prof. Neil Brooks, a könyv társszerzője, a torontói jogi egyetem tanára, és országos hírű adószakértő. Kaslik Péter JÓ HA FIGYELÜNK!

Menekülés a dollárösszeomlás elől – Az USA tagállama, Virginia kezdi a nyitányt –

A main stream média által elhallgatva január 12-én Virginia, az USA első tagállamaként egy bizottságot hívott össze (HOUSE JOINT RESOLUTION NO. 557), megvizsgálandó hogy védheti meg polgárait a FED összeomlása és egy várható hiperinfláció elől. Virginia arra hivatkozik, hogy a törvény lehetővé teszi, sőt bátorítja a tagállamokat, hogy ilyen esetekben pénznemként aranyat és ezüstöt alkalmazzanak. A bizottság összehívása a következő megokolással történt: … „Mivel a helyes rend megőrzése a megfelelő kormányzati pénzügyviteltől és egy egészséges és erős privát gazdaságtól függ…Mivel az Egyesült Államok pénz- és bankrendszere, amely a Federal Reserve Rendszerre központosított, az utóbbi években egyre növekvő feszültségnek lett kitéve, és amely a következő években egyre növekvő és előreláthatólag veszedelmes feszültségeken megy keresztül; és mivel sok igen elismert szakértő a közeljövőben a Federal Reserve pénznemének hiperinfláció általi elkerülhetetlen elpusztítását prognosztizálja (kiemelések a szerk. által); és mivel Virginia csak egy időbeni egészséges alternatív pénznem bevezetésével képes elkerülni vagy legalább mérsékelni számos gazdasági, szociális és politikai okból bekövetkező sokkhatást, amelyek a Federal Reserve Rendszer összeomlásával járó hiperinfláció, depresszió vagy más gazdasági bajok következményei….mivel az Egyesült Államok Legfelső Bírósága…úgy döntött, hogy az Államok mindenféle pénznemet, amit csak akarnak, alkalmazhatnak szuverén kormányzati feladatok ellátására, arany és ezüst pénzeket is, miközben elutasíthatnak olyan pénznemeket, amelyeket a Kongresszus legálisnak nyilvánított, de nem válthatók arany és ezüst pénzekre (mint a dollár is 1973 óta; szerk. megjegyzés).

JÓ HA FIGYELÜNK!

Virginia állam a „rendőri jogkörre” hivatkozik, amely az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának egy 1877-es döntése szerint (Beer Company v. Massachusetts) minden tagállamot megillet, hogy védelmezze polgárai vagyonát és biztonságát.

Különösen a bankszterek által kiváltott 2008-as válság óta sokasodik a kritika az Egyesült Államokat (és sok más államot is) tönkretevő pénzrendszer ellen, amely most már a Kongresszusig is eljutott, ahol a képviselő Ron Paul kezdeményezte a FED feloszlatását és egy új, a parlament által ellenőrzött pénzrendszer bevezetését. Erre ugyan jelenleg még nincs esély, de Virginia példáját bizonnyal más tagállamok is követni fogják, ami viszont a dollár összeomlását akár előrébb is hozhatja. A történtek és az arany árának gyors emelkedése, ami még valószínűleg csak a kezdetén tart, más megvilágításba helyezi a sokak által zseniálisnak tartott bankelnökünk, Surányi György intézkedését, amel�lyel a kilencvenes évek elején 62 tonnás aranykészletünket szinte teljes mennyiségében eladta. Érdekes lenne tudni ki volt az ügyes vásárló, pláne hogy akkoriban még olyan államok is csináltak – illetve csináltattak velük – ilyen „jó üzleteket” mint a Svájc. Ha akkor az arany ára még sokáig stabil is maradt, minden gondolkodó ember tudhatta, hogy a „fenntartható fejlődés” csak egy szóvirág, amely mögött a háttérhatalom még egy ideig zavartalanul igyekszik kirabolni a világot. Jelenlegi kormányunk igyekezete az ország adósságállományának a csökkentésére sem tűnik szerencsésnek, ha a dollárinfláció beállta előtt teljesítene. Addig bizony okosabb lenne a magyar gazdaságba beruházni. Vajta Dénes

59

Honnan fú a szél?

– Közélet iránt érdeklődők számára a magyar médiák tulajdonosairól – Az alábbiakból jól látszik, hogy a magyarországi média döntő része ma külföldi, nagyrészt német, pontosabban németországi tulajdonú. Ők tartják kezükben a honi tájékoztatást, ők döntik el, mi a hír és mi nem az. Ők a véleményfomálók, és ők azok, akik irányították és gerjesztették az elmúlt hetek hecckampányát, ami Magyarország ellen folyt és folyik. Egy kis civil csoport – a 90-es években a médiával foglalkozó egyesület tagjai – áttanulmányoztuk az új médiatörvényt. Részletes elemzést mellőzve kijelenthetjük, semmilyen demokráciát, sajtószabadságot veszélyeztető elem nincs benne. Aki nem akar felülni a hátsó szándékú híreszteléseknek, nézzen bele. Az ún. uniós bírálat is két szálon fut: írásban és a médiában. Az egyik a hivatalos, amelyik 3 fő kérdést vizsgál mindenféle vészkiáltás nélkül, a másik a politikai – az ottani szocliberális oldal minden szakmaiságot nélkülöző hangulatkeltése. Kié a média? (forrás: http://radicalpuzzle.blogspot.com/2011/02/ kie-media.html) Szeretném a magyar médiahelyzetet egy egészen más oldalról, vagyis a tulajdonosok oldaláról megvilágítani. Mondhatnám megláttatni, hogy honnan fúj a szél? Az idegen kézben lévő média azért veszélyes, mert kizárólag profit orientált. Nem számít a tartalom erkölcsi következménye. Amikor egy médiamogul cégénél dolgoztam, megkérdeztem a vezérigazgatót, hogy miért nem törekszik valami színvonalat adni a lapjainak? Válasz: „akkor elveszítem a hirdetőimet”. Tehát a lapkiadás elsőrendű célja, hogy hirdetési felületet adjon a multiknak. Az információ hatalom. A legszegényebbek és az ingerszegény környezetben élők csak a földi sugárzású TV-adókat tudják fogni. De az már egyáltalán nem vicces, hogy milyen erkölcsi színvonalú műsorokat sugároznak fő műsoridőben. Nyilván olcsó fogás és nagy nézettség a mélyszegénységben élők körében... Tehát tudatos agymosás… Azokat a külföldi tulajdonú sajtótermékeket és Tv adókat sorolom fel, amelyek leginkább véleményformálóak. • Népszabadság: baloldali politikai napilap, a Ringier (svájci cég) tulajdona 70,4%-ban. A Ringier nemrég fuzionált az Axel Springer (berlini) céggel. • Blikk: bulvárlap, magát politikailag függetlennek tartó, de valójában baloldali kötődésű. A Ringier tulajdona. • Bors: bulvárlap, magát politikailag függetlennek tartó, de valójában baloldali kötődésű. A Híd Rádió Zrt. Tulajdona • Népszava: baloldali napilap, a TGD svájci cég tulajdona 97%-ban. • Heti Világ Gazdaság (HVG): baloldali kötődésű hetilap, a Westdeutsche Allgemeine Zeitung (WAZ) 75%-os tulajdona.

60

JÓ HA FIGYELÜNK!

JÓ HA FIGYELÜNK!

• Világgazdaság: baloldali napilap, az Axel Springer 100%-os magyarországi leányvállalata. • Figyelő: baloldali gazdasági hetilap, a Sanoma WSOY finn cég tulajdona. A Sanoma cég legismertebb magyarországi lapjai még a Nők Lapja, Családi Lap, Story magazin és tv adója a Story TV. • Magyar Nemzet: jobboldali napilap, 100%-os magyar tulajdon. • Magyar Hírlap: jobboldali napilap + az ECHOTV 100%-os magyar tulajdonúak. • Heti Válasz: jobboldali hetilap 52%-ban magyar, 42%-ban dán tulajdonú. • Magyar Demokrata: konzervatív hetilap 100%-ban magyar tulajdonú. A megyei lapok többségükben az Axel Springer tulajdonában vannak, úgy ahogy a német újságok nagy része is. Ők azok, akik a legcsúnyábban támadják Magyarországot. A Tv adók közül a legnagyobb nézettségűek, tehát leginkább véleményformálók a földi sugárzásúak: • M1: mindenkori állami TV, magyar tulajdonú • M2: nem földi sugárzású, állami TV • RTL Klub: CLT UFA S. A luxemburgi cég német leányvállalata a 49%-os tulajdonos. • TV2: SBS. 81,5%-ban a német Pro Sieben tulajdonos. • ATV: nem földi sugárzású kereskedelmi tv. Baloldali-liberális többségi tulajdonos a Hit Gyülekezetéhez tartozó Broadcast Project Kft., kisebb részben egy panamai cég. • HírTv: jobboldali, 100%-os magyar tulajdonú. Rádióadók: • MR1 Kossuth, MR2: Petőfi állami adók • Inforádió: nem egyértelmű irányultságú, a kormányváltás óta inkább jobboldali, magyar tulajdonú. • Klubrádió: bal-liberális, magyar tulajdonú adó. • Lánchíd Rádió: jobboldali, 100%-os magyar tulajdonú. Internetes portálok: • Index (CEMP csoport), • Stop (OPT ügynöki Kft), • Hírstart és Hírkereső (Népszava,TGD), • Hír24 (Sanoma), • Hírszerző (HVG-WAZ) mindegyik baloldali kötődésű. • Origo (független), • Gondola (Netriota Kft, konzervatív). Stadler Mari, Budapest

61

Mi jár a svéd képviselőnek? Szolgálati kölcsönlakás és vonatbérlet

Ha Lázár János Svédországban lenne frakcióvezető, hétközben igénybe vehetné a parlament egyik szolgálati garzonlakását, a hazaútra pedig az éves vasúti- vagy buszbérletét. Ugyanis ez járna neki. Munkája során adódó más költségeit, természetesen megtérítené a Ház gazdasági hivatala – annak szigorú keretei között. Ám, gondja se’ lenne vidéki otthonáig tartó távolság napi legyőzésével, mivel nem tölthetné be egyidőben a polgármesteri posztot is. Igaz, olyan poszt itt nincs is! Svédországban a kormány kormányoz – ám az uralkodó 1974. óta nem uralkodik. Az államfőnek, miután ősszel a parlamentben megnyitja a politikai évet, alig van több dolga, mint hogy jó PR munkát végezzen az ‚alattvalói’ javára – igaz, a kormány ülésein csütörtökönként részt vesz, miután a külügyi- és honvédelmi kérdésekben van szava. Parlamenti választás (riksval) minden negyedik év szeptemberének harmadik vasárnapján esedékes (legközelebb 2014-ben). Miután megalakult, s a királynak bemutatkozott az új kormány, október első keddjén, a királyi család jelenlétében, H.K.H. Carl Gustaf megnyitja az új parlamenti évet. A polgármester intézménye nem létezik, a 23 megye (län) élén a szimbolikus ‚törzsfő’ (landshövding) áll. 1974-óta (az azt megelőző 20 év alatt átszervezés során 2500-ról három lépcsőben lecsökkentett s kialakított) 290 helyhatóság (kommun) kollektív vezetésű: az a főnök, akinél a kassza kulcsa. Az önkormányzati képviselők zöme díjmentesen vagy csekély tiszteletdíjjal, a szabadidejében végzi munkáját. Hivatásszerűen, fizetésért csak az egyes szakterületekért felelős politikusok dolgoznak. A parlamenti képviselőnek számítania kell arra, hogy pénzügyeit nagyító alatt tartja a gazdasági iroda, a sajtó és a polgárok. Számot kell adnia minden jövedelméről, legyen az igazgatótanácsi tagság, családi vállalkozás, részvények, ingatlanok, nagyértékű ingóságok, szellemi tevékenység, testületi tagság, és minden más, ami bevétellel jár. Ez a komplett képviselői gazdasági regiszter nyilvános és elérhető bárki számára.(A köznapi polgár anyagi helyzete ugyanígy). Korrupció? Ha előfordul, a fentiek miatt többnyire hamar kiderül, s bukás a vége. Svédországban az ajándék 400 kr értékig adómentes. Ez mindenkire egyformán vonatkozik. A mentelmi jog természetesen ismeretlen fogalom. Egy demokráciában nincsenek kivételek. 62

Svéd parlamenti palota

A svéd parlament ülésterme

A parlamenti képviselők munkája és a költségei is nyilvánosak. (Mint mindenki más esetében is). A képviselő alapjuttatása bruttó 55 ezer korona. (A parlament elnökét és a miniszterelnököt egyaránt 135 ezer korona illeti meg.) Ezenkívül kapnak egy szolgálati irodát (a képviselők házában, a parlament szomszédságában), laptopot, printert, mobilt és egy vezetékes telefont otthonra. Ezen eszközök szolgálati célú használatának (előfizetési díj, kártyadíj, internet) költségeit is megtérítik nekik (részletes telefon stb. számlával igazolandók a költségek). Szolgálati autó tulajdonképpen nincs, egyértelmüen csak a miniszterelnöknek jár.

A miniszterek, frakcióvezetők időnként, indokolt esetben kapnak.Taxiköltséget csak indokolt esetben számolhatnak el, például, ha a célállomás kollektív közlekedési eszközzel nem érhető el. Ha saját autót használnak, benzinpénzt kapnak (mint bárki más): 265 kr/100 km, amiből 185 kr adómentes. Külföldre a képviselők többnyire bizottsági vagy frakciótársaikkal utaznak, kollektív elszámolással; ha indokolt esetben egyedül mennek, akkor összesen 50 ezer korona áll a teljes 4 évnyi mandátuma idején a rendelkezésére. Az ilyen repülőutakat a parlament elnökhelyettesével kell előzetesen jóváhagyatniuk.

A szolgálati úton eltöltött időnek, szállodai tartózkodásnak, a visszaút időpontjának arányban kell állnia az utazás céljával, minden többletköltség a képviselő pénztárcáját terheli. Az utazás módjáról maga az érintett dönt, de elvárják tőle, hogy olcsó és környezetkímélő megoldást válasszon, az időtényező figyelembe vételével. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy inkább utazzon vonattal, egy nappal korábban, s aludjon hotelben, mint repülőgéppel aznap. A vidéki képviselők díjmentesen vehetik igénybe a parlament 250 garzonlakásának egyikét. Ha van sajátjuk, havonta legfeljebb 7000 kr (egy kisebb belvárosi lakás átlagos bére) bérhozzájárulás illeti meg őket. Az utazásokkal kapcsolatos számlákat is rendkívül aprólékosan ellenőrzik; ha aránytalanság gyanúja merül fel, rákérdeznek, majd a számlával együtt archiválják az e-mailek szövegét is. A képviselők napidíja annyi, amennyi bárki másnak is jár, ha a lakóhelytől – amely a szolgálati lakásuk is – 50 km-nél távolabb utaznak, s ott is éjszakáznak. Napi 350 kr jár, ebből 210 kr adómentes. Ha valahol díjmentes étkezésben részesül, levonandó a napidíjból. A képviselők országon belüli utazását éves vonatbérlettel segíti a parlament, ha a távolság nagyon nagy, szóba jöhet ennek repülőgépes megfelelője is. Ezek szi-

gorúan csak szolgálati utakra használhatók. Ha a képviselők szolgálati kreditkártyájukkal egyenlítik ki a számlájukat, azokat csak akkor fizetik ki, ha utazási elszámolást is csatoltak a számláik mellé. Szolgálati lakást – Palme meggyilkolása óta – egy parlamentközeli kis palotában kap a mindenkori miniszterelnök, ám ezt nem mindegyikük vette igénybe (mi több, Carl Bildt [1989-93] kerékpárral járt dolgozni [ma, külügyérként is, szívesen teszi ezt], a testőrség legnagyobb bánatára). Ha egy képviselő idő elött távozásra kényszerül, s nem érte el a 65-éves nyugdíjkorhatárt, de legalább 6 évet dolgozott a feladatkörében, jogusult un. garantált járulékra, míg nem éri el a korhatárt – azaz megállapodás szerinti nagyságú ‚ejtőernyővel’ távozik. (A három évvel ezelőtti cunamikatasztrófa kapcsán a botrányosan alkalmatlannak bizonyult külügyminiszter lépett le így – a polgárok heves tiltakozása ellenére.) A képviselők évi 365 napon vannak szolgálatban, tehát a hét minden napján. Csak indokolt esetben kérhető szabadság, s annak idejére fizetés nem jár. Ugyanakkor nincs jelenléti kötelezettség, s a parlament határozatképességét nem befolyásolja, hogy az egyes frakciókban aznap hány képviselő ül a helyén. Itt is érvényesül az általános íratlan

svéd szabály: frihet under ansvar! (szabadság, felelősséggel). A mandátumidő lejártával úgyis a párt dönt, ki marad, s kit húznak le a listáról, s a választó is arról, melyik párt listájára, illetve azon melyik jelölt neve mellé húzza be az X-et. Két példa – az átláhatóság komolyságára A szocdem miniszterelnökjelölt több mint 15 évre kiesett a pixisből, mert szolgálati kreditkártyáról ‘kölcsönzött’ egy bolti fizetéskor (pelenkát és Tobleronét vett a gyerekeinek). Másnap kiegyenlítette a tartozást, de egyáltalán nem lett volna szabad használnia a kártyát. A mai konzervatív kormányfőt pedig az érintette rendkívül kínosan, hogy az első hetekben a sajtó kiderítette: egyik minisztere (a kulturális!) nem fizet tévédíjat, a másiknak ingatlana van Jerseyn, és nem adózott utána, egy harmadik feketén alkalmazott gyerekfelvigyázót. Mindegyikük távozásra kényszerült. Utóirat: Az vajon miért nem jutott eszébe, Lázár Jánosnak, hogy saját pénzén lakást béreljen a családjának a fővárosban, mintsem luxusautót havi egymillióért az adófizetőkén? Forrás: svédasztal

Svéd parlamenti palota

JÓ HA FIGYELÜNK!

JÓ HA FIGYELÜNK!

63

Nem ösztönzött vásárlásra az adócsökkentés Képtelen magára találni a lakossági fogyasztás Magyarországon: márciusban a kiskereskedelmi forgalom volumene 0,5 százalékkal maradt el az előző havitől, újra a negatív tartományba lökve az éves változást kifejező indexet.

Mit eszünk itt holnapután? Több nap, mint kolbász – tartja a mondás Lehet, hogy a sajtóban munkálkodó kollégák nem hiszik el, de mondjuk a médiatörvényen, alkotmányos szarakodáson, egymás zsebében turkáláson, zsidózáson, cigányozáson, líbiai válságon, de még a celebkalandokon és valósáshow-kon túl is vannak más, jóval fontosabb dolgaink, amikről csak szórványosan esik szó, pedig mindenkit érint. Például, hogy mit fogunk enni. Apám mindig azt mondta: „magyar ember sokat eszik, keveset beszél”. Meg azt is szentül hitte, hogy az ’56-os felkelés nem a kommunista ideológia bukása miatt robbant ki, hanem mert az emberek éheztek. Ha pedig a magyarnak nincs mit ennie, az utcára megy, és borogat. És ment és borogatott is. Annak idején – és ez tényleg nem volt annyira régen – a magyar családok nem ettek minden nap húst. Minden másnap sem. Tán még a gazdagok sem. Akkor a gazdagságot nem ezzel mérték. Uzsonnára nem volt mindig szalámi a két kenyér között, sőt, viszonylag ritkán jutott, nem volt banán, csak alma, nem volt gyümölcsjoghurt, Kinder-szelet, pudding, meg Túrórudi, volt viszont tej, meg kakaó. Az akkori vasárnapi ebéd – a húsleves, a rántotthús, a pörkölt, a krumpli, meg az uborkasaláta – ma már mindennapi, ilyen menüre ma már nem hívnak vendéget jeles alkalmakkor, meg semmikor sem. Majd az EU megmondja, mekkora ketrec kell nekik Friss zöldség, gyümölcs volt kora tavasztól késő őszig, de senki nem vette kilószámra, amíg még primőr volt az árú, és senkinek nem jutott eszébe lecsót enni decemberben, szőlőt zabálni januárban, görög salátát készíteni februárban (mondjuk nem is tudtuk, mi az), és akkor is mindenki szidta az időjárást, amiért ilyen rohadt drága minden. Amire mindezt kikanyarítanám, nem az, hogy az volt a jó világ, hanem ami ennél sokkal fontosabb: megvolt az étel becsülete. Ma a háziasszony nem szeretné korlátozni magát, elvégre mindenki egyen azt és annyit, amit szeret, meg amennyit kíván, a férj is, meg a gyerek is, ez a társadalom erről szól, jólét van és igények, amiket illik kielégíteni. Mert megérdemled. Csakhogy most az van, hogy biztos megérdemled, de már megint nincs pénz minden nap szalámira, húsra, Túrórudira, sőt, lassan már tejre, lekvárra, meg tojásra sem, de ezt nem akarjuk elfogadni, és ebből született az utóbbi tíz-tizenöt év legkártékonyabb szava: az „OLCSÓ.” Mert ugye, ha mi akkor is minden nap csirkemellet akarunk zabálni, ha nincs rá pénzünk, akkor is megadjuk a gyereknek a mindennapi rákkeltőjét és cukorbombáját, ha épp nem futja rá, akkor jön az, hogy mindegy, csak olcsó legyen. 64

De legyen. Régen is tudtuk, hogy olcsó húsnak híg a leve, most meg pláne (aki zacskóban süt, az le is tudja mérni), de megvesszük. Nem azért, mert jó, hanem mert olcsó. Mert olcsón el tudjuk érni. Akár minden nap (vagy minden másnap). Innentől kezdve nincs megállás. Veszi az ócskát a magyar, mert olcsó. Sörgyártás-mellékterméket sör gyanánt, szójás-tejporosmócsingos kutyvalékot húspástétomnak, vegyszerezett margarint, étolajat, színezett, édesítőszeres vizet üdítőnek, meg mindent. A lényeg, hogy olcsó legyen. Ha szar is, meg most már mérgező is, de olcsó. Régen tudtuk, és tudomásul vettük: a hús drága, a gyümölcs drága, a szalámi drága, mert valakinek valamiből elő is kell állítani. Ma a pesti nyugger simán beszól a vidéki kofának a piaci árai miatt, mert hogy az Auchanban, meg az Aldiban fele annyiért látta kirakva, mit akar itt ezzel. Cukorrépa van, cukor nincs – röhej Ma a gazda nem mondhatja, hogy hát öntözni kellett a földeket, a disznót, a csirkét tápozni, volt egy csomó munka, meg vesződség velük, miközben az öregasszonyokat és a ráérő kisgyerekes anyukákat ingyenes busz viszi a multiba olcsón vásárolni. Nem mondhatja a termelő, hogy ez valódi húsból, valódi tehénből kifejt tejből van, földben termett igazi napfényben, élő, kapirgáló tyúk tojta, saját kezűleg gyúrta, köpülte, érlelte, mert ha nem olcsó, akkor nem kell. És akkor most jön az, hogy itt előbb-utóbb senki nem fog piacra termelni, senki nem fog kis- és nagyüzemileg tehenet, disznót, uniós előírás szerint készült ketrecben csirkét tartani, nem lesz magyar zöldség, magyar gyümölcs, tojás, megszűnnek a piacok, már ami megmaradt még belőlük, mert már ez is siralmas. Csak az utóbbi napok hírei, hogy az egekbe szökik a tojás ára, hamarosan elfogy a kenyérgabonánk a magtárakból (majd veszünk Amerikából), kétszer annyiba kerül egy kiló cukor nálunk, mint Ausztriában, és idén még lehet pályázni a szőlőültetvények kivágásáért, elpusztításáért járó uniós támogatásra, drága barátaim. És amíg ott fenn a pesti ügyvéd aranyifjak, pártkáderek, pénzemberek, minisztériumi tisztviselők, filozófusok, politológusok a médiatörvényről, az alkotmányozásról, az emberi jogokról, a dohányzás tilalmáról, a magyar gárdáról, a holokausztról, a filmgyártásról, meg a kutya bogos farkáról vitatkoznak, addig itt lenn, a kilakoltatásra váró fél országnak hamarosan nem lesz mit ennie, se olcsón, se drágán. Vagy ez már nem is számít?

A vásárlási kedvben egyelőre nyoma sincs az adócsökkentés ösztönző hatásának, az idén már csak a nyugdíjpénztári reálhozamok kifizetése, illetve a devizahitelek törlesztőrészletének árfolyam-fixálása hozhat némi élénkülést. Utóbbi nem jelent nagy többletforrást, de legalább tartósnak ígérkezik, így hozhat némi javulást a lakossági hangulatban. Mivel a mostani tervek szerint jövőre nem lesz adócsökkentés, ezért kérdéses, hogy mikor indulhatnak be a gazdaság belső motorjai. A kiskereskedelmi forgalom volumene 2011 márciusában 0,9 százalékkal mérséklődött, míg negyedéves szinten lényegében stagnált az előző év azonos időszakához képest.

Az országos kiskereskedelmi üzlethálózatban, valamint a csomagküldő kiskereskedelemben 2011 márciusában 602 milliárd forint értékű árut forgalmaztak, az első negyedévben összességében 1629 milliárd forgalom realizálódott. A kiskereskedelmi eladások 46 százaléka élelmiszer- és élelmiszer jellegű vegyes-, 18 százaléka üzemanyag-, 11 százaléka bútor-, háztartásicikk-, építőanyag-kiskereskedelmi üzletekben bonyolódott; a többi üzlettípus együttes részesedése 25 százalék volt 2011 első negyedévében. Gyógyszertárakban és gyógyászati segédeszköz üzletekben közel 80 milliárd forintot költött a lakosság 2011. január-márciusban. Az előző év azonos időszakához képest az élelmiszer- és élelmiszer jellegű vegyes

kiskereskedelmi üzletek értékesítésének volumene 2011. márciusban 1,6 százalékkal mérséklődött, az első negyedévben lényegében nem változott. A forgalom jelentős részét (90 százalékát) lebonyolító vegyes termékkörű üzletek (hiper- és szupermarketek, vegyesboltok) eladásai márciusban 2,1 százalékkal csökkentek. A nem élelmiszer-kiskereskedelem értékesítésének volumene 2011. márciusban 1,3 százalékkal mérséklődött, az első negyedévben stagnált. Márciusban továbbá az iparcikk jellegű vegyes (13,9 százalék), a bútor-, háztartásicikk-, építőanyag (5,8 százalék) és a textil-, ruházati és lábbeli üzletek (2,0 százalék) eladásai is csökkentek. Ugyanakkor a többi üzlettípusban növekedett az értékesítés volumene, a gyógyszertárak-, és gyógyászati üzletek forgalma 5,8 százalékkal emelkedett. Forrás: portfolio.hu

Saját internetet fejlesztene Irán A cenzúra új formáját vezetné be Irán, úgynevezett nemzeti internetet akarnak kiépíteni és lekapcsolni az országot a világ többi részéről – írja a Wall Street Journal. Az iráni vezetés ezzel akar véget vetni az internet ellenőrzése feletti háborúnak. Irán már most sem panaszkodhat, az egyik legszofisztikáltabban tudja cenzúrázni az online tartalmakat. A hivatalos indoklás szerint költségkímélés lenne a legfőbb érv, és persze az, hogy így könnyebben fenn tudják tartani az iszlám morált. Még februárban a telekommunikációs minisztérium kutatási intézetének igazgatója, Reza Bagheri Asl azt állította, hogy hamarosan az ország hatvan százaléka tud kapcsolódni az új nemzeti hálózathoz. Két éven belül pedig az egész országra kiterjesztik azt. A szokatlan lépés hátterében egyértelműen az áll, hogy a rezsim így próbálja elejét venni a nyugatról érkező befolyásnak, mely főként az Egyesült Államokból érkezik. Ali Khameini ajatollah puha háborúnak nevezi ezt. Néhány napja olyan hírek láttak napvilágot, mely szerint Irán saját operációs rendszert fejleszt ki a számítógépekhez, hogy helyettesítsék a Microsoft Windowst. A fejlesztést ugyanakkor csak a helyi sajtó írta meg eddig, független források nem erősítették meg. Az iráni internet alapja a muszlimok etikai és morális elvein alapszik majd – állítja Ali Aghamohammadi, iráni gazdasági miniszter. Az új rendszer eleinte párhuzamosan működik majd az internettel,

ugyanis a bankok, kormány, minisztériumok és nagyobb cégek hozzáférhetnek majd a hagyományos nethez. Idővel veszi majd át az internet helyét. Ráadásul nagyszabású terveik szerint nemcsak Iránban, hanem a többi muzulmán országban is. Az ENSZ szóvivője nem kommentálta az értesülést. Nagyon sok kérdést felvet a nemzeti internet bevezetése Iránban. Még az olyan gazdaságilag elzárt országokban is, mint Irán, az internetnek jelentős szerepe van az üzleti életben. Ha teljesen lekapcsolódnak a nemzetközi internetről, veszélybe kerülhetnek az orosz és a kínai beruházások. Ráadásul az olyan népszerű alapszolgáltatásoknak is meg kell teremteni az iráni megfelelőjét, mint a Google kereső. Éppen ezért nagyon kevesen hiszik el, hogy Irán tényleg képes teljesen elzárkózni az internetről. Az azonban lehetséges, hogy két párhuzamosan futó rendszer lesz egymás mellett az elnyomó rendszerrel rendelkező országokban, ha az iráni példa sikeres lesz és ragadós. A példa ráadásul nem is egyedi: Kubában például két rendszer létezik egymás mellett, az egyiket a kormányzati szervek és a turisták használják, ez lenne a hagyományos net. A másik pedig az ellenőrzött és cenzúrázott, ezt a kubaiaknak tartják fenn. Észak-Koreai is próbálkozik hasonló rendszer kidolgozásával. Forrás: Index

Megjelentek az első diplomás utcaseprők Debrecenben. A megváltozott közfoglalkoztatási rendszer következtében ebben a hónapban már Debrecenben is megjelentek az első olyan diplomás álláskeresők, akik közmunkaként utcát sepernek. A helyzetet van, aki méltósággal viseli, de olyan álláskereső is akadt, aki öngyilkossággal fenyegetőzött.

Forrás: Borsdaráló, 2011.02.28. JÓ HA FIGYELÜNK!

JÓ HA FIGYELÜNK!

65

Orbán Viktor, a magyar tigris Váratlan mentőövet kapott Orbán: Besegít a világhírű sikerszerző

Tibor Fischer magyar származású neves angol regényíró, novellista, A béka segge alatt, a Gógyigaleri nagy sikerű szerzője a Standpoint cimü politikai-művészeti folyóiratban a jelenlegi magyar helyzetet elemzi A Hungarian Democrat Takes on the Old Guard (Egy magyar demokrata összecsap a régi gárdával) címmel. „Aligha érdekelne valakit is, hogy Magyarország az EU soros elnöke, ha a médiatörvény körül kialakult hisztéria nem hívta volna fel Magyarországra a figyelmet” – kezdi írását Fischer, aki nem kívánja megvédeni a médiatörvényt, inkább az ország és Orbán Viktor támadóinak kettős mércéjére, képmutatására akar rámutatni. „Komoly ürügynek kell ahhoz lenni, hogy egy demokratikus állam beleavatkozzon egy másik állam belügyeibe” – írja Fischer, majd hozzáteszi, hogy a médiatörvény rossz megfogalmazása nem lehet ok a beavatkozásra, annál is inkább, mert ilyen pontatlan törvények naponta születnek szerte a világon. Fischer maga nem olvasta a médiatörvény teljes szövegét, de állítja, hogy mások sem, mert azelőtt ítélték el, mielőtt angol fordítása elérhető lett volna. „Ha valaki Magyarországon angol tudás nélkül az angol médiát kezdené bírálni, kinevetnénk vagy őrültnek neveznénk. Pontosan ez az abszurd, hamis információk alapján megfogalmazott kritika érte Magyarországot és Orbán Viktort” – véli. Tibor Fischer a Guardian Magyarországról szóló írását használja példának a félreértések bemutatására. A Guardian „hatalommániásnak” nevezi Orbán Viktort, de nem minden politikus az? – teszi fel a kérdést. Nem ez a politika lényege? Cameron, Obama, Merkel talán nem az? A Guardian-cikk címe: „Magyarország egypárt-rendszer lett”. A Fidesz 67,88 százalékkal győzött a tavalyi választásokon, olyan eredménnyel, amiért Cameron vagy Merkel, akik alig szerezték meg a többséget, mindent odaadtak volna. A Guardiannek ezek szerint az a véleménye, hogy bűntény sikeresnek és népszerűnek lenni? Orbánt gyakran „jobboldali populistának” nevezik. Ezzel szemben Orbán alig jobboldali. Mint sok kommunistaellenes politikust, már csak a totalitárius rendszerrel szembeni ellenállás miatt is jobboldalinak tartanak. Orbán sokkal inkább hasonlít egy munkáspárti (IMF visszautasítása), mint egy 66

konzervatív politikushoz, de mivel a Nyugat leszűkíti a bal- és jobboldalt, őt az utóbbi skatulyába tették. A Guardian közölte, hogy a „vezető magyar napilapnak”, a Népszabadságnak a címoldalán jelent meg, hogy vége a sajtószabadságnak Magyarországon. A Guardiannek igaza volt a vezető napilap meghatározásában, csak azt felejtette el megemlíteni, hogy a Népszabadság a kommunisták hivatalos lapja volt, ma pedig a szocialisták szócsöve. „A Népszabadság éljenezte azoknak a kivégzését, akik a demokráciáért és a sajtószabadságért harcoltak. A szólásszabadság bajnokainak feltüntetni magukat olyan, mintha az SS vezetne egy emberjogi konferenciát” – érvel Fischer. Orbán másik „gaztette” a szomszéd országok magyar kisebbségeiért való kiállás. Ha egy arab védelmezi a palesztinokat, az természetes. Az írek útleveleket adnak az ÉszakIrországban élő polgároknak. Ha Orbán állampolgárságot kíván adni az egy méterrel a határtól élő magyaroknak, akkor destabilizálja Európát. Kettős mérce van mind a politikában, mind a médiában – szögezi le Fischer. Ha valaki valaha a szélsőjobb közelébe került, az pária, őrült, de a szélsőballal való kacérkodás mindig elfogadott volt. Magyarországon szabad választás volt 1990-ben, a kommunisták kikerültek a kormányból, de nem a médiából. Valóban új médiatörvényre van szükség. 1998-ban 35 évesen Európa legfiatalabb miniszterelnökének választották Orbán Vik-

tort, aki azután veszített 2002-ben és 2006ban. Vereségének egyik oka volt, hogy sikeresen rásütötték az antiszemita bélyeget. Annak ellenére, hogy 2000-ben a Fidesz hozta létre a Holokauszt Emléknapot Magyarországon, a vádak rajtamaradtak. „Tíz évvel ezelőtt egy magyar vendégem meglátott íróasztalomon egy Fidesz-könyvet és megjegyezte, hogy régen szerette őket, de most túlságosan jobboldaliak és antiszemiták lettek. Ezek után megkértem, hogy említsen egy antiszemita Orbán-tettet. Nem tudott. Esetleg tudna-e egy antiszemita Orbánmegjegyzést idézni? Nem tudott. Megkérdeztem, akkor miért gondolja, hogy Orbán antiszemita. Ugyan már ne legyél olyan naiv – mondta vendégem –, nem kell ahhoz semmi antiszemitát csinálni, hogy valaki antiszemita legyen” – emlékezik Fischer. Fischer megjegyzi, hogy egy időben a Fideszt lezsidózták, Orbánt lecigányozták, és azt terjesztették, hogy veri a feleségét. Az író rövid áttekintést ad Orbán Viktor életének meghatározó állomásairól, feleleveníti, hogy a vidéki gyerek miként választotta a tanulást a foci helyett. Az egyetem végén néhány társával a „demokratikus ellenzék” néhány tagjával járt össze. 1988 márciusában 37 társával megalapította a Fideszt, amit az SZDSZ saját ifjúsági tagozatának tartott. Nem úgy Orbán. Máig is megmagyarázhatatlan a szerző számára, hogy az SZDSZ miért lépett kolalícióra az egykori ellenséggel, a szocialistákkal. Ez a szövetség nagyon rosszul jött Orbánéknak. Ugyanazok maradtak továbbra is hatalmon, akik a negyvenéves kommunista időkben uralkodtak, ők utaztak, ők tanultak nyelveket külföldön, ők küldték a legjobb külföldi egyetemekre gyermekeiket, ők kapták a legjobb állásokat az üzleti életben, bankoknál, diplomáciai testületekben, és ők terjesztették propagandájukat szerte a világon. És mindezek tetejébe a legjobb külföldi kapcsolatokkal rendelkező SZDSZ nagyon kisstílű vesztesnek bizonyult. Ahelyett, hogy egy másik demokratát ünnepeltek volna, indulatokat szítottak ellene. Legjobb munkát Németországban végezték. „Igaz, ha a fő hitelrontó a pedofil Daniel Cohn-Bendit, akkor nem kell azért annyira aggódni” – jegyzi meg a szerző. JÓ HA FIGYELÜNK!

Konrád György, aki művelt, intelligens ember ennek a rágalomhadjáratnak az élére állt. „De emlékezzünk arra, hogy Sir Arthur Conan Doyle szintén művelt, intelligens ember volt és minden kertben tündéreket látott. Konrád fasisztát lát mindenhol, ott is ahol nincs. A Fideszben” – mondja Fischer. A francia La Croix-nak adott interjúban Konrád az fájlalja, hogy Orbán megveti az okos öregeket.

A szerző szerint Konrád elárulja magát, az a legnagyobb problémája, hogy 1990-ben Orbán nem hódolt be. Nem tudják magukat túltenni azon, hogy nem ők Budapest filozófiai királyai, hanem gyakorlatilag ismeretlen múltbeli figurák. Nem tudják magukat túltenni azon, hogy Orbán az egyetlen népszerű politikus, aki képes minden réteget magával ragadni.

Konrád megbukott, és semmi más nem maradt számára, csak a féltékenység és a düh” – összegez Fischer. Orbánnak érdemtelenül rossz a magyar sajtója. „Képzeljünk el egy olyan helyzetet, amikor valaki kétharmados többséggel kormányoz, de a sajtó mindenben betesz neki. Képzeljük el, hogy csalók, a diktatúra haszonélvezői leckéztetik demokráciából” – mondja Fischer. Orbánnak azért van rossz sajtója nyugaton, mert az újságírók általában egymás véleményét ismétlik – állítja a szerző. A Guardiannek igaz van, hogy Orbán lesöpörte az ellenzéket, de tette ezt tisztességes, nyílt, demokratikus módon. Orbán önmaga erejéből jutott a csúcsra, mert mindenkinél jobban játszott. „Nem tudok elképzelni tehetségesebb politikust egy demokratikus országban Orbán Viktornál. Nem jelenti azt, hogy csalhatatlan és hogy a nagy parlamenti többség nem ösztönözheti majd felületességre, önhittségre. Támogatói közül sokan már most is csóválják fejüket, nem azon, amit csinál, hanem ahogyan csinálja. És mint minden vezetőnek, az ő munkatársai is megkérdőjelezhetők. (Orbán Viktor kedveli az igent, és nem arról híres, hogy szereti a vitát.) A környezetében levő bohócok pr-fiaskóba kergették. De mindezek ellenére, úgy vélem, hogy a „magyar tigris” mindezt lerázza magáról” – fejezi be írását Tibor Fischer a Standpointban. Tibor Fischer író, novellista 1959-ben született Stockportban, Angliában. Szülei az 1956-os forradalom után hagyták el Magyarországot. Tanulmányait a Cambridge Egyetemen végezte. Regényei: Under the Frog (A béka segge alatt) The Thought Gang (A Gógyigaleri) The Collector Collector (Agyafúrt agyag) Voyage to the End of the Room (Utazás a szoba végébe) Good to be God Novelláskötete: Don’t Read This Book If You’re Stupid (Aki hülye, ne olvassa!) Forrás: Balla Eszter [email protected] 2011.03.08.

Döbbenetes!!!!!!!

Személyes tapasztalatom egy kisebbséghez (rövidesen többséghez) tartozó személlyel. Legyetek éberek! Egy hipermarketban vásároltam, de a pénztári blokkot nem vettem magamhoz. Amikor a bevásárlókocsival az autómhoz értem, utánam fut egy cigány, azt állítva, hogy elloptam az általa vásárolt árut. Azonnal mutatta a (az általam eldobott/elhagyott) pénztári bizonylatot és nyomban telefonált (az volt neki...!) rendőrért. Az mentett meg, hogy bankkártyával fizettem. Amikor a rendőr előtt ezt kijelentettem, a “barna” azonnal elfutott. A rendőr szerint ebben az esetben az volt a szerencsém, hogy kártyával fizettem, különben előállított volna, hiszen a pénztári blokk nem nálam, hanem a cigánynál volt. Állítólag az ilyen esetek egyre gyakrabban ismétlődnek. A pénztáros nehezen tud (nem akar, vagy nem mer?) emlékezni a vásárlásra, hiszen naponta emberek tömegével van dolga... TANÚLSÁG: légy éber, ha már nem cigányak születtél...!

JÓ HA FIGYELÜNK!

67

Politikai túlélő

avagy Ha kaméleon módjára is, de minden áron a felszínen maradni Talán emlékszik még a tisztelt Olvasó, darab idővel ezelőtt, egészen pontosan a választások másnapján azon túráztattam magam, hogy a rossebbe került be az LMP a törvényhozás házába. Érdekes módon késő éjszakába nyúlóan nem született meg az eredmény, aztán másnap reggel, mintha minden a legnagyobb rendben zajlott volna, mintha csak mindennapos bevett gyakorlat lenne ez az országos erőfelmérők esetében, egyszer csak meg volt a végeredmény. Hogy úgy mondjam: „kiköpte a gép”. No, mármost velem együtt sokaknak feltűnt, hogy a fővárosi elitista törpepárt a befutót megelőző szűk egy hónapot leszámítva szinte nem is létezett. Szóval sehogy sem állt össze a kép. Egészen mostanáig. Sejtéseink persze korábban is voltak. Ezek arra utaltak, hogy az LMP tulajdonképpen a végképp szalonképtelenné vált, s éppen ezért szükségszerűen metamorfózison átesett SZDSZ sajátos formában történő továbbélése, de minden kétséget kizáró bizonyosságot egészen mostanáig nem szereztünk. Valamelyik televíziós csatornán zajló beszélgetésből kaptam el fél füllel, amint a következő mondat hangzik el: Az LMP javaslatára bekerült az alkotmánytervezet szövegébe a fenntartható fejlődés. Na ez volt az, amikor ösztönösen hátrahőköltem egy röpke pillanatra. 68

Idézünk az alkotmánytervezet szövegéből: „P. Cikk (1) Magyarország a béke és biztonság megteremtése és fenntartása, valamint az emberiség fenntartható fejlődése érdekében együttműködésre törekszik a világ valamennyi népével és országával.” Bingó! Fenntartható fejlődés! Azaz semmi sem változik érdemben. Ráadásul óriási veszélyeket rejt ez a megfogalmazás, mert ezzel az alaptörvény szintjén betonozzák be és erőszakolják rá ismételten a magyar társadalomra az éppen imént megbukott rendszer alapkövét, a szüntelen növekedési kényszert, mely meglátásuk szerint csakis és kizárólag a mindent elsöprő, felélő, kifosztó és tönkretevő versennyel biztosítható. Itt a minden kétséget kizáró bizonyosság, az LMP nem más, mint az SZDSZ sajátos politikai reinkarnációja, s ennek folytán történő továbbélése. Az elmúlt évtizedekben a fenntartható fejlődés diktálta azt a szüntelen és féktelen növekedési kényszert, amely talán még a félelmetes analógia gyanánt gyakran példaként felhozott rákos sejtet is messze maga mögé utasítja szaporaság tekintetében. A kamatos kamat exponenciális, azaz a végtelenhez tartó növekedési görbéjét a reálgazdaság semmiképpen nem tudja követni.

Kicsit olyan ez, mintha valamilyen morbid sátáni groteszk momentumként a halott még fél kézzel kinyúlna a koporsóból, nem véve tudomást arról, hogy az ő ideje már lejárt. Újfent Drábik doktor legújabb munkájára a Sötét újkor című kötetre hivatkozom. Aki elolvassa döbbenve tapasztalja majd, hogy a világ vezető hatalmának kikiáltott

JÓ HA FIGYELÜNK!

Amerikai Egyesült Államok, s vele együtt a köz számára a világ legnagyobb hatalmú politikusaként számon tartott Mr. President, vagyis az elnök is mennyire dróton rángatott bábfigura csupán. Valós, a problémákat és a válságot az okainál megragadó gyógymód helyett, a válságot elodázó és konzerváló, a status quo-t fenntartó és megtartó tüneti kezelésekre futja csupán. Nem véletlenül, természetesen. És nem azért, mert Obama olyan buta lenne, hogy ne tudná, mit kellene tennie. Majd a PR-gépezet meg a kreatív team a többit elintézi. És itthon is így megy ez. A vazallus szolgahad, amelyik gazdája tenyeréből eszik, ha fű alatt is, de gondosan bebiztosítja a szabad rablás eszmerendszerének továbbélését, sőt, a világválságra való hivatkozással, no meg a jövő (az ő jövőjük) tartós biztosítása érdekében, egy fokkal szigorítják a létezés feltételeit, immáron alaptörvényi szintre emelnék a megbukott neoliberalizmus, vagyis a pénz, a tőke szabadsága mindenek felett történő teljesülésének szempontrendszerét. Fenntartható fejlődés. Ugye milyen jól hangzik? De vajon meddig fenntartható a fejlődés? Főként ez a mindent felélő, lerohasztó és elpusztító fejlődés! Vajon meddig folytatható még? A végtelenségig? Vagy még azon is túl? És egyáltalán fejlődésnek nevezhetjük még ezt a folyamatot?Bizonnyal igazunk van, amikor azt mondjuk, a rákos sejt ehhez képest a fasorban sincs. A szóhasználatban tükröződő szemléletmódról értekeztem röviddel ezelőtt. Itt is ugyanez köszön vissza. Érdekes módon sohasem fenntartható erőforrásokról hallunk, mindig csak a fejlődésről próbálják elhitetni velünk, hogy fenntartható, holott

JÓ HA FIGYELÜNK!

erőforrások nélkül nemhogy fenntartható, hanem semmilyen fejlődésről nem beszélhetünk. A fenntartható fejlődés ostoba szemléletmódja vezet aztán olyan butaságokhoz, hogy egyes véleményformáló közgazdászok például a fosszilis energiahordozókra úgy tekintenek, mintha sohasem fogynánk ki belőlük. Úgy tűnik a politikai hulla még kinyúl a koporsójából, még a sírból is szeretne irányítani, befolyást gyakorolni, muszáj, hogy az utolsó szó az övé legyen, mert ha nem így történik, abba belepusztul. Nem veszi észre, hogy már belepusztult. Önnön mohósága és telhetetlensége lett a veszte. Túl sokat akart túl hamar rabolni, Sokat akart a szarka, de nem bírta a farka. De még mielőtt végképp lehúzták volna a rolót, gondoskodtak az utódlásról, s ki lehetett volna a legmegfelelőbb egy ilyen alakulat vezetésére, mint a Szakasits-dédunoka. Szerves folytatás. Bűzlik is rendesen. Ami a túlélést, hatalomátmentést, valamint politikai haszonszerzést illeti, nos, ebben a leleményesség, a találékonyság és a fondorlatosság nem ismer határokat. A politikum tagjai, a levitézlett pártkatonáktól egykori köztisztviselőkön át egészen a bársonyszékeket ülepükkel melengetőkig, ebbéli tevékenységüket tekintve kétségkívül igen csak jeleskednek. Tovább él, mert tovább éltetik ezt a megbukott eszmét, a fenntartható fejlődés nevű képtelenséget. Miközben kifelé azt harsogják, hogy semmi sem lesz eztán ugyanolyan mint eddig volt – hiszen forradalom játszódott le, vagy mifene –, az alkotmánytervezet szövegében, melyről gyanítható, a lakosság túlnyomó része úgysem fogja elolvasni,

még a szóhasználaton sem változtatnak. Ott virít a szövegben a fenntartható fejlődés szóösszetétel, az indoklás alapja, melyre hivatkozva zavartalanul kiszipolyoztak bennünket. Újra éllovasnak kell lennünk, vis�sza kell szereznünk a „jó tanuló” státuszát a nagy közös Európa-házban, az meg csakis szüntelen növekedéssel érhető el. Tudják, kicsit olyan ez, mint a kisgömböc meséje. A végén úgyis jön a kis-kondás, előveszi a magyar ember zsebében szalonnázás céljából tartott bugyli márkájú, bicska típusú evőalkalmatosságot, és egyetlen jól irányzott mozdulattal felhasítja a féktelen önzés kis-gömböcét, amely a Wall Street-i pénzbuborékokhoz hasonlatos hangos pukkanással fog kidurranni, ha élhetek ezzel a halmozott képzavarral. Ha fizikailag nincs is már jelen, szellemiségében mégis itt van közöttünk az SZDSZ. Mi több, politikai örökösei azt is elérték, amit nagynevű elitista elődei nem tudtak, ha nem vagyunk elég szemfülesek, alaptörvénybe foglalják a kizsákmányolást. Természetesen magasztos célnak feltüntetve, mert hát ugye az emberiség fejlődése nemes cél, mindennél előbbre való, így muszáj lesz azt fenntartani, a kívánatos pedig az, hogy a végtelenségig. Láttuk már, átéltük már, tudjuk, hova vezet. A magam részéről köszönöm szépen, nem kérek belőle! Fenntartható fejlődés helyett – amely fogalomkörbe azt szuszakolnak bele önkéntes mérvadók és magukat szaktekintélynek kikiáltó messziről gyütt emberek, amit akarnak – fenntartható erőforrásokat! Ezt inkább bele kellene foglalni az alkotmányba! Talán mégis jóra fordulnak a dolgok? Egy másik idézet az alkotmánytervezet szövegéből: >>

69

„Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait, és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát. ” Ez ám az igazi „nesze semmi, fogdd meg jól” megfogalmazás. Nem mondja ki, hogy elismeri, hogy visszahelyezi jogfolytonosságába, csak tiszteli. Megsüvegeli, amikor szembe találja magát vele, mert muszáj megsüvegelnie, tiszteli, ‚oszt ennyi. Kifelé úgy tűnik minden rendben. Csak éppen jogilag nem jelent semmit ez a hazafias hevülettől átitatott kalaplengetés. Jogilag nem lehet neki érvényt szerezni, nem számon kérhető, vagyis semmire nem jó. Aztán itt van a másik gyöngyszem, ez már rafináltabb: „Nem ismerjük el történelmi alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését.” Nem tudom felfigyeltünk-e valamire? Ismét a szóhasználat az, ami nagyon beszédes! A legfontosabb kérdésben, nevezetesen a jogfolytonosság kérdésében nem azt írja, hogy mivel ért egyet, vagyis, hogy visszaállítják, tehát nem mondja ki határozottan és mindenki számára egyértelműen, hogy akkor innentől visszaállítjuk a Szent Korona tanon és értékrenden alapuló alkotmányosság jogfolytonosságát, arról beszél, mi az, amivel nem ért egyet.

Első ránézésre ezt akár úgy is érthetnénk, hogy visszaállítja a régi, Szent Korona tanon és értékrenden alapuló alkotmányosság jogfolytonosságát, de ha ez a szándéka, akkor miért nem ezt mondja ki? Miért az van benne, mivel nem, és miért nem az, hogy mivel igen? Valamennyien érezzük, hogy itt is, mint oly sok más helyen, a svédcsavar, mint kifejezés, korrepetálás céljából visszaülhet az iskolapadba. Az „úri huncutság”, mint a magyar nyelvben a stikli által megképződött disszonáns helyzetek érzékeltetésére használt jelzős szerkezet bizonnyal a fasorban sincs. Ez a politikusi mellébeszélés, a többféleképpen értelmezhető jog tipikus megnyilvánulása. Vajon miért a tagadásra épít, miért a NEM-re alapoz ez a dokumentum egy ilyen fontos, talán a legfontosabb kérdés megtárgyalásánál? Ez mindenképpen figyelmeztető kell, hogy legyen mindenki számára, de legalábbis azonnal be kell kapcsolni a vészvillogókat és a szirénákat! – Kérem mi semmi olyat nem mondtunk, hogy visszaállítanánk. Mi csak annyit mondtunk, hogy tiszteljük, és hogy nem ismerjük el, ami történt. – Szóval akkor mégis elismerik? Mégis visszaállítják? – Hadd magyarázzam el még egyszer, mert látom, hogy nem érti...

Vagy valahogy így. Most értettem meg igazán mit is jelenthetett, amikor a miniszterelnök arról beszélt egy riporteri kérdés kapcsán, hogy Szájer József eurokonform megfogalmazást talált az adott tárgykörben. Ha testében nem is, de lelkében sajnálatos módon túlélt a politikai hulla, örököseinek jóvoltából szellemisége ma is itt van közöttünk, talán még jobban, mint eddig, hiszen azt is elérték, hogy a mindenképpen létrehozandó alkotmány tervezetének szövegébe is bekerült. A hivatalos hatalom jelenlegi birtokosainak talán figyelemmel kellene lenniük arra, hogy Kánaánba – nem véletlenül – nem nyernek bebocsátást az öregek, még akkor sem, ha évtizedekig keresték a helyet sivatagi vándorlásaik közepette. Kint kell maradniuk, csak kívülről szemlélődhetnek, mert régi, elavult és meghaladott gondolkodásmódjukkal csak mérgeznék az új hely tisztaságát. A hatalom is érzi, hogy válaszút elé érkezett, csak éppen azt nem tudjuk még, melyik irányba indul tovább. A legrosszabb választás, ha semerre sem, csak egy helyben járatja a nemzetet, s közben kicseréli az útjelzőtáblát. Járja mifelénk egy mondás a városi szóhasználatban: „Érzem a tavaszt, húzom a ravaszt!” Mindenki azt ért alatta, amit akar. Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár

Utálat vagy egészen más Azért kell az utolsó közfillérrel is elszámolni, mert mindent mi fizettünk meg. A Fidesz a maga értelmiségével hasadtlelkűen bánik. Egyfelől olyan kinevezések látnak napvilágot, amelyek meghökkentik a szakmát, másfelől a Fidesz hamarabb tüntet ki egy virtigli liberálist, mint egy jobboldali közszereplőt. A miértre Kulin Ferenc adta meg a választ, amikor azt mondta, a jobboldalnak az a baja, hogy amikor cselekszik, a fél szeme a liberálisokon van. Ha azok igent bólintanak, nagy az öröm, de ha csóválják a fejüket, akkor nagy a riadalom, mivel lettek megbántva.

A Fidesz már elkövette egyszer ezt a hibát, hogy gesztust gesztus hátán gyakorolt a liberális táborral, és most ugyanezt a hibát készül újra elkövetni, vérig sértve azokat, akik végig kitartottak mellette. A Fidesz a sajtóban lehangoló. Durva, ócska, át- és átitatva a kisemberek által könnyen megehető hazugságokkal, de most már a világban is nagyon rossz a híre az Orbán-kormánynak, köszönhetően annak a liberális értelmiségi színtársulatnak, amely toporzékol és sikoltozik külföldön, mert érzi, a pénzesőnek vége. Az igazi ok ugyanis ez, a hivatkozás az antiszemitizmusra, a rasszizmusra, a demokrácia lebontására csak átlátszó ürügy, mellesleg szánalmasan undorító is. Seszták Ágnes MNO 2011. március 2.

avagy Egy szeszélyekre és hangulatváltozásra alapuló szerencsejáték, ami romba dönti a világot

Biciklis Terminátor

Santa Monica – Reggeli kerékpározással tartja karban magát Arnold Schwarzenegger (63), Kalifornia volt kormányzója. Az egykori hollywoodi sztárt ráadásul edzés közben a Blikk egyik olvasó-riportere is megörökítette, ő naponta találkozik a politikussá lett színésszel. – Reggelente szoktunk köszönni egymásnak. Általában testőrrel és a fiaival együtt biciklizik, de a kép készültekor egyedül volt. Schwarzenegger egyébként mindig sokkal jobban bírja a tempót, mint a többiek. Láthatóan a testmozgásért csinálja, és teljesen úgy viselkedik, mint egy hétköznapi ember. Nem „várja el”, hogy felismerjék, be kell valljam, első alkalommal, mire leesett, hogy kit láttam, már jó pár méterrel távolabb volt. Aztán másnap-harmadnap már biccentett, majd váltottunk a reggeli köszönésre, ha nem túl gyorsan kell tekernie, hogy átérjen a zöld lámpán. Szóval teljesen normális, közvetlen – mesélte Anikó, szemfüles amerikai olvasó-riporterünk, aki azt is megírta, hogy egyszer már sikerült is szóba elegyednie a Terminátorral. – Korábban egy rendezvényen volt alkalmam pár szót váltani vele. Nagyon kedves és vicces, a saját elég erős akcentusából is gyakran űz tréfát – írta olvasónk, akinek természetesen jár a 10 ezer forint.

Ami engem illet, legszívesebben azonnal betiltanám, mert az Európai Unióhoz hasonlatosan a tőzsde is teljesen felesleges és rendkívüli károkat okoz immáron globális méretekben. De ha azt gondoljuk, hogy a spekulációs üzletelés mai találmány, akkor nagyot tévedünk. Nem teljesen veszélytelen, sőt, komoly kockázatokkal jár! Némi képet alkothatunk a dolog természetrajzáról, ha megemlítjük, hogy példának okáért Geno-

Forrás: Blikk

70

Szélhámosok világrengető lutrija

JÓ HA FIGYELÜNK!

JÓ HA FIGYELÜNK!

vában már 1421-ben dívott a tőzsdei részvény-spekuláció, Velencében pedig hatalmi szóval kellett véget vetni az ún. határidős részvény-spekulációnak, mert annyira elburjánzott. 1610-ben Hollandiában államilag kiplakátolták, hogy több értékpapír, mint amennyit ténylegesen birtokolnak, nem értékesíthető. De talán nem minden tanulság nélkül való az sem, ha idézzük, az Angol Parlamentet az 1773-as esztendőből, amikor is egy bizonyos John Bernhard ügyiratáról folyt a vita. A „részvényüzérkedés

becstelen gyakorlatát” minden szónok egyhangúlag elítélte. Ugorjunk egy nagyot az időben és idézzünk Drábik János „A sötét újkor – Búcsú a felvilágosodástól” című új könyvéből: „Globális felmelegedés – a legújabb spekulációs buborék Szinte észrevétlenül növekedett egyre nagyobb spekulációvá a globális felmelegedés és a vele kapcsolatos szén-dioxid-kvóta-kereskedés. É vajon kicsoda az, aki virtuózan fújja a kvóta71

kereskedés pénzbuborékát? Ez a buborék-báró is a Goldman-Sachs, minden idők legsikeresebb spekulánsa. (…) A szén-dioxid-kvóta alapú hitelekkel való kereskedés a virtuális szférában ismétli meg mindazt, amit a reálszférában a közszükségleti árukkal való spekulatív kereskedés jelentett. Ez utóbbival sikerült a Goldman Sachsnek hatalmas pénzbuborékot előállítania, és ezen keresztül óriási extraprofithoz jutnia. A széndioxid-kvótával való kereskedés még nagyobb extraprofitot tesz lehetővé, ugyanis az árakat az egyes államok kormányai határozzák meg. (…) Ha egy vállalat túllépi a neki kiosztott szennyezési kvótát, akkor módjában áll, hogy megvásárolja más cég kvótáit, amelynek sikerült csökkenteniük a légszennyezőanyag-kibocsátásukat. Pénzügyi vonatkozásban ezeket a kvótákat hitelnek is tekinthetjük. A Fehér Ház szakértőinek becslése szerint 646 milliárd dollár értékű szén-dioxid kvóta, illetve hitel kerül árverezésre és eladásra a következő hét évben. Más szakértők viszont kétszer-háromszor ennyire becsülik az elárverezésre kerülő szén-dioxidkvóta-hiteleket. A spekulánsokra különösen az gyakorol vonzó hatást, hogy a szén-dioxidkibocsátást az államok egyre erőteljesebben korlátozzák, vagyis az erre kapható kvótahitelek évről évre egyre inkább hiánycikké válnak. Ez tehét vadonatúj fogyasztásicikk-piacot jelent, ahol garantálva van a fő termék árának az idő múlásával kapcsolatos folyamatos emelkedése. Ennek a piacnak a mértékét évente több mint 1000 milliárd dollárra becsülik. (…) A Goldman Sachs 10%-ban tulajdonosa a Chicagói Éghajlat Tőzsdének, ahol a széndioxid-kvóta hitelekkel fognak kereskedni. (…) Úgy tűnik, ez a cap-and-trade üzletelés valójában olyan, szénfelhasználásra kivetett adó, amelynek hasznát a magántulajdonú bankok és befektető pénzintézetek tudják bezsebelni. Sokkal egyszerűbb megoldás lenne, ha az állam meghatározott összegű büntetést szabna ki a szén-dioxiddal szennyezőkre, és ily módon kényszerítené az energiatermelőket, hogy fizessék meg a társadalomnak a szennyezésükkel okozott kárt.” (Csak egy apró zárójeles megjegyzés. Emlékszünk még, mennyi volt az amerikai bankmentő csomag? Valami 700 milliárd dollár? És láss csodát, az amerikai állam nem tart igényt a szén-dioxid-kvótából befolyó majd’ ugyanennyi pénzre. Hadd menjen az is a lecsóba, akarom mondani, hadd legyen az is a magánszektoré, a versenyszféráé. Ilyen van?) Szintén János új könyvében találkoztam egy nagyon érdekes megfogalmazással, ami azonnal megragadta a figyelmemet, mert rendkívül találó és szemléletes. Azt eddig is tudtuk, hogy mai világunk rákfenéje a kamat, de különösképpen a kamatos kamat, az egyik legerkölcstelenebb jövedelem, 72

hiszen nem áll mögötte munka, tulajdonképpen attól gazdagodom, hogy már eleve van pénzem. A 70. oldalon a következőket olvashatjuk: „A kamat hozzákapcsolja a pénzhez az idő múlását. (…) E sorok írója eleve kétségbe vonja, hogy szabad-e bekapcsolni az időt ilyen formában a pénzrendszerbe. Az idő ugyanis senkinek nem tulajdona, ezért be kellene tiltani, hogy bárki is kereskedhessen vele. Mindenkinek csak azzal szabadna kereskednie, ami az övé, vagyis amit ő a saját teljesítményévelm értékteremtő munkájával hozott létre.” És azt hiszem ezen a ponton ragadhatjuk meg az igazi lényegét ennek a mai eltorzult világnak. Úgyis mondhatnánk, szabad a gazda! Ez ugyanis a gátlástalanság és az önzés ne tovább-ja! Olyan dolgokkal kufárkodunk – még csak azt sem mondhatjuk, hogy jól vagy rosszul sáfárkodunk velük –, melyek nem minket illetnek, pontosabban nem a mi tulajdonunkban vannak, legfeljebb csak használatba kaptuk őket. Pedig a ránk bízott javakkal, és ilyen több egyéb más mellett a környezet is, amelyben élünk, jól is sáfárkodhatnánk, hiszen a tudásunk, a képességeink megvannak hozzá. De vajon ki hatalmazta fel a Wall Streeten ülő üzletembereket, egyáltalán bárkit közülünk, hogy kereskedjen az éghajlattal? Milyen jogon teszik ezt? S ha megtehetik, miért pont ők? Miért csak ők? Miért pont csak ők? Megint ez a szűk, valahogy senki által nem ellenőrzött és ellenőrizhető módon kiválasztódott és kiválasztódó elit. Vajon varázsütésre történt, hogy a közösség az összes országban – legalábbis az ismert világ tekintélyes részén, de legalábbis a nagyságos és fényességes Európai Portán belül – önként és dalolva lemondott a gazdasági folyamatok közvetítő közegéül szolgáló jelrendszer kibocsátásának jogárról, és azt magánkézbe adta? Egyszerre csak hipp-hopp, hátrébb sorolódtak a közösség érdekei? Vajon miért?

A német hadügyér csúfos bukásával úgy tűnik beigazolódóik, hogy megfordult a trendi irányzat, immáron keletről veszi a mintákat nyugat, úgy tűnik ott is a gátlástalan hazudozás lesz az alap. Tudod, annak idején már Yoda is megmondta, a sötét oldal könnyebb, simábban járható, meg ilyesmi. Pedig a szavahihetőség erénye nagyon nagy kincs, főleg a mai történelmi időkben. Ők ezt, meg a sűrű pofára eséseket még csak most tanulják, mi már megszoktuk. Darabidővel ezelőtt azon keseregtem, mennyire álságos az olaj körüli mizéria, ami a Közel-Keleten kirobbant. Vagy kirobbantották. Az ukránoknál lezajlott narancsos forradalom óta tudhassuk, spontán revolúciós törekvések – és ebbe a szavazófülkékben lezajló hevületek is beleértendők – nem nagyon akadnak ma világunkban, utólag rendszeresen ki szokott derülni, hogy gondosan megtervezett előre megírt forgatókönyv szerinti, külső és messzi országból finanszírozott eksön múvit közvetített élő egyenes adásban a CNN. No, mármost megjelent a Magyar Nemzet Online változatában (http://www.mno. hu/portal/768892http://www.mno.hu/ portal/768892) az alábbi rövid hír: Személyautókra nem vonatkozik az útdíj Használatarányos útdíj lesz, de nem a személyautóknak. Csak a 3,5 tonnánál nehezebb járműveknek kell fizetniük azon tervezetek szerint, amelyekről a közeljövőben dönt a minisz-

JÓ HA FIGYELÜNK!

ter – mondta Völner Pál, a fejlesztési tárca államtitkára. Az intézkedéseknek köszönhetően már az első évben 40-45 milliárd forint lehet az államkassza többletbevétele. Tévedésen alapulnak azok a sajtóhíradások, amelyek szerint a használatarányos útdíjat a közeljövőben kiterjesztik a személyautókra. A jelenleg Fellegi Tamás fejlesztési miniszter asztalán fekvő és döntésre váró munkaváltozatok között egy sincs, amelyik ne a 3,5 tonnánál nehezebb teherautókra vonatkozna – mondta lapunk kérdésére Völner Pál, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára. Ebből az következik, hogy ebben a ciklusban biztosan nem terjeszthető ki a rendszer a személygépkocsikra és kishaszonjárművekre – mondta a politikus. Az előzetes számítások szerint a bevezetést követő első évben 40-45 milliárd forint többletbevétel keletkezhet – írja a Magyar Nemzet szerdai számában, melyből további részleteket is megtudhat.” Eddig a hír. Csak a korrektség kedvéért mondjuk el, a világhálón megjelent első híradások szerint 6 forint kilométerenként megfizetendő díjról volt szó személygépkocsik és 34 forint/kilométer teherautók esetében. És ha már a szavahihetőségről volt szó, két dologra szeretném felhívni a figyelmet! Az egyik, hogy nem a tárca egy személyben felelős vezetője, a miniszter mondta, amit mondott, hanem csak az államtitkár. Nagy különbség! A másik: magyar tapasztalatokból kiindulva, ha valami egyszer már szóba került, az államszocializmusból eredő és a városi szóhasználatban ún.

JÓ HA FIGYELÜNK!

„fokozatos riogatásnak” hívott technikával nagyon is könnyen elképzelhető, hogy bevezetésre kerül majd, csak teszem azt nem 6 forintot kell leróni kilométerenkénti sarcként, hanem csak mondjuk 2-t, és mindenki fellégezhet, hogy rosszabbra számítottunk. Járja mifelénk egy mondás, amely azt hiszem tökéletesen ráillik erre a világot romba döntő, szeszélyes hangulatváltozásokra alapozó globális méretű lutrira, amit ma tőzsde néven ismerünk. Ez a mondás pedig így hangzik (disztingvált formula következik): Más megfelelő alkatrészével* könnyű verni a csalánt. *Elkerülendő a szemantikai és ízlésbeli vitákat, az alkatrész szót mindenki helyettesítse be a neki szimpatikus kifejezéssel. Hitel- és kamatgazdaság: A spekulációs- és pénzgazdaság világra történő fojtogató rátelepedése a kamatos kamattal történő kiszipolyozás a modern kori gyarmat- és rabszolgatartás, a hitelbéklyóval való legújabb kori röghöz kötöttség szinonimájává vált. A szerencsésebbek(?) talán életük vége felé hozzájuthatnak a lakhatás tárgyát képező bérlemény tulajdonjogához, de sokaknak – állítólagos felelőtlenségük miatt – ez nem sikerül, ahogy manapság mondani szokás: game over. És az élet általában nem nagyon ad új játékot. Itt az ideje most már, hogy véget vessünk a játszadozásnak, vegyük komolyan magunkat, s a magyarságunkat. A világot mételyként megmérgező és hihetetlen károkat okozó emberi kreálmányokkal szemben, amilyen például a globális lutri, a tőzsde is, kellőképpen fel kell vérteznünk magunkat. Éppen ezért, ahogyan az a Nemzeti Hírháló alkotmányozási kérdőívről készült egyik képén is olvasható: A Szent Korona tanon alapuló történelmi alkotmányunk jogfolytonosságának helyreállítását követelem!!! Uff, én beszéltem! Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár

Kisebbségbe kerültek a fehérek New Yorkban Kisebbségbe került a fehér bőrű lakosság az Egyesült Államok legnépesebb városában és vonzáskörzetében: a 2010-es népszámlálás szerint a 19 milliós New York-i metropolisban csupán a polgárok 49,6 százaléka rendelkezik európai gyökerekkel. A többség fekete bőrű, ázsiai és mindenekelőtt latin-amerikai bevándorló vagy azok leszármazottja - írta hétfőn a The New York Times című napilap. Az újság említést tett a tíz évvel korábbi cenzus eredményéről is: akkor még 54,3 százalék volt az Európából származók aránya a „Nagy Alma” lakosságán belül. Az Egyesült Államokban az, hogy a fehér bőrűek tartoznak a kisebbséghez, eddig csak a latin-amerikaiak által közismerten sűrűn lakott déli és nyugati országrészekben volt megfigyelhető. A tavaly végzett népszámlálás adatai szerint egyedül két kerületben, Brooklynban és Manhattanben emelkedett a fehérek aránya, míg a fekete bőrű New York-iak száma 2000-hez képest szinte mindegyik városrészben csökkent. Az amerikai metropoliszban viszont egyre több ázsiaival találkozni, de még ennél is jobban növekszik a latin-amerikaiak aránya: New York öt fő kerületében (Manhattan, Brooklyn, Bronx, Queens, Staten Island) a lakosság 29 százalékát teszik ki. (fn.hu) Forrás: Kitartás.hu

Van törvényi lehetőség egy párt feloszlatására Nem zárja ki az elvi lehetőségét a Jobbik feloszlatásának Baka András. A Legfelsőbb Bíróság elnöke a hírTV kérdésére azt válaszolta: konkrétan nem foglal állást, mert nem szeretne befolyásolni egy esetleges jogi eljárást. Baka András azonban hozzátette: strasbourgi bírói gyakorlata alatt több hasonló üggyel is találkozott, így a törvényi lehetősége megvan egy párt feloszlatásának. „Általában azt tudom mondani, hogy a strasbourgi bírói gyakorlatomban előfordult az, hogy egy országban - nevezetesen Törökországban – több pártot is feloszlattak alkotmányellenes tevékenység, erőszakra való felhívás és más okok miatt” – nyilatkozta a hírTV-nek a Legfelsőbb Bíróság elnöke. (hirtv.hu) 73

Egyre többet várunk a műszaki eszközöktől

Orális IMFormációk

Sherry Turkle pszichoanalitikus és szociológus, a Massachusettsi Technológiai Intézet (MIT) munkatársa. A szakember azt tanulmányozza, hogy az új technológiák miként változtatják meg az emberek életét. A professzor több könyvet is írt a témában, legújabb művében, az Alone Togetherben azonban meglehetősen kritikusan áll a területhez. Álláspontja szerint a mai felhasználók egyre több dolgot várnak el a technológiától és egyre kevesebbet az ismerőseiktől, barátaiktól. Az Alone Togetherben például egy olyan diáklányról számolt be, aki minden további nélkül lecserélné a barátját egy robotszeretőre. „Egyrészt frappánsnak találtam ezt a dolgot, hiszen az illetőt egyáltalán nem érdekelte a mesterséges intelligencia problémája, másrészt ugyanakkor meglehetősen szomorúvá tett ez a válasz. Meg akartam érteni, hogy miként juthatott idáig és hogy miért vagyunk ennyire magunk miatt elkeseredve? Hiszen ez az egész nem arról szól, hogy a tudósok olyan robotokat fejlesztettek ki, amely valóban képesek az emberi társakat kiváltani, hanem egyszerűen elveszítettük az emberekbe vetett bizalmat. Az élethez hozzátartozik, hogy becsapnak, elhagynak és megbántanak bennünket, de mindig javíthatunk magunkon.” „A könyvem másik témáját az online kapcsolatok teszik ki. Egy Facebook-barát nem barát, hacsak nem volt már korábban, a valódi életben az. Sok mindent veszíthetünk, ha lemondunk arról, hogy az embereket a hagyományos módon, különböző szituációkban ismerjük meg. 15 évvel ezelőtt teljesen izgatott voltam az online kommunikáció miatt és azért, hogy a világháló micsoda lehetőségeket kínál a kutatásra és a kísérletezésre. De akkor még nem gondoltam arra, hogy az emberek egy napon majd mindig és minden helyzetben online lesznek, s lehetőségük lesz a valóságtól való elmenekülésre. Napjainkban olyan szülők vannak, akik az autóvezetés közben a Sims játékkal vannak elfoglalva, miközben a gyerekeik a hátsó üléseken vannak. Még a vacsora közben is a kütyüjüket bújják, eközben folyamatosan elidegenednek egymástól és az őket körülvevő emberektől” - összegezte véleményét a pszichoanalitikus-szociológus. Sherry Turkle szerint lehetnek valódi online kapcsolataink, hiszen egyre több dolgot árulnak el magukról a felhasználók a világ74

Az Alone together, vagyis Egyedül együtt című könyv

hálón. De fontos tudni, hogy az internetezők azt árulják el magukról, amit el szeretnének és nem azt, amit a többiek tudni akarnak. Egy igazi barátságban valódi információcsere valósul meg. A pszichoanalitikus és szociológus már az 1990-es évek óta tanulmányozza a chateket. A legfontosabb észrevétele, hogy ha valakinek valami kényelmetlenné válik, akkor egyszerűen bezárja az ablakokat és elmenekül a helyzet elől. „A valódi kapcsolatok lassan valami veszélyes, frivol dologgá válnak. Az embereknek már munka közben is vannak gátlásaik. A másik irodában lévő kollégáik zavarják őket például az e-mailezésben. Vagy elég csak arra gondolni, hogy mennyire divatba jött napjainkban az SMS-ben, illetve e-mailben való szakítás. Egy igazi kapcsolathoz hozzátartozik, hogy látjuk és halljuk, amikor a másiknak fájdalmat okozunk. Ez azonban elveszik az online világban. De ettől függetlenül néhány dolog tekintetében az internet még mindig utolérhetetlen, elég csak ÉszakAfrikára gondolni. Nem tudnánk semmit az ottani eseményekről, ha nem lenne világháló, mobilok és kamerák. De a technika egyes szempontjai védtelenné tesznek bennünket és azt hiszem, ezekre a dolgokra figyelnünk kell, mielőtt elborítanak minket” - tette hozzá a a Massachusettsi Technológiai Intézet (MIT) munkatársa. A kutató hangsúlyozta: azt előre látta, hogy jön a mobil rendszerek térhódítása, a minia-

A szerző: Sherry Turkle

türizálás, de azt viszont nem, hogy a mobil hálózatok mit jelentenek a pszichológia számára. Összességében azonban Turkle óvatosan optimista és bízik a változásban, mivel akik elmerülnek ebben a létben nem voltak boldogok. Szerinte nem kell eldobnunk a technikai eszközöket, hanem szembe kell néznünk a gyengeségeinkkel. Aki ezeket belátja, az tud dolgozni azon, hogy kevésbé legyen védtelen és kiszolgáltatott. Sokan azt mondják, hogy foglaljunk állást a technika mellett vagy éppen az ellen, ő viszont vallja: ideje egy kis pihenőt tartani. „Nem vagyok technikaellenes. Ma reggel is felkeltem, megnéztem az e-mailjeimet. Elképedtem: hogyan jött 500 levelem tegnap este óta? Nem kell 500 embernek elérnie. Úgy éreztem magam, mint egy kis robot. Néha megmutatják az emberek, hogy milyen leveleket írok nekik és elborzadok, mert egy udvarias ember vagyok és ezekben az e-mailben nagyon röviden írok: igen, nem, talán, 9 óra 42-kor stb. Tudatosan pihenőket tartok és ez részben annak is köszönhető, hogy a telefonomon nem tudok fogadni és írni e-maileket. Ilyenkor egész nap nem nem vagyok online. Naponta kétszer leülök és akkor egy teljes más személy vagyok” - szögezte le Sherry Turkle. Forrás: SG.hu JÓ HA FIGYELÜNK!

Valami különös véletlen folytán most már sorrendben harmadik írásomat vagyok kénytelen nagyjából ugyanazzal kezdeni. Hogy tudniillik, az ember öröktől fogva folytatja reménytelen (vagy legalábbis annak látszó) küzdelmét azért, hogy a körülötte kavargó jelenségvilág mögött (alatt, fölött stb.) meglássa a lényeget. De mivel, mint tudjuk, nincsenek véletlenek, csupán egyelőre számunkra megismerhetetlen összefüggések, így nyilván jelez valamit, hogy egyre gyakrabban ütközünk bele ilyen megismerhetetlennek látszó jelenségnyalábokba. A Nemzetközi Valutaalap roppant hatalmú vezérének gyors és brutális kivégzése mindenképpen figyelemre méltó, nem volna érdektelen, ha valamit megsejthetnénk a jelenség mögötti lényegről. Talán segíthet, hogy globális beszédhatalmi rendszer külhoni és ideiglenesen hazánk területén állomásozó reprezentánsai láthatólag sietve le is zárták a még el sem kezdődött történetet azzal, hogy ismét megmutatkozott, a nyugatias demokrácia a létező világok legjobbika, hiszen a rossz, bárki legyen is az, elnyeri méltó büntetését. És mint a népmesékben, itt a vége, fuss el véle, aki nem hiszi, járjon utána. Pontosabban (mint a régi viccben), aki nem hiszi, annak utánajárunk, ezért aztán azt ajánljuk, higgye el mindenki, akinek kedves az élete. Természetesen soha nem tudhatjuk meg, hogy valójában mi zajlott le, csupán annyit, hogy az biztosan nem, amit a „hivatalos verzió” állít. A Reichstag felgyújtásától a Kennedy gyilkosságon át szeptember 11-ig és Bin Laden „kivégzéséig” mindig csupán egy hollywoodi „mesefilmet” mutatnak be nekünk. Vigasztalhat viszont a remény, hogy a későbbi következmények elkerülhetetlenül kirajzolják a hamis jelenségvilág alatti valóság lényegének mélyszerkezetét. Nyilván így lesz ez most is. Dominique Strauss-

Kahn egyetlen pillanat alatt lezajló, látszólag legalábbis előzmény nélküli megsemmisítése sem marad következmények nélkül, és ezek a következmények sokat elárulhatnak a történés valóságos természetéről. Grósz Károly mesélte bukását követően, hogy Kádár bizalmasaként a hetvenes évek végén utána kellett néznie egy igen magas beosztású „elvtárs” nőügyének. Amikor megtette a „jelentését”, Kádár a következőket mondta neki: „Csalódtam magában, Grósz, teljesen félreértette a feladatot. Az, hogy az embereim nőznek, az számomra teljesen érdektelen. Engem az érdekelt volna, hogy ebből most ki, miért és hogyan csinált ügyet.” A történet drámai módon világít rá arra a végzetes tévedésre, hogy Kádár korlátlan hatalommal rendelkezett, s ideje lenne tudatosítani a tabut, hogy ugyanolyan jelentéktelen bábfigura volt, mint az őt felváltó „demokratikus” rendszer (látszólagos) urai, a rendszerváltás rendszerének miniszterelnökei. Amikor ezek a bábuk egymást csépelik, nekünk nem rájuk, hanem a mindnyájukat mozgató „kézre” kellene figyelnünk. Ez azért igen nehéz, mert, ahogy mondani szokás, azt sem tudjuk, hogy mit nem tudunk. Persze ez nem ad felmentést e bábfigurák tetteire, mert nem feltétlen kötelező bábuként engedelmesen rásimulni a mutatványosbódé üzemeltetőinek kezére. Strauss-Kahn ugyan látszólag a „mozgató kezek” világához tartozott, ám éppen e feltevésről (amit alighanem ő maga is osztott) derült ki, hogy végzetes tévedés. A legtalányosabb kérdés éppen az, hogy több évtizedes életút után miként lehetett olyan gyanútlan, hogy nem érezte a „globalogazdi” kivégzésére irányuló szándékait. Azt, hogy a kivégzése eszközeként használt „fegyver”, vagy inkább „bérgyilkos”, tökéletesen érdektelen „tárgy”, és a „szexuális erőszak” elcsépelt fedőtörténete unalmas közhely. Itt inkább az érdemel figyelmet,

hogy miként tudják heteken át e zavarba ejtően ócska hatalmi giccs hamis lakkrétegét mint a világ leglényegesebb hírét tálalni a nagyközönségnek. Könnyen lehet, hogy az ilyen attrakciók egyik legfőbb célja valójában éppen ez, vagyis a „Vezettessed magadat szem-bekötve vakon, / Elfajult testvéridtől csinált áll-útakon” logikával leírható, évszázadok óta sejtett manipulatív gépezet tökéletesítése. A gazdinak egyre fontosabb lesz ez a vakon-vezetés, mert a mesterséges álvalóság-ipari művek manipulatív masinériája alatti valóságos való világban roppant dimenziójú tektonikai feszültségek növekednek egyre vészjóslóbban. És e feszültségek most már a világ irányítópultjánál is megmutatkoznak. Strauss-Kahn tehát, noha az elmúlt negyven év során éppen elég iskolát kijárt, a jelek szerint nem érezte a gazdi kivégzésére irányuló akaratát, vagy ha érezte is, nem tett semmit, amivel mindezt kivédhette volna. Teljes gázzal, fékezés nélkül hajtott bele az amúgy ráadásul elég primitív csapdába, amelyben egyetlen pillanat alatt halálra zúzta magát. A lényeg tehát az volna, hogy minél közelebb kerüljünk annak a megértéshez, hogy miért is kapja most a büntetést. Alighanem főben járó bűnt követett el, vagy esetleg készült elkövetni, mert származása, „pedigréje” annyira kifogástalan, hogy a kivégzés megalázó brutalitása egyébként nem lenne megmagyarázható. Strauss-Kahn egész életében pusztító erők kollaboránsa volt, világtérben odakint és az ösztönök sötétjében odabent egyaránt, így rászolgált a kivégzésre. Mindössze az árnyékolja be kissé erkölcsi elégtételünket, hogy az övéi, akik most kivégzik, még nálánál is sokkal sötétebbek és pusztítóbbak. Bogár László

Átveszi az unió Görögország kormányzását

Oda a szuverenitás, gyámság az új hitel feltétele Az Európai Unió gyakorlatilag átveszi Görögország kormányzását újabb kölcsön fejében – a tegnap kiszivárgott értesülések szerint. Az athéni szocialista kormány eközben újabb megszorításokkal próbálkozik, de konzervatív ellenzéke nem hajlandó további adóemeléseket elfogadni. A világ egyik legtekintélyesebb pénzügyi napilapja, a Financial Times tegnap címoldalon közölte, hogy az unió vezetői példátlan beavatkozásra készülnek a görög gazdasági ügyekbe az újabb kölcsön fejében. Ennek részeként nemzetközi szakértői csoport venné át a görög adóbehajtás és a privatizációs folyamat felügyeletét. Az újabb hiteleket állami vagyonelemekkel fedeznék – írta a Reuters hírügynökség. Ez az új csomag ösztönözné a görög állampapírok tulajdonosait arra, hogy a kötvények kifizetési kötelezettségeit önkéntesen átütemezzék, és újabb megszorító intézkedéssort is tartalmaz. Az uniós illetékesek 30-35 milliárd eurót remélnek az állami vagyon értékesítéséből és az átütemezések hozadékaként. Az eurózóna tagországai és a Nemzetközi Valutaalap ezek után már csak 30-35 milliárd eurónyi újabb hitelt kell majd nyújtson a görögöknek a csőd elkerüléséhez, a tavaly beígért 110 milliárdos mentőövön túl. A szakértők felhívják a figyelmet arra, hogy ennek az új csomagnak gyakorlatilag az összes eleme sántít, mert vagy nem teljesíthető gyorsan, vagy fenntartásai vannak vele szembe a tagországoknak, illetve a nemzetközi pénzintézeteknek. A görög ellenzék határozottan elvetette az újabb adóemelést, és a terhek mérséklését szabta feltételül bármiféle csomaghoz. A görögök ugyan a privatizációs bevételekből fedezni tudnák akár a teljes 350 milliárd euró körüli adóssághegyüket is, de mivel nincs egyetlen használható telekkönyvük sem, a tulajdonosi viszonyok tisztázása tovább tarthat annál, mint amit a piac ki tudna várni. Az újabb hitelek folyósítását azonban ellenzi az uniós adományozó országok többsége, a hitelek bármiféle átütemezését pedig az Európai Központi Bank.

JÓ HA FIGYELÜNK!

75

„A bankok tudták, hogy a svájci frank menekülő valuta lesz” Vége az eurónak? Megszólal eszközkezelő kidolgozója

Varga István, aki állítása szerint az eszközkezelőt kidolgozta, nem tartja bátor lépésnek a bankadót. Az Adófizetők Országos Szövetségének alelnökével beszélgettünk. – A PSZÁF ajánlást tett a bankok felé, mely arról szólt, hogy tegyék lehetővé a svájci frank alapú hitelek euróra váltását. A magyar uniós elnökség egyik fő céljaként határozta meg az euró megmentését. Ebben a helyzetben ön szerint nem kockázatos a devizaváltás? – A devizaalapú hitelek esetében számolt kamat kisebb, mint a forinthitelek kamata, ezért volt kedvezőbb a lakosság számára ezeket felvenni, illetve ezért tudták a bankok könnyedén értékesíteni. De nem egyszerű kamatelőnyről van szó, hanem tudatos banki politikáról, mert a monetáris rendszer más, mint ahogy gondoljuk, és ha felismerjük a rendszert, látszik, hogy ez nem a javunkra történik, hanem ellenünk. – Magyarország, Csehország, vagy Szlovákia nem bocsát ki saját pénzt, hanem külföldi valutát szív magába, amit átvált saját pénzére. 76

– Valuta-hierarchia van, amely úgy jön létre, hogy egyiket sem a magukat ebben a rendszerben résztvevő alanyok hozzák létre, hanem valami máshoz alkalmazkodnak. A külföldről beszívott valuta árfolyam szempontból bizonytalan. Ennek a rendszernek az a lényege, hogy az ügyfelek forintban kapják a jövedelmüket, de a törlesztésük men�nyisége függ a deviza árfolyamától. Amikor Magyarország a pénzügyi rendszerét kívülről jövő eszközökre alapozza, akkor azok szabják meg a feltételeket, akik az eszközöket adják. A devizában hitelezés nem a kamat-különbözetért van, hanem hogy a külföldről az országba szívott valuta visszamenetelének a kockázatát hárítják át a lakosságra. – Elképzelhetőnek tartja, hogy mindez tudatos a bankok részéről?

– A bankok összehangoltan, a devizahitel-felvételeknél egységesen, egyik esetben sem ajánlottak dollárhitelt. Elvétve fordult csak elő az euró, illetve a japán jen. Domináns lett viszont a svájci frank. Ennek az az oka, hogy már a 2000-es évek elején, amikor a svájci frankot elkezdték radikálisan kínálni, előre látták a világ pénzügyi helyzetében bekövetkező nagy átalakulásokat, amelyek arról szóltak, hogy a következő időszakban elgyengül a dollár, és az euró. De ha valamelyik elgyengül, akkor nyilvánvalóan valamelyik megerősödik. Ha a bankok dollárban vagy euróban adtak volna hitelt, ami később elgyengül, akkor azt az ügyfelek könnyedén kifizetik. A bankok tudták, hogy a svájci frank menekülő valuta lesz, ami garantáltan megdrágul, és vele együtt a hiteltörlesztések is. – Ha ez így van, hogyan érték el a bankok, hogy ilyen magas számban vegyünk fel hiteleket? JÓ HA FIGYELÜNK!

– Ez precízen bemutatható az Egyesült Államok példáján keresztül, ahol a lakossághoz nagy tömegben kihelyezett hiteleknek az volt az oka, hogy a társadalmuk oly mértékben inaktívvá vált, hogy a magas munkanélküliséget már nem lehetett segélyekkel elfedni, és ezen keresztül nagy államadósságot vállalni, hanem pénzt kellett juttatni a társadalomba. A fogyasztás generálására hiteleket toltak a lakosságra. Azonban ha a jelzáloghiteleket normális kamatra adták volna, az emberek nem vették volna fel, ezért minimális kamatot ajánlottak. E hitelek kamata két évig jelentéktelen volt. Ezt követően jelent meg az úgynevezett piaci kamat, amely akár 10 százalékos is lehetett, vagyis volt egy beetető időszak. Magyarországon ugyanez történt. Ez az időszak volt, amikor erős volt a forint és ezt követte az, amikor az árfolyamon keresztül elkezdték a bankok realizálni a devizából származó előnyeiket. Amerikában tehát kamatlábbal, Magyarországon pedig árfolyammal csinálták meg ugyanazt. Egy beetető időszakot követően megterhelték a lakosságot. – Hogyan lehet, hogy az unión belül néhány ország nem is engedte a devizaalapú hitelekben történő eladósodást? Horvátországban egyenesen tilos volt a devizaalapú hitelezés. Ők okosabbak voltak? – Horvátország, akárcsak Lengyelország természetesen viselkedett a devizahitelek tekintetében. Hazánkhoz viszonyítva nem ezekben az országokban voltak okosak, hanem Magyarország volt buta. Nálunk a politika nem áll a társadalom oldalára, a társadalomban vezető szerepet betöltők azonnal alárendelik magukat a sosem látott pénzpiac döntéseinek. Emellett Magyarországon a média sem jeleskedik a lakosság tájékoztatásában. – A Nemzeti Eszközkezelő létrejöttével nem állt a társadalom oldalára a politika? – Még a kormány megalakulása előtt jeleztem a Fidesznek, hogy úgy vélem, amen�nyiben kormányra kerülnek, két kérdéssel alapvetően foglalkozniuk kell. Az egyik a haj-

JÓ HA FIGYELÜNK!

léktalanság, a másik az eladósodás. Felvettük a kapcsolatot és elkezdtünk tárgyalni az eszközkezelőről. Megegyeztünk, hogy kidolgozom a koncepciót, amit meg is tettem. Az volt a cél, hogy az első kormányülésen azonnal döntést hozzanak az eszközkezelő kérdésében. Akkor azt mondtam, hogy az első szerződéseket már augusztusra meg lehet kötni, amivel menteni lehet az embereket. Ezután nem volt folytatása annak, amiről beszéltünk, és most január van. - Mi a véleménye az április 15-éig tartó kilakoltatási és elárverezési moratóriumról? - Eltakarja azt a tényt, hogy a banki követelések eladhatók követeléskezelőknek. Ezt semmi sem gátolja meg. Ezek többnyire külföldi cégek, és mivel céget alapítani gond nélkül lehet az interneten, szabadon adhatják és vehetik a követeléseket a világban. Létrejön egy csomó jogi személy ezeknek az ingatlanoknak a birtoklására, és olyan helyzet adódik, amivel az állam nem tud mit kezdeni, mivel a nemzetközi jogot tisztelnie kell. - Ön szerint mi várható tavasztól?

- Az a néhány pénzpiaci szereplő, aki mozgatja a magyar árfolyamot, be fogja nyújtani a számlát. A kormány egyik lehetősége, hogy megszorításokat alkalmaz, így az állam veszi ki a lakosság zsebéből a pénzt. A másik, hogy a pénzpiaci szereplők úgy mozdítják el az árfolyamot, hogy a lakosság belerokkanjon. Pedig lenne a problémának üzleti megoldása anélkül, hogy az adófizetőket terhelnék. Csak ehhez a kormánynak bátorságra lenne szüksége. - Az nem a bátorság jele, hogy kivetették a bankadót? - Nem, mert egyidejűleg lecsökkentették a személyi jövedelemadót, ami azt eredményezte, hogy a magas keresetűek jövedelme nőtt, a kis keresetűeké pedig csökkent. Akik bankban dolgoznak, általában nagy jövedelműek, tehát a bankadóval párhuzamosan a bankárok kaptak egy nagyon jelentős bónuszt, miközben a bankjukat megterhelte az állam. A nagy jövedelmek szintjén 30 százalékos nettó jövedelem-növekedés tapasztalható, a kis jövedelemnél pedig 10 százalékos jövedelemcsökkenés. Mindezt el lehetett volna kerülni, ha már a kormányalakításnál, létrehozták volna az eszközkezelőt, amit számos más ország működtet. - Mi lesz az euróval ön szerint? - Az amerikai valutát folyamatosan nyomtatják, amivel a lakosságot „etetik”. A pénzgyártás inflációt gerjeszt, s ha romlik a dollár, emelkedik az euró. A pénzpiac főbb szereplőinek érdeke viszont az, hogy gyengüljön az euró a dollárhoz képest. Erről szól a világ rossz hiteleinek átvállalása, és az európai kormányokra terhelése. Ha Európa kormányai eladósodtak, megszorításokra van szükség, vagyis Európa tönkreteszi magát, hogy a dollárt megsegítse. Így azonban nemcsak az eurónak, hanem az egész euroatlanti pénzügyi rendszernek rövidesen vége lesz. Horváth Csaba Forrás: mindennapi.hu 77

Világraszóló szélhámosság!

avagy – A Holttá tett tulajdon(nak látszó nem tudom én micsoda) – The show must go on! – A műsornak folytatódnia kell! És folytatódik is! Igaz, egyre pocsékabb, egyre igénytelenebb, a közönség szeretne végre valami újat is látni, de nem hagyják. Mindig a régi nóta, ugyanazt akarják lenyomni az emberek torkán, amiből már elegük van, amit meggyűlöltek. Aszongyák válság van. Pedig dehogy! Hát mán hogy lenne válság, amikor a méregdrága Herz paprikás szalámiból „egy szelet a kutyusnak is jut”? (CBA – A magyar üzletlánc reklámfilm a Hír Tv exkluzív sztárjával a mutatós Borbás Marcsival az alábbi weboldalon megtekinthető: http://www.facebook.com/pages/ CBA-A-magyar-%C3%BCzletl%C3%A 1nc/164068086956737) Ami engem illet, emberemlékezet óta nem ettem Herz paprikás szalámit, de momentán azt sem tudnám megmondani, hogy a nagy konkurens, a kétségtelenül hungarikumként elkönyvelt Pick téliszalámi mikor borzolta utoljára az ízlelőbimbóimat. Nem úgy, mint Borbás Marcsi kutyusa, neki bizonyosan sűrűbben van szerencséje efféle földi jókhoz. Hiába no, válság van! Képelem, mi lenne, ha nem lenne! De inkább bele sem merek gondolni!

A nyájas Olvasó most bizonyára azt gondolja, hogy megőrültem, mert hát bármen�nyire is vérlázító a szerényebb jövedelmi kategóriába besorolt adófizető baromnak (s e rövid kis írás szerzője is sajnálatos módon ebbe a kategóriába tartozik), hogy egyesek a számára elérhetetlennek tűnő Herz paprikás szalámival etethetik kis házi kedvencüket, ez még nem elegendő ok arra, hogy a tisztelt nagyérdemű figyelmét és drága idejét kérje, ezért kár volt billentyűzetet ragadni. És tökéletesen igaza van az Olvasónak, ezért bizony kár is lett volna. Borbás Marcsi és a Herz paprikás szalámin tartott kutyus mindösszesen csak az alaphangulatot adta meg, kitűnően szemléltetve jelen társadalmunk degenerált mivoltát. Napi ezres nagyságrendű végrehajtásokról szólnak a hírek, az egykor miniszterként, ma közgazdászként fungáló szakértő arra hívja fel a figyelmet, hogy itt lenne most már az ideje bevezetni a magán- és a családi csőd intézményét kis hazánkban is, a „forradalmár-kormány” meghosszabbítja a kilakoltatási moratóriumot”, te meg – nehogy beszóljanak a zöldek, hogy rosszul bánsz azzal a szerencsétlen döggel – időnként vess mán oda egy-egy szelet prémiumkategóriás

húsárut a házi talpnyalódnak, ha jót akarsz magadnak! Szóval, ilyen hangulatban ül az ember a székelyek által találóan csak „képmutató”nak nevezett zajláda előtt, amikor bemondják a legújabb üzemanyag-áremelést. Ülsz a tévé előtt és nem érted. Pontosabban nagyon is érted! Csak úgy bevillant néhány gondolat, amíg megképződött az ún. „lóláb-effektus”. Ma is ugyanannyi olaj van a föld alatt, mint tegnap, maximum annyival kevesebb, mint amit egy nap alatt kibányásznak. Az olajmezőket nem robbantják föl, hiszen abból élnek, ők sem hülyék. A híradások szerint Líbia a világ olajtermelésének mindösszesen 2 (eztet muszáj leszek bötűvel is kiírni!), tehát KETTŐ(!) százalékát adja. Játszva pótolják a kiesést, Szaud-Arábia közölte is, hogy ő egymaga, ahogy mifelénk a városi szóhasználatban mondani szokás, röhögve. A balhé előbb vagy utóbb véget ér, utána úgy is minden visszatér a megszokott kerékvágásba, láttunk már ilyet számtalanszor. Akkor meg miért is? Miért kell állandóan és visszatérően megfizettetni az emberekkel ennek a szánalmas Wall street-i színjátéknak

a többletköltségét? Főként nekünk, akik egész idáig azt hallgattuk Viktor Viktoréktól, hogy az egyoldalú orosz energiafüggőségünket meg kell szüntetni? Mi köze az oroszoknak ahhoz, hogy Líbiában mi zajlik? Szóval sehogy sem áll meg a dolog a saját lábán. Aki behatóbban szeretné tanulmányozni a témát, melegen ajánlom figyelmébe Drábik János új könyvét, melynek címe: A sötét újkor – Búcsú a felvilágosodástól. Az arab világban nemrégiben kirobbant és tovagyűrűző mizéria több nagyon fontos dologra ráirányítja az ember figyelmét. És pont ezek a fontos dolgok azok, amiről az ún. fősodratú média egy árva szó nem sok, annyit sem ejt. Aki még nem látta, feltétlenül nézze meg „A jövőnk múlhat rajta ... Válasszunk magyar terméket!” című filmet az ismert

Ernst Friedrich Schumacher

78

JÓ HA FIGYELÜNK!

JÓ HA FIGYELÜNK!

videómegosztó portálon akár nagy-felbontásban is elérhető (http://www.youtube. com/watch?v=kI14ldKRnJQhttp://www. youtube.com/watch?v=kI14ldKRnJQ). Rögtön meg fogják érteni, hogy jön Kadhafihoz meg az olajhoz a Magyarország élelmiszer ön-nem ellátásáról szóló film. Ez a film sokkoló. Először is azzal szembesülünk, hogy hazánk élelmiszerből többé nem önellátó. Ez egy olyan ország esetében, mely a hozzáértők szerint mintegy 30 millió ember élelmiszerellátásának biztosítására lenne képes, döbbenetesen hangzik és hihetetlennek tűnik. Pedig igaz. Már nem tudom melyik régi magyar filmben láttam, talán valamelyik Jávor Pál nevével fémjelzett alkotás volt, ahol a pesti úri népeket kiviszik a búzamezőkre aratáskor, körbemutatva csak annyit mondanak: EZ AZ ÉLET! Asszem ehhez semmiféle kommentár nem szükségeltetik, ebben minden benne van. Visszatérve a mába. A filmben elhangzó sok sokkoló adat között van egy, amelyik különösen megragadta a figyelmemet. A paradicsom amíg a boltunk polcára kerül, átlagosan – figyelem, öveket becsatolni, most tessék megkapaszkodni! – 2480 kilométert utazik. Tedd a szívedre a kezed és mondd meg nekem, de őszintén! Életszerű az, hogy olcsóbb a 2500 kilométerről idehozott paradicsom, mint amit a házad mögött 5 méterre lévő konyhakertben megtermelsz? Ki hiszi ezt el? Hogy lehet ez életszerű? Avagy ha az, és ez igaz, akkor itt valami alapvető baj van. Ez már ordító képtelenség! Vajon kinek az érdeke, hogy ez a rendszer fennmaradjon? Vajon azok, akik a mi választásunknak köszönhetően kerültek döntési pozíciókba, milyen érdekeket képviselnek? A mi érdekeinket, vagy ennek az életképtelen, s életképtelenségéből fakadóan pusztulásra ítélt rendszernek az érdekeit képviselik? S ha kiderül róluk – lásd „alkotmányozás”, csak egyetlen párt támogatta a Szent Korona történelmi jogfolytonosságba való visszahelyezését – van-e más választásunk, hogy visszacsinálhassuk a dolgot? S ha nincs, csak akkor, amikor már késő, becsületes ez így? Az olaj és a „fekete arany” által még darab ideig biztosított profit körüli újbóli hercehurca egyúttal nagyon fontos figyelmeztetés is, egyfajta képletes felkiáltójelként magasodik minden józanul gondolkodó ember előtt. És itt jön a képbe a kisfilm. Ez az a pont, ahol összetalálkozik az olaj a kontinenseket átutazó paradicsommal. Muszáj a lokalitás, a helybeliség felé fordulnunk, ha életben akarunk maradni. Drábik János új könyvéből idézünk ahol Ernst Friedrich Schumacher német származású brit filozófus-közgazdász 1973-ban publikált „Small is beautiful” (A kicsi szép) című munkájára hivatkozik:

„Schumacher megállapítja, hogy a modern gazdaság nem fenntartható. A természeti erőforrásokat, mint például a fosszilis energiahordozókat végleg felhasználható jövedelemforrásként kezelik, holott termelésre fordítandó tőkeként kellene tekinteni, mivel nem megújíthatók, és számolni kell azzal, hogy elfogynak. Leszögezi, hogy a közhatalom erőfeszítéseinek arra kell összpontosulnia, hogy a termelő gazdaság a fenntartható fejlődés elvei alapján működjön. Elveti azt az elgondolást, hogy a folyamatos és erőltetett növekedés valamiféle jó dolog lenne, mint ahogy az sem igaz, hogy ami nagyobb, az egyben mindig jobb is.” Változnak a játékszabályok, túl gyakran és túl önkényesen változtatják őket – ráadásul a megkérdezésünk nélkül –, muszáj lesz nekünk is változnunk, változnunk! A falvakba vissza kell vinni a növénytermesztést és az állattenyésztést! Ha a hivatalos előírások ellehetetlenítik a termelést – értsd: gazdaságtalanná teszik –, akkor úgy, hogy ne tudjanak róla a hivatalosságok! Facsemeték esetében volt már rá példa, csak olyan fajták ültetéséhez kapsz uniós támogatást, melyek Magyarországon nem őshonosak, a falu polgármestere aszonta, akkor inkább nem kell a támogatás, és megcsinálták fű alatt a dolgot. Mindenki jól járt. Úgyis most megy az éppen aktuális Való Világ, abszolúte stílusosak vagyunk, ha aszongyuk: ITT A LÉT A TÉT! És tényleg! Helyi termékek vásárlásával egy csomó pénzt megtakaríthatunk, nem kell kiadni üzemanyagra, kevesebb a környezetterhelés, kisebb az ökológiai lábnyomunk, a feldolgozott élelmiszerekbe nem vagy sokkal kevesebb tartósítószer kell, ezáltal egészségesebbek lehetünk, tovább életben maradhatunk. Igaz, mellékzöngeként megképződhetnek olyan komikus szituációk – így járt e cikk írója is – ahol az összes sárga csekk kifizetése után, ha még enni is akarsz az adott hónapban, maximum egyszer tehetsz meg hosszabb utat a hitelező pénzintézet által részedre használat céljára időlegesen biztosított személygépkocsival, mert többre már nem fussa. De ennek is csak rövid ideig „örülhetsz”, már ha egyáltalán van még kedved örülni, egészen addig a pillanatig, amíg bevezetésre nem kerül (valószínűleg fülkeforradalmi lelkesedéstől és hevülettől vezéreltetve), az első tervek szerint 6 forintos kilométerenkénti díjjal az autópályamatricát felváltó elektronikus útdíj. Ezt a tervek szerint minden olyan alkalomkor meg kell majd fizetni, ha gyorsforgalmi utat vagy sztrádát veszel igénybe helyváltoztatás címén. Eddig valamivel több mint 1500 forintért négynapos időintervallumban személygépkocsival az ország bármelyik autópályáján korlátlanul közlekedhettél, a díj bevezetés után a most is Pécstől Dunaújvárosig szinte üresen kongó, néhol be-beomló leállósávval 79

és alagutakkal tarkított betoncsíkon egy út a fővárosba oda-vissza 2400 forint pluszköltséggel jár majd, ha marad a 6 forintonkénti kilométer díj. Igaz, 4–500 forintos benzinár mellett az egy pénztárcányi összeggel megtehető hatótávolság, valamint az utazási alkalmak száma is erőteljesen csökkenni fog. Értem én, valami 300 milliárd a MÁV sara, valahonnan vissza kell szedni, visszatereljük az embereket a vonatra. Szóval a rendszer még küzd a gyermekbetegségeivel, de azért köszönik szépen a beléjük vetett bizalmat, és hát ez az egész tulajdonképpen érettünk van, meg azért, mert ez a tolvajbanda az előző nyolc évben elqrta és mostan aztat kell helyrehozni. A rendszer itt-ott korrekcióra szorul, de a fülkeforradalmi lelkesedés kitart, továbbra is töretlen. Szorgos népünk győzni fog! Nem akarok példálózni azzal, hogy ki mennyit keres, de ha nem mindig a teljesen hibás nominális, (jelentése: névlegesen, papíron létező; névleges, névérték szerinti) összeget nézzük, hanem az egyes országokban lévő keresetekhez viszonyítjuk arányaiban az alapvető termékek és szolgáltatások árát, bizony, nagyon le vagyunk maradva. És ha már az olajnál tartunk! Ez ám az igazi zsenialitás, a modern kori rabszolgatartás és röghöz kötöttség! Rafinéria a javából! Ehhez képest a Knorr a fasorban sincs! Nyakadba vetetik koloncként – hoppá!, majdnem azt írtam a tulajdont, de hát a cucc tulajdonképpen nem a tiéd, csak használhatod, üzemben tarthatod, legalábbis amíg ki nem fizeted a törlesztőrészleteket –, szóval megvetetik veled hitelre, mert készpénzre nem tudod megvenni, hiszen tökéletesen tisztában vagy az elemi matematika szabályaival, európai uniós árakat csak európai uniós bérekből tudsz kifizetni, aztán holttá teszik a dolgot. Márpedig navigare necesse est, azaz hajózni szükséges! És zseniális, ahogyan felfűzik az egészet egyfajta láncra. Kicsit olyan ez, mint amiről János ír új könyvében, a buborékfújó pénzbárók által előszeretettel használt kölcsönpénzekből összeállított „százszorszépfüzér” (daisy chain). Gondolj bele! Adózott pénzből beszállsz a lutriba, amikor megveszed az autód. No, ne gondolj semmi rendkívülire vagy kirívóra, semmi luxus, csak amolyan középszar (értsd: alsó-középkategóriás) kivitel. (Itt jegyzem meg a szokásos zárójelben, hogy a mi autónk itthoni értékesítése drasztikusan visszaesett! Mondjuk ezen is érdemes elgondolkodni. Érted? Nem a nagy luxus autókból fogy kevesebb, hanem a szegény embernek szánt Suzukiból, méghozzá drámai módon!)

80

Szóval! Nyakadba vetted a koloncot, mert tévesen azt képzelted, hogy a XXI. század elején a nagyságos és fényességes Európai Porta kellős közepén már nem luxus az autó, hanem a mindennapok részév vált tartós fogyasztási cikk. Csakhogy ez nem igaz! Azt is mondhatnám, mekkorát tévedtél! Már az elején tekernek egyet a présen. Te (meg persze veled együtt én is) csak rosszul járhatunk. Önkényesen hozzákötik a forintban felvett hiteledet a menekülővaluta, a svájci frank árfolyamához. Kaptál kézbe svájci frankot? Akkor meg miért is? Most hallottam, hogy maga Svájc állam csodálkozott rá a legjobban, hogy a magyarok vannak legjobban eladósodva a menekülő valutában, ők meg nem is tudtak arról, hogy nagyobb összegű svájci frank áramlott volna a közép-európai országba. Hogy is van ez? Mindenesetre a törlesztőrészletek drasztikus emelkedését minden valuta alapon hitelt felvevő megtapasztalhatta, melynek mértéke mára olyan nagyságokat öltött, amely bizonnyal messze meghaladta a magyar nyelv szabályainak megfelelő józan és életszerű „kockázatvállalás” fogalmát. Ha jobban belegondolok, azt sem értem, mi az, hogy valutaalapú?! Most vagy valutahitel, vagy forinthitel! A többi csak afféle úri huncutság. Persze így eleve a kalkuláció lehetőségét is kizárják, (ennyit arról a szokásos dorgálásról, miszerint „vállaltad a kockázatot, amikor hitelt vettél fel”) hiszen semmilyen ráhatással nem bírsz az önkényesen alakított és manipulált valutaárfolyamra, amihez hozzákötötték a forinthiteledet. De ha már ott áll a házad vagy a lakásod előtt az autód, beleülnél és használnád. Mondjuk elmennél vele A pontból B pontba. Semmi gond! Csak előbb fizesd be a havi üzemben tartási díjat, azaz a törlesztőrészletet, a kötelező felelősségért lerovandó sarcot meg a CASCO díját. Ha nem kérsz CASCO-t, drágább a hitel. Ha pedig ezt is befizetted, évente még kétszer tegyél félre jelentékenyebb összeget az úthadóra is. Vigasztaljon az a tudat, hogy ez ma már nem éri el egy átlagos tank (50 liter) üzemanyag árát. De nem azért mert csökkent az adó összege, hanem mert emelkedett az üzemanyag ára. Azt hinnénk, hogy innentől kezdve szabad a pálya, de újabb visszatartóerő a magas üzemanyagár. Amit helyenként ki-kitörő, no nem fülke, hanem valódi forradalmakkal az egekig emelnek. S ha még mindez nem lenne elég, az üzemanyagokba már eddig is beépített útadó után még plusz a nyakadba akarnak varrni az eddigi tervezet szerint kilométerenként 6 forintot.

Ja! És arról se feledkezzünk meg, hogy ilyen kondíciók között utaztatják átlagban 2500 kilométert azt a szerencsétlen spanyol paradicsomot, amíg ide nem ér valamelyik multi által üzemeltetett áruház polcára. A kutyus meg csak azért nem kap belőle, mert nem eszi a paradicsomot. Hol van kérem ehhez képest a középkorban kirótt tized? A fasorban sincs! A folyamat az, amire szeretném itt felhívni a figyelmet! Szervesen egymásra épülő lépcsőfokok ezek, és ez még akkor is így van, ha első látásra nem látsz köztük összefüggést. Mielőtt még elhagyná fogaid kerítését a manapság mantraként zsolozsmázott bűvös szóösszetétel, miszerint: összeesküvés-elmélet, felhívnám a figyelmedet arra, amit Obi-wan Kenobi mondott a Millenium Falcon fedélzetén a szerencsével kapcsolatban: ez a szó nem létezik a szótáramban, vagy ahogyan Borhídi professzor mondotta volt: „Az összeesküvés nem elmélet, az már maga a gyakorlat. Az igazi baj az, hogy nem azért teremtenek ilyen körülményeket, mert a lokalitás felé szeretnék fordítani a jó népet, hanem azért, hogy növeljék a bevételeket, s ezzel együtt a profitot. Csakhogy elszámították magukat. Abból indultak ki ugyanis, hogy semmi sem változik, a magyar társadalom viszont elérkezett tűréshatára széléhez. Talán Borbás Marcsi kivételével, akinél még mindig nem okoz nagy lelki traumát, ha olykor-olykor a prémiumkategóriás Herz paprikás szalámiból egy szelet a kutyusnak is jut. Az emberek kezdik észre venni, hogy csak a változás állandó. Muszáj változtatni. És változtatnak is. Az üzemanyag-fogyasztás csökkenése valahol 10% körül mozog. Lehet, hogy hamarosan a több százezer „nem használt autó országa leszünk? Gondolj bele micsoda csendéletet lehetne festeni a panel lakótelepek előtt hónapszámra álló autócsordákból. Nem mondom, drága műélvezet lesz, mert hát ugye a törlesztőrészleteket, a biztosítási díjakat, az útadót azt továbbra is fizetned kell a vas után, de legalább óvod és véded a környezetedet. Ha meg leszeded a rendszámot költség-takarékosság címén, a közterület-felügyelet viteti el a kocsit, mondván, biztosan roncs, hiszen még rendszám sincs rajta. Most mondd meg nekem, de őszintén, labdába rúg emellett még a mókuskerék? Ez az igazi mókuskerék, mi pedig ott vagyunk a közepén. „De ha elindul a vonat, a szívem majdnem megszakad...” Meg, a rosseb egye meg, mer’ hogy dízel, nem pedig az a villanyos! Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár

JÓ HA FIGYELÜNK!