Az iparjogvédelem piaci előnyei és az egyes jogintézmények keretei
Készítette: Dr. Fekete László
2011
1. Bevezetés A szellemi alkotások védelmének joga a magyar polgári jog önálló részterülete. Az alkotás, a teremtő emberi természet, mint az emberiség alapvető jellemvonása, az ember személyiségének meghatározó alkotóeleme. A szellemi alkotások a jelentősen megváltozott gazdasági, társadalmi környezetben fokozott védelmet igényelnek. Az iparjogvédelem által alkalmazott alkotások szabályozási területe az alkotások fogalmát fogja át, de ennél a kategóriánál szélesebb fogalmi kört jelent. Az iparjogvédelem által oltalmazott alkotás nem művészeti, esztétikai megközelítést igénylő alkotásfajták, hanem tudományos-műszaki jellegű alkotások, melynek tekintetében az alkotóhoz való kapcsolódás
kevésbé
szoros,
tapasztalati
tudáson
alapuló
értékelést
igényel,
hangsúlyozottan gyakorlat orientált, gazdasági vagyoni vonzatai erősebbek. Mindezek alapján különbség mutatható ki a szerzői jogi védelem és az iparjogvédelem között abban a vonatkozásban, hogy a szerzői jog által védett alkotások esetén az individualitás, a szubjektív mozzanatok fokozottabban jelentkeznek. A szerzői jog védelme homogénebb, következetesen tükrözi a szabályozott jogviszonyoknak valódi szellemi alkotásokhoz való kötődését, a szerzői jogi oltalom szabályozása átfogja a szerzői tevékenységgel rokon vagy azzal szomszédos tevékenységekhez fűződő bizonyos érdekek oltalmát is. A szellemi alkotások területén előtérbe kerültek a vagyoni viszonyok 1, a gazdaság erősödésével előtérbe kerültek az alkotó ember által létrehozott szellemi alkotások, művek gazdasági forgalomban való részvételének jogi szabályozása. Ezzel felerősödtek a szellemi alkotások forgalomképességére,
hathatós
védelmére
irányuló
igények,
a
hasznosítás
jogi
szabályozásának biztosítására helyeződött a védelem indoka. Az iparjogvédelem jogi szabályozása tekintetében is meg kell felelnünk a nemzetközi elvárásoknak, a közösségi jognak, valamint a modern információs követelményeknek, illetve a modern kutatás-fejlesztés eredményeinek. A rendszerváltást követően a jogterület
1
Az iparjogvédelem területén csak a vagyoni jogok átruházása lehetséges, a vagyoni jogok esetében
forgalomképességről beszélhetünk.
újraszabályozása befejeződött, a minél teljesebb jogharmonizáció megteremtése a cél. Viszont a szellemi alkotások dinamikusan fejlődő világában gyakran szükséges a korszerűsítő változások érvényesítése, bevezetése. A piacgazdaságra áttért kereskedelem elvárásai jelentősen megváltoztak a szellemi alkotásokkal szemben. A feléledt piaci verseny miatt felértékelődtek az egyes jogintézmények vagyoni vonzatai, a hangsúly a szellemi alkotások forgalomképességére, hatékony védelmére, hasznosításuk jogi szabályozására helyeződött.
2. Az iparjogvédelem jogterülete Az iparjogvédelem a szerzői jog mellett a szellemi alkotások joga védelmi eszközeinek sajátos
csoportját
jelenti. Az
iparjogvédelem
területe
a
szerzői
joghoz
képest
heterogénebb. Ezen jogterületen is – hasonlóan a szellemi alkotások jogának egyéb területeihez – a polgári jogi intézmények domináns szerepet játszanak. A szabályanyagot tekintve elsősorban a Polgári Törvénykönyv
szellemi alkotásokra vonatkozó rendelkezéseit kell
alapul venni, mint lex generale. A Ptk. 86. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a szellemi alkotások a törvény védelme alatt állnak, azaz a Ptk. ezen rendelkezései körében a személyiségvédelem vonatkozásában az alkotó ember védelme jut kifejezésre. Ezen generális védelmen túl a szellemi alkotások fajtáira vonatkozóan a speciális védelmet külön jogszabályok rendelkezései határozzák meg.
2.1.
Az iparjogvédelmi jogviszony
Az iparjogvédelmi jogviszony az oltalom megszerzésével, hatósági nyilvántartásba vétellel, illetve azon aktusok útján jön létre, amely az adott szellemi alkotás titokban tartását szolgálják.
Az
iparjogvédelem
jogviszonyai
tekintetében
különböző
létszakaszokat
különböztethetünk meg. Az alkotás létrehozásáig terjedő szakaszban a jogi szabályozás – a kutatási szerződés és más megbízások útján – színvonalas, társadalmilag hasznos alkotások létrehozását ösztönzi, így a szellemi alkotások létrehozásának ezen
szakaszában a
jogviszonyok relatív szerkezetűek. A második szakaszt a jogi oltalom biztosítása képezi, melyet alapjogviszonynak tekintünk. Ezen jogviszonyok abszolút szerkezetűek, valamint negatív tartalmúak, s a jogosult részére kizárólagos jogot biztosítanak, továbbá a jogosulton kívül mindenki köteles tiszteletben tartani az alkotáshoz fűződő érdekeket. A harmadik szakaszt a felhasználás jogviszonyai jelentik, melyek relatív szerkezetű, pozitív tartalmú szerződéses viszonyok, és céljuk, hogy az alkotások gyakorlati felhasználásra kerüljenek. Az iparjogvédelem nemzetközi rendelkezései a jogterület magyarországi kialakulására nagy hatással voltak, itt gondolni kell a nemzetközi szerződésekre, valamint a közösségi jogra. A szellemi alkotások jogának nemzetközi vonatkozásairól, a magyar jogalkotás előtt követelményként feszülő harmonizációs kötelezettségekről alább szólunk.
3. Az iparjogvédelem történeti áttekintése Az iparjogvédelem szabályanyagát nem egy törvény tartalmazza, hiszen különböző jogintézményekről
beszélhetünk,
melyek
szabályozása
kezdetektől
elkülönült.
Az
iparjogvédelem intézményeit elkülönülten szükséges kezelni, melyet a jogintézmények önálló
szabályozást
igénylő
jellege
indokol.
A
jogintézmények
szabályozásában
felfedezhetünk hasonló megoldásokat és vonásokat, viszont valamennyi jogintézmény szabályozásának megvan az önálló jellege.
3.1.
A szabadalmi jog szabályozásának története
Az első törvények a XVIII. században jelentek meg Amerikában és Nyugat-Európában. Hazánkban a szabadalmi jogot szabályozó első jogszabályok az 1810. január 10., és 1820. december 8. napján kihirdetett osztrák nyílt parancsok voltak, mely rendelkezéseket a helytartótanács 1822. augusztus 21-én terjesztette ki Magyarországra. Ezt követte az 1832. augusztus 13-án megjelent Privilegion Patent Gesetz, mely érvényesülését ugyancsak kiterjesztették Magyarországra. Az 1867-es kiegyezés kapcsán kötött osztrák-magyar vám és kereskedelmi szövetség a szabadalmak ügyét a két ország vonatkozásában egységesen rendezte oly módon, hogy ahhoz, hogy valaki a bejelentett szabadalmára oltalmat szerezzen, mindkét ország illetékes miniszterének hozzájárulása volt szükséges. Az 1875. évi XXXVII. törvényczikkben a szolgálati találmány alapjaira vonatkozó rendelkezések találhatóak meg. Ezt a törvényt számos módosítás követte. A gyakori újraszabályozások a munkaviszonyban való létrehozást támogatták. A jogalkotó igyekezett kizárni minden más létrehozásra vonatkozó módozatot. A jogintézmény története hosszú ideig összefonódott az újítással, mint alacsonyabb szintű alkotások szabályozásának jogi szabályozásával. A következő állomást
az 1969. évi II. törvény jelentette, mely tetemes előrelépést
jelentett az eddigi szabályozáshoz képest, mivel a szabadalmi jog szabályai külön törvényben kaptak helyet.
A gazdaság működéséhez elengedhetetlenül szükséges
szabadalom ismét a gazdaság szerves része lett. Viszont továbbra is a tervgazdálkodási rendszer keretei között volt kénytelen érvényesülni. A törvényi meghatározás szerint szabadalmi találmány minden új, haladást jelentő , műszaki jellegű megoldás, amely a gyakorlatban alkalmazható. Ezen fogalom körében a jogalkotó kialakította a gyakorlat számára kapaszkodót jelentő főbb ismérveket. A törvény azonban az adott gazdasági, társadalmi viszonyok között felemásan viselkedett. Ezt követően hazánk részese lett számos nemzetközi egyezménynek, így szükségessé vált a hazai és nemzetközi jog kollíziójának megteremtése, a nemzetközi standardeknek
megfelelő hazai szabadalmi joganyag megalkotása. A szabadalmi oltalom gazdasági rendeltetését csak egy, a nemzetközi elvárásoknak megfelelő modern szabályozás alapján tölthette be eredményesen.
3.2.
A használati mintaoltalom történeti vetületei
Magyarországon a ,,kis találmány”, a használati mintaoltalom szabályozása rövid múltra tekint vissza. Az iparjogvédelmi szakirodalomban már többen felvetették a használati mintaoltalomra vonatkozó szabályozás szükségességét. A Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság tagjai 1943 folyamán megalkották a használati mintatoltalomról szóló rendelettervezetet. A rendelettervezet szerint ,,az új és eredeti műszaki megoldások tekintélyes csoportja esetében a megoldás találmányi színvonala vagy közgazdasági jelentősége vagy mindkettő nem elég nagy arra, hogy a megoldásnak hosszan tartó, tág oltalmi körű, de aránylag drága és elég hosszadalmas eljárással megszerezhető szabadalmi oltalom megfelelhessen.” 2 Ezen szabályozás a történelmi okoknál fogva törvényerőre nem emelkedhetett. Ezt követően viszonylag későn, 1991. szeptember 2.-i ülésnapján fogadta el az Országgyűlés a jelenleg is hatályos törvényünket.
3.3.
A formatervezési mintaoltalom történeti vetületei
Az 1858-ban kiadott császári pátens angol minta alapján született meg. Ennek alapján adták ki a 107/709. számú kereskedelmi ügyi miniszteri rendeletet. A miniszteri rendelet kifejezetten az ornamentális kialakításokat részesítette oltalomban, a technikai fejlődés folyamán a fogalom hiányosságait a bírói gyakorlat pótolta. A legfontosabb nemzetközi jogalkotási produktum a Párizsi Uniós Egyezmény 1883-ból és a német mintaoltalmi törvény
2
A találmányi szabadalmakról szóló törvény és a használati minták oltalmáról szóló rendelet tervezete;
szerkesztették: Schilling Zoltán, Mayer Géza, Szmertnik István: Magyar Szabadalmi Bíróság, 1943.,; a rendelet 1. §sához fűzött indokolás
(Geshmarkgesetz, 1886). A második világháborút követően a tervezés erősen kettévált a funkcionális és a kifejezetten eladást célzó ál-formatervezett termékekre. A szocialista jogelmélet hatására, a szocreál igényeket kielégítő használhatósági kritérium került a törvényekbe. Az 53/1965. MT számú rendelet a ,,műszakilag is korszerű” megoldásokat részesítette oltalomban. Ez jelentette az alapját az 1978. évi 28. törvényerejű rendelet rendeltetésszerű használatot nem akadályozó kialakításokra vonatkozó előírásnak. Azaz oltalomban részesülhet az ipari termék külső formája, ha új és a törvényi feltételeknek megfelel. Akkor nem részesülhetett oltalomban a termék ha a termék rendeltetésszerű használatát hátrányosan befolyásolta, kizárólag a termék műszaki
megoldásának vagy
rendeltetésének a következménye volt, korábbi elsőbbségű mintaoltalom tárgyával egyezik, vagy
ahhoz
az
összetéveszthetőségig
hasonlított,
hasznosítása
jogszabályba
vagy
társadalmilag elfogadott erkölcsi szabályba ütközött., kivéve ha a jogszabály csak a termék forgalmát korlátozta. A mintaoltalmat a törvényerejű rendelet alapján öt évre adta meg az illetékes hatóság, melyet egy alkalomra további öt évre lehetett meghosszabbítani. Az EK irányelve és rendelete új definíciót adott az összetett termékre, a molekuláris termékre és kizárta
a
kapcsolódó
elemeket. A mintaoltalom
feltételei
szubjektivizálódtak,
a
mintaoltalom tárgya vonatkozásában az indokolás utal a kézműipar beleértettségére. Az új fogalomrendszer teret enged a formán túli sajátosságok figyelembevételére.
4. Az iparjogvédelem nemzetközi vonatkozásai Az
iparjogvédelmi
jogok
alapvető
sajátossága,
hogy
területileg
meghatározott
(territoriális) jogok, vagyis csak azokban az országokban érvényesek, ahol az alkotás oltalomban részesült. Így a Magyarországon engedélyezett oltalmak csak Magyarország területén tekinthetők érvényesnek, de a nemzetközi szerződések keretei között adott a lehetőség a hazai jogosultak számára, hogy külföldön is oltalmat szerezzenek. Ezt megtehetik úgy, hogy az adott országok iparjogvédelmi hatóságaihoz nyújtanak be bejelentést, de úgy is, hogy nemzetközi egyezmények alapján kérnek oltalmat saját
nemzeti hatóságukon keresztül több másik ország területére. A külföldön történő oltalomszerzés feltétlenül szükséges, amennyiben a vállalkozás termékeit más országokban is gyártani vagy forgalmazni kívánja. Az oltalom nélkül ugyanis nem lehet alappal fellépni a terméket másoló jogsértőkkel szemben. Az iparjogvédelem nemzetközi feladatiban a legfontosabb feladatokat a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO), az ENSZ genfi székhelyű szakosított szervezete látja el. A WIPO-nak jelenleg 184 ország a tagja. Fő feladata az államközi együttműködés előmozdítása és koordinálása a szellemi tulajdon védelmének területén.
4.1.
Szabadalmi jogunkat meghatározó Eu normák
A szabadalmi jogunk szabályozása körében a technika és a tudomány kihívásainak megfelelően szükség volt a növényfajták, valamint a biotechnológiai találmányok oltalmának szabályozására. Meg kellett teremteni az összhangot az európai szabadalommal is.
Az Európai Parlament és a Tanács98/44/EK irányelve a biotechnológiai találmányok jogi oltalmáról A biotechnológia és a génmanipuláció számos iparágban játszanak kiemelkedő szerepet. A biotechnológia szabályozása kiemelkedő jelentőséggel bír a közösség iparának fejlődése szempontjából. A tagállamok jogszabályai és gyakorlata terén fennálló különbségek akadályozták a kereskedelmet, megnehezítve ezáltal a belső piac működését is. Az Irányelv alapvető elvként szögezi le, hogy a biotechnológiai találmányok jogi oltalma nem teszi szükségessé az egyes tagállamok szabadalmi jogszabályai helyébe lépő önálló jogszabály megalkotását, mivel a biotechnológiai találmányok jogi oltalmának alapját továbbra is a tagállamok szabadalmi jogszabályai képezik, azzal, hogy azokat szükség esetén ki kell egészíteni annak érdekében, hogy megfelelő módon tudjanak eljárni az olyan technológiai fejlesztések tekintetében, melyek megfelelnek a szabadalmazhatóság feltételeinek. A
Müncheni Egyezményben nincs olyan tilalom, amely eleve kizárná a biológiai anyag szabadalmazhatóságát., ezért a szabadalmazhatóságot tagállamoknak állampolgáraik részére biztosítani szükséges. Valamint leszögezi az irányelv, hogy a biológiai anyag szabadalmazhatósága nem teheti legálissá az általánosan tilalmazott – közrendbe és közerkölcsbe ütköző genetikai kísérleteket, mint pl. a klónozást. Az Irányelv alapján biológiai anyag bármely olyan – genetikai információt tartalmazó anyag, amely önmagában képes a szaporodásra vagy biológiai rendszerben szaporítható. A jogszabály értelmében az új, feltalálói lépésen alapuló és iparilag hasznosítható találmány szabadalmazható akkor is, ha biológiai anyagból álló vagy azt tartalmazó termékre, vagy olyan eljárásra vonatkozik, amelynek révén biológiai anyagot állítanak elő, dolgoznak fel vagy alkalmaznak. Nem részesülhetnek szabadalmi oltalomban a növény- és állatfajták, a növények vagy állatok előállítására szolgáló eljárások. Kialakulásának és fejlődésének egyetlen szakaszában sem lehet szabadalmazható találmány tárgya az emberi test, sem pedig az emberi test bármely részének
puszta
felfedezése,
ideértve
valamely
gén
szekvenciájának
vagy
részszekvenciájának felfedezését is. Az emberi testből izolált vagy valamely műszaki eljárással más módon előállított rész, illetve génszekvenciáját vagy részszekvenciáját is, szabadalmazható találmány tárgya lehet akkor is, ha az ilyen rész szerkezete megegyezik valamely természetben előforduló rész szerkezetével. A találmány nem részesülhet szabadalmi oltalomban, ha kereskedelmi célból történő hasznosítása közrendbe vagy közerkölcsbe ütközik. Ha a nemesítő nem tudja megszerezni vagy hasznosítani a növényfajta-oltalom tárgyát egy már korábban bejegyzett szabadalom sérelme nélkül, kérelmére a szabadalmazott találmány hasznosítására az oltalom alatt álló növényfajta hasznosításához szükséges terjedelemben kizárólagosságot nem biztosító kényszerengedélyt kell kiadni.
Az Európai Parlament és Tanács 1768/92/EGK Rendelete a gyógyszerek kiegészítő oltalmi tanúsítványának bevezetéséről A gyógyszerek kifejlesztése a Közösségben csak úgy folytatható, ha az ilyen kutatások ösztönzése érdekében megfelelő védelmet biztosító, kedvező szabályozást biztosítanak. A kutatásra fordított befektetés megtérüléséhez nem elegendő a tényleges szabadalmi oltalom időtartama – tekintettel az új gyógyszerre vonatkozó szabadalma benyújtása és a gyógyszer forgalomba hozatala engedélyezése közötti időszak hosszúságára. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy a kutatóközpontok az erősebb védelmet biztosító országokba települnek át. Ezen probléma megoldásaként olyan egységes közösségi szabályozás vált szükségessé, amely megakadályozza a nemzeti szabályozásból adódó eltérő fejlődési irányokat, amely akadályozza a gyógyszerek Közösségen belüli szabad mozgását. Kiegészítő oltalmi tanúsítvány bevezetésére volt szükség, amelyet valamennyi tagállam azonos feltételekkel ad ki a gyógyszerre vonatkozó nemzeti vagy európai szabadalom jogosultjának kérelmére, amelyek forgalomba hozatalát engedélyezték. A gyógyszeripar összetett és bonyolult, így a jogalkotó valamennyi szereplő érdekeire tekintettel kell lennie, mint a közegészségügyi érdeket, így a tanúsítvány kiadásának időtartama nem haladhatja meg az öt évet. A Rendelet fogalmi meghatározása szerint gyógyszernek mindazon anyag vagy anyagok kombinációja, amelyet emberek vagy állatok betegségének kezelésére vagy megelőzésére szolgáló anyagként vagy kombinációjaként jelöltek meg, valamint minden olyan anyag vagy olyan anyagok kombinációja, amelyeket diagnosztikai eljárásban, illetve emberek és állatok élettani működésének helyreállítására, javítására, vagy módosítására embereken vagy állatokon alkalmaznak. A termék egy gyógyszer hatóanyaga vagy hatóanyagainak kombinációja. Az alapszabadalom olyan szabadalom, amely magát a terméket, a termék előállítására szolgáló eljárást vagy a termék alkalmazását oltalmazza, és amelyet jogosultja a tanúsítvány megszerzésére irányuló eljárás céljaira megjelöl. Tanúsítvány minden olyan termékre adható, amely szabadalmi oltalom alatt áll valamely tagállam területén. A termékre tanúsítványt kell adni, ha abban a tagállamban, amelyben a bejelentést benyújtották, a bejelentés napján a termékre még nem adtak tanúsítványt, a termék
gyógyszerként történő forgalomba hozatalát engedélyezték a 65/65/EGK irányelv vagy a 81/851/EGK irányelv szerint, a termékre nem adtak még tanúsítványt, valamint a hivatkozott két irányelv alapján kiadott engedély a termék gyógyszerként történő forgalomba hozatalára vonatkozó első engedély. Az alapszabadalom által biztosított oltalom keretein belül a tanúsítvány révén nyújtott oltalom csak a forgalomba hozatali engedély szerinti termékre, illetve a termék gyógyszerként történő olyan alkalmazásaira terjed ki, amelyeket
a
tanúsítvány
megszűnése
előtt
engedélyeztek.
A
tanúsítvány
az
alapszabadalommal azonos jogokat biztosít, azonos kötelezettségekkel és korlátokkal. Tanúsítvány az alapszabadalom jogosultjának vagy jogutódjának adható. A tanúsítvány időtartama az alapszabadalom jogszabályban meghatározott oltalmi idejének lejártakor kezdődik, és az alapszabadalom iránti bejelentés benyújtásának napja és a termék Közösségen belüli forgalomba hozatalára vonatkozó első engedély keltezésének napja között eltelt időszak öt évvel csökkentett időtartamával megegyező ideig tart.
Nemzetközi szabadalmi bejelentés – PCT A találmányi gondolat felmerülése esetén a hazai szabadalmi eljárás megindításával egyidejűleg célszerű tisztázni, hogy a találmány alkalmas lehet-e külföldi szabadalom megszerzésére. Amennyiben gazdaságilag és szakmailag is megalapozottan feltehető a nemzetközi szabadalom megszerzésének célszerűsége, a jövőbeni szabadalmasnak érdemes kihasználnia a Párizsi Uniós Egyezmény3 által biztosított uniós elsőbbség előnyeit. Azokban az országokban ugyanis, ahol nem áll jogvédelem alatt a találmány, azt bárki szabadon hasznosíthatja. Az uniós elsőbbség intézménye arra nyújt lehetőséget, hogy miután a bejelentő szabadalmaztatás érdekében bejelentette találmányát, 12 hónapon belül szabadalmat igényelhet más államok területén, kérve, hogy a külföldi bejelentését tekintsék olyannak, mintha azt a hazai bejelentés napján nyújtotta volna be. Az uniós
3
A legfontosabb nemzetközi iparjogvédelmi egyezmény a már hivatkozott Párizsi Uniós Egyezmény, amely 1884 óta van hatályban, így megállapítható, hogy ezen jogforrás kibírta az idő próbáját, melynek jelenleg 173 tagja van, Magyarország 1909 óta részese az egyezménynek. Ezen egyezmény közvetít az egymástól független nemzeti iparjogvédelmi rendszerek között a külföldi jogszerzés és jogérvényesítés érdekében (egyenlő elbánás elve), lehetővé teszi a hazai iparjogvédelmi bejelentéssel szerzett versenyelőny megőrzését a többi tagállamban (uniós elsőbbség), valamint elemi szintű jogharmonizációt valósít meg (közös szabályok).
elsőbbség azt eredményezi, hogy a hazai és a külföldi bejelentés napja között nyilvánosságra jutott megoldások nem lesznek újdonságrontóak a találmányra nézve. Külföldi szabadalmi oltalmat lehet szerezni egyrészt úgy, hogy a bejelentő minden olyan országban szabadalmi bejelentést nyújt be, ahol oltalmat kíván szerezni. Az egyes országok hivatalai az adott nyelvre lefordított bejelentés alapján folytatják le az engedélyezési eljárást. Ha viszonylag nagyobb számú országban kér oltalmat a bejelentő, ez a megoldás igen nagy költségekkel járhat. A külföldi szabadalmi oltalom megszerzésének másik módja, hogy a bejelentők a Szabadalmi Együttműködési Szerződés keretein belül egyetlen nyelven, egyetlen helyen benyújtott bejelentéssel indíthatják meg a szabadalom megadására irányuló eljárást, akár a PCT valamennyi szerződő államában. Az így alkalmazott eljárás jóval egyszerűbb, mintha minden egyes ország területére külön-külön nemzeti úton kérnénk oltalmat, hiszen nem kell több bejelentést benyújtani, sőt gyorsabb és olcsóbb is. Fontos tudni, hogy magával a PCT-bejelentéssel még nem szerezhető végleges szabadalmi oltalom, hiszen a bejelentett találmány oltalomképességét meg kell vizsgálnia a nemzeti, illetve regionális hivataloknak. A PCT-bejelentés jelentősen egyszerűbbé teszi az oltalomszerzési folyamatot A PCT keretein belül az engedélyezési eljárás két szakaszban folyik . 1. Az első, nemzetközi szakaszban nemzetközi kutatási jelentés és külön kérelemre nemzetközi elővizsgálati jelentés készül, valamint sor kerül a bejelentés közzétételére. A nemzetközi kutatási jelentés és a nemzetközi elővizsgálati jelentés értékes információkkal szolgál a találmány szabadalmazhatóságának megítéléséhez és annak eldöntéséhez, hogy érdemes-e a tetemes költséget igénylő nemzeti eljárásokat megindítani. 2. Az eljárás második szakasza, a nemzeti vagy regionális (pl. európai szabadalmazási) szakasz a bejelentő kezdeményezésére a nemzeti vagy regionális hivatalok előtt folyik, a nemzeti jogszabályok alapján. Ez a szakasz tekinthető a tényleges engedélyezési eljárásnak.
Megállapítható,
hogy
a
PCT
egységes
formai
követelményrendszere
egyértelműen elősegíti a nemzeti eljárások gyorsabb lefolytatását, és kedvezőbb döntési
helyzetbe hozza a bejelentőket az eljárás folytatásának kérdésében még azelőtt, hogy a nemzeti szakaszok megindításának magas költségei felmerülnének.
Európai szabadalmi bejelentés A legfontosabb regionális – azaz több országra kiterjedő – szabadalmaztatási eljárás az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) előtt folyik. Ennek keretében az Európai Szabadalmi Egyezmény összes szerződő államában – így Magyarországon is – egyetlen bejelentés alapján lehet szabadalmat szerezni, amely a megadás után „esik szét” nemzeti szabadalmakra. Azokat az országokat érdemes megjelölni, ahol esély van a találmány gyártására, illetve forgalmazására. Az európai szabadalmi rendszer fő előnye, hogy egyetlen közös eljárásban lehet akár 36 országban érvényesíthető európai szabadalmat szerezni. Magyarország 2003. január 1-je óta tagja az Európai Szabadalmi Egyezménynek, ettől az időponttól kezdve Magyarország is megjelölhető a külföldön benyújtott európai szabadalmi bejelentésekben, és engedélyezés után a bejelentésekből érvényes magyarországi szabadalmak keletkezhetnek. Az európai szabadalmi bejelentést be lehet nyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál (Münchenben, Hágában vagy Berlinben), illetve a magyar hatóságnál is. Ha a bejelentő magyar állampolgár, illetve ha lakóhelye vagy székhelye belföldön van, akkor az illetékes magyar hatóságnál kell benyújtania az európai szabadalmi bejelentést, kivéve azt az esetet, ha korábban magyar elsőbbséget vett igénybe. A bejelentésben meg kell jelölni azt, hogy a bejelentő mely államokban igényel szabadalmi oltalmat. A bejelentést és mellékleteit a hivatalos nyelvek valamelyikén: angol, francia vagy német nyelven kell benyújtani. Az európai szabadalmi bejelentést az ESZH az elsőbbség napjától számított 18 hónap elteltével közzéteszi. A közzétételt megelőzően elvégzi a bejelentés alaki vizsgálatát és lehetőség szerint az újdonságkutatást. A bejelentő a kutatási jelentés ismeretében dönthet arról, hogy kéri-e a bejelentés érdemi vizsgálatát. Az ESZH az érdemi vizsgálat keretében bírálja el a bejelentést a szabadalmazhatóság feltételei vonatkozásában. A testület pozitív döntése esetén az ESZH a
bejelentésben
megjelölt
valamennyi
ország
területére
kiterjedő
hatályú
európai
szabadalmat ad. Az európai szabadalommal szemben pozitív döntés meghirdetésétől számított kilenc hónapon
belül
bárki felszólalhat. A felszólalási eljárás eredményeként az ESZH
megvonhatja, illetve korlátozással vagy korlátozás nélkül fenntarthatja az európai szabadalmat. Az ESZH egyes határozataival szemben fellebbezésnek van helye az ún. fellebbezési tanácsokhoz. Az európai szabadalmi bejelentésben megjelölt országokban a bejelentés közzétételével csak akkor keletkezik ideiglenes oltalom, illetve csak akkor válik hatályossá a megadott európai szabadalom, ha azokkal kapcsolatban meghatározott időn belül teljesítik a nemzeti jogszabályokban előírt feltételeket. Az egyes országokban hatályosuló európai szabadalmak további sorsa lényegében azonos a nemzeti hivatalok által megadott szabadalmakéval. Fontos tudni, hogy európai szabadalmi bejelentéssel nem lehet az Európai Unió területére érvényes „közösségi” szabadalmat szerezni, a bejelentő az egyes nemzeti szabadalmak „kötegét” kapja. A PCT útján tett nemzetközi bejelentés és az európai szabadalmi bejelentés egymással kombinálható, hiszen lehetőség van arra, hogy a bejelentő a PCT-bejelentésben európai szabadalmi
bejelentést
(ún.
euro-PCT bejelentést)
kezdeményezzen. A bejelentő
megjelölheti az Európai Szabadalmi Egyezmény összes, illetve egy vagy több tagállamát is. Ebben az esetben a PCT engedélyezési eljárás nemzeti szakasza az Európai Szabadalmi Hivatal előtt folyik.
4.2.
Közösségi formatervezési minta
Az EK törekedett – a gazdasági, szociális és jogi érvek alapján alátámasztottan is – a formatervezési
minta-oltalom
egységes
szabályozását
megteremteni.
Ezen
munkafolyamatban a ’80-as évek közepétől fajsúlyosan a Max Plane Intézet vett részt. Munkájának eredménye az 1991-ben megjelent Zöld Könyv, valamint az azt követően
kiadott Fehér Könyv. Ezeken alapult az 1997-ben elkészült ipari minta tervezet, mely végleges jogi formáját a 98/71 EK irányelvben nyerte el. Az irányelv az államok jogharmonizációs kötelezettségének végső dátumát 2001. október 28.-i dátummal jelölték meg. Az 1998/71 EC Directive egy tudományos és jogalkotási munkafolyamat fontos állomása volt, amelynek motorja a jogharmonizáció szükségszerűsége, a verseny szabadságának érvényre juttatása volt. A tagállamok jogalkotása a ,,kumulatív oltalmakat” -, amelyek a szerzői joggal való együttes engedélyezést teszik lehetővé - tekintve három kategóriába sorolhatók. Egyrészt ,,a művészetek egységének elvéből” kiindulva teljes terjedelemben engedélyezik, mint Franciaországban, vagy részben engedélyezik, mint Németországban, vagy elvetik a ,,kumulatív oltalom” engedélyezésének lehetőségét. A korlátozott tartalmú engedélyek esetében az engedély odaítélésének feltétele, hogy a minta kielégítse az objektív újdonság követelményét. és művészeti tartalommal rendelkezzen, amely révén, mint iparilag alkalmazható művészeti alkotások mintaoltalom tárgyai lehetnek. A közösségi jog ezen szabályaira több állam szabályozása gyakorolt hatást. A szerzői joggal teljes kumulációt engedő rendszer a francia jogból, a mintaoltalom tárgyainak tágan meghúzott köre, a technikai árukülsővel szembeni megengedőbb fogalmak használata, és a vizuálisan nem érzékelhető kialakításokra rugalmasan kiterjesztő meghatározás, a szubjektivizált újdonság fogalma, a hosszú, maximális 25 éves oltalmi idő a német jogból került beemelésre. Az irányelv bevezető rendelkezései leszögezik, hogy a jogközelítés követelménye elegendő, ha azokra a tagállami rendelkezésekre terjed ki, amelyek a leginkább közvetlenül befolyásolják a belső piac működését. A szankciók, a jogorvoslatok, a végrehajtás vonatkozásában a tagállami jogalkotás szabályai az irányadók. Továbbá az irányelv biztosítja a tagállami jogalkotás szabadságát a formatervezési mintákkal kapcsolatos jogok lajstromozása, megújítására, és megsemmisítésére vonatkozó eljárások szabályozása terén.
Az oltalom nem terjedhet ki azokra az alkotóelemekre, amelyek a termék rendeltetésszerű használat során nem láthatók, illetve az ilyen alkotóelem olyan külső jellegzetességeire, amely az alkotóelemnek a termékbe való beillesztését követően nem láthatók, vagy amelyek önmagukban nem felelnek meg az újdonság, az egyéni jelleg követelményeinek. Az irányelv szerint a formatervezési minta egyéni jellege azon alapszik, hogy a minta a már meglévő
bármely
mintához
képest
a
tájékozott
használóra
nyilvánvalóan
eltérő
összbenyomást tesz e, figyelembe véve annak a terméknek a természetét, amelyre a mintát alkalmazzák, vagy amelyben a minta megtestesül, különös tekintettel a termék szerinti iparágazat sajátosságaira, valamint arra, hogy a szerző milyen szabadságfokkal állíthatta ki a mintát. Az irányelv fogalmi meghatározása szerint formatervezési minta valamely termék egészének vagy részének megjelenése, amelyet magának a terméknek, illetve díszítésének külső jellegzetességei – különösen a rajzolat, a körvonalak, a színek, az alak, a felület, illetve az anyagok jellegzetességei – eredményeznek. (1. cikk a) bek). Termék bármely ipari vagy kézműipari árucikk, ideértve egyebek mellett azokat a részeket is, amelyeket valamely összetett termékben való összeállításra szántak, továbbá a csomagolást, a kikészítést, a grafikai jelzéseket, a nyomdai betűformákat, a számítógépes programok kivételével. (1. cikk b) bek) Továbbá az irányelv szerint az összetett termék az olyan alkotóelemekből álló termék, amelyek eltávolításával a termék szétszedhető és utána újból összeszerelhető. A tagállamok kötelesek a formatervezési mintákat lajstromozás útján oltalomban részesíteni,
és
azok
jogosultjai
számára
kizárólagos
jogosultságot
biztosítani. A
formatervezési minta akkor részesülhet oltalomban ha új és egyéni jellegű. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a BPHH a lajstromozási eljárásban nem vizsgálja az újdonságot és az egyéni jelleget. A bejelentett mintát akkor is lajstromozza, ha az nem felel meg ezeknek a követelményeknek. Az újdonság vagy az egyéni jelleg hiánya egy ellenérdekű fél által indított megsemmisítési eljárásban vizsgálható.
Közösség formatervezési minta-oltalmi bejelentést bármely természetes vagy jogi személy benyújthat, tekintet nélkül állampolgárságára, illetve székhelyére, így a magyar formatervezők, vállalkozások is. A bejelentést a BPHH-nál, illetve a nemzeti hatóságnál egyaránt be lehet nyújtani. A formatervezési mintának egyéni jellege van, ha a bejelentés napját – elsőbbség igénylése esetén az elsőbbség napját – megelőzően nyilvánosságra jutott bármely mintához képest a tájékozott használóra eltérő benyomást tesz. Az egyéni jelleg megítélésekor figyelembe kell venni, hogy a szerző milyen alkotói szabadságfokkal állíthatta ki a mintát. A lajstromozás alapján, azok a minták, amelyek megfelelnek az irányelvben támasztott követelményeknek, a bejelentés napjától számított egy vagy több ötéves időtartamra szóló mintaoltalomban részesülnek. A mintaoltalmat jogosultja egy vagy több ötéves időtartamra megújíthatja, de az oltalom legfeljebb a bejelentés napjától számított 25 éves időtartamra szólhat. A minta lajstromozása alapján a jogosultnak kizárólagos joga van a minta hasznosítására, és arra, hogy a mintát engedélye nélkül hasznosító harmadik személyekkel szemben fellépjen. A valamely tagállamban vagy tagállam vonatkozásában az irányelvvel összhangban való lajstromozás útján oltalomban részesülő formatervezési mintát bármilyen formában történő megalkotásától vagy rögzítésétől az adott állam szerzői jogi jogszabályai szerinti védelem is megilleti. A védelem terjedelmét és feltételeit az egyes tagállamok hatályos jogszabályai állapítják meg. A lajstromozott közösségi mintaoltalom előnye, hogy egyetlen bejelentéssel, egyetlen nyelven, egyetlen díj fejében, az Európai Unió mind a 27 tagállamának területére oltalmat lehet szerezni. Nem szükséges tehát minden egyes tagállamban – eltérő nyelveken, díjakkal és jogszabályokkal megbirkózva – időigényes, költséges eljárást indítani. Nincs akadálya azonban annak sem, hogy – piaci megfontolások miatt – csak egyes tagállamokban szerezzen oltalmat a bejelentő. Ezt nemzeti bejelentések megtételével érheti el a bejelentő. Sőt, ugyanarra a mintára nemzeti és közösségi oltalom egyidejűleg is fennállhat.
A lajstromozás nélküli mintaoltalom a gyors ütemben változó vagy avuló termékeket előállító iparágak (pl. ruha- vagy a cipőipar) számára kínál megoldást. Ugyanakkor egy jogvita során nehézségbe ütközhet az oltalom keletkezésének vagy annak bizonyítása, hogy a mintát a másik fél szándékosan másolta-e. Oltalmazható minta a közösségi formatervezési mintaoltalom vonatkozásában egy termék egészének vagy részének a megjelenése lehet, amelyet magának a terméknek, illetve a díszítésének külső jellegzetességei – különösen a rajzolat, a körvonalak, a színek, az alak, a felület, illetve az anyagok jellegzetességei – eredményeznek. A mintával szemben támasztott két alapvető követelmény az újdonság és az egyéni jelleg megléte, illetve, hogy a minta ne legyen kizárva az oltalomból. A
mintaoltalom
jogosultjának
kizárólagos
joga
van
a
minta
hasznosítására.
Hasznosításnak minősül többek között a termék előállítása, forgalomba hozatala, behozatala, kivitele vagy használata. Másrészt a jogosult felléphet azokkal szemben, akik a mintát engedélye nélkül hasznosítják. A jogkimerülés szabálya alapján a jogosult nem tilthatja meg például, hogy az általa az egyik tagállamban forgalomba hozott minta szerinti terméket más személy egy másik tagállamba behozza, illetve azt belföldön forgalmazza.
4.3.
A használati mintaoltalom Európai Uniós követelményei
A közösségi használati minta Zöld könyvének kiadására 1995-ben került sor. A Zöld könyv véleményezésére ezután széles körben sor került, a közösségi szervek 1998-ban kidolgozták a használati-minta irányelv tervezetét. A Gazdasági és Szociális Bizottság még ebben az évben kiadta az irányelv-tervezetet. A tervezet indokolásából kirajzolódnak használati mintára vonatkozó közösségi elképzelések, melyek a versenyképesség növelését, valamint a kis- és középvállalkozások versenyképességét segíti elő. A tagországok gyakorlatával összhangban a termékeket és az eljárásokat az irányelv nem részesíti oltalomban. A minták oltalmát nem terjesztik ki a kémiai, gyógyszeripari termékekre és eljárásokra, valamint a számítógépes programokra vonatkozó találmányokra.
Az újdonság és a feltalálói lépés vizsgálatát nem követelik meg. A bevezető indokolás 15. pontja jelentős súlyt fektet a versenyszabadságokra tekintettel arra is, hogy az oltalom terjedelme, valamint az oltalmi idő egységesen nyerjen szabályozást, illetve, hogy az oltalmi idő ne haladja meg a 10 évet.
5. A szabadalmi jog
5.1.
A szabadalmi jogviszony tárgya és alanyai
A szabadalom jogintézménye, mint a jogi oltalmak egy formája komoly hagyományokkal rendelkezik. A szabadalmi oltalom alapján a találmány megalkotója vagy más jogosult részére az oltalmi idő alatt kizárólagos jellegű jogosultságot nyújt a találmány feletti rendelkezésre, és biztosítja a találmány nyilvánosságra jutását. A szabadalmi jogviszony abszolút természetű és negatív tartalmú jogviszony. A jogviszony abszolút jellege szerint a jogviszony alanyai közül csak a szabadalom jogosultja vagy jogosultjai a személy szerint meghatározottak, a rajta/rajtuk kívül mindenki köteles tartózkodni a jogosult vagy jogosultak joggyakorlásának megzavarásától. Ezen kötelezettség képezi a jogviszony negatív tartalmát. A szabadalmi oltalom alatt álló találmány hasznosítása, felhasználása szerződéses jogviszony keretein belül realizálódik, így ezen jogviszonyok az alapjogviszonyokkal ellentétben relatív szerkezetűek és pozitív tartalmúak. Hazai jogalkotásunk koncepciója szerint a szabadalom intézménye megfelelően ösztönzi a műszaki fejlődést, így fenntartotta, valamint a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény megalkotásával új alapokra helyezte és korszerűsítette, az európai normákhoz igazította a szabadalom jogintézményt.
5.2.
A szabadalmazható találmány kritériumai
A hatályos 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) nem magának a találmánynak, hanem az oltalmazható, szabadalmazható találmánynak a kritériumait határozza meg. Ennek indoka, hogy a találmány jog előtti kategória, a jogalkotó viszont a találmánynak jogi célokra redukált, a jogi módszerekkel megfogható befolyásolható fogalmára összpontosít. A találmány a műszaki alkotások egyik fontos fajtája és alkotó tevékenység eredménye, a gyakorlati életben megvalósítható, materializálódó, elsajátítható gondolat, mely a tudományt és technikát gazdagítja. Az Szt. 1. §-a szerint szabadalmazható minden új, feltalálói tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható találmány”. A törvény a szabadalmazható találmány fogalmi meghatározását követően magyarázatot nyújt minden egyes kritériumot illetően pozitív feltételeket megfogalmazva, illetve kizáró okokat felsorolva. A magyar szabadalmi jog szerint a találmánynak abszolút újdonsággal kell rendelkeznie. A találmány akkor új, ha nem tartozik a technika állásához. A technika állásához tartozik mindaz, amely az elsőbbség időpontja előtt írásbeli közlés, szóbeli ismertetés, gyakorlatbavétel útján vagy bármilyen más módon bárki számára hozzáférhetővé vált. Az újdonság követelményének abszolút jellege időbeli és térbeli korlátozás nélkül érvényesül, azaz az elsőbbségi időpont előtt bárhol a világon és bármikor nyilvánosságra jutott információt a technika állásához tartozóak, így újdonságrontó körülménynek kell minősíteni. Újdonságrontó körülmény bármi lehet, mivel a törvény szerint ,,bármilyen más módon
bárki
számára
hozzáférhetővé
vált”
körülmények
tartoznak
ide,
mint
a
tömegkommunikációs eszközök útján nyilvánosságra hozott információ. Az információnak nem szükséges bárki számára hozzáférhetőnek lennie, csak elviekben. A technika állásához tartozónak kell tekinteni továbbá az olyan korábbi elsőbbségű – belföldi vagy azzal azonos hatályú – szabadalmi, használati mintaoltalmi bejelentés tartalmát is, amelyet a bejelentési eljárásban az elsőbbségi időpontot követően közzétettek, illetve meghirdettek. Ez alól kivételt képez a nemzetközi szerződés alapján közzétett bejelentés, mert ez csak
akkor újdonságrontó, ha a bejelentés magyar fordítását külön jogszabály rendelkezéseinek megfelelően benyújtották. Ezen szabályok a termékszabadalomra vonatkoznak, amelytől meg kell különböztetnünk az eljárási szabadalmat. A termékszabadalom alapján a szabadalmas kizárólagos jogosultsága egy adott termékre vonatkozik, függetlenül attól, milyen eljárással, módszerrel állította azt elő. Az eljárási szabadalom egy meghatározott eljárást oltalmaz, s az ezzel előállított termékre az oltalom csak közvetetten érvényesül.
A technika állásának részeként nem vehető figyelembe a találmánynak az elsőbbség napját legfeljebb hat hónappal megelőz nyilvánosságra jutása, ha az
•
a bejelentővel vagy jogelődjével szemben elkövetett jogsértés következménye, vagy
•
annak eredménye, hogy a bejelentő vagy jogelődje a találmányt az illetékes hatóság elnökének a Magyar Közlönyben közzétett közleményében megjelölt kiállításon bemutatta.
Az Szt. 4. § (1) bekezdése szerint feltalálói tevékenységen alapul a találmány, ha a technika állásához képest szakember számára nem nyilvánvaló. Eszerint a találmánynak alkotó jellegűnek kell lennie, mert a szabadalmi oltalom ezen feltétele nem valósul meg, ha azt a szakember saját szakértelmével minden különösebb nehézség nélkül meg tudja valósítani. Ezen a ponton alapvető fogalomként kell meghatároznunk a szakember fogalmi elemeit. A szakismeretek állandó fejlődése a szakember fogalmának meghatározását nehezíti. szabadalmi törvényünk erre vonatkozóan nem ad útbaigazítást, a magyar joggyakorlat az újdonságrontó jelleg megítélésénél nem az átlagos, hanem a saját szakterületén jó szakember ismereteit tekintette kiindulási alapnak. Iparilag alkalmazható a találmány, ha az ipar vagy a mezőgazdaság valamely ágában előállítható, illetve használható. A törvény a találmány reprodukálhatóságát kívánja meg,
vagyis azt, hogy azonos eredménnyel megvalósítható legyen. Negatív oldalról szemlélve ez az ismérv azt jelenti, hogy az adott találmányt ne csak egyszeri alkalommal, megismételhetetlenül lehessen előállítani, mert ezn nem elégíti ki a használhatóság követelményeit. Ki kell emelnünk, hogy nem tekinthetők iparilag alkalmazhatónak az emberi vagy állati test kezelésére szolgáló gyógyászati vagy sebészeti eljárások. Kivételt képeznek ez alól az ilyen eljárásokban alkalmazott termékek, így különösen anyagok és keverékek.
A magyar jog egyes megoldásokat, találmányokat kizár a szabadalmi oltalomból. A kizárások első csoportját az Szt. 1. § (2) bekezdése állapítja meg. Ilyen találmány különsen:
•
a felfedezés, a tudományos elmélet és a matematikai módszer,
•
az esztétikai alkotás,
•
a szellemi tevékenységre, játékra, üzletvitelre vonatkozó terv, szabály vagy eljárás, valamint a számítógépi program, valamint
•
az információk megjelenítése.
További kizárással kapcsolatos szabályt tartalmaz az Szt. 6. § (2) bekezdése, mely szerint a találmány nem részesülhet szabadalmi oltalomban, ha közzététele vagy hasznosítása a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközne. Értelemszerűen kizárt az oltalomból az a találmány, melynek tárgya azonos korábbi elsőbbségű szabadalom tárgyával. Azonos találmányra csak egy személynek adható kizárólagos jellegű oltalom. Előfordulhat viszont az az eset, hogy párhuzamosan egymástól függetlenül hoznak létre azonos találmányt, de ezek tekintetében az időbeli elsőbbség fogja eldönteni, hogy ki lesz jogosult a szabadalmasi minőségre. A törvény a növény- és állatfajták szabadalmazhatóságát illetően sajátos, eltérő szabályokat állapít meg.
5.3.
A feltaláló és a szabadalmas
A szabadalom jogosultja elsősorban az a személy, aki a találmányt megalkotta, vagyis a feltaláló. Mint említettük, ugyanazt a találmányt egymástól függetlenül többen is megalkotják, ezért a törvény a feltaláló személyére nézve vélelmet állít fel, mely szerint amíg jogerős bírósági ítélet mást nem állapít meg, azt a személyt kell feltalálónak tekinteni, aki az elismert bejelentési napon benyújtott bejelentésben feltalálóként szerepel. A feltalálón kívül azonban a feltalálón kívül más is lehet. Ez abból a tényből fakad, hogy a szabadalom, valamint a szabadalmi igény, min forgalomképes, vagyoni természetű jogosultság átruházható, vagy öröklés következtében másra átszállhat. Az Szt. 8. § (1) bekezdése szerint a szabadalmi igény a feltalálót vagy jogutódját illeti meg. A szabadalmi igény szempontjából igényjogosultnak azt a személyt kell tekinteni – amíg jogerős bírósági ítélet vagy hatósági határozat mást nem állapít meg – aki a találmányt korábbi elsőbbséggel jelentett be. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a feltalálót bizonyos személyez fűződő jogosultságok megilletik már a szabadalom megadása előtt, illetve szabadalmi oltalom hiányában is. Ezen vonatkozásban a szabadalmi törvény a feltalálót megillető ezen jogosultságokat teljes körűen nem említi, így ezekben a kérdésben a Polgári Törvénykönyv általános, a személyiségvédelemre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. Abban az esetben, ha az alkotást többen együttműködve dolgozzák ki, szerzőtársi kapcsolat jön létre. A törvény rendelkezései szerint amennyiben többen közösen alkották meg a találmányt, a feltalálók szerzőségi részarányait – ellenkező megjelölés hiányában – egyenlőnek kell tekinteni. A bejelentésben feltüntetett szerzőségi arány csak jogerős bírósági ítélet alapján módosítható. A bírósági gyakorlat alapján feltalálótársi kapcsolat csak akkor keletkezik, ha minden közreműködő személy esetleg eltérő arányban, de alkotó jellegű tevékenységgel vett részt a találmány létrehozásában. Valamint a szerzőségi arányokat is a közreműködés alkotó jellegű része dönti el.
Közös szabadalom esetén a szabadalmastársak közötti jogi kapcsolat vonatkozásában részletesebb szabályozást figyelhetünk meg. Ezen jogi rendelkezések körében a közös tulajdon
körében
alkalmazott
megoldásokra
támaszkodik
a
jogalkotó,
azaz
a
tulajdonközösséghez hasonlóan itt is különbséget tehetünk a szabadalmastársak belső- és külső jogviszonyai között. Az alkotó jellegű közreműködés különbözősége folytán a szabadalmastársak hányadai eltérőek lehetnek, kétség esetén azonban a törvény szerint a részesedési hányadot egyenlőnek kell tekinteni. A találmányt bármelyik szabadalmastárs önállóan is hasznosíthatja, köteles azonban társainak részesedési hányaduk arányában megfelelő díjat fizetni. Továbbá bármelyik szabadalmastárs jogosult a szabadalom fenntartása és védelme érdekében önállóan is fellépni. A Polgári perrendtartás szabályai szerint ebben az esetben a szabadalmastárs eljárási cselekményei – az egyezséget, az elismerést és a jogról való lemondást kivéve – arra a szabadalmastársra is kihatnak, akik valamely határidőt, határnapot vagy cselekményt elmulasztott, feltéve, hogy a mulasztását utóbb nem pótolta. A szabadalommal kapcsolatos költségek a szabadalmastársakat egymás közötti viszonyukban részesedési hányaduk arányában terhelik. Ha valamelyik szabadalmastárs a rá eső költségeket felhívás ellenére sem fizeti meg, a költségeket viselő szabadalmastárs a mulasztó hányadának átruházását igényelheti. A szabadalmastársak saját hányadukkal önállóan rendelkeznek, visszterhes elidegenítés esetén azonban a többi szabadalmastársat harmadik személyekkel szemben elővásárlási jog illeti meg. A szabadalmastársak a találmány egészének hasznosítására harmadik személy részére csak közösen adhatnak engedélyt. Ha ehhez valamelyik szabadalmastárs nem járul hozzá, nyilatkozata bírói ítélettel pótolható. A szabadalmastárs saját hányadáról le is mondhat. A lemondó hányadára a többi szabadalmastárs joga – részesedésük arányában kiterjed. Ez a szabadalmi növedéki jognak.
5.4.
A szabadalmi jogviszony tartalma
5.4.1. A feltaláló személyhez fűződő jogai Az iparjogvédelem körében általában a gazdasági vagyoni szempontok dominálnak, és csak másodsorban jutnak érvényre a személyiségi érdekek. A feltalálót megilleti a névjog, a feltalálói minőségének elismeréséhez való jog. A feltaláló a Polgári Törvénykönyv szerint léphet fel azzal szemben, aki e minőségét kétségbe vonja. A feltalálót megilleti az a jog is, hogy a szabadalmi iratok őt e minőségében feltüntessék. Ez a jogosultság a feltalálót akkor is megilleti, ha nem ő a szabadalmas, mint a szolgálati találmányok esetében. A névjog negatív tartalma alapján a feltaláló rendelkezése szerint mellőzni kell nevének feltüntetését a nyilvánosságra kerülő szabadalmi iratokon. A feltaláló joga szabadon dönteni abban a kérdésben, hogy nyilvánosságra hozza-e találmányát vagy titokban tartja. A titokban tartás leginkább akkor fordul elő, ha a feltaláló a találmányát azon megfontolásból nem hozza nyilvánosságra, mert azt gazdasági érdekeinek szolgálatában know-how-ként kívánja hasznosítani. A szabadalmi eljárásban a közzététellel a találmány mindenképpen nyilvánosságra kerül, ennek előtte azonban a találmányt csak a feltaláló hozzájárulásával szabad nyilvánosságra hozni. A feltaláló a találmány módosítását, továbbfejlesztését nem gátolhatja meg. A feltaláló integritáshoz való joga alapján követelheti, hogy a találmány lényegét torzításmentesen közöljék. A
személyhez
érvényesíthetők.
fűződő
jogok
forgalomképtelenek
és
időbeli
korlátok
nélkül
5.4.2. A szabadalmas vagyoni jogai Az Szt. 19. § (1) bekezdése alapján a szabadalom jogosultjának kizárólagos joga van a találmány hasznosítására. A kizárólagos hasznosítási jog magában foglalja a találmány tárgyának a gazdasági tevékenység körében való rendszeres előállítását és használatát, továbbá forgalomba hozatalát. A forgalomba hozatal mind a termékre, mind a jogra is vonatkozik. Ezen vagyoni jogokat a szabadalmi oltalom abszolút szerkezetéből adódóan más személy kizárólag a szabadalmas hozzájárulásával gyakorolhatja. A szabadalmas bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül előállítja, használja, forgalomba hozza, illetve forgalomba hozatalra ajánlja a találmány tárgyát képező terméket, vagy e terméket ilyen céllal az országba hozza, vagy használja a találmány tárgyát képező eljárást, illetve másnak az eljárást használatra ajánlja, valamint előállítja, használja, forgalomba hozza, illetve forgalomba hozatalra ajánlja vagy ilyen célból az országba behozza a találmány tárgyát képező eljárással közvetlenül elállított terméket. Azzal szemben is felléphet a szabadalmas, aki engedélye nélkül a találmány hasznosítására nem jogosult személynek a találmány lényeges elemével kapcsolatos dolgot ad át vagy ajánl fel átadásra a találmány megvalósítása céljából. Kivételt képez ezen körben, ha az átadott vagy felajánlott dolog a kereskedelmi forgalomban szokásos áru. A kizárólagos hasznosítási jog feltétele, hogy a hasznosítás a szabadalmas rendszeres gazdasági tevékenysége keretében, vagyis iparszerűen történjék.
Így a kizárólagos hasznosítási jog nem terjed ki
•
a magánhasználat céljából végzett, illetve a gazdasági tevékenység körén kívül eső
cselekményekre,
•
a találmány tárgyával kapcsolatos kísérleti célú cselekményekre, valamint
•
orvos által rendelt gyógyszernek gyógyszertárban vény alapján történő alkalmi
elkészítésére és az így elkészített gyógyzerrel kapcsolatos további cselekményekre. A szabadalmast megillető kizárólagos hasznosítási jog végül kiterjed a találmány tárgyát képező termék forgalmazására, értékesítésére is. A szabadalmas vagyoni érdekei mentén maga hasznosítja a találmányt vagy lehetősége van a szabadalom átruházására, illetve arra, hogy másnak a hasznosításra engedélyt adjon megfelelő ellenérték fejében. Ha nem a feltaláló a szabadalmas, a szabadalmi igényt ugyancsak átruházhatja még a szabadalom megadása előtt és az így kötött szerződés alapján járó ellenérték alkalmas vagyoni érdekei kielégítésére. A vagyoni jogok időben korlátozottak, hiszen a szabadalmas jogán csak az oltalmi idő alatt érvényesíthetők, valamint forgalomképesek, azaz átszállhatnak élők közötti ügyletek alapján és öröklés jogcímén is, illetve megterhelhetők.
5.4.3. A szabadalmas kötelezettségei A szabadalmas alapvető kötelezettségei a találmány feltárása, a megfelelő hasznosítása, valamint a szabadalmi oltalom fenntartása. A szabadalmas köteles a találmányi megoldást a szabadalom megszerzésére irányuló eljárásban olyan mértékben közzétenni, hogy annak alapján szakember a találmányt megvalósíthassa. A szabadalmasnak kötelezettsége továbbá, hogy a találmányt a nemzetgazdaság szükségleteinek megfelelő módon és mértékben hasznosítsa. Ez a szabadalom társadalmi rendeltetéséből fakad. Ha ezt a lehetőséget a szabadalmas nem aknázza ki, visszaél jogával. A szabadalmas a találmány megfelelő hasznosítását saját maga biztosíthatja, de ezen kötelezettségének úgy is eleget tehet, hogy másnak a hasznosításra engedélyt ad. A hasznosítási kötelezettség megsértését a törvény szankcionálja, azaz a hasznosítás hiánya, vagy nem megfelelő hasznosítása esetén kényszerengedély útján másnak biztosítja a találmány hasznosításának jogát. A szabadalmas kötelezettsége végül évenként, a szabadalmi oltalom időtartamára, külön jogszabályban
meghatározott fenntartási díj megfizetése. A díj az első évre a bejelentés napján a további évekre pedig a bejelentés napjának megfelelő naptári napon előre esedékes, a díj az oltalmi idő teltével növekszik. A szabadalmi bejelentés közzétételét megelőzően esedékessé vált fenntartási díjat a közzétételtől, az államtitokként kezelt szabadalom megadását megelőzően esedékessé vált fenntartási díjat a megadó határozat jogerőre emelkedésétől is meg lehet fizetni. Amennyiben a szabadalmas az esedékes illeték befizetését elmulasztja, ez a szabadalmi oltalom megszűnéséhez vezet. A törvény azonban a szabadalmas számára pótlási lehetőséget biztosít, mivel lehetővé teszi, hogy a fenntartási díjat az esedékességtől számított hat hónapos türelmi idő alatt is meg lehet fizetni, ha a szabadalmas ezt valamilyen ok miatt elmulasztaná.
5.5.
A szabadalom hatálya
A szabadalom hatályát tekintve megkülönböztetünk tárgyi, területi és időbeli hatályt. A szabadalom tárgyi hatálya, azaz a szabadalmi oltalom terjedelme zat határozza meg, hogy melyek azok a megoldások, amelyekre a jogosult az oltalmat kéri. A szabadalmi oltalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg. Az igénypontokban műszaki és jogi elemek is szerepet játszanak. Az igénypontok pontos meghatározása dnti el ugyanis a szabadalmazhatóság határait, és az lesz irányadó a díjazás meghatározásánál, valamint a bitorlás megállapításánál is. A magyar szabadalmi jog az igénypontokat két külön részre bontja. Az egyik az ún. tárgyi kör, amely a találmány címét, a találmány tárgyának ismert elemeit tartalmazza. A második az ún. jellemző rész, amely a találmány valóban új, az ismertektől megkülönböztető elemeit fogalmazza meg. megkülönböztetünk továbbá főés aligénypontokat. Egy találmány lényeges elemeit egyetlen főigénypontban kell meghatározni. Az aligénypontban egy vagy több előnyös megoldás szerepelhet, így ezek konkrétabbak, de közvetlenül vagy közvetve utalniuk kell a főigénypontra. Így láthatjuk, valamint a bírói gyakorlat is azt támasztja alá, hogy a szabadalmazhatósági kritériumok
meglétét a főigénypont alapján kell megítélni. A szabadalom hatálya csak olyan megoldásra terjed ki, amely a főigénypont valamennyi elemét tartalmazza. Az igénypontokat a leírás és a rajzok alapján kell értelmezni. Az igénypontok tartalmát nem lehet kizárólag nyelvtani értelmükre korlátozni, de az igénypontoknak olyan jelentést sem lehet tulajdonítani, mintha azok csupán iránymutatást adnának szakember számára az oltalmazni kívánt találmány meghatározásához. A szabadalom területi hatályát tekintve a szabadalomra vonatkozó szabályok a Magyar Köztársaság területén érvényesülnek, azaz a szabadalmi oltalom territoriális jellegű. A szabadalom időbeli hatálya szerint a szabadalmi oltalom időleges kizárólagosságot biztosít a jogosultjának. Az Szt. meghatározza az oltalmi idő kezdetés és tartalmát, amely határok között a szabadalomból folyó jogosultságok érvényesíthetők, illetőleg a kötelezettségek teljesíthetők. A végleges szabadalmi oltalom a bejelentés napjától számított 20 évig tart. Az oltalom ex tunc, a bejelentés időpontjára visszaható hatállyal jön létre. Az oltalom fennállásának teltétele a fenntartási díj fizetése. A szabadalmi oltalom a bejelentés közzétételével keletkezik, a hatálya viszont visszahat a bejelentés napjára. A közzététellel keletkező oltalom ideiglenes, véglegessé akkor válik az oltalom, ha a bejelentő a találmányra szabadalmi oltalmat kap.
5.6.
A szabadalmi oltalom korlátai
A szabadalom kizárólagos jellege nem jelent egyben korlátlanságot, azaz az oltalom fennállása alatt a szabadalmast meghatározott kötelezettségek terhelik, valamint a szabadalomból folyó jogok nem gyakorolhatók társadalmi rendeltetésük céljával ellentétes módon, mivel ez joggal való visszaélést valósít meg. A legalapvetőbb korlátozást a szabadalomból folyó alanyi jogok vonatkozásában a társadalmi rendeltetéshez kötöttség jelenti. Az Szt. a szabadalom tényleges korlátai között az előhasználati és továbbhasználati jogot, valamint a tranziteszközökre vonatkozó korlátokat szabályozza. Előhasználati jog
illeti meg azt, aki az elsőbbség napja előtt kezdte meg a találmány tárgyának belföldön, jóhiszemű és gazdasági tevékenysége körében történő előállítását vagy használatát, vagy annak érdekében komoly előkészületeket tett. Az előhasználati jog indoka a párhuzamos találmányok lehetősége és a szabadalom kizárólagossága közötti konfliktus méltányos feloldására törekvés. előfordulhat ugyanis, hogy ugyanazt a találmányt egymástól függetlenül többen is létrehozzák, de a független feltalálók közül csak a korábbi bejelentő szerezhet szabadalmi oltalmat. Amennyiben a korábbi feltaláló találmányát nyilvánosan hasznosította, a későbbi bejelentővel szemben erre újdonságrontó tényként sikerrel hivatkozhat. Ha viszont a használat nem volt nyilvános a feltaláló részére a törvény előhasználati jogot biztosít. Az előhasználati jog feltétele, hogy a jogosult a találmány tárgyát az elsőbbségi időpontot megelőzően belföldön gazdasági tevékenysége körében előállítsa vagy használja, beleértve azt az esetet, hogy a használó ennek érdekében komoly előkészületet tett. A törvény az előhasználó jóhiszeműségét is megkívánja, amíg a szabadalmas be nem bizonyítja, hogy az elhasználat a szabadalommal védett találmányt létrehozó feltalálói tevékenységen alapul. Terjedelmét tekintve az előhasználat azt jelenti, hogy annak jogosultja tevékenységét az elsőbbség időpontjában megállapítható mértékben folytathatja, de nem bővítheti, legfeljebb a komoly előkészület bizonyítható mértékéig. Az előhasználati jog személyhez kötött jogosultság, az előhasználati jogot csak a jogosult gazdálkodó szervezettel vagy annak – előállítást, a használatot, illetve az előkészületet folytató – szervezeti egységével együtt lehet csak átruházni. Továbbhasználati jog illeti meg a törvény alapján azt, aki szabadalmi oltalom megszűnésének megállapítása és új érvénybe helyezése közötti időben kezdte meg a találmány tárgyának belföldön, gazdasági tevékenység körében történő előállítását vagy használatát, vagy annak érdekében komoly előkészületet tett. Ebben a körben a jog a továbbhasználóval nem támasztja a továbbhasználó jóhiszeműségét. A továbbhasználóval szemben a szabadalmi oltalom – az előállításnak, a használatnak, illetőleg az előkészületek az elsőbbség napján meglévő mértékéig – hatálytalan. A továbbhasználati jog is személyhez kötött jogosultság, önállóan nem forgalomképes.
A tranziteszközökre és árukra vonatkozó korlátozás A szabadalmi oltalom hatálya – viszonosság esetén – nem érvényesül az olyan közlekedési és szállítási eszközök tekintetében, amelyek csak átmenőben vannak az ország területén, továbbá az olyan külföldi eredetű áruk tekintetében, amelyek belföldön nem kerülnek forgalomba. Ezt a rendelkezést a nemzetközi közlekedés és áruforgalom zavartalan működése indokolja. A
magyar
szabadalmi
jog
a
Párizsi
Uniós
Egyezmény
alapján
fennálló
kötelezettségeinkkel összhangban kiveszi a szabadalmi oltalom hatálya alól az olyan közlekedési és szállítási eszközöket és ugyanúgy a külföldi eredetű árukat is, amelyek csak időlegesen, átmenőben, tranzitforgalomban vannak az ország területén és amely áruk belföldön nem kerülnek forgalomba. Mindez azonban csak viszonosság esetén működik.
Szabadalmi kényszerengedély Kényszerengedély a hasznosítás elmulasztása miatt Ha a szabadalmas találmányát a szabadalmi bejelentés napjától számított négy év, illetve – ha ez hosszabb – a szabadalom megadásától számított három év alatt a találmányt az ország területén a belföldi kereslet kielégítése érdekében nem hasznosította, erre komoly előkészületet nem tett, és másnak sem adott hasznosítási engedély, belföldi székhelyű gazdálkodó szervezetnek – kérelmére – kényszerengedélyt kell adni, kivéve ha a szabadalmas
mulasztását
igazolja.
A
hasznosítási
kötelezettség
elmulasztásának
jogkövetkezménye tehát a kényszerengedély, kényszerlicencia megadásának a lehetősége, ha annak törvényi feltételei fennállnak.
Ezen feltételek:
•
A szabadalmas találmányát nem, illetőleg nem a szükséges módon és mértékben
hasznosítja. Hasznosítás alatt azokat az eseteket értjük, ha a szabadalmas maga állítja elő és forgalmazza a találmány tárgyát, illetve ha erre másnak engedélyt ad. Hasznosítás továbbá, ha a szabadalmas a terméket nem az országban állítja elő, de import útján biztosítja a termék fogalmát.
•
A szabadalmas a törvényben biztosított ésszerű türelmi időn belül a hasznosítást
nem kezdik meg, illetve erre komoly előkészületet nem tesz. Ez a türelmi idő a már említett 4, illetve 3 év. Ha ezek a határidők eltelnek, a kényszerengedély még akkor is elhárítható, ha a szabadalmas mulasztását kellőképpen igazolja.
•
Továbbá ha a szabadalmas másnak sem adott önként hasznosítási engedélyt.
Kényszerengedély a szabadalmak függősége miatt Ha a szabadalmazott találmány másik szabadalom megsértése nélkül nem hasznosítható, a függő szabadalom jogosultjának a gátló szabadalom hasznosítására a szükséges terjedelemben kényszerengedélyt kell adni, ha a gátló szabadalom szerinti találmányhoz viszonyítva a függő szabadalom szerinti találmány számottevő gazdasági jelentőségű műszaki előrelépést jelent. Előfordulhat ugyanis, hogy két szabadalom tárgya olyan szorosan kapcsolódik, hogy az egyik
a
másik
nélkül
nem
hasznosítható.
ennek
gyakran
előforduló
esete
egy
szabadalmazott találmánynak más által történő olyan továbbfejlesztése, amely önállóan is szabadalmazható.
Ilyenkor
a
függő
szabadalom
jogosultja
a
gátló
szabadalomra
kényszerengedély megadását kérheti. ebben az esetben azonban a kényszerengedély megadásának további feltétele, hogy a függő szabadalom szerinti találmány jelentős műszaki előrelépést jelentsen a gátló szabadalom szerinti találmányhoz képest.
Amennyiben
a
gátló
szabadalom
jogosultjának
szabadalmára
megadják
a
kényszerengedélyt, ő igényt tarthat arra, hogy méltányos feltételekkel engedélyt adjanak számára a függő szabadalom szerinti találmány hasznosítására. A fentiekben ismertetett kényszerengedély mindkét fajtájára vonatkozóan a törvény közös szabályokat állapít meg. Aki bármelyik jogcímen kényszerengedélyt kér, annak igazolnia kell, hogy a kényszerengedély adásának feltételei fennállnak, és hogy a szabadalmas megfelelő feltételek ésszerű időn belül sem volt hajlandó önként engedélyt adni a találmány hasznosítására, továbbá hogy a találmányt ő maga kellő terjedelemben hasznosítani tudja. A
kényszerengedély
terjedelmét
és
időtartamát
a
bíróság
állapítja
meg.
A
kényszerengedély korlátozással vagy anélkül adható. A kényszerengedély tartalmát tekintve kizárólagos licencia, azaz a kényszerengedélyes csak maga hasznosíthatja a találmányt, arra másnak hasznosítási engedélyt nem adhat. A kényszerengedélyes ezen jogát a szabadalmas hozzájárulására tekintet nélkül, bírósági aktus
folytán
szerzi
meg,
de
ez
nem
jelent
ingyenes
jogszerzést,
tehát
a
kényszerengedélyért a szabadalmasnak megfelelő díj jár. A díjnak ki kell fejeznie a kényszerengedély gazdasági értékét, így különösen arányban kell állnia azzal a díjjal, amelyet a kényszerengedélyesnek a szabadalmassal kötött hasznosítási szerződés alapján fizetnie kellett volna. A kényszerengedélyest is terheli a hasznosítási kötelezettség. Ha a kényszerengedélyes az engedély jogerős megadásától számított egy éven belül a találmány hasznosítását nem kezdi meg, a szabadalmas kérheti a kényszerengedély visszavonását vagy módosítását. A kényszerengedélyes gazdálkodó szervezet megszűnése vagy szervezeti egységének kiválása esetén a kényszerengedély a jogutódra száll át. A gátló szabadalomra adott kényszerengedély csak a függő szabadalommal együtt ruházható át. A kényszerengedély egyébként
személyhez
kötött,
másra
nem
szállhat
át,
nem
ruházható
át.
A
kényszerengedély továbbá járulékos jellegű. Ez azt jelenti, hogy ha a szabadalmi oltalom
megszűnik, a kényszerengedély is megszűnik. A kényszerengedély a bíróság által megadott időtartam lejártáig, illetőleg lemondás vagy visszterhes esetét kivéve a teljes szabadalmi oldali időre fennáll. A kényszerengedélyest a szabadalmi oltalom fenntartása és az oltalomból eredő jogok tekintetében a szabadalmassal egyenlő jogok illetik meg. Ennek megfelelően a kényszerengedélyes jogosult a fenntartási díj befizetésére vagy a bitorló elleni fellépésre. A kényszerengedélyt be kell jegyezni a szabadalmi lajstromba.
5.7.
A szabadalmi oltalom keletkezése és megszűnése
A szabadalmi igényjogosultság alanyi jogi jogosultságot jelent, azaz a szabadalom megadására irányuló hatósági eljárást az kezdeményezheti, akinek erre anyagi jogi alapja, szabadalmi igénye van. A szabadalmi igény tartalmazza az alanyi jogosultságot, de egyben jelenti annak kikényszeríthető állapotát is. Ennek megfelelően ha a szabadalmazhatóság feltételei fennállnak, az illetékes hatóság köteles a szabadalmat megadni. A szabadalmi igény érvényesítésének anyagi és alaki feltételei vannak. Anyagi feltétel a találmány szabadalomképessége, illetve az, hogy a bejelentő a találmány felett rendelkezési joggal bíró személy legyen. A szabadalmi igény keletkezésének feltétele az illetékes hatóság keretén belül lefolytatandó hatósági eljárás és annak pozitív eredménye esetén a lajstromozás. A szabadalom megadását tartalmazó hatósági döntés konstitutív jellegű,
tehát
a
hatóság
határozatával
keletkezik
a
szabadalmi
jogviszony.
A
lajstromozásnak szabadalom esetén csupán deklaratív természete van, azzal csak a már érvényesen létrejött szabadalmakat veszi a Hivatal nyilvántartásba. A bejelentési eljárásban lefolytatott vizsgálat alapján állapítják meg, hogy a találmány megfelel-e a szabadalmazhatóság kritériumainak, melyeknek az ún. elsőbbségi időpontban kell fennállniuk. Mind az alaki, mind pedig az anyagi feltételeket megalapozó tények vonatkozásában az elsőbbségi időpont lesz az irányadó, az ezen időpont után keletkezett tényeket a szabadalmi igény szempontjából figyelmen kívül kell hagyni.
Az általános elsőbbségi időpont a szabadalmi bejelentés napja. Ezen túlmenően létezik még az uniós elsőbbség, a belső elsőbbség jogintézménye, valamint a származtatás használati mintaoltalmi bejelentésből. Az uniós elsőbbség az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény 14. cikkében foglalt rendelkezésen alapul, melynek lényege, hogy az unióhoz tartozó bármely államban tett szabadalmi bejelentésre nézve egy éven belül azonos találmányra bármely más uniós államban igényelni lehet, hogy ez utóbbiban tett bejelentés elsőbbségét a korábbi bejelentés időpontja szerint számítsák. Az uniós elsőbbség intézménye eljárási és nem anyagi jogi természetű, azaz igénybevétele esetén a hazai bejelentés elsőbbségi időpontját a korábbi külföldi bejelentés benyújtásának időpontja szabja meg. Az uniós elsőbbségre kifejezetten hivatkozni kell, a hivatkozásnak a bejelentéssel egyidejűleg kell megtörténnie. Az elsőbbséget megalapozó nap lehet továbbá a bejelentő azonos tárgykörű korábbi, folyamatban lévő szabadalmi bejelentésének 12 hónapnál nem korábbi bejelentési napja, ha azzal kapcsolatban más elsőbbséget nem érvényesítettek (belső elsőbbség). Ha a bejelentő korábban használati mintaoltalmi bejelentést tett, akkor az azonos tárgyú szabadalmi bejelentés napjától számított 2 hónapon belül benyújtott nyilatkozatában igényt tarthat a használati mintaoltalmi bejelentés napjára és elsőbbségére. Használati mintaoltalomból származtatott szabadalmi bejelentés benyújtásának a használati mintaoltalom megadása kérdésében hozott határozat jogerőre emelkedésétől számított 3 hónapon, legkésőbb a mintaoltalmi bejelentés napjától számított 20 éven belül van helye.
5.8.
A bejelentési eljárás
A szabadalom megadására irányuló eljárás az illetékes hatósághoz benyújtott bejelentéssel indul meg. A bejelentési eljárás hivatalból nem, kizárólag az ügyfél kérelmére indulhat meg. A szabadalmi bejelentésnek a szabadalmi törvény és külön jogszabályok rendelkezései alapján alaki és tartalmi feltételei vannak. A szabadalmi bejelentésnek bejelentési kérelmet, szabadalmi leírást igényponttal, kivonatot, továbbá rajzot és egyéb
mellékleteket kell tartalmaznia. A kérelemben meg kell jelölni a bejelentő adatait, a feltaláló(k) adatait és szerzőségi arányaikat, a találmány címét, a szabadalmi igény jogcímét, valamint a szabadalom megadására irányuló határozott kérelmet. A leírás leglényegesebb elemét az igénypontok képezik, valamint a találmány tárgya és alkalmazási területe, a technika adott állása, a találmánnyal megoldani kívánt feladat és a megoldás módja, valamint a találmányi megoldáshoz fűződő előnyös hatások. A szabadalmi bejelentésben olyan módon és részletességgel kell feltárni a találmányt, hogy azt szakember a leírás és a rajz alapján meg tudja valósítani. A szabadalmi bejelentésért bejelentési és kutatási díjat kell fizetni, melyet a bejelentés napját követő 2 hónapon belül kell leróni. Ha a bejelentés mellékletei idegen nyelven készültek, a magyar nyelvű szabadalmi leírást igényponttal, a kivonatot és a rajzot a bejelentés napjától számított 4 hónapon belül kell benyújtani. Sajátos szabályok érvényesülnek akkor, ha valaki találmányát az elsőbbség időpontja előtt már kiállításon bemutatta. A kiállítással ugyanis a találmány olyan nyilvánosságra hozatala történik meg, amely elvileg újdonságrontó és ez a tény csak az erre vonatkozó kiállítási nyilatkozattal és igazolással hárítható el. A bejelentő akkor tarthat igényt arra, hogy találmányának kiállításon történő bemutatását a technika állásának meghatározásakor hagyják figyelmen kívül, ha erre irányuló nyilatkozatát a szabadalmi bejelentés benyújtásától számított 2 hónapon belül megteszi, és a bejelentés napjától számított 4 hónapon belül benyújtja a kiállítás igazgatóságának igazolását a kiállítás tényéről és napjáról. A kiállítási igazoláshoz csatolni kell a leírást és szükség esetén a rajzot, amelyen az igazgatóság a bemutatott találmánnyal való azonosságot igazolja. A kiállítási igazolást a kiállítás időtartama alatt és csak addig lehet kiadni, amíg a találmány vagy annak ismertetése a kiállításon megtekinthető.
A találmány egységével szemben támasztott követelmény alapján a szabadalmi bejelentésben főszabályként csak egy találmányra igényelhető szabadalom. Lehetőség van azonban szabadalmat igényelni a találmányok olyan csoportjára is, amelyet egyetlen közös találmányi gondolat kapcsol össze. A benyújtott bejelentés alapján indult eljárás során a hatóság megvizsgálja, hogy a találmány megfelel-e a szabadalmazhatóság feltételeinek, illetve az előírt alaki és tartalmi követelményeknek. A hatóság megvizsgálja,hogy:
•
a bejelentés megfelel-e a bejelentési nap elismeréséhez előírt feltételeknek,
•
megfizették-e a bejelentési és kutatási díjat, továbbá
•
benyújtották-e a magyar nyelvű szabadalmi leírást, kivonatot és rajzot.
Ha a bejelentési nap nem ismerhető el, a bejelentőt fel kell hívni a hiányok pótlására. A hiánypótlásra rendelkezésre álló határidő 30 nap. A hiányok határidőben történő pótlása esetén a bejelentés napjának a hiánypótlás beérkezési napját kell elismerni. ellenkező esetben a szabadalmi bejelentést visszavontnak kell tekinteni. Az elismert bejelentési napról a bejelentőt értesíteni kell, valamint a hatóság felhívja a bejelentőt a díj nemfizetés és a magyar nyelvű szabadalmi leírás hiánya esetén az előírt törvényes határidőn belüli hiánypótlásra, és ha ez nem történik meg, a szabadalmi bejelentést ugyanúgy visszavontnak tekintik. Ha a benyújtott, vagy a hiánypótlás eredményeként létrejött szabadalmi bejelentés kielégíti a bejelentési nap elismeréséhez előírt feltételeket, a hatóság hivatalos lapjában hatósági tájékoztatást közöl. Az adatközlésben meg kell jelölni a bejelentő és a képviselő nevét és címét, a bejelentés ügyszámát, a bejelentés napját, illetőleg az ettől eltérő elsőbbségi napját, a nemzetközi bejelentés esetén a nemzetközi közzététel számát, valamint a találmány címét. Az alaki vizsgálat során a hatóság azt vizsgálja, hogy a bejelentés megfelel-e a törvény által előírt alaki követelményeknek, vagyis, hogy a szabadalmi bejelentés tartalmazza-e a
bejelentési kérelmet, a leírást az igényponttal, a kivonatot a rajzot és egyéb mellékleteket, illetőleg megfelel-e a külön jogszabályban meghatározott részletes alaki előírásoknak. Ezeken túlmenően a hatóság újdonságkutatást is végez. Ha a bejelentés nem felel meg a fenti alaki követelményeknek, a bejelentőt fel kell hívni hiánypótlásra. A bejelentést el kell utasítani, ha a hiánypótlás, illetve a nyilatkozat ellenére sem elégíti ki a vizsgált követelményeket. Az elutasítást azonban csak a felhívásban pontosan és határozottan megjelölt ok alapján lehet megtenni. Ha a bejelentő a hiánypótlási felhívásra a kitűzött határidőben nem válaszol, a szabadalmi bejelentést visszavontnak kell tekinteni. Ha a bejelentés megfelel a benyújtását követő vizsgálat szempontjainak, a hatóság hivatalból újdonságkutatást végez és az igénypontok alapján – figyelemmel a szabadalmi elírásra és a rajzra – újdonságkutatási jelentést készít. Ebben a jelentésben meg kell jelölni azokat az iratokat, illetve adatokat, amelyek figyelembe vehetők a szabadalmi bejelentésben foglalt találmánnyal kapcsolatban az újdonság és a feltalálói tevékenység elbírálása során. az újdonságkutatási jelentést a hivatkozott iratok másolataival együtt meg kell küldeni a bejelentőnek. Az újdonságkutatás a megfelelő szabadalmi osztályban történik.
ennek
alapja
a
Strasbourgi
Megállapodás,
melyhez
Magyarország
nem
csatlakozott, de gyakorlatban önként alkalmazza rendelkezéseit. Az újdonságkutatás elvégzéséről a közzététellel együtt hatósági tájékoztatást kell közölni a hatóság hivatalos lapjában. A szabadalmi bejelentést a törvény alapján a legkorábbi elsőbbség napjától számított 18 hónap elteltével hivatalból közzé kell tenni. A bejelentő kérelmére korábbi időpontban is közzétehető a szabadalmi bejelentés, ha megfelel a bejelentés benyújtását közvetlenül követő vizsgálat feltételeinek. A közzététellel a bejelentett találmányra ideiglenes szabadalmi oltalom keletkezik. A közzététel a hatóság hivatalos lapjában a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítőben történik. A közzétételnek tájékoztató funkciója van. A közzétételbe bele kell foglalni a feltaláló nevét, a találmány nemzetközi osztályjelzetét, a
kivonatot a jellemző ábrával, valamint utalni kell arra, hogy a közzétételre az újdonságkutatási jelentés elkészültét követően kerül-e sor. A közzététellel megszűnik a jogosult titokban tartáshoz fűződő joga, a bejelentést bárki megtekintheti, a szabadalmi okiratokról díj ellenében másolatot kaphat. A közzététel másik fontos joghatása, hogy ennek megtörténtét követően a szabadalom megadására irányuló eljárásban bárki észrevételt nyújthat be a hatósághoz arra vonatkozóan, hogy a találmány, illetve annak bejelentése nem felel meg a szabadalmazhatósági feltételnek. az észrevételt a kifogásolt feltételekre kiterjedő vizsgálat során figyelembe kell venni és az észrevételt benyújtó személyt az észrevétel eredményéről értesíteni kell. A szabadalmi eljárásban a szabadalmi bejelentés új tartalom bevitelével nem változtatható meg úgy, hogy tárgya bővebb legyen annál, amit a bejelentés napján benyújtott bejelentésben feltártak. A bejelentő csupán a fent említett keretek között a szabadalmat megadása kérdésében hozott határozat jogerőre emelkedéséig módosíthatja a szabadalmi leírást, az igénypontot és a rajzot. A közzétett szabadalmi bejelentés érdemi vizsgálatát a hatóság nem hivatalból, hanem csak a bejelentő külön kérelmére végzi el. Az érdemi vizsgálat arra terjed ki, hogy a találmány megfelel-e a szabadalmazhatóság kritériumainak, azaz hogy új-e, feltalálói tevékenységen alapul-e, valamint iparilag alkalmazható-e, továbbá nincs-e kizárva a szabadalmi oltalomból. A vizsgálat ezen túlmenően arra is kiterjed, hogy a bejelentés megfelel-e a szabadalmi törvényben megszabott teltételeknek. Az érdemi vizsgálatot a szabadalmi bejelentés benyújtásával egyidejűleg lehet kérni. Azt követően ez a jogosultság legkésőbb az újdonságkutatás elvégzéséről közölt hatósági tájékoztatás napjától számított 6 hónap elteltéig áll fenn. Ennek elmaradását úgy kell tekinteni, hogy a bejelentő lemondott az ideiglenes szabadalmi oltalomról. Érdemi vizsgálat esetén a kérelem benyújtásától számított 2 hónapon belül kell fizetni a vizsgálati díjat. Ha ezt a kérelem benyújtásakor nem fizették meg, a hatóság figyelmezteti a bejelentőt a 2 hónapon belüli határidőben történő hiánypótlásra. Ennek elmaradását úgy kell tekinteni, hogy a bejelentő visszavonta a szabadalmi
bejelentését,
illetve
lemondott
az
ideiglenes
szabadalmi
oltalomról.
Amennyiben a szabadalmi bejelentés a lefolytatott vizsgálat alapján nem felel meg a törvényben
meghatározott
érdemi
és
tartalmi
követelményeknek,
a
bejelentőt
hiánypótlásra, nyilatkozattételre, illetve a bejelentés megosztására kell felhívni. Ha a szabadalmi bejelentés a hiánypótlás, illetve a nyilatkozat ellenére sem elégíti ki a vizsgált követelményeket, azt egészében vagy részben el kell utasítani, viszont az elutasításra csak a felhívásban pontosan meghatározott és kellően kifejtett okok alapján kerülhet sor. Amennyiben az ügy természete megkívánja, újabb felhívást kell kiadni. Ha a bejelentő ennek ellenére a felhívásra nem válaszol, illetve a bejelentést nem osztja meg, azt úgy kell tekinteni, hogy lemondott az ideiglenes szabadalmi oltalomról. Az érdemi vizsgálat lefolytatása után a hatóság a következő határozatokat hozhatja:
•
a szabadalmi bejelentést elutasítja, ha az nem felel meg a szabadalmazhatóság
követelményeinek,
•
a szabadalmat a bejelentéshez képest korlátozottan adja meg, végül
•
ha a találmány megfelel a vizsgálat körébe tartozó valamennyi követelménynek a
bejelentés tárgyára korlátozás nélkül szabadalmat ad. A végleges szabadalom megadása előtt a szabadalmi leírásnak, az igénypontnak és a rajznak a megadás alapjául szolgáló változatát meg kell küldeni a bejelentőnek. A bejelentő 3 hónapon belül nyilatkozhat arról, hogy e változattal egyetért-e. Ha egyetért, vagy nem nyilatkozik, a szabadalom megadására a megküldött dokumentumok alapján kerül sor. Amennyiben a bejelentő változtatást kezdeményez, ennek figyelembevételéről a hatóság dönt. A végleges szabadalmi oltalom a szabadalmat megadó határozat jogerőre emelkedésével, ex tunc hatállyal, azaz a bejelentés időpontjára visszaható hatállyal keletkezik. A végleges szabadalmi oltalomról a szabadalmasnak szabadalmi okiratot kell kiadni. Ehhez hozzá kell fűzni a kinyomtatott szabadalmi leírást az igényponttal és a rajzot. A szabadalom megadását be kell jegyezni a szabadalmi lajstromba és arról hatósági tájékoztatást kell közölni a hatóság hivatalos lapjában. A szabadalmi oltalom a megadó határozat jogerőre emelkedésével keletkezik és csak ennek hatálya konstitutív, a
szabadalmi okirat kiadásának, a lajstromba történő bejegyzésnek, valamint a hatósági tájékoztatásnak nincs konstitutív hatálya. A hatóság a megadott szabadalmakat, az ezekkel kapcsolatos jogokat és tényeket szabadalmi
lajstromba
jegyzi
be.
valamint
a
hatóság
a
közzétett
szabadalmi
bejelentésekről is nyilvántartást vezet. Ezen nyilvántartások nyilvánosak, aokat bárki megtekintheti és az azokban foglalt adatokról másolatot kérhet. A nyilvántartásokba csak a hatóság vagy a bíróság jogerős határozata lapján lehet bejegyzést eszközölni.
5.9.
A szabadalmi oltalom megszűnése
A szabadalmi oltalom megszűnése vonatkozásában meg kell különböztetni az ideiglenes és a végleges szabadalmi oltalom megszűnését, másfelől az egyes megszűnési okok esetén a megszűnés módját.
A szabadalom megszűnése mind ex tunc, mind ex nunc hatállyal
szűnhet meg.
Az ideiglenes szabadalmi oltalom ex tunc hatállyal megszűnik, ha:
•
a szabadalmi bejelentést jogerősen elutasítják,
•
a fenntartási díjat a türelmi időn belül sem fizették meg, valamint ha,
•
a bejelentő az oltalomról lemondott.
A végleges szabadalmi oltalom akkor szűnik meg, ha:
•
az oltalmi idő lejár az oltalmi idő lejártát követő napon,
•
a fenntartási díjat a türelmi időn belül sem fizették meg az esedékességet követő
napon,
•
a szabadalmas az oltalomról lemondott a lemondást beérkeztét követő napon,
illetve a lemondó által megjelölt korábbi időpontban, valamint ha
•
a szabadalmat megsemmisítették a bejelentés napjára visszaható hatállyal.
A végleges szabadalmi oltalom az első három esetben ex nunc, az utolsó esetben pedig ex tunc hatállyal szűnik meg. A szabadalom megszűnésének legáltalánosabb módja az oltalmi idő lejárta, ilyenkor a lejáratot követően szűnik meg az oltalom. Ha a fenntartási díj megfizetését elmulasztották és ezt a 6 hónapos türelmi időn belül sem pótolták, ez szintén az oltalom megszűnéséhez vezet. A díjfizetés megszüntetése a gyakorlatban leginkább bekövetkező megszüntetési mód, mivel legtöbbször a szabadalom fenntartási díját nem fizetik az oltalmi idő végéig. Ebben az esetben azonban a türelmi idő leteltét követő 3 hónapon belül az oltalmat a bejelentő vagy a szabadalmas kérésére újra érvénybe kell helyezni, d ezzel egyidejűleg meg kell fizetni az erre külön meghatározott díjat is. A végleges oltalom megszűnhet a bejelentő, illetve a szabadalmas lemondásával, melynek a hatósághoz intézett írásbeli nyilatkozattal kell megtörténnie. A lemondás is ex nunc hatályú, azaz a lemondó nyilatkozat beérkezését követ naptól szünteti meg a szabadalmi oltalmat. A szabadalmi bejelentések nyilvántartásában feltüntetett bejelentő, illetve szabadalmi lajstromban feltüntetett szabadalmas azonban nyilatkozatában ettől eltérő korábbi időpontot is megjelölhet, akár a bejelentésre visszaható, ex tunc hatályt adva a lemondásnak. Lemondani az egész oltalomról, valamint egyes igénypontokról is lehet. A lemondás visszavonásának nincs jogi hatálya. Ha a lemondás más személy jogszabályon, hatósági határozaton, a szabadalmi lajstromba bejegyzett hasznosítási vagy egyéb
szerződésen
alapuló
jogát
érinti,
a
lemondás
csak
az
érintett
személy
hozzájárulásával hatályos, valamint ezen szabály érvényesül akkor is, ha a szabadalmi lajstromba per van bejegyezve.
A végleges szabadalmi oltalom egyetlen szükségképpen ex tunc hatályú megszüntetési módja a szabadalom megsemmisítése. Ebben az esetben a kérelmező olyan tényekre hivatkozik, amelyek alapján a szabadalmi oltalmat eredetileg sem lehetett volna megadni. Amennyiben a szabadalmazhatóságra vonatkozó törvényi feltételek hiánya csak a végleges szabadalmi oltalom megadását követően derül ki, felül kell vizsgálni az oltalom megadására irányuló határozatot és a szabadalmat keletkezésének időpontjára visszaható hatállyal meg kell semmisíteni. A szabadalmat meg kell semmisíteni, ha
•
a
szabadalom
tárgya
nem
felel
meg
a
szabadalmazhatóság
törvényben
meghatározott kritériumainak vagy a törvény szerint ki van zárva a szabadalmi oltalomból,
•
a leírás nem tárja fel a törvényben előírt módon és részletességgel a találmányt,
valamint
•
a szabadalom tárgya bővebb annál, mint amit az elismert bejelentési napon
benyújtott, illetve – megosztás esetén – a megosztott bejelentésben feltártak. A megsemmisítési eljárást bárki kezdeményezheti a szabadalmassal szemben. Ha a megsemmisítés feltételei csak részben állnak fenn, a szabadalmat megfelelően korlátozni kell. Ha a megsemmisítési kérelmet jogerős határozatban elutasítják, azonos ténybeli alapon ugyanannak a szabadalomnak a megsemmisítése iránt újabb eljárás már nem lehet indítani. A díjak visszakövetelése vonatkozásában ha a végleges szabadalmi oltalom ex tunc hatállyal szűnik meg, a szabadalmas és feltaláló által felvett díjnak csak azt a részét lehet visszakövetelni, amelyet a találmány hasznosításából származó gazdasági előnyök nem fedeztek.
5.10. A találmányhoz és a szabadalomhoz fűződő jogok védelme A találmánybitorlás törvényi definíciója értelmében ha a szabadalmi bejelentés vagy a szabadalom tárgyát jogosulatlanul
másnak a találmányából vették át, a sértett, vagy
jogutódja követelheti annak megállapítását, hogy a szabadalom egészben vagy részben őt illeti meg. Találmánybitorlásról beszélünk tág értelemben, ha a feltalálót személyhez fűződő jogaiban éri sérelem, továbbá bitorlást valósít meg a találmány jogosulatlan felhasználása a szabadalmi oltalom elnyerése előtt. A törvény a találmánybitorlást szűkebb értelemben szabályozza, amikor is a feltaláló találmányával lényegében egyező és a feltaláló találmányából merített gondolatot valaki jogosulatlanul szabadalmazásra bejelenti. A találmánybitorlás megállapításának feltétele, hogy a feltaláló találmánya és a szabadalmazásra bejelentett másik találmány lényege ugyanaz, azaz tartalmilag azonosak. A tartalmi azonosságon túl még előfordulhat, hogy egy másik személy az azonos gondolatot önállóan hozta létre. A találmánybitorlás csak akkor valósul meg, ha a bejelentő a bejelentett gondolatot jogellenesen másnak találmányából merítette. Az nem releváns ebben az esetben, hogy a találmány lényegét képező megoldás milyen módon jutott a bejelentő tudomására. Találmánybitorlásról van szó tehát akkor is, ha a bejelentő korábbi szabadalmi leírásából, rajzból, mintából, valamint ha más személy közléséből merítette a korábbi találmányra vonatkozó ismeretét. Közömbös továbbá az is, ha korábbi találmányra vonatkozó
ismeret
közvetlenül
a
feltalálótól
származik-e vagy valaki
mástól. A
találmánybitorlás tényállásának további feltétele, hogy a korábbi találmány felhasználása a feltaláló, illetőleg jogutódja beleegyezése nélkül történjék. Végül lényeges elem, hogy a fenti magatartások tanúsítása szabadalmi bejelentésben nyilvánuljon meg. A találmánybitorlás szankciójaként a törvény a feltaláló érdeket hatékonyan védő eszközöket biztosít a sértettnek, azaz feljogosítja a feltalálót vagy annak jogutódját annak
követelésére,hogy a megadott szabadalmat a bitorló átruházza rá. Ebben az esetben hatósági határozaton alapuló jogutódlásról van szó, melynek során a szabadalom érintetlenül marad, kizárólag a bíróság döntése alapján a jogviszonyban alanyváltozás következik be. A feltaláló tehát a szabadalom átruházásával a bitorló jogutódjává válik, akár a bejelentési eljárás szakaszában, akár a már elnyert szabadalmi oltalom tekintetében. A feltaláló számára szubjektív alapú szankció érvényesítésének lehetősége is biztosítva van. Ha a bitorló magatartása felróható volt, úgy a feltaláló a polgári jogi felelősség szabályai szerint a bitorlótól kártérítést is követelhet. A szabadalombitorlást az követi el, aki a szabadalmi oltalom alatt álló találmányt jogosulatlanul hasznosítja. A szabadalombitorlás azáltal valósul meg, hogy valaki a szabadalmas engedélye nélkül a szabadalom tárgyát előállítja, használja vagy forgalomba hozza, illetve forgalomba hozatalra ajánlja, s ezáltal a jogosultnak a törvényben biztosított kizárólagos jogait sérti. Csak olyan cselekmény minősülhet szabadalombitorlásnak, amelyet a szabadalmi oltalom kezdő időpontja után és a szabadalom megszűnésének időpontja előtt követtek el. Ennek nem mond ellent az a rendelkezés, amely szerint a szabadalombitorlás miatt az a bejelentő is felléphet, akinek a találmánya ideiglenes oltalomban részesül, de ilyen esetben az eljárást fel kell függeszteni mindaddig, amíg a szabadalom megadásáról jogerősen nem döntöttek. A bitorló cselekmény a szabadalom lényegét kitevő megoldás bármiféle felhasználása lehet. Nem minősül szabadalombitorlásnak, ha valaki szoros értelemben vett személyi használatra, oktatási vagy tudományos célra használja fel a találmányt. Kizárt a szabadalombitorlás, ha a cselekmény törvény, illetve hatósági intézkedés értelmében jogszerű, vagy ha arra maga a jogosult adott felhatalmazást, mert ilyenkor hiányzik a bitorlás megállapításának egyik leglényegesebb feltétele, a jogellenesség. Így nem bitorló az előhasználó, a kényszerengedélyes, a licenciavevő stb.
A szabadalombitorlás megállapításánál is alapvetően az igénypontok lesznek a meghatározók, hiszen szabadalombitorlás csak akkor valósulhat meg, ha a jogosulatlan hasznosítás során a főigénypont valamennyi jellemzőjét tartalmilag megvalósították. A szabadalombitorlás tényállásához nem szükséges a bitorlás felróhatósága, ennek ugyanis nem a bitorlás megállapítása, nem a bitorlás jogi szankciói szempontjából van jelentősége. A szabadalombitorlás szankciói között megkülönböztetünk objektív és szubjektív alapú szankciókat. Az objektív szankciók arra tekintet nélkül alkalmazhatók, hogy a bitorlás felróható volt-e vagy sem, a szubjektív szankció viszont csak a bitorló magatartás felróhatósága esetében alkalmazható.
Objektív szankciók: A szabadalmas a bitorlóval szemben az eset körülményeihez képest követelheti:
•
a szabadalombitorlás megtörténtének bírósági megállapítását,
•
a szabadalombitorlás abbahagyását és a bitorló eltiltását a további jogsértéstől,
•
hogy a bitorló nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt és hogy
szükség esetén a bitorló részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítanak,
•
a szabadalombitorlással elért gazdagodás visszatérítését,
•
a szabadalombitorlásra használt eszközök és a szabadalombitorlásra használt
eszközök és a szabadalombitorlással érintett termékek lefoglalását. A szabadalmas kérésére továbbá a bíróság az eset körülményeihez képest elrendelheti, hogy a lefoglalt eszközöket és termékeket fosszák meg a jogsértő mivoltuktól, vagy – ha ez nem lehetséges –semmisítsék meg.
A bíróság a megsemmisítés helyett elrendelheti a lefoglalt eszközöknek és termékeknek a bírósági végrehajtás szabályai szerint történő értékesítését is, amely az esetben a befolyó összeg felől ítéletben határoz. A szubjektív szankció a fenti jogkövetkezmények mellett, és azon túlmenően akkor alkalmazható, ha a bitorló magatartás egyben felróható volt. Ilyen esetben ugyanis a sértett a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítést is követelhet. A bitorlás elleni fellépésre elsősorban a szabadalmi oltalom alanya jogosult. Másodlagosan a törvény alapján jogosult fellépni a kényszerengedélyes, továbbá a szabadalmi lajstroba bejegyzett hasznosító licencia vevő. Ez utóbbi saját nevében azonban csak akkor, ha felhívja a szabadalmast, hogy a bitorlás abbahagyása iránt tegye meg a szükséges intézkedéseket és a szabadalmas felhívástól számított 30 napon belül ez iránt nem intézkedik.
5.11. A nemleges megállapítási eljárás Aki attól tart, hogy ellene szabadalombitorlás miatt eljárást indítanak, az eljárás megindításáig kérheti annak megállapítását, hogy az általa hasznosított vagy hasznosítani kívánt termék vagy eljárás nem ütközik valamely, általa megjelölt szabadalomba. A nemleges megállapítási eljárás a szabadalombitorlás elleni védekezés sajátos eszköze. Mielőtt valaki meghatározott terméket gyártani kíván, illetőleg valamely eljárást alkalmaz, célszerű megvizsgálni, vagy megvizsgáltatni, hogy tervezett tevékenységével nem sérti-e mások jogait, azon nem követ-e el szabadalombitorlást. Ha az alkalmazandó megoldásra szabadalmi oltalmat is kíván szerezni, ennek tisztázása a szabadalmi eljárásban előírt vizsgálatok alapján megtörténik. Amennyiben azonban nem kívánja szabadalmaztatni csupán alkalmazni kívánja az adott megoldást, célszerű szabadalomtisztasági vizsgálatot elvégezni vagy elvégeztetni, melynek során kétségek merülhetnek fel a tekintetben, hogy a hasznosított, vagy hasznosítani kívánt termék vagy eljárás sérti-e másnak szabadalmát.
Ezen kétségek eloszlatására nyújt garanciát a nemleges megállapítási eljárás, amelyet a bitorlási eljárás megindításáig lehet kérelmezni. A kérelemhez mellékelni kell a hasznosított vagy hasznosítani kívánt termék vagy eljárás, valamint a megjelölt szabadalom leírását és rajzát. A kérelemre meghatározott díjat is kell fizetni. fontos szabály, hogy nemleges megállapításra irányuló kérelmet csak egy szabadalom tekintetében lehet benyújtani, de nincs akadálya több, akár párhuzamos eljárás indításának. Nemleges megállapítási eljárást csak a szabadalmastól különböző személy indíthat, a szabadalmas saját hasznosítási tevékenységének szabadalomba ütközése ugyanis fogalmilag kizártnak tekinthető. A nemleges megállapítási eljárás költségeit a kérelmező viseli. Ha a lefolytatott eljárás eredményeképpen a kérelmező számára pozitív döntés születik, vagyis megállapítják, hogy a hasznosított vagy hasznosítani kívánt termék vagy eljárás nem ütközik a megjelölt szabadalomba és ez a határozat jogerőre emelkedik, ez kizárja, hogy megjelölt szabadalom alapján ugyanarra a termékre vagy eljárásra vonatkozóan szabadalombitorlás miatt bárki eljárást indítson.
6. A formatervezési minta oltalma
A formatervezési minta valamely termék külső kialakításának, megjelenésének jogi védelmét jelenti. A formatervezési minta esetében – ellentétben a használati mintával – a dolog sajátos külső formája, esztétikai megjelenése a meghatározó. Az oltalom szempontjából a műszaki jelleg háttérbe szorul, csak másodlagos jellegű. Az áruk és termékek külső megjelenése fokozza azok versenyképességét, mivel a fogyasztók számára
a termékek használhatósága, funkcionális megközelítése mellett
egyaránt fontos lehet annak esztétikus formája. A termékek külső kialakítása akkor részesül formatervezési mintaoltalomban, ha formatervezői
tevékenység
eredményeként
jött
létre.
Formatervezési
mintával
elsődlegesen mindennapi életünkben használt termékek körében találkozhatunk, mint a divatos ruhák, bútorok, autókarosszériák, a háztartási eszközök, vagy a használati jellegű iparművészeti alkotások is. A formatervezési mintaoltalom a szerzői jog és az iparjogvédelem határán helyezkedik el. Egyes országokban a formatervezési minták oltalmát a szerzői jog keretében biztosítják. Magyarországon az oltalmak párhuzamosságának elvéből adódóan lehetséges, hogy ugyanazon alkotás szerzői jogi- és egyben mintaoltalomban is részesüljenek, ha egyaránt megfelelnek a két jogintézmény oltalmi kritériumainak. A formatervezési minták oltalmáról a magyar jogban a 2002. évi XLVIII. törvény rendelkezik. Az
új
törvény
szerint
formatervezési
mintaoltalomban
részesülhet
minden
formatervezési minta, ha új és egyéni jellegű. Mintának minősül valamely termék egészének vagy részének megjelenése, amelyet magának a terméknek, illetve a díszítésének a külső jellegzetességei eredményeznek. Terméknek minősül továbbá bármely ipari vagy kézműipari árucikk. Ide tartoznak egyebek mellett a csomagolás, a kikészítés, a grafikai jelzések és a nyomdai betűformák, valamint azok a részek is, amelyeket valamely összetett termékben való összeállításra szántak. Az újdonság megítélésénél a mintát akkor kell újnak tekinteni, ha az elsőbbség időpontját megelőzően azzal azonos minta nem jutott nyilvánosságra. A mintának akkor van egyéni jellege, ha az elsőbbség időpontja előtt nyilvánosságra jutott bármely mintához képest a tájékozott használóra eltérő összbenyomást tesz. Az egyéni jelleg megítélésekor figyelembe kell venni, hogy a szerző milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát.
Az újdonság és az egyéni jelleg megítélésekor nem vehető figyelembe a mintának az elsőbbség időpontját legfeljebb 12 hónappal megelőző nyilvánosságra jutása, ha
•
az a bejelentővel vagy jogelődjével szemben elkövetett jogsértés következménye, vagy
•
a bejelentő, a jogelődje, vagy – valamelyiküktől származó tájékoztatás vagy valamelyikük
cselekménye
eredményeképpen
–
harmadik
személy
hozta
nyilvánosságra a mintát. Az összetett termék alkotóelemét képező mintát akkor kell újnak és egyéni jellegűnek tekinteni, ha
•
az alkotóelem az összetett termékbe való beillesztését követően is látható marad a rendeltetésszerű használat során, és
•
az alkotóelem látható külső jellegzetességei önmagukban is megfelelnek az újdonság és az egyéni jelleg következményeinek.
Nem részesülhet a minta oltalomban, ha
•
a külső jellegzetesség kizárólag a termék műszaki rendeltetésének következménye,
•
a minta közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközik,
•
azonos az elsőbbség időpontját követően nyilvánosságra jutott olyan mintával, amelyre korábbi elsőbbséggel adtak mintaoltalmat,
•
a minta megkülönböztetésre alkalmas olyan megjelölést használ, amely másnak korábbi iparjogvédelmi jogába ütközne,
•
más korábbi szerzői jogát sérti,
•
a Párizsi Uniós Egyezményben meghatározott állami felségjelet, illetve hatóságot vagy nemzetközi szervezetet megillető jelzést jogtalanul használ, végül
•
olyan kitüntetést, jelvényt, címért, illetve hivatalos szabatossági vagy hitelesítési jegyet tartalmaz, amelynek használatához közérdek fűződik, kivéve, ha a jelzések csak a minta elemét képezik
6.1.
A formatervezési mintához fűződő személyiségi és vagyoni jogok
A formatervezési mintaoltalmi jogviszony is abszolút szerkezetű és negatív tartalmú jogviszony, amelyben az oltalom jogosultját kizárólagos jogosultságok illetik meg. A minta szerzőjének a törvényi rendelkezések szerint azt kell tekinteni, aki a mintát megalkotta. Ha többen közösen alkották a mintát, a szerzőségi részarányt – ellenkező megjelölés hiányában – egyenlőnek kell tekinteni. A minta szerzőjét megilleti a névjog, valamint a szerzői minőség elismeréséhez való jog egyaránt, továbbá hogy őt a mintaoltalmi iratokon e minőségben feltüntessék. A formatervezési minta alkotója szabadon dönthet abban a kérdésben, hogy alkotását nyilvánosságra hozza-e vagy azt titokban tartja. A mintaoltalmi bejelentés közzététele előtt a mintát csak a szerző, illetve jogutódja hozzájárulásával szabad nyilvánosságra hozni. Az integritáshoz való jog korlátozottan ugyan, de szélesebb körben érvényesül, mint a feltalálóé szabadalom esetén. A szerző a Polgári Törvénykönyv szabályai szerint léphet fel azzal szemben, aki a mintáival kapcsolatos személyhez fűződő jogát megsérti. A vagyoni jogosultságai körében a formatervezési minta megalkotóját kizárólagos jogok illetik meg a minta szerinti ipari vagy kézműipari termék rendszeres előállítására, forgalomba hozására, vagy arra, hogy a hasznosításra másnak engedélyt adjon, melynek fejében a szerzőt díjazás illeti meg. Hasznosításnak minősül a törvény szerint különösen a minta szerinti termék előállítása, használata, forgalomba hozatala, formalomba hozatalra való felkínálása, behozatala, kivitele és e célokból való raktáron tartása. A kizárólagos hasznosítási jog alapján a mintaoltalom jogosultja bárkivel szemben felléphet, aki
engedélye nélkül hasznosítja a mintát. A vagyoni jogosultságok a formatervezési minta esetében is forgalomképesek, átruházhatók és átszállhatnak. A mintaoltalom korlátai körében a mintaoltalom jogosultja nem tilthat el mást:
•
a magánhasználat céljából végzett, illetve a gazdasági tevékenység körén kívül eső cselekményektől,
•
a kísérleti célú cselekményektől, ideértve a minta tárgyát képező termék forgalomba hozatalának engedélyezéséhez szükséges kísérleteket és vizsgálatokat,
•
az idézés és iskolai oktatás céljából végzett cselekményektől, feltéve, hogy e cselekmények összeegyezhetők a tisztességes kereskedelmi gyakorlattal.
A korlátok körében – hasonlóan a szabadalmi oltalomhoz – a mintaoltalom hatálya nem érvényesül az olyan közlekedési és szállítási eszközök tekintetében, amelyek csak átmenőben vannak az ország területén, továbbá az olyan külföldi áruk tekintetében, amelyek belföldön nem kerülnek forgalomba. Ez a szabály viszont csak viszonosság esetén érvényesül. A mintaoltalom kimerülésének intézménye értelmében a mintaoltalomból eredő kizárólagos hasznosítási jog nem terjed ki a mintaoltalom jogosultja által vagy az ő kifejezett hozzájárulásával belföldön forgalomba hozott termékekkel kapcsolatos további cselekményekre. Szolgálati mintának azon személy mintáját tekintjük, akinek munkaviszonyból folyó kötelessége, hogy a minta tárgykörébe eső megoldásokat dolgozzon ki. A szolgálati mintára a mintaoltalom a szerző jogutódjaként a munkáltatót illeti meg. Alkalmazotti minta pedig azon személy mintája, aki anélkül, hogy ez a munkaviszonyból eredő kötelessége lenne, olyan mintát alkot, amelynek hasznosítása munkáltatója tevékenységi körébe tartozik. Az alkalmazotti mintára a mintaoltalom a szerzőt illeti meg,
a munkáltató azonban jogosult a minta hasznosítására. A munkáltató hasznosítási joga azonban nem kizárólagos, a munkáltató másnak hasznosítási engedélyt nem adhat. A minta bitorlásának és a mintaoltalom bitorlásának szabályai alapvetően azonosak a találmánybitorlás, illetve a szabadalombitorlás szabályaival. A minta bitorlása akkor következik be, ha a mintaoltalmi bejelentésnek vagy a mintaoltalomnak tárgyát jogosulatlanul másnak a mintájából vették át. Ebben az esetben a sértett vagy jogutódja követelheti annak megállapítását, hogy a mintaoltalom egészben vagy részben őt illeti meg, valamint kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint. A mintaoltalom bitorlását az követi el aki az oltalom alatt álló mintát jogosulatlanul hasznosítja. A mintaoltalom jogosultja a bitorlóval szemben azokat a polgári jogi igényeket támaszthatja, amelyeket a Szabadalmi törvény értelmében a szabadalmas érvényesíthet a bitorlóval szemben. A jogsértő ellen a lajstromba bejegyzett hasznosító saját nevében is felléphet, ha a mintaoltalom jogosultja a hasznosító előzetes felhívására – az attól számított 30 napon belül – eredményesen tesz intézkedést a jogsértés abbahagyására. Lehetőség van végül a formatervezési mintaoltalom vonatkozásában is a nemleges megállapítási lejárás alkalmazására, melynek feltételei és jogkövetkezményei megegyeznek a szabadalomnál elmondottakkal.
6.2.
A formatervezési mintaoltalom keletkezése és megszűnése
A formatervezési mintaoltalom ex tunc, azaz a bejelentés napjára visszaható hatállyal akkor keletkezik, amikor a hatóság a mintaoltalom megadása után a minta lajstromozását elrendeli. A végleges mintaoltalom a bejelentés napjától számított 5 évig tart. A mintaoltalom további 5-5 éves időtartamra legfeljebb négyszer újítható meg. Megújítás esetén az újabb oltalmi idő az előző oltalmi idő lejárati napját követő nappal kezdődik. A bejelentés napjától számított 25 év elteltével azonban az oltalom nem újítható meg.
Az oltalom megadására irányuló eljárás a hatósághoz benyújtott bejelentéssel indul meg. A mintaoltalmi bejelentésnek tartalmaznia kell a bejelentési kérelmet, a minta ábrázolását, a minta szerinti termék megnevezését, valamint a szükséges egyéb mellékleteket. A mintaoltalmi bejelentés napja az a nap, amelyen a hatósághoz beérkezett bejelentés tartalmazza az utalást a mintaoltalom iránti igényre, a bejelentő azonosítására alkalmas adatokat, valamint
minta ábrázolását, továbbá a minta szerinti termék
megnevezését. Az ábrázolásnak egyértelműen be kell mutatnia a mintát, amelyre az oltalmat igénylik. A mintaoltalmi bejelentésben a minta szerinti terméket a nemzetközi osztályozásban szereplő elnevezés használatával kell jelölni. Az elsőbbséget megalapozó nap általában a mintaoltalmi bejelentés napja, de létezik a már a szabadalmaknál vázolt uniós-, kiállítási-, valamint belső elsőbbség is. Ha a mintaoltalmi bejelentés megfelel az előírt feltételeknek, a hatóság megvizsgálja, hogy a bejelentés kielégíti-e az előírt alaki követelményeket. Pozitív eredmény esetén a hatóság elvégzi az újdonságkutatást és a minta ábrázolás alapján újdonságkutatási jelentés készít. Az újdonságkutatási jelentésben meg kell jelölni azokat az iratokat, illetve adatokat, amelyek figyelembe vehetők a bejelentésben ábrázolt mintával kapcsolatban az újdonság és az egyéni jelleg elbírálása során. Az újdonságkutatási jelentést a hivatkozott iratok másolatával együtt a bejelentőnek kérésére – térítés ellenében – meg kell küldeni. A mintaoltalmi bejelentést az elsőbbség napjától számított 9 hónap elteltével közzé kell tenni. A közzétételre a hatósági tájékoztatásnak a hatóság hivatalos lapjában történő közlésével kerül sor. A közzétételt követően bárki észrevételt nyújthat be a hatósághoz arra vonatkozóan, hogy a minta, illetve annak bejelentése nem felel meg a törvényben meghatározott valamely oltalom-képességi feltételnek. Az észrevételt tevő személyt az észrevétel eredményéről – a mintaoltalom megadásának tárgyában hozott határozat megküldésével – értesíteni kell.
Ha a mintaoltalmi bejelentés megfelel a vizsgált feltételeknek a hatóság elvégzi a bejelentés érdemi vizsgálatát. Az érdemi vizsgálat kiterjed arra, hogy a minta kielégíti-e a törvényben meghatározott követelményeket, valamint – a jogosult erre irányuló észrevétele alapján – nincs-e kizárva az oltalomból, továbbá a bejelentés megfelel-e a törvényben megszabott kellékeknek. Ha a bejelentés nem felel meg a vizsgált követelményeknek, a bejelentőt hiánypótlásra, nyilatkozattételre kell felhívni és ezek figyelembevételével kell az újabb döntést meghozni. A közzétételtől számított legalább egy hónap elteltével a hatóság a bejelentés tárgyára megadja a mintaoltalmat, ha a minta és a mintaoltalmi bejelentés megfelel a vizsgálat körébe tartozó valamennyi követelménynek. A mintaoltalom megadását be kell jegyezni a mintaoltalmi lajstromba és arról hatósági tájékoztatást kell közölni a hatóság hivatalos lapjában. A hatóság a mintaoltalom megadását követően mintaoltalmi okiratot ad ki és ehhez hozzáfűzi a lajstrom-kivonatot. Az ideiglenes formatervezési mintaoltalom ex-tunc hatállyal megszűnik, ha
•
a mintaoltalmi bejelentés jogerősen elutasítják,
•
a bejelentő az oltalomról lemondott.
A végleges mintaoltalom megszűnik, ha
•
az oltalmi idő megújítás nélkül lejárt, az oltalmi idő lejártát követő napon,
•
a mintaoltalom jogosultja az oltalomról lemondott, a lemondást követő napon, illetve a lemondó által megjelölt korábbi időpontban,
•
a mintaoltalmat megsemmisítették, a bejelentés napjára visszaható hatállyal.
7. A használati mintaoltalom
7.1.
A használati mintaoltalom fogalma
A használati mintaoltalom olyan műszaki megoldások védelmére szolgáló iparjogvédelmi eszköz, amelynél a megoldás színvonala a szabadalmazható találmányok műszaki színvonalánál kisebb, de meghaladja a mesterségben járatos személy rutintevékenységével létrehozható megoldás szintjét. Használati mintaoltalomban részesülhet a tárgy kialakítása, szerkezete, részeinek elrendezése, ha új feltalálói lépésen alapul, és iparilag alkalmazható. A használati minta engedélyezési eljárása a szabadalmi eljáráshoz viszonyítva egyszerűbb, de az oltalmi ideje is rövidebb, mint a szabadalmi oltalom esetében. A
használati
mintaoltalom
megszerzése
meghatározott
országokban
és
időre
monopóliumot jelent a jogosult számára, amellyel növelheti termelését, elősegítheti az oltalmazott megoldással előállított termék értékesítését, s íly módod erősítheti piaci pozícióját. A jogosult az oltalom birtokában kizárhatja, versenytársait a termék hasznosításából, használatából, vagyis kizárólagos jogokat szerezve másokat kizárhat a piaci versenyből,valamint eltilthatja azokat ezen cselekményektől, ami szintén piaci előnyt biztosít számára. Ezen előny birtokában a törvényben meghatározott jogi eszközökkel 4 léphet fel a mintát jogosulatlanul hasznosító, használó, azaz a jogbitorló ellen és a bírósági eljárás keretében meghatározott igényeket támaszthat irányába. A használati mintára vonatkozó pozitív hatósági döntés másik oldalról viszont segíti a versenytársakat abban, hogy fejlesztéseiket olyan irányba tereljék, hogy elkerüljék a mások érvényes jogaiba
4
A feltaláló felléphet azzal szemben, aki e minőségét kétségbe vonja vagy a mintával kapcsolatos egyéb,
személyhez fűződő jogát sérti. E védelem keretében a feltaláló követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását, a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől. A sértett arra is igényt tarthat, hogy a jogsértő nyilatkozattal vagy más módon elégtételt adjon, és ennek (a jogsértő költségén) megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak. Követelhető továbbá a sérelmes helyzet megszüntetése, az eredeti helyzet helyreállítása a jogsértő által vagy költségén, illetve a jogsértéssel előállított dolog megsemmisítése vagy megfosztása jogsértő mivoltától (pl. a termékről annak a feliratnak az eltüntetése, amely mást jelöl meg feltalálóként). Az a feltaláló, akit a személyhez fűződő jogaiban megsértettek, kártérítést is követelhet.
ütközést, a bitorlást, és annak jogkövetkezményeit, továbbá, hogy elkerülje már oltalmazott megoldás saját fejlesztését, elkerülve az ezzel járó jelentős idő- és költségveszteséget.
7.2.
A használati mintaoltalom célja
A használati mintaoltalom célja, – más iparjogvédelmi oltalmakhoz hasonlóan – hogy a leírásban bemutatott és az igénypontokban meghatározott jellemzőkkel rendelkező mintával kapcsolatban kizárólagos jogot nyújtson a bejelentőnek a piacon történő megjelenés és a megoldás értékesítése esetén. Ez a kizárólagos jog teszi lehetővé, hogy a minta
tulajdonosa
az
adott
területen
csak
maga
kizárólagosan
értékesíthesse,
hasznosíthassa az oltalom alatt álló megoldással készült terméket, vagy megfelelő díj ellenében a piac más résztvevőinek engedélyt adjon a megoldás használatára, illetve megegyezés szerint eladhassa azt harmadik fél javára. A használati mintaoltalom nemcsak véd a jogosulatlan felhasználással szemben, de növeli az ilyen oltalommal rendelkező gazdasági társaság értékét is, mivel vagyoni értékű jogot képvisel, amely adásvétel tárgyát képezheti, tehát értékesíthető.
7.3.
A használati mintaoltalom terjedelme
A mintaoltalom az olyan termékre terjed ki, amelyben az igénypont összes jellemzője megvalósul, vagy amelyben egy vagy több igényponti jellemzőt egyenértékű jellemzővel helyettesítettek. Egy jellemző egy másikkal egyenértékű, ha lényegében ugyanazt a feladatot lényegében ugyanolyan módon és eredménnyel látja el. Az igénypontokat csak a leírás és a rajzok alapján szabad értelmezni.
7.4.
A vagyoni értékű jog jogi természete
A használati mintaoltalom vagyoni értékű jog, amely azt jelenti, hogy mint jogosultság vállalkozásba apportként bevihető, átruházható, vagy jelzálogjoggal terhelhető. A mintaoltalom alapján a mintaoltalom jogosultjának kizárólagos joga van arra, hogy a mintát hasznosítsa, illetve hasznosítására másnak engedélyt (licenciát) adjon. A kizárólagos hasznosítási jog kiterjed a minta szerinti termék gazdasági tevékenység körében való előállítására, használatára, behozatalára és forgalomba hozatalára. Kizárólagos hasznosítási joga alapján a mintaoltalom jogosultja bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül hasznosítja a mintát. A jogosult kezében az oltalom értékesítésére három lehetőség kínálkozik. A jogosult az oltalom tárgyát képező megoldást gazdasági tevékenysége keretében saját maga állíthatja elő vagy használhatja. Ekkor a jogosult egyedül jelenik meg a piacon, és a kizárólagos jog adta lehetőséggel élve kereskedelmi forgalomban realizálja azt a többletnyereséget, amit privilegizált piaci pozíciója nyújt számára.
Továbbá a jogosultnak lehetősége van arra,
hogy a megoldás hasznosítását szerződés alapján kívülálló személy hasznosíthassa. Ebben az esetben a harmadik személy a hasznosítás joga gyakorlásának ellenértékeként
a
szerződésben meghatározott időtartamra, és területi korlátok, valamint egyéb feltételek betartása mellett hasznosítási díjat köteles fizetni. A hasznosítás jogviszonya és az ahhoz kapcsolódó hasznosítási engedély egy ingatlan bérleti szerződéshez hasonlítható, azaz a bérlőnek joga keletkezik az ingatlan használatára, de a jogviszonyuk alatt is az ingatlan tulajdonjoga a bérbeadót illeti. A hasznosítási szerződés legfőbb feladata, hogy a használati mintaoltalom jogosultjának és a hasznosítónak jogait és kötelezettségeit rendezze. Az iparjogvédelmi jogszabályok meglehetősen tág teret engednek a feleknek a szerződés tartalmának meghatározására, feltételeinek kialakítására, viszont vannak kógens jellegű rendelkezések, melyektől érvényesen eltérni nem lehet. A jogosult részéről alapvető kötelezettség, hogy szavatolnia kell, hogy harmadik félnek nincs a megoldás hasznosítását
akadályozó vagy korlátozó joga, valamint a megoldás tényleges hasznosíthatóságáért is szavatol. A jogosult további kötelezettségét képezi továbbá, hogy a hasznosítót tájékoztassa az oltalomra vonatkozó fontosabb jogokról és körülményekről, ezen tájékoztatási
kötelezettségbe
azonban
nem
tartozik
bele,
hogy
a
megoldás
megvalósításával kapcsolatos gazdasági, műszaki és szervezési ismereteit és tapasztalatait a hasznosítónak ellentételezés nélkül átadja. Másik oldalról a jogosultnak joga van a hasznosítás időtartamára, módjára, területi kiterjedésére, valamint a mértékére vonatkozó korlátozást tenni, természetesen a használati díj a hasznosítási engedély mértékével arányos. A hasznosító alapvető kötelezettsége, hogy a hasznosítási engedély fejében a szerződésben megszabott díjakat megfizesse, és az egyéb szerződéses feltételeket teljesítse. A szerződés megalkotása alkalmával lényegesnek tekintem, hogy a felek kitérjenek a hasznosító forgalmának elkülönített nyilvántartására és ellenőrizhetőségére, a gyártási folyamatoknak és a gyártott termékek minőségének a jogosult részéről történő ellenőrizhetőségére, az átadott, illetve közösen szerzett tapasztalatok titoktartására, a hasznosítási
szerződés
iparjogvédelmi termékeken
tartalma
alatt
létrejött,
továbbfejlesztett
megoldások
bejelentések körülményeire, megosztására, a megoldással kapcsolatos
feltüntetett
név
használatára,
a
megnevezések
védjegyoltalmának
megszerzésére, a jogosult részéről történő személyes közreműködésre, tanácsadásra, valamint ennek díjazására, a hasznosítási engedély jellegére, a hasznosító részéről történő alhasznosítási engedély adásának, valamint alvállalkozó bevonásának lehetőségére. A használati
mintaoltalom
díjazásának
konstrukciója,
a
díj
mértéke
számos
körülménytől függ. A befolyásoló tényezők között a várható eredmény, az értékesíthető sorozat nagysága és a megoldás jellege a döntő szempont. Eltérő díjazási feltételeket célszerű megállapítani egy kisebb értékű, de nagy mennyiségben értékesíthető termék, valamint egy nagy kiterjedésű, nagy beruházási igényű berendezés vagy létesítmény hasznosítása kapcsán, ahol az oltalom fennállásának időtartama alatt csak néhány megvalósulás prognosztizálható. A használati mintaoltalommal védett megoldás jellegétől függetlenül azonban mindenképpen célszerű egy alapdíjat meghatározni, amelyet a
hasznosítási szerződés megkötésekor szükséges a hasznosítónak megfizetnie. Ez az összeg ugyanis biztosítékot nyújthat a jogosultnak a hasznosítás megvalósulására. A kifizetett összeg hajtóerőt jelent a hasznosítónak is, mivel az alapdíj kifizetésével költségei keletkeztek, amelyet nyilvánvalóan a hasznosítás mihamarabbi beindításával és az ebből keletkező bevételekkel kompenzálhat. A díj alapját képezheti az értékesített termék mennyisége, vagy a beruházási költség meghatározott százaléka, illetve a hasznosító árbevételeinek meghatározott százaléka. A díjkulcsok széles skálán mozoghatnak. Nagy volumenben történő értékesítés esetén a hasznosítási díj a hasznosító árbevételének néhány százalékát jelentheti csupán, míg kis darabszámú, de nagy értékű berendezés esetén elérheti a beruházási költség tíz-húsz százalékát is. Meg kell említeni a degresszív díjkulcs alkalmazásának lehetőségét is, amely a hasznosítási idő előrehaladtával, és az értékesített mennyiség növekedésével arányosan csökkenő díjazást állapít meg. Ez a konstrukció növeli a hasznosító érdekeltségét a minél nagyobb forgalom vagy darabszám elérésében, hiszen a bevétel növekedésével a hasznosítási díjak megfizetéséből származó kiadásai csökkenhetnek. A díjazás mértéke, és a díjazási elv eltérő lehet ha az oltalommal nem a feltaláló, hanem
egy gazdálkodó szervezet rendelkezik. Ugyanis szolgálati
mintaoltalom esetében a feltalálókat megilleti a díj, de nincs beleszólásuk abba, hogy a mintát az alkalmazó cég milyen formában és kinek értékesíti, vagy hogyan hasznosítja. Eltérő a helyzet alkalmazotti minták esetén, amikor is a feltalálók tényleges rendelkezési joggal bírnak az általuk alkotott szellemi termék fölött, és annak hasznosítását a munkáltatótól eltérő harmadik személyek részére önállóan engedélyezhetik. A munkáltató jogosult az alkalmazottai által kidolgozott, de azok munkaköri
kötelességének nem
minősülő megoldását hasznosítását, de arra másnak engedélyt nem adhat és a hasznosítás kapcsán a hasznosító munkáltató is köteles a feltalálóknak díjat fizetni. A magánszemélyek részére kifizetett hasznosítási díjak a hatályos jogszabályok szerint személyi jövedelemadó és társadalombiztosítási járulék kötelesek, és a hasznosítási szerződésben foglaltak szerint a hasznosító a kifizetendő díjakból ezen díjakat levonhatja. Ha az egyik oldalon jogosultként gazdálkodó szervezetek állnak, úgy a hasznosítási díj a jogi rendelkezések
szerint csak számla ellenében fizethető ki, és a jogosult a befolyt összegből köteles az előírt járulékokat megfizetni A jogosult további lehetősége, hogy a megoldásra vonatkozó oltalmat részben vagy egészben másra átruházza. Ebben az esetben a jogosult részben vagy teljes mértékben elveszti rendelkezési jogát az oltalom felett. Használati mintaoltalmat akkor célszerű szerezni, ha egy adott fejlesztési folyamat eredményeként megfelelő újdonsággal rendelkező megoldás gyors piaci bevezetése várható, és meg van a lehetősége, hogy más vállalkozások a fejlesztés eredményét ellentételezés nélkül, jogosulatlanul átvegyék. Előnyként jelentkezik a használati mintaoltalom oldalán, hogy az engedélyezési eljárást lefolytató hatóság nem végez újdonságvizsgálatot, így a jogszabályoknak megfelelően előkészített leírás benyújtását követően az oltalom akár 6-9 hónap alatt megszerezhető. A használati mintaoltalomra vonatkozó törvény rendelkezései szerint az újdonság értékelésekor a bejelentés napját legfeljebb hat hónappal megelőzően nyilvánosságra jutott megoldást nem kell figyelembe venni, ha a nyilvánosságra hozatal a bejelentő akaratából, közreműködésével, vagy szándéka ellenére történt. A használati mintaoltalom megszerzése akkor is célszerű, ha a megoldás műszaki avulásának mértéke 10 évnél rövidebb, 5 mivel a használati mintaoltalom megszerzésével és fenntartásával kapcsolatos költségek alacsonyabbak a szabadalmi eljáráshoz viszonyítva. A használati mintaoltalmi bejelentésből szabadalmi bejelentés származtatható, így abban az esetben, ha a bejelentő üzletpolitikája megváltozik, vagy a megoldás értéke a piaci visszajelzéseket tekintve megnő, lehetőség nyílik a hosszabb időtartamra oltalmat nyújtó szabadalom megszerzésére lépéseket tenni, persze a megoldás megfelelő műszaki színvonala mellett.
5
A használati mintaoltalom érvényességi idejének maximális mértéke 10 év.
7.5.
A használati mintaoltalom tárgya
Használati mintaoltalom megszerezhető valamely tárgy kialakítására, szerkezetére, részeinek elrendezésére, ha a megoldás új, feltalálói lépésen alapul, és iparilag alkalmazható. A használati mintaoltalom megszerzésének lehetősége kizárt tehát különböző vegyi anyagok, keverékek, kompozíciók esetében, melyeket csak a kompozíciók vagy összetételek aránya jellemez, és amelyeknek nincs határozott térbeli kiterjedésük, mint a különböző folyadékok és anyagok esetében. Nem képezheti használati mintaoltalom tárgyát eljárás, szervezési megoldás vagy számítógépes program sem. Kiemelendő, hogy kizárólag a termék esztétikai kialakítására vonatkozó megoldásokra sem szerezhető oltalom, kizárólag formatervezési mintaoltalom, valamint az állat- és növényfajtákra is csak szabadalmi oltalom szerezhető. Az újdonság követelménye a szabadalom abszolút, világviszonylatban vett előírásához képest enyhébb, azaz az írásos nyilvánosságra hozatalon kívül csak a belföldi gyakorlatba vétel számít újdonságrontónak. A törvény szerint akkor tekinthető újnak egy megoldás, ha nem tartozik a technika állásához, azaz a bejelentés napját megelőzően sem írásbeli közlés,
sem pedig külföldi gyakorlatba
vétel
révén
nem jutott
oly mértékben
nyilvánosságra, hogy ahhoz bárki hozzáférhessen. Az újdonság szempontjából figyelembe kell venni mindazon iparjogvédelmi bejelentések tartalmát, amelyeket a bejelentés napja előtt nyújtottak be a magyar hatósághoz, de a közzététel, valamint az oltalom megadásának meghirdetése a vizsgált használati minta bejelentés napját követően történt meg. Az újdonság megítélésénél nem vehető figyelembe a bejelentő vagy jogelődje részéről
vagy hozzájárulásával, illetve a bejelentő vagy jogelődje jogainak sérelmével történt közlés vagy nyilvános gyakorlatba vétel. A feltalálói lépésen a törvény szövegének értelmezése alapján azt kell tekinteni, hogy a megoldás kidolgozása a technika állásához képest a mesterségben jártas személy, azaz egy átlagos felkészültségű szakember számára nem nyilvánvaló, azonban nincs szükség olyan alkotói teljesítményre, amely a szabadalmazható találmányok esetében alapkövetelmény. Az ipari alkalmazhatóság azt a kritériumot takartja, amely szerint a minta valamely iparágban előállítható vagy használható, iparág alatt a mezőgazdaság is értendő. A magyar iparjogvédelmi jog gyakorlatában, mint már láthattuk, lényeges szerep jut az egyes iparjogvédelmi kategóriák közötti átjárhatóságnak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a meghatározott feltételek teljesülése esetén a szabadalmi eljárás, a használati mintaoltalmi eljárás tárgyát képező megoldások az egyik kategóriából a másikba vihető át az eredeti bejelentési nap és az elsőbbség megtartása mellett. Használati mintaoltalom szerezhető olyan, korábban szabadalmi bejelentés tárgyát képező megoldásra, amely szabadalomként – a megfelelő műszaki szint mértéke miatt-, nem engedélyezhető, ha a bejelentést a Szabadalmi Hivatal elutasította, attól számított 3 hónapon belül, de legkésőbb a szabadalmi bejelentés napjától számított 10 éven belül. Ha az ipari mintaoltalmi bejelentés benyújtását követően derül fény arra, hogy nemcsak a tárgy esztétikai kialakítása, de egyéb részei is újdonságnak minősülnek a piacon, úgy lehetőség van rá, hogy az ipari minta bejelentésre adott oltalom jogerőre emelkedéséig, vagy az elutasító határozat jogerőre emelkedésétől számított 3 hónapos határidőn belül
származtatott használati mintaoltalmi bejelentést nyújthatunk be a
magyar hatósághoz.
7.6.
Alkalmazott eljárás
A használati mintaoltalom a Szellemi tulajdon Nemzeti Hivatalához benyújtott kérelem és mellékletei alapján szerezhető meg. Az oltalom Magyarország területére terjed ki, és arra a megoldásra vonatkozik, amelyet a használati mintaoltalmi leíráshoz csatolt igénypontok meghatároznak. Használati mintaoltalmat szerezhet bárki, aki bejelentőként a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához benyújtott bejelentési kérelemben meg van jelölve. A használati mintaoltalmi bejelentésekkel, és a mintaoltalmakkal kapcsolatos 19/2005 (IV.12.) GKM rendelet szerint a bejelentési díj összege abban az esetben, ha a bejelentő a feltalálóval nem azonos személy 17.000 Ft, személyazonosság esetén 4250 Ft. A megoldás feltalálója csak természetes személy lehet, míg az oltalom tulajdonosa gazdálkodó szervezet is lehet. Ha a kérelmet gazdálkodó szervezet nevében nyújtják be, úgy abban a feltalálók neveit meg kell jelölni, valamint utalni kell ezen személyek és a kérelmező gazdálkodó szervezet között fennálló kapcsolatra, azaz a bejelentés szolgálati jellegű e, illetőleg alkalmazotti használati mintáról van-e szó. A mintaoltalmi bejelentés szolgálati jellege esetén a munkavállaló
feltaláló
munkaviszonyból
származó
kötelessége
a
használati
minta
tárgykörébe eső megoldás kidolgozása, az alkalmazotti megoldás esetében a használati minta tárgya a munkáltató tevékenységi körébe esik ugyan, de a feltalálónak nem képezi kötelezettségét az ilyen jellegű megoldások létrehozása. A használati mintaoltalom a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához benyújtott, meghatározott alaki, valamint tartalmi követelményeknek megfelelő bejelentési kérelem, leírás, igénypontok és rajz alapján kérhető. Az oltalom megszerzéséhez iparjogvédelmi szolgáltatási díjat, az oltalom megszerzését követően pedig annak fenntartása érdekében évenként fenntartási díjat kell fizetni. A bejelentés részét képező leírásban a megoldást oly mértékben kell ismertetni, hogy azt a leírás és a csatolt rajzok alapján az adott szakterületen jártas szakember megvalósíthassa. A leírás és a rajzok megfelelő minősége azért fontos, mert a hiányos és nem megfelelően részletes leírás később ugyanis az oltalom megsemmisítését vonhatja maga után. A leírást követő igénypontokban meg kell határozni azon megoldások körét, amelyekre az oltalmat igénylik. A főigénypontban a megoldás
mindazon műszaki jellemzőit fel kell sorolni, amelyek szükségesek a kívánt feladatok megvalósításához. A használati mintaoltalom megszerzéséhez meghatározott bejelentési díjat kell fizetni. Az oltalom megadása esetén, a 10 éves oltalmi időszak alatt évente fenntartási díjfizetési kötelezettség terheli a jogosultat. Mint említettük az oltalom területi hatályát a Magyar Köztársaság területe képezi, viszont a Magyarországon előterjesztett bejelentés alapul szolgálhat – a Szabadalmi Együttműködési Szerződés szerint is - egy külföldi iparjogvédelmi bejelentés előterjesztéséhez. A külföldi vagy nemzetközi iparjogvédelmi bejelentés határideje a magyarországi bejelentés napját követő egy év. A használati minta védhető továbbá országonként, valamint nemzetközi rendszerekben, mint az Európai Unióban használt Europa Patent szabadalmi rendszerben. A használati mintaoltalom a bejelentés napjától érvényes, és ezen naptól számított 10 évig áll fenn – ezt követően a használati minta közkinccsé válik-, ennek feltétele, hogy a jogosult az előírt éves fenntartási díjakat a bejelentés napjának évfordulóin befizeti. Az oltalom megszűnik, amennyiben a jogosult az éves fenntartási díjfizetési kötelezettségét elmulasztja. De ha az oltalom a fenntartási díj meg nem fizetése esetén, de a jogosult akarata ellenére szűnik meg (pl.: feledékenység, vagy adminisztratív hiba), úgy menthető ok alapján még lehetőség van az oltalom ismételt érvénybe helyezésére. Természetesen ebben az esetben az éves fenntartási díj mellett a jogosultat pótdíjfizetési kötelezettség is terheli. Ezen megszűnési okon túl mód van a bejelentés napjára visszaható hatállyal való megsemmisítésére. A használati mintaoltalom megsemmisítését a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz benyújtott kérelemmel és az ahhoz csatolt, a megsemmisítés alapjául szolgáló bizonyítékokat tartalmazó mellékletekkel lehet kezdeményezni. A megsemmisítési kérelem alapján a Hivatal a használati mintaoltalmat korlátozhatja, illetőleg teljes terjedelmében a bejelentés napjára visszaható hatállyal megsemmisítheti. A hivatal ezen határozatával szemben a jogosult bírósági eljárás keretei között jogorvoslattal élhet.
7.7.
A jogbitorlás
A használati mintaoltalom bitorlásáról beszélünk abban az esetben, amikor a piac egyik szereplője az oltalom jogosultjának engedélye és hozzájárulása nélkül hasznosítja az oltalom tárgyát. A kizárólagos hasznosítási jog alapján az oltalom jogosultja bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül előállítja, használja, forgalomba hozza, illetve forgalomba hozatalra ajánlja a használati mintaoltalom tárgyát képező terméket, vagy e terméket ilyen célból az országba behozza. Továbbá a minta lényeges elemével kapcsolatos dolgot (eszközt, berendezést) ad át, vagy ajánl fel átadásra a használati mintaoltalom tárgyának megvalósítása céljából, feltéve, hogy tudja, vagy a körülmények alapján nyilvánvaló, hogy a dolog a minta megvalósítására alkalmas, vagy arra szolgál. A jogsértés felderítésének alapja, hogy az oltalom jogosultja megfelelő bizonyítékokat szerez be arra vonatkozóan, hogy az engedéllyel nem rendelkező személy az oltalom alatt álló megoldást az igénypontokban foglaltak szerint megvalósítja. A bizonyítékok körében hitelt érdemlő bizonyítéknak minősül a jogsértést megvalósító termék megvásárlására vonatkozó számla, amely tartalmazza az eladó azonosítására alkalmas adatokat, az eladás időpontját, valamint a termék azonosítására szolgáló információkat is. Itt fontos megemlíteni azt a tényt, hogy természetesen a számla mögött a nevezett terméknek is rendelkezésre kell állnia. A használati mintaoltalom bitorlását bárki felderítheti, viszont a bitorlóval szemben csak a használati mintaoltalom jogosultja vagy a használati mintaoltalmi lajstromba bejegyzett hasznosító léphet fel akkor, ha a jogosult felhívás ellenére sem tette meg a szükséges intézkedéseket. A bitorlás felderítése esetén a használati mintaoltalom jogosultja kizárólagos jogai védelmében bírósághoz fordulhat jogorvoslatért. A mintaoltalom jogosultja a bitorlóval szemben a következő jogi igényeket támaszthatja:
•
követelheti
a
megállapítását,
használati
mintaoltalom
bitorlás
megtörténtének
bírósági
•
követelheti a használati mintaoltalom bitorlás abbahagyását, és a bitorló eltiltását a további jogsértéstől,
•
követelheti, hogy a bitorló nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a bitorló részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak,
•
követelheti a használati mintaoltalom bitorlással elért gazdagodás megtérítését,
•
követelheti a használati mintaoltalom bitorlására használt eszközök, és a használati mintaoltalom bitorlással érintett termékek lefoglalását,
A bíróság az eset összes körülményeihez képest a használati mintaoltalom jogosultjának kérelmére elrendelheti, hogy a lefoglalt eszközöket és termékeket fosszák meg jogsértő mivoltuktól, vagy – ha az nem lehetséges – semmisítsék meg. A bíróság a megsemmisítés helyett elrendelheti a lefoglalt eszközöknek és termékeknek a bírósági végrehajtás szabályai szerinti történő értékesítését is, ebben az esetben a befolyó összeg felől ítéletben határoz. Használati mintaoltalom bitorlás esetén a használati mintaoltalom jogosultja a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítést követelhet.
8. Konklúzió Az innováció és a tudás eredményei egyrészt a versenyképesség és a gazdasági növekedés motorjai, másrészt alapvetően határozzák meg életünket. Használati tárgyaink, formatervezett bútoraink, autóink mind-mind a szellemi alkotómunka termékei. A műszaki fejlődés mai modern világunkban felgyorsult, melyet az iparjogvédelem szabályozásának folyamatosan követnie kell. A piacgazdaságban az innováció, a kutatás-fejlesztés a gazdasági növekedés alapvető tényezője, mely a spontán piaci folyamatok és az állami beavatkozások kölcsönhatása révén bontakozik ki. A piacgazdaság egymással versenyben lévő autonóm vállalkozók révén, piaci impulzusokra épül, valamint ezen gazdasági rendszer nemzetközileg nyitott, a világgazdaságba integrálódik, amelyben különböző tulajdonformák
ötvöződnek és a kapcsolatrendszerek országhatáron túl nyúlnak. A piac alapvető mozgatórugója a verseny által innovált technikai fejlődés. Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy az iparjogvédelem tárgyainak és jogintézményeinek létformája a piacgazdaság, a piaci áru, a piaci folyamatok. Az innovációt hordozó szellemi alkotások lendületet adnak a vállalkozásoknak, beindítják a gazdasági növekedést, magasabb fejlődési pályára juttatnak. Továbbá megállapíthatjuk,
hogy az alkotók joggal
tarthatnak igényt arra, hogy
teljesítményüket mások is elismerjék és tiszteletben tartsák, hiszen az erkölcsi és anyagi elismerés nélkül a befektetett szellemi munka nem térül meg. Ehhez biztosítanak jogi kereteket a szellemi tulajdon-védelem hazai és nemzetközi szabályai.