DDr. Gerhard Sperl professzor, az Europäische Eisenstrasse elnevezésű mozgalom nemzetközi szervezetének elnöke:
Az Európai Vaskultúra Útja, az Europäische Eisenstrasse mozgalom kezdete és jelenlegi szervezeti helyzete
Magyar nyelvre fordítva:
Az európai vas útja, a kezdetek és a szervezés állapota (A Vas Útja projekt 25. évfordulója alkalmából tartott előadás) Kezdeti lépések, 25 évvel ezelőtt, Vordernberg 1978, Vordernberg, a vasgyártás történelmileg kiemelkedő európai központja a középkortól 1922-ig terjedő időszakban 14 kohóval rendelkezett, de 1922-ben az utolsó működő kohót is bezárták. A város 20 km-rel északra helyezkedik el Leoben-től, mindössze 20 km-re „Erzberg”-től, ahol olyan nyersvasércet bányásznak, amely Mn-ben gazdag és a legalacsonyabb a P tartalma. *(Lásd az Angol szövegnél / Picture, see in the English version) Baloldali kép: A „Steirische Erzberg”, külszíni bánya csodálatos környezetben, 1000 éve működik, az itt előállított magas minőségű „Leobener Eisen” Vordernbergben kerül olvasztásra (jobb oldali kép), amit Angliába és Egyiptomba szállítanak. Az első nemzetközi konferencián (MHVÖ), amit az „Erzbergi Bányászat és Vaskohászat Történelme” címmel rendeztek meg, a „Steirische Eisenstrasse” (a Stájer Vas Útja) mozgalommal kapcsolatban először került felvetésre, hogy nem csak gazdag ipari létesítményekről van szó, hanem ez fontos kulturális örökség és figyelemre méltó a táj szempontjából is. A Leoben melletti „Mountanuniversität, amit 1840-ben alapítottak Vordernbergben, nagy segítséget jelentett a térség történeti szempontú kutatásában. *(Lásd az Angol szövegnél / Picture, see in the English version) Kép 2/a A „Steirische Eisenstrasse” (Stájer Vas Útja) legelső térképe, amit a vordernbergi konferencián mutattak be 1978-ban. Az útvonal Leoben-től (Mur folyó) Vordernbergen, Erzbergen, Eisenerzen át Hieflau-ig (Enns folyó) terjed. A résztvevők és előadók között voltak Stuart Smith (Anglia), a Birmingham melletti Ironbridge GMT múzeum akkori igazgatója és Manfred Wolf, aki a „Bajor Vas Útja” későbbi kezdeményezője, ami Regensburgtól Ambergen keresztül Pegnitzig terjed. Franz Hoffer és G. Sperl bemutatta az érdeklődés tárgyát képező „Stájer Vas Útját”. Nem sokkal később kezdeményezték az „Österreichische Eisenstrasse” útvonalat, amit E. Krajicek, H.J.Köstler és G.Sperl indítottak „Eisenwursen” címmel (3), ami egyben a vasgyártás történelmi központja. A vas ide Erzberg térségéből kerül.
2. Populoniától Ironbridge-ig (1988): a közvetlen útvonal A legelső előadás, ami az európai vasgyártás történetére és kultúrájára irányította a figyelmet, 1988ban, Val Camonicában hangzott el, az olasz Alpokban Bienno közelében. A hely (valle dei magli) a vasgyártás hosszú történetére tekint vissza, a vas ide a közeli olvasztókemencékből már a római idők óta érkezik (4). *(Lásd az Angol szövegnél / Picture, see in the English version) Kép 2/b: Az „Európai Vas Útja” legelső tervezete, Val Camonica (BS), Olaszország (5) 3. A megbeszélések utáni bővítés keleten és nyugaton (kezdetek: 1991) *(Lásd az Angol szövegnél / Picture, see in the English version) Kép 3: Az „Európai Vas Útja” központi útvonal (M), keleti bővítés (O), nyugati bővítés (W); érdekességek (körök) és történelmi vasérc lelőhelyek (félkörök); számok magyarázata az 1+2 táblázatban (6). 1993-ban adták ki az „Európai Vas Útja” bővített térképét (6) az érintett intézmények és térségek főleg nyugat-európai listájával. Az alapötlet az volt, hogy szervezzenek egy társulást, amelyben olyan intézmények vesznek részt, amelyek érdeklődnek a vas történetének bemutatása iránt. Például: Piombino (LI), Olaszország (Populonia, etruszk vasipari központjával és modern acélgyáraival), Hüttenberg, Carinthia (A) (kelta, római és középkori vasgyártásával), a Fer Múzeum, Jarville-la Malgrange, Lorraine (F), Norberg és Bergslagen (S), Blasko (CZ) öntöttvas múzeumával és a közeli történelmi nagyolvasztójával Adamovban. Az európai földrajzi központ Vordernberg-Erzberg-Eisenerz térsége lett, a tudományos központ Leoben és egyeteme, ami alapítása óta (1840, Vordernberg) a bányászati és kohászati tudományoknak ad otthont. *(Lásd az Angol szövegnél / Picture, see in the English version) 1-es táblázat a hármas képhez: A vasbányászat történelmi központjai (Sprandel 1952) *(Lásd az Angol szövegnél / Picture, see in the English version) 2-es táblázat a hármas képhez: Látnivalók az EIT útvonalon 4. Magyarországi tevékenység és annak eredményei Id. Kerpely Antal (Krassói lovag, 1837-1907) aki az osztrák monarchia kimagasló tudósa, a bánáti vasgyár igazgatója+ (egykor magyar királyság, ma Románia), később a selmeci Bányászati Akadémia kohászati tanszékének professzora volt, ++ családja szorosan kötődött a bécsi emberekhez, fontos kapocsnak tekinthető Ausztria és Mo: között, a két ország 1918-ig egy birodalom alá tartoztak (7). Kerpely születésének 150 évfordulójára rendezett ünnepség Miskolcon egyben kezdőpontja is volt az „Európai Vas Útja” mozgalom intenzív keleti bővítésének. A kohászat magyar történészei közül Laár Tibor a keleti bővítés koordinátoraként megkezdte munkáját (8). Ez a kezdeményezés napjainkra eljutott az EIT keleti bővítését szolgáló együttműködési szerződésig, amit Miskolcon a MTESZ székházban foganatosítottak. A szerződést Drótos László, a diósgyőri vasgyár volt igazgatója patronálásával magyar, szlovák, lengyel, román, szlovén és osztrák kollégák írták alá. + ++
Laár Tibor ipartörténész pontosítása szerint: Az aninai nagyolvasztó üzemvezetője volt Laár Tibor ipartörténész pontosítása szerint: A kincstári vasgyárak központi igazgatója volt
A 2000-ben megvitatott területek listája *(Lásd az Angol szövegnél / Picture, see in the English version) Kép 4: Az EIT keleti bővítésének listája, lásd a következő listát *(Lásd az Angol szövegnél / Picture, see in the English version) (lista) Megjegyzések 0-5-ig (arch): régészeti emlékek (ind-a): Ipari régészet (art): vasiparral kapcsolatos művészeti emlékművek (mus): Ipartörténeti Múzeum (univ): főiskolák, egyetemek, ahol bányászati, kohászati okt. folyik (act): modern, aktív vasgyártási lehetőségek
5. Az európai együttműködés rendszere Az EIT egy szabad szövetség (társulat), amit a leobeni MHVÖ „Europäische Eisenstrasse” munkacsoportja alapított. Az alapszabályokat az Együttműködési Szerződésben fektették le, amit 2003. május 8-án írtak alá Miskolcon: 1. Az EIT mozgalom, mint kulturális útvonal terjedése 2. Személyes és írásos tapasztalatcserék 3. Közös kutatási és marketing programok indítása 4. Különböző kiállítások, szimpóziumok szervezése 5. Közös projektek kidolgozása, bemutatása A központ Leoben lett, ahonnét indult a munka és a hivatalos indítványt benyújtották a luxemburgi Kulturális Utak irodájához. Az Európában használt szimbólum az EU csillagait ábrázolja egy háromszög körül, ami a projekt-mozgalom személyes egységét jelképezi, magában foglalja Erzberg vázlatrajzát, mint központot egy szimbolikus S-alakú úttal, ahol 1000 éve aktívan működik vasbánya; e fölött található a vasgyártás szimbóluma: a kalapács és véső a bányászatot, a fogó a vas megmunkálását jelképezi. 6. Megjegyzések, irodalom 1. megjegyzés: az EIT mint európai kulturális út egy Ironbridge-ben tartott megbeszélés során fogalmazódott meg az HMS találkozóján, 1988-ban. Több javaslat is elhangzott: iron route, road, path of iron (kifejezések az útra), a Trails, többes számban való használata még megbeszélés tárgyát képezi. A Trail (út) elnevezést az alapján választották, hogy ebben a szóban kifejeződik egy felfedező érzés, amit érzünk, miközben meglátogatjuk a történelmi vasgyártás állomásait, az i.e. 800-ra visszavezethető tradíciótól napjaink ipari területéig. A vas története nemcsak ipartörténet; így az ipari örökség nem elég tág történelmi szempontból, de technikai értelemben túl tág is.
2. Az „Europäische Eisenstrasse” munkacsoportja 1978-ban indult az „Arbeitskreis Vordernberg-gel (elnök:C.Eibner, titkár: G.Sperl), később módosították „Arbeitskreis Streirische Eisenstrasse”-re 1981-ben (elnök: G.Sperl), aztán 1993-ban (?) változott az elnevezés „Europäische Eisenstrasse-re (elnök: G.Sperl). A helyi csoport tagjai: G.S, Leoben/Donawitz (kohászati archeológus), Hans Jörg Köstler, Fohnsdorf (ipari vasgyártással foglalkozó történész, és Gerhard Deissl, Graz/Vordernberg, történész. 3. A publikációkban használt rövidítések listája: BHM- a leobeni egyetem szaklapjának címe Tb-MgEbg 1978- (németül van)
7. Referenciák:
*(Lásd az Angol szövegnél / Picture, see in the English version)
8. Szakirodalom Címek *(Lásd az Angol szövegnél / Picture, see in the English version)
Osztrák ipari táj és vaskohászati műemlék(nagyolvasztó)