AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA XXIV. évfolyam 23. szám. 2013. december 1.
Ára 0,80 lej
Az ítélő Messiás: igazságos és hűséges Ézs 11,1–5 Sok baj származik abból, hogy a látszat szerint ítélünk. Hányszor hátráltatjuk embertársainkat, magunkat vagy Isten ügyét, mert a szerint döntünk, hogy mit hallottunk másokról. Próbáljuk megérteni újra: Isten nem személyválogató. A Messiás a nincsteleneket és a szegényeket embereknek nézi, ugyanolyanoknak, mint bármelyikünket. Őelőtte nem a gazdagság, a pénz és az emberi befolyás számít, hanem maga az ember, aki rá van szorulva a segítségére. Igénk közel hozza adventet, hiszen itt látjuk, hogy mit tett és tesz a Messiás, aki 2000 Szép Eduárd (Folytatása a 3. oldalon)
Összegyülekeztek, terveztek és meg is cselekedték
A Szentírás a közéletben is eligazít Interjú Lezsák Sándorral, a Magyar Országgyűlés alelnökével
Gyülekezeti házat avattak Beresztelkén Gyülekezeti házat avattak Beresztelkén október 27-én: mintegy négyéves álma valósult meg a közösségnek. Az építkezés bizonyítéka annak, hogy a
beresztelkiek nemcsak a múltat tisztelik, hanem a jelenben is ott akarnak lenni. – A beresztelki gyülekezet cselekedetével bizonyította hitét. Áldozatot hoztak, felismerték azt, hogy életük értelme csakis az adásban van, s ez az igazi út, melyet nekünk, keresztyéneknek járnunk kell. Az Egyházkerületben, az egyházmegyékben, a presbiteri gyűléseken sokat határozunk, s keveset valósítunk meg. De Beresztelkén az emberek meg is valósították elépzeléseiket. Összegyülekeztek, terveztek és meg is cselekedték. Ez fontos, hiszen úgy ítél meg a külső világ, ahogyan élünk – hangsúlyozta igehirdetésében Kató Béla püspök. Szász Attila esperes örömét fejezte ki, hogy jelen lehet az ünnepségen: – jó nekünk itt
Fejedelemmé választásának 400. évfordulója alkalmából Kolozsváron nemrég Bethlen Gábor-szobrot avattak az alsóvárosi templom kertjében. Az eseményen jelen volt Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke is, a szobrot az erdélyi református egyháznak adományozó Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriumának elnöke. Az avatóünnepséget követően az országgyűlés alelnöke röviden nyilatkozott lapunknak.
Fábián András
Somogyi Botond
(Folytatása az 5. oldalon)
– A 400 éve megválasztott Bethlen Gábort, aki többször is olvasta a Szentírást, bibliás fejedelemnek nevezték. Mit jelent ez a mai politikusoknak, üzen-e egyáltalán valamit nekik? – II. János Pál pápa – megválasztását követően, lengyel földre érkezése után – ezt mondta az őt hallgató híveknek: ne féljetek! Néhány esztendővel ezelőtt a biblia évét ünnepeltük. Megszámolták, hogy a Szentírásban 365 alkalommal fordul elő a Ne félj! kifejezés. Vagyis az év minden napjára jut egy. A Szentírásnak azonban ezenkívül is van minden napra üzenete. A közéletben is eligazít, a mindennapok küzdelmeiben. Megnyugtat, és erőt ad, hogy reggel újult erővel kezdjük a napot. Szerintem sok-
kal többen olvassák a bibliát, mint ahogy azt mi gondolnánk. Bethlen Gábornak a biblia iránti érdeklődése nagyon izgalmas, hiszen írásaiban hivatkozik rá, és a történelem embert próbáló mindennapjaiban is többször tett kísérletet arra, hogy érvényesítse a szentírási igazságokat, a jézusi tanításokat. – Az új magyar alkotmány a keresztyénség szellemében született, az európai viszont meg sem említi. Jó irányba haladunk? – Az Európai Unió megteremtői többször megfogalmazták azt,
(Folytatása a 4. oldalon)
Barangolások bibliai tájakon Thesszalonika (II.) Pál itt is a zsinagógai közösséggel próbálkozik először: három egymás utáni szombatnapon magyarázza nekik az Ószövetséget. Hangsúlyozza: Jézus a Krisztus, aki szenvedett, meghalt, és aki harmadnap feltámadt a halottak közül. Főleg az ott jelen lévő görögök és előkelő asszonyok hallgatnak Pál szavára. De az ördög itt sem alszik: a zsidók közül sokan megpróbálják Pál és Silás munkáját úgy beállítani, mint ami veszélyezteti a Római Birodalom rendjét. Azzal vádolják őket, hogy más királyt hirdetnek és nem engedelmeskednek a császárnak. Különös, a keresztyének ellen az évezredek során ez volt a leggyakoribb vád: nem hűséges állampolgárok, felforgatják az állam rendjét. Ez érthető is, hisz erkölcsi vonalon a keresztyének a legtöbb esetben becsületes és hűséges alattvalók voltak, így polgári bűnökkel nem lehetett őket vádolni, s a politikai bűn fogalma olyan tág, hogy abba minden belefér. Ezt mi és atyáink is átélték a kommunizmus évtizedei alatt.
Könyvajánló Szép Eduárd: Tartsatok azért bűnbánatot „A könyv a hagyományos keresztyén ünnepkörhöz ad textusszerűséggel, református hitvallási hűséggel és ugyanakkor életes frissességgel megírt mintaprédikációkat” – írja a könyv előszavában Szászfalvi László lelkipásztor, magyarországi miniszteri biztos. Szép Eduárd beresztelki lelkipásztor kötete, amely a kolozsvári Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpont gondozásában jelent meg, egy év nagyhete-
2
Minden ellenállás dacára Thesszalonikában is megalakult a keresztyén gyülekezet. Jó látni, hogy Istennek mindig és mindenütt vannak követői. Van ahol sok, mint Korinthus, van ahol kevés, mint Athén, de gyülekezet van és hitünk szerint lesz is a világ végezetéig. Pál el volt foglalva az ige hirdetésével, a gyülekezetek alapításával, s ha néha dolgozott is a szakmájában, a sátorponyva-készítéssel, ez nem volt elég élete fenntartására. Így a gyülekezetek is részt vettek abban, hogy az apostol számára a földi szükségleteket előteremtsék. Hány olyan gyülekezet van, ahol a lelkipásztorok és más egyházi alkalmazottak nem tudnak rendszeresen fizetést felvenni, mert a hívek sok esetben csak év végén fizetik be járulékukat. Vagy már akkor sem. Pedig a lelkipásztornak és más alkalmazottaknak egész évben kell élni. Hány ember nem gondolja meg
Mai látkép Thesszalonikáról a régi városrész irányából
gyülekezeteinkben azt, hogy ily módon is kell szolgálnia Istennek. Hány ember adhatna sok esetben többet, mint a meghatározott minimum. Mert sokszor az van, hogy káros szenvedélyekre és szórakozásra többet kiadunk, mint Isten
ire írt prédikációsorozatokat dikációt is, mintha Krisztustartalmaz, ám minden sorozat sal együtt azt akarná sejtetni: után találunk egy ünnepi pré- Íme, minden kész, jöjjetek a vendégségre! – fogalmazza meg gondolatait a kötet méltatásában Jenei Tamás belmissziói előadó. Majd hozzáteszi: a gyógyulás reménységével és az ünnepi lakomán való részvétel örömével fogadjuk az itt közölt prédikációkat! A könyv megvásárolható, megrendelhető (ára 18 lej) egyházkerületünk iratterjesztésénél vagy a kolozsvári Biblos könyvesboltban. Érdeklődni lehet 8–15 óra között a 0731-019403-as telefonszámon.
országának építésére, gyülekezeteink fenntartására. Olyan nehezen értjük meg, pedig minden vasárnap halljuk: a jókedvű adakozókat megáldja Isten. E városhoz kötődik egy olyan név, ami sok szomorúságot okoz: Démás, aki elhagyta Pált. De ki is volt ő? Több éven át volt az apostol munkatársa. Hosszú időn át szolgálta az evangéliumot, prédikált, szolgált a gyülekezetekben. Pál egyik legkiválóbb munkatársa volt. De a második Timóteushoz írt levélben Pál keserűen írja, hogy Démás elhagyta őt. Hogy mennyire megviselhette ez Pált, az abból is kitűnik, hogy miután ezt megírja kedves barátjának, azonnal kéri, igyekezzen hozzá jönni, hogy valakivel megoszthassa fájdalmát, kiönthesse szívét. Hogyan hagyhatta el Démás Pált és Isten ügyét? Démás először is nem számolta fel a Krisztus-követés költségeit. Azt gondolta, hátha sok előnye lesz abból, hogy Pállal együtt van. De amikor látta, hogy ez olyan ügy, ami az életébe is kerülhet, akkor azt mondta: ez nekem már túl sok, erre azért nem vagyok hajlandó. A halálos fenyegetettséget nem tudom vállalni. Démás hitt, de csak egy ideig, s ezzel mások is így vannak. Sokan gyorsan fellelkesülnek és boldogok: hűséges egyháztagoknak látszanak, még bizonyságot is tesznek. De egy fontos dolog hiányzik az életükből: a Jézussal való személyes kapcsolat, az iránta való személyes szeretet. Hány ilyen egyháztagunk van sajnos. Először olyan boldogak és lelkesek. Járnak a templomba, bibliaórára, és még áldozatokra is készek. De aztán egyszer csak eltűnnek, visszaesnek a hitben. Thesszalonikában sok nagyszerű dolog is volt: az igehirdetésnek ereje és hatása. Bizonyosak voltak elhívásukban és azt komolyan meg is valósították mindennapi életükben. Az ige teremtő hatalommá vált az emberek életében. S egy olyan pogány világban, ahol sok kísértés volt, a gyülekezet erősen állt a hitben. Vajon miért olyan erőtlen a mi keresztyénségünk? Jó ezen elgondolkodni. Vajon nem az van, hogy nem vesszük komolyan a bűnt, hogy sok mindenben a világhoz szabjuk magunkat? Vajon nem az a baj, hogy annyi minden lefoglalja a figyelmünket, annyi mindennel foglalkozunk, csak épp leki életünkre nem tudunk elég időt és energiát fordítani? E gyülekezet igazi adventi gyülekezet volt: várták Krisztus visszajövetelét. Gond volt számukra, hogy mi lesz azokkal, akik ezt nem érték meg, mert hamarabb meghaltak. Pál komoly tanítást ad erre nézve, aminek végső üzenete: nemsokára mind Krisztussal leszünk. A mostani adventben az a nagy kérdés, hogy mi várjuk-e ezt, ott él-e szívünkben a Krisztussal való találkozás vágya? Bárcsak így lenne! Olvasandó igék: ApCsel 17,11; 2Kor 9,7; Fil 4,16; 1Thessz 1,5, 2,13, 4,17. Lőrincz István
Az ítélő Messiás: igazságos és hűséges (Folytatás az 1. oldalról)
évvel ezelőtt a földre jött minket megváltani. Az Ige azt is elénk tárja, hogy mit tesz a Megváltó, amikor visszajön ítélni élőket és halottakat. 1. Krisztusra úgy szeretünk gondolni, hogy azon eseményeket említjük életéből, amikor betegeket gyógyított, halottakat támasztott fel, vigasztalt. Kevésbé szeretjük azokat, ahol ítéletet mond. A „megveri a földet szájának botjával” ige éppen az ítéletet kimondó és végrehajtó Messiást tárja elénk. Hogyan ver a szájának botjával? Amikor a farizeusoknak azt mondja, olyanok, mint a meszelt sírok, amikor kimondja fölöttük, hogy jaj nekik, mert képmutatóak, akkor a szájának botjával veri őket. Péternek azt mondja, „távozz tőlem Sátán”, amikor a tanítvány nem Isten ügyét tartja szem előtt. Tehát vert és ver a szájának botjával. Ne próbáljunk menekülni előle, hiszen azért ítéli meg bennünk a bűnt, mert javunkat akarja. 2. Azt, hogy a Messiás ver, bizonyos mértékig el tudjuk fogadni, barátkozunk a gondolattal. Viszont azt, hogy „ajka leheletével megöli a bűnöst”, szinte nem is akarjuk elolvasni. Hát
nem azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet? Nem azért jött, hogy megtartsa a bűnöst, és szabadulást adjon neki bűneiből? – tesszük fel a kérdést. Mindez valóban így van: Ő a bűnösökért jött. De akkor értjük meg az igét, ha tudjuk, hogy itt a második adventről van szó, amikor a Messiás újra visszajön ítélni. Milyen is lesz majd az ítélet? Nem tudjuk, viszont egy kis ízelítőt ad nekünk a Szentírás Anániás és Safira történetében. Az Úr tanítványa, Péter kimondja az ítéletet, és ezek az emberek meghalnak, mert be akarták csapni Isten Szentlelkét. A Messiás ajka leheletével megölte a bűnösöket úgy, hogy közben e munkában egy hűséges tanítványát használta. Mindennek a fényében gondoljunk az ítéletre: Ő ajka leheletével meg tudja ölni a bűnöst! Azt, aki nem akar szabadulni saját bűneitől. Azt, akinek nem kell a kegyelem ideje, a segítség és szabadítás. Komoly ítélet lesz tehát, mely elől csak az menekülhet, aki a Messiás mellett áll. Segítsen bennünket Isten, hogy ezek közé tartozzunk!
Készülni Krisztus eljövetelére Tudatosítani kell, hogy az Úr eljött és eljövendő – hangsúlyozza Pap Ferenc. A budapesti Károli-egyetem teológiai tanárával a karácsony ünnepét megelőző egyházi hagyományokról beszélgettünk. – November végén, adventet megelőzően a gyülekezetek hitmélyítő, evangelizációs alkalmakat tartanak. Miért pont ekkor? Hogyan alakult ki ennek a hagyománya? – Egyrészt karácsony ünnepének jelentőségét emeljük ki azzal, hogy önvizsgálattal, hitvizsgálattal, hitmélyítéssel készülünk Krisztus testet öltésének ünnepére. Másrészt ennek történeti oka is van: a karácsony körülbelül a negyedik század után kezdett meggyökeresedni, és amikor a keresztyénség első évszázadai lezárultak, akkor a karácsony a vízkereszttel együtt ugyanolyan keresztelési ünneppé lett, mint amilyen a húsvét volt. Erre felkészülésként tartottak hitmélyítő alkalmakat. Miután általánossá vált a születés utáni közvetlen keresztelés, a már megkereszteltekben elevenítették fel az ünnepi titkokat. Az evangelizációs alkalmak alapvetően mindig prédikációs istentiszteletek voltak. A sorozatprédikációkon általában egy-egy témát magyaráztak, és ez
az ember önismeretét és a keresztyén hit újbóli tudatos felvállalását segítette. – Miért készülünk már advent előtt is karácsonyra? – Advent is felkészülési időszak, és egyben új kezdetet, az egyházi év kezdetét is jelenti. A kezdeti idő súlya mindig erőteljes, valószínűleg a kezdetre készülve rögzülhetett, hogy egyúttal már karácsonyra is készülünk. – Az adventnek hol van a helye a református hagyományokban? – Az adventet a várakozás idejének szokták mondani, azonban
3. Mindezek után jogosan tehetjük fel a kérdést: hogyan ítél? Ő nem olyan lesz, mint egy közönséges bíró, aki esetleg tévedhet, mert hiányosak az ismeretei. Ő részrehajlás nélkül és igazságosan ítél. Igénk utolsó mondata még valamivel kiegészíti a Messiás ítéletét: a hűséggel. Milyen nagy baj származik abból, ha az igazság iránt nincs hűség az emberek szívében. Hiába van gyönyörűen megfogalmazva az igazság útja, ha Isten szava iránt nincs hűség a szívünkben és a cselekedeteinkben. Tehát a Messiás igazságosan és hűségesen szolgálva hajtja végre az ítéletet. A „derekának öve” és „csípőjének öve” kifejezések azt érzékeltetik velünk, hogy amenynyire a ruhadarab hozzátapad az ember testéhez, annyira odatapad Jézus életéhez az igazság és a hűség. Ebben rejlik igénk örömüzenete: nekünk akarja ajándékozni az igazságot és a hűséget, hogy miden dolgunkat ezekben hajtsuk végre. Miközben nekünk adja e két nagy kincset, Ő maga marad az igazság és a hűség. Az ítélő Messiásra figyelve, legyen áldott adventi időnk!
figyeljünk a szó eredeti értelmére, ami eljövetelt jelent. Úrjövet, Krisztus eljövetelének az ideje, és Krisztus második eljövetelére is készültek ekkor a keresztyének. Ez utóbbi hosszú ideig nagyon erőteljesen élt: készen kell lenni, mert nem tudhatjuk, melyik órában jön el a mi Urunk. Azt érzem, hogy az advent ma leginkább a karácsonyra készülés időszaka, pedig eredeti értelmében nem feltétlenül a Krisztus születésének ünnepére, hanem az Úr második eljövetelére készülést jelenti. Talán jobban tudatosítani kellene ma a gyülekezeti tagokban, hogy az Úr eljött és eljövendő. A felkészülés mellett ter-
mészetesen a „levezetés” is fontos, és erre az egyházi ünneplés egészen ősi időktől kezdve gondolt. Ravasz László is hangsúlyozta, hogy karácsony nem ér véget december 26-án. – Ha Krisztus második eljövetelére gondolunk, akkor mondhatjuk, hogy örök adventben élünk? – Igen. A Miatyánkban is erre gondolva imádkozzuk: „jöjjön el a te országod”. Adventet egyébként nem tudjuk közvetlen biblikus előképekre visszavezetni. A korábbi időszakokban hat hétig tartott, majd később megszilárdult a négy adventi vasárnap. Az ortodox hagyományban pedig nincs advent, böjti napokat tartanak. A nyugati egyházban is él adventnek, mint böjti időszaknak a jellege, de inkább mintegy érzületként, nem szigorú böjtként. – Adventhez az újkorban kialakult szokások is kapcsolódnak. – Az adventi koszorú vagy éppen a kalendárium egyaránt figyelmeztet: rohanás közben álljunk meg, és figyeljünk arra, hogy valami nagy dolog érkezik. Amikor manapság átszalad rajtunk az idő, fontos, hogy a családi és a gyülekezeti közösség együtt mozogjon az ünnep idején. T. Németh László (az interjút a Reformátusok Lapja főszerkesztője készítette)
3
A Szentírás a közéletben is eligazít (Folytatás az 1. oldalról)
hogy keresztyénség nélkül nincs Európa. Ez alapelv, még akkor is, ha most más irányzatok vannak előtérben. Valóban nagy szégyene a parlamentnek, hogy az európai alkotmányból kimaradt a keresztyén gyökerekre való hivatkozás. Én azonban keresztyén magyar emberként ezt úgy élem meg, hogy ettől még van tennivalónk a világban, szűkebb és tágabb környezetünkben. Fontos feladatunk az, hogy az európai parlamenti választások idején szavazatainkkal olyan személyeket támogassunk, akik közismerten keresztyén emberek. – Bethlen Gábor erdélyi fejedelemként egységben gondolkozott. Segítette azokat a nemzettársait is, akik nem itt éltek. Jelmondata szerint „Nem mindig lehet megtenni mindent, amit kell, de meg kell tenni mindent, amit lehet.” Ma fordított a helyzet: mi szorulunk Magyarország segítségére. Ma mit tud tenni értünk az anyaország? – Ha erős Magyarország, erős a nemzet is. Erős országot kell teremtenünk, meg kell valósítani az igazi rendszerváltást a lehető legkevesebb feszültségkeltéssel. Ugyanakkor tudatában vagyunk annak is, hogy nekünk is szükségünk van Erdélyre, Székelyföldre, Felvidékre, Kárpátaljára vagy Délvidékre, mert példát mutatnak számunkra, anyaországiaknak,
Lehet vagy nem lehet? Makkai Sándor-kiállítás Kolozsváron „Ha nagy emberekről van szó, akkor nem kell évforduló ahhoz, hogy megemlékezzünk róluk” – mondta Juhász Tamás nyugalmazott teológiai tanár, aki az egyik szervezője volt annak a Makkai Sándor-kiállításnak, amely több magyarországi állomás után érkezett a kincses városba. A kolozsvári Zsinati Irodában Makkai Sándor püspök életét, teológiai, irodalmi mun-
a túlélésnek olyan technikáit fejlesztették ki, amelyeket meg kell tanulnunk nekünk is. Ugyanakkor a hivatalos politika és a népi diplomácia eszközeivel is segítenünk kell a határon túli településeket, intézményeket: különböző továbbképzésekkel, könyvekkel, tankönyvekkel. Ide sorolnám a közszolgálati televízió és rádió értékmentő és -teremtő szolgálatát is. Olyan időben élünk, amikor gyávaság lenne nem kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyek a határon átívelő nemzet egységesítését szolgálják. Támogatjuk a székelyföldi autonómiáért való küzdelmet, szorgalmazzuk az anyanyelv használatát, vagy felszólalunk az államosított egyházi javak visszaszolgáltatása érdekében – természetesen mindig együttműködve a helyi magyar szervezetekkel. Ebben a munkában próbál segítséget nyújtani a Bethlen Gábor Alapítvány is, amely a 80as évek felelősségével Németh László, Csoóri Sándor, Illyés Gyula, Kodály Zoltán szellemében szerveződik és támogatja a határon túli magyarokat: kiemelkedő személyiségeknek ösztöndíjat nyújt, különböző területeken pályázatokat hirdet. Elsősorban fiataloknak, hiszen leginkább nekik van szükségük sikerélményre. káit az unoka, Makkai Lilla magyarországi lelkipásztor mutatta be – rövidfilm, könyvek, molinók által. Makkai azért emelkedik ki egyházunk 450 éves történetének püspökei közül, mert túllép a lelkipásztortól vagy teológustól hagyományosan elvárt határokon és korlátokon: korának irodalmi nagyságai közé emelkedett. Ezekkel a szavakkal köszöntötte Kató Béla püspök a Makkai életművét bemutató kiállításon a megjelent érdeklődőket. Szerinte Makkai irodalmár szeretett volna lenni, de Isten megszólította őt
Makkai Lilla lelkipásztornő az egykori püspök, Makkai Sándor életéről és munkásságáról tart előadást (Kiss Gábor fotója)
4
A Bethlen Gábor Alapítványt 1979–80-ban a magyar szolidaritás hívei hozták létre, s a korabeli kommunista vezetés ellenzése közepette vívták ki működésének hivatalos jóváhagyását. A 65 kezdeményező és a később csatlakozott támogatók révén a térségben elsőként létrejött legális új polgári összefogás alapítói: Illyés Gyula, Németh Lászlóné, Kodály Zoltánné és Csoóri Sándor. Az 1980 óta működő Bethlen Gábor Alapítvány anyagi, szellemi és lelki támogatásával, díjaival úttörő szerepet vállal a nemzeti összetartozás szolgálatában, a mai határokon túl élő magyarság hazai megismertetésében, kiváló képviselőinek elismerésében, a magyar–magyar kapcsolatok ápolásában, s nemzetünk jövőjének alakításában is – olvasható az alapítvány honlapján. és az Anyaszentegyház szolgálatába állította. Így lett szépirodalmi igénnyel alkotó teológus, és hívő szívvel alkotó író. A vallástanár Vajdakamaráson lett lelkipásztor, később teológiai tanárrá lépett elő, majd püspökké választották. 1926–1936 között vezette az Erdélyi Református Egyházat, ám a sok küzdelem, a szüntelen zaklatás miatt Magyarországra menekült. Nem lehet című nagy port kavart írásában fejtette ki, hogy a Trianon után megváltozott világban képtelen tovább élni, az alkalmazkodás pedig számára a megalkuvással lenne egyenértékű – ezért Debrecenbe emigrált. Az ezt követő vitában az erdélyi közvélemény akkor Reményik Sándor Lehet, mert kelljének adott igazat. A Holttenger, Ördögszekér, Táltoskirály regények szerzőjét, Makkai Sándort Erdélyből való menekülése miatt számtalan vád érte a két világháború között, de azt követően is. – E kiállítás mintha a volt püspök rehabilitálásának egy kísérlete lenne – fejtette ki véleményét a tárlat megnyitása után az egyik jelenlevő. Ám Makkai tettét 80 év távlatából nagyon nehéz megítélni. Lapunk kérdésére válaszolva, Kató Béla püspök elmondta: „a sok megpróbáltatás, a szerteágazó, kimerítő munka Makkait nemcsak szellemileg készítette ki és lelkileg viselte meg, hanem fizikailag is. Egy összetört, a vezetői teendőket már rendkívül nehezen végző ember mondott le a püspöki székről, és távozott Magyarországra” – fogalmazott Kató Béla. Somogyi Botond
Összegyülekeztek, terveztek és meg is cselekedték (Folytatás az 1. oldalról)
lenni és részt venni Beresztelke gyülekezetének örömében. Együtt hálát adni a templomban, s látni saját szemünkkel a gyülekezet külső megújulását, ahogy megépült az új gyülekezeti ház és átalakult a lelkészi lakás. Jó tapasztalni azt, hogy a beresztelki gyülekezet nem a jelen nyomorúságai miatt kesereg, hanem élő hittel építi a jövőt. Megragadta a neki nyújtott isteni lehetőséget, és ezért tudott építeni. – Megvalósult egy álom – kezdte beszámolóját Szép Eduárd helybéli lelkipásztor. – 2009ben a közgyűlés elhatározta, hogy közösségi házat épít. Közösen próbáltunk tenni azért, hogy egy imateremmel rendelkező gyülekezeti ház épüljön. Olyan helyiség, ahol beszélgethetünk, egymás szavára odafigyelhetünk, ahol együtt építjük Isten országát. 2010 áprilisában kezdtük el az építkezést, s abban az évben tető alá is került az épület. 2011-ben a külső vakolást és szigetelést, 2012-ben a tetőtér kialakítását, valamint a belső helyiségek kialakításását is elvégezték. Ebben az esztendőben a lelkészi lakás külső-belső felújítása volt soron. Szép Eduárd lelkipásztor megköszönte a támogatók anyagi segítségét, nyomatékosítva: – Csupán saját erőből nem épülhetett volna fel a gyülekezeti ház. Köszönet illeti a hollandiai Van den Heerik Alapítványt, a németországi Gustav Adolf Werk Alapítványt, a Közigazga-
tási és Igazságügyi Minisztériumot és az Emberi Erőforrások Minisztériumát Magyarországról, a Maros megyei tanácsot és természetesen a beresztelki híveket, akik adományokkal és sok közmunkával járultak hozzá az építkezéshez. Nemes Csaba politikai főtanácsadó (Emberi Erőforrások Minisztériuma) Balogh Zoltán
miniszter és Szászfalvi László államtitkár üdvözletét tolmácsolta. – Számos köszöntő beszéd hangzott el – mondta a felszólaló. – Mindazért, amit a magyar kormány tett, nem jár köszönet. Mert egy nemzetben és a határok felett átívelő nemzetegyesítésben gondolkodó kormánynak, egy kiterjesztett állampolgársági lehetőséggel és egy keresztyén alapokra helyezett új alkotmánnyal bíró kormánynak nem csupán lehetősége, hanem kötelessége is az, hogy ilyen kezdeményezéseket támogasson. Szarka Gábor dr. Zsigmond Barna-Pál csíkszeredai főkonzul üzenetét hozta el a
Szükség van a János bácsikra Szórványünnepség Románújfaluban Az Olt völgyi Románújfaluban adták át az idei Czelder Márton és Földes Károly szórványdíjakat. A 21. alkalommal sorra kerülő eseményen a lelkésznek járó Czelder-díjat Molnár Jánosné Csoma Irma zsoboki lelkésznő kapta a Bethesda Otthon alapításával végzett munkásságáért. A világiaknak ítélt Földes-díjat Nánási János, románújfalusi gondnok vette át két évtizedes gyülekezetépítő szolgálatáért.
A felújított románújfalusi templom és parókia
beresztelkieknek. – A szórványban gyülekezeti ház avatása nemcsak a helybéli közösség, hanem az itt élő magyarság egésze számára kiemelkedő alkalom. Megmaradásunkban, a magyar közösségek megerősödésében kiemelkedő szerepe van történelmi egyházainknak, s így a református egyháznak is. A bibliai tanításokhoz méltóan szerény, csendes, szorgalmas és alázatos munka az, amely eredményeket hozhat. Ilyen munkával készült el ez a gyülekezeti ház. Mindezért a közösségi összefogásért gratulálunk a beresztelkieknek – mondta Szarka Gábor konzul. A jelenlevőket köszöntötte Bozsoki Zoltán egyházmegyei főgondnok, valamint Szabó András helybeli gondnok. Demeter Aranka tanítónő pedig a kisiskolások műsorával és ajándékcsomagokkal lepte meg a vendégeket. Székely Gyula vezetésével a nagysármási fúvószenekar dalai, Bakos Tímeának a Marosvásárhelyi Kántor-tanító-képző hallgatójának, valamint Torkos Ákos XI.-es diáknak a szavalatai és énekei emelték az ünnepi hangulatot. A rendezvény végén Jenei Tamás belmissziói előadó bemutatta Szép Eduárd: Tartsatok azért bűnbánatot című könyvét. A beresztelki lekipásztor munkája – Szászfalvi László miniszteri biztos szavait idézve – a hagyományos ünnepkörökhöz ad textusszerűséggel, hitvallási hűséggel és ugyanakkor életes frissességgel megírt mintaprédikációkat. Advent, karácsony, nagyböjt, húsvét, pünkösd, újkenyér, reformáció ünnepnapjaira és a megelőző bűnbánati hétre kapjuk a lelki, szellemi táplálékot.
A Nagyszeben és Fogaras között elhelyezkedő románújfalusi templomban az ünnepi istentiszteleten Molnár Irma az 1Tim 1,6–9 alapján hirdette az igét. Az igehirdető hangsúlyozta: az embernek állandóan szüksége van az erőt, bátorítást, buzdítást adó igére. Főleg napjainkban, amikor egyre több az elnéptelenedő gyülekezet, a roskadozva magára hagyott templom. Mindenkor ragaszkodjunk hitünkhöz és életünkkel bátran hirdessük az evangéliumot, abban a közegben, ahol élünk és munkálkodunk – zárta igehirdetését a díjazott. Vetési László, a Diaszpóra Alapítvány elnöke, az ünnepi alkalom szervezőjeként is köszöntötte a románújfalusiakat, valamint a meghívott vendégeket. Az utóbbi időben Románújfalu sokat ünnepelt: felújítási munka után templomot és gyülekezeti házat avattak, gyülekezeti találkozónak adtak otthont és a szórványdíjátadó ünnepségnek is házigazdái. Majd az éppen 55 éve elhunyt, a település temetőjében örök nyugalomra helyezett Tövissi József egykori
románújfalusi lelkészre emlékeztetett. Ezt követően Jenei Tamás, az alapítvány alelnöke ismertette a díjak névadóinak életét, munkásságát, majd a kitüntetések átadására került sor. Czelder Márton-díjjal köszönték meg Molnár Jánosné Csoma Irma zsoboki lelkésznek, hogy gyülekezetében iskolát, diák- és idősotthont teremtett, a vidék árváinak hajlékot nyújtott, újraindította a magyar nyelvű oktatást és utcagyermekmissziót szervezett. Földes Károly-díjat vehetett át Nánási János románújfalusi gondnok, aki Fogarasföldön, az Olt völgyében élő kicsiny nyájnak hűséges gondnokaként őrzi az értékeket, támogatója a lelkészek munkájának, őre a lelkeknek, templomnak, parókiának. A templomban részt vevő ünneplőknek a díjazott lelkipásztornő munkásságát, zsoboki szolgálaDiaszpóra Alapítvány (Folytatása a 6. oldalon)
5
Szükség van a János bácsikra (Folytatás az 5. oldalról)
tát Vincze Minya István kalotaszegi esperes mutatta be. Nánási János érdemeit lelkésznője, Szakács Nagy Ilona sorolta, kiemelve: bár a gyülekezetet csupán 6 család alkotja, magyar református egyházuk iránti hűségükért és fáradozásaikért mindegyik kitüntetést érdemelne. A díjazást követően János bácsi arról mesélt, hogy a románújfalusi emberek mindig készek voltak áldozatot hozni egyházukért. Példaként az 1889-es esztendőt elevenítette fel, a templomépítés kezdetét, amikor a torony ledőlt, és maga alá temetett hat mestert és két fiatalt. Annak titkát, hogy ilyen kevesen miként tudtak ilyen sokat megvalósítani, így fogalmazta meg: „az újfalusi emberek egyek voltak” és „szeretjük a templomot”. Molnár Irma köszönetet mondott egyházmegyéjének a támogatásért, a zsobokiaknak, hogy mellé álltak. Meggyőződése, hogy egy lelkész önmagában semmit sem tud megvalósítani, szükség van ugyanis a „János bácsikra”.
Az idén a díjak mellett elismerést kifejező díszoklevelet vehetett át: a 94 esztendős Valeczki Ferenc volt újfalusi gondnok, Korponai Árpád románújfalusi presbiter, Jezsenszki János volt bürkösi gondnok és Sebe Ferenc József, jelenleg nyugalmazott, 23 éven át itt szolgáló bürkösi missziós lelkész. Szegedi László brassói esperes könyvcsomagot adott át Szakács Ilona jelenlegi A kitüntetettek (balról jobbra): Nánási János, Jezsenszki lelkésznőnek, megköJános, Molnár Irma, Korponai Árpád, Sebe Ferenc József, Valeczki Ferenc szönve, hogy törékeny nő volta ellenére az első perctől vállalta a romos ként legyenek büszkék magukra, és változatlan parókián elkezdett nehéz szolgálatot, valamint hűséggel álljanak helyt az elkövetkezendő időkSebe Ferenc Józsefnek, Pásztori Tibor Endré- ben. Örömének adott hangot, hogy bár vannak nek, Vetési Lászlónak, Jenei Tamásnak, Lőrin- országok, ahol szinte minden nap eladnak egy czi Ferencnek, Gábor Mihálynak és családjá- templomot, nálunk még a különböző javítások nak. A románújfalusi híveket arra biztatta, hogy után tartott templomszentelések és a gyülekezea Brassói Egyházmegye legkisebb gyülekezete- ti ünnepek a mindennaposak.
A bástyák állnak, de falak nem kellenek
metaforikus cselekedetektől, így „segítve elő” az évszázadok alatt megőrzött, de a keresztyén életvitelhez nem kapcsolódó szokások el-
munkássága sokban hasonlított a sokszor elhallgattatott magyar írók szolgálatához. Fájdalmas tanulságként állapította meg, hogy a történelem folyamán a két nép nem mindig talált egymásra, és a kölcsönös szolidaritás többször a hatalomhoz való különböző viszonyulás miatt maradt el. Az előadások vitájából még világosabbá vált: az evangélikuslutheránus hagyomány Erdély szellemi földrajzából nem tűnhet el, még akkor sem, ha a Kárpátok alatt számuk már megfogyatkozott. Tanulságként szolgálhat a ma aktuálpolitikusainak is az a szász autonómia, amely évszázadokig
hagyását. Nagy körültekintésre van szükségünk, hogy ezen szokásokat élni hagyjuk. Balogh F. András irodalomtörténész, az ELTE professzora a magyar–szász együttélés huszadik századi irodalmi örökségéről beszélt. Az erdélyi szász írók
meghatározta fejlődésüket és önrendelkezésükből fakadó belső rendjüket. Meghökken az ember, amikor olvassa, hogy alig jó száz évvel ezelőtt a város falain belülre más nemzetiségű csupán hétköznap egy pár órára mehetett be, de nem szívhatta ugyanazt a levegőt
Brassóban ülésezett a Protestáns Szabadegyetem Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Erdélyi Köre Brassóban tartotta őszi konferenciáját. A Reformáció hónapjának történelmi és hitbeli üzenetéhez igazodva választotta témáját is: Brassó-Kronstadt, protestánsok a Kárpátok alatt. Neves előadók értekeztek a magyar és szász evangélikus létről, mely az elmúlt évszázadokban hitbeli és nemzeti azonosságában is segített a két népnek maradandó egyházi és kulturális kincset létrehoznia. Török László csernátfalui (Săcele) evangélikus lelkész szakterülete az egyháztörténelem. Előadásában a barcasági protestáns egyházak történetét ismertette a megannyi hatalomváltó és népet próbáló időkből. Beszélt a magyar evangélikusok egyházhűségéről, aztán a múlt században lakóhelyéről elűzött szász kisebbség hatalmas építészeti örökségéről, melynek őrzése hatalmas erőfeszítésébe kerül a lutheránus egyháznak. A lelkész érzékeltette a vegyes házasságokból kifolyólag előállt nagyfokú beolvadást is, mely a szász és a magyar kisebbséget is sújtja. Veres Emese Gyöngyvér néprajzkutató, a Magyar Rádió kulturális főosztályának szerkesztője a Barcaságban élő csángók néphagyományáról tartott érdekfeszítő előadást. Különös tanulsággal zárta bemutatóját: az egyházak lelkészei nagyban segítenek népük hagyományainak megőrzésében, de néha – túlbuzgóságukban – igyekeznek megszabadítani gyülekezetük tagjait a néphagyományban fennmaradt
6
éjszaka a szászokkal. Csak bizonyos kereskedőket engedtek be, akik minőségi árut hoztak stb. Kitűnően felkészült idegenvezetővel és ámulattal járta be a konferencia mintegy negyven résztvevője a Brassó városában látható építészeti örökséget (a Fekete-templomot, a városháza terét, a Cérna utcát, a zsinagóga épületét, a Kapu utca szász házait stb.), a Prázsmáron és Szászhermányban található erődtemplomokat, a falakon belül menedékként szolgáló kamrákkal. Még iskolát is felszereltek az erődben, hogy a nehéz időkben a templom és az iskola együtthatását gyakorolhassák. De a rendkívüli időkben sem lazulhatott a közfegyelem a bemenekült lakosság körében: szalonnát is csak hetente egyszer vághatott a kamrába húzódott család a sajátjából, hogy jusson és maradjon is. Lopni nem mert senki, mert a büntetés mértéke elriasztotta. A vasárnap délelőtti úrvacsora, a brassói magyar evangélikus templomban, elpecsételte és elkötelezte a konferencia Erdélyből, anyaországból, Németországból és Angliából érkezett magyarjait abban, hogy az ott megtanult ismeretet hirdessék és megőrizzék: a Kárpátok őrző-védő belső íve felfogta és megfogta az itt életet nyert különböző népeket, hogy – mint a hegyek – szilárdan álljanak hitükben. A bástyák még állnak, közibük már nem kellene falakat építenie a háromfajta népnek, csak egymás épüléséért kellene őrködniük fölöttük. Veres-Kovács Attila
Összeállította: Könczei Katinka
Kedves Gyermekek! Szeretettel köszöntelek Titeket a 2013. évi adventi időszakban! De vajon mit is jelent az advent?! Advent a karácsonyt megelőző négyhetes időszak, amely az örömteli készülődés és várakozás jegyében telik. A karácsonyra, Jézus születésére való várakozás, a reménykedés időszaka. Azt is mondhatnánk: Advent a karácsony kapuja! Az advent szó latin eredetű, jelentése eljövetel, megérkezés. Az advent kifejezés az „adventus Domini” szókapcsolatból ered, ami az Úr eljövetelét jelenti, mégpedig legalább háromféle értelemben: 1. Jézus születését, az evangéliumi beszámolók szerint, 2. a második eljövetelét, az utolsó ítélet napján, 3. valamint Jézus befogadását a szívünkbe. Az advent kezdete, advent első vasárnapja. A keresztyén hagyományok szerint a karácsonyra való készülés mellett ekkor veszi kezdetét az új egyházi év is. Advent első vasárnapjának időpontja évről évre változik. Azonban mindig András napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnapon van, az idén december 1-én. Az adventi időszakhoz kapcsolódik az adventi koszorú készítése. Az első adventi koszorút a hagyomány szerint több mint százhetven évvel ezelőtt egy német evangélikus lelkész, Johann
A négy gyertya Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya egy szobában. Olyan nagy volt körülöttük a csend, hogy hallani lehetett, amit beszéltek. Azt mondta az első gyertya: Én vagyok a BÉKE, de az emberek nem képesek életben tartani! Azt hiszem el fogok aludni. Néhány pillanat múlva már csak egy füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdanán fényesen tündöklő lángra. Azt mondta a második gyertya: Én vagyok a HIT! Sajnos az emberek feleslegesnek tartanak, nincs értelme tovább égnem! A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot. Szomorúan így szólt a harmadik gyertya: Én a SZERETET vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám... Ezzel ki is aludt. Hirtelen egy gyermek lépett be a szobába, ránézett a gyertyákra és így kiáltott: „NEKTEK ÉGNI KELL!” S ebben a pillanatban megszólalt a negyedik gyertya: „Ne félj! Ameddig én égek, mindig van remény! Amíg nekem van lángom, meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.” A nevem: REMÉNY! A gyermek szeme felragyogott! Megragadta a még égő gyertyát és lángjával ÉLETre keltette a többi gyertyát! (Ismeretlen szerző)
Hinrich Wichern készítette, aki szívén viselte a szegények és az árvák sorsát. 1833. október 31-én megnyitotta az első árvaházat, amit még nagyon sok követett. 1839 adventjében az esti áhítatokon azzal szemléltette a karácsony közeledését, hogy minden nap egy gyertyával többet gyújtott meg a szobában lévő kocsikerékszerű csilláron. A vasárnapokat nagyobb gyertyával jelölte. Ez nagyon megtetszett az embereknek és mások is átvették ezt a szokást. Később már a 24 gyertya helyett csak négy gyertya volt. A gyertya Jézusra emlékeztet minket, aki a „világ világossága”-ként jött közénk. A különböző népek és felekezetek más és más jelentést adnak a gyertyáknak. Most pedig nézzük, hogy mit mond a Biblia Jézus születésének ígéretéről. Ehhez azonban először meg kell ismernünk Keresztelő János történetét, aki az Úr Jézus előtt járt, előkészítve az Ő útját... (Lukács evangéliuma, 1. fejezet) Élt Júdeában egy kedves idős házaspár, Zakariás és Erzsébet, akik szerették Istent. Sokáig vártak arra, hogy Isten megajándékozza őket egy kisgyermekkel, mert nem volt gyermekük. Egy alkalommal Zakariás a templomban dicsérte Istent. Egy angyal jelent meg előtte és így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás!” Meghallgatta Isten imádságotokat. Gyermekért imádkoztatok Istenhez és Ő megadja nektek ezt az ajándékot. Jánosnak fogod őt nevezni! Zakariás nem akarta elhinni, amit az angyal mondott, hiszen olyan régóta várták már, hogy gyermekük szülessen, de mindhiába. Az angyal megharagudott Zakariásra, mivel nem akarta elhinni, amit mondott. Így szólt: Amiért nem hittél szavaimnak, megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg a gyermeketek megszületik. Így is történt: Zakariás megnémult. Nem tudott beszélni, csak mutogatott a kezével. Felesége, Erzsébet várandós lett. Szíve alatt egy kisbaba növekedett. Hat hónappal később ismét elküldte Isten az angyalát Názáretbe. Ott lakott Mária, aki egy József nevű ács jegyese volt. Az angyal így szólt Máriához: Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van! Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. (A Máté evangéliuma 1,21 még hozzá teszi: „...mert Ő szabadítja meg népét bűneiből!”) Ekkor még jobban meglepődött Mária. Ő lesz az édesanyja a Megváltónak? Mária – bár nem is értett meg mindent – hitte, hogy minden úgy fog történni, ahogy az angyal hirdette előtte az Úr csodálatos üzenetét, mert az Istennek semmi sem lehetetlen!
Adventi labirintus Segítsetek a kislánynak eljutni az adventi koszorúhoz, hogy meggyújthassa az első gyertyát, s majd hétről hétre a többit is! Így várva Jézus eljövetelét, születését...
Pár hónap múlva megszületett Erzsébet és Zakariás várva várt kisfia. Összegyűltek a rokonok, szomszédok, hogy lássák az újszülöttet. Kérdezték, hogy mi a neve. Az apa, Zakariás még mindig néma volt, nem tudott válaszolni. Kért egy táblát és ráírta: „János a neve”. Mindenki elcsodálkozott, mert azt gondolták: az újszülött kisfiú az apja nevét kapja, de nem! Az lett a neve, amit Isten angyala előre megmondott: János. A kis Jánost felnőtt korában mindenki Keresztelő Jánosnak hívta. Az Úr követe lett, aki az Úr Jézus előtt járt, előkészítve az Ő útját! Malakiás próféta könyve így ír erről: „Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az Úr, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! – mondja a Seregek Ura.” (Mal 3,1) Keresztelő János előtt más próféciák is megjövendölték Jézus születését, íme ezek közül kettő:
• Ézsaiás 7,14: „Ezért maga az ÚR fog nektek jelt adni: Íme egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el.” • Mikeás 5,1: „Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba.”
7
Hírek – Események A legerdélyibb magyar
máig szóló tanulság mindannyiunk számára: vállald Erdélyt, ahol élned adatott, vállald erdélyi magyar népedet, de vállald azokat is, Kós Károly-szobrot avattak Sztánán románokat, szászokat, akikkel együtt kell ezt a „Gergely Zoltán műve megtalálta azt az földet megművelned. Vállald akkor is, amikor arcot, amely mindannyiunk számára erőt és nehéz, amikor sanyarú, ha izzadságos, mert kisugárzást ad – köamit te itt létrehozhatsz szöntötte a több száz papíron és kőben, vagy egybegyűltet a kalofában, azt Erdélyen taszegi Sztánán Papp kívül sehol sem tudod Hunor lelkipásztor. – életre kelteni, sem te, Kós Károly szobrának sem más. Ha képesek felavatását eredetileg vagyunk így szemlélni a sztánai farsang 100. a helyzetünket, akkor évfordulójára, 2014. rá fogunk jönni, hogy február elsejére tervezerdélyinek lenni nem ték, de Kós születéséhátrány, hanem előny. nek 130. évfordulója Magdó János főkonzul és Papp Hunor lelkipáztor Voltak még zseniális is jó alkalmat adott” – eleink, itt Erdélyben, a szoboravatáson (a szerző felvétele) mondta a lelkipásztor. de merem állítani, hogy A szobor leleplezése alkalmával ünnepi Kós Károly volt a legerdélyibb magyar” – beszédet tartott Markó Béla, a Kós Károly mondta Markó Béla. Akadémia Alapítvány elnöke. „Munkássága
Re-formálódásunk isteni parancs Reformációi ünnepély Marosvásárhelyen Október havában több ünnepünk is van. 6-án az aradi vértanúkra emlékezünk, 23-a a kommunista diktatúra elleni magyar forradalom, 31-e pedig a reformáció napja. Közös bennük az, hogy mindegyik egy konkrét eseményhez kötődik. 1849. október 6-án a magyar szabadságharcban résztvevő tisztek közül végeztek ki 13-at, így ez a napunk gyásznap is, a szertefoszlott magyar remények, a „Magyar Golgota” napja. 1956. október 23-án a megsanyargatott magyarok mutatták meg a világnak, hogy van értelme szembeszállni egy isten- és emberellenes rendszer gonoszságaival. 31-én pedig arra emlékezünk, hogy 1517ben ezen a napon függesztette ki Luther Márton a wittembergi vártemplom kapujára azt a 95 tételt, amelyben megfogalmazta, miben tért el a középkori egyház a Szentírás tanításától. Gyerekeink is tudják: ekkor kezdődött a reformáció. Ezzel azt is kifejezik: a reformáció nem csupán egy eseményre emlékeztet, hanem arra is, hogy a reformáció egy folyamat, ami 500 évvel ezelőtt kezdődött, és még most is tart. A baj az, hogy ez sokszor csupán hangzatos mondatnak tűnik. Ünnepeink közül talán éppen a reformáció ünnepe az, amely iránt a református népünk a legnagyobb közönyt mutatja. Miközben ebben az időben a temetők felé megindul az emberáradat, ezrek és ezrek milliókat költenek gyorsan rothadó virágokra és gyorsan ellobbanó gyertyákra, a reformáció hetén sok helyen üresen konganak a templomok. A reformáció 500. évfordulójához közeledve egyre inkább érezzük: ez a fajta magatartás nemcsak engedetlenség a történelem Ura iránt, hanem önmagunk szánalmas megszegényítése is. Az 500 évvel ezelőtt kezdődött folyamatnak a jegyében szervezte meg október 27-én közös reformációi ünnepélyét a Maros-Mezőségi és a
Marosi Egyházmegye a Ludas utcai templomban. Kató Béla püspök igehirdetésében rámutatott: az ősegyház élete szinte egyhangúnak tűnhet ma előttünk, ha arra gondolunk, hogy az akkori keresztyének élete abból állott, hogy naponta öszszegyűltek, hogy az igét hallgassák, úrvacsorázzanak és imádkozzanak. Ám éppen ez erősítette meg és tette képessé őket olyan minőségi életvitelre, amire egy pogány világban előbb sokan csak rácsodálkoztak, majd pedig – minden tiltás és üldözés ellenére – egyre többen csatlakoztak a Krisztus-hívők kicsiny köréhez. Megújulás ma is csak ott van, ahol az emberek komolyan veszik a közösséget, az igehallgatást, az úrvacsorázást és az imádságot – figyelmeztetett a püspök. Az igehirdetést színvonalas ünnepi műsor követte. A Tyukodi Attila által vezetett alsóvárosi gyülekezeti énekkar, a Dénes Előd lelkipásztor által vezetett Szabadság utcai ifjúsági zenekar, a Gordonka, a Babos Zsolt által vezetett mezőmadarasi vallásórások furulyazenekara, a Bíró Jenő által vezetett lelkészi kórus, a nagysármási fúvószenekar, Szabó Péter operaénekes fellépése, valamint Halmágyi Éva színművésznő és Székely Mária szavalata és Nagy Csenge Szabadság úti énekes-szövegíró éneke tette emlékezetessé ezt az ünnepet. A helybeli gyülekezet lelkipásztora köszöntő szavain túl bátorító-buzdító szavakkal szólt a népes gyülekezethez Jakab István maros-mezőségi és Lőrincz János marosi esperes. Része volt az ünnepnek Lőrinc István lelkipásztor frissen megjelent könyvének, az Istennel kezdeni című kötetnek a bemutatása is. A reformáció és az ünnepély tanulságát Nagy Sándor egyházmegyei főgondnok foglalta össze: „1517. október 31-én egy olyan, az egész világot átformáló mozgalom kezdődött el, amelynek mi nem csupán büszke örökösei, hanem öntudatos és boldog folytatói is lehetünk. Re-formálódásunk, azaz Krisztus képére való visszaalakulásunk nem múltba vesző esemény, hanem mindig nyitott lehetőség és felekezettől független isteni parancs.” Veress László
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szerint Kós Károly olyan korban tudott máig érvényeset alkotni, olyan időben mutatott utat, amikor a trianoni döntéssel szembesülő erdélyi magyarság egyik része csak a gyors menekülésre akart és tudott gondolni, míg a másik oldalon a dermesztő rémület és a gyilkos passzivitás uralkodott. A transzszilvanizmus a központosítás ellenében, erős nacionalista ellenszélben fogalmazta meg azokat a válaszokat, amelyek a kényszerű helyzetből fakadtak. Kós Károly örökségének egyik legnagyobb hatása a mai erdélyi életre a transzszilván eszmeiség. Azok az értékek, amelyeket ő képviselt a társadalompolitikai, közéleti munkájában, az intézményépítésben, intézményalapításban, a kisebbségi jogok érvényesítése területén. Kiss Gábor
Úrvacsorai kelyhek készítésével (finomezüstből) és ónból készült egyházi tárgyak restaurálásával foglalkozom. Érdeklődni a 0264/433241-es telefonszámon lehet. Imrei Imre ötvösmester, Kolozsvár
Mély megrendüléssel közöljük, hogy
D. dr. Gálfy Zoltán szíve 2013. október 15-én megpihent. Mezőbándon született 1924. október 6-án. A teológia elvégzése után 13 éven át volt Vásárhelyi János püspök személyi titkára, majd a Teológián nyert előbb könyvtárosi, később tanári megbízást. Meghatározó szerepet vállalt a vallástanárképzés egyetemi rangjának biztosításában. Földi maradványait a mezőbándi temetőben helyezték örök nyugalomra.
Fájdalommal, de a feltámadás bizonyosságával a szívünkben adjuk hírül, hogy
Incze Attila kisgalambfalvi lelkipásztor türelemmel viselt betegség után, életének 59., házasságának 32. évében hazatért megváltó Urához. Szeretett lelkipásztorunk földi maradványait október 30-án kísértük utolsó útjára a kisgalambfalvi templomból a székelyudvarhelyi református temetőbe. Pihenése legyen csendes, emléke áldott! ISSN–1223–8848