AZ EGYIPTOMIAK VILÁGKÉPE

AZ EGYIPTOMIAK VILÁGKÉPE KOMPLEMENTÁRIS GONDOLKODÁS ÉS A RÉSZESSÉG TÖRVÉNYE Az egyiptomi gondolkodást sokan logikátlannak találják, holott csupán arról van szó, hogy nem könnyű megérteni sem az Európán kívüli, sem általánosságban véve a természeti népek szemléletmódját, kommunikációját és életvitelét a mi szemszögünkből nézve. Csak az európai felsőbbrendűség arroganciája ítéli primitívnek és zavarosnak a különféle népek gondolkodását, pedig arról van szó, hogy a nyugati világ logikáján, linearitásán és tudományán kívül létezik más ösvénye is a világ magyarázatának és feldolgozásának. Ebből következik, hogy az óegyiptomiak képesek voltak többféle olyan megközelítésből vizsgálni az élet jelenségeit, melyek nem állnak egymással szöges ellentétben – még csak ellentmondásban sem –, hanem kirakós játékszerűen kiegészítik egymást. Az óegyiptomiak szellemi munkássága nagyon közel áll az ún. „részesség törvényéhez”, mely azt feltételezi, hogy valakinek vagy valaminek egyazon időben többféle természete is lehet. Ezzel pedig nem kevesebbet mondtunk ki, mint hogy az ember több alkotóelemből is felépülhet. Legalábbis az egyiptomiak gondolkodási mechanizmusának ez egy elengedhetetlen feltétele és posztulátuma. Ha valaki arisztotelészi logika alapján kívánná megközelíteni az egyiptomi mentalitást, egészen biztosan beletörne a bicskája. A Nílus mentén élő bölcsek és tudók nem kizárólagos kategóriákban gondolkodtak (vagy-vagy), hanem mellérendelő (is-is) csoportosításokban. A világ jelenségei egymást kiegészítő és erősítő viszonyban álltak egymással a világképükben, s nem vezették be a tertium non datur elvét, azaz „harmadik lehetőség nincsen” gondolatmenetét. AZ IGAZSÁG Az egyiptomi felfogást dicséri, hogy nem egyetlen igazságban hittek, hanem a különféle szintű igazságtartalmakban. Kozmológiájuk éppen ezt példázza: a Föld egyszerre lehetett lapos korong, oroszlántestű lény, akit Akernak hívtak, élőlény és holt matéria, fekvő férfiistenség (Geb) stb. Vitathatatlan előnye ennek a gondolkodásmódnak, hogy spirituális alapokon nyugszik és az univerzumot több síkú rendszerként mutatja be. Ha ez a felfogás nem lett volna rendkívül használható, minden bizonnyal nem tudták volna megalkotni az elképesztő tudományaikat és technikai vívmányaikat az egyiptomiak. Amint az igazság kölcsönös megfeleltetései mutatják, a tudásnak is szeletei vannak, vagyis sokféle isteni látásmód létezik, amelyek egyike sem jobb vagy magasabb rendű a másiknál. Így minden erő és jelenség képvisel valamit, de az egyik nem oltja ki, s nem is tagadja a másikat, csupán egy eltérő aspektusból szemlélteti. Az egyiptomiak összekapcsolták és összefonódott rendszerben láttatták a tudatos és a tudattalan folyamatokat. A fizikai világot a szellemi kifejeződésének tekintették. Ezzel magyarázták, hogy akár ugyanannak a spirituális tartalomnak – még a léleknek is – teljesen különböző megjelenési, azaz külső formái lehetnek. Ez a megállapítás igaz a szimbólumok jelentéstartalmainak vizsgálatára, az egyiptomi írásjelek szimbolikájára, de az egészen elvont teológiai eszmékre egyaránt. Egyiptomban lehetetlen lett volna az igazságot intuíció nélkül megérteni. A hagyományban nem mond egymásnak ellent az értelem és az intuíció, sőt egyik a másiknak a kifejeződési formája. Az intuíció a transzcendencia villámszerű betörése az immanenciába, magyarul a szentnek a világiban történő megnyilvánulása. Ezekre jó példák a szóképek, melyek kombinálásával mélyebbnél mélyebb jelentéstartalmak nyílnak meg a kutató előtt. Így tulajdonképpen egy szókép vagy egy összetett szimbólum sokkal több információt nyújt, mint egy hieroglifekkel televésett fal. Ennek egyébiránt okkult magyarázata is van: a szimbólumok olyan formákhoz rendelt mágikus erők, melyek szó szerint kapukat nyitnak a tudat magasabb, anyagtalan dimenziói felé a látók és a tudók

számára. Így tudtak az egyiptomiak betekinteni egy-egy kozmikus jelkép által a magasabb világokba. Mert ami a külső szem számára kicsi, az a belső látás számára a végtelen tornáca. AZ IDŐ ONTOLÓGIÁJA Az egyiptomiak behatóan foglalkoztak az idő mibenlétével, keletkezésével és természetével. A vallásfilozófia szerint az idő a teremtéssel, konkrétan a Nap keringésével vette kezdetét. Amon Réről említi a leideni papirusz: „Ő az, aki megalkotta az éveket, összekapcsolta a hónapokat. Az nappalok, az éjszakák, az órák az ő járása szerint léteznek.” ÓRAISTENNŐK: Az Újbirodalom királysírjainak ábrázolásaiból kiderül, hogy az ősanyagban – a differenciálatlan létben – már benne volt az idő lehetősége, s amikor a Nap megszületett, kezdetét vette az idő. A Kapuk Könyvének 10. része így ír Réről: „Vezessetek engem a ti útjaitokon. Az én születésem a ti születésetek, az én keletkezésem a ti keletkezésetek. Rajta, határozzátok meg az életidőt, adjátok az éveket, melyek bennetek vannak!” Az idő természetszerűleg megváltoztatja a dolgokat, az embereket, a helyeket és a tényeket is. Azonban a múlt tisztelete fontos és ez is a vallás része is. Az egyiptomi birodalomban igen korán kialakult, hogy nem csak világi megnyilvánult lét van, hanem túlvilági élet is létezik a meg nem nyilvánult létben. „Az a létezés, az is az élet, ha léted jól éled” – mondta valaha Amon Ra. „A létezés, az is az élet, ha jól éled, elkísérlek.” – Ezt szintén Amon Ra mondta. Hermész, vagyis Thot, hozzátette: „Hogyha figyeled az idő mozgását, gyorsan telik. Őrizhetitek a napkeltét, vagy a napnyugtát, az azonban nem az idő, csupán a mozgás, az élet áramlása.” Az áramlás voltaképpen mozgás, a mozgás pedig az élet meghatározó tényezője. Az időnek sem kezdete, sem vége nincs. Így hát az élet sem szűnik meg soha, csak a létformák cserélődnek. Az egyiptomiak megfigyelték az idő folytonosságának a megszakadását. A Nap többször megáll a túlvilágon, amivel semmi baj nincs. Azonban ez felveti a végső megállás lehetőségét, amitől az egyiptomiak rettegtek. Minden egyes éjszaka ugyanis az történik, hogy a nyugati hegyek mögött a káosz démona, Apóphisz-kígyó leselkedik a Napistenre és megkísérli bénító tekintetével megállítani a napbárkát. A fatális katasztrófa elkerülendő Széth siet hatalmas erejével a Napisten segítségére. Érdekességképpen említhető, hogy az egyiptomi létszemléletben az idő folyási iránya megváltozhat. Ezt a rendellenességet a Nap segítőinek kell megakadályozniuk. A Kapuk Könyve viszont azt az időelméletet hirdeti, hogy nem a Nap alkotja meg az időt, hanem csupán közvetíti az időenergiát, amelyet a túlvilágon gyűjt össze. Az időt szülő kígyót (Maa) azonban meg kell fékezni, amíg a Nap átveszi az új órákat, mert máskülönben elszabadulna az idő. Az égbolton Széth csillagképét, a Meszehtiut rögzítik a mindenség rendjének fenntartásának érdekében. A piramisszövegek szerint az elhunyt király évei visszafelé peregnek le. További időbeli anomáliát jelent a földi és földönkívüli, valamint az isteni és az emberi idő megkülönböztetése. Heti király intelmeiben ugyanis a következőt olvashatjuk: „Ne bízz az évek hosszúságában, egyetlen órának látják ők az életidőt…” Ez a túlvilági számadásról készült rész elárulja, hogy az idő mennyire másképpen telik és mennyivel másként is felfogható a magasabb rendű intelligenciák számára a túlsó világból nézve. Száraz György Boldog napot!

AZ EREDETI TÍZPARANCSOLAT

„Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint: semmi sem új a nap alatt. Ha azt mondják valamire: „lám, ez új”, az is rég megvolt azokban az időkben, amelyek előttünk voltak. Nem törődnek az emberek a régiekkel. De a későbbiekre sem gondolnak majd azok, akik még később lesznek.” – Prédikátorok 1,9-11, katolikus fordítás BIZTOS, HOGY HITELES A NAGYEGYHÁZ? Az emberiség eredetének kérdésére a valós választ a fél világ számára a Biblia sorai jelentik. Ez amennyire jól hangzik, annyi veszélyforrást is rejt magában. Ne gondoljon itt az Olvasó istentagadó álláspontra (ateizmusra), sokkal inkább a szent emberek és a nem szent, de önmagukat a szentek szintjére emelő, idegen tollakkal ékeskedők ismereteinek és üzeneteinek az összekeverésére! Ez ugyanis a mai Biblia. Aki tiszta szívvel olvassa a Biblia sorait, feltűnhet neki, hogy egyes részei merőben eltérnek a többitől. Bizonyos sorok tiszta kinyilatkoztatásokként, naptól világosabban mutatnak rá lapidáris tömörséggel az élet egy-egy titkára, míg mások egészen más nyomon járnak: emberi betoldások, átírások, sok helyütt kihagyásokkal és apró módosításokkal tarkítva. Értsük helyesen: emberi generációk elméinek szűrőin mentek keresztül a bibliai passzusok. S mi lett a hatása: mérhetetlen vér! Erre a könyvre hivatkozva ontották ki a legtöbb vért! Ez történelmi tény. Aki pedig azt hiszi, hogy a hit jó kezekben van, annak nem ártana megtanulnia őszintének lenni önmagával. A pápaság históriája és annak az egyháznak a története, amelyeiket én ismerem, nem méltó egy mózesi-jézus vérvonalhoz, eszményképhez a véleményem szerint. Más szóval, ha Jézus ott állt volna minden döntéshozó mellett, aki az „Isten szavára” hivatkozva és az egyház nevében (!) – ez már egy ellentmondás – parancsot vagy legalábbis jóváhagyást adott az emberek megölésére, a humánum értékeinek tiprására és hadd ne soroljam a borzalmakat, hogy még mire, akkor vajon egyetértett volna-e velük? Jézus vagy bármelyik valódi szent tényleg adta volna a nevét ahhoz az esztelen pusztításhoz, amelynek eredménye lett az egyre növekvő hatalmához körömszakadtáig ragaszkodó egyház? Nem hiszem. Sajnálom, de ezzel nem tudok egyetérteni, s nem is akarok. Nem lehetséges vajon, hogy a Bibliában eszközölt változtatások eredeti célja a hívők toborzása, megtérítése volt? Vagy a múlt legitimizálása, vagyis az Ószövetség ígéreteinek és jövendöléseinek mesterséges beteljesítése? Nagyon úgy fest, hogy a Biblia bizonyos sorait részben a hamis szerzők, tehát hamisítók toldottak be utólag? Nem áll szándékomban egyik egyházat sem támadni vagy bántani, de azért legyen végre világosság! Kapcsoljuk fel végre a villanyt az elménkben, ne legyünk birkák! Akarom mondani, bárányok. HONNAN SZÁRMAZIK A TÍZPARANCSOLAT? Engem elsősorban a Tízparancsolat érdekel, ezért erről az oldalról fogom megközelíteni a kérdést. Sokan próbálkoztak már a Tízparancsolat eredetének megfejtésével és értelmezésével, ezért bőséges forrásanyag áll rendelkezésre e tárgykörben. Magam is ismerek párat. Ezúttal arra kívánok rámutatni, hogy a mózesi Tízparancsolat valahogy nem az igazi, valami sántít benne. Ezzel nem Mózes személyét óhajtom megsérteni, erről szó sincs, mert őt egy hiteles prófétának tartom, viszont amit a Biblia emberi szerzői nem mondtak el, nos, abból azért pár dolgot most leplezzünk végre le, fenntartva, hogy tévedhetünk, de mi van akkor, ha mégsem? A Bibliának ellenmondó írásokat mindig is tűzzel-vassal pusztította az egyház. Nem egy bizonyos egyház, hanem azok az érdekszervezetek, akik az egyházak üzleti oldalában, bevételeiben érdekeltek voltak. Nem lett volna jó reklám sem akkoriban, sem az utókor számára, ha egyes korabeli források „összezavarják” a jónép gondolkodását. Mi történhetett volna például, ha egy királyi kódex nehezen megkérdőjelezhető tartalma éppen az ellenkezőjét állította volna, mint a Könyvek Könyve? Ezeket diszkrepanciáknak, vagyis lényegbevágó különbségeknek hívhatjuk. Merthogy léteznek azért ilyesféle dolgok. A klérusnak - bárhogy törekedett is rá - csak nem sikerült azért mindenhova kiterjeszteni a

tisztogató csápjait. Ennek köszönhetően maradtak fenn olyan források, amelyek más színben tűntetik fel a Biblia egyes szereplőit. De amik engem még ettől is jobban izgatnak, azok a Bibliát megelőző korok hiteles dokumentumai, melyeket vissza-visszaköszönni látok a Könyvek Könyvében. Ha sikerülne bebizonyítani, hogy a Biblia meghatározott sorai más szent szövegekből plagizált (lopott, másolt) részek, akkor azzal alapjaiban lehetne megrengetni az odavonatkozó egyházi tantételeket. Utazzunk el Egyiptomba! A Föld talán legősibb hírnökei a ma is viszonylag épségnek örvendő építmények: a Piramisok és a Templomok. Mint az tudvalevő, az egyiptomi szent építmények többsége nem egykorú a bennük őrzött tudással. Bizonyított tény, hogy az egyiptomi templomok, amelyek egyszersmind misztériumiskolákként is funkcionáltak, a koruknál jóval idősebb matematikai, csillagászati, alkimista és mágikus tudást vonultatnak fel. Kétségtelen, hogy a legtöbb jelenleg is álló templom alig több pár ezer évesnél, ugyanakkor tudjuk, hogy ezek a régi, eredeti szakrális komplexumok után épített másolatok. Az olyan egyiptomi templomok, mint például Karnak, Luxor, Edfu, Dendera, Abüdosz temploma, ma is élő könyvtárak és működő erőterek, s a falaikon található szent vésetek módfelett árulkodók. De említhetném akár a Királyok Völgyének sírjait is és a megannyi szobrot, papirusz és szent vésetet, amelyek az értő és tudó szemek előtt felfedik a régmúlt titkait. Edgar Cayce, a híres amerikai látnok és gyógyító, az egyiptomi piramisokat és a Szfinxet egyfajta időkapszulának nevezi, amely arra szolgál, hogy az előző emberiség tudói átadják, áthagyományozzák az ősi tudást a későbbi generációknak. Hogy igaza volt-e az Egyesült Államokban újraszületett prófétának vagy sem, azt döntse el mindenki maga a Halottak Könyvének következő soraiból! BIBLIA VERSUS HALOTTAK KÖNYVE 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

Ne tisztelj más isteneket énelőttem! → Nem bolygatom meg az isteni egyensúlyt Ne készíts bálványokat! →Nem állítok meg egy istent sem, ha megjelenik Ne vedd hiába a szádra isten nevét! →Nem sértem meg a kormányzó istent Szentelt meg a szombatot! → Az egyiptomiaknál szent nap volt, pontosan a lélekművelés napjának számított a szombat Tiszteld apádat és anyádat! →Nem ártok a rokonaimnak Ne ölj! →Nem ölök Ne légy házasságtörő! → Nem vagyok házasságtörő Ne lopj! → Nem rabolok Ne hazudj! →Nem szólok hazugságot igazság helyett Ne kívánd más tulajdonát! →Nem károsítok meg másokat

Ha szemügyre vesszük a Tízparancsolatot, akkor elfogulatlanul megállapíthatjuk, hogy az bizony az egyiptomi Halottak Könyvéből való idézet átfogalmazása és átírása. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy egyes izraeliták szemérmetlenül átvettek e szent szöveggyűjteményből néhány passzust és a saját szájízük szerint alakították, ma úgy fogalmazhatnánk, testre szabták. Például a saját teremtő istenüket állították be a Teremtőnek, s ezt hívták egyistenhitnek, holott pontosan tudták a zsidó „bölcsek” is, hogy az ő istenük egyike a Félisteneknek, akit az egyiptomi Félistenek szorítottak háttérbe, majd Mózessel engedték az ő hitkultuszát „kivonulni” Egyiptomból, miután ama istenség állandóan hatalomra akart törni. Ezek után gyártották le a sémi vezetők a részben valóban megtörtént történelmi eseményekre hivatkozva a nép számára készült, köntösbe bújtatott vallási parancsolataikat. A sors fintora, avagy a pofátlanság netovábbja, hogy az átalakítás mellett éppen azok ellen is alkalmazták e „parancsolatokat”, akiktől kölcsönvették. Tudniillik, az egyiptomiak ellen, akiket többistenhittel vádoltak. Megjegyzem, a Halottak Könyvében ezeket a sorokat az ember egyéni lelke jelenti ki és állítja magáról egyes szám első személyben Maat Istennő, az Igazságosság Istennője előtt a túlvilági

elbíráláskor. Tehát eredetileg nem parancsolatok voltak, hanem a lélek vallomásai. Ami azért nem ugyanaz, mintha megparancsolnám. Még egy észrevétel: az eredeti sokkal bővebb és jobb volt, mivel tíznél több dogmát (alapigazságot) tartalmazott, azon felül bőséges magyarázatokkal látták el őket! Száraz György Boldog napot!

AZ EMBER FIZIKAI ÉS SPIRITUÁLIS ÖSSZETEVŐI AZ EGYIPTOMI VALLÁSBAN Az egyiptomi Halottas Könyv több helyen hivatkozik az ember mint isteni természetű lény fizikai és metafizikai alkotóelemeire. Amíg más vallások azon vitatkoznak, hogy van-e egyáltalán az embernek lelke, avagy csak tudattal bír-e, addig az egyiptomi vallás egy fantasztikusan kidolgozott és minden mástól részletesebb, továbbá gyakorlatiasabb képet nyújt erről a jelenségkörről. KHAT – az ember fizikai testét hívják így, nem mintha az anyag nem besűrűsödött energia volna, de a mai, földhöz kötött tudatunk számára ez a legnyilvánvalóbb. A mumifikálás ennek a felbomlását hivatott késleltetni, legalábbis egy bizonyos ponton megállítani a rothasztó folyamatokat, és minél tovább konzerválni a testet. A KHAT valójában az értelem megfelelője volt Egyiptomban. Amikor valakinek megzavarodott az elméje, mert az anyagi világ látszatai teljesen megtévesztették, akkor ezen az értelmi részen kellett dolgozniuk az embereknek, illetve a beavatott jelölteknek. KA – hasonmás. Az isteni képmás, melynek mivolta anyagtalan. Ez biztosította a stabilitást és az egyensúlyt a halott tudata számára. Ez voltaképpen a lélekszikra, de olykor az életerőnek a szimbóluma is. A lélekszikra az isteni Én egyedi és megismételhetetlen, parányi részegysége, az isteni tulajdonságok és tudás egyik hordozója. Nélküle a test életképtelen, ezért szerepe elengedhetetlen. Szimbóluma két könyökben meghajlított, nyitott tenyerű kar. Spirituális értelemben a KA az asztráltest megfelelője. Ez áll legközelebb az ember tudatalatti fogalmához. Hatalmas mennyiségű spirituális információ raktározódik benne. Olykor „kettősségnek” is nevezték, mivel a hamis én és a valódi én közötti harc benne játszódik le. BA – magasabb rendű lélektípus, mely szoros kapcsolatban áll az IB-szívvel. Többnyire emberfejű madárként – sólyomként – ábrázolták (madárléleknek is nevezik). Úgy tartották, hogy a túlvilágon a BA-t fenyegette a tudatosság elveszítésének és legrosszabb esetben a szétszóródásnak a veszélye. Későbbi korokban folyamatos étel- és italáldozatokat mutattak be számára, hogy életét meghosszabbítsák és szavatolják. A BA ténylegesen a mentális test egyiptomi elnevezése. Ez hordozza magában a személyiségünk vonásait és a lélek megvalósító erejét. Ez az ember egyik magasabb rendű alkotórésze. A BA a halált követően Ozirisz Birodalmába távozik. A BA az ihlet és az inspiráció hordozója. Az okkultizmus szerint a csontvelőben lakozik és életet ad. IB – Szívnek is mondják, de lényegében a jó és rossz olvasztótégelyét értik alatta. A szív a jó és a rossz természetfeletti tudásának és mérlegelésének a helyszíne. A túlvilágon a Szavak Megmérettetése napján az IB került a mérleg serpenyőjébe. Ilyesformán az ember tökéletesen őszinte benső hangját, az igazat szóló részét jelöli, aki akár a lélek ellen is vallhat az Igazság Csarnokában a túlvilágon. Ma a lelkiismeret áll a legközelebb az IB-hez, de nem pontosan fedi ezt a fogalmat. KHAIBIT – az Árnyék. Ez az ember jellemének hordozója, tulajdonképpen a szenvedélyeink, a vonzódásaink és a taszítódásaink gyűjtője, így értve árnyék. Szokás még rokonítani a tudattalannal. A KHAIBIT a túlvilágon elpusztítható.

Valójában a KHAIBIT az ember éterteste, amely a szerint téved rossz utakra és vesz fel negatív tulajdonságokat, hogy milyen mértékben találkozik a fizikai világ lehúzó és elcsábító ingereivel. A KHAIBIT összefüggésben áll az egyén tanulékonyságával. Ez az emlékek feneketlen kútja, a sejtemlékezet és az időtlen tudás. KHU – más néven „szent szellem”, aki a túlvilágnak azon a vidékén él, illetve létezik, amely az istenek lakhelye, s távol esik a Duattól, ahol a visszaszületésre váró lelkek tanyáznak. Amíg a KHAIBIT a sötét árnyék, addig a KHU a ragyogó. Az égbolton található csillagok ilyen ragyogó, halhatatlan, isteni KHUk. A misztika ezt nevezi gyémánt léleknek. SEKHEM vagy SEHEM – mágikus akarat, valamint az önmagunk felett elnyert uralom. Az ókori egyiptomi orvos-papokat Szekhem papjainak nevezték. Fordításokban az erő és a hatalom szavakkal adható leginkább vissza. Indiában ezt nevezik siddhi-nek, a görögök dynamis-nak, míg az evangéliumok exusis-nak hívják. A SEKHEM az emberi lélek legmélyén nyugszik és csak különleges módszerekkel aktiválható. REN – „szent név” vagy mágikus „név”, amelynek elfelejtése komoly veszélyeket hordoz magában. Ha valaki ismerte egy szellem mágikus nevét, akkor hatalmat nyert felette. A név az egyik legmélyebb részünk, amely már egészen közel áll ahhoz, akik valójában vagyunk. A név még a varázshatalomnál (SEKHEM) is mélyebb metafizikai valóságot tükröz. Alapvető fontosságú, hogy az ember valakinek a nevét tudja. Ekkor ugyanis a lény titkát tudjuk. Például ha bemutatkozunk a valódi nevünkkel, lényünk egyik legszentebb titkát adjuk át a másiknak. A név és a lélek elválaszthatatlanul összefonódik, éppen ezért ésszel nem magyarázható. SAHU – „dicsőséges test”, a megvilágosodott szellem. A legmagasabb önmegvalósítási szint, amelyről a Halottak Könyve tesz említést. A SAHU az örökkévaló és halhatatlan szellemtest. Az egész túlvilági bolyongás és vándorlás voltaképpen a SAHU kifejlesztése érdekében véghezvitt erőfeszítés. A SAHUban kombinálódik és egységesül az előtte említett megannyi alkotórész. Ez a végső állomás, a lényeg, a halhatatlan végcél. Ez az egyszeri és megismételhetetlen részünk. Ez az isteni Én, amit a hermetikusok Opus Magnum-nak, a hinduk atman-nak hívnak. Ezzel léphet be a lélek az istenek közé. AZ EMBER KILENC TESTE Az egyiptomi spirituális tanok szerint az ember szervezete kilenc testből áll. Ezek mindegyikének központja a fizikai test egy jól körülhatárolható részén található. Vegyük sorra ezeket! 1. Spirituális szempontból a KHU Isten egyetemes szelleme. A KHU ott van a világegyetem minden egyes atomjában. 2. A BA az okkultizmus szerint a csontvelőben lakozik és életet ad. 3. A KA központja a vékonybélben található. 4. A SZAA a spirituális test, amely a májban lakik. Életet, erőt, védelmet és a genetikai tulajdonságokat adja. 5. A KHAIBIT a lépben és a hasnyálmirigyben székel. 6. A SZEKHEM egy elektromágneses testhez hasonlítható, amely ki-be jár az emberi testben és az emberi lelket tápláló öt áramlást hozza magával. 7. Az IB a valódi szívben lakik, illetve a szív és a rekeszizom közötti területen. 8. REN a hang teste, amely a belső szervek egyesített rezgései és az egyén neve alkot. 9. KHAT a fizikai test, amelynek 12 fő belső szerve van, 434 izomból, 101 ízületből, 206 csontból, 12 fő energiavezetékből, 8 tengerből, az ezeket összekötő folyamokból és 22 edényből áll, amelyek az agyból a szervek felé szállítják az energiát.

Minden élő célja, hogy legyőzze a saját gonosz részét és a halhatatlan isteni Énje felé fejlődjön. A személyiség a hamis öntudat, míg a valódi egyéniség az igazi öntudat. E két felünk küzd egymással. Ez okozza a félelmeinket, a kételyeinket, a dühünket, a haragunkat stb. Ezek gonosz viselkedést váltanak ki az emberből, aminek azonban nem feltétlenül kell megtörténnie. A dolog ott dől el, hogy felfedezie az ember a csakis önmagára jellemző tulajdonságokon kívül az egyetemes jellemzőit is. S ha felfedezte, mutat-e hajlandóságot arra, hogy e kettő részét összebékítse, vagy sem. A legnagyobb kihívást az jelenti, hogy a léleknek a megszületése előtt át kell haladnia a felejtés folyóján, így egy öntudatlan (nem ártatlan) állapotba süllyed az isteni Énjét illetően. Ezért könnyen a testével és az érzelemivel azonosíthatja önmagát az ember. Az élet megoldása a KA tulajdonságainak kifejlesztése. Mert aki elnyomja vagy hagyja elnyomni saját KA-ja jó tulajdonságait, annak élete romlani kezd. Ez a jelenség eleinte nem mindig nyilvánvaló, lehet rejtett is. Sokszor nem a kedves, finomkodó, könnyen fogyasztható eszmék, hanem a rossz tapasztalatok ébresztik fel az emberek KA-ját. Száraz György Boldog napot!

AZ EMBER SORSA A TÚLVILÁGON EGYIPTOMI HALOTTASKÖNYV Az emberiség egyik legrégebbi írásos emléke, amely szent isteni kinyilatkoztatásokat tartalmaz. Ez a könyv sokféle olyan szöveget foglal magában, amelyek közül egyesek csak 3 500, míg mások több mint tízezer évesek. A cím kissé félrevezető, mert nem derül ki belőle, hogy mennyiféle himnusz, mantra, könyörgés és egyéb teológiai műfaj részletes és szemléletes egyvelege ez a könyv. Az Egyiptomi Halottas Könyvből, vagy az Egyiptomi Halottak Könyvéből mély metafizikai igazságokat ismerhetünk meg a maguk tiszta valóságában. A mű elképesztően részletes betekintést enged az istenek és a démonok világába. Az egyiptomiak maguktól értetődően hittek a túlvilági létben, a Félistenekben és az egyetlen Teremtőben. A reinkarnáció világos jelenség volt előttük, vagyis komoly tétje volt annak, miként élték a földi létüket, mert a túlvilágon érdemeik, erényeik és gyengeségeik szerint bírálták el őket. Hittek az üdvözülésben, még ha egészen más fogalmakat is társítottak ehhez a vallási képzethez. Tisztában voltak azzal, hogy visszaszülethetnek erre a világra, ha az istenségek úgy döntenek. Egy-egy élet alatt csak a legfejlettebb lelkek nyerhették el az istenekkel való egyenrangúságot, azaz a megvilágosodást, ám több életsorozat alatt ez a lehetőség szinte mindenkinek bele volt kalkulálva a sorsába. Így az öröklét elnyerésétől vagy elérésétől szinte senkit sem fosztottak meg. A teljes felszabadulásra, üdvözülésre vagy megváltásra két út adódott az egyiptomi világszemléletben. A közvetett út Uszir (Ozirisz) ösvénye: ez nyugat hosszú vízi útja vagy más néven a déli ösvény. Ez a reinkarnáció útja. A másik a közvetlen út, ami Szokar útja, vagyis észak ösvénye, ami maga a tökéletesség útja. (Szokar vagy Szokarisz ősi temetési istennő.) Az emberi lélek szellemi testeitől függ a halál utáni üdvössége. Amennyiben ezek az energiatestek nem tisztultak meg kellőképpen, akkor a lélek nem léphet be a felsőbb régiókba, a magasabb világokba, a menny birodalmába, így a lélek a Duatban (Alvilágban) kénytelen bolyongani, rostokolni, extrém esetben pedig el is pusztulhat. AZ ELSŐ ÉS A MÁSODIK HALÁL A földi létből való eltávozás számukra az első halál volt, amelyet egy másfajta létforma követett a túlvilágon, ahonnan vagy visszaszülettek a földre, vagy továbbléptek egy másik spirituális dimenzióba. Létezett azonban egy második halál is, amely a végső megsemmisülést jelentette a lélek

számára. Ez azokra várt, akiknek a lelke eltévedt a túlvilág káprázatai közepette. Őt elnyelte a túlvilági kígyó, Rerek, s a lélek világossága ellobbant. Ez a szókép azt jelenti, hogy energiája és tudata visszaolvadt a Teremtőbe, illetve az Univerzumba. Hadd oszlassak el egy tévhitet, amely ahhoz kapcsolódik, ahogyan az egyiptomi hitkultuszt sokan próbálják beállítani és lejáratni! Az egyiptomiak hitvilága és vallása nem a túlvilágról és a halálról, vagy a halálra való felkészülésről szólt. Az egyiptomi emberek a világ legboldogabb és legegészségesebb emberei voltak. Annyi életöröm és életösztön szorult beléjük, hogy ezért ma bárki megirigyelhetné őket. Ezt egyébként a görög bölcselők is rendre megemlítik írásaikban. Sem a piramisok, sem a vallás, sem a mumifikálás nem kapcsolódott az élet meghosszabbításához, sem pedig valamiféle morbid és beteges halotti rituáléhoz. A halál az egyiptomi hitben átváltozás, kilépés ebből a világból a másvilágra, kilépés a sötétségből a valódi fénybe. A halál egy kapu volt, amelyen keresztül a lélek ki-be sétálhatott az isteni törvények tiszteletben tartása mellett. Nem rettegtek a haláltól, ehelyett hittek a feltámadásban, az örök életben, valamint az öröklétben. Az egyiptomiak a Fény Urai voltak, tökéletesen ismerték a létet, az áramlásban lévő isteni erőt, amit ők MÁGIÁNAK hívtak, s az élet magyarázatát, amelyet filozófiának neveztek. Minden mozdulatukkal az isteni világokhoz akartak közelebb kerülni és mind jobban idomulni: csodálatraméltó matematikai, csillagászati, építészeti, művészeti, mezőgazdasági, technikai, egészségügyi, gyógyítói és spirituális tudásuk ezt tükrözi vissza az utókorra. Mégis sokan félre akarják magyarázni a csodát, holott a vak is látja, hogy a mi civilizációnk fejlettségi foka az egyiptomi nyomába sem érhet. TÚLVILÁGI ÚTIKALAUZ Az egyiptomi vallás részletes leírást adott arról, hogy mi történik az emberrel a halálát követően, hiszen a test ugyan feloszlik, a többi spirituális alkotóelemmel azonban nem feltétlenül történik ugyanez, sőt. A leggyakoribb esetben bizonyos időnek kell eltelnie a halált követően, mire a lélek ráeszmél arra, hogy már nem rabja a fizikai testének. Voltaképpen egy új világba csöppen, amelyben a Nap teljes fényében ragyog, tehát a Legfelsőbb Úrból áradó sugarak ragyogják be egyfolytában az örök eget, ezért ott nincs szükség sem Napra, sem Holdra, sem csillagokra. A túlvilág két fő részre tagolódik: Amentire, vagyis a Holtak Birodalmának nyugati részére, ahol Ozirisz lakik, valamint a Duatra, amely egy vigasztalan és sötét hely. Utóbbi térségben található a démonok lakhelye, a Zsarátmező (pokol) és a Tűztó. A lélek első öntudatra ébredése a túlvilágon akár félelmetes is lehet számára, ezért előfordulhat, hogy azonnal vissza akar térni a testébe, de vannak olyan lények, akik ezt megakadályozzák és a túlvilág egyes régióiba kalauzolják. Elsőként a Halottak Könyvének 175. fejezete által jellemzett „sötétség országán” kell átkelnie a léleknek. Ez a szféra tele van akadályokkal a lélek számára és egyáltalán nem szívderítő látvány. Ezután a lélek Ozirisz, a túlvilág királyának színe elé járul. Ozirisz a megváltó szentséget képviseli a túlvilág uraként. Az elhunyt Oziriszhez imádkozik és szent szavakat mormol. Ennek hatására egy átlényegülés következik be, amelyet nevének változása is jelez. Innentől fogva vagy az Ozirisz szót illesztik a földi neve elé, vagy egyszerűen csak Ozirisznek fogják hívni, amely jelöli az elhunyt új státuszát, vagyis azt, hogy a túlvilág urának hatalmába került. Tegyük hozzá, ez nem egy félelmetes tény, sokkal inkább egy gyengéd, bölcs, isteni ölelés a lélek számára. Ezt követően a holtat vagy Anubisz, vagy Hórusz a 42 istenből álló isteni ítélőszék elé vezeti. Thot, a bölcsesség istene látja el az írnok szerepét, azonban Maat, az Igazságosság és a Kozmikus Rend istennő nincs közvetlenül jelen, csak egy szobor vagy egy strucctoll képviseli őt. Maat csak az ítéletnél jelenik meg.

Amint belép a terembe – a Kettős Igazság Csarnokába – a lélek, elmondja a negatív konfessziót (tagadó vallomást). Ez gyakorlatilag a Halottak Könyvének 125. fejezetében található. Lényege és értelme, hogy bevallja, hogy semmilyen komoly vétket nem követett el. Ezután Anubisz a halott szívét a mérleg egyik serpenyőjébe helyezi, míg a másikban Maat istennő attribútuma foglal helyet. Amennyiben a szív bűnöktől terhes, akkor a léleknek a Duatban kell maradni, azonban, ha felmentik őt bűnei alól, azaz könnyűnek találtatik, akkor szent szellemmé (KHU-vá) változik, s ezzel egy isteni létforma veszi kezdetét számára. A szent szellemmé vált büszke lélek lehetőségei a teljes szabadságot jelentik: bejárhatja a mennyet, a Földet és az Alvilágot, ha kedve tartja; segítheti az elkárhozottakat; beléphet a Boldog Lelkek Földjére (ez a római Elízium megfelelője); beszállhat Ré Napbárkájába; beszélgethet az istenekkel; kedve szerint átváltozhat bármilyen lénnyé. A lélek így tulajdonképpen az istenekkel azonosul, pontosabban a saját isteni Énjével, amelyet az istenek teremtettek. Lényegében Hórusszá válik, a tökéletes égi emberré (lásd: Adam Kadmon a kabbalában), s mint öntudatára ébredt lény részt vesz, aktívan közreműködik a Kozmikus Rend kialakításában és fenntartásában. Száraz György Boldog napot!

A REJTÉLYES HATHOROK Egyiptom egyedisége éppen abban rejtik, hogy nem emberek építették. Ha az ember elfogulatlanul, de kellő kritikai érzékkel közelít az egyiptomi obeliszkekhez, piramisokhoz, templomokhoz és szent enigmákhoz, akkor arra a racionális következtetésre juthat, hogy Egyiptom lényegében nem emberi gyártmány. FÖLDÖNKÍVÜLI TERV SZERINT A „Nílus ajándékát” én jobb szeretem az „istenek ajándékának”, avagy egy földre szállt csodának nevezni. S ezt komolyan is gondolom. Úgy vélem, teljességgel megalapozott állítás, hogy ember ilyen monumentális csodákat nem építhet, s tegyük hozzá, ma sem képes erre. Azon lehet vitatkozni, hogy mi hogyan csináltuk volna. Bár ez értelmetlen és meddő hipotézisekhez vezet. Ami viszont elvitathatatlan, az a földönkívüli, vagy ha úgy tetszik, emberfeletti technológia alkalmazására utaló számos bizonyíték. Előbb-utóbb az emberiség megbarátkozik azzal a gondolattal, mely szerint nem emberi vagy állati erővel, és primitív technológiákkal élve emelték a kolosszális szakrális építményeiket az óegyiptomiak, hanem isteni beavatkozás révén hozták létre azokat, miként Atlantiszt is a maga idejében a Nagy Építők. Ezután, már csak egy lépés fogja elválasztani az embert attól, hogy feltegye a nagy kérdést: vajon kik építették Egyiptomot? Ha pedig egyszer erre feleletet kap az ember, akkor azzal is tisztában lesz, hogy milyen céllal tették ezt. Egyiptom 19 ezer valós éve alatt folyamatosan tartotta a kapcsolatot más bolygók népeivel. A nílusi birodalmat rendszeresen látogatták magasabb rendű lények, akik tudást, energiákat és egyéb

kincseket adtak a birodalomnak. Egyik központjuk Abüdoszban volt. A Másvilág vagy a Túlvilág az egyiptomi papok számára nem csak egy magasabb dimenziót jelentett, ahová csak a beavatás és a halál után nyerhettek bebocsátást, hanem távoli csillagrendszereket is, ahol testvérnépek, hovatovább, emberi lények élnek. Nyilvánvaló, hogy a rengeteg nem emberi ábrázolás a templomok falain és az istenségek emberitől eltérő fizimiskája nem a szárnyaló művészi fantázia szüleménye, nem az alkotók meglódult képzeletének terméke, hanem a pőre valóság. Magyarul, bizonyos esetekben azért ábrázolták furcsa fejjel az idegeneket, mert sajátos megjelenésüket realista módon kívánták megörökíteni. Szóval, akadnak példák szép számmal, amelyekben nem kell furfangos megoldást keresnünk, mert a válasz kézenfekvő: így néztek ki a látogatók. Zárójelben megjegyzem, az összes földi kultúra közös mitologémája erre a tényre enged következtetni. Tehát nem a véletlen műve, hogy minden népcsoport az isteni lényektől, vagy egy bizonyos, jól definiált isteni lénytől származtatja magát, s hitrendszerét is ennek megfelelően dolgozta ki. HATHOR ISTENNŐ Hathor istennő kilétéről jobbára annyit lehet tudni, hogy ő a Napisten leánya, a Mágia Úrnője, Thot hitvese és földi képviselője. Az egyiptomi vallásban ő testesíti meg többek között a szépséget, a vidámságot és a szerelmet. Spirituális szempontból Hathor a mágia legmagasabb szintű beavatásainak az úrnője. Ábrázolása a jellegzetes Hathor-frizurával és tehénfülekkel rendelkező nőalak. A legtöbbször nagykorongot visel a fején lévő tehénszarvak között. Ez utóbbi oknál fogva alakja a Későkorban összeolvadt Ízisszel. Az istennő hatalmára és másik oldalára mutat rá Az Égi Tehén mítosza: amikor Ré, a Napisten, megharagudott az emberiségre, Hathort (más kontextusban Hathor-Szahmetet) utasította az emberek elpusztítására. Az istennő olyan nagy elánnal kezdte meg a feladat végrehajtását, hogy Ré később csak csellel tudta megakadályozni az emberiség kipusztulását. Hathor ezen kívül Hórusz felesége. Erre céloz neve is: Hut-hor, ami annyit tesz, hogy „Hórusz háza”. Évente egy ünnepi alkalommal Dendera szentélyéből az istennő szobrát átvitték Edfuba, Hórusz templomába, hogy ott szent nászt ülhessek egymással, amely 14 napig tartott. A HATHOROK Mindemellett létezik egy Hathor nevű földönkívüli faj is. Ők i. e. 10.000 tájékán jártak Egyiptomban, miután Atlantisz már elpusztult. A Hathorok együttműködtek a beavatott papsággal. Ők 3-4 méter magas idegen lények voltak, akik a hangok használatával kapcsolatos technikákban voltak járatosak. Ezért elsősorban az éteren keresztül nyilvánultak meg hangok formájában, amit a tisztánhallók és a tisztánlátók érzékeltek a magasabb világokból érkező üzenetekként. Ez hasonlít valamelyest a látomásokhoz, a víziókhoz, illetve az álmokhoz azzal a különbséggel, hogy éber tudatukat a beavatottak nem veszítik el. A Hathorok olyan magasabban fejlett lények, akik több dimenzióban léteznek egyszerre, mint az emberek, illetve sokkal több érzéktartományban mozognak otthonosan, mint azt az ember egyáltalán gondolná. Állítólag a Szíriuszon keresztül érkeztek hozzánk egy másik univerzumból és elsősorban Hathor istennővel működtek együtt. A Hathorok civilizációja egy magasabb rezgéstartományú világban létezik, ezért sokkal előrébb járnak a lelki evolúciójukban, mint az emberiség. Hozzávetőlegesen 100 ezer évvel haladnak előttünk. Alapvetően energiatesttel rendelkeznek, mégis humanoid (emberszerű) a megjelenési formájuk, amelyre jellemzőek még a hosszú végtagok, a viszonylag nagy fej és a hegyes végződésű, nagyobbacska fülek. Mivel létük eleme az energia rezgéseinek modulálása, ezért többféle formát felvehetnek, köztük az emberit is.

Mivel magasabban fejlett lényekről van szó, ezért aligha meglepő, hogy többször beavatkoztak már az elmaradottabb lelki fajok, teremtmények sorsának alakításába. Mérhetetlen tudásuk és szeretetük okán gyógyító és harmonizáló módszereket adtak át, amelyek elsősorban a hangok vibrációjára épül. Ezt különleges légzési technikával érik el. A Hathorok az utóbbi években újra feltűntek az emberiség életében és üzeneteikkel ismét támogatják a nagy változások előtt álló fajunkat. Közvetítéseikben kinyilvánították, hogy: a hajdani Egyiptom misztériumai vissza fognak térni; a női princípium újra fel fog erősödni az emberekben, így többek között az intuíció és a spiritualitásra való fogékonyság; egyre többen fognak visszanyúlni vagy visszaemlékezni az egyiptomi és a történelem előtti másfajta civilizációkban eltöltött életeikre; hamarosan egy minden szintre kiterjedő kiegyenlítődési időszak fog elkezdődni; egyre több lélek kíván a Földre születni azért, hogy a nagy változásokat a szellemi-lelki fejlődése érdekében kihasználja. Száraz György Boldog napot!

TITOKZATOS REPÜLŐ JÁRMŰVEK EGYITOMBAN A prehisztorikus idők legtitokzatosabb jelenségei közé tartoznak az egyiptomi abüdoszi templom keresztgerendáján található, rejtélyes járműveket ábrázoló vésetek. Vajon ki, mikor és miért örökítette meg ezeket a csúcstechnológiákat felvonultató eszközöket? Eredjünk az igazság nyomába! AZ ABÜDOSZI REJTÉLY Az abüdoszi rejtély egyike az ókori egyiptomi építmények számos titkának. Abüdosz városa i.e. 2 500 évvel a legismertebb városok között tartatott számon. Minthogy az V. dinasztia korában, (Kr.e. 2465– 2323) Ozirisznek szentelték. A ma ismert legrégebbi templom áll itt, az Ozireion, ahol a mítosz szerint Ozirisz fejét temették el. Erről a kultikus központról manapság csak annyi bizonyos, hogy i. e. 3 000 tájékán már biztosan itt állt. Több tudós viszont azt állítja, hogy protodinasztikus kultuszhelyről van szó és kora legalább 10 000 évesre rúg. Bármi is az igazság, I. Széthi fáraó, a XIX. dinasztia leggazdagabb istenkirálya (a sírja alapján) és Nagy Ramszesz édesapja, erre emeltette saját templomát. S ez nagyon fontos megjegyzést rejt magában, tudniillik, ráépíttette. Pontosabban az Ozireion mellé, de sokkal-sokkal magasabbra épült I. Széthi temploma. Az Ozireion mega gránittömbjei és az építészeti technika egyértelműen nem újbirodalmi. Akkor hát milyen? Zahi Hawass A fáraók birodalma című művében is rámutat arra, hogy az Ozireion építési módja idegen az Újbirodalom architektúrájától. Kőtömbjeinek elrendezése és technikája a Hafré (Kephrén)-piramishoz épített gízai völgytemplom köveihez állnak a legközelebb, ami legkésőbb az Óbirodalomban készülhetett, ha a hivatalos álláspontot vesszük alapul. Tehát nagyon ősi hellyel van dolgunk. S akkor még nem beszéltünk az esetenként 100 tonnát nyomó gránittömbök kibányászásáról, tökéletesre csiszolásáról, szállításáról és azokról a mértanilag precíz illesztéseiről, amelyekről bárki laikusként is meggyőződhet. Mint említettem, mindez az egyiptomi történelem hivatalos kezdetéről tekint vissza ránk. Rejtély, hogyan voltak erre képesek közel 5 ezer évvel ezelőtt az emberek. Feltéve, hogy nem korábban épült a templom, s hogy valóban emberi technológiával készült. I. Széthi volt a ma ismert dinasztiák sorában a hetvenhetedik. Szóval, I. Széthi kezdte meg a templom építését, majd fia követte munkáját, viszont sosem fejezték be. Végül elnyelte a homok.

Később, az 1700-as évek elején fedezték fel újra – bárki kiszámolhatja, hogy milyen hosszú ideig volt elrejtve a világ szeme elől. N. Granger francia orvosnak tulajdonítják a felfedezését, de a templomot csak 1859-ben „porolták le” annyira, hogy tudósok léphettek be a termeibe. Hiába, a homok ölelése nagy úr. A templom egyik jelentőségét az adja, hogy egyik fala a dinasztikus Egyiptom történetének I. Széthit megelőző 76 király nevét és rövid történetét ismerteti, illetve foglalja össze. Ez a híres abüdoszi királylista. Mivel mindenki megrökönyödéssel és hatalmas lelkesedéssel fogadta a királylistát, észre sem vették, vagy legalábbis nem szenteltek különösebb figyelmet a szerényebb méretű domborműveknek. Így például az egyik mennyezettartó keresztgerendának, amelyen vitathatatlanul 20. századi csúcstechnológiára emlékeztető járműveket láthatunk. Nevezetesen egy helikoptert, egy tengeralattjárót és egy repülőgépet, s mindezt nem elnagyolt ábrázolásban, hanem egészen konkrétan, hieroglifák formájában. Ha meggondoljuk, hogy az óegyiptomi vésetek mennyire élethűek, realisztikusak, pontosak, akkor világosan kikövetkeztethető, hogy ezek a hieroglifák is ilyenek. Az isten-, ember-, állat- és növényábrázolások, sőt az egyes használati tárgyak képírásos megjelenítései abszolút visszaadják az eredetijüket. Így kellene valami elfogadható tippet vagy magyarázatot adni a repülőgépre és a tengeralattjáróra is. De sajnos nincs tudományos megoldás erre a kérdésre. Sőt, csak kifogás van, miszerint azt később vésték bele a keresztgerendába. Ez azonban nem állja meg a helyét. Aki ezt gondolja, el kell keserítenem, mert ezek a vésetek egyidősek a többivel, amelyek viszonyt több ezer évesek. Úgy látszik, egyelőre marad a rejtély. ŰRREPÜLÉS AZ ŐSKORBAN? Ha azonban az egyiptomi mitológiához fordulunk, adódik néhány válaszkísérlet az abüdoszi rejtélyre. De miben is áll a misztikum maga: tudtak-e repülni az ókori egyiptomiak? Léteztek-e cirka 3500 évvel ezelőtt repülő szerkezetek Egyiptomban? Egyébként ezt hívják paleoasztronautikának, vagyis őskori űrrepülésnek. Mitől űrrepülés? Attól, hogy az egyiptomiak olyan istenségektől, azaz magasabban fejlett lényektől származtatták tudásukat és tudományaikat, akik az égből, a kozmoszból érkeztek. Méghozzá égi bárkákon, napbárkákon, űrhajókon. Erről is részletesen beszámolnak Egyiptom mítoszai. Ha pedig elhisszük, hogy e repülő szerkezetek egykoron a fáraók birodalmának egét hasították, akkor számtalan rejtélyre elfogadható válasszal szolgálnánk. Olybá tűnik, hogy Abüdosz rejtélyes hieroglifái a paleoasztronautika létezésének egyik legmeggyőzőbb bizonyítékai. Vegyük őket alaposan szemügyre! A hieroglifák között láthatunk egy apacs helikopterhez hasonlító, egy repülőgép jellegű, egy tengeralattjáróra hajazó és kettő farokvitorlával rendelkező gépezetet. Ezeket egyre több kutató, köztük Erich von Däniken is, a paleoasztronautika bizonyítékainak tekinti. Erich von Däniken a legismertebb képviselője a paleoasztronautikának, más néven a „paleo-SETI” hipotézisnek, mely szerint földönkívüliek, illetve magasabb rendű lények látogatták meg a Földet a prehisztorikus (történelemelőtti) időkben és komoly hatást gyakoroltak az emberi kultúrára. Az idegeneket, az égből érkezett jövevényeket a mentális fejlettségük miatt az ősemberek isteneknek tartották. Ennek az elméletnek az alátámasztására a legkülönbözőbb bizonyítékok állnak rendelkezésre az ősi kultúrákból: mondák, épületek, faragványok, valamint megmagyarázhatatlan eredetű és funkciójú tárgyak. Miképpen tudta volna az általunk műszakilag fejletlennek tartott ókori ember létrehozni a gízai piramisokat, kifaragni a több száz tonnás obeliszkeket, vagy éppen lemásolni a csillagos égboltot szent városainak megtervezése során? S mindezt a semmiből, előzmények nélkül, egy csapára a sivatag porából? Szuperfejlett nyelvvel, írásrendszerrel és csillagászati ismeretekkel, kifinomult építészeti stílussal, gránit megalitokból konstruálva – mindezt az őskorban? Nehezen

hihető az előzményeket negligálni (figyelmen kívül hagyni), s talán nem is kell, hiszen van más ésszerű magyarázat minderre. Történelem előtti járművek már csak azért is létezhettek, mert az emberiséget megelőzően voltak már szuperfejlett civilizációk a Földön. Ilyen volt Atlantisz, Mú és Lemúria a bolygónk közelmúltjában. Miért ne térhettek volna vissza az elődeink, vagy az előttünk járó, fejlettebb lények hozzánk, kései és némi lemaradásban szenvedő, veszteglő utódokhoz segíteni? Ha ez így volt, akkor máris adódik egy válasz a rejtélyes abüdoszi hieroglifákra, amelyek jelentése hivatalosan „ismeretlen”. Nem árt újra megismételnünk, hogy a hamísítás hipotézisét nyugodtan kizárhatjuk, mert a jeleket bárki megtekintheti – egyesek tüzetesen meg is vizsgálhatták – a templom 1859-es kiásása óta. Egyes tudósok, régészek azonban hajlamosak eme furcsa hieroglifákat természeti képződményeknek tartani. Bevallom, nem értem, hogy ezt az álláspontjukat mire alapozzák. Hol itt a ráció? Nem sokkal valószínűbb, mi több, meggyőző, hogy több ezer évvel ezelőtt egy testet öltött isten templomának falára, tartópillérére, amely éppen Ozirisznek, a túlvilág istenének kultuszközpontjára épült, nagyon is komoly okkal vésték ujjnyi mélyen oda azokat a szent jeleket, amelyek különös, de egyáltalán nem hihetetlen közlekedési eszközöket örökítenek meg??? Miért zárják ki egyesek kategorikusan, hogy egy elfeledett nép ivadékai olykor-olykor visszatértek a Földre és átadtak valamicskét a kozmosszal kapcsolatos tudásukból? Tudom, hogy sok embert sokkol az ilyen feltételezés és rengeteg az emberekben az előítélet, de ne mindig a félelmeinkből induljunk ki, s persze ne akarjuk mindig elhitetni magunkkal, hogy mi vagyunk a legokosabb és legfejlettebb, hovatovább, az egyetlen intelligens faj az egész univerzumban! Azért az intelligenciánkat nem feltétlenül igazolja a történelmünk és a civilizációnk, nemde? Száraz György Boldog napot!

KURIÓZUMOK AZ EGYIPTOMIAK VILÁGLÁTÁSÁBAN A VILÁGEGYETEM EGYIPTOMI ELRENDEZÉSE Az egész univerzum megfelelő módon elrendezett számokból áll. Minden fejlettebb intelligencia képes felfogni a matematikai kifejezéseket. Ez egy közös nyelv a mindenségben. A világegyetemben minden egy bizonyos számmal fejezi ki önmagát. A szám egyszerre véges és végtelen. Minden szám az Egy princípiumától származik. A szám még nem a teljes matematika, csupán része annak, miként a matematika alkotórésze a mágiának. A matematika a nagysággal és a „mennyiséggel” foglalkozik. A mennyiség azt vizsgálja, hogy a rész hogyan viszonyul önmagához. Ezt hívhatjuk aritmetikának. A mennyiség azt is megmutatja, hogy viszonyul a rész a többi részhez. Így születik a zene. A nagyság tanulmányozása is két részre oszlik: a mozdulatlanságra és a mozgásra. A mozdulatlan nagyság elemzése a geometria, a mozgásé az asztronómia és a térmértan (trigonometria). Az egyiptomi papok a matematikai tudományukat egyebek mellett arra használták fel, hogy megértsék és kielemezzék az élő emberi és égi testek egymásra, az emberiségre és a Földre gyakorolt hatását. E diszciplína alapján alakították ki a szertartásaikat is. Minden szertartás a világegyetem (makrokozmosz) és az emberi lény (mikrokozmosz) között fennálló rendet volt hivatott beállítani vagy fenntartani. A vallási szertatások és a papi rituálék voltaképpen olyan életgyakorlatok, amelyek mindenkoron a harmónia beállítására és a károsodások, egyenetlenségek, hibák, zavarok, egyszóval a diszharmónia kiegyenlítésére szolgálnak, minthogy az élet tüzének ismeretéből fakadnak és

mindenkoron a világosság és a tisztaság eszméinek kiterjesztése érdekében történnek, avagy kerülnek megismétlésre. A TERMÉSZETBEN LAKOZÓ HÉT ERŐ Az egyiptomiak hite szerint hét isteni erő vagy szellem hat át, eredményez és határoz meg mindent. Nélkülük nem lenne tanulás, fejlődés, nem enyészne el a rossz és nem maradhatna fenn az élet. Íme, a princípiumok, illetve a kollektív intelligencia: MER a szeretet ereje, ez az Istennel való egyesülés vágya, jelentése: felemelkedni. SZEKHEM: az emberi testben egyfolytában keringő erő, amely megújítja és táplálja a lelket. KHEPRER: átalakít, megújít, fejleszt és lehetővé teszi a létezést. AB-IB: a szív kívánalma, mely az élet folyamatosságát eredményezi. TEKH: az elnyelés ereje, szintén nélkülözhetetlen. SZESAT SZEFEX: egy jel, melyet minden teremtmény visel, az előző hat eredménye. A misztériumiskolák papjai ezzel indokolták, hogy 7 szín fordul elő a természetben, 7 magánhangzóval beszéljük a nyelvet, 7 év alatt cserélődik le minden sejt a testünkben, 7 nyakcsigolyája van az embernek (de a békának, a tevének és a zsiráfnak is). Az égbolton is találkozunk a hét fő isteni szellemmel, mint a Nagymedve csillagkép hét fő csillaga. (A Nagy-Göncölnek is nevezett Nagymedve 227 szabad szemmel látható csillagból áll, melyek közül a 7 legszembetűnőbb képezi magát a Nagy-Göncölt.) A Göncölszekér csillagkép az egyiptomi Víziló. Ők a jó princípiumnak az égi támogatói az emberben, akik megvédik és megtisztítják a dolgokat. Észak égi hajójának is nevezik őket. E hatalmas szellemi entitásoknak Heru (Hórusz) parancsol, illetve az ő vezényletük alatt állnak. Ugyanakkor a Kis Medve csillagképnek is köze van a hét belső szervhez, a hét belső elválasztású mirigyhez. A Kis Medve 54 szabad szemmel látható csillagból áll, melyekből a 7 legfényesebbet nevezzük Kis-Göncölnek. Éppolyan szekér alakú, mint a Nagy-Göncöl, csak az ellenkező irányba fordul. A rúd legszélső csillagát nevezzük sarkcsillagnak. A Kis Medve csillagképet combnak vagy szarvasmarhacombnak nevezték az egyiptomiak és Széth-hez kapcsolták, akitől az ember fizikai megvalósító ereje származik és ebben a zodiákusban laknak a bűnöket elpusztító szellemek is, ezért döfi le Ré ellenségeit a Napbárkában utazó Széth, megvédve ezzel a Napistent. A MACSKA TISZTELETE ÉS SZIMBÓLUMA A macskát állítólag először Egyiptomban háziasították a XI. dinasztia korában. Basztet istennő szent állataként és megtestesítőjeként tisztelték. Fő kultuszhelye Bubasztiszban volt. A legtöbb háznál tartottak macskát azzal a céllal, hogy az állat elpusztítsa az egereket és a patkányokat, amelyek kárt tettek a gabonakészletekben. Csupán a gazdagok engedhették meg maguknak, hogy dédelgetett kedvencként macskát tartsanak. A macskákat különös kultusz övezte, kimúlásukat követően bebalzsamozva, pólyával borítva földalatti sírokba hantolták el őket. Ha netán valaki szánt szándékkal megölt egy macskát, az súlyos bűntettnek számított. Az egyiptomi gondolkodásmódban a macska az önuralom jelképe, mivel soha nem áll ellen a mozgásnak, így hát természetes, hogy sohasem sérül meg. A macska egyvégtében küzd a maga boldogságáért, s ha kell, kiharcolja magának az örömöt. A macska a túlvilág őrzője és játszi könnyedséggel boldogul és eligazodik a szellemi (spirituális) jelenségek között, meg tudja különböztetni a sandát az egyenestől. Amikor egy halandó egy macskára pillant, olybá tűnhet számára, mintha aludna, holott a macska ideje nagy részében éber. Sokkal éberebb, mint ahogyan

mutatja. Ezt akkor lehet lemérni, amikor megtámadsz egy alvó állapotban lévő macskát. Ilyenkor számíts arra, hogy reflexe és reakciója fénynél is sebesebb lesz. Száraz György Boldog napot!

ROSWELL: A FÖLDÖNKÍVÜLI-EMBER KONTAKTUS KEZDETE 2011-et írunk, amikor is már idestova 64 év telt el a roswelli ufó-katasztrófa óta. Sokféle hír röppent fel ezzel kapcsolatban: a tagadó állásponttól kezdve, a szenzációhajhász szócsépléseken és a fontoskodó teoretizáláson keresztül a szándékos bizonyítékhamisításig szinte mindenféle. S most, íme, 2011-ben egy szemtanú beismerő vallomása. A ROSWELLI INCIDENS Roswell az Amerikai Egyesült Államok Új-Mexikó államának délnyugati részén, Chaves megyében található városka. A hírek szerint 1947. július 2-án ennek a poros településnek a külterületén zuhant le egy azonosítatlan repülő tárgy. Ezzel kapcsolatban a RAAF (Roswell Army Air Field) július 8-án bejelentette, hogy ez egy UFO (Unidentified Flying Object, magyarul: azonosítatlan repülő tárgy) volt, és négy földönkívüli testet találtak a becsapódás helyszínén. A rákövetkező napon, az Egyesült Államok Légiereje azt a nyilatkozatot adta ki, hogy valójában nem ufó, hanem egy meteorológiai léggömb darabjai hullottak le az égből. Azóta Roswell és az 51-es körzet vált a földönkívüli-rajongók Mekkájává. Az ufó, vagyis az „azonosítatlan repülő tárgy” kifejezést már korábban is használták a katonai repülésben. Ufó alatt egy olyan objektumot értették, aminek még nem sikerült kideríteni az eredetét vagy a valódi kilétét. Ez a radarernyőn tulajdonképpen a kémrepülőgéptől kezdve egy polgári gépig bármi lehetett. Roswell irdatlanul felfújt híre után a médiának köszönhetően az UFO kifejezés beitta magát a köznyelvbe, s konkrét értelmet nyert mindenki előtt: vagy földönkívüli lényt, vagy idegen űrhajót értenek alatta a mai napig. A várva várt bejelentés, miszerint idegenek igenis léteznek, s a kormányok már Roswell óta kapcsolatot tartanak fenn bizonyos földönkívüli intelligenciákkal, nem történt meg. Mint ahogyan azóta is késik a bizonyítékok nyilvánosságra hozatala, jóllehet a lelkes ufó-hívők milliónyi elméletet gyártottak már le arról, hogy kik, mikor és miként avatkoztak be az emberi civilizáció menetébe a történelem hajnalától egészen napjainkig. Ezoterikusok, misztikusok, parapszichológusok, tudósok, hívők és ateisták egyaránt azon vitatkoznak, hogy mi lehet az objektív igazság ebben a kérdésben. KISZIVÁROGTATÁSOK 1987-ben titkos dokumentumok láttak napvilágot, amelyekből kiderülni látszott, hogy az 1947. júliusi roswelli szerencsétlenség űrutasainak elleplezésére létrejött egy titkos csoport M-12 fedőnéven. A Majestic-12 fő feladata elrejteni a világ elől a hatalmas felfedezést, miszerint léteznek értelmes és az embertől fejlettebb idegen lények. William L. Moore ufókutató tárta nyilvánosság elé a dokumentumokat. Az első dokumentumban 1947. szept. 24-én Truman elnök felhatalmazza a védelmi minisztert a Majestic-12 csoport megalapítására. A második dokumentum 1952. nov. 18-án kelt, s tartalmazza a M-12 névsorát a CIA elnökének tollából. A harmadikat 1953. július 13-án az elnök különleges tanácsadója, Robert Cuttler írta.

Időközben más szerveződések is beszállnak a nagy műveletbe, de mindenki csak ködösített. Azóta a titkosszolgálat és a hadsereg magas rangú tisztjei apránként szupertitkos információkat szivárogtatnak ki, hogy hozzászoktassák az embereket a földönkívüliek létezéséhez. Titkos kormányzati eljárásokról lehet értesüléseket szerezni és rendeletbe foglalják, mik a teendők egy véletlenszerűen talált ufó roncs fellelésének esetén. Mindezek eredménye, hogy a lakosság egyre nagyobb szelete kezdi elhinni, hogy az illetékes szervek földönkívüli űrhajókat rejtegetnek, idegen lényekkel kísérleteznek titkos katonai bázisokon és fegyvergyártásra akarják felhasználni az idegenektől ellesett technológiai megoldásokat. Mi több, azzal is megvádolják a kormányokat, hogy suba alatt diplomáciai tárgyalásokat folytatnak bizonyos földönkívüli lényekkel. Mindehhez képest az elnök és a kongresszus mindent orcátlanul cáfol és szemrebbenés nélkül tagad. BEISMERÉS 2011 tavaszán titkos dokumentumokat hozott nyilvánosságra honlapján az FBI. A több száz oldalas anyagból egyebek mellett kiderül, hogy 1947-ben valóban észleltek idegen lényeket az új-mexikói Roswellben. Guy Hottel, titkos ügynök, részt vett abban az akcióban, amelyet 1947-ben Roswellben az FBI kezdeményezett. Hottel jelentése mostantól immáron hivatalosan is hozzáférhető. Kiderült, hogy annakidején az illetékesek három repülő csészealjat észleltek Új-Mexikóban. Mindegyik kör alakú volt, méretét tekintve nagyjából 15 méter átmérőjű. Mindegyikben háromhárom, körülbelül kilencven centis testet találtak. Az FBI honlapján az is szerepel, hogy az idegenek fémruhát viseltek. A 169 oldalas dokumentum kitér arra, hogy az idegen testeket felboncolták és minden részletre kiterjedően megvizsgálták. Ugyanezt tették a repülő szerkezetekkel is. Ez már egy mesébe illő beismerő vallomás, egy amolyan ízig-vérig „hivatalos” bizonyíték. Szinte túl szép, hogy igaz legyen. A történet azonban mégsem teljesen gömbölyű, mivel a dokumentum az igazán részletes adatokba nem avatja be azt a típusú olvasót, aki pedig – teljesen jogosan – roppantmód szeretné tudni, hogy az elmúlt 64 évben mi mindenre használták fel a vizsgálatok eredményeit, milyen innovációkat vezettek be és hol tart ma az idegenekkel való kooperációnk. Száraz György Boldog napot!