AZ ÁRPÁD-KORI KÁNA FALU Terei György
Kána Árpád-kori falut 2003 és 2005 között, 20 hónapos ásatási munkával sikerült feltárni Budapest XI. kerületében. A lelőhely korábban KőérberekTóváros Lakópark néven szerepelt, a területet ma Újbuda-Tóváros Lakóparknak nevezik (1. ábra). A feltárás nagyságát a számadatok érzékeltetik a legjobban: három év alatt 220 000 négyzetméteren 10 korszak közel 8000 objektuma és 1100 középkori sír került elő, valamint több mint 900 ládányi leletanyag. 70 000 darab ásatási és tárgyfotó készült, az ásatásról és az eddigi feldolgozásról 80 GB digitális anyag áll rendelkezésünkre. Az ütemezéstől függően 40-200 fős ásatási gárda és 4-8 fős régészcsapat irányította a munkálatokat. A terület a neolitikum korától lakott volt, az őskor folyamán többször megtelepedtek itt. A népvándorlás korból különböző avar kori leletek kerültek elő. A terület nyugati részén 10. századi házakat és egyéb objektumokat találtunk a rájuk jellemző leletanyaggal együtt.1 A lelőhelyen a középkori
emlékek feltárását e sorok írója irányította, mellette az őskoros vonatkozású munkálatokat Horváth László András és Szilas Gábor, a népvándorlás koriakat Korom Anita és Horváth Attila vezette. A domboldal a patak völgyének északi, lankásabb oldala. A patakpart és a dombtető közötti 350 m hosszúságban csak 12 m a szintkülönbség, szemben a túloldali hegyoldallal, ahol ennek többszörösét figyelhetjük meg. Bár a patak déli partján, a hegyoldalban még nem volt régészeti feltárás, valószínűleg a földrajzi adottság és a megtelepedést gátló meredekség adhat választ arra, hogy a jelenleg is kutatott terület miért volt ennyire kedvelt az évezredek folyamán. A teljes lelőhelyet keletről a 7-es út, délről a Kő-ér patak, nyugatról az egykori Vasvári laktanya, északról pedig a Budapest–Hegyeshalom vasútvonal határolja. A lelőhely ideális természetföldrajzi környezetben, a Budai-hegységet több oldalról határoló kismedencék egyikében, a Budaörsi-medencében
1. ábra. Budapest, Kőérberek-Tóváros Lakópark. Kána, Árpád-kori falu. Az ásatási terület. A: A falu területe; B: az apátság Fig. 1. Budapest, Kőérberek-Tóváros Residential Park. Árpádian-era village of Kána. The excavation area. A: The village area; B: The abbey 1
K 03 15 Terei.indd 81
A teljes feltárásról néhány előadást tartottunk, írott formában egy összegző munka jelent meg róla, lásd: Horvát et al. 2005.
2010/6/2 11:15:21
82
Terei György
található. A területet a Kő-ér patak túloldalán a 100 m relatív szintkülönbséggel kiemelkedő, kiváló építőanyagot biztosító Tétényi-fennsík, északról a Budaihegység keretezi. A lelőhely azon részein, ahol korábban csak mezőgazdasági művelés volt, 40-80 centiméteresnek bizonyult a humusz vastagsága. Ez a domb tetején az erózió miatt vékonyabb, a patakhoz
közeledve vastagabb volt. Az egykori talajművelés nyomát, a mélyszántás csíkjait és a faültető gödröket sok helyen a sárga altalajban is megtaláltuk. Az Árpád-kori település feltárásáról már korábban is volt lehetőségünk beszámolni,2 de az azóta eltelt három-négy év alatt a feldolgozás új eredményeket hozott, melyeket az alábbiakban szeretnénk bemutatni.
KÁNA TÖRTÉNETI ADATAI A középkori település kutatása nem volt minden előzmény nélküli, amennyiben a közvetlen közelben, a patak túloldalán, a Tétényi-fennsík peremén H. Gyürky Katalin 1981 és 1989 között feltárta a kánai apátság romjait, s a régészeti és a történeti adatok alapján egy, a kolostort megelőző plébániatemplom meglétére következtetett.3 Az apátság építését Apa bánhoz és a 12. század közepéhez kötötte.4 A feltárásról megjelent könyv említi a monostor közelében sejthető települést is.5 A falu 12–13. századi létezéséről közvetlen okleveles adattal nem rendelkezünk. Csak az 1325-ben kiadott, Nevegy falu határát leíró irat lehet segítségünkre, mely alapján az apátságot is azonosítani lehetett.6 A határbejárás nyomvonala a miáltalunk
vizsgált környéken pontosan meghatározható, ez az ásatási területtől néhány száz méterre északabbra haladt.7 Kána falut Györffy György is ide lokalizálta.8 H. Gyürky Katalin feltételezte, hogy a pataktól északra eső részen voltak az egykori kánai szőlők. A Kána név véleménye szerint nemcsak magára a monostorra és birtokaira vonatkozott, hanem más, a környéken fekvő magántulajdonban lévő területekre is.9 Példának hozta 1361-ből a Kána határában volt szőlők vámjogát.10 A faluhoz köthető legkésőbbi írott adatok a 15. század elejéről származnak: 1405-ből egy kánai származású, Jakab nevű tétényi lakosról, 1412-ből egy ugyaninnen származó, óbudai apácáról maradt fenn adat.11
A RÉGÉSZETI FELTÁRÁS EREDMÉNYEI A TEMPLOM
A plébániatemplom a falu központi helyén található. Noha relatív magassága a patakhoz képest 12 m, nem ez az egész terület legmagasabb pontja. A falu keletkezésekor rögtön megépíthették a templomot, és körülötte kijelölték a temető helyét, amit a lakosok mindvégig tiszteletben tartottak, hiszen ezen a 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12
K 03 15 Terei.indd 82
T r 2005; Horvát et al. 2005; T r 2006. H. Gy r y 1996, 22. H. Gy r y 1996, 19–20. H. Gy r y 1996, 21–22. H. Gy r y 1996, 15. Pataki Vidor térképvázlatot készített Nevegy falu határáról. Pata 1941, 49. Gy r y 1998, 571. H. Gy r y 1996, 16. H. Gy r y 1996, 16. H. Gy r y 1996, 17. A kőzetanyag vizsgálatát Mindszenty Andrea és Horváth Zoltán végezte. Munkájukat ezúton köszönöm.
60 × 90 méteres területen, néhány objektumtól eltekintve, soha nem építkeztek. A két periódusban épült templom első építési fázisában egy 10 m hosszú, 6 m széles, félköríves szentélyzáródású épületet emeltek. A hajó belső mérete 4,40 × 4,10 m, a fal vastagsága egy méter volt (2. ábra). A templom építési ideje az elhelyezkedése, a hozzá köthető kőfaragványok, az alaprajza, valamit az építési szintről előkerült II. Béla kori (1131– 1141) ezüstpénz alapján a 12. század közepére tehető. Az épület egyes részein megmaradt a legalsó kváderkő sor, a többi helyen a korábbi földmunka bolygatása miatt csak az alapozás. A megmaradt kőfalnál a külső és belső falsíkot megmunkált mészkő kockákból alakították ki, a belső részt megmunkálatlan kvarchomokkővel töltötték fel.12 A templombelsőben az egykori padlószintet és az oltáralapozást nem találtuk meg, a későbbi beásások teljes mértékben megsemmisíthették azokat.
2010/6/2 11:15:40
Az Árpád-kori Kána falu
83
2. ábra. Budapest, Kőérberek-Tóváros Lakópark. Kána, Árpád-kori falu. A templom Fig. 2. Budapest, Kőérberek-Tóváros Residential Park. Árpádian-era village of Kána. The church
A templomtól 1,5 méterre nyugatra, a nyugati fallal párhuzamosan egy 3,5 m hosszú és 1 m széles fal került elő. Ez a templom szerkezetének legnehezebben értelmezhető része. Déli oldalán megtaláltuk a falsíkot, az északi részen csak a sekély alapozás maradt meg. Pontos funkciójának meghatározása további kutatást igényel. Felmerülhet megoldásként egy korai toronyalapozás, ami észak–déli átjárást biztosított a torony alatt; ezt a második periódusban karzatalapozásnak építhettek át. A feltárt templomfalak nyugati része későbbi, valószínűleg a 12. század végére, 13. század elejére tehető, amikor a templomot hét méterrel nyugat felé megtoldották. A falakat úgy építették, hogy illeszkedjenek az első periódus falaihoz. A toldással a nyugati oldalon három, az északin egy sírt vágtak át. Mindebből csak az alapozás maradt meg. Mivel a temető sírjaiban és a falu házaiban ezernél is több, minden bizonnyal a templomból származó követ találtunk, feltételezhetjük, hogy először a toldás készült el, és csak ezután bontották el a korábbi
K 03 15 Terei.indd 83
falat, a felszabaduló köveket a falu lakossága pedig felhasználta a mindennapi élethez. A templom építészeti kőfaragványainak vizsgálatát Győző Eszter művészettörténész végzi. Munkája során megállapította,13 hogy a falu feltárása során a nagy mennyiségben előkerülő kőfaragványok és kváderkövek felületén sok esetben habarcsnyom látható. Ezeket a faragványokat tehát másodlagosan használták fel a sírok falazásához, a kemencék építéséhez. A templom falai mellett feltárt, omladékot tartalmazó gödrökből is számos építészeti elem került felszínre. Az épület északnyugati falsarkánál feltárt hatalmas méretű gödörből két nagy lábazat származik. A templom közvetlen környezetében, de a távolabbi objektumokban is számos építészeti elemet találtunk, amelyek alapján az épület faltagolása nagyrészt rekonstruálható. Falait félköríves záródású résablak, féloszlopok, alul lábazati párkány, s fölül
13
Gy
2005; T r 2006, 4–7.
2010/6/2 11:15:41
84
Terei György SÍROK
3. ábra. Budapest, Kőérberek-Tóváros Lakópark. Kána, Árpád-kori falu. A templom falának rekonstrukciója a Budapesti Történeti Múzeum kiállításán Fig. 3. Budapest, Kőérberek-Tóváros Residential Park. Árpádian-era village of Kána. Reconstruction of the walls of the church in the exhibition at the Budapest History Museum
ívsoros párkány tagolhatta. A Budapesti Történeti Múzeum kiállításán bemutatott falszakasz-rekonstrukció14 a töredékek alapján megismert részletformák egymáshoz való viszonyát kívánja érzékeltetni. A rekonstrukción látható ívsoros párkány és a félköríves záródású résablak meglétére több, előkerült kőfaragvány alapján következtethetünk (3. ábra). A falakon belül és kívül kisebb-nagyobb gödröket bontottunk ki, bennük nagy mennyiségű megmunkált kő- és építészeti elem volt. A gödrök funkciója egyelőre kérdéses, elképzelhető, hogy a falu pusztulása és az épület felhagyása után rablógödröket ástak a falak mellé. 14
15
K 03 15 Terei.indd 84
A rekonstrukciók tervezője Győző Eszter művészettörténész, kivitelezője Módy Péter kőszobrász-restaurátor. Az üres sávra László Orsolya hívta fel a figyelmemet, segítségét ezúton is köszönöm.
A temető ovális alakban teljesen körbevette a templomot, északon és keleten kisebb szélességben, nyugaton és délen nagyobban. A déli oldalon néhány középkori objektumtól eltekintve a legkülső sírsorok után egy 25-30 méteres, mindennemű Árpád-kori emléktől mentes, üres sáv volt megfigyelhető. A 48 × 56 m kiterjedésű területen a sírok két-három rétegben feküdtek egymáson. Összesen 1077 sírt tártunk fel. A templom első periódusához tartozó falakon belül, az épület belsejében csontvázak nem kerültek elő, ha voltak is itt temetkezések, a későbbi rablógödrök valószínűleg megsemmisítették őket. A második periódus falai által vágott sírokat találtunk a nyugati részen. A cintermet határoló kerítés vagy árok nyoma nem került elő a feltárás során. Több jel azonban arra utal, hogy a templom kibővítésével a cinterem határát is kiterjesztették. Egyrészt jól látható volt, hogy a templom első periódusának falaitól 5-10 méteres távolságban egy síroktól mentes sáv húzódott,15 mely a korai cintermet határoló sekély fal vagy árok helyeként határozható meg. A temető szélén talált, rendellenesen eltemetett halottat véleményünk szerint még az első időszakban, a temető határán kívül földelték el. Ami a később rátemetett, szabályos helyzetű vázat illeti, elképzelhető, hogy ez a sír már a cinterembővítés után keletkezett. Úgy gondoljuk, hogy a templom átépítésekor a területen tereprendezést végezhettek, mert több sírt is megbolygattak itt, majd az egyre növekvő temető ezt a területet is elfoglalta. Természetesen ezt a további kutatásnak is meg kell erősítenie. A háton fekvő, nyújtott helyzetű csontvázak tájolása – néhány eset kivételével – 10-10°-os eltéréssel kelet–nyugat irányú volt, a karok majdnem minden esetben szorosan a testhez simultak. A leszorított karok és a felugró vállak alapján feltételezhetjük, hogy a halottak egy részét gyolcsba tekerve temették el. Pár alkalommal figyelhettünk meg eltérő kartartást, például a medence táján keresztbe rakott karokat. A különböző testhelyzetben történő eltemetés eddigi vizsgálataink alapján a temetőn belül külön periódust nem jelent, bár még nem történt meg ennek a területnek a teljes, átfogó vizsgálata. Néhány esetben a koponya előrebillent, így elképzelhetőnek tartjuk, bár régészeti nyoma nem maradt, hogy a fejet valamivel feltámaszthatták. A temető fő jellegzetessége, hogy a sírgödröknek közel 40%-át szépen megfaragott kövekkel bélelték ki (4. ábra). A falazott sírok megléte ilyen nagy számban, és főleg falusi környezetben, egyedülálló Magyarországon, de ez a sírépítési technika nem
2010/6/2 11:15:45
Az Árpád-kori Kána falu
85
4. ábra. Budapest, Kőérberek-Tóváros Lakópark. Kána, Árpád-kori falu. Falazott sírok a temetőben Fig. 4. Budapest, Kőérberek-Tóváros Residential Park. Árpádian-era village of Kána. Stone-lined graves in the cemetery
lehetett ismeretlen az itt lakók számára, hiszen a közeli kánai apátság területén is több ilyen sírt tárt fel H. Gyürky Katalin az 1980-as években.16 A sírgödör szélét minden esetben mészkőből faragott, téglatest alakú kövek borították. A megmunkáltakon kívül találtunk habarcsos törtköveket, sőt a templom átépítéséből fennmaradt építészeti elemeket, oszlopokat, béllettöredékeket, lizénákat is. Valószínűsíthetjük, hogy a nagyobb méretű kváderköveket elharmadolták, elnegyedelték (5–6. ábra). Eddigi megfigyeléseink alapján a kövekkel kibélelt sírok nem köthetők egy időszakhoz, a temetkezési rítus megjelenik a legkorábbi sírok között is, és megtalálható az utolsó temetkezések között is. Szembeötlő azonban, hogy a temető széle felé csökkent a számuk. Valószínűleg a társadalmi ranggal lehetett kapcsolatban ez a temetkezési forma. A falazott sírok kősorában többször került elő, de általában nem a fejnél, egy olyan kő, amelybe keresztet véstek. További kutatást igényel annak
K 03 15 Terei.indd 85
a megállapítása, hogy ezek lehettek-e kezdetleges sírjelek, vagy csak másodlagosan felhasznált kövek voltak. A sírokban több helyen is deszka maradványait tártuk fel. Ezek legtöbb esetben nem koporsó darabjai, hanem a falazott vagy egyszerű sírgödröket lefedő deszka töredékei voltak. Csak néhány esetben kerültek elő koporsó meglétére utaló tárgyak: szögek, koporsóvasalások. A sírokból összesen tíz pénz került elő: III. Béla denára (CNH I. 105.), nyolc darab 12. századi, név nélküli denár (CNH I. 123., CNH I. 125., CNH I. 127., CNH I. 133., CNH I. 145.), valamint egy szintén név nélküli obulus (CNH I. 168.).17 Noha későbbre datálható érem nem került elő, a cinterem határainak bővítése, valamint azok a sírok, melyekben a templom átépítéséből származó habarcsos kövek voltak, 16 17
H. Gyürky 1996, 22. és 20. ábra. Gyöngyössy Márton szíves szóbeli közlése, segítségét ezúton köszönöm.
2010/6/2 11:15:49
86
Terei György
5. ábra. Budapest, Kőérberek-Tóváros Lakópark. Kána, Árpád-kori falu. Falazott sírok a temetőben Fig. 5. Budapest, Kőérberek-Tóváros Residential Park. Árpádian-era village of Kána. Stone-lined graves in the cemetery
K 03 15 Terei.indd 86
2010/6/2 11:15:51
Az Árpád-kori Kána falu
87
6. ábra. Budapest, Kőérberek-Tóváros Lakópark. Kána, Árpád-kori falu. Falazott sírok a temetőben Fig. 6. Budapest, Kőérberek-Tóváros Residential Park. Árpádian-era village of Kána. Stone-lined graves in the cemetery
K 03 15 Terei.indd 87
2010/6/2 11:15:57
88
Terei György
azt bizonyítják, hogy a 13. században is használatban volt a temető. Feltételezésünk alapján a temető záródása a falu megszűnésével közel egy időben, a század közepén-végén lehetett, mert későbbre keltezhető leletek a sírokból nem kerültek elő. A csontvázak embertani vizsgálatát László Orsolya antropológus végzi.18 Vizsgálatai során kiderült, háromszor annyi felnőtt csontváz került elő, mint gyerek. Az újszülöttek száma kevés, valószínűsíthetően sekélyebben temethették el őket, és a későbbi bolygatások miatt nem találtuk meg őket. A nők és a férfiak aránya egyenlő. Az életkor megoszlását vizsgálva megállapítható, hogy a sírokban a 40-60 év közötti korosztály tagjaiból találtunk legtöbbet. Ezek után a 20 és 40 év között elhunytak következnek. Az első csoportban a férfiak voltak többen, míg a másodikban a nők.
HÁZAK
A területen 198 földbe mélyített ház, valamint négy nagyobb méretű, ugyancsak földbe mélyített tárolóépület került elő. A házak gödrének általános nagysága 3,5 × 2,5 m, megmaradt mélységük az intenzív földművelés miatt csak 10-60 cm közötti volt. A patak közelségében, ahol az erózió miatt vastagabb volt a humuszréteg, a házak mélysége nagyobb, de a külső járószintet egy esetben sem lehetett megtalálni, ezért a tetőzet külső nyomai sem kerültek elő. A házak tájolás szempontjából két típusra oszthatóak. Az első csoportnál az ágasfák beásásai alapján a tetőszerkezet iránya kelet–nyugati volt, a legtöbb esetben (az összes ház 55%-ában) az északkeleti sarokban találtuk a kemencét. A második csoportba azok a házak tartoznak, melyekben az északi és déli oldalon találhatóak az oszlophelyek, ebben az esetben néhány kivételtől eltekintve mindig a délkeleti sarokban volt a kemence. Az eddigi rekonstrukciók alapján19 a kemencével szembeni hosszabbik oldalon lehetett a bejárat – erre az ásatáson is több bizonyítékot találtunk –, ha ezt elfogadjuk, akkor az első esetben délre, a másodikban pedig keletre nyílt a bejárat. Tehát a nyugati széljárás ellen a házak tájolásával védekeztek. „Szokatlan” helyen található kemencét a házak közel 10%-ában figyeltünk meg (7–8. ábra).
18 19 20
K 03 15 Terei.indd 88
László 2005; Terei 2006, 9–11. Bencze et al. 1999. A pénzeket Gyöngyössy Márton határozta meg, segítségét ezúton is köszönjük.
Valószínűnek tartjuk, hogy a házak kétféle tájolása időrendi különbséget jelez. Bizonyítékul szolgálhat felvetésünkre, hogy előkerült e területről két olyan objektumkomplexum, ahol két különböző tájolású háztípus egymásba volt ásva. Közülük a kelet–nyugat tájolású volt a korábbi, annak pusztulása, valamint betemetődése után ásták rá az észak–déli tájolásúakat. Bár a leletanyag feldolgozása még csak kezdeti stádiumban van, úgy tűnik, hogy a házak betöltődéséből előkerült kerámiatöredékek is mutatnak kis időbeli különbséget. A kelet–nyugati tájolású háztípusban több volt a cserépbogrács és kevesebb a fehér kerámia, az észak–déli típusban több volt a tagolt peremtöredék. Az éremleletek nem segítettek sokat e kérdés eldöntésében. Négy házból kerültek elő pénzek, közülük háromban III. Béla nagyméretű, bizánci mintára vert rézpénze (CNH I. 98–100.), egyben egy ugyancsak hozzá köthető brakteáta (CNH I. 275.) látott napvilágot. Az előbbi pénzt Gyöngyössy Márton korábbra, az 1190-es évek legelejére keltezi; ebből két példányt az általunk korábbra meghatározott típusban, egyet pedig a későbbiben találtunk. A brakteáta, amely elvileg lehet későbbi is, egy észak–déli tájolású házból került elő.20 Ezekből az adatokból az gyanítható, hogy a falu megszületésekor egy típusú (kelet–nyugat irányú) házakat építhettek. Valószínűleg a 12. század végén változás állhatott be a falu életében. Feltehetően ekkor bővítették a templomot is, és valamilyen ok miatt, talán új beköltözők kezdeményezésére, 90°-kal elforgatták a házak tengelyét. Biztosnak tartjuk ugyanakkor, hogy egy ideig párhuzamosan élt a két háztípus. Gyakran felmerülő kérdés, hogy a földbe mélyített házakat hány évig használhatták. Megfigyelések, kísérletek alapján úgy gondoljuk, hogy ha nem tartják karban ezeket az épületeket, kb. 10-15 év után összedőlnek. Az egymáshoz nagyon közel álló házak esetén, ha elfogadjuk, hogy a tető legalább egy méterrel túlnyúlt a gödör oldalán, feltételezhetjük, hogy nem egyszerre álltak, hiszen a tetőzetek vágták volna egymást. Volt olyan eset, amikor azonos típusú házak között alig volt másfél méteres távolság, tehát ezek sem élhettek egy időben. Ez alapján feltételezhetjük, hogy a kánai házak élettartalma sem volt sokkal hosszabb néhány évtizednél. Legtöbb esetben a házak két rövidebb, szemközti oldalának közepén állt egy-egy ágasfa, erre az itt megtalált oszlophelyek utalnak. Ritkábban három cölöplyuk is volt, néhány esetben egy sorban négy beásást is megfigyelhettünk, de a kérdés az, hogy ilyenkor mindegyik egy időben, ugyanazon
2010/6/2 11:16:03
Az Árpád-kori Kána falu
89
É
0
5m
7. ábra. Budapest, Kőérberek-Tóváros Lakópark. Kána, Árpád-kori falu. Földbe mélyített házak Fig. 7. Budapest, Kőérberek-Tóváros Residential Park. Árpádian-era village of Kána. Sunken houses
K 03 15 Terei.indd 89
2010/6/2 11:16:04
90
Terei György
É
0
5m
8. ábra. Budapest, Kőérberek-Tóváros Lakópark. Kána, Árpád-kori falu. Földbe mélyített házak Fig. 8. Budapest, Kőérberek-Tóváros Residential Park. Árpádian-era village of Kána. Sunken houses
K 03 15 Terei.indd 90
2010/6/2 11:16:10
Az Árpád-kori Kána falu
91
É
0
5m
9. ábra. Budapest, Kőérberek-Tóváros Lakópark. Kána, Árpád-kori falu. Az ún. „nyeles” házak alaprajzai Fig. 9. Budapest, Kőérberek-Tóváros Residential Park. Árpádian-era village of Kána. Ground plans of so-called ‘handled’ houses
K 03 15 Terei.indd 91
2010/6/2 11:16:16
92
Terei György
tetőszerkezethez tartozott-e. Az oszlophelyek általában a ház padlójába mélyedtek, néhány esetben félig a ház oldalába mélyültek bele, egy-egy alkalommal pedig a gödrön kívül találtuk meg őket. Átlagos mélységük 10-15 cm, ennél lényegesen mélyebbek és nagyobbak is voltak, melyből arra következtettünk, hogy ezeken a helyeken talán kicserélték és mélyebbre ásták az ágasfákat. Ezt bizonyíthatja egyrészt az is, hogy ezeknek az egyik oldalát rézsűsre faragták, mivel ebben az esetben nem függőlegesen állították bele az új ágasfát. Másrészt a mélyebb cölöplyuk mellett gyakran találtunk a ház tengelyétől eltérő helyen mélyedést, melyről feltételezhetjük, hogy az ideiglenes tartógerenda helye lehetett. A kemencével szembeni hosszabb oldalon több alkalommal két, kör alakú mélyedés volt megfigyelhető, melyben a bejárathoz tartozó elemeket valószínűsíthetjük. Egyes objektumokban kisebb, néhány centiméter átmérőjű és mélységű mélyedésekből álló sorokat is találtunk, amelyeknek funkciója egyelőre kérdéses, lehetséges, hogy valamilyen tárolóhelyhez tartoztak. A házakban található egyéb gödrök közé tartoznak a mélyebb, méhkas alakú tárológödrök, és a kisebb mélységű, egyenes falú gödrök, melyeket úgy alakítottak ki, hogy egy deszkával le lehessen fedni őket. A házakban feltárt kemencék többsége a téglalap alakú házgödrön belül helyezkedett el, kétféleképpen. Egyik esetben meghagytak egy agyagtömböt és abba vájták bele a kemencét, vagy a ház belső falához tapasztották és a szabadon álló oldalát kövekkel erősítették meg. Máskor a kemencét a sarokban, a ház alapterületén túlnyúlva alakították ki. Ez a tény is megerősíti, hogy a tetőzet jóval túlnyúlhatott a ház gödrén. A sütőfelület egy méteres átmérője átlagosnak mondható. Egyrétegű sütőfelületet ritkán találtunk, gyakoribb a két-háromszori megújítás. Egyik kemence esetében hat réteget különíthettünk el. A kemencék szájánál általában köveket találtunk. Gyakran a templomból származó kváderkövekkel erősítették meg a sérülésnek leginkább kitett részt. Ezeket a házakat későbbieknek határozhatjuk meg, hiszen feltételezésünk szerint a 12. század közepén épült templom első átépítése során kerülhettek ide a kövek. Gyakori a kemence szájával szemben egy 1-1,5 m hosszú, 40-60 cm széles nyúlvány vagy „nyél”, melynek betöltésében sárga agyagdarabokat találtunk. Szentgyörgyi Viktor az eltört szarufa 21 22
K 03 15 Terei.indd 92
Szentgyörgyi 2000. Molnár 2001, 114–120.
10. ábra. Budapest, Kőérberek-Tóváros Lakópark. Kána, Árpád-kori falu. Szájjal lefelé fordítva megtalált edények Fig. 10. Budapest, Kőérberek-Tóváros Residential Park. Árpádian-era village of Kána. Vessels found turned upside down
kiemelésére ásott árokként értelmezte a jelenséget.21 Molnár Erzsébet az esztergom-zsidódi ásatásán megtalált 2001/2. számú kürtős háza kapcsán ezt az interpretációt megkérdőjelezte,22 hiszen az eddig árokként jelentkező objektum ott teljesen ép kürtőként került elő. A kőérberki ásatáson ilyen szerencsés helyzet nem adódott, de a 27 darab „nyeles” háznál legtöbb esetben jellemző volt, hogy a kemence szájával szemben találtuk meg a „nyelet”, árok formában (9. ábra). Az általánosnál lényegesen kisebb házszerű építményeket is találtunk a terület délkeleti részén, a patakhoz közel. Ezek 2,5 × 2,5 méteresek voltak, két végükön egy-egy oszlophellyel, sarkukban kemencével. Ilyen kisebb méretű házak csak ezen a területen fordultak eddig elő. Ezzel szemben a falu déli, patakhoz közeli részén nagyobb méretű házakat is megfigyeltünk, melyek alapterülete 5,5 × 3,5 m volt. Ezek mind tájolásukban, mind szerkezetükben hasonlóak voltak a többihez, talán csak a kemencék kiépítésében figyelhettünk meg nagyobb gondosságot. 22 esetben találtunk babonás célzattal szájjal lefelé fordított egész cserépedényt, benne gyakran állatcsontot, tojáshéjat, vaskést, vasszöget és bronztűt. A 22 edényből 11-ben lehetett állatmaradványokat, teljes vázakat vagy szórványos csontokat
2010/6/2 11:16:20
93
Az Árpád-kori Kána falu
É
0
5m
11. ábra. Budapest, Kőérberek-Tóváros Lakópark. Kána, Árpád-kori falu. Tárolóhelyiségek Fig. 11. Budapest, Kőérberek-Tóváros Residential Park. Árpádian-era village of Kána. Storerooms
K 03 15 Terei.indd 93
2010/6/2 11:16:23
94
Terei György
1
2
3
4
12. ábra. Budapest, Kőérberek-Tóváros Lakópark. Kána, Árpád-kori falu. Kisméretű szabadon álló kemencék Fig. 12. Budapest, Kőérberek-Tóváros Residential Park. Árpádian-era village of Kána. Small-sized open-air ovens
azonosítani. A fémtárgyak (vaskés, vasszög, bronztű) a csontok között kerültek elő, tehát ezeket is fedte az edény.23 Ezzel az Árpád-kori babonás szokással a közelmúltban többen foglalkoztak behatóbban.24 A tojáshéj mellett háziszárnyas, kutya, macska csontjait találtuk meg, három fazékban azonban csuka maradványai voltak, nagyon fiatal egyedek kerültek bele az edénybe.25 Részben a házak padlója alatt, részben a földbe mélyített házakon kívül találtuk meg az edényeket. Ez utóbbi esetben azonban elképzelhetőnek tartjuk, hogy a felszín feletti házakhoz tartoztak a kerámiák. Az edények legtöbb esetben teljesen épek voltak, használatra utaló nyomot nem lehetett megfigyelni
rajtuk. Néhány edény oldalán kitört részt láthattunk, ami véleményünk szerint csak szándékosan történhetett (10. ábra). Feltártunk négy nagyobb alapterületű (26-65 m²), mélyebb, lejárattal rendelkező építményt is. Többször a padló és a fal találkozásánál cölöpsor nyomait figyeltük meg. A legnagyobb objektumnál a fal nagyobb felületen tapasztott volt. Egyiknél sem találtunk kemencét. Az objektum típusa hasonló a közelmúltban feltárt Ordacsehin26 előkerült objektumokkal. Mind szerkezete, mind kora azonosnak mondható. Valószínűsíthetjük, hogy tárolóhelyként használták őket (11. ábra).
SZABADON ÁLLÓ KEMENCÉK 23
Kánával ellentétben Esztergom-Szentkirályon a szöget a gödör fenekébe szúrták. Horvát 1979, 42. 24 Legutóbb: Wol 1993; Pölös 2001. 25 A meghatározásokat Tassi Márta végezte, segítségét ezúton is köszönöm. A kerámiákból előkerült állatcsontokról Daróczi-Szabó Márta tartott előadást Mexikóvárosban, az ICAZ konferencián, „Pets in the Pots. Superstitious Belief in a Medieval Christian (12th–14th century) Village in Hungary” címmel (2006. augusztus 28-án). 26 Nagy et al. 2001.
K 03 15 Terei.indd 94
A szabadon álló kemencék alapterülete nagyobb volt, mint a házakban megfigyelteké, számuk meghaladja a százat. A házon kívüli kemencék vizsgálatánál két nagyobb csoport különíthető el. Egyik csoportba tartoznak azok a kisebb méretű kemencék, melyeknek szájnyílását a déli oldalon találtuk meg. Előtte egy nem túl mély, 2-3 négyzetméteres, meredek oldalú, egyenes aljú gödör volt, amely
2010/6/2 11:16:27
Az Árpád-kori Kána falu
95
1
2
13. ábra. Budapest, Kőérberek-Tóváros Lakópark. Kána, Árpád-kori falu. Kemencebokrok Fig. 13. Budapest, Kőérberek-Tóváros Residential Park. Árpádian-era village of Kána. Oven clusters
1
2
14. ábra. Budapest, Kőérberek-Tóváros Lakópark. Kána, Árpád-kori falu. Kváderkövek a kemencék szájánál és oldalánál Fig. 14. Budapest, Kőérberek-Tóváros Residential Park. Árpádian-era village of Kána. Ashlars at the mouth and sides of ovens
hamusgödörként szolgált, de innen táplálták a tüzet is. Néhány esetben több, egymástól néhány méterre levő, azonos tájolású, méretű és szerkezetű kemencét találtunk. Felmerül a kérdés, hogy ezek az egy sorban fekvő kemencék milyen kapcsolatban állnak egymással. Talán az történhetett, hogy az elpusztult, meg nem újítható kemencét néhány méterrel arrébb pótolták újjal, az előző mintájára újra megépítették (12. ábra). A másik csoportba tartoznak azok a nagyméretű, 10-15 négyzetméteres gödrök, melyekhez néha egy, de gyakrabban két-három kemence kapcsolódott. A gödrök egykoron is igen mélyek lehettek, hiszen a megtalálási szinttől mérve is 1-1,5 m mélyek. A gödrök formája és kiképzése teljesen különbözik az előbb tárgyalt szabadon álló kemencetípustól, aljukban, oldalukban több kisebb-nagyobb „algödör”
K 03 15 Terei.indd 95
volt. Valószínűsíthetjük, hogy ezekben a kemencebokrokban, műhelygödrökben tárolták a tevékenységhez szükséges alapanyagot, tűzifát is (13. ábra). Az 1,2-1,5 m átmérőjű kemencék sütőfelületét többször megújították, sokszor négy-öt tapasztási réteg különíthető el. Szájukat kövekkel erősítették meg. Hasonlóan a házakhoz, a kövek gyakran a templomból származó kváderkövek voltak (14. ábra). Egységesen jellemző volt, hogy a kemencéket úgy alakították ki, hogy egy mélyebb helyről barlangszerű mélyedést ástak ki, amit utána kitapasztottak. Feltártunk egy olyan gödröt is, amelyből egy ilyen mélyedést elindítottak ugyan, de kiásása után a kemence megépítését nem fejezték be. A patak közelében, a vastagabb humuszrétegnek köszönhetően több alkalommal jó állapotban, magas felmenő fallal maradtak meg a kemencék.
2010/6/2 11:16:31
96
Terei György
15. ábra. Budapest, Kőérberek-Tóváros Lakópark. Kána, Árpád-kori falu. Ép állapotban megmaradt kemencék feltárása Fig. 15. Budapest, Kőérberek-Tóváros Residential Park. Árpádian-era village of Kána. Excavation of ovens that survived intact
1
3
K 03 15 Terei.indd 96
16. ábra. Budapest, Kőérberek-Tóváros Lakópark. Kána, Árpád-kori falu. A kemencék 2 sütőfelületébe tapasztott kerámiatöredékek és az összeragasztott edények Fig. 16. Budapest, Kőérberek-Tóváros Residential Park. Árpádian-era village of Kána. Ceramics fragments built into the baking surfaces of ovens 4 and reconstructed pots
2010/6/2 11:16:36
Az Árpád-kori Kána falu
Két esetben teljesen épen maradt kemencét sikerült feltárnunk. Mindkétszer egy-egy, már korábban felhagyott házat használtak fel az építésükhöz, annak falába vájták bele a kemencét. A Budapesti Történeti Múzeum restaurátorai a kemencéket in situ kiemelték. Endoszkópos vizsgálattal megnéztük a kemence belsejét. 116 cm mélységig jutottunk, és úgy tűnik, hogy nem spontán betöltődésről van szó, hanem tudatos feltöltésről (15. ábra). A sütőfelületbe nagyobb köveket, gyakrabban kavicsot és kerámiatöredékeket tapasztottak. Mindenképpen tanulságos lesz a feldolgozás során öszszehasonlítani a kemence tapasztásából és a gödör betöltéséből előkerülő kerámialeletek korát. Nem ritka az sem, hogy a több sütőfelület-réteggel rendelkező kemencék minden rétegében voltak kerámiatöredékek. Általában kisszámú oldaltöredék került elő a tapasztásokból, de olyan esettel is találkoztunk, hogy a beágyazott kerámiadarabokból öt edényt állíthattunk össze. Az előkerült darabok alapján valószínűsíthető, hogy a tapasztáshoz rontott vagy hibás edényeket törtek össze (16. ábra).
TÁROLÓGÖDRÖK
Az ásatási területen nagy számban kerültek elő mélyebb-sekélyebb gödrök. Nyílásuk legtöbbször kör alakú, a bizonyíthatóan középkoriak közül csak elvétve találhatunk szabálytalan formájút. Sok közülük a méhkas alakú. Egy kisebb részen, a patakhoz közeli területen hat, a falu több ezer középkori gödrétől teljesen eltérő beásást figyeltünk meg. A gödrök oldala ki volt égetve, ami ismert módja a gödörfal megerősítésének. A falu feltárása során csak ezekben találtunk ilyen célú égetési nyomokat. Különlegesebb talán a beásások téglalap alakja. A kánai Árpád-kori tárolóvermeknél ez a forma szokatlan. Az előkerült leletanyag kora mindenesetre megegyezik az objektumok többségéből előkerült leletanyag korával.
ÁRKOK
Kána esetében az árkok jelentik a legnehezebben értelmezhető objektumfajtát. Az erózió miatt a patakhoz közeli, déli területen sokkal több részlet volt megfogható belőlük, míg a domb tetején Árpád-kori árokkal alig találkozhattunk. Teljesen körbehatárolt részek csak a patakhoz közeli területen maradtak meg, ott is több periódus vágta egymást. Valószínűsíthetjük, hogy az említett háztípusváltozást új árkok kiásásával követték. Többször megfigyelhető
K 03 15 Terei.indd 97
97
volt, hogy egyes árkokat felújítottak vagy átalakítottak. Az árkokból sajnos igen kevés leletanyag került elő, ezért keltezni csak a más objektumokhoz való viszonyuk alapján lehet őket. Más Árpád-kori falvakkal ellentétben itt az utca- és telekrendszert nehéz pontosan meghatározni. A házak és az egyéb középkori objektumok korszakolása folyamatban van, ezért a pontos településszerkezet még nem rajzolódott ki, azonban vannak olyan, a templom felé, illetve a patak felé irányuló Árpád-kori objektumoktól mentes üres sávok, melyek utcának tűnnek.
A LELETANYAG
A leletanyag folyamatos feldolgozás alatt áll, a munkát a vasanyaggal kezdtük meg, mivel úgy gondoltuk, hogy ez az egyik legjobban vizsgálható, egyben jól körülhatárolható tárgytípus.27 A leletanyagnak ezt a részét kb. 2000 kisebb-nagyobb töredék teszi ki, melynek csak kb. 15%-a volt jelentős méretű és meghatározható funkciójú darab. Ebben a kis menynyiségben is megtalálhatók azonban a korszak ismert vastárgyai. Vizsgálatuk számos újdonságot is hozott. Szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen a falu a 12. század közepétől a 13. század közepéig élt, ezért az itt előkerült vasleletek jól datálhatóak. A vasanyag előkerülési helyeinél két objektumot kell kiemelni. Az első a 7116. számú gödör, melyből 19 ép és töredékes vastárgy (csákányok, balták, sarlók, kapa, zsindelyező) került elő négy darab kis Árpád-kori cseréptöredékkel. Feltételezésünk szerint a tatárjárás idején rejthették el az értékes tárgyakat. A másik az 592. számú objektum, egy 8 × 5 méteres, mély tárolóhelyiség volt, melyből sok más lelettel (csigavonal-díszítésű fazekak oldaltöredéke; kihajló, tagolt peremtöredékek; bepecsételt díszítésű, szürke edény oldaltöredéke; kis számú cserépbogrács-töredék és fehér kerámia; fehér palacktöredék; fogaskerék-díszítésű edény oldaltöredéke; üvegcsésze oldaltöredéke) együtt számos ép vastárgy (ásópapucs, szőlőmetsző kés, kulcs, kés, olló, vasalás, vascsat, buzogány) is előkerült. A betöltésben három friesachi pfennig (CNA C a 9., CNA C a 12., CNA C a 14.) is volt.28 27
A vasanyagot Horváth Antóniával együtt dolgozzuk fel, az eredményekről: Terei – Horváth 2007a; Terei – Horváth 2007b. 28 A friesachi pfennigek közül az egyik az Eriacensis veretek közé tartozik (CNA C a 9.), a 12. század utolsó harmadában volt forgalomban. A másik két pénz (CNA C a 12., CNA C a 14.) II. (Regensbergi) Eberhardhoz köthető, és megjelenésük a 13. század legelejére tehető. Ezek alapján
2010/6/2 11:16:46
98
Terei György
7
4 1
5
8
2
9
3
6
0
5 cm
17. ábra. Budapest, Kőérberek-Tóváros Lakópark. Kána, Árpád-kori falu. Ásópapucsok, kapa, szőlőmetsző kések Fig. 17. Budapest, Kőérberek-Tóváros Residential Park. Árpádian-era village of Kána. Spade sheaths, hoe, pruning hooks
K 03 15 Terei.indd 98
2010/6/2 11:16:47
99
Az Árpád-kori Kána falu
1
3
4
2
5
6 11
10 7
8 9 12
16 13
14
15 0
5 cm
18. ábra. Budapest, Kőérberek-Tóváros Lakópark. Kána, Árpád-kori falu. Sarlók, kaszák, kaszakarikák Fig. 18. Budapest, Kőérberek-Tóváros Residential Park. Árpádian-era village of Kána. Sickles, scythes, scythe-rings
K 03 15 Terei.indd 99
2010/6/2 11:16:51
100
Terei György
2 1 3
4
6 5 0
5 cm
19. ábra. Budapest, Kőérberek-Tóváros Lakópark. Kána, Árpád-kori falu. Balták, csákányok Fig. 19. Budapest, Kőérberek-Tóváros Residential Park. Árpádian-era village of Kána. Axes, pickaxes
Kána falu területéről az Árpád-kor szinte teljes mezőgazdasági eszközkészlete ismert. Két teljesen ép ásópapucsot találtunk a területen. Egy ép kapa és egy kapapengedarab került elő, valamint egy olyan tárgy, amely valószínűleg kapa volt. Összesen kilenc darab, szőlőmetszésre szolgáló tárgy is tartozik a leletanyaghoz: három baltás, egy valószínűleg letört baltás, két balta nélküli metszőkés és két szőlőmetszésre, szőlőszedésre alkalmas eszköz, valamint egy másodlagosan hasonló célra felhasznált töredék került elő. Az egysarkos kések csak húzvametszésre, a kétsarkosak tolvametszésre is alkalmasak voltak (17. ábra). Nagy számban találtunk sarlókat is Kánán, de a 24 darab között egyetlen ép példány sem akadt. Fele-fele arányban vannak nyak- és penge-, illetve csak pengetöredékek. Valamennyi íves sarló, tehát a nyélhez visszatörve csatlakozik a penge. Korrodáltságuk miatt csak egy esetben tudtunk fogazásra utaló egyértelmű jelet megfigyelni, de valószínűleg többnél is lehetett ilyen, mivel az Árpád-korban a sarlók többsége már fogazott volt.29 Kánáról három
29
bizton állíthatjuk, hogy a falu legjelentősebb objektuma a második periódusra, de mindenképpen a tatárjárás elé helyezhető. A fogazott sarlóval magasabb tarlót hagytak, mert a kalász közelében fűrészelték el a szárat, a sima élűvel a földhöz közel csapták le a szárat. Müller 1982, 471–472.
K 03 15 Terei.indd 100
darab kaszának tűnő tárgy került elő. Az egyik eszközt ormóval erősítették meg. Kilenc kaszakarikát is találtunk, mellyel a pengét a nyélre erősítették. Ez utóbbi lelet kapcsán gondolhatunk arra is, hogy a szőlőmetsző kések és sarlók nyelét fogatták vele az eszközhöz (18. ábra). Három különböző méretű és formájú csákány, két fejsze, valamint egy balta is előkerült a feltárás során (19. ábra). Az állattartásra utaló eszközök is nagy számmal képviseltették magukat a leletek között. A kánai falu területén három darab rugós olló fél szárát találtuk. Két ollót hulladékként dobtak ki, a harmadikat pedig eredeti funkcióját vesztve koporsókapocsként használták fel. Az ásatás során előkerült három töredékes lóvakaró. Fogak egyiken sem látszanak, ezek vagy lekoptak, vagy letörtek. A lótartáshoz köthető tárgytípus volt a zabla is. A csikózabla mellett találtunk egy hasonló környezetből nem túl gyakorinak mondható pillangós zablatöredéket is. Ritkaságszámba megy, hogy egy Árpád-kori lelőhelyről három darab tengelyes olló is előkerüljön (20. ábra). A kalapácsot az élet számos területén használták, mégis az Árpád-kori leletanyagban ritkán fordul elő. Kis mérete arra utal, ötvösmunkák elkészítésénél használhatták. Ugyancsak ritka eszköz a zsindelyhornyoló, régészeti párhuzama a korszakból eddig még nem ismert. Az eszköz komoly értéket képviselt, hiszen a fémdepóból került elő.
2010/6/2 11:16:56
101
Az Árpád-kori Kána falu
20. ábra. Budapest, Kőérberek-Tóváros Lakópark. Kána, Árpád-kori falu. Tengelyes ollók Fig. 20. Budapest, Kőérberek-Tóváros Residential Park. Árpádian-era village of Kána. Pivoted scissors
3 1 2 0
5 cm
3
2
4
1
21. ábra. Budapest, Kőérberek-Tóváros Lakópark. Kána, Árpád-kori falu. Kulcsok Fig. 21. Budapest, Kőérberek-Tóváros Residential Park. Árpádian-era village of Kána. Keys
K 03 15 Terei.indd 101
7 5
6 0
5 cm
2010/6/2 11:16:58
102
Terei György
2
1
3
7
6 4 5
0
5 cm
22. ábra. Budapest, Kőérberek-Tóváros Lakópark. Kána, Árpád-kori falu. Fegyverek Fig. 22. Budapest, Kőérberek-Tóváros Residential Park. Árpádian-era village of Kána. Weapons
K 03 15 Terei.indd 102
2010/6/2 11:17:01
103
Az Árpád-kori Kána falu
3
7 6
2
5
1
8
9
4
13 14 10 11
12
0
5 cm
23. ábra. Budapest, Kőérberek-Tóváros Lakópark. Kána, Árpád-kori falu. Parasztkések, kardhüvelyés késtokmerevítések Fig. 23. Budapest, Kőérberek-Tóváros Residential Park. Árpádian-era village of Kána. ‘Long knives’, scabbard-tips
K 03 15 Terei.indd 103
2010/6/2 11:17:03
104
Terei György
2
1
4
3
6
5
7 8
10 9
12
11 0
5 cm
24. ábra. Budapest, Kőérberek-Tóváros Lakópark. Kána, Árpád-kori falu. Sarkantyúk Fig. 24. Budapest, Kőérberek-Tóváros Residential Park. Árpádian-era village of Kána. Spurs
K 03 15 Terei.indd 104
2010/6/2 11:17:07
105
Az Árpád-kori Kána falu
2
3
1
4
5 0
6
10 cm
1, 4–6
8
7 0
9 10 cm
7–9
25. ábra. Budapest, Kőérberek-Tóváros Lakópark. Kána, Árpád-kori falu. Fazekak, palack, poharak Fig. 25. Budapest, Kőérberek-Tóváros Residential Park. Árpádian-era village of Kána. Pots, flask, beakers
K 03 15 Terei.indd 105
2010/6/2 11:17:11
106
Terei György
0 0
10 cm
26. ábra. Budapest, Kőérberek-Tóváros Lakópark. Kána, Árpád-kori falu. Fenékbélyegek az edények alján Fig. 26. Budapest, Kőérberek-Tóváros Residential Park. Árpádian-era village of Kána. Stamp-marks on bottoms of vessels
A vödrök használatára vödörabroncsok és -fülek a bizonyítékok. Öt nagyobb és két kisebb méretű kulcs is előkerült. A kisebbek a ládák zárszerkezetéhez tartozhattak, a nagyobbakról feltételezzük, hogy ajtókulcsok voltak. A legtöbb kulcs füle rombusz alakú (21. ábra). Nagyszámú fegyver került elő a falu területéről, köztük köpűs és tüskés nyílhegyek, lándzsa, buzogány, szablya, parasztkések a hozzájuk tartozó késtokmerevítésekkel, a kardok meglétét bizonyító kardhüvelyvasalások. A fegyverek falusi jelenléte nem mondható egyedülállónak,30 ennek ellenére Árpád-kori falvainkban a fegyverleletek nem túl gyakoriak (22–23. ábra). A feltárás során 17 sarkantyút találtunk, főként a tüskés típusból, de két csillagtarajos példány is előkerült (24. ábra). A falu területéről származó számos sarkantyú feltűnően soknak számít az Árpád-kori falvak leletanyagában, hiszen eddig csak Hejőkeresztúr-Vizekközén31 kerültek elő sarkantyúk hasonló számban. A falu területén talált vastárgyak közül különleges leletnek számít az a teljes épségében megmaradt jégpatkó (hágóvas), melynek az Árpád-kori falusi leletanyagban még nem találtuk párhuzamát. A falu területéről nagy mennyiségű vágóeszköz közül a leggyakoribb tárgytípus a kés. Számuk száznál is több, melybe beletartoznak a 30
31
A teljesség igénye nélkül Hejőkeresztúr-Vizekközén (Wol 1997) és Hajdúböszörményben (Szabó 2002–2003) került elő falusi környezetből több fegyver is. Wol 1997.
K 03 15 Terei.indd 106
3 cm
27. ábra. Budapest, Kőérberek-Tóváros Lakópark. Kána, Árpád-kori falu. Virágmotívumos bronzcsat Fig. 27. Budapest, Kőérberek-Tóváros Residential Park. Árpádian-era village of Kána. Bronze buckle with a floral motif
0
3 cm
28. ábra. Budapest, Kőérberek-Tóváros Lakópark. Kána, Árpád-kori falu. Madár alakú csat Fig. 28. Budapest, Kőérberek-Tóváros Residential Park. Árpádian-era village of Kána. Bird-shaped buckle
0
10 cm
29. ábra. Budapest, Kőérberek-Tóváros Lakópark. Kána, Árpád-kori falu. Súlyok Fig. 29. Budapest, Kőérberek-Tóváros Residential Park. Árpádian-era village of Kána. Weights
2010/6/2 11:17:17
Az Árpád-kori Kána falu
kisebb töredékek is. Az átlag pengehosszt 12-15 cm körül határozhatjuk meg. Mindegyik a korábbra datálható nyéltüskés típushoz tartozik, a penge háromszög átmetszetű, legtöbbször egyenes, a hegy irányában elkeskenyedik. A kések háta általában egyenes. Ahol más kiképzéssel találkozunk, vagy a pengén lyuk figyelhető meg, ott bicskára vagy borotvára gondolhatunk. A változatosságot a penge és a nyéltüske kapcsolódása jelenti. Koporsó-, láda- és egyéb vasalások mellett három vaslemez töredék is előkerült. Az ácskapcsok, iszkábaszegek és a vasszegek kisebb százalékban hulladékként jutottak a szemétgödrökbe, többségük azonban feltehetően eredeti helyén, illetve az objektumok pusztulási rétegében feküdt. A templom omlásrétegéből származó szegeket és kapcsokat a tetőszerkezet rögzítésénél használhatták, a házakban levők valószínűleg a szerkezet farészeinek összeerősítésére szolgáltak. A sírokban több alkalommal koporsókapcsok kerültek elő. A több száz láda leletanyag nagy részét a kerámiatöredékek teszik ki. Szerencsés helyzetben voltunk, mert a babonás célból szájjal lefelé elásott egész edények mellett is még számos, viszonylag épen megmaradt kerámia került elő. A fazekak a Buda környékére jellemző 12–13. századi anyag jelentős részét képviselik. Legjellemzőbb a csigavonalas díszítésű fazék, de gyakori a fazekak nyakán a bevagdalt, „rádli díszítés” is. A leletanyagban megjelenik a budai fehér kerámiatípus is. A kevés import kerámia közül néhány osztrák, redukált égetésű fazék töredékét emelhetjük ki. Ezek inkább a 13. századi objektumokhoz köthetőek. Gyakoriak a palacktöredékek, általában ezek fehér anyagúak, és a bordákkal díszített poharak is (25. ábra). Nagy számban kerültek elő cserépbográcsok. A megtalált darabokat két csoportba lehet osztani: a hagyományos T profilú peremmel készült, durvább anyagú, díszítetlen fémüstöt utánzó edényekre és a fazék alakú bográcsokra. Előkerült egy fehér anyagú, kívül az edény alsó részén csigavonallal díszített bogrács is. Az edényaljakon gyakori a fenékbélyeg. Motívumai közül a gyakori pentagramma (26. ábra) nemcsak kerámián, hanem kőre vésve is előfordul Kánán. A fenékbélyegek többségén négyzetek, keresztek és körbe foglalt jelek szerepelnek. Részben hulladékként kidobva, részben csontvázak mellett ruhadíszként kerültek elő a viseleti tárgyak. Vas- és bronzcsatokat, bronz melltűt találtunk, ékszerként ezüst pánt- és karikagyűrűt, valamint 84 darab S végű hajkarikát. Ez utóbbiak az anyag és méret tekintetében is nagy változatosságban kerültek elő. A legérdekesebb leletek közé tartozik a
K 03 15 Terei.indd 107
0
107
3 cm
30. ábra. Budapest, Kőérberek-Tóváros Lakópark. Kána, Árpád-kori falu. Zarándokjelvény Fig. 30. Budapest, Kőérberek-Tóváros Residential Park. Árpádian-era village of Kána. Pilgrim’s badge
365. sírban melléktájról előkerült, átfúrt bronzmedalion és egy pontkörrel díszített, kisméretű csontkereszt. A leletanyag két díszes csatot is tartalmaz: az egyik sírból, a medencetájról előkerülő virágmintás, 13. századi csat volt (27. ábra), a másik egy gödörben talált, madár alakú bronzcsat (28. ábra). Nagy számban kerültek elő a feltárás során üvegtöredékek. A 37 darab üvegedényhez tartozó töredék és az öt darab üvegcsepp- és üvegmaradék a korabeli falusias települések ritka leletanyaga. Feltételezhetően importtárgyakról beszélhetünk. A közel 30 darab pénz II. Béla és IV. Béla idejére tehető, nagy része a sírokban volt, ezek tatárjárás előtti ezüstpénzek. A házakban, gödrök betöltésében III. Bélának sok bizánci mintára vert, nagyméretű pénze került elő. Számtalan egyéb érdekes, Árpád-kori falusi környezetben ritkának mondható lelet is felszínre került. A 7102. számú gödörben két ólomsúlyt találtunk: a kisebbiken (479 g) két körjelzés, a nagyobbikon (958 g) négy körjelzés látható (29. ábra). A súlymértékek írott forrásban általában későbbi időszakban fordulnak elő, úgy tűnik, hogy a súlyok egy-, illetve kétfontosak lehetnek. További kutatást igényel, hogy pontosan melyik terület súlymértékét találtuk meg; ugyanis kisebb változások figyelhetők meg a tömeg között, ha azokat térben vagy időben vizsgáljuk.32 Kivételes lelet egy ón-ólom öntvényből készült, a római Szent Péter-bazilikához kapcsolódó, töredékes zarándokjelvény, Szent Péter és Pál 32
Bogdán 1991, 444–445.
2010/6/2 11:17:26
108
Terei György
0
3 cm
31. ábra. Budapest, Kőérberek-Tóváros Lakópark. Kána, Árpád-kori falu. Aranyozott ládikaveret Fig. 31. Budapest, Kőérberek-Tóváros Residential Park. Árpádian-era village of Kána. Gilded mounting for a small box
alakjával, hiányos, de felismerhető antikva felirattal: + SIGN/A APO[ST/O]LORVM PE/TRI ET PA/VLI.33 A 13. századi lelet a 4042. számú gödörből került elő (30. ábra). A 3833. számú árokból pedig egy aranyozott bronz ládikaveret látott napvilágot (31. ábra).
ÖSSZEFOGLALÁS
A falu feltárása során számtalan kérdés merült fel. Az előkerülő falazott sírok nagy száma, a 12. század közepére keltezhető, kváderkövekből épült templom, a nívós kőfaragványok, a nagyszámú üveg és pénz, a fegyverek és az ép sarkantyúk, a díszes viseleti tárgyak, valamint a sok jó minőségű vastárgy jómódú lakosságot feltételez Kánán, falusi közegben
33
34 35
Benkő Elek meghatározása és átírása, segítségét ezúton köszönöm. Budapest Lexikon 1993, I.: 639. A feltárás és a feldolgozás csapatmunka volt. Köszönettel tartozom Füredi Ágnes, Hancz Erika, Horváth Antónia és Papp Adrienn régészeknek, László Orsolya antropológusnak, Győző Eszter művészettörténésznek, valamint több régésznek, régészhallgatónak, restaurátornak, rajzolónak, fotósnak és technikusnak. Itt szeretném meg-
K 03 15 Terei.indd 108
a 12–13. században a tárgyak ilyen gazdagsága ugyanis ritkaságszámba megy. A tárgyi anyagot tekintve azonban erre magyarázat lehet egyrészt az, hogy majdnem a teljes falut sikerült feltárni mintegy 15-16 ha nagyságban, másrészt az is feltételezhető, hogy a tatárjárás hírére a lakosok elmenekültek és nem volt idejük elvinni eszközeiket, szerszámaikat – ezt bizonyítja talán a vasdepó is, melyben ép tárgyakat találtunk. A fegyverek, illetve a lovasfelszereléshez köthető tárgyak nagy száma további kérdéseket is felvet. Általános volt-e, hogy Árpád-kori falvainkban birtokoltak fegyvereket, ám ezek értékük miatt rendszerint nem kerültek szemétre, ezért nem találjuk meg őket máshol? Lehet a fegyverek nagy számából a társadalmi összetételre következtetni? Köthetünk-e valamilyen külön funkciót magához a településhez? Szerencsés módon a nagy területen feltárt falu és temető a közelben található apátsággal együtt mint középkori mikrokörnyezet vizsgálható. A kapcsolat egyik bizonyítéka lehet a hasonló temetkezési szokások megléte, hiszen a dombtetőn található apátság területén is ugyanilyen sírformákat figyelt meg H. Gyürky Katalin. Azonban arra a kérdésre, hogy a közelségen és egymás ismeretén túl volt-e egyéb kapcsolat, csak a történeti források további kutatása adhat választ. Az objektumokban talált leletek között kevés a 14. századra datálható lelet. A település lakói valószínűleg a tatárjáráskor elmenekültek, és ha vissza is jöttek, már csak kevesen és rövid időre. A viszszaköltözést gátolhatta, hogy ebben a korszakban telepítették be a környéket szőlővel,34 amire a falu leletanyagában számos bizonyítékot is találtunk.35
köszönni az értékes segítséget Bencze Zoltán és B. Nyékhelyi Dorottya konzulenseimnek, a tanácsokat Barsi Csabának, Hatházi Gábornak, Miklós Zsuzsának, Müller Róbertnek, Simonyi Erikának, Takács Miklósnak, Valter Ilonának és Wolf Máriának, a rajzokért pedig Németh Katalinnak, Németh Tibornak és Bernáth Istvánnak. A tárgyfotókat Németh Tibor, Terei György, Tihanyi Bence, Benkő Elek, a tárgyrajzokat Bernáth István, Kuczogi Zsuzsanna, Németh Katalin, Németh Tibor készítették.
2010/6/2 11:17:28
Az Árpád-kori Kána falu
109
IRODALOM Bencze et al. 1999
Bogdán 1991 Budapest Lexikon 1993 CNA CNH Györffy 1998 Gy z 2005 H. Gyürky 1996 Horváth 1979 Horváth et al. 2005
László 2005 Molnár 2001 Müller 1982
Nagy et al. 2001
Népi építészet 2001 Pataki 1941 Pölös 2001 Szabó 2002–2003
K 03 15 Terei.indd 109
Bencze Zoltán – Gyulai Ferenc – Sabján Tibor – Takács Miklós: Egy Árpádkori veremház feltárása és rekonstrukciója / Ausgrabung und Rekonstruktion eines Grubenhauses aus der Árpádenzeit. Monumenta Historica Budapestinensia 10. Budapest 1999. Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat- súly- és darabmértékek 1874-ig. Budapest 1991. Budapest Lexikon I–II. Főszerk.: Berza László. Budapest 1993. Koch, Bernhard: Corpus Nummorum Austriacorum. Band I. Mittelalter. Wien 1994. Réthy László: Corpus Nummorum Hungariae. Magyar Egyetemes Éremtár I–II. Budapest 1899–1907. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza IV. Budapest 1998. Gy z Eszter: Kána falu templomának kőfaragványai – Stone carvings of the church of Kána village. In: RégKut 2004 (2005) 56–57. H. Gyürky Katalin: A Buda melletti kánai apátság feltárása (Die Freilegung der Kánaer Abtei bei Ofen). Budapest 1996. Horváth István: Esztergom-Szentkirály (Esztergom-Szentkirály). Dunai Régészeti Híradó 1 (1979) 37–46. Horváth László András – Korom Anita – Reményi László – Szilas Gábor – Terei György: Előzetes jelentés az épülő Kőérberek, Tóváros-Lakópark területén folyó régészeti feltárásról – Preliminary report on the archeological excavation conducted parallel to the construction on the territory of the Kőérberek, Tóváros Residential District. In: Aquincum. A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2004-ben. Szerk.: Zsidi Paula. Aquincumi füzetek 11. Budapest 2005, 137–167. László Orsolya: Kérdések és feladatok a kánai temető feldolgozásával kapcsolatban – Questions and tasks in connection with the anthropological analysis of the Kána cemetery. In: RégKut 2004 (2005) 58–60. Molnár Erzsébet: Esztergom-Zsidód Árpád-kori település lakóházai (Dwelling Houses of the Settlement Esztergom-Zsidód from the Árpádian Age). In: Népi építészet 2001, 109–126. Müller Róbert: A mezőgazdasági vaseszközök fejlődése Magyarországon a késővaskortól a törökkor végéig (Die Entwicklung der eisernen Agrargeräte in Ungarn von der Späteisenzeit bis zum Ende der Türkenherrschaft). ZGy 19. Zalaegerszeg 1982. Nagy Ágnes – Gallina Zsolt – Molnár István – Skriba Péter: Késő Árpád-kori, nagyméretű, földbe mélyített építmények Ordacsehi-Bugaszegen (Big Size Dug-outs [Sunken Buildings] in Ordacsehi-Bugaszeg from the Late Árpádian Age). In: Népi építészet 2001, 187–220. Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig. Szerk.: Cseri Miklós – Tárnoki Judit. Szentendre – Szolnok 2001. Pataki Vidor: A péterváradi ciszterciek a középkori Kelenföldön. A ciszterci rend budapesti Szent Imre Gimnáziumának Évkönyve 1941, 19–55. Pölös Andrea: Építőáldozatok (Building Sacrifices). In: Népi építészet 2001, 467– 484. Szabó László: Megjegyzések a böszörmények kérdéséhez a Hajdúböszörmény határában talált Árpád-kori falu régészeti leletei alapján (Anmerkungen zur Böszörmény-Frage auf Basis der archäologischen Funde eines im Weichbild von Hajdúböszörmény entdeckten arpadenzeitlichen Dorfes). DMÉ 2002–2003, 73–108.
2010/6/2 11:17:31
110
Terei György
Szentgyörgyi 2000 Terei 2005
Terei 2006 Terei – Horváth 2007a Terei – Horváth 2007b Wolf 1993 Wolf 1997
Szentgyörgyi Viktor: Az elveszett tető. In: A középkori magyar agrárium. Tudományos ülésszak Ópusztaszeren. Szerk.: Bende Lívia – Lőrinczy Gábor. Ópusztaszer 2000, 183–204. Terei György: Előzetes jelentés a Kőérberek-Tóváros-Lakópark területén folyó Árpád-kori falu feltárásáról – Preliminary report on the excavation of a village from the Árpádian period on the territory of the Kőérberek-Tóváros Residential district. In: RégKut 2004 (2005) 37–72. Terei György: Kána falu Árpád-kori temploma és temetője (Die arpadenzeitliche Kirche mit Friedhof des Dorfes Kána). Régészeti Értékeink 16. Budapest 2006. Terei György – Horváth Antónia: Az Árpád-kori Kána falu vasleletei I. (Die Eisenfunde des arpadenzeitlichen Dorfes Kána I.). CommArchHung 2007, 215– 246. Terei György – Horváth Antónia: Az Árpád-kori Kána falu vasleletei II. (The Iron Finds from the Árpádian-era Village Kána II). BudRég 41 (2007) 153–192. Wolf Mária: Babonás szokások Árpád-kori falvainkban (Abergläubische Bräucher in unseren Dörfen der Arpadenzeit). HOMÉ 30–31:2 (1993) 543–562. Wolf Mária: Hejőkeresztúr-Vizekköze. Árpád-kori település a XI–XIII. századból (Hejőkeresztúr-Vizekköze. Settlement from the Árpád[ian] Period from the 11th–13th Century) In: Utak a múltba. Az M3-as autópálya régészeti leletmentései – Paths into the Past. Rescue Excavations on the M3 Motorway. Szerk.: Raczky Pál – Kovács Tibor – Anders Alexandra. Budapest 1997, 139–142.
KÁNA, A VILLAGE FROM THE ÁRPÁDIAN ERA (TWELFTH–THIRTEENTH CENTURIES) György Terei On the Kőérberek-Tóváros Lakópark (today the Újbuda-Tóváros Lakópark [Tóváros Residential Park]) site in Budapest’s District XI, the medieval village of Kána was excavated between 2003 and 2005. On the site, which extended to 220,000 sq m, 8000 artefacts from ten different periods came to light, along with 1100 medieval burials. The researching of the medieval settlement was not without antecedent: between 1981 and 1989, Katalin H. Gyürky had excavated the ruins of Kána’s (Benedictine) monastery. The name of the village is known only from a document issued in 1325 which described the lands of the abandoned village of Nevegy. The parish church was to be found at the centre of the village. The time of its construction can be put at the mid-twelfth century. The first phase of this work was a chancel 10 m long and 6 m wide with a semicircular east end. At a distance of 1.5 m to the west of the church, and running parallel with its western wall, was a wall 3.5 m long. This may well have been an early tower foundation that ensured passage under the tower in a north–south direction. In the late twelfth century to early thirteenth century, the church was extended in a westerly direction. Of oval shape, a cemetery surrounded the church completely. A total of 1077 burials were excavated. The orientation of the skeletons, which lay on their backs in an outstretched position, was, with the exception of a few cases only, in an east–west direction give or take 10 degrees. In almost every case the arms lay up against the side of the body. The principal characteristic of the cemetery was that approximately 40 per cent of the burial pits were lined with finely carved stones. The existence of stone-lined graves in such large number, and especially in a village setting, is unmatched in Hungary. Apart from the worked stones, we also found stone carvings from the church. On the basis of observations so far, these burials cannot be linked to one period: the burial rite used appears among the earliest burials even and later also. However, it is striking that towards the edges of the cemetery their number decreases. According to our supposition, the closing of the cemetery may have taken place at the same time as the cessation of the village, in the mid-thirteenth century.
K 03 15 Terei.indd 110
2010/6/2 11:17:31
Az Árpád-kori Kána falu
111
On the site, 198 sunken houses came to light. The average size of the houses was 3.5 m by 2.5 m. From the point of view of orientation, the houses could be divided into two kinds. In the first group, based on the digging in of the props, the direction of the roof structure was east–west (this type was probably the earlier); in most of these houses we found the oven in the northeast corner. To the second group belonged those houses in which post-holes could be found on the north and south sides; in these cases the oven was, with a few exceptions, always in the southeast corner. On the longer side opposite the oven there were in many instances two round-shaped depressions, in which there were, we may postulate, elements belonging to an entrance. The majority of the ovens excavated in the houses were located inside a rectangular-shaped ‘house pit’. In one case a block of clay was put there and the oven was hollowed out of it. In other cases, the oven was built onto the inside wall of the house and the exposed sides were reinforced with stones. In other cases, ovens were built in a corner, projecting into the ground space of the house. A single-layer baking surface was encountered rarely: more frequent were those that had been renovated two or three times. At the mouth of an oven we generally found stones. Parts most liable to damage were frequently strengthened with ashlars taken from the church. In twenty-two cases, we found an intact earthen vessel upturned for reasons of superstition and in it often an animal bone, eggshell, iron knife, iron nail, or bronze pin. As well as eggshells, we found bones of domestic poultry, dogs and cats; in three vessels, however, there were remains of a fish (pike). We excavated four deeper structures each of which had a larger ground area and an entrance leading down into it. We may assume that these were used as storage places. The ground area of the open-air ovens was larger than that of the ovens observed in houses. Their number exceeded 100. Thanks to the thicker layer of humus near streams, we managed to excavate a fully intact oven on two occasions. On the territory of the village of Kána, an almost complete range of agricultural implements from the Árpadian era came to light (spades, hoes, pruning hooks, sickles), in significant numbers moreover. Three picks, two hatchets and an implement classifiable as an axe were also recovered. Artefacts referring to the keeping of animals (spring scissors, curry-combs, horseshoes, bits) were also present in large number. Three pairs of pivoted scissors, a tool used in tiling and an ice breaker counted as rarities. Five larger and two smaller keys and a large number of weapons (arrowheads, spears, maces, sabres, ‘long knives’ [singleedged swords], tips for knife sheathes and also for sword scabbards, spurs) were also recovered. Of the ceramic fragments, pots and pot fragments constitute a significant part of the material characteristic of the vicinity of twelfth–thirteenth-century Buda. Numerous ceramics came to light that had survived relatively intact. There were very many earthenware cauldrons. Many artefacts for attire (an S-ended hair-ring, iron and bronze fasteners, a breastpin, a flat silver ring, a round silver ring) also came to light. Among the most interesting finds were a bored-through bronze medallion and a small bone cross with rings of dots. Glass fragments were recovered in great number. Approximately thirty coins could be dated to the time of King Béla II and King Béla IV. Many were found in graves; these were silver coins from before the Tatar invasion (1241–42). Numerous other interesting finds that could be considered rare in a village environment in the Árpádian era were also recovered. In one pit we found two lead weights. An exceptional find was a broken pilgrim’s badge linked to St. Peter’s Basilica in Rome that was made from an alloy of tin and lead. On the basis of the finds, the village existed from the mid-twelfth century to the mid-thirteenth. The inhabitants of the settlement probably fled at the time of the Tatar invasion and did not have time to take their implements and tools with them. The inhabitants returned in small numbers and for a short time, if they came back at all. The large number of stone-lined graves, the church built using ashlars, the high-standard stone carvings, the large number of glass objects, the coins, the weapons, the intact spurs, the ornamented artefacts for attire, and the many good-quality iron artefacts, – all suggest well-to-do inhabitants in Kána. In a village community in Hungary in the twelfth–thirteenth century such a rich and varied artefact culture was rare. Fortunately, together with an abbey located nearby, the village and cemetery excavated over a large area can be investigated as a microenvironment. The objects that came to light have strengthened the image of Árpádian-era villages formed by the time of the new millennium. Photographs by Tibor Németh, György Terei, Bence Tihanyi, Elek Benkő; drawings by István Bernáth, Zsuzsanna Kuczogi, Katalin Németh, Tibor Németh.
K 03 15 Terei.indd 111
2010/6/2 11:17:32
K 03 15 Terei.indd 112
2010/6/2 11:17:32