Fehér B. (szerk.) (2014): Az ásványok vonzásában. Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére. Herman Ottó Múzeum és Magyar Minerofil Társaság, Miskolc, pp. 75–83.
Az arany geokémiai eloszlása a rudabányai ércelőfordulás földtani környezetében Geochemical distribution of gold in the geological environments of the Rudabánya ore occurrence, Hungary Földessy János1*, NéMeTH Norbert1, GerGes Anita1, BOdOr sarolta1 & KAsó Attila2 1
Miskolci egyetem Ásványtani-Földtani Intézete, 3515 Miskolc-egyetemváros 2 rotaqua kft., 7673 Kővágószőlős * e-mail:
[email protected]
Abstract rudabánya is one of the most important complex ore occurrences of Hungary. Current base metal explorations undergo for localizing copper, lead, zinc and baryte enrichments. The presence of gold was first mentioned in the 1940s. After a more recent sampling campaign the promising potential for discovery of sedimentary carbonate hosted gold has been emphasized. The base metal explorations have also produced Au values from the samples. Instead of localizing enrichments in the expected carbonate environment, the underlying sandstones and siltstones have been proved to be the most favourable host rocks of gold mineralization, especially linked to the diagenetic siderite matrix of the sandstones and siltstones. This study summarizes the findings and conclusions resulted from these samplings and assays.
Összefoglalás rudabánya az ország egyik legfontosabb érclelőhelye, jelenleg is zajlik nyersanyagkutatás az előfordulás ólom-, cink-, réz- és barit-dúsulásainak felderítésére. Az arany jelenlétére az 1940-es évektől vannak földtani adatok. egy újabb vizsgálat a területet az üledékes kőzetekhez kapcsolódó aranyérc-előfordulások legfontosabb felderítetlen lehetőségeként említette. A jelenleg folyó színesérc-kutatások során rendszeres mintázást és elemzéseket végeztettünk az aranytartalom meghatározására. Az eredmények váratlan következtetésekre vezettek: a legjelentősebb aranydúsulás jellemzően az alsó-triász homokkőhöz (helyi elnevezéssel savanyú pátvasérchez), pontosabban annak diagenetikus sziderit kötőanyagához (korábbi nevén krémpáthoz) kapcsolódik. dolgozatunk az ehhez kapcsolódó mintázásokat, vizsgálatokat és az eredményekből levonható következtetéseket foglalja össze.
1. Bevezetés rudabánya északkelet-Magyarország egyik legjelentősebb és legösszetettebb ércelőfordulása. Bányászatának története hosszú, számos ismert részlettel és változatos hangsúlyokkal. Az évszázadok során réz, ezüst, vasérc, lignit, gipsz, dolomit és barit is volt a kutatások, majd a termelés célpontja, de arany jelenlétéről, dúsulásáról a korai leírások nem tesznek említést. Koch (1939) számolt be először mikroszkóppal, illetve szabad szemmel azonosított termésarany jelenlétéről az egykori lónyai és Andrássy-I bányák területén, részben rézérc oxidációs övi ásványegyüttese részeként. ezeket az előfordulásokat később szakáll (2000, 2001) elektron-mikroszondás elemzésekkel is azonosította. Hofstra et al. (1999) arra a következtetésre jutottak, hogy a lelőhely ígéretes a karbonátos kőzetekhez kapcsolódó aranyércesedések (az ún. Carlin-típusú aranyércesedések) szempontjából. ezt a feltételezést a 2007-től kezdődő újabb színesérc-kutatások eddig nem igazolták, de je-
76
Földessy J., Németh N., Gerges A., Bodor S. & Kasó A.
lentős számú, eddig kiértékeletlen Au-elemzési adat született a munkák során. ezek eredetének tisztázását próbáljuk tanulmányunkban geokémiai módszerekkel megközelíteni. A lelőhely geokémiai vizsgálatainak részletes elemzését először Csalagovits (1973) végezte el, de munkája az arany geokémiai eloszlására nem tért ki, elemzési lehetőségek, és ebből fakadóan koncentrációadatok híján. A rudabányai érctermelés során Au-elemzések (a fellelhető nyilvántartások szerint) nem születtek. 2. Földtani felépítés A terület átfogó, monografikus földtani ismertetése Pantó (1956) műve. A MÁFI reambulációs térképezése 1979–1985 között sok új eredményt hozott a bányaterületen kívül, de az ércesedésekről nem szolgált lényeges többletinformációval (szentpétery & less, 2006). A legmarkánsabb meghatározó szerkezeti elemek a darnó-zóna ééK–ddNy csapású fővetői. ezek a területet néhány 100–1000 m széles pásztákra tagolják, ezekben eltérő paleo- és mezozoos rétegsorokkal. A fővetők a dK-i oldalon NyéNy, az éNy-i oldalon KdK felé dőlnek, egy oldaleltolódás vetőszeleteiként, egészében pozitív virágszerkezetként, melyet két oldalról több száz méter mélységig süllyedt harmadidőszaki üledékekkel feltöltött árkok kísérnek. A zóna tektonikus aktivitásának csúcsidőszaka a miocénre tehető, de a mozgás feltehetően a pliocénben is folytatódott (Földessy et al., 2010). Az ércesedést hordozó, a virágszerkezet tengelyében elhelyezkedő pászta a leginkább kiemelt helyzetű. ennek Pantó (1956) által felismert jellegzetessége, hogy 10–100 m nagyságrendbe eső átmérőjű karbonátkőzetből és/vagy homokkőből álló, breccsás anyagú kőzetblokkok tolódtak egymásra általában néhány m vastag, bár helyenként jelentősen kivastagodó agyagmárga-mátrixba ágyazva. Az érces pásztában a legmélyebb ismert rétegtani helyzetű kőzetanyag a permi Perkupai evaporit Formáció anyaga. erre települ a zöld-lilás-vörös homokkő és aleurolit (Bódvaszilasi Homokkő Formáció) és szürke agyagkő, agyagmárga és lemezes mészkő (szini Márga Formáció). A másutt zavartalan peremi rétegsorokban erre települő szinpetri Mészkő Formáció, majd a tömeges vagy vastagpados dolomit (Gutensteini Formáció) szolgáltatták a metaszomatózis útján szideritesedett tömbök anyagát. A mezozoos rétegsor további, fiatalabb tagjainak kőzetei az ércesedést tartalmazó pásztából hiányoznak. Az érces pásztától távolodva oligocén és miocén formációk is megjelennek úgy Ny-on, mint éK-en. Pantó (1956) a külfejtésekből is írt le a vetőzónákba ékelt, miocén korú üledéknek ítélt vörösagyagot. A szegélyi medencék pliocén képződménysora az alsó-pannon szárazföldi üledékekkel (edelényi Tarkaagyag Formáció) kezdődik, és lignites tavi képződményekként folytatódik. 3. Ércesedések rudabányán több különböző korú és eltérő eredetű ércesedési szakasz terméke találkozik. egyedüli kapcsolatukat elképzelésünk szerint egy hosszú élettartamú szerkezeti öv (a későbbi darnó-zóna) jelenti, mely szállító, befogadó szerepet játszott. Az eddig ismert legidősebb üledékes-exhalációs eredetű sztratiform Pb-Zn-Ba ércek a szini Márga Formáció képződményeihez kapcsolódva, csak a törészóna gyűrt, feltöre-
Az arany geokémiai eloszlása Rudabányán
77
dezett anyagában szétszabdalt blokkok formájában találhatók (Németh et al., 2013). A következő szakaszban hidrotermális metaszomatikus folyamatok hozták létre a karbonátos (sziderit anyagú) vasérceket, a folyamat kora középső-triásznál fiatalabb (Pantó, 1956). A vasércképződés utáni szerkezetalakulási folyamatok lejátszódását követően jöttek létre a vasércet metsző törésekben, továbbá a dolomitok alkotta tektonikus breccsa kötőanyagában a pirit-kalkopirit-bornit ércdúsulások, valamint az ezzel egyidős teléres és kiszorításos Pb-Zn-Ba érces zónák („baritos pátszegély”; Pantó, 1956), valószínűleg a késői mezozoikumban, illetve a paleogénben. ennél fiatalabb, epitermális rátelepült ércesedésként keletkeztek fakóérces átitatások, kovás impregnációval kísérve, főleg a rudabányai töréses öv középső és délnyugati szakaszán. ezek már részben oxidált, barnavasércesedett kőzetanyagban találhatóak. 4. Az arany eloszlása és dúsulása – új mintavételek A színesérc-kutatások során az alábbi mintavételi módszereket alkalmaztuk: – résmintázás: felszíni szulfidérces feltárások – résmintázás: gépi és kézi kutatóárkok – talajmintázás: a külfejtésektől ééK-re eső fedett területen (ruda-hegy, szőlőhely-tető) – kőzetszilánk-mintázás: a fedett területek felszíni barnavasérc-előfordulásai – fúrómagmintázás: teljes magvétellel készült mélyfúrásokban. résmintázások: a külfejtések falain és talpán biztonságosan elérhető szulfidérces feltárásokat résmintáztuk. A metaszomatizált karbonátos, vasérccé alakult képződményeket, illetve ennek fekvőjében található aleurolit és márga képződményeket mintáztuk. A gépi és kézi kutatóárkokat szulfidérces környezetben 0,3–1,5 m mélységű feltárásokként nyitottuk ismert érces feltárások összekötésére. Az árkok tengelyében a talpon folyamatosan 1–2 m hosszúságú, 0,5 m széles résmintákat vettünk. Talajmintázást a Vilmos külfejtéstől északra, a ruda-hegy, sajó-bánya területeken végeztünk. A közel 13 km2-es területet lefedő, 200 x 50 m hálózatban tervezett szelvénymenti mintázási programban a pliocén medence üledékes kőzeteivel fedett területeket és a zavartalan mintavételre alkalmatlan lakott területrészeket nem mintáztuk. A talaj 0,2– 0,4 m mélységben lévő B szintjét mintáztuk. Kőzetszilánk-mintázás (érctestek oxidációs öve): nagyobb felületű barnavasérc-feltárásokon a feltárás területét lefedő szilánkmintázást végeztünk. Ilyen programmal fedtük le a külfejtési területen kívüli barnavasérc-feltárások előfordulásait. Fúrómagmintázás: az új kutatási program során mélyült magfúrásokat minden esetben aranyra is mintáztuk. A 47,6–85 mm közötti átmérőjű fúrómagmintákat gyémántfűrésszel feleztük. A minőségi elemzések átlagosan 1,0 m hosszúságú mintákból készültek. A mintavételi helyeket, illetve a fúrások helyszínét és nyomvonalait az 1. ábra mutatja be. 5. A minták előkészítése, kémiai elemzési módszerei A mintákból minden esetben Au-elemzést is végeztettünk az Als Global laboratóriumban (Alsglobal, 2013). A program teljes menete során az I. táblázatban megadott elemzési módszereket alkalmazták arany elemzésére. A kapott értékeket duplikát kontrollminták, blank és standard minták elemzésével el-
78
Földessy J., Németh N., Gerges A., Bodor S. & Kasó A.
1. ábra. A rudabányai arany-előfordulások helyszínrajza. Jelkulcs: (1) vízfolyások, (2) utak, (3) engedély terület, (4) település, (5) 0,1 g/t-t meghaladó aranydúsulást harántoló fúrások, (6) a jelenlegi kutatási program egyéb elkészült fúrásai, (7) fő tektonikai zónák nyomvonalai, (8) talajgeokémai mintázás területe, (9) a Koch (1939) által leírt arany-előfordulások régi bányatelek területei. Fig. 1. Location map of the gold occurrences of Rudabánya. Legend: (1) surface drainage, (2) roads, (3) exploration licence area, (4) settlement, (5) drillholes intersecting >0.1 g/t gold enrichment zone, (6) other drillholes of the recent exploration program, (7) tracelines of main tectonic faults, (8) area covered by soil geochemistry sampling, (9) old mining areas where Koch (1939) described gold.
Az arany geokémiai eloszlása Rudabányán
79
I. táblázat. Az aranyelemzéseknél használt vizsgálati módszerek. A módszerek bővebb leírása megtalálható az alsglobal.com/minerals honlapon. Table I. Methods used for assaying the samples for gold. For more detailed description click on the alsglobal.com/minerals webpage. Elemzés kódja Assay Code
Mérési tartomány (ppm) Assay range (ppm)
Módszer rövid leírása Short description of the assaying method
Au-ICP21
0,001–10
Tűzi elődúsítást követően ICP-Aes Fire assay preparation followed by ICP-AES
Au-AA21
0,002–1
Tűzi elődúsítást követően AAs Fire assay preparation followed by AAS
Au-Tl43
0,001–1
Királyvizes feltárás után ICP-Ms Aqua regia digestion followed by ICP-MS
Elemzés kódja Assay Code
Vizsgált elemek száma Módszer rövid leírása Number of elements assayed Short description of the assaying method
Me-ICP41
35
Királyvizes feltárás, ICP-Aes Aqua regia digestion followed by ICP-AES
Me-ICP61
33
Négysavas feltárás, ICP-Aes Four acids near total digestion followed by ICP-AES
Me-Ms41
51
Királyvizes feltárás, ICP-Ms Aqua redia digestion followed by ICP-MS
lenőriztük. Minden minta esetében további kémiai összetevők vizsgálata is történt, résminták esetében AAs és ICP-Aes, talajgeokémiai minták esetében ICP-Aes, fúrások esetében ICP-Aes és ICP-Ms módszerekkel. 6. Elemzési eredmények Az öt év során több, mint 1500 aranyelemzés készült a különböző típusú mintákból, amelyek a rudabányai képződménysor széles tartományából származtak. A minták nem fedik le azonos részletességgel az összes képződményt, hiszen a vizsgálat elsőrendű célja szulfidérces dúsulások kimutatása volt. ezért a képződménycsoport azon tagjai, amelyekben szulfidércesedést az elsődleges mintafeldolgozó nem látott, nincsenek az előfordulási gyakoriságuknak megfelelő súllyal képviselve. A mintavételek az egykori lónyai-bányaterületet (ahol az arany megjelenését először dokumentálták) nem érintették. A beérkező mintákat MysQl alapú adatbázisban rögzítettük. A minták Au-tartalmának vizsgálatát az egyes mintatípusokra külön-külön elvégeztük. egy mintatípuson belül viszont nem tettünk különbséget az eltérő elemzési módszerekkel elemzett minták között. A különböző típusú minták alkotta csoportokban a mintaszám 16 és 878 között változott. A felszínen és felszín közelében történt különböző mintavételek eredményét egysé-
80
Földessy J., Németh N., Gerges A., Bodor S. & Kasó A.
gesen, kőzettípusokra bontás nélkül értékeltük (II. táblázat). Anomália határként az átlagérték + 2x szórás értéket választottuk. A fúrási minták esetében a rétegsorok alapján litológiai nevekkel is elláttuk az elemzési mintákat. ebben a mintacsoportban a fő litológiai típusok szerint vizsgáltuk az eloszlást, a társult elemekkel való kapcsolatot. Az egyes litológiai változatokat nagyobb összefoglaló csoportokba vontuk össze. ezek: – AG = agyagpala, agyagmárga, márga, mészmárga (szini Márga) – HK = homokkő, aleurit, krémpát (Bódvaszilasi Homokkő) – CB = mészkő és dolomit, nem metaszomatizált (szinpetri Mészkő, Gutensteini dolomit) – Ms = sziderit, ankerit, metaszomatizált karbonátos kőzetek – BA = barit (baritos pátszegély) – lM = barnavasérc, limonit. A mintákból leválogattuk az elemzéssel rendelkező, sokkal kisebb mintaszámú paleogén és neogén kőzetek alkotta mintákat is, de nem értékeltük, a kis mintaszám miatt. Meghatároztuk a képződménycsoport néhány egyváltozós statisztikai paraméterét, illetve elemeztük a képződménycsoportokban az arany és egyéb elemek közötti korrelációt. A statisztikai vizsgálatainkhoz felhasznált elemzésekben a kimutatási határ alatti értékeket (pl. <0,001 ppm) a kimutatási határ 50%-ának megfelelő értékkel helyettesítettük az adatok kezelhetősége érdekében. Ha egy mintában az összehasonlított elempár valamelyike esetében több elemzési érték szerepelt az adatbázisban (pl. kontrollvizsgálatok eredményei), egységesen a választható értékek közül a magasabbat vettük figyelembe. Az elemzési alapadatokat terjedelmi okok miatt nem mellékeljük. A báriumot az értékelésből kihagytuk, mert korábban bebizonyosodott, hogy a bárium a savas feltárás esetében nem ad megbízható eredményt. Külön értékeltük viszont azokat a szakaszokat, amelyekben baritban dúsnak leírt minták voltak.
II. táblázat. A különböző felszíni módszerekkel gyűjtött minták egyváltozós staisztikai paraméterei. Table II. Univariate statistical parameters of the samples collected using different surface methods. Talajminták Árokminták Feltárások Szilánkok Soil samples Trench samples Outcrops Rock chips 548
153
89
30
Átlagérték / Average
0,002
0,009
0,008
0,015
Medián / Median
0,002
0,005
0,005
0,005
Módusz / Mode
0,002
0,005
0,005
0,005
szórás / Standard deviation
0,002
0,014
0,007
0,052
Mintaszám / Sample number
Maximum / Maximum Kimutatási határ / Detection limit Anomália-határ / Anomaly limit
0,021
0,15
0,05
0,29
–0,001
–0,01
–0,01
–0,01
0,006
0,038
0,022
0,119
Az arany geokémiai eloszlása Rudabányán
81
Több olyan elem volt, ahol a kapott elemzési értékek végig a kimutatási határ alatt maradtak. ezeknél nem tudtunk korrelációt vizsgálni. szintén sok olyan elem volt, ahol kimutatási határ feletti elemzési értékek voltak, de amelyek egyetlen fenti képződménycsoportban sem mutattak az arannyal korrelációt (III. táblázat).
Összesen Total
AG Shales
HK Sandstones, siltstones
CB Dolomite, limestone
MS Siderite, ankerite
BA Baryte
LM Limonite
III. táblázat. A rudabányai mélyfúrásokból származó elemzési minták egyes statisztikai paraméterei (ppm-ben). Table III. Statistical parameters (in ppm) of the assay samples taken from the Rudabánya drillholes.
Mintaszám Number of samples
878
264
194
273
31
28
62
számtani közép Average
0,01
0,003
0,026
0,005
0,012
0,012
0,013
Medián / Median
0,002
0,001
0,003
0,002
0,01
0,01
0,005
Módusz / Mode
0,001
0,001
0,001
0,001
0,001
0,01
0,001
Maximum / Maximum
1,28
0,024
1,28
0,038
0,041
0,05
0,092
Kimutatási határ Detection limit
0,001
0,001
0,001
0,001
0,001
0,001
0,001
szórás Standard deviation
0,065
0,003
0,136
0,005
0,01
0,01
0,018
Anomália-határ Anomaly limit
0,14
0,01
0,299
0,015
0,032
0,032
0,049
0,50 értéket meghaladó korrelációs együtthatók az arany és az egyéb vizsgált nyomelemek között Correlation coefficients of gold with other elements with >0.50 value As
–
–
–
–
–
0,77
–
Be
–
–
–
–
–0,50
–
–
Bi
–
–
–
–
–
0,85
–
Cd
–
–
–
–
–
0,65
–
Co
–
–
–
–
–
0,78
–
Cu
–
–
–
–
–
0,86
–
Hg
–
–
–
–
–
0,73
–
Mo
–
–
–
–
–
0,76
–
Ni
–
–
–
–
–
0,86
–
s
–
–
–
–
0,65
0,88
–
Zn
–
–
–
–
–
0,59
–
82
Földessy J., Németh N., Gerges A., Bodor S. & Kasó A. 7. Értelmezés
A felszíni minták átlagos Au-tartalma alacsony. Néhány kiugró érték (max. 0,29 ppm Au) az oxidációs öv anyagából vett mintákban jelentkezik. A mélyfúrások anyagát litológiai típusokra szétválasztva jelentős különbségek mutatkoznak az egyes fő kőzettípusok anyaga szerint. látható, hogy szinte valamennyi esetben a kimutatási határon lévő értékek fordultak elő leggyakrabban. A középértékek közül a medián a leginkább értelmezhető és robusztus, mert azt sem a (különösen a kis elemszámú csoportokban jelentős hatású) kiugró értékek, sem a határérték alatti értékek behelyettesítései nem befolyásolják. A homokkő-aleurit típusú kőzetanyagokban az átlagos aranytartalom az agyagmárgákhoz és karbonátos képződményekhez képest több mint kétszeres, ez néhány jelentősen kiugró értéknek köszönhető; a medián értéke a többi kőzettípushoz hasonló nagyságú, sőt, a metaszomatizált kőzetanyagtól el is marad. A maximális értékekben ugyanez a különbség 15–20-szoros, és ez rendre metaszomatózissal érintett, szideritesedett és kovásodott („krémpátos”) szövetű szakaszokhoz kapcsolódott. A homokkő aranyeloszlásának szélsőséges jellegére utal a jelentős szórás. Figyelemre méltó ellenben, hogy a metaszomatózissal érintett (homokkövön kívüli) kőzetanyagban (Ms, BA, lM litológiai típusok), bár a mintaszám kicsi, a mediánértékek valamelyest megnövekedett általános aranykoncentrációra utalnak, azonban kiugró értékek nélkül. Korrelációs kapcsolatokat kerestünk ugyanezen mintacsoportok aranytartalma és az egyéb elemek koncentrációértékei között. A legjelentősebb dúsulást tartalmazó homokkövekben az aranynak nincs jellemző kísérő elemegyüttese, nem kapcsolódik színesfém-szulfidokhoz, bár jellemzően a krémpátos szakaszokban dúsul, és a vassal és a magnéziummal sejthető gyenge kapcsolat. A baritban dús képződménycsoportban ellenben igen határozott hidrotermális elemkapcsolattal rendelkezik, amelyben epitermális eredetre (pl. Hg), vagy nagyobb mélységi eredetre (pl. Mo) utaló elemeket is találunk, határozottan szulfidos környezetben. A barnavasércek valószínűleg a sokféle ércesedés oxidációs zónájának sokféle termékét együtt jelentik. 8. Összegzés A felszíni minták aranytartalma egy nagyságrenddel alatta marad a fúrási minták bizonyos csoportjaiban megismert Au-koncentrációknak. A felszíni mintáink között viszont nincs képviselve az a homokkő-aleurit kőzetcsoport, amely a legígéretesebb hordozó kőzet a mélyfúrásokban. Ilyen képződmények a felszínen az eddig mintázott területektől dNyra találhatók, színesfém-dúsulás szempontjából érdektelenek voltak, és többségében meddőhányók fedik. A felszínen megismert kétféle aranydúsulás között a vett nagyszámú minta elemzési értékei alapján jelentős geokémiai különbség mutatkozik. A gazdaságos koncentráció határát alulról megközelítő aranytartalmak a Bódvaszilasi Homokkő Formációhoz kapcsolódnak, de ebben semmiféle hidrotermális szulfidos elemegyüttes nem kíséri az aranydúsulást a krémpát (és leírások szerint megjelenő hematithintés) kivételével. A barit (baritos pátszegély) aranytartalma viszont jellegzetes hidrotermális együttes tagjaként, szulfidos ércesedést kísérve jelentkezik.
Az arany geokémiai eloszlása Rudabányán
83
9. Köszönetnyilvánítás A mintákhoz és az elemzési információkhoz való hozzáférést a rotaqua Kft biztosította. A tanulmány a TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0005 jelű projekt részeként, a Miskolci egyetem stratégiai kutatási területén működő Fenntartható Természeti erőforrás Gazdálkodás Kiválósági Központ tevékenységének részeként az Új széchenyi Terv keretében az európai Unió támogatásával, az európai szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. Irodalom – References Alsglobal (2013): short method descriptions. http://www.alsglobal.com/en/Ourservices/Minerals/Geochemistry/downloads. letöltve: 2013-07-27. Bodor, s., Földessy, J., Kristály, F. & Zajzon, N. (in press): diagenesis and ore forming processes in the Bódvaszilas sandstone of the rudabánya ore deposit, Ne Hungary. Csalagovits I. (1973): A rudabánya környéki triász összlet geokémiai és ércgenetikai vizsgálatának eredményei (results of geochemical and ore genetical investigations of a Triassic sequence in the vicinity of rudabánya). M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1971-ről, 61–90 (in Hung. with english abstract). Földessy J., Németh N. & Gerges A. (2010): A rudabányai színesfém-ércesedés újrakutatásának előzetes földtani eredményei (Preliminary results of the re-exploration of the rudabánya base metal ore deposit). Földt. Közl., 140, 281–292 (in Hung. with english abstract). Hofstra, A. H., Korpás, l., Csalagovits, I., Johnson, C. A. & Christiansen, W. d. (1999): stable isotopic study of the rudabánya iron mine, a carbonate-hosted siderite, barite, base-metal sulfide replacement deposit. Geol. Hung. Ser. Geol., 24, 295–302. Koch s. (1939): Adatok rudabánya oxidációs övének ásványaihoz (Beiträge zur Kenntnis der in der Oxidationszona von rudabánya vorkommenden Minerale). Mat. Term.tud. Értes., 58, 868–882 (in Hung. with German abstract). Németh, N., Földessy, J., Kupi, l. & Iglesias, J. G. (2013): Zn-Pb mineralization types in the rudabánya Ore Bearing Complex. Carp. J. Earth Envi. Sci., 8, 47–58. Pantó G. (1956): A rudabányai vasércvonulat földtani felépítése (Constitution géologique de la chaîne de minerai de fer de rudabánya). M. Áll. Földt. Int. Évk., 44/2, 329–637 (in Hung. and French). Pantó e., Pantó G., Podányi T. & Moser K. (szerk.) (1957): Rudabánya ércbányászata [Ore mining of Rudabánya]. Budapest: Magyar Bányászati és Kohászati egyesület. szakáll, s. (2000): Comparison of the Rudabánya (Hungary) and Nižná Slaná (Slovakia) metasomatic iron and hydrothermal sulphide ore deposits with special references to the mineral paragenesis of Rudabánya. Phd értekezés, kézirat (Phd theses, manuscript). Technical University of Košice, Košice. szakáll s. (2001): Rudabánya ásványai [Minerals of Rudabánya]. Budapest: Kőország Kiadó (in Hung.). szentpétery I. & less Gy. (szerk.) (2006): Az Aggtelek-Rudabányai-hegység földtana [Geology of the Aggtelek-Rudabánya Mountains]. Budapest: Magyar Állami Földtani Intézet (in Hung.).
