AZ ÁLTALÁNOS TÁRSADALOMFÖLDRAJZ ALAPJAI II. Szeminárium Fekete József György, PhD hallgató Dézsi Gyula, PhD hallgató Pálóczi Gábor, PhD hallgató 2013/2014/ II. félév FOGALOMLISTA 1. témakör: aktív keresők, asszimiláció, állandó népesség, bevándorlási törvény, brain-drain, családtervezés, csecsemőhalandóság, csecsemőkor, demográfia, demográfiai mutatók, demográfiai robbanás, diaszpóra, elnéptelenedés, elöregedés, eltartottak, etnikai kisebbség, etnikum, életkor szerinti megoszlás, felnőttkor, foglalkozási átrétegződés, foglalkozási szerkezet, foglalkoztatott, foglalkoztatottsági szint, gyermekkor,halandóság, ideiglenes népesség, inaktív keresők, ingázás, iskolai végzettség, korfa, kvaterner szektor, lakónépesség, mikrocenzus, mobilitás, munkanélküliség, nemzet, nemzeti kisebbség, népesedéspolitika, népmozgalom, népsűrűség, népszámlálás, öregkor, primer szektor, reprodukció, szekunder szektor, születési arányszám, születésszabályozás, teljes foglalkoztatottság, tényleges szaporodás, tercier szektor, természetes népmozgalom, természetes szaporodás v. fogyás, vándorlási mérleg, várható átlagos élettartam, vendégmunkás 2. témakör: agglomeráció, alvóváros, barnamezős ipari terület (brownfield), bokortanyák, bolygóváros, city, dezurbanizáció, dzsentrifikáció, downtown, előváros, falu, farm, gettó, hajdúváros, helyi energiák, helyzeti energia, ikervárosok, ipari park, konurbáció, külterület, külterületi lakott hely, mezőváros, óriásváros, slum, szegregáció, szuburbanizáció, tanya, település, településegyüttes, településhálózat, településhierarchia, településsűrűség, településtudományok, urbanisztika, urbanizáció, válságövezetek, város, városhiányos térségek, városiasodás, városközpont, városodás, városövezet, városrehabilitáció, vonzásközpont, vonzáskörzet, zöldmezős ipari területek FOGALOMMAGYARÁZAT 1. témakör: aktív keresők: A keresőtevékenységet folytató, keresettel, jövedelemmel rendelkező, egy adott időpontban ténylegesen dolgozó, illetve munkaviszonyban vagy tagsági viszonyban lévő személyek. Ide tartoznak továbbá az önálló foglalkozásúak és alkalmazottaik, a nem mezőgazdasági önálló foglalkozásúak segítő családtagjai. állandó népesség: Valamely országban állandó lakhellyel bíró, állandó jelleggel letelepedett, ott élő egyének összessége függetlenül attól, hogy az illető egyén a népszámlálás időpontjában hol tartózkodott.
asszimiláció, beolvadás: Valamely kisebb etnikum nyelvi-kulturális beolvadása egy másik, általában többségben lévő népbe. Ennek során a nemzeti kisebbség előbb fokozatosan átveszi a többség nyelvét, vallását és szokásait, majd vegyes házasságok révén teljesen beolvad a többségi etnikumban. bevándorlási törvény: A bevándorlás jogi szabályozása. A ~ megszüntetheti a bevándorlást, differenciálhatja a bevándorlók körét (pl. szakmai képzettség, politikai nézetek alapján), vagy kontingenseket (létszámkorlátot) állapíthat meg (pl. gazdasági válság vagy visszaesés idején). brain-drain, agyelszívás: A nemzetközi vándorlás sajátos formája, amikor a fejlett országok magukhoz vonzzák, csábítják a legmagasabban képzett, legtehetségesebb külföldi szakembereket, tudósokat. családtervezés: Általában a gyermekszámnak és a születések közötti időszaknak a házastársak által előre történő megállapítása; szűkebb értelemben a ~en születéskorlátozást értenek, amelyet elsősorban fogamzásgátlással érnek el. csecsemőhalandóság: Az élveszülést követő, az egyéves kor (365 nap) betöltése előtti halálozás. A fejlődő országok egy részében a ~ meghaladhatja a 100‰-et a fejlett országokban csak 5-10‰, Magyarországon 17‰, de Japánban csak 6‰, viszont Maliban 217‰ (1994). csecsemőkor: Az élveszületéstől az egyéves kor betöltéséig eltelt idő. ~úak tehát a 0 éves gyermekek. ~úak természetesen az újszülött gyermekek is. demográfia: Népességtudomány, a népesség számát, összetételét, területi elhelyezkedését és állapotát, ezek változásait és tényezőit, valamint a népesség és a népesedés jelenségeihez fűződő társadalmi-gazdasági kölcsönhatásokat és következményeket sajátos módszerekkel vizsgáló, a népesedés jelenségeinek törvényszerűségeit feltáró tudomány. demográfiai mutatók: A népesség és mozgásainak jellemzésére szolgáló adatok (népességszám, életkor, nemek foglalkozás szerinti megoszlása, élveszületések és halálozások száma, megoszlása, születéskor várható élettartam, természetes szaporodás v. fogyás alakulása stb.). demográfiai robbanás: A világ népességének a 20. század közepétől felgyorsult növekedése. Okai: a halálozások csökkenése, átlagos élettartam, valamint az élveszületések számának gyors növekedése. Ezzel viszont nem tud lépést tartani az élelmiszer-termelés emelkedése, amely több fejlődő országban visszaesett az 1980. évi szintre. A ~ főként az 1950-60-as években okozott súlyos gondokat Elő- India térségében. diaszpóra: Bármely etnikum térbeli szétszóródása, ill. az anyanemzettől távol élő tagjait jelenti.
elnéptelenedés: Egy település vagy régió népességének gyors ütemű csökkenése, amelyet a természetes fogyás és/vagy a növekvő elvándorlás okozhat. elöregedés: Valamely földrajzi, közigazgatási egység életkor szerinti megoszlásának eltolódása az idősebb korosztály irányába. Oka lehet az élveszületések csökkenése, az aktív népesség megfogyatkozása, az elvándorlás, de az életkor kitolódása is (pl. a hazai apró- és kisfalvas térségek). eltartottak: Azok a személyek, akik nem tartoznak sem az aktív keresők, sem az inaktív keresők közé, mert általában keresettel, jövedelemmel nem rendelkeznek, és megélhetésükről magánszemély vagy intézmény gondoskodik. etnikai kisebbség, kisebbségi etnikai csoport: Kisebb etnikai csoport, amelyet rendszerint bevándorlók vagy azok régebbi leszármazottai alkotnak, akik rendszerint nagyvárosokban, néha gettókban élnek. Az ilyen kisebbségi csoport nemcsak tagjai száma alapján, hanem kapcsolatrendszere szerint is ahhoz a politikai és gazdasági struktúrához kötődik, amely a többségi népesség ellenőrzése alatt áll. etnikum: 1. : Bizonyos népre, v. népcsoportra valamely időszakban jellemző néprajzi sajátosságok összessége; 2. : Valamely nép ősi, átöröklött hagyományainak, tulajdonságainak és nyelvi sajátosságainak összessége: népcsoport. életkor szerinti megoszlás: Valamely területi egységen belül élők (ország, megye, gazdasági-tervezési körzet, város, község stb.) szám szerinti és százalékos tagozódása életkor alapján. Használják a 9 kategóriás megoszlást (5-10 évenként), de a 3 kategóriást is (0-14 éves, 15-59 éves és 60 év feletti). Ez utóbbi az eltartottak, az aktív népesség és részben a nyugdíjasok számát és arányát fejezi ki. felnőttkor: A 15. életév betöltésétől a 60. életév betöltéséig eltelt idő. Felnőttkorúak tehát a 15-59 évesek. foglalkozási átrétegződés: Az egyes foglalkozási főcsoportok közötti és csoportokon belüli arányok megváltozása. Következménye a mezőgazdasági népesség csökkenése, az ipari népesség növekedése, majd később a szolgáltatásban dolgozók számának felduzzadása (foglalkozáscsere). A fejlődő országok nagy részében alig van, vagy nagyon lassú, a fejlett országok már a „posztindusztriális” szakaszban vannak. foglalkozási szerkezet: A társadalom aktív tagjainak csoportosítása a munkahelyek ágazati besorolása alapján (ipar, mezőgazdaság, közlekedés, kereskedelem, kultúra, idegenforgalom stb.). foglalkoztatott: A munkáltató munkajogi vagy statisztikai állományi létszámába tartozó összes munkavállaló.
foglalkoztatottsági szint: Tágabb értelemben az aktív keresők viszonya az össznépességhez (százalékos aránya az össznépességben). Ritkábban alkalmazott értelmezés szerint az aktív keresők százalékos aránya a munkaerőforrásként számításba vehető népességben. (Ez utóbbi a munkaképes korú népességből vezethető le.) A területfejlesztési politika általában a foglalkoztatottsági szint területi különbségeinek mérséklésére törekszik. gyermekkor: Az élveszületéstől a 15. életév betöltéséig - a munkavállalási kor kezdetéig eltelt idő. ~úak tehát a 0-14 éves személyek. halandóság: Halálozási arányszám; a halálozások számának a népességhez, ill. annak egyes csoportjaihoz viszonyított aránya. A ~ általános mutatószáma az ún. nyers halálozási arányszám, amelyet ezrelékben v. százalékban fejeznek ki. Magyarországon a ~ 10-14‰ között mozog. Számos fejlődő országban 20‰, a fejlett országokban 6-9‰. ideiglenes népesség: A lakosságnak az a része, amely valamely közigazgatási egységben ideiglenes lakosként van bejelentve. inaktív keresők: Azok a személyek, akik aktív kereső foglalkozást nem folytatnak, de keresettel, jövedelemmel rendelkeznek. ~ az öregségi nyugdíjban, járadékban, rokkantsági, özvegyi nyugdíjban részesülők, gyesen lévők stb. ingázás: A rövid időközökben (naponként, hetenként) ismétlődő és rendszerint rövid távolságra történő utazás. Ez a fajta vándorlás nem jár lakóhely-változtatással, és mindig ugyanarra a helyre (munkahely, iskola) irányul. iskolai végzettség: A szervezett iskolarendszerű oktatás nappali, esti v. levelező tagozatán, ill. ezzel azonos képesítést nyújtó intézményben eredményesen befejezett tanulmány. Az ~-et azzal a befejezett oktatási fokozattal mérik, amelyet az illető az iskolarendszernek megfelelően, mint legmagasabb szintet elvégzett v. az eredményesen befejezett osztályok számával fejezik ki. korfa v. korpiramis: A népesség összetételének életkor és nemek alapján történő grafikus ábrázolása. A széles alapú, erősen összetartó csúcsban végződő piramisforma a fejlődő országok gyors népességnövekedését jelzi (pl. India). A fejlett országok ~ja a csekély természetes szaporodás miatt rövidebb alapú, majd az időskorúak nagy száma miatt szélesedik, hogy aztán fokozatosan keskenyedjék (fejlett országok). kvaterner szektor: A gazdaság nem hivatalos „negyedik” szektora, ahová a tercier szektor ágazatai közül az információ és ismeretek tárolását, feldolgozását és továbbítását végző tevékenységeket (pl. szoftverkészítés, média) a felsőoktatást, a tudományos kutatást és a műszaki fejlesztést, tehát általában a tudásorientált, magas szintű szellemi tevékenységeket sorolják. Szokták információs gazdaságként is emlegetni. Foglalkoztatottjainak többsége diplomás.
lakónépesség: Azon személyek száma, akiknek a bejelentett állandó lakóhelyük az adott területen van, valamint az ugyanezen a területen bejelentett ideiglenes lakóhellyel rendelkezők együttes száma. mikrocenzus: Kis népszámlálás; a lakosságnak csak egy részére kiterjedő (2%) reprezentatív jellegű adatfelvétel. mobilitás: Az egyén képessége, hogy a helyét vagy a társadalmon belüli helyzetét megváltoztassa. Ennek megfelelően van tényleges helyváltozással járó térbeli mobilitás (földrajzi), más néven vándorlás (migráció), valamint az egyén megváltozott iskolázottsági, foglalkozási, jövedelmi stb. helyzetéből fakadó társadalmi mobilitás, amelynek eredményeként az egyén feljebb juthat vagy lecsúszhat a társadalmi ranglétrán. A térbeli és társadalmi mobilitás között nincs szoros összefüggés, egymástól függetlenül is végbemehetnek. munkanélküliség: az aktív, munkaképes korban lévő népesség tartós foglalkoztatásának hiánya. A ~ értelmezése és statisztikai mérése országonként jelentős eltérést mutat. A ~ lehet strukturális és konjunkturális jellegű. Az első az újratermelési folyamat szempontjából tartós ~, a második pedig csak a pangás kísérőjelensége. nemzet: Azonos kultúrához tartozó, azonos nyelvet beszélő, közös történelmi múltú emberek közössége, akik általában azonos területen élnek, és politikai-gazdasági közösséget is alkotnak. nemzeti kisebbség: Olyan etnikai csoport, amely számarányát tekintve kisebbségben él egy adott állam többségi etnikumához képest. népesedéspolitika: A népesség létszámára és összetételére vonatkozó célok meghatározása, ezek megvalósítása, tervszerű társadalmi befolyásolása. népmozgalom: Népmozgalmi statisztika; a népességi statisztika egyik legfontosabb fajtája, amely a népesség számát és összetételét befolyásoló népmozgalmi eseményeket vizsgálja. ~on egyrészt a természetes ~at (születés, halálozás, házasságkötés), másrészt a mechanikus ~at (ki- és bevándorlások) és eseményeit értik. népsűrűség: A terület nagyságának és az azon élő népesség számának a viszonya, nyers mutatója az 1 km2-re jutó lakosok száma. A tisztított arányszámát úgy számítjuk ki, hogy a népesség számát a mezőgazdasági művelésre alkalmas területhez viszonyítjuk. A ~ alapján a legritkábban lakott országok: Izland, Mongólia, Ausztrália, Líbia, Mauritánia, Namíbia, Botswana (1,5-3 fő/km2). A legsűrűbben lakot városállamok, pl. Monaco (15 400 fő/km2), Hongkong (5450 fő/km2), Szingapúr (4360 fő/km2). Málta ~e 1150 fő/km2, Banglades ~e 790 fő/km2, a Maldív Köztársaságé 810 fő/ km2, nagy még Bahrein, Barbados és Tajvan ~e is. Magyarország ~e 110 fő/km2.
népszámlálás: Valamely állam területén élő népesség minden tagjára kiterjedő, adott (eszmei) időpontra vonatkozó, egyidejűleg végrehajtott demográfiai, gazdasági és szociális statisztikai adatgyűjtés, ezeknek az adatoknak a feldolgozása és közzététele. Az első hivatalos ~t Magyarországon 1787-ben tartották, majd ezt követően általában minden évben, utoljára 2011-ben. öregkor: A 60. életév betöltésétől eltelt idő, ~úak tehát a 60 éves és idősebb személyek. 1989-ben Magyarországon az összes népességnek 18,7%-a volt ~ú. primer szektor: A nemzetgazdaság háromszektoros felosztása szerint a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a vízgazdálkodás összessége. (Egyes szerzők ezeken kívül ide sorolják a bányászatot is). reprodukció: A népesség megújulási folyamata, amely kifejezi, hogy az egymást váltó generációk, ill. azok egyes csoportjai milyen arányban állnak egymással; vagyis az adott termékenység és halandóság mellett a népesség jövőbeni növekedése biztosított-e. A ~ mérésének két legfontosabb mutatója a nyers (bruttó) és a tiszta (nettó) ~s arányszám. A nyers ~s arányszám kiszámításához csak a női termékenységet, a tiszta ~s arányszámnál a nők halandóságát is figyelembe veszik. szekunder szektor: A gazdaság háromszektoros felosztásában az energiagazdálkodás, a feldolgozóipari ágazatok és az építőipar (azaz az ipar) összessége. születési arányszám: A születések gyakoriságának mérésére szolgáló arányszám, az adott év (időszak) élveszületéseinek és az évközepi (időszak közepi) népesség számának hányadosa ezer lakosra számítva. Világviszonylatban a legmagasabb a ~ az Afrikai Köztársaság országaiban: Niger (52%), Uganda (51%), Mali (50%), Elefántcsontpart (49%), Benin, Angola, Etiópia (48%). A legalacsonyabb kategóriában (10-11%) található minden európai ország: Olaszország, Görögország, Németország, Bulgária, Észtország, Horvátország (10%). Oroszország, Ukrajna, Románia, Szlovénia, Lettország (11%) stb. és Japán. születésszabályozás: Az egyéneknek, v. házastársaknak (élettársaknak) az a törekvése, amely az utódok, születendő gyermekeik számát, a születések időpontját befolyásolni kívánja. A ~ irányulhat a fogamzás megakadályozására (fogamzásgátlás, védekezés), a nem kívánt terhesség megszakítására, valamint a fogamzás elősegítésére. teljes foglalkoztatottság: Az ún. szocialista rendszerek egyik ideológiai alapelve. Lényege: a központi irányítással működő rendszerekben - a piacgazdaság törvényszerűségeinek szükségességét tagadva - a munkaerő foglalkoztatásának teljesítménytől, termelési struktúrától és gazdasági szükségletektől elszakadt gyakorlata. Eredménye: a tartósan alacsony szintű termelékenység, az extenzív fejlesztés, a munkahelyen belüli munkanélküliség, a nem termelők (bürokrácia) igen nagy aránya stb.
tényleges szaporodás: A népességszám abszolút növekedése egy meghatározott időszakban (általában egy év alatt) egy adott, vizsgált közigazgatási egységben. A természetes szaporodás, valamint a be- és kivándorlás különbözetének összege. tercier szektor: Az ipar és a mezőgazdaság mellett a főleg szolgáltató tevékenységet végző ágazatok gyűjtőneve. Ide tartoznak: a szállítás és a hírközlés, a kereskedelem, a személyi és termelői szolgáltatás, egészségügyi szociális, oktatási és kulturális szolgáltatások, a közösségi, közigazgatási és egyéb szolgáltatások. természetes népmozgalom: A népességi változások természetes tényezői: a születések, a halálozások (ezen belül a csecsemőhalálozások), valamint a házasságkötések és a válások. természetes szaporodás v. fogyás: Az élveszületések és a halálozások különbsége. 1000 lakosra kivetített értéke közigazgatási és politikai egységek ~ának összehasonlítására alkalmas. A legmagasabb a ~ Kenyában (41‰), Zimbabwéban (40‰), Elefántcsontparton és Irakban (36‰). Természetes fogyás van Magyarországon (-4‰), valamint Németországban, Dániában és Ausztriában (0, -0,2‰). vándorlási mérleg: Az oda- és az elvándorlók számának különbözete. Ha az odavándorlók száma nagyobb, akkor vándorlási nyereségről, ha az elvándorlók száma jelentősebb vándorlási veszteségről beszélünk. várható átlagos élettartam: Teljes nevén: születéskor ~; az ember életének időbeli terjedelme. Az elhalálozottak átlagéletkorából számítható ki. A fejlett országokban a nőknél meghaladhatja a 80 évet (Japán, Svájc, Svédország stb.), a férfiaknál 72-76 év. A gyengén fejlett országokban ennél 10-15 évvel, esetenként több mint 20 évvel alacsonyabb (pl. Afganisztán, Bissau-Guinea, Csád stb., ahol a ~ 45-50 év). Magyarországon a ~ a nőknél 79 év, a férfiaknál 71,5 év (2013). vendégmunkás: az a külföldi állampolgár, aki az adott ország tartózkodási és munkavállalási engedélye alapján az országban munkát vállal. Főként az európai Unió országai (Németo., Franciao., Nagy-Britannia) foglalkoztat sok ~t
2. témakör: agglomeráció (latin eredetű, aggloméra, glomero= odaszorít, odanyom, odasereglik): Az ~ a termelőerők koncentrációs folyamatainak eredményeként létrejött olyan településegyüttes, amelyben a környezetéből kiemelkedően fejlett várost (vagy többpólusú agglomeráció esetén városokat) és a körülötte (illetve körülöttük) fekvő településeket a gazdasági és társadalmi élet szerteágazó területein intenzív kapcsolat köti össze, és ahol a központi város körül népességtömörülés megy végbe. alvóváros 1.: Nagyváros közelében épült városrész nagyságú lakótelep, amely döntően a nagyvárosban dolgozó lakosság lakóhelyéül szolgál. Kialakítását a nagyváros tehermentesítése, lakosságuk számára egészséges lakóhelyi környezet megteremtése indokolja; 2. ~ok: olyan települések, amelyek lakóhelyfunkciót töltenek be, népességük azonban vagy a centrumtelepülésen, vagy egy közeli bolygóvárosban dolgozik. Az ~ a nagyvárosok és a kisebb bolygóvárosok munkaerőforrásai. barnamezős ipari terület (brownfield): ~en (rozsdaövezeten) a használaton kívül került vagy alulhasznosított, általában leromlott fizikai állapotban lévő és környezetszennyezéssel terhelt egykori iparterületeket, gazdasági területeket, illetve felhagyott, használaton kívüli laktanyaterületeket értjük. bokortanyák: A szántóföldektől elkülönülten, faluszerűen épült és általában 10-15, ritkábban 30-40 vagy még több körülkerített tanyaudvarból álló szórványtelepülések, amelyeket a Nyírségben szlovák telepesek hozta létre. A ~ egyesítésével falvak jöhetnek létre. A nyírségi ~ egyre inkább lakófunkciókat látnak el. bolygóváros (= szatellit) 1. Agglomeráción belül a centrumtelepülés környezetében kialakuló városrész, ahol különböző munkahelyek - ipari üzemek, raktárak, hűtőházak, nagy- és kiskereskedelmi vállalatok, bankok, oktatási és tudományos intézmények stb. vannak; 2. a nagyvárost tehermentesítő település, amelyet az annak vonzáskörzetében fekvő alvóvárosoktól eltérően nem csupán lakóhelyül (alvóhelyül), hanem kommunális szolgáltatások, munkahelyek megteremtésével viszonylag önálló településként alakítanak ki. city: I. 1. (nagy) város; 2. (szabad királyi) város (VK); püspöki székhely; 3. kb. megyei jogú város (Amerikai Egyesült Államok); II. belváros, óváros. Általában: viszonylag állandó és nagy település, amely különféle jellegű és szakértelemmel bíró lakosságot tömörít - hiányzik önálló élelmiszer-ellátása, általában ipari termékekkel és a kereskedelmi hálózat révén a lakosság igényét képes kielégíteni; III. városközpont, belváros, nagyváros üzleti negyede. Más néven városcentrum, első munkahelyi öv, ahol a városközpont jellegadó munkahelyei (pl. állami és közigazgatási szervek, pénz- és hitelintézetek, a luxusigényeket kielégítő szaküzletek, oktatási és kulturális intézmények, irodák stb.) találhatók.
dezurbanizáció, ellenvárosodás: Az urbanizáció harmadik szakasza, amelybe a legfejlettebb országok (pl. az USA, Nagy-Britannia. Svédország, Dánia) egyes nagyvárosi térségei az 1970-es évek második felében léptek be. Az jellemzi, hogy már nemcsak a nagyváros, hanem elővárosi övezetének népessége is csökkenni kezd, a városodással ellentétes folyamat indul meg. A jelenség fő okai: a falusi térségek gyors városiasodása, a vidéki életmód felértékelődése, a javuló közlekedési és telekommunikációs feltételek. Ezek teszik lehetővé, hogy a magasan képzett munkaerő a nagyvárostól távol lakhasson és esetenként dolgozhasson. dzsentrifikáció: Egy városrész felújításának (szanálás, rehabilitálás) következményeként létrejövő folyamat, amely során a felújított városrész társadalmilag újra felértékelődik. A felsőbb társadalmi rétegek visszatérnek a korábban leromlott állapotú városnegyedekbe, és egyszerűen „kisöprik” az ott lakókat. downtown: városközpont előváros: 1. Valamely nagyváros közelében fekvő, de közigazgatásilag önálló város: peremváros (pl. Érd); 2. Valamely nagyobb város külső része, kerületi külváros (pl. PárizsChampigny). falu: 1. A városnál általában kisebb, zárt, csoportos település (ill. ez mint község, közigazgatási egység), amelynek lakói jobbára mezőgazdasággal foglalkoznak; 2. A város és ~ elhatárolásában igen nagyok a nemzetközi eltérések. Az elhatárolás lehetséges népességszám, funkció és állami szándék alapján. Számos országban nincs a város-falu között pontos elkülönülés. farm: 1. Valamilyen föld, földterület vagy vízfelszín, amely különböző nagyságú, művelési egységet alkot: felhasználhatják növénytermelésre, állattenyésztésre vagy halászatra, egyéni vagy szelektív művelés alatt. Típusai: tejgazdaság, halgazdaság, prémesállat-, vagy baromfitenyésztő farm; 2. Árutermelő gazdaság, földbirtok a rajta lévő épületekkel, berendezésekkel. gettó: 1. Olasz eredetű szó, történelmileg a zsidó városnegyed elnevezése a 16. századi Velencében. Innen terjedt el Európa-szerte, s így nevezték a zsidók által lakott, többnyire fallal elkülönített városrészeket a középkori városokban. A nagy zsúfoltság miatt a gettó gyakran volt járványok forrása, ami tovább fokozta az ellenszenvet a benne élőkkel szemben. 2. Napjainkra a gettó tágabb értelmet kapott: olyan erősen hanyatló városrész (slum), ahol egy etnikum tagjai a többiektől térbelileg elkülönülve (szegregáció) élnek. A gettó lakói nemzetiség, bőrszín, vallás és kultúra tekintetében rendszerint élesen eltérnek a többségtől. hajdúváros: A régi Hajdú vármegye terültére telepített hajdúk hat városa (Hajdúnánás, Hajdúböszörmény, Hajdúhadház, Hajdúszoboszló, Vámospércs). helyi energiák: Valamely település és környékének összes természeti és gazdasági erőforrása.
helyzeti energia: A települések kialakulására és fejlődésére serkentőleg ható, a földrajzi fekvésből eredő tényezők. A helyi energiával szemben a helyzeti energia mindig a környezethez viszonyított kedvezőbb fekvésből adódnak. A helyzeti energiák össze is adódhatnak, s ennek eredményeként váltak ezek a települések országuk településhálózatának vezető tagjaivá (pl. Budapest, London, Párizs). ikervárosok: Két szomszédos területen önálló közigazgatási egységként települt és fejlődött városok. Általában valamely folyó két partján egymással szemben fekvő városok (pl. Szudánban Khartúm és Omdurman, Németországban Mannheim és Ludwigshafen). Az ~ össze is nőhetnek, és egységes települést alkothatnak (pl. Buda és Pest —> Budapest). ipari park: Kis és közepes ipari, ill. szolgáltató vállalatokat befogadó, infrastruktúrával ellátott terület, ahol a gazdasági tevékenységre alkalmas épületek és a termelést kiszolgáló létesítmények egy része már készen várja a befektetőket. konurbáció: 1. A népességtömörülésnek az a fajtája, amely legalább két v. még több központ körül alakul ki (policentrikus). Az urbanizációs övezeten belül centrumtelepülések, autonóm bolygóvárosok helyezkednek el (pl. Ruhr-vidék, Lengyel-Szilézia, Donyec-medence stb.) 2. Az egymáshoz közeli városok és a közöttük elhelyezkedő kisebb települések összenövése következtében kialakult várostérség az urbanizációs folyamatnak főként az utolsó évtizedben keletkező formája. külterület: A városnak,ill. községnek az6 általános rendezési tervében meghatározott belterületi határán kívül fekvő része. Ezek általában mezg.-i művelés alatt álló és erdőgazdaság területek. külterületi lakott hely: A város, illetve község külterületén található, általában kisebb népességszámú település, amely lehet magányos (pl. őrház, magában álló tanya), vagy csoportos (pl. tanyacsoport, üzemi lakótelep). Faluszerű utcás település, gazdasági jellegét tekintve beszélhetünk mezőgazdasági, ipari, bányászati, közlekedési v. más meghatározott rendeltetésű jelleggel rendelkező ~ről aszerint, hogy oda milyen céllal telepedtek le az emberek. mezőváros 1. : Magyarországon a 14-15. században a városok egy sajátos változatának kialakulásában fontos szerepet játszottak a természeti-földrajzi adottságok és a gazdasági tényezők. A kialakult mezővárosokat különleges termékstruktúra, határhasználat, településszerkezet, jogállapot, társadalmi szervezet jellemezte. A mezővárosi fejlődésben két szakasz különíthető el: az állattenyésztésre alapozódó kertes városok, majd a 19. sz.-tól a földművelésre támaszkodó tanyás mezővárosok korszaka. A városi magot általában tanyás övezet keretezte. A mezőváros szoros kapcsolatban állt vidékével, piaca, közigazgatási, oktatási, kulturális és eü.-i intézményei révén a vidék központjának szerepét látta el; 2.: Nagy kiterjedésű és népes faluból alakult, jogilag az ún. szabad királyi város és a község között állt, önkormányzattal rendelkező nagyobb település. Általában mezőgazdasági jellegű, de bizonyos tekintetben városias település.
óriásváros, megacity, megalopolisz: A tízmillió főnél népesebb városok. slum: Angol szó, eredeti jelentése városi nyomornegyed. Ma azokra a városrészekre használjuk, ahol az épületállomány műszaki állapota, színvonala rendkívüli mértékben leromlott. Emellett a különböző hátrányos helyzetű rétegek gyűjtő területei is. szegregáció: A szegregáció a városi társadalom – valamilyen jellemzők, mutatók alapján képzett – csoportjainak területi elkülönülése, elhatárolódása a városon belül. szuburbanizáció: 1. A nagyvárosok külső, ún. szétszóródási zónáinak városodási folyamata. Az elővárosok (suburbök) a nagyváros agglomerációs övezetének külső részét alkotják, általában lakóhely jellegűek. Az ipari elővárosokban, az ún. „industrial suburb’-ökben a munkahelyi funkciók is jelentkeznek; 2. A lakosságnak a város belsejéből az elővárosokba történő áramlása. tanya: Városok v. falvak külterületén v. mezőgazdasági területen elszórtan, magányosan épült lakóház v. lakóházak kisebb csoportja, a hozzájuk tartozó gazdasági épületekkel. Magyar- országon főleg az egykor török uralom alatti alföldi területeken, nagy határú városok (mezővárosok) külterületein alakultak ki nagy számban. A ~ eredeti rendeltetése az volt, hogy a központi településtől távol eső földeken gazdálkodók részére időszakosan szállást biztosítson. Később ezek az időszakos tanyázó helyek lakóhelyekké váltak. település (társjöldr): ~ az a bármely nagyságú, különálló lakhely és munkahely (pl. magányos tanya) v. a lakó- és munkahelyek azon fizikailag összefüggő csoportja, amelyeknek helye földrajzilag leírható, neve van: egy ember vagy embercsoport állandó lakhelyéül (és munkahelyéül) szolgál, és más településektől egyértelműen elhatárolható. településegyüttes: Egymáshoz viszonylag közel fekvő települések halmaza, amelyek funkcionálisan kiegészítik egymás foglalkoztató (ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi-szolgáltató, kulturális, oktatási és egészségügyi stb.) tevékenységét (pl. Magyarországon BékésBékéscsaba-Gyula stb.). A ~ egyik településének rendszerint a többi településnél sokoldalúbb funkciói vannak. településhálózat: A falvak és a városok térbeli rendje. településhierarchia: A településhálózaton belül a központi funkciók száma és súlya alapján a települések között kialakuló alá- és fölérendeltségi viszony. településsűrűség: Egységnyi területre jutó települések száma (db/km2). településtudományok: Azoknak a tudományoknak és ágazatoknak az összessége, amelyek a települések kialakulásával, belső térbeli tagolódásával, funkcióival, térkapcsolataival, a településépítészettel és -rendezéssel stb. foglalkoznak.
urbanisztika: Településtudomány; a városépítés és városrendezés elmélete és gyakorlata. urbanizáció: 1. A városiasodás folyamata, az ipar, a szolgáltatások nagyvárosi központokban történő összpontosulása; 2. Városiasodás (viselkedésben, életviszonyokban stb.). Az ~ 3 fázisát lehet megkülönböztetni. Az első szakaszban a mezg-i kereső népesség csökkenésével egy időben jelentősen növekszik az ipari keresők aránya, és - az iparbelinél lassabban és némi fáziskéséssel - nő a tercier szektorban foglalkoztatottak aránya. Az ~ második szakaszában az ipari keresők aránya már nem változik, vagyis nem növekszik, a mezg-i keresőké változatlanul csökken, s a tercier szektorbeli keresők számának növekedése gyorsul fel. Az ~ folyamatának harmadik szakaszában már az ipari keresők száma és az összes keresőkön belüli aránya is csökken, s a kereső népesség növekedése csaknem kizárólagosan a tercier szektorbeli keresők növekedésében jut kifejezésre. Megjelenik a „negyedik kereső szektor”, amelyben a kutatók, tervezők száma nő (=kvaterner szektor). válságövezetek: Olyan körzetek, ahol a gazdaság egészén belül a leépülő válságágazatok uralkodnak. Legfőbb jellemzőik a tömeges munkanélküliség, a népesség elszegényedése, ill. elvándorlása és a súlyos környezeti károk. város: 1. Államigazgatási értelemben egy v. több településből és lakatlan területrészekből álló, jogilag és térképileg elhatárolt, jogszabály által városi jogállásúnak minősített és névvel ellátott államigazgatási egység; 2. Településtudományi értelemben a területi munkamegosztás központi tevékenységre specializálódott, jellegzetes településformája. A településhálózatban környezetének központi helye is, amely az ország termelőerőinek fejlettségi fokához képest általában magas színvonalú ellátást nyújt népessége számára. A városok tehát nem egyedi ismérvek, népességnagyság, foglalkozási szerkezet, morfológiai jellemzők stb. alapján, hanem komplexen, funkcionális értelemben különülnek el a települések másik alapvető csoportjától, a falvaktól. Aktív keresőinek többsége számára az ipar és a szolgáltatás nyújt munkaalkalmat; 3. Általánosan és nemzetközi értelemben ~ minden olyan település, amelyet valamely országban ~sá nyilvánítanak, s amelynek népességszáma igen tág határok közt változhat. városhiányos térségek: Valamely ország azon területei - ezek általában falusi térségek -, ahol az átlagosnál kisebb a 100 km2-re jutó városok száma. Magyarországon a nagyközségek tömeges várossá nyilvánítása (19701 előtt a ~ közé tartozott pl. Somogy, Tolna v. SzabolcsSzatmár megye. városiasodás: Az urbanizáció eredményeként fellépő minőségi fejlődés, amikor a fejlett országokban a város és falu közötti különbségek halványulnak. A városiasodás egyfelől az infrastruktúra (pl. csatornázás, telefonellátás, víz- és gázszolgáltatás stb.) javulásának, másrészt a városi életmód és magatartásforma széles körű terjedésének a következménye. A városiasodás során a városi életforma egyre több követőre talál a falvak lakói körében, megindul a falusi települések átalakulása, sok tekintetben hasonulni kezdenek a városokhoz.
városközpont: Más néven a „city”, míg az észak-amerikai városokban a downtown vagy a Central Business District (CBD) = központi üzleti negyed. A nagyvárosok igazgatásipénzügyi-kereskedelmi intézményeket tömörítő központi magja, ahol a fő közlekedési utak összefutnak. A városközpontban elsősorban munkahelyeket találunk, a lakófunkció gyengén fejlett, ezért nappali népessége sokszorosan meghaladja az éjszakai népességet. városodás: Az urbanizáció eredményeként fellépő mennyiségi fejlődés, amikor a városok és a városokban élő népesség száma növekszik. városövezet, megalopolisz: Több nagyvárosi agglomerációból álló övezet, amelynek népességszáma rendszerint meghaladja a 10 millió főt. Városösszenövés (konurbáció) révén jön létre, amikor több világváros, ill. ezek elővárosai a térben összeérnek és egy hatalmas összefüggő városi zónát képeznek. Földünk legnagyobb megalopolisza az Egyesült Államok atlanti partvidékén található, a Bostontól Washingtonig húzódó 700 km hosszú városövezet, amely 80 millió lakost tömörít. városrehabilitáció (városfelújítás): Általában a leromlott állapotú városrészek lakóházainak és lakásainak, közösségi intézményeinek és infrastruktúrájának felújítását értjük, amelynek során törekedünk arra, hogy a városrész jellegzetes szerkezetét, beépítési módját és épületállományának értékes részét megtartsuk. vonzásközpont: Az a település, amely átlagosnál fejlettebb gazdasága, infrastruktúrája és életkörülményei révén a centrum szerepét betöltve meghatározott körön belül hatást gyakorol környezetére. vonzáskörzet: Egy adott város (vonzásközpont) központi funkciójú intézményei által városi szolgáltatásokkal rendszeresen és szükségszerűen ellátott terület, vagyis ahol egy adott települési funkció érezteti hatását. zöldmezős ipari területek: Korábban beépítetlen területeken jönnek létre és az infrastruktúra kiépítése viszonylag jelentős tőkeráfordítással jár (pl. Mercedes gyár Kecskeméten).
Források: Cséfalvay Zoltán (1994): A modern társadalomföldrajz kézikönyve, IKVA, Budapest Egedy Tamás (2005): Városrehabilitáció és társadalom, MTA Kutatóintézet, Budapest
Földrajztudományi
Kovács Zoltán (2001): Társadalomföldrajzi kislexikon, Műszaki Könyvkiadó, Budapest Lehmann Antal – Vuics Tibor (1999): Földrajzi fogalmak szótára, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest Nagy Á. (témafelelős) et al. (2003): Az EU Strukturális Alapok keretében barnamezős rehabilitációra kiírandó pályázatok szakmai megalapozása (előkészítő tanulmány). VÁTI Kht. Településtervezési és Tájtervezési Iroda, Budapest Területfejlesztési fogalomtár: https://www.teir.hu/fg/index.html