Feladó: Magyar Ápolási Egyesület 1431 Budapest, Pf: 190.
ÁpolásÜgy
2009. 23. évf. 4. szám Minden tagunkhoz eljutunk!
Kedves Tagtársaim, Tisztelt Olvasók! Ismét elérkezett az év vége és ha visszatekintünk a mögöttünk álló esztendõre elmondhatjuk, hogy egy nehéz, küzdelmekkel teli évet tudhatunk magunk mögött. A gazdasági válság az egészségügyi ágazatot is súlyosan érintette, a szolgáltatók egyre nehezebb anyagi körülmények között kénytelenek ellátni a lakosságot, a kényszerû - és már védhetetlen - takarékosság sokszor az emberi erõforrások korlátozott alkalmazásában is megnyilvánul. A kevesebb ápoló nagyobb leterheltség mellett kénytelen végezni feladatát. A pálya vonzóvá tétele az idén is elmaradt és már csak abban bízhatunk, hogy nem végleg. A kormányzat beavatkozásai a közmunka programmal és a foglakoztatás-ösztönzéssel a létszámhiányon átmenetileg enyhítettek, a hiányszakmák képzésére és a kompetenciafejlesztésre kiírt pályázatok talán a képzettségi struktúrát is javítják majd. Félõ azonban, hogy ezek az átmeneti eredmények semmivé olvadnak egy szakmai konszenzuson és széleskörû társadalmi egyetértésen alapuló ágazati stratégia hiányában. A kedvezõtlen környezeti hatások egyesületünket is komoly kihívás elé állították, ennek ellenére igyekeztünk megfelelni vállalt kötelezettségeinknek és a tagság elvárásainak. Valamennyi tervezett szakmai programot megvalósítottunk, országszerte méltón megünnepeltük az Ápolók Nemzetközi Napját és szakmai szekcióink is teljesítették vállalásaikat. Az utolsó negyedévben egy kedvezõ együttmûködés keretében elindítottuk honlapunk megújítását is. 2009. kiemelt programja Egyesületünk két évtizedes fennállásának XX. évfordulójára rendezett ünnepi ülés megszervezése és lebonyolítása volt, melyet sikerrel teljesítettünk.
Az elkövetkezõ év szakmai tevékenysége mellett legfontosabb feladatunk az egyesületi választások megszervezése és lebonyolítása, ennek tervezett idõbeosztását elõzõ számunkban már közzétettük. A szervezeti kötelezettségek mellett megkezdtük a szakmai konferenciák tervezését is, melyek közül jövõre kiemelt fontosságú lesz a Klinikai Elektrofiziológiai Szekció X. jubileumi kongreszszusa. Alapszabályunkból adódó kötelezettségeink mellett nagy figyelmet kell fordítanunk szervezetünk likviditásának megõrzésére is. Bugarszki Miklós elnök
Tájékoztatás! Tájékoztatjuk valamennyi Ápolási Egyesületi tagunkat, szakmai és üzleti partnerünket, hogy egyesületünk országos irodája új helyre költözött. Postafiókunk változatlan maradt. (1431 Budapest, Pf 190.) Új címünk: Telefon: Fax.: Mobil:
1085 Budapest Gyulai Pál u.2. 266-5935 266-5935 20 216-4280
Az irodaváltás következtében telefon és e-mail elérhetõségünkben elõfordulhatnak átmeneti problémák, melyekért elnézésüket, türelmüket kérjük.
Kedves Tagtársam! Közeledvén a karácsony és az újév, engedje meg, hogy megköszönjem a Magyar Ápolási Egyesület érdekében kifejtett egész éves munkáját, hangsúlyozva a tagságot vállaló egyén fontos szerepét. Örömmel töltene el, ha Ön eddigi munkánkkal elégedett lenne, és a jövõben is igényt tartana Egyesületünk szolgáltatásaira.
KÍVÁNOK ÖNNEK ÉS CSALÁDJÁNAK BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT, EREDMÉNYES ÚJ ESZTENDÕT! Bugarszki Miklós, elnök
2009. 23. évf. 4. szám
ELNÖKI BEKÖSZÖNÕ
1
Dr. Balogh Zoltán „Tiszteletbeli szülésznõ”
XX. Jubileumi Védõnõ-Szülésznõ-Gyermekápoló Konferencia 2009. december 01. Balogh Zoltán és nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy taníthattam ennek a „fantasztikus” évfolyamnak a szülészet-nõgyógyászati szakápolástant. Tanulmányainak befejezése után a fõiskolán tanársegédként dolgozhatott tovább. Oktatási tevékenysége mellett diplomás ápoló, majd gyógytornász részállásban is dolgozott. Részállású fõápolója lett egy otthonápolási szolgálatnak. Ezen szakmai gyakorlatokkal alapozta meg jelenlegi hiteles személyiségét. Balogh Zoltán már 1998-ban az Egyesült Királyságban egyetemi fokozatot szerzett az egészségügyi A Semmelweis Egyetem I. sz. Szülészeti és Nõgyógyászati Klinikáján, Dr. Papp Zoltán klinikaigazgató „bábáskodásával” szerveztük meg az elsõ rendezvényt 1990-ben. Célunk az volt, hogy egységes szakmai elvek szerint végezze munkáját a szülésznõvédõnõ-gyermekápoló. A múlt megbecsülése nélkül nincs eredményes jövõ. Ezt az elvet követi a Magyar Védõnõk Egyesülete amikor minden évben köszönti a gyémánt diplomás védõnõket. A szülésznõi napon pedig, a Magyar Ápolási Egyesület által alapított „Tiszteletbeli szülésznõ” címet adjuk át. E díjat azzal a szándékkal hívtuk életre, hogy évrõl évre azok a szakemberek kaphassák meg, akik kiemelkedõen sokat tettek a magyar bábaság, szülésznõség ügyéért. Jubileumi rendezvényünkön Dr. Balogh Zoltánt avattuk „Tiszteletbeli szülésznõvé”. Néhány fontosabb életrajzi esemény a teljesség igénye nélkül. Kitûnõre érettségizett a Kossuth Lajos Gimnáziumban, majd kitüntetéses diplomás ápoló és gyógytornász oklevelet szerzett. A fõiskolai évek alatt részállásban, segédápolóként is dolgozott. Már hallgatóként kitûnt tehetségével és az ápolás iránti elkötelezettségével. Mészáros Judit professzor asszony és Nosza Magdolna docens korán felismerte, hogy „csillag születik” és egyengették, segítették, hogy tehetsége ki tudjon bontakozni. Hazánkban az elsõ diplomás évfolyam hallgatója volt
szakképzés területérõl. A Semmelweis Egyetem Doktori Iskolájában szerzett diplomát 2008-ban, melyet Dr. Tulassay Tivadar rektor adott át az Egészségtudományi Kar docensének.
Már hallgatóként tagja lett a Magyar Ápolási Egyesületnek, ahol késõbb vezetõségi tag, jelölt elnök, majd elnök lett. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara alapító tagja, majd elnöke lett. Ezen pozícióját jelenleg is nagy elkötelezettséggel gyakorolja. Kongresszusokon, szakmai fórumokon és a jogalkotásban is képviseli az ország egészségügyi szakdolgozóinak érdekeit. A médiában méltón, rendkívüli kultúrával és széleskörû tájékozottsággal beszél gondjainkról, problémáinkról, örömeinkrõl.
2
AKIRE BÜSZKÉK VAGYUNK
2009. 23. évf. 4. szám
Dr. Balogh Zoltán jelenleg az Ápolástudományi és Egészségpedagógiai Intézet mb. tanszékvezetõje. A szülésznõi kar csak akkor tud a társadalom és a szakma kihívásainak megfelelni és a jogosan kívánt nagyobb önállóságot elérni, ha tevékenységét hivatássá fejleszti. Hazánkban a teljes értékû hivatás kialakulásáig még hosszú az út és ennek alapja a magas szintû szakmai tudás és gyakorlat. Ebben volt és van segítségünkre Dr. Balogh Zoltán, aki együtt harcolt velünk a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnökeként a szülésznõ fõiskolai képzés bevezetéséért Magyarországon, mely megfelel a fejlett
európai szülésznõképzés modelljének is. Köszönjük, hogy mindent megtett azért, hogy hazánkban a szülésznõi hivatás méltó rangját visszanyerje. Tiszteletbeli szülésznõnk emberi magatartása, szaktudása és végzett küldetésével való azonosulása példaként állítható a jövendõ szülésznõi, egészségügyi szakemberei felé. Szívbõl köszönjük munkáját!
Csetneki Julianna Magyar Ápolási Egyesület Szülésznõi Szekció elnök
„Pszichoszociális kockázatok felmérése és csökkentése a munkahelyeken” Az Országos Munkaügyi és Munkavédelmi Fõfelügyelet pályázatán elnyert támogatás segítségével valósult meg jelen kutatás az ápolók pszichoszociális kockázatai felmérésének témakörében. A témát aktuálissá teszi a közelmúlt egészségpolitikai döntései, intézkedései és azok negatív hatásai. Ebbe beletartozik például a forráskivonás, amely nehezebb körülményeket teremtett és amelynek következménye a gyógyszerhiány, a szükséges eszközök és mûszerek, valamint azok karbantartásának hiánya. A fentiek megnehezítik a munkakörülményeket, vagy az utóbbi években volt tapasztalható az adminisztratív terhek megnövekedése, amelyek még nagyobb munkaterhet ró az ápolókra. Az egészségügyi dolgozók testi-lelki állapota meglehetõsen rossz és ez leginkább az ápolókra jellemzõ. Az országban tendenciaszerû ápolóhiány tapasztalható, amely fõleg a fõvárost sújtja. Egyre gyakoribbá válik a pályaelhagyás jelensége. Akinek lehetõsége van és fiatal, inkább más pályát választ. Komoly gondot okoz az utánpótlás hiányossága, ugyanis tapasztalható, hogy évrõl-évre egyre kevesebben jelentkeznek ápolóképzésbe. (Szabó, Hegedûs, Szabó, 2008) A munkahelyi stressz, amelynek az egészségügyi dolgozók vannak kitéve, igen sok negatív következménynyel járhat, amely aggodalmat jelent az egészségügy jövõjére nézve. A stresszorok különféle pszichés és pszichoszomatikus betegségeket válthatnak ki, amelyek megakadályozzák a dolgozókat abban, hogy hatékonyan lássák el munkájukat, ha egyáltalán el tudják látni. Ilyenek a depresszió, a kardiovaszkuláris megbetegedések, a különbözõ allergiák. Továbbá a betegnek sem érdeke, ha egy kiégés magas fokán álló alkalmazott látja el õt, hiszen az elszemélytelenedéssel, a betegek tárgyként kezelése is következménye ennek az állapotnak. Emellett a személyzet betegségeinek kezelése és a munkanapok kiesésének
2009. 23. évf. 4. szám
költségei, a hanyag ellátás mind igencsak megterheli az egyébként is szûkös forrásokból gazdálkodó egészségügyet. A kiégés, vagy burnout szindróma, amely veszélyének leginkább a segítõ foglalkozásúak vannak kitéve, egy igen komoly következménye a munkahelyi stressznek. Hátterében olyan tényezõk állnak, mint a nagy emocionális megterheléssel járó munka, amelynek társadalmi presztízse eléggé alacsony. Ahol a munka értékelése nem egyértelmû, nincs igazán lehetõség az elõrelépésre, visszajelzést nem kapnak, továbbá a munkaidõ hosszú, az igénybevétel és felelõsség igen nagy mértékû, a fizetések pedig alacsonyak. Láthatjuk, hogy ezen kritériumok mindegyikének megfelel az ápolói munka. Ráadásul azt lehet tapasztalni, hogy az ápolói munka társadalmi presztízse a rendszerváltás óta folyamatosan csökken. A kiégésnek leginkább azok vannak kitéve, akik kezdetben nagy tervekkel, nagy lelkesedéssel kezdtek neki hivatásuknak, továbbá a legveszélyeztetettebbek a nõk, akik köztudottan sokkal nagyobb számban képviseltetik magukat az ápolók körében. A burnout szindrómának mind pszichés, mind fizikai tünetei vannak. Ezek közé tartoznak a krónikus fáradtság, a fejfájás, általában alvászavarral is jár, emocionális kimerültséggel, negatív önértékelést von maga után. Elszenvedõje úgy érzi nem kompetens szakmájában, reménytelen, munkáját nem tudja rendesen ellátni. Tulajdonképpen egy olyan depressziós állapotról van szó, amely súlyosabb esetben visszafordíthatatlan és elszenvedõjének pályamódosítás javasolt, ezért a leginkább a kiégés állapotának a megelõzése ajánlott. (Hajduska, 2008) Bizonyos mértékben a kiégéssel szemben preventív tényezõ lenne a társas támogatás, egy család, vagy baráti kör, esetleg a kollegiális támogatás. Az egészségügyi dolgozók körében azonban legtöbbször azt láthatjuk, hogy nincsen jelen a háttérben egy támogató család, hiszen magasabb közöttük az egyedülál-
EGYESÜLETI HÍREK
3
lók, elváltak, gyermekét/gyermekeit egyedül nevelõk és az özvegyek aránya. Beosztásuk jellege és a nagy munkaterhelésük miatt kevesebb barátaik vannak, akikkel ritkábban érnek rá találkozni. A kollégák, mint ahogy azt késõbb látni fogjuk, sokszor nem segítséget jelentenek, hanem egy újabb okot a stresszre. Az egészségügyi dolgozók közül pedig, az ápolók azok, akik a többi csoporthoz képest szignifikánsan nagyobb munkahelyi stresszt élnek át. (Hegedûs, Kovács, Szabó, 2008) Az ápolók preventív beavatkozások nélkül, amilyen egy stressz-kezelõ tréning, vagy egy szupervíziós csoport lenne és más munkalehetõség hiányában a szakmában maradnak, amely nemcsak a betegek minõségi és hatékony ellátását akadályozza meg, de saját magukra nézve is veszélyt jelent. A munkahelyi stresszel ezek mellett olyan megküzdési módokat választanak, amelyek nem adaptívak, egyenesen egészségkárosítóak, vagy a társadalom által deviánsnak címkézettek, ilyen a dohányzás, az alkohol- és gyógyszerfogyasztás. Láthatjuk, hogy az egészségügynek nem lehet érdeke, hogy dolgozói olyan állapotba kerüljenek, hogy munkájuk elvégzésében akadályozza õket saját pszichés állapotuk és pályaelhagyásra kényszerüljenek, amikor nincs biztosítva a megfelelõ utánpótlás. Az elmúlt években végzett magyarországi kutatások szerint az ápolók 34 százaléka van veszélyben a kiégettség szempontjából, míg 5,5 százalékuk van a kiégettség állapotában (Pálfiné, 2008). A hazai eredmények után a nemzetközi porondra kitekintve azt láthatjuk, hogy a világszerte problémát jelent az ápolóhiány, ezért az ápolói stresszkutatások száma megnövekedett az elmúlt években. Ezek összesítve többek között négy fõ stresszforrást azonosítottak az ápolás terén, amelyre megoldási javaslatokat is kidolgoztak. Ilyen a nagy munkaterhelés, amelyre azt ajánlják, hogy külön személyzetet lehetne alkalmazni az adminisztratív munka ellátására, továbbá több ápoló alkalmazását, amely az utánpótlás megnövelését teszi szükségessé és ilyen értelemben az ápolói pálya vonzóvá tételét a fiatalok számára. További stresszorok a konfliktus a kollégákkal, amelyre a munkahelyi kultúra megváltoztatása lenne a megoldás, a nem egyértelmû feladatok, amely hatékony vezetést tesz szükségessé. Arra a problémára, hogy a vezetõk csak a hibákat keresik a munkában, ahelyett, hogy visszajelzést adnának akkor, amikor jól végzi valaki a munkáját, a vezetõi kultúra megváltoztatását látják szükségesnek. Mindezek a megoldási módok olyan hosszú távú célok, amelyek megvalósítása hatékony és összefogott tervezést igényel a legmagasabb szinteken. (McVicar, 2003) A JELEN KUTATÁS
cél, hogy lehetõség legyen célzott ajánlások kidolgozására a munkáltatók és a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosai számára. A kutatás elsõ lépéseként szakirodalom tájékozódás alapján azonosítottunk potenciális stresszfaktorokat, amelyek összerendezése után egy kérdéssort állítottunk össze mélyinterjúkhoz. Ezeket a fõvárosban és vidéken folytattunk le különbözõ osztályokon dolgozó ápolókkal. Az ápolók között voltak járóbeteg-ellátásban, intenzív osztályon, aktív és krónikus ellátásban, gyermekosztályon és pszichiátrián dolgozók, mivel a változatosabb osztályokon dolgozók megkérdezésével rálátást nyerünk arra, hogy mely tényezõk általánosak az ápolásban és melyek lehetnek osztályspecifikusak. Az interjúk célja egy kérdõív összeállítása volt, amelynek segítségével az ápolók egy szélesebb rétegében tudtunk tájékozódni a többek által említett faktorok általánosságáról és relevanciájáról. A kérdéseket négy fõ témakörbe csoportosítottuk aszerint, hogy milyen tényezõkbõl adódó stresszorokat láttunk relevánsnak mérni. Ez a négy csoport a fizikai környezet, eszköz- és mûszerellátottság, amelyek olyan kérdéseket tartalmaztak, amelyek a munkahely távolságára az otthontól, a kórtermek méretére, a fényviszonyokra, a tisztaságra stb. vonatkoztak, amely tényezõk zavarhatják a munkafolyamatot, esetleg kényelmetlenné tehetik a mindennapi ott tartózkodást, valamint a gyógyszer-, eszköz- és mûszerellátottságot, amelyek megfelelõ mértéke a hatékony munkavégzést tenné lehetõvé. A következõ témakör a létszám, munkaterhelés, munkaszervezés kérdése, amelyekbe beletartoztak olyan kérdések, amelyek a munka érdekességére, monotóniájára, a felkészültség mértékére, az ellenõrzésre, a felelõsségre, a visszajelzésre, az idõhiányra és a fizetésre stb. vonatkoztak. A munkahelyi kapcsolatok volt a következõ blokk, amelyben rákérdeztünk a különbözõ kollégákkal, betegekkel és hozzátartozókkal való kapcsolat milyenségére. Végül a betegek ellátásából, betegségek megjelenésébõl fakadó stresszt vizsgáltuk, amely a kórházi munka megváltoztathatatlan jellemzõje. Ezeken kívül megérdeklõdtük, hogy milyen stratégiákat használnak a stressz oldására az ápolók, valamint, hogy a munkahely egyáltalán milyen lehetõségeket biztosít. Az 1. számú táblázat megmutatja, hogy a megkérdezett négy csoport hány százalékát adja ki a munkahelyi stressznek szubjektív ítéletek alapján: A táblázat alapján láthatjuk, hogy a legnagyobb stresszt azon tényezõk okozzák, amelyek a létszám, munkaterhelés, munkaszervezés kérdésköréhez tartoznak, míg a munkahelyi kapcsolatok jelentik az öszszes tényezõ közül a legkevesebb stresszt.
A jelen kutatás céljai közé tartozik a stresszorok azo- Az interjúk alapján beazonosítottuk azokat a nosítása az ápolás terén Magyaror1. táblázat szágon és azok általánosságának létszám, és relevanciájának vizsgálata. Ezen fizikai környezet, munkahelyi betegek ellátása, eszköz- és munkaterhelés, lépések után a beavatkozások hatékapcsolatok betegségek kony formájának, szükségességének mûszer-ellátottság munkaszervezés és lehetõségeink a meghatározása a 20,5% 40,5% 13,75% 25,25%
4
EGYESÜLETI HÍREK
2009. 23. évf. 4. szám
tényezõket, amelyek a legnagyobb stressz okozzák és amelyek a következõk voltak: idõhiány, létszámhiány, fizetés, az éjszakázás, konfliktus a kollégákkal, a vezetõkkel való interakció, a vezetési stílusok, a hozzátartozók, az orvosok érdektelensége, az, hogy követelmények vannak, de azokhoz a munkafeltételek nincsenek biztosítva, továbbá a munkahelyi bizonytalanság. Ezen tényezõk egy része szükségszerûen a munkával jár, ilyen a halál, a hozzátartozók és az éjszakázás, míg más tényezõk megváltoztathatóak, de a jelen gazdasági helyzet nem teszi ezt lehetõvé, ilyen a fizetés, míg egyesek terén egy jól kidolgozott programmal magasabb szinten változtatásokat lehetne elérni az intézményekben, például egy szakértõi csoport alkalmazásával a vezetési stílusok megváltoztatására, a kollégákkal való konfliktus kezelésével. Az interjúk lefolytatása után megszerkesztettünk egy kérdõívet, amelyet késõbb három kórházban, egy fõvárosi területi, egy vidéki súlyponti és egy vidéki területi kórházban töltöttek ki az ápolók. A kérdõív tartalmazott már máshol is felhasznált, sztenderdizált skálákat, mint az Észlelt Stressz Kérdõív, amely a stressz-szint meghatározását szolgálja, a szubjektív stressz-észlelést az elmúlt hónapban azt, hogy mennyire tartja kiszámíthatatlannak, befolyásolhatatlannak, túlterheltnek a mindennapjait. Továbbá az Erõfeszítés - Egyensúlytalanság Kérdõív, amely azt méri, hogy menynyire van összeillés a jutalom és az erõfeszítések között, mivel a kutatások azt találták, hogy az egyensúlytalanság ezen tényezõk között hoszszú távon egészségromlást okozhat. A harmadik skála a Kiégési Leltár, amely a kiégés három tényezõjére kérdez rá, az érzelmi kimerültségre, a személyiségbõl fakadó tényezõkre és az elszemélytelenedésre és amellyel össze terveztük vetni a korábban talált eredményeket a mai helyzettel. Ezek mellett összeállítottunk a mélyinterjúk alapján egy kérdõívet, amely 40 tételbõl áll és amelyekben az interjúk során a vezérfonal négy témakörébõl a többek által említett stresszt okozó tényezõket fogalmaztuk át tételekké, hogy kiderítsük, ezen tényezõk mennyire általánosak az ápolók körében, mennyire okoznak stresszt országszerte és hogyan oszlanak meg a különbözõ változók szerint, mint például a demográfiai adatok, a munkahely típusa, a beosztás. A kérdõívek, ahogyan említettük, három kórházban kerültek kiosztásra, egy budapesti és két vidéki kórházban, mindenhol 100-100 példányban. Összesen 236 kérdõív került vissza kitöltve. A kitöltõk közül 180-an fekvõ-, 36-an járóbeteg-ellátásban dolgoznak, ketten nem adtak választ. A válaszadók igen változatos profilú, összesen 30 féle osztályon dolgoznak, közülük a legtöbben, 18%, belgyógyászaton és átlagosan 18 éve dolgoznak ápolóként, 60%-uk 12 órában. 60%-uknak szakközépiskolai vagy gimnáziumi végzettsége van és 57%-uk szakápoló vagy szakasszisztens. Másodállása 25%-uknak van, 13%-nak nem az egészség-
2009. 23. évf. 4. szám
ügyben. Életkori megoszlásban azt látjuk, hogy a kitöltõk 13%-a 20-29 év közötti, 33%-a 30-tól 39 éves, 31% 40 és 49 éves között van, végül 20% pedig 50 év feletti. Az egyik kérdés arra vonatkozott, hogy spontán válaszadásban sorolják fel azt a három tényezõt, amely a legnagyobb stresszt okozza a munkahelyen. Összességében a három vezetõ stresszor a konfliktus volt betegekkel és kollégákkal, a nem megfelelõ tárgyi feltételek, az eszközök és mûszerek hiánya és a kevés ápoló. Ezek mellett még szerepelnek nagy százalékban jelentõs tényezõk, amelyeket a következõ ábra szemléltet:
Az adatfeldolgozás elsõ fázisában összevetettük a skála értékeit néhány változóval. Az Észlelt Stressz kérdõív összefüggései arról tanúskodnak, hogy a stressz-szint a legkisebb Budapesten, míg a vidéki súlyponti kórházban a legnagyobb. Az eredmény p=0,01 szinten szignifikáns. Ezen eredmény abból a szempontból nagyon érdekes, hogy egy súlyponti kórház felszereltsége a legjobb és mivel ez egy jelentõs stresszt okozó tényezõ, ezért azt gondolhatjuk, hogy más stresszfokozó tényezõk vannak a háttérben. Ilyen lehet az, hogy Budapesten több lehetõségük van az ápolóknak, akár arra, hogy munkahelyet váltsanak. A munkahely típusa szerint azt látjuk, hogy a fekvõbeteg-ellátásban dolgozók észlelt stressz-szintje tendenciózusan nagyobb, mint a járóbeteg-ellátásban dolgozóké, az eredmény tehát nem szignifikáns, de látunk erre tendenciát. (p= 0,07) Valószínûleg ehhez hozzájárul az a tényezõ, hogy a járóbeteg-ellátásban dolgozók egy mûszakos munkarendben dolgoznak, amely tény az eredmények alapján jelentõsen meghatározza az észlelt stressz szintjét, amely jelentõs mértékben nagyobb a több mûszakban dolgozók esetében az egy mûszakban dolgozókéval egybevetve. Viszont nem találtunk összefüggést az észlelt stressz mértéke és a szakképesítés között, tehát kijelenthetjük, hogy a végzettség nem jelentõs faktor ebben a tekintetben. Amikor a kiégés és az észlelt stressz együtt járását vizsgáltuk, azt találtuk, hogy aki nagy stresszt él át, az kiégettebb. Érdekes eredményeket találtunk a kiégés tekintetében, mivelhogy az eredmények szerint ma az ápolók 16%-a van a kiégettség állapotában,
EGYESÜLETI HÍREK
5
35% pedig veszélyeztetett a kiégés szempontjából. Ezen eredmények különösen érdekesek a 2008asokkal összevetve, lévén arról árulkodnak, hogy megközelítõleg háromszorosára nõtt a kiégett ápolók száma az elmúlt év során, a veszélyeztetettekké pedig közel azonos maradt. Így kimondhatjuk, hogy 50%-nál kevesebb azok száma, akik munkájukat pszichés állapotukból fakadóan maradéktalanul képesek lennének ellátni. A kiégés adatainak a munkavégzés helye szempontjából való elemezése során az tûnik ki, hogy szignifikáns (p=0,003) eltérés van aszerint, hogy hol dolgozik valaki. A vidéki területi kórházban, ahol az elmúlt években nagymértékû leépítések történetek, a legnagyobb a kiégettek aránya, míg a fõvárosban a legkevesebb. Az észlelt stressz mértékéhez hasonlóan azt találjuk, hogy a fekvõbeteg-ellátásban dolgozók közül többen égnek ki, mint a járóbeteg-ellátásban, viszont itt is csak tendenciózus az eltérés. Érdekes adat, hogy a kiégettség mértékét nem befolyásolja az, hogy ki mennyi ideje dolgozik az ápolásban. Kijelenthetjük, hogy az életkor, vagy a munkában eltöltött évek száma nem befolyásolja a kiégést, azok a fiatalok, akik nagy elvárásokkal, irreális tervekkel kezdték meg pályájukat, a valósággal szembesülve igen veszélyeztetettek. Továbbá ez azért lehet lehetséges, mert az ápolásban dolgozó fiatalok magukat a hasonló korban lévõkkel, de más pályát választókkal vethetik magukat össze, ahol több lehetõség van kevesebb felelõsséggel járó munka mellett nagyobb keresetre, elõrelépésre és nagyobb társadalmi megbecsültségre. Szintén érdekes összefüggést találunk, amikor a beosztást és a kiégést vizsgáljuk, hiszen a vezetõ beosztású ápolóké a legmagasabb mértékû, míg a segédápolóké a legalacsonyabb. Itt minden bizonnyal a felelõsség mértéke mérvadó tényezõ. Szintén nagyon magas szintet találtunk a beosztott ápolóknál is, ahol a burnout szindróma további rizikófaktorai mindenképpen jelentõs szerepet játszhatnak. Az egyik kérdés azt mérte fel, hogy hogyan ítélnék meg az adatszolgáltatók a stressz szintjüket egy 1 és 100 közötti skálán, ahol az 1 azt jelenti, hogy egyáltalán nem éri stressz, a 100 pedig azt, hogy maximális stressz éri. A kapott átlag 65,5, a szórás pedig 23, 8, amely azt jelenti, hogy a válaszadók 88%-a 41,7 és 89,3 közötti értéket adott meg. Ha ezt a szubjektív stresszt észlelést nézzük, akkor azt találjuk, hogy a legnagyobb stressznek ebben az esetben a vidéki súlyponti kórházban dolgozók vannak kitéve, a legkisebbnek pedig a fõvárosiak. A beosztás szerint pedig a segédápolókat és a vezetõ ápolókat éri a legnagyobb stressz, míg a legkisebb a beosztott és az osztályvezetõ ápolókat. Ebben az értékben viszont nem találtunk különbséget tendenciaszinten sem a fekvõ- és járóbeteg-ellátásban dolgozók között. Ez valószínûleg annak tudható be, hogy hiába különbözõ stresszoroknak vannak kitéve, azok szubjektív észlelésének mértéke lehet azonos. Az életkorral egybevetve pedig azt találjuk, hogy aki idõsebb, annak alacsonyabb a stressz-szintje, amelyben szerepet játszhat az elõbb említett tényezõ is, a fiatalok egyéb lehetõségeirõl, továbbá a legidõsebbek számá-
6
ra a nagy munkatapasztalat és a nyugdíj közelsége is jelenthet egyfajta nagyobb megelégedettséget. Arra a kérdésre, hogy van-e olyan betegsége a válaszadónak, amelynek kialakulásában szerinte a stressz szerepet játszhat, 33, 6% válaszolt igennel. Az õ szubjektív stressz szintjük is szignifikánsan (p=0,01) magasabb, mint a nem-mel válaszolóké. Tehát, aki stresszel, az többször betegszik le és/vagy aki beteg, az többet is stresszel. A mélyinterjúk alapján összeállított tételeken végzett elõzetes statisztikai vizsgálat során a fizikai környezetben stresszt okozó tényezõket vizsgálva azt találtuk, hogy munkahely szerint szignifikáns eltéréseket a mûszerek elavultságában és a beszûrõdõ zaj mértékében találtunk. Az elõbbinél a legnagyobb gond a mûszerekkel érdekes módon a vidéki súlyponti kórházban volt (az értékek relatívak is lehetnek), míg a zaj leginkább a fõvárosban okoz gondot. A munkahely típusa szerint a járóbeteg-ellátásban dolgozók hiányolják a zuhanyzót, nem tartják a tisztaság mértékét megfelelõnek a mellékhelyiségekben és a rendelõben, valamint szignifikánsan többen számolnak be alapvetõ eszközök hiányáról. Ezen tényezõk hozzájárulhatnak ahhoz, amelyet korábban láttunk, hogy a szubjektív stresszészlelés szintjében nincs különbség a fekvõ- és járóbeteg-ellátásban dolgozók között. A létszám, munkaterhelés, munkaszervezésre vonatkozó kérdések kapcsolatában egyéb tényezõkkel azt látjuk, hogy a legkevesebb idejük ebédelni a Budapesten és a fekvõbeteg-ellátásban dolgozóknak van, ugyanõk kapják a legkevesebb visszajelzést is a munkájukról, míg a legtöbbet a vidéki területi kórházban és a járóbeteg-ellátásban dolgozók kapják. Az adminisztráció miatt a legkevesebb idejük a betegre a fõvárosiaknak és a beosztott ápolóknak, a többmûszakos munkarendben dolgozóknak van. A felkészültségüket ritkán végzett beavatkozásoknál szintén a budapestiek érzik a legkevésbé megfelelõnek. Ennek oka az lehet, hogy Budapesten kevesebb a szakképzett ápoló. Hasonlóan éreznek a legfiatalabbak, a 20 és 29 év közöttiek is, ez valószínûleg tapasztalatlanságukból ered. Ugyanígy az ápolóhiány is a fõvárosban a legkifejezettebb, míg a vidéki súlyponti kórházban van ezzel a legkevesebb probléma. A vidéki területi kórházban ezzel szemben az orvoshiány okoz gondot. Ezen adatokat a foglalkoztatási statisztikák is alátámasztják. Emellett ugyanitt és a szakápolóknak, továbbá a fekvõbeteg-ellátásban dolgozóknak kell a legtöbbet aggódniuk a munkahely bizonytalansága miatt. Az orvosok érdektelenségét is leginkább az utóbbi csoport érzi. A beosztott és a diplomás ápolók azok, akik leginkább úgy érzik, hogy olyan dolgokat követelnek meg tõlük, amelyekhez nem biztosítják a feltételeket és a mûszakvezetõk és diplomások, hogy nincs lehetõségük beleszólni a beosztásukba. Azt, hogy olyan munkát kell végezniük, amelynél többre képesek, leginkább a fõiskolát végzettek gondolják. Akik munkahelyet változtatnának és elhagynák az egészségügyet, azok monotonnak tartják a munkájukat, akik viszont változtatnának, de az egészségügyben maradnának, annak oka legin-
EGYESÜLETI HÍREK
2009. 23. évf. 4. szám
kább az, hogy jelenlegi munkahelyükön úgy tartják, olyan feladatokat kell elvégezniük, amelynél többre képesek. Az alkoholt rendszeresen fogyasztók sokallják az adminisztrációt, a stresszel összefüggõ betegségekben szenvedõk körében pedig nem találtunk szignifikáns együttjárást egyik mutatóval sem. A munkahelyi kapcsolatok témakörébe tartozó kérdések elemzése alapján is többféle következtetést vonhatunk le. Azt, hogy feletteseik nem veszik emberszámba õket, leginkább a vidéki súlyponti, a fekvõbeteg-ellátásban és legkevésbé az egy mûszakban dolgozók érzik, a hozzátartozók követelõzésérõl pedig a fekvõbetegek ápolói panaszkodnak a legtöbbet, jelentõsen kevesebbet pedig a vidéki súlyponti és az egy mûszakban dolgozók. Ugyanezen csoportok között volt jelentõs eltérés abban, hogy hogyan észlelik, mennyire bánnak velük lekezelõen, mennyire nézik õket cselédnek az orvosok. A legtöbben errõl számolnak be a vidéki súlyponti kórházban és a két mûszakban dolgozók. A kollégákkal, betegekkel és hozzátartozókkal való konfliktusra Budapesten jelentõsen kevesebb a panasz, mint a vidéki kórházakban, a legtöbb gondjuk viszont mindegyik csoporttal a fekvõbetegekkel és a két mûszakban dolgozóknak van, azzal a különbséggel, hogy egyébként elvárható módon, a járóbetegellátásban dolgozóknak kevesebb problémája akad a hozzátartozókkal. Az azzal kapcsolatos kellemetlenséget, hogy a betegek sokszor elutasítják az ellátást, leginkább a több mûszakban és a fekvõbetegellátásban tapasztalják és ez utóbbiak is azok, akik sokszor úgy gondolják, hogy a kollégáik többet foglalkoznak a másik magánéletével, mint a munkával. Ugyanígy érzik, akik rendszeresen fogyasztanak alkoholt. Valószínûleg a kollégák nagyobb száma miatt eshet ez meg a fekvõbetegek ápolóinál, az alkoholt fogyasztók pedig a többiek számára ideális alanyok a kibeszélésre. Akik el akarják hagyni az egészségügyet, azok úgy gondolják, hogy az ápolóvezetõk nem veszik õket emberszámba, tovább, hogy a bete-
gek soha nem elégedettek az ellátással. Valószínûleg ezen tényezõk is szerepet játszhatnak abban, hogy a pályamódosítást fontolgatják. A legfiatalabbak kellemetlen pozíciója abban is megmutatkozik, hogy õk érzik leginkább és kifejezetten magasabb arányban az idõsebbekhez képest, hogy az orvosok lekezelõen bánnak velük és, hogy kollégáik csak a hibákat keresik a munkájukban. Összességében elmondhatjuk, hogy a munkahelyi stressz az ápolók körében igen meghatározóan jelen van és bizonyos másféle stresszoroknak vannak kitéve és azok a különféle csoportokra is másképpen hatnak. Feltártuk azt is, hogy akik azt fontolgatják, hogy munkahelyet változtatnak, mely tényezõk miatt látják ezen tervüket indokoltnak és bár számuk nem kimagaslóan nagy, 17%, mégis érdemes odafigyelni a talált okokra az amúgy is ápolóhiánnyal küzdõ egészségügynek. Fõképpen a fiatalok megtartása lenne létfontosságú, mivel az idõsebbek az évek során nyugdíjba vonulnak és még nagyobb probléma lesz az utánpótlásról való gondoskodás. A fiatalok azok, akik eredmények alapján jelentõsen kevésbé érzik jól magukat az ápolásban, továbbá az õ lehetõségük a változtatásra a legnagyobb., A kiégés mértékének rohamos növekedése is arra hívja fel a figyelmet, hogy sürgõs intervencióra van szükség. Az interjúk során az ápolókat megkérdeztük, milyen javaslataik vannak a stressz oldására. Sokan említették, hogy hasznos lenne stressz-menedzsment csoportok, esetmegbeszélõ csoport indítása, az, hogy helyben legyen lehetõségük továbbképzésekre, sokak több közös programot szeretnének a kollégákkal, legtöbben a fizetésemelésben és a létszámnövelésben látják a megoldást, vagy valamilyen kommunikáció kiépítésében a vezetõkkel, esetleg sportolási lehetõségek biztosításában. Ezen javaslatok között vannak olyanok, amelyek megvalósítása kevesebb anyagi befektetést igényel a gondokkal küzdõ egészségügytõl, mégis, hosszútávon mindenképpen érdemes lenne odafigyelni az ápolók elégedettségére, igényeire, hiszen mindannyiunk közös érdeke, hogy amikor az szükséges, megfelelõ ellátást kapjunk.
I. ÉRTESÍTÕ A Magyar Ápolási Egyesület Szociális Szekciója együttmûködve a Letenyei Gondozási Központtal 2010 nyarán rendezi meg IX. Országos Konferenciáját. A konferencia helyszíne: Letenye A rendezvény részletes programjával kapcsolatban hamarosan bõvebb információt találhat honlapunkon. (www.apolasiegyesulet.hu)
2009. 23. évf. 4. szám
EGYESÜLETI HÍREK
7
A császármetszést követõ fájdalom megítélése a gyermekágyas anyák szemszögébõl Kovács Eszter1, Bódis József1, Vranicsné Horváth Ildikó2, Váradyné Horváth Ágnes1, Paljunite Alina1, Kriszbacher Ildikó1 Bevezetés
Vizsgálati anyag és módszer
A fájdalom az élet egyik legbonyolultabb, mégis a legáltalánosabb, bármikor megtapasztalható egyénenként eltérõ érzése. A Nemzetközi Fájdalom Társaság szerint fájdalom alatt olyan kellemetlen szenzoros és emocionális tapasztalatot értünk, amelyet elsõsorban szövetkárosodáshoz kapcsolunk vagy szövetkárosodásra utaló kifejezésekkel illetünk, esetleg mindkettõvel1. A császármetszés során a méhen belül elhelyezkedõ magzat a szülõcsatorna megkerülésével, a hasfalon és a méhen ejtett metszésen át születik meg, jut a külvilágba. A császármetszés emiatt a nagy hasi mûtétek közé tartozó beavatkozás, és a nagy hasi mûtétre jellemzõ postoperativ fájdalom követi. A postoperativ fájdalom nem szokványos akut fájdalom, más minõségû élmény, sajátos patofiziológiával és ezekbõl következõ sajátos kezelési elvekkel. A mûtét utáni fájdalom mértékét számos tényezõ befolyásolhatja (pl. egyéni érzékenység, félelem, tûrõképesség, elõzõ tapasztalatok)2. A mûtét utáni fájdalomcsillapítás a beteg illetve a gyermekágyas anya fájdalmának enyhítése mellett azért is fontos, mert a fájdalom akadályozza a megfelelõ mélységû légzést, a köhögést, és a korai mobilizálást, mely hiányában gyakrabban alakulnak ki a mûtétet követõ légzõszervi és tromboembóliás szövõdmények, meghosszabítja a kórházban tartózkodás idejét, és akadályozza az újszülött szoptatását és zavartalan ellátását.
Kutatásunk célpopulációját császármetszésen átesett nõk adták, akik a mûtétet követõ elsõ 24-72 órában, de már az elsõ felkeltés után voltak. Kizárási kritériumként a magzati halálozást és az újszülött halálát határoztuk meg. A vizsgálat eszközéül egy általunk összeállított kérdõívet használtunk, a postoperativ fájdalom felmérésére a numerikus osztályozó skálát (NRS) alkalmaztuk. A kérdõívek kiosztására 2008. október 1. és 2008. december 27-e között került sor a Pécsi Tudományegyetem Szülészeti és Nõgyógyászati Klinikájának Gyermekágyas Osztályán valamint a Baranya Megyei Kórház Gyermekágyas Osztályán. A vizsgálati idõ alatt a két intézménybõl összesen 181 darab kérdõívet kaptunk vissza értékelhetõ formában. A statisztikai adatok elemzésére khi2 próbát, t-próbát, varianciaanalízist, Pearson-Sperman korrelációs-együttható vizsgálatot alkalmaztuk. Az adatok feldolgozása SPSS 15. statisztikai programmal és Microsoft Excel programmal történt.
A fájdalomingerre való reagálás egyénenként eltérõ. Nincs két ember, aki azonos módon élné meg ezt a kellemetlen érzést, és két fájdalmas esemény nem vált ki ugyanolyan választ. A fájdalomcsillapítás kidolgozásához, illetve megfelelõ módjának megválasztásához legelõször a fájdalom felmérése szükséges, amelyet mindig a beteg szempontjából kell végezni! Mind a nemzetközi mind pedig a hazai szakirodalom áttekintése során azt tapasztaltuk, hogy a postoperativ fájdalmat, így a császármetszést követõ fájdalmat befolyásoló tényezõk között a szomatikus faktorok mellett pszichológiai faktorok is azonosíthatók, melyek együttesen határozzák meg a fájdalomintenztiást, amely pedig ebbõl adódóan egyénenként eltérõ eredményeket mutat, így a fájdalomcsillapítás mindig individuális kell, hogy legyen 3,4,5. Jelen tanulmányunk során azokat a faktorokat vizsgáltuk, amelyek befolyásoló tényezõként szerepelhetnek a császármetszést követõ fájdalom intenzitását illetõen, illetve amelyek létükkel vagy nem létükkel csökkenthetik vagy növelhetik ennek a kellemetlen érzésnek az erõsségét. Továbbá vizsgáltuk, hogy szociodemográfiai tényezõk közül az iskolai végzettség és a családi állapot, a szomatikus tényezõk közül a Body Mass Index és az érzéstelenítési módszer, a pszichológiai faktorok közül pedig az esetleges elõzõen átélt császármetszés emlékei befolyásolhatják-e a császármetszést követõ fájdalmat.
8
Eredmények Szociodemográfiai tényezõk a császármetszést követõ posztoperatív fájdalom esetében Iskolai végzettség Jelen vizsgálatunk eredményeinek alakulása az iskolai végzettség tekintetében azt mutatja, hogy a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezõ anyák fájdalma szignifikánsan intenzívebb volt (p=0,01), mint az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezõ anyák fájdalmának intenzitása. Az 1. ábra is jól szemlélteti eredményünket, melynek elkészítéséhez a kérdõívekbõl kapott fájdalomértékeket 3 kategóriában határoztuk meg. 1. ábra Iskolai végzettség és a mĦtét utáni legnagyobb fájdalom n = 183
F Á J D A L O M alapfokú
középfokú
felsĘfokú
ISKOLAI VÉGZETTSÉG 1. ábra
Az iskolai végzettség befolyásoló szerepét vizsgáltuk a császármetszést követõ fizikai aktivitás szintjével is (2. ábra). A magasabb iskolai végzettséggel rendelkezõ anyák postoperativ idõszakbeli fizikai aktivitása szignifikánsan jelentõsen alacsonyabb volt (p=0,01; MT=0,440;0,859), mint a vizsgált populáció alapfokú végzettséggel rendelkezõ tagjainak fizikai aktivitása.
ÁPOLÁSKUTATÁS
2009. 23. évf. 4. szám
2. ábra
3. és 4. ábra Iskolai végzettség és a mĦtét utáni fizikai aktivitás mértéke Korábbi császármetszés és a mĦtét utáni általános fájdalom n = 183 n=183
7,0 F Á J D A L O M
A K T I V I T Á S
6,5
6,0 1. 2. 3. 4.
5,5
nem volt pozitív emlék negatív emlék egyéb
5,0 alapfokú
középfokú
1
felsĘfokú
Családi állapot
3
4
Korábbi császármetszés és a mĦtét utáni legnagyobb fájdalom
A vizsgált populáció tagjait családi állapotuk szerint 4 csoportba soroltuk be. A 4 csoport közül az „elvált anyák” csoportjába tartozó válaszadók szignifikánsan alacsonyabb fájdalomintenzitást jeleztek fájdalomskáláikon, mint a vizsgált populáció többi tagja (p=0,05). Szomatikus tényezõk befolyásoló szerepe a császármetszést követõ fájdalom esetében Body Mass Index A kérdõívünket kitöltött anyákat Body Mass Index értékeik szerint 5 kategóriába osztottuk. A fájdalom intenzitásában jelentkezõ szignifikáns különbséget a „túlsúlyos” és a „szélsõségesen obez” anyák esetében kaptunk mind a mûtét utáni általános (p=0,009), mind pedig a legerõsebb fájdalmat (p=0,02) vizsgálva. A „túlsúlyos” kategóriába tartozó anyák nagyobb erõsségû fájdalomintenzitást mutattak, mint a „szélsõségesen obez” tagok. Érzéstelenítési módszer: Eredményeink az érzéstelenítési módszer tekintetében azt mutatták, hogy a vizsgált populáció azon tagjai, akiknél altatás mellett végezték a császármetszést, a mûtét utáni általános (p=0,002) és a mûtét utáni legnagyobb (p=0,041) fájdalom szignifikánsan magasabb volt a periduralis anaesthesia mellett operált anyák fájdalmához képest. Korábbi emlékek, mint pszicholgiai faktor befolyásoló szerepe a császármetszést követõ fájdalom esetében Az 3. és 4. ábra a korábbi császármetszés léte vagy nem léte, valamint az afelõl hozott emlékek függvényében szemlélteti a vizsgált populáció császármetszést követõ postoperativ fájdalmának erõsségét. Studentféle t-próbával számolva a „pozitív” emlékekkel bíró anyák szignifikánsan alacsonyabb fájdalomintenzitást mutattak a mûtétet követõ általános (p=0,023) és legnagyobb (p=0,009) fájdalom tekintetében is, mint a „negatív” emlékekkel rendelkezõ tagok.
2009. 23. évf. 4. szám
2
KORÁBBI CSÁSZÁRMETSZÉS 3. ábra
ISKOLAI VÉGZETTSÉG 2. ábra
n=183
F Á J D A L O M
8,0 7,7 7,5 7,2
1. 2. 3. 4.
7,0 6,7 1
2
3
nem volt pozitív emlék negatív emlék egyéb
4
KORÁBBI CSÁSZÁRMETSZÉS 4. ábra
Megbeszélés Tanulmányunk eredményei arra engednek következtetni, hogy a császármetszést követõ fájdalom intenzitását több tényezõ együttesen befolyásolhatja, csökkentheti, avagy növelheti. E befolyásoló faktorok nem csak szomatikus tényezõk lehetnek, hanem azokon kívül nagy jelentõséget kell fordítanunk a szociodemográfiai és pszichológiai faktorok fájdalomintenzitást befolyásoló szerepére is. A szociodemográfiai tényezõk közül a családi állapotot és az iskolai végzettséget tanulmányozva azt találtuk, hogy az „elvált” vagyis az egyedülálló anyák császármetszést követõ postoperativ fájdalma intenzitásában nagyobb értékeket mutatott 6, valamint a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezõ anyák fájdalma szintén magasabb intenzitású volt. A fájdalommagatartás társadalmi minták alapján alakul ki, hogy ki hogyan fejezi ki a fájdalmat. Block és mti szerint 7 a házastársi kapcsolat is befolyásolhatja a fájdalomviselkedés kialakulását. Tanulmányunk során vizsgáltuk a Body Mass Index, valamint az érzéstelenítési módszer befolyásoló szerepét a császármetszést követõ fájdalmat illetõen. Eredményeink azt mutatják, hogy a „szélsõségesen obez” anyák kisebb fájdalommal bírtak a postoperativ idõszakban, mint a „túlsúlyos” anyák. Az érzéstelenítési módszert illetõen az altatásos csoport postoperativ fájdalmának intenzitása magasabb volt, mint a periduralis anaesthesia mellett operált anyáké.
ÁPOLÁSKUTATÁS
9
Ez magyarázható azzal, hogy periduralis anaesthesia esetén könnyebben és hatékonyabban lehet csillapítani a postoperativ fájdalmat is a mûtét után a kanülön keresztül beadott gyógyszerek segítségével. A biofizikális modell szerint a fájdalomérzet megélését a beteg fizikai, pszichológiai és szociális állapota egyaránt képes befolyásolni. Az egyes tényezõk aránya betegenként változhat. Egy mechanikai úton elszenvedett fájdalom a késõbbiekben az attól való félelem miatt krónikus fájdalomérzetet válthat ki 8. Madelon és mti 2007-es tanulmánya 5 szerint a mûtétet követõ postoperativ fájdalom mértékét is a félelem és az optimizmus tudja leginkább befolyásolni. Jelen tanulmányunkban a korábbi császármetszés szerepét vizsgálva, mi is hasonló eredményeket kaptunk, hiszen ha az emlékek „pozitívak” valószínûsíthetõen kevésbé fél az anya a fájdalomtól, mintha „negatív” élményekkel rendelkezne az elõzõ császármetszését illetõen. Tanulmányunk során a két csoport fájdalma között jelentõs különbség mutatkozott. Összefoglalva eredményeink azt mutatják, hogy a császármetszést követõ fájdalom intenzitásában befolyásoló szerepe lehet az iskolai végzettségnek, a családi állapotnak, mint szociodemográfiai és szociokultúrális tényezõnek, a Body Mass Indexnek és az érzéstelenítés módszerének, mint szomatikus faktornak, valamint pszichológiai faktorok közül az elõzõ emlékek is csökkenthetik vagy növelhetik a fájdalomskálák értékét. A fájdalmat, így a postoperativ fájdalmat is, mint ahogy azt már többször is hangsúlyoztuk, minden ember szubjektíven éli meg, amelynek problémájával minden egészségügyi dolgozó szembe néz. A fájdalomcsillapítás, és módszerének a kidolgozása, illetve megválasztása akkor a leghatékonyabb, ha az egészségügyi dolgozó megérti annak természetét, betege fájdalomérzékelését, és megszabadul személyes elõítéleteitõl. Mindezekre tekintettel a fájdalom kezelésének mindig individuálisnak, egyénre szabottnak kell lenni.
IRODALOMJEGYZÉK 1. Tajti János, Szok Délia, Vécsei László A fájdalom pályarendszer transzmitterei a klinikai gyakorlatban Orvosképzés 1997; 72: 98-105 2. Borsodi Marianna, Darvas Katalin, Vimláti László Posztoperatív fájdalomcsillapítás Magyar Orvos 2005; 13: 24-7 3. Peter H. Pan, Robert Coghill, Timothy T. Houle, Melvin H. Seid, Michael Lindel, R. Lamar Parker, Scott A. Washburn, Lynne Harris, James C. Eisenach Multifactorial Preoperative Predictors for Postcesarean Section Pain and Analgesic Requirement. Anesthesiology 2006; 104:417-25 4. Michael Granot, Lior Lowenstein, David Yarnitsky, Ada Tamir, Etan Z. Zimmer Postcesarean Section Pain Prediction by Preoperative Experimental Pain Assesment. Anesthesiology 2003; 98:1422-6 5. Madelon L. Peters, Micha Sommer, Janneke M. de Rijke, Fons Kennels, Erik Heineman, Jacob Patijn, Marco A. E. Marcus, Johan W. S. Vlaeyen, Maartem van Kleef Somatic and Psychologic Predictors of Long-term Unfavorable Outcome After Surgical Intervention Naals of Surgery 2007; 245: 487-94 6. Póka Róbert, Bereczki Erika, Petõ Irén A szülési fájdalom mérésével szerzett tapasztalataink. Magyar Nõorvosok Lapja 1997;60:93-6 7. Kulcsár Zsuzsanna Egészségpszichológia Elte Eötvös Kiadó, Budapest 1998. 8. Szendei György A krónikus kismedencei fájdalom okai LAM 2005;15:45-52
Dr. Kriszbacher Ildikó Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar, Ápolás- és Betegellátás Intézet
I. ÉRTESÍTÕ Tisztelt Kollégák! 2010 nyarán a Sántha Kálmán Szakkórház Nonprofit Kft. a Magyar Ápolási Egyesület szakmai együttmûködésével rendezi meg a Pszichiátriai Szakdolgozók XI. Országos Kongresszusát. A konferencia helyszíne Nagykálló Egy konferencia sikere sok tényezõ együttes hatása, de talán a legfontosabb a gazdag szakmai tartalom. Ön azzal járulhat hozzá közös sikerünkhöz, ha részvételével vagy elõadásával emeli a rendezvény szakmai értékét. A rendezvény részletes programjával kapcsolatban hamarosan bõvebb információt találhat honlapunkon. (www.apolasiegyesulet.hu)
10
ÁPOLÁSKUTATÁS
2009. 23. évf. 4. szám
A krónikus stressz jelentõsége „nagyrizikójú” munkahelyen dolgozóknál és a körükben tapasztalható magas vérnyomás betegségben Dér Anikó1, Karamánné Pakai Annamária1, Németh Katalin2, Kovács Gyöngyi3, Lantos Zsuzsanna4, Köbli Mónika4
munkanélküliek aránya a gazdaságilag aktív népességhez viszonyítva (1. sz. ábra).
Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar Ápolás és Betegellátás Intézet, Zalaegerszeg 1
2 Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar Ápolás és Betegellátás Intézet, Pécs 3 Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar Ápoló Szak, Szombathely
Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar Ápolás és Betegellátás Intézet, Szombathely 4
Bevezetés A keringési szervek betegségei közismerten vezetõ helyet foglalnak el hazánk lakosságának halálozásában. Elgondolkodtató, hogy míg a kardiovaszkuláris betegségekben profilaxisként alkalmazott gyógyszerek (pl. acetilszalicilsav) eladási forgalma nõ, addig az akut szívinfarktusos esetek száma nemhogy nem csökken, hanem továbbra is növekvõ tendenciát mutat. (1) Számos hazai kutatás tárgyát képezte, hogy a keringési zavarok okozta morbiditási, mortalitási mutatók hátterében a „klasszikus”, jól mérhetõ rizikótényezõk mellett (pl. zsíranyagcsere-zavar, hypertonia, dohányzás, obesitas, stb.) milyen tényezõk játszanak szerepet még. Így például, vizsgálták a meteorológiai tényezõk befolyását (2, 3, 4, 5), illetve a krónikus stressz - a magyar középkorú férfiakat sújtó idõ elõtti halálozás egyik legfontosabb befolyásolható pszichoszociális rizikójának - jelentõségét. (6, 7) Megvizsgálva a Nyugat-Dunántúli régió kardiovaszkuláris morbiditási mutatóit, 2005-tõl olyan növekvõ mutatókat találunk, amelyek hátterében szintén a krónikus stressz és az azzal való elégtelen megküzdés valószínûsíthetõ. Zalában, 2006-2007-ben a hypertoniás betegek száma nõknél 24%-kal, a férfiaknál 26%-kal nõtt, az ischaemiás szívbetegek számában nõknél 45%-kos, férfiaknál 35%-kos növekedés írható le 2005-höz képest (forrás: Egészségügyi Statisztikai Évkönyv). A régióban a társadalmi-gazdasági változások között a munkaerõpiac átrendezõdése a legjelentõsebb. A regionális munkaügyi központ adatai alapján elmondható, hogy különösen Zala megyében nõtt a Zala megye
1. sz. ábra: Nyilvántartott álláskeresĘk gazdaságilag aktív népességhez viszonyított relatív m utatója 1997- 2007 között (havi átlag) a Nyugat-Dunántúli régióban %
GY-M-S megye NYDunántúli régió
10 9 8 7 6 5 4 3
Suzuki és mtsai (Japán, 2003) az aktív és elkerülõ coping (megküzdés) stratégiák pszichofiziológiai és pszichológiai következményeit vizsgálták stresszhelyzetet jelentõ körülmények között 40 egészséges férfi egyetemistán. Összefüggést tudtak leírni a szívfrekvencia és a vérnyomás változása, illetve az aktív küzdés mértékét mutató pontérték változása között. A bõrellenállás és a pszichológiai következmények mértéke pedig az elkerülõ magatartást provokáló distressz mértékét mutató pontértékkel korrelált. Ezek az eredmények azt feltételezik, hogy az aktív és elkerülõ coping mechanizmusok eltérõ következményekkel járnak más-más rendszerekre hatva. (10) Ezt a japán modellt átvetíthetjük a munka világára: nem mindegy, hogy a munkavállaló az elõrelépés reményében vagy épp az elbocsátástól való rettegés miatt mobilizálja erõforrásait. Munkacsapatunknak lehetõséget adott egy a Nyugat-Dunántúli régióban mûködõ, megyei vonzáskörû, profitorientált multinacionális cég és a régió egyik Rendõr-fõkapitánysága egy keresztmetszeti vizsgálat véghezvitelére munkavállalói körében 2008-ban. A vizsgálat célja volt: I. összehasonlítani a krónikus stressz szempontjából magas kockázatnak kitett dolgozók szubjektív krónikus stressz érzetét és coping (megküzdõ) mechanizmusait nem kiemelt kockázatú munkahelyen dolgozókéval; feltételezve, hogy a magas kockázatú dolgozók rosszabb mutatókat produkálnak. II. bizonyítani, hogy az idegenrendészeten dolgozóknál kialakult stressz hozzájárul a hypertonia kialakulásához. A kutatás nem csak a munkahelyi körülmények indukálta stresszorokkal, stresszhatásokkal foglakozik, hanem komplexebb szociodemográfiai szempontból vizsgálja a krónikus stressz jelenlétét a munkavállalók életében. Hasonló vizsgálatban tapasztaltuk ugyanis, hogy a munkahelyi stressz kialakulását nagymértékben határozzák meg azon tényezõk, amelyek általában is predesztinálják a krónikus stresszhatásokat és megküzdési mechanizmusokat (pl. gyermekkori szocializáció, iskolai végzettség, személyiségtípus, stb.) (11) Vizsgálati anyag és módszerek
2 1 0 1997
Egyre több bizonyíték van arra vonatkozóan is, hogy a munkavégzés körülményei hozzájárulnak a krónikus stressz, és annak pszichoszomatikus következményeinek kialakulásához. Magyarországon végzett vizsgálatok eredményei is igazolják a tényt, hogy a szívinfarktus morbiditás heti csúcspontja hétfõre esik, majd folyamatos csökkenõ tendenciát mutat, mely jelenség hátterében a hét elsõ munkanapján a munkával kapcsolatos pszichés és fizikai tényezõk által kiváltott stressz valószínûsíthetõ. (8, 9)
év 1998
1999
2000
2001
2002
2009. 23. évf. 4. szám
2003
2004
2005
2006
2007
Az ismeretlen valószínûségû, kényelmi technikával vett 150 fõs mintát három vizsgálati csoportra osztottuk.
ÁPOLÁSKUTATÁS
11
A nagy rizikójú csoportot a Rendõr-fõkapitányság 99 hivatásos dolgozója közül a 46 fõ nem hypertoniás rendõr alkotta, akiknél a kontrollcsoportot a multinacionális cég 51 dolgozója képezte. A hypertoniastressz jelenség vizsgálatához a vizsgálati csoportot az 53 fõ hypertoniás rendõr képezte, az õ esetükben a kontrollt a nem hypertoniás rendõrök jelentették. A minta legfontosabb demográfiai jellemzõit az 1. sz. táblázat foglalja össze. A vizsgálati és kontroll csoport demográfiai összetétele alapján összehasonlítható, a nembeli, életkor és iskolai végzettség szerinti megoszlásban nincsenek súlyosan torzító különbségek.
Kor (év) minimum kor (év) maximum kor (év) Nõk Férfiak Középfokú iskolai végzettség Felsõfokú iskolai végzettség Beosztott munkakör Vezetõ munkakör
alá (12, 13). Magyar adaptációját dr. Purebl György, dr. Rózsa Sándor, dr. Kopp Mária (Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet) és munkatársai végezték. (14) A kérdõív felépítése az alábbiak szerint vázolható: I. Demográfiai adatok; II. Stressz mérése (5 skálán): 1. Gyermekkori traumák és szülõi bánásmód, 2. Az élet változásai a közelmúltban, 3. Testi tünetek, 4. Pszichológiai tünetlista, 5. Magatartás és érzelmek feltárása; II. Megküzdés mérése (5 skálán): 1. Egészséggel kapcsolatos szokások, 2. Társas támogatottság, 3. Stresszre adott válasz, 4. Elégedettség az élettel, 5. Életcélok
Hypertoniás rendõrök (n1=53) 35 26 57 32 % 68 %
Nem hypertoniás rendõrök (n2=46) 36 24 55 24 % 76 %
Céges dolgozók (n3=51) 35 23 56 57 % 43 %
90 %
93 %
73 %
10 %
7%
27 %
81 %
87 %
76 %
19 %
13 %
24 %
1. sz. táblázat: A minta demográfiai jellemzői Az adatgyûjtés eszközének Richard Rahe Rövidített Stressz Kérdõívét választottuk. Richard Rahe és munkacsoportja (2000) egy olyan többdimenziós önjellemzõ mérõeszközt fejlesztettek ki, amely alkalmas a krónikus stresszhatások és a rendelkezésre álló megküzdõ kapacitások átfogó felmérésére, és a két terület egymáshoz viszonyított mértékének megállapítását teszi lehetõvé. A mérõeszközzel végzett amerikai és japán vizsgálati eredmények a skálák megbízhatóságát és érvényességét támasztják Nem hypertoniás rendõrök (n2=46) Skála Elsõ 18 év terheltsége Változások a közelmúltban Testi tünetek Pszichológiai tünetek Magatartás és érzelmek
Társas támogatottság A stresszre adott válasz Elégedettség az élettel Életcél és kapcsolatok
pontot érnek) Az 5 stressz-skála standard pontszámainak összeadásával az összesített stressz-mutató számítható ki, az 5 megküzdõ kapacitást feltáró skála összegzése pedig az összesített megküzdési mutatót eredményezi. A két összesített mutató különbsége a Globális Stressz és Megküzdési Indexet alkotja. Az adatok elemzése SPSS 17.0 programmal kétmintás t-próba és χ2 – próba számítással történt. Céges dolgozók (n3=51)
Átlagos stressz mutató 7,2 Jó 353 Elégséges 4,6 Elégséges 2,4 Jó 7,6 Elégséges
Skála Egészséggel kapcsolatos szokások
A kérdõív 10 skálájának nyerspontszámai az egyes válaszok melletti pontszámok egyszerû összegzésével számíthatók ki (néhány válasz pontszáma empirikus vizsgálati eredmények alapján súlyozott). A nyerspontszámok standard értékekbe történõ átszámítása a normáleloszlás kvartilisein alapul (pl., ha egy személy nyerspontszáma a legalacsonyabb kvartilisbe esik, akkor 0 pontot kap, míg ha a legmagasabba, akkor 3 pontot, a közbülsõ tartományok 1 és 2
6,7 Jó 280 Jó 6,9 Aggodalomra okot adó 4,31 Elégséges 9,55 Aggodalomra okot adó Átlagos coping mutató
14,5 Jó 8,5 Elégséges 13,8 Jó 10 Elégséges 11,7 Jó
12,5 Elégséges 8,9 Elégséges 11,9 Elégséges 9,7 Elégséges 11,7 Jó
Kétmintás t-próba p érték 0,46 0,04 <0,01 <0,01 0,01 Kétmintás t-próba p érték 0,01 0,45 <0,01 0,6 0,96
2. sz. táblázat: A krónikus stressz szempontjából magas kockázatnak kitett dolgozók szubjektív krónikus stressz érzetének és megküzdő mechanizmusainak összehasonlító elemzése nem kiemelt kockázatú munkahelyen dolgozókéval
12
ÁPOLÁSKUTATÁS
2009. 23. évf. 4. szám
Eredmények I. A krónikus stressz szempontjából magas kockázatnak kitett dolgozók szubjektív krónikus stressz érzetének és megküzdõ mechanizmusainak összehasonlító elemzése nem kiemelt kockázatú munkahelyen dolgozókéval (2. sz. táblázat) 1. Koragyermekkori stresszhatások A koragyermekkori stresszha-tásokat a Gyermekkori traumák és a Szülõi bánásmód alskálák mérik. A Gyermekkori traumák alskála 8 kérdésbõl áll, amelyek a szülõk válására és halálára, az iskolából való kizárásra, a törvénnyel való összeütközésre, valamint testi, lelki vagy szexuális zaklatásra kérdez rá. A szülõi bánásmódot feltérképezõ 9 tételbõl álló alskála a szülõk érzelmi támogatásának mértékére, a család és a rokonság összetartozására és a nevelési légkörre vonatkozó kérdéseket tartalmaz. Az elsõ 18 év tekintetében rendõrök és cégesek hasonló eredményeket produkáltak, jónak értékelhetõ az elsõdleges majd a másodlagos szocializáció eredményessége is a vizsgált mintában. 2. Elmúlt egy év terheltsége Az Életesemény Lista 54 jelentõs életesemény feltárását célozza, amelyet Rahe és munkatársai korábban kifejlesztett 77 tételes életesemény listájukból dolgoztak ki. A lista pozitív és negatív életesemények széles körét öleli fel: egészségi állapot, munka, otthon és család, a személyes életvitelben és a szociális kapcsolatokban történõ változások, gazdasági változások. Az életeseményeket az elmúlt évre visszamenõleg kellett megítélni. A stressz mutató kiszámítása az egyes életesemények súlyozott összegzésével történik. A céges dolgozók jó, a rendõrök már csak elégségesnek értékelhetõ eredményt értek el. Részleteiben különbség található, hogy az élet mely területe a leginkább stresszes: rendõröknél a munka és család, céges dolgozóknál a család és a személyes és szociális változások. 3. Testi tünetek A Testi tünetek lista az egészségi problémák 8 területét 3-3 kérdéssel tárja fel: légúti problémák, gyomor- és bélrendszeri problémák, szív- és érrendszeri problémák, általános egészségi állapot, mozgásszervi tünetek, idegrendszeri problémák, nemi- és kiválasztó szervrendszeri zavarok, bõrproblémák. A kitöltõnek az elmúlt évet alapul véve kell megítélnie a felsorolt problémák elõfordulását. A rendõrök egészégi állapotuk értékelésekor elégséges, a céges dolgozók azonban már aggodalomra okot adó eredményeket produkáltak. Különösen riasztó ez az érték, ha belegondolunk, hogy az átlag életkoruk csak 35 év volt! 4. Pszichológiai tünetek A Pszichológiai tünetlista 12 kérdésbõl áll, melybõl hat a depresszió, míg a másik hat a szorongás feltárását célozza. A mérõeszközt kitöltõ személy az elmúlt
2009. 23. évf. 4. szám
egy évet figyelembe véve ítélheti meg az affektív zavarokra utaló tüneteket. A rendõrök jó eredményeket értek el, azonban a céges dolgozóknál tapasztalható volt a pszichés terheltség: csak elégségesnek minõsíthetõ értékeket látunk. 5. Magatartás és érzelmek A Magatartás és érzelmek feltárására kifejlesztett kérdéscsoport két nagy területre, az A-típusú és a C-típusú viselkedésre utaló jellemzõk mérésére irányulnak. Az A-típusú viselkedésre 12 kérdés irányul, amelyek a munkával kapcsolatos magatartást, perfekcionizmust, sürgetettség érzését, versengést és a türelmetlenség érzését mérik. A C-típusú viselkedés feltárására irányuló 12 kérdés az alábbi kérdéscsoportok köré szervezõdik: magabiztosság, érzelmek és társas kapcsolatok (problematikus) kezelése. 1981-ben az Amerikai Szívgyógyászok Társasága az A-típusú viselkedést besorolta a koszorúér-betegség kockázati tényezõi közé. Az A-típusú személyiség és a kardiovaszkuláris morbiditás közötti összefüggések számos vizsgálat tárgyát képezik (15, 16, 17). A C típusú személyiség jellemzõi: maximális elfogadás vágya miatt önfeladás és mindenki kedvére tevés, szélsõséges alkalmazkodás, érzelmek kifejezésének képtelensége, pesszimizmus, tökéletesség igénye, problémák felnagyítása. Az C-típusú személyiséggel bírók coping startégiáira a személyiségükbõl adódóan az elkerõlõ coping jellemzõ, mely coping típussal a bõr elektromos aktivitását, ellenállását hozták kapcsolatba, illetve pozitívan korrelál a stressz pszichológiai következményeivel. A mintában mindkét személyiségtípus jellemzõi dominánsan jelen vannak. Az ilyen személyiségtípus a modellek alapján valószínûleg pozitívan korrelál a stressz pszichológiai következményeivel. Összességében a céges dolgozók mutattak nagyobb fokú stressz értékeket ebben a dimenzióban is. 6. Egészséggel kapcsolatos szokások A megküzdést feltáró skálák közül az elsõ az Egészséggel kapcsolatos szokások feltárását célozza. A 13 kérdés az alábbi négy kérdéscsoport köré szervezõdik: Káros szenvedélyek, étrend, testmozgás, életritmus. A 13 kérdésre adott válaszok összegzése egy általános egészségmagatartási mutatóban fejezhetõ ki: rendõröknél e mutató a jó, céges dolgozóknál csak elégséges kategóriában mozog. 7. Társas támogatottság; 8. Stresszre adott válasz; 9. Elégedettség az élettel; 10. Életcél és kapcsolatok (koherencia) A megküzdést mérõ további négy alskála a következõképp alakul: a Társas támogatottságot 7 kérdéssel méri; a Stresszre adott válasz alskála 10 tételbõl áll, amely a különbözõ életesemények által kiváltott stresszválaszok egyéni mintázódásait térképezi fel. Az Elégedettség az élettel alskálát 8 kérdés alkotja, amelyek az alábbi területekre kérdeznek rá: általános egészségi állapot, család, munka, személyes
ÁPOLÁSKUTATÁS
13
életvitel. A megküzdési kapacitások utolsó alskáláját az Életcél és kapcsolatok dimenzió alkotja. Az alskála 8 tételbõl áll. Összegezve az egyes kérdéscsoportokra adott válaszok eredményeit az alábbiak állapíthatók meg. Az Életcél, élet értelmessége (koherencia) dimenzióban jó eredményt ért el mindkét csoport. Az Elégedettség az élettel és a Társas támogatottság alskálákon már csak elégséges eredmény látható. Különbség a Stresszre adott válasz alskálán látható, amely a stresszválaszok egyéni mintázódásait térképezi fel. Ez alapján a rendõrök eredményesebb copingról tesznek tanúságot. II. Az idegenrendészeten dolgozóknál kialakult stressz és megküzdés vizsgálata a hypertoniában szenvedõk körében A vizsgálat másik részében a krónikus stressz jelentõségét vizsgáltuk a hypertoniás rendõrök körében. Kontrollcsoportot a nem hypertoniás rendõrök képezték. Az 5 stressz-mérõ skálából 4 skálán kétmintás t-próbával vizsgálva szignifikánsan rosszabb (p≤0,01), aggodalomra okot adó értéket mutattak a hypertoniások! Az 5 megküzdést mérõ skálából 4 skálán értek el szignifikánsan (p≤0,03) rosszabb értéket a hypertoniások. Aggodalomra okot adó érték a Társas támogatottság skálán volt tapasztalható körükben. Ezek az adatok egyértelmûen alátámasztják a krónikus stressz szignifikánsan markánsabb jelenlétét a hypertoniás rendõrök életében. (3. sz. táblázat) Nem hypertoniás rendõrök (n1=53) Skála Változások a közelmúltban Testi tünetek Pszichológiai tünetek Magatartás és érzelmek
Társas támogatottság A stresszre adott válasz Elégedettség az élettel
Az 5 stresszt mérõ skála pontszámából ki tudtuk számolni az Összesített stressz-mutatót. A rendõröknél a mutató értéke 7,3, ennek standard értéke a „jó” kategóriába esik. A cégeseknél a mutató értéke 8,9, standard értékelés szerint az „elégséges” kategóriát jelenti. A különbség kétmintás t-próbával vizsgálva is szignifikáns (p= 0,01). A várttal ellentétben tehát a rendõrök végsõ soron jó értéket értek el (noha az életesemény-listából egyértelmûen kiderül, hogy a legnagyobb rizikót mégiscsak a munkavégzés jelenti számukra), és rosszabb eredményt pont a céges dolgozók mutattak még éppen elégséges értékkel! A stresszhatások önmagában való vizsgálata azonban nem elegendõ következtetések levonásához. A stresszkutatás paradigmaváltáson ment át. A patogenikus modellt, melynek fõ kérdése „Mi okozza a megbetegedést?” felváltja vagy kiegészíti a salutogenikus modell, melynek fõ kérdése „Mi szavatolja az egészségességet a nehezített életkörülmények ellenére is?”, vagyis a megküzdésre helyezi a hangsúlyt. E modellt Antonovsky (1987) nevéhez kapcsolják általában, mely modellnek a központi hipotézise az, hogy minél nagyobb koherencia-érzékkel rendelkezik valaki, annál valószínûbb, hogy megfelelõ módon tud majd megküzdeni a rá nehezedõ pszichoszociális stresszorokkal. A koherencia érzéknek három komponense van: a felfogóképesség (az összefüggések megértésére való képesség), a források kezelésére való képesség (annak érzése, hogy a változások elõre Hypertoniás rendõrök (n2=46)
Kétmintás t-próba p érték
Átlagos stressz mutató 353 Elégséges 4,5 Jó 2,4 Jó 7,5 Elégséges
Skála Egészséggel kapcsolatos szokások
vártunk a nem kiemelt kockázatú munkahelyen dolgozókénál.
456 Aggodalomra okot adó 9,5 Aggodalomra okot adó 5,3 Aggodalomra okot adó 9,6 Aggodalomra okot adó
<0,01 <0,01 <0,01 0,01 Kétmintás t-próba p érték
Átlagos coping mutató 14,5 Jó 8,5 Elégséges 13,8 Jó 10 Elégséges
11,9 Elégséges 7,39 Aggodalomra okot adó 12 Elégséges 8,43 Elégséges
<0,01 0,03 <0,01 0,01
3. sz. táblázat: Az idegenrendészeten dolgozóknál kialakult stressz és megküzdés összehasonlító elemzése hypertoniában szenvedők és nem szenvedők körében. Megbeszélés Elsõ hipotézisünk szerint a krónikus stressz szempontjából magas kockázatnak kitett rendõrségi dolgozóknál magasabb szubjektív krónikus stressz érzetet
14
jelezhetõk, és úgy is alakulnak, ahogy az ésszerûen elvárható) és az értelmesség. A fõkomponens a hit az élet értelmében. Független nemtõl, kortól, iskolázottságtól.
ÁPOLÁSKUTATÁS
2009. 23. évf. 4. szám
Vizsgálatunkban az 5 megküzdést mérõ skála összpontszámaiból az Összesített megküzdési mutató számítható ki. A mutató értéke a rendõröknél: 8,1, standard értéke a „jó” kategóriát jelenti, a cégesek 7,0 értékû mutatót produkáltak, melynek standard értéke „elégséges”. A különbség kétmintás t-próbával vizsgálva szignifikáns (p= 0,04). A rendõrök tehát hatékonyabb copingról tettek tanúságot, végsõ soron jó értéket értek el, a magasabb stressz-szint mellett a céges dolgozóknál viszont kevésbe hatékony coping valószínûsíthetõ, tovább súlyosbítva így az állapotukat.
ehhez a „tanult” reakcióhoz a betegek ragaszkodnak. Terápia és megelõzés vonatkozásában így a kognitív viselkedés terápiás módszerrel jó eredményt lehet elérni. Következtetésképp elmondható:
Nem profitorientált illetve nagyrizikójú munkahelyeken – mint amilyen a katasztrófa-elhárítás, egészségügyi ellátó rendszer, oktatás – születtek már hazai kutatások, amelyek a munkavállalók pszichés terheltségét vizsgálták (18, 19). Jelen felmérés igazolta, hogy a nem kiemelten stresszesnek tartott munkahelyeken is óriási jelentõsége lenne a psziA két összesített mutató különbsége a Globális Stressz chológiai alkalmassági vizsgálatoknak és rendszeres és Megküzdési Indexet alkotja (4. sz. táblázat). χ2 – pszichológiai szûréseknek. A munkavédelemrõl szópróbával vizsgálva szignifikáns a különbség (χ2 érték: ló 1993. évi XCIII. Törvény 2008. január 1-jétõl hatá9,15, df: 3, p= 0,027), a vártakkal ellentétben ez alaplyos módosítása emeli be a munkavédelem törvényi ján épp a magas kockázatnak nem kitett céges dolszintû szabályozásába a pszichoszociális kockázati gozók viselnek szignifikánsan nagyobb rizikót krónitényezõk kezelésének munkáltatói feladatát, egykus stressz szempontjából! ben meghatározva e tényezõ fogalmát is. Magyarországon és a nemzetközi gyakorlatban Cégesek (n3=51) is új feladatot jelent az ilyen kockázatok Globális stressz és Nem hypertoniás megküzdési index rendõrök (n2=46) fõ fõ ellenõrzése és kezelése. Ebben azonban Kiváló 11 6 nemcsak a munkavédelmi hatóságnak Jó 24 13 van szerepe, a krónikus stressz mérése új Elégséges 11 16 feladatokat jelent az ápolási folyamat voAggodalomra okot adó 7 16 natkozásában a hypertoniások ambuláns 4. sz. táblázat: Globális stressz és megküzdési index gondozásában (20) az alapellátás, szakela rendőröknél és a céges dolgozóknál látás és a foglalkozás-egészségügy területén is. Másik feltételezésünk, hogy az idegenrendészeten dolgozóknál kialakult krónikus stressz fokozottabb A bemutatott vizsgálatunknak volt néhány korlátja mértékben kimutatható a hypertoniás rendõröknél, és egyben gyengéje, mint például az alkalmazott kényelmi mintavételi technika random helyett, a reigazolódott. latív alacsony elemszám, illetve a hypertonia primer A Globális Stressz és Megküzdési Indexbõl vagy secunder eredetének tisztázatlansága, azonban egyértelmûen kiderül, hogy a krónikus stressz szig- jelen kutatás is alátámasztja, hogy a krónikus stressz nifikánsan (χ2 érték: 20,7, df:3, p=0,001) nagyobb jelenségköre ugyan összetett, de megfelelõ módszemértékben van jelen a hypertoniások életében (5. rekkel egyén és csoport szinten is vizsgálható. sz. táblázat). Irodalomjegyzék Hypertoniás Globális stressz és Nem hypertoniás 1. Kriszbacher I, Csoboth I, Bódis J.: A rendõrök megküzdési index rendõrök (n2=46) fõ miokardiális infarktus megelõzésére al(n1=53) fõ kalmazott acetilszalicilsav készítmények Kiváló 11 4 eladási forgalmának elemzése az országos Jó 24 7 gyógyszerforgalmi adatok tükrében. ÁpoElégséges 11 12 lásügy 2007, 20 (1), 28-29. Aggodalomra okot adó 7 23 Kriszbacher I, Bodis J, Csoboth I, 5. sz. táblázat: Globális stressz és megküzdési index a nem hypertoniás 2. Boncz I.: The occurrene of acut myocardial és hypertoniás rendőröknél infarction in relation to weather conditions. A vizsgálat nem tért ki ugyan a hypertonia okának ilInt J Cardiol. 2009, 135: 136-8. (2008). letve a primer vagy secunder típusának vizsgálatára, a szakirodalom azonban már evidenciaként kezeli, 3. Kriszbacher I, Czopf L, Bódis J.: Szezonális változások valamint az idõjárás hatása a szívinfarktus hogy a hypertonia rizikótényezõje lehet a stressz, gyakoriságára Magyarországon 2000-2004 között. ugyanakkor fordítva is igaz, a hypertonia, mint Orvosi Hetilap 2007, 22 (148), 731-6. krónikus betegség rizikótényezõje lehet a krónikus stressz kialakulásának. A pszichoszomatikus orvos- 4. Csoboth I, Varga A, Gazdag L, Bódis J, Kriszbacher lás érdekes megfigyelése szerint a vérnyomásemelés I.: Átmeneti iszkémiás agyi keringészavar tanulható válasz: a barbiturát hatásához hasonlóan elõfordulásának szezonalitása Magyarországon. csökkenti a szorongást, és alvást idéz elõ, a fájdaMagyar Epidemiológia 2007, 4 (1), 43-50. lomküszöb emelkedése jön létre. Mivel a környezeti hatások negatív érzelmi minõsítést csökkenti, ezért 5. Kriszbacher I, Bódis J, Boncz I.: A szívinfarktus ke-
2009. 23. évf. 4. szám
ÁPOLÁSKUTATÁS
15
letkezését befolyásoló meteorológiai tényezõk. Magyar Orvos 2007, 10, 41-43.
14. Rózsa S., Kõ N., Csoboth Cs. és mtsai: Stressz és megküzdés. A Rahe-féle Rövidített Stressz és Megküzdés Kérdõívvel szerzett hazai eredmények ismertetése. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 2006, 6 (4), 275-294.
6.
Kopp M., Kovács M. E. (szerk.): A magyar népesség életminõsége az ezredfordulón. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2006.
7.
Kopp M. (szerk.): Magyar lelkiállapot 2008. Esélyerõsítés és életminõség a mai magyar társadalomban. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2008.
8.
Répásy I, Kriszbacher I, Vas B, Vas G, Bódis J.: A szívinfarktus elõfordulásának szezonalitása nõknél. Magyar Nõorvosok Lapja 2007, 70, 377-381.
15. Keltikangas-Järvinen L, Hintsa T., Kivimäki M. és mtsai: Type A Eagerness-Energy Across Developmental Periods Predicts Adulthood Carotid Intima-Media Thickness. The Cardiovascular Risk in Young Finns Study. Arteriosclerosis, Thrombosis, and Vascular Biology 2007, 27: 1638.
9.
Kriszbacher I, Bódis J, Paska T, Sipos El, Boncz I.: A hét elsõ munkanapján lehet a tartós stressz a szívinfarktus gyújtószikrája. Magyar Epidemiológia 2008, 4 (3-4), 189-195.
16. Gallacher J. E. J., Sweetnam P. M., Yarnell J. W. G. és mtsai: Is Type A Behavior Really a Trigger for Coronary Heart Disease Events? Psychosomatic Medicine 2003, 65, 339-346.
10. Suzuki S., Kumano H., Sakano Y.: Effects of effort and distress coping processes on psychophysiological and psychological stress responses. International Journal of Psychophysiology 2003, 47, 117–128.
17. Friedman M., Rosenman R.H.: Type A behavior pattern: its associated with coronary heart disease. Annu. Clin. Res. 1971, 3, 300–312.
11. Dér A., Karamánné P. A., Németh K. és mtsai: Krónikus stressz vizsgálata profitorientált munkahelyen dolgozók körében. Magyar Orvos 2009, 17 (1-2), 36-40.
18. Salavecz Gy, Neculai K, Jakab E: A munkahelyi stressz és az énhatékonyság szerepe a pedagógusok mentális egészségének alakulásában. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 2006, 7 (2), 95-109.
12. Rahe R. H., Veach T. L., Tolles R. L. és mtsai: The stress and coping inventory: an educational and research instrument. Stress Medicine 2000, 16 (4): 199. 208.
19. Betlehem J, Tahin T, Warne T, Oláh A, Kriszbacher I, Boncz I, Bódis J.: A munka hatása a kórházi ápolók jóllétére Magyaroroszágon az EU csatlakozáskor. Nõvér 2007, 20 (6), 3-13.
13. Fukunishi I., Nakagawa, T., Nakagawa és mtsai: Validity and reliability of the Japanese version of the stress and coping inventory. Psychiatry and Clinical Neurosciences 1995, 49 (4): 195. 199.
20. Kriszbacher I.: Ápolási folyamat a hipertóniás betegek ambuláns gondozásában. Nõvér 1999, 12.(2), 15-17. Dér Anikó PhD hallgató
Tartalomjegyzék • Elnöki beköszönő
1. oldal
• Tájékoztatás székhelyváltozásról
1. oldal
• Dr. Balogh Zoltán – Tiszteletbeli szülésznő
2. oldal
• Pszichoszociális kockázatok felmérése és csökkentése a munkahelyeken
3. oldal
• I. értesítő - Szociális Szekció Konferenciája, Letenye
7. oldal
• A császármetszést követő fájdalom megítélése ...
8. oldal
• I. értesítő Pszichiátriai Szekció Konferenciája, Nagykálló
10. oldal
• A krónikus stressz jelentősége „nagyrizikójú” munkahelyeken
11. oldal ISSN 1216 - 5026
Impresszum Technikai adatok: méret: A/4 oldal; terjedelem: min. 16 + 4 oldal borító, belív: 80 g volumenizált mûnyomó; borító: 250 g matt mûnyomó, fóliázva, nyomtatás: ofszet; színek száma: 4 + 4, rácssûrûség: 60 I/cm (152 Ipi); kötészet: irkatûzve, terjesztés: országos. Megjelenés: évente 4 alkalommal • Hirdetésfelvétel: Medical Marketing Group • 6000 Kecskemét Bocskai utca 22. 3/7 • Tel: +36-76-451-233, Fax: +36-76-451-571 E-mail: mm@medicalmarketing. hu • www.medicalmarketing.hu AMagyarÁpolásiEgyesülettovábbképzõéstájékoztatókiadványa•Szerkesztõség:1085Budapest,GyulaiPálu.2.•Tel:+36-1-266-5935,Fax:+36-1-266-5935 • Mobil: +36-20-216-4280 • e-mail:
[email protected] • Felelõs kiadó: Bugarszki Miklós, elnök • Alapító fõszerkesztõ: Mucha Márkné • Szakmai fõszerkesztõ: Bugarszki Miklós, elnök • Állandó szerkesztõ bizottsági tagok: Dr. Baráthné Kerekes Ágnes, Dr. Téglásyné Bácsi Mária, Kovács Nikolett, Németh Gyuláné, Tunyi Tünde • Kiadja: A Magyar Ápolási Egyesület •Technikai kiadó: Medical Marketing Group • Felelõs vezetõ: Varga Zsolt István • Mobil: +36-70-331-4581 Nyomda: PRINT CITY KIADÓ ÉS NYOMDA Kft. • 1075 Budapest, Asbóth u. 15. félemelet • Tel./Fax: 343-1980, 344-4711, 351-9150 E-mail:
[email protected] • www.printcity.hu • Grafika, tervezés, tördelés: Kovács Tímea, Csepán Annamária • Korrektor: Bugarszki Miklós, Mihály Éva, Németh Gyuláné A hirdetések tartalmáért a szerkesztõség nem vállal felelõsséget. Kéziratot és fotót, elektronikus úton küldött anyagokat, filmet nem õrzünk meg és nem küldünk vissza.
16
ÁPOLÁSKUTATÁS
2009. 23. évf. 4. szám
Bemutatkozás Pincészetünk kis családi vállalkozás - 7 ha szőlőterülettel, mely a város szélétől kb. 800 m-re a szekszárdi dombtetőn Kerékhegyen, a történelmi borvidék egyik legszebb és legjobb talaj adottságokkal rendelkező részén található. Minden szempontból megfelel a kiváló minőségű borkészítés feltételeinek, köszönhetően a magas napsütéses órák számának és a szőlőtermesztéshez kiválóan alkalmas lösz talajnak. A fent említett adottságok a szekszárdi dombvidéken főként a vörösbort adó szőlőfajták termelésének kedveznek,úgy mint a Kékfrankos, Kadarka, Merlot, Cabernet. Ennek megfelelően mi is leginkább vörösbor előállításával foglalkozunk, választékunkat boraink házasításából adódó Cuvée-vel, illetve a szintén kék szőlőből - elsősorban kékfrankosból - készült Rozé borral színesítjük. A borainkat leginkább a saját magunk által termelt, nem mennyiségi, hanem minőség orientált termelési technológiával, kiváló minőségű szőlőből készítjük, modern, irányított erjesztéssel. Mindezek után a borok további érlelésre tölgyfahordókba kerülnek, (minimum 1 évre), majd palackozás után értékesítjük. Borink minőségét a helyi és országos borversenyeken elért jó eredmények is bizonyítják. Igyekszünk közvetlenül a fogyasztókhoz eljuttatni borainkat, ezáltal közvetlenebb kapcsolatba kerülünk vevőinkkel. A festői környezetbe található pincészetben a borkóstolás maradandó élményt jelent vendégeinknek.
Elérhetőség: Gál Antal 06/309599861
Kellemes Ünnepeket kíván az Ápolásügy Olvasóinak a Tringa Borpincészet! Szekszárd Kerékhegy Telefon: 74/312-137 Fax: 74/511-045 E-mail: tringa@tringaborpince hu
„ELINDUL ÚJRA A MESE! Fényt porzik gyémánt szekere! Minden csillag egy kereke! Ezeregy angyal száll vele! Jön, emberek, jön, jön az égből Isten szekerén a mese!” Wass Albert
Áldott Karácsonyt és boldog, békés Új Esztendőt Kívánunk! Medical Marketing Group
