SZÁSZI F E R E N C
ADATOK SZABOLCS-SZATMÁR M E G Y E LAKOSSÁGÁNAK MAGYARORSZÁGON ÉS MEGYÉN BELÜLI VÁNDORLÁSÁHOZ* I. A népesedés alakulása Szabolcs, Szatmár, Bereg megyében (1869-1941) E közreadott dolgozat első fejezetében a belső vándorlás legfontosabb összetevőjének ismertetésével azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy a vizsgált régió, ezen belül Szabolcs, Szatmár, Bereg megye lakosságának kiemelkedő természetes szaporodása az egyes köz igazgatási egységek lakosságának növekedésén kívül hozzájárult Magyarország iparoso dó megyéinek, városainak, elsősorban Budapest munkaerő-szükségletének kielégítésé hez már a X I X . század végétől a második világháborúig. Ezenkívül ez a fejezet sok vo natkozásban alapnak tekinthető a későbbi évtizedek népesség-változásaink megér téséhez is. Ebben a tanulmányban - a jegyzetben jelzett számítási gondok elkerülése miatt - a szakirodalom és a népszámlálási statisztika módszerét követve a természetes szaporodá si arányszám segítségével kimutatjuk, hogy mennyinek kellett volna lennie a jelenlévő lakosságnak, a vándorlások következményeit figyelmen kívül hagyva. Ezt a népesség számot - szintén a népszámlálási statisztikák alapján - összevetettük a ténylegesen összeírt népességgel, így megkaptuk a hozzávetőleges vándorlási különbözetet. A közigazgatási egységek változásaira mindig felhívjuk a figyelmet, az összehason líthatóságot azonos területi, települési és népesedési számokhoz viszonyítva végezzük el, így a megyei szinten kapott adatok (a községi és a járási adatokhoz hasonlóan) alkal masak az áttekinthető tájékozódásra. 1
2
1
2
A megadott főcím az OTKA által támogatott (nyilvántartási szám: T 031 965) Belső vándorlás Magyarország északkeleti megyéiben a második világháborútól 1990-ig terjedő témának Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére vonatkozó bevezető részének lényegét, a népesedési viszonyok változásait foglalja össze két fejezetben. Az 1990. évi népszámlálás előtti 10 éves periódusokban a népszámlálás összeírás az „illetősé gi" és a „születési hely" szerinti kategóriákat is használta. Ezeket a kategóriákat - korábbi írása imban - magam is alkalmaztam. Az illetőségi hely fogalma azonban bizonytalan, az 1900. évi népszámlálás már nem kérdezett rá. A születési hely tudakolása bizonyos alapot ad a vándor mozgalom megismerésére. A nem helybeli születésű népesség számának különbözete azonban nem adja teljes egészében a vándormozgalom teljességét, mert az előbbi népszámlálás alkal mával összeírtaknak egy része a következő népszámlálásig elhal, és egy évtized vándormozgal mában az előző évtizedek vándorlásai is kifejeződnek. Sárfalvi Béla: A mezőgazdasági népesség csökkenése Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Bp., 1965. (a továbbiakban Sárfalvi, 1965.) 41.; - Az 1990. évi népszámlálás. Magyar Statisztikai Közlemények (MSK Új sorozat, XXVII. kötet) 1900. 43-49.
A történeti Magyarországon Szabolcs megye népessége 1869 és 1880 között a kole rajárvány miatt, csaknem 5000 fővel csökkent (lásd 1. táblázat). 1880-tól 1890-ig a természetes szaporodás (a születés és elhalálozás különbsége) azonban már 13,35 %-os (a megyék között a tizenhatodik), a tényleges szaporodás pedig 14,6 %-os volt. Ugyan ebben az időben Szatmárban a természetes szaporodás 13,07, Beregben 17,54 % volt. /. táblázat A népesség változása Szabolcs, Szatmár, Bereg megyében A népesség száma megyénként (1869-1890 polgári, 1890-től polgári és katonai)
Év
Bereg
28 580
13,35
38 318
13,07
26 898
17,54
49 778
20,3
44 322
13,66
34 768
19,3
208 589 236 611
48195
16,7
46174
12,56
36 924
17,1
26 283 25 285
30 676
9,7
7 931
159 447 153 377
244 945
323 768
179 455
245 175 288 672
324 452 367 570 Szatmár + Sz. németi
180146 208 589
1900-1910
288 672 319 818
367 570 396 632
1910-1920 határrend. Növekedés
316 339 333 683
109 227 109 412
1880-1910
Szabolcs
1880-1920
83 234
128 814
157 229
8,00 |
98 590
|
(1869-1920)
Bereg
%
5,11
-6 070
-3,81
10,47
26 098
17,00
2 357
-7 642
-800 |
13,28
28 443
15,80
-6 281
-1 204
-6 325 |
29 062
7,90
28 022
13,40
-17 049
-17112
-8 902
192
0,20
-998
-3,90
-13 332
-7 739
Szabolcs
%
-4 723
-2,19
-15 791
30 937
14,46
30 676
43 497
17,74
43118
31 146
10,80
17 344
5,50
1880-1920
3
2 092
Vándorlási különbözet (+/-)
Tényleges növekedés vagy fogyás (+/-)
122 924
7,3
1880-1910
A népesség változása Szabolcs, Szatmár, Bereg megyében
Szatmár
% I
%
Bereg
308 883 293 092
103 540
j
Természetes szaporodás (+/-)
Szatmár
Szatmár
218 791 214 008
119 675
3
%
Szabolcs 1869-1920 1869-1880 polg. 1880-1890 1890-1900 polg. + kat.
18801920
(1869-1920)
%
1880-1910 102 856
Szabolcs Szatmár
1880-1920 82 563
-34 305
Bereg
-998 |
1880-1910
|
-25 958 -16 027]
MSK 1. kötet. Új folyam. 33-34.; - M S K Új sorozat. 1. k.; - 1900. évi népszámlálás. 10-11.; - MSK Új sorozat. 46. k. 12-13.; - M S K Új sorozat. 42. k. 7.; - MSK Új sorozat. 26. k. 7.
A tényleges szaporodás egyébként Budapesten volt a legnagyobb (36,41 % ) , a me gyék között pedig Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyében (17,35 % ) . Ugyanekkor Beregben 17,00 %-ot, Szatmárban pedig csak 10,47 %-ot mutat ez a statisztika. 1880-1890 között Szabolcs megyében az összes polgári népesség körében a 13,35 %-os természetes szaporodás 28 580 fős növekedést jelentett. A 14,46 %-os tény leges növekedés következtében azonban 30 937 emberrel lett népesebb a törvényhatóság lakossága. Vagyis az említett tíz év végén a vándorlási különbözet 2357-es többletet mutat. A népszámlálási statisztikák tehát arról tanúskodnak, hogy Szabolcs megye ebben az évtizedben több embert fogadott be, mint amennyivel gyarapította a magyarországi me gyék és városok lakosságát. Szatmárban a 13,07 %-os természetes szaporodás 38 318 fővel növelte volna az összes polgári lakosság számát, a 10,47 %-os tényleges szaporo dás azonban azt mutatja, hogy a megyéből az említett 10 évben 7642 fő elvándorolt, így a lakosság száma csak 30 676 emberrel növekedett. Bereg megye a 26 898 fős termé szetes szaporodásból 800 lakost veszített - az említett periódusban - a népességmozgás során, így lakosságának száma 26 098 személlyel növekedett. Ez azt jelenti, hogy Szat márban és Beregben már a jelzett tíz év végpontján a táblázatban kimutatott létszámot elveszítették. Az 1900. évi népszámlálás szerint - a magyarországi megyékhez viszonyítva - már Szabolcs megyében volt a legnagyobb a természetes szaporodási arány. 1890-től 1900ig a 20,3 %-os természetes szaporodásban Szabolcs megyét Bereg 19,3, Ung 18,8, Zemplén 17,4 és Szatmár 13,66 %-kal követte. Szabolcs megyét a 17,7 %-os tényleges növekedésben is csak Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye előzte meg 20,3 %-os gyarapodás sal, és Borsod megye Miskolccal együtt közelítette meg a 17,6 %-os növekedéssel. A z országos átlagnövekedés ugyanakkor csak 11,3 % volt. Az 1900-as népszámlálási statisztika azt mutatja, hogy Szabolcsban a természetes szaporodás alapján (1890-től 1900-ig) 49 778 fővel nőtt volna a polgári és katonai né pesség összesen, a tényleges szaporodás azonban 43 497 fős volt, a kiszámított termé szetes szaporodásnál 6281 emberrel kedvezőtlenebb. Szatmárban 5185 (Szatmárné metivel együtt csak 1204) Bereg megyében pedig 6325 ember volt a veszteség, akik a belső elvándorlás útjain igyekeztek megélhetést találni. 1900 és 1910 között megyéinkben a természetes szaporodása még mindig igen ma gas volt, Szabolcsban 16,7 %-os, Beregben 17,1, Szatmárban 12,56 %-os. Bereg és Sza bolcs megyét csak Máramaros előzte meg 18,14 %-os szaporodással. Szabolcs megye tényleges növekedése azonban tíz év alatt 17,7%-ról 10,8%-ra esett vissza. Ez azt jelen ti, hogy a természetes szaporodásnál, a 48 195 leieknél a tényleges szaporodás 17 049 fővel kevesebb, 31 146 fő volt. Szatmár vármegyében a veszteség 22 952 (Szatmárné metivel 17 112), Bereg megyében pedig 8902 fő völt a Budapestet és más városok, me gyék lakosságát gyarapító elvándorló. 1910-től 1920-ig a jelzett közigazgatási egységek népmozgásának vizsgálatánál — a feldolgozott népszámlálási statisztikák adatai alapján — szükségesnek látszik kiemelni, hogy Szabolcs megye területe a trianoni békekötés előtt 4637 km volt, amelyből elve szített 69 km -t, a régi terület 1,5 %-át. Trianon hatása a megye népességének számán is mérhető: az 1910-es 319 818 fős lakosságszám 3479 fővel (1,1 % ) csökkent. 2
2
A megkisebbített 4568 km -es területen, 1910-1920 között a lakosság 17 344 emberrel, 333 683 fősre emelkedett, 5,5 %-kal nőtt. A z 1910 és 1920 közötti időszakban a tényle ges szaporodás a kiszámított 30 676 fő természetes szaporodástól 13 332 emberrel (9,7%) kevesebb. Az 1920. évi népszámlálási statisztika Szatmár megye lakosságát az el nem csatolt területen 109 412 lélekszámban adja meg, tehát a természetes szaporodás 1910-től 7,3 %, a tényleges gyarapodás azonban csak 0,2 % volt. Bereg megye lakosságáról azt találjuk, hogy 1910-ben lakossága a megmaradt területen 26 283 fő volt. Ez a szám 1920-ra 25 265 lélekszámra csökkent. A természetes szaporodás ugyan 8,0 % volt, a tényleges helyzet azonban -3,9 %-os apadást, csökkenést mutat, vagyis 998 emberrel a maradék lakosság száma is visszaesett. Azok a közigazgatási egységek, amelyek népesedési viszonyaira a két világháború közötti időszakban utalni kívánunk, a trianoni békeszerződés előtti Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Bereg és Ung vármegyék területén alakultak k i . Szabolcs vármegye területe mint említettük - 1910-ben 4637 km , lakosainak száma 319 818; Szatmár területe 6104 km , lélekszáma 361 740; Bereg területe 3783 km , 234 943 lakossal; Ugocsa területe 1213 km , népessége 91 755 és Ung területe a történeti Magyarországon 3230 km , lako sainak száma pedig 162 089 volt. A békeszerződés Szabolcs megyének 98,5 %-át, Szatmárnak A körüli területét, 28,4%-át hagyta meg Magyarországnak. Bereg megye régi te rületéből 21,1 %, Ung megyéből 0,5% és Ugocsa megyéből pedig 0,1 km -nyi lakatlan terület maradt a magyar fennhatóság alatt. A lakossági veszteség aránya Bereg megye kivételével valamivel kisebb volt a területinél: Szabolcs megye lakosságának 98,9 %-a, Szatmár vármegyének 30,7%-a és Ung megyének 0,8 %-a maradt meg a trianoni hatá rok között. Bereg megye lakosságából azonban 11,1%-ot, kevesebbet hagytak meg, mint területéből. Az 1923. évi 35. törvénycikk alapján a részben megmaradt két beregi (mezőkaszonyi és tiszaháti) járás összevonásából létrehozták a vásárosnaményi járást. 21 bereg megyei községet viszont Szatmár megyéhez csatoltak, ezzel megszervezték Szatmár, Ugocsa és Bereg közigazgatásilag egyelőre egyesített (továbbiakban k. e. e.) vármegyét Mátészal ka székhellyel. E törvény kapcsán Szabolcs megyével egyesítették a megmaradt Ung megyét, illetve a nagykaposi járás két községét, Záhonyt és Győröcskét, Bereg megyé ből pedig Szabolcs és Ung k. e. e. megyéhez csatolták Nagylónya, Kislónya, Mátyus és Tiszakerecsen községeket. A vizsgált térségben, 1920-1944 között közigazgatásilag két megyéről kell beszél nünk: Szabolcs és Ung, valamint Szatmár, Ugocsa és Bereg k. e. e. megyékről. 2
2
2
2
2
2
l
2
4
4
Gyarmathy Zsigmond: Vásárosnamény járási székhely. In: Találkozás Bereggel. Szerk. Mező András. Vásárosnamény, 1978. 234.; - Szászi Ferenc: Gazdasági-társadalmi viszonyok fő jel lemzői Szabolcs, Szatmár és Bereg megyékben (1890-1944). Stúdium, Nyíregyháza, 1994. 1.
2. táblázat Népesedési viszonyok Szabolcs-Ung; Szatmár-Ugocsa-Bereg k. e. e. megyében (1920-1941) Év
Összes népesség
Természetes szaporodás
Szabolcs-Ung
Szatmár-BeregUgocsa
Szabolcs-Ung
%
Szatmár-BeregUgocsa
%
1920
339 556
130 921
69 762
20,5
24 498
18,7
1930
394 924
149 642
60 988
15,6
18 749
15,0
1930
390 829
125 808
1941
428 619
134 786
Különbség 1920-1941
Év
1920
Összesen
Összesen
130 770
43 247
3865
89 063
Tényleges növekedés
Vándorlási különbözet
SzabolcsUng
%
Szatmár-BeregUgocsa
%
SzabolcsUng
%
Szatmár-BeregUgocsa
%
55 368
16,3
18 721
14,3
-14 394
-4,2
-5777
-4,4
37 790
9,7
8978
7,2
-23 198
-5,9
-9771
-7,8
1930 1930 1941 Ossz.:
93 158
27 699
-37 592
-15 548
Szabolcs és Ung megyében a természetes szaporodás 1920-1930 között 20,5 %-os volt, ezzel a közigazgatási egység első helyen állt az országban. A születések és halálo zások közötti különbségek alapján 69 762 emberrel gyarapodott volna a lakosság, a tényleges növekedést azonban a statisztikák 55 368 főben adják meg. Ezek szerint 10 év alatt a megye 14 394 főt vesztett. A természetes és tényleges szaporodás különbsége Szabolcs és Ung megyében -4,2 %, a magyarországi vármegyék veszteségi aránya -2,8 %, Észak-Magyarország területén pedig -4,3 %-os volt. Szatmár-Ugocsa-Bereg vármegye összes népességének száma 1920-ban 130 921, mely szám 1930-ig 149 642-re növekedett, vagyis a lakosság 18 721 lélekkel (14,3 % ) nőtt. A Szabolcs és Ung megyét megközelítő 18,7 %-os természetes szaporodás azon ban 24 498 fővel növelte volna a lakosság számát. így a vándorlási különbözet -5777 ember (4,4 % ) , az ország más megyéiben és városaiban talált új otthonra a periódus vé géigAz 1930-as években a természetes szaporodás Magyarországon jelentősen visszae sett: 1920 és 1930 közötti 9,6 %-ról 194l-re, 6,4 %-ra csökkent. A Szabolcs megyei ter mészetes szaporodás, amely 1920-30 között 20,5 % volt, ugyancsak jelentősen apadt, 5
MSK Új sorozat, 114. k. Bp., 1941. 14-25.
de a 15,6 %-os mutatóval a 30-as években is megtartotta vezető helyét a közigazgatási egységek között. Szabolcs megyét a természetes szaporodásban Szatmár követte 15,0 %-os népességgyarapodással. Az 1941. évi népszámlálás előzetes eredményei alapján kitűnik, hogy csaknem min den vármegyének veszteséges volt a vándorlási mérlege. A lakossághoz viszonyítva százalékban - legnagyobb volt a veszteség Abaúj-Torna (-9,7%), Bereg (-8,7), Szatmár (-7,8%) és Szabolcs megyében (-5,9 % ) . Ez utóbbi megyében 1931. január 31 -étől 1941. január 31-ig a természetes szaporodás útján 60 988 emberrel növekedett volna a lakos ság létszáma. A tényleges növekedés azonban 23 198 fővel kevesebb, csupán 37 790 fő volt. A vármegyék közül csak Pest, Esztergom, Komárom, Győr és Veszprém területein volt pozitív vándorlási eredmény. Ezekben a megyékben a népesség növekedését, a fő város fejlődését külön kiemelve, az ipar és a bányászat fejlődése magyarázza. A nagy létszámú és arányú veszteség ellenére Szabolcs megye tényleges növekedése az 1939. évi összeírás szerint évi átlagban 0,9 %, míg ez a mutató országosan 0,53 %, az Alföldön 0,69 és a vármegyékben 0,41 % volt. Figyelmet érdemel azonban, hogy a megyének e 0,9 %-os népnövekedése mellett Nyíregyháza lakossága 1,4 %-os, Nyírbá toré 1,53 %-os, Újfehértóé 1,2 %-os gyarapodást mutat. A felhozott statisztikai adatok azt mutatják - mint említettük - , hogy Szabolcs me gye 1880 és 1890 között a magas természetes szaporodás mellett is kb. 2350 fővel több embert fogadott be, mint amennyivel gyarapította más megyék és városok lakosságát. 1890-től kezdve azonban Szatmár és Bereg megyéhez hasonlóan a természetes szaporo dás egy részével a történeti Magyarország egyéb területeinek vagy a kivándorlásnak adózott. Szabolcs megye lakossága 1880-tól 1920-ig 119 675 emberrel növekedett. Szatmárban 1880-tól 1910-ig 103 540 fővel, Beregben pedig 83 234 lélekkel nőtt a népesség száma. A három megye alkotta megadott régióban 30, illetve 40 év alatt a lakosság ke rekszámban 306 000 lélekkel gyarapodott. Mindezt elsősorban a Szabolcs megyei rend kívül magas természetes szaporodás tette lehetővé. A régióban a lakosság száma természetes szaporodás útján csaknem 384 000 fővel növekedett volna. Ebből a lélekszámból azonban kb. 76 290 személy (19,2 % ) a régión kívül, elsősorban Budapesten és a régióhoz közel fekvő városokban keresett megélhe tést. Ezen kívül Szabolcs megye 1868-tól az első világháborúig - kutatásaink szerint kb. 32-42 000 embert veszített az Amerikába irányuló kivándorlással. Az első világháború után a trianoni határon belül létrehozott két megyében a termé szetes szaporodással további kb. / 74 000fővel növekedett volna az itt élő népesség, de a foglalkoztatási, a megélhetési lehetőségek hiánya újabb 53 000 embert mozdított el la kóhelyéről. A felsorolt veszteségeken kívül - kutatásaink szerint - Szabolcs és Ung megyéből a 20-as években Amerikába és az európai államokba összesen 12-13 000 ember ván dorolt ki. A 30-as években pedig kb. 3000 fő lehetett a politikai indítékú kivándorlók, menekülők száma. A z összes kivándorlóból a I I . világháborúig kb. 3000 ember tért 6
6
Thirring Lajos: Az 1941. évi népszámlálás előzetes eredményei. Magyar Statisztikai Szemle (MSSz) 1941.3-4. (a továbbiakban Thirring, 1941.) 167.;-MSKÚj sorozat. 114. k. Bp., 1971. 235.
haza, így a tiszta veszteség a kivándorlás területén kb. 13 000 ember lehetett. Szabolcs megyén kívül az egész régióból, a lakossághoz viszonyítva csaknem azonos arányban választották a kivándorlás útjait. Eközben a régió 3 közigazgatási egysége 1880-tól 1910-ig kb. 78 ezer emberrel, majd a két világháború közötti időben kb. 50 ezer lélekkel növelte az ország lakosságát. A magyarországi népszámlálás kezdetétől, az 1860-as évektől 1940-ig a vándorlások mérlegét - a természetes és a tényleges szaporodás egybevetése alapján - Sárfalvi Béla így összegzi: „A fővárost és Pest megyét együtt ez idő alatt csaknem 1,2 millió vándor lási többlet növelte. Valamennyi többi megye vándorlási mérlege negatív, de nagyság rendben nagyon különböztek. Az élen - az említett 1950. évi területre és népességre ve títve - Szabolcs-Szatmár áll 135 000 elvándorlóval. A vándorlók többsége falvakból sza kadt ki, és a városok népességét gyarapította, azokét, amelyek már a XIX. század végén a vasútépítés során fő vonalakhoz jutottak és annak révén jelentős ipart is vonzottak. A városok mellett a nagyobb lélekszámú települések is vonzó hatást fejtettek ki". 7
g
II. Népesedési adatok Szabolcs-Szatmár megyében (1941-1949) Szabolcs-Szatmár mai területe hivatalosan 1950-ben alakult ki (1990. január 1-től Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) az 1923-ban létrehozott Szabolcs-Ung és Szatmár-Ugocsa-Bereg k. e. e. megyékből. Területe 1949-ben 5935 km , az ország területének 6,4 %a, népessége 558 084 fő, az ország lakosságának 6,1 %-a volt. Ez a terület és az 1941. évre visszautaló népesség (546 629 fő) nem esik pontosan egybe az említett két megye összeadott területével és népességével, melynek magyarázatára a jegyzetben utalunk. További vizsgálódásunk az 1949-es 5932 k m területhez és az 194l-re megadott 546 629 fő népességhez kapcsolódik. Az 1949. évi népszámlálás számsorai megyei vonatkozásban nem tartalmazzák az előző, az 1941. évi népszámláláshoz viszonyított természetes szaporodás mértékét és a vándorlási különbözetet. A lakosság tényleges gyarapodásáról vagy fogyásáról viszont községekig lemenőén tájékozódhatunk. 2
2
9
7
8
9
Szászi Ferenc: Az Amerikába irányuló kivándorlás Szabolcs megyéből az első világháborúig. Nyíregyháza, 1972. 56.; Uő: Kivándorlás Szabolcs megyéből a két világháború között (1920-1941). Nyíregyháza, 1992. 19-22. Sárfalvi, 1965.45-47. Az 1949. évi népszámlálás. 12. k. Összefoglaló eredmények. Bp., 1952. 33*.; - Az eltérő ada tok lásd Thirring, 1941. 164-167.; - 1949. évi 1. k. előzetes adatok. Bp., 1949. 5-10.; - Vö. Frisnyák Sándor: Tájak és tevékenységi formák (földrajzi tanulmányok). Miskolc-Nyíregyháza, 1955. 199.; - Dikán Nóra: Szabolcs-Szatmár-Bereg története. In: Szabolcs-Szatmár-Bereg me gye monográfiája 1. Nyíregyháza, 1993. (a továbbiakban Dikán, 1993.) 484. „Szabolcs megye területéből Nyíradony Nyíracsád Hajdú megyei központi járáshoz, Polgár, Görbeháza, Újtikos, Tiszagyulaháza, Újszentmargita községek a Hajdú megyei polgári járáshoz, míg Prügy, Taktakenéz, Csobaj, Báj, Tiszaladány és Tiszatardos a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szerencsi, Hl. tokaji járáshoz, míg Vis, Zalkod és Kenézlő községeket a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei sáros patakijáráshoz csatolták. A két megye egyesítésének (Szabolcs- Ung és Szatmár-Bereg- Ugocsa) határideje 1950. március 15-e volt. "
A valóságos népmozgásra az ország egész területén is csak következtetni tudunk: egyrészt a tényleges gyarapodás vagy fogyás adataiból, másrészt az 1960., majd az 1990. évi népszámlálásnak a természetes és a tényleges szaporodásra vonatkozó adatai alapján. 3. táblázat Népszaporodás 1941-1948 Természetes szaporodás ¡11. fogyás
Élveszületés
Halálozás
Létszám
332 547
1 455 856
1 123 309
-443 822
%
3,6
15,6
12,1
-4,8
Vándorlási különbözei j
1
Az 1949. évi népszámlás szöveges elemzése - az 1960. és az 1990. évi népszámlálás 1941—1948-ra visszautaló adatait kerekítve - azt emeli k i , hogy a második világháború a polgári és a katonai népességében 1939 és 1945 között - a jelentéktelen születéscsökkenéstől eltekintve - legalább 420 ezerre becsülhető háborús halálesetet okozott. Majd az elemzés így folytatódik: „ ...a népességfogyás nyolc év alatt 1941-1949 között 110 ezres volt, holott a lélekszámnak a tényleg regisztrált 1941-49. évi természetes sza porodás alapján kb. 330 ezer fővel kellett volna emelkedni. A teljes népességhiány tehát kb. 450 ezerre tehető, sőt a két háború közöttihez hasonló ütemű természetes szaporula tot feltételezve az 5-600 ezret is elérné". A második világháború okozta veszteségek olyan nagyok voltak, hogy emiatt az 1941^49. évi - fogyásról tanúskodó adataiban - a természetes szaporulatnak a második világháború utáni megélénkülése teljesen eltűnik." Stark Tamás Magyarország második világháborús embervesztesége című munkájá ban összegzésként - a közvetlen módszerrel, a tételesen megállapított veszteségeket f i gyelembe véve - azt állapítja meg, hogy az összveszteség minden bizonnyal 500 ezer alatt van. A „külföldre elvándorlók" számát 460 ezerre, a „bevándorlók" számát 300 ezerre teszi, így a vándorlási veszteség -160 ezer fő. Ezek után az 1941. és az 1949. évi népszámlálási végeredményének kérdésköréhez tér vissza. A közvetett módszer alapján kétkedő gondolatait így fogalmazza meg. „Ahhoz, hogy 1949-re «csak» 110 ezres népes ségfogyás legyen 1941-hez képest - 660 ezer népességkiesést figyelembe véve - a természetes szaporodásnak 550 ezernek kellett lennie". Végül is hazánk második világháborúban elszenvedett emberveszteségéről ezt írja: „Hazánkdurván 600 ezer ül. 1 000 000fős vesztesége, valamint a 600 ezer embert érintő vándormozgalom, Magyar ország népességének 1/10-ét teszi ki ". n
A Szabolcs-Szatmár megyei összesített népszámlálási adatok szerint az 1941. évi 546 629-es lélekszám 1949-ig 11 455-el gyarapodva 558 058 főre emelkedett.
10
11
12
Az 1990. évi népszámlálás 27. Demográfiai adatok I . k., 7. Bp., 1993. Az 1949. évi népszámlálás 23. Bp., 1952. 18*—19*.; - Az 1960. évi népszámlálás 5. Demog ráfiai adatok. Bp., 1962. 9. Stark Tamás: Magyarország második világháborús embervesztesége. Bp., 1989. 80.; - Vö. Für Lajos: Mennyi a sok sírkereszt? Püski Kiadó, New York, 1987. 49.
Népesség, népszaporodás, Sor szám
Szabolcs-Szatmár megye járásai
4. táblázat népsűrűség Szabolcs-Szatmár
száma
megye
járásaiban
A m pesség tényleges szaporodása (+) vagy fogyása (-)
1941. II. 1. 1949.1.1.
száma
%-ban
Népsűrűség 1 km -re z
1
Baktalórántházi járás
31,208
33,206
+1,998
+6,4
87,4
2
Csengeri járás
26,372
28,214
+1,842
+7,0
73,3
3
Fehérgyarmati járás
36,517
38,033
+1,516
+4,2
68,8
4
Kemecsei járás
33,742
35,671
+1,929
+5,7
97,8
5
Kisvárdai járás
76,088
76,643
+555
+0,7
115,5
6
Mátészalkai járás
60,572
64,693
+4,121
+6,8
99,3
7
Nagykállói járás
36,294
38,129
+1,835
8
Nyírbátori járás
47,804
49,575
+1,771
+5,1 +3,7
78,4
91,6
Nyíregyházi járás
66,318
68,054
+1,736
+2,6
103,8
10
Tiszalöki járás
28,996
30,063
+1,067
+3,7
78,3
11
Vásárosnaményi járás
9
Járások együtt 12
Nyíregyháza
Megye összesen
41,386
40,052
-1,334
-3,2
69,3
485,297
502,333
+17,036
+3,5
88,7
61,332
55,751
-5,581
-9,1
206,0
546,629
558,084
+11,455
+2,1
94,1
A táblázatos kimutatás szerint a tényleges gyarapodás - a természetes szaporodással nem számolva, amely a 30-as években mindkét egyesített megyében 15 %-on felüli, a tényleges gyarapodás pedig Szabolcsban megközelítette a 10 %-ot - +2,1 %-os volt. A bemutatott adatok arra utalnak, hogy a természetes szaporodás eredményét a vizs gált közigazgatási területről is elvitte a háborús halálozás, a zsidó lakosság deportálása (nagy részben megsemmisítése), a szovjet csapatok általi elhurcolás, a szlovák-magyar „lakosságcsere", és az országon belüli vándorlás megélénkülése, (pl. a Dunántúlról k i telepített német lakosság lakóhelyére történő költöztetés). „A hadműveletek, valamint az erőszakos háborús evakuáció, végül pedig a német aj kú lakosság egy részének kitelepítése következtében a Dunántúl népessége általában jobban megfogyatkozott, mint az Alföldé. A lakosság tényleges növekedése csak a magas természetes szaporulattal rendelkező Nyírségben, a Duna-Tisza közén, továbbá Buda pesten és környékén közelítette meg a korábban általános méreteket." A felhozott veszteségekre igyekszünk közvetlen tényeket is felhozni, de a népszámlálási statisztikák járási, városi, községi adatai is adnak közvetett eligazítást. 14
13
14
A z 1949. évi népszámlálás 9. Demográfiai eredmények. Bp., 1950. 127. Sárfalvi Béla: A mezőgazdasági népesség csökkenése. Akadémiai Kiadó, Bp., 1965. 44.
A nagymértékű polgári lakosságcsökkenés Magyarországon és a vizsgált közigazga tás területén 1944 április-májusában, a zsidó lakosság deportálásával, ill. korábbi mene külésével kezdődött. A trianoni Magyarországon a zsidó lakosság (az izraelita vallásúak) száma 1920-ban 473 329 fő volt. (Ez a létszám 1930-ra 444 552-re csökkent.) A z 1940-es évek elején a visszacsatolásokkal megnagyobbodott ország területén a zsidó származású keresztyén vallásúakkal együtt 784 700 zsidó ember került Magyarországon közvetlenül ve szélybe." Az izraelita vallásúak (a vallásában megmaradt, nem kikeresztelkedett zsidó lakos ság) száma 1930-ban Szabolcs és Ung megyében 25 737 fő, Szatmár-Ugocsa megyében pedig 9281 fő volt. A szabolcs-szatmári területen lévő 35 018 emberből az 1941. évi népszámlálás szerint 32 029 (5,8 % ) maradt a megyében. Ezt a számot megnövelte Nagy Ferenc szerint - 494 keresztyén hitre tért személy. Az 1949-ben számbavett zsidó vallásúak száma a holokaust miatt 3822 főre (0,6 % ) csökkent. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye izraelita vallású lakosságának tehát 28 207 személy volt a kiszámítható veszte sége. Ezt a számot ugyan csökkentheti vagy növelheti a kivándorlók, a visszavándorlók, vagy az ország más megyéibe, városaiba, főleg Budapestre letelepülők vagy a megyébe betelepülők száma „ a borzalmak legdöbbenetesebb bizonyítéka " azonban a kiszámított végeredmény. Nyíregyházán 1930-ban az izraelita vallású lakosság száma 5134 volt, 1941-ben a népszámlálási statisztika - valószínűleg a menekülésszerű kivándorlás miatt - 4993 (8,14 % ) embert vett számba. A 141 fős kiszámított csökkenésnél a valóságban lényege sen több lehetett a veszteség, mivel a statisztika nem számol a 30-as években még a zsi dó lakosság körében is magas természetes szaporodással. A kb. 5000 fős zsidó lakosság ból - a szörnyűségek után - az 1949. évi népszámlálási statisztika 932 (0,17 % ) Nyír egyházán megmaradó, haza érkező túlélőt rögzít. Vagyis a megye székhelyén legalább 4000 fős veszteséggel kell számolni a zsidó lakosság körében az 1941^18 közötti évek ben. Becslések szerint Nyíregyháza lakosságából kb. 1000 ember vesztette életét a bom bázások során. 1944. november 2-án - a béke harmadik napján az ideiglenes városi tanácsnak 1944. október 31-én közzétett reménykeltő kiáltványát semmibe véve - a szovjet csapatok katonái a város teljes területéről, válogatás nélkül kb. 2000 embert fogdostak össze és 16
17
15
16
17
Az 1941. évi népszámlálás 3. Összefoglaló adatok. Bp., 1978. 88.; - 1949. évi népszámlálás. Vallási adatok településenként. Bp., 1995.; - Szászi Ferenc: Kivándorlás Szabolcs megyéből a két világháború között (1920-1941). Nyíregyháza, 1992. 48-53. Nagy Ferenc: Holocaust Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 1994/2. (a továbbiakban Nagy, 1994.) 175.; - Az 1930. évi népszámlálás I. rész. Demográfiai adatok. Bp., 1932. 192-203.; - Az 1941. évi népszámlálás 2. Demográfiai adatok községek szerint. 268.; - KSH 1949. évi népszámlálási vallási adatok településenként. Bp., 1995. Az 1930. évi népszámlálás I . Demográfiai adatok. 192-203.; - Az 1941. évi népszámlálás 2. Demográfiai adatok községek szerint. 261-269.; - Az 1949. évi népszámlálás. Vallási adatok településenként. Bp., 1995. 17, 87, 91.; - Vö. Nagy, 1994. 175.
hurcoltak el előbb Debrecenbe, majd heteken belül - az útközben el nem pusztultakat a Szovjetunióba Jóvátételben végzett munkára". Fazekas Árpád szerint, hosszú évek múlva „az elhurcoltak a kényszermunkából kb. 5 %-a tért haza, testileg, lelkileg telje sen meggyötörve ". Arról, hogy valóban kb. 2000-en voltak-e a kényszermunkára elvittek vagy valami vel kevesebben, csak azt tudjuk mondani, hogy a Magyarországi Szociáldemokrata Párt csoportja által az elhurcoltakról összegyűjtött névjegyzékben 1146 nyíregyházi neve, foglalkozása, születési helye és éve szerepel. Más szakirodalmi és levéltári források szerint viszont több mint 2000 „polgári foglyot szállítottak el a Szovjetunióba Nyíregy házáról és környékének bokortanyáiból. " Nyíregyházát és tanyabokrait közvetlenül érintette a szlovák nacionalizmus által a háború után kikényszerített és az 1946-1948 közötti években végrehajtott szlovák-ma gyar lakosságcsere. Adataink szerint - elsősorban a gazdasági és szociális érvekkel to borzó csehszlovák propaganda hatására - a megyéből 4414-en kerestek új hazát Cseh szlovákiában. Közvetlenül Nyíregyházáról 826-an, a többiek csaknem mindannyian (3314 fő) a városhoz tartozó tanyabokrokból, vagyis így Nyíregyháza belső és külső te rületéről, 4140-en hagyták el a volt lakóhelyüket. Ezek az adatok minden bizonnyal megfelelnek a valóságnak, mivel minden kitelepülő családról készített - és a Pénzinté zeti Központ Levéltárában őrzött - adatlapok összesítése alapján számoltuk ki. A megyei levéltári forrásokra hivatkozó már jelzett szakirodalmi megállapítás sem cáfolja adatainkat, hisz 4508 kitelepülő Szabolcs-Szatmár megyén kívül a Hajdú megyé ből kiköltözők számát is magába foglalja. A Csehszlovákiából áttelepítettek az említett számok egyikét sem kompenzálták. A szakirodalom szerint az áttelepített magyarok el helyezését alapvetően a kitelepített „svábok birtokain igyekeztek biztosítani", de a ma gyar Áttelepítési Kormánybizottság kirendeltségei között ott szerepel Nyíregyháza is, melynek „területi illetősége" Hajdú, Szabolcs és Szatmár-Bereg vármegyékre terjedt k i . Az első kitelepített 3000 szlovákiai magyar család közül 1947. április 12. és június 14. között 201 családot Nyíregyházára telepítettek. Négy tagból álló családot feltételezve, ez kb. 800 személy letelepedését jelenti. Dikán Nóra megyei levéltári adatokra hivatkoz va az ő közlése szerint „1947. december végéig 270 magyar családot telepítettek le a 18
19
2W
21
22
11
18
19
2 0
21
22
23
Fazekas Árpád: Elhurcoltak, Nyíregyháza 1944-1989. Nyíregyháza, 1988. 5-68.; - Dikán, 1993. 439. Szabolcs-Szatmár megye a népi demokratikus forradalom kibontakozásának idő szaka 1944-1947. Válogatott dokumentumok... Szerk. Botár József. Nyíregyháza, 1985. (a to vábbiakban Válogatott dokumentumok, 1985.) 13. MSZMP Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Archívuma Dikán, 1993. 439. Nádasdi József - Szászi Ferenc: Adatok „lakosságcsere" során Nyíregyházáról és tanyabokrai ból kitelepültekről. In. Tanulmányok a Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyei nemzetközi migráció második világháború utáni történetéből. Nyíregyháza, 1994. 102-113. Vö. Válogatott dokumentumok, 1985. 263-264.; - Dikán, 1993. 463. Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945-1948 között. Kecskemét, 1993. (a továbbiak ban Tóth, 1993.) 100., 166.
Nyíregyháza környéki bokor tanyákba. " A Szabolcs-Szatmár megyébe „ áttelepített ma gyar lakosság száma 1815 főt tett ki". A tárgyalt időszakban Szabolcs-Szatmár megye székhelye, egyetlen városa Nyíregy háza volt. 1930-40 között a megye valóságos népnövekedése évi átlagban 0,9 %-os volt, addig Nyíregyháza lakossága 1,04 %-os növekedést mutat. Ezért szembeöltő, hogy 1941-től 1949-ig a város lakossága 5581 főve, 9,1 %-kal csökkent (Lásd 4. táblázat). (A természetes szaporodást nem ismerjük, így azzal nem számolunk, a vándorlási különbö zet is bizonyára növelte a város lakosság számát, melytől szintén el kellett tekinteni.) 14
25
Népesség, szaporodás Sor szám
5. táblázat a vásárosnaményi
A vásárosnaményi járás községei
26
21
1949. 1.1.
száma
%-ban
Barabás
1,566
1,604
+38
+2,4
2
Beregdaróc
1,334
1,348
+14
+1,0
3
Beregsurány
924
913
-11
-1,2
4
Csaroda
1,013
1,003
-10
-1,0
5
Fejércse
204
200
-4
-2,0
6
Gelénes
878
840
-38
-4,3
7
Gemzse
856
891
+35
+4,1
8
Gergelyiugornya
1,724
1,594
-130
-7,5
9
Gulács
1,542
1,429
-113
-7,3
10
Gyüre
1,107
1,171
+64
+5,8
11
Hete
519
450
-69
-13,3
1
25
(1941-1949)
A nép esség tényleges szaporodása (+) vagy fogyása (-)
száma 1941.11.1.
24
járásban
12
lik
1,239
1,268
+29
+2,3
13
Jánd
1,227
1,047
-180
-14,7
14
Kisvarsány
1,219
1,201
-18
-1,5
15
Kopócsapáti
1,221
1,215
-6
-0,5
16
Lónya
2,161
2,020
-141
-6,5
17
Marokpapi
1,020
929
-91
-8,9
18
Mátyus
636
629
-7
19
Nagyvarsány
1,648
1,622
26
-1,1 -1,6
20
Olcsva
908
919
+11
+1,2
Dikán, 1993. 463^164. Az 1930. évi népszámlálás I . Demográfiai adatok 55. MSK Új sorozat 83. k.; - MSSz 1940. 10.;-MSK I. k. 169. Az 1949. évi népszámlálás 9. Demográfiai adatok. 127.
Sor szám
A vásárosnaményi járás községei
A nép esseg tényleges szaporodása (+) vagy fogyása (-)
száma 1941. II. 1.
1949. 1.1.
száma
%-ban
21
Olcsvaapáti
923
887
-36
-3,9
22
Révaranyos
1,139
1,138
-1
23
Tarpa
4,202
4,091
-111
-0,1 -2,6
24
Tákos
727
658
-69
-9,5
25
Tiszaadony
939
925
-14
26
Tiszakerecseny
1,703
1,630
-73
-1,5 -4,3
27
Tiszaszalka
1,227
1,114
-113
-9,2
28
561
523
-38
-6,8
29
Tiszavid Tivadar
383
372
-11
-2,9
30
Vámosatya
1,163
1,123
-40
-3,4
31
Vásárosnamény
3,755
3,515
-240
-6,4
32
Vitka
1,718
1,783
+65
+3,8
41,386
40,052
-1,334
-3,2
Összesen
Főleg a háborús áldozatokkal, az elhurcolásokkal és a zsidó lakosság deportálásával függ össze, hogy a vásárosnaményi járás 32 községe közül 25-ben - a természetes sza porodás ellenére - veszteséget mutat az 1949. évi népszámlálási statisztika. A járás la kosságának száma az 1941. február 1-jei 41 386-ről 1949. január 31-ig - 1334 ember veszteséggel (-3,2 % ) 40 052 főre csökkent. Az 1930. évi népszámlálás szerint a vásárosnaményi járás - amely ekkor SzatmárUgocsa megyéhez tartozott - 21 községében 1872 izraelita vallású embert írtak össze. Ezt a lélekszámot azonban 11 község ide vonatkozó adatával ki kell egészíteni, mivel az 1949-es népszámlálási statisztika 194l-re visszautaló adatai már a Szabolcs-Szatmár megyéhez tartozó vásárosnaményi járás településeinek számát 32 községben adja meg. Az említett 11 község izraelita lakosságának száma 593 fő volt 1930-ban. így a járás 32 községében a zsidó lakosság száma megközelítette a 2500 főt. Ez a lélekszám 1941-ig lényegesen nem változott, kb. 2300 főre csökkent. Az izraelita lakosság száma - az 1949. évi népszámlálás szerint - kb. 2300 főről a háború után kb. 300 főre esett vissza, vagyis az említett járásban 2000 ember vagy el pusztult vagy szerencsés esetben kis hányaduk külföldre menekült, Hl. az országon be lüli városokba vándorolt. Vásárosnamény 1074 deportált lakosából 171 -en élték túl a borzalmakat, Tarpán 227 emberből 18-an tudtak hazajönni, Barabáson 50 főről az izraelita lakosság száma 4 főre apadt, a járás 10 kis településére pedig egyetlen zsidó ember sem tért vissza. Említettük, hogy Nyíregyházáról 1944. november 2-án kb. 2000, elsősorban munka bíró férfit hurcoltak el a szovjet csapatok katonái. A szakirodalom szerint a magyaror szági elhurcolások mögött az állt, hogy a német nemzetiségű lakosság „közvetlen hátor szági munkára" történő igénybe vételét a Szovjetunióban a J ó v á t é t e l " egyik formájának
tekintették. Magyarországon a német nemzetiségű lakosság „közvetlen hátországi mun kára" történő mozgósítását a szovjet parancsnokság 1944. december 22-én kelt 0060. sz. parancsa rendelte el. A szovjet hadsereg ebben az évben azonban már novemberben több községben végrehajtotta azt az akciót, melynek következtében több tízezer magyar országi német került a Szovjetunióba. Valószínűleg így - függetlenül a német szárma zástól - hurcoltak el Nyíregyházáról 2000 embert, a vásárosnaményi járás községeiből (1944. november 19-21-én) és Beregszász körzetéből számos, többségében 18 éven fe lüli magyar férfit munkaszolgálatra. Az elhurcolás Tarpa, Gulács, Jánd, Gergelyi, Tákos, Csaroda, Marok, Hete, Fejércse, Tivadar, Barabás, Vámosatya, Tiszakerecseny, Beregdaróc, Beregsurány községeket érintette. Megyei levéltári források és a szakirodalom szerint „a vásárosnaményi járásnak a Tisza jobb partjára eső községeiből a 18-45 év közötti férfi lakosságot" szedték össze. A táblázatos kimutatásból kitűnik, hogy a vásárosnaményi járás 32 községéből csu pán 7 településen pozitív a tényleges szaporodás, köztük Barabásban, amely az elhurcoltakon kívül 46 zsidó származású lakost is veszített. A pozitív mérlegü Gemzséből, Gyüréből, Hetéből, Olcsvából, Vitkából nem volt elhurcolás, az alacsony tényleges gyarapo dást 24, 13, 45, 21, 76 fős zsidó lakosság hiánya, majd a Dunántúlról kitelepített német lakosság helyére történő áttelepülés - mellyel később foglalkozunk - magyarázza. Ab szolút számokban és a községek lakosságához viszonyított arányokban is legnagyobb volt a veszteség Gergelyiugornya, Gulács, Hete, Jánd, Marokpapi, Tarpa, Tákos, Tiszaszalka és Vásárosnamény községekben. Ezek közül Gulács, Hete, Jánd, Marokpapi és Tákos veszteségeinek arányai a legmagasabbak, feltehetően az elhurcolások következ tében. A természetes szaporodás ismeretének hiánya miatt a megye minden járását, telepü lését ért háborús és egyéb veszteségeket nem lehet kimutatni. A statisztika a tényleges szaporodás adataival csak azt jelzi, hogy a vizsgált időben a vásárosnaményi járás k i vételével minden járásban növekedett a lakosság száma, vagyis a természetes szaporo dás túlkompenzálta a háborús halálozást, a zsidó lakosság deportálását, az elhurcolást, az elvándorlást. A megye néhány nagyobb létszámú, később várossá nyilvánított településén a lakos ság tényleges fogyásának vagy növekedésének alacsony mértéke szintén jelzi a háborús veszteségen kívül a már érintett okokat. A kisvárdai járásban pl. Kisvárda - amelynek lakossága a háború előtt a természetes szaporodáson kívül a bevándorlással is növekedett - 1941-től 1948 végéig 14 783 fős lakosságának elvesztette 11,7 %-át, kb. 1727 embert. Kisvárdán a lakosságfogyás a zsidó lakosság deportálásával magyarázható, hisz az 1941. évi népszámlálás szerint 3770 ember izraelita vallású volt. Ebből az 1949. évi vallási adatokat településenként felsoroló népszámlálás szerint 446 lélek maradt meg. 27
Mándok 5188 fős lakossága 505 személlyel (-9,7 % ) csökkent a vizsgált időszakban. A háború előtt Nyírbátor lakossága évi átlagban 1,53 %-kal nőtt. Az említett nyolc év alatt viszont 2,6 %-kal csökkent a 11 ezren felüli település lélekszáma. A lakossági Tóth, 1993. 21-22.; - Dikán, 1993. 439.; - Az elhurcolás nagyságáról a népszámlálási statisz tikák közvetett adatai is adnak némi tájékoztatást.
veszteség fő okát Nyírbátorban is a zsidó lakosság deportálásában találhatjuk meg. E mai kisvárosban az izraelita vallásúak száma 1941-ben 1890 fő (16,0 % ) volt, az 1949. évi népszámlálás szerint pedig mindössze 285 (2,4 % ) . Mátészalka lakói számának alakulása eltér a nagyobb települések népesedésétől. 1941 és 1949 között népessége 10 035 főről 11 055 főre, azaz 1019 emberrel (10,1 %kai) növekedett. A zsidó lakosság száma 1941-ben 1555 (15,4 % ) volt, amelyből az 1949. évi népszámlálás szerint 252-en (2,4 % ) tértek haza. E mai kis városban is jelen tős kb. 1300 körüli zsidó népességveszteség ellenére a lakosság száma - a járásokhoz és a hasonló nagyobb településekhez viszonyítva - számszerűen és arányát tekintve is je lentősen nőtt. A háború után megnövekvő természetes szaporodáson kívül a tényleges gyarapodásban szerepe volt a település viszonylagos központi fekvésének, a nagyobb te lepüléseken meginduló gazdasági fejlődésnek, amit igazán a későbbiek során tudunk bi zonyítékokkal alátámasztani. A fel nem sorolt, de a vizsgált nyolc évet népveszteséggel záró települések közül az alacsony tényleges szaporodást mutató községek mindegyikében a zsidó lakosság vesz tesége adja a fő összetevőt. A kivételhez tartozik - többek között - a nyíregyházi járás ban a német telepítésű Rakamaz község, ahol az említett nyolc évben a lélekszámvesz teséget 297 főre (-5,4 % ) teszi a statisztika. A községben 1941-ben 198 izraelita vallású lakos élt, 1949-ben ebből a számból 5-en maradtak meg. E a nagyközségben a veszte ség másik összetevője az elhurcolás volt. A telepes község német lakosságát ugyan nem telepítették k i , de a kb. 300 munkabíró férfi és nő elhurcolása - a Dunántúlról, Bács me gyéből kitelepített német lakosság helyére történő áttelepüléssel együtt - fő szerepet töl tött be a népesség csökkenésében. A Bács-Bodrog vármegyei Gara községbe 1946 júli usában Rakamazról 39, „Szatmár megye más helységeiből" 73 családot telepítettek be, amikor ott a német lakosság kitelepítésének előkészítése éppen csak megkezdődött. A nyíregyházi járás 18 községéből megközelítően 1000 német családnevű embert hurcoltak el a szovjet csapatok katonái. Ibrányból 27, Bújról 31, Tiszabercelről 48, Gáváról 62, Tímárról 66, Kenézlőről 41, Rakamazról 246, Vencsellőről 410 embert vittek el. 1945 második felében - Dikán Nóra forrásai szerint - „főként a tiszai, kisvárdai, a dadái alsó és felső járásokban német származás ürügyén többszáz magyar személyt szedtek össze. " A Szabolcs megyei főispán közbenjárására a német hangzású nevet v i selő magyarok közül számosan szabadultak k i , de a többségüket elhurcolták. „Az 1945. január 20-án Moszkvában Magyarországgal aláírt fegyverszüneti egyez ménnyel nem szűnt meg a magyarországi németség deportálása " - írja Tóth Ágnes - de lehetővé vált az elhurcoltak szabadon bocsátásának követelése, kérése. Az 1945 márci usában elfogadott földreform után azonban elsősorban a németek kitelepítése, a kitele pítettek helyére a tiszántúli nincstelenek, a szomszéd államokból menekültek (kitelepí tettek) elhelyezésének problémái kerültek előtérbe. 28
29
30
Tóth, 1993. 144. KoncznéNagy Zsuzsanna: A polgári lakosság elhurcolása a Dadái Felső Járásból 1945 január jában. Szabolcs-Szatmár-Beregi Levéltári Évkönyv XII. Nyíregyháza, 1997. 311-314. Dikán, 1993. 439.
A földreform végrehajtásával összefüggő, országon belüli áttelepülésekről készített kimutatás szerint 1946 májusáig az ország elszegényedett, munkához alig jutó tömegei közül 41 531 család jelentkezett a kényszerűségből még csak részben kitelepült néme tek lakóterületeire. Szabolcs-Ung megyéből 720 családot (kb. 2800 fő), Szatmár-Ugocsa és Bereg megyéből pedig 562 családot (kb. 2300 fő) Fejér megyébe való betelepülésre jegyeztek elő. Ezek a számok csaknem teljesen egybeesnek a tervezett telepítés keret számaival. A Szabolcs-Szatmár megyei kitelepülésre jelentkezők 1946. április 2-ától 1947-ig el is jutottak kijelölt helyükre. A z összetelepítések, a föld megműveléséhez szükséges esz közök hiánya, a honvágy egy kis részüket rövid időn belül visszatérített szülőföldjükre, míg mások kijelölt helyükről továbbköltöztek. Dolgozatunkban az 1941—49 közötti időben jelzett népességpusztulás ellenére - mint említettük - Szabolcs-Szatmár megye, az 1941. évi területre, településekre és lakosságra vetítve, több mint 11 ezer emberrel, 2,1 %-kal gyarapodott, ami a gyakran említett ma gas természetes szaporodással hozható kapcsolatba. Országos összefüggésben a kérdéskörről Sárfalvi Béla említett könyvében azt emeli ki, hogy „a háború négy esztendeje az egész ország, de különösen a városok népességé nek csökkenésére nyomta rá a bélyegét. A hadműveletek..., az erőszakos háborús evakuáció, a német ajkú lakosság egy részének kitelepítése következtében a Dunántúl né pessége általában jobban megfogyatkozott, mint az Alföldé. " A háborút követő fél évti zedben a „ lakosság tényleges növekedése a magas természetes szaporodással rendelke ző Nyírségben, a Duna-Tisza közén (Budapest és környékétől eltekintve) közelítette meg a korábban általános szinteket"? 31
1
31
3 2
Tóth, 1993. 21-29., 136.; -*Vö. Válogatott dokumentumok, 1985. 131-134., 270. Sárfalvi, 1965. 44.
A népsűrűség
6. táblázat alakulása megyénként
Megye
Népsűrűség 1 km -re 2
(1869-1949)
n
A népsűrűség emelkedése |
1869-ben
1949-ben
1869-1949
Pest
51,5 (8)
107,5 (1)
56,0
Csongrád
63,0 (2)
99,9 (2)
36,9
Komárom
51,5 (9)
98,2 (3)
46,7
Szabolcs-Szatmár
50,4 (13)
94,1 (4)
43,7
Győr-Sopron
63,2 (1)
90,2 (5)
27,0
Borsod-Abaúj-Zemplén
53,1 (7)
87,5 (6)
34,4
Heves
56,6 (5)
87,2 (7)
30,6
Vas
53,8 (6)
84,7 (8)
30,9
Nógrád
49,4 (15)
84,5 (9)
35,1
Békés
50,5 (11)
83,7 (10)
33,2
Zala
50,5 (12)
30,5
Szolnok
49,7 (14)
81,1 (11) 80,7 (12)
31,0
Hajdú-Bihar
45,2(17)
80,2 (13)
35,0
Baranya
58,6 (4)
78,8 (14)
20,2
Tolna
61,5 (3)
75,3 (15)
13,8
Bács-Kiskun
38,8(19)
70,7(16)
31,9
Veszprém
51,3 (10)
67,0 (17)
15,7
Fejér
46,3 (16)
66,8 (18)
20,5
Somogy
42,1 (18)
59,8 (19)
17,7
Megyék együtt
50,9
82,4
31,5
579,6
3,149,1
2,469,5
53,9
99,0
45,1
Budapest főváros Magyarország összesen
A táblázatból kitűnik, hogy a közigazgatási egység az 1 km2-re eső népesség tekinte tében 1869-ben a megyék rangsorában a 13., 1949-ben pedig a 4. (a városok nélkül a második) helyen volt. A népsűrűség növekedésében csak Pest és Esztergom megye előz te meg, de míg az utóbbi közigazgatási területeken a növekedés a gazdasági fejlődéssel volt összefüggésben, addig Szabolcs-Szatmárban a természetes szaporodással. A népsűrűség mellett - a gazdasági migráció kényszerítő hatása miatt - az elmara dottságot érzékeltető adatokat is - egyelőre elemzés nélkül - jelezni szükséges.
33
Az 1949. évi népszámlálás 12. Összefoglaló eredmények. Bp., 1952. 23*.
7. táblázat Az ipari és bányászati népesség, valamint a munkások Megye
aránya megyénként
Az ipari és bányászati népesség
1949-ben
3
A munkások
Az egész népesség %-ában 1. Komárom
45,7
55,9 (1)
2. Nógrád
30,7
43,8 (3)
3. Borsod-Abaúj-Zemplén
29,4
42,2 (4)
4. Pest
26,7
44,4 (2)
5. Győr-Sopron
26,0
31,8 (8)
6. Veszprém
24,9
33,7 (6)
7. Baranya
22,0
38,5 (5)
8. Vas
18,8
29,6 (11)
9. Csongrád
18,3
31,5 (9)
10. Heves
18,0
33,3 (7)
11. Fejér
17,5
28,8 (12)
12. Szolnok
16,3
30,3 (10)
13. Zala
15,0
22,6 (18)
14. Békés
14,8
25,7 (16)
15. Tolna
14,8
28,4 (13)
16. Somogy
14,4
24,0 (17)
17. Hajdú-Bihar
14,0
27,9(14)
18. Bács-Kiskun
12,0
26,1 (15)
19. Szabolcs-Szatmár
11,7
21,8 (19)
A megye elmaradottságát részletesebb elemzés nélkül az a nyers adat önmagában is jelzi, hogy az ipari és bányászati népesség az egész népesség százalékában, 11,7 %-kal a megyék sorában 19., és a munkások az egész népesség százalékában szintén az utolsó a21,8%-kal. A gazdaságtörténeti, valamint a külső és belső migrációhoz kapcsolódó szakiroda lomból egyaránt ismert, hogy Magyarországon a mezőgazdasági népesség a X I X . század második felétől fokozatosan veszített súlyából, a mezőgazdaság területein dolgozók és élők aránya csökkent. Ugyanakkor a vizsgált régió már említett két közigazgatási egy ségében, 1920-1941 között Szabolcs és Ung megyében az őstermelők (keresők és eltar tottak) rátája 72,3 %-ról csupán 70,3 %-ra, Szatmár, Ugocsa és Bereg megyében pedig 79,2 %-ról 77,6 %-ra csökkent. Miközben a vármegyék átlagában a mezőgazdaságból
34
Uo.
élő lakosság aránya 66,2 %-ról 57,2 %-ra, az országos átlag pedig 56,0 %-ról 48,7 %-ra esett. A megye különleges helyzetét, gazdasági elmaradottságát az 1949. évi népszámlálási statisztikának az agrárnépesség sűrűsödésének megyei rangsorát bemutató táblázat is jelzi. 35
Az agrárnépesség
8. táblázat sűrűségének megyei rangsora 1 km egész 2
Megye
összes
mg-i
1949-ben
3
1 km szántó-, kert es szőlő
1 km szántó-, kert-, szőlő-, rét- és legelő
összes
összes
2
mg-i
2
mg-i
|
népesség 1. Pest
107,5
48,6 (10) 172,6 (1)
78,0(10) 138,7 (2)
62,7 (6)
2. Csongrád
99,9 56,6 (3) 135,4 (10) 76,8 (11) 112,4 (8)
63,7 (5)
3. Komárom
98,2 31,8 (19) 170,2 (2)
55,1 (19) 140,1 (1)
45,5 (19)
4. Szabolcs-Szatmár
94,1
68,1 (1) 125,3 (12) 90,7 (2) 106,6(10)
77,2 (1)
5. Győr-Sopron
90,2 46,8 (12) 139,0 (9)
72,1 (13)
11,7 (9)
57,9 (12)
6. Borsod-Abaúj-Zemplén
87,5
42,4 (14) 166,8 (3)
80,8 (5) 122,8 (3)
59,5 (9)
7. Heves
87,2 52,0 (5) 146,7 (7)
87,5 (3) 114,7 (5)
68,4 (3)
8. Vas
84,7 47,6 (11) 141,4 (8)
79,5 (7) 114,5 (6)
64,3 (4)
9. Nógrád
84,5
78,9 (9) 122,7 (4)
59,1 (10)
40,7 (16) 163,8 (4)
10. Békés
83,7 56,9 (2) 104,1 (18)
11. Zala
81,0 54,7 (4) 157,9 (5) 106,6 (1) 113,3 (7)
12. Szolnok
80,7 51,7 (6) 105,8 (17) 67,8 (17) 87,9 (16) 56,3 (15)
13. Hajdú-Bihar
80,2 50,8 (7) 125,3 (11) 79,3 (8)
14. Baranya
78,8 43,2 (13) 125,2 (13) 68,7 (16) 99,6.(12)
54,7 (17)
15. Tolna
75,3 50,3 (8) 106,0 (16) 70,8 (14) 90,1 (14)
60,1 (8)
16. Bács-Kiskun
70,7
17. Veszprém
67,0 37,4 (18) 146,8 (6)
18. Fejér
66,8 41,9 (15)
70,7 (15) 91,4 (13) 62,1 (7)
50,5 (9) 112,5 (14) 79,6 (6)
76,5 (2)
89,8 (15) 56,8 (14)
82,8 (17) 58,5 (11)
82,0 (4) 103,5 (11)
57,8 (13)
95,2 (19) 59,8 (18) 79,3 (19) 49,8 (18)
19. Somogy
59,8 40,7 (17) 107,3 (15) 73,0 (12) 82,5 (18) 56,1 (16)
Megyék együtt
82,4
Budapest főváros Magyarország összesen
48,7
729,7
76,6
102,4
60,5
3,049,1
46,9
6,769,8
104,1
5,792,7
89,1
99,0
48,6
156,1
76,7
123,4
60,6
Szászi Ferenc: Gazdasági-társadalmi viszonyok fő jellemzői Szabolcs, Szatmár és Bereg me gyékben 1890-1944. Nyíregyháza, 1994. 98-99. Az 1949. évi népszámlálás 12. Összefoglaló eredmények. Bp., 1952. 41*.
A z 1 km -re eső mezőgazdasági népesség és az 1 k m szántó-, kert-, szőlő-, rét- és le gelőterületre eső népesség tekintetében a megye az első helyen áll, az 1 k m szántó-, kert- és szőlőterületén a népesség számában csak Szolnok megye előzte meg. Az 1 km -re eső mezőgazdasági népességben az agrárnépesség sűrűségét 68,1 %-kal vezeti. Egyelőre - a felhozott adataink alapján - vizsgálódásunk korszakhatáráig, 1949-ig, összegzésként azt lehet hangsúlyozni, hogy Szabolcs-Szatmár az ország legnagyobb ter mészetes szaporodású és tényleges növekedésű megyéi közé tartozott. Lakosságának nagy hányada a mezőgazdaságból élt, és az iparban a 19 megye közül a legkisebb arány ban tudtak elhelyezkedni. „Általában az jellemző - írja Kiss Albert - , hogy a sűrűségi viszonyszám olyan megyékben a legnagyobb, ahol a mezőgazdasági terület az összterü lethez viszonyítva kisebb, és ahol a mezőgazdasági népesség az össznépességen belül vi szonylag alacsonyabb. E jellemzőtől eltérően különös helyet foglal el Szabolcs, amely agrárjellegű, és nagyobb népsűrűségű megye. " A vizsgált megye az iparosodástól csak alig érintett körzetbe tartozott, ahol lényegé ben a két világháború között és közvetlenül a háború után változatlan kiterjedésű és alig növekvő hozamú mezőgazdasági területre egyre több agrárkereső jutott. A növekvő lét számmal kapcsolatos gond az volt, hogy a mezőgazdasági és ipari fejlődés népességel tartó ereje nem volt párhuzamos a lélekszám emelkedésével. A mezőgazdaságból felsza baduló, az ipari munkára szakképzetlen agrárproletár tömeg átrétegződésére az ipar és az infrastrukturális ágazat lassú fejlődése a háború előtt és a háború után nem adott meg felelő alapot. így a lakosság tömegeinek folyamatosan nagy gondot jelentett az állandó munka hiánya, az alapvető létfeltételek biztosítása. 2
2
2
2
?7
Kiss Albert: Az agrámépességi viszonyok területi alakulása Magyarországon 1880-1960. De mográfia, 1961. IV. évf., 1. sz., 50., 60., 75.