Szóljatok, ha szólni kell...
most európáért!!!
308. szám
14
A TARTALOMBÓL: Nincs női oldalam, amit fel kéne fedeznem........ 4 „A holokauszt hazugság”........................................ 7 Izrael megtette az első lépést a fasizmus felé....... 8 Két zsidó kampányolt a Hitgyüliért..................... 9 A Fidesz és Izrael....................................................10 Robog az úthenger.................................................14 Néhány gondolat a Hit Gyülekezetéről.............16 Ingyenebéd a multiknak.......................................19 Ne szólj bele, nem telefon!...................................20 Káoszszervezők......................................................23 Bogár László az alkotmányreformról.................23 Nyilatkozat a nemzetnek, s közindítvány az Alkotmánybíróságnak!.....................................26 A Magyar Köztársaság Alkotmány-bírósága részére ......................................................................26 A Magyar Honvédség végleges tönkretétele.....30 Ipari gyarmatosítás?...............................................31 A devizaalapú hitelezés jogtalansága..................33 A monetáris politika haszonélvezői és kárvallottjai.........................................................35 Csak 2260-ban kezdődik az energiaválság?......36 De miért nem megy csődbe Amerika?..............37 Hát mer’ csak...!......................................................39 Az EU adatgyűjtése a politikai radikalizmusról.......................................................42 Basszátok meg, üzente, és EP-képviselő lett.....45 Nemet mondott Izland.........................................46 Izland........................................................................47 Izlandi tanulságok..................................................47 Jog és/vagy kötelesség...........................................53 Ezer „csaptól” vérzünk...........................................54 Kutyából nem lesz szalonna.................................56 Majomtörténet.......................................................56 Magyar termék?......................................................57 Közgazdász tanulmánya a devizaalapú hitelezés jogtalanságáról.......................................57 Itt nem lehet hülyéskedni semmivel...................58 WikiLeaks: Nemcsak Moldovával egyesülne Románia................................................60 Mi lesz a földjeinkkel?...........................................60 Tovább tartó német önostorozás........................61 Elitünk afrikai szintű..............................................62 Cionista volt a terrorista.......................................64 Hetvenhat................................................................64 Anders Behring Breivik.........................................65 A megtervezett spontaneitás................................66 „Megállítani a tömeges bevándorlást”................68 Vonalban a műsorvezető.......................................70 Oslo és a feloszló Nyugat......................................72 Bombázó a láthatáron!..........................................73 Líbiai felkelők.........................................................73 A Magyaroknak pusztulniuk kell a Kárpát-medencéből!...........................................76 A szolganemzet.......................................................79 Václav Klaus a társadalmat is okolja a vérengzésért..........................................................80 Szó sem lehet róla!.................................................81 Mikor dől el a dominó?.........................................82 Ők sem dübörögnek..............................................84 Vigyázz, be ne ess!..................................................84 A nagy zsírvita.........................................................85 Meditáció és Imádság............................................86 9 érv, hogy citromra cseréld a tisztítószereket.. 88
2
az öntudatos magyar polgár lapja
Szóljatok, ha szólni kell...
most európáért!!!
308. szám
Főszerkesztő: Olvasószerkesztő: Tervezőszerkesztő: Szerkesztőségi munka, grafikai tervezés, nyomdai előkészítés: Az újság elkészítésében közreműködik: Nyomda: Felelős vezető: ISSN: Terjesztéssel kapcsolatos információk: A kiadó megtiltja e lap forgalmazását minden bizonytalan hátterű, vagy idegen érdekeket szolgáló árusítóhelyen! Információs ügyeletünk http://internetfigyelo.wordpress.com/ tájékoztatja Önt, megyéjében hol juthat legnagyobb kedvezménnyel e lap egyes számaihoz. Felelős kiadó: Hirdetésfelvétel: Telefon:
JÓ HA FIGYELÜNK!
4 23 58 39 72 64 JÓ HA FIGYELÜNK!
3
legfontosabb koncertje, olyan, mintha az első bulimra készülnék. Szeretném, ha minél többen tudnának róla, mert talán olyan embereket is érdekelhet, akik nem fújják kívülről a dalokat. – Nézegettem a videónaplókat a neten, és bevallom, kicsit félnék veled dolgozni... – Most is velem dolgozol, és nem tűnsz ijedtnek. A szó jó értelmében megszállottan dolgozom, különösen így van ez, ha forgatunk. Koncentráltan szeretek működni, hosszú műszakokban. Ha van lendület, igyekszem kihasználni. Közben fáradok én is, a stáb is kornyadozik néha, lelket kell öntsünk egymásba. Régebben ügyelőkkel dolgoztam, akik megoldották az ordibálás feladatát helyettem, de most olyan költségvetésből próbálunk klipeket kihozni, amibe nem fér bele külön ügyelő, úgyhogy magam
Kovács Ákos:
Nincs női oldalam, amit fel kéne fedeznem A kegyelem hétköznapi megnyilvánulása az, ahogy a nők finoman a helyére simogatják a világot – mondja Ákos, akivel közelgő májusi lemezbemutató koncertje kapcsán beszélgettünk. Rég vártam ennyit pasira, közel négy hónapot, de hát Ákost nem könnyű leültetni egy hosszabb beszélgetésre, mert mindig csinál valamit. Klipet rendez, rögtön kettőt, Londonban koncertezik, készül a május 14-i Aréna bulira, nemrég pedig francia felkérésre nagyzenekari darabot komponált. – Most éppen tologatod a határaidat? – Szeretek több mindennel foglalkozni. Baromi unalmas csak popsztárnak lenni. Még soha nem voltam sztár, nem tudom... Nem is jó az senkinek. A magyar popsztár vagy hamar kifullad, vagy harminc évig ugyanabban a bőrgatyában énekli ugyanazt a slágert. Engem más érdekel, mondjuk az a dal, amelyet még nem írtam meg. Persze én is huszonéve énekelek, de mindig igyekszem meglepetést okozni. Magamnak is. Csinálom a dolgomat, hál’istennek szerető, értő, normális, a működésemre fogékony 4
közönség alakult ki körülöttem. Mindez jórészt a kritikai téren kívül zajlik: szerencsésnek mondhatom magam, de remélem, azért a szerencsénél többről is szó van itt. – Most jelent meg egy maxid, ami a számok alapján majdnem nagylemez. Piaci szempontból ez nem tűnik túl ésszerűnek. – Nyilván nem racionális egy ilyen kiadvány, de nem is ezért született meg. Adni akarok, ez lett a dolgom. Eddig sem spóroltam a tartalommal a kiadványok tekintetében. Az Utazó egy DualDisc formátumú maxi, ilyen volt anno a Minden most kezdődik el, a Negyven és tavaly a Szindbád-kislemez is. A CD oldalon kilenc szám van, köztük a címadó új dal, emellett A fénybe nézz öt különböző változata, a Szeress így két verziója, valamint egy francia felkérésre írt nagyzenekari darabom. A DVD oldalon mind a kilenc szerzemény szerepel három hangnormával, plusz három klip, videónapló és egy rejtett koncertvideó színesíti az összképet. Ahhoz képest, hogy csak egy „kislemez”, van rajta anyag szépen. – Bár azt mondod, a szakmai léted kritikai téren kívüli, igencsak megosztó személyiség vagy.
– Minden határozott véleménnyel bíró ember megosztó személyiség: vagy egyetértenek a határozott véleményével vagy nem. Huszonhárom éve vagyok kezdő, feltörekvő énekes, minden munkámmal bizonyítani szeretnék. Minden koncertünket hos�szas előkészítő munka, rengeteg próba és odaadó felkészülés előzi meg. Így van ez a május 14-i buli kapcsán is. Magyarországon ez nem általános gyakorlat, ezért szinte már magyarázkodni kell, ha tisztességes munkát akar végezni az ember. Mondhatnak kéketzöldet rólam, de annyi biztos, hogy mindig a hazai lehetőségeken, a bevett gyakorlaton túlmutató produkció létrehozása a célunk. – Mitől lesz ez olyan különleges koncert? – Ezt az előadást egy évvel ezelőtt kezdtük tervezni, annak ellenére, hogy tavaly végig turnéztunk, közben új lemezt csináltam, nem mellesleg született egy negyedik gyerekem is. A katona imája című album platina lett, Fonogram-díjat is nyert, ehhez méltó bemutatót tervezünk. Rengeteg energia sűrűsödik ebben az egyetlen előadásban. Minden petárda, szó szerint és képletesen is, ezen a májusi estén dörren. Ez életem eddigi JÓ HA FIGYELÜNK!
JÓ HA FIGYELÜNK!
ordibálok a mikrofon mellől, hogy „tessék”, meg „ennyi”. De minden nehézség ellenére baráti és röhögős a hangulat, talán ez is látszik a verkfilmeken. – Szerintem akkor is nehéz ember lehetsz. – Pedig most fogytam! (nevet) Szeretek élni, a bánatot és az örömöt is nagyon megélem. Ez sok meló: biztosan vannak lazább srácok nálam. De a feleségem szerint igazi nyaralóbajnok vagyok, nálam a kikapcsolódást szó szerint lehet érteni: ha nyaralunk, nincs telefon, laptopozás, problémamegaoldás. Ha viszont dolgozom, akkor nem érdekel más, ez is igaz. Szeretek apró, aranyrögnyi ötletekre is exkavátorokkal kitelepülni. Az ihletben hiszek. Persze tudom, ez ódivatú dolog, olvastam, hogy a profiknak ilyesmi nem kell. Olyan is, amit írnak.
– A zenésztársaktól is hasonló megszállottságot vársz el? – A zenésztárasaim, a stábom tagjai jól ismernek, tudják az elvárásokat is. Engem nem kötelező szeretni, a dalaimat se, viszont a velem végzett munkájukba szerelmesek kell legyenek, mert csak úgy megy jól. Szerencsére az elmúlt két évtizedben kiforrt körülöttem egy kis alkotótársaság. Barátok is vagyunk, klassz dolgot is csinálunk együtt. Nélkülük talán nem is lennék itt. – Tőlük a kritikát is elviseled? – Sokszor kérem a véleményüket, fontos a visszajelzés. Azt senkivel sem akarom megvitatni, hogy mit írok, ott nincs kompromisszum, magammal se. Ezért lettem szólista. A dalokat csak akkor mutatom meg a többieknek, amikor készen vannak, amikor beindul a színpadra állítási mechanizmus. Persze rengeteg kétely van ilyenkor az emberben, olyan érzés, mintha mennél befelé az őserdőbe, ahol még senki nem járt. Ilyenkor kell valaki, aki egy más nézőpontból látja a megtett utat, szól, hogy jól jöttél, folytasd, vagy hogy fordulj vissza. Az ilyen kritika mindig szeretetből jön, olyanoktól, akik a maguk életéből ismerik ezt a küzdelmet. Tőlük nem csak elfogadja, hanem éppenséggel várja az ember a véleményt. A zenésztársaimon kívül a feleségemre, Krisztára hallgatok. – Vele huszonhárom éve vagytok együtt. Már bocs, de ő hogy bírja? – Zseniális és ösztönös nő, a legfőbb opponensem, de hát a felesége mi legyen az embernek? Emellett a gyerekeim anyja és szellemi társ is. Persze mi is rengeteg dolgon vitatkozunk, nem akarom idealizálni a kapcsolatunkat, nekünk is voltak-vannak hullámvölgyeink, de szépen egymáshoz koptunk húsz év alatt. Ráadásul a gyerekeink egyszerűen fantasztikus fazonok, külön kis világ mindegyik. Ezt el sem tudtam képzelni, amíg nem volt gyerekem. Tulajdonképpen huszonévesen nem is akartam családot. – Ahhoz képest elég nagyra sikerült. – Akkor az volt az elképzelésem, hogy egész életemben a világ zajától távol foglalatoskodom majd a rettenetesen hatalmas művészetemmel, de Kriszta másképp döntött. Tényleg mindig a nő választ, a kis illóanyagait szertehagyja a férfi életében, és mire az rájön, hogy a nő tetszik neki, már rég el van döntve minden. Egy nő pontosan tudja, hogy kinek akar tetszeni, ahogy azt is, kinek nem. A kegyelem hétköznapi megnyilvánulása, ahogy a nők finoman a helyére simogatják a világot. Aki jelen volt már egy gyerek születésénél, annak nem kell magyarázni az istenhitről. Enélkül a tapasztalat nélkül egyszerűen sokkal kevesebb lennék. Persze egy négygyerekes család a nagy öröm mellett teher is, óriási felelősség. 5
„A holokauszt hazugság” – mondta Budapesten az egyiptomi pártvezető
– Szóval minden a nők miatt van... – Szerencsére! Nőpárti vagyok, mint az ódivatú férfiak általában. Krisztával úgy kezdtük a kapcsolatunkat – ez már akkoriban is régimódinak számított –, hogy hónapokig nem is kézen fogva, hanem kart karba öltve sétáltunk. Engem férfinak teremtett a Jóisten, száz százalékig. Nem vagyok metroszexuális, nem vagyok trendi srác, nincs női oldalam, amit fel kéne fedeznem. De úgy látom, a nőtársadalmat ez nem is szokta zavarni. – Apaként is konzervatív vagy? – A gyerekeim, bár gyors és impulzusokban bővelkedő világban élnek, mégis védett környezetben nőnek fel, férfi az apjuk, nő az anyjuk, akik ráadásul egy fedél alatt is laknak. Így nőttem fel én is. Fontosnak tartom a családi indítást, emellett az is fontos, hogy jó iskolába járjanak, ahol az otthon tanultakkal harmonizáló tudást kapnak.. – Tudsz hétköznapi szülő lenni?
– Csak az tudok lenni. A gyerekeim teljesen normálisan élik meg, hogy apát időnként látják tévében, plakáton. Mondtam a tizenhárom éves Marci fiamnak, rockergyerek vagy, nyugodtan hallgathatsz rockzenét. Persze ő most csak azért is r’n’b-t hallgat, mert tudja, hogy nekem nem tetszenek a szénné gyúrt gengszterrapperek. Megértem. Annak idején én is Motörhead-et hallgattam, egyrészt mert király, másrészt mert szegény édesanyám megijedt Lemmytől. Marci eddig talán kétszer vagy háromszor volt koncertemen, Anna lányom egyszer, de akkor is hazavitték félidőben. Ők az apjukat látják bennem, akinek a nyakába lehet ülni, akinek el lehet mesélni, hogy a Katának kiesett egy foga, aki elájul, ha szépet rajzolnak vagy jó jegyet hoznak az iskolából. Ha nem lenne a józan paraszti eszem, a családom akkor is a földön tartana. Szeretek színpadon lenni, jó, hogy dalba írhatom azt, ami foglalkoztat, és ugyanennyire
szeretek lejönni is a színpadról. Nem akarok büfészínész lenni, aki a színpadon gyenge, de a magánéletében brillírozik. Ha szenvedsz a rossz dumámtól, mindig jusson eszedbe, hogy te hazamész, csak a következő interjúnál találkozol velem, de én minden reggel magammal ébredek. Na ez a brutál! – Gyakran elmondod, hogy az önirónia számodra egyfajta védekezés a külvilág ellen. Viszont azt tapasztalom, hogy sokan félreértik. Ez nem zavar? – Nézd, nem lehet minden gesztus mellé rendőrt állítani. Aki nem érti, az lemaradt, tehát érthető, ha fanyalog. Bennem nem a pusztító cinizmus dolgozik, hanem a teremtő, frappírozó önirónia: értse, aki értheti. Ez az alapállás biztosan nem hagyja az embert elkényelmesedni. Fotó: Katona Boglárka Forrás: divany.hu
Anyagi Független Klub A Bankok rejtett számmal hívják az ügyfeleket, mindenki tiltsa le a beállításoknál a rejtett számmal történő bejövő hívás fogadást!Amennyiben bank átvételes levél érkezik ne vegye át senki.A végrehajtói vagy bírósági levelet vegyétek csak át.Arra válaszoljatok 15 napon belül, kérve a végrehajtás leállítását, a banki egyenleg, tartozási összeg helytelenségére, összegszerű ismeretének hiányára hivatkozva.És a közjegyzői okirat hitelességének tagadására.Ugyanis az országban senki sem írta alá a jelenlegi tartozásának egyenlegét. és tartozását közjegyző előtt!Az, hogy évekkel ezelőtt milyen összeget tartalmazott a közokirat az nem felel meg a mai állapottal! 6
JÓ HA FIGYELÜNK!
„A holokauszt hazugság”, „Anna Frank naplója hamisítvány”, „szeptember 11-ét Amerikában tervezték”, „Obama a fekete nyúl, akit a megfelelő időben előhúztak a kalapból” – többek között erről nyilatkozott Budapesten a legnagyobb liberális egyiptomi párt alelnöke. Ahmed Ezz el-Arab a holokauszt túlélő amerikai politikus, Tom Lantos tiszteletére rendezett konferencia egyik előadója volt. A konferencia szervezői elhatárolódtak az egyiptomi politikus nemzetközi botrányt kavart nyilatkozatától. Ahmed Ezz el-Arab, az egyiptomi Wafd párt alelnöke a budapesti Demokráciáról és Emberi Jogokról rendezett konferencia szünetében nyilatkozott a Washington Times riporterének. A rendezvényt a Külügyminisztérium támogatásával a Demokratikus Átalakulásért Intézet rendezte, és Martonyi János külügyminiszter nyitotta meg. Az amerikai lap honlapján az interjú hangfelvételét is közzétette. A Wafd alelnökét, mint a legbefolyásosabb világi párt egyik vezetőjét hívták meg Budapestre. „A holokauszt egy hazugság. 2,4 millió zsidó élt német megszállás alatt. Ha mindet kiirtották, akkor honnan jött a többi 3,6 millió?” – állította az egyiptomi politikus, aki elismerte, hogy a nácik „több százezer” zsidót megöltek. „De a gázkamrák és az élve megnyúzott emberek, meg a többi történet mind mese”. Ezz el-Arab hozzátette, hogy a holokauszt a nyugat „szent tehene” és szerinte szégyen, hogy büntetőtörvényekkel fenyegetik ennek kétségbevonását. Ezz el-Arab az interjúban kétségbe vonta Anna Frank naplójának a hitelességét is. Elmondta, hogy a művet Stockholmban doktori tanulmányai alatt részletesen tanulmányozta. „Istenre esküszöm, hogy hamisítvány. A lány ott járt, de az emlékiratai hamisítások.” – mondta az egyiptomi politikus. Az interjúban a Wafd párt alelnöke elmondta, hogy szerinte nem a közelmúltban likvidált Oszama bin- Laden állt a szeptember 11-ei terrortámadások mögött. A lehetséges felelősként az egyiptomi politikus „a CIA, az izraeli Moszad és az amerikai ipari-katonai komplexum” nevét említette, hozzátéve, hogy ha bin Ladennek valóban lett volna lehetősége ilyen támadásokat elkövetni, „nagyobb hatása lett volna annak, ha egy repülőgéppel a Knesszet épületére szállnak le”. Ezz el-Arab szerint az Egyesült Államokat irányító elit választatta meg elnöknek Barack Obamát. „Obama egy kedves arc, akit felneveltek, hogy aztán a megfelelő időben, mint fekete nyulat előhúzzanak az amerikai kalapból”. Az iraki megszállásról az egyiptomi politikus azt mondta, hogy „izraeli állampolgársággal JÓ HA FIGYELÜNK!
Ahmed Ezz el-Arab, az egyiptomi Wafd párt alelnöke
rendelkező, zsidó vallású és kettős identitású amerikai katonák” a babiloni fogság idejéből származó zsidó régészeti leleteket loptak el, és csempésztek Jeruzsálembe. Ezz el-Arab szerint azért ásták el ezeket a városban, hogy megerősítsék a Jeruzsálemmel kapcsolatos zsidó történelmi igényeket. „Ez a műkincsrablás nem a feketepiacon való eladásért történt. Amit Bábelből elvittek, azt – véleményem szerint – szándékosan lopták el, hogy elássák azokat az al-Aksza mecset alá, és amikor majd megtalálják őket, azt mondhassák, hogy ’Itt állt a (zsidó) Templom’”. A politikus ugyanakkor elismeri, hogy létezett egykor zsidó szentély Jeruzsálemben, és tudomásul veszi azt, hogy Palesztinában izraeli zsidók élnek. „Tetszik, nem tetszik, a zsidók ott vannak. Humánus lényként nem gondolhatjuk azt, hogy kiirtunk 5 vagy 6 millió embert. Ez őrültség”. Cikkünk nyomán a Demokratikus Átalakulásért Intézet igazgatója közleményt küldött az atv.hu részére. Ebben elhatárolódott a konferencia előadójuk nyilatkozatától: „azzal a szándékkal hívtuk meg Ahmed Ezz el-Arab urat, hogy mint az egyiptomi átalakulás egyik fontos szereplője, az Arab tavaszról, s az országban zajló változásokról beszéljen. Felszólalásában erre a témakörre szorítkozott. A cikkben említett nyilatkozat a konferencia szünetében készült, az nem kapcsolódott a konferenciához, s annak létéről nem is volt tudomásunk. A nyilatkozat tartalmától teljes mértékben elhatárolódunk” - írta lapunknak az Intézet igazgatója, Várkonyi László.
A liberális, világi államot hirdető Wafd pártot eredetileg 1919-ben alapították Egyiptomban. 1952-ben feloszlatták, majd 1983-ban Hoszni Mubarak újra engedélyezte a működésüket. A Mubarak-rezsim idején ők alkották az elnök pártjával szemben álló névleges ellenzéket. Mubarak bukása után a Wafd az iszlám kalifátust és a sária törvények bevezetését célul kitűző radikális Muzulmán Testvériség után a második legerősebb politikai pártként lépett fel. Júniusban bejelentették, hogy a koalíciós megállapodást kötöttek a Testvériséggel, hogy 16 további politikai erővel közösen indulnak az ősszel esedékes választásokon. Céljuk az, hogy olyan széleskörű egységkormányt alakítsanak, amely felváltja a jelenlegi átmeneti hatalmat Egyiptomban. Morvay Péter – atv
7
Izrael megtette az első lépést a fasizmus felé Izrael megtette az első lépést a fasizmus felé – írja a Haaretz baloldali napilapban megjelent véleménycikkében Bradley Burston, amerikai születésű izraeli publicista, a lap egyik vezető szerkesztője. Az újságíró szerint a bojkott-törvény elfogadásával a zsidó állam visszafordíthatatlanul elindult lefelé a lejtőn. „A fasizálódás halk hangjai” – ezzel a címmel jelent meg az írás a Haaretz weboldalán. Burston szerint július 11-én, a napon, melyen elfogadták a bojkott-ellenes törvényt, „Izrael állam történelme komoly fordulóponthoz érkezett”. Ha a Legfelsőbb Bíróság nem sújt le a rendelkezésre, az országban „bármi megtörténhet, főként a demokráciával”. „Eljött az idő. Innen már csupán egy út vezet: lefelé” – írja a publicista. „Lehetséges, hogy elsőre nem tűnik túl borzalmasnak a rendelkezés – fogalmaz.
8
– Éppen ezért működik. A háborúk, fegyverek és katonák közt felnőtt izraeliek egyes csoportjai bizonyára örülnek majd a csendnek, amit a törvény elhoz”. „A fasizmus eleinte csöndes, vannak rosszabb és jobb napjai – érvel Burston. – A hétfő az elképzelhető napok legjobbika volt”. A rendelkezés nem helyezi törvényen kívül az izraeli termékek elleni tiltakozó akciókat, ugyanakkor lehetőséget nyújt a „károsítottaknak” a bojkottot hirdetők, támogatók és benne résztvevők ellen kártérítési követelés benyújtására. Az elszenvedett kárt nem kell bizonyítani. A törvény szövegezése kifejezetten homályos, így „bojkott” lehet gyakorlatilag bármi, ami „Izrael-ellenes”. Izraeli terméknek számít ezen felül bármi, ami a kérdéses jogi helyzetű telepeken készült Zeev Elkin, a törvényt előterjesztő Likud-képviselő úgy fogalmazott, az intézkedésre azért volt szük-
ség, mivel az az „abszurd helyzet alakult ki, hogy egyre több támadás irányul ellenünk az országon belülről”. „Ez a törvény megrövidíti a politikai véleményszabadságot Izraelben, mégpedig több módon. Egyrészt végrehajtó hatalmat ad az állampolgárok kezébe, mivel lehetőséget ad rá, hogy bármilyen vélt vagy valós sérelem esetén pert indítsanak polgártársaik ellen. A rendelkezés ezen felül elmossa a határt Izrael és a telepek között, és megfojtja a megszállt területek kérdése körüli vitát, mely évtizedek óta a legfontosabb téma a közbeszédben. Végül a törvény megnyitja az utat a baloldali szervezetek elhallgattatásához, hiszen sorozatos, költséges perekkel ezeket könnyű ellehetetleníteni – szól Burston négy pontos vádirata a törvény ellen. – És ez még csak a kezdet” – figyelmeztet. Forrás: Haaretz (haaretz.com)
JÓ HA FIGYELÜNK!
Két zsidó kampányolt a Hitgyüliért Ritkán nézek televíziót, mert többnyire nincs miért, meg amúgyis drága az időm. Inkább a nemzeti sajtóból, s főként néhány érdemesebb internetes honlapról tájékozódom a fontosabb napi eseményekről; tapasztalataimat pedig többnyire közvetlenül, személyes úton szerzem. Ma már egyébként is egyik tévé 19, a másik egy híján 20, azaz alig van minőségi különbség a kereskedelmi, a „közszolgálati”, ill. a deklaráltan „nemzeti szellemű” szennycsatornák közt. Nem kivétel ez alól az Echo TV sem, hiszen a kezdeti sokszínűsége, viszonylagos magyarsága és szókimondása rég a múlté; sőt fokozatosan minden olyan munkatársát kirugdosták már, aki olykor a megszabott kereteket feszegetve bátrabb hangvételt engedett meg magának. (Jelenleg amolyan „utolsó mohikánként” egyedül Szaniszló Ferenc Panorámája dacol még a mindent eluraló középszerűséggel, gyávasággal és megfelelési kényszerrel. Őt valószínűleg azért nem menesztették még, mert külpolitikai anyagai talán kevésbé sértik a „fülkeforradalmár” fidesznyikek elemi érdekeit.) Mint mindenütt máshol, itt is túlteng már a cionista posvány (a Széles hazugság!), s ennek érvényben tartásáról egyre több ellenszenves Mózes-ivadék gondoskodik. Egyik legundorítóbb figura köztük Vámos György szerkesztő-riporter, az intézményesített „nemzeti zsidó”, aki több beszélgetős műsort is vezet párhuzamosan, jobb érzésű honfitársaink nem túl nagy örömére. Ha meglátom kigúvadt szemeit, tenyérbe mászó képét, vagy meghallom „bársonyos” hangját, már kapcsolok is arrébb, vagy egyszerűen lezárom a készüléket dühömben. A mai estémet (2011-07-14) sem óhajtottam a lelombozó média társaságában tölteni, ám felhívott egy kedves barátom, aki figyelmembe ajánlotta a Hit Gyülekezetéről szóló műsort. Nem voltak illúzióim Vámosnak az egykori taxisofőrrel, Németh Sándor „vezető lelkésszel” folytatandó társalgásával kapcsolatban, ám a ránk zúduló tömény szemfényvesztés a legsilányabb mércét is alulmúlta. Ennél mélyebbre már nehéz süllyedni, mint amit ez a két otromba vigéc, egymásra licitálva, összehozott. Vámos tulajdonképpen – a műfaj alapvető szabályait felrúgva – nem is kérdezett, hanem valóságos dicshimnuszt zengett a destruktívan álkeresztény, talmudista szektáról, amit Németh helyenként lazán megerősített, „vonzó példákkal” illusztrált. Szívbéli bajtársak, fülig szerelmes párok (ne gondoljon senki rosszra, nem a buzikra, pardon: melegekre céloztam!) közt sem lehetne nagyobb egyetértés és harmónia, mint e két ember-formájú korcs között. Mielőtt azonban tovább lépnénk, idézzük fel röviden, mi is történt napjainkban az új egyházügyi törvény tárgyalásakor. „Megkapják az egyházi státuszt azok az egyházak is, melyek az elmúlt húsz évben komoly társadalmi támogatást tudtak szerezni, köztük a baptisták és a Hit Gyülekezete.” Ezek a Fidesz frakcióvezetőjének, a kirívóan érzéketlen Lázár Jánosnak, ellentmondást nem tűrő szavai, melyeket e kedves farizeus közismerten szerény, megnyerő modorában böfögött a képünkbe. Az eredeti (elutasított) KDNP-s javaslatokkal szemben immár nem lesznek történelmi egyházak, kisegyházak stb., vagyis megszűnnek a minősítések, kategóriák, mert JÓ HA FIGYELÜNK!
pillanatnyilag 14 egyenrangú egyházat ismernek el, köztük immár 3 zsidó biznisz-szervezetet is (akik a busás állami támogatás reményében úgy osztódnak, mint a legburjánzóbb rákos sejtek!). Tehát ezek szerint a Mazsihisz és a Hitgyüli azonos fajsúlyú lesz – mondjuk – az évezredes Magyar Katolikus Egyházzal. Bravó és hozsanna néked magasságos Orbán fejedelem! (Talán a rabbi kar meg is koronáz még alkalomadtán, ha elég odaadóan szolgálod őket.) Tehát az állam nemhogy betiltaná a romboló, magyar- és kereszténygyűlölő szektákat, és szigorúan ellenőrizné, ill. kiszűrné a számtalan kamuegyházat, hanem még kiemelten támogatja is őket az adófizetők pénzéből. Ezt a felhígított, zavaros katyvaszt a közvélemény teljes félrevezetésével, az utolsó pillanatokban hozott, követhetetlen változtatások beiktatásával erőltették keresztül a (nem tisztelt) Házon. Ennek a sunyi, tragikus hatásaiban még felmérhetetlen törvénynek semmi köze sincs az eredeti tervekhez és szándékokhoz, s innentől a vallást és az egyházak dolgait szimpla üzleti tranzakciókká, ill. alantas politikai alkuk tárgyává degradálják. (Ez legalább olyan ördögi húzás volt a narancsosok részéről, mint a lisszaboni diktátum látatlanban történő megszavazása, vagy a román területrablók EU-s csatlakozásának feltételek nélküli támogatása, hogy egyéb disznóságokat most ne is említsünk.) A jövőben a többi (összesen még 336) vallási közösség a parlamenthez fordulhat az egyházi státusz megszerzéséért, és a Ház kétharmaddal dönt e kérelmekről. A határozatok ellen fellebbezésnek helye nincs. Hajrá 2/3-os többség, hajrá Vidám Vasárnap, üdvöz légy mennyei pokol! Hamarosan eljön a nem létező (?) SZDSZ országa, ahol a jók is ros�szak, ahol fejtetőre áll minden. Persze a „derék” történelmi egyházak is tiltakozhatnának és szervezkedhetnének megaláztatásuk ellen, ám nem teszik. Inkább belenyugszanak mindenbe, arra ácsingózva, hogy hátha nekik is leesik néhány morzsa a költségvetés bőségesen terített asztaláról. Sajnos eléggé elbirkásított nép már a magyar, de ezt a gombócot talán mégsem lesz könnyű lenyomni a torkán. Ehhez még további propaganda, „szociálliberális meggyőzés”, vagyis agymosás szükséges. Ennek egyik első lépése volt a jelzett interjú. Szóval Vámos ügyesen adta a lovat Németh alá, s nemhogy kétsége, ellenvéleménye, vagy érdemi kérdése nem volt, hanem láthatóan „vért izzadva” lihegett azért, hogy a korábban „üldözött, mártír sorsú”, sokáig megvetett, ám időközben „egyre elfogadottabb” Hitgyülit és vezetőjét rózsaszínűre fesse, sőt nyíltan reklámozza. Hiába, a kaftánból nem lesz cifraszűr, valahol mindig kilóg a lóláb; s a zsidó bármely álarcban, bármilyen ideológiával felvértezve jelenik meg a nagyérdemű előtt, s bármit hirdet magáról vagy fajtestvéreiről, bármilyen negédes hangot üt meg, azért mindig csak Jahve gyermeke marad. El lehet képzelni, ha két ilyen nagy formátumú, kiváló férfiú egy asztalhoz telepszik, abból bizony nem sok fölemelő sülhet ki a szerencsétlen magyarság számára. Mindent összevetve: ez a mérnöki pontossággal megkoreografált, „spontán” cirkuszi csevegés aligha ért el komolyabb áttörést a Hitgyüli megkedveltetésében, de a fundamentumot kétségtelenül lerakta. S ezt az első bátorító puhatolódzást nyilván követi még tucatnyi hasonló tónusú beszélgetés, az Echónál nézettebb kanálisokon is; mindaddig, amíg majd eltűnik valamennyi kétely és „előítélet”, no meg a „piszkos antijudaizmus” a derekasan megdolgozott, átprogramozott magyar elmékből. Elvégre a riporter és vendége is elsősorban „magyarok”, sőt talán nálunk is „törzsökösebb magyarok”, mindemellett azért mégiscsak zsidók. Nekünk meg nem marad más hátra, mint a tömeges meghasonlás, avagy az ezerszer megbélyegzett és elátkozott „antiszemétizmus” győzelemre vitele, amit másképpen totális rendszerváltásnak és mindenre kiterjedő nagytakarításnak is nevezhetünk. További lamentálások helyett – azt tanácsolom –, markoljuk meg végre a csákányok, (lánc)fűrészek, lapátok, gereblyék és ciroksöprűk nyelét! Siklósi András, Kárpáti Harsona 9
A Fidesz és Izrael Amíg nagyra becsült kormányunk éppen a nemzet “gazdasági szabadságharcát” vívja, vettem a fáradságot, és utána néztem az Orbánkormány izraeli kapcsolatainak. Amit találtam kicsit sem meglepő, ám annál inkább tanulságos. Amíg ugyanis mindenki a gazdasági szabadságharcról beszél, egyvalamit elfelejt. A politikai és ideológiai (cionizmus elleni) szabadságharcot. De nézzük, mi is az, ami miatt ezeket írom? Történelmi Hitgyüli Nemrég felröppent a hír, hogy átalakítják az egyházak támogatási rendszerét. A történelmi egyházakat jobban, a többit kevésbé fogják támogatni. Meg szó esett arról a kismillió egyházacskáról is, amit megszüntetnek. De szép, de jó, mondhatnánk, mert szerintem nem vagyok egyedül azzal, hogy rettentően irritál az ezer meg egy minden egyházacska, amelyek csupán az adóterheket akarják elkerülni bejegyzésükkel. Sokan gondolhatták (sokan nem), hogy most aztán vége a nagy szcientológia, hitgyüli, ankh, és mindenféle más világmegváltó egyházak tevékenykedésének. Tévedtek. A kormány engedelmeskedett a Nagy Testvérnek. Hogy is nem engedelmeskedett volna? Megmarad a hitgyüli, megmarad a szcientológia. Az előbbi még történelmi egyház is lesz. A cikknek nem témája ezek bemutatása, de szerintem a legtöbb olvasó tisztában van mibenlétükkel (elég csak megnézni, mit csináltak a képíró-peren). Az ominózus jelenetről Efraim Zuroff így nyilatkozott: “Mielőtt a tárgyalás megkezdődött, néhány tucat fiatal felnőtt, a magyarországi Hit Gyülekezete tagjai - amely egyház rendíthetetlen támogatója azon erőfeszítéseinknek, hogy a náci háborús bűnösök bíróság elé kerüljenek - sárga csillagot viselve tüntettek Képíró Sándor ellen. Ez a szívet melengető gesztus is azt mutatja, hogy a nevelés szempontjából milyen fontosak az ilyen perek.” A hitgyülinek egyébként legnagyobb magyarországi patrónusa Kósa Lajos. Meglepő? Nem. Rövidhír Kovács Zoltán, a pápai polgármester honlapjáról: A pápai Hit Gyülekezete, a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület és a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége - Összefogás a demokráciáért (MEASZ) Veszprém megyei szervezete közös szervezésében Izrael múltja, jelene, jövője címmel előadás várta az érdeklődőket ma délután a Hit Gyülekezete közösségi házában. Az előadást Aliza Bin-Noun, Izrael Állam magyarországi nagykövete tartotta. Az alkalmon részt vett dr. Kovács Zoltán polgármester, országgyűlési képviselő, dr. Áldozó Tamás alpolgármester, Rádi Róbert művelődési osztályvezető, Németh Márta, a Veszprém Megyei Közgyűlés tagja, Holdosiné Bánhegyi Ildikó, a Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke és a szervező egyesületek tagjai. A programon Kerecsényi Zoltán, a MEASZ elnökségi tagja köszöntötte a megjelenteket, majd a Hit Gyülekezete zenekara adott ízelítőt az együttes repertoárjából. Ezt követően dr. Kovács Zoltán 10
köszöntötte Izrael Állam magyarországi nagykövetét, beszédében utalt az egykor Pápán élő zsidó közösség kulturális hagyományaira és hozzátette, a belváros rehabilitációjának egyik állomása a 19. században épült Zsinagóga felújítása lesz. A polgármester beszédét követően Ortutay Gábor, a Hit Gyülekezete lelkésze lépett a mikrofonhoz. A lelkész köszöntőbeszédében kiemelte, a rendezvény egyik célja az antiszemitizmus újjáéledésével szembeni fellépés. Ortutay Gábor úgy fogalmazott, a Himnuszban oly sokszor megénekelt balsors csak akkor nem tépi az országot, ha az antiszemitizmus visszaszorul és a különböző vallású, illetve származású emberek békében élnek egymás mellett. A köszöntőbeszédek után Aliza Bin-Noun üdvözölte a megjelenteket, majd hozzátette, nagy örömmel látogat Magyarországra, hisz ő is magyar származású (tán még a kettős állampolgárságot is felvette? - szerk.). Pápán még nem járt, szívesen eleget tett a Hit Gyülekezete meghívásának. (...) A nagykövet asszony külön üdvözölte azt, hogy a magyar parlament törvényt fogadott el a holokauszt tagadásának büntethetőségéről, egyben kifejezte azt a meggyőződését is, hogy helyes volt a törvényt hatályos formájában elfogadni, azaz véleménye szerint a kommunista bűnök tagadásának e jogszabályban nincs helye. Zárszavában Policzer Sándor, a Pápai és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület elnöke arra hívta fel a nagykövet asszony figyelmét, hogy az egykori pápai polgármester és országgyűlési képviselő, Sulyok Dezső az üldözöttek melletti kiállásával akár A világ igazai kitüntetésre is méltó lenne. Katonai együttműködés? De nehogy azt higgyük, hogy ennyiben kimerül hős vezéreink, és a világ bölcs irányítóinak kapcsolata. Külön fejezetet lehetne szentelni Hende Csaba talpnyalásainak. Barátunk tavaly októberben már nem előszörre járt eligazításon. Két napra ment, az alatt sok feladatot kaphatott. A “hivatalos” sajtó szerint “udvariassági látogatáson” fogadta Ehud Barak izraeli védelmi miniszter. Vendéglátóinak megígérte: az EU-elnökség után visszajön. Ciprusi és izraeli látogatására elkísérte Siklósi Péter a HM védelempolitikai helyettes államtitkára, Benkő Tibor altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnöke, valamint Kovács József vezérőrnagy, a Magyar HonJÓ HA FIGYELÜNK!
védség Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka. Miniszterünket Gabi Ashkenazi, az Izraeli Védelmi Erők (IDF) vezérkari főnöke is fogadta. A látogatás megkoronázása az volt, amikor a magyar delegáció Jeruzsálembe utazott, ahol Hende Csaba koszorút helyezett el a Yad Vasem holokauszt múzeumban. A látogatáson kijelentette: “A zsidó közösség számíthat ránk.” Most gondolom mind fellélegeztünk. A magyar delegáció (a honvédelmi miniszter több kormánypárti valamint ellenzéki magyar parlamenti és európai parlamenti képviselővel együtt) ezt megelőzően (és eközben) az Izrael Európai Barátai elnevezésű szervezet konferenciáján is részt vett Jeruzsálemben. “A magyar kormány fellép és a jövőben is határozottan fel fog lépni minden antiszemita gyűlöletkeltéssel és megnyilvánulással szemben. Ebben nem ismerünk kompromisszumot” - jelentette ki a honvédelmi miniszter, aki hozzátette, hogy az előző kormány ezen a téren is “kimondhatatlanul gyenge teljesítményt” nyújtott. Az iráni atomprogramról a védelmi miniszter így nyilatkozott: “A perzsa állam globális veszélyt jelent, mivel tevékenysége azzal a következménnyel járhat, hogy terrorcsoportok kezébe kerülhetnek tömegpusztító fegyverek.” “Igen mély benyomást tett rám az esemény nagyon sok mozzanata. A legnagyobb élmény mégis a 87 éves izraeli államfő, Simon Peresz beszéde volt, aki az egyiptomi helyzet kapcsán tágabb értelemben a térség, sőt az egész világ válságával, különösen a szegénység okozta kihívással foglalkozott” (most nem esett szóba M agyarország gyarmatosítása? -szerk.) - nyilatkozta az atv.hu tudósítójának Hende Csaba, aki a beszédből kiemelte, hogy Izrael a kedvezőtlen természeti adottságai ellenére - a tudomány és technológia tudatos felhasználásával - élelmiszer-exportőr országgá tudott válni. “Ez az izraeli példa követendő út lehet a most lázadozó arab fiatalok számára is a szegénységből való kitöréshez” - szögezte le a védelmi miniszter. JÓ HA FIGYELÜNK!
Ígérete ellenére a miniszter úr nem tudta kivárni az EU-elnökség végét újabb látogatásával. Úgy tűnik, nagyon megtetszhetett neki Izrael, februárban ugyanis megint ott szólalt fel egy biztonságpolitikai konferencián. Felszólalásában kijelentette: “elfogadhatatlan számunkra, hogy Európában bármely közösséget, bármely európai polgárt emberi méltóságában sértsenek meg. Ezért a magyar kormány határozottan fellép és a jövőben is fel fog lépni minden antiszemita izgatás, megnyilvánulás ellen. Ebben az ügyben nem ismerünk alkut: a zsidó közösség számíthat ránk.” Ezek után már csak hab a tortán, hogy a TEK vezetője a FIDESZ Izraelben kiképzett biztonsági igazgatója. De nem csak honvédelem terén vannak ám bajok Izrael biztonsága Magyarország számára „személyes kérdés”, így a magyar külpolitika lényeges része - jelentette ki Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára Budapesten, a palesztin Nakhba 63. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. Az államtitkár azt mondta, akármi történjék is az arab tavasz során, az remélhetőleg stabilizálni fogja a régiót. A magyar külpolitika filozófiája az, hogy minden, ami stabilizálja a térséget, jó, és minden ami gyengíti a stabilitást, rossz - fogalmazott Németh Zsolt. A Marriott Hotelban rendezett fogadáson több ismert közéleti személyiség, köztük Erdő Péter bíboros (koccintott a keresztre feszítésre?), esztergom-budapesti érsek, Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára, Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és Tarlós István főpolgármester is részt vett. Németh Zsolt - aki a magyar kormány nevében köszöntötte a vendégeket - arról beszélt: “olyan sok hasonlóság van közöttünk, 11
izraeliek, zsidók és magyarok között, hogy nem is tudjuk megszámolni”. Ennek kapcsán utalt a magyar kultúrára, annak zsidó-keresztény gyökereire, a kálvinista hagyományra, amelyek nagy mértékben az ótestamentumra épül. Azt mondta, ha az ember a magyar irodalom és kultúra kiemelkedő alkotásaira gondol, kiderül, “milyen közel állunk egymáshoz”. Egyúttal megjegyezte, hogy Közép-Európában a legnépesebb zsidó közösség Magyarországon él. Aliza Bin-Noun izraeli nagykövet az eseményen arról szólt, hogy 63 év ugyan nem nagy idő egy ország történetében, de a fiatal Izrael Állam hosszú utat tett meg. Úgy fogalmazott, országa valóban elégedett lehet, hiszen egy demokratikus értékeket ápoló, gazdasági és társadalmi vívmányaira büszke országként, szilárd demokráciaként működik egy nagyon bizonytalan állapotú Közel-Keleten. “Egy dolgot sajnos még nem értünk el, ami rendkívül fontos nekünk, és ez természetesen a béke (magyarul még nem irtottak ki minden őslakost - szerk)” - mondta a diplomata. Megjegyezte, ha Izrael békében élhetne szomszédaival, valószínűleg az egész KözelKelet és a világ másként nézne ki. A nagykövet arról is beszélt, hogy Izrael kinyújtja kezét szomszédai felé, kész arra, hogy engedményeket tegyen, két állammal, Egyiptommal és Jordániával békét is tudott kötni. Aliza Bin-Noun megköszönte Magyarország jó együttműködését Izraellel, úgy fogalmazott, a kétoldalú kapcsolatok kiválóak. “Magyarország Izrael egyik legközelebbi barátja a világon” - mondta, és utalt arra, hogy a két népben nagyon sok a közös érték, a zsidó közösség nagyon fontos szerepet játszott Magyarország történetében. Izrael 1948. május 14-én kiáltotta ki függetlenségét. Ha a zsidót támadják „A magyar Külügyminisztérium megdöbbenéssel értesült arról a tragikus hírről, hogy a Palesztin Nemzeti Hatóság területén, a Ramallah és Nablus között található Itimar telepen egy öttagú izraeli család brutális gyilkosság áldozatául esett.” - áll egy kormányzati honlapon a hír. Magyarország, mint az EU soros elnöke,(...) a leghatározottabban elítéli a brutális gyilkosságot. Hallottuk már ilyen határozottan nyilatkozni külpolitikai kérdésekben a kormányt? Tessék csak összehasonlítani azokkal az esetekkel, amikor más népek képviselőit, vagy éppen magyarokat kell megvédeni. A de facto miniszterelnök Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter, de facto miniszterelnök február 16-án két napig látta vendégül főnökét, a véletlenül épp Magyarországon tartózkodó Dan Meridort, Izrael miniszterelnök-helyettesét. A megbeszélésen Navracsics tájékoztatta Meridort az alkotmányozás állásáról (és valószínűleg meg is kapta a további instrukciókat,) és hangsúlyozta a magyarországi zsidó fontosságát, valamint ismertette az ennek érdekében tett kormányzati lépéseket. Dan Meridor a közel-keleti helyzetről nyújtott áttekintést.
helytartóval kell közölni. Valószínűleg ennek fényében Orbán Viktor miniszterelnök február 17-én megbeszélést folytatott a már említett Dan Meridor izraeli miniszterelnök-helyettessel. A találkozón áttekintették a “kétoldalú kapcsolatok” állását és az általános közel-keleti helyzetet.” Az EU soros elnökségét is adó Magyarország a stabilitást különlegesen fontos értéknek tartja, és az olyan folyamatokat támogatja, amelyek ebbe az irányba mutatnak.” - írják a kormányzati honlapok. A két vezető áttekintette a kutatás-fejlesztés területén lehetséges együttműködést, tekintettel arra, hogy Izrael ezen a területen a világelsők között van. Orbán Viktor világossá tette, hogy kormánya számára az emberi méltóság rendkívül fontos alapérték, ezért a hazánkban élő zsidó közösség számára garantált a jogegyenlőség, és tagjai biztonságban érezhetik magukat Magyarországon - tájékoztat közleményében Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője. Nekünk már csak egy megjegyzésünk van: a magyarok viszont egyáltalán nem érzik biztonságban magukat a saját országukban. Sem a méltóság, sem a jogegyenlőség, sem pedig a fizikai- és létbiztonság nem adatott meg a magyarságnak a végletekig kifosztott hazában. Ezeket az alapértékeket, csak önmagunk biztosíthatjuk magunknak és meg is fogjuk tenni, akár tetszik Izrael és Judapest urainak, akár nem! Kiss András - Jövőnk.info
Személyesen is kell De ugye nem elég a beosztottakkal beszélni? A fontosabb dolgokat már személyesen a 12
Kurt Wenner „aszfaltfreskós: Szürreális túra Mintha szakadék lenne a város közepén (folytatás a 84. oldalon)
JÓ HA FIGYELÜNK!
JÓ HA FIGYELÜNK!
13
Robog az úthenger Az a bizonyos gyülekezet
Tisztelt Uram! Én, mint volt gyülekezetes tájékoztatom Önt mint volt gyülekezetest néhány olyan dologról, ami esetleg fontos tudnivaló erről a szektáról ahhoz, hogy milyen események zajlanak ott, és szükségesek ahhoz a meggyőződéshez, hogy miért ne legyen történelmi egyház. Merthogy nem is az. A Gyülekezet egy élet-és emberellenes destruktív szekta, ahol áldozattá tesznek szinte minden embert. Az anyagi kihasználás már csak hab a tortán. Sokkal lényegesebb az emberi psziché teljes szétzúzása, a lélek teljes kontroll alatt tartása. Az emberek elől elveszik a lét alapjait. Akik oda bekerülnek, azok egy idő után már nem olvasnak verseket, nem tanulnak történelmet, nem kíváncsiak gyökereikre, nem foglalkoznak az ország dolgaival és problémáival, nem akarnak magyarok lenni, sőt még általánosan értelmezett emberek sem kívánnak lenni többé, hanem szélsőséges módon kizárólag keresztény férfiak és nők akarnak lenni Krisztusban , akik a zsidókat tartják az üdvösség legfőbb letéteményeseinek, ezért legjobb testvéreiknek és legszorosabb barátaiknak tartják az Úrban. A liberális teológia olyan módon kiforgatja az alapvető bibliai igazságokat, hogy ezek az emberek nem tudnak különbséget tenni keresztény zsidó, ószövetségi és ezen belül Talmudista zsidó, és ateista zsidó között. Ez a kérdés fel sem merülhet. A gyülekezetbe való belépéskor el kell felejteni a normális emberi életet. Meg kell térni, vízzel és „szentlélekkel” meg kell keresztelkedni, mint Ön is tudja. Ön emlékszik, hogyan keresztelkedett meg „szentlélekkel” ? Leírom. Körben álltak, feltették a kezünket és jó hangosan nagyokat kezdtek lélegezni, szívták be a szentlelket. Aztán vagy jön, vagy nem. És persze mellé várták a nyelveken szólás ajándékát is, mint karizmát. Aztán vannak, akik elesnek és érthetetlenül gügyögni kezdenek, vannak akik állva maradnak, úgy gügyögnek, és vannak akikkel nem történik semmi. Nos, ők a normálisak. Akiknek nincs késztetésre a hipnózisra illetve a mesterségesen kiváltott glosszáliára, nyelveken szólásra. Fel kell venni egy sajátságos szóhasználatot, hogy „az Úr így, az Úr úgy”, állandóan imádkozni kell, és ha hangosan nem lehet, akkor magunkban vagy suttogva „nyelveken”. Bűnvallást kell tenni legalább két testvér jelenlétében jó hangosan, részletesen. Aztán mikor a még normálisabb emberek a visszaélések miatt néhányszor megpróbáltak véleményt formálni halkan, rögtön visszaéltek a nyilvánosan megvallott bűneikkel és rájuk olvasták, hogy lázadók. Pedig nem Isten ellen lázadtak, hanem a „pásztor” vagy valamelyik vezető visszaélései ellen emeltek szót. Démonűzés: A katolikus egyházban ez működik, azonban ott is csak néhány, rendkívül alaposan felkészült pap végezheti, akiknek ehhez a tevékenységhez meg van a megfelelő szellemi- lelki felkészültsége. Ehhez képest a Gyülekezetben mindenki végzi Ez miatt rendszeresek a látomások, a különböző természetfeletti parajelenségek. Ezek az emberek mindenhol démonokat látnak, minden ellen harcolnak szellemileg, az egész életük ebben telik, és belebetegednek. Soknak volt már Jézus-látomásuk, hallották „Isten” hangját, „Vér” vezeték nevű emberek különböző őrjöngések közül a vér átka alól „szabadultak, és ezek az emberek egymást is „szabadították” mindenféle „megkötözöttség” alól Jézus nevében. A gyülekezet tele van a démonológiával kapcsolatos könyvekkel. Ön szerint normális dolog az, hogy emberek expressz- vonat sebességgel rohangálnak a gyülekezetben, kakukkolnak, rángatóznak, öklendeznek, szellemeket látnak, vihognak és rázzák a fejüket meg 14
a végtagjaikat? Ilyen lenne Isten? És ebből egy idő után nem lehet kiszállni. Az emberek elvesztik a realitás érzéküket. Folyamatosan egy szellemvilággal tartanak kapcsolatot, ami az okkultizmus melegágya. Fanatikusan rajonganak Jézusért, de az Atya-képük borzalmas. Tudat alatt szoronganak és rettegnek, hogy soha nem tudnak eléggé Istennek megfelelni. Ez a törvénykezés. Ezért kényszeresen rengeteget böjtölnek, és éjjel-nappal imádkoznak magyarul és „nyelveken”. Ez az életük. A „pásztor” ezt időnként megfejeli azzal, hogy részletesen ecseteli a szentlélek-káromlást, és erősen kihangsúlyozza, hogy az ilyeneknek soha nincs bocsánata, üdvössége. Persze amit ő tanít, az nem a szentlélekkáromlás, az ugyanis egy szellemi hozzáállás Jézus tevékenységéhez, de mivel neki képzettsége nincs, botcsinálta pásztorként öklözi szerencsétlenek lelkét a soha el nem követett halálos bűnnel. Nos, a tanításai miatt sokan öngyilkosok lettek, volt aki kétségbeesésében felakasztotta magát. Eltitkolják. Sokan skizofrének lettek. Sokan kórházba, illetve pszichiátriára kerültek. Egy orvos elmondta, hogy egy időben az egyik neves kórházba a mentők sorozatban vitték a gyülekezeti tagokat és az orvosok feljelentést kezdeményeztek, de H. „elsimította” a dolgokat. Ezek az emberek teljesen összetörtek. Nekik Isten egyháza egy folyamatos megfelelési kényszer, ahol a legkisebb emberi megnyilvánulásra jön a megtorlás Istentől a körülményeken keresztül, vagy a szellemvilágból, vagy a „pásztortól” és csapatától. Örökös félelem, űzöttség, rettegés. Állandó látomások és hallucinációk. Természetfeletti jelenségek, jelenések, pl. sokan érzetekről számoltak be, hogy otthonukban imádkozás közben sötét gonosz szellemek jöttek elő, amiket nem láttak, csak éreztek. Állandó „nyomásuk „ volt. Nos ennek az ellensúlyozására kellett a „szent nevetés”. És ez csak olaj volt a tűzre. Az emberek folyamatosan félnek, lelkileg padlón vannak, ezért folyamatosan imádkoznak, és hogy túléljék rettenetes érzéseiket, begerjesztik az önhipnózist, vagyis felemelik kezüket, elkezdenek rángatózni, csápolni és hisztérikusan vonaglani, nevetni és fetrengeni a földön otthon is. Ez a „szentlélekkel” betöltekezés. Egy darabig ettől vidámak is. De kezdődik minden elölről, az egyszer fent-egyszer lent hullámvasúttal. Ez érzelmileg és fizikailag kimeríti őket, pszichikailag teljesen torz, beteg emberek lesznek, akiknek a valósággal már nincs semmi kapcsolatuk. Nem élhetnek normális emberi érzésekkel, normális emberként. És hogy miért maradnak? Egy dolog miatt: mert megtérésükkor elhitték hogy Jézus tényleg él, hogy szereti őket, és ez egy hatalmas belső örömöt hozott az életükbe. És ahogy telik az idő, módszeresen legyalulják őket, de még mindig hisznek és bíznak, még a lelkük jelzése ellenére is, mert: egyrészt okkultan megnyitották nekik azt a szellemvilágot, amit előző életükben soha nem tapasztaltak meg, másrészt úgy gondolják, hogy Isten soha nem hozta volna őket ide, ha ez rossz hely lenne. És ha mégis, rettenetes állapotban ki tudnak szakadni, nagyon kevesen tudnak meggyógyulni. Egy részük soha nem akar tudni Istenről, még a neve is riasztja őket, másrészük elmegy más szektába vagy történelmi felekezetbe, de ott is gyötrődnek állandóan, mert nem tudják hogy mi történt velük és hogy mi az igazság, és hogy engedhette meg Isten, hogy velük mindez megtörténjen. Ahhoz, hogy egy orvos megműthesse a szívet vagy az agyat, AMIT LÁT !- ahhoz évekig kell tanulnia és gyakorolnia, hogy megfelelően végezhesse az operációt. Ehhez képest a „pásztor” és csapata az emberi lelket és pszichét, AMIT NEM LÁT ! mindenféle JÓ HA FIGYELÜNK!
előképzettség nélkül manipulálja, teszi tönkre úgy, hogy fel sem fogja, milyen kárt művel. Hogy lehet ezt helyrehozni? Házasságok: a kívülről szépnek, jónak látszó házasságok sokszor borzalmasak. A gyülekezetben nem lehet „világi” párt választani, ezt csak nagyon kevesen merték megtenni, ezért fiúk és lányok egymást manipulálták, lesték, és azon töprengtek, hogy vajon az Úrtól van-e a kapcsolatuk. Jobb esetben, ha a gyülekezet elé vitték az ügyet, akkor csak imádkoztak értük és jóváhagyták. Rosszabb esetben különféle pszichológia taktikákkal elválasztották őket, lebeszélték egyiket a másikról valamilyen hamis ürüggyel. Ám a házasságok egy nagy része az összekerülés esetén sem működik, mert nem a közös vonzalom, hasonló érdeklődési kör hozta őket össze, hanem a gyülekezeti elvárások és a feltétlen férjhez menési szándék. Ezekben a házasságokban aztán a brutális erőszak minden fajtája előfordult a pszichikai terror mellett, ráadásul a sok pici gyerek előtt, mert sok gyereket vállaltak. Volt hogy a fiatal szülők nagykéssel kergették egymást és verekedtek . A gyülekezetben a nők csak a férfiak kiszolgáló lehetnek egyéniség nélkül és kizárólag térd alatti szoknyában, lehetőleg bokáig érőben. És sok gyereket kell szülni, egyébként meg az asszony teljes engedelmességben legyen. Törvénykezve hivatkoztak Pál apostol egyik levelére, mely az asszonyok magaviseletéről szól. Így aztán kétnaposan „megtért” fiatal férfiak idős asszonyokat szóltak meg és oktattak ki a helyes viselkedésről. Amikor a Gyülekezet szétszakadt a 90-es évek végén, sok házaspár elvált, mondván hogy a kapcsolatuk nem az Úrtól volt. Sok gyermekes családként váltak el. Egyszerűen nem tudták folytatni együtt. De addigra a szülőkkel, rokonsággal is végzetesen megromlott a viszony. Voltak olyan férfiak, akik nem engedték meg a feleségnek, hogy a gyerekekkel az utcán odamenjenek a nagymamához, ha összetalálkoztak. Át kellett menni az utca másik oldalára. Teljesen elszigetelték a családjukat ezek a férfiak mindentől, aminek szerintük a világhoz vagy a történelmi egyházhoz köze van így a rokonoktól, szülőktől, barátoktól is. Mindenhol ellenséget láttak. Főleg a katolikus egyház volt a mumus a képek és szobrok miatt. Az esztergomi bazilikát a démonok leszállópályájának hívták. A katolikus szellemeket rendszeresen űzték. Várandós kismamaként is böjtölni kellett. Hogy mi lett ezekkel a sokgyerekes szerencsétlen asszonyokkal a válás után… Ki tudja. És az öngyilkosokkal meg a pszichiátriai kezeltekkel? Keresi valaki őket? Nem. Lebeszélik a keresőket még azok is, akik ebből kiszakadtak, mondván hogy mit foglalkozunk velük, meg hogy nem kell az egyház dolgait kiteregetni. Pénz: Nemcsak a tizedet kell befizetni és adakozni, hanem mindenféle jövedelem után, pl. ha örököl valaki. És ez még nem minden. Volt, aki eladta házát, autóját, és albérletbe költözött. A pénzt a JÓ HA FIGYELÜNK!
gyülekezetnek adta. Személyesen ismerek egy rendőrt, aki egymillió forintot adott kölcsön az egyik vidéki gyülekezet vezetőjének, aki nem volt hajlandó a pénzt visszaadni. A rendőr feljelentette őket, de mivel nem tudták hogy rendőr, meg akarták öletni egy szökött gyülekezeti orosz katonatiszttel. De miután megtudták hogy rendőrről van szó, inkább kifizették a pénzt, persze kamatok nélkül. Gátlástalanságukra jellemző, hogy annyira nem féltek, hogy a pénzt a rendőrség épülete mellett adták át. Az egyik vidéki gyülekezeti ház sorsa is hasonló eset. A gyülekezeti házban imacsarnok és magánlakások épültek. A pénzügyi csalások miatt végül a házat el kellett adni töredék áron, és a befizető tagok a jóval kevesebb pénzüket fenyegetések között egy szántóföld mellett kapták vissza. És ez csak a jéghegy csúcsa. Személyesen ismerek egy hölgyet, akinek volt egy pici lakása. Férjhez ment a gyülekezetben egy olyan férfihoz, aki közel állt a „pásztorhoz” és a sleppjéhez. A férfi a volt feleségénél és gyerekeinél maradt lakni, de az új feleséggel felvetetett 20 millió Ft-ot vállalkozásokra, amit nem tudtak törleszteni. Az asszony a pici lakását eladni kényszerült, és albérletbe ment. Törleszti a sokmilliós adósságot és váláson töri a fejét de nem mer lépni. Én bíztattam hogy váljon el és ne menjen többé a gyülekezetbe. Utolsó információm, hogy Borsodba költözött, egyedül. A gyülekezetbe nem jár már. Amikor a gyülekezet szétszakadt, a bűneiket bevalló pásztorok és presbiterek a pilismaróti öbölnél egy néhány napos sátoros összejövetel keretében mesélték el, hogy milyen disznóságokat műveltek személyesen is a hiszékeny gyülekezeti tagokkal, hogyan csapták be őket és éltek vissza a bizalmukkal. Elmondták azt is, hogy míg a tagoknak a teaivást prédikálták, addig nekik sörrel volt tele hűtőjük és libamájat ettek. Szó szerint. Akkor sokan sírtak. Siratták az álmaikat, az életüket, a tönkretett családi életüket, az eladott lakásaikat, az éhezéseiket. Volt egy házaspár barátom három gyerekkel, albérletben. Folyamatosan éheztek és a gyerekek állandóan betegek voltak a penészes lakás miatt. A feleség gyeden, a férj legtöbbször munkanélküliként, állandó veszekedésekkel. Este megterítették az asztalt , ennivaló nem volt, és az üres tányérok felett megköszönték az Úrnak a mindennapi betevő falatot. A gyülekezeti alkalmon ennek a férjnek egy jóérzésű tag a kezébe nyomott tízezer forintot ennivalóra. A férj a pénzt nem ennivalóra költötte, hanem bedobta a gyülekezeti gyűjtőkosárba, mondván, hogy a jókedvű adakozót szereti az Úr. A feleségnek némán folytak a könnyei. A gyülekezet szakadása után ez a pár még részt vett egy másik Gyülekezet megalapításában és egy darabig jártak is az alkalmakra, de aztán végleg kiléptek. Majd el is váltak. A feleségnél maradtak a gyerekek. Az asszony nagyjából meggyógyult, de nem jár sehová. Elege lett „istenből”. Az igazit pedig nem ismeri. A férj jól keresett, de szétszórta a pénzt, lelkileg teljesen szétesett, váltogatta a jóval fiatalabb szeretőit, míg megcsömörlött és kiment külföldre, nem is akar hazajönni. Pedig egy kifejezetten jószívű, kedves fiú volt valamikor, de teljesen tönkrement, meghasonlott a gyülekezetben. Vele mi lesz? Budapest és vidéki újonnan alapított Gyülekezetek: sok „volteredeti gyülekezetes tag” akik ezeket az újakat alapították, meghasonlottak és végleg kiváltak. Vagy felszippantotta őket a világ, vagy átmentek más helyekre, pl. a „Koponya-hegy” másik megfelelőjének nevű Gyülekezetbe. Ott is jártam. Még nem olyan durva, mint a Gyülekezet, de a törvénykezésben már hasonló cipőben jár. Egy házicsoporti alkalomra egyszer elmentem, utána soha többet. Megpróbáltak ott is manipulálni mindenféle ostobaságokkal, aztán mikor helyre tettem az ottani fiatalokat , egyöntetűen bevallották, hogy mióta megtértek, azóta folyamatosan meghasonlással és öngyilkossággal küszködnek. Ezután elmentem a pásztorhoz, ezt elmondtam neki, és soha többet nem mentem többé oda. Visszatérve az újonnan alapított és másnevű Gyülekezetekre: a régi viselkedésminták és beidegződések annyira ugyanazok marad15
tak mint az eredeti gyülekezetben, hogy a pásztorok és presbiterek között újabb szakadások keletkeztek. A „pásztor” egy beteg ember, egy önjelölt próféta és önjelölt gyülekezetvezető, ő maga az „ ajándék” a tagoknak. Szerinte.. Ön tudja-e hogy a háborúk után és alatt is még a legutolsó tanyára is egyetemi végzettségű papokat küldött pl. a katolikus egyház? Én magam is jártam teológiára. Tudja milyen tantárgyak vannak ott? Pl. filozófia. Tudja, miért? Krisztus megismerése előtt is sokat gondolkodtak emberek az emberi lét alapjaival, az emberi viselkedéssel, a lélekkel, a megismert és nem ismert természeti jelenségekkel, és az embernek az ehhez fűződő viszonyával. Ezért nagyon híres a hellén filozófia. De említhetném a hindukat is, vagy a kínai bölcseket. Ehhez képest a „pásztor” és csapata mindenféle képzettség és tudás nélkül zagyvalékosan hazudozik az embereknek, összekeveri őket, hamis dolgokat erőltet rájuk, ezt szellemi erőszaknak hívják. És istent egy destruktív, szadista, könyörtelen, ítélkező, büntető valakinek állítja be, ami szétroncsolja a tagoknak az általános életbe vetett bizalmat, ami alapvetően kell az élethez. Nyugat-Európában ezt már régóta büntetik. Az interneten egy magyar nyelvű blog is van, ahol az egyházban működő szellemi erőszakról és annak következményeiről írnak. De erről írt már a néhány éve elhunyt híres református pszichológus is, aki a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke is volt egyben, Dr. Gyökösy Endre, aki ezt ekléziOLAgén neurózisnak nevezi és így fogalmaz: “ezek a szekták „például a pszichésen kierőszakolt, szinte mesterségesen begerjesztett glosszáliával „nyelvekenszólással”, újrakereszteléssel, szinte szadista világvége-várással, ördögűzéssel vonzanak. Ezek a szektafélék szinte gyűjtőhelyeivé válnak a latens, a lappangó, és a larvált, az „álarc”-ban jelentkező neurotikus embereknek. Vezetőik többnyire skizoid, depresszoid, hiszteroid, vagy kényszeres mini-pápák. Ezek a mini-pápák vagy ajatollahok a rájuk pszichésen rezonáló embereket, többnyire fiatalokat, egyházaikból kiszakítják, sőt szembefordítják, majd különleges összejöveteleiken projekciókkal, kivetítéseikkel nemegyszer ki-illetve berobbantják áldozataik lappangó neurózisát. Mi a jellemzői ezeknek a szektaféléknek: a kizárólagosság, ők az egyedüli „igazak”. A mások iránti megvetés, szeretetlen ítélkezés, sőt kárhozatra, pusztulásra ítélés. A szülőktől elidegenítik,, sőt elszakítják a fiatalokat. Ez nem annyira elv, mint a hozzájuk tartozás kritériuma. Jellemzői még a mártír-komplexus, a mazochista módon való szíves-szenvedés, és a szadista színezetű világvége-várás, amelyből természetesen ők megmenekülnek.” B. Amerikába kiköltözött újságíró írt egy könyvet a gyülekezetről „Fesz van” címmel. A könyv minden szava igaz. Én ráadásul akkor felvettem B-vel a kapcsolatot, és levélben megtárgyaltuk a gyülekezeti dolgokat.
Végül ajánlom Önnek figyelmébe Drábik Jánostól a „Tudatmódosítás” című könyvet, jól leírja azokat a tudatmódosítási technikákat, hogy Istennel kapcsolatosan hogyan kell manipulálni az emberi tudatot. Biztos vagyok benne, hogy a Gyülekezet támogatásának politikai okai is vannak, melynek első számú oka a pénz, de másik oda a zsidóság érdekeinek védelme. Gondolkodjon el azon, hogy az szdsz- es H. mit keres szinte alapítás óta a gyülekezetben, illetve a hódmezővásárhelyi fideszes református presbiter L. miért támogatja úgy ezt a Gyülekezetet, hogy ingyenes ingatlanbirtokot ajánlott fel nekik? Drábik János könyvében erre a válasz: „Hogy ezek a fiatalok soha ne lehessenek azok, akik lehettek volna, ha nem kerülnek oda”. Ezen kívül figyelmébe ajánlom az interneten található cikket, melynek címe: Diszpenzácionista keresztények. Félelmetes a hasonlóság a Gyülekezet és annak tevékenysége között. Tisztelt Uram, én a saját tapasztalataimnak kizárólag csak egy kicsi részét írtam le, de estig írhatnám. Végigjártam a kiszakadás után rengeteg szektát és történelmi felekezetet. A keresés közben véletlenül jutottam el magyarsági rendezvényekre, ott kezdtem tudni a valós magyarországi eseményekről, magyar történelemről. Amiről azelőtt soha nem tudtam, mert titkolva vannak. Illetve kutattam régi magyar és külföldi papok és lelkészek munkái, igemagyarázatai után. Nem véletlenül vannak ezek az emberek és munkáik elhallgatva. Ha az embereknek a valós Istenről helyes látásuk lenne, meg lenne az a kapaszkodó, ami feltétlenül kellene ahhoz, hogy valóban emberi életet élhessünk, hogy ne merüljünk bele a jelenlegi nemzetrontó-pusztító létbe, az emberiség teljes apokalipszisébe. Kérem hogy a leírtak és az Ön saját tapasztalatai alapján gondolkodjon el azon, hogy a Gyülekezet vajon alkalmas-e arra, hogy történelmi egyház legyen-e. Bűncselekmények tömegeit követik el az ott lévők élete és anyagi helyzete ellen. Mi lesz az ott tönkretett emberekkel? Ki kárpótolja őket? Ilyen lenne az Isten egyháza? És Ön szerint ilyen Isten? Amen�nyiben Ön a képviselőknél nem hozza fel a Gyülekezet bűntényeit és hallgatásával hozzájárul, hogy a gyülekezet történelmi egyházzá váljék, Ön az Úristen előtt bűnrészes lesz magyar emberek tömegeinek jelenlegi és további tönkretételében. Budapest, 2011-05-10. Tisztelettel Forrás: Jövőnk.info http://jovonk.info/2011/07/07/ robog-az-uthenger-az-bizonyos-gyulekezet
Néhány gondolat a Hit Gyülekezetéről (kommentárral)
Megszületett az új egyházügyi törvény, s a kétharmados forradalom újabb vívmányaként a Hit Gyülekezete nevű cionista szekta a katolikus, református, evangélikus és más, történelmi egyházak közé emelkedett. Lázár János narancsos frakcióvezér valami olyasmit mondott, hogy a hitgyülis társaság az elmúlt húsz évben végzett társadalmi tevékenységével érdemelte ki a mostani magas elismerést. Lázár János két évtizeddel ezelőtt még gimnazista volt, de bizonyára már akkor is figyelemmel kísérte a cionista szekta társadalmi tevékenységét. Én is figyeltem Németh Sándor szektájának a működését, olykor olvasom a lapjukat is, s a mostani törvénnyel 16
hiába emelkedett a hitgyülisek ázsiója, ezt a népséget továbbra is káros gyülekezetnek tartom. Szilárd meggyőződésem, hogy a hazai keresztény egyházak vezetői sem vélekednek másként… Felejthetetlen élményben volt részem,
amikor Isten kegyelméből először találkozhattam a szekta egyik tagjával. Sok-sok éve történt. Véletlenül csöppentem egy rózsadombi házibuliba, ahol a házigazda azzal fogadott, hogy nagy meglepetésben lesz részem. Mivel tudta, hogy egykoron katolikus gimnáziumban érettségiztem, bemutatott egy ifjú, hitgyülis hölgynek. Az amúgy nem is csúnya, de elképesztően fanatikus hölgy hiénaként csapott le rám, és párbajunknak sok nézője is akadt. A hölgyike ugyanis elhatározta, hogy ott helyben JÓ HA FIGYELÜNK!
Lázár „Lézer” Johhny
az igaz hitre térít. Ismétlem, harci kedvét csak fokozta, hogy tudta: egyházi iskolában végeztem. A hitvitának nehezen nevezhető párbaj elég hamar véget ért, mert a hölgy sajnálatos módon nem ismerte kellően a Bibliát. Amikor először idézett valami felettébb gyanúsat, kértem, mutassa meg, a Bibliában hol szerepel a citált rész. Lapozgatott a vaskos könyvben, de nem lelte. Mivel már az első alkalommal felsült, nyersen közöltem vele: sem erőszakos, sem tájékozatlan emberekkel nem vitatkozom. S akkor megkaptam a klasszikus hitgyülis választ. A hölgy ingerülten felhívta a figyelmem arra, hogy az oldalamon ül a Sátán. Én szelíden megkérdeztem: bal- vagy jobboldalon? A hölgyike vérbe borult arccal elviharzott, én pedig gyorsan elbúcsúztam a házigazdától (meg a Sátántól is, persze). Mielőtt azonban távoztam volna, a házigazda körbemutatott és azt mondta: ezeknek az újgazdagoknak a többsége a szekta fanatikus híve. Az elmúlt évek során sok-sok olyan családi tragédiáról hallottam, amelynek okozója ez az erőszakos szekta volt. Házasságok mentek tönkre, szülő és gyermek között romlott meg végleg a kapcsolat – a rombolás minden esetben a gyülekezet számlájára volt írható. Amikor Lázár János bevezetőben idézett szavait olvastam, feltolultak régi emlékeim. JÓ HA FIGYELÜNK!
Megmondom őszintén: nem tudom, Lázár milyen pozitív társadalmi tevékenységet lát Németh Sándorék működésében, de nem is érdekel. A mostani elismerés ugyanis tagadhatatlanul egy politikai alku eredménye. Ahogy korábban a szabadmadaras társaságba épült be a szekta, most a narancspárt mögé sorakozott fel. De hát ez közismert történet, s az okokat sem kell nagyon magyarázni. Én az alábbiakban röviden arra vállalkozom, hogy a hitgyülis tevékenység néhány apró mozzanatát felelevenítsem. Néhány héttel ezelőtt, május elején kezdődött meg a Fő utcában dr. Képíró Sándor pere. Emlékszünk: Dávid-csillagos csürhe provokálta a tárgyalóteremben a vádlottat. Ez a söpredék dr. Képíró Sándor becsületét sértő plakátokkal a tárgyalás előtt az utcán is demonstrált, s nagy tapssal fogadta a megérkező judeonáci vadászt, Efraim Zuroffot, aki a meleg fogadtatásra kellő melegséggel válaszolt: két tenyérrel puszikat hintett hímnemű rajongói felé. Később megtudtuk (éppen Zuroffnak a Haaretz-ben megjelent cikkéből), hogy ez a sárgacsillagos horda – hitgyülis különítmény volt. Zuroff azt is megírta, hogy ez a szekta volt a legfőbb támogatója a hazai vadászat során, sőt felettébb aljas módszerrel a szekta két tagja (Pécsi Tibor és PetőDittel Szilvia) segített becserkészni dr. Kép-
író Sándort. Ennyit a cionista szekta Lázár János által említett, felettébb barbár „társadalmi tevékenységéről”. De mi is a legfőbb bajom ezzel a szektával? Azt írtam (s többen is azt írják-mondják), hogy ez a szekta – cionista. Tényleg az? Lássunk néhány szövegrészletet Németh Sándor hitgyülis vezér egyik 2009-es, Izrael üdvössége című írásából. Íme az első részlet: „A modern Izrael létrejötte és Jeruzsálem 1967-es felszabadítása óta a kereszténységen belül egyre többen szakadnak el, különösen az evangéliumi keresztények, a tradicionális helyettesítési teológiától – amely Izraelnek az isteni üdvtervből való végleges kizárását s az egyházzal való helyettesítését vallja -, s térnek vissza az Újszövetség eredeti felfogásához, amely nem csupán a kegyelem alapján álló kiválasztás szerinti üdvözülés lehetőségét biztosítja egyéni szinten a zsidó emberek számára, hanem hisz Izraelnek nemzetként való újjászületésében, megigazulásában és romolhatatlan, örök életében is.” Németh Sándor Jeruzsálem 1967-es megszállását „felszabadításnak” nevezi, s ez a megfogalmazás önmagában is sokat elárul: szerinte a cionista hódítás Palesztina földjén az isteni üdvterv része, sőt fontos mozzanata, Jézus második eljövetelének egyik csalhatatlan jele. A cionista hódítás persze még nem ért véget, mert az isteni üdvterv 17
beteljesedéséhez Nagy-Izrael létrejötte szükségeltetik. Olvassunk el a hivatkozott írásból egy másik részletet: „Napjainkban az egész világban legalább akkora zavart, indulatokat vált ki Izrael közeljövőben történő helyreállításának, nemzeti felemelkedésének a kérdése, mint az I. század közepe táján a zsidóságban a nemzetek evangelizálásának a kezdete.” Izrael helyreállítása tehát még nem történt meg, ez a közeljövőben várható. Hogy milyen területeket foglalna magában az eljövendő Izrael? A bibliai ígéretre hivatkozók legnagyvonalúbb elképzelése szerint délen a Sínai-félsziget egészét és Egyiptom északi felének egy részét; keleten Jordánia és Szaúd-Arábia egy nagy darabját, Kuvaitot szőröstül-bőröstül, Iraknak az Eufrátesztől keletre eső részét; északon Libanon és Szíria teljes területét, egy nagyobb darabot Törökországból; nyugaton pedig Ciprust. Ismétlem: ez a legnagyvonalúbb elképzelés, ennél persze vannak szerényebb „helyreállítási” tervek is. Tessék csak elolvasni a néhai Israel Shahak kiváló könyvét (Zsidó történelem, zsidó vallás), amelyben külön fejezet foglalkozik a cionista terjeszkedés politikájával. A fenti idézetek is tanúsítják, hogy a hitgyükis vezér az Újszövetség sajátos olvasatát adja. A cionista állam „helyreállításának”, „felemelkedésének” hirdetése teljességgel eretnek gondolat: a Németh által is sűrűn idézett Pál apostol ugyanis nem a „testi” Izraelről beszél, tehát nem a mai cionista állam felemelkedését hirdette meg. Ráadásul – ezt már egyszer korábban is megfogalmaztam – a Biblia nem telekkönyv, amelyből kiolvasható: hol kell elterülnie az ún. „Izraelnek”. Izrael – ennek a szónak a jelentése a Biblikus teológiai szótár szerint: „Isten küzd”, „Isten erős”. Ez a szó az Ószövetségben egy népet, illetve annak hasonló nevű ősét jelzi. A szó jelentése azonban az Újszövetségben átalakul: a Jézus alapította Egyház az új, a „lelki” Izrael. A régi, az ószövetségi Izraelhez születés révén tartoztak, a nem zsidók ki voltak zárva polgárai közül. Jézus színre lépésével azonban a „testi” Izraelt felváltja a „lelki” Izrael, amelyben már nem a származás a fontos. Ahogy Pál apostol fogalmaz: „Izraelnek nem minden leszármazottja Izrael”. Mert ebben a „lelki” Izraelben együtt vannak a megtért népek, s a „testi” Izraelnek az a maradéka, amely felismerte Jézusban Isten Fiát. Az Újszövetségből tudjuk, hogy amikor valamennyi nép megtér, akkor majd a Jézust elvető zsidók megátalkodottsága is megszűnik, s ők is megtérnek, mert Isten üdvtervében nincs különbség a népek között. Az előző bekezdésben sokszor írtam le az Izrael szót. Ez a szó eredetileg – mint említettem – egy népet jelölt, az Újszövetségi írá18
sokban pedig „lelki” Izraelként az Egyházat, a Jézust követő hívek összességét jelöli. Teljesen eretnek gondolat tehát az amúgy ateista alapozású cionista mozgalom munkálkodása révén létrejött ún. „Izrael Állam”-mal összekeverni. A „lelki” Izraelnek és a cionisták által meghódított földön létrehozott szörnyállamnak semmi köze egymáshoz. Sőt: a cionista terrorállam zsidóságának talán még a biblikus, „testi” Izraelhez sincs semmi köze. Semmi sem bizonyítja ugyanis, hogy a Palesztina földjét megszállva tartó népség az Ószövetség népének a leszármazottja lenne. Shlomo Sand hazánkban is nagy sikert aratott könyvének (Hogyan alkották meg a zsidó népet?) éppen az az egyik fő üzenete, hogy a biblikus Izrael, vagyis a „testi” Izrael leszármazottai minden valószínűség szerint a palesztinok. Hans Urs von Balthasar, a 20. század egyik legnagyobb katolikus teológusa mondta egy interjúban: „Istennek egyetlen népe van, amely zsidókból és keresztényekből áll”. Olyanok ők, mint a jobb és a bal felől megfeszített lator: „az egyik a sötétség, a másik a fény felé fordul, de Krisztus mindkét oldalra kitárja karját”. A jeles teológus szerint tehát a zsidóság a sötétség felé fordult, mert nem ismerte fel Krisztusban a Megváltót, de Krisztus feléje is kinyújtja a karját, hogy felismerje tévedését. Hans Urs von Balthasar a jeles zsidó gondolkodót, a zsidóság egész világra kiterjedő küldetésében hívő Martin Bubert idézi, aki szerint egy zsidónak két lehetőség közül kell választania: „Vagy eltökélten várakozik a Messiásra, vagy pedig – a Messiás eljövetelének hiányában – saját maga próbálja megtenni azt, amit korábban tőle várt. /…/ Az ateista zsidóság a második utat választotta. A marxizmus ennyiben negatív teológiai jelenség. És ennyiben Izrael a mai napig a világpolitika egyik gyújtópontja.” Világos beszéd. Az ateista zsidóság az evilági megváltást, földi paradicsomot hirdető marxizmusra esküdött, illetve új bálványt választott magának: a várt Messiás helyett az ún. „Izrael Állam”-ot. Mert a cionizmus is messianisztikus projekt, akárcsak a marxizmus. Akár az egyiket, akár a másikat nézem – ez is, az is őrült vállalkozás. Azért elképesztő a hitgyülis vezér cionista buzgalma, mert hiába hivatkozik bibliai passzusokra, azoknak eretnek (ateista és politikai) értelmezését adja. Az Újszövetségben ugyanis soha nem beszél Jézus arról, hogy egyszer majd eljön Izrael Államának az ideje. Jézus országa ugyanis nem ebből a világból való, ezt Németh Sándor is tudja talán. A hitgyülis szekta a „testi” Izrael, tehát egy politikai entitás híve – a kereszténység „lelki” Izraelével szemben. A hitgyülis szekta a cionista terrorállam
szócsöve Magyarországon, s én leginkább ezért rühellem ezt a társaságot. Egy olyan szektáról van szó, amely a hetilapjában többek között folyamatosan uszít a palesztinok ellen, a cionisták gaztetteit a Bibliára hivatkozva igyekszik legitimálni, s bálványként imádja az ún. „zsidóságot” és „Izrael Állam”ot. A hitgyülisek istene a cionisták materialista, gyilkos „üdvtörténetének” a bálványa – semmi köze a Biblia Istenéhez. A hitgyülis szekta tehát nemcsak gazdasági vállalkozás, hanem olyan politikai képződmény, amely idegen érdekeket szolgál, s mivel a jézusi tanításra hivatkozik, meggyalázza a kereszténység valódi üzenetét. Hiába mondja ki törvény, hogy mostantól bevett egyház a Hit Gyülekezete, ez a társulat megmarad annak, ami eddig is volt: destruktív szektának, cionista politikai alakulatnak, amelyet minden ép érzékű embernek el kell utasítania. Falusy Márton – Hunhír.info NIF szerkesztői kommentár: A fenti jegyzettel tökéletesen egyetértünk, ezért is közöljük lapunkon. Végre egy világos értelmezés a zsidóság Messiás-várását illetően. Izraelnek (illetve a zsidóságnak) egyetlen út maradt az üdvösség elérésére: meg kell térniük, és el kell fogadniuk Jézus Krisztust (kereszten elvégzett megváltásával együtt) megváltójukként. Ha ezt nem ismerik fel, nem csatlakozhatnak a lelki Izraelhez, vagyis a kihívottak, a megváltottak seregéhez! Nem üdvözülhetnek másként! Semmiféle Izrael állam által! Jézus Krisztus mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt.” (Jn 14:6-7) Vagyis hiába próbálkozik a cionista, ateista, kozmopolita zsidóság más utakkal, nincs! Jézus (és az Ő kereszten elvégzett megváltása) az egyetlen út az üdvösségbe! Még a zsidóságnak is. Amíg ezt nem ismerik fel, nem fogadják el, nem törnek össze a felismerés alatt, addig a “testi” Izraelben hisznek, Izrael államban, ami ugyanolyan bálványimádás, mint a többi tévútjuk! Ezért pedig Isten keményen megbünteti őket, mert Ők tényleg választott nép, tehát engedelmeskedniük kellene az Atya akaratának! Ez az Ő nagy felelősségük! NIF szerkesztő Nemzeti InternetFigyelő JÓ HA FIGYELÜNK!
Ingyenebéd a multiknak A liberális közgazdászok egyik döntő fontosságú elméleti következtetése, hogy nincs ingyenebéd. Lássuk be, igazuk van! Minden, ami „ingyenes”, az valójában csak annak az, aki éppen élvezi, mert hiszen valakinek valahol valamikor elő kellett állítania. És azzal, hogy előállította, mozgásba hozta munkaerejét, és ezt valakinek valamilyen módon meg kell térítenie, hiszen a társadalmi újrateremtési rendszer csak így tud tartósan fennmaradni. („Méltó a munkás a maga bérére” – mondja Lukács evangéliuma.) A liberális közgazdaságtan tehát helyesen hirdeti, hogy a gazdaság világa csak akkor működhet sikeresen, ha mindenki becsületesen megfizeti a „munkásnak a maga bérét”. Ha azonban rátekintünk az elmúlt két évszázad „létező kapitalizmusára”, akkor azt látjuk, hogy ez a szép elv inkább csak a liberális tankönyvekben érvényesül, a valóságban aligha. Valójában erre a kijelentésre is buzgón bólogatnának a liberalizmus hívei, és mindjárt jeleznék is, hogy ezért kell elvetni minden állami újraelosztást, és ezzel persze minden adót is. Sőt az államot ki kell űzni tulajdonosi (privatizálás) és szabályozói funkciójából (dereguláció) egyaránt, egyszóval a piac korlátlan uralmát kell biztosítani (liberalizáció), mert csak ez tarthatja egyensúlyban a gazdaság világát. Ha azonban alaposabban szemügyre ves�szük a washingtoni konszenzus nevű globális diktátum e „szentháromságát”, különös összefüggésekre figyelhetünk fel. Az egyik, ami szembetűnik, hogy a liberális közgazdaságtan a piac és az állam e küzdelméről állást foglalva nem is tesz említést arról, hogy van egy harmadik szereplő is. Ha mindenképpen meg kell említenie, akkor ezt legszívesebben munkaerőnek vagy lakosságnak nevezi. Vagyis az a termelési tényező, amely termel és fogyaszt. Ám mindeközben homályban marad, hogy van itt egy olyan „üzem” is, amely megtermeli a munkaerőt és fogyasztót, hiszen a tőketulajdonos legfeljebb csak az anyagi fedezetet biztosítja ehhez, de nem termeli meg. Ez a homályban maradó komplexum nem más, mint a „családüzem”. És itt nem arra a kisvállalkozásra kell gondolni, amely családi keretek között állít elő árut vagy szolgáltatást, hanem valami egészen másra. A „családüzem” ugyanis azt a hihetetlen mélységű és komplexitású létújrateremtő folyamatot viszi végbe, amely a szocializáció, humanizáció és spiritualizáció megmunkáló eljárásai segítségével „előállítja” azt az embert, aki teljes alkotókészségével lép be a termelő folyamatba. És ezt nemcsak a már felnőtt tagjaival viszi végbe, hanem gondoskodik arról is, hogy megszülessenek és felnevelkedjenek JÓ HA FIGYELÜNK!
az új nemzedékek is. Ám a tőketulajdonos sajnálkozva tárja szét a karját, és arra hivatkozik, hogy a munkaszerződés szerint ő a munkás fizikai és szellemi képességeinek csupán egy sajátos, számára szükséges kombinációjára tart igényt, és persze csak ezt is kívánja megfizetni. Arról ő már nem tehet, teszi hozzá, hogy a családüzem csak a maga teljes emberi valójában képes újrateremteni a nála dolgozó munkaerőt, de neki ehhez a többlethez semmi köze. Ne szépítsük, mindez azt jelenti, hogy a tőketulajdonos valójában ingyen kap ebédet, hiszen természetesen nagyon is használja a munkaerő komplex emberi képességeit, de formailag a munkaszerződés betűjére hivatkozva, annak nagy részét nem fizeti meg. A családüzem tehát rendszeresen nem kapja meg termékének ellenértékét,
és ha egy üzemmel tartósan ez történik, az az üzem előbb vagy utóbb lejtőre kerül. Ha pedig ezt elkerülni akarván hiteleket vesz fel, akkor még el is adósodik ráadásul, így e csapda rázárulása után végképp tragikus helyzetbe kerül. A magyar, illetve legnagyobb részben most már a hazánk területén ideiglenesen állomásozó nem magyar tőketulajdonosok éppen ezt tették/teszik a magyar családüzemek millióival. Ezzel azonban még nincs vége a drámának. Az elmúlt huszonkét évben ugyanis a Magyarországra érkező valamivel több mint hatvanmilliárd eurónyi külföldi tőke nem érte be ezzel a családüzemeknek meg nem fizetett összeggel. Ezenkívül még arra is igényt tartott, hogy a közt megtestesítő állam majdnem ugyanekkora összeggel járuljon hozzá itteni tevékenységéhez. És mivel az államnak természetesen nincs saját pénze, így ez az összeg is a magyar családüzemek újratermelési folyamatait terhelte meg. Mindez azért igazán érdekes, mert mint azt említettem, a liberális közgazdaságtan az állam minden gazdaságba való beavatkozását kifejezetten károsnak tartja. Valami rejtélyes okból azonban azt a tízezermilliárd forintos nagyságrendű nemzeti ajándékot, amit közvetlen állami támogatásként és adó-, illetve járulékkedvezményként kapott, nemcsak, hogy elfogadta, egyenesen idejövetele alapfeltételének tartotta. Húsz év alatt hatvanmilliárd euró beáramló tőke, csaknem ugyanennyi állami támogatás, és szintén körülbelül ugyanennyi innen kivitt profit. Ez utóbbi tehát szinte teljes egészében ingyenebéd, hiszen főként állami támogatásból ered. Mindez azt látszik bizonyítani, hogy a globális tőkestruktúráknak talán nem is annyira elvi kifogásuk van az ingyenebéd intézményével szemben, csupán azt ros�szallják, ha ebben valaki más részesül. De úgy látszik, az utóbbitól nem kell tartaniuk, hiszen változatlanul pompás lakomában lehet részük, és változatlanul ingyen. Ami pedig az ezért nyújtott „teljesítményeiket” illeti, elég arra gondolnunk, hogy az elmúlt huszonkét évben, amióta a külföldi tőke bejöhet az országba, az éves átlagos GDP növekedési ütemünk az előző két évtized négy százalékáról egy százalékra csökkent, a foglalkoztatottak száma másfélmillióval lett kevesebb, a reálbérek pedig szépen visszaestek a késő hetvenes évek szintjére. Biztos, hogy jó úton járunk? 19
Nos, Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim, ez az a mondat, amely ékesen példázza, miért nem érti, és miért nem fogja soha a büdös életben megérteni egy nyugati ember a magyar gondolkodásmódot. Fentiekben említettem már, hogy banditánk fordítva ül a lovon. Egy igazán jó alkotmánynak, mondjuk olyannak, ami a Szent Koronán alapul, nemcsak egy demokrácia struktúráját kell meghatároznia, hanem egy egész nemzet, egy egész társadalom létezésének mindennapjait. Ha ezt te, a modern kor embere életstílusnak nevezed, ám legyen, bár itt azért jóval többről van szó, még az életvitel sem fejezi ki, inkább a létezés. A magam részéről a Szent Korona tan helyett ezért használom inkább a Szent Koronán alapuló magyar létezés szóösszetételt. A témával kapcsolatban szintén az Index portálon jelent meg egy másik írás, ebből is idézzünk:
Ne szólj bele, nem telefon! avagy Bandita Kohn sercegései egy lejárt lemezen
Egy részlet a Hír Tv Bandita Kohn-nal készített exkluzív beszélgetéséből: – Arról beszélt, hogy önt kifejezetten zavarja, hogy az „Isten áldd meg a magyart” kifejezés bekerült a magyar alkotmányba. Ezzel nagyon sok magyar embert megsérthetett. – Persze, lehet, csak az a helyzet, hogy én világias gondolkodású vagyok. Az iszlám országokban azért küzdenek, hogy az egyház ne szóljon bele a törvényalkotásba. Én a francia forradalom óta az állam, vagyis a törvényalkotás és az egyház szétválasztásában hiszek. Ráadásul a magyar alkotmány az élet és a demokrácia alapértékeként beszél a családról. Ez egy aberrált gondolkodásmód. A nem hívő embereket Magyarországon egyszerűen kizárják az alkotmányból. – Gondolom barátai bizonyosan elmesélték önnek, hogy amit ön kifogásol, az a magyar himnusz kezdősora. A La Marseilles is része a francia alkotmánynak. – A francia himnusz, a La Marseilles borzasztó. Sok bajom van vele. De az egyszerűen csak a forradalmi hévről szól. A mienk egy régebbi alkotmány. Egy XXI. századi alkotmánynak a XXI. század valós társadalmi viszonyaihoz kellene igazodnia.” Ismét Bogár professzor úrra kell hivatkoznom. Előadásai alkalmával talán a legelső mondat, de mindenképpen az elsők között ott szerepel, hogy a magyar nemzetet (és érzésem szerint ez az egész emberiségre igaz) vissza kell helyezni arra a szakrális talapzatára, amelyről – példának okáért a nagy francia elsötétedés alkalmával is – leszakították. Bandita Kohn fordítva ül a lovon, csak nem veszi észre! Az a fajta gondolkodásmód az aberrált, amit ő hirdet, éppen hogy a család az, aminek kiemelt fontosságot kellene élveznie! 20
Meg aztán itt egy „francia” ember (az idézőjeles szóhasználat szándékos), akinek még a „saját” hazája értékei sem jelentenek semmit! Talán éppen azért, mert nem is tekinti azokat sajátjának? És ez itt a lényeg barátaim!!! A világszerte megbukott értéksemlegesség! Idősebbek még emlékezhetnek iskolai orosz tanulmányaikból az egyes szám harmadik személy OH, OHA, OHO (on, áná, ánó) triumvirátus semleges nemet jelölő OHO (ánó) részére. Tudják, se ilyen, se olyan. Se nem meleg, se nem hideg. Hogy is mondja a Szentírás? „15. Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. 16. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból. ” (Jelenések könyve 3:15–16) Vagyis az Úristen a langyosat kiköpi. Az ember pedig, ahogyan azt a már többször hivatkozott Elliot Aronson kitűnő könyvének címében is megfogalmazza: TÁRSAS LÉNY. Nem pedig holmi a világban egyedül bolyongó fehérjehalmaz, aki kizárólag a lét- és fajfenntartásra specializálódott. Az ember egyszerre biológiai és spirituális lény is. A dologban az igazán érdekes az, ha hagyjuk sodortatni magunkat Bandita Kohn ostoba és korlátolt gondolkodásmódjával, akkor is arra az eredményre jutunk, ha semmi más nem lenne végcélunk, mint amit ma ránk akarnak erőltetni, tehát a puszta biológiai vegetációért való létezés, hát bizony az sem megy egy szál egyes egyedül, még ahhoz is társ kell, szükség van egy másik emberre. Ráadásul és itt aztán végképp elszabadul a pokol, kiverjük az összes létező és nem létező biztosítékot liberáliséknál – JÓ HA FIGYELÜNK!
ennek a másik embernek ellenkező neműnek kell lennie! Másként nem megy a dolog. Legalábbis természetes úton nem! Férfiak esetében ennek a másik embernek muszáj nőnek lennie, nők esetében pedig férfinak. Különben egész egyszerűen kipusztul az emberiség! Szóval még mindig ez a sercegő lejárt lemez van műsoron ennél a banditánál, amiről már Merkel asszony is megmondta, hogy lekerült a slágerlistákról. Vagy korrektebbek vagyunk, ha azt mondjuk, a Kohn név kötelez? Sehova sem tudnak, de még inkább nem is akarnak beilleszkedni, csak felélik környezetüket aztán csak úgy, kozmopolitikusan vagy internacionálisan egyszerűen továbbállnak? Hát csodálkozunk, ha semmilyen érték nem fontos nekik? De talán egy mégis csak akad! A mammon kínálta „érték”. Már ha azt egyáltalán értéknek lehet nevezni. Az Európai Parlament nagyhangú képviselője szerint Magyarország csak akkor lesz jobb ország, ha visszatér az alapvető liberális értékekhez. Csakhogy pont ezekből az ún. alapvető liberális értékekből lett elege az emberiségnek. De legalábbis abból, ahogyan egyes, magukat liberálisnak nevező körök értelmezték azokat, azaz, hogy hitbizományként megkapott, kizárólag nekik járó kiváltságok. Így eshetett meg aztán, hogy a szabadságból szabadosság lett. Maga az Európai Unió is ennek a kollektív, kizsákmányoláson alapuló gyarmati haszonszerzésnek a történelem fura fintoraként létrejött és aztán itt ragadt mementója. Nem is csoda, ha nem tudja tartani a lépést a világ többi részével, és nemcsak gazdasági, hanem semmilyen más értelemben sem. Nehezen és lassan mozduló gólem ez. De az is nagyon érdekes, hogy ne mondjam, már-már jelzésértékű, ahogyan kirajzolódik előttünk a kép, miért is halad ilyen nehezen a váltás, a változás. Nagyon sokan, sőt egyre többen hörögnek az elszámoltatás hiánya, vagy legalábbis az eredmények elmaradása miatt. Rögtön megértjük, miért is van ez így, ha idézünk egy rövid részt az Index portálon megjelent Bandita Kohn-nal foglalkozó egyik írásból, amit Bede Márton jegyez: Bandita Kohn: „Az alkotmánynak nem az a dolga, hogy életstílust definiáljon, hanem az, hogy egy demokrácia struktúráját meghatározza.” JÓ HA FIGYELÜNK!
Daniel Cohn-Bendit = MENŐ „Az ember már megsajnálná Daniel Cohn-Bendit EP-képviselőt, ha nem érezné, hogy a jelenleg éppen politikusként működő egykori diákvezér remekül szórakozik, miközben mosolyogva tűri a Magyarországról nyakába öntött moslékot. Cohn-Bendit a különböző álcái mögött valójában mindig is főállású provokátor volt, aki annál vidámabban lubickol, minél komolyabban képes felkapni valaki körülötte a vizet. Ahhoz azonban nem kell szimpatizálni se hősünk 68-as szélsőbaloldali, se mai öko-antiglobalista-baloldali nézeteivel, hogy tisztességes emberként az ő pártjára álljunk abban az egészen undorító kampányban, ami az utóbbi napokban Magyarországon őellene folyik. Cohn-Bendit hobbija, a minden lében kanál bajkeverés ősi, tiszteletre méltó európai foglalatosság. Franciaországban meg pláne, ahol szex, politika és művészet nemhogy boldogan tudott élni egy kalap alatt, hanem ezek minél botrányosabb keverésével lettek sokan nemzeti hősök Arthur Rimbaud-tól Serge Gainsbourg-ig. Kifejezetten szép lezárása az Európában egyébként már nem sok vizet zavaró Cohn-Bendit karrierjének ez az EP-képviselőség, hiszen a 27 nemzet kontinensgyűlése nem lehetne teljes az európai tradíció ezen szegletének méltó megjelenítése nélkül.” Csak úgy elgondolkodtam. Miért a bajkeverés, a „minden lében kanál”, a deviáns viselkedésforma az, ami tiszteletreméltónak és európai foglalatosságnak számít? Ugyan miért is? Miért az ilyen szemléletmódot képviselő emberek számítanak „menő”-nek? Milyen, mennyire élhető társadalom lehet az, ahol az ilyen emberek számítanak „menő”-nek? Vajon mennyire lehet uralkodó az egyéni önzés a társadalom, a közösség érdekei felett egy olyan közegben, ahol ilyen „értékrenddel” bíró emberek lehetnek a „menő”-k? De megyünk tovább, íme egy újabb részlet az írásból: „Az EU egyetlen, legalább valamennyire szórakoztató szerve egyébként is kiváló színpad mindenféle rendű és rangú balhés figurának. Megfér ott egymás mellett szépen Cohn-Bendit, a bolgár neonácik vagy az angol euroszkeptikus Nigel Farage, akinek szabadszájú felszólalásain pártállásra tekintet nélkül fetreng a röhögéstől az egész ház. Az ilyen bajkeverők ugyanis, ha a politikusi karrier mellett döntenek, általában rendkívül szórakoztatóan űzik a szakmát, így a normális reakció velük szemben a nevetés, majd – ahogy az udvari bolondoknál mindig, hiszen csak ők mondhatták ki az igazat – az igazságaik megszívlelése, ha véletlenül beletrafálnak.” Tényleg nem akarok szőrszálhasogató lenni, de az Európai Parlament egy politikai intézmény. Nem ildomos összekeverni más egyéb műintézményekkel, ahol is példának okáért „...nők s férfiak által / Szomorú- és vígjátékok adatnak, / S közbe bohózatok és operák / A közönségnek gyönyörére” (Petőfi Sándor: A helység kalapácsa). Ha valaki szórakozni akar, menjen kabaréba vagy orfeumba. Arról nem is beszélve, hogy ez nem más, mint nyílt színi beismerése annak, hogyan vezették meg, tájékoztatták félre a hiszékeny tömegeket pél21
dának okáért az EP-parlamenti választások kapcsán. Hiszen kiderül, ez nem más, csak egy szórakoztató intézmény, melynek színlapján mint fő műsorszám a Koldusopera politikai megfelelőjeként a Parasztvakítás című darab van műsoron. Állandó jelleggel. Az összejövetelek célja pedig csupán a szórakoztatás. Érdemi munka, mint olyan, folyik ott egyáltalán? Hát asztat meg a rosseb se tudja. Visszatérve még egy gondolat erejéig a Hír TV interjúra. Hogy is mondta Bandita? „A nem hívő embereket Magyarországon egyszerűen kizárják az alkotmányból.” Csak úgy elgondolkoztam. Még ha elátkoznának egy nemzetet, vagy rontást kívánnának rá, megérteném, hogy hát az azért mégse legyen benne. De vajon mi baj lehet azzal, ha Isten áldását kérik egy népre, most jelen esetben speciel a magyarra? Ez vajon kinek az érzékenységét sérti és hogyan? Bandita Kohn-ét? Vagy netalán tán a magyarokét? Dejszen a magyar himnuszt az ateista magyarok is éneklik! Együtt a hívő magyarokkal, és egészen biztos vagyok benne, hogy közben egyikük fejében sem fordul meg, hogy neki most muszájból kell énekelnie a magyar himnuszt, hanem – hogy stílusosak legyünk – önként és dalolva teszik ezt meg. Jól szemlélteti a gyarmatbirodalmi státuszban meglévő különbséget, az igazán erőből való „politizálás” (már ha ezt egyáltalán annak nevezhetjük) valódi metodikáját, ha Bandita prágai látogatásának rövid összefoglalását idepattintjuk még egyfajta záróakkordként: Kohnék Prágában – nem vicc, hanem az EU-diktatúra igazi arca „Nyilvánosságra került Václav Klaus cseh elnök és az Európai Parlament delegációja közötti veszekedés. Az EP-sek között volt Daniel CohnBendit, a 68-as párizsi diáklázadóból lett EP-képviselő, akit a csehek – zsidó volta ellenére – lenáciztak. A szöveget a cseh elnöki hivatal saját honlapján tette közzé. Részletek. Botrányosra sikeredett a cseh államfő találkozója az Európai Parlament Prágába látogató delegációjával, amelynek tagja volt Daniel Cohn-Bendit, a 68-as párizsi diáklázadóból lett zsidó EPképviselő is (mellesleg Tőkés püspök frakcióvezetője – miután nem volt hova csatlakoznia, Viktor Néppártja ugyanis – az ígéretek ellenére – oláh rikácsolás miatt nem fogadta be). A félórás beszélgetésből, amelynek szöveVáclav Klaus gét a cseh elnöki hivatal a saját honlapján tette közzé, részleteket publikált a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Klaus: Örülök, hogy fogadhatom önöket a prágai várban, és örülök az eszmecserének, mert tudom, hogy nézeteimet és álláspontomat a sajtó gyakran démonizálja és kifigurázza. Itt a lehetőség arra, hogy álláspontjainkat szabadon és hamisítatlan formában ütköztessük. Én mindig azt mondtam, hogy Csehország számára az EU-tagságnak nincs alternatívája. Cohn-Bendit: Az ön nézetei (a lisszaboni szerződésről) nem érdekelnek engem. Én azt akarom tudni, mit fog tenni, ha a cseh parlament két háza jóváhagyja a szerződést. Tiszteletben fogja-e tartani a népképviselők demokratikus akaratát? Önnek alá kell majd írnia a szerződést. Továbbá magyarázatot kérek arra, milyen mélységű barátság fűzi önt Declan Ganley úrhoz (az írországi Libertas Párt elnökéhez; e párt elutasítja a lisszaboni szerződést – a FAZ megjegyzése). 22
Hogyan találkozhat ön egy olyan emberrel, akiről nem lehet tudni, kitől kapja a pénzt? A maga tisztségében önnek nem lenne szabad találkozni vele... Klaus: Meg kell, hogy mondjam, elnökké választásom óta senki nem beszélt velem ebben a stílusban és ebben a hangnemben. Ön itt nem a párizsi barikádon van. Azt hittem, hogy számunkra 19 évvel ezelőtt véget ért az efféle módszerek korszaka, ám látom, hogy tévedtem. Én nem engedném meg magamnak, hogy önt arról kérdezzem, miből Hans-Gert Pöttering finanszírozzák a Zöldek tevékenységét. Mivel a rendelkezésünkre álló fél órában önök is egy ésszerű vitában érdekeltek, arra kérem önt, elnök úr, hogy adja meg a szót egy másik EP-képviselőnek. Hans-Gert Pöttering (EP-elnök): Nem, van elég időnk. Kollégám folytathatja a mondanivalóját, hiszen a jelen lévő EP-képviselők mindegyike azt fogja kérdezni öntől, amit akar. (Cohn-Bendithez fordulva): Folytassa hát. Klaus: Ez hihetetlen, ilyesmi még nem fordult elő velem. Cohn-Bendit: Csak azért, mert én még nem jártam önnél. Pöttering: Végezetül szeretnék még valamit mondani – hogy jó szájízzel hagyjuk el ezt a termet. Az, hogy ön a Szovjetunióval hasonlított össze minket, több mint elfogadhatatlan... A mi célunk a szabadság és a demokrácia, az európai megbékélés... Klaus: Nem hasonlítottam önöket a Szovjetunióhoz, a Szovjetunió nevét ki sem ejtettem a számon. Azt mondtam, hogy ilyen légkörben és ilyen stílusban, mint amilyent ma átéltem, 19 éve nem volt részem a Cseh Köztársaságban. Köszönöm önöknek a lehetőséget, hogy találkozhattam önökkel mint az Európai Parlament képviselőivel. Ez az eszmecsere más jellegű volt, mint amilyeneket az EU-tagállamok elnökeivel és kormányfőivel volt szerencsém folytatni. Felháborodás Prágában Cohn-Bendit kioktató hangnemére Csehország mély felhördüléssel reagált. A zöldpárti honatyát Vladimír Zelezny cseh EP-képviselő alig burkoltan lenácizta, Reinhard Heydrichhez, a hitleri rezsim cseh- és morvaországi helytartójához hasonlítva őt. Zelezny – aki a TV Nova kereskedelmi televízió tulajdonosa – egyébként nemrég Független Demokraták néven új pártot alapított, és ő áll a libertas.cz nevű euroszkeptikus szervezet mögött is.” (Kuruc.info – FAZ – Népszabadság nyomán) Néha bizony szükség lenne arra, hogy az asztalra csapjanak. Manapság a kelleténél többször szembesülünk azzal, hova vezet, amikor tutyi-mutyi politikusaink a diplomácia címszó sajátos értelmezéseként a megfelelő helyen és a megfelelő időben elmulasztanak az asztalra csapni. Pedig a nép ajkán született bölcs mondás is aszongya: „Igazi diplomata az, aki úgy küld el a jó büdös francba, hogy alig várod, hogy indulhass!” Viszont állandóan az asztalt ütlegelni ököllel, nagy hangon ordítozni, az szánalomra méltó, már-már megmosolyogtató. Kiváltképp, ha olyasvalaki teszi, aki idejét múlt ostobaságokat szajkóz. Tudják, kibicnek semmi sem drága! Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár JÓ HA FIGYELÜNK!
Káoszszervezők Amikor olvastam, hogy Rédly Elemér győri plébános egymillió forintot ajánlott fel az államadósság csökkentésére, s a kezdeményezést felkarolva a kormány alapítványt hozott létre, az volt az első gondolatom, vajon ki, mikor és hogyan fog belekötni a plébános úrba. Sokat nem kellett várnom. A Heti Hetes már a múlt vasárnap megtette. Felolvasták egy felebarátunk levelét, amelyben az állt, hogy nevezett felebarátunk nagyon örül a kezdeményezésnek, és ő maga részéről már felajánlotta az alapba az adóját, sőt a magánnyugdíjpénztári befizeté seit is, sajnálja, ennél többet nem tehet. A Heti Hetes szereplői és az ő közönségük nyerítve nevetett a poénon, majd kommentálták a dolgot. Szóba került természetesen, vajon honnan van egy plébánosnak egymillió forintja (hálás röhögés a nézők soraiban), s vajon miképpen volt lehetséges, hogy a kormány egy nap alatt létrehozott egy alapítványt (még hálásabb röhögés). Néztem, hallgattam ezeket az embereket, és immáron azon töprengtem, miképpen lehetséges, hogy ennyire másképpen látunk mindent ezen a világon. Miképpen lehetséges, hogy nincsen semmi, de semmi, amiről legalább véletlenül ugyanazt gondolnánk. Pedig nincsen. A tényleges életfogytiglanról is mást gondolunk. Mi azt, hogy mondjuk egy egész családot kiirtó Magda Marinko emberi jogai tökéletesen érdektelenek, és a társadalom kollektív jogai számítanak csupán. Őszerintük Magda Marinkót nem szabad megfosztani a reménytől, amúgy pedig szerintük nincsenek is kollektív jogok. A kereszténységről mi azt gondoljuk, hogy nélküle Európa nem lenne az, ami (s hogy Európa mára éppen lényegét látszik elveszíteni, szorosan összefügg a kereszténység hátsó udvarba űzésével), őszerintük a kereszténység bármilyen összefüggésben való megemlítése és az arra való hivatkozás halálos veszedelem a demokráciára és a szekuláris államra. Szerintünk a sajtószabadság védelmezése ma tökéletesen idejétmúlt pótcselekvés, ugyanis a sajtó szabad. Sőt. Túl szabad. Korunk egyetlen releváns kérdése ez ügyben, hogy miképpen védekezhet a társadalom a sajtó ellen. A szörny ellen.
Ők pedig halált megvető bátorsággal harcolnak – a semmiért, s eközben a „pc”álarcába bújtatott legkegyetlenebb cenzúrát éltetik. Miért van ez így? „A vízözön után tehát a rossz, feneketlen mélységének áthidalására Isten olyan szövetséget köt az emberrel, amely egyben társadalmi szerződés. Ez a második teremtés. Az első teremtés megszelídíti a káoszt, a második az emberben rejlő rosszat. Kiderül, hogy milyen alapvetően összefügg a kezdeti Káosz és a Gonosz. Mind a kettőt teremtéssel lehet legyőzni. Az előbbit a világ, az utóbbit a társadalom megteremtésével.” Ezt írja Rüdiger Safranski A Gonosz avagy a szabadság drámája című művében. S ha ezt megértjük, sok mindenre választ kapunk. Ugyanis korunk liberális kasztja, amely önmagát egyben sérthetetlennek és az egyetlen igazság letéteményesének tartja, a társadalomban akarja megszervezni a Káoszt. Igen, bármennyire is ellentmondásosnak tűnik, a társadalomban a Káoszt meg kell szervezni. Ugyanis a társadalmat alkotó egyének veleszületett jogérzéke s jó iránti természetes igénye nem tenné lehetővé a Káosz győzelmét, még akkor sem, ha tudjuk, az ember sajátja a Gonosz is. A Káoszt igenis meg kell szervezni. Mégpedig úgy, hogy meg kell kérdőjelezni minden értéket, minden öröknek gondolt és érzett igazságot, és minderre rá kell fogni: ez a szabadság. Ez zajlik Európában és a nyugati világban nagyjából a ’68-as lázadás óta. Ha győznek, az emberi világnak vége lesz. Ha elfogy a türelem, olyan iszonyat következhet, amelyet el sem tudnak képzelni, pedig rettegnek tőle. Ideje volna hát gondolkodni. S elfogadni, hogy az emberi világ vége és a lázadás iszonyata is elkerülhető. Mert vannak még, akik csak teremteni akarnak. Méghozzá társadalmat. Erős állammal, örök értékekkel, igazságokkal, hittel. S tessék végre felfogni, mit is jelent eredetileg a görög diabolos. Azt, hogy szétdobáló. S csak aztán, hogy ördögi. Hát ne akarjátok széthajigálni a társadalmat. Az ördög úgysem győzhet. Bayer Zsolt
Bogár László az alkotmányreformról Ne legyen kétségünk afelől, hogy mi folyik itt alkotmányozás, alkotmányreform jogcímén!!! Dr. Bogár László lenyűgöző, rövid, lényegretörő előadása kötelező mindenkinek, aki az Életet választja! Az elődás itt is letölthető, de inkább javasolom az alapos olvasásos tudatosítást egy kicsit lejjebb: (olvasónktól) http://www.youtube.com/watch?v=7h281kIsevM http://www.youtube.com/watch?v=EZgzU7UwcVY Nem lehetünk elég hálásak Zétényi Zsoltnak azért, hogy az elmúlt – mondjuk – másfél év során minden alkalmat megragadott arra, hogy hangsúlyozza, hogy semmilyen körülmnények között ne használjuk JÓ HA FIGYELÜNK!
az új alkotmány kifejezést. Mert a feladat – ezt egy picit persze körül kell írni, mert a feladat az volna, a tényleg óriási, történelmi jelentőségű feladat az volna, hogy kísérletet tegyünk arra, hogy miként 23
lehetne visszahelyezni a magyar nemzetet, mint közösséget arra a szakrális történelmi talapzatra, ahonnan az elmúlt 200 év során az a bizonyos pusztító világerő, aminek a nevét nem merjük kimondani, ugye – mert van még plusz egy olyan beszédhatalom, amely szigorúan betiltotta azt, hogy megnyissuk azt a diskurzusteret, ahol nevén nevezhetnénk. Azért gyűjtögessük csak a halálmegvető bátorságunkat, de most egyelőre nevezzük – annyira bátor én sem vagyok – pusztító világerőnek, amely 200 éve jakobinusnak öltözött, aztán egy idő után hatékonyabbnak látta, ha bolseviknak álcázza magát, és mostanában meg büszkén neoliberális globálnyikként mutatkozik meg. Tehát valójában az az 5 birodalom egy és ugyanaz. Csak egy zárójeles megjegyzést teszek, attól tartok, hogy nem szerepelt mindmáig, nem szerepelt mindmáig a történelemoktatásban, hogy az a valami, amit mi 150 éven keresztül török birodalomnak láttunk, az egyáltalán nem török birodalom volt. És ennek egy nagyon egyszerű oka van: az, hogy 1492-től kezdve – ugye 8 éven keresztül – Spanyolországból elüldözték a zsidó elit családokat, akiknek jelentős része a francia birodalomban talált menedéket, annál az I. Ferenc királynál, aki, a szultánnal 100 éven keresztül (megj: nyilván utódaival együtt) a leg intim liesonban – hogy franciásan fogalmazzak – tehát míg közben mi a kereszténység védőpajzsa voltunk – vakulj magyar! – közben ez a kereszténység, és ez a nyugat I. Ferenc királlyal az élen folyamatos paktumban volt, együttműködésben a török szultánnal, illetve ő (I. Ferenc) közvetítette ki ezeket a zsidó családokat, és az ezt követő évszázadban – Tessék utánanézni! Miért nincs benne? Miért nincs benne a középiskolai oktatásban, hogy a török birodalomnak nevezett konstrukció összes pénzügyminisztere és összes külügyminisztere a Spanyolországból kiűzött szefárd zsidó családokból került ki. Tehát, hogy kivel is csatáztunk – Nevezzük néven a dolgokat, és most ezek után lehet mindenféle összeesküvés elméletről meg... Tessék megnézni! Tessék utánanézni! Szóval, Gyerekek! Ne játsszuk a hülyét! Komolyan mondom, kezd ez az egész dolog – ugye vezettessed magad – megint ugyanoda kell visszakapcsolni – Vezettessed szem bekötve, vakon, elfajult testvéridtől csinált álutakon. Ugye ezt énekli, ez egy 300 éves nóta, mindannyian láttátok, itt
24
van Jelenszky István: láttátok „A háború a nemzet ellen” c. filmjét. Megint vezettetjük magunkat szem bekötve, vakon. Egy színjátéknak vagyunk a részesei. Megint el akarják játszatni velünk – kénytelen vagyok kipukkasztani, tudom, érzem a terem metakommunikatív levegőjén, hogy minden megfagyott: Szűzanyám! Úristen! Laci! Nem szabad erről! Persze, megkaptam. 25 éve.. Nem szabad erről! Jó, hogy nem még az, hogy néven nevezzük a dolgokat Ne csináljuk ezt! Nagyon szépen kérek mindenkit: ne csináljuk ezt! Én szerettem volna ezen az estén nagyon konstruktív lenni, a jelek szerint nem bírok, mert annál sokkal nagyobb a nyomás, és sokkal nagyobb a feszültség. Szóval ne játsszuk ezt! Az alkotmány – ez a bizonyos, amit le akarnak nyomni a torkunkon, és le is fogják (efelől ne legyen semmi kétségünk) – ezt réges-régen megírták. Réges-régen készen van. És ugyanez a pusztító világerő írta le. Ez a színjáték, amelynek keretében látszólag persze demokratikus módon megkérdeznek minket arról, hogy: na gügyögjetek, gügyögjetek szépségeim, hogy akkor hogyan is gondoltátok? Ennek vagyunk most éppen az engedelmes kiszolgálói is, eszközei. Erről szól a történet. Erről szól a történet, csak – mint az elmúlt 300 évben mindig – hazugságban és félelemben élünk. A Pista is erről beszélt, csak ő egy kicsit finomabban körülírta. Nagyon helyes, hiszen ő diplomata hozzám képest. Én ugye a hajlott koromból és rovott múltamból eredően nem feltétlenül kell, hogy udvariasan fogalmazzak. Ez történik. Ez történik, és még egy dolgot szeretnék ehhez hozzátenni, hogy világosan lássuk, hogy mi volna az a történelmi feladat, melynek most eleget kellene tennünk. Jellemző módon, csak figyeltem az elmúlt másfél év során, hogy valahol, bárhol, bárki által előjön-e ez a teljesen kézenfekvő gondolat, de nem jött elő. Ez nem önfényezés akart lenni, csak azért hadd mondjam el, hogy szerintem minden a felszínre jött, csak a leglényegesebb kérdés nem jött a felszínre. Nem véletlen – csodálatos nyelvünk van, ugye, ahogy Czakó Gábor mondja sok mindennel bánunk mostohán, leginkább nyelvi édesanyánkkal. Szóval: Alkotmány és hagyomány. Figyeljünk csak erre: Alkotmány és hagyomány. Nem véletlenül – ha nem is alliterálnak, de szépen összecsengenek ezek a szavak. Az alkotmány egy nemzet; egy emberi közösség alkotmánya, az valójában nem más, mint a legmélyebb hagyomány rétege. Hát pontosan ezzel kellene szembesülni. Ennek a nemzetnek 2 dologgal kellene szembesülni; ez a két dolog ugyanaz: Először is azzal az iszonyatos lepusztulással, a lelki, erkölcsi, szellemi, a fizikai testének, népesedésben, egészségben megmutatkozó elképesztő lepusztulásával, és az anyagi viszonyainak, annak a katasztrofális, ócska, cinikus kifosztásával, amit a gazdasági téren tapasztalhatunk. És a lényeg, ami ebből következik, hogy mindez minek a következménye. Miért hagyja, miért béna, miért esik szét folyamatosan évszázadok óta ez a nemzet. Miért? Azért mert elvesztette a hagyományrétegét, mert ahogy a köznyelv is mondja: elvesztette a lába alól a talajt. Igen. Igen, mert nincs a lába alatt talaj. Mert nem merünk szembenézni azzal, hogy milyen történelmi talapzatra tudjuk visszahelyezni. Mert ez a feladat. Ez a feladat: hogy visszahelyezkedjünk arra a történelmi szakrális talapzatra, amit a Szent Korona testesít meg. Arra a történelmi szakrális talapzatra, ahonnan a jakobinus, meg a bolsevik, meg a neoliberális globálnyik letépett minket, és most egy új alkotmányt készítendő – mert ő viszont így mondja – új alkotmányt készítve egy színjáték keretén belül eljátssza nekünk, hogy de hiszen szépen vissza vagytok helyezve erre, miközben valójában csak a történelmi kifosztásunknak egy újabb menetét alapozza meg mindezzel. Tehát a döntő kérdés – és most már nagyon szeretném, és elnézést kérek az indulatosságomért (valóban nagyon sok feszültség halmozódott föl ezzel kapcsolatban bennem), mentségem nincs, de talán van rá magyarázat. A magyarázat pedig ez: Hogy teljes képtelenségnek tartom, és a továbbiakban is annak fogom tartani, hogy kísérletet sem tesz ez a nemzet arra – NEMZETEN AZT A HÁROM, USZKVE JÓ HA FIGYELÜNK!
ÖTSZÁZEZER FELNŐTT EMBERT ÉRTEM, AKI MA A NEMZET. Ne áltassuk magunkat! Mindjárt ebből kellene kiindulni, hogy van 8,2 millió felnőtt állampolgár és ebből 300 ezer, de leges – legfeljebb , ha nagyon derűlátóak vagyunk, akkor 500 ezer ember a nemzet. A többi: majd mindjárt kiderül, hogy a többi hová tartozik, hogyha leírom, hogy nézetem szerint miféle hagyományrétegekre / ezt sajnos idézőjelbe kell tenni/ építkezik a mai magyar társadalom. Akkor fogalmazzunk így, mert olyan, hogy nemzet, szinte már alig van. Mondom maximum 300-500ezer ember. A legmélyebb hagyomány rétege valójában ennek a nemzetnek, amit a Szent Korona is megtestesít, az az ősi tudás, az az ősi tudás, amelyre – és itt ez a további hagyományrétegekre ez egy furcsa feszültséget is teremt – amelyre a mai keresztény egyházak, mint a neopogányság újabb támadására, mint valami szörnyűségre tekintenek. Arra, arra a valamire, ami ezt a nemzetet több ezer év óta megtartja, mert ez tartotta meg. Mindig is ez tartotta meg, csak jó néhány évszázada azt kell hazudnunk, hogy nem, nem! Ez már nem is létezik, ez pogányság, amin szépen túlhaladtunk, nem? Igen? Ez így van? És a nyelvünk? Akkor vizsgáljuk meg a nyelvi édesanyánkat: A nyelvben ott van benne ez a legmélyebb hagyomány – és ahogy Czakó Gábor fogalmaz – a magyar észjárásban, ami a nyelvünkben tükröződik. Ne üljünk fel ennek a sötét és pusztító hazugságnak – pontosabban éppen azért pusztulunk le, mert felültünk ennek a sötét és pusztító hazugságnak, hogy ez valami távoli, sötét múlt, amit ki kell törölni az emlékezetünkből. Ez a legsúlyosabb és legsötétebb hazugság. Azért vagyunk még életben, és azért maradtunk életben az elmúlt évszázadok során, mert a lelkünk legbelsejében – még ha tudatosan ezzel nem is vetünk számot – még a gondolkodásunkban, az észjárásunkban, a nyelvünkben is ott tükröződik a legmélyebb hagyomány réteg. Akivel a legmostohábbak vagyunk, az pontosan ez. Ennek köszönhetjük az életünket – a szó mindenféle értelmében – ennek köszönhettük eddig is, az elmúlt évszázadokban, most is, és ha megmaradunk – ez nagy kérdés, hogy megmaradunk-e – akkor alapvetően ennek fogjuk köszönni. Hát én legelőször is ebben az alkotmányban egy bocsánatkéréssel kezdeném: bocsánatkéréssel azért, hogy megtagadtuk, folyamatosan megtagadtuk és megtagadjuk görcsös, hazug félelemben megtagadjuk ezt a legősibb talapzatunkat, ami az egyetlen feltétele, az egyetlen feltétele annak, hogy életben maradtunk. Réges-régen nem létezne már magyarság, nyomtalanul eltűntünk volna, ha nem lettünk volna búvó patakként mindenféle iszonyatos megpróbáltatás ellenére „igenis megőrizni”. Ott lappang mindnyájunkban ez a hagyomány réteg. Az új alkotmánynak igenis azzal kellene kezdeni, hogy bocsánatot kér a magyarság, a még meglévő nemzet azért a szörnyű bűnökért, amit elkövetett a saját talapzata ellen. És megpróbál mindent megtenni annak érdekében, hogy megértse, hogy hogyan él ma is bennünk ez a legősibb hagyomány, és visszahelyezkedni annak a talapzatára. Még három másik hagyományréteg van (röviden): Tehát 4 hagyományréteget kellene szemügyre venni ahhoz, hogy gondolkodni tudjunk arról, hogy akkor ez az alkotmányozási folyamat mit is jelent. Tehát először is vissza kell helyezni jogaiba, meg kell követni, ezt a legősibb hagyomány réteget. Ezt követően meg kell érteni, hogy ma a kereszténység, az egy kettős hagyomány réteg a magyar társadalomban, és akkor még egy negyedikről is szólnék röviden. A kereszténység ugyanis – és nem merjük ezt sem bevallani – a mai magyar társadalom többsége joggal kereszténynek érzi magát, csakhogy itt két súlyos (analitikusan nagyon is elkülöníthető részre oszlik ez) – a kereszténység egyik része következetesen kitart amellett, hogy kizárólag a Szent Korona szakralitása a kereszténység, de ebbe nemcsak hogy nem fér bele a reneszánsz, a felvilágosodás lezajlott úgynevezett szekularizáció és egyebek, hanem a lehető legsötétebb és legpusztítóbb folyamatként ítéli el azt, ami az elmúlt 3-400 JÓ HA FIGYELÜNK!
évben ezen a címen lejátszódik, és elítélve azt az iszonyatos áruló magatartást, amit a keresztény egyházak az elmúlt 500 évben ezzel kapcsolatban tanúsítottak. Ez az igazi kereszténység rétege, a második hagyomány réteg. Sajnos a 3. hagyományréteg, az a „vezettessed magad szem bekötve, vakon” kereszténység, amelyhez – attól tartok, hogy – a honfitársaink többsége tartozik, amelyik már tökéletesen kiüresedett, amelyik önmaga emlékművévé vált, és amel yik olyan egyházakra épül – és ezt is merjük kimondani – a ma Magyarországon létező keresztény egyházak kollaboráns kiszolgálói voltak az elmúlt évszázadok során valamennyi birodalomnak. Valamennyi birodalomnak és nemcsak, hogy nem védték meg a híveiket, akár az életük feláldozásával – a nagyon-nagyon kis számú kivétel inkább erősíti a szabályt – hanem éppen ellenkezőleg mindent megtettek, és megtesznek ma is annak érdekében, hogy továbbra is a legkiszolgáltatottabb birodalmi alávetésben tartsák a magyarságot. Ez a harmadik hagyomány, és már pusztító hagyomány réteg, amelyik a hivatalos kereszténység ebben az országban. És végül beszélni kell sajnos a negyedik hagyomány rétegről is – és ezzel tényleg befejezem – a 4. hagyomány réteg valójában az, és sajnos ide tartozik a magyar társadalom döntő többsége, az RTL népe, ha úgy tetszik – csak egy közbevetés: Vona Gábornak mondtam ezt februárban, amikor egyszer találkoztunk, és váltig állította, hogy mi kormányra kerülünk és első lépésünk az lesz, hogy az RTL-t eltöröljük. Mondtam, hogy nagyon helyes, ebből is látom, hogy ti vagytok az egyetlen politikai erő, akik milliós tömegeket tudtok megmozgatni, mert amint a kormány szóvivőtök délután 3 órakor bejelenti, hogy a kormányunk mai ülésén eltörölte az RTL-t, egészen biztosan lehettek abban, hogy délután 6 órakor 3 millió ember lesz a Hősök Terén, és követeli az RTL visszaállítását, mert 20óra 45 perckor mi már a Barátok Közti Berényi Miklóst akarjuk már látni. Tehát a negyedik, a negyedik legpusztítóbb hagyomány réteg, ahová sajnos a magyarság, a magyar lakosság, vagy ahogy szépen a kádárizmusban mondták: a lakósság, ugye, mert így kellett ezt mondani, szóval a lakósság, ahová a döntő többsége tartozik az ország népességének az abba a hagyományrétegbe tartozik („4.”), amelyik minden emberi hagyománnyal tökéletesen szemben áll. Ez a múltat végképp eltörölni, a jakobinus, a bolsevik és a neoliberális globálnyik, liberális hedonizmusra épülő, az embernek látszó tárgyként vegetáló lepusztult, engedelmes munkaerőállatok gigantikus csordájává tevő … Jó. Bocsánatot kérek. Megkövetem a társaimat, kedves visszavezetőt is, minden jelenlévőt, tényleg elnézést kérek mindezért az indulatosságért, talán elhiszitek nekem – mentségem nincs, csak magyarázatom – Szóval higgyétek el: Amíg nem szembesülünk ezzel a drámával, addig semmire nem megyünk. Egyetlen adatot hadd idézzek, és akkor tényleg befejezem: 1916 és 1956 között (csak gondoljátok végig: 40év) 1916 és 1956 között mi játszódott le Magyarországon? Ki lehet fejezni azt az iszonyatot, ami itt végbement? Két világháború, Trianon, gazdasági világválság, holokauszt, málenykij robot, 56 maga a végén, 40 év, és : a trianoni Magyarország területén 2 millióval élünk többen. Mindezek után 2 millióval élünk többen. 40 év elképzelhetetlen iszonyat után 2 millióval többen élünk e hazában. 1980 és 2020 között szintén 40év telik el. Béke, barátság, könnyed, laza trallala, demokrácia és a többi, és a folyamat végén 2 millióval vagyunk kevesebben. Nos ezzel kell szembe nézni ahhoz, hogy megértsük, hogy miért van szükség a legmélyebb hagyomány réteg megértésére és visszahelyezésére, mert egyébként ez a végpusztulásunk. „Ébredj, mikor a végsors hideg jelt fog adni” hangzik ebben a nótában. Üssétek be este a google keresőbe: „Menj el, menj el szegény magyar”, és abból majd mindent megértetek. Bogár László 25
Nyilatkozat a nemzetnek, s közindítvány az Alkotmánybíróságnak! AZ ALAPTÖRVÉNY NORMASZÖVEGÉNEK MEGSEMMISÍTÉSÉRŐL
–– Mivel az áprilisban megszavazott Alaptörvény Nemzeti Hitvallás című előszava az alkotmányos jogfolytonosság és a történelmi alkotmányhoz való visszatérés iránti igyekezetben új helyzetet teremtett, továbbá, –– Mivel az előszó elismeri, hogy érvénytelen az 1949-es „alkotmánynak” titulált hatalmi szabályzat, amire az Alaptörvény jogalapként hivatkozik, továbbá, –– Mivel az 1949-es alkotmány érvénytelenségének elismerése után az egyetlen lehetséges jogalap visszamenni az 1920 évi - jogfolytonosságot visszaállító - precedenshez, ami eddig még nem történt meg, továbbá, –– Mivel érvényes és elfogadható jogalap hiányában az Alaptörvény érvénytelen, továbbá, –– Mivel valószínűleg az Alkotmánybíróság az egyedüli (de facto) törvényes intézmény Magyarországon, amely alkotmányos kérdésekben lépéseket tehet, megvédheti a társadalom alapvető jogait, valamint, –– Mivel az Alaptörvény Nemzeti Hitvallás című előszava és a törvény számozott részei között lényegbeli ellentmondás van, úgy tűnik, hogy a kormányzó párt megosztott azok közt, akik vissza akarják állítani a jogfolytonosságot, és azon reakciós elemek közt, akik folytatni akarják, apró változtatásokkal az 1949 óta uralmon lévő, a sztálini és rákosista alkotmányon alapuló zsarnokrendszert, –– Mivel az EU alapító okmánya szerint egy ország alkotmánya a nemzet önazonos-
Dr. Bene Gábor
ságára épül, a fentről diktált Alaptörvény nem felel meg az EU elvárásoknak,
vény többi részét, mivel annak nincs legitim alapja. A beadvány teljes szövege mellékelve.
EZÉRT alulírottak 2011. július 18-án indítvánnyal fordultunk az Alkotmánybírósághoz, hogy történelmi hivatása tudatában, hagyja jóvá az Előszót (Nemzeti hitvallást!), mint a jogfolytonosságot visszaállítani akaró törvényt, de semmisítse meg a reakciós tör-
Dr. Balogh Sándor professzor, emeritus USA Dr. Bene Gábor közjogász és független újságíró, Szeged Dr. Gyarmati Péter professzor, emeritus, Szentendre
A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága részére 1535 Budapest, Pf. 773 Tisztelt Alkotmánybíróság! Magyar állampolgárokként indítványt nyújtunk be az új Alaptörvény kapcsán, mivel az alább dokumentált álláspontunk szerint az Országgyűlés által megszavazott Magyarország Alaptörvénye nem rendelkezik megfelelő legitim alappal, tehát zsarnokságot vezet be és így sérti állampolgári jogainkat. A beadvány időzítésénél tekintettel voltunk a soros EU elnökség zavartalanságára. Ugyanakkor nem lep meg bennünket az EP kritikája, miszerint „az alkotmányozási folyamat nem volt átlátható és az új alaptörvény kidolgozása és elfogadása rendkívül gyorsan történt, ami nem biztosított elég időt a tervezett szövegről szóló alapos és lényegi nyilvános vita lebonyolításához,” hiszen 26
JÓ HA FIGYELÜNK!
egész Európában elterjedt a hír, hogy ez egy új alkotmány. Ám ha csak az alkotmányos jogfolytonosságot állította volna helyre, akkor senki sem szólhatna ellene, hiszen a legalább ezer évig jól működő alkotmány kerül vissza a helyére. A mi álláspontunk szerint az alkotmányozás szuverén magyar belügy, amint azt a EU alapító szerződése (4.cikk 2. bekezdés) is elismeri: „Az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak... a nemzeti önazonosságát, amely elválaszthatatlan része azok politikai és alkotmányos berendezkedésének....” Jelen indítvány benyújtására az ad alkalmat, hogy az Országgyűlés saját maga szünteti meg az elfogadott Alaptörvény legitimizáló alapját. Így az alaptörvény legfeljebb de facto lenne legitim, de nem de jure! Ezért indítványunk szerint az Alaptörvény Preambulumát, a Nemzeti hitvallást, lényegében helyben hagyva, a törvény normaszövegét érvényteleníteni és indítványunk javasolt paragrafusával helyettesíteni kell. HATÁSKÖR ÉS JOGHATÓSÁG. Az 1989-ben létrehozott AB-nek most, egy óriási lehetőséget nyújt a történelem. Az alkotmánybírósági törvény preambuluma szerint az Alkotmánybíróság (AB) feladata az „Alkotmányban biztosított alapjogok védelme.” A 2/3-os többséggel megszavazott Alaptörvény preambuluma új helyzetet teremtett, mikor kijelenti, hogy „Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét. Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését.” Tehát maga a 2/3 ismeri el, hogy nincs felfüggesztve, tehát (de jure) még mindig érvényben van a magyar történeti alkotmány. Mivel az AB alapfeladata az érvényes magyar (tehát történeti) alkotmány jogrendszerét betartani és betartatni, jelen beadvány ennek talaján áll, s az AB közjogi kötelezettségét is felveti. Sem a történeti alkotmány, sem a nemzetközi gyakorlat nem ismeri el az Egy Házból álló (unicamerális) Országgyűlés abszolút JÓ HA FIGYELÜNK!
alkotmányteremtő jogát. Ezt a jogot a szovjet megszállás alatt, a szovjet példára írt 1949-es sztálini alkotmány vette el a nemzettől, és adta az egypárt-rendszerre alapuló kommunista Országgyűlés kezébe. Mivel az Alaptörvény preambulumában megfogalmazott jogfolytonossági elv jogos és alapos, ahhoz kell tartania magát mind az ABnek, mind az Országgyűlésnek. Mivel az anarchiát elkerülendő, egy ország nem maradhat kormány, s az emberi és alkotmányos jogok védelme nélkül, a jelen kormány ebben az átmeneti időszakban csak mint hivatalnok, vagy ügyvivő kormány szerepelhet, s az AB hasonlóan a kormányhoz az alapvető és alkotmányos jogok kérdésében az ügyvivő szerepet kell, hogy betöltse addig, amíg az alkotmányos helyzet nem tisztázódik, vagy a közjogi provizórium nem ér véget. A jelen indítvány elbírálása nem csak joga, de kötelessége is az Alkotmánybíróságnak, mint a jelen körülmények közt egyedüli intézménynek, amelynek erre (de facto) alkotmányos és törvényes felhatalmazása lehet. A jelenleg de facto érvényes „Alkotmány” szerint 32/A. § (1) eljárását törvényben meghatározott esetekben bárki kezdeményezheti. Az AB Törvény pedig előírja, hogy 1. § Az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik: d) az Alkotmányban biztosított jogok megsértése miatt benyújtott alkotmányjogi panasz elbírálása; g) az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezése; Továbbá, az AB törvény előírja, hogy (4) Az 1. § d)-e) pontja szerinti eljárást bárki indítványozhatja. A kötelességet a jelen alkotmányban garantált „demokratikus jogállamiság” [2. § (1)] adja, amely magába foglalja, hogy mindenkinek joga van panasza esetén bírósági döntést kapni. Végül, mind a jelenleg (de facto) érvényes „Alkotmány” [1949. évi XX. törvény 2. § (3)], mind az elfogadott Alaptörvény [ALAPVETÉS - C) cikk (2)] szerint „Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.” 27
Mivel az Alaptörvény megalkotása és egy pártszövetség által való elfogadása az 1949-ben eredő „zsarnokság” folytatása, mindenkinek, társadalmi helyzetének vagy foglalkozásbeli állapotának megfelelően, kötelessége fellépni ellene. Mivel a Nemzeti hitvallás szerint: „Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, amely egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk annak érvénytelenségét.” A „mérgezett fa gyümölcse” jogi principium alapján minden azt követő, illetve azon alapuló határozat, törvény, vagy intézkedés érvénytelen.(külön eljárás nélkül is alkalmatlannak kell lennie valódi joghatás kiváltására.) Mivel az Alaptörvény Preambuluma és az érdembeli szöveg közt egyenes és nyilvánvaló ellentmondás van, ezért úgy tűnik, hogy a kormányzó párt is megosztott. Vannak a pártszövetségben olyanok, akik valódi rendszerváltást akarnak és vannak, akik a zsarnokrendszert akarják folytatni. Az Alaptörvény ellentmondásai lettek a kompromisszum eredményei. Az AB feladata tehát most dönteni, hogy melyik irány érvényesülhet: a zsarnokság, vagy a történelmi államokhoz, s a történeti alkotmányhoz való visszatérés. Azzal, hogy húsz éves késéssel, végre a Nemzeti Hitvallás elfogadásával az Országgyűlés megnyitotta a rendszerváltás és a jogfolytonosság helyreállításának lehetőségét, egyúttal az AB-nek történelmi felelőssége is keletkezett, folytatni az első lépést, s végre felszabadítani az országot a kommunista múlt utolsó jogi hagyatékától, az idegen jogrend bilincseitől. INDOKLÁS: A Nemzeti Hitvallás önmagában a nemzet régi vágyát valóra váltó sorsdöntő törvénynek tekinthető. A benne szereplő mondatokkal maga a törvény (normaszöveg) számos helyen ellentétes és ellentmond a magasztos elveknek. Pl. ezt olvassuk: „történeti alkotmányunk (...) megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.” Ki tagadhatná ezt? Majd azt is megállapítja, hogy „Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, amely egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét.” Józan magyar ezt sem tagadhatja. További fontosabb részei: „Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét. Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését. Tagadjuk a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és kommunista diktatúrák uralma alatt elkövetett embertelen b űnök elévülését. Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, amely egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk annak érvénytelenségét.” Ezek után elvárhatná az ember, hogy az új Alaptörvényt a „tiszteletben tartott történelmi alkotmányra” alapozzák, vagy a szerves jogfejlődés kiindulópontjaként hozzá térjenek vissza, ahogy az 1920-ban is történt. Sajnos, most nem ez következett be. Inkább az érvénytelennek nyilvánított, 1949-es „kommunista alkotmányra” alapozták az új Alaptörvényt. A Záró Rendelkezésekben ugyanis ez olvasható: „2. 28
Ezt az Alaptörvényt az Országgyűlés az 1949. évi XX. törvény 19. § (3) bekezdés a) pontja és 24. § (3) bekezdése alapján fogadja el.” Nézzük meg, mit mond a hivatkozott két pont? 1949. évi XX. törvény A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG (kényszerített) „ALKOTMÁNYA” 19. §(3) E jogkörében az Országgyűlés a) megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát; s 24. § (3) Az Alkotmány megváltoztatásához, valamint az Alkotmányban meghatározott egyes döntések meghozatalához az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata szükséges. Tehát a sztálinista-rákosista Alkotmány, amely önmaga is illegitim volt (s ezt maga az alaptörvény preambuluma is megállapítja), de facto elvetette a népi alkotmányozás jogát, de a közjogi hagyományokhoz sem tér vissza! Ezzel 1949-ben a szovjet katonai megszállásra - mint „jogalapra” - támaszkodva, „alkotmányosan” létrehoztak egy „zsarnoki uralmat.” A legitim alkotmányos felhatalmazás nélküli módosításkor (1989. XXXI. tv) (de jure) nem változott a helyzet. Az, hogy ezt az új törvényt nem alkotmánynak, hanem alaptörvénynek nevezik, senkit ne tévesszen meg, ugyanis az 1949-es „Alkotmány” kifejezetten alkotmányt említ, tehát amit a 49-es „Alkotmányra” hivatkozva, Alaptörvény néven hoztak nyilvánosságra, lényegében a nemzet új alkotmányának szánták. (Márpedig két alkotmányunk nem lehet!) Az Alkotmánytól különböző, de alkotmány jellegű Alaptörvényre pedig sehol - pl. a hagyományos alkotmányunkban - sincs jogalap. Az 1949-es „Alkotmány” érvénytelenítése után, mire lenne szükségünk? Az 1920. évi I. törvénycikkhez hasonló - a jogfolytonosságot visszaállító -, törvény lehetne az egyedül érvényes rendelkezés az alkotmányozással kapcsolatban. Ez a törvény persze nem lenne új alkotmány és lényegét a Nemzeti hitvallás tartalmazza is. Magyarország történelmében a mai napig sem létezik kizárólag írott, azaz chartrális alkotmány, hanem törvénnyé nemesedett szokások és alkotmánnyá nemesedett törvények. Nézzük meg tehát az 1920-as törvényt. Az 1920. évi I. törvénycikk így kezdődik: « A nemzetgyűlés(...) a nemzeti szuverenitás kizárólagos törvényes képviselete...» Ezért «Alkotmányunk alapelveinek megfelelően az 1919. évi augusztus hó 7. napja óta alakult ideiglenes kormányok a nemzethez fordultak, hogy a nőkre is kiterjedő általános, titkos, egyenlő, közvetlen és kötelező választójog alapján válas�sza meg az akaratának képviseletére hivatott nemzetgyűlést.» Tehát az 1949-es „alkotmány” érvénytelenítése után a még ma is érvényes 1920-as jogszabály, illetve precedens szerint most is nemzetgyűlést kellett volna összehívni. Még ha nem is lát valaki lényeges különbséget nemzetgyűlés és országgyűlés közt, akkor is a jogfolytonosság miatt, az 1920-as helyzetre, illetve az akkori törvényre kellett volna hivatkozni, nem az érvénytelenített kommunista „alkotmányra”, hogy a „meglevő alkotmányunk értelmében” (a preambulumban ígért) „alkotmányos állami folytonos ságot” visszaállítsa és az államhatalom gyakorlásának további módját rendezze.” Hiszen ezzel az eddigi törvénytelenségeket emelte volna törvényessé a pártérdekek mentén gondolkodó Országgyűlés. Az alkotmányozó hatalmat - az alkotmány fejlesztését és módosítását - az egész nemzet kell, hogy gyakorolja folyamatosan, ezért el kell különíteni a törvényhozástól, a kormányzattól és a végrehajtó hatalomtól. Ebből következik, hogy a törvényhozói hatalom az alkotmányozással nem foglalkozhat, az egy alkotmányozó hatalom működési területére tartozik. Az alkotmány tudományos szakirodalmának axiómája értelmében az alkotmányozó hatalomnak a törvényhozás fölé emelése alapvető demokratikus követelmény. A jelen „Alkotmány” 2.§ /1/ bekezdése szerint a Magyar Köztársaság demokratikus jogállam, a /2/ bekezdés értelmében a köztársaságban minden hatalom a népé, a nép a szuverenitás közvetett és közvetlen gyakorlója. Ezen alkotmányjogi tételből okszerűen következik, hogy még az alkotmányozó hatalom által alkotott, vagy módosított alkotmány elfogadásáról is, a hatalom JÓ HA FIGYELÜNK!
közvetlen gyakorlásának, azaz népszavazásnak kellene döntenie! Az 1949-es Alkotmány érvénytelenítése után, jelen törvényhozás csak arról hozhat törvényt önállóan, hogy a törvényes államot és a közjogi hagyományt, az 1920-as precedenshez hasonlóan, helyreállítja, majd előkészíti a szerves alkotmányfejlődés törvényeinek kidolgozását. Ám e törvényeket, már a hagyományos közjogi rend alapján visszaállított és mellérendelt intézményrendszernek kellene kidolgoznia és elfogadnia. ÖNAZONOSSÁG ÉS ALKOTMÁNYOZÁS A fenti indokolást meger ősíti az EU alapító szerződése (4.cikk 2. bekezdés): „Az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak ... a nemzeti önazonosságát, amely elválaszthatatlan része azok politikai és alkotmányos berendezkedésének.” Ez nem csak megengedi, hogy a tagállam alkotmánya megfeleljen a nemzet önazonosságának, hanem szinte definíciószerű kapcsolatot tételez fel a nemzet alkotmánya és önazonossága közt. Tehát ez EU tapasztalata és előírása szerint a kintről ráerőszakolt alkotmány nem felel meg egy nemzetnek. Jelen esetben Magyarországon nem csak a két alkotmány áll szembe egymással, hanem két alkotmányozási módszer. Egyik a hagyományos magyar módszer, amelynél szokás törvénnyé nemesül, a törvény alkotmánnyá, tehát lentről, a néptől megy felfelé, a másik az 1949-es alkotmány, amit mi sztálininak nevezünk, mert a szovjet alkotmányt követi részleteiben és alkotmányozási módszerével, valamint az azt követő, 1989-es, és a 2011-es, is mind fentről, az uralkodótól vagy a párt elittől megy lefelé. A lefelé menő alkotmányozás megfelelt a szovjet nemzeteket egybeolvasztani szándékozó elképzeléseknek, de mint az 1956 eseményei mutatták, nem felelt meg a magyar népnek. A magyar nép ezeréves történelme folyamán sikeresen alakította alkotmányát önazonosságának, szellemének, és az eseményeknek megfelelően. Ezt a két különböző önazonosságot Nagy Imre fejtette ki legszebben, mikor 1955-ben a Szovjet politbűrónak panaszkodott Rákosi módszerei miatt, amelyek a szovjet mintát követték: „Akit a magyar nép követni hajlandó történelmének jövőbe vezető rögös útján, annak számolni kell nemzeti önérzetével és a nemzeti büszkeség érzésével, amire a kis népek, mint a mi népünk, a magyar is, talán érzékenyebbek, mint a nagy nemzetek. A magyar tehetséges, szorgalmas nép, múltja és jelene egyaránt bizonyítja, hogy tudomány, technika, művészet, irodalom, zene és sport téren mily nagyszerű alkotásokra, teljesítményekre képes. De nem kisebb államalkotó képessége és államfenntartó ereje. Minden történelmi korszakban kitermeli nemzeti géniuszait, nagy államférfiait és hadvezéreit, akik a társadalmi fejlődés és átalakulás viharos századain át elvezették az országot a szocializmus küszöbéig. Ez a nemzet most sem lett kiskorúvá, most sem szorul gyámkodásra, meg tud állni a maga lábán és a békeszerető népek nagy családjában, a szocializmus, az emberi haladás ügyével együtt, a nemzeti szabadság és függetlenség ügyét is méltóan képviselni és előrevinni tudja. Ezt azonban csak a népből eredt, a néppel összeforrt és érte küzdő v ezetők, a néppel együtt tudják va1óra váltani. Nálunk a mai vezetők oktalan politikája elnemzetietlenítés útján akarnak a szocializmus felé haladni, ami az utóbbi időben mind jobban feszíti a belső ellentéteket és olaját önt a sovinizmus parazsára, mert a magyar nép, mint minden más nép, a szocializmust úgy fogadja
el, ha nem kell feláldoznia nemzeti érzéseit, tudatát és sajátosságait...” („Etika és erkölcs a magyar közéletben”) Ma is nagyon igaz, hogy „Ez a nemzet most sem lett kiskorúvá, most sem szorul gyámkodásra,” valamint egy párt elit által adományozott alkotmányra, és visszaköveteli jogát egy saját önazonosságának megfelelő alkotmányozási módszerhez, és alkotmányhoz. Az Alkotmánybíróságnak adatott meg a történelmi feladat, hogy ezt lehetővé tegye. Ezért az AB-t a hagyományos magyar önazonosságnak kijáró jogok visszaállítására, illetve érvényesítésére kérjük, az OGY reakciós, zsarnokságot védő elemeivel szemben. Nincs annál demokratikusabb alkotmányozás, mint amikor a nép alkot alkotmányt, amikor a nemzetgyűlés alkotmánnyá nemesíti a szokásjogon alapuló törvényt. Ezt az EU is tiszteletben tartja, mert ez a nemzetnek a belügye. INDITVÁNY Ezért indítványozzuk és kérjük, hogy az Alkotmánybíróság - mint a demokratikus alkotmányosságőre -, érvénytelenítse az Országgyűlésnek az 1949. évi, máig tartó zsarnoki uralmat megalapozó, s már érvénytelenített kommunista „alkotmány” felhatalmazása alapján megszavazott Alaptörvényt, s mondja ki, hogy Magyarország Országgyűlésének nincs alkotmányosan, vagy közjogi hagyományban megalapozott önálló joga alkotmányt alkotni, de hagyja helyben a Nemzeti Hitvallás című részt, amely nem haladja meg a törvényhozás fogalmát, és amelyhez az alábbi pontosításokat fűzzük: 1. Az „Egyetértünk az első szabad Országgyűlés képviselőivel, akik első határozatukban kimondták, hogy a mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki.” Helyett csak a mondat második része marad: „A mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki”. (Mert a hivatkozott Országgyűlés nem volt sem első, sem szabad: idegen hadsereg tartózkodott hazánkban 1991. június 30-ig és a Munkásőrség is fegyverben volt). 2. „Hazánk elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1991. június 30-tól számítjuk, amikor a szovjet katonai megszállás véget ért.” - az 1990. május 2. dátumú mondat helyett. 3. Utolsó bekezdésben az „Alaptörvényünk...” helyett: „Ez a Nemzeti Hitvallás jogrendünk alapja: szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között.” 4. Végül a Nemzeti Hitvallásnak az utolsó előtti mondatából és teljes tartalmából fakadóan legyen az egyetlen érdembeli paragrafusa: „Jelen Nemzeti Hitvallás helyreállítja Magyarország 1944. március 19-én megszünt nemzeti függetlensége következtében megszakadt jogfolytonosságát és felhatalmazza a kormányt a szükséges átmeneti intézkedések megtételére!” Magyarország, 2011. július 18. Dr. Balogh Sándor professzor emeritus, USA Dr. Bene Gábor közjogász és független újságíró, Szeged Dr. Gyarmati Péter professzor emeritus, Szentendre
Ma Magyarországon hallottál már arról, hogy egy sztrájkoló közösség érdemben elért volna valamit? Nem? Hallottál már olyat, hogy a nép által kezdeményezett népszavazást kitűztek volna? Nem? Még akkor sem, amikor 600 ezer aláírás gyűlt e célból össze? Hallottál már olyat, hogy bármilyen jogi lépés, ami a hatalom ellen irányult a felperes igazával zárult? Nem? Hogy lehet ez? Hát nem demokráciában élünk? De igen! Pontosan ott. A legaljasabb találmány a világon, mert elhiteti, hogy jogaid, lehetőségeid vannak. Azért arra gondosan ügyelnek, hogy megosszák a Nemzetet, mert az egyetlenegy ellenszere a diktatúrának az EGYSÉG! Az ellen nincs orvossága, csak az erőszak! Ez az eset viszont már máslapra tartozik. JÓ HA FIGYELÜNK!
29
A Magyar Honvédség végleges tönkretétele
és Magyarország gazdasági/katonai súlytalansága, valamint ezek okai A www.mno.hu -n olvasom a minap, hogy a Honvédelmi Minisztérium szerint „túl sok a vadászrepülőgépünk” úgyhogy gyorsan el kell adni őket.. így egy speciális különeljárással, valószínűleg még ebben az évben értékesítik a Magyar Honvédség MiG29-es vadászgépeit. 24 darab orosz harci-repülőgépet adnak el, a Magyar Nemzet értesülései szerint több tízmilliárdos bevételhez juttatván a honvédelmi tárcát, ha még az idén sikerül elkótyavetyélni a MIG-eket. „Természetesen” a szaktárca nem nyilatkozik az értékesítés körülményeiről, az esetleg fennálló kizárólagos közvetítői jogokról, a szóba jöhető vevőkről és célországokról. Vagyis csak az eljárás után tudják megmondani, hogy kik veszik meg, és mely országba szállítják a vadászgépeket...szokás szerint hülyének nézik a népet.
Hende Csaba, honvédelmi miniszter, akinek a Jóisten ugyancsak felvitte a dolgát, nagyívű karriert futott be, a polgári körök virágoskertjeitől egészen a honvédelmi tárca vezetői székéig vitte
30
Azonban valószínűleg ebbe az üzletbe Oroszország is beleszól, lévén a gépek az orosz államadósság fejében kerültek a Magyar Honvédséghez, viszontértékesítésükhöz reexportengedélyt kell kérni a gyártótól. Szinte biztos, hogy bejelentkeznek majd a gépekre magyar közvetítőcégek is, amelyek jó kapcsolatokat ápolnak az oroszokkal, és tárgyalási joggal rendelkeznek a gyártó RSZK MiG-gel vagy az Oroszország legnagyobb fegyverkereskedő társaságának számító Roszoboronexporttal. Különben az is tény hogy eredetileg 28 db MIG-29-es került beszerzésre Oroszországból, ez még 1994-ben történt. Ezek a gépek 2010. 12. 31-től hangárokban állnak, szolgálatot nem teljesítenek. Az ok prózaian egyszerű: valakik nem szeretnék látni, hogy a Magyar Honvédség akár csak picit is ütőképes legyen. A másik ok meg: nincs pénz honvédelemre. A Magyar Honvédségnek nincs pénze a Gripenek gyakorlataira sem, mivel 27 milliárd forintot zároltak a katonai büdzséből, mely egyébként sem éri el a GNP 1 százalékát. Éves szinten a Honvédségi költségvetés 275 milliárd forint, az éves államadósság törlesztés meg évi 3 ezer milliárd forint (csak összehasonlítás képen). Tény az is, hogy a Magyar Honvédséget érintő idei megszorítások miatt alig lehet már gyakorolni a Gripen vadászgépeken. Honvédelmünk teljes költségvetése mintegy 275 milliárd forint, ez az összeg nem éri el a GNP egy százalékát. Ebből idén 27 milliárd forintot zároltak. Persze a hivatalos katonai álláspont hazudik: mégpedig azt, hogy az éves repülési idő meghatározása során figyelembe veszik a nemzeti légtér védelmének és a repülő csapatok alaprendeltetésének feladatait. Ugyanakkor szempontként kezelik a „mindenkori gazdasági teherbírásunktól függő lehetőségeket” is, ám „a fontossági sorrend első helyén természetesen az ország védelme áll”. Erre marad 12 (!!!) darab Gripen. Ne tessenek mosolyogni, hölgyek és urak, ne mosolyogjanak...komolyan mondtam, hogy 12 darab géptől várják a megváltást, ha bármi történik.. Eddig a „mese habbal”, alább a lényeg, ami a dolgok MÖGÖTT van: Minden ország külpolitikai érdekérvényesítő-képességét 2 dolog adja: Az egyik a gazdaságának ereje és teljesítménye, a másik, a gazdaság teljesítőképességétől függően létrehozott katonaság ereje. Pénz és fegyver. JÓ HA FIGYELÜNK!
Na, itt az nem sok van, se ez, se az, lévén 21 év alatt megvalósult a magyar nemzetgazdaság totális tönkretétele. A „rendszerváltás” óta másfél millió munkahelyet tettek tönkre. Nem is oly régen a mezőgazdaság közel egymillió embernek adott munkát, manapság kb. százezernek. Ma a multik és egyéb tőkés külföldiek csicskái lehetünk csak saját hazánkban. A magyar gyárakat privatizálták majd röviddel aztán bezárták, a legtöbb termelő-üzemet és gyártókapacitást pedig azért vették meg a külföldiek, hogy a konkurenciát felszámolják, így a magyar gyárak többségét bezárták, dolgozóit az utcára tették. Ma az ipar (már ami még megmaradt belőle) nagy része külföldiek kezében van. És a csúcs: szerény becslések szerint 130 milliárd dollár feletti összeggel tartozunk az IMF-nek. Ma egy USA dollár 196,80 Ft – ezt beszorozva 130 milliárddal: 25.584.0022570 + kamat, azaz huszonötezer-ötszáznyolcvannégy milliárd forint + kamat. Egykor százezres hadseregünk volt tüzérséggel, páncélosokkal, műszaki csapatokkal, honi légvédelemmel. Ma hatezer katonát alkalmaz a Honvédség, ebből aktakukac olyan 50%, tehát a fegyveres, bevethető állomány kb. 3000 fő. A magyar hadsereg ma sokkal de sokkal – mi több: összehasonlíthatatlanul – kisebb, mint a trianoni rablóbéke előtt. Ezt a „hadsereget” a külföldi államok nem veszik (nem is vehetik) komolyan, egy komo-
Magyarok a „magyar” Gripen vadászgép előtt
lyabb mexikói drog báró több fegyveresnek parancsol, mint magyar hadügyminiszter. Ebből kifolyólag tehet velünk a külföld azt, amit csak akar. Szlovákia nyugodt szívvel hozhatja a magyar nyelv kiirtására irányuló törvényeit, a románok meg nyugodt szívvel tagadhatják meg Erdély autonómiáját és folytathatják a magyarság erőszakos asszimilációját, tanulván a kárpátaljai, magyarellenes ukrán terroristáktól. Miért ne tennék? Úgyse lesz semmi következménye. Ja, hogy a magyarok szólnak? Á, dehogy (nem mernek, meg...nem is érdekli őket mi van
a határon túlikkal). És ha mégis? Ugyan... kit érdekel, ki veszi őket komolyan?- Talán Brüsszel...? Brüsszel pont magasról tesz rá, mi van velünk. AZT csinálhat velünk bármelyik ország, amit csak akar. Szó szerint. Mi vagy ki állítaná meg őket? Esetleg Hende Csaba pufók teste és buta mosolya? MIG-ek nélkül – természetesen. Herceg Károly politológus – biztonságpolitikai és külügyi szakértő Forrás: oroszhirek.hu
Ipari gyarmatosítás? Így szívatják a multik a magyarokat
Hiába emelkednek az élelmiszerárak, a termelők és beszállítók nem képesek érvényesíteni költségeiket a kereskedelmi láncokkal szemben. A gyártókat védő jogszabály egyelőre nem váltotta be a reményeket, s a JÓ HA FIGYELÜNK!
beszállítók szerint továbbra is ipari gyarmatosítás folyik a multikon keresztül. Gyakran magasabb az alapvető élelmiszerek ára annál, mint amennyire azt a termék bekerülési költsége és az ágazat méltányos
nyeresége indokolná – derül ki egy nemrég készített felmérésből. Az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) tanulmánya szerint 2011 első negyedévében 2-15 százalékkal volt magasabb az alapvető élelmiszerek egy 31
részének bolti ára annál, mint amennyi a „minimálisan elvárt jövedelmeket is tartalmazó” ár lenne. Kertész Róbert, az AKI ágazati ökonómiai osztályának vezetője szerint ha nem is minden esetben, de jellemzően a kereskedelem rakja zsebre az extraprofitot. A méltányos nyereséget az intézet a jegybanki alapkamatból vezeti le, s ezt most az idei első negyedévre 3,56 százalékban határozta meg. Polcpénz másként Hiába drágultak ugyanakkor 2010 második fele óta az alapanyagok, a kiskereskedelmi árakban megjelenő többlet alig jut el a gyártókhoz és termelőkhöz – derül ki a szakértői véleményekből, amit a lapunk által megkérdezett beszállítók is alátámasztottak. Továbbra is képtelenek érvényesíteni jogos költségeiket és áremelési igényeiket a kereskedelmi láncokkal szemben, ezért minden eddigi intézkedés ellenére romlik a helyzetük. Hiába emelték fogyasztói áraikat a hazai és nemzetközi áruházláncok, az idei ártárgyalásokon elérték, hogy kevesebbet kelljen fizetniük a beszállítóiknak. Ezzel egyrészt a különadót hárították tovább partnereikre, másrészt azt a bevételt pótolták, amelytől elestek a törvénymódosítások nyomán. A beszállítók és a kereskedelmi láncok közti méltánytalan árharcra kívánt megoldást nyújtani a tisztességtelen forgalmazói magatartásról szóló törvény, mely csökkentette volna a láncok erőfölényét. A 2009-ben megalkotott, majd tavaly év végén módosított jogszabály egyebek között megtiltja a boltoknak, hogy olyan szolgáltatásért kérjenek pluszpénzt, amely a saját érdekeiket, és nem a beszállítókét szolgálja. Ilyen költségként vált ismertté a polcpénz, a logisztikai díj, a marketing- vagy az áruháznyitási hozzájárulás. Utóbbinál a beszállítóknak külön díjat kellett fizetniük, ha a kereskedő újabb egységgel bővítette hálózatát. 32
A polcpénz és az ehhez hasonló költségek nem magyar találmányok, csak Európa számos országában törvényben határozták meg a mértéküket. Ez Franciaországban például négy, Szlovákiában pedig 3 százalék: itthon viszont 10-20 százalékot is elkérnek valamilyen hozzájárulás címén a kereskedelmi láncok. Ezekre a pénzekre azért tartanak igényt az árrésen felül, hogy ezzel biztosítsák nyereséges működésüket. Van olyan nagy áruházlánc is, például az Aldi és a Lidl, amely nem minden országban alkalmaz visszatérítési díjat. Tehát ők enélkül is nyereségesen tudnak dolgozni. A beszállítókat védő jogszabály készítésekor és későbbi módosításakor is felvetődött, hogy itthon is három százalékban maximálnák a polcpénz arányát, ez azonban nem került bele a törvénybe. Szürreális sarcok Ennek az lett a következménye, hogy továbbra is horribilis visszatérítéseket kérnek beszállítóiktól az áruházláncok, csak most más néven – mondja egy neve elhallgatását kérő, valamennyi kereskedelmi láncban jelen lévő beszállító, aki annak ellenére sem merte vállalni nevét, hogy területén piacvezetőnek számít. „Hiába a sokéves tapasztalat és elismert márkanév, ha rálépnénk valamelyik multi tyúkszemére, másnap már nem szállíthatnánk neki” – mondja. Így nem csoda, hogy egyetlen gyártó sem vállalta névvel azokat a trükköket, amelyekkel a láncok minden költségüket vagy veszteségüket továbbhárítják kisebb partnereikre. Az egyik élelmiszer-ipari beszállító arról számolt be, hogy termékét idén az egyik áruházlánc csaknem 47 százalékkal olcsóbban veszi át, mint tavaly, cserébe „eltekint” attól a több tucat címen szedett egyéb díjtól, amit tavaly még behajtott a partneren. Más gyártóra olyan szerződést kényszerített rá
az áruházlánc, amely negyvenszázaléknyi, forgalom utáni bónuszt ír elő. A törvényt azzal játssza ki az áruházlánc, hogy kevesebb célra kérnek támogatást a beszállítótól, a megkövetelt összeg azonban nem változott. Így nem szerepel már a sarcok közt az üzletfejlesztési vagy logisztikai támogatás, helyette más címen magasabb összegeket szednek be, így ugyanannyit gyűjtenek be, mint korábban. Talán a legszürreálisabb sarc az árrésveszteség: ezt akkor kéri a beszállítótól a bolt, ha az adott terméket más üzletlánc olcsóbban adja, mint amennyiért nála kapható. A lánc az árkülönbözet miatt kialakult vélt forgalomcsökkenést kompenzáltatja így a beszállítóval. Az említett negyvenszázalékos bónusz esetén ha „egy százforintos terméknek meg akarjuk kapni az árát, akkor 166 forinton kell számlázni az áruháznak, mivel annak negyven százalékát, vagyis a 66 forintot különféle jogcímeken vissza kell juttatni a kereskedő zsebébe” – magyarázza az egyik gyártó. A nehézségeket ilyenkor még az is tetézi, hogy a beszállító a teljes összeg, vagyis a 166 forint után adózik. A megoldás az érintettek szerint az lehetne erre, ha a törvényben nem a költségtípusokat, hanem azt korlátoznák: legfeljebb hány százaléka kérhető vissza a beszállító forgalmának. Ebben a beszállítók szerint a magyar üzletláncok sem sokkal jobbak a multiknál: ugyanúgy megkövetelik a „támogatásokat”, s lenyomják a beszállítóknak fizetett árakat, mint külföldi társaik. Eltüntetni a magyart? A másik visszásság az egyenlőtlen feltételek, melyeket a kereskedelmi láncok támasztanak egyes termékek gyártói között. Míg ugyanis a magyar gyártó nettó árára a vis�szatérítési jogcímeken keresztül olykor akár 40-50 százalékos árrés is rájön, a külföldről behozott árura mindössze 4-5 százalék nyereséget tesz rá az áruház. Ezzel a drágább beszerzésű terméket is alacsonyabb – olykor dömpingáron – tudja adni, ezzel szorítva a hazai beszállítókat további árcsökkentésre. Az egyik beszállító szerint ezzel ipari gyarmatosítás folyik a kereskedelmi láncokon keresztül. E módszerekkel ugyanis ellehetetlenítik az olyan gyártókat is, amelyek évek alatt márkát építettek, s még piacvezetővé is váltak saját területükön. A hazai élelmiszeriparban emiatt minden évben 2-4 vállalat megy csődbe. Egy másik beszállító szerint némiképp javult a helyzetük, mert legalább nem hatnyolc címen, hanem egy tételben kell megfizetni a visszatérítéseket, amitől átláthatóbbá vált a piac, bár arra továbbra sincs mód, hogy a láncoknál is érvényesíteni tudják az alapanyagok drágulásából adódó többletköltségeiket. Szerinte a gyártók összefogásával lehetne gátat szabni a kereskedelmi JÓ HA FIGYELÜNK!
láncok egyeduralmának. Ennek részeként pedig érdemes volna határt szabni az áruházak saját márkás termékeinek is, s akár központilag szabályozni e termékek arányát. A saját márkás termékek gyártását ugyanis – a nagy megrendelés reményében – alacsony áron vállalják a gyártók, illetve beszállítók, de ezzel a termékfejlesztésre költött jelentős összeg hozadéka nem a termelőnél, hanem az áruházláncnál csapódik le. Ezért beszállítónk a boltokkal való küzdés helyett új piacokat keres, leginkább külföldön – szerinte ez a túlélés egyetlen esélye.
FÉLMILLIÁRD FORINTNYI BÍRSÁG A tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló törvény alapján több üzletlánccal szemben indítottak eljárást, és 582 millió forintnyi büntetést szabott ki 2010ben a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSzH). A Penny Marketet 109 millió, a Lidlt 155 millió forintra bírságolta a tisztességtelen forgalmazói magatartást tiltó jogszabály alapján. A Pennyt a 30 napon túli fizetési határidő megsértése miatt büntették, a Lidlt ugyanezért, valamint mert üzletszabályzata nem volt összhangban a szerződés-
kötési szokásával, illetve mert nem nyújtott szolgáltatásért kért visszatérítést beszállítóitól. Utóbbi okból a Cora üzletláncokat működtető Magyar Hipermarket Kft.-t 188, az Auchant 198, a Tescót 130 millió forintra büntették. Az MgSzH listáján a CBA is szerepelt, mert nem adta át teljes egészében a gyártótól kapott kedvezményeket, de bírságot ezért nem kapott, vállalásokra viszont kötelezte a hivatal. Iványi Balázs, Heti válasz
a DEVIZAALAPÚ HITELEZÉS JOGTALANSÁGA A devizahiteleknél az EURO-t az Európai Uniós tagság miatt nem lehetett kihagyni. De a bankok jellemzően a svájci frankot, és kis részben a japán yen-t tették elérhetővé. Miután csaknem kizárólag a svájci frank alapú hitelek terjedtek el, ezzel foglalkozunk.
A volt szocialista országokra a rendszerváltás után a magas kamatszint volt a jellemző. A lakosság részére 10 % feletti kamatszint mellett a hitelfelvételek visszafizetésének nagy volt a kockázata. Emiatt az állam a lakásvásárlási szerződéseket hosszú időn keresztül kamattámogatásban részesítette. A fenti előzmények mellett jelent meg a 2000-es évek elején a devizakölcsön, amelynek az volt az alapgondolata, hogy a hitelt olyan országban veszik fel, amely országnak alacsony a kamatszintje. Látszatra, ez a megoldás megkerülte a hazai magas kamatok kérdését. 2005-től a lakosság, majd a vállalatok és önkormányzatok is tömegesem vettek fel hitelt. A pénzügyi ismeretekkel nem rendelkező lakosság legfeljebb csak utazása során találkozott külföldi fizetőeszközzel, a valós pénzügyi helyzetet nem tudta felmérni. A devizahitelek kedvező helyzete azonban csak látszólagos volt. A hitelnyújtók ugyanis nem tájékoztatták a hitelfelvevőket a valós pénzügyi vonzatokról. A megtévesztés az alábbi területeken valósult meg. JÓ HA FIGYELÜNK!
CARRY TRADE A magyarországi devizahitelezés a pénzügyi világban a carry trade konstrukciónak felel meg. A carry trade lényege, hogy egy alacsony kamatú devizában felvett hitelt magas kamatú országba helyeznek ki, ahol a hitelfelvevő haszna a két ország kamatkülönbsége. A carry trade alkalmazásának feltétele, hogy ha az árfolyam csökkenni kezd, a hitelt azonnal vissza kell fizetni, különben az árfolyam esése elviszi a kamatnyereséget. Emiatt alapszabály, hogy a carry trade keretében felvett kölcsönt nem szabad nem likvid eszközbe pl. ingatlanba, tartós fogyasztási cikkbe fektetni, mert a részletben való fizetés garantáltan veszteséget eredményez a hitelfelvevőnek. Ezt esetleg a Közgazdaság Egyetem Pénzügy Szakán tanítják, az átlag hitelfelvevő nem tudhatta, és erről a bankok sem tájékoztatták. A pénzügyi konstrukció vonatkozásában a bankok tudatosan megtévesztették a hitelfelvevőket.
árfolyamon felvett hiteleknél jelezték az árfolyamesés lehetőségét, de ennek mértékét legfeljebb 185 HUF/CHF értékre maximálták. (Mintegy 15%-os emelkedés.) A bankok tudták, hogy CHF/USD erősödése miatt a HUF/CHF árfolyam lényegesen emelkedni fog. Ma már az emelkedés eléri a 45%-os nagyságrendet! Egyes bankok a hitelszerződésben már arról is rendelkeztek, hogy a svájci frank megszűnése esetén mi a követendő eljárás. Ez egyrészt azt bizonyítja, hogy a bankok tudtak az árfolyam emelkedéséről, másrészt azt, hogy a mai 235 HUF/CHF szinttel még messze nincs vége az emelkedésnek! Az árfolyam vonatkozásában a bankok tudatosan megtévesztették a hitelfelvevőket. KAMAT, mint a másik, törlesztő részletet befolyásoló tényező. A lakosság nem ismerte a hitel valós költségének, a THM-nek a fogalmát, emiatt a hitelfelvételt a kamatszint alapján döntötték el. Az alacsony svájci kamatszint rendkívül vonzó volt, ami miatt sokan vettek fel hitelt. A megtévesztés azonban több vonatkozásban is megtörtént. >>
ÁRFOLYAM, mint az egyik, törlesztő részletet befolyásoló tényező. A Svájci frank (CHF) árfolyama a mértékadó dollárhoz (USD) képest már hos�szú ideje folyamatosan erősödött. Ezt csak azok az emberek tudták, akik a tőzsdével foglalkoztak. A magyar devizához képest az USD gyengült, ez kompenzálta a CHF erősödését, emiatt a magyar piacon a CHF árfolyama némi ingadozás mellett is egyenletes árszintet mutatott. Ha a magyar hitelfelvevő letöltötte a Magyar Nemzeti Bank honlapjáról a CHF árfolyamát, egy stabil árfolyamú deviza benyomását keltette. A bankok jellemzően a 160 HUF/CHF alatti 33
Bár a bank kiírta az alacsony svájci kamatszintet, de a szerződésben már kamatfelár címén ügyleti kamatként ennek a szintnek mintegy két-háromszorosát érvényesítette. A kamatfelár gyakorlatilag elvonta a kedvező kamatszint megtakarításának jelentős részét. A bankok a jogszabály hibás értelmezése, vagy hibás jogszabály (?) révén – a világon egyedülállóan – a törlesztő részleteket egyoldalúan és korlátlanul emelhették, amel�lyel a pénzügyi szolgáltatók egységesen, de eltérő mértékben éltek is! Emiatt ma már a devizahitel szerződésekben alkalmazott ügyleti kamat akár százszorosa is lehet a Svájci Nemzeti Bank referencia kamatának. Összességében a bankok megtévesztették a hitelfelvevőket a carry trade üzlet alkalmazásában, hiszen a hitelt olyan területen hagyták alkalmazni, ahol a hitelfelvevőnek garantált a vesztesége. Megtévesztették a hitelfelvevőket az árfolyam vonatkozásában, hiszen tudták, hogy az árfolyam lényegesen emelkedni fog. Megtévesztették a hitelfelvevőket a kamat vonatkozásában, hiszen irreális, százszoros kamatszintet alkalmaznak. DEVIZAHITEL A DEVIZAHITEL? A bankok az alacsony kamatszintet a svájci frank kedvező kamatszintjével magyarázták. Miután a hazai hitelezők a hitelt forintban igényelték, és forint jövedelmük miatt a törlesztő részleteket is forintban fizették, a devizahitel elnevezése Magyarországon devizaalapú hitel lett. A bankok hosszú időn keresztül magyarázták a magas magyar ügyleti kamatszintet a refinanszírozáshoz felvett svájci hitelek magas költségével. (CDs felár, és a fedezet swap költsége.) Mindezekkel azt a látszatot keltették, hogy a hitel alacsony kamata mögött külföldi forrás van.
34
A bankok a hitelezést jogállásuk szerint forráselosztás, vagy forrásteremtés révén finanszírozhatják. A forráselosztás során a bankban elhelyezett betétekből folyósítanak hitelt. A Magyar Nemzeti Bank honlapján (www.mnb.hu) a hitelintézetek összevont mérlegadatai tartalmazzák a lakossági hitel és betétállomány adatait. Az összevont mérlegadat az alábbi útvonalon érhető el: MNB/Statisztika/Statisztikai közlemények/A hitelintézetek összevont mérlegének alakulása. A 2000-es évek elején a lakossági megtakarítás lényegesen magasabb volt, mint a hitelállomány. 2005-ben a devizahitelezés előretörésével a hitelállomány emelkedett, de még mindig messze alatta maradt a megtakarításnak. A hitelkihelyezés 2008. augusztusában érte el a betétállományt,
majd fokozatosan meghaladta azt. De éppen az árfolyam emelkedése miatt a devizahitelezés meg is szűnt. A bankok tehát csak olyan mértékig hiteleztek, ameddig a lakossági betétállomány a hitelre fedezetet nyújtott. A bankok a devizahiteleket devizában tartják nyilván. Ha az árfolyam emelkedik, a devizában nyilvántartott hitelállomány is növekszik. Ettől kezdve a lakossági hitelállomány már csak az árfolyam növekedése miatt emelkedett meg. Mivel a lakossági devizaalapú hitelezés elterjedésének időszakában volt elég lakossági betét a magyarországi kereskedelmi bankokban, feltételezhető, hogy a bankok a lakosság saját megtakarításait hitelezték ki a lakosság számára. A lakossági hitelezéshez tömegében nem volt szükség külső forrásra. Ha történt deviza behozatal, az a lakossági hitelezésen kívülálló érdekből történt. A lakossági megtakarítást felesleges lett volna svájci frankra átváltani, majd vis�szaváltani. Ezért alakult ki egy teljesen új és értelmezhetetlen közgazdasági fogalom a devizaalapú hitelezés. Minden hitel egy devizára épül. Az pedig a hitel szempontjából közömbös, hogy az ügyfél a felvett hitel folyósítását, vagy visszafizetését milyen devizanemben kéri. (Pl. Hallott már valaki olyat, hogy az IMF Magyarországnak devizaalapú hitelt folyósított volna?) A devizaalapú kifejezés egy forinthitel leplezett állapota, amelynél nem a hitel nyújtása, hanem a hitel elszámolása történik a folyósítástól eltérő devizanemben. A leplezett állapotért a hitelfelvevő nem kap ellenszolgáltatást, de annak kockázatát és a költségét viseli. Makkos Albert
JÓ HA FIGYELÜNK!
A monetáris politika haszonélvezői és kárvallottjai Húsz éve a lassú és ellentmondásos bankreform betetőzéseként jött létre a korábbi vegyes működésű(kereskedelmi és jegybank) Magyar Nemzeti Bankból a törvényi keretek közé szorított jegybank. A törvényalkotók a jegybanknak feladatúl szabták a hazai fizetőeszköz értékállandóságának megteremtését és fenntartását. Ezt a bank statútuma félreérthetetlen precizitással meg is jeleníti. Ennek érdekében került a szabályok közé a jegybank kormánytól való függetlenségének deklarálása is. Korábbi státusza szerint az MNB ugyanis része volt a kormányzatnak, ami azáltal is kifejezést nyert, hogy elnöke államtitkári rangot viselt. Mint az államszervezet része indította útjára 1968-tól az inflációt,ami 1985-től galoppba csapot át és a rendszerváltást megelőző években (1988-89) 15% feletti éves szintjével súlyos aggodalmaknak lett forrása. Mára húsz év tapasztalata mutatja, hogy sem a jegybank kormánytól független státusza, sem a működés jogi keretei nem bizonyultak hatékonynak az alapvető cél a pénzérték stabilitásának megteremtésére. Kormány és jegybank viszonylatában szoros az összhang az inflatórikus politika érdekében ha az ország vezetését a baloldalra bízzák a választók. Jobboldali kormányzatok infláció ellenes törekvéseit pedig mindig sikerrel siklatta ki a jegybank éppen a függetlenségére hivatkozva. Sikerrel vette magát körül bel és külföldi érdekvezérelt támogató táborral, két évtizede „sikerrel” halad az 1968-ban útjára indult inflatórikus monetáris politika útján. Politikája a magas inflációt rendre érzékelhetően meghaladó vezető kamatláb alkalmazásában tárgyiasul, függetlenül a világpiac és a hazai gazdaság helyzetétől és jogos igényeitől. A 2008 végén berobbanó válság mutat rá erre a tényre leginkább.A világ vezető jegybankjai infláció alatti vezető kamatlábakat alkalmaznak, de az MNB-ben tartja magát a húszéves dogma. Infláció alatti kamatot alkalmaznak a nem világvalutát használó országok jegybankjai is, mint a velünk nagyságrendben azonos Cseh Köztársaság. Az MNB sem 1990-94 és 1988-2002 között és ma sem vállal sorsközösséget a kormányzat gazdaságpolitikai célkitűzéseivel. Éppen ellenkezően azokat sajátos eszközeivel aláásni igyekszik, azáltal, hogy moneJÓ HA FIGYELÜNK!
Boros Imre, közgazdász
táris politikája következtében hatalmas forrástömegtől fosztja meg az országot. A kormányzat célja a gazdaság fellendítésén keresztül a népjólét növelése. Ehhez lenne szükség a jegybanki alapszabályban rögzített antiinflációs politikára. Az alábbiakban azt kívánjuk bemutatni,hogy itt és most a vezető jegybanki kamatláb milyen hatást vált ki az egyes pénztulajdonos rétegekre, kik a rendszer haszonélvezői és kik a kárvallottjai. Vizsgálatunkat a háztartásokra koncentráljuk. Ezek egy része amúgy is szorosan össze van fonódva a hazai vállakozási szektorral,lévén a bejegyzett honi vállakozások nagy aránya éppen korlátlan felelőséggel bíró cég. (magánvállakozók,betéti társaságok) A háztartás és a cég együtt sír és nevet. Manapság inkább sír. Tekintsűk át először azok sorát, akik szabad pénzeszközeiket „kamatoztatni” akarják és betéteket létesítenek. A kereskedelemi bankrendszer hitelezés helyett óriási volumenben tart rövid(kéthetes) betétállományt a jegybankban az alapkamat vonzásában. Az éves várható 4% inflációt figyelembe véve szerény 2% közeli nettó gyarapodással számolhatnak.. Mindez kockázat nélkül. A bankok a folyószámlákra 0,1-0,5% között fizetnek. Ha az ügyfél minuszba viszi a számáját huszon százalékokat fizet. A tartósnak mondott háromhavi átlagos lekötés is átlagban 1,5%-ot veszít majd.. Vegyük észre, hogy a háztartások teljes likvid pénzvagyona és pénzmegtakarítása még az éves GDP 40%-át sem éri el, ami rendkívüli szegénységet jelent. Fejlettebb országokban az érték három. négyszer magasabb. Ráadásul a megoszlás is nagyon egyenetlen a lakosság ötödénél vannak megtakaritások,
a többi napról napra él és adósságokkal és vagyonvesztéssel küzd. A háztartások különböző okok miatt sok készpénzt tartanak maguknál. Nem utolsó sorban a még mindig fejletlen pénzügyi infrastruktúra és a büntetően magas készpénz nélküli banki díjszabások miatt. Ők a teljes inflációt bukják. Pénztulajdonosi oldalról az éves veszteség várhatóan mintegy 320 milliárd forint lesz, beleértve a kereskedelmi bankoknak fizetett jegybanki kamatokat. Azok ellenértékét ugyanis az adózóktól vonják el. Betéti oldalon tehát közvetlenül a háztartásoktól a jegybank monetáris politikája több mint az éves nemzeti jövedelem 1%-át vonja el. Ennél is riasztóbb a kép, ha a monetáris politikára alapozott banki hitelezések kamatait vesszük alapul. Ingatlan jelzáloggal fedezett hitel esetében még ma is találunk 33,25%-os teljes hiteldíj mutatót. Olyan hitelajánlat is található, ahol a bank kész a nála elhelyezett betétek fedezetével annak 80%-a erejéig hitelt nyújani, gyors elintézést ígérve 15% kamat mellett (remélem a hitelért nem nagy a sorállás). A céghitelezés a hazai tulajdonú vállakozások részére szinte megszünt, inkább pénzbehajtás folyik. A befolyt pénzeket a kereskedelmi bankok az MNB-be helyezik el. Behajtás sikertelensége esetén indul a felszámolás, meredeken emelkedő eset számmal. A háztartások és a hazai vállakozások egy része a diszkriminativ forint kamatok elöl menekülve kötött ki a deviza hiteleknél. Csöbörből vederbe pottyant. Egészében többet fizet, mint ha a büntető forint kamatokat vállalta volna, mert a kötéskori és a jelenlegi árfolyam diferenciát is megfizettetik. A lakossági hitelek után a 3%-os kockázati felár azonnal elhagyja az országot. Ez a hazai bankok nyereségében nem, de anyabankjaikéban jelentkezik. A bankadóval kurtított nettó banki nyereségek sem képeznek majd hazai nemzeti jövedelmet A vállakozások valós hitelkondíciói nyilvános adatként nem érhetők el Ezért a jegybanki monetáris politikája által okozott indokolatlan forráskivonást becsléssel adjuk meg. Azt mondjuk,hogy ha nálunk a vezető kamatláb csak a várható infláció szintjén 35
lenne, akkor a teljes hazai hitel kitettségre vetetítve 2%-kkal olcsóbb lehetne a finanszírozás. Az ország hiteladósai éves 700 milliárd forinttal kevesebb kamatterhet lennének kötelesek viselni. A valós szám azonban ennél sokkal magasabb, ami a kereskedelmi bankrendszer versenyen kívüli(oligopolisztikus) működéséből adódik. Sem a betéti,sem a hiteloldalon nincsenek valós versenynek kitéve, ezért megtehetik, hogy a betétesnek még az inflációs szintet se adják meg a kamatokban, a hiteleket pedig messze afölött díjazzák, nem beszélve a rémisztően magas szolgáltatási díjaikról. Becsűlhető a teljes a monetáris politikának betudható forrásvesztés is. A 700 milliárd forinton felül a betétesek várható vesztesége egyértelmüen a mone-
táris politika következménye, de a kockázati felár sem lenne teljesen jogos, ha a jegybank a vezető kamatlábon keresztül nem jelezné a hazai kockázatok szintjét túl magasan. A jegybanki kamat beragadni látszik. Ennek két alapvető hibás döntés az eredője. Mindenek elött hibás volt a kamat emelése 2008 október 22-én. Sem az eredeti ,sem a megemelt szinten senki nem adott az államkasszának pénzt, de lefele a menet most nehezebb. Még nagyobb hiba egyenesen bűn volt a legutóbbi kamatemelési ciklus. Ez ad érvet a hitelminősítőknek, hogy a kockázati besorolást még hónapokig a bóvli feletti szinten lengessék, és az ország idén is garantáltan elvesszen a fejlesztéshez égetően szükséges pénzügyi forrásokat, összesítve mintegy 1200 milliárd forintot.
Ez az irdatlan összeg bár megjelenik a hivatalos nemzeti jövedelem számokban, de valójában nem áll a magyar gazdaság rendelkezésére elkölthető jövedelemként. Ezért nem élénkül a hazai vállakozási szektor csak az export, ezért csökken még mindig a hazai fogyasztói kereslet és ezért kellett végül „kellemes meglepetésként” szembesülnie a jegybanknak a ténnyel, hogy a várt kívülről jövő infllációs nyomás sem jött be. Hiába legmagasabb az üzemanyag ára itt a régióban és a búzáé is, de maradt a kenyér ára, mert kevesebb fogy ebből is. A mérsékelt inflációs szint egyetlen oka,hogy a magyaroknak(háztartások és vállalkozások) nincs pénze, csak adóssága. Boros Imre közgazdász
Csak 2260-ban kezdődik az energiaválság?
Elemzők szerint az alternatív módszerekkel kinyerhető gáznak köszönhetően az energiaválságot lefújhatjuk, vagy legalább 250 évvel kitolhatjuk. Korábban úgy gondolták, hogy a gáz hagyományos kitermelése 1970-re eléri a csúcsot, ahonnan szükségszerű vis�szaesés kezdődik. El is kezdték kiváltani a gázerőműveket olajés szénalapúakkal. Aztán 2002-ben a brit Királyi Akadémia bejelentette, hogy a gázkészletek csökkenése miatt két éven belül komoly áramszünetek várhatók, ezek azonban a mai napig nem érkeztek meg. Sőt, úgy tűnik, jó ideig még nem is fognak. Bőséges tartalékok Az amerikai Energy Information Administration konzervatív becslései szerint ugyanis a gáztartalékok legalább negyven százalékkal nagyobbak, mint gondoltuk, ha az olajpalában rejlő gázokat is figyelembe ves�szük. Sőt ha minden elérhető és kitermelhető gázt számításba veszünk, az intézet szerint hatszor nagyobb tartalékokkal érdemes számolnunk, mint azt korábban gondoltuk. A kalkulációk alapján Kínában, Argentínában, a Dél-afri36
kai Köztársaságban, Lengyelországban, Franciaországban és Észak-Amerikában vannak a legnagyobb készletek, de jól áll még Ausztrália is, ahol önmagában hússzor annyi elrejtett gáz van, mint a brit éléskamrában, az Északi-tengeren.
Az Egyesült Államok viszont legalább 2060-ig képes lesz fedezni saját szükségleteit, miközben az orosz, közép-afrikai és közel-keleti gázmezőket figyelembe sem vették a vizsgálat során. Ezeket a mélyen található készleteket egyébként nehe-
zebb és költségesebb kitermelni, mivel több ezer méterrel lejjebb vannak, mint a hagyományos gázmezők, ahogy az olajpalában található gázt is költségesebb kinyerni. Forrás: Index JÓ HA FIGYELÜNK!
De miért nem megy csődbe Amerika? Az Egyesült Államokban akkora az államadósság aránya, mint a csőd szélén tántorgó Portugáliában és Írországban. Mégis mindenki dollárt vesz, az amerikai tartozások finanszírozása pedig negyedannyiba kerül, mint az óceán innenső oldalán. Mit tud Amerika, amit a portugálok, az írek, az olaszok vagy éppen a görögök nem? Pénzt nyomtatni, Kínától bármikor kölcsön kérni, illetve egységes gazdaságpolitikát és állampapírpiacot felmutatni. Ráadásul a dollár még mindig menedékdeviza. A dolog a gazdasági bajok ellenére egyelőre működik. Miközben sebb hullámait veti az európai adósságválság, a leminősítések miatti pánikban meredeken emelkedtek a dél-európai államok kötvényhozamai, gyengült az euró, és egyre jobban kell aggódni a jéért, az államadósság tekintetében Írországnál és a Portugáliánál is rosszabb helyzetben lévő Egyesült Államokban minden rendben van. Az USA viszonylagos stabilitását nem lehet a piac szeszélyére fogni, mondja Barcza György. A K&H Bank elemzési igazgatója szerint nem szabad elfelejteni, hogy az ország továbbra is –– a legnagyobb gazdaság GDP alapon, –– az amerikai adósság megvásárlását pedig még most is nagyon sokan az egyik legbiztonságosabb befektetésnek tartják. Az elemző szerint az USA-t ezek mellett a hitelessége tartja fenn: kezeltek már hitelválságot eredményesen; nem egyszer fordult elő, hogy a magasra kúszó államadósságukat sikeresen visszaszorították például az 1990-es évek második felében (ez ezredforduló után még többletes költségvetést is produkált az ország), amire az elemző szerint a piacok még emlékeznek.
Szintén támasztja az USA-t, hogy szükség esetén az amerikai központi bankként működő Fed lényegében kedve szerint nyomtathat pénzt, amivel törlesztheti a tartozásokat, mindez lényegesen mérsékli a csődveszélyt, ugyanakkor a pénz elértéktelenítése inflációt okoz, ami ha kezelhetetlen méreteket ölt, gazdasági csődhöz vezet (erről bővebben lejjebb). Az is erősíti az országot, hogy van egy olcsó és biztos finanszírozója a háttérben: Kína gigantikus tartalékokat gyűjtött össze dollárban, és lényegében korlátlanul tud bármikor újabb pénzt adni, ha kell, ami még úgy is igaz, hogy látható, Kína próbálja csökkenteni dollárkitettségét, például aranyat, sőt, még magyar kötvényeket is vesz. Az USA iránti bizalmat a hét eleji dollárárfolyam-változások is jelzik. Hiába az amerikai gazdaság előtt tornyosuló kihívások, a bajban a befektetőknek még mindig a dollár jut először eszükbe, igaz a főszerepen már a svájci frankkal kell osztoznia. A dollár menedékjellegét mutatja, hogy a hét elején erősödni tudott az euróval és a gyengülő forinttal szemben is. Az egy hete még 185 forint környéki árfolyam néhány nap alatt 195 forint közelébe szaladt, igaz, a pánik JÓ HA FIGYELÜNK!
enyhülésével szerdán már 191 alá is benézett a kurzus, mostanra pedig már 190 alatt kereskednek a dollárral. A valóság rendez Barcza szerint mindezek nem mondhatók el a másokat is megfertőző Görögországról, és az európai kötvénypiac sem hasonlítható az amerikaihoz, mert nem egységes, ami közvetetten szintén Amerikát erősíti a piaci pánik esetén. A közvetett hatás abban rejlik, hogy a válsággal szertefoszlott az a korábban a piaci körökben is elterjedt illúzió, hogy egy ország az euró bevezetésével egy alacsony és stabil kamatkörnyezetbe kerül, ahol így olcsó hitelekből szolid infláció mellett biztonságosan növekedhet. Pedig 2008-ig úgy tűnt, hogy ez tényleg működhet, a válság előtt ugyanis az eurózóna-tagok gazdasági és a költségvetési állapotától lényegében függetlenül a kötvényhozamokban nem volt jellemző a fél százalékpontnál nagyobb eltérés. Tehát, akinek eurója volt, szinte bármit megtehetett a gazdaságban, a hülyeségért a piac nem kért nagyobb kamatokat. Mint lentebb megmutatjuk, a dolog most már nagyon másként fest, a széthúzás nyilvánvaló, ami a bajban megint csak a dollárhoz űzi a menedéket kereső megtakarításokat.
Nem mind arany A fentiek a piacokkal eddig képes volt feledtetni, hogy az USA bruttó államadóssága feltartóztathatatlanul közelíti a rögzített 14 500 milliárd dolláros adósságplafonhoz. Ennél nagyobbra elméletileg nem nőhet az USA tartozása, ezt a szintet azonban őszre biztosan eléri az ország, így feltehetően sokadszorra megszavazzák az adósságsapka fölemelését vagy jelentős kiigazításokat jelentenek be. Ha semmit nem tennének, egyszerűen nem lenne pénz bizonyos számlák kifizetésére, a hírek szerint első körben a rokkantak és veteránok szociális juttatásai kerülnének veszélybe. Ha ezeket nem folyósítják, az fizetésképtelenséget, tehát kvázi államcsődöt jelent. Csak hogy értsük, miről is van szó: az Obama-kormány havonta átlag 125 milliárd dollár kölcsönt vesz fel, magyarul most ennyivel alacsonyabbak az USA költségvetésének bevételei a kiadásainál, a különbözet pedig megállíthatatlanul duzzasztja a hiányt. (Az augusztusra vonatkozó tervek szerint 172 milliárd dolláros hitelfel37
Hát mer’ csak...!
vételhez 306 milliárd dolláros kiadás társul.) A gond, hogy az éves hiánytervet ilyen eladósodási ütem mellett szeptemberre kimeríti az ország, az Amerikával eddig kesztyűs kézzel bánó hitelminősítők most pontosan emiatt türelmetlenkednek. Az S&P nemrég kilátásba helyezte, hogy az ország legjobb befektetésekre osztogatott Aaa-s besorolásából elvesz egy A-t, ha augusztus 2-ig nem dönt a kongresszus a rögzített adósságplafon megemeléséről (eddig van pénz az államkincstárban a kiadások finanszírozására), szerdán pedig a Moody’s felülvizsgálat alá vette a szintén Aaa-s kormánykötvények-besorolását. A kínai, kevésbé jelentős jelezte , hogy akár megegyezik az amerikai kongresszus az adósságplafon emeléséről, akár nem, az Egyesült Államok szuverén adósságbesorolását minden bizonnyal lerontja, ami elsősorban a kínai finanszírozás elé gördíthet akadályokat. A leminősítés veszélye egyébként korábban is felmerült, illetve már lépett is, persze ez nem sok vizet zavart. Miért éppen Európa? Az említett 14,500 milliárd dolláros adósság nem csak összegszerűen, hanem arányaiban is óriási, jóval nagyobb például a csődközelben lévő spanyol 68 százalékos adósságszintnél, és csupán néhány százalékponttal marad el a portugál állam GDP-arányos tartozásától.
A grafikonon szereplő amerikai adatban ráadásul még nincs benne az államok és önkormányzatok, illetve a privát szektor (a vállalatok és a háztartások) adósságállománya, ahogy a TB-rendszer jövőbeli és rohamosan növekvő nyugdíj- és egészségügyi kiadásai sem, melyek egyébként jócskán meghaladják az európai vállalásokat (a grafikonon ezeket sem tüntettük fel). Ha nem csak az államok adósságait, hanem az összes adósságot hasonlítanánk a GDPhez, más sorrendet kapnánk, illetve nagy különbségek adódhatnak abból, hogy számolunk-e a pénzügyi szektor adósságaival vagy sem. És noha igaz ugyan, hogy az USA tagállamai az európai országokhoz hasonlóan külön-külön is becsődölhetnek, nem egy jelentős adóssággal is küzd, de ilyen csőd esetén egy előre lefektetett forgatókönyv mentén, speciális kötvények kibocsátásával, hatékonyan kimentik az érintettet. Mikor jön a leminősítés? Sarkadi-Szabó Kornél pénzpiaci elemző szerint az összes tartozást egy kalapba téve az USA adósságai meghaladják az uniós átlagot, Amerika mégsem mehet csődbe, mert senkinek nem érdeke meg38
– avagy Jupiter féktelen tobzódása – (Tudják, ő az, akinek ellentétben a kis-ökörrel, mindent szabad.)
támadni egy ekkora piacot úgy, hogy a világ devizatartalékainak 40 százaléka dollárban van. A problémák persze előbb-utóbb őket is utolérik, jelentősebb leminősítés mégsem várható, mert a „politikai érdekek egy irányba mutatnak” – véli Sarkadi, aki szerint, ha az ország becsődölne, az a hitelminősítőknek is végzetes lenne, feladatukat ugyanis minden bizonnyal más típusú intézmények vennék át. Bebesy Dániel, a Budapest Alapkezelő portfoliómenedzsere szerint is igaz, hogy az adósságpálya fenntarthatósága a kirívó eseteket leszámítva nem feltétlenül rosszabb Európában, mint Amerikában. Viszont óriási különbség, hogy itt a pénzügyi unió létjogosultsága megkérdőjeleződött, mert a közös gazdaságpolitika hiánya miatt a válságkezelésnek (és a közös pénznek) is jóval nagyobb kockázatai vannak, mint az USA-ban. Addig nyújtózz Még egy fontos különbségre hívja fel a figyelmet Móricz Dániel, Concorde Alapkezelő kötvényportfolió-kezelője. „Nem mindegy, hogy egy ország hazai pénzben, vagy idegen devizában van eladósodva.” Az USA adósságtörlesztését meg tudja oldani úgy, hogy pénzt nyomtat. Viszont azok az országok, ahol nincs helyben központi bank (és most mind ilyenek vannak bajban), lényegében mind idegen pénzben adósodtak el, mert nincs befolyásuk a saját valutájuk értékét meghatározó pénzügypolitikára. Móricz szerint ebben az értelemben az eurózónában csak Németország és Franciaország adósodott el saját pénzében, mert ők azok, akinek ráhatása van az Európai Központi bank tevékenységére. Ez nyilván a kontinens politikai és gazdasági erőviszonyait tükrözi, ugyanakkor a befolyásnak súlyos ára van: ők kellene most fizessék a déli-periféria által benyújtott cehhet. Móricz szerint előnye is van annak, hogy nincs mindenhol jegybank. Ezek az országok csődveszélyben nem választhatják a könnyűnek ígérkező pénznyomtatás útját, helyette kénytelenek kiigazításokkal fenntartható pályára állítani a gazdaságukat. Ez sokkal fájdalmasabb, de hosszú távon sokkal célravezetőbb út is egyben, többek között azért, mert elkerülhető az inflációs (extrém esetben hiperinflációs) veszély, ami szakértők szerint hamarosan az USA előtt álló legnagyobb kihívás lesz. Úgy fest, ez most kevésbé aggasztja a Fed-elnököt, mint az amerikai gazdasági lelassulása: Ben Bernanke tegnap arra utalt, hogy újraindulhat az amerikai pénzpumpa, azt pedig, hogy ez mit is jelent, az alábbi felvétel nagyon velősen és látványosan mutatja meg. Forrás: Szentkirályi Balázs – Index JÓ HA FIGYELÜNK!
Mindig feldühít, amikor hülyének nézik az embert. Márpedig mostanság egyre gyakrabban történik velünk ilyesmi. Először azt próbálták bemagyarázni nekünk, hogy az évezredesen bevett gyakorlattól eltérően, az utcák helyett holmi szavazófülkékben zajlott le valamiféle állítólagos forradalom. Köszönhetően a már mostanság is meglehetősen torz szavazórendszernek. Történt ugyanis, hogy ennek a torz, igazságtalan és kétségkívül több sebből vérző metodikának a jóvoltából megképződhetett az a fura helyzet, miszerint az összes választásra jogosult egyharmada kétharmados parlamenti többséghez juttatta az előző nyolc esztendőben a „legnagyobb ellenzéki párt” szerepkörében tetszelgő, s mára már mindenkit bekebelező, maga alágyűrő vagy éppen eltaposó, szalonképesebb közlési formában: gyűjtőpárttá avanzsáló FIDESZ-t. No, mármost a nép egyszerű gyermeke, s ily forma vónék magam is – lassacskán hozzászokik ahhoz, hogy különféle valótlanságok és úri huncutságok közepette járatják vele a bolondját, míg nem rájön, tényleg lehetett valami igazsága Gilad Atzmonnak, az Izraeli Véderő leszerelt katonájának, a királynő és a Brit Korona alattvalójának, aki úgy mellesleg egyébként világhírű zenész is, amikor azt mondta: „A történelem azt tanítja, hogy amikor a szadista öntetszelgés felfedi az arcát, akkor már közel van a vég. Izrael napjai meg vannak számlálva.” Még egyszer, csak emlékeztető gyanánt, a fenti kijelentést nem Ahmandinedzsad mondta, sem egy „neonáci”, hanem Gilad Atzmon, egy izraeli születésű zsidó író és európai hírű jazz-szaxofonos, aki kivándorolt Angliába, s mostanság ottan írja antiszemita esszéit. E rövid bevezető után akkor jöjjön aminek jönnie kell, a tisztelt Olvasó rögtön meg fogja érteni, miért kívánkozott kis szösszenetem elejére Gilad Atzmon idézete. Kicsit messzebbről futok neki, az analógia szinte sátánian félelmetes. Nemrégiben hallottam egy nagyon érdekes példázatot, melyen igencsak elgondolkodtam. Képzeljük el a következőt! Bekopog hozzánk a rendőrség. Egyik szerettünket (ismerősünket, barátunkat, egyszóval olyasvalakit, aki nagyon fontos számunkra) brutálisan meggyilkolták. A szerv mutat egy képet, amit a tett helyszínén készítettek a vérbe fagyott áldozatról és megkérdezi, hogy felismerjük-e. Tudjuk-e azonosítani. Mi persze tudjuk. No és itt jön a lényeg! Kitennéd a faladra bekereteztetve ezt a képet és bámulnád minden nap? Miért e látszólag ide nem illő kérdés? Az ún. római gyökerű egyházakban – vagy talán mai divatos szóhasználattal élve az ún. judeokeresztény kultúrkör vallási találkozóhelyein – vagyis az összes templomban a megfeszített Jézus Krisztust láthatod. Mintha csak kérkednének vele, hogy „Mi juttattuk oda!” Mintha csak azt mondanák: „Soha ne felejtsd el! Mindig emlékezz rá, hogy ez is hatalmunkban állt! Mi bármit megtehetünk!” Ugye milyen érdekes és hátborzongató egyszerre? Emlékszünk még arra a kínos szituációra, ami a híradásokban is szerepelt? Arra, amikor az izraelita vallási közösség egyik fő hallja kendje egy benzinkúton lenyúlta a másik autós tárcáját? Akkor azt írtam, istenkém, ezek ilyenek, benne van a vérükben. Mielőtt valaki még általánosítással vádolna, jöjjenek akkor a legújabb részletek! Szentkirályi Balázs írásából idézünk, mely az Index-en jelent meg, a címe: „De miért nem megy csődbe Amerika?” (http://index.hu/gazdasag/vilag/2011/07/14/miert_eppen_ europa/) JÓ HA FIGYELÜNK!
„Az Egyesült Államokban akkora az államadósság aránya, mint a csőd szélén tántorgó Portugáliában és Írországban. Mégis mindenki dollárt vesz, az amerikai tartozások finanszírozása pedig negyedannyiba kerül, mint az óceán innenső oldalán. Mit tud Amerika, amit a portugálok, az írek, az olaszok vagy éppen a görögök nem? Pénzt nyomtatni, Kínától bármikor kölcsön kérni, illetve egységes gazdaságpolitikát és állampapírpiacot felmutatni. Ráadásul a dollár még mindig menedékdeviza. A dolog a gazdasági bajok ellenére egyelőre működik.” Tényleg! Miért is nem megy csődbe Amerika? Hát mer’ csak! – vághatnánk rá azonnal. De persze ez nem így van, az okokról majd egy kicsit később és részletesebben. Az viszont már elgondolkodtató, és ha valaki figyelmesen elolvasta a fenti idézetet, azonnal ide kívánkozik egy másik kérdés is: Ha nekik lehet – mármint fedezet nélküli pénzt nyomtatni –, nekünk miért nem? Hát mer’ csak! – vághatnánk rá erre is azonnal. De persze az is lehet, hogy nincs elég nyomdagép Magyarországon vagy az EU-ban. Vagy netalán nagyságrendekkel drágább a papír, mint Amerikában? S ha a rendszer bedőlt, már pedig látjuk, hogy bedőlt, hogy a rossebbe működik mégis tovább? És még meddig? A magyar állam önként és dalolva, lemondott a saját jogon történő pénzkibocsátásról. Ha jól emlékszem a Nemzeti Bankról szóló törvényben, ami úgy mellesleg ún. feles törvény, vagyis nem szükségeltetik hozzá kétharmados parlamenti többség. Hát ezért van az, hogy a portugálokkal meg az írekkel együtt nem nyomtathatunk pénzt. De miért volt erre szükség? – tehetjük fel joggal a kérdést. Hát persze, hogy emögött is a teljesen szükségtelen és rendkívül kártékony Európai Uniót találjuk válaszként. (Igaz, az USA-ban is egy magánkartell játssza el a jegybank szerepét, tehát az állam kvázi ott is lemondott a saját jogon történő pénz kibocsátásáról, a zöldhasúakat azonban házon belül pótolják, és azért az mégsem ugyanaz, mint egy másik államban található központi bank. A korrektség kedvéért azt is tegyük hozzá, az íreknek tele lett a tele lenni valójuk, és stikában elkezdtek eurót nyomni. Ez a kis játék addig tartott, amíg rájuk nem szóltak fentről, hogy ebből most már elég legyen. Meg is nézhetjük, hol tart most a sokáig eminens tanuló és állandó példálózás tárgyának szerepkörében tetszelgő Írország.) Álságos, hazug és a velejéig romlott ez az egész rendszer. Mit gondol a kedves Olvasó, vajon a görögök, vagy mi magunk, mennyi idő alatt küzdenénk le egy ilyesféle mezei válságot, ha csak úgy, mindenféle aggályoskodás nélkül, mi is beindíthatnánk a bankóprést? Mi gondunk lenne? Ráadásul, ha kamatmentes közpénzrendszert üzemeltetnénk – mondjuk valami olyasfélét, mint a kínaiak (asszem valahol 11% körül lesz az idei növekedésük!!!) – még inflációtól sem kellene tartanunk! És hát látjuk, van akire nézve nem kötelezőek a szabályok, annyi pénzt nyomnak, amennyit csak akarnak, akkor, amikor csak kedvük tartja. Ők a legegyenlőbbek az egyenlők között. De megyünk tovább! „...a válsággal szertefoszlott az a korábban a piaci körökben is elterjedt illúzió, hogy egy ország az euró bevezetésével egy alacsony és stabil kamatkörnyezetbe kerül, ahol így olcsó hitelekből szolid infláció mellett biztonságosan növekedhet. Pedig 2008-ig úgy tűnt, hogy ez tényleg működhet, a válság előtt ugyanis az eurózóna-tagok gazdasági és a költségvetési állapotától lényegében függetlenül a kötvényhozamokban nem volt jellemző a fél százalékpontnál nagyobb eltérés. Tehát, akinek eurója volt, szinte bár39
mit megtehetett a gazdaságban, a hülyeségért a piac nem kért nagyobb kamatokat.” Csak nem itt is az történt mint az USA-ban? A színfalak mögött szép csendben zakatoltak az eurót nyomó gépek, miközben a szokásos „mosolygunk a kamerák előtt fenntartva a látszatot” című, az unalomig ismert előadásnak lehettünk szem- és fültanúi? Még az is könnyen lehet, hogy hazudtak nekünk. És milyen érdekes, most egyszerre minden kis – ahogy a cikkíró fogalmaz – „hülyeség”, mely azelőtt a lőtéri kutyát sem érdekelte, nemhogy nagyobb kamatokat kérjenek érte, most kemény forintosítható összegekben manifesztálódik. Hogy is van ez? Most egyszerre csak miért is? És eddig miért nem? Vajon mennyi pénz ment el az ilyen apró „hülyeségeken” mire észbe kaptak? Lehet, hogy sokan nem értenek egyet velem, de szerintem az euró néven kierőszakolt, eredetileg a dollár majmolására összegrundolt izzadságszagú, valutaszerű fizetőeszköz nem más, mint a „közös lónak turós a háta” című mondás tökéletes példázata. Alkalmatlan konstrukció, alkalmatlan helyen és időben. De nekünk ki kell tartanunk a végsőkig, elvégre ahogyan a miniszterelnök is megmondta, igaz darab idővel a kínai delegáció érkezte előtt (Nemzedékek írják a történelmet című beszéd, Fidelitas kongresszus Székesfehérvár. 2007.): „Ha történelmi analógiát keresek, azt mondhatom, hogy a mi nemzedékünk mondta ki újra, hogy Magyarország nem kelet, hanem nyugat, mi a nyugathoz tartozunk, vagyis az otthon és a szabadság egyszerre jár nekünk. Ezt kimondtuk, és utána nyugathoz soroltuk Magyarországot közel 40 év keleti fogság után. ” Úgy kell nekünk az euró, mint egy falat kenyér. – adta ki az ukázt az eurokonform mainstream (magyarul a dörgölődző fősodrat). Mit gondol a tisztelt Olvasó, Nagy-Britannia, amely már időtlen idők óta teljesíti az eurózóna kívánalmait, vajon miért nem cserélte le a fontot a közös valutára? Bizonnyal jó oka volt rá. És arról az apró, ám annál fontosabb momentumról se feledkezzünk meg, hogy Londonban található a City is. De nézzük tovább a részleteket: „Sarkadi-Szabó Kornél pénzpiaci elemző szerint az összes tartozást egy kalapba téve az USA adósságai meghaladják az uniós átlagot, Amerika mégsem mehet csődbe, mert senkinek nem érdeke megtámadni egy ekkora piacot úgy, hogy a világ devizatartalékainak 40 százaléka dollárban van. A problémák persze előbb-utóbb őket is utolérik, jelentősebb leminősítés mégsem várható, mert a „politikai érdekek egy irányba mutatnak” – véli Sarkadi, aki szerint, ha az ország becsődölne, az a hitelminősítőknek is végzetes lenne, feladatukat ugyanis minden bizon�nyal más típusú intézmények vennék át.” Még hogy felelősségteljes gazdálkodás? Még hogy szigorú fiskális meg monetáris rend? Ugyan kérem! Ha klasszikust szeretnék idézni, azt is mondhatnám: „Lószart mama!” Politikai érdekek, kispofáim! Csak az számít! Ennyit a különféle (és nem mindenkire egyformán vonatkozó) előírásokról meg szabályozásokról. Újabb eklatáns példa az uniformizálás általi károkozás veszélyeire! A dollár világhegemóniája társulva a svájci frank dollárhoz hasonlatos menekülővaluta funkciójával, kiegészülve az eurónak egy egész kontinens gazdaságát lebénító és korlátozó egyenfazonírozó szerepkörével, jól mutatja, milyen hatalmas károkat tud okozni a belterjesség. Eltűntek Európából a nemzeti valuták, egyetlen fizetőeszközzel könnyedén lehet uralni, s egyúttal manipulálni is egész kontinenseket. Egyetlen pénzfajtát – s ezzel együtt az azt használó országokat is – sokkal könnyebb a szó legszorosabb értelmében kézben tartani, és uralni, mint több tucatot. De ha azt hiszik, hogy ezt már nem lehet fokozni, hát nagyon tévednek: Bebesy Dániel, a Budapest Alapkezelő portfolió-menedzsere szerint is igaz, hogy az adósságpálya fenntarthatósága a kirívó eseteket leszámítva nem feltétlenül rosszabb Európában, mint Amerikában. Viszont óriási különbség, hogy itt a pénzügyi unió létjogosultsága megkérdőjeleződött, 40
mert a közös gazdaságpolitika hiánya miatt a válságkezelésnek (és a közös pénznek) is jóval nagyobb kockázatai vannak, mint az USA-ban.” Azt hiszem ez önmagáért beszél. Csak aki vak, az nem látja, hogy belekezdtek a vészharangok erőteljes kongatásába. A nagyságos és fényességes Európai Portán a görögök miatt berezelt a lótifuti ügyintézők „derék”, saját pecsenyéjét sütögető siserehada. Ha bukik Görögország, bomlik az euróövezet, s ha bomlik az euróövezet, bomlik maga az EU is. Oda a szent fejőstehén (vagy az aranytojást tojó tyúk, kinek hogy tetszik)! De legalábbis beleverik az első szöget az EU koporsójába. Ugyanis Görögország, de még az EU is, bebukhat. Csak Amerika nem. Pontosabban most még nem! Ugye emlékeznek Gilad Atzmon idézetére? A szadista öntetszelgés felfedte valódi arcát, s immáron a pórnép számára is kinyilatkoztatásokat tesz, még a látszatra sem ügyelve. Ma már az egyszerű földi halandónak is a képébe zúdítják, hogy ők, és csakis ők, rajtuk kívül senki más, de ők akkor és annyi pénzt nyomhatnak, amennyit csak akarnak. Vagyis nekik, és csakis nekik, senki másnak, hatalmukban áll, hogy – szemléletes mammoni képzavarral élve gazdaságilag és pénzügyileg is – keresztre feszítsék ezt a világot. És meg is fogják próbálni, efelől semmi kétség. De vajon miért, honnan, de legfőképpen kitől ez a már-már hitbizománynak tűnő, s az egész glóbuszra kiterjedő privilégium? A választ bizonnyal meglelhetjük, ha a Rotschild érdekeltségű, s legkevésbé sem elfogulatlan hitelminősítő intézetek háza táján keresgélünk. „Még egy fontos különbségre hívja fel a figyelmet Móricz Dániel, a Concorde Alapkezelő kötvényportfolió-kezelője. „Nem mindegy, hogy egy ország hazai pénzben, vagy idegen devizában van eladósodva.” Az USA adósságtörlesztését meg tudja oldani úgy, hogy pénzt nyomtat. Viszont azok az országok, ahol nincs helyben központi bank (és most mind ilyenek vannak bajban), lényegében mind idegen pénzben adósodtak el, mert nincs befolyásuk a saját valutájuk értékét meghatározó pénzügypolitikára. Móricz szerint ebben az értelemben az eurózónában csak Németország és Franciaország adósodott el saját pénzében, mert ők azok, akinek ráhatása van az Európai Központi bank tevékenységére. Ez nyilván a kontinens politikai és gazdasági erőviszonyait tükrözi, ugyanakkor a befolyásnak súlyos ára van: ők kellene most fizessék a déliperiféria által benyújtott cehhet.” Álljunk meg egy polgári szóra, Istenben szeretett felebarátim! Miről is volt szó az előbb? „... lényegében mind idegen pénzben adósodtak el, mert nincs befolyásuk a saját valutájuk értékét meghatározó pénzügypolitikára” Tessék mondani, hol a görög drachma, hol az olasz líra, hol a portugál escudó? Hogyhogy nincs befolyásuk a saját valutájuk értékét meghatározó pénzügypolitikára, amikor nincs is saját valutájuk? És akkor még közös pénzpolitikát akarnak ráerőltetni az uniós tagállamokra, amikor napnál is világosabban látszik, hogy a közös pénz a bajok egyik legfőbb okozója. Unifromizált, egyen-fazonírozott pénzügyi rendszert akarnak ráerőltetni a már amúgy is szinte gazdasági mozgásképtelenségre kényszerített, központi bank által gúzsba kötött tagállamokra, s mindezt teszik egyetlen közös, egy kézben tartható, könnyen uralható és legfőképpen manipulálható, ezáltal romba dönthető fizetőeszköz segítségével. És hát nagyon úgy tűnik, hogy ezúttal is elsült az a bizonyos képzeletbeli kapanyél. De ha már itt tartunk! Ugyan vajon hogy a rossebbe lehet az, hogy egy ún. teljes jogú európai uniós tagállamban (ilyen hazánk is), ha már mindenképpen ellehetetlenítik a nemzeti valutában történő eladósodást, ami ugye elvileg megvédene a szélsőséges árfolyamingadozásoktól, nem a közös valutában, hanem egy unión kívüli, ráadásul menekülővalutában (svájci frank) úszunk el? Nincs, vagy nem is volt meg a bizalom az euróban? Ja! A többiek miért nem? Miért csak mi? „Móricz szerint előnye is van annak, hogy nincs mindenhol jegybank. Ezek az országok csődveszélyben nem választhatják a könnyűnek ígérkező pénznyomtatás útját, helyette kénytelenek kiigazításokkal JÓ HA FIGYELÜNK!
fenntartható pályára állítani a gazdaságukat. Ez sokkal fájdalmasabb, de hosszú távon sokkal célravezetőbb út is egyben, többek között azért, mert elkerülhető az inflációs (extrém esetben hiperinflációs) veszély, ami szakértők szerint hamarosan az USA előtt álló legnagyobb kihívás lesz.” Ahogy azt az USA példája mutatja, ez tényszerűen nem igaz. A kiigazításokkal fenntartható pályára állított gazdaság egyáltalán nem célravezetőbb megoldás sem hosszú, sem semmilyen távon, legalábbis ilyen keretrendszer közepette semmiképpen sem. Az USA hosszú-hosszú évtizedek óta köszöni szépen, de egész jól el van a tetszés szerinti (és fedezet nélküli) pénz nyomtatásával, a világ pedig úgy tűnik szemrebbenés nélkül finanszírozza a FED-nek ezt a már-már az úri passzió kategóriájába tartozó kedvtelését. Ezt sok mindennek lehet nevezni, csak versenynek meg piacgazdaságnak nem. Legalábbis addig egész biztosan nem, amíg egyesek bármit megtehetnek, a kettesek, hármasok, meg a nem tudom én hányasok, meg szinte semmit. A jelenlegi kormányfőnek volt egyszer egy nagyon találó hasonlata amikor hazánkat jellemezte. Azt mondta, úgy kell versenyeznünk a többiekkel, hogy amikor eldördül a startpisztoly lövése és a mezőny nekilódul, nekünk előbb még ki kell jutnunk a kulcsra zárt öltözőből és csak ezután tudunk a nyomukba eredni. No hát itt is valami hasonló történik. A ‚29–33-as nagy világválságot leszámítva emlékszik valaki arra, hogy Amerika csődbe ment volna? Amerika köszöni szépen, de egész jól el van a bármikor bármennyi pénzt nyomtathatok kiváltságával. Mindaddig, amíg ezt zavartalanul megteheti, és a kőolajjal dollárban kereskednek – rossz nyelvek szerint már csak ez maradt fedezetként a dollár mögött, s ezért kellett hirtelen, idő előtt távoznia Szaddám Husszeinnek az élők sorából – addig a világ összes országa továbbra is rabszolgaként termeli majd meg az USA modern kori jólétének és kényelmének költségeit, gyakorlatilag egy közmegegyezésen alapuló szélhámosság, egy kész átverés show, vagyis fedezetlen papírdarabok ellenértékeként. Csak a többieknek, főként a kicsiknek, vagy kicsikké tett államoknak kell betartani minden szabályt, kínosan ügyelni még a tized százalékokra is, ha hiányról van szó! Bezzeg a bezzeg-ország! JÓ HA FIGYELÜNK!
És valóban! A szadista öntetszelgés felfedte valódi arcát, már a látszatra sem ügyelnek. Annak idején az volt a nagy truváj, hogy eldicsekedhettek a Megváltó halálba küldésével, a feszület – kivégzőeszköz, vagyis halálosztó jellegét kihangsúlyozva – került be a templomokba örök mementóként, állandó figyelmeztetésként. Mindig szem előtt tartva, ők élet és halál urai, ők mindent megtehetnek. A mai sátáni, mammoni világban a pénz diktátumát, az univerzális jel feletti uralom mindenhatóságát hirdetik felkent szószólóik, immáron a köz embere számára is közérthető formában. Igen, benne van a vérükben. Hiszen tudják, ők a kiválasztott nép. A nagy kérdés csak az: vajon mire választotta ki őket a Jóisten? Annak idején, és azóta is kérkednek azzal, hogy halálba küldték a világ Megváltóját. Persze ezt még el lehet intézni egy kézlegyintéssel, dejszen mög vót írva, hogy ennek mán pedig így köll lennie. Ma azzal kérkednek, azt hiszik, hogy büntetlenül tönkretehetik, nyomorba taszíthatják az egész világot. Már csak az a kérdés, hogy ennek a modern kori világégésnek, melyet szintén mint előre mutató változás adnak majd be és el nekünk, vajon miféle jelképet fabrikálnak. Még nem tudjuk, csak azt, hogy nagy valószínűség szerint ezzel is (emlékeztetőül, elrettentésül?) minden nap szembesülnünk kell majd. Kényszerpályára lökték a világot, a rendszer kristálytiszta logika alapján épült fel, a veszedelem magával ránt mindenkit a szakadékba, nincs menekvés. Nincs olyan, hogy te nem vagy érintve. Ha a dollár többé nem képezné közmegegyezésen alapuló fizetőeszköz tárgyát (This note is legal tender for all debts public and private – Ez a pénzjegy törvényes fizetőeszköz minden állami és magán adósságra), tényleg csak a dolláron lévő másik felirat marad: „In God We Trust”, azaz Istenben bízunk. Hát ezért nem megy csődbe Amerika. Egyelőre! Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár 41
Az EU adatgyűjtése a politikai radikalizmusról
4. Mikor szoktál telefonálni 5. Milyen hálózatban szoktál tartózkodni 6. Használsz-e a telefonodon egyéb szolgáltatásokat, és ha igen mit? SMS, internet, zene, fotózás, MMS, hangfelvétel, filmezés.
TCLI -Telecommunications Lawful Interception
A politikai radikalizmus egyenes arányban nő a gazdasági válság mélyülésével. Amikor a honos állampolgárnak sincs már munkája és látja, hogy az országban minden évben letelepedik 400-500 ezer muzulmán (Franciaország), és ezek mindegyike különböző nagyságú szociális támogatást kap, „kinyílik a zsebében a bicska” és mind elégedetlenebb lesz! Ez végül odavezet, hogy a munkanélküliség a bennszülöttek között is mind magasabbra hág. Nemcsak a bevándoroltak, hanem a bennszülöttek is mind rosszabb életkörülmények közé kerülnek. Ezek közül végül mind többen lesznek politikailag aktívak és sokan közülük a radikalizálódás útjára lépnek. Valamelyik jobb oldali vagy baloldali „szélsőséges” párt, vagy mozgalom berkeiben találják magukat... Az elégedetlenségüket végül, ha már elegen vannak, egy-egy ilyen szervezetben, pártban, tüntetéseken keresztül fejezik ki, amelyek a gazdasági válság mélyülésével és az elégedetlenség növekedésével hovatovább átváltanak erőszakba. Ma már, a tüntetések alkalmával, véres csatákat vívnak Franciaországban, Németországban, Nagy Britanniában, Görögországban, stb. Magyarországot csak azért nem említettem, mert az 50 év kommunizmus ezen a területen is mély nyomot hagyott és a „rebellis” magyarok mára már elég nyugisan tüntetgetnek. A 2006-os véres tüntetéseket, mondják magyar rendőrségi vagy internáci berkekben, balesetként kell kezelni: „Véletlenül kiborult a bili!” Az EU elejét akarja venni annak, hogy a politikai környezet radikalizálódjon, így rendkívül széleskörű biztonsági intézkedéseket hoznak, ehhez szervezeteket alapítanak, fegyverzettel (értsd: elektronikával is) látják el őket, tagjaikat oktatják és gyakorlatoztatják nap- mint-nap! Lássuk sorban melyek is ezek a szervezetek illetve határozatok, intézkedések! Working Party on Terrorism nevű munkacsoport terjeszti elő az EU számára azt a stratégiát, amivel az EU politikai „játszó terét” a radikalizálódástól megmenteni igyekszik. Mivel a radikalizálódó szervezetek fejlődés folyamata automatikusan vezet a más hasonló szervezetekkel való kapcsolat felvételhez, így a biztonsági szakértők azt is tudják, hogy előbb-utóbb az igazi terrorista sejtekkel, szervezetekkel és az azokat támogató személyekkel, kormányokkal, pártokkal is érintkezni fognak. Ez a stratégia természetesen a terrorizmus elleni harc elemeit is magába öleli! [1] A javaslatok közül ragadjunk ki egyet: A radikalizálódási folyamatot meg kell szakítani, amihez különböző eszközök használata szükséges és különböző módszerek tűnnek alkalmasnak, mint 1. A folyamatos figyelmeztetés a törvénybe ütköző tüntetések következményeinek viselése kapcsán, 2. Különböző módszerekkel a vélemények alakulásának folyamatát fel kell mérni. 3. Listákat kell összeállítani mindazokról, akik radikális üzeneteket küldenek, radikális elméleteket dolgoznak ki és azokról is, akik ilyeneket terjesztenek illetve még azokról is, akik ilyen fórumokon megfordulnak! 4. Ezeket a listákat EU szinten kell egyesíteni és elemezni. 5. Meg kell figyelni, hogy milyen nemzetközi kapcsolatokat alakítanak ki ezek a szervezetek, ill. tagjaik egymás között. 6. Azelőtt, hogy a különböző szervezeteket, ezekhez tartozó egyé42
neket különböző listákra feltennénk meg kell pontosan határozni, hogy kik: –– a nacionalisták (mert ezek lehetnek moderáltak is, de lehetnek szélsőségesek is) –– az antiglobalizációs aktivisták –– muzulmán szélsőségesek –– szélsőséges balosok –– szélsőséges jobbosok stb. 7. A second-hand (másodkézből való) információkat is be kell gyűjteni és elemezni, az adattartalmat pedig ellenőrizni. 8. RM-eket (Radical Message -radikális üzenet) folyamatosan kell figyelni, elemezni, kategorizálni. Az üzenet küldőjéről meg kell állapítani, hogy: –– tartalmaz az RM olyan elemeket, amelyeket különböző erőszakos szervezetek propagandája használ? –– milyen kapcsolatban van azzal, akitől az üzenetet kapta és azzal, akinek továbbküldi (rokon, barát, iskolatárs, katona cimbora, börtön cimbora, szomszéd)? –– a RM küldőjének társadalmi helyzete, státusza, nemzetisége, állampolgársága, tanulmányai, munkahelyei, gazdasági helyzete (lecsúszott, gazdag, szegény, pontos vagyoni helyzete), VR-veszély (Violent Radicalisation), szociális környezet; stb., 9. Összesen 70 kérdésre kell megválaszolni ahhoz, hogy a radikalizálódót beskatulyázzák! Adatgyűjtés a mobil telefonokról: Lawful Interception Az ETSI (European Telecomminications Standards Institute) munkacsoportja a TCLI -Telecommunications Lawful Interception. Ehhez tartozik mindegyik nemzeti hírszerzés és persze a telekommunikációs ipar képviselői is. Itt koordinálják európai szinten a telefon lehallgatásokat, ill. adatgyűjtést. Mit gyűjtenek? 1. Telefonszámodat 2. Számla részleteidet 3. Milyen típusú mobilod van
Ilyen módszerrel lőtték ki egy rakéta segítségével az oroszok Baszajev csecsen szabadságharcost!! (Az oroszoknak terrorista!)
Autot GPS-szel lokalizáló egyszerű és olcsó készülék, 10 hónapig tartó akkuval (kapható: 579.-E; Stuttgart; spion-laden.de)
A következőket veszik fel és tárolják 1. A neved, címed, születési dátumod, nemed és telefonszámod mellé a személyazonossági kártyádat 2. Az összes általad választott telefonszámot, a hozzátartozó idővel, a hívottnak/hívónak az összes adatával, mint pl. az IMSI azonosságával (International Mobile Subscriber Identity; ez a SIMkártya száma), vagy a 15 jegyű International Mobile Station Equipment Identity (IMEI) számmal, ami a mobil készüléked száma. 3. IMSI-Catcher-GA90-nel regisztrálják az összes mozgásodat és előállítják a mozgási profilodat. [2] Az IMSI-Catcher-rel megbénítják a telefonodat, mivel ez úgy viselkedhet, mintha a te telefonod lenne, és minden hívást átvesz, ill. meggátolja azt is, hogy a mobilodról hívhass valakit. Még a sürgősségi számokat sem hívhatod! Az IMSI-Catcher-t csak a bűnüldözési szervek és a hírszerző szolgálatok használhatják, mivel segítségével pontosan meg tudják állapítani a tartózkodási koordinátaidat. Telefon beszélgetéseid lehallgatása komplexebb készüléket igényel. Német telekommunikációs ipar export slágere: kb. 300 ezer euróba kerül! [3] Ezek a készülékek IMSI-Catchers-ként is működnek! [4]Az IMSI-Catcher-GA90, amit a Rohde & Schwarz [5] cég gyárt alkalmas a lehallgatásra is! A mobilod alapján a pontos koordinátáid megállapítása és/vagy a beszélgetésed lehallgatása nehézségekbe ütközik, amennyiben olyan környezetben tartózkodsz, ahol nagyobb, mobillal rendelkező, tömeg tartózkodik. De ez is csak idő kérdése, amíg a mérések számát növelve, erősebb jelekkel dolgozva megállapítják, hogy
pontosan hol vagy és kivel beszélsz és maris kezdődik a lehallgatásod! Amennyiben azt gondolod, hogy kicseréled a kártyádat és más számról hívod a barátaidat, s ezzel megtéveszted a követőidet, akkor tévedsz. A mobilod továbbra is küldi a jeleket és még az új számodat is leadja a követőid szamara. Valamennyit segít azonban, ha egyszerre több telefonkészüléket hordasz magaddal, több kártyával. De amennyiben elkezded cserélgetni a kártyákat úgy hamarosan bemérik a helyzetet és minden telefonodat lehallgatják, amennyiben ezeket egy helyen többször is használod! Az sem segít rajtad, ha a mobilodat kikapcsolod és még az sem, ha kiveszed belőle az akkut! Security handysoftware: egy mobil megfigyelése, lehallgatása bárhova is viszik a világon: THA-Handyspy! Csak 598.- € az ára! Miután a kiszemelt mobilra telepítetted ezt a szoftvert megengedi neked, hogy: 1. Egyszerű hívással, amit a mobil tulajdonosa nem vesz észre, hallgathatod a szobát, ahol a mobil éppen fekszik! 2. Minden bejövő és kimenő sms-ről kapsz egy másolatot! 3. Amint a mobil gazdája hívást fogad vagy kezdeményez, ugy rögtön kapsz erről a mobilról egy értesítő sms-t. Ezek után felhívod a handyt és végig hallgatod a folyó beszélgetést! 4. Kívánságodra a handy helyzetéről percenként kaphatsz koordinátákat! Mindezt persze az aggódó apukáknak fejlesztették ki, akik meg szeretnék menteni kicsapongó csemetéjüket az elzülléstől! Folytatjuk! [1] http://www.statewatch.org/analyses/no-98-eusurveillance-of-radicals.pdf [2] http://www.shoghi.co.in/Shoghi_Newsletters/Shoghi_ NewsletterJuly2007/index.htm [3] http://de.wikipedia.org/wiki/IMSI-Catcher [4] http://www.webcitation.org/5sATybEve [5] http://www2.rohde-schwarz.com/ Dr. Ing. Sebestyén István, Zürich, Svájc
Cellular Interceptor; http://www.spyworld.com/equipment/listings/l0010.html; ára 750’000.- USD; csak hivatalos szervek rendelhetik meg!
JÓ HA FIGYELÜNK!
JÓ HA FIGYELÜNK!
43
Basszátok meg, üzente, és EP-képviselő lett
Élelmiszerjegyet vezet be a Fidesz
Állami élelmiszerjegy bevezetését tervezi a kormány. Az elképzelés egyelőre tervezet szintjén van, bevezetését jövőre tervezik. Az ötletet alapjául valószínűleg az MSZ berkeiben alakított, majd önállóvá vált Korona Vagyonkezelő Szövetkezet által forgalmazott Korona Jegy szolgált. A már működő kezdeményezés lényege, hogy a munkáltatók által kiadott jegyeket a beszervezett boltok, vállalkozások elfogadják, így helyben tudják tartani a pénzeket, azok nem a multikhoz vándorolnak. Hasonló rendszerrel többen kísérleteznek, ilyen például a Soproni Kékfrank is. A Fidesz diktatúráját és az általuk is előidézett katasztrofális helyzetet ismerve - melyre semmi megoldásuk nincs - az állami élelmiszerjegyek lényege inkább a régi időket idéző jelenség lesz: csak jegyre kaphatsz élelmiszert. Ha még nem lettél öngyilkos, mikor kilakoltattak az otthonodból. Bánfalvi Béla – Jövőnk.info
Kedves Mindenki! A levélben lévő példa valószínüleg egy akció lehet, de akkor is ördögi a két adat együtt. Ezért küldöm és azt is ami ezzel kapcsolatosan most eszembe jutott (na azt nem, hanem ezt): VEGYÉL HAZAIT! A pénz amit nagy doboz formájú érthetetlen nevű áruházba viszünk azt kivonjuk a magyar gazdaságból. Ha értehető neve van a helynek ahol vásárolsz akkor is nézzél utána ki a tulajdonos – megleeepiiii. Ha már költesz, vegyél hazait! Javasolt sorrend: • készíti ezt valaki az ismerősi körben? • készíti ezt valaki a közelemben? • valaki a hazámban? • ha egyik sem akkor biztos, hogy erre szükségem van? • ki ébresztett fel benned vágyat errearra? Íme az IKEA Magyarországon csak ennyit kaszál!!!! Az USÁ-ban az ára: 199.00 USD = 36,178.20 HUF Nálunk ugyan az a kanapé: 249.900 Ft
USA: http://www.ikea.com/us/en/catalog/products/30119601
Dollár árfolyam: 182 Ft (felfele kerekítve) Forrás: Internet Érdekes utónevek napjainkban Lány: Ajándék, Amarillisz, Cicelle, Fahéj, Hófehérke, Küllikki, Őzike, Perpétua, Szindi, Szixtina, Xenodiké, Zizi, Larissza, Kreszencia, Csinszka, Niké, Amarilla, Bodza, Felhőcske. Fiú: Antónió, Bonaventúra, Bors, Gotlíb, Gyécsa, Manó, Nepomuk, Oldamur, Rokkó, Szofron, Zserald, Tege, Brendon. 44
HUN: http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/products/S69839459
JÓ HA FIGYELÜNK!
Amelia Andersdotter a svéd Kalóz Párt 23 éves képviselője. Két éve bekerült az Európai Parlamentbe, de a helyét adminisztratív okokból azóta nem foglalhatta el. Úgy látja, a pártok nem törődnek az adatok védelmével, és azzal sem, hogy az internetes adatforgalom liberalizálása, az ingyenes letöltés mindenek felett való ügy. Szerinte helyes, hogy az EP reagált a szólásszabadság magyar korlátozására, de az nem, hogy figyelmen kívül hagyja más tagállamok hasonló próbálkozásait. Azon kevés Európai Parlamenti tagok egyike, aki két éve képviselő, de még mindig nem foglalhatta el a helyét a Parlamentben. Ez hogy lehet? Sajnos ez így van. A Lisszaboni Szerződés ratifikálásával megváltoztak az Európai Parlamentben a tagállamok közti mandátumarányok, és az új elosztás miatt néhány ország extra képviselői helyekhez jutott. Nálunk, Svédországban a választási eredmények alapján a Kalóz Párt nyerte el a jogot, hogy Lars Christian Engström mellé második embert delegáljon. Ez lettem én. De a buktató ott van, hogy amíg az összes érintett tagállamban nem születik meg a döntés az extra mandátumok sorsáról, addig sem én, sem többi 17 társam nem foglalhatja el a parlamenti széket. Két év elteltével még mindig arra várunk, hogy három országban – Belgiumban, Franciaországban és az Egyesült Királyságban – befejeződjön a jelölési folyamat. Tizenhatan már biztosan tudjuk, hogy előbb vagy utóbb képviselők leszünk, és már régen elkezdtünk ismerkedni a pozíciónkkal. Úgy gondolom, ez a hosszadalmas és méltatlan procedúra megmutatta, hogy az Európai Parlamentnek bevállalósabbnak kéne lennie az ilyen ügyekben, és nem szabadna hagynia, hogy a tagállamok megakadályozzák a Lisszaboni Szerződés végrehajtását. A Kalóz Pártnak, amely nem csak az EP-ben, de Svédországban is egy új politikai formációnak számít, van egyfajta anarchista hozzáállása a politikához. Egyszer azt nyilatkozta a Wired magazinnak: „A kalóz kifejezést a zeneipar arra használja, hogy az embereket erőszakosnak és rosszindulatúnak tüntesse fel. Ezen a jelentésen pozitív irányban csavarva egyet, tulajdonképpen azt üzenjük nekik: Basszátok meg!” Hogyan képzeli el ilyen punk attitűddel az életét az örökös egyeztetésen és konszenzuskeresésen alapuló parlamenti mechanizmusban? Én egyáltalán nem gondolom azt, hogy ez a hozzáállás szélsőséges vagy extrém JÓ HA FIGYELÜNK!
volna. Csak egyszerűen megmondom a véleményemet, még akkor is, ha ez esetenként kicsit élesen is hangzik. Különösképpen megmondom a véleményem, ha olyan iparágakról van szó, amelyek rendszeresen el-, be- és kizárják az embereket illető információkat. Egyébként szerintem az Európai Parlamentben a protokolláris nehézségek nem is abból erednek, ha kimondom a véleményemet, hanem abból, hogy folyton helyesen kell dekódolni a különféle európai kommunikációs szokásokat, helyesen kell megszólítani az embereket, vigyázni kell, hogy a szófordulataink ne legyenek sértők. A Kalóz Párt üstökösszerűen tűnt fel a svéd politikában, de el tudja képzelni, hogy képesek lesznek sikereiket külföldre is exportálni? Hogy halad az önök elveit és elképzeléseit magáévá tévő kalózpártok nemzetközi szerveződése? Igazság szerint a svéd Kalóz Párt támogatottsága leginkább egy hullámvasút görbéjével írható le – néha elképesztően népszerűek vagyunk, néha meredeken zuhan a támogatottságunk. Érdekes módon több más európai ország kalózpártjának helyzete stabilabbnak mondható, mint a miénk. Németországban, Svájcban és Katalóniában önkormányzati képviselőink is vannak, a cseh, valamint a szerb testvérszervezet pedig – friss párthoz képest – igen kiegyensúlyozottan szerepelt az utóbbi választásokon. Azt kell mondjam, túl vagyunk azon, hogy álmodozzunk a kalózpártok nemzetközi szövetségéről, mert ez ma már realitás. A Kalóz Párt egy ügy, az internetes adatforgalom liberalizálásának felkarolásából nőtt ki, de úgy tűnik, mostanában a szerzői
jogok kérdése, valamint a személyes adatok védelme is egyre nagyobb súlyt kap politikájukban. Ezeket az ügyeket rendszerint a liberális pártok szokták felvállalni. Mit csinál a Kalóz Párt másként, mint a liberálisok? Annyi a titok, hogy követelni kell a letöltések ingyenessé tételét, és védeni kell az internethasználók adatait a cégektől és a kormányoktól? Én úgy látom, a Kalóz Párt az a szervezet, amely egyedüliként ismerte fel az információ társadalomban betöltött kulcsszerepét. Mi komplex módon szeretnénk megvizsgálni azt, hogy az új technológiáknak mi a szerepük az információhoz való hozzáférésben, az információ elosztásában és az információ védelmében. Azt is szeretnénk felmérni, hogy ezek a szerepek hogyan változhatnak a jövőben. Ma már a politikának is fel kell ismernie, hogy az információs társadalom szabadsága alapjog, melynek védelme a jogállamiság egyik alappillére. Az információ problémakörének ilyen komplex megközelítése hiányzik a tradicionális pártokból. Különösképpen igaz ez az információkezelés átláthatóságának kérdésére. Arra például, hogy nem elég, ha valakit egyszerűen csak értesítünk arról, hogy adatokat gyűjtünk róla, hanem az is fontos, hogy az emberek tisztában legyenek vele, milyen adataik kerültek ki róluk, és mi történik ezekkel az adatokkal. Önnek voltak már konfliktusai az illegális letöltés miatt? Nap mint nap szembesülök a szerzői jog problémás mivoltával, mivel a törvények miatt egy napom sem telhet úgy el, hogy ne sértenék meg valamilyen szabályozást. De szerintem ezzel mindenki így van, legfeljebb nem tud róla. Mondjuk engem még nem büntettek meg a szerzői jog megsértése miatt, de szerintem csak azért, mert tudják, hogy ez PR-szempontból rossz lépés volna. Milyenek a benyomásai az Európai Parlamentről? Hogyan látja: ez egy túlbürokratizált óriásszervezet, vagy valódi demokratikus törvényhozás? Az EP által kitermelt legtöbb ügyiratot azonnal nyilvánosságra hozzák – még a tervezeteket is – , szóval egyáltalán nem átláthatatlan és ellenőrizhetetlen. Az ügymenetek pontos dokumentálása, a lépések rögzítése az átláthatóság garanciája. Ez biztosítja azt, hogy azok az emberek is követhetik a munkát, akik fizikailag nincsenek Brüsszelben, vagy nem tudják nézni a parlamenti közvetítéseket. Amit én valódi bürokratikus problémának látok, az nem az EP, hanem a Miniszterek Tanácsa és a Tanács körüli diplomáciai 45
testületek nehezen átlátható adminisztrációja. Az ő munkájuk során is rengeteg irat keletkezik, de ezek hozzáférhetőségét sokkal jobban korlátozzák. Sokkal több a titkolózás, ami azért is különösen aggasztó, mert a Tanácsban születnek meg az Uniót illető legnagyobb súlyú döntések. Egyébként szerintem az Európai Parlament az Unió egyetlen valóban demokratikus szerve – főleg, ha megnézzük a Tanácsot, amely inkább csak a partikuláris tagállami érdekek ütköztetésére szolgál. A demokratikusság alatt itt most nem csak a képviselők demokratikus megválasztására gondolok, hanem arra is, hogy az EP a polgárok számára jobban elérhető, mint bármely más uniós szerv. Mit gondol, szükség van az EP reformjára ahhoz, hogy tanácskozó testület helyett valódi döntéshozó szervvé váljon? A Lisszaboni Szerződéssel az EP már elindult ezen az úton. Az Európai Parlamentnek szinte minden téren van döntéshozatali funkciója, talán a mezőgazdasági kérdéseket kivéve, ahol a különféle agrártámogatások körüli tagállami érdekellentétek bonyolítják a kérdést. De emellett az is nyilvánvaló, hogy a szélesebb döntéshozatali jogkörökből új problémák is fakadnak. Az EP-ben ma már sokkal több a kemény, politikai jellegű küzdelem, mint régebben, és ez az új megosztottság kétségkívül gyengíti az Európai Parlamentet. Biztató jel, hogy a jelentőség növekedésével a képviselők „minősége” is javul. Korábban az EP-képviselőség egyfajta parkolópályának számított, ma viszont már valódi politikusok érkeznek valódi ambíciókkal, akik komolyan veszik a munkájukat. Mi a véleménye a magyar médiatörvény körüli európai parlamenti vitákról? Mi lenne
ön szerint az EP ideális szerepe az ehhez hasonló ügyekben? Minden EP-képviselőre igaz, hogy az Európai Parlamentben nem elsősorban a hazáját, hanem egész Európát képviseli. Ezért teljesen jogosnak tartom, hogy az Európai Parlament komolyan foglalkozik olyan kormányzati intézkedésekkel, melyeket Magyarországon belül és kívül egyaránt az elnyomás, a cenzúra és a szólásszabadság korlátozása felé mutató lépésként lehetett értelmezni. A probléma nem az, ahogy az Európai Parlament reagál a szólásszabadság magyar korlátozására, hanem az, ahogy figyelmen kívül hagyja más tagállamok hasonló próbálkozásait – gondolok itt például arra a francia elképzelésre, amely megkönnyítené az állami szervek számára egyes honlapok bezárását. Én azt szeretném, ha az Európai Parlament minden tagállam elé egyformán magas mércét állítana a szabadságjogok területén. Ezenkívül jó lenne, ha a magyar médiatörvénnyel kapcsolatos viták ráirányítanák a figyelmet arra, milyen fontos a valódi médiapluralizmus. Jelenleg ugyanis sok tagállamban a hírszolgáltatás rendkívül egypólusú,
ami a valódi nyilvános demokratikus viták kibontakozását is hátráltatja. Sok embernek egészen egyszerűen nem áll rendelkezésére elegendő információs forrás. Az egypólusú hírszolgáltatás feletti kontroll kérdésén való rágódás helyett ezért sokkal tartósabb és jobb megoldásnak tartanám a valódi információs pluralizmus megvalósítását. Hogyan értékelné a most lezárult magyar uniós elnökség fél évét? Előrelépésnek vagy megtorpanásnak tartja? Úgy tudom, most már bloggereket is beengednek a Tanács üléseire, ez azért előrelépés, nem? Egyébként a viccet félretéve, sajnos más előrelépést nem is tudok felidézni az információszabadság, a kultúra és a telekommunikációs szabályzás területein. Sőt, a magyar elnökség egy roppant bátor lépéssel elősegítette azt, hogy a lemezkiadók a kiadványaikból ne ötven, hanem hetven évig húzhassanak sápot. Könnyen lehet, hogy a történelem úgy fog emlékezni a magyar elnökségre, mint amely újabb húsz évnyi életjáradékot biztosított Paul McCartneynak. Amelia Andersdotter 1987-ben született a svédországi Enköpingben, a Lundi Egyetemen tanult matematikát. 2006-tól tagja a Kalóz Pártnak (Piratpartiet), a 2009-es EP-választáson a párt listáján a második helyen szerepelt. A Kalóz Párt 7,13 százalékos eredménye alapján ekkor Andersdotter még lecsúszott a mandátumról, de 2009. december 1-jén, a Lisszaboni Szerződés életbe lépésével a Svédországnak jutó két extra képviselői hely egyikét ő kapta. Forrás: Tóth Gergely – Index
Izland
– a polgári demokrácia elhallgatott győzelme – A médiumok az utolsó részletekig tájékoztattak bennünket, az Egyiptomi és a Líbiai eseményekről. Mélyen hallgattak viszont a lázadásokról és a példaképes polgári forradalomról, amelyik két évvel ezelőtt zajlott le Izlandon, ahol a polgárok kikényszerítették a kormány távozását és az alkotmányuk átírását. Mivel az Izlandi események a polgári forradalom modellje, éppen ezért volt az egész eset elhallgatva. Az Izlandi forradalom cenzúrája a legjobb bizonyíték arra, hogy hogyan kezelik az információkat, amelyek veszélyesek lehetnek a politikai és a gazdasági elitnek. Az Izlandi nép lemondott a régi kormány bármilyen formájáról, a nagy bankok államosítva lettek, és népük nem fizeti meg az adósságot, amelyet a politikusok alakítottak ki, mert ez az ő rossz gazdasági politikájuknak a kérdése, és nem a népé. Az új alkotmányban rögzítették, hogy a politikának a főszereplője a polgár, és nem a politikus… Jelenleg Izland a legjobb példaképe a nép békés és tisztességes reakciójára a jelenlegi hatalom ellen, amelyik az országot és a világot a válságba vezette. Az Izlandi modell mutatja, hogy kell, hogy a politikusoknak félelmük legyen a nép reakciótól, ha nem a nép érdekében fognak tevékenykedni. De ne az életüket féltsék, hanem a politikai karrierjüket. Elhallgatott tények Izlandról: 2008-ban államosították a legnagyobb bankot. A pénznemük összedőlt, és a piac összedőlt. Az ország csődbe ment. 2009-ben nagyszabású tüntetések voltak a parlament előtt, a nép lemondásra kényszerítette a kormányelnököt és az egész kormánykoalíciót. A politikusok követelik az adósság megfizetését Nagy Britanniának és Hollandiának, összesen 3.500 millió Euró, amelyet 15 év alatt kellet volna megfizetni 5,5% kamattal. 2010-ben a nép az utcára vonul, és kiharcolják maguknak az általános népszavazás törvényét. 2010 januárjában a köztársasági elnök elutasítja ennek a törvénynek a ratifikálását, és bejelenti, hogy konzultálni fog az Európai unióval. A nép ismét az utcára vonul. Márciusban népszavazás van, amelynek az eredménye, hogy a nép 93%
Nemet mondott Izland
– a bankcsőd idején segítő segítő országok kártalanítására – Az első részeredmények alapján nemet mondtak az izlandi szavazók a brit és holland állam kártalanítására a szombaton tartott népszavazáson. A két ország Izland helyett kártalanította az Icesave bank 2008-as csődjekor a bank holland és brit ügyfeleit, és ezt a pénzt szeretnék visszakapni. A brit és holland kormány bejelentette, hogy pert indít a pénz visszaszerzéséért. Az első részeredmények szerint az izlandi szavazók ismét nemet mondtak arra, hogy az ország kártérítést nyújtson Nagy-Britanniának és Hollandiának, amiért azok Izland helyett kártalanították saját állampolgáraikat az izlandi bankcsőd idején. Az izlandi Icesave bank 2008-as csődbemenetelekor sok brit és holland polgár megtakarítása veszett oda, amit a két ország kifizetett nekik. Ezt a pénzt Izlandtól szeretnék visszakapni, de Izlandon népszavazásra bocsátották a kérdést. Arról egyelőre nincsenek adatok, hogy a 230 ezer szavazásra jogosult izlandi közül hányan vettek részt a szombati népszavazáson, ám a választási központ vasárnap hajnali tájékoztatása szerint 85 ezer szavazat feldolgozása után 58 százalékos a kárpótlást elutasítók és 42 százalékos az azt támogatók aránya. 46
„A legrosszabb lehetőséget választották. A szavazás két részre szakította az országot” - fogalmazott az első részeredmények ismeretében Johanna Sigurdardottir izlandi miniszterelnök, aki szerint „gazdasági és politikai káosz” követheti a voksolást. A kormányfő ugyanakkor arról nem nyilatkozott, hogy a referendum eredményének hatására lemondana a hivataláról. Az izlandi parlament 2009 végén fogadta el a most ismét népszavazásra bocsátott jogszabályt, amelyet tavaly Johanna Sigurdardottir izlandi márciusban már egyszer elutasítottak miniszterelnök az izlandi szavazók. Akkor a szavazók 93 százaléka mondott nemet a törvényre, amely szerint Izlandnak a következő években 3,9 milliárd eurót kellene fizetnie a pénzüket elbukó betétesek után a brit és a holland államnak, amely a csőd idején állta saját állampolgárai veszteségeit. Forrás: origo JÓ HA FIGYELÜNK!
elutasítja megfizetni az adósságot Nagy Britanniának és Hollandiának. A kormány rá volt kényszerítve, hogy elkezdje az állam képviselőinek kivizsgálását, hogy jogi felelősségre vonja őket a válságért. Utána következett, egy néhány bankfőnök és menedzser bebörtönzése. Miután az Interpol kiadta a parancsot, minden résztvevő bankár elhagyja az országot. A nép alkotja az új alkotmányt, amelyik már nem a Dán alkotmányának másolata, amint ez idáig volt.2011 februárjában összejött az alkotmányalkotó testület, amelyet a nép által közvetlen választott képviselők alkották, és elfogadásra előterjesztették az új alkotmányt, amelyik megállapodás alapján született. Ez az Izlandi forradalom rövid történelme: az egész kormány lemondása, bankok államosítása, általános népszavazás, a válságért felelős emberek bebörtönözése és egyenesen a nép által átírt alkotmány elfogadása. Az Izlandon történő események olyan politikusoknak volt a figyelmében, mint Merkel (német), Sárkozy (francia), Cameron (angol), Zapatero (spanyol), Berlusconi (olasz) és mások, akik gyorsan felismerték a veszélyt az ő korrupt rendszerükre. Az Izlandon történő események bojkottálását szigorúan betartották az összes korporációs sajtónak, rádiónak és televíziónak tudósítóinak ezrei. Némelyik állam kiegyezői állítólag a médiáknak cserébe a hallgatásért, adókedvezményeket ígértek. Mindennek ellenére az Izlandi forradalom eszméje terjed az egész Európában. Ellenálltak a korrupt és tarthatatlan rendszer ellen, és a világnak leckét adtak az igazi demokráciából. Azoknak a politikai és gazdasági elitek akarata ellenére, akik a világválságot okozták, korább vagy később, ez az egész világon ismeretes és értékelve lesz. A szabadság iránti vágynak nincs határa! Fordította: Vajda Iván Megjegyzés: Talán nem véletlen, hogy mindez Izlandban történt, ahol az újkori világ legrégibb parlamentje van az „Alþinget“, amelyik 930-ban alakult.
Izlandi tanulságok Kis sziget, nagy gondokkal. A lakosságnak kell-e megfizetnie a bankárok túlkapásait? Létezik-e még olyan független intézmény, amely képes a népszuverenitást elfogadtatni, a pénzügyi zsarnokságot visszaszorítani? Ezekről az alapvető kérdésekről rendeztek népszavazást Izlandon 2011. április 10-én. A kormány másodszor fordult a lakossághoz és kérdezte meg, hogy készek-e visszafizetni az Icesave magánbankban elhelyezett brit és holland magánszemélyek megtakarításait, bankbetéteit? Az izlandi lakosság, melyet erősen megrendített a 2008-as pénzügyi válság, másodszor is nemmel válaszolt. Míg a 2010. márciusi megkérdezésnél 93 százalék, addig 2011 áprilisában a szavazók 60 százaléka mondta, hogy nem hajlandó átvállalni a magánbank tartozásait, és elutasították az izlandi, a holland és a brit kormány által tető alá hozott harmadik Icesaveegyezményt. A népszavazás eredményét az egyezmény konkrét tartalmánál is jobban befolyásolta az Izland Európához fűződő jövőbeli viszonyáról kibontakozó széles körű vita… A JÓ HA FIGYELÜNK!
„nem” mellett kardoskodók tábora elsősorban az Európai Unióhoz való csatlakozást mindenáron megakadályozni akaró szélsőjobboldaliakból és szélsőbaloldaliakból állt, de azok is a „nem” mellé álltak, akik egyszerűen csak a bankárok iránt érzett dühüket akarták kifejezni a referendum által. A bankárok iránt, akiknek az adósságait kifizették, és így luxuskörülmények között éldegélnek most valahol külföldön, s láthatóan sikerült elkerülniük, hogy az izlandi családoknak és
a cégeknek okozott hatalmas károkért felelősségre vonják őket. A népszavazás eredménye különösen izgalmas, ha figyelembe vesszük, hogy a spekulánsok nyomására az Európai Bizottság, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az öreg kontinens kormányai épp most kényszerítik ki a lehető legszigorúbb megszorításokat, pedig választóiktól nem ilyen gazdasági programra kaptak felhatalmazást. A minden ellenőrzés alól elszabadult és felszabadult pénzintézetek térdre kényszerítik az egész nyugati világot, és ez már olyan mértéket ölt, ami a legelszántabb szabályozásellenes liberálist is aggasztja. Az izlandi népszavazás másnapján a Financial Times[1] gratulált a választás eredményéhez, mondván, „nagyon szerencsés, hogy a lakosságot előnyben lehet részesíteni a bankokhoz képest”. Sajnos még kevés európai politikus kész elfogadni ezt a hozzáállást! >> 47
Izland valódi iskolapélda, hiszen itt vegytisztán kimutathatók a kilencvenes és a 2000-es évek fejlődési fázisai: a magánérdekek kiharcolták a nekik kedvező állami szabályozásmódosításokat, amelyek elvezettek a pénzügyi szektor túlburjánzásához, a hírhedt buborékokhoz, közben egyre inkább elszakadtak a reálgazdaságtól és végül az egész rendszer felrobbant. Izland kicsiben is jól illusztrálja az egyik legsúlyosabb problémát, amellyel manapság szinte az összes kormány szembesül: a kormányok képtelenek kontrollálni a nagyvállalatokat, mivel pénzügyileg függnek tőlük. 2007-ben még minden a legnagyobb rendben ment. Az izlandi átlagjövedelem az ötödik legmagasabb volt a világon, 60 százalékkal több, mint az Egyesült Államokban. Reykjavíkban az üzletek luxuscikkekkel voltak tele, éttermeihez képest a londoni csúcshelyek olcsó kifőzdéknek tűntek, a szűk utcákban városi terepjárók sorakoztak. Egy 2006-os nemzetközi felmérés szerint az izlandiak voltak a világ legboldogabb emberei. A fejlődés jórészt három izlandi bank teljesítményére épült. Az 1998-ban még kicsi, „vidéki” bankocskák nyolc évvel később már a világ 300 legnagyobb bankja közé tartoztak. Míg eszközeik értéke 2000-ben az izlandi GDP 100 százalékát tette ki, 2007ben már a 800 százalékára rúgott. A hitelek aránya is csaknem ilyen szinten mozgott. A krízis 2008 szeptemberében érte el Izlandot, amikor a Lehman összeomlása után a bankrendszer egyszerűen bedőlt, s a bankok képtelenek voltak visszafizetni a betéteket. A három nagy izlandi bank egy hét alatt összeomlott és állami tulajdonba került, és sokkal dicstelenebb címet kapott, mint néhány évvel ezelőtt: most a Moody’s tizenegy legnagyobb pénzügyi összeomlást felsoroló listájára kerültek fel. A modern Izland tendenciái A huszadik század elején – több mint hat évszázados idegen uralom után – az északi országok közül Izland társadalmi szerkezete mutatta a legerőteljesebb feudális vonásokat. A gazdaság húzóágazata a halászat volt, ebből származott a devizabevétel zöme, s ez tette lehetővé az egyre bővülő, importárukra épülő kereskedelmi szektor kialakulását. A fejlődés nyomán új gazdasági ágak jelentek meg a városokban: építőipar, szolgáltatások, könnyűipar. A második világháború után az izlandi gazdaság a korábbinál gyorsabb növekedési ütemre váltott. A fejlődés okai több tényezőre vezethetők vissza: az Egyesült Államok és a NATO a hatalmas, Izlandra telepített katonai bázisáért cserébe az országot Marshall-segéllyel jutalmazta; az óriási mennyiségben rendelkezésre álló fő exportcikk – a hidegvízi hal – keresletének árrugalmassága 48
néhány hasonló termék mellett igencsak megnőtt; s emellett Izlandot kisszámú, de magasan képzett, erős nemzeti identitású népesség lakta. A jelentős gazdasági növekedésből Izland skandináv típusú, magas adókból finanszírozott jóléti államot valósított meg. A nyolcvanas évekre mind a jövedelem szintje, mind elosztásának aránya elérte az északi országok mutatóit. Izland azonban sokkal szabályozottabb és sokkal inkább klientúrára épülő ország volt, mint európai szomszédai, a helyi oligarchák határozták meg az állam és a gazdaság működését. Közvetlen rokonság mutatható ki a 19. századi, kvázi feudális hatalmi struktúrák és a 20. század második felének modern izlandi kapitalizmusa között. A második világháború utáni évtizedekben egy tizennégy helyi családból álló szervezet – amelyet Polipnak nevez a közbeszéd – alkotta a gazdasági és politikai elitet és irányította a gazdaságot. Az importra épülő szektorok mellett a Polip uralta a szállítást, a bankokat, a biztosítási piacot, a halászatot. Ők voltak a NATO-bázis beszállítói. Fél évszázadon át Izland vezető politikusai az ő köreikből kerültek ki. A Polipot alkotó családok tagjai modern kori törzsfőnökökként éltek. A Polip irányította a jobboldali Függetlenségi Pártot, amely felügyelte a médiát, s döntött a közigazgatási, rendőrségi és igazságszolgáltatási kinevezésekről. A helyi – állami tulajdonú – bankokat is a domináns pártok irányították. Az egyszerű izlandiaknak csak a pártfunkcionáriusok segítségével kaphattak hitelt autóvásárlásra, vagy válthattak valutát külföldi utazásaikhoz. A hatalmi struktúra megfélemlítésre, talpnyalásra és bizalmatlanságra épülő, maszkulin kultúrával átszőtt, összetett hálózattá vált. Egy diáklap hatása A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején a hagyományos rendet belülről érte támadás. Feltűnt a Lokomotív csoport nevű neoliberális frakció. A frakció a hetvenes években jött létre, amikor az Izlandi Egyetem néhány jogászés közgazdászhallgatója megkaparintotta a Lokomotív nevű újságot. Az újsággal egyfelől szabadpiaci elképzeléseiket akarták propagálni, de legalább olyan fontos motivációjuk volt, hogy a Poliptól függetlenül teremtsenek maguknak karrierlehetőséget. A hidegháború végén, a kommunisták és a szociáldemokraták meggyengülésével úgy találták, hogy a baloldaliság már nem progresszív eszme. Egyik prominens képviselőjük, David Oddsson később függetlenségi párti miniszterelnök lett. Oddsson 1948-ban született középosztálybeli családban. A Függetlenségi Párt képviselőjeként 1974-ben a reykjavíki
városi tanács tagja lett, 1982-ban pedig már a város polgármesterévé választották. Polgármesterként privatizációs kampányba kezdett – Reykjavík többek között kiárusította a városi tulajdonban lévő halászflottáját – a Lokomotívnál megismert cimborái javára. Oddsson 1991-ben győzelemre vezette a Függetlenségi Pártot, s ezután tizennégy évig – egyáltalán nem túlzó a kifejezés – uralkodott az országban. Az izlandi pénzügyi szektor drámai növekedése is az országlása idejére esett. Miniszterelnöksége után 2004-ben a Központi Bank elnöke lett. Mivel egész életét az izlandi politikában töltötte, Oddssonnak nagyon kevés tapasztalata volt az Izlandon kívül eső világról, s nem is nagyon érdeklődött a külügyek iránt. A miniszterelnöki székben lokomotívos pártfogoltja, Geir Haarde követte, aki 1998 és 2005 között pénzügyminiszter volt. Az izlandi gazdaság liberalizálása 1994ben kezdődött, amikor Izland csatlakozott az Európai Gazdasági Térséghez (az Európai Unióból, Izlandból, Liechtensteinből és Norvégiából álló szabadkereskedelmi övezethez). A csatlakozás megkövetelte a tőke, az áruk, a szolgáltatások és a munkavállalók szabad áramlásának biztosítását. A liberalizálás következő szakaszában az Oddssonkormány privatizálásba és a munkaerőpiac deregulációjába, vagyis a munkatörvénykönyv vívmányainak lebontásába kezdett. A kilencvenes évek végéig azonban a pénzügyi szektor viszonylag kisméretű maradt, s alapvetően köztulajdonban lévő bankokból állt. A bankok privatizációját Oddsson és Halldór Ásgrimmssón (a centrista Progresszív Párt vezetője) urambátyám alapon vezényelte le: a Landsbanki a Függetlenségi Pártnál tömörülő mágnásokhoz került, a Kaupthingra a koalíciós partner Progresszív Párt tette rá a kezét. Később döntő momentumnak bizonyult, hogy a külföldi bankokat kizárták az üzletből. A néhány kisebb bank egyesüléséből létrejött magánbank, a Glitnir lett az izlandi bankszövetség harmadik tagja. Az ezredforduló táján Izland látványos előretörését a nemzetközi pénzügyekben alapvetően két világszerte érvényesülő és három hazai tényező tette lehetővé. Nevezetesen: a nemzetközi piacokon az olcsó hitelekből óriási volt a bőség; a tőke szabad áramlását szinte semmi nem akadályozta; Izlandon belül a bankok igen erős politikai támogatást élveztek; az izlandi kereskedelmi bankok egyesültek a befektetési bankokkal, ezért a befektetési banki tevékenység ugyanazokat az állami garanciákat élvezte, mint a kereskedelmi banki; illetve az igen alacsony államadósság miatt a nemzetközi hitelminősítők magas osztályzatokat adtak az izlandi bankoknak is. JÓ HA FIGYELÜNK!
A Landsbanki, a Kaupthing és a Glitnir főrészvényeseinek és néhány hozzájuk kötődő spin-off cégnek mindez lehetővé tette, hogy megfordítsák a politikai erőviszonyokat: a kormányzati politika vált a pénzügyi érdekek kiszolgálójává. Oddsson és cimborái ezután lazítottak az államilag támogatott jelzáloghitelek hitelnyújtási feltételein, s lehetővé tették, hogy a hitelkérelmezők akár az ingatlan értékének 90 százalékát kitevő hitelt kapjanak. Az újonnan privatizált bankok sietve még ennél is nagyvonalúbb hitelajánlatokkal rukkoltak elő. Ráadásul a jövedelemadót és a forgalmi adót is csökkentették, hogy ezzel is megkönnyítsék Izland pénzügyi és adóparadicsommá fejlődését. Az új izlandi bankelit a pénzügyi buborékból húzott hasznot, s arra törekedett, hogy az ország egész gazdaságát megkaparintsa. A cél elérése érdekében a bankvezérek hol együttműködtek, hol versenyeztek egymással. A részvényeiket fedezetként felhasználva hatalmas hiteleket vettek fel a saját bankjuktól, s a felvett hitelt nem egyszer arra fordították, hogy még nagyobb részesedéshez jussanak abban a bankban, ahonnan a hitelt kapták. A banki részvények árfolyama ezért az egekbe szökött. A vezető banktisztviselőket ugyanerre utasították, az ügyfeleket – beleértve a konkurens bankokat – szintén erre ösztönözték. JÓ HA FIGYELÜNK!
„A” bank kölcsönadott „B” bank részvényeseinek, akik ebből az összegből részvényt vettek „B” banknál a kiinduló részvényük mint fedezet terhére. Ezáltal „B” bank részvényárfolyama megnőtt. „B” bank ezután viszonozta a szívességet néhány „A” banki részvényesnek. Nettó végeredményként mindkét bank részvényeinek árfolyama megnőtt, de összességében a bankokba nem áramlott több pénz. Az izlandi bankok ráadásul az egymástól kapott hitelek egy részét fedezetként használták fel ahhoz, hogy külföldi bankoktól valódi pénzmozgással járó hiteleket vegyenek fel. Az ügyletek többsége piramisjáték-szerűen épült fel, ahol a hitelek visszafizetését már csak újabb hitelekből lehetett finanszírozni. Valójában az illegális piacbefolyásolás miatt jórészt a látszattőke (fake capital) gyarapodott. A folyamat fenntarthatatlansága azonban rejtve maradt, mert a bankok saját tulajdonban lévő cégek hálózatát építettek ki olyan országokban, mint Luxemburg, a Man-sziget, a Brit Virgin-szigetek, sőt, még Kubába is betették a lábukat. A cégek tehát felvásárolták egymás részvényeit, s javították egymás mérlegét. A hatalmas hiteltúlkínálat lehetővé tette, hogy az emberek hatalmas és folyamatos örömünnepként éljék meg, hogy belevet-
hetik magukat a fogyasztásba, s megszabadulhatnak a korábbi évek politikai kijárásra épülő hitelfelvételi szabályaitól. Végre „független emberként” tekinthettek magukra, s ez megmagyarázza, hogy a felmérések szerint miért pont Izland volt a „legboldogabb hely” a világon. Az apró Izlandnak ily módon sikerült belépnie a nagybankok világába. A bankok tulajdonosai és a menedzsment mesés módon jutalmazták magukat, s ezzel lényegében belülről rabolták ki a bankokat. Minél gazdagabbak lettek, a politika annál jobban mögéjük állt. Néhányan lassan már úgy érezték, hogy Midász király kései sarjaként amihez nyúlnak, az arannyá válik. A reykjavíki repülőtérről sűrűn felszálló magánrepülőgépeikről tekintettek le a részben csodálattal adózó, részben irigykedő tömegre. A jövedelmi és életszínvonal-különbségek megnőttek, s ehhez a kormány is hozzájárult azzal, hogy az adóterheket egyre inkább a társadalom szegényebb felére tolta át.[2] A bankárok ez bőségesen meghálálták, jelentős összegekkel támogatták a kormányzó pártokat, s óriási hiteleket nyújtottak a politikusoknak. A Wall Street Journal Izlandot a szabadpiaci gazdaságpolitika bajnokának kiáltotta ki: „Oddsson liberális kísérlete a legnagyobb sikertörténet a világon.”[3] 49
Az ünnep vége 2006 elején azonban a pénzügyi szaksajtóban egyre többen adtak hangot aggodalmuknak a nagybankok stabilitási problémái miatt. A bankok ugyanis egyre nehezebben jutottak további forrásokhoz a pénzpiacokon, s eddigi növekedési modelljük sikere kizárólag erre épült. Izland folyó fizetési mérlegének hiánya 2003 és 2006 között öt százalékról húsz százalékra nőtt. Eközben a tőzsdei forgalom 2001 és 2007 között a kilencszeresére bővült. A Landsbanki, a Kaupthing és a Glitnir sokkal nagyobb összegekben utazott, mint amennyit az Izlandi Központi Bank a „bankrendszer végső hitelezőjeként” (lender of last resort) biztosítani tudott. Elsősorban azért, mert a tartozásaik ténylegesek voltak, de a kintlevőségeik jelentős része viszont kétesnek minősült, s ráadásul mind a tartozásaik, mind a kintlevőségeik többségét külföldi valutában vezették. 2006 februárjában a Fitch a szigetország gazdasági kilátásait stabilról negatívra változtatta. A leminősítés okozta visszaesés később a 2006-os miniválságként vonult be a szakirodalomba. A korona árfolyama zuhanórepülésbe kezdett, a bankok külföldi valutában elszámolt adósságának értéke megnőtt, így ennek az adósságnak a finanszírozhatósága központi problémává vált. A tőzsdeárfolyam esett, az üzleti csődök száma megugrott. A koppenhágai Danske Bank Izlandot „gejzírgazdaságként” írta le, amely éppen robbanás előtt áll.[4] Az IMF 2006 májusában igen borúlátó jelentést készített a kormány számára, de a közvélemény elé tárt változatot tompították. Míg a bizalmas jelentésben Izland egyensúlyi zavarait még „megdöbbentően súlyosnak” írták le, a nyilvánosságra hozott jelentésben már csak „jelentős” szerepelt. Az izlandi bankárok és politikusok igen szűk látókörűen léptek át a 2006-os miniválságon. Az Izlandi Központi Bank hitelt vett fel a valutatartalékok megduplázására, míg a Kereskedelmi Kamara – amelyet természetesen a régi haverok, illetve a Landsbanki, a Kaupthing és a Glitnir delegáltjai vezettek – PR-kampánnyal válaszolt. 135 ezer dollárt fizettek Frederic Mishkin amerikai pénzügyi közgazdásznak, aki cserébe a nevét adta egy, az izlandi bankok stabilitását bizonygató jelentéshez, amelyet egyébként szinte teljes egészében egy izlandi közgazdász írt. 58 ezer dollárt fizettek Richard Portesnek, a London Business School közgazdászának, hogy egy hosszú elemzésben ugyanezt állítsa, a szerző lényegében itt is egy izlandi közgazdász volt. Arthur Laffer, a kínálatoldali közgazdaságtan ismert képviselője 2007-ben azzal nyugtatta az izlandi üzleti köröket, hogy a nagy külkereskedelmi deficittel és hatalmas kül50
földi eladósodottsággal járó gyors gazdasági növekedés a siker jele: „Izlandnak modellként kell szolgálnia a világ számára.”[5] A bankok eszközállománya ekkor az izlandi GDP mintegy nyolcszorosára rúgott. A 2007. májusi választások nyomán a Szociáldemokrata Szövetség belépett a még mindig domináns Függetlenségi Párt vezette koalíciós kormányba. Számos támogatójuk megrökönyödésére a szociáldemokraták – a választási kampányban elhangzott ígéretüket megszegve – rábólintottak a pénzügyi szektor további terjeszkedésére. Bár a Landsbanki, a Kaupthing és a Glitnir átvészelték a 2006-os miniválságot, egyre nehezebben tudták az eszközvásárláshoz és a többnyire külföldi valutában felvett hitelek törlesztéséhez szükséges forrásokat előteremteni. A bankok a megoldásra két módszert eszeltek ki. Az egyik a Landsbanki által bevezetett Icesave volt, amely webalapú szolgáltatásként magasabb betéti kamatokat kínált a kisbefektetőknek, mint a nagybankok. Az online bank először 2006 októberében kezdte meg a működését Nagy-Britanniában, majd nyolc hónappal később már Hollandiában is betéteket gyűjtött. A kedvező befektetéseket vizsgáló-összehasonlító ún. „best-buy” oldalakon keresztül rengeteg ügyfél érte el az Icesave portálját, s helyezte el a megtakarításait a bankban. A Cambridge-i Egyetem, a Nagy-Londoni Rendőrhatóság, de még a közpénzek elköltését felügyelő Ellenőrző Bizottság is több tízmillió fontot rakott be az Icesave-be sokszázezer egyéni befektetőhöz hasonlóan. (Csak Nagy-Britanniában 300 ezer Icasave-betétesről van szó.) A Landsbanki dolgozói alig hittek a szemüknek, amikor a képernyőkön feltűnő számokat meglátták. A beáramló források lehetővé tették a hitelek visszafizetését, s még több értékpapír vásárlását. Mivel az Icesave-t jogilag fiókként és nem leányvállalatként jegyezték be, alapvetően nem a fogadó ország, hanem az izlandi hatóságok felügyelték a működését. Azt azonban senki sem verte nagydobra, hogy az izlandi bankfelügyeletnek a telefonos kisasszonyokkal együtt összesen negyvenöt alkalmazottja volt, s közülük sokan éppen valamelyik izlandi bankban próbaidejüket töltik, és már nem is jönnek vissza a felügyelethez. Különösebben azért sem aggódott senki, hogy az Európai Gazdasági Térség betétbiztosítási rendszere egyértelműen kimondta, hogy az izlandi lakosságnak, háromszázhúszezer főnek kell helytállnia és kifizetnie a külföldi betéteseket bankcsőd esetén. Az izlandi bankok másik újítása a forrásgyűjtési problémák megoldására „szerelmeslevél” néven vált ismertté. A teljesen újszerű módszer segítségével anélkül jutot-
tak likvid tőkéhez, hogy közben valós eszközöket ajánlottak volna fedezetként. Mivel az Izlandi Központi Bank hitelezési lehetőségei kimerültek, a három nagybank kötvényeket adott el a kisebb regionális bankoknak. A regionális bankok a kötvényeket elhelyezték a Központi Bankban, amely után minden egyéb fedezet nélkül hitelt kaptak, majd a kapott hitelt kölcsönadták a három nagybank valamelyikének. A kötvényeket hamarosan kereskedelmi szerelmesleveleknek kezdték csúfolni, hiszen nem voltak többek holmi ígéretnél. A bankok ezután nemzetközivé tették a folyamatot. Mivel a mérlegeik alapján igen erősnek tűntek, a három nagybank leányvállalatokat alapíthatott Luxemburgban, s az új cégek is vettek a szerelmeslevelekből. A leányvállalatok ezeket eladták a Luxemburgi Központi Banknak és az Európai Központi Banknak (vagy hitelfedezetként használták fel őket), majd a vételárat (vagy a kapott hitelt) visszapumpálták az izlandi anyabankokhoz, vagy felhasználták a saját céljaikra. 2008 februárja és áprilisa között a Landsbanki, a Kaupthing és a Glitnir 2,5 milliárd euró hitelt vett fel a Luxemburgi Központi Banktól, majd június végéig még kétmilliárdot. Természetesen a bankok közötti szoros kapcsolat miatt egyik központi bank – tehát az izlandi, a luxemburgi és az európai – sem fogadhatta volna el egy izlandi bank kötvényét fedezetként egy másik banknak nyújtott hitelhez. Azonban feltűnő módon egy amerikai hitelminősítő intézet a Glitnir kötvényeire AAA-minősítést adott, magasabbat, mint magának Izlandnak. Az izlandi bankok a Lehmann Brothers csődje után két héttel omlottak össze. Szeptember 29-én a Glitnir segítséget kért az Oddsson vezette Központi Banktól súlyos likviditási problémái kezeléséhez. A bizalom helyreállítása érdekében Oddsson utasította a Központi Bankot, hogy 75 százalékos árfolyamon vásárolják fel a Glitnir részvényeit. A lépés azonban nem segített a Glitniren, viszont aláásta az országba vetett bizalmat. Izlandot leminősítették, s visszavonták a Landsbanki és a Kaupthing hitelkereteit. Az Icesave-et valósággal megrohamozták a betétesek. Mivel az összeomlás egyre gyorsabbá vált, Oddsson a korona árfolyamát 2008. október 7-én a válság előttihez közeli árfolyamon egy több valutából álló valutakosárhoz rögzítette. A valutaárfolyam már erősen bukdácsolt, a devizatartalékok kimerültek, de a néhány óráig életben tartott mesterséges árfolyamon még sokaknak sikerült kimenekíteni nemzetközi kikötőkbe izlandi koronában lévő vagyonukat. Valószínűleg ez volt a gazdaságtörténet legrövidebb ideig érvényes rögzített árfolyama, de ahhoz bőven elég volt, hogy a jól informált haverok sokkal kedvezőbb árfolyamon váltsák át a koroJÓ HA FIGYELÜNK!
nájukat, mint később a többiek. A források szerint néhány óra alatt valutamilliárdokat váltottak át. Ezután a korona elúszott, majd elsüllyedt, mint egy nehéz kő. Október 8-án Gordon Brown az Új Munkáspárt terroristaellenes törvényei alapján „izomból” zárolta a Landsbanki kintlevőségeit az Egyesült Királyságban. A tőzsde, a bankkötvények, a lakásárak és az átlagpolgárok jövedelme szabadesésbe kezdett Izlandon. A kormány is felrobban Az IMF a válságkezelési program kidolgozására 2008 októberében érkezett Reykjavíkba. Az 1976-os brit válság óta először kért tőlük egy fejlett állam pénzügyi mentőövet. A pénzügyi szervezet 2,1 milliárd dollár feltételes hitelt kínált fel a korona stabilizálására, s támogatta a brit és a holland kormány követelését, akik az európai betétbiztosítási rendszerre hivatkozva már eldöntötték, hogy kárpótolják polgáraikat. A kifosztott Icesave-betétek mértékéig Izland lakosságának a brit és a holland kormánnyal szemben támadt fizetési kötelezettsége. Izland többnyire békés és fogyasztásorientált népe dühös és hisztérikus tüntetéssorozatba kezdett elsősorban Haarde, Oddsson és függetlenségi párti cimborái JÓ HA FIGYELÜNK!
ellen, de kijutott a szidalmakból Gísladottir szociáldemokrata külügyminiszternek is. A fagyos vasárnap délutánokon mindenféle korú emberek ezrei gyülekeztek Reykjavík főterén. A tiltakozók egymásba karolva körbevették az izlandi parlamentet a kormány lemondását követelve, s eközben joghurttal és gyümölccsel dobálták az épületet. A függetlenségi párti–szociáldemokrata koalíció végül 2009 januárjában lemondott. E sorok írásakor az izlandi az egyetlen kormány a világon, amely a globális pénzügyi válság miatt lépett le a színről. Izland egyben az egyetlen ország, amely politikailag egyértelműen a 2008. őszi események miatt sodródott balra. A Függetlenségi Párt renoméja erősen megkopott, s a közvélemény-kutatásokban mind a Szociáldemokrata Szövetség, mind az új erőre kapott Baloldali-Zöld Mozgalom megelőzte. 2009 januárjában szociáldemokrata–baloldali-zöld átmeneti kormány alakult az áprilisi választásokig. A választásokon a Függetlenségi Párt a minden tekintetben neki kedvező választási rendszer ellenére csak 16 helyet szerzett, ami 1929-es megalakulása óta a leggyengébb eredmény. A szociáldemokrata–baloldali-zöld kormány rögtön a megalakulása után óriási nyomással találta szembe magát: a brit és a
holland kormány az eltűnt Icesave-betétek visszafizetését követelte, még az IMF-hitel egy részét is visszatartották addig, amíg a kormány bele nem egyezik a brit és a holland feltételekbe. Az új kormány ráadásul megosztott volt a teljes jogú európai uniós és Eurózóna-tagság kérdésében, a csatlakozást leginkább a szociáldemokraták támogatták. Hosszas tárgyalások után a kormány 2009 októberében a parlament elé tárta az Icesave-betétekről elfogadott megállapodás részleteit: Izlandnak 2016 és 2023 között 5,5 milliárd eurót – az éves GDP 50 százalékát – kellett volna befizetnie a brit és a holland kincstárba. A Baloldali-Zöld Mozgalomban óriási vita kerekedett. Az egészségügyi miniszter lemondott, öt képviselő pedig nem volt hajlandó megszavazni a kormány előterjesztését. A törvényt 2009. december 30-án – az ország tiltakozása ellenére – átpréselték a parlamenten. Egy héttel később – 2010. január 5-én – Grímsson elnök bejelentette, hogy az izlandi lakosság ellenérzései miatt nem írja alá a törvényt. A 2010. márciusi népszavazáson az izlandi választók 93 százaléka elutasította az Icesave-megállapodást. A támogató szavazatok aránya csupán 2 százalék volt, s még a baloldali kormánypártok vezetői is tartózkod51
Romák és cigányok George F. Hemingway: A cigánygyerekeket iskoláztatni kell. Mit értek ez alatt? Azt, hogy minden roma gyerek legalább az általános iskolát végezze el, és azt is, hogy a gyerekek többsége az általános iskola után valamilyen szakmát tanuljon. Természetesen a legtehetségesebb gyerekek előtt meg kell nyitni a főiskolai továbbtanulás lehetőségét is. Nagyszerű gondolatok, de ebből az utolsó húsz évben semmi nem valósult meg. Az elmúlt évtizedek fiaskójának két oka van. Az egyik az iskolákhoz való hozzáférés, a másik, hogy a roma szülők, ellentétben a többségi társadalom családjaival, egyszerűen nem járatják a gyerekeket iskolába. tak. A 2010. májusi reykjavíki önkormányzati választáson a szociáldemokraták csak 19 százalékot kaptak és a város polgármesterének egy komikus színészt választottak meg. 2010 októberében a tüntetések újra kezdődnek, a kormány elfogadja egy alkotmányozó gyűlés összehívásának tervét, amit viszont a Legfelsőbb Bíróság vet el. A 2011. áprilisi népszavazáson az Icesave-be befagyott négymilliárd dollár (közel 2,7 milliárd euró) követelés megfizetésére mondtak nemet az izlandiak. Ennek várható következményeként a Reykjavík kontra London és La Haye közötti meccset jogi útra terelik és játsszák majd tovább. Ideiglenes végjáték A közkiadások nagyobb lefaragását 2011-re halasztották, ezért a gazdaság lélegzetvételnyi szünethez jutott. Az eddigi adatok szerint Izland kisebb GDP-visszaesést szenvedett, és a munkanélküliség is kisebb mértékben nőtt, mint a közkiadások drasztikus lefaragását választó Írországban, Észtországban vagy Lettországban. A munkanélküliség a 2006-os két százalékhoz képest 2009 eleje óta hét és kilenc százalék között ingadozik, ami nem különösebben súlyos. Ugyanakkor 1889 óta még soha ennyi európai, elsősorban lengyel vendégmunkás nem döntött úgy, hogy elhagyja Izlandot. A szociáldemokrata–baloldali-zöld kormány 2011-re drasztikus megszorításokat jelentett be. A helyi önkormányzatok fejlesztési forrásai teljesen kimerültek. A kór52
házak és az iskolák csökkentik a béreket és megkezdték az alkalmazottak elbocsátását. A lakóingatlanok árverezésére kiszabott moratórium 2010 végén lejárt. A 2008 végén a függetlenségi párti–szociáldemokrata koalíció döntése alapján korlátlan összegű betétbiztosítást állapítottak meg az izlandi lakosok számára. Ez a döntés szépen mutatja a pénzügyi elit meghatározó befolyását az ország gazdasági döntéseire. Ha ötmillió koronánál húzta volna meg a határt – amely nagyjából 50 ezer eurót jelent –, a betétek 95 százalékát úgy is megóvta volna. A korlátlan betétgaranciából kizárólag a leggazdagabbak profitáltak, akik most a közkiadások további lefaragását követelik. Beláthatatlan következményekkel jár, hogy a teljes kártalanítás adóbevételekből történik. A döntés ugyanis megnyitotta az utat a külföldi követelések előtt, hogy a kormány a külföldi polgárok elveszett izlandi betéteiért is teljes kárpótlást nyújtson, ellenkező esetben megsértenék az európai jogszabályok külföldi állampolgárok elleni diszkriminációt tiltó passzusait. Ha a 2008-as válsággal megkoronázott csődtömegtől eltekintenénk, az Icesave önmagában is megoldhatatlan feladat elé állítaná a kormányt, a parlamentet és az izlandi népet. Azt gondolnánk, hogy az ország kis méretei miatt az izlandi kormány trükkjei a válság elmismásolására könnyebben napvilágra kerülnek, és jóval előbb ki kellett volna derülnie a kormánypolitika tarthatatlanságának, de épp az ellenkezője igaz. David
Oddsson nagyon hamar az információ privatizálása és visszafogása mellett döntött. Az Izlandi Közgazdasági Kutatóintézet ismert volt független elemzéseiről. Bár az intézet a miniszterelnöki hivatal alá tartozott, a kormányzat számára kellemetlen elemzéseket közölt, s azt állította, hogy a gazdasági vezetés megbolondult. Oddsson 2002-ben bezáratta az intézetet, és utána a kormány inkább maguktól a bankoktól rendelte meg a gazdasági elemzéseket. A közérdekű adatok megbízhatóságáért felelős Izlandi Statisztikai Hivatal alig mert foglalkozni a jövedelmi és jóléti egyenlőtlenségek terén tapasztalt negatív tendenciákkal. Az Izlandi Egyetem is megroppant a rá nehezedő nyomás alatt, s önfinanszírozóvá tette a Közgazdasági és Társadalomtudományi Kutatóintézetét. Ez lényegében azt jelentette, hogy az intézet működése kizárólag az üzleti megbízásoktól függött. A változás meghozta gyümölcsét: az intézet ezután nagyobb lélegzetű, kritikus elemzéseket egyáltalán nem közölt. (Hasonló példákat természetesen bárhol találhatunk.) Eközben a Transparency International korrupciós indexe szerint az újzélandi és a finn mellett az izlandi közszféra volt a legkevésbé korrupt a világon! Egy másik meglepő jelenséget is megfigyelhettünk. Az izlandi buborék növekedését kezdetben erősen kritikus hangok kísérték, főleg a Központi Bank hozott nyilvánosságra ilyen elemzéseket. Azonban 2007-re és 2008-ra, amikor a válság már igazán akuttá vált, a jelentések hangneme – az JÓ HA FIGYELÜNK!
IMF-elemzéseké is – sokkal visszafogottabbá vált. Úgy tűnik, hogy a hivatalos pénzügyi szervezetek, a bankok és a politikusok is, látszólag egy hallgatólagos megegyezés mentén úgy ítélték meg, hogy a helyzet annyira drámai, hogy jobb nem is beszélni róla, nehogy a betétesek megrohamozzák a bankokat, mert ezt mindenképpen el akarták kerülni. A rossz híreket visszatartották, s akik ilyeneket közöltek, azokat rémhírkeltés vagy hozzá nem értés miatt félreállították. 2010 októberében a parlament úgy döntött, hogy vádat emel Haarde egykori miniszterelnök ellen kormányzati kötelességeinek megszegéséért. A pénzügyi államtitkárt – aki korábban szintén a Lokomotív csoport tagja volt – két év börtönre ítélték, mivel a belső információkat személyes haszonszerzésre használta fel. 2008 szeptemberében ugyanis néhány nappal az után adta el Landsbanki-részvényeit, hogy Alistair Darling brit pénzügyminiszterrel tárgyalt a bank helyzetéről. Oddssont nem vonták felelősségre, sőt 2009 szeptemberében a Morgunbladid vezető reykjavíki újság főszerkesztői pozíciójával jutalmazták meg, ennél fogva rendszeresen ír a válságról. Mint ahogy az egyik elemző megjegyezte: nagyjából olyan ez, mintha Nixont a Watergate-botrány után kinevezték volna a Washington Post szerkesztőjévé.[6] Fordította: Tóth Zsolt Forrás: Izlandi tanulságok Nemzeti InternetFigyelő JÓ HA FIGYELÜNK!
Jog és/vagy kötelesség Kedves Fidesz Frakció! Hivatkozással a mellékelt EU Hírlevélre, teljesen egyetértek Járóka Lívia jelentésében foglaltakkal: európai szinten kell foglalkozni a roma helyzettel, s megadni nekik a munkához, lakhatáshoz, egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz való jogokat. Ezt halljuk idestova már vagy 60 éve! De vajon ki foglalkozik a másik oldallal? Azaz azzal, ami a romák részéről közreműködés lehetne a fenti célok eléréséhez? Nevezetesen: járjanak iskolába, hogy elég képzettek legyenek az állásokhoz ISKOLA KÖTELEZETTSÉG (mert hogy a mi gyerekeink járnak iskolába, azaz MEGVAN A JOGUK az iskolába járáshoz, s ezt a jogukat gyakorolják is! Így válik egy jog kötelességgé!) Akarjanak dolgozni, s amíg a képzettségük alacsony, fogadják el a kevésbé rangos munkát is, de mindenképpen dolgozzanak MUNKA KÖTELEZETTSÉG (mert hogy mi dolgozunk, MEGVAN A JOGUNK a munkához, s így válik egy jog kötelességgé!) Ha ez a kettő megvan, akkor máris megoldódik a további két jog: a) tud lakást fizetni (albérletet legalább is) b) egészségügyi ellátása is lesz, hiszen a munkaadó és ő maga is fizet TB-járulékot. De hogy nekik is közreműködni kell, az egészen biztos, s én ezt az oldalt hiányolom MINDEN tanulmányból és jelentésből! Úgy nem megy, hogy az állam, a lakosság erejét megfeszítve mindent megtesz, helyettük is fizeti az adókat, Tb járulékokat, ők meg nem hajlandók dolgozni, nem küldik a gyerekeiket iskolába, a kapott lakásokat is tönkreteszik stb. – persze, mindig tisztelet a kivételnek –, mert vannak hála Istennek olyan roma családok is, én magam is ismerek néhányat. Valahogy ezt úgy kellene fogalmazni, hogy a jogok, megszerzéséhez megteremtik az európai államok azt a rendszert, amelyben ezeket a családokat feltérképezik, megkeresik, felajánlják a munkát, a lakást, az iskolát. (a részleteket ki lehet dolgozni, hogy hogyan is működjön, ezt a hozzáértők nyilván ki tudják dolgozni) S aki elfogadja, az máris integrálódott, aki pedig nem, az elgondolkodhat azon, hogy vajon hol akar élni? A Holdon? Mert a Földön munka-alapú társadalmak működnek egyelőre még! egyébként nagyon komoly társadalmi oktatás is szükségeltetne a számukra, mert nálunk különösen nem tudják az évtizedek óta megoldás helyett kivételezések miatt, hogyan is működik egy egészséges társadalom, hogyan élnek egymás mellett tisztességben és békében különböző népek akár egy országon belül is! Nekem mindig feltűnt, hogy soha senki nem kérdezett még ránk vonatkozóan vissza, hogy és az örményekkel miért nincs ennyi baj? Vagy a svábokkal miért nincs ennyi baj? Mert hogy nálunk rengeteg kisebbség van jelen, s senkivel sincs baj. hát akkor talán mégis csak a roma emberekkel lehet a baj, nem az állammal... ezt a kérdést is meg kellene a romákkal vitatni, s nyiltan megkérdezni, hogy miért csak őket „üldözik”? Milyen érdekes, hogy aki dolgozik, gyerekeit iskolába járatja szépen beilleszkedett az országunkba, azokat nem üldözi senki sem. Nem esetleg mégis a társadalmi igazságosság ütközik itt ki? Mert az emberek nagyon megérzik az igazságtalanságokat: most azt látjuk, hogy mi dolgozunk, helyettük is, adót fizetünk, helyettük is, TB-t fizetünk, helyettük is – amiből egyébként nyilván ők is kapnak orvosi ellátást – , s ez nem tetszik nekünk. Vissza kell fordítani: mi lenne, ha ők dolgoznának, mi meg éldegélnénk az általuk befizetett adókból... Az én elvem mindig az, ahogy már említettem: az érintettség mindent megváltoztat! Ha ők válnak érintetté íly módon, egészen másképp látnák a dolgot... szóval szerintem inkább így kellene ezt megfogni. A végén nem kezdhetjük, végig kell járni a folyamatot, s máris 60 év késésben vagyunk minimum... Itt senki sem rasszista meg fasiszta, csak ha már állandóan az egyenlőséget hangoztatjuk (ami egyébként több minden miatt nincs a világban), akkor szeretjük, ha más is munkával keresi meg a betevőre valót. Ennyire egyszerű a világ, valahogy ezt az egyszerűséget kellene leképezni a társadalmakra és működne minden, nem kellene mindent megideológizálni... aztán azok útvesztőiben eltévelyedni.... Köszönöm a figyelmet. Üdv. Á. Bori 53
Ezer „csaptól” vérzünk – avagy bizalom a Kékfrankban! –
Az alulról építkező társadalom sikerrel kecsegtető kezdeményezéseivel szembeni bizalmatlanság keltése – inkább rombolásnak tűnik. Támadják a helyi utalványpénzt, a Kékfrankot. Hamis a kékfrankkal kapcsolatos biztonságérzet – olvassuk a Nemzeti Bank aggodalmát – mert a használót nem védi jogszabály, nem tudni, ki felel a fedezetet kezelő pénzintézet csődjéért, vagy az utalvány hamisításáért? „Valóban, ki felel a hamisításért? – mármint a hamis állításokért, a tudatos lejárató kampányért? – teszik fel a kérdést a Kékfrank alapítói. 54
„Az MNB illetékeseinek tudniuk kell, hogy az összes kékfrank címlet, még az 500 forintos is, hamisítás elleni védelme azonos a 20 000 forintos bankjegy védelmével – hiszen a kékfrankot az MNB Pénzjegynyomdája gyártotta!” A Gondola olvasóit 2009. szeptember 30-án tájékoztattuk részletesen az alulról építkező társadalom hazai példájáról, a helyi utalványpénzt kibocsátó HA-MI Összefogunk Európai Szövetkezet soproni megalakulásáról. Azóta megszületett a Kékfrank. Él és virul. Az utalvány-jegyeken híres emberek portréi sorakoznak.
Mindannyian Sopronhoz és vidékéhez kötődtek, így Liszt Ferenc és Joseph Haydn; az egykori legendás soproni polgármester és városbíró, ötvös mester és író Lackner Kristóf; a hazai botanika és vegyészet úttörője, Kitaibel Pál; a magyar kiegyezést elősegítő horvátországi bán Pejacsevich László, valamint Esterházy Pál portréi nemesítik a papírpénz-formájú utalványt. A kékfrank elfogadó-helyinek száma a 2010-es kibocsátás óta Sopron városban és környékén több százra nőtt. Tegyük hozzá, hogy minden hazai és külföldi, közvetlen és közvetett kényszerítő erő nélkül. Egyetlen erő, a felismerés ereje okán. JÓ HA FIGYELÜNK!
A Hűség Városa és vonzáskörzete magyar, német és horvát ajkú polgárainak szánt Kékfrank-Blau Frank-Plavi Franek elfogadói és használói ezzel azt is kifejezik, hogy minél inkább urai kívánnak lenni saját sorsuknak. Ha válság van, válságkezelő stratégiák szükségeltetnek. Már korábban megírtuk: a helyi utalvány-pénz nem megváltás, de olyan eszköz, szerszám, amelynek a fogója nem idegen érdekcsoportok kezében, de a magunkéban van. Dán, német, angol és svájci példák bizonyítják e megoldás életképességét. A kantonok országban az 1929-33-as gazdasági világválsághatására hozták létre a szövetkező polgárok, vállalkozók a magyar szemnek és fülnek szinte követhetetlen – Wirtschaftringgenossenschaft – nevű társulásukat. A svájci Szövetség bizonyított. Az ottani gazdasági társaság 1934-ben kezdte kibocsátani utalvány-pénzét. E „helyi pénz” olyan komoly szerepet játszott a gazdaság fellendítésében, hogy ma már országszerte hatvanezer (!) kis- és középvállalkozás használja. Mind többfelé vélik, hogy a jelenlegi világgazdasági válság hozhatja meg a pénzhelyettesítő rendszerek reneszánszát. Miért? Mert az utalvány használatával a piacon növekszik a szabad csereeszközök mennyisége; mert a szövetkezeti-tag vállalkozók egymástól kölcsönösen elfogadják az utalvánnyal – Sopron esetében a Kékfrank-kal - való fizetést, ami erősíti az összefogást, növeli az egymás irántibizalmat - és éppen a körbetartozások és csődök korában! Mindez élénkíti a gazdasági életet, enyhíti a válságot. A Kékfrank, amely teljes mértékben rendelkezik fedezettel, nem kamatozik. Így nem is áll használói érdekében annak felhalmozása. Éppen a visszaforgatásban érdekeltek. A gyorsabban forgó „helyi pénz” jó esél�lyel dinamizálhatja a térség gazdasági életét. Mindebben kételkedik a MNB-nek az Index-ben is megszólaltatott illetékese. A kibocsátó csődjétől félti az elfogadókat. A Ha-Mi Összefogunk Európai Szövetkezet iránt tapasztalható bizalomnövekedést kérdőjelezi meg. Ezzel az egyik legstabilabb honi pénzintézet, az utalvány fedezetét kezelő és a Kékfrankot kibocsátó Rajka és Vidéke Takarékszövetkezet iránti bizalmat is gyengíti. Egyébként a Rajka és vidéke Takarékszövetkezet hazai ellenőrzés alatt áll (PSZÁF),és ráadásul 100%-os magyar tulajdonban van. Bankcsőd?! Ki felel a fedezetet kezelő bankcsődért? „Ezt a kérdést bármely bank esetében fel kellene vetni!” – válaszolják az utalványpénz kibocsátói. JÓ HA FIGYELÜNK!
Felhívják figyelmünket, hogy az elmúlt év során nem a Kékfrank miatt kellett bankmentésre felvenni az adófizetők terhére a hatalmas európai uniós és IMF hitel. Sajátos, hogy éppen a letétet kezelő takarékszövetkezetet nem kellett menteni. Ők saját védelmi rendszerrel rendelkeznek. A helyi pénzek forgalma csekély – állapítja meg lekicsinylően az MNB. Az öntudatosodó magyar állampolgárt elgondolkoztatja: ha esetünkben a szövetkezet, a Kékfrank súlya olyan csekély, akkor miért zavarja a MNB illetékeseit az iránta valóbizalomnövekedés?! Elgondolkoztatja az a „közismert” tény is, hogy miközben lekicsinylik az ilyen utalványok forgalmát, a MNB alkalmazottjai is utalványban veszik fel fizetésük egy részét. „Húsz éve – hangsúlyozzák a szakértőkutalványt használnak a közalkalmazottak, a bankárok, a vállalatok alkalmazottai adó- és járulékkedvezmény élvezetére évi 150-500 milliárd forint forgalommal, a vételi és visszaváltási oldalon egyaránt 2-5 százalékos jutalékkal. Így nemcsak adó- és társadalombiztosítási hiány képződik, de az utalványt kibocsátó három francia cég tízmilliárdos évi jövedelmet élvez, illetve utal külföldre. Mindez – állapítják meg - cseppet sem zavarja az MNB-t, csak az, ha egy városi közösség 0,25%-os jutalékkal néhányszor tízmillió forint forgalommal utalványt használ”. Joggal kifogásolható, hogy miközben a MNB kritikus szakemberei élvezettel ebédeltek a francia utalványuk felhasználásával, majd visszatérnek íróasztalukhoz, és elkezdik/folytatják a hazai és helyi kezdeményezések csepülését. Akár ez a szándékuk, akár nem, óhatatlanul az a látszat keletkezik, hogy azok érdekeit védik, akik eddig „cafeteria-utalvány piac” működtetésének a haszonélvezői voltak, s akik így meg nem szolgált forgalmi jutalékoktól és olcsó forrásoktól esnek el. Álljon itt néhány számmal alátámasztott tény a tisztánlátás erősítésére! Jelenleg évente közel 50 milliárd Ft-ra tehető cafeteria haszon folyik ki az országból. Miért nem a magyar államot gazdagítja ez az évről évre megújuló forrás?! A franciák az utalvány beváltóitól 2-6%ot vonnak le. A multiktól ( CBA, Tesco, Spar stb.) 2 %-ot, a hazai kicsiktől pedig 5-6%-ot. Ugyanakkor a Kékfrank forintra történő visszaváltása csupán 0,25%-ért történik.
„Ha a MNB illetékesei a magyar polgárokat óvják a kibocsátó szövetkezetünk ellehetetlenülésétől, vagy éppen csalárd magatartásától – teszik fel a kérdést a soproniak – akkor miért nem tartanak a francia tulajdonosok csalárd (vissza nem fizető) magatartásától?!” A pécsi vízművek és vízárak meglehetősen kérdéses francia tulajdonú kezelése éppen ez irányú óvatosságra int bennünket, magyarokat. Eleddig magyar állampolgárok a Magyar Nemzeti Bank vezetői is. Milyen oknál fogva nem velük, hanem csupán velünk szemben nyilvánult meg a bizalom hiány?! A bizalom – társadalmi tőke. Méltán hangsúlyozza ezt a Bizalom c. könyvében Francis Fukuyama amerikai társadalomtudós. A sikeres rendszerek mindegyikében jelentős szerepet játszanak az olyan „irracionális” értékek, mint a vallás, az erkölcs, a család. E gazdasági csodát produkáló országokban a csupán racionális választásokkal élő neoliberális közgazdaságtan csak korlátozottan érvényesül. A társadalmi tőke magas szintjének megteremtése és megőrzése – létkérdés. Az alulról építkező társadalom sikerrel kecsegtető kezdeményezéseivel szembeni bizalmatlanság keltése – inkább rombolásnak tűnik. Erre már a reformkor tisztán látói is rájöttek. A reformkor politikusainak igen korlátozott lehetőségeik voltak a magyar gazdaságitársadalmi érdekek szolgálatára, mivel Bécs még a gazdaságpolitika (pl. a vámügyek) alakításába és irányításába sem engedett beleszólást a magyar országgyűlésnek. A reformellenzék ezért a társadalmi mozgalmaktól, szervezkedésektől remélhette a fejlődő hazai ipar eredményes támogatását. Válaszuk a Védegylet 1844-es megalapítása volt a magyar áruk védelmére, a nemzeti ipar fejlesztésére. Kossuth már 1842-ben a Statusgazdasági tájékozódás című cikkében kifejtette, miként az „egyes embernek szüksége van az erősb elleni ótalomra, s csak ép ezáltal lesz szabaddá, ép úgy a gyöngébb - azaz nemzetgazdasági szempontból szólva - fejletlenebb nemzetnek is ótalomra van az erősb ellen szüksége, különben közöttük az úgynevezett kereskedési szabadság olly forma lesz, minő van a boros hordó s a pincér között, aki azt szabadon csapra üti.” A soproniak értettek a szóból. A felismerés ereje okán saját sorsuk urai akarnak lenni. Nem kívánnak „boros hordókként” idegen érdekek „pincérei”-től megcsapoltatni akkor, amikor úgyis ezer „csaptól” vérzünk! - szil - gondola.hu 55
Kutyából nem lesz szalonna Ki ne emlékezne a középkorúak és az idősebbek közül az ún. rendszerváltás utáni első parlamenti ciklus néhány elfelejthetetlen üléstermi mozzanatára? 1990. június 4-én Szabad György, az Országgyűlés MDF-es elnöke azzal fordult a képviselőkhöz, hogy „A mai napon emlékezzünk meg a számunkra oly tragikus trianoni béke 70. évfordulójáról egyperces néma felállással. Kérem képviselőtársaimat, álljunk fel!”, mire a Fidesz-frakció testületileg kivonult. Vagy arra, amikor a jelenlegi miniszterelnök és akkori – sőt, jelenlegi – vezértársai „Csuhások térdre, imához, cápalátogatás!” bekiabálással zavarták KDNP-s (jelenleg maguk mellé csatolt) képviselőtársaik felszólalásait. Mindezek annak kapcsán jutottak eszembe, hogy az SZDSZ ifjúsági tagozatából sarjadt FIDESZ liberális szemléletmódja sok-sok kanyar, forduló és vedlés után újra felszínre tört, azaz ismét láthatóvá váltak az eddig gondosan titkolt gyökerek. Az – ügyetlenül leplezett – iskolai képzés módszeres elsorvasztásáról beszélek, amely már országos szintre emelkedett. Minden napra jut egy-egy hír iskolabezárásról, intézmény összevonásról, pedagógus elbocsátásról, tanítási szünet kényszerű elrendeléséről, iskolabuszok járatmegszűnéséről. A tudásalapú társadalom megvalósításáról papolnak kormányszinten (hozzáteszem, előbb az erkölcsalapúval kellene kezdeni), miközben a romló gazdasági körülményekre, az önkormányzatok pénzügyi helyzetére hivatkozva jutnak egyre kevesebb tudáshoz a fiatalok. Itt a lényeg. Gazdasági megfontolások tárgyává merik tenni egy iskola megmaradásának kérdését. Felháborító, mert vannak mérlegelhetetlen dolgok egy ember és a társadalom számára: ilyen az egészség, a tudás és a lét-, illetve vagyonbiztonság. Gondoljunk csak bele: nem az emberek lassú, de következetes elbutítása folyik nap, mint nap? Nem ezt a célt szolgálják a – gyarló – emberi lélekre ható TV műsorok és a reklá-
mok? Gondolkodni már nem képes, állandó vásárlási kényszerbe kergetett tömegek kitermelése a cél, akik ingatlanjaik elzálogosítása árán is hitelhez akarnak jutni csak azért, hogy valós igény nélküli szerzési vágyukat kielégíthessék. Ezt az embertípust követelik meg a globalista pénzügyi körök. Az okos, önmagát fenntartani képes, tenni akaró ember nemkívánatos személy még saját hazájában is, ezért inkább pénzt adnak neki, hogy kivágja szőlőültetvényét, őshonos gyümölcsfáit, a falvakból a városba űzik munkát keresni, a televíziók elé ültetik, nehogy sorstársaival oszthassa meg gondolatait, hátha ráébrednének megvezetettségükre. Az okos ember veszélyes is tud lenni, mert őt nem lehet négyévente egy korsó sörrel, vagy egy kulcstartóval megvásárolni. A tudáshoz tanulni kell: otthon a szülőktől, az iskolában a tanártól és a mindennapokban az élet tanítómesterétől. Otthon a szülő vagy nem csinál semmit, mert nincs munkája, ezzel rossz példát mutat a gyermeknek, vagy éppen gürcöl egész nap a fennmaradásért, ekkor az utca neveli a gyermeket. Az iskolában – a szegregációtól, mint a pestistől rettegve – nem merik a különböző képességű és identitású gyermekeket szétválasztani, így az ősi törvények szerint az okos tanulót húzzák le mély szintre. Ha egy iskolai osztályba nem harminc, hanem „csak” tizennyolc tanuló jut, máris gazdasági okokra hivatkozva összevonnak osztályokat, iskolákat, nehogy több idő jusson egy tanulóra a tanár részéről. Az oktatási tervekből lassan kiíródik a fizika, a kémia, a biológia, hadd higgye a gyerek, hogy a csirke testét nejlonzacskó borítja. Az utca pedig rossz pedagógus. A te levízió meg megöli a saját gondolatokat, a családi életet. Aki a több ezer részes sorozatokat nézi, már rég nem önnön családja életében vesz részt, hanem amelyiknek életét figyelemmel kíséri. Távirányítóval a kezében szabadnak érzi magát, mert maga dönthet 50-60 csatorna felett. Az
igaz, hogy mindegyikben ugyanarra a hitelre hívják fel a figyelmet, ugyanazt a puffadás gátlót etetnék meg vele, de még az ötszáz forintos letölthető csengőhangok is ugyanazok mindenhol. Ha meg szavazásra buzdítják SMS-en keresztül, az maga a mennyei öröm: emelt díjon olyan fontos dolgokba szólhat bele, mint hogy a meleg szereplőt, vagy éppen a szilikonos ajakpumpáltat láthassa a nagyérdemű a jövő héten. Eközben az iskolák kifestésére nincs pénz, a szülők adják az iskolai WC papírt, érettségi tétel lesz egy trágár celeb életének elemzése. A tanárok kiszolgáltatottak a fenntartó önkormányzatok mindenkori politikai kénye-kedvének, ezért inkább képviselők akarnak lenni – és lesznek is. Saját magukról döntenek a testületi ülésen, sőt, rajtuk keresztül egész tanári karokat tudnak sakkban tartani. Ők fogadják el azokat az oktatási terveket, melyek jelenkori megvalósításával Magyarországon nem lesz értelmes ember, a néhány kezelhetetlen, okos tanítvány külföldre menekül, itthon meg a globalista multik génkezelt tápjain felnevelkedik egy fejéből kinéző, hitelét nyögő, kiszolgáltatott, ember formájú rabszolga. Mindez nem vízió. Itt van már. A nagy szabadság szellemében. A határok nélküli EU jogharmonizációja jegyében. A liberális gyökerű FIDESZ kormányzása alatt. A gyermekvállalás támogatása dicséretes, azonban a gyermekek szellemének kalodában tartása bűn. Bezárt postahivatalokat is alig lehet újra megnyitni, egy patinás iskolát rangos tanári karával visszaállítani soha. Reményik Sándor is védelmébe vette a templomot és az iskolát, Klebelsberg Kunóra is csak felnézni lehet. A kormánytagok keressenek már új példaképeket maguknak! Bár kutyából nem lesz szalonna. Ébresztőt fújni talán már késő. Itt kármentesítés kell. Zakó László, országgyűlési képviselő
Majomtörténet Szeretném megosztani de-ja-voux érzésemet a Tisztelt Olvasóval, amelyik a reggel kerített hatalmába a TV mellett, amikor azt hallottam, hogy egy nagyon okos ember azt latolgatta, hogy ki lehetne ám még vetni egy kis plusz válságadót a magyar gyógyszeriparra. Elárulom: ez a hír, kapcsolódva a tegnaphoz, amely arról szólt, hogy önérzetes költségvetés-készítőing gőgösen vis�szautasították a Richter Gedeon Gyógyszergyár vezérigazgatójának, az őszintén 56
nemzeti elkötelezettségű, s mindazonáltal üzletemberként is sikeres és elismert vezérigazgaójának önként felajánlott plusz válság-adóját, amivel kapcsolatban egyetlen késére az volt, hogy azt a magyar egészségügy megmentésére, pontosabban az egésszégügyi dolgozók fizetésének rendezésére fordítsák. Nos, egyszer Indiában jártam, és egy fiatal tamil kutató barátom társaságában meglátogattam hajóval Bombay (mai neve: Mumbay) városából a közeli elephanta szi-
getet. Csodálatos szép hely vékonypénzű túristáknak. A sziget nevezetességeiről most nem beszélnék, inkább arról, hogy rendkívül sok ott a majom. Megszokták az embereket, nem nagyon törődnek velük. A pad egyik végén gyakran egy majom ül, a másikon egy turista. Olyan kedvesnek tűntek, hogy elhatároztam: kedveskedek nekik én is, és vettem egy zacskó édes kekszet. >> JÓ HA FIGYELÜNK!
Magyar termék? Van néhány magyarnak hitt márka, illetve gyártó, ami manapság egyáltalán NEM magyar termék. (Mert igazából nem is magyar...) Néhány ezekből a termékekből: –– Sió (a német Eckes-Granini csoport tulajdona) –– Sága (angol tulajdon) –– Globus konzervek (a cseh Hamé illetve a francia Bonduelle tulajdona) –– Globus ételízesít”ok (az angol, illetve holland Unilever tulajdona) –– Győri (az amerikai Kraft Foods vállalatcsoport tulajdona) –– Piros Pöttyös(a holland Friesland tulajdona) –– Boci csoki (a svájci Nestlé tulajdona és Csehországban készül!) –– Horváth Rozi (az osztrák Salinen tulajdona)
–– Kalifa (arab tulajdon) –– Vénusz (a francia Bunge csoport tulajdona) –– Milli Tej (a holland Friesland tulajdona) –– Pannontej (a francia Bongrain Csoport tulajdona) –– Medve, Karaván, Bakony és Tihany (Bongrain Csoport) –– Theodora (a svájci Nestlé tulajdona) –– Törley, Hungária, Walton pezsg”ok (a német Henkell tulajdona) –– BB bor és pezsgő (Henkell) –– Delikát8 (Unilever) –– Kotányi (az osztrák Kotányi GmbH tulajdona, a gyártás is Ausztriában zajlik) –– Baba (az Unilever tulajdona, Csehországban és Lengyelországban készül) –– Tomi (Henkel) –– Amodent (Unilever)
–– Koronás Cukor (az osztrák Agrana tulajdona, de a termékek egy része itt készül) –– Kaiser (a szlovák Penta csoport tulajdona) –– Debreceni, Csaba Hús, Szole Meat (Penta csoport) –– Sport (szelet), Kapucíner, Piros Mogyorós (az amerikai Kraft Foods tulajdona) –– Meg-folytatása köv. * (Ezek a márkák nemcsak, hogy külföldi kézben vannak, de a tulajdonosaik nagy többsége - néhánynál jeleztük is - nem itthon, hanem külhonban állítja, állítatja elő termékeit.) És még biztos jó pár kimaradt... Ez a lista a magyar-termekek.hu segítségével készült és kizárólag tájékoztatásul szolgál, hogy rajongóink a hazai munkaer
Közgazdász tanulmánya a devizaalapú hitelezés jogtalanságáról
A bankok tudatosan megtévesztették a hitelfelvevőket a devizaalapú hitelezéssel – állítja Makkos Albert közgazdász abban a tanulmányában, amelyet a Magyar Szociális Fórum tett közzé szerdán az mszfszk.hu honlapon. A Szociális Kerekasztal Hitelkárosultak megsegítésére alakult szakértői tanácsának tagjaként Makkos Albert a pénzügyi világban carry trade néven ismert konstrukciónak minősíti a magyarországi devizahitelezést. Ennek lényege, hogy egy alacsony kamatú devizában felvett hitelt magas kamatú országba helyeznek ki. Alkalmazásának feltétele, hogy ha az árfolyam csökkenni kezd, a hitelt azonnal vissza kell fizetni, nehogy elvigye a kamatnyereséget. Emiatt alapszabály, hogy a felvett kölcsönt nem szabad ingatlanba és tartós fogyasztási cikkbe fektetni, mert a részletben való törlesztés garantáltan veszteséget okoz a hitelfelvevőnek. Tekintettel arra, hogy a folyamat megértése egyetemi ismereteket feltételez, az átlag hitelfelvevő nem lehetett tisztában vele, a bankok pedig elmulasztották tájékoztatni róla szerződő feleiket. Makkos Albert ebből azt a következtetést vonja le, hogy a bankok tudatosan megtévesztették a hitelfelvevőket. Az árfolyammal kapcsolatban azt írja, a bankok tudták, hogy a svájci frank erősödni Gondoltam, hajítok nekik néhányat s úgy etetem őket, mint otthon a galambokat. Szűkszavú barátom csak annyit mondott: András ne tedd. Nem hallgattam rá. Ránéztem egy közeli kedves majom-kisasszonyra, aki visszanézett rám, és hajítottam neki egy kókuszos kekszet. Arra számítottam, hogy megeszi, és udvariasan várja a következőt. No, azzal nem is volt baj, hogy azonnal bekapta, viszont a szemében félreérthetetlen harag gyúlt, s határozott léptekkel közeledni kezdett. JÓ HA FIGYELÜNK!
fog a dollárhoz képest, emiatt pedig a forint árfolyama lényegesen felszökken a svájci frankéhoz képest. Ma már az emelkedés eléri a 45 százalékot, és az árfolyam emelkedésnek még messze nincs vége. Makkos ebből arra a következtetésre jut, hogy az árfolyam vonatkozásában a bankok tudatosan megtévesztették a hitelfelvevőket. A közgazdász a kamatról, mint a törlesztő részletet befolyásoló másik tényezőről megállapítja: „a bankok a jogszabály hibás értelmezése révén, vagy hibás jogszabály alapján – a világon egyedülállóan – egyoldalúan és korlátlanul emelték a törlesztő részleteket. A devizahitel szerződésekben alkalmazott ügyleti kamat akár százszorosa is lehet a svájci központi bank referencia kamatának. Ebből az következik, hogy a bankok a kamat vonatkozásában is megtévesztették a hitelfelvevőket, hiszen irreális, százszoros kamatszintet alkalmaznak – írja. Arra a kérdésre, hogy devizahitel-e a devizahitel, Makkos Albert a következőt írja: „A devizaalapú kifejezés egy forinthitel leplezett állapota, amelynél nem a hitel nyújtása, hanem a hitel elszámolása történik a folyósítástól eltérő devizanemben. A leplezett állapotért a hitelfelvevő nem kap ellenszolgáltatást, de annak kockázatát és költségét viseli”. A teljes tanulmány a hitelkarosultakert.hu portál háttéranyagai között is megjelent.
Odadobtam neki a következőt. Ezt még gyorsabban megkapta és még haragosabban nézett rám, de a lépéseit is megszaporázta. Félreérthetetlen volt, hogy nem kérni jön, hanem követelni. Méghozzá felháborodottan. Nem akartam hinni a szememnek, de kénytelen voltam, mert abban a pilanatban 8-10 majom, is elkezdett üvöltve közeledni hozzám, az egyik rám is ugrott. Mit tehettem mást? Közéjük dobtam az egész zacskó süteményt.
Utána ügyet sem vetettek rám. Ez volt az én válságadóm. Önként kínáltam, jó szívvel. Ezért megorroltak rám, s elvették. Nem annyit amennyit én adtam, s nem is az a majom kapta meg, akinek én szántam. Hanem kipótolták vele a költségvetést. Ez volt az én válságadóm Elephanta szigetén. Én voltam a „bogsherik”. Csak az vígasztal, hogy ismét megerősítést kaptam abbéli hitemben, hogy az ember tényleg a majomtól származik. Köszönöm, ha meghallgattatok. Dr. Habil Fodor András 57
Itt nem lehet hülyéskedni semmivel Hadházi László, a Dumaszínház humoristája június 23-án, egy nappal Karinthy Frigyes születésének évfordulója előtt megkapta az év legjobb rádiókabarés előadójának vagy szerzőjének járó Karinthygyűrűt. Hadházi stand-up fellépései mellett szerepel a Rádiókabaréban, könyveket ír, ott van a Showder-klubban, és vezetett rádióműsorokat is, míg egy félreértés miatt ki nem rúgták a Juventusból. A debreceni Campus fesztivál nulladik napján beszélgettünk vele. – Meglepett, hogy te kaptad az idei Karinthy-gyűrűt? – Annyira nem, mert megkérdezték, mekkora gyűrűt hordok. Ebből ki lehetett sakkozni, mi a helyzet. Az átadás jól sikerült, mert a kollégák, akiknek szóltam, hogy jöjjenek el, el is jöttek, és egy kis zenés magánszámmal köszöntöttek fel, amitől őszintén szólva meg is hatódhattam volna, ha nem röhögtem volna éppen szét az agyam. Ilyen nem nagyon szokott lenni, na látod, ez meglepett. – Volt, aki nem vette át? – Garas Dezső még 2006-ban, a hőbörgős forradalom idején. Mondjuk nem azért nem ment el az átadóra, hanem azért, mert Farkasházyt akkor rúgták ki a rádióból, és ő így tiltakozott. Túlpolitizált helyzet volt. – Ez azt jelenti, hogy felnőttél, mint humorista? Mostantól jönnek a komoly témák? – Nem, dehogy. Nem olyan a helyzet. A politika most olyan, hogy az embernek akkor is hányingere van, ha nem is rúgott be. A közönség ezt nagyon jól érzi, nem nagyon kívánják a politikai humort, csak annyira, amennyire a közbeszédben átszüremkedik. – Te abszolút nem foglalkozol politikai humorral? – Nem szándékosan tartom magam távol tőle, de egy kicsit túlzásnak éreztem azt, amikor ez mindent átszőtt, mondjuk a kilenc58
venes években, amikor a politikusok is sokkal jobban túllihegték a szerepüket, mint azt bármi is indokolta volna. Mindenki azt hitte, neki is politizálnia kell, bele kell szólni a nagy dolgokba, tök feleslegesen persze. Ma már nincs így. – Szerinted van tipikus magyar humor? Olyan értelemben, mint ahogy létezik angol humor. – Sokat gondolkodtam már ezen. Az angol humor azért lehet annyira abszurd, mert már régóta csinálják. Litkai Gergővel rengeteget írunk, jeleneteket, szkeccseket és így tovább, és amikor jön valami, hogy hű, ezt most írjuk meg, előkerül az a probléma, hogy de hát erről már írtunk, és ilyenkor átmegyünk abszurdba. Nem az internetről jött ötlet adja a szikrát, hanem kitalálunk valami eszement marhaságot. Hogy a magyar mennyire speciális, nem tudom, de ha összevetem mondjuk a némettel, akkor van különbség. Egyszer vettem egy könyvet, amiben ugyanazok a vicces dolgok szerepeltek, egyik oldalon angolul, két-három szóban, a másikon németül, három mondatban. Az ő nyelvük, kultúrájuk ilyen. A mienk meg más. – Milyen a magyar stand-up? – Trendek alapján működik. Ha valaki kitalál valamit, valami témához hozzányúl, az a többiekébe is átszivárog. Nagyon személyes. – A stand-up eleve személyes, nem? – Persze, de pont azon igyekszem, hogy ne úgy legyen személyes, hogy “van egy haverom, Gyula...”, mert az már nem az igazi, fel kell dolgozni a történetet, hogy sajátosabb legyen. – Mi a nehezebb, megírni, vagy előadni? – Én azt szeretem, ha közösen írunk, mármint most a stand-up-ra gondolok, hanem a kabaréra. Gyerekkorom óta hallgatok rádiókaJÓ HA FIGYELÜNK!
barét, de azt nem kedveltem annyira, amikor a szóvivő elmondott dolgokat. Inkább a jeleneteket, amiben több színész szerepelt. Amikor írunk, az a legjobb, amikor vagyunk hárman vagy négyen, és pas�szolgatjuk a témát, van egy ötlet, kigeggeljük, és így áll össze a jelenet. – Kigeggelitek? – Ja, ez tulajdonképpen az az eljárás, vagy módszer, amikor van egy rakás vicces ötletünk, és kiválasztjuk a poénokat, amikre fel lehet fűzni a jelenetet. Legyen az alapszitu, hogy a Balatonnál nyaral egy család, és megnézzük, erről kinek milyen poén jut eszébe. Lesz egy kalapnyi, ketten leülnek, és összerakják. Nagyvázsonyban szoktuk így csinálni, öten dobáljuk össze, ketten írják meg. Nagyon jó érzés így dolgozni. – Mi van Nagyvázsonyban? – A Dumavár Humorvölgy nevű humorfesztivál, ahol kilenc napon át csak a röhögésről szól minden. A vár tövében felállítottak egy nagy sátrat, és ott mennek a programok napközben meg este is, veszünk fel rádiókabarét, van stand-up, koncert, minden a humor jegyében. A helyi polgármester kezdeményezése volt, mindenféle állami támogatás nélkül hozta tető alá velünk közösen, nagyon fasza hely. – Hogy áll a magyar stand-up? Van utánpótlás? – Litkai (Litkai Gerely, a Dumaszínház igazgatója) kitalálta, hogy kell ezt iparszerűen űzni, felépítette a rendszert, mondván, a röhögésre mindig van igény, tehetségek is vannak, csak meg kell őket találni. Nem azért, hogy lekaszáljuk a piacot, aztán eltűnjünk, hanem mert szeretjük ezt a szakmát. Minden hónapban van egy úgynevezett fiatal félőrültek fesztiválja, amin bárki szerepelhet, addig beszélhet, amíg a közönség meg nem unja. A legutóbbin kiosztottunk három piros lapot a hallgatóság tagjai között, a negyediket megkapta a zsűri, és ha ebből hármat felemelnek, akkor kösz, de ez most nem jött össze. – Ezt elég kegyetlen lehet a színpadon megélni. – Az. De ez nem is baj, mert mióta a stand-up divatos - mert az lett –, sokan azt hiszik, ha beisznak, és mindenki röhög rajtuk, akkor ők jók. Pedig nem, mert ez kemény műfaj. A közönség azonnal reagál, ami egyszerre jó és rossz is, látod, mi működik, mi nem. Azt sokan hajlamosak elfelejteni, hogy sokat kell ám dolgozni előtte, hogy legyen elég anyagod, ha másik irányba kell elmenned. A múltkor egy közéleti anyagot vettünk fel, volt ez a belorusz szexbotrány, amiben egy magyar diplomata huncutkodott, és amikor jött a poén, mindenki ült csendben. Litkai ki is szólt a nézőtérre, hogy ki olvasott róla? Senki. Ha ilyenkor nincs elég anyagod, akkor beleállsz a földbe. – Ha konkrét példát nézünk: most fogsz fellépni a Campuson, van egy kész műsorod, elkezded, nem veszik. Akkor mi van?
JÓ HA FIGYELÜNK!
– A műsorom úgy negyven perc, az első öt perc után már látom, mi fog működni. Én a Dumaszínház előtt is stand-upoltam, csak akkor nem így hívták a dolgot. Ha elmész haknizni egy műsorral, nem bukhatsz meg, nem kockáztatsz, lenyomod azt, ami működik. Ez a szakma halálához vezethetett volna, mert senki nem vállalt be semmit. A Dumaszínházban az a jó, hogy kipróbálhatsz dolgokat, a közönség is más, össze tudod csiszolni az egyes szegmenseket, és így lesz kipróbált anyagod arra az esetre is, ha az első poén nem ül. – Volt, hogy leégtél? – Persze. Iszonyú kínos, nyomorultul érzi magát az ember. A legszarabb benne, hogy nem érted mi van, mert te úgy gondolod, vicces vagy. – Nálunk divat beszólni a stand-uposnak? – Már nem. Az elején, amikor a műfaj nem volt ennyire elfogadott, gyakoribb volt, de én ezt nagyon élveztem. Én, ha úgy alakul, a mai napig kiszólongatok, főleg klubokban, kisebb közönségnek. Egy fesztiválközönségnek nehéz, sokan vannak, nem látod az arcokat, nem olyan intim. A klubokban jobb, ott lehet kóstolgatni a nézőket, meg kell is. A poénokat egyébként is a közönség csiszolja véglegesre, ha veszik a lapot, ha tolnak, akkor észre sem veszed, de egy olyan apróságból, mint mondjuk a japán mamutklónozás, egy jó poén is összeállhat. Ilyenkor kellene ezt megturnéztatni, és elmondani sok helyen, de mi ehelyett eladjuk a tévének, felkerül a videómegosztókra, és kész, vége a poénnak, már nem lehet még egyszer elmondani. Nem is nagyon szeretem a tévét. Ipari kamera rögzítette, hogyan vertek halálra valakit, mondta a tévé valamelyik nap, szar kedvem is lett tőle. Felrobban, lelövik, betörtek, nekem nem hiányzik. Tudom, nem kell nézni. – Miért nem olyan szókimondó a magyar stand-up, mint az amerikai? – Mert frusztrált mindenki. Itt nem lehet hülyéskedni semmivel. Már eleve sokan azért nem szeretnek minket, mert csúnyán beszélünk. Nem mindegy, mit mondasz, kurvára nem, egyszer kiejted Hitler nevét a szádon, fagyás van. Annak idején feljelentettek, a Juventusból ki is rúgtak, mert volt egy olyan anyag, amiben a tíz legrosszabb áprilisi tréfáról volt szó, és volt köztük egy olyan, hogy a pápa húsvéti beszédét kiadni CD-n. Zsidó geci tróger lettem egyből, a halálos ágyamon akart valaki meggyalázni, és így tovább. A poén az egészben az, hogy nem is én írtam, semmi közöm nem volt hozzá. – Miért van ez így? – Mert ilyen álszentek vagyunk. Ha belegondolok, hogy elől húgyos, hátul szaros gatyában megy a csávó visszaváltani az üvegeket, aztán leül a net elé, és jön a névtelen komment, hát tudod mit, leszarom. Azt is nézni kell, ki mondta, nemcsak azt, mit. Sokan érzékenyek arra, mit mondanak róluk. Én nem, nem érdekel. – A magyar politikai kabaré szinte kihalt. El tudsz képzelni mondjuk egy műsort, ami csak Orbán Viktorra épül? Chris Rock egy órán át tudta szívatni Busht. – Őszintén szólva, nem. Nem csak a téma miatt, hanem Orbán személye okán sem. Schmitt Pál viszont milyen jó, hogy van nekünk, imádkozom, hogy ki ne derüljön róla valami, nehogy kirúgják véletlenül. Forrás: Index
59
WikiLeaks: Nemcsak Moldovával egyesülne Románia – további magyar területekre is igényt tartanak Erdély elrablói –
Miközben a román politikum részéről minduntalan felmerül a revizionizmus vádja Magyarországgal szemben (sajnos alaptalanul, de sem ők, sem a tótok nem képesek elhinni, hogy létezik ilyen önfeladó nemzet a világon), addig a bocskorosok a Moldovával való egyesülést fontolgatják, s további magyar területeket csatolnának el - legalábbis ez derül ki a WikiLeaks kiszivárogtatásaiból, amelyekben az ukrán diplomáciai levelezést idézik. Ezek szerint egy 2007-ben kelt, titkosnak minősített levélben a kijevi nagykövetség arról tájékoztatta Washingtont, hogy „az ukránok arra a következtetésre jutottak, hogy a nyugat-barát moldovai politikusok Romániával való egyesülés révén jutnának be az Európai Unióba.” Mindez a Dnyeszter folyótól nyugatra lévő területeket érintené, az így létrejövő országnak pedig Romanova lenne a neve. A Dnyszter keleti partja, azaz Transznisztria pedig Ukrajnába olvadna bele. Andrej Veszelovszkij a levél szerint aggodalmát fejezte ki Románia és Moldova kapcsolatai miatt. Egy másik, 2009-ben íródott és a „Román-ukrán kapcsolatok: lemondott csúcstalálkozók és kiutasított attasék” elnevezésű, ugyancsak titkos jelentés szerint Bogdan Jaremenko, az Elnöki Titkárság külügy irodájának egyik vezetője arról beszélt „hogy az ukrán kormány Románia revizionista törekvései miatt aggódik, mely szándék Nagy-Románia létrehozására törekszik, mely országba Moldova és magyarországi területek mellett ukrajnai területeket is csatolna.” (Lenti kapcsolódó anyagaink fényében ezen csak a legnaivabbak és a figyelmetlenebb olvasók lepődhetnek meg - a szerk.) Jaremenko szerint Romániának a Prut menti Csernyivci (Cernauti) és Odes�sza déli területeire fáj a foga, melyet a Szovjetunió előbb 1940-ben, majd 1944-ben csatolt el.
A „történelmi Moldva” (Románia 1938-as térképén)
Ugyanezen jelentés szerint Ukrajnát aggasztja az az ellene irányuló nacionalizmus, amely Traian Basescu választási kampányának diskurzusában észlelhető. Ugyanez a levél idézi Szerhij Tihipko ukrán elnökjelölt kijelentéseit, amelyek szerint „Moldova függetlensége nagyon fontos Ukrajna számára” és amelyek Románia és Moldova esetleges egyesülésére céloztak. (Kuruc.info – Impulzus nyomán) Nagy Románia Solnoca, Debretin és a többi település már az „ősi román nevén” szerepel egy a további nagyromán törekvéseket bemutató térképen
Tovább tartó német önostorozás
Mi lesz a földjeinkkel? Csak Izraelben mintegy 140 ezer magyar állampolgársággal is rendelkező lakos van – videókkal Mint ismeretes hétfőn döntött arról az Országgyűlés, hogy eladható a magyar föld külföldieknek. Csak Izraelben mintegy 140 ezer magyar állampolgársággal is rendelkező lakos van. „A magyar ajkú zsidó lakosság közel ötszázezer főre tehető... Izraelben a kedvezményes honosítás által megnyílhat a lehetőség a magyar belpolitika alakításában történő részvételre.” – írta Ifj. Lomnici Zoltán, az Új Élet, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének lapjában, 2011. február 15-én. Az alábbi, 2009. februárjában felvett filmen pedig jól látható, amint izraeli gyerekek (izraeli katonák és rendőrök aktív közreműködésével) gyakorolják, hogyan kell megtámadni, fenyegetni, kővel megdobálni az őslakos palesztin gyerekeket iskolába menet. http://www.youtube.com/watch?v=T6zjnsaKXHg Ennek gyakorlása azért fontos Izraelben, már kisgyermek korban, élő célpontokon, mert akkor felnőttként már nem kell lelki, morális kérdésekkel foglalkozni, hanem csak el kell pusztítani azokat a „bennszülötteket”, akiknek a földjét, édesvizét meg akarják szerezni. Így válik a fegyvertelen „bennszülött” gyerekek bántalmazása, később elpusztítása a mindennapi rutin részévé. 60
A felvételen néha látható, hogy amikor egy-egy kővel megdobott palesztin kislány meri elmondani a véleményét az izraeli rendőrnek, akkor határozott fenyegetésben részesül. A következő felvételen pedig látható, hogy 8-10 éves izraeli gyerekeket géppisztoly használatára tanítják felnőtt oktatók: http://www.youtube.com/watch?v=H2qIWNIdtxk Itt pedig angolul beszélnek Törökbálint, Sukoró, Aliga, Budapest leendő lakosai a keresztényekről, Jézusról, földhöz való jogukról, valamint arról, hogy meg fogják ölni a palesztinokat, és a felvétel készítőit is. http://www.youtube.com/watch?v=irIXIy6hNc8 Az izraeli fiatalember angol beszédéből hallható, hogy egy középiskolát végzett, a kérdésben tájékozott, művelt ember véleményét mondja. Tehát nem egy iskolázatlan, buta, ostoba gyerek beszél a filmen, hanem egy felkészült, történelmi ismeretekkel rendelkező, tudatosan beszélő valaki, aki éppen az alkohol hatására mondja el azt, amit ténylegesen gondol. Ma sokan azt hiszik, hogy ez Magyarországon soha nem lesz lehetséges. Nos, a palesztin őslakosok is ezt hitték 80 évvel ezelőtt, amikor földet adtak el a zsidó „ingatlanfejlesztőknek”, befektetőknek, kibucoknak. Lehet, hogy ma már másként cselekednének. Hegedűs Lorántné JÓ HA FIGYELÜNK!
Az alábbiakban változtatás nélkül közlük egy cikket, amiben a német önostorozás újabb megnyilvánulását fedezhetjük fel. Még véletlenül sem az a probléma, hogy a német fiatalok pornográf vagy pedofil tartalmú oldalakat néznek. Nem. A gond a “neonáci” honlapok léte. Egy év alatt megháromszorozódott a német neonáci tartalmak száma az Interneten. Az illetékes kormányszerv harcot hirdetett ellenük és felhívta a YouTube, a Facebook üzemeltetőinek figyelmét is a veszélyes jelenségre. A német belügyminisztérium még 1997-ben külön szervezetet hozott létre, hogy figyelje a fiatalokat károsan befolyásoló tartalmakat a világhálón és lépjen fel azok ellen. A “Hass im Netz-Info”, azaz “gyűlölet a világhálón” portál most hozta nyilvánosságra az elmúlt évről szóló jelentését. Eszerint egyértelmű, hogy a szélsőjobboldali pártok, szervezetek jelentősen erősítették jelenlétüket a világhálón s ott egyre szélesebb közönséget érnek el. Mind nagyobb mértékben jelennek meg ugyanis az u.n. Web 2.0 közösségi portáljain, a videómegosztókon, blogokban, más közösségi hálókban. Az ifjúságvédelem mintegy 6.000 ilyen tartalmat talált az elmúlt évben - háromszor annyit, mint egy évvel korábban. A neonácik előszeretettel használják a nemzetközi portálokat, mint a YouTube vagy a Facebook, azért a német hatóságok most azoknál is fellépnek az ilyen tartalmak törlése érdekében. JÓ HA FIGYELÜNK!
A legaktívabb az “autonóm nacionalisták” elnevezésű szervezet, amely igen korszerű módszerekkel próbálja megnyerni magának a fiatalokat: akciókban gazdag videókkal, profi, mozgalmas propagandafilmekkel. Az ugyancsak neonáci NPD (amelynek képviselői több tartományi parlamentbe is bekerültek) 250 saját web-portálja mellett ugyancsak megjelent a közösségi oldalakon és a videó-megosztókon. A jelentés felhívja a figyelmet, hogy kevés szülő tud lépést tartani gyermekeik internetes jártasságával, szokásaival, így sokan nem is tudnak arról, hogy azok milyen oldalakat látogatnak. Ezért széles körű felvilágosító munkára van szükség. Elrettentő példaként idézi a jelentés azt a neonáci videót, amelyen a “fenyegető néphalál” ellen menetelnek álarcos, fáklyás fegyveresek, éjjel az utcán. A felvételt néhány hét alatt húszezren nézték meg, míg egy hasonló forrásból származó, a pedofíliával kapcsolatos videó már 900.000 nézőt vonzott. Míg az illetékes német szervek viszonylag gyorsan el tudják érni, hogy az ilyen tartalmak eltűnjenek a netről, sokkal nehezebb a helyzet a nagy, nemzetközi hálózatokkal. Bonyolult megakadályozni, hogy ha ott még sikerül is töröltetni egy felvételt, azt ne töltsék fel, más cím alatt, hamarosan ismét. (Ger-mania) Forrás: Kitartás.hu 61
A mi helyzetünk most már inkább az afrikai országokéra emlékezetet
Elitünk afrikai szintű Hogyan ért szót Bogár László Bokros Lajossal? Miért kerül fajlagosan túl sokba az egykulcsos adórendszer? Milyen a magyar gazdaságpolitikai stratégia? Az első Orbán-kormány államtitkárával, a jobboldali gondolkodású Bogár László közgazdásszal beszélgettünk. – Nem fura, hogy a könyvtárban éppen egymás mellett áll Bogár és Bokros? – A való életben is van közöttünk személyes kapcsolat. – Szoktak beszélgetni, vitatkozni közgazdasági témákról is? – Van már vagy 3 éve, hogy személyesen nem találkoztunk. De igen, korábban beszélgettünk, vitatkoztunk. Kiderült, hogy alig értünk valamiben egyet a másikkal. Néhány dologban azért mégiscsak megegyeztünk. A legnagyobb nehézségünk az volt, hogy más fogalmakat használtunk, hiányzott a közös nyelv. A ma bennünket sújtó válságok legsúlyosabbika kommunikációs válság. Nincsenek tisztázva közös fogalmaink. Csak példának okáért: kapitalizmus, szocializmus, magyar társadalom…Tudja, hányféleképpen értik azt, hogy magyar társadalom? Bibó István szerint a hazugság rendszere zsákutcába vezet, közös értékeinket, erkölcseinket lezülleszti. Magyarország ma is hazugságban él, nem szabad beszélni a birodalmi függésről. Régen sem volt. Ugyan ki merte kritizálni a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság gondolatát? Ma sem lehet beszélni a birodalmi függőségünkről anélkül, hogy rá ne süssék az emberre a szélsőségesség bélyegét. S hogy mi számít szélsőségesnek, azt mindig a domináns politikai erő határozza meg, amely magát középnek definiálja. – Szókratésznek még lehetett gondja arra, hogy megpróbálja tisztázni a fogalmakat. Lehet, hogy manapság nincs ilyesmire idő. – Antall József miniszterelnökkel volt egyszer egy vitám, amikor végül azt mondta: jó, jó, nekem lehet, hogy igazam van, de neki itt és most kell megoldania a problémát, nem foglalkozhat azzal, hogy mi lesz 10 év múlva. Mit tesz Isten, pont 10 év múlva szinte ugyanez a vitám megismétlődött Orbán Viktor miniszterelnökkel is. Tisztelettel, „tanár urazva” – hiszen valóban, tanítottam is – lényegében megismételte Antall József 10 évvel az előtti mondatát. S amikor elmeséltem neki, hogy ezt már megéltem Antall Józseffel is, a válasz – mi is lehetett más – csak egy ironikus mosoly és bosszús kézmozdulat volt. Mi az időt csak egyféleképpen tudjuk értelmezni. Az ókori görögöknek erre két szavuk volt: a Krónosz és a Kairosz. Mi, magyarok, csak a Krónoszt ismerjük, a dolgok egymásutániságát, a Krónosz foglyai vagyunk. Pedig ott a Kairosz is, az idő minősége, annak az időnek a felismerése, amikor változtatni kell. Mi 30 éve ugyanazt csináljuk. Hiteleket veszünk föl, a hitelek kamatait is hitelekből fizetjük, és amikor már nagy a baj, akkor megszorítunk. A reálkeresetek a 33 évvel ezelőtti szinten vannak, az adósságállományunk viszont sokkal nagyobb. Ez a stratégia ennyire elég. A mai kormány is alapvetően ezt folytatja. Retorikailag volt egy kis felhajtás. No, de úgy nem lehet szabadságharcot folytatni a birodalom ellen, hogy a birodalmat nem értesítik. Valamelyest mérséklődött a profitszivattyú működése a válságadók miatt, de ez csak időleges. Az államadósság ágán ugyanúgy működik tovább a szivattyú. Az emberek által megtermelt jövedelem egynegyede automatikusan elhagyja az országot. Továbbra sem hajlandó a kormányzat megnyitni a diskurzust sem az államadósság legalább részleges elengedéséről.
– Azért van egy erős érv a diskurzus megnyitása ellen: ahogy elkezdenének beszélni róla, máris megugranának a fizetendő kamatok. – Ez valóban így van. Ezért nem is beszélni kell róla, hanem cselekedni. Nézze meg, miféle drámát él át Görögország! Majdnem 8000 milliárd forint megszorítást nyomnak le a görög társadalom torkán. A görög válság valódi oka a globális pénzhatalmi rendszer mohósága, mértéktelensége. Azt mondják a befektetők, „nagyon aggódunk, hogy nem tudjátok visszafizetni a hiteleket, ezért fizessetek magasabb kamatot! Igaz, hogy így még nagyobb a veszélye annak, hogy nem tudjátok visszafizetni, ezért még nagyobb kamatot várunk el”! Amit azután már tényleg nem tudnak visszafizetni. Ez egy negatív spirál, ami a teljes megsemmisülésbe vezet. Ahogy negatív spirált indíthatnak el a görög reálgazdaságban is az újabb-újabb megszorítások. – Akárcsak a magyar gazdaságban. – Az Orbán-kormány igyekszik tenni a negatív spirál ellen: azt mondták, a gazdaság élénkítése céljából vezették be az egykulcsos személyi jövedelemadót. Az egykulcsos adónak kizárólag az elit a nyertese. Teljesen érthető, ha egy politikai párt meg akarja nyerni magának a tehetős választókat, csak drágállom a módszert. Fajlagosan túl sokba kerül. S még csak nem is biztos, hogy akit az új adórendszer kedvezményez, az a Fidesz szavazója lesz. Sokkal többen vannak a vesztesek, akik 2010-ben a bizonytalanok táborából szavaztak a Fideszre. Közülük a Fidesz sokakat elveszíthet. Tehát a módszer nemcsak drága, hanem alacsony hatékonyságú is. Nehéz összefüggést találni a gazdaságpolitika egyes részei között. A gazdaságpolitikai értelemben baloldali elemek, mint néhány ágazatban a tőke keményebb adóztatása vagy a magánpénztárak megszüntetése együtt járt az adóztatás neokonzervatív átalakításával. Nincs koherens stratégia. Illetve az a stratégia, hogy nincs stratégia. A magánpénztárak
Mi 30 éve ugyanazt csináljuk. Hiteleket veszünk föl, a hitelek kamatait is hitelekbôl fizetjük, és amikor már nagy a baj, akkor megszorítunk.
Ez egy negatív spirál, ami a teljes megsemmisülésbe vezet.
negatív kamattal működik. Azért pedig az állam a felelős, hogy ne így legyen. Bármit mondjon is az állam, a járulékbefizető és az állam között hitelezőadós viszony van. Ha elfogadjuk ezt a fogalmi keretet, akkor a bevezetendő svájci nyugdíjmodell is negatív kamattal működhet. Bár nem a teljes, hanem csak a munkavállalói járulék után számítják a nyugdíjat, így a kamat pozitívnak tűnhet. De ez játék a számokkal. Ez játék a tűzzel. Sokan meg sem érik a nyugdíjkorhatárt. A legfrissebb statisztikák szerint már most 60%-kal nagyobb a halálozás, mint a születésszám, és 15 éven belül mintegy kétszer annyian halnak meg minden évben, mint ahányan születnek. Kicsit félve mondom ki – mert fölösleges élet nincs - hogy a születésszámnak nemcsak mennyisége van, hanem minősége is. Mert mégiscsak, ha a feneketlen nyomorba születnek a gyermekek, akkor az már egy idő után nem gyermekáldás, hanem gyermekátok. S nem mindegy a társadalom szempontjából, ha a gyermekek felnőnek, mekkora részük lesz eltartó, s mekkora részük eltartott. Nyilvánvalóan a családi egykulcsos is azt a célt akarja szolgálni, hogy a tehetősebbeknél nőjön a szaporulat. De nem lenne moráli-
ha az elit ezt nem ajándéknak tekintené, hanem olyan összegnek, amit népességnövelésre és munkahelyteremtésre kell fordítania. Az elmúlt évtizedekben nálunk kialakult elit azonban inkább Dél-Amerikát idézi. Bár már ezt a hasonlatot is egyre kevésbé lehet használni, mivel arrafelé is olyan rezsimek jönnek létre, amelyek felismerték, hogy az elnyomás, az egyenlőtlenség szélsőséges formái nem fönntarthatók. A mi helyzetünk most már inkább az afrikai országokéra emlékeztet, ahol a komprádor elitek a birodalom érdekében és a maguk javára olyan gátlástalanul fosztják ki a vesztes többséget, aminek csak a teljes társadalomreprodukciós katasztrófa lehet a vége. Forrás: fn.hu megszüntetése egyébként helyes döntés volt. Az alapproblémát – hogy a demográfiai mutatók romlása miatt egyre kevesebb járulékból kell egyre több nyugdíjat fizetni – nem oldotta meg, hiszen a magánnyugdíj a teljes nyugdíj csak kisebbik részét képezte volna. A pénztárak mögötti pénzügyi szervezetek viszont jellemzően óriási költségekkel dolgoztak. Hozam helyett viszem volt, és az egész rendszert végső soron az államadósság növekedése finanszírozta. Ha a körülmények rosszul alakulnak, a rendszer
az a stratégia, hogy nincs stratégia
62
san vállalhatóbb, ha inkább az alsó jövedelmi szintet próbálnák fölemelni és a közép felé közelíteni? Az alsó egymillió ember már olyan állapotban van, hogy rajtuk nem lehet segíteni. Ha pénzt adunk nekik, akkor sem. Mert csak a maffiát gazdagítja meg a játékgép-tulajdonosokat. A szegénységkutatók mégis azt szokták mondani, hogy a sztereotip kép a játékgépező, segélyre váró munkanélküliről hamis. Ilyenek is vannak, ez a látványos. A szegények túlnyomó többségére mégis inkább az a jellemző, hogy lemond a maga húsadagjának megvásárlásáról, hogy meg tudja venni a gyermekének a narancsot. Elképzelhető, hogy árnyaltabb a kép, de akkor is elengedhetetlen, hogy a szegényeket támogató rendszer legyen célzott, átlátható, ellenőrizhető és célokhoz kötött. Én is azt mondom, hogy nem a gazdagoknak kellene további forrásokat adni, sőt, áldozatokat kellene kérni tőlük. De csak ha átlátható, ellenőrizhető a szociális rendszer, akkor kérhetünk áldozatokat tőlük. – No, de áldozatok kéréséről szó sincs. – Igen így van! Az egykulcsos adót egy felelősségteljes elittel akár meg is lehetne csinálni. Vagyis,
JÓ HA FIGYELÜNK!
Bogár László
Közgazdász, a Károli Gáspár Református Egyetem docense. 1990-94, illetve 1998-2002 között (az Antall-, Boross-, és az Orbán-kormány alatt) államtitkár. Számos könyv, köztük a Bokros-csomagot is kritizáló Bokros újratöltve szerzője (legújabb: Lefelé a létezés lejtőin, Kairosz, 2011). JÓ HA FIGYELÜNK!
63
CIONISTA VOLT A TERRORISTA Megint lebuktak a zsidók, de most nagyon. Kiderült, hogy a norvégok miért beszéltek zavarodottan
Anders Behring Breivik
– szorgalmazta a palesztinok elűzését Ciszjordániából és a Gázai övezetből – A bőszen szélsőjobbozó, sunyin hazai párhuzamokat sugalmazó magyarországi sajtó arról hallgat, hogy Anders Behring Breivik norvég tömeggyilkos ideológiájának egyik fontos pillére a zsidótelepítő, a palesztinokat ősi földjükről elűzni szándékozó cionista nacionalizmus támogatása. Amint azt is csak az izraeli (!) sajtóból tudhatjuk meg, hogy a kettős merénylet napján közzétett manifesztumában több százszor fordul elő Izrael neve.
Az események összefüggéséből kiderült, hogy miért nyilatkoztak zavarosan a norvégok? Azért, mert ők már az elején tudták a 32 éves terrorista múltját és próbálták “szélsőjobboldali” színben föltüntetni. A muzulmánellenesség ebbe még valahogy belefért. Csakhogy ma a 17 órás Hír-TV képei és szövegei ennek az ellenkezőjét sugallták. Mutatták a mellékelt képpel, hogy a gyilkos szabadkőműves, akit korábban “kizártak” a szélsőséges nézetei miatt a szabadkőműves páholyból....Ez már egy nagy hazugság, hiszen a zsidószabadkűműves szervezetek a legszélsőségesebbek, a történelmi tények szerint. Amit a tévében nem mondtak, abból kezd kiderülni az összefüggés. Miért éppen Norvégiában történt ez a zsidóterror? Mert Norvégia is támogatta a független palesztín államot és a tévében is bemondták, hogy egyes cégek bojkottot hirdettek Izrael ellen. Közben a gyilkosról kiderült, hogy a netes oldalakra és blogokra ahová irogatott, azok mind Izrael-barát, cionista oldalak voltak. Elég csak megnézni a két cionista oldalt: http://gatesofvienna.blogspot.com/ www.jihadwatch.org/
Előző nap a szigeten lévő transzparens
Forrás: elhallgatotthirek.hu http://elhallgatotthirek-hungariannews.blogspot. com/2011/07/julius-22-cionista-volt-norveg. html?honnan=Nemzeti_Hirhalo
Baruch Goldstein, a norvég tömeggyilkos „unokatestvére”
Anders Behring Breivik a norvégiai kettős merénylet elkövetésének napján politikai, ideológiai kiáltványt tett közzé a világhálón, amelynek teljes, a zsidóságot érintő tartalmáról mélyen hallgat a szélsőjobboldalazó, bizonyos hazai pártokkal és személyekkel
Ezt a képet adta le a Hír-TV a 17 órás híreiben
Hetvenhat Hetvenhat halottat hagyott maga után Breivik, a norvég farmer. És e mögött az elmondhatatlan iszonyat mögött máris felsejlik a másik rém: a vita arról, hogy vajon milyen ideológia nevében követte el szörnyű tettét. A baloldali sajtó szélsőjobbos, xenofób elkövetőt emleget. A másik oldal, a szélsőjobb pedig iszlámellenes, szabadkőműves, cionista gyilkosról beszél. S mindkét oldal igazolva látja saját rögeszméit, mindkét oldal bizonyítékként lobogtatja Breivik tömeggyilkosságát. Uramisten… Mintha nem lenne mindegy! 64
rokonságot sejtető magyarországi sajtó. Pedig az iszlám- és a muszlimgyűlölő norvégnak valóban vannak lelki és ideológiai rokonai Magyarországon, csak nem éppen azok, akiket kipróbált közvélemény-alakítóink már két napja sugallnak. Behring Breivik ideológiai és gyakorlati eszmetársai a megszállt palesztin területeken gyilkolászó zsidó telepesek, mint például a hebroni mecsetben az imádkozókat halomra öldöső Baruch Goldstein, illetve Magyarországon annak a “keresztény” szektának a követői, amely hittételének középpontjában Izrael és a cionizmus imádata áll. A norvég tömeggyilkos valódi ideológiai és politikai irányultságának, nézeteinek megismertetését tehát nem várhatjuk a magyarországi sajtótól, ezért paradox módon kénytelenek vagyunk az izraelire hagyatkozni. A mai izraeli sajtó már kendőzetlenül megírja, hogy Behring Breivik a cionista nacionalizmus, Izrael Állam és a zsidó kolonializmus nyílt és egyértelmű támogatója. A tömeggyilkos eszmei hovatartozását egyértelműen tisztázó “2083: Európa függetlenségének kikiáltása” címet viselő manifesztumában a többi között az olvasható, hogy a muszlimokat nem csak Európából, hanem az Izrael által megszállt Ciszjordániából és a blokád alatt tartott Gázai övezetből is ki kell űzni. A ma reggeli izraeli sajtó arról is beszámol, hogy Anders Behring Breivik teljes támoga-
S mintha nem lett volna mindig mindegy. Mintha nem lenne teljesen mindegy, hogy valakit faji alapon vagy osztályalapon ölnek meg, a szebb jövő érdekében. A halott, az halott – akár Auschwitzban ölték meg, akár Butugicsakban, a Kolima mentén. A párhuzamosok sokkal hamarabb találkoznak, mintsem a végtelenben, legjobb példa erre Sztálin és Hitler s mindaz, amit együtt és külön-külön elkövettek. Breivik, a norvég farmer meggyilkolt hetvenhat embert. Legalábbis ennyiről tudunk eddig. S mint minden tömeggyilkos, ő is megideologizálta tettét. Breivik ezerötszáz oldalban.
S az az ezerötszáz oldal, illetve azok a részletek, amelyeket eddig megismerhettünk, tartalmaznak bizony vaskos igazságokat. Éppen ettől olyan iszonyatos az egész, ha egyáltalán lehet valami iszonyatosabb hetvenhat halottnál. Mert bizony Európa beteg. S messze nem a gazdaságról van szó, amikor ezt a kijelentést tesszük. Európának a lelke beteg. S betegebb lesz minden nappal. Ahogy számolatlanul közelednek az európai partok felé a menekültekkel zsúfolt hajók, bárkák, lélekvesztők, úgy betegszik Európa. John Lukacs így ír 1984-ben az Egyesült Államok 20. századi története című művében: JÓ HA FIGYELÜNK!
„Ismerjük el, hogy a tömeges bevándorlás áradata a jellegzetesen amerikai nemzeti karakter kikristályosodását megakasztotta ugyan, de a nemzeti egység fennmaradását (…) nem sodorta veszélybe. Hogy hová vezet mindez, azt a jövő rejti el előlünk, kivált azok után, hogy a mostani kormányzatok meggondolatlanul szélesre tárják a kapukat a trópusi délről bezúduló bevándorlók óriási tömegei előtt. Tán még abban a kijelentésben sincs túlzás, hogy a fő veszélyt az Egyesült Államok szemszögéből nem a Szovjetunió jelenti, hanem az úgynevezett harmadik világ. Ennek vad beözönlése egyre nagyobb mértékig, egyre nyilvánvalóbban van jelen az Egyesült Államokban.” JÓ HA FIGYELÜNK!
Anders Behring Breivik, a harcos cionista
tásáról biztosítja, sőt követendő modellnek állítja be a “pro-cionista, izraeli nacionalizmust”. A norvégiai vérfürdő napján közzétett több mint 1500 oldalas (!) manifesztumban Izrael neve több százszor előfordul, mint olyan országé, amelynek iszlám- és arabellenes, zsidótelepítő politikáját Norvégiának, s általában Európa keresztény népeinek minden föltétel nélkül támogatniuk kell. A Válláh!Hádásot című hírportál arról is beszámol, hogy Behring Breivik az általa közzétett kiáltványában és más írásaiban nagy szakértelmet árul el a Közel-Kelet, s azon belül Izrael történelme, az ott zajló politikai események terén. A cionista nacionalizmus igazolásának alátámasztására gyakran idéz az izraeli sajtóból. A tömeggyilkos norvég ezenkívül fölrója az Európai Uniónak, hogy túlzottan támogatja a palesztinokat (!), majd így vélekedik: “Hagyjunk már föl a palesztinok ostoba támogatásával, s kezdjük el inkább támogatni a mi kulturális unokatestvéreinket, az izraelieket!” Hering József - Kuruc.info
Az Egyesült Államok azóta minden létező módon óvja önmagát a bevándorlók tömegétől. Eközben Európa belefogott egy kísérletbe, amelynek lényege a jövőbeni Európai Egyesült Államok megteremtése, a nemzeti lét felszámolása – és a menekültek özönlenek a földrészre. A politikai establishment pedig úgy tesz, mintha minden rendben lenne, és mint kisiskolás a leckét, úgy mondja fel monoton hangon az ostoba píszí szöveget a másságról és annak tiszteletéről. Mindeközben pedig Breivik, a norvég farmer megírja a maga életművét ezerötszáz oldalban, és elindul gyilkolni.
És egy mai európai tizenéves a hihetetlen és kétségbeejtő műveletlenségével ezerötszázszor több igazságot fog találni Breivik szövegében, mint a politikusok valóságtól elrugaszkodott semmitmondásában. Úgyhogy előbb-utóbb beszélni kell majd a lényegről. Szembe kell nézni Európa beteg lelkével és a neoliberalizmus, a tőkés világrendszer, a multikulturalizmus tarthatatlanságával. Mert valahol, sok-sok helyen sok-sok eljövendő Breivik lövi már csúzlival a madarakat… Bayer Zsolt 65
A megtervezett spontaneitás – avagy Az ingerküszöb megugrásának magasiskolája –
Emlékeznek még Mel Gibson Passió című filmjére? Hát James Cameron háromdimenziós őrületet teremtő és világhódító útjára indító Avatar című alkotására? Most bizonyára megint azt kérdezik maguktól, mi a rossebb ez az össze-vissza hadoválás már rögtön az elején. Aggodalomra azonban semmi ok, haladjunk szép sorjában, ahogy az meg vagyon írva! Különös dolgok történnek manapság. A valóság és az igazság mindig utólagos és gondos adagolásával kicsikét lazítanak a gyeplőn, engednek a szelepen a fölös nyomásból. Hosszú évtizedek után, egyszercsak hipp-hopp, gond nélkül lehet könyvet írni és megjelentetni a szabadkőművességről. Addig nem, de mostantól mán igen! Egy más alkalommal arról értesülhetünk, egyelőre persze csak a Szaniszló-féle “Világpanoráma” adásából, de azért ez is több a semminél, hogy ennek a Szaddám gyereknek azért kellett idő előtt távoznia az élők sorából, merthogy a világ tartalékvalutájának szerepkörében tetszelgő fedezet nélküli zöldhasú helyett valami másban képzelte volna el a fekete arannyal történő kereskedés fizetőeszközét. Aztán pár perc telik csak el és a mostanság oly divatossá vált forradalmi hevületben azt is megtudjuk, hogy a líbiai despota ellen kitört lázadás inkább mutatkozik hasonlatosnak az ukránok kívülről grundolt narancsos forradalmához, úgy egyébként meg lasszóval kell összefogdosni a rendszert megbuktatni akarókat, mert olyan magasfokú az ingyenes egészségügyi ellátás, az ifjú házasoknak járó, általában visszafizetésre nem kerülő mintegy 50 ezer dollár értékű kölcsön, segítendő a közös élet beindulásaikor adódó megpróbáltatások leküzdését. De talán ami a legnagyobb skandallum, Líbia kizárólag arany dínárért hajlandó kőolajat adni, ha tetszik, nagyívben tesz a fedezet nélküli zöldhasúra. Igen, asszem ez lehet itt a legnagyobb baj. Az öreg kanról (vagy Kahn-ról?) meg az a szóbeszéd járja, hogy kissé erőteljeseb66
1. felvonás: bombarobbantás
ben nógatta a csőd felé száguldó Amerikai Egyesült Államokat, ugyan fizetnék mán be a tagdíjat az IMF-be. Egyes vélemények szerint Fort Knoxban már nincs is arany, s öreg barátunk lehet, hogy ilyen irányú könnyed kijelentésekre is elragadtatta magát, így hát mennie kellett. Most meg itt van ez a norvég lövöldöző. Mit ad Isten, két nap sem kellett hozzá, hogy a fősodratú média gondosan összeválogatott hírözöne alól kibukkanjon valami más is. Nem lehetünk biztosak abban, hogy ez a valami a valóság-e, vagy az igazság-e, mindenesetre mindig elgondolkodtató az, mikor mit mondanak el, és hogyan, illetve
mi az, amit elhallgatnak. Messziről jött ember persze azt mond, amit akar, de ma már szinte semmin sem lepődik meg az ember. Ha a hagyomány állításának hinni szabad, Norvégia a napokban jelentette volna be Palesztina elismerését. Pattintsunk ide egy rövid idézetet a Kuruc.Info weboldaláról (http://kuruc. info/r/4/82519/): „A ma reggeli izraeli sajtó arról is beszámol, hogy Anders Behring Breivik (a gyilkoló norvég farmer – A szerk.) teljes támogatásáról biztosítja, sőt követendő modellnek állítja be a „pro-cionista, izraeli nacionalizmust”. JÓ HA FIGYELÜNK!
A norvégiai vérfürdő napján közzétett több mint 1500 oldalas (!) manifesztumban Izrael neve több százszor előfordul, mint olyan országé, amelynek iszlám- és arabellenes, zsidótelepítő politikáját Norvégiának, s általában Európa keresztény népeinek minden föltétel nélkül támogatniuk kell. A Válláh!Hádásot című hírportál arról is beszámol, hogy Behring Breivik az általa közzétett kiáltványában és más írásaiban nagy szakértelmet árul el a Közel-Kelet, s azon belül Izrael történelme, az ott zajló politikai események terén. A cionista nacionalizmus igazolásának alátámasztására gyakran idéz az izraeli sajtóból. A tömeggyilkos norvég ezenkívül fölrója az Európai Uniónak, hogy túlzottan támogatja a palesztinokat (!), majd így vélekedik: „Hagyjunk már föl a palesztinok ostoba támogatásával, s kezdjük el inkább támogatni a mi kulturális unokatestvéreinket, az izraelieket!” Hogy a rossebbe van az, hogy utólag mindig az derül ki, hogy nem osztogatták azokat a bizonyos Volgákat, hanem fosztogatták, és nem Volgák voltak, hanem Moszkvicsok? (Régi vicc a szocializmus idejéből) Egy közös pont van Mel Gibson Passiójában, James Cameron Avatarjában és norvég lövöldözős emberünkben. Mindhárman olyan módszert választottak, amely képes arra, hogy a mai „modern” társadalom elsatnyult tömegemberének eszméletlen magasságokba emelt ingerküszöbét meghaladja. Míg Gibson a brutalitás naturalisztikusan élethű ábrázolásával, Cameron a fantasztiJÓ HA FIGYELÜNK!
kus látványvilág háromdimenziós prezentálásával hívta fel magára és alkotására a figyelmet, addig norvég farmerünk az „előbb lő, aztán kérdez” metodika sajátos értelmezésével tett szert a tizenötpercre kétségkívül mindenkit megillető hírnévre. Itt azért több dolgon megint csak érdemes elgondolkoznunk. Mert ha másra nem is, de arra kitűnő példa volt – még ha rengeteg ember életébe került is (úgy tűnik már csak ebből tanulunk) – mennyire életszerűtlen, lélektelen és embertelen világ mammon világa, melyben a gátlástalan hatalom mellett mindösszesen egyetlen dolog, a pénz számít csupán. Itt van példának okáért mindjárt a fősodratú média és az általa kommunikált „valóság”. Két nap sem telik el és kiderül, a Volgák osztogatása helyett megint a Moszkvicsok fosztogatásával szembesülünk. Aszongya a szpíker a szakértővel folytatott beszélgetés tanulságainak leszűrése közepette, hogy hát a fószer minden bizonnyal elmebeteg. Vajon elmebetegek sitty-sutty, csak úgy hobbiból, szórakozásképpen játszi könnyedséggel összedobálnak 1500 oldalas tanulmány-féléket, amelyről még autentikuskámék is azt állítják, hogy az „általa közzétett kiáltványában és más írásaiban nagy szakértelmet árul el a Közel-Kelet, s azon belül Izrael történelme, az ott zajló politikai események terén.”? Én magam nemigen hinném, de legyünk megengedőek, vagy ahogyan Béla bátyám szokta volt mondani egy-egy gyengébb pillanatában: „Bassza szellő!”
No, mármost itt van egy másik kényes kérdés, az ún. európai demokráciákban meglévő tabunak számító témák. Vannak dolgok, melyekről egyszerűen nem lehet beszélni. Nem engedik. Ha mégis veszed magadnak a bátorságot, akkor jobb esetben kiközösítenek, rosszabb esetben tönkretesznek, a legrosszabb esetben pedig eltesznek láb alól. A híradásokban az szerepelt, hogy Norvégiában a lakosságnak mintegy 25%-a bevándorló, azaz nem norvég. Csak a rend kedvéért fejezzük ki sokkal érthetőbben is: minden negyedik ember nem odavaló(si)! És itt jönnek a kellemetlen kérdések. Mi lesz mondjuk 50 vagy 100 év múlva? Eltűnik a térképről Norvégia? És nehogy azt higgyük, hogy ez csak az ő problémájuk! A kérdés bonyolult és összetett, és persze nem tömegek gyilkolászása a legmegfelelőbb figyelemfelhívás e kérdés megvitatására, ez kétségtelen, de felmerül az emberben a kérdés, vajon miért nem látja egy magát értelmesnek tartó nép, hogy a saját vesztébe rohan? Miért válik szélsőségessé, barbárrá, anti akármivé az, aki ezt szóvá meri tenni? Miért közösítik ki azonnal azt, aki felhívja a figyelmet arra az apró, ám annál fontosabb momentumra, miszerint a többség, az odavalósiak vannak otthon, nem pedig a kisebbség, a messziről gyüttek? Következésképpen talán a gyüttmenteknek kellene alkalmazkodni a vendéglátókhoz, nem pedig fordítva! >> 67
3. felvonás: a gyász 2. felvonás: lövöldözés
Lehet, hogy velem van a baj, de valamiféle egészséges önvédelemre minden nemzetnek szüksége van, még akkor is, ha ezt nacionalizmusnak híjják egyes helyeken és eleve pejoratív kategóriába sorolják. Itt szeretnék emlékeztetni mindenkit arra, hogy maga a nagyságos és fényességes kétharmados forradalmi vezérlőfejedelmünk is legutóbbi tusnádfürdői beszédében a sutba dobandó kategóriába sorolta az ún. politikailag korrekt, alias PC néven ismert, a szólás- és véleménynyilvánítást mederbe terelni próbáló felülről ránkerőltetett beszédmódot. Mondják! Elgondolkoztak már azon, ha ránéznek a térképre, miért úgy hívnak egy országot, ahogy hívnak? Mondjuk Norvégiát miért pont Norvégiának hívják? Nem
lehet, hogy azért, mert ez az ország a norvégoké? Vagy mondjuk Magyarország? Lehet, hogy azt meg „gyárilag” nekünk magyaroknak jelölte ki a Jóisten? Egyszer részt vettem egy előadáson, ahol több egyéb más mellett az hangzott el, hogy átvettük a németektől a kvótát, így helyettük mi fogjuk befogadni az Izraelből nagyszámban Európába érkező és letelepedni szándékozó ottaniakat. No, mármost az ember elgondolkozik ezen, különösképpen akkor, amikor a fővárosi ingatlanberuházásokról szóló anyagot olvassa és egyedül az izraeli befektetőknél nincs pontos kimutatás arról, mennyit is fektettek be itt nálunk székes fővárosunkban. Nem kevésbé érdekes az a szituáció sem, amikor a Nemzeti Hírhálón a barikad.hu
anyagát olvasva a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Céginformációs és az Elektronikus Cégeljárásban közreműködő Szolgálat azonosító adatok című weboldalának a képét látjuk, ahol a magyar mellett héber karaktersort is be kell gépelni. Tessék mondani: miért is? Itt azért úgy megáll az ütő az emberben egy picit. Mert hát lehet, hogy először bagatelizálva legyintesz egyet könnyedén, mondván: biztosan Photoshop, de az is lehet, hogy másodjára elgondolkodol a dolgon és megkérdezed: mi van, ha igaz? Meg úgy általában nem igazán érted, mi a rossebér is kell héber karakterláncot feltüntetni a magyar mellett, amikor a legutóbbi népszámlálás alkalmával sem vallási, sem
„Megállítani a tömeges bevándorlást” A német nyelvterület sajtószemléje
A Neue Zürcher Zeitung beszámol arról, hogy a legnagyobb támogatottságú svájci párt a bevándorlás szigorításáért kezd aláírásgyűjtésbe. A Die Welt szerint egész Európában erősödik az iszlámellenesség. Neue Zürcher Zeitung (nzz.ch) A konzervatív svájci hivatal Külföldi kontingenseket a személyek szabad áramlása helyett című cikkében tudósít az SVP választási kampányáról. A Svájci Néppárt (SVP) keddtől úgynevezett korlátozó kezdeményezéssel küzd a jelenleg érvényes személyek szabad áramlása ellen. A párt a korábban bejelentett népi kezdeményezéssel kívánja meghatározni a legmagasabb számot. Az SVP választási kezdeményezésével az őszi voksolásra készül. Kedden jelent meg a kezdeményezés a hivatalos közlönyben. Ezzel elkezdődik a 18 hónapos aláírásgyűjtés, ami alatt százezer 68
szignót kell összegyűjteni. A „tömeges bevándorlás elleni” kezdeményezéssel Svájcnak ismét meg kell szereznie azokat az eszközöket, amelyekkel maga alakíthatja a bevándorlást, érvelt hétfőn a sajtó képviselői előtt Toni Brunner, a néppárt elnöke a fővárosban. Tömeges bevándorlásról lehet beszélni, fogalmazott. Az elmúlt öt évben 380 ezren érkeztek az alpesi köztársaságba. A személyek szabad áramlását garantáló megállapodás miatt Svájcnak „megkötötték a kezét”. Ezért a kezdeményezés az új eszközök mellett a megállapodás újratárgyalását követeli három éven belül. E cél érdekében az SVP végső eszközként a szerződés felmondását JÓ HA FIGYELÜNK!
etnikumi kisebbségként nem volt hajlandó számbavétetni magát a hazai zsidóság. mer ugye a többi hazánkban élő kisebbségnek megfelelő karakterláncot nem találsz a képernyőn. Az viszont egyre inkább kezd világossá válni számodra, miért is nem adják ki soha semmilyen körülmények között sem (kormányoktól függetlenül) azt az információt, hány kettős vagy többes állampolgár ül a parlamenti patkó padsoraiban. Visszatérve még a minden negyedik norvég nem norvég kérdésköréhez. Ez hát az eredménye ennek a fene nagy multikulturális katyvasznak. Nem véletlen, hogy minden népnek (egyelőre még) megvan a saját országa. A régiségben mindenki tudta, hol a helye. A népek, a nemzetek is. Tegyék a szívükre a kezüket, és mondják meg nekem, de őszintén! Önök szerint életszerű az, hogy Svájcban arról kelljen
referendumot kiírni, épülhet-e mecset vagy sem? Ez egyszerűen közröhej! Már maga a kérdésfeltevés is nevetséges! Visszatérve még egy gondolat erejéig a lövöldözőhöz. A kényes, érdekeket sértő kérdések feltevése tiltott, elhallgatott, ezért meg kell teremteni a második, harmadi, sokadik nyilvánosságot! A legfontosabb feladat, hogy a jövőben elkerüljük az ilyen és ehhez hasonló véres eseményeket, át kell vennünk a közbeszéd tematizálását a politikai osztálytól! Fordítva ülünk a lovon! Ne az legyen a gyakorlat, hogy az adott párt mit akar, s azzal egyetértünk-e vagy sem, hanem az, hogy mit akar a nép, s ehhez melyik politikai erő tud társul szegődni! Tegyük fel az i-re a pontot! Arról az apró, ám megint csak lényeges momentumról nem is szóltunk, hogy ez a rendszer saját
is számba veszi. Hogy pontosan mit tenne ebben az esetben az EU, az egyelőre tisztázatlan. Az úgynevezet guillotine záradék – egy kétoldalú szerződés felmondása az összes többi hatályon kívül helyeződését jelenti – máig érvényben van. Nem kívánják meghatározni a bevándorlás felső határát, azt a gazdasági érdekek alá kívánják rendelni. Ennek megfelelően a külföldi munkavállaló ismét köteles lenne svájci munkahelyet felmutatni. Die Welt (welt.de) A konzervatív német napilap internetes kiadásában Freia Peters Az iszlámellenes közösség gyarapodik Németországban címmel készített interjút Florian Hartleb radikalizmusszakértővel. A szakértő szerint túlzottan egyoldalú lenne a norvégiai gyilkost szélsőjobboldalinak nevezni, rendkívül összetett az ideológiája. Nem totalitárius államot szeretne, csak Európát kívánja megszabadítani a kulturális marxizmustól és az iszlámJÓ HA FIGYELÜNK!
magát ítélte pusztulásra azzal, hogy elvesztette lába alól a talajt! Már a fősodratú médiában is megszólaltak az elégedetlenkedő hangok! Ne felejtsük el, nincs halálbüntetés, ráadásul kiderült, maximum 21 évet kaphat a „derék” farmer! Mi lesz aztán? Újból gyilkolni fog? Bármelyik oldaláról is vizsgáljuk az esetet, sehogysem áll össze a kép. Pontosabban nagyon is összeáll! Kicsit olyan ez, mint az elvarázsolt kastély tükörtermében. Akármelyik tükörbe nézünk bele, mindig valami viszolyogtató néz vissza ránk, szépet, emberit, léleknek tetszőt, valahogy sosem találunk benne. Elégedetlenkedésünk közepette ekképpen kiáltunk fel: Európai Unió! Én így nem szeretlek! Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár
tól. Óva int Európa kulturális felhígításától, ennyiben szélsőségesen érvel hasonlóan, mint a németországi eszmetársai. Az 1945 utáni Európáról beszél, s ezzel közvetve a ’68-as mozgalom örökségére utal. Véleménye szerint a baloldali gondolkodás vezetett a multikulturalizmushoz az öreg kontinensen. Hartleb a fegyvermániás elkövető tettében a legfurcsábbnak azt találja, hogy nem iszlamista fiatalokkal végzett, hanem a baloldali kormánypárt fiataljaival. A szakember szerint egész Európában tapasztalható az iszlámellenesség növekedése, még ha eltérő formában is. A tettesnek a norvég radikális FrP iszlám bírálata túl kevés volt, ezért kilépett a pártból. Az iszlámellenesség növekedése érzékelhető Németországban is, elég csak a Pro Köln mozgalom sikereit említeni. Természetesen nem szólítanak fel erőszakra, de ez nem óv meg az ilyen magányos elkövetőktől. Hiszen idáig Norvégiát sem jellemezte egy kimondottan szélsőjobboldali mozgalom, és a bevándorlók jól integráltnak tűntek. Forrás:MNO 69
Ez volt a Vonalban a magyar média csillagos egén, egy fekete lyuk. A Hírtv-ben sok igényes műsor van, de a Csintalanét most már kerülöm, főleg a nézők ultra-erőszakos moderálása és a képzetlen többszörösen köpönyeg, és gyomorforgató, – hát hogy is mondjam mert azt nem írhatom, hogy műsorvezető, – csak így egyszerűen a büdös kommunista Csintalan Sándor miatt. A kommunistából jobboldalivá vált Csintalan Sándor
Vonalban a műsorvezető a vérkomcsi Csintalan Sándor
Jó estét, magyarok! Hasít bele kora esténként Csintalan Sándor és az ő Vonalban című interaktív műsora az “éterbe”: Kezdésként mindjárt elmondja az országról alkotott véleményét mintegy jelezve ha valaki ettől a vonaltól eltér az bizony repül. Moralizálgat vagy negyed órát önmagát és a szerencsétlen nézőket demagóg őrületekkel kábítja elégedetten dőlve hátra meg oldalt, mint 120 kiló élettelen zsírszalonna. Kábé az agyi kapacitása is annyi mint a zsírszalonnának. Közben néz ki a fejéből lazán, vizenyősen és unottan. A tekintetében benne, hogy : le vagytok ti..... S, aki ellent mer modani? Vagy gondolni? Vagy nincs rajta kalap? Le lesz keverve. Le bizony! Teszi is ezt oly gyakran porba alázva másokat akik egy kicsinyt is eltérnek az ő agymenésétől. – Jó estét József – lihegi a képernyőn Sándorunk – Jó estét önnek és a nézőknek kezdi a delikvens. A nyugdíjakról szeretnék...... Eddig jut a szerencsétlen, mert Csintalan lekeveri. Nem kell nekünk ilyen demagóg szöveg teszi hozzá. – Ki a következő? – kérdezi. Ja, László? Mondja kedves László. László az egyik, – megfigyeléseim szerint aki, gyakorlatilag minden egyes műsorban bennt van. Biztosan K vonala van a Hírtv-hez. Vagy a Csintalan hívogatja minden nap tölteléknek. – Kezdeném azzal, hogy 400 évvel ezelőtt..... stb. stb.. mondja László akinek a mondókája általában többszáz éves események memoárja teszi ki. És csak mondja, mondja... – Köszönjük kedves László, szól elégedetten a műsorvezetők gyöngye. Tényleg mitől is műsorvezető? Attól, hogy őskommunista MSZMP– tag volt vagy a pénzétől, amit befeccölt a műsorába. Úgy tudni vett magának egy műsort, ez a Vonalban. Jön a következő áldozat. – Jó estét. Szeretném tudni hogy a kormány ígéretével ellentétben nem történt meg a ..... – idáig jutott. Csintalan lekeverte. – Még ilyet? Ilyen ócska szöveget? Hol él maga? Ezt a demagóg dumát.... dörren rá. Alakul a parádés műsor. 70
– Jó estét Etelka – szólítja a következő K vonalas napi szereplőt. És Etelka elkezdi a dörgedelmeit. Csak úgy póréasan ahogy a magyarnak kell hallania. – Azt szeretném tudni – kezdi a következő -, hogy miért nem emelkednek a pedagógusi fizetések ..... Eddig jutott mindössze mert a tapló lekeverte. – Mit néz maga ember? a Cseh kettőt? – förmed a szerencsétlen áldozatára a műsorvezető. Húha mit írtam: műsorvezető. Ezt még én sem gondolhatom komolyan.... – Jó estét szerkesztő úr – jön a következő. Csintalan kinyitja ezideig becsukott szemeit. A telefonáló újabb löketet ad a mondókájának. – Arról szeretnék beszélni főszerkesztő úr, hogy.... – Sándor teljesen kinyitja a szemét, – ritka pillanat. Elégedetten hátradől, majd ismét lecsukja a szemét és talán korai, ámbár rég elfeledett szexuális élményeire gondol mert olyan képet vág mintha.... A telefonáló tök mindegy mit mond, Csintalan elalélt. Nem tudom eldönteni alszik-e a képernyő előtt vagy meghótt, de hirtelen felkapja a fejét és megvakarja a hasát, így megnyugodtam: él! Közben a dicshimnuszos is befejezte a mondókáját. Ugyan senki sem tudja miről beszélt, főleg Csintalan. – Szép jó estét Béla vagyok. A múltkor azt tetszett mondani.... – Ááááá! Maga az Béla?? – dörren Csintalan és ráng egész valójában egyet. – Köszönöm az értékes hozzászólását és lekeveri. Hozzászólását? Hiszen nem szólt az árva egy szót sem, – hozzá. Lehet, hogy Csintalan utálja a Béla nevet? Vagy együtt ittak a sarkiban és a Sándor adós maradt egy körrel? Sohasem fog kiderülni.... A következő telefonáló valami számadatokat kezd sorolni. Csintalan nem érti. Hogy is értené. A Demagógia Fősulin nem tanítottak ilyesmit. – Sötét egy primitív bunkó vagyok – mondja Csintalan. Hát az! Azért ezt becsülöm csupán benne, hogy nem hazudik! Spontán reakciója volt a dologra. A stílus maga az ember. Zárásként még gyorsan lekever néhány embert mondván, hogy nincs idő mert vége a műsornak... JÓ HA FIGYELÜNK!
Gyerekkor Szülei egy pesti vizes pincelakásban éltek, ezért édesanyja a Cegléden élő nagyszülőknél lakott fia születésekor. Kisgyermekkorát is ott töltötte, míg szülei másik lakásba nem költöztek. Általános és középiskolai tanulmányait már Budapesten végezte, 1973-ban érettségizett a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban. Két évig különböző munkahelyeken dolgozott, többnyire alkalmi munkásként: raktári segédmunkás az Országos Pedagógiai Múzeum és Könyvtárban, segédmunkás gyárban, illetve a metróépítkezésen. 1975-ben jelentkezett a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára, felderítő akart lenni. Két év után azonban leszerelt, és felvételi vizsga nélkül átvették az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Budapesti Kihelyezett Tagozatára. Egy év után Egerben, levelező tagozaton folytatta tanulmányait. Levelezőn diploma, pártfunkcionáriusi tevékenység 1981-ben magyar-történelem szakos általános iskolai tanári oklevelet szerzett. Néhány hónapig egy csepeli általános iskolában tanított, majd 1982. februártól a KISZ Központi Bizottsága Értelmiségi Fiatalok Tanácsa pedagógus-munkabizottságának a titkára lett. 1986-tól az MSZMP XIII. kerületi pedagógus– pártbizottságának titkára. 1987-től 1990. márciusig a SZOT, illetve az MSZOSZ apparátusában dolgozott munkatársi, majd megbízott osztályvezetői beosztásban. Rövid ideig munkanélküli, majd 1990 óta az MSZP apparátusában társadalompolitikai osztályvezető, illetve főállású pártalkalmazott. 1992-től 1995. januárig a Kossuth Kereskedőház Kft. felügyelőbizottságának a tagja. 1991-től a Munkás-képviseleti Alapítvány alapító és kuratóriumi tagja. Bolsevista pártaktivista Politizálása családi indíttatású volt. Aktívan részt vett az ifjúsági szervezet munkájában,az egri főiskolán KISZ-titkár volt. 1977-ben belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba. Mint KISZ-alkalmazott főként a pedagógus mozgalmi élettel foglalkozott, illetve egyik szervezője volt az ifjúsági parlamentek közoktatási ágazatának, és részt vett a kulturális élet menedzselésében is. A szakszervezethez Kósáné Kovács Magda akkori SZOT-titkár felkérésére ment dolgozni. Kezdetben a munkaerő-piaci problémákkal foglalkozott, majd osztályvezetőként egyik irányítója volt a szakszervezeti átalakulásnak. 1989-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, majd a Független Szociáldemokrata Pártba. Bolsevista képviselő Látva a párt ellehetetlenülését, 1990 májusában – otthagyva a szociáldemokratákat – belépett a Magyar Szocialista Pártba. Mint az MSZP alkalmazottja a párt érdekképviseletekkel, szakszervezetekkel, munkaügyi kérdésekkel foglalkozó ügyvivője, az országos elnökség tagja, 1994. októbertől 1996. március 30-ig az MSZP ügyvezető alelnöke, volt elnökségi tagj, a társadalmi kapcsolatokért felelős ügyvivő. Az 1994. évi országgyűlési választásokon Budapest 13. sz. (IX-XX. ker.) választókerületében indult, s szerepelt a budapesti (18.) és az országos (39.) listán is. Mandátumát mint egyéni jelölt a választások második fordulójában 50,55 százalékkal szerezte, ebben a választókerületben indult Szolnoki Andrea (SZDSZ) és Kis Gyula (MDF) képviselő is. Az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi állandó bizottságának munkájában 1995. január 31-ig vett részt, az MSZP-frakció foglalkoztatási, munkaügyi és érdek– képviseleti JÓ HA FIGYELÜNK!
munkacsoportjának volt még a tagja. Az ügybuzgó KISZ-es és MSZMP-s múltjának többszörösen hátat fordító Csintalan úr a bársonyos rendszerváltást és az azt követő éveket olajozottan átélő közép-káder akkoriban még nem egy betelefonálós műsorban adta elő félálmosan agymenéseit, hanem ő telefonált rá keményen a vámosokra ha nem ment flottul a Párt folyékony aranyának transzfere. 1994-től az olajszőkitős és privatizációs ‘Aranykor’ beköszöntével a hatalmat visszahódító utódpárt ügyvezető alelnökeként kezelte a pártkasszát és egyéb ügyleteket, de miután a 98-as választások az ellenség győzelmét hozták, politikai hiperaktivitását a Kordavillában tartott VIP árokásó partik, a médiatörvény körüli harcok és a nómenklatúra alternatív üzletei váltották fel. Bajtársai között olyan celebek bukkantak fel mint Schmuck Andor, Hack Péter, Aczél Endre de állítólag csókosa volt az azóta ‘leszázalékolt’ magyar keresztapának, Tasnádi Péternek is. Siránkozás a sajtóban A jólszervezett árokfúró projekt 2002-ben elérte nagy célját, megtörtént a kormányváltás, bár akkorra ‘Sanyit’ mind üzleti téren és a MSZP-n belül is mellőzték. 2005-ben már nyíltan sírta el magát egy interjúban: “van egy egészséges baloldal, van egy többé-kevésbé egészséges szocialista párt és azt lepték el a szörnyecskék.” A szörnyekkel való szakítása sajnos nem járt a közéletből való távozásával, mutyi-kapcsolatai amúgy is annyira összefonódtak a két oldal között, hogy 2007-ben gond nélkül adta el magát az egykori riválisnak a Fidesznek és az ahhoz közel álló HirTv-hez is elszerződött. Hétköznapi tv-pszichológusnak. Pártfordulásának érdekes következményei: A HírTV-t néző nyugdíjasok ma egy ex-elvtársnak sírhatják ki pár percben napi gondjaikat. Története kövér hivatkozási alap a komcsizós és a háttérben összekacsintó politika elitről szóló ‘vitákban’. A széljobb vagy más sötét erők a saját garázsa előtt verették véresen fejbe a ‘Magyarok Nyilai’-val. 1999-től egyre inkább háttérbe vonult: “.úgy döntöttem, hogy itt nekem bajaim vannak az én pártom elitjével, pedig hol volt ez még a mostani elittől.” – mondta el egy 2005-ben készült interjúban. Ugyanitt Gyurcsány Ferenc miniszterelnökre és körére utalva ezt mondta: “van egy egészséges baloldal, van egy többé-kevésbé egészséges szocialista párt és azt lepték el a szörnyecskék.” A politikától a parlamenti ciklus végén visszavonult és kocsmát nyitott a Lehel téri piacon. Földi László leváltása után 2002-ben Csintalan lett az ügyvezető igazgatója és egyes tudósítások szerint résztulajdonosa volt a Defend Security Kft. őrző-védő cégnek. Állítólagos szerepe az olajbűnözésben Az 1990-es évek magyarországi olajbotrányaiban érintett, kizárólag MSZP-s politikusok által vezetett és felügyelt Kossuth Kereskedőház Kft. állt (amelynek 1992 áprilisáig Apró Piroska, Gyurcsány Ferenc anyósa is résztulajdonosa volt) az MSZP-s vagy MSZP-hez köthető személyek olajüzleteinek többsége mögött. A cég tevékenységeinek akadozásakor állítólag mindig Csintalan járt el, hogy “rendben menjenek a dolgok”. Csintalan ezzel szemben azt állítja, hogy nevét az ezt bizonyító papírokra ráhamisították és azok alapján megrágalmazták. 2007-ben belépett a Fideszbe... ... és egy kommunista élete a kommunizmus után Televíziós pályája Csintalan hétköznaponként betelefonálós műsort vezet a Fideszhez kötődő HírTv-ben, melyben közvetve tulajdonos is. Döntő szava van 71
a jobboldali médiának számító tv-ben. A “papíron” jobbos televízióban heti 4 napon át rágja fő műsoridőben a nézők szájába nézeteit. A Hírtv sem hitelesebb, mint bármelyik másik adó, ha kiugrott kommunisták irányítják. A bűnözőnek is nehézsúlyú ember szó szerint bevásárolta magát a Hír Tv-be, és korlátlan lehetőséget kapott hazugságai, “eszméi” terjesztésére. Akárcsak a Fideszbe, amelynek egy ideje formálisan is, – befolyásos – tagja. Ugyanakkor elsősorban a Hír Tv médiacsoportot és a Fideszt minősíti, hogy a pénzes, kommunista maffiózó előtt szabad a pálya a pártban és médiájában. Csintalan emblematikus figurája a politikai “elit” összefonódásának, ugyanis valójában nem azóta jár át az úgynevezett jobb és baloldal között, amióta immáron nyilvánosan, a Hír Tv képernyőjén keresztül is jobboldalinak hirdeti magát. Bár az MSZMP-ben kezdett még a Kádár-rendszer fénykorában, már az úgynevezett rendszerváltozás kezdetétől olyan kapcsolatrendszert épített ki magának, hogy bármilyen kormány legyen is Magyarországon, neki személy szerint és a körülötte álló érdekcsoportoknak jó legyen. Csintalan a mai napig tartja a kapcsolatot az MSZP-s, SZDSZ-es politikusokkal, vállalkozókkal, újságírókkal. Az elsikkasztott rendszerváltás és a kilencvenes évek zavaros ügyeinek egyik főszereplője, a kormányzó MSZP második embereként végigasszisztálta a médiatörvényt is, amellyel kiépíthették azt a nemzetellenes médiamonopóliumot, amely ma szinte kirobbanthatatlanul uralja és fertőzi a közéletet.
Bombázó a láthatáron! Az EU-ban csak pislognak azon, mit művel Olstein és tel-avivi csapatkája. Kezdik sejteni, hogy a bilderberges és illuminátusi háttértörténetek számukra nem egészen érthető módon, tőlük függetlenül zajlanak és az EU-nak vége szakad hamarosan, s ők is kiesnek a pixisből. Mert az EU csak fedőtörténete volt a „kóhnföderatív Európának”, vagyis a „nemesi” zsidó-összeesküvők dinasztikus, hegemonikus, archaikus csalásának, amibe éppen Budapest szabadkőműves zsidóközponttal akarják létre hívni a CBJ-ben „vizionált” zsidó világcsászárságot, mint monarchiát. Ezért a nagy pusmogás a „magyar” talnudista alkotmánynak nevezett összeesküvés körül és ezért mutogatják Szajréék Brüsszelben, New Yorkban és Londonban inkább, mint éppen idehaza, ahol csak pentyegnek róla, pedig már készen áll. A pápua már áldomást is ivott rája és a sok „nemzeti” meg mint a csodát várja, de olyan ez, mint a zsákban kígyó. Bármi is jön ki belőle, annak a fejét kell letépni szeretettel. A színjátékhoz minden zsidó párt a maga szerepe szerint asszisztál.
Felhasznált forrás: Wikipédia/Jobbinfo Forrás: Censored Pages
Oslo és a feloszló Nyugat
BUNUEL OSLÓBAN – Avagy a Nyugat régi-új lelkiállapota Luis Bunuel zseniális filmjei egytől egyig a szabadság és az erőszak összefüggéséről szólnak. Egyenlete röviden; ha nem vagyunk képesek a szabadságra, a rá irányuló vágy erőszak, akár terror formájában tör magának utat. Ez történt Oslóban is. „A szabadság fantomja” – Bunuel egyik filmjének címe – járja be Európát s a nyugati világot. Természetesen negatív értelemben. Amilyen mértékben növekszik az esztelen állami erőszak, s annak orwelli, álszent magyarázata, annál súlyosabb formákat öltenek az emberi psziché rövidzárlatos reakciói, amelyek egy harmonikus világállapot utáni vágyból fakadnak. Igen, a legkiegyensúlyozatlanabb pszichopaták fogalmazzák meg őrült tetteikkel a legjobban a nyugati világ állapotát... 2001. szeptember 11-e óta a már amúgy is beteges módon az erőszakra épülő nyugati társadalom levetkőzte utolsó gátlásait is, és teljes mértékben a machiavellizmus útjára lépett. Rablóháborúkkal borítja be a világot, s mindezt humanitárius intervencióknak nevezi. Fő ellenségének a terrorizmust kiáltotta ki, amit saját maga táplál. Mivel a még nem gleichschaltolt országok többnyire iszlám hitűek, ellenségét az iszlámban látja. Rendkívül tanulságos a mainstream média reakcióit szemlélni Oslo után. Tettesnek azonnal iszlám terroristákat gyanítottak, de amint ennek az ellenkezője derült ki, kapóra jött a „keresztény fundamentalizmusra” is 72
Vajta Dénes
csapást mérni. Egy alapjaiban megrendült, eltévelyedett társadalom reakciója ez, amelyet már csak üres konvenciók és egy mohó materializmus tart ideig óráig még össze. Valódi ellensége minden, ami szellemi természetű, mert az leleplezheti üres, hazug mivoltát. De a politikai elit első reakcióiból is nyilvánvalóvá vált, hogy az oslói merénylő őrült tettét szabadságjogok további korlátozására fogják felhasználni, természetesen „a mi érdekünkben”. A merénylet valódi okairól még az aránylag kritikus média soraiban is
csak féligazságokat olvashatunk, amelyeket, mint tudjuk, könnyű fél- sőt egész hazugságokká is változtatni. Engedje meg a kedves olvasó, hogy a következő sorokban saját magamat idézzem: „Az emberi történelem leghitványabb civilizációjává züllött nyugati (Spengler szavaival: fausti) mai állapota arra enged következtetni, hogy annak már kezdeteinél hibás volt a rendszer. Hiányzott a Szent Korona tanhoz hasonlítható szakrális építmény, amely magába tudta volna integrálni az élet egész területét. Az önzés és az erőszak túltengését a kereszténység csak átmenetileg enyhítette, az anyagi gazdagság kultúrája pedig csak ideiglenesen elfedte. A kooperáció természetes kultúráját kiszorította a kompetició hamis egyéniségbálványozása. A felvilágosodás nagy filozófusainak igyekezete kudarcot vallott. Nem lehet az önzés elvére egy végül is harmonizálódó világot építeni. Amit Adorno néhány évtizede még, mint „elvadult önfenntartást” fájlalt, mára a világmegsemmisülés felé haladó őrület ámokfutásává vált. A gazdaságilag tönkretett és kiszipolyozott Magyarország csak annyit tehet – s az sem kevés -, hogy ne hagyja magát megtéveszteni, mint már Dante is intette, és „emberségből példát mutatni”. Vajta Dénes Nemzeti InternetFigyelő JÓ HA FIGYELÜNK!
Az LPM távolról, az MSZP aktív kritikával, törvénytelenséget, illegitimitást kiáltva, a Jóbbik pedig egészen közelről segíti a Fidesz zsidók legitimációs törekvéseit. A zsíros kenyér le van osztva nekik, ez látszik a mostani Lázár-féle rendőrszakszervezetes összeborulásukból is és a Vona-Zazri-féle fegyverviselést könnyítő javaslatok figyelemtereléséből is. Túl sok szót a témára nem akarok vesztegetni, mert ezek mindegyikének meg van írva a végrendelete. Önmaguk írták alá azt. Ami szintén nem döbbent meg, az a valódi jó szándékot képviselő nemzetiek tevékenysége, értetlenségi színvonala. Időben közel
két olyan szervezeti egységtől is visszahallottam, hogy én verem szét a nemzeti oldalt, ami összepasszol a Jóbbik, a HVIM és egyéb félrevezetett közösségnek látszó csapatok háza tájékáról kapott „kritikákkal”. Amikor már az NBH mondja azt, hogy ők a nemzetet védik és én a nemzeti oldalt rugdalom, verem szét, akkor pontosan tudom, hogy ahonnan ezek a visszajelzések ugyanezzel a retorikával jönnek vissza, azokat még az NBH fogja és terelgeti. Szemmel láthatólag a „nemzeti oldal” az, amit a mossad az NBH-nak felvázolt és segítségével felépíttetett, pártok, szervezetek formájában, amibe beszerveződtek és irányításuk alatt tartják. Az értelmező szótáram sze-
rint az ún. nemzeti oldal az, amit az NBH fog. Így már értem, miért megy a visongatás azzal kapcsolatosan, hogy itt meg lelepleződnek azok a beépített ügynökeik, akik bekerülve a parlamentbe, vagy azon kívül jegyzik és terelgetik a magyarságot a végzete felé. Ezen túl sokat magyarázni nem kell, mert hát a tények makacs dolgok, s ha ez a magánhonlap oly erővel bírhat, hogy szétszedi a titkosszolgálat által jól konspirált papírmasé-figurákat és fellebbenti a függönyt róluk, akkor el kell gondolkodni tisztelt „nemzeti oldal”, hogy van-e egyáltalán olyan, vagy „csak” tudatosan működő, az isteni erőt annak rendje és módja szerint használó magyar emberek? A butaság és a tudatlanságból adódó félelem az akadály a tisztánlátásnak, s a tudás az a hatalom, amivel ez legyőzhető. Az alkotmányozás egy zsidó színjáték, semmi több. Nemzetközi szintű héber összeesküvés, nem csak ellenünk, de önmaguk végzetét is okozva ezzel! Nem kellene belemenni, mert a nagy meglepetések folyamatosan zuhognak majd a csodálkozókra, mert cionék oltári nagy cselre készülnek. Tudom, hogy tudjátok már és tele van a padlás a diagnózissal, de még mindig úgy látom, hogy aki már látszólag megértett, még >>
Líbiai felkelők
kormány még nincs, de központi bank, az van! Még a fősodor média is beismerte, hogy a rebellisek világrekordot állítottak fel azzal a gyorsasággal, amivel máris egy központi bankot alapítottak. Arról viszont már nem számoltak be, hogy az eddigi, 100 százalékban állami tulajdonban levő központi bank Líbiát gazdagabbá tette mint, olaja. Mérget vehetünk rá, hogy a nyugati térhódítással mindez az ellenkezőjére fordul. A rebellisek közölték, hogy már egy március 19-ei találkozón döntöttek, hogy egy központi bankot alapítanak, amelynek átmeneti székhelye Benghazi lesz. Ez még a 48-as magyar rekordot is felülmúlja, amikor Kossuth Lajos már a Batthyány kormány pénzügyminisztereként döntött az osztrák központi banktól független magyar pénz kibocsátásáról. A csak valamelyest is kritikus médiában a közlemény már-már viccelődést váltott ki elhamarkodott jellege miatt, amellyel igyekezett megbízói elvárásainak megfelelni… Többen emlékeztettek az amerikai generális, Wesley Clark elhíresült mondására néhány nappal a New York-i 9/11 után, ami szerint Amerika az elkövetkező években hét országot akar „kikapcsolni”; Líbia, Szíria, Észak-Korea, Irak, Szudán, Irán és Szomália. Közös ezekben az országokban, hogy nem Rotschild típusú központi bankokat működtetnek. A pénzoligarchia szemében ez volt Gaddafi legnagyobb vétke. Hiába próbálta országa olajkincsének egy részét prédaként a nagytőke lábai elé dobni, mindez kevés volt. Pláne, hogy Gaddafi Afrika arab és fekete országait egyesíteni akarta egy új pénznem, az arany dínár égisze alatt, amely a dollár és az euró helyére lépett volna. Az JÓ HA FIGYELÜNK!
ötletet szinte minden afrikai ország elfogadta. A fekete kontinensen még mindig nagy befolyással bíró Franciaország elnöke, Nicolas Sárközy persze az emberiség pénzügyi biztonságának a veszélyeztetését látta benne. Csak azt szeretnénk itt megállapítani erről a veszélyről, hogy szakértők szerint a líbiai mintájú kamatmentes pénzzel finanszírozott projektek kb. 50 százalékkal olcsóbbak, mint az általunk is jól ismert nyugati típusú központi bankok által pénzeltek. Ha Gaddafiról lehet is rosszat mondani, Líbiát kétségtelenül egy virágzó állammá változtatta, amit még néhány hónappal ezelőtt maga az ENSZ is elismert. Egy magas rangú egészségügyi orosz delegáció, miután Líbiából hazatért, a következő felszólítással fordult Medvegyev elnökhöz és Putyin miniszterelnökhöz: „A líbiaiak nem fizetnek az orvosi ellátásért és kórházaik a világ legjobban felszereltjei közé tartoznak. A tanítás ingyenes, és jó képességű fiatalok a kormány költségén külföldre mehetnek tanulni. Ha házasodnak, a fiatal párok 60.000 líbiai dínárt (kb. 50.000 dollár) pénzügyi segélyt kapnak. A kormány támogatása következtében az autók sokkal olcsóbbak, mint máshol, és minden család képes venni. Az üzemanyag és a kenyér fillérekbe kerülnek, s a mezőgazdaságban dolgozók nem fizetnek adót. A líbiai emberek nyugodtak és békések, nem isznak és nagyon vallásosak.”. Hát ez az, ami alaposan meg fog változni, ha a Nyugat eléri céljait. Vajta Dénes Nemzeti InternetFigyelő 73
Tu-95-ös stratégiai bombázó
az is csak olyan immel-ámmal, tessék-lássék áll szellemileg a kérdéshez. Megy a párhuzamos alkotmányozás, de ott van a Történelmi Alkotmány helyreállításáért már tüntetést is szervezők, meg a pontosan április 18-án a Kossuthtérre érkezők „hada” is. Vannak, akik kérik, vannak, akik követelik, hogy ne legyen új alkotmány és legyen a régi, de mindezt a zsidóktól kérik, követelik a „magyar országházban”. Pedig a rendszer illegitim, a parlament „választottjai” illegitim hatalommal bírnak, azaz de jure nem bírna azzal és alkotmányos rend, mint olyan, de facto nincs Magyarországon, ahogy Magyarország sincs, mert a zsidók vásárolták fel, nem más. Nos mit is lehet ilyenkor tenni! Alkotmányosnak hazudott módszerekkel próbálkozni, hisz ők maguk mondják, hogy a hatályos sem hatályos és önmaguk is semmisnek tekintik azt, hisz erre hivatkozva önkényesen gyártják a már testre szabott talmudistát. Demokratikusan megdönteni egy nem demokratikus intézményrendszert ugye nem lehet. Az alkotmányos rendet –amely nincs – ugye nem lehet sem erőszakkal, sem nélküle megdönteni, hisz azt a várat, amely nincs, nem lehet sem békésen, sem harc árán elfoglalni. Mindez csak a tudatunkban létező gátak miatt nem világos a most is szerveződő új pártok már majdnem felébredt tagjainak, vagy az újabb petíciókat, kérvényeket, deklarációkat megfogalmazóknak. Ahhoz, hogy jól élhess, először élned kell akarnod, s ahhoz meg tenned kell akarnod, de ahhoz meg tudnod kell, hogy mit akarhatsz egyáltalán. Nemzeti oldal? Mikor sorjában derültek ki Csurkákról, Csórikról, Kiszelykről, hogy nem azok, akiknek mondták magukat és sorban, származásilag NBH-felépítettségileg lepleződnek le a többiek is, akik jelenleg arra hivatottak, hogy az újabb „demokratikuss” csapdába léptessék be a még megvezethetőket. Jóbbik, akire egy cigány polgárháborút azért még rá lehet bízni? Nehéz megérteni, hogy ha tisztát akartok, akkor a szennyest először szét kell válogatni, mert ha azzal összefogod a tisztát, 74
akkor mehet újra a mosodába? Nem volt még elég a mosodákból, de meg akarjátok spórolni a válogatást? Nincs hozzá elég türelem, gyomor, kitartás és lélek? Nincs elég képesség, akarat és rálátás, hogy ezt nem lehet és nem szabad megúszni, bár kellemetlen élmény mindenki számára, ha titkok derülnek ki, melyeket az NBH rejteni szeretne. Nem értették meg legtöbben, hogy a titkos szolgálat a legfőbb hatalmi ágazat? Azt hiszitek, hogy miközben a háttérhatalomról beszélünk és már majdnem mindent tudunk, megúszhatjuk annak gyakorlati felhasználásával való érintkezést, tapasztalatokat. Igen! Az Illuminátusok, Bilderbergék az NBHn, Mossadon, CIA…keresztül is működnek és mikor kiderül, hogy mennyi SZT tiszt van a padsorokban, nem gondolkoztok el azon, hogy ez csak a szimpla szikrája a jelenségnek? Segíteni akartok, tenni? Akkor mindent, amit tudtok, amiről ahogy tudtok, tegyük nyilvánosság elé. Legyen a köz által megismert, hogy ki mit is tud,m vagy tudni vél! Az ügyész - és rendőrsegget, a zsidók bíróságát olyan magasról kell negligálni, hogy csak úgy zengjen. Korrupt, illegitim és ezáltal bűnözői kör. Persze nem mindenki, de együttesen sajnos kollektíven azok. A semmisségi törvénnyel nyíltan ki is lett mondva, hogy a rendőr hazudik, de hát a bíró és az ügyész is, ha a törvényt szó szerint megértjük! Már az FAZ is hozza, hogy minimum vitatott az elfogadandó alaptörvény – vagy mi a franc – legitimitása, mert akik alkotják, azok „bűnözők”. S mivel, hogy se nem demokratikus, sem nem alkotmányos, sem nem legitim, ezért most majd a Szent Koronát meghivatkozva és keresztény módon lesz zsidó, úgy, hogy államformulát vált. Mi kell még több? http://postaimre.euroweb4you.eu/ news.php?readmore=2052 Sokszor mentem már szemben tabukkal és úgy látom, egyre többen értik érzik valamilyen fogban, mértékben azt, hogy ezt meg kell tenni, s bár a módjáról lehet vitatkozni, ,
de nem érdemes. Tanítva tanulok és teszem, hogy magasabbra emeljek lelkiekben, szellemiekben valódi embereket, akik már érteni is merik néha, hogy mi is az alaphelyzet. Ahhoz, hogy megtartsam a magasba emelt kabátot van erőm, de nagyon sok felemelt zakó visszahullik a porba, mert nem pányvázza ki magát és nem ver magának szöget, akasztót a magasban. Olyan, mint amikor a kisfiamat a nyakamba veszem, hogy ő is lásson, de nem tarthatom ott, mert ahhoz fel kell nőnie, hogy onnan lássa a világot, ahonnan én, vagy még magasabbról. Önerőből nem sokaknak van kedve megküzdeni a feladattal, azt már látom! No hát akkor most mi is lesz? Mivel politikailag megoldhatatlannak tűnik a feladat, mert az összes „elfogadott” és „demokratikus” szervezetet a zsidók bitorolják, így egy előrehozott választásos műsor is csak akkor vezethet eredményre, ha egy „katonai diktatúra” kisöpörné a jelenlegi regnáló rezsimet, annak minden tagjával és megkezdené a közigazgatás és a közélet újraszervezését, amelynek eredménye a zsidóktól megtakarított rendszerben a kiválasztódó ténylegesen arra alkalmas személyek nemzetgyűlésében csúcsosodna ki, amely tiszta kezével a Történelmi Alkotmányt és a Szent Koronát a hatalmába de jure is visszahelyezhetné, mert de facto mindig is hatályban volt, amit a kommunista zsidók fel nem függeszthettek. Erre nem lehet kérni a jelenlegi mocskos, tisztátalan, korrupt, faji alapon kontraszelektált parlamentet. Őket jog - és hatalomfosztással kell azonnali hatállyal „büntetni! Nincs joguk sem törvényeket hozni, sem szavazni és bizonyságot tettek arról, hogy a magyar nemzet képviseletére személy szerint és kollektíven is alkalmatlanok, mert a zsidó inváziót és cigány polgárháborút készítenek elő. Ki kell mondani a sokadik elcsalt, törtvénytelen választásokon hatalomra juttatott kormányra a hazaárulás szentenciáját, s meg kell kezdeni az országos munkabeszüntetéseket, demonstrációkat és az aktív ellenállást minden JÓ HA FIGYELÜNK!
Kicsit zsidó, kicsit langyos, de a „alkotmányhoz” ez kell! (Szájer)
a kormány eddigi hatáskörébe tartozó intézménnyel és személyekkel kapcsolatosan! A magyar állam vezetését átvett hazaárulók az állam elleni bűncselekmények mindegyikét bizonyítottan elkövették, hűtlenségük, árulásuk nemzetközileg is ismert, az bizonyított! A Btk. a „Hazaárulás” bűncselekményét az alábbiak szerint határozza meg (144. §). Az a magyar állampolgár, aki abból a célból, hogy a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét sértse, külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bűntettet követ el, és öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Már túlhaladtuk az „előkészítés” fázisát és a nyilvánvaló, hogy a kettős állampol-
gárság „intézményét” sem a csonkaország gúnyhatárain túl rekedt magyarok, hanem a betelepülő mindenféle zsidók kedvéért, azok érdekében hozták meg. Az elméleti fikción túl fel kell szólítani minden közintézményt, minden szerveződést (még ha zsidaj kézben van is, mint tudjuk), a rendőrséget, tűzoltókat ….a maradék honvédséget, hogy a hazaáruló kormány minden parancsának álljanak ellen, s ez kötelességük, nem zendülés! A párok feloszlatása mellett minden településen azonnal megszervezni a közigazgatást, ellátást és a rendvédelmet, hogy fosztogatás, önkényes önbíráskodás, fegyveres és fegyvertelen összetűzés lehetősége minimálisra csökkenjen és megkezdeni a tartalékos és már kiképzett MAGYAR haderő felfegy-
Kicsit csacska, kicsit kacska és pont „bóher” a kóserek között! (Szili)
JÓ HA FIGYELÜNK!
verzését, a fiatal MAGYAROK kiképzését és hadrendbe állítását. Az átállt fegyveres erők ehhez biztosítják a fegyverzetet és szükséges szaktudást, de a nemzeti erők kiképzett katonái is minden régióban megkezdik az önszerveződések vezetését. A helyzet nyilván nemzetközi beavatkozást fog sürgetni és nyilvánvaló, hogy erőszakra is számítani kell, de a haza védelme minden magyarnak kötelessége! A polgárháború elkerülése érdekében tett intézkedéseket a helyzet alakulása szabja meg…s egyidejűleg a nemzetközi kapcsolatokat felvéve a felálló irányító testület megkezdi tényleges koordináló tevékenységét! Nem kívánom tovább elemezni, hisz világos kell legyen, hogy a már elcsépelt, de valós „alkotmányos” kötelessége minden magyarnak a haza védelme! Ez alkalommal az ellenség belülről támad, alattomosan és magát honpolgárnak, magyarnak álcázva. Ezt a helyzetet megoldani, tudván, hogy a zsidók Magyarországot kiemelt fészekrakó helyként kezelik, különösen bátran és elszántan kell eljárni, félelmet nem ismerve! A nemzetközi helyzet arra lett érett, hogy ki lehet, ki kell mondani és cselekedni kell minden lépésünkkel, hogy a fentebb írottaknak nyomatékot adjunk. Jó, mondhatjátok! De mikor? Tudjátok, olyan ez, mint a kőleves készítése, csak annyi különbséggel, hogy most mi készítjük! Mindenki zsebében ott lapul valami hozzávaló, de már ne a zsidó fazekába helyezze bele, hanem, ha befogadta a szíve-lelke és tudat a fenti sorokat, akkor készüljön vele mindenki, hogy a cél nem valami, hanem a minden! Nem kiegyezni kell vele, hanem eltaposni a férget? Mikor? Amikor készen vagytok erre! A nemzetközi helyzet már készen áll! Szóljatok! Tudjátok, ha nem értenétek még most sem, azzal nem igen tudok mit kezdeni, ezért egy példázattal élek. Miközben Líbiában zajlottak az események és Londonban a G8-ak nem tudtak megegyezni a konfliktus-kezeléssel kapcsolatban, történtek ezzel egyidejűleg kevésbé látványos, de nyomatékosító intézkedések is. Nem csak Merkel helikopterének lett defektes a rotorja, hanem éppen akkor Nagy-Britanniát megközelítette egy (szerintem nem volt magában) Tu-95-ös stratégiai bombázó is, mintegy nyomatékot adva tárgyaló felek felfogóképességének. A britek nem kicsit voltak pánikban, mert még a hidegháború évei alatt sem volt ennyire közel ilyen típusú gép. A pilóta nem kommunikált és az utolsó utáni visszafordulási íven tért csak le a légtér-sértés szándékáról. Melegháború 1.0? Szerintetek mennyi kérdést kell még tisztázni, amíg ki nem világlik, hogy nincs más út, csak egyenesen előre! Forrás: http://postaimre.euroweb4you.eu 75
A Magyaroknak pusztulniuk kell a Kárpát-medencéből! Titkok és összefüggések (amit minden magyarnak ismerni kell)
Magyarság története meghamisításának kizárólag egy célja volt – jelentette ki egy német történész csoport: Megszerezni, és elvenni a Magyaroktól a Kárpát medencét!? Magyarország a földi paradicsom! A Kárpát-medence földrajzi elhelyezkedése pontosan Európa közepe. Az égtájakat figyelembe véve teljesen mindegy, hogy egy átutazó milyen irányból jön és milyen irányba folytatja útját. Ezt a területet központi helyzetéből adódóan mindenképpen érintenie kell. Vagyis mi jelentjük Európa közepét. A múlt és a jelenkori történelem azt bizonyítja, hogy mindig idegen népeknek volt és van szüksége erre a területre, az itt lévő tudásra és nem fordítva ! Az energiaközpont: A NASA kiadásában megjelent Gaia elmélet című munka azt írja, hogy Földünk szívcsakrája (föld szíve) a Kárpát-medencében, a Pilisben (Pólus) található. Központja Dobogókő, mely a szakrális beavatás központja. A középkorban a Pilis olyan védett és zárt területi rendszert alkotott, melybe idegen be nem hatolhatott, a bejárás tiltott volt. (jól ismert Gertrudis királyné sorsa, aki a tiltás ellenére betette a lábát a tiltott területre. Az életével fizetett ezért.) A dalai Láma 22 évvel ezelőtt kinyilatkozta, hogy a Földön a magyaroknak energiaközpontot védő szerepük van. Brezsinszki nemzetbiztonsági tanácsadó a 70-es években leírta: “Aki a világ fölötti uralmat meg akarja szerezni, annak el kell foglalnia a Föld szívét. Aki elfoglalta a Föld szívét, az birtokba vette Európát. Aki birtokba vette Európát, az ura az egész világnak.” Murád szultán kijelentette, hogy aki elfoglalja Magyarországot, az ura az egész világnak. Vagyis, akié az energetikai központ, az a világ ura. Bonfini, Galeotto és IV. Béla leírják, hogy Európa népei mind irigylik a magyaroktól a Kárpát-medence területét, az itt lévő gazdagságot, ezért gyűlölet veszi őket körbe. A középkorban úgy emlegették Magyarországot, hogy itt a leggazdagabb a föld, bő a hal-áldás, nagymennyiségű a kenyérgabona, a bor pedig kiváló. A hazánkat örök idők óta jellemző gazdagság ma is fenn áll. A bőséget jelenleg nem mi, hanem egy megszálló, idegen csoport élvezi. 2006 tavaszán a médiában bejelentették, hogy Magyarország a Föld 25 leggazdagabb országa közé tartozik! Ezt a hatalmas mértékű jövedelmet mi nem az olaj kitermelésének busás haszná76
ból értük el. Ez az előkelő hely a magyarság kemény munkájának eredménye. A hazánkra jellemző kedvező adottságok miatt nem véletlen, hogy a történelem során folyamatosan a Kárpát-medence volt mások számára a megszerzendő és vonzó földterület. Nagy Sándor hódító hadjáratának célja valószínűleg a Kárpát-medence és ezen belül a Pilis elfoglalása volt. A Pilisben akarta felépíteni a Nap palotáját. Tudta, hogy a Kárpát-medence megszerzésével a világ legnagyobb uralkodójává válhat. Szerencsénkre nem ért célba, útközben meghalt. A tatárok, a törökök, a Habsburgok, a németek, az oroszok mind ugyanezzel az irigységgel és sokszor gyűlölettel gondolkodtak és cselekedtek földünk megszerzése érdekében. És ez ma sincs másképp, a helyzet semmit nem változott. Trianon átkaként megszüntették a királyságot, az ősi földeket a nemességtől elkobozták, majd államosították. A parasztság földön futóvá vált. Az egy kézbe került állami földeket ezt követően könnyű volt (az elaltatott és elvakított néptől) privatizálni, kiárulni. Privatizálás: A jelenlegi kiárusítással végleg ki akarják húzni lábunk alól a talajt, a magyar anyaföldet. Az idegenek folyamatosan megkaparintják földjeinket és minden fontos, központi intézményünk irányítását. Ma a magyar föld megszerzése, kiárusítása idegen népek számára potom áron történik. Ami nem kerül a privatizáció kalapácsa alá, azt az idegen tulajdonban lévő bankok szerzik meg a föld jelzálog terhelésével. Olyan helyzetet teremtenek, melyben minél többen kényszerülnek hitelfelvé-
telre, földművelő gazdáknak több tízmilliós hiteleket adnak gépvásárlásra, majd manipulálják a jövedelmezőségüket a mezőgazdaságból, mindezt az EU kézi vezérlésével, aminek eredményeként az elszegényedés miatt egyre többen kénytelenek megválni földjüktől és azt az idegenek kezébe átadni. A gazdák fizetésképtelenségük esetén elveszítik földjeiket, melyet őseink vérükkel védtek és arról soha, semmilyen körülmények között nem mondtak volna le. 2006 őszén a gazdákkal megkötött szerződések ellenére nem vették át a megtermelt kiváló minőségű gabonát. Feltételezhető, hogy szándékosan történt szerződésszegés. A 2007 évi kevés termést látva, a magyar gazdák abban bíztak, hogy a maradék 2006 -os termést ( amit az állam és az EU 2500 Ft-ért vásárolt fel és tárolt be) feletetik az állataikkal, a kevés megtermettet pedig 5-7 ezer forintért el tudják adni, amivel fellélegezhettek volna az EU megsemmisítő nyomása alól. Ehelyett az illetékesek azonnal utasítást adtak a 2500 Ft-os gabona erőművekben történő elégetésére, tették mindezt akkor, amikor tudták, hogy néhány hónap múlva ugyanezt dupla áron eladhatta volna a paraszt! Bizonyára abban gondolkodtak, hogy a hús árának meghagyása mellett a paraszt ember képtelen a háromszoros áron adott gabonából egy disznót is megtartani! De ez azt okozta, hogy a termelők elestek az éves árbevételtől és csN’dbe, vagy csőd szélére jutottak. Csődhelyzetben pedig a jelzálogterhelés miatt az idegen kézben lévő bankok kaparintják meg földjeiket, házaikat, autóikat. A szőlősgazdákat arra buzdítják, illetve kapnak EU támogatást, hogy vágják ki ősi szőlőültetvényeiket és adják el földjeiket. A termelőket olyan megélhetési nehézségek gyötrik, hogy végső kétségbe esésükben a pénzt választhatják. Ha így döntenek, ezek a földterületek is idegen kezekbe kerülnek. A gazdálkodók tudatos ellehetetlenítésére az őszi szüret idején, folyamatosan helikopterek köröztek az ültetvények fölött. A gazdát és a segítő rokonságot, a barátokat azzal a felkiáltással büntetik meg, hogy ők munkavállalóknak minősülnek és ezért kötelesek adót fizetni . Ez egy újabb olyan trauma a földtula jdonosoknak, mely a földtől való megváláshoz vezethet. A parlagfűről elterjesztették, hogy minden allergiás megbetegedés fő okozója, holott valójában “teljesen ártatlan”. Helyette JÓ HA FIGYELÜNK!
bármelyik más mezei növényt is kikiálthatták volna főbűnösnek. Aki földdel rendelkezik, az tudja, hogy bármelyik nap bármikor és bárhol kidughatja fejét a növény a föld alól. Képtelenség egy nagyobb területen folyamatosan ellenőrizni feltűnésüket. Akinél parlagfüvet találnak, az akár több milliós pénzbírságra is számíthat. Ezzel újra elérték céljukat: a gazdák nem bírják a büntetést kifizetni, nem érdemes a földet a nevükön tartani, így megválnak tőle. Nem, vagy keveset beszélnek az allergia valódi okairól: pl. a vegyszerezett élelmiszerekről (70 % -ban felelős az emberi szervezetben lerakódott mérgekért, ami az allergiás megbetegedések fő oka!). A génkezelt szójáról, a rákkeltő levegőjű városokról, arról a hatalmas mennyiségű kemikáliáról, melyet naponta használ és kozmetikumként magára ken az emberiség, ideértve a bőrön keresztül felszívódó ruhaöblítőket, a vegyi parfümöket, dezodorokat, különféle kozmetikai szereket, stb. Ez utóbbi mérgeket naponta, folyamatosan, – hatalmas összegeket áldozva – reklámozzák, kínálják a kereskedő hálózatok. Becslések szerint, amennyiben a kiárusítás, a földtől történő el-és megválás, a kényszerűségből történő eladások üteme a közeljövőben a jelenlegi tempóban folytatódik, ill. nő, abban az esetben a megmaradt magyarországi földek többsége rövid időn belül, akár néhány év alatt idegen kézbe kerülhet ! A felvásárlások gőzerővel történnek. A magyar lakosság túlnyomó része még ma sem gondolta végig ennek katasztrofális következményeit! Holnap-holnapután a térképek idegen földtulajdont jelezhetnek. Somogyban már van olyan terület, ahol falustól együtt külföldi tulajdonban vannak még az utak is ! A térképeken a Magyarország feliratot szándékoznak eltörölni! Ne adjuk oda őseink földjét! Hatalmas árat kell fizetnünk érte! Mi a baj velünk, miért fél tőlünk a világ? Könnyen megkapjuk a választ. A montreali McGill Egyetem kiváló professzora, Wilder Penfield, évekkel ezelőtt JÓ HA FIGYELÜNK!
(1960-65 között) megbízatást kapott a Rockefeller alapítványtól, hogy kutassa ki és bizonyítsa be melyik a földünk alapvető génje. A ki nem mondott valódi célja a kutatási feladat-adásnak az volt, hogy a szemita (felsőbbrendű) gént találják meg. Egy egész munkacsoport dolgozott rajta. Hosszú évek után meg is találták a keresett gént, de nem egyet! Kettőt! Penfield professzor azt rögzítette le jelentésében, hogy az egyik az amerikai Indián vidékeken, a másik tisztább vérvonal a Kárpát-medencében élő, magukat magyarnak nevező népcsoport, de hozzátette végső jelentésében, hogy ez a vérvonal Japántól Kínán át Afrika felső részéig, majd Közép Európa és az Uralon inneni terület egészen Skóciáig megtalálható! Ez – a szemita barát – Rockefeller Alapítvány reményét tönkretevő eredmény következménye volt, hogy az alapítvány azonnal törölte a támogatását. Megvonta a szubvencióját, 40 évre pedig megtiltotta a jelentés közzétételét és annak kinyomtatását. Érdekesek a közelmúltban napvilágot látott történelemhamisítások is, melyeknek elsőrendű célja a Magyarságtudat megsemmisítése ! A történelemtudósok azt tanítják, hogy a Magyar nép pusztai vándorló műveletlen faj és a kárpát medencébe 896-ban érkezett. Ennek ellenére az 1961-ben talált Tatárlaki leleteken, melyek már bizonyítottan legalább 6000 évesek, és az ősi Magyar rovásírással írottak! Ne felejtsük, ekkor még a piramisok sem léteztek! De máris 15000 éves Magyarságnál tartunk, ha a glozeli köveket tekintjük induló pontnak, melyek kora 15000 év! Amivel nem tud mit kezdeni a világ tudományos köre, mert azt nem szeretnék elismerni, hogy a Magyaroké az első írástudás, hiszen abban az időben még nem létezett írás! Ezért csak egy kis múzeumban porosodik az egyébként érdekes lelet........de meddig? Talán fél a világ a Magyarok dominanciájától, fél a magyarság alapvető képességeitől, nehogy azokkal más népek fölé kerekedjen.
Gondoljunk csak arra, hogy a Magyar találmányok érvényesülését éppen a mindenkori kollaboráns magyar vezető réteg akadályozza meg! Gondoljunk csak bele, a sok Nóbel díjasunk közül hányan érvényesültek Magyarországon! Ott van avilág szenzációnak számító művér, Dr. Horváth István professzor találmánya, vagy a szintén világ szenzációnak számító antigén, mely a vérerekből 5 hét alatt eltávolítja a koleszterint, ami az érszűkület, magas vérnyomás, azaz a halálozás 67%-os okozója ! E kettő találmányból Magyarország annyit profitálhatna, hogy a teljes adósságát pár év alatt képes lenne visszafizetni! Ez viszont ellentétes lenne a globalizmus szándékával, ugyanis a Magyarság elnyomására megkezdődött a betelepítés: A közelmúltban hazánkban nyilvánosságra hozott betelepítési terv és a milliós-több milliós nagyságrend valós információ. A keletről érkezőkre való hivatkozás miatt sokan, túlnyomóan csak a kínaiakra gondolnak és ez eltereli a figyelmet arról a fajról, melynek betelepítése már megkezdődött. Az 500.000 zsidó betelepítésére vonatkozó megállapodást Medgyessy Péter, Mádl Ferenc, Hiller István, Dávid Ibolya, és Kovács László Izraellel 2004. április 14-én aláírta. Jelenleg ennek a számnak többszörözése a tényleges terv. A milliós nagyságrend erről szól. Szó nincs arról, hogy itt bárki is a magyarság 50 év múlva esedékes nyugdíjellátását akarná megoldani az újonnan betelepítettek munkájából. A 2007-es betelepülési törvény szabad utat biztosít ezeknek a bevándorlóknak. Az erdélyi magyarság mégis ki van zárva, számukra különböző előírásokkal gátolják és nehezítik a bet elepedést.. Népirtás: Ahhoz, hogy ma idegen népek letelepedéséhez alkalmassá váljon ez a terület, az őslakosság számát különböző megszorító intézkedésekkel, konvergencia programmal, a gazdaság, az egészségügy teljes romba döntésével csökkenteni kell .. A hiányt a betelepítendő idegenek fiatal generációjával szándékoznak feltölteni. Már Horn Gyula és a jelenlegi kormány is nyilvánosan kijelentette, hogy a Kárpát-medencében túl sok a 10 millió magyar.. Senki ne ringassa magát abban a tévhitben, hogy az Unió majd megvéd minket. “Olyan szekeret tolunk, mely minket akar elgázolni!” Simon Peresz: Izraeli miniszterelnök 2007. október 10-én a Telavivi Hilton szállóban egy kereskedelmi összejövetelen kijelentette: Mára az izraeli gazdaság olyan hatalmas eredményeket ért el, hogy az izraeliek többek között fölvásárolják Magyarországot. Tervek: Az elkövetkező 15-20 évben több millió zsidó betelepítését tervezik. Vagyis a tervek szerint 15-20 év múlva az országban izraeliek, kínaiak és a romák t ömegei lesznek. Az izraeliek megkapják a magyar állampolgárságot 77
(az erdélyi magyarok pedig nem!), a letelepedési engedélyt és ideérkezésükkor az Izraeli kormány támogatásával ingyen kész lakásokba költöznek. A maradék magyarság pedig az izraeliek kiszolgálásához és eltartásához szükséges. A hazai lakosság még ma sincs tudatában annak, hogy attól, hogy valaki magyarul beszél, még koránt sem biztos, hogy gondolkodása és szíve is magyar. A korábbi betelepülések miatt az új zsidó generációk már itt születtek, tudják, ismerik és beszélik nyelvünket. Egyetem után azonnal pozicióba kerültek és ma már jórészt ők irányítják a bankokat, a külföldi cégek mögé bújva a maradékokat privatizálják, vidéken vásárolják fel TV készülék kíséretében a földek tömegét! Bőrük színe is fehér és többnyire nem hangoztatják származásukat. Ezzel tévesztik meg a naiv magyarokat. Természetesen senki nem ítéli el a becsületes munkából élő és nem elnyomó szándékú zsidó közösséget! Milyen jövő vár ránk, ha a fentieket továbbra is közönnyel nézzük és beletörődve elfogadjuk? Valószínű az erőszak és a bűnözés elterjedése. A munkahelyek hiányának fokozódása, tömeges kizsákmányolás, az egészségügyben a még fennmaradt kórházakban az izraeliek védelme mellett a magyarságnak alig jut majd ellátás, ezért már 1-2 évet is kell várni egy műtétre! Számukra nem munkalehetőséget kínálnak, hanem a saját kiszolgálásukra alkalmaznak bennünket, gondoljunk a kíméletlen és zsarnokként viselkedő cégvezetőkre, irányítókra. Az életben maradó és nem disszidáló magyarságnak a szolganép szerepét szánják. A már agyongyötört magyar lakosságot ez alapjaiban rendíteni meg, minden tekintetben. És: “Ha valakinek ez nem tetszik, annak el lehet menni ebből a k. országból! “ Mondta ezt az őslakosságnak egy olyan valaki, akinek nem volt elég a rabolt vagyona, vezér is akart lenni, és mi ndegy hogy jobb-, vagy baloldalról beszélünk. Egy kalap alá tartoznak és egy tányérból esznek mindannyian. A kormány tagjainak zsidó származására a Kossuth téri események során hosszú, percekig tartó névsor felsorolásával próbálták a jelenlévők figyelmét felhívni. Ez a médiában botrányos visszhangot váltott ki. Itt nem antiszemitizmusról van szó, hanem a valóság és a tények nyilvánosságra hozásáról. Az igazsághoz minden embernek alanyi joga van. Magyarország ma a külföldiek számára még mindig a legjobb befektetési lehetőség. A Kárpátmedencében más államokban befektetett tőkéikhez viszonyítva, szinte minden ágazatban a legnagyobb hasznot, bevételt, jövedelmet termeljük mi, a legtöbbet dolgozó és a legtöbb adót fizető magyarok. A privatizálás eredményeként a külföldiek zsebét “tömjük zsírosra” szorgalmas munkával, az EU bérezés 10 %-ért, mialatt az árakat már 78
sok helyen magasabbra emelték mint magában a régi EU országokban van! Nyugaton 800.000 – ból fizetik a 40 ezres gáz sz ámlát, míg Magyarországon 80 ezerből! Még ekkor van képe sokaknak kiállni a nép elé és azt mondani, hogy még sok mindenben nem értünk el az EU áraihoz ! A keresetekről aljasul hallgatnak, miközben ők és a kiszolgáló udvarház népe jóval meghaladja az EU felsővezetőinek átlagát! Kereskedelmi, pénzügyi központtá váltunk, mely intézmények többsége izraeli kézben van. Több bank van ma Magyarországon, mint a lakosság létszámához viszonyítva bárhol a világon. Nálunk a legmagasabbak a hitel kamatok. Ezzel nem a jobb kiszolgálást teszik a részünkre elérhetővé, hanem a maguk számára, saját hasznukra a hatalmas mértékű uzsora kamattal a minél nagyobb “népnyúzást” valósítják meg. Már autóra, vásárláshoz nincs önrész, a pénz kölcsönöket pedig minden mérlegelés nélkül ömlesztik a lakosságra jelzálog terhe mellett. Kiépítették ezért a behajtó rendszert, amihez már az állami hatóságokat is igénybe veszik. Vehetik, hiszen ők éppen ebből a körből kerülnek ki, és ezt a kört hívatottak szolgálni! Egy utunk lehet , mely előre visz. Ez a jobb-, vagy baloldal teljes kizárásával, kizárólag a magyarság érdekeinek szem előtt tartásával történhet. Magyarellenesség: Tisztában kell lennünk azzal, hogy a lecsatolt területeken folyó és az utóbbi időben felerősödő magyarellen esség nem a véletlen, hanem szándékos uszítás eredménye. A jelenlegi kormánnyal rokonlelkű osztrák vezetés még mindig nem mondott le a magyar területekről, már lassan felvásárolták zsebszerződések és különböző kiskapuk által a fél Dunántúlt ! A szlovákok maguknak követelik csonka hazánk északi, hegyvidéki tájait. 2006-ban szlovák vezető nyíltan hangoztatta, hogy tankokkal kell bemenni Budapestre, és porig kell azt rombolni.. A magyarverések rendszeresek. Az EU pedig alattomosan hallgat, hiszen érdeke, hogy a magyar földeket megszerezzék. Nemzetgyilkosság és népirtás: A lakosság csökkentésére bevezetett néhány módszer példaként: “Védő”oltások alkalmazása már kicsi, csecsemőkortól kezdve. Ma már több tanulmány foglalkozik azzal, hogy az oltások milyen mértékben károsítják a kisgyermek immunrendszerét és csökkentik saját védekező rendszerének energiaszintjét. Olyan betegségek ellen adják, melyek ma már nem léteznek, vagy előfordulásuk a világ távoli helyein is igen ritka. Vagyis a népesség túlnyomó többsége soha életében nem lesz veszélyeztetett, de szervezetét már életének kezdeti szakaszán legyengítik. Elterjesztették az ingyenes védőoltásokat a megfázásos megbetegedések ellen. Ezeket
A szolganemzet
– avagy Nyakkendő nélküli csicskás a fényességes Európa-házban – Miközben a Hír TV „Lapzárta” című műsorában nap nap után folyton folyvást csak a felszínt súrolgatják, legnagyobb jóindulattal is csak kapargatják, nos akkor talán jobban tesszük, ha a világhálóhoz fordulunk, amikor tájékozódni szeretnénk. Az MTI híréből idézünk Alig van finanszírozható magyar kisvállalat
ingyen adják a gyermekek és a nyugdíjasok részére. A lakosság nincs tudatában annak, hogy a szervezetet ezek az anyagok is nagymértékben mérgezik és gyengítik. Ha kevesebben élik meg egészségesen a felnőttkort, az kedvező a világuralmi helyzetben lévőknek , az egészségügyi maffiát működtetőknek. A Magyar orvosokat naponta tömegével induló repülőgépeken viszik tréningekre, ahol idegen nyelvű apró betűs kötelezvényeket iratnak alá velük, a gyógyszerek alkalmazására, majd az orvos látogatók keresik fel az akció folytatásaként az alul finanszírozott orvosokat. Ezt tudja a kormány, mégsem tesz ellene, hiszen a gyógyszer gyárak tulajdonosai éppen az általuk szolgált pénzvilág. Ezek kezükben tartják hirdetésekkel, a médiát, aki rendszeresen “szárnyai alá vesz” 1-2 megfázásos esetet, és erre a néhány példára hivatkozva, rémhírként ijesztget azzal, hogy az influenza valamelyik vírusa rövid időn bel ül megtámadja a teljes ország népességét. Hosszú évekre visszamenően bizonyított, hogy nagy, esetleg néhány áldozattal járó járványok kb. 37 évenként fordulnak elő. De ebben az esetben sem a lakosság kihalásáról van szó ! A lábon kihordott, kezeletlen megfázásnak lehetnek szövődményei. Ezek az előfordulások mégis, csak töredékei azoknak a tragikus eseteknek, melyek az oltások mellékhatásai miatt rendszeresen előfordulnak. Lebénulás, egyéb idegrendszeri, vagy más megbetegedés több esetben is előfordult. Azt is világosan lehet látni, hogy a beadott injekciók ellenére minden évben vannak járványos időszakok és megbetegedések.
Dr Papp Lajos JÓ HA FIGYELÜNK!
Ahhoz, hogy egy kis- és közepes vállalat (kkv) támogatható és finanszírozható legyen, foglalkoztatotti létszámának el kell érnie az 50-et, árbevételének pedig az 500 millió forintot, ilyen cégből kevesebb mint 10 ezer van Magyarországon, feleannyi mint Csehországban – mondta Kozma András, a Commerzbank Zrt. elnök-vezérigazgatója csütörtökön, a beszállítóvá válásról készült felmérés eredményeit bemutató sajtótájékoztatón Budapesten. A felmérésben szereplő, az 50 főt és az 500 milliós árbevételt elérő autóipari beszállító cégek száma 773 volt – ismertette Palócz Éva, a Kopint Konjunktúra Kutatási Alapítvány kuratóriumának elnöke. A 773 cégből 607-nek volt pozitív a mérlege, ezek közül 199 kizárólag külföldi tulajdonban állt, 35 pedig vegyesvállalat volt - tette hozzá a kuratóriumi elnök. Forrás: MTI Benne van ebben minden, kérem tisztelettel. Kis ország, kis népesség, kis piac. „Kis pénz, kis foci!” – ahogyan régen, még az átkosban mondták. Nem csoda hát, ha annyira erőltetik az exportorientált gazdaságot. Érdekes módon ez is kísértetiesen emlékeztet az államszocializmus idejére, ott is az export volt a mindenható irányelv. Igazi szolganemzet voltunk már akkor is, és maradtunk ma is. De még szolganemzetnek is csak a hitványabb fajtából valók vagyunk, még a közöshöz se tudunk hozzáférni úgy, ahogy azt kellene, mert annyira lerongyolódtunk, annyira legatyásítottak bennünket – belső komprádor burzsoáziánk, elsősorban politikusi garnitúránk hatékony közreműködésével (pártállástól függetlenül) – hogy sokszor nem vagyunk képesek eleget tenni az elit klub által támasztott követelményeknek sem. Teszem azt nyakkendő nélkül szeretnénk belépni, amikor tudjuk, hogy asztat márpedig nem lehet. Nyakkendőre pedig nem mindig fussa. De akkor lepődünk meg csak igazán, amikor beleolvasunk az origó hírébe. JÓ HA FIGYELÜNK!
„A teljes munkaidőben alkalmazásban állók átlagos bruttó keresete 210,2 ezer forint volt januárban, ezen belül a vállalkozásoknál dolgozóké 213,8 ezer, a költségvetési szervezeteknél alkalmazásban állóké pedig 204,6 ezer forintot tett ki - áll a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb, pénteki gyorsjelentésében.” Vajon miért van ilyen kevés 50 főt foglalkoztató magyar kisvállalat? Vajon miért van ilyen kevés 500 millió forint árbevételt elérő magyar kisvállalat? Vajon miért nem nyergelünk át végre erről az importált exportorientált marhaságról a hazai emberek ellátására, majd aztán megfizetésükre, hogy végre fogyasztani is tudjanak valamennyire? Mondjuk a hazai vállalkozások által megtermelt cuccokat! A dologban van még egy érdekes svédcsavar. Sőt! Van több is! Az ország ötödik legnagyobb városában, amely úgy egyébként megyeszékhely, szétnézek ismeretségi körömben (amolyan értelmiségiféle pozícióban tartózkodom állásügyileg), de akárhogyan erőlködök, egy embert sem találok, akinek a keresete elérné a statisztikai átlagot. Csak papíron keresünk annyit, amennyit? Ilyen van? Vajon hogyan lehetséges ez? Talán valahogy úgy, ahogy a fővárosi központtal bíró országos kiterjedésű cégek és az általuk megtermelt adóbevételek esetén, azaz hogy oda folyik be az adó, a hol a cég központja van, vagyis székes fővárosunkba. Mindegy, hogy az adó alapját képező bevétel vidéken képződik, a statisztika szerint az már a főváros által megtermelt pénzek rubrikájába kerül. Így aztán a csodás statisztikai átlagok nem a valóságot mutatják, inkább elfedik azokat. A metróépítés jut erről eszembe. Tudják, arról az esetről beszélek, amikor a (kizárólag hazánkban ennyire méregdrága és a költségeket önmagától automatikusan növelő) metró szükségességét firtató kérdésre minden létező csatornán azonnal rávágják: „Dejszen itt él az ország egyötöde, kell a metró!” Én meg ülök a tévé előtt, és szintén automatikusan vágom rá: „A négyötöde meg nem ott él! Nincs szükség a metróra!” Apropó! Mondják, elgondolkoztak már azon, hogy Magyarországon miért csak Budapesten van metró, más városban pedig miért nincs? Nem tudom, nem értek hozzá, csak kérdezem. Természetesen eszem ágában sincs a szokásos vidék-főváros ellentétet szítani, egy vízfejű országban ez megbocsáthatatlan bűn, csupán érzékeltetni szeretném, men�nyire érdekes dolog is ez a statisztika. És mennyire felboríthat mindent az egy-köz-
pontúság. Különösen akkor, ha ez az egy központ valahol az irdatlan nagy távolság messzeségében létezik csupán. Ennek a létezésnek a bizonyítékait pedig szinte minden esetben kizárólag kellemetlenségek árán tapasztalhatjuk meg. Visszatérve a kevés támogatható magyar kisvállalatra. Ha jobban belegondolunk, tulajdonképpen Trianon csinált belőlünk – legalábbis gazdaságilag – kis országot. Ha most elővesszük a józan paraszti eszünk helyett ma oly divatos pályáztatós, mammonita eurokonform uniós gondolkodásmódot, már ha ezt egyáltalán gondolkodásmódnak lehet nevezni, szóval Szovjetunió 2. globalnyik pénztárnokai is azt fogják mondani, hogy minden tekintetben elégtelen teljesítményt nyújtunk. A nagyságos és fényességes Európai Porta tősgyökeres kapitalista államai által megtermelt eladhatatlan tejtavakat, vajhegyeket és minden más, túltermelésből fakadó árufelesleget alul tőkésítésünknél, kifosztottságunknál fogva még számarányainkhoz képest sem tudjuk kielégítő mértékben felszívni. És ez még akkor is így van, ha hagytuk magunkat tökig eladósítani. És ahogyan az a fenti híradásból is kiderül, még a segítséget sem tudjuk kellő mértékben igénybe venni, egész egyszerűen azért, mert nem ránk szabták azt. Túl kicsik vagyunk még ehhez is. A minimumlimitet is csak alulról, a bányászbéka megfelelő alkatrésze alól kapirgáljuk. Pedig próbálunk jó színben feltűnni nagyságosék előtt, legalább azokban a ritka pillanatokban, amikor a sors fura fintoraként a nagyságos és fényességes Európa-ház mosókonyhájából előkerülünk darab időre és összefutunk urainkkal. A „Csengetett Mylord” című klasszikus jut eszembe. Az egyik epizódban Mabel, a bejárónő késve érkezik munkába és ezért már nincs ideje eltűnni a színről a takarítás végeztével, amikor megérkezik Lord Meldrum, a ház ura. Ilyféle épületes társalgásnak lehetünk szem és fültanúi: Hall – Mabel szaladgál mint egy mérgezett egér, majd elbújik az egyik felakasztott kabát mögé – Őméltósága leér, nézegeti magát a tükörben. Meglátja Mabelt.) Őméltósága: Jó ég...ki maga? Mabel: (suttogva) Mabel. Őméltósága: Milyen Mabel? Mabel: Csak Mabel... Felmostam. Őméltósága: Vagy úgy, értem. Hogy van? Mabel: Köszönöm, jól, Mylord. Őméltósága: Helyes. (Összemosolyognak még egy darabig, majd Őméltósága benyit az étkezőbe) 79
Hiába no, mindig tudjuk, hol a helyünk, abból nem lehet baj! Kínos helyzetek képződhetnek, ha összekeverjük a szalont a mosókonyhával. Főként ebben a csodálatos Európa-házban. Szóval ott tartottunk, hogy próbálunk jó színben feltűnni nagyságosék előtt. Igaz, hogy vidéki kampánykörutak alkalmával kemények vagyunk, mint a Vídia: Itten pedig egy marék szeretett anyafőd se lesz külföldi kézbe adva!, csakhogy a döntő pillanatokban mégiscsak engedélyt kérünk a meghunyászkodásra. Csak egy a baj! A dolog előbb vagy utóbb, de inkább előbb, mint utóbb, mindig kiderül. A világháló, a világhálón fellelhető közösségi oldalak, vagy a mindenki által ismert videómegosztó portálon (YouTube, azaz a Te Csatornád egyben a mi csatornánk is), pillanatok alatt szembesítenek bennünket a kis vagy nagy, ki-ki ízlésének megfelelően döntse el, szóval a magyar rögvalósággal. Bizony érdekes, ahogyan egymás mellé kerülnek a kirakós játék darabkái. Egyik pillanatban még aszongya a fülkeforradalmár, hogy már pedig nem, a másik pillanatban meg szintén aszongya, hogy NEM, csak éppen arra mondja, amit az előbb bizonygatott. Szóval hogy is van ez? Már az is kisebb csodaszámba megy, hogy egyáltalán elhangozhatott olyan parlamenti párt képviselőjének a szájából a termőföldvagyon és vízkincs kérdésköre kapcsán, hogy mese nincs, ha kell, akkor muszáj lesz kilépnünk az Európai Unióból!
Ez néhány esztendővel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. Ne legyen kétsége senkinek, a Szent Korona ma is működik, teszi a dolgát, s ez így van jól, elvégre a Jóisten népe a magyar! És mi is tesszük a dolgunkat, még ha gyakran úgy tűnik is, hogy nem. Mindennek meg van a maga rendelt ideje, sem siettetni, sem késleltetni nem lehet. Aminek be kell következnie, az be fog következni. Mindannyian küldetéssel születtünk e világra, s azok, kiknek osztályrészül jutott, jut és majd még eztán fog jutni, hogy a változásokból, az események alakulásából kivegyék részüket, bizonnyal nem fognak tétlenkedni, ha arra kerül a sor, hogy csatasorba álljanak. A lakosság tetemes része, ha szétnéz környezetében, de legalábbis vidéken egészen biztos vagyok benne, hogy hozzám hasonlóan valószínűleg nem nagyon talál majd olyan honfitársát, aki átlagkereset tekintetében megfelel a statisztikai átlagnak. De abban is ennyire bizonyos vagyok, hogy szintén legalább ennyien lesznek azok, akik egy húron pendülnek velem a tekintetben, amit a Jobbik prominense az ország házában elmondott, s melyek nyilvánvalóan kívánatosabbak, mint valaha. Amit Angela Merkel kancellár-asszony a multikulti tarthatatlanságával próbál bevezetni az ottani közbeszédbe, vagy amit Sárközy elnök úr az iszlám női viselet betiltásával próbál elérni, nevezetesen az ámerikai mintára kierőltetni próbált nagy európai olvasztótégely elmélet végét. A németek egyre hangosabban sírják vis�sza a jó és megbízható márkájukat, a britek-
nek, akik már jó ideje játszi könnyedséggel teljesítik az euró kívánalmait, pedig eszük ágában sincs megszabadulni a szintén jó és tekintélyes múlttal bíró nemzet(közösség)i valutájuktól a fonttól. Csak mi, ülepnyaló, meghunyászkodó, szervilisen szolgalelkületű „vezetőink” által vakon és ál-utakon vezettetve kepectetünk kétségbeesett erőfeszítéseket téve az izzadságszagú, „közös lónak turós a háta” pénz, az euró felé. Pedig erre se fussa! Ugyan, miből is futná? A dolgok jelen állása szerint úgy néz ki, – mert hát garancia az ellenkezőjére nemigen látszik –, mindezért készek vagyunk arra is, hogy beáldozzuk a világon egyedülálló anyaföldet és az ivóvíz kincsünket. Újra nagy nemzetté kell válnunk! És nemcsak gazdasági, hanem minden más értelemben is! Több magyar, több hazafi! Több magyar, több érdekérvényesítés! Több magyar, több tekintély! Több magyar, több magyar fogyasztó! Több magyar fogyasztó, több bevétel! Ha ezt a célt, azaz a „több magyar”-t, a nagy nemzetet tűzzük ki magunk elé, már az sem lesz utolsó, ha legalább a középnemzet státuszáig eljutunk. A palesztinok által mindig szem előtt tartott „azé a föl, aki teleszüli” szentencia értelmében előttünk is világos, hogy mit kell tenni. Mert ne feledjék: „Nyelvében él a Nemzet, bár nyelvével még senki sem nemzett!” Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgárainak
Václav Klaus a társadalmat is okolja a vérengzésért A cseh államfő a “posztmodern, pökhendi társadalom következményének” tartja a norvégiai vérengzéseket, amelyek legalább hetvenhat ember életét oltották ki. Václav Klaus, aki előadókörúton tartózkodik Ausztráliában, blogjában nyilvánított véleményt a pénteki tragikus eseményekről. Mint írta, “a bennem lévő konzervatív ember a mai posztmodern, túl pökhendi, nem alázatos és túlságosan megengedő társadalom” következményét látja a merényletekben. Egyúttal bírálta a nemzetközi médiát, amely Anders Behring Breivik fényképeinek közzétételével szerinte „teljesen fölöslegesen csinált reklámot az őrült tömeggyilkosnak”. A cseh államfő korábban éles szavakkal ítélte el az ámokfutó tettét, semmivel sem indokolhatónak nevezve Breivik “barbár módszerét és cselekedetét”. A norvég királynak küldött üzenetében Klaus mély részvétéről biztosította az áldozatok hozzátartozóit. A 32 éves merénylő terjedelmes kiáltványában rokonszenvesnek találta a cseh elnök EU-kritikus nézeteit. Breivik totalitárius államhoz hasonlította az Európai Uniót, bírálva annak nyitottságát az iszlámmal szemben. Ennek során Klausra hivatkozott, aki “egyszer azt mondta: mindannyiszor, amikor megpróbálok hatályon kívül helyezni egy olyan előírást, amely a szovjet időket idézi, azt a választ kapom, hogy ezt az Európai Bizottság fogalmazta meg”. Forrás: Index.hu 80
JÓ HA FIGYELÜNK!
Szó sem lehet róla!
– Életünket és vérünket a Hazáért, de a zabot azt nem! – Ez gyütt a villanypostafiókomba „Subject: Re: [polgari_hirszemle] Fw: Friss MHL 11-04-07 Rédly Elemér atya példát mutat, Isten áldja meg érte ! Sok ilyen kellene – nekünk meg kellene egy számlaszám és csekk. Ha csak ezer forinttal is, de jól esne hozzájárulni az államadósság csökkentéséhez. Ilyen kis összeggel is világosan kimondhatnánk, hogy nem akarjuk az adósságok „poklosan örvényült, háborult” világát, a kamatrabszolgaságot. Jeleznénk, hogy legalább megkezdtük annak a pusztító világnak a lebontását, amit a Fekete Jánosok és hazaáruló bandájuk hagyott ránk és amit mi nem akarunk örökül hagyni utódainkra. Ez egy népszavazásnál is többet jelentene! Obendorfer Árpád” Nem, kedves Árpád! Egyetlen ilyen sem kell! Sőt! Isten őrizz! Nem kell több számlaszám, nem kell több csekk! Elég volt! Szó sem lehet róla! Még ezer forinttal SEM!!! Még egyetlen árva petákkal sem!!! És nem, egyáltalán nem esne jól hozzájárulni az államadósság visszafizetéséhez! Épp eleget, épp elégszer, sőt, a kelleténél sokszorta többször járultunk már hozzá a visszafizetéséhez! Mán nem tudom én hányszor kamatostul visszafizettük. E’ mán csak az élősködők rafinált praktikája! Ilyen kis összeggel pedig nemhogy semmit nem fejezünk ki, de még a morgás hallatásához is kevés! Mindaddig, amíg eljátszhatják velünk, amit már nem tudom én hányszor eljátszottak, s a nép, az istenadta, a birkatürelmű engedelmesen viseli, hogy szíjat hasítsanak a hátából, addig el is fogják játszani, addig meg is fogják tenni velünk. Személy szerint nekem ebből elegem van. Szó sem lehet róla! Egyetlen fillért sem!!! A háború után békekölcsönt jegyeztünk. Gobbi Hilda téglajegyekért kuncsorgott a leendő Nemzeti Színházhoz. Az összes többi érintett országtól eltérően reprivatizáció helyett kárpótlási jeggyel szúrták ki a szemünket, hogy ne lássuk, amint szétlopják alólunk az országot. És most megint tőlünk, a kisemmizett, tökig eladósított, a ránk erőltetett eurokonform uniós árakat 22%-os uniós bérekből nyögő gyarmati bérrabszolgáktól várják a segítséget? Mindezt persze a 33 esztendővel ezelőttinek megfelelő egy főre jutó reálkeresetből? Micsoda nonszensz! Micsoda SZÉGYEN!!! JÓ HA FIGYELÜNK!
Rédly Elemér
Most értjük csak meg igazán a nép ajkán született mondás bölcseletét, mely szerint: „Ha nem lennének szegény emberek, a koldusok éhen halnának.” No, hát ezért mondom én azt a legnagyobb jó szándék és tisztesség ellenére is kedves Árpád, hogy NEM!!! Szó sem lehet róla!!! Eszem ágában sincs!!! Ezeknek egy büdös kanyiló vasat sem!!! De talán ha tetszenének végre kimondani a nagyságos és fényességes tekintetű honanyáinknak, valamint honatyáinknak – ha mán alkotmányozni támadt kedvük –, hogy visszahelyeztetik jogfolytonosságába Őfelségét a Szent Koronát, valamint a reá épülő sajátos magyar létezés érték- és jogrendszerét, máris sok gonddal kevesebb lenne, példának okáért azonmód semmissé válna az államadósság is, lévén nem lennénk jogfolytonosak azokkal, akik felvették. Gondolom ezért van ez a felettébb kis igyekezet, hogy a fülkékben forradalmárkodó kormányerők még csak tárgysorozatba venni sem merészek e kérdéskört, nehogy véletlenül megvitatásra kerülhessen, ne adj’ isten, renitens képviselők által, kikben előbbre való a Haza, s a Nemzet a saját zsebüknél, frakciófegyelem ide, pénzbírság oda, még meg találnák szavazni, s akkor aztán kész a baj, kitör a skandalum. Na, kedves Árpád, ilyenből kellene még sokkal több! Elég volt most már a fejét önként a nyaktiló alá hajtó megalázkodó és kishitű népből. Gyűjjék most mán az a Nemzet, amelyik felemeli a tekintetét és bátran kiáll a maga igazáért, valamint nem száll inába bátorsága, amikor arra kerül a sor, hogy NEM-et mondjon! Akarja vagy nem akarja, kedves Árpád, már jó ideje kamatrabszolgaságban tevékenykedünk nap, nap után. Így vagy úgy, de mindannyian. Akkor is, amikor bevásárolunk, akkor is, amikor tankolunk az
autónkba... Emlékszik, hogy mondta Morpheus? Amikor dolgozni mész, befizeted az adódat... Álomvilágban élsz, Neo. Itt lenne az ideje felébredni! Ki kéne húzni a dugót végre! Jó reggelt kívánok, megjöttek a fehérvári huszárok! Nem pedig újabb önkéntes népi adományokkal tömködni a Titanicon keletkezett réseket. Nem elég, hogy megint a fedélközi utasoktól várják az önfeláldozást, még a jéghegyről leesett darabokat is velünk takaríttatnák el! Száz szónak is egy a vége: feneketlen zsákba nem érdemes pakolni, mert elvész benne az áru. Már pedig ebben a rendszerben kódolva van az adósság, ugyanúgy, mint a munkanélküliség, s egyben érdeke is az. Az államadósság esetében, bármennyire is kön�nyelmű riposztozásnak szánta a miniszterelnök úr, de bizony hatalmasat tévedett, amikor arra célzott, hogy nincs visszafizethetetlen adósság. De bizony, hogy van! Van, mert a rendszer eleve úgy van megkonstruálva, hogy soha ne lehessen visszafizetni. Mindig fel kell majd venni egy kis újabb hitelt, csak azért, hogy az előző kamatait törleszteni tudjuk. És tessék csak odafigyelni! Egy bizonyos szintet már elértünk, sőt, meg is haladtunk, hiszen ma már nem azért kell újabb és újabb hiteleket felvennünk, hogy az előzőeket visszafizessük, hanem, hogy azok kamatait! De hát ha folyton csak a kamatokat próbáljuk visszafizetni, az igazi hitel törlesztésére vajon mikor fog sor kerülni? Soha napján? Kész átverés, csak éppen nem valami showműsor nézői vagyunk, hanem ez aztán tényleg a világ a maga valójában. Az MTI híre az Index internetes portálról: „Nem a kereslet-kínálat alakítja az olajárat Az Egyesült Arab Emírségek olajminisztere szerint a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) keveset tehet az olajárak letöréséért, mivel a piacot nem a kereslet-kínálat alakulása irányítja. Mohammed bin Daen al-Hamli szerdán, egy párizsi energiakonferencián úgy nyilatkozott, hogy – a növekedés bíztató jelei ellenére – a világgazdaság továbbra is ingatag. A nemzetközi piacokat nem a piaci realitások uralják, hanem a legrosszabb eseti forgatókönyvek vezérlik a döntéseket. Forrás: MTI” Tehát kiderült: hazugság az egész. Most már ők is kénytelenek beismerni, kimondani, amit mindenki tud, hogy ez a rendszer megbukott. Bogár prof.-hoz csatlakozva tegyük fel mi is magunknak a kérdést: Ki is 81
az, mi is az a (mindenható) piac? Kik állnak mögötte? Kikből tevődik össze? S vajon a markában tartott államok, s azok vezetői, miért a piac érdekeit tartják fontosabbnak, miért nem a társadalomét? Az egy polgár egy szavazat elvét felváltotta az 1 dollár egy szavazat pénztárfőkönyvi rubrikákba racionalizáló lélektelen kufármentalitása? De azért változnak az idők, vannak kedvező jelek. Egy anyag a Polgári Hírszemléből: „Portugál per a három legnagyobb hitelminősítő ellen A csütörtöki nap sem maradt meglepetések nélkül, mert négy portugál közgazdász – José Reis, Manuel Brandao Alves, Manuela Silva és José Manuel Pureza – nagy horderejű lépésre szánta el magát. A jövő héten mindannyian büntető feljelentést tesznek a három legnagyobb hitelminősítő ügynökség, a Fitch, a Standard and Poor’s és a Moody’s ellen, mert megalapozottnak tartják gyanújukat, hogy manipulálták a piacot, vagyis bűncselekményt követtek el. Mint ismeretes, a három hitelminősítő különösen a múlt hét óta folyamatosan, összehangoltan piaci nyomás alatt tartotta Portugáliát, hogy Sócrates szerda este végül bejelentse azt, amire már hónapok óta vártak, a külső segítségkérést.” A kormányfő egyik parlamenti felszólalásában arról beszélt, hogy a szocialista garnitúra úgy próbálta kormányozni az országot az elmúlt nyolc esztendőben, hogy jót teszünk veletek, ha beledöglötök, akkor is! Vagy valami ilyesmi. Most meg úgy tűnik, az új módinak az lesz a neve: de márpedig, ha beledöglünk, akkor is visszafizetjük az adósságot! Döntsék el, melyik a jobb! Molnár Ervintől, a Magyarok Szövetsége gazdasági szakértőjétől hallottam egy érde-
Molnár Ervin
kes adatot. Sokszor hallani a közbeszédben, de legfőképpen a médiában politológusi és ún. szakértői diskurzusokon, hogy a rendszerváltás veszteseinek köréből került ki az uniós csatlakozás veszteseinek a köre is, de legalábbis nagyon nagy részben azonos e két csoport, ami tulajdonképpen tekinthető egy csoportnak is. No, mármost ez a károkozás számszerűsíthető, ha tetszik, forintosítható is, és ezt a számítást két keresős családmodellre el is végezték. Ha a hagyomány állításának hinni szabad, valami 11 millió magyar forintok értékben károsították meg a magyar népet, minden egyes családot. Kvázi egy panellakás árával vagyunk szegényebbek mindannyian. És akkor még tőlünk kérnek?
Na elmentek ám a jó édes... A három pont utáni rész kiegészítését a kedves Olvasóra bíznám. Addig is, amíg a parkolóban a hátuk mögé osonó szerencsemalac nem éri utol Önöket (micsoda abszurd szituáció!), vagy a lottó főnyeremény nem teszi lehetővé, hogy kedvenc halastavukat rögtön a házimozi mellé tehessék, életünket és vérünket a Hazáért, de a zabot azt nem! Szó sem lehet róla! Egyetlen buznyákot, egy árva petákot, egy kanyiló vasat sem!!! Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár
Mikor dől el a dominó? Európai vezető hatalmai büszkén húzzák ki magukat, hogy sikerült jó megoldást találjanak a gyakorlatilag már finanszírozhatatlan görög adósságválságra. Látszólag a piacok is elégedetten nyugtázták a döntést, javult az euró és a forint árfolyama is, mindenki boldog. De vajon tényleg sikerült rendezni a saját GDP-jük 150%-át meghaladó görög államadósság legalább középtávú finanszírozhatóságát, ahogyan azt Angela Merkel és Nicholas Sarkozy hangoztatja? Álláspontom szerint egyáltalán nem, a gyors tűzoltás csak a katasztrófa elodázására volt elegendő, a világméretű gazdasági-pénzügyi összeomlás már feltartóztathatatlan. A probléma gyökere az egész globális pénzügyi rendszerben gyökerezik, amely a spekuláció általánossá válásával teljességgel elszakadt a reálgazdaságtól, és felfoghatatlan mennyiségű virtuális pénz áramlik benne. Csak az ún. derívatív (származtatott) értékpapírok piacán mintegy 7.000 milliárd USD-nek megfelelő deviza forog, amelynek eredőjét már nem lehet kibogozni. A 2008-as ún. pénzügyi válság is az ilyen származtatott termékekből indult el, ugyanis a bankok, befektetési társaságok az amerikai ingatlanpiacon szerzett, valójában fedezet 82
nélküli papírjaikat egymás között adták-vették, bedöntve vele többszáz éves, patináns bankházak tucatjait. Ez a krízis fél év alatt végigsöpört a világon, hiába hangoztatták az európai vagy ázsiai kormányok, hogy őket nem fogja érinteni, hiszen a liberalizált multiglobalizációban a bizonyos lepkeszárny lebbenése is cunamiszerű visszhangot válhat ki a többi kontinensen. A 2008-as események csak szerény prelude-öt (előhang) jelentenek abban a pokoli szimfóniában, amelyet a féktelen emberi kapzsiság olajozta pénzügyi rendszer összeroppanása fog okozni. Ez a rendszer mára egy olyan hatalmas méretű buborékká vált, amelybe még folyamatosan pumpálják a levegőt, mert látszólag bármennyit elbír, miközben egy elszabadult léghajóra emlékeztet, ahol a kosárban mi mindnyájan, a földi lakosok himbálóznak az irányítás visszaszerzésének legkisebb esélye nélkül. Rossz hírem van. Nem is fogjuk tudni kézbe venni a dolgokat, amíg a lufi az ősrobbanást idézve szét nem pukkan felettünk, elindítva egy olyan láncreakciót, amelynek végkifejlete a legsötétebb utópiákat valósíthatja meg. Oswald Spengler már száz évvel ezelőtt a Nyugat alkonyáról írt, de most eljöhet az egész ipari civilizáció alkonya is. JÓ HA FIGYELÜNK!
Miért vagyok ennyire pesszimista? Hiszen látjuk, bajban ismerszik meg a barát: az EU, az IMF és a nagyobb bankok majdnem 150 milliárd euróval segítik ki az államcsődben vergődő Görögországot, aki cserébe egy komoly konvergencia (magyarul megszorító) csomagot vállal, amivel stabilizálja a tarthatatlan költségvetését, és tovább tudja fizetni az állami alkalmazottakat és intézményeket. Zárójelben tegyük hozzá, a görögöket nem is kell annyira sajnáljunk, mert míg a magyar orvos, tanár vagy vasutas megalázó éhbére közismert, addig a jól élni szerető mediterránok olyan elképesztő pluszjuttatásokat zsebelhettek be a béreken felül, ami világszinten is példátlan. Csak néhány példa: volt aki a kézmosásra, más aktacipelésre vehetett fel pótlékot, de a pontos munkakezdésért vagy a munkaruha viseléséért is járt. Arra azonban már nem látszik garancia, hogy 2014 után mi fog történni az akkor is irdatlan mennyiségű lejáró görög államadóssággal. A német-francia tengely mindenesetre rendkívül eltökélt, még a nyáron új javaslatokat nyújtanak be az euróövezeti pénzügyi stabilitás növelésére és a tagországok közötti együttműködés fokozására. Létrejöhet egy új, az IMF-hez hasonló Európai Valutalap, amely a intézményesítetten lenne hivatott a bajban levő országok támogatására. Ne legyen kétségünk, bajba jutott ország lesz bőven a közeljövőben, miközben nem sikerült Írország, Portugália, Spanyolország vagy Olaszország adósságproblémáira sem megfelelő megoldást találni. Ezekben az országokban bármelyik pillanatban elkezdődhet ugyanúgy a görög játszma, és a nemzetközi spekuláció célkeresztjébe kerülhet szinte bármelyik ország. Az államadósságot ugyanis semelyik állam nem képes magától visszafizetni, csupán befektetői hangulat és nagyrészt spekuláció, hogy melyikről hiszik ezt el, és melyikre mutat rá a végzet csontos ujja, hitelminősítői értékelésbe csomagolva a felszámolói parancsot. Magyarország is csak látszólagosan lé legezhet kicsit szabadabban, mert hiába a hazug kormányzati propaganda, a gazdasági szuverenitásunkat nem sikerült visszaszerezni, az EU és az IMF csak meglazította a nyakunkon a fojtóhurkot, de bármikor meghúzhatják. Ezért kellenek a strukturális reformok, a Széll Kálmán tervnek nevezett megszorító csomag, mert folyamatosan pénzt kell kipumpálni a már amúgy is végzetesen meggyöngült magyar társadalomból, hogy a nemzetközi tőke megkaphassa állandó jussát, mindnyájunk egy font húsát. A probléma lényege a kamatos kamat rendszere, amit a zsidó pénzváltók találtak ki az ókorban, majd a középkorban a Rotschildok, Fuggerek és más vérszívók olyan tökéletesre fejlesztettek, hogy birodalmak sorsa az ő kezükben volt, mert a pénzüktől függtek és szabadon dönthettek háború vagy béke kérdésében. Volt akinek szúrták már akkor is a szemét, Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella a XV. század végén nem csupán a móroktól szabadította fel Hispániát, de a velük szoros szimbiózisban élő zsidó kereskedőknek is tudomásukra hozták, hogy kívül tágasabb. Persze ettől és számtalan a hitelezési anomáliákra felhívó figyelmeztetés ellenére a rendszer működött tovább, és ott tartunk most, a XXI. század elején, hogy a világ nagy része el van adósodva. Az adósságot és az érte fizetendő kamatot pedig a gazdaság bővüléséből kellene kigazdálkodniuk. Ezért vált varázsszóvá a GDP (bruttó hazai termék), amelynek évről-évre növekednie kellene, hogy sikerüljön kifizetni a folytonosan em elkedő terheket, de ez már a gazdaság ciklikusságából következően is lehetetlen feladat. Mégis a neoliberális gazdaságpolitika jelszava az állandó növekedés, ami józan paraszti ésszel is megvalósíthatatlan. Ehhez minden évben többet kell termelni és fogyasztani, tekintet nélkül a fennálló természetes korlátokra. Ezért hiába dübörgött a csúcsra a fogyasztói hajsza, amibe sikerült a nyugati világ mellett egyre nagyobb ázsiai tömegeket bevonni, a rendszerben automatikusan kódolva van a fenntarthatatlanság. Miközben az emberi kapcsolatok teljesen elsekélyesednek, a mammon mohó istene egyre többet és többet követel. Az egész világ, az államok és a lakosság is az adósságrabszolgaság jármában húzza az igát. A haszonélvező pedig a spekuláns, aki arc nélkül húzódik meg a luxuslimuzinok sötétített golyóálló üvege, és hatalmas felhőkarcolók hosszú, fekete asztalai mögött, ahová évente egyszer-kétszer összegyűlnek dönteni élet és halál fölött. JÓ HA FIGYELÜNK!
Tusnádfürdőn már Orbán is arról beszélt, hogy korszakváltás határán állunk, amelyben a régi rendszer össze fog dőlni, ugyanis a nyugati világban az államadósság olyan mértékűvé válik, hogy a tartozásokat már nem lehet visszafizetni. Eddig rendben, ezt mondja a Jobbik évek óta. De erre mondta eddig következetesen “vezénylő tábornok úr” a parlamentben, sőt önellentmondását fokozva a tusványosi táborban is, hogy Magyarországnak vissza kell fizetnie az adósságát. Amit persze már sokszorosan visszafizetett és mégis folyamatosan nő! Mert egyszerűen nem lehet vis�szafizetni, sőt soha nem is próbálja senki visszafizetni, mert a lejáró kötvényeket mindig újak kibocsátásával váltják ki, görgetve maguk előtt a gigászi adóssághegyet. Egyetlen számadatot mondok: 2011-ben hazánk 2850 milliárd forintot kell kifizessen csupán az adósság kamataira! Többet, mint amit egészségügyre és oktatásra tudunk fordítani összesen, a húszéves verkli mégis forog tovább: az adósságot vissza kell fizetni akkor is, ha beledöglünk! Miközben már Orbán is kimondja a nyilvánosság előtt, hogy nem lehet visszafizetni, és mégis sorra lesöprik a jobbikos javaslatokat, amelyek az országot tönkretevő hitelezési feltételek, kondíciók újratárgyalására vonatkoznak. Vona Gábor pontosan fogalmazott, amikor arról beszélt a héten, hogy történelmi lehetőséget szalasztott el a Fidesz kormányra kerülése után az államadósság újratárgyalására. 1990ben el lehetett engedni Lengyelország és Bulgária tartozásának felét, öt évvel ezelőtt a nem EU tag Szerbia kapott jelentős könnyítést, és most a görög államkötvények jelentős részéről mondanak le ingyen és mosolyogva a nagy bankházak. Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke ki is mondta, hogy a Görögország számára kidolgozott program egyszeri és kivételes, nem vonatkozik más országokra és jövőbeni problémákra. Mi pedig bátran kimondhatjuk: hagyják már abba a hülyítésünket, a megalázásunkat és kizsákmányolásunkat! Ahelyett, hogy minke t is felkérjenek a görög (és a majd sorban következő többi) mentőcsomagban való részvételre, adják meg nekünk is a többieknek jóváhagyott engedményeket! Európa senki által meg nem becsült védőbástyái már többször voltunk, most hagy legyünk végre egyenlő felek, és nem harmadosztályú tagállam. A rendszer, a szisztéma fenntarthatatlan, mégis lapátoljuk a szenet a süllyedő Titanic kazánjába. A pénzügyi rendszer eresztékei recsegnek-ropognak, sorban mondják ki a korábban neoliberális profétáknak számító közgazdász guruk, mint Soros, Stiglitz vagy Nouriel Roubini, hogy nem sikerült kilábalni a gazdasági krízisből, az igazi válság csak most következik. A magyar kormány mégis reálpolitikaként értelmezett kényszerből teljesíti a hitelezői elvárásokat, rendületlenül fizetve a számlákat, még akkor is, ha újabb családok tízezrei süllyednek le a mélyszegénység visszautat lehetetlenné tevő szintjére. Meg kellene állítani ezt az örültséget: miközben a húst vágjuk le magunkról a pénzuralom feneketlen bendőjű szörnyetege ellenállás nélkül nyeli el a környező világot, és senki nem húzza meg a vészféket! A globális kapitalizmus már megbukott, de nincs aki kellő határozottsággal kimondja ezt, a rendszer pedig saját súlyánál és tehetetlenségénél fogva görög tovább maga alá temetv e népeket, nemzeteket. A közeledő pénzügyi és gazdasági összeomlás olyan lesz mint a dominó, szép sorban bedől a most stabilnak hitt rendszer összes eleme, ahogy az előző elem rázuhan. Vegyük már észre, egy pokolgépen ülünk, csak az emberek többsége bedugja a fülét, hogy ne hallja a robbanószerkezet egyre hangosabb ketyegését! Lenhardt Balázs A szerző közgazdász, a Jobbik országgyűlési képviselője Forrás: Barikad.hu
83
Ők sem dübörögnek
A nagy zsírvita
– Sorozatos bankcsődök az USA-ban –
Harmincnégyre nőtt az idei évben csődbe ment amerikai bankok száma, miután a héten hat pénzintézet bezárását jelentették be a hatóságok az USA-ban. Ezúttal egy jóval egymilliárd dollár fölötti mérlegfőösszeggel rendelkező társaság, az alabamai székhelyű Superior Bank is bezárta kapuit. A közel 3,0 milliárd dollár eszköz- és 2,7 milliárdnyi betétállománnyal rendelkező Superior Bankot egy másik Superior Bank, a texasi Community Bancorp újonnan felállított leánybankja veszi át. A Superior Bank az eddigi legnagyobb 2011-ben, mely csődbe ment, az idei csúcsot ugyanis egy új-mexikói pénzintézet 2,31 milliárd dolláros eszköz-
állománnyal tartotta. A 2011 során eddig csődbe ment bankok döntő többségének mérete 1 milliárd dollár alatt volt. A héten a Superior Bank mellett az alábbi bankok csődjét jelentette be a szövetségi betétbiztosító, az FDIC: Nexity Bank (Alabama), Bartow County Bank (Georgia), New Horizons Bank (Georgia), Heritage
Banking Group (Mississippi), Rosemount National Bank (Minnesota) A legnagyobb probléma, hogy a bezárt pénzintézetek ügyfélköre jórészt a kisbefektető ügyfelekből: munkásokból és farmerekből áll. A bankgarancia köre az USA - ban nem egységesen szabályozott, minden államban más és más garanciális elemeket írnak elő a helyi törvények, így előfordulhat, hogy az ügyfeleknek maguknak kell a kockázatot vállalniuk. portfolio.hu
Vigyázz, be ne ess! A reneszánsz freskók mestereitől ellesett fogásokat a NASAnál alkalmazott számításokkal egészíti ki az amerikai „aszfaltfreskós”, Kurt Wenner (52). Csodálóinak eddig a világ különböző tájaira kellett utazniuk, hogy megszemlélhessék a többnyire igen félelmetes, háromdimenziós rajzait, most azonban végre egy helyen, gyönyörű albumban láthatók nem mindennapi munkái. Többségük úgy néz ki, mintha hatalmas szakadék fölött állna a nézelődő, vagy épp mintha tornyosodnának föléjük. Az egykori NASAalkalmazott bevallotta, hogy mesterműveihez korábbi állásának tapasztalatait használja föl. – Annak idején távoli égitestek víz- és földrajza elevenedett meg a tervezőasztalomon, most ugyanezzel a technikával dolgozom az aszfalton – árulta el titkát az Alpena Newsnak a michigani művész. – A komputeren elkészített háromdimenziós kép alapján zsinórokat feszítek ki fix pontokból a térhatás elérésére. Forrás: Blikk
84
Pénzeső. A Waterloo pályaudvar utasait első pillantásra sokkolhatja a „trezorból kiömlő pénz”
JÓ HA FIGYELÜNK!
Úgy tűnik, a zsírszegény trend végre kimúló félben van. A telített zsírok egészségkárosító hatásáról szóló teóriát mélyen belevésték az agyunkba, de megdöbbentő módon, éppen az ellenkezője az igaz. Az orvostársadalom, a közegészségügy, a táplálkozási tanácsadók, és dietetikusok több mint 50 éve tanácsolják az amerikai lakosságnak, hogy egyenek zsírszegényen, és különösen a telített zsírokat kerüljék. A táplálkozástudósok azonban nemrégiben elkezdték ajánlani, hogy együnk “egészséges zsiradékokat.” 2010 decemberében a Los Angeles Times arról számolt be, hogy az amerikaiak elhízottságáért és a cukorbetegség járványért nem a zsírok, hanem a túlzott szénhidrát és cukorfogyasztás felelős. E terület egyik vezető kutatója, Dr. Frank Hu, a táplálkozástudományok és epidemiológia harvard-i professzora így fogalmaz: „Az ország nagy zsírszegénység kampánya visszafelé sült el. A zsírcsökkentés túlhangsúlyozása miatt az egekbe szökött a szénhidrát fogyasztás. Ez a változás Amerika legnagyobb egészségi problémáinak okozója.” Dr. Walter Willett, egy másik harvard-i szakértő állítja, hogy: „Nem a zsírokkal van a probléma.” Múlt hónapban, Martha Rose Shulman, a New York Times egészséges receptek rovatának szerzője azt írta, hogy ígéretet tett a zsírszegény szó teljes elhagyására: „A minap olyan fogadalmat tettem, ami meg fogja lepni a régi követőimet. Még saját magamat is megleptem. Megfogadtam, hogy végleg kitörlöm a szótáramból a „zsírszegény” szót.” Shulman, több mint 25 szakácskönyv szerzője, és mint ilyen, befolyásos gasztronómiai személyiség. Régóta népszerűsíti a zsírszegény, könnyű főzést, de most ezt írja: „Sok olyan recept van a 90-es évekbeli könyveimben, ami látványban és ízben is elavultnak tűnik. Most visszatettem azt az olajat és sajtot a receptekbe, amit akkor vettem ki, amikor a szerkesztők arra kértek, hogy az összkalória csupán 30%-a legyen zsír. Ez a koncepció ma már még az irányelvek megalkotói között is elavultnak számít.” Shulman és számos táplálkozástudós, dietetikus, orvos és szakács nemrég egy szakértői előadást hallgatott, ami teljes mértékben leleplezte az oly népszerű zsírmítoszt. Dr. Dariush Mozaffarian, a Brigham and Women’s Hospital és a Harvard Medical School kardiovaszkuláris epidemiológiai programjának egyik vezető professzora ugyancsak jelen volt ezen az eseményen és ezt mondta: „Semmilyen súlycsökkentéssel kapcsolatos randomizált vizsgálat nem mutatta ki, hogy a zsírszegény étrend hatékony lenne. Sokaknak a zsírszegény étkezés még rosszabb, mint a közepes vagy a magas zsírtartalmú, mert sok gyorsan felszívódó szénhidrátot. pl. fehér lisztet, rizst, burgonyát, snacket és cukros italt tartalmaz.” Világosan látszik, hogy a zsírok és a táplálkozás témában fontos fordulóponthoz JÓ HA FIGYELÜNK!
érkeztünk el, ahol a hivatalos álláspont is változni kezd. De ez eltartott egy darabig. 2002-ben Gary Taubes a New York Times magazinban megjelent írásában kitűnően ízekre szedte az amerikaiaknak előadott zsírszegény teóriát. Rámutatott, hogy az ajánlás mögött húzódó tudomány sohasem volt bizonyított és tulajdonképpen csak egy feltevésen alapult. 2001-ben Dr. Hu a Journal of the American College of Nutrition-ben ezt írta: „Egyre inkább felismerjük, hogy a zsírszegény kampány mögött kevés tudományos bizonyíték áll és ez sajnos akaratlanul is egészségi problémákhoz vezet.” Michael Pollan: In Defense of Food (Az ételek védelmében) című könyvében ezt írja: „Az étrend telített zsír men�nyiségének vajmi kevés, sőt talán semmilyen hatása nincs a szívbetegség rizikójára nézve, és nagyon kevés vagy egyáltalán semmi bizonyíték nincs arra, miszerint a többszörösen telítetlen zsírok mennyiségének növelése csökkentené a rizikót.” Ez több fontos kérdést felvet a zsírvitában. Még mindig széles körben tartja magát az a nézet, hogy az elfogyasztott zsiradék típusa számít. Még Shulman saját zsírmegvilágosodásáról írt cikkében is ellentmondás van. Világos, hogy nem fér a fejébe, hogy a telített zsírok tényleg egészségesek lehetnek. Ezt írja: „Az állati élelmiszerekben, tejtermékekben és hidrogénezett zsiradékok-
ban található telített zsírokat kevésbé tartjuk egészségesnek, mert megemelik az LDL koleszterin szintet, és ez szívbetegséghez vezethet. De az orvosok szerint még a telített zsírok sem annyira rosszak, mint a finomított szénhidrátok. Ha elhagynánk a zsírokat az étrendünkből, akkor sok olyan ételt is el kéne hagynunk, amiben sok egészséges zsír van, mint pl. a halak ómega 3 zsírsav tartalma, ami nélkülözhetetlen a jó egészséghez.” De ahogy Pollan rámutat, az a teória, hogy a telített zsírok kevésbé egészségesek, egyszerűen nem igaz, mivel a kérdés ennél sokkal összetettebb. Valójában sok élelmiszer egyszerre többféle zsírtípust tartalmaz. Például a marhahús zsírjának fele telített, másik fele telítetlen. Az utóbbi résznek a többsége ugyanolyan telítetlen zsír, mint amilyen az olíva olajban van. Gary Taubes 2008-as Good Calories, Bad Calories c. könyvében írja, hogy a szalonna 60%-a és a csirke zsírjának nagy része is telítetlen zsír. A New York Times cikkében Taubes ezt írja: „Még a telített zsírok, más néven „rossz” zsírok sem annyira ártalmasak, mint hinnénk. Igaz, hogy megnövelik az LDL koleszterint, de a HDL-t is. Magyarul a hatás kiegyenlítődik. A zsírszegény dogmában többé-kevésbé halálosnak titulált élelmiszerek is viszonylag ártalmatlanok, ha közelebbről megvizsgáljuk a zsírtartalmukat. Egy marha steak zsírjának pl. több mint kétharmada biztosan javítani fogja a koleszterin profilunkat (legalábbis a mellette lévő sült krumplihoz képest biztos!); igaz, hogy a fennmaradó egyharmad megemeli az LDL-t, de a HDL-t is. A szalonnával ugyanez a helyzet. Ha osztunk-szorzunk, rájövünk, hogy ebből következően annyi zsírt ehetünk, amennyi belénk fér, és ezzel csökkenni fog a szívbetegség rizikója.” Szinte naponta kerül nyilvánosságra valamilyen új tudományos eredmény, ami megcáfolja a népszerű zsírmítoszt, de ennek ellenére a helytelen információk tovább élnek és terjednek. A Mayo Klinika weboldalán a telített zsírok a transzzsírokkal együtt a „káros zsiradékok” kategóriájában szerepelnek. Azt állítják, hogy a telített zsírok megemelik a szív- és érrendszeri betegség és a II-es típusú cukorbetegség rizikóját. A szív- és érrendszeri betegségek kapcsolata a telített zsírokkal igen bizonytalan, és azon a teórián alapszik, hogy a telített zsírok megemelik a koleszterin és a triglicerid szintet, ami szív- és érrendszeri betegséghez vezet. De a legújabb vizsgálatok szerint ez nem igaz. „Azzal ellentétben, amit sokan várnának, az étkezési zsírbevitel nincs közvetlen összefüggésben a vér zsír szintjével. Sőt, inkább az elfogyasztott szénhidrát mennyisége tűnik komoly problémának e tekintetben.” – írja Marni Jameson a Los Angeles Times-ban. 85
A „The Great Fat Debate: Is There Validity In the Age-Old Dietary Guidance?” (A nagy zsírvita: érvényesek-e az ősrégi ajánlások?) című szimpóziumon az Amerikai Dietetikai Szövetség táplálkozástudományi konferenciáján négy vezető szakértő egyöntetűen megfogalmazta, hogy a telített zsírok szénhidrátokkal való helyettesítése megnövelheti a szív- és érrendszeri betegségek rizikóját. Dr. Walter Willett ezt mondta: „A szakirodalom a magas zsírtartalmú étrend enyhe fokú előnyét mutatja.” Ami pedig a cukorbetegséget illeti, nincs olyan adat, ami megerősítené, hogy a magas zsírtartalmú étkezés megnövelné a rizikóját. Sőt, úgy tűnik, éppen az ellenkezője igaz. Egy 2008-as vizsgálatban, amiről a Los Angeles Times cikke is beszámolt, metabolikus szindrómában (ami a cukorbetegség előszobája)
szenvedő elhízott férfiak és nők magas telített zsír és alacsony szénhidráttartalmú étrenden azt tapasztalták, hogy a triglicerid szintjük 50%-al csökkent, a HDL („jó”) koleszterin szintjük pedig 15%-kal nőtt. De a régi étkezési szokások nehezen halnak, és nem könnyű arról meggyőzni az embereket, hogy amit 50 éve hallgatunk, az egyszerűen nem igaz. Ezt nehéz keresztülvinni. Már csak azért is, mert továbbra is találkozunk arra vonatkozó hivatalos ajánlásokkal, hogy együnk zsírszegényen. (Pl. a USDA (Amerikai Mezőgazdasági Minisztérium) legutóbbi hivatalos étrendi ajánlásaiban, valamint a Mayo klinika weboldalán). Az amerikaiak zavarodottak az étrend és az egészség kérdésében és ez csak egyre fokozódik, mert a nagyvállalatok minden eszközt bevetve versengenek az emberek bizalmáért.
Egyet nem szabad elfelejtenünk. Van egy fajta zsír, ami valóban kedvezőtlenül befolyásolja a koleszterin szinteket, elősegíti az érelmeszesedést, megnöveli a szívbetegség és diabétesz rizikóját, és ez a transzzsír. Ez a zsírfajta megnöveli a káros koleszterint és a trigliceridet, lecsökkenti a védő koleszterint, fokozza a gyulladásszintet és az inzulinrezisztenciát. Erről bővebben olvashatunk a Journal of the American College of Nutrition című szaklap egy 2000-ben megjelent cikkében. Végül is egy alapvető, örökérvényű igazság létezik: természetes és teljes értékű ételeket kell enni! Most már csak abban kéne megegyezni, hogy melyek is ezek tulajdonképpen. Forrás: Fordította: Mezei Elmira Forrás: Kristin Wartman: A Big Fat Debate The Huffington Post 2011 marc 4.
Meditáció és Imádság A vallástétel arcpírja
Arcunk hajszálerezete a lelkünk finom tereprajza. Teremtő Istenünk úgy alkotott meg minket, hogy testi-lelki-szellemi életműködéseinket erős kötelékkel fűzte össze: ez a kapocs csupán egyszer oldódhat fel átmeneti időre: – Berzsenyivel szólván – majdan ha lelkünk záraiból kikél, s Hozzá közelb járul,… Vagyis, ha majd lelkünk visszatér Felséges alkotójának színe elé, hogy újbóli, immár örökös megtestesülésére várakozzék. Addig viszont lelki örömünk – bánatunk, szégyenünk és büszke ragyogásunk, félelmünk és bátor lelkesültségünk kiül ábrázatunkra. Kipirulunk, ha a szívünk sebesen kalapál, elvörösödünk, ha szégyen vagy méreg önti el besőnket, tüzet csal orcánkra a láz, és bíborba borul jobb és bal felünk, amikor valami jó vagy rossz belülről felzaklat, s tekintetünknek eme színes vallomásait a többi tagunk is követi a maga módján, a fülcimpánk tüzel, a kezünk–lábunk remeg, a gyomrunk görcsbe rándul, a pulzusunk felgyorsul, a pupilláink kitágulnak, vérünk cukorszintje magasra szökik, ereink pattanásig feszülnek nagy-nagy lelki felindulásunkban. Milyen őszinték a testrészeink, amint kicsúsznak akaratunknak őrmesteri szigora alól: bárcsak az ajkunk is ilyen igazmondó juhásza lenne a belvilágunknak! Aki vallást tesz rólam… A vallástétel alkalmával a bíró vallomást vesz ki a tanútól. Az Újszövetség szava (homológia) azt érzékelteti, hogy ennek a vallomásnak egybehangzónak kell lennie a korábban elhangzott tanúvallomásokkal. Amikor a tévében valami bizonytalan állítást tesznek közzé, akkor rend86
A világban – a tárgyalás kitűzése nélkül – tovább folyik egy per, kétezer éve immár: ez Jézus pere. Noha Isten már kimondta a felmentő ítéletet: Jézus nem bűnös, tehát nem lehet a halál fia. Ő az Igaz, aki az Örökkévaló Isten Fia. Azzal mondta ki Isten ezt az ítéletet, hogy feltámasztotta a mi Jézusunkat a halálból. Ennek ellenére a vádló, a gonosz tovább rágalmazza. Ő eleve kétségbe vonta, hogy Jézus Isten Fia: mindenféle bűvészmutatszerint hozzáteszik: meg nem erősített lap- ványokba akarta beleugratni, hogy értesülések szerint ez és ez történt. Ekkor bizonygattassa vele istenfiúságát. És a néző kételkedni kezd a hír valódi- sokan hisznek neki, hogy Jézus ténysága felől, hiszen nem erősítették meg. leg nem Istenfia, egyszer meghalt és Az evangélium, hogy Jézus meghalt a mi úgy maradt, meg, talán nem is volt. bűneinkért, de feltámasztatott a mi Mások nem törődnek se azzal, hogy megigazulásunkra, olyan hír, amit van-e Jézus, se azzal, hogy feltámadmegerősítettek: maga Isten gondoskodott hatott-e, csupán közömbösségükkel erről, elküldte Lelkét, aki bizonyságot tesz mutatják úgy, mintha Jézus nem a mi lelkünkkel együtt, hogy Jézus Isten lenne Úr. Többnyire az életvitelükkel Fia, vagyis halhatatlan Úr, és mi is Isten mondják ezt: nincs Isten, azt teszek, gyermekei vagyunk, akik hiszünk az ő amit akarok. Valamilyen vallomást Fiának nevében, vagyis, örökélet örökösei mindnyájan teszünk, a szavainkkal, vagyunk. A vallástétel személyes válasz- a tetteinkkel, az életünkkel: vagy adás arra a kérdésre: hiszed-e, hogy örökké mellette, vagy ellene. élhetsz. Szinte halljuk az időseink válaMelyik oldalon tanúskodom, a vádat, szát: ‘jaj, dehogy akarok én örökké vagy a védelmet képviselem? Életfolytatáélni, mert milyen kereszt is lehet a sommal kinek az állítását erősítem meg? magas életkor, csupa baj, meg fájás, Jézus arra hív, hogy mellette tanúskodmeg sóhajtozás’. Az örökélet nem jam, s ezzel azt az ítéletet erősítsem meg végtelen öregség, hanem időmúlást – a magam részéről –, amit már Isten nem szenvedő, boldog és végtelen lét Isten egyszer kimondott! Hogy miért van közelében. A vallástétel erre kimondott szükség akkor még tanúvallomásokra? igenlő válasz: igen, én hiszem és vallom, Nem neki van erre szüksége, hanem amit egyik énekünkben így mondunk ki: nekünk, hogy Istennel szemben hamis „Érzem, hogy az örök élet / Már e földön tanúknak ne bizonyuljunk. Ő ugyanis az enyém lett”. igazságos és igazmondó Isten, aki JÓ HA FIGYELÜNK!
soha nem hazudik. S azok bizonyulnak végül igaznak, akik neki hisznek és nem a tagadás szellemének, s akik ezt a hitüket meg is vallják. „Aki vallást tesz rólam az emberek előtt…” A tanúvallomásnak fóruma van, valahol, valakik előtt elhangzik. A személyes hitet a hitvallás teszi közösségi, egyházi, történelmi és társadalmi tényezővé. Gyülekezeteinkkel ahhoz a hatalmas családhoz és néphez tartozunk, amelynek Feje maga Jézus, s ez a közösség a világ kezdetétől fogva létezik, és lesz, amíg világ a világ. Ebből a nagy népből emelkedtek ki az ősatyák, a próféták és az apostolok, a reformátorok, és ebből a hatalmas, korokon áthömpölygő sokaságból gyűlik össze a mennyei világba, Jézus után bevonuló sereg. Hitem és vallástételem ezekhez a régmúlt, mostani és jövendő nemzedékekhez kapcsol, tagja vagyok ennek a seregnek. Sokféle társaságban lehet részem, de ezt mindnél előbbre kell sorolnom! A „független értelmiségi” elkötelezetlen státusza érvénytelenné lesz. Jézus az emberek előtti tanúságtételre hív; eközben ő másra is gondol: ne csak azok előtt vállaljam a hozzá tartozásomat, akik szintén hozzá tartoznak, akik örülnek ennek és szeretnek. Nagyon sokan vannak, akik egyáltalán nem tudnak követni ebben: esetleg még csendesen mosolyognak is rajtam; leginkább az a jellemző, hogy még véletlen se hozzák szóba a hitet. Át kell esnem azon a csalódáson, hogy a világ nem tart velem Jézus után, sőt, még megjegyzéseket is tesz rám, vagy furcsálkodásával érezteti velem, hogy ‘nem vagyok jó nála’ a hitemmel. És itt kell leküzdenem azt a pironkodást, amit izgalmamban, esetleg bátortalan, szégyellős zavaromban érzek és mutatok. Milyen merészen vágja oda Szenci Molnár a zsoltárossal: „Azok pironkodjanak, akik hitetlenül élnek!” Ha már mindenáron pirulnom kellene, akkor inkább a gyávaságom, az Isten iránti pitiáner hűtlenségeim miatt tehetném: hányszor motyogtam el, nyeltem le a határozott szót, hányszor mismásoltam el a nyílt magatartást. Emlékszem, kisdiák koromban hogy kapott el a kishitű szégyenlősség: verset kellett leírnunk, amiben előfordult az Isten neve, többször is. Miután kisbetűvel restelltem kiírni a tollamból ezt a nevet, de mert a naggyal is szégyelltem volna kitűnni, inkább megtörtem a sorokat és az elejükre írtam a szent nevet. Azt, hogy akkor szégyenlősködtem, azóta is szégyellem, felnőtt fejjel. Hát nem ilyen se JÓ HA FIGYELÜNK!
ide, se oda a mi gyávaságunk, amikor vallást kellene tennünk? Lehet, az irodalomórán, a barátok között a lépcsőházban, lehet, kórházban vagy utcán, lehet a szakfolyóiratba küldött recenziómban: talán csak egyetlen mondat, egy szó, amelyből kitűnik, hogy hová tartozom: inkább lelkesült izgalmamtól, vagy leküzdött belső remegésemtől gyúljon ki a pír az arcomon, mint a hitetlenség szégyenétől! Jézus viszonozni fogja tanúvallomásunkat. Amikor az emberek előtt tanúskodunk róla, egyúttal Őelőtte tanúskodunk. Másrészt Ő is vallomást tesz rólunk. Ő majd aszerint vall felőlünk, hogy mi miként tanúztunk előtte, róla. Jézus mennybemenetele után, Szentlelkével mindenütt jelen van. Ezt valljuk róla a Heidelbergi Kátéban: „Krisztus valóságos ember és valóságos Isten. – Emberi természetére nézve nincs többé a földön – de istenségére, fenségére, kegyelmére és Lelkére nézve sohasem távozik el tőlünk.” (H.K. 47.) Ha a rendőrőrsre belépve ezt mondanák nekünk – rámutatva egy párnázott, fekete műbőrborítású ajtóra – most tesznek vallomást rólad, bizony hamar kiverne a veríték. Semmit sem kell elkövetnünk ahhoz, hogy a rólunk szóló tanúvallomás (milyen ember vagyok én, mit róhatnak föl nekem ott benn) önkéntelenül heves szívverést hozzon ránk. Hát még az elbírálás kínos várakozása! Elég hozzá az érettségire, a felvételire vis�szagondolnunk. S vajon, ha a földi ítélő fórumok ennyire lázba hozhatnak, mit tartsunk a mi végső megítéltetésünkről, a nagy mennyei vizsgáról?! Nem kell ahhoz a középkorba visszamennünk, hogy a latin himnusszal együtt megvalljuk: „Reszket minden tagom, borzadok és félek, Én, e földön küzdő, szegény, bűnös lélek; Ama napon engem ítéletre vonnak, Midőn az ég és föld egyben megindulnak.” Ha csak magunkra nézünk, bizony, a bűnvallástétel pírja boríthat el a Hatalmas Úr igazságos színe előtt: „Tied, Uram a dicsőség, a miénk pedig orcánknak pirulása!” Bűneinket nyugodtan szégyellhetjük és hagyjuk el, de az Úr színe előtti szent remegést ne szégyelljük! Mert ez, a tremendum Dei indít bennünket a minket felmentő ítélet utáni vágyra és annak (vagyis az isteni kegyelemnek) az elfogadására. Ismét hallgassuk a Kátét: „Micsoda vigasztalásod van abból, hogy Krisztus ismét eljön ítélni eleveneket és holtakat? – Az, hogy mindennemű háborúság és üldöztetés közepette felemelt fővel várom az égből ugyanazt az ítélőbírót, aki előbb érettem Isten ítélőszéke elé állott és rólam minden
kárhoztatást elvett” (H.K. 52.). Vagyis a Krisztus-perben rólam is döntés született: „Nincsen immár semmi kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak…” (Rm 8,16). A tovább görgetett vád ugyanúgy engem is érint tehát. A Krisztusról meghozott isteni felmentő ítélet az enyém is, ha hiszem és vallom a Krisztus igaz-voltát, ezáltal én is igaz lehetek. De ha megtagadom őt, akár csak szégyellős gyávaságom miatt az emberek előtt, akkor rajtam marad az elmarasztaló ítélet. Gyakran látunk a híradóban nagy botrányt keltő perre beidézett vádlottat, aki – személyiségi jogaihoz ragaszkodva a baseball-sapkájával, vagy a dzsekijével elfedi az arcát, a nyilatkozó elítélt ábrázatát pedig szivárványszínben játszó képszűrővel kitakarják. A jogos vád és elmarasztaló ítélet – még a mai szabados világban is – karöltve jár a szégyennel. Hát, akiket a végítélet Krisztusa elővesz a tagadásukért, a hamisságukért, azok hova bújjanak: talán a hegyomlás, a halmok rejteke eltakarhatja-e őket haragja elől? Ez lesz a végső szégyenvallás napja, amikor az eltagadni akart Krisztus a színre lép. Mark Twain klasszikus ifjúsági regényében a szélhámos álörökösök csak addig ámíthatják a dúsgazdag elhunyt családtagjait a javukra kiállított végrendelettel, amíg az igazi örökös meg nem jelenik. Így fognak szégyent vallani a hamis tanúk, akik életükkel Krisztust nemlétezőnek állították. Így fognak viszont diadalmasan igazoltatni azok a hitükben, akik Krisztusról, mint az élet fejedelméről „szép hitvallást tettek, sok tanú előtt”. Szívet dobogtató hitvallás orcapírja most, vagy szégyenvallás miatti végső pironkodás a Krisztus előtt: e kettő közül kell választanom ma és naponta. Imádság: Áldott vagy valóság Istene, hogy nem hagytál kétségben a végső realitás felől. Áldott vagy, igazság Istene, hogy hadat üzentél a hamisságnak. Áldott légy, hűség Istene, mert nem hagytad annyiban Fiad gyalázatát, és tisztáztad a vád alól dicsőséges feltámasztásával. Bocsáss meg, kegyelem Bírája, ha mindeddig gyáva vagy hazug tanúd voltam. Kérlek, add Szentlelked erejét, hogy merjek színt vallani az igazságról és a valóságról kortársaimnak, akik eddig egyik mellett sem akarták elkötelezni magukat, s így elfogadták a hazugságot. Hallgasd meg Fiad vallomását rólam, hogy egykor majd felmentést nyerjek szavai által, s már most igazzá lehessek halála és élete által. Ámen. Kádár Péter 87
9 érv, hogy citromra cseréld a tisztítószereket A citrom friss illata biztos neked is a tisztaságot juttatja az eszedbe. És ez nem csak illúzió: magas illóolaj- és savtartalmának köszönhetően a citrom a legeslegjobb természetes illatosító-, tisztítóés fertőtlenítőszer! 1. Illatosít A citrom különleges, üde illata napokig belengi a szobát. Ehhez nem is kell mást csinálnod, mint moss meg egy-két darab citromot, helyezd őket egy tálba, esetleg egy dekoratív pohárba, tányérra vagy gyertyatartóba, és várd meg a hatást. Egy friss citrom akár 2-3 napig is onthatja magából a friss aromát, ráadásul utána még mindig használhatjuk ételbe, italba, vagy akár további háztartási teendőkhöz is. 2. Fényesíti a fémet A fémtárgyak fényesítéséhez és tisztításához sem kell, hogy vegyszereket használj! Citromlével újjávarázsolhatod a különböző fémeket, rezet, krómot vagy bronzot, evőeszközöket és dísztárgyakat is. A citrom ugyanis magas savtartalmának köszönhetően képes a zsíros és más szen�nyeződéseket eltávolítani. A fényesítéshez és tisztításhoz nem kell mást tenned, mint félbevágni egy citromot és azzal bedörzsölni a fémeket. Fokozhatod a hatást, ha a fél citromokat sóba mártod dörzsölés előtt. 3. Fertőtleníti a mikrót Ki szeret mikrót tisztítani? Senki. A mikrohullámú sütőben ráadásul nehezen elérhető helyen is megtalálhatóak a szennyeződések, amelyek rászáradnak a falra vagy az ajtóra. Nem beszélve arról, hogy ezek micsoda baktériumtenyészetek lehetnek. És itt jön képbe a citrom! Nem kell mást tenned, csak egy citromot nagyon vékony szeletekre vágni, egy mikrózható tálba tenni és forró vizet önteni rá. E z u t á n a tálat tedd a mikrosütőbe, és egy percig magas fokozaton melegítsd, majd töröld át a mikrót egy szivaccsal. A citro88
mos, forró gőz hatására a rászáradt szennyeződések feloldódnak, a baktériumok pedig elpusztulnak. Vegyszerek nélkül! 4. Eltávolítja a szappanlerakódást A fürdőszobában a mosdó és a kád környékén a szappanlerakódás okozza a legtöbb fejtörést. A szennyeződést ugyanis csak erős tisztítószerekkel és fárasztó súrolással lehet maradéktalanul eltávolítani. Vagy citrommal. Turmixolj össze alaposan hat citromot, szőrőstől-bőrőstől, majd öntsd az egészet egy szórófejes flakonba, és fújd be vele a makacs lerakódást. A tömény citrom ráadásul nemcsak a szappanmaradékokat, hanem a vízkövet is nyomtalanul eltávolítja, és nem marad utána kellemetlen szag. 5. Hatásos mosogatószer Ha esetleg elfogyott mosogatás közben a mosogatószered, akár citrommal is pótolhatod. A koszos edények tisztításához vágj félbe egy citromot, és szórj szódabikarbónát a vágásra, ezután mosogatószivacsként használhatod a citromot. A citromsavnak köszönhetően a porcelánok, kerámia- és üvegedények cseppmentesen tiszták, az evőeszközök, a serpenyők, lábasok és fazekak pedig zsírmentesek és csillogóak lesznek. És a kezedet sem szárítja ki, mint egyes mosogatószerek. 6. Illatossá varázsolja a mosott ruhát Egy kis citrommal segíthetsz a mosószerednek és az öblítődnek, hogy tisztábbak és illatosabbak legyenek a frissen mosott ruháid.
Ha áztatásra van szüksége a szennyesednek, adj az áztatóvízhez egy evőkanál citromlevet. Ha az öblítődet szeretnéd felturbózni, akkor az öblítőszerhez adj egy evőkanálnyit a citromos léből, de akár a mosószeredhez is adagolhatsz belőle. A citromsav áldásos hatásai mosásnál is remekül kamatoztathatók, eltávolítja a nehezen kezelhető szennyeződéseket, frissebbé és illatosabbá varázsolja a textíliákat, ráadásul a mosógépben lerakódott vízkövet is feloldja. 7. Ablakot pucol Ahogy az üvegedényeket, úgy az ablakokat is cseppmentessé és ragyogóvá varázsolja a citromlé. Önts négy evőkanál -lehetőleg frissen facsart - citromlevet fél gallon vízhe, és már készen is van a garantáltan vegyszer- és adalékanyag-mentes ablakpucoló folyadékod. Spricceld az üvegre, majd töröld le egy ablaktörlő kendővel vagy szivaccsal. A citromos víz sokkal szebbé, csillogóbbá teszi az üveget, eltünteti a port, az esőcseppeket és a koszt is, a hatása pedig lényegesen tartósabb. 8. Fertőtleníti a vágódeszkát A fából és műanyagból készült vágódeszkákat is imádják a baktériumok, a késsel “okozott” vágások a kedvenc lakóhelyeik közé tartoznak. Egy fél citrommal azonban lzavarhatod a hívatlan vendégeket hosszú időre. Vágj félbe egy citromot, majd dörzsöld be vele a deszka mindkét oldalát, és hagyd állni legalább 10 percig, mielőtt lemosod. A citromsav tisztít és fertőtlenít, még a vágásokban is. 9. Nehezen tisztítható helyekre is “befér” Egy speciális, citromos keverékkel a legnehezebben hozzáférhető zugokat és sarkokat is tisztíthatod és fertőtlenítheted. Készíts jól kenhető pasztát citromléből és boraxból, majd egy fogkefe segítségével a nehezen elérhető helyekre is felviheted a tisztító és fertőtlenítő keveréket. Hagyd hatni a pasztát 5-10 percig – tovább ne, nehogy rászáradjon -, majd töröld le alaposan egy nedves szivaccsal. JÓ HA FIGYELÜNK!
