az öntudatos magyar polgár lapja A TARTALOMBÓL

Szóljatok, ha szólni kell...

most a birodalmiakért!!!

319. szám

az öntudatos magyar polgár lapja

A TARTALOMBÓL Az abszurditás szimfóniája..................................................................................... 4 Összekufircolnak...................................................................................................... 6 Ius Pozitivum............................................................................................................ 7 Korrobori................................................................................................................... 8 Viharfelhők................................................................................................................ 9 A birodalom nagy dilemmája..............................................................................10 A birodalmi szervilizmus esete a nemzethalállal..............................................13 Bankcsapda..............................................................................................................16 A mi homokozónk.................................................................................................16 Ki lesz a bankelnök?...............................................................................................17 A propaganda hét alapvető eszköze IV...............................................................18 A megszorítások recesszióhoz vezetnek............................................................20 Korunk nagy hazugságai.......................................................................................21 „Tanuljuk az új hazánknak a nyelvét”.................................................................23 Százhetven közgazdász lázadt fel Merkel EU-politikája ellen.......................24 Élet az Európai Unió után.....................................................................................25 Fából készült a magyar motorkerékpár..............................................................27 Arcfelismerés: áldás vagy átok?...........................................................................28 A Facebook képes növelni a választási részvételt.............................................29 Őszinte részvényem!.............................................................................................30 Szentlélekkel való betöltekezés, Szentlélek kitöltése és a helyreállított Izrael..........................................................................................32 Az ingatlanközvetítők leggyakoribb trükkjei....................................................33 Lehetne 500 000 Ft nyugdíjad............................................................................34 MNB: a készpénzforgalom eltűnése megtakarítást hozhat...........................36 Így lehet trükközni az új kisadóval......................................................................38 Egy unortodox közgazdász emlékére.................................................................39 Heti közéleti folyamatelemzés.............................................................................40 Magor nyelv és történelem...................................................................................41 Lakása van, mégis támogatást kér a képviselőnő.............................................42 NEMZETI ELLENÁLLÁS.................................................................................44 Gyurta Dani bűne..................................................................................................45

2

Elvesző nyugdíjpénzek..........................................................................................46 Ilyen lenne az új nyugdíjrendszer........................................................................48 Állami nyugdíjpara.................................................................................................51 Az én olimpiám......................................................................................................52 Beszéljük meg!........................................................................................................53 Hagyjátok veszni az aranyművest!......................................................................54 Hasraütés-szerűen dirigálnak Brüsszelből........................................................57 Elszegényedik a magyar........................................................................................58 Szörnyű jövő: az idő urai......................................................................................59 Ikonosztisztázás......................................................................................................61 Ügyfélbarátság(talanság)......................................................................................64 Mint a mesében......................................................................................................66 Lerántjuk a leplet a valós államadósságról........................................................68 Anglo-cionista pénzügyi összeesküvés..............................................................71 Szeretném egyszer óceánjáróval körbeutazni a világot...................................73 A JÖVŐ MÁTRIXA..............................................................................................76 Puzsér levele Rogánnak........................................................................................80 Mondjuk ki: Rogán Antal a legnagyobb király!...............................................82 Haszontalan hős.....................................................................................................83 Gordon, Milla, SZDSZ.........................................................................................84 A „Millás” söpredék és Trianon...........................................................................86 Börtön az esővízért................................................................................................88 Hamarosan várható az USA összeomlása?........................................................89 A szájon át bevitt D-vitamin biztonságosságának 21. századi értékelése....90 Izzadsággátló dezodorok......................................................................................94 Az ösztrogén kapcsolat tej és mellrák között....................................................96 Minden autóst érint...............................................................................................98 Meguntuk a 3d-t?................................................................................................ 100 Kifizette az Apple a lopott órát......................................................................... 102 Kifehéríthetik az eget......................................................................................... 103 Írók hajcsárává vált az e-könyvek piaca........................................................... 104

JÓ HA FIGYELÜNK!

6 32

18 20

34 41 61 68 JÓ HA FIGYELÜNK!

3

AZ ABSZURDITÁS SZIMFÓNIÁJA – avagy meddig tarthat még a globális piramisjáték –

Korunkat, a 21. század világát vizsgálgatva az elemzőknek nagyon gyakran jut eszükbe az “abszurd”, “abszurditás”, a jelzők és kifejezések között. És valóban, ez a kor olyan jelenségek sorozatát produkálja, amikre régebben még a legrosszabb álmaikban sem gondoltak az emberek. A demográfiai krízis, a deviancia és eltévelyedések tobzódása, a fogyasztói idiotizmus, az erőszak kultusza, a média általi tudatbefolyásolás és még sorolhatnánk a mindenki által ismert jelenségeket, melyeknek árnyékában egy új igencsak ijesztő jövőkép látszik kirajzolódni. A pénz fétise, és az emberi test és szellem megvásárolhatóságának és lealázásának megvalósulása soha nem látott mélységekbe lökte a nyugati civilizációt. Pedig napjaink technikai fejlettségi szintje mellett (ami az egyedüli pozitív hozam) nem szabadna gondot okoznia a populáció emberhez méltó eltartásának, sem Európában, sem a világ más részein. Ezen (sajnos kissé naív) idilli cél megvalósulása helyett mit láthatunk a világban 4

körbepillantva? A parciális érdekek tobzódását, a maffia-szellem érvényesülését a legfelsőbb szintektől kezdve a legalsókig. Néhány bankárdinasztia a világ erőforrásainak majdnem felét felhasználva, ellenőrzése alatt akarja tartani a földgolyó egészének történéseit. Ezen irdatlan összegek kiszivattyúzása, és a politikába, valamint háborúkba történő visszaforgatása mára már nagyon jól bejáratott forgatókönyvek szerint történik. Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy enélkül a néhány családra “optimalizált világrend” nélkül az egész világ népessége sokkal magasabb szinten, emberibb módon élhetne. És biztos, hogy sokkal nagyobb nyugalomban és békében. És ha valamelyik rendszerhű mameluk szokás szerint egy újabb összeesküvés-elméleti agyrémnek kívánja titulálni az ilyen beszédet, megkérem ne fáradjon. Ehhez már nagyon késő van. Ez olyan, mint amikor a 8. hónapban levő menyasszonyra fehér ruhát próbálnak ráadni és oltár elé akarják vezetni. Meg lehet ezt tenni, csak már nem nagyon van

ruha, ami elfedi a valóságot. És ha a demokrácia csodáiról akarnának mesélni, akkor megkérem őket, hogy menjenek el vidékre, és az ott lakó nyolcmillióból ötnek feltétlenül meséljék el a demokrácia vívmányait. Nevezetesen, hogy igenis meg lehet élni 30 ezerből. És hogy a villany csak átmenetileg van kikapcsolva. És ha tegnap betörtek, akkor mindjárt itt lesz a rendőrség. És nem igaz, hogy a határból ellopnak minden termést. És hogy gondolni kellett volna rá, hogy fel fog menni a devizahitel kamata. De valahol ezen a ponton ideje elindulni haza Pest felé, mert ha a vasvillát még nem lopták el a szorgos fémgyűjtők, akkor heves lehet a házigazda reakciója… A valóság és a szép, de idióta eszmék küzdelméből tudjuk, hogy végül mindig a makacs tények szoktak felülkerekedni. Néhány év múlva ezen a “polgári demokráciásdin” éppen olyan nagyokat fogunk hahotázni, mint régebben a “népi demokráciásdin”. De térjünk vissza a globális események színterére. A bankár-keresztapák által felJÓ HA FIGYELÜNK!

épített torz gazdasági és politikai rend mára már túlságosan is kemény szorításban tartja a világ nemzeteinek a többségét. A pénzbehajtás dimenzióit elméretezték és már nem lehet visszacsinálni a dolgot, pedig nyilván a kivitelezők is látják már, hogy túllőttek a célon. Az adósságok világméretű elengedése éppúgy nem segítene már, mint ahogy újabb megakölcsönök kihelyezése sem oldana meg semmit. A rendszer ezen állapotában bármit is tesznek, minden rosszul sül el. Mint egy rossz házasságban a válást megelőzően. A görcsös jószándék újabb és újabb kudarcot produkál. A mai világgazdasági és pénzügyi rendet semmi sem tudja már megmenteni a pusztulástól! De nem tudjuk mi, mikor és hogyan fogja kiváltani a láncreakciót. Olyasfajta érzés ez, az erre érzékenyeknek, mint a II. világháború előtti hangulat lehetett. Akkor is az emberek nagy része már 1938 közepétől sejtette, hogy itt háború lesz. Voltak hitetlenek, gúnyolódók és nihilisták is, de a többség érezte mi következik. Akkor is tippelgettek, különböző kombinációkat találtak ki, amire a később kibontakozó események természetesen még csak nem is hasonlítottak. De a lényeget érezték. Mi egyet kívánjunk nagyon! Akárhogy is fognak történni az események, mindenképpen legyenek békések, és ne történjen helyrehozhatatlan ostobaság! Az egész globális pénzügyi rendszer összedőlésére vonatkozó előrejelzések ma már valóságos sportággá váltak világszerte. A Nobel-díjas közgazdászoktól kezdve a kocsmapulton könyöklőkig szinte mindenki megtette már tétjeit, mindenki tudja, hogy jön az elkerülhetetlen. Vannak türelmetlenek és szkeptikusak, vannak érdektelenek és hisztérikusak. De valószínűleg majd minden politikusabb ember tudatának hátsó szegletében ott rejtőzik a gondolat, hogy vajon hogy fog elkezdődni? Görögország indítja el a pánikreakciót? Vagy Spanyolország fogja? Esetleg egy európai szintű bankpánik viszi el az eurót és az rántja magával az USA-t? Vagy az olajállamok és Kina dobják piacra egyszerre a dollárkészleteiket, és így Amerika dől rá Európára? Netán földrésznyi éhségtüntetések döntik be a központi bankokon át láncra vert nemzetállamokat? Valószínűleg egyik sem, vagy talán mindegyik egy kicsit. A mai világgazdaság a vihar előtti állapotában egészen extrém jelenségeket produkál. Olyasmi ez, mint amikor a cunami előtt az óceán egyik felén visszahúzódik a víz egy fél órára. Kezdjük a birodalom központjánál, a bankárdinasztiák által totálisan ellenőrzött USA-nál. A világpénz és a bankárdinasztiák gazdaállamában az USA-ban egy hihetetlen eltorzult gazdasági szerkezet jött létre. MinJÓ HA FIGYELÜNK!

den valamire való termelés elhagyta már az országot. Egyedül a belső szolgáltatások és az agrárium működik még valahogy (no meg a tudomány és computer-ipar) Az ország GDP-jének 37-39%-a származik csak saját tevékenységből. Az összes többi, tőkebefektetések hozama, pénzügyi szolgáltatás illetve a dollár világpénz szerepének lefölözése. Ezt egészíti ki a saját jegybankjától(vagy inkább a bankárcsaládoktól), vagy kötvénykibocsátás által felvett hitel. Amikor a Wikileaks iratokon felbosszantott Putyin elnök Obama képébe vágta, hogy az USA nem más mint egy világon élősködő parazita, akkor az amerikai elnök nem válaszolt semmit, csak nyelt egy nagyot. Nemigen lehetett erre semmit mondani! És most képzeljük el, amint egy ilyen gazdaság a világméretű pénzügyi krízisben elveszti legfőbb támaszát: a világpénzt. Milyen hatása lehet egy lezüllött jóléti országra, ha GDP-je az egyharmadára zuhan? Na, de ne vízionáljunk Amerikának ilyen dolgokat, pedig nagyon is reális (sőt valószínű) a felvázolt elképzelés. Ez az ország a II. világháború utáni években az egész világ GDP-jének 40%-át adta. Ma naturáliában a 8 %-át adja, de a pénzügyi jövedelmekből a 24,5 %-át teszi zsebre. De ebből a világnak is kezd elege lenni. A figyelmes szemlélő láthatja, amint a világ különböző régióiban TUDATOSAN kezdik kiszorítani a dollár használatát. A délamerikai országok közös valutát vezettek be az egymás közötti elszámolásokra, kétoldalú megállapodást kötött Kína és Oroszország a dollár kizárására az egymás közötti kereskedelemből. Ugyanilyen egyezmény lépett életbe pár hete Kína és Japán között. Irán már egyáltalán nem fogad el dollárt az olajért, de más olajországok is tervezik a dollár egyedüliségének megszüntetését. Ezek, bár nem tűnnek látványos dolognak, valójában a ma gazdasági háborúinak fő eseményeit jelentik. Minden ilyen esemény elég érzékeny ütést jelent Amerikának, de egyelőre (bár már eléggé visszaszorult) még mindig a nemzetközi fizetések 65%-át dollárban bonyolítják. (20 éve ez még 83% volt) Amerikában járva azért érzékelhető az életviszonyok nehezedése, de a jóléti vívmányokból még csak aligalig kopott le valamennyi. Nagyon sok helyen már 10 éve nem volt béremelés, a benzin ára soha nem látott magasságba (4$/gallon- kb 215 Ft/l) emelkedett. Az átlag kisember munkamorálja hasonló a mi rendszerváltás körüli munkatempónkhoz. Kicsit dolgozgatnak, de nem teszik nagyon oda magukat. Szinte mindennap járnak étterembe, egy cseppet sem kételkednek a média-ipar agymosás szólamaiban és vastagon át vannak itatva felsőbbrendűségtudattal. Fogalmuk sincs arról, hogy a világ más részein sokkal többet dolgoznak az

emberek kevesebb pénzért, és még kevésbé vannak tisztában az őket fenyegető globális veszélyekkel. 2011-ben egy igazi nemzeti mű-drámát játszottak, amikor a hitelplafonfelemelésről kellett dönteniük, nevezetesen, hogy a saját maguk által nyomott pénzből felvegyenek e még egy hiteladagot (amit természetesen más fizet igazából). Végül megszavazták, de előtte Obama drámai beszédet mondott a kongresszus előtt. Azt fejtegette , hogy ha nem szavazzák meg, akkor vagy a tudományfinanszírozásból vesz el 200 milliárdot, vagy az űrkutatásból. Látni kellett volna azt az irtózatos megdöbbenést, amikor ez felvetődött. Óriási pofáraesés lesz számukra, amikor igazi – és nem általuk létrehozott – pénzért kell gürizniük, és igazi teljesítményt kell letenni az asztalra…. És nincsen tovább évi 1100 milliárdos fizetésimérleg hiány, és az egész földgolyóra kiterjedő online katonásdi, drónokról pufogtatás, és repülőgép-anyahajó vonulgatások… De ez legyen az ő problémájuk. A világgazdaság problémáit és a általában a világ lezüllesztésének legfőbb tényezőit is ezek a jeles bankárdinasztiák alapozták meg. A végsőkig liberalizálva a pénz és értékpapír rendszereket, egy egész világot átfogó “szerencsejáték” ipart hoztak létre, ahol az árfolyammozgások szeszélyeinek van alárendelve az igazi emberi teljesítmény és erőfeszítés. A mai világban már szinte mindenki természetesnek fogadja el, hogy néhány spekuláns tevékenysége miatt világszerte veszítik el vagyonuk tetemes részét hatalmas nyugdijalapok, melyek emberek százezreinek egész életen át félretett pénzét kezelték. A régi, konzervatív világban ezeket azonnal falhoz állították volna, ma azonban ünnepelt hősöknek számítanak (Soros, Goldberg stb..) akik fineszesek és talpraesettek voltak. Csak érintőlegesen említhetjük meg az ugyanezen pénzügyi körökből kiinduló világméretű agymosásokat, a deviancia finanszírozását, a vallás elleni támadásokat, az abortusz világra-erőltetését és a liberális idiotizmus többi gyöngyszemét, ami nyilván saját uralmuk érdekében történik. Célja nyilván egy csökkent számú, agyatlan, erkölcseitől, családjától és mindenféle védekezőkészségétől és kötődésétől megfosztott szó nélkül robotoló ember-állat réteg létrehozása, amely biztosíthatná a hosszú távú uralmon maradást. (ó micsoda borzalmas összeesküvés-elmélet!) Jól mutatja a világgazdaság mai működését az egyszerűsített pénzforgalmi statisztika: Míg 25-30 éve a napi nemzetközi banki átutalások összege nem haladta meg a 70-80 milliárd dollárt, addig ma ez a szám 15001600 milliárd $ körül van. A reálgazdasági mozgások közvetítésére 170-190 milliárd is elég lenne. A TÖBBI SPEKULÁCIÓS PÉNZMOZGÁS!! Ez az erkölcsi és motivá5

ciós háttere annak a megérzésnek, hogy itt a tőke már csak a könnyű megtérülést keresi. A macerás reálgazdasági befektetésekhez, az értékteremtéshez sem motivációja, sem igazi hozzáértése nincs. Valójában ez az igazi oka az egyre mélyülő reálgazdasági válságnak is. A pénz fölébe

kerekedett a józanésznek, a munkakedvnek és a kreativitásnak. Mindent bedarált és maga alá rendelt, és amíg ez így marad, addig esély sincs semmiféle kibontakozásra! A világnak tulajdonképpen szüksége van erre a “tisztító viharra”, de nagy kockázatot is hordoz magában, mert pusztító vihar is

lehet belőle. A pénzt tulajdonképpen le kell csupaszítani, csak az értékközvetítő funkcióját szabad meghagyni. Vissza kell adni a munka becsületét és a világ erkölcseit. “Mindössze” ennyi a feladat. Kocsis Márk – Nemzeti InternetFigyelő

ÖSSZEKUFIRCOLNAK A Népszava karikatúrában, a Szent Koronát kukába hajító graffiti a ház oldalában mutatja ékesen: a baloldal nem tett le nemzeti szimbólumaink meggyalázásáról, bemocskolásáról. „Szépen összekufircoljuk ezt az Árpádházat (sic), Emese, és akkor semmi erőszak” – olvashatjuk Pápai Gábor „karikatúrájában”, ahol Emese épp felkínálja magát egy nyilván turulként ábrázolt kakasnak. A minap pedig egy erzsébetvárosi házfalon jelent meg a Szent Koronát kukába hajító graffiti. Dőljünk hátra, gondolkodjunk el, és ne lepődjünk meg. Még csak ne is háborodjunk fel, hiszen felesleges volna. Az igénytelenség, az alpáriság, a nívótlanság a forma, a nemzetellenesség, a múltunk degradálása a tartalom, ez az, ami Pápai Gábor karikaturista rajzából és a ház falán csöpögő mocsokból árad. Olcsó világban élünk. Tudjuk jól, nemzeti szimbólumaink kényszerű háttérbe szorulása, és szorítása történelmi örökségünk, értelmiségünk évtizedes bűne, kinél hanyagságból, kinél tudatos szándékból. Odáig jutottunk: ma már nem háborodik fel szinte senki, megszoktuk, beletörődtünk, hogy szellemi lábtörlővé alacsonyította le a magyar baloldal egy része nemzeti örökségünk. Pápai karikatúrája és az erzsébetvárosi graffiti felbukkanása – véletlen, vagy sem – szomorú következménye annak, hogy hagytuk nemzeti örökségünk leértékelését, védtelenné tettük őket, kiszolgáltatottá az olyan művészetnek alig nevezhető szellemtelen matériának, amely számára a művészet kerete a rombolás, tárgya pedig a magyar. Számukra kínos, érthetetlen, s viszolyogtató egy szimbólum, különösen azok használata. Számukra egy nemzeti szimbólum – legyen az a Szent Korona vagy épp Emese – gyalázása ma trendi, modern, „könnyed humor”. Természetesen ugyanez igaz a kereszténységre is, amelybe bármikor bármilyen körülmények között bele lehet rúgni, úgysem fog visszaütni. A mai gyalázkodók szellemi elődei hos�szú évtizedekig mindent megtettek azért, hogy ma hazánkban kínos, de minimum értetlenséget kiváltó tett a nemzeti szimbólumok használata, mostani képviselőik pedig mindent megtesznek azért, hogy maradék örökségünket – már nem maró 6

gúnnyal – sértő, alpári közegben mutathassák meg. Pápai karikatúrája elsősorban őt magát minősíti, így alpári sértéseit akár figyelmen kívül is hagyhatnánk, ha nem tudnánk, „ízlése” egyenes folytatása a Mikroszkóp színpad nívótlanságának és a Heti Hetes torz, beteg világának, így tehát – függetlenül a Népszava című hecclap örvendetes, ám korántsem elégséges alacsony olvasottságának – mindenképp jelentős igényre mutat rá karikaturista „munkája”.

Félnek. Félnek a turultól, félnek a Szent Koronától, félnek a nemzeti gondolkodástól, mert alternatívát nyújt mind a fogyasztói percvilággal, mind az újbaloldali sekélyes multikultival szemben. Tőlük való viszolygásuk és rettegésük oka a bennük rejlő pozitív üzenet. Nekünk csak mosolyogni kell, s büszkén viselni szimbólumainkat. Az ő értetlenségük, gyűlöletük, sekélyességük ellenére és pont azért. Bazsó Bálint– barikad.hu

JÓ HA FIGYELÜNK!

IUS POZITIVUM

Immáron jogerős az ítélet, amely szerint Joav Blum izraeli üzletember ártatlan. Nem követett el közokirat-hamisítást. Illetve a bűncselekményt elkövette – a hivatalos megfogalmazás szerint „a bűncselekmény megvalósult ugyan” –, de Joav Blum ennek ellenére nem bűnös, ugyanis „abban a téves feltevésben volt, hogy akkor is bejelentkezhet állandó lakosként az adott lakcímre, ha életvitelszerűen nem tartózkodik ott”. Mindenképpen érdekes történet ez így. Ami legelőször eszébe ötlik a jogban járatlan laikusnak, az a következő tétel: a jog nem ismerete nem mentesít a büntetés alól. Ám érzi a laikus, hogy ez így sántít kicsit, hát utánanéz a dolognak. A katolikus lexikonban ez áll: „A róm. jogból származó ősi kánonjogi elv szerint általában a tény nem tudása mentesít, a jog nem tudása nem mentesít a kötelezettség alól.” Ez így rendben is van már. Kicsit tovább kutakodva rábukkan a laikus a Leszkoven ügyvédi iroda honlapjára, amelyen a következőket olvashatja: „A törvény nem tudása nem mentesít a kötelezettségek alól – szoktuk a laikusoknak mondani. Miért van akkor, hogy a rossz szokás (gyakorlat) mégis – már-már úgy tűnik – mentesít, még akkor is, ha a kialakult gyakorlat egyértelműen törvénytelen? Olyan, mintha egy régi bírósági párbeszéd köszönne vissza: – Tehát beismeri, hogy a panaszost a földhöz vágta, ütötte, rugdalta? - kérdezi a bíró a vádlottól. – Igen -feleli a vádlott. - De kérem kegyes figyelembe venni a büntetés kiszabásánál, JÓ HA FIGYELÜNK!

hogy nekem ez megrögzött szokásom, ha valaki megharagít.” És ez is rendben van. A laikus úgy érzi, fel van immár vértezve annyi tudással, hogy állást foglaljon az ügyben. Vagyis hogy Joav Blumnak megrögzött szokása bejelentkezni különböző ingatlanokba, ha ezen bejelentkezéssel anyagi haszonra tehet szert. S bár ezzel ténylegesen megvalósít bizonyos bűncselekményt, ám a bírósági gyakorlat ezt figyelmen kívül hagyja – s ezzel egyszers­ mind figyelmen kívül hagy a bíróság egy ősi római jogelvet. Ugye, első látásra ennyi a történet lényege, s mindez nem is tűnik túl bonyolultnak. Ugyanakkor mégiscsak felvetődik néhány kérdés, mindenekelőtt magával a bűnnel kapcsolatban. Nevezetesen: valóban bűncselekmény bejelentkezni valahová, ahol az ember nem lakik életvitelszerűen? Rendben van. De mi van akkor, ha mondjuk az ember még kiskorú gyermeke kimegy külföldre tanulni? Akkor ki kell jelenteni az ember kiskorú gyermekét a szülői házból, máskülönben fennforog a bűncselekmény? Nem valami hihetetlen nagy marhaság ez így? De. Ez így hihetetlen nagy marhaság. Életszerűtlen, nyakatekert ostobaság. Vagy másképpen szólva: tőrőlmetszett jogászkodás. S akkor máris itt a lényeg - kis utánajárással bárki megtalálja: „Ius Naturale: Természetjog. Azért természetjog, mert az ember természetébe van írva. Mindenütt érvényes, változtathatatlan

erkölcsi alapelveket tartalmaz. A Tízparancsolat lényegében ezeket rögzíti (…). A tételes jog ezekkel nem kerülhet szembe, különben igazságtalan lesz.” „Ius pozitivum: Tételes jog. Amit a törvényhozó vagy annak szerve alkot. A jogpozitivizmus (szubjektivizmus, Hegel, Hobbes) teljesen emberközpontú. Természetjogot nem fogad el. Minden jog normája maga az ember, aki minden korlát lebontására törekszik. Ez a jogelmélet vezetett a politikában a liberalizmushoz, a gazdaságban a féktelen kapitalizmushoz, nemzetközi szinten pedig az imperializmushoz.” Nos hát, itt vagyon leírva, itt vagyon felróva Joav Blum izraeli üzletember bűnössége és ártatlansága egyszerre. Joav Blum izraeli üzletember nem bejelentkezni szeret megrögzötten általa nem lakott ingatlanokba. Joav Blum izrae­li üzletember értéktelen ingatlanokat szeret értékesekre cserélni, hogy aztán állami segédlettel és állami pénzből ez utóbbi, értékes ingatlanokon úgynevezett befektetéseket eszközöljön. S mindezért a pozitivista jogfelfogás alapján soha nem lesz elítélve, sőt! Korunk mindenütt jelen lévő, állandó története ez. Jared Diamond így írja le a lényeget az Összeomlás című, nagyszerű művében: „Az amerikai vállalatok azért vannak, hogy tulajdonosaiknak pénzt termeljenek: ez hozzátartozik a kapitalizmus működési módjához. Következésképp a vállalatok vezetőinek minden olyan költséget kerülniük kell, ami nem a profitot szolgálja. Az ilyen értelemben vett takarékosság nem csak a bányaiparban kötelező. A sikeres cégeknél különbséget tesznek a fennmaradáshoz szükséges költségek és az erkölcsi kötelességből vállalt költségek között. A környezetvédők és az üzleti szektor közti feszültség nagy része abból fakad, hogy ezt a különbségtételt az előbbiek nem vagy csak húzódozva fogadják el. Pedig vállalatvezetőktől sokkal reálisabb azt várni, hogy könyvelőkhöz vagy ügyvédekhez, mintsem hogy egyházi személyekhez hasonlóan viselkedjenek.” Íme, a végső igazság. S bár Diamond itt kifejezetten a környezetvédelem aspektusából elemzi a helyzetet, Joav Blum és a velencei kaszinóváros esetében az az aspektus is fontos, és nem hagyható figyelmen kívül. Joav Blum a Ius Naturale szerint bűnös. A Ius Pozitivum szerint valószínűleg nem. Ez pedig úgyis majdnem mindegy. A végén úgyis mindnyájan beledöglünk ebbe a nagynagy szabadságba. Bayer Zsolt 7

KORROBORI Lehet-e Kertész Ákos sorait kívül értelmezni a magyar-zsidó ellentéten, harcon s együttélésen? Nem, nem lehet. Baj ez? Nem, nem baj. Nem lenne baj, ha Kertész Ákos sorai segítenének a zsidókérdés tisztességes megtárgyalásában. Igen, mindenekelőtt ezt kéne kimondani, indulattalanul, tárgyilagosan: hogy van zsidókérdés. Nem egy s nem húsz éve. Nem. Kétszáz éve.t Bőrkabátban, pisztollyal Amikor 1867-ben a zsidókat emancipáltuk Magyarországon – elsők között Európában, bizony, Kertész Ákos! –, az itt élő zsidó polgárság hálája kimondhatatlan volt. A zsidó polgárság 1848-ban a szabadságharc mellé állt, és önálló zászlóaljat szervezett miértünk és önmagáért – mert 1848-ban is fegyvert fogtunk az elnyomás ellen, bizony, Kertész Ákos! A magyar ügyért harcoló magyar zsidóság 1867-ben úgy érezte – és joggal érezte úgy –, volt értelme az áldozatnak. És az emancipált polgári zsidó elem magyarrá lett. Mindenhogyan. Kultúrájában, érzései­ben, lelkében, öltözködésében. Elenyésző kisebbségbe került az az ortodox, haszid, cionista réteg, amely nem volt hajlandó asszimilálódni. Aztán történt valami. Valami érthetetlen és megmagyarázhatatlan. A Tanácsköztársaság volt ez az érthetetlen és megmagyarázhatatlan borzalom. A patkánylázadás. Jöttek Kun Béláék. Szamuely, Lu­kács. És a többiek. És nekiláttak. „Mindenütt szaladgálnak, ágálnak az ellenforradalmárok, üssétek le őket! Üssétek agyon ott, ahol találjátok őket! Ha csak egy órára is sikerül felülkerekednie az ellenforradalomnak, nem lesz kíméletes egyetlen proletárral sem. Mielőtt vérébe fojtanák a forradalmat, fojtsátok őket a vérükbe!” Szamuely szavai ezek a Vörös Újság 1919. februári számából. És felültek Szamuelyék a páncélvonatokra, és gyilkolni indultak. Öltek május 1-jén Szolnokon. 2-án Hatvanban. 7-én Devecserben. Június 5-én Dunaföldváron. 21-én Dömösön. 22-én Szekszárdon. És ez csak egy kis ízelítő… Bőrkabátban, pisztollyal, kukoricagránáttal járták Magyarországot. Kirángatták a falvak és városok főterére a papot, a „kulákot”, az egyszerű parasztot, és lámpavasra akasztották. És aki így járt, annak még szerencséje volt. Mert másokat megkínoztak, vagy elevenen megnyúztak. „Veszélyben a proletárdiktatúra! Budapesten dühöng az ellenforradalom, s hogy nem diadalmaskodott, az kizáróan az én embereim érdeme… Ezen utolsó három nap megmutatta, hogy véres kézzel kell átgázolni és vérbe kell fojtani az ellenforradalmat. Meg kell szervezni a vörös őrség tüzérosztagát. E célból kérek 200 tagból álló legénységet, 80 nyomozó, 35 őrségi személyzetet és egy 25 főből álló törzset. Ezek szereltessenek fel 16 ágyúval, 12 gépfegyverrel és egyéb lőfegyverekkel. Bocsáttassék rendelkezésükre megfelelő épület. Én átveszem a parancsnokságot, és én fogom megválogatni a legénységet. Az osztag megszervezése után adassék át nekünk a dunai flottilla is. Lenni, vagy nem lenni, ez most a kérdés! Ne tétovázzunk, fogják keményen a gyeplőt.” Cserny József szavai ezek. Cserny József – Budapest hóhéra, a Lenin-fiúk legkegyetlenebbike. S szavait tettek követték. Éjszaka járták a főváros utcáit, mint a hiénák, és akit elfogtak, azt lekísérték a Duna-partra, és a folyóba lőtték. Így járt többek között Hollán Sándor nyugalmazott államtitkár és fia is. A Lánchídon hátulról lőtték őket tarkón a vörösök, holttestüket a Dunába lökték. A patkánylázadás leverése után persze Bécsbe menekültek. És ez a vörösemigráció nekilátott bosszút állni – a Nyugat asszisztálásával… Roboz Imre így ír Bécsből haza: „Mit silbakoljak a rút magyar tragédia függönye előtt? Mit dideregjek gaz és ostoba önmarcangolása láttán, mit fájjon nekem a pesti hitványság kínszenvedése, mit pusztítsam büszke életkedvem, egészséges élniakarásom, jogos emberi 8

nyugalmam a magyar pusztulással? Miért legyek jó fia, hű fia egy rossz hazának, hűtlen hazának? Hátam mögött a magyar táj: hadd maradjon! Hátam mögött a pusztulás: hadd pusztuljon!” Éppen ekkor vagyunk túl Trianonon… Gábor Andor, a „híres” pesti kabaré egykori szerzője így üzen haza Bécsből: „Ha ott még egyszer bolsevizmus lenne, akkor teljességgel fölöslegessé válnának a börtönök, s a plakátok az ellenforradalmárokról és a túszszedés amúgy is népszerűtlen intézménye. Csakugyan a legnagyobb kelete lenne a legegyszerűbb akasztófának, amit lámpavasak, falba vert szögek és egyéb hasonló, a célnak megfelelő eszközök pótolnának.” Majd jön Kunfi Zsigmond, imigyen: „A megvetés, az undor és felháborodás tarajos hullámai csapkodnak Magyarország körül. A gyűlölet drótsövénye zárja el Magyarországot az egész világtól. Minden erkölcsös és a tisztaságra valamit adó ember befogja az orrát, ha a magyar nevet hallja. Annak a trágyadombnak dögletes bűze, amelyet kereszténykurzusnak neveznek Magyarországon, az európai erkölcsi és politikai köztisztaságnak égető problémájává lett és mindenki, nemcsak szocialisták, egyetért abban, hogy ezt a szemétdombot el kell hordani és ki kell füstölni azt az országot, ahol a rend fenntartói és a hatalom birtokosai ilyet művelnek.” (Világosság, 1920. június 29.) Ismerős szavak, ismerős hang, ugye, Kertész Ákos? Ugye, CohnBendit? Ugye, Mr. Cohen? De a Lenin-fiúk nemcsak írnak ám! Hanem a legteljesebb mértékben együttműködnek a kisantanttal! Trianon után azonnal! Előbb Beneshez rohangálnak, és szervezkednek Magyarország ellen, könyörögve a csehszlovák magyargyűlölőnek, hogy folytassa a harcot a maradék ország ellen. Majd megpróbálják kikiáltani a Pécs-Baranyai Köztársaságot, ezt a részt is kiszakítva a maradék országból, hogy ott felfegyverkezzenek, és támadást indítsanak ellenünk. Mályusz Ele­mér történész, akadémikus így ír erről: „Linder és Jászi Belgrádban egy memorandumot adtak át, amelyben – a jugoszláv kormány megnyerésére – hangoztatták, hogy a magyar hadsereg lefegyverzése életérdeke Jugoszláviának, mert ez a hadsereg a békét mindenkor veszélyezteti. Kiemelték, hogy ez a lefegyverzés két úton lehetséges: vagy Magyarországnak megszállásával, vagy azzal, hogy az emigráció alkalmat nyer Pécsett egy hadsereg szervezésére. Fogadkoztak, hogy az emigráció vállalja a kisantantnak kellemetlen feladat elvégzését, ha a sereg szervezésére engedélyt nyer, továbbá az egész déli, Magyarországhoz tartozó, de jugoszláv megszállás alatt álló terület közigazgatását kezébe kapja. A két emigráns vezér 1920. november 18-tól 23-ig e tárgyban hos�szas tanácskozást folytatott Belgrádban Pasics miniszterelnökkel, a kabinet több tagjával, így Nincsics külügyminiszterrel, Draskovics belügyminiszterrel, Pribicsevics kultuszminiszterrel, a belügyminisztérium Bácska-Bánát-Baranya osztályának főnökével, a miniszterelnök kabinetfőnökével, nemkülönben a cseh katonai misszióval és a román követséggel is.” Az mindjárt főbenjáró bűn Jásziék könyörögtek a jugoszlávoknak, hogy ne vonuljanak ki a megszállt területekről. Kérdem én, mi ez, ha nem a vegytiszta hazaárulás? És ez a Jászi Oszkár a mai napig valamiféle erkölcsi példaképe, a haladás letéteményese azoknak, akik ma ugyanúgy írnak és vélekednek Magyarországról és a magyarokról, mint Roboz, Gábor vagy Kunfi. És ezeket a gazembereket kiszolgáló, az országot ezeknek átengedő Ká­rolyinak mai napig szobra van a Kossuth téren. Gróf Bethlen Istvánnak pedig nincsen, mert nem lehet… Kertész Ákos pedig ír, amit ír. Soha, egyetlen pillanatig nem tűrném, nem tűröm, hogy a magyar zsidóságot ezekkel a vörösökkel azonosítsák. Az asszimilálódott és polgári JÓ HA FIGYELÜNK!

magyar zsidóság éppoly rémülettel és kiszolgáltatott dühvel nézte ezek rémtetteit, mint mindenki más. Az, hogy a Tanácsköztársaságot kilencven százalékban zsidók vezényelték, semmiféle felmentést nem ad a vészkorszakra és a nyilas rémtettekre. A „Ne ölj!” isteni parancsa ugyanis nem felülírható. De annyit talán ideje lenne bevallani, hogy kölcsönösen elrontottunk itt valamit. És amit elrontottunk, az nem helyrehozható sem vádaskodással, sem gyűlölettel, sem hazugságokkal, sem történelemhamisítással. Sem pedig Kertész Ákos alantas mondataival. És az sem megy, mert nem mehet sokáig, hogy amikor Nobel-díjasainkról van szó, akkor mindjárt elmondják nekünk, hogy ők zsidók – lásd TGM halhatatlan mondatát: „Kertész Imre Nobel-díjas magyar író. Zsidó.” Ám, ha a Tanácsköztársaságról, Kun Béláról, Szamuelyről, Csernyről, Kunfiról, Gáborról, Jásziról vagy éppen Rákosiról van szó, és az ezek által a magyarság ellen elkövetett rémtettekről, akkor azonnal tilos a származást emlegetni, mert az mindjárt főbenjáró bűn. Nem. Nem az. S ha már Ady úgyis szóba került Kertész Ákos védhetetlen mondatai kapcsán, mert a farizeusok Adyval akarják őt mentegetni, akkor lássuk Ady egyik remekművét, a Korroborit. Ebben a mi magyar zsenink többek között így ír: „A IX-ik, sőt még a X-ik században is Rómának, az egykor Urbs-nak népe jól megértette a latint, a klas�szikus latin-orációkat. Háromszáz év múlva pedig már készen volt az az új nép, amely már sehogysem volt a Ciceróé. A Sátán játszik-e vajon velem, amikor egyre biztosabban látom, hogy a Duna-Tisza tája ismét népalakulás nagy, teremtő momentumánál tart? (…) Úgy látszik, hogy a magyar embernek még az sem adatott, hogy a fájdalmai csupán magáért fájjanak. (…) De az igaz úgy-e, hogy közénk, senkik, még egyformákban is százfélék közé elvegyült egy millió zsidó? Hogy e zsidók megcsinálták nekünk Budapestet, s mindazt, ami talán – talán? Biztosan – nincs is, de európaias és távolról mutatós? Segítségünkre jöttek nekünk, akik már nem vagyunk, azok, akik mint nép, szintén nincsenek… Ausztráliá­ban van egy nagy néptörzs, mely a világ első poétanépe, mert kitalálta a Korroborit.

A Korrobori nagy, szerelmes táncorgia, amelyhez a nők muzsikálnak. (…) A Korroboriba bele is lehet halni, erotikus szerelem-gyűlöletben, ott, ott a muzsikáló lábai előtt. (…) Micsoda gyávaság még meg nem mondani, hogy a Korroborit űzzük, járjuk pár évtizedek óta a Duna-Tisza táján? Itt két fajtátlan és egyformán idegen fajta szeretkezik egymással a Korrobori szabályai szerint. A már megcsinált kultúrák lemásolt zeneszerszámaival foglalt itt helyet a zsidóság. S mi, akik magyaroknak nevezzük magunkat, gyűlölve-vágyva ropjuk a szerelmi táncot. Itt egymást fojtogatva a szerelemtől, vagy új népet produkálunk, vagy pedig utánunk az özönvíz.” Hát így. Ez az élet. Ez a jövő S mennyivel szemben járta a Korro­borit például Németh László és legjobb barátja, a zsidó Zelk Zoltán. Az ismert történet szerint a vészkorszakban Németh László bújtatta a pincéjében Zelket, és minden este lement hozzá beszélgetni. Egyik este, amikor lement, látja, hogy Zelk a Kisebbségben című tanulmányát olvasgatja. Majd felnézett a könyvből, és így szólt: „Tudod, Laci, ma egész nap téged olvastalak, és azon gondolkodtam, talán nem is kéne most bújtatnod, ha mindezt nem írod meg.” Ez az élet. Ez a jövő. Ez az igazság. Ahogy a zsidó Zelk nem őrjöng, nem átkozódik, hanem belátja, az ő barátjának is van bizony igazsága. Kertész Ákosnak meg csak igaztalansága van és hazugsága. Jó ezt kimondani. Felszabadító. Miképpen azt is ki kell mondani végre, hogy Auschwitz nem teszi zárójelbe mindazt, amit Shakespeare, Liszt, Kosztolányi, Németh László, Ady vagy éppen Petőfi mondott, írt a zsidóságról. Mert az igazságot semmi sem teheti zárójelbe. És ez az egyenlet visszafelé is igaz: Ady, Móricz, Babits, Kosztolányi, Németh László, Shakespeare, Liszt vagy éppen Petőfi igazságaiból nem következik, mert nem következhet Auschwitz. De még Kertész Ákos hazugságaiból sem. Mert embernek kell maradni, bármi áron… Bayer Zsolt

VIHARFELHŐK Fohászkodtam, hogy ne legyen cigány a tettes. Fohászkodtam – kedves cigány kollégáim miatt, van közöttük riporter, biztonsági ember, takarító. Naponta találkozom velük, tisztelem őket, s borzalmas még belegondolni is, hogy Bándy Kata kiontott vére rájuk is fröccsenhet. Péntek László a gyilkos. És cigány. Azért kell mindenképpen kimondanunk ezt, mert mások majd el akarják hallgatni. És minden hallgatás azok malmára hajtja a vizet, akik polgárháborút akarnak. Ezért kell nekünk kimondanunk: az a gyilkos állat cigány volt. És nem valami szexuálisan aberrált pszichopata. Nem holmi Csikatilo, az „X polgártárs”, nem Hasfelmetsző Jack, nem. Péntek László egy munkanélküli cigány csupán, akinek van nője, aki középső ujját felemelve pózol a saját Facebook oldalán – akiről egyetlen mondandó üvölt a fényképeit nézegetve: „Itt vagyok, cigány vagyok, tehettek nekem egy szívességet!” Valahogy ez szokott üvölteni ezekről. JÓ HA FIGYELÜNK!

Ilyen arckifejezéssel, ilyen metakommunikációval szoktak ácsorogni utcákon, aluljáróban, falvak kellős közepén. Ilyen pofát vágnak, miközben ütnek, rabolnak, ölnek. Odafönt a Zemplén egyik kicsi falujában mesélte nekem egy öregasszony: rendszeresen arra ébred éjszaka, hogy a cigányok bent vannak a konyhájában, szedik össze és viszik, ami mozdítható. Kicsike élelmet, még megmaradt, ócska, de azért használható háztartási eszközöket. – Tudja, olyankor összehúzom magam az ágyban. Ha csendben vagyok, talán az életem megmarad… Ezt mesélte az öregasszony. Nem tettem bele a filmembe, mert féltem attól, mi lesz, ha mindez megjelenik. Féltettem az ott maradó öregasszonyt, s féltem a „jogvédők” hisztériájától. Ha úgy tetszik, hát hazudtam, mert elhallgattam a valóság egy apró, ám annál jellemzőbb és iszonyatosabb részletét. Hiszen gyűjtöttem már parazsat a fejemre, éppen eleget… Meghurcoltak a Cozma-gyilkosság után írt cikkem miatt, meghurcoltak tévéműsoraim miatt, s egy idő után belefárad ám az ember.

Belefáradtam. Ezért nem mutattam be azt sem, ahogy a Bódva völgyének egyik falujában az a legnagyobb problémája a cigányoknak, hogy leszedték a templomtoronyba vivő falépcsőt, most meg nem tudnak felmenni, hogy ellopják a harangot. Nem mutattam be, pedig ez is Magyarország. Ezen a Magyarországon emberek százezreinek, sőt, millióinak meghatározó élménye, hogy a velük együtt élő cigányok meglopják, megverik, megalázzák, megölik őket. Ezzel pedig most már szembe kell nézni. Őszintén, és kertelés nélkül. Mindenféle ostoba, hazug, álszent „jogvédelem” és felelősség elhárítás nélkül. Mert az senkinek sem jó. Az csak árt. Árt a többségnek, és leginkább a cigányok velünk élő és tisztességes részének árt. Cozma meggyilkolása és két társának megnyomorítása után Mohácsi Viktória azt bírta mondani, hogy egy szokványos kocsmai verekedésről van szó, és Cozma provokálta a cigányokat. Mohácsi Viktória többet ártott 9

ezzel a két mondatával a saját fajtájának, mint amennyit akárhány gárdista ártani tudna. Most nagyon nem kellene megszólalnia egyik „jogvédőnek” sem, kiderítve, hogy igazából Bándy Kata tehet a sorsáról. Miképpen nagyon nem kellene megszólalniuk azoknak sem, akik ilyenkor az „irtsunk ki minden cigányt” jelszóban látják a megoldást. De mondani mégis muszáj valamit. Mert nem nézhetünk félre illedelmesen, fintorogva, mintha kutyapiszkot fedeztünk volna fel a bálteremben. Mindenekelőtt meg kellene szólalniuk a cigányoknak. Ideje lenne a bocsánatkérésnek, ideje lenne a szembenézésnek önmagukkal. A nyomor, a szegénység, a kilátástalanság ugyanis nem mentség semmire. Ha majd mentség lesz, akkor eljött a Mad Max világa. És akkor majd tényleg nem kell sem-

mit sem mondani. Akkor elég lesz lőni… Mentősöket, tanárokat verni, mindent ellopni, öregasszonyokat kirabolni és agyonverni, felfegyverkezve diszkóba menni, ott mindenkibe belekötni, majd ölni, a haldokló segítségére sietőket megszúrni, fejbe rúgni – és igen: Bándy Katát megkínozni, megerőszakolni, kirabolni és megölni, csak azért, mert „gádzsi”, s mert éppen arra járt: ez nem tolerálható. Ha a cigány közösség nem lel valami megoldást, hogy kiirtsa ezt a mentalitást saját fajtájából, akkor ki kell mondani: lehetetlen velük együtt élni. Ez a tét most. S nem mellesleg mondjuk ki bátran: hiába uszítanak idióta gazemberek a rendőrség ellen, a rendőrök az utóbbi időben kiváló munkát végeztek. A maffiózók, korrupt rendőrök letartóztatásával mintha elin-

dult volna a rendteremtés abban az „államgépben”, ami Gyurcsányék és a szocialisták nyolc éve alatt fertelmes bűzt árasztva szétrohadt. Az pedig, hogy Bándy Kata gyilkosa egy hét alatt rendőrkézre került, szintúgy nagyon rendben van. Amúgy pedig nincsen rendben semmi sem. Ideje, hogy a Csak a szél című propagandafilm után elkészüljön a Csak a csend című mű is. Falvaink ágyban rettegő, néma öregasszonyairól. És az űrről, amit Bándy Kata és meggyilkolt, meggyalázott társai hagytak maguk után. Ideje az őszinte szónak. Mert gyűlnek a viharfelhők, honfitársaim, cigányok és magyarok, akik félitek a Jóistent… Bayer Zsolt

A BIRODALOM NAGY DILEMMÁJA A világ nagy részét uraló rabló pénzügyi hatalom, úgy tűnik, válaszúthoz érkezett. El kell döntenie, hogy most még meglévő katonai túlerejét felhasználva agresszívan fellép-e a Föld stratégiai pontjain, hogy a történéseket a saját érdekei szerint befolyásolja, vagy pedig, jó sorsában bízva, bevárja az elkövetkező eseményeket. Bármely lehetőséget választja, az komoly következményekkel jár önmaga és a világ számára egyaránt. Nézzük meg részletesebben mit kínál ez a két lehetőség. Katonai fellépés esetén kiterjedt konfrontációval kell számolnia, gyakorlatilag rövid időn belül szembekerülhet a világ összes többi nagyhatalmával, akiknek nukleáris elrettentő ereje határt szab a konfliktusok mértéktelen eszkalációjának. Visszaszorítani esetleg lehet őket (Kína, Oroszország), de az apokaliptikus pusztulás lehetősége miatt legyőzni nem. Emiatt is vitatom azokat a véleményeket, amelyek az amerikai haderő korlátlan lehetőségeit hangoztatják. Ez nem haditechnikai csecsebecsék és kommandós kiképzés kérdése, hanem stratégiai szükségszerűség. A másik, ami miatt ezt vitatom, az, hogy, bár az eddigi konfliktusokban az amerikaiak igen korlátozott erőkkel is eredményt tudtak elérni, de mindezt komolytalan ellenfelek ellen. Egészen más lenne a helyzet magas technikai színvonalon álló tömeghadsereg(ek) elleni konfliktusban. Amikor nem néhány tízezer, hanem több millió katonát kellene az anyaországtól sok ezer kilométer távolságban (itt most egyértelműen egy középkeleti konfrontációról van szó) bevetni és százmillió tonnás nagyságrendben kellene utánpótlást szállítani ekkora távolságra. Bár valami hasonlót már megvalósítottak a 2. világháborúban, de most ennél egy 10

nagyságrenddel nagyobb műveletre lenne szükség, sokkal hatalmasabb ellenfelek ellen. Olyan ellenfelek ellen, akik maguk is képesek elektronikus és műholdháborúra, milliószámra rendelkeznek harci eszközökkel, és embertartalékaik szinte kimeríthetetlenek. És még egyszer hangsúlyozva, hogy siker esetén is a teljes győzelem reménye nélkül. Nyugati siker esetén is le kellene állni, önmérsékletet kellene tanúsítani, el kellene fogadni a korlátozott, és valószínűleg ideiglenes eredményeket. Ennek így sok értelme nem lenne, még akkor sem, ha egyébként bírnák erőforrásokkal egy ideig. Nem érné meg a hatalmas áldozatot. Magyarán szólva, ha egy esetleges (közel-) közép-keleti konfliktusban az ázsiai nagyhatalmak felvennék a kesztyűt, nem folytatnák tovább óvatos politikájukat, és a nyílt ellenállást választanák, akkor valószínűleg az amerikai főcsendőrnek vissza kellene vonulnia. Egy ilyen óriási konfliktust nem lehetne felvállalni azért a csekélyke győzelmi eredményért, ami néhány letarolt sivatagi ország birtoklását jelentené, pár ezer használhatatlanná tett olajkúttal. És mindezt több milliós saját veszteséggel, valamint egy megrokkant hadigazdasággal. Egy ilyen tömegháború nem a drónok elegáns lövöldözős játéka lenne, és mit sem számítanának az anyahajókról indított cirkáló rakéták. Itt a kontinens méretű lövészárok-világ térne vissza a mai kor technikai színvonalán. Ha egyáltalán meg tudnák akadályozni a világméretű eszkalálódást. Mert arra sincs garancia. Irán megtámadása nagyon megrezegtetné ezt a lécet. Kína energiahelyzete Irán és a Közel-Kelet kiesésével ugyanis nagyon válságosra fordulna. Irán magára hagyása esetén az USA közvetlen befolyást gyakorol-

hatna a már kínai dominanciájú belső és délázsiai területekre. Összességében tehát Kína és India egész erőforrásrendszere, egész újgazdag életmódja és életminősége súlyos veszélybe kerülne. És Oroszország dilemmáiról még nem is beszéltünk. És Pakisztán fenyegetettségéről sem beszéltünk. És az egész iszlám világ lehetséges reakcióiról sem beszéltünk. Egy esetleges meghátrálás az ázsiai hatalmak részéről valószínűleg megmérgezné – a még csak bimbózóban levő – sanghaji szövetségi rendszert is. Magas a tét tehát mindkét oldalon. Ez talán egy kicsit magyarázhatja az irániak hallatlan önbizalmát és harciasságát, hiszen ők is tudják, hogy egy ellenük történő támadás messze túlmutatna egy Perzsa-öböl konfliktusdimenzióin. (Más kérdés, hogy nekik is tudniuk kell, hogy egy ilyen háború után a Hold felszíne egy üdülőkörzet lenne az iráni felföldhöz képest.) Az egész térség, de főleg Irán a világ nagyhatalmi érdekeinek gyújtópontjába került. És a történelemre kicsit visszatekintve tudjuk, hogy az ilyen nem sok jót jelent. Igazi világháborús puskaporos hordó lett a Perzsa-öböl térsége. Reméljük, nem fog felrobbanni, bár a nemzetközi politika néhány szélsőséges figurája (például Netanjahu) úgy tesz, mintha ezt nem tudná végiggondolni, vagy nem érdekelnék a következmények. Ez 2001. szeptember 11. igazi kérdésfelvetése! Ebbe a helyzetbe kormányozta magát az atlanti birodalom ezzel a jeles nappal, és most nem igazán talál megoldást erre a dilemmára. Szüksége lenne erre az egész térségre, de lehetőleg komoly konfliktus nélkül. Lehetőleg presztízs-, ember- és anyagi veszteség nélkül. Csakhogy közben a szomszédban hatalmas, milliárdos népek JÓ HA FIGYELÜNK!

jöttek lendületes mozgásba, és számukra már elfogadhatatlan egy korlátlan nyugati dominancia a nekik is létfontosságúvá vált terepen. Lassan kialakulóban van egy ázsiai típusú Monroe-doktrína, amely már nagyon türelmetlenné kezd válni az idegen érdekek állandó elsőbbsége láttán. A Kína és Japán közötti vita során látni lehet, hogy a kínaiakban mekkora elfojtott agresszivitás gyűlt már össze az idők folyamán. Pedig az csak egy tyúkper a Közel- és Közép-Kelet problémáihoz képest. Fejezzük be az első lehetőséget – és a háború vízióját – taglaló részt azzal, hogy erre, reméljük, nem kerül sor. Reméljük, lesz annyi önmérséklet a nagyhatalmak döntéshozóiban, hogy belátják, hogy ma már egy hagyományos háború is nagyrészt el tudná pusztítani az emberi civilizációt. Mert az igazi szélsőségesek nem a nemzeti mozgalmakban vannak. Az igazi szélsőségesek a pénz birtokában, a hatalom megszállottjaivá lett uzsorások között vannak. Ők robbantották ki a 20. század háborúinak többségét is, és az ő hatalmi mániájuk nem tudja most elfogadni a világ megváltozott realitásait. Hogy miért olyan döntő térség a nyugati globalisták számára a Közel-Kelet (túl az olajon), azt a második lehetőség taglalása során látni fogjuk, nézzük tehát ezt az alternatívát. Ha az USA nem lép fel agresszívan, és kivár, akkor azt kockáztatja, hogy elveszít minden ellenőrzést az események felett, és a földgolyón most zajló folyamatok – valljuk be – nem sok jót ígérnek a cionliberális világ számára. Ugyanis szép szóval a globális hatalom már szinte semmit nem ér el a mai világban. A szabadságról, demokráciáról, békevágyról szóló kinyilatkoztatásaikon a nemzetek kétharmad része már csak mosolyog, ha ugyan nem gyöngyözően kacag. Hogy lehetne komolyan venni például az USA békevágyát, egy olyan országét, amelyik az utóbbi 120 évben száznál is több kisebbnagyobb háborút vívott?! És ő egyikben sem volt hibás. Mindannyiszor megtámadták a gonosz ellenségek (spanyolok, grenadaiak, vietnamiak, libanoniak, szomáliaiak, németek, magyarok, olaszok, salvadoriak, libiaiak, japánok, marokkóiak, törökök, irakiak, afgánok stb...) De azért ez a sok antidemokratikus és fasisztoid nemzet rendesen megjárta a gonoszságával. Meghasad a szív, hogy ezek a tudatlan népek nem sejtették, hogy egy milyen jóravaló hatalmas nemzetet is támadtak meg... (Esküszöm, hogy az oroszok is mind a mai napig meg vannak győződve arról, hogy őket például 1939-ben megtámadta a 4 milliós Finnország. A kollektív idiotizmus, úgy JÓ HA FIGYELÜNK!

látszik, be tud épülni a nagyhatalmi öntudatba a kis emberek szintjén is.) De térjünk vissza kis kitérőnkből a mai stratégiai realitások világába, és nézzük, hogy a passzívabb kivárás milyen veszélyeket is hordoz a birodalomra nézve. Az atlanti birodalom dominanciája két tényezőn nyugszik: a dolláron, mint kulcsvalután és az amerikai haderőn, a világ csendőrén, jelenleg a Föld legnagyobb pénzügyi forrásaiból finanszírozott, legütőképesebb haderején. A dolláron alapuló uzsorás pénzügyi rendszer mágnesként szívja el az erőforrások egy részét a világ dollárt használó országaitól, az eladósodottságtól és a multinacionális bank- és termelő tőkétől való függés mértékében. Természetesen a haderő is lényegében a dolláron alapul, tehát igazából egy tényezős a dolog, de a hadsereg jelenti az igazi látható fenyegetést, ezért kell külön megemlíteni. Ha a dollárral valami baj lesz, akkor az amerikai armada is egyik pillanatról a másikra egy nagyságrendet fog veszíteni az erejéből. De vessünk először egy gyors pillantást a dollárnak az amerikai jólétben és hatalomban betöltött szerepére. A dollár – mely a 2. világháború után lett a világ első számú és legfontosabb pénzneme, kulcs- vagy tartalék valutája – tetemes hasznot biztosít magánkibocsátója a FED, az amerikai jegybank, de természetesen az amerikai nemzet számára is. Ez a haszon többcsatornás, amiből csak egy-két közérthetőbbet veszünk számba. Természetesen a legegyértelműbb közvetlen haszon az eredeti felhasználás haszna, a kincstár haszna, vagy seniorage, amely abból adódik, hogy a jegybank semmit sem érő papírdarabokat ad valós gazdasági teljesítményekért, árukért, szolgáltatásokért cserébe. Mivel a dollárt a világ országainak jelentős része használja, ezért a cionliberális bankárkaszt és az USA napjainkban is folyamatosan óriási hasznot realizál az egész világból a semmiért, hiszen ők csak papírdarabokat adnak, vagy még azt sem, hiszen a létrehozott pénz 97%-a elektronikus alapú. Hasznot realizálnak a hitelezésükből, amivel az eladósodott országok népeit sanyargatják, kemény kamatokat érvényesítve, pedig ők valójában nem adtak semmit. A világon kihelyezett hitelek többsége dollár alapú, még azok is amelyek nem tűnnek annak, hiszen a helyi bankok finanszírozásának a forrása is nagyrészt amerikai dollárhitel. Az euró létrejötte kicsit módosított ezen a képen, de lényegében a dollár kistestvéréről van szó. Magyarország idei teljes adósságszolgálata 5.850 milliárd forint (ebből 3100 kamat, és 2.750 milliárd a tőketörlesztés), ami több mint 40%-a a nemzeti jövedelemnek, és 25%-a a bruttó hazai terméknek, a GDP-

nek. Gondoljuk meg: az általunk létrehozott új érték 40%-a elmegy adósságra. És hol vannak még a magándevizahitelek törlesztései, a multik profitkivonása, a spekuláció okozta árfolyamveszteségek és egyéb pénzelszívások... Iszonyatos pénzügyi prés ez, amiből remény sincs kiszabadulni, és a hátterében tulajdonképpen semmi értékkel sem bíró pénz áll, melyet a kibocsátó, vagy a valahányadik közvetítő bank sokszor erkölcsi példabeszédek közepette és politikai feltételekhez kötve bocsát a szegény kelet-európai ország rendelkezésére. Akinek tulajdonképpen a saját pénzét kellene használnia, de ezt a jogot a rabságban tartó cionliberális kaszt elvette ezektől a nyomorult népektől a jegybanki függetlenség ordítóan hazug jelszavával. Szögezzük le nyomatékos hangsúllyal: egyetlen ország sem lehet szabad, amelynek pénzrendszere idegen kezekben van! És egy ilyen elszívási bohózat mellett a cionliberális bank- és médiaemberek, valamint a kormányzat felelős emberei is pénzügyi piacokról beszélnek és a növekedés lehetőségéről. Meg a növekvő foglalkoztatottságról. Akkor, amikor a valóságban évente közel 200 ezer magyar zuhan a kilátástalan szegénységbe, amikor szinte leállt az ingatlanforgalom az országban, és a háztartások 40%-a késedelmes a közüzemi számlákkal. De hagyjuk a bicskanyitogató indulatokat, és szögezzük le: aki ebben részt vesz, annak a saját lelkiismeretével kell elszámolnia. (És talán egyszer a nemzet kérdéseire is válaszolnia kell.) A magyar példa csak arra szolgált, hogy lássuk, milyen nagyságrendű pénzeket is von el a birodalmi központ a legnyomorultabb, legkiszolgáltatottabb perifériákról. Visszatérve a kulcsvaluta előnyeinek taglalásához, meg kell említenünk, hogy nyilván hatalmas hasznot hoznak az amerikaiak számára az ilyen belső érték nélküli pénzből alapított külföldi vállalkozások, befektetések profitjai, továbbá az úgynevezett pénzügyi piacokon végrehajtott műveletek nyeresége, különféle pénzügyi szolgáltatások, spekulációk, és sokszor a gátlástalan pénzügyi zsarolás is, aminek mindenféle bonyolult pénzpiaci neveket adnak. Szögezzük le: ez az egész pénzpiaci bolhacirkusz egy hatalmas másodlagos csalássorozat, melynek során az elsődleges értékteremtő munkajövedelmeket több ciklusban újraelosztják, és ezek során a pénzek egyre inkább a nagy tőketulajdonosokhoz vándorolnak át. Nézzük például a tőzsdéket. A hivatalos szöveg szerint a tőzsde egy olyan intézmény, mely biztosítja a tőke kellő mennyiségét és optimális allokációját a tőzsdére bevezetett cégek között. Ez így könnyfakasztóan szépen hangzik. Csakhogy a valóságban egészen más történik. 11

A valóságban, a pénzek folyamatosan a kevés információval rendelkező kisbefektetőktől a több információval rendelkező nagy befektetőkhöz áramlanak. És kit tisztelhetünk általában ezekben a kedves nagy befektetőkben? Igen, véletlenül elsőre eltalálták. Az igazi, munkaalapú társadalomban ilyen intézmények nem léteznek, nincs rájuk szükség. Egy azóta szigorúan betiltott bajuszos ember mondta még a múlt század harmincas éveiben azt, hogy a pénznek soha nem szabad elválnia a munka világától, a munkán kell alapulnia, és csak az értékközvetítést szabad szolgálnia. Amennyiben a pénznek másodlagos, harmadlagos és sokadlagos funkciói alakulnak ki, akkortól azonnal a csalás melegágyává válik, és a kifosztást, függésben tartást szolgálja. Az ilyen igazmondó bajuszosokat általában nem szeretik napjainkban. Biztos csak a nyers modoruk miatt... Ez az egész cionglobalista pénzügyi rendszer tulajdonképpen egy fordított piramisjáték, ahol a kibocsátó nem tudja egy idő után visszavenni az esedékes pénzeket, mert a kamatos kamat irreálissá fokozza az adósságterheket. Az adósságokat elengedni nem lehet, hisz a rendszer ettől felborulna, de akkor is felborul, ha nem teszünk semmit, mert az adósok fizetésképtelenné válnak. Mindenki csapdában van már ebben a rendszerben! És a visszafizetési hullámok minden ciklusban egyre nőnek. Ha például Európa valamilyen csoda folytán túlélné a 2013 tavaszán és nyarán esedékes nagy „vis�szafizetési szezont”, akkor a következő, még nagyobb fogja bedönteni. Gondolom, ebből a rövid felsorolásból is látszik, hogy micsoda extra jövedelmek csapódtak le az amerikai gazdaságban, amely jövedelmek a világ minden országából folyamatosan érkeztek. Ez a jövedelem olyan mértékűvé vált az idők folyamán, hogy napjainkban az USA, bár a világgazdaság tényleges teljesítményének csak 8%-át hozza létre, valójában a világ összes jövedelmének 23%-át teszi zsebre. Vagyis minden valóságosan megtermelt amerikai dollárhoz a világ gálánsan még kettőt odatesz. Vagy inkább azt mondhatjuk, hogy ennyit elrabolnak tőle a pénzügyi rendszer segítségével. Mi más ez, ha nem élősködés? Putyin orosz elnök volt olyan modortalan, hogy ezt a világ nyilvánossága előtt meg is mondta az amerikaiaknak. Azóta spontán módon mindenféle homályos pénzügyi hátterű, emberjogi és kulturális szervezetek alakultak oroszhonban, melyek elkeseredetten meg akarják dönteni a hatalmát. Ha csontvázig lecsupaszítjuk korunk pénzügyi rendszerét, és eltávolítjuk róla az ideológiai fedő és ködösítő rétegeket, és szűkszavúan meg akarjuk határozni a lénye12

gét, akkor azt mondhatjuk, hogy a „pénzügyi piacok”, meg „piaci verseny”, „demokratikus játékszabályok”, és „esélyegyenlőség” elnevezésű szlogenek mögött egy gátlástalan kirabló folyamat húzódik meg. Ebben a rendszerben a munkaerő, áru és szolgáltatások tulajdonosai, tehát a tulajdonképpeni teljesítményt nyújtók folyamatosan elvesztik jövedelmeik jelentős részét, ami a tőketulajdonosokhoz kerül. Náluk több ciklusban koncentrálódik, majd egy része szépen visszaáramlik a politika megvásárlására, megvesztegetésére. Érdekes módon a közgazdasági iskolákban a pénz megvesztegetési funkcióját nem tárgyalják, pedig ez az egyik legfontosabb funkciója a 21. században. Napjaink hivatalos szóhasználata pedánsan a kor retusálási, ködösítési igényeihez van csiszolva. Amikor kedvezőtlen pénzpiaci folyamatoknak titulálnak olyan cselekményeket, amelyek nagyapáink korában köztörvényes pénzügyi zsarolásnak számítottak. Amikor spontán, esélyegyenlőségen alapuló piaci mechanizmusnak nevezik a multinacionális cégek, gátlástalan piaclerablását, ahol a kicsiknek csak a morzsák jutnak. És még hosszan sorolhatnánk a valósággal köszönőviszonyban sem levő, kozmetikázó, sőt durván hamisító kijelentések tömkelegét. Nem olyan régen volt egy korszak, amelyben több millió ember tarkón lövését szemérmesen ideológiai elhajlásnak, sajnálatos tisztogatásnak nevezték. Amikor 40 millió ember agyonverését kulturális forradalomnak titulálták. Nos, ennek a modernebb, monetarizált változatát éljük napjainkban, és a végeredmény is sokkal „humánusabb”, nem közvetlen gyilkosság, hanem „csak” kirablás. (Tudom, a szegénységbe is bele lehet pusztulni.) Gratulálunk, ez azért egy enyhébb büntető tényállás... De megint elkalandoztunk, térjünk vissza a dollár körüli konkrét bonyodalmakhoz. Az utóbbi időszakban porszem került ebbe az évtizedek óta folyamatosan működő pénzszivattyúba. Először Latin-Amerikában rendült meg a „szép, új, demokratikus világ” eljövetelébe vetett hit, amiben nem kis szerepet játszott a térség országainak sorozatos bedőlése. Az elégedetlenség napjainkra nyílt lázadássá fajult, a térség országai lényegében minimálisra korlátozták a dollár használatát, nagyon lecsökkentették a multicégek mozgásterét, és saját, regionális devizát vezettek be, amit az egymás közötti forgalomban használnak is. A Chávez vezette Venezuela gyakran az USA-val való nyílt háborús konfliktus határmezsgyéjén táncolt. Egy egész kontinens elvesztése elég jelentős sebet ejtett a dollár univerzális jellegén, de hamarosan újabb fejlemények

következtek. Előbb Irán jelentette ki, hogy csak euróért szállít olajat, majd az atlanti birodalmon kívüli legnagyobb országok, Kína, India, Oroszország, sőt – meglepetésre – Japán kötöttek egymással kétoldalú, a dollár használatát beszüntető megállapodásokat. Oroszország és Kína nyíltan ellenséges pénzügyi spekulációkba kezdett, amit Kína azzal fejelt meg, hogy bejelentette igényét a tartalékvaluta működtetési jogára. Ezután a napokban a nemzetközi pénzforgalom számára teljesen nyitottá tette bankrendszerét, kijelentette, hogy a jüanban történő tartalékképzés minden ország számára biztonságos, és Kína hatalmas termelési potenciálja elegendő fedezetet nyújt a kínai valuta értékállóságára. Ez bizony már csaknem nyílt hadüzenet a dollárnak, amelynek vesszőfutása hamarosan jelentősen fel fog gyorsulni. Természetesen most is Irán volt az úttörő, aki azonnal bejelentette, hogy már jüanért is szállít ezután olajat. (Persze közben Indiától elfogadja a rúpiát is.) Gondolom, az eddig elmondottakból nyilvánvaló, hogy aki nem használja a dollárt, az Amerika szempontjából egy veszélyes ellenség. Az, aki nem fizeti be a védelmi pénzt, bizton számíthat a Nagy Testvér fenyegetéseire és zsarolására. Hiszen az közvetlenül ássa alá ennek a jóravaló, békés nemzetnek a világhatalmát. A dollár bedőlése, kulcsvaluta jellegének elvesztése azonnali drámai változást jelentene az USA és a cionbankárok nemzetközi státuszában. Hát persze, hiszen egyből csak a saját nemzeti teljesítményük jövedelmére számíthatnának, ami édeskevés ehhez a luxuséletmódhoz, a presztízsszokásokhoz, az égbekiáltó pazarláshoz, a haditechnikai csoda-mütyürökhöz. Már most is érezhető egy egyre határozottabb életszínvonal-csökkenés, a munkanélküliek száma jelentősen megugrott, a bérek a kisemberek szintjén évek óta még nominálisan sem nagyon nőttek, lemondtak az űrprogram nagy részéről stb. De mindez semmiség ahhoz az össznemzeti kijózanodáshoz képest, ami akkor vár rájuk, ha a valutájuk összeomlik. És az amerikai nemzet 98%-ának fogalma sincs arról, hogy ez csak egy karnyújtásnyira van tőlük. Erről soha nem írnak az újságok, és a nemzeti önkép nem is engedne meg ilyen gondolatokat. Személyes tapasztalatom, hogy a lakosság túlnyomó többsége továbbra is a „szabad, demokratikus ország”, a legdinamikusabb, kiváló nemzet” hollywoodi giccs szellemében tekint saját országára. A maradék 1-2%, aki tisztában van az életveszélyes valósággal (köztük a bankárkaszt) láthatóan keres valamiféle megoldást, de az is látszik, hogy nem hogy komoly megoldásuk, de még közös elképzeléseik sincsenek. Vannak, akik valami nemesfémalapú rendszerhez térnének vissza, vannak, akik összevonnáJÓ HA FIGYELÜNK!

nak valutákat, de ezek komolytalan és megvalósíthatatlan dolgok. A dollár nemzetközi pénzforgalmi részesedése, az egykor csúcsot jelentő 85%-os részarányról a fentebb ismertetett folyamatok következtében napjainkra 60% körüli értékre esett vissza. De ez még korántsem a mélypont, valószínűleg egyre gyorsuló zuhanás veszi kezdetét, ugyanis a harmadik világ előtt a cionliberalizmus már lelepleződött, mindenki ismeri működési elvét. És amikor valakit kiismertek, annak már hamar megtalálják a gyengéit. Népiesen szólva rámásznak az ellenszenvessé és sebezhetővé vált egykori hatalmasokra. És a dollár elleni gomba módra szaporodó tudatos támadások erre vallanak, a valuta bedőlése az atlanti birodalom Achilles-sarkává válhat. És az USA mögött már csak két szövetséges csoport áll: a nyugat-európai barátok és a gazdag közel-keleti olajállamok arisztokráciája. (De a lakosság ott sem barátságos már, sőt ellenséges Amerikával szemben, az ultracionistákról nem is beszélve.) És most értünk vissza a Közel-Keletnek mint kulcs-térségnek a jelentőségéhez, hiszen kijelenthető, hogy az olaj mint stratégiai nyersanyag, a saját nem csekély jelentőségén túl, egy másik funkciót is ellát. Mégpedig azt, hogy tartóoszlopként szolgál a dollár számára, hiszen amíg a fekete aranyat jórészt csak dollárért adják, addig ez egy komoly tartást ad, és hátteret biztosít a kulcsvalutának. Annak a kulcsvalutának, amely a ‚70-es évek eleje óta már nem nemesfém alapú, (Bretton Woods-i rendszer összeomlása), és amely mögött a ‚80-as évek vége óta komoly árufedezet sincs már. Ha ez nem lenne, akkor a dollár magától is összedőlne. Szinte az egyetlen támasztéka immár az olaj maradt. És az utóbbi időben egy Irán nevű renitens ország elkezdte rugdosni ezt a támasztékot! Az Iránnal szembeni ellenséges fellépés elsődleges oka nem az atomfegyverkezés, nem is a terrorizmus, és az úgynevezett

„demokratikus” és „emberi jogokhoz” sincs köze. Irán egyszerűen közvetlen halálos veszélyt jelent az USA és a cionizmus világhatalmára. A dollárt már régóta szeretné kiszorítani a közel-keleti régióból, katonailag is elég erős ahhoz, hogy lángba borítsa a térséget, továbbá ideológiailag a legádázabb ellenfél, amelynek megnyilvánulásait a birodalom vazallusainak már régóta meg sem szabad hallgatniuk. Pedig az amerikaiak által lenézett perzsák elég tisztán a világ elé tárják az igazságot. Miért kellene a világnak elfogadnia egy olyan ország pénzét kulcsvalutaként, amely ország jóformán csak importőrként van jelen a nemzetközi áruforgalomban? Miért kellene a világnak elfogadnia egy olyan ország pénzét kulcsvalutaként, amely háborúkra költi a más országoktól összerabolt gazdagságát? Miért kellene a világnak elfogadnia egy olyan ország pénzét kulcsvalutaként, amely a más országoktól összerabolt gazdagságát a liberalizmus, a halál ideológiája terjesztésére fordítja? (Ők a sátán ideológiájának nevezik.) Minden évben elhangzik a kijelentés, hogy a világ legnagyobb gazdasága az amerikai, és hogy Kína még jó pár évre van attól, hogy utolérje. Pedig ez már csak pénzügyileg igaz. Ha a termelést naturáliákban vesszük számba, akkor az ázsiai országban termelt áruk tömege már réges-régen meghaladja az USA-ban előállított áruk és szolgáltatások volumenét. De egyelőre a kínai területeken működő külföldi tulajdonú cégek jó részének bevétele még nem ázsiai zsebekbe vándorol. De a kínai másolási technika fejlettségét ismerve hamarosan már nem lesz szükségük ezekre a „prototípusokra” . Japán egykori útját járják. A nyugati technológia lemásolása és átdolgozása után kivetik magukból az eredeti donorokat. Örök törvényszerűségnek tűnik, hogy egy döglődő birodalom bármit tesz is, az

mindig rosszul sül el. És ennek komplementere is általában működik, nevezetesen, hogy a feltörekvő hatalmakat úgynevezett „szerencsés” mellékkörülmények is segítik a felemelkedésben. (Ezt lehetne elemezgetni rendszer- vagy játékelméleti szempontból, de lehet találni ezzel kapcsolatos mondásokat a régi vagy a közelmúlt bölcseletében egyaránt.) Erre is az iráni ügyet lehetne felhozni példaként. Azzal, hogy az USA ráerőltette az Irán elleni vásárlási embargót az európai országokra, gyakorlatilag Kína és India karjaiba kergette Iránt. Ő a nemzeti valutáikért szállítja az olajat nyomott árakon, hiszen ebben a helyzetben kénytelen kedvezményt adni. Mi lett az eredmény? Jó kis olcsó, extra erőforrást biztosított Amerika a leghalálosabb gazdasági és világhatalmi ellenfeleinek. A dollár története – vagy inkább kálváriája – lassan a vége felé közeledik. Tudom nagyon sokan nagyon türelmetlenül várják már ezt, szeretnék siettetni bekövetkeztét. Mások hitetlenkedő kijelentéseket tesznek, összeesküvés-elméletnek minősítik az ilyen beszédeket. A balliberálisok szerint ez az egész állandósult és egyre mélyülő világválság csupán egy átmeneti mélyebb zavar, netán egy világgazdasági hosszúciklus mélypontja. Pedig a kicsit is elmélyültebb odafigyelés és az őszinte problémafeltárás könnyedén kimutatja, hogy a gazdaság szereplői már mind lépéskényszerben vannak, közeledik a matt, és nem lehet a játszmát újrakezdeni. A bedőlést, az utolsó napot türelmetlenül váróknak pedig tudniuk kell, hogy nem lesznek azok valami diadalmas idők. Hatalmi vákuum, bizonytalanság, nélkülözés és szegénység fog a világra köszönteni jó pár évig. Az új világ mindig vérben és félelemben érkezik. Ad astra per asperas – tövises az út a csillagokig. Szende Péter

A BIRODALMI SZERVILIZMUS ESETE A NEMZETHALÁLLAL

Az álbaloldalból megint előjött a birodalmi igazodás, a jobboldalból meg a félelem a nemzethaláltól. De mi is a demokratikus önrendelkezés / szuverenitás természete a globális kapitalizmus korában? Egy pártprogramnak nem minősülő globkrit eszmefuttatás következik. Történt, hogy az Unió válságára adandó válasz kiízzadására újfent összejöttek Európa vezetői, és előálltak egy elég szánalmas javaslattal. Hazánk vezetője először kikérte az egészet magának, majd azt mondta talán, majd azt, hogy legyen. Lett is belőle nagy perpatvar, sokan kezdtek rettegni, hogy kiközösítenek bennünket a szalonból, megint mások meg büszkék voltak, hogy jól beintettünk. Cizelláltabbak, mint például a “patrióta baloldaliak” azt kérik számon elvtársaikon, hogy miért bántották Orbánt az EU csúcs kapcsán: JÓ HA FIGYELÜNK!

„Most tényleg azt veri mindenki a miniszterelnök fejéhez, hogy nem hagyta csípőből elvinni a magyar költségvetés feletti rendelkezés jogát egy 1400 kilométerre lévő ismeretlen összetételű, szándékú, és általunk fel nem hatalmazott testületnek?” – kérdezi Kükü. Eközben a „felvilágosult jobboldaliak” nem győzik tisztára mosni a szennyest és bizonyítani európéerségüket: „Orbán is támogatta az uniós alapszerződés módosítását” – nyilatkozta Martonyi János. A kakofónia tehát azt mutatja, hogy jelentős tábora van a kuruc/labanc ellentét 13

meghaladásának mindkét oldalon, de mintha nem lenne világos, hova is akarunk eljutni. Az ugyanis nem elég, hogy az önreflexív baloldaliak kritikusan viszonyulnak az MSZP és holdudvara, illetve a hipermodernista liberálisok birodalmi szervilizmusához – ebből ugyanis egy szimpla nacionalizmus következik. Mint ahogy az sem elég, ha a köldöknézéstől berzenkedő jobboldaliak atlantistaeurópéer elkötelezettségüket fennen hangoztatják – ebből ugyanis semmi más nem következik, mint a Heller Ágnes által is mély meggyőződéssel vallott hit a globális modernitásban. Mit lehet akkor tenni? Hogyan értelmezzük ezt az egész katyvaszt? Az utat a globalizációkritika jelölte ki évekkel ezelőtt. A kifejtést egy kis történelmi kitérővel kezdem. A huszadik századra jellemző nagy szociáldemokrata konszenzus jólétet és szabadságot hozott hatalmas tömegeknek. A munkásosztály politikai egyenjogúsítása, a kitartó szakszervezeti konfrontáció néhány évtized alatt oda vezetett, hogy a gazdasági és politikai hatalom birtokosai kénytelenek voltak engedményeket tenni, politikai orientációtól függetlenül. Így született és vált nemzeti konszenzusban osztott minimummá a jóléti állam, melynek tartópillére a középosztály és a munkásosztály közös politikai platformja volt. Ez a platform évtizedeken át hatásosan tudta engedményekre kényszeríteni a tőkét. A nemzetközi gazdaságot korlátok közé szorító, a tőke mobilitását gátló bretton woodsi rendszer volt a keynesi gazdaságpolitika, az anticiklikus stabilizátorok, az újraelosztás, a progresszív adók, az erős gazdasági szabályozás alapja. Így lett egészségügy, lett oktatás, lett nyugdíj, lett munkavállalói biztonság – egyszóval lett szociális állampolgárság. Ez a társadalmi konszenzus borult föl a hetvenes években. Az átalakulást sajnos nem azok a zöld mozgalmárok generálták, akik az ökológiai korlátokra és a fogyasztói társadalom sivárságára fölhívva a figyelmet előre menekültek volna a jóléti modellből (a munkaidő csökkentésével, a garantált minimumjövedelemmel, a rugalmas munkavégzéssel, az ökológiai modernizációval). A huszadik század szociáldemokrata konszenzusát a tőke mondta föl, és az irányt a 19. századi kapitalizmus modellje felé jelölte ki. A technológiai forradalom lehetővé tette a tőkének, hogy a globális mobilitás révén kibújjon a szervezett munkásosztály és a középosztály öleléséből. A globálisan mobil tőke termelőhelyét bármikor megváltozathatja, ezzel sakkban tarthatja a tőle engedményeket követelő közép és munkásosztályokat. Különösen akkut ez azokban az országokban, ahol az elmúlt 30 év a termelőszektor teljes leépülését hozta, és a növekedés motorjává a pénzügyi szolgáltató szektor vált. Ezekben az országokban tudta a tőke a legnagyobb mértékben levetni a rárakott szociáldemokrata zubbonyt. Az Egyesült Államokban a bérből és fizetésből élők életszínvonala a hetvenes évek óta stagnál. De komoly visszalépésekre kényszerült a baloldal a kontinentális modell országaiban is, Németország és Franciaország is átment a maga neoliberális fordulatán. Még az ős-szociáldemokrata Svédország sem maradt érintetlen. Így alakult át a munkásosztály a kiszolgáltatottak osztályává (prekariátus), melyben legalább annyi a munkanélküli és az önfoglalkoztató, mint a keményen küzdő munkavállaló – a lényeg a kiszolgáltatottság, ami a globalizált gazdaság hálózataiban időlegesen bevethető csereszabatos munkaerő lényege. Miután a tőke felmondta a szociáldemokrata konszenzust, a szociáldemokrata pártok elkezdtek a tőke után loholni. A globalizált kapitalizmusban így tűntek el a politikai alternatívák. A Blair-féle szociáldemokrácia és a Tatcher-féle neokonzervativizmus közötti különbség minimálisra csökkent. Feladva a saját 20. századi programját a legtöbb szociáldemokrata párt mára beállt a neokonzervatívokkal egyetemben az “arany kényszerzubbony” (ld. lentebb) birodalmi szervilizmusa mögé. (Most e cikk erejéig tegyük zárójelbe Magyarországot, ahol a poszt-szocialista álbaloldal és az aufklérista liberálisok a kezdetektől fogva élen jártak a neokonzervatív projekt meghonosításában. Pedig az elit ilyetén viselkedése nem véletlen, hanem hazánknak a nemzetközi munkamegosztásban betöltött perifériás szerepéből 14

következik, de ezt majd máskor.) Ugyanerre az időre tehető a radikális jobboldal térnyerése is – a leszakadástól rettegő alsóközéposztály politikai segélykiáltása, a globális bizonytalanságoktól a történelmi álmokba és idegengyűlölő sovinizmusba menekülőknek gondos marketinggel értékesített politikai binztonság-konzerv. És ez a politikai vákuum hívta életre a globalizációkritikai mozgalmat a kilencvenes évek végén. Míg Blair és Schröder fennhangon hirdette, hogy nincs alternatíva, addig a kiábrándult szakszervezetek, radikálbalosok, zöld szervezetek, jogvédők és keresztényszociális mozgalmak Seattle-ben demonstráltak, és bizonyították, hogy „Lehet más a világ!”. (Igen, innen jön a név.) De miben is rejlik a globalizációkritika lényege?

Dani Rodrik, Nobel-díj várományos politikai gazdaságtanász fogalmazta meg kristálytisztán a dilemmát, amivel a politika a 21. század globalizált kapitalizmusában szembe néz. A globális kapitalizmus politikai trilemmája azt jelenti, hogy a nemzetállam, a tőke mobilitása és a demokrácia közül csak kettő valósítható meg egy időben. A szociáldemokrata konszenzus lényege a tőke röghöz kötése volt – ezt biztosította a második világháború utáni világgazdaságot keretező „bretton woodsi kompromisszum” (az ábra alsó ága). Azzal, hogy a tőke levetette a szociáldemokrata zubbonyt, és globálisan mobillá vált, a nemzetállami demokratikus önrendelkezést ürítette ki teljesen – nem lehet ugyanis többé nemzetállami kereteken belül kompromisszumokra kényszeríteni. A mai nemzetállami politika demokratikus jellege ezért a korábban ismert formájában a mobil tőke korában illúzió. A mozgástér ugyanis csekély, a politika kiürül, a globalizációval szembeni elégedetlenkedőket végső soron a demokrácia belső felszámolásával, indirekt és direkt represszióval lehet leszerelni. Akik JÓ HA FIGYELÜNK!

a nacionalizmushoz, a nemzetállamhoz ragaszkodnak, a mobil tőkét korlátozni nem tudják, ezért marad a belső demokrácia felszámolása (az ábra baloldala). Végül a harmadik megoldás a nemzetállami keretek szétfeszítése, és a tőke demokratikus kontrollja nemzetközi szinten – ez a föderalista modell (globális föderalizmus). Mit is jelent ez a politikai trilemma az EU csúcs tekintetében? Azt jelenti, hogy észre kell vennünk, a globális mobil tőke rendszere nemcsak a helyi demokráciát üresítette ki, hanem a kapitalizmus történetének egyik legnagyobb válságához is vezetett (2008). Ebből kifolyólag azt is jelenti, hogy a szabályozatlan tőkeáramlással, a spekulatív kapitalizmussal szemben uniós politikákkal kell fellépni. Az euróválság ugyanis nem kizárólag a felelőtlen görögök produktuma, hanem a szabályozatlan tőkeáramlás következménye. A szabályozatlan tőkeáramlás azt jelenti, hogy a centrum-országok termelői versenyképességüknél fogva lenyomják a periféria termelőit, a periféria a beáramló spekulatív tőkéből növekszik, a működő-tőke pedig nem járul hozzá a helyi termelők versenyképességének javulásához. A kelet- és dél-európai országokat a németek és a franciák saját érdekeik által vezérelve olyan gazdasági integrációba kényszerítették, mely nem szolgálja a periféria érdekeit. Ebből aztán a periféria újratermelődő válsága következett: újratermelődő szuverén adósságválságok és valutaválságok, ami a közös valuta révén pillanatok alatt kiterjedt a teljes monetáris unióra. Ezzel küszködnek most az Unió tagállamai. Egy magára valamit is adó politikai mozgalomnak erre a politikai trilemmára kell választ adnia. Az orbáni neokonzervativizmus a kínai kapitalizmusra hajaz: a belső demokrácia teljes felszámolása a mobil tőke kiszolgálása érdekében. Martin Wolf, a Financial Times vezető újságírója ezt a modellt nevezte arany kényszerzubbonynak. A nemzeti retorika ebben a megközelítésben a demokrácia felszámolását jelenti, megmarad a nemzetállam és az azt irányító politikai elit és gazdasági klientúrája, de a meglehetősen kellemetlen következmények miatt hőzöngő tömegeket elhallgattatják a belső politikai versengés kiiktatásával, a nyilvánosság kontrollálásával, a szakszervezetek szétverésével, a civil szervezetek finanszírozási csapjainak elzárásával, a fékek és ellensúlyok rendszerének felszámolásával. Ebben a modellben a helyi gazdaság szereplői közül csak azok érvényesülhetnek, akik kitüntetett baráti viszonyt ápolnak a politikai elittel, mely adott esetben a globális mobil tőkével szembeni minimális védelmet is garantálja. Simicska Lajos és társai nem feltétlenül kompatibilisek a McDonalds-szal, de megférnek egymás mellett. Ez a mobil tőkével kombinált nacionalizmus modellje. Ettől nem sokkal térnek el azok a hagymázas „lokalista” elképzelések, melyek helyi pénzzel, önellátással vagy ehhez hasonlókkal válaszolnának a globális kapitalizmus válságára. Ezek vezérmotívuma nem a nacionalizmus, hanem egy reflektálatlan idealizmus, de praktikus különbség nincs köztük. A tőke mobilitása ugyanis nemzetállami keretek között nem kontrollálható. Próbálkozik ezzel Észak-Korea, de kevésbé vonzó eredménnyel. Orbánnal szemben áll a birodalmi szervilizmus álbaloldali modellje. Ennek lényege a nemzetállami keretek feladása a tőke mobilitásának megtartásával, és a demokrácia hiányával. A Rodrik-háromszögnek ez a felső sarka, a globalizáció igenlése demokrácia nélkül. Abból, hogy igent mondunk a nemzetköziségre, még nem következik automatikusan a tőke feletti demokratikus kontroll. Mivel a hazai álbaloldnak sosem volt igénye arra, hogy a piacot társadalmi céloknak rendelje alá, így könnyen adják föl a szuverenitást és a demokráciát a globáis kapitalizmusért. Ezért a modellért ujjong Mesterházytól Tóta W.-n át Heller Ágnesig mindenki azért az uniós modellért, melyben a föderatív demokrácia nyomai sincsenek meg. A birodalmi szervilizmus semmi kivetnivalót nem talál a tőke szabad áramlásában, és abban sem, hogy ez bekorlátozza a nemzetállami szuverenitást, sőt, mivel a „Nyugat” úgy is jobban tudja, mint mi sut�tyó provinciális magyarok, jobb, ha mindent Brüsszelre és multijaikra bízunk – vallják a birodalom helytartói. Ebben a modellben a helyi gazdaság szereplőinek nem nagyon osztottak lapot, hisz nincs nemzetállami szuverenitás, mely megvédené őket a globális tőkével szemben – csak a JÓ HA FIGYELÜNK!

legtehetségesebb helyi vállalkozások állhatják a sarat a globális versen�nyel szemben. Helyi gazdaság helyett viszont van McDonalds, melynek nem is kell szembenéznie helyi konkurenciával. Az MSZP-SZDSZ pártfinanszírozása ezért nem is kötődött annyira a nemzetállam által védett privilegizált nemzeti nagytőkéhez, hanem a birodalom vállalkozásainak helytartóihoz. A demokrácia, a nép szuverenitása ebben a modellben sem jelentkezik sehol. Egyetlen megoldás létezik, mely a demokrácia visszaállításával felelne arra, hogy a mobil tőke felmondta a szociáldemokrata konszenzust, ez pedig a globalizációkritikai baloldal válasza. A megoldás az európai gazdasági válságára, sőt, a globalizált kapitalizmus kihívására nem az Unió dezintegrálása, sőt. A nemzetgazdasági szuverenitás erősítése felé az út éppenséggel a mélyebb európai együttműködésen keresztül lehetséges: a tőkeáramlás európai szabályozásán, a kiszolgáltatott munkavállalók és munkanélküliek (a globális kapitalizmus prekariátusának) európai védelmén, a technológiatranszfert elősegítő tőkepolitikán, a forró pénzek áramlásának megregulázásán, a pénzügyi tranzakciós adó bevezetésén, a bankok keményebb európai felügyeletén, a helyi gazdaság helyzetbehozásán keresztül. Ehhez erősebb európai demokratikus együttműködés kell, az kell, hogy európai államhölgyek és államférfiak végre kihúzzák a fejüket a homokból, és merjék újraszervezni az európai szociális modellt. Éppen ezért lenne hülyeség megtámogatni Orbánt, akit nacionalista vaksága a Britek mellé sodort, akiket semmi más nem vezérel, mint hogy féltik a bankjaikat az európai demokratikus kontrolltól. És ugyanezért lenne hülyeség elfogadni Tóta W. vagy az MSZP birodalmi szervilizmusát. De közben azt se feledjük: a zöldek és az újbaloldal már a hetvenes évek óta jelzik a jóléti társadalmak belső válságát, a technokrácia uralmát, a sivárságot, a közösségek széthullását, az identitásvesztést, és a külső – sok tekintetben nagyon is belső! – ökológiai korlátok realitását és a globális igazságtalanságok tarthatatlanságát. Már csak ezért sem lehet visszakanyarodni a 19-20. századi szociáldemokrata modellhez – no meg azért, mert a magukat szociáldemokratának nevező álbaloldaliak rendre a birodalmi szervilizmus csapdájába esnek. Csak az újraszervezett európai ökoszociális modell nyújthat kellő demokratikus ellensúlyt a globálisan mobil tőkével szemben. Csak Európa nyújthat lehetőséget arra, hogy egy ökológiai modernizáció keretében fenntartható alapokra helyezzük a gazdaságot, hogy kellő demokratikusan legitimált politikai ellenerőt állítsunk szembe az öngyilkos növekedési versenyben önmaga társadalmi és ökológiai létalapjait felszámoló globális tőkével. Ideáltípusokról beszélek. A nemzetállam eltűnni nem fog. Az európai együttműködés motorjai továbbra is a nemzetállami választásokon felhatalmazás nyert kormányok lesznek. Éppen ezért a politika főszereplői a pártok maradnak, még ha észre is kell venniük az európai együttműködésben rejlő lehetőségeket. S nagyon nem mindegy, hogy olyan pártnak adunk-e felhatalmazást, mely a globális kapitalizmus politikai trilemmájára demokráciakorlátozó választ ad, érkezzen az akár a birodalmi szervilis vagy akár nacionalista csomagolásban. A demokráciát úgy kell radikalizálni helyben, hogy alkalmassá váljon a tőke feletti európai demokratikus kontroll megtartására is. A lokális megoldásokban is komoly perspektíva van, legyen az a faluközösségi szintű élelmiszer-önellátás, egy bioregionális energiapolitikai együttműködés vagy egy adott kistérségben bevezetett helyi pénz. Végső soron azonban látni kell, hogy a mobil tőke nemzetközi léptékben és kellő társadalmi ellensúllyal kényszeríthető térdre csak. Egy lehetősége marad tehát azoknak, akik nem néznék tovább a tőke túlhatalmát és a demokráciáról sem akarnak lemondani: európai szinten szabályozott kapitalizmus kiépítésével, nemzetközi együttműködésben képviselt demokratikus rendszerkritikai program révén lehet a társadalom és a tőke között megbomlott egyensúlyt újraszervezni. Ezt kínálja a globalizációkritika. Forrás: scheiringgabor.blog.hu 15

BANKCSAPDA A devizahitelek ügye olyan katasztrófa kiindulópontjává válhat, amelynek veszélyessége és hosszú távú kockázatai egészen biztosan nagyobbak, mint amilyennek a politikai közbeszéd ma mutatja őket. Noha a végtörlesztés valóban segítség volt a hitelfelvevők körülbelül egyhatodának, és ezzel ők megszabadultak a lakosság összes devizaadósságának egyötödétől, de mint ezek a számok jelzik, ők a kisebbséget jelentik. És mint a két szám egymáshoz való viszonya mutatja, a tehetősebb kisebbséget, akik – és ez is tanulságos – több mint ezermilliárd forintot tudtak a „semmiből” néhány hónap alatt előteremteni. A nagy többség azonban egyre reménytelenebb helyzetbe kerül. A kilakoltatások gyakoriságának növekedése és fokozódó brutalitása elég vészjóslóan jelzi a távlatokat. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a ma élő magyar felnőttek döntő többségének már csak az 1956 utáni időszakról vannak konkrét emlékképei. Vagyis a háborús vagy polgárháborús helyzet, illetve ennek a „hideg polgárháborúval” felérő formája, a tömeges kilakoltatás vagy éppen a közüzemekből való tömeges kikapcsolás számukra úgy tűnt fel eddig, hogy ez végleg a történelemkönyvek lapjaira szorult vissza Magyarországon. Ezért aztán tökéletesen kiszámíthatatlanok a „konszolidáción” felnőtt nemzedékek reakciói a számukra teljesen értelmezhetetlen helyzetben. Ám a konfliktustolerancia szintjének veszedelmes zuhanása az elmúlt évtized során, nem túl sok jót ígér. Ez a családtagokkal együtt több mint egymilliós populáció ma a magyar társadalom testi-lelki értelemben talán leginkább veszélyeztetett csoportja. Az öngyilkosságok számának veszedelmes növekedése, és az öngyilkossággal felérő önpusztítás, amit a tehetetlen düh vált ki, a növekvő agresszivitás mellett egyre inkább az önmaga ellen forduló „regresszivitás” felé sodorja ezt a tragikus helyzetben lévő társadalmi csoportot. Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy ez a ma még teljesen kiszámíthatatlan következményekkel járó újabb lepusztulási lejtő éppen a jelenlegi kormány által életesélyeit tekintve leginkább támogatott „középosztállyal” azonosítható, akkor különösen zavarba ejtő, hogy mintha a kormány a végtörlesztéssel mintegy letudottnak tekintené a témát. Pedig nem az! A helyzet megértéséhez kicsit távolabbról kellene rátekinteni a kérdéskörre. Bár a közbeszédben a devizahitelesek készülő katasztrófájának okaként a svájci frank–forint árfolyam minden előzetes elképzelést felülmúló emelkedése szerepel, van a történetnek egy „ismeretlen főszereplője”, és ez a kamat. A svájci frank kamata mindig alacsony volt, és mára lényegében megszűnt, sőt negatívba váltott. Az így létrejövő hatalmas kamatkülönbség volt tehát valójában a szemünk előtt kibontakozó drámában az a bizonyos puska, amely már a színjáték első jelenetében is ott lógott a falon. És mondjuk ki,

hogy kezdetben, 2005-től 2008-ig, a frankhitelt felvevők valóban élvezték a forint és a frank közötti kamatkülönbséget, ráadásul akkoriban az árfolyammozgások is a forintot erősítették, elvileg tehát a frankhitelesek ott akár nyerhettek is volna az ügyön. De nem nyertek, és ennek oka van! Mégpedig az, hogy a bankok az általuk egyszázalékos kamatra felvett svájci frankot átlagosan hatszázalékos kamatra adták tovább a magyar ügyfélnek. És amikor a forráskamatuk 0,5 százalékra csökkent, a növekvő kockázatra hivatkozva már nyolcszázalékos kamatot követeltek. Mindebből világosan látszik, hogy a „hazánk területén ideiglenesen állomásozó” bankok gyakorlatilag korlátlan pénzügyi diktatúrát gyakoroltak és gyakorolnak az állítólag szuverén Magyar Köztársaság állampolgárai felett. (Illúzió tehát azt hinni, hogy létezik bármiféle békés és alkotmányos megoldás a világ, s benne Európa, valamint Magyarország nehézségeinek megoldására.) A kamatkülönbözet elképesztő növelését semmilyen indok nem támasztja alá, és a kibontakozó tragédia mélyén ennek a döbbenetes ténynek legalább akkora szerepe van, mint az árfolyam drámai növekedésének. A rohamos gyorsasággal mélyülő globális válság egyik fő oka éppen az, hogy miközben a vezető nyugati országok irányadó kamata a nullához közelít, a bankok a növekvő kockázatokra hivatkozva továbbra is óriási kamatkülönbözetet számítanak fel. És tehetik, mert a kormányok és pénzügyi felügyeleteik nem tudnak, nem mernek s nem akarnak fellépni ezzel a gátlástalan kifosztással szemben. A világot fenyegető veszély ma már tehát nem a bankrabló, hanem a „rabló bank”. A modern pénzrendszerekben azonban a kamat valójában folyamatosan és exponenciálisan növekvő profitot feltételez, hiszen a felvett hitelek csak akkor és csak úgy törleszthetők, ha az adós valami olyan tevékenységbe fektette, amelynek hozadéka tartósan magasabb, mint a fizetendő kamat. Ha ez nem így van, márpedig az esetek döntő többségében ez valójában kizárható, akkor ez azt jelenti, hogy az adósok többsége igazából eleve adósságcsapdában vergődik, amely végtelenített pénzszivattyúvá vált. Ráadásul növekszik a gyanú, hogy az egész folyamat mögött a bankok grandiózus csalássorozata húzódik meg. Vagyis semmilyen devizaháttér nem volt, a „sima” forinthitelt álcázták devizahitelnek, mert biztosak voltak a svájci frank erősödésében. Spekulatív számításuk bevált, és most ennek minden terhét a hitelfelvevőkre hárítják. A Bankcsapda nevű, a devizahitelesek érdekeit képviselő szervezet most tett ezzel kapcsolatban feljelentést. Ha a feltevésük igaznak bizonyul, a világ és benne Magyarország igen kalandos időknek néz elébe. Bogár László

A MI HOMOKOZÓNK...

Nemrég megbízást kaptam a családtagjaimtól, hogy szerezzek be homokot az unokáim homokozójába. Saját gyermekeim kiskorúsága idején ez nem volt gond, csak fel kellett keresni a legközelebbi építőanyag-telepet. Ilyen volt több is településenként. Legtöbbször pénzt sem fogadtak el néhány zsák homokért, mert a papírok kiállítása többe került volna, mint maga a tekintélyes súlyú homokszállítmány. Hála az időközben internacionalizált piacnak, ma ez már távolról sem ilyen egyszerű. Tudjuk, hogy még a ’90-es évek elején a kavics- és homoklelőhelyeket is privatizálták, ami, mint általában a privatizáció, nem jelentett mást, mint hogy külföldi tulajdonba kerültek. A rutin most cserben hagyott, ilyen építőanyagot forgalmazó telepek ma már nincsenek, vagy ha vannak is, szigorúan külföldi kezekben. Kikötöttem tehát én is az egyik ilyen multióriás építőanyagokat forgalmazó telepén, a város szélén. Itt végre ráleltem a céltárgyra, a homokra. Szép, piros műanyag zsákocskákba volt csomagolva, huszonöt kilónként. Német Spielsand (játszóhomok) felirattal, előállítási és csomagolási helyként német nyelvterületet megjelölve. Huszonöt kilónként 625 forintért. Dühöngtem, de bűnös gondolataim is támadtak. Vajon a fejére ejtette a bába azt, aki a homokot a csomagolás megjelölt helyéről, azaz 650 kilométerről ideszállítatta tonna/kilométerenként mintegy húsz forint fuvarköltségen? Vagy inkább a csomagolóanyag utazott csak ide, és valakik gyorsan beléjük lapátoltak huszonöt kiló homokot az eladótértől néhány kilométerre? Vagy még a zacskók is itt készültek spielsandos feliratokkal? Kérdéseimre az áruk unión belüli szabad áramlásának szigora terít sötét leplet, éspedig örökre. Maga a kérdés feltevése sem számít politikai értelemben korrektnek! Hivatalosan hülyének lenni, az nálunk mindig politikailag korrekt dolog. Másik közelmúltbeli kalandom 16

JÓ HA FIGYELÜNK!

KI LESZ A BANKELNÖK? Budapest belvárosának egyik legelegánsabb terén áll a minket évtizedeken át fosztogató birodalom emlékműve. Mellette néhány méterre a hazánkat jelenleg függésben tartó globális birodalom egyik központjának nagykövetsége. Igen, amely napról napra egy termonukleáris csapások ellen is védelmet nyújtani képes atombunkerre kezd hasonlítani a köréje épített védelmi berendezések miatt. Amúgy sokszor elmondják, ez a bunker voltaképpen egy szelíd óriás, afféle mesehős, aki mindig csak jót akar. Na persze, jót, leginkább magának… A tér másik oldalán áll, a most – vélhetőleg egy gigantikus panama miatt – éppen üresen tátongó épület, a volt Tőzsdepalota, tehát a globális pénzhatalom egykori szimbóluma, amelyben aztán évtizedeken át a pusztító propagandagépezet, a Magyar Televízió székelt. És végül a tér meghatározó épületében tevékenykedik a Magyar Nemzeti Bank, amely, amint a vicc is mondja, nem nemzeti, nem magyar és nem bank. Minden jel szerint inkább egy, a globális pénzhatalmi rendszer helyi képviseletét ellátó intézmény. A globális hatalmi rendszer és a vele együttműködő helyi uralmi elit humorérzékét dicséri, hogy a tér neve: Szabadság. A világ, amelyben élünk, a megvalósult abszurditások világa, így már nem igazán lepődünk meg mindezen, bár a bennszülöttek lelki, erkölcsi, szellemi hanyatlásának folyamatai elég vészjósló jövőt rajzolnak számunkra, ha továbbra is bágyadt egykedvűséggel regisztráljuk a hasonló összefüggéseket. Az említett épületek egyikében a nem túl távoli jövőben változik az első ember személye, és ez a tény egy kicsit más megvilágításba helyezheti az eddig elmondottakat. A Magyar Nemzeti Bank nevű intézményről van szó, ahol az elnök mandátuma néhány hónap múlva lejár, és ez meglehetősen drámai folyamatokhoz vezethet majd. Mégpe-

dig azért, mert egy olyan összecsapás tanúi lehetünk ennek kapcsán, ami megvilágítja azokat a rejtett dimenziókat is, amelyeket a globalizmus pártján álló média hamis elbeszélései eddig homályban tartottak. Ahogy már említettem, ez az intézmény ugyan nevében hordozza a magyar és a nemzeti jelzőket, ami egyébként egyfajta redundancia, hisz e jelzőkből bőven elég volna az egyik is a lényeg kifejezésére. Ez a görcsös túlhangsúlyozás nyilván rejtett kompenzálás, hisz ez az intézmény eleve nem lehet, és soha nem is volt a magyar nemzet intézménye. Mégpedig azért nem, mert évtizedekkel azelőtt, hogy az MNB létrejött, az egyik Rothschild már joggal deklarálhatta, hogy ha kezemben tartom egy ország pénzkibocsátását, akkor nem érdekel, hogy kik hozzák a törvényeket. És a pénzkibocsátás feletti ellenőrzés a Magyar Nemzeti Bank fennállása alatt tartalmi értelemben soha nem volt a magyar állam kezében, és ez ma sincs másként. A forint, amelyről végzetes optikai csalódásként hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy magyar nemzeti valuta, valójában csak a globális pénzhatalmi rendszer Magyarországon kibocsátott és forgalomban tartott pénzeszköze, a kibocsátása feletti ellenőrzést ugyanis ez az idegen hatalom gyakorolja. Mégpedig éppen a Magyar Nemzeti Bank vezetőin keresztül. A Magyar Nemzeti Bank függetlensége így valójában a magyar nemzettől, illetve az azt képviselni hivatott felelős nemzetállamtól való függetlenséget jelenti. A demokratikus eljárásokkal uralomra jutott parlamenteknek és kormányoknak nincs lehetőségük arra, hogy a magyar és nemzeti jelzőkkel egyaránt feldíszített intézményt, és főként annak a pénzkibocsátási funkcióit valóságosan ellenőrizzék. Formális jogok ugyan vannak, de ha ezekkel egy-egy kormány vagy parlament valóban élni is szeretne, abból drámai konfliktusok

adódnak. Ezért a kormányok többnyire nem mertek, nem is akartak élni még a formális lehetőségekkel sem. A függetlenség mint konstrukció tehát azt a célt szolgálja, hogy a globális pénzhatalmi rendszer uralja a Magyarország pénzrendszerét. Jól jelzi ezt például a devizatartalékok felhasználásával kapcsolatos konfliktus. A devizatartalékok magas szintjére nem azért van szükség, hogy ezzel megpróbáljuk kedvét szegni a spekulatív támadásoknak, hanem éppen ellenkezőleg! Azért van rá szükség, hogy ha a spekulánsok hatalmas extraprofitjaikkal távozni kívánnának, akkor ezt különösebb veszteségek nélkül megtehessék. A kérdés körül keletkezett hamis vitában éppen ennek a tisztázását igyekszik lehetetlenné tenni a bank, és úgy beállítani a dolgot, mintha a hatalmas devizatartalék puszta emlegetésével is el lehetne ijeszteni a spekulánsokat. Az MNB elnökének mandátuma tehát néhány hónap múlva lejár, és az új elnök megválasztása körül igen heves harc várható. A globális uralmi rendszer magától értetődő módon ragaszkodik majd ahhoz, hogy az elnök kizárólag csak egy számára kifogástalan pedigrével rendelkező ember legyen. Ebben az esetben viszont hiába változik az elnök személye, attól maga a helyzet aligha fog változni. A kormánynak és személy szerint a miniszterelnöknek is számot kell vetnie azzal, hogy ha a jövőbeni bankelnök formálisan a jobboldalhoz kötődik is, a globális hatalmi rendszer érdekeit kell szolgálnia. Ha viszont a kormány mégis ragaszkodna egy bátor, valóban nemzeti érdekeket szolgáló emberhez, akkor emiatt olyan feszültségekre, nézeteltérésekre lehet számítani, amelyek megint csak megtorlást vonhatnak maguk után. Új erőpróba következik tehát. Bogár László

mobiltelefon-készülékkel történt. Mi sem természetesebb, mint hogy ezeket tudatosan úgy gyártják, hogy két-három éven belül valami garantáltan eltörjön bennük. Addigra a modell már ősréginek számít, javítása egy vagyon, inkább vegyünk új készüléket! Ez még a kisebb baj. Kell azonban töltő is. Mi sem természetesebb, mint hogy csak a legritkább esetben passzol a régi készülék töltője az újba. Egy múzeumra való töltő hever a legtöbb háztartásban. Legutóbbi mobilkalandom még ezen is túltett. Véletlenül egy utamra elfelejtettem töltőt vinni, és lemerült a készülékem. Vendéglátóm vigasztalt, hogy márkaazonos a készülékük, tehát nem lehet gond, majd töltök az övékkel. Tévedtünk mindketten, mert a töltő kizárólag egyetlen típushoz használható. Végezetül a sok pénzlehúzó kereskedelmi trükk közül ki kell emelnem a gépkocsi-csomagtartók esetét. Ahány kocsimárka, legalább annyiszor változnak, de legtöbbször még modellenként is. Ha valaki három-négy évenként kénytelen kocsit cserélni, mert hivatásszerűen hajtja a járművét, a rendszerváltás óta akár hét-nyolc használaton kívüli tetőcsomagtartó is felgyűlhetett a garázsában, darabonként több tízezer forintért. A hóláncok garmadájáról már nincs is kedvem szólni. Csak egy kérdésem maradt: mit is jelent a kibővült európai méretű szabad piac? Csak azt, hogy a kereskedelem arról szól, miként kell a vásárlót pazarló költekezésbe belezavarni? Esetleg szólhatna azért némi szabályozásról is, hogy kötelezzék a cégeket sok műszaki cikk ésszerű szabványosítására. Vajon mivel vannak az EU főbiztosai és főigazgatói elfoglalva? Fogyasztókat védő ügyekkel, vagy inkább a pénzhatalom titkos találkáit járják szorgalmasan? Boros Imre JÓ HA FIGYELÜNK!

17

A PROPAGANDA HÉT ALAPVETŐ ESZKÖZE IV. – bemutatunk egy cionistáknak írt propaganda-kézikönyvet

A propagandát azok használják, akik úgy akarnak kommunikálni, hogy az érzéseket megcélozva, visszaszorítsák a józan észt, hogy különféle üzeneteiket terjeszthessék. Hogy Izraelt hatásosan lehessen bemutatni a közönségnek és el lehessen hárítani az Izrael-ellenes üzeneteket, fontos megérteni a propaganda eszközeit. Ez a cikk az izraeli helyzethez alkalmazza a propaganda felsorolt hét eszközét, ezzel érthetőbbé téve a nemzetközi porondon, a nyilvánosság kedvező megítéléséért folytatott harc néhány módszerét.

A névvel illetés A szavak körültekintő megválasztásával, a névvel illetés technikája egy negatív szimbólummal társítja a személyt vagy az eszmét. A negatív mellékértelemmel való felruházás azt a célt szolgálja elérni, hogy a negatív asszociáció alapján a közönség visszautasítsa a személyt vagy az eszmét, anélkül, hogy egyáltalán lehetőséget adna a személy vagy az eszme igazából való szemügyre vételére. A legkézenfekvőbb példája a névvel illetésnek – „ezek neonácik” – mely a legtöbb ember számára igencsak negatív hatással bír. A névvel illetés finomítható azzal, hogy olyan szavakat választunk, mely a közönség számára kifinomultabban hordozza a negatív értelmet. Például azzal, hogy a demonstrálókat „fiataloknak” nevezzük, az más benyomást kelt, mintha „gyerekeknek” neveznénk. Fontos, hogy az Izrael-aktivisták tisztában legyenek azzal, hogy a helyesen megválasztott szavak miként bírnak finoman eltérő jelentésekkel. Nevezzék a „demonstrációkat” „zavargásoknak”, a számtalan palesztin politikai szervezetet „terrorszervezetnek” és így tovább. Azok, akik szembeszállnak Izraellel, állandóan a névvel illetést használják. Figyeljük meg a „telepek” szó jelentését. Mikor Gilora használják, mely Jeruzsálem egyik külvárosa a vitatott 1967-es határokon, az a szó, hogy „telepek” azt a szerencsétlen benyomást kelti, hogy Gilo Ciszjordánia közepén fekszik, tele vallási és politikai szélsőségesekkel (mely kép a telepekről nagyon sokakban megragadt). Így használják Izrael ellenzői és a média a névvel illetést. Egy másik példa, amikor Ariel Sharon „háborús bűncselekményeire” hivatkoznak, azzal hogy Ciszjordánia „inváziójáról” beszélnek, amikor a hadsereg egyes alakulatai behatolnak a Palesztin Hatóság fennhatósága alá tartozó területekre terroristákat felkutatni, és így tovább. A névvel illetést nehéz elhárítani. Ne hagyjuk, hogy az ellenfél lehetőséget kapjon 18

a pontszerzésre! Amikor a „névvel illetést” használják, gondoljanak arra, hogy amikor ugyanarra a dologra hivatkoznak (pl. Gilo), használjanak egy sokkal kedvezőbb jelzőt (pl. külváros)! Ajánlatos a telepeket „közösségeknek” vagy „falvaknak” nevezni. Használják ugyanazokat a neveket az ellenkező irányban is! Ha valaki „Sharon háborús bűneiről” beszél, említsék meg Arafat háborús bűneit és a terrorizmusban való részvételét! A kifényezett általánosítás Egyszerű megfogalmazással élve, a kifényezett általánosítás a névvel illetés ellentéte. Ahelyett, hogy negatív értelmet társítanánk egy eszméhez vagy személyhez, a kifényezett általánosítás olyan pozitív kifejezéseket használ, melyekhez a közönség kötődik, és melyek a dolgoknak pozitív képet kölcsönöznek. Az olyan szavak, mint például a „függetlenség”, „civilizáció”, „anyaság”, „szabadság”, „egyenlőség”, „tudomány” pozitív asszociációt kelt az emberek többségében. Ezek a szavak mindenkinek mást jelentenek, de arra felhasználhatók, hogy megszerezzék velük a közönség helyeslését még akkor is, ha nem a szokásos módon használják őket. Figyeljük meg a „szabadságharcos” kifejezés használatát, mellyel láthatóan a terrorizmust akarják elfogadtatni a „szabadság” szó felhasználásával. Vagy figyeljük meg miért annyira hasznos meggyőzni másokat arról, hogy Izrael demokratikus ország. (Érdemes megfigyelni, ahogy nálunk a magukat „Demokratikus Koalíciónak” nevező személyek indokolatlanul sokat használják a demokrácia szót minden egyes mondatukban! Miközben a demokrácia és minden más történelemben magától kialakult önrendelkezési forma, továbbá a kultúra, a szabadság ellenségének him-

nuszát, az Internacionálét éneklik. Éhes multimilliárdos proletárok Armani öltönyben – a ford.) Izrael egy nyugati demokrácia a KözelKelet közepén. Jelképe a szabadságnak és a mindenkit megillető egyenlő jogoknak. Egy civilizált ország, melynek operája, balettja és világszínvonalú egyetemei biztosítják az izraeli kultúra fejlettségét. Ezeket a pontokat újra meg újra fel lehet használni, hogy a nyugati hallgatóság az országra pozitív elképzelésekkel asszociáljon és Izrael mellé álljon. Izrael ellenségei elszántak, hogy kétségbe vonhassák Izrael azon kijelentéseit, hogy demokratikus, hogy mindenkinek garantálja a szabadságot és így tovább. Az Izraelnek kedvező kifényezett általánosításokat ilyenkor a palesztinok viselkedésével társítják, beleértve a terrorizmust is, olyan kifejezésekkel, mint például „telepes ellenesség” és „szabadság”. A „kifényezett általánosítással” való küzdelem szükségessé teszi a pozitív kifejezés aláásását. Például, ha egy palesztin szónok azt állítja, hogy a palesztin terrortámadásokat csak a szabadságért hajtják végre, olyankor érdemes rákérdezni, hogy a „szabadság a fiatal gyermekek legyilkolását jelenti, és azt, hogy a szüleiknek kell eltemetni őket?” Ebben az új szövegkörnyezetben a „szabadság” már nem tűnik megfelelő jelzőnek a palesztin terrorizmusra. Az átruházás Az átruházás egy fogalom presztízsének, tekintélyének elvételét és egy másik fogalomra való átruházásáról szól. Például egy szónok dönthet úgy, hogy egy ENSZ zászló előtt tartja meg a beszédét, hogy azzal próbáljon legitimitást szerezni magának vagy az eszméjének. Néhány szimbólum melyet JÓ HA FIGYELÜNK!

fel lehet használni az Izraelről való vitához magába foglalhatja az izraeli zászlót, a Dávidcsillagot, iszlám szimbólumokat, melyek egy militáns szónoknak iszlámot támogató megjelenést kölcsönözhetnek, még akkor is, ha a mondandója éppenséggel szemben áll az iszlám hit fő áramlataival. Felekezeteken kívüli imák vallásos érzetet kölcsönöznek a szónoknak még akkor is, ha az üzenete nem is „vallásos”. Valamint a szónok saját országának nemzeti jelképei – mint például az amerikai zászló – azt a benyomást kelthetik, hogy a szónok az „amerikai értékeket” képviseli. A diaszpóra zsidó tanulóinak csoportjai, ahol arra alkalmas, felhasználhatják az országuk zászlaját az izraeli zászló mellett, hogy támogatást nyújtsanak Izraelnek. Sportkedvelő országokban (mint például Ausztrália), a diákok felhívhatják az emberek figyelmét híres Izraeli sportolókra, azért, hogy pozitív érzéseket ruházzanak át (egy focicsapattal kapcsolatban) Izraelre. Palesztin csoportok közismerten mindig megpróbálják felhasználni a nemzetközi közösségek szimbólumait, hogy támogatást és legitimitást kölcsönözzenek nekik. Már mindannyian hozzászoktunk Arafat és az ENSZ zászló látványához. Ezeket az erőfeszítéseket úgy lehet aláásni, hogy elsőként használjuk fel ugyanazokat, vagy azoknál erősebb szimbólumokat. Az ajánlólevél Az ajánlólevélnek azt nevezik, amikor megnyerik egy csodált vagy híres személy segítségét egy eszme vagy kampány támogatásához. Az ajánlólevelet fel lehet használni ésszerűen – érthető, amikor egy focistát futballcipők reklámozására használnak – vagy manipulálva, például amikor a focistát egy olyan politikai kampány támogatására használnak fel, melyet alig ért. Míg mindenkinek joga van a véleményhez, az ajánlólevél olyan súlyt nyomhat a vitában, melyre rá se szolgált. Például, ha Bono a U2-ból, olyasmiért ítélte volna el Izraelt, melyet az nem is követett el, ezrek hittek volna neki még akkor is, ha nem lett volna igaza. Hírességek megnyerése Izrael támogatásához segít meggyőzni az embereket arról, hogy Izrael egy nagyszerű ország. Nyilvánvaló, hogy némely híresség hasznosabb, mint a többi. A diákoknak valószínűleg jobb az ízlésük annál, hogy hatással legyen rájuk Britney Izraelről alkotott véleménye, de az olyanok, akiket az intelligenciához lehet kötni, mint például professzorok, színészek, rádióműsor-vezetők, sportmenedzserek és hasonlók felkérhetők ajánlólevélhez. A hírességeknek nem kell teljességgel Izraelt támogatniuk, hogy hasznosak legyenek. Idézeteket is lehet használni ajánlólevélként, még akkor is ha régiek és csak kiraJÓ HA FIGYELÜNK!

gadták őket a szövegkörnyezetükből. Izrael ellenzői is felhasználhatnak hírességeket üzeneteik megerősítéséhez. Ezt úgy kell aláásni, hogy el kell terelni a figyelmet a pártfogó hírességről a „kérdésre”. Nem éri meg a hírességet nyíltan támadni, vagy egyáltalán arra célozni, hogy nem is tudja miről beszél – mert ez elidegenítheti a támogatóit. Amennyiben egy híresség támogató szerepe a palesztinok ügyében átlép a humanitárius kérdéseken a politikaiba, meg kell fontolni egy összehangolt tiltakozás megszervezését. A legtöbb híresség sokkal inkább törődik a saját, közvéleményben kialakult képével, mint a Közel-Kelettel. A hírességek hírnevének beszennyezéssel való fenyegetése általában meggyőzi őket arról, hogy eltávolodjanak a vitatott kérdésektől. Az egyszerű emberek Az egyszerű emberek technikája megkísérli meggyőzni a hallgatót arról, hogy a szónok egy „átlagos, rendes ember”, aki szavahihető, mert pont olyan, mint „te vagy én”. A politikusok gyakran úgy mutatják be magukat, mint akik kívül állnak a „politikai kliséken”, felülkerekednek a politikai civakodásokon és adócsökkentéseket követelnek, hogy segítsenek az „átlagos, rendes embereken”. Az esetek többségében a politikusok multimilliomosok, akiket hatalmas vállalatok pénzelnek, de az egyszerű emberek technikája miatt el tudják homályosítani ezt a tényt azzal, hogy a „hétköznapi” jellemvonásaikat mutatják. Bizonyos helyzetekben az állítólagosan elnyomottak támogatása gyakran része lehet az „egyszerű emberek” napirendnek. Izrael kritikusai például elnyomottakként festhetik le a palesztinokat, és Izraelt, mint a gyengék „elnyomóit”. Ezt a fajta populista helyzetet úgy lehet leghatásosabban leküzdeni, hogy áthárítjuk a palesztinok bajairól a felelősséget Izraelről Jasszer Arafatra. Ahogy a híres mondás tartja, „Jasszer Arafat még sosem hagyott ki egy helyzetet, hogy kihagyjon egy helyzetet.” Arra kell rámutatni, hogy annak az oka, hogy palesztinok még mindig ország nélkül állnak, az azért van, mert a vezetésük tragikus módon folyamatosan a háborút keresik a béke helyett. Izraelt támogató aktivisták felhasználhatják az „egyszerű emberek” technikáját, mint „az utca embere”, miközben Izraelt támogatják. Az „utca egyszerű embere” boldogan elítéli a terrorizmus minden formáját és támogatja a „nyugati eszméket”. A KözelKeletről szóló viták során ezt könnyen lehet azonosítani Izrael támogatásával. A populista helyzetek alkalmazásával óvatosnak kell lenni! Akadnak olyan erkölcsi határok, melyeket nem érdemes átlépni – például belenyúlni az általános arabellenes érzésekbe vagy az iszlámfóbiába. Tartsuk

észben, hogy Izraelt a tömeges általánosítás és rasszizmus nélkül is lehet támogatni! A félelem Amikor a szónok arra figyelmeztet, hogy az üzenetének semmibevétele olyan következményekkel jár, mint egy esetleges háború, személyes szenvedés és így tovább, azzal a félelmet manipulálják, hogy üzenetüket kifejtsék. A hallgatóságnak mélyen gyökerező félelmei vannak az erőszakkal és a káosszal szemben, melyet meg lehet lovagolni hamis kettősségek gyártásával – azaz, „vagy rám hallgatsz, vagy ezek a borzasztó dolgok meg fognak történni!” A hallgatók túlságosan el vannak foglalva a rettenetes dolgok fenyegetésével ahhoz, hogy kritikusan átgondolják a szónok üzenetét. A félelmet könnyű manipulálni olyan klímában, mely már úgyis átitatott a globális terrorizmustól való félelem. Arab és iszlám fundamentalista terroristák nyugaton ezrek haláláért felelnek és azzal fenyegetőznek, hogy az egész világot gazdasági válságba sodorják. Senki sem akar szembenézni fizikai kockázattal vagy a pénzügyi csőddel. A félelmet sikeresen fel lehet használni a terrorizmus következményeire való rámutatással. A fenyegetettség érzését erősítheti az, ha emlékeztetik az embereket arra, hogy a palesztin terroristák a múltban az egész világon működtek. Természetesen a palesztin szónokok is meglovagolhatják a félelmet, hogy támogassák vele üzenetüket. Sokan tartanak az instabilitástól, mely hatással lehet a közelkeleti olajexportra egy regionális konfliktus kitörésekor. A gazdasági instabilitásért való felelősségét egy a közönségét manipulálni kívánó szónok könnyen rákenheti Izraelre. A félelemmel nehéz szembeszállni, de az Izrael-aktivisták azért tehetnek egy-két dolgot. Először is, az aktivista megpróbálhatja csökkenteni a félelem szintjét ésszerűségre való hivatkozással – „legyünk ésszerűek, szerintem ezek a gondolatok igencsak távoliak és felelőtlenség ilyenekkel ijesztgetni az embereket néhány olcsó politikai pontszerzés miatt.” Másodszor, az aktivisták megpróbálhatják áthárítani a felelősséget – „a közelkeleti instabilitás valóban félelmetes lenne, és pont ezért tesz meg Izrael mindent a békéért. Viszont Jasszer Arafat elégedettnek tűnik a terroristák támogatásával a diplomácia helyett, mely az egész régiót olyan háborúba sodorhatja, melyet csak Arafat akar. (Érdemes megfigyelni, hogy az állítólag demokrata és toleráns, véletlenül sem kommunista, a médiát teljesen uralma alatt tartó DK, MSZP, LMP 2010. március 15-én, a Parlament előtt keltette az emberekben a pánikhangulatot azzal, hogy a „diktatúra ellen és a szólásszabadságért tüntettek”. Majd alig egy hét múlva, 24-én habzó szájjal 19

követeltek törvényt betiltandó (!) és büntetendő (!) gyűlöletbeszédről egy korábbi, általuk brutális kegyetlenséggel, állatias módon meggyilkolt áldozatuk, a nemzetével együtt jobb sorsra érdemes, szegény és ártatlan kis Solymosi Eszter nevének puszta megemlítése után. És az emberek megették ezt is – a ford.) A csordaszellem A legtöbb ember, mikor kétségei vannak valamivel kapcsolatban, örömmel teszi azt, amit a többiek is tesznek. Ez a csordaszellem hatás. Az emberek örömmel részei a tömegnek és ügyes manipulátorok rájátszhatnak erre a vágyra a saját támogatottságuk nagy tömegének kihangsúlyozásával. Bár ésszerű dolog adni az embereknek egy esélyt arra,

hogy megtudhassák hányan is támogatják valójában a szónokot vagy a mozgalmat, gyakran adódik lehetőség kiterjedt támogatói kör benyomását kelteni – például azzal, hogy az összes támogatót egy helyre gyűjtik, vagy egy silányan levezetett közvéleménykutatással – azért, hogy befolyásolhassák azokat az embereket, akik lelkesen követik a tömeget. Izrael-aktivisták végezhetnek közvélemény-kutatást olyan csoportok között, melyek támogatják Izraelt és ezeket felhasználva azt a benyomást kelthetik, hogy Izrael „a támogatható csapat”. Arra, hogy azt a benyomást lehessen kelteni, hogy Izrael népszerűbb, mint a valóságban, fel lehet használni a demonstrációkat, sőt olyan fényképeket is, melyek nagy tömegek látszatát keltik.

Szem előtt kell tartani azt, hogy egy ügy nagy tömegtámogatottságának érzékeltetésével való játék problémát okozhat, ha ez azt jelenti, hogy a meggyőződéses támogatók önelégültekké válnak. Palesztin aktivisták sikeresen keltik azt a benyomást, hogy hatalmas a támogatottságuk, és ezt nehéz ellensúlyozni. A leginkább magától értetődő és leghatásosabb válasz erre az, hogy meg kell próbálni még nagyobb támogatottság látszatát kelteni. Egyébként egyszerűen csak el kell kezdeni a kérdés megtárgyalását az „egyszerű emberek” technikájának alkalmazásával, hogy elkötelezett támogatókat szerezzünk és ne csak a csordaszellemet használjuk ki. Folytatjuk Kuruc.info

A MEGSZORÍTÁSOK RECESSZIÓHOZ VEZETNEK – Csath Magdolna lesújtó véleménye –

A megszorítások nem segítették a gazdaság fellendülését, recesszióhoz vezettek és kedvezőtlen társadalmi hatásokkal is jártak, véli a közgazdász. Azért van szükség megszorításokra, hogy fellendüljön a gazdaság, mondta nemrégiben a spanyol miniszterelnök, miközben egész Spanyolországban a megszorítások miatt és a bankok tervezett újbóli megsegítése ellen tüntetnek. Görögország után Spanyolország miatt néz nehéz időszak elé az unió, miközben arra is kínosan ügyel, hogy létrejöjjön a gazdasági után a politikai unió, vagyis hogy a tagállamoknak minél szűkebb és ellenőrzöttebb legyen a mozgástere. Csath Magdolna közgazdász a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában hangsúlyozta, nem volt még példa arra, hogy egy megszorító csomag elindította volna a gazdaságot. A megszorítások hatására a gazdaság általában recesszióba fordul, csökken a GDP, a cégek nem tudnak eladni, elbocsátják a dolgozókat, nő a munkanélküliség. Mivel kevesebben fizetnek adót, csökken az állami bevétel, így csökkenteni kell a kiadásokat is. A közgazdász arra figyelmeztetett, a gazdasági mellett a kedvezőtlen társadalmi hatásokkal is számolni kell, a társadalom romló lelkiállapotával, amely előbb-utóbb abban is megjelenik, hogy felgyorsul a népességfogyás, nő az elhalálozások száma. A versenyképesség és a siker szempontjából is az a legfontosabb, hogy a társadalom egészséges, jól gondolkodó, nagy tudású egyénekből álljon. A válságot a pénzvilág okozta, s addig, amíg a kockázat pozitív irányba hajlott, a bankok nem is tettek semmit, magyarázta Csath Magdolna. Abban a pillanatban azonban, amikor a kockázat veszteséget kezdett 20

termelni, a bankok állami beavatkozást kértek, de azok az összegek, amellyel a pénzintézeteket megsegítették, hiányoznak az állami kasszákból, s ezeket megszorításokkal próbálják pótolni. Az unió nem tett semmit, aminek egyik oka lehet, hogy a pénzvilágnak óriási a lobbiereje, s elérték, hogy ne legyen tranzakciós adó. Egyes elemzők szerint a gazdasági válság segít elfogadtatni az emberekkel azt, hogy még inkább központból kell mindent irányítani, hogy létre kell hozni a gazdasági után a politikai uniót is. A monetáris unió, az euró

bevezetése a kulcsországok számára volt előnyös, a kevésbé fejlett, periféria-országoknak csak hátránya származott belőle, s ez látható ma a görög, a portugál és részben a spanyol válságban is. A fiskális unió megteremtésével már egy jelentős nemzeti szuverenitás elemet vesznek el a nemzetállamoktól, s innen már csak egy lépés a politikai unió megteremtése, amely ismét az üzleti világ és az erősebb országok számára az előnyös, magyarázta Csath Magdolna. Forrás: Kossuth Rádió JÓ HA FIGYELÜNK!

KORUNK NAGY HAZUGSÁGAI

A sötét középkor meséje (avagy hogyan üssünk még nagyobbat az egyházon)

Ugye ismerjük a liberális történetírás azon tételeit, amelyek – természetesen saját néz���������������������������������������� őpontjukból – úgy állítják be a történelem menetét, hogy egy adott korszakban a liberális gondolatok és erkölcs fokozottabb jelenléte esetén történelmi haladásról beszélhetünk (ilyen volt a görög és római ‘demokrácia’, a késő római császárkor, a reneszánsz, vagy a ‘felvilágosodás’ kora. Ellenkező esetben – szerintük – viszont a történelem kereke visszafelé forgott és csak átmeneti visszaesés után tudott újra nekilendülni a történelmi gépezet. Ilyen korszak volt meglátásuk szerint például a korai középkor, amikor ugye a ‘fényes’ Római Birodalom bukása után sötét évszázadok következtek, hogy aztán legközelebb csak a reneszánsz korának fényei világítsák meg az emberi haladás ‘sötéten’ kanyargó ösvényét. A reneszánsz előtti és utáni évszázadok azonban a legsötétebb vallási és világi babonáktól, boszorkányüldözésektől, inkvizíciótól és emberi önsanyargatástól ‘terheltek’. Őszerintük. Nézzünk csak utána egy kicsit jobban ezeknek a mérhetetlen és brutális ostobaságoknak! A régi ‘demokráciák’ vizsgálatát talán átugorhatjuk azzal a biztos információval, hogy szó szerinti nép-uralom – a többség uralma – soha nem létezett, és valószínűleg soha nem is fog. Ez csak a mindenkori ‘megvezetettek’ rétegének szóló maszlag, az uralkodó csoportok félrevezetési eszköztárának egy eleme. A társadalmakat mindig – még a legkommunistább vagy legdemokratább berendezkedés esetén is – egy szűk csoport vezette. Jelenleg sincs ez másként, abban a korban pedig a lehetőségek sokkal alacsonyabb szintjén, ez fokozottan így volt. A hatalom és/vagy az anyagi eszközök arányosabb elosztásának, diverzifikálásának kísérletei – amennyiben ezek őszinték voltak egyáltalán – hamar összeomlottak. Az úgynevezett demokratikus kísérletek fehér hollónak számítanak a régmúltban. Tegyük rögtön hozzá: a mai kor euro-atlanti ‘demokráciája’ rövid tündöklés után ugyanezt az összeomlási pályát látszik befutni, és valószínűleg hasonló lelki és anyagi lepusztulást hagy maga mögött, mint régen. (nincs új a nap alatt) A liberális történetírás állandó félrevezető motívuma római kor mérhetetlen feldicsőítése. Róma kétségkívül létrehozott egy olyan társadalmi szervezettséget és kultúrát, ami az azt megelőző korokban nem létezett ebben a térségben. Más térségekben viszont – Kína, India, Perzsia stb. – létezett, ezt most rögtön tegyük hozzá. Ahogy napjainkban egyre több részletét ismerjük meg az ősi Kína életének, bizony egyre erősebbé JÓ HA FIGYELÜNK!

válik a sejtés, miszerint a régi Kína – technikai értelemben legalábbis – felülmúlta a római impérium teljesítményeit. De Rómának még ebben a térségben is volt konkurenciája. Keveset beszélnek róla, de ha ránézünk a térképre, akkor látjuk, hogy amai Európaegy jelentős szelete (nagyjából a Rajnától keletre, és a Dunától északra eső rész) sosem állt Róma fennhatósága alatt. Ezt a részt – nagyjából amai Németország, Csehország, Lengyelország alkotta területet – és a rajta élő ‘barbár’ germán népeket a Római Birodalom még hatalma tetőpontján sem tudta befolyása alá vonni. Vajon tényleg annyira barbárok voltak? Kevés szó esik róluk, pedig egy ‘akkori európai’ erőegyensúly egyik eleme voltak. És végül ők döntötték le, hódították meg Rómát. A római jog hatókörében sütkérező szűk elit és írástudó társadalmi csoportok olyan leírásokat hagytak ránk, amik egy teljesen hamis dicsfényt vonnak a mediterrán birodalom életformája köré. Valójában egy nagyon szűk társadalmi csoport idealizált, átfényezett történetei ezek. Ezt felerősítik napjaink hollywoodi alkotásainak idiotizmusa és a kötelezően beépített és történelmileg hamisan visszavetített liberális kellékek. A római impérium kora egyáltalán nem volt egy fényes világ. Könyörtelenségen, kegyetlenségen alapuló gátlástalan elnyomó gépezet volt. Mindent letiport, ami útjában állt. Népek tucatjait törölte ki a történelemből, és csak keveseknek adatott meg a ‘Pax Romana’ viszonylagos és átmeneti nyugalma. A Római Birodalom kora bizony egy embertelen világ volt, ahol az emberi életnek semmi értéke nem volt. A társadalom alsóbb rétegeinek fékentartására elsősorban a könyörtelen megfélemlítést és sokszor bizony a tömeggyilkosságokat alkalmazták. Az embereke elsöprő többségének osztályrésze a tudatlanság és a nyomor volt. Az ebbe a környezetbe érkező keresztényi gondolatok nem véletlenül váltak rövid időn belül kiírthatatlanokká, majd hamarosan uralkodóvá. A római kor társadalmi vezető rétegének a legcsekélyebb köze sem volt olyan gondolatokhoz, mint humanizmus, közös teherviselés, vagy akár csak egy minimális könyörületesség. Ha ez akár csíráiban is létezett volna, a kereszténység sosem futhatott volna be ekkora ’karriert’. Az állati létbe kényszerített, megfélemlített és sokszorosan megalázott tömegek kitörési lehetősége és reménysége volt az újonnan megjelenő vallás. A római kor bukása idején az újabb kutatások szerint, megjelent a mai korszakra is jellemző népességcsökkenés, pénzfetisizmus, devianciák elterjedése, és a teljes erkölcsi szétesés. A kereszténységnek már nem volt elég ideje talpra állítani ezt a társadalmat, túl későn érkezett és a saját gyermekbetegségeivel is meg kellett küzdenie. Az új vallás globális elterjedését azonban a birodalom szétesése sem tudta megállítani. A középkor első századaiban megfordul a trend: egy lassú népesség-gyarapodás indul el. A mezőgazdasági termelési módszerek és az eszközök is hatalmasat fejlődnek a római korhoz képest. Amiben ténylegesen egy nagyon rövid visszaesés tapasztalható: az építészet és néhány művészeti ág. De ennek oka elsősorban a római arisztokrácia, mint fő fogyasztó eltűnése. És eltűnnek a látványos luxus életmód kellékei, látszólag szürkébbé válnak a mindennapok. De ezek csak nagyon felszínes dolgok. Viszont egy olyan folyamat veszi kezdetét, amely azelőtt soha, sehol nem létezett az emberiség történetében. Az emberi tudás szervezett, folyamatos rögzítéséről és gyarapításáról van szó, amely a korabeli kolostori rendszerben valósult meg és ezer évig csaknem az egyetlen letéteményese volt a nyugati félteke kultúrájának. A tudás 21

jelentőségét a keresztény egyház ismerte fel először a történelemben, és a tudás mindvégig fokozott prioritást kapott. Az egyház, embereinek tíz és százezreit áldozta a tudás terjesztésére, másolására. Ugye ismerjük azokat a kódexeket, melyből gyakran csak egy példánynak a lemásolására egy egész emberélet ment rá. És habozás nélkül megtették, mert felismerték a jelentőségét. A mai kor terminológiájával szólva az egyház létrehozta az emberiség közös tudásbázisát, amely először döcögve nehézkesen, később (főleg a könyvnyomtatás megjelenése után) már igen jóhatásfokkal teljesítette feladatát. Meg kell jegyeznünk, hogy mindent a saját korában kell értelmeznünk, nem lehet mai ismeretekkel felvértezve bírálni a középkor tudományát, egészségügyét, higiéniáját. A mai tudományok csírái akkor jöttek létre, mai szemmel nézve rendkívül kezdetlegesek voltak, de az azt megelőző korhoz képest egy új világot jelentettek. Az akkori tudomány nehézségeit és kezdetlegességét a liberálisok sokszor szeretik felnagyítani és tudatlanságnak feltüntetni, elfeledkezve arról, hogy a tudatlanság és a babonás hiedelmek jelenléte a római korban még sokkal szélesebb körű, sőt általános volt. A beszélni sem tanított, ostobán megcsonkított szolgák tömegéről, a provincia-méretű folyamatos éhezésekről, a felesleges tömeggyilkosságokról, a kannibalizmus gyakori megjelenéséről jó nagyokat hallgat a liberális történetírás és Hollywood. Természetesen az egyház története is tele van visszásságokkal, oda nem való emberekkel, súlyos hibákkal, sőt bűnökkel. Egyetlen, ember által működtetett szervezet sem képes - még megközelítőleg sem – megtisztítani magát az emberi gyarlóságoktól, és sokszor a teljes szennytől. Ezért kell egy kicsit hátrébb lépve, nagyobb horizonton szemlélni a történéseket. És ha ezt a sajnos minden szervezetre és korra jellemző szennyet lemossuk a felületről és így tekintjük végig az egyház által uralt évszázadokat, akkor azt lehet és kell mondanunk, hogy a kereszténység – ha kisebb-nagyobb kitérőkkel is – de kivezette a római impérium csődjéből az érintett népeket. És egy olyan kontinenst adott át a megjelenő ‘felvilágosodott’ polgári életformának, amely vitathatatlanul a világ vezető anyagi és szellemi központjává tette ezt a térséget! A világon akkor jelenlevé semmilyen kultúra nem tudta felvenni vele a versenyt. Az euro-atlanti térség a versenyelőnyét ebből a korból örökölte, és ezt látszik most végérvényesen eljátszani, elkótyavetyélni. Összefoglaló megállapításunk tehát a következő: nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. Ez a kor nem sötét volt, hanem az ismert emberi történelem egyetlen, csaknem töretlenül ezer éven át tartó szellemi és anyagi felívelési periódusa, amely nem csőddel ért véget. Ez a periódus a római kor ember-selejtjét kapta ‘megmunkálásra’ a történelemtől, és az anyagi lehetőségektől függően a széleskörű népi egyházi oktatásban, vagy a közben megteremtett felsőoktatásban résztvevő civilizált embert adta tovább a polgári társadalmaknak, miután a munka nehezét elvégezte. Ha a kereszténység nem létezett volna, akkor ezek a liberális urak – akik a legjobban köpködnek rá és a leginkább próbálják ellehetetleníteni – könnyen lehet, hogy ott ülnének valahol rabként a gazdájuk disznóóljában és kivágott nyelvvel arról próbálnának értekezni, hogyan lehet egy kis moslékot elorozni az állatok elől. Tudom, hogy ez kicsit erősnek hangzik, de ha az anarchia kora még századokig tartott volna, akkor nem lehetetlen a fenti vízió. És a keresztény egyházak 2000 év után is léteznek. Nem tudom mond e valamit ez a tény néhány kereszténygyűlölő postaláda-fejűnek? Ez azt jelenti, hogy az egyetlen ideológia, amely kiállta az idő próbáját! Minden más ideológia történelmileg igen rövid idő alatt eltűnt a sűlyesztőben Mint, ahogy ennek a mostaninak is csak percei vannak hátra. 22

És még egyszer mondom, hogy hangsúlyos legyen: Nem a kapitalizmus tette a világ vezető térségévé Európát. Mire a kapitalizmus megjelent, Európa már évszázadok óta domináns volt a világon. Bocsánat a sokat ismétlő, szájbarágós mondatokért, de megpróbálom fokozottan kihangsúlyozni, hogy a kereszténység megítélésének kérdését csak hosszú időtávban, a lényegre koncentráltan és csak a fő tényeket nézve szabad elvégezni. Ha belekeverem a dolgokba a Borgia pápa disznóságait, vagy a boszorkányüldözéseket, az akkor sem változtat azon a tényen, hogy a kereszténység által uralt területeken (béke idején) azért nagyrészt megszűntek az oktalan tömeggyilkosságok, a családi vérbosszú, a rabszolgaság. Megjelent a széleskörű népi oktatás, a felsőoktatás, hatalmasat fejlődött a technológia. Az egyházi tudomány dominanciája nagyjából a 18. század végéig, 19 század elejéig tartott. De még később is olyan óriásokat adott az egyház a tudománynak, mint Mendel a genetika megteremtője, Nieuwland a polimerizáció uttörője, vagy Pasteur a mikrobiológia atyja. Végül a témához kapcsolódóan nem tehetjük meg, hogy kihagyjuk a liberális hazugságtenger egy fényesen világító darabját: Galileo Galilei történetét. Az ő története mintapéldája a ferdítésnek, elhallgatásnak, megfélemlítésnek és persze a butaságnak. Ebben az ügyben a mai egyház is meghátrált, mossa kezeit és láthatóan jól meg van félemlítve. Pedig az egyházi iratok és az egyházi szájhagyomány egy egész más történetet valószínűsít, mint amit rájuk erőltettek. A hivatalos liberális mese szerint ugye az egyház megpróbálta útját állni a természettudományos haladásnak, ezt a szegény Galileit tanai visszavonására kényszerítették a gonosz egyháziak. És ő a végén lábával toppantva kijelentette, hogy mégis mozog a föld. Nos ebből így annyi igaz, hogy valóban visszavonta kéréseit (nem tanait) és szabadon elsétálhatott. Merthogy ez a lehetőség adva volt. (Ha jól emlékszem a Rákosi-féle népbíróságokon ez a lehetőség nem volt adva) De térjünk vissza Galileihez. Személye azért alkalmas a liberáltaknak, mert civil tudós volt, nem egyházi, bár kutatásait a milánói érsekség, később a pápai kincstár finanszírozta. Jó tudós volt – bár nem volt egy kopernikuszi nagyság – politikai okokból kissé eltúlozzák jelentőségét. Ezen a ponton kicsit lépjünk vissza az időben és nagyon röviden, címszavakban tekintsük át a csillagászat fejlődését az őt megelőző időkben: - a 11. században Béna Hermann bencés szerzetes megfigyeli a Föld-Hold és a Föld-Nap kapcsolatokat, időszámítási módszert talál ki, előrejelzi a holdfogyatkozást, napórát és csillagászati kvadránst szerkeszt. - Szent Albert (Albertus Magnus 1200-1280) dominikánus szerzetes, pápai tanácsadó megállapítja a Föld gömb alakját és a déli félteke lakhatóságát. - Roger Bacon (1214-1294), ferences szerzetes. Ő is megerősíti Föld gömb alakját. Szent Albert és az ő művei adták Kolumbusznak azt a gondolatot, hogy a Földet körbe lehet utazni, mert gömbölyű. (Mellesleg a Bacon-szalonna is az ő találmánya) - Nicolas Oresme (1323-1382), francia püspök. A modern tudományok egyik legfontosabb megalapítója, úttörője és népszerűsítője. Ő volt az első, aki megfogalmazta, és érvekkel alátámasztotta, hogy nem a Föld a világ középpontja. - Nicolaus Cusanus (1401-1464), német bíboros. Szintén vallotta, hogy nem a Föld az univerzum közepe, hanem az ugyanolyan bolygó, mint a többi. Keplert megelőzve azt tanította, hogy a világegyetemben nem létezhetnek tökéletes körpályák. És végül Nikolaus Kopernikusz (1473-1543), a modern heliocentrikus világnézet megalkotója. Kelet-poroszországi kanonok volt. Az Egyház a kopernikuszi modellt, mint elméleti lehetőséget, matematikai modellt már megjelenése után azonnal támogatta, sőt tanította is. (sokan JÓ HA FIGYELÜNK!

szerepelhetnének még ebben a névsorban, ezek tényleg csak címszavak) Mint látjuk tehát csupa egyházi ember vitte előre a természettudomány fejlődését. Őket általában elfelejtik megemlíteni a liberálisok, vagy ha említik is őket, akkor nem teszik hozzá, hogy kivétel nélkül egyházi tudósok voltak. És az a képtelenség, miszerint az egyház azt erőltette, hogy a Föld lapos és a világ középpontja, már ezen a felsoroláson is megdől. Az egyház tehát Galilei korára már évszázadok óta tudta, hogy a Föld gömb alakú és nem központja az univerzumnak. A saját emberei állapították meg ezt!!! És ezeknek az embereknek emiatt soha egyetlen hajaszála sem görbült meg. Nem is ez volt az igazi vita tárgya, hiszen a 17. század elejére ezen már rég túl voltak. Az igazi problémát az jelentette, hogy az akkor még mindig modernnek számító elméletet Galilei megpróbálta mechanikusan alkalmazni a Bibliára. Megpróbált átiratni részeket az Ószövetségből.(egy konkrét példa: Józsua könyvében azt a mondatot, hogy “Józsua megállítá az égen a napot” kérte törölni.) A politikai érzék teljes hiányára, sőt meglehetős együgyűségre utal ez a szándék. Először csak mulattak rajta, nem vették komolyan. Komollyá akkor vált a dolog, amikor megpróbált anyagiakat gyűjteni és egy szervezetet létrehozni, ennek keresztülvitelére. Ettől a ponttól kezdve politikai üggyé vált a dolog, hiszen veszélyeztetni kezdte a hivatalos államvallás integritását és szuverenitását. Brutálisan leállították, de végül értett a szóból. Sokkal rosszabbul járt utóda Giordano Bruno akit meg is égettek. De a liberálisok (és a Vikipédia) leírásaival ellentétben nem a tanai miatt, hanem mert személyében támadott egyházi elöljárókat és ő valóban létre is hozott egy szervezetet az egyházon belül. Az egyházellenes szervezet létrehozásáért abban az időben halál járt. Az egyház maga volt az állam, és az állam veszélyeztetése akkor is, ma is a legfőbb bűnök között van. Azt sem kell elhinni a liberáltaknak, hogy az Inkvizició minden kis ideológiai ügyre rárepült. Ők csak a kemény politikai szakba lépett ügyekben mozdultak, de akkor céltudatosan. A nagyságrendet is tegyük helyre: a liberálisok által sugalmazott állandó inkvizició-fenyegetettséggel szemben a Szent Inkvizíció 5 és fél évszázada alatt 4800 ügy került elé. Ebből nagyjából a felében született elmarasztaló ítélet. (Összehasonlításul: a sztálini Szovjetunióban egyedül 1938 nov. 21-én csaknem kilencezer embert végeztek ki. És hogy mennyi ember halt meg aznap a Gulágon, azt senki sem tudja) A hollywoodi filmekben az inkvizítorok általában nagy, hájas és igen buta püspökök, akik hatalmas karosszékekben pöffeszkedve sötét döntéseket hoznak. A valóságban az inkvizíció egy világi bíróság volt, egyházi szakértéssel. És nem főpapok voltak a szakértők, hanem tényleg a téma hozzáértői. Ugyanis az egyháznak volt a legnagyobb szakértő gárdája a világon. Galilei perében sem jelentett nekik semmiféle nehézséget több, Galileihez hasonló kvalitású papszakértő felvonultatása.

Aki tehát az egyházat sötétséggel vádolja, az tulajdonképpen a saját sötétségi bizonyítványát állítja ki. Automatikusan… És végül egy nagyon hevenyészett rövidke névsor a sok tíz vagy százezer egyházi tudósból, akik nem is olyan régen még teljesen egyedül tolták a tudományos haladás szekerét ezer éven át. Még egy fontos adalék: az alább szereplő tudósok, sokszor az adott tudományterület megteremtői is egyben! Edme Mariotte (gázok térfogata), Amedeo Avogadro (molekulasúly), Michel Chevreul (zsírsavak) Laurent Cassegrain (távcső), Egnatio Danti (asztrolábium), Hell Miksa (földrajzi szélességmérés), Jean Baptiste Biot (meteoritok), Angelo Secchi (szinképelemzés), Nicolas Steno (geológia atyja), Georgius Agricola (ásványtan), Jose María Algue (meteorológia), Georges Lemaitre (táguló v.egyetem) Robert Grosseteste (ősrobbanás elmélet a 12. században!!), Ruder Boskovic (atomelmélet 18.század!!) Nicholas Malebranche (szinelmélet), Nicholas Cusa (tér görbülete 15. század!!) Roger Bacon (fény hullámelmélete, mikroszkóp elv), Freiburgi János (fénytörés) Francesco Grimaldi (fény elhajlás), Andrew Gordon (elektrosztatikus motor), Nicholas Callan (indukciós tekercs), Jedlik Ányos (dinamó, elektromotor, szikvíz), Giovanni di Casali (gyorsuló testek fizikája), Albertus Saxonia (impetuselmélet), Marin Mersenne (akusztika) Jean Hautefeuille (belső égésű motor), Michael Heller (szingularitás), Thomas Bradwardine (irracionális számok), Marin Mersenne (primszámok, permutáció, kombináció), Bonaventura Cavalieri (geometria), Jacques de Billy (számelmélet), Bernhard Bolzano (matematikai analízis), Paul Guldin (Guldin tétel), John Casey (kör geometriája), Jean Roquetaillade (alkohol lepárlás), Pierre Duhem (termodinamika), Jean-Antoine Nollet (ozmózis), Pierre Gassendi (atomelmélet) Jean Carnoy (sejtosztódás), Lazzaro Spallanzani (ősnemzés), Armand David (zoológia), Johann Dzierzon (méhkaptár), Gimesi Nándor István (mikrobiális taxonómia), Carlos Chagas Filho (neurológia), Louis Pasteur (mikrobiológia), Friedrich Schönborn (kórbonctan), René Laennec (sztetoszkóp), Celestine Opitz (mesterséges altatás), Vincent Priessnitz (hidroterápia) Andreas Vesalius (anatómia), Honoré Fabri (vérkeringés), Marcello Malpighi (mikroszkópikus bonctan), Aquinói Szent Tamás (filozófia), William of Ockham (filozófia), Néri Szent Fülöp (oktatás), Pázmány Péter (nyelvészet), Luca Pacioli (kettős könyvelés), Berthold Schwarz (puskapor), Athanasius Kircher (megafon, vetítőgép 17.század!!), Francesco Lana de Terzi (léghajózás)* És még több száz oldalon keresztül folytathatnánk a „sötét egyház” tudósainak névsorát!!! Kocsis Márk, 2012 június * A Depositum weboldal névsoraiból válogatva Nemzeti InternetFigyelő

„TANULJUK AZ ÚJ HAZÁNKNAK A NYELVÉT” Hinnénk-e, hogy ez a videó már 3 éves?! http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=S5Ei65yxz2U Vannak szép számmal, akik még mindig homokba dugják a fejüket. Nem látják a kilakoltatások, a gombamód szaporodó úgynevezett „minőségi emberek” számára épülő lakóparkok, a futószalagon kiadott kettős állampolgárságok, vagy akár az új földtörvény tervezet mögött megbújó szándékot sem. Pedig a jelek szaporodnak évtizedek óta, sorolhatnánk napestig. (...) JÓ HA FIGYELÜNK!

23

SZÁZHETVEN KÖZGAZDÁSZ LÁZADT FEL MERKEL EU-POLITIKÁJA ELLEN Eddig csak a csendes többség utasította el Németországban az euró-ment���������� ő csomagokat, csütörtökön azonban majdnem kétszáz vezető német közéleti személy szólította fel irányváltásra a német kancellárt. „Ebből nagy robbanás is lehet”, kommentálta csütörtök este a Süddeutsche Zeitung internetes kiadása a százhetven vezető német közgazdász kiáltványát. Ilyen ugyanis eddig még tényleg nem volt. Egyegy személy eddig is bírálta, inkább csak finoman, a merkeli EU-politikát, az euró megmentéséért tett túlzott német engedményeket – de ezúttal mindennél többen és egyértelműbben álltak ki véleményükkel. A közgazdászok egyenesen a választópolgárokhoz fordulnak, és arra kérik őket, győzzék meg egyéni képviselőiket arról, „milyen veszélyben van ma a német gazdaság” az eurómentő csomagok miatt. „Azok a döntések, amelyekre Merkelt a [múlt heti] brüsszeli csúcson kényszerítették, alapvetően helytelenek”, jelentik ki nyilatkozatukban a neves közgazdászok, akik szerint Németország túl sok enged-

ményt tett a dél-európai államoknak. „Nagy aggodalommal” figyelik az aláírók, ahogy „Európa egy bankunió felé halad, ami az euróövezet bankjaiért való közös felelősségvállalást jelenti”. Mint ismert, Németország vállalta, hogy az euró-mentőcsomagból – így közvetve a német adófizetők terhére – megsegítik a spanyol bankokat. A dél-európai bankok adóssága azonban az állami eladósodottság háromszorosára rúg, és így félő, hogy Észak-Európa ereje és pénze is túl kevés a déli bankok megmentésére. Ha a jelenlegi terveken nem változtatnak, akkor az európai országok között „vitákra lehet számítani”. A közgazdászok szerint a német vezetés „naiv”, ha azt hiszi, hogy lépéseivel megmentheti az eurót. Ehelyett a közgazdászok a német gazdaság összeomlásától tartanak – ami végleg maga alá temetné Európát, vele együtt pedig értelemszerűen a német gazdasághoz ezer szálon kötődő magyart is, a második Orbánkormány terveivel együtt. A német közgazdászok szerint az eurósegélycsomagokkal, a spanyol bankoknak

juttatandó hitelekkel nem Európát mentik meg; „az egészből a London City vagy a Wall Street bankjai profitálnak”, írják levelükben. Ehelyett az aláírók azt mondják, hogy a csődbe ment bankokat nem az adófizetők pénzén kell helyrehozni, hanem „hagyni kell a bankokat megbukni”. Csak ez felel meg a nyilatkozat fogalmazói szerint a valódi piacgazdaságnak. A nyilatkozatot Németország legismertebb közgazdasági elemzője, a müncheni Ifo Intézet vezetője, Hans-Werner Sinn kezdeményezte, de pár nap alatt százhetven német közgazdász, egyetemi oktató, bankár, üzletember írta alá a levelet. Egyes elemzők szerint a mozgolódások akár egy új liberális, EU-kritikus párt alapításának előzményei is lehetnek. Tény, hogy immáron a németek húsz-harminc százaléka kész lenne egy euró-ellenes pártra szavazni, és már többségben vannak azok, akik inkább újra bevezetnék a német márkát. Forrás: Techet Péter – Heti Válasz

Hans-Werner_Sinn, a müncheni Ifo Intézet vezetője, a nyilatkozat kezdeményezője

24

JÓ HA FIGYELÜNK!

ÉLET AZ EURÓPAI UNIÓ UTÁN Miért elkerülhetetlen az EU összeomlása? Milyen kilátásai vannak Magyarországnak az unión belül és kívül? Mi a keleti nyitás lényege, és hogyan lehet ezt megvalósítani? Miért haverkodik a magát kereszténynek és konzervatívnak valló Jobbik az iszlám országokkal és a kommunista Kínával? Gyöngyösi Mártont, a Jobbik frakcióvezető-helyettesét az unió válságáról és pártja külpolitikai stratégiájáról kérdeztük. Nemzetek Európájának indult, Euro-kolhoz lett belőle – Martonyi János külügyminiszter június 7-én az MTI-nek adott interjújában úgy fogalmazott: elképzelhető, hogy az Európai Unióban intézményi reformokra lesz szükség, mivel egyensúlyt kell találni az uniós hatáskörök „mélyítése, erősítése és a tagállamok önálló cselekvése között”. Hogyan lehet megtalálni ezt az egyensúlyt? – Sehogy. Az Európai Unió jövőjét illetően mindig is megvolt az a dilemma, hogy a nemzetek Európája felé fogunk-e haladni, ahol szuverén államok működnek együtt kölcsönösen előnyös gazdasági célok elérése érdekében, vagy pedig elindulunk a politikai unió, vagyis egy föderális, központosított, kolhozszerű Európai Egyesült Államok irányába. A kettő együtt nem megy. Bár mindkét elgondolásnak voltak és vannak hívei a kezdetek óta, nekem meggyőződésem, hogy az alapító atyák nem ilyen EU-t álmodtak meg, és úgy tűnik, az európai állampolgároknak sem a szíve csücske ez az elgondolás. A rendszerkritikus hangok erősödnek, elég, ha az olasz helyhatósági választásra, a brit közvélemény-kutatásra vagy a görög válságra gondolunk. – A francia elnökválasztás is e sorba illik? – Abszolút. Európa erőssége mindig is a nemzetállami szuverenitáson alapuló sokféleségben rejlett. Ezt a szuverenitást Európa népei nem akarják egy-két utópiákat dédelgető eurokrata kedvéért feladni. Érdekes, hogy bár más-más okból, de az uniót bíráló hangok mára olyan országokban is megjelentek, amelyek eddig az-integráció élharcosainak számítottak, mint például Franciaország és Németország. A most lezajlott választásokon a franciák az Hollande-ra adott voksukkal egyértelműen elutasították az integrációt mélyítő fiskális paktumot, Németországban pedig egyre többen ellenzik, hogy Berlin finanszírozza a végkimenetel tekintetében egyre bizonytalanabb „EUprojektet”, amelynek szekrényéből egyre több csontváz hullik ki. – Görögországban a szemünk előtt zajlott egy máig meghatározhatatlan hátterű politiJÓ HA FIGYELÜNK!

kai-pénzügyi válság, de kezdenek kirajzolódni a mellékhadszínterek: a célkeresztben Olaszország, Portugália, de leginkább Spanyolország van. Milyen jövőt jósol ezeknek a „destabilizációs tényezőként” emlegetett országoknak? – Kezd világosan kirajzolódni a „központi” tagállamok és a periféria (Írország, mediterrán országok, Kelet-Európa) között húzódó ellentét. Idáig az úgynevezett „Merkozy-tengely” határozta meg az EU irányát, de Sarkozy bukásával a tandem csúfos véget ért. Merkel kancellár egyedül maradt, és most már nem csak a központ és a periféria között húzódik fontvonal, hanem a központon belül is. Minden attól függ, hogy a politikai szempontokat felül tudja-e írni a gazdasági racionalitás. Merre tovább Magyarország? – Mire gondol pontosan? – Az unió jelenlegi irányát teljesen el kellene felejteni. Az Európai Unió egy teljes mértékben fenntarthatatlan pályán halad, és azt is egyre többen ismerik fel, hogy az egységes valuta koncepciója is elhibázott volt. Amikor 1999-ben a nürnbergi egyetemen az euró bevezetéséről hallgattam szakmai vitákat, sokan megkérdőjelezték, hogy képviselheti-e egyetlen valuta minden egyes tagállamnak a gazdasági-pénzügyi érdekeit egy ennyire heterogén közösségben. Már akkor az volt az általános vélekedés pénzügyi szakmai berkekben, hogy nem, ezzel csak az euró idő előtti bevezetését politikai okokból erőltető brüsszeli bürokraták nem értettek egyet, illetve az a néhány gazdaságilag erős, export-orientált tagállam – élükön

Németországgal –, akik hatalmasat profitáltak a közös valuta bevezetéséből. Az EU jelenleg olyan központosítás felé halad, ami tökéletesen összeegyeztethetetlen a tagállamok többségének akaratával és mindennemű gazdasági érdekeivel. – Az emberek többsége nem szereti az EU-t, mégsem támogatja a kilépést, mert nem látja, mi lesz utána. Mi lenne utána? – A legfontosabb, hogy leszögezzük: Európa nem egyenlő az Európai Unióval. Az embereknek el kell magyarázni, hogy attól, mert kilépünk egy intézményrendszerből, még nem szakadnak meg például Németországgal a gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolataink. Ezeréves történelem fűz minket Európához, amit nyolc év uniós tagság nem ír felül. Az eddigi kapcsolataink ugyanúgy megmaradnának kétoldalú szerződésekkel, csak nem kapnánk Brüsszelből ukázokat meg direktívákat. Csak azért mert Svájc vagy Norvégia nem része az EU-nak, senki sem gondolja azt, hogy ők kevésbé európai országok lennének. Újra kell gondolni az egész helyzetet, és társadalmi vitát kell kezdeni arról, hogyan készítsük fel Magyarországot egy Európai Unió utáni létre, amely előbb vagy utóbb mindenképpen be fog következni. – Mi az akadálya annak, hogy ez a társadalmi párbeszéd megkezdődjön? – Nehéz azt politikailag kommunikálni, hogy az az uniós folyamat, amit eddig üdvözöltünk, valójában teljes kudarc. Orbán Viktor minden nyugatról érkező irdatlan pofon ellenére nem tudja azt mondani a választóinak, hogy „Bocsánat gyerekek, húsz év teljes politizálása tévút volt, ez az Európai Unió nem az, amire gondoltunk húsz évvel ezelőtt, rosszul tettük, amikor rekordsebességgel gyűrtük be Magyarországot ebbe a kolhoz rendszerbe.” Ez politikailag kivitelezhetetlen. Keletről megvan a nyitottság. – Az látszik, hogy a kormányoldal elkezdett tapogatózni Kelet felé. A korábbi határozott oroszellenességét felváltotta egy barátibb hangnem, kormánymegbízottak és miniszterek turnéznak Kínában, Martonyi júniusban a diplomáciai jelenlét visszaállítását ígérte Bagdadban, valamint szorosabb kötelékeket Srí Lankával. Mintha magukban már számolnának a realitásokkal… – Üdvözlendő, hogy a kormány végre rájött, hogy a világ nem egypólusú, és nem a Nyugat körül forog. Talán azt is sejtik már, hogy ilyen viszonyok között az egyoldalú euroatlantizmus végzetes kiszolgáltatottságot eredményez. Kérdéses azonban, hogy egy paradigmaváltással felérő keleti 25

nyitást végre lehet-e hajtani egy velejéig euroatlantista külpolitikai apparátussal, amely még a közelmúltban is gyakran lenéző és kioktató módon viszonyult a Kelethez. Jól tudjuk, hogy keleten a bizalomra és a hosszú távú gondolkodásra épülnek a partnerségek. – Azért a sértődöttséget gyakran felülírják a gazdasági érdekek… – Ne felejtse el, hogy itt öntudatos, felfelé ívelő pályán mozgó népekről beszélünk. Egy több ezer éves kínai civilizáció, amely kegyeiért a fél világ verseng, nincs rászorulva arra, hogy Magyarország megnyissa a kapuit. Megfordult a világ. Bizalmatlan légkörben sokkal nehezebb érvényesíteni gazdasági érdekeinket. Az arab kapcsolatainknak például nagyon nem tesz jót Magyarország egyoldalú Izrael-barátsága vagy az afganisztáni katonai szerepvállalásunk. – Az egy dolog, hogy mit akarunk mi, magyarok, a fő kérdés, hogy hol van erre fogadókészség. – Most jöttem haza Azerbajdzsánból, ahol engem, mint mezítlábas országgyűlési képviselőt két miniszter és a parlament elnöke fogadott. Gondolja el, milyen fogadtatása lenne egy külügyminiszternek! A nyitottság a Keletről megvan, csak hiteles emberek kellenének hozzá. A mostani, ízigvérig euroatlantista garnitúrával viszont nehéz keleti nyitást megvalósítani, ehhez új emberek, új arcok kellenének. Sérelmek helyett gazdasági érdekek – Maradva még Keleten: sokan még a Jobbikban sem értik, hogy egy magát nemzetinek és konzervatívnak tartó párt miért a 40 éves bolsevizmust az országra szabadító Oroszországgal és a máig kommunista Kínával keres szövetséget. – Ez valóban kényes téma, de csak látszólag ellentmondásos. Kína már csak nevében kommunista, a gyakorlatban egy konfuciánus alapokon nyugvó, hierarchikus berendezkedésű, tekintélyelvű és pragmatikus rendszerről beszélhetünk. Az is egészen biztos, hogy Kínának ma kevesebb köze van a kommunizmushoz, mint Magyarországnak. A mostani kínai politikai elitnek a lelkében, gondolkodásában, világlátásában már sokkal kevesebb köze van a kommunizmushoz, mint nekünk, ahol állítólag megtörtént a „rendszerváltás”. Oroszországban hasonló a helyzet. A keleti kapcsolatok hatalmas lehetőségeket rejtenek Magyarország számára. Miközben a Nyugat a saját belső válságával van elfoglalva, a Kelet gazdaságilag és társadalmilag is emelkedőben van. Roppant káros és érdekeinkkel ellentétes az, amikor sokan – sajnos a nemzeti oldalon is – érzelmi kérdést csinálnak a keleti nyitásból, és a múlt egyébként teljesen jogos és érthető sérelmeit gazdasági-kereskedelmi érdekeink elé helyezik. Ezek pragmatikus és praktikus kérdések, nem érzelmiek. Úgy 26

Gyöngyösi Márton, a Jobbik frakcióvezető-helyettese

vélem, ha Magyarország befektetőket tudna nyerni, vagy piacot tudna találni mezőgazdasági termékeinek, senkit sem érdekelne, hogy az adott célországokban milyen rendszer van. Le kellene szoknunk a kártékony moralizálásról, hiszen saját magunknak okozunk csak károkat vele. – Mi a garancia arra, hogy ezekkel az országokkal tisztességesebb feltételekkel tudnánk kereskedni, mint az unióval? Mert ugye a magyar paraszt most is el tudja adni a tejet a multinak, csak éppen 50 forintot kap literjéért. – Garancia semmire sincs. Az viszont tény, hogy az Európa Unió egy közös piac, ahol az árszabásnak, a kvótáknak és a különböző törvényi szabályozásnak olyan tere van, amelyek szinte teljesen lefojtják és kényszerpályára szorítják gazdaságunkat. Az EU-integrációnk folyamatában a gazdaságunkat teljesen liberalizáltuk és privatizáltuk, magyarul kiárusítottuk hazánkat a Nyugatnak. Ez nem összeesküvés-elmélet, hanem két évtized tapasztalataira alapuló kijelentés. A mezőgazdasági termelésünket, ami stratégiai fontosságú ágazatunk, például vissza kell fogni, hogy európai szinten ne legyen túltermelés. Ha viszont a keleti országokkal létesítenénk kereskedelmi-gazdasági kapcsolatokat, ott ilyen korlátokba nem ütköznénk, hatalmas piacok nyílnának meg előttünk.

– Vagyis paradox módon például Kínával liberalizáltabb kereskedelmet tudnánk kiépíteni, mint most az EU-val? – Igen, mivel jelenleg az uniós szabályok béklyóban tartják az országot. Nem beszélhetünk „szabad versenyről” akkor, amikor egy állam nem döntheti el szabadon, mely stratégiai területeknek ad állami szubvenciót, és amikor a francia paraszt több támogatáshoz jut, mint magyar versenytársa. – Ha már gazdasági szempontok: men�nyire érdeke Magyarországnak, hogy a kínai olcsó áruk dömpingje teljesen megfojtsa a már most is tönk szélén álló kis– és középvállalkozásokat? – A kínai gazdaság előretörése nem csak a magyar, de a legerősebb gazdaságú országok számára is fejtörést okoz. Már nem csak az olcsó tömegáru, de a minőség is Kínában készül. Annak a korszaknak már régen vége van, hogy Kína kizárólag olcsó bóvlival árasztja el a világot. Most már a Volvo is kínai érdekeltség, az Armani és a Gucci is ott készül. A világ megfordult, most már az gyanús, ha valami nem „Made in China”. Az a rés, ami a Nyugat falán keletkezik, oda a kínai víz befolyik, míg száz évvel ezelőtt ez pont fordítva működött. Ebben az óriási képletben a tízmilliós Magyarországnak az a dolga, hogy a saját érdekei szerint pozícióját JÓ HA FIGYELÜNK!

erősítse. A magyar ruhaipar tönkretételében nyilván szerepet vállalt a kínai áruk piacra kerülése, de ezért a magyar szabályozás is okolható, mivel nem védte meg a hazai termelést. A rendszerváltás utáni összes kormány egyformán felelős abban, hogy elhitették a magyar emberekkel, hogy nincs szükség szabályokra, mert majd a piac magától megoldja. A keresztény Európa vége? – Mi a magyarázata annak, hogy a keresztény ügyeket felkaroló Jobbik az iszlám országokkal, elsősorban Iránnal és Törökországgal ápol kapcsolatokat? – A Jobbik által meghirdetett keleti nyitás egyik kiindulópontja, hogy a magyaroknak kettős identitása van. Van egy nyugati, ami földrajzi helyzetünkből és ezeréves keresztény államiságunkból fakad. De van egy eredetünk, gyökereink szerinti ázsiai, turáni-szkíta-hun identitásunk is, amely a Kárpát-medencében való megtelepedésünk előttről fakad. Ezt mára genetikai, antropológiai, régészeti kutatómunkák is tudományosan alátámasztották. Ez a kulturális kapocs sok embernél legalább olyan fontos, mint a vallási alapok, és ez a kettő szerintem nem feltétlenül zárja ki egymást. Nekem például – katolikus, templomba járó emberként – semmiféle törést nem jelent, hogy ellátogatok Kazahsztánba a torgaji madjar törzsekhez, akik bár muzulmánok, de genetikailag hozzánk a legközelebb állnak. Ez egy kettősség, ami nem gyengít, hanem erősít és gazdagabbá tesz bennünket. – Európa nyugati felében társadalmi robbanással fenyeget a muszlim országokból érkező tömeges bevándorlás és a letelepedők sokasodása. E kérdésben mi a Jobbik álláspontja? – Szerintem a Nyugat hanyatlásának jele, hogy az iszlámban veszélyt lát. Ha valakinek erős a hite, akkor egy másik ember hite őt nem zavarhatja. Nem történik más, mint hogy a demográfiailag hanyatló, liberális, nihilista Európába hirtelen elkezdett beáramlani egy fiatal, saját hitében és kultúrájában roppant öntudatos közösség. Nem az a probléma, hogy az iszlám túl erős, hanem hogy a kereszténység túl gyenge. Nem lehet megkerülni a keresztény egyházak vezetőinek felelősségét sem. Elég, ha végignézünk saját felekezeti vezetőinken, és rájövünk, miért vannak válságban az európai történelmi keresztény közösségek. A keresztényekkel szemben az iszlám vallási vezetők nemcsak hitbéli-erkölcsi, de politikai, társadalmi, kulturális jellegű kérdésekben is állást foglalnak. Nagy tragédiánk, hogy a mindent relativizáló, mély erkölcsi nihil és válság idején Magyarországon nincsenek Mindszentyk és Prohászkák, akik iránymutatást és támaszt adnának a keresztény híveknek. Bencsik János – barikad.hu JÓ HA FIGYELÜNK!

FÁBÓL KÉSZÜLT A MAGYAR MOTORKERÉKPÁR Puskás István traktoros akácból épített egy motorkerékpárt Tiszaörsön. A férfi két év alatt építette meg fa-chopperét, amelyet egy 126-os Polski Fiat motor gyorsít fel 25–30 kilométer/órás végsebességére. Múlt héten vonult le a Harley-Davidson találkozó, ám vizuális utórezgésként itt van egy gyöngyszem: Puskás István traktoros akácból épített motorkerékpárjával „repeszt” tiszaörsi háza előtt. A férfi két év alatt építette meg fa-chopperét, amelyet egy 126-os Polski Fiat motor gyorsít fel 25-30 kilométer/órás végsebességére. Az üzemanyagtankot hordóból, a kormányt és a kipufogót szürkemarhatülökből alakította ki, díszítésként pedig őzagancsot használt. A gumik és a motorblokk kivételével mindent ő készített. Gratulálunk: a gép arányos, és biztos, hogy jó hangja van a kéthengeres motor miatt. Feltehetőleg az ökológiai lábnyoma sem jelentős a customnak - ha pár évre kinnhagynák, alig maradna utána valami. A motorkerékpár életciklusa végén az alkotóelemek nagy része komposztálható, vagy télen elfűthető. Puskás István első próbálkozása egy chopper volt, ebbe 50 köbcentis Simson motort tett, de túlságosan gyengének ítélte. Ezért építette meg legújabb büszkeségét. – Amikor elkezdtem a vázat összerakni, még fenyőfát használtam, de nem tetszett a színe – idézte fel István. Puskás István ritkán veszi elő féltett kedvencét, de akkor meghajtja az úton. – Simán, benzinnel kell tankolni – magyarázta István nevelt fia, Tóth István. – A tankja egy fából készült boroshordó. A kormány és a kipufogó szürkemarha-tülökből van. István egyszer elvitte művét egy gyorsulási versenyre, és bár nem az ő járgánya volt a leggyorsabb, a többi motorbolond elismeréssel nézte a fa vasparipát. Természetesen a fából készült motorkerékpár több törődést igényel, tömege és terhelhetősége nem vethető össze konvencionális fém testvéreivel, de ha jobban belegondolunk a dolog nem is annyira hóbortos. A fa, mint alapanyag, jól szolgálta az emberiséget évezredeken keresztül. Megszámlálhatatlanul sok szekér, hajó mellett olyan modern jármű is készült belőle, mint a repülőgép: a II. világháborúban kategóriájában a leggyorsabb harci gép a teljesen fa szerkezetű de Havilland Mosquito volt. Forrás: richpoi.com 27

ARCFELISMERÉS: ÁLDÁS VAGY ÁTOK? A Facebook cégfelvásárlási terve megbolygatta a biometria állóvizét.

Nem újkeletű a Face.com és a Facebook közötti viszony; igaz, eddig viszonylag egyoldalúan működött. Előbbi Photo Finder alkalmazása lehetővé teszi a közösségi hálót használók számára, hogy saját magukat ábrázoló képeket keressenek az ismerőseik által feltett fotók között. A Photo Tagger pedig adott képen látható személyeket próbál meg név szerint azonosítani - az alkalmazás még 2009 novemberében indult el. Három évvel később a FB licencelte a Face.com technológiáját, hogy címke alapján javasoljon ismerősöket a regisztrált felhasználóknak. Pletykák szerint a Mark Zuckerberg vezette cég még szorosabbra fűzné a viszonyt a két vállalat között; nem kizárt, hogy hamarosan felvásárolja a Face.com-ot. Ez a lépés alapvető változásokat hozhatna a biometriában, konkrétabban az arcfelismerésben. Brian Blau, a Gartner elemzője szerint a technológiát amúgy is egyre nagyobb érdeklődés övezi; hiszen a legfontosabb kellék, a (web)kamera gyakorlatilag minden laptopban, tabletben és okostelefonban megtalálható már (így akár munka közben is használható az arc biometriai jegyeire alapuló azonosítás). A szakértő szerint hamarosan összejöhet a technika használóinak 28

kritikus tömege, ami gyorsan általánossá teheti alkalmazását. Az úgynevezett „komputer látás” technológia, melynek révén a számítógépek képesek arcok felismerésére, csak nemrég vált elég jó minőségűvé ahhoz, hogy az olyan konzumer cégek, mint a Facebook, az Apple és a Google, ráharapjanak, állítja Apu Kapadia, az amerikai Indianai Egyetem informatika professzora. Kapadia csapatával a digitális magántér problémáját kutatja. A Google birtokában levő Picasa még 2008-ban integrálta az arcfelismerési funkciót, a Google+ pedig szintén rendelkezik e képességgel. Az Apple birtokában 2009ben, az akkori iPhoto révén jelent meg az emberi arc egyedi azonosításának tudása. Ha a Facebook is belép a sorba, akkor ez végleg eldöntheti a dominót, és gyorsan mindennapi életünk részévé teszi a technológiát. „A modell egyre jobbá és jobbá válik, ahogy egyre több adatra eresztik rá” - mondta Kapadia. Márpedig a közösségi hálózat saját, IPO-t megelőző állítása szerint a felhasználók eddig több mint 300 milliárd fényképet töltöttek fel, ami nem kevés mintának számít. És habár arról dönthetnek a közösségi térben regisztráltak, hogy nevük

ne kerüljön feltüntetésre címkeként, de magát az arcfelismerési technológiát nem kapcsolhatják ki. Nagy kérdés persze, hogy ez valóban jó-e az átlagember számára. A magánszféra védelméért aggódók szerint a mintegy 900 milliós felhasználói tábor jelentős része akaratlanul is kerülhet számára kellemetlen helyzetbe a technikai fejlődés révén. Olyan emberek találhatnak rájuk, akikkel nem szívesen tartják a kapcsolatot; esetleg a hatóságok csíphetik nyakon a vétkeseket, de, hogy a másik oldalra is pillantsunk: akár személyazonossággal való visszaélések vagy zaklatások áldozatává is válhatnak. Kapadia szerint a fényképek felcímkézésének rövidtávú hatásai már most látszanak. Egyfajta kulturális változásnak lehetünk tanúi; az emberek számára eltolódnak a határok azt illetően, hogy mi számít privát szférának és mi nem. Azokat a dolgokat, amiket korábban csak szűkebb csoportban, közeli barátaink és családunk között osztottunk meg, egyre inkább tesszük közzé gyakorlatilag összes ismerősünk számára. Az egyén anonimitása egyre inkább eltűnőben van. Forrás: computerworld.hu JÓ HA FIGYELÜNK!

A FACEBOOK KÉPES NÖVELNI A VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTELT

Több mint 300 ezerrel n������������������������������������������������������������ őtt a szavazók száma a 2010-es amerikai kongresszusi választásokon annak a nagyszabású kísérletnek az eredményeként, amelyet a Facebookon szerveztek a közösségi hálózatok befolyásának tanulmányozására - állítják amerikai kutatók. A vizsgálatról szóló tanulmányt a Nature című brit tudományos folyóirat eheti száma közölte. A szerzők szerint a próba sikeres volt. James Fowler, a San Diegó-i Kaliforniai Egyetem politológia tanára kijelentette: „Tanulmányunkból kitűnik, hogy a választási részvétel növelésére a legjobb eszköz a társadalom befolyása lehet”. A Facebook 60 millió használója kapott egy politikailag semleges üzenetet, amely arra emlékeztette, hogy „ma van a választások napja”. Az üzenetet kiegészítette egy link - internetes cím -, amelyen a szavazóhelyiségek listája volt elérhető, továbbá egy „szavaztam” szövegű gomb, valamint egy számláló, amely az előbbi gomb használatát tartotta nyilván, valamint azoknak a Facebook „bará-

JÓ HA FIGYELÜNK!

toknak” a profilja, akik már rákattintottak a „szavaztam” gombra. A tanulmány szerzői „társadalmi üzenetnek” nevezték el a választási emlékeztetőt. Mintegy 600 ezer Facebook-használó ugyanezt a szöveget kapta meg „tájékoztató üzenet” címen, de a barátok profilja nélkül. Végül további 600 ezer Facebook-használó semmiféle üzenetet nem kapott ebben a témában, ők alkották a kontrollcsoportot. A kutatók kimutatták, hogy a „társadalmi üzenet” címzettjei nagyobb arányban keresték fel valamelyik szavazóhelyiséget és használták a „szavaztam” gombot, mint a két másik csoport tagjai. Ez az „online magatartás” azonban nem szolgáltatott információt azoknak a számáról, akik ténylegesen is szavaztak. James Fowler csapata ezért külön mód-

szert dolgozott ki a Facebook-használók választási részvételének követésére, méghozzá úgy, hogy a közösségi portál ne tudhassa, kik azok, akik ténylegesen szavaztak. Nem okozott nagy meglepetést, hogy mintegy 4 százaléka azoknak, akik azt jelezték, hogy szavaztak, valójában nem voksolt. A kutatók számára azonban ennél fontosabb megállapítás volt, hogy a „társadalmi üzenet” címzettjeinek sorában nagyobb volt a szavazók aránya. A „tájékoztató üzenet” címzettjeinek és kontrollcsoport tagjainak részvételi aránya a szavazáson megegyezett - ez a kutatók szerint kétséget ébreszt a „tájékoztató üzenetek” hatásosságát illetően. A Facebookon megjelent „társadalmi üzenet” viszont becsléseik szerint 60 ezerrel növelte a szavazók számát. Ehhez a kutatók hozzáadtak még 280 ezret, mint a világhálón terjedő „társadalmi fertőzés” eredményét. Számításuk a következő volt: egy-egy Facebook-felhasználó átlag 149 „baráttal” rendelkezett, és Fowler becslése szerint minden közvetlenül a „társadalmi üzenet” által voksolásra bírt szavazó mellé a világháló legalább további négyet nyert meg. „Ha csak a célközönséget figyeljük, melléfogunk” - magyarázta a kutató. Sinan Aral, a New York-i egyetem tanára ugyancsak a Nature hasábjain leszögezte: „Ez a tanulmány mindmáig a legmeggyőzőbb bizonyítékot jelenti arra, hogy az internetes társak és a digitális társadalmi jelzések képesek befolyásolni a politikai mozgósítást”. A Facebook közösség hálózat saját adatai szerint június végén 955 millió aktív látogatót számlált, akik közülük 522 millió tart fenn mindennapos kapcsolatot „barátaival”. Forrás: Richpoi

29

ŐSZINTE RÉSZVÉNYEM! Facebook: közeledik a halálnap

Ha egy weboldalnak közel egymilliárd aktív felhasználója, évi több milliárd dolláros forgalma, százmilliós nagyságrendű nyeresége és elképesztő növekedési adatai vannak, viszont nincs épkézláb konkurenciája, az minden józan emberi számítás szerint nyerő helyzet. A világ, és főleg a tőzsde azonban nem mindig a józan emberi számítás szerint működik. Ezért van bajban a Facebook, hiába egy merő sikertörténet a közösségi oldal azóta, hogy Mark Zuckerberg kitalálta (vagy ellopta) a Harvard kollégiumi szobájában, az oldal jelene és a jövője is enyhén szólva borús. A Facebook részvényárfolyama a májusi induló 38 dollárról 20 alá csökkent, és egyelőre nem sok jel mutat arra, hogy ez a tendencia megforduljon, vagy akár csak megálljon. Ez azt jelenti, hogy a befektetők három hónap alatt elveszítették a pénzük felét, és érthető módon idegesek emiatt. Az árfolyam csökkenése persze csak egy tünet, az okok pedig elég összetettek. A fő gond az, hogy a Facebook részvényei erősen túlárazottak voltak, amikor a piacra kerültek. A tőzsde egy cég értékét nem feltétlenül az alapján árazza be, hogy az mekkora nyereséget termel, hanem hogy milyen növekedési potenciál van benne. Az évek óta tartó Facebook-őrület pedig jóval nagyobb növekedési pályát sejtetett, mint amin a cég áll a jelenlegi környezetében, a jelenlegi trendek mellett, a jelenlegi üzleti modelljével. A Facebook ironikus módon éppen azzal a változással nem tudja tartani a lépést, ahogyan a saját felhasználói facebookoznak. A júzerek egyre inkább mobilos alkalmazásokon keresztül nézik az oldalt, ahová a Facebook nem képes hatékonyan hirdetést szállítani. A felhasználószám növekedése nem fenntartható, ráadásul a növekedés nagy része fejlődő országokból származik, olyan új felhasználókkal, akiknek az oldal nem tud rendesen hirdetést eladni. A hirdetésekkel egyéb bajok is vannak: nagyon úgy néz ki, hogy az oldal felhasználóinak jó része mögött nincs valós ember, óvatos becslések szerint is a százmilliót közelítheti a spamelésre vagy reklámokra való, klikkelésre tenyésztett kamu felhasználók száma. A Facebook másik nagy bevételi forrása a fizetős alkalmazások mikrotranzakcióiból levett jutalék. Ezt a csatornát a Zynga játékai építették ki, a cég bevételének 10-15 százalékát adhatják a Farmville és társai. Csakhogy a Zynga éppen az összeomlás szélén áll, a játékosok elvándorolnak az okostelefonos és tabletes játékok felé, a mikrotranzakciós bevétel 2011 vége óta stagnál. És a tőzs30

dei elemzők máris ott tartanak, hogy a Facebook csillagászati bevételei mégsem annyira csillagászatiak, sokan vannak az online bizniszben, akik bőven nagyobbat szakítanak, kisebb kockázat mellett. Jön a halálnap Mindennek pedig általános bizalmatlanság a következménye, a befektetők ódzkodnak a Facebooktól, a legrégebbi bennfentes résztulajdonosok szabadulnak a papírjaiktól látványosan, sorban lépnek le a felsővezetők a cégtől, és már az a csúfság is megesett, hogy egy feltörekvő alkalmazásfejlesztő cég kerek perec visszautasította a Facebook felvásárlási ajánlatát. És a legrosszabb még hátravan: a novemberben esedékes halálnap, amikor 1,9 milliárd részvénynél jár le az a határidő, amíg a tulajdonosuk előre vállalta, hogy nem adja el a papírt. Az első ilyen napot 270 millió piacra kerülő plusz részvénnyel és szűk 10 százalékos árfolyameséssel megúszta a Facebook, de őszre muszáj lesz visszaszereznie a bizalmat. Hirtelen a négyszeresére emelkedhet a piacon levő papírok mennyisége, és ha a kereskedelembe beáramló részvények gazdái pánikszerűen szabadulni akarnak majd a tulajdonrészétől, jó esély van egy komolyabb összeomlásra. Márpedig eladási roham mindenképpen lesz, hiszen a kérdéses részvények nagy része Facebook-alkalmazottaké, akiknek valamiből ki kell fizetniük azt az adót, amit Kalifornia állam vert rájuk a tőzsdei belépéssel (ez akár a részvényopciók értékének 45 százaléka is lehet). A Facebooknak tehát pénzt kell csinálnia, méghozzá nagyon sokat, és záros határidőn belül, hogy meggyőzze a befektetőket, van itt nyereség meg növekedési pálya. Mivel ezt a felhasználószám további duzzadása már nem tudja megoldani, az üzleti modellen kell változtatni. Lássuk, mivel próbálkozhat a Facebook a bevétele felturbózásához (részben a Techcrunch tippjei alapján). Szponzorált sztorik A leginkább magától értetődő irány a mobil platformokról látható Facebook-verziók

teletömése reklámokkal, viszont ez nem megy olyan egyszerűen a gyakorlatban. Egy okostelefon apró képernyőjére tervezett alkalmazásban egyszerűen nincs helye hagyományos bannereknek, vagy a desktop verzióban az üzenőfal mellett húzódó hirdetéssornak. Vagy ha mégis odaerőlteti az ember, az nagyon sokat kitakar a hasznos felületből, a felhasználó meg ideges lesz, és inkább hagyja az egészet a fenébe. Itt jön képbe a Sponsored Stories, vagyis az ismerőseink státuszfrissítéseihez hasonló formátumban közölt reklám, ami diszkréten meghúzódik az üzenőfalunkon. A kísérleti jelleggel tavasszal beindított program már most napi félmillió dollárt termel csak a mobilos megjelenésekből, ami ahhoz képest, hogy tavaly egész évben 183 millió volt a Facebook mobilos reklámbevétele, egész jó. És ami a lényeg: egyáltalán nem zavaróak a 100-150 bejegyzésenként feltűnő szponzorált sztorik. Ezt a sűrűséget simán a három-négyszeresére emelheti a Facebook, és ha fel is tudja tölteni ezt a felületet reklámmal, az éves szinten bő félmilliárd dollárt tehet hozzá a forgalomhoz. All in, egymilliárd játékos Az augusztus elején indult Bingo Friendzy facebookos alkalmazás is mutathat egy alternatív menekülőutat a közösségi oldalnak a csapdából: az online szerencsejátékot. Bár a legnagyobb potenciális piacon, az USA-ban ezt tiltják, az online póker, bingó, lottó, fogadások és társaik világszerte 30 milliárd dollárt mozgatnak meg évente. A valós pénzzel játszható Bingo Friendzy lehet a főpróba, amivel a Facebook kóstolgatja ezt a piacot. Ha sikeres a teszt, csak elhatározás kérdése, hogy a Facebook a világ legnagyobb online kaszinóját hozza tető alá. Persze ehhez a területhez nagyon óvatosan kell hozzányúlni, és ügyesen megoldani például a fiatalkorúak kitiltását, de potenciál biztosan van a dologban. A Zynga Poker a maga 38 millió játékosával már így is a világ legnagyobb pókerterme, csak egy kicsit szabadabbra kell ereszteni benne a mikrotranzakciókat, és már dől is a pénz. Nem véletlen, hogy a Zynga is a valós pénzes pókerbiznisz felé tapogatózik mostanában Minden nap ajándék A Like gomb online boltokra specializált mutációja, a Want gomb a pletykák szerint már jó ideje fejlesztés alatt áll, a kód részleteit már ki is bányászták lelkes amatőr programozók a Facebook fejlesztői csomagjának frissítéséből. Az alapötlet egyszerű, az egyszeri JÓ HA FIGYELÜNK!

felhasználó lát valamit egy webes áruházban, ami tetszik neki, megnyomja a Want gombot, és ezzel a profiloldalán és az üzenőfalán megjelenik egy bejegyzés, hogy hősünknek kéne egy ilyen. Rögtön a vásárlást lehetővé tevő linkkel, ami például karácsony előtt lehet finom célzás ajándékötletre. A koncepció könnyen pénzre fordítható, a közösségi oldal például jutalékot kérhet a boltoktól az ilyen linkeken keresztüli vásárlások után, vagy fizetőssé teheti a Want gomb beépítését az online boltok kódjába, arra hivatkozva, hogy a gomb nyomogatása egyértelmű reklámmegjelenés számukra a Facebookon. Hasonló irányba tapogatózhat az oldal a Karma nevű, közösségi ajándékozási megoldásokat fejlesztő cég májusi felvásárlásával. A Facebook amúgy is figyelmeztet az ismerőseink születésnapjára, és felajánlja hogy köszöntsük fel őket, hát miért ne tenne ki emellé egy diszkrét linket, hogy ide kattintva küldjünk valami jópofa ajándékot az ünnepeltnek? Mondjuk egy levásárolható kupont egy webáruházba, amit online lehet kézbesíteni és felhasználni, így senkinek fel sem kell állnia a gép elől az egész ajándékosdihoz. Ha csak az észak-amerikai és európai facebookozókat sikerül rávenni évente átlagosan tíz dollárnyi (alig 2300 forint) ilyen ajándékozásra, és abból a szokásos 30 százalékos jutalékot levenni, az laza 1,3 milliárd dollár bevétel képében csörögne a Facebook kasszájában. Ha a Google-nek megy, nekünk is mehet A Facebook többet tud rólunk, a netezési szokásainkról, az érdeklődési körünkről, mint bármilyen más weboldal a világon. Erre a tudásra alapozza a hirdetései hatékonyságát, és a hirdetők számára a reklámok páratlanul részletes célzási lehetőségét. Egy hirdető például megjelenítheti a reklámját úgy, hogy azt kizárólag Budapesten élő, 18 és 40 év közötti nők lássák. Minél jobban találja el a célközönségét a reklám, annál nagyobb JÓ HA FIGYELÜNK!

az átkattintási arány, és a Facebook annál több pénzt húz belőle, ezért elemi érdeke jól célozni. Ebben jelenthetne áttörést, ha nem csak az önként megadott személyes adatainkat látná a rendszer, hanem például beleolvasna az üzenőfali bejegyzéseinkbe és kommentjeinkbe is. Ezt csinálja például a Gmail is a reklámok megjelenítéséhez, nem értelmezi a leveleinkben olvasottakat, csak kulcsszavakat keres. A példánkat folytatva a hirdetőnk a reklámját célozhatná úgy is, hogy Budapesten élő, 18 és 40 közötti nőknél jelenjen meg, akik az elmúlt három hónapban legalább egyszer említették a Facebookon Justin Bieber nevét. Persze, adatvédelmi rémálom, de ha a Google-t nem meszelik el érte, a Facebookot sem fogják (az oldal egyébként kísérletezett már valami hasonlóval tavaly). Szintén a hirdetési biznisz kiterjesztését jelentené, ha az oldal a felhasználókról gyűjtött óriási tudásbázisát a közösségi oldalon kívül is elkezdené kamatoztatni, és külső oldalakra is hirdetéseket kiszolgálni, többek között a Google Adsense-nek állítva nagypályás konkurenciát. Ha a felhasználó be van jelentkezve a Facebook-fiókjába, a róla szerzett információk akkor is megvannak, ha egy másik ablakban egy másik oldalt néz éppen (sőt, lehet hogy akkor is, ha a Facebookról már kilépett), tehát a hirdetés célzottsága, és hatékonysága is megvan. Ha a Facebook online hirdetésszervezőként lépne ki a facebook.com doménről, az alapjaiban rengetné meg a netes hirdetési piacot, és alighanem lendületből komoly szeletet harapna ki a cég a csak Amerikában évi 35 milliárd dollárosra becsült teljes online reklámköltésből. Ha nem megy a kupleráj... ...nem a bútorokat kell lecserélni, tartja a népi bölcsesség, vagy kicsit finomabb hasonlatként előhozhatnánk azt is, hogy ha a fociválogatott nem jut ki a vébére, a szövetségi kapitányt szokás kirúgni. A Facebooknál az

alapító, vezérigazgató és legnagyobb résztulaj egy személyben Mark Zuckerberg, és a cég már tavasszal a tőzsdére lépés előtti befektetői tájékoztatóban jelezte példás önkritikával, hogy a főnök túl nagy hatalma komoly kockázati tényező. Zuckerberg részesedése a cégben 28 százalékos, azonban ez speciális, többszörös szavazati súlyra jogosító részvényekből áll, ami azt jelenti, hogy részvényesi szavazásoknál a szavazatok 57 százaléka az övé. Magyarul a Facebook háza táján az történik, amit Zuckerberg akar, ha a fene fenét eszik is. Márpedig az alig 28 éves Zuckerberg lehet hogy zseni, de milliárdos üzletekben vajmi kevés tapasztalata van. Ettől függetlenül szívesen csinál ilyesmiket, az Instagramot például saját hatáskörben úgy vásárolta fel egymilliárd dollárért, hogy a cégvezetésnek, a jogi és pénzügyi osztálynak csak utólag szólt az üzletről. Ami egy kisebbségi Facebook-résztulajdonosban minimum heves csuklási rohamokat vált ki. Zuckerberg személye komoly része, és egyben szimbóluma is a Facebookkal szembeni bizalmatlanságnak, az esetleges leváltása, vagy önkéntes háttérbe vonulása jelképes lépésnek sem lenne utolsó, de egy tapasztalt, rátermett vezető biztosan gatyába tudná rázni a kissé elanyátlanodott, alacsony morállal lassan süllyedő céget. A Google aranykora is akkor kezdődött, amikor az alapítók szembenéztek magukkal, és azt mondták, keresőt tudunk csinálni, de gigacéget vezetni még nem, és odahozták főnöknek a rutinos Eric Schmidtet. Larry Page és Sergey Brin ugyanúgy 28 évesek voltak akkor, mint most Zuckerberg. Egy vezetőváltás csodákat tud tenni a Szilícium-völgy és a Wall Street hangulatával, Marissa Mayer leigazolása a Google-től például napok alatt tette lesajnált, kiöregedett, fogatlan oroszlánból a net legmenőbb, és legizgalmasabb cégévé a Yahoo-t. Az amerikai média hetek óta elmélkedik Zuckerberg leváltásának szükségszerűségéről, és már a jelöltjük is megvan a helyére: Sheryl Sandberg, a cég operatív igazgatója lenne az, aki napi ügyekben már 2008 óta vezeti a céget. Valószínűleg nem véletlen egybeesés, hogy a Facebook ettől az évtől kezdve termel nyereséget. Sandberg csak 43 éves, de a négy éves Facebook-karrier mellett van még mögötte öt év az amerikai pénzügyminiszter kabinetfőnökeként, és hét év Google-alelnökség, ahol a cég bevételeinek oroszlánrészét adó online hirdetési üzletet irányította. A Forbes magazin a világ tíz legnagyobb hatalmú nője között tartja számon, olyan nevek között, mint Angela Merkel, Hillary Clinton, Melinda Gates vagy Michelle Obama. Nem lenne meglepő, ha nagyrészt rajta állna vagy bukna a Facebook további sorsa. Forrás: Gordon Gekko – Index 31

SZENTLÉLEKKEL VALÓ BETÖLTEKEZÉS, SZENTLÉLEK KITÖLTÉSE ÉS A HELYREÁLLÍTOTT IZRAEL Hogy a Hit Gyülekezete elnevezés������ ű bűnszövetkezet hazánk zsidó gyarmatosítása érdekében ténykedik, ahhoz kétség sem fér. Németh Sándor számtalan alkalommal erősítette meg elkötelezettségét a cionizmus eszméje mellett. Pünkösdi „szentbeszédében” a zsidóbérenc szekta vezére ismételten világosan leszögezte: a Hit Gyülekezete célja Izrael helyreállítása a jövőben. A zsidó ATV tudósítása szerint Németh Sándor a következőképpen fejezte be zavaros pünkösdi elmélkedését: „Ha az apostoloknak szükségük volt a Szentlélekkel való betöltekezésre néhány héttel Jézus halálát és feltámadását követően, 32

akkor nekünk, kétezer év távolságból men�nyivel inkább szükségünk van arra, hogy a Szentlélek bizonyságot tegyen az életünkben: Jézus feltámadott a halálból, ma is a Királyok Királya és a világ üdvözítője” – mondta Németh Sándor, hozzátéve, hogy a Szentlélek kitöltetését prófétai perspektívából kell nézni, mint amely az egyházban vette kezdetét, de csúcspontját valójában a helyreállított Izraelben éri majd el a jövőben.” Térjünk most napirendre a stilisztikailag kifogásolható részletek felett („Szentlélekkel való betöltekezés”, illetve a „Szentlélek kitöltése, mint amely az egyházban vette kezdetét”), mert azt még meg lehetne bocsátani,

hogy Németh Sándor nem tud helyesen fogalmazni, és meglehetősen gyatra szónok. Azonban a hajdúsámsoni és ajkai iskolákat a hazaáruló politikai elitünk jóvoltából megszerző Hitgyüli „vezető lelkésze” töretlenül hirdeti a cionizmus alaptételét: a történelem célja és értelme „Izrael helyreállítása”. Ami majd valamikor a „jövőben” fog bekövetkezni, tehát „Izrael” alatt Németh Sándor semmi esetre sem pusztán a most is létező cionista terrorállamot érti. „Izrael helyreállítása” aligha jelenthet mást, mint hogy teljessé válik a zsidók uralma a Földön. Magyarországon – többek közt a Hit Gyülekezete jóvoltából – „Izrael helyreállíJÓ HA FIGYELÜNK!

AZ INGATLANKÖZVETÍTŐK LEGGYAKORIBB TRÜKKJEI Sokat tisztult a hazai ingatlanszakma a válság kitörése óta, de még mindig nem eleget: a mai napig vannak a piacon különféle ügynökségek és értékesítők, akik néha vitatható módszerekkel próbálják növelni forgalmukat. Első látásra minden ígéretesnek tűnik, ám az elszámoláskor könnyen jöhet a feketeleves. Mennyi a jutalék? Érdemes a szerződéskötés előtt a jutalék mértékét - és esedékességét - pontosan tisztázni, és ragaszkodni ahhoz, hogy a szerződésben is szerepeljen. Az első meglepetés általában akkor szokott érkezni, amikor kiderül, hogy az ingatlanközvetítő által elvárt jutalékot még 27%-os általános forgalmi adó is terheli - ez egy 20 millió forintos lakás értékesítése és 5%-os jutalék mellett további negyedmillió forint kiadást jelent, különösen akkor, ha magánszemélyként nem nagyon tudja az eladó sehova sem elszámolni az áfát. Meg kell határozni azt is, hogy a szinte minden esetben százalékos jutalék pontosan minek is a százaléka? Nem mindegy ugyanis, hogy az irányárból, vagy az eladási árból kell fizetni az ingatlanos díját, milliós különbségek lehetnek alku után a két ár között - kellemetlen, ha a magasabb után kell fizetni. A legolcsóbb ingatlanost kell választani? Nem feltétlenül, de az sem biztos, hogy a legdrágább a legjobb. Az utóbbi időben nagyon sok “mezitlábas” ingatlanos jelent meg a piacon, kihasználva azt, hogy a vevők jó része két-három behatárolható hirdetési oldalon keres lakásokat, ezekre pedig néhány tízezer forintnyi regisztráció után már sok lakást feltölthetnek a szakmában dolgozók. Ez az értékesítői csapat sem irodát, sem komolyabb infrastruktúrát nem tart fenn, mindössze egyetlen mobiltelefonszáma van (néha még cég sem áll mögötte, valaki “segít” a számlázásban). Itt - tisztelet a kivételnek - gyakorlatilag annyi történik, hogy az ingatlanos lefényképezi a lakást, feltölti a hirdetőoldalakra, és várja a szerencséjét. Egyéni mérlegelés kérdése, hogy ez a szolgáltatás megér-e több százezer, esetleg millió forintot. (A jutalékok 1-3.5% között mozognak jellemzően). Ezzel szemben felkérhetőek az értékesítésére az országos hálózatok is, melyek közös ismertetőjele, hogy meglehetősen drágák, bár a válság azért náluk is kikényszerítette a differenciált árazást (szerzőtásának” folyamata kétségtelenül öles léptekkel halad előre. Immár Európa és Amerika is a cionisták kezében van. Oroszország, de főleg Kína és a muzulmán világ leigázása azonban nehezebb diónak ígérkezik. (Oroszország a 90-es években kis híján a befolyásuk alá került, jelentős részben Vlagyimir Putyinnak köszönhetően sikerült elhárítani a veszedelmet.) Történelmi perspektívából nézve azt mondhatjuk, hogy a zsidóság a világuralmának megszerzésére irányuló első kísérlet – a kommunizmus – bukása után a globális „új világrend” kiépítése révén igyekszik befolyása alá hajtani a földgolyót. (Vagy legalábbis annak jelentős részét.) Hogy ez a második kísérlet sikeres lesz-e, az persze még a jövő titka. A Hit Gyülekezetén, valamint a cionizmus szolgálatába szegődött magyarországi politikai eliten mindenesetre aligha fog múlni a zsidó világuralmi vágyak beteljesülése. Perge Ottó – Kuruc.info JÓ HA FIGYELÜNK!

déstípustól és területtől függően 3-5% között mozog a jutalék, természetesen ehhez hozzájön még az áfa). Az országos irodahálózatot, a fejlett és látogatott weboldalt, a nagyobb vevőkört bizony meg kell fizetni. Mindig érdemes valamilyen azonosítót kérni, léteznek a piacon olyanok is, akik valamelyik nagy hálózat ügynökének adják ki magukat, ami nem is olyan nehéz, mivel ezeknél a cégeknél is elég nagy az ügynökök cserélődési aránya. Mikor esedékes a jutalék? Nagyon kell erre a részre figyelni. A legtöbb megbízási szerződés ezt úgy szabályozza, hogy az ingatlanközvetítő jogosult a teljes jutalékára az első pénzmozgással egy időben. Ez akár azt is jelentheti, hogy egy 100 000 forintos foglaló átadása után is azonnal ki kell fizetni a teljes jutalékösszeget, ami milliós tétel is lehet - akkor is, ha még nincs miből. Fontos tudni, ha a vevő ezek után visszalép, a legtöbb esetben a kifizetett jutalék nem jár vissza - jobb esetben a cég hajlandó egy tényleg fizetőképes vevőt közvetíteni. (Ma is létező trükk a piacon, hogy a barátságos ingatlanos a megbízás megkötése után néhány nappal máris fizetőképes vevővel jelentkezik, akinek nagyon tetszik a lakás, le is tesz 200-300 ezer forint foglalót. Az ingatlanos átveszi a jutalékot, néhány nap múlva pedig kiderül, hogy a “vevő” sajnos mégsem hitelképes. Komolyabb cégek ilyesmire nem vetemednek, “mezitlábas” ingatlanosoknál, vagy ismeretlen cégnél érdemes erre figyelni, és kikötni, hogy jutalékfizetés csak a TELJES vételár kifizetésekor esedékes. Különösen idősebb, vagy jogi dolgokban tájékozatlannak tűnő eladó esetén vetik be ezt a trükköt.) Előfordulhatnak egyéb érdekességek is a megbízási szerződésben, van aki már a vételi szándéknyilatkozatnál fizettet (ettől a vevő egyetlen forint veszteség nélkül bármikor visszaléphet, de nagy tragédia akkor sincs, ha az adásvételitől lép vissza), kétséges esetben feltétlen nézesse meg ügyvéddel a szerződést, a jogász díjának sokszorosa is megtérülhet. Az egyik nem túl nagy, de ismert nevű közvetítő például nem is nagyon mutatja meg a megbízási szerződést, azt csak helyben lehet tanulmányozni. Limitár, és egyéb rejtett aknák A megbízási szerződés megkötésekor sokszor felmerül a limitár kérdése. Ez az esetek többségében az az ár, amit a tulajdonos még elfogad a lakásért cserébe. Tudni kell, hogy a legtöbb cégnél minden, a limitár feletti vételi ajánlat teljesített közvetítésnek minősül, vagyis ha valaki túl nagyvonalú volt, könnyen előfordulhat, hogy az egyébként 20 milliót érő lakására egy 16 milliós ajánlatot is el kell fogadnia - de legalábbis a jutalékot ezután kifizetnie. Nem érdemes önmagát ilyen kényszerhelyzetbe hoznia, a legjobb megoldás az irányárral megegyező limitár meghatározása, sokkal kényelmesebb a beérkező (rendszerint ár alatti) vételi ajánlatokon elgondolkodni, mint egy hibás döntés miatt kellemetlen szituációba kerülni - nem mellesleg sok pénzt kifizetni. Fontos azt is tanulmányozni, hogy milyen egyéb díjak vannak felsorolva a szerződésben. Kisebb cégeknél, pláne vidéken nem ismeretlen a kiszállási díj, a bemutatási díj, és egyéb más tételek sem, néha még a szerződés felmondásáért is kell díjat fizetni. Megint csak érdemes alaposan átolvasni a szerződést és gondolkodni: hiába az egyébként alacsony jutalék, lehet az ingatlanosnak eszébe sincs eladni a lakást, kivisz 4-5 ismerőst mint “vevő”, és a mutatásokért beszedett, vagy a kiszállási díjakkal tulajdonképpen a pénzénél is van. A nagy hálózatoknál ilyesmi nincs - viszont előfordulhat, hogy az irodájuktól túl messze lévő megbízást nem is vesznek fel. 33

Nem árt azzal sem tisztában lenni, hogy milyen megbízást írunk alá. Alapvetően háromfajta létezik, a sima, a félkizárólagos, és a kizárólagos. Az elsővel nagy kockázat nincs (kivéve a fenti példákat), ha nem az adott ingatlanos adja el a lakást, nem jár neki semmi. Félkizárólagosnál valamivel alacsonyabb a jutalék, ám más ingatlanos nem bízható meg, csak saját szervezésben adható el az ingatlan a megbízott cégen kívül. Ha ez mégsem teljesül, ki kell fizetni a jutalékot. A legjobban hirdetett formula a kizárólagos megbízás, melynek a legalacsonyabb a jutaléka, mégsem éri meg választani. Ekkor ugyanis csak az ingatlanos adhatja el a lakást - tehát mindenképpen jár neki a jutalék, abban az egyébként nem ritka esetben is, ha egyszer csak valaki a házból jelentkezik mint vevő, az ingatlancég pedig voltaképp nem is nagyon csinált semmit. Vigyázat az árcsökkentő telefonokkal! Bizonyára sok lakáseladó tapasztalta már, hogy a megbízás megkötése után pár héttel az ingatlanos kapcsolattartás címen telefonál, és javaslatot tesz - érdeklődés hiánya miatt - az ár csökkentésére. Erről tudni kell, hogy minden ingatlanos tanfolyam azzal kezdődik, hogy megtanítják a leendő értékesítőket az ár lenyomására. A közvetítők természetesen nagyon sokszor hasznosak, ám elsősorban a saját érdekeiket nézik, ami pedig nem más, mint a lakás minél rövidebb időn belül történő eladása. Ez pedig a legegyszerűbben nyomott áron érhető el. Sokan különféle elemzéseket és egyéb eszközöket

is felvonultatnak annak demonstrálására, hogy az adott ingatlan túlárazott - ami igaz lehet, de ezekről az elemzésekről tudni kell, hogy a legtöbbször igen nagy sugarú kör tranzakcióit veszi alapul (vagy időben nagyon távoliakat), így az általa mutatott adatok torzak lehetnek. (Kevés az olyan cég, ahol rövid időn belül sok hasonló lakás megy el, szűk területen, márpedig az árak házról házra változhatnak). Ha az eladó nagyon ellenáll az árcsökkentési kísérletnek, néha senior értékesítőt vagy irodavezetőt is bevetnek a meggyőzésére az ilyesmit nem kell túl komolyan venni, lehet, hogy az irodavezető sem rendelkezik nagyobb tapasztalattal a területen, és semmivel sem tud többet az árakról. Tény természetesen, hogy eladói oldalon is nagyon sokszor lehet túlárazással találkozni - azonban a közelítő piaci árat némi internetes böngészéssel saját erőből is meg lehet határozni (a hasonló, környéken található lakások hirdetési árából kb. 10%-ot kell levonni), de jól használhatóak a közelmúltban megjelent, illetékhivatali adatok alapján készített értéktérképek is - még egyszer hangsúlyozva, hogy az árak házról házra, de még azon belül is változhatnak. Az ár tartását mindig egyéni szempontok alapján kell mérlegelni: az ingatlanos első néhány kísérlete nyugodtan visszautasítható, ám ha saját hirdetésre sem nagyon jelentkeznek, és sürgető az ügy, érdemes lehet elgondolkodni. Forrás: www.penzcentrum.hu

LEHETNE 500 000 FT NYUGDÍJAD

Milyen jó lenne, ha az átlagos nyugdíjas félmillió forintot kapna havonta. Abból gondtalanul élvezhetné életének utolsó szakaszát, mint egy hosszúra nyúlt vakációt. Nem csak ideje, hanem pénze is lenne utazgatni, az unokákkal foglalkozni, jó éttermekbe, moziba, kártyázni járni, jó könyveket olvasgatni. Szoktam látni nyugati nyugdíjasokat tök jó helyeken nyaralni. Teljesen másképpen élnek, mint az itteniek. Némelyikük fizikailag és szellemileg is fittebb, mint most én. Bicikliznek, kocognak, túráznak, úsznak. Normális autóval járnak. Nem úgy néznek ki, mint akik húsz éve nem vettek maguknak új ruhát. Búvárkodnak. Vannak fogaik, hangosan nagyokat röhögnek. Nem maradnak ki az éjszakai programokból sem, táncolnak a karneválon, együtt borozgatnak a fiatalokkal a kiülős helyeken. Több bennük az életöröm, mint az átlag magyar húszévesben. Szóval nem úgy élnek, mint akik lényegében már halottak. Az idős magyarról meg azt jut eszembe, hogy nyugger. Rossz diszkontban leárazott felvágottra vadászik. Élete arról szól, hogy ki tudja-e fizetni a fűtés és villanyszámlát. Az egyetlen sportja a spórolás. Állandóan száz forintokon vacakol. Gyors halálban reménykedik, a gyógyszer nagyon drága, meg aztán legalább az ne legyen akkora szívás, mint az élete. Nincs kedve, energiája semmihez. Rosszkedvű, lepusztult, megkeseredett, igénytelen, elhülyült. És szerintem ez a szembeötlő, hatalmas különbség nem elsősorban kulturális alapokon nyugszik. Egyszerű pénzkérdés. 34

A magyar nyugger is csak azért ennyire nyomorult, mert csóró. Ha 500 000 Ft lenne a nyugdíja, tudna élni. Látnánk sztorizgatni, cukrászdákban ücsörögni, jókedvűen blogolni, haverkodni. A magyar “öreg” is abszolút jó fej, csak ne lenne kiszolgáltatva ennek az elátkozott nyugdíjrendszernek. Havi 500 000 Ft nyugdíj nagyon soknak hangzik. Képtelenség, hogy a magyar állam ennyit szánjon rá a jelenlegi helyzetben. És a múltbéli helyzetben. És a jövőbeni helyzetben. Az állam soha nem fog ennyit szánni. A nyugdíjas így is csak probléma az egész társadalom számára. Eltartott. Állandóan arról hallunk, hogy pár millió aktívan dolgozó tartja el az összes többit. A társadalom

elöregedőben van, és az milyen hatalmas baj. A nyugdíjasok jelentik a legnagyobb kiadást a költségvetésben, miattuk olyan rengeteg az adó és járulék. És ez a drága állam miatt válik versenyképtelenné Magyarország, emiatt nem keletkeznek új munkahelyek, tűnnek el a befektetők. Tavaly ilyenkor a “Tőlem ezért nem kapsz munkát” c. bejegyzéssel robbantam be a blogoszférába. Arról szólt, hogy nem teremtek munkahelyeket, mert az eszement közterhek és ennek folyományaként a mindent elárasztó feketegazdaság miatt legálisan vállalkozni biztos szívás. 15-20%ra kellene csökkenteni az ÁFA-t, 30% környékére a munkabéreket terhelő elvonásokat ahhoz, hogy a probléma megoldódjon. JÓ HA FIGYELÜNK!

Most azt hiszem, hogy ez viszont képtelenség a nyugdíjrendszer radikális reformja nélkül. Ezen morfondírozva jutottam arra a következtetésre, hogy az átlagos magyar nyugdíj lehetne félmillió forint. A KSH adatai alapján az átlagos bruttó kereset jelenleg 219 200 Ft. Ebből levonásra kerül 35 815 Ft személyi jövedelemadó, 10% nyugdíjjárulék (21 920 Ft), 7% egészségbiztosítási járulék (15 344 Ft) és 1,5% munkavállalói járulék (3 288 Ft). A nettó fizetés a levonások után 142 833 Ft, ennyi marad a dolgozó zsebében. Ennyi információt lát a fizetéspapírján. Józan gondolkodásúak számára mindez nem is tűnik felháborítónak. Adózni kell, hozzá kell járulni a társadalom közös költségeihez. Értjük az egészségbiztosítás szükségességét, 10% megtakarítás a nyugdíjas éveinkre sem tűnik irracionálisnak. Kevesen tudják, hogy az állam valójában ennél sokkal többet von el. Kevesen tudják, hogy a bruttó fizetés nem az igazi bruttó fizetés. Titokban, hogy a dolgozó ne is lássa a fizetéspapírján, az állam fizettet a dolgozó után még egy csomó pénzt. A bruttó 219 200 Ft fizetés összesen és ténylegesen 281 672 forintjába kerül a cégnek. A munkaadóval is befizettetnek még plusz 24% (52 608 Ft) nyugdíjjárulékot. A valós helyzet tehát az, hogy 281 ezer forintból kap meg a dolgozó 142 ezer forintot. Lényegében a felét kapja meg annak, amit rá költenek. Összesen a nettó fizetés felét teszi ki a nyugdíjjárulék. 142 833 Ft a nettó fizetés, összesen 74 528 Ft a nyugdíjjárulék (21 920 Ft + 52 608 Ft). Egész életedben minden hónapban a nettó fizetésed felének megfelelő összeget elvon az állam nyugdíjjárulék címén. Józan ésszel ebből arra lehetne következtetni, hogy ilyen rengeteg megtakarítást követően busás jövedelemre számíthat az, aki egész életét szorgalmasan végigdolgozza. Valójában az a helyzet, hogy a nyugdíjas teljesen ki van szolgáltatva a mindenkori JÓ HA FIGYELÜNK!

államnak. A fene sem tudja, hogy milyen kormány lesz itt, milyenek lesznek a törvények 40 év múlva. Homályos, hogy mekkora nyugdíjra számíthat az átlagos fizetésű ember, aki után havonta a fent levezetett 74 528 Ft járulék kerül befizetésre egész életében. Ha minden igaz, és jól értem a jelenlegi szabályozást, 65 éves korától lesz jogosult nyugdíjra, és 40 év munkaviszony után az átlagos bruttó fizetésének 66 százalékát kapja majd. A 219 200 forintos bruttó fizetéssel számolva ez 144 672 forintot jelent. Ez megfelel annak a célkitűzésnek, hogy aki után egész életében tisztességesen befizetik a járulékokat, nyugdíjas éveiben akár ugyanannyi pénzből élhessen, mint korábban. És ezzel akár lehetnénk is elégedettek, ha nem tudnánk, hogy ennyi járulék befizetése után simán lehetne az összeg 500 000 forint is. Állandó beszédtéma, hogy az elöregedő társadalom miatt a jelenlegi nyugdíjrendszer fenntarthatatlan. Kérdéses, hogy 40 év múlva az állam képes lesz-e kifizetni a nyugdíjakat a jelenlegi szabályok alapján. Így aztán állandóan arról van szó, hogy a nyugdíjkorhatárt emelni kell. Ettől persze az emberek nem maradnak tovább versenyképesek a munkaerőpiacon, de nyugdíjat csak később fognak kapni. Jelenleg 65 év a korhatár, ki tudja mi lesz később. Ehhez azt is tudni kell, hogy az átlagos magyar ember 75 éves koráig él. A nyugdíjrendszer egyik fő igazságtalanságának azt tartom, hogy rengetegen meg sem élik a 65 éves kort. Ők egész életükben fizetik a járulékokat, és soha egyetlen 1 forint nyugdíjat nem kapnak meg. A nyugdíj nem örökölhető, átruházható. Mekkora szopás 40 évig fizetni, aztán 0 forintot kapni. A nagy számok törvénye alapján 10 évig kap nyugdíjat az átlagos ember. 65 - 75 éves kora között. És ezalatt - mint látni fogod - a töredékét kapja vissza annak, amit befizetett. Az alábbiakban azt fogom levezetni, mi lenne velünk, ha az állam nem garantálna nekünk jó és biztos nyugdíjat. Mi lenne, ha az átlagos fizetésű ember 40 éven keresztül egyszerűen megtakarítaná havonként azt a bizonyos 74 528 forintot? Tegyük fel, hogy az állam nem számítana fel rá kamatadót. Miért is kellene adóztatnia az adózott jövedelem megtakarítását? Nyugodtan tehetne ilyen kivételt a nyugdíj megtakarításokra vonatkozóan, hogy megszabaduljunk mindannyiunk legnagyobb problémájától. Azt fogom tehát kiszámolni, hogy 40 éven

keresztül mennyi pénze gyűlne össze annak, aki havonta 74 528 forintot megtakarít öreg napjaira. Ehhez kamatos kamat számítást kell végezni. Az első évben keletkező kamat hozzáadódik a tőkéhez, a második évben már a kamattal növelt összeg is kamatozik. Ahogy telik az idő, egész szép summa kerekedik. A kockázatos dolgokat hagyjuk! Nem akarom 20-50%-kos hozamokkal kecsegtető tőzsdei befektetési alapokkal járatni a fantáziámat. Szó sem lehet arról, hogy “eltőzsdézzük” az öreg napjainkra szánt pénzünket. 9% kamattal fogok számolni. Ilyen hosszú távú lekötésre ennyi simán elérhető számos kereskedelmi bankban. De még jobbat mondok. Ne bízzunk a bankokban sem, bízzunk a magyar államban. 9 százaléknál magasabb kamatot ígér a Prémium Magyar Államkötvény. Egy szava sem lehet az államnak, saját magára csak nem mondhatja, hogy kockázatos, megbízhatatlan. Elvégezve a kamatos kamatszámítást az derül ki, hogy 40 év alatt havi 74 528 Ft megtakarítással 9% kamattal összesen 233 556 270 Ft gyűlne össze. Csinos összeg ugye az átlagos fizetésből járulékot fizető magyartól? Ennek az éves kamata 21 020 064 Ft, azaz 1 751 672 Ft havonta. Magyarul az átlagos nyugdíjasunk ennyi pénzt költhetne el havonta egész életében, úgy, hogy a teljes tőkeösszeg, a 233 millió forint érintetlenül megmaradjon, azaz halálát követően örököljék tőle. Ez azért hangzik ennyire fantasztikusan, mert nem számoltam az inflációval. A forint az utóbbi idők átlagát számolva 5 százalékot romlik évenként. 5% körüli infláció mellet elérhető a piacon 9% betéti kamat. Szóval igaz, hogy 1 751 672 forintból élhetnénk az életünk végéig csak a megtakarításunk kamataiból, de ki tudja, hogy az 40 év múlva mennyit ér majd? Elvégeztem a számítást úgy is, hogy belekalkuláltam az évenkénti 5% inflációt is. Így 79 166 888 forint megtakarítás lett a végeredmény. Ez az összeg már megfelel a forint mai vásárlóerejének. Ennek az éves kamata 7 125 020 Ft, azaz 593 752 Ft havonta. A nyugdíjas ennyit vehetne fel havonta úgy, hogy a teljes 79 millió forintos tőkéje a halála napjáig is megmaradjon, és azt örököljék tőle szeretteik. Persze úgy is számolhatunk, hogy a nyugdíjas továbbra is szeretné megőrizni a megtakarításainak a reálértékét, ezért csak az infláció feletti kamatát költi. Még úgy is 263 890 forintot költhetne havonta. Így ha 120 évig is él, akkor is megmarad a jövedelmének és a szeretteire hagyott 79 millió forintos tőkéjének a jelenlegi vásárlóereje. Ez pedig nem kevés pénz, jókora örökség. Ha ilyesfajta nyugdíj megtakarítás kötelező lenne, és mondjuk havi 500 000 forint életjáradékot fizetne ki a pénztár a megta35

karítás után 65 éves kortól, az átlagos élettartam végére (75 éves korra) még mindig maradna a számlán 41 millió forint. A dolog ilyen modellben úgy működne, hogy 12x félmillió = évi 6 millió forintot fordítana a pénztár a járadékra, a fennmaradó összeg kamatozna tovább. Ilyen rendszer még akkor is fenntartható lenne, ha az átlagos élettartam 82 évre növekedne, amellett persze, hogy az 500 000 Ft életjáradék mindvégig megőrzi a reálértékét, tehát bele van kalkulálva az infláció! Akármilyen épeszű konstrukcióban gondolkodunk, az átlagos fizetéséből havi 74 ezer forintot megtakarító ember mindenképpen egészen radikálisan jobban járna, mint a 144 ezer forintos nyugdíjjal, amit a jelenlegi rendszer biztosít. Nem tudom megmondani, hogy a jelenlegi rendszer kinek jó, de hogy a tisztességes járulékfizetőknek nem, az holtbiztos. Ők brutálisan jobban járnának, ha a pénzüket egyszerűen betennék a bankba. És akkor még nem is beszéltünk a járulékos előnyökről. Egycsapásra megoldódhatna a költségvetés minden problémája, hiszen nem az államnak kellene “eltartani”

az egyre több nyugdíjast. Kiesne az állam legnagyobb kiadási tétele. A nyugdíjasok “eltartanák” saját magukat azáltal, hogy megtakarítanak. Ez a rengeteg pénz (minden munkavállaló összes megtakarítása) örökre megoldaná az állam minden finanszírozási problémáját, semmi szükség nem lenne IMF kölcsönre. A kereskedelmi bankok is tele lennének, tudnák hitelezni a vállalkozásokat, magánszemélyeket. Ha kevesebb lenne az állam kiadása, természetesen lehetne kevesebb az adó is. Például 27 helyett 17 százalék lehetne az ÁFA. Nem csak a nyugdíj lehetne (sokkal) több, de még csökkennének is az árak, hiszen kevesebb adó rakódna rájuk. Hasonlóképpen, ha csökkenteni lehet a jövedelmeket sújtó adókat, nőnének a fizetések. Józan paraszti ésszel úgy látszik, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer egy ördögi kör. Egyre magasabb adókhoz vezet, ami egyre inkább ellehetetleníti az aktívan dolgozó réteget. Ez pedig további elöregedéshez vezet és a kör bezárul. Kitörni ebből csak a nyugdíjrendszer radikális reformjával lehetséges. Láttuk, sokkal jobban járna vele a nyugdíjas is. Az alacsonyabb adóknak,

egészségesebb államháztartásnak köszönhetően pedig fellendülést hozhatna az egész gazdaságban. A magamfajták kedvet kaphatnának a munkahelyteremtéshez, sőt még a külföldi befektetők is visszatérnének. Előbb-utóbb rákényszerülünk erre a lépésre, a kérdés, hogy egy totális összeomlás előtt vagy után tesszük meg. Az átállás időt venne igénybe, de már 10 éven belül radikálisan javulhatna a helyzet. A piaci elvű megtakarítással elérhető járadék és a jelenlegi állami nyugdíj között brutálisan nagy a különbség (500e / 144e Ft). Akkor is radikálisan javítható lenne ez a helyzet, ha a teljes átállást követően mondjuk 300e forint lenne az átlagos nyugdíj, 200e forintból pedig a szociálisan rászorulók nyugdíját finanszíroznánk. Az a felosztás egészen meghökkentő, hogy 500 ezer forintból 144 marad azé, aki megdolgozott érte, 356 ezer forinttal pedig mások nyugdíját fizeti. Ez kérem hülyeség. A jelenlegi rendszer fenntarthatatlanul ésszerűtlen, ez holtbiztos. Forrás: jakabandor.blog.hu

MNB: A KÉSZPÉNZFORGALOM ELTŰNÉSE MEGTAKARÍTÁST HOZHAT

Ha Magyarországon az elektronikus tranzakciók aránya, azaz a készpénzforgalom leszorítása elérné az észak-európait, akkor évente 106 milliárd forint megtakarítással számolhatna a magyar társadalom – mondta Bartha Lajos, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) igazgatója a csütörtökön Budapesten sajtótájékoztatón. Egy tavalyi felmérés szerint Magyarországon 3,7 milliárd fizetési műveletet bonyolítottak le, amelynek 84 százaléka készpénzben történt – mondta Bartha Lajos, ismertetve az MNB most megjelent “Jelentés a fizetési rendszerről” című, ezentúl évente megjelenő kiadványt. Az MNB igazgatója példaként a nyugdíjakat hozta fel, amelyek kifizetése során 50 százalék a készpénz és 50 százalék az átutalás aránya. Száz százalékos átutalás évi 6 milliárd forint megtakarítással járna – tette hozzá, jelezve, hogy szükség lenne egy kedvezményes alapszámla konstrukcióra. A felmérésben szereplő 106 milliárd forintos potenciális megtakarításból 24 milliárd forintot tenne ki az, ha az állami kifizetések elektronikus átutalással történnének készpénzes kifizetés helyett. A készpénzforgalom magas aránya összefügg azzal is, hogy Magyarországon az elektronikus fizetést segítő infrastruktúra fejletlen – jelezte az MNB igazgatója. Ezt 36

mutatja, hogy amíg az EU-ban átlagosan 17 ezer POS-terminál (kereskedelmi elfogadóhely) esik egymillió lakosra, addig Magyarországon 7 ezer. Mivel Magyarországon a kereskedelmi, vendéglátó hálózatnak csupán 30 százalékában működik POS-terminál, az MNB a piaci szereplőkkel közösen – a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség kérésére – kidolgozta a POS-

terminálok hálózatának támogató pályázatát, de a pályázat kiírása eddig nem történt meg – közölte Bartha Lajos. Az MNB igazgatója elmondta: a kidolgozott koncepció szerint 10-15 ezer POS-terminált lehetne kihelyezni 1,5 milliárd forint összegű pályázati forrásból, ami a felhasználó számára gyakorlatilag költségtérítéses megoldást jelentene, s ennek hatására a 75 ezres POS-hálózat 20 százalékkal gyarapodna – tette hozzá.

JÓ HA FIGYELÜNK!

A jelentést áttekintve a monetáris tanács megállapította, hogy a pénzügyi tranzakciós illeték bevezetése a készpénzmentesítés ellen hathat, így növelheti a készpénzhasználatot és erősítheti a rejtett gazdaságot. Tekintettel arra, hogy az illeték végül alacsony felső korláttal kerül bevezetésre, a pénzforgalom szempontjából várhatóan nem jár nagyarányú torzító hatással. Korlátozná a kormány a cégek közötti készpénzforgalmat A parlamentnek egy korábban benyújtott törvényjavaslat a vállalkozások közötti készpénzfizetést havonta és szerződésenként 5 millió forintban korlátozza, a szabályozás elfogadása esetén 2013. január 1-jén lép hatályba, és az új szabályokat az ezt követően teljesített kifizetésekre kell alkalmazni – közölte a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM). Cséfalvay Zoltán, a nemzetgazdasági tárca államtitkára akkor a parlamentben az adózást érintő törvények módosítását kezdeményező törvényjavaslat általános vitájában elmondta: a Széll Kálmán-terv 2.0-nak megfelelően, a fekete- és szürkegazdaság visszaszorítása érdekében a pénzforgalmi számla nyitására kötelezett vállalkozások 2013. január elsejétől egy naptári hónapban egy szerződés alapján legfeljebb 5 millió forint értékben teljesíthetnek készpénzszolgáltatást. Az NGM közleménye szerint ha elfogadja a parlament, kellő felkészülési idő áll majd rendelkezés az új jogszabály betartásához, és az összeghatárt viszonylag magas összegben állapították meg, ezért a jogkövető vállalkozások esetében fennakadást az új szabályozás nem okoz. Mivel szerződésenként és havonta érvényes a korlátozás, ezért a folyamatos teljesítésű ügyletek esetében sem okoz nehézséget a szabályozás betartása – olvasható az NGM közleményében. A nemzetgazdasági tárca dokumentuma alapján a vállalkozások közötti készpénzforgalom korlátozása szakmai körökben évek óta ismert javaslat, amely sok szakember szerint eszköze lehet a feketegazdaság visszaszorításának, továbbá a gazdasági, gazdálkodási folyamatok átláthatóbbá tételének. A korábbi években több alkalommal jogszabályi formában is megjelent hasonló célú szabályozás, így már 1996-ban is korlátozta jogszabály a készpénzben teljesíthető kifizetések összegét, és 2009-ben is rövid ideig hatályos volt a vállalkozások közti készpénzfizetés korlátozására vonatkozó törvényi rendelkezés. A kormány által most javasolt korlátozás bevezetése alapvetően különbözik a korábbi szabályozási kísérletektől – olvasható az NGM közleményében. A NGM kommunikációs titkársága szerint 2009-ben a korlátozás bevezetése kellő felkészülési idő biztosítása nélkül, és JÓ HA FIGYELÜNK!

“átgondolatlanul alacsony összeghatár (250 ezer forint) megállapításával történt”. Emiatt a kívánt célt a korábbi szabályozás nem érhette el, és mivel indokolatlanul korlátozta a vállalkozások pénzforgalmát, ezért a hatálybalépését követően nagyon rövid időn belül hatályon kívül helyezte a parlament. A korlátozás kijátszását gátolja az a szabály, amely szerint egy szerződés alapján teljesített készpénzszolgáltatásnak kell tekinteni az egyes szerződéseket abban az esetben, ha kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felek azért kötöttek több szerződést, hogy a korlátozás megsértését leplezzék – derül ki az NGM közleményéből. Ahol teljesen megszűnhet a készpénz Svédország annak idején az első európai országként vezette a bankjegyeket 1661ben, most pedig affelé tartanak, hogy teljesen kivezessék őket, írja az AP. A kezdeményezés egyik fő pártolója, az ABBA-ból ismert Bjoern Ulvaeus szerint nincs különösebb akadálya a készpénz kivezetésének. Ő egyébként azután kezdett kampányolni a teljesen digitális gazdaságra való átállásért, miután harmadszorra rabolták ki a fiát. „Ha nem lett volna készpénz, mit csináltak volna a rablók?” – hangoztatja azóta az egyik fő érvet a 66 éves volt popsztár. Svédország már jelenleg is közel áll a készpénzmentes gazdasághoz. A legtöbb svéd városban a buszjegyet sem lehet már készpénzzel venni, temploni adományokhoz szerelnek fel kártyaleolvasókat, és egyre több üzlet is kizárólag kártyát fogad el. Vannak olyan városok, ahol nincs már olyan bankfiók ami elfogadna készpénzt. A svéd gazdaság 3 százalékában van jelen a készpénzforgalom, ami az eurózóna 9 százalékához és az USA 7 százalékához képest is jóval fejlettebb digitális kultúrát jelent. Svédország a legfejlettebb információtechnológiájú ország a Világgazdasági Fórum jelentései alapján, és az Economist is az első helyre tette a digitális gazdaságok rangsorában. Kevesebb bankrablás és korrupció Megalapozottnak tűnik a bűnözést visszafogó érv is, hiszen amíg az országban 2008ban 110 bankrablás történt, addig 2011ben már csak 16, és a pénzszállító autók elleni támadások is csökkentek.Az AP által megkérdezett Par Karlsson banki biztonsági szakértő is megerősítette ezt, szerinte a kisebb készpénzforgalom lakosságnak és bankoknak egyaránt nagyobb biztonságot jelent. Ugyanígy jó érv a készpénz teljes kivonására, hogy tranzakciók követhetősége miatt a korrupció is jelentősen visszeshet. Legalábbis Friedrich Schneider, az osztrák Kepler egyetem közgazdásza szerint ez is

magyarázza azt, hogy miért alacsonyabb a korrupció Svédországban, mint az olyan erős készpénzkultúrájú helyeken, mint Olaszország vagy Görögország. Ugyanakkor kell maradnia valamiféle anonim módnak is a fizetésekre, például az olyan adományokhoz, amikor az adakozó nem kívánja felfedni a kilétét. A készpénz kivonása komoly csapás lenne a fekete- és szürkegazdaságnak is, mivel nagyon megnehezítené az adócsalásokat , különösen az áfacsalásokat és a nyereség eltitkolását. Ez Magyarországon is égető probléma, csak az utolsó negyedévben 20 milliárd forint adóhiányt állapított meg a NAV a legnagyobb adósoknál. Marco Monti olasz miniszterelnök épp ilyen okokért vitette le decemberben a készpénzes fizetések felső határát a korábbi 2500 euróról 1000 euróra. Magyarországon 2009 elején törölték el a készpénzfizetés 250 ezer forintos felső határát. A svéd iZettel már ki is fejlesztett egy olyan iPhone-hoz csatlakoztatható eszközt, ami kártyaleolvasóként funkcionál az amerikai Squer-hez hasonlóan. Emellett minden svéd bank gőzerővel dolgozik azon, hogy a mobilbankolást jóval egyszerűbbé tegye az ügyfeleknek. Mi szól ellene? Az ellenérvek közül talán legerősebb az, hogy ezzel csak átadnánk a terepet a kiberbűnözőknek, Svédországban például a bankkártyacsalások száma a 2000-es 3304ről 2011-ben 20 ezer esetre nőtt. A másik érv pedig a közeljövőbeli átállás ellen, hogy nehéz helyzetbe kerülnének azok a jellemzően vidéken élő idősebb emnerek, akik egyáltalán nem használnak bankkártyát és várhatóan már nem is fogják megtanulni. A harmadik népszerű ellenérvet egy stockholmi újságárus fogalmazta meg az AP-nak. Hanna Celiknek minden kártyás tranzakcióért 5 koronát (kb. 166 forintot) von le a bankja, és Svédországban be van tiltva, hogy ezt továbbterhelje a vásárlókra. “Nekem ez bűzlik”- mondja. “Ez nagyon jó módja annak, hogy a bankok pénzt zsebeljenek be, erre megy ki az egész.” A svéd jegybank korábbi elnöke szerint azonban még távoli a teljes átállás. Lars Nyberg szerint “ a készpénz sokáig túlél még, mint a krokodil – akkor is, ha a természetes előfordulási helyei fokozatosan szűkülnek”. Magyarországon a háztartások 85 százaléka rendelkezik bankkártyával, a használat gyorsabb terjedése útjában álló legnagyobb akadály, hogy a kereskedők alig 25 százaléka fogad el kártyát, szemben a Nyugat-Európára jellemző 60-70 százalékos, vagy afölötti arányokkal. Forrás: richpoi.com 37

ÍGY LEHET TRÜKKÖZNI AZ ÚJ KISADÓVAL A munkaviszonyos foglalkoztatás megszüntetésére sarkallhatja a munkáltatókat jelenlegi formájában az új adózási lehetőség, a kisadózó vállalkozások tételes adója. A főállású kisadózók esetében már bruttó 160 ezer, a mellékállásúaknál pedig 73 ezer forint jövedelemtől nemcsak a munkáltatóknak, hanem a munkavállalóknak is megérheti, ha vállalkozói, nem pedig munkaszerződést kötnek. Különösen igaz ez azok esetében, akik nem vehetnek igénybe családi adókedvezményt. Kapkodhatják a fejüket a vállalkozások, ha megpróbálják kibogozni, milyen előnyöket rejt számukra a kormány által kitalált újfajta átalányadózás, a kisadózó vállalkozások tételes adója. Nagyjából igaz az állítás, hogy ahány szakértő, annyiféleképpen értelmezi az Országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslatot. Kormányzati nyilatkozatok szerint a kisadózó vállalkozások tételes adóját elsődlegesen a lakosság számára szolgáltatóknak találták ki. Ezt azzal a korlátozással is nyomatékosítani kívánta a kormány, hogy az előterjesztés szerint a társas vállalkozások nem vonhatnák le költségként a kisadózók számláinak ellenértékét. A Nemzetgazdasági Minisztérium szerint erre a rendelkezésre - a tételes adó alá tartozó vállalkozások által adott számlákkal való visszaélés megakadályozása mellett - azért volt szükség, hogy ne legyenek érdekeltek a munkáltatók a normál munkaviszony vállalkozási formában történő kiszervezésében. Hasonlóképpen vélekedik Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst&Young adószakértője az Adó.hu-nak adott interjújában, amelyben a következőket mondja: “ ez a megkötés megakadályozza, hogy a dolgozómat elküldjem, és tételes adózó vállalkozóként “visszafoglalkoztassam”, így az esetleges visszaélést kizárja”. Homlokegyenest eltérő következtetésre jutott viszont Angyal József okleveles adószakértő. Számításai szerint az újfajta átalányadó arra is ösztönözheti a munkáltatókat, hogy ne munkaviszonyban, hanem kisadózóként, vállalkozói szerződéssel foglalkoztassák a munkavállalóikat. Vegyük alapul a 6 millió forintos felső árbevételi határt, ami havi szinten 500 ezer forint. Ha ezt munkabérként fizeti a munkáltató, akkor - kedvezmény nélkül - 27 százalékos szociális hozzájárulási adót (szocho) és 1,5 százalékos szakképzési hozzájárulást kell fizetnie. Így az összes bérköltsége 642 500 forint. A munkavállalónak bruttó 500 ezer forint után összesen 18,5 százaléknyi, vagyis 92 500 forint nyugdíj, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot, valamint 16 százalék, 80 ezer forint személyi jöve38

delemadót kell fizetnie jövőre. Így 327 500 forint nettó jövedelemhez jut. Nézzük meg, mi a helyzet, ha ugyanezt a magánszemélyt nem munkaviszonyban foglalkoztatják, hanem kisadózóként ad számlát havi 500 ezer forintról. Mivel az 500 ezer forint nem számolható el a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, azután 10 százalék társasági adó terheli a foglalkoztatót, vagyis a kisadózó összesen 550 ezer forintba kerül. A kisadózónak a havi 500 ezer forintból - 50 ezer forint tételes adó és 1 százalékos, egyszerűsített iparűzési adófizetés mellett - 500-50-5=445 ezer forint nettó jövedelme marad. Vagyis a munkáltató 642 500-550 000=92 500 forinttal jár jobban havonta. Ez annak felel meg, mintha a bruttó bér 18,5 százalékának megfelelő kedvezményt kapna a szociális hozzájárulási adóból. A “munkavállaló” kisadózónak pedig 445 000-327 500=117 500 forinttal több marad havonta a zsebében, mintha munkaviszonyban alkalmaznák. Bruttó 250 ezer forintos jövedelemnél értelemszerűen minden feleződik, vagyis a munkáltató havi 46 250, a magánszemély pedig 58 750 forintot nyer a kisadóval. Havi 160 ezer forintos bruttó jövedelemig jobban jár a kisadózó, míg a másodállásúnak még 73 ezer forint esetén is több marad a zsebében, mint munkaviszonyban - számol Angyal József. Mindezek alapján a kisadózók tételes adója kiolthatja az egyes munkavállalói csoportok (szakképzettséghez nem kötött munkakörben foglalkoztatottak, 25 évnél fiatalabbak, 55 évnél idősebbek, tartósan álláskeresők, illetve gyermekvállaláshoz

kötődő támogatások folyósítását követően munkát vállalók) alkalmazásához igénybe vehető szocho-kedvezmények hatását. Jobban megéri a vállalkozásoknak, ha a kedvezményezett körbe tartozókkal kisadózóként tudnak szerződést kötni. A kisadó mellett ugyanis - mint korábban írtuk - 500 ezer forintig 18,5 százalékot nyer a foglalkoztató. Ezzel szemben a munkahelyvédelmi akcióterv keretében meghirdetett járulékkedvezmény mértéke bruttó 100 ezer forintig csak 14,5 százalék lenne. A kisadózás egyik hátránya a munkaviszonyos foglalkoztatással szemben, hogy megszűnik a magánszemély munkajogi védettsége, és az esetleges sérelmeit csak polgári peres úton tudja érvényesíteni. A másik hátulütője lehet, hogy a főállású kisadózó ugyan biztosítottnak minősül, de bármekkora is a bevétele, legfeljebb havi 81 300 forint után részesülhet társadalombiztosítási ellátásokban. Mindazonáltal a biztosítási jogviszony is hozzájárulhat - a meglehetősen kedvező mértékű adóteher mellett - a feketén, zsebbe fizetett jövedelmek vis�szaszorításához - véli Angyal József. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy az újfajta átalányadózás választása előtt azt is mérlegelni kell, a magánszemély jogosult-e a személyi jövedelemadó alapját csökkentő családi kedvezményre. Azt ugyanis az új tételes adó mellett nem veheti igénybe, míg például egyéni vállalkozóként, illetve betéti társaság személyesen közreműködő tagjaként érvényesítheti. Forrás: richpoi.com JÓ HA FIGYELÜNK!

EGY UNORTODOX KÖZGAZDÁSZ EMLÉKÉRE

A piacpártiak sokszor éppannyira etatisták, mint ellenfeleik. E paradox gondolat Elinor Ostromtól, a múlt héten elhunyt Nobeldíjas közgazdásztól származik. Ha megértettük volna a paradoxont feloldó igazságot, talán az elmúlt két évtizedünk is másként alakult volna. Ostrom leghíresebb kutatásai a közösen használt természeti erőforrásokhoz kapcsolódtak. A róluk való gondolkodást máig meghatározza a “közlegelő tragédiájának” metaforája. A “tragédia” abban áll, hogy a közös erőforráshoz - legelőhöz, erdőhöz, halastóhoz, tengerszakaszhoz stb. - szabadon hozzáférő egyének tudják ugyan, hogy viselkedésük az erőforrás kimerüléséhez, pusztulásához vezet, mégsem éri meg nekik egyenként viselkedésükön változtatni, és az erőforrás kiaknázását visszafogni. Ha ugyanis így tennének, a haszon nagy része nem náluk, hanem a többieknél jelentkezne. Ha egy gazda tehenei kevesebbet füvet legelnének, a dúsabb legelővel nagyrészt nem ő, hanem a többi gazda járna jól. A közgazdaságtan két klasszikus javaslata a “tragédia” elkerülésére a privatizáció és az állami szabályozás. Vagy adjuk magántulajdonba a legelőket, és bízzuk a konfliktusok rendezését a magántulajdonosokra. Vagy állítsunk fel egy szabályozó hatóságot, amely JÓ HA FIGYELÜNK!

megfelelő szankciókkal téríti jobb belátásra az egyéneket. Tertium non datur. Dehogy nincs - mondta Ostrom. Van harmadik megoldás, sőt rengeteg további is. A privatizáció és a hatósági szabályozás csupán két szélsőséges megoldás. Ráadásul ugyanahhoz a szélsőséghez tartoznak: mindkettő jogi-bürokratikus megoldás. Mindkét esetben egy centralizált döntéshozó állít fel és kényszerít ki szabályokat az érintettek bevonása nélkül. Az érintett felhasználók közössége a valóságban rengeteg egyéb megoldást találhat az erőforrás használatának szabályozására, amelyben az állami kormányzat kevésbé vagy egyáltalán nem vesz részt. A felsőbb politikai kormányzatra és bürokráciára helyesebb úgy tekinteni, mint külső segítségre, amelyből a közösség vagy kér, vagy nem. És gyakran jobban jár, ha nem. Ostrom évtizedeket töltött azzal, hogy a világ különböző pontjain a közösségi önszerveződés sikeres példáit gyűjtse össze - a nepáli parasztok öntözőrendszereitől a török tengerparti halászokon át az alpesi erdőhasználatig. A legelőkön s halastavakon túlmutató tanulság: téves az a közgazdasági szemlélet, amely az egyének és a kormányzat között légüres teret feltételez. A kettő között ott vannak a szokások, társadalmi normák,

személyes kapcsolatok, többé-kevésbé formalizált, szűkebb és tágabb közösségek, önkéntes szerveződések. Nem igaz tehát, hogy ha a kormányzat nem szabályoz - akár piacot teremtve, akár azt gátolva -, az egyéni döntések káoszhoz és katasztrófához vezetnek. Igaz viszont, hogy ha e köztes intézmények hiányoznak vagy rosszul működnek, akkor a fene megette a legfelvilágosultabb kormányzati politikát is. Az üzleti életben mindez ugyanúgy érvényes, mint a természeti javaknál. Egyetlen falu, város vagy régió gazdasága sem lehet sikeres jól működő üzleti hálózatok, szakmai szervezetek, helyi vállalkozói klubok, egyletek nélkül, amelyek építik a gazdasági szereplők közötti bizalmat, segítik a hírnévépítést, koordinálják a szakmai és üzleti sztenderdeket, szankcionálják a becstelen és potyázó viselkedést. Ettől eltekinteni, és azt képzelni, hogy piacgazdaságot lehet felülről, ukázzal teremteni, etatista önhittség. A rendszerváltozás után eleinte attól vártuk a felvirágzást, hogy a kormányzat “kivonul” a gazdaságból, és “a piacra” hagyja azt. Majd sok csalódás után attól, hogy a kormányzat újra becsörtet az elhagyott szférákba, és keményen megregulázza a szereplőket. Ostrom szerint mindkét módszerrel ugyanaz a baj: az egyén és az állam kettősében gondolkodik. S figyelmen kívül hagyja, hogy a siker és a kudarc mindig egy sokrétegű és sokszereplős társadalmi intézményrendszer függvénye, amelynek csak egyik, gyakran nem is a legfontosabb szereplője az állami kormányzat. A szemléletváltás amennyire kívánatos lenne, olyannyira nehéz. Új törvényeket elfogadni, hatóságokat felállítani, adókat kivetni lehet egyik napról a másikra. Jól működő köztes intézményeket nem. A Nobel-díjas szerző egyik legfontosabb megfigyelése éppen az volt, hogy a sikeres közösségi önszerveződéshez hosszú és rögös út vezet. Négy év, de két évtized sem hosszú idő. Ostrom tehát mindenekelőtt türelemre int minket. Ne keressünk rögtön központosított megoldásokat a “piac kudarcaira”. Kutassuk fel, mutassuk fel példaként és becsüljük meg azokat az önszerveződésen alapuló üzleti, gazdasági közösségeket, amelyek a rendszerváltozás óta eltelt bő két évtizedben - a terhes történelmi örökség dacára - mégis csak életképesnek, sikeresnek bizonyultak. Ha pedig még nem tettük, álljunk neki szervezni a magyar gazdaságot és társadalmat - egyén és állam között. Mike Károly közgazdász, Budapesti Corvinus Egyetem, Hétfa Kutatóintézet 39

HETI KÖZÉLETI FOLYAMATELEMZÉS (2012. október 11.)

TÁRSADALOM- ÉS GAZDASÁGELMÉLET Bogár László szerint a globális pénzhatalmi rendszer alapvet����������������������������� ő célja az állam és az állampolgárok minél mélyebb eladósítása, mert a kiszivattyúzható profitjukat elsősorban így növelhetik. Az elmúlt negyven év tudatos eladósítás-folyamatának feltárása nélkül aligha lesz esélyünk az adósságcsapdából kikeveredésre. Ha nincs garancia arra, hogy az adós jövedelme legalább olyan ütemben növekszik, mint ahogyan azt a kamatos kamat exponenciális növekedése diktálja, a hitelfelvétel öngyilkosság az adós számára. Magyarország állama és lakossága már legalább 35 éve nemcsak, hogy növelni nem tudja jövedelmeit, hanem reálértékben inkább folyamatosan jövedelmet veszít. Ebből elemi logikai szinten az következne, hogy a magyar uralmi elitek megpróbáljanak valamilyen egyezségre jutni az eladósodás megfékezéséről. Ám az a mód, ahogy az elitek ezt a „beszédteret” kezelik, ismét megerősíti azt, hogy az uralmi struktúránk szereplői ma egy olyan „verbális polgárháború” foglyai, amelyben eleve kizárható annak az evidenciának a felismerése, hogy mindegyikük ugyanabban a szorításban vergődik. Az IMF nem az, mint aminek a statútuma mondja. Törekvései nem szemben állnak a piacok spekulatív hisztériájával, hanem annak döntő fontosságú kiegészítői. A különbség csupán annyi, hogy a piacok brutalitása „gyorsan öl”, a Valutaalap diktátumai, amelyeknek „elfogadását” szabja a realíve alacsonyabb kamatok feltételéül, „lassan ölő” méregként roncsolják szét az adott ország társadalmi-gazdasági szövetrendszerét. Ám a hamis beszédtér lehetetlenné teszi ennek az evidenciának a kimondását, mint ahogy annak a kimondását is, hogy a 2008-as és a leendő 2013-as hitel-megállapodás ugyanarra a hazug forgatókönyvre épül. Ennek lényege, hogy először a piacok „ráijesztenek” az adott országra, így az az IMF-hez menekül. A birodalmi függés tette lehetővé, hogy akkor is és most is alaptalan hisztériakeltéssel lehetett belekényszeríteni az egyre mélyebb adósságcsapdába. Jövőnk szempontjából az egyik döntő fontosságú kérdés, hogy tanulunk-e mindebből egyszer?

............. Czakó Gábor szerint a múlt század végi hosszú béke ellen jöttek a kitalált járványok. Nagy-Britanniában 1995 és 2000 között 75 ember halt meg a kergemarhakór különböző változatai okozta betegségekben. Kevesebben, mint konyhai balesetekben. Százezerszám irtották a teheneket, milliószám a baromfit a madárinfluenza idején. Fölmérhetetlenül sok gazdaság ment tönkre, és még több gazdálkodó család élete munkája semmisült meg. Közben jókat lehetett játszani az élelmiszer-árfolyamokkal. A Nagy Rettegő maga a Gonosz, aki állandó ijesztgetéseivel elbizonytalanítja az embereket. A lelkekért folyik a harc. Mostanában nincs kergemarhakór, madárinfluenza és hasonlók. A gazdasági válság kirobbanása óta új járványok nélkül is épp elég reszketés van most a világban. EGÉSZSÉG, NYUGDÍJ, OKTATÁS, KULTÚRA Hofmann Rózsa szerint a szemlélet-, azaz kultúraváltás talán legfontosabb eleme, a nevelés, az óvodától az érettségiig vagy a szakképzettség megszerzéséig a teljes folyamatban jelen van, amelyben a köznevelés intézményei partnerséget, segítséget nyújtanak a családoknak. A nevelés a személyiség formálódásának segítését jelenti (különös hangsúllyal a testi és az erkölcsi, akarati tényezők fejlesztésére). Ahogyan a múlt század Európa szerte elismert nevelésfilozófusa, Fináncy Ernő írja: a nevelés célja az egyént és általa a társas közösséget tökéletesíteni. Ennél fogva a nevelés nem magánügy, hanem az egész nemzet befektetése. A szolgáltatás felfogás piaci kategória és mind a feladatot ellátó, mind a finanszírozó részéről a költséghatékonysági szempontok mindenek fölöttiségéhez vezet. (Éppen ez az Achilles-sarka a mai oktatáspolitikának. Bármennyire azonosulhat is valaki ezzel a felfogással, ha azt látja, hogy a megvalósításban ordítóan a megtakarítási szempontok dominálnak, az egész ideológia cinikus fénybe kerül!) Az új törvény szakít ezzel a szemlélettel, és a köznevelést az állam közszolgálati feladataként határozza meg. Az egyén fejlődését, előrehaladását a család, a helyi közösségek és végső soron a nemzet boldogulásának közegébe helyezve teszi. (A

helyi közösségek akaratát letörve, jogkörüket a karbantartó szintjére korlátozva…) CSALÁD, MUNKA, SZOCIÁLIS ÜGYEK, KÖZBIZTONSÁG A tavalyi népszámlálás előzetes adatai szerint az elmúlt tíz évben a családok száma és mérete egyaránt csökkent. Jelentősen nőtt a gyermeküket egyedül nevelők és az élettársi kapcsolatban élők aránya. Minden harmadik háztartás egyszemélyes. A leggyakoribb családtípus ma az egygyermekes, 982 ezer ilyen család van. Kétgyerekes családokból 609 ezret írtak össze. Három vagy annál több gyereket 219 ezer családban neveltek. A családok stabilitása jelentősen csökkent, főleg az élettársi kapcsolatok számának növekedése miatt van. Egy 2009-es vizsgálat szerint a 30 éves nők fele, a 35 évesek közel negyede még gyermektelen volt, és jelentős részüknek nem volt tartós kapcsolata sem. Tíz év alatt több mint 200 ezerrel csökkent a népesség, negyedmillióval kevesebb gyerek van. Az aktív korúak 200 ezerrel vannak kevesebben, az idősek pedig 245 ezerrel többen. A nők aránya egyre növekszik, ma 550 ezerrel vannak többen, mint a férfiak. Varga László, a KDNP képviselője a Polgári Törvénykönyv módosításának parlamenti vitájában leszögezte: az élettársi kapcsolat „két ember közti szerződést jelent, nem családot. Nem vállalhatnak gyermeket, örökbe nem fogadhatnak, semmi olyan jellemzője nincs, ami a családhoz egyáltalában köthető, vagy a családhoz hasonlítható”. Családban élni komoly felelősség, az „élettársi kapcsolat a bizonyos felelősséget nem vállaló emberek közössége. A KDNP azt javasolja, hogy az élettársi kapcsolatot vegyék ki a családjogból, és tegyék a kötelmi jogba. Mátrai Márta is úgy látja, hogy „a leszármazó nélküli” élettársi kapcsolat sem jogilag, sem szociológiai értelemben nem család, azonban alapvetően megváltoztatja az élettársak helyzetét, ha a kapcsolatból „kiskorú gyermek származik”. Steiner Pál szerint viszont az élettársi viszony érzelmi, szerelmi, szociológiai életviszony. Ha nem tudnak megállapodni a törvénykönyv ezzel kapcsolatos fejezetéről, akkor az MSZP kénytelen lesz elutasítani a Ptk. egészét. Forrás: TÜPOSZ

VIKTORRAL MOSTAK BRÜSSZELBEN PADLÓT Újabb igen hatásos performanszt adott elő elő tegnap a Vezér, le a kalappal a kommunikációs hazugsággyár működése előtt. A mindig erős, dinamikus, tévedhetetlenséget sugárzó ember bilin ücsörgő bölcsisként tűnt fel a brüsszeli sajtótájékoztatón és szinte összetörten jelentette be: mindent megtettünk, robotoltunk éjjel-nappal, a belünket kiköptük a nemzetért, de ezeknek ez se elég. 40

JÓ HA FIGYELÜNK!

MAGOR NYELV ÉS TÖRTÉNELEM USZTICS MÁTYÁS szerző (Penészlek, 1949. április 9. – ) magyar színművész, rendező, szinkronszínész. *** A magyar nyelv messzire megy vissza. Egész sajátos módon fejlődött, és olyan időben alakult ki a szerkezete, amikor a legtöbb, most élő európai nyelv nem is létezett. Önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van, sőt számvetés is, az erő, a hangzatok hajlékonyságával és alakíthatóságával. Az angol ember legyen büszke arra, hogy nyelve az emberi történelem hősregényét tünteti fel. Ki lehet mutatni az eredetét, kivehetők, szétválaszthatók benne az idegen rétegek, amelyek a különböző népekkel való érintkezés során rárakódtak. Ezzel szemben a magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, amelyen az idők viharai karcolást sem ejtettek. Nem az idők változásától függő naptár. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem alkudozik, nem ad és nem vesz senkitől. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke. Amit a tudósok nem tudnak megfejteni, mellőzik. Ez a nyelvészetben is így van, éppen úgy, mint a régészetben. Az egyiptomi régi templomok egyetlen kőből készült padlatait sem tudjuk megmagyarázni: honnan, melyik hegységből vágták ki e csodálatos tömegeket. A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény. Aki megfejti, az isteni titkot boncol, annak is az első tételét. »Kezdetben vala az Ige és az Ige vala az Isten, s az Isten vala az Ige.« (Sir John Bowring (1792–1872) *** Az ismert színművész gondolatébresztő, ismeretterjesztő munkája az alábbi TARTALOM szerint követhető nyomon: 1. KOROK, KULTÚRÁK, LELETEK. Amelyben feltételezzük, hogy egy száz vagy kétszáz év múlva élő történész érdeklődni kezd a XXI. századi magyar ezredforduló története iránt, és annak kutatása során megdöbbentő felfedezéseket tesz. 2. SZÁMOK, JELEK, NYELVEK. Amelyben vizsgálat alá esik egy-két számnevünk, és néhány kapcsolódó fogalom jelentésvilága. Mennyit ér egy egészséges feleség? JÓ HA FIGYELÜNK!

Államok Katonai Akadémiája és Vérbulcsú horka között? 7. VALLÁS, NYELV ÉS ABC. Amelyben a szerző a Szent Korona kalandos múltját nyomozza. Mikor és hogyan kezdődött az a máig tartó folyamat, amely a népünket megmételyezi? A téma nem csak hatalmi, politikai, de vallási oldalát tekintve is alaposan körüljáratik. 8. ÉLET ÉS KÖZÖSSÉG. Amelyben eleink bölcs szokásairól, beszédes hétköznapi elnevezésekről esik szó. Főhajtás Czuczor Gergely és a népdalaink előtt. 9. MESÉK ÉS SZÁMOK. Amelyben népdalaink távol-keleti rokonságáról, népmeséink valóságalapjáról és számnévi vonatkozásairól olvashatunk.

3. SZUMÍROK, SZKÍTÁK, HUNOK, SZABÍROK, MAGYAROK. Amelyben kiderül, hogy a sumérok honnan származtatják magukat, továbbá régészeti, nyelvészeti és genetikai alapon is bizonyítást nyer ősi magyarságunk mibenléte és hovatartozása. 4. MAGYAROK ÉS MÁSOK. Amelyben fény derül arra, hogy a mayák milyen kapcsolatba hozhatók a hunokkal, továbbá lelepleződik az európai történelem meghamisítása, mely a hunok/szkíták/szit�tyák dicsőségét volt hivatott homályba burkolni. 5. MAGYAROK ÉS MAGYARORSZÁGOK. Amelyben a hivatalos őshaza-elmélet kerül górcső alá, és a megmérettetés után túl kön�nyűnek találtatik. „Nem jöttünk mi sehonnan sem!” 6. MAGYAROK ÉS EURÓPA. Amelyben világossá válik, hogy Európa magyarokhoz való negatív viszonyulása honnan eredeztethető, és melyek ennek a szomorú hagyománynak a lehetséges indokai. Mi a kapcsolat az Amerikai Egyesült

10. LÓ ÉS LOVAGLÁS. Amely fejezet tanulmányozása során büszkén húzza ki magát az Olvasó: a nyeregbeforrt magyarok harcászati tevékenységére terelődik ugyanis a szó, ami a történelemoktatásból (szintén) kimaradt. „A ló előnye tenger, a bölcsnek is ló való, mert lóvá tesz az ember és emberré tesz a ló.” 11. ÍJ ÉS NYÍL. Amelyben a visszacsapó íjról, eleink csodafegyveréről olvasható aprólékos leírás. Mit tudott a néhai kovács? 12. KARD ÉS SZABLYA. Amelyben tovább folytatódik vasiparos múltunk tanulmányozása. Milyen összefüggésbe hozható az ősi szabír kétélű kard és a katana? *** A „MAGOR NYELV ÉS TÖRTÉNELEM” című ezen kiadványt a fenti tartalomnak megfelelő témák gondolatébresztő és ismeretterjesztő jellegű közreadása iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, akik a föld és a víz, a közös lélek, az együvétartozás, a nemzeti érzés lelkesültsége, a még meglévő kultúránk és máig szóló üzenete, ennek az üzenetnek a megfejtése, megértése és mindeneken át való őrzése, mint megmaradásunk egyetlen esélye gondolatköröket szeretnék a kötetben foglaltak segítségével mélyebb kontextusban is megismerni, a szerző gondolatait továbbgondolni és a megfelelő konklúziókat a maguk számára levonni. 41

Előfordult már, hogy Mágori Józsefné (Fidesz) a parlamenti ülésteremben is aludt

LAKÁSA VAN, MÉGIS TÁMOGATÁST KÉR A KÉPVISELŐNŐ Újabb lakhatási támogatásával trükköző képviselőre bukkant a Blikk! A fideszes Mágori Józsefné (60) annak ellenére veszi fel a havi 116 ezer forintos támogatást, hogy nemcsak a választókerületében, Makón, hanem Budapesten is van egy lakása. Igaz, az nem a saját nevén van, hanem a zöldségtermeléssel és -kereskedelemmel foglalkozó családi vállalkozása, a Stativum Bt. nevére vették, egy évvel azután, hogy 2010-ben képviselővé választották a kormánypárti politikust. Így aztán a vagyonbevallásában sem szerepel az ingatlan. A betéti társaságban Mágoriné a férjével kettesben tölti be az ügyvezetői tisztséget, rajtuk kívül két tagja van a makói cégnek, a két fiuk. A Stativum Bt. telephelyként sem használja a pesti ingatlant, a cégnyilvántartás szerint a cég székhelye és telephelye is Makón található. A Parlamenttől hét villamosmegállónyira lévő 41 négyzetméteres lakás a Boráros téri Duna-házban található. Ebben a biztonsági őrökkel és 24 órás portaszolgálattal védett házban hasonló méretű lakást 17 millió forintért kínálnak az interneten. A Blikk munkatársa a kaputelefonon felcsöngetett a lakásba. Egy férfi vette fel. Kétszer kellett elmondanunk, hogy Mágori Józsefnét keressük, a másodikra némi habozás után azt felelte, hogy téves, és letette a telefont. – Egy pici irodát tartunk fenn a Boráros téren, megkívánja az üzlet. Zsivány világban élünk, muszáj az üzleti partnereinket néha rajtaütésszerűen ellenőrizni, mivel gyakori az átverés, Makó pedig messze van – reagált Mágori Józsefné, aki úgy vélte, jogszerű, hogy felveszi a lakhatási támogatást. Arra a kérdésre, hogy hol szokott aludni a parlamenti napokon, a következőt felelte: 42

JÓ HA FIGYELÜNK!

Ebben a Duna-parti házban vett tavaly egy lakást a Mágori család és Makón is van ingatlanjuk

– Mikor hol alszom, veszélyes üzem a képviselőség, éjjel 1-ig, 2-ig is tarthatnak az ülések, volt, amikor vezetés közben, az autópályán aludtam el – magyarázta a képviselő, hogy miért van szükség lakhatási támogatásra. Állítása szerint a Boráros téri lakásban nem szokott aludni, és korábban is volt irodájuk Budapesten. A Blikk ebben a ciklusban 17 képviselőt talált, akik annak ellenére felvették a havi 116 ezres juttatást, hogy az nem is járt volna. A jogszabály szerint a fővárosban lakóhellyel nem rendelkező képviselők vehetik fel az albérletpénzt. A lebuktatott képviselők közül nyolcan lemondtak a juttatásról, öten a lakásuktól váltak meg, csak hogy ne kössenek bele a támogatásukba.

A visszaélések miatt a következő ciklustól eltörlik a lakhatási támogatást, a képviselők albérleti és szállásügyeit az Országgyűlési Hivatal fogja intézni. Forrás: Blikk-információ Tíz éve politizál Mágoriné 2002-től, a polgári körök megalakulásával kezdett el politizálni, még abban az évben önkormányzati képviselő lett Makón. A politikus 2010-ben, a makói választókerület megnyerésével jutott be a parlamentbe, ahol eddig nemigen hívta fel magára a figyelmet.

SZOCIÁLIS TÁMOGATÁS IS JÁR NEW YORK LEGMENŐBB LAKCÍMÉHEZ

Spórolni márpedig mindig öröm, különösen amikor az adófizetésről van szó, pláne nem sokkal azután, hogy 90 millió dollárt költöttünk ingatlanvásárlásra. Hogy mégis hogyan lehetséges szociális támogatást kapni egy luxuslakáshoz, ráadásul New Yorkban? Elmeséljük. A One57 lesz New York One Hyde Parkja. Egy olyan 90 szintes luxus-felhőkarcoló, ahol teljes emeleteket lehet megvásárolni, melyekből a város minden nevezetességére panorámánk nyílik. Egy ilyen ára 45-50 millió dollártól indul, egy duplexért pedig 95 milliót kérnek, vagyis egyértelműen New York legmenőbb lakcíme készül. Ez eddig rendjén is van, csakhogy minderre még adókedvezményt is kapnak a vevők a várostól, ami rendesen ellőtte a pöttyöst mindenkinél, aki nem tulajdonos, vagy maga az építtető. Mindez egy nem a legjobban megfogalmazott rendeletnek és egy rafinált ügyvédcsapatnak köszönhető. A városnak ugyanis van egy, 421-a kódnevű programja, aminek keretében adókedvezményekkel enyhítik az alacsony jövedelmű háztartások kiadásait. A kedvezményt az építtetőnek kell kilobbiznia, amit aztán a tulajdonosokra ruházhat át, akiknek ezután közel 20 évig lényegesen kevesebb ingatlanadót kell fizetniük. A kedvezmény pedig jelentős: az első két évben csupán az eredeti érték 10 százalékát kell befizetni a városnak, ez az érték pedig kétévente 10 százalékkal nő. Mivel pedig a kedvezményt százalékban mérik, ezért egy drága ingatlan esetében már igen jelentős összegeket spórolhatnak meg a tulajdonosok: egy 90 millió dolláros lakás után jelenleg évi 230 ezer dollár ingatlanadót kell fizetni Manhattanban, így viszont az első két évben csupán bő 20 ezret kell erre költenie a tulajdonosnak. Innentől a megszokott szerepleosztás szerint zajlanak az események. Az építtető azt állítja, hogy minden a jogszabályoknak megfelelően zajlott, a városházi politikusok pedig nonszensznek nevezik, hogy – jelentős részben külföldi – milliárdosokat támogassanak szociális alapon. Az apróbetűs részben azért említsük meg, hogy nem ez az első olyan eset, amikor manhattani luxuslakásokhoz adnak hasonló adókedvezményeket, a rendeletet viszont valamiért mégsem módosították. Márpedig a városnak ez lenne az érdeke, hiszen csak a One57 felső 15 emeletén elveszít évi másfél millió dollárt. Aki pedig lakást akar itt venni, azt aligha fogná vissza a felmerülő ingatlanadó – annak viszont ők is örülnek, ha kevesebbet kell fizetni.

JÓ HA FIGYELÜNK!

43

NEMZETI ELLENÁLLÁS Magyar Jelen

Gárdonyi Géza pontosan írja le azt a napsütéses, békés hétfői napot, 1541. augusztus 29-ét, amikor az ostromló Habsburgokat elűző, tehát e napon baráti, hogy ne mondjam „felszabadító” törökök a magyar védők által megnyitott Szombat-kapun sétáltak be a Budai Várba. Barátkoztak, nézegettek, inni kértek, nevetgéltek, vásároztak, csodálkoztak, majd adott jelre a selyeming alá rejtett janicsártőr orvul szúrt, az akindzsi kelevéz döfött, a szpáhi szablya hátulról vágta le az őrt. Mire a riadókürt megszólalt, késő volt, a vár elesett. Ezen a napon, abban a percben, mikor a Nagyboldogasszony templom tornyára kitűzték a lófarkas zászlót, veszett el mind a mai napig tartóan Magyarország függetlensége. Ha pontosak akarunk lenni, és követjük a nemzetközi történelmi leírások szóhasználatát: megszűnt Magyarország. Budát 1686-ban az egyesített európai sereg ugyan visszafoglalta, ám a diadalból hamar jött a kijózanodás: a vár, a város és az ország az európai értelmezés szerint nem nyerte vissza függetlenségét, hanem a Habsburg Birodalom részévé, azaz gyarmatává vált. Az európaiak soha nem segítő, hanem mindig hódító szándékkal léptek magyar földre. Évszázadok teltek el Bocskai, Bethlen, Thököly, Rákóczi, Kossuth és Horthy szabadságharcával, egyenes folytatása ’56 és 2006, ám a Budai 44

Vár ma is idegen kézen van, Buda és Pest ma is megszállás alatt, Magyarország ma is Európa foglya, rabszolgája. Keresztre feszített, önmagától elszakított szétdarabolt gyarmat. Nem csoda, ha ilyen körülmények között a kishitűség, a megalkuvás, a „reálpolitikai gondolkodás” leszólja a szabadságra áhítozót, mégpedig a józanész nevében. Ez így természetes, hiszen a hősiesség egy-egy pillanat csodája, a megélhetés viszont a hosszú és szürke hétköznapok terhe, tudjuk, nem hősökre, hanem túlélőkre van szükség. Ám a túlélő előbb-utóbb felismeri, hogy születése nem volt jóra születés, élete sem volt igazi élet, az egyedüli bizonyossága maga a halál. Pora annak szolgál, ki csalárdul rátelepedett, életerejét elvette, kihasználta, tönkre tette. A magyar nem született szolgaságra. A magyar nagy-nagy múlttal, sorsküldetéssel teremtetett, Attila nagykirályban a világ ostora, Árpád apánkban az európai hódítás megállítója, a Hunyadiakban az iszlámtól fenyegetett Európa védelmezője, ám az, hogy bennünket, 2012ben itt élőket hová fognak sorolni majdan, az még nem dőlt el. A nemzet egyesek szerint alszik, mások úgy gondolják, rejtőzik, figyel, erőt gyűjt. Készül. A XXI. század első tucatnyi évéből kiderült, a legtöbbet Gyurcsány tett a rendszerváltozás óta értünk, mégpedig a 2006os forradalom kiváltójaként. Mert azon a szept-

ember 17-én, amikor kiderült, hogy miként gondolkozik és beszél Magyarországról ez a méltatlan alak, akkor világossá vált, hogy a felelősség, a döntés, a cselekvés kizárólag az állampolgáré, a korábban legkisebbnek hitt átlagemberé, miután felülről csak teljes felelőtlenséget, önző haszonlesést, sötét ostobaságot tapasztal. Mozdult az életösztön, háttérbe szorult minden egyéb, majd elkezdődött a fárasztás, az egy hétre való esemény évekig húzása, a többség kivárása, a fotelforradalmárok kockázatkerülése, a buták helyzetfelnemismerése. A tanulság egyértelmű: Magyarország nem volt érett arra, hogy kezébe vegye saját sorsát, pedig erre akkor minden esélye megvolt. Volt még egy tartalék, a 2006-os parlamenti ellenzék, amelytől talán a legtöbbet várt a nép. Orbán Viktor 2010-es kétharmados győzelmét kizárólag 2006. szeptember 17-ének, az őszödi beszéd kiszivárgásának, azaz személyesen Gyurcsány Ferencnek köszönhette. Innen az összetartozás, innen a kézfogás, innen a közösség. Ami 2010 után történt, az tömény csalódás. Kiderült, a Fidesz politikusai nem értették meg a valódi okokat, saját személyüknek, nem létező programjuknak, soha nem volt politikai éleslátásuknak és ki tudja még minek tulajdonították az ölükbe hullott hatalmat. Pedig a sors volt a valódi ok, a sors állt minden mögött. Aki pedig nem JÓ HA FIGYELÜNK!

érti a sors szavát, az menthetetlenül elbukik. Most a Fidesz bukásának vagyunk szemtanúi. És noha ez a bukás még évekig elhúzódhat, a Magyarság ébredésének hiányában akár ciklusokon át is tarthat, ám elkerülhetetlenül be fog következni, pontosabban már be is következett, csak a jelekből kevesen értenek. A bukás legfőbb oka, hogy a Fidesz vezetésének semmi köze nincs a Magyarsághoz, semmit nem értett meg történelmünkből, legfőbbképpen e hon, a Kárpát-haza megalapítóinak szándékából. Mert Atilláról, Ügyekről, Emeséről, Álmosról, Árpádról soha egyetlen igaz szót sem hallott senki sem a mostani vezető politikusok szájából, márpedig héroszaink nélkül meddő minden próbálkozás. Ezek az elvtársfiak nem is akarják megváltoztatni az országot, egyetlen mozgatóerejük a „Kaparj kurta, neked is jut!” közmondásban foglalható össze. Harácsolnak is szépen, nyílván egy részük börtönben fogja végezni. Együtt a kommunista bűnösökkel, akiket elfelejtettek bezárni, noha 2009-ben ez volt a legfőbb választási hívószó. Az a vérszegény próbálkozás, amivel Biszku Bélát és társait időnként megautóztatják, és nagy tisztelettel kihallgatják az ügyészségen, majd nem történik semmi, csak olaj a tűzre, és egyben le is leplezi a valóságot: egy tőről fakadnak ezek az MSZMPből kinőtt újgazdag fidesznyik családok a törzs másik ágával, az ’56-ot orosz tankokkal leverő

tömeggyilkos lumpenekkel, a megtorlásokban szerzett érdemeikkel felkapaszkodó, kimosakodásuk ellenére is mindörökre vérszennyes magyargyűlölőkkel. Nos, itt az idő, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, rendet tegyünk a fejekben és a lelkekben. Magyarország nem alszik, hanem figyel. Polgára keresi az életben maradás esélyét, ám akinek ez sikerül, az sem lehet boldog, amíg nem találja meg élete értelmét. Közben nem veszi észre, hogy háromszázmillió magyar vizsgál bennünket az Égből, ők azok, akik az elmúlt 1100 esztendőben ide születtek, itt éltek és haltak, mégpedig semmi másért, mint értünk. Ha rájuk nem vagyunk tekintettel, semmit nem értünk meg az Isteni Tervből, nemzedékek összetartozásából, sorsból, életből. Testünk és szellemünk annyit sem ér, mint a sár, melyből vétetett. Napra pontosan tizenöt esztendővel a Mohácsi csata után esett el 1541. augusztus 29-én Buda, és attól a naptól fogva mindannyian rabságba kerültünk, noha magvunkban még ott voltunk szabad apáinkban, zsigereinkben még lüktet szabad vérük. Nem veszett el minden, mert ma már a nagy hadművelet, legyen az terrorizmus ellen hirdetett világháború, Új Világrend kialakításáért folyó küzdelem, vagy a globalizmusért – esetünkben viszont pontosan ezek ellen folytatott világharc, egészen más módon zajlik. A kibertérben, az Interneten a legutóbbi izraeli eredetű

vírussal Iránnak összegszerűen nagyobb kárt okoztak számítógép-hálózata leállításával, mint egy közepes atomcsapással. Ha megértjük, hogy egy nagy folyamatnak vagyunk a részesei, a történelem előtti időkből származó Magyarság leszármazottai vagyunk, és ilyen módon közülünk mindenkinek életútja, küldetése, sorsa van, ez pedig nem kevesebb, mint az Isteni Akarat beteljesítése e legnagyobb üdvtörténeti konfliktusban, nemzetünk megmaradása, gyarapodása, felemelkedése, függetlenségünknek és teljes országunk teljes szabadságának a kivívása, akkor egyetlen perc sem telik hiába. Az átlagemberé, azaz Tiéd a döntés, rajtad áll, vagy bukik a Haza sorsa! Te tartod életben a nemzeti ellenállást! Most nem szuronyrohamra, hanem okos tájékozódásra, bölcs erőgyűjtésre, termékeny pihenésre, készülésre, tanulásra, fejlődésre, rendkívüli testi, fizikai és lelki erő megszerzésére lesz szükséged. Ha majd eljön a kegyelmi idő beteljesedése, a pillanat, amelyről pontosan tudni fogod, hogy: Ez az!, akkor lesz esélyed diadalmaskodni, karodban mozduló ősöd erejével! Győzni fogsz, mert a Jóisten veled van, ezért teremtett a világra! Vess véget egyszer és mindenkorra a kishitűségnek, kételyeknek, tespedésnek! Él Magyar, áll Buda még! Kubínyi Tamás

GYURTA DANI BŰNE Gyurta Dánielért egy ország izgult. Sőt, egy egész nemzet határokon innen és túl is. A média is kivette a részét a hangulat fokozásából, a döntő előtti napon egymást váltották a képernyőn a barátok, családtagok, régi és jelenlegi sporttársatk. Még a vele egy helyen edző gyerekek is elmondták, mennyire nagy megtiszteltetés nekik egy medencében úszni Danival, és mennyire szorítanak érte. És ez így volt normális. Azokon a csatornákon, ahol B kategóriás celebribancok mellműtéteit és Győzike legfrissebb adócsalásait élőben közvetítik, végre egy valóban értékes magyar ember volt a téma. Aztán Gyurta, ahogy kell, megnyerte az aranyat, csak úgy mellesleg úszott egy kön�nyű világcsúcsot – és másnaptól elkezdett rá ömleni a mocsok. A Népszabadság veterán epehányógépe, Aczél Endre sietett leszögezni, hogy, ha még 10 métert kellett volna úszni, az angol fiú nyer, és nem Dani. Gyurcsány virtuális cipőpucolója, Gréczy Zsolt azon akadt ki, hogy Czene Attilának államtitkárként volt pofája élő adásban szurkolni ifjú sporttársáért. A legizzadságszagúbb dumát az indexes Sportgézán Magyari Péter szenvedte ki magából, aki a következő, a Rézkilincs borozóban is vérciki kocsmai bölcsességgel hozakodott JÓ HA FIGYELÜNK!

elő: „Kétségtelen, hogy Gyurta Dániel most nagyon nagy szám, mindenki vele foglalkozik, ebben gondolom szerepe van a világcsúcsnak is, ami az eredményjelzőn szerepelt. De ezzel együtt ne felejtsük el, hogy sok szorgalmas ember van még ebben az országban, akik esetleg ugyanígy tudnának örülni annak, ha velük is foglalkoznának a közvéleményben.” Most ellőhetnénk a közismert gigaközhelyet a “magyar ember irigységéről”. Csakhogy a fent nevezett arcoknak egyrészt annyi közük van a magyarsághoz, mint nekem az úszáshoz. Megfordultam már párszor medencében, nem is fúlok bele, ha nagyon igyekszem, de az már az első két tempó után kiderült, hogy nem lesz belőlem olimpiai bajnok. Ők is feltűnnek néha itt köztünk a nagy magyar medencében, hamar kiderült, hogy nem sok keresnivalójuk van köztünk, úgyhogy azóta csak néha ugranak be, hogy jól belepisáljanak.

Másrészt: a történet még csak nem is erről szól igazán. Sokkal inkább arról, hogy Gyurta Dánielnek van egy megbocsáthatatlan bűne: szereti a nemzetét. És ezt még van képe azzal is súlyosbítani, hogy e szörnyű vétkét nem is titkolja. Győzelme után azt nyilatkozta, hogy 15 millió magyart vitt végig azon a kétszáz méteren, s a hírek szerint a döntőre Fankadeli egyik számával készült fel lelkileg. Hát, ezért durrant el a balliberális médiatrollok borsónyi agya, ezért pukkant ki a nyomorult lelkük mélyén rejtegetett gennygóc, amit most jól rá is okádnak egy fiatal, végtelenül szerény, alázatos, zseniális sportolóra. Mert ezekben a beteg fejekben soha nincs fegyverszünet, a gyűlölet szorgos kis csatornamunkásai ilyenkor is lankadatlanul lapátolják ránk a saját mocskukat. Azt még csak-csak megbocsájtják, ha valakinek a melegítőjén magyar címer van – de, ha alatta magyar szív is dobog, azt már nem. Soha ne felejtsük el, mint mondtak ugyanezek a figurák tíz esztendeje: Egerszegi Krisztina a jobboldal melletti kiállása után “már csak a fél ország Egérkéje”. Szar lehet nekik a másik feléhez tartozni… Balogh Gábor 45

ELVESZŐ NYUGDÍJPÉNZEK A magyar nyugdíjrendszer csak 1928 óta létezik, de jelenlegi formájában már nem sokáig tartható fenn. A rendszer a következő 20-30 évben menthetetlenül összedőlne, ha radikálisan nem csökkentik a közeljövőben az ellátmány összegét, a mai nyugdíjak felére-harmadára. A hivatalosan felosztó-kirovó típusúnak hívott rendszer alapeleme, hogy az új aktív korú részvevők eltartják a nyugdíjba vonult tömegeket. Mivel már évtizedek óta a születési ráta az ideális „2,2 gyerek/szülőképes nő” aránytól messze elmarad (jelenleg 1,3 gyermek jut egy szülőképes nőre), ezért elkerülhetetlenek a szigorítások. A Statisztikai Hivatal adatai, illetve a Népességkutató prognózisa szerint készült grafikonon egyértelműen látszik, miért nem jut majd a mai 30 éveseknek nyugdíj, ha minden változatlan marad. A körvonal az 1955-ös tényleges népességet ábrázolja, a kiszínezett terület a 2030-ban várható korösszetételt mutatja. Láthatjuk, hogy amíg 1955-ben a korfa egy egészséges képet mutatott (eltekintve 46

az els���������������������������������� ő világháború miatt meg sem született, akkor 35-40 éves korosztálytól), addig 2030-ra az eltartók és eltartottak aránya felcserélődött. Amennyiben nem lesz hamarosan, egy-két éven belül változás a gyerekszületési rátában (és mitől lenne?), a gond még nagyobb lesz a 2030 utáni években. A Ratkó korszak gyermekei most vonultak és vonulnak nyugdíjba, az ő gyerekeik (a „visszhang”) pedig 2040 környékén. Az ő gyermekeiknek kellett volna megszületniük az elmúlt években, hogy a rendszer fenntartható maradhasson, de ez egyre késik és mind biológiai, mind a fennálló gazdasági okokból várhatóan mostnmár örökre el is marad. A Népesség Kutató Intézet számításai szerint a születések elmaradása miatt jelenlegi 1 nyugdíjas-1,38 aktívkorú munkavállalói arány 2050-re 2 nyugdíjas-1 aktívkorú arányra romlik. Amennyiben a nyugdíjcélú elvonások mértéke és a nyugdíjas korhatár sem változna addigra, akkor a mai értéken 38 ezer forint átlagnyugdíj fog jutni egy nyugdíjasra az arányok eltolódása miatt.

Erre az emberek sem felkészítve, sem felkészülve nincsenek. Egy másik statisztikából megláthatjuk, hogy mennyi megtakarítással vágnak neki az emberek a nyugdíjas éveknek, illetve, hogy ez mennyire elég az adott országban: Amint az adatokból láthatjuk, hamarosan komoly feszültségek keletkeznek a rendszerben, ami váratlanul fogja érni az embereket. 10-15 éves időtávban a nyugdíjak komoly csökkenésével és a nyugdíj-korhatár emelésével lehet csak a nyugdíjkasszát egyensúlyban tartani, amit szükségszerűen további folyamatos megszorítások követnek majd a folyamatosan romló eltartottak-aktívkorúak aránya miatt. Ezekre a problémákra a legrövidebb időn belül fel kellene hívni az érintettek, azaz az egész társadalom figyelmét, hogy akinek még nem késő, tartalékolhasson a bevételeiből a nyugdíjas éveire. Egy 35-40 évesnek ma havonta mintegy 40-50 ezer forintot kellene eltennie a nyugdíjára, hogy valamennyire kompenzálhassa a hamarosan JÓ HA FIGYELÜNK!

JÓ HA FIGYELÜNK!

47

lecsökkenő állami ellátást. Ha további 15 évig még becsapjuk ezeket az embereket a tények elhallgatásával, akkor már nem havi 50 ezret, hanem ennek több mint a dupláját kell majd félretenni az érintetteknek ugyanazon cél elérése érdekében.

Az emberi természetből fakadóan az érintettek kellő tájékoztatás (oktatás) hiányában sokkal nagyobb problémának látják a jelen szükségeit (a gyerek új cipője), mint a 20-25 év múlva biztosan megjelenő megélhetési gondjaikat. Ezért lenne fontos,

hogy elkezdődjön a felvilágosító kampány a nyugdíjrendszer szükséges átalakításáról, s a népszerűtlen és fájdalmas döntéseket hozza meg a kormány is a jövő érdekében. Forrás: penzkerdes.blog.hu

ILYEN LENNE AZ ÚJ NYUGDÍJRENDSZER A legnagyobb ellenérzéseket az válthatja ki, hogy a koncepció alapján az egygyermekesek és a gyermektelenek csökkentett összegű nyugdíjat kapnának. Kérdéses, hogy az elképzelések megvalósulnak-e. A Fidesz ugyanis már 11 éve dédelgeti az egyéni számlás rendszer bevezetésének ötletét, de jövőre sem lépi meg. A gyermekvállalást honoráló, pontrendszeren alapuló nyugdíjrendszer bevezetését szorgalmazza a Népesedési Kerekasztal. A javaslatot az Új Baby Boom – A középosztály gyermekvállalási forradalma című vitaanyagban tette közzé a Nemzetgazdasági Minisztérium. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma pénteken törvénymódosítást nyújtott be a parlamentnek, amelynek lényege, hogy 2013-ban is a jelenlegi nyugdíjszámítási módszer marad életben, szemben a korábban törvényben rögzítettekkel, amelyek szerint a következő évtől már nem a nettó, hanem a bruttó keresetek alapján kellett volna számítani a nyugdíjakat. Megszületett a magánnyugdíj-pénztári tagok által várt törvénymódosítás is: teljes összegű nyugdíjat kapnak a 2010. szeptember 30-át követő időszakra. „Minden eszközzel világossá kell tenni, hogy a járulékfizetés nem öngondoskodás, hanem az előző generációval szemben fennálló kötelezettség teljesítése” – szögezi le a Nemzetgazdasági Miniszté48

rium Családbarát Magyarországért Munkacsoportja által közzétett Új Baby Boom vitaanyagban a Kopp Mária, időközben elhunyt orvos-pszichológus nevével fémjelzett Népesedési Kerekasztal. Az általuk javasolt nyugdíjrendszer az egyéni járulékbefizetésekre alapulna. A nyugdíj megállapításának alapját az új rendszerben a biztosított idő alatt összegyűjtött pontok, a mindenkori átlagbér és a várható átlagos élettartam képeznék. Eddig a rendszer nagyjából megegyezne a Németországban alkalmazottal, azonban egy jelentős korrigáló tényezőt is beiktatna, mégpedig azt, hogy a megszerzett pontok alapján kiszámított járadék megállapításakor a felnevelt gyermekekhez kötődő pénzbeli és időbeli ráfordításokat is figyelembe venné. Az előterjesztés szerint a pontrendszeren alapuló nyugdíjrendszerben tökéletesen megvalósul a generációk közötti szolidaritás. Egyértelműen meghatározható, hogy a magánszemély mennyi járulékot fizetett be az előző generáció nyugdíjának biztosítására, és saját maga mennyi nyugdíjra számíthat. A vitaanyagban szinte szó szerint köszönnek vissza a Botos József egyetemi docens, a Heller Farkas Közgazdasági Intézet vezetője, valamint Botos Katalin, egyetemi tanár, a Szegedi Egyetem Gazdaságtudományi Kar Közgazdaságtani Doktori Iskola vezetője által a JÓ HA FIGYELÜNK!

Pénzügyi Szemlében közölt cikksorozatban megfogalmazott nyugdíjreform-elképzelések. A két közgazdász javaslatának lényege: a nyugdíjrendszert úgy kell fenntarthatóvá tenni, hogy az intézkedések a negatív népesedési folyamatok megfordításához is hozzájáruljanak. Az általuk javasolt pontozásos rendszer lényegét a 2010-es adatokra alapozva a következő számítással mutatják be: Az adott évben a nyugdíjjárulék mértéke összesen 34 százalék volt (egyéni járulék 10, a munkáltatói 24 százalék). A havi bruttó átlagbér 213 ezer, a nettó 139 ezer forint volt. A bruttó bérre vetített 34 százalék 72 420 forintot tett ki. Ez az összeg a nettó bérre vetítve mintegy 52 százalékos járulék-mértéket jelent. Ebből – az akkori szabályok és járulékmértékek szerint – 36 százalék fordítódott az öregségi nyugdíjakra. A pontrendszer nemzetközi gyakorlata szerint a nettó átlagbér jelent egy pontot. Ily módon az évente fizetett 36 százaléknyi, nettó átlagbérre eső járulék 0,36 pontot jelent. Vagyis 40 év szolgálati idő alatt egy, a mindenkori átlagbért kereső munkavállaló összesen 14,4 pontot szerez. A pontrendszer szerinti nyugdíjat úgy számítják ki, hogy az aktív korban megszerzett pontok számát elosztják a nyugdíjba menetel időpontjában várható élettartam éveinek számával. Az így kapott hányados, és a mindenkori nemzetgazdasági átlagbér szorzata a nyugdíjas nyugdíjjáradéka. 2010-ben 17,5 év volt a nyugdíjba vonulás után várható élettartam a nemek átlagában. Vagyis a példa szerinti átlagnyugdíjat úgy kapjuk meg, ha a 14,4 pontot elosztjuk 17,5-tel, majd a kapott 0,82os számértéket megszorozzuk az adott évi nettó átlagbérrel, azaz 139 ezer forinttal. Így 114 ezer forint lesz az átlagos nyugdíj a 2010-es adatokkal számolva. Természetesen az átlagtól eltérő keresettel rendelkezők, akik ennek megfelelően több, vagy kevesebb járulékot fizettek, ennek megfelelően több, vagy kevesebb pontértékre tettek szert, s így nyugdíjuk is az átlagtól eltérő lesz – magyarázzák a szakértők. Mindenkinek kellene maga mögé állítania egy új járulékfizetőt Hangsúlyozzák ugyanakkor, hogy a befizetett járulékok alapján járó nyugdíjaknál azt is figyelembe kell venni, hogy rendelkezésre állnak-e majd az adott időszakban azok a munkavállalók, akik a járulékot fizetik. A rendszer fenntarthatóságához minden jelenleg aktív korúnak legalább egy járulékfizetőt kellene maga mögé állítania. Ehhez az kellene, hogy a szülőképes korú, 15-49 év közötti nők átlagosan legalább 2 gyermeket vállaljanak. Ezzel szemben – a 49 évesJÓ HA FIGYELÜNK!

nél idősebb nők gyermekeivel is számolva – a teljes termékenységi arányszám csak 1,34 (a 2009-es statisztikai számok alapján). Ez azt jelenti, hogy nemzetgazdasági átlagban csak 0,67 járulékfizető lép egy nyugdíjba menő helyébe. “Ahhoz tehát, hogy a nyugdíjasok megkapják majd nyugdíjukat, azaz a rendszer ne omoljon össze, ne váljon finanszírozhatatlanná, brutális járulékemelésre lenne szükség” – írják Botosék A kötelező nyugdíjrendszer reformjának egy lehetséges megoldása: pontrendszer és demográfia című tanulmányukban. Ez azonban nagymértékben rontaná nemzetközi versenyképességünket, és ellentétes lenne a piaci versenyképességet fokozni kívánó kormányzati szándékokkal. A másik lehetséges megoldás a nyugdíjak egységes csökkentése. Ez azt jelenti, hogy a megszerzett pontszámnak csak a 67 százalékát lehetne figyelembe venni a nyugdíjak megállapításánál. Más szóval, egyharmaddal kevesebb lenne a nyugdíjra kiosztható összeg. Csökkentett nyugdíj az egygyermekeseknek és a gyermekteleneknek Véleményük szerint ennek az összegnek az elosztását célszerű lenne egyénenként differenciálni a pontszámok segítségével. Különbséget kellene tenni azok között, akik csupán járulékot fizettek, illetve azok között, akik a járulékfizetés mellett vállalták a gyermeknevelés költségeit. Más szóval, a rendszer figyelemmel lenne arra, hogy valaki állított-e a helyébe járulékfizető utódot. Amennyiben a szülőpár két gyermeket felnevel 18 éves koráig, a nyugdíjat az egyéni számlájukon összegyűjtött pontszám alapján számítják ki. A korábbi számpélda alapján tehát az átlagjövedelmet szerző munkavállaló akkor kaphatná meg a 14,4 pontot, ha állított maga mögé járulékfizetőt, azaz van szülőpáronként két gyermek. Ha csak egy gyermek van a családban, akkor viszont 26 százalékkal (jelen esetben 3,7 ponttal) csökkenteni kellene a pontok számát. A gyermektelenek pontszámaiból 38 százalékot (5,5 pontot) nyesnének le – Botosék szerint ez méltányos lenne, hiszen egyáltalán nem állítottak járulékfizetőt maguk mögé, ami 50 százalékos csökkentést indokolna. Ezzel szemben három gyermek esetén 15 százalékkal (2,2 ponttal), négy gyermeknél pedig 24 százalékkal (3,5 ponttal) növelnék a pontszámot. Az arányokat hosszabb időszakonként a reprodukciós rátához lehetne igazítani. A gyesen, gyeden lévőknek, valamint a főállású anyaságot vállalóknak a mindenkori nemzetgazdasági átlagbér utáni pontszámokat írnák jóvá. A tanulmány szerint joggal vetődhet fel a kérdés, hogy a gyermeket (különböző okokból) nem vállalók esetében a kialakuló pontszám nagyon alacsony nyugdíjat biztosítana. Ezen vagy olyan módon lehet segíteni, hogy az érintettek többet fizetnének be a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, és ezáltal magasabb pontot szereznének, vagy az egyénileg takarékoskodnának. “Látszatra a pontrendszer igazságtalanul sújtja a gyermeket önhibájukon kívül nem vállalókat, de lássuk be, hogy ebben az esetben sincs mögöttük járulékfizető” – fogalmaznak a közgazdászok. Ha nem kell gyermekekre költeni, akkor a megtakarítási lehetőség számukra elvileg önkéntes formákban adott. A tanulmány szerzői hangsúlyozzák: a társadalombiztosítási reform mellett is fontosak maradnak a nyugdíjcélú egyéni megtakarítások, ezen belül az önkéntes nyugdíjpénztárak. 49

Csak a 40 évnél fiatalabbakat érintené az új rendszer Az új rendszer nem érintené a jelenlegi nyugdíjasokat és a következő néhány évben nyugdíjba menőket, mivel ők – úgymond – már eddig teljesítették a társadalombiztosítás felé az elvárást, hogy maguk helyett egy járulékfizetőt állítottak, mivel az érintett korosztály felnevelt átlagosan két gyermeket a valós vagy virtuális párokra vetítve. Nem érintené a rendszer a 40 év fölöttieket sem. Esetükben ugyan nem kizárt, de nem elvárható a rendszer által kívánatosnak tartott két gyermek felnevelése, az érintett korosztályba tartozók pedig visszamenőlegesen nem tudnak változtatni gyermekvállalási döntésükön. A gyermekek szerinti differenciálást ezért csak a 2032 (vagy inkább a 2035 – a szerk.) után nyugdíjba menőknél vennék figyelembe a nyugdíj megállapításakor. Így kellő idő lenne arra, hogy e feltételeknek megfelelően alakítsák a polgárok életvitelüket és nyugdíj-előtakarékosságukat. A javaslat leszögezi: hiába születik elegendő gyermek, ha a foglalkoztatási lehetőségek beszűkülnek. A gazdaságpolitika első számú prioritásává kell tenni, hogy kellő számú munkahely keletkezzen – hangsúlyozzák Botosék. Emellett különféle ösztönzőkkel, differenciáltan csökkentett járulékteherrel támogatni kell a gyermekesek foglalkoztatását. A gyermekes nők munkavállalásának elősegítése mellett az is fontos lenne, hogy a többgyermekes apák is előnyt élvezzenek az alkalmazás terén, hiszen nagy családról kell gondoskodniuk. A közgazdászok szerint nincs idő a nyugdíjrendszer hosszabb távú reformjának halogatására. A jelenlegi kormány egyelőre addig jutott, hogy megszüntette a kötelező magánnyugdíj-pénztári rendszert. Arról viszont még nem született meg a politikai állásfoglalás, hogy pontosan milyen társadalombiztosítási nyugdíjrendszert vezessen be Magyarország a jelenleg érvényben lévő helyett. Az, hogy az NGM a Népesedési Kerekasztal javaslataként ugyan, de nyilvános vitára bocsátotta Botosék elképzeléseit, azt jelzi, hogy jelen állás szerint a kormányzat a magyar specialitással megspékelt német modell mellett tette le a voksát. Itt a törvénymódosítás: teljes összegű állami nyugdíjat kapnak a magánpénztári tagok is A nyugdíjrendszert jelentősen módosító törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek pénteken az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Eszerint – a hatályos törvénnyel ellentétben – 2013-tól nem változnának a nyugdíjszámítási szabályok, a bruttó helyett továbbra is a nettó átlagbér szolgál a nyugdíj alapjául. Módosultak volna az adott szolgálati időhöz tartozó szorzószámok is. Az állami rendszerben minden egyes ledolgozott év az átlagkereset 1,65 százalékával, míg pénztártagság esetén 1,22 százalékkal lett volna egyenlő. Az egyedüli változás a most alkalmazandó rendelkezésekhez képest, hogy megszűnik a legmagasabb keresetek csökkenő mértékű beszámítása. Ez 2013-ra egyébként is jelentőségét veszítette volna, néhány főt érintene, éves kihatása az 1 millió forintot sem éri el. A törvényjavaslat módosítja a magánnyugdíj-pénztári tagok nyugdíjszámítási képletét. Ezzel egyértelművé válik, hogy a tagok a 2010. szeptember 30-át követő időre – mivel azóta ők is 10 százalékos nyugdíjjárulékot fizetnek az állami nyugdíjalapba – teljes összegű társadalombiztosítási nyugdíjra jogosultak. A törvénymódosítás egyben azt is előre vetíti, hogy a következő évben nagy valószínűséggel nem változik meg alapjaiban a nyugdíjszámítás rendszere. A svéd és a német nyugdíjmodell A svéd nyugdíjmodell lényege: a főszabály egy alkalmasan választott eszmei kamatlábbal tőkésíti a járulékbefizetéseket, és a dolgozó nyugdíjazásakor a statisztikai átlag alapján kiszámítja, hány év van várhatóan hátra a nyugdíjas életből, és ennyi részre osztja a nyug50

díjazásig felhalmozott eszmei tőkeszámlát. A mellékszabály viszont méltányos nyugdíjat biztosít azoknak, akik kiskeresetűek, rövid ideig dolgoztak és korán mentek nyugdíjba. A német nyugdíjrendszer nagyon hasonló elven működik, csak az eszmei számlát matematikailag egyszerűbb alakban számítja: az egyes évek egyéni keresetét viszonyítja az adott év átlagkeresetéhez, és az így kapott pontokat összeadva állapítja meg az életpálya-teljesítményt, amelyet még a nyugdíjazási korral módosít. Emellett egyes időszakokban a kiskeresetűek jelentős automatikus pontszámemelést kapnak – magyarázza Simonovits András, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos tanácsadója. A Fidesz sem tudja, pontosan mit akar Az egyéni számla nem új keletű elképzelés, a Fidesz már több mint 10 éve ezt a rendszert látja az “átlátható nyugdíjrendszer hatékony eszközének” – mint ahogy egy 2001. június 26-án kelt nyugdíjreformról szóló tájékoztatóban is megfogalmazta az akkori Pénzügyminisztérium, amelyet Varga Mihály, jelenlegi IMF/EU tárgyalásokat felügyelő tárca nélküli miniszter vezetett. Az elképzelések szerint a rendszer “lényege, hogy a befizetett járulékot a biztosítottak egyéni számláján tartják nyilván. A felhalmozott tőke nagyságát – ezáltal az ellátások színvonalát – a befizetett járulék, valamint az egyéni számla indexálásának mértéke határozzák meg. A számla indexálása ... elképzelhető, hogy bérkövető, vagy állampapírhozamkövető, vagy állampapírhozam- és inflációkövető lesz” – áll a tizenegy évvel ezelőtt kiadott tájékoztatóban. Ennek alapján a svéd és a német modell is beleférne a kormány koncepciójába. Varga Mihály a két évvel ezelőtti választások előtt, 2010 januárjában a Figyelőnek nyilatkozva megerősítette, hogy a Svédországban már tizenöt esztendeje működő rendszer az a bizonyos koncepció, amely mentén kormányra kerülve a nyugdíjrendszert átalakítanák. Az írás megjelenését követően azonban Varga Mihály visszakozott, és a következőket nyilatkozta egy sajtótájékoztatón: “a svédektől legfeljebb Zlatan Ibrahimovicot szeretnénk átvenni, és semmiféle modell átvételében nem gondolkodunk”. Az Új Baby Boom program szerint egyelőre úgy tűnik, hogy a kormány a német alapokon nyugvó pontozásos rendszer felé hajlik. Noha Orbán Viktor miniszterelnök lépten-nyomon azt hangoztatja – elsősorban a bírák korábbi nyugdíjazásának elrendelése védelmében -, hogy Magyarországon mindenkire egységesen meghatározott öregségi nyugdíjkorhatár érvényes, szakmai előterjesztések folyamatosan számolnak a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségével. Már a 2001-ben körvonalazódó elképzelésekben is az szerepelt, hogy az új rendszerben a nyugdíjkorhatár csak viszonyítási alapként működne, mindenki szabadon dönthetne arról, hogy korábban nyugdíjba megy és kevesebb lesz az ellátása, vagy a magasabb ellátásért tovább dolgozik. JÓ HA FIGYELÜNK!

ÁLLAMI NYUGDÍJPARA

Így nézne ki az új pontszerző rendszer. Előny a cigányoknál! „Minden eszközzel világossá kell tenni, hogy a járulékfizetés nem öngondoskodás, hanem az előző generációval szemben fennálló kötelezettség teljesítése” - szögezi le a Nemzetgazdasági Minisztérium Családbarát Magyarországért Munkacsoportja által közzétett Új Baby Boom vitaanyagban a Kopp Mária, időközben elhunyt orvos-pszichológus nevével fémjelzett Népesedési Kerekasztal. Az általuk javasolt nyugdíjrendszer az egyéni járulékbefizetésekre alapulna. A nyugdíj megállapításának alapját az új rendszerben a biztosított idő alatt összegyűjtött pontok, a mindenkori átlagbér és a várható átlagos élettartam képeznék. Eddig a rendszer nagyjából megegyezne a Németországban alkalmazottal, azonban egy jelentős korrigáló tényezőt is beiktatna, mégpedig azt, hogy a megszerzett pontok alapján kiszámított járadék megállapításakor a felnevelt gyermekekhez kötődő pénzbeli és időbeli ráfordításokat is figyelembe venné. A vitaanyagban szinte szó szerint köszönnek vissza a Botos József egyetemi docens, a Heller Farkas Közgazdasági Intézet vezetője, valamint Botos Katalin, egyetemi tanár, a Szegedi Egyetem Gazdaságtudományi Kar Közgazdaságtani Doktori Iskola vezetője által a Pénzügyi Szemlében közölt cikksorozatában megfogalmazott nyugdíjreform-elképzelések. A két közgazdász javaslatának lényege: a nyugdíjrendszert úgy kell fenntarthatóvá tenni, hogy az intézkedések a negatív népesedési folyamatok megfordításához is hozzájáruljanak. Az általuk javasolt pontozásos rendszer lényegét a 2010-es adatokra alapozva a következő számítással mutatják be: Az adott évben a nyugdíjjárulék mértéke összesen 34 százalék volt (egyéni járulék 10, a munkáltatói 24 százalék). A havi bruttó átlagbér 213 ezer, a nettó 139 ezer forint volt. A bruttó bérre vetített 34 százalék 72 420 forintot tett ki. Ez az összeg a nettó bérre vetítve mintegy 52 százalékos járulék-mértéket jelent. Ebből - az akkori szabályok és járulékmértékek szerint - 36 százalék fordítódott az öregségi nyugdíjakra. A pontrendszer nemzetközi gyakorlata szerint a nettó átlagbér jelent egy pontot. Ily módon az évente fizetett 36 százaléknyi, nettó átlagbérre eső járulék 0,36 pontot jelent. Vagyis 40 év szolgálati idő alatt egy, a mindenkori átlagbért kereső munkavállaló összesen 14,4 pontot szerez. A pontrendszer szerinti nyugdíjat úgy számítják ki, hogy az aktív korban megszerzett pontok számát elosztják a nyugdíjba menetel időpontjában várható élettartam éveinek számával. Az így kapott hányados, és a mindenkori nemzetgazdasági átlagbér szorzata a nyugdíjas nyugdíjjáradéka. 2010-ben 17,5 év volt a nyugdíjba vonulás után várható átlagos élettartam a nemek átlagában. Vagyis a példa szerint átlagnyugdíjat

JÓ HA FIGYELÜNK!

úgy kapjuk meg, ha a 14,4 pontot elosztjuk 17,5-tel, majd a kapott 0,82-os számértéket megszorozzuk az adott évi nettó átlagbérrel, azaz 139 ezer forinttal. Így 114 ezer forint lesz az átlagos nyugdíj a 2010-es adatokkal számolva. Természetesen, az átlagtól eltérő keresettel rendelkezők, akik ennek megfelelően több, vagy kevesebb járulékot fizettek, ennek megfelelően több, vagy kevesebb pontértékre tettek szert, s így nyugdíjuk is az átlagtól eltérő lesz - magyarázzák a szakértők. Mindenkinek kellene maga mögé állítania egy új járulékfizetőt Hangsúlyozzák ugyanakkor, hogy a befizetett járulékok alapján járó nyugdíjaknál azt is figyelembe kell venni, hogy rendelkezésre állnak-e majd az adott időszakban azok a munkavállalók, akik a járulékot fizetik. A rendszer fenntarthatóságához minden jelenleg aktív korúnak legalább egy járulékfizetőt kellene maga mögé állítania. Ehhez az kellene, hogy a szülőképes korú, 15-49 év közötti nők átlagosan legalább 2 gyermeket vállaljanak. Ezzel szemben - a 49 évesnél idősebb nők gyermekeivel is számolva - a teljes termékenységi arányszám csak 1,34 (a 2009-es statisztikai számok alapján). Ez azt jelenti, hogy nemzetgazdasági átlagban csak 0,67 járulékfizető lép egy nyugdíjba menő helyébe. “Ahhoz tehát, hogy a nyugdíjasok megkapják majd nyugdíjukat, azaz a rendszer ne omoljon össze, ne váljon finanszírozhatatlanná, brutális járulékemelésre lenne szükség” - írják Botosék A kötelező nyugdíjrendszer reformjának egy lehetséges megoldása: pontrendszer és demográfia című tanulmányukban. Ez azonban nagymértékben rontaná nemzetközi versenyképességünket, és ellentétes lenne a piaci versenyképességet fokozni kívánó kormányzati szándékokkal. A másik lehetséges megoldás a nyugdíjak egységes csökkentése. Ez azt jelenti, hogy a megszerzett pontszámnak csak a 67 százalékát lehetne figyelembe venni a nyugdíjak megállapításánál. Más szóval, egyharmaddal kevesebb lenne a nyugdíjra kiosztható összeg. Csökkentett nyugdíj az egygyermekeseknek és a gyermekteleneknek Véleményük szerint ennek az összegnek az elosztását célszerű lenne egyénenként differenciálni a pontszámok segítségével. Különbséget kellene tenni azok között, akik csupán járulékot fizettek, illetve azok között, akik a járulékfizetés mellett vállalták a gyermeknevelés költségeit. Más szóval, a rendszer figyelemmel lenne arra, hogy valaki állított-e a helyébe járulékfizető utódot. Amennyiben a szülőpár két gyermeket felnevel 18 éves koráig, a nyugdíjat az egyéni számlájukon összegyűjtött pontszám alapján számítják ki. A korábbi számpélda alapján tehát az átlagjövedelmet szerző munkavállaló akkor kaphatná meg a 14,4 pontot, ha állított maga mögé járulékfizetőt, azaz van szülőpáronként két gyermek. Ha csak egy gyermek van a családban, akkor viszont 26 százalékkal (jelen esetben 3,7 ponttal) csökkenteni kellene a pontok számát. A gyermektelenek pontszámaiból 38 százalékot (5,5 pontot) nyesnének le - Botosék szerint ez méltányos lenne, hiszen egyáltalán nem állítottak járulékfizetőt maguk mögé, ami 50 százalékos csökkentést indokolna. Ezzel szemben három gyermek esetén 15 százalékkal (2,2 ponttal), négy gyermeknél pedig 24 százalékkal (3,5 ponttal) növelnék a pontszámot. Az arányokat hosszabb időszakonként a reprodukciós rátához lehetne igazítani. A gyesen, gyeden lévőknek, valamint a főállású anyaságot vállalóknak a mindenkori nemzetgazdasági átlagbér utáni pontszámokat írnák jóvá. A tanulmány szerint joggal vetődhet fel a kérdés, hogy a gyermeket (különböző okokból) nem vállalók esetében a kialakuló 51

pontszám nagyon alacsony nyugdíjat biztosítana. Ezen vagy olyan módon lehet segíteni, hogy az érintettek többet fizetnének be a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, és ezáltal magasabb pontot szereznének, vagy az egyénileg takarékoskodnának. “Látszatra a pontrendszer igazságtalanul sújtja a gyermeket önhibájukon kívül nem vállalókat, de lássuk be, hogy ebben az esetben sincs mögöttük járulékfizető” - fogalmaznak a közgazdászok. Ha nem kell gyermekekre költeni, akkor a megtakarítási lehetőség számukra elvileg önkéntes formákban adott. A tanulmány szerzői hangsúlyozzák: a társadalombiztosítási reform mellett is fontosak maradnak a nyugdíjcélú egyéni megtakarítások, ezen belül az önkéntes nyugdíjpénztárak. Csak a 40 évnél fiatalabbakat érintené az új rendszer Az új rendszer nem érintené a jelenlegi nyugdíjasokat és a következő néhány évben nyugdíjba menőket, mivel ők - úgymond - már eddig teljesítették a társadalombiztosítás felé az elvárást, hogy maguk helyett egy járulékfizetőt állítottak, mivel az érintett korosztály felnevelt átlagosan két gyermeket a valós vagy virtuális párokra vetítve. Nem érintené a rendszer a 40 év fölöttieket sem. Esetükben ugyan nem kizárt, de nem elvárható a rendszer által kívánatosnak tartott két gyermek felnevelése, az érintett korosztályba tartozók pedig visszamenőlegesen nem tudnak változtatni gyermekvállalási döntésükön. A gyermekek szerinti differenciálást ezért csak a 2032 (vagy inkább a 2035 - a szerk.) után nyugdíjba menőknél vennék figyelembe a nyugdíj megállapításakor. Így kellő idő lenne arra, hogy e feltételeknek megfelelően alakítsák a polgárok életvitelüket és nyugdíj-előtakarékosságukat. A közgazdászok szerint nincs idő a nyugdíjrendszer hosszabb távú reformjának halogatására. A jelenlegi kormány egyelőre addig jutott, hogy megszüntette a kötelező magánnyugdíj-pénztári rendszert. Arról viszont még nem született meg a politikai állásfoglalás, hogy pontosan milyen társadalombiztosítási nyugdíjrendszert vezessen be Magyarország a jelenleg érvényben lévő helyett. Az, hogy az NGM a Népesedési Kerekasztal javaslataként ugyan, de nyilvános vitára bocsátotta Botosék javaslatait, azt jelzi, hogy jelen

állás szerint a kormányzat a magyar specialitással megspékelt német modell mellett tette le a voksát. (penzcentrum.hu) Red-Help komm: „Csak a 40 évnél fiatalabbakat érintené az új rendszer...” Megállapítható, hogy a pontszámításos rendszerben az előny a cigányságnál. Mert ebből a kitalációból pedig az származhat, hogy egy 6-7 gyereket szülő cigányasszony több nyugdíjra jogosult, mint egy egygyermekes nem cigány házaspár! Vajon a „tanulmány” kiagyalói láttak-e már magyarországi óvodát vagy általános iskolát belülről? Vajon ezek a tudós elmék tisztában vannak-e azzal, hogy milyenek az óvodák, iskolák rasszok szerinti arányai? Vajon a jövőnket tudományosan elképzelő nagy koponyák tisztában vannak-e azzal, hogy a cigányság szülési kedve igen korán megjön? Vajon kalkuláltak-kalkulálnak-e ezek a közgazdász zsenik azzal, hogy a cigányság habitusa “némiképp” eltér a nem cigányok habitusától? Vajon hallották-e már a tanulmány megálmodói a közmondást?miszerint: NEM BÍRJA A CIGÁNY A SZÁNTÁST! Nagytiszteletű Tudós Urak! Először gondolkodni kéne-és csak azután lőni! Lehet minket akár rasszistázni is! Ám a tények attól még tények maradnak! Márpedig a tényekkel vitázni nem érdemes! Az előterjesztés szerint a pontrendszeren alapuló nyugdíjrendszerben tökéletesen megvalósul a generációk közötti szolidaritás. Egyértelműen meghatározható, hogy a magánszemély mennyi járulékot fizetett be az előző generáció nyugdíjának biztosítására, és saját maga mennyi nyugdíjra számíthat. red-help.net

AZ ÉN OLIMPIÁM

A riporter az amerikaiak mellúszó csillagát Szőnyi Rebekának nevezte. Rebecca Soni még nem is járt Magyarországon, talán Kolozsvárott se. Származása okán nem kéne őt talán „magyarosítani” „A »Gyurta-koreográfia« ennek előtte szinte minden Európa- és világbajnokságon az volt, hogy a magyar fenomén 100-nál még a középmezőnyben úszott, 150-nél került élközelbe, s aztán az utolsó ötvenen a szó szoros értelmében »leúszta« a mezőnyt. Most ez a »koreográfia« 180 fokos fordulatot vett: úgy tetszett, hogy amikor Kitadzsimát megelőzte, már nem lesz szüksége arra a bizonyos klasszikus hajrára. De az utolsó 20 méteren az uszoda mégis drámai színpaddá változott. A vezető magyarhoz egyre közelebb került az általam megjósolt »igazi« ellenfél, Jamieson, aki olyan hajrát vágott ki, mint amilyet Gyurta szokott. Pontosan olyat. Nem akarok ünneprontó lenni, de mint uszodai veterán, azt mondom: ha 210 méteres a verseny, az angol csap be elsőnek. Hála az égnek azonban, bajnokunknak megmaradt 15 század másodpercnyi előnye a korábbi minimum háromszorosából, 52

és ilyenformán két világ- és két Európa-bajnoki aranya, egy olimpiai ezüstje után megszerezte élete első olimpiai aranyát is, egyszersmind a másodikat Magyarországnak. Csakhamar kiderült róla, hogy nemcsak világra szóló tehetség, hanem érzelmes nyilatkozó is: azt mondta a köztévé riporterének, hogy az utolsó métereken az édesanyjára gondolt. Ezzel megríkatta fél Magyarországot. És arra az ostoba kérdésre, hogy mi fog változni ezután az életében, azt mondta: semmi, legföljebb az éremgyűjteménye lesz gazdagabb. Nem csak érzelmes, értelmes fiú is. (...) Végül némi kéretlen politika. Az úszóstadionban szerda este – szakkomentátorként – megjelent a köztévé leírhatatlan tömegben bakizó riportere mellett Czene Attila sportállamtitkár (volt olimpiai bajnok), aki jónak látta elmesélni, hogy kapott Gyurta győzelme után egy SMS-t, amelyben Tőkés László – Orbán stratégiai szövetségese – gratulált »Erdély nevében« a magyar úszóaranyhoz. »Ez önmagáért beszél«, fűzte hozzá alázatosan a riporter, én meg azt kérdezem, hogy a volt püspök, a romániai magyar politika legnagyobb

kártevője ugyan miképp gondol beszélni a háromnegyedrészt románok lakta Erdély, de akár az erdélyi magyarság nevében, amikor az ő pártja (EMNP) valamivel nulla százalék fölött teljesített a minapi önkormányzati választásokon. Vagy más. A soha, semmit sem jól látó riporter az amerikaiak mellúszó csillagát következetesen Szőnyi Rebekának nevezte, amivel elérte, hogy gyanútlan hallgatósága egy újabb magyar sztárt, egy eladdig ismeretlen úszót kezdett ünnepelni. Rebecca Soni, akinek a szülei magyarok és Kolozsvárról vándoroltak ki, az Egyesült Államokban született, és azon kívül, hogy persze beszél magyarul, semmilyen magyar kötődése nincsen – hacsak azt nem tekintjük annak, hogy ugyanaz az ember edzi őt Kaliforniában, mint Hosszú Katinkát (Dave Salo) –, még nem is járt Magyarországon, talán Kolozsvárott se. Származása okán nem kéne őt talán »magyarosítani«, vagy ha ennyire kényesek vagyunk, akkor ajánlom riportereinknek, hogy a Caroline Wozniacki nevű dán teniszezőcsillagot ne nevezzék »Voznyaki«-nak, mert a hölgy lengyel és a neve Voznyacki-ként ejtendő ki.” Forrás: mandiner.hu JÓ HA FIGYELÜNK!

BESZÉLJÜK MEG! Olvasom a Heti Válaszban, hogy Hajós András szerint hazafi az, aki rendesen befizeti az adóját. Ennél talán egy cseppet bonyolultabb a képlet, de különösebben nem vitatom a hajósi tapasztalást: ő gazdasági, állampolgársági kérdésnek látja a magyarsághoz tartozást, ez is válasz, erre jutott eddigi élete során… Egy másik lehetséges magyarázat magyarságunkra: megérkezés a nemzet nagy, láthatatlan lelki közösségébe. Nem definiálható, de pontosan észlelhető az ilyen pillanat. Arra a szent áhítatra gondolok, amikor az emberben érdekek és előzmény – például adófizetési kötelezettség – nélkül elömlik a hazához tartozás szívmelengető érzése. Ilyen az olimpia, amikor dobogó tetején, televízió és rádió előtt könnyes szemmel hallgatjuk nemzeti imádságunkat, a Himnuszt. Csakhogy a szentek csarnokába olykor beszökik a profán hang, az angyalok kórusát böffentés rebbenti szét… Magyari Péternek hívják azt az indexes embert, aki Gyurta és én című írásában a következő stílművész mondatot intézte az ünneplő magyarsághoz: „Sok szorgalmas ember van még ebben az országban, akik esetleg ugyanígy tudnának örülni annak, ha velük is foglalkoznának a közvéleményben.” Írásában végig Gyurtával poénkodik, magát, a csenevész testű és lelkű szerencsétlent az olimpiai bajnok hőssel méri, méricskéli ez a Magyari. Szimpla ostobaságnak is hihetnénk kirohanását, ha nem vennénk figyelembe, honnan származik. Ismerjük a férfiatlan, nyálas, ostoba tenyészetet, amelyben Magyariék életet játszanak – nos, onnan zizzent fel most ez a vallomás is. Minden értéket tagadni, arcba rúgni, aki éppen leeresztett kézzel áll, elrontani az örömünket, a hősiesség, eredetiség, tehetség helyett felmutatni a sunyi törpeséget, és legfőképpen valami roppant eredetit mondani – nagyjából ez motoszkálhatott szegénykém buksijában. Lássuk be, ez a fiú nagyon buta és rosszindulatú. Egy valamirevaló korban az ilyenek nem léphették át a jobb házak küszöbét. Egy valamirevaló korban a Magyari Pétereket párbajra sem hívták ki, mert undorodtak tőlük. Tartozunk azonban azzal magunknak, hogy megörökítsük az esetet, hogy lássuk, miféle figurák élnek köztünk, mit gondolnak rólunk, a hazánkról, a bajnokainkról. Aztán felejtsük el Magyari Pétert azzal a nagyvonalúsággal, ahogyan eltűnt pattanásaitól búcsúzik az ember. Most ejtsünk néhány szót Bochkor Gáborról, aki meglepő módon szakmai bírálattal jelentkezett. Merthogy az olimpia őt, a csőcselék Napóleonját szintén megszólalásra indította: felpofozná a magyar kardvívó győzelméről tudósító kommentátornőt. Bochkor szerint meghatódni roppant idegesítő, bezzeg ő tudná, mit kell csinálni az olyanokkal, akik elérzékenyülnek a magyar olimpiai arany születésekor. Meg is fogadnánk a tanácsát, ha nem ismernénk az előéletét. Tudják, volt vagy talán még van is az a rádióműsor, amelyben folyamatosan röhögnek, nyerítenek, hörögnek, és felváltva kiabálják a mikrofonba az emberi nemzőszervek nevét. Legyünk méltányosak, és ismerjük el: ebben tényleg Bochkor Gábor a legnagyobb. B. G. egyéb képességei kimerülnek abban, hogy elsőrangú médiaprostituáltként keresztbe fekszik a küszöbön, ha pedig jön a gazdi, nyelv kilóg, zseb kinyílik, műsor indul. Szilágyi Áron huszonkét évesen olimpiai bajnok, a lassan nagypapakorú Bochkor Gábornak pedig az a legjobb poénja, hogy „ba…d meg” és „szar”. Lehetőleg ne te oszd az észt „szakmai alapon”, Gábor. Maradjunk abban, hogy nemzedéked egyik legnagyobb ripacsa vagy, a te szádból bármiféle szakmai bírálat éppen annyit ér, mint amikor lelki társad, Fekete Pákó a holdkutatás titkait elemzi. Végezetül egy költői kérdés: akad-e olyan pillanat, létezik-e olyan sportoló az olimpián, akiről Magyari és Bochkor a meghatottságtól elfúló hangon szólna? Persze hogy akad. Vagy finomítsunk egy cseppet: bizonyosan akad olyan pillanat, akad olyan sportoló, akiről nem mernének ilyen hangon szólni. Ez nem vicces? Szerintem nagyon… Beszéljük meg! Szentesi Zöldi László JÓ HA FIGYELÜNK!

OLIMPIA: KÖZLEMÉNYT ADTAK KI HORVÁTH MARIANN KORÁBBI VÍVÓTÁRSAI Az 1987-ben világbajnoki címet szerző női tőrcsapat tagjai közleményt adtak ki, miután az egyik kereskedelmi rádió műsorában a műsorvezető megjegyzést tett a korábbi világbajnok vívó, a Szilágyi Áron aranyérmét közvetítő Horváth Mariann teljesítményére. A közleményt alább szöveghűen közöljük. „Én azért nem hatódtam meg, mert annyira meghatódott a műsorvezetőnő, hogy már zavart... Ez iszonyat volt!... Ott lettem volna, izé, mikrofonnak megnyomom a köhögő gombját, két pofon, és elengedem, na, most beszélhet...” A fenti mondatok az egyik kereskedelmi rádió reggeli műsorában hangzottak el, egy „sztárriporter” szájából. Ha Bochkor Gábort bármi is befolyásolja abban, hogy egy magyar aranyéremnél elérzékenyüljön, az az ő dolga. De hogy egy hatszoros világbajnokot pofonnal némítana el, amikor kommentátorként meghatódottan közvetít, azt felháborítónak és visszataszítónak tartjuk! Egykori vívótársunk, Horváth Mariann évtizedeket töltött el a páston, jól ismeri hát a hétköznapok gyötrelmeit. Az izzadságot, az ólmos fáradságot, a kínzó fájdalmakat, amikor menni és menni kell tovább. Akkor is, ha nem jönnek a sikerek, és akkor is, ha a csúcsra ér az ember. Vasárnap este Szilágyi Áron elérte, ami minden sportoló álma, a kommentátor meghatottsága szólt az olimpiai győzelemnek, és szólt annak a heroikus küzdelemnek, erőfeszítésnek is, amely idáig elvezet, és amelyet talán csak egy egykori élsportoló ismerhet meg igazán. Egy olyan sportoló – és ezt Bochkor talán nem is tudja – akinek a sikerei csúcsán nem adatott meg, hogy olimpián induljon, hiszen a női párbajtőr akkor még nem volt olimpiai szám. Mariann, ha indulhatott volna, esélyesként lépett volna a pástra. Szilágyi Áron most érte, helyette is megnyerte az olimpiai aranyat. Mint ahogyan mindegyikünkért, mindegyikünk helyett is. Mert az olimpiának ez is a lényege, hogy ott minden magyar sportoló a hazájáért is küzd, és ha nyer, az egész ország vele együtt győztesként ünnepel. Bochkorért is. Hogy ő képtelen ennek az örömét átérezni, az sajnálatra méltó. De hogy a meghatódott riporternőt arcul akarja ütni, az: iszonyat! Jánosi Zsuzsanna, Kovács Edit, Stefanek Gertrúd, Szőcs Zsuzsanna, Tuschák Katalin nemzetisport.hu 53

HAGYJÁTOK VESZNI AZ ARANYMŰVEST! – avagy Homokra épített hazugságvilág –

Úgy tűnik tényleg elindult valami. A minap – legnagyobb csodálkozásomra – Pap Gábor művészettörténész tartott előadást, ráadásul a videó tanúsága szerint mindjárt két részest, az Echo TV Civil Akadémia című sorozatában. Mondok magamnak: Mi a szösz? Mi történt gyerekek? Cenzoréknál szabadságolás van a Seychelles-szigetekre, vagy szimplán csak elaludtak Big Brotheréknél? Mindenesetre több mint elgondolkodtató, hogy azt az embert, akiről hivataloséknál eddig tudomást sem akartak venni, egyszer csak képernyőre engedik egy országos médiában. És ez még akkor is így van, ha történetesen azon a csatornán, amit az ámerikás hangzású szolgáltató jó ideje már levett a csatornakiosztásomról. Ha kell, vegyem meg a drágább, digitális változatot, amiről természetesen nem tudsz felvenni külső adathordozóra. Ja kérem, ki van ez találva! No, miután lefutottak laza bemelegítő körünket, itt van mindjárt két érdekes apróság a fenti szituésünök elegáns kiküszöbölésére szolgáló világhálóról. Pusztán jelzésértékűen, csak a szemléltetés kedvéért. Ne a görögök, a németek lépjenek ki Sajátos megoldását javasolja az eurozóna válságának a Bloomberg cikke. Szerzője szerint akik az eladósodott Görögország, Portugália és ki tudja, még melyik déli állam kilépését, kizárását szorgalmazzák, azok egyszerűen fordítva ülnek a lovon. Görögország visszaállított drachmájával biztosan nem volna életképes, a régi-új pénzzel szembeni bizalmatlanság miatt a leértékelődés óriási lenne, és a fizetésképtelen ország másokat is magával rántana, az egész zóna veszélybe kerülne. Ha viszont a németek lépnének ki, velük szemben nem rendülne meg a bizalom. A németek nélkül az euró leértékelődne ugyan, de a pénz értékvesztése sokkal kisebb lenne, a folyamat sokkal inkább rendezetten menne végbe, mintha a gyenge déli államok egymás után, a befektetők páni menekülése által kísérve válnának ki. A leértékelődés helyreállítaná a maradék valutaövezet versenyképességét. Ez sem volna persze ingyen-ebéd, de legalább a teljes összeomlás elkerülhető volna. Forrás: eltecon.blog.hu Apró kis adalék a fentiekhez, hogy Németországban tekintélyes összegű beváltatlan német márka maradt a polgárok kezében az euró-csatlakozás után is, az árakat pedig ma is sokan átszámolják márkába. Ha a hagyomány állításának hinni szabad, Német-honban százezres méreteket öltött tömegmozgalom van kibontakozóban a márka, mint 54

hivatalos fizetőeszköz visszaállítása céljából. Mondjuk úgy, hogy ez is több, mint elgondolkodtató. De ha ez még nem lenne elég, itt egy másik kis színes: Most már tömegesen veszik ki a pénzüket a bankból a görögök A hétvégi választások előtt felgyorsult a betétkivonás a görög bankokból, és több ízben elérte a napi 500 millió eurót – nyilatkozta a Bloombergnek két meg nem nevezett bankár. Az ügyfelek attól tartanak, hogy Görögország kilép az euróövezetből. Az elmúlt időszakban 100 és 500 millió euró közötti összeget vettek fel a görögök a bankokból naponta. A bennfentes által idézett nem hivatalos adatok szerint az utóbbi hónapban inkább az 500 millió euróhoz állt közel ez a szám, ami a betétek közel 0,3%-át jelenti. Egy másik bankár szerint tegnap a 700 millió eurót is elérhette a betétkivonás nagysága. A görög jegybank, a Bank of Greece megkérdezett illetékese nem kommentálta az értesülést. A jegybank legfrissebb, április végi adatai szerint a belföldi, nem kormányzati szereplők betétállománya áprilisban valamennyivel még nőtt is, így 170,459 milliárd euróra rúgott. Egy lapértesülés szerint azóta csak májusban 6 milliárd eurónyi betétet vontak ki a görögök.

2009 decembere óta közel 72 milliárd eurónyi betétet vontak ki a görög bankszektorból, ami a betétállomány közel 30%-os csökkenését jelenti. A kieső forrásokat egyelőre az Európai Központi Bank likviditása pótolja, amennyiben azonban Görögország kilép az eurózónából, leválik erről a lélegeztetőgépről. A betétüket felvevő ügyfelek ettől való félelmükben veszik ki pénzüket a bankokból. Mi lesz a bankokkal, ha visszatér a drachma? A betétkivonás felgyorsíthatja azokat az eseményeket, amelyek egy új devizához vezetnek - vélte Thomas Costerg, a Standard Chartered Bank londoni közgazdásza. Alexisz Ciprasz, a választások egyik legnagyobb esélyesének tartott baloldali Sziriza párt vezetője kedden úgy nyilatkozott, hogy a görög bankszektor gyors feltőkésítését tervezik, és az a céljuk, hogy vis�szaáramoljon a kivont pénz a görög bankrendszerbe. Forrás: portfolio.hu Na kérem tisztelettel! Ez a nagy büdös valóság! Az európai! Naivéknál olvassák a hírt, és nem értik. Mi a probléma? Hol itt a gond? Pofonegyszerű az ügy, emberek betették a pénzüket JÓ HA FIGYELÜNK!

a bankba, most pedig szeretnék azt onnan kivenni. Nincs itt semmi fennakadás. nem is lehet(ne). Elvileg. Azért mondom, hogy elvileg, mert az emberek zöme ma is abban a jótékony (s egyben kétségkívül kártékony) hiszékenységben tengeti szürke munkás hétköznapjait, hogy a bankok a betétesek pénzével gazdálkodnak, az oda betett lóvét kölcsönzik ki tisztes haszon fejében, melyet – a pénz használati értékének betudva – kamatként tehetnek zsebre. Velük ellentétben viszont, aki ismeri az ismeretterjesztés és szemfelnyitogatás területén általam többször is példaértékű példaként propagált „A pénz, mint adósság” című filmet, az cseppet sem lepődik meg ezen a naiv kérdésfeltevésen. Azért nem, mert ennek a filmnek a része az „Aranyműves meséje” című kis szösszenet, amely kétségkívül a legjobban, legegyszerűbben és legközérthetőbben magyarázza el a témában teljességgel járatlan ún. „kisember” számára is, hogyan működik ma a pénzrendszer, s mivel működéséből kifolyólag bele van kódolva a józan észtől és becsületességtől való teljes elrugaszkodás és idegenkedés, tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy ma már új pénz csakis és kizárólag adósság formájában jöhet létre. Különösen érdekes az a fajta kettősség, mely abban nyilvánul meg, hogy a rendszer működésének egyik alapfeltétele – s ennek megképződését legkitűnőbben az államok tudatos eladósodása, eladósítása példázza legjobban –, hogy a felhalmozott adósságok soha ne kerüljenek teljes mértékben visszafizetésre, mert akkor összeomlana a rendszer, ezért vetetnek fel újabb és újabb hiteleket az államokkal előző tartozásaik finanszírozása végett, miközben a magyar miniszterelnök első számú prioritásként kommunikálja a nagyvilág felé az adósság állomány minden áron való csökkentését. Hát, asszem Sziszifusz korrepetálás céljából visszaülhetne az iskolapadba, mert a hiábavaló erőfeszítés, a nevével fémjelzett „sziszifuszi munka” szókapcsolat bizonnyal új értelmezést nyert. No, mármost a különböző közgazdászok, politológusok és szakértők általánosságban úgy csűrik és csavarják a szót a televíziós beszélgetések alkalmával, hogy abból a dús képzeletű nép egyszerű gyermeke vajmi keveset ért meg. Egy a lényeg, mindig az a fél kerüljön ki győztesen a vitából (csatából), akinek alfelével az adott szakértő (megfelelő díjazás ellenében, természetesen) éppen szorosabb kapcsolatba került, és hát nagyon úgy tűnik, hogy a népnek ebből is kezd most már elege lenni. Ellentétben nagynevű szakértőinkkel, ez az egyszerű kis történet, az „Aranyműves JÓ HA FIGYELÜNK!

meséje” bemutatja nekünk a mai pénzvilág működésének két alapvető szabályát, mely nélkül egy pillanat alatt romba dőlne ez az egész hazugságra alapozott, kőszikla helyett homokra épített látszatvalóság. Most, amikor a görögök tömegével igyekeznek hozzájutni a gazdasági folyamatok közvetítő közegéül szolgáló jelek szerintük birtokukban lévő mennyiségéhez, azaz a saját pénzükhöz, tulajdonképpen ugyanerről, a kis rajzfilm által bemutatott két alapszabályról van szó. Ezek rendre a következők: 1. számú aranyszabály: Csak az aranyműves tudhatja, mennyi arany van ténylegesen a trezorban. 2. számú aranyszabály: Ne akarja mindenki egyszerre kivenni az aranyát a trezorból. Amíg ez a két „arany”szabály él, addig a rendszer tovább működik zavartalanul. Ugye milyen érdekes? Kicsit hajaz a dolog a szokásos 1. §. A ... mindig igaza van. 2. §. Ha mégsem, akkor automatikusan az 1. §. lép érvénybe. Valami ilyesmiről van szó itt is. Gondoljunk bele! Már az első pontnál érzékeljük, hogy itt valami nem kóser, vagy lehet, hogy nagyon is az, legalábbis az aranyműves számára, és hát itt ugye rögtön felmerül az emberben egy újabb kérdés is, nevezetesen, hogy kiből válhat aranyműves. Visszatérve a téma boncolgatására, a figyelmesebb szemlélő számára azonnal világossá válik, azért elengedhetetlen ennek a feltételnek a teljesülése, mert a rendszer eleve hazugságra épül, azaz a trezorban soha nincs annyi arany, vagy pénz, egyszóval fedezet, mint amennyit oda névlegesen, vagy hivatalosan, tehát dokumentálva elhelyeztek a betétesek. És máris megérkeztünk a ma használatos ún. banki tartalékráta rendszeréhez. Azt is mondhatnák, hogy okosba’ lepapírozták a dolgot. A lényeg, csak az aranyműves, illetve mai megfelelője a bankár legyen tisztában azzal, mennyi pénz van ténylegesen a birtokában az adott pénzintézetnek. Mi több, ha ezt a jogot más is szeretné vindikálni magának, kitör a skandalum! Micsoda felháborító és példátlan eset történt akkor, amikor annak idején az írek, lévén megszorultak kissé, fakultatív szabad-foglalkozás keretében, mintegy öntevékeny jelleggel, a spontaneitást magukévá téve egyszerűen nekiálltak eurót nyomni. Bankárkaszték ugyanis azt hitték, hogy a világ is azt hiszi, hogy a minden további nélkül történő önálló pénzkibocsátás és pénznyomás az olyan tevékenység, mely a privilégium kategóriájába tartozik, s mint ilyen, kizárólag az amerikai nemzeti bank szerepét betöltő magánkartellek tömörüléséből álló FED számára fenntartott egyszeri és megismételhetetlen kiváltság. De mivel akkora szarban volt a nagyságos és fényességes Európai Porta, ami a mostanihoz képest

laza akciózásnak tűnik csupán, az illetékes komisszár-asszony rábólintott, s ezzel az utólagos engedélyezéssel, hivatalossá tették a dolgot, mondjuk úgy, ezúttal is megoldották okosba’. És ezen a ponton érkezünk el a 2. §. gyönyörűségéhez. Átérezzük annak a szerves együvé tartozásnak a harmóniáját, mel�lyel akkor szembesülünk, amikor valamilyen véletlen vagy szerencsétlen egybeesés során bukjuk az 1. §-t, s ahogyan azt a dús képzeletű nép egyszerű gyermekei az efféle szituésünök kapcsán az interperszonális kommunikáció sajátos megnyilvánulásaként szokták volt mondani: „amikor bugyog, aminek bugyognia kell, nos akkor rendszerint bizony érdekes dolgok szoktak a felszínre kerülni”. Nincs ez másként ezúttal sem. És itt érkezünk meg a mostanság rivaldafénybe kerül görögökhöz, akik egyre kevesebb rokonszenvvel viseltetnek a németek, de legfőképpen az angyali Merkel kancellár-asszony iránt. Ha már megvan a baj, és nem csak az aranyműves tudja, mennyi van, vagy éppen mennyi nincs a trezorban, akkor vagyunk csak igazán gondban. Ha ezen információ birtokában mindenki egyszerre vonja meg tőlünk a bizalmát, azaz a betétesek egyszerre óhajtják érvényesíteni a jogukat, nevezetesen, hogy bármikor hozzájuthassanak a pénzükhöz. Nem tudom észrevettük-e, de kicsit olyan ez, mint a devizahitelesek esete. Becsapnak, hazudnak neked, semmilyen ráhatással nem vagy az eseményekre, egyetlen hibát követtél el, azt is kényszerűségből, nevezetesen, hogy kapcsolatba kerültél a pénzintézettel, és minden kockázatot a te nyakadba varrnak. Görnyedj csak alatta! Aláírtad a papírt, innentől kezdve te viseled a dolog összes kockázatát és következményét! Hallottál már valaha olyanról, hogy a bank helyett az ügyfelet tőkésítették fel? Én még soha sem. Pedig ő sokkal jobban rá van szorulva, hiszen a bankkal ellentétben számára nem engedélyezett pénzt előállítani a semmiből. Legyünk korrektek, a bankokkal szemben a takarékszövetkezetek is csak a betétesek által elhelyezett összeggel gazdálkodhatnak. Gyakorlatilag ez az egész rendszer a legalsó szinttől a piramis csúcsáig, ahol Mordor szeme mindent lát, hazugságra épült. Téged pedig egy teljesen életszerűtlen szemléletmódnak köszönhetően belekényszerítenek ebbe a rendszerbe, ráadásul úgy, hogy még a gondolatát is betiltják annak, mely szerint lehetne ez másként is. Ugyanis abban a pillanatban, amikor valaki hitelt vesz fel, függőségi helyzetbe kerül és kiszolgáltatottá válik a hitelező felé, hiszen kötelezettséget vállal, amely korlátozza őt a továbbiakban. Ez a korlátozás – legjobb példa rá az ingatlanhi55

tel – tartósan (sokszor évtizedekig) fennáll, tehát tartósan és negatívan hat ki az egyén, a család életvitelére is. Külön érdekessége a dolognak a nagy fokú és a józan észnek teljesen ellentmondó felelőtlenség, és az abba történő belekényszerítés! Mégsem áll meg senki, még csak egy röpke pillanatra sem, és mondja azt, hogy ácsi gyerekek, honnan a rossebből tudjam én, hogy mi lesz itt, mondjuk tíz év múlva! Ugyanúgy azt sem firtatja senki, hogyan lehet ilyen feltételeket szabni, amikor manapság gyakorlatilag hónapokra sem lehet előre tervezni, nemhogy évekre, mint például az autók, vagy évtizedekre, ahogyan az ingatlanok esetén. S ha ez nem lenne elég, s talán ez a legnagyobb probléma, ezt a rendszert teljesen normális színben tüntetik fel. Mondok egy példát és rögtön érthetővé válik a dolog. A legelső, már-már a pavlovi reflex automatizmusát megszégyenítő, a financiális bűvészkalapból előhúzott sablonos sztereotípia Széchenyi és „Hitel” című művének említése. A hitel az tulajdonképpen jó dolog. Sőt! Már-már szükségszerű, ha azt akarod, hogy a dolgok jól működjenek! Nélküle talán már létezni sem lehet, mondjuk úgy, az élet velejárója! A „neked itt és most feltétlenül muszáj elfogyasztanod azt is, amire az égadta világon semmi szükséged nincs, akkoris (no pláne akkor) ha nem fussa rá” című Carpe Diem (Élj a mának) ostoba mentalitása, csak afféle „zsák a foltját” passzentos kiegészítő a kabátot a gombhoz típusú létezéshez, ha úgy tetszik hab a tortán, jól összeillik Mammon világának életszerűtlenségével. És itt álljunk meg egy pillanatra, Istenben szeretett felebarátim! Véleményem szerint a hitel az egyik legrosszabb dolog, amit ember kitalált! Legalábbis a mai kamatos kamattal terhelt formájában! Pontosan a fent említett okok miatt. Ma annyira megdrágították a gazdasági folyamatok közvetítő közegéül szolgáló jelekhez, vagyis a pénzhez való hozzájutást, hogy hitelfelvétel során, akarva-akaratlanul, de könnyedén létbizonytalanságban találhatjuk magunkat. A fizetni nem tudó, vagy késedelmesen fizető – tévesen devizahitelesek, valójában deviza-alapú hitelesek – nagy száma mutatja, mennyire káros az a rendszer, melyre az egyes ember gyakorlatilag semmilyen ráhatással nincs, éppen ezért tervezhetetlen a hitel visszafizetése. A kedvezőtlen változásokból következő összes kockázatot viszont egyoldalúan ráterhelik a szerencsétlenre. Rövid idő alatt drasztikus változások következhetnek be az árfolyamok területén, s mivel az emberektől lassan már mindent elvettek, tartalékuk nem lévén, ha munkájukat – vagyis egyetlen stabil jövedelemforrásukat – is elvesztik, vége a dalnak. 56

Ezek a körülmények olyan többletköltséget jelentenek az adós számára, melynek kitermelése, már-már az élet fenntartását teszi lehetetlenné. Mármost ez az egész ott válik igazán érdekessé, ha visszamegyünk az alapokig és megnézzük a vonatkoztatási szintet. Ha ugyanis rossz alapon állunk, már pedig kétségkívül az egyik legrosszabb alapon, kőszikla helyett homokon ácsingózunk, vagyis a hazugság talaján, akkor azt találjuk, hogy muszáj feltennünk az idevágó legfontosabb kérdést. Ez pedig így hangzik: Miért nem tudod mindezt önállóan, másoktól való függőség és kiszolgáltatottság nélkül megtenni? Miért nem keresel annyit, hogy önállóan a saját pénzedből tudd megvenni azt amit szeretnél, vagy beruházni abba, amibe szeretnél? Pedig húsz egynéhány év elteltével végre a miniszterelnöknél is leesett a tantusz, muszáj lesz most már végre némi pénzt is hagyni az embereknél, mert lassan nem marad senki sem, aki felett uralkodhatnának. Nem tudom érzékeljük-e azt, hogy itt tulajdonképpen arra megy ki a játék, el kell hitetni az emberiséggel, hogy létezni, élni, életben maradni, csakis eladósodva lehet? Hitel nélkül elképzelhetetlen az élet! Ez azért igazán hátborzongató, mert az ember Istentől szabad akaratot kapott, vagyonától tudatosan megfosztva viszont híján van az önrendelkezésnek, s így tulajdonképpen financiális rabszolga válik belőle. Ez azt jelenti, hogy nem hozhat szabad akaratából döntéseket, mert az eladósodásból, az eladósításból kifolyólag kötelezettségek terhelik, s ezen elköteleződés okán, melynek meg kell felelnie, korlátozva van döntési szabadságában. Soha abba nem hagyható mókuskerékeffektus képződik meg, hiszen ahelyett, hogy másik rendszert választanánk, mondjuk olyant, amelyben nem kell hitelre megvenned egy autót, mert készpénzért is meg tudod vásárolni, mi továbbra is arra pazaroljuk a drága időt és energiát, hogy megjavítsuk a megjavíthatatlant. Miniszterelnököknél ez a fajta szellemiség és tevékenység általában a visszafizethetetlen államadósság minden áron való visszafizetésében csúcsosodik ki. Az analógia egyébként félelmetes, emlékeztet a televízióban látott különböző gyógyhatású izéket reklámozó hirdetésekre. Minden esetben a következményeket kezelő, vagy a tüneteket enyhítő szert, tablettát, kenőcsöt reklámozzák, soha nem az okot megszüntető viselkedést, táplálkozást életvitelt propagálják. Tisztára ugyanaz, mint a pénz esetében. Fúrjuk, faragjuk, csiszoljuk a dolgot, de attól még ugyanaz a rossz marad meg, legfeljebb új, más, kissé dizájnosabb csomagolásban. Muszáj ebben

a rossz rendszerben tartani bennünket, mert ebben van üzlet. Képzeljük el, hogy életmódot váltunk, más élelmiszereket veszünk magunkhoz, ezáltal egészségesebbé válunk, mindjárt nem lesz szükségünk a drága pénzen reklámozott pirulákra, már nem lehet eladni nekünk, így nincs benne üzlet. Ugyanez áll a bankokra is. Ha jól emlékszem Bogár prof. kesergett egy sort a jó múltkorában arról, hogy évente mintegy 400 millió forint megy el csak arra, hogy a magyar emberek számláit kereskedelmi bankok vezetik. Miért is? Miért nincs egyetlen nemzeti számlavezető intézet, miért dobunk oda csak úgy 400 milliót gyakorlatilag a semmiért nem is tudjuk tulajdonképpen kiknek? A dogmatikusság, a megkérdőjelezhetetlenség, az eleve elrendeltetettség az, ami az aranyműves két aranyszabálya mellett a rendszer lelke, s talán ez a legveszélyesebb is! Ugyan kérem, ez marhaság! Hitel nélkül elképzelhetetlen az élet! Miért is? Nem ismerjük, vagy megfeledkeztünk a régi magyar mondás bölcsességéről? Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér! Itt lenne az ideje végre, hogy a szirénhangok ellenére, legfőképpen azok ellenére, megtanuljunk újra beosztással élni, csak addig nyújtózkodjunk, amíg a takarónk ér! Persze tudom jól, nem azért vásárol az emberek többsége hitelre, mert dőzsöl, vagy hedonizál, bár darab idő óta a hivatalos kommunikáció ezt akarja elhitetni velünk, ez eladósodásunk fő oka, hanem azért, mert annyira elszegényítették a lakosságot, hogy csak eladósodva képes az életben maradásra. És ez az egyik legnagyobb bűn, amit a magyar társadalommal szemben elkövettek. A másik pedig az, hogy azt mondják, csak így lehet, máshogy nem! A harmadik legnagyobb bűn pedig az, hogy erre rá is tesznek még egy lapáttal, amikor azt szajkózzák, hogy ebbe bizony muszáj lesz belenyugodni, mert az adósságot pedig minden körülmények között vissza kell fizetni! Méghozzá (kamatos) kamatostul! Vitának helye nincs, punktum! Akkor is, ha beledöglünk! Mármint, hogy mi. Ők nem, az teljességgel ki van zárva! Az igazán felháborító az – és ezért tud fennmaradni még nagyon sokáig ez a rendszer –, hogy egyszerre van jelen a hétköznapi létezés iszonyatos megdrágítása, valamint az államokon keresztül a lakosság, az egyes ember manipulatív módszerekkel történő eladósítása, a vagyonától történő tudatos megfosztása. Ez a modern kori rabszolgaság.

Sűrűn találkozunk a bankkonszolidáció fogalmával, elegendő, ha emlékezetünkbe idézzük a Postabankot. Minket betéteseket, akik nélkül, akik pénze nélkül a bankok nem is létezhetnének, minket mikor konszolidálnak végre? Mikor JÓ HA FIGYELÜNK!

tőkésítenek fel bennünket annyira, hogy a biológiai lényünk életben tartásán kívül végre másra is jusson időnk? A válasz erre asszem sohanapján, kiskedden. Valamelyik tévéhíradóban láttam egy bejátszást. Egy görög boltos nekiszegezte a kérdést a kamerának, aszonta a

riporternek, nézzen már körül, így néz ki egy európai bolt, maga szerint ez Európa? Ilyen van Németországban? Hát nincs. Mint ún. teljes jogú európai uniós tagállam polgára hadd kérdezzem már meg, ugyanazért a munkáért én miért nem vihetek haza ugyanannyi

pénzt, mint egy német? Tudom, hogy az okosok erre most azonnal rávágják, hogy ugyan már, ne legyünk demagógok, meg populisták, de hát végső soron nem bennünket, embereket kellene szolgálnia ennek az egész hóbelevancnak? Dehogynem! Szóval akkor miért is nem hagynak nálam annyi pénzt, mint mondjuk egy németnél? Legutóbb 1,5 eurót fizettünk a gázolaj literéért a düsseldorfi üzemanyagtöltőállomáson. Tudom, hogy populista, tudom, hogy demagóg, de nem tudom megállni, hogy meg ne kérdezzem: mennyit keres egy német és mennyit egy magyar? Elég volt! nincs több jótétemény az aranyművesnek. Emlékszünk még a megszokott „jótett helyébe jót várj” népmesei szófordulatra? Nos, úgy tűnik, a filmbeli néhai trezorőr aranyműves modern kori utódai, a két egymásra talált gyökértelen kaszt – a lélektelen internacionalista és a világpolgár kozmopolita hathatós közreműködésével – kifordította sarkaiból a világot és ostoba módon megfeledkezett arról mit jelent jót tenni valakivel. Meg is kapják ezért, ami jár. A görögök már el is kezdték kimérni a porciót. Figyelmeztető jel ez mindannyiunk számára. Hagyjátok veszni az aranyművest! A történelem süllyesztőjébe vele! Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár

HASRAÜTÉS-SZERŰEN DIRIGÁLNAK BRÜSSZELBŐL

Felháborodott az Európai Unió újabb üzenetén Surján László. Az Európai Parlament alelnöke a Lánchíd Rádió reggeli hírműsorában úgy nyilatkozott: megdöbbentő, hogy a szakvélemények, észérvek ellenére sem hiszi el Brüsszel hazánknak, hogy 3 százalék alatt tudja tartani a költségvetési hiányt. Surján László, az Európai Parlament néppárti alelnöke a Lánchíd Rádióban azt mondta: minden szakember egyetértett abban, hogy Magyarország tervezett költségvetése a jövő évben sem haladja meg a háromszázalékos hiányt. Hozzátette: ezt az álláspontot még az „ellenérdekelt” hazai szakemberek és véleményformálók is elfogadták.

Surján: Hasraütés-szerűen közlik a számokat „Brüsszelben aztán XY a hasára üt, és közli: ez nem 2,8, hanem 3,8 százalék – mutatott rá a politikus. Szerinte ez azért van, hogy ne kelljen Magyarországot kiengedni abból a bizonyos túlzott költségvetési eljárásból. „Én ezt felháborítónak és tisztességtelennek tartom, ugyanis szakmailag mindezeket nem lehet alátámasztani” – fogalmazott a Lánchíd Rádióban a néppárti alelnök. Surján úgy látja, néhány tétel ugyan kétségbe vonható, hogy „ennyi lesz, vagy annyi lesz a bevétel”, de nincs a világon olyan költségvetés, ahol a jóslásnak számító terveket valaki ne vonhatná kétségbe. „Mindenhez lehet kérdőjeleket odatenni, csak nem mindenhol van rá alapos ok, és nem mindenhol tisztességes” – tette hozzá. Orbán: Az unió mondja végre meg, hogy mennyi hiányzik Ismeretes, a túlzottdeficit-eljárással kapcsolatban Orbán Viktor Brüsszelben azt mondta , hogy már nincs sok hátra addig, hogy az Európai Bizottság megszüntesse azokat hazánk ellen. A miniszterelnök szerint a kormány 2013-ra mindenképpen előteremti a hiányzó összeget, ha az Európai Unió pontosan meghatározza annak nagy-

JÓ HA FIGYELÜNK!

ságát. A túlzottdeficit-eljárás nyolc éve tart hazánk ellen, de Orbán szerint Magyarország nem kér kedvezményt, hanem teljesíti a feltételeket. Ehhez csak azt kellene tudni végre, hogy mi a feltétel. A miniszterelnök Brüsszelben úgy fogalmazott: azt kérik az Európai Uniótól, hogy mondja meg, hogy még mennyi hiányzik. Orbán szerint annak, hogy az ország kikerüljön a túlzottdeficit-eljárás alól, ugyanaz a feltétele, mint az IMF-tárgyalásoknak. Matolcsy: Le kell kerüljön az ország a „szégyenpadról” „A kormánynak elszánt törekvése, hogy Magyarország lekerüljön az EU túlzottdeficit-eljárása jelentette „szégyenpadról” és elkerülje több mint ezermilliárd forintnyi kohéziós támogatás megvonását – ezt már Matolcsy György mondta azzal kapcsolatban, hogy a kormány hét újabb lépésről döntött, amelyek összesen 367 milliárd forint értékű kiigazítást jelentenek a jövő évi költségvetésben. Pénzügyi helyett gyakorlatilag nyílt politikai harc bontakozott ki az Európai Bizottság baloldali többsége és a magyar kormány között – tudta meg az MNO. A magyar kormány ugyan vállalt további kiigazításokat, de változatlanul nem hajlandó a bérekhez és a nyugdíjakhoz nyúlni. A baloldali érdekkörök az utóbbi eszközzel akarják politikailag térdre kényszeríteni az Orbán-kormányt, míg ezzel szemben a kabinet nemhogy a bérekhez nem nyúl, hanem a megmaradt bankadóból finanszírozhatja a pedagógus-béremelést. Fricz Tamás szerint, ha nem akarjuk, hogy egy szűk érdekkör mondja meg számunkra, hogy hogyan éljünk, akkor cselekedni kell, ezért van jelentősége a békemenetnek, amely januárban megmentette az Orbán-kormányt. A politológus a Hír TV Péntek8 című műsorában azt mondta: a magyar kormány legnagyobb bűne az unió és a globális körök előtt az, hogy határozottan képviseli a nemzeti szuverenitás értékeit.

57

ELSZEGÉNYEDIK A MAGYAR – drámain romlott a helyzet –

Tavaly a magyarok közel háromnegyede nem tudott egy 50 ezer forintos, váratlanul felmerülő kiadást fedezni, és kétharmaduk anyagi okok miatt nem engedhetett meg magának egy egyhetes üdülést egész évben. Az életszínvonalat mérő számok ráadásul azt mutatják, 2010 óta romlott a helyzet Magyarországon. A lecsúszás a 17 éven alattiakat átlagon felül érinti – idézi a Népszabadság cikke a KSH Statisztikai tükör kiadványát. Az úgynevezett anyagi deprivációt (megfosztottságot) az egész unióban azonos mutatók alapján mérik. Összesen kilenc tétel van: a hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos hátralék, a telefon, a színes televízió, a mosógép, az autó, a kétnaponta fogyasztott húsétel, a fűtés és a már említett váratlan kiadás fedezetének és az évi egyhetes üdülés hiánya. Ha ezek közül legalább hármat pénzügyi okok miatt nélkülöz valaki, akkor tekintik anyagilag depriváltnak. (Természetesen a felmérésben minőségi különbséget nem tudnak tenni, vagyis azt, hogy milyen autóval, tévével rendelkezik valaki, vagy hová megy nyaralni, azt nem tudják vizsgálni.) Rosszabbul élünk, mint két éve A tavaly tavasszal készült vizsgálat szerint a magyarok 42,2 százaléka nélkülöz legalább három, itt említett tételt. Ez 2,3 százalékponttal magasabb, mint a 2010-es eredmény. Ez a mutató jól tükrözi az életszínvonalat, hiszen világosan kiderül belőle, mit engedhetnek meg maguknak az emberek – mondta a lapnak Salamin Pálné, az összeállítás egyik készítője. Vizsgálták a súlyos anyagi deprivációt is, amikor a kilencből legalább négy tétel hiányzik. Ez a lakosság 23,1 százalékáról mondható el, 2010-ben még csak 20,6 százalékuk élt így. Az unió tagállamai közül csak Bulgáriában, Romániában és Lettországban lett rosszabb ez a mutató. Ami az egyes tételeket illeti, a magyarok túlnyomó többségének van színes tévéje, mosógépe és telefonja. A tévét például csak fél

58

százalék, a telefont pedig 1,7 százalék nélkülözte anyagi okok miatt. Ennél jóval többen vannak azok, akiknek nincs autójuk, nem tudják megfelelően fűteni a lakásukat, fizetési hátralékokkal küzdenek, vagy nem jutnak minden második nap húsételhez. Valamilyen hátralékkal a lakosság közel negyede küzdött tavaly, és harmaduk nem evett húst kétnaponta a pénzhiány miatt. Az elemzés felhívja a figyelmet, hogy a színes tévé és a mosógép kivételével az összes tétel romlást mutat, vagyis többen voltak kénytelenek nélkülözni tavaly, mint 2010-ben. Az autót nélkülözők aránya például 3,2 százalékponttal, a gyakori húsfogyasztást hiányolóké pedig 1,4 százalékponttal emelkedett. A lakosság csaknem fele szenved a pénztelenségtől Összesen 4 millió 160 ezer embert érintett az anyagi megfosztottság, a megfelelő mennyiségű húsételt 2 millió 860 ezren, a megfelelő fűtést pedig 1 millió 154 ezren voltak kénytelenek nélkülözni. Salamin Pálné kiemelte: mindenkinek mások a preferenciái, van, aki a nyaralásról, van, aki az autóról mond le könnyebben. Az azonban biztos, hogy egy év alatt a magyarok többségének romlott a helyzete. Az is kiderül az elemzésből, hogy a szegénységi arány, illetve az elszegényedés kockázata a kor előrehaladtával csökken. Egy másik mutatóból kiderült ugyanis, hogy Magyarországon a 17 évesnél fiatalabbak a legveszélyeztetettebbek. 2010-ben még csak 20,3 százalékuk, tavaly már 23 százalékuk volt szegény. Átlag feletti szegénységi kockázattal még a fiatal felnőtteknek, a 18-24 éves korosztálynak kell szembesülnie. Tavaly több mint 400 ezer gyerek, 880 ezer 18-64 éves felnőtt és közel 70 ezer 65 évesnél idősebb ember élt a szegénységi küszöb (havi nettó 62 ezer forint) alatt. Forrás: barikad.hu

JÓ HA FIGYELÜNK!

SZÖRNYŰ JÖVŐ: AZ IDŐ URAI – avagy Új szintre lépett a modernkori rabszolgatartás –

E rövid kis szösszenetet nem szeretném közhelyek puffogtatásával kezdeni, de kétségkívül van abban valami, hogy bizonyos életkor felett a paranoia nem kóros elmeállapotnak számít, hanem a túlélés, az életbenmaradás elengedhetetlen feltételévé válik. Valami hasonló érzés fogott el, amikor az Index internetes oldalán „A Microsoft bemutatta az Office 15-öt” címmel a redmondi szoftveróriás legújabb termékének bemutatójáról olvastam. Két bekezdés különösen megragadta a figyelmemet és azonmód el is gondolkodtatott, mégpedig nagyon. „Nagy újítás, hogy az új Office erősen támaszkodik a felhőszolgáltatásokra, például a dokumentumok mentését rögtön felajánlja a Microsoft online tárhelyére, a SkyDrive-ra. Komolyan támogatja a közös munkát is, hála a Microsoft által nemrég 1,2 milliárdért felvásárolt Yammer technológiájának. Az ígéretek szerint a szinkronizálás a különféle készülékek között azonnali, ahogy abbahagyjuk a munkát pécén, folytathatjuk tableten ugyanabból a pillanatnyi állapotból. A közösségi munka és megosztás akár külső oldalakon át is működhet, egy gombnyomással tudjuk például egy Excel-táblázatunkat megosztani facebookos ismerőseinkkel, vagy egy Word dokumentumot a Linkedin-profilunkra menteni, esetleg egyből a Twitter-csatornánkra posztolni. Nagyot fejlődött az online tartalmak beágyazása is, lehet például YouTubevideókat tenni a Word-dokumentumokba, vagy a Flickr-albumunkból betenni képeket. A pletykák szerint a szintén milliárdokért felvásárolt Skype-ot is integrálni fogják valamilyen szinten a rendszerbe, a többszemélyes, közös dokumentumszerkesztés folyamatainak megkönnyítésére.” Minden a mobillal kezdődött Tudjuk fejből az ismerőseink telefonszámát? Többségünk valószínűleg „nem”-mel válaszolna erre a kérdésre, mióta létezik a mobiltelefon. Minek jegyezzem meg? Benne van a telefonomban, jön a könnyed, kényelmes, hogy ne mondjam, eltunyult válasz. Többségünk arra sem veszi a fáradságot, hogy lementse, vagy kiírja a listát, arra az esetre, ha a készülékkel történne valami. Ugyan mi történhetne? Mondjuk elveszik a készülék, vagy ne adj’ isten, ellopják. Egyáltalán, miért is kell nekünk folyamatosan elérhetőnek lennünk? Elgondolkoztunk már ezen? Vajon, ki találta ki ezt a hülyesget? Vagy megint arról van szó, hogy fordítva ültettek bennünket a lóra? Nem az üzlet, a gazdaság, a soha senki által be nem azonosított piac van érettünk, a Jó Isten JÓ HA FIGYELÜNK!

képére és hasonlatosságára teremtett emberért, hanem fordítva, modernkori adósrabszolgaként egy életen át gürizhetünk mammonnak, anélkül, hogy ebből bármit is észre vennénk? Hát bizony nagyon úgy tűnik, hogy ez utóbbi, a „B” változat történik meg velünk nap mint nap. A jelek szerint két olyan terület van az emberiség történetében, ahol kétségkívül töretlen a fejlődés. Az egyik ilyen, az egymás kiirtására szolgáló eszközök és azok hatékonyságának fejlesztése, a másik pedig a profitmaximalizálás érdekében elkövetett társadalmi rabszolgatartás módszertanának egyre kifinomultabb és körmönfontabb csiszolgatása. Hova ez a nagy rohanás? Ha jól emlékszem, az indiánoknak van valami történetük arra nézvést, hogy amikor összetalálkoztak a fehér emberrel és megkérdezték, mi végre ez a nagy rohanás, olyasféle választ kaptak, hogy így gyorsabban és könnyebben elvégezhető ugyanaz a munka mint régen, és így több idejük jut majd pihenésre, szórakozásra. Ebből persze semmi nem lett, azóta is még többet, még keményebben, és ahogyan azt újabban politikusainktól is hallhatjuk, még kevesebbért kell dolgoznunk. Pedig talán nem ártana néha odafigyelni azokra, akiknek még kéznél van a józan eszük: „Sok őrültség van a fehér ember világában. Szerintünk a fehéreknek több időt kéne szentelniük arra, hogy bensőséges viszonyba kerüljenek a földdel, az erdőkkel és mindennel, ami növekszik, ahelyett, hogy összevissza száguldozzanak, mint egy megvadult bölénycsorda. Ha a fehér ember csak néhány tanácsunkat megfogadná, meglelné azt az elégedettséget, melyet most nem ismer, s a pénz és a szórakozás utáni görcsös hajszában hiába is keres. Mi indiánok még mindig meg tudnánk tanítani az embereket arra, hogy miként éljenek összhangban a természettel. (Tatanga Mani, indián)” Asszem ehhez nincs mit hozzáfűzni, pedig ezeket a szavakat nem tegnap vagy tegnap előtt mondta el Mani. Mondjuk a neve is beszédes, ha értik, mire gondolok. Miért is vinném haza a munkám? Miért is akarják, hogy hazavigyem a munkámat? Olvasom a Microsoft új irodai programcsomagjáról szóló hírt, melyben egyúttal arról is tájékoztatnak, hogy „Mivel az irodai program a Microsoft legnagyobb forgalmat lebonyolító terméke (2011-ben 22

milliárd dollár felett volt a különféle verziókból befolyt bevétel), létfontosságú a cég számára, hogy az idei változat olyan legyen, amire szívesen frissítenek a cégek és magánfelhasználók.”, és rá kell döbbenjek arra, mennyire nem mi irányítjuk az életünket, mennyire nem mi vagyunk saját magunk, de még csak az időnk urai sem! Némely esetben már túl vagyunk az ún. beetetési korszakon, az eltunyult emberiség kapva kap az olyan lehetőségeken, ahol még jobban eltunyulhat. A közösségi oldalakon önként és dalolva osztjuk meg sokszor legféltettebb titkainkat is másokkal, sokszor olyanokkal, akikről azt sem tudjuk, kicsodák. Most, a legújabb csilli-villi, természetesen kizárólag a mi érdekeinket szolgáló szoftvermonstrum esetében pedig már meg is oszthatjuk Excel-ráblázatainkat ismerőseinkkel a különféle közösségi oldalakon. És itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, amikor a józan paraszti ésszel megáldott (vagy megvert? – a mai korban, ki tudja?) ún. kisember, mint amilyen én is vagyok, felteszi azt a kérdést, amit rajta kívül amúgy a lőtéri kutya sem tesz fel: Ugyan, miért is tennénk ilyet? Belegondoltunk már abba, vajon men�nyire életszerű, hogy közösségi oldalakon megosztjuk ismerőseinkkel Excel-táblázatainkat? A kedves olvasó – amióta tagja valamelyik közösségi oldalnak – vissza tud emlékezni olyan esetre, amikor megosztotta ismerőseivel Excel-táblázatait? De buta vagyok! Hát persze, hogy nem, hiszen eddig nem is volt erre lehetősége! Sebaj, majd eztán! Arról se feledkezzünk meg, hogy táblagépünkre is magunkkal vihetjük azt, amin éppen dolgozunk! Ha az történetesen a közösségi oldalon ismerősünk Gipsz Jakabtól származó Excel-táblázat, vagy a kimutatás, amin éppen a munkahelyünkön dolgozunk, hát akkor azt is! Micsoda remek dolog ez, nem igaz? Nem igaz! Gondolkodjunk már egy kicsit! Miért is vinném haza a munkámat? Miért is akarják, hogy hazavigyem a munkámat? Miért is legyek mindenhol elérhető? Miért is ne tudjak elvonulni a világ elől, akárcsak egy perc erejéig is? Vegyük észre végre, hogy megszüntették a magánszféránkat, ellopták az időnket! Az indokok persze nagyon tetszetősek! De érdekes módon itt is deja vu érzése támad az embernek. Valahogy az uniós csatlakozás kampánya ugrik be újfent, amikor 59

a féloldalas érvelés ömlik ezerrel az összes kommunikációs csatornán. Az esetlegesen felmerülő hátrányokról egy árva szó nem sok, annyi sem esik. A Microsoft új szoftvercsomagja – akárcsak az Adobe-é – azonnal felajánlja a felhőbe mentést is a felhasználó számára! Egyelőre mint választható opciót, de ki tudja, mit hoz a holnap? Még az sincs kizárva, hogy a kettővel, hárommal későbbi verzióban a program már nem engedi majd, hogy a saját gépünkre mentsük az adatainkat. Figyelünk, ugye? Már nem a saját gépeden tárolod az adataidat, már semmiféle ráhatásod nincs arra, hogy rajtad kívül még ki látja, ki láthatja az adataidat, amin éppen dolgozol! Nem véletlenül sarkítom a dolgokat. Gondoljunk úgy erre az opcionális szemszögre, mint az egyoldalú tájékoztatás némi nemű egészséges kompenzációjára. Ez a hivatalos (tömeg)kommunikáció esetében az utóbbi időben rendre elmaradt. Akár az Európai Uniós csatlakozást vesszük górcső alá, akár a bőr alá beültethető RFID rádiós csipet, akár a felhőben való adattárolás esetét. Jut eszembe! Mi történik akkor, ha egy fogyasztói társadalomban lekapcsolják az összes téged azonosító adatodat, pénzedet, egyáltalán mindenedet tartalmazó csipet? Mi van akkor, ha egy információra épülő társadalomban kikapcsolják nálad az áramot, vagy a hálózatot? Megmondom: HALÁLRA ÍTÉLNEK! Hoppá! Ugrottak a felhőben tárolt adataid! De ami legalább ekkora gondot okoz, hogy... Hova tűntetik el az időnket? Vedd meg a legújabb szoftvert a legújabb kütyüvel, amivel szinkronizálni tudod a munkahelyed asztali gépéről a felhőben tárolt adataidat az otthoni táblagépedre, hogy a végén hasonlatossá válhass Bandihoz, Orwell Állatfarmjának igáslovához. Ő kizárólag két jelmondatot zsolozmázott mantraszerűen. Az egyik így hangzott: „Napólajos elvtársnak mindig igaza van” A másik pedig: „Ezután még keményebben fogok dolgozni!” Mi ez, ha nem modernkori rabszolgaság? Egyébként, miért is kellene neked még ennél is többet dolgoznod ennél is kevesebb pénzért? Azért, hogy a sárgolyó túlfelén hesszelő ámerikai meg a jó ég tudja miféle nyugdíjalapokba becsődített ottani adőfizető barmoknak megképződjön a beígért profitjuk? Azért, hogy az emberi társadalmon rákos daganatként burjánzó és élősködő, kamatos kamaton alapuló működésével valóban a valódi rákos sejtet mímelő, s éppen a messzi Ámerikában újabb csaláson rajta kapott bankrendszer zavartalanul kapaszkodhasson tovább felfelé a világ 60

kizsebelésének exponenciális lázgörbéjén? Ahogy a régi reklámban Forgó Morgó kérdezné: „Kinek van erre energiája?” A beetetés kora a végéhez ért, most a következmények kora következik! A következményekről pedig köztudott, hogy nem

lehet megélni őket büntetlenül. Jó Ha Figyelünk! Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár

JÓ HA FIGYELÜNK!

IKONOSZTISZTÁZÁS

– avagy Aczélkeménység: a 210 méteres melluszás olimpiai döntője – Értetlenül állsz a jelenség előtt. Legalábbis a naívabbja. Mi többiek persze nagyon jól tudjuk, honnan fúj a szél! Itt érted meg, ezen a ponton jutsz el oda, hogyan függ össze minden mindennel. Most érted meg csak igazán, miért nem volt, miért nincs, és soha a büdös életben miért nem lesz a kishalak helyett a valódi felelősöket és bűnösöket rács mögé juttató igazi, következményekkel járó elszámoltatás. Most szembesülsz annak a kegyetlen realitásnak a csontig hatoló rideg fájdalmával, miért nem éred meg sem te, de még az unokáid unokái sem azt a napot, amikor az ország nagy nyilvánossága elé tárják, hány kettős- és/vagy többes állampolgár foglal helyet a parlamenti patkóban, illetve az utóbbi időkben magát önálló hatalmi ággá kinövő médiában. A gravitáció örökérvényű törvényének engedelmeskedve hangos csörömpölések közepette égtelen nagy ricsajt csapva ebben a szent pillanatban ér földet az a bizonyos sokat emlegetett képzeletbeli tantusz, mely abbéli morfondírozásodból riaszt fel, vajon hányan mormolják el esztendőről esztendőre a kol nidre imát, mellyel játszi kön�nyedséggel tesznek semmissé különféle tárgyú esküket és fogadalmakat. Aczél műsorvezetőként, 1986-ban (Fotó: MTI). A Nap-kelte egykori oszlopos S vajon – ismét tegyük tagja nyíltan elismerte, hogy külföldi tudósítóként írt jelentéseket a kommunista fel magunknak a kérdést – ezek közül hányan találtitkosszolgálatnak. hatók a média jól fizetett véleményformáló műhelyeiben, s hányan a törvényhozás házának üléstermében? Ők mindenütt ott vannak. Ők, a magukfajták. Akik ugyan magyarul beszélnek, sokuk földrajzi értelemben tán még itt is született, de szívükben egész biztosan nem magyarok. Lelkükben pedig, ha egyáltalán van nekik olyan, csak gonoszság lakozik. Gonosz emberek ők. Gonoszak, mert tudatosan ártanak. Ezért a hazáért, országért, nemzetért, de mégcsak népért sem tesznek keresztbe egy szalmaszálat sem, inkább professzionális kerékkötőkként állandóan keresztbe JÓ HA FIGYELÜNK!

tesznek, minden igyekezetükkel azon fáradozva, hogyan hátráltassanak bennünket. Amikor pedig mindennek ellenére valamelyik honfitársunk – ha csak egy röpke, az örökkévalóságig tartó pillanat erejéig, de a Jó Isten segedelmével – példaképként állhat a világ színe elé, azonnal becsmérelni, ócsárolni kezdik, igyekezvén kisebbíteni teljesítményét, érdemeit. Mindezt csak azért, mert az ikon ikonként viselkedett, és győztesként, ráadásul világcsúccsal! – az összes magyart – még ha csak képletesen is, de – becipelte a hátán a célba. Stílusosan azt is mondhatnánk: célba értünk! Célba értünk, hiszen Gyurta Dani azt tette, amit minden igaz, jó magyar embernek tennie kell(ene), hiszen ez a Jó Istentől való küldetésünk, rendeltetésünk, hogy felemeljük hozzá a többi embert, a többi népeket. Azért jutott nekünk magyaroknak ez a feladat, mert nehéz és embert próbáló, s a történelem viharos időire vis�szatekintve nagyon úgy tűnik, hogy ennek a feladatnak a végrehajtására rajtunk kívül más náció nem képes. Illetve azokat, akik még erre alkalmasnak mutatkoztak, rövid úton kiírtották. Mára csak mi maradtunk. Na vajon melyik nemzetet alázták meg jól hallhatóan rossz himnusz bejátszásával? Hát persze, hogy bennünket! Ki mást?! ÉszakKoreának a zászlaját cserélték el, no dehát kőkemény diktatúra lévén ott igencsak nagy a baj, mi viszont – ún. teljes jogú európai uniós tagállam lévén –, valószínűleg egy másik fokozatot értünk el, még nem jutottunk el erre a szintre, vígasztalódjunk azzal, hogy nekünk csak a himnuszunkat rontották el. És akkor jönnek ilyen sehonnai bitang emberek, mint az egykori napkeltés Aczél Endre, vagy ahogyan kitűnő írásában Balogh Gábor fogalmaz „Gyurcsány virtuális cipőpucolója, Gréczy Zsolt” és az élő fába is belekötnek. Bochkorék agyament rádiós ámokfutásáról már nem is beszélve. A mérvadó urbánus körökben manapság oly gyakorta és oly kényelmesen mellőzött józan paraszti észre hagyatkozva, mi más jutna, juthatna eszébe ilyenkor a nép egyszerű gyermekének, s ily forma vónék magam is, mint az idegenszívűség, a szolgalelkület? No, hát ilyen az, amikor kézzelfogható valósággá válik. Azon gondolkodtam, vajon létezik még olyan ország a földkerekségen, ahol a csontig hatoló seggnyalást, a meghunyászkodást, a behódolást és az elvtelen kiszolgálást legalább ilyen tökélyre fejlesztették, mint nálunk? S mindez Európa közepén! Valóban nem kis teljesítmény. 61

Gyurta Dani esete még valamire rávilgít, még pedig arra, hogy az ún. politikailag korrekt beszéd ideje végképp lejárt! Politikailag korrekt közlési formával ugyanis nem magyarázható az eset, mindenhonnan kilóg a lóláb! Ha csak bronzérem a futam vége, a szokásos kissé telhetetlen várakozásnak megfelelően lehetne elégedetlenkedni, hogy mindenki aranyat várt. Csakhogy Dani barátunk prezentálta az aranyat, ráadásul azért sem lehet „elővenni” a srácot hogy amolyan „sima ” olimpiai győzelmet aratott, hiszen a pontot az i-re a világcsúc�csal tette fel. Tehát minden kritériumnak eleget tett, politikailag korrekt megfogalmazásban egyszerűen nem lehet fogást találni a srácon. Sebaj! Akkor majd találunk inkorrekten! És találtak is! Aczél Endre „Az én olimpiám” című írásából idézünk: „Nem akarok ünneprontó lenni, de mint uszodai veterán, azt mondom: ha 210 méteres a verseny, az angol csap be elsőnek.” Tudod mit Bandi bácsi? Ne legyél az! Ne legyél ünneprontó! Ja! És van itt még valami! 1 aprócska, ámbátor nem elhanyagolható körülmény! NEM AZ! Mármint hogy a verseny, nem 210, csak 200 méteres! És talán ez is meglepő lesz, de erről valamennyi, a döntőbe jutott versenyzőnek tudomása volt! Ennek fényében azt kell mondjam neked, hogy a lőtéri kutyát nem érdekli, ki ért volna be elsőként a 210 méter leúszása után! De mondok mást! Szintén ugyanebbe a kategóriába tartozik, hogy ki ért volna be elsőként a 201. méter leúszása után! Tehát még egyszer, csak úgy emlékeztető gyanánt mondjuk ki, lassan írom, hogy Aczél Bandi bácsi is megértse: A MELLÚSZÁS DÖNTŐ TÁVJA 200 MÉTER! Ahogyan azt mifelénk a nép egyszerű gyermekei közt mondani szokás: „NA ERRE VARRJÁ GOMBOT, ÖCSÉM!” Dani mindannyiunk helyett úszott! Az összes magyart, mind a tizenötmilliót, éljen bárhol is, a hátán vitte be a célba! Az édesanyjára gondolt. De ami még ennél is nagyobb baj, szinte megbocsáthatatlan bűn, hogy mindezt fennhangon ki is mondta! Én meg bele se merek gondolni, mi lett volna, ha még a Jó Isten is szóba kerül, mert akkor egészen biztos vagyok abban, mire olimpikonunk gépe landol a Liszt Ferenc repülőtéren, az Aczél-Gréczy duó tiszteletbeli kisgazdát csinál belőle az Isten, Haza Család szentháromság jegyében. De Gyurta Dani esete, pontosabban a győzelem után elégedetlenkedők nemcsak a politikailag korrekt beszéd, hanem egyúttal az ún. összeesküvés-elméletek korának végét is jelzik. Olyan eset, hogy valaki nem tud (vagy még inkább nem is akar) feltétel nélkül örülni annak, hogy egy honfitársa (vajon tényleg a honfitársa?) olimpiai bajnokságot nyer az országának (vajon tényleg az országuk?), csak és kizárólag úgy képzelhető el, hogy az idegen érdekeket szolgáló hálózat kétségkívül létezik. 62

Olyan személyekkel, akik a törvényhozás és a véleményformálás különböző szintjein kulcspozíciókat foglalnak el. Aki mindezek után vitatja ennek a hálózatnak a létezését, az vagy tudatlan, buta, ostoba, vagy egész egyszerűen szimplán hülye. Van még egy változat, amikor haszonélvezője ezen hálózat működésének. Több variáció most hirtelen nem jut az eszembe. Amíg ez a hálózat gyakorolja a törvényes és az informális hatalmat, addig minden úgy történik, ahogyan ez a hálózatot irányítók érdekeit szolgálja. Az emberi érzelmek száműzése – ahogyan Bochkorék rádiós ámokfutása is jól mutatja – óriási pusztítást okoz az emberek lelkében. Ez pénzben nem kifejezhető és helyrehozhatatlan! A liberalizmusnak csúfolt „mindenkinek mindent szabad ” jegyében született szabadosság elsivatagosítja az emberi lelkeket. Ez a gyakorló károkozás maga! „Én azért nem hatódtam meg, mert annyira meghatódott a műsorvezetőnő, hogy már zavart... Ez iszonyat volt!... Ott lettem volna, izé, mikrofonnak megnyomom a köhögő gombját, két pofon, és elengedem, na, most beszélhet...” – mondja a sztárriporter a szakkommentátorról, aki mellesleg úgy egyébként hatszoros világbajnok. Ja! meg a sztárriporterrel ellentétben, úgy tűnik emberből van! Hogy Bochkor is abból van-e, azt nem tudom, ennek eldöntését rábízom a kedves Olvasóra. Ki tudja? Lehet, hogy Bochkor is különleges anyagból van gyúrva? Ne gondókozzá! Ne lelkeseggyé! Istenért (a Jóért meg aztán különösen ne!), Hazáért, Nemzetért meg aztán végképp semmiképpen se! Egyáltalán, semmilyen érzelmeid ne legyenek! És ne is mutasd ki őket! Húzd meg magad! Kicsit se merj álmodni, most láthatod Viktor apánknál, hova vezet a meggondolatlan álmodozás, főleg nagyban! Ne keresd magadnak a bajt, majd keres az téged, és biztos lehetsz benne, hogy meg is fog találni, erről mi gondoskodunk. Dógozzá! Örülj, hogy egyáltalán van még munkád! Pofa alapállásban, és akkó’ nem lesz baj! No, hát valahogy így festenek mammon világában az egyszeri bérrabszolga kilátásai az életre. Ennek a sivár rendszernek a kérlelhetetlen monotonitását robbantja szét új perspektívákat adva a példaértékű ikonikus létezés csúcspontjaként jelen esetben az olimpiai győzelem, az olimpIKON. Félreérthetetlenül és mindenki számára világosan maga a bajnok közli velünk, hogy én is egy vagyok közületek, mindannyian ott voltatok velem a medencében, most nekem jutott a megtiszteltetés, hogy helytállhatok helyettetek, de értetek, és én helyt is álltam a legjobb tudásom és képességeim szerint, s lám, meg is lett az eredménye. Erre mindannyian képesek vagyunk, mindenki a saját területén, a saját munkájában, erre kell törekednünk. Nem vagyunk egyedül, segítsük

egymást. Mindannyian képesek vagyunk rá! Gyurta Dani olimpiai győzelme, de még inkább a győzelmet követő elégedetlenkedők mutatják meg számunkra a legjobban, hogy mindannyiunknak tisztába kell jönnünk magunkkal, magyarságunkkal. Álmos nagykirályunk szavait igazolja vissza az idő: „Minden magyarnak sorsával kell bizonyítania, hogy méltó a választottságra. Ez a mi keresztünk. És most már a tiéd is!” Bizony, nemcsak a médiamocsok szennyáradatában kutakodva jut fontos szerephez a válogatás, a választás képessége. Eljött az idő most már arra is, hogy kiválasszuk azokat, akikre nem vagyunk többet kíváncsiak, akiket nem akarunk többet hallani, akiknek elegünk volt a károkozásából. Weöres Sándortól idézünk: „Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben” Ezek az emberek, akik ahelyett, hogy gyarapítanák az örömöt, inkább egyfajta energiavámpírként a lelkünket akarják megcsapolni káros gondolataikkal, vajon merre tartanak a világokat összekötő isteni létrán? Gyurta Dani, s vele együtt még nagyon sok igaz, jó magyar ember felfelé kapaszkodik, ehhez kétség nem férhet. Addig, amíg csak magukban tartanak az iszonytató mélységek felé, nincs gond. Az igazi baj ott kezdődik, amikor magukkal akarják rántani a felfelé kapaszkodó többieket is. Nagyon sokan vannak, kulcsfontosságú pozíciókat foglalnak el az élet számos területén. Éppen ezért rendkívül elbizakodottá váltak, azt hiszik, mindent megtehetnek. Pontosan ez okozza majd a vesztüket is. Még a győzelem előtt láttam egy aranyos kis geget a közösségi oldalon. Egy kenyér fényképe, alatta a szöveg: AZ OLIMPIA KENYERE: GYÚRTA DANI No, hát ezért nem fognak legyőzni bennünket! Ez az, amit ők soha nem fognak megérteni! Egy lelketlen világ, kereszténygyűlölő Európájának istentelen köztársaságában csak szívvel-lélekkel, és példamutató igaz, jó magyar emberekkel, mint amilyen Gyúrta Dani és a többi sportolónk is, maradhatunk életben. Mert Álmos nagykirályunk bölcs szavai talán ma aktuálisabbak, mint eddig bármikor: „A derekasságot nem a nép nagy száma, hanem a lélek bátorsága szabja meg!” Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár JÓ HA FIGYELÜNK!

JÓ HA FIGYELÜNK!

63

ÜGYFÉLBARÁTSÁG(TALANSÁG) – avagy Lízingbiznisz: Tisztelet csak pénzért –

A helyzet az, hogy küzdök az elemekkel. A bank szeretné vinni a kisautót, én meg nem szeretném. Tavaly október óta azzal a sajnálatos helyzettel kell szembenéznem, hogy a kormányzati sikerpropaganda ellenére a miniszterelnök úr kijelentéseivel ellentétben jómagam nem a pár tízezres „ennyivel meg ennyivel többen dolgoznak az előző időszakhoz képest” című újonnan vagy ismételten munkába állók népes táborát szaporítom. S ily módon, mint a hon kevésbé elismerésre méltó polgára, fix (értsd: rendszeres és előre tervezhető) bevétel híján négy és fél esztendő után először jutottam olyan állapotba, hogy az utóbbi időben mumus módjára való riogatás első számú kellékanyagát, azt a bizonyos hírhedt sárga csekket, a rajta feltüntetett lejárati dátumig nem voltam képes befizetni. Darab idővel ezelőtt keseregtem arról, mennyire tragikomikus vonulata a jelen történéseknek, mely szerint a német takarítónő hangos kacajban tör ki, hogy ne mondjam, szimplán kiröhög bennünket az 500 eurós átlagkeresetünk láttán. (Ha jól emlékszem még a szlovákoknál is ennek majdnem a duplája, 900 euró szerepel ugyanebben a könyvelési rubrikában. Maga a nagyságos vezérlőfejedelem mondotta ezt, neki minden bizonnyal elhihetjük.) Szóval a kerékvasbank szeretné meglovasítani a járgányt, legalábbis kilátásba helyezte ennek lehetőségét. Nem is tenném szóvá az egész dolgot, pusztán a pökhendi arrogancia, a végtelenül pofátlan cinizmus, mely aztán az ügyintézésben ölt testet, s minden jóravaló embernél kétségkívül bizonnyal azonnal kiveri az összes biztosítékot, késztet arra, hogy ezt mégis megtegyem. Mondjuk úgy, rajta vagyok az ügyön. Arra most ne is pazaroljuk a drága időt, hogy hebehurgya felelőtlenségemnek, túlfogyasztásomnak és hedonizálásomnak köszönhetően miért ragadtattam arra magamat 2007-ben (valami 150 forintos nyekenyóka svájci frank árfolyamon), amikor még híre hamva sem volt semmiféle válságnak, hogy merjek venni magamnak egy tartós fogyasztási cikket. Mert hát ugye a személygépkocsi az vóna, vagy mi a szösz? Ezen elegánsan lendüljünk túl, mielőtt elragadna bennünket a HÉV. Hasonlóan rejtélyes vonatkozása az ügynek az is, hogyan jutottunk el a kezdeti, jól kalkulálható, tervezhető 37 ezer forintos havi törlesztő összegtől a tavalyi év szeptemberére rekord magasságot elérő havi 75 ezer forintig, ami ugye több mint 100%-os emelkedést jelent. Mondom, az ügy szempontjából szinte már mellékes64

nek mondható a dolog. Egyébiránt, mielőtt elvarratlan korrigáló szálak tömkelegét hagynánk magunk mögött, e helyt említsük meg a korrektség kedvéért, hogy kis hazánkban még az államszocializmus hiánygazdaságából gyökerezik az a szemléletmód – főként az idősebb korosztályban –, hogy az autó, na az bizony státuszszimbólum. Véleményem szerint ma is tanúi lehetünk efféle jelenségnek, csak ezúttal nem a hiánygazdaság, hanem a gazdasági folyamatok közvetítő közegéül szolgál jelrendszer, vagyis a pénz hiánya az, ami státuszszimbólummá teszi nagyon sokak számára az autót. És akkor még egy árva szó nem sok, annyit sem ejtettünk, a most már a kimutathatóságon is jócskán túlmutató, gazdaságilag is érzékelhető üzemanyagfogyasztás csökkenéséről, mely valahol a 10%-os mértéken is túljutott mára a magyar autós társadalom körében. Na, szóval a dolog úgy kezdődött, hogy az előző hónap közepétől már éreztem, hogy rezeg a léc. Mit mondjak, a hó végére le is vertem. Szétnéztem az ismeretségi körben, vannak-e ilyen irányú tapasztalatok. Persze jöttek a sablonszövegek, hogy aszongya: „a banknak sem érdeke, hogy eggyel több eladhatatlan autó álljon a telepen”, meg hogy „nem viszik azonnal a kocsit, van türelmi idő”, meg ilyenek. Nézzük ehhez képest a valóságot! Hig�gyék el megéri, nagyon tanulságos. Menet közben a következőre jön rá a gyanútlan és naiv ügyfél: az, hogy 4,5 éve pontosan fizeti a részletet, soha egy fillér elmaradása sem volt, az ügy szempontjából teljesen irreleváns, az urbánus frazeológia idevágó gyöngyszemének szófordulatával élve: „a lőtéri kutyát se érdekli”. Szóval onnan indulunk, hogy „nem viszik azonnal a kocsit, van türelmi idő”. AHA! A csekk lejárati dátumától számított 5 munkanap elteltével küldtek egy sms-t, hogy hívjak egy pesti számot. Figyelünk ugye? Már ez is engem terheljen, az én költségemre menjen. Az, hogy ők hívnának engem, szóba se kerül! Az SMS még belefér a büdzsébe, minden más csak viszi a profitot. Természetesen nem hívtam őket, mert a kártyám leürült, és nem is tudok tölteni rá. Hiába no, ez a fránya pénzvilág már csak ilyen, ha nincs munkád, nincs bevételed. Ilyen van? Ilyen van! Csak ilyen van! Mondjuk úgy, hogy sikerült megoldani a telefonálás problematikáját. Innentől kezd érdekessé válni a dolog! Kérdezem az ügyintéző csajt, van-e mód arra, hogy az infor-

matika korában a hónap eleji dátumot átírják hónap végire, mert csak a hónap végén tudok fizetni. Aszonta nincs. Kérdezem: Miért nincs? Válasz: CSAK! Elmész ám te a jó q... va anyádba! – fakadtam volna ki önfeledt természetességgel, ha előre nem közli, hogy rögzítik a beszélgetést. Ezen infó birtokában természetesen nem így reagáltam, mondjuk úgy: szolid maradtam. 1 jó tanács: Ha legközelebb pénzintézetbe mész és pénzről szeretnél tárgyalni, tegyél ki az asztalra egy diktafont és közöld az ügyintézővel, hogy a beszélgetés rögzítésre kerül. Ha másért nem is, már az arckifejezésért megéri. Ha netalán tán megkérdezi, hogy minek is ez, mondd neki, valami védelemre neked is szükséged van, ha a dolog bírósági szakba jut. Bankoknál sose tudhassa az ember. Visszatérve a továbbiakra. Aszongya az ügyintéző csaj, ha a következő csekk előtt be tudom fizetni ezt a mostanit, akkor nincs különösebb gond, csak a napi büntetőkamattal terhelik meg a rá következő részletet és mintha mi sem történt volna, fizethetek tovább. De ha nem tudom a hó végéig befizetni, azonnal bontják a szerződést és viszik az autót. Ezt az egész dolgot csak és kizárólag azért tartottam fontosnak így szűkebb körben megemlíteni, mert ilyenek, amikor ügyfélbarátok! Milyenek lehetnek, amikor nem azok? Onnan gondolom, hogy ez lehet az ügyfélbarát hozzáállásuk, mivel egész idáig Tisztelt Ügyfelünk! megszólítással kezdték valamennyi irányomban intézett kommunikációs kezdeményezésüket. Több alkalommal személyesen vettem részt a Fehér Kéményseprők ún. devizahiteleseknek rendezett tájékoztatóján, ahol jobbnál jobb megoldási javaslatokról, az adósoknak szóló könnyítésekről lehetett hallani. Volt azonban egy bűvös pont. Abban a pillanatban, hogy elhangzik a lízing szó, mindenki megmerevedik, gyün a már jól ismert mondat, melynek elhangzására általában széttárt karok kíséretében kerül sor, és ekképpen szól: „Ja kérem, a lízingnél semmit sem lehet tenni, mert a lízing egy speciális bérleti jogviszony, nem az öné az autó, az ingatlan a satöbbi...” Ahogy mifelénk mondani szokás: „Megbaszta a ló!” Darab ideje már morfondírozok azon, vajon a lízinget igénybe vevők szintén népes táboráról, akik ugyanúgy alpesi devizában adósodtak el, na róluk miért nem esik egy árva szó sem? Ugyanúgy többet fizetettnek velük a kelleténél, mint a hitelt felvevőkkel, ez bizonyos! Megtehetik, akkor miért ne JÓ HA FIGYELÜNK!

tennék meg, nem igaz? A kormányzat is csak a hitelt felvevőkkel foglalkozik. Ennyit tenne az ún. „speciális bérleti jogviszony” szakkifejezés? Ahogyan azt már számtalanszor láthattuk, s ekképpen van ez most is, a jogegyenlőség nem jelent jogban való egyenlőséget is. A szerződés tetszés szerinti módosítása, a kockázatok viselésének kizárólagos terhét áthárítani a másikra és hasonlók. A dolog igazán azért érdekes, mert olyanok ragaszkodnak foggal-körömmel ennek az igazságtalanul egyoldalú status quónak a tarthatatlan fenntartásához, akik sokkalta jobb helyzetben vannak, mint azok, akik leszerződtek velük. Példának okáért a kis hazánkban működő bankok, a bankszektor. (SW-univerzum: a bankár-klán!) Magyarországon – még a válság alatt is tartósan – egyedi jelleggel a bankszektor volt az, mely szuper extra profitokkal zárta az egyes elszámolási időszakokat. Jól emlékszünk még azokra az évekre, amikor a Nyugat bankszektora csodájára járva bámulta a magyar (értsd: a Magyarországon működő) kollégákat, hogy a rossebbe tudnak 40% körüli profittal zárni. Ők ugyanis meg voltak győződve arról, hogy ekkora haszonra tisztességes úton semmiképpen sem lehet szert tenni, legfeljebb szerv-, ember- és fegyverkereskedelem, no meg a kábítószer az, mellyel ekkora bevételek realizálhatók. Vagy – és ez az, amit talán nem vettek számításba, ami elkerülte a figyelmüket – egy tudatlan nép tudatos becsapásával, ellehetetlenítésével, pökhendin cinikus, pofátlanul manipulatív kisemmizésével, kifosztásával. Az odahaza működő anyabankok itteni állami, de legfőképpen jogszabályozási segédlettel ez utóbbi megoldást választották. A svájci frankban történő tömeges eladósítás és eladósodás világosan megmutatja számunkra, és számukra is, hogy a világgazdaság homokra épített, spekuláció által életben tartott rákos burjánzással félelmetes analógiát mutató hazugság tematikája csak és kizárólag gazdasági és pénzügyi gyarmatbirodalmak létezése esetén működőképes, azon belül pedig kizárólag a financiális gyarmatokon engedélyezett. Kicsit olyan ez, mint amikor multicégek mondjuk Kínába viszik a gyártást, mert ott sokkal olcsóbb, így nagyobb profitra tesznek szert. A pénzszivattyúk ilyen drasztikus működtetését csak a gyarmatok lakossága viseli el. Abban a pillanatban, amikor a politikai osztályon keresztül kézben (és kordában) tartott lakosság azzal szembesül otthon, hogy belőle is financiális rabszolgát akarnak csinálni, vége a világnak. Az Amerikai Egyesült Államok a legjobb példa erre. Nem számít, hogy lassan romba dől az egész világ, nem érdekes, csak az számít, hogy az amerikai pógár továbbra is beülhessen az JÓ HA FIGYELÜNK!

európainál mondjuk kétszer akkora motorral bíró és fogyasztásban is legalább ekkora többletet produkáló batárjába, fele akkora üzemanyagárak mellett. A világ gürizik azért, hogy a szintén tökig eladósított amerikai tudja fizetni a törlesztőrészleteit. Hozzánk hasonlóan az amerikai átlagpolgár is pénzügyi rabszolga már, de a kényszeredetten és erőn felül fenntartott fogyasztásra alapozott látszatvilágban még nem tudatosult benne. Hogyan is tudatosulna, amikor ránézve az átlagkereset táblázatra, meglátva a mi 500 eurós havi büdzsénket, hasát fogja a röhögéstől, és ujjal mutogat ránk, hogy bizony mi vagyunk a pénzügyi rabszolgák. Az egészben azonban nem ez a legszörnyűbb! És itt jön a képbe az igazi álszentség, a valóban pökhendi, pofátlanul álszent cinizmus, a gyarmattartó szemléletmód übermensch megnyilvánulása. Képzeljük el a következőt! Addig nincs gond, amíg Kaliforniában anyu reggel beszáll a gyerekekkel a SUV*-jába, elviszi őket az iskolába, utána elmegy shoppingolni, persze szintén autóval, mert hát arrafelé nem nagyon dívik a tömegközlekedés. Az igazi baj ott kezdődik, amikor anyuka (társadalmi éetet élve) délután felszólal a klubban a környezetvédelem jegyében, hogy hát ne akarjanak már annyian autóba ülni vagy motorra pattanni mondjuk Kínában, mert a sok autó fokozza a Föld elszennyeződését. Figyelünk, ugye? Neki jár minden, de a gyarmatlakóknak (értsd: az alacsonyabb rendűeknek), na azoknak már nem jár. *SUV = A szabadidő-autók angol megnevezése, a „sport utility vehicle” rövidítve SUV, magyar fordításban: „sportcélú haszonjármű”, de a köznyelv „utcai terepjáró”-nak is nevezi. Az 1990-es évek elején Amerikában megjelent gépjármű kategória, amely a terepjárók (dzsipek) előnyeit ötvözi a személygépkocsik kényelmével. Ez bizonyos szempontból talán még ros�szabb, mint a náci filozófia, hiszen itt már fajok sincsenek, itt egyszerűen a birtokolt pénz mennyisége alapján rangsorolják az egyes embereket, országokat. És mindig csak az adott pillanat számít! A kerékvasbanknál tapasztalt metodikához hasonlóan, a lőtéri kutyát sem érdekli, mi történt addig, hogy mi lesz, azt nagy valószínűség szerint csak a Jó Isten tudja, de lehet, hogy bizonyos esetekben még ő sem, csak az számít, hogy most mi van, most, ebben az adott pillanatban mekkora összeg felett diszponálsz. A legfőbb szempont pedig az, hogy a pénzszivattyú, melyet te, no meg a többiek, s velük persze jómagam is, működtetünk a befizetéseinkkel, nem állhat le egy pillanatra sem! Amíg a gombnyomogatásra történő pénzátutalási rendszer hierarchiájának fogaskerekei olajozottan működnek, addig

kijár neked a Tisztelt Ügyfelünk! megszólítás, ám abban a pillanatban, ha homokszem kerül a gépezet fogaskerekei közé, csak „CSAK” válaszokat fogsz kapni. Onnantól kezdve „dejszen aláírtad a szerződést, hallgass a neved”! Így állunk most. Rajta vagyok az ügyön, küzdök az elemekkel. Egy dolog azonban bizonyos! Többet az életben nem veszek semmit hitelre vagy lízingre! Hat évembe kerül ez az életre szóló lecke, de a tanulás hatékonyságát, valamint a bevésődés életre szóló jellegét tekintve asszem nyugodtan mondhatjuk, hogy még Ludas Mátyás honfitársunk emlékezetes kapufélfára felrovó metodikáján is túltesz, ha bátorkodhatom kifejezni magamat ezzel a csodálatosan halmozott képzavarral. Van is már egy idevágó jelmondat, amit kitaláltam hozzá, ez pedig így hangzik: „Akkor inkább nem lesz!” Sőt, továbbmegyek egy lépéssel! Eddig is takarékszövetkezetnél vezettettem magamat szembekötve vakon, ahogy Bogár Prof szokta volt mondani, de ezek legalább nem elfajult testvérektől valók, lévén magyarok, és nem csinált „áll-útakon” vezettetnek, lévén a takszövök – ellentétben a bankokkal – csak annyi pénzzel gazdálkodhatnak, amennyivel ténylegesen rendelkeznek. Arra biztatok mindenkit, vegyék ki a pénzüket a kereskedelmi bankokból és tegyék át a takarékszövetkezetekbe! A fogyasztással pedig bánjanak csínján, ne engedjenek a szirénhangoknak! Mindennek rendelt ideje van, még a fogyasztásnak is! Bizony nagy árat fizetünk azért, ha az arra rendelt idő helyett annak előtte hódolunk az ámerikaiak körében újabban örömszerző tevékenységgé avanzsált ún. „shoppingolás”-nak. A pénzintézet és a hitelfelvevő – a későbbiekben csak adós –, mint egyenlő, ám (és ez is csak a későbbiekben, az apró-betűs rész nagyítóval történő elolvasása után derül csak ki) ellenérdekelt! szerződő felek között létrejött kötelék olyan erős, hogy amit jogászok és közjegyzők összekötöttek, azt még a Jó Istennek is komoly munkájába kerül szétválasztani, öngyilkosságnál alább nem is nagyon szokott sikerülni a dolog. Akinek pedig végképp elege van az egészből, javaslom vegye ki az összes pénzét a bankból, mert annál a helynél, ahol kizárólag pénzért és pénzben mérik a tiszteletet, tán még a párnacihában is jobb helye van a nehezen megkeresett kis pénzecskénknek. Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár

65

MINT A MESÉBEN

– avagy Hogyan fejlesztettük tökélyre a mézesmadzag technikát? Ülsz otthon a televízió előtt, éppen a miniszterelnök úr tájékoztat bennünket a parlamenti pulpitusról, hogy a kormányzati ciklus feléhez érve ők is elérkezettnek látják az időt arra, hogy most mán tényleg hozzáfogjanak a tejjel-mézzel folyó Kánaán felépítéséhez. De legalábbis a beígért egymillió új munkahely helyett a mostaniak megvédéséhez. Velem együtt neked is biztosan felcsillant a szemed amikor ahhoz a részhez ért, hogy a főállású vállalkozó havi 50, mellékállású kollégája pedig havi 25 rugó leperkálása mellett megszabadul minden egyéb más tehertől nyűgtől, munkájára parazita energiavámpír módjára rárakódó, ráakaszkodó hóbelevanctól. Ez a rész a hivatalos kommunikációban egyébként a kisválalkozások tételes adózása elnevezéssel szerepelt. Igen ám, de mivel velem együtt te is ebben az országban töltötted az elmúlt pár évtizedet, s velem együtt te is elszenvedője voltál annak a folyamatnak, amikor a monopol-kapitalista államszocializmus egyfajta sajátos átrendeződés következtében rezzenéstelenül privatizálódott tomboló magánkapitalizmussá, s mivel ennek a folyamatnak hozzám hasonlóan nagy valószínűség szerint te is a vesztese voltál (őszintén szólva én még egyetlen nyertessel sem találkoztam eddig), akárcsak az ezt követő, Európai Unióhoz történő csatlakozás néven emlegetett vircsaftnak, így hát ne csodálkozzunk azon, amikor velem együtt ott ülsz a televízió előtt és önkéntelenül kifakad belőled az a szócska, amit a miniszterelnök úr mondandója végén következetesen elfelejtett kimondani: DE... Bizony ám! A fentiekben felsoroltakból következik az is, hogy velem együtt te is várod a „DE”-t, mert szintén a fentebb felsoroltak következményeként tökéletesen tisztában vagy azzal, hogy piacgazdaságban ingyenebéd nincs, azt valakivel mindig kifizettetik. Olyan meg aztán végképp elképzelhetetlen, elő nem fordulhat – különösképpen a pártitkár és egyéb funkcionáris felmenőkkel büszkélkedhető nemzetépítő nagyságos és fényességes néppárt praxisában – hogy az egyszerű, ún. „kisembernek” csak úgy, mindenfél ellenszolgáltatás nélkül jó legyen. Ki van csukva! Az meg aztán végképp, hogy esetleg valamivel több pénzt hagyjanak nála, hogy esetleg tovább életben maradhasson. Ki van zárva. Mindenből! De tényleg! A látszat kedvéért persze kikérik a véleményét, pontosabban annak látszatát keltve előre beikszelhető válaszok formájában „konzultáció” látszatát keltve papír alapon eldiskurálgatnak vele kisebb vagyonokért, ahelyett, hogy mond66

juk a világhálót igénybe véve (jóval olcsóbb, és garantált, hogy el is tudják olvasni, mit ír a jó nép), hagynák, hogy a pógár magától töltse ki ötleteivel, elképzeléseivel az üresen hagyott pontozott vonalakat. Mert hát azért mégse kéne hülyének nézni az embereket, nem igaz? De kanyarodjunk vissza a DE-hez! Darab idő múltán aztán jön is a hidegzuhany (urbánus frazeológiában eztet híjják szopatásnak). Persze ezt is finoman, fokozatosan adagolják, mint az államszocializmus idején az áremeléseket. Szokja a nép, idő kell hozzá! No, mármost először csak aszongyák: ezt a megoldást a magánszektor kiszolgálói számára dolgozták ki. Magyarra fordítva ez azt jelenti, azoknak szól, akik általában nem adnak számlát. Amikor az első slendrián reakciómentesség következtében ezt a kis szösszenetet rezzenéstelenül elengedted a füled meleltt, na akkor kapcsolnak turbó fokozatba, és rántanak vissza az anyagi világ kommercializálódott mocskába (ha bátorkodhatom kifejezni magamat ezzel a halmozott képzavarral). Itt jön el a pont, amikor közlik veled, rendben van öcsém, választhatod a tételes adózást, de jár hozzá még egy kis apróság is, nevezetesen, hogy az üzleti partnereidnek adott számlákat ők nem számolhatják el költségként. Tisztára, mint a régi viccben, amikor a sánta meg a púpos betéved a temetőbe és a jó tündér megkérdezi a sántától „ Mi van a hátadon?”, válasz: „Semmi.”, mire jó tündér csak annyit mond: „Nesze, itt egy púp.” Mit is mondhat erre az ember? Korrektek vagyunk, amikor azt mondjuk, adtunk a szarnak egy jó nagy pofont? Tudom, hogy ez nem valami cizellált, hogy ne mondjam, diplomatikus megfogalmazás, de kétségkívül lényegretörő, ráadásul meglátásom szerint tömören és pontosan fejezi ki a lényeget. Emlékszünk még a mesére? Tudjátok, a galambász csaj. Hozott is ajándékot a királynak, meg nem is. A HVG internetes oldalán a témával kapcsolatban megjelent anyagnak már a címe is érdekes: NGM: megéri a tételes adó, még ha esetleg versenyhátrányt is okoz Adószakértők szerint versenyhátrányba kerülhetnek a tételes adót választó kisvállalkozók a társasági adót fizető konkurenseikkel szemben, a nemzetgazdasági tárca szerint azonban az esetleges hátrányokat bőven ellensúlyozza az alacsonyabb teher. A kisadózó vállalkozások tételes adójáról kedden az Országgyűlésnek benyújtott törvényjavaslat rögzíti, hogy nem minősül elis-

mert költségnek a társasági adó szempontjából az a költség, ráfordítás, amely a kisadózó vállalkozások tételes adójának hatálya alá tartozó vállalkozás részére juttatott ellenérték következtében merül fel. Hegedüs Sándor, az RSM DTM adópartnere közleményében azt írta, ez a szabály praktikusan azt jelenti, hogy a tételes adót választó adóalanyokkal a társasági adó alanyainak nem lesz érdemes szerződni, vagy az árakat, díjakat legalább 10 százalékkal alacsonyabban kell meghatározni, mint társasági adót fizető konkurenseik esetében. A Nemzetgazdasági Minisztérium szerint a megállapított tételes adó 50 ezer forintos összege jellemzően lényegesen alacsonyabb a vállalkozónak amúgy kötelező jelleggel fizetendő minimum adó- és járulékkötelezettségénél. Szintén jelentősnek nevezték az adminisztrációs terhek csökkenését, amely pénzben is mérhető enyhítés. Ezért az új adónem még akkor is megéri a tételes adózást választó vállalkozónak, ha az nem kizárólag végső fogyasztóknak értékesít, azaz ha vállalati megrendelések esetén az árait valamivel alacsonyabban kell meghatároznia - fogalmaznak. Megjegyzi az NGM azt is, hogy a kifogásolt feltétel beépítése az adónemmel kapcsolatos visszaélések – így a normál munkaviszony vállalkozási formában való kiszervezése, valamint a tételes adó alá tartozó vállalkozások által adott számlákkal való visszaélés – elkerülése miatt szükséges. Forrás: HVG.hu Mondjuk ilyenkor azért úgy elgondolkodik a magamfajta egyszerű, józan paraszti ésszel megáldott ún. kisember, hogy akkó’ most tulajdonképpen mér is válasszam ezt az adózást, ha kapásból úgy indul a dolog, hogy versenyhátrányt okoz? Én nem tudom, csak kérdezem. Pedig első ránézésre nem is lenne rossz. A Piac és Profit weboldalán (http:// www.piacesprofit.hu/kkv_cegblog/itt_ vannak_a_reszletek_a_kisadozok_teteles_ adozasarol.html) található összeállításból egy kis részlet, hogy mit vált ki ez az új adózás: Mit vált ki a tételes adó? A kisadózó vállalkozás és a kisadózó a tételes adó megfizetése esetén a törvényben meghatározott közterhek alól mentesül. A tételes adó megfizetésével teljesül: a vállalkozói személyi jövedelemadó és a vállalkozói osztalékalap utáni adó vagy átalányadó megállapítása, bevallása és megfizetése; a társasági adó megállapítása, bevallása és megfizetése; JÓ HA FIGYELÜNK!

a személyi jövedelemadó, a járulékok és az egészségügyi hozzájárulás megállapítása, bevallása és megfizetése; a szociális hozzájárulási adó és az egészségügyi hozzájárulás, valamint a szakképzési hozzájárulás megállapítása, bevallása és megfizetése. Forrás: piacesprofit.hu A konzumidióta társadalmi berendezkedés globális mértékű elterjedésének következtében időről időre újra és újra átéljük az ún. beetetés időszakát. Ez azt jelenti, hogy a tömegmédián keresztül kitartóan sulykolják az elterjeszteni kívánt termék, eszme, imídzs, személy iránti vágy felkeltésére irányuló erőfeszítéseket. A Goebbels nevével fémjelzett és a régmúltban gyökerező technika a modern kommunikációs eszközökkel és technológiákkal kétségkívül rendkívül hatásos és hatékony, előbb vagy utóbb beadjuk a derekunkat. Kockázat persze mindig van, az engedetlen nép olykor-olykor, amikor a torkán lenyomni kívánt cucc (eszme, személy, viselkedésminta) annyira életszerűtlen, vagy idegen az emberiség emberiességétől vagy szemléletétől, az efféle tevékenység kontraproduktivitásba csap át, és kiborul a bili. A média persze ebből is rögvest szenzációt kreál. A botrány aztán hamar elül, a dolog kifullad, új írányokból, új próbálkozások indulnak, tanulva az előző hibákból. Ugyanez a helyzet a kisvállalkozások tételes adózásánál is, a kockázat itt is fennáll. Mert most, a beetetés időszakában ugyan szépen és látványosan elhúzták előttünk a mézesmadzagot, de mi történik majd akkor, ha a piac már most beárazza az ezzel az adózási fajtával együtt járó versenyhátrányt, és ugyanez a senki által nem ismert, nem beazonosított piac, vagy egyszerűen csak a vállalkozók, a vállalkozások mondják azt, hogy köszönjük szépen, de nem vesszük igénybe. Nem fordulok tételesen adózó vállalkozóhoz, vagy céghez – még akkor sem, ha esetleg 10%-kal olcsóbb –, mert manapság, amikor mindenki azzal „sakkozik” hogyan tud minél több költséget elszámolni, mert csak így tud életben maradni, egyszerűen nem éri meg. Ha ez megképződik, akkor bizony elsül az a bizonyos sokat emlegetett kapanyél, miközben a fagyi visszanyal. Óvakodj a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is! – tartja a régi bölcs mondás. Lehet, hogy nem véletlenül választották a narancsot jelképnek? Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár

JÓ HA FIGYELÜNK!

A MEGREFORMÁLT (NEMZETI) SZOCIALIZMUS SIKERTÖRTÉNETE, VAGY EGY NEOFITA JOGÁLLAM TIPRÓDÁSAI.

Néhány nappal, vagy talán évvel ezelőtt, Berlin utcáin sétálva, egyszer csak szembe találtam magam Joseph Goebbels-el. Utoljára valamikor 1945 elején katonai egyenruhában láttam a film-híradóban, amint éppen Németország végső győzelméről szónokolt, de most elegáns Pierre Cardin öltöny volt rajta és barátságosan mosolygott. Látom megismert, de semmi baj. “Mi ma már mind Reform (Nemzeti) Szocialisták vagyunk, és nem foglalkozunk a múlttal. Hát nem volt valami szép, de felejtsük el! Spongyát rá!” - kezdte. Egy sikeres üzletember magabiztosságával mesélte, hogy jól menő választási tanácsadó és reklámügynöksége van. Nincs oka panaszra. Régen is ilyesmivel foglalkozott, de persze ez most egy kicsit más. A mindenkori kormány dolgait, sikereit, kudarcait, persze a kudarcokat is sikerként tálalva, az ő cége közvetíti a nép felé, könnyen érthető, megnyerő stílusban. Végül is, a néppel elhitetni bármit is csak szakmai tudás és pénz kérdése, és ezt nemcsak 39-ben és 40-ben a sikeres lengyel és francia hadjáratok idején tette, hanem még 1945 elején is - mondta szerényen. Csillogó szemekkel mesélte, hogy 1945 januárjában, amikor a szovjet ágyúkat már Berlinben is lehetett hallani a Németek végső győzelméről beszélt egy óriási tömeg előtt a Sport Palotában. „Én már régen nem hittem a végső győzelemben, de az emberekkel még akkor is el tudtam azt hitetni” - mondta elmerengve. Egyébként Göring, Ribbentrop, Himmler, Speer és sokan mások is itt vannak. Ők is szerényen kezdték a vesztes háború, akarom mondani felszabadulás, vagy rendszerváltás után, de ma már egyiküknek sincs oka panaszra. Göring eleinte vitorlázó repülést tanított régi 20 éves gépeken, de ma már komoly új modern utasszállító gépek is vannak cége tulajdonában. Ribbentrop megint pezsgő- és borkereskedéssel foglalkozik. Ehhez csak jó ismeretségi kör és kapcsolatrendszer kellett. Ezek már angliai nagykövet és később, külügyminiszter korában is megvoltak neki. A Fehér Háznak is szállít finom francia pezsgőket, német borokat, de még orosz Lenin vodkát is. Himmler a háború, akarom mondani felszabadulás, vagy rendszerváltás után többször megpróbált baromfitartással foglalkozni, de az akkor már nem nagyon ment neki. Bosszúból titkos laboratóriumban kitenyésztette a madárinfluenza vírust. Most többek között egy jól menő, egyre sikeresebb őrző-védő cége van. Ő is kamatoztatni tudja szakmai tudását és régi kapcsolatait. Ezrével szállítja a különlegesen képzett terrorista-felismerő és gyilkoló harci kutyákat Afganisztánba és Irakba. Időnként egy-egy kényesebb, komoly odafigyelést igénylő, balesetnek, vagy öngyilkosságnak álcázott bérgyilkosságra is kap megbízatást. (Elbert János 1983? Nagy Lajos 1986?, Tom Kennedy 2005?) Egyébként, legkedvesebb unokája jelenlegi férje miniszterelnök lett. Ennek mindannyian szívből örültünk. Közülünk talán nekik megy legjobban. Speer építészként dolgozik, és rengeteg munkája van. A gigantikus terveket, amelyeket eredetileg Linz városának készített, többször, egymásután el tudta adni különböző amerikai és arab milliárdosoknak. Az összeomlás, vagy rendszerváltás után persze mindannyian megszeppentünk egy kicsit, féltünk a félrevezetett, kirabolt nép haragjától és a felelősségre vonástól. De meglepetésünkre semmi sem történt! Ez mindannyiunkat megnyugtatta. Ma már az újgazdag milliárdosok többsége, a Reform (Nemzeti) Szocialistákból került ki és természetesen a tömegkommunikációban serénykedő újságírók is. Néha összejövünk egy kis kvaterkázásra és nosztalgiázunk a régi szép időkről. Az uralmunk alatt meggyilkolt milliókról, az éveken át félrevezetett tömegek szenvedéseiről nem nagyon szoktunk beszélgetni. Minek is. Horn Gyula után szabadon: “Ne hánytorgassátok vérgőzös piszkos múltunkat! Senki sem kíváncsi rá és ma már a kutyát se érdekli.” Elégedjünk meg avval, hogy azok után, hogy korábban egy idegen megszálló hatalom hadseregére támaszkodva uralkodtunk, bárkit: volt politikust, közéleti embert, névtelen munkást, vagy parasztot száz számra koholt vádak alapján, vagy akár anélkül is kivégeztethettünk, és börtöneinkben a szándékosan brutálissá züllesztett őröknek az volt utasításként a falakra írva, hogy: „Ezeket az embereket ne csak őrizd! Gyűlöld is!” mi még mindig emelt fővel járhatunk az utcán, és irányíthatjuk ennek a Stockholm szindrómás, agymosott népnek a sorsát. Ma már ott tartunk, hogy a vagyon, amelyről korábban évtizedeken keresztül azt harsogtuk, hogy a “Dolgozó Nép” vagyona, becstelen, aljas, de az általunk hozott “törvényekbe nem ütköző” módszerek segítségével a miénk lett! Az MTI, a napi és hetilapok, a Rádió, a TV (szenny) csatornák nagy többsége a mi kezünkben van. Mi nyilatkozunk minden lényeges dologgal kapcsolatban a külföldi politikusoknak és sajtóorgánumoknak. Mi döntjük el, hogy ki hazudik és ki nem, kinek a hazugságait dicsérjük az egekbe és mossuk igazsággá és kiét nem, kit gyalázunk, hurcolunk meg, teszünk tönkre és kit nem! Ki korrupt, tolvaj, szélsőséges jobboldali, fasiszta, nyilas, stb., és ki nem. Évtizedek óta a történelemkönyveket is mi írjuk. Mi koszorúzunk és mondjuk évente az emlékbeszédeket az általunk meggyilkoltak köztéri szobrainál és miután nagy nehezen megtaláltuk dróttal hátrakötött kezekkel, arccal lefelé fordított, koporsó nélkül elkapart tetemeiket a 301-es parcellában, néhány krokodilkönny és cinikus ‘Soha többé’ fogadkozás után, (pl. Rajk Lászlóék dísztemetésén, Apró Antal 1956 október 6., vagy Nagy Imréékén 1989 június 16.-án.) a nekik általunk adományozott díszsírjaik felett. 17 évvel ezelőtt, 1989-ben, legmerészebb lázálmainkban sem mertünk ilyesmire gondolni. Nézzünk megint bizalommal előre, a várva várt „Szép új világ” felé. Mára a mi régi-új rendszerünk emberei, vagy az ő gyerekeik minden szinten vezető pozícióba kerültek. Több volt magas-rangú ÁVÓS tiszt fia, vagy lánya képviselőként az Országházban ül. A föld, a gyárak, az ingatlanok, más szóval az értékek, a nemzeti vagyon, amiről korábban évtizedeken keresztül cinikusan azt hangoztattuk, hogy a “Dolgozó Nép” vagyona, mára már nagyrészt a mi milliárdosaink birtokában van, a maradékot, pedig elkótyavetyéltük külföldi tőkéseknek. És ez a biztosítéka annak, hogy a jövő világa (nekünk) szép is lesz. Végül, kicsit kellemetlen, de meg kell, hogy említsem, itt van Hans Frank is. Ő egy kicsit rontja a statisztikát. A háború, akarom mondani felszabadulás, vagy rendszerváltás után, mély vallásos extázisba esett, éjjelnappal imádkozik, bocsánatért esedezik Istenhez a (Nemzeti) Szocializmus uralma alatt elkövetett bűnökért, és persze nyomorog. A születésnapján és karácsonykor szoktunk vinni neki egy kis ajándékot. Senki sem szeret sokáig a közelében lenni. Valahogy kellemetlen dolgokra emlékezteti az embert. Megjegyzés. Az MSZ(M)P/SZDSZ és a KISZ Nomenklatúrájában eddig egyetlen Hans Frank sem volt.

67

LERÁNTJUK A LEPLET A VALÓS ÁLLAMADÓSSÁGRÓL ...avagy Orbán adósság hazugsága!

Kérem, hogy ezt a cikket csak olyan emberek olvassák el, akik rendelkeznek a négy matematikai alapművelet elvégzésének képességével és tudnak százalékot számolni. Ezen kívül szükség van a politikai szemüveg levételére, mert ha mondjuk valaki félistenként tekint Orbán Viktorra, akkor nem sokat ér a matematika, mert hiába írunk le valamit fekete-fehéren, ha a Viktor szava szent és sérthetetlen. Mi itt a SZABAD EURÓPÁNÁL minden erőnkkel küzdünk a világ jelenlegi elnyomó pénzügyi rendszere ellen, de felháborodunk azon, ha egy magyar pártvezető vagy éppen miniszterelnök csak azért hazudik a magyar népnek, hogy hatalmát megtartsa és minél hosszabb ideig gyakorolhassa: Mindezt úgy, hogy a háttérben messzemenően együttműködik a nemzetközi pénzügyi hatalommal. Még nagyobb a bűne, ha figyelemelterelésképpen “gazdasági szabadságharcnak” álcázza tevékenységét. Előtte még egy figyelmeztetés. A politikai szemüveg letevése azt jelenti, hogy az Olvasó nem osztja meg a magyar nemzetet jobb és baloldaliakra. Magyarán szakít azzal az ostoba állásponttal, ami sajnos sok magyar ember sajátja, hogy az, aki Orbán ellen van az balos, kommunista, egyenesen gyurcsányista. Csapjunk hát bele! Lássuk csak, miről is van szó? Mást se hallunk immár két éve, minthogy azért nem működik az Orbán-Matolcsy féle gazdaságpolitika, 68

mert a szocialisták eladósították az országot. Eladósították egy nemzedékre előre, mondják jobboldali elemzők, mint például Pogátsa Zoltán. Az ember egyszerűen nem érti. Azontúl, hogy mindezt 8 éven keresztül nem mondták ellenzékben, csak annyit szajkóztak, hogy nem kell más, mint egyszeri nagyarányú adócsökkentés, meg hogy ők jöjjenek, mert akkor a piacok bizalma visszatér. Aztán, amikor a kormányváltás után zátonyra futott a gyorsnaszád, akkor kitalálták, hogy mindennek az oka az államadósság. Mindenhol elharsogják, hogy az államadósságot Gyurcsányék drasztikusan megnövelték. Kik? Gyurcsányék senki más. Példaként hozzák fel, hogy míg 2002-ben 50 százalékos volt az államadósság GDP arányosan, addig 2010-re 80 százalék lett. És az emberek isszák a vezér szavait! Ez az! Megvan az ok! Megvan a bűnbak! Csak az a baj, hogy a kutyát nem érdekli már Gyurcsány! Immár két és fél éve Fidesz kormány van! Nem mi vagyunk impotensek, nem mi nem tudunk kormányozni, hanem Gyurcsányék elárulták az országot és olyan adósságokat halmoztak fel, amit most mi nyögünk. Még az is elképzelhető, hogy direkt tették a nyomorult gazfickók, hogy aláássák a bölcs magyar nemzeti polgári konzervatív - és a fene tudja még milyen - kormány munkáját. A jobbosok kommunistáznak a fórumokon, csalódott Fidesz tagok tárják szét a karjukat, tehetetlenek vagyunk, mert hatalmas az adósság. JÓ HA FIGYELÜNK!

Nos, ezzel két dolog nem stimmel. Az első, hogy akkor is mindenki tudta, hogy mennyi az adósság, amikor Orbán szerint nem kellett más csak egyszeri nagyarányú adócsökkentés. A másik fő probléma, hogy ember még nem mondta meg a magyaroknak, hogy PONTOSAN mennyi is az államadósság. Mindig csak a GDP százalékban adjuk meg. De ez egy viszonyszám. De mennyi a valós számszerű (nominális) összege? Miért nem mondják ezt meg? A GDP százalékában megadott adósság ugyanis becsapás, mert ha például csökken a GDP (mint ahogy 2008-ban a válságban nyolc százalékkal csökkent), akkor ez az arányszám jelentősen nő, pedig a számszerű adósság nem, vagy csak a szokásos mértékben emelkedett. Miért nem a valós, számszerű adatokat közlik a kedves politikusaink? Miért? Nos, a válasz megdöbbentő! Ekkor ugyanis kiderülne, hogy mindegyik kormány alatt ugyanannyival nőtt az államadósság mértéke. Mindegyik kormány ugyanúgy együttműködik és kiszolgálja a nemzetközi pénzrendszert. Hiába kiabál most Orbán és Matolcsy, az elmúlt két évben ugyanolyan mértékben nőtt most is az államadósság, mint a rendszerváltás óta bármikor. Nézzük a számokat! 1989-ben a rendszerváltáskor az államadósság mintegy 1000 milliárd forint volt. Ma 22 000 milliárd. El lehet hát mondani, hogy évenként nagyjából 1000 milliárd forinttal nőtt Magyarország adóssága. Nos, ha mindez úgy történt volna, hogy a 22000-ből az adott kormányok más-más mértékben növelték volna az adósságot, akkor lehetne ujjal mutogatni, hogy melyik kormány a hibás. DE! Micsoda meglepetés! Az államadósság szinte minden évben egyenlő mértékben nőtt kb. 1000 milliárddal. Az első Orbán kormány például 6000 milliárddal vette át és 10000 milliárddal adta tovább az adósságot. Tehát ők is hozzátették a maguk 4000 milliárdját négy év alatt. 2010-ben a második Orbán kormánynak Bajnaiék 20000 milliárddal adták át az adósságot. Mi történt az elmúlt két év alatt? Na mi? Az Orbán kormány két év alatt - minő csoda - kétmilliárddal növelte az adósságot, mely jelenleg 22000 milliárd forint. Ma is, minden héten több tízmilliárd forint hitel vesz fel az Orbán kormány államkötvény formájában! De hát, hogy lehet ez? Nos kérem, erről írunk immár hat éve! Így épül fel a nemzetközi pénzvilág. A lényeg a nemzetek (nem csak a magyaroké) eladósítása. Orbán azzal csinál nemtelen dolgot, hogy mindezt egy belső politikai ellenfelére fogja. Azt szajkózza, hogy a kommunisták adósították el az országot, amikor ő sem tud mást csinálni, csak a szája jár. Azt hazudja, hogy Gyurcsányék IMF hitelét kell most nekik vis�szafizetni. Könyörgöm ekkora hazugságot!!! Gyurcsányék nem vettek volna fel IMF hitelt, ha tudtak volna felvenni hitelt a szabadpiacról, ha megvették volna a magyar államkötvényeket. Hitelt MINDENKÉPPEN fel kell venni. Most is veszik fel hetente Orbánék is. Minden esetben, amikor azt hallja, olvassa, hogy sikeres volt az állampapír kibocsátás, az hitelfelvétel. És a csapda lényege! Hitelt soha nem azért kell felvennünk, mert többet költünk, mint amennyit megtermelünk, hanem az előző, lejáró hitelek megújítására. Hoppá! Az tehát nem úgy volt, hogy Gyurcsány felvette az IMF hitelt és zsebre vágta vagy odaadta bankoknak. Ekkora égbekiáltó hazugság a magyar népnek. Az az IMF hitel három részre lett osztva. A legnagyobb rész ma is megvan, mert 10 milliárd euróval emelkedett vele a devizatartalék. A második felét az előző adósságok megújítására költötték, többek között az első Orbán kormány alatt felvet hitelek törlesztésére. A harmadik részt le sem hívták. Például ebből a harmadik részből vett Mol-részvényt mostani Orbán kabinet. Miért nem mond igazat az népnek Orbán Viktor? Csak egy ésszerű magyarázat van: Ragaszkodik a hatalomhoz! Orbán azt hazudja a népnek - az meg elhiszi -, hogy a bankoknak kellett adni. Mi az igazság? Három bank kapott 200-200 milliárd forintot 2008 végén. Az OTP és az MKB pár hónapon belül visszafiJÓ HA FIGYELÜNK!

zette az összeget kamatostul. Az FHB a mai napig tartozik még, de a kamatokat fizeti. Miről beszélünk? Mit tesz most valójában Orbán Viktor? Míg az elmúlt 10 évben 5-6 százalék körül adták el az állampapírokat a kormányok, amikor kitört a válság és nem lehetett egyáltalán vagy csak rendkívül magas kamattal eladni állampapírokat az akkori kormány az IMF-hez fordult, hogy 8-9 százalékos kamat helyett 3-4 százalékos hitelt vegyen fel, hogy ne nőjön nagyobb mértékben az államadósság! Ma Orbán viszont az IMF nélkül 7-8 százalékos kamatú hiteleket vesz fel és ezzel duplájára növeli az eladósodás mértékét! Persze ezt ő sem akarja, ezért, hogy tartsa a “szokásos” évi 1000 milliárdos növekményt, ezért megsarcol mindenkit. Bankadó, válságadó, telefonadó, áfa emelés, benzinár és cigaretta áremelés, megszorítás megszorítás hátán. Van bőr a képén például azt hazudni, hogy nincs tandíj. Állandóan szidják a liberális gazdaságpolitikát, miközben a felsőoktatásban az ultra liberális amerikai modellt vezetik be. Az állam semmit sem finanszíroz. Mindent fizessen a hallgató. Nincs pénze? Sebaj, adunk hitelt. Adósodjon el az állampolgár már gyerekként, aztán ezzel már egy életre a rabszolgánk lesz. Undorítóan gőgős és lenéző!

Matolcsy néhány meséje: 6 százalékos növekedés, kipateroltuk őket, tündérmese, a válságnak vége, senki nem jár rosszabbul. Az eredmény? A gazdaság nemhogy nőne, hanem egyenesen csökken. Tündérmese? Agyrém! Miért baj ez? Hát azért, mert ha nem nő a gazdaság, akkor egyre szegényebbek leszünk. Miközben a szlovákok és a lengyelek elhúznak mellettünk, nekünk nem marad más, mivel kenyér nincs, csak cirkusz lesz. De lehet-e vajon törleszteni, enni, gyereket nevelni, Himnuszéneklésből, Horthy szoboravatásból, és zászló felvonásból? 69

És végül a cinizmus csúcsa, hogyan röhögnek a hátunk mögött rajtunk és a saját híveiken. A közgazdász doktori címmel rendelkező Dr. Dancsó József Fideszes képviselő szerint a gazdasági növekedés, akkor is növekedés, ha történetesen negatív. Ez a Fidesz kormány! Tehát, ha csökken a gazdaság, akkor az negatív növekedés, tehát siker! Most már csak az lenne a kérdésem a képviselő urakhoz, hogy ezek szerint az ő fizetésük meg csökkent? Mert ugye a fizetéscsökkenés, ezek szerint akkor is csökkenés, ha történetesen pozitív. Ennyit tehát arról, hogyan képviseli a Fidesz nemzetet a nemzetközi tőkével szemben. Sehogy sem, csak az a lényeg, hogy a hatalom meglegyen életük végéig. Szerző: Elek Attila Forrás: Független SZABAD EURÓPA Emlékeztető: - “A nyitott szemmel járó, logikusan gondolkozó emberek a világ elmúlt éveinek, mondjuk úgy 2001. szeptember 11 óta bekövetkezett eseményeit látva mind azt kérdezik: Mi történik? Egyre erősödő erőszakhullám, háborúk, kézzelfogható hazugságok, megszállás, megrendezett támadások, társadalmi zavargások, elszegényedés, romlás és halál. A világ egy veszélyes és szánalomra méltó hely lett és nincs jele a javulásnak... (Adrian Salbuchi: A készülő világkormány) - “1997-ben a Tocsik-botrány miatt megbukott Suchman Tamást felváltó Csiha Judit privatizációs miniszter kikotyogja a parlamentben, hogy hétmilliárd dollár (nem elírás: dollár) privatizációs bevétellel nem tud elszámolni a kormány. Ha a világ bármely parlamentjében hangzott volna el ez, azonnal bukott volna a kormány, országos botrány lett volna. Nálunk a fű sem rezdült... Lumpen ország, lumpen politikai osztály, lumpen szakmai értelmiség...” (Gazdag László közgazdász, egyetemi docens)

szükség, ha az egykulcsos adót kegyeskedne visszavonni a nemzeti egység kormányának nevezett kormány. Ezzel ugyanis 600 milliárd forint adóbevétel esik ki, ami csaknem azonos a tervezett megszorítások összegével! Miért kell mindig hazudni? Az IMF nem kér megszorításokat, de a hatalom és holdudvara, a gazdagok és a kegyencek giga jövedelmének fedezetét a magyar társadalomtól fogja elvonni a kormány! Ezt végre az arcunkba kellene vágni! A másik rendkívül erkölcstelen dolog, hogy a hatalomra és holdudvarára, az egymillió forint feletti fizetésűekre a megszorítások továbbra sem vonatkoznak! Ez pedig most már több kettőnél: ez ki fogja verni előbb-utóbb a biztosítékot! Az 1848-as követelések egyik pontja az egyenlő közteherviselés követelése volt, amit azóta sem sikerül elérnünk! Még úgy sem, hogy állítólag nemzeti kormány vezeti az országot - vajon hová is? Ideje lenne elárulni! Összeállította: F. I.

sokkaljobb.hu Megint lebuktak! Az IMF nem kér több megszorítást, az Orbán-kormány IGEN! A 2013 évi elképesztő megszorításokra nem lenne semmi 70

JÓ HA FIGYELÜNK!

ANGLO-CIONISTA PÉNZÜGYI ÖSSZEESKÜVÉS Peter Eyre Közel-Kelet tanácsadó írása

Éppen azt halljuk, hogy a Bank of England főnöke, Sir Mervyn King kijelenti: többet kellett volna tenni ahhoz, hogy a jelenlegi válságot elkerüljük! Nos, Mr King, Ön bizonyára fején találta a szöget, tekintettel arra, hogy Ön volt az, aki engedélyezte előző miniszterelnökünknek, Gordon Brown-nak, hogy kisöpörje az aranyrudakat a Bank of England páncéltermeiből és átküldje azokat az EU-nak. Ön az, Mr King, aki mindent tud az országban zajló csalásról, annak rákos daganat szerű terjedéséről a jelenlegi miniszterelnöktől kezdve vezető parlamenti képviselőkön keresztül egészen a Lordok Házának tagjaiig. Ön az, Mr King, aki az Új Világrend pénzügyi hatalmát képviseli Nagy-Britanniában, és Ön az egyedül, aki engedi, hogy trilliók csússzanak be és ki ebből az országból a legteljesebb mértékben ellenőrizetlenül. A legelképesztőbbnek azt a tényt tartom, hogy ez az ember már 1990 óta van a Bank of England-nél, és ennek ellenére van annyira arcátlan, hogy hangoztassa: többet kellett volna tennünk... Feltételeznénk, hogy a helyzet ismeretében és a szakmai végzettségei birtokában ez az ember képes kéne legyen nem csupán arra, hogy felismerje a láthatáron fenyegető összeomlásokat, de arra is, hogy azokat meg is oldja, aszerint ahogy és amikor érkeznek. Nos, Mr King, hadd világosítsam hát Önt fel arról, mi is zajlik valójában a világban, mi történik itt az Egyesült Királyságban, és hogy Ön miért is nem tesz semmit az ellen! Hatalmas csalás és korrupció folyik minden áldott nap itt az Egyesült Királyságban és Ön tud róla, mert Ön része a rohadásnak és továbbra is engedélyezi, hogy az megtörténjen! 15 trillió $-nak (azaz a tejes USA adósságnak) megfelelő összeget irányítottak az USA Reserve Bankból (Fed) a HSBC Bankba Londonba, majd továbbították a Royal Bank of Scotland-nak. Úgy tűnik, senki sem tudja, mi történt a pénzzel ezek után, de ugyan kit érdekel?! „Mi is az a 15 trilliócska barátok közt elosztogatva?”! Hozzátenném, hogy a teljes USA adósság valójában jóval meghaladja ezt az összeget, akár a háromszorosa is lehet annak... és közben gondoljunk arra a 46 millió amerikaira, akik USA élelmiszerjegyeken élnek! Hihetőnek tartom, hogy további 6 trilliárd $-t adtak annak az Olaszországnak, amelyik, mint mindannyian tudjuk, most már az

Új Világrend (NWO), más nevén az IMF uralma alatt van...! Amit én annyira dühítőnek tartok, az a nyílt arrogancia, ahogy az a sok NWO-s féreg intézkedik kormányzati körökben, bankokban, és a nagyvállalatok szintjén. Gordon Bowden és én megneveztünk és megszégyenítettünk sokat közülük előző írásaimban, a díszes társaság élén a drága miniszterelnökünkkel, David Cameronnal. Ugye amikor leleplezzük a csalás és megvesztegetés hatalmas hálóját, meg kell keressük a pókot és mondanom sem kell, az a pók nem más, mint a Rotschildok... (Soros György az ő nemzetközi ügyintézőjük szerk.) nagy kövér férgek, amelyek a brit nép húsán híznak. Nem háríthatjuk a felelősséget egy személyre akkor, amikor olyan pondrókkal állunk szemben, mint Alan Greenspan, Timothy Geithner, Ben Bernanke és egy rakás Rotschildnak nevezett féreg, akik még több olajat öntöttek a tűzre. Egyáltalán, el tudják azt Önök képzelni, hogy ezek 750 000 tonna aranyrúd költöztetéséről meséltek, amikor ezidáig összesen 1507 tonnát bányásztak?! Sikerült érthetővé tennem, átlátják már, hogy miről van szó? Nem látják, mennyire gonosz ez az NWO és hogyan pénzelik önmagukat számtalan hatalmas pilótajátékkal, cselszövéssel, amiket a boszorkánykonyháik ezreiből üzemeltetnek a világ majdnem minden államában. Lépjünk ki ebből az országból egy pillanatra és gondolkodjunk el egy ilyen szemfényvesztésen: Mindannyian tudjuk, a 9/11 egy belső művelet volt nemcsak a Mossad, a CIA és sok magas beosztású hivatalnok részvételévél, de tudatában voltak-e annak, hogy mi történt tulajdonképpen a Pentagonban közvetlenül azelőtt, hogy egy cirkáló rakéta (és nem egy Boeing!) belecsapódott? Hadd helyezzem ezt igaz megvilágításba egy ez idő tájt megjelent újságcikk foszlányával. A címlapon ez volt olvasható:

„A Federal Reserve nem tud elszámolni 15 trillió $-ral”. A megelőző 18 hónapban a Wall Street-ről eltűnt kb 15 trillió $. A 9/11-et megelőzően Donald Rumsfeld védelmi miniszter elismerte, hogy minisztériuma nem tud elszámolni 2.3 trillió $-ral. Nos, míg az emberek a sertésinfluenzával voltak elfoglalva, a Federal Reserve főfelügyelője halkan elismerte, nem tud elszámolni 9 trilliárd $-ral. Ha mondjuk naponta elköltöttek volna 1 millió $-t Jézus születése óta, még nem érték volna el az 1 trillió dollárt, 31 710 év kellene ahhoz, hogy elérjük az 1 trilliót. Az a helyzet, hogy a trillió $-os összeg nem is egy valós szám gyakorlati síkon, és ez azt jelzi, hogy embereinket és nemzetünket kifosztották. Annak a hivatalnak az irodái, amelyik a Védelmi Minisztérium hiányzó pénzeit vizsgálta, a Pentagon épületének azon részében voltak, ahova a rakéta becsapódott... ez is egy biztos módja a kivizsgálások leállításának, nem gondolják? Még mindig arra a 15 trillió $-ra gondolván...csak képzeljék el, hogyan tudott ugyanaz az összeg átkelni a „tavon” a HSBC/RBS markában találva magát, hogy aztán egyszerűen eltűnjön? Ha esetleg nem tudták, a bátor Lord Nemzetközi Ügyek Királyi Intézete, London – a kapuban ott áll a két szabadkőműves oszlop, Jákim és Boáz James of Blackheath volt az, aki JÓ HA FIGYELÜNK!

71

szót emelt ez ügyben idén márciusban a Lordok Házában. A következő cím alatt megtekinthetik a Háznak benyújtott előadását: Pénzügyi terrorizmus Amerikában: több, mint 1 millió haláleset évente, 62 millió ember nulla tulajdonnal, míg a gazdasági elit 46 trillió $-ral meglépett. Ugyanaz történik ebben az országban, amit az imént olvastak, egy másik léptékben. A mi politikai és pénzügyi szféránkat a cionisták pénzelik és ellenőrzik, akik pártolják a csalás és megvesztegetés zsinórmértékét. Mielőtt folytatnám, eltérek kissé ettől a pénzügyi vonaltól, hogy bemutassam, milyen mélyen beágyazódott a cionisták által vezérelt Új Világrend ebben az országban. Diktál a politikusainknak és ellenőrzi azokat, egy állandó háborút tart fenn egy nem létező ellenséggel szemben, amit Al-Kaidának, vagy ahogy George Bush bevezette: „a terrorizmus, vagy a gonosz tengelye ellen folytatott háborúnak” neveznek. Ez nagyon fontos a mi gazdaságunk vonatkozásában, több okból is: –– hatalmas összegeket szív el az adófizetők pénzéből és irányítja át a fegyverkereskedelem magánjellegű üzletszférájába –– lehetővé teszi, hogy az NWO végrehajtsa „geopolitikai terveit” –– az olaj hordónkénti árát hihetetlen magasságokba röpíti –– mint a gyógyszeripar befektetéseként üzemel. Hétfő reggel egy rádióvita részese voltam az Oroszország Hangjánál (The Voice of Russia) 12 St James Square, Londonban. A beszélgetés tárgya „egy évvel Bin Laden halála után, illetve az Al-Kaida jelenlegi állapota” volt. A meghívottak Dr Christina Hellmich a Reading Egyetemről, Valentina Soria a Védelmi és Biztonsági Tanulmányok Egyesült szolgálatainak Intézetétől, és két további vendég, akikkel stúdión kívülről teremtettek kapcsolatot: Lorenzo Vidino a Svájcban működő Zürichi Biztonsági Tanulmányok Központjából és Robert Crowley a Kockázatelemző Tanácsadó Csoporttól. A témafelvezető után szót kaptam, hogy nyilatkozzam ebben a roppant ellenmondásos ügyben. Mondandómat azzal kezdtem, hogy az Al-Kaida nem létezik, soha sem létezett, és hogy ez az egész az „iszlamofóbia” részeként arra hivatott, hogy a terrorizmus rémképét fenntartsa. Eleve arra gondoltam, hogy én leszek a tövis a két rózsa között, amikor Christina és Valentina szólalt meg, de aztán nyilvánvalóvá vált, hogy egyfajta cionista ideológiát hallgatok 4 az 1 ellen arányban, és hogy nem számít a véleményem, azt nem veszi tudomásul a másik fél, az elfogadás legkisebb jelét sem adja. Különösen, amikor azt mondtam, hogy Bin Ladent nem ölték meg egy évvel ezelőtt, hanem történetesen 2001 december 14-e körül a Rawalpindi-i katonai kórházban meghalt. Azzal folytattam, hogy a 9/11 és 7/7 egyaránt belső műveletek voltak, és említést tettem a madridi vonatrobbantásról, amitől aztán Lorenzo rohamba lendült háta mögött a többi három elszánt támogatásával. A műsoridő szűk keretein belül nem bocsátkozhattam e nagy horderejű ügy részleteibe, tehát úgy döntöttem, nem megyek bele ebbe a függő játszmába, kihagyom. Az Al-Kaidát nem tették felelőssé a madridi robbantásért. A Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette Basel Ghalyoun és Mohamed Almallah Dabas ellen korábban hozott ítéletet, amely mindkettejüknek 12-12 év börtönt szabott ki terrorcsoport tagságának vádjával. Szintén felmentette Abdelilah El Fadual El Akilt, 9 év börtön alól, amit terrorista csoporttal való együttműködés miatt kapott, akárcsak Raul Gonzalez Pena, aki robbanó anyagok és szerkezetek előállítása / leszállítása miatt kapott 5 évet. Más szóval, Spanyolország Legfelsőbb Bírósága szerint ezek az egyének nem tartoztak terrorszervezethez, legalábbis nem egy iszlám terrorcsoporthoz. Látszólag nem volt elég bizonyíték ahhoz sem, hogy a bandavezérnek tartott Mohamed „az egyiptomi” ellen hozott ítéletet megerősítsék, így a többi ítélethez hasonlóan azt is kihajították. 72

Egyébként 6 spanyol állampolgárnak is köze volt a bűncselekményhez, közülük ketten ténylegesen kormányzati informátorok, akik drog ügyletekben stb is érintettek. Röviden, a csoportban volt két balek, és a bizonyítékok azt támasztották alá, hogy a Spanyol Civil Gárda robbantási osztaga volt a bűncselekmények mögött, és egy „Al-Kaida által ihletett terrorcsoport” fondorlatos meséjével táplálták a tömeghisztériát. Úgy döntöttem, nem szellőztetem meg az ügyet, nyilvánvaló okokból kifolyólag. A fentieket azzal a szándékkal iktattam be, hogy rámutassak egy ország gazdasága, háborúk és konfliktusok, geopolitikai tervek, természetes erőforrások közötti szoros összefüggésre. Mindig is fenntartottam azt a véleményemet, hogy a jelenség „terrorizmusként” való címkézése téves. Én inkább a „szabadságharc” kifejezést alkalmazom, olyan körülmények között, amikor valakik betörnek a hazádba vagy átveszik a saját erőforrásaid fölötti hatalmat fegyverek kényszere alatt. Hitem szerint a nyugati imperializmus egy öngerjesztő terrorizmust termel ki magából és a kettő együtt rekord mélységű szegénységet eredményez. Annak tudatában elmondhatjuk, hogy az az általános helyzet, ami ebben az országban eluralkodott, a cionista Új Világrend agyszüleménye, még nehezebbé teszi ezeknek az elszabadult, irányíthatatlanná vált folyamatoknak a kiigazítását. Az USA rúdaranyat és aranyban fizetendő bemutatóra szóló kötvényeket visz át Európába, így azokat rávezetik az európai bankok könyvelési mérlegeire az ennek megfelelő hitel-kötelezettség nélkül, ami fenntartja a bankok fizetőképességét, ezáltal meggátolja a Wall Street által Európának folyósított hitel ellenében hullámszerűen fellépő hitel-nemteljesítési csereügyletek több trillió $-os igényeit. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a kifosztott amerikai nép jó ideje a Wall Street-i bűnözőknek fizet. Akadt azért egy valaki, akinek volt hozzáfűzni valója az Egyesült Királyság és az EU-ban kialakult helyzettel kapcsolatban. Teljesen egyértelmű, hogy egy gigantikus pénzmosó műveletet vezényelnek, melynek az elsőrangú célja az, hogy alátámassza a velejéig romlott, csaló USA kincstári piacot.És most, amikor ennek a csalásnak bizonyításához az i-re csupán a pontot kell feltenni, Lord James of Blackheath volt olyan kedves, hogy szolgáltatta a részleteket. Szeretném hozzáfűzni azt a tényt is, hogy dollár billiók, ha nem trilliók értékében keringenek olyan piszkos pénzek, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak a drog kartellel és egyértelműen a CIA-vel, MI5/6-tal, Moszaddal és másokkal, akik szintén az Új Világrendhez tartoznak. Visszatérve a mi első számú bűnözőnkhöz, idézzük Sir Mervyn Kinget: „Együttérzek azokkal az emberekkel, akik dühösek a pénzügyi válság miatt, amely elindított egy mély gazdasági visszaesést 1 millió munkahely elvesztését eredményezve”. Hozzátette: „Önök közül ez sokaknak mélységesen igazságtalannak tűnik, és az is. Meg tudom érteni, miért dühös olyan sok ember.” Nos, Mr „Ponzi” King (szerkesztői kiegészítés: Charles Ponzi szélhámos csaló 1882-1949), úgy gondolom, hogy a brit nyilvánosság túl van már azon, hogy egyszerűen dühös lenne, és ha módjuk lett volna rá, rég kipenderítették volna a bársonyos állásából! Egy másik jelentésben az áll, hogy a helyzet ellen hozott rövid távú intézkedések valójában súlyosbíthatják az alapvető gazdasági gondokat, elmélyítik a hitelválságot, és az adófizetőkre terhelik a számlát...hát, Mr King, ezt Ön bizonyára telibe találta. Abban az esetben, ha Önök, a nyilvánosság, nem figyeltek volna fel rá, Mr King ahhoz nagyon hasonlóan dolgozik, mint ahogy az ő Új Világrendes pajtása, Ben Bernanke (FED) teszi: mindketten egyre több pénzt nyomtatnak. Ha fel tudják idézni, idén február 5-e körül hangzott el ez a bejelentés: Sir Mervyn King, a Bank of England vezére újra indítja a nyomdákat ezen a héten és legyárt további legalább 50(?) milliárd fontot azért, hogy feltartóztassa a mély válság kísértetét! JÓ HA FIGYELÜNK!

SZERETNÉM EGYSZER ÓCEÁNJÁRÓVAL KÖRBEUTAZNI A VILÁGOT Piroch Gábor nem csak a legismertebb magyar kaszkadőr, de bátran kijelenthetjük, hogy a filmvilág egyik legismertebb, mi több, egyik legelismertebb kaszkadőre. Titanic, Trója, A terminátor! Bred Pitt, DiCaprio, Schwarzenegger! Ez csupán néhány film és név abból a közel 40 évet felölelő világraszóló karrierből, amit Gábor mondhat magáénak. Magyarország Oscar-díjra jelölt világhírű kaszkadőrszakértőjével és akciórendezőjével beszélgettem. – 15 éves voltál, mikor kapcsolatba kerültél a kaszkadőr szakmával. Azt gondolnánk az 1968-as években a fiatal fiúk álma nem általánosíthatóan a kaszkadőrség volt.Valami

nagyon távoli, és elérhetetlen álomnak tűnhetett abban az időben, innen Magyarországról a hollywood-i filmcsillagok közé bekerülni. Tudatosan készültél erre, vagy a véletlennek köszönhető az első filmes szereplésed?

Amint egy országot kivéreztettek, behozzák az NWO által futtatott IMF-et hogy hiteleket nyújtson azoknak az országoknak, amelyeket korábban megb... És az ő új gazdasági megszorításaikkal nem egyszerűen csak irányítják azt az országot, hanem továbbra is és egyre inkább erőszakot követ el a társadalom közép- és alsóbb osztálybeli adófizetőin. Összegzésként elmondhatjuk, az NWO világosan látja, hogy az olyan helyeken, mint az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság, mi jelentjük a legnagyobb fenyegetést az ő folytonos vagyon-, erőforrás-, és hatalom felhalmozásukra (szerkesztői vélemény: ez nyilJÓ HA FIGYELÜNK!

– „Véletlenül” pont ott voltam a Budapesti Honvéd akkori cselgáncstermében, mikor az Egri Csillagok stábja korabeli fegyvereket pakolt le a tornateremben és elkezdtek bizonyos részpróbákat. A mi szakosztályunkból az ídősebb sportolók mind résztvettek ezeken az edzéseken, – csak tátottam a számat… – Mikor elhatároztad, hogy lovas kaszkadőr leszel, ha jól tudom, még lovagolni sem tudtál. Ennek ellenére, az első lovas szereped Woody Allan a Haláli szerelem című filmjében volt, melyet Magyarországon forgattak, és bekerültél a filmbe, mint lovas, lovász. >>

vánvalóan nem így van, az említett két angolszász ország cinkosként otthont és kiváltságokat biztosít a cionista világuralomra törő politikának, ezekben az országokban a társadalom túlnyomó többsége elvtelen, hitetlen, agymosott, multikulti fogyasztó. Mint ilyen, nem alkalmas a hatékony ellenállásra.). A leginkább sebezhető országok Tunézia, Algéria, Albánia, Egyiptom és más afrikai és közel-keleti országok (arab tavasz), de még mindig terjed a világ nagy részén, és most a gyengébb európai államokat fenyegeti. Forrás: PressTv 73

– Nem is tudasodott bennem kikkel forgattam. Kevesen tudják, de Diane Keaten is itt volt akkor Magyarországon. Ebbe a filmbe se volt könnyű bekerülni. A berendezőn keresztűl vezetett az út, szerződtetett engem napi 16 – órára, 15 – forintos órabérért, alkalmi munkában pucoltam és a lovakat Az akkori ’nagyok’ árnyékában kezdtem el lovagolni. Óriási élmény volt! Abban évben 1974 – et írtak, akkor döntöttem el végleg, profi kaszkadőr leszek! 22 éves voltam.. – Több világhírű filmben is szerepeltél, csak néhány közülük: Titanic, A múmia, a Skorpió király, Hegylakó. Ha jól tudom a múmia film forgatásához egy különösen veszélyes jelenet fűződik. Mesélnél erről a lovas jelenetről? – Arab lovasnak öltözve rohamozzuk a légiósok erődjét. A kaszkadőrszakértő, Simon Crane azt kérte tőlem, hogy a megadott ponton, egy dűne tetején buktassam fel a lovam. Miután bevágtáztam a helyemre, egy megadott jelre (lövésre) felbuktattam a lovamat és lebukfenceztünk a domboldalon. A jelenet annyira élethűre sikerült, hogy a rendező a monitorok mögül kirohant és megkérdezte életben vagyok-e? Abból a szögből ahova a kamerákat letették, teljesen úgy nézett ki az akció, hogy rámzuhant a ló. Mentőhelikopter nem volt a helyszínen, ezért aznapra leállították az öszzes veszélyes kaszkadőrjelenetet. Az akció remekül látható a video demon a www.pirochgabor.hu oldalon. Az egész jelenet hajmeresztő, érdemes megnézni… – Melyik film, vagy filmes munkád volt számodra a legkedvesebb? 74

– A Titanic, – felejthetetlen! Szinte minden egyes jelentben ott vagyok ahol történik valami, amikor süllyed a hajó. Hat hónapot töltöttem Mexicóban, a Rosarito Beachen felállított Fox stúdióban. – Volt olyan pillanat pályafutásod során amikor úgy érezted ezt a jelenetet nem vállalod be, mert túl veszélyes? – Volt ilyen pillanat, de már nem lehetett visszafordulni. A Mennyei királyságban 5 másik kollégámmal együtt egész alakban lángolunk egy rohamtorony hídján, – a technikusok nem csavarták vissza a gázcsapot. Az alattunk 11 méterre levő dobozokra zuhantunk, – többen komoly égési sérüléseket szereztek.. – Nagyon sok filmben szakértőként is dolgoztál és dolgozol még ma is. Ilyenkor a koreográfiát te határozod meg és más kaszkadőrök szerepelnek a filmben, vagy te magad is részt veszel a jelenetekben? – Szakértőként mindig a kamera mögött állok. Egy részleget vezetek, így mindenért én felelek, a színészek biztonságán keresztűl az összes koreografált jelenet beállításáért. Én alkalmazom a kaszkadőröket és ezek közül kerülnek ki a női és férfi szereplők dublőrei is. Nem jellemző, de előfordulhat, hogy a szakértőnek is be kell állnia egy jelenetbe. – Több világhírű rendezővel dolgoztál már együtt, köztük Angelina Jolie. Milyen a kapcsolatotok, mennyire sikerült őt megismerned a forgatások alkalmával mint embert? – Angelinán látszik és úgy is viselkedik a forgatásokon, hogy szeretne olyan lenni

mint a többi stábtag. Mint a filmjének kaszkadőrszakértője volt alkalmam őt jobban megismerni, – talán én voltam az aki egy kicsit jobban tartotta a távolságot. Hogy miért? Ő Angelina Jolie… – Magyarként hihetetlen nagy sikereket értél el a hollywood-i filmiparban. Azt gondolnánk, hogy egy Beverly Hills-i villában éled minden napjaidat. Te ennek ellenére Magyarországon élsz, miért? – 2000-ben dolgoztam elöször a SAG (Screen Actors Guild) ’szineiben’, így már 12 éve tagja vagyok az amerikai színész szakszervezetnek, megvan a zöld kártyám is, ezért kötelező bizonyos ídőt az USA-ban eltöltenem. – Kaszkadőr iskolát vezetsz itthon. Mi a véleményed a mai fiatalokról, mennyire van meg bennük az elszántság a vakmerőség a kaszkadőr szakmához? Látod-e valakiben a kiemelkedő tehetséget, lesz olyan aki átveszi majd tőled a staféta botot, ugyanazzal a hévvel és kitartással ahogy te dolgoztad végig az elmúlt , közel 40 évet? – Még meg sem hírdettem az iskolám, már sokan jelentkeztek. Igen, van néhány lelkes, tehetséges fiatal lány és fiú. Belöllük lovaskaszkadőrök igen kevesen lesznek. Ebben a kategóriában sokkal jobban meg kell dolgoznod a helyedért, a lovaglás drága sport és nehéz megtalálni ezeknek a fiataloknak azokat a lovardákat ahol pénz nélkül lehet gyakorolni. Nem látok olyan embert a pályán aki hasonlóképpen gondolkozik és törődik az utánpoltlással mint én. Nincs bennük annyi tisztelet, respekt a szakma és egymás iránt. JÓ HA FIGYELÜNK!

ROHAMTEMPÓBAN ÉPÜLNEK AZ ÚJ PLÁZÁK

– Kaszkadőr pályádnak csúcsára értél, mondhatjuk bátran innen már nem nagyon van feljebb. Kíváncsi vagyok egy világsztárnak milyen álmai lehetnek még, van bármi a szakmádban amiről úgy érzed még szeretnéd megvalósítani? – Publikáltam már könyvet, ez a Kaszkadőrnek születtem. Amerikából is komolyan érdeklődtek utána, levélben kérték filmesítsük meg a storyt, mint igaz történet. Várok egy jó fordítóra.. Azt mondják jól fog a tollam, így van már egy elkészült kisjátékfilm forgatókönyvem és egy film novellám is. Az első filmforgatókönyvemet néhány éve gyakorlatilag sikerült rögtön eladnom, de nem adtam oda, – szeretném én megcsinálni. – És a magánéletedben? Elvonatkoztatva munkádtól, érzel mostanában olyan vágyat, egy kitűzött célt, vagy álmot, ami eddig nem valósulhatott meg, de mindenképpen szeretnéd még megtenni? – Szeretném egyszer egy óceánjáróval körbeutazni a világot, – állítólag egy vállalkozó újra megépítené eredeti formájában a Titanicot… – Legyen így! Kívánom neked őszintén és köszönöm a beszélgetést. Forrás: Gaál Rita – amrikaihirujsag.com JÓ HA FIGYELÜNK!

A globális bevásárlóközpont-fejlesztések rohamtempóban folytatódnak. A bővülő középosztály és a kereskedők terjeszkedése példa nélkül álló építkezésekhez és új központok nyitásához vezet, főleg a feltörekvő piacokon. – derül ki a CBRE globális ingatlan-tanácsadó legfrissebb kutatási adataiból. A CBRE felmérésében a világ 180 legjelentősebb városában folyó bevásárlóközpont-fejlesztések szerepelnek, így a sorrend a 2011-es év befejezett fejlesztései és a jelenleg folyó építkezések alapján alakult ki. A jelentés szerint a jelenlegi fejlesztések nagy volumenűek és elérik a 29,6 millió négyzetmétert, ami a franciaországi, az egyesült királysági és a németországi bevásárlóközpontok összesített területével egyenlő. Mindemellett 7,8 millió négyzetméternyi területet adtak át 2011-ben. A fejlesztők a feltörekvő országokban, pl. Kínában, Törökországban és Indiában sokkal aktívabbak, mint az érett nyugat-európai vagy amerikai piacokon. A növekvő kínai, török és indiai középosztály bővülő kereslete fellendítette a fejlesztéseket, míg NyugatEurópa és Amerika kereskedőit a helyi piac arra kényszeríti, hogy a határokon átlépve bővítsék üzleteiket. 2011-ben a vizsgált piacok 35 százalékában (63 városban) nyíltak új bevásárlóközpontok, közülük 50 a feltörekvő gazdaságokban. Ezzel szemben NyugatEurópában csak öt városban adtak át új plázát. A bevásárlóközpont-fejlesztésekben a kínai városok dominálnak: az épülő központok fele Kínában található, míg Ázsia összesen 70 százalékos részesedéssel bír. Kínán kívül a legaktívabb város Abu-Dhabi, Hanoi, Kuala Lumpur, Új-Delhi és Sao Paolo - öt város három régióban. Latin-Amerikában Brazília vezeti a fejlesztések listáját, de épülnek bevásárlóközpontok Mexikóban, Argentínában és Panamában is. Afrikában csak a Dél-Afrikai Köztársaságban van fejlett bevásárlóközpont-piac, ám Afrika is változóban van, mivel új ingatlanok épülnek Marokkóban (Casablancában és Rabatban). Európában a fejlesztések főleg Törökországra és Oroszországra koncentrálódnak, ahol Isztambul és Szentpétervár a legaktívabb piac, de Moszkva, Almati és Nyizsnyij Novgorod, Ankara és Szamara szintén szerepel az első 50 városban. Vannak fejlesztés alatt álló területek az érett piacokon is, mint például Brüsszelben, ahol a régóta fennálló szigorú építési engedélyeztetés miatt kicsi a kínálat, illetve Párizsban, ahol két új központ is épül, lassan betöltve a kevés megmaradt kiskereskedelmi „fehér foltot” a francia fővárosban. A túl sok terület az egyik oka annak, hogy a fejlesztési aktivitás alacsony Nyugat-Európában, ennek ellenére számos piacon hiány van minőségi ingatlanból. A terület, típus és elhelyezkedés szerint a kereskedők által modernnek tartott területből kicsi a kínálat, ezért a jövőbeni fejlesztési célok között továbbra is jelen lesz a jelenlegi – akár a főutcákon, akár a bevásárlóközpontokban található – területek átépítése. Új központok építése a gazdasági helyzet javulásával várható. Az Egyesült Államokban a felújítás és a bővítés évek óta felülmúlja az új ingatlanok fejlesztését. A kereskedők és a boltosok egyre inkább a legnagyobb és legjobb bevásárlóközpontokba igyekeznek, így csak a legjobb 150 központ vonz új befektetőket. A befektetések fele a bevásárlóközpontok legjobb 10 százalékába irányul. Más érett piacokhoz hasonlóan a fejlesztési aktivitás az amerikai piacon is a gazdasági fellendüléssel emelkedhet, de várhatóan nem a válság előtti szintekre. Forrás: portfolio.hu

75

A JÖVŐ MÁTRIXA

Rockefeller tanulmány – 34.oldal – ÉRDEKES Találtam és elolvastam egy nagyon érdekes tanulmányt, amit a Rockefeller Alapítvány készített 2010 májusában. A jövőbeli eseményekre való felkészülés és reagálás van benne sok minden mással együtt. Érdemes megnézni már csak olyan szempontból is, hogy milyen alternatívákat látnak a döntéshozók közelében lévők.

76

A Rockefeller Alapítvány kicsit publikusabb, nem annyira rejtett, mint a CFR. Képletesen a CFR (Külkapcsolatok Tanácsa) felé vezető folyosón az egyik szoba.... Nem is lepődnék már meg rajta, ha a 34. oldalon nem bukkantam volna az alább lentebb szereplő (múlt időben írt ) eseményleírásra:

De előtte: bevezetőjét lefordítottam az irományuknak:”A Rockefeller Alapítvány támogatja a munkát, mely kiterjeszti a lehetőséget és megerősíti a rugalmas reagálást társadalmi, gazdasági, egészségügyi és környezeti kihívásokra, megerősítve azt az úttörő küldetést, amit 1913 óta betölt az emberiség „jól-léte” érdekében.......”

JÓ HA FIGYELÜNK!

(érdemes megjegyeznem, hogy 1913 pont az év, amikor sikerült pénzkibocsátás jogának megkaparintásával és a FED megalapításával a Rockefeller/Rothschild/Morgan/Warburg családnak átvenni az irányítást az USA felett és a mai napra tökéletesen megszilárdítani, mint szervezett magánhatalom.....Szerk.megj.) .... „Stratégiai eszköztárunk egy fontos - és újító - összetevője a „scenario planning”... forgatókönyv tervezés. Egy eljárás, melynek során elbeszéléseket, narratívákat készítünk a jövőről, melyre sajátos hatást gyakorolhatnak bizonyos kihívások és lehetőségek. Hisszük, hogy a „forgatókönyvtervezés” nagyszerű potenciállal bír a (philanthropia=’em berbarátiság’) hasznára azonosítani egyedi beavatkozásokat, szimulálni és elpróbálni fontos döntéseket, melyeknek mélyreható következményei vannak és megjelölni előzetesen még fel nem fedezett területeket és kapcsolódó lehetőségeket. Módszertani struktúrát adni, mely arra segít fókuszálni, amit még nem tudunk, ahelyett, amit már igen.” A tanulmányban 4 nagyon különböző jövő Mátrixát jelölik meg: SCENARIO 1. LOCK STEP ( felülről lefelé irányuló kormányzati ellenőrzés és tekintélyelvűbb vezetés korlátozott innovációval és növekvő állampolgári ellenállással) SCENARIO 2. CLEVER TOGETHER ( egy olyan világ, ahol rendkívül összehangolt és sikeres stratégiák célozzák meg a sürgős és mélyben gyökerező világszintű JÓ HA FIGYELÜNK!

77

kérdéseket.) SCENARIO 3. HACK ATTACK (egy gazdaságilag instabil és sokkra hajlamos világ, melyben a kormányok gyengék, a bűnözők boldogulnak és veszélyes újítások jelennek meg.) SCENARIO 4. SMART SCRAMBLE (egy gazdaságilag depressziós világ, melyben az egyének és közösségek csak helyileg fejlődnek és rögtönzött megoldásokat találnak ki az egyre növekvő problémákra.) A LÉNYEG: A tanulmány böngészését mindenkire rábízom. Számomra egyetlen dolog volt, ami kiugrott így hirtelen, ez pedig a HACK ATTACK rész bevezetője és a benne lévő dolgok. “Pusztító sokkok, mint Szeptember 11, a 2004-es dél-kelet ázsiai cunami, a 2010es Haiti földrengés hirtelen bekövetkező katasztrófákra készítette fel a világot. De arra senki sem készült fel, hogy ezek a széles-skálájú katasztrófák ekkora ilyen lélegzetelállító gyakorisággal fognak lezajlani. A 2010 és 2020 közötti éveket „doomed decade”-nek (a végzet évtizede) nevezték el, joggal: a 2012-es olimpiai bombatámadás, mely 13 000 embert ölt meg és a szorosan utána bekövetkező földrengés Indonéziában 40 000 áldozattal, egy cunami, mely szinte letörölte Nicaragua-t és a Nyugat-Kínában kialakult, évezredenként egyszer előforduló, éhínség, mely a klímaváltozáshoz kapcsolódik.” Ugye láttátok, ami nekem is szemet szúrt ?!!! És a kedvenc számuk (13) megint.... Pont 13ezer. Nem összeesküvés, ők írnak róla. A dokumentum eredeti. A saját szerverükön van. Nem mondom, hogy be is kell következnie, de gondolkodásra okot ad. (Szerk) “Nem meglepően, ezen halálos aszinkron katasztrófák nyitósorozata (több is volt belőlük) hatalmas nyomást helyezett a már amúgy is túlfeszített globális gazdaságra, mely recesszióban lépett be az évtizedbe. Masszív humanitárius erőfeszítések óriási költségeket emésztenek fel, de az elsődleges források - segélyszervezetektől a fejlődő világ kormányainak - kifogytak a rendelkezésre álló alapokból. A legtöbb nemzetállam nem engedheti meg magának, hogy „lezárt pénzekhez” nyúljon hozzá, nem is beszélve, hogy egyedül válaszoljon a megnövekedett állampolgári igényekre, akik nagyobb biztonságot, több egészségügyi ellátást, szociális programot, szolgáltatásokat és az infrastruktúra javítását követelik. 2014-ben sárlavinák Limában több ezer embert temettek be, csak minimális segítség jutott, az Economist főcíme : „A Bolygó végül tényleg csődbe jutott ? „ Ezek a szörnyű körülmények nagyon kemény kompromisszumokat kényszerítettek ki. 78

2015-ben az USA védelmi kiadásai jelentős részét átcsoportosította hazai célokra, kivonult Afganisztánból - ahol az újjáéledő tálibok ismét magukhoz ragadták a hatalmat. Európában, Ázsiában, Dél-Amerikában és Afrikában egyre több nemzetállam vesztette el az államháztartás feletti irányítást és a képességet, hogy segíthessen polgárainak és megtartsa a stabilitást és a rendet. Az erőforrások feletti és kereskedelmi viták, együtt komoly gazdasági és éghajlati feszültségekkel sok szövetségest és partnerséget a „töréspontig” juttatott el. Háborúkat és kisebb szintű konfliktusokat indítottak el a fejlődő világ erőforrásokban gazdagabb részein. Nemzetek kereskedelmi korlátokat emelnek, hogy megvédjék hazai szektorukat a behozataltól és reagálva a globális élelmiszer - és forráshiányra, csökkenthessék a mezőgazdasági ter-

mékek és más árucikkek kijutását. 2016-ra a globális koordináció és összekapcsolódás, mely a Berlini-Fal utáni világot jelölte, a leginkább törékennyé vált. Meggyengült kormányzati hatalom, széteső rend és eltűnő biztonsági háló, a bűnözés és erőszak egyre nagyobb méreteket ölt. Etnikai, vallási és osztályok között megosztott országokban különösen magas az ellenségeskedés. Kelet-India, az Izrael-Palesztín vérontás eszkalálódott, Afrikában az erőforrások feletti harc tört ki nemzetiségek és törzsek között. Eközben túlterhelt hadseregek és rendőrség keveset tud tenni az egyre növekvő bűnözői és terrorista csoportosulások ellen, melyek átveszik a hatalmat. Technológiával rendelkező bandák és hálózatot alkotó bűnöző vállalatok aknázzák ki az államok gyengeségét és az egyének elkeseredettségét egyaránt.” JÓ HA FIGYELÜNK!

Kedves Barátaim Nézzétek meg a képet, mert mindenhol előfordulhat. Ez nem a Magyar Posta, hanem a Rendőrség. Akiknek még nem esett le, TRAFFIPAX van beleépítve. Ez a doboz Zsámbékon található, de már több helyre telepítettek pl. Pest, Veszprém, Somogy megyékben, s általában nagy forgalmú helyeken! A telepítés folytatodik! Ennyivel a tábla előtt 90%-unk már gyorsít Mit lehet így kaszálni !!! (De ha este, „hátulról”, lefújod festékkel a kukucskálónál, vagy diszkréten feldöntöd, ebben az évezredben sem találják meg a „károkozót”. Vagy kamerát telepítenek megfigyelésre. Kamera védi a kamerát!!! Magyarország= Abszurdisztán! JÓ HA FIGYELÜNK!

79

PUZSÉR LEVELE ROGÁNNAK

Rogán Antal egy Blikk feliratú rikkancsfiú szobrot avatott. Puzsér Róbert a facebook-on válaszolt ironikusan, a képeket mi tettük hozzá. Következzenek Puzsér sorai: „Abban reménykedtem, hogy a Budapest közepén felállított rikkancsfiú szobrát méltó módon fogjuk tudni ünnepelni. De elvették tőlünk ezt a nagyszerű pillanatot. Megkeseredett a szánk íze ennek a nagyszerű műalkotásnak a kapcsán. És ennek egyetlen felelőse az elképesztő munkabírású, polgármesterként, képviselőként, IMF-tárgyalóként, frakcióvezetőként és bulvárhősként egyaránt briliánsan teljesítő politikai géniusz, Rogán Antal.

Tisztelt Polgármester Úr! Anti!

A szemedbe kell, hogy mondjam: hibáztál. Bármennyire szeretlek, és bármennyire tisztelem mindazt, amit az elveszett kutyádért, a kedvesed szerelméért és értünk, magyar polgárokért az elmúlt évek során a Blikk hasábjain tettél, ezt a hibát nem tudom Neked megbocsátani. Kezdem azzal, amit helyes, hogy megtettél, még akkor is, ha a bolsevik lakájmédia épp ezzel támad. Hibátlan ízlésről tanúskodó döntés volt a részedről, hogy a múltba révedő elmaradottságot, avítt korszerűtlenséget sugárzó “Az Est” feliratot a rikkancsfiú kezében lévő újságról eltüntetted. Biztos vagyok abban, hogy ha módodban állt volna annak idején Michelangelo, Dürer vagy Rembrandt ecsetjét vezetni, akkor még ezek az egyébként rendkívül magas színvonalat képviselő alkotók is lényegesen többet hoznak ki a karrierjükből. Jó lenne minden művész mellett tudni egy ilyen rátermett politikust, de legalább egy elkötelezett politikai komisszárt! Talán nem tartanánk ott, hogy támadásra és magyarázkodásra ad 80

alkalmat az, ha valaki fejet merészel hajtani a magyar kulturális élet elmúlt húsz évének legnagyobb teljesítménye előtt. A benned rejtőző művész azonban jó érzékkel provokál: miközben egy merész avantgárd vízióval kitéped a kis rikkancsot a harmincas évekből, politikai és kulturális manifesztumként emeled magasba a Blikket. Köszönöm az értékvállalás bátorságát, politikusi és művészi helytállásodat! A hála szavai után azonban kénytelen vagyok szembesíteni Téged azzal, milyen gyáva és képmutató döntés volt a részedről, hogy a kis rikkancs szobra ne téged mintáz-

zon. Nézz magadba! Hát ki a kis rikkancs? Ki az az egyszerű, hétköznapi hős, aki lyukas bakancsban, nyakán a kiáltozástól kidagadó erekkel hozza el számunkra mindazt, amit tudnunk érdemes? Ki az a kis rikkancs, akit legszívesebben magunkhoz ölelnénk, ha nem tisztelnénk a fáradhatatlan robotot, amit végez? Ki a legkisebb rikkancs, aki Orbán Viktor haragvó torkaként sújt le szocikra, Jobbikra vagy az IMF-re? Te vagy az, Anti. Az a szobor Téged illet, Te azonban politikusi mértéktartásból, szerénységből, nagyvonalúságból - mindegy is tán, miből - lemondtál róla. Odavetetted ebek harmincadjára. És ezzel arcul csaptál minket, azokat a milliókat, akik nem csupán a jövő miniszterelnökét tisztelik Benned, hanem a példaképüket. A reményt és az utat egy olyan jövőbe, ahol egyszer majd mi is úgy költhetjük a köz pénzét, mintha a sajátunk lenne.” Tisztelettel: Puzsér Róbert” Forrás: fideszfigyelo.blog.hu

JÓ HA FIGYELÜNK!

JÓ HA FIGYELÜNK!

81

MONDJUK KI: ROGÁN ANTAL A LEGNAGYOBB KIRÁLY! A vélemény a miénk, a döntés a tiétek!

Miután megtudtuk, hogy a Fidesz frakcióvezetője, az V. kerület polgármestere külön szobrot állíttatott kedvenc bulvárlapjának az őt az elmúlt évben 66 píár-cikkben népszerűsítő Blikknek, nem maradhattunk restek. Sajnos ahhoz muníciónk, hogy magát szobrot a helyes irányba alakítsuk, és a kis rikkancs helyett Rogán Antal provence-i nyaralását ábrázolja, vagy azt a pillanatot amikor Rogánné tüntetni indul a nők jogaiért, és a térden állva könyörgő Tóni őt visszatartja. De a korszellem legdivatosabb eszközét kihasználva installációvá bővítettük a korrupció ötödik kerületi szobrát. A kis rikkancs elmondja, amit gondol a vezérről, a Jóban-Rosszban sztárjáról, megkapó őszinteséggel vall a kerület urához kapcsolódó viszonyáról. Ugyanakkor gyanús utalást is tesz arra, hogy mindenkinek megvan a helye és ideje a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, és ha nem él a lehetőséggel, hogy elmondja az igazságot, könnyen bajba kerülhet. Liberális elhajlók azt is mondhatnák: ez a kis szöveg arra utal, hogy kapcsolat van a média és a politika között, de ez, mint tudjuk, hazugság. Végül pedig nem hagyhattuk, hogy hazánk legszínvonalasabb napilapja csak feliratként díszelegjen ott, kiszedtük az egyik kedvenc cikkünket, és megjavítottuk a szob82

rot, hogy valójában tündököljön, Budapest és egész Magyarország örömére! Aki szerint ez szoborrongálásnak tűnik, attól elnézést kérünk, azonban a valódi szob-

ron kívül minden egyéb rész eltávolítható és az eredeti műalkotásban sem esett kár. Forrás: magyarinfo.blog.hu

JÓ HA FIGYELÜNK!

HASZONTALAN HŐS – mi lesz a rokkantnyugdíjasokkal?

Rokkantnyugdíjasok tízezrei veszítik el a napokban eddigi „védettségüket” – kerülnek egyetlen tollvonással a munkaerőpiacra. A kormány szerint sok volt a visszaélés, jó részükre igenis szükség van a munkaerőpiacon, ezt viszont csak az érintettek nem érzik. Sípos Klári csontimplantátummal a gerincében 56 évesen indul a jövő héten a munkaügyi központba. Ő meséli el a történetét. „A felülvizsgálatra szóló »behívót« a vizsgálat előtt 4 nappal kaptam meg. Nem is lett volna módom beszerezni új leleteket, de mint kiderült, teljesen felesleges is lett volna. A komplex vizsgálat arról szólt, hogy beszedték a papírokat és behívtak. Egy orvos és az asszisztense volt ott, a vizsgálat 10 percig tartott, a férjem mérte kinn az időt. Súly, magasság, adatok bediktálása, fogaim állapota, műtéti hegeim hossza, reflexvizsgálat, hátam meghallgatása, kezeim szorító erejének vizsgálata. Kis idő elteltével visszaadták a papírjaimat, a doktornő kijött, s azt mondta, el lehet menni, majd értesítjük. Ennyi idő jutott rám 22 évvel azután, hogy diagnosztizálták a rosszindulatú csontdaganatot… A nyaki csigolyában volt a tumor, bénulás, 8 és fél órás műtét, majd utókezelések újabb JÓ HA FIGYELÜNK!

műtét, és 10 év szigorú orvosi felügyelet következett. Itthon három kiskorú gyermek, egy csodálatos, segítő férj. A harcot, úgy tűnik, sikerült megvívni, nevelhettem a fiúkat, akik egyetemi diplomát szereztek. A legkisebbnek még fél éve van ahhoz, hogy célba érjen, s megvalósítsa az ígéretét, amit 7 évesen tett: »ne szomorkodjatok, ha nagy leszek, feltalálom azt a gyógyszert, amitől, meggyógyulsz és örökké fogsz élni«. Most egy gyógyszercégnél van gyakorlaton. 1991-től lettem rokkantnyugdíjas. Nagyon nehezen fogadtam el. A rokkantságom 67 százalékot meghaladó, utoljára januárban voltam kontrollvizsgálaton, ahol Czirják professzor azt mondta: »nem tudjuk magát jobban összerakni«. Most elmentem a felülvizsgáló bizottság elé, ahol nem találkoztam a szociális szakértővel, pedig a neve szerepel a papíron, amit adtak. Nem találkoztam a foglalkoztatási szakértőkkel, pedig két nevet is tartalmaz a dokumentum, de nem láttam a bizottság elnökét sem aki, az iratok szerint szintén részt vett a felülvizsgálatomon. A vizsgálat után két héttel megjött az értesítés. A határozat szerint, egy nap alatt behoztam az összes eddigi lemaradásomat, egészségi állapotom állítólag már alig káro-

sodott. Felülvizsgálatra nincs szükség. Júliustól mindent megvontak tőlem, rehabilitáció nélkül foglalkoztatható vagyok. Bárhol, hacsak útépítésnél találok munkát, akár ott is. Nincs egészségügyi biztosításom, érhet bármi, mindentől elestem. 56 éves vagyok, huszonkét évet töröltek ki az életemből, mivel a rokkantnyugdíjban töltött évek nem számítanak be a szolgálati időbe. Végül is azt gondoltam magamban, igazán helyes dolog a kórházakat bezárni, az orvosokat leépíteni, hiszen ez az egy előadó szakértő egyetlen nap alatt csodát tett velem. Én ugyan nem érzem, de a statisztika az jó lett és a papírjaimon jól is mutat. Amikor annak idején dr. Pásztor Emil 8 és fél órán keresztül operált és megmentette az életemet, a gyermekeimért is, akkor ő mindig azt mondta: »maga egy hős«. Ám amikor a bizottság előtt álltam egy szál bugyiban, és megmérték a hegek hosszát, megnézték a fogaim épségét, közben rám ripakodtak, ha kérdezni merészeltem, ott igazán megsemmisítettek. Most itt állok, tegnap már az összes könnyemet kisírtam. Nem kerestem meg azokat, akik pénzért még mindig meg tudják venni a jogosultságot. Mert most én is, és még sokan a csalók, az ügyeskedők miatt veszítik 83

el eddigi jogosultságukat. Lehet, hiba volt, de én ezt az egész elmúlt időszakot nagyon megszenvedtem. Végül is egyszerűbb lenne túladni rajtunk, hiszen igazán nem voltunk hasznos tagjai eddig a társadalomnak, nem is kellett volna most sem behívni, csak papíron közölni. Betegszervezetet vezetek, így naponta kapok egy-egy értesítést, arról, hogy megszüntették a jogosultságot rákbetegektől, legyen az fél, teljesen használhatatlan karral élő mellrákos, negyed vesével vegetáló vesedaganatos, bénult agydaganatos, vagy zacskóval élő sztomás beteg. Tulajdonképpen mit akarok még? Hiszen én megmenekültem, a gyerekeink felnőttek, igaz, nekik velem együtt kerek a világ, az hogy egy értéktelen senkinek érzem magam az más kérdés, de még van dolgom itt: él a 89 éves édesanyám, testvéremet és az apukámat már eltemettem, őt nem szeretném a gyerekeimre hagyni, így hát fellebbezni fogok és megyek tovább, ha kell, a bíróságra, ha kell, még tovább.” A kormány hivatalos kommunikációja szerint eddig több mint húszezren buktak el a rokkantnyugdíjak rendkívüli felülvizsgálatán, amelyet a költségvetés kiadásainak mérséklésére hajtottak végre. Az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága rehabilitációs albizottságának ülésén a héten Pósfai Gábor, a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal főigazgatója beszélt a tapasztalatokról. Eszerint mindössze háromezren nem jelentkeztek a kötelező felülvizsgálatra az érintett 200 ezer rokkant közül, így ők már biztosan elvesztették a rokkantsági ellátásukat. A kormány szándéka az volt, hogy rátaláljanak az indokolatlanul leszázalékoltakra a legkevésbé

súlyos károsodással élő és 57 évnél fiatalabb rokkantak között. Az érintettek januárban kaptak levelet arról, hogy március végéig jelentkezzenek a vizsgálatra, ám a határidő letelte után még 10 ezer ember hiányzott. Azoktól, akik utóbb igazolni tudták, hogy önhibájukon kívül nem jelentkeztek a felülvizsgálatra, elfogadták a „csúszást”. A kormányhivatalnok szerint nem igaz, hogy a felülvizsgálatokkal kapcsolatban politikai elvárások lettek volna. Az elutasítások és az állapotjavulások idei aránya csupán 1-2 százalékkal tér el a sokéves átlagtól. A kormány a Széll Kálmán-terv révén idén 88 milliárd forintot, jövőre pedig 117 milliárdot szeretne megtakarítani a rokkantrendszeren. Pénteki bejelentés szerint a kormány 11,7 milliárd forintos rehabilitációs segítséget nyújt a fogyatékossággal élők és megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásához. Dominóként dőlnek – Kicsit érdekes lesz ennek az évnek a második fele! Egy június 28-i kormányrendelet nyomán valószínűleg dominóként fogunk kidőlni mind a 37 ezren, súlyos fogyatékossággal élők, akiket jelenleg még állami támogatással foglalkoztatnak kisebb cégek és civil szervezetek. Azzal, hogy erre az öt hónapra már megvonja a pénzt, a kormány feltehetően azoknak akar „helyet csinálni”, akiket a rokkantsági felülvizsgálati tisztogatással szórnak most vissza a nyílt munkaerőpiacra. Az új rendszer nem ösztönzi a munkáltatókat a tartós foglakoztatásra, a támogatás csak három évig jár majd, így egyszerre lehet munkahelyet „teremteni”, s éhhalálra ítélni… – Csiszár Attila 37 éves informatikus fogalmazott így, aki az előző vasárnap-

tól öt napon át, nonstop tartott budapesti, Hősök terei rokkantdemonstráción sorstársai iránti szolidaritásból és magáért, családjáért tüntetett. Attila százszázalékos rokkant gyermekkori vonatbalesete nyomán: mindkét lába és az egyik keze hiányzik. Magyartanár felesége félállásban van a két kicsi, a hatéves Benedek s a két és fél éves Csenge miatt, 180 ezer forintos összjövedelemből élnek. Van egy 15 éves automata Opeljük, a családfő azzal jár be Szobról hetente többször dolgozni, bár munkáját részben otthon végezheti. Mivel fiatal, aktív és családos, egyedi elbírálással jut hozzá a végtagprotézisekhez: ez azt jelenti, hogy egy-egy hárommillió forintos bioelektronikus végtag után „csak” félmilliót kell fizetnie. Mivel vagy végtag, vagy jó minőségű aktív kerekes szék jár támogatásra, így a szükséges közlekedési eszközt interneten át külföldről szerezte be használtan, kétszáz euróért. Még jó, hogy elboldogul az angol és a német nyelvvel… Szántó Gábor fellebbezését dr. Hegedűs Lajos ügyvéd, a Mozgáskorlátozottak Országos Egyesületeinek Szövetsége (MEOSZ) elnöke intézi. A 28 éves kaposvári fiatalember ellátása eddig havi 30 600 forint volt – ezt vonták most meg tőle, aki négyvégtagi görcsös bénulással él. A komplex felülvizsgálaton két ponttal kevesebbet kapott, így az eddig 80 százalékos rokkantsága már csupán 78 százalékos – a pénz pedig 79 százaléktól jár. S hogy mivel bukta el a nagyvonalúnak éppen nem nevezhető járadékot? Azzal, hogy embertelen erőlködéssel egy percre fel tudott emelkedni a kerekes székből. Igaz, egyetlen lépést sem tud megtenni. Gündisch Mónika Forrás: Vasárnapi Hírek

GORDON, MILLA, SZDSZ Tisztelt Tamás Gáspár Miklós! Én önt igen-igen tisztelem. Bár gondolatai jelentős részével nem értek egyet, írásainak kérlelhetetlen logikája, szellemi horizontjának tisztasága, szövegeinek rejtett humora és bölcs derűje – az egyetértés és egyet-nem értés tengelyén túl is – lenyűgöz engem. Nem mindig fontos az, hogy önnek igaza van, vagy nincs. Sőt, valójában ennek alig van jelentősége. Ami a lehetséges igazságon túl van, az gyakran sokkal fontosabb. Szerb Antal irodalomtörténete egy irodalomtörténész szemében bizonyára nem számít értékes munkának. Ámde Szerb Antal irodalomtörténete a magyar irodalom parádés feldolgozása, örök élmény, páratlan tanulság, függetlenül egyébként tartalmától, látásmódjától, függetlenül igazságaitól és tévedéseitől. Valami hasonlót gondolok az Ön munkásságáról is. Általában nem hiszek az ön igazságaiban, de mindig megbabonáz az a törekvése, hogy gondolatait a műveltség, a tudás, a szövegírói bravúr legszélesebb teljességével próbálja átadni olvasóinak, még akkor is, ha ez a néha a szöveg rovására megy. 84

JÓ HA FIGYELÜNK!

KÉT ÉV MÚLVA FÜGGETLEN SKÓCIA? Alex Salmond skót, és David Cameron brit kormányfő hétfőn aláírta a 2014-ben esedékes, Skócia függetlenségéről szóló népszavazás szabályait rögzítő egyezményt. Mivel a függetlenség kérdésére csak igennel vagy nemmel lehet majd válaszolni, a legnépszerűbb, fokozott decentralizációt jelentő opció kiesik, így a népszavazás kimenetele erősen kérdéses. A legnagyobb, mintegy 60%-os társadalmi támogatottságot ugyanis a kompromisszumot jelentő „devo-max” megoldás élvezi, amely fokozott decentralizációt jelent ugyan, de az Egyesült Királyságon belül. A közvélemény-kutatások szerint a teljes függetlenséget a skót lakosság nagyjából 35%-a támogatná, míg a status quo fenntartására kevesebb, mint 10% szavazna. Önismétlő hibáink Nem tudhatom, hogyan élte meg az SZDSZ-ben viselt szerepének átalakulását, hogyan tűrte, amint meghatározó szereplőből díszletté zsugorodott, hogyan dolgozta föl azt a szomorú folyamatot, amelynek során az ön által is alapított, vezetett és képviselt Szabad Demokraták Szövetsége, izgalmas szabadelvű értékcsoportból a hazai komprádor-burzsoázia legagresszívebb mozgalmává lett. De bárhogyan is viselte, úgy tűnik számomra, hogy a közelgő október 23-i ünnepen ön ismét hajlandó lesz felvállalni azt a hálátlan szerepet, amit már egyszer elfogadott. Én pontosan tudom, hogy az ember mennyire nehezen látja meg az önismétlő tetteket, amelyek miatt minduntalan elköveti saját hibáit. Éppen ezért vagyok bátor önt figyelmeztetni tervezett szerepének rendkívüli súlyára. Önt ugyanis ismét az a veszély fenyegeti, hogy olyanokat hitelesít szavaival, gesztusaival, tetteivel, akikkel talán nem is akar közösséget vállalni. Engedje meg, hogy október 23-ra tervezett felszólalásával kapcsolatban megismételjem egy előbbi mondatomat: Ami a lehetséges igazságon túl van, az gyakran sokkal fontosabb. Ön talán túlságosan távolról, egyetemes perspektívából szemléli a magyar közélet mikrokozmoszát, így eshetett, hogy elkerülte a figyelmét pár apró, de annál fontosabb részlet. Olyan részletek, amelyek az elmúlt hónapok során váltak láthatóvá, s amelyek ismét túlmutatnak azon a kérdésen, hogy a Millának a maga törekvéseiben vajon igaza van vagy nincs, ámde amelyek sokkal fontosabbak ennél az igazságnál. Reinkarnáció Ez a fontosabb dolog ugyanis nem más, mint az a tény, hogy az elmúlt hónapokban, sőt az elmúlt napokban megszületett az SZDSZ reinkarnációja. Úgy hívják Egymillióan a magyar sajtószabadságért. A Milla kezdeti, meglehetősen bizonytalan, identitáskereső és sokoldalúan nyitott szárnypróbálgatásai után mára egyértelművé lett, hová sorolja önmagát ez a szerveződés. Nem pusztán arról van szó, hogy a Milla kommunikációjában, értékpreferenciáiban követi az SZDSZ hagyományait, de sajnos arról is, hogy demokrácia-felfogása, közéleti szerepvállalása, politikai helyezkedése mind-mind az SZDSZ nyomvonalán halad. Az a baloldali-liberális értelmiség, amely annak idején az SZDSZ-ben lelt otthonra, mára –a maga szubkultúrájának minden elemével együtt – megérkezett a Millába, s egyértelműen dominálja az új szervezetet. A Milla szinte szóról szóra követi az SZDSZ politikáját, gondolkodásmódját, létformáit. Az új szervezet bár rendszeresen kiáll a homofóbia, a nők hátrányos megkülönböztetése, a rasszizmus különféle formái ellen, Facebook-oldalán mégis teret adott a rasszista, cigányozó kommentároknak Orbán Viktor egy Kőszegen készült fotója kapcsán. Az a kettős beszéd, amit annak idején az SZDSZ képviselt, s amely a suttogó propaganda szintjén nagyon is tudatosan használta föl a ras�szista közbeszédet politikai ellenfeleivel szemben, íme, visszaköszön a Millából. A csoport eredeti célkitűzését, a sajtószabadság védelmét is amolyan szabad demokratásan értelmezte a Milla, amikor a liberális eszmekör számára nem tolerálható véleményekről volt szó. A szervezet a „civil érdekérvényesítés nagyszerű példájának” nevezte, mikor JÓ HA FIGYELÜNK!

elérte, hogy a közmédia ne ismételje Pesty László cigányokról forgatott filmjét. A nemzeti problémákkal kapcsolatos SZDSZ-es érzéketlenség brutális hitvallásaként a Milla Trianon évfordulóján a brit gyarmatbirodalom széteséséhez hasonlította a történelmi Magyarország feldarabolását. De az értékvilág azonosságán túl a szubkultúrában jelenlévő tragikus demokráciakép, a bizantiánus intrikák sora, az elitpolitizálás megannyi tünete mind- mind a valamikori SZDSZ-t hozza vissza. Nagyon nehéz nem észrevenni a párhuzamot Dopeman, a Milla alternatív köztársasági elnöke, és Kuncze Gábor SZDSZ-es karrierje között. Mindketten alkalmasak voltak arra, hogy egy eddig meg nem szólított csoport szimpátiáját hozzák el a pártnak. Az underground Doppeman éppúgy, mint a derék magyar ember küllemű Kuncze. És ugyan miféle lényegi különbség fedezhető föl az SZDSZ által lelkesen támogatott Gyurcsány Ferenc, Kóka János, és Bajnai Gordon között? Segítek: semmi. Mégpedig azért nem, mert ők ugyanannak az alomnak a kölkei: a rendszerváltás igazi hiénái, vérbeli nagytőkések, egymásnak rég kipróbált harcos- és üzlettársai. Civil faló Én sokáig igen nagy bizakodással tekintettem a Millára. Úgy tetszett, a hazai civil közélet újul meg általa. Ám ahogyan az SZDSZ-kultúra hétről hétre uralkodóvá vált, úgy kopott le a Milláról a civil jelleg, s úgy erősödött föl az egyes témákat tabusító, más témákat kidomborító klasszikus, belvárosi értelmiségi szubkultúra. Ez a csoport elkezdte nem tűrni a kritikát, s horribile dictu, elkezdte nem tűrni a rendszerkritikát. A Milla meghatározó alakjai azok lettek, akik gondolkodás nélkül képesek előbüfögni a nemzetközi mainstream minden rögeszméjét, s akik számára az Orbán-kormány elsősorban azért kibírhatatlan, mert szembe fordult a hegemon gondolkodásmódokkal, kultúr-közhelyekkel, és tőkés érdekekkel, egyszóval a rendszerrel. A szervezet, amelynek „nem tetszik a rendszer”, a rendszer legelkötelezettebb híve lett. Azzal pedig, hogy Bajnai Gordonnak a Milla ad lehetőséget arra, hogy kibontsa politikai zászlaját, nos, azzal kiderült, hogy itt szó sincs civil mozgalomról, új pólusról, nyitottságról, toleranciáról, demokratikus, alulról jövő elvekről. Viszont szó van restaurációról, szó van arról, hogy a szociálliberális elit, s a vele egyívású hazai komprádor-burzsoázia a Milla trójai lovával próbálja meg visszaszerezni a hatalmat, amit Orbán kicsavart a kezéből. Úgy tűnik, azok a százezrek, akik az SZDSZ széthullásával politikai otthon nélkül maradtak, most végre megtalálhatják azt a szervezetet, amelyik képviselni tudja mindazt, amiben ők hisznek, amit igaznak és helyesnek tartanak. Beállhatnak a Milla ernyője alá mindazok, akik mostanáig ilyen-olyan civil szervezetekben, pártkezdeményekben táplálták a szabad demokrata gondolat parazsát, beállhatnak ide azok, akik eleddig egyéni karrierjük részeként hirdették a globalizáció üdvét, a neoliberális eszmék értékét, s beállhatnak azok, akik eddig azt hitték, hogy a DK-ból, vagy az LMP-ből faraghatnak új SZDSZ-t. Sokaknak lesz ott helyük. De önnek? Önnek, akinek köpenyéből kibújt itt minden rendszerkritikus mozgalom, önnek valóban ott a helye? Forrás: http://boldogokasajtkeszitok.blog.hu 85

A „MILLÁS” SÖPREDÉK ÉS TRIANON Hogy durva a cím? Igen, az. Szándékosan. Mert kölcsönkenyér visszajár. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. A fészbukon több zűrös csoportozat is található: ki a magyar kultúráért akar összefogni, ki a sajtószabadságért aggódik - de nagyon. Néhány napja gondoltam arra, ezeket a fészbukos gyülekezőhelyeket érdemes lenne apránként bemutatni az olvasóknak. Egy friss, mai bejegyzés az oka, hogy az Egymillióan a magyar sajtószabadságért nevet viselő képződményt ajánlom ma az olvasó figyelmébe. Tehát van egy társaság a fészbukon, röviden csak így szokták emlegetni őket: a „Millások”. Írtam már róluk korábban, mert akkor se értettem, ma se értem, miért éppen az egymilliós számot tűzték ki célnak. Miért nem például a hatmilliót? Hisz ha már lúd, legyen kövér. Szóval ezek a „Millások” jelenleg százezren vannak (a nevük tehát eleve hazugság). S nemcsak magyarok vannak köztük: egyszer vettem a fáradságot, s végigböngésztem a hívek névsorát. Tanulságos volt. A „Millás” oldalt közismert fénykép díszíti: Petőfi Sándoré. Ő lenne tehát a védjegy? Ó, dehogy! Petőfi már nem tud tiltakozni, pedig mennyien éltek vissza a nevével. Gondoljunk csak a Rákosi-korszak felejthetetlen jelszavára: „Lobogónk: Petőfi”! Népünk egykori nagy vezérének neves íródeákja, Horváth Márton emelte magosba egykor ezt a lobogót. Most a „méltó” utódok, a „Millás” söpredék vette át a koszlott zászlót. Igen, söpredéket írok, s nem is kell megmagyaráznom, miért. Tessék csak elolvasni az alábbi idézetet: „Ma Trianon emléknap a parlamentben. Ehhez mi csupán annyit tennénk hozzá: a birodalom széthullásával a Britek - 1922höz képest - elvesztették a terület 99,31%át, a népesség 90%-át. Mégsem rinyálnak, hogy vissza Indiát, az USÁ-t, Ausztráliát vagy Kanadát. Különösen vicces a Nemzeti összetartozás napja egy olyan kormány uralkodása idején, amelyik példátlan sikerrel kergeti külföldre az állampolgárait.” Ez a szöveg jelent meg a „Millás” társaság fészbuk oldalán a trianoni diktátum évfordulóján. Az Angliával való összehasonlítás eleve baromság, hiszen a Magyar Királyság nem a gyarmatait vesztette el, hanem saját területének túlnyomó részét. De nem is ez a bárgyú összevetés a sértő. Hanem a „rinyál” ige. Az idézett bejegyzés szerzőjének Trianonról a „rinyálás” jut eszébe. S nézem: közel 900 rajongónak tetszik is ez a förtelmes szöveg. A hozzászólók többségének azonban nem. Hadd idézzek egy-két finomabb hangszerelésű hozzászólást. Az első: 86

„Délvidéki magyarként mélyen felháborít ez a post. Szégyelljétek magatokat. Ötletetek sincs, milyen érzés nap mint nap a magyarságot mint billogot hordozni magunkon a többségi társadalom előtt, és közben mégis büszkén vállalni nemzeti hovatartozásunkat... ötletetek sincs... Szánalmasak vagytok és mélyen sértőek!” A második hozzászólás: „Kedves Milla ti miért harcoltok, de most komolyan? Egyszerűen csak sajnálni tudlak Titeket. Azt aki a fenti eszmefuttatást leírja, annak nagyon nagy gondok vannak a fejében. Nem értem, miért kell ennyire rettegni a multunk tiszteletétől. Angliával példálóztok, azokkal az angolokkal, akik a mai napig királyságban élnek, és a napokban ünneplik uralkodójuk megkoronázásának 50. évfordulóját (SIC! 60). Annak, aki a fentieket leírta, (jó lenne, ha az arcát adná amúgy, és nem Petőfi emlékét megszégyenítve az ő arcképe mögé bújna) meg azt kívánom, hogy menjen el Székelyföldre, töltsön el ott 1 hetet.” A harmadik hozzászóló újabb - vélhetően nagy népszerűségnek örvendő - „Millás” mozgalom alapkövét igyekszik lerakni: „Kíváncsi vagyok, indulna egy mozgalom hogy Egymillióan a holokauszt ellen, mert már régen volt, eleget gyászoltuk, eleget sajnáltatták már magukat, felejtsük már el, mit szólnátok, kedves millások?” A hozzászólók többsége elítéli ugyan a „Millás” oldalról idézett bárgyú szöveget, de mégis kevesen vannak. Nagyon kevesen. A közel százezer „Millás” hívő többsége tehát egyetért a „rinyálós” szöveggel? A jelek szerint igen, hiszen széles körű tiltakozásnak semmi nyomát nem lelem. Szegény Petőfi: ez a magát milliónak hazudó százezres söpredék az ő képével gúnyolódik a magyarság legnagyobb XX. századi tragédiáján. Számomra ez a legszomorúbb. A „Millás” söpredék jelentős része soha nem olvasott semmit Illyés Gyulától – ebben biztos vagyok. Ezért hadd idézzem föl a Válasz Herdernek és Adynak című, híres Illyés-dolgozat néhány részletét. A tanulmány 1977-ben jelent meg a Magyar Nemzetben, egy évvel később pedig a Szellem és erőszak című Illyés-kötetben (a könyv azonban csak tíz évvel később, Kádár bukása után került a boltokba, addig fertőzésveszély gyanújával raktárban őrizték). Illyés volt az első, aki évtizedek hallgatása után először beszélt-írt a trianoni traumáról. 1977-ben tőle olvashattuk ezeket a súlyosan koppanó mondatokat: „A világon mintegy tizenöt-tizenhat millió magyar él. Ebből azonban csak tízmillió

az ország területén, határain belül; a többi kívül, jelentékeny részben úgy tapadva a térképbeli országra, mint kenyérre a héja. Jól oda kell néznünk, hogy a valóság és vele egy eltakarhatatlan kérdés határait lássuk.” A kenyér és a héja. Milyen szépen fogalmazta meg Illyés! S akkor olvassuk el ismét, micsoda moslék ömlött ki a „Millás” szerző pállott szájából: a britek is elvesztették területeiket, Indiát, stb. Csak az a különbség, hogy az angol kenyérnek nem India és a többi gyarmat volt a héja – erről valahogy megfeledkezett a moslékos ember. Olvassuk tovább Illyést: „Hiteles adatok, ellenőrizhető panaszok szerint több százezer, sőt millió lelket számláló kisebbségi lakosságnak nincs saját nyelvű egyeteme, illetve, ha volt, azt megszüntették. De nincs ilyen főiskolája, s rövidesen nem lesz egyetlen saját anyanyelvű középiskolája, mert ami volt, azt is úgy szakosítják, hogy az oktatás az állam nyelvén folyik: azzal a következménnyel, hogy nemzeti kisebbségű ifjú a maga nyelvén ipart sem tanulhat; tehát gépmunkás, gépkezelő sem lehet, csak napszámos. Európa legnagyobb nemzeti kisebbsége magyar anyanyelvű.” Ismétlem, 1977-ben íródtak a fenti sorok. S mit látunk manapság? Finomodtak az eszközök, de a cél nem változott: tessék csak a szlovák nyelvtörvényre gondolni. Aztán Illyés arról is ír, milyen hamis történelemképpel találkozik az iskolában a kisebbségi sorban élő magyar diák, majd fölteszi a kérdést: „Ki ne vonná ki gyermekét, ha csak egy rá a mód, már-már apartheid sorsból?” Az „apartheid” szót nem én emeltem ki - Illyésnél szerepel így, a keserű látlelet tipográfiai nyomatékával. Tudjuk - Illyés is leírta -, hogy a trianonihoz mérhető megrázkódtatás történelme során csak egyszer érte a magyarságot. Amikor Mohács után három részre szakadt az ország. Szintén Illyéstől származik a közismert meghatározás: magyar az, akinek fáj Trianon. A „Millás” söpredéknek nem fáj. Ők a magyarságvizsgán végleg megbuktak. Mert pótvizsga nincs. Zárásul hadd idézzek újra Illyés hivatkozott írásából. Azt írja a költő: „a magyar betűértő európaiságát is az méri, hogyan viszonyul a (bár akaratlanul) megbélyegzett népe sorsához.” Tetszik érteni, kedves „Millás” söpredék? Forrás: Szalay László

JÓ HA FIGYELÜNK!

JÓ HA FIGYELÜNK!

87

BÖRTÖN AZ ESŐVÍZÉRT

„Feláldozom a szabadságom, hogy felébredjen ez az ország!” Az esővízgyűjtésért elítélt Oregon állambeli férfi megkezdte börtönbüntetése letöltését, mert azt reméli, hogy ezáltal figyelmeztetheti az amerikaiakat, hogy ideje felállniuk meggyőződésükért és nemet mondani a kormány intézkedéseire, ami ma már a józanész teljes mellőzésével hozza döntéseit, sárba tiporva az emberek maradék szabadságát is. 11 évnyi háborúskodást követően Oregon állam hatóságával, Gary Harrington földtulajdonost egy 1925. évi törvény alapján bűnösnek találták és 30 nap börtönbüntetésre ítélték, amiért esővizet gyűjtött három, saját telkén található „illegális víztározóban”. Miután megtagadta a víztározók kiürítését (amik a valóságban inkább nagyobb halastónak nevezhetők), Harrington úgy döntött leüli a rá kiszabott büntetést, hogy ezzel demonstrálja az amerikaiaknak, milyen messzire távolodott országa az alkotmányos értékektől. (Gary Harrington és testvére még 1973ban megkeresték az illetékes hatóságot, hogy engedélyt kérjenek a telken található tavakra. Az illetékesek a több száz hasonló tavat számláló terület vizsgálatát követően közölték, hogy mivel ezek esővízből és a hóolvadás során keletkező vízből létrejött tavak, nem kell hozzájuk engedély és a hatóságok által később idézett törvény nem vonatkozik rájuk.)

88

A Harrington ügy egyre több médiafigyelmet kap, mert az amerikaiaknak kezd elege lenni abból, hogy az állam fokozatosan átveszi a hatalmat a magántulajdon felett. A tüntetőkkel tarkított Jackson megyei börtön előtt Harrington elmondta, hogy ő szereti hazáját és hajlandó börtönbe vonulni, hogy „minél több ember értesüljön az igazságról és így talán visszatérhet a szabadság és a józan ész az országba”. Oregon állam helyi vezetőit azzal vádolta, hogy megsértették hivatali esküjüket, mert az állampolgárok nem arra szavaztak, hogy az alkotmányos jogok megértésére képtelen emberek irányítsák őket, és kihangsúlyozta, hogy a vezetők nem vették figyelembe a „szokásjogot” és a szóban forgó törvény célját (ami sokak szerint egyáltalán nem is alkalmazható a vitatatott tavakra). Harrington rámutatott, hogy az állam többször is megszegte saját törvényeit, amikor vízjogot biztosított egyeseknek ahhoz, hogy a közvizekb������������������� ől vizet irányítsanak át, miközben ő csupán a saját telkére hulló esővizet gyűjtötte össze. „A törvény alapja a józanész kellene, hogy legyen. Józanész nélkül a törvény értelmetlen és nem arra adtuk szavazatunkat, hogy az elmebaj és a törvénytelenség irányítson minket,” mondta Harrington,

hozzátéve, hogy a történelem során rengeteg állampolgár adta életét azért, hogy a mindenki számára becses jogokat megvédje. „Én most feláldozom a szabadságomat, hogy mi, mint ország felébredessünk és végre kiálljunk a szabadságért,” mondta a 65 éves Harrington, kihangsúlyozva, hogy kampánya még csak most kezdődik. Gary Harrington esete csupán egy a több tucat közül, amelyek mind azt bizonyítják, hogy a kormány egyre keményebb eszközökkel próbálja megfosztani az embereket, korábban készpénznek vett jogaiktól és a szó legszorosabb értelmében is rabszolgasorba akarja dönteni a tömegeket. Az évek óta tartó folyamat egyik fontos eszköze az ENSZ Agenda 21 projektje, ami előírja, hogy minden tagállam a „fenntartható fejlődést” szem előtt tartó törvényeket és szabályokat fogadjon el, ami nem más, mint a feudalizmus ismételt bevezetése és legfőbb célja az átlagemberek életminőségének lerontása. (Idők jelei) Magyarországon vajon men�nyiben más a helyzet? A híreket figyelve, nem sok jót hallani a hazai vizekről sem, a vízszámlákat látva pedig talán az oldalunkat nem látogató emberek is elgondolkoznak, hogy valami nincs rendben.

JÓ HA FIGYELÜNK!

HAMAROSAN VÁRHATÓ AZ USA ÖSSZEOMLÁSA? (kommentárral)

Az egekbe szökő államadósság, a romló erkölcs és egyre erősödő lelki közöny és hitvesztés idején az egyik legújabb New York Times bestseller írója, akit sokan csak „Modern Nostradamusként” emlegetnek, arra figyelmeztet, hogy Amerikára kataklizmikus összeomlás vár a nem túl távoli jövőben. Az „Összeomlás: képes lesz-e Amerika leküzdeni a jelen gazdasági és lelki kihívásait?” című legújabb könyvében Joel C. Rosenberg, ezt a sok politikus, értelmiségi, író és mások által feltett kérdést feszegeti az Egyesült Államok jövőjével kapcsolatban. „Ami leginkább aggaszt, hogy az amerikai társadalom minden szintjén a vezetés epikus méretű összeomlását tapasztaljuk,” nyilatkozta Rosenberg a WND-nek. „Valami nagyon rosszul sült el az amerikai kísérletben. A családok összeomlanak, az államadósság robbanásszerűen emelkedik, mind a bal, mind pedig a jobboldali szakértők arra figyelmeztetnek, hogy irányt kell váltanunk, mert a jelenlegi gazdasági, társadalmi és kulturális trend fenntarthatatlan.”… „Sajnos sok vezető nem tud kitörni a régi kerékvágásból, az emberek pedig félnek, hogy beszakad alattuk a jég.” Rosenberg egyik korábbi nagysikerű könyve „Az utolsó Dzsihád” néven jelent meg, amelyben az olvasó egy eltérített utasszállítót követhet nyomon, amint az egy kamikaze küldetésre indul egy amerikai város ellen. Rosenberg a könyvet 9 hónappal 2001. szeptember 11 előtt írta. Azóta hívják Modern Nostradamusnak. Az USA Irak elleni háborújáról is írt négy hónappal annak elindítása előtt. Rosenberg több amerikai és izraeli vezető, például Benjamin Netanjahu, valamint a Forbes Magazin kiadója, Steve Forbes mellett is szolgált kommunikációs tanácsadóként.

A könyvben Rosenberg felteszi a kérdést, hogy a történelem leggazdagabb és leghatalmasabb nemzete vajon végleg hanyatlásnak indult vagy a történelmi reneszánsz korhoz hasonló időszak vár rá. Sok amerikai úgy gondolja, hogy az Egyesült Államok hanyatlása visszafordíthatatlan és a gazdasági és társadalmi összeomlás veszélye hatalmas, írja Rosenberg. Több megdöbbentő felmérésről is olvashatunk a könyvben. Az NBC News és a Wall Street Journal közös, 2008-as felmérése szerint az amerikaiak 73 százaléka már akkor úgy gondolta, hogy az Egyesült Államok hanyatlásnak indult. A Fox News 2010-es felmérése szerint pedig az amerikai lakosság 80 százaléka az amerikai gazdaság teljes összeomlására számít. A CNN 2011-es közönségszavazásának eredménye szerint az amerikaiak a nagy Világgazdasági Válsághoz hasonló válságtól tartanak az Egyesült Államokban. Az ország 15 ezer milliárd dolláros államadóssága és 65 ezer milliárd dolláros fedezetlen kötelezettségei (amit a kormánynak a társadalombiztosítás, a Medicare és

Medicaid alapoknak kell kifizetnie) fenntarthatatlanok, az államnak ezeket soha nem lesz miből kifizetnie. Rosenberg megemlíti, hogy egyedül az Egyesült Államokban 53 millió csecsemő esett az abortusz áldozatául 1973 óta. Ez az adat önmagában is borzalmas. Azt azonban sokan elfelejtik (a liberális táborban), írja Rosenberg, hogyha egy olyan társadalombiztosítási rendszert alakítanak ki, amelyben a fiataloknak kellene állni az idősek ellátását és megölnek 53 millió fiatalt, a válság garantált. A családok morális, lelki és gazdasági hanyatlásnak indultak. A Federal Reserve egyik legfrissebb jelentése szerint a családok átlagjövedelme a 2007-es 126.400 dollárról 77.300 dollárra esett 2010-re, ami 39 százalékos csökkenés. „Érezni a hanyatlást, de a legtöbb ember számára ez mégis megfoghatatlan gondolat,” mondja Rosenberg. „Azt mondják, hogy ’De hát mi nem vagyunk Görögország!’ Ugyanakkor a családokban megindult a hanyatlás, az összeomlás. A kérdés, hogy mikor illetve, hogy elérjük-e azt a pontot, ahonnan nincs visszaút és elindul az ország teljes gazdasági, kulturális és morális összeomlása.” „Úgy is fogalmazhatunk, hogy eljön-e az a pont, amikor Isten már nem kegyelmez az országnak és védelmező keze helyett ítéletet mutat.” Amerika összeomlásának kérdését egyre többen, egyre nyíltabban teszik fel, amire Rosenberg számos példát sorol fel könyvében. Egy 2010-es Fox News interjúban Judd Gregg, volt szenátornak szegezi a kérdést a műsorvezető Greta Van Susteren, „Összeomolhat-e az USA gazdasága?” „Igen,” válaszolta Gregg. „Pontosan ez fog történni.” Forrás: Idők Jelei

ELKÉPESZTŐ MENNYISÉGŰ MAGYAR ÁLLAMPAPÍRON „ÜLNEK” A KÜLFÖLDIEK Új történelmi csúcsra, 5000 milliárd forint közelébe emelkedett a külföldi befektetők forintalapú magyar állampapír állománya – derült ki az Államadósság Kezelő Központ által pénteken közzétett adatokból. Könnyen lehet, hogy október végén nemcsak a külföldiek nominális magyar kitettsége kapcsán beszélünk majd történelmi csúcsról, hanem a forintalapú állampapírpiaci részarányukat tekintve is elmondhatjuk ezt. Megítélésünk szerint a külföldiek magyar piaci súlyának jelentőségét jobban mutatja, ha nem a teljes forintalapú állampapír állományhoz, hanem azon belül csak a piacképes adóssághoz viszonyítjuk az ő kitettségüket (azaz a magyar lakosságnak értékesített állampapírokat kivesszük a képből). Értelemszerűen a kisebb viszonyítási állomány miatt a külföldiek részaránya itt nagyobb: a legutolsó, szeptember végi adat szerint 44% körüli. Abból kiindulva, hogy szeptember vége óta a külföldiek állománya mintegy 400 milliárd forinttal ugrott meg, könnyen lehet, hogy az október végi adatok szerint nem csak az állományuk, hanem a piaci részarányuk kapcsán is új történelmi csúcsról beszélhetünk majd. JÓ HA FIGYELÜNK!

89

A SZÁJON ÁT BEVITT D-VITAMIN BIZTONSÁGOSSÁGÁNAK 21. SZÁZADI ÉRTÉKELÉSE A D-vitamin az utóbbi évtizedek egyre növekvő problémájává nőtte ki magát. A fokozódó urbanizáció, a közegészségügy és az orvoslás egyre intenzívebb napellenes kampányolása, a napozószerek elterjedése és az egyre fokozódó D-vitamin ellenesség tragikus helyzetet teremtett, amely jelentősen hozzájárul a nyugati népesség rohamos egészségromlásához. Ideje végre felfogni, hogy az ember evolúciója során mindig is magas D-vitaminszinthez alkalmazkodott. A mai tudományos eredmények alapján azt mondhatjuk, hogy a D-vitamin megfelelő mennyiségben való fogyasztása alapvető az emberi egészség szempontjából. A D-vitaminnak receptora található szinte az összes emberi szövetben, mint pl. a zsírszövetekben, az izomban, a mellékvesékben, a csontokban, a csontvelőben, az agyban, a mellszövetekben, az izületekben, a férfi nemi szervekben, a hajhagymákban, a szívben, a vékony és vastagbélben, a vesékben, a májban, a tüdőben, a fehérvérsejtekben, a petefészkekben, a hasnyálmirigyben, a nyálmirigyekben, a hipofízisben, a placentában, a prosztatában, a retinában, a mellékpajzsmirigyben, a bőrben, a gyomorban, a herékben, a csecsemőmirigyben, a pajzsmirigyben és a méhben (az angol eredetiben ez a felsorolás névsorban van). E szövetek normál működéséhez D-vitaminra van szükség. Mindezek fényében komoly vitát generált az amerikai Orvosi Intézet (IOM) által kiadott legújabb ajánlás, amely 70 éves korig napi 600, 70 fölött napi 800 NE D-vitamint tart szükségesnek, és a legmagasabb, még egészségre nem káros dózist 4000 NE napi adagban határozta meg. A 4000 NE dózist azonban nem napi bevitelre ajánlja az IOM, hanem csupán a legmagasabb, még nem veszélyes dózisnak tekinti. Eközben maga az IOM is elismeri, hogy napi 10 000 NE esetén sem tapasztaltak káros mellékhatásokat, mégis ragaszkodik a 4000 NE adaghoz, mint biztonságos felsőhatárhoz. A tolerálható felső határt azonban nem spekulációkból és félelemből kell megállapítani, hanem a rendelkezésünkre álló szakirodalomból. Áttekintve a ma rendelkezésünkre álló tudományos szakirodalmat, arra kell következtessünk, hogy az IOM által megállapított napi dózis és biztonságos felső határ köszönő viszonyban sincs a tudományos eredményekkel. Abban minden tudományos intézmény, és még az IOM is egyetért, hogy a D-vitamin bevitel mértékét végső soron az dönti el, mennyi is egy ember vérében a 25-OHD (25-hydroxycholecalciferol) szintje. Ebben 90

benne lesz a napfény, a táplálék és vitamin formában szedett D-vitamin hatása. 167 publikált tanulmány összesítéséből arra lehet következtetni, hogy napi 100 NE D-vitamin 0.4-0.8 ng/ml. A cél annak a megállapítása, mi az a biztonságosan legmagasabb adag, amely még nem okoz hiperkalcémiát (magas kalcium szintet a vérben) vagy hiperkalciuriát (azaz magas kalcium szintet a vizeletben), de szükséges az egészség fenntartásához. Az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy 10 ng/ml alatt már D-vitamin hiányról beszélhetünk, ami megakadályozza már a csontképződést, sőt a csontok lebomlásához vezet. ( Jellemző módon, a “forradalmian” új magyar ajánlás a még egészséges alsó vérszintet 12 ng/ml-ben, a felsőt 24 ng/ml-ben adja meg. Azaz, ha valakinek a két érték közé esik a vérszintje, azt mondják majd neki, hogy “minden rendben van”, holott, mint a későbbiekben olvashatja, ez a D-vitaminszint intervallum minden szempontból igen veszélyes. -Sz. G. megj.) A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy rövidlátás az, ha valaki (pl. az IOM és a mai orvoslás) a D-vitamin fontosságát leszűkíti a csontok egészségére. 10 ng/ml alatti vérszint

esetén pl. idős embereknek 2.5-szer nagyobb a kockázata az izomgyengeségre (ami mozgásproblémákhoz vezet), és a napi 400 NE-nél alacsonyabb D-vitamin bevitel 25%kal növelte meg a depresszió kockázatot. Egy svéd vizsgálatban 13 éves követés során azoknak az időseknek, akiknek vérszintje 20 és 40 ng/ml közé esett, felére csökkent a korai halálozás kockázata, szemben azokkal, akiknek 20 ng/ml alatt volt a D-vitamin vérszintjük. Egy nagy amerikai vizsgálatban azoknak a nőknek, akiknek vérében 20 ng/ml alatt volt a D-vitaminszint, 70%-kal valószínűbben haltak meg mellrákban. Akiknek 20 ng/ ml alatti a vérszintjük, azok közt gyakoribb a törés, a szívinfarktus, az izomgyengeség, az elesés, az érbetegség, a hangulatzavar és a szellemi hanyatlás. A népességben elég gyakori az alacsony D-vitaminszint, pedig a tartós egészséghez minimum 30 ng/ml szint volna szükséges. A 25-OHD azonban leghatékonyabban a 40 ng/ml szint fölött alakul át a szervezetben aktív D-vitamin formává (azaz 1,25-dihydroxyvitamin D-á). E szint fölött normalizálódik a csontsűrűség, és válik minimálissá a csontokat lebontó mellékpajzsmirigy hormon szintje. JÓ HA FIGYELÜNK!

Több vizsgálat összevont elemzése szerint a csonttörések fordítottan arányosak a D-vitamin vérszintjével, és minden 10 ng/ ml szintcsökkenés 33%-kal növeli a törések kockázatát. Egy másik elemzés azt mutatta, hogy 20 ng/ml szint fölött minden 4 ng/ ml szintnövekedés 4%-kal csökkentette a törés kockázatát. Ebből könnyen kiszámolható, hogy a csonttörések gyakorlatilag megszűnnek 80-100 ng/ml körül. (Természeti népekben 60-70 ng/ml szintet mértek, s nekik nem törik a csontjuk csak extrém behatásra. Sz.G. megj.) Megfelelő D-vitamin ellátottság a 21. század kontextusában Széles körvben ismert már, hogy a D-vitamin nem csak a csontok egészségében fontos, és hogy folyamatos magas szintje nélkül nem létezik egészség. Pl. egy nagy amerikai vizsgálatban 13 331 személy követése alapján az jött ki, hogy akiknek a vérszintje 30 ng/ml fölött volt, azok 20%-kal kisebb esél�lyel haltak meg bármilyen okból is azokhoz képest, akiknek 20 ng/ml alatt volt a vérszintjük. A Health Professional Follow-Up Study 15 éves követése során a 10 ng/ml induló érték után minden 10 ng/ml vérszint növekedés 17%-kal csökkentette a rákos megbetegedés és 29%-kal a rákos halálozás kockázatát. Könnyen kiszámolható, hogy kb. 70 ng/ml vérszint már 100%-os védelmet jelent a rákos megbetegedésekkel szemben. A szív és érrendszeri eredetű halálozás és az alacsony D-vitaminszint kapcsolatára már 1981-ben felhívta a figyelmet egy vizsgálat. 6 és 12 éves követéses vizsgálatok

szerint akinek 30 ng/ml fölött volt a D-vitaminszintje, annak 40%-kal csökkent a szív és érrendszer betegségből származó halálozási kockázata azokhoz képest, akiknek 20 ng/ ml alatti volt az értékük. Egy 25 éves finn vizsgálatban a legmagasabb D-vitaminszintűek 24%-kal kisebb valószínűséggel haltak meg szív és érrendszeri betegségben, mint a legalacsonyabb D-vitamin szintűek. Egy amerikai vizsgálatban 41 500 szív és érrendszeri beteg adatait utólag átvizgálva kimutatható volt, hogy a betegek 63%-nál 30 ng/ml alatt volt a D-vitamin vérszint. 10 éves követéses vizsgálatban az első infarktusra kétszer nagyobb volt a kockázata azoknak, akiknek vérszintje 15 ng/ml alatt volt. Egy másik vizsgálatban 233%-kal nőtt az infarktus kockázata azoknak, akiknek vérszintje 30 ng/ml alatt volt azokhoz képest, akiknek ennél magasabb volt. Egy újabb nagy vizsgálat azt mutatta, hogy a 30 ng/ml alatti vérszint 74%-kal növeli meg a szívbetegség kockázatot. Egy keresztmetszeti vizsgálat szerint a 10 ng/ml alatti szintű embereknél háromszoros a szívelégtelenségből, és ötszörös az infarktusból bekövetkező halálozás kockázata. 800 személyt éveken át követve kiderült, hogy akiknek 15 ng/ml alatti a vérszintjük, azoknak háromszoros kockázata volt magas vérnyomás kialakulására. Az NHANES III. vizsgálatban a 32 ng/ml fölöttiek vérnyomása 20%-kal alacsonyabb volt (mondjuk 100 Hgmm helyett csak 80) azokhoz képest, akikben 20 ng/ml alatti volt a vérszint. A Nurses Health Study-ban a 30 ng/ml fölöttieknek 47%-kal csökkent a vérnyomások az ennél alacsonyabb vérszintűekhez képest.

A megfelelő D-vitamin ellátottság egyik hatása, hogy csökkenti a mellékpajzsmirigy hormon szintjét, amely hormon fokozza a szimpatikus idegrendszeri hatásokat, azaz fokozza az ér összehúzódását és a szívfrekvenciát. Az erek rugalmasságát és a nyaki verőérben található lerakódás mértéke szintén szoros összefüggésben van a D-vitamin szinttel. A végzetes sztrók kockázata minden 4 ng/ml szint emelkedésre 33%-os csökkenést mutatott. Az agy egészsége Az agyban számos helyen található D-vitamin receptor, és pl. a tanulási folyamatokban is nagy szerepe van a D-vitaminnak. A Nurses Health study I. és II. összevont adatai alapján, amelyet 187 563 nőtől nyertek, a 40 ng/ml-nél magasabb D-vitamin vérszintűeknek 62%-kal kisebb volt az esélye arra, hogy szklerózis multiplex alakuljon ki náluk a 25 ng/ml-nél alacsonyabb szintűekhez képest. A D-vitamin egyik védőhatása a gyulladás ellenes hatása. Egy vizsgálatban 2000 NE D-vitamint adva 9 hónapon át, szignifikánsan lecsökkenek a gyulladáskeltő, és megnőtt a gyulladáscsökkentő cytokinek szintje. A Mini-Finnland Health vizsgálatban 30 éven át követték az embereket, és akinek 12 ng/ml alatti volt a vérszintje, annak háromszor nagyobb volt a kockázata Parkinson betegségre a 20 ng/ml vérszintűekhez képest. Csont-Izomrendszer egészsége Az izom erőssége szoros kapcsolatban áll minden életkorban a D-vitamin szinttel. Egy kettős vak placebo kontrollos próbában már napi 800 NE vitamin is 50%-kal csökkentette időseknél az esések gyakoriságát. Hasonló eredményről számos vizsgálat beszámolt. A bőr A bőrben sok antimikrobiális fehérje található, a mely a különféle ártalmakkal, kórokozókkal szemben védelmet jelent. A cathelicidinek az első ilyen antimikrobiális fehérjecsoport, amelyet felismertek a bőrben. Ezek a fehérjék D-vitamin nélkül nem termelődnek. A cathelicidineknek fontos szerepe van a pszoriázis, a rozacea, az atópiás bőrgyulladás kialakulásában. Bár a bőrrák megelőzésében nem mutat védelmet a D-vitamin, a melanóma elleni védelemben meghatározó (ezt a szerző nem említi sajnálatos módon. Sz. G. megj.) Fogágy egészség A D-vitaminnak fontos szerepe van a fogágy egészségében is, az alacsony D-vitaminszint a csont és ínyvesztést okoz a fogágyban,

JÓ HA FIGYELÜNK!

91

gyengítve a fogakat. A fogíny vérzés az egyik jelen az alacsony D-vitaminszintnek. Légző rendszer egészsége A D-vitamin gyulladásellenes hatása hozzájárul a légzőfunkciók megtartásához is. Pl. a magas D-vitaminszint jelentősen megnöveli az erőltetett kilégzéskori levegő mennyiségét (azaz a tüdőkapacitást).

ban az USA-ban és Kanadában. (Hallott már erről a mellrák elleni éves “kampányokban?” Ugye nem, mindig csak azt ismételgetik, hogy járjon szorgalmasan mammográfiás szűrővizsgálatra. Sz.G. megj.)

Vastag- és végbél egészség A vastagbél sejtjeinek abnormális osztódása (ami könnyen átfordulhat rákos elfajulásba) fordítottan arányos a lokális D-vitaminszinttel. D-vitaminhiányos vastagbél

Szem egészsége Az öregedéssel összefüggő makula degeneráció kialakulása és romlása jelentős mértékben füg a szervezet gyulladásszintjétől. Akiknek 22 ng/ml fölött volt a D-vitaminszintjük, azoknak 25%-kal csökkent a makula degeneráció kockázata az alacsonyabb szintűekhez képest. Mell egészsége A megfelelő D-vitaminszint elejét veszi a mellráknak, ill. lelassítja a kialakult mellrák fejlődését. Egy összesített elemzés szerint az 50 ng/ml feletti szint 30%-kal csökkenti a mellrák kockázatot az 20 ng/ml alattiakhoz képest. 20 ng/ml-ről indulva, minden 2.5 ng/ml szintnövekedés 5%-kal csökkenti a mellrák kockázatát. Azaz 70 ng/ml fölött már szinte 100%-os a védelem. A kalkulációk szerint, ha 40 ng/ml fölé emelkedne az emberekben a D-vitaminszint, akkor évente 58 000-el kevesebb nő halna meg mellrák92

JÓ HA FIGYELÜNK!

sejttenyészetben D-vitamin adására normalizálódott az osztódás sebessége. Ezek az adatok csak előre jelezték az epidemiológiai vizsgálatokat. A Nurses’ Health és a Health Professionals Follow-Up Study eredményei szerint, akiknek 37.5 ng/ml fölött volt a D-vitaminszintjük, azoknak felére csökkent a vastagbélrák kockázata, és 72%-kal csökkent a vastagbélrák halálozás kockázata azokhoz képest, akiknek 20 ng/ml alatti volt a vérszintjük. Egy 15 éves követés során 10 ng/mlről indulva minden 10 ng/ml növekedésre 37%-kal csökkent a vastagbélrák halálozás kockázata. Azaz 40 ng/ml fölött már majd 100%-os volt a védettség. 10 ng/ml szintnövekedést 1500 NE napi fogyasztásával lehetett elérni, azaz min. napi 6000 NE vitamint kellett szedni a megfelelő védelemhez. Egy keresztmetszeti vizsgálatban (nem követnek, hanem adott pillanatban mérnek) 35 ng/ml már 80%-os vastagbélrák és 50% végbélrák kockázat csökkenést eredményezett a 12.5 ng/ml alattiakhoz képest. 30%kal csökken a vastagbél polipok kialakulásának a valószínűsége is. Más vizsgálatok is messze megerősítették ezeket az eredményeket. Egy vizsgálatban a 10 ng/ml-ről indulva, minden 10 ng/ml szintnövekedés 26%-kal csökkentette a végbél polipok kialakulásának a kockázatát. Akiket már műtöttek polippal, azoknak 30 ng/ml-ről indulva minden 10 ng/ml szintemelkedés 10%-kal csökkentette a kiújulás kockázatát. A kutatók kalkulációja szerint, ha mindenki minimum 40 ng/ml szint fölött lenne, akkor évente 49 000 újonnan diagnosztizált vastag és végbélrák eset volna megelőzhető az USA-ban és Kanadában együttesen. Prosztata egészsége A D-vitamin gátolja a prosztatasejtek osztódását lombikban, így kézenfekvő, hogy a D-vitamin megfelelő adagolása megelőzi a prosztata problémák kialakulását. 15 ezer férfi 18 éves követése alapján megállapították, hogy a legalább 25 ng/ml vérszint felére csökkenti az agresszív prosztatarák kockázatát. Egy másik vizsgálatban, akiknek 16 ng/ ml fölött volt a D-vitaminszintjük, azoknak 62%-kal csökkent a prosztatarák kockázata a 12 ng/ml alattiakhoz képest. (Ne feledjük, hogy ezek relatív kockázatok, tehát a 62%-os csökkenés csak a még nagyobb gyakorisághoz képest csökkenés! Valódi komoly kockázatcsökkenéshez jóval maga-

sabb D-vitaminszint szükséges. Sz.G. megj.) Akiknek 16 ng/ml alatt volt a vérszint és a metabolikus szindróma valamely jegyét is viselték (BMI >28 kg/m2, szisztolés vérnyomás >>150 Hgmm-nél, diasztolés >95 Hgmm-nél) azoknak a kockázata kétszeres volt,. Akinél több metabolikus szindróma jegy volt mérhető, azoknak 3-8-szoros volt a prosztatarák kockázata. (ez jelzi, hogy a magas gyulladásszint, ami a metabolikus szindróma sajátja, önálló kockázati faktora a prosztataráknak Sz. G. meg.) A prosztatában genetikai mutációk folytán csökkenhet a D-vitaminreceptor érzékenysége, ezért jóval magasabb D-vitaminszint elérése jelenthet csak biztonságot a rákkal és megnagyobbodással szemben. A D-vitamin hiány gyakorisága A D-vitaminhiány világjárvány, legalább egy milliárd embernek alacsonyabb a D-vitaminszintje 35 ng/ml-nél (ennyi a minimálisan elégséges D-vitaminszint . Sz.G- megj.) A csontritkulással kezelt magyar nők 56%ban 30 ng/ml alatt van a D-vitaminszint. Az USA-ban az egészségbiztosítás nélküli nők 67%-ban 20 ng/ml alatt van a D-vitaminszint. Tél végén a 15-50 közöttiek (náluk mérték) 42%-a 10 ng/ml alatt van. A felmérések szerint az USA lakosságának kevesebb, mint a fele fogyaszt legalább 400 NE D-vitamint naponta. (Mi lehet akkor nálunk a helyzet? -Sz.G. megj) Mint korábban már írtuk, 167 vizsgálat elemzése alapján 100 NE D-vitamin kb. 0.40.8 ng/ml szintnövekedést idéz elő. 600 NE D-vitamin tehát, ami a mai hivatalos ajánlás, nyilvánvalóan vitaminhiányos állapotot idéz elő (mivel kb. 5 ng/ml szintet képvisel). Hat hónapon át adott 400 NE D-vitamin 8 ng/ ml szintet (azaz súlyos D-vitaminhiányt) hozott létre. Az elégséges D-vitaminszint elérése minimálisan 2000 NE vitamint kéne fogyasztani (amit bőven alulbecslésnek tekinthetünk. Sz. G. megj.) A D-vitamin biztonságossága A mérések azt bizonyítják, hogy rövid időszakon belül szedett napi 40 000 NE D-vitamin sem képes előidézni hiperkalcémiát, azaz D-vitamin túladagolásos állapotot. A vérben 300 ng/ml szintet kell elérni a D-vitaminnak, hogy hiperkalcémia lépjen fel. Egy esetismertetés szerint egy személy véletlen túladagolásként 2 éven át napi 156 000 és 2 600 000 NE közti adagot szedett,

de még ennek hatására sem alakult ki maradandó károsodás, pedig a vérében 5000 (azaz ötezer) ng/ml vérszint alakult ki. Egy másik személy 4 éven át napi 8000-88 000 közti adagot szedett, a vérében 440 ng/ ml vérszint alakult ki, de a szedést abbahagyva állapota teljesen normalizálódott. Hiperkalcémia tehát 10 és 100 ng/ml közt nem alakul ki, ezt biztonsággal lehet mondani. Egy felnőttnél a rendszeresen szedett napi 10 000 NE kb. 40-80 ng/ml szintet eredményez. Pl. egy húszhetes vizsgálatban, a szedés megkezdése előtti 25 ng/ml-ről napi 10 000 NE szedésével 70 ng/ml szint alakult ki (ez felel meg nagyjából annak, amihez az evolúciónk során hozzászoktunk. Sz.G. megj.). szklerózis multiplexes betegek vizsgálatában 3 hónapon át naponta 20 000 NE D-vitamin szedése hétszeresére növelte a vérszintet, s legmagasabb érték 200 ng/ ml vérszint volt minden mellékhatás vagy hiperkalcémia nélkül. Egy 8 hetes vizsgálatban a napi 50 000 NE fogyasztása 260 ng/ ml vérszintet hozott létre minden mellékhatás és kalciumszint emelkedés nélkül. Ezt azt jelenti, hogy még napi 50 000 NE szedése is biztonságosnak tekinthető (ha nem is ajánlott). De még ennél is messzebb mentek a vizsgálatokban, napi 80 000 NE szedése egy év alatt 500 ng/ml szintet hozott létre minden mellékhatás nélkül. Még lehetne sorolni az egyre nagyobb dózisokkal próbálkozó vizsgálatokat, melyek mindig azt bizonyították, hogy hihetetlen dózisokra sem alakul ki semmiféle káros következmény. Sz.G. megj: Mindebből következik, hogy akár még nyáron is érdemes D-vitamint szedni, mert a nyári napsütés hatását erősen túlértékeli az, aki azt hiszi, néha egy-egy napozás komoly D-vitamin forrást jelent a számára. Igaz, egy alapos (első pírig tartó) napozás 10-20 ezer NE D-vitaminnak felel meg, de ez kétnapi adag, s ez nem jelenti a folyamatos, megfelelő szintű vitamin ellátottságot. A rák és egyéb komoly kockázatok elkerülését minimum napi 5000 NE bevitele teszi lehetővé, de igazán hatásos védelmet jelentő adagnak a napi 10 000 NE-t tekinthetjük. Gyermekeknél testsúly arányosan kell számolni. A felnőttet általában 70 kgosnak szokták tekinteni. Fordította, kivonat: Szendi Gábor Forrás: Glade MJ. A 21st century evaluation of the safety of oral vitamin D. Nutrition. 2012 Apr;28(4):344-56.

A NAPOKBAN BEJELENTHETIK AZ ÁLLAMI BANKVÁSÁRLÁST Engedélyezte a Gazdasági Versenyhivatal, hogy a Magyar Fejlesztési Bank 38,5%-os tulajdonrészt szerezzen a Takarékbankban a német DZ Bank kisebbségi részesedésének megvásárlásával A tranzakciónak eddig csak egyetlen akadály volt: a GVH engedélyének kellett megérkeznie. A vételtől az állam azt reméli, hogy a Magyar Fejlesztési Bank a jövőben hatékonyabban tud eljutni a vállalkozásokhoz. JÓ HA FIGYELÜNK!

93

IZZADSÁGGÁTLÓ DEZODOROK – Az emlőrákos szövetminták 99%-a parabént tartalmaz –

Új kutatásokban a rákos humán mellszövetekben talált parabéneket vizsgálták és arra mutatták rá, hogy az izzadásgátló dezodorok és egyéb kozmetikumok megnövelik a mellrák esélyét.

Ezen kívül a legtöbb vizsgálatban a szájon át bevitt parabének hatását vizsgálják, ami csupán feltevéseken alapszik.

Ez a kutatás, amelyről a Journal of Applied Toxicology című neves szaklapban is megjelent egy vezércikk, azt vizsgálta, hogy hol jelennek meg az emlődaganatok, és azt találta, hogy magasabb koncentrációjú parabének voltak a mell felső-külső negyedében és a hónaljban, ahol a dezodorokat alkalmazzuk. A parabéneket tartósítószerként használják a dezodorokban és sok egyéb kozmetikumban, valamint naptejekben. Korábbi vizsgálatokban kimutatták, hogy minden parabén ösztrogénszerű aktivitást mutat a humán emlőrák sejtekben. Az izzadásgátlók egy másik komponense, az alumínium klorid is hasonlóan viselkedik, mint a rákkeltő anyagok, amennyiben molekuláris átalakulást biztosít a ráksejtekben. A vizsgálatokról beszámoló cikk szerzői szerint “ezek az anyagok nem annyira biztonságosak, mint korábban hittük, és még több kutatás szükséges”.

A parabének ösztrogénszerű aktivitása Az ösztrogének, akár szintetikus, akár természetes formában, elsőszámú rizikó faktort jelentenek a mellrákra. Kb. 20 különböző vizsgálat mutatta ki, hogy a parabének ösztrogénszerű aktivitást fejtenek ki, ami összefüggésbe hozható az ösztrogénérzékeny tumorokkal. Egy 2011-es vizsgálat beszámolt arról, hogy a metylparabén elősegíti a sejtciklust, és a humán emlősejteket ellenállóbbá teszi az apoptózisra (a rosszindulatú folyamatot kontrolláló sejtelhalás), ami a rosszindulatú tumor burjánzásának molekuláris alapját adja. Egy 2007-es vizsgálat kimutatta, hogy a butylparabén és a propylparabén DNS károsodást okoz.

A mellrákos szövetek 99%-a parabént tartalmaz A Barr és mtsai. által végzett, idézett vizsgálatban egy vagy többféle parabén észtert 94

találtak 40 emlőeltávolításból vett 160 szövetminta 99%-ában. Nem volt korreláció a parabén koncentráció és az életkor, a szoptatás hossza, a tumor elhelyezkedése, vagy a tumor ösztrogén receptor tartalma között. Igaz ugyan, hogy a dezodorok a parabének gyakori forrásai, a vizsgálatban résztvevő 40 páciens közül 7 soha életében nem használt dezodort. Ez azt jelenti, hogy a parabének, forrásuktól függetlenül fel tudnak gyülemleni az emlő szöveteiben. És nagyon sok kozmetikumban illetve gyógyszerben jelen vannak, de a bőrön keresztül bejutott parabének jelentik a legnagyobb terhelést. A parabének biztonságosságát SOHA nem mutatták ki…. Elképesztően hangzik, de igaz, hogy annak ellenére, hogy rendkívül elterjedt a használatuk, e kémiai anyagok toxikológiáját alig tesztelték. Egyetlen vizsgálat sem követi a rákkeltő anyagokkal kapcsolatos elfogadott sztenderd protokollt. Az egyik hivatkozott vizsgálat pl. egy 1956-os patkánykísérlet! És erre alapozzák a humán biztonságosságot…

Az emlőrák gyakoriságának növekedése összefüggésbe hozható a vegyi anyagokkal A kozmetikumokban lévő vegyi anyagok egészségkárosító hatásának hipotézisét két kulcsfontosságú megfigyelés támasztja alá: 1. Az elmúlt évtizedekben megemelkedett az emlőrákok előfordulási gyakorisága, ami számos párhuzamosan változó életmódbeli kérdéssel függ össze: étrend, elhíJÓ HA FIGYELÜNK!

zás, és a tesztelés nélküli vegyi anyagokat tartalmazó kozmetikumok használata. 2. A tumorok irreálisan nagy százaléka az emlő felső-külső negyedében alakul ki, és több daganatot találnak a bal, mint a jobb mellben. Ez arra utal, hogy mivel az emberek többsége jobbkezes, a bal hónaljra öntudatlanul is több dezodort teszünk. Az az állítás, hogy “nincs bizonyíték arra, hogy a dezodorok kapcsolatba hozhatók az emlőrákkal” technikailag helytálló, de csupán azért, mert nem készültek megfelelő vizsgálatok a lehetséges kapcsolat feltárására. Az ilyen kijelentések pedig hamis bizonyosságot sugallnak, elkendőzik a megnyugtató eredmények hiányát. Alumínium – egy másik rákkeltő anyag a dezodorokban Az izzadásgátlók, az aktív alumínium összetevő által eltömítik, elzárják a hónaljban lévő pórusokat. Ez akadályt képez a szervezet egyik méregtelenítő pályáján, a hónalji izzadtsággal nem tudnak távozni a toxinok. Felmerül a kérdés, hogy a ráfújt vagy golyós dezodorral bedörzsölt fémek hová kerülnek? A parabénekhez hasonlóan, az alumínium sók ugyancsak utánozzák az ösztrogént, és az alumínium az emlőszövetekben szívódik fel. Bizonyos kutatók szerint az emelkedett alumínium szint biomarkerként használható azoknál a nőknél, akik emiatt megnövekedett emlőrák rizikót hordoznak. Az alumínium sók az izzadásgátlók kb. 25%-át képezik. Egy életen át tartó használatuk során komoly mennyiség halmozódhat fel ebből a talán a higanynál is mérgezőbb fémből. Az oltások mellett az izzadásgátlók a legjelentősebb alumíniumforrások! JÓ HA FIGYELÜNK!

A természetes dezodorokkal is vigyázni kell Sokfajta vegyi anyagoktól és alumíniumtól mentes dezodort lehet kapni, és ezek között számos biztonságos alternatíva létezik. A kristálydezodorokra gyakran ráírják, hogy alumíniummentes, de néhányuk timsót tartalmaz, ami más néven alumínium-kálium-szulfát (E522 vagy potassium alum). Ez egy természetes ásványi sókból álló anyag, aminek a molekulái túl nagyok ahhoz, hogy a bőrön keresztül felszívódjanak. Egy védőréteget képeznek a bőrön, amely megakadályozza az izzadtságszagot okozó baktériumok szaporodását. Sok rákterápiás centrum ajánlja őket. Igaz, hogy jobb alternatívát kínálnak, mint a legtöbb dezodor, de nem teljesen alumíniummentesek, és a parabéntartalmat is árgus szemekkel figyelni kell! Évtizedek óta nem használok semmilyen dezodort, természeteset sem. Észrevettem, hogy sárga színű foltot hagynak az ingeimen. Először arra gondoltam, hogy ez az izzadtságomtól van, de hamar rájöttem, hogy a dezodorokban lévő vegyi anyagok okozzák. Rendszeresen megmosom a hónaljam szappannal és vízzel, és ez teljesen jól működik. Ha rendszeresen napoztatom a hónaljamat, akkor az UV sugárzás sterilizálja, és a D vitaminszintemnek is jót tesz. Akkor semmi szaga nincs a hónaljamnak, még mosakodás nélkül sem. Mit lehet tenni az emlőrák megelőzésére? Az amerikai nők körében a bőrrák mellett a mellrák a leggyakoribb. Sajnos, míg az Amerikai Rák Társaság nagy erőkkel biztatja a nőket a mammográfia igénybe vételére, addig megközelítőleg sem tesz eleget a valós

prevencióval kapcsolatos edukáció terén. Az alábbi életmód változtatások segíthetnek csökkenteni a mellrák kialakulásának rizikóját: Radikálisan csökkentsük a cukor és a fruktóz bevitelét! Az inzulinszint normalizálása az egyik leghatékonyabb eszköz, amellyel csökkenthetjük a rák rizikót. Sajnos ma még nagyon kevés onkológus érti meg, és használja fel ezt a tudást. Az Amerikai Rák Központok (Cancer Centers of America) az egyik kivétel. Náluk szigorú étrendi változtatások szerepelnek a rák kezelésének programjában. A fruktóz különösen veszélyes, mert kutatások igazolták, hogy a fruktóz egyenesen felgyorsítja a tumornövekedést. Optimalizáljuk a D vitamin szintünket! Ideális esetben 50 ng/ml felett kell legyen, de a 70-100 ng/ml közötti érték már radikálisan lecsökkenti a rákrizikót. A biztonságos napozás a leghatékonyabb D vitamin szint növelő. Utána következik a biztonságos szoláriumok használata, majd végső megoldásként a D3 vitamin szájon át való szedése. (lásd. bővebben: Napfényvitamin) Tartsuk meg az ideális testsúlyunkat! Ezzel nem lesz probléma, ha valaki megfelelően táplálkozik és hatékony, nagy intenzitású edzéseket tart. Azért is fontos lefogyni, mert az ösztrogén a zsírszövetben termelődik. Gondoskodjunk sok állati eredetű omega-3 zsírsav beviteléről! A legjobb forrás a tengeri halak, rákok olaja. Az omega-3 hiány gyakori mögöttes faktor a rákbetegségnél.(lásd. Kedvezmények oldala Ne igyunk alkoholt, vagy csökkentsük egész minimálisra. A nők kizárólag szoptassanak a baba hat hónapos koráig. Tanulmányok igazolják, hogy ez csökkenti a mellrák rizikóját. Vigyázzunk, hogy ne legyen vastöbblet a szervezetünkben! Ez nagyon gyakori állapot a már nem menstruáló nőknél. Az extra vas erőteljes oxidánsként működik, megnöveli a szabad gyököket, és ezáltal a rák rizikóját. Tehát, ha menopauza után van valaki, vagy mellrákja van, akkor feltétlenül csökkenteni kell a ferritin szintet a szervezetében. A ferritin az a vasszállító fehérje, aminek az értéke nem haladhatja meg a 80-at. Ha ennél magasabb, tanácsos véradás útján lecsökkenteni. (bővebben lásd: Vashiány és vastöbblet Fordította, kivonat : Mezei Elmira Forrás: Dr. Mercola: 99% of Breast Cancer Tissue Contained This Everyday Chemical (NOT Aluminum) May 24 2012 95

AZ ÖSZTROGÉN KAPCSOLAT TEJ ÉS MELLRÁK KÖZÖTT Az ember a legtöbb ösztrogént a tejjel és tejtermékekkel veszi magához. Miközben gyanakodva méregeti a műanyagpalackból kioldódó ösztrogénszerű anyagokat vagy a növényi eredetű ösztrogént, az egészségesnek hirdetett tej a legveszélyesebb. A tej, amelyet manapság fogyasztunk, talán mégsem a természet csodaeledele – állítja Ganmaa Davaasambuu, mongol orvosnő, a Radcliff Továbbképző Intézet kutató ösztöndíjasa. Jóllehet a tudományos közösség nagy érdeklődést tanúsít a növényvédőszerekben megtalálható biológiailag aktív anyagok hatásai iránt, Ganma szerint nem sok figyelmet fordítanak a táplálékunkban jelenlévő ösztrogénekre, amelyek pedig sokkal nagyobb mennyiségben fordulnak elő, és könnyebben a szervezetbe is jutnak, mint a környezetben előforduló ösztrogének. Meggyőződése, hogy a nagyüzemi tejben lévő hormonok magas szintje ártalmas lehet az emberi egészségre. Az ösztrogének és egyéb növekedési faktorok összefüggésbe hozhatók a hormonfüggő ráktípusok kifejlődésével, pl. a prosztata, a here, a petefészek, a mell és a méh daganatos betegségeivel. A szkeptikusok azt állítják, hogy az ember évezredek óta fogyaszt tejet minden

96

gond nélkül. A modern tej viszont más, véli Ganmaa. Nem a szarvasmarha-növekedési hormon (BGH) aggasztja (vizsgálatából kizárta a BGH-val etetett teheneket), hanem az, hogy a tejet adó tehenek a tejgazdaságokban alkalmazott mesterséges megtermékenyítés és a speciális téli takarmány hatására az év 300 napján adnak tejet és vannak vemhes állapotban. „A tehenek hasonlóak az emberhez” -magyarázza. „Ha vemhesek lesznek, a vérükben, a tejükben és a vizeletükben megnő az ösztrogénszint. [Az embernél végzett terhességi tesztek hasonlóan megnövekedett hormonszinteket mutatnak ki.] Ez gondolkodóba ejtett: ha a tehenek folyton vemhesek, tejükben nyilván igen magas a hormonok szintje.” Míg környezet-egészségügyi doktori címének megszerzésén dolgozott Japánban, Ganma vizsgálni kezdte ezen természetes hormonok gyakoriságát és hatásait. Szülőhazájában, Mongóliában még a régi szokás szerint fejik a teheneket, ami egészen az 1920as évekig nyugaton is dívott: a legeltetett teheneket csak új vemhességük első három hónapjában fejik. A nyers tej csak tizedan�nyi progeszteront tartalmaz, mint amennyit Ganmaa kollégáival a japán tejben talált.

Ganmaa Davaasambuu, mongol orvosnő a kémiai anyagokkal rákossá tett laboratóriumi állatok megnövekedett tumorképződési hajlamát a tejben megtalálható hormonok magas szintjével hozta kapcsolatba. A mongol nomádok évszakokhoz igazodó fejési gyakorlata biztosítja, hogy a tehenek mindig csak új vemhességük első három hónapjában adnak tejet, amikor a hormonszintjük alacsony. Mivel a modern tejtermelő gazdaságokban a teheneket új vemhességük egész ideje alatt fejik, a tej gyakran sokkal nagyobb mennyiségű biológiailag aktív hormont tartalmaz. Egy 2002-es tanulmányban, amely 42 országban elemezte a rák és a táplálkozás összefüggéseit, Ganmaa és munkatársai arra a megállapításra jutottak, hogy a legtöbb tejterméket fogyasztó országokban volt a legnagyobb gyakorisága a prosztata- és hereráknak. (2005-ben egy hasonló tanulmányban Ganmaa lényegében ugyanezt mutatta ki a mell-, a petefészek- és a méhnyakrák vonatkozásában is.) 2003-ban kutatócsoportja az előbbi rákfajták egyre növekvő gyakorisága és a megnövekedett tejfogyasztás kapcsolatát vizsgálta Japánban. A második világháború előtt a japánok alig fogyasztottak tejet, és az előbbi ráktípusok gyakorisága is

JÓ HA FIGYELÜNK!

alacsony volt. Az 1950-es években azonban olyan országos iskolai étkeztetési programot vezettek be, amelynek keretében a gyerekek tejet is kaptak. A tejfogyasztás azóta húszszorosára emelkedett, a prosztatarák gyakorisága pedig 25-szörösére nőtt. Az efféle epidemiológiai vizsgálat persze még nem egyértelmű bizonyíték. Egy 2004-es vizsgálatban azonban, amelynek során patkányokban emlőrákot idéztek elő, Ganmaa és munkatársai arra az eredményre jutottak, hogy a sovány (1% zsírtartalmú) tejjel táplált patkányokban nagyobb valószínűséggel, nagyobb számban és méretben fejlődött ki tumor, mint a vízzel vagy mesterséges tejpótlóval itatott társaikban. Egy 2006-os, szintén patkányokkal foglalkozó tanulmányban bebizonyította, hogy a tejben lévő hormonok biológiailag aktívak az állatokban. A tejjel itatott kifejlett és fiatal patkányok méhe egyaránt súlygyarapodást mutatott – ez kiváló mércéje a táplálék és egyéb anyagok ösztrogénaktivitásának. Ganmaa a Harvardon eltöltött idejének első évében tudományos segédmunkatárs volt a Közegészségtani Intézetben, Stare epidemiológus professzor és Walter Willett táplálkozásszakértő mellett. Ezalatt kollégáival két úttörő tanulmányt végzett. Az elsőben összehasonlították az amerikai (azon belül is a teljes, a fölözött és a pasztőJÓ HA FIGYELÜNK!

rözött) tejet a mongol tejjel. A hormonok és a növekedési faktorok az amerikai fölözött tejben és a mongol tejben egyaránt alacsonyak voltak, mivel a hormonok a tej zsírjában vannak. A másik vizsgálatban harmadik osztályos mongol gyerekeknek egy hónapig amerikai tejet adtak. Jó hír, hogy sok, a vizsgálat kezdetén még D-vitaminhiányos gyerek vitaminhiánya csökkent. „A tej sok fontos tápanyagot tartalmaz, többek között B és D-vitamint, valamint kalciumot”- jegyzi meg Gamnaa. Ugyanakkor aggasztó, hogy a mongol iskolások növekedési hormonszintje 40 százalékkal megnőtt, és a gyerekek egy hónap alatt átlagosan egy centimétert nőttek, ami statisztikailag szignifikáns növekedés volt. „Nem tudjuk, hogy nem marad-e ez hosszú távon is így, esetleg befolyásolva nemi érésüket és serdülőkori fejlődésüket”- teszi hozzá. „Egy hónap túl rövid idő.” Harvardi kollégáival most egy kétéves vizsgálathoz próbál támogatást szerezni. Az eddigi eredmények alapján Ganmaa úgy véli, hogy vemhességük előrehaladott időszakában nem szabadna fejni a teheneket. Ugyanakkor megnyugtató, hogy az amerikai fölözött tej ugyanolyan kevés hormont tartalmaz, mint a hagyományos mongol tej. Fordította: Havasi Ágnes Forrás: Jonathan Shaw – Harvard Magazine, May-June 2007 97

MINDEN AUTÓST ÉRINT – erre a matricára kell figyelni novembertől –

Novembertől már csak uniós címkével ellátott abroncsokat lehet forgalmazni. Ez a matrica a gumi három legfontosabb tulajdonságáról tájékoztatja a vevőket. A héten elromlik és egyre hűvösebbre fordul az idő, ezért érdemes lecserélni az autókon a nyári abroncsokat télire. A tapasztalatok szerint legtöbben csak az első hóesés után rakatják fel a téli gumikat. Pedig a szakemberek szerint már ősszel is tanácsos téli abroncsokat használni, hiszen ha 7 foknál hidegebb van, veszélyes lehet a nyári gumi. Novembertől már kötelező matricával jelölni a gumik legfőbb jellemzőit. A jelölések három fontos jellemzőt adnak meg: az üzemanyagfelhasználási hatékonyságot, a vizen futási képességet, illetve a zajszintet. Leegyszerűsítve ez úgy működik, mint egy háztartási gépnél a megjelölt energiaosztály. Minél közelebb vagyunk az A betűhöz, annál jobbak ezek a tulajdonságok - nyilatkozta egy megszólaltatott szakember az M1 Híradónak. A gumicsere mellett ilyenkor érdemes még átnézetni a fékeket, a lengéscsillapítókat, ellenőrzni a hűtőrendszerben lévő fagyállót és téli folyadékkal feltölteni az ablakmosó tartályát is. Mit jelentenek az EU gumiabroncs matrica jelölései? Biztosan sokak számára újdonság, hogy 2012-től egy Európai Uniós direktíva értelmében, kötelező feltüntetni a gumiabroncsokon a termék néhány lényeges paraméterét. A csak mosógép matrica (mosógép címke) néven elhíresült találmány célja, hogy elősegítse számos fontos uniós cél teljesülését – közlekedés biztonság javítása, üzemanyag hatékonyabb gazdálkodás, szén-dioxid kibocsátás csökkentése – a vásárlók tudatosabb döntéseinek segítésével. A matrica legszembetűnőbb előnye, hogy első ránézésre is kön�nyedén összehasonlíthatók lesznek a laikus számára csak árukban különböző abroncsok. A háztartási eszközökről vagy akár villanykötékről már megszokott A-tól G-ig terjedő jelölési skála segítségével a vásárló azonnal realizálhatja, hogy az esetleges árelőnyért cserébe, gyengébb teljesítménnyel, vagy későbbi többlet fogyasztással - kell majd fizetnie. Ez az információ az átlag vásárló számára elégséges is, mi azonban felvállaljuk, hogy megpróbáljuk a lehető legpontosabban feltárni, hogy mit is jelentenek a gumi-címke jelölései számokban.

szerű eredményt a gumiabroncsok felületének javításával tudunk csak elérni. A mérnökök ezért folyamatosan kísérleteznek, hogy olyan keverékeket alkossanak, amik csökkentik a gördülés veszteségét, ugyanakkor nem „úsznak” az út felett, hogy szükség esetén meg is tudjunk állni az autóval. Általánosságban elmondható, hogy csodák nincsenek a kicsi gördülés ellenállás óhatatlanul a tapadási képességek rovására megy, de hogy mennyire az egyáltalán nem mindegy! Az Európai Únió az üzemanyag-hatékonysági osztályt, a gördülési ellenállási együttható (RRC) alapján, „A”-tól „G”-ig terjedő skálán értékeli (ahol RRC kisebb mint 6,5 kg/t tartozik a legjobb “A” kategóriába, a 12,5 kg/t érték pedig a legrosszabb “G” kategóriába).

Üzemanyag fogyasztás „Az üzemanyag fogyasztás 20%-ért a gumiabroncsok működése a felelős!” Az autógumi folyamatosan érintkezik az útfelülettel, és e közben, hogy előre haladjon le kell győznie a gördülési ellenállásnak nevezett erőt, ez növeli az üzemanyag fogyasztást. Másrészről a gumiabroncsok az autó haladása közben folyamatosan változtatják alakjukat, hogy ezzel kiegyenlítsék az út apró egyenetlenségeit és csökkentsék a járműre ható kellemetlen vibrációt. Az abroncsok működése leginkább egy folyamatosan megfeszülő és elrugaszkodó rugóhoz hasonló, ahogy előre löki az autót, azonban, ahogyan minden tevékenység (munkavégzés során) itt is keletkezik veszteség, ami növeli a fogyasztást – ez a veszteség pl. hő formájában jelenik meg, ami felmelegíti az abroncsokat. „Csodák nincsenek, a kisebb fogyasztás velejárója a gyengébb tapadás” A nagyobb és kezelhetőbb veszteséget az első, a gördülés ellenállása okozza, amit leginkább a felületek minősége határoz meg. Mivel mi magyarok aztán igazán tudjuk, hogy az út olyan, amilyen – szám98

JÓ HA FIGYELÜNK!

A legtöbb gyártó és forgalmazó megpróbálta a lehetetlent, lefordítani a bonyolult fizikai képletet, hús-vér ember számára is felfogható tényekre. Összességében arra jutottak, hogyha az üzemanyag fogyasztás 20%-káért feleősek az abroncsok akkor az “A” és a “G” között lévő 100%-os különbség nagyjából 7,5%-os megtakarításnak felel meg. Hogy még közérhetőbbek legyünk, ezt deciliterekre lefordítva arra jutottak, hogy az “A”-s abroncs 100Km-en nagyjából 0,6liter üzemanyagot tud megtakarítani, vagyis osztásonként átlagos kb 0,1liter (1 deciliter) üzemanyag takarítható meg. Vegyünk egy életszerű példát az autó fogyasztása egy “G” minősítésű abroncssal 7,0 l/100km. Az oldalsó táblázatból kiderül, hogy ha ezt egy “A”-sra cserélnénk akkor 6,4l-re csökkenne az autó fogyasztása. Ez egy átlagosnak tekintehető példa, ami nincs túlzottan alrugaszkodva a realitásoktól. Természetesen egy elve kisebb fogyasztású autó esetében a megtakarítás mértéke is kisebb, és fordítva, ha jobban pazarol egy autó, könnyebb nagyobb számokat felmutatni.

Fontos megjegyezni azonban, hogy az autó fogyasztását a legnagyobb mértékben a vezetési stílus és a műszaki állapot határozza meg. Ide értve, hogy az abroncsokat az ideális nyomás értéken használjuk, mivel az alacsony nyomású abroncsokkal több energiát pocsékolhatunk el, mint amennyit a legjobb minősítésű gumival megtakaríthatunk. Vezessünk ekonómikusan, kerüljük a hirtelen gázadást és ha csak lehet, motor fékezéssel lassítsuk a járművet. Újabb szén-dioxid grammok takaríthatók meg ha nem hordozunk felesleges ballasztot az autóban - a meleg pokrócot nyáron, a hűtőtáskát télen nem utaztatjuk a csomagtartóban, odafigyelünk a tankolással. Habár a nem a gumiabroncsok témakörébe tartozik, de sokat spórolhatunk ha nem sietünk, a légellenállás autópálya tempónál 10-20 km/h sebesség különbség esetén akár 1 liter fogyasztás különbséget okozhat. Forrás: richpoi.com

BETELT A POHÁR: FÖLDET FOGLALTAK A PÓRUL JÁRT GAZDÁK! A földfoglalás Kajászón történt, ahol egy kápolnásnyéki nádarató nyert két, összesen 285 hektárnyi területű szántót. A helyi viszonyokat jól ismerő források a Blikknek korábban elmondták, hogy a gazdálkodói tapasztalattal nem rendelkező vállalkozó vélhetően egy befolyásos állami vezetőnek köszönheti a földeket, aki éppenséggel az ő szomszédja.

JÓ HA FIGYELÜNK!

99

MEGUNTUK A 3D-T?

– Eljött az idő, hogy levegyük a szemüveget? – Úgy tűnik, hogy Amerikában már csak a stúdiók hisznek abban, hogy a térhatású filmek megmentik a mozikat. Tavaly már, ha választani lehetett, legtöbben a hagyományos verzióra váltottak jegyet, pedig nagyon sok pénz ment el a termek fejlesztésére. Sokan már csak a szemüveg nélkül 3d-ben és az Avatar folytatásaiban bíznak. A tavalyi és az idei féléves jegyeladási mutatók szerint csökken az érdeklődés a térhatású filmek iránt, 2012 eddig legnépszerűbb filmje, a Batman-trilógia záródarabja sem 3d, rendezője, Christopher Nolan ugyanis feleslegesnek érzi a térhatást. Ázsiában ugyan még mindig hasít az új technika, de a nyugati féltekén már nem: az Egyesült Államokban és Kanadában 2011ben 18 százalékkal csökkent a 3b box-office részesedése, miközben majdnem dupla annyi térhatású premier volt, mint 2010ben. Rossz hír ez a mozisoknak, hiszen az Avatar világrengető sikere után mindenki arra számított: a 3d menti meg a filmszínházakat. A 3d térhódítását ünneplők és a nézői érdeklődés visszaesését a technika halálaként értelmezők egyaránt megfeledkeznek arról, hogy az Avatar a blockbusterek között is ritka példány. A James Cameron opus nem csak a 3d-boom motorja, de a mozi történetének legnagyobbat kaszáló darabja is, közel három milliárd dolláros jegyárbevétele alaposan torzítja a mutatókat. Nem mellékesen 2010-ben a legtöbbet torrentezett film is volt (csak a bittorrenten több mint 16,5 milliós forgalmat generált), ez pedig némileg cáfolja azt a feltételezést, hogy a 3d hatásos technika sokat tehet az illegális letöltések ellen. Miért drágább a 3d-jegy? A térhatású filmeknek annyit mindenképp köszönhetnek a nagy stúdiók és a moziüzemeltetők, hogy két évig növekvő ütemben sikerült becsalogatni a nézőket a moziba. Igazi nyertesei voltak a 3d-boomnak a projektorok gyártói és forgalmazói, a termenként több tízezer dolláros beruházást jelentető technika telepítése folyamatos, az Amerikai Mozgókép Szövetség (MPAA) adatai szerint 2006-ban még csak 258, 2011ben viszont már 35,479 térhatású vetítésre alkalmas moziterem üzemel világszerte. Ebből 13,068-at tavaly létesítettek. A beruházás költségeit természetesen a jegyárakra terhelik, és időközben az amerikai sikereket meglovagolva a világ más filmgyártói is kedvet kaptak a 3d-re. A jegyeladási eredményeket elnézve azonban igencsak úgy tűnik, hogy a nézőket már nem minden esetben hozza lázba a térhatás. A térhatású moziláz otthonában, az USÁ-ban 100

legalábbis már tavaly és az idei félévben is csökkent a 3d-verzióra az igény, a statisztikák szerint egyre többen választják a jegyárban szimpatikusabb, élmény szempontjából nem sokkal – bizonyos esetekben egyáltalán nem – gyengébb 2d-változatot. Egyes amerikai moziüzemeletetők nem éppen a látogatottság fenntartása, sokkal inkább bevételeik optimalizálása miatt azt tervezik, kompenzálják a 3d és a hagyományos 2d jegyárakat, méghozzá úgy, hogy a hagyományos filmek jegyárai nőni, míg a 3D-filmeké csökkenni fognak – végeredményben mindkettőért ugyanannyit kell majd fizetniük a nézőknek. Az elmúlt félévben az amerikai jegyárak egyébként rekord magasságba értek, átlag 8,12 dollárt kell fizetni, térhatású film esetében erre jön kb. 3-4 dollár extra. A 3d-re terhelt felár miatt nem csak a nézők, de több alkotó is felemelte a szavát. Tavaly a Tintin turnéjakor Steven Spielberg és Paul Jackson is amellett ágált, hogy csak az IMAX-termek esetében érzik jogosnak a magasabb árakat. Már csak azért is, mert a 3d-s digitális projektorok 2d-filmek vetítésére is alkamasak, és használják is ezeket hagyományos kópiák vetítésére, de csak a három dimenziós filmeknél számítanak fel extrát: az átlag 50 centes bekerülési költségű szemüvegek hat-tízszeresét. Nem csak a 3d-felár miatt kelnek ki sokan a technika ellen. A térhatás térhódításának egyik első ellenlábasa, a Chicago Sun-Times ítésze, egyben az egyik legolvasottabb amerikai kritikus, Roger Ebert nem sokkal az Avatar sikere után, 2010 májusában a Newsweek-ben összegyűjtötte a legtipikusabb ellenérveket három dimenziós filmek ellen. Ezek szerint a 3d ritkán növeli az élményfaktort, sőt, egyeseknél (a nézők körülbelül 15 százalékánál) rosszullétet válthat ki, ráadásul a a technika sajátossága miatt csökken a kétdimenziós képalkotásnál jellemző mélységélesség, a kép a vetítési technológia miatt veszít a fényerőből, de a 3d-szemüvegek is elnyelik a fényt. Ebert arra is rávilágított, mekkora üzlet a digitális projektorok telepítése, a kritikus szerint egyes stúdiók egyenesen úgy beszélték rá a moziüzemeltetőket a beruházásra, hogy ha nem 3d-ben vetítik a filmjeiket, nem kapnak hagyományos kópiákat sem. Arról nem is szólva, hogy a 3d-ben piacra dobott filmek

zöme nem térhatású felvételi technikával készül, a tér élményt csak az utómunkálatoknál dolgozzák a kópiákra. Nem érdekes a térhatás már Az ál-3d egyébként a stúdiókat is idegesíti, Jeffrey Katzenberg a Dreamworkstől és James Cameron is kikelt a nem a forgatás pillanatától 3d-technikával készült darabok, például Tim Burton Alice-sza ellen (igaz, Cameron a Titanicot térhatásúvá csomagolva újra moziba küldte, ez pedig beleesik a gagyi-3d kategóriájába). A költségesebb térhatású mozikat gyártók ugyanis pont attól tartottak, hogy az utólag háromdésített, a technikát minden koncepciót mellőzve alkalmazó darabok elveszik a nézők kedvét a térhatással kecsegtető daraboktól. Félelmük nem volt alaptalan, a 3d iránti lankadó lelkesedést vizsgálta például a brit Mintel kutatóintézet. Idén júniusban publikált jelentésük szerint a brit nézőknek csak egyötöde érzi úgy, hogy megéri a 3d-élményért többet fizetni. A szigetországban 2010-ben még az eladott mozijegyek 28 százaléka térhatású filmekre kelt el, tavaly már csak 22 százalékos volt az érdeklődés (összehasonlításképpen: 2010 legnépszerűbb, 3d-ben is megtekinthető filmje Angliában a Toy Story 3 volt, erre a nézők 72 százaléka térhatásban volt kíváncsi, a tavalyi top slágermozi a Harry Potter-saga befejező részét viszont már a nézőknek kevesebb mint a fele akarta 3d-ben megnézni). Mindeközben a brit moziüzemeltetők óriási beruházások árán a termek 71 százalékát alkalmassá tették a térhatású darabok vetítésére. Európában országonként eltérő a statisztika. Az Európai Audiovizuális Obszervatórium adatai szerint sok EU-tagországban a britekhez hasonlóan esett a 3d-látogatottság, míg másutt, például Németországban és Franciaországban szolid mértékben nőtt a három dimenziós filmek box-office részesedése. Még mindig óriási ütemben nő viszont az érdeklődés a 3d-re a hollywoodi filmek forgalmazását korlátozó Kínában. Tavaly a teljes jegyárbevétel 40 százaléka térhatású filmekből származott, és a tíz legnézettebb film közül hatot 3d-ben is moziba vittek. Ázsia egyébként is új lendületet adhat a ezeknek a filmeknek, Dél-Koreában pedig ígéretes kutatásokat végeztek a szemüveg nélküli 3d-vetítéstechnika terén. A szöuli kutatók által augusztusban az Optic Express-ben publikált kutatási beszámoló szerint a vászonra (televízióképernyőre) olyan raszteres rácsot aplikálnának, amely a térhatás eléréséhez különválasztja a jobb JÓ HA FIGYELÜNK!

és bal szem számára küldött információt. Az eljárás egyébként nem újkeletű – az autosztereoszkópia területén 1901-ben az amerikai Frederic E. Ives ért el átütő sikereket, az ő eljárását tökéletesítette tovább Szemjon Pavlovics Ivanov, akinek raszteres technikájára alapozva nyitotta meg moziját 1941-ben Moszkvában. A raszteres technika eddigi legtökéletesebb kivitelezését viszont nem a moziban, hanem a játékboltokban kell keresni, a tavaly februárban piacra dobott Nintendo 3DS kijelzője is pont ilyen. Forrás: Schreiber András – Index EGYSZER MÁR MENŐ VOLT A 3D Az első térhatású filmet 1922. szeptember 27én mutatták be a Los Angeles-i Ambassador Hotelben. A szerelem ereje című romantikus mozi anaglif-technológiával készült, ami annyit jelent, hogy külön-külön felveszik a bal és a jobb szemnek szán információt, majd a bal képből kivonják a kéket és a zöldet, míg a jobból a pirosat. A felvétel során a két lencse általában párhuzamosan veszi a tárgyat, bár egyes rendszerekben inkább összezárnak, ahogy a két szem is, amikor egy pontra fókuszál. Ahhoz hogy a kép térhatású, és legfőképpen éles legyen, kell egy speciális piros-zöld (Amerikában a piros-kék vagy éppen a piroscián az elterjedtebb) szemüveg, ami megszűri a bal és a jobb szemnek szóló információkat, így az agyban összeállhat a térhatású kép. A technológia hátránya, hogy az emberek egy része nem látja háromdimenziósnak a képet, a többieknek meg nagyon hamar megfájdul a szemük. A térhatású film technológiája a harmincas évek végére már megszokottá vált a mozikban, 1947-ben például még a Szovjetunió is megcsinálta saját 3D kalandfilmjét, a Robinson Crusoe kalandjait. A térhatású mozifilmek igazi sikere az ötvenes években volt, még Hitchcock is készített ilyen alkotást, a Gyilkosság telefonhívásra 3D-verzióját egy évvel az eredeti premierje után mutatták be. A technológia felfutása ugyanakkorra esett, amikor a sztereó hang is általánossá vált, sok filmet úgy reklámoztak, hogy “térhatású képpel és hanggal. Csak a legjobb mozikban”. Aztán a sztereó maradt, a 3D-film meg ment, és a térhatású filmek reneszánszát csak az IMAX-mozik hozták meg a nyolcvanas években. Meg persze a polarizációs technológia, amikor is nem színekre bontják a jobb és a bal szemnek szánt információt, hanem polarizált lencsékkel választják szét a különböző szögű fényhullámokat. Nincs színes szemüveg, csak polarizált lencsékkel szerelt, napszenüveghez hasonló eszköz, így nincs fejfájás. A dolog hátulütője, hogy mindehhez speciális, ezüst-oxiddal kezelt vászon is kell, hogy kisebb szórással jussanak el a fénysugarak a vászontól a néző szeméhez.

JÓ HA FIGYELÜNK!

101

KIFIZETTE AZ APPLE A LOPOTT ÓRÁT Az iPhone 5 megjelenése körüli botrányok közül az egyik legkínosabb volt, amikor kiderült, hogy az Apple az iOS6 operációs rendszer újrarajzolt óraalkalmazásának a formatervét egy az egyben a svájci szövetségi vasút órájáról másolta. Az ismert tervez����������������������������������� őmérnök, Hans Hilfiker által megálmodott, 1944 óta a svájci vasút védjegyeként is használt órára kizárólagos használati joga volt a Schweizerische Bundesbahnennek. Hogy a designt ki lopta el az Apple alkalmazásához, és hogyan gondolhatta, hogy a

102

szembeötlő hasonlóság senkinek nem fog feltűnni, máig nem tisztázott. Az eset annál is kínosabb volt az Apple számára, mert néhány héttel azelőtt a kaliforniai szövetségi bíróság többek között azzal az indoklással ítélt meg neki egymilliárd dolláros kártárítést, hogy a Samsung az okostelefonjai fejlesztésekor formatervezési ötleteket lopott tőle. A lopott ötletek között olyan, a köznevetség határát súroló darabok voltak, mint például a telefon lekerekített sarkai. Az óralopási ügy éppen akkor pattant ki,

amikor az Apple bejelentette, hogy további 700 millió dollárt követel a Samsungtól a koreai cég ötletlopásai és másolásai miatt. Miközben az Apple nem győzött bocsánatot kérni, a svájci vasút képviselői a botrány kirobbanásakor úgy nyilatkoztak, az ügyben nem a pénz és a licencdíj a fontos, hanem hogy tiszta jogi helyzet jöjjön létre. Ezt most sikerült is elérni, az SBB közleményben jelentette be, hogy az Apple mostantól hivatalosan licenceli az óra formatervét. Hogy mindezért mennyit fizetett a cég, nem hozták nyilvánosságra.

JÓ HA FIGYELÜNK!

KIFEHÉRÍTHETIK AZ EGET – a globális felmelegedés visszaszorítására –

A kék ég fátyolosan fehérré válhat, ha a geomérnökök fényvisszaverő aeroszolokat pumpálnak a felső légkörbe a globális felmelegedés visszaszorítása érdekében. A kritikusok már korábban is figyelmeztettek ennek a lehetőségére, most azonban számszerűsítették a hatást. Szulfát aeroszolok bejuttatásával a légkör felső régióiba elméletben csökkenthető a globális felmelegedés, a részecskék ugyanis visszaverik a beérkező napfény egy kis százalékát. Mindazonáltal a mesterséges fényvédelem a megmaradó fény egy részét is szétszórja, méghozzá a légkörben, ami 20 százalékos csökkenést jelent a felszínt közvetlenül érő napfény mennyiségében, növelve a lágyabb diffúz, szórt fény szinteket, mondta Ben Kravitz, a kaliforniai Carnegie Tudományos Intézet kutatója. Ennek azonban járulékos hatásai lehetnek az életre és az emberi technológiára. A közvetlen napfény csökkenése egyértelműen kedvezőtlen hatást gyakorol a napenergia iparra, ugyanakkor a közvetett napfény fokozza a fotoszintézist. A legszembetűnőbb hatást azonban az égbolton fogjuk tapasztalni. A tiszta ég kékje a levegőben található molekulák fényszórásának köszönhető. A szórás sokkal erősebb a rövid kék, mint a hosszabb vörös hullámhosszokon. Az aeroszol részecskék sokkal nagyobbak, mint a levegő molekulái, ezért jóval erősebben szórják a vörös fényt, ami tompítja a kisebb molekulák által szórt kék fényt, fényesebbé és fehérebbé téve az eget. Kravitz kiszámította, hogyan befolyásolják a szórt fény spektrumát a 0,1-0,9 mikrométer átmérő között váltakozó részecskék, és hogyan befolyásolja mindez az ég színét. A mérettartomány közepén elhelyezkedő átmérőjű részecskék jóval fehérebb eget eredményeznének. A hatás a nagyvárosoktól távol eső területeken lenne a leglátványosabb, ahol a légszennyezés alacsonyabb, azonban a hatások előrejelzését több bizonytalanság is beárnyékolja. Ilyen az aeroszolok mérete, még nem tudni, hogy a geomérnökök milyen átmérőjű részecskéket alkalmaznának, illetve azt sem, hogy ezek a méretek hogyan változnának az idővel, ahogy a részecskék összetapadnak. Craig Bohren a Pennsylvania Állami Egyetem meteorológusa és légkörtudósa szerint egy bizonyos, „nehéz vitatni azt az állítást, mely szerint a részecskék növekvő légköri koncentrációja megfogja változtatni az égbolt színét és fényességét”. JÓ HA FIGYELÜNK!

Gyors megoldás a globális felmelegedésre A globális felmelegedés miatt egyre nagyobb figyelmet kapnak a Föld hűtését szolgáló mesterséges megoldások. Legutóbb a Nap sugárzásának egy részét visszaverő pajzs szerepelt a hírekben, ami állhat a sztratoszférába injektált fényvisszaverő aeroszolokból, vagy parányi űreszközök hadából, esetleg mesterséges felhőkből. Ezek akár egy évtizeden belül megoldhatnák a problémát, a gyors hatás azonban szintén gondot okozhat, ezért a terület kutatói csak legvégső megoldásként vetnének be egy ilyen eszközt. A pajzsokat a hatalmas vulkánkitörések hűtő hatása inspirálta, ilyen esetekben szulfát részecskék lökődnek ki a sztratoszférába. A részecskék visszaverik a Nap sugárzását a világűrbe, csillapítva az üvegház hatást. A Nap-pajzs következményeit az amerikai Carnegie Intézet kutatója, Ken Caldeira és kanadai kollégája, a Concordia Egyetemen dolgozó Damon Matthews vette alaposabban szemügyre. Számítógépes modellekkel szimulálták egy esetleges pajzs hatását a Föld éghajlatára, feltételezve hogy az üvegházgázok kibocsátása a jelenlegihez hasonló ütemben folytatódik. A modellek egy fokozatosan felépített pajz�zsal számoltak, az iparosodás előtti idők széndioxid szintjének megduplázódását pedig a 21. század végére tették, ekkor számításaik szerint a napsugárzás 8%-ának blokkolására lenne szükség. A kutatók megállapították, hogy a vulkánok által is bevetett kén-pajzs rendkívüli gyorsasággal érné el a kívánt hatást, egyetlen évtizeden belül vis�szaállítaná a hőmérséklet szintet a 20. század elején tapasztaltra. Egy Nap-pajzzsal a hőmérséklet visszaállna az 1900-as szintre, a csapadék azonban csökkenne. A pajzs nélkül a hőmérséklet drasztikus emelkedésbe kezdene, a csapadékmen�nyiség egyes helyeken növekedne, máshol visszaesne. A probléma akkor kezdődik, ha a pajzsot nem sikerül megújítani. Egy kén-pajzsot folyamatosan kell tölteni, ha ez elmarad, akkor a Föld éghajlatára azonnal rázúdul az időközben felgyülemlett CO2 teljes üvegházhatása. Emellett a pajzs megszűnése, vagy jelentős csökkenése a növényeknél is nem kívánt hatásokat válthat ki. Egy Nap-pajzs nem feltétlenül érintené hátrányosan a növényvilág növekedését. Több bizonyíték is van, hogy a fentebb

említett Pinatubo kitörés után a vegetáció jóval erőteljesebb fejlődésbe kezdett, a kén részecskék ugyanis megnövelték a szétszórt fény mennyiségét, így fokozódott a növények termelődése az árnyékos területeken is. Azonban ha a pajzs hirtelen eltűnne, vagy tételezzük fel, hogy egy kormány, vagy generáció váltás egyszer csak már nem is tartaná jó ötletnek a létét és megszüntetné, akkor a hirtelen melegedés hatására a növények kieresztenék a magukban eltárolt CO2 egy jelentős részét, ami tovább rontaná az amúgy sem rózsás helyzetet. Caldeira személy szerint ellenzi az ilyen jellegű terveket, mivel rendkívül magas a környezeti kockázatuk. Véleménye szerint hiba olyan komplex rendszerekkel játszadozni, melyek működését valójában alig ismerjük. Ugyanakkor rendkívül nagy a csábítás, hiszen a módszer maga pofonegyszerű és még olcsó is. A kén-pajzs felhúzása 100 millió dollárból megoldható, ami semmi azokhoz a 100 milliárdokhoz képest, melyek energiagazdálkodásunk megreformálásához kellenének. Ugyanakkor kénytelenek vagyunk komolyan mérlegelni a bevetésüket, hiszen ahogy azt már több tanulmány is kimutatta az utóbbi időben, bolygónk éghajlati rendszere fordulóponthoz érkezett. A témában legutóbb a NASA Űrtanulmányi Intézetének vezetője, James Hansen publikált június 1-én. Hansen szerint ha a felmelegedés tovább nő, akkor nagy valószínűséggel búcsút mondhatunk a sarkvidékek jégmezőinek, ez pedig egy olyan folyamat lenne, ami már visszafordíthatatlan, a következményei ellen pedig képtelenek lennénk védekezni. Ez az eshetőség már a pajzzsal szemben komoly ellenérzéseket tápláló Caldeirat is megingatná. Úgy véli, hogy ha a körülmények elkerülhetetlenné teszik a pajzs beüzemelését, akkor azt rendkívül körültekintő felméréseknek kell megelőzniük. Biztosnak kell lennünk abban, hogy nem csupán rövid távon javítunk a helyzeten, de a távoli jövőre nézve sem idézünk elő a most kialakulónál súlyosabb kataklizmát. Éppen ezért először a jelenleg kialakulóban levő globális felmelegedést kell behatóan megismernünk, milyen közel vagyunk a visszafordíthatatlan változásokhoz, mennyi időt venne igénybe az energiarendszerek átállítása. Ugyanilyen fontos lenne az éghajlat-manipulálás kimeneteleinek megismerése. Forrás: richpoi.com 103

ÍRÓK HAJCSÁRÁVÁ VÁLT AZ E-KÖNYVEK PIACA A kép évekig világos, előre kiszámítható volt: a kém-, kaland – és romantikus regényekre specializálódott írók évente egy művet alkottak, és ezt mindenki elegendőnek tartotta. Azt mondták az illetőre, hogy kellően termelékeny. Az e-könyvek korában azonban felgyorsult a könyvkiadás anyagcseréje. A szerzők ma már kénytelenek dupla műszakban dolgozni, novellákat, rövid történeteket vagy esetleg egy második regényt megírni évente. Megpróbálják kielégíteni a türelmetlen olvasókat, akik megszokták, hogy egy gombnyomással bármelyik e-könyvet letölthetik. És persze a kiadókat, akik nagyobb termelékenységre noszogatják őket abban a hitben, hogy minél többször szerepel szerzőjük neve a nyilvánosságban, annál nagyobb sztár lesz belőle. A kultúra egy nagy éhes bendő „Korábban az évi egy könyv teljesen rendben volt – mondta Lisa Scottoline több sikeres thriller szerzője a The New York Timesnak. – Azzal jól jelen tudott lenni az ember a piacon. Ma már azonban a kultúra egy nagy éhes bendő, amelyet táplálni kell.” A kiadók és könyvkereskedők egyfolytában keresik a módját annak, hogyan tarthatják meg az olvasókat, akiket a szórakoztatás számos más, folyamatosan és szinte pillanatok alatt elérhető formája is csábít. A tévéshow-k órákkal az adás után már megtekinthetők számítógépen, és egyes filmeket már akkor meg lehet nézni otthon, amikor még éppen csak elkezdték játszani őket a mozik. Egy ilyen környezetben évi egy könyv megalkotása a kiadók szerint már nem elegendő. Ráadásul az internet lehetővé teszi az olvasóknak, hogy intimebb kapcsolatban kerüljenek kedvenc szerzőikkel, akiktől elvárják, hogy elérhetőek legyenek blogokon, a Twitter kérdezz-felelek felületén és Facebook-bejegyzéseken keresztül is. Felkelteni a közönség figyelmét A megnövekedett terhelés okai sokszor maguk a szerzők, akik attól félnek, hogy ha túl sokáig vannak távol a változékony könyvpiactól, akkor elfelejtik őket. Lisa Scottoline évi egy könyvről kettőre növelte a teljesítményét, amit brutális írástempóval ér el: hetente hét napon keresztül napi 2000 szót ír. Mint bevallotta, rendszerint “9 órakor kezdek és dolgozom egészek Colbertig” (Stephen Colbert komikus televíziós showműsoráig, amely az Egyesült Államok keleti részén 23:30-kor kezdődik.) 104

Lee Child brit thrillerszerző, Jack Reacher nyomozó figurájának megalkotója a kemény kötésű könyvek mellett kizárólag digitális formában megjelenő novellákat ír, ami egyre elterjedtebb módja annak, hogy egy könyv megjelenése előtt felkeltsék a közönség figyelmét. Első 40 oldalas novellája, amelynek főszereplője a tinédzser Reacher, tavaly augusztusban került piacra, néhány héttel azelőtt, hogy legújabb könyve kijött a nyomdából. Kiadója tanácsára idén nyáron újabb, csak digitálisan hozzáférhető novellát akar írni. „Egy kicsivel mindenki többet tesz, mint korábban – fejtette ki a szerző, akinek művei a Random House-hoz tartozó Delacorte Pressnél jelennek meg. – Úgy tűnik, mindannyian gyorsabban futunk, hogy helyben tudjunk maradni.” Még a világszerte ismert és kedvelt John Grisham is arra kényszerül, hogy többet dolgozzon. Korábban évente egy könyvet írt, ám ehhez most egy sorozat is társul, a népszerű Theodore Boone-történetek, amelyek szintén évente jelennek meg. A kiadók úgy vélik, hogy egy körültekintően megjelentetett, a nagy kemény fedelű könyv előtt hat-nyolc héttel piacra dobott rövid történet új olvasókat nyerhet meg, akik hajlandóak 99 centet kifizetni egy novelláért, de kétszer is meggondolják, hogy hírverés nélkül adjanak-e 14 dollárt egy e-könyvért vagy 26-ot egy kemény kötésűért. A “novellás” megoldás ellenben ahhoz vezethet, hogy nő a nagy regényre feladott előrendelések száma, sőt a szerző régebbi, e-könyv formájában könnyen hozzáférhető művei is jobban fogynak.

Nyaggatják őket Jennifer Enderlin, a St. Martin Paperbacks társkiadója szerint a stratégia sok szerzőjük esetében működik, akik azt tapasztalják, hogy jelentősen megnőtt kemény kötésű könyveik eladása azután, hogy elkezdtek többet írni. “Majdnem sajnálom a szerzőket azért, hogy a kiadók olyan sokat követelnek tőlük. Egyre-másra nyaggatjuk őket, és csak azt kérdezzük tőlük: +mit szólna egy újabb, 99 centért eladható novellához?+” – fogalmazott. A legjelentősebb szerzők közül néhány olyan termékeny lett, hogy az szinte már követhetetlen. A repülőtéri könyvesboltokban például most már nem egy kupac James Patterson-könyvet talál a vásárló, hanem egy egész polcra valót, sokszor egyszerre több mint hat különböző művet. Az Alex Cross pszichiáter-nyomozó filmvásznon is többször felbukkant figuráját megteremtő Patterson tavaly tizenkét könyvet írt, egy részüket társszerzővel. Idén tizenhármat akar írni. “Jó néhány kiadó és szerző is figyelte, hogy mit művel James Patterson, és közben azt gondolta: én megjelentetni nem tudnék kilenc könyvet egy év alatt, legfeljebb kettőt” – fedte fel Brian Tart kiadó. Nem elsősorban pénzért írnak A kiadók abban is szentül hisznek, hogy az a fajta visszavonultság, amely a Zabhegyezővel világhírűvé vált J. D. Salingert jellemezte, és amely számottevően növelte iránta az érdeklődést, ma már nem tartható fenn. “A közösségi médiának köszönhetően a szerzők állandó kapcsolatban vannak olvasóikkal úgy, ahogy korábban soha” – magyarázta Liate Stehlik könyvkiadó. Úgy tűnik, hogy a szerzők nem elsősorban pénzért írják a csak digitálisan hozzáférhető novellákat. Előleget általában nem kapnak értük, és olyan olcsón kerülnek forgalomba, hogy nem sok jövedelmük származik belőlük, még ha több hétig vagy hónapig írják is őket. Néhány szerző állítja, hogy bár a könyvpiac követelményeként elfogadja, megerőltetőnek tartja őket. Steve Berry, a népszerű thrillerszerző például azért nem szereti a digitális formában kiadott, rövid történeteket, mert elszívják az energiáját. “Az ember nem szívesen fogad el olyan szituációt, amelyben a termékenysége határozza meg, hogy mennyit ér” – szögezte le. Forrás: richpoi.com JÓ HA FIGYELÜNK!