Érzékelés Látás
U
Az elektromágneses sugárzás intenzitását a szem fényerősség formájában érzékeli. A fényerősség növekedésekor a szem pupillája összehúzódik, emiatt a szem rendkívüli dinamikával rendelkezik. A szem mint-egy 104 fényerősség változást tud érzékelni. Az emberi látás A szem a fény hullámhossz szerinti összetételét a szem színérzet formájában érzékeli. Az emberi látásnak számos korlátja van, erre alapozva valósul meg a kép-fájlok tömörítése. Ezek közül néhány az alábbi: (1) Az emberi látás a fényerőváltozásokra érzékenyebb, mint a színváltozásokra. (2) A színfelbontás a színárnyalatok elkülönítési képességét adja meg. A színfelbontás szín és fényerősség függő. (3) A színérzékelés nem függ az intenzitástól. (a) Az emberi látás időbeli felbontása azt fejezi ki, hogy mennyi ideig kell egy látványnak tartani, hogy azt az ember különálló látványnak érzékelje. Az 1/15 másodpercnél rövidebb ideig tartó képeket nem lehet egymástól elkülönítve érzékelni. Villogásmentes élmény viszont csak akkor keletkezik, ha a képváltások száma meghaladja a szem „fúziós frekvenciáját”, ami kb. 50 Hz (b) Az ember számára kellemes képek oldal arányai 4:3. Az oldal méretekre érvényes, hogy a rövidebbik oldal legyen 200 alatt látható. A fentiek alapján határozták meg a TV rendszereknél 600 sor körüli a sorszámot, és sugároznak TV rendszerek legalább 50 félképet. Ezért van a SVGA monitoroknál 800×600 képpontos felbontás, és a monitoroknál legalább 60 Hz képváltási frekvencia érték. Színlátás A látható fénytartományon belül az emberi látás nem egyenletes érzékenységű. Az azonos fényerejű, de eltérő színű fényeket az ember különböző fényerejűnek érzékeli. Az emberi szem a zöld színek tartományában a legérzékenyebb. Az emberi szem fogyatékossága miatt majdnem az egész színtartományt be lehet mutatni három egyfrekvenciás (egyszínű) fényforrás segítségével a fényforrások színének keverésével és intenzitásuk változtatásával. Ezért használnak a mai megjelenítő rendszerek (számítógép monitorok, TV képernyők, stb.) színes képek előállítására három egyfrekvenciás fényforrást, nevezetes egy vörös (R: Red), egy zöld (G: Green) és egy kék (B: Blue) fényforrást. A színes képeknél nem a valósághű (színhelyes) visszaadásra van szükség, hanem a valóságnak fehér fény-nyel megvilágított képét kell bemutatni. RGB szín-koordinátarendszer
RGB alapszín-koordinátarendszer A műszaki életben leggyakrabban használt szín-koordináta-rendszer, mert a színeknek a képernyőn történő megvalósításával kapcsolatos. A képernyőn minden színt az RGB alapszínek additív keverésével állítanak elő. A képernyőn a három alapszín úgy van értelmezve, hogy R + G + B = 1 ; fehér szín R + G + B = 0 ; fekete szín
Az emberi hallás Elfedés a frekvenciatartományban Elfedő hangjelenség: 1000Hz-en megszólaltatunk egy nagy intenzitású hangot, és a kritikus sávszélességen belül szóló kisebb intenzitású hangokat a fülünk nem érzékeli Elfedés az időtartományban Ha van egy nagyobb intenzitású hangjelenség, akkor ha ennél kicsit kisebb intenzitású megszólal, nem vesszük észre Az audiojel frekvenciatartománya 20Hz-20kHz
Dokumentumtípusok Szöveges dokumentumok Könyvek Az 1989-ben kiadott Akadémiai kislexikon szerint: „a szabvány szerint olyan 48 oldalnál nagyobb terjedelmű nyomdatermék, amely két fedőlapból, valamint meghatározott sorrendben egymást követő - esetenként kivehető -, a gerincen tartósan összeerősített belső lapokból áll, és olvasható szöveget, ill. illusztrációt tartalmaz.” „Könyv: e szabvány szempontjából olyan kiadvány, amely megjelenésének módját tekintve nem időszakos, hanem egy kötetben vagy meghatározott számú kötetben befejezett egész, és amely szabad szemmel olvasható szöveget, illetve illusztrációt tartalmaz. Könyvnek minősülnek a sorozatok önálló című kötetei is.” A könyvek terjesztésére vonatkozó adatok olyan fontosak, hogy nemzetközi szabvány írja elő az azonosításukra szolgáló szám, az International Standard Book Number (ISBN) kötelező használatát, illetőleg az azonosító szám felépítését. A könyvnek bizonyos formai kötöttségeknek meg kell felelnie. A címlapon (címoldalon), a címlap hátoldalán, a kolofonban feltüntetendő kötelező adatokat is szabvány írja elő. A műre vonatkozó legfontosabb adatok: • • • • • •
a szerző(k) teljes neve; a cím (a főcím, az alcím(ek), a párhuzamos cím(ek) és az egyéb címadat(ok); a könyv létrehozásában résztvevő szellemi közreműködő(k) (például a szerkesztő, a fordító, az összeállító, az illusztrátor stb.); nem első kiadás esetében a kiadás száma és minősége (például: Harmadik, javított kiadás, vagy: Változatlan utánnyomás); a kiadó(k) neve(i); a megjelenés helye(i) és a kiadás éve.
A könyvtári gyűjteményekben – főként a felhasználók számára a közvetlen választást lehetővé tevő szabadpolcos elrendezéskor – szükség lehet a könyvek bizonyos tartalmi csoportokba sorolására is. Gyakran különválasztják a szakismereteket tartalmazó könyveket a szépirodalmi művektől (az angolszász terminológiában a két csoport neve: non-fiction és fiction), a felnőtteknek készült dokumentumokat a gyermek- és ifjúsági irodalomtól. (A dokumentumok tartalmának megállapítása rendkívül jelentős könyvtári feladat, de ebben a fejezetben nem osztályozási, hanem műfaji szempontból vizsgáljuk a dokumentumokat; a tartalmi feltárással a kézikönyv további kötetei foglalkoznak.) A tárgyalt anyag színvonala és elrendezésének módja alapján az alábbiakban igen röviden áttekintünk néhány kategóriát, amelyek szerint csoportosíthatjuk a szakismereteket közlő könyveket. Egy adott téma jellemző tárgyalási módszere lehet például: •
monografikus egy könyv, ha egyetlen témát dolgoz fel részletesen. Ha a monográfia új ismereteket is közöl, akkor elsődleges információforrásnak minősül;
•
•
az összefoglaló-szintetizáló jellegű könyvek egy szakterület ismeretanyagát rendszerezve tárják fel. Az anyag tárgyalásmódja vagy az ismeretek arányos összegzésére, vagy az ok-okozati összefüggésekre irányul. Az ebbe a csoportba tartozó, főként szekunder információkat tartalmazó műveket kézikönyveknek is nevezik; a tanulmánykötetek több, kisebb terjedelmű, önálló művet tartalmaznak. Az egyes tanulmányok egy adott kérdés bizonyos részleteire vonatkozóan általában új ismereteket közölnek.
A tájékoztató segédkönyvek (idegen szóval: referensz-művek) csoportjába tartozó legfontosabb típusok: •
•
•
• •
az enciklopédiák, amelyek szisztematikusan rendezve közlik az általuk tárgyalt ismeretanyagot, az egyes fogalmakat tudományos igényességgel értelmezik, megadva a tárgykör szakirodalmát is. Az enciklopédia feldolgozhatja a tudományok összességét, de szorítkozhat egy tudományterületre is; a lexikonok általában betűrendbe sorolva közlik az egyes fogalmak (a címszavak) rövid, tömör, szakszerű magyarázatát. Az általános lexikon egy adott korszak valamenynyi ismeretét, a szaklexikon pedig valamely tudomány, szakterület eredményeit tárgyalja; a szótárak egy nyelv szavait általában betűrendbe sorolva közlik. A szavak és kifejezések jelentését magyarázzák az értelmező szótárak, a fordításra szolgáló szótárak pedig egy vagy több idegen nyelven adják meg a szavak megfelelőit, esetenként azok szinonimáit, valamint megadják a nyelv legfontosabb használati szabályait; a bibliográfiák a különböző időszakban vagy szakterületen megjelent dokumentumokról tájékoztatnak azok leírásával, illetve a dokumentum-leírások elrendezésével; a biográfiák az érintett alkotók életére és munkásságára vonatkozó adatokat tartalmazzák.
A tankönyvekre jellemző, hogy az iskolai rendszernek megfelelő korcsoportonként és tantárgyanként közlik a didaktikus módszerekkel feldolgozott tananyagot. Időszaki kiadványok és sorozatok Az időszaki kiadványok legfontosabb fajtái (az előállítás módjára való tekintet nélkül): • • • • • • •
hírlap, folyóirat, évkönyv, sorozat, időszakosan megjelenő jelentések, beszámolók, közlemények, tanulmánygyűjtemények és hasonlók, időszakosan megjelenő adat- és címtárak, időszakosan megrendezett konferenciák, kongresszusok hivatalos kiadványai.”
Egyéb szöveges dokumentumok Kutatási és fejlesztési jelentések Disszertációk Szabadalmi leírások
Kép-, hang- és egyéb dokumentumok Térképek Kották Hangdokumentumok • • •
elektromechanikus úton állították elő a régebbi hanglemezeket (a bakelitlemezeket); elektromágneses módszerrel rögzítik az információt a hangszalagokra (magnószalagokra) és a videoszalagokra; lézeres eljárással viszik föl a digitalizált hangot a kompakt lemezekre (CD-kre és esetenként a hangfelvételeket is tartalmazó CD-ROM-okra).
Videodokumentumok Az optikailag alkotott, a valóságból felvett vagy mesterségesen létrehozott képi információkat előbb elektromos jellé alakítják, majd mágneses vagy digitális hordozón, többnyire a hangfelvétellel együtt rögzítik. A video technikával létrehozott felvételeket videokazettán, analóg videolemezen vagy digitális kompakt lemezen rögzítik és hozzák forgalomba. A videoszalagokon a video- és az audiojeleket mágneses felületen rögzítik. Mikroformátumú dokumentumok
A multimédia A multimédia a számítástechnika egyik gyorsan fejlődő alkalmazási területe, ami alatt szövegnek, állóképnek, hangoknak, animációknak és videofilmeknek a számítógépen történő használatát értjük. Hangokkal, animációkkal és videofilmekkel korábban a szórakoztató elektronika foglalkozott, mert ezek analóg alkalmazások voltak. A szórakoztató elektronikában terjed a digitális technika, a szórakoztató elektronika és a számítástechnika közeledik egymáshoz. A szórakoztató elektronika digitalizálása az audió CD lemezzel kezdődött 1982-ben. Az audió CD továbbfejlesztett változatait: a CD-ROM, CD-ROM XA, Video CD, stb. lemezeket a számítástechnika használja. Számítógépben a nagyméretű fájlok tárolása, mozgatása nehéz, ezért tömörítési eljárásokkal csökkentik a nagyméretű fájlok méretét. A tömörítési eljárások a fájlokban tárolt információ redundanciájának csökkentésével csökkentik elsősorban a fájlméretet. Egy fájl akkor redundáns, ha tartalmaz olyan adatokat, melyeknek elhagyása esetén nem változik a fájl információ tartalma vagy megjelenése. A redundancia visszavezethető az adatszerkezetre, és az emberi érzékszervek korlátozott voltára. Ha a fájl szerkezetét úgy módosítjuk, hogy szerkezete megváltozzon, de ne változzon meg az információ tartalma, akkor mérete csökkenni fog. Az így tömörített fájlból az eredeti fájl viszszaállítható. Ha a fájlból eltávolításra kerül mindaz, amit az ember nem érzékel, akkor a fájl információ tartalma megváltozik, és mérete csökken. Az így tömörített fájlból az eredeti fájl nem állítható vissza. A tömörített fájlok kisebb helyen tárolhatók, könnyebben mozgathatók. Ezen előnyök mellett vannak azonban hátrányok is. A tömörített fájlokat felhasználás előtt ki kell bontani, vagyis vissza kell állítani azt a formátumot, amit a számítógép értelmezni tud. A tömörített fájl kibontása akkor jelent gondot, ha erre a műveletre korlátozott időtartam áll rendelkezésre. Ha egy tömörített videofájlt akarunk a képernyőn megjeleníteni, akkor egy képkocka kibontására a film képváltási frekvenciájának függvényében 33 – 40 msec áll rendelkezésre. A fájl tömörítése akkor jelent gondot, ha erre a műveletre korlátozott idő-tartam áll rendelkezésre. Videokonferencia rendszerekben egy kép-kocka tömörítésére a használt képváltási frekvencia függvényében (15 – 30 Hz) 66 msec vagy ennél kevesebb idő áll rendelkezésre. Az adatátvitel is kapcsolódik a multimédiához. Az Interneten gyorsan és könnyen lehet szöveget, állóképeket, hangokat, animációkat és videofilmeket továbbítani. Nyilvánvaló, hogy a nagyméretű fájlok továbbítása sokáig tart, ezért a nagyméretű fájlokat tömöríteni kell. Ismert, hogy az Interneten használt adatátviteli közegek sávszélessége kicsi. A multimédiaalkalmazások szöveget, hangokat, állóképeket, animáció-kat és videofilmeket tartalmazhatnak. A multimédiaalkalmazásokat célszerűen összeállított számítógéprendszerekben, multimédiarend-szerekben lehet futtatni.
Médium, média, multimédia
U
A médium eszköz az információk terjesztésére, bemutatására. Média a médium többes száma. A multimédia sok médium. Valójában független információelemeknek számítógép-vezérelt, integrált előállítása, célorientált feldolgozása, bemutatása, tárolása és továbbítása. Az előbbiekből látható, hogy a multimédia nem mennyiségi, hanem minőségi tartalmú fogalom. Multimédiarendszer
U
A multimédiarendszer egy olyan számítógéprendszer, ami képes legalább egy sztatikus és egy folyamatos médium független feldolgozására. A médiumok függetlensége azt jelenti, hogy ezeket egy adott alkalmazás számára tetszőlegesen lehet kombinálni és vezérelni. A multimédia alkalmazások alkotóelemei -
Szövegek
-
Állóképek, animációk
-
Hangok
-
Videofilmek
-
Videokonferencia-állományok
Szöveg
U
A szöveg a közlésre kerülő információ írásbeli megjelenési formája. A képernyőn megjelenő szöveg korlátlan ideig lehet a képernyőn, vagyis sztatikus, időfüggetlen, diszkrét információ. A szövegfájlok rövid állományok. Képek
U
Az állókép a közlésre kerülő információ grafikus megjelenési formája. A számítógép az állóképeket grafikus állományokban tárolja. A grafikus állományokban az állóképek különböző módszer szerint előállított formátumban találhatók. Bármilyen formátumot használnak, a grafikus állományok hosszú állományok. A hosszú állományok tárolása, mozgatása kezelése gondot okoz, ezért a grafikus állományokat tömöríteni szokták. A legelterjedtebb formátumok a BMP, TIF, EPS, GIF, JPG. A BMP, TIF és EPS nem tömörített formátum, míg a GIF és JPG tömörített formátum.
A képekkel kapcsolatos fontos adat a képnek képpontban mért vízszintes és függőleges kiterjedése, valamint az egy képpontban használt színek száma. Az előbbi a kép mérete, az utóbbi a kép színmélysége. A multimédiarendszerekben használt grafikusfájlok (1) Állóképeket (grafikákat), vagy (2) Mozgóképeket tartalmazhatnak. Vektorgrafikus formátum A vektorgrafikus fájl rajzoló (vektor) utasítások halmaza. A rajzoló utasítások leírják a geometriai alakzatok milyenségét (pont, vonal, ív, szöveg, stb.), helyét, méretét, irányítását, színét, stb. Megjelenítéskor a program értelmezi a rajzoló utasításokat, kialakítja a bittérképes ábrát, és felrajzolja azt a képernyőre. A vektorgrafika jellemzői: -
kisméretű grafikusfájlok, vonalas ábrák, egyszerű műveletvégzés, torzításmentes nagyítás, kicsinyítés CAD, CAM, CNC a fő alkalmazási terület. a megjelenítés időtartama tartalomfüggő.
Bittérképes grafika A bittérképes grafikusfájl a képpontok megjelenítésével kapcsolatos színinformációkat tartalmazó állomány. Megjelenítéskor a kép-ernyő mindegyik pontja a pontról tárolt színinformációk szerint veszi fel színét és fényességet. A bittérképes grafika jellemzői: -
nagyméretű grafikusfájlok, foltszerű ábrák, nehéz az ábrán a műveletvégzés, kicsinyítéskor, nagyításkor van torzítás, multimédia a fő alkalmazási terület.
Kép a képernyőn A képernyőn megjelenő kép méretét két paraméter határozza meg: (1) (2)
a kép vízszintes és függőleges mérete képpontban, a képernyő felbontása.
Ha a képméret és a képernyő felbontása nem azonos, akkor -
a kép a képernyőnek csak egy részében jelenik meg, vagy
-
a kép egy része levágásra kerül.
Képek digitalizálása Ha egy papírképet kívánunk beépíteni egy multimédiaalkalmazásba a képet lapolvasóval, kell beolvasni a számítógépbe. A beolvasáskor az analóg képből létrejön a digitális kép, ezzel az egy multimédiaalkalmazásba beépíthetővé válik. A beolvasáskor a lapolvasó digitalizálja a képet, egy BMP típusú képfájlt állít elő. A lapolvasóban beállítható a fényerősség és kontraszt, a beolvasásra kerülő képméret, a felbontás, a használt színmélység, stb. Felbontás A kép mintavételezésekor kapcsolódnak össze az analóg kép képelemei a digitális kép képpontjaival. A kép vízszintes és függőleges méretétől, valamint a lapolvasó fel-bontásától függ a képállományba kerülő képpontok száma. A képernyőn megjelenő kép képpontjainak száma az alábbiak szerint állítandó be: Vízszintes képpontszám = Képszélesség [inch] × Lapolvasó felbontása [dpi] Függőleges képpontszám = Képmagasság [inch] × Lapolvasó felbontása [dpi] Ne felejtsük el 1 inch = 25,4 mm Felbontás Fényképek beolvasásához 80 - 120 dpi közötti lapolvasó felbontást használnak, mert ilyen felbontás mellett a kép még jó minőségű lesz. Képállományok tömörítése A képfájlok nagyméretű állományok, tárolásukhoz sok hely, mozgatásuk-hoz sok idő szükséges. Célszerű csökkenteni a képállományok méretét, különösen, ha kis sávszélességű csatornákon (pl. az Interneten) kell továbbítani azokat. A leggyakrabban használt képtömörítési eljárások: GIF (Graphic Interchange Format): veszteségmentes tömörítési eljá-rás vonalas illetve kevés színt használó képek számára JPEG (Joint Photographic Expert Group) veszteséges tömörítési el-járás színes fényképek, és fényképhez hasonlító képek számára. A JPEG eljárás a többi tömörítési eljárás alapeljárása. GIF
U
A képpontok színkódjai gyakran ismétlődő adatsorozatok. Az adatsorozatokat beírják egy mintatáblázatba, az állományban viszont az adatsorozatokat egy pointer helyettesít. Az adatsorozatok általában több bájt hosszúak, a pointer mérete viszont legfeljebb 1 bájt, a helyettesítés tehát jelentős hely megtakarítást eredményez.
GIF fájlokban elérhető méretcsökkenés az ismétlődő minták számától függ. Nagy, azonos színű mezőket tartalmazó képek esetében a tömörítés 10× is lehet, vonalas ábráknál általában 5× tömörítés érhető el. Vigyázat! A GIF eljárást – licence díj megfizetése nélkül – csak 16 bit színinformációig lehet használni! JPEG: tömörítés
U
A JPEG eljárás tömörítéskor elhagy a képből bizonyos adatokat. Mivel érzékelésre támaszkodó tömörítési eljárás, ezért az elhagyásra kerülő adatokat az emberi szem érzékelési tulajdonságainak figyelembe vételével választja ki. A JPEG hatékonyan tömöríti a színes és szürke skálás képeket, fekete – fehér képek tömörítésére viszont nem érdemes használni. A tömörítéshez több paramétert kell beállítani. Minden beállítás kompromisszum a tömörített állomány mérete és a kibontott kép minősége között. A kibontott színes képeknél nincs észrevehető minőségromlás, ha olyan paraméterek kerülnek beállításra, melynél a tömörítés 10× körüli érték. Szürke skálás képeknél a minőségromlás már 5× tömörítésnél észre-vehető. JPEG: transzformáció Az ember a képben bekövetkező kis mértékű világosság változásokat inkább észreveszi, mint a színekben bekövetkező nagy mértékű változásokat. A JPEG eljárás ezért elsősorban a színkódok mennyiségét csökkenti. JPEG: tömörítési eljárás Az eljárás a következő fázisban a képfájlban található képpontokat 8 × 8 tagból álló makroblokkokra bontja, majd diszkrét koszinusz transzformációval kiszámítja blokkokat alkotó frekvencia komponensek amplitúdóját. A megmaradt adatokat az eljárás Huffmann-kódolással tömöríti. A tömörített fájl tartalmazza kibontásához szükséges összes információt. Animáció Az animáció állóképsorozat, amivel megfelelő sebességű lejátszás ese-tén mozgásszimulációt lehet megvalósítani. A mozgássimulációhoz 15 kép/sec lejátszási sebesség elegendő. A képernyőn az animáció képei dinamikusan változnak, vagyis korlátozott ideig marad egyegy kép a képernyőn, ezért az animáció időfüggő, folyamatos információ. A számítógép az animációkat különböző formátumú fájlokban tárolja. A legelterjedtebb formátumok az FLC és FLI formátumok. Az FLC formá-tumban a képekben 64 szín használható, míg az FLI formátumban 256 szín használata megengedett. Az animáció fájlok viszonylag hosszú állományok.
Hang A hang a multimédiaalkalmazások hangos alapeleme. A számítógép hangszóróján megszólaló hang dinamikusan változik, ezért a hang időfüggő, folyamatos információ. A számítógép kétféle hangállományt ismer. Az egyik hangállomány fajtában a hangok digitálisan kódolt formában találhatók. Ezen hangállományok a WAV állományok. Az állomány mérete függ a digitalizálás paramétereitől, továbbá a csatornák számától. A WAV állományok viszonylag hosszú állományok. A másik hangállomány fajtában nem hangok, hanem szintetizátor parancsok találhatók. Az állomány lejátszásakor a parancsok vezérlik a szintetizátort, ami hangokat állít elő. Ezek a MIDI állományok. A MIDI állományok viszonylag rövid állományok. Videofilm A videofilm a szórakoztató elektronika egyik fontos eleme. A videofilm le-játszása mozgóképeknek és hangoknak az együttes megjelenítését jelenti. A videofilm képkockákból áll, ezeknek meghatározott időpontokban, periodikusan kell megjelenni a képernyőn, és korlátozott ideig maradnak ott. Ezért a videofilm időfüggő, folyamatos információ. A videofilm hangja is időfüggő, folyamatos információ. Ha a videofilm feliratos film, akkor a szöveg is időfüggő, folyamatos információ. A videofilmek nagyméretű állományok, melyeket tömöríteni kell. A legelterjedtebb tömörített formátumok az AVI, Indeo, MPEG1, MPEG2 és MPEG4 formátum. Videokonferencia A videokonferencia számítógép segítségével megvalósított TV közvetítés, ahol a képeket és a hangot adatátviteli vonalon továbbítják más számítógép felé. Általában mindegyik helyszínen készül felvétel és történik lejátszás. A videokonferenciára érvényesek a videofilmre vonatkozó megállapítások, vagyis a videokonferencia folyamatos, időfüggő információ. A multimédiarendszerek alapvető jellemzői (1)
Több médium megléte
(2)
Időfüggő és időfüggetlen médiumok
(3)
Egymástól független médiumok
(4)
Számítógépes integráció
(5)
Interaktivitás.
Idődimenzió -
Időfüggetlen (diszkrét) médium. Az információ egyedi elemek sorozata. Az információ időben korlátlanul feldolgozható. Időfüggetlen médium pl. a szöveg és az állókép.
-
Időfüggő (folyamatos) médium. Az információ kezelése időkritikus, mert az adatok érvényessége és helyessége időbeli feltételektől is függ. Időfüggő médium pl. a hang és a videó.
Adatfolyamok Számítógéprendszerekben diszkrét és folyamatos médiumok adatait továbbítják. A továbbításhoz az adatokat egységekre bontják. Az egység neve: csomag. A csomagokat a forrás (adó) továbbítja a nyelő (vevő) részére. Az adatfolyam csomagok sorozata. Minden adatfolyamnak van időbeli jellemzője. Az időbeli jellemző az adatátviteli üzemmóddal kapcsolatos. A lehetséges adatátviteli üzemmódok az aszinkron, a szinkron és az izokron átviteli mód. Valósidejű rendszerek A multimédiarendszernek képesnek kell lenni hangok és videofilmek meg-jelenítésére. Ezek folyamatos médiumok, melyekben lényeges az információnak előírt időben történő megjelenítése. Azok a számítógéprendszerek, melyekben lényeges az információknak az előírt időn belül történő feldolgozása, megjelenítése, továbbá lényeges a feldolgozás időigénye, valósidejű rendszerek. Valósidejű rendszerben csak azok a feldolgozási eredmények helyesek, melyek a kívánt időpontban rendelkezésre állnak. Feldolgozási hibát a hardver és szoftver mellett a késedelmes fel-dolgozás is okozhat. Egy valósidejű rendszernek a feldolgozás szempontjából garantált válaszidővel kell rendelkezni. A vezérlésben, folyamatszabályzásban használnak valósidejű rendszereket. Ezek a klasszikus valósidejű rendszerek. A klasszikus valósidejű rendszerekkel szemben támasztott elvárások: (1) (2) (3) (4)
Nagy hibatűrési igény Tilos a garantált válaszidő túllépése Véletlenszerűen jelentkező feldolgozási igények Nagy teljesítmény szükséglet
A multimédiarendszerekkel szemben támasztott követelmények (1)
Hibatűrési igény kicsi
(2)
Elfogadható az időkorlátok esetenkénti túllépése
(3) Periodikus feldolgozási igények, ezeket egyszerűbben lehet kielégíteni, mint a véletlenszerű eloszlásban jelentkező igényeket (4)
A terhelés és a rendelkezésre álló feldolgozási kapacitás ösz-szeegyeztethető
Multimédiarendszerek jellemzői: (1) Átbocsátóképesség: a folyamatos adatfolyamokban egy másod-perc alatt továbbított bitek vagy bájtok száma. Mérőegysége: bit/sec, kbit/sec, Mbit/sec, illetve bájt/sec, kbájt/sec, Mbájt/sec. A k = 1024-gyel, az M = 1024 k-val egyenlő. (2) Késleltetés: lokális (a rendszer belső adatátvitel időtartama) és glo-bális (a rendszerek közötti teljes átvitel időtartama). (3) Szórás: az egyes adatok megjelenésének feltételezett és tényleges időpontja között előforduló eltérések nagysága. (4) Megbízhatóság: a hiba előfordulás gyakoriságától és az előforduló hibák megszüntetésétől függő érték. Megbízhatóság Egy nagy megbízhatóságú rendszer általában hibátlanul működik, ezt a rendszer szerkezete biztosítja. Ilyen rendszerben nincs hibaellenőrzés és hibajavítás. Az adatátvitelben előfordulnak hibák. Ezért a vevőben van hibaellen-őrzés és hibajavítás. A vevő az átvitt adatok helyességéről akkor tud meggyőződni, ha az adó hibaérzékelő adatokkal egészíti ki a továbbított adatokat. A hibaérzékeléshez viszonylag kevés adattal kell kiegészíteni a továbbított adatokat. Ha a vevő adathibát észlel, akkor intézkedik a hibás adatok kijavításáról. Erre két lehetőség van: (1) A vevő kéri az adót a hibásan vett adatcsomag újbóli továbbítására. Ehhez az adó és a vevő között párbeszéd szükséges, továbbá idő kell a csomag újbóli továbbításához. (2) A továbbított adatok között vannak hibajavító adatok, melyekkel a ve-vő esetleg képes kijavítani a hibásan vett adatokat. A hibajavításhoz szükséges többlet adatmennyiség nagysága függ a javítható hibák számától. Adat és információ Adat: Minden érték, ami az adathalmazban, fájlban található. Információ: Az adatok által hordozott ismeret. Gyakran csak az adatok egy része hordoz ismeretet, a többi adat az ismeret szempontjából felesleges. Tömörítéskor eltávolításra kerülnek a felesleges adatok. Megfontolást igényel a felesleges adat fogalma. Vannak fontos ismeretek, és vannak kevésbé fontos ismeretek.
