a szakirodalom tükrében

a szakirodalom tükrében J É II

0

M E

It E N

É

A s z a k m a fejlettségét, fejlődését sok m i n d e n egyéb között irodalmán k e ­ resztül lehet lemérni, n y o m o n kísérni. A m a g y a r erdészeti s z a k i r o d a l o m könyvespolcán végigtekintve első megálla­ pításunk az, hogy a most lezárult negyedszázad meglehetősen elkülönült, szinte előzmény nélküli, önálló részként jelentkezik, s abban három, jellegzetes szakasz különíthető el. A z első a felszabadulást követő tíz évre terjed és nagyjából a brosúrairodalom korszakának tekinthető. A rákövetkező öt évet az 1954. évi fejlesztési koncep­ ció határozza m e g és szinte m i n d e n erőt a technológiai utasítássorozat m e g ­ jelentetése köt le. A legutóbb elmúlt évtized az átfogó, nagy művek, monog­ ráfiák k o r s z a k a . E r r e a z időre értek m e g az új társadalmi rendszer első szak­ m a i kiválóságai, e k k o r v o l t a k nagyobb méretekben értékesíthetők m i n d a z o k a lehetőségek, amelyeket a felszabadulás ténye hozott a szakma számára.

A brosúrairoclalom A második világháború pusztításai után f o r r a d a l m i társadalmunk elsőnek is a közlekedési pályák, a budapesti h i d a k újjáépítésének feladatával találta m a ­ gát szembe. S z a k i r o d a l m u n k b a n ezeknek a h i d a k n a k , u t a k n a k szerepét a f o ­ lyóiratok töltötték be. A z erdőgazdálkodás országos szervezetének kialakítása után közvetlenül, szinte egyidőben i n d u l t meg l a p u n k — az ERDÉSZETI L A ­ P O K — folytatása és új lapként a gazdaságirányítás és szakszervezet orgá­ n u m a , az E R D Ő G A Z D A S Á G . E z e k n e k lapszámaiban k a p t a k hangot elsőnek a haladó szakemberek nézetei, elgondolásai, s ezek fordították a figyelmet első­ nek a számunkra is megnyílt szovjet ismeretanyag felé. A z érdeklődés legna­ gyobbrészt a Szovjetunióban a k k o r már erőteljesen fejlett gépesítés, v a l a m i n t a számunkra új mezővédő erdősávok felé fordult. Még a lapok megindulása előtt, a szellemi életben is érvényes tömegtehetet­ lenség folytán, szinte megszokásból folytatódott az ERDÉSZETI KÍSÉRLETEK kiadása. A főiskola, illetve egyetemi k a r r a l kapcsolatban fenntartott Erdészeti Kutató Intézet kiadványa már 1946-ban megjelent és egészen az Erdészeti T u ­ dományos Intézet alapításáig — 1949-ig — élt. Közleményei főleg korábbi k u ­ tatásoknak, a fejlesztést közvetlenül kevésbé érintő eredményeiről számoltak be. A z új nézet csak az 1950., illetve 1953-ban megjelent ÉVKÖNYV-ekben jelentkezik. Időközben a folyóiratok közlési lehetőségei kevésnek bizonyultak, az új i s ­ m e r e t e k iránti igény rendkívüli módon fokozódott. E n n e k első nagyobb mér­ tékű kielégítését tették lehetővé a sorozatban k i a d o t t brosúrák: az 1949-ben létrehívott Erdészeti Tudományos Intézetnek 1949—1950 között 21. sorszámig menő, de tulajdonképpen csak 19 füzetből áUó KÖZLEMÉNYEI, az ERDÉSZETI T U D O M Á N Y O S K I S K Ö N Y V T Á R 11 füzetből álló, 1952—1953 között kiadott brosúrái, a M E Z Ő G A Z D A S Á G I K I S K Ö N Y V T Á R - n a k 18. sorszámig menő, de tulajdonképpen csak 16 füzetből álló sorozata 1951—52 között, és bizonyos ér­ t e l e m b e n ide k e l l még s o r o l n i az Erdészeti Tudományos Intézet két első, 1951. és 1952. évi, de 1953-ban, illetve 1954-ben megjelent ÉVKÖNYVÉ-t.

Ezek a nagyrészt brosúra terjedelmű munkák már hatásosan egészítették k i a folyóiratok ismeretanyag közlését. A l a p o t adtak egy-egy termelési ágazat ál­ talános fejlesztéséhez, újaknak bevezetéséhez, összefoglalva egyes részterületek anyagát. F o g l a l k o z t a k a maggyűjtés, -tárolás és -vizsgálat, az erdei fák neme­ sítése, a gyorsannövő fafajok állományápolása, az erdőgazdasági munkák g é ­ pesítése, a fakitermelési szerszámok, a fafeldolgozó fűrészüzemek berendezése és a mellékhasználatok számos új kérdésével. Közléseikben — ha g y a k r a n csak kezdetlegesen — felrajzolódott és rögzült az egész erdőgazdálkodás fejlesztési iránya. Spontán megnyilatkozások voltak ezek, úgy, ahogyan ezt az igények kívánták és a lehetőségek engedték. Bár az első évtizedre a brosúrairodalom a jellemző, második felében már megjelennek főleg tankönyv, vagy segédkönyv jellegű n a g y o b b művek is. E b b e n az időben j u t n a k e l hozzánk nagyobb mértékben a n a g y orosz gondolatok, ame­ l y e n a szovjet erdőgazdálkodás is k i a l a k u l t . Legfontosabb e téren Morozov t a ­ nítása az erdőről. Első m a g y a r fordítása sajnos sok hibával készült, így n e m érte e l azt a hatást, amit az eredeti mű megérdemelt v o l n a és mélyebb megis­ merése csak az orosz n y e l v n e k nálunk is gyorsan terjedő ismerete után vált lehetségessé. S o r r a megismerhettük azonban az ennek alapján kifejlődött n é ­ zeteket a szovjet i r o d a l o m nagyobb mértékű közreadásával. Országon belül k e ­ vés elismerésre talált ennek a k o r s z a k n a k m a g y a r irodalmában Fehér Dániel talajbiológiája is. Annál nagyobb érdeklődés nyilvánult meg iránta külföldön. A z erdőgazdaság általános fejlesztése terén jelentősebb szerephez jutott két mű — Koltay György szerkesztésében 1953-ban megjelent A N Y Á R F A és Babos Imre M A G Y A R O R S Z Á G TÁJI ERDŐMŰVELÉSÉNEK A L A P J A I . A z előbb e m ­ lített elnyerte szerkesztőjének a legmagasabb hivatalos elismerést is, 1954-ben Kossuth-díjjal jutalmazták. Ezek a nagyobb művek már átvezetnek az erdészeti i r o d a l o m második k o r ­ szakába. Az egységes

fejlesztési

koncepció

kialakításának

korszaka

A z előző k o r s z a k n a k spontán fejlesztési törekvéseit az 1954. évi kormányha­ tározat rendszerbe fogta össze és kijelölte az országosan egységes irányvonalat. Hatéves távlatot tűzött maga elé, de csaknem a rákövetkező teljes öt évet vette igénybe az elgondolás megvalósítására hivatott, könyvalakban k i a d o t t utasítás­ sorozat összeállítása. A z erdőrendezés kezdte a sort 1955-ben, majd követték ezt az erdőnevelési, csemetetermelési, erdőhasználati, maggazdálkodási, erdő­ védelmi, erdősítési és fásítási, m a j d jóval később, 1962-ben, de mégis ide csat­ lakozóan a gépesítési útmutató. Ezek az utasítások n a g y jelentőségűek voltak a szocialista erdőgazdálkodás kialakítása terén hazánkban. E z e k teremtették m e g elsőnek az intézkedések he­ lyes felfogásának lehetőségét is az egységes szaknyelv, egzakt nevezékek m e g ­ teremtésével. Rendkívüli fontosságú volt ez különösen az erősen heterogén kép­ zettségű, az intézkedéseket végrehajtó középkáderekre tekintettel. E z e k b e n az utasításokban adódott a l k a l o m először, hogy országosan egységesen, a termelés m i n d e n részletére kiterjedően bevezessük az élenjáró g y a k o r l a t legjobb m ó d ­ szereit. Ugrásszerű fejlődést hoztak ezek az erdőgazdálkodásban. Elegendő i t t csak a nagyrészt ezek alapján készült 10 éves üzemtervekre, a V-fás erdőneve­ lésre, korszerű csemetetermelésre, maggazdálkodásra, nagymértékű erdőtelepí­ tésekre, az elmaradt felújítások pótlására, tisztítások elvégzésére, az erdei m u n ­ kák gépesítésének rohamos előretörésére rámutatni. Nagyrészt ezeken keresztül

vált általánossá a nyárfatermesztés. E z e k n e k az utasításoknak köszönhető, hogy az eredetileg hatévesre tervezett fejlesztési időszak erősen megduplázódott, az utasítások főbb vonásaikban még m a is érvényben v a n n a k . A z utasítások összeállítása láthatóan lekötötte az egész szellemi, írói k a p a ­ citást. N a g y o b b jelentőségű mű ebben az időszakban csak a tankönyvek között jelent m e g —• Sébor János életműve, az Á L T A L Á N O S GEODÉZIA két kötete — és a háborús évek óta nélkülözött ERDÉSZETI K É Z I K Ö N Y V Madas András szerkesztésében, ö n á l l ó mű még Benkovits Károly: LEGELŐ VÉDŐ F Á S l T Á S . A z egyéb ismeretanyag közlése ebben az időben nagyrészt a folyóiratokra és ezek közül is a rohamosan fejlődő A Z ERDŐ-re hárult, v a l a m i n t a sajnos csak kis példányszámban megjelenő tudományos évkönyvekre — az 1954-ben m e g ­ induló ERDÉSZETI K U T A T Á S O K - r a és ERDÉSZETTUDOMÁNYI K Ö Z L E M É N Y E K - r e . Előbbi a tudományos intézeté, utóbbi az egyetemé. A z időközben rohamosan felszaporodó ismeretanyag, sorra beérő kutatási eredmények a z o n ­ ban már nagyobblélegzetű művek megjelenését sürgették és a szerteágazóan sokasodó közlések már egy-egy szűkebb szakterületnek erőteljesebb összefogá­ sát tették szükségessé. í g y következett el az erdészeti s z a k i r o d a l m u n k újabb korszaka. A monográfiák

korszaka

Két — jelentőségénél és terjedelménél fogva — kiemelkedő vállalkozás j e l ­ l e m z i legjobban ezt az időszakot, a legutóbb elmúlt évtizedet. A z első az Erdészeti Tudományos Intézet kutatóinak és egyes külső m u n k a ­ társainak tanulmányaiból Keresztesi Béla szerkesztésében a legfontosabb ál­ lományalkotó fafajainkra vonatkozó legújabb ismereteket közreadó monográfiasorozat: 1962-ben a M A G Y A R N Y Á R F A T E R M E S Z T É S , 1965-ben az A K Á C ­ TERMESZTÉS M A G Y A R O R S Z Á G O N , az 1966-os A FENYŐK TERMESZTÉSE és 1967-ben A TÖLGYEK. A sorozat jelentőségét az adja, hogy abban a l e g ­ újabb kutatási eredményeket a termelés fejlesztéséhez szükséges tudományos mélységben állították rendelkezésre, fafajonként rendezve úgy, a m i n t a kérdéssek a s z a k m a i g y a k o r l a t b a n jelentkeznek. Kiegészíti ezt a sorozatot egy eddig eléggé elhanyagolt fafaj, a fűz tekintetében Tompa Kárólj/nak és Bründl Lajos­ nak közös munkája. Keresztesinek ebben a k o r s z a k b a n kifejtett hatalmas ará­ nyú i r o d a l m i tevékenységét megkoronázza 1968-ban a saját munkájaként m e g ­ jelent M A G Y A R ERDŐK szép kiállítású, hatalmas kötete. A magas színvonalú táj ismertetésen túlmenően l e r a k j a ebben az. erdők sokoldalú hasznosításának magyarországi e l v i alapjait és új utat n y i t az erdő hasznai értékelésének. A másik, az ágazatirányítás által szolgálati használatra a m a g y a r erdészeti s z a k i r o d a l o m b a n eddig soha n e m volt terjedelemben k i a d o t t m u n k a a Danszky István által szerkesztett, több m i n t három és félezer o l d a l n y i M A G Y A R O R ­ S Z Á G E R D Ő G A Z D A S Á G I T Á J A I N A K ERDŐFELÜJÍTÁSI, ERDŐTELEPÍTÉSI IRÁNYELVEI ÉS E L J Á R Á S A I c. hatkötetes mű a hozzátartozó külön határozó és egyéb könyvekkel. A mű a g y a k o r l a t i szakemberek legjobbjainak széles körű tapasztalatai és elgondolásai alapján készült; lezáruló, erősen biológiai beállí­ tottságú k o r s z a k tükröződik benne. A két, korszak jellemző sorozat m e l l e t t ebben az időben még számos n a g y ­ jelentőségű mű látott napvilágot. Mindjárt 1960-ban találkozunk Magyar Pál: ALFÖLDFÁSÍTÁS című kétkötetes munkájával. A benne feldolgozott kutatási eredmények n e m a felszabadulás óta eltelt időszakban keletkeztek, de az erdé­ szeti növényökológia i l y e n tudományos mélységű művelése még sokáig haszno­ san támogathatja erdőgazdálkodásunk fejlesztését.

E g y másik, de messzebb a jövőbe mutató irányzat előfutáraként j e l e n i k meg ugyanebben az évben Halász Aladár statisztikai munkája. A z üzemgazdasági, közgazdasági meggondolások jelentkeztek közvetlenül a felszabadulás után Far­ kas Vilmos kisebb munkáiban, de kifejlődésükhöz a tervutasításos gazdaság­ irányítás elhatalmasodása n e m kedvezett. U j a b b jelentkezésük elsőnek is a d a ­ tok ismeretét követelte. Ezeket dolgozta f e l Halász 1920—1958-ra vonatkozóan, m a j d az időszak derekán, 1966-ban a folytatás is napvilágot látott. A korszak végén feltűnik az operációkutatás egyik eleme is, Farkas Vilmos tollából A L I ­ NEÁRIS P R O G R A M O Z Á S M A T E M A T I K A I A L A P J A I . A z elmúlt évtizedben értek m e g a feltételek az erdő és vadgazdálkodás, v a ­ l a m i n t a hozzá kapcsolódó faipar teljes fogalomanyagának lexikális feldolgo­ zására. Ákos László vállalkozott rá közgazdasági, szerkesztői ismeretei és az e r ­ dőgazdálkodással és f a i p a r r a l tartott csaknem két évtizedes szoros kapcsolata alapján. A címszavak összeállításába és feldolgozásába b e v o n t a a szakterület csaknem v a l a m e n n y i számottevő tudományos és g y a k o r l a t i művelőjét. A z ő közreműködésükkel jelent meg 1964-ben az első m a g y a r ERDÉSZETI, V A D Á ­ S Z A T I ÉS F A I P A R I L E X I K O N hatalmas kötete. A mű sajnos n e m hibátlan, hasznos v o l n a kiegészítésként összeállítani és pótlólag k i a d n i a kiigazítások jegyzékét. Erdőgazdálkodásunk fejlesztésére jelentős hatást g y a k o r o l t a k és egyben j ó l tükrözik szakmánk fejlettségét az ebben az időszakban megjelent egyetemi t a n ­ könyvek, segédkönyvek és n e m a k i m o n d o t t a n ennek készült, de erre kiválóan alkalmas egyéb szakkönyveink is. A z erdőgazdálkodás általánosan belterje­ sebbé válása kényszerítette k i a feltárással, szállítással való behatóbb f o g l a l ­ kozást. Ezen a területen jelent meg Herpay—Pankotai: ERDÉSZETI S Z Á L L l TÁSTAN-a, bizonyos mértékig i d e tartozik ugyanezen szerzők M E Z Ő G A Z D A ­ S Á G I ÚTÉPÍTÉS c. műve, v a l a m i n t az osztrák Pesíaínak fordításban megje­ lentetett műve, az ÁTHELYEZHETŐ K Ö T É L P Á L Y Á K ÉS KÖTÉLDARUK. A gépesítés fejlesztésére, illetve fejlettségére u t a l Szepesi László: A M O T O R F Ű ­ RÉSZ és E R D Ő G A Z D A S Á G I GÉPEK JELLEMZŐI ÉS H A S Z N Á L A T A címen megjelent könyvei. A termőhelyfeltárásnak nemcsak elméleti, de g y a k o r l a t i kialakultságát és j e ­ lentős becsben tartását jelenti Babos—Horváthné—Járó—Király—Szodfridt— Tóth: ERDÉSZETI TERMŐHELYFELTÁRÁS ÉS TÉRKÉPEZÉS című átfogó m u n k a . A z erdővédelem i s kilép a pusztán biológiai jellegből és a károsítóknak, leküzdésük lehetőségeinek mélyebb megismerésére törekszik. Ide számítható Győrfi Jánosnak korábban megjelent ERDÉSZETI R O V A R T A N - a , de m i n d e n ­ képp az ebben a k o r s z a k b a n megjelent ERDŐVÉDELEMTAN-a, Gyarmati— Igmándi—Pagony: F A A N Y A G V É D E L E M című műve, Vlaszaty Ödön új k o r ­ szakot nyitó könyve, a V E G Y S Z E R E S NÖVÉNYIRTÁS A Z E R D Ő G A Z D A S Á G ­ B A N és most legújabban Haracsi Lajos könyve, az ERDÉSZETI N Ö V É N Y ­ KÓRTAN. A z erdőhasználat tudományos elmélyítését tükrözi Szász Tibor: A F A D Ö N ­ TÉS K U T A T Á S ÜJ ELMÉLETI ÉS G Y A K O R L A T I EREDMÉNYEI és a mellék­ használatok országos jelentőségű elmélyítésére u t a l Lukács István: E R D E I M E L ­ LÉKTERMÉKEK GYŰJTÉSE ÉS F E L H A S Z N Á L Á S A című könyvecske. A szov­ jet példán i n d u l t és sikeres h a z a i alkalmazásmódjának megtalálását érezhetjük Héder—Mészöly: ZÖLDÖVEZETI ERDŐK — T Á J F Á S Í T Á S című munkában. Egész erdőművelésünk tudományos alapjait pedig Ma jer Antal: M A G Y A R O R ­ S Z Á G ERDŐTÁRSULÁSAI című tekintélyes munkájában foglalta össze, tük-

röztetve erdőművelési g y a k o r l a t u n k megalapozott fejlettségét. Üj irányt mutat Nemky Ernő szerkesztésében az ERDÉSZETI NÖVÉNYNEMESÍTÉS. Erdészeti s z a k i r o d a l m u n k tárában külön polcot tölt meg a vadgazdaság, v a ­ dászat. Irodalma az elmúlt negyedszázadban, de különösen az utolsó évtizedben eddig soha n e m látott virágzást m u t a t f e l és egyben jellemző a r r a a hasonló megbecsülésre, amit ez az ágazat hazánkban a felszabadulás után egyre fokozó­ dóan, sajnos túlzástól sem mentesen elért. Szakmánk ezen ágazatának irodalmát kétségtelenül Szederjei Ákos fémjelzi. I r o d a l m i munkássága már a háború éveiben kezdődött, de a mostani időszak­ ban teljesedett k i . A z 1957. évben jelent meg V A D G A Z D Á L K O D Á S I A L A P ­ I S M E R E T E K című könyve, m a j d sorra vette csaknem v a l a m e n n y i fontosabb vadfajtánk monografikus feldolgozását. Studinka László közreműködésével még ebben az évben jelent meg a NYŰL, FÁCÁN, F O G O L Y , 1959-ben az ŐZ, 1960ban a S Z A R V A S és ezeket egészítette k i a korszak végén Páll Endre: A V A D ­ DISZNÓ ÉS V A D Á S Z A T A , m a j d Szabolcs József: A D Á M V A D . Szederjei m e l ­ lett kisebb, de a vadgazdálkodás szempontjából igen jelentős munkákkal sze­ repel Bencze Lajos. írásai m i n d a v a d - , m i n d az egyetemes erdőgazdálkodás szempontjából igen egészséges nézeteket képviselnek, n e m rajtuk múlik, vagy múlt a gyakorlat más iránya. Jelentős még Bertóti István működése, V A D G A Z ­ DÁLKODÁSI A L A P I S M E R E T E K című, rövid idő alatt négy kiadást megért, munkája n a g y b a n hozzájárult az új vadásztársadalom kultúrájának emeléséhez. A z átfogó, nagy művek korszakának végén, 1967-ben újabb brosúrasorozat indult E R D E I M U N K Á K MESTERFOGÁSAI' címen. E z célul tűzte az idő­ közben már tekintélyes számban k i a l a k u l t , képzett, állandó szakmunkás társa­ dalom ismeretanyagának bővítését, tudásának állandó ébrentartását. A z eddig megjelent füzetek szerzői — Kozma László, Herpay Imre, Czédli Béla, Szász Tibor és Kollwentz Ödön — a legjobb tudományos és g y a k o r l a t i alapoknak szakmunkás szinten való megfogásával és közreadásával szintén eredményesen járulnak hozzá szakmánk fejlődéséhez. A sorozatban magában pedig szakmánk fejlettségének egyik fontos jellemzője tükröződik: az erdei m u n k a szakmává­ válása. *

A tudás h a t a l o m — a könyv fegyver! — A z elmúlt negyedszázad fegyver­ tárán végigtekintve n e m lenne teljes a kép, ha kifelejtenők az egyre jobban szaporodó szakirodalomban eligazító, azt részletesen összefoglaló könyvészeti munkát — Kolossváry Szabolcsné összeállításában megjelent A M A G Y A R E R ­ DÉSZETI I R O D A L O M BIBLIOGRÁFIÁJA című katalógust. Egyelőre csak a felszabadulás utáni két évtizedre vonatkozóan áll rendelkezésre, és továbbve­ zetéséről n e m szabad megfeledkeznünk. S z a k i r o d a l m u n k könyvespolcáról m a korszerűen fejlett, a felszabadulás előt­ titől lényegesen különböző erdőgazdálkodás tükröződik. A l a p j a i b a n tudományos eredményekkel alátámasztott, gyakorlatában országosan egységes, magas szín­ vonalú termelő tevékenységről tanúskodik. A fejlődés egyes fokozatai időben jól elkülöníthetők és felismerhetők azok a vezéreszmék, a m i k az egyes szaka­ szokat irányították, sőt az is, a m i a közeljövőt meghatározza. E z kétségtelenül a gazdaságosság lesz. Törvényszerűségeinek felismerésén, célszerű alkalmazásán múlik, hogy elkövetkező fejlődése szakmánknak m i l y e n mértékű és főleg m i ­ l y e n ütemű lesz. Ujabb negyedszázad lezajlása után utódainkat remélhetőleg ugyanaz a l e l k e ­ sedés töltheti majd el, m i n t a m i l y e n m a bennünket saját eredményeink láttán.