A római kor interpretációjának lehetőségei a Dél-Dunántúli régióban

A római kor interpretációjának lehetőségei a Dél-Dunántúli régióban Készítette a Dél - Dunántúli Örökségturisztikai Klaszter megbízásából a Resolutus Kft.

2014.

Tartalomjegyzék

Bevezetés

3.

I. fejezet: A római kor Pannóniában – értékleltár

5.

II. fejezet: A Dél-Dunántúl római kori emlékeinek interpretációja

35.

II.1. Küldetésnyilatkozat

36.

II.2. A kiválasztott római kori helyszínek

36.

II.2.1. Pécs/Sopianae ókeresztény temetője

37.

II.2.2. Kővágószőlősi római villa

43.

II.2.3. Lussonium – Dunakömlőd

47.

II.3. Látogatói szokások

49.

II.4. Bemutatási technikák

53.

II.4.1. Ókeresztény tematikus útvonal

53.

II.4.2. Élő interpretáció

63.

II.4.3. Az emlékek bemutatásának egyéb lehetőségei

67.

III. fejezet: Szociológiai, demográfiai elemzés

69.

III.1. Társadalmi elemzés

69.

III.2. Demográfiai elemzés

71.

III.3. Képzettség

73.

III.4. Turisztikai kapcsolatrendszer, szereplők

74.

Felhasznált irodalom

78.

2

Bevezetés A Dél-Dunántúli örökségturisztikai klaszter tagjaként vállalt feladatunk a régió örökségi értékeinek kutatása volt. Ennek a világosan megfogalmazott célkitűzésnek a megvalósítása azonban sokkal nehezebbnek bizonyult, mint ahogy azt először hittük. A Dél-Dunántúli Régióhoz tartozó három megye: Baranya, Somogy és Tolna rendkívül gazdag és sokrétű szellemi és tárgyi hagyatékának, és nem utolsósorban természeti értékeinek leltára e munka méreteit jóval meghaladja. A kutatás első fázisában szakirodalmi adatok alapján tájékozódtunk, majd felismerve annak lehetőségét, hogy a teljesség igényére törekedve csak felsorolásokba bocsátkozhatunk, elvetettük az egész régióra vonatkozó értékleltár elkészítésének tervét. A második fázisban különböző témák mentén indultunk el, figyelmünk a rejtett értékek felé fordult, és elsősorban olyan helyszínekben gondolkoztunk, amelyek elhagyatottak, rossz állapotúak és éppen ezért a turizmus perifériájára kerültek, ugyanakkor ezek az emlékek is fontos részét képezik kultúránknak. Itt is ugyanazzal a problémával kellett szembesülnünk, mint az előzőekben: a sokféle érték összegyűjtése hosszasabb, és sokrétűbb kutatómunkát igényel. A legnagyobb nehézség a munka kapcsán azonban mégsem a régió örökségeinek számában rejlik, sokkal inkább abban, hogy az örökségvédelmi szakemberek, régészek, néprajzkutatók már szinte mindent számba vettek, rendszerbe foglaltak, így egy újabb ismétlő dokumentum már szükségtelen. Ezt követően próbáltuk tovább szűkíteni a kört, és a többi klasztertag1 szempontjából is érdekes és hasznosítható lehetőségeket kezdtük el keresni. Így jutottunk el a Dél-Dunántúli régió római kori emlékeihez. A legfőbb érv, amely miatt emellett döntöttünk, az volt, az egykori Pannónia, még pontosabban a mi régiónkat érintő Valeria provincia területén számos kiemelkedő jelentőségű római kori település, régészeti lelőhely ismert, ám főként csak a szakmai közönség előtt. Ezeknek csak egy része látogatható, kedvelt turisztikai desztináció, míg mások még feltáratlanok, vagy pedig a feltárást követően lepusztultak, és elhanyagolt állapotban várják jobb sorukat. Pécs/Sopianae késő római ókeresztény temetője önmagában is értelmezhető, vonzó turisztikai látványosság, ám a többi római kori emlék a fent említett okok miatt kevésbé érthető, éppen ezért az élményszerű bemutatás lehetősége is akadályokba ütközik.

1

A téma szempontjából érdekelt lehet: Dunaszekcső Emlékeiért és Jövőjéért Alapítvány, Zsolnay Örökségkezelő NKft., SketchUcation Mo. Kft.

3

A dokumentum célja a Dél-Dunántúli régió ismert és kevésbé ismert római kori emlékeinek összegyűjtése, rendszerezése, kiemelve azokat az attrakciókat, melyeket bemutatásra érdemesnek tartunk. Az első fejezet egyfajta értékleltár, melynek során kitérünk lelőhelyekre, régészeti objektumokra, történelmi tényekre, amelyek a turisztikai csomag alapját képezhetik. A második fejezet már a használható attrakciókra épülve vázol fel egy lehetőséget a DélDunántúl római korának interpretációjára az egyes helyszínek közös szálra fűzésével, a különböző bemutatási módszerek és technikák kiválasztásával. A harmadik, záró fejezetben szociológiai elemzés során górcső alá vesszük a potenciális keresletet, kitérünk a versenytársak körének meghatározására, a pszichográfiai jellemzőkre (érdeklődési kör, motiváció, szabadidős tevékenységek).

4

I. fejezet I.1. A római kor Pannóniában. Róma városát Kr.e. 753-ban alapították. Ez a kicsiny városállam az évszázadok során az egész Földközi-tenger partvidékét uralma alá hajtotta és hatalmas birodalommá fejlődött. Az északi hadjáratok során jutottak el a mai Dunántúl területére Pannóniába. Pannónia területének meghódítása több szakaszban történt: Augustus császár uralkodása idején Kr.e. 12. és Kr.u. 9 között, amely a Dráváig terjedő területek megszerzését jelentette. A Drávától északra fekvő területek provincializálása békés úton, szinte belső fejlődéséként következett be Tiberius uralkodásának vége felé. A végső bekebelezés Claudius császár idején történt meg. Ekkor vonultak be a csapatok erre a Dunántúl területére, és építették meg első földtáboraikat részben a belső vidékékeken, részben a Duna mentén.2 A Dunántúl a Bécsi-medencével, Burgenlanddal, Szlovénia egy részével, a Dráva–Száva közével és Bosznia északi harmadával alkotott Pannonia néven egy közigazgatási egységet, provinciát. A császári tartományt a császár nevében megbízottja, a legatus Augusti kormányozta praetori rangban. A senatori rendből származó, már conzuli tisztséget betöltött, két-három éve kinevezett helytartó székhelye Carnuntumban (Deutsch-Altenburg) volt. Katonai és politikai szempontból a tartományt a 2. század elején két részre osztották (Felső és Alsó-Pannonia – Pannonia Superior és Inferior), majd a 3. század és a 4. század fordulójától négy (Első és Második Pannonia – Pannonia Prima és Pannonia Secunda, Valeria, Savia) kormányzati egységet alakítottak ki.3 A római hódítás ugyanazokkal a bevált módszerekkel történt, amelyeket a kis közép-itáliai városállam hódító háborúiban alkalmazott. A hódítás nemcsak katonai jelenlétet jelentett, de a terület visszafordíthatatlan birtokbavételét is. A helyi lakosságot bennszülött kerületekbe, civitasokba osztották, kezdetben katonai felügyelet alatt, később saját vezetőrétegükből választott elöljárókkal. A kerületek általában egy-egy nép által lakott területet foglaltak magukban. A nagyobb és a megbízhatatlannak tekintett törzseket több kerületbe osztották szét. A bennszülött kerületek kijelölésével az új provinciák földterületének jelentős része a hódítóké lett. Ezen épültek fel a megszálló alakulatok

2 3

Visy, 94. Fitz,6.

5

táborai, őrtornyai, a táborok melletti települések, ebből különítették el a lovasság legelőit és egyéb katonai célú területeket, az útállomásokat, a vámhivatalokat. Baranya vidékét több irányból szállták meg a római hódítók, a korai időszakban a csapatok jelentős része nem a határ mentén, hanem a tartomány belsejében állomásozott, ahol rendfenntartó, a római uralmat biztosító feladatokat látott el. A földek túlnyomó része azonban a provinciák tudatos benépesítését szolgálta. A hódítás jelentős arányú új lakosság megjelenésével járt együtt. Az egyedi jövevényeknél sokkal jelentősebb volt azok száma, akik tudatos telepítéssel váltak Pannonia lakóivá. Az északitáliai áttelepülők mellett ezek elsősorban a provinciában állomásozó alakulatok leszerelő katonáiból kerültek ki, akik ez alkalommal tisztes földbirtokhoz jutottak. Letelepítésükre kijelölt helyen, egy-egy katonai tábor vagy útcsomópont körzetében került sor. E települések a polgárok számának emelkedésével, a városiasodás előrehaladásával városi rangot kaptak. A legiok leszerelő katonái számára maga az állam alapított megtervezett városokat. Az új lakosok kezdetben túlnyomórészt itáliaiak voltak, illetve különböző provinciákból származtak. Az utóbbiak a római polgárjog elnyerésével, a latin nyelv használatával már római formák szerint éltek. Az idők folyamán megszaporodott a keletiek, a görögök, a szírek, a zsidók, az egyiptomiak száma is, akiket a 3. század eleji helyi fellendülés csábított a Duna mellé. A városok a jobb munkalehetőség reményével a helyi lakosságot is vonzották. Különösen a később kialakult városok összetételében, sőt vezetőségében a bennszülött eredetűek kerültek többségbe. Ezt a folyamatot a városi ranggal járó átalakulás is segítette: a városi rang elnyerése rendszerint együtt járt a körülötte lévő, korábbi bennszülött kerület megszüntetésével. A bennszülött falvak ettől kezdve a városi önkormányzat hatáskörébe tartoztak. Belső-Pannonia területén nemcsak kis számú bennszülött élt, de kevés volt a várossá fejlődő település is. A Mecsek körzetében nagyobb számban ismerünk villákat, freskókkal, mozaikokkal díszített nagybirtokosi rezidenciákat, a hozzájuk tartozó gazdasági épületekkel. A feliratokról ismert nevek alapján tulajdonosaikban itáliai eredetű családokra lehet következtetni. A társadalom alsó rétegeit, a rabszolgákat, a felszabadított rabszolgákat általában feliratos emlékeikről, sírkövekről ismerjük. Egy részük a különböző háborúkban foglyul ejtett katonákból került ki, többségük kereskedelmi úton, nagyrészt keletről,

6

Afrikából

érkezett

Pannoniába.

A

nagybirtokokon,

a

kereskedelmi

életben,

a

magánháztartásokban használták őket. 4 A provincia kormányzása viszonylag egyszerű volt. A hatalom a császárt képviselő helytartó, a legatus kezében volt, aki – az első három században – egyben a tartományi hadsereg parancsnoki tisztét is betöltötte. A 4. században a polgári és a katonai kormányzást szétválasztották a praeses, illetve a dux irányítása alatt. A gazdasági ügyeket, élükön a procuratorokkal külön szervezetek intézték, rendszerint több provinciára kiterjedő hatáskörrel. 5

A hódítással Pannonia egy világbirodalom része lett. A helyi igényeket szolgáló szerény ipar (fazekasok, kovácsok, bronzművesek) a bennszülött környezetben még hosszabb ideig fennmaradt a helyi lakosság ellátására. A beköltöző telepesek és a katonaság igényeinek kielégítése azonban új iparosok betelepülésével és birodalmi arányú kereskedelem révén történt. Az itáliai életforma magával hozta olyan áruk megjelenését, amelyek korábban elvétve fordultak elő a dunai zónában. Így a városok, a katonai táborok ellátásához hozzátartozott az olaj, a bor szállítása Itáliából, Hispaniából. A minőségi kerámia, amelynek legelterjedtebb típusai a vörös színű terra sigilláták voltak, kezdetben Itália, később Dél-, majd Közép-Gallia – a késő antik korban Africa hatalmas műhelyeiből érkeztek.6 A hivatalos épületek, a helytartói paloták, a nagybirtokok központjában lévő villák, templomok, közfürdők belső berendezése az itáliai, a birodalmi szinthez igazodott. Az épületek belső dekorációja, a színes falfestmények, a padlót borító mozaikok, a szentélyek, a házi szentélyek szobrai szinte csak kivételesen készültek helyi műhelyekben. Egyedül a kőfaragás kötődött nagyobb arányban a helyi műhelyekhez: a sírkőállítás, amely a római korban általánossá vált, csak egy- egy esetben fűzhető itáliai vagy keleti műhelyhez. Pannonia jelentőségét a Római Birodalom számára elsősorban Itália védelme határozta meg. A birodalom központját nyugat és észak felől az Alpok védte, megtámadható elsősorban a Borostyán-út vonalán volt. Ez a veszély Augustus kora óta valóságos volt: a rómaiak legveszedelmesebb barbár ellenfeleiként évszázadokon át a Cseh-medencében és a

4

Fitz, 4. Fitz, 4. 6 Fitz,4. 5

7

Felvidéken élő germán népeket, a marcomannokat és a quádokat tartották számon. A Duna mentén kiépített erődvonal (limes) táboraiban a 2. század elejétől a birodalom egyik legerősebb hadserege állomásozott, amelynek nemcsak a határokon túl lakó népekkel vívott háborúkban volt ismételten meghatározó szerepe, de – mint az Itáliához legközelebb tartózkodó nagy hadsereg – ismételten részt vett a belső polgárháborúkban, amelyekben 69ben, 193–197 között, majd 249-tõl évtizedeken át meghatározó szerepet vitt. A római császárkor évszázadai a birodalom belső provinciáinak lakói számára – egy-egy polgárháború kivételével – az emberiség leghosszabb békés időszakát jelentették. Ez nem vonatkozott a határ menti tartományokra, így Pannoniára sem. A Duna bal partján élő germán és szarmata népek lényegesen kedvezőtlenebb körülmények között éltek, mint a folyó túlsó oldalán élők. Helyzetük – és a túloldali jólét – békés időszakokban is betörésekre, rablásokra ingerelték őket. A provincia hadserege első alkalommal az 1–2. század fordulóján, 86–106 között viselt háborút szomszédaival és a feltámadó dák hatalommal. A Kárpát-medencében mindkét fronton Traianus császár győzelme hozott tartós békét. A következő, még nehezebb háborút 167 és 180 között, Marcus Aurelius alatt vívta Róma az úgynevezett marcomann-háborúban, amelyben a Duna- vidék szinte valamennyi népe összefogott a birodalom ellen. A háború súlyosságára jellemző, hogy a békekötéskor a szarmatáknak százezer elhurcolt foglyot kellett hazaengedniük.7 A provincia legsúlyosabb katasztrófáját akkor szenvedte el, amikor 260-ban a Duna–Tisza közére betelepedett szarmata roxolánok megsemmisítették a Duna-vidéket hatalmában tartó Regalianus ellencsászár hadseregét. A védtelenné vált provinciában számtalan éremlelet és a régészeti ásatások nagy pusztulási rétegei alapján Pannonia nagy részét feldúlták, városait, katonai táborainak egy részét megsemmisítették. Katonai szerepe, a nagy háborúk és a helyi betörések pusztításai miatt Pannoniának sohasem adatott meg a nyugodt, folyamatos fejlődésnek az a lehetősége, ami a belső terület virágzó provinciáinak, városainak. De nemcsak az ismételt újrakezdés kényszere tette Pannoniát mássá, mint a szerencsésebb sorsú tartományokat. A provincia mintegy nyolcvan évig tartó kialakulása a császárkornak abban a korszakában ment végbe, amikor Itália szerepe a birodalmon belül hanyatlásnak indult. A provincia nyugati részében az itáliai elemek még meghatározóak 7

voltak,

jelenlétük,

kultúrájuk,

igényességük

a

később

megszállt

Fitz, 5.

8

provinciarészekben már nem érvényesült. A romanizáció itt is előrehaladt, de elsősorban a katonaság jelenléte révén. Hordozói egyre kisebb arányban voltak Itáliából betelepült birtokosok, kereskedők, mesteremberek. A romanizált lakosság nagyobb része szolgálatuk után leszerelt, a városokban megtelepedett katonákból került ki. Ezek jelentős részét az erődsor hátterében lakó, bennszülött törzsek ifjúsága adta. Felületes romanizációjukat 25 éves katonai szolgálatuk során szerezték. A birodalom különböző részeiben élő népek ide vezényelt fiai sem különböztek a helyi fiatalságtól, rendszerint a környékbeli falvakból nősültek. Az idők folyamán a határ menti zónában egységes paraszti-katonai társadalom alakult ki, katonai erényekkel, öntudattal, felszínes rómaisággal. A határtól távolabb eső városok éppen az itáliaiak beáramlásának elmaradása következtében, a Borostyán-út vonalát és a Dráva– Száva közének egy-egy pontját kivéve – többségükben jelentéktelenek maradtak. E városokban még az önkormányzat tanácsának összeállítása is gondot okozott. A pannóniai származású Valentinianus császárról a kortárs történetíró, Ammianus Marcellinus feljegyezte, hogy nemcsak az általános műveltséghez tartozó görög nyelvet nem beszélte, de a latin nyelvvel is hadilábon állt. Nem véletlen, hogy Pannonia egyetlen neves művésszel, tudóssal sem járult hozzá az antikvitás számon tartott eredményeihez, viszont a feliratok, az életrajzok kitűnő katonák, nagyszerű fegyvertények egész sorát tartották számon. Pannonia romanizációjának mérsékelt színvonala részben a tartomány gazdaságával is összefüggött. Nem tartozott a gazdag provinciák közé, területén nem jöttek létre ipari központok, nagy vállalkozások, amelyek termékeiket messze földre eljuttatták volna.8 A tartomány több évtizeden keresztül békésen fejlődött, míg a 4. század végén, egy felelőtlen túlparti erődépítést követően megtorpant, majd pedig a hun fenyegetés elől menekülő germánok veszélyeztették évtizedeken át. A provincia fokozatos kiürítése, majd feladása az 5. század első harmadában történt meg.

I.2. Római kori emlékek a Dél-Dunántúli régióban

Mielőtt részletesen bemutatnánk a régió római kori emlékeit, feltétlenül ki kell térnünk a kutatás módszereire. Először a rendelkezésre álló szakirodalom alapján tájékozódtunk 8

Fitz, 5.

9

történelmi tényekről, régészeti eredményekről. A legnagyobb segítséget a ’Magyar régészet az ezredfordulón’ című könyv jelentette, mely támpontul szolgált a különböző helyszínek kiválasztásához, valamint a Visy Zsolt által szerkesztett ’Pécs története az őskortól a püspökség alapításáig’ című kötet.

Pannónia a római korban /Tóth-Pozsárkó/

A szakirodalom alapján különböző témák köré csoportosítottuk az emlékeket: 1. A limes emlékei a Dél-Dunántúli régióban (erődök, őrtornyok, limesutak) 2. Római városok a régióban 3. Vidéki települések, villák a régióban 4. Vallási emlékek, temetők a régióban. 10

A szakirodalom áttekintését követően a megyei múzeumoknál tájékozódtunk a helyszínek státuszára vonatkozóan: melyek kerültek feltárásra, és melyek nem. Mely helyszínekről készült régészeti dokumentáció, illetve felmérés (légifotó, talajradar stb.) A birtokunkba került információkkal, és egy GPS segítségével felkerestük a helyszíneket, hogy meggyőződjünk állapotukról és megismerjük a valódi paramétereket, amelyek lehetővé teszik egy esetleges jövőbeli bemutatás esélyeit.

A Limes emlékei

A pannóniai hadsereg legfontosabb feladata a tartomány békéjének és nyugalmának biztosítása volt, e célt katonai és diplomáciai eszközökkel érték el. Valeria két legioja Brigetioban és Aquincumban állomásozott. A 3. század harmadik negyedében bekövetkezett barbár támadásokban a tartomány 18-20 segédcsapata közül több felmorzsolódott, ezeket a 4. században újonnan szervezett csapatokkal pótolták. A csapatok limes mentén elhelyezkedő kő erődítményeit átépítették, így az esetleges ostromoknak jobban ellen tudtak állni. A helyőrségeket út kötötte össze, mellette őrtornyok épültek, a legtöbb a 4. században. Hídfőállások, erődök épültek a Duna bal partján is. A század közepén a tartomány belső részein is emeltek erődöket, ám a század végén annyira lecsökkent a csapatok létszáma, hogy a limes-erődök helyett 3-4 emeletes kiserődöket építettek. Ezek védték a határokat egészen Pannónia feladásáig.9 A régió területén az alábbi limes menti emlékeket gyűjtöttük össze:

BÖLCSKE Bölcskén is kerültek elő római leletek. Már a XIX. Században is bontottak ki római sírokat, sajnos nem régészeti módszerekkel. Legutóbb B. Vágó Eszter tárt föl késő római temetkezési helyeket. A Nemzeti Múzeum egyik szép domborművének, amelyik egy tányéron disznófejet tartó kelta asszonyt ábrázol, ugyancsak ez a lelőhelye. Egy sírfelirat korábban a bölcskei református templom oldalába volt befalazva.

9

Fazekas, Gábor, Nagy, Visy 4.

11

Mindezek ellenére sem valószínű, hogy a falu területén római erőd állott volna. Azt azonban, hogy a terület nem volt katonailag érdektelen a rómaiak számára, mutatja ama tény is, hogy a falu északi szélén egy hídfőállást építettek, ami ma a Dunában fekszik. Könnyűbúvárok segítettek felkutatni, és ők hoztak a felszínre egy OFARNMAXENTIARP bélyegű késő római téglát a romjaiból. 1986-ban számos római faragott kő került itt elő, melyek a hídfőállás alapjában voltak beépítve. Ez eredetileg a Duna keleti partján állhatott, mivel a folyamágy még a múlt század elején is a mainál nyugatabbra húzódott.10

LUSSONIUM Lussonium erődje Aquincumtól számított 73. római mérföldnél található (102 km) Dunakömlődtől kissé délebbre fekvő löszdombon, a Bottyán sáncon. Az 1800-as évek végéig a Duna közvetlenül a domb lábánál folyt és így legalább 130 m leomlott belőle a római kor óta eltelt idő alatt, eltüntetve az erőd nagyobb részét. Maga a lelőhely régóta ismert, nevét azonban sokáig nem sikerült megállapítani. Még Marsigli is azt hitte, hogy Aquincumnak hívták. Mivel ez a hely fontos folyami átkelő volt, a magyar történelem során is több ízben szerepet kapott, amikor csapatok, seregek vonultak itt át. A legnevezetesebb események, melyek a római erőddel is kapcsolatban vannak 1705-1706-ban játszódtak le, mikor a Rákóczi szabadságharc idején Vak Bottyán generális csapatai itt keltek át a Dunán és egy palánkerősséget emeltek az egykori római erőd romjain. A hídfő és az erősség birtoklásáért elkeseredett harcok folytak a császári erőkkel, melyek során többször is gazdát cserélt, míg aztán a császáriaknak a második évben véglegesen sikerült kiszorítaniuk innen a kurucokat. A török időkben elnéptelenedett faluba Mária Terézia svábokat telepített. A régészet jó néhány térképet és leletet köszönhet ennek az akciónak. A castellum mindeddig legpontosabb ábrázolása is ebből az időből, 1778-ból származik, ahol megmaradt része szabályos négyszögként látható. Az erőd megmaradt része 215x70 m nagyságú. Figyelemre méltó a megmaradt sarkon a kiugró torony, amelyek csak későrómai legyező alakú tornyok lehetnek. A mindeddig legszebb lelet, amely a Nemzeti Múzeumban látható Iuppiter Dolichenus gazdagon díszített bronztáblája, ugyancsak ebben az időben került elő. Fényes Eleknek az 1800-as évek közepéről származó műve szerint igen sok érem, feliratos kő és más lelet került innen elő. 1893-ban Wosinsky Mór gyűjtött nagyszámú régiséget a falu 10

Visy Zsolt - A római limes Magyarországon

12

területéről, de ásatások hiányában a hetvenes évek elejéig nem sikerült bizonyítani, hogy a római erőd valóban a Bottyán-sáncon volt.

1. Dunakömlőd - Lussonium /ZSÖK/

ALTA RIPA - Tolna Bizonytalanság uralkodik Alta Ripa földrajzi helye felöl, amit egyrészt maradványainak eltűnte, másrészt pedig tévesen értelmezett neve okozott. A névben szereplő alta nemcsak magasat, hanem mélyet is jelenthet, mivel ez a szó a latinban csak magasságkülönbség jelzésére szolgált, függetlenül a szemlélő helyzetétől. Az "alacsony part" kifejezés tökéletesen illik Tolna térségére. Az erőd pontos helyét nem sikerült azonosítani, mert a Duna itt lelassulva nagy ívekben folyt itt évszázadokon át és feltehetően elmosta a castellum maradványainak nagy részét. Wosinsky Mór és Fényes Elek is beszámolt a Dunában lévő romfalakról. Timon Sámuel 1754-ben azt írta, hogy ahol az ő gyerekkorában a Duna folyt, a néphit szerint korábban templom állt. Nagy valószínűséggel ezek az egykori római erőd

13

alapfalai lehettek. Ezt látszik erősíteni az a tény is, miszerint a helyiek a környéken nagyobb mennyiségű római pénzt találtak. Alta Ripa legkorábbi helyőrsége a II. század elején az ala Siliana civium Romanorum lehetett, valamint nagyjából Hadrianus korától fogva az ala I Brittonum civium Romanorum. A Notitia Dignitatum szerint a IV. században először az equites Dalmatae, később a cuneus equitum Stablesianorum szolgált itt.11 ALISCA - Szekszárd-Őcsény Alisca táborának pontos azonosítása egészen az utóbbi időkig bizonytalan volt. Korábban a kutatók az erődöt Szekszárd területén, a Kálvária-hegy oldalában valószínűsítették. Ez a későbbiekben nem állta meg a helyét. Az Őcsénytől kissé északra, a volt Szigethpuszta területén, a Báta-patak déli partján fekvő római erődítményről Wosinszky Mór számolt be először. Az ide vezető római út Szekszárd északi részén lévő temetőnél ágazik ki a limesútból. Az akkor még mocsaras területre vezető út alá töltést építettek, ami még ma is megfigyelhető és a köznyelv Ördögvettetésnek nevezi. Régészeti kutatás mindmáig nem volt az erőd területén vagy környékén, egyedül újabb terepbejárási adatok, valamint légifelvételek értékelése hozott újat. Az erőd nagysága az aránylag jól kirajzolódó körvonalak ellenére sem határozható meg pontosan, mivel mind keleten, mind pedig délen nem tekinthetők biztosnak a felvételeken látható jelek. Hossza mintegy 200-250 m, szélessége 160 m. Az erődöt körülvevő árok szélessége a rá utaló sötét sáv szélessége alapján kb. 30 m, ami vagy kettős árokra, vagy pedig a IV. századi átépítés során a faltól távolabb vont árokra vall. Az erőd körvonala a nyugati és az északi oldalon még ma is markánsan kirajzolódik a terepen. Mindkét oldalon többméteres szintkülönbséggel emelkedik ki az erőd tömbje a környezetből, míg a másik két oldalon észrevétlenül belesimul környezetébe. 1976 nyarán a helyi termelőszövetkezet a múzeum tudta és beleegyezése nélkül egy emésztőaknát mélyített a római erőd keleti részén a vallum vonalába. A kiásott akna falában

11

Visy Zsolt - A római limes Magyarországon

14

2-3 m vastagságban mutatkoznak római rétegek. Az erőd területéről és környékéről rendszeresen kerülnek elő római régiségek. Az erődben állomásozó csapattestek: cohors I Vindelicorum milliaria civium Romanum pia fidelis, cohors I Noricorum equitata.12

AD STATUAS – Várdomb Ad Statuas castelluma a mai település központjában lévő magaslaton feküdt. Wosinsky Mór a szórványosan, de nagy bőséggel előkerülő leletek, földmunkák során talált sírok és épületmaradványok alapján azonosította a helyet Ad Statuas erődjével. Jelentős temetőrészt bolygattak meg a falu fölötti domboldalban a múlt század elején, a leletek nagyrészt elkallódtak. Több helyen házépítés, vízvezeték ásás során vastag kőfalakat találtak. A falak feltehetően az erődhöz tartoztak. Római téglák és faragott kövek mindmáig másodlagos felhasználásban láthatók a faluban. A katolikus templom felső lépcsőjében két nagy faragott mészkőlap van bebetonozva. A római út nem a mai országút nyomvonalán hagyta el Várdombot, hanem nyugatabbra, ahol ma jól járható dűlőút fut a dombok lábánál déli irányban. Ez őrizte meg a régi utat, kellemes sétalehetőséget biztosítva a szőlők és az érdekes, részben a XIX században épített présházak között. A falu déli vonalában, a domboldalon észak-déli irányban haladó dűlőút mellett felállított, szögletes lefaragott kőtömb valószínűleg római eredetű, de nincs rajta sem felirat, sem ábrázolás. A helybeliek szerint ugyanitt a dűlőút mintegy 30 m hosszan faragott kövekkel van kirakva, ezek azonban jelenleg nem látszanak. Az évtizedek alatt előkerült leletekből csak kévés jutott a szekszárdi múzeumba. Az itt állomásozó csapategységek: Flavius korában a cohors I Augusta Ituraeorum sagittariorum, Trajanus idejében a cohors II Asturum et Callaecorum, 180 után a cohors I Noricorum és a késő római periódusban az equites Dalmatae, auxilia Vrsaraensia.13

LUGIO, FLORENTIA - Dunaszekcső A löszfal omlása, az újkori pincevájatok és szőlőművelés jelentős leleteket és lelőhelyeket tettek tönkre. A "kőbányászat" a castellumot, a kincskeresők és zugásatások pedig a temetőt

12 13

http://www.ripapannonica.hu/magyar/kulturalis2.php?id=12 Visy Zsolt - A római limes Magyarországon

15

rombolták. A török kor végétől a térképeken rendszeresen megjelenik a castellum helyén levő középkori erődítmények ábrázolása. Legelsőként Szalágyi István írta le a lelőhelyet (SALAGIUS 1777-1800 IV 280). Terepbejárások közül a jelentősebbek Rómer Flóris, Wosinszky Mór, Visy Zsolt, és Kőhegyi Mihály nevéhez fűződnek. Katanchich Péter azonosította az egykori Lugio helyét a mai Dunaszekcső területén (KATANCHICH 1782 641). 1900 körül bizonytalan eredetű alaprajz készült a castellum megmaradt falairól. Légifotót közöl többek közt Visy Zsolt (VISY 1978 250-251). Leletmentő ásatást végzett a castellum területén Kováts Valéria és Maráz Borbála 1974-ben (KOVÁTS - MARÁZ 1975), tervásatást a vicusban Gábor Olivér 1998-tól folyamatosan (GÁBOR 2002). A vicusban 1. sz.-i bennszülött ház, hamvasztásos sír, 2-3. sz.-i iparostelep (fazekas- és pékkemencékkel), 3-4. sz.-i hypocaustummal és vízelvezető csatornával ellátott freskós épület és sírkápolnákat is magában foglaló ókeresztény temetők kerültek elő. A Várhegyen falmaradványokat, bélyeges téglákat és 4. sz.-i sírokat találtak. Legismertebb leletek: Marcus Aurelius bronz fejszobra (JPM Ltsz: R.75.1.1.), Dionysikus menetet ábrázoló 3. sz.-i "tevés" kő (JPM Ltsz: 1239), besimított díszű korsó hun arc ábrázolásával (JPM Ltsz: 712), ókeresztény feliratos font d' oro díszes üvegpohár (MNM). A castellumot megelőzően, az i.e. I sz.-ban kelta oppidum volt a területen, saját pénzveréssel. A dunaszekcsői típusú kelta pénzek köthetők ide (GOHL 1915 2). A foglalás és cölöptábor ideje az é-itáliai sigilláták alapján: i.sz. I. sz. 2. fele. A korai tábor feltételezett helye a kelta oppidumtól D-re, a későbbi tábortól pedig ÉNY-ra, a Püspök-hegyen van. A későbbi kőtábor építése a 2. sz.-ra tehető. A markomann-szarmata háborúk alatt leégett az erőd. A 3. sz. végén és a 4. sz. folyamán a castellumot többször átépítik. A 4. sz. végére területe lecsökken, és megjelennek a sírok is a falakon belül. Az 5. sz. elejéről gödrök és besimított díszű cserepek származnak a vicusban, valamint sírokat létesítettek a castellum területén. A Duna régebben két ágon folyt Bajától Mohács felé. A jelenlegi medrében jóval kevesebb víz volt, mint jelenleg. A Margitta-sziget másik oldalán, a Baracskai-ágon akkor még jelentős vízmennyiség volt. Gosztonyi Jenő, a település egyik történetírója szerint, öregek elbeszélése alapján volt olyan időszak, amikor majdnem száraz lábbal lehetett átkelni a túlsó partra. Ez tette alkalmassá a helyet folyami átkelésre, ami stratégiailag fontos helyek közé emelte Lugiot. Jelentősége tovább nőtt a mai Erdély (Dacia) meghódításakor, mert Lugiotól indult a 16

keleti tartomány felé a mai Szegeden keresztül egy fontos kereskedelmi és hadi út. Az átkelési lehetőség azonban háborús időkben éppen hátrányt jelentett. A bal parton élő szarmata törzsek betörései ellen védekezni kellett. Erre kiválóan alkalmas volt a jobb parton elterülő magas löszfennsík. Későbbiekben a Duna Szekcsőnél folyó ágának vízhozama jelentősen megnőtt. Ennek, valamint annak a fizikai törvénynek következtében, mely szerint az északi féltekén a folyók jobb partjukat mossák erőteljesebben, az idők folyamán a löszhegy jelentős része a Dunába omlott. Lugioból csak néhány feliratos követ, valamint sírkövet sikerült megmenteni az utókor számára, melyek az ország különböző múzeumaiban találhatók. Ilyen volt az egykori tsz présház falából előbukkanó sírkő is. A többi hollétét homály fedi, jobb esetben az előbb említett épületekben, vagy még a föld mélyén rejtőznek. Sajnos sok értékes tárgy került ellenőrizetlenül magángyűjtők kezébe. A terület sokáig, sőt még ma is, az illegális régiségkereskedelem egyik forrása volt. Remények szerint a nemsokára elinduló rendszeres régészeti kutatások feltárnak még néhány értékes darabot, melyet helyben is megtekinthetnek a római kor iránt érdeklődők. Az egyik épen maradt emlék a Széchenyi utca elején található római-kút. A kút felett látható díszkövet a Jankovich-Bésán család állította, csak a kifolyóig vezető cserépből készült vízvezeték és egy nagyobb víztároló kőedény származik a római korból. A vízvezeték átmegy az 56-os főút alatt, messziről szállítva ide a forrásvizet. Vize sajnos nem iható. A tévhittel ellentétben az egykori tejcsarnoknál lévő oszlop nem római kilométerkő, melyek jóval nagyobb méretűek voltak, és felirattal rendelkeztek. Lugiohoz legközelebb Furkó-puszta határában találtak ilyen követ a római hadiút nyomvonala mellett, melyet egy ideig a bátai Szent vér templom bejáratánál állítottak fel. A mérföldkő 113 római mérföldet jelzett Aquincumtól. Több régi építésű ház padlózatában helyeztek el bélyeges téglákat is. Gyakran kerülnek elő kertásáskor, földműveléskor római sírok. A részlegesen feltárt temetők nagy száma és kiterjedése arra enged következtetni, hogy Lugio fénykorában közel tízezer embernek adott otthont. A Várhegy alatti Duna-parton sétálva a partoldalban több helyen is megfigyelhetők leomlott római épületek falmaradványai. A Duna romboló hatása miatt a löszfal megcsúszott (suvadás), és az ott lévő épületek, romok ledőltek, a löszfal pedig jellegzetes teraszos formát vett fel. A folyó a könnyebb anyagokat elszállította, így alakítva ki a löszbabákból álló un. "kövecset". Régebben homokos, löszbabás terület volt, azonban a 17

kőgát megépítésével a terület eliszapolódott. A "kövecs" valóságos kincsesbánya volt a régiséggyűjtőknek, mivel a folyó és a nagyobb esőzések fokozatosan mosták ki a földben lévő leleteket. Még ma is, nagyobb esőzések után gyakran lehet találni római pénzeket és cserepeket. Végig a Püspök-hegyen gazdag polgárok és katonák házai, villái állottak. Közvetlenül a Várhegy közelében freskódarabok kerültek elő. A feltáró régészeti ásatáson a feltételezett épületet nem sikerült megtalálni, nagy valószínűséggel az a Dunába omlott. Feltételezések szerint 30-50 méter löszfal vált végig a folyó áldozatává. Előkerültek viszont azok a bizonyítékok (padló darabok, fűtéscsövek, további freskók, szemétgödrök, kerámiák, érmék), melyek igazolták, hogy egykoron gazdag villa állhatott ezen a festői szépségű helyen. Padlófűtéses épületek nyomai a faluban több helyen is fellelhetők. A feltárás során készített több mint 4 méter mély kutatóárkok és szelvények alján őskori település nyomaira bukkantak a régészek. A nagy vastagságú kultúrréteg jellemző az egész területre. Szintén az ásatások során került elő a közelben lévő lecsúszott lösz teraszon egy több sírkamrából álló temető részlet is, melynek egyik sírja lett feltárva. A kövekből és téglából emelt kripta tetővel rendelkezett, alsó lezárt része alkotta a sírt, felül pedig egy kis helyiséget alakítottak ki vallási célokra. A sírt feltehetőleg feldúlták, és újratemetésre használták fel, egy szegényebb korszakban, amit a benne feltárt két téglasír bizonyít. Feltételezések szerint a Szent Jánoshegy nem csak épületeknek adott helyet, hanem a későbbiekben a Dunára néző oldalon temetőnek is használták, főleg a későbbi századokban. Az erőd hosszúsága 175 méter, megmaradt szélessége 75-130 méterre tehető. Halász Ferenc felmérései alapján ezek az adatok 146 méter hosszúságú, 81 méter szélességű erődöt feltételeznek. Rendelkezésre áll egy alaprajz, melynek nagy részét egy ismeretlen kutató vetette papírra. Ezt egészítette ki Halász Ferenc 1920-ban a meglévő alapfalak kiszedésekor történt felmérés adataival. A Várhegyen lévő tulajdonosok szőlőültetés miatt kibontották a meglévő falakat, és a kőanyagot pénzért eladták. Az erődre vonatkozó adatok még így is megbízhatatlanok, mert nem derül ki, az egyes falak mely korhoz köthetők. Jelentős későbbi építkezésekkel is számolni kell, főleg a középkorban, melyről nincsenek adataink. A hegy északi oldalán található mintegy 30 méter hosszú fal az elsődleges vizsgálatok szerint középkorinak tekinthető. Lugio legszebb régészeti emléke a vár területéről került elő. Marcus Aureliust ábrázoló bronz portré víztározó építése során került elő, és kalandos úton került a pécsi múzeumba. 18

Kis vízállás esetén a Várhegy alatti Duna szakaszon vastag falú épületek nyomai láthatók. Minden bizonnyal kikötésre szolgáló épületek maradványai lehetnek. A késő római korban itt állomásozott a dunai flotta, a classis Histriae egy részlege. Lugioban állomásozó csapatokról kevés ismeret áll rendelkezésre. Feliratos emlékekből, bélyeges téglákból, katonai diplomákból és antik írásos forrásokból lehet következtetni az egyes csapatok jelenlétére. Nagy számban előkerülő bélyeges téglái alapján biztosan állíthatjuk, hogy a cohors VII Breucorum a II-III. században Lugioban állomásozott. A római hadseregben a legio volt a legnagyobb csapategység. Ez általában tíz cohorsból állott. Egy cohors segédcsapatokkal együtt közel 1200 emberből állt, a római polgárjogot nyert breokus törzsből 8 cohorsot alapítottak, a VII. számú táborozott a Várhegyen. A csapat békeidőben téglavetéssel foglalkozott, téglái nem csak Lugioból kerültek elő. Szekcsőn a lösz mellett nagy mennyiségű téglakészítésre alkalmas föld található, ami kiváló nyersanyaga volt a római tégláknak. Dunaszekcsőn az 1960-as évekig téglagyár is működött. A téglakészítés nyomai több helyen is előkerültek a faluban és határában is. A csapat az évek folyamán több jelzőt is kapott, így olyan bélyegek is napvilágra kerültek, amihez az Antoniniana, Gordiana, Philippiana kiegészítések tartoztak. Az V. század elején Pannonia már nem tudott hatékonyan védekezni a keletről érkező népek ellen, ezért fokozatosan felhagyott a tartomány birtoklásával. A népvándorlás kora viszonylag kevés emléket hagyott maga után. A következő említés Anonymustól származik, ahonnét megtudhatjuk, hogy a honfoglaláskor Ödő, Ete fia várat épített a Duna mellett, melyet Szekcsőnek (Zecuseu) nevezett el. Feltehetően a római erőd romjait használták fel a vár építéséhez. Kevesen tudják, hogy Dunaszekcső középkori vára nem a római erőd helyén állt, hanem attól északra. Ezt bizonyítja Ottendorf Henrik 1663-ban készített rajza, mely két erődítményt ábrázol, egy romosat, és egy használatban lévőt, valamint a feltételezett helyen található nagy mennyiségű terméskődarab, és a vár egyik épen maradt sarka is. Több középkori pénz is napvilágra került a területen. Katanchich Péter már a XVIII. Század utolsó harmadában azonosította a mai Dunaszekcső területét a római Lugioval. Ezt a kutatók nagy része elfogadta, de volt olyan feltevés, hogy Altinummal kell Szekcsőt azonosítani. A kérdést véglegesen Wosinsky Mór döntötte el az írásos emlékek, és a környéken talált mérföldkövek alapján. Rómer Flóris a Magyar Tudományos Akadémia Archeológiai Bizottságának előadója 1865-ben végigjárta a limes 19

pannoniai szakaszát, alább az ő jelentéséből idézünk: "…Még élnek emberek, kik az itteni vár falaira emlékeznek. A főtisztelendő esperes úr pedig látott igen szép faragványú domborművet. Hogy az összerombolástól megmentse, ígért a tulajdonosnak egy kila (kb. 100 kg) búzát, de az sejtvén, hogy biztosan arany van benne, mivel papja ilyen áron akarja tőle megvenni, maga kívánván az egész hasznot élvezni, darabokra töré, és így műtörténetünket eme jeles darabtól megfosztá…". Rómer még látott a Várhegyen római épületmaradványokat is. A leírás alapján csak sejthetjük, mennyi értékes emléktől fosztottak meg elődeink bennünket, de hiba lenne ezért őket hibáztatni. 1927-ben Halász Ferenc hívta fel a Nemzeti Múzeum figyelmét újabb leletekre. A helyszínen Paulovics István megtekintett a Rácmálában egy fűtőszerkezettel ellátott, félig meddig már elhordott épület maradványait. Felkeltette érdeklődését Halász Ferenc gyűjteménye is, melyből néhány értékes darabot a múzeum számára meg is szerzett. A következőkben a Marcus szobor megtalálásakor, 1974-ig kellett várni, hogy leletmentő ásatás legyen Dunaszekcsőn.14 CONTRA FLORENTIAM Mohács-szigeten, Lugioval (Florentia, Dunaszekcső, Seetschke) szemben, a Duna bal partján található. A 19. századi robbantásos kőkibányászás során a kikötő még álló, hullámtörő kőfalai alapjaiban sérültek meg. A Duna sodrása jelenleg is folyamatosan rombolja az év nagy részében víz alatt levő falakat. A középkorban a Felszekcső faluhoz tartozó "Angyalok temploma" nevű épület állt a területen. Contra Florentiam helynév eredete talán keresztény hagyományokra vezethető vissza (MÓCSY 1965). Horváth Antal írta le először a római kori maradványokat (HORVÁTH 1885 37), majd Wosinszky Mór mérte fel (WOSINSZKY 1896 642). Mócsy András rekonstrukciója alapján a Verőce-típusú hídfők (kikötők) közé sorolhatjuk (MÓCSY 1958, 1983 270), Visy Zsolt tagadja ezt a besorolást (VISY 2000 98). A Domaszewsky és Frölich Róbert által végzett kisebb ásatásokról csupán egy utalás maradt fenn (CIL III 10278). A cölöp alapokra épült, téglasoros-kiegyenlítésű, mészhabarcs kötőanyaggal felrakott kőfalak technikai vizsgálata is megtörtént (KŐHEGYI - NOVOTNY 1968). Contra 14

Visy Zsolt: A római limes Magyarországon Visy Zsolt: A ripa Pannonica Magyarországon Pannonia régészeti kézikönyve Kőhegyi Mihály-Novotny Iván: Adatok és megjegyzések a contra Florentiam római kori kikötőről Kőhegyi Mihály: Rómer Flóris és Paulovics István feljegyzései Dunaszekcsőről

20

Florentiam a Pannoniát Dáciával, illetve a szarmata Barbaricummal összekötő útvonal fontos átkelőhelye és kereskedelmi csomópontja volt (SEBESTYÉN 1926, KŐHEGYI 1969-70), elsősorban

Dacia

provincia

létezése

idején

(i.

sz.

106-271).

Kőfalak,

tegulák,

cseréptöredékek, érmek kerültek elő a lelőhelyen. Különösen jelentős, római kori tárgyi leletek a feliratos köveken kívül egyelőre nem ismertek innen, komolyabb ásatás még nem volt a lelőhelyen. A mai Dunaszekcső területén lévő római települést nem mindig Lugionak hívták. A III. század vége felé a települést az írásos emlékek szerint már Florentia-nak nevezték. Bár erre csak közvetett bizonyíték van. A pannoniai helyiségeket felsoroló III. században íródott Notitia Dignitatum szerint Altinum (Mohács-Kölked) és Ad Statuas között található egy erőd a Duna bal partján, minek neve contra Florentiam ("…equites sagitarii altino, nunc in burgo contra Florentiam…" - Florentiaval szemben fekvő burgus, írja a forrás). A jelzett szakaszon egyedül Dunaszekcső-Dunafalván találhatók római romok a balparton. A bal parti erődöt feltehetőleg a Daciaba induló út védelmére hozták létre. Ezt a tábort használták az őrjáratot biztosító lovas csapatok. Ezenkívül fontos szerepet tölthetett be a barbár törzsek betörésének megfékezésében is, valamint kikötési célokra is használták. Egyes vélemények szerint az erőd Diocletianus idejében épült, és építését a császár 293-ban Lugioban tett látogatása alkalmával személyesen ellenőrizte. Más vélemények szerint II. Constantius alatt épült. Még az sem teljesen biztos, hogy contra Florentiamot ténylegesen a Dunafalván lévő romokkal kell azonosítani. Méreteit és falainak vastagságát tekintve nem jelentéktelen erődről van szó. Sajnos ma már a dél-keleti tornyának torzóján kívül a többi része eltűnt Szekcső és Dunafalva épületeinek falaiban. Először Horváth Antal 1885-ben írta le a burgus akkor még nagy kiterjedésű romjait, melynek falai a Dunába nyúltak. Frőlich Róbert végzett régészeti ásatásokat a helyszínen, feltehetőleg az ő általa készített alaprajzot közölte Wosinsky "Tolna megye őstörténete" című kétkötetes művében. Az erőd átvizsgálásakor több feliratos követ is felfedeztek. Wosinsky Mór 1894-ben 6 feliratos kőről tesz említést, melyekből csak hármat sikerült megmenteni, a többit Bésán báró vásárolta meg, és az egyik uradalmi épületbe falaztatta be. Az erőd méreteit 85 méter hosszú és 59 méter szélességben határozta meg. A falak 190 és 145 cm szélesek voltak. Megemlíti, hogy egyes tulajdonosok, kinek földje alatt az erőd falai húzódtak, dinamittal bányászták az építési anyagot, amit később pénzért adtak el. A Duna az évszázadok alatt nagy mennyiségű iszappal borította el az erődöt. Ez volt a 21

magyarázat arra, hogy a burgus falai ekkor még viszonylag épségben megmaradtak. A század végi folyószabályozások egyes szakaszokon azonban megváltoztatták a Duna építő-romboló képességét, és az erőd területéről évről évre több iszapot vitt magával, így fedve fel az eddig rejtve lévő falakat. A mai Dunaszekcső területén lévő római települést nem mindig Lugionak hívták. A III. század vége felé a települést az írásos emlékek szerint már Florentia-nak nevezték. Bár erre csak közvetett bizonyíték van. A pannoniai helyiségeket felsoroló III. században íródott Notitia Dignitatum szerint Altinum (Mohács-Kölked) és Ad Statuas között található egy erőd a Duna bal partján, minek neve contra Florentiam ("…equites sagitarii altino, nunc in burgo contra Florentiam…" - Florentiaval szemben fekvő burgus, írja a forrás). A jelzett szakaszon egyedül Dunaszekcső-Dunafalván találhatók római romok a balparton. A bal parti erődöt feltehetőleg a Daciaba induló út védelmére hozták létre. Ezt a tábort használták az őrjáratot biztosító lovas csapatok. Ezenkívül fontos szerepet tölthetett be a barbár törzsek betörésének megfékezésében is, valamint kikötési célokra is használták. Egyes vélemények szerint az erőd Diocletianus idejében épült, és építését a császár 293-ban Lugioban tett látogatása alkalmával személyesen ellenőrizte. Más vélemények szerint II. Constantius alatt épült. Még az sem teljesen biztos, hogy contra Florentiamot ténylegesen a Dunafalván lévő romokkal kell azonosítani. Méreteit és falainak vastagságát tekintve nem jelentéktelen erődről van szó. Sajnos ma már a dél-keleti tornyának torzóján kívül a többi része eltűnt Szekcső és Dunafalva épületeinek falaiban. Először Horváth Antal 1885-ben írta le a burgus akkor még nagy kiterjedésű romjait, melynek falai a Dunába nyúltak. Frőlich Róbert végzett régészeti ásatásokat a helyszínen, feltehetőleg az ő általa készített alaprajzot közölte Wosinsky "Tolna megye őstörténete" című kétkötetes művében. Az erőd átvizsgálásakor több feliratos követ is felfedeztek. Wosinsky Mór 1894-ben 6 feliratos kőről tesz említést, melyekből csak hármat sikerült megmenteni, a többit Bésán báró vásárolta meg, és az egyik uradalmi épületbe falaztatta be. Az erőd méreteit 85 méter hosszú és 59 méter szélességben határozta meg. A falak 190 és 145 cm szélesek voltak. Megemlíti, hogy egyes tulajdonosok, kinek földje alatt az erőd falai húzódtak, dinamittal bányászták az építési anyagot, amit később pénzért adtak el. A Duna az évszázadok alatt nagy mennyiségű iszappal borította el az erődöt. Ez volt a magyarázat arra, hogy a burgus falai ekkor még viszonylag épségben megmaradtak. A század végi folyószabályozások egyes szakaszokon azonban megváltoztatták a Duna építő-romboló 22

képességét, és az erőd területéről évről évre több iszapot vitt magával, így fedve fel az eddig rejtve lévő falakat. Halász Ferenc 1913-tól végig figyelemmel kísérte a falak előbukkanását, majd azok építési célokra történő széthordását. Az általa készített feljegyzéseket halála előtt a Nemzeti Múzeumnak adományozta. Adatait felhasználva készítette el Mócsy András az erőd tudományos szempontból elfogadott alaprajzát. 1958-ban történő helyszíni vizsgálatai alapján megállapította, hogy contra Florentiam azonos tervek alapján készülhetett, mint a Duna és a Rajna más bal parti erődítményei, melyek hadikikötőként szolgáltak. A későbbiekben Kőhegyi Mihály a bajai múzeum igazgatója pontosította az erőd leírását. Az erőd nyugati falait a Dunába építették, ezért azokat erős tölgyfagerendákra rakták, nehogy megsüllyedjen az ingoványos talajon. A jégzajlás ellen is tölgyfagerendákkal biztosították az oldalfalakat. Az erőd maradványainak nagyobb tömegű elhordása 1800-ban, a szekcsői római katolikus templom építésével kezdődött. A még meglévő falmaradványokat 1927-ben a Szigetben építendő kultúrház céljára bontották szét. Az 1956-os árvíz utáni újjáépítéskor az emberek figyelmét ismét felkeltette az olcsó építési anyag, de szerencsére a pécsi múzeum hathatós befolyására sikerült az újabb pusztítást megakadályozni. Az előkerült bélyeges téglák, a feliratos kövek újra felhasználása, ez egyes falak eltérő építési módja arra enged következtetni, hogy az erőd nem egy időben épült. Diocletianus császár feltehetően az erőd bővítését ellenőrizte itt jártakor. Az építéshez nagy mennyiségű Lugioból származó építőanyagot is felhasználtak. A Notitia Dignitatum szerint az erődben a classis Hystriae folyami hadosztály és equites Dalmatae lovas nyilas csapat egy-egy részlege állomásozott. Nagy mennyiségben kerültek elő olyan bélyeges téglák, melyeket Lugioban nem lehetett felfedezni. Ezek I. Valentinianus császár (364-375) tiszti bélyegeit tartalmazták (OFARBONO, OFARMAXENTIA.) és az erőd megerősítését szolgáló késő római építkezésekkor kerültek az erőd falaiba. A néphagyomány szerint az erőd területén kell a középkorban feltételezni az "Angyalok egyházat" nevű templomot, melyhez egy, a mohácsi csatával kapcsolatos érdekes történet is tartozik. Nevét onnan kapta, hogy a monda szerint szentélyét angyalok hozták. Az erőd keleti oldalán valóban találtak olyan sárba épített falakat, melyek a

23

templom falai lehettek. A középkorban létező Felszekcső nevű falut is a romok környékére feltételeznek.15 ALTINUM - Mohács-Kölked Altinum auxiliáris tábora Mohács-Kölked közelében fekszik egy kisebb magaslaton (Hajlokpart, Szőlőhegy, Várdomb) a régi holt Duna-ág partján. A Duna az idők során jelentős szélességű sávot elragadott belőle. Nagysága légifelvétel segítségével határozható meg: hosszúsága 230 m, megmaradt szélessége 150-180 m. Amatőr régészek az erőd három sarkánál legyező alakú tornyokat találtak. Fülep Ferenc 1975 évi kutatása az északi és a nyugati oldal egy-egy falszakaszának feltárását eredményezte. Az erőd és környéke már régóta ismert volt. Marsigli római leletekről tudósít, éstudomásunk van róla, hogy Klimó György pécsi püspök a XVIII. Század második felében ásatásokat végeztetett ezen a területen. Rómer Flóris és a későbbi régészek az erőd közelében talált kibontott sírokról tudósítanak. A leletek egy része a mohácsi és pécsi múzeumba került, jórészük azonban elkallódott. Katona-Győr Zsuzsa 1987-1989 között végzett leletmentő ásatása az erőddel kapcsolatos pontosabb információkat eredményezett. Az I. században alapított erőd helyőrsége legkésőbb Hadrianus korától kezdve a cohors I. Lusitanorum volt. Valószínűleg később is itt állomásozott, talán a III. század vészterhes éveiig. A IV. században előbb az equites sagittarii, majd a cuneus equitum Fortensium tartózkodott itt a Notitia Dignitatum szerint. Altinum a pannoniai limes szakasz utolsó Magyarország területén lévő erődje.16 Belső erődök Valeria provincia belsejében vastag falakkal és tornyokkal megerődített nagyméretű katonai támaszpontok, ún. belső erődök észak-déli irányú láncolata helyezkedett el (Környe, Tác, Ságvár, Alsóhetény-puszta) A II. Constantinus császár idején patkó alakú oldaltornyokkal és legyező alakú saroktornyokkal felépült, majd a későbbiekben kerek tornyokkal ellátott,

15

Visy Zsolt: A római limes Magyarországon Visy Zsolt: A ripa Pannonica Magyarországon Pannonia régészeti kézikönyve Kőhegyi Mihály-Novotny Iván: Adatok és megjegyzések a contra Florentiam római kori kikötőről Kőhegyi Mihály: Rómer Flóris és Paulovics István feljegyzései Dunaszekcsőről 16 Visy

24

egymáshoz meglehetősen hasonló alaprajzú belső erődökben gyűjtötték össze a terményadót. A katonai ellátmányt innen osztották szét a limesen állomásozó katonáknak és a mozgó hadsereg katonáinak, a környező lakosság számára pedig mezőgazdasági eszközöket készítettek. Az erődfalakba gyakran építettek be másodlagosan korábbi faragott köveket. A gazdasági épületeken kívül a legjelentősebb létesítmények az erődökben feltárt, villaszerűen kialakított, központi udvarból és azt körülvevő helyiségekből álló parancsnoki épületek voltak.17 Környén, Ságváron és Alsóhetényben nagy, négyzet alakú, kerek oldaltornyos falakkal körbezárt építmények alapfalait rejti a föld. Alaprajzuk nem emlékeztet a római városokra, sokkal inkább hasonlít a katonai építményekre. Rendeltetésük sokáig vitatott volt. Az összes erődnél meglévő kerek oldaltornyok miatt nem volt kétséges, hogy ezek a 4. században épült objektumok Nagy Constantinus (306–337) uralkodási idejére – annak végére – keltezhető. Ezért katonai építkezéseknek kell tartani az erődöket. Soproni Sándor a 4. századi igazgatási kimutatásban, a Notitia Dignitatumban felsorolt cohors parancsnokok állomáshelyével azonosította a lelőhelyeket.

KÖRNYE – Vincentia SÁGVÁR – Quadriburgium, ALSÓHETÉNY – Iovia cohors-állomáshelyek voltak.

A védművekkel közrefogott alsóhetényi erőd a legnagyobb alapterületű a belső erődök között. Alaprajza szabálytalan négyszög, oldalai rendre: 458, 450, 472 és 499 méter. Az alsóhetényi erőd épületei: egy négy pillérsoros horreum, egy három hajós és egy teremraktár, egy gyengébb falú gazdasági épület, karámok, „laktanya”, fürdő, villaalaprajzú perisztiliumos főépület. Az ásatások eredményeként meg lehetett állapítani: a fent említett belső erődök nemcsak védműveik azonossága, hanem mind a hely kiválasztása, mind a beépítés jellege és az épületek rendeltetése tekintetében jól meghatározható, azonos típust képviselnek, tehát azonos elgondolás szerint épültek.

17

Fazekas, Gábor, Nagy, Visy 4.

25

Az ásatások eredményeként választ lehetett kapni arra, hogy az erődökben milyen gazdasági tevékenység folyt. A horreumokban raktározott gabonából félgömb alakú, földbe vágott kemencékben sütötték a kenyeret (Fenékpuszta, Ságvár és Alsóhetény); vasfeldolgozásra, mezőgazdasági eszközök készítésére az előkerült nyersvas tömbökből és eszközökből következtethetünk. Az állatvágásokat és a húsfeldolgozást az alsóhetényi erődtől délre talált, húsfüstölő helyek bizonyítják. Az erődökben állomásozó 300-400 fõs gyalogos egység a helyőrségi feladatokat látta el. A 374-es szarmata– kvád betörés alkalmával a tartományba nyomuló ellenség a Kelet-Dunántúlt hónapokra megszállta. Ez szükségessé tette az erődök védelmi képességének a növelését. A védművek falainak megvastagításán túl ennek volt köszönhető, hogy a ságvári erőd melletti Tömlöc-hegy erőd-közeli végére őrtornyot építettek. A torony mindeddig egyedülálló felépítésű Pannoniában. A limes menti őrtornyokhoz hasonló alapterületű, 12×12 méteres felületen az alapozás tömör kőfalazás; a legalsó helyiség szintjén a falvastagság 5 méter. Az alsóhetényi erőd alapfalaiból mintegy 600 szétdarabolt, nagyrészt márvány sírkőtöredék, egy oltártöredék és egy márványból faragott, életnagyságúnál nagyobb császárszobor töredéke került elő. Valeria és Pannonia Prima legnagyobb szabású, tervszerű, átgondolt, 4. századi építkezései a belső erődök. Egyedül az alsóhetényi erőd oldaltornyaiba több építőanyagot falaztak be, mint amennyire a teljes dunántúli limes őrtornyainak Valentinianus-kori kőbe építéséhez szükség volt. Az erődök utánpótlási bázisok, új ellátó központok voltak, a cohors éppen csak a helyőrségi, de legkevésbé sem a védelmi feladatokat tudta ellátni.18

Városok A Római Birodalom hanyatlásának idejére tehető Pannónia és városainak virágkora. Gazdaságukra ösztönzőleg hatott az innen származó császárok jóindulata és a határprovinciák hadseregének birodalmi támogatása. A városok gyakran merőleges, szabályos utcaszerkezettel épültek ki, de amfiteátrumot a 4. században általában már nem kaptak. Területükön vezetékes vízzel és fűtéssel ellátott magánpaloták, emeletes bérházak, fürdők, szentélyek és horreumok épültek. Látványos eredmény a sopianae-i basilica

18

Tóth, 13.

26

megtalálása. A 4. század második felére császári rendelet alapján városfalak is épültek, az 5. század 30-as éveiben azonban a városok elnéptelenedtek.19

SOPIANAE – Pécs A település több fontos közlekedési útvonal találkozási pontjában feküdt a Mecsek hegység déli lábánál. A 3. század végén két részre osztott Pannonia Inferior É-i feléből létrehozott Valeria tartomány polgári közigazgatási központja lett. A város korábbi történetéről kevés biztosat tudunk. A régészeti leletek alapján a Kr.u. első század utolsó harmadától mutatható ki a mai város területén római jelenlét. Az ismert feliratos kőemlékek 2-3. századiak. A város ez idő szerinti közjogi helyzete nem ismert, a 3. századtól városias településsel számolhatunk. A város a 4. században élte virágkorát. A hatalmi központtá való előlépés jelentős építészeti tevékenységgel párosult. Számos nagyszerű kőépülettel gazdagodott a város. A korábbi városias jellegű település ekkor vált igazi várossá, közigazgatási, gazdasági, kulturális és vallási központtá. A római kori település a mai belváros területén feküdt, legkésőbb a 4. század elején központi részét, kb. 400x400 négyzetméter nagyságú területet, városfallal vettek körbe. Fontos középületek kerültek elõ a mai postapalota alatt és környékén, amiből Fülep Ferenc joggal következtetett arra, hogy itt keresendő Sopianae fóruma. Az utóbbi évek leletmentései is újabb lakó- és fürdőépületeket, utcákat hoztak felszínre. A Sopianae téren és környékén 2–3. századi városias beépítés maradványai mellett egy öt apszisos közfürdő is napvilágot látott. Ammianus Marcellinus egy megjegyzése alapján a kutatás jogosan következtet arra, hogy Valeria tartomány polgári helytartójának (praeses) Sopianae-ban volt a székhelye a 4. században. A jelentős rangemelkedésre utal Pécsnek és környékének gazdag késő római leletanyaga, temetkezései, valamint a postapalota alatt feltárt hatalmas épület – feltehetően helytartói palota – és a Citrom utca keleti végénél azonosított, késő római városfal. A város bizonyára püspökséggel is rendelkezett. 2008-ban került sor arra a feltárásra, melynek során a Rákóczi út – Jókai út sarkán előkerült Sopianae bazilikája.

19

Fazekas, Gábor, Nagy, Visy 4.

27

Az épület tájolása megközelítően K-Ny, mintegy 8 fokkal tér el ÉK-DNy irányban attól. Az épület teljes hossza: 55,56 m; szélessége: 27,70 m. A téglalap alaprajzú épületet nyugatról egy félkör alaprajzú apszis zárja, keleti oldala elé oszlopos előcsarnokot építettek, itt lehetett az épület főbejárata. A keleti bazilikafalat a korábbi Severus kori bazilika alapozására alapozták rá. A déli és keleti bazilikafal belső oldalán több helyen megmaradt a falon a vakolat, legépebben a DK-i sarokban. A felmenő fal legnagyobb mérhető magassága 0,70 m, az épület alapozása 0,55-0,60 m mély, az erősen kavicsos, köves, nagyon masszív altalajrétegre alapoztak rá. A hosszanti oldalfalakat 3 méterenként támpillérek támasztották meg.

A bazilia rekonstrukciója /Pozsárkó Csaba/

A bazilika belső terében vékony terrazzoréteg alkotta a belső járószintet, amely az épület nyugati részén összefüggően, nagy felületen megmaradt. Máshol kisebb foltokban került csak elő, ugyanis a következő építési periódusban a bazilika déli felében kialakított pillérszerkezetes épület építési munkálatai alkalmával számos ponton áttörték, lehet, hogy nagyrészt fel is szedték. A járószint szintjét illetően az épület keleti és nyugati vége között ~0,60 méter szintkülönbség van. A szintkülönbséget lépcsőzéssel hidalták át, a 0,60 métert valószínűleg négy lépcsőfokkal, a bazilika É-D-i kereszttengelyében. Az épület háromhajós volt, az oldalhajók és a főhajó szélességének aránya 1:2. A tetőszerkezetet 10-10 pillér támasztotta alá. A pillérek közti távolság nem egyenletes, de rendszer kimutatható benne. A 28

pillérrendszer kialakításánál az épület keleti és nyugati felében meglévő szintkülönbséget és a kettő közti lépcsőzést is figyelembe kellett venni. Az épület főbejárata a keleti oldalon lehetett. A modern rombolás miatt ebből semmi nem maradt meg. A déli falban két szűk nyílás (szélesség: ~0,89 m) volt megfigyelhető, amelyek oldalbejáratnak tekinthetők. A bazilikához tartozó külső járószint habarcsrétegre rakott, apróra zúzott tégladarabokból, kavicsból és kicsi kődarabokból állt.20 A késő római időszakból három különálló, a város körül elterülő, temető ismert Sopianaeban: a várostól délkeletre, az Árkád Üzletház helyén; a római kori várostól keletre a Kossuth tér területén és a településtől északra. Utóbbi a város nagy temetője, itt található a világörökségi helyszín is.21

Falusi jellegű települések, villák Pannoniában eddig megközelítőleg 600 villa helyét ismerjük, ezek közül mintegy 430 található a mai Magyarország határain belül. Ez a szám nemcsak a kutatottság egyenetlenségei miatt nem tekinthető teljesnek, hanem azért sem, mert a legkorábbi villáknak – mint azt a néhány pannoniai lelőhelyen végzett ásatási eredmény mellett a germániai vagy a britanniai párhuzamok bizonyítják – építőanyaga fa volt. A közel 600 villának eddig alig tizedrészében végeztek kutatásokat. A többi épületegyüttesről csak a felszínen található épülettörmelék alapján szerezhetünk tudomást. Sok esetben szinte szabályos távolságra találhatók egymástól hasonló épületcsoportok. Ezekben az esetekben joggal gondolhatunk a rómaiak által végrehajtott parcellázással, az ún. centuriatióval létrehozott birtokok központjaira. A parcellázással a provinciákban elsősorban a kiszolgált katonák, a veteranusok jutottak földbirtokhoz. A centuriatio (száz azonos értékű, örökölhető, földmérők által kimért parcella kialakítása) során az adott terület őslakossága elvesztette korábbi földjeit: legfeljebb bérlőként maradhatott a birtokon.

A pannóniai villák fejlődése nem egységes. Míg a provincia nyugati és középső részén már a 2-3. században fényűző villa urbana-k (vízvezetékes fürdővel, freskókkal, mozaikkal, márványdísszel, fürdővel ellátott vidéki kúriák) is épültek, addig a keleti részen csak a 4.

20 21

Tóth I. ZS. Tóth-Pozsárkó, 8.

29

században történt meg ugyanez. Előtte, csak a luxust nélkülöző villa rustica - jellegű tanyaközpontok léteztek itt. A hosszúhetényi, a komló–mecsekjánosi, a kővágószőlősi villák nagybirtok-központnak tekinthetők, amelyek az itáliai peristyliumos villák közé sorolhatók. (oszlopsorral körülvett udvar). Csaknem mindegyikben megtalálható a culina (konyha), a cubicula (hálószobák), a tablinum (dolgozószoba) vagy a triclinium (étkezőhelyiség). A kővágószőlősi villa valószínűleg nagybirtok központja lehetett. Az épületegyüttes oszlopcsarnokait az északi provinciák klímájának megfelelően több esetben mellvédes, pilléres, ablakokkal ellátott folyosókká (porticus fenestrata) alakították A villák közül egyedinek tekintető a hosszúhetényi főépület hatszögletű saroktornya. Erődítésként semmiképpen sem használhatták ezeket, legfeljebb figyelőtornyok lehettek. Két félkör alakú „torony” fogja közre a kővágószőlősi villa porticusát is. Ezek az építészeti elemek inkább 3–4. századi épületegyütteseken jelennek meg. A római villák főépületét, fürdőit fűtötték – leginkább a suspensura-rendszerrel, ahol a téglavagy a kőoszlopocskák által tartott padlót alulról melegítették át. Ez a fűtés nemcsak egyenletes meleget biztosított, hanem nagyon rentábilis is volt. Ilyen hypocaustum-fűtés olyan villákban is megtalálható, amelyekben anyagi okokból fürdő nem épült mutatott. A legigényesebb kivitelezésű villaépületeket mozaikpadlók díszítették. Kelet-Pannoniában egyedül a kővágószőlősinél említettek korábbi híradások festett, mozaikos helyiséget. Gyakoribb a villákban a falfestmény: ezeknek stílusa vagy technikája esetenként többszöri átfestésre enged következtetni. Sopianae környékén a kővágószőlősi és a hosszúhetényi villákban voltak freskódíszes helyiségek. Az épületegyüttesekben általában nem hiányoztak az architektonikusan hangsúlyozott részek: a kapuk, a párkányok faragott kövekkel, kő mellvédrácsokkal, tagozatokkal való díszítése. A gazdasági épületek közül a termés tárolására szolgáló nagy magtárak (horreum) a legfontosabbak: ezek alaprajza jól felismerhető, minthogy a tetemes súly miatt a falakat támpillérekkel kellett megerősíteni, az építmény belsejében pedig oszlopok vagy egymáshoz közeli, párhuzamos falak sora tartotta a padlót, ezáltal a tárolandó termény számára alulról is biztosították a szárításhoz szükséges levegőmozgást. A római foglalással alapvetően megváltoztak a birtokviszonyok. A pannoniai villagazdaságok termelése hamarosan feleslegessé tette a mezőgazdasági termékek behozatalát, legfeljebb a jobb minőségű bor, az 30

olaj, esetenként a déligyümölcs vagy a különböző tengeri termékek (halszósz, osztriga) importjára volt szükség az amfóra leletek tanúsága szerint. A 4. században Pannonia még gabonát is tudott exportálni Itáliába. Irodalmi források arról tájékoztatnak, hogy a tartomány fő terméke a köles és az árpa lehetett. A villagazdaságok megjelenése az állattartás terén is fontos változásokat eredményezett. Egyes haszonállatokat csak a római korban kezdtek rendszeresen tenyészteni (például szamár, liba), más állatfajták tartásának viszont az aránya változott meg döntően. Háziszárnyasok csontjai például a bennszülött telepeken ritkán találhatók, ugyanakkor a római városok és táborok környékén gyakoriak. A juh vagy a szarvasmarha tartása már a római kor előtt is jelentős: a villagazdaságokban azonban az itáliai fajtákkal való keresztezés révén húshozamukat lényegesen növelték. A római kori szarvasmarhák, a juhok nagyobbak, mint késő vaskori elődeik. A pannoniai gyapjú híres volt: ebből készült többek közt a pilleus Pannonicus, a sisak alatt hordott sapka is. A kifejezetten mezőgazdasági termelés mellett a villákban ipari tevékenység is folyt. Számos villában volt kerámia- vagy kovácsműhely. A 4. századi villák egy részében ókeresztény kultuszra utaló emlékek is találhatók, a kővágószőlősi villa mellett pedig díszes mauzóleumot emeltek, amely a 4. század közepén épült, s eddig unikum Pannonia építészetében. Az 5. században a barbár betörések következtében megváltozott gazdasági környezetben a villagazdaságok már nem tölthették be eredeti funkciójukat.22

22

Gabler, 36.

31

Kővágószőlősi római villa, háttérben a cella trichora

Temetők Provinciális régészetünk közel 200 publikált lelőhelyet tart számon, ahol temetőt, illetve temetőrészletet tártak fel. Az eredmény számos sírparcella, sírkert és síremlék, valamint több mint tízezer sír emberi maradványokkal, tárgyi emlékanyaggal. Ez az értékes történeti forrásanyag nélkülözhetetlen, máshonnan meg nem szerezhető információkat tartalmaz a hitvilág, a halottkultusz megismerésén túl az adott korszak társadalmára, gazdaságára vonatkozóan is. A római foglalás a helyi lakosság számára az élet szinte minden területén a római szokások, a római kultúra fokozatos átvételét jelentette. A romanizáció folyamata a temetkezési szokások és a halottkultusz területén is nyomon követhető. A római kor korai időszakában a temetkezési rítus változatos képet mutatott. A hódítók által behozott új temetkezési szokások mellett még hosszabb időn keresztül éltek a helyi hagyományok. Az 1–2. század folyamán Pannoniában is a hamvasztásos temetkezés dominanciája figyelhető meg. Csaknem valamennyi hamvasztásos rítusú temetőben találunk egykorú csontvázas sírokat is. Ez a szokás elsősorban a korai római időszak helyi lakosságának hagyományos temetkezési szokását tükrözi. Ugyanakkor a költségesebb hamvasztásos rítus – csakúgy, mint a mellékletadás gazdagsága, a pompás sírkertek kialakítása – nemcsak a hovatartozás, hanem a vagyoni helyzet függvénye is volt.23 A hamvasztásos temetkezések jellegzetes, barbár pompát tükröző formája volt az ún. kocsitemetkezés, amikor a halott mellé nemcsak az útravaló ételt-italt helyezték, hanem vele együtt egy teljes, jól felszerelt kocsit és a kocsihoz tartozó lovakat is eltemették. Az az elképzelés, hogy a halál tulajdonképpen egy hosszú utazás, Pannonia kelta helyi lakossága körében általánosan elterjedt volt, amit jól bizonyítanak a boius és az eraviscus terület sírkövein megtalálható ábrázolások is. A kocsitemetkezés a 2. században terjedt el, s az elterjedési terület, valamint a mellékletek gazdagsága alapján nagy valószínűséggel a csak részben romanizált, igen gazdag, vidéki eraviscus törzsi arisztokrácia temetkezési szokása lehetett.24

23 24

Zsidi, 49. Zsidi, 51.

32

A 2–3. század fordulóján jelentős rítusváltás következett be birodalomszerte, így Pannoniában is. A hamvasztásos rítus helyett lassan általánossá vált a csontvázas temetkezés, amely a 4. századra csaknem kizárólagos lett. A rítusváltás okának a birodalomban bekövetkezett politikai- gazdasági változás mellett a feltámadást hirdető vallások elterjedését tartja a kutatás.

SOPIANAE ÓKERESZTÉNY TEMETŐJE Magyarország területén a legjelentősebb ókeresztény temető együttes Sopianaeból maradt ránk. A több ezer sír, számos sírkamra, sírkápolna, valamint a négy nagyobb apszisos záródású sírépület (mauzóleum, 2 db Cella Trichora és Cella Septichora) nagyszámú keresztény közösségre, vallási központra utal. A keresztény közösségek temetőinek jellegzetessége, hogy a sírok általában egy központi temetkezés (általában egy mártírsír) köré csoportosulnak. Mindeddig nem volt megfigyelhető központi építmény, amely köré a temető rendeződik. Ezt a szerepet a temető ismert legnagyobb épülete, a Cella Septichora sem tölthette be, mert a temetőhasználat késői fázisában létesítették, építését be sem fejezték. Ezt bizonyítják a vakolatlan falak, a vízszintes belső járószint hiánya, a tetőfedő téglák szinte teljes hiánya a pusztulási rétegben, valamint a bejárati rész ideiglenes kialakítása. Ezek alapján építésének idejét a 4. sz. végére – 5. sz. elejére, az építkezés felfüggesztését pedig Valeria tartomány kiürítésének idejére tehetjük, ez 430 körül történhetett. A hétapszisos építményt, valószínűleg a sírkamrákhoz hasonlóan, temetkezőhelynek (is) szánták – (méretéből adódóan) mausoleum. Sírok a befejezetlen épület belső teréből nem kerültek elő. A belső tér nagysága a hívő közösség összejöveteleire és szertartásaira is alkalmas lett volna – így akár temetői bazilikának is szánhatták. A 4. századi sírokban leggyakoribb mellékletek a viseleti tárgyak: nőknél a karkötő, nyaklánc, fülbevaló együttes, ezenkívül gyűrű(k), hajtű; férfi temetkezéseknél fibula, csat, szíjvég. Kerámia vagy üvegedények sírba helyezése előbbieknél ritkább. Az eszközmelléklet kevés, nem jellemző. Az érem mellékletként sírba helyezése nagyon gyakori. Egységesnek tekinthető a sírba tett mellékletek elhelyezése is: A karkötők viselésének általában kötött rendje volt: a jobb kézen egy (néha több) bronz (többnyire kígyófejes), a bal karon pedig több csont- és bronz karperecet hordtak. 33

Az északi és nyugati római provinciák késő római temetőiben általában nem volt jelentősebb mennyiségű kőből épített temetkezőhely. Sopianae ezen temetőjének a sajátossága, hogy itt nagyszámú ilyen építmény koncentrálódott. (A város K-i temetőjéből még falazott oldalú téglasír sem ismert.) Ezek kisméretű, családi sírkamrák és nagyobb, közösségi sírboltok, temetői építmények. De mi is az a sírkamra? Többnyire a tehetős családok temetkezőhelye volt. A kétrészes építmény földalatti része a kripta, a tulajdonképpeni sírkamra (cubiculum), ahová az elhunytakat helyezték az oldalfalak mellé falazott téglasír(ok)ba vagy ritkábban kőszarkofágba. Efölé emlékkápolnát emeltek (memoria, mausoleum). Az ismert ilyen típusú emlék legtöbbje, a kisebb méretűek, alkalmazkodva a terepviszonyokhoz, észak-dél tájolású, a bejárat délre néz. A kriptába többnyire egy szűk, földbevájt folyosó földlépcsőin lehetett lejutni, melynek oldalfalát esetenként száraz kőfalazással részlegesen megerősítették. A kriptabejáratot kőfalazással zárták el, az aknaszerű folyosót pedig valószínűleg feltöltötték, és a sírboltot csak temetések alkalmával nyitották meg. A sírkamra elnevezés alkalmazása nem teljesen pontos: egyrészt csak magára a földalatti építményrészre, a kriptára utal, továbbá nem mindegyik, temetőben talált építmény tekinthető sírkamrának. A minden típust magába foglaló elnevezés a temetői építmény. A sírkamrák csak az egyik csoportot képezik. A Cella Septichora Látogatóközpont területén hat sírkamra (Korsós sírkamra, XIX-es, XX-as, III-as, IV-es számú, és a Péter-Pál sírkamrák) valamint két nagyobb egyterű sírépítmény, a Cella Septichora , és az V. számú „sírkamra” található. Az Ókeresztény Mauzóleum, és az Apáca utcai sírépítmények különálló szigetként találhatók a Világörökségi helyszín területén. Az utóbbi évek feltárásai során azonban bebizonyosodott, hogy Sopianae északi temetője, jóval nagyobb, mint korábban vélték. Kelet-Nyugat –i irányban a Széchenyi tér – Barbakán vonaláig terjedt, míg Észak-Déli –i irányban ma az Apáca utca és a Székesegyház jelentik a határvonalat.

34

II. fejezet A Dél-Dunántúl római kori emlékeinek interpretációja A fejezet célja, hogy számba vegye azokat a lehetőségeket, melyekkel élményszerűen és hitelesen bemutatható a Dél-Dunántúl római kora. Az előző fejezetben láthattuk, hogy számtalan római kori emlék, régészeti lelet került napvilágra az elmúlt évek feltárásainak köszönhetően. A leletanyag a területen illetékes régészeti múzeumok gyűjteményébe került, illetve részben azok kiállítótereibe. Jelen tanulmány által érintett területek emlékeit a Somogy (Rippl-Rónai Múzeum - Kaposvár), Baranya (Janus Pannonius Múzeum - Pécs) és Tolna (Szekszárd – Wosinsky Mór Múzeum, Városi Múzeum Paks) megyei múzeumok őrzik. Jelenleg azonban csak a Tolna és Somogy megyei régészeti múzeumok gyűjteménye tekinthető meg a látogatók számára, a pécsi Janus Pannonius Múzeum régészeti gyűjteménye nem látogatható. A római korból származó, az előző fejezetben lajstromba vett épített örökségi helyszínek/elemek nagy része önmagában nem, vagy nehezen értelmezhető, amelynek okai közt a forráshiányból eredő szerény bemutatási lehetőségeken át, a helyszínek nehéz, vagy szinte lehetetlen megközelítésén túl, sokféle hátráltató tényező szerepel. A tanulmány előkészítő szakaszában, a terepbejáráson tapasztaltható volt, hogy számos régészeti emléket vissza kellett temetni (így megőrizve), vagy ha részben bemutatásra is kerültek, megfelelő infrastruktúra hiányában szélesebb körű érdeklődésre nem tarthatnak számot. Ugyanakkor ezek az emlékek külön-külön, és egy szálra felfűzve is reprezentatív értékkel rendelkeznek a római kor interpretációja szempontjából. Az előző fejezetben bemutatott római kori emlékek közül, a régészeti lelőhelyek típusai szerint három helyszínt választottunk ki, amelyek fejlesztésével komplexebben, így könnyebben értelmezhetőbbé téve mutatható be Pannónia késő római időszaka.

A helyszínek: 

Limes emlék (késő római erőd): Lussonium (Dunakömlőd)



Római villagazdaság: Kővágószőlős



késő római temető: Pécs/Sopianae ókeresztény temetője

A helyszínek kiválasztását követően a bemutatás, az interpretáció tervének előkészítését céloztuk meg. Miért lehet érdekes a Dél-Dunántúli régió római korának bemutatása? Mit 35

szeretnénk megmutatni, bemutatni? Kinek szeretnénk a kort interpretálni? Kivel és Mivel akarjuk biztosítani a bemutatás színvonalát? Hogyan akarjuk mindezt megvalósítani, milyen eszközökkel, milyen technikákkal?

II.1. Küldetésnyilatkozat

„Így van ez a múltunkkal is. Hiába próbáljuk felidézni, értelmünk minden erőfeszítése hasztalan. Kívül esik az értelem területén és hatalmán, valami kézzelfogható tárgyba van rejtve, ennek a kézzelfogható tárgynak a bennünk keltett benyomásába” /Proust/ Ez az állítás különösen igaz, ha a kollektív emlékezet szemszögéből tekintünk a múlt örökségére. A mi generációnk tárgyi és szellemi kulturális erőforrások kincsesházát örökölte, amely erősíti identitástudatunkat, ugyanakkor a 21. század emberének már nem elegendő „csak” megmutatni ezeket az emlékeket. „ Az élmények kínálatának és igényének korában élünk… a termékek és a szolgáltatások már nem elégítik ki a látogatókat.” Pine25 javaslata az élmények fajtájával kapcsolatos, szerinte négy fő területen érdemes a látogatók igényeit kielégíteni: -

esztétikai élmény nyújtása

-

tanulási élmény

-

szórakoztató élmény

-

valóságtól menekülő élmény (a látogató örömmel fogadja a kész élményt, melyet számára kialakítottak: nem gondolkodik, nem kérdőjelezi meg, amit lát, csak részévé válik, elmerül egy korban, vagy hangulatban.26

Egy történelmi interpretáció is akkor nyújthat megelégedettséget, ha mind a négy féle élményre lehetőséget nyújt. Tanulmányunkban arra keressük a választ, hogy az általunk kiválasztott örökségi helyszíneken megvalósítható-e, és ha igen, milyen módszerekkel az élményszerű ismeretátadás. Szeretnénk felvázolni azokat a kezdeményezéseket, és újító tervezeteket, amelyeket a kulturális turizmusban és a fenntartható kulturális fejlődés területén kamatoztatni tudunk.

25 26

Pine II, B. J. (2002): Museums in the Experience Economy Vásárhelyi 291.

36

II.2. A kiválasztott római kori helyszínek II.2.1. Pécs/Sopianae ókeresztény temetője Pécs város a Keleti hosszúság 18 és az Északi szélesség 46 metszéspontja körül helyezkedik el. A Mecsek hegység déli oldalán, a tenger szint felett 535 méter magas Misina-tető és a város déli határán mért 130 méteres magasság közötti lejtőn terül el. Ugyancsak a földrajzi helyzetére jellemző mutató a tengerektől mért távolsága, amely szerint legközelebb az Adriai-tengerhez fekszik, a horvátországi Rijeka mindössze 300 km-re van tőle. A Fekete-tengertől (Várnától) 840 km-re, a Balti-tengertől (Szczecintől) 940 km-re, az Északi-tengertől (Rotterdamtól) 1220 km-re illetve legtávolabbra az Atlanti óceántól (a Biscayai-öböltől) 1500 km-re fekszik. Pécs történelmi belvárosának északnyugati szegletében található Pécs (Sopianae) ókeresztény temetője, Pécs világöröksége. A világörökségi helyszín a 2000. évig ismert ókeresztény emlékek nagy részét magába foglaló középkori Püspökvár (Dóm-tér), a Szent István tér területén és az Apáca utca egy részén található. A történelmi belváros területe, így azon belül a világörökségi terület is csak külön behajtási engedéllyel közelíthető meg, a Cella Septichora Látogatóközpont közelében pedig mindössze 15‐20 személyautó tud szabályosan parkolni. Nagyobb létszámú turistacsoport érkezésekor, 2-3 autóbusz parkolása csak a világörökségi terület nyugati határán túl, a Barbakán téren lehetséges, és ott is csak a leszállás/felszállás idejére. A jövőben is kívánatos megtartani a belváros nyugodt, autóforgalomtól mentes állapotát, ugyanakkor a fent vázolt helyzeten változtatni szükséges. A világörökségi területen érintett tulajdonosok a magyar állam, Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata, valamint a Pécsi Egyházmegye. A terület leírása, a helyszín kiemelkedő egyetemes értékének megfogalmazása a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága dokumentuma szerint: „A Kr. u. 4. században festett sírkamrák figyelemre méltó sorozata készült el a Római Birodalom Pannónia provinciájának városában, Sopianae-ban, melynek romjai a föld alatt fennmaradtak és a mai Pécs város területén belül helyezkednek el, Dél-Magyarországon. Az egykori Sopianae temetőjének területén feltárt sírkamrák, kápolnák és mauzóleum olyan együttest alkotnak, amely egy hosszú távon hatással bíró ókori kultúra és civilizáció tanúja. 37

Ez az északi és nyugati római provinciák strukturális típusú temetkezési műemlékei közül a leggazdagabb gyűjtemény, amely számos kulturális forrást rejt magában. Strukturálisan és építészetileg is jelentős emlékekről van szó, mivel a talaj fölött épültek és sírkamraként, illetve síremlékként is szolgáltak. Művészi értelemben is jelentősek gazdagon díszített, kiváló színvonalú falfestményeik miatt, amelyek keresztény témájú jeleneteket ábrázolnak.A római temetőt kétszáz évvel ezelőtt kezdődött régészeti ásatások során találták meg. A későbbi ásatások során bebizonyosodott, hogy az ókeresztény műemlékegyüttes kiemelkedő jelentőségű bizonyítéka annak a történeti folytonosságnak, amely négy viharos évszázadon keresztül ívelt a Római Birodalom 4. századi hanyatlásától a Frank Birodalom 8. századi fénykoráig. A világörökségi helyszín tizenhat építményből áll, azonban a temetőben a fő műemlék körül még több mint ötszáz szerényebb sír is található.A világörökségi helyszín jelentősége háromszoros: egyrészt strukturális és építészeti változatosság jellemzi, mivel különböző formájú és típusú, egymás fölött több szinten elhelyezett sírkamrák és mauzóleumok sora alkotja, harmadrészt művészeti változatosság jellemzi, hiszen a falakat gazdagon díszítik keresztény témájú, kiemelkedő minőségű festmények.”

Bíró Szilvia régész pedig az alábbi szempontok szerint fogalmazta meg a pécsi világörökségi helyszín attribútumait, melyekre alapozva megvalósítható az örökség interpretációja:

Ókeresztény szimbólumok történeti és vallástörténeti jelentősége A sírkamrákban fellelhető egyértelműen ókeresztény tematikájú falfestmények egyetemes értelmezése, szélesebb kontextusba való helyezése a vallás korai történetének egyetemleges háttérismeretére világítanak rá. Krisztogram ábrázolása mellett bibliai témák is megjelennek, mint a bűnbeesés, Dániel az oroszlánok között, Péter és Pál apostolok, Noé ill. Jónás története valamint a háromkirályok imádása. Az ókeresztény vallás gyakorlásának, túlvilági nézeteinek elterjedése a késő római kor emberének spirituális világának megváltozását tükrözi. A Római Birodalom területén, bibliai jelenetekkel kifestett késő római ismert sírkamrák közül a Sopianae-ban találhatók a legészakibb elhelyezkedésűek. Attribútumok: bibliai témájú falfestmények (bűnbeesés, Dániel az oroszlánok között, Péter és Pál apostolok, Noé, ill. Jónás története valamint a háromkirályok imádása); ókeresztény szimbólumok 38

(krisztogram, növény- és állatábrázolások); cella trichora és cella septichora építészeti kialakítása; kétszintes sírkamrák kettős funkcióval a vallási elképzelések leképződése.

Pannónia késő római vallástörténetének kulcsfontosságú lelőhelye Pannónia ókereszténységgel kapcsolatos régészeti hagyatékának igen nagy hányada kapcsolódik Sopianaehoz. Ezek részben a festett sírkamrák falfestményeinek tematikájában, ikonográfiájában jelennek meg, és a temető egyéb – épített sírkamrával nem rendelkező – sírok ókeresztény jellegű leletei révén, amelyek együttes értékelése komplex képet mutatnak a korszak vallási életére vonatkozóan. A temető elemzése kimutatta, hogy a területet valószínűleg nem csak az ókeresztény lakosság használta, így elkülönülő ókeresztény temető(rész)ről egyértelműen nem beszélhetünk. Attribútumok: -

nagyszámú ókeresztény tematikájú sír;

-

temető komplexitása;

-

más régészeti leletek, amelyek az ókereszténységhez köthetők;

-

ókeresztény közösséghez köthető építészeti formák (sírkamrák, cella memoriae, hypogaeum);

-

keresztények és pogányok egy temetőrészre való temetkezése.

A terület szellemiségének továbbélése A pécsi Szent István tér és környéke nem csak Sopianae ókeresztény közösségének szolgált temetkezési helyéül. A sírkamrák utóélete a Római Birodalom megszűnését követően is folytatódott: a népvándorláskor századaiban bizonyíthatóan szállásokká, lakócéllal átalakították a sírkamrákat. A pécsi püspökség 11. századi megalapítását követően pedig újra a keresztény egyházé lett a főszerep a területen. Templomok és templom körüli temetők lokalizálhatóak erre a területre (pl. a székesegyház, az Aranyos Mária kápolna, vagy a cella septichora körül feltárt Árpád-kori temető27). A székesegyház és környéke a későbbi korszakokban is település vallási életének központja maradt, egészen napjainkig. Attribútumok: 27

Ezen Árpád-kori temető templom körüli temetőként való értelmezését kétségessé teszi Tóth Zs. legújabb kutatásai, amelyek szerint a cella septichora nem funkcionálhatott Árpád-kori templomként (ld. III.1. fejezet).

39

-

ókeresztény temető helyén a 11. századtól egyértelműen kimutatható keresztény központ;

-

1700 éven keresztül átívelő szellemi-vallási kontinuitás (különös tekintettel az 5-11. század közötti több évszázados felhagyásra, amely után „újrahasználták” őket);

-

ókeresztény építmények újrahasznosítása;

-

népvándorlás kori lakóhelyekké való átalakítás;

-

10. sz. (cella trichora /XXXI. sírkamra) nyolc évszázaddal későbbi kifestése.

Építészettörténeti különlegességek Sopianae északi temetőjében a sírok/sírhelyek kialakítása többféleképpen történt. A legegyszerűbb elhantolástól kezdve a téglákból vagy kövekből épített sírokon át juthatunk el az épített sírkamrákig, sírépítményekig. A sírkamrák és más temetői épületek változatos építészeti megoldásokat mutatnak. A földbe mélyített dongaboltozatos sírkamra (hypogaeum) bejárata előtt akna-szerűen földbe mélyített gödörrel és a bejárattal szemben falba mélyített fülkével egy Kis-Ázsiából a Balkánon keresztül egészen a Dunántúlig elterjedő 3-5. századi építészeti hagyományhoz kapcsolódik. A pécsi temetőben több mint 20 kétszintes sírépület ismert. Ezeken belül térben is elkülönül a két funkció, a földalatti terek a halottaké, míg a föld felettiek az élőké, bár a kettő közötti szakrális kapcsolat igazolható. A régészeti feltárások során a sírkamrák építésének módjára, technológiájára vonatkozóan is értékes és egyedülálló információk kerültek elő. Attribútumok: -

egységes építészeti elvek;

-

kétszintes sírépületek nagy száma;

-

Apáca u. 8. sz. alatti 16. (XVI.) sírkamra nagy mérete;

-

kétszintes sírépületek két különböző funkcióval;

-

befejezetlen 11. sírkamra (cella septichora);

-

11. sírkamra (cella septichora) egyedi hétkaréjos építészeti megoldása;

-

5. (V.) sírkamra oktogonális építészeti kialakítása;

-

10. sírkamra (cella trichora) későbbi, 12. századi kifestése;

-

13. (XIII.) sírkamra földfelszínre épített cella memoriae halotti lakoma céljára szolgáló asztallal és félköríves ülőpaddal; 40

-

22. sírkamra (cella trichora 2) kétszintes szerkezete és síkfödémmel ellátott sírkamrája.

Kiemelkedő művészeti értékek A temető épített sírépületei közül hatban maradt fenn festett dekoráció. Technikájukat, kivitelüket tekintve a késő római korszak festészetének kiemelkedő emlékei. A különlegesen jó állapotban, eredeti helyükön fennmaradt festmények magas színvonalú technikai tudásról árulkodnak, amelyek a Római Birodalom más területein fennmaradt falfestményekkel jól rokoníthatók. A 2. (II. / Korsós) sírkamrában, a 20. (XX.) sírkamra egyik épített sírjában, valamint az Apáca u. 8. szám alatt feltárt 14. sz. (G1-2 épített sír) falán látható festett kerítés és kertmotívumok, növényi ornamentikája is különleges művészeti értéket hordoz. A pécsi sírkamrák 4. század közepére – második felére, legkésőbb végére keltezhető falfestményein a 3-4. századi itáliai katakombák és a 4-6. századi balkáni sírkamrák jellegzetes festett dekorációi, jellegzetes bibliai képtípusai (szabadítás-jelenetek) egyedülálló módon együtt fordulnak elő. Attribútumok: -

falfestmények al secco- és al fresco technikával;

-

ókeresztény szimbólumok egységes tematikája;

-

ikonográfiai sokrétűség;

-

kiemelkedő minőségű ábrázolások.

Kultúrák találkozásából született egyedi érték A sopianaei temető régészeti hagyatékában megfigyelhető, hogyan használja fel a késő antikvitás római (pogány) kultúrájának elemeit a kialakuló ókeresztény szellemiség. A két eltérő vallási képpel rendelkező közösség anyagi kultúrájának egymásra hatása a temető sírjaiban is megfigyelhető. Ezek mellett földrajzi adottságaiból következően építészeti és művészeti szempontból eltérő hatások mutathatók ki egyrészt a Római Birodalom nyugati-itáliai területeivel, másrészt déldélkelet felől, a Balkán irányából. Attribútumok:

41

-

Bibliai jelenetek (bűnbe esés, Dániel az oroszlánok között) a mauzóleum falain, és Erós ábrázolások a benne levő szarkofágon;

-

falfestmények párhuzamai Hispaniától Hellasig; szőlőmotívumok, korsó-pohár szimbólumok mind a pogány mind a keresztény kultúrkörben való elterjedése.

Az eddig ismert legnagyobb összefüggő ókeresztény temetkezési terület Bár a Római Birodalom más provinciáiból is ismertek földbe mélyített dongaboltozatos sírkamrák, oktogonális, cella trichora alaprajzú, illetve kétszintes sírépületek, azonban nem ilyen koncentráltan egyetlen területen. Sopianae északi temetőjének jelentőségét éppen az összefüggő területen elhelyezkedő nagyszámú épített sírok és azok gazdagsága adja. Egyedülálló a kétszintes sírkamrák (memoriák és hypogaeumok) nagy száma (több mint 20) egyetlen topográfiailag lehatárolható területen, hasonló szerkezetű sírkamrákat másutt akár magányosan, akár temetőn belül csak egyet-egyet ismerünk. Sopianae északi temetőjét a 2. századtól egészen az 5. századig folyamatosan használták, az ókeresztény közösséghez köthető sírok elsősorban a 4. század második felére – 5. század elejére tehetők. Attribútumok: -

sírkamrák koncentrált megjelenése;

-

összefüggő, nagyméretű temetőrészlet;

-

kétszintes épületek a temetőn belüli legnagyobb száma összehasonlítva a többi hasonló korú és szerkezetű temetővel;

-

legészakibb megjelenése a bibliai témákkal díszített sírkamráknak.

Táj és építészet A sopianae-i temető épületeinek kialakításakor az eredeti táji adottságokat is figyelembe vették. Több sírkamra esetében sikerült kimutatni, hogy a Mecsek hegység déli lejtőjének természetes lejtését a földalatti sírkamra kialakításakor kihasználták. Az újabb ásatások és mérnökgeológiai vizsgálatok eredményei alapján a temető létesítése előtt a Sopianae külterületének számító domboldalon többféle gazdasági tevékenységet végeztek, mielőtt a területet a 4. században temetkezések számára kijelölték volna, s így az ember tájátalakító tevékenysége a temető területén is nyomon követhető. Attribútumok: 42

-

kétszintes sírkamrák kialakítása;

-

természetes táji adottságok kihasználása;

-

sírkamrák többszöri használata.

Egyedi megoldású műemlék-restaurálási beavatkozásokkal megőrzött és bemutatott sírkamrák, síremlékek jelentős száma – a nagyközönség számára is látogatható komplexum A mai ember számára a régebbi korok emlékeinek, különösen a régészeti örökségnek a bemutatása mind összetettebb és szofisztikáltabb vizuális eszközöket igényel, amelyek az eredeti építmények in situ látványát kiegészítik, értelmezik. Sopianae esetében a 12 látogatható sírépítményt egy jól körülhatárolható területen, de részben különböző helyszíneken, tekintheti meg a látogató. A Cella Septichora Látogatóközpontban pedig egyéb, az emlékek funkcióját, használatát, építészeti megjelenését értelmező, magyarázó kiegészítő eszközök állnak a rendelkezésre. Pécsett a 10. ill. 22. sz. (cella trichorák) és a 20. (XX.) sírkamra kivételével valamennyi falfestmény, restaurált állapotában, bemutatva megtekinthető. Attribútumok: -

12 látogatható sírkamra;

-

részben eredeti állapotban, fizikailag eredeti helyen tanulmányozhatóak a maradványok, ha az eredeti környezetet már – éppen a bemutatás miatt – nem lehetett megőrizni.

II.2.2. Kővágószőlős28 A kővágószőlősi római villa és sírkamra Pécsről elindulva a 6-os úton közelíthető meg Szentlőrinc, illetve Kővágószőlős irányába. A falu déli szélénél útelágazás található, a nyugat (Kővágótöttös) felé vezető úton kell néhány métert megtenni. Innen a volt Mecseki Ércbányászati Vállalat egykori fúrótelepén keresztül gyalogosan juthatunk el a római kori romokhoz. A Kajdacsi-patak keleti oldalán található a volt Magyar Ércbányászati Vállalat egykori kísérleti fúrótelepe. Ennek területén kerültek elő 1975-1983 között egy késő bronzkori (urnamezős kultúra), késő római (4-5. századi) településrészlet, valamint egy római kori villaépület és egy késő római sírkamra maradványai. A megközelítőleg 2000 m2 alapterületű villa többször 28

Nagy, 17.

43

átépített főépülete a Kr. u. 2. század 2. felében épült, és még a 4. században is használatban volt. A padlófűtéssel (hypocaustum-rendszerrel) ellátott épület közepén feltárt négyzetes alaprajzú oszlopos udvart tizenhárom helyiség vette körül. A főépület délkeleti sarkához 15 x 20 m nagyságú fürdő csatlakozott, apszisos kiképzésű fürdőhelyiséggel. Az Ecsedy István és Sz. Burger Alice által vezetett feltárások során a főépület falai között talált leletanyag, illetve mintegy 2800 db állatcsont tanúsága szerint a villagazdaság egy tehetős római kori család jól működő, nagy állatállománnyal rendelkező birtokának központja lehetett. A leletek közül kiemelkedik egy lovast ábrázoló bronzszobrocska és egy szerencsés módon épségben megmaradt, valószínűleg borkészítéshez használt bodzafa cső. A villa főépületének egyik terméből a legkésőbbi, 367 és 375 között vert érem Gratianus császárt ábrázolja, ugyanebből a teremből vastag törmelékréteg alól került a villát elpusztító tűzvész áldozatául esett vadászkutya ép csontváza is. A villaépület alapfalainak konzervált maradványai a helyszínen megtekinthetők. Még különlegesebb térélményt nyújtanak azonban a villa déli szomszédságában épült késő római sírkamra részben rekonstruált falai. A villától néhány méterre, délre fekvő, 1977-ben Ecsedy István által feltárt késő római festett sírkamra alaprajza a pécsi késő római-ókeresztény sírépítményekéhez hasonlít. A 16 m hosszú épület két szintből állt: az alsó szinten, az előtérből és főhelyiségből álló tulajdonképpeni sírkamrából egy téglasír és egy kőszarkofág került elő. A sírkamra falait festett geometrikus motívumok, valamint virágokat, madarakat és töredékesen fennmaradt, szandálos lábú, fehér ruhás emberalakokat ábrázoló falfestmények díszítették. A sírépítményben 3-4. századi érmek kerültek elő. Közülük a legkésőbbit Valens császár (375-378) uralkodása alatt verték, a temetkezésekre tehát valószínűleg a 4. században került sor.

44

Kővágőszőlősi villa rekonstrukciója (fotó: Sashegyi József)

A félköríves apszisban záródó felső szintet – a pécsi kétszintes sírépítményekhez hasonlóan – feltehetően halotti lakomák során használták. E felső szintnek az ásatások során már csak az alapfalait sikerült megfigyelni, a jelenleg látható üvegablakos építmény 1986-1987-ben, Hajnóczi Gyula tervei alapján készült helyreállítás. Az ekkor folyó rekonstrukciós munkák idején a felépítmény alapfalait, oszlopait és támpilléreit újra felépítették, az így létrejövő kőoszlopok közötti falak helyét beüvegezték. A sírkamra felépítményére római korban jellemző fa tetőszéket és vörös tetőcserepeket helyeztek. A felépítmény belsejében a padló hiányzik (be lehet látni a sírkamrába), ezt a középső részt fafém szerkezetű korlátokkal határolták le.

45

Kővágőszőlősi villa rekonstrukciója29

A kővágőszőlősi villa É-D-i tájolású épület, a kövezett udvart fűtött és fűtetlen folyosórendszer övezte. A földszintes villa K-i, Ny-i, D-i szárnyát összekötő peristylum zárt volt, falait ablaküvegek tagolták, a kövezett udvarra az északi nagy küszöbön át közlekedhettek. A keleti szárny szobáit hypocaustum rendszerrel fűtötték, a nyugati szárny szobái esetében viszont fali fűtőtéglákat, fűtőcsatornákat találtak. Elképzelhető, hogy az volt a konyha. Az épületet dél felől díszes falfestményekkel díszített, fűtött porticus zárta. A porticus K-i végéből lehetett átjárni a délkeleti fürdőtraktus nagy apszisos fűtött helyiségébe. A fürdő egyik kis helyiségében latrinát, egy másik teljesen különálló helyiségében faraktárt tárt fel Burger Alice.

29

forrás: http://www.sasoutjai01.eoldal.hu/cikkek/a-mecsek/egy-romai-villarol-a-mecsek-aljan....html

46

A közelben Nyugat felől csordogáló patak mentén római téglamaradványokat találtak, melyek arra engednek következtetni, hogy az épületbe nyugat felől befutó épületszárny egyben az egykori vízvezetékrendszerhez csatlakozhatott. A cserkúti kőből épült villa fő falai 60cm, osztófalai 40 cm szélességben épültek. Az épület nagyméretű tetőfedőtéglákkal, imbrexszel ellátott fedélszékkel épült. A szobák padozata díszes padlótéglákból állt, mozaiknyomok is előkerültek. A fényt ablaküvegek biztosították, a falakat falfestmények díszítették. A feltárások során előkerült és feldolgozott emlékanyag alapján a villa létesítését az i.sz. 2. század második felére tehetjük. A villa feltehetően egy nagy latifundium központi épülete lehetett. Építtetője, majd későbbi tulajdonosai is, a Sopianae-tól 12 km-re fekvő luxusvillában a közeli „nagyváros” vezető társadalmi rétegéhez tartozhattak. Itteni lakóhelyeik reprezentációs célokra is alkalmas épületek voltak. Az i.sz. 260 körüli, Sopianae-t is ért roxolán támadások itt is nyomot hagytak. A végső pusztulást azonban valószínűleg tűzvész okozhatta. A rendkívül vastag törmelékréteg az egész épületet elborította, így szinte megóvta azt a következő évszázadok szokásos kitermelésétől. A villa a Sopianae territóriumához tartozott, annak történeti-gazdasági életével összefonódott. Attribútumok: -

a pécsi világörökségi helyszín ókeresztény emlékeivel egységes építészeti elvek a cella trichora esetében

-

részben eredeti állapotban, fizikailag eredeti helyen tanulmányozhatóak a maradványok, ha az eredeti környezetet már – éppen a bemutatás miatt – nem lehetett megőrizni.

-

a táji környezet adottságai (A Jakab-hegy déli lejtője, beépítetlen természeti környezet) amely által autentikusan érzékelhető az egykori római villagazdaság városi környezettől való elkülönülése.

II.2.3. Lussonium – Dunakömlőd30 A provincia határát képező Duna vonalán építették ki a hódítók a Kr.u. 1. század végére - 2. század elejére védelmi rendszerüket, a limest, melyet erődítmények és őrtornyok láncolata alkotott. Ennek az erődláncolatnak volt egyik tagja a dunakömlődi Bottyán-sáncon felépített 30

V. Péterfi Zsuzsanna – Várady Zoltán: http://www.lussonium.hu/lussonium_tortenete

47

castrum (tábor), Lussonium. A határvonal szerkezetének megfelelően Paks körzetében több őrtorony is állhatott, melyek őrszemélyzetét a lussoniumi cohors (500-1000 fős gyalogos csapategység) katonasága adta. A katonai a táboron kívül Dunakömlőd térségében számolni kell a táborhoz tartozó, falusias polgári településsel (ezeknek vicus a neve), valamint Kömlőd és Paks körzetében egyaránt feltételezhetők kisebb, részben önellátásra berendezkedett, ún. villa-gazdaságok is, ezen kívül a bennszülött lakosság részben romanizált falvai. A dumakömlődi katonai tábor régészeti feltárása csaknem 20 éve folyik. Az eddigi kutatások során számos katonai és polgári épület látott napvilágot. Az előkerült leletek és objektumok elemzése megmutatta, hogy a legkorábbi auxiliáris (segédcsapati) palánktábor már a Kr. u. 1. század derekán, Claudius császár (41-54) uralkodása idején megépült és a 2. században is használatban volt. A későrómai erőd kiterjedését és védműrendszerét is sikerült tisztázni. A feltárások során előkerült az erőd északi sáncrendszere, több helyen az erőd 1,3 m széles fala, védőárkai, a két déli kaputorony. Az erőd déli falának belső oldalán több helyiségből álló, keleti oldalán faoszlop-sorral alátámasztott előtérrel (porticus) ellátott épület, egy kaszárnyaépület helyezkedett el. A késő római korban (Kr.u. 4. század vége), amikor az erőd már nem volt használatban, a déli kaputoronytól néhány méterre északra felépült egy 10 x 9 m kiterjedésű torony (kiserőd), melyet

a

tartomány

feladása

után

is

használtak

a

népvándorláskor

elején.

2003-ban került sor a római erőd déli kapujának, az ettől északra levő kaszárnya épületnek és a késő római kiserődnek a műemléki helyreállítására, mellyel létrejött Tolna megye első római kori romkertje. A római uralom mintegy négy évszázada alatt folyamatos életről, a romanizált kultúra jelenlétéről beszélhetünk e vidéken, melyet a múlt század óta napjainkig előkerülő jelentős római kori emlékek fémjeleznek. Említést érdelem mindenekelőtt a számos sírkő, oltár és egyéb felirattöredék mellett a múlt század derekától ismert Mithras-relief, egy domborműves kőtábla, mely Pannonia népszerű, keleti eredetű istenségét, a bikaölő Mithrast ábrázolja. A 2-3. század folyamán Mithras kultusza éppúgy kedvelt és elterjedt volt Pannoniában, mint a szíriai eredetű Iuppiter Dolichenusé, akinek tiszteletére készült a Dunakömlődön 1815-ben

48

előkerült, háromszög alakú, Iuppiter Dolichenust ábrázoló bronzlemez pár, amely valószínűsíti, hogy Lussoniumban az istenség tisztelőinek jelentősebb közössége létezett. Pannoniában a római uralom végét a hunok megjelenése jelentette, melynek során, 433-ban a provinciát a Római Birodalom hivatalosan is átadta királyuknak, Attilának. Attribútumok: -

részben eredeti állapotban, fizikailag eredeti helyen tanulmányozhatóak a maradványok, ha az eredeti környezetet már – éppen a bemutatás miatt – nem lehetett megőrizni.

-

Az UNESCO Világörökség várományosi listáján szereplő Limes magyarországi szakaszának egyik legigényesebben bemutatott emléke.

1. Lussoniumi erőd rekonstrukciója (Pazirik Kft.)

II. 3. Látogatói szokások A fent bemutatott, kiválasztott emlékek legfőbb versenytársai a többi múzeum, a környéken található régészeti parkok, a színház, a mozi és leginkább a televízió, mely talán a legkeményebb diónak mutatkozik ebben a tekintetben. Egyrészt azért, mert egyenes arányosság mutatható ki az egy napra jutó televízió-nézés időtartama és a funkcionális analfabéták számának aránya között, akikről biztosan állítható, hogy a múzeumlátogatók körének elenyésző részét képezik. Másrészről pedig azért, mert a televízió olyan szabadidőeltöltési alternatívát kínál, mely nem igényel semmiféle aktivitást. Ez egyrészről a nehézség, 49

mivel a televízióhoz szokott, elkényelmesedett embereket nehéz valamiféle aktív kulturális programra elcsábítani, mely ráadásul adott esetben financiális megterhelést is jelent. Másrészt azonban ebben rejlik nagy előnye is a televízióval szemben. Izgalmas történelmi atmoszférájú környezetben, színvonalas, és interaktív tevékenységi formákkal könnyedén felvehető a harc a televízióval, internettel szemben. A látogatói szokások mélyreható vizsgálata, felmérése ma Magyarországon még gyerekcipőben jár. A jelenlegi kérdőíves lekérdezések főként demográfiai szempontokra, és az utazási trendekre (szállás kiválasztása, utazás módja) vonatkoznak. A látogatói motivációkra, a látogatók által átélni kívánt élményekre már kevésbé kérdeznek rá. Az alábbiakban a pécsi Világörökségi helyszín társadalmi környezetét mutatjuk be, főként szakirodalmi és részben tapasztalati források alapján. Ebből kiindulva általánosíthatunk a többi emlék társadalmi környezetére vonatkozóan is.

1. Magyarországi látogatók Egyéni és családos 3-6 évesek, családdal -

Ragaszkodás a szülőkhöz

-

Rövid koncentrálás

-

Valóság és a képzelt világ összemosása

-

Képszerű információ befogadás

-

Játékos tanulás, felnőtt igénye

6-10 évesek, családdal, óvodával, iskolával -

Szülők közelségének igénye-koncentrálási idő max.10 perc

-

Valóság és képzelet szétválasztása

-

Vizuális és audio információk egyidejű befogadása

-

Képszerű információ befogadás-

-

Cselekvő-interaktív játékos tanulás

Diákcsoportok pl. osztálykirándulás -

10-14 évesek, csoportosan, iskolával, családdal

-

Közösséghez tartozás 50

-

Szelektív figyelem, koncentráció

-

Technikai bemutató eszközök használatának képessége

-

Interaktív játékos tanulás

-

Saját fizikai képesség határainak kipróbálása

Turisták, turistacsoportok 15-18 évesek, csoportosan iskolával, barátokkal -

Közösséghez tartozás

-

Kialakuló, specifikálható érdeklődési körök

-

Alapszintű történelmi, kulturális háttérismeretek

-

Technikai bemutató eszközök magas szintű használata

-

Látványos, modern technikát alkalmazó bemutatás igénye

-

Fizikailag terhelhető, veszélyhelyzetek keresése

19-25 évesek, barátokkal, párokban -

Közösséghez tartozás, egyéni elszakadás- kialakult érdeklődési kör

-

Hosszabb koncentráció képesség

-

Magas szintű háttérismeret az érdeklődési körbe tartozó témáról

-

Részletesebb, de gyorsan és könnyen befogadó információ igény

-

Látványos prezentáció igénye

-

Technikai vívmányok iránti érdeklődés

26-35 évesek, párokban, barátokkal, családdal -

Kiforrott érdeklődési kör

-

Szabadabb, nagyobb területű mozgás az utazási célterületen

-

Egyedi program, helyszín keresése

-

Gyors információ felvétel

-

Aktívabb program igény

-

Látványos prezentáció igénye

36-50 évesek, családdal, párokkal, barátokkal -

Nagy a gyerek motivációs hatása a szülök program választására 51

-

Erősebben érvényesül a program ár-érték megítélése

-

A gyors helyszín elérhetőség fontos

-

Személyes bemutatás iránti igény magasabb

Nyugdíjas csoportok -

Kiforrott érdeklődési kör

-

Részletesebb, lassabb információ igény

-

Szakralitás kiemelése

Protokoll csoportok Szakmai látogatók, egyéni, csoportos

2. Külföldi látogatók Egyéni és családos Turisták, turistacsoportok -

Szervezett úttal, idegenvezetővel

-

Az utazásokat alapvetően meghatározza az egészségi állapot

-

Egy helyszínhez kötődő hosszabb tartózkodási idő

-

Személyes bemutatás előtérbe kerülése

-

Technikai bemutatások passzív, mérsékelt befogadása

-

Kényelmi szempontok erősödése a látogatás során

-

Fizikailag nem vagy mérsékelten terhelhetők

3. Közvetítői célcsoportok 4. Utazási irodák 5. Idegenforgalmi szervezetek 6. Szakmai szervezetek 7. Sajtó

Az interpretációs terv létrehozásában rendkívül fontos szerepe van a következő oktatási intézményekkel, múzeumokkal, szervekkel történő együttműködésnek.

Általános Iskola: 52

Pécsi Általános Iskolák Pécsi Kistérség Általános Iskolái Baranya Megyei Általános Iskolák Ország más településein található általános Iskolák

Középiskola: Pécsi Gimnáziumok Baranya Megyei Gimnáziumok Ország más településein található középiskolák, gimnáziumok

Múzeumok: -

Janus Pannonius Múzeum - Pécs

-

Wosinsky Mór Múzeum - Szekszárd

-

Városi Múzeum Paks

Egyéb szervek: -

Baranya Megyei Kormányhivatal Pécsi Járási Hivatal Járási Építésügyi és Örökségvédelmi Hivatala

-

Helyi önkormányzatok

-

Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség

A célcsoportok igénye, kompetenciája: Célcsoport Általános iskolák alsó tagozatos tanulói

Elvárások vizuális és audio információk egyidejű befogadásaképszerű információ befogadáscselekvő-interaktív játékos tanulás elvihető játékok

Általános iskolák felső tagozatos tanulói

közösséghez tartozás szelektív figyelem, koncentráció

53

Középiskolások

Egyetemisták

technikai bemutató eszközök használatának képessége interaktív játékos tanulás saját fizikai képesség határainak kipróbálása elvihető prospektusok, feladatok alapszintű történelmi, kulturális háttérismeretek technikai bemutató eszközök magas szintű használata látványos, modern technikát alkalmazó bemutatás igénye hosszabb koncentráció képesség magas szintű háttérismeret az érdeklődési körbe tartozó témáról részletesebb, de gyorsan és könnyen befogadó információ igény látványos prezentáció igénye ismeretterjesztő füzetek kiforrott érdeklődési kör és vélemény szabadabb, nagyobb területű mozgás egyedi program, helyszín keresése gyors információ felvétel aktívabb program igény látványos prezentáció igénye

II. 4. Bemutatási technikák

Az interpretáció célja a római kor bemutatása, ugyanakkor az egyes bemutatási technikáknál törekedni szeretnénk arra, hogy kapcsolódjunk a közösséget foglalkoztató kérdésekhez, vagy elérjük, hogy amit bemutatunk az fontossá, de legalább érdekessé váljon. A látogatók igényeit nem kiszolgálni, hanem formálni szeretnénk.

II.4.1. Ókeresztény tematikus útvonal: Ez a fajta bemutatási módszer elsősorban a pécsi Világörökségi helyszín, illetve Kővágószőlős bemutatása esetében merülhet fel lehetőségként. Definíció szerint a tematikus utak olyan turisztikai termékek, amelyek különböző közlekedési formák igénybevételével megközelíthető természeti és mesterséges attrakciókat fűznek fel egy kiválasztott téma köré. Az útvonalak a fenntarthatóság elveinek figyelembevétele mellett egyszerre kínálnak ismeretszerzési és szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget. A kulturális utak olyan tematikus utak, amelyek központi témája valamilyen kulturális érték, örökségelem, s amelyekben domináns szerepe van a kulturális attrakcióknak. 54

Jónás-Berki - Horváth – Reményik szerint: “a tematikus utaknak lételeme a folyamatos bővülés, és céljuk egy nemzetközileg is elismert úttá fejlődni (ahol nem így van, annak a léte elgondolkodtató), azonban ehhez fontos a jó téma megtalálása.”31 A Dél-Dunántúli régió késő római, ókeresztény emlékeire alapozva (Sopianae temetője, Kővágószőlősi trichora), egy nemzetközi útvonal kialakítására lehetne kísérletet tenni. Kezdetben a magyarországi, és a Balkánon található emlékek egy szálra fűzésével, amely később kiterjeszthető az egykori Római Birodalom északi és nyugati provinciáinak ókeresztény látnivalóira. A kereszténység, közel-keleti bölcsőjéből kiindulva a római korban terjedt el Európában. Nagyobb számban később, a Kr. u. 2-3. század folyamán elsősorban a keleti tartományokból érkeztek keresztények az európai provinciákba, így Moesiaba, Illyricumba és Pannóniába is.

A kereszténység elterjedése. Forrás: Katus László

A kereszténység történetének korai időszaka az üldözések kora volt, a változást a Kr. u. 313ban kiadott milánói (mediolanumi) edictum jelentette. Constantinus császár feloldozta a keresztényeket, lehetővé téve számukra vallásuk szabad gyakorlását. Ez hozzájárult a keresztény gyülekezetek megerősödéséhez, és az ókeresztény művészet kibontakozásához, 31

http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tamop425/0051_Turisztikai_termektervezes_es_fejlesztes/ch09s02.htm

l

55

amelynek épített öröksége napjainkban is páratlan esztétikai élményt nyújt mind a szakmai közönség, mind pedig a turisták számára. Összetett jelentőségük, hogy történelmi korokon átívelő szellemiséget hordoznak, és elősegítik az antik kultúra, azaz a mai európai kultúra gyökereinek megismerését. A Római Birodalom európai területeinek majd minden országában kerültek elő ókeresztény közösségekre, korai keresztény egyházi központok létére utaló emlékek. Az általunk tervezett útvonalon egykori balkáni tartományok késő császárkorban fontos szerepet betöltő városainak gazdag és változatos ókeresztény régészeti és építészeti hagyatékát ismerhetjük meg. Az egykori Moesia tartomány központjában, Serdicában (Szófia) a 4. században épült Church of St. George templomot, illetve annak gyönyörű 12-14. századi freskóit csodálhatjuk meg. A National Museum of History at Boyana- ban pedig ókeresztény sírokat láthatunk.

St. George Rotunda Szófiában32

Diocletianus császár szülővárosának, Dalmatia egykori középpontjának, Salonának (Solin) ókeresztény

temetőiben

(Manastirine,

Kapljuč,

Marusinac)

a

hírhedt

császár

keresztényüldözéseinek áldozatául esett mártírokat temettek el. A Püspöki Palota, és a két

32

http://en.wikipedia.org/wiki/Bulgarian_Orthodox_Church#mediaviewer/File:StGeorgeRotundaSofia.JPG

56

korai keresztény bazilika (Honorius, Urban bazilika) maradványai kitűnő állapotban maradtak fenn az utókor számára. Nagy Constantinus szülővárosa, az egykori Felső-Moesia tartomány egyik legjelentősebb városa Naissus (Nis) mellett, Jagodin Malában páratlan szépségű freskókkal, ókeresztény szimbólumokkal díszített sírokat találhatunk. A pálmalevelekkel övezett Krisztus-monogram Nis városának hivatalos jelképévé vált. Jagodin Mala korai keresztény bazilikájának jellegzetessége, hogy keresztény mártírok ereklyéit helyezték el benne. Pécs város római kori elődje, Sopianae késő római ókeresztény temetője 2000-ben került fel az UNESCO világörökségi listájára. A temető területén előkerült több ezer sír, számos sírkamra, sírkápolna, valamint nagyobb temetői épületek (mauzóleum, Cella Trichora és Cella Septichora) nagyszámú keresztény közösségre, vallási központra utalnak. Az északi és nyugati római provinciák késő római temetőiben általában nem volt jelentősebb mennyiségű kőből épített temetkezőhely. Sopianae ókeresztény temetőjének a sajátossága, hogy itt nagyszámú ilyen építmény koncentrálódott. Ezek kisméretű családi sírkamrák és nagyobb közösségi sírboltok, temetői építmények. Ezeknek egy része festett, belső terük bibliai jelenetekkel és ókeresztény szimbólumokkal díszített, ami tovább növeli az emlék együttes egyediségét, egyetemes kulturális értékét. A temetők, a temetői építmények minden régészeti kor legfontosabb emlékei közé tartoznak, hiszen a halottakról való gondoskodás módja, a sírok, a sírokba elhelyezett használati tárgyak, a letűnt korok tükörképei. Serdica, Salona, Naissus és Sopianae korai keresztény épületeinek kiváló állapotban fennmaradt, gyönyörű freskói, ill. mozaikképei az antik világ emberének e világról és a túlvilágról alkotott elképzeléseit hagyományozzák át az utókor számára. Az út létrehozásának célja elsősorban az érdeklődés felkeltése a késő római ókeresztény emlékek és a hozzá kapcsolódó attrakciók iránt, ezen keresztül pedig a földrajzi terület iránt, ahol ezek az attrakciók megtalálhatóak. A tematikus útvonal kialakításának első és legfontosabb lépése a piackutatás, és az adatgyűjtés. Az útvonalat érintő attrakciók (kiemelten az ókeresztény emlékek) értékleltárának elkészítése, valamint a szolgáltatások (szállás, étkezési lehetőség, büfék, boltok, illemhelyek stb.) feltérképezése.

57

Tematikus útvonalak esetén pedig talán a legfőbb szempont a közlekedés. Az általunk javasolt ókeresztény útvonal esetében fel kell mérni a vasúti közlekedés, az autópályán való közlekedés lehetőségeit. Az útvonal áthalad a Dinári-hegység, a Szerb-érchegység és a Balkán-hegység területén, így érdemes felmérni a gyalogos és kerékpáros turizmusban rejlő potenciált is.

A felmérés által arra is lehetőség adódik, hogy az addig a turizmus térképén nem szereplő településeket bevonjuk a projektbe, ez pedig további fejlődési lehetőségeket is jelenthet az ott lakók számára.

Tervezett ókeresztény útvonal

Az út kialakítása azonban nem csak az érdeklődést keltheti fel, de hozzájárulhat az út alapjául szolgáló erőforrás védelméhez. Hiszen a megőrizve történő hasznosítás alternatívát jelenhet az örökség-érték fenntartására, és egy kulturális út létrehozása, az egyik lehetséges módja a kedvező hatással járó hasznosításnak. Miután a tematikus útvonalak általában költségtakarékos eszköznek számítanak, lehetőség van pénzforrások megtakarítására. Az önvezetés miatt nincs szükség külön állandó személyzet fenntartására, hiszen az út elemeit alkotó attrakciók munkatársai rendszerint ellátják az esetleges feladatokat. Arra azonban feltétlenül szükség van, hogy az útvonal tagjainak működését (ismertető kiadványok, irányjelző táblák, az út teljes marketingjét) valaki összehangolja, az együttműködést koordinálja.

58

Nagyon fontos hogy ez az út turisztikai termékként csak akkor létezik, ha a látogatók nem csak az utat alkotó egyes attrakciókat ismerik, de tudatában vannak az út létének is és úgy észlelik, hogy az út által magasabb színvonalú élményhez juthatnak, mint annak hiányában. Rendkívül fontos szerepe van, és nagy hangsúlyt kell fektetni az út azonosítását és tudatosítását elősegítő információs tevékenységre, amelynek a legfontosabb összetevői a következők:

1. útjelző táblák: minimálisan az út két végpontján és az úthoz tartozó összes attrakció és szolgáltató bejáratánál szükség van. Valamint az egyes közlekedési eszközök sajátosságaiból eredő tényezőket is figyelembe kell venni: sebesség, a táblától való távolság, a tábla elolvasására jutó idő. 2. Információs táblák: az út ókeresztény emlékeiről és egyéb attrakciókról, valamint a kínált turisztikai és kulturális szolgáltatásokról. 3. Nyomtatott információs anyagok: az utat bemutató részletes térképek idő ráfordítási javaslatokkal; az út témáját, történetét, értékeit, attrakcióit, szolgáltatásait bemutató brosúrák, katalógusok; vagy akár az ókeresztény emlékeket bemutató videofilm vagy DVD is. Ezeknek az anyagoknak hozzáférhetőnek kell lenniük az út valamennyi résztvevőjénél, az út menti települések turisztikai információs irodáiban, valamint megrendelhetőnek kell lenniük az interneten. 4. On-line információk: Az ókeresztény útvonalnak, mint turisztikai terméknek fontos részét képezik az egész évben megtekinthető attrakciók mellett a kulturális események rendezvények is.

59

Krisztogram ábrázolása Nis ókeresztény temetőjében33

Ókeresztény sírkamra Nis városában34

33 34

http://cultour.org/?property=the-early-christian-tombs http://cultour.org/?property=the-early-christian-tombs

60

Az útvonal működtetésének alapfeltétele a megfelelő marketingtevékenység: az utazási irodáknak fel kell venniük ajánlataik közé, és az államnak növelni kell a kutatásra és fejlesztésre fordított támogatásokat. Az egyesületek és a magánszemélyek által fenntartott tematikus utaknak általában erre sem lehetőségük, sem kapcsolatrendszerük nincs, és a köztük lévő együttműködés is igen nehezen valósul meg. Továbbá fontos az egységes imázs és logó kialakítása, az eseménynaptárak és a honlapok frissítése, reklámozása is.35 Kulturális útvonalak kialakításakor, ugyanakkor elismert tény, hogy azok „bejáratásához” minimum 10-20 év szükséges. A pécsi világörökségi helyszín esetében talán célravezetőbb lenne a már meglévő útvonalakhoz való kapcsolódás, hiszen ha már köztudatban lévő és ismert tematikus út új attrakciójaként jelenik meg, akkor nagyobb érdeklődésre tarthat számot, az út korábbi helyszíneinél. Kutatásaink szerint jelenleg két lehetőség kínálkozik valamely ismert kulturális útvonalhoz való csatlakozásra.

1. Danube Competence Center - the Danube region tourism cooperation platform A projekt célja a Duna országainak, illetve azok természeti és kulturális örökségének egységes koncepció mentén történő kommunikációja. Széleskörű tevékenységi körébe tartozik egy római kori emlékekkel kapcsolatos tematikus útvonal, amely a Duna alsó szakasza országainak római kori emlékeit fűzi fel (Szerbia, Románia, Horvátország, Bulgária, stb.). Szomorú tény azonban, hogy a pécsi Világörökségi helyszín nem került be a kiválasztott helyszínek közé. 2017-ben, a továbbfejlesztett projektbe feltétlenül szükséges lenne bevonni Pécs/Sopianae ókeresztény temetőjét.

2. Via Sancti Martini – Szent Márton útja Az Európa Tanács 2005-ben a Szombathelytől Tours-ig vezető útvonalat Európai Kulturális Útvonallá nyilvánította, hogy bemutassa Európa legnépszerűbb szentje, Szent Márton életét és kultuszának kiemelkedő emlékeit. Szent Márton 316-ban született a pannóniai 35

Turisztikai terméktervezés és fejlesztés, Pécsi Tudományegyetem (2011) Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ

61

Savariában, melynek helyén a mai Szombathely városa épült. Katonai tribunus fiaként tizenöt éves korában maga is katonának állt. A Római Birodalom katonái közül kitűnt jóságával, a betegek és a szegények iránti részvétével. Tizennyolc éves korában Amiens-ben megkeresztelkedett– abban a városban, ahol egy didergő koldusnak adta a fele köpenyét. Álmában Jézus elmondta neki, hogy ő volt a koldus, akivel jót tett. A látomás hatására kereszténnyé lett, elhagyta a katonai pályát, és térítő útra indult.36

A Szent Márton út Európában

A szervezet célja az Európa Tanács által hivatalosan is kulturális úttá nyilvánított Szent Márton

útvonal fejlesztése, bővítése. A kistelepülések bekapcsolása a turisztikai

vérkeringésbe. A Szent Márton útvonal ismertségének és elismertségének növelése, marketingtevékenység. A Szent Márton útvonalak Európa-szerte egységes jelzése, a Via Sancti Martini eszmeiség és rendszer elfogadtatása Magyarországon, és Európában. A Szent Márton kultuszhoz kapcsolódó kulturális, vallási és néphagyományok ápolása. 2016-ban, a jubileumi Szent Márton év alkalmából tovább kívánják bővíteni az útvonalba bevonható emlékek körét, így felmerült Pécs ókeresztény örökségének bekapcsolása.

36

http://www.viasanctimartini.eu/hu

62

Szent Márton út pécsi útvonala. Forrás: http://www.viasanctimartini.eu/tematikus-utvonalak/via-sopianae

Az ókeresztény temető, és így Pécs turizmusa szempontjából sem elhanyagolható előnyöket jelenthet, ha valamelyik létező útvonalhoz való csatlakozik, és bekapcsolódik az európai kulturális vérkeringésébe. Az ókeresztény téma pedig tovább bővíthető, főként a Balkán irányába, ahol még számos emlék várja köztudatba kerülését. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy bármely „utat” is választjuk, a csatlakozást egy alapos piackutatásnak, igényfelmérésnek kell megelőznie, mind a bevonható helyszínek, a rendelkezésre álló infrastruktúra, szolgáltatások, mind pedig a látogatói szokások tekintetében. A Pécs városában, illetve az emlékeiben rejlő potenciált figyelembe ugyanakkor elmondható, hogy a csatlakozás sikeres projektnek ígérkezik.

63

II.4.2. Élő interpretáció Az élő interpretáció, történelmi újrajátszás, életre keltés lényege: hogy hiteles történelmi eseményeket, szereplőket, cselekvéssort elevenít fel, mutat be a színjátszás, drámajátszás, interpretáció és improvizáció elemeinek segítségével.37 A színészek nem előre megírt szöveg alapján dolgoznak, helyette el kell mélyülniük az adott korszakban, jobban meg kell ismerniük, mint egy színdarab előadójának. Viselkedésük nem stilizált, hanem minden esetben a hitelességre törekszik. A módszer alkalmazásának elsődleges célja a hiteles ismeretek átadása élményszerzés útján. Bevonja a nézőket a szituációba, a konfliktusba, ezáltal fejleszti a kritikai gondolkodásukat, és kommunikációs készségeiket is. A jelenetek drámai feszültsége érzelmileg motiváló, így felerősíti a résztvevők téma iránti érdeklődését.

Bölcsőtől a szemfedőig - a Dél-Dunántúl római kori emlékeinek bemutatása az élő interpretáció segítségével – Kővágószőlősi jelenet (fotó: ZSÖK)

Jelen tanulmány szempontjából fontos római kori emlékek, és rajtuk keresztül a római kor mindennapjainak, eseményeinek dramatizált bemutatására számtalan lehetőség kínálkozik, legyen szó egy a kort megidéző szépirodalmi műről (Móra Ferenc: Aranykoporsó), vagy a 37

Huth Anna: Élő interpretáció

64

történetírók által ránk maradt forrásokról. Fontos szempont, hogy az interpretáció a nézők érzelmeire hasson, mert az ismeretátadás így válik hatékonnyá. Az élő interpretáció, mint a múzeumi kultúraközvetítés eszköze már szinte általánosnak mondható Angliában (Past Pleasure).

Élő interpretáció a Past Pleasures Ltd. tagjának közreműködésével. 38

A Dél-Dunántúl római korának interpretációjára példa, a “Bölcsőtől a szemfedőig” elnevezésű program, amely során két színész közreműködésével, két római katona életútján keresztül ismerhetik meg a résztvevők a Dél-Dunántúl római kori emlékeit. Reggel Dunakömlődön (Lussonium) két fiatal római katonával találkoznak, akik a következő színen már pompázatos lakomával várják őket. Kővágószőlősön egy római kori villagazdaság mindennapjait elevenítik fel. Életük alkonyán, aggastyánként Sopianae utcáin sétálnak, majd lelnek végső nyugalomra Sopianae ókeresztény temetőjében. A programmal nem csak a helyszíneket ismerik meg a nézők, de a színjátszás, és az abban való részvétel révén könnyebben el tudnak mélyülni a korban, jobban bele tudják képzelni 38

Forrás: http://www.cambridge-news.co.uk/SLIDESHOW-Downton-Abbeystyle-hunt-gets-underway-AudleyEnd/story-22381579-detail/story.html

65

magukat a 1700 évvel ezelőtti történelmi környezetbe, mint egy hagyományos tárlatvezetés során. Élő interpretáció során érdemes profi színészekkel dolgozni, amely ugyan jelentősen megnöveli a program költségeit, de a megfelelő színvonal biztosítása érdekében ez elengedhetetlen. Ez a fajta színjátszás komoly felkészülést igényel, amely nem szövegtanulást jelent, hanem a történelmi ismeretek minél mélyebb elsajátítását. Ehhez fontos lenne a színészek és történészek, régészek együttműködése, közös munkája, hogy az anakronizmusok elkerülhetők legyenek.

Bölcsőtől a szemfedőig - a Dél-Dunántúl római kori emlékeinek bemutatása az élő interpretáció segítségével – római villagazdaság bemutatása (fotó: ZSÖK)

66

Élő interpretáció a Cella Septichora Látogatóközpontban

67

II.4.3. Az emlékek bemutatásának, interpretációjának lehetőségei 

a lehető leggazdagabb, legsokrétűbb kulturális környezetet biztosítsuk.



ezzel a programmal lehetőség lesz olyan kérdések újragondolására, mint az identitástudat, a társadalmi és kulturális hovatartozás.



Ráébreszteni a fiatalokat örökségük létezésére, és lehetőséget szeretnénk teremteni számukra, hogy mindezt magukénak is érezzék.



A legfőbb célkitűzés, hogy felelősséget érezzenek az örökségért, hiszen csak azt tudjuk megfelelően őrizni, és ahhoz ragaszkodunk, amit ismerünk, és ami hozzánk tartozik.



A kultúra, mint a gazdasági folyamatok élénkítője – annak a szemléletnek az erősítése, hogy a kultúrába befektetett pénz nem csupán alkalmi szponzorizáció, hanem az adott cég számára hosszabb távon presztízs- és imázs értékének hatására ténylegesen megtérülő befektetés.



Interaktivitás fokozása.



A kulturális ipar elemei közé tartozik a média, az előadó-művészet, az építészet, a tárgyi örökség, a digitális tartalom-szolgáltatás, az on-line szolgáltatás, a tudomány.



A kreatív iparágak bekapcsolása az örökség interpretációba: iparművészet, képzőművészet, digitális technika. A római kor anyagi kultúrájához kapcsolódó, a római hétköznapokat felelevenítő kézművesfoglalkozások.



A kulturális sokszínűség a jövőbeni újítások forrása a kulturális iparban és a gazdaságban egyaránt.



on-line szolgáltatások (útvonaltervező, vizuális anyagok, kulturális eseménynaptár stb.)



Megszólítsuk és megnyerjük a fiatal korosztályt, felébresszük és növeljük a kultúra, a művészet iránti igényüket, érdeklődésüket.



Innovativitás a kulturális területek bemutatásában



Invázió a kultúrafogyasztási szokások megváltoztatására: A projekt egyik fő célkitűzése, hogy új, értő kultúrafogyasztó réteget teremtsen, változtasson a meglévő 68

kultúrafogyasztási szokásokon a passzív fogyasztói státusztól a közösségteremtő aktivitás irányába. 

Cél a művészet és a nevelés összekapcsolása, a pedagógia bekapcsolása, melyen keresztül

a

diákok

kreatív

módon

ismerkednek

a

régió

történelmével,

nevezetességeivel.

gasztronómia a római korban: múzeumpedagógia foglalkozás a Cella Septichora Látogatóközpontban

69

Festékkészítés a római korban, foglalkozás a Cella Septichora Látogatóközpontban.

III. fejezet Szociológiai, demográfiai elemzés III.1. Társadalmi környezet39 A társadalmi környezet minőségének megítélését illetően csupán mozaikos pécsi adatok állnak rendelkezésünkre. Egy, az integrált városfejlesztési stratégia (2013) megalapozását szolgáló lakossági kutatás szerint a felnőtt pécsiek kétharmadának véleménye szerint a város legkomolyabb problémája az elkövetkező 10‐15 évben a bűnözés növekedése, illetve a közbiztonság romlása lesz. A helyi társadalom kulturális feltőkésítettségének megítélése szempontjából fontos a népesség iskolai végzettségének ismerete. A város népességének gyakorlatilag száz százaléka

39

A fejezet adatai Pécs MJV Integrált Városfejlesztési Stratégiájából kerültek átemelésre, melyek forrása KSH, önkormányzati saját nyilvántartás, valamint a jelzett a stratégia megalapozását szolgáló felmérések voltak.

70

elvégezte az általános iskolát. Az érettségivel rendelkezők aránya 60%, míg egyetemi vagy főiskolai oklevéllel a népesség egynegyede rendelkezik. (Az érettségivel rendelkező arányánál azonban figyelembe kell venni a városban tanuló főiskolai, egyetemi hallgatók adatainak torzító hatását.) 2011‐es adatok szerint a pécsiek egyharmada – elsősorban a 15‐39 éves korosztály – beszél valamilyen idegen nyelvet, főként angolt és/vagy németet. A helyi társadalom kulturális tőkéjének megítélése szempontjából fontos azoknak az intézményeknek a helyzete, amelyek az ún. másodlagos szocializációs folyamat keretében e tőkét gyarapítani képesek. Ezeknek az intézményeknek azonban csupán kisebb részére van befolyása a helyi önkormányzatnak. A városban 2011‐ben 14 bölcsőde működött összesen 823 férőhellyel, s száz férőhelyen 104, száz önkormányzati helyen 111 gyermeket gondoztak. Az óvodai ellátást 55 intézmény biztosította 5116 férőhellyel, a kihasználtság 103%‐os volt. 2011‐ben Pécsett 507 általános iskolai osztályban 11 028 általános iskolai tanuló vett részt a nappali oktatásban. Tíz év alatt a tanulólétszám negyedével csökkent, a férőhelyek kihasználtsága 85%‐os. Mennyiségi adatok mellett minőségi adatokkal is jellemezhetjük a városban folyó alapfokú oktatást. Az Országos Kompetenciamérés eredményei szerint 2012‐ben a Pécsett működő általános iskolák 6. és 8. osztályos tanulóinak 35‐40%‐a teljesített az alapszint alatt a matematika, illetve 28‐30%‐a a szövegértés területén. Az alapszint alatt teljesítő tanulók arányát tekintve a pécsi általános iskolák az országos átlagnál összességében jobb, az azonos képzési típusba/településtípusba tartozó iskolákhoz viszonyítva azonban összességében rosszabb eredményt értek el. 2011‐ben Pécs önkormányzata 17 középfokú oktatási intézményt tartott fenn, főként gimnáziumokat, szakközépiskolákat, illetve vegyes profilú intézményeket. Az állami középiskolák mellett további 20 középfokú oktatási intézmény működik a városban a legkülönbözőbb szereplők fenntartásában. 2011‐ben Pécsett 12 262 középiskolás tanult nappali oktatásban. Míg a tanulók létszáma összességében nem esett vissza jelentős mértékben az elmúlt évtizedben, a középfokú oktatás színvonala relatíve jelentős mértékben csökkent. 2013‐ban az ország száz legjobb középiskolája között egy pécsi intézmény, a Janus Pannonius Gimnázium szerepelt a 65. helyen, míg tíz évvel korábban öt intézmény is helyet kapott a listán (ebből 4 benne volt az első ötvenben).

71

A Pécsi Tudományegyetem jelenlétének a városi társadalom kulturális tőkéjére gyakorolt hatásait illetően semmiféle adattal nem rendelkezünk. Az egyetem tíz karán 2012‐ben közel 24 ezer hallgató tanult, a hallgatók háromnegyede nappali tagozatos diák. A nappali tagozatos hallgatók létszáma 2009‐ig folyamatos emelkedést mutatott, majd lassú létszámcsökkenés kezdődött. A hallgatók számát az egyetemek állami finanszírozásának változásai, valamint az államilag támogatott helyek és a részösztöndíjas keretszámok is nagymértékben befolyásolják. A PTE‐n a nappali tagozatos diákok között egyre magasabb a külföldi hallgatók aránya: 2012‐ben már minden tízedik nappali tagozatos hallgató külföldi diák volt. Ez az információ felveti annak lehetőségét, hogy a városban tanuló nagyszámú külföldi diák részére kulturális programcsomag kerüljön kidolgozásra, amiben a világörökségi helyszín sajátos kínálati elemként szerepelhet. A városban működő, az „intézményesült kultúra” intézményeire vonatkozó adatok is csupán korlátozott mértékben állnak rendelkezésünkre, ezek az adatok is mennyiségi jellegűek. A kulturális infrastruktúra fejlesztései szempontjából jelentős hatású volt az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerése. E program keretében a város új kulturális intézményekkel gyarapodott (Dél‐Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont, Kodály Központ, Zsolnay Kulturális Negyed, Pécsi Galéria). 2011‐ben Pécsett a nemzeti és szakkönyvtárak száma 4, a munkahelyi, felsőoktatási és egyéb, valamint a települési könyvtárak száma 3, a közművelődési intézmények száma 36 volt. A város 1 412 kulturális rendezvényén pedig összesen 471 ezer fő vett részt, a 15 muzeális intézményben rendezett 81 kiállítást 25 ezer látogató tekintette meg. Pécs hat állandó színháza közül kiemelkedik a Pécsi Nemzeti Színház, valamint a nemzetiségi kultúra ápolásában jelentős szerepet játszó Pécsi Horvát Színház. III.2. Demográfia és képzettség40 A város lakosságszáma jelentősen csökkent az elmúlt években, és súlyos gond a lakosság dinamikus elöregedése. A város számára kiemelt célkitűzés a romló demográfiai trendek megállítása, a fiatal lakosság megtartása.

40

A 2009-es népességszámlálásnál frissebb részletes demográfiai adatok ma nem állnak rendelkezésünkre, a 2013. évi IVS és 2014-ben készülő városfejlesztési koncepció is ezen az adatbázison készült. 2009-ben a lakónépesség száma 157 766 fő, 2011-ben 156 049 fő volt. A 2011-es összes lakónépesség szám további jellemzőiről, struktúrájáról azonban már nem áll rendelkezésre adat.

72

Pécs a Dunántúl legnagyobb városa. A népesség száma 1993-ban érte el a történelmi maximumát 174 135 fővel és a következő évben kezdetét vette az azóta is folyamatosan tartó népesség csökkenés. A 2009. év végére a csúcshoz képest 9,4%-át veszítette el Pécs a lakónépességének. Pécs népességének csökkenése a kistérségével együtt vizsgálva azonban kevésbé aggasztó. Miközben 1990 és 2009 között Pécs lakónépessége 12 833 fővel csökkent, a kistérség növekedése 8 031 főt tett ki. Vagyis Pécs népességvesztesége még így is tetemes, miközben azt sem állíthatjuk, hogy a kistérség népességtöbblete kizárólag Pécsről származik. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint, bármilyen referencia területet veszünk is alapul – Budapest kivételével – a baranyai megyeszékhelyen volt a legkisebb a gyermekkorúak aránya az össznépességen belül. A különbség különösen a Pécs és a környező települések vonatkozásában volt szembetűnő. Ebben a viszonylatban a jelenség valószínűsíthetően magyarázható egyrészt az elmúlt másfél évtized településszociológiai fejleményeivel: a város „magterületéről" a peremterületek, szuburbiák felé történő kiáramlással. Mivel ez a folyamat leginkább a fiatalabb, aktívkorú, gyermekes generációk sajátossága, ennek köszönhetően a környező települések korstruktúrája fiatalodott, népesség száma pedig nőtt.

Másrészt utalnunk kell arra a tényre is, hogy a kistérség a közigazgatás által ismert fogalom, a hozzá tartozó települések Pécs esetében inhomogének, jelentős részük nem szuburbán, hanem rurális vonásokat tükröző vagy kisebb számban egykori ipari falvak, amelyek eltérő fertilitási mintázata valószínűsíthetően szintén magasabb a pécsinél. A 2009-es adatok szerint a pécsi népesség 17,8%-a volt 65 év feletti. Az inaktív generációk aránya pontosan megegyezett a hazai átlaggal, de közel két százalékponttal volt magasabb a hazai nagyvárosokénál. Az idősödés azonban elsősorban Budapesten jelentkezik, és alapvetően a fővárosi népesség magasabb életkilátásainak, a várható élettartamának kitolódásának, valamint az alacsony reprodukciónak tudható be. A fiatal és az idősebb korcsoportok magasabb arányának köszönhetően Pécs aktív korú népessége 75,5%. A különbség a hazai nagyvárosok átlagához képest e téren sem nem tekinthető számottevőnek. A 100000 fő feletti hazai nagyvárosok átlagához képest a gyermek- és a produktív korúak aránya kisebb, míg az idősebbek aránya valamelyest magasabb volt. Szűkebb területi kitekintésben a déldunántúli régiós értékekhez képest a gyermekkorúak aránya alacsonyabb volt, míg az időseké pontosan megegyezett a régióéval. 73

Mindezeken felül fel kell hívni a figyelmet arra a problémára, melyre a 10-12 év alatti népesség száma (a korfa „törzse”) utal. Jelentősen fogy a gyermek- és fiatalkorú népesség, emiatt 10 év múlva mintegy 30%-kal kevesebb lesz a 15-25 korosztály létszáma, mely negatívan érinti pl. a közép- és felsőfokú oktatási intézményeket, ahol a tendencia miatt a férőhelyek csökkentésére, akár intézmények bezárására is kényszerülhetnek majd a fenntartók a jövőben. Az alapfokú oktatás tekintetében ez a csökkenés 2011-re már realizálódott és a 14 év alatti gyermeklétszám a következő 10 évben jelentős mértékben nem fog változni. A népességcsökkenés – a felsőbb oktatási intézményeken kívül – várhatóan a munkaképes korú, aktív keresők létszámára, ezáltal az „eltartók” arányára tekintettel lesz markánsan negatív hatással (jelentősen nő az eltartottak, főleg a nyugdíjas korúak aránya, mellyel szemben jelentősen csökken az eltartók, a munkaképes korú aktív keresők létszáma).

III.3. Képzettség Pécs lakosságának képzettségi színvonala jelentős mértékben meghaladja a regionális és országos átlagokat. Amíg a 2001-es népszámlálási adatok szerint a megfelelő korú népesség mintegy 10%-a rendelkezik egyetemi vagy főiskolai oklevéllel, ez az érték Pécs esetében 18,8% (a 25 év feletti népességre vonatkoztatva). A skála másik végén, alig 419 pécsi lakost találtak (0,3%), aki 10 évesen még mindig nem végezte el az általános iskola első osztályát sem (így analfabétának tekinthető), ez az érték országosan 0,8%. Természetesen a felsőfokú végzettség magasabb aránya azt jelenti, hogy a középfokú végzettségűek aránya viszonylag kisebb, a teljes népességen belül 24%-nak érettségi, 19%-nak pedig érettségi nélküli középiskolai bizonyítvány jelenti a legmagasabb végezettséget. A diplomások magas aránya magától értetődőnek tűnik az egyetemi városban. Arányuk olyan módon is növekszik, hogy a más településen érettségiző, de később Pécsett diplomázó fiatalok közül évről évre sokan döntenek úgy, hogy nem utaznak vissza szülőhelyükre, hanem a baranyai megyeszékhelyen próbálnak egzisztenciát teremteni. A tanulmányban összefoglalt gazdasági, társadalmi jellemzők alapján összességében elmondhatjuk, hogy a fent bemutatott római kori emlékek bár a hanyatló és egyre nagyobb mértékben leszakadó dél-dunántúli régióban vannak, társadalmi vonatkozásban azonban igen kedvező környezet veszi körül. A soknemzetiségű, nyelveket beszélő, a hazai települések átlagánál magasabb iskolai végzettségű lakossága, a város szerepköreiből adódó turisztikai 74

többletértékek, az egyetemistákban, és különösen a külföldi egyetemistákban, és az őket meglátogató családtagjaikban rejlő potenciálra szintén lehet(ne) építeni. A pécsi desztináció menedzsment szervezet (korábban TÉDÉEM Pécs, ma IrányPécs Nonprofit Kft.) megbízásából 2011. évben elvégzett vendég megelégedettség vizsgálat témánk szempontjából érdekes megállapításait összegezzük az alábbiakban. A felmérés 1000 fős reprezentatív mintavétellel készült, a várost felkereső hazai és külföldi vendégek körében (szálláshelyeken, Tourinform irodában, jelentősebb látnivalók helyszínein). A kutatást a Summa Cum Bt. készítette dr. Raffay Zoltán programvezetésével. A vizsgálat, és annak módszertanát alakító statisztikai bázis alapján a Pécsre látogató turista az alábbiak szerint jellemezhető: 

inkább belföldi (83%), mint külföldi;



ha külföldi, akkor elsősorban Ausztriából, Németországból, Horvátországból, Szlovéniából, Olaszországból, Romániából érkezik; átlagos tartózkodási ideje 2 éj körül van évek óta; a hazai küldő területek közül jelentős a saját régió, a Központi Régió, Nyugat- és Közép Dunántúl, valamint a közelebb fekvő dél-alföldi megyék; a külföldiek jellemzőbben az idősebb generáció kultúrafogyasztó látogatói.

III.4 Turisztikai kapcsolatrendszer, szereplők A pécsi városi önkormányzat korlátozott városmarketing aktivitásokat folytat, amely elsősorban kiadványok megjelentésére, néhány hirdetésre, a városi honlap működtetésére (www.pecs.hu), városi események megrendezésére (elsősorban kulturális intézményein keresztül), helyi médiumok fenntartására terjed ki. A marketing feladatokat a Zsolnay Kulturális Negyed üzemeltetőjére telepíti. A pécsi önkormányzat hivatalos portálján www.pecs.hu oldalon is választható turista oldal (jobboldalt fent). A turisztikai oldalon a világörökségi emlékek sem a látnivalók, sem a kultúra rovatban nem szerepelnek. Hosszas keresés után a kitartó olvasó, netező a városnézőben menüpont, látnivalók almenü, kiállítások – leletek al-almenüpontban találhat rá a világörökségi emlékekre, inkább régészeti – műemléki leírással, mint turisztikai ajánlatként, melyek között a cella septichora nem szerepel (sem bármely látogathatósági információ, ráadásul a ma nem látogatható cella trichorával kezdődik a bemutatás). A világörökségi emlékek nem jelennek meg a fotógalériában sem. A világörökségi logókkal a város honlapján nem találkozunk. 75

TÉDÉEM Pécs, ma IrányPécs Nonprofit Kft.: helyi desztinációmenedzsment szervezet, mely önálló költségvetéssel, jórészt átadott IFA bevételekből és pályázati forrásokból tartja el magát. Működteti a Tourinform Irodát, városi turisztikai weblapot (www.iranypecs.hu), készít turisztikai kiadványokat, létrehozta a városi turisztikai táblarendszer első elemeit (térképes táblák, köztük világörökségiek, iránymutató táblák, műemléki leíró táblák), melyekből sajnálatos módon éppen a 2014-es turisztikai szezonra a térképes táblákat, azok információtartalmának bővítésére hivatkozással, leszedte. A társaság a Felső-Sétatéren üzemeltet a turisztikai szezonban információs pontot, kerékpárkölcsönzést. A korábbi években elindult pécsi sétákat kiszélesítve a weblapján is kínálja, az elmúlt években elkezdett működni a városi turisztikai kártyarendszer. A helyi tdm szervezet fő feladata a vendégfogadási feltételek megteremtése, a fejlesztések koordinációja, sajnálatos módon azonban ezen a téren történt a legnagyobb visszalépés. (A helyi tdm szervezet arculata, amiként weblapja sem önálló, egészében beintegrálódott a Zsolnay Negyed marketing rendszereibe. Ez praktikusan azt is jelenti, ha a www.iranypecs.hu-n keresünk programot, akkor egy-az egyben a Zsolnay Negyed kulturális programajánlata jelenik meg. Ez önmagában nem volna baj, viszont az oldal nem tartalmaz turisztikai szempontú válogatást, elsősorban a helyi lakosokra gondolva a legszélesebb programkínálatot jeleníti meg. A szálláskereső nem tartalmazza valamennyi pécsi kereskedelmi szálláshelyet, a legnagyobb szállodák azonban kereshetőek és foglalhatóak az oldalon. A szálláshelykereső viszonylag lassan töltődik le, a váltás a szálláshelyek között nehézkes, vendégértékelés nem kapcsolódik hozzá, így a valódi oldalkeresettséget, használatot nehéz megítélni. A világörökségi emlékek megjelennek a látnivalók között és a pécsi séták programjaiban. A látnivalók menüben az emlékek abc rendben fotóval hosszabb leírással szerepelnek, minden egyes emléknél a bemutató szöveg legvégén feltüntetve a nyitva tartást, árakat, jegyváltást. Sem a főlapon, sem az al-oldalakon nem jelenik meg sem az UNESCO, sem a világörökségi, sem a pécsi világörökségi logó. A honlap teljes körű információt ad angol és német nyelven is.41 Zsolnay Örökségkezelő Kulturális Nonprofit Kft – Zsolnay Kulturális Negyed: az EKF projektév után jött létre, mint a pécsi önkormányzat kulturális mamut-vállalata. Működteti a Zsolnay

41

Mészáros Bernadette: Pécs (Sopianae) ókeresztény temetője világörökségi terület MEGALAPOZÓ DOKUMENTÁCIÓ a világörökségi kezelési tervhez, 2014.

76

Negyedet, Kodály Központot, Világörökséget, Középkori Egyetemet, a Művészetek és Irodalom Házát, az M21Pécsi Galériát, a Boldogság Házát. Ebbe a szervezetbe olvadt bele a Pécsi Kulturális Központ és Ifjúsági Ház is, a Bóbita Bábszínháznak a tereiben otthont ad. Sok tekintetben az IrányPécs Kft működését is meghatározza (arculat, információszolgálat, népszerűsítés…). A város kulturális kínálatát, a világörökségi emlékeket is beleértve bevitte a jegymester rendszerébe. Az általa működtetett honlap, www.zsn.hu, a város kulturális programjairól és az általa működtetett látnivalókról széleskörű információt ad. Bizonyos tartalmak, többnyire szűkítetten megjelennek angol és/vagy német nyelven is (a világörökség német nyelven). Pécs/Sopianae Örökség Kht., ma Világörökség Gondnokság a Zsolnay Örökségkezelő és Kulturális Nonprofit Kft-n belül működik: Cella Septichora Látogatóközpont kezelője, tevékenységi köre elsősorban az ókeresztény értékek menedzselésére terjed ki, de több színvonalas városi általános, illetve tematikus kiadványt is megjelentet. Az elmúlt években Pécs város örökségéhez és elsősorban a világörökséghez illeszkedő ajándéktárgyakat fejlesztett ki, és elkezdte azok piacra vitelét, kialakította és bevezette a pécsi világörökségi arculatot, és széleskörű adatbázis segítségével feldolgozta Pécs örökségét turisztikai bemutatás szempontjából (nemzetközi honlap-rendszeren keresztül ma már elérhető). A ROP 1,5 milliárdos világörökségi beruházás keretében széleskörű sajtóaktivitást folytatott, továbbá készített a világörökségi kiállításhoz multimédia anyagokat, 3D-s animációkat, rövidfilmeket, amelyek mint marketing eszközök a következő évek promóciós munkáiban jól hasznosíthatók.

A

világörökség

gondnokság

színvonalas

honlapot

működtet,

www.pecsorokseg.hu cím alatt, magyar, német és angol nyelvű tartalommal. Pécsi Egyházmegye (Püspökség) Rendezvényszervező és Programirodája (napjainkban alakul át, a turisztikai szervezet megerősödik): a Püspökséghez tartozó látnivalók, attrakciók üzemeltetőjeként jellemzően ezek promócióját végzi. A dunai hajóúton résztvevők számára szervezett látogatásokat fogad Pécs, kiemelten az egyházi értékek megtekintetésére. Ugyanakkor a város és a Pécsi Püspökség közötti kapcsolat nem elég intenzív, a végzett aktivitások összehangolása nem valósult meg, az együttműködés korlátozott, holott a helyi erők mozgósításában, a turisták fogadásában, a kulturális események szervezésében igen erős partner lehetne.

77

Pécsi MJV Önkormányzata Janus Pannonius Múzeum a „Múzeumutca” kiállítótereinek, múzeumainak gazdája, igen korlátozott forrásai miatt marketingtevékenysége eseti, kis hatókörű (honlap, néhány kiadvány). A www.jpm.hu weblapot működteti, melyen a világörökségi emlékekről nem tesz említést, kizárólag az általa üzemeltetett gyűjteményeket mutatja be. Nem

turisztikai

szereplő,

Tudományegyetem.

Egyrészt

de a

abban diákjai,

meghatározó oktatói

szerepet

általi

játszhat

közvetlen

a

Pécsi

érdeklődés,

a

szemléletformálás, a képzései, valamint az általa szervezett konferenciák, rendezvények által. A kővágszőlősi villa esetében elmondható, hogy egyáltalán nem szerepel semmilyen turisztikai médiumban. Kizárólag csak a szakmai közönség által ismert. 1986-87-ben a romokat konzerválták és sírkápolna fölé védőépület készült, azonban mára ez a védőépület is romokban hever. A helyszín megközelítése is rendkívül nehézkes, földút vezet a romokhoz, amely esős időben szinte járhatatlan, nem beszélve az egyébként pazar természeti környezetben található emlékeket körülvevő elvadult növényzetről és hatalmas fűről. Sürgős feladat lenne a védőépület helyreállítása, a környék rendbetétele és a folyamatos karbantartás, amely kizárólag helyi közösség bevonásával oldható meg. Ennek viszont alapfeltétele a közösség motiválása, bevonása a fejlesztési elképzelésekbe. Dunakömlőd esetében ugyanez a helyzet, bár Lussoniumról egy kiváló honlap található a http://www.lussonium.hu/ weboldalon. Az oldal inkább szakmai jellegű tartalommal rendelkezik, ennek ellenére a laikusok számára is érthetően és rendkívül szemléletesen mutatja be az egykori Limes erődöt. Lussonium turisztikai látogatottsága szempontjából kitörési pontot jelenthet a magyarországi Limes szakasz Világörökség Listára kerülése, már amennyiben ez megtörténik. A helyszínen való tájékozódást, ismeretszerzést jelenleg egy jól, és látványosan kialakított „tanösvény”, illetve a paksi városi múzeum munkatársainak idegenvezetése segíti. Összefoglalásul elmondható, hogy egy jól átgondolt, és felépített koncepció mentén, pályázati forrásokból, és a helyszíneken érintett társadalmi, és intézményi háttér összefogásával, szakértők bevonásával hatékonyabban lehetne hasznosítani a tanulmányban bemutatott római kori emlékeket, így biztosítva fenntartható fejlesztésüket, megőrzésüket.

78

Felhasznált irodalom 1. Burger Alice: The Roman Villa and Mausoleum at Kővágószőlős, near Pécs (Sopianae). Excavations 1977-1982. JPMÉ 1985-86.65-228. Pécs.

2. Huth Anna: Élő interpretáció – Drámai feszültség a múzeumban. Felnőttoktatásról a gyakorlatban:

Grundtvig

felnőttoktatói

tanulmányutak

tapasztalatai.

HOPPÁ

Disszeminációs füzetek 20. 3. Jónás-Berki Mónika - Horváth Pál - Remenyik Bulcsú: Tematikus parkok, utak. In: Turisztikai terméktervezés és fejlesztés. Pécsi Tudományegyetem (2011). Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ 4. Nagy Levente (2009): Kővágószőlős római villa, és késő római sírkamra In: Örökség, 13. évfolyam, 1. sz 5. Magyar régészet az ezredfordulón. Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma. Teleki László Alapítvány. Budapest, 2003. 6. Pine II, B. J. (2002): Museums in the Experience Economy. – In: Vels Hein, A. (ed.): The

Future

of

Museums,

the

Museum

of

the

Future.

Nederlandse

Museumvereniging, Amsterdam, pp. 18-26. 7. Puczkó

László,

Rátz

Tamara

(2000):

Az

attrakciótól

az

élményig.

A

látogatómenedzsment módszerei. Geomédia Szakkönyvek, Budapest. 8. Vásárhelyi Tamás, Kárpáti Andrea: A múzeumi tanulás kézikönyve. Bevezetés a múzeumi ismeretterjesztésbe és a Természettudományos múzeumi ismeretterjesztés továbbképző tanfolyamok jegyzete, 2009. 9. Visy Zsolt (szerk.) Pécs története I. Az őskortól a püspökség alapításáig. Pécs, 2013. 10. Visy Zsolt, Fazekas Ferenc, Gábor Olivér, Nagy Levente: A késő római kor és az ókereszténység Sopianae és Valeria területén 11. http://www.ripapannonica.hu/ 12. http://www.danubecc.org/ 13. http://www.viasanctimartini.eu/

79