A pszichoanalízis avagy a művészetkritikussá lett pszichológus
Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
Sigmund Freud (1856-1939)
A freudi pszichoanalízis gyökerei - irracionalitás – a misztikus tudomány; - racionalitás – a racionalizált misztikum: akarat és cselekvés determináltságának vitája; nem tagadja az irracionalitás létezését, hanem az ész fegyverével szembeszáll vele - szintézis – természettudomány és szellemtudomány elveinek összekapcsolása: lelki minőségek elemzésének nagymestere, tapasztalatokra támaszkodott, nem statisztikákra; az ember nem számokban, hanem minőségekben éli meg önmagát és a világot
Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
Sigmund Freud (1856-1939)
„Az emberi társadalom hajtóereje végső soron gazdasági”: a munka szükségessége napjainkig áthatotta a történelmet - ez a szigorú szükségszerűség azt jelenti, h emiatt el kell fojtanunk az örömszerzésre és a vágykielégítésre irányuló hajlamainkat - a „valóságelv” elfojtja az „örömelvet” - némelyikünknél ez az elfojtás végleges és betegséget okoz: ez a neurózis - az egész emberi civilizáció e szublimációnak köszönhető: átállítjuk és megzabolázzuk ösztöneinket a hidak és katedrálisok magasabb céljainak érdekében
Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
A freudi pszichoanalízis alapjai szerinte úgy lettünk azzá, amik vagyunk, hogy erőteljesen vissza kellett szorítanunk a létrejöttünkben szerepet játszó összetevőket: - teljesíthetetlen vágyainkat a tudattalanba szorítottuk vissza problémáink azzal kezdődnek, hogy mindannyian koraszülöttek vagyunk, az állatok többségénél jóval több ideig van szükségünk a szülői gondoskodásra - a kisgyerek, miközben az evés biológiai szükségletét elégíti ki, rájön, hogy az anyamell örömöt szerez neki: Freud szerint ez a szexualitás első korai jelentkezése – ebből lesz a hüvelykujj szopogatása, majd a csókolózás; így az anyához fűződő viszonyban már megjelenik a szexualitás, egy új ösztönkésztetés [a gyermeki ártatlanság évszázados fogalmának a megbontása]
Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
A freudi pszichoanalízis alapjai - szexuális élet szakaszai: - orális szakasz – tárgyak bekebelezése - anális szakasz – a gyermek örömét leli a székletürítésben: a gyermek erotikus élvezetet lel az eltávolításban és pusztulásban, a visszatartásban, a birtokló ellenőrzésben - fallikus szakasz – a gyermek libidóját a genitáliákra összpontosítja; a hím nemi szerv felismerésén van a hangsúly autoerotika: a gyermek erotikus élvezetet lel saját testében, de anélkül, hogy testét komplett tárgyként tudná érzékelni - csakhogy az ilyen gyermek még nem az az állampolgár, akire a napi munkát rá lehetne bízni: az örömelv hatása alatt anarchikus, szadisztikus, agresszív, magába fordult, lelkiismeretlenül élvsóvár és nem törődik a nemek megkülönböztetésével - ennek felszámolása érdekében alakul ki az Ödipusz-komplexus Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
A freudi pszichoanalízis alapjai az Ödipusz komplexus - az ödipusz komplexus előtti gyermek vérfertőző is: jelen van benne az anyával való szexuális egyesülés tudattalan vágya - ebben a kapcsolatban jelenik meg az apa (az azonos nemű szülő), aki riválisként jelenik meg az ellenkező nemű szülő szeretetében - a fiúgyermeket a vérfertőző vágytól az apa kasztrációs fenyegetése riasztja el - felhagy vérfertőző vágyaival, és alkalmazkodik a „valóságelvhez”: apjának rendeli alá magát, és eltávolodik anyjától - apja jelképezi azt a helyet, amit a jövőben ő fog elfoglalni - békét köt apjával, legyőzi Ödipusz-komplexusát - de ezzel a tiltott vágyat nem szüntette meg, csupán a tudattalanba száműzte, elfojtotta - a fiú pedig azáltal érik férfivá, hogy azok között a képek és tevékenységek között nő fel, melyeket a társadalom a maszkulinitás jegyeiként definiál
Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
A freudi pszichoanalízis alapjai az Ödipusz komplexus végletesen középponti Freudnál: - ezen a ponton válunk férfivá és nővé, alanyokká - ez jelzi az átmenetet az örömelvtől a valóságelvhez - átmenet a családból a társadalomba, a Természettől a Kultúrába (az anyával való természeti kapcsolat után a társadalmi rend kulturális kapcsolatai válnak elsődlegessé) - az Ödipusz-komplexus Freud szemében a moralitás, a lelkiismeret, a jog és minden társadalmi és vallási tekintély kezdete - csakhogy az ego kifejlődése csak azon az áron valósulhatott meg, hogy a gyermek bűnös vágyait felhasogatta, és belegyömöszölte a tudattalanba: - az emberi szubjektum, mely az Ödipusz-komplexusból kiemelkedik, hasadt szubjektum, a tudatos és tudattalan között lebeg, s minden pillanatban visszatérhet, rátörhet a tudattalan – én, ösztön-én, felettes én - fontos hangsúlyozni a tudattalan végtelen másságát, közönyösségét a valóság iránt: teljesen átadja magát a vágytörekvések és a gyönyörkeresés ösztönjátékának Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
A freudi pszichoanalízis alapjai
az elfojtás nem megszünteti az ösztönt képviselő képzetet, hanem távol tartja azt a tudatossá válástól, ami így tudattalan állapotban létezik – de még így tudattalan állapotban is képes hatásokat kifejteni, akár olyanokat is, amelyek elérik a tudatot - azonban az elfojtott dolgok nem fedik a teljes tudattalan tartalmat – a tudattalan nagyobb terjedelmű, az elfojtottak csak a tudattalan egy részletét adják
Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
A freudi pszichoanalízis alapjai a tudattalan megismerése a legegyszerűbben az álmokon keresztül történhet – Álomfejtés - Freud szemében az álmok a tudattalan vágyak szimbolikus kielégülései – azért szimbolikusak, mert ha nem lennének módosítva, finomítva, eltolva vágyaink jelentései, nem tudnánk aludni: - ezért álmaink szimbolikus szövegekké válnak - a jelentések állandó sűrítése és eltolása – ugyanaz, mint az emberi nyelv 2 alapvető eljárása: - metafora (jelentéssűrítés) - metonímia (jelentésátvitel) - Lacan: a tudattalan a nyelv módján strukturálódik - pszichológiai zavarokat okozhat: a páciens elkezd olyan tüneteket kifejleszteni, amelyek óvják a tudattalantól (ugyanakkor burkoltan ki is fejezik) – kényszeres, fóbiás neurózis - Freud szerint az Ödipusz-komplexus a neurózisok magva – a pszichoanalízis célja a neurózis rejtett okainak a felfedése azért, hogy ezáltal megszabadítsa a pácienst konfliktusaitól Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
Művészet és pszichoanalízis?
a freudi elmélet minden emberi viselkedés alapvető motivációjának a fájdalom elkerülését és az örömszerzést tekinti: - az emberek nagy többsége azért olvas verset, regényt vagy színdarabot, mert élvezetet talál benne - „a költői alkotások tulajdonképpeni élvezete a lelkünkben lévő feszültségek felszabadításából ered”, mivel „a költő olyan helyzetet teremt számunkra, amelyben végre minden szemrehányás és szégyenkezés nélkül élvezhetjük a magunk fantáziatermékeit is” a pszichoanalízis művészetelméleti alkalmazásai: - az alkotó pszichoanalitikus elemzése - a mű szereplőinek, viszonyainak pszichoanalitikus elemzése - a néző művel szembeni viszonyának elemzése
Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
Leonardo gyermekkori emléke Leonardo szokatlan aktivitása a kortársak szemében: - festészet mellett boncol, technikusi és mérnök munkák - félbehagyott munkák, elhanyagolja a képek utóéletét - lassúság - mégis mindez nem jelent felszínességet, rengeteg előtanulmány mindenhez: rendkívüli elmélyültség, nehezen választott a lehetőségek közül, kísérletezett - kezdetben a kísérletező vágy festészete javára, később kárára vált Sajátos közöny, inaktivitás: - békeszeretetet, szabadon engedi a piacon vásárolt madarakat, kerüli a konfliktusokat - közöny Jó és Rossz megkülönböztetése iránt: külön erkölcsi mércét kíván magának Szexualitás hűvös elutasítása: - írásai szemérmesek, absztinensek, kerüli a szexuális témát - nemi aktust ábrázoló rajza tele tévedéssel
Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
Leonardo és a szexualitás anatómiai ismerete és kutatókedve éppen a női nemi szerveknél mondott csődöt – elfojtás
- a férfinak feminin feje van, a nő alig ábrázolva - a művészi értelmet zavaró libidó elfojtása - „kétséges, hogy ölelt-e egyáltalán asszonyt szerelemmel” - az valószínű, hogy tanítványaival homoszexuális viszonyban volt
Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
Leonardo és a kutatás
Leonardo hűvös kutató természetnek vallja magát, és azt állítja, hogy csak azt szerethetjük, amit már teljesen, velejéig megismertünk - Freud szerint Leonardo úgy él, hogy szeretetét, érzelmeit előbb gondolati próbának veti alá: „érzelmeit a kutató ösztön kötötte gúzsba” - a szeretet és a gyűlölet gondolati tárggyá változik - de nem mentes a szenvedélytől, csak a szenvedélyt tudásvággyá változtatta át - ezzel veszteség jön létre: kutat, ahelyett, hogy szeretne; de kutat cselekvés és alkotás helyett is - eleinte a kutatás a művészet szolgálatában, de később öncélúvá válik: olyan mélyen kutatja a fényt, az emberi testet, amire a festményekhez nem lett volna szüksége - de tudásvágya a külső világra korlátozódik, az ember lelki élete nem érdekelte
Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
Leonardo ösztönei Freud szerint ha valakiben egyetlen ösztön túlerős jelentkezését találjuk: - ezen ösztön már gyerekkorban is megmutatkozott - eredetileg szexuális ösztönkésztetések is táplálták, és az új ösztön később a szexualitás egy részét is pótolni tudja – a szexuális ösztön hajlamos így adakozni, és másba átalakulva megjelenni - a legjobb képességű gyerekek 3 éves kortól élik át az infantilis szexuális kutatás korszakát - a gyermek tudásvágyát pl. a testvér születése válthatja ki; fő kérdés: honnan jönnek a gyerekek? - mivel szexuális éretlensége folytán a nemi aktus lényegét nem tudja megfejteni, a kutatást a kudarc után abbahagyja - ám ennek tartós deprimáló hatása van
Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
Leonardo ösztönei
ennek 3 következménye lehet: 1. a kutatóösztön osztozik az elfojtás sorsában, és elfojtásra jut: gondolkodási gyengeség lesz a vége – neurotikus gátlás 2- az intellektuális fejlődés eléggé erős, hogy a szexuális elfojtásnak ellenálljon – a kutatás megismétlődik, de gondolati tisztaság lép a szexuális kielégülés helyére – neurotikus gondolkodáskényszer 3. a legjobbak mindkettőt elkerülik: libidó megszabadul az elfojtástól és a tudásvágyba szublimálódik és a kutatóösztön megerősítésére szolgál Leonardo legbelső titka talán az, hogy sikerült a kezdeti szexuális indíttatású kutatás után libidóját a kutatóösztönbe szublimálni – de mindezt hiányos élettörténete miatt nehéz bizonyítani
Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
Leonardo gyermekkori emléke gyerekkori emlék: egy keselyű száll a bölcsőjére, és ott a farkával ajkait bökdösi Freud szerint ez oly valószerűtlen, hogy inkább Leonardo egy fantáziájának kell tekintenünk, amelyet emlékként a gyerekkorába helyezett (ez sok emlékre igaz: utólagos célok érdekében a fantáziától megkülönböztethetetlenné válik) - nem közömbös, hogy az ember gyerekkorából mire vél emlékezni, ezért ezen emlék segítségével próbálja Leonardo élettörténetét rekonstruálni farok: minden nyelvben a hímtag metaforája – az emlék egy felláció - pszichoanalízis legfontosabb előítélete, hogy minden pszichés alkotásnak (álom, látomás, delírium) valamilyen értelme kell legyen - az anyamellre vezethető vissza: szopás
Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
Leonardo gyermekkori emléke de az anya helyén miért van keselyű? - régi Egyiptomban az anyát keselyűvel jelölték: szerintük keselyűből csak nőstény létezik – ezt vették át a keresztény egyházatyák a szűzi fogantatás bizonyítékaként Leonardo: ő is keselyűgyermek: csak anyja volt, apja nem - ez tisztázza életrajzát: mostohaanyja házába csak 5 évesen, a hivatalos odaköltözéskor került - de addigra benyomások rögzülnek és reakciómódok alakulnak ki a külvilággal szemben, amelyeket utóbb semmi sem foszthat meg jelentőségüktől - de miért ölt ez emlék homoszexuális jelleget? miért látja el az anyát képviselő madarat a férfiasság szimbólumával? - az egyiptomi Mut istennőt erektált hímtaggal ábrázolták: anyai és férfias jellemvonások egyesülése: androgün alkat
Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
Leonardo és a homoszexualitás - az infantilis szexuális elméletképzés egy pillanatában a fiúgyerek úgy véli, hogy férfi genitália az anya alakjával egyesíthető, hogy minden embernek van ilyen - fixációvá válhat a nő, az anya pénisze iránti vágy: ez később tartós homoszexualitást, pszichés impotenciát, nőgyűlöletet okozhat - az anyai pénisz gyermeki feltételezése köti össze az egyiptomi Mut ábrázolást és a leonardói emléket - a keselyűfarok a feltételezett anyai péniszre utal: a korai szexuális kutatás nagy hatással lesz egész későbbi életére valami többlet: az anyamellen való szopás az aktivitást passzivitásba, homoszexuális jellegű szituációba fordítja át valamennyi homoszexuális férfinél a legkorábbi időkben nagyon erős kötődés volt valamely női személyhez, általában az anyához – anyjaik gyakran férfias nők, vagy az apa hiányzott - Leonardo homoszexualitása az anyja iránt érzett erotikus vonzalmakból származik - de a fiú elfojtja anyja iránt érzett szerelmét, anyjával azonosul és saját személyét választja példaképnek Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
Leonardo és a homoszexualitás
- szerelme új tárgyául önmagához hasonlót választ: homoszexuálissá vált - autoerotizmus: szerelmi választása nárcisztikus - tudattalanjában anyja emlékéhez fixált maradt - nem biztos, hogy minden homoszexualitás ilyen eredetből származik, de Leonardóé valószínűleg igen - szexuális igénye és aktivitása igen csekély - de a libidó senkinél sem hiányozhat! legfeljebb más célra használtatik eszmei homoszexualitás: szépségük, nem tehetségük alapján választotta tanítványait
Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
Leonardo naplója
naplójában egyes szám második személyben, tegezve beszél magáról nagyon kicsi kiadásokat kínos gondossággal vezet a tanítványokról magyarázat: - anyja temetéséről szóló feljegyzések részletessége kényszerneurózis: az elfojtás következtében tudatlanná váló érzelmek kinyilvánítása áttolódik jelentéktelen ténykedésekre - anyja iránti nagy szeretetét leplezi így – a tudattalanban még mindig erotikus vonzalom fűzte anyjához - ugyanez a mechanizmus működött a diákok költségeinél
Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
Leonardo mosolya de van-e az emlékképnek nyoma műveiben? - a bámulatos, igéző, titokzatos mosolyok, a lendületesen szélesre rajzolt ajkak - Mona Lisa mosolyának híres rejtélyessége és ellentétessége: tartózkodás és csábítás egyszerre - Leonardo elégedetlen volt vele, nem adta át - valószínűleg ezt a mosolyt a modellen fedezte fel,s annyira elvarázsolta, hogy aztán máshol is használta - Mona Lisa mosolya azért hatott úgy rá, mert valami régen szunnyadót ébresztett fel benne Vasari írja, hogy művészi tevékenységét gyerekfejek és mosolygó női alakok ábrázolásával kezdte - gyermekfej: önmaga megsokszorozódása - asszonyok: anyja – övé lehetett az öregkorban újra feltalált mosoly
Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
Leonardo mosolya Mona Lisával párhuzamosan festi a Szent Anna harmadmagával képet
a Mona Lisánál feltalált mosolyt egy anyai figurának adja itt vissza - mindkét nőn ugyanaz a mosoly, mindkettő anya - de ez a mosoly már nem sejtelmes, hanem bensőséges - érdekes, hogy a nagyanya ugyanolyan fiatal: valójában két anyát rajzolt a kis Jézusnak – mint saját gyermekkorában: anyja, mostohaanyja - Anna a valódi anya, aki le kellett mondjon fiáról - Anna és Mária szinte összeolvad egyes pontokon: nem csak hiba, hanem rejtett értelem hordozója
Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
Leonardo mosolya
Mona Lisa mosolyában gyengédség és baljóslatú fenyegetés: anyja gyöngédsége Leonardo végzetévé vált és megszabta sorsát: - a keselyűemlék az anya szeretetnyilvánításának a hevességéről szólt: egymást kárpótolta anya és fia; - az anya a férfit fiával helyettesítette, de erotikája túl korai érésének kikényszerítésével megfosztotta férfiasságának egy részétől - Leonardo talán szerelmi életének szerencsétlenségét ezekben a késői alakokban teszi semmissé és haladja meg művészileg
Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
Leonardo és az apa Leonardo naplója apja haláláról: „1504 július 9-én, szerdán 7 órakor meghalt Ser Piero da Vinci, a Palazzo del Potesta jegyzője, az apám, 7 órakor. 80 éves volt, 10 fiút és 2 leányt hagyott hátra.” - kétszer a 7 óra – pszichoanalízis számára semmi sem elég jelentéktelen ahhoz, hogy ne szolgálhatna rejtett lelki folyamatok megnyilvánulásaként - a számok előtérbe helyezése, mint a kiadásoknál korábban: neurotikus pótcselekvés, elfojtás: ezzel a halálhír bejelentését megfojtja pátoszától, de jelzi, hogy itt valami elrejtendő van - apja is jelentős szereppel bírt Leonardo pszichoszexuális fejlődésében: anya iránti vágyának része, hogy az apa helyébe akart lépni: mostohájánál apjával rivalizál - később rivalizálás a fényűzésben - az alkotó műve atyjának érzi magát – Leonardo saját apamintája módján bánt műveivel: apja magára hagyta őt, ő is műveit
Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
Leonardo és az apa
apa: tekintély – a természet kutatása valójában az apa elleni lázadás: semmi dogmát, semmi tekintélyelvű kijelentést nem fogad el; régiek utánzását elveti - tekintély: apa; természet: jóságos anya - talán felnőttként is Leonardo azért tudta a tekintély támaszát nélkülözni, mert gyerekként megtanult apa nélkül élni - ugyanez a tekintélyellenesség a hitetlenség, vallásellenesség alapja
Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
Leonardo repülése miért álmodunk a repülésről? - gólyamese: olasz l'ucello: a hímtag metaforája - álomban a repülés vágya: vágyakozás arra, hogy nemi teljesítményekre képesek legyünk - patográfia társadalmi megvetése: nem tartják elfogadhatónak kórtani elemek alkalmazását egy nagy emberre: „Nem hisszük már, hogy az egészség és betegség, normalitás és perverzitás egymástól élesen elkülöníthetők” - apró szépséghiba: a keselyű félrefordítás eredménye, valójában kányáról van szó
Művészeti kommunikáció 2008 tavasz