Kiss Loránd A pókai festett mennyezet töredékei Hagymásbodonban A pókai festett kazettás mennyezetről először Kelemen Lajos számolt be 1900-ban,1 majd megemlékezett róla 1947-ben megjelent, a műfaj 17. századi erdélyi emlékeit feltérképező dolgozatában 2 is. Utóbb, 1957-58-ban az előbbi két tanulmány összevonásából és kiegészítéséből született az a kézirat, amely Mennyezet- és karzatfestmények a XVII. századból címmel jelent meg a szerző művészettörténeti írásaiból válogatott posztumusz kötetben.3 Ebben a munkájában már mint töredékekről emlékezik meg az időközben lebontott pókai templom múzeumi gyűjteménybe szánt, de 1944 után eltűnt festett kazettáiról, s egy lapalji jegyzetben szól megmentésükre tett erőfeszítéseiről is.4 Kelemen Lajos felismerte, hogy a pókai mennyezet különböző időkben készült darabokat foglalt magába: a kazetták egyik részét a fennmaradt régebbi feliratnak megfelelően 1666-ra, másik csoportját, ugyancsak felirat segítségével 1706-ra keltezte.5 Feltűnt neki, hogy a fedőfestékkel elcsúfított kazetták egy része a magyarfulpösi mennyezetet (1642) szignáló Asztalos Jánosnak (Johannes Mensarius), másik részük pedig Parajdi Illyés Jánosnak, a tancsi mennyezet készítőjének kezére emlékeztetett (1676). Végezetül ismeretlen, talán marosvásárhelyi festőasztalos 1706-ban készült munkájaként határozta meg azt a táblát, amelyen egy körbe helyezett, hatalmas nyolcszirmú stilizált virágot kétfelől szimmetrikusan visszahajló, közös szárú, páros tulipánok s ezek térközeibe hintett öt- és hatszirmú kis rózsavirágok környeztek.6 Felfigyelt a kazetták különböző méreteire és arra, hogy egy részük bizonyára kiegészítő lécként töltötte volt ki a szabályos négyszögletes kazettákból álló kompozíció szélén fennmaradt üres felületeket. Kelemen Lajos kérésére fényképezte le 1938-ban Fekete László és Szabó Dénes, a kolozsvári Fotofilm akkori, majd későbbi tulajdonosa a pókai templomot és festett mennyezetét. Kettejük felvételei illusztrálják a dolgozat utolsó változatának kiadását. Az ott szereplő 24. kép alapján sikerült azonosítanunk a hagymásbodoni református templom karzata alá szegezett, Pókából származó kazettákat. Ezen a képen két festett tábla látható: egyikükön szívből kinövő reneszánsz tulipán, másikukon pedig az iktári Bethlen család nyíllal átlőtt torkú, szembefordított hattyúkat ábrázoló címerének a töredéke maradt fenn. Összesen tizenhárom olyan ép vagy töredékes kazettáról van szó, amelyek két, stilisztikailag és színbelileg is elkülönülő csoportot alkotnak. A Bethlen-címeres töredéket is tartalmazó első csoporthoz tartozó kazettákat korsóból (1. kép), szívből kinövő reneszánsz tulipánnal, rozettával, fiókáit tápláló pelikánnal, hold- és naparccal és egy meghatározhatatlan motívummal díszítették. Egy tábla kivételével (6. kép) valamennyi töredékes. Festett keretük sötétebb szürke, a mezejük világosabb, szürkés-gyöngyház színű. A kereteket fehérrel vagy feketével „márványozták". A minták körvonalait feketével húzták meg, a részleteket barnával, angolvörössel, fehérrel és zölddel színezték. Noha a kazettákat utólag bemázolták, a minták mindenütt kivehetők.
1 Kelemen Lajos: Három újabb erdélyi mennyezetfestésről. Erdélyi Múzeum XVIII(1900). 109-110. A mennyezet teljes későbbi irodalmát 1. Tombor Ilona: Magyarországi festett famennyezetek és rokonemlékek a XV-XIX. századból. Bp. 1968. 181. 2 Kelemen Lajos: Erdélyi magyar templomi karzat- és mennyezetfestmények a XVII. századból. Az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyve 1944. Kny. Kolozsvár 1945. 29. és 68., 128. jegyzet. 3 Uő: Művészettörténeti tanulmányok I. Sajtó alá rendezte B. Nagy Margit. Buk. 1977. 58-60. 21-25. kép. 4 I.m. 91. jegyzet. 5 Az 1666-os felirat szövege: i.m. 87. jegyzet, az 1706. évi pedig uo. 60. 6 I.m. 22. kép.
A PÓKAI FESTETT MENNYEZET TÖREDÉKEI HAGYMÁSBODONBAN
1. kép. Az 1. kazetta.
247
Egyes tábláknak csak az alsó vagy felső része maradt meg, ezekből következtethető ki a minta, mint azon a töredéken, amelyen csak a kör egy szelete maradt meg a sarkokat kitöltő, jellegzetes hármas levélmotívummal (2. kép), s amelyet utóbb az anyaszentegyházat jelképező kompozíció megmaradt deszkájával kombináltak: ezen csak a pelikán lábai meg a fiókák láthatók egy fészekként értelmezendő alkalmatosságban. A kazetta szélessége a festett rámával együtt 84 cm, belvilága pedig 74 cm. A fennmaradt részlet magassága 42 cm. A következő kazettát kezdetleges levéldísze rokonítja a címeres kompozícióval. Mezejében növekvő holdarc látható, amelyet a jobb alsó és - valószínűleg - a jobb felső sarokból is kinövő szegfütövek választanak el egy kisebb, fogyó holdarctól (3. kép). Ennek és a másik, naparcot ábrázoló kazettának is csak mintegy háromnegyede látható (4. kép). A sarkokat háromszirmú tulipánok töltik ki. A napkorong kettős kontűrjét és hullámos sugarainak kerületét pontozás határolja. A következő tábla 88 cm széles, a kerettel együtt 95 cm. Mezejében körzővel megszerkesztett satnya, szálkás erezetű levelekből álló koszorú
2. kép. A 2. és 3. kazetta.
2 4 8
3. kép. A 4., holdat ábrázoló kazetta.
4. kép. Napot ábrázoló kazetta.
A PÓKAI FESTETT MENNYEZET TÖREDÉKEI HAGYMÁSBÖDONBAN
249
5. kép. A l i . , címeres kazetta
6. kép. A 12. kazetta
7. kép.
2 5 0
MŰHELY
kereteli az iktári Bethlen címer jobbra tartó nyíllal átlőtt torkú, szembefordított hattyúit. A tábla alsó és felső sávja (deszkája) hiányzik (5. kép). Kelemen Lajos nem ismerte fel az ábrázolásban a fejedelmi címert, feltehetőleg azért sem, mert a mellette álló és könnyen azonosítható virágmintás kazettához (6. kép) viszonyítva 90 fokkal elfordítva állott ez az 1938-ban is töredékes és meglehetősen elmosódott ábrázolás. Az iktári Bethlenek címere minden bizonnyal az éppen uralkodó fejedelem tiszteletére került fel a mennyezetre, így megléte irányadó az első csoporthoz sorolt kazetták korának meghatározásában: Bethlen Gábor fejedelem (1613-1629) vagy öccse, Bethlen István (1630) uralkodásának idejére keltezi a pókai templom mennyezetkazettáinak ezt a rétegét.7 Minthogy a pókaiak - Kelemen Lajos adatai szerint8 - 1625-ben határozták el templomuk újjáépítését, arra kell gondolnunk, hogy annak új mennyezete röviddel 1625 után, legkésőbb 1630-ban el is készült. A Hagymásbodonban fellelt festett táblák másik csoportjába öt darab ép kazetta (7. kép) tartozik, és - tekintetbe véve méreteiket s keskeny formátumukat - már eredetileg is toldalékként, esetleg karzatmellvédként készülhettek. Barnás alapra festették őket zöld keretbe. Mintaviláguk sokkal későbbinek tűnik, mesterük bútorfestésben gyakorlott, iskolázott asztalos lehetett, aki ívelt indákkal fogta át a kazetták felületét, és változatos, elegáns reneszánsz virágokkal ékesítette e kompozíciók csomópontjait. Kelemen Lajos is ezeket a kazettákat keltezte a 18. század elejére, s mesterüket a közeli Marosvásárhely valamelyik céhes asztalosának személyében kereste. A fentebb előadottakból következik, hogy az egykori pókai református sövénytemplom9 mintegy 50 táblából 10 álló mennyezetét legalább három szakaszban készítették: az elsőre az 1625-ös átépítés rendjén 1630-ig került sor, a következőt az 1666-os felirat, a harmadikat pedig az 1706-os megújítás felirata keltezi. Ami belőle ma látható, az a töredékek töredéke, mivel az 1666-os átalakítás kazettáit nem tudtuk azonosítani, és alig maradt valami a 18. századiakból is." Tekintettel arra, hogy ezek a festett táblák a műfaj erdélyi történetének igen jelentős emlékei, alapos kutatásuk, mielőbbi konzerválásuk és értéküknek megfelelő bemutatásuk sürgős feladata lenne műemlékvédelmünknek.
7 Elképzelhető az is, hogy előbb csak a hajót vagy csak a szentélyt fedték be ilyen mennyezettel, és a későbbi átalakítások rendjén került sor a templom teljes mennyezetének elkészítésére. Nem zárható ki az sem, hogy egykor a karzatmellvédet is festett kazetták díszítették. 8 Kelemen Lajos: i.m. 57-58. és 85. jegyzet. 9 Névkönyv az Erdélyi Református Anyaszentegyház számára. 1893. 7 4 - 8 1 . - K e l e m e n Lajos: i.m. 58. 10 Vö. Tombor Ilona: i.h. 11 Helybeliek közlése szerint további kazetták lappanganak még a falu egyik portájának a csűrébe beépítve. Állításukat nem volt módunk ellenőrizni.
