A női nemi hormonok akut hatása a kisartériák tónusára különböző hormonális állapotú kísérleti állatokban

A női nemi hormonok akut hatása a kisartériák tónusára különböző hormonális állapotú kísérleti állatokban

Ph.D. értekezés

dr. Kakucs Réka

Témavezető: Dr. Székács Béla egyetemi docens, az orvostudományok kandidátusa Programvezető: Prof. Dr. Monos Emil, az orvostudományok doktora

Semmelweis Egyetem Doktori Iskola Budapest, 2002

Tartalomjegyzék Összefoglaló

4

Bevezetés és irodalmi háttér

6

A hosszútávú ösztrogénkezelés vaszkuláris hatásai

7

a) A tartós ösztrogénkezelés hatása a vérnyomásra

7

b) A tartós ösztrogénkezelés hatása a vaszkuláris reaktivitásra

8

c)

A

tartós

ösztrogénkezelés

hatása

az

értónus

lokális,

autokrin-parakrin

szabályozására

9

d) Az ösztrogén genom hatásmechanizmusa

11

Az ösztrogének akut érhatásai

12

a) Interakció az endotéliummal

12

b) Direkt hatás az erek simaizmára

13

c) Az ösztrogén nongenom hatásmechanizmusa

15

A hormonális állapot befolyása az ösztrogén akut érhatásaira

18

a) Nemi különbségek az ösztrogén akut érhatásaiban

18

b) A hormonális állapot befolyása az ösztrogén akut érhatásaira nőkben

19

A progeszteron érhatásai

19

a) Az ösztrogénpótló kezelés vaszkuláris hatásainak módosulása progeszteron és progeszteron-származékok jelenlétében - Genom hatások

19

b) A progeszteron akut érhatásai

20

Célkitűzések

21

Módszerek

22

Az érátmérő mérésének technikája

22

Az ösztradiol és a progeszteron akut vazorelaxáns hatásának vizsgálata

23

A krónikus ösztrogénkezelés és az akut, nongenom ösztradiolhatások közötti interakció vizsgálata

24

Alkalmazott anyagok

25

Statisztikai analízis

26

Eredmények

26

I. A szteroidhormonok akut érhatásai

26

a) A 17β-ösztradiol akut relaxáns hatása prekontrahált saphena artériákon

26

b) A progeszteron akut relaxáns hatása prekontrahált saphena artériákon

27

c) Dexametazon hatása prekontrahált saphena artériákra

1

27

d) A 17α-ösztradiol hatása prekontrahált saphena artériákra

28

e) Az endotélium szerepe a 17β-ösztradiol okozta érválaszban

29

II. A krónikus ösztrogénkezelés hatása az akut relaxációkra

30

a) Az ösztradiol akut relaxáns hatása ovariektomizált patkányok prekontrahált saphena artériáin

31

b) Az ösztradiol akut relaxáns hatása ovariektomizált és ösztrogénpótolt patkányok prekontrahált saphena artériáin

31

c) Az ösztradiol akut relaxáns hatása ovarium-intakt kontrollcsoporton

31

d) A 17β-ösztradiol akut értágító hatásának összehasonlítása a három kísérleti csoportban

31

e) A krónikus ösztrogénkezelés hatása a papaverin és a nifedipin okozta vazodilatációra

32

f) Az ösztradiol, a papaverin és a nifedipin relaxáló hatásának

34

összehasonlítása Megbeszélés

35

A női nemi hormonok akut vazorelaxáns hatása

35

A krónikus ösztrogénkezelés és az akut, nongenom ösztradiolhatás közötti interakció

38

A kísérleti eredmények összefoglalása, új megállapítások

44

Az irodalmi adatok összevetéséből és a kísérletekből levonható következtetések

44

Klinikai jelentőség

45

Köszönetnyilvánítás

47

Irodalomjegyzék

48

Saját közlemények jegyzéke

84

Az értekezés témájában megjelent saját közlemények

84

Az értekezés témájában megjelent idézhető absztraktok

86

Előadások, poszterek

87

2

Rövidítések jegyzéke Ach: acetilkolin BKCa: Ca2+- és feszültségfüggő K+-csatornák cGMP: ciklikus guanozin-monofoszfát eNOS: endoteliális nitrogén-monoxid szintáz EPK: ösztrogénpótló kezelés ER: ösztrogén receptor iNOS: indukálható nitrogén-monoxid szintáz L-NAME: N-omega-nitro-L-arginin-metil-észter L-NNA: N-omega-nitro-L-arginin MAPK: mitogén aktivált protein-kináz NO: nitrogén-monoxid NOS: nitrogén-monoxid szintáz nNOS: neuronális nitrogén-monoxid szintáz PGI2: prosztaciklin TK: tirozin-kináz

3

Összefoglaló Háttér: Az ösztrogénpótló kezelés szív-érrendszeri védőhatása antiaterogén és hemodinamikai hatásaiból adódhat. Mind az akut, mind a krónikus ösztrogenkezelés befolyásolja az erek tónusát és reaktivitását. A hormon akut érfali hatásait eddig nagyereken, főként koronáriákon vizsgálták. Nem tanulmányozták a perifériás rezisztencia, ezáltal a vérnyomás és a szöveti perfúzió meghatározásában alapvető szerepet játszó kisartériákra kifejtett hatásukat. Ugyancsak nem tisztázott, hogy a meglévő hormonális állapot mennyiben befolyásolja az akut érhatásokat, és milyen mechanizmusok révén. Kevés adat áll rendelkezésünkre a progeszteron krónikus és akut érfali hatásait illetően is. Célkitűzés: 1. A 17β-ösztradiol és a progeszteron kiserek tónusára kifejtett akut hatásának vizsgálata. 2. Annak vizsgálata, hogy az ösztradiol akut in vitro kisartéria-relaxáló hatását befolyásolja-e az azt megelőző hormonpótló kezelés. Módszerek: Első kísérletsorozatunkban nőstény Sprague-Dawley patkányok saphena artéria szakaszain in vitro mikroangiográfia segítségével mértük a szteroidhormonok akut hatását. Noradrenalinprekontrakció után a szervfürdő oldathoz 17β-ösztradiolt (n=8), majd egy másik érsorozaton progeszteront adtunk az oldathoz (n=8) kumulatív dózisokban. Az ösztradiolhatás specificitásának ellenőrzése céljából további sorozatokban harmadik szerként dexametazont (n=7) illetve a sztereospecifitás vizsgálatára 17α-ösztradiolt (n=7) alkalmaztunk. Végül az utolsó csoportban ismét az ösztradiol dózis-hatás görbéjét vettük fel ösztradiol-plazmareceptor antagonista jelenlétében (n=7). Második

kísérletsorozatunkban

ovarium-intakt

(n=9),

ovariektomizált

(n=8),

illetve

ovariektomizált+ösztrogénpótolt (n=10) állatokon vizsgáltuk a 17β-ösztradiol akut relaxáló hatását. Hogy a krónikus ösztradiolkezelés általános relaxációs mechanizmusokra való hatását kizárhassuk, további ovariektomizált (n=8) és ösztrogénpótolt (n=8) állatok prekontrahált erein a papaverin és a nifedipin dózis-hatás görbéjét vettük fel az ösztradioléhoz hasonló módon. Eredmények, új megállapítások: A nagyerekhez hasonlóan a perifériás kisartériákon is megfigyelhető a 17β-ösztradiol azonnali és nem a klasszikus hormonreceptor által közvetített, tehát nongenom relaxáns hatása. Ez a hatás endotheliumtól független, direkt simaizomhatás. Hasonló akut relaxációs válasz észlelhető a kisereken progeszteron és 17α-ösztradiol alkalmazásakor, míg dexametazon alkalmazása esetén nem. Elnyújtott ösztrogénkezelés hatására az ösztradiol akut adásával kiváltható kisér-relaxáció mértéke jelentősen csökken. Az elnyújtott ösztrogénkezelés akut ösztradiolválaszt csökkentő hatása ösztradiolra specifikus, a papaverin és a nifedipin értágító hatását nem befolyásolja. Az elvégzett in vitro vizsgálatokban az ösztradiol által okozott akut relaxáció mértéke megközelítette az ugyanolyan koncentrációjú papaverin és nifedipin értágító hatását. Következtetés

Az ösztrogén akut, nongenom közvetlen simaizom-relaxáló hatása perifériás

kisartériákon is megfigyelhető. E hatás csak mikromólos koncentrációban érvényesül, kevéssé specifikus. A krónikus kezelés csökkenti a hormon akut kisér-relaxáló hatását. Megállapítható tehát a genom (a különböző gének működését befolyásoló) és az akut, nongenom mechanizmus faktorai közötti interakció.

4

Abstract Background: The cardiovascular benefit of estrogen replacement therapy may be due to its antiatherogenic and on the other hand, to its haemodynamic effects. Both acute and chronic administration of estrogen affect vascular tone and reactivity. The acute vascular effects of the hormone have been studied only on large vessels, mostly on coronaries. The effects of the hormone on small arteries – that play an important role in determining the peripheral vascular resistance, blood pressure and tissue perfusion – have not been characterized yet. Also few data are available about the influence of hormonal status on acute vascular effects of estradiol and about the chronic and acute vascular effects of progesterone. Objective:

1. To study the acute effects of 17β-estradiol and progesterone on small arteries.

2. To study whether chronic estrogen replacement therapy alters the acute vasodilatory action of estradiol. Methods: In the first series of experiments we determined the acute effects of the steroid hormones on isolated saphenous artery segments from female Spraque-Dawley rats using in vitro microangiography. After precontraction with norepinephrine, 17β-estradiol, then in an other set of experiments, progesterone was added to the bath in cumulative doses. To study the specifity of the acute estradiol effect, in further sets of experiments dexamethasone and 17α-estradiol were administered. Finally we controlled the effect of estradiol in the presence of estradiol receptor antagonist. In the second series of experiments the acute effect of 17β-estradiol was studied on vessels from ovary intact, ovariectomized and ovariectomized + estrogen replaced animals. To test a potential nonspecific effect of chronic estrogen therapy on the general relaxation mechanisms, concentration response curves with nifedipine and papaverine were recorded on precontracted saphenous arteries of ovariectomized and ovariectomized + estrogen replaced animals. Results: The immediate and not receptor-mediated, thus nongenomic relaxing effect of 17β-estradiol could be observed on peripheral small arteries, similar to previous findings on large vessels. This effect of the hormone is endothelium independent. Administration of progesterone and 17α-estradiol also causes acute relaxation of small arteries, while administration of dexamethasone does not. The acute vasodilatory action of estradiol on small arteries is attenuated by long-term estrogen treatment. This effect of long-term estrogen treatment is specific for estradiol, it does not alter the relaxations caused by nifedipine or papaverine. In these in vitro studies the vasorelaxing effectiveness of 17β-estradiol was comparable with that of well-known vasodilating agents. Conclusion: The acute, nongenomic, direct smooth muscle relaxing effect of estrogen can be observed both on large vessels and on small arteries. This effect can be detected only at micromolar doses of estradiol, and it is not specific. The acute relaxing effect of the hormone on small arteries is downregulated by chronic estrogen treatment, suggesting that an interplay should exist between the genomic and nongenomic actions of this female sex hormone.

5

Bevezetés és irodalmi háttér Irodalmi adatok bizonyítják, hogy hasonló korú férfiakhoz viszonyítva a menopauza előtt lévő nők körében a koronáriabetegség, az esszenciális hipertónia és a stroke incidenciája alacsonyabb, míg ugrásszerűen megnő a menopauza után (12,70,121,160,196). Több nagy populációt vizsgáló epidemiológiai tanulmány eredményei azt is igazolják, hogy a posztmenopauzális hormonpótlás védő hatást gyakorol

mind

a

cerebro-

mind

a

kardiovaszkuláris

betegségek

ellen

(92,196,237,238,257). Ugyanakkor néhány vizsgálat eredményei arra figyelmeztetnek, hogy a populációnak létezhetnek olyan alcsoportjai, amelyek fogékonyabbak lehetnek a hormonpótló kezelés korai protrombotikus hatására (112), ilyen például a 20210 G→A protrombinvariánssal rendelkező hipertóniás nők csoportja (208). Az ösztrogéneknek számos klinikailag előnyös hatását mutatták ki a lipid profilra, az LDL-oxidációra, a lipoprotein(a)-szintre, a koleszterin érfali lerakódására és a sejtproliferációra (3,38,78,172,191,220,232), azonban az antiaterogén hatások csak mintegy 25-50%-ban járulnak hozzá a kardiovaszkuláris események gyakoriságának csökkentéséhez (38,238). Egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a szív-érrendszeri betegségek megelőzésében az ösztrogének hemodinamikai hatásainak is (81). Régóta ismert, hogy az ösztrogén a vaszkuláris kontraktilitást csökkenti, a véráramlást növeli mind akutan, mind krónikusan alkalmazva (149,150,233). A szteroid hormonok genom (a különböző gének működését befolyásoló) hatásai mellett már a régebbi irodalomban is többször felmerült egy lehetséges gyors, nongenom hatás létezése is (228,234). E korai megfigyelések ellenére a szteroidok akut, nongenom hatásai csak az utóbbi években kerültek az érdeklődés középpontjába (73). Több klinikai tanulmány bizonyította például az akut szublingvális ösztradiolkezelés jótékony hatását myocardiális ischaemiában (216,217). A legújabb adatok alapján úgy tűnik, hogy akut alkalmazásakor az ösztrogén hatással van mind az érfali endotéliumsejtekre, mind a simaizomsejtekre. Bár számos munkacsoport vizsgálta az ösztrogének akut érhatásait, még mindig nem teljesen tisztázott

a

hatásmechanizmus,

több

hipotézis

is

született

(specifikus

membránreceptorok, közvetlen hatás a membránfluiditásra, second messengerek, kalcium-homeosztázis). Ugyancsak nem tisztázott, hogy a meglévő hormonális státusz

6

mennyiben befolyásolja az akut érhatásokat, és milyen mechanizmusok révén. Kevesebb adat áll rendelkezésünkre a progeszteron érfali hatásait illetően, annak ellenére, hogy már kiterjedten használják posztmenopauzális hormonpótló kezelés részeként az endometrium hiperplázia és karcinoma kialakulásának kockázatát csökkentendő. A hosszútávú ösztrogénkezelés vaszkuláris hatásai a) A tartós ösztrogénkezelés hatása a vérnyomásra A magas vérnyomás kisebb gyakorisággal fordul elő és kevésbé súlyos menopauza előtt a nőkben, mint a hasonló korú férfiakban, azonban menopauza után a szisztolés és a diasztolés vérnyomás is magasabb lesz nőkben a férfiakhoz viszonyítva (39,115, 235,236), jelezve, hogy az endogén női hormonok antihipertenzív hatásúak. A fogamzásgátló tablettát szedő fogamzóképes korú nők körében viszont valamivel magasabbnak találták a hipertenzió kialakulásának incidenciáját, amely azonban a természetes ösztrogének bevezetésével és a hormonadagok fokozatos mérséklésével csökkent (153,275). A kontraceptívumok hipertenzív hatása a testsúly, plazmatérfogat, pulzustérfogat, a renin szubsztrát angiotenzinogén expresszió és a szimpatikus-adrenerg aktivitás növelésével hozható kapcsolatba (27,79,90,264). Ez a tapasztalat sokáig gátolta a hormonpótló kezelés indikációját hipertóniás nőknél, bár epidemiológiai adatok szerint a hormonpótolt nők vérnyomása nem magasabb, illetve egyes vizsgálatok szerint éppen alacsonyabb, mint a hormont nem szedő posztmenopauzás nőké (13,180). Saját klinikai vizsgálatunkban a magas rizikócsoportba tartozó, kezelt hipertóniás, cukorbeteg nőkben a 3,5 hónapos kombinált hormonpótló kezelés még nem változtatta szignifikánsan a vérnyomást, ellenben csökkentette a proteinuria mértékét és javította a creatinin-clearance-t (245). Az "office" vérnyomásmérést alkalmazó vizsgálatokkal (10,132,245)

ellentétben,

a

részletesebb

információt

adó

24

órás

vérnyomásmonitorozással (ABPM) kapott eredmények szerint posztmenopauzában a hormonpótlás csökkenti a vérnyomást mind normotenziósokban mind hipertóniásokban, helyreállítja a fiziológiás napszaki ritmust és mérsékli a vérnyomás variabilitását (97,158,243,244,256). Pines és mtsai megfigyelése szerint enyhe hipertóniásoknál a hormonpótló kezelés hatására nemcsak a nyugalmi szisztolés vérnyomás csökkent,

7

hanem a terhelésre adott szisztémás vérnyomásválasz is (205). Egyes állatkísérletekben szintén kimutatták a hosszútávú ösztrogénpótlás hipertenzió kialakulását gátló illetve vérnyomást csökkentő hatását (100,104,240,273). Posztmenopauzális

hormonpótlás

esetén

az

aterotrombotikus

folyamatok

előrehaladásának gátlása mellett (246) az észlelt vérnyomáscsökkenés hátterében az ösztrogén számos értónust csökkentő hatása állhat, így a baroreflex érzékenység visszaállítása (64,169), valamint a továbbiakban részletesen tárgyalt endotél dependens és -independens értágító hatások. b) A tartós ösztrogénkezelés hatása a vaszkuláris reaktivitásra Régi megfigyelés, hogy normál terhességben - amikor az ösztrogéntermelés hosszantartóan magas - a megnövekedett plazmatérfogat, sóretenció és a magas angiotenzin szintek ellenére jelentősen csökken az érellenállás és a vaszkuláris reaktivitás, ezek eredményeképpen alacsonyabb a vérnyomás (144,151,175,197). Az ösztrogénpótló kezelés vaszkuláris reaktivitást befolyásoló hatásaival kapcsolatosan jónéhány, részben ellentétes eredménnyel zárult vizsgálat került publikálásra. A hormon a renin-angiotenzin rendszer és a szimpatikus-adrenerg rendszer számos komponensét módosítja (194). Növeli a renin-szubsztrát angitenzinogén expresszióját (98) és a plazma renin aktivitást (35). Ugyanakkor egyes kísérletek alapján csökkenti az angiotenzin konvertáló enzim (ACE) aktivitását (34,207,247), az erek simaizomsejtjeiben az angiotenzin-1 (AT1) receptor expresszióját (190) valamint az erek angiotenzin II-reaktivitását (34,46,149,173,182,225). Léteznek ugyan régebbi megfigyelések is, melyek szerint az ösztrogénkezelés nem változtatott az angiotenzin IIválaszkészségen (186). Több munkacsoport leírta a noradrenalin-válaszkészség növekedését tartós (1528 nap), magas dózisú ösztrogénkezelés hatására patkány és nyúl aortákon és patkány mesenterium-ereken (23,46,49,163). Munkacsoportunk kísérleteiben a 3 illetve 1 hónapos hormonpótló kezelés ovariektomizált patkányok saphena artériáin szintén növelte az adrenerg reaktivitást (2,258). Az adrenerg válaszkészség növekedésének mechanizmusaként az α1-receptorok számának és affinitásának növekedése, a noradrenalin-újrafelvétel változása illetve az általános fehérjeszintézis-fokozó hatás részeként a kontraktilis fehérjék mennyiségének növekedése vethető fel (23,57,147). Az

8

említett vizsgálatokkal ellentétben mások szintén elhúzódó (2-21 nap) ösztrogénkezelés következményeként

a

noradrenerg

reaktivitás

csökkenését

észlelték

hasonló

preparátumokon (6,88,154,200). Huang ösztrogénpótolt patkányok arterioláin szintén kisebb mértékű norepinephrin-konstrikciót talált, mint az ovariektomizált állatokéin (107). Többen az adrenerg-reaktivitást csökkentő hatást NO-dependensnek találták (6,107,200). Az említett kísérletekben hasonló ösztrogénvegyületeket használtak: 17βösztradiolt,

17β-ösztradiol-benzoátot,

-sztearátot

és

propionátot

azokban

a

vizsgálatokban is, ahol a noradrenerg-válaszkészséget növelő hatást tapasztaltak, és azokban is, ahol ennek ellenkezőjét találták. Az eltéréseket az eredményekben a hormonkezelések időtartamának és adagjának különbözősége is okozhatja, elképzelhető például, hogy az alacsonyabb dózisban jelenlévő folyamatot elfedi egy magasabb dózisban fellépő ellentétes irányú mechanizmus (76). c) A tartós ösztrogénkezelés hatása az értónus lokális, autokrin-parakrin szabályozására Krónikus ösztrogénkezelés az ateroszklerotikus ereken az Ach-ra adott kóros érösszehúzódást értágulatra változtatja, ép endotéliummal rendelkező ereken pedig erősíti az Ach okozta endotéliumfüggő értágulatot (83,89,101,189,259,270,273). Szintén erősíti a bradikinin és substance P (106,125), továbbá az áramlás (shear stress) okozta endotéldependens értágulatot (107,109,141,201). Az ösztrogénkezelés ezen endotéliumfüggő hatásai nitrogénmonoxid-szintáz (NOS) gátlókkal (L-NNA, L-NAME) csökkenthetők ill. megszüntethetők (83,106-109), és kapcsolatba hozhatók az endoteliális NO-szintáz (eNOS) fokozott expressziójával és fokozott nitrogénmonoxid (NO) termeléssel (103,123,148,277). A NO aktiválja a guanil-cikláz enzimet, így növeli a

cGMP-szintet.

Ez

utóbbi

cGMP-dependens protein-kinázokon keresztül a

simaizomsejtek K+-csatornáinak aktivációjához, a membránok hiperpolarizációjához, a Ca2+-csatornák záródásához, s így az intracelluláris Ca2+ csökkenéséhez és relaxációhoz vezet (32,52,267,278). Az értágító, aggregációgátló (170) és simaizom-proliferációgátló (58) NO termeléséért felelős NOS három formáját különítették el, ezek három különböző genom expressziójaként szintetizálódnak: 1) az endoteliális sejtekben jelenlévő Ca2+ által aktiválható konstitutív eNOS, 2) az először idegsejtekben leírt, szintén Ca2+-

9

dependens, konstitutív nNOS és 3) a különböző szövetekben megtalálható, Ca2+independens, citokinekkel indukálható iNOS enzimek (130). Nemrég megismert tény, hogy nNOS termelődik az érfali simaizomban is (31). Juhok méhének artériáiban az észlelt NOS-mennyiség 40%-át ez a simaizomban termelt izoenzim alkotja, és krónikus ösztrogénkezelésre mind az endotéliumban, mind a simaizomban termelt NOS enzim expressziója fokozódik (223). Néhány adat arra utal, hogy az ösztrogén nemcsak konstitutív NOS enzimek (eNOS, nNOS) expresszióját szabályozza (266), hanem a Ca2+-independens, citokinekkel és bakteriális lipopoliszaharidokkal indukálható NOS (iNOS) szintézisét is (110). Ezt támasztják alá Binko és mtsainak eredményei: az ösztradiolkezelés endotéliumirtott patkány aortákon a simaizomsejtekben is növelte a NOS aktivitást és ezáltal csökkentette a phenylephrin (α1 adrenerg agonista) kontrakciót. A hatás megelőzhető volt a protein szintézis gátlásával (cikloheximid), továbbá ösztrogén-receptor antagonistával (ICI-182,780).

Western blot technikával

kimutatták a 24 órás ösztradiolkezelés iNOS termelését indukáló hatását, mely szintén gátolható ösztrogén-receptor antagonistával (29). A NO szintjét a NOS enzim működésétől függetlenül is befolyásolhatja az ösztrogén. Az antioxidáns tulajdonsággal is rendelkező NO koncentrációja csökkenhet érfalkárosodáskor, és/vagy gyulladás esetén, amikor a reaktív szabadgyökök mennyisége emelkedik. Az endotéliumban is jelen van a xantin-oxidáz enzim, mely a szuperoxid-gyök termeléséért felelős (139). Az önmagában is vazokonstriktor hatású szuperoxid-anion jelentősen hozzájárul a NO csökkentéséhez (9), NO-dal reagálva peroxinitritté alakul, ami további reaktív gyökökre bomlik, és résztvesz a membránok lipidperoxidációjában (255). A női hormon antioxidáns hatása révén (219,222,226,) szabadgyök-scavenger-ként védi a NO-ot. Előzetes kísérleteinkben a szteroid hormonok humán neutrofil granulociták szuperoxid termelésére és myeloperoxidáz (MPO) aktivitására kifejtett hatását vizsgálva azt találtuk, hogy az ösztrogén csökkenti a granulociták szuperoxid-anion termelését, melynek mechanizmusában valószínűleg a hormon által fokozottan termelt MPO által létrejövő negatív feedback is részt vesz (18,19,20). Endotéliumsejteken is kimutatták, hogy az ösztrogén - receptorán keresztül a szuperoxid-termelés gátlása révén növeli a NO-szintet (8). A tartós ösztrogénexpozició fokozza a prosztaglandin-ciklooxigenáz gén expresszióját, illetve az értágító hatású prosztaciklin produkcióját, az erek endotélium-

10

és simaizomsejtjeiben (42,120,162,262). Többen leírták a posztmenopauzális hormonpótló kezelés hatására az erős vazokonstriktor hatással bíró endotelin plazmaszintjének csökkenését is (25,44,94, 253,269). Humán endotélium sejtekben kétnapos ösztradiol-inkubációval az endotelin-1 mRNS expressziójának csökkenése idézhető elő, részben direkt ösztrogénhatásra, részben pedig az NO-termelés növelésén keresztül (28). Bár

a

különböző

fajokon,

értípusokon

különböző

módszerrel

kapott

eredményekben, illetve azok mértékében különbségek észlelhetőek, úgy tűnik, hogy a tartós ösztrogénkezelésnek az értónust szabályozó lokális faktorokra kifejtett hatásai mindenképpen a relaxáció irányába mutatnak. d) Az ösztrogén genom hatásmechanizmusa A fenti, viszonylag hosszabb távú kezelésre létrejött hatások eléréséhez (a többi szteroid hormon genom hatásaihoz hasonlóan) a zsíroldékony ösztrogénmolekula átjut a sejtmembránon, kötődik az intracelluláris ösztrogén receptorhoz (ER). Ez a ligandreceptor komplex a sejtmagba jutva kapcsolódik az általa szabályozott gének promoter szakaszának megfelelő DNS szekvenciáihoz (estrogen response element, ERE), és transzkripciós faktorként szabályozza a génexpressziót (15,17,69,133,177). E folyamatokra jellemző a késleltetett (4-24 óra) hatás, továbbá a specifikus ösztrogénreceptor (ER) -gátlókra és a transzkripciót, transzlációt gátló vegyületekre való érzékenység (16,48). Humán endotélium sejtekben például a NOS expresszió növekedését csak 24 óra (274), a prosztaciklin termelés növekedését 12 óra (161) elteltével észlelték. Az ösztrogénkezelés eNOS-, iNOS- és PGI2- szintézist fokozó, továbbá

endotelin-szintézist

antagonistával

csökkentő hatása is gátolható ösztrogén-receptor

(4,29,161,277).

Mind

az

endoteliális

eNOS-gén,

mind

simaizomsejtekben lévő iNOS-gén környezetében találtak ösztrogén-receptort kötő elemeket (43,80,168), ami alátámasztja, hogy a hormon ösztrogén-receptoron keresztül szabályozza

a

NOS

ösztrogénreceptorok (105,128,142,145,260),

gének

jelenlétét mind

expresszióját. leírták a

az

A

klasszikus

érfalban

simaizomsejtekben

mind

intracelluláris az

endotél-

(122,195,202).

Az

ösztrogénreceptorok nemrég felfedezett béta típusának (ERβ) létezését is bizonyították mindkét sejtben (113,152,210). Patkány aortán és farokartérián a béta receptorok

11

expresszióját magasabbnak találták, mint az alfa receptorokét, míg méhartériákon az alfa receptorok dominálnak (7). Néhány nappal kísérletes érsérülés után a béta ösztrogénreceptorok expresszióját emelkedettnek találták patkányok endotél- és simaizomsejtjeiben (143). Az ateroszklerotikus plakkokban azonban hiányoznak az ösztrogénreceptorok (145). Az ösztrogének akut érhatásai A genom hatásokon túlmenően Pietras és Szegő már 1975-ben az ösztrogénnek az endometriumsejtek Ca2+-áramlására kifejtett azonnali hatásáról számoltak be (203). A tartós hormonkezelés hemodinamikai hatásai mellett szintén régóta leírták az ösztrogén viszonylag rövid időn belül létrejövő értágító hatását (150,213,233). Ennek ellenére az ösztrogén akut, nongenom hatásaira vonatkozó kutatások csak az utóbbi években gyorsultak fel. Az értónus szabályozása az ösztrogén által történhet a hormon direkt, simaizomra, továbbá indirekt, endotéliumra kifejtett hatásai révén. a) interakció az endotéliummal Klinikai vizsgálatok eredményei szerint az ösztradiol egyszeri fiziológiás dózisának alkalmazása után rövid időn belül észlelhetőek bizonyos endotél-dependens válaszok. A hormon akutan is fokozza az Ach által kiváltható endotéliumfüggő értágulat mértékét posztmenopauzális korú nők koszorúerein, alkari és femorális verőerein (55,84,86). Szintén fokozza a bradikinin- és az áramlás okozta vazorelaxáció mértékét

(5,14,54,67).

Valamivel

magasabb

dózist

alkalmazó

akut

klinikai

vizsgálatokban az érellenállás csökkenése, a véráramlás növekedése már önmagában is kimutatható ösztradiol hatására mind a koronáriákon, mind az alkar és a comb verőerein. Ez utóbbiak mechanizmusában azonban humorális és endotélium által termelt vazoaktív faktorok, továbbá direkt kölcsönhatás az erek simaizomsejtjeivel egyaránt szerepelhetnek (211,214,261). Állatkísérletekben szintén bizonyították az ösztradiol endotélium-eltávolítással, NO-szintáz- és PG-szintáz gátlásával részben vagy egészben megszüntethető - tehát endotéliumfüggő - akut relaxációt okozó (134,254) illetve Ach-relaxációt potencírozó hatását (248).

12

Az

azonnali

endotéliumfüggő válaszokat azzal magyarázzák, hogy az

endotélsejtekben a fiziológiás koncentrációjú ösztradiol akutan (<5 perc) fokozza az endoteliális NO-szintáz (eNOS) aktivitását, az NO-termelést - az eNOS protein szintjének növekedése nélkül. Az eNOS aktivitásának fokozódását az intracelluláris Ca2+-szint emelkedése előzi meg, a jelenség gátolható az ösztrogén-receptor és a Ca2+beáramlás gátlásával (127,135,239). Emellett akut ösztrogénhatásra az eNOS-aktivitás Ca2+-independens fokozódását is leírták már (40). Az ösztrogén által okozott eNOS aktivitás-fokozódás mechanizmusában egyes szerzők a foszfoinozitol 3-kináz (PI3, 99,102) valamint a tirozin-kináz- (TK) és a mitogén aktivált protein-kináz (MAPK) jelzőrendszer részvételét jelzik (45,221,230), hasonlóan a bradikinin esetében leírtakhoz (77). b) direkt hatás az erek simaizmára Más munkacsoportok - szuprafiziológiás dózisokban - az ösztradiol akut endotélium-független relaxációs hatását írták le in vivo kutyák és sertések koronáriaerein intrakoronáriás Doppler módszerrel (24,241) és in vitro körülmények között

izometriás

tenzióméréssel

prekontrahált

nyúl-,

sertés-

és

patkány-

koronáriagyűrűkön (6,116,118,268), humán koronáriagyűrűkön (47,179), továbbá nyúl agyi artériákon (83). Ezen endotélium-eltávolítással nem megszüntethető, azonnali nagyér relaxáló hatás hátterében a simaizomsejtek L-típusú feszültségfüggő Ca2+csatornákon keresztül történő Ca2+-felvételének direkt gátlása, az intracelluláris Ca2+szint csökkentése (60, 83,95,116,185,229,280) és ezáltal a kontrakciót elindító miozin könnyű lánc foszforilációjának csökkentése állhat (129). Egyes eredmények szerint a simaizomsejtekben az ösztradiolnak nincs hatása az intracelluláris raktárakból való Ca2+-felszabadulásra (59,61,129), míg egy másik, patkány mesenterium rezisztencia artériáin végzett kísérletnél a relaxáló hatást éppen a hormon intracelluláris Ca2+felszabadulást gátló hatásával magyarázták (183). Az intracelluláris Ca2+-szint változtatásán kívül a K+-csatornák aktivációja szintén szerepel az ösztradiol érfali simaizomra kifejtett hatásai között. A simaizomsejtek K+-csatornái az értónus fontos szabályozói az ereken (187). Harder több, mint 20 évvel ezelőtt leírta, hogy kutya koronáriák simaizomsejt-membránján az ösztrogén akutan növeli a K+-csatornák konduktanciáját (96). 15 évvel később White és

13

mtsainak sertés koronária artériákon végzett kísérletében az ösztrogén okozta akut relaxációt 80%-kal csökkentette a K+-csatornák előzetes blokkolása iberiotoxinnal. További eredményeik alapján feltételezték, hogy az ösztradiol stimulálja a Ca2+és feszültségfüggő K+-csatornák (BKCa) cGMP-dependens foszforilációját, ezáltal a simaizomsejtek repolarizációját és következményes relaxációját idézve elő (268). Egyes munkacsoportok - kutyák és sertések koronáriáin és juhok méhartériáin végzett in vivo és in vitro - kísérleteiben az akut értágító hatás csak NOS-gátló és K+-csatorna-gátló együttes alkalmazása, vagy guanilcikláz-gátló alkalmazása esetén szüntethető meg teljesen. E szerzők szerint a hormon - az endoteliális és simaizom NOS enzimek aktivitásának serkentése révén - növeli a NO-termelést, ami fokozza a simaizomban a guanilcikláz enzim aktivitását. A megnövekedett cGMP aktiválja a cGMP-dependens kinázt, utóbbi pedig a BKCa-csatornákat (62,193,218). Mások ezzel szemben patkány és kutya koronáriákon ultrahangos áramlásméréssel kimutatták ugyan a K+- és Ca2+csatornákra kifejtett hatást, de a NO-szintézis gátlásával nem csökkent az akut ösztrogén-relaxáció mértéke, ezek szerint a K+-csatornák aktivációja NO-tól független (111,241). Valverde szarvasmarha aorta-simaizomsejtekből származó K+-csatornákat szintetikus kettős-lipid rétegbe ágyazva bizonyította a 17β-ösztradiol közvetlen kötődését a csatornák β-alegységeihez, illetve a hormon K+-csatorna- aktiváló hatását (252). Úgy tűnik tehát, hogy - bár a különböző speciesekben a sejten belüli mechanizmusok eltérhetnek - koronária- és méhartériákon, illetve aortán az ösztrogén akut relaxáló hatásában a simaizomsejtek K+-csatornáinak direkt vagy indirekt aktivációja legalább részben szerepel.

c) Az ösztrogén nongenom hatásmechanizmusa Az előzőeket összefoglalva, az ösztrogént akutan alkalmazva az ereken azonnali válasz észlelhető. Fiziológiás dózisban alkalmazva erősíti a különböző stimulusok által kiváltott endotélfüggő relaxációt, míg nagyobb koncentráció esetén önmagában is relaxációt okoz. A mechanizmusra vonatkozó adatok alapján úgy tűnik, hogy ezen akut válaszok több támadásponttal, mind az endotéliumsejtekben mind a simaizomsejtekben kialakuló reakciók eredményeként jönnek létre (1. ábra). E sejten belüli mechanizmusok, illetve azok dominanciája különbözhet az eltérő fajoknál és

14

értípusoknál. A simaizomsejteken hatása általában 1µM-nál nagyobb koncentrációban érvényesül, a feszültségfüggő Ca2+-csatornák gátlása és a K+-csatornák aktivációja a legvalószínűbb hatásmechanizmus. Az endotéliumsejtekben, ahol a feszültségfüggő Ca2+-csatornák hiányoznak, a hormon az intracelluláris Ca2+-szint emelkedését, ezen keresztül a NOS enzim aktivitásának fokozódását idézi elő már fiziológiás dózisban is (123).

1. ábra Az ösztrogén akut értágító hatásának eddig leírt nongenom mechanizmusai Az endotéliumsejtekben membránreceptoron keresztül a NOS-aktivitást fokozza, míg a simaizomsejtekben az ioncsatornák működését befolyásolja, ezáltal a kontrakció-relaxáció folyamatát szabályozza. NO: nitrogén-monoxid, NOS: nitrogénmonoxid szintáz, MAPK: mitogén aktivált proteinkináz, TK: tirozin-kináz, GTP: guanozin-trifoszfát, cGMP: ciklikus guanozin-monofoszfát, MLCK: miozin könnyűlánc-kináz, Miozin-Pi: foszforilált miozin

Mindezen folyamatoknál a reakcióidő rövidsége kizárja a klasszikus genomhatás lehetőségét. Gyors, nongenom ösztrogénhatásokat a vaszkuláris szöveteken kívül több

15

helyen is leírtak, többnyire a Ca2+-homeosztázissal és különböző ioncsatornák működésével kapcsolatban - így endometriumsejteken, hipofízissejteken, idegsejteken, pancreas β-sejteken,

T-sejteken,

spermiumsejteken

(22,26,93,126,136,146,159,181,203). A szteroid hormonok gyors hatásaival foglalkozó első nemzetközi találkozón 1998-ban, Mannheimban született klasszifikáció szerint a szteroidok akut, direkt hatásai két csoportra oszthatók: I. Nem specifikus hatások, ahol a hormon receptorhoz való kötődés nélkül, közvetlenül a membránnal kerül kölcsönhatásba, változtatva annak fizikokémiai tulajdonságait. II. Specifikus hatások, melyek további két csoportra oszthatók: a) membránban elhelyezkedő klasszikus szteroid-receptorokon keresztül és b) nem klasszikus receptorokon keresztül létrejövő hatások (72). Az ösztradiol vaszkuláris hatásai közül a membránban elhelyezkedő klasszikus receptorokon keresztül érvényesülő gyors hatásra (mannheimi klasszifikáció szerinti IIa csoport) példa az előbbiekben említett endoteliális NO-szintáz (eNOS) aktivitásának fokozása, mely fiziológiás dózisú és membrán-impermeábilis ösztradiollal is kiváltható, gátolják klasszikus ösztrogén-receptor antagonisták, ugyanakkor nem gátolják transzkripciót és transzlációt gátló szerek (45,73). Az endotéliumsejtek felszínén elhelyezkedő

ösztrogén

receptor

egy

újszerű,

nongenom,

Ca2+-dependens

mechanizmussal - feltehetőleg a TK- vagy MAPK jelzőrendszer közvetítésével aktiválja az eNOS enzimet (45,230). Ehhez a gyors (< 5 perc) hatáshoz nem szükséges a NOS gén expresziójának növekedése, csak olyan proteinek részvétele, amik kölcsönhatásba lépnek az ER-ral és aktiválni képesek a NOS enzimet (156,230). A klasszikus ösztrogénreceptorral egyező szerkezetű, de a sejtmembránban elhelyezkedő ösztrogénreceptorok

létezését

régóta

feltételezik

(33,188,203),

funkcionálisan

membrán-impermeábilis ösztrogén hatásosságával többféle szövetben bizonyították jelenlétüket (22,93,146, 159,181,239). Morfológiailag anti-ösztrogén antitestek, illetve jelzett ösztrogén segítségével mutatták ki e membránreceptorokat (22,26,50,171). Pappas patkány hipofízissejtek felszínén az ösztrogénreceptorok két altípusát (ERα és ERβ) is elkülönítette (199). Endotéliumsejtekben is kimutatták a sejtmembránban elhelyezkedő ösztrogénreceptorokat (127,276). Az endotéliumon érvényesülő hatásával szemben az ösztradiol közvetlen simaizom relaxáló hatása nem gátolható klasszikus receptor-antagonistákkal, és csak a

16

fiziológiásnál jóval magasabb koncentrációban váltható ki. Elképzelhető, hogy egy - a klasszikus receptoroktól eltérő farmakológiai tulajdonságú - még nem azonosított membránreceptorhoz kötődik (mannheimi klasszifikáció szerinti IIb csoport). Ilyen klasszikus

receptoroktól

genetikailag

és

farmakológiailag

különböző

membránreceptorok létezését feltételezik hippocampus-sejteken Moss és mtsa (174), vaszkuláris simaizomsejteken Farhat és mtsai (75). Másik lehetőség (mannheimi klasszifikáció szerinti I csoport), hogy a hormon közvetlenül a foszfolipid kettős rétegbe ékelődik, változtatva annak fizikokémiai tulajdonságait (73). A farmakológiás dózisú ösztradiol membrán-fluiditást csökkentő hatását mutatták ki emlőcarcinomából és hüvelynyálkahártyából származó epitheliális sejteken (51,209). Az ösztradiol előzőekben tárgyalt, receptor-antagonistákkal nem gátolható, csak nagy dózisban észlelhető simaizomrelaxáló hatása mellett az egyik munkacsoport a hormon fiziológiás dózisban is érvényesülő endotéliumtól független relaxáns hatásáról is beszámolt (249,251). Mások a hormon közvetlen simaizomsejteken érvényesülő, de receptor-antagonistával (tamoxiphen, ICI-182,780) gátolható, Ca2+-homeosztázist befolyásoló akut hatását bizonyították (178,206). A hormonális állapot befolyása az ösztrogén akut érhatásaira a) Nemi különbségek az ösztrogén akut érhatásaiban Egyes munkacsoportok az ösztradiol akut relaxáló hatását nagyobb mértékűnek találták nőstény állatok erein, mint hímneműekén. Ez a nemi különbség megszűnt az endotélium eltávolítása után, azt sugallva, hogy az ösztradiol elsősorban nőnemű egyedek endotéliumával lép interakcióba, de létezik ezenkívül egy endotélium független hatásmechanizmusa is, mely hímekben is aktiválható (137,155). Más munkacsoportok azonban az endotélium-független értágító hatást is nagyobbnak találták nők koronáriáin és nőstény patkány aortákon in vitro illetve nőstény sertések koronáriáin in vivo (24,47, 111,179). Ezekkel ellentétben többen hím patkányok és tengerimalacok aortáin és mesenteria

artériáin

észleltek

nagyobb

endotélium-független

relaxáló

hatást

(60,184,232). Mindezekből megállapítható, hogy bár az ösztrogén hatásának sokféle mechanizmusa még nem tisztázott, a meglévő hormonális státusz nagymértékben befolyásolhatja az akutan alkalmazott ösztradiol érfali hatásait (mindamellett, hogy a

17

faj, az ér jellege, eredete, mérete és a vizsgálati módszerek közötti különbségek szintén okozhatnak eltéréseket az eredményekben).

b) A hormonális állapot befolyása az ösztrogén akut érhatásaira nőkben Blumenthal és mtsainak intrakoronáriás Doppler vizsgálataiban a nagydózisú estradiol akut iv. alkalmazásakor csak posztmenopauzás, nem hormonpótolt nők koronáriáin volt kimutatható a relaxációs hatás, hormonpótolt nőknél nem (30). Ezzel szemben mások azt találták, hogy az akut ösztradiol endotéliumfüggő vazorelaxáns hatását a tartós ösztrogénkezelés vagy nem befolyásolja, vagy éppen növeli (21,56,85,223). A progeszteron érhatásai Kevesebb és jóval ellentmondásosabb adat áll rendelkezésünkre a progeszteron krónikus és akut érfali hatásairól. A klasszikus progeszteron-receptorok szintén jelen vannak

az

artériák

endotélium-

és

simaizomsejtjeiben

(114,166).

Emellett

extravaszkulárisan sejtmembránban elhelyezkedő progeszteron-receptorokat is leírtak, melyek a progeszteron nongenom hatásaiért felelősek (11,41,124). Sertések artériáinak simaizomsejtjeiben pedig kimutattak egy DNS-szakaszt, mely egy, a sejtmembránban elhelyezkedő nagy affinitású progeszteron-kötő fehérje szintéziséért felelős (71). a) Az ösztrogénpótló kezelés vaszkuláris hatásainak módosulása progeszteron és progeszteron-származékok jelenlétében - Genom hatások A

progeszteron

gátolja

a

klasszikus

intracelluláris

ösztrogéreceptorok

expresszióját minden szövetben, ezáltal csökkentve annak genom hatásait (224). Így progeszteron hozzáadása a krónikus ösztrogénkezeléshez csökkenti az utóbbi kedvező hatásait a lipidprofilra is (198,263). In vitro vizsgálatokban az előzetes krónikus progeszteronkezelés bár önmagában csak minimálisan változtatta a koronáriák tónusát valamint endotéliumfüggő és független relaxációit, kombinációban csökkentette az ösztrogén koronáriaáramlást és

18

Ach-dilatációt fokozó hatását (91,164). Az erősebb progesztogén hatással rendelkező medroxiprogeszteron-acetát (MPA) hozzáadása az ösztrogénterápiához ovariektomizált majmokban és posztmenopauzás nőkben egyértelműen gátolta az ösztrogén Achdilatációt fokozó, vazokonstrikciót- és vaszkuláris rezisztenciát csökkentő hatását (87,166,167,224,242,272). Ezzel szemben más vizsgálatok szerint a progeszteron nem változtatja az ösztrogénterápia vérnyomáscsökkentő (227) és értágító hatását (82,166,167,271). Koronáriabetegségben szenvedő posztmenopauzás nőkben a négyhetes ösztradiolterápia növeli a myocardiális ischaemia jeleinek kialakulásáig eltelt időt terheléses vizsgálat során. Ezt a klinikailag előnyös hatást erősíti természetes progeszteron és csökkenti medroxiprogeszteron-acetát hozzáadása az ösztrogénpótláshoz (215). Majmokból izolált érsimaizom sejtkultúrákon pedig azt találták, hogy a 24 órás progeszteron-, illetve ösztrogénkezelés hasonló mértékben csökkenti a simaizomsejtekben a különböző agonistákra

létrejövő

Ca2+-szint

emelkedést,

mely

hatások

megszüntethetők

progeszteron- illetve ösztrogénreceptor-gátlókkal (165). b) A progeszteron akut érhatásai – Nongenom hatások Egy posztmenopauzás nőkön strain-gauge pletizmográfiás módszerrel végzett klinikai vizsgálatban a progeszteron akutan növelte az alkar artériáinak érellenállását, és csökkentette a vazodilátor-kapacitást (157). Ezzel szemben nyúl és sertés koszorúér-, továbbá patkány aortagyűrűkön izometriás tenzióméréssel a progeszteronnak az ösztrogénhez hasonló akut, endotélium-független vazorelaxáns és Ca2+-antagonista hatását figyelték meg - szintén fiziológiás feletti dózisban (59,60,117,250). Ugyanakkor patch-clamp technikát alkalmazva Nakajima azt találta, hogy míg az ösztrogének gátolták az L-típusú Ca2+-csatornák konduktanciáját, addig a progeszteron nem (185).

19

Célkitűzések A női nemi hormonok direkt érhatásait kísérletsorozatunk előtt többnyire csak nagyobb ereken - esetleg kisebb koronáriaágakon vizsgálták, nem tanulmányozták a perifériás keringési ellenállás meghatározásában és a hipertónia kialakulásában alapvető szerepet játszó kisartériákra kifejtett hatásukat. Szükségesnek véltük a vizsgálatokat ilyen kis erekre kiterjeszteni, mert a női nemi hormonok szív-érrendszeri protektív hatásaiban a nagyerek állapotának befolyásolása mellett alapvető fontosságúnak feltételeztük a kisartériákra kifejtett esetleges kedvező érfali hatásukat. E kisartériák fontos szerepet játszanak a perifériás rezisztencia, ezáltal a vérnyomás, a szöveti perfúzió és a szív utóterhelésének meghatározásában. Első kísérletsorozatunkban az ösztradiol és a progeszteron direkt értónust szabályozó hatását tanulmányoztuk patkányok saphena artériáin, melyek viszonylag könnyen izolálható, kb. 500µm átmérőjű muszkulokután kisartériák. Az ereket izolálva a keringő vazoaktív anyagok hatása és minden indirekt neurohumorális válasz kiiktatható. A szervezet összetett változásainak elemzésekor e perifériás ér-modellek segítenek elkülöníteni az erek lokális adaptációját a szisztémás keringési válaszoktól. Videoangiográfiás

kísérleti

módszerünkkel

egyenletes

nyomás

alatt

tartott

érszegmenseket vizsgáltunk, eltérően az estradiol akut hatásait in vitro vizsgáló legtöbb munkacsoporttól, akik érgyűrűk relaxációját mérték izometriás tenzióméréssel. Több agonistára vonatkozóan az izometriáshoz képest megnövekedett érzékenységet mutattak ki izobár körülmények között (65,74). Az ösztradiolhatás specificitásának ellenőrzése céljából a 17α-ösztradiol és egy másik szteroid, a dexametazon kisér-tónusra gyakorolt hatását, valamint az ösztrogénreceptor antagonista clomiphen ösztradiolhatást módosító képességét is tanulmányoztuk. Második kísérletsorozatunkban arra kerestük a választ, hogy az ösztradiol akut in vitro kisartéria-relaxáló hatását befolyásolja-e az azt megelőző hormonpótló kezelés. A krónikus és az akut, nongenom válaszok közötti lehetséges interakciót ovarium-intakt, kasztrált

és

kasztrált+ösztrogénpótolt

patkányok

kisartériáin

létrejött

akut

ösztradiolhatások összehasonlításával vizsgáltuk. Hogy a krónikus ösztradiolkezelés általános relaxációs mechanizmusokra való hatását kizárhassuk, két ismert vazodilátor,

20

a papaverin (foszfodiészteráz-gátló) és a nifedipin (kalcium-csatorna gátló) értágító hatását is összehasonlítottuk a különböző csoportokban. Módszerek Az érátmérő mérésének technikája Kísérleteinkhez nőstény Sprague-Dawley patkányok saphena artériáiból (a vena saphenát kísérő kis muszkulokután artéria) 6-11 mm hosszú szakaszokat preparáltunk, az izolált érszegmenseket 37°C-os, 95%O2-t és 5%CO2-t tartalmazó gázkeverékkel átáramoltatott, normál Krebs-Ringer oldatot tartalmazó szervfürdőbe helyeztük. Az oldat összetétele: Na+: 144,9 mM, K+: 4,5 mM, Ca2+: 2,5 mM, Mg2+: 1,2 mM, H2PO2-4 + H2PO2-4: 1,2 mM, SO2-4: 3,6 mM, Cl-: 125,9 mM, HCO-3: 22,5 mM, glükóz: 5,56 mM. Az érszakaszokat mindkét végükön kanüláltuk, a kimeneti kanült lezártuk ("vak zsák" kísérleti rendszer, nincs áramlás az érlumenben). Az érszegmenseket axialisan eredeti in vivo hosszukra feszítettük ki, és az intraluminális nyomást automatikus pumpa segítségével 50 Hgmm-re állítottuk be a mérés teljes időtartamára, amely nyomást hasonló preparátumok nyomás-átmérő görbéinek előzetes elemzésekor optimálisnak találtunk. Az ér külső átmérőjét mikroangiográfia segítségével folyamatosan mértük. Átlátszó aljzatú szervfürdő-kádból, mikroszkópból, videokamerából és monitorból összeállított rendszerrel az érszakaszról videomikroszkópos képet állítottunk elő. Speciális számítógép horizontálisan elemezte a videójelet a monitoron, az érfal kontúrjait automatikusan jelezve. A jeleket digitalizálás után számítógépen 2 ciklus/s mintavételi frekvenciával rögzítettük, Labtech Notebook szoftvert alkalmazva (1. ábra). 30 perc inkubációs idő után az oldathoz noradrenalint adtunk 15,8 µM koncentrációban (maximális dózis). 10 percen belül stabil kontrakció állt be. Ezután adtuk a szervfürdő oldathoz kumulatív dózisban a szteroidokat, és mértük esetleges hatásukat az érátmérőre.

21

2. ábra Az in vitro mikroangiográfia technikája Az ösztradiol és a progeszteron akut vazorelaxáns hatásának vizsgálata Ivarérett, nullipara, nem terhes nőstény patkányok (testtömeg: 200-300 g) saphena artériáit az előbb leírt módon kanüláltuk, noradrenalinnal (NA) kontraháltuk. A stabil kontrakció beállta után a szervfürdő oldathoz 17β-ösztradiolt adtunk 1-100 µM-ig terjedő kumulatív dózisban, folyamatosan rögzítve az érátmérő-változást (n=8). Egy másik érsorozaton progeszteront adtunk az oldathoz, az ösztradiolhoz hasonló módon, 0,86-86,4 µM-ig terjedő koncentrációban (n=8). Minden koncentráció esetén 10 percet várakoztunk az esetleges hatás kialakulására. Mind az ösztradiol, mind a progeszteron oldatot frissen készítettük, a kristályos hormonok 10 mg-ját 1 ml etanolban oldva. Az

22

oldószer maximális koncentrációja a Krebs-Ringer oldatban 0,3% v/v alatt volt, amely etanol koncentráció önmagában adva nem váltott ki semmiféle hatást a preparátumok tónusára. A hatás specifikusságának ellenőrzése céljából további sorozatokban harmadik szerként dexametazont (n=7) illetve a sztereospecifitás vizsgálatára 17αösztradiolt (n=7) alkalmaztunk 1-100 µM-ig terjedő kumulatív dózisban. Végül az utolsó csoportban ismét az ösztradiol dózis-hatás görbéjét vettük fel 10 µM clomiphencitrát

(ösztradiol-plazmareceptor,

ER

antagonista)

jelenlétében

(n=7).

Az

ösztradiolválasz reverzibilitásának vizsgálatára néhány kísérletben (n=4) az ösztradiol maximális dózisának alkalmazása után az ereket kimostuk, majd 10 perc inkubációs idő után újból 15,8 µM noradrenalint adtunk a szervfürdő oldathoz. Az endotélium ösztradiol-relaxációban való szerepének vizsgálatát 15 további nőstény SD patkányon végeztük el. Egy részükben (n=7) az endotéliumot meghagytuk, épségét NA prekontrakció után az acetilkolin (14,7 µM) okozta relaxáció mérésével ellenőriztük. A 20%-nál nagyobb relaxációt mutató ereken - a szervfürdő kamra átmosása, új Krebs-Ringer oldattal való feltöltése és 30 perc inkubációs idő után vizsgáltuk az ösztradiol hatását az érátmérőre az előzőekben ismertetett módon. Másik részükben (n=8) az endotéliumot 10 percig tartó levegő átfújással, majd Krebs-Ringer oldattal való átmosással eltávolítottuk. 30 perc inkubációs idő után az endotélium hiányáról a noradrenalinnal összehúzott ereken az acetilkolin-relaxáció elmaradásával bizonyosodtunk meg. Ezután a szervfürdő kamra új Krebs-Ringer oldattal való feltöltése és további 30 perc inkubációs idő után mértük az ösztradiol relaxáns hatását. A krónikus ösztrogénkezelés és az akut, nongenom ösztradiolhatások közötti interakció vizsgálata Második kísérletsorozatunkban az ivarérett, nullipara, nem terhes patkányokat (kezdeti

testtömeg:

220-250

gr)

két

csoportra

osztottuk.

Az

O

csoport

(ovariektomizáltak) egyedeit sebészileg kasztráltuk. Ennek során pentoparbital narkózisban alsó median metszésből bilateralis oophorectomiát végeztünk steril körülmények között. Az állatokat penicillin profilaxisban részesítettük. Az EPK csoport (ösztrogén-pótoltak) állatait sebészi kasztrálás után ösztrogénpótló terápiában részesítettük (im. ösztradiol propionát 450 µg/ttkg/hét). A humán terápiához viszonyítva magasabb dózisban adagoltuk a hormonokat, tekintettel a patkányok 23

gyorsabb anyagcseréjére. Előzetes vizsgálatainkban ilyen dózisú ösztrogénpótló kezelés hatására ovarium intakt állatokéhoz hasonló szintű ösztradiol értékeket mértünk (2). A kezelés időtartama 5 hét volt. Az alkalmazott Sprague-Dawley patkánytörzs ösztruszciklusa 4,5 napos (a Charles-River Co. adatai alapján), így 8 ciklus alatt létrejött változást vizsgáltunk. Öthetes kezelés után megmértük az állatok tömegét, majd izoláltuk, 10% O2-t, 5% CO2-t és 85% N2-t tartalmazó gázkeverékkel átáramoltatott szervfürdőbe tettük és kanüláltuk saphena artériáikat az előzőekben leírt módon. Mind az ovariektomizált (n=8) mind az ösztrogénpótolt (n=10) állatokon vizsgáltuk a 17βösztradiol akut relaxáló hatását a már ismertetett módszerrel. Kontrollcsoportként (K) ovarium-intakt állatok (testtömeg: 210-260gr) saphena artériáin is mértük az ösztradiol akut hatását (n=9). Hogy a krónikus ösztradiolkezelés általános relaxációs mechanizmusokra való hatását kizárhassuk, további ovariektomizált (n=8) és ösztrogénpótolt (n=8) állatok prekontrahált erein 1 nM-100 µM-ig terjedő kumulatív dózisban a papaverin és 3nM100µM-ig terjedő koncentrációban a nifedipin dózis-hatás görbéjét vettük fel az ösztradioléhoz hasonló módon. Alkalmazott anyagok A noradrenalint (Arterenol, Hoechst) 15,8 µM végkoncntrációban alkalmaztuk a szervfürdőbe. A 17β-ösztradiol (Richter), a 17α-ösztradiol (Sigma) és a progeszteron (Richter) oldatokat frissen készítettük, a kristályos hormonok 10 mg-ját 1 ml etanolban oldva, majd ezekből az oldatokból adtunk mikropipettával a szervfürdőhöz. A kristályos acetilkolin-klorid (Sigma) 1 mg-ját 1 ml desztillált vízben oldottuk. Az eredeti gyári készítményeket higítottuk dexametazon (Oradexon, Organon) és papaverin (Papaverin HCl, Chinoin) esetében. A nifedipin törzsoldatához 10 mg kristályos nifedipint (EGIS) 1 ml etanolban oldottunk, majd ezt higítottuk tovább etanollal, illetve desztillált vízzel. Az ösztrogénpótló terápiához az ösztradiol propionátot (Richter) oleum helianthiban oldottuk, majd 450 µg/ttkg/hét dózisban im. alkalmaztuk. A clomiphen-citrátot (EGIS) frissen

vízben

oldottuk.

Altatásra

pentobarbitalt

(Nembutal,

Sanofi-Phylaxia)

alkalmaztunk i.p. (45 mg/ttkg). A penicillint (Biogal, 100 000 IU) i.m. adtuk.

24

Statisztikai analízis A szteroidok akut hatásának elemzésekor a relaxáns hatást a noradrenalin által kiváltott kontrakció százalékaként fejeztük ki. Az eredményeket átlag ± SEM-ként adtuk meg. A relaxáns hatást egymintás t-próba felhasználásával vizsgáltuk, a relaxáció hiányát 0hipotézisnek tekintve. Kétmintás t-próbával illetve ANOVA teszttel hasonlítottuk össze az ösztradiol értágító hatását önmagában illetve az antagonista jelenlétében, a dexametazon, a progeszteron és az ösztradiol, továbbá a két sztereoizomer hatását. Szintén kétmintás t-próbával illetve ANOVA teszttel hasonlítottuk össze az ösztradiol akut relaxációs hatása közötti különbséget a kontroll (K) és az ovariektomizált (O) csoport között, illetve az ovariektomizált (O) és az ösztrogénpótolt (EPK) csoport között. A változásokat egységesen p<0,05 szignifikancia szint esetén tekintettük szignifikánsnak. Eredmények I. A szteroidhormonok akut érhatásai a) A 17β-ösztradiol akut relaxáns hatása prekontrahált saphena artériákon A noradrenalin 15,8 µM koncentrációban a patkány saphena artéria szakaszok külső átmérőjét 623 ± 23 µm-ről 367 ± 18 µm-re csökkentette. Már 1 µM 17β-ösztradiol a prekontrahált artériákon szignifikáns relaxációt eredményezett (4,3 ± 1,2%, p<0,05). Az ösztradiol 10, 20, 50, és 100 µM-ja a prekontrahált artériák szignifikáns, dózisfüggő relaxációját váltotta ki. A kiváltott maximális relaxáció 85,8 ± 10% volt (3. ábra). Az oldathoz adott 10 µM clomiphen-citrát csak a legnagyobb ösztradiol dózisnál (100 µM) okozott szignifikáns változást az értágító hatásban (4. ábra). A válasz reverzibilitásának vizsgálatakor az ösztradiol maximális dózisának alkalmazása után az ereket kimosva, majd újból 15,8 µM noradrenalint adva a szervfürdő oldathoz, az erek újra összehúzódtak - átmérőjük 5 perc alatt az eredeti prekontrakciós szintre állt be.

b) A progeszteron akut relaxáns hatása prekontrahált saphena artériákon

25

A noradrenalin 15,8 µM koncentrációban a patkány saphena artéria szakaszok külső átmérőjét 619 ± 14 µm-ről 364 ± 9 µm-re csökkentette. 0,86 µM progeszteron a prekontrahált artériákon szignifikáns relaxációt hozott létre (3,6 ± 1,3%, p<0,05). A progeszteron 8,6, 17,3, 26,0 43,2 és 86,4 µM-ja a prekontrahált artériák szignifikáns, dózisfüggő relaxációját váltotta ki. A legmagasabb dózis 90,9 ± 8% relaxációt eredményezett (3. ábra). 100

*

90

*

Relaxáció (%)

80

ösztradiol

70

*

60

progeszteron *

50 40

*

30

*

*

20 10

*

*

0 -6.5

* -6

-5.5

-5

-4.5

-4

-3.5

Koncentráció (lg M) 3. ábra A 17β-ösztradiol és a progeszteron akut relaxációs hatása noradrenalinnal (15,8µM) prekontrahált patkány saphena artériákra. A relaxáns hatást a noradrenalin által kiváltott kontrakció százalékaként fejeztük ki. Az eredményeket átlag ± SEM-ként adtuk meg, n=8 mindkét hormon esetében. A relaxáns hatást egymintás t-próba felhasználásával vizsgáltuk, a relaxáció hiányát 0-hipotézisnek tekintve. *p<0,05

c) Dexametazon hatása prekontrahált saphena artériákra 1 és 10 µM dexametazon nem relaxálta az ereket, enyhe, de statisztikailag szignifikáns kontrakciót okozott (p<0,05 egymintás t-próbával). A szteroid 20 és 50 µM-os koncentrációja nem váltott ki szignifikáns relaxációt. A legmagasabb dózis (100 µM) által okozott relaxáció már elérte a szignifikancia határát (p<0,05), ez a hatás azonban csak 23%-a volt az ugyanilyen koncentrációjú ösztradiol vazorelaxáns hatásának (4. ábra).

26

100

ösztradiol

90

*

80

dexametazon

Relaxáció (%)

70 60

ösztradiol + clomiphen

*

50

†

*

40

*

*

30

* *

20 10

*

0

* †

-10 -6.5

-6

* † -5.5

* †

* †

†

-5

-4.5

-4

-3.5

Koncentráció (lg M) 4. ábra A 17β-ösztradiol, a 17β-ösztradiol+clomiphen és a dexametazon akut relaxációs hatása noradrenalinnal (15,8µM) prekontrahált patkány saphena artériákra. A relaxáns hatást a noradrenalin által kiváltott kontrakció százalékaként fejeztük ki. Az eredményeket átlag ± SEM-ként adtuk meg, n=8,7 és 7 a három csoportban. A relaxáns hatást egymintás t-próba felhasználásával vizsgáltuk, a relaxáció hiányát 0-hipotézisnek tekintve. *p<0,05. Koncentrációszintenként kétmintás t-próbával, illetve egytényezős ANOVA teszttel hasonlítottuk össze az ösztradiol+clomiphen valamint a dexametazon hatását az ösztradioléval. †p<0,05

d) A 17α-ösztradiol hatása prekontrahált saphena artériákra

1 µM 17α-ösztradiol a prekontrahált artériákon nem okozott szignifikáns relaxációt, míg 5µM 17α-ösztradiol már szignifikánsan relaxálta a kisereket (10,9 ± 1,4%, p<0,05). A szteroid 10, 20, 50, és 100 µM-ja a prekontrahált artériák szignifikáns, dózisfüggő relaxációját váltotta ki, és ez a relaxáció csak az utolsó dózisnál volt szignifikánsan kisebb, mint a 17β-ösztradiol által okozott relaxáció, egytényezős ANOVA-teszttel vizsgálva (p<0,05). A kiváltott maximális relaxáció 57,9 ± 2,4% volt. Kéttényezős ANOVA-teszttel a két görbe statisztikailag nem különbözött (p=0,28) (5. ábra).

27

100 90

*

Relaxáció (%)

80

17béta-ösztradiol

70

†

60

*

50

17alfa-ösztradiol

*

*

*

40

*

30

*

20

*

10

*

*

0 -6.5

-6

-5.5

-5

-4.5

-4

-3.5

Koncentráció (lg M) 5. ábra A 17β-ösztradiol és a 17α-ösztradiol akut relaxációs hatása noradrenalinnal (15,8µM) prekontrahált patkány saphena artériákon. A relaxáns hatást a noradrenalin által kiváltott kontrakció százalékaként fejeztük ki. Az eredményeket átlag ± SEM-ként adtuk meg, n=8 és 7 a két csoportban. A relaxáns hatást egymintás t-próba felhasználásával vizsgáltuk, a relaxáció hiányát 0-hipotézisnek tekintve. *p<0,05. A sztereoizomerek hatását kéttényezős, illetve egytényezős ANOVA-teszttel hasonlítottuk össze. †p<0,05.

e) Az endotélium szerepe a 17β-ösztradiol okozta érválaszban

A nem endotélium-irtott prekontrahált ereken az Ach által okozott relaxáció átlagosan 80,4 ± 20,2% volt. Az endotélium-irtott erek átmérőjén az Ach nem okozott szignifikáns változást (-0,03 ± 0,5%, p=0,9). Az akut ösztradiol-relaxáció mértéke az első négy koncentrációszintnél nem különbözött szignifikánsan a két csoportban (2,9 ± 0,3%, 10,2 ± 1,9%, 32,8 ± 4,7%, 70,2 ± 4,1% az ép endotéliumú illetve 3,4 ± 0,5%, 10,1 ± 0,9%, 41,4 ± 8,5%, 79,8 ± 3,5 a deendotelizált ereken, p>0,05), míg a legmagasabb dózisnál (100µM) valamivel nagyobb relaxáció volt észlelhető az endotéliumirtott csoportban, mely egytényezős ANOVA-teszttel elérte a szignifikancia határát. (82,3 ± 3,0% az ép endotéliumú, illetve 90,9 ± 2,8% az endotéliumirtott ereken (p=0,04) (6. ábra).

28

100 *

90 *

80

Relaxáció (%)

70

† endotélium intakt erek

* *

deendotelizált erek

60 50 *

40

*

30 20 *

10

*

*

*

0 -6.5

-6.0

-5.5

-5.0

-4.5

-4.0

-3.5

Ösztradiol koncentráció (lg M)

6.ábra A 17β-ösztradiol akut relaxációs hatása noradrenalinnal (15,8µM) prekontrahált, endotéliummal rendelkező, illetve endotéliumirtott patkány saphena artériákon. A relaxáns hatást a noradrenalin által kiváltott kontrakció százalékaként fejeztük ki. Az eredményeket átlag ± SEM-ként adtuk meg, n=7 és 8 a két csoportban. A relaxáns hatást egymintás t-próba felhasználásával vizsgáltuk, a relaxáció hiányát 0hipotézisnek tekintve. *p<0,05. Az ösztradiol relaxációs hatása közötti különbséget a két csoportban koncentrációszintenként egytényezős ANOVA-teszttel vizsgáltuk. †p<0,05.

II. A krónikus ösztrogénkezelés hatása az akut relaxációkra

Az ösztrogénpótló terápia 5. hetében szignifikáns különbséget találtunk az ovariektomizált (O) és az ovariektomizált + ösztrogénpótló kezelésben részesülő (EPK) állatok testtömegei között (329 ± 7 vs 260 ± 4 gr). Nem találtunk szignifikáns eltérést a két csoport között a saphena artériák in vivo külső átmérőjében (O: 405 ± 8 µm, EPK: 408 ± 10 µm). Szintén nem különböztek a KrebsRinger oldatba helyezett, 50 Hgmm-es nyomáson 30 percig inkubált artériák külső átmérői (O: 666 ± 10 µm, EPK: 667 ± 15 µm), továbbá a 15,8 µM NA által okozott kontrakció utáni átmérők (O: 408 ± 13 µm, EPK: 408± 12 µm).

29

a) Az ösztradiol akut relaxáns hatása ovariektomizált (O) patkányok prekontrahált saphena artériáin

1 µM 17β-ösztradiol e csoportban is a prekontrahált artériák azonnali szignifikáns relaxációját (6,7 ± 2,4%, p<0,05) idézte elő. További 10, 20, 50 és 100 µM-os koncentrációi szignifikáns, dózis-függő relaxációt eredményeztek (21,6 ± 5,3%, 35,2 ± 6,1%, 49,4 ± 5,9%, 67 ± 4,03%). b) Az ösztradiol akut relaxáns hatása ovariektomizált és ösztrogénpótolt (EPK) patkányok prekontrahált saphena artériáin

1 és 10 µM ösztradiol nem okozott szignifikáns változást az értónuson. Az ösztradiol 20, 50 és

100 µM-os koncentrációi a prekontrahált saphena artériák szignifikáns

relaxációját váltották ki (10 ± 3,7%, 25,9 ± 4,7%, 34,3 ± 4,2%). c) Az ösztradiol akut relaxáns hatása ovarium-intakt (K) kontrollcsoporton Az első kísérletsorozat eredményeivel egyezően 1 µM 17β-ösztradiol a prekontrahált artériák azonnali szignifikáns relaxációját (3,9 ± 0,4%, p<0,05) idézte elő. További 10, 20, 50 és 100 µM-os koncentrációi szignifikáns, dózis-függő relaxációt eredményeztek (15,3 ± 1%, 36,8 ± 3.6, 69,3 ±3,7%, 84,2 ± 3,3%). d) A 17β-ösztradiol akut értágító hatásának összehasonlítása a három kísérleti csoportban

Az O és az EPK csoportok dózis-hatás görbéje p<0,001 szignifikancia szinten statisztikailag különbözött. Az ösztradiol által létrehozott akut relaxáció minden koncentrációszintnél szignifikánsan kisebb volt az EPK csoportban, mint az O csoportban (p<0,05). Ugyanakkor K és az O csoport állatai között az első három koncentrációszintnél nem volt szignifikáns különbség, míg az utolsó két dózisnál az O csoport állatainak erein szignifikánsan kisebb volt az akut ösztradiol-relaxáció, mint a kontrollcsoport erein (p<0,05) (7. ábra).

30

100 90 80

*

Relaxáció (%)

70 60

*

K

†

O *

†

50

*

40

*

30

*

20

*

10

‡

* ‡

0

*

*

EPK

‡

‡

* *

‡ *

-10 -6.5

-6

-5.5

-5

-4.5

-4

-3.5

Koncentráció (lg M)

7. ábra A 17β-ösztradiol akut relaxáló hatása ovarium intakt (K), ovariektomizált (O) és ovariektomizált+ösztrogénpótolt (EPK) patkányok saphena artériáin. A relaxáns hatást a noradrenalin által kiváltott kontrakció százalékaként fejeztük ki. Az eredményeket átlag ± SEM-ként adtuk meg, n=9, 8 és 10 a három csoportban. A relaxáns hatást egymintás t-próba felhasználásával vizsgáltuk, a relaxáció hiányát 0-hipotézisnek tekintve. *p<0,05. Az ösztradiol relaxációs hatása közötti különbséget a K és az O csoport között koncentrációszintenként egytényezős ANOVA-teszttel vizsgáltuk. †p<0,05. Szintén egytényezős ANOVA-teszttel és kétmintás t-próbával vizsgáltuk a különbséget az O és az EPK csoport között. ‡ p<0,05.

e) A krónikus ösztrogénkezelés hatása a papaverin és a nifedipin okozta vazodilatációra

Az akut in vitro papaverin relaxációs görbék kéttényezős ANOVA teszttel statisztikailag különböztek az O és az EPK csoportban. Azonban a relaxációkat az egyes koncentrációszinteken összehasonlítva csak 10 µM szintnél volt észlelhető valamivel nagyobb értágító hatás az EPK csoportban (mely egytényezős ANOVA teszttel nem érte el a szignifikancia határát, p=0,09) (8. ábra). A nifedipin relaxációk esetében sem a koncentrációnként elvégzett egytényezős ANOVA, sem az egész görbére számított kéttényezős ANOVA tesztek nem mutattak szignifikáns különbséget a két csoport között (9. ábra).

31

Relaxáció (%)

110

*

100 90 80 70

*

EPK *

60 50 40

O *

30 20 10 0 -10 -9

-8

-7

-6

-5

-4

Koncentráció (lg M)

8. ábra A papaverin akut relaxáló hatása ovariektomizált (O) és ovariektomizált+ösztrogénpótolt (EPK) patkányok saphena artériáin. A relaxáns hatást a noradrenalin által kiváltott kontrakció százalékaként fejeztük ki. Az eredményeket átlag ± SEM-ként adtuk meg, n=8 mindkét csoportban. A relaxáns hatást egymintás t-próba felhasználásával vizsgáltuk, a relaxáció hiányát 0-hipotézisnek tekintve. *p<0,05.

100 90

*

80

*

Relaxáció (%)

70 60

EPK

50

O

40

*

30

*

20

*

10 0 -10 -9

-8

-7

-6

-5

-4

-3

Koncentráció (lg M)

9. ábra A nifedipin akut relaxáló hatása ovariektomizált (O) és ovariektomizált+ösztrogénpótolt (EPK) patkányok saphena artériáin. A relaxáns hatást a noradrenalin által kiváltott kontrakció százalékaként fejeztük ki. Az eredményeket átlag ± SEM-ként adtuk meg, n=8 mindkét csoportban. A relaxáns hatást egymintás t-próba felhasználásával vizsgáltuk, a relaxáció hiányát 0-hipotézisnek tekintve. *p<0,05.

32

f) Az ösztradiol, a papaverin és a nifedipin relaxáló hatásának összehasonlítása

A papaverin és a nifedipin esetében ovariummal rendelkező állatokon nem végeztünk kísérleteket, ezért a relaxációs hatások összevetése csak a kasztrált csoportok erein volt lehetséges. A nifedipin és az ösztradiol által okozott relaxáció mértéke nem különbözött szignifikánsan, a papaverin relaxáló hatása az utolsó dózisnál (100µM) azonban szignifikánsan nagyobb volt, mint az ösztradiol hatása (99,4 ±3,8% vs 67 ±4,3%, p<0,05) (10. ábra).

110 100 90

†

Relaxáció (%)

80

ösztradiol

70 60

papaverin

50

nifedipin

40 30 20 10 0 -10 -7

-6.5

-6

-5.5

-5

-4.5

-4

-3.5

-3

Koncentráció (lg M) 10. ábra A 17β-ösztradiol, a papaverin és a nifedipin akut relaxációs hatása ovariektomizált patkányok noradrenalinnal (15,8µM) prekontrahált saphena artériáin. A relaxáns hatást a noradrenalin által kiváltott kontrakció százalékaként fejeztük ki. Az eredményeket átlag ± SEM-ként adtuk meg, n=8 mindhárom csoportban. A ösztradiol és a papaverin, illetve az ösztradiol és a nifedipin hatását kétmintás t-próbával, illetve egytényezős ANOVA-teszttel hasonlítottuk össze. †p<0,05.

33

Megbeszélés A női nemi hormonok akut vazorelaxáns hatása

Kísérletsorozatunk előtt a női nemi hormonok akut érhatásait többnyire csak nagy ereken (aorta, a. uterina) vagy kisebb koronáriaágakon vizsgálták (6,24,47,56,116,118, 134,179,241,268). Az ösztradiol akut, endotélium-független in vitro relaxáló hatását prekontrahált nyúl-, sertés- és patkány- aortagyűrűkön és koronáriagyűrűkön (6,116,118,268), továbbá humán koronáriagyűrűkön (47,179) izometriás tenzióméréssel bizonyították. Nem tanulmányozták azonban e hormonok hatását a perifériás rezisztencia meghatározásában alapvető szerepet játszó perifériás kisartériákra. Bár korai kísérletében Kondo ösztradiol hatására a vaszkuláris reaktivitás csökkenését találta mesenteria artériákon, az általa használt kísérleti modellben azonban a környező szövetek hatása nem teljesen kiiktatható (131). Első kísérletsorozatunk célja a női nemi hormonok perifériás kisartériákra gyakorolt esetleges közvetlen értágító hatásának vizsgálata volt. A női sexuálszteroidok szív-érrendszeri protektív hatásaiban a nagyerek állapotának befolyásolása mellett alapvető fontosságúnak feltételeztük a kisartériák falára kifejtett kedvező hatásukat. A kísérletben felhasznált saphena artériák kb. 500µm átmérőjű prearteriolák, melyek fontos szerepet játszanak az érellenállás meghatározásában, illetve a hipertónia patogenezisében (176). A magas vérnyomás a kardio- és cerebrovaszkuláris mortalitás egyik kiemelt rizikótényezője. A vizsgált artériák tónusának csökkenése csökkentheti a teljes érellenállást, ezáltal a vérnyomás esését, a szív utóterhelésének csökkenését és jobb szöveti perfuziót eredményezve. Az izolált érszegmenseken a keringő vazoaktív anyagok és a környező szövetek hatása kiküszöbölhető, csak a hormonok közvetlen érfalra kifejtett hatását tanulmányoztuk. Ilyen módszerrel igazoltuk, hogy a noradrenalinnal prekontrahált patkány saphena artéria szakaszokon mind az ösztradiol, mind a progeszteron 10-6-10-4M koncentrációs tartományban azonnali, dózisfüggő relaxációt vált ki. Az ösztradiol-relaxáció nem kisebb az endotéliumirtott ereken, mint az endotéliummal rendelkezőkön, tehát nem az endotélium közvetíti, hanem direkt simaizomhatás. Az ösztradiol e perifériás kisereken észlelt akut hatásának mértéke hasonló a PGF2α, Bay K8644, KCl, tromboxán-analóg,

34

és endothelin által prekontrahált koronáriaereken talált ösztradiol-relaxációkhoz (6,47,116,118,179,268). Eredményeinket később megerősítette Shaw és mtsainak munkája (231). Szintén 50 Hgmm-es állandó nyomáson tartott érszegmenseket hasonló módszerrel vizsgálva azt találták, hogy KCl-dal és tromboxán-analóggal (U46619) prekontrahált patkány mesenteria- és koronária- kisereken 3µM feletti ösztradiol koncentráció hasonló mértékű azonnali, endotélium-független dilatációt hozott létre. Úgy tűnik tehát, hogy az ösztradiol által okozott relaxáció mértéke bizonyos mértékben független a prekontrakciót létrehozó ágenstől illetve az ér típusától - mind nagyereken, mind kisereken megfigyelhető. A hatás eléréséhez szükséges rövid idő (<10 perc) és a receptor antagonista csaknem teljes hatástalansága kizárja a genom mechanizmus lehetőségét. A clomiphencitrát csak a legnagyobb ösztradiol dózisnál okozott szignifikáns változást az értágító hatásban. Egyik lehetséges magyarázat erre az, hogy a legkisebb és a legnagyobb alkalmazott dózis között eltelt kb. 40 perc alatt már némi genom hatás is kialakulhatott. A nongenom hatásmód mellett szól viszont az a tény is, hogy kísérleteinkben a hormon receptoriális hatások szempontjából inaktív sztereoizomerje, a 17α-ösztradiol is hatásosnak bizonyult és csak a legmagasabb, 10-4M dózisnál volt szignifikáns eltérés a két izomer által létrehozott relaxáció mértékében. Ezt megerősítették további kísérletek, melyekben a 17β-ösztradiollal azonos mértékű (183), vagy annál kisebb mértékű de jelentős (111,231) direkt simaizomrelaxáló hatást mutattak ki magas dózisú 17αösztradiol hatására. Ezzel szemben nem találták hatásosnak az α-izomert azokban a kísérletekben, ahol a fiziológiás dózisú 17β-ösztradiol által okozott gyors relaxáció hátterében az endotéliumsejtek NOS aktivitásának fokozódását mutatták ki, amit az újabban felfedezett sejtfelszíni ösztrogénreceptorok közvetítenek (45,239) A mechanizmusra vonatkozó irodalmi adatok alapján az akut, endotéliumfüggetlen relaxáns hatás hátterében valószínűleg a simaizomsejtek feszültségfüggő Ca2+-csatornákon keresztül történő felvételének gátlása (95,185,229,280) és ezáltal az intracelluláris Ca2+-szint csökkenése áll. Emellett több szerző szerint a K+-csatornák aktivációja szintén szerepel az ösztradiol érfali simaizomra kifejtett hatásai között (111,218,241,252,268). Az ezeket megelőző lépés pontos mechanizmusa még ismeretlen. Az ösztradiol endotéliumra kifejtett akut hatásával ellentétben a közvetlen 35

simaizom-relaxáló hatás nem gátolható klasszikus receptor antagonistákkal, és csak a fiziológiásnál jóval magasabb koncentrációban váltható ki. Elképzelhető, hogy egy - a klasszikus receptoroktól eltérő farmakológiai tulajdonságú - még nem azonosított membránreceptorhoz kötődik (mannheimi klasszifikáció szerinti II b, specifikus szteroidhatás). Másik lehetőség, hogy a hormon közvetlenül a foszfolipid kettős rétegbe ékelődik, változtatva annak fluiditását, kémiai tulajdonságait, az ioncsatornák mikrokörnyezetét és ezáltal funkcionális állapotát (mannheimi klasszifikáció szerinti I hatás). Ez utóbbi esetben a szteroidok általános, kevésbé specifikus hatásáról lenne szó. Ezt támasztaná alá, hogy kísérletünkben a progeszteron hasonló mértékű relaxációt hozott létre. Ugyanakkor a dexametazonnak csak a legmagasabb dózisa váltott ki relaxációt, mely az ösztradiol hasonló koncentrációja által kiváltott hatásnál jóval kisebb volt. Ezt a különbséget azonban magyarázhatja az egyes szteroid molekulák eltérő zsíroldékonysága és polaritása (73). Yue és munkacsoportja a tesztoszteron akut, endotélium-független, nongenom koronária-relaxációt okozó hatásáról is beszámolt, hangsúlyozva ugyan, hogy a tesztoszteron-analógok szignifikánsan kisebb relaxációt eredményeztek (279). Az ösztradiol akut hatását az erek simaizmára eddig csak olyan koncentrációkban (≥1 µM)

sikerült

kimutatni,

melyek

jóval

magasabbak

a

hormon

plazmakoncentrációjánál akár nőkben (1-10 nM), akár patkányokban (0,02-1 nM) (1,37). Jelen ismereteink alapján azonban e jelenség fiziológiai jelentősége mégsem vethető el az alábbiak miatt: - in vitro az izolált artériák szenzitivitása nem éri el az optimális in vivo feltételrendszerben lévő artériákét (66), és a kísérleti berendezés érzékenysége is korlátozó tényező lehet - az ösztrogének lipofil molekulák, melyek könnyebben oldódnak a foszfolipid kettős rétegben, mint vizes oldatban, így kellő dúsulás után a hatás helyszínén az észleltnél nagyobb koncentrációban lehetnek jelen - az ösztradiol helyi koncentrációja szintén nagyobb lehet az okklúziók helyén, ahol kis hatások is erőteljesen befolyásolhatják az áramlást. - lehetséges, hogy a hormon és a receptor között nem a szokásosnak megfelelő dinamikával kötő kapcsolat jön létre, tehát in vivo folyamatos érvényesülés révén az

36

ösztradiol már alacsonyabb koncentrációban is kifejtheti direkt simaizomrelaxáló hatását. A progeszteron relaxáló hatásának bizonyítása prekontrahált koronáriákon (117) és saját kísérleteinkben muszkulokután kisereken is arra mutat, hogy ez a hormon bár az ösztrogén

néhány

kedvező vaszkuláris hatását csökkentheti, másokat éppen

ellenkezőleg erősíthet. Nem sokkal munkánk megjelenése után Crews és mtsai (60) szintén a progeszteron kontraktilitást és Ca2+-beáramlást csökkentő hatását írták le deendotelizált patkány aortagyűrűkön, bár ezekben a kísérletekben a progeszteron hatásossága kisebbnek bizonyult az ösztradiolénál. A krónikus ösztrogénkezelés és az akut, nongenom ösztradiolhatás közötti interakció

Ismert tény, hogy a krónikus szteroidhormon expozíció sok esetben módosítja a hormon genom hatásait a klasszikus receptorok expressziójának szabályozásával (68). A krónikus ösztrogénkezelés és az akut, nongenom ösztrogénhatások közötti lehetséges interakció még nem tisztázott. Bár a vizsgált faj, az ér jellege, eredete, mérete és a vizsgálati módszerek közötti különbségek eltéréseket okoznak az eredményekben, többen megállapították, hogy nemi különbség figyelhető meg az ösztradiol akut endotélium közvetítette (137,155) és endotélium-független (24,47,60,232) értágító hatásában is. Azt, hogy nőstényekben az ösztrogénpótló kezelés befolyásolhatja az akutan alkalmazott

ösztradiol

érfali

hatásait,

először

Collins

vetette

fel.

Nyúl

koronáriagyűrűkön végzett kísérletében azonban nem talált különbséget az akut ösztradiolhatásban a kasztrált illetve a kasztrált és ösztrogénpótolt állatok erei között, viszont nagyobb endotéliumfüggő relaxációs hatást talált azon kasztrált és ösztrogénpótolt állatok erein, akiktől az ösztogént megvonták az utolsó 48 órában (56). Szintén nem talált különbséget Gilligan ösztrogénterápiában részesülő illetve nem részesülő posztmenopauzális nők alkari verőerein az akut intraarteriális ösztradiol Achdilatációt fokozó hatásának mértékében (85). Ezekkel ellentétben Blumenthal intakoronáriás Doppler vizsgálataiban nagydózisú estradiol akut iv. alkalmazásakor csak posztmenopauzás, nem hormonpótolt nők koronáriáin volt kimutatható relaxációs hatás, hormonpótolt nőknél nem (30). Ezzel az ultrahangos diagnosztikára alapozott klinikai vizsgálati rendszerrel azonban nem tisztázható, hogy a hormon támadáspontja

37

lokális, direkt érfalra ható, vagy egyéb szisztémás, indirekt regulációs mechanizmusok vesznek részt benne. Kérdés továbbá, hogy a hosszútávú hormonpótlás akut relaxációt csökkentő hatása megtalálható-e a perifériás kisereken is. Második kísérletsorozatunk célja volt tisztázni, hogy az ösztradiol általunk leírt azonnali, nongenom, endotéliumtól független kisér-relaxáló hatását befolyásolja-e az azt megelőző krónikus ösztrogénkezelés. A krónikus ösztrogénkezelés és az akut, nongenom ösztrogénhatások közötti lehetséges interakciót felvető fent említett, eltérő eredményekkel zárult munkák között ez volt az első, mely a perifériás rezisztencia meghatározásában fontos szerepet játszó szisztémás kisartériákon vizsgálta e jelenséget. In vitro videoangiográfiás modellünkön azt találtuk, hogy a 17β-ösztradiol akut relaxáló hatása patkány saphena artériákon kisebb a krónikus ösztrogénkezelésben részesült állatokon, mint a kasztráltakon. Az akutan alkalmazott ösztradiol direkt simaizom-relaxáló hatását tehát csökkenti az azt megelőző elhúzódó ösztrogénkezelés. Ezek az adatok Blumenthal klinikai vizsgálatainak eredményeit támasztják alá (30). Kísérleteinkben az akut hormonhatás nem nagyobb a kasztrált állatokon, mint az ovariummal rendelkezőkön, nem valószínű tehát, hogy a kasztráció fokozza az erek érzékenységét az akutan alkalmazott ösztradiolra. Ez utóbbinak ellentmond Crews és tsainak

kísérleteinkkel

egyidőben

megjelent

munkája,

mely

szerint

patkány

aortagyűrűkön az ösztradiol akut kontrakciót- és Ca2+-beáramlást csökkentő hatása nagyobb ovariektomizált nőstényekben és hímekben, mint ovarium-intakt nőstényekben (60). Felvetődik a lehetősége annak is, hogy az EPK csoport patkányaiban az akut ösztradiol válasz csökkenése nem specifikus ösztradiolra. Hogy a krónikus ösztradiolkezelés általános relaxációs mechanizmusokra való nem specifikus hatását kizárhassuk, két ismert vazodilátor, a papaverin (foszfodiészteráz-gátló) és a nifedipin (kalcium-csatorna gátló) értágító hatását is összehasonlítottuk az ovariektomizált és az ösztrogénkezelt csoportok között. A papaverin dózis-hatás görbéi közötti különbség a két csoportban elérte ugyan a szignifikancia határát, ez az eltérés ellentétes irányú volt, az ösztradiol válaszoktól eltérően valamivel nagyobb relaxáció volt észlelhető az ösztrogénpótolt állatokban. A nifedipin-dilatációnál a két csoport dózis-hatás görbéje gyakorlatilag azonos volt. A krónikus ösztradiolkezelés általános relaxációs mechanizmusokra kifejtett nem specifikus hatása tehát nem valószínű. Érdemes

38

felfigyelni arra, hogy kisereken végzett akut in vitro vizsgálatainkban az ösztradiol okozta relaxáció azonos nagyságrendű volt a két ismert értágító hatásával. Az, hogy a megelőző hormonkezelés milyen módon befolyásolja az akut ösztradiol-relaxációt, még további tisztázásra szorul. Valamelyest hasonló jelenség a méhartériákon leírt "tachyphilaxia". Clewell eredményei szerint a folyamatos ösztrogéninfúzió 24-36 órán belül a méhartériák ösztradiollal szembeni refrakteritásához vezet (53). Ugyanígy Magness vizsgálatában az egyszeri intravénás ösztrogén a méh véráramlásának drámai növekedését okozta, míg egyhetes folyamatos ösztrogéninfúzió során a méhátáramlás az eredeti szintre csökkent. Ezzel szemben az aortában mért nyomáscsökkenés kétheti infúzió után sem változott (149). Salhab nemrég közölt, méhartériákon hasonló módszerrel végzett kísérletében a nem folyamatosan, hanem naponta intermittálva adagolt intravénás ösztrogén a tartós kezelés hatásosságát nem csökkentette, és erre a dilatációra rakódott rá az akut ösztradiolra adott válasz (223). Miután az utóbbi kísérlet során az endoteliális NOS aktivitásának növekedését is bizonyították, mely a felszíni ösztrogénreceptorok közvetítésével jön létre, jogos a szerzők feltételezése, hogy a reaktivitás csökkenése folyamatos adagoláskor a receptorok lekötöttsége, az akut hatáshoz szükséges szabad receptorok hiánya miatt jön létre (53,223). Az általunk is használt fiziológiás dózisú ösztrogénpótló kezelésre eddig csak endotélium-függő válaszokat írtak le. A nagydózisú ösztradiolra kapott akut hatás pedig endotéliumtól független. A két válasz eltérő mechanizmusú, "toleranciáról" nem beszélhetünk. Mégis elképzelhető, hogy az optimális in vivo feltételek mellett alacsonyabb koncentrációban is jelen van ez az endotél-independens mechanizmus. Erre utal, hogy Teoh és mtsai kísérleteikben nemrég a nanomólos koncentrációjú ösztradiol endotéliumtól független relaxáló hatását igazolták sertések koronáriáin (249,251). Kísérletünkben az észlelt akut relaxáció endotéliumtól független és receptor-antagonista nem gátolja. Lehet, hogy egy - a klasszikus receptoroktól eltérő farmakológiai tulajdonságú - még nem azonosított membránreceptorhoz kötődik, de hatáshoz szükséges nagy dózis és a kisebb specificitás miatt inkább valószínűsíthető, hogy a hormon közvetlenül a foszfolipid kettős rétegbe ékelődve hat az ioncsatornákra. Amennyiben az ösztradiol a klasszikustól farmakológiai tulajdonságaiban eltérő, de

39

saját receptorán keresztül fejti ki hatását, e receptor expressziójának csökkenése lehetne az egyik magyarázat a jelenségre. Lehetséges, hogy a női hormon állandó jelenléte befolyással van a plazmamembrán Ca2+-csatornáinak sűrűségére és/vagy áteresztőképességére. Ezt sugallja az a felfedezés is, hogy szívizomban az L-típusú Ca2+-csatornák expressziója emelkedett ösztrogénreceptor-hiányos egerekben (119). A progeszteron esetében például már leírták a krónikus progeszteronkezelés Ca2+-csatornák számát és sűrűségét növelő hatását myometriumsejtekben (212). Eredményeink alapján azonban kevésbé valószínű, hogy a krónikus ösztrogénkezelés a Ca2+-csatornák számát változtatta volna meg, mivel a hormonpótló terápia nem változtatott a nifedipin-relaxáció mértékén. A krónikus ösztrogénkezelés azonban - specifikusabb módon - megváltoztathatja a Ca2+csatornák illetve azok mikrokörnyezetének érzékenységét is az akut ösztradiolra. A kontrakció-relaxáció szabályozásában résztvevő számos egyéb faktor változása is állhat a jelenség hátterében. Jónéhány munkacsoport leírta a noradrenalinválaszkészség növekedését krónikus ösztrogénkezelés (2-4 hét) hatására (23,27,46, 49,173,258). Korábbi kísérleteinkben a 3 hónapos hormonpótló kezelés ovariektomizált patkányok saphena artériáin szintén növelte az adrenerg reaktivitást (2). A noradrenerg válaszkészség növekedésének mechanizmusaként az α1-receptorok számának és affinitásának növekedése és a noradrenalin-felvétel változása vethető fel (23,57,147). Ugyanakkor akut ösztrogénkezelés hatására jónéhányan a noradrenerg-reaktivitás csökkenését jelezték (36,131,155,182,229). Lydrup idevonatkozó vizsgálatában a hosszútávú ösztrogénkezelés növelte a noradrenerg-reaktivitást, míg az akut kezelés csökkentette (147). E megfigyeléseket egybevetve úgy tűnik, hogy az ösztrogén akut és krónikus hatásai ellentétes irányúak is lehetnek. Mindezek a hormon rendkívül összetett, finom szabályozó szerepét tanusítják az értónust és -reaktivitást meghatározó számos faktor felett. Az α1-receptorok számának vagy affinitásának növekedése is lehetne

az

akut

ösztradiolválasz

csökkenésének

oka.

Kísérletünkben

egyéb

mechanizmussal ható kontraháló szer alkalmazásával ez tisztázható lenne. A szteroidokra azonban jellemző, hogy krónikus hatásuk során számos protein expresszióját képesek befolyásolni. Az ösztrogén eddig leírt akut és krónikus vaszkuláris hatásait figyelembe véve e hormonról is felállítható egy kettős modell az aldoszteronhatások már leírt kettős

40

modelljéhez hasonlóan (48,265). Ebben a modellben az akut, nongenom és a krónikus, genom hatások leírása mellett a komponensek közötti "párbeszéd" lehetősége is adott (11. ábra).

41

11. ábra Az aldoszteron genom ás nongenom hatásait magába foglaló kettős modell (48) vázlatának extrapolációja ösztrogénre

42

A kísérleti eredmények összefoglalása, új megállapítások ¾ A nagyerekhez hasonlóan a perifériás kisartériákon is megfigyelhető a 17β-ösztradiol

azonnali relaxáns hatása. ¾ E kisér-relaxáló hatás endotéliumtól független, direkt simaizomhatás, mely nem a

klasszikus ösztrogénreceptorokon keresztül jön létre, nongenom. ¾ Hasonló akut relaxációs válasz észlelhető a kisereken progeszteron és 17α-ösztradiol

alkalmazásakor, míg dexametazon alkalmazása esetén nem. ¾ Elnyújtott ösztrogénkezelés hatására az ösztradiol akut adásával kiváltható kisér-

relaxáció mértéke jelentősen csökken. ¾ Az elnyújtott ösztrogénkezelés akut ösztradiolválaszt csökkentő hatása ösztradiolra

specifikus, a papaverin és a nifedipin értágító hatását nem befolyásolja. ¾ Az elvégzett in vitro vizsgálatokban az ösztradiol által okozott akut relaxáció mértéke

megközelítette az ugyanolyan koncentrációjú papaverin és nifedipin értágító hatását. Az irodalmi adatok összevetéséből és a kísérletekből levonható következtetések

1.) Az ösztrogének a szervezet számos funkcióját szabályozzák, a hatások egy része a klasszikus genom mechanizmussal magyarázható, más részük nem. Számos, a különböző szövetekben más-más nongenom hatásról van már tudomásunk. Ezenfelül egy-egy célsejten is többféle mechanizmussal, több támadásponton érvényesül a hormon szabályozó funkciója. Az akut, nongenom hatások egy részéért a membránban elhelyezkedő ERα és ERβ a felelős, más részüknél eddig még nem azonosított kötőhelyek felelősek. Ezen utóbbiak közé tartozik a többféle kísérleti módszerrel, többféle értípuson mind nagyereken, mind - munkacsoportunk által - kisereken bizonyított közvetlen simaizomhatás. E direkt vazorelaxáns hatás magas koncentrációk esetén érvényesül és receptor antagonistákkal nem gátolható, hátterében valószínűleg a simaizomsejtek Ca2+- homeosztázisának szabályozása áll a Ca2+- és K+-csatornák működésének befolyásolásán keresztül. A receptor antagonista csaknem teljes hatástalansága, továbbá a progeszteron és a 17α-ösztradiol hasonló relaxációs hatása azt sugallja, hogy a hormonok ezen hatása kevésbé specifikus. E policiklusos kondenzált

43

molekulák olyan egyező része lehet felelős a hatásért, amelyik azonban némileg eltér a dexametazon szerkezetétől. 2.) Feltételezhető, hogy a szteroidok nongenom hatásaiért felelős receptorok és másodlagos jelátvivők kölcsönhatásba lépnek a genom mechanizmus szereplőivel. Így elfedhetik vagy erősíthetik azokat, ugyanakkor a genom mechanizmus szereplőinek állapota befolyásolhatja az akut hatások létrejöttének mértékét. Megállapítható, hogy ilyen kölcsönhatás jön létre a krónikus ösztrogénkezelés genom mehanizmusai és az ösztradiol akut relaxációs hatásában szerepet játszó nongenom faktorok között. E kölcsönhatás pontos mechanizmusa még tisztázásra vár. Az eddigi irodalmi adatok alapján úgy tűnik, hogy az ösztrogén akut, endotélium- és NO-függő, sejtfelszíni membránreceptor által közvetített relaxációs hatását nem befolyásolja az előzetes hormonkezelés (56,85). A krónikus ösztrogénkezelés hatására fokozottan szintetizált NOS enzim nagyobb mennyisége miatt létrejött relaxációra rakódik rá az akutan alkalmazott ösztrogén NOS-aktivitás-fokozódás következtében kialakuló relaxáló hatása (223). Ezzel szemben jelen eredményeink szerint az ösztrogén egyszeri magas dózisa által létrehozott, endotélium- és receptor-független direkt simaizomrelaxáció mértéke csökken előzetes hormonterápia esetén esetén. Klinikai jelentőség

Bár a női hormonok érsimaizomra kifejtett akut hatásai csak farmakológiás dózisban érvényesülnek, nem hagyhatók figyelmen kívül, mivel a kísérleteinkhez használt in vitro vizsgálati rendszerben az ösztradiol és a progeszteron relaxáló hatása a két ismert értágító hatásához hasonló mértékűnek mutatkozott. Elképzelhető, hogy az optimális in vivo feltételek mellett folyamatos érvényesülés révén, már alacsonyabb koncentrációban is kifejthetik simaizom-relaxáló hatásukat. Így az általunk is kimutatott közvetlen simaizom-relaxáció és az endotéliumon keresztül érvényesülő kedvező hemodinamikai hatások a kardio- és cerebrovaszkuláris védelem fontos mechanizmusát jelenthetik – az ösztrogénszubsztitúció inkább hosszú távú antiaterogén, érfali antitrofikus hatásai mellett. Mindemellett több tanulmány bizonyítja, hogy a fiziológiás vagy fiziológiásnál magasabb dózisú akut szublingvális ösztradiolkezelés kedvező hatású myocardiális

44

ischaemiában - egyrészt koronária relaxációt okoz, az ST depresszió mértékét és kialakulásának idejét csökkenti terheléses EKG alatt, másrészt pedig csökkenti a perifériás vaszkuláris rezisztenciát, ezáltal csökken a szív terhelése (140,216,217,261). Ennek mechanizmusában valószínűleg az ösztradiol endotélium- és közvetlen simaizomhatásai is részt vesznek. Ezenfelül okkluziós-reperfúziós állatkísérletekben az akutan alkalmazott ösztradiolnak a kialakuló nekrózis nagyságát csökkentő hatását is kimutatták (63,138,192). Úgy tűnik tehát, hogy az akutan alkalmazott 1-2 mg dózisú szublingvális ösztradiol az angina pectoris hatásos adjuváns therápiája lehetne (204). Blumenthal klinikai vizsgálatának (30) és in vitro kísérletünk eredményei azt sugallják, hogy - bár a krónikus homonpótlás antiaterogén hatásaival hozzájárul a szívérrendszeri betegségek megelőzéséhez - a hormonpótló terápiában részesülő betegeknél az előbb említett akut antianginás hatás csökkent mértékű lehet. Az természetesen nyilvánvaló, hogy az akut relaxáció- valamint a krónikus és az akut hatások közötti interakció pontos mechanizmusának és a további terápiás lehetőségek feltárásához további vizsgálatok szükségesek.

45

Köszönetnyilvánítás Szeretném megköszönni témavezetőmnek Dr. Székács Béla Docens Úrnak és programvezetőmnek Dr. Monos Emil Professzor Úrnak, hogy doktoranduszi munkámat lehetővé tették, támogattak, Dr. Nádasy György Docens Úrnak a kísérletekkel és a publikációk lebonyolításával kapcsolatos támogatásáért, baráti segítségéért. Köszönetemet fejezem ki dr. Várbíró Szabolcsnak, dr. Ács Nándornak, dr. Békési Gábornak, akik legközelebbi kollégáim voltak a jelen munkákban, Oravecz Lászlónénak a kitűnő asszisztenciáért, Juhászné Ivancsics Katalinnak a szervezési feladatok megoldásáért, továbbá minden kollégámnak a Klinikai Kísérleti Kutató és Humán Élettani Intézetben szakmai és baráti támogatásukért. Köszönettel tartozom édesanyámnak, dr. Gündisch Klárának önfeláldozó segítségéért, amely lehetővé tette ezen értekezés megírását, végül gyermekeimnek és férjemnek türelmes megértésükért. A kutatómunkát a Semmelweis Doktori Iskola által nyújtott PhD ösztöndíj, az OTKA T 17729, T 17789 és az ETT 07291/1993 és 499/1996 kutatási támogatások tették lehetővé.

46

1

Abraham

GE,

Odell

WD,

Swerdloff

RS,

Happer

K:

Simultaneous

radioimmunoassay of plasma FSH, LH, progesterone, 17-hydroxyprogesterone, and estradiol-17β during the menstrual cycle J Clin Endocr 34: 312-8, 1972 2

Ács N, Székács B, Nádasy GL, Várbíró S, Kakucs R, Monos E: The effect of estrogen replacement on small artery biomechanics in the rat Br J Obst Gyn 106: 148-154, 1999

3

Adams MR, Kaplan JR, Manuck SB, Koritnik DR, Parks JS, Wolfe MS, Clarkson TB: Inhibition of coronary atherosclerosis by 17-beta estradiol in ovariectomised monkeys: lack of an effect of added progesterone

Arteriosclerosis

10: 1051-7, 1990 4

Akishita M, Kozaki K, Eto M, Yoshizumi M, Ishikawa M, Toba K, Orimo H, Ouchi Y: Estrogen attenuates endothelin-1 production by bovine endothelial cells via estrogen receptor Biochem Biophys Res Commun 251(1): 17-21, 1998

5

Al-Khalili F, Eriksson M, Landgren BM, Schenck-Gustafsson K: Effect of conjugated estrogen on peripheral flow-mediated vasodilation in postmenopausal women Am J Cardiol 82(2): 215-8, 1998

6

Andersen Hl, Weis JU, Fjalland B, Korsgaard N: Effect of acute and long-term treatment with 17-beta-estradiol on the vasomotor responses in the rat aorta Br J Pharmacol 126(1): 159-68, 1999

7

Andersson C, Lydrup ML, Ferno M, Idvall I, Gustafsson J, Nilsson BO: Immunocytochemical demonstration of oestrogen receptor beta in blood vessels of the female rat. J Endocrinol 169(2): 241-7, 2001

8

Arnal JF, Clamens S, Pechet C, Negre-Salvayre A, Allera C, Girolami JP, Salvayre R, Bayard F: Ethinylestradiol does not enhance the expression of nitric oxide synthase in bovine endothelial cells but increases the release of bioactive

47

nitric oxide by inhibiting superoxide anion production Proc Natl Acad Sci USA 93: 4108-13, 1996b 9

Arnal JF, Tack I, Besombes JP, Pipy B, Negre-Salvayre A: Nitric oxide and superoxide anion production during endothelial cell proliferation Am J Physiol 271(5 Pt 1): C1521-6, 1996a

10

August P, Oparil S: Hypertension in women

J Clin Endocrinol Metab

84: 1862-1866, 1999 11

Baldi E, Luconi M, Bonaccorsi L, Maggi M, Francavilla S, Gabriele A, Properzi G, Forti G: Nongenomic progesterone receptor on human spermatozoa: biochemical aspects and clinical implications Steroids 64(1-2): 143-8, 1999

12

Barrett-Connor E, Bush TL: Estrogen and coronary heart disease in women JAMA 265:1861-7, 1991

13

Barrett-Connor E, Wingard DL, Criqui MH: Postmenopausal estrogen use and heart disease risk factors in the 1980s JAMA 261: 2095-2100, 1989

14

Barton M, Cremer J, Mugge A: 17beta-estradiol acutely improves endotheliumdependent

relaxation to bradykinin in isolated human coronary arteries

Eur J Pharmacol 362(1): 73-6, 1998

15

Beato M, ChaveZ S, Truss M: Transcriptional regulation by steroid hormones Steroids 61: 240-51, 1996

16

Beato M, Klug J: Steroid hormone receptors: An update Hum Reprod Update 6: 225-36, 2000

17

Beato M: Gene regulation by steroid hormones Cell 56: 335-44, 1989

48

18

Békési G, Kakucs R, Várbíró Sz, Fehér J, Pázmány T, Magyar Z, Sprintz D, Székács B: Induced myeloperoxidase activity and related superoxide inhibition during hormone replacement therapy Br J Obst Gyn 108: 474-81, 2001

19

Békési G, Kakucs R, Várbíró Sz, Rácz K, Spritz D, Fehér J, Székács B: In vitro effects of different steroid hormones on superoxide anion production of human neutrophil granulocytes Steroids 65: 889-894, 2000

20

Békési G, Magyar Z, Kakucs R, Spritz D, Kocsis I, Székács B, Fehér J: Emberi neutophil granulociták mieloperoxidáz-aktivitásának és a belőlük felszabaduló enzim

mennyiségének

változása

ösztrogén

hatására

Orvosi

Hetilap

140(29): 1625-30, 1999 21

Bell DR, Rensberger HR, Koritnik DR, Koshy A: Estrogen pretreatment directly potentiates endothelium-dependent vasorelaxation of porcine coronary arteries Am J Physiol 268: H377-H383, 1995

22

Benten WPM, Lieberherr M, Giese G, Wunderlich F: Estradiol binding to cell surface raises cytosolic free calcium in T cells FEBS Letts 422: 349-53, 1998

23

Bento AC, de Moraes S: Effects of estrogen pretreatment of the spare alpha1adrenoreceptors and the slow and fast components of the contractile response of the isolated female rat aorta Gen Pharmacol 23(3): 565-70, 1992

24

Berman M, Gewirtz H: Acute effects of 17 beta-estradiol on the coronary microcirculation:

observations

in

sedated,

closed-chest

domestic

swine

Coronary Artery Disease 8(6): 351-61, 1997

25

Best PJ, Berger PB, Miller VM, Lerman A:The effect of estrogen replacement therapy on plasma nitric oxide and endothelin-1 levels in postmenopausal women Ann Intern Med 128(4): 285-8, 1998

49

26

Beyer C, Raab H: Nongenomic effects of oestrogen: embryonic mouse midbrain neurones respond with a rapid release of calcium from intracellular stores Eur J Neurosci 10: 255-62, 1998

27

Bhatt JD, Gulati OD: The role of the sympathetic nervous system in estrogeninduced hypertension in rats Br J Pharmac 89: 685-91, 1986

28

Bilsel AS, Moini H, Tetik E, Aksungar F, Kaynak B, Ozer A: 17beta-estradiol modulates endothelin-1 expression and release in human endothelial cells Cardiovasc Res 46(3): 579-84, 2000

29

Binko J, Majewski H: 17beta-estradiol reduces vasoconstriction in endotheliumdenuded rat aortas through inducible NOS Am J Physiol 274(3Pt2): H853-9, 1998

30

Blumenthal RS, Brinker JA Resar JR, Gloth ST, Zacur HA, Coombs V, Gerstenblith G, Reis SE: Long-term estrogen therapy abolishes acute estrogeninduced coronary flow augmentation in postmenopausal women

Am Heart J

133: 323-8, 1997. 31

Boulanger CM, Heymes C, Benessiano J, Geske RS, Levy BI, Vanhoutte PM: Neuronal nitric oxide synthase is expressed in rat vascular smooth muscle cells: activation by angiotensin II in hypertension Circ Res 83: 1271-8, 1998

32

Brayden JE, Nelson MT: Regulation of arterial tone by activation of calciumdependent potassium channels Science 256: 532-5, 1992

33

Bression D, Michard M, Le Dafniet M, Pagesy P, Peillon F: Evidence for a specific estradiol binding site on rat pituitary membranes 119: 1048-51, 1986

50

Endocrinology

34

Brosnihan KB, , LI P, Ganten D, Ferrario CM: Estrogen protects transgenic hypertensive rats by shifting the vasoconstrictor-vasodilator balance of rats Am J Physiol 273 (6 Pt 2): R1908-15, 1997b

35

Brosnihan KB, Weddle D, Anthony MS, Heise C, LI P, Ferrario CM: Effects of chronic hormone replacement on the renin-angiotenzin system in cynomolgus monkeys J Hypertens 15: 719-726, 1997

36

Browne M, Connolly C, Docherty JR: Vascular actions of 17beta-estradiol in rat aorta and mesenteric artery J Auton Pharmacol 19(5): 291-9, 1999

37

Brown-Grant K, Exley D, Naftolin F: Peripheral plasma oestradiol and luteinizing hormone concentrations during the oestrous cycle of the rat

J Endocr

48: 295-6, 1970 38

Bush TL, Barrett-Connor E, Cowan LD, Criqui LD, Wallace RB, Suchinddran CM: Cardiovascular mortality and noncontraceptive use of oestrogens in women: results from the Lipid Research Clinics Program follow-up study Circulation 75: 1102-9, 1987

39

Carlson LA, Bottiger LE: Risk factors for ischaemic heart diease in men and women. Result of the 19-year folow-up of the Stockholm Prospective Study Acta Med Scand 218(2): 207-211, 1985

40

Caulin-Glaser T, Garcia-Cardena G, Sarrel P, Sessa WC, Bender J: 17β-estradiol regulation of human endothelial cell basal nitric oxide release, independent of cytosolic Ca2+ mobilization Circ Res 81: 885-92, 1997

41

Cenedella RJ, Sexton PS, Zhu XL: Lens epithelia contain a high-affinity, membrane steroid hormone-binding protein Invest Ophtalmol Vis Sci 40(7):14529, 1999

51

42

Chang WC, Nakao J, Orimo H, Murota SI: Stimulation of prostaglandin cyclooxigenase and prostacyclin synthetase activities by estradiol in rat aortic smooth muscle cells Biochim Biophys Acta 620: 472-82, 1980

43

Chartrain NA, Geller DA, Koty PP, Sitrin NF, Nussler AK, Hoffman EP, Billiar TR, Hutchinson NI, Mudgett JS: Molecular cloning, structure, and chromosomal localisation of the human inducible nitric oxide synthase gene

J Biol Chem

269: 6765-75, 1994 44

Chen FP, Lee N, Wang CH, Cherng WJ, Soong YK: Effects of hormone replacement therapy on cardiovascular risk factors in postmenopausal women Fertil Steril 69(2): 267-73, 1998

45

Chen Z, Yuhanna IS, Galcheva-Gargova ZI, Karas RH, Mendelsohn ME, Shaul PW: Estrogen receptor alpha mediates the nongenomic activation of endothelial nitric oxide synthase by estrogen J Clin Invest 103: 401-6, 1999

46

Cheng DY, Gruetter CA: Chronic estrogen alters contractile responsiveness to angiotensin II and norepinephrine in female rat aorta

Eur J Pharmacol

215: 171-176, 1992 47

Chester AH, Jiang C, Borland JA, Yacoub MH, Collins P: Oestrogen relaxes human

epicardial

mechanisms 48

coronary

arteries

through

non-endothelium-dependent

Coronary Artery Disease 6(5): 417-22, 1995

Christ M, Wehling M: Cardiovascular steroid actions: swift swallows or sluggish snails? Cardiovasc Res 40: 34-40, 1998

49

Chu ZM, Beilin LJ: Effects of 17beta-oestradiol on vascular responses in the in situ blood-perfused mesentery of Wistar-Kyoto rats Clin Exp Pharmacol Physiol 24(6): 430-2, 1997

52

50

Clarke CH, Norfleet AM, Clarke MS, Watson CS, Cunningham KA, Thomas ML: Perimembrane localization of the estrogen receptor α protein in neuronal processes of cultured hippocampal neurons Neuroendocrinology 71: 34-42, 2000

51

Clarke R, van der Berg HW, Murphy RF: Reduction of the membrane fluidity of human breast cancer cells by tamoxifen and 17 β-estradiol J Natl Cancer Inst 82: 1702-5, 1990

52

Clementi E: Role of nitric oxide and its intracellular signalling pathways in the control of Ca2+ homeostasis Biochem Pharmacol 55: 713-8, 1998

53

Clewell WH, Stys S, meschia G: Stimulus summation and tachyphylaxis in estrogen response in sheep Am J Obst Gyn 138: 485-93, 1980

54

Cockell AP, Poston L: 17β-estradiol stimulates flow-induced vasodilatation in isolated small mesenteric arteries from prepubertal female rats Am J Obstet Gynecol

55

177: 1432-8, 1997

Collins P, Rosano GMC, Sarrel PM, Ulrich Lian, Adamopoulos S, Beale CM, McNeill JG, Poole-Wilson PA: 17β-estradiol attenuates acetylcholine-induced coronary arterial constriction in women but not men with coronary heart disease Circulation 92: 24-30, 1995

56

Collins P, Shay J, Jiang C, Moss J: Nitric oxide accounts for dose-dependent estrogen-mediated Circulation

57

coronary

relaxation

after

acute

estrogen

withdrawal

90: 1964-8, 1994

Colucci WS, Gimbrone M, Mclaughlin MK, Halpern W, Alexander RW: Increased vascular cathecolamine sensitivity and alpha-adrenergic receptor affinity in female and estrogen treated male rats Circ Res 50: 805-11, 1982

53

58

Cornwell TL, Arnold E, Boerth NJ, Lincoln TM: Inhibition of smooth muscle cell growth by nitric oxide and activation of cAMP-dependent protein kinase by cGMP Am J Physiol 267: C1405-13, 1994

59

Crews JK, Khalil RA: Antagonistic effects of 17 beta-estradiol, progesterone, and testosterone

on

Ca2+

entry

mechanisms

of

coronary

vasocostriction

Arterioscler Thromb Vasc Biol 19(4): 1034-40, 1999

60

Crews JK, Khalil RA: Gender-specific inhibition of Ca2+ entry mechanisms of arterial vasoconstriction by sex hormones

Clin Exp Pharmacol Physiol

26(9): 707-15, 1999 61

Crews JK, Murphy JG, Khalil RA: Gender differences in Ca2+ entry mechanisms of vasoconstriction in Wistar-Kyoto and spontaneously hypertensive rats Hypertension 34(4): 931-6, 1999

62

Darkow DJ, LU L, White RE: Estrogen relaxation of coronary artery smooth muscle is mediated by nitric oxide and cGMP Am J Physiol 272(6 Pt 2): H276573, 1997

63

Delyani JA, Murohara T, Nossuli TO, Lefer AM: Protection from myocardial reperfusion injury by acute administration of 17 beta-estradiol J Mol Cell Cardiol 28(5): 1001-8, 1996

64

De-Meersman RE, Zion AS, Giardina EG, Weir JP, Lieberman JS, Downey JA: Estrogen

replacement,

vascular

distensibility,

and

blood

pressures

in

postmenopausal women Am J Physiol 274(5 pt 2): H1539-44, 1998 65

Dunn WR, Wellman GC, Bevan JA: Enhanced resistance artery sensitivity to agonists under isobaric

compared with isometric conditions Am J Physiol

268: H670-8, 1994

54

66

Edwards G, Weston AH: Potassium channel openers and vascular smooth muscle relaxation Pharmacol Ther 48: 237, 1990

67

Enderle MD, Sayer R, Balletshofer B, Meisner C, Muck AO, Haasis R, Haering HU, Pfohl M: Acute improvement of peripheral endothelial function in postmenopausal women with coronary artery disease after single oral intake of 17beta-estradiol valerate Exp Clin Endocrinol Diabetes 108(5): 382-5, 2000

68

Evagelatou M, Farrant J: Effect of oestradiol-17beta on the expression of oestrogen receptor mRNA in human tonsillar cells J Mol Endocrinol 14(1): 1319, 1995

69

Evans

RM:

The

steroid

and

thyroid

receptor

superfamily

Science

240: 889-95, 1988 70

Falkeborn M, Persson I, Terent A, Adanti H, Lithell H, Bergstrom R: Hormone replacement therapy and the risk of stroke Arch Intern Med 153: 1201-9, 1993

71

Falkenstein E, Meyer C, Eisen C, Scriba PC, Wehling M: Full-length cDNA sequence of a progesterone membrane binding protein from porcine vascular smooth muscle cells Biochem Biophys Res Commun 229: 86-9, 1996

72

Falkenstein E, Norman AW, Wehling M: Mannheim classification of nongenomically initiated (rapid) steroid action(s)

J Clin Endocrinol Metab

85: 2072-5, 2000 73

Falkenstein E, Tillmann HC, Christ M, Feuring M, Wehling M: Multiple actions of steroid hormones - A focus on rapid, nongenomic effects Pharmacol Rev 52: 513-55, 2000

55

74

Falloon BJ, Stephens N, Tulip JR, Heagerty AM: Comparison of small artery sensitivity and morphology

in pressurised and wire mounted preparations

Am J Physiol 275: H292-300, 1995

75

Farhat MY, Abi-Younes S, Dingaan B, Vargas R, Ramwell PW: Estradiol increases cyclic adenosine monophosphate in rat pulmonary vascular smooth muscle cells by a nongenomic mechanism J Pharmacol Exp Ther 276(2):652-7, 1996

76

Farhat MY, Lavigne MC, Ramwell PW: The vascular protective effects of estrogen FASEB J 10: 615-24, 1996

77

Fleming I, Fisslthaler B, Busse R: Calcium signaling in endothelial cells involves activation of tyrosine kinases and leads to activation of mitogen-activated protein kinases Circ Res 76: 522-29, 1995

78

Foegh ML, Asotra S, Howell MH, Ramwell PW: Estradiol inhibition of arterial neointimal hyperplasia after balloon injury J Vasc Surg 19: 722-6, 1994

79

Fowler WL Jr, Johnson JA, Kurz KD, Payne CG: Renin-angiotenzin mechanisms in oral contraceptive hypertension in conscious rats

Am J Physiol

248: H695-9, 1985 80

Geng YJ, Almqvist M, Hansson GK: cDNA cloning and expression of inducible nitric oxide synthase from rat vascular smooth muscle cells Biochim Biophys Acta 1218: 421-4, 1994

81

Gerhard M, Ganz P: How do we explain the clinical benefits of estrogen? Circulation 92: 5, 1995

56

82

Gerhard MD, Walsh BW, Tawakol A et al.: Estradiol therapy combined with progesterone and endothelium-dependent vasodilation in postmenopausal women Circulation 98: 1158-63, 1998

83

Ghanam K, Javellaud J, Ea-Kim L, Oudart N: Effects of treatment with 17betaestradiol on the hypercholesterolemic rabbit middle cerebral artery Maturitas 34(3): 249-60, 2000

84

Gilligan DM, Badar DM, Panza JA, Quyyumi AA, Cannon RO: Acute vascular effects of estrogen in postmenopausal women Circulation 90: 786-91, 1994

85

Gilligan DM, Badar DM, Panza JA, Quyyumi AA, Cannon RO: Effects of estrogen replacement therapy on peripheral vasomotor function in postmenopausal women

86

Am J Cardiol 75: 264-268, 1995

Gilligan DM, Quyyumi AA, Cannon RO: Effects of physiological levels of estrogen on coronary vasomotor function in postmenopausal women Circulation 89: 2545-2551, 1994

87

Giraud GD, Morton MJ, Wilson RA, Burry KA, Speroff L: Effects of estrogen and progestin on aortic size and compliance in postmenopausal women Am J Obst Gyn 174: 1708-18, 1996

88

Gisclard V, Flavahan NA, Vanhoutte PM: Alpha adrenergic responses of blood vessels of rabbits after ovariectomy and administration of 17β-estradiol J Pharmacol Exp Ther 240(2): 466-70, 1987

89

Gisclard V, Miller VM, Vanhoutte PM: Effect of 17β-estradiol on endotheliumdependent responses in the rabbit J Pharmacol Exp Ther 244: 19-22, 1988

90

Gordon MS, Chin WW, Shupnik MA: Regulation of angiotensinogen gene expression by estrogens J Hypertens 10: 361-366, 1992

57

91

Gorodeski GI, Yang T, Levy MN, Goldfarb J, Utian WH: Modulation of coronary vascular resistance by estrogen and progesterone

J Soc Gyn Invest

5(4): 197-202, 1998 92

Grady D, Rubin SM, Petitti DB, Fox CS, Black D, Ettinger B, Ernster VL, Cummings SR: Hormone therapy to prevent disease and prolong life in postmenopausal women Ann Intern Med 117: 1016-37, 1992

93

Gu Q, Moss RL: Novel mechanism for non-genomic action of 17β-oestradiol on kainate-induced currents in isolated rat CA1 hippocampal neurones J Physiol 506: 745-54, 1998

94

Haenggi W, Bersinger NA, Mueller MD, Birkhaeuser MH: Decrease of serum endothelin levels with postmenopausal hormone replacement therapy or tibolone Gynecol Endocrinol 13(3): 202-5, 1999

95

Han SZ, Karaki H, Ouchi Y, Akishita M, Orimo H. 17β-estradiol inhibits Ca2+ influx and Ca2+ release induced by thromboxane A2 in porcine coronary artery Circulation 91: 2619-26, 1995

96

Harder DR, Coulson PB: Estrogen receptors and effects of estrogen on membrane electrical properties of coronary vascular smooth muscle J Cell Physiol 100: 375-82, 1979

97

Harvey PJ, Wing LM, Savage J, Malloy D: The effects of different types and doses of oestrogen replacement therapy on clinic and ambulatory blood pressure and the renin-angiotensin system in normotensive postmenopausal women Hypertens

17: 405-411, 1999

58

J

98

Hassager C, Riis BJ, Strom V, Guyene TT, Christiansen C: The long-term effect of oral and percutaneous estradiol on plasma renin substrate and blood pressure Circulation 76: 753-8, 1987

99

Haynes MP, Sinha D, Russel KS, Collinge M, Fulton D, Morales-Ruiz M, Sessa WC, Bender JR: Membrane estrogen receptor engagement activates endothelial nitric oxide synthase via the PI3-kinase-Akt pathway in human endothelial cells Circ Res 87(8): 677-82, 2000

100 Hernandez I, Delgado JL, Diaz J, Quesada T, TeRuel MJ, Llanos MC, Carbonnell

LF: 17beta-estradiol prevents oxidative stress and decreases blood pressure in ovariectomized rats Am J Physiol 279(5): R1599-605, 2000 101 Herrington DM, Braden GA, Williams JK, Morgan TM: Endothelial-dependent

coronary vasomotor responsiveness in postmenopausal women with and without estrogen replacement therapy Am J Cardiol 73: 951-2, 1994 102 Hisamoto K, ohmichiM, Kurachi H, Hayakawa J, Kanda Y, Nishio Y, Adachi K,

Tasaka K, Miyoshi E, Fujiwara N, Taniguchi N, Murata Y: Estrogen induces the Akt-dependent activation of endothelial nitric-oxide synthase in vascular endothelial cells J Biol Chem 276(5): 3459-67, 2001 103 Hishikawa K, Nakaki T, Marumo T, Suzuki H, Kato R, Saruta T: Up-regulation of

nitric oxide synthase by estradiol in human aortic endothelial cells FEBS Lett 360: 291-3, 1995 104 Hoeg JM, Willis LR, Weinberger MH: Estrogen attenuation of the development of

hypertension in spontaneously hypertensive rats Am J Physiol 233: H369, 1977 105 Horwitz KB, Horwitz CD: Canine vascular tissues are targets for androgens,

estrogens, progestins and glucocorticoids J Clin Invest 69: 750-8, 1982

59

106 Huang A, Sun D, Kaley G, Koller Á: Estrogen maintains nitric oxide synthesis in

arterioles of female hypertensive rats Hypertension 29(6): 1351-6, 1997 107 Huang A, Sun D, Kaley G, Koller Á: Estrogen preserves regulation of shear stress

by nitric oxide in arterioles of female hypertensive rats

Hypertension

31(1): 309-14, 1998a 108 Huang A, Sun D, Koller A, Kaley G: 17beta-estradiol restores endothelial nitric

oxide release to shear stress in arterioles of male hypertensive rats Circulation 101(1): 94-100, 2000 109 Huang A, Sun D, Koller Á, Kaley G: Gender difference in flow-induced dilation

and regulation of shear stress: role of estrogen and nitric oxide Am J Physiol 275(5Pt2): R1571-7, 1998b 110 Huang J, Roby KF, Pace JL, Russell SW, Hunt JS: Cellular localization and

hormonal regulation of inducible nitric oxide synthase in cycling mouse uterus J Leukoc Biol 57: 27-35, 1995

111 Hugel S, Neubauer S, Lie SZ, Ernst R, Horn M, Schmidt HH, Allolio B, Reincke

M: Multiple mechanism are involved in the acute vasodilatory effect of 17betaestradiol in the isolated perfused rat heart

J Cardiovasc Pharmacol

33(6): 852-8, 1999 112 Hulley S, Grady D, Bush T for the Heart and Estrogen/progestin Replacement

Study (HERS) Research Group: Randomized trial of estrogen plus progestin for secondary prevention of coronary heart disease in postmenopausal women JAMA 280: 605-13, 1998 113 Iafrati MD, Karas RH, Aronovitz M, Kim S, Sullivan TR Jr, Lubahn DB, O'Donell

TF Jr, Korach KS, Mendelsohn ME: Estrogen inhibits the vascular injury response in receptor alpha-deficient mice Nature Medicine 3(5): 545-8, 1997

60

114 Ignegno MD, Money SR, Thelmo W et al.: Progesterone receptors in the human

heart and great vessels Lab Invest 59: 353-6, 1991 115 Isles CG, Hole DJ, Hawthorne VM, Lever AF: Relation between coronary risk and

coronary mortality in women of the Renfew and Paisley survey: comparison with men Lancet 339: 702-706, 1992 116 Jiang C, Sarrel PM, Lindsay DC, Poole-Wilson PA, Collins P: Endothelium-

independent relaxation of rabbit coronary artery by 17β-oestradiol in vitro Br J Pharmacol 104: 1033-7, 1991

117 Jiang C, Sarrel PM, Lindsay DC, Poole-Wilson PA, Collins P: Progesterone

induces endothelium-independent relaxation of rabbit coronary artery in vitro Eur J Pharmacol 211: 163-7, 1992

118 Jiang C, Sarrel PM, Poole-Wilson PA, Collins P: Acute effects of 17β-estradiol on

rabbit coronary artery contractile responses to endothelin-1

Am J Physiol

263: H271-5, 1992 119 Johnson BD, Zheng W, Korach KS, Scheuer T, Catterall WA, Rubányi GM:

Increased expression of the cardiac L-type calcium channel in estrogen receptordeficient mice J Gen Physiol 110:135-40, 1997 120 Jun SS, Chen Z, Pace MC, Shaul PW: Estrogen upregulates cyclooxigenase-1 gene

expression in ovine fetal pulmonary artery endothelium

J Clin Invest

102: 176-83, 1998 121 Kannel WB: Risk factors for atherosclerotic cardiovascular outcomes in different

arterial territories J Cardiovasc Risk 1: 333-9, 1994

61

122 Karas RH, Patterson BL, Mendelsohn ME: Human vascular smooth muscle cells

contain functional estrogen receptor Circulation 89: 1943-50, 1994 123 Kauser K, Rubányi GM: Potential cellular signalling mechanisms mediating

upregulation of endothelial nitric oxide production by estrogen

J Vasc Res

34: 229-36, 1997 124 Ke FC, Ramirez VD: Binding of progesterone to nerve cell membranes of rat brain

using progesterone conjugated to 125I-bovine serum albumin as a ligand J Neurochem 54(2): 467-72, 1990

125 Keaney JF, Shwaery GT, Xu A, Nicolosi RJ, Loscalzo J, Foxall TL, Vita JA: 17β-

estradiol preserves endothelial vasodilator function and limits low-density lipoprotein oxidation in hypercholesterolemic swine Circulation 89: 2251-9, 1994 126 Kelly MJ, Lagrange AH, Wagner EJ, Ronnekleiv OK: Rapid effects of estrogen to

modulate G protein-coupled receptors via activation of protein kinase A and protein kinase C pathways Steroids 64(1-2): 64-75, 1999 127 Kim HP, Lee JH, Jeong JK, Bae SW, Lee HK, Jo I: Nongenomic stimulation of

nitric oxide release by estrogen is mediated by estrogen receptor α localized in caveole Biochem Biophys Res Commun 263: 257-62, 1999 128 Kim-Schulze S, McGowan KA, Hubchak SC, Cid MC, Martin MB, Kleinman HK:

Expression of an estrogen receptor by human coronary artery and umbilical vein endothelial cells Circulation 94: 1402-7, 1996 129 Kitazawa T, Hamada E, Kuazawa K, Gaznabi AKM: Non-genomic mechanism of

17 β-oestradiol-induced inhibition of contraction in mammalian vascular smooth muscle J Physiol 499: 497-511, 1997

62

130 Knowles RG, Moncada S: Nitric oxide synthase in mammals

Biochem J

298: 249-59, 1994 131 Kondo K, Okuno T, Eguchi T, Yasiu T, Suzuki H, Nagahama S, Saruta T:

Vascular action of high dose estrogen in rats Endocrinol Jpn 127(3): 307, 1980 132 Kornhauser C, Malacara JM, Garay ME, Perez-Luque EL: The effect of hormone

replacement therapy on blood pressure and cardiovascular risk factors in menopausal

women

with

moderate

hypertension

J

Hum

Hypertens

11: 405-11, 1997 133 Kumar V, Chambon P: The estrogen receptor binds tightly to its responsive

element as a ligand-induced homodimer Cell 55: 145-56, 1988 134 Lamping KG, Nuno DW: Effects of 17β-estradiol on coronary microvascular

responses to endothelin-1 Am J Physiol 271: H1117-24, 1996 135 Lantin-Hermoso RL, Rosenfeld CR, Yuhanna IS, German Z, Chen Z, Shaul PW:

Estrogen acutely stimulates nitric oxide synthase activity in fetal pulmonary artery endothelium Am J Physiol 273: L119-26, 1997 136 Le Mellay V, Grosse B, Lieberherr M: Phospholipase C β and membrane action of

calcitriol and estradiol J Biol Chem 272: 11902-7, 1997 137 Le Tran Y, Fung A, Forster C: Role of gender and vascular endothelium in rat

aorta response to 17beta-estradiol Can J Physiol Pharmacol 26: 707-15, 1997 138 Lee TM, Su SF, Tsai CC, Lee YT, Tsai CH: Cardioprotective effects of 17 beta-

estradiol produced by activation of mitochondrial ATP-sensitive K(+) channels in canine hearts J Mol Cell Cardiol 32(7): 1147-58, 2000

63

139 Lefer AM, Tsao PS, Lefer DJ: Role of endothelial dysfunction in the pathogenesis

of reperfusion injury after myocardial ischaemia FASEB J 5: 2029-234, 1991 140 Leonardo F, Medeirus C, Rosano GM, Pereira WI, Sheiban I, Gebara O, Bellotti

G, Pileggi F, Chierchia SL: Effect of acute administration of estradiol 17 beta on aortic blood flow in menopausal women Am J Cardiol 80(6): 791-3, 1997 141 Lieberman EH, Gerhard MD, Uehata A, Walsh BW, Selwyn AP, Ganz P, Yeung

AC, Creager MA: Estrogen improves endothelium-dependent, flow-mediated vasodilation in postmenopausal women Ann Intern Med 121(12): 936-41, 1994 142 Lin AL, McGill HC, Shain SA: Hormone receptors of the baboon cardiovascular

system Circ Res 50: 610-6, 1982 143 Lindner V, Kim SK, Karas RH, Kuiper GGJM, Gustafsson JA, Mendelsohn ME:

Increased expression of estrogen receptor-β mRNA in male blood vessels after vascular injury Circ Res 83: 224-9, 1998 144 Losonczy G, Brown G, Mucha I, Klocke R, Muller V, Merkely B, Tornoci L,

Rosivall L, Venuto R: Gestational resistance to the pulmonary vasoconstrictor effect of the TxA2 mimetic U-46619: possible mechanism

Am J Physiol

272(6Pt2): R1734-9, 1997 145 Losordo DW, Keaney M, Kim EM, Jekanowski J, Isner JM: Variable expression

of the estrogen receptor in the normal and atherosclerotic coronary arteries of premenopausal women Circulation 89: 1501-10, 1994 146 Luconi M, Muratori M, Forti G, Baldi E: Identification and characterization of a

novel functional estrogen receptor on human sperm membrane that interferes with progesterone effects J Clin Endocrinol Metab 84(5): 1670-8, 1999

64

147 Lydrup ML, Nilsson BO: Acute and long-term effects of 17β-oestradiol on

agonist-stimulated force in rat tail artery Acta Phys Scand 158(3): 253-9, 1996. 148 MacRitchie AN, Jun SS, Chen Z, German Z, Yuhanna IS, Sherman TS: Estrogen

upregulates endothelial nitric oxide synthase gene expression in fetal pulmonary artery endothelium Circ Res 81: 355-62, 1997 149 Magness RR, Parker CR, Rosenfeld CR: Systemic and uterine responses to

chronic infusion of estradiol-17β Am J Physiol 265: E690-E698, 1993 150 Magness RR, Rosenfeld CR: Local and systemic estradiol-17β: effects on uterine

and systemic vasodilation Am J Physiol 256: E536-42, 1989 151 Magness RR, Rosenfeld CR: Systemic and uterine responses to alpha-adrenergic

stimulation in pregnant and nonpregnant ewes

Am J Obstet Gynecol

155(4): 897-904, 1986 152 Makela S, Savolainen H, Aavik E, Myllarniemi M, Strauss L, Taskinen E,

Gustafsson JA, Hayry P: Differentiation between vasculoprotective and and uterotrophic effects of ligands with different binding affinities to estrogen receptors alpha and beta Proc Nat Acad Sci 96: 7077-82, 1999 153 Malatino LS, Glen L, Wilson ESB: The effects of low-dose estrogen-progestogen

oral contraceptives on blood pressure and the renin-angiotenzin system Curr Ther Res 43: 743-749, 1988

154 McCaffrey TA, Czaja JA: Diverse effects of estradiol-17 beta: concurrent

suppression of appetite, blood pressure and vascular reactivity in conscious, unrestrained animals Physiol Behav 45(3): 649-57, 1989

65

155 McNeill AM, Duckles SP, Krause DN: Relaxant effects of 17β-estradiol in the rat

artery are greater in females than males Eur J Pharmacol 308: 305-9, 1996 156 Mendelsohn ME, Karas RH: Mechanisms of disease: The protective effects of

estrogen on the cardiovascular system N Engl J Med 340(23): 1801-11, 1999 157 Mercuro G, Pitzalis L, Podda A, Zoncu S, Pilia I, Melis GB, Cherchi A: Effects of

acute administration of natural progesterone on peripheral vascular responsiveness in healthy postmenopausal women Am J Cardiol 84(2): 214-8, 1999 158 Mercuro G, Zoncu S, Piano D, Pilia I, Lao A, Melis GB, Cherchi A: Estradiol-

17beta reduces blood pressure and restores the normal amplitude of the circadian blood pressure rhytm in postmenopausal hypertension

Am J Hypertens

11(8 Pt 1): 909-13, 1998 159 Mermelstein PG, Becker JB, Surmeier DJ: Estradiol reduces calcium currents in

rat neostriatal neurons via a membrane receptor J Neurosci 16: 595-604, 1996 160 Messerli FH, Garavaglia GE, Schmieder RE, Sundgaard-Riise K, Nunez BD,

Amodeo C: Disparate cardiovascular findings in men and women with essential hypertension Ann Intern Med 107: 158-61, 1987 161 Mikkola T, Turunen P, Avela K, Orpana A, Viinikka L, Ylikorkala O: 17β-

estradiol stimulates prostacyclin, but not endothelin-1 production in human vascular endothelial cells J Clin Endocrinol Metab 80: 1832-6, 1995 162 Mikkola T, Viinikka L, Ylikorkala O: Administration of transdermal estrogen

without progestin increases the capacity of plasma and serum to stimulate prostacyclin production in human vascular endothelial cells 73(1): 72-4, 2000

66

Fertil Steril

163 Miller VM, Vanhoutte PM: 17 beta-estradiol augments endothelium-dependent

contractions to arachidonic acid in rabbit aorta Am J Physiol 258: R1502-7, 1990 164 Miller VM, Vanhoutte PM: Progesterone and modulation of endothelium-

dependent responses in canine coronary arteries Am J Physiol 261: R1022-7, 1991 165 Minshall RD, Miyagawa K, Chadwick CC, Novy MJ, Hermsmeyer K: In vitro

modulation of primate coronary vascular muscle cell reactivity by ovarian steroid hormones FASEB J 12(13): 1419-29, 1998b 166 Minshall RD, Stanczyk FZ, Miyagawa K, Uchida B, Axthelm M, Novy M,

Hermsmeyer K: Ovarian steroid protection against coronary artery hyperreactivity in rhesus monkeys J Clin Endocrinol Metab 83(2): 649-59, 1998a 167 Miyagawa K, Rosch J, Stanczyk F, Hermsmeyer K: Medroxyprogesterone

interferes with ovarian steroid protection against coronary vasospasm Nat Med 3(3): 324-7, 1997 168 Miyahara K, Kawamoto T, Sase K, Yui Y, Toda K, Yang LX, Hattori R, Aoyama

T, Yamahoto Y, Doi Y: Cloning and structural characterization of the human endothelial nitric-oxide synthase gene Eur J Biochem 223: 719-26, 1994 169 Mohamed MK, El-Mas MM, Abdel-Rahman AA: Estrogen enhancement of

baroreflex sensitivity is centrally mediated Am J Physiol 276(4pt2): R1030-7, 1999 170 Moncada S, Higgs A: The l-arginine-nitric oxide pathway

N Engl J Med

329:2002-12, 1993 171 Monje P, Boland R: Characterization of membrane estrogen binding proteins from

rabbit uterus Moll Cell Endocrinol 147: 75-84, 1999

67

172 Mosca L, Bowlin S, Davidson L, Jenkins P, Pearson TA: Estrogen replacement

therapy and lipoprotein(a) Circulation 84: 546A, 1991 173 Mosnarova A, Huzulakova I, Stecova A, Slamova J, Motesicka M: The influence

of 1-month sex hormones administration on the isolated rabbit vessels reactivity Acta Physiol Hung 82: 251-256, 1994

174 Moss RL, Gu Q: Estrogen: mechanism for a rapid action in CA1 hippocampal

neurons Steroids 64:14-21, 1999 175 Mucha I, Losonczy G: Prostaglandin E2 and gestational hypotension in rabbits Prostaglandins 40(2): 143-53, 1990

176 Mulvany MJ, Aalkjaer C: Structure and function of small arteries Physiol Rev 70(4): 921-61, 1990 177 Murdoch FE, Gorski J: The role of ligand in estrogen receptor regulation of gene

expression Mol Cell Endocrinol 78: C103-8, 1987 178 Murphy JG, Khalil RA: Decreased Ca2+(i) during inhibition of coronary smooth

muscle

contraction

by

17beta-estradiol,

progesterone,

and

testosterone

J Pharmacol Exp Ther 291(1): 44-52, 1999

179 Mügge A, Riedel M, Barton M, Kuhn M, Lichtlen PR: Endothellium independent

relaxation of human coronary arteries by 17β-oestradiol in vitro Cardiovasc Res 27: 1939-42, 1993 180 Nabulsi AA, Folsom AR, White A et al: Association of hormone-replacement

therapy with various cardiovascular risk factors in postmenopausal women N Engl J Med 328: 1069-1075, 1993

68

181 Nadal A, Rovira JM, Laribi O, Leon-Quinto T, Andreu E, Cristina R, Soria B:

Rapid insulinotropic effect of 17β-estradiol via plasma membrane receptor FASEB J 12: 1341-8, 1998

182 Naden RP, Rosenfeld CR: Systemic and uterine responsiveness to angiotensin II

and norepinephrine in estrogen-treated nonpregnant sheep Am J Obst Gynecol 153(4): 417-25, 1985 183 Naderali EK, Walker AB, Doyle P, Williams G: Comparable vasorelaxant effects

of 17 alpha- and 17 beta-oestradiol on rat mesenteric resistance arteries: An action independent of the oestrogen receptor Clin Sci 97(6): 649-55, 1999 184 Naderali EK, Smith SL, Doyle P, Williams G: Vasorelaxant effects of oestradiols

on guinea pigs: role for gender differences Eur J Clin Invest 31(3): 215-20, 2001 185 Nakajima T, Kitazawa T, Hamada E, Hazama H, Omata M, Kurachi Y: 17β-

estradiol inhibits the voltage-dependent L-type Ca2+ currents in aortic smooth muscle cells Eur J Pharmacol 294: 625-35, 1995 186 Nakamura T, Matsui K, Ito M, Yoshimura T, Kawasaki N, Fujisaki S, Okamura H:

Effects of pregnancy and hormone treatments on pressor response to angiotensin in conscious rats Am J Obst Gyn 159: 989-95, 1988 187 Nelson MT, Quayle JM: Physiological roles and properties of potassium channels

in arterial smooth muscle Am J Physiol 268(4 Pt 1): C799-822, 1995 188 Nenci I, Marchetti E, Marzola A, Fabris G: Affinity chromatography visualises

specific estrogen receptor binding sites on plasma membrane of breast cancer cells J Steroid Biochem 14: 1139-46, 1981

69

189 New G, Duffy SJ, Harper RW, Meredith IT: Estrogen improves acetylcholine-

induced but not metabolic vasodilation in biological males

Am J Physiol

277(6 Pt 2): H2341-7, 1999 190 Nickening G, Bäumer AT, Groh ZC, Kahlert S, Strehlow K, Rosenkranz S et al.:

Estrogen modulates AT1 receptor gene expression in vitro and in vivo Circulation 97: 2197-2201, 1998 191 Nishigaki I, Sasaguri Y, Yagi K: Anti-proliferative effect of 2-methoxyestradiol

on cultured smooth muscle cells from rabbit aorta Atherosclerosis 113: 167-70, 1995 192 Node K, Kitakaze M, Kosaka H, Minamino T, Funaya H, Hori M: Amelioration

of ischemia- and reperfusion- induced myocardial injury by 17beta-estradiol: role of nitric oxide and calcium-activated potassium channels

Circulation

96(6): 1953-63, 1997 193 Node K, Kitakaze M, Kosaka H, Minamino T, Sato H, Kuzuya T, Hori M: Roles

of NO and Ca2+-activated K+ channels in coronary vasodilation induced by 17beta-estradiol in ischemic heart failure FASEB J 11(10): 793-9, 1997 194 OelkersWK: Effects of estrogens and progestogens on the renin-aldostrone system

and blood pressure Steroids 61(4): 166-71, 1996 195 Orimo A, Inoue S, Ikegami A, Hosoi T, Akishita M, Ouchi Y, Muramatsu M,

Orimo H: Vascular smooth muscle cells as target for estrogen Biochem Byophys Res Commun 195: 730-6, 1993

196 Paganini-Hill A, Ross RK, Henderson BE: Postmenopausal oestrogen treatment

and stroke: a prospective study BMJ 297: 519-22, 1998

70

197 Paller MS: Mechanism of decreased pressor responsiveness to ANG II, NE, and

vasopressin in pregnant rats Am J Physiol 247: H100-8, 1984 198 Pang SC, Greendale GA, Cedars MI, Gambone JC, Lozano K, Eggena P, Judd HL:

Long-term effects of transdermal estradiol with and without medroxyprogesterone acetate Fertil Steril 59: 76-82, 1993 199 Pappas TC, Gametchu B, Watson CS: Membrane estrogen receptors identified by

multiple antibody labelling and impeded-ligand binding FASEB J 9: 404-10, 1995 200 Paredez-Carbajal MC, Juárez-oropeza MA, Ortiz-Mendoza CM, Masher D:

Effects of acute and chronic estrogenic treatment on vasomotor responses of aortic rings from ovariectomized rats Life Sciences 57(5): 473-86, 1995 201 Perregaux D, Chaudhuri A, Mohanty P, Bukhari L, Wilson MF, Sung BH,

Dandona P: Effect of gender differences and estrogen replacement therapy on vascular reactivity Metabol Clin Exp 48(2): 227-32, 1999 202 Perrot-Applanat

M,

Groyer-Picard

MT,

Lorenzo

F,

Milgrom

E:

Immunocytochemical demonstration of estrogen and progesterone receptors in muscle cells of uterine arteries in rabbits and humans

Endocrinology

123: 1511-9, 1988 203 Pietras RJ, Szegő CM: Endometrial cell calcium and estrogen action Nature 253: 357-9, 1975 204 Pines A, Averbuch M, Fisman EZ, Rosano GMC: The acute effects of sublingual

17β-estradiol on the cardiovascular system Maturitas 33: 81-85, 1999 205 Pines A, Fisman EZ, Shapira I, Drory Y, Weiss A, Eckstein N, Levo Y, Averbuch

M, Motro M, Rotmensch HH, Ayalon D: Exercise echocardiography in

71

postmenopausal hormone users with mild hypertension

Am J Cardiol

78: 1385-9, 1996 206 Prakash YS, Togaibayeva AA, Kannan MS, Miller VM, Fitzpatrick LA, Sieck GC:

Estrogen increases Ca2+ efflux from female porcine coronary arterial smooth muscle Am J Physiol 276(3 pt 2): H926-34, 1999 207 Proudler AJ, Hasid Ahmed AI, Crook D, Fogelman I, Rymer JM, Stevenson JC:

Hormone replacement therapy and angiotensin-converting-enzyme activity in postmenopausal women The Lancet 346(8967): 89-90, 1995 208 Psaty BM, Smith NL, Lemaitre RN, Vos HL, Heckbert SR, LaCroix AZ,

Rosendaal FR: Hormone replacement therapy, prothrombotic mutations, and risk of incident nonfatal myocardial infarction in postmenopausal women JAMA 285: 906-13, 2001 209 Reddy AG, Shivaji S, Gupta PD: Effect of estradiol onthe membrane fluidity of

the rat vaginal epithelial cells J Steroid Biochem 33: 1229-33, 1989 210 Register TC, Adams MR: Coronary artery and cultured aortic smooth muscle cells

express mRNA for both the classical estrogen receptor and the newly described estrogen receptor beta J Steroid Biochem 64: 187-91, 1998 211 Reis SE, Gloth ST, Blumenthal RS, Resar JR, Zacur HA, Gerstenblith G, Brinker

JA: Ethinyl estradiol acutely attenuates abnormal coronary vasomotor responses to acetylcholine in postmenopausal women Circilation 89: 52-60, 1994 212 Rendt JM, Toro L, Stefani E, Erukkar SD: Progesterone increases Ca2+ currents in

myometrial cells from immature and nonpregnant adult rats 262: C293-301, 1992

72

Am J Physiol

213 Resnik R, Brink GW, Plumer MH: The effect of progesterone on estrogen-induced

uterine blood flow Am J Obstet Gynecol 128(3): 251-4, 1977 214 Riedel M, Mügge A: Direct effects of estrogens on the vascular tone:

characterization and clinical importance Z Kardiol 83: 768-74, 1994 215 Rosano GM, Webb CM, Chierchia S, Morgani GL, Gabraele M, Sarrel PM, de

Ziegler D, Collins P: Natural progesterone, but not medroxyprogesterone acetate, enhances the beneficial effect of estrogen on exercise-induced myocardial ischemia in postmenopausal women J Am Coll Card 36(7): 2154-9, 2000 216 Rosano GM, Caixeta AM, Chierchia S, Arie S, Lopez-Hidalgo M, Pereira WI,

Leonardo F, Webb CM, Pileggi F, Collins P: Short-term anti-ischemic effect of 17β-estradiol in postmenopausal women with coronary artery disease Circulation 96: 2837-41, 1997 217 Rosano GM, Sarrel PM, Poole-Wilson PA, Collins P: Beneficial effect of

oestrogen on exercise-induced myocardial ischaemia in women with coronary artery disease Lancet 342: 133-6, 1993 218 Rosenfeld CR, White RE, Roy T, Cox BE: Calcium-activated potassium channels

and nitric oxide coregulate estrogen-induced vasodilation

Am J Physiol

Heart Circ Physiol 279: H319-28, 2000

219 Römer W, Oettel M, Droescher P, Schwarz S: Novel "scavestrogens" and their

radical scavenging effects, iron-chelating, and total antioxidant activities: delta 8,9-dehydro derivates of 17 alpha-estradiol and 17 beta-estradiol

Steroids

62(3): 304-10, 1997 220 Ruehlman DO, Mann GE: Actions of oestrogen on vascular endothelial and

smooth-muscle cells Biochemical Society Transactions 25(1): 40-5, 1997

73

221 Russel KS, Haynes MP, Sinha D, Clerisme E, Bender JR: Human vascular

endothelial cells contain mambrane binding sites for estradiol, which mediate rapid intracellular signalling Proc Natl Acad Sci 97(11): 5930-5, 2000 222 Sack MN, Rader DJ, Cannon RO III: Oestrogen and inhibition of oxidation of

low-density lipoproteins in postmenopausal women Lancet 343: 269-70, 1994 223 Salhab WA, Shaul PW, Cox BE, Rosenfeld CR: Regulation of types I and III NOS

in ovine uterine arteries by daily and acute estrogen exposure Am J Physiol Heart Circ Physiol 278: H2134-42, 2000

224 Sarrel PM: How progestins compromise the cardioprotective effects of estrogens Menopause 2: 187-90, 1995

225 Schunkert H, Danser JAH, Hense HW, Derkx FHM, Kürzinger S, Riegger GAJ:

Effects of estrogen replacement therapy on the renin-angiotensin system in postmenopausal women Circulation 95: 39-45, 1997 226 Schwaery GT, Vita JA, Keaney JF Jr: Antioxidant protection of LDL by

physiological concentrations of 17beta-estradiol: requirement for estradiol modification Circulation 95: 1378-85, 1997 227 Seely EW, Walsh BW, Gerhard MD, Williams GH: Estradiol with or without

progesterone and ambulatory blood pressure in postmenopausal women Hypertension 33(5): 1190-4, 1999

228 Selye H: Correlation between the chemical structure and the pharmacological

actions of the steroids Endocrinology 30: 437-53, 1942 229 Shan J, Resnick LM, Liu QY, Wu XC, Barbagallo M, Pang PKT: Vascular effects

of 17β-estradiol in male Spague-Dawley rats Am J Physiol 266: H967-73, 1994

74

230 Shaul PW: Rapid activation of endothelial nitric oxide synthase by estrogen Steroids 64: 28-34, 1999

231 Shaw L, Michael JT, Austin C: Mechanisms of 17 β-oestradiol induced

vasodilatation in isolated presurized rat small arteries

Br J Pharmacol

129: 55-65, 2000 232 Shaw L, Taggart M, Austin C: Effects of oestrus cycle and gender on acute

vasodilatory responses of isolated pressurised rat mesenteric arteries to 17betaoestradiol Br J Pharm 132(5): 1055-62, 2001 233 Silva-de-Sa MF, Meirelles RS: Vasodilating effect of estrogen on the human

umbilical artery Gynecol Invest 8(5-6): 307-13, 1977 234 Spach C, Streeten DH: Retardation of sodium exchange in dog erythrocytes by

physiological concentrations of aldosterone, in vitro J Clin Invest 43: 217-27, 1964 235 Staessen J, Amery A, Fagard R: Isolated systolic hypertension in the elderly J Hypertens 8: 393-405, 1990

236 Staessen J, Bulpitt CJ, Fagard R: The influence of menopause on blood pressure J Hum Hypertens 3: 427-433, 1989

237 Stampfer MJ, Colditz GA, Willett WC, Manson JE, Rosner B, Speizer FE,

Hennekens CH: Postmenopausal estrogen therapy and cardiovascular disease: ten year follow-up from Nurses' Health Study N Engl J Med 325:756-62, 1992 238 Stampfer MJ, Colditz GA: Estrogen replacement and coronary heart disease: a

quantitative assessment of the epidemiologic evidence Prev Med 20: 47-63, 1991 239 Stefano GB, Prevot V, Beauvillain JC, Cadet P, Fimiani C, Welters I Fricchione

GL, Breton C, Lassalle P, Salzet M, Bilfinger TV: Cell-surface estrogen receptors

75

mediate calcium-dependent nitric oxide release in human endothelia Circulation 101(13): 1594-7, 2000 240 Stonier C, Bennett J, Messenger EA, Aber GM: Oestradiol-induced hypotension in

spontaneously hypertensive rats: putative role for intracellular cations, sodiumpotassium flux and prostanoids Clin Sci 82: 389-395, 1992 241 Sudhir K, Chou TM, Mullen WL, Hausmann D, Collins P, Yock PG, Chatterjee K:

Mechanisms of estrogen-induced vasodilation: In vivo studies in canine coronary conductance and resistance arteries J Am Coll Cardiol 26: 807-14, 1995 242 Sullivan JM, Shala BA, Miller LA,Lemer JL, McBrayer JD: Progestin enhances

vasoconstrictor

responses

in

postmenopausal

women

receiving

estrogen

replacement therapy Menopause 4: 193-7, 1995 243 Székács B, Ács N, Kakucs R: Hormonpótlás hatásának ABPM vizsgálata

antihipertenzív kezelést igénylő hipertóniában Ca és csont 2: 32, 1999 244 Székács B, Vajó Z, Ács N, Hada P, Bezerédi J et al: Hormone replacement therapy

reduces mean 24-hour blood pressure and its variability in postmenopausal women with treated hypertension Menopause 7: 31-35, 2000 245 Székács B, Vajó Z, Várbíró SZ, Kakucs R, Vaslaki L, Ács N, Mucsi I, Brinton

EA: Postmenopausal hormone replacement improves proteinuria and impaired creatinine clearance in type 2 diabetes mellitus and hypertension Br J Obst Gyn 107: 1017-21, 2000 246 Székács B: A posztmenopauzális aterotrombotikus érkárosodás és célszervi

történések

kialakulását

elősegítő

fontosabb

Háziorvos Továbbképző Szemle 5: 293-5, 1999

76

kóros

mechanizmusok

247 Tanaka M, Nakaya S, Watanabe M, Kumai T, Tateishi T, Kobayashi S: Effects of

ovariectomy and estrogen replacement on aorta angiotensin-converting enzyme activity in rats Jpn J Pharmacol 73: 361-363, 1997 248 Teoh H, Leung SWS, Quan A, Huang M, Man GSK, Man RYK: Acetylcholine-

mediated relaxation in rat thoracic aorta is enhanced folowing acute exposure to physiological

concentrations

of

17beta-estradiol

Moll

Cell

Biochem

207(1-2): 65-70, 2000 249 Teoh H, Man RY: Enhanced relaxation of porcine coronary arteries after acute

exposure to a physiological level of 17beta-estradiol involves non-genomic mechanisms and the cyclic AMP cascade Br J Pharmacol 129(8): 1739-47, 2000 250 Teoh H, Man RY: Progesterone modulates estradiol actions: acute effects at

physiological concentrations Eur J Pharmacol 378(1): 57-62, 1999 251 Teoh H, Quan A, Leung SW, Man RY: Differential effects of 17beta-estradiol and

testosterone on the contractile responses of porcine coronary arteries

Br J

Pharmacol 129(7): 1301-8, 2000

252 Valverde MA, Rojas P, Amigo J, Casmelli D, Orio P, Bahamonde MI: Acute

activation of maxi-K channels (hSlo) by estradiol binding to the β-subunit Science 285: 1929-31, 1999 253 Van Baal WM, Kenemans P, Emeis JJ, Schalkwijk CG, Mijatovic V, van der

Mooren MJ, Vischer UM, Stehouwer CD: Long-term effects of combined hormone replacement therapy on markers of endothelial function and inflammatory activity in healthy postmenopausal women Fertil Steril 71(4): 66370, 1999

77

254 Van Buren GA, Yang DS, Clark KE: Estrogen-induced uterine vasodilation is

antagonized by L-nitroarginine methyl ester, an inhibitor of mitric oxide synthesis Am J Obstet Gynecol 167(3): 828-33, 1992

255 Van Der Vliet A, Smith D, O'Neill CA, Kaur H, Darley-Usmar V, Cross CE,

Halliwell B: Interactions of peroxynitrite with human plasma and its constituents: oxidative damage and antioxidant depletion Biochem J 303: 295-301, 1994 256 Van Ittersum FJ, van Baal WM, Kenemans P, Mijatovic W, Donker AJ, van der

Mooren MJ et al: Ambulatory - not oofice - blood pressures decline during hormone replacement therapy in healthy Hypertens

postmenopausal

women

Am J

11:1147-52, 1998

257 Varas-Lorenzo C, Garcia-Rodrigez LA, Perez-Guthann S, Duque-Oliart A:

Hormone replacement therapy and incidence of acute myocardial infarction: A population-based nested case-control study Circulation 101(22): 2572-78, 2000 258 Várbíró S, Nádasy GL, Monos E, Vajó Z, Ács N, Miklós Z, Tőkés AM, Székács

B: Effect of ovariectomy and hormone replacement therapy on small artery biomechanics in angiotensin-induced hypertension in rats J Hypertens 18(11): 1587-95, 2000 259 Vedernikov YP, Liao OP, Jain V, Saade GR, Chwalisz K, Garfield RE: Effect of

chronic treatment with 17 beta-estradiol and progesterone on endotheliumdependent and endothelium-independent relaxation in isolated aortic rings from ovariectomized rats Am J Obstet Gynecol 176: 603-8, 1997 260 Venkov CD, Rankin AB, Vaughan DE: Identification of authentic estrogen

receptor in cultured endothelial cells. A potential mechanism for steroid hormone regulation of endothelial function Circulation 94: 727-33, 1996

78

261 Volterrani M, Rosano G, Coats A, Beale C, Collins P: Estrogen acutely increases

peripheral blood flow in postmenopausal women Am J Med 99(2): 119-22, 1995 262 Wakasugi M, Noguchi T, Kazama YI, Kanemaru Y, Onaya T: The effects of sex

hormones on the synthesis of prostacyclin (PGI2) by vascular tissues Prostaglandins 37: 401-410, 1989

263 Walsh BW, Schiff I, Rosner B, Greenberg L, Ravnikar V, Sacks FM: Effects of

postmenopausal estrogen replacement on the concentration and metabolism of plasma lipoproteins N Engl J Med 325: 1196-204, 1991 264 Walters WAW, Lim YL: Haemodynamic changes in women taking oral

contraceptives J Obstet Gynecol Br Commonwealth 77: 1007-1012, 1970 265 Wehling M: Specific, nongenomic actions of steroid hormones Annu Rev Physiol 59: 365-93, 1997 266 Weiner CP, Lizasoain I, Baylis SA, Knowles RG, Charles IG, Moncada S:

Induction of calcium-dependent nitric oxide synthases by sex hormones Proc Natl Acad Sci USA 91: 5212-5216, 1994

267 Wellman GC, Bonev AD, Nelson MT, Brayden JE: Gender differences in

coronary artery diameter involve estrogen, nitric oxide and Ca2+-dependent K+channels Circ Res 79(5): 1024-30, 1996 268 White RE, Darkow DJ, Lang JLF: Estrogen relaxes coronary arteries by opening

BK sub Ca channels through a cGMP-dependent mechanism

Circ Res

77(5): 936-42, 1995 269 Wilcox JG, Hatch IE, Gentzschein E, Stanczyk FZ, Lobo RA: Endothelin levels

decrease after oral and nonoral estrogen in postmenopausal women with increased cardiovascular risk factors Fertil Steril 67(2): 273-7, 1997

79

270 Williams JK, Adams MR, Klopfenstein HS: Estrogen modulates responses of

atherosclerotic coronary arteries Circulation 81: 1680-1687, 1990 271 Williams JK, Cline JM, Honore EK, Delansorne R, Paris J: Coadministration of

nomegestrol acetate does not diminish the beneficial effects of estradiol on coronary artery

dilator responses in nonhuman primates

Am J Obst Gyn

179(5): 1288-94, 1998 272 Williams JK, Honore EK, Washburn SA, Clarkson TB: Effects of hormone

replacement therapy on reactivity of atherosclerotic coronary arteries in cynomolgous monkeys J Am Coll Cardiol 24: 1757-61, 1994 273 Williams SP, Shackelford P, Iams G, Mustafa SJ: Endothelium-dependent

relaxation in estrogen-treated spontaneously hypertensive rats Eur J Pharmacol 145: 205-7, 1988 274 Wingrove CS, Stevenson JC: 17beta-oestradiol inhibits stimulated endothelin

release in human vascular endothelial cells Eur J Endocrinol 137(2): 205-8, 1997 275 Woods JW: Oral contraceptives and hypertension Hypertension 11: II 11-5, 1988 276 Wyckoff MH, Yuhanna IS, Pace MC, Mendelsohn ME, Shaul PW: Plasma

membrane-associated estrogen receptors mediate the acute activation of eNOS by estrogen Circulation 98: I312, 1998 277 Yang S, Bae L, Zhang L: Estrogen increases eNOS and NO(x) release in human

coronary artery endothelium J Cardiovasc Pharmacol 36(2): 242-7, 2000 278 Yuan WJ, Tod ML, Rubin LJ, Blaustein MP: NO hyperpolarizes pulmonary artery

smooth muscle cells and decreases the intracellular Ca2+ concetration by

80

activating voltage-gated K+ channels Proc Natl Acad Sci USA 93: 10489-94, 1996 279 Yue P, Chatterje K, Beale C, Poole-Wilson PA, Collins P: Testosterone relaxes

rabbit coronary arteries and aorta Circulation 91(4): 1154-60, 1995 280 Zhang F, Ram JL, Standley PR, Sowers JR. 17β-estradiol attenuates voltage-

dependent Ca2+ currents in A7r5 vascular smooth muscle cell line Am J Physiol 266: C975-C980, 1994.

81

Saját közlemények jegyzéke Az értekezés témájában megjelent saját közlemények:

1.

Székács B, Kakucs R, Ács N, Nádasy Gy ,Monos E: Szexuálszteroidok akut hatásai noradrenalinnal in vitro kiváltott érösszehúzódásra kisartériákban Érbetegségek 4 (4): 7-11, 1997

2.

Kakucs R, Székács B, Nádasy Gy, Ács N, Monos E: Direct relaxing effect of estradiol-17beta and progesterone on rat saphenous artery 56: 139-143, 1998

3.

IF: 1,496

Microvasc Res

Független citációk száma: 4

Ács N, Székács B, Nádasy Gy, Várbíró Sz, Kakucs R, Monos E: Az ösztrogénhiány és a hormonpótló kezelés hatásai patkány kis artériáinak biomechanikai tulajdonságaira Magyar Nőorvosok Lapja 61(2): 103-109, 1998

4.

Ács N, Székács B, Nádasy Gy, Várbíró Sz, Kakucs R, Monos E: The effects of ovariectomy and hormon replacement on biomechanical properties of small arteries in rats Br J Obstet Gynecol 106: 148-54, 1999

IF:2,657

Független citációk száma: 1

5.

Békési G, Magyar Z, Kakucs R, Sprintz D, Kocsis I, Székács B, Fehér J: Emberi neutrophil granulocyták mieloperoxidáz-aktivitásának és a belőlük felszabaduló enzim mennyiségének változása ösztrogén hatására Orvosi Hetilap 140(29): 1625-1630, 1999

6.

Székács B, Kakucs R: Menopauza – hipertónia − hormonpótlás Háziorvos Továbbképző Szemle 4(5): 286-292, 1999

82

7.

Székács B, Vajó Z, Várbíró Sz, Kakucs R, Vaslaki I, Ács N, Mucsi I, Brinton EA: Postmenopausal hormone replacement improves proteinuria and impaired creatinine clearance in type 2 diabetes mellitus and hypertension Br J Obstet Gynecol 107: 1017-21, 2000

IF: 2,349

Független citációk száma:

3

8.

Békési G, Kakucs R, Rátz K, Sprintz D, Fehér J, Székács B: In vitro effects of different steroid hormones on superoxide anion production of human neutrophil granulocytes Steroids 65(12): 851-922, 2000

IF: 1,831

Független citációk száma: 2

9.

Békési G, Kakucs R, Várbíró Sz, Fehér J, Pázmány T, Magyar Z, Sprintz D, Székács B: Induced myeloperoxidase activity and related superoxide inhibition during hormone replacement therapy Br J Obst Gyn 108: 474-81, 2001 IF: 2,349

10.

Kakucs R., Várbíró Sz., Nádasy Gy, Monos E., Székács B: Acute non-genomic vasodilatory action of estradiol is attenuated by chronic estradiol treatment Experimental Biology and Medicine (előbb: P Soc Exp Biol Med) 226(6): 538-42,

2001 11.

IF: 3,415

Békési G, Kakucs R, Sándor J, Sárváry E, Kocsis I, Sprintz D, Várbíró S, Magyar Z, Hrabák A, Fehér J, Székács B: Plasma concentration of myeloperoxidase enzyme in pre-and postclimacterial people. Related superoxide anion generation Exp Gerontol 37: 137-48, 2001

IF: 2,622

Összesített impakt faktor: 16,719

83

Az értekezés témájában megjelent idézhető absztraktok:

1.

Ács N, Székács B, Nádasy Gy, Szentiványi M, Várbiró Sz., Kakucs R, Monos E: Estrogen replacement reverses the effect of ovariectomy on small artery biomechanics FASEB J 11(3): A 489, 1997

2.

Békési G, Magyar Z, Kakucs R, Sprintz D, Székács B, Fehér J: Changes in the intra- and extracellular myeloperoxidase activity of human neutrophil granulocytes in the effect of estrogen Menopause Review II(2),1997

3.

Kakucs R, Várbíró Sz, Székács B, Nádasy Gy, Ács N, Monos E: Acute effects of sexualsteroids on small peripheral arteries Pathophysiology 5(S1):47, 1998

4.

Kakucs R, Várbíró Sz, Székács B, Nádasy Gy, Ács N, Monos E: Acute relaxing effect of estradiol on a small artery and its alteration after long term estrogen treatment FASEB J 13: A128, 1999

5.

Békési G, Kakucs R, Sándor J, Sárváry E,

Kocsis I, Sprintz D,

Fehér J,

Székács B: Changes in human plasma concentration and intracellular activity of myeloperoxidase in groups of different age and gender. Relation to superoxide anion production International Journal of Clinical Nutrition 1:224, 1999 6.

Székács B, Ács N, Kakucs R: Hormonpótlás hatásának ABPM vizsgálata antihipertenzív kezelést igénylő hipertóniában Ca és csont 2: 32, 1999

7.

Békési G, Kakucs R, Magyar Z, Sprintz D, Hrabak A, Feher J, Szekacs B: Menopause and HRT: effects on myeloperoxydase activity of granulocytes and on related free radical release Climacteric 2(Suppl I):P162, 1999

84

Előadások, poszterek:

1.

Székács B, Ács N, Nagy V, Kakucs R: Hormonpótló kezelés és hypertonia Gyermeknőgyógyászat és menopausa kongresszus, 1995, Nyíregyháza

2.

Kakucs R, Várbíró Sz, Székács B, Nádasy G, Monos E: Szexuálszteroid hatások in vitro vizsgálata rezisztencia ereken MÉT LXII. vándorgyűlése, 1997, Pécs, P26

3.

Ács N, Székács B, Nádasy Gy, László A, Várbíró Sz, Kakucs R, Miklós Zs, jr Szentiványi M, Monos E: Estrogen replacement reverses the effect of ovariectomy on small artery biomechanics Semmelweis Tudományos Fórum, 1997, Budapest, P177

4.

Kakucs R, Várbíró Sz, Nádasy Gy, Székács B, Ács N, Monos E: Szexuálszteroidok akut hatása noradrenalinnal in vitro kiváltott érösszehúzódásra kisartéirákban

Magyar Menopausa Társaság II.Tudományos Kongresszusa,

1997, Sopron 5.

Székács B, Ács N, Várbíró Sz, Kakucs R, Háda P, Csuzi L, Bezerédi J, Magyar Z: Menopauzában lévő, vérnyomáscsökkentő kezelésben részesülő hypertoniás betegek 24 órás vérnyomásának alakulása hormonpótló therápia hatására Magyar Menopausa Társaság II.Tudományos Kongresszusa, 1997, Sopron

6.

Ács N, Székács B, Nádasy Gy, Várbíró Sz, Kakucs R, Miklós Zs, Monos E: Az ösztrogénhiány és a hormonpótló kezelés hatásai kisartériák biomechanikai tulajdonságaira

Magyar Menopausa Társaság II. Tudományos Kongresszusa,

1997, Sopron 7.

Ács N, Székács B, Nádasy Gy, Várbíró Sz, Kakucs R, Miklós Zs, Monos E: Kapcsolat a perifériás vaszkuláris adrenerg válaszadás módosulások és a perimenopauzális hőhullámok között Tudományos Kongresszusa, 1997, Sopron

85

Magyar Menopausa Társaság II.

8.

Békési G, Magyar Z, Kakucs R, Sprintz D, Székács B, Fehér J: Altered myeloperoxydase activity of leukocytes and activity of enzyme deriving from the cells under the effect of estrogen 5th Free Radical Research Conference, 1997, Gödöllő

9.

Békési G, Magyar Z, Kakucs R, Sprintz D, Székács B, Fehér J: Changes in the intra- and extracellular myeloperoxidase activity of human neutrophil granulocytes in the effect of estrogen IV. European Congress on Menopause, 1997, Wien, PS3-83 (European Society of Menopause I. díj)

10.

Ács N, Székács B, Nádasy Gy, László Á, Várbíró Sz, Kakucs R, Miklós Zs, jr Szentiványi M, Monos E: Estrogen replacement reverses the effect of ovariectomy on small artery biomechanics FASEB, 1997, New Orleans, USA, A 489

11.

Kakucs R, Várbíró S., Székács B., Nádasy Gy, Ács N, Monos E: Acute effects of sexualsteroids on small peripheral arteries III. Congress of International Society of Pathophysiology, 1998, Lahti, Finland, P23

12.

Kakucs R, Várbíró Sz, Székács B, Nadasy Gy, Acs N, Monos E: Acute relaxing effect of estradiol on a small artery and its alteration after long term estrogen treatment FASEB, 1999, New York, USA, A128

13.

Nádasy Gy, Szentiványi M, Tóth M, Jednakovits A, Székács B, Várbiró S, Ács N, Kakucs R, Monos E: An easy-to-handle, morphologically stable, resistance sized artery for in vitro microarteriography: the saphenous artery of the rat. A methodical report 26. Annual Meeting of the International Society on Oxigen Transport to Tissue (ISOTT), 1998, Budapest; P25

86

14.

Kakucs R, Várbíró Sz, Nádasy Gy, Monos E, Székács B: A krónikus ösztradiol kezelés befolyásolja az ösztradiol akut, nongenom kisér-relaxáló hatását MÉT LXIV. vándorgyűlése, 1999, Budapest; P06

15.

Kakucs R, Várbíró Sz, Nádasy Gy, Monos E, Székács B: Elhúzódó ösztradiol kezelés csökkenti az ösztradiol akut, specifikus, non-genom értágító hatását Magyar Menopausa Társaság III. Országos Kongresszusa, 1999, Balatonfüred

16.

Székács B, Ács N, Kakucs R, Háda P, Várbíró Sz, Csuzi L, Magyar Z, Bezerédi J: Hormonpótlás hatásának ABPM vizsgálata antihipertenzív kezelést igénylő hipertóniásokban

Magyar Menopausa Társaság III. Országos Kongresszusa,

1999, Balatonfüred 17.

Békési G, Fehér J, Kakucs R, Magyar Z, Pázmány T Sprintz D, Kocsis I, Hrabák A, Székács B: Csökkent, a nemi hormon pótlása során újra fokozódó granulocita myeloperoxidáz aktivitás menopauzában - Kapcsolat a szabadgyök képződéssel Magyar Menopausa Társaság III. Országos Kongresszusa, 1999, Balatonfüred

18.

Békési G, Kakucs R, Sándor J, Sárváry E, Kocsis I, Sprintz D, Fehér J, Székács B: Changes in human plasma concentration and intracellular activity of myeloperoxidase in groups of different age and gender. Relation to superoxide anion production International Congress On Atherosclerosis, Hypertension and Coronary Artery Diseases and 7th World Congress on Clinical Nutrition, 1999,

New-Delhi, India, P224 19.

Békési G, Kakucs R, Magyar Z, Fehér J, Pázmány T, Sprintz D, Kocsis I, Hrabák A, Székács B: Menopause and HRT: Effects on granulocyte myeloperoxidase activity, release and related free radical generation

International Menopause

Society, 9th World Congress on the Menopause, 1999, Tokio, Japan (International Society of Menopause I díj)

87