A nagyvadfajok vadászati lehetőségeinek értékesítése Magyarországon

Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Kar Marketingkutatás és Fogyasztói Magatartás Tanszék

A nagyvadfajok vadászati lehetőségeinek értékesítése Magyarországon (A bérvadászati piac elemzése országos adatok alapján, és esettanulmány egy prominens piaci szereplővel)

Készítette: Bleier Norbert Mérnök-közgazdász hallgató 2010

Szakszeminárium vezető: Dr. Mandják Tibor

Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék ......................................................................................................... 2 1. Bevezetés.................................................................................................................. 3 2. Elméleti felvezetés................................................................................................... 5 2.1. Miért és mióta vadászunk? ..................................................................................... 5 2.2. Vadászat és vadgazdálkodás Magyarországon 1945-ig ......................................... 6 2.2.1. A vadkereskedelem és a „vadászati turizmus” kezdetei....................................... 8 2.3. A trófea fogalma és a trófeabírálat kialakulása ...................................................... 9 2.4. A magyar vadgazdálkodás és vadászat 1945-1989 között ................................... 10 2.5. Árképzés a vadászati piacon................................................................................. 14 2.6. A magyar vadgazdálkodás és vadászat 1989-től napjainkig ................................ 16 2.6.1. A vadkereskedelem alakulása és a vadászati turizmus....................................... 16 2.6.2. A fenntartható vadgazdálkodás .......................................................................... 19 2.7. Vadászat az Európai Unióban............................................................................... 20 2.8. Gemenc Zrt. működése és nagyvadgazdálkodásának alapjai............................... 21 2.9. A felhasznált adatok és az alkalmazott módszerek .............................................. 23 3. Eredmények és értékelés ...................................................................................... 26 3.1. A bérvadászatból származó bevételek alakulása országos adatok alapján........... 26 3.2. A vizsgált öt nagyvadfaj elbírált trófeáinak mennyiségi alakulása az elejtő nemzetisége szerinti bontásban ........................................................................................... 30 3.3. A vizsgált öt nagyvadfaj különböző értékkategóriába tartozó trófeáinak megoszlása az elejtők nemzetisége szerint. ............................................................................................ 34 3.3.1. Gímszarvas ......................................................................................................... 34 3.3.2. Dámszarvas......................................................................................................... 38 3.3.3. Őz ....................................................................................................................... 42 3.3.4. Muflon ................................................................................................................ 45 3.3.5. Vaddisznó ........................................................................................................... 49 3.3.6. Értékelés az országos adatok alapján.................................................................. 52 3.4. A Gemenc Zrt. vadászterületein élő három nagyvadfaj elbírált trófeáinak mennyiségi alakulása az elejtő nemzetisége szerinti bontásban.......................................... 56 3.4.1. Gímszarvas ......................................................................................................... 56 3.4.2. Őz ....................................................................................................................... 61 3.4.3. Vaddisznó ........................................................................................................... 64 3.5. A Gemenc Zrt. külföldiek részére értékesített bérvadászataiból származó bevételeinek megoszlása 2001 és 2007 között .................................................................... 69 3.6. A Gemenc Zrt. Vadászati Osztályvezetőjével folytatott személyes beszélgetés eredménye............................................................................................................................ 71 3.6.1. Értékelés a gemenci adatok és információk alapján........................................... 75 4. Összegzés ............................................................................................................... 77 5. Irodalomjegyzék ................................................................................................... 80 6. Mellékletek ............................................................................................................ 86

2

„Az ember ott a történelem hajnalán, teljes egészében a vadászatnak kellett, hogy szentelje magát, mégpedig azért, hogy fennmaradjon.” José Ortega Y Gasset

1. Bevezetés Magyarország vadállománya (a vadászható fajok egyedeinek összessége), a halállományhoz vagy az erdő faállományához hasonlóan egy megújuló, megújítható természeti erőforrás (Csányi, 2007; Csányi, 2009). Egy olyan erőforrás, melynek tartamos (hosszú távon fenntartható) hasznosítása nemcsak a még meglévő természetközeli ökológiai rendszerek fenntartása szempontjából fontos, és nemcsak biológiai értéket képvisel, hanem gazdasági jelentőséggel is bír. A vadászat eredménye, a lőtt vad, nagy értéket képviselő kereskedelmi árucikk már hosszú évtizedek óta (Lénárt, 1971). Az évről-évre érétkesítésre kerülő vadhús és trófea összértéke rendszeresen meghaladja a 10 milliárd forintot (Csányi és mtsai. 2010). Bár ez az agrárium összes termelési értékéhez képest nem nagy, mégis fontos, hiszen számos kapcsolódó

gazdasági

tevékenység

alapját

képezi,

illetve

jelentős

számú

munkalehetőséget biztosít vidéken (Lecocq, 2001). A magyar vadgazdálkodás a színvonala és eredményei alapján, már az 1970-es évek után Európa szerte jó hírnévvel rendelkezett (Gábor, 1971; Tóth, 1998). Sőt a világ más tájain is ismert és elismert (Bányai, 2001). Ebben meghatározó szerepet játszott a II. világháborút követő évtizedek vadgazdálkodása, illetve az, hogy 1956-tól kezdve Magyarországot

évről-évre

növekvő

számú

külföldi

(elsősorban

„nyugati”)

vendégvadász kereste fel. Mivel a külföldi vadászok az itt eltöltött időért (a vadászatért),

az

elejtett

trófeáért

valutában

fizettek,

gazdasági

jelentőségük

létszámukkal párhuzamosan fokozatosan nőtt (Tóth, 1998). A rendszerváltást követően a formálódó (átalakuló) gazdasági viszonyok és szabályok a vadgazdálkodást is érintették (Bleier és mtsai. 2004). A gazdálkodás környezetében bekövetkező változások (földtulajdonlás viszonyainak átrendeződése: a mezőgazdasági termelő szövetkezetek széthullása, magán erdőgazdálkodás megjelenése), a jogszabályi feltételek átalakulása (1996. évi LV. tv. a vad védelméről a vadgazdálkodásról és a vadászatról), majd pedig az Európai Unióhoz történő csatlakozás, mind-mind új kihívást jelentett.

3

Globalizálódó (és iparosodó) világunkban, az ember alkotta társadalmi- és gazdasági rendszerek fenntarthatóságának kérdése kapcsán egyre fontosabb szerepet játszanak a megújuló természeti erőforrások ökológiailag megalapozott, bölcs hasznosításának („wise use”) formái. A magyar vadállomány, mint megújuló természeti erőforrás évről-évre termelődő hozamai (trófea és vadhús) bel- és külpiacra kerülnek. A vadászati lehetőségek értékesítése illetve az elejtett vad húsa képezi a legfőbb bevételi forrást (Csányi és mtsai. 2010). A hazai vadgazdálkodás pénzügyi helyzetét tekintve az ezredfordulóig megőrizte nyereségtermelő képességét (Csányi és Pintér, 2001), az azóta eltelt évtizedben azonban a gazdálkodás rentabilitása meglehetősen ingadozóvá vált (Bleier és mtsai. 2006). Indokolt áttekinteni a bevételi oldal főbb jellemzőit, azon belül is a vadászati lehetőségek értékesítését, hiszen a vadgazdálkodás ökonómiai elemzései a mai napig hiánypótlóak (Porubszky, 1980; Kőhalmy és Márkus, 1996; Csányi, 2009). Mindezek ismeretében célom, hogy bemutassam a hazai bérvadászati piac alakulását országos adatok alapján, valamint az egyik legjelentősebb piaci szereplő, a Gemenc Zrt. esetében. Kérdésem, hogy az egyes trófeás nagyvadfajok elejtőit milyen nemzetiség szerinti megoszlás jellemzi, illetve ez különbözik-e az eltérő értéket képviselő trófeák esetében? Megfigyelhető-e a vizsgált időszakban, e tekintetben jelentősebb változás? Vizsgálom a Gemenc Zrt. vevőkörének nemzetiségi megoszlását és személyes interjú segítségével a cég értékesítési stratégiáját.

4

2. Elméleti felvezetés 2.1. Miért és mióta vadászunk? Az emberi faj elég régóta vadászik ahhoz, hogy az a génjeiben kódolva legyen. Ennél fogva a vadászszenvedély bizony az ember veleszületett ösztöne. Hosszú évezredeken át meghatározta az életmódját, mindig jelentős mértékben befolyásolta azt (Vallus, 1971). Tízezer évvel ezelőtt, mielőtt a „mezőgazdasági forradalom” az utolsó jégkorszak végén a Tigris és az Eufrátesz között a termékeny félhold övezetében elkezdődött, valamennyi embercsoport vadászó-gyűjtögető életmódot folytatott (Dawkins, 2006). A vadászat azon túl, hogy a túlélés elengedhetetlen tevékenysége volt, fontos szerepet játszott az emberi értelem és kommunikáció fejlődésében is, ezáltal a mai ember kialakulásában. Tulajdonképpen a vadászat kapocs a homályba vesző ősmúlt és a homo sapiens megjelenése között (Vallus, 1971). „Az ember először és legfőképpen vadászként talált magára” (Clark, é.n.). E megállapításokat ma már számos munkában megtaláljuk (Vallus, 1971; Csőre, 1994; Faragó, 2006;). A földművelés és az ehhez szükséges letelepedés folyamatos térnyerésével a vadászat szerepe fokozatos átalakuláson ment keresztül. Azonban kétségtelen, hogy a történelem során, bármelyik korszakot is szemlélve a sumeroktól, és az egyiptomi Óbirodalomtól kezdve egészen a jelen pillanatig mindig szép számmal akadtak emberek, akik „kedvtelésből, szeszélyből vagy vonzódásuknak engedve a vadászatnak szentelték magukat.” (Ortega, 2000). A XX. század második felében Vallus (1971) úgy vélte, hogy a vadászat nem hobby, nem hóbort és nem is vad ösztönök korlátok közé szorított tombolása (sokan persze így próbálták magyarázni), hanem az ősi „mesterség” korszerű változata. Véleménye szerint a vadászat értelme, lényege, az idők során sokat módosult, a 70-es évekre pedig sport jellege került előtérbe. Az ezredfordulón a vadászok jelentős része életmódnak tekinti a vadászatot, a külsőségekben is megnyilvánuló hagyományőrzést, a kapcsolatot a természettel, a kötődést a vidéki élethez (Tóth, 2001). Korunk vadásza azon túl, hogy elveszi az egyes egyedek életét, védi is őket. A vadállományokat igyekszik a környezettükkel összhangban kezelni, az ökológiai egyensúlyt megteremteni és fenntartani (Blüchel, 2006).

5

2.2. Vadászat és vadgazdálkodás Magyarországon 1945-ig A vadászat már a korai kőkorszakban (500 000-350 000 évvel ezelőtt) fontos szerepet játszott az ősember életében. A vértesszőlősi leletek közül előkerülő számos állatmaradvány is arról tanúskodik, hogy a mintegy félmillió évvel ezelőtt itt élt ősember életfenntartásához szükséges volt a vadászat (Csőre, 1994). A honfoglalás előtti idők jellemzője volt, hogy az állatok egy részét elsősorban a húsukért vadászták (szarvast, vaddisznót, hattyút), melyet aztán szárítással tartósítottak. Természetesen a prém is fontos értéket képviselt, hiszen ezekért az arab, perzsa és görög kereskedők gyakran felkeresték a törzsi szálláshelyeket. A vadászat eszköze elsősorban az íj, de jelentős szerepet játszott a lándzsa, illetve különféle csapdákat és hurkokat is alkalmaztak. Ez utóbbiak előnye, hogy az elfogott vad gereznáját (szőrrel borított bőr) nem sértették meg, így az kiváló csereeszköz lett a későbbiek során (Fodor, 1980). A honfoglalás idején a vadban bővelkedő területek lehetővé tették mindenki számára, hogy szükségletei szerint ejtsen vadat. Ez idő tájt a vadászat, mint személyes jogosítvány minden szabad magyart megilletett (Csőre, 1994). A magyarságnak otthont adó Kárpát-medence változatos természeti adottságai teremtették meg a feltételeket ahhoz, hogy bölény, medve, farkas, hiúz, gímszarvas, vaddisznó, nyúl fogoly, fürj, nagy számban éljen e térségben. A letelepült magyarság férfiúi szívesen töltötték az időt vadászattal, így volt ezzel államalapítónk is I. (Szent) István király, kinek fiát, Imre herceget vadkan sebezte halálra egy vadászat alkalmával, de I. András király is vadászaton vesztette életét (Fodor, 1980). A honfoglalástól 1504-ig tartó időszakot a teljes szabad vadászat korának tartják (Csőre, 1994). Ezt követően viszont Ulászló 1504-ben kiadott dekrétumában már kizárta a vadászatból a jobbágyokat, a polgárokat és az idegeneket. A nemesség régi óhaját törvényesítette ezzel (Fodor, 1980). A mohácsi csatavesztés következményeként három részre szakadt országban a vadászat különbözőképpen alakult. A Habsburg kézen gyakorlatilag változatlanul folyt a főúri vadászat, míg a török által megszállt országrészben a vadászat rendezetlen volt, a lakosság vadászatával egyáltalán nem törődtek. Nem úgy az északi országrészben, amely a királyi közigazgatás alatt állt. Itt továbbra is tilos volt a köznép számára bármiféle vad elejtése (Fodor, 1980), ugyanakkor az urbáriumok igen sokszor vadbeszolgáltatási kötelezettséget írtak elő, ehhez pedig a jobbágynak vadásznia kellett

6

(Csőre, 1994). A vad a XVII. században már árucikk. A vadhús, a bőr és a gerezna is megjelent a városok piacain. A gazdálkodás ekkor még csupán abból állt, hogy ezeket a javakat felhasználták, a vad óvásáról, szaporításáról még nem kellett gondoskodni. Ebben az időben, a királyon kívül már egy-két tehetősebb főúr (Nádasdyak, Pálffy család) is megengedhette magának, hogy vadaskertet tartson (Csőre, 1994). A XVIII. század elején, az ország nagyon lepusztult állapotban volt mind gazdaságilag mind kulturálisan is. A török világ hatalmas pusztításait nem lehetett egy-két évtized alatt kiheverni. A török kiűzése és a Rákóczi szabadságharc után megindult az ország helyreállítása (Buzgó, 2009). III. Károly 1729. évi dekrétumában szabályozta a vadászati jogot. Legfontosabb rendelkezése többek között az volt, hogy bevezette a vad szaporodási időszakban való vadászatának tilalmát, illetve korlátozta a katonák vadászati jogát (Frey, 2009). Továbbá ez a törvény fogalmazta meg először nemesi előjogként a vadászatot (Csőre, 1994). A XVIII. századtól fogva egyre több helyen alkalmaztak hivatásos vadászokat. A vadgazdálkodási munkák jelentősége fokozatosan bontakozott ki, mely elsősorban a ragadozók irtását jelentette, amiért külön díjazásban részesültek. A környezeti viszonyok jelentős mértékben megváltoztak a XVIII-XIX. században. Az egyre nagyobb területen folytatott mezőgazdasági tevékenység, a folyamszabályozások és a mocsarak-lápok lecsapolása (Faragó, 2009) a vadállományra is hatással volt. Sajnos az 1848/49. évi harcok alatt a vadállományt jelentős károsodás érte, kiváltképp a „fővad” vagyis a szarvas fogyatkozott meg erősen (Fodor, 1980). A kiegyezés (1867) nemcsak politikailag rendezte az ország helyzetét, de a gazdasági és kulturális fejlődés alapjait is jelentette. Az általános fejlődésből nem maradhatott ki a vadászat sem. Ez idő tájt formailag még az 1802. évi IV. tc. volt hatályban, vagyis a nemesi vadászat volt érvényben. Azonban ezt a legtöbb helyen a földbirtokosok már nem tűrték el. A vadgazdálkodás szempontjából korszakalkotó volt az 1872. évi VI. törvény, mely kimondta, hogy a vadászati jog az ingatlanjog elválaszthatatlan része (Csőre, 1994). A modern magyar vadgazdálkodás alapjait az 1883. évi XX. törvénycikk fektette le, melynek egyik legfontosabb intézkedése az volt, hogy a vadászatra jogosultságot egy minimális egybefüggő területnagysághoz kötötte (ez 100 kat. hold volt, majd 200-ra emelték) (Csányi, 2009). Aki a törvény szellemiségét megértette, az korszerű és példás vadgazdálkodást folytathatott.

A

törvény legnagyobb ereje az előretekintésében volt, hosszú évtizedekre szabályozta a vadászatot. 1881-ben megalakult az első magyar országos vadászati egyesület Országos Magyar Vadászati Védegylet (OMVV) néven, mely számos feladatot tűzött zászlajára, 7

de többek között az 1883-as törvény tervezetét is az OMVV készítette (Nagy Domokos, 1980). 2.2.1. A vadkereskedelem és a „vadászati turizmus” kezdetei A XIX. század második felében a vad, mint „áru” kezd jelentősebb szerepet játszani. Formái a következőkben foglalhatók össze (Heltay, 2006): •

lőtt vad (hús), vadbőr és szőrme (apróvad, nagyvad) kereskedelem

•

élő vad (mezei nyúl, fácán, fogoly, őz) eladás

•

vadászatok értékesítése (nagybirtokokon apró- és nagyvad) A korabeli vadászati statisztika szerint 1885-ben az export, amelyben az élő- és lőtt vad, illetve vadbőrök is benne vannak, meghaladta a fél millió forintot. Vadászati kivitelünk 1902-ben több mint 3 millió koronát tett ki, amiből a lőtt vad összesen 1,8 milliót, és csak egyedül a rókabőrök 267 ezer korona értéket képviseltek. 1906-ban megalakult az első magyar vadkereskedelmi vállalat, a Magyar Vadkiviteli Vállalat RT. Emellett több külföldi cég is (osztrák, cseh és francia) folytat ez irányú tevékenységet hazánkban (Heltay, 2006). A vadászati export 1918-ban pedig már a meghaladta a 9,7 millió koronát (Csőre, 1994). A vadkereskedelem megindulásában kétségtelenül nagy szerepe volt a trófeacentrikus vadászat térhódításának, a trófeakultusz kialakulásának és ehhez kapcsolódóan a trófeakiállítások megrendezésének. Az első angol és német vadászokat, a magyar gímszarvasbika kapitális, az átlagos agancsnagyságot jóval meghaladó méretű trófeájának jó híre vonzotta hazánkba (Csőre, 1994). A két világháború közötti időben kiemelt feladat volt, hogy a területeinek nagy részét elvesztő ország elszegényedett vadállományát minél hamarabb sikerüljön talpra állítani. A legfontosabb vadgazdálkodási teendők a kártékony vad pusztítása és a hasznos vad tenyésztésének vérfelfrissítés általi előmozdítása voltak. A vadexportot ebben az időszakban is szorgalmazták mind állami részről, mind pedig a vadászatra jogosítottak részéről. A világgazdasági válság, illetve ennek következtében hozott gazdasági intézkedések zavarokat okoztak a vadkivitelben is, a különböző cégek egymással versengve leverték az árakat (Csőre, 1994). A Nemzeti Vadászati Védegylet a helyzet megoldását egy új vállalt létrehozásában látta, ennek érdekében javaslatot nyújtott be a földművelésügyi miniszternek (Szabó, 1996). 1933-ban az IBUSZ (Idegenforgalmi Beszerzési Utazási és Szállítási RT.) keretein belül megalakult a Magyar Vadtenyésztők Kiviteli és Kereskedelmi Részvénytársasága (a későbbi 8

MAVAD), mely cég kiviteli monopóliumot kapott (Csőre, 1994; Tóth, 1998). A második világháborút megelőző időszakban az ország vadkivitele éves átlagban 180 tonna élővad, 1820 tonna lőtt vad. Ha pedig mindezt pénzértékben vizsgáljuk, akkor azt láthatjuk, hogy 1930 és 1940 között a vadászati külkereskedelem évi 2,7 millió dollár volt (Tóth, 1998).

2.3. A trófea fogalma és a trófeabírálat kialakulása A trófea kifejezés a görög eredetű trophaion szóból ered, és a legyőzött ellenség fegyvereiből összeállított diadaljelvényt nevezték így a régi görögök és a rómaiak (Szederjei, 1971; Zsindely, 1971). A vadászatban a trófea tárgyiasult emlék, ami a vadászt a sikeres vadászatra emlékékezteti. A trófea értékét nem a pénzben kifejezhető érték adja, hanem a megszerzése során átélt élmények és a rájuk való emlékezés lehetősége. Trófeaként a hazai nagyvadfajaink esetében elsősorban a gímszarvas, a dám és az őz agancsa, a muflon szarva és a vaddisznó agyara jön szóba. Tulajdonképpen trófeaként tekinthetünk az elejtett állat bármely maradandó módon elkészített (kikészített) testrészére mely emlékeztet az elejtés körülményeire (Szidnai, 1978). A trófeagyűjtés és a trófeakultusz alapvetően a német vadászati kultúrában alakult ki (Csányi és Szabó, 2005). Az ember természetes jelleméhez tartozik, hogy a saját maga által gyűjtött (a vadászok esetben zsákmányolt) tárgyakat szívesen mutatja meg a hasonló érdeklődési körrel bíróknak. E tulajdonság egyenes következménye a kiállításon történő bemutatás, mely nem kerülte el a vadászok táborát sem. Európa egyik első nyilvános trófeakiállítását 1871-ben rendezték, a budapesti Nemzeti Lovarda épületében, majd a következő évtől minden évben megrendezték az év folyamán zsákmányolt trófeák kiállítását. Ez kiváló lehetőséget adott a nagyszámú trófea összehasonlítására is, melyet a kezdeti időkben csak szemrevételezéssel rangsoroltak, majd a későbbiek folyamán különféle méréseket is alkalmaztak (tömeg, hosszméretek, ágak száma) (Szidnai, 1978). Ezzel kezdetét vette a bírálati formulák (képletek) kialakítása, hiszen egy gímszarvas trófeának számos tulajdonsága van (tömeg és hosszméretek, forma és szín, stb.) és a vadászoknak szükségük volt valamilyen fogódzóra a trófeák összehasonlításának érdekében. Az 1896-os esztendő nemzetközi hírnevet hozott a magyar gímszarvasnak, ugyanis Budapesten a városligetben Magyarország állami fennállásának 1000 éves évfordulójára Európa-hírű kiállítást rendeztek (Szidnai, 1978). Ezen a kiállításon már 9

használtak „úgynevezett bírálati képletet”, azonban az ezt követő években ismét visszatértek a szemmérték alapján történő bírálathoz. 1910-ben Bécsben rendezték az első nemzetközi vadászati kiállítást, melynek több mint 2,7 millió látogatója volt. A kiállításon Magyarország is részt vett és külön, erre a célra épített vadászkastélyban mutatta be a hazai vadászat eredményeit. Többek között az 1891-ben terítékre hozott „Szálkai bika” trófeáját, mely a legjobb gímszarvasagancs minősítést nyerte el (Köller, 2009), illetve sokáig világelső is volt (Nagy Domokos, 1980). Az első világháború megszakította az agancskiállítások sorát, ennélfogva a bírálati képlet sem fejlődhetett egészen 1925-ig. Ekkor a Nemzeti Vadászati Védegylet megalakulását követően már meg is rendezték a kiállítást, majd a következő években 1944-ig mindig volt agancsbemutató. A részvétel lényegesen nagyobb volt, mint a világháború előtti időkben, amelynek legfőbb oka, hogy Nadler Herbert kidolgozott egy agancsbírálati rendszert, így a kiállított trófeák bírálata könnyebbé vált (Nagy Domokos, 1980). Ezt 1937 óta változatlan formában ma is használjuk a szarvasagancs bírálatára (1. melléklet). Mivel több országban is különféle bírálati képletet alkalmaztak, ezért 1937-ben a Nemzetközi Vadászati Tanács (Conseil International de la Chasse, CIC) ma Conseil International de la Chasse et de la Conservation du Gibier, CIC – javasolta az egységes formula kialakítását. Így jött létre a CIC képlet, melynek alapját a Nadler által megalkotott rendszer (az egyes paraméterek, úgymint hossz és körméretek, stb. különböző szorzószámokkal történő korrekciója) képezi (Szidnai, 1978).

2.4. A magyar vadgazdálkodás és vadászat 1945-1989 között A II. világháború után a magyar vadállomány erősen megfogyatkozott állapotban volt. Kifejezetten a nagyvadállomány (főleg a gímszarvas, a dám és az őz) nagysága csappant meg jelentősen, egyes források szerint az állomány mintegy 85%-a „pusztult” el (Tóth, 2007). Egyedül a mezei nyúl volt az a vadfaj, amely a háború után is bőséges vadászati lehetőséget biztosított (Csőre, 1994). A jogalkotás első intézkedése volt, az úgynevezett vadászati kiváltságok megszüntetése és ekkor a vadászati jogot elválasztották a vadászterület alapját jelentő ingatlanjogtól. A vadászati jog az ország egész területén az államot illette meg (Ballagó és Csőre, 1980). A háború után a vadgazdálkodás fő célja az Európa-hírű vadállomány helyreállítása, amit nagymértékben nehezítettek a szervezeti hiányosságok (a vadászati 10

jog pénzeszközökkel és tapasztalatokkal nem rendelkező vadgazdálkodók kezébe került), illetve a túlságosan magas elvárások (tervutasítás) mind az élő- és lőtt vad exportját, mind pedig a bérvadászatot illetően. Ez utóbbi veszélye a megtépázott nagyvadállomány túlzott mértékű hasznosításában rejlett, azonban ez szerencsére nem következett be (Tóth, 2007). Minden megyében és szükség esetén a nagyobb járási székhelyeken is vadászati felügyelőket neveztek ki, akik elsősorban a vadászatra vonatkozó új szabályok végrehajtásáért voltak felelősek. A szakirányítás megteremtése után került sor a vadásztársaságok megalakítására, a magyar vadászat és vadgazdálkodás a negyvenes évek végén ígéretes fejlődési stádiumba lépett (Ballagó és Csőre, 1980). A 291.600/1946. évi belügyminiszteri rendelet a vadásztársaságok céljaként jelöli meg a vadgazdálkodás nemzetgazdasági jelentőségének és a vadban rejlő értékeknek, mint a nemzeti vagyon védelmének szem előtt tartását (Tóth, 2007).

A 4640/1945.

miniszterelnöki rendelet kötelezővé tette a hivatásos vadászok alkalmazását, számukat pedig a vadászterület nagyságának figyelembevételével írta elő (Csőre, 1994). A számos pozitív változás ellenére, a központi tervutasításos irányítás vadgazdálkodásban való alkalmazása számos területen kedvezőtlenül befolyásolta, sőt fékezte a vadgazdálkodás illetve a vadászat fejlődését (Ballagó és Csőre, 1980). A nagyvadállomány szempontjából talán a XX. század legfontosabb eseménye, hogy 1945-ben állami tulajdonba kerültek a 100kh-nál (57ha) nagyobb erdőbirtokok, melyek kezelésére létrejöttek a Magyar Erdőgazdasági Üzemek (Tóth, 1998), majd ezeken belül kialakultak az „állami vadgazdaságok”. Ezeket aztán a 60-as évek végén összevonták azokkal az erdőgazdaságokkal, amelyek területén a vadászati jogot gyakorolták (Csőre, 1994). Az addig eltelt idő alatt azonban a nagyvadállomány mind mennyiségileg, mind pedig minőségben rendkívüli fejlődést produkált. A 60-as évek végén új világrekord gímtrófeával büszkélkedhetett az ország (1968, Gamás, 249,09 CIC pont) (Bakkay és mtsai. 1971). Az 50-es évek közepétől a trófeakultusz tovább erősödött Magyarországon. 1958-ban (Szidnai (2001) szerint 1948-ban) az Országos Erdészeti Főigazgatóság (OEF) létrehozta az Országos Trófea Bíráló Bizottságot (OTBB), melynek feladata 1967-ig még csak az állami erdő- és vadgazdaságok üzemi és bérbe adott területein terítékre hozott vad trófeájának elbírálása (Csőre, 1994). Ezzel kezdetét vette hazánkban egy olyan, mára egyedülállóvá vált adatgyűjtés, melynek értéke szinte felbecsülhetetlen. Mindezt pedig a 30/1970 MÉM rendelet tette lehetővé, ugyanis ekkor lett kötelező az 11

elejtett (és elhullott) vad (gím, dám, őz és muflon), valamint a bérvadászatból származó vadkanagyarak bírálatra történő bemutatása. 1970 óta tehát, minden legálisan zsákmányolt trófea adata regisztrálásra kerül (Szidnai, 2001). A II. világháború után, a Gazdasági Főtanács a Magyar Vadtenyésztő Kiviteli és Kereskedelmi Részvénytársaságból és Magyar Apróvadértékesítő Kft-ből létrehozta a Vadkereskedelmi Nemzeti Vállalatot (MAVAD) (Csőre, 1994). Más források szerint a MAVAD már 1933-ban (Tóth, 1998) megalakult. A különböző időpontok valószínűleg abból adódnak, hogy a MAVAD a már korábban említett két cég egyesüléséből jött létre. Annyi mindenesetre biztos (levéltári dokumentumok igazolják), hogy 1945-46ban még mindkét vállalat végzett exporttevékenységet, viszont 1948-ban a Magyar Lőttvadértékesítés Központi Képviseletének gyűlésén már egyik cég neve sem szerepel, ugyanakkor a MAVAD-é igen (Tóth, 2007). A negyvenes évek második feléből már rendelkezésre állnak olyan dokumentumok, melyek a bérvadászat újbóli megindulását bizonyítják (Tóth, 2007). Bérvadászat (adott vadászterületen pénz ellenében történő vadászati lehetőség biztosítása) már a két világháború közötti időben is volt egyes nagybirtokosok jóvoltából, akik a bevételeik növelése érdekében eladták vadászataikat (Bene, 2000). Az 1945 utáni vadkereskedelem 1956-ig jórészt csak az élő- és lőtt vad exportjára korlátozódott (Tóth, 1998). E tekintetben a nagy változást az ötvenes évek második fele hozta. A MAVAD akkori vezetése ugyanis felvetette, hogy Magyarország fogadjon nyugati vadászokat is bérvadászat céljából. Az ötlet politikai vonatkozása egyáltalán nem mellékes, hiszen akárhogy is nézzük, ez azt eredményezi, hogy kapitalista személy fegyverrel jelenik meg a Magyar Népköztársaság (Szabó, 1996). Ennek ellenére 1956ban megjelentek az első nyugati vadászok hazánkban és 6000 dollárt költöttek vadászatra (Tóth, 1998). Más forrás (Szabó, 1996) pontosabb adatokat említ: 19 külföldi vendégvadász, 28 trófeás vadat ejtett el, ami 15000 dollár bevételt eredményezett. Gábor (1985) szerint 1956 szeptemberében 25 külföldi vadász járt Magyarországon és mindannyian értékes trófeával hagytál el hazánkat. Bármelyik változat is az igaz, egyben mindegyik megegyezik, a vadászati turizmus mérföldköve az 1956-os esztendő volt. Az első időszakban, az NSZK-ban a magyarországi vadászatok nagy politikai visszatetszést szültek: Konrad Adenauer kancellár szerint a magyarok a német vadászok pénzéből építik a vasfüggönyt (Gábor, 1985). A vadászatért rajongókat azonban ez nem tartotta vissza, és a külföldi bérvadászok száma évről-évre gyarapodott (2. melléklet). Az 1960-as évektől gyakorlatilag a vadásztársaságok fő bevételi 12

forrásává vált, és a nemzetgazdasági jövedelemtermelő képességéhez is aktívan hozzájárult (Szabó, 1996). Ezt az időszakot a MAVAD „monopol” helyzete jellemezte (egészen 1983-ig), ugyanis minden külföldi vadászni vágyó kizárólag e cégen keresztül érkezhetett hazánkba. 1968-ig az Árhivatal szabta meg az árakat, ezt követően lett szabadáras a bérvadászat. Ennek következtében a MAVAD a gímszarvas kilövési árait 50%-al, a dám és az őz árát 100%-al emelte (Szabó, 1996). Az áremelés nem volt hatással a keresletre, hiszen évről-évre növekvő létszámban érkeztek a külföldi vadászok hazánkba (2. melléklet). Ehhez mindenképpen hozzájárult a Magyarországon zsákmányolt trófeák évente Kölnben rendezett bemutatója, valamint az, hogy ekkor már több világrekord trófeával is büszkélkedhettünk (Tóth, 2009). A koronát pedig az 1971ben Budapesten rendezett Vadászati Világkiállítás jelentette. Ami a magyar vadgazdálkodás számára kétségtelenül rendkívül jó (korabeli szóhasználattal élve) propaganda (mai szóhasználattal pedig professzionális marketing) volt, annak ellenére, hogy üzletkötői tevékenység nem volt folytatható a kicsivel több, mint egy hónapig nyitva tartó rendezvényen (Földes, 1971). A kiállításon 52 ország vett részt, és összesen 2,1 millió (ebből 200 ezer külföldi) látogatója volt (Tóth, 2009). A vadgazdálkodás mérlege gyorsan javult, melynek alapja a MAVAD exporttevékenységében rejlett. 1970-ben a cég tőkés exportjának 90%-a a vadászatból eredt, melynek 23,7%-át a bérvadászat adta. Ez utóbbi aránya 1982-ben már 45,4%-ot tett ki, ez mintegy 12,9 millió dollárt jelentett akkor (Csőre, 1994). A MAVAD működésének évei alatt alakult ki a vadhúsfelvásárlás, begyűjtés és feldolgozás teljes infrastruktúrája. Létesült három feldolgozó üzem, egy Vecsésen, egy Öreglakon és egy további Soponyán, melyek ebben az időben meghatározóak voltak Európában (Szabó, 1996). 1983-ban megszűnt a MAVAD monopóliuma. Létrejött a VADEX, majd a VADCOOP, a PEGAZUS, a HUNOR, a HUNTOURS, a CIKLÁMEN. A rendszerváltás évében ezen cégek részesdése a bérvadászati piacból a következő volt: MAVAD 65,8%, VADEX 14,7%,, HUNOR 6,5%, CIKLÁMEN 3,8%, PEGAZUS 3,6%, VADCOOP 3,0% és a HUNTOURS 2,5% (Tóth, 1998). A MAVAD egyelőre megőrizte vezető pozícióját. 1987-ben megszűnt az 1949 óta tartó külkereskedelemi monopólium korszaka (Sipos, 2008), majd ennek következtében felszaporodtak a vadászatszervezéssel foglalkozó vállalkozások is Magyarországon.

13

2.5. Árképzés a vadászati piacon A vadászati piac árképzése a trófeás vad esetében meglehetősen sajátos. Minden esetben a trófea valamely objektíven mérhető paramétere képezi az alapot. Ez vadfajonként eltérő, ugyanis míg a gímszarvas, a dám és az őz esetében a trófeatömeg, addig a muflonnál a két szarv hosszának az átlaga, a vaddisznó esetében pedig a nagyagyarak hosszának átlaga képezi az ármeghatározás alapját. Ezentúl azonban a trófea „valódi” értéke messze több valamely fizikai paramétere alapján számított pénzértéknél. A trófeában megtestesül minden esemény, mely a vad elejtését megelőzte. A trófea tulajdonképpen egy történet megtestesülése. Ezért állíthatjuk, hogy a vadászatban termék és szolgáltatás kombináció kerül értékesítésre, ami minden esetben egyedi. Sohasem ismétlődik kétszer ugyanaz a ”történet”. Mindezeken túl természetesen létezik hivatalos árlista, ami alapján a vadászat végén az elszámolás korrekt módon, félreértések nélkül elvégezhető. A gímszarvas esetében az árat a letisztított, teljes koponyával együtt lévő agancs tömege határozza meg, melyet 24 órával a kifőzést követően mérlegelnek dkg pontossággal. A tényleges összeget csak ezután számítják, jellemzően két lépésben. Az első, a mért tömeghez tartozó

alapár

megállapítása,

ami

a

különböző

nagyságú

trófeák

esetében

nagymértékben különbözik (lásd 3. melléklet). (Pl. 9-10kg trófeasúly között az alapár 4750 €, így egy 9,5kg-os trófea esetében ez az első lépésben 4750 € jelent.) A második az alapárat jelentő kategóriához tartozó dekánkénti árral való pontosítás, vagyis az egész kg feletti részt felszorozzák az adott kategóriára vonatkozó dekánkénti árral. (Pl. 9-10kg között ez 22 €/dkg, így a 9,5kg-os trófea esetében az további (50dkgx22€) 1100 €-t jelent.) A teljes összeg a példa alapján a 9,5kg-os gímtrófea esetében 5850 € (az alapadatok Gemenc Zrt. 2010/11. idényben érvényes árjegyzékéből származnak). 1946 óta ez a gyakorlat, bár az akkori előírások szerint a mért tömegből még 70 dkg levonásra került, majd csak ezután állapították meg a fizetendő összeget (Tóth, 2007). A dám és az őz esetében a fizetendő ár megállapításának metodikája megegyezik a gímszarvasnál bemutatottal, természetesen az egyes kategóriák különböznek, illetve az őz esetében grammban történik az elszámoláshoz szükséges tömeg mérése. A dámnál és az őznél érvényesülő trófeatömeg és ár viszonyát bemutató ábrákat a 4. és 5. melléklet szemlélteti. A muflonnál a trófea jellegéből adódóan másképpen történik az árképzés, bár az alapkoncepció (kategóriák szerinti alapár) gyakorlatilag megegyezik. A jobb és bal 14

szarvhossz átlagát veszik alapul cm-ben (milliméter pontossággal) kifejezve. Először a mért átlaghossz alapján elért kategóriára megállapított alapárat határozzák meg. (Pl. 8090cm között az alapár 2660 €, így egy 88 cm-es csiga esetében ez az első lépésben 2660 €-t jelent.) A másodszor az alapárat jelentő kategóriához tartozó centiméterenkénti árral való pontosítás, vagyis az egész 80 cm feletti részt felszorozzák az adott kategóriára vonatkozó centiméterenkénti árral. (Pl. 80-90cm között ez 170 €/cm, így a 88cm-es csiga esetében az további (8cmx170€) 856€-t jelent). A teljes összeg a példa alapján a 88cm-es mufloncsiga esetében 3516 € (az alapadatok Pilisi Parkerdő Zrt. 2009/10. idényben érvényes árjegyzékéből származnak). A vaddisznó árképzése hasonló a muflonéhoz, hiszen ennél a vadfajnál is a hosszméret képezi az elszámolás alapját. Egészen pontosan az alsó állkapocsban lévő nagyagyarak átlaghosszának függvényében alakul az ár. A vaddisznónál többféle gyakorlat is elterjedt. Az egyik, amikor az egyes hosszkategóriákra megszabott áron felül nincs további plusz felszámítás, ezt főleg a vaddisznó hajtásban történő vadászata esetén alkalmazzák. Eszerint a metodika alapján a 20-21cm-es kategóriába eső agyarak ára 1600 €, vagyis a 20,5cm-es agyarak illetve 20,9 cm-es agyarak esetén is ugyanazt az árat kell fizetni. A másik módon, az egyéni vadászaton elejtett kanok kerülnek árazásra. Ez valamelyest az előző kombinációjának is tekinthető, hiszen egy bizonyos agyarhosszig a kategóriák szerint kell fizetni plusz felszámítás nélkül. Azonban egy szint elérése után – ez a Gemenc Zrt. esetében 19cm – minden egyes millimétert felszámolnak. Ha az előbbi két agyarhosszt vesszük alapul, akkor ezzel a módszerrel számolva első lépésben a 19cm ára 1200 €, a további 15 és 19 milliméter 40€/mm áron kerül felszámításra, azaz plusz 600 és 960 €. Így a végső árak: a 20,5cm agyarú kannak 1800 €, a 20,9cm-es pedig 2160 € (az alapadatok a Gemenc Zrt. 2010/11. idényben érvényes árjegyzékéből származnak). A

vadászatszervezéssel

foglalkozó

vállalkozások

jellemzően

ügynöki

megbízásként értékesítik a vadászati lehetőségeket. Vagyis a szervező cég jutalék ellenében a piaci szereplőnek üzletet hoz (Constantinovits, 2008). Számos gazdálkodó azonban emellett saját számlás ügyleteket is bonyolít, közvetlenül exporttevékenységet végez. Ennek előnye többek között az, hogy nincs ügynöki jutalék, melynek mértéke változó, de minimum 10%, illetve alkupozícióval nem rendelkező vadgazdálkodóktól akár 30%-ot is elkérhetnek (Heltay, 2006).

15

2.6. A magyar vadgazdálkodás és vadászat 1989-től napjainkig A II. világháború utáni évtizedekben Magyarországon a vadászati jog állami monopólium

volt.

A

századvég

politikai

és

társadalmi-gazdasági

változásai

(piacgazdaságra való áttérés, privatizáció) indokolták a vadgazdálkodás törvényi kereteinek új alapokra helyezését (Pintér és Csányi, 2001). Az 1996. évi LV. Törvény új alapokra helyezte a hazai vadászatot, vadgazdálkodást. A szabályozás egyértelműen a vadon

élő

vadászható

állatfajok

és

élőhelyeik

védelmére,

megőrzésére,

a

vadgazdálkodás tartamosságára (fenntarthatóság) és csak legutolsó sorban a vadászatra helyezte a hangsúlyt. A vadászati jogot a földtulajdon elválaszthatatlan részévé tette, a vadászterületek legkisebb kiterjedését pedig 3000 hektárban határozta meg (Pintér és Csányi, 2001). Ez utóbbi azért is rendkívül fontos, mert ezzel megakadályozta a vadászterületek olyan szintű felaprózódását, ami az ökológiai alapokon álló tartamos gazdálkodást már nem teszi lehetővé. A törvény bevezette a háromszintű vadgazdálkodási (tervezési) rendszert, mely a nagyobb térségekre (6. melléklet) kiterjedő körzettervekből, az egyes vadászterületek tízéves vadgazdálkodási terveiből, valamint az éves vadállomány-szabályozási tervekből áll. A tervezési rendszer célja a vadállomány hosszú távon történő megőrzése mellet a gazdálkodói érdek érvényesítése és a vadászati jog szakszerű gyakorlása és hasznosítása. A védett természeti területeken pedig a természetvédelmi célok megvalósítása (Pintér és Csányi, 2001). Vadgazdálkodási üzemtervek készítése nem volt teljesen új keletű a gazdálkodásban, hiszen először a 30/1970. MÉM rendelet írta elő, majd tíz évvel később a 30/1980. MÉM rendelkezés vezette be az egységes szerkezetű és hosszú lejáratú tervek készítését (Csányi, 2009). AZ 1996. évi LV. Törvény számos vitatott pontja ellenére megfelelő módon gondoskodik a vadállomány, mint fenntartható természeti erőforrás megőrzéséről és tartamos hasznosításáról, teret ad a vadászati és vadgazdálkodási hagyományuknak és eleget tesz a hazánk által elfogadott nemzetközi szerződésekből származó kötelezettségeknek (Csányi és Pintér, 2001). 2.6.1. A vadkereskedelem alakulása és a vadászati turizmus A rendszerváltás évében a vadkereskedelemmel foglalkozó cégek részesdése a bérvadászati piacból a következő volt: MAVAD 65,8%, VADEX 14,7%,, HUNOR 6,5%, CIKLÁMEN 3,8%, PEGAZUS 3,6%, VADCOOP 3,0% és a HUNTOURS 2,5%. 16

A MAVAD ekkor még tartotta a vezető pozícióját. A rendszerváltás után közel kettőszáz vadászati iroda kezdte meg működését, melyet Heltay (2006) a „teljes káosz”ként említ. Legtalálóbb azonban Bene (2000) megfogalmazása, aki szerint a szabad verseny

kezdetekor

számos

cég

kimeríthetetlen

lehetőséget

látott

a

vadászatszervezésben és a hozzáértés legcsekélyebb igénye nélkül kezdték meg működésüket.

A

felszaporodó

szervezőcégek

száma

azonban

nem

jelentett

párhuzamosan piacbővülést (exportbővülést), ehelyett a már meglévő árualapok (és vendégkör) felosztása történt (Tóth, 1998). A hazánkba érkező külföldi vendégvadászok száma 1990-ben 23950 fő volt, mely 1997-re 20 ezerre csökkent, majd a mélypontot követően emelkedni kezdett és az ezredforduló után 25-30ezer között stabilizálódott (2. melléklet). A kilencvenes években az európai vadászati piac szélesedett, és a volt szocialsita országok konkurenciája egyre erősebben volt érzékelhető (Heltay, 2006). A piac kinyílása elsősorban szállítói oldalról történt, hazánk elsődleges konkurensei Románia, Csehszlovákia, Lengyelország és Bulgária voltak (Szabó, 1996). Mindezek ellenére Magyarország a piaci pozícióit nagyrészt megőrizte (Csányi és Pintér, 2001). Az ezredfordulón a vadászható fajok közül az állománynagyságuk és a vadászati fontosságuk alapján komoly gazdasági jelentőséggel csak az öt nagyvadfaj (gím, dám, őz, muflon, vaddisznó) és három apróvadfaj (mezei nyúl, fácán és tőkés réce) bírt (Pintér és Csányi, 2001). Ez az azóta eltelt tíz évben sem változott lényegileg, általános tendencia, hogy míg a nagyvadállomány ingadozásokkal ugyan de növekedést mutat, addig az apróvad sajnos a legjobb esetben is csak stagnál, de leginkább csökken (7. és 8. mellékletek). Ökonómiai szempontból az állománynagyság jelentősége abban áll, hogy az határozza meg az árualap nagyságát, egyes vélemények szerint pedig még az eladható áru minőségét is. Vadállományát tekintve az ország lehetőségei nagyon jók. Megfelelő befektetés, kezelés és piaci munka (marketing) mellett hosszú távon sikeres ágazatot tarthatnak fenn. A rendszerváltást követő tíz évben folyamatosan nőttek a bevételek és a kiadások, az ágazat egésze évről évre mintegy 5-10% nyereséget produkált (Csányi és Pintér, 2001). Az ezredforduló után azonban a gazdálkodás rentabilitása ingadozóvá vált, a 2003/2004-es vadászati évet az ágazat veszteséggel zárta. A korábbi években is voltak olyan megyék, amelyek egyenlege negatívot mutatott, azonban az ország egészét tekintve ez volt az első eset (Bleier és mtsai. 2004). Vadgazdálkodásunk árbevételének döntő része a vadértékesítésből, azon belül pedig a külföldiek bérvadászatából származik (Heltay, 2006). Bene (2000) úgy ítélte meg, hogy a hazai bérvadászat 17

nagymértékben valószínűleg már nem fog változni, 2000-re kialakult az a réteg, aki anyagilag megengedhette magának. Ehhez képest néhány év múlva jelentős növekedés volt megfigyelhető a hazai bérvadászatból származó vadászati bevételek tekintetében (Bleier és mtsai. 2004). Ez a folyamat feltételezhetően napjainkban is tart. A vadászati turizmus nagyon egyszerűen megfogalmazva vadászati célú külföldi utazást jelent (Bodnár, 2003). A vadászturizmus kínálata és kereslete is meglehetősen speciális, igénybevétele a legtöbb esetben feltételekhez kötött (fegyvertartási engedély, vadászengedély, stb.). Szezonális (vadászati idények), nem tömegturisztikai kategória (Fehér és Kóródi, 2008). Az eladásra szánt fő termékelem a vad, elsődlegesen a trófea. Nincs helyettesítő terméke, hiszen az áru egyedi, a piacon nem állítható elő hasonló. A rendelkezésre álló kínálat felülről korlátozott (Fehér és Kóródi, 2008), hiszen a kilőhető vadmennyiség nem végtelen és esetlegesen a kínálat növelése is csak hosszabb időtávon lehetséges, ám az ökológiai törvényszerűségek miatt az is behatárolt. A vadászati turizmus jelentőségét a vadászatszervezéssel kapcsolatos kérdéseket, a vendégkör elemzését a kilencvenes évektől már vizsgálták. A hazánkba látogató külföldi vadászok nemzetségi megoszlása a kilencvenes évek közepén a következő volt: 50% német ajkú (német, osztrák, svácji), 40% olasz, és 10% egyéb (francia, angol, spanyol, belga, görög, amerikai, stb.), ami erős nyugat európai orientáltságot mutat (Szabó, 1996). A MAVAD (ekkor még abszolút piacvezető cégként) 1994-95-ben végzett kérdőíves felmérést a partnerei körében és számos hasznos információ derült ki a vizsgálatukból. A válaszadók a vadászatszervező vállalkozás erősségének tartották többek között a megbízhatóságot, a hozzáértő munkatársakat, a rugalmas üzletkötési lehetőséget, a pénzügyi biztonságot. A vadászathoz kapcsolódó szolgáltatásokkal szembeni igények felmérésekor kiderült, hogy a döntő többség a vadászházban történő elszállásolást, teljes ellátást, a helyismerettel rendelkező kísérőt, a vendég nyelvén beszélő vadászt, a teljes körű szervezést és a szakmai, turisztikai programokat igényli (Szabó, 1996). További megállapításaik, hogy a vendégek többsége 300.000 és 700.000 forint között költött egy vadászat alkalmával, csökken az 1 millió forintnál többet költő vadászok aránya és növekedés tapasztalható a 100-200ezer forintot költők körében (Szabó, 1996). Egy későbbi felmérés szerint (201 fős minta: német-osztrák és olasz nemzetiségűek), melyet a Németországban és Olaszországban rendezett vadászati kiállításokon végeztek 2002-ben, a válaszadók fele 700ezer és 1 millió közötti összeget

18

költött külföldi vadászata során. A német válaszadók egyharmada 1,2 és 2,4 millió forintot, 8%-uk pedig 2,5 milliónál többet költött (Ficsór, 2003). Az

egyes

trófeás

nagyvadfajok

elejtőinek

megoszlását,

külföldi-hazai

viszonylatban az Országos Vadgazdálkodási Adattár összegző táblázatban évről-évre közzéteszi (Csányi és mtsai. 2008; Csányi és mtsai. 2009; Csányi és mtsai. 2010;), bővebb elemzést, vagy értékelést azonban nem készít ezekhez az adatokhoz. 2.6.2. A fenntartható vadgazdálkodás A környezeti forrásokkal való fenntartható (tartamos) gazdálkodás társadalmi igénye egyre inkább előtérbe helyezte a természetközeli gazdálkodási formák bevezetésének szükségszerűségét (Faragó és Pintér, 2002). A kilencvenes években egyre hangsúlyosabbá vált az ökológiai ismeretekre alapozott vadgazdálkodás és vadászat. Belátható, hogy „minden a természetben élő állatfajnak megvan a helye és a szerepe az ökológiai rendszerekben” (Heltay, 2001). Vadállományunk az ökológiai rendszerek fontos tagja és a gazdasági jelentősége is mérhető, tulajdonképpen újratermelődő forrása a természetnek. Ezekkel a természeti javakkal folytatott gazdálkodás fontos kritériuma, hogy a környezettel harmonikus összhangban történjen (Faragó és Náhlik, 1997). Heltay (2001) szerint az élőhely megóvását és javítását kell a vadgazdálkodás legjelentősebb feladatának tekinteni. A fenntartható vadgazdálkodás elméletének és gyakorlatának hazai kidolgozása nem ütközött (ütközhetett) problémákba, hiszen a természeti környezetünk állapota ehhez még adott és a természetszerűségre, valamint hosszú távra gondolkodás egyáltalán nem volt idegen a szakterülettől, a vadászmúlttól (Kovács, 2001). A vadállomány olyan természeti erőforrás, amely évről-évre megújulni képes (akár a halállomány vagy a fa, stb.), ezért lehetővé teszi a mértéktartó hasznosítást (vadászatot, befogást, stb.) (Barbier, 1992). Emellett a vadászat szabályozó szerepe is fontos, hiszen számos vadászható faj esetében csak a rendszeres hasznosítással tartható az állománynagyság a más gazdasági ágazatok által még elviselhető szinten (vadkárok, természetvédelmi problémák) (Heltay, 2001). Korunk

vadgazdálkodásának

legfontosabb

feladata,

hogy

megtalálja

a

hasznosításnak azt a mértékét, amely adott körülmények között hosszú távon fenntartható és emellett biztosítja a vadállomány és környezete összhangját. Valamint a hasznosítást a gyakorlatban oly módon teszi, amely a társadalom többségének számára is elfogadható. 19

2.7. Vadászat az Európai Unióban Európában a vadászok létszámát a FACE (Federation of Assosiations for Hunting and Conservation of the EU) 7.000.000 millió főre teszi (az egyes országok közötti megoszlás a 9. mellékletben). Nincs egységes törvényi szabályozás a vadászatot, illetve vadgazdálkodást illetően és erre nincs is igény. A tagállamok saját jogszabályaikban rendezik a kérdést, természetesen a vadászatot közvetlenül és közvetve érintő jogkötelezettségek figyelembevétele mellett (Csányi, 2005). A marketing célja a fogyasztói szükségletek és igények kielégítése, ehhez pedig szükséges a célpiacok kultúrájának ismerete (Eszes, 1999). Az európai országok a vadászati hagyományok és a kulturális különbségeik alapján pedig jól körülhatárolható csoportokba sorolhatók (Csányi, 1998). Ezek a Skandináv vadászati rendszer, a Német vadászati rendszer, a Latin vadászati rendszer és az Angolszász vadászati rendszer. Minden rendszerre megállapíthatók általános jellegzetességek. Melyek ismerete fontos akkor, amikor egy vadászati ajánlatot készítünk (alakítunk ki), vagyis döntünk arról, hogy melyik piacra milyen termékkel kívánunk belépni. A kulturális környezet megismerése egyébként is alapvető jelentőségű a marketingben, különösen akkor, ha külpiacra szeretnénk értékesíteni (Tóth, 2008). A Német vadászati rendszerhez soroljuk Németországot, Ausztriát és a BENELUX államokat. Közös jellemzőjük, hogy alapvetően a nagyvadvadászatok iránt érdeklődnek, trófeacentrikusak, tehát nagy hangsúlyt kap az elejtett vad trófeaanyagsága. A Skandináv vadászati rendszerhez tartozik Dánia, Svédország és Finnország. Általánosan igaz rájuk, hogy vadászatot elsősorban hússzerzés céljából folytatnak, a trófea nem különösebben érdekli őket. Heltay (2006) szerint például skandináv régióból érkezők nem értik, hogy miért kell többször árat fizetni egy 500 grammos bakért, mint egy 300 grammosért. Az Angolszász vadászati rendszerhez csak Anglia és Írország tartozik, jellemzőjük, hogy a vadászatban a sportteljesítményt tartják nagyra.

A Latin vadászati rendszerbe

Franciaország, Görögország, Olaszország, Portugália és Spanyolország tartozik. A vadászatot

elsősorban

szórakozásnak

tartják,

így

kifejezetten

kedvelik

a

társasvadászatokat, az olaszok különösen az apróvadvadászatokat. Érdekes például, hogy amíg egy német vadászt kifejezetten érdekel egy rendellenesen fejlődött agancs, addig a spanyol fel sem emeli rá a puskát (Heltay, 2006). Az igények és az érdeklődési körök bizony nagymértékben eltérnek. Az iménti általános felosztás tulajdonképpen egyfajta piacszegmentálásnak is tekinthető, hiszen a 20

különböző vadászati rendszerekbe illő országok vadászait különböző vadászati termékek vagy termékkombinációk érdeklik. Különböző fogyasztási szokásokkal jellemezhetők,

melyhez

különböző

marketingstratégiákat

(Hoffmann,

2004)

igazíthatunk.

2.8. Gemenc Zrt. működése és nagyvadgazdálkodásának alapjai (a gemenczrt.hu és Szarvas (2007) munkája alapján) A második világháborút követő években a Gemenci-erdő a Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek irányítása alá került. 1949-ben vadrezervátum címet kapott, 1951-ben pedig megalakult a Gemenci Állami Vadgazdaság, mely elsősorban az ország vezetőinek vadászszenvedélyét szolgálta ki (elvtársi protokoll vadászatok). A Vadgazdaságot 1968 januárjában összevonták a Duna-ártéri Állami Erdőgazdasággal (mely cég a Vadgazdaság területén az erdőgazdálkodást folytatta) létrehozva így a Gemenci Állami Erdő – és Vadgazdaságot. 1989-től a gazdaság már csak bérvadásztatással foglalkozik, a korábbiakban végzett protokolláris feladata hivatalosan nincs. 1990 májusától már az Állami Erdőgazdaságok is önálló vállalatokká váltak (természetesen állami tulajdonban maradtak), majd 1993-ban létrehozták a Gemenci Erdő – és Vadgazdaság Részvénytársaságot, mely 37.839 hektár állami tulajdonú erdőterületen (európai viszonylatban a legnagyobb ártéri erdő) és 70.349 hektár üzemi vadászterületen gazdálkodik. Az ártéri területek alkotják a Duna-Dráva Nemzeti Park dunai szakaszát (megközelítően 20.000 hektáron). Az erdőterület Szekszárdtól déli irányban egészen az országhatárig húzódik (kisebb-nagyobb megszakításokkal és eltérő szélességben) a Duna jobb és bal partján. A Gemenc Zrt. négy, alapvetően erdő- és vadgazdálkodást végző (hagyományosan gazdálkodó) – erdészet segítségével látja el feladatát, ezek a bátaszéki, szekszárdi, hajósi és pandúri erdészetek. A társaság – az elmúlt években egyre inkább előtérbe helyeződő – tevékenységei közé tartozik az ökoturisztika is. Pörbölyön Erdei Iskola és a 2006-ban átadott Ökoturisztikai Központ várja a látogatókat. A Zrt. összesen évi 160180 ezer bruttó köbméter fát termel ki, a különböző faválasztékok hazai és export piacon kerülnek értékesítésre. Vadgazdálkodási tevékenysége több vadászterületen folyik évtizedek óta kimagasló eredménnyel. Gemencnek az utóbbi száz évben a gímszarvas szerzett

21

világhírnevet (Kalotás, 2005). Az itt élő szarvasállomány kiválóságát két világrekord trófea is bizonyítja (Szálka 1891, Karapancsa 1986) ezen kívül pedig számos itt terítékre került gímtrófea a magyar ranglistán előkelő helyen szerepel (10. melléklet). Leghíresebb vadászterülete talán Karapancsa, melyről már a hetvenes és nyolcvanas években a külföldi (német és osztrák) vadászlapok is cikkeztek (Jacob, 1980; Dietz, 1987; Tomiczek, 1987). Karapancsa története azonban jóval régebbre nyúlik vissza, hiszen az egykori Bellyei uradalom részeként a XVIII végén XIX század elején a német császár is több alkalommal vadászott ezen a vidéken (Sipos, 2006). A cég vadászházai a csodálatos fekvéssel (erdő mélyén vagy Duna parton), a nyugodt,

csendes

környezettel

és

többféle

komfortfokozattal

szolgálja

a

vadászvendégek és a pihenni vágyók kényelmét. A kiváló minőségű trófeával rendelkező, jellegzetes ártéri gímszarvasbikák elejtése mellett, egyéni és társas vaddisznóvadászatokat is szervez a Gemenc Zrt. Számos területen kialakított parkerdő, kirándulóerdő biztosítja az érdeklődők számára az erdei környezetben történő pihenést, kikapcsolódást. Hasonló szerepe van a Gemenci Erdei Vasútnak (évente 60.000-80.000 utast szállít), valamint a „Malomtelelő” és „Bárányfok” állomásokon kialakított tanösvényeknek, madármegfigyelőnek, erdei játszótérnek - melyekhez az országos kék túra útvonala is csatlakozik. A Pörbölyi Ökoturisztikai Központ, és a Karapancsai Lovasturisztikai

Központ

európai

uniós

színvonalon

nyújtanak

széleskörű

szolgáltatásokat. A tevékenység ellátásához szükséges irányítási és szervezési munkát 120 jól felkészült szakember végzi, a végrehajtás 170 fő állandó fizikai dolgozó feladata. Az eredményes gazdálkodást nagyszámú vállalkozó is segíti. Emellett a Zrt. az elmúlt

években

költségvetési

és

saját

forrásból

jelentős

mennyiségű

közmunkaprogramokat finanszírozott. A társaság cégfilozófiája, hogy a gemenci ártéri táj jellegzetes arculatát, különleges ökoszisztémáját, erdőtársulásait, védett növény- és állatfajait fenntartsa és megőrizze a következő generációk számára úgy, hogy mindez az eredményes gazdálkodás mellett a nemzet javát szolgálja.

22

2.9. A felhasznált adatok és az alkalmazott módszerek A vizsgálat alapadatait az Országos Vadgazdálkodási Adattár (OVA) szolgáltatta. Az Adattár létrehozását az 1996. évi LV. Tv. rendelte el (48§), és jelenleg a Szent

István

Egyetem

Vadvilág

Megőrzési

Intézetben

működik

(http://www.vmi.info.hu/adattar/index.html). A 30/1970. MÉM rendelet kötelezővé tette a Magyarországon elejtett trófeás nagyvadfajok trófeabírálatát (Szidnai, 2001), ezeket az adatokat folyamatosan archiválják, így azok 1990-től kezdődően már digitális adatbázisban találhatók. Ez az adatbázis a bírálati paramétereken túl tartalmazza az elejtő nevét és nemzetiségét is. A nemzetiség jelzések használata azonban 2005-ig nem egységesen történt a különböző bírálati helyeken, ezért ezek felhasználása egyelőre jelentős hibával terhelt (az ellenőrzésre jelenleg nincs kapacitása az adatbázist kezelő szervezetnek). Azonban ezen felül minden esetben külön jelölték, hogy az elejtő külföldi (úgynevezett „A” törzskönyv) vagy hazai illetőségű („B” törzskönyv), vagyis az adatbázisban erre vonatkozóan 1990-től rendelkezésre állnak az információk. Vizsgálataim során első lépésben, országos viszonylatban mutattam be a vadgazdálkodás bevételeinek alakulását 1994 és 2009 közötti időszakban, ezen belül is külön hangsúlyt helyeztem a bérvadászatból (külföldi és belföldi), illetve az ezekhez kapcsolódó szolgáltatásból származó bevételek elemzésére. A továbbiakban az öt nagyvadfajra vonatkozóan végeztem el a külföldi és hazai elejtések mennyiségének és arányának elemzését országos adatok alapján, az 1990 és 2009 közötti időszakra vonatkozóan. A vadászati árképzés ismertetése alapján látható volt, hogy az egyes trófeák piaci értéke rendkívül eltérő nagyságú lehet. Eszerint amennyiben egy termékcsoportnak tekintem az elejthető vadfajok körét, akkor ezen belül először el kell különíteni a gímszarvas, a muflon, a vaddisznó, stb. fajokat, mint termékeket. Ezután további differenciálás szükséges, hiszen például a gímszarvas elejtésének lehetősége (vagyis egy konkrét vadászati termék elfogyasztása) nagyon eltérő árakon történhet. És most ezalatt nem a különböző cégek közötti árdifferenciákra kell gondolni, hanem a termék egy bizonyos paraméterétől függő árképzési sajátosságra, ami a gímszarvas esetében akár egy nagyságrendbeli (!) árkülönbséget is jelenthet (6kg-os trófea esetén 1600 €, 12 kg-os estében pedig már 16300 € - a Gemenc Zrt. 2010/11–es árjegyzéke alapján). Ezért szükségesnek láttam, hogy az egyes vadfajok esetében a külföldi-hazai fogyasztók mennyiségének és arányának alakulását a trófeák

23

jellemző árkategóriái alapján is megvizsgáljam az 1990 és 2009 közötti időszakra vonatkozóan. Az öt nagyvadfaj vonatkozásában az alábbi csoportokat alakítottam ki: Gímszarvas: 1.

0-4,99kg trófeatömegig

2.

5-6,99kg

3.

7-8,99kg

4.

9-9,99kg

5.

10-11,99kg

6.

12kg és az a felettiek (prémium kategória) Dám:

1.

0-2,49kg

2.

2,5-2,99kg

3.

3-3,49kg

4.

3,5-3,99kg

5.

4-4,49kg

6.

4,5kg és az a felettiek (prémium kategória) Őz:

1.

0-349g

2.

350-449g

3.

450-500g

4.

500g és az a felettiek (prémium kategória) Muflon:

1.

0-59,9cm

2.

60-69,9cm

3.

70-79,9cm

4.

80-89,9cm

5.

90cm-től (prémium kategória)

Vaddisznó: 1.

15,95cm-ig

2.

16-17,95cm-ig

3.

18-19,95cm-ig

4.

20-21,95cm-ig

5.

22cm-től (prémium kategória) 24

Az elemzéseket a Gemenc Zrt-re vonatkozó adatok alapján is elvégeztem, illetve a céget illetően további vizsgálatokat is folytattam. A 2001 és 2007 közötti időszakra vonatkozóan bemutatom az értékesítésre került bérvadászatok vásárlói megoszlását nemzetiségek szerint. Személyes interjút készítettem a cég vadászati osztályvezetőjével, melyben a vizsgált témát részletesen áttekintettük. Az elemzéseim során felhasznált adatok a ténylegesen megtörtént fogyasztást mutatják, így betekintést nyerhetünk egy marketing szempontból kevésbé értékelt szektor vevői bázisába. A vevő pedig a marketing tevékenység központi szereplője (Rekettye, 1997). Az eredmények alapján a Gemenc Zrt. esetében a piacszegmentálás a földrajzi és nemzeti különbségek alapján elvégezhető (Kotler, 1998). A vizsgált téma kapcsán feltett legfontosabb kérdéseim: •

Az öt trófeás nagyvadfaj esetében (gím, dám, őz, muflon és vaddisznó) hogyan alakult a vevőkör a külföldiek vs. hazaiak tekintetében az országos és a Gemenc Zrt. adatai alapján az 1990-2009 közötti időszakban?

•

Az egyes nagyvadfajok különböző értékkategóriáiban hogyan alakul a vevőkör a külföldiek vs. hazaiak viszonylatában? Megfigyelhető-e valamilyen általános mintázat, illetve milyen eltérések tapasztalhatók az egyes vadfajok esetében?

•

Hogyan alakult a Gemenc Zrt. vendégkörének nemzetisége a 20012009 közötti időszakban?

•

Milyen marketing stratégiát alkalmaz a cég a vendégek megtartása, illetve új vevők szerzése érdekében? Az adatfeldolgozást a Corel Paradox 8 és Microsoft Excel táblázatkezelővel végeztem. A pénzügyi adatok feldolgozása során az inflációra vonatkozó adatsort a KSH alapján vettem figyelembe.

25

3. Eredmények és értékelés 3.1. A bérvadászatból származó bevételek alakulása országos adatok alapján 10000000 9000000 8000000

Bevételek (1000Ft)

7000000 6000000 5000000 4000000 3000000 2000000 1000000 0 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 bérlelövés és szolgáltatás

élő vadból

2006 2007 2008 2009

lőtt vadból

egyéb

1. ábra. A vadgazdálkodás bevételei 1994 és 2009 között országosan (OVA adatai alapján) 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 1994

1995

1996

1997

1998

1999

bérlelövés és szolgáltatás

2000

2001

2002

élő vadból

2003

2004

lőtt vadból

2005

2006

2007

2008

2009

egyéb

2. ábra. A vadgazdálkodás bevételeinek aránya 1994 és 2009 között országosan (OVA adatai alapján) 26

A vizsgált időszak adatai alapján megállapítható, hogy a bevételek (1. ábra) folyó értéken 2001-ig (bérlelövésből és szolgáltatásból 2002-ig) folyamatosan növekedtek, majd egy csökkenő időszakot követően 2008-ban érték el ismét a korábbi szintet. Egyedül az egyéb bevételek növekedése volt folyamatos, melyet a 2003-tól megjelenő pályázati forrásból származó bevételek okoznak.

A pénzügyi adatok

inflációval történő korrigálása után (1994-et bázis évnek választva) nagyon eltérő képet kapunk (11. melléklet). A bérlelövés és szolgáltatásból származó bevételek alakulása egy kisebb hullámzástól eltekintve gyakorlatilag folyamatosan csökkent és ez az egyéb bevételeken kívül a többi kategóriára is igaz. Az ágazat bevételeinek több mint 50%-át a bérvadászat és a hozzá kapcsolódó szolgáltatások jelentik (2. ábra). A lőtt vaddal együtt a vadászat a vadgazdálkodás bevételeinek 65-70%-át teszi ki. E tekintetben 2002 után érzékelhető csökkenés az említett bevételi forrásokat illetően, az utóbbi időben pedig stabilizálódás látható. 7000000

6000000

Bevételek (1000Ft)

5000000

4000000

3000000

2000000

1000000

0 1994

1995

1996

külföldi bérlelövés

1997

1998

1999

2000

2001

külföldi szolgáltatás

2002

2003

2004

belföldi bérlelövés

2005

2006

2007

2008

2009

belföldi szolgáltatás

3. ábra. A bérvadászatból származó bevételek alakulása 1994-2009 között országosan (OVA adatai alapján) Amennyiben a bérvadászatból származó bevételeket megbontjuk külföldi és belföldi szerint (3. ábra), akkor jól látható, hogy a külföldi bérlelövés bevétele rendkívül meredeken emelkedett 2002-ig, majd ezt követően csökkenő tendenciával jellemezhető, melynek két szakasza is elkülöníthető. Az első a 2005-ig tartó gyors csökkenés, majd az ezt követő stagnálás után 2008-ról 2009-re történő újabb mérséklődés. A hazai bérvadászatból származó bevételek azonban már más képet mutatnak. Ez esetben 2008-

27

ig tart egy enyhe meredekségű, de azért nem jelentéktelen folyamatos növekedés, majd 2009-re egy kisebb visszaesés tapasztalható. Az inflációval korrigált adatokat vizsgálva egyértelműen kimutatható a külföldi bérlelövés és szolgáltatás csökkenése, ezzel szemben a belföldi 2008-ig tartó folyamatos növekedése (12. melléklet).

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 1994

1995

1996

külföldi bérlelövés

1997

1998

1999

2000

2001

külföldi szolgáltatás

2002

2003

2004

belföldi bérlelövés

2005

2006

2007

2008

2009

belföldi szolgáltatás

4. ábra. A bérvadászatból származó bevételek aránya 1994-2009 között országosan (OVA adatai alapján) A 4. ábra szemlélteti a vizsgált időszakban a bérvadászati piac egészét tekintve tapasztalható változást. Ez pedig, a hazai valós fogyasztás dinamikus növekedése az összes értékesített bérvadászaton belül (míg 1994-ben a 10%-ot sem érte el, addig 2009ben már a 40%-ot is meghaladta). Ennek hátterében persze állhatna a külföldiek által realizált vásárlások csökkenése, azonban ez nem így van. A mellékletben (12. melléklet) szereplő ábra világosan mutatja, hogy a belföldi növekedés önmagához képest is jelentős. Az elmúlt 10-15 évben történt változások ellenére a bérvadászatból származó bevételek a mai napig meghatározóak. Ezen belül pedig a hazai vadászok fogyasztása a vizsgált időszak végére nem sokkal marad el a külföldiekétől. Korábbi vizsgálatok alapján várható volt ez a változás (Bleier és mtsai. 2004), bár volt ellenkező vélemény is, Bene (2000) nem várta a belföldi bérvadászati potenciál további növekedését. Szerinte ugyanis az ezredfordulóra már kialakult az a réteg, amelyik megengedheti magának, hogy költsön erre, illetve inkább egzotikus vadászatokra utaznak el.

28

A bérvadászati bevételeket tekintve talán az elmúlt évek gazdasági válságának hatásaként értékelhető a 2008-at követő visszaesés. Ezt ugyan konkrét vizsgálat nem támasztja alá és egyes vélemények szerint a vadászat ellenállt a válságnak (Vass, 2010), ugyanakkor a személyes ismeretségembe tartozó vadgazdálkodással foglalkozó cégek egyértelmű negatív hatásról számoltak be (szóbeli közlés), a Vadászkamara Elnöke pedig 10-15%-os bevételcsökkenést prognosztizált (Anonymus, 2009). A jövőt illetően kérdés, hogy a külföldi vs. hazai arány hogyan alakul, illetve összességében képesek lesznek-e növekedő pályára állítani a bérvadászatból származó bevételeket. Ugyanakkor a gazdálkodóknak el kell gondolkodniuk új megoldásokon és új lehetőségeken is, melyekkel szélesíthetik a termékkínálatukat. Azok a természeti erőforrások, melyekkel a vadgazdálkodók gazdasági tevékenységet folytatnak, számos olyan tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek külön-külön is és együtt is értékesíthetők a piacon.

29

3.2. A vizsgált öt nagyvadfaj elbírált trófeáinak mennyiségi alakulása az elejtő nemzetisége szerinti bontásban

12000 10000

Darab

8000 6000 4000 2000

09

08

20

07

20

06

20

05

20

04

20

03

20

02

20

01

20

00

Hazai

20

99

20

98

19

97

19

96

19

95

19

94

19

93

19

92

19

91

19

19

19

90

0

Külföldi

5. Ábra. Az elbírált gímszarvasbikák megoszlása az elejtő nemzetisége szerint A gímszarvas esetében az elbírált trófeák számának alakulásában három szakasz figyelhető meg (5. ábra). Az első az 1990-től 1996-ig tartó meredek csökkenés, majd az ezt követő 2003-ig tartó intenzív emelkedés, ami után 9-10 ezer darab trófea körül állandósulni látszó időszak következik napjainkig. A külföldi vs. hazai vonatkozásban elemezve az adatokat az előbbiekben megállapítottak leginkább a hazai vadászok által terítékre hozott mennyiségek változására vezethetők vissza. Vagyis a külföldiek által lőtt mennyiségben lényegesen kisebb változás tapasztalható, mint a hazaiak vonatkozásában. 1996-ig a külföldi fogyasztók uralták a piacot, ez 2002-re kiegyenlítődött, azóta pedig a hazai vadászok ejtik el a gímszarvasbikák többségét. A dám esetében a kezdeti időszak stabil trófeaszáma után 1996-ban hirtelen csökkenés volt, majd ezt követően (a 2002-2006 közötti időszak stagnálását kivéve) folyamatos emelkedést mutat (6. ábra). A külföldi vs. hazai vonatkozásban jól kirajzolódik, a külföldiek által „vásárolt” mennyiség stabilitása és a hazai vevők egyre komolyabb szerepe. Ennek következtében a külföldi fogyasztók által uralt piac már az ezredfordulóra kiegyenlítődött, majd ezt követően egyértelműen a hazai dominancia jellemzi.

30

3000 2500

Darab

2000 1500 1000 500

09

08

20

07

20

06

20

20

05

04

20

20

20

20

Hazai

03

02

01

00

20

20

99

98

19

97

19

19

19

96

95

94

19

19

19

93

92

91

19

19

19

90

0

Külföldi

6. Ábra. Az elbírált dámbikák megoszlása az elejtő nemzetisége szerint

40000 35000

Darab

30000 25000 20000 15000 10000 5000

09

08

20

07

20

06

20

05

20

04

20

03

20

02

20

01

20

00

Hazai

20

99

20

98

19

19

97

96

19

95

19

19

94

93

19

19

92

19

91

19

19

90

0

Külföldi

7. Ábra. Az elbírált őzbakok megoszlása az elejtő nemzetisége szerint Az őzbak, mely az elbírált trófeák tekintetében a legnagyobb mennyiséget jelenti, az összes trófeaszám alakulásának tekintetében (7. ábra) hasonló képet mutat a gímmel. A 1996-ig tartó csökkenés lényegesen enyhébb lefutású, majd ezt követően 2005-ig (egy kisebb megtorpanástól eltekintve) növekvő tendenciával jellemezhető. Az azóta eltelt időszakban stabilizálódni látszik az elbírált trófeák mennyisége. Az őz esetében elmondható, hogy a vizsgált időszakban a külföldiek dominanciája 2002-ig tartott, majd ezt követően 2007-ig kiegyenlített megoszlás jellemzi. Az utóbbi két évben ismét erősödött a hazai vadászok által elejtett részarány.

31

1000 900 800

Darab

700 600 500 400 300 200 100

09

08

20

07

20

06

20

05

20

04

20

03

20

02

20

01

Hazai

20

00

20

99

20

98

19

97

19

96

19

95

19

94

19

93

19

92

19

91

19

19

19

90

0

Külföldi

8. Ábra. Az elbírált muflonkosok megoszlása az elejtő nemzetisége szerint A muflonkosok esetében bírált mennyiség a többi vadfajhoz hasonlóan 1996-ig csökkenést mutatott, emellett meglehetősen alacsony mértékű hazai fogyasztás jellemezte ezt az időszakot. Ezt követően azonban kisebb megszakításokkal ugyan, de az összes mennyiség is és a hazai elejtések száma is erőteljes növekedést mutatott. A muflonpiac egészét tekintve 2002 óta gyakorlatilag vitathatatlanul a hazai vásárlások dominálnak.

6000 5000

Darab

4000 3000 2000 1000

09

08

20

07

20

06

20

05

20

04

20

03

20

02

20

01

20

00

Hazai

20

99

20

98

19

97

19

96

19

95

19

94

19

93

19

92

19

91

19

19

19

90

0

Külföldi

9. ábra. Az elbírált vaddisznóagyarak megoszlása az elejtő nemzetisége szerint A vaddisznó az egyetlen vadfaj, amelyre a teljes vizsgálati idő alatt a külföldi elejtők dominanciája jellemző (9. ábra).

32

A bemutatott vadfajok esetében a kilencvenes évek közepén látható mennyiségbeli mélypontot az akkor készülő új vadászati törvény (1996. évi LV. Tv) illetve

ennek

következtében

átrendeződő

vadgazdálkodási

egységek

körüli

bizonytalanságok okozhatták. Az ezt követő mennyiségbeli növekedés pedig abból adódik, hogy az egyes vadfajok terítékeinek nagysága is emelkedett (Csányi és mtsai. 2010). Általános jellemzőként elmondható, hogy a vizsgált időszak alatt a hazai vadászok által elejtett mennyiségek megnövekedtek. A vaddisznó kivételével minden más esetben a külföldiek- és a hazaiak által elejtettek arányában nagymértékű változás történt. E változások reális értékeléséhez azonban nem elegendő az eddig bemutatott elemzés, ugyanis fontos azt is tudni, hogy a különböző értékkategóriába tartozó trófeák esetében hogyan alakulnak az előbbiekben megfigyelt jellemzők. Vagyis az egyes termékcsoportokon belül a különböző termékek vonatkozásában is szükséges az elemzést elvégezni.

33

3.3. A vizsgált öt nagyvadfaj különböző értékkategóriába tartozó trófeáinak megoszlása az elejtők nemzetisége szerint. 3.3.1. Gímszarvas 4500 4000 3500

darab

3000 2500 2000 1500 1000 500 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 0-4,99kg hazai

0-4,99kg külföldi

10. ábra. Az 5 kg alatti trófeatömegű gímszarvasbikák megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján) 2000 1800 1600 1400

darab

1200 1000 800 600 400 200 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 5-6,99kg trófeatömegig hazai

5-6,99kg trófeatömegig külföldi

11. ábra. Az 5 és 6,99kg közötti trófeatömegű gímszarvasbikák megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján)

34

A két alacsony értékkategóriába tartozó trófeák adatainak elemzése (10. és 11. ábra) két fontos jellemzőre mutat rá. Az egyik a külföldiek által terítékre hozott mennyiségek enyhe hullámzása, illetve az 5kg-ot nem meghaladó trófeatömeg esetében enyhe csökkenő tendenciája (10. ábra). A másik a hazai elejtésűek számának 1996 után bekövetkező meredek emelkedése, mely az 5 és 6,99kg trófeatömegűeknél a leglátványosabb (11. ábra). A megfigyelt jellemzők markáns piaci átrendeződést jeleznek, hiszen ez utóbbi esetében 2005-ig abszolút a külföldi vevők domináltak a piacon, ez azonban 2009-re teljesen kiegyenlítődött.

1400

1200

1000

darab

800

600

400

200

0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 7-8,99kg trófeatömegig hazai

7-8,99kg trófeatömegig külföldi

12. ábra. A 7 és 8,99kg közötti trófeatömegű gímszarvasbikák megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján) A 7 és 8,99kg tömegű trófea jelenti a gímszarvas esetében a középkategóriát, melynek vizsgálata (12. ábra) egyértelmű külföldi vevői dominanciát mutat. Említésre méltó azonban, hogy 1996-tól kezdődően a hazai vadászok által terítékre hozott bikák száma markáns emelkedést mutat. A 9-9,99kg-os trófeák jelentik a felső-középkategóriát, ahol még inkább kitűnik a külföldi dominancia (13. ábra), ugyanakkor itt is megfigyelhető a hazaiak elejtéseinek erőteljes növekedése.

35

300

250

darab

200

150

100

50

0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 9-9,99kg trófeatömegig hazai

9-9,99kg trófeatömegig külföldi

13. ábra. A 9 és 9,99kg közötti trófeatömegű gímszarvasbikák megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján)

250

200

darab

150

100

50

0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 10-11,99kg trófeatömegig hazai

10-11,99kg trófeatömegig külföldi

14. ábra. A 10 és 11,99kg közötti trófeatömegű gímszarvasbikák megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján)

36

50 45 40 35

darab

30 25 20 15 10 5 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 12kg trófeatömegtől hazai

12kg trófeatömegtől külföldi

15. ábra. A 12kg és a feletti trófeatömegű gímszarvasbikák megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján) A 10kg felettiek jelentik a felső kategóriát, azon belül is a 12kg felettit tekinthetjük a prémiumkategóriának, ugyanis egy ilyen tömegű trófeát viselő bika elejtéséért már több millió forintot kell fizetni. Az ezredfordulóig mindkét kategóriában (14. és 15. ábra) a külföldiek rendkívül nagyarányú dominanciája tapasztalható, ami csökkenve ugyan, de alapvetően ezután is megmarad. Fontos kiemelni, hogy 2000-2001 után ezekben a felső kategóriákban is emelkedő tendenciát mutat a hazai vadászok által terítékre hozottak száma. A kategóriákra bontott elemzés alapján elmondható, hogy a hazai vadászok elsősorban az alacsonyabb áron elérhető gímbikák vadászatában dominálnak, illetve ezekben érik el a külföldiek által elejtett mennyiséget, míg a drágább vadászatokat elsősorban a külföldiek vásárolják. Ugyanakkor figyelemre méltó jelenség, hogy a közép- és az attól magasabb kategóriákhoz tartozóak esetében egyértelmű a hazai vásárlók növekvő jelenléte.

37

3.3.2. Dámszarvas

800

700

600

darab

500

400

300

200

100

0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 0-2,49kg hazai

0-2,49kg külföldi

16. ábra. A 2,5kg alatti trófeatömegű dámbikák megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján) 350

300

250

darab

200

150

100

50

0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2,5-2,99kg trófeatömegig hazai

2,5-2,99kg trófeatömegig külföldi

17. ábra. A 2,5 és 2,99kg közötti trófeatömegű dámbikák megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján) Az alacsony árkategóriába tartozó dámbikák esetében (16. és 17. ábra) a teljes vizsgálati idő egészét tekintve egyrészt az értékesített mennyiség növekedése 38

tapasztalható, másrészt markáns piaci átrendeződés játszódott le, mely folyamat 1998-al kezdődött és egészen 2009-ig megfigyelhető. Ez pedig a külföldi és hazai elejtések számának változása. A legalacsonyabb kategóriában (16. ábra) 1998 előtt leginkább a kismértékű külföldi dominancia volt jellemző, majd ezt követően a hazai vadász által elejtett mennyiség erőteljes növekedése és a külföldi szinten maradása történt. Ezzel ebben az árkategóriában az elmúlt 10 évben a hazai dominancia állandósult. A 2,5 és 2,99kg közötti trófeatömegű dámbikák esetében (17. ábra) is hasonló folyamatok zajlottak, azonban itt 1998-ig erős külföldi vevői dominancia volt, ami gyakorlatilag 3 év alatt teljesen eltűnt. 2001 után a hazai vadászok elejtései dominálnak.

300

250

darab

200

150

100

50

0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 3-3,49kg trófeatömegig hazai

3-3,49kg trófeatömegig külföldi

18. ábra. A 3 és 3,49kg közötti trófeatömegű dámbikák megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján) A középkategóriát jelentő 3 és 3,49kg közötti trófeatömegű bikák esetében is látványos változások történtek (18. ábra). A hazai vadászok elejtései 1998-ig viszonylag alacsony szinten voltak. E tekintetben a növekedés már 1996-ban megindult és a nagyarányú külföldi dominancia 2003-ra kiegyenlítődött Az elmúlt három évben pedig a hazai vadászok terítéke volt a jelentősebb.

39

200 180 160 140

darab

120 100 80 60 40 20 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 3,5-3,99kg trófeatömegig hazai

3,5-3,99kg trófeatömegig külföldi

19. ábra. A 3,5 és 3,99kg közötti trófeatömegű dámbikák megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján)

100 90 80 70

darab

60 50 40 30 20 10 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 4-4,49kg trófeatömegig hazai

4-4,49kg trófeatömegig külföldi

20. ábra. A 4 és 4,49kg közötti trófeatömegű dámbikák megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján) A felső-közép és a felső kategória esetében (19. és 20. ábra) a külföldi vadászok elejtéseinek túlsúlya csak 2005 után dőlt meg. A felső-közép esetében (19. ábra) a hazai

40

dominancia már 2007-től mutatkozik, míg a felső (20. ábra) vonatkozásában csak 2009ben, ekkor viszont jelentős mértékben.

30

25

darab

20

15

10

5

0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 4,5kg trófeatömegtől hazai

4,5kg trófeatömegtől külföldi

21. ábra. A 4,5kg és az azt meghaladó trófeatömegű dámbikák megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján) A felső kategóriában (21. ábra) 2000-ig tapasztalható a rendkívül alacsony hazai részesedés, azonban az ezután bekövetkezett összmennyiségbeli növekedéssel párhuzamosan nőtt a hazai vadászok által elejtett példányszám is. Ez az egyetlen csoport, amelynél megmaradt a külföldi vevők dominanciája. A kategóriákra bontott elemzés alapján elmondható, hogy a hazai vadászok a felső kategória kivételével a dámbikák vadászatában dominánssá váltak a vizsgált időszak alatt.

41

3.3.3. Őz

20000 18000 16000 14000

darab

12000 10000 8000 6000 4000 2000 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 0-349,9g trófeatömegig hazai

0-349,9g trófeatömegig külföldi

22. ábra. A 350g alatti trófeatömegű őzbakok megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján) A 350g trófeatömeg alatti őzbakok adatait vizsgálva megállapítható, hogy a külföldiek elejtései 1999-ig az 1992-93-as csúcspont után kiegyenlített szinten voltak (22. ábra). Ezt követően emelkedni kezdtek és a 2005-06-os maximum után egy alacsonyabb szinten stabilizálódtak az utolsó két évben. A hazaiak elejtései 1997-ig folyamatosan csökkentek, ezután viszont rendkívül meredeken növekedtek. Ennek eredményeképpen a külföldi túlsúly 2003 után megszűnt, három év kiegyenlített viszonya után 2007-től a hazai vadászok elejtései dominálnak. A középkategóriát jelentő bakok adatait elemezve látható, hogy az elbírált mennyiség 1996-ig ingadozó volt (23. ábra). Ezt követően erőteljesen növekedett 2005ig, ezután kisebb eltérésekkel ugyan, de tartotta ezt a megemelkedett mennyiséget. A külföldi vevők dominanciája jellemző erre a csoportra, azonban a hazaiak aránya emelkedő tendenciát mutat, a 2000 utáni években.

42

4500 4000 3500

darab

3000 2500 2000 1500 1000 500 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 350-449,9 g trófeatömegig hazai

350-449,9 g trófeatömegig külföldi

23. ábra. A 350 és 449,9g közötti trófeatömegű őzbakok megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján)

600

500

darab

400

300

200

100

0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 450-499,9 g trófeatömegig hazai

450-499,9 g trófeatömegig külföldi

24. ábra. A 450 és 499,9g közötti trófeatömegű őzbakok megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján)

43

400

350

300

darab

250

200

150

100

50

0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 500 g trófeatömegtől hazai

500 g trófeatömegtől külföldi

25. ábra. Az 500g és a feletti trófeatömegű őzbakok megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján) A felső és a prémium kategóriába tartozó trófeaméretet produkáló bakok esetében 2000 után jelentős mennyiségbeli növekedés tapasztalható (24. és 25. ábra). Mindkét árkategóriában a külföldiek által történő elejtések dominálnak a teljes időszakban. A hazai vadászok részesedését illetően az 1996-os mélypontot követően növekedés jellemző. Az őzbak piac jellemzőiről általános tendenciaként elmondható, hogy összességében a külföldi vásárlások dominálnak. Az árkategóriákban felfelé haladva túlsúlyuk erősödik. Megfigyelhető azonban a hazai vevők részesedésének növekedése, ami a legalacsonyabb árkategóriában már hazai túlsúlyt eredményezett az utolsó két évében.

44

3.3.4. Muflon

300

250

darab

200

150

100

50

0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 0-59,9cm-ig hazai

0-59,9cm-ig külföldi

26. ábra. A 60cm alatti szarvhosszúságú kosok megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján)

300

250

darab

200

150

100

50

0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 60-69,9cm-ig hazai

60-69,9cm-ig külföldi

27. ábra. A 60 és 69,9cm közötti szarvhosszúságú kosok megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján)

45

A muflon esetében az alacsony és közép árkategóriában látványos változások figyelhetők meg (26. és 27. ábra). Mindkét csoportnál a külföldiek által zsákmányolt mennyiségek tekintetében és erőteljes csökkenés volt 1995-öt követően. Ezután 2005-ig enyhén hullámzóan, de összességében egy szintet tartva alakult, majd 2006-ban újabb drasztikus csökkenés történt. Mindezekkel párhuzamosan a hazai vadászok elejtései látványosan emelkedtek. A külföldi dominancia a 60cm alatti kosok esetében 2001-ben, a 60 és 69,9cm közöttieknél pedig 2004-ben megszűnt. Az ezt követő években a hazai dominancia állandósult.

250

200

darab

150

100

50

0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 70-79,9cm-ig hazai

70-79,9cm-ig külföldi

28. ábra. A 70 és 79,9cm közötti szarvhosszúságú kosok megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján) A felső-közép kategória adatait vizsgálva az előzőekben már megállapítottakhoz hasonló tendenciák figyelhetők meg (28. ábra). 1995 után a külföldiek vásárlásaiban egy jelentős csökkenés következett be, amit növekedés követett és 1999-ben ismét elérte a 95-ös szintet. 2003 után egy jelentősebb csökkenés történt, azóta pedig állandósult a külföldiek által terítékre hozott mennyiség. A hazaiak vadászatait értékelve 1996-ig csökkent az elejtett példányszám, majd ezt követően folyamatosan növekedett 2008-ig. 2004 óta a hazai vadászok fogyasztása dominál, az utolsó három évben viszonylag nagy túlsúllyal.

46

80

70

60

darab

50

40

30

20

10

0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 80-89,9cm-ig hazai

80-89,9cm-ig külföldi

29. ábra. A 80 és 89,9cm közötti szarvhosszúságú kosok megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján)

A felső kategóriában is számos változás történt a vizsgált időszak alatt (29. ábra). A terítékre hozott mennyiség tekintetében jelentős csökkenés volt 1992-őt követően. Ez után lassú ütemben további csökkenés történt 1996-ig. Ekkor volt a mélypont. Ezt követően folyamatos növekedés jellemzi a piacot, ami a 2000. és 2006. évek kivételével 2008-ig tartott. A muflonkosok piacának ezt a szegmensét összességében a külföldi vásárlók uralják, azonban e tekintetben jelentős változások történtek. A hazai vadászok elejtései 1999 után mutatnak erőteljes növekedést. Ennek következtében a 2006-ig tartó abszolút külföldi dominancia egy évre megszakadt, ezt követően pedig lényegesen alacsonyabb lett a külföldi vevőkör túlsúlya.

47

14

12

10

darab

8

6

4

2

0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 90 cm-től hazai

90 cm-től külföldi

30. ábra. A 90cm és az azt meghaladó szarvhosszúságú kosok megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján) A prémium kategóriában (30. ábra) elbírált mennyiségek alakulásáról megállapítható, hogy 2003 előtt viszonylag alacsony számban fordult elő, volt olyan év, amikor egyetlen példány sem került bírálatra. 2002 után aztán szinte minden évben 10 fölött volt a prémium kosok száma. Az elejtők nemzetiség szerinti megoszlását a legtöbb esetben a külföldi dominancia jellemzi, több olyan év is van, amikor hazai elejtő egyáltalán nincs, de például 1997-ben ennek az ellenkezője volt igaz. A muflonkosok piacán, a vizsgált időszak alatt látványos változások történtek. A kezdeti években tapasztalt külföldi dominancia a prémium kategória kivételével teljesen megváltozott.

48

3.3.5. Vaddisznó

1400

1200

1000

darab

800

600

400

200

0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 0-15,95cm-ig hazai

0-15,95cm-ig külföldi

31. ábra. A 16cm alatti agyarhosszú vadkanok megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján) A vadkan esetében a legalacsonyabb értékkategóriában, a mennyiséget tekintve az általános tendencia a folyamatos csökkenés (31. ábra). Ezen belül a külföldiek elejtései 1996-ig emelkedtek ezt követően azonban 2006-ig óriási csökkenés történt. A hazaiak esetében 1995 után volt jelentősebb csökkenés, azóta viszont alacsony intenzitású, de folyamatos növekedés történt. A külföldiek dominanciája a teljes időszak alatt megmaradt. A 16 és 17,95cm közötti csoportnál (32. ábra) egészen másképpen alakult a külföldiek és hazaiak által zsákmányolt vadkanok teljes mennyisége, mint a legalacsonyabb kategóriában. 1990 és 95 között egyenletes az évenként elejtett példányszám majd 1996-tól ugrásszerűen megemelkedett és 2001-ig tovább növekedett a teríték. Azt ezt követő időszakban 2006-ig csökkenés tapasztalható, majd ismét növekedés. A teljes időszakban a külföldi vadászok dominanciája jellemző, az utolsó három évben a hazai és a külföldi teríték száma közeledett egymáshoz.

49

1000 900 800 700

darab

600 500 400 300 200 100 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 16-17,95cm-ig hazai

16-17,95cm-ig külföldi

32. ábra. A 16 és 17,95cm közötti agyarhosszú vadkanok megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján) 1000 900 800 700

darab

600 500 400 300 200 100 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 18-19,95cm-ig hazai

18-19,95cm-ig külföldi

33. ábra. A 18 és 19,95cm közötti agyarhosszú vadkanok megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján) A 18 és 19,95 cm agyarhosszúságú kanoknál a mennyiség tekintetében a kezdeti időszakban kiegyenlítettek voltak az egyes évek, 1994-95-ben történt valamelyest csökkenés (33. ábra). Ezt követően 2001-ig folyamatos növekedés tapasztalható, majd 50

az ekkorra kialakult éves mennyiség 2006-ig enyhén ingadozóan viszonylag kiegyenlített volt. Az ezt követő három évben összességében ismét emelkedés történt. A külföldi-hazai arány alakulására jellemző, hogy 2007-ig a külföldi vevők uralták a piacot, egyedül 2008-ban volt egy nem kisebb mértékű hazai dominancia, azonban 2009-ben ismét visszaállt a külföldiek túlsúlya.

700

600

500

darab

400

300

200

100

0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 20-21,95cm-ig hazai

20-21,95cm-ig külföldi

34. ábra. A 20 és 21,95cm közötti agyarhosszú vadkanok megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján) A felső kategóriát jelentő 20 és 21,95cm közötti agyarak esetében a mennyiség tekintetében a vizsgált időszak két szakaszra különül el (34. ábra). 2000 előtt lényegesen alacsonyabb példányszámú szakasz volt, mint az utána következő. A külföldi-hazai elejtések aránya pedig egy öt éves időszaktól eltekintve (2003-2007) kiegyenlítetten alakult. A prémium kategóriát jelentő 22cm feletti agyarasok piacának alakulását vizsgálva megállapítható, hogy 2000 előtt itt is (az előző csoporthoz hasonlóan) alacsonyabb terítékek voltak (35. ábra). 2003 és 2007 között nagyarányú külföldi dominancia érvényesült, ami az utolsó két évben jelentősen mérséklődött.

51

500 450 400 350

darab

300 250 200 150 100 50 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 22 cm-től hazai

22 cm-től külföldi

35. ábra. A 22cm és az attól nagyobb agyarhosszú vadkanok megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján) 3.3.6. Értékelés az országos adatok alapján Minden vadfajra egyaránt igaz, hogy ahogy haladunk az egyes értékkategóriák szerint a drágábbak felé, úgy lesz egyre kevesebb az értékesített mennyiség. Ennek oka nem a kereslet, hanem a kínálat csökkenésében rejlik. Ennek pedig biológiai okai vannak, ugyanis nagy méretekkel rendelkező trófeák rendszerint az idősebb egyedek esetében fordulnak elő. Illetve egy minimális életkor szükséges a nagy agancs, vagy a hosszú szarv (agyar) kifejlődéséhez. Egy gímszarvasbika vonatkozásában ez adott esetben 10-14 év is lehet. Természetesen nem minden egyed éri meg az idős kort és még akkor sem biztos, hogy kapitális (ez nagyjából a prémium kategóriájú trófeát jelenti) agancsot sikerül növesztenie, hiszen ez nagyon sok egyéb tényező függvényében alakul. Mindezek miatt a felső- és a prémium kategóriába eső trófeát viselő egyedek előfordulása alacsony, egyszerűen fogalmazva minél nagyobb, annál ritkább és annál értékesebb. Ferner (1994) szerint a fogyasztói kereslet valamennyi vállalkozói aktivitás meghatározója. A vadgazdálkodás esetében is természetesen meghatározó a kereslet, azonban jórészt a kereslettől függetlenül „termelődik” az áru, hiszen abban az esetben, ha egyáltalán nincs bérvadászat, a vad akkor is szaporodik, évről-évre újratermelődik. A magyar vadgazdálkodás megfelelő menedzseléséhez, a vadállomány, mint megújuló természeti erőforrás ésszerű hasznosításához marketing ismeretekre is szükség 52

van. Az általam elvégzett adatfeldolgozás és a korábbi vizsgálatok eredményei alapján megválaszolhatók azok az alapkérdések, melyeket egy marketingmenedzsernek fel kell tennie elemzési feladatainak elvégzésekor (Hoffmann, 2004). Kik a vevők? Az eredmények ismeretében látható volt, hogy a vevőkör két nagy főcsoportját a külföldi és a hazai vadászok alkotják. Arányuk a vizsgált időszakban jelentős mértékben változott, ezen belül az egyes értékkategóriák esetében nagymértékű eltérések tapasztalhatók. Heltay (2006) szerint a hazánkba látogató külföldi vadászok döntő része német nyelvterületről érkezik (német, osztrák), illetve az olaszokkal együtt a nyugatról érkezők aránya ennél fogva, 86%-ot tesz ki. Miért vásárolják a terméket? 1., A vadászszenvedélyből fakadó szükséglet kielégítése érdekében (itt elsősorban a trófeaszerzés dominál, de a hús is fontos lehet, egyes vadászok számára értéket jelent a saját elejtésű vad húsának megvásárlása, majd elfogyasztása). 2., Bizonyos társadalmi (anyagi) helyzetben lévők a környezetük felé szeretnék kommunikálni a „lehetőségeiket” (esetükben a trófea státusszimbólum). A vadászati turizmusban részvevők motivációja más turisztikai motivációhoz képest nagyon erős, a turisztikai (vadász) élmény mással nem helyettesíthető (Nánai, 2004). Helyettesítő termék nincsen abban az esetben sem, ha a vásárolni kívánt termék egy szarvasbika elejtése. Amennyiben magát a vadászat iránti szükségletet tekintem, akkor annak kielégítésére többféle lehetőség kínálkozik (a vadászható fajok összessége), számos országban (ahol rendezett körülmények között vadászhat bármely állampolgár – természetesen a mindenkori szabályoknak megfelelő engedélyekkel -). Mikor vásárolják a terméket? A különböző vadfajok esetében eltérő vadászati idények vannak érvényben, vagyis az év különböző időszakaiban (ez miniszteri rendeletben szabályozott) lehetséges a termékeket megvásárolni. Továbbá azon belül is vannak kiemelt időszakok. Így a gímszarvasnál a szeptember, a dámszarvasnál az október, az őznél az áprilismájus, a muflonnál november-december, a vaddisznónál december-január. A vásárlási időpontok tehát meglehetősen kötöttek, azok változtatására nincs reális esély, melynek részint biológiai, részint pedig tradicionális és alapvetően jogszabályi okai vannak.

53

Hol vásárolják? A helyszín abszolút kötött, ugyanis minden esetben a vevőnek kell a vásárlás=vadászat színhelyére utazni és ott bizonyos időt eltölteni. A vadászat külön „szépsége”, hogy nem biztos, hogy az áhított áruhoz hozzájut a vevő. Soha nincsen teljesen biztos üzlet, hiszen számtalan okból meghiúsulhat a vadászat sikeressége (megjegyzem, hogy ez egy fontos ismérve a vadászatnak). Az egyes vadfajok esetében az ország számos területén van lehetőség a kereslet kielégítésére, ugyanakkor bizonyos értékkategóriába tartozó trófeát viselő egyedekhez nem lehet mindenhol hozzájutni. Hogyan változnak a szükségleteik és az igényeik? A vásárlók szükségletei egyfelől változatlanok, ha elfogadjuk azt a tényt, hogy az ember vadászösztönét meghatározó tényezők genetikailag rögzítettek. Másfelől pedig (és a valóságban ez érvényesül leginkább) a vadászat társadalmi megítélése határozza meg nagymértékben, hogy a bennünk élő vadászösztön mennyire és milyen formában jut felszínre, milyen formában konvertálódik valódi szükségletté. Sajnos a vadászat megítélése az elmúlt 50 évben jelentős mértékben romlott. Ez magának a vadgazdálkodásnak sem tesz jót, a bérvadászatot tekintve pedig különösen hátrányos. Az igények is folyamatosan változnak, azon túl persze, hogy a tradicionálisnak tekinthető elvárások továbbra is jelen vannak. A világ általános „felgyorsulása” a vadászatban is érezhető változást hozott, a vendégek egy része rövidebb ideig tartózkodik a területen és hamarabb „kell” a kiszemelt vadat terítékre hozni. Ugyanakkor a vendégvadászok egy része más szolgáltatásokat is igényelne, és ha ezek rendelkezésre állnának (kulturális programok, lovaglás, sportolási lehetőségek, fürdő, stb.) akkor családostul érkezne (Németh, 2009). Kik a versenytársaink? A versenytársakat két nagy csoportba lehet sorolni. Az egyik csoportba tartoznak azok az országok, akik hasonló termékkínálattal rendelkeznek (Románia, Bulgária, Szlovákia, Lengyelország) (Szabó, 1996). Már a kilencvenes években hazánk komoly konkurenseként léptek fel a piacon, leginkább az olcsóbb árajánlataik miatt (Knefély, 1990, Motorcza, 1996). A másik csoportba pedig azok sorolhatók, amelyek teljesen más kínálattal rendelkeznek, de szintén a vadászat iránti szükségletet elégítik ki, ezért rájuk is versenytársként tekinthetünk. Ezek elsősorban az afrikai országok (Gubritzky, 2006), ahol például egy magyarországi szarvasbika-vadászat áráért több vadfaj együttes elejtésére van lehetőség (Németh, 2009). 54

A vadászati lehetőségek értékesítési stratégiái a jövőben az alábbiak lehetnek: •

megtartani a pozíciónkat a legnagyobb piacokon, illetve lépéseket tenni a pozíció további erősítésére,

•

törekedni a jelenlegi pozíció megtartására, de elsősorban a potenciális új piacok felkutatása és megszerzése a legfőbb cél (Európán belül és kívül),

•

a kettő kombinációja, vagyis a jelenlegi erősítése és nyitás az új piacok irányába. A potenciális új piac egyfelől lehet a vadászatot jelenleg is gyakorlók köréből, másfelől lehetséges a nem vadászók közül is. Az igények feltárását, az első csoport esetében a személyes megkérdezés módszerével (Malhotra, 2009), a legjelentősebb vadászati kiállításokon és vásárokon szükséges elvégezni. Az eredmények alapján a nemzeti vadgazdálkodási koncepcióba is beépíthetők lennének azok a fontos lépések, melyekkel a magyar vadgazdálkodás termékeinek piacképessége hosszú távon is megőrizhető. Ezzel kapcsolatban fontos hangsúlyt helyezni az olyan szlogenekre, mint a „magyarországi vadászatok”, a „magyar vad”, a „vadászparadicsom” és ehhez hasonlókra, melyeknek ott a helyük a célzott vadászturisztikai reklámokban. A magyar vad és a magyarországi vadászat imázsának építése a XX. század második felében elkezdődött és eredményes is volt. Az elmúlt húsz évben azonban újítás e téren nem történt. A hazai vadgazdálkodás PR tevékenysége rendkívül gyenge. Pedig a jó hírnév építése (és megtartása) az üzleti sikerek érdekében kulcsfontosságú (Hoffmann, 2005). A nem vadászók körében szintén a személyes megkérdezést alkalmazva, a szabadidővel kapcsolatos rendezvényeken, turisztikai kiállításokon (pl. Utazás 2011) szükséges tájékozódni az igények felől. Figyelembe véve, hogy az elmúlt 20 évben az ökoturizmus egyre jobban teret hódított (Kelemen, 2006), igenis potenciális vásárlói lehetnek egy vadgazdálkodónak azok a turisták és kirándulni vágyók, akik nem vadásznak. A vadászterületek ugyanis képesek olyan programot nyújtani, amely vonzó lehet a nem vadászók számára is. A továbbiakban hasznosnak tartanám egy olyan szakmai kiadvány elkészítését, mely

kellő

részletességgel

tárgyalja

a

marketing

ismereteket,

kifejezetten

vadgazdálkodási, ökoturisztikai vonatkozásban. Ez a borászattal foglalkozó cégek számára készített Borpiac c. könyvhöz (Hajdú, 2005) lenne hasonlítható, akár annak mintájára is készülhetne.

55

3.4. A Gemenc Zrt. vadászterületein élő három nagyvadfaj elbírált trófeáinak mennyiségi alakulása az elejtő nemzetisége szerinti bontásban 3.4.1. Gímszarvas 250

200

darab

150

100

50

0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 hazai

külföldi

36. ábra. A Gemenc Zrt vadászterületein terítékre hozott és elbírált gímtrófeák száma az elejtő nemzetisége szerinti bontásban (OVA adatai alapján) A Gemenc Zrt. éves árualapjának változását a gímszarvasbika vonatkozásában a 36. ábra mutatja. Az 1990-93 közötti időszakban évente elbírált 300db körüli példányszám 1998-99-ig folyamatosan csökkent, ekkor érte el mélypontját (kb. 150 darab). Ezt követően emelkedő tendencia jellemzi mind az összes bírált trófeaszámot, mind pedig a külföldi- és a hazai vadászok által terítékre hozott mennyiséget illetően. Az elejtések száma hazai vonatkozásban 2005-ben volt a csúcson, azóta egy attól kisebb, de stabillá vált nagysággal képviselteti magát. 1993-tól az összes elbírált gímbika esetében, a külföldi elejtések dominálnak. Arányait tekintve az utolsó tíz év átlagában (13. melléklet) külföldi vadászok hozták terítékre a gímszarvasbikák 80%-át. Természetesen szükséges differenciálnunk az elemzést a különböző értékkategóriába tartozó trófeák esetében is.

56

200 180 160 140

darab

120 100 80 60 40 20 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 0-4,99kg hazai

0-4,99kg külföldi

37. ábra. Az 5 kg alatti trófeatömegű gímszarvasbikák megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján) 80

70

60

darab

50

40

30

20

10

0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 5-6,99kg trófeatömegig hazai

5-6,99kg trófeatömegig külföldi

38. ábra. Az 5 és 6,99kg közötti trófeatömegű gímszarvasbikák megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján) A legalacsonyabb értékkategóriába tartozó trófeák esetében rendkívül változatos az összkép (37. ábra). Az első három évben abszolút a hazai elejtés volt túlsúlyban, majd 1993-tól 2000-ig ez teljesen átbillent a külföldiek javára. 2001 és 2005 között kiegyenlítettebb, illetve kisebb mértékű külföldi dominancia volt a jellemző, majd 2006

57

óta a külföldi többség állandósulni látszik. A teljes mennyiség alakulásában is jelentős változások figyelhetők meg, az 1992 utáni drasztikus csökkenést követően hullámzó a trófeaszámok változása. A következő, még mindig az alacsony kategóriába tartozó csoport esetében a külföldi dominancia a teljes vizsgálati idő alatt jellemző (38. ábra). A teljes mennyiség alakulása hullámzó, de összességében emelkedő tendenciát mutat. Ezen belül a hazai fogyasztás 2005-ig tartó folyamatos növekedése figyelhető meg, majd 2006-ra hirtelen visszaesett, azóta viszont ismét növekedést mutat.

70

60

50

darab

40

30

20

10

0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 7-8,99kg trófeatömegig hazai

7-8,99kg trófeatömegig külföldi

39. ábra. A 7 és 8,99kg közötti trófeatömegű gímszarvasbikák megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján) A középkategóriát 1997-ig gyakorlatilag (két év elenyésző mértékű hazai vevői jelenléttől eltekintve) a külföldi fogyasztói kör jellemezte (39. ábra), ezt követően azonban rendszeresen megjelentek a hazai vadászok is, 2004-ig intenzíven növekedő aránnyal (14. melléklet), ami azóta alacsonyabb szinten ugyan, de stabilizálódni látszik.

58

25

20

darab

15

10

5

0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 9-9,99kg trófeatömegig hazai

9-9,99kg trófeatömegig külföldi

40. ábra. A 9 és 9,99kg közötti trófeatömegű gímszarvasbikák megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján) 25

20

darab

15

10

5

0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 10-11,99kg trófeatömegig hazai

10-11,99kg trófeatömegig külföldi

41. ábra. A 10 és 11,99kg közötti trófeatömegű gímszarvasbikák megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján) A felső-közép (40. ábra) és a felső (41. ábra) kategóriát egyértelműen a külföldi vevőkör uralja. Érdekes, hogy a jelentősebb hazai jelenlét nem a felső-közép, hanem a felső kategóriában mutatkozik, és 2002 óta folyamatosan erősödik. Ez mindenképpen

59

jelzi, hogy a hazai bérvadászok is egyre inkább potenciális fogyasztói a drágább kategóriának. A felső kategória árukínálata (41. ábra) az egyes évek jelentős kilengéseivel együtt is, csökkenő tendenciával jellemezhető. Ez fokozottabban igaz a prémium kategória esetében (42. ábra), ahol egyébként is csupán néhány példány kerül értékesítésre évente, azonban itt láthatóan vannak üres évjáratok is. Ennek természetesen nem a vevő hiánya az oka (lásd később), hanem inkább az áru rendkívül korlátozott és bizonytalan előfordulása. Ennek azonban elsősorban ökológiai magyarázata van.

6

5

darab

4

3

2

1

0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 12kg trófeatömegtől hazai

12kg trófeatömegtől külföldi

42. ábra. A 12kg és a feletti trófeatömegű gímszarvasbikák megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján) A hazai bérvadászok egyre szélesedő lehetőségeit az is jelzi, hogy a Gemenc Zrtnél a legutolsó prémiumkategóriás trófeát produkáló bikát (14,3kg) hazai vadász hozta terítékre, amelynek az akkori piaci értéke több mint 7 millió forint volt.

60

3.4.2. Őz

200 180 160 140

darab

120 100 80 60 40 20 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 hazai

külföldi

43. ábra. A Gemenc Zrt vadászterületein terítékre hozott és elbírált őzbaktrófeák száma az elejtő nemzetisége szerinti bontásban (OVA adatai alapján) Az őz esetében az árualap változásáról (43. ábra) elmondhatjuk, hogy 1993 és 2000 közötti időszakban az azt megelőzőtől lényegesen kevesebb volt az értékesített mennyiség. A 2000. évben ez jelentősen megemelkedett és azóta kisebb nagyobb ingadozásokkal, de stabilan tarja a magasabb szintet. Az ezredfordulóig alig fordult elő hazai elejtés, 2001-ben azonban ez jelentős növekedést mutat, ami az azóta eltelt időben stabillá vált és bár külföldiek túlsúlya a jellemző, azért nem elhanyagolható a hazai elejtések száma sem. A teljes mennyiség évenkénti ingadozása lényegesen erőteljesebb a gímnél tapasztaltaktól. Az alacsony árkategóriába tartozó trófeák számának alakulását elemezve látható, hogy 1999-ig csökkenő tendencia jellemzi (44. ábra). Ezt követően ugrásszerűen egy jelentősebb mennyiségi növekedés tapasztalható, majd a további években kismértékben ugyan, de növekedés történt 2006-ig. Az azóta eltelt három évben a mennyiség, ezen a viszonylag magas szinten látszik stabilizálódni. Megállapítható, hogy a Gemenc Zrt-nél az őz esetében, az árualap döntő hányadát az alacsony árkategóriájú trófeát produkáló egyedek jelentik. A hazai bérvadászok megjelenése 2000 után ugrásszerű volt, azonban a külföldi dominancia továbbra is töretlen.

61

180 160 140

darab

120 100 80 60 40 20 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 0-349,9g trófeatömegig hazai

0-349,9g trófeatömegig külföldi

44. ábra. A 350g alatti trófeatömegű őzbakok megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján) 40

35

30

darab

25

20

15

10

5

0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 350-449,9 g trófeatömegig hazai

350-449,9 g trófeatömegig külföldi

45. ábra. A 350 és 449,9g közötti trófeatömegű őzbakok megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján) A középkategóriát jelentő 350 és 449,9g közötti trófeanagyságú bakok esetében látványos mennyiségbeli csökkenés volt 1997-ig (45. ábra). Eddig az időpontig egyetlen kivételtől eltekintve kizárólag külföldi vevőkörrel rendelkezett a cég. 1998-tól az évenkénti mennyiségek jelentősen emelkedtek, illetve kismértékben megjelent a hazai

62

fogyasztói kör, ami 2005-ig folyamatosan növekedett, majd 2006-ra visszaesett majd újból növekedést mutatott 2009-ig.

7

6

5

darab

4

3

2

1

0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 450-499,9 g trófeatömegig hazai

450-499,9 g trófeatömegig külföldi

46. ábra. A 450 és 499,9g közötti trófeatömegű őzbakok megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján) 3

darab

2

1

0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 500 g trófeatömegtől hazai

500 g trófeatömegtől külföldi

47. ábra. Az 500g és a feletti trófeatömegű őzbakok megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján)

63

A felső- és a prémium kategóriába tartozó trófeák adatsoraiban (46. és 47. ábra), már megjelennek az „üres évek”, amikor nem hoztak terítékre ekkora trófeanagysággal rendelkező egyedet. Ez alapvetően arra mutat rá, hogy a vizsgált cég az őz vonatkozásában, a felső illetve a prémium kategóriában csak korlátosan képes a piacon megjelenni. Ennek hátterében (a gímszarvashoz hasonlóan) alapvetően ökológiai okok állhatnak. A felső árkategóriába tartozó termékekből a hazai fogyasztás eseti jellegű (46. ábra), míg a prémium csoportban egyáltalán nem fordul elő (47. ábra).

3.4.3. Vaddisznó 250

200

darab

150

100

50

0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 hazai

külföldi

48. ábra. A Gemenc Zrt vadászterületein terítékre hozott és elbírált vadkanagyarak száma az elejtő nemzetisége szerinti bontásban (OVA adatai alapján) A vadkan tényleges piaci alakulása 1995-ig viszonylag stabilnak mondható (48. ábra), minimális hazai elejtéssel, szinte 100%-os külföldi bérvadászati dominanciával (15. melléklet). Az értékesített mennyiség tekintetében az 1995-ig tartó stabil helyzetet egy alacsonyabb mennyiséggel jellemezhető időszak követte (1996 és 1998 között). Ezt követően 2002-ig növekedett a piac, 2003-ban pedig kiugróan magas eladás történt. 2004-től az évi 120-150 körüli eladott mennyiség a jellemző, amit két pozitív irányba kiugró év (2007 és 2009) tesz változatossá.

64

70

60

50

darab

40

30

20

10

0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 0-15,95cm-ig hazai

0-15,95cm-ig külföldi

49. ábra. A 16cm alatti agyarhosszú vadkanok megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján) Az alacsony értékkategóriában a vizsgált időszak alatt markáns változás történt (49. ábra). Az értékesített mennyiség (amit egyébként szinte kizárólag külföldi vevőkör vásárolt meg) 1994-et követően ugrásszerűen lecsökkent, majd folyamatosan tovább csökkent, majd a 2000-es és a 2001-es év jelentette a mélypont. Ezt követően 2002 és 2004 között ismét történt egy csekély mennyiségű értékesítés, ezután viszont gyakorlatilag (egy-egy kivételtől eltekintve) teljesen megszűnt. A 16 és 17,95cm közötti agyarhosszúságú kanok az alsó-közép kategóriát jelentik. Ebben a csoportban 1996-ig kizárólag külföldi vevői voltak a Gemenc Zrt.-nek (50. ábra). Az értékesített mennyiség tekintetében 1998-ig lényeges változás nem történt, ezt követően viszont ugrásszerű emelkedés volt és ezt a magasabb példányszámot kisebb ingadozások mellett (főként pozitív irányba) megtartotta 2008-ig. 2009-ben azonban ismét volt egy jelentős emelkedés. A hazai vadászok 1997-től vannak jelen ezen a piacon és a mértéket tekintve jelentős ingadozásokkal ugyan, de minden évben vásárolnak.

65

120

100

darab

80

60

40

20

0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 16-17,95cm-ig hazai

16-17,95cm-ig külföldi

50. ábra. A 16 és 17,95cm közötti agyarhosszú vadkanok megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján) 80

70

60

darab

50

40

30

20

10

0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 18-19,95cm-ig hazai

18-19,95cm-ig külföldi

51. ábra. A 18 és 19,95cm közötti agyarhosszú vadkanok megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján)

A középső árkategóriát jelentő agyarak esetében (51. ábra) hasonló folyamatokat lehet megfigyelni, mint amit az alsó-közép kategóriánál (50. ábra). Az értékesített mennyiség növekedése 1998 után rendkívüli mértékű volt (51. ábra), ezen belül a hazai

66

elejtések aránya 2002-ig szintén erőteljesen emelkedett. 2003-tól hullámzóan ugyan, de folyamatosan volt hazai elejtő.

35

30

25

darab

20

15

10

5

0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 20-21,95cm-ig hazai

20-21,95cm-ig külföldi

52. ábra. A 20 és 21,95cm közötti agyarhosszú vadkanok megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján) A felső kategóriának számító 20 és 21,95cm közötti hosszt elérő agyarak mennyiségét vizsgálva, elmondható, hogy 2002-ig jellemzően 5db és 10db közötti példányt értékesítettek (52. ábra). Majd ezt követően ez a duplájára nőtt, 2007-ben volt a csúcson (meghaladta a 30 db-ot), 2009-re pedig 10 alá csökkent. A teljes időszakot szemlélve egyértelmű külföldi vevődominancia a jellemző, 2002-ig csak egyetlen esetben fordult elő hazai vásárló, viszont ez után kismértékben ugyan, de rendszeresen előfordult. A prémium csoportban jól látszik, hogy a legtöbb évben csak egy-egy értékesítés történt, illetve több olyan év is volt, amikor egy sem (53. ábra). Az utolsó években érzékelhető a mennyiségben némi növekedés. Egyetlen évtől eltekintve, abszolút a külföldi vadászok általi vásárlás volt a jellemző.

67

5

4

darab

3

2

1

0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 22 cm-től hazai

22 cm-től külföldi

53. ábra. A 22cm és attól nagyobb agyarhosszú vadkanok megoszlása az elejtő nemzetisége szerint (OVA adatai alapján) A Gemenc Zrt-nél a vadkan esetében a termékkínálatban a vizsgált időszak alatt jelentős

változások

történtek.

Gyakorlatilag

teljesen

megszűnt

az

alacsony

értékkategóriába tartozó értékesítés, ezzel párhuzamosan növekedett az alsó-közép, közép és felső kategóriák elejtett mennyisége. A cég leginkább az alsó-közép és közép kategóriában értékesített bérvadászatokat, valószínűleg ebben a szegmensben rendelkezik évről-évre a legnagyobb árumennyiséggel is. A prémium csoportban az értékesített volumen alacsony, leginkább eseti jellegű, bár a vizsgált időszak utolsó harmadában emelkedés tapasztalható. A vaddisznó esetében is (és akkor ezzel együtt mindhárom vizsgált vadfajnál) a külföldi vevőkör dominanciája a jellemző.

Ebből a szempontból jelentős eltérés

tapasztalható az országos adatok alapján számított arányoktól (16. 17. és 18. melléklet), a Gemenc Zrt. kifejezetten külföldi orientáltságú értékesítési stratégiával jellemezhető. Ennek magyarázata egyrészt az lehet, hogy az elsők között volt az országban, amely területekre egyáltalán külföldiek érkezhettek és rendkívüli hírnévre tett szert Európa szerte.

68

3.5. A Gemenc Zrt. külföldiek részére értékesített bérvadászataiból származó bevételeinek megoszlása 2001 és 2007 között

1. diagram. A bérvadászatból származó bevételek megoszlása 2001-ben

3. diagram. A bérvadászatból származó bevételek megoszlása 2003-ban

2. diagram. A bérvadászatból származó bevételek megoszlása 2002-ben

4. diagram. A bérvadászatból származó bevételek megoszlása 2004-ben

A Gemenc Zrt-hez látogató külföldi bérvadászok nemzetiség szerinti megoszlása a vizsgált időszak alatt (2001-2007) változatosan alakult. Jelentős növekedés volt az érkezők országok szerinti számában. Kezdetben 8-tól kevesebb országból érkeztek a vásárlók, ez a későbbiekben 10 fölé emelkedett (19. melléklet). Az időszak első felében a Németországból érkezők abszolút dominanciája volt a jellemző (1-4. diagramok), ekkor a bevételek 70-85%-a ehhez a nemzethez volt köthető.

69

5. diagram. A bérvadászatból származó bevételek megoszlása 2005-ben

6. diagram. A bérvadászatból származó bevételek megoszlása 2006-ban

7. diagram. A bérvadászatból származó bevételek megoszlása 2007-ben

2005-től jelentősen csökkent a Németországból érkezők dominanciája (5-7. diagramok). Ha megvizsgáljuk, hogy hány olyan nemzetiség van, amely a bevételek legalább 3%-át jelenti, akkor azt találjuk, hogy 2004-ig csupán 2-3, 2005-től pedig 5-6 (19. melléklet). Egyértelműen látható a külföldi vevőkör átalakulása. A teljes időszakot vizsgálva nőtt a követlen szomszédos országok szerepe, illetve 2003 után emelkedett azon EU tagországok száma, amelyekből vadászok érkeztek a Gemenc Zrt-hez (20. melléklet). Nagy kérdés, hogy a jövőben hogyan változik majd a belföldi bérvadászok érdeklődése, ugyanis 2010-ben átadták az M6-os autópályát és ezzel Budapestről másfél

70

óra alatt elérhető a gemenci vadászterület. Ennek hatását a Gemenc Zrt. Vadászati Osztályvezetője szerint már érzik (lásd interjú).

3.6. A Gemenc Zrt. Vadászati Osztályvezetőjével folytatott személyes beszélgetés eredménye A Gemenc Zrt. gazdálkodásáról általánosságban A cég tevékenységi köre alapvetően erdő-és vadgazdálkodás, mai fogalmainkkal megújuló természeti erőforrás hasznosítás. Az éves árbevétel 1,5 milliárd forint körül alakul, melynek mintegy egynegyed (egyötöd) része származik a vadgazdálkodásból, évi 300-400 millió forint körüli összeggel.

A fő bevétel az erdőgazdálkodás

(fakitermelés és a fűrészüzemek működtetése). A vadgazdálkodási ágazat jelentőségét azonban nem egyszerű mérni, hiszen a konkrét bevételtermelő képességen túl bizony más járulékos, nehezen számszerűsíthető hozadékok is vannak. Így például a Zrt. nem vadászati célú üzleti partnerei közül kb. 15%-ra tehető azok aránya, akik vadászat révén lettek üzletfelek. A vadgazdálkodási ágazaton belül a bérvadászat a meghatározó. Emellett a vadhús is jelentős, évi 110-140t kerül értékesítésre, amin jellemzően 3-5 vadhúsfelvásárló cég osztozik, ami a Gemenc Zrt. szándéka szerint a jövőben is megmarad, fontosnak tartják a többirányú kapcsolatokat, nem lenne szerencsés, ha egyetlen felvásárlótól függne a cég. Az elmúlt évtizedben jelentős fejlesztések történtek az ökoturisztika irányába, 2007-ben újabb objektumokkal bővült a Pörbölyi Ökoturisztikai Központ. A klasszikus gemenci erdei kisvasutazás mellett lehetőség van sétahajózásra, kenutúrára, szakmai vezetéssel folytatott túrázásra, konferenciaszervezésre, lovasfogatozásra, természet- és vadfotózásra. Mindezekhez illeszkedik, hogy a vadászati idényen kívül a vadászházak döntő többsége igénybe vehető. Vadászatszervezés A vadászati lehetőségek értékesítése elsősorban szervező irodákon keresztül történik (2006-ig gyakorlatilag teljes mértékben közvetítőkön keresztül folyt). Azóta az értékesített vadászatok kb. 30%-a saját szervezés. 10-15 hazai és 4 külföldi irodával állnak szerződéses viszonyban. Ez azt jelenti, hogy az éves lelövési terv alapján

71

mindenkit tájékoztat a lehetőségekről és igyekszik azt teljes mértékben előre lekötni. Az esetleges visszamondás esetén, vagyis az előre lekötött vadászatot a vevő mégsem kéri, akkor a lehetőséget rögtön jelzi a nagyobb szervezőpartnereknek, és ezek közül azzal köt üzletet, amelyik hamarabb tart igényt az árura és ezt foglalóval (kb. 500€/vadász) is megerősíti. A saját szervezés mértékét (30%) optimálisnak tartja (az ezzel a feladattal járó munkamennyiség miatt) e fölött már nem tudná az elvárható hatékonysággal és minőségben teljesíteni. A saját szervezés egyik legnagyobb előnye, hogy a vadászat ellenértékét a vevő leggyakrabb helyben fizeti meg. Esetenként átutalással később is van rá lehetősége, azonban ez azoknál a vendégeknél jön szóba, akik már régóta üzletfelei a cégnek és már kiépült a bizalom. A közvetítőkön keresztül érkező vendégek esetében a vadászat ellenértéke lényegesen később érkezik meg, hiszen az először a közvetítő számláján jelenik meg, majd csak ezt követően továbbítják a Zrt-nek. A szervezési jutalék jellemzően 10% körül alakul, ami jónak mondható, hiszen ismertek a 20 és az esetenként még ennél is magasabb szervezői díjak (jellemzően vadásztársaságok esetében). Az elmúlt években a cég nyitott a szlovák és a cseh piac irányába, és az Osztályvezető személyes véleménye szerint nagy lehetőség van ezen a területen. A tapasztalata szerint nem csak a kifejezetten gazdag személyek érkeznek, hanem pl. tanárok, mérnökök is. A cég szerencsésnek mondhatja magát, hogy a legutóbbi gazdasági válság pont egybe esett ennek az új piacnak a felfedezésével és sikerült a nyugati országokból érkező vadászok lemondott vadászatait ezen a piacon értékesíteni. Ennek következtében a válság nem gyűrűzött tovább a cég ezen ágazatában. Vendégkör Általános tendencia, hogy a klasszikus szarvas-vadászok „kihalnak”. E vadászok közös jellemzője volt, hogy évről-évre legtöbbször ugyanazon a vadászterületen, vagy legalább több éven keresztül ugyanazt a területet választva, évente akár 5-10 gímbikát is elejtett egy szeptemberi szarvasbőgés alkalmával. Adott esetben az sem volt hátrány, ha mindegyik

a

felső

(vagy

prémium)

értékkategóriába

esett.

Ők

elsősorban

nyugatnémetek voltak, nagy vagyonnal rendelkeztek (gyárosok, üzletemberek) és nagyon komoly vevőnek számítottak. Az újabb generációk nem feltétlen választják már évről-évre ugyanazt a területet és vadfajt. A világ „kiszélesedett” (Afrika, Új-Zéland, Oroszország, Alaszka, stb.) és

72

rengeteg izgalmas vadászati lehetőség van. Ma már kevés az olyan vendég, aki kifejezetten azzal a céllal érkezik, hogy több bikát hozzon terítékre. A vendégek korszerkezete meglehetősen sajátosan alakul: 65%-át teszik ki az 50-65 év közöttiek, 20% körül alakul a 65-80 év közöttiek aránya, kb. 15%-át a 40-50 év közöttiek teszik ki, a 80 év fölöttiek és a 40 év alattiak csupán 5-5%-ot jelentenek. Vagyis a vendégek 80%-át a 40 és 65 év közöttiek alkotják, ami leginkább abból fakad, hogy ez a korosztály rendelkezik leginkább azokkal az anyagi forrásokkal, ami szükséges a vadászszenvedély ilyen formában történő kielégítéséhez. A vendégek körében célzott (írásbeli) felmérést nem végeznek sem a megelégedettség tekintetében, sem az igények felmérése érdekében. A vadászati Osztályvezető mindig meglátogatja a vendégeket a vadászatuk (itt tartózkodásuk) alatt és személyesen tájékozódik az ilyen kérdésekben. Tulajdonképpen ez egyfajta személyes szűrés. Véleménye szerint a vadászvendégek nem azt a réteget képviselik, akik különböző kérdőíveket szeretnének töltögetni az itt eltöltött idő alatt. A vendégek megelégedettségét leginkább befolyásolja, hogy milyen a vadászterület, sikeres-e vadászat. Sok múlik a vadászházon, hogy a szállás és az ellátás, mennyire elégíti az igényeket. Nagyon pozitív, ha a nyelvtudás megfelelő színvonalú és gördülékeny a kommunikáció a kísérő vadász és a vendég között. Fontos szempont, hogy a vendéglátók mennyit foglalkoznak a vendéggel, figyelembe veszik-e a sajátos kéréseit, elvárásait. Számos vadásznak sokat jelent, hogy a sikeres vadászat méltóképpen záruljon, vagyis kultúrált terítékkészítés (melléklet) és a végső tiszteletadás a vadnak. A cég vadászterületein eltérő a törzsvendégek aránya: •

a szekszárdi erdészethez tartozó vadászterületeken (ez a „klasszikus” gemenci terület): 70%,

•

Hajós (hajósszentgyörgyi terület): 80%,

•

Lenes:50%,

•

Béda: állandó cserélődés,

•

Báta: 90%,

•

Karapancsa: 40%,

•

Pandúr: 30%, Személyre szabott kedvezményekkel is igyekszik a vendégeket hosszabb távon megtartani, illetve a sokat költő vendégek néhány év után 5% kedvezményt, további

73

évek után akár 9-10% kedvezményt is kaphatnak. Vendégpreferencia alapvetően nincs, tehát nem céljuk, hogy például kizárólagosan csak külföldi vevőkörük legyen. A megbízható, jól fizető vendég a fontos, akit lehetőleg évről-évre vissza tudnak csábítani. A hazai bérvadászok jelentőségét visszafogottan értékelik, nem látnak nagy perspektívát ezen a piacon. Ugyanakkor a nemrég átadott M6-os autópálya pozitív hatását már érzékeli. Reklám tevékenység A belföldön havonta megjelenő szakmai lapokban (vadászújságokban) rendszeresen rövid híradásokkal, cikkekkel, fotókkal jelenik meg a Gemenc Zrt. Ezen kívül a világhálón saját honlappal rendelkezik (www.gemenczrt.hu), ahol folyamatosan frissülő információk érhetők el céggel kapcsolatban, egyelőre csak magyar nyelven. Ezen az oldalon az aktuális vadászati lehetőségekről és az érvényes árakról, a vadászatra történő bejelentkezési módról is olvashatnak az érdeklődők. A Felvidékről érkező magyar nyelven beszélő vadászok alapvetően interneten keresztül jutnak el a vadászatot a Gemenc Zrt. részéről szervező személyhez. Magyarországon minden tavasszal megrendezik a Fegyver, Horgász, Vadász kiállítást (FeHoVa) Budapesten, a BNV területén. A Gemenc Zrt. mindig önálló standon kiállító a néhány napos rendezvényen. Azonban annak ellenére, hogy a lehetőség adott, itt mégsem történik üzletkötés. A külföldi kiállítások ebből a szempontból mások, ott konkrét lekötések is történnek, a Gemenc Zrt. a dortmundi és salzburgi rendezvényeken rendszeresen jelen van. Továbbá a jövőben tervezik a szlovákiai és csehországi kiállításokon való megjelenést, mert ígéretesnek tartják mindkét piacot. A cég nem szándékozik a jelenlegitől komolyabb reklámtevékenységbe fogni, mert az Osztályvezető szerint a legjobb reklám a „szájreklám”. Vagyis az elégedett vadászvendég elmondja, elmeséli élményeit vadásztársainak, akik ezáltal kedvet kaphatnak, hogy ők is egy igazi „gemenci vadászélménnyel” gazdagodjanak. Egy lehetséges új piac? 2010. január 20-23 között az Amerikai Egyesült Államokbeli Renoban (Nevada állam) rendezett vadászati kiállításon hat állami tulajdonú erdőgazdaság (Gemenc Zrt., Gyulaj Zrt., Mecseki Erdészeti Zrt., Nyírerdő Zrt., Pilis Parkerdő Zrt. és a Sefag Zrt.) közös standon kínálta hazánk vadászati lehetőségeit a látogatóknak. (A kiállítás 74

jelentőségét érzékelteti, hogy a világ vadászati kínálatának több mint kétharmadát itt értékesítik - Vereb, 2010) Az Osztályvezető szerint az érdeklődés elsősorban a muflon és az őz iránt mutatkozott, aztán sorrendben a vaddisznó, gímszarvas és végül a dám következett. Az amerikai vadászok tökéletesen tisztában voltak a magyarországi árképzéssel (trófeatömeg, vagy hossz függvényében alakuló ár), ezért utólag hibás stratégiának értékeli, hogy minden vadfaj esetében elkészítettek egy az észak amerikai kontinensen használatos bírálati rendszer szerinti árjegyzéket (21. melléklet), ami jelentősen eltér a hazánkban alkalmazottól és ez alapján kínálták a vadászatokat. További hibának értékeli, hogy nem voltak felkészülve arra, hogy ezen a helyszínen konkrét üzletkötés történik, a legtöbbször komoly előlegek megfizetése mellett. Véleménye szerint be lehet törni az amerikai piacra, a kiállításon szerzett tapasztalatok alapján a nálunk szokásos árképzési metódussal minden vadfaj esetében 4 árkategóriát állítana fel (small, medium, big, very big), és nagy hangsúlyt fektetne a vadászaton kívüli egyéb időtöltés kínálatára. Ez utóbbival kapcsolatban élénk érdeklődés mutatkozott, hiszen a konkrét vadászati eseményért rendkívül nagy távolságot kell megtennie egy amerikai vadásznak. Ezért ha már ideutazik, akkor szeretne több időt eltölteni és a vadászaton kívül más programok is érdeklik. Ez a jövőben egy fejlesztési cél lehet mely a kistérségi (regionális) erőforrásokra és lehetőségekre támaszkodva más ágazatoknak is komoly hasznot hozhat. 3.6.1. Értékelés a gemenci adatok és információk alapján A Gemenc Zrt. a vadászati piacon elsősorban a gímszarvas és a vaddisznó, valamint az őz vonatkozásában érintett. Mindegyik esetben a külföldi vevők dominálnak, az országos viszonyokkal összehasonlítva, a cég kifejezetten külföldi orientáltnak tekinthető. Az elemzés alapján jól körülhatárolódtak a piaci szegmentumok, a vállalkozásnak döntenie kell, hogy a jövőben milyen irányba kívánja ezt befolyásolni. Fontosnak tartom, hogy a jövőben kifejezett hangsúlyt fektessen a márkázásra. A cég jelenleg is rendelkezik logóval és szlogennel: „Gemenc Zrt. a természet szolgálatában”. Tulajdonképpen a vállalat arculatának és küldetésének a kereteit, a vállalati filozófia alapjait képes ez az egyetlen mondat meghatározni. Fontos lenne azonban, hogy kifejezetten a vadászati termékekre vonatkozóan töltse fel tartalommal a Gemenc szót. Természetesen ez már nagyon sok vevő számára eddig is márkanévként funkcionált, de a

továbbiakban

ennek

erősítése

szükséges. 75

Úgy

gondolom,

hogy

érdemes

megfogalmazni, hogy mit is jelent egy „gemenci vadászat”. Mitől más az itt eltöltött idő, az itt szerzett élmény, miért dönt jól a vadász, ha egy „gemenci szarvasbika vadászatra” utazik el legközelebb. Ezeken keresztül pedig a cég a piaci pozícióján képes lesz javítani és esetlegesen szűkebb (konkrétan a magasabb árakat kifizetni képes) célpiac érdeklődését keltheti fel, illetve erősítheti meg termékeivel. A cég imázsának megőrzése érdekében javaslom az emlékeztető reklám (Hoffmann, 2005) alkalmazását, melynek célja, hogy újra és újra figyelmeztet, hogy az adott termékre a fogyasztónak mindig szüksége lehet, és persze az a legjobb választás is egyben, amelyről a reklám szól. Így például a Gemenc Zrt. esetében fotókkal illusztrálva a következő gondolat is alkalmas lehet erre: „Gemenc 50 éve gazdagítja felejthetetlen vadászélménnyel az idelátogatókat. Ide érdemes visszatérni!” További pozitív hatású reklámként funkcionálna, ha valamely jelenlegi vagy korábbi (külföldi) vásárló írna beszámolót a gemenci vadászélményéről a saját országában megjelenő vadászújságba. Ahogy erre a korábbi évtizedekben is volt példa (lásd Jacob, 1980). Az elégedett vevő arca az egyik legjobb reklám. A cég komoly fejlesztéseket végzett az ökoturisztika irányába, amire a jövőben is hangsúlyt kell fektetni. Az árualap, amely lehetővé teszi az évről-évre értékesíthető vadmennyiséget, az más szempontból is képes értéket termelni. Valós kereslet mutatkozik a természeti értékek látogatása, fotózása és a természetes környezetben átélhető élmények (például a vadon élő állatok megfigyelése; szakmai vezetővel túrázás gyalogosan, kenuval, lóháton, kerékpáron; kisvasutazás) iránt (Kelemen, 2006). A Gemenc Zrt. e tekintetben rendkívül jó adottságokkal rendelkezik, melynek további fejlesztése indokolt. Ehhez kapcsolódóan mindenképpen végiggondolandó az esetleges új szolgáltatások bevezetése és illetve fejlesztése: vadfotós hétvégék vagy akár több hét is (speciális helyszínek kialakításával), természetfotós tanfolyamok szervezése, illetve ahhoz a helyszín biztosítása, tereplovaglás. Érdemes volna megvizsgálni annak a lehetőségét, hogy a levegőből is be lehessen járni a gemenci erdőt (léggömb, sárkányrepülő. Összességében tekintve a Gemenc Zrt. rendkívül jó adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy hosszú távon eredményesen gazdálkodhasson a kezelési körébe tartozó természeti erőforrásokkal, ezen belül is a vadállománnyal. Ennek érdekében szükségesnek tartom a marketingmenedzsment szemlélet erősítését és annak adaptálását a speciális gazdálkodási területre.

76

4. Összegzés Magyarország vadállománya (a vadászható fajok egyedeinek összessége), a halállományhoz vagy az erdő faállományához hasonlóan egy megújuló, megújítható természeti erőforrás (Csányi, 2007; Csányi, 2009). Egy olyan erőforrás, melynek tartamos (hosszú távon fenntartható) hasznosítása nemcsak a még meglévő természetközeli ökológiai rendszerek fenntartása szempontjából fontos, és nemcsak biológiai értéket képvisel, hanem gazdasági jelentőséggel is bír. Az évről-évre érétkesítésre kerülő vadhús és trófea összértéke rendszeresen meghaladja a 10 milliárd forintot, mely termékek bel- és külpiacon találnak vevőkre és a legfőbb bevételi forrást jelentik (Csányi és mtsai. 2010). Bár az ágazat termelése az agrárium összes termelési értékéhez képest nem nagy, mégis fontos, hiszen számos kapcsolódó gazdasági tevékenység alapját képezi, illetve jelentős számú munkalehetőséget biztosít vidéken (Lecocq, 2001). A hazai vadgazdálkodás pénzügyi helyzetét tekintve az ezredfordulóig megőrizte nyereségtermelő képességét (Csányi és Pintér, 2001), az azóta eltelt évtizedben azonban a gazdálkodás rentabilitása meglehetősen ingadozóvá vált (Bleier és mtsai. 2006). Indokolt áttekinteni a bevételi oldal főbb jellemzőit, azon belül is a vadászati lehetőségek értékesítését, hiszen a vadgazdálkodás ökonómiai elemzései a mai napig hiánypótlóak (Porubszky, 1980; Kőhalmy és Márkus, 1996; Csányi, 2009). Mindezek érdekében vizsgálataim során célul tűztem ki, hogy az országos adatok alapján elemzem 1990 és 2009 között a hazai bérvadászat alakulását, az értékesített

vadászatok

vevőkörének

nemzetiségi

megoszlását

(külföldi-hazai

viszonylatban). Ezen túl kiválasztottam egy prominens piaci szereplőt (Gemenc Zrt.), és a cég saját adatai alapján vizsgáltam a vevőkör alakulását, valamint interjút készítettem a Zrt. vadászati Osztályvezetőjével. Az interjú során többek között az értékesítési stratégiát, a reklámtevékenységet, a fogyasztói elégedettség mérését, a jövőbeni lehetőségeket tekintettük át. Az országos adatok az Országos Vadgazdálkodási Adattárból származnak, ahol digitálisan archiválják 1990-től a Magyarországon elejtett és elbírált nagyvadfajok trófeaadatait, melyet jogszabály ír elő (30/1970 MÉM rendelet; 1996. évi. LV. Tv.). Ezen adatbázisban a trófeákra vonatkozó paramétereken túl az elejtő nemzetisége is megtalálható. Az Adattárban ezen kívül megtalálhatók a vadgazdálkodásra vonatkozó más információk is, így a bevételek és a kiadások alakulását is ezen adatbázis alapján 77

dolgoztam fel. A vizsgált nagyvadfajok trófeáira értékkategóriákat állítottam fel (alacsony, közép, felső és prémium, illetve ahol szükséges volt ott ezek átmeneteit is alkalmaztam), melyek esetében külön elemeztem a vevőkör alakulását. Ezáltal nyerhettem képet arról, hogy vajon az árak függvényében van-e különbség a vásárlók megoszlását (külföldi-hazai) tekintve. Eredményeim szerint az országos adatok alapján általános tendenciaként minden vadfaj esetében elmondható, hogy a hazai bérvadászok „fogyasztása” (az elejtett trófeás vad mennyisége) a vizsgált időszakban intenzíven növekedett. A külföldi és hazai vevőkör arányában jelentős változás történt, azonban ez nem egységes a különböző árkategóriát jelentő trófeanagyságok esetében. A hazai részesedés növekedése elsősorban az alacsonyabb árkategóriákban következett be, de a felső, sőt a prémium csoportban is megjelentek a hazai vásárlók. Az ágazat stratégiai döntések előtt áll, értékelnie kell az itt feltárt folyamatokat, meg kell határozni a bérvadászati piac jövőjének átfogó koncepcióját. A vadászati turizmushoz kapcsolódóan számos, a vidéki lakosság megélhetését segítő turisztikai elem köthető (pl. ökoturizmis, borturizmus). Ezek egymást erősíthetik egy térség turisztikai potenciáljának kialakításakor, ha van elképzelés ezek együttes menedzselésére. Ehhez azonban elsőként a vadgazdálkodásban érdekeltek hosszú távú koncepciójának kialakítása szükséges. Ezt követően az érintett szektorok képviselőinek tájékoztatása, majd közös gondolkodása nyomán kialakíthatóvá válna olyan komplex turisztikai szolgáltatás, amely gyakorlatilag az egyes részterületeket összekapcsolva (hálózatba rendezve) vinné a piacra. A Gemenc Zrt. esetében az országos jellemzőkhöz képest eltérő eredményeket kaptam. A cég ugyanis a teljes vizsgált idő alatt egyértelmű külföldi vevőorientáltságot mutatott,

annak

ellenére,

hogy

a

terület

ismertsége

hazai

körökben

is

megkérdőjelezhetetlen. Természetesen az országos folyamatok azért valamelyest éreztetik hatásukat itt is, bár nem olyan erőteljesen. A Zrt. vendégkörének döntő többsége az EU tagországokból érkezik, a vizsgált időszak alatt csökkent a német és osztrák dominancia (bár még így is fennáll) és növekedett a közvetlen szomszédos országokból érkezők száma (Szlovákia, Szlovénia). Rövid távon, a Gemenc Zrt. ezen a piacon további terjeszkedést kíván megvalósítani. Az üzletkötések részben szervező irodákon keresztül jutalék ellenében, részben pedig saját szervezésben történnek. A vendégkör (vevőkör) megtartása érdekében különböző mértékű kedvezményeket alkalmaznak. A jövő nagy lehetősége az amerikai piac meghódítása, melyet az interjú során az Osztályvezető ígéretesnek tart. Ez azonban komoly stratégiai kérdés, ugyanis 78

az ottani promóció rendkívül drága, illetve az amerikai igények részben mások, mint az eddig megszokottak. Ezek kielégítéséhez komplett programcsomagok kialakítása szükséges, melyben az itt töltött idő a vendég számára tartalmasan telik. Ebben nagy szerepet kaphatnak az egyéb turisztikai és kulturális elemek, például a borturizmus, az ökoturizmus, a gyógyfürdők, a múzeumlátogatások, stb. Ezek összehangolása és a portfóliók kialakítása a jövő feladata, melynek gazdasági jelentőségét fontos lenne a kapcsolható szolgáltatások képviselőivel is megismertetni.

79

5. Irodalomjegyzék 1.

Anonymus (2009): A vadászati piac is http://hvg.hu/itthon/20090829_vadaszat_valsag_/print

2.

Bakkay László, Szidnai László és Szabolcs József (1971): Tíz év aranyérmes trófeái. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 470pp.

3.

Ballagó László és Csőre Pál (1980): A magyar vadászat a felszabadulás után. 128193. oldal in: Moldován Tamás (főszerk.): Vadászat Magyarországon. Idegenforgalmi propaganda és kiadó vállalat, Budapest. 242 pp.

4.

Barbier, E. B. (1992): Economics for the Wilds. 15-33. oldal in: Swanson, T. M. és Barbier, E. B. (szerk.): Economics for the Wilds. Wildlife, diversity, and development. Island Press, Washington D.C., 226pp. ISBN 1-55963-212-7

5.

Bányai József (2001): Vadászati kiállítások a 20. században. 152-154. oldal in: Pechtol János (szerk): Milleniumi Vadászévkönyv 2001. Dénes Natur Műhely Kiadó, 192pp. ISBN 963 86095 16

6.

Bene Zsolt (2000): A vadászati turizmus alakulása Magyarországon 1989 után. Szakdolgozat. NYME-EMK, Vadgazda mérnöki szak, Sopron. 63pp.

7.

Bleier Norbert - Biró Zsolt - Csányi Sándor (2004): A vadgazdálkodás kiadásainak és bevételeinek elemzése. Vadbiológia, 11: 100-122 p.

8.

Bleier Norbert - Biró Zsolt - Csányi Sándor (2006): A vadgazdálkodás kiadásainak és bevételeinek elemzése. International Congress on Actual problems in game and grassland management, Budapest- Kaposvár, poszter.

9.

megérezte

a

válságot.

Blüchel, K. G. (2006): A vadászat. Vince Kiadó, Budapest. 654pp. ISBN 9639552 81

10. 11.

Bodnár László (2003): A turizmus földrajzi alapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 321pp. ISBN 963 19 0366 4 Clark (é.n.): Idézet Mindenkinek 2. http://szamszara.blogter.hu/171092/idezet_mindenkinek_2

12.

Constantinovits Milán (2008): Vállakozástípusok és szerződéses kapcsolatok a magyar külkereskedelmben. 65-66. oldal in: Constantinovits Milán és Sipos Zoltán (szerzők): Nemzetközi kereskedelmi ügyletek. 2008, Aula Kiadó Kft, Budapest. 276pp. ISBN 978-963-9698-51-2

13.

Csányi Sándor (1998): A vadászat és a vadgazdálkodás jogi szabályozása és irányítása az Európai Unió tagországaiban.

80

14.

Csányi Sándor - Pintér István (2001): Magyar vadgazdálkodás 1990-2000. 76-82. oldal in: Pechtol János (szerk): Milleniumi Vadászévkönyv 2001. Dénes Natur Műhely Kiadó, 192pp. ISBN 963 86095 16

15.

Csányi Sándor (2005): A vadgazdálkodás és a vadászat az Európai Unióban. Gödöllő, SZIE-VVT, 18pp.

16.

Csányi, S. és Szabó, Z. 2005. Trófeabírálat. Egyetemi jegyzet. Szent István Egyetem, Vadgazda Mérnöki Szak, Vadvilág Megőrzési Intézet, Gödöllõ. 38pp. (5. kiadás)

17.

Csányi Sándor (2007): Vadbiológia. 135pp. Mezőgazda Kiadó, Budapest. ISBN 978-963-286-367-2

18.

Csányi Sándor - Lehoczki Róbert - Sonkoly Krisztina (szerk.) (2008): Vadgazdálkodási Adattár – 2007/2008. vadászati év. Országos vadgazdálkodási Adattár, Gödöllő, 64pp. ISSN 1417-4308

19.

Csányi Sándor (2009): Fenntarthatóság és tervszerűség a vadgazdálkodásban. Rubicon, XX. évf. 197-198. szám. 114-116 p.

20.

Csányi Sándor - Lehoczki Róbert - Sonkoly Krisztina (szerk.) (2009): Vadgazdálkodási Adattár – 2007/2008. vadászati év. Országos vadgazdálkodási Adattár, Gödöllő, 56pp. ISSN 1417-4308

21.

Csányi Sándor (2010): Mi a vadbiológia és mit csinál a vadbiológus? 13-22. oldal in: Csányi Sándor és Heltai Miklós (szerk.): Vadbiológiai olvasókönyv. 204pp. Mezőgazda Kiadó, Budapest. ISBN 978-963-286-592-8

22.

Csányi Sándor - Lehoczki Róbert - Sonkoly Krisztina (2010): A vadállomány helyzete és a vadgazdálkodás eredményei a 2009/2010. vadászati évben. 3-51. oldal in: Csányi Sándor - Lehoczki Róbert - Sonkoly Krisztina. (szerk): Vadgazdálkodási Adattár -2009/2010. vadászati év. Országos Vadgazdálkodási Adattár, Gödöllő, 56pp. ISSN 1417-4308

23.

Csőre Pál (1994): A magyar vadászat története. Mezőgazda kiadó, Budapest. 310pp. ISBN 963-8439-11-4

24.

Dawkins, R. (2006): Az ős meséje. Partvonal Könyvkiadó, Budapest 2006. 528pp. ISBN 963 9644 08 0

25.

Dietz, R. (1987): Kapitalhirsch läßt aufhorchen! Wild und Hund. 90.évfolyam (20/1987) 10.oldal

26.

Eszes István (1999): A nemzetközi marketing környezete. 48-67. oldal in: Eszes István, Szabóné Streit Mária, Szántó Szilvia, Veres Zoltán (szerk.): Globális Marketing. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 491pp. ISBN 963 16 3030 7

27.

Faragó Sándor (2008): Miért vadászunk? Előadás, Mindentudás Egyeteme, 9. szemeszter, Budapest, Jövő Háza, 2006. november 20.

81

28.

Faragó Sándor és Náhlik András (1997): A vadállomány szabályozása. 315pp. Mezőgazda Kiadó, Budapest. ISBN 963-7362-88-6

29.

Faragó, S. és Pintér, I. (2002): A fenntartható természetközeli vadgazdálkodás feltételrendszere. in: Péterfalvi, J. (szerk.): X. Wood-Tech Erdészeti Szakmai Konferencia Előadásai: 57-67.

30.

Fehér István és Kóródi Márta (2008): A vidéki turizmus fejlesztése. Szaktudás Kiadó Ház Zrt. Budapest. ISBN 978 963 9736 70 2

31.

Ferner, F. K. (1994): Idegenforgalmi marketing. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 190pp. ISBN 963 16 04497

32.

Ficsór Elza (2003): A bérvadászat jelentősége Magyarország vadgazdálkodásában. Szakdolgozat, SZIE-MKK-VVT, Gödöllő. 33pp.

33.

Fodor Tamás (1980): Vadászat a honfoglalás előtt. 4-31.oldal in: Moldován Tamás (főszerk.): Vadászat Magyarországon. Idegenforgalmi propaganda és kiadó vállalat, Budapest. 242 pp.

34.

Földes László (1971): A vadászati világkiállítás alapgondolatai. 9-11. oldal in: Földes László (főszerk.): Vadászati világkiállítás 1971, Emlékalbum. Corvina Kiadó, Budapest. 240pp.

35.

Frey Dóra (2009): A vadászati jog története Magyarországon. Rubicon, XX. évf. 197-198. szám. 28-31 p.

36.

Gábor József (1971): A vad hasznosítása. 405-410. oldal in: Sárkány Pál és Vallus Pál (szerk.): A vadászat kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 650pp.

37.

Gábor József (1985): A magyar vadkereskedelem negyven éve. Nimród, 1985/április 156-157. oldal.

38.

Gubritzky Mária (2006): A vadászturizmus kialakulásának lehetőségei és akadályai Ozorán. Szakdolgozat. Kodolányi János Főiskola, Idegenforgalmi és Szálloda Szak 79pp.

39.

Hajdú Istvánné (szerk.)(2005): Borpiac. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 208pp. ISBN 963 286 211 2

40.

Heltay István (2001): A vadászat és a vadász szerepe a harmadik évezredben. 4359. oldal in: Pechtol János (szerk.): Millenniumi Vadászévkönyv 2001. Dénes Natur Műhely Kiadó. 192pp. ISBN 963 86095 16

41.

Heltay István (2006): Vadkereskedelem. 330-353. oldal in: Heltay István és Kabai Péter (szerk.) Hivatásos vadászok kézikönyve I. Dénes Natur Műhely Kiadó, Budapest. ISBN 963 9369 551

82

42.

Hoffman Istvánné (2004): Stratégiai marketing. Aula Kiadó Kft. Budapest, 484pp. ISBN 963 9585 32 7

43.

Jacob, L. (1980): Zauber über Karapancsa. Wild und Hund 83. évfolyam 434436.oldal

44.

Kalotás Zsolt (2005): A Duna-Dráva Nemzeti Park. A folyók felségterülete. Alexandra Kiadó, Pécs. 239pp. ISBN 963 369 488 4

45.

Kelemen Zoltán (2006): Ökoturizmus. Magosfa Környezeti Nevelési és Ökoturisztikai Alapítvány, Vác. 109pp. ISBN 963 06 0561 9

46.

Knefély Mária (1990): Meddig lehetünk még a csúcson? Nimród, 1990/4. szám 3. oldal.

47.

Kotler P. (1998): Marketing menedzsment. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 875pp. ISBN 963 16 1534 0

48.

Kovács Mátyás (2001): A természetvédelem kialakulása és a vadászati összefüggései. 85-97. oldal in: Pechtol János (szerk): Milleniumi Vadászévkönyv 2001. Dénes Natur Műhely Kiadó, 192pp. ISBN 963 86095 16

49.

Köller Joachim (2009): A trófea. Rubicon, XX. évf. 197-198. szám. 122-127p.

50.

Kőhalmy Tamás és Márkus László (1996): Vadászati ökonómia. Sopron, NYME EMK, Vadgazda Mérnöki Szak. Jegyzet. 106pp.

51.

Lecocq, Y (2001): Magyarország vadászat és vadgazdálkodása, mint Európa közös múltjának a része. 181-182. oldal in: Pechtol János (szerk): Milleniumi Vadászévkönyv 2001. Dénes Natur Műhely Kiadó, 192pp. ISBN 963 86095 16

52.

Lénárt Lajos (1971): A vad értéke. 403-404. oldal in: Sárkány Pál és Vallus Pál (szerk.): A vadászat kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 650pp.

53.

Malhotra, N. K. (2009): Marketingkutatás. Akadémiai Kiadó, Budapest 832pp. ISBN 978 963 05 8646 1

54.

Motorcza Gyula (1996): Helyünk Európában. Nimród, 1996/3. szám 12. oldal.

55.

Nagy Domokos Imre (1980): A magyar vadászat a polgári korban. 32-126. oldal in: Moldován Tamás (főszerk.): Vadászat Magyarországon. Idegenforgalmi propaganda és kiadó vállalat, Budapest. 242 pp.

56.

Nánai Gabriella (2004): A vadászturizmus gazdasági kérdései Magyarországon. Diplomamunka, SZIE-GTK, Gödöllő. 68pp.

57.

Németh Zoltán (2009): Hogyan tovább, vadászati turizmus? Magyar Vadászlap 18. évf. 4. szám 215 -217. oldal.

83

58.

Ortega Y Gasset, J. 2000: Elmélkedés a vadászatról. Európa könyvkiadó, Budapest. 133pp.

59.

Porubszky János (1980): Bérelt vadászterületek hasznosításának időszerű szervezeti, ökonómiai problémái. Szakdolgozat, GATE-MK, Állattani tanszék, Gödöllő. 60pp.

60.

Pintér István és Csányi Sándor (2001): Vadgazdálkodás. 63-69. oldal in: Fáczányi Ödön (szerk.): Millenniumi Vadászati Almanach. Dénes Natur Műhely Kiadó. 215pp.

61.

Rekettye Gábor (1997): Értékteremtés a marketingben. Közgazdasági és jogi könyvkiadó, Budapest. 212pp. ISBN 963 224 191 6

62.

Sipos Sándor (2006): A magyar vadászat történelmi emlékhelyei. Vadászlap

63.

Sipos Zoltán (2008): A nemzetközi kereskedelem és az állami szabályozás. 19 oldal. in: Constantinovits Milán és Sipos Zoltán (szerzők): Nemzetközi kereskedelmi ügyletek. 2008, Aula Kiadó Kft, Budapest. 276pp. ISBN 978-963-9698-51-2

64.

Szabó Noémi (2009): Az árvíz hatása a gemenci gímszarvas állományra. Szakdolgozat, SZIE-MKK-VMI, Gödöllő. 54pp.

65.

Szabó Sándor (1996): A vadexport nemzetgazdasági jelentősége, piacalakulása, tendenciái. Diplomamunka. GATE-GTK, Agrármarketing Tanszék. Gödöllő, 48pp.

66.

Szarvas Pongrác (2007): Sárköz és Gemenc I.-II.-III. http://gemenc.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=1672 http://gemenc.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=1673 http://gemenc.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=1674

67.

Szederjei Ákos (1971): A trófeák értékelése (A nemzetközi trófeabíráló bizottság). 168-169. oldal in: Földes László (főszerk.): Vadászati világkiállítás 1971, Emlékalbum. Corvina Kiadó, Budapest. 240pp.

68.

Szidnai László (1978): Trófeák kikészítése és bírálata. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 202 pp. ISBN 963 230 014 9

69.

Szidnai László (2001): A trófeabírálat kialakulása és jelentősége. 76-89. oldal in: Fáczányi Ödön (szerk.): Millenniumi Vadászati Almanach. Dénes Natur Műhely Kiadó. 215pp.

70.

Tomiczek, H. (1987): 271 CIC-Punkte für den stärksten Hirsch der Welt. Österreichs Weidwerk. 1987/2. 7.oldal

71.

Tóth Tamás (2008): Nemzetközi marketing. Akadémia Kiadó, Budapest. 304pp. ISBN 978 963 0586214

72.

Tóth Sándor (1998): A hírnév kötelez. Vadászat és vadgazdálkodás Magyarországon 1945-1990. Nimród Alapítvány, ISBN 963 9027 146

84

73.

Tóth Sándor (2007): Nyitány a hírnévhez. Vadászat és vadgazdálkodás Magyarországon 1945-1951. Nimród Vadászújság, Budapest. 330pp. ISBN 978-96387455-0-7

74.

Tóth Sándor (2009): Vadászati világkiállítás. Rubicon, XX. évf. 197-198. szám. 101.p.

75.

Vass László (2010): Egymillió horgász országa. http://www.origo.hu/utazas/komment/20100329-vadaszat-vadaszturizmus-horgaszhorgaszat-utazasi-iroda.html

76.

Vallus Pál (1971): Vadászat a világon. 42-43. o. in: Földes László (főszerk.): Vadászati világkiállítás 1971, Emlékalbum. Corvina Kiadó, Budapest. 240pp.

77.

Vereb István (2010): Vadászati világkiállítás Renoban. Erdészeti Lapok, 145. évf. 3. szám (március), 100.oldal.

78.

Zsindely Endre (1971): A trófea gyűjtésének kialakulása. 469-473. oldal in: Sárkány Pál és Vallus Pál (szerk.): A vadászat kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 650pp.

79.

www.gemenczrt.hu

85

6. Mellékletek

1. melléklet. A Nadler féle gímszarvas trófeabírálati képlet (forrás: Sárkány P. és Vallus P szerk.: A vadászat kézikönyve, 1971)

86

Fő

32000 30000 28000 26000 24000 22000 20000 18000 16000 14000 12000 10000 8000 6000 4000 2000 0 1950

1960

1970

1980

1990

2000

2010

2. melléklet. A Magyarországra érkező külföldi vadászok számának alakulása 19562005 között (adatforrás: Tóth, 1998; Heltay, 2006;)

Az elejtés ára (euro)

45000 40000 35000 30000 25000 20000 15000 10000 5000 0 0

1

2

3

4

5

6

7

8

9 10 11 12 13 14 15 16 17

Trófeatömeg (kg)

3. melléklet. A gímszarvas trófeatömege és piaci ára közötti viszony (adatforrás: Gemenc Zrt. vadászati árjegyzéke)

87

Az elejtés ára (Ft)

3500000 3000000 2500000 2000000 1500000 1000000 500000 0 0

1

2

3

4

5

6

Trófeatömeg (kg)

4. melléklet. A dámszarvas trófeatömege és piaci ára közötti viszony (adatforrás: Gyulaj Zrt. vadászati árjegyzéke)

Az elejtés ára (euro)

8000 7000 6000 5000 4000 3000 2000 1000 0 0

100

200

300

400

500

600

700

Trófeatömeg (gramm)

5. melléklet. Az őz trófeatömege és piaci ára közötti viszony (adatforrás: Gemenc Zrt. vadászati árjegyzéke)

88

6. melléklet. Magyarország vadgazdálkodási tájai és körzetei (Forrás: Országos Vadgazdálkodási Adattár)

89

7. melléklet. A vadállomány alakulása Magyarországon I. (Forrás: Országos Vadgazdálkodási Adattár)

90

8. melléklet. A vadállomány alakulása Magyarországon II. (Forrás: Országos Vadgazdálkodási Adattár)

91

9. melléklet. A vadászok száma Európában (Forrás: http://www.face.eu/huntingin_census-en.htm)

92

10. melléklet. A gímszarvas magyar ranglista az 50. helyezésig 2010. február 28-ig bezárólag (forrás: Országos Vadgazdálkodási Adattár)

93

3500000

3000000

Ezer forint

2500000

2000000

1500000

1000000

500000

0 1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

bérlelövés és szolgáltatás

2002

2003

élő vadból

2004

2005

2006

lőtt vadból

2007

2008

2009

egyéb

11. melléklet. A vadgazdálkodás bevételeinek alakulása inflációval korrigált értéken kimutatva országosan (adatok forrása: Országos Vadgazdálkodási Adattár)

3000000

2500000

Ezer forint

2000000

1500000

1000000

500000

0 1994

1995

1996

1997

külf.-i b.lövés

1998

1999

2000

2001

külf.-i szolg.

2002

2003

2004

belf.-i b.lövés

2005

2006

2007

2008

2009

belf.-i szolg.

12. melléklet. A bérvadászatból és szolgáltatásból származó bevételek alakulása inflációval korrigált értéken kimutatva országosan (adatok forrása: Országos Vadgazdálkodási Adattár)

94

100%

80%

arány

60%

40%

20%

0% 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 hazai

külföldi

13. melléklet. A Gemenc Zrt.-nél terítékre hozott és bírált gímszarvas trófeák megoszlása az elejtő nemzetisége szerint 1990-2009 között (OVA adatai alapján)

100%

80%

arány

60%

40%

20%

0% 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 7-8,99kg trófeatömegig hazai

7-8,99kg trófeatömegig külföldi

14. melléklet. A Gemenc Zrt.-nél terítékre hozott és bírált 7 és 8,99kg közötti gímszarvas trófeák megoszlása az elejtő nemzetisége szerint 1990-2009 között (OVA adatai alapján)

95

100% 90% 80% 70%

arány

60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 hazai

külföldi

15. melléklet. A Gemenc Zrt.-nél terítékre hozott és bírált vadkanagyarak megoszlása az elejtő nemzetisége szerint 1990-2009 között (OVA adatai alapján)

16. melléklet. A külföldi elejtők arányának alakulása az elbírált gímszarvas trófeák alapján országosan és a Gemenc Zrt.-nél (adatok forrása: OVA)

96

17. melléklet. A külföldi elejtők arányának alakulása az elbírált őztrófeák alapján országosan és a Gemenc Zrt-nél (adatok forrása: OVA)

18. melléklet. A külföldi elejtők aránya az elbírált vadkanagyarak alapján országosan és a Gemenc Zrt-nél (adatok forrása: OVA)

97

16

Országok száma

14 12 10 8 6 4 2 0 2001

2002

2003

2004

nemzetek összesen

2005

2006

2007

a 3% -nál nagyobb részesedésűek

19. melléklet. A Gemenc Zrt-hez látogató külföldi vadászok lakóhely szerinti alakulása 2001-2007 (a cég saját adatai alapján)

16

Országok száma

14 12 10 8 6 4 2 0 2001

2002

2003

összes ország

2004

2005

EU tagország

2006

2007

2008

2009

közvetlen szomszéd

20. melléklet. A Gemenc Zrt-hez látogató külföldi vadászok lakóhely szerinti alakulása 2001-2009 (a cég saját adatai alapján)

98

21. Mellékletek. A Reno-i (USA) kiállításra készített prospektus egyes részletei

99

Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretném köszönetemet kifejezni: •

Dr. Mandják Tibornak, aki nyitott volt erre a speciális témára és segítséget nyújtott a dolgozat elkészítésében,

•

az Országos Vadgazdálkodási Adattár vezetőjének, Prof. Dr. Csányi Sándornak, aki lehetővé tette az adatbázisok felhasználását,

•

Lehoczki Róbertnek, aki az adatbázis rendszerezésében és az adatok feldolgozásában nyújtott számomra pótolhatatlan segítséget,

•

Hornok Ritának a dolgozat stilisztikai és általános formai szerkezetének kialakításában nyújtott segítségéért,

•

a Gemenc Zrt-nek, hogy hozzájárult a dolgozat elkészítéséhez

•

és külön köszönet jár ifj. Fodermayer Vilmosnak, segítsége nélkül a Gemenc Zrt-re vonatkozó fejezetet nem tudtam volna elkészteni.

100