A megszépült Lukács fürdő (2009. 07. 31. - Ongrádi Melinda)
Egyik legrégebbi fürdőnk, a Szent Lukács gyógyfürdő is kezdi visszanyerni régi fényét: a termálrészleg felújítása után újabb épületszárny szépült meg, a hajdani Iszaptó körül álló négyszintes épületrész. Valóságos detektívmunka során derítik ki a tervezők, hogy milyen is lehetett hajdani fénykorában a Lukács; a fürdő felújítása során a még fellelhető nyomok, csempetöredékek és archív felvételek alapján igyekeztek visszaállítani a divatos századeleji fürdőhelyhangulatot. Mivel a fürdő műemlék, emellett a dunaparti épületként a világörökség része is, az felújítás során az építészek a KÖH-hel működtek együtt.
Ezen a környéken, a Felhévízen a történelmi források már a XII. században megemlítenek betegápolással foglalkozó lovagrendet. A török korban szintén volt itt fürdő, Lőpormalom melletti fürdő néven (A Termálrészleg korábbi felújítása során régészek segítségével feltárták a hajdani Lőportornyot, amelyet ma meg is lehet tekinteni.) A török uralom alól való felszabadulás után az összes budai fürdő kincstári tulajdonba került. Ekkortól a fürdő jelentősége csökken, egészen 1884-ig, amikor Palotay Fülöp megvette a kincstártól és elkezdte kiépíteni.
1893-ban a fürdőt részvénytársasággá alakították, és felépítették a gyógyszállót, az iszapfürdőt, a népgyógyfürdőt, a modern népgyógyászati osztályt, és korszerűsítették az uszodákat. Ekkor vezették be a Szent Lukács fürdő elnevezést is. A Gellért fürdő felépítéséig a Lukács volt Budapest legmodernebb és leglátogatottabb gyógyfürdője. Külföldről s számos beteg érkezett, akik gyógyulásuk után úgynevezett hálatáblát helyeztek el a fürdőépület falán. Ezek egy része (nagy részük sajnos megsemmisült a 2. világháborúban) ma is látható. A 2. világháború után a fürdőt a főváros vette saját kezelésbe. Egy részéből gyógyszálló, a szanatóriumi-kórházi részlegből az ORFI jött létre. A fürdőben nappali kórház is működik, 1979-ben a Lukácsban jött létre az első komplex gyógyfürdő-ellátást nyújtó részleg.
Története során a fürdőépületet folyamatosan toldozták-foldozták, ettől az épületegyüttes „nőtt épület” jelleget kapott. Mai formáját 1921-ben, Hikisch Rezső tervei alapján nyerte el. A folyamatos építgetés, bővítés egészen a 70-es évekig tartott, ekkortól viszont csak fenntartás, javítgatások történtek. A folyamatos átalakításoknak köszönhetően bizonyos stíluselemek mára teljesen eltűntek az épületről: ilyenek a mór stílusra utaló jegyek vagy a négy torony.
A mai élménymedence helyén hajdan természetes eredetű iszaptóban fürdőztek, amelynek volt egy fedett része is, a kapszula alakú téli iszaptó. A szabadtéri medencéket 1999-ben korszerűsítették, ekkor váltotta fel az akkorra már igen keveset használt iszaptavat a mostani élménymedence. A századfordulótól a 30-as évekig, a fürdő fénykorában pezsgő társasági épület jellemezte a Lukácsot. Amint Hefelle Karolina, az Ybl Épülettervező Kft.
építészmérnöke, a mostani felújítás terveinek egyik készítője elmondta, a mostani rekonstrukció nyomán ezt a hangulatot igyekeztek feléleszteni. A fürdő alagsorában nyomokban megmaradt a fehér csempe kékcsíkos berakással; ez inspirálta az új pihenőtér burkolatát. A frissen felújított épületszárnyban elsődleges feladat volt a funkcionális elrendezés racionalizálása. Újjá kellett szervezni a katasztrofális közlekedési rendszert, átláthatóvá és nagyvonalúvá kellett tenni a tereket. Új funkciók is kerültek a kihasználatlan részekre.
A hajdani iszaptó helyén létrehozott wellnessmedencéhez kapcsolódóan wellness-szolgáltatásokat alakítottak ki. A két medence közötti átjárótérben egy kellemes pihenőtér, úgynevezett „lounge” alakult ki fotelokkal és büfével, amelynek végében dekoratív sófal látható. Korábban nemek szerint elkülönítették a fürdőzőket, ebből a felújítás előttre a külön női és férfi napok maradtak. Az újonnan kialakított részben azonban koedukált lett a fürdőzés, így le lehetett bontani a mostani nagyvonalú pihenő-szauna teret elválasztó falat.
felújított Lukács Fürdő
Ezen a részen vannak a fürdő virágkorából megmaradt ún. csempekabinok, amelyek katasztrofális állapotban érték meg a rekonstrukciót. Ezek mindenképpen megőrzésre érdemesek voltak, így azokat teljesen az eredeti állapotnak megfelelően újjáépítették. Kialakítottak továbbá a szaunákhoz merülőmedencét, valamint masszázskabinokat zuhanyzó és mosdólehetőséggel. Korábban két súlyfürdőmedence volt a nemek elkülönítése miatt; a szintén nagyon rossz állapotban lévő medencék felújítása után az egyik medence funkciója megmaradt, a másikban vízi tornaedzéseket tartanak.
A korabeli fotók alapján sikerült rekonstruálni, hogy az épületszárny előcsarnokának oszlopait teljes egészében pirogránit burkolat borította. Ezeket az elemeket újragyártatták, így most az előcsarnok is régi fényében pompázik.
A fürdő még fel nem újított alagsorában is valóságos kincs rejtőzik: aranyfestésű csempeburkolat a 19. század végéről, amelyen felirat emlékezik meg a megnyitásról és a tervezőkről. Annak idején a fürdő teljes felújítására tanulmányterv készült (Bujdosó Győző, Bor Tamás és Beke Csilla munkája). A mostani rekonstrukció ennek csak egy szakasza; reméljük, lesz még folytatás!
