A Magyar Köztársaság Kormánya
SZAKKÉPZÉS-FEJLESZTÉSI
STRATÉGIA 2013-IG
A Magyar Köztársaság Kormánya
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi
Oktatási Minisztérium
Minisztérium 1055-Budapest,
1054-Budapest
Szalay u. 10-14.
Alkotmány u. 3.
Tel.: +36 (1) 473 7000
Tel.: +36 (1) 473 8100
Fax: +36 (1) 473 7001
Fax: +36 (1) 473 8101
Weboldal: www.om.hu
Weboldal: www.fmm.gov.hu
E-mail:
[email protected]
E-mail:
[email protected]
-1-
A Magyar Köztársaság Kormánya
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
TARTALOMJEGYZÉK 1.
Előszó............................................................................................................................................................ 3
2.
Küldetés........................................................................................................................................................ 4
3.
A stratégia előzménye.................................................................................................................................. 4 3.1 Lisszaboni célok ................................................................................................................................... 4 3.2 Oktatási és képzési dokumentumok az Ír Elnökség alatt ...................................................................... 6 3.3 A stratégia perspektívái ....................................................................................................................... 6 3.4 A siker kulcstényezői ............................................................................................................................ 7
4.
SWOT - analízis........................................................................................................................................... 8
5.
Környezeti változások ................................................................................................................................. 9 5.1 Társadalmi és gazdasági környezet ..................................................................................................... 9 5.2 A népesség iskolai végzettsége ............................................................................................................. 9 5.3 A foglalkoztatottak iskolai végzettsége............................................................................................... 10 5.4 A munkanélküliek iskolai végzettsége ................................................................................................ 10
6.
A magyar szakképzés ................................................................................................................................ 11 6.1 Az iskolai rendszerű szakképzés ......................................................................................................... 11 6.1.1 A szakiskolai és szakközépiskolai képzés..................................................................................... 12 6.1.2 Felsőfokú szakképzés.................................................................................................................... 18 6.1.3 Az iskolai rendszerű szakképzés tendenciái.................................................................................. 18 6.2 Az iskolarendszeren kívüli képzés ...................................................................................................... 19 6.3 Jogszabályok, irányítás...................................................................................................................... 20 6.4 A szakképesítések struktúrája, Országos Képzési Jegyzék (OKJ) ...................................................... 20 6.5 Vizsgarendszer ................................................................................................................................... 22 6.6 Intézményhálózat................................................................................................................................ 22 6.7 Az Oktatási Minisztérium szakképzési háttérintézménye: Nemzeti Szakképzési Intézet (NSZI) ......... 25 6.8 Tanárképzés ....................................................................................................................................... 25 6.9 Esélyegyenlőség ................................................................................................................................. 27 6.10 A szakképzés finanszírozása............................................................................................................... 28 6.11 A Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program I. (2004–2006) ...................................................... 30
7.
Fejlesztési elvek.......................................................................................................................................... 31 7.1 Az egész életen át tartó tanulás politikájának széles körű érvényesítése ........................................... 31 7.2 Transzparencia .................................................................................................................................. 31 7.3 Az oktatási rendszer egységes szemléletű rendszerfejlesztése............................................................ 32 7.4 Minőségfejlesztés – minőségirányítás ................................................................................................ 32
8.
Operatív célok – fejlesztési feladatok....................................................................................................... 33 8.1 A gazdaság versenyképességének növelése........................................................................................ 33 8.2 Mobilitás növelése ............................................................................................................................. 34 8.3 Hatékonyság javítása ......................................................................................................................... 37 8.4 Regionalitás erősítése ........................................................................................................................ 38 8.5 Információellátottság és –áramlás javítása ....................................................................................... 39
-2-
A Magyar Köztársaság Kormánya
1.
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
Előszó
„Egy ország teljesítőképességét végső soron az határozza meg, milyen mértékben képes kibontakoztatni az egyénekben rejlő erőket” E. Hoffer
A szakképzésfejlesztésnek – radikális, hirtelen politikai elhatározásokon alapuló frontális reformok helyett – társadalmi konszenzuson alapuló értékorientált, hatásvizsgálatokkal kísért, következetes ágazati politikára kell építenie, és minden lépését a meglévő állapot elemzéséből kiindulva, az előrejelzésekre alapozott tervezéssel kell megvalósítania. Az OM ágazati politikája mellett a speciális gazdasági és foglalkoztatáspolitika figyelembevétele is meghatározó a szakképzésfejlesztés számára. Noha a szakképzési rendszer fejlesztése folyamatos feladat, időről időre meg kell határozni a prioritásokat, melyek az időközben jelentkező kihívásokra adhatják meg a válaszokat. Ez idáig a fejlesztési elképzeléseket egyrészt a válságkezelés, másrészt a döntően hazai munkaerő-piaci igények kielégítésére való törekvés jellemezte. Az átfogó stratégia részletes kimunkálását sok bizonytalansági tényező befolyásolja, ezért csak a főirányok kijelölésére, a keretek megadására vállalkozhatunk úgy, hogy a megoldások minden esetben tükrözzék az oktatás nemzeti sajátosságait, a hazai munkaerőpiac elvárásait, ugyanakkor illeszkedjenek az Európai Unióban az oktatás, képzés területén zajló közös kezdeményezésekhez, a nyitott koordináció módszeréhez. A rendszerváltás óta második alkalommal készül fejlesztési stratégia a szakképzésben. A stratégia megalkotása kedvező feltételeket teremt a reális helyzetértékelésre, arra, hogy az érdekeltek, érintettek megfogalmazzák céljaikat, artikulálják érdekeiket, és hogy a vita során kialakuljon a célok megvalósításához feltétlenül szükséges társadalmi egyetértés. Az iskolai rendszerű szakképzésért és a szakképzés-irányításért felelős Oktatási Minisztérium, továbbá a szakképzés egy részterületén, a felnőttek képzése terén hatáskörrel rendelkező Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium dolgozta ki a stratégiát, amelynek megalkotása során sokoldalú vita zajlott a szakképesítésért felelős minisztériumok képviselőivel. Mind a helyzet átfogó értékelésében, mind pedig a célok megfogalmazásában fontos szerepet töltöttek be a munkavállalói és munkaadói érdekképviseleti szervezetek képviselői, akik hasznos javaslataikkal, észrevételeikkel járultak ahhoz hozzá, hogy a magyar szakképzés képes legyen a magyar gazdaság versenyképességének növelését szolgálni, miközben megteremti az egyén számára is a társadalmi-gazdasági boldogulás feltételeit. A stratégiáról véleményt mondhattak azoknak a szervezeteknek a képviselői is, akik részt vállalnak a szakképzésben, de a diákszervezetek sem maradtak ki az érdekegyeztetésből. Köszönet mindazoknak, akik jobbító szándékú javaslataikkal bekapcsolódtak a stratégia megalkotásának folyamatába. A stratégia kidolgozásának alapvető indoka a hazai fejlesztés számára irányt mutatni, illetve az, hogy a dokumentum a fejlesztési források gyújtópontjává váljon: a hazai szakképzés fejlesztésére felhasználható nemzetközi, elsősorban Európai Uniós források megszerzését és felhasználását segítve. Magyarországnak, mint uniós országnak szem előtt kell tartania azokat -3-
A Magyar Köztársaság Kormánya
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
a célokat, amelyek a kibővült Európai Unió számára a fejlesztési irányokat jelölik meg, egyebek mellett a foglalkoztatáspolitika és az oktatás terén. Ebben a vonatkozásban a szakképzés-fejlesztési stratégia tükrözi a magyar helyzetet, a magyar prioritásokat, amelyek egyúttal jelentik az uniós célok megvalósulásához való magyar hozzájárulást. 2.
Küldetés
A Magyar Kormány szakképzés-fejlesztési stratégiájának küldetése: A XXI. század egyéni és társadalmi követelményeinek megfelelő, magas színvonalú szakképzés biztosítása, amely hozzájárul Magyarország társadalmi-gazdasági fejlődéséhez, és amely – a képességek kibontakoztatásával – sikeres életpályára készíti fel az egyént. A küldetés megvalósításához a következő fő célokat rendeljük: 1. A gazdaság versenyképességének növelése 2. Mobilitás növelése 3. Hatékonyság javítása 4. Regionalitás erősítése 5. Információellátottság és –áramlás javítása 3.
A stratégia előzménye
3.1
Lisszaboni célok
Az Európai Tanács lisszaboni konferenciája, amely stratégiai célul tűzte az Európai Unió elé, hogy az a világ legdinamikusabban fejlődő, tudásalapú társadalmává váljon, 2000 márciusában elismerte, hogy az oktatás kiemelkedő fontosságú szerepet tölt be Európa globális versenyképességének növelésében és a társadalmi kohézió további erősödésében. Az Európai Tanács ülésén 2001 márciusában bemutatták, egy évvel később pedig a Barcelonai Csúcson elfogadták „Az oktatási és képzési rendszerek konkrét jövőbeni célkitűzései”1 jelentést, amely az európai szintű közös cselekvések új területeit határozta meg. A jelentés a következő alapvető stratégiai célokat határozta meg az Európai Unió számára: •
az EU-s oktatási és képzési rendszerek minőségének és hatékonyságának javítása;
•
az oktatási és képzési rendszerekhez való hozzáférés biztosítása mindenki számára;
•
az oktatási és képzési rendszerek megnyitása a külvilág felé.
Ezek alapján 2010-re megvalósítandóan a következő konkrét célokat tűzte ki:
1
•
Európa az oktatás és a képzés területén a legmagasabb színvonalat képviselje, hogy oktatási és képzési rendszereinek, intézményeinek minősége referenciául szolgáljon szerte a világon;
•
az európai oktatási és képzési rendszerek kellően kompatibilisek legyenek ahhoz, hogy az állampolgárok számára lehetővé váljon az átjárás közöttük, és sokszínűségük kihasználása is biztosítva legyen;
A teljes anyag megtalálható a következő weboldalon: http://europa.eu.int/eur-lex/pri/en/oj/dat/2002/c_142/c_14220020614en00010022.pdf -4-
A Magyar Köztársaság Kormánya
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
•
Európa bármely tagállamában különféle végzettséget, tudást és ismereteket szerzett állampolgárok karrierjük vagy további tanulásuk során képesek legyenek ezeket az egész EU területén elismertetni;
•
az európai polgárok minden korosztálya előtt nyitva álljon az élethosszig tartó tanulás lehetősége;
•
a kölcsönös előnyök érdekében Európa legyen nyitott a más régiókkal való együttműködésre, és váljon a világ más pontjain élő diákok, tudósok és kutatók legkedveltebb célállomásává.
Ugyanitt megfogalmazódott az is, hogy a kiemelkedő minőségű szakoktatás és szakképzés fejlesztése a tudásalapú Európa létrehozásának létfontosságú és szerves része, illetve, hogy a bolognai folyamathoz hasonló fejlődés szükséges a szakképzés területén is, mellyel összefüggésben az Európai Unió Tanácsa 2002. november 12-én határozatot fogadott el a szakképzés terén kialakítandó szorosabb európai együttműködés támogatásáról. E határozattal vált hivatalossá az a folyamat, amelyet a szakképzésért felelős szakpolitikusok indítottak el 2001 őszén Brugge-ben. A Tanácsi Határozatban foglalt alapelvek, prioritások és célok alapján az oktatási miniszterek által 2002 novemberében aláírt Koppenhágai Nyilatkozat a szakképzési rendszerek és szakképesítések közötti átjárhatóságot, a képzettségek kölcsönös elismerését és a szakképzés minőségének javítását tűzte ki célul. A tagállamok szakértőinek, a szociális partnerekkel és a Bizottság bevonásával így az alábbi feladatokat kell a jövőben teljesíteniük: •
ki kell dolgozni egy egységes keretet, amely biztosítja a szakképzésben elsajátított készségek és szakképesítések átláthatóságát,
•
a felsőoktatásban alkalmazott rendszerhez hasonlóan a szakképzés területén is létre kell hozni a kreditrendszert,
•
európai szintű közös kritériumokat és alapelveket kell kidolgozni a szakképzés minőségének biztosítására,
•
ki kell dolgozni a nem formális és informális tudás elfogadásának közös alapelveit,
•
ki kell alakítani a karrier-tanácsadást a pályaorientációs tevékenység és az egész életen át tartó tanulás tervezésének fejlesztése érdekében.
A fejlesztési stratégia készítésének aktualitását erősíti az a tény, hogy a Bizottságnak – a tagállamok közreműködésével – 2004 tavaszára időközi beszámolót kellett készítenie a Tanács és a Parlament számára a kitűzött célok megvalósításáról. Az „Oktatás és képzés 2010” címmel elkészített időközi beszámoló legfontosabb üzenete, hogy a lisszaboni stratégia – a tudásalapú társadalom megteremtésének – sikere érdekében sürgős reformok szükségesek. Az anyag elismeri, hogy valamennyi tagországban és a csatlakozó országokban is történtek erőfeszítések annak érdekében, hogy az oktatás/képzés minél inkább megfeleljen a gazdaság és a társadalom elvárásainak, azonban az eddig megtett lépések nem elégségesek a 2010-re kitűzött célok eléréséhez.2
2
A nyilvánosságra hozott elemzések, így a 2004. novemberi Kok-jelentés is megkérdőjelezi a kitűzött célok elérhetőségét. A jövőben a Tanács ezért új intézkedések meghozatalát tervezi. -5-
A Magyar Köztársaság Kormánya
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
A legproblémásabb területek a következők maradtak: •
az egész életen át tartó tanulásban részt vevők aránya alacsony;
•
a korai iskolaelhagyók és lemorzsolódók aránya magas;
•
a társadalmi kohézió nem felel meg az elvárásoknak;
•
a szociális és társadalmi költség magas;
•
alacsony a magánbefektetés a felsőoktatásba és a szakképzésbe;
•
a szakmai és vizsgakövetelmények nem felelnek meg a kor követelményeinek;
•
abszolút tanárhiány fenyeget.
3.2
Oktatási és képzési dokumentumok az Ír Elnökség alatt
Legutóbb az Ír Elnökség alatt, 2004. I. félévében fogadták el az Európai Unió oktatási, ifjúsági és kulturális miniszterei az oktatás és képzés területén az alábbi dokumentumokat: •
a Tanácsnak és a tagállamok kormányainak Tanácson belül tanácskozó képviselőinek állásfoglalása az egész életen át nyújtott pályaorientációra vonatkozó politikák, rendszerek és gyakorlatok megerősítéséről Európában;
•
közös álláspont a végzettségek elismeréséről (Europass);
•
tanácsi következtetések a szakképzési minőségbiztosításról;
•
a Tanács és a tagállamok következtetései a nem formális és informális tanulás során szerzett ismeretek azonosításával és értékelésével kapcsolatos Közös Európai Alapelvek meghatározásáról;
•
közös álláspont az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ létrehozásáról szóló 337/75 (EGK) tanácsi rendelet módosításával kapcsolatban;
•
tanácsi következtetések a 2006 utáni oktatási és képzési közösségi programok új generációjára vonatkozó bizottsági közleménnyel kapcsolatban.
A tervezet alapján 2004-től a Bizottság – a munkaprogram teljesítése érdekében tett lépésekről – évente beszámolót kér a tagállamoktól. Ugyanakkor 2005-ig a tanárképzésről akciótervet, az egész életen át tartó tanulásról pedig stratégiát kell készítenie valamennyi tagországnak. Kiemelt feladat a hátrányos helyzetű csoportok számára a tanulási, képzési lehetőségek vonzóvá, hozzáférhetővé tétele, igényeikhez való igazítása. 3.3
A stratégia perspektívái
A stratégia (tervezés és irányítás elvei) és koncepció (fejlesztési irányok) azon túlmenően, hogy a tanulás és képzés helyzetére, illetve tendenciáira tézisszerű megállapításokat tartalmaz, összefoglalja a célokat, feladatokat, és alapvetően állami eszközöket jelöl meg. Intézkedéseket tűz ki annak érdekében, hogy az egyén élhessen az egész életén át tartó tanulás jogával úgy, hogy az a lehető leghatékonyabban járuljon hozzá a társadalom fejlődéséhez, az egyén boldogulásához és a gazdaság versenyképességének növeléséhez. A feladatrendszer megjelöli azokat a célokat, amelyek – direkt vagy indirekt módon – állami eszközökkel valósulnak meg. Az eszközök alapvetően a szabályozás, a finanszírozás és az információáramlás területéhez kapcsolhatók.
-6-
A Magyar Köztársaság Kormánya
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
Az elkövetkező évek fentiekkel összefüggő további sajátossága, hogy a fejlesztési feladatok, illetve a hozzájuk kapcsolt feltételrendszer komplex fejlesztése magában foglalja a hazai foglalkoztatáspolitika munkaerővel szemben támasztott követelményeit és az EU-integrációs dokumentumok által megfogalmazott célokat, prioritásokat, feladatokat, eszközöket. 3.4
A siker kulcstényezői •
A stratégia operacionalizálásához és megvalósításához szükséges források rendelkezésre állása (pénzügyi, valamint humán erőforrások, hatékony szervezeti struktúrák);
•
A fő célok és a hozzájuk rendelt eszközrendszer összhangjának biztosítása, időszakonkénti felülvizsgálata a stratégia operacionalizálása és megvalósítása során;
•
Információs adatbázisok továbbfejlesztése és működtetése, amelyek segítik az elemzést, a tervezést, illetve az előrejelzést, valamint megkönnyítik a célok megvalósításának ellenőrzését;
•
Partnerség elvének érvényesülése a stratégia megvalósítása során.
-7-
A Magyar Köztársaság Kormánya
4.
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
SWOT - analízis Erősségek
Lehetőségek
− A kötelező iskolázás meghosszabbodása és az érettségit adó középfokú képzés arányának növekedése − A középfokú és felsőoktatásban részt vevők arányának folyamatos növekedése − A szakképzés finanszírozásának szabályozott rendszere, melyen belül kiemelkedő jelentőségű a tartalmi és technikai fejlesztést biztosító forrás − Az innováció folyamatos, kialakult a szakképző intézmények azon csoportja, mely fejlesztésre fogékony, és pályázási, projektszervezési tapasztalatokkal rendelkezik − A speciális igényekhez alkalmazkodó szakképzési programok számának növekedése − A szakképzési rendszer háttérintézetei biztosítják a fejlesztés kereteit − Az érdekegyeztetési rendszer kialakult (országos-regionálishelyi) és tevékenysége folyamatos − A szakképzés fogalma bővül, és kiterjed a felsőoktatásra is − A magyar szakképzés átlátható, a szakképesítések és a vizsgakövetelmények rendeletben szabályozottak
− Az oktatás és képzés szerepének felértékelődése – új erőforrások megjelenése a rendszerben − Az európai integrációt követően további forrásokhoz juthat a szakképzési rendszer − Új irányítási, együttműködési, fejlesztési, értékelési módszerek alkalmazása az uniós normákhoz való alkalmazkodás segítségével − Az információs és kommunikációs technológiák elterjedésével a szolgáltatások minőségének és elérhetőségének javítása − A civil szervezetek erősödő szerep- és feladatvállalása a speciális igényekkel jellemezhető területeken − Az új elvárások megjelenése a pedagógustovábbképzés kialakult rendszerében −A humánerőforrás-fejlesztésre fordítható források növekedésével bővül a foglalkoztatható munkaerő-állomány − A gyakorlati oktatás fejlesztésében az érdekeltek egyetértenek
Gyengeségek
Veszélyek
− A szakképzés kormányzati szintű irányításának széttagoltsága − A szakképzési rendszer elaprózottsága. A fejlesztések fenntarthatóságához hiányoznak a feltételek − A képzés munkaerő-piaci igényekhez való alkalmazkodása. A képzések tartalmának a gazdaság igényeihez igazítása − Csökkent a szakképzett munkaerő száma, ami a munkaerőpiaci igények kielégítetlenségéhez vezetett. − Az iskolarendszerből képzettség nélkül kilépők és lemorzsolódók nagy aránya − A szociális hátrányokkal és speciális problémákkal küzdő csoportok társadalmi beilleszkedését segítő szolgáltatások. A társadalmi kirekesztődés veszélyeinek különösen kitett – elsősorban roma – fiatalok oktatása és képzése − A fejlesztési programok tényleges hasznosulásáról nincs megfelelő elemzés. Alacsony szintű a tapasztalatok értékelése, a sikeres innovációk terjesztése − Az iskolai rendszerű szakképzés nem alapozza meg megfelelően az egész életen át tartó tanulást − Korszerűtlen tananyagok és pedagógiai módszerek dominanciája − Ma még a képzőktől nem teljesen független a vizsga, a szakmai bizonyítvány az iskolai rendszerben és az iskolarendszeren kívüli szakképzésben szerzett azonos szakképesítés esetén nem azonos tudásmennyiséget takar − Intézményi szinten nem alakult ki egymást erősítő kapcsolat a nevelési célok, az értékelési rendszer, a programfejlesztés és a minőségfejlesztés között − A statisztikai adatgyűjtési rendszer nem biztos és nem alapozza meg megfelelően a döntéseket
− Az uniós források rendelkezésre állása bizonytalan − Az általános képzés felértékelődése és a szakképzés társadalmi leértékelődése következtében beszűkül a hagyományos szakképzés, és állandósul a szakemberhiány − A demográfiai folyamatok kedvezőtlenül befolyásolják a képzés intézményi feltételeit − Az iskolázásból szakképzetlenül kikerülők és a kedvezőtlen területi munkaerő-piaci feltételek miatt folyamatosan újratermelődhet a tartós munkanélküliek csoportja − A kedvezőtlen helyzetű régiók, illetve települések problémái (felzárkóztatásuk elmaradása) nehezen kezelhető társadalmi és munkapiaci különbségeket eredményezhet − A munkaerőpiac nyitottsága miatt a hiányszakmákban megnőhet a képzett szakemberek elvándorlása − A felsőoktatás tömegessé válásával csökken a felsőfokú végzettség társadalmi presztízse
-8-
A Magyar Köztársaság Kormánya
5. 5.1
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
Környezeti változások Társadalmi és gazdasági környezet
A modern társadalmak gazdasági és szociális fejlődésének, a tudásalapú társadalom megteremtésének kulcstényezője a magas színvonalú oktatás és képzés. Így a stratégia középpontjában az élethosszig tartó tanulás, valamint a tudás és készségek fejlesztése áll. A képzési kereslet fontos tényezői az érvényre jutó demográfiai trendek: a születések számának csökkenése, illetve az elöregedő népesség, más oldalról a növekvő bevándorlás. Magyarországon 1981 óta a természetes szaporulatot természetes fogyás váltotta fel, 2002ben a természetes fogyás ezer lakosra vetítve – 3,5 fő, a bevándorlás ezer lakosra vetítve 1,9 fő volt. A Magyarországról kivándorlók létszáma 2001-ben nem érte el a 2000 főt. Mindezek az iskolai rendszerű képzésében résztvevők létszámának csökkenése, ugyanakkor a felnőttképzési igények növekedése irányába hat. A belföldi vándorlás mértéke alacsony, az országos migráció alacsony és nem is mutat növekvő tendenciát (2002-ben 232,7 ezer fő volt). A területi mobilitás alacsony hajlandósági szintje olyan tényezőkkel van összefüggésben, mint a lakásárak regionális különbségei, a közlekedés és úthálózat hiányosságai. Ez rendkívüli módon korlátozza a munkaerőpiac mobilitáson alapuló, valamint a képzési rendszer területi szintű tervezését, integrációját. Csökken a regisztrált munkanélküliek és az inaktívak száma, ugyanakkor azonban csak lassan növekszik a foglalkoztatottság (jelenleg 56% a foglalkoztatási ráta, az EU-átlag 64%). Ez kifejeződhet abban, hogy a képzettek magasabb aránya mellett csökken és elhelyezkedés lehetősége. A foglalkoztatási struktúra 1990 után drasztikusan átalakult, a mezőgazdaságban, iparban jelentősen csökkent a létszám, a szolgáltatási szektorban viszont növekedett. Az utóbbi években azonban a változás üteme mérséklődött. A foglalkoztatottak gazdasági szektorok szerinti részarányát tekintve a mezőgazdaságban foglalkoztatottaké kismértékben csökkent (6,2%), az iparban nem változott (34,1%). A szolgáltatási szektorban foglalkoztatottak aránya jelenleg 59,7%. Az EU-ban a foglalkoztatottak 4,4%-a a mezőgazdaságban, 26,8%-a az iparban, 68,8%-a pedig a szolgáltatási szektorban dolgozik. Fontos feladat a várható szektorális változások, különösen pedig az egyes szektorokon belüli munkaerőigény szerkezetátrendeződéséből fakadó változások szakképzési konzekvenciáinak az előrejelzése. A külföldi tőke be-, illetve elvándorlása esetleges, nehezen kiszámítható, ami egy adott térségben rövid időn belül rendkívüli lehetőségeket, ellenkező esetben válsághelyzetet idéz elő. Ezek a kiszámíthatatlan folyamatok megnehezítik egy-egy térség szakképzésének tervezését, különösen az iskolarendszerben. 5.2
A népesség iskolai végzettsége
A lakosság képzettségi színvonala javuló tendenciát mutat. A munkaerő-piaci szempontból legfontosabb, 25-59 éves népesség körében jelentősen csökkent a legfeljebb általános iskolát (8 osztályt) végzettek aránya, miközben számottevően emelkedett a közép- és felsőfokú végzettségűeké. Ezáltal az aktív korúak átlagos képzettségi szintje közeledett az EU átlagához. Míg 1990-ben e korosztály közel felének, 1999-ben már csak alig több mint egynegyedének volt legfeljebb 8 osztályos alapfokú végzettsége (EU: 36%). A középfokú végzettségűek aránya összességében 40%-ról 60%-ra nőtt, de a nemzetközi „upper secondary” szintnek megfelelő középiskolai érettségivel csak 30% rendelkezik (EU: 43%).
-9-
A Magyar Köztársaság Kormánya
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
2000-ben az Európai Unió tagállamaiban a 22 éves fiatalok alig több mint 75%-a rendelkezett befejezett felső középfokú végzettséggel, tehát a magyarországi szakmunkásképzővel, gimnáziummal, szakközépiskolával összevethető intézményben szerzett végzettséggel. Magyarországon ez az arány 2000-ben 84,7%. A diplomásokat illetően már nem ilyen kedvező az összehasonlítás. A felsőfokú képzés látványos expanziója még nem igazán tükröződik a 25-59 éves korú népesség képzettségi struktúrájában, a főiskolai, egyetemi végzettséggel rendelkezők aránya (EU: 21%) emelkedett. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányának növekedési üteme viszont gyorsul, mert a felsőoktatásban tanulók létszáma az 1990/1991. tanévihez képest 165,5%-kal nőtt a 2002/2003. tanévre (az akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzéssel, szakirányú továbbképzéssel, doktori képzéssel együtt), míg ugyanezen időszak alatt a nappali tagozatos tanulók (általános iskola, gimnázium, szakiskola, szakközépiskola, felsőoktatási intézmény) összlétszáma 3,9%-kal csökkent. 2002-ben a 15-74 éves népességből mintegy 427 ezer fő nem fejezte be az általános iskolát sem a munkaerő-felmérés adatai szerint. A 18 évesnél idősebb népesség 38,2%-a (3 097 ezer fő) legalább középiskolai érettségivel, a 25 évesnél idősebb népesség 12,6%-a (888 ezer fő) pedig egyetemi, főiskolai diplomával rendelkezik. A 15 évesnél idősebb népesség 18,6%-a (1 581 ezer fő) érettségivel nem, de szakmai végzettséggel rendelkezik, vagyis hagyományos értelemben szakmunkás. 5.3
A foglalkoztatottak iskolai végzettsége
A gazdaságilag aktív népesség (15-74 éves) száma 2002-ben 4,1 millió fő volt, az aktivitási arány 52,9%-os. A gazdaságilag aktív népességből a foglalkoztatottak száma 3,9 millió fő volt. A foglalkoztatottak iskolai végzettség szerinti összetételében az elmúlt évtized utolsó éveitől jelentős változás következett be. Az iskolázottabb korosztályoknak a foglalkoztatottak közé kerülése következtében a szerkezet jelentős változásokat mutat. A szakképzetlenek aránya 23,7%-ra esett vissza. A szakképzett foglalkoztatottak aránya emelkedett, a nem középiskolát végzettek aránya 34,5%-ra, a szakközépiskolát végzetteké 24,2%-ra, a diplomásoké pedig 17,6%-ra. Kiemelendő, hogy a foglalkoztatottak között legintenzívebben a középfokú végzettséggel (szakmunkásképző iskolai, szakiskolai, szakközépiskolai végzettséggel) rendelkező szakképzett munkaerő aránya növekedett. 5.4
A munkanélküliek iskolai végzettsége
Az 1993. év eleji létszámcsúcs után (700 ezer fő feletti) a regisztrált munkanélküliek száma – az évtized utolsó, illetve az új évtized első éveiben éves átlagban 350 ezer fő körül mozgott (2003. II. félévéig). Az utóbbi idők legalacsonyabb munkanélküli-létszámát (328 ezer fő, 5,8%) 2002 októberében regisztrálták. A regisztrált munkanélkülieken belül a pályakezdő munkanélküliek száma az utóbbi három év átlagát tekintve 27 ezer fő körüli volt, így az összes munkanélkülihez viszonyított arányuk átlagosan 7-8% között ingadozott. A KSH adatai szerint a 15-24 éves korosztály aránya a munkanélküliségen belül 22,7%. A fiatalok munkanélküliségi rátája 13,7% volt (2003. I. félév). A szakképzett regisztrált munkanélküliek aránya 1998-ban 51,2%, 2002-re megközelítette a 60%-ot.3 A kedvezőtlen változás mind a középfokú szakképzettséggel rendelkezőkre, mind a diplomásokra jellemző volt: a szakiskolát, illetve szakközépiskolát végzett munkanélküliek 3
Figyelemmel a munkanélküliek számának jelentős csökkenésére, ez természetes. - 10 -
A Magyar Köztársaság Kormánya
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
aránya 2002-re elérte az 55%-ot, és ezt súlyosbította a diplomás munkanélküliek több mint 4%-os jelenléte. A szakképzett munkanélküliek között egyre magasabb a pályakezdő fiatalok aránya. Éves átlagban a mintegy 27 ezer pályakezdő munkanélküli 45%-a középfokú szakképzettséggel, 8%-a pedig diplomával rendelkezik. 6.
A magyar szakképzés
A munkaerő-piaci elvárásokat, a foglalkoztatás elősegítését a szakképzés döntően két formában biztosítja: az iskolai rendszerű szakképzéssel, amely a közoktatás része és az iskolarendszeren kívüli szakképzéssel, melynek változatos formái léteznek. 6.1
Az iskolai rendszerű szakképzés
A közoktatáson belül az iskolai rendszerű szakképzés működését alapvetően a közoktatási és a szakképzési törvény, továbbá ezek végrehajtási rendeletei szabályozzák. Magyarországon a kilencedik-tizedik évfolyamon az általános műveltséget megalapozó nevelés, oktatás folyik. Az EU élethosszig tartó tanulás stratégiáját elfogadva, szükséges, hogy fejlesszük a tanulónak azokat a képességeit, amelyek alkalmassá teszik az önálló ismeretszerzésre, a sikeres pályamódosításhoz elengedhetetlen tudás, mobilitási képesség és motiváció megszerzésére. Ugyanakkor lehetőséget ad ez a két év a korai pályaválasztási döntés elhalasztására. Európai tendencia a döntés időhatárainak eltolódása. A Tanács és a tagállamok állásfoglalásukban hangsúlyozzák, hogy minden európai állampolgár számára hozzáférhetővé kell tenni a pályaorientációs szolgáltatásokat. A tagállamok számára az Unió azt a javaslatot fogalmazta meg, hogy az egész életen át tartó tanulás politikájának részeként szorgalmazzák a nemzeti, regionális és helyi szintű pályaorientációs szolgáltatók közötti együttműködést. Megkülönböztetett figyelmet érdemelnek a korai iskolaelhagyók, lemorzsolódók. A rendszer rugalmas; mind a két iskolaforma (szakiskola, szakközépiskola) számára adott a lehetőség az általános oktatás keretén belül szakmai alapozó vagy szakmacsoportos alapozó oktatás folytatására. Ez idő alatt a tanuló megismeri az OKJ-ben szereplő szakmacsoportokhoz kapcsolódó tevékenységformákat. A rendszer alkalmas a tanulói választás, döntés megalapozására. Az iskolai rendszerű szakképzés az OKJ-ben meghatározott szakképesítések tekintetében a szakképesítésért felelős miniszter által meghatározott szakmai és vizsgakövetelmény, valamint a szakmai tantárgyak, tananyagegységek (modulok) központi programja alapján szakmai elméleti és gyakorlati képzés keretében történik. A stratégia előkészítése során a versenyszféra képviselői különböző fórumokon többször és hangsúlyozottan felhívták a figyelmet a – főleg termelőüzemben és egyéb gazdálkodó szervezeteknél történő – gyakorlati képzés közösségformáló hatására, a tanulók munkakultúrájának kialakulásában, munkahelyi szocializációjában játszott szerepére. A tanuló foglalkoztatása így a gyakorlati követelményre való felkészítést szolgálja, amely jogszabályokkal körülbástyázva szervezett és szabályozott körülmények között folyik, ezért semmiképpen nem tekinthető gyermekmunkának. Emellett az általános képzési idő növelése, és a tankötelezettségi kor alatt – tizenhat éves kor után – is teljesíthető szakképzés együttesen szolgálja az egyén és a társadalom érdekeit.
- 11 -
A Magyar Köztársaság Kormánya
6.1.1
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
A szakiskolai és szakközépiskolai képzés
Az iskolarendszerű oktatásból évente kb. 140 ezer fő kerül ki a munkaerőpiacra, ami átlagban egy év korosztályának felel meg. Ez a létszám azonban folyamatosan csökken. Az alábbi korfa a népesség 2004. január 1-jei korcsoportonkénti megoszlását mutatja a KSH adatai alapján.
Jelmagyarázat: nőtlen, hajadon házas elvált özvegy
Az iskolai rendszerű képzésből kikerülők létszáma évente a teljes potenciális munkaerőforrásnak mindössze 2,25%-a, ami 5-10 év távlatában a munkaerő-piaci kínálat szempontjából már domináns jelentőségű lesz.
- 12 -
A Magyar Köztársaság Kormánya
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
Az általános iskolai tanulók létszáma 1990-től 2004-ig ezer fő 1 200 1 150
1 166
1 100 1 050 1 000
930 910
950
19 90
/9 19 1. 91 /9 19 2. 92 /9 19 3. 93 /9 19 4. 94 /9 19 5. 95 /9 19 6. 96 /9 19 7. 97 /9 19 8. 98 /9 19 9. 99 /2 20 000 . 00 /2 0 0 20 01 1. /2 20 002 . 02 /2 0 0 20 03 3. /2 00 4.
900
Tanévek
A szakképzési szektort érintő változások legfontosabb jellemzője a szakiskolai tanulók számának közel felére csökkenése és a szakközépiskolában tanulók számának több mint 40%os növekedése volt. A jövőben várhatóan tovább mérséklődik a szakiskolában végzettek, miközben növekszik az érettségizettek, az érettségi után szakmai végzettséget szerzők és a diplomások aránya. Miközben bővül a közép- és felsőfokú képzésben részt vevők száma, illetve aránya, az elmúlt tíz évben a középfokú oktatási intézményekben tanulók száma csökkent. Jelentősen növekedett az érettségit adó képzési formákban tanuló fiatalok száma, és jelentős csökkenés érzékelhető a szakiskolai tanulók számában.
- 13 -
A Magyar Köztársaság Kormánya
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
Az oktatási intézmények nappali tagozatos tanulólétszáma 1990-2004 között oktatási szintenként (fő) 275 000 250 000
239.793
225.356
Szakközépiskola 216 296 203.379
225 000 200 000
190 447 186.508
175 000 150 000
247 622
168.445 130.541
Gimnázium
131 604
125 000 123.427 100 000 75 000
Felsőoktatás
121.680 Szakiskola
76.601
19 90 /9 1. 19 91 /9 2. 19 92 /9 3. 19 93 /9 4. 19 94 /9 5. 19 95 /9 6. 19 96 /9 7. 19 97 /9 8. 19 98 /9 9. 19 99 /2 00 0. 20 00 /2 00 1. 20 01 /2 00 2. 20 02 /2 00 3. 20 03 /2 00 4.
50 000
A szakiskolákba a leggyengébb tanulási képességekkel rendelkező tanulók jelentkeznek. A kétéves időtartamra meghosszabbított, ugyanakkor felemelt szintű közismereti képzés követelményeit a szakiskolai tanulók egy része nem tudja teljesíteni, amely nagyarányú bukást és lemorzsolódást, de mindenképpen alacsony szintű elméleti tudást eredményez a 9. és a 10. évfolyamokon. Kimondható, hogy a 16. életévig tartó tankötelezettség teljesítését a szakiskolák a fiatalok jelentős rétege számára nem tudják biztosítani: a lemorzsolódás – csökkenése ellenére – még mindig ebben az intézménytípusban a legnagyobb. Azt is meg lehet állapítani, hogy a középfokú képzésben részt vevők szociális struktúrája is átrendeződött, ma a szakiskolába járó fiatalok döntően hátrányos helyzetűek, anyagi-szociális és családi-mentális (szocializációs) körülményeik jelentősen rosszabbak a másik két intézménytípusba járó fiatalokénál és az elméleti képzés szempontjából gyenge tanulási képességekkel rendelkeznek. Ezek a tényezők olyan mértékben megnehezítik oktatásukat, képzésüket és nevelésüket, amelyeket csupán korszerű oktatási módszerekkel, illetve a képzés tartalmának fejlesztésével már nem lehet ellensúlyozni, az iskoláknak a jelenleginél nagyobb és hatékonyabb anyagi-, illetve személyi feltételbeli támogatásra is szükségük van. A társadalmi hátrányok kezelését is kényszerűen vállaló szakiskolák a felzárkóztatás ellenére sem képesek a jelenlegi feltételek mellett alapfunkcióikat megfelelő minőségben teljesíteni. Sem a jelenlegi, 16 éves korig tartó tankötelezettség teljesítéséhez nem tudják megtartani a tanulók jelentős hányadát, és eljuttatni őket a sikeres szakmai vizsgához, továbbá a munkaerőpiaci elvárásoknak megfelelően sem tudják a tanulók felkészítését biztosítani. A tankötelezettség 18 évre történő felemelése és 2006-ig történő bevezetése tovább emelheti a jelenlegi követelményeket, melynek teljesítése további fejlesztést tesz szükségessé. A szakközépiskolák funkciója nem egyértelműen tisztázott. Az iskolatípus négy évfolyamában döntően közismereti képzés, az érettségire történő felkészítés folyik és a tanulmányokat záró érettségi vizsga után differenciált időtartamú szakképzés következik, amely lehet egy, másfél, két vagy három éves is. A szakképzési évfolyamok megkezdéséig a szakmacsoportos alapozó oktatás sok esetben nem biztosít megfelelő előkészítést a továbbtanulásra, de a szakmai képzésre sem, és a beszámításnál is gondot okoz. - 14 -
A Magyar Köztársaság Kormánya
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
1993 óta folyamatos fejlesztés valósult meg a szakképzés területén, így a szakiskolákban is. Az új rendszer meghosszabbította az általánosan művelő oktatási szakaszt és differenciálta a szakmai képzés szakaszát, mindezzel közelítette az intézménytípust a középfokú végzettséget adó intézményekhez, illetve megteremtette a későbbi átjárhatóság alapját. Problémát jelent azonban a középfokú szakképző intézmények tárgyi ellátottsága, ezen belül informatikai ellátottsága, mely rendkívül hiányos és aránytalan, az eszközök nagy többsége elöregedett, elavult, nem felel meg az informatikai fejlődés legalapvetőbb elvárásainak. Az informatikai kompetenciák középiskolai képzés keretében történő megfelelő szintű elsajátítása, továbbfejlesztése a későbbi munkavállalás nélkülözhetetlen feltétele, ehhez elengedhetetlen a megfelelő színvonalú eszközellátottság. A nemzeti fejlesztési terv (NFT) Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Programja (HEFOP) keretében korszakos előrelépések történnek a tartalmi és az intézményhálózat fejlesztése érdekében is. Ez a szakképző intézményhálózat (szakiskolák és szakközépiskolák) átalakítását, térségi integrált szakképző központok (TISZK) kialakítását jelenti, a tartalmi fejlesztés esetében pedig a modul rendszer bevezetését és a beszámítás egyértelművé tételét. A szakképzésben tanuló sajátos nevelési igényű tanulók közül a tanulásban és értelmileg akadályozottak többsége elkülönített intézményekben - speciális szakiskolák, készségfejlesztő speciális szakiskolák - folytatja tanulmányait, melyeknek infrastrukturális állapota szintén jelentős fejlesztéseket igényel. A középsúlyos fogyatékos tanulók munkára és önálló életvitelt segítő felkészítése alapvető fontosságú. A fogyatékkal élők társadalmi beilleszkedésének elsődleges fontosságára való tekintettel a munkahelyi gyakorlati programnak a további kiszélesítése és ehhez megfelelő anyagi támogatás biztosítása elengedhetetlen. A szakiskolai képzés alapvető problémája emellett az, hogy a gazdaság igényei korlátozottan jutnak érvényre és a képzésben való érdekeltség nem megfelelően érvényesül. Ennek alapvető mutatója, hogy az átalakult és fejlődő gazdaság nem kellően erősíti részvételét a gyakorlati képzésben, az iskolákban folyik a gyakorlati képzések majdnem fele. Ez a több mint tíz éve tartó állapot negatívan hat a képzés tartalmi és technikai-technológiai színvonalára, csökkenti a fiatal szakmunkások munkaerő-piaci értékét: piacképes tudásukat és elhelyezkedési esélyeiket.
- 15 -
A Magyar Köztársaság Kormánya
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
Szakmunkástanulók összetétele a gyakorlati képzésben való részvétel helye szerint 1990-2004 100% 15,9
19,6
iskolai tanműhelyen
24,6 30,2
34,2
37,8
80%
39,8
34,0
60%
40,9
41,2
43,9
44,3
48,6
49,6
Iskolán kívüli tanműhelyen
27,7 24,1
20,6
18,0 19,2
17,1 15,9
14,9 16,0
40%
16,6
48,6
14,9
11,9
11,9
11,0
19,2
6,7
7,4
6,7
21,6
7,2
21,4
üzemi munkahelyen
6,5 4,8
5,6
20% 25,1
29,9
32,9
33,7
33,2
33,3
33,2
34,4
31,6
33,6
28,9
23,3
24,5
0% 1990/91
1991/92
1992/93
1993/94
1994/95
1995/96
1996/97
1997/98
1998/99
kis- és magánvállalkozásnál (nem csop. forma)
1999/2000 2001/2002 2002/2003 2003/2004 *
* 2001-től a szakiskolai adatok együtt
A szakmunkástanulók munkahelyi gyakorlati képzésének megoszlása 1990-től 2004-ig 40,0
35,0
30,0
25,0 ÜZEMI MUNKAHELYEN (%) MAGÁNVÁLLALKOZÁSNÁL (%)
20,0
15,0
10,0
5,0
- 16 -
19 98 /9 9 19 99 /2 00 0 20 01 /2 00 2 20 02 /2 00 3 20 03 /2 00 4
19 97 /9 8
19 96 /9 7
19 95 /9 6
19 94 /9 5
19 93 /9 4
19 92 /9 3
19 91 /9 2
19 90 /9 1
0,0
A Magyar Köztársaság Kormánya
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
A szakmunkástanulók tanműhelyi gyakorlati képzésének megoszlása 1990-től 2004-ig 80,0
70,0
60,0
50,0
40,0 TANMŰHELYI TANULÓ (%) 30,0
VÁLLALKOZÁSNÁL ÖSSZESEN (%)
20,0
10,0
9 19 99 /2 00 0 20 01 /2 00 2 20 02 /2 00 3 20 03 /2 00 4
19 98 /9
8 19 97 /9
7
5
4
6
19 96 /9
19 95 /9
19 94 /9
3
19 93 /9
19 92 /9
2 19 91 /9
Tanulószerződések száma 1997-től 2004-ig 18 000
15 628
16 000
14 063 Tanulószerződések száma
19 90 /9
1
0,0
14 128
14 000 12 000
10 155 10 000
7 970 8 000
8 312
6 616
6 000 4 000 2 000 0 1997/1998 1998/1999 1999/2000 2000/2001 2001/2002 2002/2003 2003/2004
Tanévek
- 17 -
A Magyar Köztársaság Kormánya
6.1.2
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
Felsőfokú szakképzés
1998-ban került bevezetésre az akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzés (ma felsőfokú szakképzés = FSZ), melynek elsődleges célja a gazdaság és az oktatás kapcsolatának erősítése és a munkaerőpiac magasan kvalifikált munkaerőigényének kielégítése volt. Az eredeti elképzelések szerint a gyakorlatra orientált, rövid idejű képzéssel – a munkaerőpiacra való kilépés biztosítása mellett – a felsőoktatásban is hasznosítható krediteket lehetett szerezni. A gyakorlatban az eredeti elképzelés részben teljesült. A felsőfokú szakképzésben bizonyítványt szerzettek körében erős továbbtanulási motiváció figyelhető meg, döntő többségük a felsőoktatásban folytatja tanulmányait. Mivel a felsőfokú szakképzésre általában a gyengébb középiskolai teljesítményt nyújtók kerülnek be, ezért a képzés egyfajta felvételi előkészítő szerepet is betölt. A felsőoktatási intézmények véleménye szerint a felsőfokú szakképzésből jöttek általában kiválóan megállják helyüket az alapképzésben. A felsőfokú szakképzés eredeti céljai között az is szerepelt, hogy a szakképzés – különösen az egész életen át tartó tanulás szemlélete alapján – ne legyen zsákutca, tehát a továbbtanulás lehetősége biztosított legyen. Az OKJ korszerűsítése során meg kell vizsgálni az egyes képzési szintek sajátosságait, különbségeit, különös tekintettel az 5.4. és 5.5. szintekre. Ugyanakkor kimutatható, hogy több felsőfokú szakképesítés tartalma nagymértékben megegyezik a nevében és szintjében más (5.4, 5.2) szakképesítéssel. Ezen képzési forma bevezetése azt is jelentheti, hogy a Magyarországon nagy hagyományokkal rendelkező technikusképzés elsorvadhat. A jelenlegi jogi szabályozás 2005-től az FSZ-t beemeli a felsőoktatásba. Az FSZ és a szakképesítések szintjeinek újragondolásával erősíthető a szakközépiskolák jelentősége. Ennél az iskolatípusnál az alapfunkcióknak a jogszabályokban történő egyértelműbbé tétele mellett a finanszírozási differenciáltság is indokolt. 6.1.3
Az iskolai rendszerű szakképzés tendenciái
Összegezve: az iskolai rendszerű képzés létszámalakulását meghatározó fő tendenciák a következők: •
csökken az iskolás korosztály összlétszáma;
•
a szakiskola kontraszelektált, az ott tanulók létszáma – a gazdaság igényeihez képest – alacsony;
•
kevés a középfokú végzettségű, munkaerőpiacra kikerülő szakember, a gimnáziumból és a szakközépiskolából egyre nagyobb arányban tanulnak tovább a fiatalok;
•
a munkaerő-piaci igényekhez képest magas a felsőfokú intézményekben tanulók aránya.
A tendenciák az alábbi fő következményekhez vezetnek: •
A csökkenő létszámú szakiskolai képzés komoly feszültséget teremt a munkaerőpiacon, s ezen túlmenően a kontraszelekcióból fakadóan itt a legnagyobb a lemorzsolódás (20-25%), a képzésből sikeresen kikerülők tudásszintje eltér a szakmai és vizsgakövetelmények alapján elvárttól, valamint a munkaadói igényektől is.
•
A munkaerőpiacon egyszerre van jelen a túl sok szakképzetlen és a túlképzett, ugyanakkor a szükségesnél kevesebb az igényeknek megfelelő képzettségű munkaerő.
- 18 -
A Magyar Köztársaság Kormánya
•
6.2
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
A képzések koordinálatlansága, szétaprózottsága korlátozza a képzési színvonal, a tárgyi, személyi feltételek fejlesztésének lehetőségét, a fejlesztési források hatékony felhasználását, a gazdaság, a munkaerőpiac igényeivel történő harmonizációt. Az iskolarendszeren kívüli képzés
Az iskolarendszeren kívüli szakképzés lényegét tekintve abban különbözik az iskolai rendszerű szakképzéstől, hogy míg az iskolai rendszerű szakképzésben nevelés és oktatás folyik, az iskolarendszeren kívüli szakképzésben döntően oktatás. Az előbbi hosszabb idejű képzés, az utóbbi rövidebb, „puffer” szerepet tölt be, az azonnal jelentkező igények gyors kielégítésére. Az iskolarendszeren kívüli szakképzés fő feladata tehát a munkaerőpiacra történő gyors, hatékony reagálás. Az iskolarendszerben megszerzett szakmai tudást azonban az egyén élethelyzetének, igényeinek, a vele szemben megnyilvánuló követelményeknek megfelelően, a korábban megszerzett kulcs- és alapkompetenciák támogatásával, fejlesztésével folyamatosan frissíteni, a munkaerő-piaci igényekhez igazítani kell. Az iskolarendszeren kívüli szakképzés irányításában kettősség alakult ki: a szakképzési törvény az ágazati irányítási feladatokat az oktatási miniszternek adja, ugyanakkor a felnőttképzés irányításáért a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter a felelős. A felnőttképzés statisztikai adatai azt mutatják, hogy a megvalósuló képzések 90-95%-a nyelvoktatás és szakképzés. Az iskolarendszeren kívüli szakképzés finanszírozásában a programfinanszírozás a döntő, amely az államháztartás alrendszereiből és a gazdasági szférából kap forrásokat. Mivel a képző szervezeteknek nem garantáltak a forrásai (nincs intézményfenntartói kötelezettség, garantált állami normatíva), rákényszerülnek, hogy szolgáltatásaik eladhatók legyenek, a vásárló akár állami (munkaügyi központok), akár gazdálkodó szervezet, akár magánember, a rendszerre a piaci mozgások, valamint a képző és a megrendelő közti szoros kapcsolat jellemzőek. Az iskolarendszeren kívüli képzések intézményrendszere négypólusú: az állami képző szervezetek – melyek részét képezik a regionális munkaerő-fejlesztő és -képző központok –, a non-profit szervezetek, a képzést fő tevékenységként folytató gazdasági társaságok, valamint a munkaadók maguk is végeznek úgynevezett házon belüli képzéseket. A képzések és a résztvevők száma 1997–2000 között dinamikusan, több mint 50%-kal nőtt, 2003 első félévében már a képzésben részt vevők száma meghaladta a 600-700 ezer főt. A dinamikus növekedést tovább erősíti, hogy 2003-tól jelentősen bővültek a felnőttképzési források és a szakképzési hozzájárulás egyharmadának felhasználása változott, azt a gazdálkodó szervezetek dolgozóik képzésére, továbbképzésére fordítják. A szakképzett és alkalmazkodni képes munkaerő és a gazdasági változásokhoz igazodó munkaerőpiac biztosítása érdekében a tagállamok és az Európai Közösség összehangolt foglalkoztatási stratégiát alakítanak ki, melynek legfőbb célja a teljes foglalkoztatás megteremtése. A teljes foglalkoztatás a tagállamok átfogó nemzeti gazdaságpolitikájának célkitűzése is egyben, hiszen ahhoz, hogy legyen munkája minden munkaképes felnőttnek, aki dolgozni szeretne, a munkalehetőségek bővítése és megfelelő ösztönzők biztosítása is szükséges.
- 19 -
A Magyar Köztársaság Kormánya
6.3
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
Jogszabályok, irányítás
Magyarországon a szakképzés működésének, fejlesztésének, finanszírozási kérdéseinek jogszabályok általi rendezettsége alapvetően megfelelő.4 Az alapvetően szabályozott környezet azonban – figyelemmel a folyamatos gyors változásokra is – újabb problémákat vet fel. Ez feltételezi, hogy a szakképzéssel kapcsolatos jogszabályok csak hosszabb idő után fognak állandósulni. A szakképzés ágazati irányítása két minisztériumból történik, tartalmi kérdésekben pedig minden szakképzésért felelős miniszternek jogai és feladatai vannak. Ez a felépítés állandó, szoros együttműködést igényel, ami azonban esetenként csak jogszabályi szinten valósul meg. További problémát jelent, hogy a tartalmi irányítás és fejlesztés állami, a rendszer működtetése pedig alapvetően önkormányzati feladat. A finanszírozásban ugyanígy megjelenik ez a kettősség: az államháztartás a központi és az önkormányzati költségvetésen keresztül is finanszíroz. A jogi szabályozás és az irányítási rendszer eredményezi az elaprózott intézményi szerkezetet, a párhuzamos szakirányokat, és azt, hogy a szakképző iskolák nehezen tudnak váltani, egyszerre jelentkezik túlképzés, és vannak jelen hiányszakmák. 6.4
A szakképesítések struktúrája, Országos Képzési Jegyzék (OKJ)
Az OKJ szerkezete, tartalma, a szakképesítések mennyisége az elmúlt tíz évben többször változott, azonban a változások összességében nem tekinthetőek jelentősnek. Ma is több mint 800 szakképesítést tartalmaz. A szakképesítés-szerkezet és a FEOR között nincs összhang. Az OKJ jelenlegi állapotában nem alkalmas a teljes körű modulrendszer, a kompetenciamérés rendszerének kialakítására.
4
A szakképzést közvetlenül befolyásoló törvények: a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény, a szakképzésről szóló LXXVI. törvény, a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény, a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény és ezek végrehajtási rendeletei, de további jelentős hatással bírnak más törvények is, így többek között az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény. - 20 -
A Magyar Köztársaság Kormánya
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
Az Országos Képzési Jegyzékben szereplő, a szakképző intézményekben oktatott szakképesítések és tanulólétszámok szakmacsoportonként 2003/2004. (nappali tagozaton) Szakmacsoport száma megnevezése 1. Egészségügy 2. Szociális szolgáltatások 3. Oktatás Művészet, 4. közművelődés, kommunikáció 5. Gépészet Elektrotechnika6. elektronika 7. Informatika 8. Vegyipar 9. Építészet 10. Könnyűipar 11. Faipar 12. Nyomdaipar 13. Közlekedés Környezetvédelem14. vízgazdálkodás 15. Közgazdaság 16. Ügyvitel Kereskedelem17. marketing, üzleti adminisztráció Vendéglátás18. idegenforgalom 19. Egyéb szolgáltatások 20. Mezőgazdaság 21. Élelmiszeripar Összesen
Oktatott szakmák
Szakközépiskolai
Szakiskolai
Összesen
2027 450 607
tanulók száma 573 247 131
2600 697 738
46
7633
731
8364
43
3646
10265
13911
30
4511
2510
7021
12 11 19 25 14 9 5
10353 222 886 919 373 72 1032
854 199 9425 5215 5379 270 51
11207 421 10311 6134 5752 342 1083
5
1071
65
1136
9 10
4935 2600
0 856
4935 3456
36
12921
7213
20134
15
7014
11383
18397
16 49 21 403
2931 1870 670 66743
5756 5243 3786 70152
8687 7113 4456 136895
száma 16 6 6
Ma a szakmastruktúra csak részben felel meg a magyar gazdaság igényeinek, elvárásainak, nemzeti sajátosságainak, hagyományainak. Egyes szakképesítései képzési idejüket és tartalmukat tekintve nem összehasonlíthatók az EU-tagországok szakképesítéseivel, ezért nem biztosítják automatikusan a szakképesítések átláthatóságát. A szakképesítések tartalmát, szintjét tekintve ma nem alkot koherens rendszert, és nem kapcsolódik a foglalkoztatási rendszerhez, ezáltal megnehezíti a változó gazdasági, - 21 -
A Magyar Köztársaság Kormánya
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
munkaerő-piaci körülményekhez gyorsan és alkotó módon alkalmazkodni képes szaktudás kialakítását. Ezen problémák kezelésére az OKJ-ban az iskolai rendszerű szakképzésben oktatható, gyakorlatigényes szakmák kamarai gondozása megkezdődött, 16 szakképesítés került át az OM-MKIK együttműködési megállapodása értelmében a kamarához. 6.5
Vizsgarendszer
A szakmai vizsgáztatás általános szabályairól és eljárási rendjéről szóló OM rendeletben rögzítettek szerint alakult ki a jelenleg is működő, az állam által elismert szakképesítések kimeneti szabályozását ellátó vizsgarendszer. A vizsgázók felkészültségét a képzőtől független vizsgabizottság méri. A tapasztalatok azt mutatják, hogy központi és a képzőtől még inkább független, a szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeiben foglaltaknak egységesen, az ország egész területén, azonos minőségű kimenet szabályozását kell megteremteni. Ma még a szakmai bizonyítvány az iskolai rendszerben és az iskolarendszeren kívüli szakképzésben szerzett azonos szakképesítés esetén nem azonos tudásmennyiséget takar. Nem megoldott a szakmai vizsgabizottságok folyamatos felkészítése és továbbképzése sem. A szakmai vizsgákról készült vizsgaelnöki jelentések alapján nincs teljes körű visszajelzés, illetve a jelentések nagy része formális. A vizsgarendszer teljes felülvizsgálatára és átalakítására lenne szükség. A szakmai vizsgát eredményesen letettek nem rendelkeznek azokkal a kompetenciákkal, amelyek a szakmai és vizsgakövetelményekben megfogalmazódnak. Ehhez független vizsgaközpont létrehozása szükséges. Ez a vizsgaközpont láthatná el az iskolai rendszerű és iskolarendszeren kívüli szakmai vizsgák lebonyolítását, megfelelő minőségbiztosítási rendszert működtetve, és gondoskodnának a korábban megszerzett kompetenciák, a nem formális és informális tudás elismeréséről. Az OKJ-ben meghatározott szakképesítések megszerzésére szervezett szakmai vizsgák adatainak nyilvántartását a jelenlegi jogszabályok előírják mind az iskolai rendszerű, mind az iskolarendszeren kívüli szakképzésben, az országosan egységes nyilvántartási rendszer kialakításához megfelelő informatikai háttér kialakítása szükséges. 6.6
Intézményhálózat
A szakképzésben a létszám csökkenése nem párosul az intézmények, illetve a képzési helyszínek csökkenésével. Míg 1990-ben 466, jelenleg 627 iskolában folyik szakiskolai képzés. Az intézmények jelentős részében – elsősorban a finanszírozási források jobb elérhetősége miatt – mindössze egy-egy szakiskolai osztályt működtetnek, vagyis a képzés országszerte szétaprózódik. Az iskolai rendszerű képzésben a szakképzés feladata az alapozó/általános képzés, ezért szervezetében, struktúrájában és módszertanában is kötöttebb. A képzési profil – iskola- és intézményhálózat – kellően széles, de rugalmatlan, nem alkalmazkodik a munkaerő-piaci igényekhez. Annak ellenére, hogy az elmúlt években a tanulók száma jelentősen csökken, a feladat-ellátási helyek száma jelentősen nőtt.
- 22 -
A Magyar Köztársaság Kormánya
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
A középfokú oktatási feladatellátási helyek számának alakulása típus szerint 1990-től 2004-ig A feladatellátási helyek száma 1 000 891 800
513
529
465
400
894
715 728 627 622
712 600
886
Gimnázium Szakközépiskola
321
Szakiskola
200
99 9/ 20 20 0 00 0 /2 0 20 0 01 1 /2 20 00 02 2 /2 20 00 03 3 /2 00 4
98
19 9
19
98 /
97 19
97 /
96 19
96 /
95 19
95 /
94 19
94 /
93
93 /
19
92 /
19
91 /
19
19
90 /
91
92
0
Szakiskolák adataiban: a szakmunkásképző iskola, gép-és gyorsíró iskola, az egészségügyi szakiskola, az egyéb (hátrányos helyzetű) szakiskola, speciális szakiskola adatai együtt szerepelnek. 1991-1994 között a speciális szakiskolák adatai nélkül.
A középfokú oktatási feladatellátási helyek összetételének alakulása típus szerint 1990-től 2004-ig 100% 90% 80%
35,8
37,1
39,9
34,2
38,1
38,9
36,0
33,8
31,5
38,2
39,7
29,7
28,8
28,2
28,1
27,7 Szakiskola
70% 60% 50% 40%
39,5
38,0
35,5
38,6
35,6
35,1
37,2
41,3
40,9
40,6
39,8
39,8
Szakközépiskola Gimnázium
30% 20% 10%
24,7
24,9
24,6
27,2
26,3
26,0
26,9
28,0
28,8
28,9
30,3
31,2
32,1
32,4
98 /9 9 19 99 /2 00 0 20 00 /2 00 1 20 01 /2 00 2 20 02 /2 00 3 20 03 /2 00 4
19
97 /9 8
19
96 /9 7
19
95 /9 6
19
94 /9 5
19
93 /9 4
19
92 /9 3
19
91 /9 2
19
19
90 /9 1
0%
Szakmunkásképző iskola, gép-és gyorsíró iskola, az egészségügyi szakiskola, az egyéb (hátrányos helyzetű) szakiskola, speciális szakiskola adatai együtt. 19911994 között a speciális szakiskolák adatai nélkül.
A szakképzési rendszer elaprózott, az intézmények a képzésben részt vevők létszámában érdekeltek, emiatt és a fenntartók közti egyeztetés hiányában gyakori, hogy földrajzilag közeli területeken azonos szakmákban párhuzamos és kis létszámú – gazdaságtalan – képzés folyik.
- 23 -
A Magyar Köztársaság Kormánya
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
Az iskolai rendszerű szakképzés intézményhálózatát jelenleg több mint ezer szakközép-, szakiskola és speciális szakiskola képezi, de a felsőoktatási intézményekben is folyik szakképzés. Az intézményhálózat egymásra épülő, több esetben tapasztalható a vegyes profilú intézmény. A szakképző intézmények eloszlása, a feladat-ellátási helyek adatait feldolgozva, nagyon vegyes képet mutat. A korábbi tanulmányok beszámítása, a kapacitások ésszerű kihasználása, a szakmai kapcsolatok indokoltsága alapján a felsőoktatási és középfokú szakképzés kapcsolatrendszerének fejlesztése szükségessé teszi a két intézményrendszer kapcsolatrendszerének fejlesztését (FSZ, TISZK stb.). Ennek további intézményi formáit is keresni kell. A felsőoktatási és szakképző intézmények tevékenységének hálózatba szervezése megfelel a legújabb szervezetfejlődési tendenciáknak. A képzés megoszlik önkormányzatok (megyei és megyei jogú városok, városi, kisebbségi és egyéb besorolású önkormányzatok) és egyéb szervezetek (központi költségvetési szerv, egyházak, alapítványok, egyéb gazdálkodó szervezetek) által fenntartott iskolák között.
A középfokú oktatási intézméyek fenntartók szerinti megoszlása 1991/92-ben 1,4% 0,4% 2,4% 2,0% 18,7%
75,2% Települési önkormányzat
Megyei önkormányzat
Központi költségvetési szerv
Egyház, felekezet
Alapítvány, természetes személy
Egyéb (gazdálkodó szerv)
A középfokú oktatási intézmények fenntartók szerinti megoszlása 2003/2004-ben 9,7% 12,7% 43,2%
6,1% 3,7% 24,6%
- 24 -
A Magyar Köztársaság Kormánya
6.7
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
Az Oktatási Minisztérium szakképzési háttérintézménye: Nemzeti Szakképzési Intézet (NSZI)
Az oktatási miniszter, a szakképesítésért felelős miniszterekkel együttműködve, •
a szakképzés tartalmi fejlesztésére;
•
az állam által elismert szakképesítések folyamatos fejlesztésére;
•
a képesítési követelmények hazai és nemzetközi összehangolására;
•
a nemzeti referencia- és tájékoztatási központ, valamint a szakképzési információs központ működtetésére;
•
a hátrányos helyzet leküzdését segítő, továbbá rehabilitációs képzési programok kifejlesztésére;
•
az országos szaktanácsadásra;
•
a pedagógusok szakmai továbbképzésének szervezésére;
•
a tanulmányi versenyek rendezésére;
•
az innováció támogatására
központi kutató és koordináló, fejlesztő-szolgáltató intézetként működteti az intézetet. Az intézet feladatainak ellátása során együttműködik a szakképesítésért felelős minisztériumok által létrehozható és működtethető kutató és fejlesztő-szolgáltató intézetekkel. A szakképzés fejlesztésének tehát olyan intézménye az NSZI, amely az OM háttérintézményeként 1990 óta részt vesz a szakképzésfejlesztésben, a szakképzési folyamatok figyelemmel kísérésében. A következő években is jelentős feladat hárul az intézetre a szakképzés fejlesztésében, hiszen az NFT HEFOP 3.2.1 intézkedését kell végrehajtaniuk. Az intézet elhelyezését azonban meg kell oldani és ezzel egyidejűleg a munkáját is meg kell újítani, különösen a szakképzéssel kapcsolatos koordinációs feladatai tekintetében. Az intézmény szervezetét egyszerűbbé kell tenni, és a mindenkori feladatoknak megfelelően kell alakítani, fokozva a munka hatékonyságát. A végzettségek elismerésével kapcsolatos Tanácsi határozat alapján minden tagállamnak 2005. január 1-jével létre kell hozni a Nemzeti Europass Központot, amely nemzeti szinten felelős lesz az „európai szakképzési útlevéllel” kapcsolatos tevékenységek koordinálásáért. A Nemzeti Szakképzési Intézet feladata - kapcsolódva a Europass Központhoz - a bizonyítványmellékletek összeállítása és kiadásuk koordinálása. 6.8
Tanárképzés
A hazai lineáris képzés a bolognai folyamatnak megfelelően három fő ciklusra bomlik (felsőfokú alapképzés, mesterképzés és doktori képzés), mely szerkezetbe a pedagógusképzés is alapvetően illeszkedik. Az óvodapedagógusi, tanítói és szakoktatói oklevél alapképzésben is megszerezhető, a tanári és szakmai tanári oklevelet azonban csak alapképzés utáni mesterképzésben lehet megszerezni. A közismereti és készségtárgyak tanára képzés legalább egy főszakon és egy mellékszakon folyik. A szakképzés tanárképzése csak részben megoldott. A gyakorlati oktatók képzése rendezetlen. E területen az elmúlt években több szabályozással kapcsolatos változás volt, azonban megnyugtató rendezése nem történt meg. A szakoktatók képzésével összefügg azon képzők felkészítése, akik a tanulószerződéses, illetve megállapodásos formában folytatják e tevékenységüket. - 25 -
A Magyar Köztársaság Kormánya
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
A szakképző iskolai pedagógusállomány alakulása 1990-2004 fő 22000 20804 20000
18334
18000
16000
szakközépiskola szakiskola
14000
12656
12000
12683
12060 10000
9088 8350
19 98 /9 9 19 99 /2 00 0 20 02 /2 00 3 20 03 /2 00 4
19 97 /9 8
19 96 /9 7
19 95 /9 6
19 94 /9 5
19 93 /9 4
19 92 /9 3
19 91 /9 2
19 90 /9 1
8000
Egy osztályra jutó tanulók száma a szakközépiskolai és a szakiskolai feladatellátási helyeken 1990-2003 fő
32
30
szakközépiskola szakiskola
30,9 29,1
28,6
28,1
28
27,8 26,8
27,0
26 24,5 24
22
20 1990/91
1995/96
- 26 -
1999/2000
2002/2003
9716
A Magyar Köztársaság Kormánya
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
Egy pedagógusra jutó tanulók száma a szakközépiskolai és szakiskolai feladatellátási helyeken 1990-2003 fő
18
szakközépiskola szakiskola
17,4
17 16 15,0
15 14
14,2
14,0 13,3
13,2
13,3
1990/91
1995/96
13,1
13 12 11 10
6.9
1999/2000
2002/2003
Esélyegyenlőség
A hátrányos helyzetűek különböző csoportokra bonthatóak, akikkel kapcsolatban, a csoport jellegének megfelelően, eltérő intézkedésre van szükség. A problémakör rendszerszemléletű kezelésére az elmúlt években számos intézkedés történt, melyek alapján programok is megvalósultak. A testi és értelmi fogyatékkal élő fiatalokkal kapcsolatos intézményrendszer, pedagógusképzés és jogszabályi környezet összességében rendezett, fejlesztésük folyamatos. A szociálisan hátrányos helyzetű fiatalokkal kapcsolatos kérdések rendezésére is számos intézkedés született, azonban a problémák megnyugtató megoldása további erőfeszítéseket igényel. Kiemelendő a hátrányos helyzetűek – ezen belül a romák – szakképzéshez való hozzáférésének problémája. A roma fiatalok szakképzése kettős problémával küzd: egyrészt az alapiskolai hiányok és a szociokulturális hátrányok miatt ezen fiatalok jelentős része nem jut szakképesítéshez, mert a formális középfokú iskolákba (szakiskola, szakközépiskola) nem kerül be. Másrészt, akik bejutnak a középfokú képzésbe, tipikusan szakiskolába kerülnek, a szakiskolák – de a többi iskolatípusra is igaz – nincsenek felkészülve a jelentős számú, sokszor deviáns magatartású fiatal oktatására, képzésére, ezért magas a lemorzsolódás, sok fiatal kerül ki szakképzetlenül a munkaerőpiacra, ahol nincs esélye az elhelyezkedésre. A fejlesztési célok meghatározását a társadalmi-gazdasági rendszerek fejlesztését szolgáló NFT célkitűzései és intézkedései, a szakképzés és a foglalkoztatáspolitika – a foglalkoztatáspolitikai irányelvekben meghatározottak szerinti – összefüggései és a szakképzés belső jellemzői, mozgása, rendszerének működési problémái határozzák meg.
- 27 -
A Magyar Köztársaság Kormánya
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
6.10 A szakképzés finanszírozása A szakképzés alapvetően három nagy államháztartási5 forrásból kerül finanszírozásra, a negyedikként feltüntetett forrás államháztartáson kívüli. Források: •
központi költségvetés (normatív módon átadásra kerülő pénzeszközök);
•
önkormányzati támogatás;
•
MPA képzési alaprés;
•
államháztartáson kívüli források (gazdasági szféra, lakossági források).
A szakképzés finanszírozásának elsődleges forrása az államháztartás két alrendszere: a központi költségvetés és a helyi (megyei és települési) önkormányzatok, illetve egyéb iskolafenntartók költségvetései. Ugyanakkor el kell különíteni a finanszírozási rendszer két szintjét is: •
az egyik a központi költségvetés és az iskolafenntartók költségvetési kapcsolata – itt az allokáció módja a normatív támogatás,
•
a másik az intézményfenntartók és az intézmények kapcsolata – itt az allokáció módja a költségvetés típusú finanszírozás.
E források egészülnek ki a különböző központosított és fejezeti kezelésű előirányzatokkal, cél- és címzett támogatásokkal. A szakképzés finanszírozásában ugyanakkor jelentős szerepet töltenek be az államháztartáson kívüli források is: •
gazdasági szféra: tanulók gyakorlati képzése, iskoláknak nyújtott támogatás, saját munkavállalók képzése, szakképzési hozzájárulás befizetése, tanulmányi szabadság biztosítása, részvételi díj részben vagy egészben történő átvállalása stb.;
•
lakosság: részvételi díj, tankönyv- és taneszköz vásárlás;
•
nemzetközi források.
A költségvetés oktatási kiadásainak GDP-hez viszonyított aránya kb. 5%. Országos átlagban az önkormányzati fenntartású közoktatási intézmények kiadásainak 55-60%-át fedezi az állami hozzájárulás, az önkormányzati kiegészítő források hiányában az intézmények egy részénél a működési költségeket fejlesztési forrásokból finanszírozzák. Ugyanakkor vannak olyan intézményfenntartók is, amelyek az állami hozzájárulásból fedezni tudják intézményeik kiadásait. Az lenne a kívánatos, hogy az iskolafenntartó olyan hatékony eszközöket, módszereket alkalmazzon intézményei működtetésében, amely lehetővé tenné, hogy az állam által biztosított normatíva nagyrészt fedezze a felmerülő költségeket. A szakképzés finanszírozásában meghatározó a gazdasági szféra szerepe, amely a szakképzési hozzájárulás intézményén keresztül érvényesül, a hozzájárulásra kötelezett fejlesztési forrásokat adhat át az iskolának, saját munkavállalói szakképzését finanszírozhatja, a tanulók gyakorlati képzését biztosítja, végül, befizethet a képzési alaprészbe. Az államháztartás ráfordítása és a hozzájárulási kötelezettség közel azonos nagyságrendű, azonban a költségvetési (állami, önkormányzati) forrás csökkenő, míg a hozzájárulási kötelezettség növekvő tendenciát mutat. Miközben a szakképzés jogi szabályozása alapján a szakképzés tartalmi feltételeit (szakmaszerkezet, vizsgarendszer, iskolaszerkezet stb.) az állam normatív módon 5
Ezt egészítik ki az egyének, családok tanulókra (legyenek fiatalok vagy felnőttek) fordított kiadásai, valamint a vállalkozások által a saját dolgozóik képzésére közvetlenül és közvetve eszközölt ráfordítások. - 28 -
A Magyar Köztársaság Kormánya
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
(jogszabályokkal) és fejlesztési programokkal határozza meg, addig ehhez a forrásokat a fenntartónak kell hozzárendelnie. Ez a kettőség az egyik oka a szakképzésben jelentkező problémáknak. Az elmúlt évek fejlesztési finanszírozásával kapcsolatban két egyértelmű tendencia állapítható meg. A fejezeti forrásokból folyamatos az elvonás, ugyanakkor az MPA képzési alaprész bevételei folyamatosan és erőteljesen nőnek. A szakképzési hozzájárulás rendszerének fejlesztése folyamatos. A képződő forrás ésszerűbb felhasználás esetén folyamatosan biztosíthatná a szakképzés tartalmi és technikai fejlesztéséhez szükséges forrásokat. A rendszer elaprózottsága miatt azonban ezek hasznosulása csak részben megfelelő. A Szakképzési törvény szerint a tanulószerződés alapján tanulóknak járó pénzbeli juttatás összege az évek során változott. 2003. szeptember elsejétől a minimálbér 15 és 30%-a közötti összeg (7 500–15 000 Ft) fordítható a tanulószerződéssel foglalkoztatott tanulók pénzbeli juttatására, mely összeget a vállalkozó az alaprészből visszaigényelheti. 2004-től tovább javult a helyzet, a tanulónak adható és az alap terhére elszámolható pénzbeli juttatás a minimálbér 50%-ára növekedett. A felnőttképzés kialakult finanszírozási rendszere sokszereplős. A felnőttképzés támogatási rendszerének alapvető célja a tudásalapú társadalom kialakítása, a foglalkoztathatóság, illetve a foglalkoztatottak versenyképességének növelése. A támogatások elősegítik a felnőttképzésbe való bekapcsolódást, az állami források által és az egyéni ráfordítások ösztönzésével hozzájárulnak az élethosszig tartó tanulás megvalósításához. A támogatási rendszer fő elemei: •
az állami normatív támogatás,
•
a képzési célú adókedvezmény,
•
a foglalkoztatottak képzésének a szakképzési hozzájárulás terhére történő támogatása,
•
a képzési rendszer működtetésének és fejlesztésének MPA képzési alaprészéből történő támogatása.
A munkanélküliek, illetve a munkanélküliséggel veszélyeztetettek képzésének támogatását a döntően munkaadói és a munkavállalói járulékból képződő MPA foglalkoztatási alaprésze biztosítja. A 2003-tól bevezetésre került felnőttképzési normatív állami támogatás, elsősorban az állam által elismert szakképesítéssel nem rendelkezők szakképesítéshez juttatásához, valamint a fogyatékkal élők általános, nyelvi és szakmai képzéséhez biztosít állami támogatást. A normatív támogatás folyósítása igénylés és szerződéskötés alapján történik. A támogatást a felnőttképzési akkreditációs testület (FAT) által akkreditált felnőttképzési intézmények igényelhetik az intézmény képzési tervében meghatározott képzésben részt vevő felnőttek létszáma után. A támogatás 2003. évi előirányzata 475 millió forint volt. A személyijövedelemadó-kedvezmény a felnőttképzés támogatási rendszerének alapvetően a munkaerőpiac aktív állományának tovább-, illetve átképzését támogató ösztönző eleme, amely a jövedelemmel – és szakképzettséggel – rendelkező felnőttek önerőből történő továbbképzésének közvetett állami támogatását biztosítja. A képzési szükséglet gazdasági szféra által történő közvetlen meghatározása érvényesül a gazdasági szervezeteket terhelő szakképzési hozzájárulási kötelezettség saját munkavállalók képzésére fordítható részének (a kötelezettség egyharmad része, a bérköltség 0,5%-a) felhasználásában. A kötelezettségcsökkentő támogatás keretében a munkáltatók az általuk foglalkoztatottak képzését támogathatják a magasabb szintű munkavégzés érdekében.
- 29 -
A Magyar Köztársaság Kormánya
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
6.11 A Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program I. (2004–2006) Az NFT HEFOP célkitűzései a következőkben felsorolt kiemelt szempontoknak megfelelően kerültek meghatározásra: •
az EU elvárások,
•
az átláthatóság biztosítása,
•
a szakmastruktúra átalakítása,
•
a képzés és az intézményrendszer szétaprózottságának csökkentése,
•
az iskolai rendszerből lemorzsolódók magas arányának csökkentése,
•
a szakképzettséggel rendelkezők munkaerő-piaci elhelyezkedési esélyeinek növelése,
•
a szakképzés és a gazdaság kapcsolatának erősítése.
A munkaerő-piaci igények és az iskolai rendszerű szakképzésben végzők tudásának összehangolása érdekében a HEFOP intézkedései a következő célokat tűzték ki a szakképzés területén. A HEFOP 3.2 A szakképzés tartalmi, módszertani és szerkezeti fejlesztése intézkedés 1. komponense az új képzési szakképzési szerkezet kialakítását biztosítja a Nemzeti Szakképzési Intézet által – az Apertus Közalapítvány és az Educatio Kht. bevonásával – kidolgozott és végrehajtott központi programon keresztül. Ez a komponens magában foglalja többek között a moduláris képzési rendszer kifejlesztése módszerének kidolgozását, két szakmacsoport moduláris dokumentumrendszerének kifejlesztését, továbbá az előzetes tudás mérése módszereinek kidolgozását, tananyagok digitalizálását. A HEFOP 3.2 A szakképzés tartalmi, módszertani és szerkezeti fejlesztése intézkedés 2. komponense és a 4.1 Az oktatási és képzési infrastruktúra fejlesztése intézkedés 1. komponense a TISZK-ek létrehozását és infrastrukturális feltételeinek javítását pályázati programmal valósítja meg, döntően az ipari tevékenység és szolgáltatás szektorára, valamint az önkormányzati fenntartású intézményekre koncentrál. E komponensek célja a szakképzés hatékonyságának növelése a szakképzési kínálat megfelelő koordinációjának biztosításával, valamint a XXI. századi igényeknek megfelelő csúcstechnológia összehangolt alkalmazása a szakképzésben részt vevő fiatalok naprakész, korszerű gyakorlati ismereteinek bővítésére. A komponensek egyben a szakképzés és a régió, térség munkaerőpiaca közötti összhang megteremtését kívánják előmozdítani a gazdaság szereplőinek közreműködésével és együttműködésével. A célok elérése érdekében, illetve a csúcstechnológiát felvonultató berendezések közös, összehangolt használatára jön létre a 16 TISZK. A központ keretei között a szakképzést folytató intézmények szoros együttműködésben vagy összevontan, ésszerű feladatmegosztásban harmonizálják irányítási rendszerüket. Ezáltal – a moduláris rendszerű képzés bevezetése mellett – alkalmassá válik az integrált szervezet arra, hogy gyakorlatorientált szakképzési bázisként működjön, hangsúlyozottan erősítve a gyakorlati képzést minden régióban. A TISZK-ek úgynevezett közösségi funkciókat is ellátnak, amelyek keretében elsősorban tanulóik számára biztosítanak komplex szolgáltatásokat a pályaválasztás és pályaorientáció, karrier-tanácsadás területén, de a hátrányos helyzetű fiatalok és családjaik számára is kínálnak külön szolgáltatásokat.
- 30 -
A Magyar Köztársaság Kormánya
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
A HEFOP 3.4 és 3.5 keretében a szakképzés és a gazdaság igényeinek közelítése érdekében a munkahelyteremtéshez és a vállalkozói készségek fejlesztéséhez kapcsolódó, továbbá a felnőttképzés rendszerének fejlesztését célzó programok indulnak. 7.
Fejlesztési elvek
Az oktatás és képzés területén megfogalmazott feladatrendszer és az EU-dokumentumok által definiált elvek és célok rendszere megjelenik az irányítási, szakmai, érdekvédelmi szervezetek programjaiban és az NFT HEFOP-ban. 7.1
Az egész életen át tartó tanulás politikájának széles körű érvényesítése
A munkaerőpiacra való sikeres beilleszkedés és a gazdaság változó követelményeinek való folyamatos megfelelés az egész életen át tartó tanulás politikájának széles körű érvényesítését követeli meg. Már az alapfokú oktatásban meg kell alapozni részben a későbbi tanulás feltételeinek tekinthető, részben a munkaerőpiac által megkövetelt, részben pedig a mindennapi életben a szélesebb vagy tágabb társadalmi környezetben való boldoguláshoz nélkülözhetetlen készségeket és képességeket. Ezért támogatandó az alapkészségek, a kulcskompetenciák fejlesztése az iskolai rendszerű oktatás keretei között, különös tekintettel a munkaerőpiac által megkövetelt készségekre – mindenekelőtt az idegennyelv-tudás és a számítógépes ismeretek –, valamint a személyes életvitel szempontjából nélkülözhetetlen kompetenciákra, illetve a kommunikációs készségekre. Fontos hangsúlyozni, hogy az egész életen át tartó tanulás megalapozása a közoktatás teljes időszakában történik, melynek része az iskolai rendszerű szakképzés, beleértve ebbe a közoktatás kezdő szakaszát, sőt az iskola előtti nevelést is. A kezdő szakasz nevelési céljait oly módon szükséges újragondolni, hogy az segítse elő a kulcskompetenciák fejlesztésére orientált pedagógiai gyakorlat kialakulását. Fontos, hogy a közoktatás intézményei a hazai és nemzetközi munkaerőpiacon hasznosítható, magas színvonalú és továbbfejleszthető, a fenntartható fejlődés erősítését szolgáló ismereteket közvetítsenek. A közoktatási rendszer minden szakaszában, így az iskolai rendszerű szakképzésben is általában előnyben kell részesíteni azokat a fejlesztéseket, amelyek mind a munkaerő-piaci, mind pedig az aktív társadalmi részvétel sikeressége szempontjából fontos kompetenciák kialakulását segítik, csökkentik a lemorzsolódást. 7.2
Transzparencia
A transzparencia követelménye kifejeződik abban, hogy a fiatalok és felnőttek fokozottabb képzésbe vonása, ösztönzése látható képzési programok szerint, a képzési szolgáltatások nyilvánosan megítélhető rendszerében valósuljon meg. Ezt szolgálja a szakképzés esetében az elmúlt években átalakult OKJ6, a felnőttképző-szervezetek 1997-től kiépült nyilvántartása, a képzési programok akkreditációjának 2003-ban elkezdődő folyamata. E követelmény jelenik meg az iskolai rendszerű és a felnőttképzés statisztikai rendszere továbbfejlesztésében, ami az adott tanulási formában részt vevők számának mainál pontosabb jelzését és elemzését teszi 6
2001-től kialakításra kerültek a szakmacsoportok az OKJ-ban, és létrejöttek olyan szakértői bizottságok, amelyek az adott szakmacsoportba tartozó szakképesítéseket, azok munkaerő-piaci igényeit figyelemmel kísérik, és elvégzik a konszenzuson alapuló felülvizsgálatot. Az OKJ-ban szereplő szakképesítésekhez kapcsolódó, országosan egységes szakmai és vizsgáztatási követelményrendszer bevezetése átláthatóbbá, hozzáférhetővé tette a szakképzést, megteremtette a standardizált alapokat a korszerű minőségbiztosítási rendszer kiépítéséhez. - 31 -
A Magyar Köztársaság Kormánya
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
lehetővé. Értelemszerűen, különösen az atipikus tanulási formák esetében módszertani problémákat jelent a részvétel arányának, a tevékenység tartalmának értékelése. Ezért is fontos, hogy a garanciák biztosításával közvetett mérési eredmények is rendelkezésre álljanak. A transzparencia a végzettségek kölcsönös elismerésében fejeződik ki, amely másrészt a diákok mobilitásának megkönnyítését is szolgálja egy személyes portfólióval. Ennek része a Europass-önéletrajz, Europass-mobilitás, Europass oklevél-melléklet, Europass nyelvtanulási napló, Europass bizonyítvány-kiegészítő. 7.3
Az oktatási rendszer egységes szemléletű rendszerfejlesztése
A formális oktatás jogi szabályozása az alrendszerek különálló szabályozásának alapelvéből indult ki. Ezért egyrészt át kell gondolni a felsőoktatási intézmények szerepét a felnőttképzés stratégiája szempontjából, másrészt a felnőttképzés intézményrendszerének fejlesztését a felsőoktatás egészének stratégiai fejlesztése szempontjából. A felsőoktatási intézmények regionális tudáscentrumokká fejlesztése a felnőttképzési stratégia egyik eleme. Meg kell fogalmazni, és támogatni kell a felsőoktatási intézmények és más felnőttképzést folytató intézmények együttműködésének, hálózatának kiépítését. A többciklusú képzés bevezetésével a jelenlegi átlagnál rövidebb bachelor képzés egyik fő célja az egész életen át tartó tanulásra való felkészítés. Ez nem valósítható meg az oktatási rendszer egységes szemléletű rendszerfejlesztése nélkül. A felnőttképzés és a hozzá kapcsolódó távoktatás módszertani fejlesztése, technikai és tananyaghátterének megteremtése jelentős és folyamatos beruházást igényel. 7.4
Minőségfejlesztés – minőségirányítás
Egy korszerű, az egész életen át tartó tanulás szempontjából is nélkülözhetetlen egységes minőségfejlesztési, s arra épülő minőségirányítási keretrendszer kiépítése a közoktatásban és ezen belül az iskolai rendszerű szakképzésben a többszintű és funkciójában változatos minőségfejlesztési tevékenységek kínálatát és minőségfejlesztési szolgáltató hálózat kialakulását feltételezi. Ennek érdekében szükséges a hazai és nemzetközi tapasztalatok együttes beépítése, amely biztosítja egy korszerű, az intézmények önfejlesztő, önértékelő tevékenységére építő intézményfejlesztő rendszer létrejöttét. A mérési, értékelési rendszer továbbfejlesztése, a külső és belső mérések (intézmény, program, tanári, tanulói) tartalmai, a mérések végrehajtásának rendszere az oktatás eredményességének javítása érdekében a NATra, az állami vizsgák követelményeire és a teljes körű intézményértékelés követelményeire építve készül. A köz- és felsőoktatási intézmények minőségirányítási rendszerének ki kell terjednie a felnőttképzési tevékenységre is. A felnőttképzés minőségirányítási rendszerének figyelembe kell venni a felnőttképzés sajátosságait (életkor, munka melletti képzés, korábbi tanulmányok beszámítása stb.). A 2002. novemberi Koppenhágai Nyilatkozat kiemeli az együttműködés fontosságát a szakképzés minőségbiztosítása terén. A deklaráció alapján a Bizottság, a tagállamok, a csatlakozó országok és a szociális partnerek kidolgoztak egy, a szakképzésben alkalmazandó európai szinten közös minőségbiztosítási keretrendszert. Az „Oktatás és képzés 2010” dokumentum is fő prioritásának jelöli meg a minőségbiztosítást.
- 32 -
A Magyar Köztársaság Kormánya
8.
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
Operatív célok – fejlesztési feladatok7
A szakképzés-fejlesztési stratégia 2. fejezetében röviden már felvázoltuk az 5 legfontosabb célt. Ezek köré csoportosítva találhatók az alábbiakban az operatív célok és a fejlesztési feladatok, de ez természetesen azt jelenti, hogy ezek erősítik a többi fő cél elérését is. Annál a fő célnál szerepelnek a fejlesztési feladatok, amelyet jellemzően a legnagyobb mértékben befolyásolják. 8.1
A gazdaság versenyképességének növelése
Kihívások: A gazdaság versenyképességének javítása érdekében biztosítani kell a gazdasági aktivitás növelését, a potenciális munkaerő mobilizálását. A leghátrányosabb helyzetűek munkaerő-piaci és társadalmi beilleszkedésének elősegítése. A roma népesség esélyegyelőségének általános érvényesítése érdekében a foglalkoztatás, az oktatás és képzés, valamint a szociális ellátórendszer területén is erőfeszítéseket kell tenni. A fenntartható fejlődés beillesztése az oktatás és képzés programjaiba, regionális szolgáltatásaiba és saját intézményirányítási folyamataiba azzal a céllal, hogy a természeti és épített környezet ápolását és megóvását szolgálja a jövendő generációk számára. Operatív célok: a)
A jelenleginél nagyobb hangsúlyt kell fektetni a fizikai képességek, készségek fejlesztésére, az elméleti tudás gyakorlati alkalmazására, mindezzel növelve a tanulási motivációt, a szakmatanulás iránti érdeklődést.
b)
A közoktatás és ezen belül az iskolai rendszerű szakképzés egyik legfontosabb célja az egész életen át tartó tanulás megalapozása. E cél elérésének egyik legfontosabb eszköze azoknak a kulcskompetenciáknak, illetve az alapvető kompetenciáknak (írás, olvasás, számolás, digitális tudás) az elsajátítása, amelyek az egyént alkalmassá teszik arra, hogy egész élete során szembe tudjon nézni az olyan helyzetekkel, amelyek alkalmazkodást vagy tágabb értelemben tanulást követelnek tőle. A fejlesztendő kulcskompetenciák köre természetesen messze túlmutat azokon, amelyek közvetlenül az egyéni alkalmazkodóképesség erősítését szolgálják.
c)
Megkönnyítjük az iskolarendszerből a munkaerőpiacra szakképesítéssel kilépő fiatalok számára a munka világába való bekapcsolódást, különös tekintettel a hátrányos helyzetűekre.
d)
Ösztönözzük a vállalkozásoknál folyó gyakorlati képzést, valamint a munkavállalói és vállalkozói kompetenciák fejlesztését a képzés során.
e)
Biztosítjuk a gyakorlati képzés arányának és időtartamának növelését.
f)
Ösztönözzük a felnőttképzésben részt vevők létszámának erőteljes növelését.
7
A Korm. határozat tervezetében meghatározott feladatok évenként lebontott, operacionalizált tervének elkészítésére a Kormányhatározat elfogadása után kerül sor – részben – a szakképesítésért felelős minisztériumok bevonásával. - 33 -
A Magyar Köztársaság Kormánya
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
Fejlesztési feladatok: Alapvető fontosságú a szakképzési rendszer fejlesztése, a gyakorlati képzés erősítése, illetve a képzésnek a gazdaság igényeihez igazítása, hogy a fiatalok a szakképzésből kikerülve a munkaerőpiacon sikeresen helytálljanak. A többcsatornás finanszírozási rendszert tovább kell fejleszteni, hogy kielégítse a szakképzés differenciált igényeit, és struktúraváltásra ösztönözzön. A korszerűsítés részeként ösztönözni kell a szakképzést folytató intézményeket, hogy vezessenek be olyan módszereket a képzésbe, amelyek alkalmasak lehetnek a munkáltatók igényeinek fokozottabb figyelembevételére a képzési tartalom kialakítása során. Támogatni kell a gyakorlatközpontú oktatási módszerek elterjesztését, a gyakorlati tevékenységet és a tanulást kombináló, a munkaerő-piaci beilleszkedést közvetlenül támogató oktatási programok kialakítását és bevezetését az iskolai rendszerű szakképzésbe, gyakorlati oktatásba. El kell terjeszteni a team munkában történő feladat-végrehajtást, a tanulói aktivitás növelését a tanulási folyamatban, a tanulók tudásának nyomon követését portfolió alkalmazásának módszerével, a tanulók önértékelési rendszerének biztosításával. Az egész életen át tartó tanulás megvalósulása érdekében az egyén életének minden szakaszában biztosítani kell a szakképzés különböző szintjeihez és formáihoz való teljes körű hozzáférést, fejleszteni és a szükségletekhez kell igazítani a szakmai továbbtanulás lehetőségét biztosító rendszert a különböző célcsoportok számára. A munka világához való pozitív viszonyulás kifejlesztése, melyet az EU mobilitási programjában való részvétel támogathat. A fenntartható fejlődés beillesztése az oktatás és képzés programjaiba, regionális szolgáltatásaiba és saját intézményirányítási folyamataiba azzal a céllal, hogy a természeti és épített környezet ápolását és megóvását szolgálja a jövendő generációk számára. 8.2
Mobilitás növelése
Kihívások: A tudásalapú társadalom kihívásainak való megfelelés a munkaerő fokozott alkalmazkodását kívánja meg. Az oktatás és képzés rendszerének biztosítania kell a foglalkoztatás szempontjából meghatározó kompetenciák kialakítását. Operatív célok: a) b) c) d) e) f) g)
A képzési struktúra és a minőség fejlesztése a munkaerő-piaci elvárásoknak megfelelően. Ösztönözzük, hogy a fiatalok piacképes szakképesítést szerezzenek annak érdekében, hogy a társadalom perifériájára szorulók száma csökkenjen. A munka világához való pozitív viszonyulás kifejlesztése, melyet az EU mobilitási programjában való részvétel támogathat. A Europass rendszer bevezetése. A szakmai képzés során megszerzett tudás felsőfokú tanulmányokba történő beszámítása, különös tekintettel a technikus és a közösségi jog hatálya alá tartozó szabályozott szakképesítésekre. A szakiskolai képzés utáni szakmai továbbtanulás lehetőségének megteremtése. Új struktúrájú OKJ. - 34 -
A Magyar Köztársaság Kormánya
h) i) j) k) l)
m)
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
Modularizált tananyagok fejlesztése. A lemorzsolódók arányának csökkentése. Bizonyítvány-melléklet kiadása. Munkaviszonyban állók folyamatos képzése. Segítjük, hogy a felnőttek szakképesítést szerezzenek, ha fiatalabb korukban nem volt módjuk arra, hogy szakmájukon belül folyamatosan fejlődhessenek, hogy karrierjük érdekében új szakképesítést szerezhessenek, vagy ha erre munkájuk elvesztése miatt kényszerülnek. Támogatjuk továbbá az önálló vállalkozás indításához szükséges kompetenciák fejlesztését is. E-learning, IKT elterjesztése. Fejlesztési feladatok: Az OKJ korszerűsítése, az alapszakmák meghatározása. A szakképesítések tananyagtartalmának elemzése során a közös tevékenységekből alapszakmák létrehozása. Az alapszakmák meghatározásának célja az OKJ-ban szereplő szakképesítések számának csökkentése. A szakmastruktúra moduláris rendszerű átalakítása lehetőséget teremt a szakképzésbe történő ismételt visszatérésre. Néhány modul elsajátításával a képzésben részt vevők rész-szakképesítést kapnak, visszalépéskor ezek beszámításával és újabb modulok elsajátításával újabb, illetve magasabb szintű szakképesítéshez jutnak a képzésben részt vevők. A kialakítandó rendszer létrehozásával megteremtjük az alapját a korábban formális vagy nem formális úton elsajátított ismeretanyag beszámításának is, és így lehetővé válik, hogy csökkenjen az OKJ-ben szereplő szakképesítések száma. Az NFT HEFOP-ja szakképzést érintő intézkedéseinek végrehajtásával ki kell alakítani az új szakképzési szerkezetet és a modulrendszert, tovább kell folytatni a tananyag-korszerűsítést. A modulrendszerű szakképzés kialakítását követően moduláris képzési programokat kell kidolgozni. A modulrendszer kiterjesztésével egyidejűleg meg kell vizsgálni a középiskola 12. évfolyamának elvégzésére, illetve az érettségire épülő szakképesítéseket abból a szempontból, hogy továbbtanulás esetén a felsőoktatásba hogyan számíthatók a megszerzett kompetenciák/modulok, különös tekintettel a technikus és a közösségi jog hatálya alá tartozó szabályozott szakképesítésekre. A beszámítás lehetőségének megteremtése stabilizálhatná hosszabb távon a szakközépiskolákat, amelyek a felsőoktatás elszívó hatása miatt jelenleg egyre kevesebb – érettségire épülő szakképesítéssel rendelkező – tanulót bocsátanak ki. Elsősorban a szakiskolai fejlesztési program (SZFP) keretében csökkenteni kell a lemorzsolódók arányát, és biztosítani kell a szakiskolai tanulók létszámának növelését. Programokat kell kidolgozni, amelyek lehetővé teszik a szakképzésbe való bekapcsolódáshoz szükséges iskolai végzettséggel nem rendelkező felnőttek számára is piacképes szakképesítés megszerzését. A szakképesítések megszerzését igazoló bizonyítvány kiadásával egyidejűleg a vizsgázó kérésére olyan – a vonatkozó európai uniós dokumentumok szerinti – bizonyítványkiegészítő-lapot kell kiadnia a vizsgaszervező vezetőjének, amely tájékoztatást, kiegészítő információkat nyújt a munkaadók számára az adott bizonyítvány megszerzésének kritériumairól (az Europass-rendszer részeként). További kétoldalú tárgyalásokat kell kezdeményezni az EU tagállamaival a
- 35 -
A Magyar Köztársaság Kormánya
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
bizonyítványok kölcsönös elismerése, továbbá a már hatályban lévő megállapodások új szakképesítésekkel történő kiegészítése érdekében. A gazdasági, illetve az EU-s elvárásokkal összhangban – 800 ezer-egymillió felnőtt tanulását szükséges évente lehetővé tenni – alapvetően a tankötelezettséget követő szakképzés, a felnőttek szakmai továbbképzése, az idősek képzése s különösen a nonformális (vállalati belső képzések, e-learning típusú, nyitott, különböző médiumok közreműködésével zajló) képzések által valósítható meg. Ebben mindenképpen indokolt az iskolai rendszerű oktatás szakmai, tárgyi, infrastrukturális kapacitásait komoly mértékben kihasználni. A felnőttek oktatása-képzése az egész társadalmat érintő közügy, mivel a tanulással-képzéssel segíti megtalálni az egyén helyét a változó társadalomban, a folyamatosan átalakuló munkaerőpiacon. A felnőttképzés nem lehet csak a szűken vett specializáció, hanem magában foglalja az általános kulturális és szakmai képességek továbbfejlesztését is. A felnőttképzés és az oktatás viszonyában lényeges az a törekvés, mely szerint az egyén számára lehetővé kell tenni, hogy a képzés olyan alapokra épüljön, amely biztosítja, hogy megfelelően reagáljon a gazdasági, kulturális és technológiai változások kihívásaira. Ahhoz, hogy az e-learning bázisú felnőttképzés elterjedhessen, biztosítani kell a felnőttek informatikai ismereteinek bővítését, képzésbe való bevonásukat. Az iskolákban meglévő informatikai eszközök kihasználtságának növelésével, az üzembe helyezett új informatikai eszközökkel és a meglévők korszerűbbre cserélésével biztosítható a felnőttek informatikai ismereteinek bővítése. Az e-learning bázisú felnőttképzés az elkövetkezendő években reálisan építhet a számítógépes hálózathoz való hozzáférés technikai feltételeinek javulására. A képzésbe bekapcsolódó felnőttek térben és időben elkülönülve, az internet segítségével juthatnak tananyaghoz, tarthatnak kapcsolatot a képzési program szervezőivel. Az elearning kiaknázza az audiovizuális megjelenítés, vagyis a multimédia lehetőségeit. Kedvező adottság, hogy napjainkban már az oktatási és a vállalati szféra is – alapvetően a közép- és nagyvállalatok, különösen a multinacionális vállalatok – rendelkezik az e-learning tömeges alkalmazásához szükséges infrastruktúrával. Az elearning különösen gyorsan terjed a vállalatok belső képzésében. Amennyiben a tervezés, tartalomfejlesztés megfelelő szervezeti keretek között a felnőttkori sajátosságok szerint képes a programkínálatot bővíteni, úgy a szolgáltatásokkal kialakított együttműködés lényegi eleme lehet a távoktatásba/e-learningbe bekapcsolódó felnőttek regisztrációja, valamint a piaci kezdeményezéseket érvényre juttatva célszerű fejleszteni pályázati struktúrákat, stratégiai együttműködés segítségével, számukra nyújtott programok akkreditációja és a folyamatok ellenőrző értékelése révén. Kezdeményezni kell az intézményvezetők továbbképzését, a szakmai tanár- és szakoktató-képzés, -továbbképzés rendszerének továbbfejlesztését, hogy biztosítani tudjuk a gyakorlatközpontú oktatási módszerek, az IKT szakképzésben való teljes körű bevezetését, megteremtve ezzel a lehetőséget a hatékony oktatási módszerek, tanulásirányítási rendszerek bevezetéséhez is. A szakképesítések állami elismerési folyamatának az egyszerűsítésével biztosítani kell, hogy – a rendszer átláthatóságának sérelme nélkül – a szakképesítési struktúra a foglalkoztatás struktúrájához igazodhasson. Rugalmasabbá és gyorsabbá kell tenni a képzési programok jóváhagyását, hogy azok a munkaerő-piaci változásokhoz folyamatosan igazodhassanak.
- 36 -
A Magyar Köztársaság Kormánya
8.3
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
Hatékonyság javítása
Kihívás:
Az eredményes és hatékony oktatási rendszer, a szociális szolgáltatások biztosításának feltétele a megfelelő színvonalú, területileg kiegyenlített, mindenki számára hozzáférhető oktatási, képzési és szociális infrastruktúra.
Operatív célok: A minőségbiztosítás bevezetése az iskolai rendszerben már korábban elkezdődött, a felnőttképzés – a nyilvántartás/intézményi akkreditáció/programakkreditáció – keretrendszere az egyén számára a transzparencia mellett lehetővé teszi, hogy az egész életen át tartó tanulásba bekapcsolódva megfelelő szintű szolgáltatásokat nyújtó képző szervezetekkel kerüljön kapcsolatba. A non-formális tanulási rendszerben kialakított finanszírozási és minőségbiztosítási eljárások jelentős hatással lehetnek az informális tanulást támogató pályázati struktúrák és az azt elemző-értékelő statisztikai eljárások kialakítása során. a) b) c) d) e) f) g) h) i)
A szakmai és vizsgakövetelmények tartalmának korszerűsítése. IKT szerepének növelése. Szakképző iskolai teljesítmény mérésének, értékelésének kidolgozása, kísérleti bevezetése. Minőségirányítási rendszer fejlesztése. A modul rendszerű képzés továbbfejlesztése, kiterjesztése és bevezetése. A finanszírozás és a feladatrendszer összehangolása, egyéni hozzájárulások felülvizsgálata. A tanár- és szakoktató-képzés, -továbbképzés korszerűsítésének kezdeményezése, módszertani kultúra megújítása. Intézmények és a pedagógusok módszertani kultúrájának átfogó megújítása. A szakképzési rendszer teljesítményértékelésének felülvizsgálata. Fejlesztési feladatok: A szakképzés tartalmi korszerűsítése, általános és specifikus kompetenciák fejlesztése révén, a szakképesítések dokumentumrendszerének fejlesztése a munkaerő-piaci elvárásokat figyelembe véve és biztosítva az előzetesen megszerzett tudás értékelését és beszámítását. A technológiailag minden eddiginél gyorsabban változó gazdasági környezetben az információs és kommunikációs technológiák széles körű elterjesztése szükséges az oktatás minden szintjén és formájában. Ebben a folyamatban különleges figyelmet kell kapniuk a kistelepüléseknek és a ritkán lakott térségeknek. Elkerülhetetlen az oktatásinformatika tartalmi fejlesztése és a pedagógusok informatikai ismereteinek növelése. A közoktatási, ezen belül a szakképzési és felsőoktatási rendszerek minősége javítható az átfogó és egységes mérési és értékelési, minőségfejlesztési, intézményfejlesztési rendszerek bevezetése révén. A TISZK-ek rendszerének létrehozásával és infrastrukturális feltételeik folyamatos fejlesztésével költség-hatékony szakképző intézményrendszert kell kialakítani, figyelembe véve a szakképesítések speciális igényeit is. Minőségirányítási rendszer elterjesztése a szakképzésben. Gondoskodni kell arról, hogy valamennyi szakképzést folytató intézmény rendelkezzen – az Európai Unió szakképzési minőségbiztosítási keretrendszerének figyelembevételével – - 37 -
A Magyar Köztársaság Kormánya
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
minőségbiztosítási rendszerrel. Az oktatásban és a szakképzésben a minőségirányítási rendszerek adta lehetőségek hatékony kihasználása jelentős mértékben hozzájárulna mind az iskolai rendszerű, mind az iskolarendszeren kívüli szakképzésben - azok minőségének javításához, növelve ez által a regionális és területi szintű különbségek csökkenésének esélyét. A pénzfelhasználás hatékonyságát és célhoz kötöttségét a minőségi szakképzés elérése érdekében az eddigieknél fokozottabban kell ellenőrizni. Javaslatot kell kidolgozni a szakképzési rendszer differenciált finanszírozásának korszerűsítésére. Biztosítani kell a szakképző iskolák kapacitáskihasználásának növelését, a szabad kapacitások felnőttképzésbe való bekapcsolását. Képzőktől független szakmai vizsgarendszer működését biztosító regionális intézmény-hálózatot kell kialakítani. A kulcskompetenciák fejlesztésének előtérbe helyezése feltételezi az intézmények és a pedagógusok módszertani kultúrájának átfogó megújítását, melyek többek között szolgálják: a nevelési-oktatási célok és az ezeket rögzítő tartalmi szabályozó dokumentumok felülvizsgálatát, módosítását, a pedagógusképzés és - továbbképzés fejlesztését, az intézményi szintű pedagógiai innovációk és a sikeres gyakorlatok elterjesztésének támogatását, a tanulók iskolai értékelésének és általában az értékelési és mérési rendszernek a továbbfejlesztését, az akkreditált oktatási programok fejlesztését, az oktatás multikulturális tartalmának erősítését. 8.4
Regionalitás erősítése
Kihívások: A gazdasági fejlődés egyenetlenségéből fakadó területi munkaerő-piaci különbségek mérséklése érdekében a foglalkoztatási szolgálat aktív eszközeinek a helyi munkaerőpiac problémáira hatékony megoldásokat kell kínálnia. Az eredményes és hatékony oktatási rendszer, a szociális szolgáltatások biztosításának feltétele a megfelelő színvonalú, területileg kiegyenlített, mindenki számára hozzáférhető oktatási, képzési és szociális infrastruktúra. Operatív célok: a) b) c)
A korszerű, jó minőségű szakképzéshez való hozzáférés feltételeinek javítása. A szakképzés hatékonyságának fejlesztése, méretgazdaságosság, kapacitás-kihasználás, a TISZK-ek hálózatának fejlesztése. A szakmai érdekegyeztetés rendszerének fejlesztése. Fejlesztési feladatok: Támogatni kell a gazdálkodó szervezetek és oktatási intézmények összehangolt tevékenységét biztosító szakmai képzőhelyek, üzemi gyakorlóhelyek (tangazdaságok) kiépítését, a TISZK-ek fejlesztését. A szakképzés sürgős, megoldásra váró problémája, hogy a jelenleg szétaprózott, túlságosan tagolt, a korábbi nagyvállalati képzéshez igazodó, nehezen finanszírozható és működtethető iskola- és intézményrendszer hogyan tudja a munkaerő-piaci igényeket megfelelően szolgálni. Az ifjúsági - 38 -
A Magyar Köztársaság Kormánya
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
szakképzést, a felnőttképzést és továbbképzést is biztosító, korszerű, hatékony, többcélú és -funkciójú, a munkaerő-piaci változásokat követni tudó, azokhoz alkalmazkodni képes oktatási és képzési intézményrendszer kialakítása szükséges a probléma kezeléséhez. A TISZK-ek keretein belül szükség van pályaorientációs tanműhelyek, a drága csúcstechnológiák elsajátítását is biztosító központi képzőhelyek kialakítására. Ez elősegíti a hátrányos helyzetű rétegek képzésből való kikerülésének megakadályozását és az egész életen át tartó tanulás feltételeinek biztosítását. A szakképzési infrastrukturális hiányosságok csökkentése érdekében szükséges a munkaerő-piaci folyamatokhoz önállóan alkalmazkodó, váltani, fejleszteni képes, több korosztálynak is képzési lehetőséget nyújtó intézmények, centrumok létrejötte. A szakképzés és a gazdaság közötti kapcsolatrendszer fejlesztése érdekében fejleszteni kell a szakmai érdekegyeztetés rendszerét a szakképzésfejlesztésben együttműködő partnerekkel: gazdasági kamarákkal, a szakmai, a munkaadói, munkavállalói érdekképviseleti és civil szervezetekkel, gazdálkodó szervezetekkel, valamint egyéb, a szakképzésben érdekelt partnerekkel, például az egyházakkal, szülői és tanulói szervezetekkel. 8.5
Információellátottság és –áramlás javítása
Kihívás:
Az eredményes és hatékony oktatási rendszer, a szociális szolgáltatások biztosításának feltétele a megfelelő színvonalú, területileg kiegyenlített, mindenki számára hozzáférhető információs rendszer.
Operatív célok: a)
b) c) d)
Támogatjuk, hogy a fiatalok és a felnőttek a szükséges információk birtokában hozhassák meg pályaválasztásukról, -módosításukról a döntésüket; amelyhez fejleszteni kell a szakképzés statisztikai információs rendszerét, komplex információs rendszert kell kiépíteni a munkaügyi szervezet információbázisára és a gazdaságból jövő információkra alapozva. A szakmai és vizsgakövetelmények tartalmának előrejelzése. Pályaválasztási tanácsadással foglalkozó tanárok képzése. A szakmai vizsgák központi nyilvántartási rendszerének kialakítása. Fejlesztési feladatok: Komplex szakképzési információs rendszert kell kiépíteni és működtetni, amely biztosítja a szakképzéssel kapcsolatos adatok, a szakképzés egészének (résztvevők, képzést végzők, költségek stb.) mérésére is kiterjedő megbízható statisztikai rendszert, a munkaerő-piaci információk, a pályaválasztási és a szakmai-tartalmi adatbázist, a komplex rendszer információs értékének naprakészen tartását. Ez a hiteles információs rendszer elősegítené a döntés-előkészítési folyamatokat és a fejlesztési irányok meghatározását országos, regionális, helyi szinten. Egységes pályaorientációs, pályaválasztási és információs rendszer, illetve követő rendszerek működtetése, kifejlesztése, amely a gyakorlatközpontú oktatás és a munkaerőpiacra történő belépés folyamatát segíti.
- 39 -
A Magyar Köztársaság Kormánya
Szakképzés-fejlesztési Stratégia
Az OKJ-ben meghatározott szakképesítések megszerzésére szervezett szakmai vizsgák központi nyilvántartási rendszerének szakképzési törvény által előírt kialakítása mind az iskolai rendszerű, mind az iskolarendszeren kívüli szakképzésben. A szakmai vizsgák központi nyilvántartási rendszerének bevezetésével lehetővé válik a szakképesítéshez jutottak statisztikai célú központi regisztrálása, az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzések vizsgaeredményeinek nyilvántartása, illetőleg a szakképzés-irányítás információs igényeinek kielégítése.
- 40 -