A magyar ejtõernyõsök lovagkora. 1938-1941. (Kanadai Magyar Szárnyak, 1987. p.47-56.) Írta:
Szokolay Tamás a kísérleti keret elsõ tisztjeinek egyike
1983. tavaszán Szokolay Tamás leánya elküldte édesapja „Emlékiratait” Múzeumunk számára. Ennek a sürün gépelt 35 oldalas munkának elsõ 17 oldalát az 1985-ös és 1986-os számainkban közöltük. Ebben a számunkban a befejezõ részt adjuk közre olvasóink számára. A leközölt fényképek a Szerzõ, Bán Ferenc és Fehér Endre bajtársak gyûjteményébõl valók, melyekért a Szerkesztõség ezúton mond köszönetet. Szerkesztõség. A történelmi hûség kedvéért vissza kell térnem 1939. õszére. Két esemény leírása maradt ki ebbõl az idõbõl, pedig mind a kettõ jelentós mozzanata volt fegyvernemünk történelmének Szeptember hónapban a tábornoki kar részére kellett bemutatót tartani a Mátyásföld-i repülõtéren. Ezen meg jelentek a hadtest- és hadosztályparancsnokok, a Honvédelmi Minisztérium tábornokai és a Budapesten mûködõ Törzstiszti Tanfolyam hallgatói. Három Caproni 101-es géppel vonultunk fel, a régi kísérleti keretbõl alakított csoporttal. Elõször Pataky hadnagy vezetésével harcgyakorlatot mutattunk be mely egy repülõtér elfoglalását szemléltette. Az ugrást 300 m magasságból hajtották végre elég erõs szélben Régi, gyakorlott embereink ennek ellenére szépen, egy csoportban értek földet és percek alatt felfejlõdtek a repülõtér megtámadására. Mutatós gyakorlat volt és a siker sem maradt el. Nekünk nagyon fontosak voltak ezek a sikeres bemutatók, mert ilyenkor szereztünk támogatókat fegyvernemünk fejlesztéséhez. A csoportos ugrás után Majthényi és én mutattunk be zuhanó ugrást 1,500 m magasságból, 1,000 m zuhanással. Ez is jól sikerült, csak a szél erõsödött meg kissé. Ezért aztán a talajérésnél hatalmas bukfencet vetettünk és az ernyõk vonszoltak bennünket a földön egy darabig. Az enyém egy akácfán akadt meg és úgy rácsavarodott, hogy végül a fát is ki kellett vágni az ernyõ megmentése érdekében. Volt ennek a bemutatónak egy tragikus eseménye is: a mi szereplésünk után a vadász alakulatok mutatták be mûrepülési tudásukat. A törzstiszti iskola egyik tanára, Bánfalvy Ferenc repülõ vezérkari százados is felszállt egy Bücker iskolagéppel és mûrepülést mutatott be. Az egyik túl alacsonyan végzett mûrepülõ figura végrehajtása közben a földnek ütközött és azonnali repülõ halált halt. Nagyon sajnáltuk, mert igen jó repülõ bajtárs volt és sokat segített az ejtõernyõs alakulat szervezésében. A másik esemény a kassai Horthy Miklós Repülõ Akadémia felavatása volt, melyen ismét a régi kísérleti keret egy csoportja vett részt, Makray Ferenc és Kiss Zoltán hadnagyok vezetésével. Nagy repülõ demonstrációt szerveztek erre az alkalomra. Miskolc térségében gyülekeztek a bombázó, felderítõ és vadász egységek, köztük a mi csoportunk is három géppel. November elején jártunk már és az idõjárás sem igyekezett ezt meghazudtolni. Borongós, ködös idõ volt, s mire a gépek Kassa fölé értek, már 200 m-rõI sem lehetett a földet látni. A repülõgépek lesüllyedtek 100 m alá és úgy repülték végig a díszelgést. Ilyen alacsonyról ugrani nem lehetett. Az ejtõernyõs bemutató volt az utolsó szám. Ekkor 180 m volt a felhõmagasság. Makray Ferenc, az ugrás vezetõje úgy határozott, hogy - tekintettel a jelentõs ünnepségre és bízva emberei ügyességében - végrehajtja ezt a rendkívül alacsony ugrást. Szabályzatunk szerint a legkisebb megengedett ugrási magasság 300 m volt. Gyakorlott, ügyes embereink igen jól oldották meg ezt a kényes feladatot. Szemtanúk elõadása szerint nagyszerû benyomást tett a szinte egyszerre kirobbanó 30 ejtõernyõ látványa. A csoport néhány másodpercen belül földet ért. Nem történt semmi baj, de a két tiszt alapos fejmosást kapott otthon Bertalantól a veszélyes ugrásért.
Ezek után térjünk vissza ismét 1940. tavaszára. Pápán az árvízzel egyidõben a repülõtéren is megindult az olvadás, ami a hóakadályokat elpusztította ugyan, de elárasztotta az amúgy is alacsonyfekvésû repülõteret. A repülõtér területe alagcsövezve volt, de ez az ilyen magas talajvízszint mellett nem sokat segített. Így aztán a repülõtér április közepéig használhatatlan volt, ami bizony akadályozta a kiképzés menetét. Március elején bevonult újabb 100 fõ és két tiszt Labancz Gyula és Molnár Lajos fõhadnagyok. Ennek a csoportnak a kiképzésével Bertalan engem bízott meg. Mire eljutottunk az elsõ ugrásig, a 100 fõ 32-re csökkent. A két tiszt közül Labancz Gyula - aki a Hadiakadémiára volt felvéve - nem sokáig maradt köztünk. Molnár Lajos hamar beilleszkedett bajtársi közösségünkbe, s igen jó ejtõernyõs tiszt vált belõle. 1944-ben, a Garam környéki harcokban hõsi halált halt. Közben megindult anyagi felszerelésünk kiegészítése is. Volt már egy századra való ejtõernyõnk, de folyamatosan érkezett a többi is. Az ugrószemélyzet repülõruhát, fejvédõ sapkát és vastag gumitalpú fûzõscsizmát kapott, ami jól védte a lábat a talajérésnél. Ez a felszerelés felülmúlta akármelyik szomszédos állam ejtõernyõseinek felszerelését. Nagyon hiányzott a lassan, de mégis csak szaporodó legénység képzéséhez a nagyobb befogadóképességgel rendelkezõ géppark: az öt db. Savoia Marchetti SM 75-ös típusú gép, melyeket a Légierõk parancsnoksága a mi részünkre vett át a polgári légiforgalomtól. Az átalakításokat már február 1-én be kellett volna fejezni, de eddig még csak egy gép érkezett meg. Az újabb, végleges szállítási határidõt június 1-ben határozták meg. A már leszállított géppel Segesváry György fõhadnagy repült, miközben a hajózó részleg két tisztjét, Gelencsér Ferenc hadnagyot és Sághy László zászlóst, valamint két tiszthelyettesi pilótát képzett át erre a típusra. A három Caproni 101-es is repült még, de a gépállomány így is kevés volt arra, hogy századkötelékben tudjunk gyakorlatozni. Ez pedig nagyon esedékes volt, mert jól felszaporodott századunk már túlesett a szakaszgyakorlatokon és a tisztesiskola is befejezéshez közeledett. Így hát nagyon vártuk már a június 1-ét. Érdekes színfolt volt életünkben az idõközben fõhadnaggyá elõléptetett Pataky Géza esküvõje. Ják közelébõl való lányt vett el feleségül és a híres jáki templomban volt az esküvõ. Ejtõernyõvel érkeztünk és a templom közelében ugrottunk ki. Az egész falu nézte ezt a szokatlan esküvõi bevonulást. Ebben a hónapban - április közepetájt - nyert végleges formát a lõszert és egyéb anyagokat hordozó ejtõernyõs ledobótartályok alakja. A székesfehervári mûhely el is kezdte sorozatgyártásukat, hogy mire a Savoia 75--õsök megérkeznek, ez a fontos kellék is rendelkezésünkre álljon a századgyakorlatokhoz. Május 1-én érkezett meg Pápára Kelemen Károly repülõ százados és átvette az idõközben áthelyezett Segesváry fõhadnagytól az ejtõernyõs szállítószázad parancsnokságát. Kelemen évekig repülte a Savoia 75-ös típust a légiforgalomnál. Vele egyidõben érkezett meg Bene László fõhadnagy is, és így kialakult az ejtõernyõs szállító század végleges formája. Kelemen nagyon agilisan kezdett hozzá a szervezéshez. Tiszthelyettesi pilótákat hozott különbözõ repülõ alakulatoktól és kiegészítette a mûhelyben dolgozó szerelõgárdát is. Közben folytatta a pilóták átképzését az új típusra, hogy mire a többi gép megérkezik, legyen aki azokat megbízhatóan repülje. Május 7-én ismét 100 fõ újonc vonult be; ezek kiképzésével Bertalan Patakyt bízta meg. Ez a csoport is lezsugorodott 35 fõre, mire az elsõ ugrásra sor került. A májusi szép idõt azért alaposan kihasználtuk: teljes létszámú szakaszgyakorlatokat tartottunk a négy repülõgéppel. Ismeretlen terepen, a szakaszparancsnokok által térképrõl meghatározott helyen történtek az ugrások, mindig harcgyakorlatokkal összekapcsolva. Különbözõ típusgyakorlatokat dolgoztunk ki és hajtottunk végre felderítésre, találkozóharcra, támadásra, visszavonulásra és különbözõ járõrfeladatokra. A harcszerû éleslövészetet is ugrásokkal kapcsolatban végeztük. Már csak az újoncok ugrottak felszerelés nélkül. Az öregebb katonák csak járõrfelszereléssel, vagy teljes harcfelszereléssel végezték az ugrásokat és többnyire távol a repülõtértõl. Gyakorlat után a hazaszállítás tehergépkocsikkal történt. Május 29-én a tisztesiskola háromnapos gyakorlatot hajtott végre, mely kötelékugrással kezdõdött, harcgyakorlatokkal folytatódott és éleslövészettel, valamint robbantási gyakorlattal végzõdött. Ez volt a tisztesiskola zárógyakorlata. Ezután Gyõrött egyheti vizigyakorlat következett, ami a féléves iskola befejezését jelentette. Kiss Zoltán hadnagy szorgalmas munkájának meg volt az eredményre: az emberek mind testileg, mind pedig szellemileg sokat fejlõdtek. A szakmai tudáson feIül elsajátították az
önálló vezetést, irányítást és a részletkérdésekben való döntést is. Szükség is volt erre, mert rövidesen elérkezett a zászlóalj felállításának az ideje. Még Molnár fõhadnagy kapott 100 fõ újoncot, akiknek ismét csak egyharmada vált be; azután a tisztesiskolát végzetteket háromfelé osztottuk, így megalkotva a leendõ három század keretét. Molnár fõhadnagy újoncai közül került ki az elsõ ejtõernyõs hõsi halott. Hõsi halottat írok, mert abban az idõben a katonai repülõ szolgálat közben szerencsétlenül jártakat ez a cím illette meg. Úgy tekintették õket, mintha a háborúban, a haza védelmében estek volna el.(1) Az eset június 22-én történt. Molnár fõhadnagy újoncai közel egy hónapi elõkészítés után elsõ ugrásukat végezték. Szép, napsütéses idõ volt, a levegõ alig mozdult Ideális idõ arra, hogy az újoncok megbarátkozzanak az ejtõernyõvel. Újoncokat kötelékben sohasem ugrattunk, így most is egy Caproni 101-es gépbõl történt az ugrás, 500 m magasságból. Már az utolsó csoport készülõdött az ugráshoz, mikor az éppen soron lévõk a repülõtér fölött kiugrottak. Az egyik ugró ernyõje nem terült szét, hanem olyan furcsán viselkedett, mintha valamibe beleakadt volna. Az ugró sebesen közeledett a földhöz és lehetett látni, hogy kapkod a hasernyõ kioldója után, de már nem tudta a zuhanást lefékezni. A repülõtér közepén zuhant a földre és természetesen azonnal meghalt A boncolásnál 54 csonttörést állapítottak meg az orvosok. Az ernyõ furcsa viselkedésének az okát gyorsan megtaláltuk: a kis rugós segédernyõ az ernyõtok kinyílása közben valami módon beleakadt annak egyik fedõrészébe. Azt, hogy mi volt ennek az oka, nem tudtuk megállapítani. Bertalan õrnagy szerint a szerencsétlen véletlenek sorozatának összejátszása okozta az ernyõ rendellenes mûködését. Az ugró pedig ijedtében elvesztette a fejét és késõn húzta meg a mentõernyõ kioldóját Bertalan, hogy a baleset okáról alkotott elgondolását bebizonyítsa, azonnal összecsomagoltatta a szerencsétlenül járt ejtõernyõjét és azzal ugrott. Az ernyõ kifogástalanul mûködött, az emberek megnyugodtak és az ugrás folyt tovább. Perczel Józsefet, az elsõ magyar ejtõernyõs hõsi halottat Pápán temettük el, az õt megilletõ pompával. A hónap végén személyi okokból ideiglenesen eltávozott Kiss Zoltán hadnagy és visszatért Tassonyi Edömér, aki idõközben fõhadnaggyá lépett elõ. Most már biztos volt, hogy még az õsz beállta elõtt megalakul a m kir. 1. honvéd ejtõernyõs zászlóalj. Ezért július elején felállítottuk a zászlóalj törzsét. Ekkor lettem segédtiszt, s egyben gépkocsi anyagi tiszt is. Július 15-én 500 újonc vonult be. Ezeknek a kiképzését Makray hadnagy vezette. Valamivel több, mint 200 fõre csökkentek, mire ugrásra került a sor, de ezek már meg is maradtak. Gondoskodni kellett a tisztikar kibõvítésérõl is. Már hónapokkal elõbb kiment a felszólítás az önkéntes jelentkezésre és a hónap közepén 19 tiszt érkezett meg. Én vittem fel õket három csoportban Budapestre a Repülõ Orvosi Vizsgáló Intézetbe (ROVKI). Egy Caproni 101-es géppel repültünk a vizsgálatra, egybekötve az utat szoktatórepüléssel. A harmadik csoport majdnem ugrott is, minden kiképzés nélkül. Budapestrõl hazafelé repülve az egyik motor elkezdett köhögni a Bakony fölött, majd egy másik motornak is kihagyott 1-2 hengere és a pilóta csak magasságvesztéssel tudta a gépet a levegõben tartani. Mikor már csak 500 m magasan voltunk, elhatároztam, hogy kiugratom a tiszteket, mert az erdõbe való kényszerleszáIlásnál nem tanácsos a gépben tartózkodni. Már éppen meg akartam adni a megbeszélt jelet az ugrásra, mikor a motorok magukhoz tértek és a gép ismét emelkedni kezdett. Ezt a köhögést és kihagyást a gép még egyszer megismételte, de amikor ugrani akartunk, ismét magához tért. Ennek a kalandos utazásnak talán része volt abban, hogy a 19 tisztbõl csak hét ragadt nálunk. Igaz, hogy az orvosi vizsgálaton is kiesett néhány. A megmaradt hét tiszt között volt dr. Vándor Ferenc orvosfõhadnagy, az elsõ ugró orvosunk, aki az egészségügyi szolgálat ellátása mellett résztvett az ugrógyakorlatokon is. A többiek nevét is feljegyezte Makray hadnagy naplója: Néma Tibor, Platthy Gyõzõ, Solymos Antal, Szentkirályi Ottó, Bõr József és Godó Ferenc. Mindannyian egészen fiatal hadnagyok, bátrak és jókedvûek. Pataky Géza képezte ki õket ugrásban és egy hónap múlva már szakaszparancsnoki beosztásban teljesítettek szolgálatot. Nagy segítség volt ez nekünk, mert már majdnem két századnyi legénységünk volt. A zászlóalj teljes tisztikarának feltöltésére még ez is kevésnek bizonyult, így újabb felhívást bocsátott ki a Minisztérium a szükséges állomány kiegészítésére. Végre ebben a hónapban megérkezték a Savoia 75-ösök. Mind az öt darab Pápán volt már, s nagy lendülettel kezdtünk neki a szakasz- és századkiképzésnek. A július közepén bevonult újoncok szoktatórepülése gyorsan haladt. Ilyen géppark meIlett már megszakítás nélkül lehetett folytatni a kiképzést, hiszen a nyolc géppel egyszerre 150 embert tudtunk a levegõben tartani. Azonban egy teljes
zászlóalj részére ez a kapacitás is kevés volt; de most már legalább rendelkeztünk annyi géppel és felszereléssel, amellyel egy hadilétszámu századot akár háborúba is lehetett volna küldeni. Július hónapra esik a Vezérkar Fõnökének, Werth Henrik gyalogsági tábornoknak váratlan szemléje, melyrõl csak egy nappal elõzõleg értesítettek bennünket. Mint késõbb kiderült, Werth meglepetésszerû szemlével akart meggyõzõdni e fiatal fegyvernem ütõképességérõl. A szemlére való felkészülés nem okozott különös nehézséget, mert Majthényi fõhadnagy százada - mely a rövidesen felállítandó zászlóalj magvát képezte - már a hónap eleje óta századkötelékben gyakorolt. A gyakorlatok tárgya ugrással egybekötött harcgyakorlat és lõgyakorlat volt és így még a tervezett gyakorlatok rendjén sem kellett változtatni, csupán annyit, hogy az aznapra távolabbi terepre tervezett gyakorlatot a repülõtér közvetlen közelében hajtották végre; a gyakorlat tárgya a repülõtér elfoglalása volt A század teljes hadifelszerelésben, felsorakozva várta a Vezérkar fõnökét A felszerelés csak abban különbözött a háborús viszonyoktól, hogy most az emberek a mentõernyõt is viselték. Így még az ugrás nehezebb volt a nyakbaakasztott géppisztollyal. No de az emberek a gyakorlatok során ezt már megszokták. A fogadás után néhány perccel már a gépekben volt a teljes hadilétszámú század: 125 fõ. A kis repülõtér miatt egyenként startoltak a gépek és a levegõben zárkóztak fel kötelékbe. Egy nagy kör leírása után repült rá a kötelék a repülõtérre. Közvetlenül a repülõtér széle elõtt, 300 m magasságban indította meg a század parancsnoka az ugrást. Látványnak is gyönyörû volt, amikor 125 katona másodpercek alatt, szoros kötelékben lógott az ejtõernyõjén, közöttük elosztva ledobóhüvelyekben a nehéz gyalogsági fegyverek és a robbanóanyag. Ezeknek az ernyõi színjelzéssel voltak ellátva, hogy a kezelõk már a levegõben lássák, merre vannak fegyvereik. Az alacsonyról történ ugrás következtében a gyenge szél nem tudta szétszórni a köteléket. Az emberek néhány másodperccel a földreérés után ledobták az ernyõket és a szakaszparancsnokok vezetésével támadásba lendültek. Minden az eredeti terv szerint folyt le. Az elsõ szakasz a hangárokat, a második a parancsnoki épületet és a géptávírót, a harmadik pedig a legénységi épületet támadta meg és robbantotta fel - jelképesen. A robbantások végrehajtását füstgyertya meggyújtásával jelképezték. Nagyon szép és látványos gyakorlat volt. Mi nézõk is nagyon élveztük, de még jobban a gyakorlat résztvevõi. Ez volt eddig a legnagyobbszabású harcgyakorlat és mi örömmel nyugtázhattuk, hogy az elmúlt két év alatt eredményesen dolgoztunk. A Vezérkar Fõnöke nagy érdeklõdéssel figyelte az egyes részleteket és teljes megelégedésének adott kifejezést. Az emberek egyéni munkáját is több helyen megfigyelte és a gyakorlat végen többeket megdicsért és jutalmakat is osztott ki. A harcgyakorlat után a Vezérkar Fõnöke még megszemlélte a Makray hadnagy által vezetett újonckiképzést, melynek során különösen az ugrást elõkészítõ céltorna gyakorlatokat figyelte nagy érdeklõdéssel. A búcsúzás derûs és fesztelen volt. Meglátszott Werthen, hogy többet kapott, mint amennyit várt. A szemle után fokozott tempóban folytatódott a kiképzés. A július közepén bevonult újoncok elsõ ugrása rövidesen megtörtént. Ezután Makray átadta az alapfokon kiképzett újoncokat Molnárnak. Összesen 260 fõ maradt a közel 500 fõnyi újoncból, de mi ezzel már elõre számoltunk: ezért fogadtunk legalább kétszer annyit, mint amennyire szükségünk volt. Ezzel megalakult a 2 ejtõernyõs század. Alig fejezõdött be Molnár katonáinak alapkiképzése augusztus 15-én, máris megérkezett a következõ század újonclegénysége, ismét 500 fõ. Ezek alap kiképzését Bertalan Makrayra bízta, mert a régi kerettisztek közül eddig csak õt hagyta meg állandó beosztás nélkül. Makray ugyanis igen jó és körültekintõ újonckiképzõnek bizonyult, s ezt a beosztását meg is tartotta a harmadik század újoncainak kiképzéséig. Ez idõ alatt a tiszti létszámban is változások történtek: Patakyt Budapestre helyezték a Légierõk parancsnokságának állományába. Irányította az ejtõernyõs leventekiképzést. Erre a célra Csepelen épült egy 60 m magas ugrótorony, amibõl teljesen biztonságos körülmények között ugorhattak a bátrak sportját kedvelõ fiatalok. Ez lett volna az utánpótlás bázisa, amitõl azt reméltük, hogy a jövõben az ejtõernyõs szolgálatra jelentkezõknek nem fog több mint a fele az elsõ ugrás elõtt visszalépni. Új tisztek is érkeztek ebben az idõben. Két, ugrószolgálatra jelentkezõ, orvos: dr. Diósy Ferenc és dr. Farkas Pál orvos-fõhadnagyok, valamint Sacelláry György zászlós. A késõbbi idõkben is érkeztek még tisztek folyamatosan, akik közül Karsay István, Juhász Endre és Sáray Bertalan hadnagyok nevei maradtak meg emlékezetemben.
Volt még két-három tiszt, akiknek neveire - már nem emlékszem. Az augusztus 15-én bevonult 500 fõ újoncot még az újonckiképzés befejezése elõtt - a hónap végén - átvette Tassonyi és így megalakult az ejtõernyõs zászlóalj harmadik százada is. A három század - kiképzési fokának megfelelõen - a következõ elnevezéseket kapta: 1. század, a kivonuló század, vagyis teljes harckészültségû, teIjes hadifelszereléssel ellátva, Majthényi parancsnoksága alatt. 2. század, szükségszerûen elfogadható kiképzéssel, de csak gyalogsági felszereléssel mint menetszázad, Molnár parancsnoksága alatt. 3. század, a kiképzõ század, Tassonyi parancsnoksága alatt az augusztus közepén bevonult újoncok kiképzését végezte. Így alakult meg a m. kir. 1. honvéd ejtõernyõs zászlóalj 1940. augusztus végén. Az idõ sürgetett. A bécsi döntés alapján Erdély székelylakta vidékét ismét Magyarországhoz csatolták. A románoknak 14 nap .alatt át kellett adni a kijelölt területet de .úgy látszott, hogy ez nem fog mindenütt harci cselekmények nélkül megtörténni. Az ejtõernyõs zászlóalj kivonuló százada is ki volt jelölve, hogy földi szállítással résztvegyen a visszacsatolt területekre való bevonulásban. Szeptember 1-én indultunk el, teljes harci felszereléssel - de természetesen ejtõernyõk nélkül vasúti szállítással Biharkeresztesig. Innen gyalog mentünk Nagyváradra. Miután a vonat késéssel érkezett, a közel. 20 km-es utat 3 óra alatt kellett megtennünk, hogy a hivatalos bevonulás idejére beérkezzünk. A felszerelést tehergépkocsik hozták utánunk. Bertalannak felajánlottak egy gépkocsiban egy helyet. Ezt õ nem fogadta el, mondván, hogy ha az emberei gyalog mennek, akkor õ is gyalogol. Így érkeztünk meg Nagyváradra és vettünk részt a bevonulási díszszemlén szeptember 3-án, a lakosság nagy lelkesedése mellett. Közel egy hetet töltöttünk Nagyváradon, mert a visszacsatolt országrész keleti felébõl szórványos harci cselekményeket jelentettek. Ebbõl arra lehetett következtetni, hogy a románok nem akarják harc nélkül átadni a kijelölt területet. Bertalan úgy ítélte meg a katonai helyzetet, hogy szükség lehet egy gyors katonai beavatkozásra. Ezért Majthényit és engem egy személygépkocsival útbaindított Pápára, hogy rendeljünk Nagyváradra két db. Savoia 75-ös repülõgépet, 50 db. ejtõernyõvel és a még szükséges felszereléssel ellátva. Délben indultunk, este Pápán voltunk. Ott riasztottuk a szállító századot, megbeszéltük Kelemennel az áttelepülés részleteit, összeállítottuk a szükséges anyagot és felszerelést, majd néhány óra alvás után indultunk vissza Nagyváradra. Délben meg is érkeztünk, és délután a repülõgépek is leszálltak. Az ejtõernyõs vállalkozás végrehajtására nem került sor. A román hadsereg - ha késve is, de - visszavonult és csak kisebb járõrcsatározásokra került sor. Szeptember 10-én indultunk Nagyváradról vasúti szállítással Kolozsvárra, ahová másnap délelõtt érkeztünk meg. A lakosság nagy szeretettel fogadott bennünket, nem gyõztünk eleget tenni a sok meghívásnak. Néhánynapi pihenõ után, 15-én volt a katonai díszszemle a Kormányzó jelenlétében. Nagy feltûnést keltett az ejtõernyõs század különleges öltözéke és a siker sem maradt el. Bertalan õrnagyot a Kormányzó személyesen is megdicsérte. A díszszemle után még néhány napig ismerkedtünk Kolozsvárral és környékével, majd 20-án vasúti szállítással indultunk haza Pápára. Hazaérkezve, a két otthon maradt századot szorgos munkában találtuk. Az idõ nagyon szép és majdnem szélcsendes volt, ideális légköri viszonyok az ugrókiképzésére. Ejtõernyõnk volt már elég, csak repülõgépünk lett volna több . . .Gépeink 150 fõs kapacitása mélyen alatta maradt az ekkoriban már kiképzett 500 fõs ugrólétszám követelményeinek. Így aztán a századok között állandó harc folyt a repülõgépek használatáért. Bertalannak ugyancsak erõsen kézben kellett tartania a kiképzés irányítását, hogy a századok egyformán részesüljenek az ugrókiképzésben. A Savoia 75-õs gépek, melyekre a kiképzés épült, nem bizonyultak eléggé munkabírónak akkor, amikor három század egyidejû kiképzését keltett kiszolgálniok. Volt olyan nap, amikor több mint 300 fõ ugrott. Különösen a gépek sárkányszerkezeteinél mutatkoztak az elhasználódás jelei. A fékszárnyakon korróziós tüneteket fedeztek fel, aminek orvoslása a teljes fékszárnyszerkezet kicserélésével járt. Az alkatrészeket Olaszországból csak nagy nehézségek árán és lassan tudtuk beszerezni. Ennek következtében sokszor több gépünk is volt egyidõben üzemképtelen. Sem újabb gépekre, sem több gépre nem számíthattunk. Ez nemcsak pénz kérdése volt: a két szövetséges nagyhatalom, Németország és Olaszország háborút viselt, s emiatt a Honvédelmi Minisztérium újabb repülõgép beszerzési kísérletei nem jártak sikerrel, különösen a nemet gyártmányú és igen népszerû Junkers Ju 52-es típusú forgalmiés szállítógépek irányában. Meg kellett hát elégednünk jelenlegi gépparkunkkal.
A sok nehézség ellenére is túljutottunk már a 10,000-ik ugráson és még csak egy halálos baleset történt. Repülõgéppel kapcsolatosan nem volt még baleset, ami azt bizonyítja, hogy gépeink sem voltak veszélyesen rossz állapotban. Ez fõleg a szerelõ részleg Ielkiismeretes munkájának volt köszönhetõ. Ezen az õszön vezettük be az ugrásoknál a bukósisak kötelezõ használatát. Az ugrások számának növekedésével arányosan nõtt a talajérés közbeni fejsérülések száma. Ezek ugyan nem voltak súlyosak, de nem is óhajottuk bevárni a feltétlenül ígérkezõ súlyosabb fejsérüléseket. Rendszeresítettük a motorkerékpár versenyzõknél használatos, talpbõrbõl készült, homlokon és tarkón párnázott bukósisakot. Ez nemcsak a sérüléstõl védte meg a fejet, hanem elejét vette a talajérésnél sokszor elkerülhetetlen nagyobb bukások okozta kisebb agyrázkódásoknak is. Kezdetben sok baj volt a sisakokkal. Ha a sisak nem illeszkedett tökéletesen a fejhez, az ernyõ kinyílása okozta rántás következtében elszakadt az állszíj és a sisak elrepült. Ilyenkor az ugró hajadonfõvel érkezett a földre. Emellett az emberek sem szerették a szokatlan és billegõ fejvédõt. Idõvel azonban sikerült megerõsített állszíjat legyártatni, valamint a bukósisakok fejméretében egy nagyobb választékot leszállíttatni. Így lassan az emberek hozzászoktak a bukósisakhoz, amihez persze az is hozzájárult, hogy néhány nagyobb bukásnál maguk is érezték: a bukósisak mentette meg õket komolyabb sérüléstõl. Sajnos, még ezen az õszön két halálos baleset történt; mind a kettõnél egészen sajátságos körülmények játszottak közre. Szeptember végén Tassonyi kiképzõszázada harmadik ugrását végezte. Szabályzatunk értelmében az ugró ezt az ugrást kézikioldással végezhette - amennyiben önkent vállalkozott arra. Természetesen ehhez a kiképzõtiszt hozzájárulására is szükség volt, mert csak õ tudta megítélni - az eddig látottak alapján - az ugró erre való alkalmasságát. Egy ilyen hat fõbõl álló csoport ugrott ezen a napon 700 m magasságból. Ez volt az a magasság, amit az eddigi gyakorlat során a legmegfelelõbbnek tartottunk az elsõ kézikioldású ugrás végrehajtására. Ez 200 m-rel magasabban történt, mint a bekötött ugrások, azért, hogy legyen az ugrónak elegendõ ideje összeszedni magát, ha esetleg megzavarja a légcsavarszél. A csoport második ugrója nem nyitott azonnal a gép elhagyása után, ahogy azt az utasítás elõírta. Szabályos testtartásban, zárt lábakkal zuhant, mint az a zuhanóugrásoknál elõ van írva. Elõször azt hittük, hogy vagánykodni akar és Bertalan mondta is: majd megkapja a magáét földreérés után. De az ugró csak zuhant tovább: se keze, se lába nem mozdult Ekkor már tudtuk, hogy valami baj van Ebben a mozdulatlan állapotban ért földet, nagy erõvel becsapódva repülõtér melletti egyik kukoricatáblába, az aránylag puha talajban mintegy 50 cm mély gödröt vájva. Az ugró, Horváth Gyula õrvezetõ, természetesen azonnal meghalt, nem is reméltük, hogy 700 m-es zuhanás után életben maradjon Megkezdõdött a vizsgálat. Mind a két ernyõje zárva volt, s látszólag nem is történt kísérlet azok kinyitására. A kioldóhuzalok könnyû meghúzására mindkét ernyõ szabályosan és könnyen kinyílt. Az ernyõk tehát hibátlanok voltak, s Bertalan ezek egyikével azonnal ugrott, hogy eloszlassa az esetleges babonás félelmet. Hátra volt meg az ugró különös viselkedésének kivizsgálása, ami csak boncolás útján volt lehetséges. A boncolást dr. Vándor ejtõernyõs orvos-fõhadnagy végezte a pápai kórház kórboncnokával együttesen. A boncolásnál Makray is jelen volt. A vizsgálat igen ritka és különös élettani jelenségre mutatott rá. Horváth õrvezetõ testében az u.n csecsemõmirigyet (thymus) - melynek még gyermekkorban fel kellett volna szívódnia - kifejlett állapotban találták. Orvosi megállapítás szerint ennek a mirigynek a hormona felnõtt korban a szív mûködését kedvezõtlenül befolyásolja. Fokozott a veszély izgalmi állapotban és hirtelen magasságváltozás esetén. Szakvélemény alapján az ugró néhány méterrel a gép elhagyása után már meghalt. Horváth Gyula õrvezetõ hõsi halottunkat szülõfalujába szállítottuk és ott temettük el az õt megilletõ katonai pompával. Két hõsi halottunk volt már, és nem is gondoltunk arra, hogy rövidesen el fogjuk veszíteni egyik legkedvesebb emberünket a régi kerettagok közül. Ennek elõzménye: még a nyár folyamán megkértük Hehs Ákos mérnök századost, hogy kísérletezzen ki számunkra egy ernyõt, melyen a zuhanást nem túlságosan gátló olyan berendezés van, ami megakadályozza a zuhanó test forgását Szeptember elején értesített minket, hogy készen vannak az ernyõk, egyelõre három darab. Kértük, hogy végezzen mindegyikkel 20-20 próbadobást, s ha azok beváltak, alkalmilag küldje el õket. Közbejött az erdélyi bevonulás, utána Horváth õrvezetõ halálos balesete. Szeptember végén egy tábortûznél eltöltött bensõséges ünnep keretében ünnepeltük meg az ejtõernyõsök megalakulásának második évfordulóját. Ez tulajdonképpen szeptember 11-re esett volna, de az erdélyi bevonulás miatt nem tudtuk akkor megünnepelni. Nem csoda tehát, ha egy kicsit elfeledkeztünk a kísérleti ernyõkrõl.
November utolsó napjaiban váratlanul megérkezett a három kísérleti ernyõ Székesfehérvárról egy alkalmi repülõgéppel. Mindegyik ernyõhöz egy-egy bizonyítvány volt mellékelve, részletezve a próbadobások számát, körülményeit, stb. Most már csak a személyes kipróbálás volt hátra, megállapítandó, hogy a típus alkalmas-e sorozatgyártásra. Bertalan - akivel éppen együtt dolgoztam az irodában - úgy intézkedett, hogy értesítsem a közelben tartózkodó Tassonyit mi hárman fogjuk az ernyõket kipróbálni. Miközben az ugráshoz beöltöztünk, küldönc jelentette, hogy a Légierõk parancsnokságától a segédtisztet (engem) a géptávíróhoz hívják. Kértem Bertalant, hogy várjanak meg, míg visszajövök, de õ nem akarta a startnál álló gépet váratni és a közelben tartózkodó Elek Gábor õrmestert hívta helyettem, régi kerettagot, aki éppen olyan alkalmas volt az ugrásra mint akármelyikünk a régiek közül. Elek örömmel vállalta az ugrást, én pedig lógó orral ballagtam a géptávíróhoz. Nagyon szerettem volna résztvenni ebben a kísérleti ugrásban. Úgy fél óra múlva jöttem ki a géptávíró szobából, s arra lettem figyelmes, hogy a mentõautó száguld a repülõtér közepe felé. Ekkor már emberek is szaladtak abba az irányba, s tõlük tudtam meg, hogy Elek õrmester, mindnyájunk szeretett Gabija, lezuhant Egy pillanatra elállt a lélegzetem: ennek velem kellett volna megtörténnie! Mi is történt voltaképpen? Mindhárman 1000 m magasságból ugrottak és a fékezõ ernyõ alkalmazásával 500 m zuhanás után nyitották a háternyõt. Tassonyi és Bertalan ernyõi kifogástalanul mûködtek. Elek háternyõje a nyitáskor átcsapódott a fékernyõ kötelén és nem tudott kibontakozni. Nem vesztette el a fejét és kinyitotta hasernyõjét A hasernyõ pedig (micsoda szörnyû véletlen!) egyenesen beleszaladt a lobogó háternyõbe. Az ugró most sem vesztette el a fejét megpróbálta az ernyõket széjjelcibálni, de ez nem sikerült. Földközelben azután abbahagyta az ernyõkkel való küszködést és megpróbált olyan testhelyzetet felvenni, hogy lehetõleg életveszélyes sérülés nélkül sikerüljön ezt az, ugyan erõsen csökkentett, de még mindig 60-70 krn/óra sebességû, zuhanást túlélnie. Ez sikerült is neki, de mindkét sípcsontja, combcsontjai és medencecsontja is eltörött. Eszméletét nem vesztette el, és mikor a mentõautóba tettük, arra kért, hogy lássam el helyette a garázsmesteri teendõket. Persze, hogy megígértem és meg is tettem. A kórházban állapotát nagyon súlyosnak találták, de nem életveszélyesnek - amennyiben nincsenek súlyosabb belsõ zúzódások. Persze szegény Gabi így is rokkant maradt volna egész életére. Másnap meglátogattam; akkor már derékig gipszben volt, de aránylag jól érezte magát. Nagyon ragaszkodott gépkocsizó csoportjához és jóformán csak azok után érdeklõdött. Megnyugtattam, hogy gondoskodom róluk, s .hogy ott minden rendben megy, csak igyekezzék minél elõbb meggyógyulni. Mikor harmadnap bementem a körházba, az orvosok azzal fogadtak, hogy súlyos belsõ vérzés tünetei léptek fel és Gabinak már csak órái vannak hátra. Bementem hozzá, leültem az ágya szélére. Még megismert és szólni próbált Szájához hajoltam, hogy megértsem, amit mondani akar, de csak annyit értettem meg hogy "a gépkocsik". Mondtam, hogy minden rendben van, csak gyógyuljon meg mielõbb. Lassan nemet intett a fejével és elvesztette az eszméletét. Többé nem is tért magához, egy óra múlva meghalt. Õ volt a harmadik. Helyettem. A régi jó, sokat próbált cimborák közüI az elsõ. Még ma is elszorul a torkom, amikor arra a szomorú temetésre gondolok, ahol sok kemény legénynek kiesett a könny a szemébõl. Bertalan az ejtõernyõs mesterugró jelvényt - melyet Elek Gábor õrmester nemrég nyert el - fonatta meg egy hatalmas koszorúba és tette azt a koporsóra a bajtársak nevében. Nagyon nehéz volt megszokni, hogy Elek Gabi nincs többé. A fékernyõs megoldást nem alkalmaztuk többet. Nem azért, mert egy szerencsétlen véletlen folytán egyik bajtársunk halálát okozta - hiszen ez elõfordult már szabványos ernyõvel is -, hanem azért, mert nem váltotta be a hozzáfûzött reményeket a zuhanás irányításánál, ami tulajdonképpeni célja volt (2). Most - mielõtt folytatnám idõrendben ejtõernyõs életünk alakulását -- néhány epizódot kívánok megírni. Ezeknek az epizódoknak az idõpontja már elveszett a több évtizedes távolságban, de azért érdemes róluk megemlékezni. Egyik ilyen volt az ejtõernyõs jelvények története. Már 1938. telén megtettük a felterjesztést egy megkülönböztetõ jelvény rendszeresítésére. Akkor a Minisztériumban hallani sem akartak róla, mondván, hogy az a néhány ejtõernyõvel foglalkozó katona máris valami extrát akar. Telt-múlt az idõ, megalakult a század kerete és sok huza-vona, tervezés után megszületett a jelvény. Persze nem egészen olyan, amilyent mi szerettünk volna, de jelvény volt, és nem is csúnya. Ejtõernyõn lógó halálfej, alatta két keresztbetett tõr és a halálfej két oldalán egy-egy szárny jelezte a repülés szükségességét. A tiszteké arany, a tiszthelyetteseké ezüst hímzéssel készült, a legénységé pedig ezüst színû, domborított fém jelvény volt. Bertalannal együtt mindnyájan azt szerettük volna, ha mindenki egyforma jelvényt visel, hiszen az ejtõernyõs ugrás veszélyeiben is mindenki egyformán
részesül. Ezt, sajnos, nem sikerült keresztülvinni. Született azonban egy másik jelvény is: a mesterugró jelvény. Ez egy bronzból készült zománcozott jelvény volt, amit egy babérkoszorú övezett. Megszerzésének feltétele 50 ugrás volt és ezen belül legalább öt olyan ugrás melynél elõre meg volt határozva a zuhanás mértéke, minimálisan 1000 m. Ez a jelvény mindenki részére egyforma volt és így már mi is megnyugodtunk. A mesterugró jelvényt Bertalan minden régi kerettagnak odaítélte, mégha az illetõ nem is felelt meg az összes követeIményeknek; ilyen nagyon kevés volt, azok is saját hibájukon kívül. Bertalan úgy vélte, hogy azok, akik saját bõrük veszélyeztetésével és azokkal a "rongyokkal" kikísérletezték az ugrás mai formáját, megérdemlik a „mesterugró" címet és jelvényt. Egy másik említésre méltó eset volt az ejtõernyõs induló születése. Mikor Bertalan engem Nagyváradról hazaküldött Pápára a repülõgépek átrendelésére, valahol Debrecen környékén találkoztam egy defektes gépkocsival, benne egy folyamõr õrnaggyaI (sic!), aki a jó szerencsét várta, hogy valaki õt Budapestre vigye. Mint késõbb kiderült, õ volt Fricsay Richárdnak, a két háború közötti neves karmesternek az öccse és a folyamõrzenekar karmestere. Kétüléses, nyitott kocsival utaztunk, de azért szorítottunk neki helyet úgy, hogy Majthényi a csomagtartóba ült. Mikor Budapesten elbúcsúztunk, hálásan megköszönte, hogy hazahoztuk, mondván: szeretné valamivel meghálálni szívességünket. Ekkor azt találtam mondani, hogy írjon nekünk egy ejtõernyõs indulót. Ezt õ meg is ígérte azzal, hogy majd értesít, ha az induló elkészült. Mi nem vettük ezt komolyan, s hamar el is felejtkeztünk róla. Mintegy két hónap múlva egyszer csak jön Bertalan egy levéIlel, miszerint a folyamõrzenekar hív minket, hallgassuk meg az ejtõernyõs indulót. Ekkor mondtam csak el Bertalannak Fricsayval történt találkozásunkat. Fel is mentünk együttesen Budapestre az indulót meghallgatni. Igen jó, pattogó ütemû induló volt, a szokásos jelentéktelen szöveggel. Ez a szöveg tette múlandóvá az indulót, mert Horthy neve is szerepelt benne. Az induló annakidején sokat szerepelt a katonazenekarok mûsorában, még a rádióban is hallottam. Nem merem határozottan állítani, de úgy emlékszem, hogy zenéjét Ferencsik János, a mostani neves karmester (Azóta elhunyt Szerk.) szerzette fiatal zenész korában. Most két olyan esetet mondok el, ami rendkívül jellemzõ arra, .hogy mennyi különféle életfelfogású ember gyûlt össze a nagyon megválogatott ejtõernyõsöknél. Ez a két eset nagyon jellemzõ a Bertalan által teremtett bajtársi szellemnek az emberekre gyakorolt hatására. Már zászlóaljsegédtiszt voltam, mikor egy napon a páncélszekrényt kinyitva, a kulcsokat meggondolatlanul a páncélszekrény polcára tettem. Elfordultam a szekrénytõl, s mikor ismét ki akartam venni belõle valamit, megdöbbenve láttam a súlyos ajtó magától becsukódott, s bezárta a kulcsokat is. Másodpéldány a kulcsokból nem volt. Összehívtam Pápa legjobb lakatosait és konzíliumot tartottunk a zár kinyitása ügyében. Az egyhangú vélemény lesújtó volt. A kulcsokhoz csak úgy lehet hozzájutni, ha hegesztõpisztollyal lukat vágnak a szekrény oldalán. Az ilyen mûveletnek alávetett szekrényt pedig nem volt szabad többe bizalmas iratok tárolására használni. Miután a hibát én követtem el, nekem kellett gondoskodnom az új szekrény beszerzésérõl. Annak ára pedig közel egyévi fizetésemmel volt egyenértékû. Szomorúan üldögéltem az irodában, mikor bejött egy szakaszvezetõ, az anyagraktár kezelõje, egyike a régi bajtársaknak. Nevére is jól emlékszem; hõsi halált halt a háború alatt, de úgy gondolom, hogy felesleges lenne õt megneveznem. A tisztek és a legénység között kialakult szoros bajtársi, és sokszor baráti, kapcsolat eredményezte azt, hogy szolgálati ügyek végeztével gyakran folyt egy kis magánjellegû beszélgetés is. Így történt ez most is. Gyula barátom - akivel együtt sokat bukfenceztünk Szombathelyen a kezdet kezdetén, és akit sokat hecceltünk azzal, hogy egyszer fent fog maradni a Ievegõben, mert 45 kg-os súlyával mindig utolsónak ért földet - dolga végeztével megkérdezte, hogy mi bánt. Látta, hogy rosszkedvû vagyok. Elmondtam neki esetemet a páncélszekrénnyel és azt is, hogy milyen költségeknek nézek elébe. Megcsóválta fejét és azt mondta, hogy ezen segíteni kell, mert ez nem tréfadolog. Majd õ megpróbálja elintézni, én csak hozassak a küldönccel egy marék zsákvarrótût az üzletbõl, mondván, hogy az csak egy pengõbe kerül. A zsákvarrótûk hamarosan megérkeztek, s Gyula munkához látott A tûket egyenként bedugta a sok kis lukból álló kulcslukba, majd azokat oda-vissza húzogatta, miközben fülét az ajtóra szorítva, hallgatózott. Néhány perc múlva láttam, hogy a szeme felcsillant, megcsavarta a kilincset és az ajtó amit három lakatosmester nem tudott kinyitni - kinyílott. Mire magamhoz tértem, Gyula már el is tûnt a szobából. Persze tudtam azt, hogy ilyen mesterséget tõrvényes úton elsajátítani nem lehet De tudtam azt is, hogy a szakaszvezetõt a bizalom és a bajtársi érzés vitte rá arra, hogy felfedje elõttem különleges képzettségét. Nem is beszéltem vele soha errõl az esetrõl, hiszen legkevesebb volt az, hogy hálaképpen nem firtatom különleges tudományának eredetét. Csak hónapok múlva, egy kõzõs tábortûz
melletti kötetlen beszélgetés során szólta el magát a legjobb barátja - akivel együtt voltak sok évvel azelõtt kazánkovács inasok -, hogy nyitott õ ki valamikor olyan páncélszekrényt is, amire nem kérték meg. Többet nem mondott; igaz, hogy én sem kérdeztem. Gyula rendõrségi erkölcsi bizonyítványa rendben volt, évekig vezette a központi anyagraktárt, és onnan soha egy tû sem hiányzott. Tudománya megszerzésének titkát magával vitte a sírba. A másik érdekes egyéniség, akit szintén egy kõzõs tábortûznél folytatott beszélgetés során fedeztem fel, egy nemrégiben bevonult sorkatona volt. Neki nem volt szakmája, de különleges tehetséggel rendelkezett az akrobatika terén. Vidám és bátor gyerek. volt Nagyon hasonlított a Howard regények Galambjához. Õ volt az egyetlen, aki már az elsõ ugrását is kézi nyitással akarta végezni Persze nem engedtük. A tábortûz mellett aztán elmesélte, hogy Csepelen nõtt fel, jól megtanult úszni, de fantáziáját mindig csak a repülés izgatta. Abban az idõben nem volt könnyû ehhez hozzájutni. Én is nagyon szerettem volna repülni, de csak a Ludovika Akadémián sikerült, a vitorlázó repülõ szakosztály keretében, elhagynom az anyaföldet. Ez a legény meg addig nézegette a Ferenc József (ma Szabadság) hidat, amíg kiszámította, hogy ha onnan leugrik, akkor nagyot fog repülni. A Dunából kiúszni pedig nem probléma. Egy szép meleg júliusi napon aztán végre is hajtotta tervét és egy szál klottnadrágban berepült a Dunába. Vígan úszott kifelé, mikor megjelent a rendõrmotoros, hogy az "öngyilkost" kimentse. Hiába erõsködött õ, hogy kiúszik maga is, a rendõrök behúzták a csónakba. Közben a parton tömeg gyûlt össze. Valaki gyors gyûjtést indított meg, mondván, hogy a szegény gyerek biztosan nagy nyomora miatt akart öngyilkos lenni. Több mint 100 Pengõt - egy hadnagy félhavi fizetését - nyomták a markába és a rendõrségen meg kellett ígérnie, hogy nem kísérel meg többé "öngyilkosságot". A könnyen jött pénz könnyen el is ment, így emberünk két hét múlva megismételte a mutatványt. Most már számított is arra, hogy az ugrás majd hoz valamit a konyhára. Számítása bevált ugrás, rendõrmotoros, tömeg, gyûjtés, zsebpénz. Ezek után vérszemet kapott egy hét múlva újra ott volt a hídon. A telhetetlenség azonban megbosszulta magát: ugyanaz a rendõr húzta ki aki elsõ ugrásánál is ott volt, és ráismert. Kapott helyben két olyan pofont, hogy a csillagokat látta. Persze a zsebpénz is elmaradt; bevitték a rendõrségre és egy hétig a fogdában tartották. Takarítania kellett, hogy megtérítse eltartási költségeit. Többet nem ugrott, de az elsõ alkalmat felhasználta, hogy ejtõernyõsnek jelentkezzék. Nevére sajnos már nem emlékszem, pedig szívesen leírnám. Ilyen emberek is voltak az ejtõernyõsök kõzött; mindnyájan megbízható katonákká és jó bajtársakká váltak. Antal Sándor szakaszvezetõ - tudomásom szerint - még ma is Pápán él. Az õ történetének szeretnék még emléket állítani, mert ez nagyon jellemzõ a Bertalan-teremtette szellemre és annak átalakító hatására. Antal Sándorral egy kicsit elszaladt a ló. Nem volt különösebb felelõsséggel járó beosztása; valamelyik szakaszban volt beosztott rajparancsnok. Mulatott, ivott, munkáját elhanyagolta. Végül Bertalan elé került kihallgatásra. Miután Antal a kísérleti keret elsõ emberei közül való volt, Bertalan tisztigyûlést hívott össze. Megmondta, hogy õ nem szívesen küld el senki olyat, aki ezt a két nehéz évet végigcsinálta, de ha nem vállalkozik senki sem a tisztek közül, hogy Antalt kézbe vegye, kénytelen lesz õt elküldeni. Én voltam az egyetlen, akinek a nemrégiben megalakult árkász szakasznál nem volt szakaszparancsnok helyettese, és így elvállaltam Antal Sándort. Egy komoly beszélgetés után elkezdtük az együttes munkát. Mikor egy fél év múlva segédtiszti beosztásba távoztam, már nyugodtan rábízhattam a szakasz további irányítását Antalra, akibõl szorgalmas és megbízható tiszthelyettes lett. A megfelelõ ember a megfelelõ helyen. Még ma is õrzöm azt az ejtõernyõs jelvénnyel díszített cigarettatárcát, amit búcsúzáskor kaptam a szakasztól Ez után a kis kitérõ után térjünk vissza az ejtõernyõs zászlóalj további életére. Ismét megalakultak a tisztesképzõ, és a legénység szakosítását szolgáló iskolák. Sajnos Makray fõhadnagy naplója 1940. szeptember hónappal végetért és így pontos adataim nincsenek az iskolák kezdeti és befejezési idõpontjairól. Arra sem emlékszem már vissza, hogy melyik tiszt milyen iskolát irányított. Ebben a téli idõszakban is - mint minden évben - az elméleti képzésen kívül a síkiképzés volt a gyakorlati kiképzés legjelentõsebb tényezõje. Tassonyival ketten irányítottuk ezt a kiképzési ágat. A terv szerint felváltva vezettük volna a februárra tervezett sítanfolyamot, két részletben, 14 napos turnusokban a három század részére. Bertalan engem küldött ki Váradi szakaszvezetõvel, hogy az erdélyi Gyergyóditrón készítsük elõ az elhelyezést a zászlóalj részére. A menetrendszerûen közlekedõ utasforgalmi géppel repültünk Kolozsvárig, innen aztán meglehetõsen kalandos utazás után, hol vonaton, hol autóbuszon, érkeztünk meg Gyergyóditróra.
Sítalpakat is vittünk magunkkal, mert azon a vidéken már méteres hó volt. Az elhelyezést hamarosan elintéztük és hogy egy kicsit ismerkedjünk is a környékkel, délben taxival elindultunk a közelben mintegy 30 km-re - fekvõ Gyilkos tóhoz. A kora délutáni órákban indultunk vissza, hogy sötétedés beállta elõtt hazaérjünk. Néhány km-rel a tó elhagyása után a taxi elvesztette a hóláncát és a magas hóban azt nem találtuk meg. A kocsi kereke beásta magát a hóba és nem volt kiút, sem elõre sem hátra. A sofõr azt mondta, hogy õ keres magának valami helyet a tókörnyéki házakban; mi fogtuk sítalpainkat és azokkal megindultunk a város felé, az erdõn keresztül. Közben erõsen alkonyodott Valami búgásszerû hangot hallottunk a távolból, s azt hittük, hogy a gyergyószentmiklósi téglagyár dudálását halljuk. Egyszercsak kibukkant az erdõbõl két vándorló székely: nagyapa és annak nyolcévesformájú unokája. Mind a kettõ egyformán öltözve a csizma orrától a kucsma tetejéig. Vállukon balta, a nagyapáé fadöntõ, az unokáé aprító. Köszöntjük egymást, s megkérdezem, hogy messze van-e még a város. "Az biz odábbacska van, vagy másfél óra járásra” - válaszolja az öreg. Meglepõdtem a válaszon és mondtam, hogy az nem lehet, hisz' már hallani a gyár dudálását "Nem duda az uram . . a farkasok énekelnek a gyergyói hegyekben" - mondja az öreg. Egy kicsit meglepõdtünk, mert nem tudtuk, hogy ezen a vidéken már vannak farkasok. Megkérdeztem az öreget, hogy megtámadják-e a farkasok az embert? "Van úgy, hogy igen, van úgy, hogy nem . . . No Isten áldja!" - köszönt el az öreg és elbaIlagott az unokával, akinek az orra is alig látszott ki a nagy kucsmából. Farkassal ugyan nem találkoztunk, de azért csak kergettük a sítalpainkat a város felé, ahova este nyolcra meg is érkeztünk szerencsésen. Idõközben Bertalant Budapestre vezényelték törzstiszti tanfolyamra, melyet már régebben el kellett volna végeznie, de az ejtõernyõs csapat szervezése miatt eddig halasztást kapott. Helyetteséül Labancz Gyulát kérte, aki az elõzõ évben egy hónapig mint a Hadiakadémiára jelölt fõhadnagy az ejtõernyõsöknél teljesített szolgálatot. Kiképzését akkor én irányítottam és februárban mint vezérkari százados tért vissza hogy Bertalant helyettesítse a törzstiszti tanfolyam tartamára. A gyergyóditrói sítanfolyam februárban megkezdõdött, én vezettem az oktatást az elsõ csoportnál. Még folyt az elsõ csoport oktatása, mikor értesítés jött, hogy Tassonyi súlyosan megbetegedett: tüdõvérzést kapott. Régebben is volt már baja a tüdejével, ezért kellett egy évet tõlünk távol töltenie. Betegsége ismét kiújult és ezért én maradtam a második csoporttal is Erdélyben. Segítõtársam volt az oktatásban Szathmáry Aba klubtársam, aki sorkatonai szolgálatát teljesítette nálunk ebben az idõben. Nagyon kellemes hónapot töltöttem Ditrón; klubtársammal együtt résztvettünk az ebben az idõben zajló Székely Kupa síbajnokságon. Míg Erdélyben síztem, otthoni segédtiszti beosztásomban Makray helyettesített. Bizony még elég sokára kerültem vissza Pápára. A tanfolyam befejeztével kezdõdött a Magyar Síbajnokság, majd ezután a Fõiskolás Sí világbajnokságban vettem részt Kitzbühelben, Ausztriában, a híres Hannenkamm lesiklópályán, mely most minden évben látható a televízióban a sí világbajnokságok idején. Így aztán március közepe is elmúlt, mire visszakerültem Pápára. Bertalan is rövidesen megjelent, mert a háborúba való bekapcsolódás veszélye miatt beszüntették a Honvédségnél az összes tanfolyamot. A Savoia Marchetti 75-ös gépek a tél folyamán ismét javításban voltak a korrodált fékszárnyszerkezetek kicserélése céljából. A javítás lassan haladt, mert az alkatrészeket késve szállították le Olaszországból. Bertalan visszatérésével azonban ezek a munkák is felgyorsultak. Március végére három gép javítása fejezõdött be, a másik kettõé rövidesen várható volt. Repülni azonban nem lehetett. Rengeteg hó esett a télen és az idõ nem akart javulni. A méteres hó lassan olvadt, s közben alaposan feláztatta a lapályos, amúgyis vizesedésre hajlamos repülõteret. Március végefelé az idõ kezdett javulni, de a talaj nagyon nehezen száradt. Április elsõ napjaiban Bertalan azzal a hírrel érkezett a Honvédelmi Minisztériumból, hogy biztosra vehetõ a Jugoszláviához csatolt volt magyar területek egy részének visszafoglalása. Ebben pedig õ ejtõernyõseivel feltétlen részt kíván venni, elsõsorban azért, hogy valóságos harcban is kipróbálhassa a már kétéves gyakorlattal rendelkezõ század harckészségét. Ugyanekkor befejezõdött a negyedik gép javítása is, az ötödik gép alkatrészei még mindig nem érkeztek meg, tehát arra nem lehetett számítani. Bertalan idõközben ígéretet kapott egy harccsoport bevetésére és ez már napokon belül esedékessé válhatott Megkezdõdött Majthényi századából annak a 100 embernek a kiválasztása és elõkészítése, akik a feladatot végre fogják hajtani. A gépek terhelését illetõen pontos számításokat végeztünk, amiket Kelemen Károly repülõ százados, az ejtõernyõs
szállítószázad parancsnoka is jóváhagyott. Nem vállalta azonban a felázott pápai reptérrõl a megterhelt gépek indítását. Gyors táviratváltás után megszületett az elhatározás, hogy a gépek üresen repülnek át a veszprémi repülõtérre, mely mindössze 50 km távolságra van, és a harccsoport gépkocsikkal települ át oda. A veszprémi repülõtér köves, száraz, és így minden idõben használható. A Vezérkar fõnökségétõl érkezett parancs értelmében április 12-én délig kellett az áttelepülést végrehajtani, mert déltõl kezdve már várható volt a bevetési parancs. Ekkor váratlan akadály lépett föl: 10-érõl 11-ére virradó éjszaka hatalmas hóesés és hófúvás volt a Bakonyon átvezetõ úton, ami kétségessé tette a gépkocsival való járhatóságot. A hóesés még 11-én is tartott. Bertalan ekkor egy futárgéppel Budapestre repült, nekem pedig meghagyta, hogy derítsem fel az utat a Bakonyon keresztül. A déli órákban elállt a hóesés és egy személykocsival elindultam az utat felderíteni. Nem volt szerencsém, mert Farkasgyepünél úgy elakadtunk egy hófúvásban, hogy Pápáról kellett egy terepjárót kérni az út megtörésére. Éjjel két órakor érkeztünk vissza Pápára. Bertalan ébren volt; nagyon haragudott, hogy én mentem el erre az útra, mert szüksége lett volna rám az elõkészítõ munkákban. Nem sokat aludtam az éjjel, mert már korán reggel a repülõtéren voltam, hogy irányítsam a harccsoport szállítását. Ezúttal szerencsénk volt, mert hajnalban langyos esõ indult meg, ami elmosta a havat a Bakony útjairól. Az áttelepülés gyorsan ment. Már a délelõtti órákban megérkeztünk a repülõtérre, ahova közben a négy üres gép is átrepült. Bertalan ezután tájékoztatta a parancsnokokat a feladatról. Újverbász és Szenttamás térségében kell földetérni, és a szenttamási hidat kézbentartva megakadályozni annak esetleges felrobbantását A hidat meg kell védelmezni, míg a földön elõretörõ gyorscsapatok megérkeznek. A híd a Ferenc csatornát íveli át és az Újvidék felé vezetõ fõútvonalon van. Felszállás egyenként, gyülekezés a repülõtér légterében, megközelítés zárt kötelékben. Ugrás 200 m magasságból a vezérgép példája szerint. Mintegy 40-50 perces repüléssel kell számolni, távolság 220 km. Ezután a parancsnokok tájékoztatták a legénységet, megtörtént a csomagok gépbe rakása és a legénység pihenõbe vonult. Még néhány gyors táviratváltás kõvetkezett a Vezérkar fõnökségével. Jelentettük, hogy indulásra készen vagyunk, Bertalan õrnagy vezetésével. A Vezérkari fõnökség nem akart beleegyezni abba, hogy Bertalan is részt vegyen a vállalkozásban. FéItették. Az volt a vélemény, hogy az aránylag kis egységet szervezetszerû parancsnoka vezesse. Nem tudtak dûlõre jutni. Végülis Bertalan abbahagyta a vitát és csak nekem mondott annyit, hogy õ úgyis megy, akár engedik, akár nem. Ekkor utasított arra, hogy fogalmazzak meg egy táviratot és adjam azt át a géptávíró kezelõjének ezzel a meghagyással: az indulási parancs vétele után küldje azt el a Vezérkar fõnökségének. A táviratban az állt, hogy a bevetésre kerülõ egységnek nincs szervezetszerû parancsnoka, mert az egy különleges feladatra több alegységbõl összeállított különítmény. Parancsnokul csak saját magát tartja alkalmasnak, mert csak õ rendelkezik haditapasztalattal. Ezért úgy határozott, hogy a bevetésre õ vezeti a csoportot. A tisztek és a legénység gépekre való beosztása már Pápán megtörtént. A vezérgépet Kelemen vezette, másodpilótája és megfigyelõje Bene László fõhadnagy volt. A gép parancsnoka Bertalan volt, beosztott tisztjei Majthényi, Sacelláry és én voltunk, ezen kívül 23 fõ legénység, megfelelõ fegyverzet és felszerelés. Bertalan engem különleges feladattal bízott meg. Azt mondta, hogy miután õ ennél a bevetésnél nem zászlóaljparancsnok, nincs szûksége segédtisztre. Az én feladatom az Iesz, - hogy miután évek óta foglalkozom légfényképezéssel - a harc minden mozzanatát örökítsem meg fényképeken. Így géppisztoly helyett fényképezõgépet vittem magammal. A jobbkísérõ gép pilótája Gelencsér Ferenc hadnagy, megfigyelõje, egyben a gép parancsnoka Kiss Zoltán fõhadnagy volt 25 fõ legénységgel. A balkísérõ gépet Szalkai õrmester vezette, a gép parancsnoka és megfigyelõje Néma Tibor hadnagy volt 24 fõ legénységgel. A negyedik gép pilótája Kurtz (Kermedy) Róbert fõhadnagy volt. Ez a gép szállította a segélyhelyet dr. Vándor Ferenc orvos-fõhadnagy parancsnoksága alatt. A segélyhelyen kívül még egy harcos félszakasz is volt ezen a gépen Szentkirályi Ottó hadnagy parancsnokkal, aki egyben a megfigyelõi teendõket is ellátta. Ez a gép zárta a köteleket "gyémánt” alakzatot formálva. Minden gép három géppuskával rendelkezett; ezeket a távírász, szerelõ és a lövész kezelték. A gépek terhelését alaposan megbeszéltük Kelemennel. Túlterhelést elkerüIendõ, csak félig tölttette fel a gépeket üzemanyaggal, amely így is bõven elegendõ volt a feladat végrehajtására.
Az eligazítás megtörténte után a legénység a gépek körül pihent, a tisztek pedig Bertalan köré gyülekeztek. Ekkor mondta Bertalan, hogy ezt a bevetést ne tartsa senki komoly háborúnak. Minden darab ernyõt haza kell hozni. Az ellenség ellenállása nem lesz erõs és nem fog sokáig tartani. Úgy kell felfogni ezt a vállalkozást, mint egy harcgyakorlatot, ahol esetleg vissza is lõnek. Parancsnokunk nyugodt volt és jókedvû. Beszélgetés közben már nagyon éreztem az elõzõ éjszakai ébrenlétet és nagyon fáradt voltam. Bementem a közeli õrszobába és ott lefeküdtem egy ágyra Alig tettem le a fejemet, már aludtam is. Nem tudom, meddig alhattam. Arra ébredtem fel, hogy az õr rázza a vállamat és azt kiáltja: azonnal indulás. Félálomban magamra kaptam a mellettem heverõ ejtõernyõt, felkaptam a fényképezõgépet és szaladtam a vezérgéphez, amelybe Bertalan éppen beszállt. Percek alatt mindenki elfoglalta a helyét és a gépek kigurultak a startvonalra, egymás mögé oszlopba sorolva, a Bakony irányában. A vezérgép azonnal indult A motorok simán dolgoztak, amint a pilóta gázt adva, növelte a fordulatszámot. A sebesség egyenletesen fokozódott és a gép néhány száz méter nekifutás után eIhagyta a talajt. Egyenletesen emelkedett mintegy 100-150 m magasságig; ekkor orra hirtelen megemelkedett, felszökött majdnem a függõlegesig, majd sebességet vesztve a jobb szárnyán átesett és csúszott a föld felé. A katonák a törzs kétoldalán hosszában elhelyezett üléseken ültek. A törzs hátsó harmadában lévõ két ajtó között hárman áIltunk: a bal ajtónál Bertalan, a jobbnál Majthényi, s közöttük én, a hátsó géppuskalövész állása alatt (Bertalan és Majthényi kezdték volna az ugrást és ez lett volna a jel a többi gépeknek is.) A zuhanás pillanatában önkéntelenül körbepillantottam a gépben. Minden ember a helyén ült Bertalan az ajtó kinyitásával foglalatoskodott. Majthényi, aki közvetlenül elõttem állt, kinyitotta a jobboldali ajtót és ugrani akart. Válla fölött átpillantva láttam, hogy a föld túl közel van, már késõ ugrani. Visszarántottam, erõsen megkapaszkodtam a szembenlévõ merevítõben és már a földön is voltunk. A gép, erõsen jobbra dûlt helyzetébõl visszatért megközelítõleg vízszintes helyzetbe, de még így is, jobb szárnyával ért elõször földet. Majthényi kilépett a félig nyitott ajtón. Ebben a pillanatban hallottam a kiáltást: "Ég a gép!” A következõ másodpercben SaceIláry zászlós és egy ejtõernyõs katona kiléptek a gépbõl. Ekkor egy tûzcsóva vágott végig a gépen, melyet szerencsére nem szembe, hanem csak félbalról kaptam és így a repülõsapka megvédte arcomat és csak kisebb sérüléseket okozott. Ekkor én is - kissé szédelegve, de - kiugrottam az égõ gépbõl. Utánam ezen az ajtón nem jött már ki senki sem; ezt biztosan tudom, mert hátrálva távoztam a géptõl, ahogy a hõség fokozódott A hátsó géppuskalövész ugrott még le a lõállásból és csúszott le a gép oldalán a földre. Szédelegve hátráltam a géptõl. Azt láttam, hogy a bal kezem el van törve de ezért még nem kellett volna szédülnöm. Csak késõbb tudtam meg a hátsó géppuskalövésztõl, hogy az összes géppuska töltényrakasz a zuhanás végén a fejemre esett. Hátrálás közben eszembe jutott feladatom, a fényképezés. Félkézzel elõkaptam a gépet és készítettem vagy féltucat képet az égõ géprõl. Közben megérkezett a mentõautó, a tûzoltókocsi, s emberek futottak oda a többi gépekbõl. Nem lehetett segíteni. A gép jobb szárnyában lévõ sokszáz liter benzin végigömlött a törzsön és meggyulladt. A gépben ülõ emberek ezt a benzinözönt a nyakukba kapták és égtek mint a fáklya. Néhány ember kiverte a gép oldalát és kitört a lángtengerbõl, de ruházatuk annyira át volt áztatva benzinnel, hogy nem tudtunk rajtuk segíteni. Embereinket erõszakkal kellett visszatartani, hogy ne rohanjanak be a lángtengerbe bajtársaikat menteni, ami kilátástalan volt. Egy ember mégis áttörte a kordont és "Kihozom az õrnagy urat!” kiáltással berohant az égõ gépbe. Ott is maradt. Nevét, sajnos, nem jegyezte fel a történelem. A gépbõl kijött égõ emberek közül egy maradt életben, de az is teljesen nyomorék lett. Az égõ gép eloltása teljesen lehetetlen volt. A sokszáz liter benzin szétömlött a gépben, ami úgy égett, mint egy lobogó fáklya, oly hõt árasztva, hogy a lángokat 100 m-re sem lehetett megközelíteni. A ledobó tartályokban lévõ robbanóanyag, valamint az emberek felszereléséhez tartozó kézigránátok sorozatban robbantak. Meg sem lehetett kísérelni a gép megközelítését, még azbeszt ruházatban sem. Látva a mentés hiábavalóságát, a kapott feladat végrehajtásának lehetõségével foglalkoztam. Majthényi súlyos térdkalács-sérüléssel Járóképtelen volt, nekem pedig a balkezem tört el több helyen. Kiss Zoltán volt az, aki átvehette a parancsnokságot és végrehajthatta a feladatot. Megkerestem öt és kértem: induljanak azonnal, mert az idõ már 18:00 óra körül járt és félõ volt, hogy rövidesen besötétedik. A Repülõtérparancsnokság azonban nem engedte el a gépeket addig, amíg a Vezérkari fõnökség újabb parancsot nem ad. Sem kérésünk, sem erélyesebb fellépésünk nem járt eredménnyel. A géptávíró mellett ülve állandó kapcsolatban voltam a Vezérkari fõnökséggel, de a válasz csak az volt hogy várni.
Végre 19:00 óra után megkaptuk az engedélyt a feIszállásra. Mikor a három gép elindult, már sötétedett. A folyók környékérõl talajmenti ködöt is jelentettek. A rossz látási viszonyok és a több mint kétórás késés már magábanvéve is kétségessé tették a feladat sikeres végrehajtását, bármennyire is élt a katonákban az akarat, hogy végrehajtják hõsi halott parancsnokuk feladatát. A célterület a rossz látási viszonyok miatt már nem volt felismerhetõ és Kiss Zoltán a kelleténél mintegy 20 km-el elõbb ugrott le embereivel. Így már csak a földi gyorscsapatokkal egyidõben érték el a hidat, melynek kézbevétele volt a tulajdonképpeni feladat. A földi csapatok gyors elõretörése következtében az ellenségnek nem volt ideje a híd felrobbantására. Sok támadás érte Kiss Zoltánt amiért az általa vezetett egység nem tudta a feladatot végrehajtani. Véleményem szerint Kiss semmiképpen sem hibáztatható. Igen nehéz körülmények között vette át a parancsnokságot és a rossz látási viszonyok mellett nem tudott -- nem is lehetett - pontosan tájékozódni. Nem akarta megkockáztatni azt, hogy esetleg a demarkációs vonalon túl érjen földet egysége, ahol az ellenséges csapatok hatalmas túlerõben voltak; a harc ott kilátástalannak ígérkezett és egységét felmorzsolták volna. Bertalan igen helyesen jellemezte a harci feladat jelentõségét, mikor azt nem tartotta komoly háborús akciónak. Csak azért ragaszkodott az ejtõernyõsök aIkalmazásához, hogy próbára tegye a már kiképzett és rövidesen leszerelésre kerülõ katonák harckészségét háborús körülmények között. Ebben mi is, akik kezdettõl fogva munkatársai voltunk, egyetértettünk vele. Hogy a vállalkozás nem sikerült oly eredményesen és látványosan ahogy azt õ tervezte, annak két oka volt: az egyik a váratlan és kiszámíthatatlan szerencsétlenség, a másik pedig a Vezérkari fõnökség hosszas határozatlansága a baleset után a bevetés végrehajtását illetõen. Talán ha ott fönt ismerték volna az ejtõernyõsök bajtársi és harci szellemét, akkor az elhatározás elõbb megszületett volna. Kár, hogy nem így történt! A vezérgépben összesen 30 fõ tartózkodott A harcos létszám tisztekkel együtt 26 fõ, a hajózó személyzet négy fõ volt. Mindössze egy szeméIlyel volt több a gépen, mint amennyivel az utasforgalomban repült. Utasforgalomban is számoltak 5-7 mázsa poggyászsúllyal. Ez a bevetésre kerülõ gépeknél mintegy 10 mázsára növekedett. Ezt a súlyt Kelemen állapította meg, amibe Bertalan nem szólt bele. Jelen voltam a megbeszélésnél, mikor a súlyadatokat egyeztették A terhelésre csak azért tértem ki részletesen, mert még ma, több mint négy évtized távlatából nézve is vannak olyan, csekély szakmai felkészültséggel rendelkezõ egyének, akik Bertalant hibáztatják. Azt állítják, hogy az õ erõszakos intézkedése volt a szerencsétlenség okozója. Nem ismerték õt. Bertalan kényes volt saját szakmai tudására, de fenntartás nélkül elfogadta olyanok véleményét, akiknek szakmai tudását elismerte, mint például Kelemenét. Nem is lehetett volna másként, hiszen a gépe terhelését szigorú rendelkezések szabályozták. A szakmai fegyelmet pedig akkoriban is nagyon komolyan vették, mert az emberélet mindig drága volt. A lezuhant vezérgépen lévõkbõl 25 fõ halt hõsi halált, közöttük Bertalan Árpád õrnagy, az ejtõernyõs zászlóalj parancsnoka és Kelemen Károly százados, az ejtõernyõs szállító század parancsnoka, a két kulcspozícióban lévõ parancsnok. Az elsõ veszteségjelentés csak 19 fõ ejtõernyõs katonát sorolt fel, de egy katona a kórházbaszállítás után egy-két nappal meghalt, egy másik pedig teljesen nyomorék állapotban ugyan, de életben maradt (3). A balesettel kapcsolatban két kérdésre kerestünk választ - Mi volt a szerencsétlenség oka? - Miért nem tudott Bertalan a gépbõl kijutni? Az elsõ kérdéssel kapcsolatban sok vita folyt, s késõbb még több mende-monda kerekedett Beszéltek túlterhelésrõl, a rakomány megcsúszásáról, pilótahibáról Ezek a nézetek mind meg dõltek. A pilótahibát a szakemberek mindjárt elvetették. Két oly gyakorlott és tehetséges pilóta ült a kettõskormánynál, akikrõl ilyen durva hiba fel sem volt tételezhetõ. Különösen nem Kelemenrõl, aki évekig repült ezzel a típussal a polgári légiforgalomban. A rakomány elcsúszását én cáfoltam meg, mert láttam, hogy a gépben a gázadás pillanatától kezdve a zuhanásig minden a helyén maradt. Legtovább tartotta magát a túlterhelési verzió. Ezt az elgondolást támasztotta alá az a tény is, hogy Kiss Zoltán a késõbb bevetésre kerülõ három gép mindegyikébõl indulás elõtt néhány embert kiszállított. Ezek azonban azok az emberek voltak, akiket az elõttük lejátszódó tragédia lelkileg erõsen megviselt. Igaz, hogy ezáltal mintegy 2-3 mázsával csökkent a súly gépenként, ez azonban nem bírt jelentõséggel a 15
tonna összsúlyú gépnél (4). A túlterhelés teóriája leginkább a lakosság körében terjedt el és tartotta magát, mert hozzánemértõ emberek elõtt ez volt a legtermészetesebb magyarázat. A Légierõk parancsnoksága által kirendelt balesetkivizsgáló bizottság alapos vizsgálat és az események mérlegelése alapján megállapította, hogy a balesetet semmi esetre sem okozta túlterhelés. A vizsgálat egyértelmûen mûszaki hibát áIlapított meg. A kiégett gépben lévõ alkatrészek ugyan a vizsgálat folyamán nem nyújtottak kielégítõ támpontot a hibaforrás megállapítására, azonban a szemtanuk elõadása, a roncs fekvése és nem utolsó sorban a pilóták testhelyzete a gépben kétségtelenül arra mutatott, hogy valami olyan hirtelenül fellépõ rendkívüli erõ hatott a kormányfelületekre, melyet a két pilóta egyesült erõvel sem tudott leküzdeni. Ilyen erõhatás pedig csak a magassági kormány hidraulikus állítószerkezetétõl származhatott. Csakis ennek a hibás mûködése okozhatott emberi erõvel le nem gyõzhetõ kormányfelület terhelést (Lásd Majoros János: "Szakvélemény a Savoia SM-75 eje. szállítógéprõl” MSZ 1982 szám, 84 oldal és Kelemen Antal: "Igazságkeresés” MSZ 1983. szám, 16 oldal Szerk.) A bizottság ezt az egybehangzó véleményét jegyzõkönyvbe foglalta. Ezzel a vizsgálat befejezést nyert. Teljes mértékben egyet értettem a fenti véleménnyel és egyet értek ma is, több mint negyven év távlatából szemlélve az eseményeket. Bertalan hõsi halálának körülményeire csak következtetni lehet. Utoljára én láttam õt, mikor a gép ajtaját próbálta kinyitni. A rendelkezésre álló néhány másodperc alatt ez nem sikerülhetett neki, mert különben feltétlenül észleltem volna az oldalról betörõ légáramlatot. Legvalószínûbb az, hogy a földetéréskor lezuhanó géppuskarakaszok - melyeknek egy része az én fejemre esett - leverték lábáról. A többit pedig elvégezte a lángcsóva, melynek széle engem is elért. Ha nem szédültem volna el a rakaszok ütésétõl, talán tudtam volna neki segíteni. Talán . . . . Hát így történt. Ennél többet senki sem tud. A bevetésre induló gépek távozása után visszatértem Pápára, gipszbe rakattam összetört bal kezemet és folytattam segédtiszti teendõimet. A legénység temetése április 15-én volt Veszprémben. A három felekezet papjai közösen végezték a szertartást. Egyeseket, a család kívánságára, lakóhelyükön helyeztünk örök nyugalomra. Bertalan és a repülõtisztek temetése április 16-án volt Budapesten a Farkasréti temetõben A gyászszertartáson megjelent Horthy Miklós kormányzó, József fõherceg, Bartha honvédelmi miniszter és a tábornoki kar tagjai közül sokan. Bertalan koporsóját repülõ akadémikus fia és leánya kísérték. EIvált felesége - az elhunyt végakarata szerint --nem jelent meg a temetésen. A végrendeletet dr. Tóth István városi fõügyésszel együtt bontottuk fel és intézkedtünk annak végrehajtásáról. A szomorú napok elmúltával visszatértünk mindennapi munkánkhoz. Ekkor döbbentünk rá igazán, hogy mekkora veszteség ért bennünket. Olyan árvagyerekformán éreztük magunkat, annyira hiányzott nekünk Bertalan a maga határozott, derûsen szigorú és kirobbanó egyéniségével. Mind a laktanya, mind pedig a repülõtér minden sarka õrá emlékeztettek. Mindenütt az õ keze nyomát láttuk. Igyekeztünk tehát a kiképzést a régi szellemben folytatni. Ez a kitûnõen összekovácsolt közösség ki is bírta volna a Bertalan elvesztésével járó megrázkódtatást, ha nem úgy hozza a sors, hogy a gyógyulási folyamatot valami megtorpantsa. A Bertalan halála után megbízott parancsnok, egy vezérkari százados, a Hadiakadémiáról került le Pápára. Elõzõleg - fõhadnagy korában - egy-két hónapot töItött nálunk, amikor alakulatunk csak századerejû volt. Én voltam az újonckiképzõje. Nem nézte jó szemmel Bertalanhoz való ragaszkodásunkat, még az emlékére is féltékeny volt. Lekicsinylõ megjegyzéseket tett elõdjére, ami ellen tisztek és legénység egyaránt felzúdult, hiszen Bertalant úgy szerettük mint az apánkat. Véget akart vetni a Bertalan féle "liberális" módszereknek sokszor szakszerûtlen és veszélyes - ellenintézkedések bevetésével. Az ellenvetéseket szigorúan megtorolta; a régi tisztikar folyamatosan fenyítés alatt állt. Engem Ieváltott segédtiszti beosztásomból, s - mivel nem voltam még hajlandó ugrani frissen gyógyult karommal - a földi részleghez helyezett, repülõ pótdíjamat megvonva. Ezek az áldatlan állapotok természetesen a kiképzés rovására mentek. Új parancsnokunk két idõsebb tisztet hozott a zászlóaljhoz, hogy kivegye kezünkbõl a legénység irányítását. Ezt a két tisztet õ maga képezte ki, annak ellenére, hogy õ is képzetlen volt még. Az ugrókiképzést is õ irányította, s csoda, hogy nem történt tömeges szerencsétlenség. Egy halálos baleset mégis történt. Egy csoportot rossz helyen ugratott ki és a szél besodorta az ugrókat a repülõtér épületei közé. Egy ember a kéménynek vágódott és meghalt. Ezután beláttuk, hogy hiába harcolunk az elért eredmények
továbbfejIesztéséért. Úgy döntöttünk, hogy mind a négyen régi kerettisztek áthelyezésünket kérjük. Az együttes áthelyezési kérelem rejtett célja az is volt, hogy felhívjuk az illetékesek figyelmét a zászlóaljnál fennálló komoly bajokra, s ezáltal mentsük, ami menthetõ. Ezzel tartoztunk ejtõernyõs bajtársainknak, akiknek életbiztonságáért felelõsséget éreztünk. Az együttes áthelyezési kérelem, valamint egy gépkocsihasználattal kapcsolatos visszaélés miatti feljelentés aztán megtette hatását: Bertalan utódát 1941. augusztusában elhelyezték a zászlóaljtól. Az ejtõernyõs zászlóalj parancsnokságát ekkor Szügyi Zoltán vezérkari ezredes vette át, aki már sokkal tapasztaltabban és ügyesebben látott munkához. Hosszasan elbeszélgetett velünk szervezési kérdésekrõl, Bertalan munkájáról, hozzá való viszonyunkról és azokról az ellentétekrõl, amik köztünk és Bertalan utóda között kialakultak. E beszélgetések eredményeképpen Majthényi és Kiss Zoltán visszavonták áthelyezési kérelmüket; Makrayt idõközben felvették a Mûegyetemre mint leendõ hadmûszaki törzskari tisztet. Magam részérõl kitartottam áthelyezési kérelmem mellett; Szügyi sem tartóztatott, habár repülõ pótdíjamat visszaadta, miután most már teljesítettem az elõírt ugrásokat. 1941. novemberében váltam meg végleg az ejtõernyõsöktõl és nem sokkal utánam távozott Majthényi is. Ezzel véget ért a magyar ejtõernyõsök történetének lovagkora.
EPILÓGUS. Nem volna teljes ez a történet, ha nem vizsgálnánk meg hogy mi okozta a kísérleti keret tisztikarának a távozását. Meg kell vizsgálnunk azokat a tényezõket is, amelyek egy jól kiképzett és szép eredményeket ígérõ ejtõernyõs zászlóalj egy-két év alatt egy felhígított rohamezreddé vetettek vissza. Kezdjük a kísérleti keret tisztikarával. Bárczy János azt írja "Zuhanóugrás" címû könyvében, hogy nekünk Bertalan õrnagy halála után senki sem lett volna jó parancsnoknak. Igaz, hogy a sors eIkényeztetett bennünket egy keménykezû, de nagyon igazságos és bajtársias parancsnokkal, aki nagyvonalú is volt és mentes minden nagyravágyástól. Egy ilyen parancsnok elvesztése olyan sebet jelent alárendeltjeinek életében, aminek gyógyulásához idõ és megértõ utódparancsnok kell. Mi ezt nem kaptuk meg, sõt, az ellenkezõjét, ami nagyon elmérgesítette a helyzetet, s aminek következménye lett az új parancsnok és tisztjei közötti meghasonlás. Mire a kór okozóját eltávolították, a károk hatását már nehéz volt megszüntetni. Szügyi igyekezett a régi tisztek egy részét megtartani, de õ sem kívánta követni a Bertalan által kidolgozott kiképzési formát. Ezredparancsnok akart lenni, de ehhez csak embereket tudott toborozni, gépeket és anyagot nem. Így alakult ki az a nézet, hogy ejtõernyõvel ugrani mindenki tud, azt nem kell tanulni, csak bátorság kell hozzá. Kiss fõhadnagy, az utolsó a régiek közül, hiába próbálta ezt a véleményt megváltoztatni. Egyedül maradt. Tassonyi, aki a Légierõk parancsnokságánál az ejtõernyõsöket képviselte, ismét megbetegedett. Helyére Szügyi Bárcziházi Bárczy János hadnagyot küldte, aki néhány hónapja került az ejtõernyõs zászlóaljhoz, ennélfogva csekély szakmai tudással és tapasztalattal rendelkezett Miért került ebbe a beosztásba? Valószínûleg azért, mert az akkori miniszterelnökségi államtitkár unokaöccse volt. Így most már bezáródott a kör: sem a csapatnál, sem a felsõ vezetésnél nem volt szakmailag képzett emberek kezében az irányítás. Az eredmény rövidesen mutatkozott is. Egy gyakorlat során 80 m magasságból ugrattak embereket és két halálos baleset történt. Kiss Zoltán figyelmeztetését ekkor sem vették figyelembe. A kivizsgálás során, melyet Bárczy hadnagy irányított, megállapítást nyert, hogy a magyar gyártmányú Hehs féle ejtõernyõk - melyekkel mi már sokezer ugrást hajtottunk végre - nem alkalmasak alacsony ugrásra és ezért azok helyett német ernyõket kell beszerezni. Azt persze nem hitték el az akkori németimádatban, hogy 80 m-rõl a német ernyõkkel sem lehet ugrani. Alapvetõ tõrvény volt Bertalan idejében, hogy 300 m-nél alacsonyabbról gyakorló ugrást végezni nem szabad, s még háborúban is 200 m volt az alsó határ. A német ernyõk beszerzése persze a háborús események miatt éppen olyan lehetetlen volt, mint a Junkers 52-es szállítógépeké. Ezekre pedig nagyobb szükség lett volna, mint az ejtõernyõkre, mert ezek valóban jobbak voltak az olasz gépeknél. Végezetül vessük fel azt a kérdést, hogy Bertalan örökségét milyen parancsnok vehette volna át, aki mellett a régi tisztikar is kitartott volna. Csak olyan, aki ott folytatta volna a munkát, ahol Bertalan
abbahagyta, olyan, aki nem féltékeny elõdje eredményeire. Nem volt ilyen, s ma már tudom: nem volt véletlen az, hogy az egész országban csak egy ember vállalkozott az ejtõernyõs fegyvernem szervezésére 1938-ban: vitéz Bertalan Árpád. Felséges út az égbõl a földre lebegni De a beérkezés már nem egyszerû dolog, mert emberek vagyunk ám, nem szárnyas angyalok. (Erdélyi József) A Szerkesztõ megjegyzései: (1) Ebben a tekintetben véleménykülönbség áll fönn a Szerzõ és a Szerkesztõség kõzött Lásd a „Pro Patria” fogalom meghatározását 1981-es számunk 88. oldalán. (2) Hehs Ákos fékernyõ találmányát - mint a "Fokozatos fékezésû ernyõrendszer"-t - már 1941ben szabadalmazták az USA-ban, s az õ szabadalmát aIkalmazták a visszatérõ ûrhajóegységek ejtõernyõs fékezésére. (3) Fehér Endre bajtársunk kutatásai alapján összesen 31 fõ volt a gépen ötfõnyi személyzet és 26 ejtõernyõs. Életben maradt egy fõ a személyzetbõl (Benkõ István szakaszvezetõ) és kilenc fõ az ejtõernyõsök közül (Majthényi és Szokolay fõhadnagyok, Sacelláry zászlós, Bakó tizedes, Székely, Sóky, Urbán, Cebzan és Kolarics honvédek. Pénz Tivadar honvéd sorsa kétséges, lehet, hogy kórházban halt meg, de az is lehet, hogy a Délvidéken esett el. Cebzán és Kolarics honvédek a másik gépekkel elmentek bevetésre és Cebzán 1941. április 14-én a délvidéki harcokban hõsi halált halt. (4) A túlterhelés ténye már csak azért is kizárt, mert a gép nem hagyta volna el a talajt csupán néhányszáz méter nekifutás után és nem ért volna el 100-150 m magasságot, mint ahogy a Szerzõ, a baleset túlélõje ezt leírja. -.-
