A leltárhiányért való anyagi felelősség szabályai
Tartalomjegyzék 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.
Leltárhiány fogalma – Mt. 183. § (1) bekezdés A leltárhiányért való felelősség tartalma – Mt. 182. § (1) bekezdés A leltárhiányért való felelősség feltételei – Mt. 182. § (2)-(3) bekezdések A leltárfelelősségi megállapodás – Mt. 184. § (1)-(4) bekezdések A leltárfelelősség munkáltató általi megállapítása Mt. 185. § (1)-(4) A leltárfelelősség mértéke – Mt. 186. § A leltárfelelősség megállapítása. 182. § (2) bekezdés A leltárfelelősség megállapítására irányuló eljárás Munkáltatói igényérvényesítés, a munkavállaló jogorvoslati lehetőségei – Mt. 188. §
1. Leltárhiány fogalma - Mt. 183.§ (1) bekezdés: -
az értékesítésre, forgalmazásra vagy kezelésre szabályszerűen átadott és átvett anyagban, áruban (leltári készlet) ismeretlen okból keletkezett a természetes mennyiségi csökkenés és a kezeléssel járó veszteség mértékét (forgalmazási veszteség) meghaladó hiány.
Mindebből az következik, hogy a munkavállaló leltárhiányért való anyagi felelőssége minden olyan árura és anyagra kiterjed, amit értékesítés, forgalmazás és kezelés céljából átvett. Továbbá e szabályból adódóan a leltárhiányért való anyagi felelősség nemcsak a kereskedelemben és a vendéglátásban foglalkoztatott munkavállalókat terheli, hanem mindenkit, aki anyagot és árut kezel, forgalmaz és értékesít és érvényesek rá a törvény által feltételek (pl. szabályszerűen átvette az általa értékesített, forgalmazott illetve kezelt anyagot vagy árut, aláírta a leltárfelelősségi megállapodást, illetve nem állnak fenn vele szemben a leltárfelelősséget kizáró tényezők, stb.). További feltétel a szabályszerű átvétel és átadás, mely esetben a szabályszerűséget – az átadás és átvétel módját és szabályait (leltárkészítés és a leltárfelvétel módját) – munkáltatói utasításban kell rögzíteni (pl. leltározási szabályzat). A felelősségvállalás lényeges feltétele hogy a hiány keletkezése (kár) és a munkavállaló (károkozó) magatartása között ne álljon fenn okozati összefüggés, azaz a hiány oka ismeretlen legyen (Ha pl. a hiány bizonyíthatóan ismeretlen tettes által elkövetett bűncselekmény miatt következett be, a munkavállaló nem vonható felelősségre).
A leltárhiányt lényegesen befolyásoló tényező a természetes mennyiségi csökkenés, valamint a kezeléssel járó veszteség (együtt: forgalmazási veszteség), amelynek meghatározása a munkáltatóra van bízva. Tehát ha a leltárelszámolás eredménye hiányt mutat - ebből a hiányból le kell vonni az áru vagy anyag természetes mennyiségi csökkenését (beszáradás, elpárolgás, romlás, stb.) illetve a kezeléssel természetszerűleg együtt járó veszteséget (törés, elfolyás, olvadás, stb.) és az így fennmaradó hiány összegének megfizetésére kötelezhető a munkavállaló természetesen a törvény által rögzített feltételek. megléte mellett.
2. A leltárhiányért való felelősség tartalma. Mt. 182. § (1) bekezdés A leltárhiányért való felelősség, ha a törvény által megkívánt feltételek fennállnak, objektív felelősség, azaz: a munkavállaló (ha leltárfelelősségi megállapodást kötött) vétkességére tekintet nélkül felel. Mindebből az következik, hogy azok a munkavállalók, akikre nézve a (későbbiekben felsorolt) törvényes feltételek fennállnak, kötelezettek a leltárhiány megtérítésére, akkor is, ha annak okozásában se szándékosságuk, se gondatlanságuk nem mutatható ki. (Ne felejtsük el: a leltárhiány oka ismeretlen!) Ha a felelősség feltételei fennállnak, ez a felelősség csak a törvény, munkaviszonyra vonatkozó szabály (kollektív szerződés), vagy munkáltató és munkavállaló megállapodása alapján korlátozható. Pl. a munkavállaló felelősségének hiánya vagy a felelősség mértékének csökkenése állapítható meg, ha a munkáltató figyelembe veszi a munkavállaló felelősségére kiható, a biztonságos és előírásszerű kezelést, a biztonságos őrzésre vonatkozó munkáltatói kötelezettség teljesítését befolyásoló tényezőket, illetve a munkavállaló esetleges távollétének időtartamát. Természetesen kollektív szerződésben, illetve munkáltató és munkavállaló közötti megállapodásban ennél kedvezőbb feltételek is kiköthetők (Pl. a munkáltató eltekint a felelősség érvényesítésétől, ha a leltári készletet olyan munkavállaló is kezeli, akit nem terhel leltárhiányért való anyagi felelősség).
3. A leltárhiányért való felelősség feltételei - Mt. 182. § (2)-(3) bekezdések A feltételek három csoportba sorolhatók: a) Az első csoportba – [Mt. 185. § (2) bekezdés] azon feltételek tartoznak, amelyeket még a leltáridőszak megkezdése előtt munkáltatói utasításban kell rögzíteni és a munkavállalóval közölni. Ezeket a feltételeket úgy kell meghatározni, hogy azok általánosan a munkáltató egész szervezetére, és a leltározás szempontjából önálló szervezeti egységére alkalmazhatóak legyenek. Figyelembe kell venni továbbá a munkáltató, illetve önálló egységének sajátosságait (pl. a leltárfelelősség szempontjából másként értékelendő az egyszemélyes üzlet, a zárt raktár, stb.).
Ebből következően meg kell határozni, hogy a leltárfelelősségi szabályok a munkáltató egész szervezetére nézve ugyanazok, vagy vannak a munkáltató szervezetén belül a felelősség szempontjából jól megkülönböztethető egységek. Erőteljesen megkülönböztethető az egyszemélyes boltok munkavállalóit terhelő leltárhiányért való anyagi felelősség azon boltok, üzletek munkavállalóinak felelősségétől, akik pl. nagyáruházban dolgoznak (egyszemélyes boltok/üzletek munkavállalói a felelőssége a teljes hiány megtérítését terjedhet ki, a nagyméretű kereskedelmi egységek munkavállalói esetében a kártérítési felelősség - a törvény által megkívánt feltételek megléte esetén "csak " keresetük meghatározott mértékéig érvényesíthető). b) A második csoportba – [Mt. 185. § (1) bekezdés a)-e) pontok] azon feltételek tartoznak, amelyeket a felek megállapodásában kell rögzíteni. A munkáltató csak akkor dönthet a következőkben felsorolt tényezőkről, ha nem kötöttek kollektív szerződést, egyéb megállapodást. Ezek a tényezők azért tekinthetők a leltárhiányért való anyagi felelősség érvényességi feltételeinek, mivel ezek nélkül természetszerűleg nem érvényesíthető a felelősség (pl. a forgalmazási veszteség meghatározása nélkül nem értelmezhető a leltárhiány fogalma sem). Ezek meghatározása egyben azért is rendkívül fontos, mert itt a felelősséget konkrétan befolyásoló tényezőkről van szó, amelyek hiánya, vagy elégtelen volta akár a leltárhiányért való anyagi felelősség alóli mentességet is eredményezhet. Nem elégséges a feltételeket formailag dokumentálni, hanem ezek tartalmának a valóságot kell tükrözni és szolgálniuk kell a később felmerülő vitákban eldöntését is. A jogalkotó különösen fontosnak tartotta, hogy ezekről feltételekről a munkáltató ne a leltárfelelősségi megállapodás megkötésekor vagy a leltáridőszak megkezdése után, hanem előzetesen tájékoztassa az érintett munkavállalókat! (Mt. 185. § (2) bekezdés). Azt is rendkívül fontosnak tartjuk, hogy ez a tájékoztatás ne "gyorstalpaló " módon történjen (pl. a munkaszerződés aláírásakor munkavállalót felszólítva: nézd át gyorsan és itt írd alá!), a munkáltató szervezze meg, hogy a munkavállalóknak még a megállapodás megkötése előtt legyen idejük áttanulmányozni a feltételeket, hiszen a felelősség érvényesítése őket érinti anyagilag! A tájékoztatási kötelezettség természetesen ugyanúgy terheli a munkáltatót, ha új leltáridőszak kezdődik (még akkor is, ha a feltételek változatlanok), illetve ha a feltételek közül akár csak egy is megváltozott (ekkor különösen!) A munkáltató szervezete illetve a leltározás szempontból önálló egység sajátosságainak figyelembe vételével kell megállapítani azoknak az anyagoknak, áruknak a körét, amelyek után az anyag jellegére, méretére, a raktározás vagy a tárolás feltételeire való tekintettel forgalmazási veszteség nem számolható el, és a forgalmazási veszteség elszámolható mértékét, illetve arányát előre meg kell határozni! - Mt. 185.§ (1) bekezdés a)-b) pontok Meg kell határozni a leltári készlet átadásának és átvételének módját és szabályait Mt. 185. § (1) bekezdés c) pontja.
A leltári készletre természetesen a törvény 183. § (1) bekezdésében meghatározott fogalmat kell alkalmazni, azaz a leltári készlet az értékesítésre, forgalmazásra vagy kezelésre a leltáridőszak alatt átadott és átvett anyagok és áruk összességét jelenti. A törvény előírásainak megfelelően meg kell határozni, hogy a leltárfelelősséggel terhelhető munkavállaló(k) milyen módon és milyen szabályok alkalmazásával veszik át az elszámolás alá vont áru/anyagkészletet. Ennek első lépéseként az un. átadóátvevő leltárak, év végi záró-leltárak, évközi ellenőrző leltár említendő, mely fogalmak a gyakorlatban a leltározási rend szerint lebonyolított, a teljes leltári készletet, ezen belül az áru-, és anyagforgalom, pénzbevétel illetve a leltárfelvételkor rendelkezésre álló leltári készletet felölelő számbavételt (leltárfelvételt) jelent. Fontos szabály lehet, hogy ha a felelős munkavállalók személyében változás következik be, távozásukkor átadóátvevő leltárt kell felvenni (lásd később). A szabályok között feltétlenül megemlítendő, hogy kik vesznek részt a leltárfelvételben (a felelős munkavállaló(k), illetve az általa/általuk megbízott képviselő(jük); munkáltató részéről: a feladattal és munkaköréből adódóan hatáskörrel bíró munkatárs), kiemelve ebből a körből azon vezetőt (üzletvezető, boltvezető, részlegvezető, áruházvezető, stb.) és helyetteseit, akik kötelesek részt venni a leltározásban. Fontos szabálynak tekintendő, hogy a munkavállaló illetve képviselője a leltárfelvételkor készítendő jegyzőkönyvben jogosult észrevétel tenni. Meg kell határozni, hogy ennek a jegyzőkönyvnek milyen adatokat és tényeket kell tartalmaznia. Fontos, hogy rögzítsék: a leltári készlet számbavételes során ki számolta (mérte) a készletet, és ki volt az, aki a bemondott adatokat feljegyezte (leltárívre). A később félreértések elkerülése miatt célszerű rögzíteni, hogy a jegyzőkönyv, a leltárív hány oldal és hány példányban készült, stb. Megemlítendő, hogy a leltározási rendet általában "Leltározási Szabályzat " néven adják ki a munkáltatók, ahol valóban részletesen ismertetik a szakmai sajátosságokat is figyelembe vevő eljárási szabályokat. Az új leltárfelelősségi szabályok hatálybalépése indokolttá teszi, hogy ezeket a Szabályzatokat áttekintsék és a törvényi előírásoknak megfelelően módosítsák, illetve ha szükséges kiegészítsék. Ahol ilyen szabályzat vagy más, a leltározás rendjére vonatkozó szabályzat nem készült, ott ilyet feltétlenül készíteni kell, mert e nélkül egyrészt magát a leltározási folyamatot sem lehet végrehajtani, másrészt a leltárfelelősség sem érvényesíthető. A folyamat második lépése a nyitóleltár után beérkező áruk és anyagok szabályszerű átvétele, amelynek szabályait áruátvételi rendként (vagy szabályzatként) szokás meghatározni, Ez azért fontos, mert biztosítékot jelent a munkavállaló számára, hogy jelenléte nélkül is a valóságnak megfelelően (a nyilvántartott mennyiségben és minőségben) érkezzenek be az üzletbe/boltba az áruk és anyagok. Ennek hiányában a Mt.182. § (2) b) pontjában előírt feltétel nem teljesül és a leltárfelelősség nem alkalmazható. Ki kell dolgozni a leltárhiány meghatározásának szabályait is! A törvény megadja a leltárhiány jogi fogalmát (Mt. 183. §, de ugyanilyen fontos az a számítási mód, ahogyan a leltárhiányt meghatározzák, aminek alapfeltételeként meg kell határozni, hogy milyen adatokat, tényeket használnak fel a leltározás eredményének kiszámításához és ezt egy átfogó, egységes nyilvántartási rendszerbe kell foglalni.
A fentieknek megfelelően a leltárelszámoltatás szempontjából elkülönített egységenként kell olyan nyilvántartási rendszert alkalmazni, amelynek alapján a számviteli előírásoknak megfelelően, naprakész és zárt rendszerben lehet a készlet változását megállapítani és a leltárelszámolás során a tényleges zárókészlettel egybevetni. Természetesen ehhez szükséges, hogy a vállalkozás leltározási tevékenységére vonatkozó szervezeti és működési szabályok, valamint mindezeknek személyi és tárgyi feltételei adottak legyenek (korábban pl. leltár-elszámolási csoportok, előadók működtek, és feladataikat szervezeti és működési szabályzat, leltározási rend vagy leltározási szabályzat rögzítette). Ha mindezek a feltételek biztosítottak, akkor a számítás módszere lehet szakmai szabály is, de magát a számbavétel menetét, az összehasonlítandó adatok felsorolását, a számítást a feltételek közt fel kell sorolni, mivel a munkavállaló csak akkor tehet érdemi észrevételt, ha ismeri a leltárhiány meghatározásának szabályait! Tehát nem elég a jól ismert képletet zárókészlet = = nyitókészlet + készletnövekedés (beszerzés, árnövekedés, stb.) - készletcsökkenés (értékesítés, árcsökkenés, selejtezés, stb.) rögzíteni; meg kell határozni, milyen módon veszik számba az áruforgalmat (bejövő, illetve leselejtezett anyagok, áruk), az árváltozással, árleszállítással érintett árukat, a pénzforgalmat, továbbá: milyen egyéb tényezőket lehet/kell (pl. bűncselekmény során eltűnt áruk, tulajdonosi felhasználásra kivett áru, pénz, stb.) számba venni. A törvény nem tesz említést, de a szakmai szabályoknak megfelelően rögzíteni kell, hogy az árukat/anyagokat milyen áron (beszerzési vagy ún. fogyasztói - eladási áron, áfás vagy áfa nélküli áron) kell nyilvántartani, számba venni, és a leltáreredményt kiszámítani! Mindezt a feladatot bonyolultabb a kiskereskedelemben megoldani, ahol értékben történhet az elszámolás, mint a nagykereskedelemben, ahol megoldható a cikkenkénti számbavétel. Mindezt figyelembe véve állapítják meg a pontos könyv szerinti készletet. A leltáridőszakot lezáró leltár (záró leltár) eredményének meghatározása a leltározási szabályzatnak/leltározási rendnek megfelelően történik. Az így meghatározott, egyeztetett és elfogadott leltáreredmény, valamint a könyv szerinti készlet összevetésével lehet a teljes leltárhiányt megállapítani: Leltáreredmény . könyv szerinti készlet = "0 " eredménye esetén egyező a leltár. " -" . előjelű eredmény esetén leltárhiány, "+ " előjelű eredmény esetén leltártöbblet állapítható meg
A leltárhiány meghatározásának szabályai közé tartozhatnak a már jól ismert szabályok is, pl. a hiány a többlettel nem kompenzálható, vagy: ha a leltárhiány oka ismertté válik (pl. nyilvántartási tévedés), nem alkalmazhatók a leltárhiányért való anyagi felelősség szabályai (a munkáltató a nyilvántartás hibájáért felelős munkavállalóval szemben kártérítési igénnyel léphet fel), stb. Fel kell sorolni a leltári készlet biztonságos megőrzését szolgáló munkáltatói kötelezettségeket - Mt. 187. §. Kiindulási alapként le kell szögezni, hogy a tulajdonos köteles gondoskodni tulajdonáról, és ezek között igen fontos a tulajdon (jelent esetben: anyag/áru) őrzése, amelyet a tőle elvárható legnagyobb gondossággal köteles ellátni.
Ha a munkáltató a valóságnak megfelelően sorba veszi, hogy milyen kötelezettségek teljesítésével tudja biztosítani a leltári készlet biztonságos és előírásszerű kezelésére vonatkozó körülményeket (pl. az adott áruk/anyagok tárolására vonatkozó szabványok betartását), milyen eszközök (ipari kamerák, tükrök beállítása, őrző-védő szolgálat igénybevétele, porta-figyelés, "tolvaj "-fogó, stb.) igénybevételével tesz eleget a készlet megőrzésére vonatkozó kötelezettségeinek (és természetesen ezeket be is tartja), bizton számíthat rá, hogy érvényesíteni tudja munkavállalóival szemben a leltárfelelősséget. Természetesen ezen kötelezettségek teljesítéséhez a munkavállalóknak is különös érdekük fűződik, hiszen ha a feltételek adottak a biztonságos kezeléshez és őrzéshez, kevésbé valószínű, hogy leltárhiány keletkezik. Mindenesetre, a már eddig ismert megállapodások lakonikusan megfogalmazott kötelezettség-vállalása (pl. a kulcsok elzárt helyen való őrzése a munkavállalók távollétében) korántsem elég a biztonságos őrzési kötelezettség teljesítéséhez! A gyakorlatban az is sok gondot okoz, ha a munkáltató nem fordít különösebb gondot a szállítások, a vevők, a melléképületek és helyiségek figyelésére (pl. ipari kamera, őrző-védők alkalmazása). Sajnos, a bolti dolgozókat nem készítik fel kellőképpen arra, hogy mi a teendő jogilag és a gyakorlatban - ha "vevőlopást " észlelnek. Különösen kényes feladat, de minden érintett fél számára biztonságot nyújthat, ha a munkavállalókat (is) rendszeresen, de emberi méltóságukat nem sértő módon ellenőrzik és az erre vonatkozó szabályokat rögzítik. c) A harmadik csoportba sorolható feltételek - Mt. 182. § (1)- (3) bekezdések: az ún. személyi feltételek, azok a szabályok, amelyek szerint eldönthető, hogy mely munkavállalói csoportokat, milyen munkaköröket betöltő munkavállalókat terhel leltárhiányért való felelősség, illetve milyen személyes feltételek esetén érvényesíthető a munkáltató részéről megtérítési igény. Leltárhiányért való anyagi felelősség azzal a munkavállalóval szemben érvényesíthető (182. § (1) (a)- d) pontok - akivel ún. leltárfelelősségi megállapodást kötöttek - akinek a leltári készletet szabályszerűen átadták, és aki ezt a készletet szabályszerűen átvette (az erről készült szabályzatoknak megfelelően) - és ha a leltárhiányt a leltározási rend szerint állapították meg, azaz a hiány megállapítása a teljes leltári készletet érintő leltárfelvétel alapján történt A leltárfelelősségi megállapodásról a törvény részletesen rendelkezik a 184. §-ban (lásd később), a leltári készlet szabályszerű átadásáról-átvételéről, a leltárhiány megállapításának szabályairól az előzőekben, mint a leltárfelelősség érvényesítésének előzetesen kitűzött feltételeiről szóltunk. Mindebből az következik, hogy ha a munkáltató nem köt a munkavállalóval leltárfelelősségi megállapodást, ha előzetesen kollektív szerződésben vagy erről szóló, a felek(!) közt létrejött megállapodásban, ezek hiányában munkáltatói utasításban nem rögzítik az átadás-átvétel, a leltárhiány megállapításának szabályait és ezt előzetesen a munkavállalóval nem közlik, a munkavállaló nem vonható felelősségre. A leltárhiányért való felelősség olyan esetben is fennállhat, ha egy adott munkahelyen olyan munkavállalók is munkát végeznek, akiket leltárfelelősség nem
terhel. Ezért a leltárhiányért felelős munkavállaló felelősségének egyik lényeges garanciáját jelenti, ha olyan munkavállalókkal dolgozik együtt, akikben megbízik. A törvény értelmében vele szemben csak akkor lehet a leltárhiányért való felelősséget érvényesíteni, ha a leltárhiányért nem felelős, de a leltári készletet szintén kezelő munkavállalókat előzetes hozzájárulásával alkalmazza a munkáltató. (Mt. 182. § (3) bekezdés). Ez a helyzet akkor alakul ki, ha egy munkavállaló időlegesen olyan munkakörben köteles munkáját végezni, amellyel egyébként együtt jár a leltárfelelősség, és mint leltárhiányért nem felelős munkavállaló kezeli azt a leltári készletet, amelynek hiánymentes kezeléséért a többi (megállapodást aláíró) munkavállaló felel. Ebben az esetben vagy leltárfelelősségi megállapodást kell kötni ezzel a munkavállalóval is, vagy előzetesen meg kell kérni a leltárhiányért felelős munkavállalók hozzájárulását (tehát ez utóbbi esetben egy rövidebb időre nem tartja a munkáltató szükségesnek megállapodás megkötését). Példaként említhetjük a kisegítők alkalmazását (pl. csúcsforgalmi időszakban nyugdíjasok beállítását), a leltáridőszak felénél kevesebb ideig munkaszerződéssel alkalmazott munkavállalókat, vagy azt az esetet, amikor egy változó munkahelyre alkalmazott munkavállalót "átirányítanak " az adott üzletbe/boltba akkor, amikor a leltáridőszakból már több mint a fele idő eltelt. Lényeges feltétel továbbá, hogy a munkavállaló a leltáridőszaknak legalább a felében a munkáltatónál, illetve az adott munkahelyen dolgozzon (Mt. 182. § (2) bek. d) pont. Természetesen a kereskedelemben ezt a szabályt kifejezetten le kell szűkíteni a leltárfelelősség szempontjából elkülöníthető egységben való munkavégzésre, mivel a munkáltató egészére szóló leltárhiányért való felelősség csak akkor értelmezhető, ha a munkáltatónál nincsenek ilyen elkülöníthető munkavégzési helyek, és az egyéb feltételek is megvannak ahhoz, hogy a munkavállaló a munkáltató teljes egészére nézve feleljen a leltárhiányért. A jogalkotó itt a Mt. 183. § (2) bekezdésében határozza meg a leltáridőszak fogalmát = két egymást követő leltározás közötti időszak.
4. A leltárfelelősségi megállapodás - Mt. 184. § (1)-(4) bekezdések A törvény meghatározza a leltárfelelősségi megállapodás szükséges tartalmi elemeit: - írásbeliség - leltári készlet (áruk és anyagok) meghatározása, amelyért a munkavállaló felelősséggel tartozik Ezzel tulajdonképpen csak minimális, de nem elégséges tartalmi meghatározást kaptunk, holott a jogalkotó ennél többet is a leltárfelelősségi megállapodás tartalmi elemeként írt elő, de nem itt, hanem a már előzőekben ismertetett 185. § -ban ismertetett feltételek mellett kell meghatározni a leltárfelelősség érvényesítéséhez elengedhetetlen feltételeket). A törvény szerint - formailag - egyéni vagy csoportos leltárfelelősségi megállapodás köthető:
-
az egyes munkavállalókkal külön-külön megkötött leltárfelelősségi megállapodás: egyéni megállapodás a munkavállalók csoportjával kötött leltárfelelősségi megállapodás: csoportos megállapodás
Leltárfelelősségi megállapodást mindenképpen kötni kell a munkavállalókkal, vagy egyénenként vagy csoportosan, hiszen a leltárfelelősségi megállapodás megkötése a feltétele annak, hogy a munkavállalót felelősségre lehessen vonni a áru/anyagkészlet hiányáért. Sajnos a leltári készlet meghatározásán és az írásbeliségen kívül más kötelező tartalmi elem rögzítését nem írja elő a törvény, ha tehát a munkáltatónál nem kötöttek kollektív szerződést, továbbá a felek sem kötöttek megállapodást, akkor a 185. § -ban felsorolt feltételeket a munkáltató határozhatja meg, így az egyéni leltárfelelősségi megállapodásban csak ezt a két feltételt köteles rögzíteni. Mivel a szó szerinti törvényszöveg alkalmazhatatlan, ezért megítélésünk szerint nem áruk és anyagok puszta felsorolásáról van szó, hanem annak a leltárfelelősségi szempontból elkülönült egységnek a meghatározásáról, amelyben a felelősséggel érintett áruk/anyagok találhatók (pl. bolt/áruházi osztály, vendéglátó egység, raktár leltári készlete). Ugyanezek a tartalmi előírások vonatkoznak a csoportos leltárfelelősségi megállapodásra is (leltári készlet meghatározása és az írásbeliség), annyi kiegészítéssel, hogy meg kell határozni azokat a munkaköröket is, amelyek betöltésének megváltoztatásakor leltározást kell tartani. Az teljesen érthetetlen, hogy miért csak a csoportos leltárfelelősségi megállapodással kapcsolatosan írja elő ezt a fontos szabályt a jogalkotó, hiszen az egyéni leltárfelelősségi megállapodást kötő munkavállalók számára is felelősségük egyik lényeges garanciáját jelenti, ha leltározás nélkül nem távozhat olyan kollega az üzletből, akiknek munkaköre, hatásköre miatt lényeges befolyásuk van a leltáreredmény alakulására. (pl. boltvezető, raktárvezető, helyettesek. stb.) Éppen ezért javasoljuk, hogy a felek közt létrejövő megállapodásokból illetve a kollektív szerződésből ne felejtsék ki ezt a garanciális szabályt, minden olyan esetben, ahol több munkavállalót terhel a leltárfelelősség! Mt. 191. § (1)-(2) bekezdések A csoportos leltárfelelősségi megállapodással kapcsolatban a törvény csak annyit említ meg, hogy ha a készletet több munkavállaló kezeli, velük csoportos leltárfelelősségi megállapodás is köthető! Ebből nem az következik, hogy egy munkavállaló egyszerre mindkét megállapodási fajtát aláírja, mivel fogalmilag és gyakorlatilag is kizárt (vagy egyéni, vagy csoportos leltárfelelősségi megállapodás, hiszen eltérő lehet a felelősségi mérték a kétféle megállapodásban). A csoportos leltárfelelősségi megállapodás előírhatja a felelősség megosztását az egyes munkavállalók között, azzal a kikötéssel, hogy egyetemleges felelősséget nem lehet megállapítani, továbbá: a kártérítés mértékét ebben az esetben a munkavállalók távolléti díjának arányában kell meghatározni. Jóllehet a jogalkotó nem rögzíti, de nyilvánvaló, hogy a csoportos leltárfelelősségi megállapodás alkalmazása esetén rendkívül precízen kell rögzíteni a leltáridőszakon belüli munkavállalói mozgásokat, hiszen a felelősségre vonhatóság forog kockán, ha nem
tisztázható, ki mikor kezdte meg munkáját az adott boltban/üzletben, továbbá e nélkül nem értelmezhető a felelősség-megosztás maximalizálása sem!
5. A leltárfelelősség munkáltató általi megállapítása Mt. 185. § (1)-(4) A leltárfelelősség alkalmazásához a munkáltatónak kötelezettségei is vannak. Megállapítja azoknak az áruknak a körét, amelyek után az anyag jellegére, méretére, a tárolás, raktározás feltételeire való tekintettel forgalmazási veszteség nem számolható el. Ugyanakkor megállapítja a forgalmazási veszteség mértékét, a leltári készlet átadásának és átvételének módját, szabályait, a leltárhiány és a leltárfelelősség megállapítására irányuló eljárás rendjét, a leltári készlet biztonságos megőrzését szolgáló munkáltatói kötelezettségeket, s mindezekről a leltáridőszak kezdete előtt a munkavállalókat tájékoztatja. /Mt.185.(1)a-e) és 2) bek./ Ennek azért van jelentősége, mert ha a munkavállaló nem ért egyet a munkáltató által megállapított feltételekkel, amely a munkavállalói felelősségvállalás alapja, nem köti meg a leltárfelelősségi megállapodást. A megállapodás szerződés, amelynek a létrejötte a felek akarategyezésén múlik. A megkötött megállapodást csak a leltáridőszak utolsó napjára mondhatja fel a munkavállaló (Mt.184.(5)bek.), esetleg azért, mert a leltáridőszak alatt tapasztalja, hogy a felelősségvállaláshoz a feltételeket a munkáltató nem biztosítja. A leltározásnál a munkavállaló vagy akadályoztatása esetén képviselője jelenlétét lehetővé kell tenni. A munkavállalóval az elszámoltatást és annak eredményét ismertetni kell, aki észrevételt tehet a leltáreredmény okaira vonatkozóan. Mt. 185. (3)-(4)
6. A leltárfelelősség mértéke 186. § A már régebben kialakított gyakorlat és a jelenlegi szabályok is a leltárfelelősség mértékét a munkavállaló keresetéhez igazítják. Ennek értelmében eltérőek a felelősség mértékei a különböző munkavállalóknál, attól függően, hogy egyrészt egyedül vagy többen forgalmazzák, értékesítik vagy kezelik az árukat és anyagokat, másrészt hogy a mennyire sikerül kizárni az egyéb, a leltárfelelősség szempontjából figyelembe veendő "veszélyforrásokat ". Ez utóbbi tényezők zöme a kereskedelem sajátosságából fakad, másik részükre a munkáltatónak kell figyelemmel lennie. Más lehet a felelősség mértéke attól függően, hogy van-e műszakváltás, kevés vagy sok munkavállaló dolgozik az adott munkahelyen, zárt vagy nyílt raktárról van szó, gépesített-e a forgalmazás nyilvántartása vagy nem, biztosít-e a munkáltató őrzést, ez az őrzés speciális, vagy csak általános, stb. De felelősségcsökkentő vagy egyenesen felelősséget kizáró körülmény lehet, ha a munkáltató kisegítőt, ha hat hónapnál rövidebb idejű határozott idejű munkaszerződéssel alkalmazott munkavállalót állít be az adott üzletbe (munkahelyre), vagy ha akkor alkalmaz munkavállalót, ha a leltáridőszakból már a fele idő eltelt.
Mindezeket figyelembe véve a leltárfelelősség törvényes mértéke szempontjából három munkavállalói kategória különböztethető meg: a leltári készletet állandóan egyedül kezelő munkavállaló a leltárhiány teljes összegéért felel, hacsak a vele kötött leltárfelelősségi megállapodás másként nem rendelkezik - Mt. 186. § (1) bekezdés a leltári készletet többen (tehát nem egyedül) kezelik. Velük egyéni és csoportos leltárfelelősségi megállapodás is köthető, de a törvény csak a csoportos megállapodásra ad meg felelősségi mértékeket: - csoportos leltárfelelősségi megállapodás esetén a felelősség mértéke nem haladhatja meg a megállapodást kötött munkavállalók távolléti díjának hat havi együttes összegét. Mt. 186. § (3) bekezdés - egyénenként kötik meg a leltárfelelősségi megállapodásokat, a felelősség mértéke nem érheti el a teljes felelősség mértékét (mert ilyen mérvű felelősséggel csak azok a munkavállalók tartoznak, akik állandóan egyedül kezelik a készletet), ugyanakkor a felelősség nem osztható el a munkavállalók között sem (mint csoportos leltárfelelősségi megállapodás esetén). A leltárhiányért való felelősség vétlen felelősség, tehát a felelősség mértéke nem haladhatja meg a vétkes felelősségre irányadó, a munka törvénykönyvében rögzített mértéket (gondatlan károkozás esetén a munkavállaló négyhavi távolléti díja a felső határ) ha leltárhiányért nem felelős munkavállaló is kezeli a leltári készletet, a törvény speciális felelősségi maximumot ír elő: a leltárhiányért felelős munkavállaló hat havi távolléti díja, ha nem felelős munkavállaló is kezeli a leltári készletet!) . Mt. 186. § (2) bekezdés. Ha a leltári készletet többen kezelik, a törvényben meghatározott mérték, hat havi távolléti díj természetesen az egyes munkavállalók esetében sem léphető túl, mivel a hat havi együttes távolléti díjra vonatkozó szabály egy felső korlátot jelent, nem pedig azt, hogy az elszámoláskor felelősségre vonható munkavállalók többet fizessenek, mint saját hat havi távolléti díjuk. A leltáridőszak alatti munkaerőmozgás miatt a leltárfelelősségi megállapodást kötött munkavállaló száma általában nem azonos a felelősségre vonhatók számával. Nemcsak a szabályozás hiányosságai okoznak problémát, nem világosak a munka törvénykönyve szabályaitól való eltérés lehetőségei sem. A jogalkotó megengedi, hogy a teljes felelősséggel terhelt munkavállaló esetében a leltárfelelősségi megállapodásban más mértékeket is ki lehessen kötni. Amellett, hogy a szakszervezetnek óriási a felelőssége a kollektív szerződésben történő leltárfelelősségi szabályok elfogadásakor, néhány elemi munkajogi szabály betartása akkor is kötelező, ha azt a jogalkotó nem iktatta be a törvény idevonatkozó részébe. Az egyik ilyen alaptétel az, hogy kollektív szerződés, illetve a felek megállapodása a törvény harmadik részében meghatározott szabályoktól eltérhet, ha a munkavállalókra – a leltárhiányért való kártérítési felelősség mértékét kivéve - kedvezőbb feltételeket állapít meg. Egy másik alaptétel kifejezetten tiltja a joggal való visszaélést, melyben megemlíti a mások jogos érdekei csorbításának tilalmát is. (Mt.7.§) Ez az általános tilalom a gyakorlatban könnyen betartható, ha a kollektív szerződés a valóságos helyzetre épül, és azonos mércével méri a munkáltatói és munkavállalói kötelezettségeket (pl. ha a munkavállaló leltárfelelősségi mértékének növelésével párhuzamosan a munkáltatói őrzési felelősség is megnő, vagy: precízen felsorolja a kollektív szerződés, hogy milyen feltételek mellett lehet adott
üzletben/boltban olyan munkavállalót beállítani, aki nem kötött leltárfelelősségi megállapodást, vagy nem írt alá ilyet.)
7. A leltárfelelősség megállapítása. 182. § (2) bekezdés Ahhoz, hogy megállapítsuk a munkavállaló leltárfelelősségét, tisztázni kell a következőket: Megvannak-e a Mt.185. §-ban pontjaiban meghatározott feltételek: - kötöttek-e (munkáltató és szakszervezet) kollektív szerződést, a felek (!) megállapodást, vagy a munkáltató ezek hiányában eleget tett-e annak a kötelezettségének, hogy utasításban határozza meg - figyelembe véve a jogok gyakorlásának és a kötelezettségek teljesítésének alapvető szabályait, a feltételeket a törvény előírásainak megfelelően - meghatározták-e (kollektív szerződésben vagy a felek(!) megállapodásában, illetve ezek hiányában munkáltatói intézkedésben), hogy melyek a munkáltató leltározási szempontból önálló szervezeti egységei - meghatározták-e forgalmazási veszteséget, annak vetítési alapját, mértékét, és arányát - a forgalmazási veszteség meghatározása tekintettel az anyagok/áruk fizikai jellemzőire, minőségére, méretére, tömegére, sokféleségére, valamint a tárolás és raktározás körülményeire - megfelel-e a Munka Törvénykönyve szerinti rendeltetésszerű joggyakorlás elvének, nem ütközik-e a joggal való visszaélés tilalmába (egyáltalán: reális a forgalmazási veszteség mértéke, szakmai szemszögből is!) - megjelölték-e azoknak az anyagoknak/áruknak a körét, amelyek után figyelembe véve az anyagok/áruk jellegét, méretét, a raktározás, illetve a tárolás feltételeit, forgalmazási veszteség nem számolható el és ez megalapozott-e - meghatározták-e a leltári készlet átadásának és átvételének módját és szabályait, azaz: készült-e leltározási szabályzat és áruátvételi szabályzat vagy olyan dokumentum, amelyben az ezekkel kapcsolatos rendet rögzítették - rögzítették-e a leltárhiány meghatározásának szabályait: van-e a munkáltatónál a számviteli előírásoknak megfelelő zárt, egységes nyilvántartási rendszer és megvannak-e a szükséges személyi, tárgyi feltételek - a kollektív szerződésben, a felek(!) közti megállapodásban illetve munkáltatói utasításban meghatározták-e, a biztonságos őrzést szolgáló munkáltatói kötelezettségeket a megfelelő tartalommal; és teljesítette-e a munkáltató Teljesítette-e a munkáltató a Mt.185. § (2) bekezdésében meghatározott tájékoztatási kötelezettségét, azaz: - a leltáridőszak kezdetét megelőzően - vagy a leltárfelelősségi megállapodás megkötése előtt a munkavállalók - kaptak-e tájékoztatást lehetőleg írásban! az előzőekben ismertetett feltételekről Megvannak-e a leltárfelelősség érvényesítésének általunk személyinek nevezett, a Mt. 184. § (1)-(4) bekezdésben felsorolt feltételei: - kötöttek-e leltárfelelősségi megállapodást írásban!
meghatározták-e a leltári készletnek azt a körét, amelyért a munkavállaló felelősséggel tartozik, pontosabban az munkáltató azon a leltárfelelősség szempontjából elkülöníthető egységét, ahol a munkavállaló munkát végez és ahol vele szemben a leltárfelelősség érvényesíthető - a leltározási rend (leltározási szabályzat) szerint kötötték-e a megállapodást - főleg, ami a csoportos leltárfelelősségi megállapodást illeti (felelősség megosztásának szabályai, a leltáreredményre döntő hatással bíró munkavállalók távozásakor leltározás kötelező lebonyolítása), - megtörtént-e a leltári készlet szabályszerű átadása és átvétele: - az áruk/anyagok átadása, átvétele a leltáridőszak során az erről szóló szabályzat betartásával történt-e - a leltározás folyamata a leltározási rend szerint (leltározási szabályzat) történte - a leltárhiány megállapítása az előírásoknak megfelelt-e: - a leltáreredményt szabályszerű leltárfelvétel alapján állapították-e meg - az áruk/anyagok teljes körét leltározták-e Meg kell állapítani, hogy vannak-e az Mt. 182. § (3) bekezdésében rögzített és felelősséget kizáró feltételek: - a leltárhiányért felelős munkavállalók előzetes hozzájárulása nélkül nem felelős foglalkoztatattak az adott munkahelyen: az egységben nem érvényesíthető a felelősség - a munkavállaló nem dolgozott az adott munkahelyen a leltáridőszak felében (azaz: kevesebb időt töltött ott, mint a két leltározási közötti időszak fele): az egyén nem tehető felelőssé -
8. A leltárfelelősség megállapítására irányuló eljárás Mint említettük, a leltárhiányért való anyagi felelősség feltételeit a felek megállapodásában, kollektív szerződésben, illetve mindezek hiányában munkáltató utasításban, de mindenképpen meg kell határozni. Hasonló szabály érvényes a leltárhiányért való felelősség megállapítására irányuló eljárásra is, annyi különbséggel, hogy a jogalkotó a kollektív szerződés alternatívájaként nem a felek megállapodását, hanem a munkáltató egyoldalú előírásait állítja. Ez azt jelenti, hogy ha a szakszervezet és a munkáltató nem kötnek kollektív szerződést, a munkáltató jogosult meghatározni az eljárás részletes rendjét. Ha a 6. pontban rögzített feltételek teljesültek, sor kerülhet az egyes munkavállalók konkrét felelősségének megállapítására. Az eljárás során a törvény, valamint a már említett leltári rendben meghatározott szabályok szerint a következő lépeseket kell tenni: A leltár alatt: - biztosítandó a munkavállaló, illetve akadályoztatása esetén képviselője, csoportos leltárfelelősségi megállapodás esetén az eljárási szabályokban meghatározott munkavállalók jelenlétét - ha a munkavállaló nem gondoskodott képviseletéről, kijelölendő a munkáltató által egy, az adott szakmában jártas, érdektelen képviselő
biztosítandó a leltározáskor felvett jegyzőkönyvet aláírása és abba megjegyzés lehetővé tétele Közvetlenül a leltárt követően: - ismertetni kell munkavállalóval a leltáreredmény kiszámítását - lehetőséget kell biztosítani a munkavállalónak a nyilvántartásba való betekintésre és az adatok egyeztetésére, a leltáreredmény és a könyv szerinti készlet pontos végösszegének megállapítása, ez eltérés rögzítése érdekében Meg kell határozni a munkavállalókra eső összesen fizetendő leltárhiány összegét Meg kell állapítani, hogy a munkavállaló egyedül vagy másokkal közösen kezelte-e a leltári készletet Meg kell állapítani, hogy vele egyéni vagy csoportos leltárfelelősségi megállapodást kötöttek-e Meg kell állapítani, hogy a csoportos leltárfelelősségi megállapodásban rendezték-e a felelősség munkavállalók közötti megoszlását, ha igen: ismerni kell a leltárfelelősséggel tartozó dolgozók körét, és havi átlagkeresetüket, mivel csak így lehet megállapítani hat havi átlagkeresetük együttes összegét; ha nem: a munkavállalók átlagkeresetük arányában fizetnek. A törvény a leltározást követő eljárás garanciális elemeit is rögzíti, úgymint a munkavállaló képviseletének biztosítását, a munkáltató tájékoztatási kötelességét, valamint a felelősséget megállapító határozat alapvető tartalmi és formai követelményeit, a szükséges határidőkkel együtt. Ilyen garanciális elem leltárelszámoltatás és az elszámoltatás eredményének kötelező ismertetése a munkavállalóval: - ki kell tűzni egy időpontot, amikor a munkavállaló vagy képviselője betekinthet a nyilvántartásba (számlák, bevételi bizonylatok, készletváltozás dokumentumai, jegyzőkönyvek, árutasítások, stb.) - írásban kell közölni a leltárelszámolás menetét (leltárfelvétel, készlet értékének kiszámítása a könyvszerinti készlet és a leltárfelvétel során megállapított készlet egybevetése, hiány esetén az összeg csökkentése a kiszámított forgalmazási veszteség összegével) - a munkavállalónak kívánságára - be kell mutatni a számítást, tájékoztatni kell őt a számítás részleteiről is - a munkavállaló kívánságára jegyzőkönyvet kell felvenni, feltüntetve figyelmen kívül hagyott érveit, véleményét, kérését is A leltárfelelősség megállapításánál figyelembe kell (törvényi előírás!) venni - vagy az előírt eljárási rend szerint, vagy a munkavállaló jelzése alapján - Mt. 187.§ meghatározott körülményeket, amelyek munkavállaló felelősségére kihatnak (pl. túl sokszor cserélődtek azon munkakörökben a munkavállaló, amely munkakörök betöltőinek személyében történő változáskor nem kötelező a leltározás, de a leltárhiányért való anyagi felelősséget nagymértékben befolyásolja a fluktuáció), illetve amelyek befolyásolhatták a biztonságos és előírásszerű kezelést, és amelyek választ adnak arra, hogy hogyan teljesített a munkáltató a biztonságos és előírásszerű biztonságos őrzésre vonatkozó kötelezettségét (pl. ha munkáltató őrző-védő szolgálatot vesz igénybe, de csak a leltáridőszak második felében sikerül ezt a kötelezettségét teljesíteni, akkor a munkavállaló felelősség szempontjából ez egy -
döntő, befolyásoló tényező). A munkavállaló távolléte már a felelősség megállapítása során szinte elsőként megvizsgálandó, de a törvény itt is megemlíti, mint a felelősségre kiható tényezőt, körülményt. Az eljárás eddigi lépései nemcsak arra szolgálhat, hogy választ kapjunk: egyáltalán érvényesíthető-e a leltárhiányért való anyagi felelősség a munkavállalóval szemben, hanem tisztázható az is, hogy a munkavállaló felelőssége az eset összes körülményeit figyelembe véve - csökkenthető-e. A felelősség megállapítása során ki kell zárni a kártérítési felelősség érvényesítéséből azokat a munkavállalókat, akik nem voltak jelen a leltáridőszak legalább felében (ehhez tudni kell, hogy a leltáridőszak hány munkanapot, illetve szünnap nélkül nyitva tartó kereskedelmi egység esetében hány napot ölel fel és utána kell nézni, hogy adott munkavállaló hány munkanapot/napot dolgozott, és ezután lehet az összehasonlítást elvégezni). Nem lehet érvényesíteni adott üzletben/boltban a leltárhiány való felelősséget, ha "elfejtették" megkérni a felelős munkavállalók előzetes hozzájárulását nem felelős munkavállalók alkalmazásához, ha csoportos leltárfelelősségi megállapodást kötöttek a munkavállalók, de nincs meghatározva, hogy ki mikor írta alá a megállapodást, és hogy mely munkakörökben történő személyi változás miatt kell leltárt tartani, ha a munkavállalókat nem tájékoztatták előre a kötelezően előírt feltételekről, továbbá: A körülmények figyelembe vétele törvényi kötelezettség, ezért a felelősség megállapításához mindenképpen szükséges, mivel előfordulhat, hogy a munkavállaló felelősségét csökkenteni kell. Például: a kollektív szerződés négyhavi távolléti díjat határoz meg a felelősség mértékeként, ha az üzletben/boltban többen kezelik a leltári készletet; nem foglalkoztatnak a leltáridőszakban leltárhiányért nem felelős munkavállalót; a munkavállalók egyéni leltárfelelősségi megállapodást kötöttek; és végül: a kollektív szerződés szerint minden egységben, annak minden kijáratánál éjjel-nappal portaszolgálatot biztosít a munkáltató. A felelősség megállapítása során kiderül, hogy négy hónapig az üzletnek/boltnak két kijáratából csak az egyik kapunál volt éjjel-nappal portaszolgálat. Ebben az esetben az őrzési kötelezettség részben nem teljesülése miatt a munkavállalók leltárhiányért való felelősségét (mindegyikét!) csökkenteni kell (mondjuk: három hónapra). Természetesen: minden dokumentumnak, bizonylatnak, bizonyítéknak formailag és tartalmilag egyaránt olyannak (azaz jogszerűnek és tényszerűnek kell lennie, hogy alkalmasak legyenek az igények érvényesítésére!
9. Munkáltatói igényérvényesítés és a munkavállaló jogorvoslati lehetőségei – Mt. 188. § A címben szereplő témakör az eljárási szabályok része, de fontossága miatt érdemes külön feldolgozni. A munkáltató a leltárhiánnyal kapcsolatot kártérítési igényét a leltárfelvétel befejezését követő hatvannapos jogvesztő határidő alatt érvényesítheti. Büntetőeljárás esetén e határidő harminc nap és a nyomozó hatóság vagy a bíróság jogerős határozatának közlését követő napon kezdődik. Mt. 188. §
A munkáltató fizetési felszólítással a kötelező legkisebb munkabér háromszorosát meg nem haladó igényét érvényesítheti /Mt. 285.§ (2) bek./ A munkáltató a munkavállalóval szemben a leltárhiányért fennálló kárigényét a közjegyző előtt indított fizetési meghagyásos eljárásban is érvényesítheti, ha a kárigénye az egymillió forintot nem haladja meg. /2009. évi L. tv. 3. § (1)-(4) bek./ a leltárfelvételt követő 60 napon belül. Figyelembe veendő szabályok közvetlen "kötelezés " során (közvetlen igényérvényesítés a munkavállaló munkabéréből történő levonás útján) - A munkavállaló részére munkabéréről olyan részletes írásbeli elszámolást kell adni, amelyből a munkavállaló ellenőrizheti a kiszámítás helyességét - Mt. 155. § (2)-(3) bekezdések - Ha a munkavállaló munkaviszonyát megszüntetik, vagy a munkaviszonya megszűnik, a munkáltató köteles a munkavállaló részére olyan igazolást kiadni, amelyből nyomon követhetők a munkavállaló munkabéréből - jogerős határozat vagy jogszabály alapján - levonandó tartozások, illetve ezek jogosultsága megállapítható - A munkabérből való levonásnak jogszabály vagy a levonásmentes munkabérrészig - végrehajtható határozat alapján van helye illetve, ha ahhoz a munkavállaló hozzájárult. Mt. 161. § (1)- (2) bekezdés az irányadók FIGYELEM! A munkavállaló minden olyan esetben keresetet nyújthat be a leltárhiány megfizetésére kötelező határozatok ellen, ha az előzőekben felsorolt feltételek közül bármelyik nem, vagy hiányosan teljesült! A keresetindításra az Mt. 285. § 286. §-ok, a munkaügyi jogvitára vonatkozó szabályai szerint van lehetőség, a munkáltató írásbeli közlését követő 30 napon belül. A KERESETNEK AZ INTÉZKEDÉS VÉGREHAJTÁSÁRA HALASZTÓ HATÁLYA VAN!
