LUKÁCS LÁSZlÓ:
Megjelöltek
801
TOMKA FERENC:
A katekumenátus és bevezetése hazánkban
802
Magyarság és kereszténység a honfoglalás előtt Cirill és Metód a Kárpát-medencében Pogányság és kereszténység a 10. századi Kárpát-medencében A keresztény királyság megalapítása A Szent Gellért-legenda és Szent István Intelrnei
808 821 827 839 844
Monostor (Ottlik Géza életrajzából) Halántékod tűzfalának; Istenkeresések M ózes-botja (versek) A levélíró Márai Sándor Készülődés; Várakozók (versek)
848
Tersztyánszkyné Vasadi Évával
868
A jubileum héber gyökerei az Ószövetségben A jubileumok igazi értelme és jelentősége
875 876
(a részletes tartalomjegyzék a hátsó borítón)
877
RÓNA-TAS ANDRÁS: H. TÓTH IMRE: SZEGFÚ LÁSZLÓ: ENGEL PÁL: KRISTÓ GYULA:
KELECSÉNYI LÁSZLÓ: BAlAZSEK DÁNIEL: FRIED ISTVÁN: TARBAY EDE:
BODNÁR DÁNIEL:
857
858 866
LUKÁCSLASZLÓ
Megjelöltek Sokáig berzenkedtem amiatt, hogy a hívők tudatában is összemosódik november l-je és 2-a, Mindenszentek és Halottak napja. Az egyházi kalendáriumot, a liturgiát a köztudat nem veszi tudomásul. Kedves halottaikra, hozzátartozóikra emlékeznek az emberek ez idő tájt. Talán jól is van így. Hiszen az emberiség jövőjének is távlatot nyitó kinyilatkoztatás arra a reményre nevel bennünket, hogy az élet nem ér véget a halállal: van folytatása, sőt beteljesülése. Az, aki létre hívott bennünket, valójában csak átmeneti szállásnak tekinti jelenlegi tartózkodási helyünket. Igazában az örök élet boldogságába szól a meghívásunk. Szent János látomásaiban a Bárány lakomájáról beszél, amelyen részt vesznek mindazok, akik "homlokukon viselik az ő nevét és Atyjának nevét". Szent János "új eget és új földet lát". Jelenlegi lakóhelyünk, a Föld nevű bolygó, folytonos földrengésekkel, hurrikánokkal, eső zésekkel, szárazsággal fenyeget bennünket - és nem költözhetünk róla más, biztonságosabb planétára. A természeti katasztrófáknál is súlyosabbak az emberi gonoszság okozta pusztítások: az ember megannyiszor saját embertársának válik farkasává, gyilkosává - és nem cserélheljük ki akaratuktól megfosztott, engedelmes bábukra az egész emberiséget. Mindezeken túl pedig ott vár mindnyájunkra a halál: az elmúlás árnyéka rávetül életünkre és ezt nem oldja fel soha a tudomány fejlődése. Krisztus feltámadása meghagyta ezt a világot olyannak, amilyen eddig volt, de fölébe nyitotta az "új ég" valóságát és vele az "új föld" ígéretét. Ennek fényében könnyebb eligazodnunk a történelem és saját életünk útvesztőiben. A hívő ember nemcsak a haldoklók jajkiáltását hallja, hanem a feltámadottak örömujjongását is. Elmúlás és öröklét, töredék és beteljesülés, fájdalom és remény eget és földet átfogó szintézisében él. Így tudja egybefogni szeretteit is: azokat, akik körülötte élnek, s akikkel együtt küszködik a teljesebb életért, teljesebb szeretetért és örömért; és azokat is, akiket magához tartozónak érez, annak ellenére, hogy már nincsenek a földön élők sorában. Mindenszentek és Halottak napján nemcsak a túlvilágra nyílik rá a pillantásunk, hanem erre a mi világunkra is: halhatatlanságra szánt, mégis halandó életünkre. És Pilinszky Jánossal mondhatjuk el kérdésbe fogalmazott hitvallásunkat:
"Hogya n is igazítja sorsát, az öröklétet, Isten, a teremtés mindörökre veszendő mezejében?"
801
TOMKA FERENC
A katekumenátus és bevezetése hazánkban
Született 1942-ben, 1962ben szente~ék pappá. Teológiai és szociológiai doktorátust szerzett. 1973-89 között azegri Hittudományi Főiskola tanára, 1989 óta káposztásmegyeri plébános ésazOLI munkatársa a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának magántanára. Legutóbbi írását 1999. 10. számunkban közöltük.
1 Vö.: A Magyar Katolikus Püspöki Kar Lelkipásztori Útmutatása, a Felnőttek Katekumenátusa című kötet elején, 1-2.
2A Szent István Társulat
kiadásában.
A katekumenátus rendje Magyarországon is érvénybe lép 1999-ben, illetve az ezredforduló évében. Az Istentiszteleti Kongregáció 1972ben adta ki az Ordo Initiationis Christianae Adultorum (OICA) rendelkezést... E dokumentum a felnőttek, a fiatalok és az értelmük használatára eljutott gyermekek beavató szentségeiről, kereszteléséről, bérmálásáról és áldozásáról rendelkezik; valamint az érvényesen megkeresztelteknek a katolikus egyház közösségebe való befogadásról. A fenti rendelkezést az Országos Liturgikus Tanács lefordította, és a Magyar Katolikus Püspöki Kar most két kötetben adja a papság és a világi lelkipásztori kisegítők kezébe. Az egyik kötet a teljes római dokumentumot tartalmazza, annak részletes útmutatásaival, a világegyház különböző helyzeteit figyelembevevő, sok változatot tartalmazó rítusaival. A másik kötet a hazai viszonyokra alkalmazza az előírásokat és szertartásokat. - "Örömmel adjuk a papság és a lelkipásztori munkában segédkezők kezébe ezt a gyakorlati kézikönyvet" hangzik a Püspöki Kar bevezetője. "Hisszük, hogy hazánkban is meghozza azokat a gyümölcsöket, amelyről számos ország több éves tapasztalata tanúskodik; hogy megfelelő felkészülés és lelkület esetén nemcsak a szentségekkel kapcsolatos lelkipásztori munkát ujítja meg, hanem új lendületet ad a plébániai életnek is." "Az Apostoli Szentszék 1972-ben adta ki ezt a dokumentumot. Az ezt követő években különösen a missziós vidékeken volt nagy hatása, és azon országokban, amelyekben jelentős számban voltak felnőtt keresztelések. A rendelkezést, erősen közösségi jellege miatt az akkori politikai hatalom hazánkban nem engedte megjelenni, de nem is volt annyira időszerű, mint ma, hiszen felnőtt keresztség a 70-es években még csak elvétve akadt hazánkban. Manapság viszont egyre gyakrabban találkozunk olyan fiatalokkal, jegyesekkel, felnőttek kel, akiket fel kell készítenünk keresztségre, első gyónásra, áldozásra vagy bérmálásra. Sokan vannak olyan iskolás korúak is, akik nincsenek megkeresztelve. E dokumentum tehát ma nálunk is rendkívül időszerű..."l 1972 óta jelentős további változás is történt a katekumenátus vonatkozásában. Az 1998-ban magyarul is megjelent Katekézis ÁLtalános Direktóriuma (KÁD)2 már nemcsak azt mondja, hogy a meg nem keresztelt felnőtteknek, és az imént jelzett személyeknek kell a szentségek vétele előtt a katekumenátus útját végigjárniuk, hanem hogy "minden katekézisnek (és minden szentségi
802
felkészítésnek) modellje a katekumenátus... Ennek kell inspirálnia a katekézis minden egyéb formáját, tárgya és megvalósítása tekintetében..." (59, vö.: 91). Vagyis amikor a katekumenátussal ismerkedünk, tudhatjuk, hogy - egyházunk mai látásmódja szerint egész katekézisünknek, s valamiképpen egész lelkipásztorkodásunknak szemléletét és alaptörvényeit foglaljuk össze.
Az
ősegyház
A megtérés
A megtérés hosszú folyamata
katekumenátusa
Hogy megértsük a most hazánkban is bevezetésre kerülő katekumenátust, meg kell értenünk az ősegyház katekumenátusát, amelynek elemei a következők voltak. A hitoktatással foglalkozó római dokumentumok, a Catechesi Tradendae (CT) és a KÁD írják: Minden katekézis célja a megtérés: hogy a katekumen (illetve a hitoktatott) "egyre inkább úgy gondolkozzék, mint Krisztus, úgy ítéljen, úgy cselekedjék, ahogyan Krisztus parancsai követelik, s abban reménykedjék, amire Ö hívott meg minkei" (CT 20). Mai szentség-kiszolgáltatásaink tapasztalata, hogy a szentségi felkészítések során gyakran csak egy anyagot (hit-ismereteket) oktatunk. S bár öröm, hogy sokfelé elkezdődött már a megújulás e téren (vagyis nemcsak oktatnak, hanem az életre is nevelnek, s megpróbálják a szentségekhez járulókat a keresztény közösségbe is bekapcsolni), a szentségeket vevőknek mintegy 90%-a sok plébánián rövidesen elmarad a templomból. Ráadásul nemcsak a gyermek elsőáldozók és bérmálkozók, hanem felnőtt kereszteltek is. Az ősegyház katekumenátusában a legerősebb hangsúly nem az ismeretközlésen volt, hanem a megtérésen. Ugyanerről beszél az OICA és a KÁD: szerintük a katekézis és a katekumenátus célja nem kevesebb, mint hogy a hite útját járó keresztény egyre inkább elmondhassa: "Élek, de már nem én, hanem Krisztus él bennem" (Gal 2,20). A katekumenátus hosszú, általában több éves folyamat - írja az OICA. A KÁD részletezi: A megtérés Krisztus melletti alapvető döntéssel (optio fundamentalis) kezdődik, de hosszú úton bontakozik ki. Ennek során a katekumen részleteiben is megismeri a hitet, s annak szellemében elkezdi gondolkodásának és magatartásának megváltoztatását (KÁD 56). A megtérés lényegi eleme Krisztus tanításának életreváltása. A katekumenátus és a katekumenátus jellegű hitoktatás során a gyermek vagy felnőtt (a katekumen) nemcsak a napi imát gyakorolja, hanem a szenvedés elfogadását, a szegények, legkisebbek szolgálatát, az ellenség szeretetét, a krisztusi életről való tanúságtételt is.
803
Bekapcsolódás a keresztény közösségbe
Mindez hosszú időt, érlelődést igényel: Néhány hónapos katekumenátus (rendkívüli kivételektől eltekintve) nem vezet el a lelki beéréshez. Ezért írja elő püspöki karunk is a dokumentum bevezetőjében, hogyakatekumenátus "több évig is eltarthat... de legkevesebb egyéves folyamat legyen" (4, 23-24. pont). Minden keresztény boldog, amikor látja egy újonnan megtérő első hitét, lelkesedését. De súlyos tévedés, ha ennek alapján a lelkipásztor néhány hónap után szentségekhez viszi a megtérőt. A hit iránt érdeklődőnek az első lelkesedésből el kell jutnia az érett hitbeli döntésre a nem elsietett katekumenátus során. A katekumennek késznek kell lenni az adott egyházzal, egyházi közösséggel együtt élni, s a közösségben tanúságot tenni Krisztusról (vö.: Jn 13,34). A katekumennek bele kell nőnie az egyház közösségébe, meg kell tapasztalnia az együttes munkát, a közös tanúságtételt a közösségben, mondja a KÁD, az OICA. Ezért is tartják e dokumentumok szükségszerűnek, hogy a katekumen egy kisebb közösséghez (például egy felnőtt vagy ifjúsági hittanos csoporthoz) is tartozzék, mert csak ott tanulhat meg olyan alapvető közösségi magatartásformákat, mint amilyen a többiek végighallgatása, a másság elviselése és tiszteletben tartása, az együttes cselekvés.
A katekumenek
A befogadás
előrehaladásának ünnepei
A katekumenátus több szakaszból álló időszak, amelyben a katekumenek lelki előrehaladását különböző szertartásokkal ünneplik a jelöltek és a közösség. A katekumenátus lépcsői és liturgiái természetszerűen alakultak ki: Az első századokban a hitjelöltek, miután megismerték a hit alapjait, és döntöttek Krisztus mellett, kérték a szentségeket. Ekkor a közösség felelősei egy családias liturgia keretében bemutatták őket a közösségnek, majd imádkoztak értük, s befogadták őket a katekumenek sorába. A mai katekumenátusnak is első szertartása a "befogadás" rítusa. Erre a hosszabb prekatekumenátus után kerülhet sor, miután a jelölt megismerkedett a kereszténység lényegével, személyes kapcsolatba került Istennel (alapfokon kialakult az imaélete), követi már a jézusi "erkölcsöt" (a keresztény felebaráti szeretetet, az ellenség vagy a legkisebbek szeretetét), s kapcsolatba került az egyházzal, a keresztény közösséggel, s annak tagjává szeretne válni.
A befogadás előtt a lelkipásztor kötelessége megvizsgálni, rendelkezik-e a jelölt a fent jelzett lelki érettséggel. Hiszen a befogadással a kereső katekumenné válik, s a katekumeneket az egyház már valamiképpen keresztényeknek, "saját gyermekeinek tekinti: olyanoknak, akik már Krisztus családjához tartoznak" (OICA 18).
804
További szertartások
Az. átadás
A kiválasztás
A szentségek vétele
A misztagÓQia ideje
Az első századok egyházában a befogadást további szertartások követték, a katekumen lelki előrehaladásának megfelelően. Amikor a bűnről és a megváltásról tanultak, az egyház imádkozott felettük: a gonosz lélek hatalmának megtöréséért. Más alkalommal pedig átadták nekik a keresztet, mint a keresztény élet legfőbb jelét. Később ünnepélyesen átadták nekik a Miatyánkot és a Hitvallást, hogy megismerjék azokat, s tanúságot tegyenek az azokban foglaltakról életükben. Majd a katekumenátus vége felé újra a közösség elé álltak egy szertartás keretében, s elmond ták a Hiszekegyet, úgy is, mint saját hitvallásukat. Hasonlóan a katekumenátus mai rendjében is megtaláljuk ezeket a szertartásokat: Az átadás (traditio) szertartásában a katekumen egyrészt megkapja az egyház, a hit nagy titkait, másrészt sajátosan belép a küldetés, a hitről való tanúságtétele a misszió időszakába. A katekumenekkel való találkozásokon ezután különösen arról lesz szó, hogyan kell, lehet tanúságot tenni Krisztusról... A megvallás (redditio) szertartásában a katekumenek szólhatnak néhány szót, mit jelentett életükben a hitvallás, a misszió az átadás óta eltelt időben. A pap egy újabb liturgiában megerősíti őket a hit megvallására: megérinti ajkukat - "Effeta: nyílj meg a hit megvallására!" -/ majd elmondják a Hitvallást, s a közösség imádkozik értük, hogy Jézus tanúi tudjanak lenni. A megvallást megelőző időben, az átadás után van még egy szép rítus: az imádság a gonosz lélek hatalmának megtöréséért (exorcizmus) és a kereszt átadása... Ez kifejezi, hogy a hitjelölteknek egyrészt szembe kell szállniok a bűnnel, a sátánnal, másrészt tudatosítja, hogy erőforrásuk Krisztus keresztje (a szertartásban átadunk egy feszületet vagy egy képet a keresztről). Amikor közeledik a szentségek vételének ideje, a katekumenek - az ősegyházban és ma is - újra a közösség elé állnak. A közösség nagyböjt első vasárnapjának szentmiséjében imádkozik értük/ s örül velük, mert e nagyböjt után, húsvétkor részesülnek a szentségekben. Ettől kezdve "kiválasztottaknak" hívják őket, mert készen állnak már a szentségek vételére. A szentségek vételére az ősegyházban mindig a húsvét vigíliáján került sor, hisz ekkor ünnepeljük Krisztus megváltó szeretetét s azt, hogy általa a halálból az életre támadtunk. Az DICA és az MKPK útmutatása is arra hívnak, hogy a felnőttek beavató szentségeit. ha egy mód van rá, mi is húsvét vigíliáján szolgáltassuk ki és ünnepeljük. Az ősegyházban, és a hazánkban most megjelenő előírás szerint a szentségekkel való találkozás hivatalos rendje nem zárul le a szentségek vételével. Az új rendelkezés előírja, hogy a szentségek vétele utáni időben a lelkipásztorok, katekéták, kezesek és a közösség kűlönösen törődjenek velük, és segítsék őket megtenni a szentségekből következő lépéseket: a kereszteltek jussanak el az
805
első
gyónáshoz, az elsőáldozók a következő gyónáshoz; minden szentséghez járult "gyakorolja be" a keresztény életet és azt a küldetést, amelyet a szentségekben kapott; gyakorolja be a liturgiában való aktív részvételt (ők olvassanak a szentmisén, ők vigyék az áldozati adományokat az oltárra); gyakorolja a közösségben és a világban való keresztény küldetését, s ehhez kapjon segítséget. Az MKPK bevezetője a következőket írja a misztagógia idejéről: "A szentségek vétele utáni lelki gondozást a lelkipásztori gyakorlat sokszor elhanyagolja. A szentséghez járulók néha csak évekkel keresztelésük után járulnak újra például szentgyónáshoz vagy újra szentáldozáshoz, s vannak elsőáldozók, akik csak bérmáláskor gyónnak, áldoznak újra." A húsvéti szentségkiszolgáltatás vagy a fehérvasámapi elsőál dozás lehetővé teszi, hogy a szentségekhez járultak számára biztosítsuk a szentségekkel élés lehetőségét. Ebben az időszakban az DICA nem ír elő rendszeres szertartásokat, de biztat, hogy a vasárnapi misékben külön figyelemmel forduljunk azok felé, akik húsvétkor szentségekhez járultak, amint a hivatalos liturgia szövegei - különösen az A-évben található újonnan megkereszteltek (neofiták) miséi - is ezt javasolják (40, 57). Püspöki Karunk lelkipásztori útmutatása ajánlja, hogy húsvét és pünkösd között egy-egy hétköznapi misére hívjuk meg az újonnan szentségekhez járultakat és kezeseiket, keresztszüleiket, szüleiket. Katekétáikkal úgy készüljenek e misé(k)re, hogy az énekek rendjét s az egyetemes könyörgéseket ők állítsák össze, az olvasmányokat ők olvassák. Pünkösdvasárnapot - az egyház ősi szokását követve - tegyük a misztagógia idejének záróünnepévé. A pünkösdi misére is az előbb említett módon készülhetnek azok, akik újonnan járultak a szentségekhez - természetesen előzőleg elvégezve esetleg második vagy keresztelteknél talán első szentgyónásukat. Ugyanekkorra meghívhaljuk az előző évben szentségekhez járultakat, hogy az évforduló alkalmával ők is újítsák meg elkötelezettségüket.
A katekumenátus ma Magyarországon Mi a mondanivalója az ősegyház tapasztalatának és a katekumenátusnak napjaink hazai lelkipásztorkodásában? A KÁD írja: "Sok régóta keresztény országban, s olykor a fiatalabb egyházakban is a megkereszteltek egész csoportja elvesztette a hit eleven érzékét, (...) vagy nem is vallja magát az egyház tagjának, (...) mert életükben eltávolodtak Krisztustól és az Evangéliumtól. Ez a helyzet új evangelizációt igényel. S ebben a helyzetben az »alapvető katekézisnek« és a katekumenátusszerű bevezetésnek a hitbe elsőbbséget kell biztositani" (56).
806
Hasonlóan fogalmaz Ratzinger bíboros, II. János Pálra hivatkozva: az a kor, amikor a társadalom mindenestül kereszténynek látszott (vagyis az ún. népegyház kora) lejárt. Korunk újfajta lelkipásztorkodást, "új evangelizációt" igényel. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy korunk szekularizált világában hitből élő keresztény közösségeket kell létrehozni. Ezek a közösségek adhatnak a hívőknek erőt, hogy Ratzinger szavával - mintegy "útitársaságokban" átkeljenek a szekularizmus sivatagán. Ezek az örvendező és reményben élő közösségek fogják meghívni a kívülállókat az evangéliumi életre (vö.: Jn 13,34). Napjaink lelkipásztorkodása tehát új lelkipásztori stílust igényel. Az "új evangelizáció" a pápa és a vatikáni dokumentumok szerint nem az egyház elvesztett pozícióinak és híveinek visszaszerzését jelenti. Az új evangelizáció újfajta lelkipásztorkodást jelent: amelynek legfőbb feladata nem a számok növelése, hanem a hit: a hitből élő keresztényeké és közösségeké. A korunkban még általánosan elterjedt hagyományos lelkipásztorkodás fő céljai és munkaterülete (az elmúlt századok gyakorlatát követve) a következőek: szentségek kiszolgáltatása (és temetés); gyermekek hitoktatása; egyházi épületek rendben tartása. Az egyházi dokumentumok szerint az "új evangelizáció" a mai kor problémáihoz jobban alkalmazott lelkipásztorkodást igényel. Eszerint a mai lelkipásztorkodás elsődleges céljai: elvezetés a megtérésre, a mély lelkiéletre (lelkivezetés); elvezetés a keresztény felelősségre és az apostoli küldetésre; a felnőttek hitoktatása ("a hitoktatás elsődleges formája"); a keresztény közösség létrehozása. Ebben az összefüggésben, valamint a mai világ és lelkipásztorkodás valóságának figyelembevételével érthető, amit a KÁD mond: "Minden katekézis modellje a katekumenátus", - hiszen ez olyan katekézis, amely a megtérésre, a Krisztusban való életre vezet, amely hangsúlyosan a felnőttekkel foglalkozik, s amely közösséget tételez fel és közösségre (például közös ünneplésre vagy közösségben való tanúságtételre) nevel. Vagyis a katekumenátus magában foglalja mindazokat a tulajdonságokat, amelyek az "új evangelizáció" elemei.
807
RÓNA-TAS ANDRÁS
Született 1931-ben Budapesten. 1955-ben rnuzeológus diplomát kapott a budapesti egyetemen néprajz-orientalisztika szakon. 1958-ban védte meg tibetisztikai tárgyú egyetemi doktori disszertációját. 1968·tól az MTA tudományos munkatársa a JA· TE Finnugor Tanszékén. 1971-es disszertációja az altaji nyelvrokonság kérdéseit vizsgálta. 1974-től a JATE egyetemi tanára. A bonni és a bécsi egyetem vendégprofesszora, a Magyar Ő st ö rt é neti Kutatócsoport vezetője , 1995 óta az MTA rendes tagja. 1990 és 1992között a JATE rektora. 1985-ben Kő· rösi Csoma-, 1992-ben Szent-Györgyi- és 1996ban Humboldt-dijat kapott. Iöbb mint 20 könyv és 250 tudományos cikk szerzője .
Az ogurok
Magyarság és kereszténység a honfoglalás előtt Szen t István megkoronázása és az állama lap ítás közeled ő ünnepsé gei k ülön ösen indokolják, hogy végigtekintsünk azon az úton, am ely ehhez a kiemelkedően fonto s esemény hez vezetett. Az ut óbbi évek kut atásai lényegesen á trajzolták a magyarság vándorlásának térk ép ét, új megvilágításba helyezték történelmünk korai sza kaszait. E tanulmányban három kérd ésre keresünk választ. Melyek volta k a kora i magyar tört énelem főbb állomásai? Milyen lehet ett a magyarság va llási és hitvilá ga a kereszténység felvétele el őtt? Hogya n, mikor találkozott a ma gyar ság a kereszt én ységgel? A korai magyar történelem főbb állomásai
A magyarság kialakulásának hosszú útján jel entős állomás vo lt, ami kor kivált a rokon nép ek közül és leh úzódott a sztyeppe szélére. Az Urál-hegység déli lankáin lassan átalakulta k kap csolatai. Míg korább an a finnugor, majd az iráni népek játszottak j elentős szer epet tört énet ükben, a Kr. u. 4-5. században török nyelv ű népekkel kerültek kapc solatba. Az ekkor már egyszerű földműv elés sel és állatta rtássa l foglalkozó ma gyarság fokoza tosa n és lassan tért át a nomád életformára. Valószínűl eg oly módon, ho gy a magyarság egyes csoportjai csatl ako ztak a sztyeppe nomádjaihoz, d e vereség esetén visszavonultak az erdő védelmében maradt testv éreikhez. Ha viszont győztesen, gazdagon érkez tek, liget es erd ő ben é lő rokonaik is gazdagodtak. Ez a kett ősség, amelyet egészen a honfoglalásig nyomon kísérhetünk, az egyik alapvető oka volt annak, hogya magyarság nem olvadt a nomád török nép ek tengerébe, meg tudta tartani nemcsak nyelv ét, de hagyomán yai, kul túrája egy jelentős részét is. Ugyanakkor fokozatosan alkalmazkodott az új viszony okhoz. Az 5. század második felében, nem sokkal Attila halála (453) és a hun birodalom felboml ása után felgyorsultak az eseménye k. Alig telt el tíz év, és a hatalmi vá kuumba új népek tört ek be. Ezeket a nép eket összefoglalóan ogu rokna k nevezzük. Számos tör-
808
Az avar vándorlás
A bulgár-avar háború
zsük nevét jegyezték fel bizánci és más források, ilyenek voltak a sarigurok, a kutrigurok, az utrigurok, a bulgárok, valamint a tíz ogur szövetsége, az onogurok. Nyelvük török volt, s a török nyelvek egy igen jól elkülöníthető ágát képezték. Ebben a nyelvben például az ökör jelentésű szó ökür-nek hangzott, míg keletibb szomszédaik ezt öküz-nek ejtették. Ezt a török nyelvcsoportot ezért r-törőknek is szoktuk nevezni. Egyetlen ma élő rokonnyelvük a Volga-kanyarban beszélt csuvas. Ezért szokás csuvasos török nyelvként is emlegetni nyelvüket. Ezek az új népek, amelyek a hun maradványokra telep ed tek rá, az Urál-hegységtől és az Urál folyótól nyugatra, a Kaukázustól északra rendezkedtek be. A magyaroknak jó kapcsolatuk lehetett velük. 551-ben új események gyűrűztek végig az eurázsiai sztyeppén. Belső-Ázsiában, a mai Mongólia területén, fellázadtak a türkök, akikről később az egész nagy népcsoportot elnevezték. Ök z-török nyelvet beszéltek. Legyőzték korábbi uraikat, akiket a kínai forrásokban zsuanzsuanoknak, a tudományos irodalomban ázsiai avaroknak is neveznek. Ezeknek egy része is török nyelvet beszélt/ s nagy csoportjaik rövid idő múlva nyugat felé menekültek. 555-ben már a Kaukázus környékén emIítik őket, s átmenetileg legyőzik a Kelet-Európában egy évszázada berendezkedett népeket. 562-ben a frankok ellen harcolnak/568-ban pedig teljesen elfoglalják a Kárpát-medencét, és ott új birodalmat alkotnak. Nevüket avarként is emIítik a források. Az avar vándorlással szinte egy időben jelenik meg egy nép a Kaukázustól északra. 540 és 555 között itt emIítik először a források a kazárokat. Az avarok nyomában megérkeznek a belső-ázsiai türkök is, akiknek követe 568-ban a bizánci uralkodótól szökött avar rabszolgáik kiadatását is kéri. Egy rövid időre Kelet-Európa a keleti türkök uralma alá kerül, legalábbis ők nevezik ki a helyi vezetőket. A hatalmat csak az avarokkal kell megosztaniuk, akik a Kárpát-medencéből egészen a Dnyeper-Don közéig adóztatnak. A 7. század elején újra változik a kép. A Bizáncban nevelkedett és ott megkeresztelkedett bulgár herceg, Kuvrat, fellázad az avarok ellen, a bizánci uralkodó segítségével lerázza az avar igát, s új országot alapít a Bug-Dnyeper-Don folyók között. Kuvrat ősei a Kubán felől vonultak a Dnyeper vidékére. Ez azért fontos számunkra/ mert a helyükre költöztek a magyarok, akik ettől kezdve a Kubán és a Terek folyó vidékén élnek. Kapcsolataik a kazárokkal ettől kezdve jelentősek, de szomszédaik között fontos szerepet játszottak az alánok is. A 7. század közepén a kazárok, akik a Kaukázus északi részén éltek, megerősödnek, s valószínűleg szövetségben a magyarokkal, legyőzik a keresztény Kuvrat birodalmát, amit ekkor már fiai kormányoznak. A bulgár nép szétszóródik. 670 után egyes csoportjaik a Duna alsó folyásához vonulnak és megalapítják a Dunai Bulgár birodalmat. Más csoportjaik bevonulnak a Kárpát-medencébe, csatlakoznak az avarokhoz. Ez a be-
809
A magyarok az Etelközben
Akabarok csatlakozása a magyar törzsekhez
vándorlás okozza az avarok régészeti kultúrájában azt a jelentős változást, amelyet László Gyula a magyarok első honfoglalásának gondolt. Erről nem lehet szó, hiszen itt nem magyar, hanem török népek érkeztek, közöttük onogurok is, s honfoglalásról sem lehet szó, hiszen az avar hatalom, rövid megingás után, újra helyreállt. A Dnyeper-vidéki Bulgária bukása fontos esemény volt a magyarság életében. A magyarok, kazár parancsra vagy önszántukból elfoglalták a bulgárok elhagyott területeit és beköItöztek a Dnyeper és az Al-Duna közötti területre. Az új kutatások szerint ez a 7. század végén történhetett. Ez az a terület, amelyet Etelköznek nevezett a magyarság. Amennyiben létezett Levédia, az ennek a területnek a keleti vidékén Levedi törzsének szállásterülete volt. A 8. századtól kezdve a magyarság a kazár birodalom nyugati határait védte, szoros kapcsolatba került a Krím-félsziget különféle népeivel, az itt lakó görögökkel és gótokkal is. 800 körül a kazár birodalomban érdekes események zajlottak. A birodalom két tűz közé került. A Kaukázuson át a világhatalomra törő arabok támadták már több mint száz éve, a Krím felől a bizánciak kísérelték meg befolyásukat kiterjeszteni. Ebben a helyzetben a kazár uralkodó egy harmadik világvallás, a zsidó felvétele mellett döntött. Ez hosszan tartó folyamat végén dőlt el, s nem ment minden belső harc nélkül. A kazár uralkodóval szembeforduló csoport, akiket kabar néven jegyeztek fel a források, fellázadt. A megtorlás elől a kabarok a magyarokhoz menekültek. Ez annyit jelentett, hogy 800 körül a magyarok már csak formailag voltak kazár alattvalók, valójában önálló törzsszövetséget alkottak, a Hétmagyarok népét, akikhez a kabarok három törzse, összevonásuk után, nyolcadikként csatlakozott. A kabar harcosok aktívan részt vettek az etelközi magyarság nyugati hadjárataiban. A magyarság jelentősége rohamosan erősödött. 838-ban valószínűleg ellenük építik meg a kazárok a Don mellett Sarkel erődjét és az ahhoz csatlakozó erődláncolatot, 862-től pedig rendszeresen szólnak a nyugati források arról, hogy a magyar csapatok részt vesznek az európai hatalmak harcaiban. 894-'ben a magyarok, bizánci szövetségben, sikeresen támadják meg a dunai bulgárokat. Ugyanebben az évben azonban egy vereség eredményeképpen megindulnak nyugat felé a besenyők. 895-ben a magyarok újabb, döntőnek remélt támadást intéznek a dunai bulgárok ellen, de ebben az évben a bizánciak nem tartják be ígéretüket. nem támadják meg a dunai bulgárokat, akik így teljes erejükkel a magyarok ellen fordulhatnak. A bulgárok által megvert kisebb magyar sereg visszafelé menekül Etelközbe, de eközben megérkeznek keletről a besenyők, akiknek nem sikerült betörniük a kazár birodalomba. Az etelközi magyarság harapófogóba kerül. Hogy ennek a vereségnek nem volt hosszan tartó hatása, az többek között annak köszönhető, hogy a magyarok fő se-
810
A honfoglaló magyarok
rege Árpád vezetésével ekkor már a Maros vidékén volt. Az etelköziek Árpád után vonultak. A honfoglaló magyarok az első időben csak a Tiszáig foglalták el a Kárpát-medencét, a Duna-Tisza köze meg amolyan gyepű lehetett. A honfoglalás, vagyis az egész Kárpát-medence lakható területeinek elfoglalása 902-ben fejeződött be. S még hosszú ideig a honfoglalók központi területe Kelet-Magyarország volt.
A magyarság
A sámánizmus
ősi
hitvilága
Az általános nézet szerint a magyarság a kereszténység felvétele előtt sámánhitű volt. Ez azonban ámyalásra és lényeges kiegészítésre szorul. A samanizmus a hitvilág egy sajátos rendszere, amelyet sok szál köt más hiedelemrendszerekhez, azoktól mégis néhány alapvető vonás elválasztja. A központban a sámán áll. A sámán elválasztandó a hiedelemvilágban cselekvőként működő minden más személytől, így a jóstól, az orvosságos embertől, a rontó boszorkánytól stb. A sámán olyan személy - férfi vagy nő -, aki az elődeitől átszármaztatott készségek és maga által szerzett képességek révén a közössége és a túlvilág között kapcsolatot teremt, és magát tudatosan, különböző módokon és eszközökkel transzba tudja helyezni. A transz vagy eksztázis olyan megváltozott tudati állapot, amelynek folyamán a valós világ hang- és vizuális ingereire a sámán nem vagy csak csökkent mértékben reagál. A sámán képes arra, hogy az elhivatás élményével és egyúttal az ezzel járó pszichés krízisekkel együttéljen. Fel tudja venni a kapcsolatot a túlvilági lényekkel, rendszerint a védő szellemekkel. A mélyebb transzban ez a kapcsolat a sámán saját lelkének repülése során történik. Ekkor képes a túlvilágban mozogni, és a túlvilágiakkal kapcsolatot felvenni. Ezek megjelenését, néha távoli helyekről való érkezését a transz beállta jelzi. A túlvilági lények sokfélék lehetnek, de meghatározza őket az a túlvilág amelyben a sámán tevékenysége lezajlik. Fő feladata a híradás és a segírés. A megváltozott tudatállapotban létrejött túlvilági kapcsolat rendszerint a közösség szolgálatában, annak érdekében és a vele való együttműködésben jön létre. A sámán tevékenysége révén a túlvilág üzeneteinek közvetítőjévé és értelmezőjévé válik, és ezért a közösség számára a túlvilággal kapcsolatban a biztonság érzését adja. A sámán rituális tevékenységének látható külsőségei - a rituális ruházat, a testdíszítés, a tevékenység mozgásformái és helye - a közösség hagyományai által meghatározottak. A sámán túlvilági útjához rendszerint eszközt használ, ez gyakran a dob, amelyen utazik.
811
A samanizmus finnugor és török elemei
A tengrizmus
A samanizmus kutatásának modem eredményeit azért kellett összefoglalni, mert régebben a samanizmussal kötöttek össze sok olyan jelenséget is, amely nem tartozott oda. Az összehasonlító néprajz adataival valószínűsíteni lehet, hogy a honfoglaló magyarság a samanizmust ismerte, de forrásszerűen egyelőre nem tudjuk ezt kimutatni. A különféle lélekképzetek jelenléte a magyar folklórban és ezek esetleges visszatükröződései a régészet által feltárt tárgyak ábrázolásain a régi hiedelemvilág maradványai lehetnek, de önmagukban nem bizonyílják a samanizmus jelenlétét. Az ősi magyar sámán neve a táltos lehetett, de hasonló lehetett a szerepe a bölcsnek is. Míg az előbbi ősi finnugor tőből alakult, a bölcs eredete a török bügücsi. Ennek a törökségben kimutathatóan varázsló, kuruzsló, a mongolban sámán a jelentése, s ez utóbbi lehetett a jelentése a legrégibb török népeknél is. Alapszava a török bügü is él a magyarban bű-báj szavunkban és a bűvöl igében. Ugyanez az érdekes kettősség figyelhető meg a gyógyító, az orvosságos ember megnevezésében. A javas ősi finnugor szó, a jó, és gyógyít szavakkal azonos eredetű. Mellette az orvos közvetlenül török jövevény, de végső soron az alapszó iráni eredetű, ahonnan egyébként más finnugor nyelvekhez is eljutott. A sámán és a gyógyító, orvosságos ember mellett a magyaroknál is létezhetett például esőcsináló. Az esőcsinálót, aki kövekkel varázslatot végez, vihart, esőt támaszt, jól ismerjük azon török népeknél, amelyek a magyarsággal közvetlenül kapcsolatban álltak. A sámán kozmikus világképében a világ háromosztatú, a túlvilág, az evilág és az alvilág hármasságára oszlik. Ezt a három világot a világfa köti össze. Ennek a világfának az ábrázolását megtaláljuk szinte minden népnél, és megvan honfoglalás kori régészeti tárgyainkon is. A sámán erre a fára mászik fel. A túlvilág hatalmasságaival a sámán transzban, magyarul révületben, rejtve érintkezett. Visszatérve a rejtezve, dobon mint lovon tett túlvilági útjáról, elmondja, mit tud, hogyan kell élni, mit kell tenni. A samanizmus mellett, ha tetszik felett volt a magyarság körében egy másik vallási rendszer, amelyet az összehasonlító vallástudomány tengrizmusnak nevez. Ez az Égisten, Tengri tisztelete. Ezt a hiedelemrendszert a nomád birodalmak népeinél találjuk meg, köztük a törököknél. A 732-ben elhunyt Köl tegin, a türkök nagyhatalmú uralkodója, sírfeliratában az Égistenhez hasonlítja magát, s elmondja, hogy az Égisten teremtette. Egy 921-ben Bagdadból a Volga vidékére utazó arab, lbn Fadlán arról számol be, hogy a baskíroknak (nagy valószínűség szerint a volgai magyaroknak) tizenkét istenük volt, de közöttük a leghatalmasabb az Ég istene. Egy Mahmud al-Kásgári nevű mohamedán török azt írja 1074 körül, hogy: "A pogányok - lsten pusztítsa el őket - az eget Tengrinek nevezik, s mindent, ami nagyon kimagaslik, rnint például egy hegy, vagy egy fa, azt is Tengrinek nevezik, és ilyen dolgok előtt hajlonganak. Innen van, hogy a bölcs embert tengri-
812
Az Égisten kultúra
ken-nek hívják. Mi minden ilyen tévedés elől Istennél keresünk menedéket". Az érdekes csak az, hogy ez a tudós török, aki munkáját azért írta, hogy az araboknak bebizonyítsa, a török nyelv is lehet szent nyelve az iszlámnak, az istent, vagyis Allahot, ellentétben későbbi társaival, amikor nem arabul, hanem törökül ír, maga is Tengrinek nevezi. Ez az Égisten igen ősi. Az indoeurópai népek istent jelölő szava, mind a görög Zeus, mind a latin Jupiter az ősi dyeus pater az Ég Atya megjelölésből származik. Ez az Égisten teremtő is, de nem a semmiből, hanem a már meglevőből. A régi törökök kétfajta teremtést ismertek. Az első az elválasztás aktusa. Ez is igen ősi, megtalálható a Szentírásban is: Isten szólt: legyen világosság és világos lett. Isten látta, hogya világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől (Ter 1,3-4). A törökök másik fogalma a teremtésre a már meglévő dolgokból való új létrehozása. Erre egy olyan igét használtak, amelyet a magyarok is átvettek. Ez a szó ma gyárt-nak hangzik, a régiségben gyarat alakban is előfordul. Agyagból korsót gyártunk. Bilge kagán türk feliratában a kagán azt mondja magáról, hogy ő Tengriteg tengri jaratmis türk Bilge kagan, vagyis a Tengrihez hasonló, Tengri által teremtett (jaratmis - gyártott) török Bilge kagán. Egy másik régi török szövegben Tengri az, aki mindent, jót és rosszat teremtett (edgüg, anyigag kop - Tengri jaratmis). A Szentírásban pedig azt olvassuk: És akkor az Isten megalkotta az embert a föld porából (Ter 2,7).
A sztyeppe török népeinek környezetében élt magyarok átvették az Egisten kultuszát. De tovább élt közöttük a régi sarnanizmus is. Még jóval a honfoglalás után is élt a szent helyek tisztelete. Szent László törvényeiben még azt olvassuk: Akik pogány szokás szerint kutak mellett áldoznak, vagy fákhoz, forrásokhoz, kövekhez ajándékokat visznek, bűnükért egy ökörrel fizessenek. Egy örmény szerző arról tudósít, hogya Kaukázus északi oldalán élő kazároknak volt egy pogány szent fájuk. Mikor áttértek a keresztény hitre, ebből a fából faragtak Szent Keresztet.
A magyarság találkozása a kereszténységgel
A gótok
Mielőtt azzal a kérdéssel foglalkoznánk, hogy a kereszténységgel való első találkozásban milyen szerepe lehetett a törökségnek két olyan népről kell beszélnünk, amelyek nem voltak törökök, de a magyarsággal kapcsolatban álltak, és szerepük volt a kereszténység terjesztésében. Az első ilyen nép a Krím-félszigeten élő gótok voltak. A gótok Kr. u. 150 körül jelentek meg a Fekete-tenger északi partján, Betelepedésük a Dnyeper alsó folyásánál 230-ra befejeződött. Már a 3. században betörnek Róma balkáni birtokaira, e hadjáratok azonban a 3. század végére le is záródnak. Nyugati csoportjaik egy része már a 4. században megke-
813
A krími gótok szerepe a magyarok térítésében
resztelkedett, s a 383-ban meghalt Wulfilla a Bibliát is lefordította gót nyelvre. A keleti gótok nagy része átvonult nyugat felé, Attilával szövetkezett. Egy csoportjuk azonban a Krímen maradt. 300-tól kezdve vannak adataink a krími gótokról. Herszon és 00rosz körül laktak, s nyelvük egészen a 16. századig fennmaradt. Fontos szerepüket jelzi a 7. század végén a következő történet is. 695-ben II. Jusztiniánt VI. Konstantin bizánci uralkodó fiát száműzik a Krím-félszigetre. Jusztinián azonban nem akart belenyugodni ebbe, hanem a kazárok szövetségét kereste. Herszonból a krími gótok fővárosába, Ooroszba ment, ahol találkozó t kért a kazár uralkodótól. A gótok egyháza beletartozott a bizánci egyházszervezetbe, a krími metropolita a konstantinápolyi patriarchának volt alárendelve. 733 és 746 közötti időből rendelkezünk olyan bizánci püspökségjegyzékkel, amelyekben szerepel a gót metropolita is. A metropolita alá rendelt püspökök között a jegyzék megemlíti az onogurok és a hunok püspökeit is. Ezek nyilván térítő püspökök voltak, mégis felvetődik a kérdés, kiket jelölhetett ez az onogur népnév 733 és 746 között. Mint fentebb láttuk, a keresztény Kuvrat birodalma, amelyet egyaránt neveztek a források bulgámak és onogurnak legkésőbb a 670-es évek közepén a kazárok támadásai következtében felbomlott. A 7. század végén összeállított, de csak a 9. század második felének latin fordításában fennmaradt Ravennai jVldrajz ugyanúgy Onoguriáról ír, mint a püspökjegyzék. Mivel, mint fentebb láttuk, a 7. század végén a magyarok elfoglalják Kuvrat korábbi Bulgár/ Onogur birodalmának nagy részét, valószínűnek, de természetesen nem bizonyosnak mondhatjuk, hogy a krími gót metropolita alá rendelt onogur püspök a magyarok közötti térítéssel volt megbízva. A történetiföldrajzi helyzet mindenesetre ezt a feltevést támogatja, Egy eddig figyelmen kívül hagyott forrás is megerősíteni látszik mindezt. Egy örmény forrás, amelyet korábban a Pseudo Movses Horenaci, vagyis az ál Horenei Mózes művének tartottak, a legújabb kutatások szerint Shiraki Ananiás műve. A földrajzi munka jelenleg ismert változatai 680 körül keletkeztek. A több kéziratban is fennmaradt ún. Rövidebb Változat egyik kéziratában a Germánok Bulgáriájáról esik szó, s itt a Germánok biztosan a gótokat jelölik. A szövegösszefüggés alapján itt csak egyházszervezeti hovatartozásról lehet szó, ami pedig azt jelenti, hogy már 680 körül a gót metropolitához tartozott a bulgár/ onogur terület, s ez fennmaradt még 733 és 746 között is. Cirill, a szlávok apostola 850 körül látogatott a Krím-félszigetre. Ú~án találkozott a magyarokkal, de életleírásában szó esik a krími gótokról is. Végül 870 körüli időből származó arab forrás arról számol be, hogy a magyarok a Krím nyugati felén fekvő Herszonba (nem Kercsben, mint eddig gondoltuk) jártak szláv rabszolgáik eladása ügyében. Mindezek alapján annyit mondha-
814
Az. alánok - jászak
Az. alánok megkeresztelkedése
A magyarak és alánok kapcsolata
tunk, hogya 7. század végétől a magyarok beletartoztak a krími gót metropolita hatókörébe. A másik nem török nép, amelyikkel a magyarok a honfoglalás előtt szorosabb kapcsolatban álltak, és amelynek szerepe lehetett a kereszténység terjesztésében, az alánok voltak. Az alánok iráni nyelvet beszéltek. Tulajdonképpen ők a sztyeppe korai ún. iráni korszakának szinte egyetlen maradékai. Az alánokat egyes források ász néven említik. Ebből alakult török vagy szláv közvetítéssel a jász, annak a népcsoportnak a neve, amely a tatárjárás után beköltözött Magyarországra. De ez a név az eredete az oszétnak is, akik az alánok ma is élő utódai a Kaukázus északi oldalán. Az alánok korán megkeresztelkedtek. A bizánci források viszonylag sokat írnak róluk, mert mint Prokopius 552 előtt írja, ők a rómaiak barátai. A perzsa források a Kaukázus legfontosabb átjáróját az Alán Kapunak (Dar-i Alan, Darial) nevezik. Stratégiai fontosságuk miatt mind a perzsa, mind később az arab forrásokban sokat találkozunk az alánokkal. 725-ben a kazárok ellen vonuló arab hadvezér adóztatja meg őket. 737-ben az arabok elhitetik a kazárokkal, hogy az alánok ellen indulnak hadjáratra, s elaltatva éberségüket meglepetésszerűen rohanják le őket. 760 körül a kazárok vezetnek hadjáratot az alánok ellen. Nem véletlen, hogy Bíborbanszületett Konstantin arra figyelmezteti utódait, hogy az alánokra mindig számítani lehet, ha a kazárokat kell sakkban tartani. A 956-ban elhunyt Maszudi leírja, hogy az alánok fővárosát Magasznak hívják, aminek jelentése szerinte vallásosság. (Valójában Magasz szúnyog jelentésű az alán nyelvben.) Az alánok 932-ig keresztények voltak. Ibn Ruszta szerint 932-ben elűzték keresztény püspökeiket és papjaikat. További sorsuk itt most nem érdekel minket, elég annyit tudnunk, hogy a virágzó államot 1239-ben a tatárjárás pusztította el, s akik nyugatra menekültek, azokból lettek a lY. Béla által betelepített jászok. A magyaroknak az aláno kkal igen szoros kapcsolatuk volt. Ezek dinasztikus házassággal is megpecsételődtek. A magyar asszony szó alán eredetű. Eredetileg királynőt, hercegnőt jelentett. Ismerjük a mai oszétból is. Alán eredetű vásár szavunk is, nem perzsa, ahogy ezt eddig gondolták. A perzsa bazár szónak rokona csak. A vasárnap, mint a keresztény heti ünnep- és pihenőnap természetesen már magyar alakulás, eredetileg a vásár napja volt, utalva az alánokkal folytatott kereskedelmi kapcsolatokra. De ezek a vásárok kiemelkedő szerepet játszottak a magyar-alán kapcsolatokban. Mind a keresztény alán királynő, mind a vásárban megismert alán kereskedők szerepet játszottak abban, hogy a magyarság ismerkedett a kereszténységgel. Érdekes bizonyítéka ennek, hogy amikor Julianus barát és társai a keleti magyarok felkutatására indultak, az alánokhoz mennek. És itt, az alánok között, ahol keresztények és pogányok vegyesen laknak kaptak végül tájékoztatást, hol kell keresniük a Volga-Káma-vidéki magyarokat, hol van a keresett
815
Magna Hungaria. Ez azt jelenti, hogy még 1235-ben is kapcsolat volt a Kárpát-medencei valamint a Volga-vidéki magyarok és az alánok között. Ezt a középkori kapcsolatot tükrözik krónikáink is, amelyek szerint Hunor és Magor a Meotisz vidékén Dula alán király lányait rabolták el. A gótok és az alánok szerepét hosszú ideje háttérbe szorította a török kapcsolat kutatása. Ez érthető is, hiszen a török népekkel a magyarság szorosabb kapcsolatban állt a honfoglalás előtti évszázadokban. S ez tükröződik a magyar szókincsben is. Ugyanakkor zavaróan hatott, hogy gyakorlatilag nem volt adat arról, kik is lehettek azok a törökök, akiknek szerepe lehetett a kereszténységgel való megismerkedésünkben. Török eredetűek a következő szavaink: gyász, törvény, örök, bűn, érdem, búcsú, (meg)bocsát, gyarló, gyón és a szent jelentésű egy, amely nemcsak az egyház, hanem az ünnep (idnap), üdül szavainkban is megtalálható. A régiek a szent erdőt Igyfon-nak, a szerit köveket Idkő-nek nevezték. Németh Gyula egy 1940-ben írt cikkében úgy gondolta, hogy ezek a szavak Szent István anyja, Sarolt és környezete révén kerültek a magyar nyelvbe. Géza király felesége pedig ezt a Maros vidékén már keresztény töröknyeívű bulgároktól tanulta. Ez több szempontból sem fogadható el. Bizonyos, hogy a Maros vidékén élő magyarságnak voltak korai kapcsolatai a bizánci kereszténységgel, de ehhez nem használtak török közvetítőket. Nyelvszociológiailag pedig elképzelhetetlen, hogy a királynő és szűk köre ilyen jelentős török szavakat tudott volna elterjeszteni a magyarok között olyan rövid idő alatt. Nyelvészeti érvek sem tárnogalják ezt a feltevést. Az 578 körül elhunyt [oannes Malalasnak van egy nevezetes Világtörténete. Ez a Világtörténet 17 vagy 18 kötetből állhatott. Sajnos a mű eredetiben nem maradt fenn, és teljes szöveget tartalmazó másolatokat sem ismerünk, csak későbbi kivonatokat és átvételeket más szerzőknél, valamint töredékeket. Maga a munka számos helyen, ahol ellenőrizhető, nem megbízható. Az első 17 kötet igen elüt a 18. kötet stílusától és szemléletétől. Ebben a krónikában szerepel az a történet, amely szerint a krími Boszporusz, vagyis a Krím-félsziget keleti csücske környékén egy hun nép lakott, amelynek egyik vezetője, egy Gordasz nevezetű, Konstantinápolyban megkeresztelkedett valamikor 527/28-ban. Hazatérve tűzzel-vassal téríteni kezdte népét, arany bálványait beolvasztotta, bizánci pénzre cserélte. Alattvalói azonban fellázadtak és megölték. Helyette testvérét, Muagerist választották uralkodónak. A császár által küldött büntetőexpedícióelől azonban elmenekültek. Muageris nevét Otrokocsi Fóris Ferenc 1693-ban írt munkája óta kísérelték meg a magyarokkal összefüggésbe hozni. Ennek azonban aligha van alapja. A történetből számunkra csak annyi a bizonyos, hogy a 6. század elején, a Krím-félszigeten élő népek közül olyanokat is megkereszteltek, akik nem voltak sem gótok,
816
Bölcs Leó a magyarokról
A bulgárok Ilósulási kísérletei
sem alánok. Ezek a törekvések nem álltak elszigetelten. Egy másik bizánci forrás, Cosmas Indicopleustes, a 6. század elején élt görög utazó a bulgárokat mint olyan népet sorolja fel, akik között a kereszténység jó talajra talált. A 8. és 9. században misszionáriusok keresik fel a kazárokat és térítenek közöttük. Bizáncban a képimádók és a képrombolók között dúló harco k is számos menekültet sodortak a Fekete-tenger északi partjára. Mint fentebb láttuk/695-ben II. [ustinián császárt száműzték a Krím-félszigetre. 6 elvette a kazár uralkodó húgát, akit Theodora névre kereszteltek. Ez mindenesetre azt jelentette, hogy keresztény papok működtek a kazárok között. A kazár birodalomról szóló mohamedán források nemcsak arról számolnak be, hogy a kazár vezetőréteg jelentős része áttért a zsidó hitre Harun al-Rasid, az Ezeregyéjszakából is ismert uralkodó idején (786-809)/ hanem azt is leírják, hogy keresztények is éltek közöttük. többek között a fővárosban, Etilben. Az adatokat szaporíthatnánk, de a fentiekből is világosan kitetszik/ hogy a Kaukázus északi vidékei, a Volga és a Duna között, vagyis azon a területen, ahol a magyarok az 5. századtól a honfoglalásig éltek, folyamatosan térítettek keresztény papok, s kisebb-nagyobb keresztény közösségek létét írott források alapján ki tudjuk mutatni. Bölcs Leó nevezetes Taktika című művében 904 és 912 között azt írja, hogy a bulgárok csak annyiban különböznek a magyaroktól, hogy a bulgárok megkeresztelkedtek és elfogad ták a bizánciak erkölcseit, elhagyták nomád és pogány szokásaikat, míg a magyarok (nála türkök) ezt még nem tették meg. A szamanída vezérnek, Dzsajhaninak tulajdonított, minden valószínűség szerint Ibn Hurdadzbih művére visszamenő leírás azt írja az Etelközben élő magyarokról, hogy a magyarok, akik a Duna partján vannak/ a másik parton látják azt a népet, amelyet Wanandarnak hívnak, és akik mind keresztények. Ez a Wanandar a bulgárok Onogundur nevéből alakult, és a magyarban nándor alakban van meg. A dunai bulgárok fővárosát ezért hívták még a középkor végéig is Nándorfehérvárnak, vagyis Bulgárfehérvárnak. A magyarok és a keresztény nándorok, vagyis a dunai bulgárok kapcsolata jóval a honfoglalás előtti időre nyúlik vissza. A dunai bulgárok térítése hosszú folyamat volt, minket itt most csak a történet utolsó részei érintenek. Részben az etelközi magyarsággal való kapcsolatok miatt/ de részben azért is, mert a bulgár események elrettentő például is szolgáltak a később megtémi kívánóknak. 852-ben került uralomra Bulgáriában Boris, aki a Krum (814831) és Omurtag (831-836) alatti fénykor helyreállítására törekedett. Boris tisztában volt azzal, hogy népe megkeresztelkedése elkerülhetetlen. Keményen letörte a nemesség ellenállását, ötvenkettőt fejeztetett le közülük, de ugyanakkor szembenállva Bizánc nyomasztó szomszédságával, Róma felé tájékozódott. S ez majd-
817
A IV. Konstantinápolyi zsinat
A magyarok és bulgárok kapcsolata
nem sikerrel járt. 863-ban azonban a bizánci hadsereg, átmenetileg felszabadulva az arab nyomás alól, felvonult a bulgár határra, és a hajóflotta is megjelent a bizánci igények nyomatékosítására. 864-ben Borist bizánci papok keresztelték meg. A keresztségben a Mihály nevet kapta, keresztapja, Mihály bizánci császár tiszteletére. Boris azonban nem adta fel a függetlenségre való törekvést. Kihasználva a konstantinápolyi belső harcokat, Rómába küldött papokért. I. Miklós a portói püspököt, Formosust, a későbbi pápát küldte misszionárius püspökként Bulgáriába. A számítás majdnem be is vált. Igaz ugyan, hogy 867 augusztusában Photius konstantinápolyi pátriárka szinódust hívott össze, amely kiközösítette a római püspököt. Ez a lépés azonban csak napokig volt érvényben, Bizáncban ugyanis 867-ben új dinasztia került hatalomra. A macedón Basil könyörtelenül végzett elődjével, s trónra lépése után azonnal elmozdította Photiust. Basil visszahozta a korábban lemondatott Ignatiust, és őt tette meg Konstantinápoly pátriárkájának. Basil és Ignatius levélben ismerték el Róma főha tóságát. I. Miklós 867. november B-án halt meg, s már nem kaphatta kézhez ezt a történelmi jelentőségű iratot, élete munkájának egyik legfontosabb gyümölcsét. 869-ben hívták össze a IV. Konstantinápolyi zsinatot. Ennek egyik feladata volt, hogy formálisan is jóváhagyja Photius elmozdítását és Ignatius visszahelyezését. Ez meg is történt, és a pápai küldöttek jelenlétében Photiust és híveit ünnepélyesen kiközösítették. Ekkor azonban váratlan dolog történt. Három nappal a zsinat hivatalos befejezése után, de még mielőtt a küldöttek útnak indultak volna hazafelé, megérkezett Konstantinápolyba a bulgár uralkodó, Boris küldöttsége. Az uralkodó értesülve a Róma-barát döntésekről azt kérte, hogy határozzanak a bulgár egyház hovatartozásáról is, és járuljanak hozzá, hogy a bulgár egyház Rómához tartozzon. Ez Bulgária függetlenségét jelentett volna. A zsinati tagok újra összegyűltek, és főleg a keleti egyházfők befolyása alatt úgy döntöttek, hogy a bulgár egyház tartozzon Konstantinapolyhoz. Ma sem tudjuk, hogy Boris valójában hogyan számított, ugyanis Rómával is vitában állt. Boris érseket, személy szerint Formosust kérte Rómától. Az új pápa, II. Hadrián azonban, félve Formosus növekvő hatalmától ezt megtagadta. Lehet, hogy a Rómával kialakult feszültség irányította ismét Konstantinápoly felé. Akárhogyan volt is azonban, a zsinati döntés szabaddá tette Basil kezét, és hamarosan sikerült elérnie a Rómából érkezett missziós papok kiutasítását Bulgáriából. A bulgár egyház elvesztése motiválta azután II. Hadriánt, hogy támogassa Cirill és Metód tevékenységét. Boris 889-ben halt meg, utóda Vladimir, majd 893-tól Simeon volt. Az etelközi magyarságnak szoros kapcsolata volt a dunai bulgárokkal, akik a Kárpát-medence déli részét is uralmuk alatt tartották. Ez a kapcsolat közel kétszáz évig tartott. A 9. század köze-
818
kezdve a Bulgáriában tevékenykedő misszionáriusok kapA fenti cikk bővebb háttecsolatba kellett, hogy kerüljenek a Duna túlsó oldalán tanyázó rét ld. Róna-Tas András: A magyarokkal is. Ennek a kérdésnek a kutatása előtt nagy nehézhonfoglaló magyar nép, Beségek tornyosulnak. Ugyanis a dunai bulgárok folyamatosan és vezetés a korai magyar rohamosan elszlávosodtak, másfelől a bulgár egyház nyelve Metörténelem ismeretébe, tód tanítványainak megérkeztéig görög, majd később szláv volt. Budapest 1996, 1997. A Hogy mégsem teljesen reménytelen ez a kutatás, arra egy példát könyv angol nyelvű váltoidéznék. A régi bulgároknál a pogány szentély neve kapiste volt. zatában, Hungarians and Ennek végződése az -iste már szláv képző, de az alapszó török, és azonos azzal, amit mi kép formájában vettünk át a törökből. Europe in the Early Middie Ages (Budapest, 1999) a Nem lehet véletlen, hogy a keresztény bulgárok a pogány bulgárok pogány szobrait, képeit török szóval illették. A szó első mamagyar változathoz képest gyar előfordulását a Gyulafehérvári Sorokból 1315 körül ismerjük lényegesen bővebben tár(mai átírásban) "szent oltáron kenyér képében". Vagyis több mint gyalom Kuvrat birodalmát, továbbá a bulgár kereszhárom évszázaddal a honfoglalás után a szónak még mindig kultikus jelentése van. ténység bizánci és római hátterét, valamint magyar Ugyanakkor, mint ezt a honfoglalás körüli eseményekből is látjuk, Bizánc is igyekezett megnyerni a magyarokat, elsősorban vonatkozásait. A magyarság és kereszténység koazért, hogy a bulgárokat sakkban tartsa. Biztosak lehetünk abban, hogy nem csak a honfoglalás után jártak magyar küldöttségek Birai találkozását tárgyaltam: The Christianity of the záncban. S forrásszerűen is igazolni tudjuk, hogy magyarok éltek Konstantinápolyban, például a testőrségben, a hadseregben. PhiHungarians before the lotheos 899-ben összeállított művében arról ír, hogy mely ünnepeConquest, in: Monok, I. Sárközy, P.: La civilta ken kiket, hogyan, hová kell az udvari lakomához leültetni. Azok között, akiket az alsóbb asztalokhoz kell meghívni, a testőrség ungherese e il cristianesiidegen népbeli tisztjei között fel vannak sorolva türk néven a mamo. AttidellVO Congresso Intemazionale e Studi gyarak is. Összefoglalva annyit mondhatunk, hogy a honfoglalás előtti Ungheresi. Roma - Namagyarság vándorlásai során a 6. századtól a 9. század végéig álpoli 9-14 settembre 1996, landóan kapcsolatban állt keresztény népekkel, csoportokkal, téríBudapest-Szeged, 1998, tőkkel és kereskedőkkel. A Fekete-tenger északi partvidéke, külö29-35. Németh Gyula nézenösen a Krím-félsziget népei között a mindennapokhoz tartozott teit ld. A magyar keresza kereszténység elemeinek ismerete. A Nógrád megyei Pilinyben ténység kezdete, Budapesti talált honfoglalás kori sírban, két egymás mellett fekvő női sír Szemle 1940, 14-30. Népegyikében keresztény könyörgést tartalmazó görög betűs imát szerű formában foglalja hordozó csüngőt, míg a másikban foglalatba zárt, bajelhárítást össze a kutatás egy korábbi szolgáló medveagyart találtak a régészek. A Hajdú-Bihar megyei fázisát Gutheil Jenő a Vigilia Sárrétudvari-Hízóföld területén 1983 és 1985 között feltárt gazdag 196o-as számában A magyarság és kereszténység honfoglaláskori temetőben számos pogány sírmelléklet mellett taSzent István előtt címmel. A láltak egy függesztőfüllel ellátott bronz ereklyetartó bizánci keresztet, görög betűs felirattal, a kereszt elülső oldalán Krisztus ujbizánci forrásokról áttekinjatlan tunikában, a jobbra billent szakállas fej felett dicsfény, ketést ad Moravcsik Gyula: reszttel, rajta tábla görög betűkkel I. C, fölötte a jobb sarokban Byzantin
pétől
819
A régészeti anyag legkönnyebben Fodor István: "Őseinket felhozád..." A honfoglaló magyarság (Budapest 1996) című, a millecentenáriumi kiállítás anyagát bemutató, kitű nően illusztrált munkájában található meg.
o
D
di tarsolylemezen a tipikus, indás, életfát ábrázoló motívum egy bizánci keresztet fog közre. 900 tavaszán Theotmár salzburgi érsek IX. János pápához írt levelében a morvák vádjai ellen védekezik, miszerint ő a magyarokkal kutyára vagy farkasra és más istentelen dologra esküdött volna, holott ezt a feljelentő morvák tették nemegyszer. A szöveg nyilván a magyarok 881-es és 894-es hadjárataira utai. Ö, Theotmár csak holmi semmit érő pénzt és lenből való ruhát ajándékozott a magyaroknak, hogy valamelyest megszelídítse vadságukat, és hogy üldözésüktől nyugton maradhasson. Azt kell tehát mondanunk, hogya 9. század második felében már a nyugati, a szláv és frank kereszténységgel is kapcsolatba kerültek a magyarok. A honfoglalás után még száz év telt el, míg István fejére tette a koronát. Ennek a száz évnek a története egy másik tanulmány tárgya lehet.
ligetes etepoeövezet Steppeövezet
...... A magyartörzsek vándorlásiútvonala
Az áüattartó nomád 6smagyarok száltásterülete merjók Finnugor népek
Az
820
ősmagyarság
vándorlása
H. TÓTH IMRE
Karcagon született 1932ben. A Szegedi Egyetemen szerzett orosz szakos középiskolai tanári oklevelet (1954). Egyetemi hallgató korától az ószláv nyelvvel, illetve az ószláv emlékek leírásával foglalkozott. 1961-töl a JATE oktatója. 1986-tól egyetemi tanár. Bölcsészdoktor (1966), a nyelvtudományok kandidátusa (1967), majd doktora (1989). Kutatási területe: az ószláv nyelv emlékei, KonstantinCirill és Metód élete, tevékenysége.
A szláv liturgikus nyelv Metód halála után
Cirill és Metód a Kárpát-medencében Konstantin-Cirill a szláv írásbeliség megteremtője és a szlávok legrégebbi kultikus és irodalmi nyelvének írásba foglalója volt. Ebben a tevékenységében messzemenően támogatta őt bátyja, Metód. Az egyházi hagyománya szlávok apostolai címmel illette és illeti őket. A Szaloniké környéki szlávok nyelvjárásának írásbafoglalásával létrejött liturgikus nyelv a morva szlávok számára készült, de a szláv nyelvek 9. századi közelsége miatt alkalmas volt arra, hogy a szlávság többi része számára is betöltse a liturgikus és irodalmi nyelv funkcióját. A Konstantin és Metód által gyakorolt liturgia a moráviai térítői hagyományokra épülve alakult ki. Ugyanez vonatkozik a Morvaországban készült fordítások szókincsére is. Konstantin-Cirill missziója előtt - a források szerint - Itáliából, a görögöktől és frankoktól érkezett misszionáriusok működtek a morva szlávok között, és térítő tevékenységük során már bizonyos szókincs is kialakult. Konstantin és Metód számolt a korábbi hagyományokkal, és olyan liturgikus gyakorlatot vezetett be, amely nem volt idegen a morva keresztények számára. Ennek a szertartásnak az emléke az ún. Kijevi lapokban maradt ránk. Liturgiája kompromiszszum a görög és latin gyakorlat között, amely a morva egyház szükségleteit elégítette ki. Ezt a szertartást Szt. Péter liturgiájaként emlegetik, és 732-től kezdve ott gyakorolták, ahol a hívők kettős alárendeltségben voltak: politikailag Bizánchoz, egyházilag Rómához tartoztak. Ez a liturgiai szintézis elfogadható volt mind Bizáncban, mind Rómában. Ennek bizonyítéka, hogy amikor Konstantin és Metód tanítványaival Rómába ment, II. Hadrián pápa jóváhagyta a testvérek által fordított egyházi irodalmat és szláv nyelv ű szertartást is. A Konstantin és Metód által használt liturgikus nyelv és liturgia 885 után, amikor Metód morva érsek meghalt, és Szvatopluk felszámolta a testvérek által használt szláv szertartási nyelvet és szláv nyelvű liturgiát, az ortodoxiánál maradt használatban, kivéve a katolikus horvátokat. IV Ince pápa 1248-ban engedélyezte Filip zengi püspöknek a szláv írásbeliséget (glagolica) és szláv liturgikus nyelvet a püspökség területén. 1252-ben ezt a privilégiumot a pápa kiterjesztette az omisjáli bencés apátság területére is. 885 után Bulgáriában használták a szláv liturgikus nyelvet és a szláv nyelvű szertartást a keleti szlávok megtérítéséig (988), akik szintén a keleti szertartást követték.
821
Szláv jövevényszavaink
1Melich
János: Nyelvünk szláv jóvevényszavai, Budapest, 1910,4, 7.
2Melich János: Szláv jövevényszavaink. I., 2. rész, Budapest, 1905, 121.
3Kniezsa István: A magyar nyelv szláv jövevényszavai, 1., 1. rész, Budapest, 1953, 155.
Az elmondottak világossá teszik, hogya legfontosabb Cirill-Metód hagyománya szláv nyelvű liturgia, amely elképzelhetetlen szláv írásbeliség nélkül. Következésképpen megállapíthatjuk, hogy ahol megvan a szláv nyelv ű liturgia, ott megvan a szláv írásbeliség is (glagolica illetve később a cirillica). Konstantin és Metód a szláv nyelv ű liturgiát először a morva szlávok, majd a pannóniai (dunántúli) szlovének és a Visztula menti nyugati szlávok között alkalmazta. 885 után Morvaországban és a hozzácsatolt nyugati szlávok által lakott területen megszűnt a szláv szertartás és a szláv nyelvű írásbeliség. Az a tény, hogy Theotmár érsek 874-ben Kocel pannóniai államában templomot szentelt, annak megnyilvánulása, hogy Pannóniában véget ért a szláv nyelvű szertartás: a fejedelemség rövid kitérő után visszatért a salzburgi érsekség joghatósága alá. A szláv nyelvű szertartás és a szláv írásbeliség a Kárpát-medence azon területein maradt meg, amely a bizánci egyházhoz 970ben csatlakozott Bulgária része volt. Mielőtt fejtegetéseinkben továbbhaladnánk. utalnunk kell arra, hogy Melich János szerint nyelvünk keresztény terminológiájának szláv eredetű szavai két rítusból származnak. A nagyobbik réteg, amely viszonylag kései eredetű, a latin rítusú szlávok nyelvéből ered. A másik, kisebb, de korábbi átvételű, a görög rítusra megy vissza. Így például apát, bérmál, pilis szavainkat a latin szertartású szlávoktól vettük át. A bizánci ritusú rétegbe tartozik a pap, szombat, kereszt, diá); vádol, panasz, zarándok, pitvar, karácsony, esetleg szent szavunk és a hálát ad kifejezés (tükörszó). Ezek a görög rítusú szláv terminológiából való szavak ószláv, vagy egyházi szláv (bolgár) átvételek. 1 Hasonlóan e terminológiához, keresztneveink között is vannak olyanok, amelyeknek hangalakja a görög szertartású szlávok nyelvéből való, ilyenek a Vászoly, Vál és a -sa-képzős keresztnevek. Az ótestamentumi hagyományra visszamenő keresztnevek használata (Sámuel, Dávid, Salamon), valamint az/ hogy valakit arról az egyházi kalendáriumi napról neveznek el, amelyen született (Karácsony, Szornbat, Pünkösd stb.) szintén ortodox/ elsősorban bolgár szokás." Ezek az adatok kétségtelenül a bolgár egyház hatására utalnak. A keleti rítusú bolgár elemek átvételének két módja képzelhető el, amint erre Kniezsa István egy megjegyzéséből következtethetünk: 1. A Kárpát-medencében élt egykori keleti rítusú bolgárszláv lakosság nyelvéből vett közvetlen átvételek; 2. Az egyházi szláv nyelvből eredő kölesönzések. amelyek a bizánci szertartású térítés révén kerültek a magyarokhoz. Kniezsa szerint az utóbbi esetben bizonyítani kell, hogy a honfo után is szerepet játszott Magyarországon a bizánci rítus. Kniezsa gondolatmentét követve az első esetben viszont azt kellene valószínűsíteni. hogy a lD. században olyan jelentős, egyházilag szervezett bolgár-szláv lakosság élt a Kárpát-medencében, amely befolyásolni tudta a
9lalás
822
Gutheil Jenő: A magyarság és kereszténység Szent István előtt, Vigilia, XXv. 8. 462. Moravesik Gyula: Az Árpád-kori magyar történelem bizánci forrása, Budapest, 1984, 85, 86, 4
100. SGutheil Jenő: im. 462.
Görög monostorok Magyarországon
A szávaszentdemeteri monostor sTheiner, A.: Vetera monumenta historia Hungariam sacram iIIustrantia. I. Romae. 1859,29.
magyarságot a kereszténység felvételében. Egyébként mindkét átadási mód lehetséges volt. Az elmondottak felvetik azt a kérdést, hogy végzett-e a bizánci rítusú egyház a magyarok között többé-kevésbé jelentős térítést. A történeti adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a görög egyház Magyarországon illetve a magyarok között végzett missziós tevékenységet. Gyula, egy Konstantinápolyban megkeresztelkedett magyar vezér, akinek méltóságnevét a források személynévként említik, magával hozta a Theophülaktosz pátriárka által Turkia püspökévé kinevezett Hierotheosz szerzetest, aki a magyarok első püspöke volt. 4 Mivel dolgozatunk tárgyát nem a görög misszió ismertetése képezi, megelégszünk annak a véleménynek az elfogadásával, hogy 896 és 973 között, amíg a magyarok hozzáférhetellenek voltak a nyugati térítés számára, Bizánc fejtett ki térítő tevékenységet a magyarok között. 5 A bizánci térítés eredményeképpen Magyarországon több görög monostor is keletkezett. A veszprémvölgyi. dunapentelei női kolostor mellett Marosvárott majd Oroszlánoson, Visegrádon, a Visegrádhoz közeli Szent Mihály-hegyen, és Szávaszentdemeteren (Sirmiumban), valamint Tihanyban működtek bizánci rítusú szerzetesházak. Lehetséges, hogy a marosvári kolostor szerzetesei között szlávok is voltak. Ezt a hipotézist az teszi valószínűvé. hogy Ajtony birtokain, amelyek a Köröstől az erdélyi részekig, Viddinig és Szörényig terjedtek, a földrajzi nevek tanúsága szerint jelentős bolgár-szlav lakosság élt. Keleti szláv szerzetesek jelenléte valószínű a tihanyi, oroszkői barlangkolostorban és Szentendrén is e kolostorok alapításának idején. A két szerzetesház megalapítása azonban már a vizsgált korszak határán kívül esik. Mégis meg kell említenünk ezeket a monostorokat, mert az ószláv (egyházi szláv) írásbeliség központjai voltak, hiszen egy ortodox szerzetesház zavartalan működtetéséhez 20-25 terjedelmes kódexre volt szükség. Van azonban a felsoroltak között egy olyan kolostor, amelyben a görög, szláv és magyar szerzetesek együttes jelenléte dokumentálható. A szávaszentdemeteri monostorról van szó, amely az ország egyik leggazdagabb szerzetesi közössége volt. VI. Kelemen pápa bullájában, amelyet 1344-ben adott ki, arról ír, hogy ebben a monostorban alapítása óta görögök, magyarok és szlávok éltek egymástól elkülönítve. 6 Az alapítás 1071-72 utánra tehető. Korábban, a bolgár uralom alatt, Szávaszentdemeter (Szerérn, szlávul Srerns) bolgár püspök székhely volt. Ugyancsak bolgár püspökségek működtek a 9-10. század folyamán Viddinben és Barancsban is, amelyek a bolgár lakosság pasztorálását végezték. A szávaszentdemeteri monostort III. Béla - édesanyja, Eufrozina orosz hercegnő emlékére - a jeruzsálemi Szent Theodosius lavrának adományozta, ahol Eufrozinát eltemették. A szávaszentdemeteri monostor kieme It - stauropig - monostor volt, amely
823
7Györffy György: A szávaszentdemeteri görög monostor XI/. századi birtokösszeírása, MTA Társadalmi és Történeti Tudományok Osztályának Közleményei. 111.1953, 1-2., 96.
8Györffy György: im.103. 9 Györffy György: A magyar kereszténység kezdeteí. Élet és Tudomány 13/1972, 612.
10GYÖrffy György: ím.103. 11Juhász Kálmán: Hajdaní monostorok a Csanádí Egyházmegyében, Budapest, 1926, 132. Szentkláray Jenő: A szerb monostoregyházak Délmagyarországon, Budapest, 1908, 64.
12Juhász Kálmán: im. 19.
13Gerardi Moresinae: Aecclesíae sev Csanad~nsm Epmcopi Delíberatío svpra Hymnvm Trivm Pverorvm, Edidit Gabriel Silagi, Tvmholti MCMLXXVIII,51.
a konstantinápolyi pátriárka joghatósága alá tartozott. Az említett pápai bulla előadja, hogy az utolsó igumen halálát követő tíz éven át a pátriárka nem nevezett ki elöljárót. Ezért a pápa megbízza a nyitrai püspököt, hogy Szávaszentdemeterre a nyugati szerzetesrendekhez tartozó benedictinusokat telepítsen.i A monostor történetével foglalkozó fejtegetéseiben Györffy György néhány olyan megjegyzést tesz, amely a szlávok között használt liturgia és liturgikus nyelv szempontjából rendkívül fontos. Ezek a következők: l., A szávaszentdemeteri görög püspökség Magyarországon 1071-72 után, a város magyar kézre jutását követően is továbbélt; 2., A monostor birtokain ott, ahol délszlávok éltek, templomot építtetett számukra; 3., A 9. századi Magyarországon a szlávok lakta területek sok helyen egybeesnek a "görög egyházak" helyével," Szávademetert illetően megemlítendő, hogy Györffy György szerint itt volt a székhelye Theophülaktosz püspöknek, aki Turkia Püspöke volt." Valószínű, hogy ott, ahol szláv lakosság élt, és a templom védő szentje, patrónusa a bizánci egyház által tisztelt szent volt, bizonyos ideig élt a legfontosabb Konstantin-Metod hagyomány: a szláv nyelvű szertartás, és ismert volt a szláv írásbeliség. Az ortodox kolostorra példának Györffy György a Szenteshez közeli Kurca patak mentén állt Szent György-monostort hozta fel. lO Mivel a Kurca folyónév szláv eredetű, megengedhető az a feltételezés, hogy a hajdan volt Szent György-monostorban a szláv liturgiát gyakorolták a 10-11. században. Ebből a szempontból nem érdektelen, hogy Szentesen az ásatások során bizánci jellegű mellkereszt került napvilágra. Hasonló a helyzet a kanizsamonostori (törökkanizsai) monostorral, amelynek emlékét csak a hagyomány őrizte meg. Eszerint itt egykor ószláv görög monostor volt. ll A forrásokból ismert görög térítés és az egykori "görög" szerzetesek és papok működése ellenére feltűnő, hogy a keleti rítusra utaló egyházi terminológia nem görög eredetű, hanem ószláv (egyházi szláv). Juhász Kálmán ezt a jelenséget a görög papok, szerzetesek hiányával magyarázta,12 ami az adatok fényében képtelenség. A kétségtelen ellentmondás feloldása az lehet, ha feltételezzük, hogy a görög hittérítők missziós munkájuk során magyarul tudó, keleti rítusú, bolgár-szláv papokat használtak tolmácsul. A szláv nyelv ű liturgia és a szláv írásbeliség 10. századi használatára vonatkozó hipotézisünk megerősítést nyer Szent Gellért csanádi püspök egyetlen ránk maradt latin nyelvű művéből, amely Deliberatio supra hymnum trium puerorum címen ismert. A Dániel próféta könyvén alapuló, Dionüszosz Areopagita hatását mutató elmélkedés-sorozat lY. fejezetében a következőket olvashatjuk. "Nam quorumdam, nisi fallor, intentio est, quo ecclesiastica virtus, suffragantibus Metodianistis, atque dignitas apud nos circa hereticorum libitum tota quandoque ínfirmetur".':' Az idézett hely magyarul a következőképpen hangzik. "Egyeseknek
824
ugyanis, ha jól értelmezem, az a szándékuk, hogy a metodianisták segítségével az egyház ereje és tekintélye minálunk az eretnekek kénye-kedve szerint végül teljesen meggyengüljön" (dr. Karácsonyi Béla és dr. Szegfű László fordítása). A Deliberatio első kiadójának, Batthyány Ignác gyulafehérvári 14Morin, D.G.: Un püspöknek és a kutatók egész sorának okozott nehézséget a latin Théologien ignoré duXI. suffragantiblls Metodianistis (metodianisták segítségével) szerkezet siecle: I'éveque Martyr értelmezése. Az idézett szövegrész kielégítő magyarázata D. G. Gérard de Csanad, OSB, Morin francia tudós nevéhez kapcsolódik. Szerinte metodianistáRevue Bénédictine. kon Metódnak, Morávia egykori érsekének tanítvánlait, a szláv nyelv ű liturgia gyakorlóit és képviselőit kell érteni. l A metodiaXXVII. 1910,520 15Kristó Gyula: Az afföldi nis ták Ajtony birtokain a szláv nyelvű lakosságnak szláv nyelven bolgár uralom kérdéséhez hirdették az igét és bizánci rítus szerint, ószláv (egyházi szláv) a lX. században, nyelven végezték a szertartásokat. Ajtony dominiumán - a helynevek tanúsága szerint - jelentéDissertationes Slavicae XIV, Szeged, 1983,33. keny bolgár-szlav népesség élt, sőt székvárosa, Morasina (Marosvár) az ottani bolgárok központja volt. IS A magyarok között tevéTrogmayer Ottó Zombori István: Szer kenykedő görög szerzetesek a bolgár-szlav papok és szerzetesek monostorától Pusztaszerig. közreműködésével térítették Ajtony magyar alattvalóit. Gellért, Gyorsuló Idő, Budapest, 52. marosvári püspökként, tudomással bírt a görög térítők tevékenységéről és térítési gyakorlatáról. A csanádi püspök nem volt a népnyelvi liturgia híve, ezért elítélte a szláv (illetve magyar nyel16Szegfű László: vű) szertartást, mert attól félt, hogy a népnyelven folyó egyházi Eretnekség és szertartás különböző eretnekségek, elsősorban a bogumilizmus elterjedéséhez vezet. Szavaiból kiderül, hogy a metodianisták nem tirannymus, Irodalomtudományi voltak eretnekek, de liturgikus gyakorlatukkal gyengítették a róKözlemények LXXIII, mai egyház tekintélyét, amely csak nemrég kezdte meg térítői te16 1968, 505-515. vékenységét Ajtony birtokain. A szláv nyelvű liturgia mellett meg kell említenünk a Cirill-Metód hagyomány második összetevőjének, a szláv írásbeliségnek a sorsát a Kárpát-medencében, különösen Erdélyben. Cirill alkotta meg a szlávok első ábécéjét, az ún. glagolicát, amelyet a görög kisbetűs (minusculus) írás és a sémi ábécé néhány betűjének kissé 17Róna-Tas András: A módosított kombinációjával hozott létre. A tévesen Cirillnek tulajhonfoglaló magyar nép, donított és róla elnevezett cirillica valamivel később, Bulgáriában Budapest, 1996, 338. jött létre. A bolgár egyház mindkét írásrendszert rendszeresen Kniezsa István: A glagolita használta. Rendkívül érdekes, hogy a székelyeknél megőrzött roírás, Élet és Tudomány, vásírásban vannak olyan jelek, amelyek a szláv ábécékre mennek 20 (1965) 183. vissza. A székely rovásírás a, e, o, f (esetleg zs) betűje és a h és l 18Péter Király: Cyrilské szláv közvetítéssel a görög ábécére vezethető víssza.V Valószinű, lítery v staromad'arské hogy az e, o (és talán a zs) jel a glagolicából került át. Az átvétel IB runové abecede, Studia ideje a 9-12. század közötti időszakra tehető. Ezzel szemben az paleoslavica, Praha, a, h, l, f forrása a cirillicában keresendő. Véleményünk szerint át1971, 166. vételük ideje megegyezik az e, o jel kölcsönzésének kronológiájával. Amennyiben a fent tárgyalt betűk meghonosodására a Kárpát-medencében, közelebbről Erdélyben került sor, az átadók az
825
19Péter Király: im. 212. 20Mesterházi Károly: Adatok a bizánci kereszténység elterjedéséhez az Árpád-kori Magyarországon. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1968, Debrecen, 1970, 155, 156, 175. 21Mezö András: A templomeim a magyar helységnevekben (11-15. század), Budapest, 1996, 66-67. 22Nepper Ibolya: 9-10 századi bolgár-szláv leletek Hajdú-Bihar megyében, in: Az Alföld a 9. században, Szeged, 1993, 209-211. 23Zsuzsa, S. Lovag: Byzantine type reliquary pectoral crosses in the Hungarian National Museum. Folia Archeologica XXII, 1972, 162.
ott élő bolgár-szlávok voltak, akik a szláv írások használói, elterjesztői voltak. 19 Az ortodox szertartás nyomai az ásatások során előkerült leletanyagból is kimutathatók. Ebből a szempontból érdeklődésre tarthat számot néhány olyan templom maradványa, amelynek elrendezése bizánci szertartásra vall. Ide sorolható a hortobágyi Papegyháza 10. századi körtemploma, a hajdúhadházi 12. századi, illetve a szentdemeteri (Szabolcs megye) templom maradványa/" E templomok patrónusai közül ki kell emelni Szent Demetert, aki a bizánci egyház harcos szentje volt. A középkori Magyarország területéről a 15. századig húsz Szent Demeter tiszteletére emelt templomot illetve monostort találunk. 21 Ha nem is minden templomcím esetében bizonyos a keleti szertartás gyakorlása, valószínű, hogy néhány templomban valójában jelen volt a bizánci rítus. A többi patrocinium közül a boglárlellei középkori Szent Kelemen-templomé az, amely talán még Konstantin-Cirill korára megy vissza. A régészeti kutatások során a Tiszántúlról (Püspökladány-Eperjesvölgye, Sárrétudvari-Hizóföld) kerültek elő bizánci mellkeresztek és ortodox temetési rítusra utaló vázak, amelyek 10-11. századi bolgár-szlav lakosság meglétére utalhatnak.f Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a régészek egy része ezt a hipotézist elutasítja. A régészeti leleteket illetően röviden ki kell térnünk a Kárpát-medencében talált bizánci mellkeresztekre, amelyek között 11. századi is található. Ezek a keleti rítus szlávok (bolgárszlávok) közötti elterjedéséről tanúskodnak, mert a keresztek egy részén cirillicával írt feliratok olvashatók?3 Eddigi fejtegetéseinkben központi helyet foglal el a Kárpát-medencei bolgár-szlav lakosság kérdése. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb annak meghatározása, hogya honfoglalást megelőzően illetve az azt követő évszázadban/évszázadokban hol mutatható ki ennek a lakosságnak a megléte. A helynevek (Pest, Belgrád), a szókincs bolgár-szláv elemeinek (mostoha, nyüst, mezsgye, rozsda, szerencse, déd, unoka, palota stb.) tanúsága szerint a honfoglaló magyarság a Kárpát-medencében bolgár-szlav etnikumot talált. Ami ennek a népességnek az elhelyezkedését, állami berendezkedését illeti, a kutatók véleménye megoszlik. Két egymásnak ellentmondó nézetet említhetünk meg. Az első szerint jelentős, államilag, egyházilag is szervezett bolgár-szlav népesség élt a Kárpát-medencében, pontosabban Erdélyben, a Tiszántúlon és az Alföldön. A második szerint a bolgár-szlav lakosság száma nem volt jelentős, és Erdélyen illetve Erdély egyes részein kívül a megléte - a régészeti anyag hiánya miatt - nem bizonyítható. A Kárpát-medencében megtelepült bolgár-szláv etikum jelenléte nem tekinthető megoldottnak. A kérdés vizsgálata nem tartozik jelen dolgozatunk tárgyához. Kétségtelen azonban, hogya bolgárszlávok voltak a legfontosabb Konstantin-Metód hagyomány megőrzői és közvetitói a 10. századi Kárpát-medencében.
826
SZEGFŰ LÁSZLÓ
Pogányság és kereszténység a 10. századi Kárpát-medenceven
1942-ben született Baján. 1967-ben a JATE-n szerzelt olasz-történelem szakos diiplomát. 1987-ben védte meg kandidátusi disszertációját középkori magyar történelemből. 1973 óta a JGYTF oktatója, később tanszékvezető főiskolai tanára.
A pogány magyaro k hitvilága
A lélek a pogány hitben
A 9-10. századi magyarság hitvilágáról a legjelentősebb forrás kétségtelenül az 1046. évi pogánylázadás krónikás leírása, amely szerint a trónkövetelő Endre és Levente hercegek táborába özönlők "ördögi ösztönzéstől (instinctu dyabolico) feltüzelve" követelték tő lük, engedélyezzék, hogy "az egész nép pogány szertartás szerint éljen, bálványokat tisztelhessen". Ök, hogy a nép támogatását el ne veszítsék, hagyták, hogy menjenek és "vesszenek el ősatyáik fellelésében" . A felkelők vezére, Vata "démonoknak ajánlotta fel magát, fejét leborotváltatta és csak három varkocsot hagyott meg pogány szokás szerint". Az ő buzdítására "az egész nép démonoknak szentelte magát, lóhúst kezdett enni, egyszóval a legveszedelmesebb vétkeket elkövetni". Kikiáltóik országszerte hirdették, hogy újítsák fel a "pogány hagyományt". A hercegek üdvözlésére siető keresztény főpapokat pedig Vata és cimborái "démonoktól megszállva" megtámad ták és legyilkolták. Az elbeszélés ugyan ördögi ösztökélés említésével kezdődik, de a továbbiakban jól elhatárolhatóan csak démonokról szól, s ezeket rendre összefüggésbe hozza az ősapákkal és az őket érintő pogány szokásokkal, feljogosítva így bennünket annak feltételezésére, hogy a magyar hitvilág alapja az ősök szellemének kultusza lehetett. Ennek a vallási képzetnek a kialakulása az ősidőkbe nyúlik vissza, amikor az ember szellemi fejlődése során önmagára eszmélt. Ez az ember a (víz)tükörben felismerte önmaga fordítottan cselekvő mását. Az így kialakult tükörkép-lélek képzet rendkívül szívósnak bizonyult, igazolják ezt egyrészt a honfoglalók (sírjaiban a jobb és bal oldalt felcserélve elhelyezett) régészeti emlékei, a néphit és népköltészet számos archaikus motívuma, másrészt a víz mellé temetkezés honfoglalást is túlélő szokása. A lélek tehát - úgy gondolták - kedveli a vizes, nedves közeget, ezért a testben is a vérbő szervekben (az Ómagyar Mária-siralom ezt junhnak nevezi) tanyázik, éltető eleme a vér. Azt képzelték, hogy amikor az ember alszik, eszméletét veszti vagy transzba kerül, a lélek elhagyja a junhot, s önálló akciókba kezd. Az álom pedig mindaz, amit az elkószált lélek a testen kívül átél, elszenved vagy cselekszik. Az álomkép teljesen hallucinatorikus jellegű, tehát egyenértékű az észleléssel. Az elhalt társak, barátok vagy ellenségek álombeli megjelenése így azt a képzetet keltette, hogy a
827
A hiedelemrendszer módosulása
A szellemvilág rétegződése
lélek a testtől elválva túlélheti azt. És mivel az álomban kritikai kontroll és minden logikai kapcsolat nélkül, a valóságos idő- és térbeli viszonyok feloldásával szabadon jöhetnek létre a legképtelenebb asszociációk is, az emberben az a hiedelem alakulhatott ki, hogy a testből elszabadult lélek félelmetes dolgokra képes, hatalma, ereje sokkal nagyobb, mint a testbe zárva. Ez lehetett az alapja az ősök nagyhatalmú szellemeibe vetett hitnek. E hiedelmek szerint a halál után ugyanazok az emberek élnek tovább lelki valójukban eredeti életmódjukat folytatva. Ezért e szellemek viselkedése mindig ambivalens, esetenként áldanak vagy átkoznak, tehát bosszúállókká is válhatnak. A magyarság 9-10. századi gazdasági és társadalmi struktúrájában (törzsek, törzsszövetség kialakulása) gyökeres átalakulás következett be, amely nem hagyhatta érintetlenül a hiedelemvilágot sem. Mivel az ősök szellemei a túlvilágon is evilági életmódjukat folytathatták, társadalmi jelentőségüket a halál után sem veszthették el: míg egy közharcos szelleme csak szűkebb családja jólétét befolyásolhatta, addig a főnökök szellemei az egész közösségnek árthattak vagy segíthettek. Ezért a főnökök szellemeinek tisztelete szupersztrátumként rárétegeződött a családok, nemzetségek szellemeire. Sőt, mivel a társadalom szerveződése vérségi-nemzetségi mintát követ - vérszerződéssel fiktív, megegyezésen alapuló vérségi közösséget hoznak létre -, így az új szervezésű közösség legmagasabb szakrális képviselője egyedül a fejedelem lehet. Miért is a fejedelmi hatalmat védelmező és támogató, erősen misztifikált szellemősöket a közhit lényegében isteni szférába emelte; élő leszármazottaikat is - az ősök reinkamálódásának hite alapján - karizmatikus hatalmúaknak tekintette, azaz megteremtődtek az istenkirályság (teokrácia vagy Róna-Tas András szerint őseinknél a tengrizmus) létrejöttének feltételei. Az "istenek" tehát az élő, evilági hatalmasság (fejedelem) régen elhalt ősei, akik még megőrizték emberi vonásaikat a hagyományokban, maga pedig egyenes ági leszármazottja az "isteneknek", tehát ténylegesen az evilági vérségi kapcsolatok misztifikált transzcendendába emelése e hit valóságos alapja. E kultusz kialakulása a magyarság körében Álmos fejedelem idejében kezdődhetett, amire egyrészt a Turul-monda, másrészt az ő szakrális meggyilkolásának emléke utal. Géza fejedelemről is tudjuk, hogy jóllehet már keresztény volt, "az igaz Isten mellett hamis isteneknek is áldozott", akik valószínűleg saját szellemősei voltak. Talán ugyanez a probléma - a saját ősöknek a keresztény égi hierarchiába való önkényes besorolása - lehetett az, amire Querfurti Brúnó céloz, amikor a Sarolta fejedelemasszony irányításával folyó térítésről azt írja, hogy "ez a pogánysággal megfertőzött vallás (cum paganismo polluta religio) megzavarosodott, és a lanyha és megfélemlített kereszténység rosszabb kezdett lenni a barbárságnál". Egyébként Sarolta Theotmar püspöknél szereplő nevének (Beleknegini azaz Szépasszony) fogalomtartalma azt is
828
Halotti szokások
Totemek és totem mondák
feltételezni engedi, hogya fejedelem mellett feleségét is a transzcendenciába emelve tisztelhették. Ha ezek előrebocsátását követően megnézzük, mit rejthet a "ritus paganorum", nyilvánvalónak tűnik, hogy ennek is szervesen kell kapcsolódnia az ősök kultuszához. Mint említettük, e nagy hatalmú szellemősök viselkedése ambivalens, tehát utódaik közösségét védik, segítik, oltalmazzák, de ha haragra gerjesztik őket, kegyetlen, bosszúálló szellemekké is válhatnak. Ilyenkor bármi áron meg kellett engesztelni őket. (Bulcsu vezér például az ellenség által lekaszabolt unokaöccse fejéért, hogy azt tisztes temetésben részesíthesse, s így megengesztelhesse, a Cambraiig összeharácsolt egész hadizsákmányát és összes foglyát felajánlotta.) A pogány rítusok emlékei a halotti szokásokban éltek legtovább, amelyeknek igen sok, már elhalványult értelmű töredéke utal az egykori hitvilágra, mint például a halott melletti virrasztás, hangos elsiratás "arcukat és hajukat tépve", "vérüket kiserkentve", a halott hazakívánkozó lelkének megtévesztésére és a sírhoz kötésére végzett cselekmények, a halotti áldozatok (gazdag - evilági élvezeteit a túlvilágon is szolgáló - sírmellékletek adása, kedvenc hátasának vele temetése stb.), bosszúeskü az erőszakos halállal haltak fölött (amire a sírokban lelt félbevágott kutyatetemek utalnak). Úgy vélték, a halott szelleme a temetés után bárhol tanyát verhet, ezért voltak, akik "pogány szokás szerint" kutak mellett áldoztak, vagy fákhoz, forrásokhoz és kövekhez ajándékokat vittek. A "fűben, fában rejlő orvosságot" a bennük élő szellemek bajelhárító erejével magyarázták. E hit megjelenési formái a fétisizmus, az idolok, amulettek, talizmánok stb. kultusza, mind annak föltételezésére épül, hogy a szellemek beleigézhetők bizonyos - természetes vagy ember készítette - tárgyakba, ezáltal a tárgy tulajdonosának hatalmába kerülve őt szolgálják. Honfoglalás kori temetőinkből amulettek, bajelhárítók tömege került elő. Az ebersbergi évkönyv pedig a magyaroknak oltalmat nyújtó "melldíszekről" beszél. Mint láttuk, a krónika "bálványokat" és "pogány bálványozást" emleget, s "Attila kardjának" még a ll. század mások felében is bűvös erőt tulajdonítottak. A szellemek azonban nemcsak élettelen dolgokban (a növényeket is ilyennek tekintették mozgásképtelenségük miatt), hanem élőlényekben is lakhatnak, ez a magyarázata az ún. totemisztikus hiedelmeknek. Azt az állatot, amelyről feltételezték, hogy az ős lelke benne tanyát vert, szerfelett nagy tisztelettel vették körül, tabu alá helyezték, csak ünnepélyes alkalmakkor, mitikus cselekedetek sorát bemutatva vadászták, tilos volt nevének kiejtése is. Bizonyos jellegzetes darabkáit (a gyors nyúl lábcsontját. a sas számytollát, a vadkan agyarát stb.) amulettként, sikert hozó ongunként viselték. A táltos felszerelése is ezekkel a pars pro toto értékű csontocskákkal, szőr- és pikkelycsomókkal, tollakkal van teleaggatva. E gondolatkörbe tartoznak az ún. totemisztikus mon-
829
Halotti áldozatok
A lélek és szellem táplálása
dák is. Mivel kezdetleges fokon - a "névre" még nincs kialakult fogalom - a név nem jelképe az embemek, a léleknek, hanem tökéletesen azonos vele. Gyakran előfordult, hogy valakit egy-egy állatról neveztek el. Amikor azután erről a személyről halála után meséltek, a róla szóló "mítoszokban" olyan mértékben gyarapodtak a neve sugallta külső és belső ismérvek, amilyen mértékben megcsappantak a személyiségről alkotott emlékkép jellemző, differenciáló vonásai: a históriában inadekvát asszociáció révén keveredik a "hős" és "neve" fogalomtartalma. (Például a turul száll, de asszonnyal közösül), Vagyis ezekben az esetekben is ténylegesen a nemzetség őseinek szellemei ről van szó. A halott temetőbeli elhelyezése nagycsaládi keretekben történ t, sírja egyben társadalmi rangját is tükrözte. A halál utáni áldozatok két nagy csoportba sorolhatók: egyrészt a nemzetségi javakból a halottnak is kiadták a részét, másrészt az esetleg haragra gerjedt őst engesztelték ki. A Szentgallent feldúló kalandozók például victima (áldozati barom) elfogyasztása után bortól nekihevülve "mindnyájan elkezdtek rettenetesen kiáltozni isteneikhez". Igaz, csaták során is "szörnyűséges és ördögi huj, huj" kiáltozással kérték őseik segítségét. Sikeres harci cselekmények után - úgy tű nik - mindig áldomást tartottak. Vatáék lóáldozata, melynek során az áldozati ló egy részét el is fogyasztották, nyilván engesztelő áldozat lehetett, hogy megkövessék őseiket korábbi "hűt1enkedésükért". A családi eseményekkel - születés, házasság, halál - kapcsolatos népi szertartásaink alaprétege is közös, valamennyi mélyén a család ősének szentelt áldozat áll. Kritikus esetben, ha az egész közösség rossz sorsának jóra fordítása volt a tét, visszatértek az emberáldozathoz is, amint ezt Álmos fejedelem története példázza. Rokon népeink hite szerint a világfán felfelé haladó hős útját elálló szellemek így fenyegetik őt: "Azt esszük, amit ehetünk, embervért! Azt isszuk, amit ihatunk, embervért!" Archaikus népi imádságainkban a betegség(et okozó szellem) elmondja, hogy megy valakinek "piros vérit szívni, szüvit, máját szaggatni". ÖSeink gyászuk jeléűl megvagdosták arcukat, "vérrel gyászoltak" (azaz saját vérükkel kínálták meg a holt lelkét). Ezt tette Szent László is a mogyoródi ütközetet követően, de ezt várták el a magyarok még Mátyás király özvegyétől is. Lényegében a vérszerződés is erre a hitre vezethető vissza. A szerződő felek egymás vérének ivásakor saját lelkükkel és a bennük tanyázó segítő szellemeikkel ízleltetik meg a másik fél vérét, hogy azok felismerjék "rokonukat", és meg tudják különböztetni ellenségeiktől. Hasonló magyarázata van az ellenség vére ívásának, szíve, mája "gyógyszerként" való fogyasztásának, azaz itt valójában megtévesztő célú cselekményről van szó, a legyilkolt ellenség szellemével hitetik el, hogy ők "rokonok", nem ellenségek. Az áldozatok körébe lenne sorolható az a rítus is, amikor nem a saját szellemőseikkel, hanem idegen szellemekkel kötnek szer-
830
Evilág és túlvilág kapcsolata
A táltos alakja
A sámán szerepe
ződést. Erre legszebb példa a Szvatopluk morva vezér szellemével ütött vásár, amely során elvileg ő lemondott egy - az örökösének, számára áldozatul átadott - fehér lóért (a fehér a halottak deklaratív színe) az országáról, melyet ősfoglalóként birtokolt. A halott szelleme bizonyos idő elteltével vándorútra. a "regös nagy útra" indul - hitük szerint - , hogy átkerüljön a szellemek birodalmába. A honfoglalók világképét is a geocentrizmus jellemezte: a mindenség közepén a lapos földkorong található, amelyre szilárd félgömbök alakjában borul a hét égbolt. Ezeket az ún. világfa (égig érő fa) töri át, amelynek minden ágára külön világ települt, lombjai körül mozog a Nap és a Hold, gyökerei pedig a kígyók, békák, gyíkok világába nyúlnak le. Ezekben az égi világokban - ám bármelyikből visszaigézhetően - vándorolnak az ősök, emberöltőnként egy-egy távolabbi égbe jutva, mígnem elérkezik újjászületésük, reinkarnációjuk ideje. Ebbe a világképbe kapcsolódnak azok a rítusok, amelyek végrehajtása különleges képességeket igényel, közönséges ember csak hírét hallja a "tetejetlen fának", de látni nem láthatja, Az lelheti csak meg, aki fölösleges csonttal született, és hét- vagy kilencéves koráig nem vett a szájába tejen kívül más ételt. Ez az ember pedig a táltos (sámán), aki születésétől e foglalkozásra rendeltetett. Kiválasztása után huzamosabb ideig "elrejtezik" (alszik). Ezalatt a szellemek elragadják, feldarabolják őt, megszámlálják csontjait, megízlelik egy-egy darabkáját, vérét, majd újból összerakják, s már a sámántudománnyal ébred. Ezentúl a vérét megízlelő szellemek szolgálják. Avatásakor az új táltost bemutalják a szellemeknek úgy, hogy a világfát jelképező sámánfára - amely elkövetkező életében fontos segédeszköze lesz - rituálisan felmászik, s a segítségére érkező szellemeket egy leölt állat meleg vérével itatja meg vagy úgy, hogy ő maga iszik, vagy úgy, hogy befröcskölik őt e vérrel. Ilyen sámánfák lehettek az 1061. évi pogánylázadás kapcsán említett "faemelvények" is. Egyedül a táltos lelke képes hosszabb időre úgy távozni a testből (révülései során), vagy több szellemet is táplálni junhjában úgy, hogy az közben nem károsodik. Rokon népeinknél ezért is nevezik a sámánt "élő bálványos embemek". A táltos egész mágíkus működési körét az a hiedelem határozza meg, hogy a szellemek meghatározott formulák betartásával, bizonyos szövegek elmondásával cselekvésre bírhatók. Révülését követően szellemkapcsolatai segítségével tanácsokat ad vitás ügyek elintézéséhez, megfejti az álmokat, közvetít az élők és holtak közölt. Gyógyít: ráolvasással elűzheti a rontót vagy visszahozza az eszméletvesztéses betegek elkóborolt lelkét. Az "incantatio" azonban nemcsak a gyógyítás, hanem a rontás eszköze is lehetett. Ilyen szövegekre utalhat a krónikás azt állítva, hogy a pogány vének az említett magas emelvényeken "ocsmány dalokat" énekeltek a hit ellen alázadóknak.
831
"Tűzimádó"
magyarok
A reinkarnáció
A táltos működési körlete az a vérségi közösség, amelyben él, ezért a táltosok örökös viszálykodásban élnek, vetélkednek egymással: leggyakrabban állatalakban (bika, csődör képében) küzdenek egymással. Ilyen szakrális birkózás lehetett a krónikák forrását képező hősénekekben: Botond mondájában vagy Szent László és a leányrabló kun históriájában. Meg kell jegyeznünk, hogy a szellemek más emberekben is tanyát verhettek. Az ilyen ember .megszállott" lett, nem viselkedett normálisan. Érthető tehát, hogy kalandozó eleink - bizonyság rá a szentgalleni Heribald barát esete - tiszteletben tartották a hibbantakat. Mivel a táltosok egész működése valamilyen módon kapcsolatos a tűzzel, akár révülnek, akár tűz (vagy füst) segítségével tisztító eljárásokat végeznek, akár áldozatot mutatnak be, akár a halotti lelket próbálják ongunba igézni (mint a szentgalleni példa mutatja), könnyen magyarázható, hogy a mohamedán források miért írják a magyarokról azt, hogy "tűzimádók". Természetesen a honfoglalás idején már nem valamennyi feladatot végezte ugyanaz a táltos, hanem bizonyos szakosodás következhetett be működésükben. Vata fia, [avas - a krónikák szerint - táltosokkal, kuruzslókkal, jósokkal vette körül magát. Ehhez a körhöz csatlakozott a hősénekeket a hős beléjük költözött szelleme által egyes szám első személyben előadó regösök csoportja is. Arról is szólnunk kell, hogy amikor a szellem megjárta már mind a hét eget, s elérkezett újjászületésének ideje, visszatért e világra, s beleköltözött valamilyen élőlénybe (totembe), várva, hogy a nemzetséghez tartozó nők egyike teherbe essék. Ekkor beleköltözve az embrióba ismét megszülethetett. Szüléskor a férj valamelyik őse reinkarnálódik - hitték -, de az ősükkel az asszony jut érintkezésbe, ő lesz részese a túlvilág erőinek. Ezért veszi körül egyrészt igen nagy tisztelet, másrészt babonás félelem a várandóst, a szülő nőt vagy a gyermekágyasokat. Egy ilyen hiedelemrendszerben érthető, hogy minden férfi elsődleges törekvése az volt, hogy minél több fiú utóda legyen, akik halála után áldoznak szellemének, így túlvilági jólétét szolgálják majd. Mivel az asszonyokat ez idő tájt már vásárolták, a szegényebbeknek nem maradt más választása, mint az asszonyrablás. Ez a tény motiválta a kalandozások során, de Aba uralkodása idején is a fogolyejtéseket, ez ellen lép fel Szent István is. Tehát nem parázna szándékból. vagy kéjvágyuk kielégítésére - amint ezt kortárs írók feltételezik - fogták el a szülőképes korú nőket, hanem hogy a zsákmányból feleséget nyerve családot alapíthassanak, így lehetőséget teremtsenek őseiknek az újjászületésre, önmaguknak pedig jövendő túlvilági jó sorsukat biztosítsák. Azt tartották a legszerencsétlenebb embemek, akinek nincsenek gyermekei. A reinkarnációval a szellem, immár az új testben ismét lélekké válik, ezzel a lélek-szellem-lélek körforgásban egy új ciklus kezdődik a családi lélekújulás (pontatlan terminussal: lélekvándorlás) hite szerint.
832
A pogány tradíció elavulása
A táltos mint a közösség szószólója
A vallásváltás mint társadalmi kényszer
Az egész hiedelemrendszer vezérfonala tehát az ősök szellemének kultusza. Ez cseng vissza - a bevezetőben már vázolt - lázadó pogányok követeléseiből is. A hiedelmek konkrét megjelenési formái (animizmus, fétisizmus, idolkultusz, totemizmus, samanizmus stb.) regisztrálhatóságuk korában már ősszekeveredve. de együtt fordultak elő, nem zárják ki, nem helyettesítik, hanem kiegészítik egymást. Egyes szokások, szertartások (például véráldozat) humánusabbakká váltak ugyan, de nem az alaphiedelmek lényeges változása, csupán bővülése révén. Amíg e rendszerben a fejedelem végül "istenkirállyá" válik, a táltos tevékenységi területe a szűkebb értelemben vett (valódi) vérségi közösség marad annak lassan háttérbe szoruló szellemős kultuszával. Vagyis amíg a fejedelem szakralitása valóságos vagyoni helyzetének és társadalmi rangjának megfelelően teljességgel új dimenziókat nyerve individualizálódik, addig a táltos éppen az alávetésre ítélt közösségek szószólója, képviselője marad. (Nép hitünk szerint is a táltos mindig a szegény emberek szolgálatában áll.) Mivel ez a vallás szigorúan vérségi-nemzetségi alapokon szerveződik, magától értetődően nem misszionáló és nem befogadó jellegű, ugyanakkor nagyfokú vallási türelem jellemzi. Zárt rendszerén valójában már az istenkirályság intézménye rést üt, ám ezt még a vérségi közösségek rituális összekapcsolása, .vérint való testvérisége" (vérszerződés) leplezi. A bomlás azonban megállíthatatlan két okból is. Egyrészt: Gardízí feljegyzéséből tudjuk, hogy a magyarság körében már a 9. században a leány megvásárlásával kötik a házasságot. Az elszegényedettek így nyilván rabolni kényszerültek asszonyaikat. Ezek a frátria-szervezeten kívüli menyecskék - mivel nem a vérségi közösségből származtak nem vehettek részt a nemzetség vallási szertartásain, viszont gyakorolhatták (ha nem is nyilvánosan) saját vallásukat, s némileg érvényesíthették azt gyermekeik (főként a leányok) nevelésében. A keresztény anyák így nyilvánvalóan a kereszténység iránti fogékonyságot olthatták utódaikba. Másrészt: a társadalmi tagozódás rendszerében az a képtelen helyzet állt elő, hogy a legrangosabbak, leggazdagabbak váltak felelőssé a közösség sorsának alakulásáért, s ezért gyakran az életükkel kellett fizetniük (szakrális királygyilkosság), ami mindenképp arra ösztönözte a vezető réteget, hogy feladva pogány hitvilágát, az ezzel együtt járó gazdasági terheket és nyomasztó társadalmi felelősséget, valamely világvalláshoz csatlakozzék. Így az isteni atyafiságú uralkodót felváltja majd az Isten által kiválasztott uralkodó, s a társadalomért vállalt felelősséget alig teljesíthető etikai normák állításával átháríthatják a közösségre, amelyet most már saját "bűneiért ostoroz" a legfelső hatalom (jlagellum Dei). A társadalmi fejlettségnek ezen a szintjén jutott el a kazárság a zsidó vallás, a volgai bolgárság az iszlám felvételéig. Hasonló váltásra kényszerítette belső fejlődése a magyarságot is. Esetünkben
833
A magyarság találkozása a kereszténységgel
- mivel nyugatra sodródásunk következtében keresztény népek közösségei közé ékelődtünk - ez a világvallás csak a kereszténység lehetett. A honfoglalást követő másfél évszázados történetünk gyakorlatilag ennek jegyében zajlik, végét I. Bélának az ősi hit képviselőivel való radikális leszámolása fémjelzi (1061). A Fekete-tenger északi partvidékén - legendája szerint - már András apostol térített a szkíták körében. Az 1. század végén pedig Krím-beli számkivetésében Kelemen pápa többezres létszámú keresztény közösséget pasztorált, felépítve 75 templomot is. Ha ezeket a legendás motívumokat nem is tekintheljük teljes hitelű eknek, azt mégis igazolhatják, hogy már a legkorábbi időben megindult a tengerparti kolóniákban a keresztény misszionálás. A Diocletianus-féle üldözés itt is számos vértanút követelt, és a Nikaiai zsinaton már ott találjuk a kimmeriai Boszporosz püspökét is. Ha tehát a magyarok már ekkor a sztyeppén vándoroltak, kapcsolatba kerülhettek keresztényekkel is. Ha eleink betagolódtak a hun birodalomba, és a Muagerisz személynév (Malalasz) valóban népnevet takar, együtt "tanulhatták a zsoltárokat" - Szent Jeromos szavaival élve - "észak farkasa ival" az 4-6. században. Ha az onogur bolgárok néprésze, szövetségese vagy alattvalói voltak - Koszmasz Indikopleusztész és Niképh orosz pátriárka szerint - Hérakleitosz császár idején eljutott hozzájuk is a keleti misszió. Ha a 8. században valóban a Kaukázus előterében és a Kubán-folyó vidékén voltak szállásaik (ebben jó ideje kételkedik történetírásunk, lehetőségét újólag Róna-Tas András vetette fel), a doroszi metropolita alá rendelt püspökségek valamelyikének (az onogur, a hun, a káliz, a tamatrchai vagy az itili?) hatókörébe kerülhettek. A megfogalmazásból is kitetszik, hogy óriási a bizonytalanság. Úgy gondolom, ha a magyarságot el is érte egy-egy térítőcsoport, e néhány lelkes misszionárius erőfeszítései bizonnyal megtörtek a vérségi szemléletű és ezért e világhoz roppant mód kötődö pogány hiedelmek rendszerén. Hasonló olvasható ki Konstantin-Cirill legendájából is, akire 861 körül a Krímben imádsága közben .farkasként üvöltő magyarok" törtek, de a szent szavára megjuhászodtak (ám meg nem tértek). A Metód-legenda egy epizódja elbeszéli, hogy a Duna tájékára érkezve egy magyar "király" látni kívánta a szentet, akit, miután megjelent nála, tiszteletteljesen fogadott, majd megajándékozva arra kérte, emlékezzék meg róla imáiban. Ez a találkozás közvetlenül Metód halála (885) előtt történhetett valahol a Kárpát-medencei Duna-szakaszon. A kalandozó vezér lehetett akár keresztény is, valószínűbb azonban, hogy csak a terület ősbirtokos szellemével transzcendentális kapcsolatot tartó személy jóindulatának megnyerésére törekedett. A 10. század folyamán kalandozó magyarokat állítólag Szent Wicbertus próbálta téríteni, talán megkísérelte néhány elfogott pap is, de az első jelentősebb eredményeket a bizánci egyház érte
834
Pannóniai
előzmények
Cirill és Metód
Keresztények a 10. századi Kárpát-medencében
el körükben. A bazileosz vendégbarátaivá fogadott magyar vezéreket - Bulcsut, Tormást és Gyulát -, akik meg is keresztelkedtek hatalmas ajándékokat nyerve. Tormás további sorsáról semmit nem tudunk, Bulcsufittyet hányva kereszténységére tovább pusztította a keresztényeket, ám Gyula magával hozta szállásterületére a jámbor életű Hierotheosz szerzetest, akit Theophülaktosz pátriárka "Turkia püspökévé szentelt", nem kalandozott többé bizánci területeken, sőt társai keresztény foglyait is kiváltotta. A térítés igen lassan haladt, némi eredménye csak akkor jelentkezett, amikor Gyula leánya, Sarolta Géza fejedelem hitvese lett. Az avarokat leverő frankok Pannóniát egyházaik között is felosztották: a Duna-Dráva-Rába köze a salzburgi érsekség joghatósága alá került, a Rábától nyugatra fekvő területek a passaui püspökök uralták, míg a Drávától délre az aquileiai pátriárka fennhatósága érvényesült. Alapvetően megváltozott azonban a helyzet, amikor a képrombolások. az egyházi állam létrejötte, majd a bolgárok térítése kapcsán a pápaság és Bizánc között kiéleződött és az utóbbi javára eldőlni látszott a küzdelem. A pápaság ekkor a késő római kori állapotok visszaállítását kísérelte meg Illyricum területén (amelybe hajdan Dalmatia, Pannonia és Moesia is betagolódott). A terv végrehajtása érdekében a morva területek térítésében ekkor már jelentős eredményeket felmutató görög testvérpárt. Konstantint és Metódot a pápa magához rendelte. Meggyőződve Róma iránti lojalitásukról Metódot felszentelése után az apostoli alapítású sirmiumi (ma: Sremska Mitrovica, YU) püspökségbe helyezte (Konstantin közben szerzetbe lépve felvette a Cirill nevet, de hamarosan meghalt), majd pedig Pannónia érsekévé tette, s a megrökönyödött német papság minden tiltakozása ellenére kiállt a "Szent Andronikosz székébe helyezett" új érsek mellett. Metódék feladata Pannóniának közvetlen pápai jurisdictio alatti megőrzése lett volna. Ez végül is a magyar honfoglalás miatt meghiúsult, bár IX. János pápa még legátusokat küldött Morvaországba, hogy egy érsekségre és azon belül három püspökségre osszák fel azt (900 előtt). A magyarok nem sokat törődtek az alávetett népesség vallásával, hitéletét nem gátolták, de az egyházi hierarchiát, mint hatalmukat veszélyeztető tényezőt nem tűrhették el. Az egyházi szervezet összeomlott ugyan, de a honfoglalás pillanatától a magyarság keresztény népességgel élt együtt. A 10. század kalandozásai tovább módosították az ideológiai helyzetképet. A behurcolt rabszolgák (jelentős hányadukban szülőképes korú nők, akik itt váltak anyákká) Piligrim passaui püspök szerint a század harmadik harmadára többen voltak, mint maguk a magyarok, szintén keresztények voltak. Amikor tehát elérkezett belső társadalmi kényszerből a vallásváltás ideje, az ország lakosságának nem kis hányada keresztény volt, vagy anyái révén voltak ismeretei a kereszténységet illetően. Nem lehet véletlen, hogy a keresztény hit-
835
Birodalmi tervek és a magyar egyház
Az Ottók uralma
Szent Adalbert ésa magyar térítés
élet magyar szókincse szláv és török eredetű vagy ezekből származtatható tükörfordítások. A bizánci egyház - mint láttuk - már a 940-es években megkísérelte joghatósága alá vonni "Turkia" területét. A római rítusú egyház ehhez képest jócskán elkésett, és ekkor is elsősorban császári indíttatású volt a térítés. A renovatio imperii Romanorum programja tételesen ugyan csak III. Ottó uralma idején fogalmazódik meg, de maga a törekvés nyilvánvalóan jelentkezik az Ottók uralmának teljes folyamatában. Már I. Ottó Nagy Károly örökösének tekinti magát, alattvalóitól (elsősorban az általa beültetett főpapoktól) a feltétlen politikai és katonai támogatást várja el, a császári méltóság megszerzése érdekében kinyújtja kezét az itáliai koronáért, katonáival koronázása előtt évekkel Imperator Augustusként ünnepelteti magát, írástudó híveivel (Liudprand, Hroswita) megörökítteti caesari tetteit, fiának a bizánci baszileosz családjából szerez feleséget stb. Szentül meg van győződve, hogy neki kell beteljesítenie a dánieli jövendölést, az antik birodalom feltámasztását, amelyben Isten egyháza világuralmat nyer. Magyarokkal kapcsolatos elképzelései először 963-ban körvonalazódnak, amikor elfogatja a pápa által a magyarok térítésére felszentelt Zacheus püspököt Capuában, és később is megakadályozza, hogy hazánkba jöjjön. A Szentszék elképzeléseivel szemben a birodalmi egyház kiterjesztésének tervét részesítette előnyben. Váczy Péter bizonnyal a lényegre tapintott, amikor megállapította, hogy a szentgalleni Prunwart szerzetest, akit térítőpüspökké szenteltek, I. Ottó küldte hozzánk, ahol is később "sok magyart megtérített királyukkal együtt". Az is valószínű, hogy elsősorban Sarolta, a fejedelemasszony pártfogását nyerte el, aki ekkor már kb. fél évtizede Géza felesége volt. (Szent István ugyanis Mályusz Elemér precíz számitásai szerint 969-ben született.) A két császár szövetségének harapófogójába került Gézához I. Ottó 972 nyarán küldte el követét, Brúnó verduni püspököt. hogy egyezséget kössenek. A delegáció sikerrel járhatott, ugyanis két évvel később Piligrim passaui püspök - aki időközben önös érdekből megakadályozta Szent Wolfgang magyarországi misszióját - erre a szövetségre hivatkozva jelenti a pápának, hogy szellemében ötezer nemesebb magyart megtérített, s ha őszentsége felújítaná egyházmegyéje ókori státusát, azaz alaureacumi (lorchi) érsekséget Pannonia és Morávia egészére szóló jogkörrel, a magyarok egész nációjának megtérése mellett a szlávok más tartományai térítése is sikerrel kecsegtetne. A német főpapok között ismét megindult a versengés, hogy kinek az egyházmegyéje kebelezze be a Kárpát-medencei területeket. Végül a Szentszék döntött. Szent Adalbert prágai püspök szerepét, aki 994 körül időzött hazánkban, a magyar térítésben számos forrásunk és történetírónk kiemelten kezeli, pedig saját tanítványa és kortárs élet-
836
Pannónia érsekségének megújítása
Szent Pál és Szent Andronikosz
írója szerint a pogányokra a "hitnek csak holmi árnyékát" tudta csupán ravetiteni. Futólagos itteni tartózkodása sem engedi messzemenő következtetések levonását, bár kétségtelenül szerepe lehetett a Szentszék szándékának közvetítésében. Kultuszának egykorú favorizálása épülhetett e személyes kapcsolatra, másrészt a pogányok térítésében elszenvedett mártíriumának tényére. Az az ideológiai váltás, amely az előkelők számára a nemzetségi vagyon kisajátítását, a szállásterültek egyéni birtokká, a szolgarendűek saját munkaerővé tételét tette lehetövé, és megnyitotta az utat a szegény szabadok alávetéséhez is, nyilvánvalóan felső kezdeményezésre és szervezésben folyhatott le. Géza véres kézzel nyomta el az ellenállókat, később "ispánok vezették a népet a keresztségre", de sikerében az is közrejátszhatott, hogy a keresztény tanítások a társadalom számára már nem voltak teljességgel ismeretlenek, sőt ekkor már (főként a szolgarendűek körében) elég magas lehetett a keresztények száma ahhoz, hogy a hatalmi elképzelések "alsó bázisát" képezhessék. István király felesége révén látszólag a német-római császár elkötelezettje, Piligrim szerint német térítők csapata munkálkodik a magyarok krisztianizációján, amikor a császár barátai és elkötelezettjei ülnek a pápai székben, akiknek a birodalmi eszmét illenők támogatni, a magyar fejedelem a Szeritszéktől kér és nyer koronát, egyházi szervezetének élére érseket állítanak Esztergom székhellyel azon a Duna-balparti területen, ahol korábban Metód suffraganeus püspöksége működött, és elnyeri az uralkodó a pápától az apostoli címer - Harvik szerint - , ami, ha közvetve is, annak a kinyilatkoztatása, hogy az egykori pannóniai érsekségek közül a pápaság az apostoli alapítású Sirmium jogait örökíti tovább a hazai egyházra. A hagyomány szerint a sirmiumi püspökséget Szerit Pál alapította, s annak élére azt az Andrónikoszt állította, akiről szláv nyelv ű életirata így emlékezik meg: "A szent apostol, Andronikosz, a hetven kiválasztott tanítvány (Lk 10,1-20) körébe tartozik; Krisztushoz korábban csatlakozott, mint Szerit Pál apostol, akinek történetesen rokona volt, ahogyan erről Pál apostol tanúbizonyságot tesz a Rómaiakhoz írott levelében mondván: Köszöntsétek csókkal rokonaimat és fogolytársaimat, Andronikoszt és Juniát, akiket az apostolok körében nagyra becsülnek, s akik Krisztusban előbb hittek, mint én (Róm 16,7). Szent Andronikosz Pannónia püspöke volt, de nem valamely város vagy ország igehirdetője és tanítója volt ő, hanem az egész világot tanította; különféle országokba utazott, mindenütt Krisztus nevét hirdetve és az ördög cselszövéseit legyőzve, (...) számos bálványszentélyt lerombolt, és ezek helyébe keresztény templomokat emelt, kiűz ve mindenütt a tisztátalan lelkeket az emberekből, és a betegeket, nyavalyásokat gyógyítva." Azt is elmondja róla, hogy vértanúságot szenvedett. Konstantin-Cirill és Metód nyilván ismerte e legendát, hiszen
837
egyrészt különös tiszteletben részesítették Pált, "a nemzetek apostolát", másrészt Metódot a pápa "Szent Andronikosz székébe" ültette, tehát a hagyomány folyamatosnak vagy legalábbis felelevenítettnek tűnik. De tudhatta-e ezt az államalapítás korában élt nemzedék is? Szent Gellért Deliberatiójában idézi Pál római leveléből azt a verset, amelyben az apostol illiriai térítéséről beszél (Róm 15,19), de nála avulgátai "usque ad Illyricum" helyett "usque in Illyricum" szerpel, ami annak nyomatékosítása lehet, hogy szerinte Pál az egész lllyricumban hirdette az igét. Egy másik műve előszavá ban viszont azt mondja: a könyvek csaknem teljes hiányában engem - akit Pannóniának a besenyők határaival érintkező végvidékeire, pogányok közé, akiknek a vértanúk ideje előtt soha Isten dicsőséges igéjét nem hirdették, ugyanazon tartomány legkeresztényibb királya, István, püspökké nevezett ki - szent és együgyű férfiak szólítottak fel, hogy az apostoli levelekben és az evangéliumokban való épülés, és az új egyház előrehaladásának okából írjak, hogy az ünnepnapokat ne töltsék az isteni ige nyeresége és fényeskedése nélkül." Gellért tehát tudta, hogy az ő egyházmegyéjében nem, de ebből következően a szornszédos területen "a vértanúk ideje előtt", azaz az apostolok idejében hirdették "Isten dicsőséges igéjét". Vagyis tisztában lehetett azzal, hogy milyen hiedelmek éltek a saját kora görög és szláv egyházaiban Pál és Andronikosz működésével kapcsolatosan. Ugyancsak Gellért fakad ki egy helyen: "Egyeseknek ugyanis, ha jól értelmezem, az a szándékuk, miszerint Metód híveinek segitségével az egyház ereje és tekintélye minálunk az eretnekek kénye-kedve szerint végül teljesen meggyengüljön" (Delib.). Tehát kortárs jelenségről beszél, nem azt állítja, hogy Metód hívei az eretnekek, de valamilyen közvetett módon (nyelv?) közrejátszanak az eretnekség (a Balkánról hazánkba is beszivárgó bogumiIizmus) elterjedésében. Azt hiszem, nem túlzás tehát azt állítani, hogy a Szeritszék politikájában nem az éppen uralkodó pápa származása vagy személyes kapcsolatai voltak a meghatározóak. A magyarországi egyház apostoli jellegének hangsúlyozása egyrészt azt sugallta, hogy a Szent Pál és Szent Andronikosz által alapított püspökség jogutoda, másrészt azt is fémjelezte, hogy a Szentszéknek a 8-9. században jól kidolgozott hatalmi elképzelései és tervei felelevenítésével kapta meg azt a lehetőséget, hogy egyedül a pápai jurisdictio alá rendelve kivédhesse mind Bizánc, mind a Német-római Császárság egyházi alávetési törekvéseit. Amikor 1000 karácsonyán Istvánt keresztény királlyá koronázták, egy ezredév Kárpát-rnedencei egyházi törekvései véglegesültek, s ekkor vette kezdetét a keresztény Magyarország, amely mára már ugyancsak ezer esztendős múltat vallhat magáénak. W"
838
ENGEL PÁL
1938-ban született Budapesten.1961-ben szerzett diiplomát az ELTE történelem és könyvtár szakán. 1982-M] könyvtárosként dolgozott, majd azMTA Történettudományi Intézetében történészként, ahol jelenleg a középkori osztály vezető je. 1995-ben azMTA levelező tagjává választotta.
Géza politikája
István uralkodása
A keresztény királyság megalapítása A magyar kalandozások idején a keresztény civilizáció, még ha a legtágabban érijük is, nem terjedt tovább az Elbánál és az Al-Dunánál. Ezeken túl barbár népek földje következett, amelyek hitükre nézve pogányok voltak, és nem volt stabil politikai szervezetük. Az ezredév körüli évtizedek legfontosabb és legmeglepőbb fejleménye volt, hogy a keresztény Eruópa hirtelen kitágult. A skandináv népek és a magyarok egymástól függetlenül, de csaknem egyidőben léptek arra az útra, hogy barbár népből keresztény mintára országokká szerveződjenek. A 11. század közepére a mai Európa legnagyobb része mind vallási, mind politikai tekintetben már a keresztény közösség része volt. Magyarországon a folyamat Géza (972-997) fejedelemsége alatt kezdődött, és a befejezése fia, István (997-1038) műve volt. Géza a fejedelmi hatalom megszilárdítására törekedett, ezért minden szomszédjával békét kötött, kiváltképp a Német-római Császársággal. Már 973 húsvétján követséget küldött Quedlinburgba I. Ottó császárhoz, és lemondott azokról a bajor és morva területekről, amelyeket addig a magyarok tartottak megszállva. Később ugyan összeütközésbe került Ottó unokaöccsével. II. Henrik bajor herceggel, de 996-ban kibékült ennek fiával, a későbbi II. Henrik császárral fiát, Vajkot összeházasítva ennek nővérével, Gizellával. Legkésőbb ekkor mondott le Bécsről és környékéről is, és azóta a legújabb korig - rövid megszakítással - a Morva és a Lajta képezte az ország nyugati határát. Géza tette meg az első, döntő lépéseket a kereszténység felvételéhez is. Ottó, bizonyára Géza kérésére, már 972-ben a magyarok püspökévé szenteltette és hozzájuk kűldte Brúnó (Brunward) szentgalleni szerzetest, Géza sokezer nemesebb magyarral együtt megkeresztelkedett, és megfogadta, hogy minden alattvalóját a keresztény hitre tériti. Ezt meg is tartotta, sokat tett is a szeritségtelen szertartások eltörléséért és a lázadókat kemény kézzel verte le, de ő maga nem vált igazából kereszténnyé, sőt továbbra is hódolt ősei pogány szokásainak. Géza utóda 997-ben Vajk lett, aki megkeresztelése után az István nevet viselte. Uralkodásának első aktusa az Árpád-házi tartományok egyesítése volt. Ehhez az alkalmat idősebb rokona, Koppány fellépése szolgáltatta, aki a szeniorátusi elv alapján magának követelte a fejedelmi trónt, emellett - valószínűleg a levirátus pogány szokására hivatkozva - Géza özvegyének kezét is.
839
István megkoronázása
Kereszténység és monarchia
István 998-ban Veszprém mellett csatában legyőzte Koppányt, holttestét felnégyel tette, és darabjait hatalma szilárdságának jeléül Veszprém, Győr és Esztergom kapujára függesztette ki. A negyedik darabot nagybátyja, a pogánysággal kacérkodó Gyula kapta meg, mintegy tájékoztatásul, hogy uralma nem lesz hosszú élem. Nem is volt, országát, Erdélyt István már 1003-ban bekebelezte, és külön kormányzóra bízta. A gyula azonban kegyelmet kapott, és leszármazottait később a magyar előkelők sorában találjuk. István uralma ettől fogva az Arpádok egész országára kiterjedt. Hatalmának legitimálása érdekében időközben megtette uralkodásának legdöntőbb, hatásában legmaradandóbb lépését: 1000 karácsonyán vagy 1001 újév napján Esztergomban ünnepélyesen királlyá koronáztatta magát. Uralkodását ettől az időponttól számította, és a magyarok királya (rex Ungrorum) címet vette fel. István is folytatta apja politikáját, amennyiben jó viszonyra törekedett legerősebb szomszédaival. A bizánci ll. Baszileioszt 1018ban segítette a bolgárok legyőzésében, sógorával, II. Henrik (100224) császárral pedig barátságban élt. A száli dinasztia kihalásakor azonban örökösödési igénnyel lépett fel részt követelve fiának a bajor hercegségből, s emiatt háborúba sodródott az új császárral, ll. Konráddal. Konrád 1030-ban Magyarországba nyomult, de vereséget szenvedett, és kénytelen volt Bécsről és környékéről lemondani. Az igazi gondot a trónutódlás kérdése jelentette István számára, miután egyetlen fia, a szent életűnek mondott Imre 1031-ben vadászbaleset áldozata lett. A kézenfekvő örökös unokatestvére, Vazul lett volna, Géza Mihály nevű testvérének fia, őt azonban a király nem látta alkalmasnak az uralkodásra. Helyette nőági unokaöccsét, Pétert jelölte ki utódául, az elűzött velencei fejedelem, Otto Orseolo fiát. Vazult megvakították, és három fia lengyelországba menekült. István 1038. augusztus IS-én halt meg, mintegy hatvanéves korában, és Imre herceggel együtt az általa alapított székesfehérvári bazilikában helyezték örök nyugalomra. Visszatekintve a 11. századra, annak leglátványosabb fejleményére a keresztény vallás és intézmények és az ezekre épülő keresztény monarchia meghonosítása volt. A kettő szorosan összefüggött. Szilárd királyi hatalom nélkül az új rend nem volt fenntartható, magát a királyt viszont épp a keresztény tanítás juttatta olyan tekintélyhez, amely magasan a pogány fejedelmek fölé emelte, és földi hatalmát megkérdőjelezhetetlennétette. Az új, immár Isten kegyelméből gyakorolt hatalom nem csupán szilárdabb volt, mint elődje, hanem más jellegű is. A vallásból a keresztény király olyan tekintélyt származtathatott, amelyre elődei nem is gondolhattak, ezt azonban elsősorban a béke fenntartására és a keresztény hit megszilárdítására illett fordítania. A királyság ennélfogva szükségképpen olyan berendezkedést jelentett, amely sokban eltért a megszokottól. A dinasztia kollektív szakralitását,
840
11ngruente namque bellorum tempestate, qua inter Theotonicos et Ungaros seditio maxima excreverat, DHA. I. 39.
Az ispánok és püspökök
Új erődítmény-rendszer
amelyen a 10. századi berendezkedés vélhetőleg alapult, ekkor felváltotta a keresztény király egyedüli és megfellebezhetetlen autoritása. Az új rendszer megalapításában Istvánt idegen lovagok támogatták, akik többnyire német földről érkeztek udvarába felesége, Gizella kíséretében. Az idegen segítség olyan jelentős volt, hogya Koppány elleni ütközetben a kortársak éppenséggel németek és magyarok harcát látták.' A jövevények közül nevezetes volt egy testvérpár, Hont és Pázmány, akik a hagyomány szerint karddal övezték fel Istvánt a hadjárat előtt, továbbá a sváb Vecelin lovag, aki állítólag Koppányt megölte. Valamennyien fontos szerepet kaptak az ország kormányzásában, utódaik pedig a legelőkelőbb Árpád-kori nemesek közé számítottak. Mindamellett az idegenek befolyását nem szabad eltúloznunk. Kétségtelen, hogy István uralma elsősorban bennszülött előkelők támogatására épült, olyanokéra, akiket Gézának és neki sikerült a pártjukra állítaniuk. A számuk jelentős lehetett, mert a 13. századi magyar előkelők többsége, bizonyára joggal, olyanoktól származtatta magát, akik részt vettek a honfoglalásban és a 10. századi hadjáratokban. Legkiemelkedőbb képviselőjük Aba volt, akit István ahhoz is elég előkelőnek talált, hogya nővérét hozzáadja. Az ország vezetői, idegen és magyar urak egyaránt, az ispán címet viselték, amelyet az egész középkoron át a legtöbbször comesnek fordítottak. A szó adélszláv zupan szóból ered t, és eredetileg egy nemzetség fejét, illetve egy kerület (zupa) elöljáróját jelentette, Magyarországon pedig István korától azt a méltóságot, akit a király egy kerület vagy egy vár élére állított. A 11. századtól az ispánok voltak a királyság fő tisztségviselői. ÖSszességükben az ispánok rendjét (ordo comitum) alkották, amelyet az Intelmek a püspökök mellett az uralkodó legfőbb támaszaként jelölt meg. Az egyházi és világi főméltóságok, azaz a püspökök és ispánok együttesen alkották a királyi tanácsot, amelynek hozzájárulására István maga is többször hivatkozott törvényeiben. legtekintélyesebb tagja kezdettől fogva a királyi udvar élén álló nádorispán (comes palatinus, később röviden nádor illetve palatinus) volt, akinek méltóságát István idején Aba viselte. Az új királyi hatalom vadonatúj erődítmények során nyugodott. Noha Anonymus szerint a honfoglalók több tucat várat foglaltak el és építettek maguk, a régészet azt bizonyítja, hogy a 10. század utolsó negyede előtt nem léteztek ilyenek, és a legelsőket Géza és István emelték. Esztergom, Székesfehérvár és Veszprém, amelyeket királyi vagy királynéi székhelynek szántak, kőből épültek, néhol pedig egy-egy késői római castelIum romjait vették használatba, de a 11-12. század szokásos királyi várai fa gerendavázas palánkvárak voltak, amelyeket földsánccal erősítettek meg, és erre később gyakran kőfalat húztak. Átlagosan 2-3 hektámyi területet vettek körül, de például Sopron hatalmas vára, amely a római
841
A vármegye·rendszer kialakulása
A csanádi püspökség megalapítása
2SRH.
II. 489.
Scarbantia romjaira épült és a legfőbb nyugati útvonal bejáratát őrizte, 8,7 hektár kiterjedésű volt. Ezek a várak, amelyeket a 12. századig latinul civitasnak vagy urbsnak, majd később castrumnak neveztek, mind királyi kézben voltak, és a kormányzás helyi központjaiul szolgáltak. A legtöbbhöz, talán mindhez, kezdettől fogva egy-egy kerület (parochia, provincia) tartozott, amelyet a vár megyéjének azaz vármegyének neveztek. A szláv eredetű szó eredeti jelentése határ, ezért valószínű, hogy a megyéket kezdettől fogva jól definiált határok választották el. Ezért szolgálhattak az egyházszervezés alapjául is. A király 1009. évi oklevele szerint a veszprémi egyházmegye joghatósága négy várra (civitas) terjedt ki, amelyen biztosan a négy vár kerületét, azaz megyéjét kell értenünk. A várak megyéikkel együtt kezdettől fogva az ispánokra voltak bízva. Ispán és vár kapcsolata olyan szoros volt, hogy számos vár első ispánjáról kapta a nevét. A legtöbb mai megye eredete azokra megy vissza, amelyeket István alapított, s még a határaik is nemegyszer változatlanul maradtak a 20. századig. Hont és Abaúj megyéket, amelyek István kortársaitól, Hont duxtól és Abától kapták a nevüket, csak a trianoni béke vágta ketté, és a Magyarországnál maradt részek 1950-ig fennmaradtak közigazgatási egységként. Az István által alapított várak és megyék száma mintegy 40-45 lehetett, de feltehető, hogy egy-egy ispán helyettesei útján több megyét igazgatott. Alig hihető, hogy Hont ispán hatalma egyedül a kicsiny Hont megyére terjedt volna ki, Abáról pedig még kevésbé tételezhető fel, hogy pusztán a saját megyéjét kormányozta volna. Forrásainkban az ispánok a püspökökkel egyenrangú hatalmi tényezőként jelennek meg, ezért azt kell hinnünk, hogy egy ispáni tartomány méretét tekintve nem sokban különbözhetett egy egyházmegyétől. Ez magyarázza, hogy az ispánokat nemegyszer fejedelem (princeps vagy dux) néven említik. Arról, hogy a királyság uralmi szervezete miképpen épült ki, Szent Gellért legendája tájékoztat, amely a csanádi püspökség alapítását beszéli el. Mint megtudjuk, Csanádon, amelyet akkor még Marosvámak neveztek, korábban egy Ajtony nevű előkelő (princeps) kormányzott, akinek tartománya a Körösöktől az Al-Dunáig terjedt. Ajtony keresztény volt ugyan, de nem a római, hanem a bizánci rítust követte, székhelyén görög monostort alapított, és egyébként is "tökéletlen volt a keresztény vallásban, mivel hét feleséget tartott".2 Szilaj lovakból hatalmas ménesei voltak, temérdek marhája, emellett sok vitéze is, akiknek erejében bízva szembeszegült Istvánnal, és megvámolta a király sóját, amelyet Erdélyből a Maroson szállítottak le. A király ezért 1030 táján ellenségnek nyilvánította, és Csanád nevű vezérét küldte ellene, aki a legenda szerint még pogányként Ajtonytól pártolt hozzá, Anonymus szerint ellenben István unokaöccse (nepos) volt. Ajtony elesett a csa-
842
tában, és helyére Csanád került, mint a király és Ajtony házának princeps-e.' Marosvárott, amelyet ezóta Csanádról neveztek, püspökség létesült, amelynek élére a királya bakonyi erdőségben re4Az államalapítás korára máig alapvető Györffy meteként élő olasz Gellértet hívta meg. Ajtony tartományából lett György monumentális a csanádi egyház megyéje. Ajtonyt a modem történetírásban többnyire az erdélyi Gyulámonográfiája (István hoz hasonló félfüggetlen fejedelemként ábrázolják, ez azonban király és műve. Budapest, 1977), és a alighanem téves. Személyéről, Koppánnyal és Gyulával ellentétfenti összefoglalásban ben, mit sem tudnak a krónikák, ami arra mutat, hogy legyőzése a maga idejében nem számított kiemelkedő jelentőségű ügynek. csak két ponton tértem el tőle. Az egyik a Egyébként is nehezen képzelhető el, hogy István több évtizeden át eltűrte egy független fejedelem uralmát országa szívében. Ajvárszervezet kiépftése, amelyre nézve Sóna tony valójában a pogány arisztokrácia képviselője lehetett, aki orIstván nemrég új szágát örökségképp kormányozta ugyan, de a király ispánjaként. kiadásban megjelent Helyzetét tehát Abáéhoz hasonlónak képzelhetjük el, azzal a kükönyvének eredményeit lönbséggel, hogy ő nem volt képes úrrá lenni pogány habitusán, vettem át. (Az Árpádok ezért eljött az idő, amikor le kellett váltani. A korszak jelentősége egészben véve nehezen becsülhető túl. korának várai, Debrecen, 1998), a másik Ajtony Az a társadalmi és politikai rend, amely ekkor kialakult, a 13. jogállása, amelyben század folyamán széthullott ugyan, ezért sok tekintetben, ma is hiányosan ismerjük. István művének egésze azonban maradandó kűlönvéleményem alakult ki. Rövidítések: DHA = volt. Személyére századok múlva is úgy emlékeztek, mint minden Diplomata Hungariae jogok végső forrására, és nemcsak a nemesek vezették vissza kiantiquissima. I. váltságaikat az ő adományára, hanem minden más társadalmi réteg is. Jellemző erre, hogy 1437-ben az erdélyi parasztfelkelés veEd. Georgius Györffy. zetői azért küldtek követeket Budára, mert úgy hitték, megtekintBudapestini, 1992. SHR = Scriptores rerum hetik Szent Istvánnak ama oklevelét, amelyben szabadságaik vanHungaricarum tempore nak rögzítve. Az első király számos alkotása, mint a megyék és ducum regumque stirpis az egyházmegyék, ma is él. A legnagyobb horderejűnek mindamellett kétségkívül az a döntése bizonyult, hogy a kereszténység Arpadianae gestarum. Ed. Emericus felvételekor a római egyházhoz csatlakozott. Magyarország ennek Szentpétery. II. folytán maradt máig latin írású és műveltségű ország, mindazokBudapestini, 1938. kal az alig számba vehető kulturális és politikai előnyökkel, amelyek ebből adódtak. 4 3SRH
II. 492.
843
KRISTÓ GYULA
1939-ben született Orosházán. 1962 óta a szegedi JATE-n tan~. 1978-ban nevez1ék ki professzorrá. Kutatási területe a közéokon magyar történelem és a történeti segédtudományok némely ága. 1998-ban az MTA levelező tagjává válasz1ották.
Az Intelmek ésa Gellért-legendák keletkezése
A Szent .Gellértlegenda és Szent István Intelmei A címben foglalt két (illetve - mivel a Szent Gellért-legendának két, egymástól alaposan eltérő változata ismert - három) munka minden szempontból igencsak távol esik egymástól. Mindenekelőtt különbözik műfajuk. A Szent Gellért-legendák hagiográfiai alkotások, vagyis a szentté avatott személy (esetünkben Szent Gellért püspök) élettörténetét mondják el. Nem világi fogantatású életírásról (oitáról) van szó ez esetben, hanem olyan műről, amely elsősorban arra helyezi a hangsúlyt: milyen életmegnyilvánulások mutatják a majdan a szentség koszorúját kiérdemlő személy erre való alkalmasságát, illetve milyen, közreműködésével véghezvitt csodák nyomatékosítják ezt. Szent István Intelmei ezzel szemben egy, gazdag európai múltra visszatekintő műfajnak, az ún. uralkodói (vagy király-) tükörnek egyetlen magyarországi megfelelője, amelyben az uralkodó azt mondja el fiának (utódának), milyen elveket kell követnie, illetve megvalósítania országlása során. További különbség a két munka között keletkezésük eltérő időpontja. Bár egyiket sem tudjuk pontosan datálni, de Szent István Intelmeinek készülte viszonylag szűk időhatárok közé szorítható. Mivel Szent István fia, Szent Imre herceg nagy valószínűség szerint 1007-ben született, az 1010es évek legvégén jutott abba a korba, amikor legkorábban eljuthatott tudatáig az oktató célzatú atyai szó. Ugyanakkor 1031-ben már meghalt, vagyis az Intelmek bizonnyal az 1020-as évek terméke. Ezzel szemben a két Gellért-legendának nem csupán létrejötte ideje kétséges, hanem - ezzel szoros kapcsolatban - egymáshoz való viszonyuk is vita tárgya. Számosan vannak a kutatók közül, akik a rövidebb terjedelme miatt kisebbnek mondott legendát tekintik korábbinak, és a 12. századra helyezik megszületését. A sokkal bősé gesebb szövegű nagyobbik legenda jelen formájában biztosan nem korábbi a 14. század végénél, de alapos a gyanú, hogy ennek végső formába öntésénél nagyon korai, akár 11. századi szöveget (Gellértről szóló őslegendát, vagy a csanádi káptalanban készült feljegyzéseket) hasznosított összeállítója. Ebből következően azon szempontból is gyökeresen különbözik egymástól a két (három) kútfő, hogy míg az Intelmek teljes szövegében István-kori, azaz minden elemében a 11. század elejének hű tanúj a, addig - főleg a nagyobbik Szent Gellért-legenda esetében legfeljebb csak sejthetjük, semmint biztosan tudjuk,
844
Az Intelmek szerkezete
Intelmek magyar szövegét Bollók János sajtó alatt levő új terctásában idézem. 1Az.
hogy mi származik a 11. századból (a kisebbik legendának viszont nincsenek olyan részei, amelyek a 11. századi eredet gyanújába foghatók). Jelen rövid írás természetesen nem vállalhatja magára a téma kimerítő bemutatását, meg kell elégednie e vonatkozásban egyetlen - bár általában és a kor viszonyai közölt is igen fontos szempont felvillantásával: ez pedig az egyház helye, szerepe, magyarországi kiépülese. A két kútfő ebben az összefüggésben igen szerencsésen kiegészíti, illetve - mint látjuk - megerősíti egymást. Röviden szólva: az Intelmek az elméletet adja meg, a nagyobbik Gellért-legenda (a továbbiakban mindig csak e legendáról lesz szó) a gyakorlatot tükrözi. Szent István lntelmei - a király szájába adva a szót - tíz pontban foglalja össze mindazt a teoretikus fundamentumot, amire fia, Szent Imre majdani országlásának épülnie kell. E tíz pontból öt a hittel, annak tanaival és az egyházzal kapcsolatos. Az első három helyen a katolikus hit megőrzésének fontossága, az egyház helyzetének megszilárdulása és a főpapoknak kijáró tisztelet megadása áll, míg a kilencedik helyen az ima rendszeressége, a tizediken pedig a jóság, az irgalmasság és a többi erény gyakorlása szerepel. Ez az arány önmagában jelzi, hogy Szent István mekkora fontosságot tulajdonított a keresztény hitélet magyarországi meggyökereztetésének és az ennek megvalósításában oroszlánrészt vállaló egyház munkálkodásának. Az Intelmek megírásának kulcsa, egyszersmind a konkrét magyarországi helyzet tömör jellemzése a második pontban található. Eszerint a kereszténységet, amely "más helyeken szinte ősinek számít, itt, a mi királyságunkban viszont, drága fiam, még ma is mint valami új keletű és zsendülő félben levő tant hirdetik, s éppen ezért körültekintőbb és szemmel láthatóbb oltalmazókra is van szüksége, nehogy az a jó, amit az isteni kegy az ő mérhetetlen irgalma által nekünk, érdemteleneknek juttatott, a te tunyaságod, restséged és nemtörődömséged következtében elherdálódjék és kárba vesszen".' Az Intelmek szövege nem hagy kétséget a tekintetben, hogy a keresztény hit magyarországi elterjesztéséért maga az uralkodó és a fő papok tehetik a legtöbbet. Az első pont világosan megfogalmazza ebben a király feladatát és felelősségét: "Mivel királyi méltóságra csakis hívők és a katolikus hittől áthatott személyek emelkedhetnek. ezért intelmeink között a szent hitet tesszük az első helyre. Elsősor ban arra hívom fel a figyelmedet, azt tanácsolom és javaslom, sőt igyekezlek rábírni, drága fiam: ha azt akarod, hogy királyi koronádat megbecsülés övezze, olyan elővigyázatossággal és körültekintéssel óvd katolikus és apostoli hitedet, hogy példaképül szolgálj mindazok számára, akiket Isten alattvalóiddá tett, és minden egyházi ember méltán nevezhessen téged a keresztény hitvallás igaz követőjének, mert ennek híján, jól jegyezd meg, sem kereszténynek, sem az egyház gyermekének nem fognak mondani. Akik ugyanis hamis hiten vannak vagy a hitüket nem teszik teljessé, és
845
Az Intelmek a főpapokról
2A nagyobbik
Gellért-legenda magyar szövegét Almási Tibor sajtó alatt levő új ferdtásában idézem.
nem ékesítik fel cselekedetekkel, minthogy a hit tett nélkül halott (Jak 2,17), sem itt nem uralkodnak dicsőséggel, sem az örök királyságnak és koronának nem lesznek részesei. Ha viszont a hit pajzsát megőrzöd, birtokában leszel az örök élet sisakjának is (Ef 6,16-17). A lélek eme fegyvereivel azután törvényesen küzdhetsz majd a látható és láthatatlan ellenségeid ellen egyaránt". (Csakis ezen istváni alapelv alapján érthető, hogya szent király miért mondott le immár egyetlen fia, Szent Imre halála után fiági rokona, Vazul jelöléséről, mert hiszen róla - nem alap nélkül - úgy látta: hamis hiten van, illetve hitét nem tette teljessé. Így István a nőágról választott trónutódot, a kereszténység iránt teljes mértékben elkötelezett velencei Orseolo Pétert.) A harmadik pontban a főpapok iránti tiszteletről szólt a király: "Ök legyenek a tanácsadóid, és úgy vigyázz rájuk, mint a szemed fényére. Ha az ő jóindulatukat megnyered, senki ellenségtől nem kell félned. Ha ugyanis ők oltalmaznak téged, minden tekintetben biztonságban leszel, és az ő könyörgésük figyelmébe ajánl majd a mindenható Istennek. lsten ugyanis őket rendelte a szent nép őreiűl, őket tette meg a lelkek gondozóivá, minden egyházi méltóság adományozóivá és az isteni szentség kiszolgáltatóivá. Őnélkülük sem király nem lehet, sem nem uralkodhat senki". Szent Gellért püspök legendája éppen arra szolgáltat példát (és ami e vonatkozásban kiváltképpen becsessé teszi: az Intelmek konkrét ismerete és idézése nélkül), hogy a szent király mennyire az Intelmekben megfogalmazott elvek szerint járt el a gyakorlatban. Amikor az elbeszélés szerint a Veleneéből Szentföldre igyekvő Gellértet, az egyszerű zarándokot elvitték Istvánhoz, e szavakkal igyekezett őt eredeti szándékától eltéríteni: "Tégy le erről a szándékodról, jó ember, és maradj nálunk... Inkább itt hirdesd az én népemnek az igét, erősítsd a hívőket, és térítsd a hitetleneket, öntözd a frissen kisarjadt vetemény t... Te csak nyisd ki a szádat, és vesd el az élet magvát ennek a népnek a szívébe! Ne törekedj Jeruzsálembe, mert én amúgy sem eresztelek el téged. Íme, a mai nappal odaadtam néked a marosvári püspökséget"? István jó szemmel fedezte fel Gellértben a társat, a szövetségest, a leendő főpapot, akiknek rendje - mint az Intelmek szerint vallotta - "ékessége a királyi trónnak". Ahhoz azonban, hogy Gellért elfoglalhassa a marosvári (a későbbi csanádi) püspöki széket, előbb Istvánnak fegyverrel kellett legyőznie a terület urát, a "keresztény hitben nem éppen tökéletes" Ajtonyt. Ö - az Intelmek szavai szerint - István "látható ellensége" volt. A király az Intelmek - és Szent Jakab ott idézett levele - szellemében járt el, amikor a hitet cselekedettel tette élővé. Miután a királyi sereg, megint az Intelmek szavai alapján: "a lélek fegyvereivel", azaz Szent György vértanú közbenjárására, a mennyei Úr segítségével, győzelmet aratott, István előhívta a remeteségből Gellértet, és ténylegesen is a csanádi egyházmegye élére állította azzal a felké-
846
Szent Gellért püspök
A keleti országrész megtérítése
réssel, hogy gyakorolja Krisztus szolgálatában hivatását, "hirdetve az Igét, és keresztelve, valamint a hitetleneket Krisztus hitéhez térítve". S hogy kik voltak e hitetlenek, azt nagyon szemléletesen mutatja annak a lakomának a leírása a legendában, ahol templomszentelést kérők (azaz minapi pogányok) vettek részt. "Mikor pedig az asztaltól felkeltek, a püspöknek különféle adományokat és ajándékokat ajánlottak fel, nagy értékű dolgokat, jelesül is lovakat, ökröket és juhokat, sok-sok szőnyeget, az asszonyok pedig aranygyűrűket és nyakékeket." Ezek egy nomád életmódot folytató, pogány hiten levő nép becses értékei voltak. A király rokona és megbízottja, Csanád ispán szekéren vitte Gellértet püspöki székhelyére, Marosvárra, ahová "özönlöttek hozzá a nemesek és a nemtelenek, a gazdagok és a szegények, azt kívánva tőle, hogy az isteni Szentháromság nevében keresztelje meg őket. Ezeket úgy fogadta, mintha a saját fiai lennének, s hogy felengedjenek előtte, asztalához is meghívta őket... A rengeteg nép ott ácsorgott még a temetőkert kapujában is, magukkal hozva ennivalójukat, s azoknak, akik keresztelték őket, nem volt nyugodalmuk, csak éjszaka. Roppant erőpróbának voltak kitéve, de Krisztus nevéért, akinek dolgában helytállni törekedtek, zokszó nélkül s szíves örömest elviselték ezt a fáradtságot. Azoknak pedig, akik már megkeresztelkedtek, a püspök Isten igéjét hirdette lankadatlanul... A nép pedig, noha csak gyenge vetemény volt (Zsolt 143,12) még, Isten igéjét így is elragadtatott átszellemültséggel hallgatta". A legenda idézett részeinek ősforrása arról az időről szól, az Intelmek pedig a magyar történelem egy, kiváltképpen fontos azon pontján készült, amikor napirendre került a frissen krisztianizált nyugati országrészt követően az ország keleti felének a király uralma alá vonása és az ott élő pogány népesség keresztény hitre térítése. Ekkor Istvánnak és Gellértnek már voltak tapasztalataik. István megfigyelései az Intelmekben tükröződnek, Gellért pedig hasznosíthatta a hittérítés során a Tiszától nyugatra szerzett tapasztalatokat. Forrásokban módfelett szűkölködő kora középkori történetünkben ritka pillanat az, amikor egyazon jelenséget két kútfő tanúságtételével világíthatunk meg. A magyar kereszténység meggyökeresedésének Szent István lnielmeioea tükröződő elméleti alapvetése, illetve e folyamatnak Szent Gellért nagyobbik legendájában olvasható gyakorlati kivitelezése ilyen. A maga módján mindkét írásmű érzékelteti azt az óriási lépést, amelyet a minap (a 10. században és a 11. század elején) még pogány magyarság megtett, s amelyben az egymás szövetségeseiként eljáró István és Gellért szerzett óriási érdemeket. Több, mint sziinbólum, hogy a korai magyar történelem e két nagy alakját egyazon évben, 1083-ban a katolikus egyház szentjeinek sorába iktatták.
847
KELECSÉNYI LÁSZLÓ
Monostor Ottlik Géza életrajzából
Született 1947-ben Budapesten. író, filmtörténész. Színészportrét írt taünovitsról, Karádyról. Bbeszéléskötete, regénye is napvilágot látott. Krúdy és Ottlik életmüvének kutatásával foglalkozik. Legutób· bi írását 1982. novemberi számunkban közöltük. Részlet a sze rzőnek a Magvető Kiadónál megje· len ő , a Soros Alapftvány támogatásával írott Ottlikéletrajzából.
Monostor, annyi mint Göd öllő. Ebbe a Pestrő l hel yié rde kű vasúttal megk özelí thető nagyközségbe húzódott vissza 1946-ban Ottlik Géza feleségé vel. Rádi ós állásá t elvesz ítvén megé lhetési gondokkal küszköd tek, min t majdnem m ind ig. Gödölllő akkortájt - térben és időben - messzebbre ese tt a főváros tól, mint manapság. Pes t határa még csak Zuglóig, K őb á nyáig terjedt, a HÉV több min t egy óráig döcögött a Keleti pályaudvar mellől Monostor ig - miként a települést a Bl/dá-ban Ott lik eufe misztikusa n nevez te. Talán azért, hogy ottani életük nehézségeit megszépítse. Hisze n - sok egyéb feladat, iroda lmi rabszo lgamunka mellett - itt írta az Iskola a határon jelen tős részét. A Köztársaság út 45. szám alatti ingatlant, a kerttel körül vett kétszobás családi házat még O ttlik éd esanyja vásároita a hú szas években, befek tetéskén t, egyik költözésük után. Nyaralóként használták olykor, később mened ékü k lett. Fillérekből éltek, néha épp csak vegetá ltak itt. Gyöngyi fennmaradt háztartási kiad ásokat feljegyző füze tének tan úsága szerint minden forintn ak megvolt a helye. Szerén y költségvetésüket az is megterhelte, hogy Ottliknak időnként be kellett utaznia Pestre. Kéziratot leadni, új fordítanivalót szerezni, kiadóval tárg yalni, barátokkal találko zn i. Nem csak útiköltség, egy-egy szerényebb ebéd, kávéházi tartózkodás terheli a kiadásokat. Szégyen ide vag y oda, kénytelenek elfogadni Gyö ngyi apjának rendszeres havi támogatását. A fordít ások honoráriumából és az olykor kiutalt irodalmi segél yekből ne m tudt ak volna megélni. Külön ösen úgy nem, hogy az 1948-49-es politikai fordul atok, a kommu nista rend szer egyeduralma az irodalm i és m ű v é szet i életet is gyö keresen átformá lta . Fogy tak a fordítha tó szerzők . Csak a klasszikusnak szá mító ango lszász írók ma radtak. Evelyn Waugh Ot tlik által frissiben ford ított Utolsó látogatás című vaskos regényé t a Frank lin rak tárából egyenesen a zú zd ába vitték . Alig pár pé ldány maradt meg a kiad ásbó l egy bátor sz ívű rak táros jóvolt ából/ aki mindenkinek adott bel őle, akinek csak tudott. A műfordítóknak a klasszikusok jutottak. Miként Ném eth László az oroszokkal, Ottlik ugyanekkor az angolokkal, főként Dickensszel küzd ött fordítói gál yapadján . A küszködést a szó szoros ért elmében kell venn i. Ottlik ugyanis nem tudott angolul. Ko-
848
rábban franciául tanult, és németül is persze, ám Shakespeare és Thackeray, Dickens és Shaw nyelve ismeretlen volt számára. Zádor Annának, a Franklin kitartó szerkesztőjének köszönhette ezt a munkát, aki bízott benne, és rendszeresen ellátta feladatokkal. Így születtek sorra az általa fordított Dickensek. Legelőbb az Örökösök, majd azt követően a többi, a Twist Olivér, a Copperfield Dávid, az utóbbiak felnőtt és az ifjúság számára készült változatban is. Első Dickens-fordítását a gondos kiadó aszótáríró Országh Lászlóval nézeti át, aki hosszasan részletező tanácsokat fűz a kézirathoz. Többször már nem szorul efféle segítségre. Még egy érdekesség: Az első nagyobb lefordítandó műhöz, az Örökösökhöz Ottlik vaskos tartalmi mutatót készít önmaga számára. A regény szövevényes történetében való jobb eligazodás érdekében írott bőséges kivonat akár az Iskola a határon tartalommutatójának előképe lehetett. Majdnem bizonyos, hogy ekkor határozhatta el, hasonló jegyzetekkel látja el majd regényét. A kiadótól visszavett, teljesen újraírt, más címmel ellátott, terjedelmében majdnem az ötszörösére bővülő, majd csak 1959-ben megjelenő művét. Egy 1950-es, Vas Istvánnak írott leveléből tudható, hogy éjszakánként, a fordítások napi munkájától fáradtan elő-előveszi a Továbbélők kéziratát, s megpróbál dolgozni rajta, a publikálás reménye nélkül. De nemcsak az Iskola-regény készül, hozzányúl még a félbemaradt közlésű Hajnal háztetők szerkezetéhez is. Ezek közben nagy-nagy csend van körülötte, hasonlóképp, mint barátai, a többi újholdas, Nemes Nagy, Lengyel Balázs, Rónay, Mándy, Pilinszky körül. A nagy 4xlOO-as a pálya szélére sz 0rulva figyelheti az ötvenes évek irodalmi életének pangását. A mű-kotorékversenyeket, ahogy akasztófahumorral az olykor nem is tehetségtelen írók és költők felülről, mesterségesen irányított aktuális témák utáni - legtöbbször szellemi vesszőfutássá váló - hajszát nevezték. Van, aki meseátdolgozásokat ír szerény megélhetése érdekében. S van, aki csak asztalfióknak dolgozhat, mint például némely költők, akik nem vállalkoznak csasztuska-rímekkel tűzdelt alkalmi klapanciák gyártására. Ottlik már akár monográfiát is írhatna Charles Dickensről. Mégsem teszi. Nemigen kedveli ezt a műfajt. Külön véleménye van az egész irodalomtörténetről. Azaz nincsen jó véleménye róla. Ahogy egy jóval későbbi nyilatkozatában mondja a magyar irodalom egyik jeles tudósáról, aki ifjúkorában regényekkel kezdte pályáját, hogy elment professzornak (Elfelejtett ember? Kortárs, 1983, 1811.), abban minden benne van. Benne van a véleménye azokról, akiknek Isten, a sors, avagy bárki-bármi költői, írói tehetséget adott, s elherdálják olyképpen, hogy mindenféle pótcselekvésekbe menekülnek érdekből vagy a könnyebb megélhetés okán. Ö maga nem tesz, nem tehet ilyet. A való világhoz nagyon kevés szál köti. "Véres verejtékkel voltam nem író" - mondja egyszer jóval később, 1981-ben, ezekről
849
a gödöllői évekről. Kilenc éven át nem publikál saját művet, csak fordít. Ekkor alapozza meg műfordítói hírnevét. főleg az angoloknál, melynek eredményeként majd évekkel később meghívják a Szigetországba. De nemcsak angolból fordít, hanem németből és franciából is. Dickens, Shaw, Evelyn Waugh, Hemingway (Az öreg halász és a tenger), O'Neill és John Osborne (Dühöngő ifjzíság) mellett Gottfried Kelle r, Arnold Zweig, Jean Giraudoux regényeit és színdarabjait ülteti át magyarra. Mindemellett fél. Félelmét pontosan mutatja Erdő melíett nem jó lakni című publikálatlan írása. Valaki jön az erdő felől, miközben Ottlik gödöllői házuk kertjében tevékenykedik. Még nem tudja, ki az ismeretlen jövevény, arra gondol, hogy érte jönnek, elviszik, kitelepítik, intemálják. Ám jóbarát érkezik: Rónay György az. Más megállónál szállt le a helyiérdekűről. másfelől közelitette meg barátja házát. Ottlik félelmei nem voltak alaptalanok. Nemcsak a naponta hallott nem rém-, hanem valóságos hírekből táplálkozhattak, kit vitt el az ávó, kinek foglalták el a lakását, s lakóját hosszú évekre állati körűlmények közé penderítették ki, valahová a Hortobágyra, vagy egyenesen Recskre, a legkeményebb magyar gulágra. Ha nem is ez elől menekültek Cödöllőre, tudatosan, jó előre már 1946 végén, mégis biztosabb menedéknek tűnt a vidéki lakás ezekben az években, mint egy budapesti. Minden előrelátó óvatosságuk ellenére sem úszták meg. Ottlik Géza író, vagy inkább azokban az években csak műfordító, kuláklistára került. Annál is érthetetlenebb volt ez, mert Ottlik az anyjától örökölt kecskeméti földeket és gödöllői ingatlanuk egy részét már korábban felajánlotta az államnak. Nem tudni, mi lett volna az ügyből, ha nem lép közbe Vas István, Ottlik legjobb barátja. Kettejük kapcsolata merőben más jellegű volt, mint amilyen például Ottlikot az újholdasokhoz, Mándyhoz, Nemes Nagy Ágneshez fűzte. Vas István nem vonult ki az ötvenes évek irodalmi életéből. Volt állása, s egy időben tagja volt a pártnak, ahonnét később kilépett. Barátjához írott levelében (lásd: Holmi, 1994. augusztus) azzal magyarázza részvételét az ötvenes évek irodalmi életében, hogy nem tud meglenni valamilyen munka, foglalatosság nélkül. Rengeteget vitatkozott a két ember, ám annak ellenére, hogy nem értettek egyet sok mindenben, valamilyen, az irodalomnál, politikánál mélyebb kötelék fűz te össze őket - egy életen át. Vas István azonnal cselekedett. Elrohant az Írószövetség párttitkárához, s indulatait sem titkolva megmagyarázta az államigazgatási döntés lidérces butaságát. Néhány nap múlva Ottlik pecsétes papírt kapott a gödöllői Járási Tanács végrehajtó bizottságának elnökétől, amelyben értesítették, hogy 1953. március 16-i hatállyal törölték a nevét a kuláklistáról. Így működött akkor a világ.
850
A döntés dátumából kiderült, hogy az már Sztálin halála után történt. A rettegő hivatalnokok már könnyebben adtak ki a kezükből egy efféle fölmentő papírt. Egy-két évvel korábban nem úszta volna meg Ottlik az ügyet ilyen simán. Rövidesen a honi politikai életben is érezhetővé vált az enyhülés. Nagy Imre kormányra kerülésével, majd az 1953 nyarán előterjesztett új kormányprogram által az emberekben feltámadt a remény, hogya Szovjetunióbeli változások Magyarországon is éreztetik majd hatásukat. Nem azonnali változásokról volt szó, s el kellett múlnia néhány hónapnak, sőt, talán egy évnek, hogy az irodalmi életben is valami új kezdődjék. Ottlikékat annyiban érintik a változások, hogy 1955-ben beköltöznek Pestre. Ottlik 1945-től a Magyar PEN Club főtitkára volt egészen 1957-ig, névlegesen még azokban az években is, amikor a magyar szekció egyáltalán nem működött, Így Gyöngyivel beköltözhetett az Irodalmi Alap tulajdonában lévő egyik fővárosi lakásba; a VI. kerületi Zichy Jenő utca 7-es számú házban találtak ideiglenes otthonra. Nemes Nagy Ágnes már ide címezte azt a levelét, amely nemcsak tartalma miatt érdemes a részletesebb idézésre, hanem főképp azért, mert fényt vet az író és a költőnő olykor már-már barátságnál is többet érő, mély kapcsolatára. A levél dátuma a postabélyegző kelte szerint: 1955. XI. 26. Az előzmény: az előző napon volt az akkori Magyar Néphadsereg Színházában George Bernard Shaw Szent Johanna című drámájának bemutatója. Hosszú ideig nem játszották a darabot, s a harminc évvel korábban Hevesi Sándor fordításában ismert művet. Ottlik ott volt a színházban, s mint a hozzá írott levélből kiderül, fel is ment a színpadra meghajolni az előadás végeztével. Így a levél: "Egész délelőtt Magáról és a maga estjétől beszélgettünk Balázzsal (Lengyel Balázsról van szó, - K. L.), mert színészek ide, rendező oda, ez a maga premierje volt számunkra. S közös erővel megállapodtunk abban, hogy Maga szomorú volt. S erre mindketten úgy elszomorodtunk, hogy sirtunk-zokogtunk. C,') Nekem olyan nagy este volt ez, oly groteszkül büszke voltam Magára, a szép eziist-ángolna fejére, (...) mintha én csináltam volna Magát. S annál szomorúbb volt, hogy nem örül eléggé. Hát kevés, persze, hogy kevés. Nem ez illetné Magát - ez világos. Hódolat, pénz, kalappal, öt-hat autó, kínálkozó női csodák, ájult imádat, tenger. (...) Tudom azt is, hogy a jóbarátok hódolata olykor rettentő kevés, kicsire zsugorodik, ha az ember X-re vagy Y-ra gondol, értékben valahol a bokája körül, sikerben pedig a 4. emeleten." Levele végére biztatás és elismerés gyanánt még odamásolja Radnóti Miklós Éjfél című versének negyedik, utolsó versszakát. "Oly szép vagy és oly fiatal! / s én arra gondolok, amíg csodállak, / hogy vár talán még diadal/és várnak még beszédes pálmaágak!"
851
A sikerek még messze vannak, arról nem beszélve, hogy az afféle zajos felhajtás, a hollywoodi sztárság külsőségeivel járó ájult imádat Ottlik egész életvitelével szöges ellentétben állott. Érdemes elgondolkodni azon, mennyire volt önkéntes, a jelleméből. életfelfogásából fakadó irodalmi száműzetésbe húzódása. Félre állították-e - ahogy sokan vélték és vélik nyilatkozatai és az ismert tények fényében -, avagy ő maga, saját lelke parancsszavára, szerényen vagy ellenkezőleg, nagyon is gőgösen - hiszen a túlhajtott szerénység a gőg egyik formája - állt félre a csörtető szerencselovagok, karriervadászok útjából, árnyékba húzódva, nem-irásba, fordításba, kártyázásba menekülve? Nem bújte a szükségesnél jobban, kitalált és ügyesen felépített szerepe mögé?! A mártírok komor elszántsága kellett hozzá, hogy Ő, aki egészen apró gyerekkora óta írónak készült, semmi másnak, szilárd elhatározásból lemondjon álmai megvalósításának folytatásáról, szűk baráti körének elismerése, és egy igencsak más kör, a bridzsjátékosok akkortájt már bővülő, de nem túl népes társadalma jelentsen pótlást és vigaszt elmaradt irodalmi sikereiért. (E szellemi sport hívei, mint keresztények a katakombákban, úgy rejtőztek és szaporodtak a zord ötvenes évek során: 1956-ban már feliratot merészeltek küldeni a belügyminisztériumba szövetségük megalakításának engedélyezésére, mely akciónak Ottlik egyik szervezője volt.) A monostori évek nem értek véget Pestre költözésükkel. Az irodalmi gettó, melynek Ottlik félig-meddig önkéntes foglya lett, még nem szabadult föl egészen. 1957-ig, a Hajnali háztetők gyűjte ményes kötetének megjelenéséig nem publikál semmit, hiába fújdogálnak enyhébb szellők, hiába érkezik - a kor divatos, Ehrenburg regényének CÍm éből kölcsönzött kifejezéssel élve - az olvadás. "Negyvenhárom éves lettem, és sehol se vagyok. Hát én nem ezt akartam: rémuralomban derék férjként hősiesen robotolni.;." (Buda, 346.) Váratlanul bukik ki Ottlikból ez a vallomás. Nem olyannak képzelte az életét, amilyen lett. Azt gondolta, hogy íróként, független művészként majd "diadalmasan áttangóznak" az egész világon. A háború utáni első évekig még boldog sziget maradhatott Monostor, alias Gödöllő, de ami azután következett, az mindenhez inkább hasonlítható, csak diadalmas tangózáshoz nem. Épp a Szent Johanna felújításának évében, 1955-ben kezdtek reményteli fordulatot venni a politikai események. Hiába kerül vissza Rákosi Mátyás a hatalom csúcsára, hiába igyekeztek háttérbe szorítani a rövid idő alatt nagy népszerűségre szert tevő Nagy Imrét - a szellemet már nem lehetett visszagyömöszölni a palackba. "Már nem kell teljesen agyalágyultnak lenni a rernénykedéshez. 55-öt írtunk. Medve járt a New York kávéház Mélyvizébe rendszeresen; ebédelni az író haverjeiveI. A levegőben volt az ellenállás. Talán ott, meg a szövetségükben, meg az egyetemeken készítették a felkelést, forradalmat. Nyugodjak meg, már nem
852
tarthat soká" (Buda, 347.). A pár hónappal később bekövetkező forradalom napjainak eseményei, majd a megtorlás tényei nem kerülhettek bele a készülő Iskola a határon szövegébe. Csak jóval később, a Buda oldalain reflektál a történelmi eseményre - Petri György szavaival élve -, a kis októberi szocialista forradalomra, melynek tíz napja legalább annyira megrengette a világot, mint ama másik, a cári Oroszországot maga alá temető világrengés. (Bővebben lásd a Buda 273-278. oldalain.) Visszatér még a forradalom ügyére egy kései alkalmi cikkében, melyet az 1989-es romániai események kapcsán vetett papírra. (Mit tudsz mondani a román jorradalomról? Semmit. Magyar Napló, 1990, l, 3.) Itt dől el számára végérvényesen az a Buda oldalain is fölvetett örök probléma, hogy mi lehet fontosabb az embemek: saját rongyos kis élete vagy a haza becsülete. Ottlik életében az 1956-os őszi napok nem hagytak kitörölhetetlenül mély nyomokat. Sem abban az értelemben, hogy részt vett volna bármiben, amiért később, mint írót felelősségre vonhatták volna, s abban az értelemben sem, hogy csatlakozott volna a sztrájkot, önkéntes szilenciumot vállaló szerzők közösségéhez. Az 1957-es esztendő irodalmi működése megpendülésének éve lett. Végre ismét íróként tartják számon. Kiadókkal tárgyal, fordítandó műveket javasol, szórakoztató könyvsorozat tervezetét készíti elő. Rövid ideig tart ez a lelkesedés nála is, mint ahogy rövid ideig tartott a szabadabb szellem államilag még ellenőrizetlen pünkösdi királysága, melynek keretében néhány hónapig, vagy talán egy egész évig megjelenhettek általa kedvelt és támogatott, schöpflini értelemben jó és léha írók könyvei. 1957 a Hajnali háztetők kötet megjelenésének éve. Nemcsak a hiányos közlésű, tízegynéhány esztendő múltán kiegészített kisregénynek, hanem egybegyűjtött elbeszéléseinek első kiadása. A pontosság kedvéért jegyezzük meg, hogy a könyv csak a következő év elején került az üzletekbe. "Ma délben kis híján visszavontam a már betördelt háztetőket egy helyesírási vita miatt, én ordítottam. hogy a szomszéd irodában nem tudtak telefonálni" - írja egyik levelében 1957. december ll-én. Majd néhány héttel később 1958. január 31-én szintén egy levélben közli, hogy látta a kötet műszaki példányát. "Ronda a külseje, remélem a belseje nem annyira" - jegyzi meg őriironikusan. Ottlik nem túloz, tényleg ronda a Magvető Kiadónál 3200 példányban, Nemeskürty István szerkesztésében megjelent gyűjtemé nyes kötetének a címlapja. De végre van saját kötete, amelyben minden addig írott fontos műve benne van, mégha azon művek legfrissebbike 1948-as keletű is (nem számítva a kisregény 1957-es kiegészítését) . Egy jóval későbbi, az 1969-es önálló kiadáshoz írott ajánlőszö vegében szinte lebeszéli az olvasókat kötete megvásárlásáról. "Ne vegye meg például az, aki erkölcsi tanulságot vár egy regény től.
853
Kihámozható belőle egy jelentéktelen csirkefogó története, aki festőként tündököl az ötvenes évek első felében, a végső bukása azonban, amely abból áll, hogy kiszökik összeharácsolt műkincse ivel és gazdag emberként él Párizsban, sok olvasó szemében, kivált annak, aki nem ismeri Franciaországot, nem tűnik majd méltó büntetésnek. Ne vegye meg az sem, aki egy regény től épületes társadalmi mondanivalót vár, vagy a valóság tükröződését, vagy mítoszteremtést, vagy a világ tetten ért zűrzavarát, vagy a végső üresség és elszigetelődés megrázó költészetét, »új hullámo-ot, legújabb kísérletet vagy új regényt. Ez csak egy régi regény és annak is kicsi. 1943 novemberében írtam, elkeseredésemben és szórakoztatásnak" (Próza, 231-232.). Ottlik sorai között ott búj kál a kor divatos áramlatainak, főként a Robbe-Grillet, Sarraute nevével fémjelezhető nouveau roman-nak a bírálata. De ebből a néhány sorból kitetszik az is, hogy ízlésének az éppen akkor világhódító útjára induló mágikus realizmus, Márquez és a többiek sem igazán felelnek meg. Ízlést írtunk - eszményt kellett volna inkább. Arról a regényeszményről van szó, amelyről híres bécsi előadása szól. De még nem vagyunk 1965-ben. Még '57-ben járunk, azaz '58 legelején, a Hajnali háztetők megjelenésének évében. Mai szemmel olvasva Ottlik történetét inkább az esztétikai - kevésbé magasztos kifejezéssel szólva -, regénytechnikai megállapításai látszanak könyve legfontosabb elemének. "Nem vagyok regényíró" (Hajnali háztetők, 93.), veti oda, csak úgy, mintegy mellékesen a könyv elbeszélője. Csak zagyváld össze jól. Így csinálják a modem regényírók is - kapja a kissé cinikus jótanácsot, éppen Szebek Miklóstól, más Ottlik-művék írói hősétől. "Megfogadom hát a barátom tanácsát, akiről sokan mondják, hogy jó regényeket ír, noha ez semmi esetre sem regény vagy kitalált történet; se nem műalkotás: csupán a nyers valóság" (Hajnali háztetők, 13.). Hogy micsoda ez a könyv, több mint negyven évvel az első kinyomtatása után, egy legalább annyit bírált, mint dicsért filmváltozat közbejöttével, nagyjából tudható. Egy jó léha regény (olyan mint például Fitzgerald A nagy Gatsby-je). Ifjúkori élményekből, társasági kalandozásokból, könnyedén vett szerelmekből, áttangózott éjszakákból szövődik a történet a két nőalak, Adriani Alisz, a gazdag úrilány és Karácsonyi Lili, az olcsó kis éjszakai pillangó köré. Köztük pedig Halász Péter, az élet királya, aki tényleg képes rá, hogy diadalmasan - s tegyük hozzá: közönyösen - áttangózzon, nem néhány bolond farsangi éjszakán, hanem egész életén. Lehetséges, igen, bármilyen zord feltételek közepette lehetősé ge van rá az embemek, hogy félőrült diktátorok rémuralma, magukat az emberiség megváltóinak kikiáltó véreskezű terroristák országlása idején is áttangózzon az életen. Az első Ottlik-regénynek talán ez a legnagyobb hozadéka, tanulsága. A palmírozás. Az a néhány trükk, melynek elsajátításával megkönnyíthetjük az éle-
854
1VÖ.:
Múló világom. 1970, 280.
Magvető,
21958, 2, 123.
tünket. Csak gyakorolni kell. Sokat kell gyakorolni. Tükör előtt, miként a kártyatrükköt Halász Péter, hogy milyen képet vágjunk a könnyen becsapható, mert nem az igazságra, hanem a hazugságra vágyó többség színe előtt. Palmírozva akár életműveket is lehet gyártani. Ráfesteni mások remekműveire saját divatosan vacak mázolmányaikat, aztán a megfelelő pillanatban, csiribí-csiribá, egyszercsak lemosni a kor szennyes ideológiáját a vászonról. és előállni a jól eladható, bárhol és bármikor piacképes festményekkel. Az 1957-es hozzáírás eredménye ez a léha könyvhöz illetlenül komor tanulság. Afféle fordított palmírozás. Itt nem a remekmű re mázol valami triviális várakozásnak megfelelő politikai giccset az író, ellenkezőleg, a látszólag könnyed, felületes és tartalmatlan történésekre vet rá olyan hálót, amivel nagy halat tud fogni. S mintha az író-elbeszélő fel is mentené ezt a népszerűvé váló fickót, aki "üstökösszerű pályát fut be, hihetetlenül rövid idő alatt". Odaad neki valamennyit érdeklődéséből és szeretetéből. Ez nemcsak a gyerekkori barátnak járó, bármilyen későbbi gazsággal el nem tékozolható figyelem. Több annál: a gyanútlan közönség ámulata. A bűvésztrükk áldozatainak jóleső szellemi zsibbadtsága. A hátha neki van igaza meggondolandó feltevésének mérlegelése. Hátha úgy könnyebb élni, ahogy ő csinálja. Igen, bizonyára könnyebb, csak éppen nem érdemes, vonja le azután nemsokára a maga számára fontos, másoknak talán nem ajánlott végkövetkeztetést - szavak nélkül, kimondatlanul. Örley István Farsangjának két merőben ellentétes főalakja tér vissza Bébé és Halász Petár figuráival. Pali, a házibálok és táncok hőse, és Gábor, aki cseppet sem csillogó, sőt/ egyenesen szürke, ám szürkesége néha olyan, mint valamilyen kitüntetés. Az '57-es datálású, '58-as megjelenésű kötet visszhangja meglehetősen csekély volt. Oly hamar követte a másik Ottlik-opusz, az Iskola a határon kiadása, s oly hamar vége szakadt a forradalom utáni év még valamelyest mámorosan szabadabb szellemű idejének, hogy mire megtalálta, jószerivel el is veszítette olvasóközönségét. Kritika is alig jelent meg róla. Granasztói Pál már jóval a Hajnali háztetők megjelenése után emlékeztetett a kisregény és Fitzgerald egyes novelláinak rejtett, nem tartalmi, inkább szemléleti összefüggéseire.' Egyidejű, s nem későbbi méltatást talán csak Rónay György írt róla a Vigiliában: "Az ábrázolás, a fölényes írói technika, az elegánsan lendületes előadás, a megjelenítés bíztossága, valami angolosan objektív szatíra, s nem utolsósorban a találó és takarékos jellem- és társadalomrajz mai prózánk egyik legjobb értékévé teszi ezt a kisregényt."z Tandori Dezső majd jó két évtizeddel később írja meg és teszi közzé a regényről szóló különös című hosszabb tanulmányát. (Agyagszeríien lehetett nyomogatni, formálni/ de nem agyag volt.) Mindkét írás, az utóbbi már a közben formálódó Ottlik-recepció tényeinek ismeretében a keretjátékkal
855
· 3 VÖ.: A zsalu sarokvasa, Magvető, 1979, 159-172.
4 1992,
12.
SZ.,
1745.
kiegészített próza lényegi mozzanataként emeli ki, hogy többet láttat, mint amennyit belát? Az író már nem lehet mindentudó, mint múlt századi elődei hitték boldogan, tehetsége, ha működte ti, abban rejlik, hogy ráérez a titkos összefüggésekre, sejteti az olvasóval, hogy van valami végső, kimondhatatlan igazság, vagy éppen semmi sincs sehogy. Szót kell ejteni a két szövegtest, az 1944-es és az '57-es közlés különbözőségeiről, [akus Ildikó végezte el az összehasonlítás filológiai műveletét. Kutatásának eredményét Egy átírás tanulságai címmel a Holmiban tette közzé. Ebből kiderül, hogy ez az egyetlen Ottlik-rnű, melyet szerzője a második publikálás előtt jelentő sen átírt, néhány helyen nagy fontosságú változtatásokat eszközölt. "Az átdolgozás mélységét nem a cselekmény szerkezetében lehet tetten érni, ugyanis a mindkét változatban meglévő 1936-os történet építkezésében nincs lényeges eltérés. Ezzel szemben a három főalak (Halász Péter, Alisz, Lili) karakterében, egymáshoz való viszonyában, valamint a narráció módjában olyan jelentős változást figyelhetünk meg, hogy voltaképp két különböző kis regényt olvasunk.T Az első változat csábítástörténet, a második, végleges verzió csalódástörténet. amely érzelembe már az elbeszélő is belesodródik. Tanúból szereplő lesz, a közönyös szemlelő ből mélyen érintett résztvevő. Nem a létezésről, kész tényekről tudósít, hanem magáról a létesülés folyamatáról, amelyben mint a modern fizika korábbi tantételeket kiforgató felfedezése óta tudjuk, a megfigyelő megváltoztatja a megfigyelt tárgyat, jelenséget. Nincsenek tiszta kísérletek, nincsenek százszázalékos bizonyosságok - a tudományban sem. Hát még az irodalomban. Semmi sincs sehogyan? Csak a keletkezés folyamata az egyedüli bizonyosság. Miként az is biztos, hogy a Hajnali háztetők megjelentetésével, legjobbnak ítélt elbeszéléseinek és - mint láttuk - jelentősen átformált kisregényének közzétételével Ottlik Géza kikerült a monostori évek egyszerre önként vállalt és kényszerű elzártságából. 1959 legvégén a könyvesboltokba került az Iskola a határon.
856
Halántékod BALAZSEK DÁNIEL
tűzfalának s.
Tibornak, aki nem hisz amagyarságban
Mintha golyózáporba feszülne fejed: mint óralapok bizonytalanságára cseppent percek között kinövő árnyék: esők lombjai gyíilnek tekinteted mögött. S mint a zúgó bolygórendszerek: homloktól homlokig terjedő szélhiánya egek csöndjei közt kő kövön, s aztán a sziuekben csupán piros lemez lemezen legkisebb lökésre képtelen sóvárok keserűségek sóhajában a csepp vér. Egy percre rád dől a Halál: halántékodnak hosszú madarai árnyékával.
Istenkeresések Mózes-botja Az idő súlymértékeihez mérten lazul végleg fogaid s csontok porcelánja: álladhoz sodort koppanás a kihűlt csillagot a szó vas-cserépből is hanggá szublimália, ködvásznon sikoltó madár ecsetvonása. S a vállig fölérő éjszakák között a. percről percre tömörebb csendek mészkövében hiányától nehezulten forrásvizét keresi a lélek.
857
FRIED ISTVÁN
A levélíró Máraí Sándor Tanulmányvázlat Én a magányban, a sértődésbell éltem
(A gyertyák csonkig égnek) Csak a
Nincs otthonod, hazád más amelyen nincsen áldás
betű,
(Verses könyv) Született 1934·ben Budapesten. Irodalomtörténész. Jelenleg a JATE BTK Összehasorífó lrodalorntudományi Tanszékének egyetemi tanára. Márai Sándorról szóló tanul· mánykötete •... egyszer mindenkinek el kell menni Canudosba' címmel 1998ban jelent meg. Legutóbbi írását 1998. 9. számunkban közöltük. 1Csokonai Vitéz Mihály Összes művei, Levelezés, s. a. r.: Debreczeni Attila Bp., 1999.
Dezső: Levelek-naplók, s. a. r.: Réz Pál, az 1933-34~ naplót s. a. r.: Kelevéz Ágnes és Kovács Ida, Bp., 1996. 2Kosztolányi
A magyar irodalom legjelentősebb egyéniségei terjedelmes és az értelmezése szempontjából nélkülözhetetlennek bizonyuló levelezés-kötegeket hagytak hátra. A köztudat mindenekelőtt Kazinczy Ferenc mára huszonhárom vaskos kötetre rúgó leveleit véli az életmű perdöntően fontos, a magyar prózastílus alakulástörténetében lényeges szerephez jutó dokumentumainak. a nemrég kiadott Csokonai-levelezés-kötet l nemcsak ismeretlen vonásait tárja föl az ifjan elhunyt debreceni poétának, hanem a "misszilisz" -levél műfaji változatával is szolgál. A 20. század magyar irodalmának kutatói inkább sejtik, mint pontosan tudják, hogy Babits Mihálynak az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzött hagyatékában az összegyűjtött-rendezett levelek összkiadása mily meglepetéseket ígér. A megannyi szerkesztő, fordító, költő, sértődött (sérülékeny) magánember olykor mily leplezetlenül lép ki a többnyire óvatosan, helyenként szinte "diplomatikusan" fogalmazott írásokból, de Kosztolányi Dezsőnek nemrég megjelentetett leveleskönyve 2 sem pusztán kordokumentum: nemegyszer írói magatartásváltozat bontakozik ki a kűlönféle (nyelvű) levelekből. A Márai-hagyaték igen töredékesen maradt ránk, a II. világháború elpusztította az 1945 előtti időszakból származó dokumentumok jelentős többségét, így a Máraihoz ekkor írt levelek nem vagy csak véletlenül maradtak ránk. Márai saját kezűleg vagy gépelve Írt, küldött leveleinek egy része valamiképpen megőrződött, és különféle hazai és külföldi könyvtárakban lelhető fel. Hogy Márai a levelező szerzők közé tartozott, s ha sikerülne valakinek valamennyi föllelhető levelét összegyűjtenie, az feltehetőleg több vaskos kötetre rúgna, csupán az első felmérés kissé hevenyészve levont tanulsága. Annál is inkább, mert Márai élete itthon és külföldön egyre inkább a "telefon" korszakába nőtt bele; a személyes közlés meghittsége és ugyanakkor rejtettsége mégsem pótolhatta az írásbeliséget, amelyet Márai "íróként" nemegyszer hangsúlyozottan a szóbeliség fölé emelt. Nem pótolhatta már csak azért sem, mivel számára a telefon-levél viszonylat több ÍZéletmű
858
3Erről tanúskodik például gépiratos levele Lenkei Henrikhez. OSZK Levelestár. Innen tudjuk meg, hogy az "Újság vasámapja" (a levélben így!) szépirodalmi rovatát az író gondozta.
4,,A napló, a legbizalmasabb is, mindig az emberiségnek készül, s ezért talán őszintébb, ha őszintén bevalljuk, hogy nem tudunk egészen őszinték lenni, irók, semmiféle rásunkban. leveleinkben és naplójegyzeteinkben sem." ln: Ég és (őld, Bp., 1942, 102.
ben a jelen-múlt dichotómiájaként, egy életfonna-váltás jelzéseként jelenik meg. Jóllehet Márai riadtan figyelte a (technikai) civilizáció erőszakos térhódítását, egy élhető világ szétesési tüneteit, a felgyorsult élettempót (Lassan élni CÚTIŰ cikkében azonban tudni véti, hogy "minden kornak más az életüteme". Pesti Hírlap, 1937. 09.), rámutat a 20. században élés vitathatatlan előnyeire is: míg az egyik oldalhoz sorolja a gépkultúrát, a "sofőr-típus"-t, a másikra a szociális biztosítást, a munkáskönyvtárakat, a .fömeggyógyításv-t (Vasárnapi krónika. Bp., 1943. Aranykor, 1937. 02.28.). A legújabb kor megszüntette a szó legnemesebb értelmében vett társasági életet, az espresso "allegorikus hely"-Iyé vált: "Sikerének titka, hogy van benne valami sietős és olcsó, mint az egész új életben" (Espresso, Pesti Hírlap, 1940. 02. 17.). A Füves könyv keserű megállapítása szerint: "A világ egyre jobban hasonlít egyfajta Woolworth-áruházra, ahol egy hatosért megkapni mindent, silány kivitelben, ami az élvező tömegek napi vágyait gyorsan, olcsón, krajcáros minőségben kielégítheti." Ugyanez a Márai a legelső magyar írók közé tartozott, aki kedvvel vezette saját autóját, és igazi sérelemként élte meg, amikor a világháború alatt erről a kedvtelésről le kellett mondania. Egy 1941-es (06. 29.) írásában A boldog nemzedék minéműségét fejtegeti, családi levelezésben tallózva. Rádöbben, hogya boldognak gondolt békeidők nemzedéke sem volt maradéktalanul boldog, mivel a "civilizáció válságába átmerevedett európai kultúra" fordulását sejtette meg. A levelek főszerephez jutnak, valaha még tudtak levelezni egymással az emberek. Innen már csak egy lépés annak belátása, hogy Márai életmódjához, életfelfogásához hozzátartozott a levelezés (is). Részint változó életkörülményei kész tették levelek küldésére, külföldi tartózkodása idején tennészetszerűleg ez bizonyult a kapcsolattartás legcélszerűbb eszközének, az Újság szerkesztőjeként sem mindig telefonon bonyolította le a megbeszéléseit, a kéziratok gondozását,3 emigrációjában pedig létfonnaként jelölte meg a levelezést, mint azt a San Gennaro vérében írja: ".oovannak másféle idegenek, (00') akiknek már nincs semmiféle hazájuk. Ilyesfajta idegenek számára fontos a postaoo." Márai levelei között talIózva egyrészt kitetszik, mennyi a Budapestről Budapestre küldött levéibeni üzenet, másrészt: a levelek mennyire következnek életelveiből, amelyeknek egyik legfontosabb jellemzője a méltányosság érvényesítése (Pesti Hírlap, 1944.01. 15.). Ebbe belefoglaltatik a tapintat, a türelem, a személyiség őrzése, nem utolsósorban a romantikából a századfordulóra átmentett hit a szavak és kiváltképpen a felelős fogalmazás megőrző-teremtő erejéről. Míg egyfelől Márai regényíróként elismerte a nyelvi uralhatatlanság okozta, eleve ambivalens írásbeliség antinórniáit, másfelől viszont életmóddá, .vílágnézetté" kivánta avatni (olykor regényei szereplőinek szájába adva, máskor közvetlenebbül, újságcikkekben "meghirdetve") az írásban-létet, ellentmondásosságát, kalandszerűségét." A Szindbád
859
Svö. Szabó Zoltán: Karunk könyve. In.: UŐ.: Hazugság nélkül III. 1992., Bp. 161-167. .A prózaíró Márai cikkeiben lírikusabb a költő Kosztolányinál. Kosztolányinál a mondat zárt keretbe fogja a hangulatot. Márainál a hangulat hullámoztatja a mondat folyamát. Kosztolányinál minden fény ésámyék. Márainál minden lengő pára és ködöket terelgető szellő. Kosztolányinál kontúrok ugranak elő élesen, Márainál színfoltok mosódnak el. Kosztolányi rajzol, Márai fest. Tűnódve fest és I~ raian, pátosz ellen fanyarsággal védekezik." (162) Szabó Zoltán leírását jórészt a Márai·levelekre is aJkalmazhatnók. &vö.: A négy évszak Bp., 1938, két karcolatával: 28, 278. 7Fried
István: ....egyszer mindenkinek el kellmenni Canudosba... • Tanulmányok az ismeretlen Márai Sándorról , Bp., 1998, 5.
SUa.: Honvágya börtön után crnű fejezet, 119142.
hazamegyben olvasható: "Most már tudta néha, hogy eltévedt az életben (oo.) Nem okoihatott mást, mint természetét, mely az irodalom végzetes kalandjába eltévedt úriembert örökké űzte két világ partjai között". A műfajait kereső művész-polgár hamar rálelt a levélre, amelynek távolságtartó "szubjektivitás" -ában kinyilváníthatta önmagát. Márainak általam ismert számos levelében (mint más rnűfajaiban) a feltárulkozás és a rejtőzködés mintegy kiegyenlíti egymást. .Lírája:' ~~rseiben ritkán talál, ~~ek~át ~orm~t, ~ re§ények nagy~o nológiaiban, nem egyszer újságcikkeiben inkább,. A levelek ovatosan adagolják a napi események közlését, reflexióit és "lírá"-ját, világban való létének rosszérzéseit és hely teremtő igyekezetét, emlékezését és apró-cseprő, kiadói, üzleti és egyéb "magán" ügyeit." Márai Sándor szorgalmas újságíró volt, kedvelt szavával élve, .feladatr-ot gondolt teljesíteni, mivel összhangban "esztétikájá" -val az események alakulásáért felelősnek tudta az írót és az irodalmat. Szorgalmas levelező volt, polgári elvei nem engedték, hogy ne válaszoljon a hozzáintézett levelekre, nemcsak jó ismerő sök, pályatársak, barátok írásos üzeneteire, hanem a hozzáforduló érdeklődőkéire is. A könyvtári kézirattárak nem egy olyan Márailevelet őriznek, amelynek címzettje ismeretlen." és talán még oly tüzetes kutatás sem lesz képes földeríteni, ki lehetett az a szerenesés, akinek Márai korrekten és szabatosan válaszolt a hozzáintézett kérdésekre. Mindehhez hozzá kell tennem, hogy Márainak egyik legkedvesebb szerzője az a Goethe volt, akinek levelezése hasonlóképpen alakult, nem is szólva a másik nagyra becsült pályatársról, Thomas Mannról, akinek tanáros pedantériájából szintén következett a válaszadás a különféle, nem mindig neves kollégáktól érkező levelekre. A magyar irodalomban éppen a levelező Kazinczy Ferencről írt Márai A feladat címen novellát, amelyben az ő Kazinczy-értelmezése a hajlékony-pontos magyar nyelv kialakításának még oly ellenállásba is ütközhető műveletében látja a fogságból kiszabaduló író életművének jelentőséget.' Márai Sándor nemcsak írásaiban, hanem szinte a nyilvánosság előtt zajló életvitelében is tanúsította a polgári magatartás kulturális jelentőségét, és lényegében ennek az életmódnak való megfelelés magasabbrendííségét írta körül nem egy újságcikkében. Levelezése mindennek kiegészítő anyaga, ám ezentúl oly gondolatok formába öntése is, amely az életmű önértelmezését, egy magatartás önmegértését szeretné sugallni. Az alábbiakban közölt Márai-Ievelek különféle típusúak, így az efféle szerzői megszólalás változatai: jelzik, milyen gondossággal fogalmazta meg még lényegtelennek tetsző, esetleg pusztán formálisnak tűnő sorait is.
860
Ms 4125/178-179. 10Feltehetőleg a Janus Pannonius Társaság felolvasó üléséről van szó Ennek volt elnöke 1931-től Surányi Miklós (1882-1936) regényíró. 11Zolnai Béla 1940-1945 között vott egyetemi tanár Kolozsvárott. 12Gara László e fordlásának megjelenéséről nem tudok. Korábban A zendülőket ford~otta Marcel Largeaud-val (1931), ez Albin Michelnél 1992-ben újra megjelent. Ugyanebben az évben látott akiadónál napvilágot Natalia Zaremba-Huzsvai et Charles Zaremba tolmácsolásában aVendégjáték Bolzanóban francia változata: La conversation de Bolzano. Az Egy polgár vallomásai (La confession d'un bourgeauis) francia megjelentetési évét Albin Michel 1995-re rögzítette (Trad. par Georges Kassai et Zéno Bianu). Márai más műveit Franciországban más kiadó adta ki. 13yÖ.: erről a 7. jegyzetben im.: 148-149. 14Kézzel írt levelek. MTAK Ms 5452/2-3. Kettejük ismeretségéhez vö.: Voinovich Géza: Elnöki üdvözlő beszéd. A Kisfaludy Társaság Éviapjai. Újfolyam 60. k. 1937-1940. Bp.• 1940. Márait egy 1937. december 25-i előte~esztés alapján 1938. február 2-án választották taggá. Székfoglaló beszédét december 7én tartotta meg.
Márai Sándor levelei Zolnai Bélához 9 1.
9MTAK
29.5. 1942. Kedves Barátom, hálásan köszönöm megtisztelő jóleső soraid, s azt is, hogy "vitted az urnát". Én mindig szeretettel emlékszem vissza pécsi délutánokra, mikor Te - akut gyomorbajjal küszködve - szépen és okosan olvastál fel, s a szegény Surányi Miklós ült az elnöki székben.i" Remélem, néhány nap múltán találkozunk Kolozsvárott.'! addig is, míg kezet nem szoríthatunk, szeretettel üdvözöl
igaz híved Márai Sándor
tisztelő,
2. 9. 8. 1944. Kedves Barátom, köszönöm leveled. Sajnos, az Idegen emberek c. regényt már évekkel előbb lefordította franciára Gara László; a kiadás jogát Albin Michel szerezte meg, 12 de aztán a háború elvette kedvét a vállalkozástól. Így, őszinte sajnálatomra, nem teljesíthetem a leveledben említett hölgy óhaját. Mindenesetre nagyon köszönöm a jó szándékot.
Ószinte üdvözlettel régi híved Márai Sándor A két, kézzel írt levél Zolnai Béla hagyatékában őrződött meg. Az első feltehetőleg kapcsolatos Márai Sándor az MTA levelező tagjává választásának "procedúrájá"-val, a második adalék a francia-magyar irodalmi érintkezések egy akkor meg nem valósulható epizódjává alakulásához. A levelek mértéktartóan baráti hangja érzékelteti Márai viszonyát Zolnaihoz, aki ekkoriban Kolozsvárott volt egyetemi tanár. Másutt emlékeztem meg arról, hogy Zolnai láthatólag igen becsülte Márainak nemcsak írói tevékenységét, hanem bátor politikai állásfoglalását is. B Márai Sándor levele Voinovich Gézához14
1. Leányfalu, 1945. április 22. Kedves Barátom, leveled mély megrendüléssel olvastam. Feleséged halála nagy szomorúsággal tölt el; Veled gyászolok, s fáj, hogy egyedül maradtál. Minden más veszteség, még Arany kéziratainak pusztulása is jelentéktelen az élet pusztulása mellett. A mi családunkban is tör-
861
téntek nagyon szomorú dolgok: feleségem édesapját vesztette el, akit nagyon szerétett. Aktív tiszt volt; az auschwitzi haláltáborban ölték meg, gázzal. A háborút eddig túléltük. az ostrom ideje alatt nem voltunk Pesten. Budai lakásunk teljesen elpusztúlt (l), minden holminkkal. könyveinkkel együtt. De nemcsak a lakás, a ház is, a környék is. Itt maradunk Leányfalun. Igazad van, hogy mert (!) Alagra mégy. Bizonyosan a munkába menekülsz; én is azt teszem. Életem hátra levő részében irodalommal akarok foglalkozni, semmi mással. És remélem. hogy nyugalmasabb időszakban viszontlátjuk egymás. Kedves Barátom/ találd meg lelked nyugalmát. Írjál, minden megmaradt erőd del. Nincs más hazánk, csak az írás. A régi barátsággal ölel Sándor A boríték címzése: Méltóságos Voinovich Géza úrnak A Magy. Tud. Akadémia Főtitkára Budapest V Akadémia utca 1. M. Tud. Akadémia A boríték hátlapján: Feladó: Márai Sándor Leányfalu
(Képeslap: Genéne. Ile de J.-J. Rousseau et le Mont Bianc)
2. Szeretettel és nehéz szívvel gondol Reád, sokszor ölel Sándor Címzés: Hongrie Voinovich Géza úrnak író, a Magyar Tud. Akadémia főtitkára Budapest V Akadémia-utca 2. Márai Sándor életrajzának alaposabb ismerői számára is meglepetés az a meleg baráti hang, amely a levélből és a képeslapból árad. Márai és Voinovich korábbi érintkezéseiről nemigen tudunk, ám nem valószínű, hogy csak a Kisfaludy Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagsága hozta egymáshoz íly közel a konzervatív világszemléletű Voinovichot és a liberális értékeket mindig nagyra tartó írót. Mint ismeretes, Voinovich Arany László özvegyét vette feleségül, Szalay Gizellát, az ő haláláról értesülünk; a levél címzettie házassága révén szinte tulajdonosa lett
862
1SVoinovich Géza: Arany János életrajza I-III. Bp., 1927-1938.
16Napló 1945-1957, 1990., Bp.; Föld, föld!... Emlékezések, Bp. ,1991, "Délelőtt V.-nál az Akadémián" Arany megmaradt kéziratait nézegetik. Ami a Naplóból kimaradt, Toronto, 1947, 1993, 261.
az Arany-hagyatéknak, amelyet Aranyról írt munkájában meglehetősen kíaknázott.l'' A Voinovich-villát ért bombatalálattal a hagyaték itt őrzött része is megsemmisült. A halálesetek, az anyagiszellemi veszteségek közös fájdalma sem elégséges magyarázat arra, hogy egyrészt Voinovich miért nem pusztán a gyászjelentés t jutatta el az íróhoz, hanem, miként a válaszból kitetszik, ennél jóval személyesebb levelet írt, és Márai sem "protokolláris" feleletet küldött, hanem saját veszteségeiről is beszámolt. A levél nem egy passzusa egybevág részint a Napló, részint az önéletrajz." idevonatkoztatható passzusaival. de a zárómondat Márai más, szépirodalmi munkáiban is visszaköszön. Kiváltképpen meglepő a képeslap; újra csak az a kérdés vetődik föl: miért éppen Voinovich a búcsú címzettje: vajon az akadémiai üléseken, könyvtáron kívül találkoztak-e? Netán másnak is írt hasonló sorokat Márai? Voinovich írói (például színrnűírói) babérokra is pályázott, Márai azonban feltehetőleg Arany kéziratainak gondozóját, az Arany-kutatót becsülte benne - Arany János tisztelőjeként. Hogy Voinovich mennyit fogott föl a Márai-mű újszerűségéből, mára aligha dönthető el. E két levél semmiképpen sem "irodalmi" levelezés, ám biográfiai dokumentumnál több. Márai Sándor levelei Schmolka Jánoshoz 17
1.
170SZK Levelestár. Kézzel írt levelek. Schmolka Jánosról nem sikerült közelebbi adatokat szereznem.
Leányfalu, 1945. július 21. Igen tisztelt Schrnolka Úr, köszönöm levelét. A darabból csak egy példányom van, az is a Vígszínháznál. A premier előtt nincs módom bárkinek is kiadni a kéziratot olvasásra. De a premier megállapodás szerint rövidesen, - valószínűleg októberben meg lesz, s akkor örömmel térek vissza szíves ajánlására.
A viszontlátásig sokszor üdvözli tisztelő híve Márai Sándor 2. Budapest, 1946. április 30.
18Ami a Naplóból kimaradt. 1945-1946. Toronto, 1991, 168, 174-175.
Kedves Uram, én ugyan nem írok semmiféle darabot, de örömmel beszélgetnék Önnel más kérdésekről, pld, az atomrombolásról, vagy arról, hol lehet öreg nadrágért kockacukrot szerezni, vagy az irodalmi neorealizmsuról. Ha kedve van ehez(!), legyen szerenesém a lakásnak nevezett alvóhelyen (II. Zárda utca 28) mondjuk május 8-án, szerdán, d.u, 5 órakor. Kitűnő feketével szolgálhatok; fölösleges mondani, hogy a kávét Laxék küldték Ameríkából.l"
Választ kér és barátsággal üdvözli jó híve Márai Sándor
863
19VÖ. tőlem: Varázsharmincnyolcszor. Márai Sándor szinműve. Színháztudományi Szemle 1989, 149-170. A színmű bemutatója 1945. december 14-én volt a Pesti Színházban. Dolgozatom függelékében közlöm Márai első levelét Schmolkához.
2°18. jegyzetben im.: 52., 54. A kommunista sajtó támadásairól: 101-102. 21Erről
utalásszerűen Márai Sándor titkai nyomában. Salgóta~án, 1993, 37, 61. Uo.: közlök egy Knídyhoz küldött levelet is. tőlem:
22
7. jegyzetben im.: 140-141.
23.Ne
félj az órarendtől, te költő!" Ég és föld, 182.
Az előzőektől eltérő hangvételű levelek; az elsőben a Varázs című színműről van szó/~ amelynek előadásáról másutt emlékeztem meg. Érdekesebbnek bizonyulhat a második levél, főleg kese(önlironikus hangvétele miatt. Márai ekkor már kezdi érzékelni kiszorulását nemcsak az irodalmi életből.t" hanem a kritikusi tudatokból is. Egyre több olyan írás lát napvilágot, mely kérdésessé teszi részint újabb műveinek korszerűségét, jólformáltságát (bizonyos igazságtartalommal), részint írói létezésének feltételeit vonják kétségbe (1948-ra teljes sikerrell): a polgári író skatulyába gyömöszölik a Márai-életrnűvet, s a polgári jelző egyre inkább pejoratív jelentéstartalom hordozója lesz. Márai naplójának, önéletrajzának fikcionáltsága aligha kétséges, ám ennek a fikcionáltságnak összetevői között a mindennapi élet dokumentálható eseményeinek fontos szerep jut. Schmolkához írt második levele mintegy dióhéjban összegzi az 1946-os esztendő pesti-budai tapasztalatait, és azt az elfordulást, amely Márainak az irodalmi "élet"-hez való viszonyát ekkoriban jellemezte. Ez sem úgynevezett irodalmi levél, nem foglal állást, pusztán a maga szituáltságát írja körül. Ugyanakkor Márai irodalmi levelei közül is ismerünk néhányat. Így az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött Babits-hagyatékból tájékozódhatunk Márai és a Nyugat szerkesztőjének előbb tartózkodó levélváltásairól, majd baráti viszonyárólr'! nem kevésbé lehetnek érdekesek a Magyar Tudományos Akadémia Kosztolányi-, Szabó Lőrinc-, valamint Hatvany Lajos-anyagának Márai-vonatkozásai.22 A személyesség és az irodalmi megnyilatkozás egyként föllelhető a levelekben. Az eddigi Márai-monográfiák és -tanulmányok azzal teljesítették feladatukat, hogy megalapozták a Márai-filológiát, megkísérelték kijelölni az író helyét a magyar irodalomban, és műelemzé sek révén mutatták be Márai küzdelmét egy korszerű(bb) magyar prózaírás megteremtése érdekében. A jövőben azonban az eddiginél talán jobban be kell (ene) vonni a leveleket is a kutatásba, nemcsak az életrajz hiányait egészíthetik ki, nem kizárólag Márai és az "irodalmi élet" témakörhöz kaphatunk néhány érdekes adatot, hanem az egyes művek (ön)értelmezése, sőt: jó néhány ars poetica-igényű megnyilatkozás is fölbukkan a levelekben. A mutatványként följebb közölt néhány levél részint érzékelteti: miféle leveleket írt egyáltalában az író (a családi levelezés más kérdéseket vet föl), és azt, hogya levélírás rendszeres foglalatossága volt Márainak. Szigorú napirend szerint élt: a vállalt és látványosan megélt polgár-magatartáshoz rendszeres munkavégzésr' tartozott, amelynek részeként tartható számon a levélírás, olykor az olvasókkal, a tanácskérőkkel kapcsolattartás eszközeként, olykor önként végzett szerkesztőségi feladatként, olykor a műveire reagáló kritikusok-pályatársak számára adott magyarázatként. A polgármagatartást meghatározó vonásoknak (a Márai-pályaképből rűen
864
24 Vendégjáték Bolzanóban, Bp., 1940, Egy író címü fejezet.
25Ég és föld, 220.
egyébként az apa alakja magasodik ki) a nagyközönség, az olvasók előtti tudatosításhoz szintén hozzájárulhatott a levélíró Márairól sugallt "portré". Ám a levélírás a magyar és a világirodalom hagyományaiba való beletartozás és/vagy bekapcsolódást is (Márai felfogása és magatartása szerint) egyértelműsítethette. Hiszen regényhősei közül még Casanova is művésznek, írónak hirdetigondolja magát, aki - ha mást nem - ekkor még csak pénzt kérő levelet, pénzért verset ír, azonban, mint minden másnak, ennek is megfelelő formát kell adni. 24 Azt hiszem, a levélíró Márai kutatásra méltó téma, sokfelé ágazó vonásai miatt, de önmagában is. Egyelőre még csak a fölmérhetetlen lehetőségekről lehet beszélni, sejtésről, hogy ebben a naplóhoz, önéletrajzhoz közel álló műfajban szintén figyelemre méltót alkotott, de legalábbis a levélírás közben otthonra, hazára lelt. Talán ezért fogalmazott annyi levelet. Mindezzel bizonnyal nincsen nagyon ellentétben egy sóhaja: "Pontosan az az ember hiányzik életemből, akinek levelet szeretnék ími.,,25
865
TARBAY EDE
Késziúbdée A Térre és Időre fölfeszítve járunk, Urunk, a volt és lesz között, folöttünk véges végtelenség íve, koponyamélyben súlyos szóközök, írásjelek, a semmi kalodái, kimondhatatlan szívlökéseink, a vanban kell a voltat várni, s az ébredéssel ránkzuhan: megint. . . Ha majd a bomlás... Földereng a fény a szemgödörbe tévedt sötétségben, az Egyetlen test élő kenyerén érezni azt: a romlás fáj. Míg éltem, kovásztalan kovásza vitt tovább. Mikor a lesz és volt találkozása kihajtja bennem égő ostorát, úgy nézek vissza, mint anyárra. A meddig és miért? Örök taszítás: lüktetés, előre. Maradni még, és rálátni láthatatlan őrre. A meddő fóldben tudni a tovább parancsait, a fólfakadt sebek nyomán a mindig újult forradást, ávarra hulló hajnul-permetei,
Órák rugói lassan, akadozva meg-megkattannak, mint az alkonyok, akár a pernye szétterűl a hóra, míg bomlasztják a roppant oszlopot, mint jég a sziklák nyerskő tömbjeit, a fák bordáját, évgyíírííiket. é5sziink közelgő számadásra int, begyííjtésére minden semminek. Mégis nyugalmat hoz az alkonyat, a terméketlen mindig mást teremt, papírok íve szavakatfogad, felhők mögött a fényesség dereng, állati lelkiink mélúén II hitimk, ha jön a téli, ftíjlfergeteg, megújít benniik: mindent, ami kiizd.
866
Várakozók Úgy szállt a Test föl akkor, mint a Nap szelíd és mégis parancsoló gömbje. A káprázattól ámult társakat forró szeled II kövek közé lökte, s a lenyílgözve álló pillanat, belénkivódott. Örökre itt maradt. Az ígéreted beteljesedett a visszatérő Lélek alakjában, mely érintette őket, így Veled indultak útnak. Add, hogy lássuk, lássam a fölhasított, élő sebhelyet, már fájdalmatlan oldalad, Kezed. A Kezet várjuk, ahogy a Föld az elmúlt télen át ünneped várta. Telnek már a vályúk. Jégcsap-gerincű fagyhasáb csorog belé. A Bárány trónon, és előtte áll vert-arany lanttal Dávid. Muzsikál. A húrok hangját szél teríti szét, mig homlokunkon ujjad érintése. Felborzolódó fákkal hegyvidék, ölében fennsik, puszta széle a láthatárba fordul. Csipke bakra. Láng. Felhő fakad föl és magába ránt.
867
TersztyáJ1szkyné BODNÁR DÁNIEL
Vasadi Evával Tersztyán szkyn é Vasadi Éva (1936) az első hazai alkotmányb írónő . Tersztyán szky Ödön volt alkotmánybíró felesége. Az ELTE Jogi Karán 1958-ban avatták doktorrá summa cum laude min ősítéssel. 1 961 -től 1989-ig rövid megszakítással az OTP-nél dolgozott . 1989-ben a fri ssen megalakult Alkotmánybíróság egy ik tagja. 199 7-től a Pázmány Péter Ka tolikus Egyetem címzetes docenseként pénzügyi jogot oktat, jelenleg gazdasági dékánhelyettes is. Három lánya és tizenkét unokája van. Szabadidejében szioesen fest, elsősorban akvarelleket készít .
Ön polgári, hív8 katoli-
kus családban sz ű letet t, egyik nagyapja kúriai bíró volt. HogJtan sikeriilt ilyCll háttérrel beker úlnic az otucncs években az egyetemre? Hajól tudom, eredetileg pedagógusnak k észult...
FesWmfívész édesapja, Vasadi Herman nem biztatta, hogy képz8mfívész legyen ?
Valóban polgári, katolikus neveltet ésben rész es ültern. a SacréCoeurben tanultam. eg észen az államosításig. Az utolsó éve t már á lla m i iskolában végeztem, m ajd az á lla m i tanít ók épz őben. ami akkoriban gimnáziumi szintű intézmény volt. Úgy terveztem. hogya bölcsé szkarra fogok jelentkezni, mert elsősorban az irodalom és a történelem érd e kelt . Erre készültem. Felv ételiztem is a b ölcs észkaron : értesítettek, hogy megfeleltem, de helyhiányra hivatkozva elutasítottak. Ezt követően megkísérelt em a felv ét elit a jogra, de el ő szö r ugyanezt a választ kaptam . Nem t ör ödtem bele, fellebbeztem és végül kisebb utánjárással, de fölvettek. Nagy bűnöm nem volt, mi vel azonban apám fest őm űv é sz, restaurátor volt, az egyéb kategóriába tartoztam. Ezért "nem sikerü lhetett" a felvételim. Eleinte még az t terveztern. hogy az első év végén majd átm egyek az irodalom-történelem sz akra. Erről azonban szó sem lehetett. Megpróbáltam igazodni az új helyzethez, és megkeresni az t, ami a legjobban érd ekel a jogban'. Közben meg is szerettem a tanulmánya imat, és így lett em jogász. De igen, csakhogy a képzőműv észeti főisko l ára még nehezebb vo lt a bejutás, apám pedig nehéz időszakot élt á t akkoriban. Ezért azt javasolta, hogy végezz ek el va la m ilye n szabadiskol át. s én megfogadtam a tanácsát. Így aztán mindmáig hódolok a passzi órnnak, de nem abból é lek.
868
Az Ön családi hátterén'l, uiUíglU7.eté7xl gyors elő menetelre 1U'1Il számíthatott. Sona IU'In esett kíEhtéS/li', hogymegalkudjon a lzelyzeté7xl, és geszhlsokat tegyen a hatalomnak?
A káderanyagomban külön hangsúlyozták a klerikális beállítottsagomat, és talán emiatt meg sem kísérelték, hogy beléptessenek a pártba. Direkt politikai kérdésekben soha nem kellett állást foglalnom, a későbbiekben pedig az ember tudomásul vette, hogy ez van: az jut nekünk, amit tisztességes szakmai munkával elő tudunk teremteni magunknak. Voltak nagyon nehéz időszakaink, hiszen három gyermekünk volt, az akkori bírói, jogtanácsosi fizetés pedig nem volt túlságosan magas. Ráadásul azokban az időkben még nem volt sem gyed, sem gyes, sem pedig családi pótlék. Tudomásul vettük azonban, hogy ez a sorsunk: nehéz körülmények között kell helytállnunk, és a lehető legbecsületesebben a szakmát művelni.
Önnek háromgyermeke van, tizenkét unokája. Soha nem érezte IÍgy, hogy a politikaihátrány mellett a gyermekek is akadályozzák a szakmai
El kell dönteni, hogy mi a fontos. Amikor elvégeztem az egyetemet és ügyvédjelölt lettem, kétéves szakmai gyakorlat után szépen indult a praxisom. S akkor döntenem kellett: ügyvédi pályán maradok-e, ami egész napos, sőt sok esetben szombat-vasárnapi elfoglaltságot is jelent, és ezzel együtt lényegesen jobb anyagi viszonyokat teremtek, vagy pedig vállalom az anyaságot és a családot. Én emellett döntöttem. férjemmel közös elhatározással. Így aztán letettem a szakvizsgát, de nem ügyvédként. Az OTP-be kerültem, ami fix állást, fizetést, és meghatározott munka idő t is jelentett.
előrejutásában ?
Mivel magyarázza, hogy manapság sok nő számára fontosabb a hivatás és az anyagi biztonság, mint a gyerekszülés?
Ez nagyon komoly kérdés. El kell dönteni, hogy milyen értékrendet követünk. Ha nekem a feladatom az, hogy családot hozzak létre, és ebben a családban gyermekeket neveljek a társadalomnak - mert erre kaptam a parancsot, és ezt komolyan veszem -, akkor nem lehet más választásom. Az is egy értékrend, ha valaki úgy gondolkozik: addig szó sem lehet gyerekről, amíg elő nem teremtem a neveléséhez szükséges anyagi biztonságot, vagy amíg nem érek el szakmai rangot a hivatásomban. Igen, ez is egyfajta értékrend, a felelősség mögé rejtett anyagi és társadalmi biztonságot jelentő javak előtérbe helyezése. Van, aki ezt választja, van, aki a másikat. Az értékrend megváltozásához nagyban hozzájárultak az elmúlt évtizedek. Generációk nőttek fel egy másik szemléletben, mint amit én igaznak és jónak tartok a családon belül. Ez súlyos probléma.
De ha ez lesz az általános, uralkodó szemlélet, az anyagi, biztonságot jelentő javak előtérbe helyezése, akkor nem illúzió-eafolyamat megváltozásában bízni?
A társadalomban soha semmi nem végleges. Bízom abban, hogy majd egy új generáció, amely másfajta értékrendet fog követni, a régi aktualizálásával, paradox módon azt is mondhatom: számára majd a régi lesz az új. Szerintem egyre többen lesznek a fiatalok közül olyanok, akik újra megismerkednek majd a régi fogalmakkal, egyszeruen azért, mert szenvednek a szeretethiánytól, eszükbe jut gyerekkoruk, és felismerik: családra mindig szükség van. Optimista vagyok ebben a tekintetben. Nem azt állítom, hogy felnő
869
a kedvező tendenciák már holnap jelentkeznek, de azt, hogy van erre igény, a fiatalok között mozogva világosan látja az ember. Az ifjúság keresi az utat, amin menni akar, mert érzi, hogy amin most jár, az zsákutca. Ezt mint egyetemi oktató is tapasztalom. Sok mindenről beszélgetek a fiatalokkal. és ha például a lányok megkérdezik, hogy női jogászként miként lehet érvényesülni a pályán, akkor beszélek nekik a nagy körültekintést igénylő döntési helyzetekről, felhívom a figyelmüket, hogy nekünk nőknek ez a pálya még milyen plusz kérdéseket vet fel, amelyeket meg kell oldanunk. Mik ezek a pluszkérdések?
Például az anyaság kérdése, hogy egy értelmiségi nő életében mit jelent a család meg a gyerek, főleg az otthon belső hangulata, szeretetvilága, mindezt egy jogásznőnek meg kell vizsgálnia, amikor eldönti, hogy melyik pályát választja. S azt is, hogy egy nőnek még ma is "egy lapáttal többet kell rátennie", hogy elismerjék.
Mégis, miben látja annakokát, hogyaz anyaság nimbusza ennyire visszaszorult ?
Azt hiszem, a kedvezőtlen tendencia akkor kezdődött el, amikor tisztelete, amikor a túl nagy egyenjogúsítási harcukban átestek a ló másik oldalára, és tudomásul vették, hogy nem fontos tisztelni, megbecsülni őket. Itt látom a probléma gyökerét. Nem az alázatoskodásról, az alávetettségről van szó, semmiféle feudális csökevényről, egyszeruen arról, hogy a nő más: lehetnek egyenlő jogai, kellenek is, hogy legyenek, és ha valakinek megadatott a tehetség egy foglalkozás, hivatás iránt, az kapjon lehetőséget adottságai minél teljesebb kibontakoztatására, ezt alapozza meg a jog, segítse a társadalom. Ne úgy legyek azonban egyenlő, hogy a női mivoltomat fölcserélem valami másra, ami ettől idegen. Ma felcserélődtek a szerepek, illetve kiegyenlődtek, de ez azt eredményezte, hogy a nők az egyenjogúság nevében eltűrik, hogy otromba hangot üssenek meg velük, egyszeruen nem fontos számukra, hogy tiszteljék őket. S még természetesnek is veszik ezt.
Vannak olyan n6ismer6seim, akik megsért6dnek, ha egy férfi udvarias velük,például el6reengedi 6ket az ajtóban, vagy fel akarja segíteni a kabátjukat...
Nyugat-Európában szintén előfordulnak hasonló esetek, de elvétve. Nálunk ez koncepcióvá vált, és lehet, hogy sok ember fölösleges formaságnak tartja ezeket a "csökevényeket", én nem annak érzem, noha természetesen válhatnak azzá is. Rengeteg hétköznapi példát sorolhat fel az ember: az unoka beront a nagyanyja előtt az ajtón, majdnem fellöki. az anya meggörnyed az iskolatáska, a szatyor terhe alatt, miközben a gyerek nyugodtan andalog rnellette, és ez fel sem tűnik senkinek. Itt bizony alapvető fogalmak torzultak el, amelyeket újra kellene fogalmazni: meg kell tisztítani ezeket a rárakódott hordalékoktól. s aztán megkövetelni. Ennek semmi köze az avitt konzervativizmushoz vagy elmaradottsághoz. Ezen csak azt értem, hogy amikor gimnazisták csoportja jön az ember háta mögött, röpköd a trágárság a szájukból, a fiúk minősíthetetlen stílusban cseverésznek a lányokkal. s ők ezt nem kérik ki maguknak, természetesnek veszik, hogy így beszéljenek velük, akkor mindez
eltűnt a nők
870
arra mutat: nagy baj van a szereposztással, nincs rendben a nő és férfi kapcsolata, anya-gyerek viszony. Legszomorúbb az, hogy a nők ma már észre sem veszik, fel sem fogják, hogy a méltóságuk - amire különben szavakban oly kényesek -, mennyire eltűnőben van, hogy mennyire nem tisztelik őket. A család felbomlásának egyik alapvető okát is abban látom, hogya nő tisztelete kiveszett a társadalomból. S nem arról van szó, hogya nő különb, hanem egyszeruen másra van teremtve. S ennek a szerepnek valahol magasztosnak kellene lennie. Említette agyerek nevelésének fontosságát. A ma divatos nevelési módszer viszont márkilenc-tízéves kortól szinte teljes szabadságot ad a gyereknek, mondván, Iwgy bízni kell abban: el tudja dönteni, hogy mi a jó neki. Önnek nagy gyakorlata van a gyerekek nevelésében. Hogyan vélekedik err81?
Ezzel a pedagógiai elvvel élesen szembehelyezkedem, bár természetesen vallom: nyitottnak kell lenni. A liberalizmust elismerem egészen addig, hogy a gyereknek legyenek jogai. De az, hogy a gyereknek csak a jogairól beszélünk, a kötelezettségeiről pedig nem, ez elfogadhatatlan. A gyerek ugyanis nem kis felnőtt. S hogy ez mennyire így van, a jogrendszerünk is tükrözi. Kiskorúról beszél a polgári jog, fiatalkorúról a büntetőjog, tehát életkorhoz kötnek bizonyos felelősséget, szabályokat. A nevelést is ennek szellemében kell alakítani: tudnom kell, hogy mire képes az óvodáskorú. mire az iskoláskorú, milyen értékítéleteket tud megfogalmazni, milyen következtetéseket tud levonni az egyes eseményekből. dolgokból. A gyerek képtelen mit kezdeni a túlzott szabadságával. Ha nincsenek fogódzói, ha nem tudja meg, hogy hol a kerítés, akkor kirohan az utcára. Vallom: nem csupán oktatni kell a gyereket, hanem csecsemőkora óta nevelni, korához mért szabályok közt tereigetni. Akkor meg fogja tanulni a törvények és mások tiszteletét, ettől még szabadon fejlesztheti önmagát. Ez utóbbi túlhangsúlyozásával is bajban vagyok, mert ha egy gyereket csak arra tanítanak, hogy ő a legfontosabb, a világ közepe, és nem tanulja meg, hogy a másik személy is fontos, ugyanolyan jogai vannak, mint neki, és a kettő nem ütközhet, akkor megint csak félreértelmezett szabadságról van szó. Úgy érzem, annak szüntelen hangoztatása, hogy a világon legfontosabb önmagunk egyéniségének az érvényesítése, a nagyfokú önzés, az egoizmus felé vezeti el az embert. Vannak dolgok, amiket tudomásul kell venni: társadalomban élünk, tagjai vagyunk egy közösségnek, amelyhez igazodnunk kell, és ennek megfelelően kell a gyereket is nevelni.
Korunk uralkodó eszméje az egyéniség, az individuum mindenáron való kibontakoztatása, ezt hirdeti a tömegkommunikáció. Ha ez válik normává, az egoista egyén mit81 lenne toleráns a másik személy iránt?
Ami a másságot illeti: katolikusként jól tudom, hogy az Újszövetség tökéletes fogódzót ad ehhez, amikor Jézus azt mondja: mindenki a felebarátom, nem egyszeruen a másik embert kell szeretnem és tisztelnem, hanem még az ellenségemet is. Ha e szerint élek, akkor nem is kérdés számomra a másság. A probléma, hogy mennyien élnek ebben a szellemben? Ha valaki attól más, hogy rossz, árt a másiknak, az megint más kérdés. De pusztán attól, hogy valaki nem itt született, nem ebben a közegben, hanem máshová teremtő dött, más formára, az nem lehet szempont. Ez teljesen természetes egy keresztény ember számára. A probléma, hogy mennyien élnek
871
ebben a szellemben, és az Ön által említett tömegkommunikáció mennyire segíti elő ennek a szellemnek az uralkodóvá válását. Ezt a kérdést egyébként sokkal tágabban értelmezem: egymás tolerálása, a másik személy másként való elfogadása belefér abba, amiről itt beszéltem. S itt megint rendkívül fontos a nevelés: ha a gyereket úgy nevelem. hogy ezt tudatosan élje meg, ismerje fel, és önmagát is efelé irányítsa, akkor a társadalom gondja is sokkal kisebb lesz. Ma sokan Pal/ják az értéksemlegesség mindenhatóságát. Valóban nincsen már szükség az egész közösség által elfogadott szabályokra és értékekre?
Erre mindig szükség van. Az erkölcs nem más, mint a társadalom szükséglete által elfogadott normák, értékek összessége. Az erkölcs hiányáról azért beszélünk, mert ami kialakult volt, az nagyrészt el lett törölve. Ma valóban nincsenek olyan íratlan erkölcsi szabályok, melyeket a közösség nagy többsége egyértelműen magáénak vallana. A fogalmak keverednek, a kifejezések más tartalmat kapnak, nem ugyanazon a nyelven beszélünk, ha erkölcsre terelődik a szó, mindenki mást ért ezen a fogalmon. Itt lenne az ideje annak, és talán afelé is haladunk, hogy az időtálló fogalmak, értékek újrafogalmazásával olyan erkölcsi normarendszert hozzunk létre, amihez a nagy többség igazodni tud.
Milyen jogaImakra és értékekre gondol?
Barátság, becsület, tisztelet, szeretet, szolidaritás. Olyan fogalmak ezek, amelyek mindenkinek mást jelentenek, vagy éppen semmit. Ezeket valahogy rendezni kell.
Az utóbbi években gyakran elhangzik: valami nem erkölcsös, de jogszerű. Ezek szerint ellentmondlis van a jog és a természeteserkölcs között?
Más a jog és más az erkölcs. Az erkölcs az, amit a társadalom elfogad, kialakít és követ, s ha az egyes személyek vagy csoportok megsértik ezt, akkor a társadalom ezt számon is kéri, de ki nem kényszeríthető. A jog pedig olyan normákat ad, ami egybeeshet az erkölccsel, távol is lehet attól, vagy közelithet hozzá, de kikényszeríthető az állam által. Nem azt mondorn, hogy ellentmond egymásnak a két fogalom, mert akkor jó, ha az erkölcs és a jog fedik egymást. De ha a jogba nem fér bele minden - ami általában így is van -, akkor az egészséges társadalomban működik az erkölcs. Politikai, társadalmi, vallási erkölcs, tehát azok a normák, amelyek meghatározzák, hogy az illető személynek mit szabad vagy mit nem szabad megtennie egy adott helyzetben, függetlenül attól, hogy jogsértést követ-e el, vagy sem. Tehát itt vannak azok a konfliktushelyzetek, hogy a társadalom bizonyos etikai alapon elvár egy magatartásformát. vagy kifogásol valamit egy közéleti szereplő tevékenységében, de nem következik be az a válasz, aminek pedig az erkölcs, vagy egy adott erkölcsi értékrend szerint be kellene következnie: a normákat megsértő közéleti személynek önként le kellene mondania, visszavonulnia a közéletből. Itt több dolog hiányzik: a norma elfogadása, ismerete és a belső késztető erő is. Mert lehet, hogy az illető ismeri a normákat, szavakban el is fogadja azokat, de nincs ereje a konzekvenciák levonására. Ám az is elképzelhető, hogy nem ismeri és így nem is érti, miért kérik rajta szá-
872
mon a helytelen magatartást. Erre is találhatunk bőven példát. A hosszú ideig folyamatosan fejlődő nyugati társadalmakban működ nek a jogi és erkölcsi normák: ha egy közéleti szereplő rosszul lépett, vétett az erkölcsi normák ellen, még ha nem is sujtható büntetőjogilag, önként mond le a pozíciójáról. Nálunk erre alig találunk példát, mert egyrészt a normák összezavarodtak, másrészt pedig ezeket nem mindenki ismeri, vagy ha ismeri is, nem fogadja el, nem tekinti magára nézve kötelezőnek vagy irányadónak. Akkor lesz egészséges a társadalom, ha mindezek összhangba kerülnek. Dahrendorf szerinia politikai váLtáshoz elegend8 néhány hónap, a gazdaságilwz tiz-tizenöt év, az erkölcsiátalakuláshaz legalább ötven-hatvan.
Az erkölcsiség minőségi átalakulásának gyorsítása akkor lehetséges, ha a fejek kitisztulnak. mert nálunk a fejekben van a legtöbb zavar. Erre utaltam az előbb. Az erkölcs átalakulásához valóban sokkal hosszabb idő szükséges, mint a politikai vagy gazdasági változáshoz.
Lehetséges, hogy az erkölcs esetében is eljutunk majd egy olyan mélypontra, hogy a biztonságukban veszélyeztetett emberek szinte kier8szakolják a megtisztulást?
Erre akkor lehetne igenneI válaszolni, ha az erkölcs önmagától változna. Optimisták akkor lehetünk majd, ha a társadalom egy része már felismerte a változtatás szükségességét, a gondolkozó része pedig tesz is ezért. Akkor a folyamatot meg lehet gyorsítani. Semmiképpen sem mondanám tehát, hogy várjuk meg a mélypontot, mert onnan nem lehet mélyebbre zuhanni, ez nem így működik. Mindazok, akik felismerték a helyzet tarthatatlanságát, és világosan látják, hogy rossz irányba haladunk, a maguk helyén próbáljanak meg mindent, hogy a dolgok jobbra forduljanak. Csak így várhatunk minőségi változást. Különösen nagy a felelősségük e tekintetben a felelős pozícióban lévő államférfiaknak.
A Tocsik-ügy idején sokan azon bosszankodtak, hogy nem 8k kerültek hasonló helyzetbe. Legutóbba whiskys rabló vált már-már nemzeti hí5ssé. Nem az alapvet8 erkölcsi normák iránti érzékünket vesztettük el?
Itt a jelenség a lényeg, hogy az emberek nem minden bűnt éreznek annak. Különösen a gazdasági bűncselekményeknél érzik úgy, hogy aki ravaszkodásból jól meg tud élni, annak a vállát meg kell veregetni. Ez megint az bizonyítja, hogy valami nagy baj van. Amíg nem érzékeljük egyenlő súllyal, hogy az egész társadalmat, a közösséget éri kár azáltal, hogy egyesek a saját zsebükre dolgoznak, függetlenül attól, hogy törvényt szegnek-e vagy csupán ügyesen kijátsszák a jogot, és mindezt nem ítéli el egységesen a társadalom, akkor az a társadalom beteg.
Hogyan sikerült a nyilvánvalóan más társadalmi hangulatot érzékel8 gyerekeibe nevelnie, hogy az életben vannak fontosabb dolgok is az anyagi javaknál?
Férjemmel kezdettől fogva arra törekedtünk, hogy a gyermekeinknek, még ha szűkösen is, de mindent megadjunk. Sok mindent vállaltunk annak érdekében, hogy ezt megvalósíthassuk. De kezdettől azon voltunk, hogy nem jó a gyereknek egyedül. Az egészséges gyerek is akkor fejlődik - szociális értelemben is -, ha nem egymaga van, hanem társak veszik körül, és korán megtanulja, hogy rajta kívül más is létezik. Szinte belenő a szeretetbe, tuda-
873
tosodik benne, hogy vannak dolgok, amiért meg kell harcolnia, másokról le kell mondania, esetleg önmaga háttérbe szorításával. Ha a sok gyerek jól érzi magát a családi közegben, akkor később a saját családjában is át tudja hagyományozni az olyan értékeket, mint szolidaritás, szeretet, a közösségért való élés fontossága. S ami nekem külön öröm, hogy a házasságok nem szét, hanem közelebb hozták egymáshoz a lányaimat, ha szükséges, segítik egymást, a gyerekeik szinte együtt nőnek fel, még ha külön laknak is, a nyarakat mindig együtt töltik, legtöbbször nálam. Azt mondhatom, hogy igazolódott, amit vállaltunk. Ezért is vallom meggyőződéssel: a társadalom is jobbá válna, ha minél több harmonikusan élő nagycsalád lenne benne. De ha a családok szétesnek, ha a fiúgyerek apa nélkül nő fel, akkor később mitől lenne jó apa, ha nem volt előtte követendő modell? Vagy ha egy anya nem tud jó szülő lenni, mert egymaga küszködik az egyszem gyerekével, anyagilag mindent megad neki, és amikor a gyerek felnő, akkor nem érti, miért kerül állandó összeütközésbe vele és a környezetével? Mindezt a társadalom sínyli meg. Nemcsak létszámban, hanem a működés minő ségében is. Ezért én a nagycsaládok szerepét egy egészségesen mű köd ő társadalomban alapvetőnek tartom. Ezeknél a családoknál ugyanis minden, így a közösségi szellem is jobban kifejlődik. Három gyerek már egymást is neveli. Az ÖlI élete számomra azt példázza, hogy az életben a legnehezebb köriilmények között is bátran kell vállalnl/nk a /Ichézségcket, s IJa az lsten hosszú életet ad az embemek, a tehetség mellé kitartást és szorgalmat is, akkor scmIllir81 /Iem késiink le...
Semmiről
nem kés ünk le, mindennek eljön az ideje, csak ki kell várni... Végül is eljutottam oda, ahová akartam. Tanítani akartam, az egyetemen taníthatok. Karrier? Pályám csúcsára értem. Nagycsaládot akartam, megadatott. Megkaptam mindig mindenhez az erőt, a belső energiát. Férjem zenei pályára akart menni, de végül nem lett zenész. Lányaink viszont valamennyien zenepedagógusok. Külön adomány az olyan társ, aki hasonlóan gondolkodik. Egész életemben azt éreztem, hogy Isten a tenyerén hordozott. Voltak természetesen mélypontjaim is, amikor az első reagálásom az volt/ hogy nem tudom megoldani az elém tornyosuló akadályokat, vagy nem értettem pontosan, hogy miért úgy történnek a dolgok, ahogy, de akkor mindig jött a megoldás, a segítség, ha nem is pont abban a pillanatban, de később biztosan, amikor megértettem, hogy mi miért van. Csak oda kell figyelni, mert Isten mindig ad jelt az embernek. S végül mindent jóra fordít. Ha az ember tud bízni, ha a kapcsolata az Istennel személyes, akkor igazolódnak a dolgok, visszamenőleg is. Egész életem erre példa, és azt hiszem, ha az ember mindezt tudatosan éli megJ az különleges ajándék.
874
w w' .:?oo~
A JUBILEUM HÉBER GYÖKEREI AZ ÓSZÖVETSÉGBEN
A Jubileum szó az örö mujjongás t, vagy is az örö m és az ünne p érzését juttatja esz ünkbe. A héb er jóbél szó a kos szarvábó l készült kü r töt jelenti . A mózesi tör vén y e lőírásai sze rint ez t kellett megfújni minden ötvenedik évben a sze ntév, vagy is a teljesen az Úrnak sze ntelt év kezd etének jeleként. " Fújd meg a harson át az egész ország ban - olvas ha tjuk a Leviták könyvébe n. - Szenteljétek meg az ötvened ik esz te n dő t , és hird essétek a sza badságot a föld ön, anna k mind en lakójá na k. Legyen ez jubil eum szá mo tokra." A T óraban a Szornba t év (Semittá) és a Jubileum (jóbél) szo rosan összetartoz ik. Hét Szemba t évet k öv etően az ötvened ik esz tend őt a kos (jóbé l) sza rvábó l (sófár ) készült harsona han gja sze ntelte jubile umi v á. A Szom ba t évne k, ép púgy mint a hét szo mba tjainak (sabb at) az vo lt a célja, hogy kiszak ítsen az i dőbő l egy olya n alkalmat, ame ly megtöri a hétk özn ap ok egy ha ng úsá gá t. Az embe rek a lélek sz ükség leteine k sze ntelik ma gukat, és ígyelkerülhe tik, hogy a valóság hed oni sta és ut ilitar ista sze mlé lete teljesen hatalmába kerítse ő ke t. Ennek sz ü kségességé t han gsúlyozza az lsten szombatja (a teremtés végén), az embe r szo rnba tja (hat munk ával tölt ött nap ut án) és a föld pihen ése (Lev 25,2) közötti kapcso lat. A földnek minden hetedik év be n pihennie kellett. Nem leh et ett se m ara tni, se m ve tni; termése az alacso nya bb társadalmi rétegeket illette: az özvegyeke t, az árváka t, a szegényeke t és az idegen ek et. A szá m kive tettség éve i ut án ez az ős i intézmén y a sz aba ds ág érzésé t kifej e ző más elemekkel is gaz dago di k: az adósság fejében elidegenített me z ők és házak visszatértek ere-
875
deti tul ajd onosukhoz. a rabszolgák felszabadultak: a fizetni képtelen adós tartozásait elenge d ték. Az igazság és a béke v i ssz a térő ünnepl ése volt ez, az emberekhez és a természe thez fűződ ő kapcsol atok újra megtalált harmóni ájában; az emberek és a javak ált alános felszabadulása. Mivel a föld az eny ém (Lev 25,23): ez a kifejezés jelzi egy rész t a természet ökológiai egyens úlyá t, am elyet az embe r köteles tiszteletb en tartani, és amel yet nem ford íthat a saját e lőnyé re korlátlan kizsákmányolással, másrészt új dimenzióba helyezi a birtoklási ösz tönt, am ely elidegeníthet I stentől és a felebaratt ól. Isten az egyed üli Ura az embernek és minden teremtett dolognak. Aki vissz akapta sa ját jav ait és a saját szabadságát, az újból beléphetett a teremtés kozmikus rendjébe, és részese lett a Teremtő jó terv ének. Így vá lt nyilvánvalóvá az Izrael fiai közötti egyen lőség esz ménye. A jubil eumi év ezt hirdett e mindenkinek megerős ítve a Messi ás vár ás át, akine k lsten küld ötteként kell eljönnie, hogy megszabadítsa az elnyomottakat. Az ős i héber jubileum, a messiási megszabad ítás előképe így forrt egybe a kegyelem évével, am elyet Jézus hirdetett a názáreti zsinagógában , nyilvános küldetésének kezdetén . Miut án felolvasta Izajás könyvének részletét (Iz 61,1-2), Jézus össze teke rte az Írást és leült. Minden szem Ő r á szegeződ ö tt. És Ö megszólalt: "Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hall ott atok " (Lk 4,16-21). A kegyelem évé ne k kezd ete kiegészült az irgalom évével, a me ly ről Jézus a terméketlen fügef áról szóló példabeszéd ében beszél (Lk 13,5-9). A héber jubileum társadalmi vonatkozása ihlette a 2000. jubileumi év felhívását az egye nlőségre, az igazs ágosságra, a szolidarit ásra és az egy ház társadalmi tanítására, ame lyne k a jubileum során megújult figyelmet kell kapnia.
A JUBILEUMOK IGAZI ÉRTELME ÉS JELENTŐSÉGE
A szentévek és a jubileumok különleges idők, amelyek alkalmat adnak arra, hogy az egyház tagjai megújuljanak hitükben, elmélyüljenek keresztény életükben, így még hitelesebbé váljék tanúságtételük, és egyre nagylelkűbb szeretettel szolgálják felebarátaikat. A szentéveket és a jubileumokat II. Pál pápa 1470-ben kiadott Bullája óta változatlan ritmusban minden huszonötödik évben hirdetik ki (korábban a pápák száz, majd ötven, végül 33 évet javasoltak), vagy akkor, amikor a keresztény élet különlegesen jelentős alkalmai a megtartását indokolttá teszik. A szentév az egész világon élő keresztényeket mozgósítja az ünneplésre. Olyan eszközöket, jeleket, szimbólumokat alkalmaznak, amelyek segíthetik a híveket, hogy jobban átéljék a keresztény élet nagy igazságait, és mélyebb kapcsolatba kerüljenek Krisztussal. A jubileumoknak hagyományosan három kiemelkedő megnyilvánulása van: - a zarándoklat; - a Szeni Kapu; - a búcsú. A zarándoklat a keresztény élet ősi jelképe, amelynek mély antropológiai gyökerei vannak. Az úton lévő ember. A misztériumtól, Istentől indulunk, és úton vagyunk a misztérium, Isten felé. Utunkon Krisztus kísér és világosít meg bennünket: Én vagyok az út. Én vagyok a világosság. A zarándok nem csavargó (mert tudja, hová igyekszik), és nem magányos vándor (mert egy zarándok nép tagja). Nincs állandó lakhelye e világon: csak a legszükségesebbet viszi magával az útjára. Ezek a meggondolá-
876
sok sokakat, főleg a fiatalokat arra indítanak, hogy zarándokként útra keljenek. A székesegyházak és a szent helyek Szent Kapuja a zarándokok úticélja. A templom az Atya Házának, a megígért Királyságnak a jelképe, ahol Isten Atyaként fogadja fiait, akik Krisztusért, a Szentlélek erejében, Mária kíséretében jönnek Öhozzá. Krisztus az a kapu, amely megnyitotta az emberek előtt az Atyához vezető utat. Ö az a Kapu, amelyen be kell lépnünk, hogy az Atya Házába juthassunk. Az ember belép a templomba, hogy megünnepelje az Eucharisztiát, hogy a hitben egyesült nép legyen, hogy rátaláljon a vasárnapi Eucharisztia értelmére, amely arra hívja a híveket, hogy a szentségben egyesüljenek Krisztussal. Az egyház a szentévekben és a jubileumokban próbálja mindenki számára nyilvánvalóvá tenni egyik legmélyebb sajátosságát. Ez a sajátosság az irgalom, a feltétel nélküli készség arra, hogy megbocsátásban részesüljön minden ember, akár élő, akár már halott. Az egyház arra kapott meghívást, hogy kövesse Jézust, aki az Evangélium számtalan helyén magyarázza: azért jött, hogy megkeresse a bűnösöket, az elveszett bárányt, meggyógyítsa a betegeket, megszabadítsa a rabságban sínylődőket. Így mutatja meg Jézus Isten igazi arcát, Atyjáét és a mi Atyankét. amely "irgalommal teljes". Az egyház ebből az alkalomból megkönnyíti hívei számára a bűnbocsánat és a megbékélés elnyerését. Megtanít a bűnbánat ra, buzdít arra, hogy Istenhez térjünk, és szeretettel forduljunk embertársainkhoz. Így elnyerjük a búcsút, a megbocsátást, amelyet Isten minden gyermekének meg akar adni, aki Öt alázattal keresi. (A Nagy [ubileumot előkészítő vatikáni bizottság dokumentumából fordította Németh Edina)
A KERESZT ARCAI
Olasz Ferenc fotográfiái az Esztergomi Keresztény Múzeumban Van abban valami sorsszerű is, hogy éppen negyedszázada készítette el egyik el ső filmjét Olasz Ferenc a Keresztény Múzeum kincseiről. Aztán a kincseket megörökítő filmes hosszú k üls ő, de még tán hosszabb belső útjairól megtérve saját fotográfiáit hozta el legközelebb ide. Éppen tíz esztendeje ennek . Akkor már bizton tudni lehetett, hogy ő is olyan ritka kincsekkel közlekedő vándor, költő k nyelvén szólva: "képmutogató szegénylegény", aki addig megjelent négy gyöny ö rű könyvének summáját legteljesebben és legbeszédesebben csak nagy térbeli látványként mondhatja ki. S most újra itt van Esztergomban, lényegesen gazdagabb anyaggal, s külön is ide k ívánkozva, mondhatni ismét csak sorsszerűen: a Múzeum olasz gyűjteményének szomszédságába Olasz Ferenc kincsei kaptak helyet. S itt e szentélyként is fölfogható teremben - az énekhang visszhangján rengve még sokáig - a teljes n émulat lenne a m élt ó köszöntési forma . Mert a legszebb szavak, a legcsi szoltabb gondolatok is csak alig s úrolhatj ák a megállított filmképeket, s még inkább az eleve fotográfiának készült kompoz íciókat, ahol a már teremtettből kinagyul a még újra teremthető világ: Olasz Ferenc m űv észi univerzuma. Amikor szeme és szíve, időbeli és térbeli hosszas keresés, nézelődés, mély kontemplációk után megtalálja, birtokba veszi a látványt, szinte örökbefogadja azt, majd tovább munkálkodik rajta ; akkor a megtalált ember- és Jézus-arcok, templomok, szent relikviák, tárgyak és örvénylő felhők a megkomponált tájkivágatban elnyerik m éltó s cserélhetetlen helyüket. Ilyenkor gondolunk arra, hogya tehetség adománya csak a kegyelem centrális helyén, a szív keresztútjain: a keresztben futhat egybe. És Olasz Ferenc m űv észete erről beszél. A gyönyörűnek tetsző fölöslegeket az idő ha-
877
ladtával már szigorúan lehántva a sugallatos esztétikai és morális vállalásról. Mert minden ott van a kereszten: legyen az k ő, fa vagy éppen az enyészetnek leginkább fölkínált pléhdarabból kirajzolt korpuszok, szögekkel meggyötört Krisztus-testek, És csöndes, várakozó Máriák a keresztek tövében, meg az angyalok a keresztcs úcsokban. ahogy a képzelet teremtő sugallatára odaröppentek. Ahogy az alig ismert vagy ismeretlen, névtelen mesterek megalkották, s annyiféle naiv bájjal és színnel kifestették őket. Egyszerre időtlenek: .a legősibb és a legmodernebb m űv észi alakítások toposzai innen indulnak és itt találkoznak. A jelben, a mindenség alapgyökében: a kereszt
arcában . A jézusi megtestesülés kétezer éves misztériuma a mi kereszténységünk hittel megjelölt ezeréves történetében így él tovább. így találkozik Olasz Ferenc munkásságában, filmjeiben és fotográfiájában a sz ép, a nemes, a megőrzendő. A magyar és az egyetemes. Ezért jó most itt nekünk csöndes szernl él őd ők ént vendégnek lenni. A világ zaja , gyűlölethabzása innen kizárva. Itt még jók lehetünk. És választhatunk magunknak Isten-arcokat. Ahány tájék, annyiféle arc: amikor készültek ezek az Isten-arcok, pontosan az ember-arcokban tükr özödtek vissza. De Olasz Ferenc ezzel a hangsúlyos nagyítással most megford ítja a képletet: az lsten-arcokban ott a tegnapi és mai ember sz ámolhatatlanul sok ábrázata. És mindannyian, a teremtmények jogán egy-egy mozaikdarabra, töredék arcvonásra, festékkopásunk stigmájára, rozsdásodásunk őszére vagyunk meghíva. Mondhatjuk úgy is: egyetemesen és mindörökké benne vagyunk a kétszer teremtett arcokban, vonásokban. S benne van az a megtett út is, amelyen ezek a keresztek s a keresztviselők elindultak. Alsópáhoktól, Zalacsány tól vagy éppen Velemértől Szamostölgyesig, Gyergyószárhegyig, időben pedig a legnyugatibb kőbe faragott k özépkorunkt ól a legkeletibb magyar reneszánszig.
Gyönyörű tájak, havas, rorátés gyermekkori reggeleket idéző pillanatok villannak át fénylő búzakoszorús. majd őszi barnában tobzódó tájakba. S megint - egymással szemközt, s tán legkifejezőbben - a hóba fúló vidéken egyedül a kereszt vitorlájába kapaszkodhat a szem; aztán bevonul a fény a szentség legméltóbb helyére, a megszentelt falak közé. Gyertyák különös körmenetének lobogása társul a kinti zászlók lobogásához. Halljuk a lódobogást, s a SzivánJány haoasárola Mária-éneket. Térben is kereszténységünk ezer esztendejét kell fölrajzolnunk a térképre. Olasz Ferenc, amikor ihletett, dolgos pillanataiban, tépelődé seiben, keserveiben a megmaradt látvány hűsé ges őrzője lesz, s teremt új látványt az utódainknak is, mintha Camus igaz mondatát folytatná: /lA múlttal szemben tanúsított legnagyobb hű ség/ hogy mindent átadunk a jelennek." Elgondolom, ez a művészi átadás a jelen értő figyelmével, éppen a 2000. esztendőben valósul meg olyanformán, hogy Olasz Ferenc fotográfiájának gyűjteménye időről időre vándorútra kél. Ahogy a képek után ő járt valamikor, most a képeken a sor. Elmondani, hogy voltunk s vagyunk még. Méltóbb mutatni valót - magunkról aligha lehet elképzelni. (Elhangzott 1999. szeptember 12-én a kiállítás
megnyitáján, amely 2000. január 2-ig tekinthető meg.)
NAGY GÁSPÁR
POETA ANGELICUS Baránszky László ravatalánál Barátainkkal és társainkkal, legalábbis abban a nemzedékben, amelyhez magam is tartozom/ most már jobbára temetőkben és ravatalok mellett találkozunk, és a Farkasrét, Rákoskereszlúr vagy éppen a Házsongárd ma éppúgy találkozóhelye irodalmunknak. akár egykor a Zeneakadémia nagyterme, a pesti Vigadó vagy Kemény János marosvécsi kastélya. Most is itt találkozunk, barátunk és írótársunk: Baránszky László ravatala körül. A Magyar Írószövetség és hitem szerint minden magyar írástudó nevében veszek búcsút tőle,
878
aki újabb irodalmunk egyik leginkább szeretetreméltó egyénisége volt. A magyar költészetben nem ritkán tűnnek fel a "poeta angelicusok": jóra törekvő akarattal, nyitott lélekkel a szerétet sugárzó erejével hódítva meg a szíveket. Olyan költőkre gondolok mint Weöres Sándor, Dsida Jenő, Pilinszky János, Nagy László, Szilágyi Domokos. És gondolok Baránszky Lacira, aki maga is poeta angelicus volt: angyali költő, olyan emberi (és emberen túli) szellemi értékek hírnöke, amelyek megfogyatkozva, megtörötten, megalázottan kerültek ki a huszadik század véres és ocsmány küzdelmeiből. Baránszky László az értelem, a műveltség, a szellemi bátorság, a testvéri szeretet - a költészet hírnöke volt. Szülőhazájában hosszú évtizedeken keresztül alig ismerte valaki is a nevét, annak ellenére, hogy édesapja: Baránszky Jób László, aki függetlenségre törekvő magyar szellemi élet hiteles és népszerű alakja volt, barátainak olykor nem kevés büszkeséggel mutatta meg messzire sodródott költő-fiának postai úton érkezett verseit. Baránszky Laci akkor már Amerikában élt, ahová a magyar forradalom leverése után került/ menekültként, minthogy a megtorlások, mint a forradalom résztvevőjét, a budapesti Szépművészeti Múzeum forradalmi bizottságának tagját, őt is elérhették volna. New Yorkban telepedett le, hosszabb időt töltött Firenzében és Kaliforniában, tanított és kutatott: hosszú évtizedeket- szentelt egy monográfia előkészületeinek. ez a Szent Kereszt ikonográfiáját dolgozta volna fel, most már végleges töredékben maradt. Első verseskötete, Két világ között címmel 1979-ben jelent meg, ezt követte 1987-ben Zarándoklat, 1991-ben Menetkiizben, végül - az életmű betetőzéseként - tavaly Kosztolányi húga című kötete. Nem Amerikában lett költő. Idehaza írott versei mutatják, hogy érett lírikus volt, midőn eltávozott. Kiváló mesterektől: Weöres Sándortól, Kassák Lajostól és - az atyai barátként szeretett - Szabó Lőrinctől tanult. Az elsőtől a szavak mitikus titkainak ismeretét, a másodiktól a versalakítás szabadságát, a harmadiktól a kíméletlen önismeretet. önvizsgá-
latot tanulta meg. Mintha a .myugatos" líra esztéta élményét és eszményét az avatgárd verbális gazdagságával, szemiotikai forradalmával, nyelv teremtő készségével egészítette volna ki. Költészete, amely különben elfér egy nem túlságosan terjedelmes kötetben, mindig gazdag és változatos: tökéletes szonettet éppúgy tudott írni, mint formabontóformateremtő szürrealista poémát. Egyik versében a fogalmak s a jelzők súlyát latolgatta, a másikban az automatikus írásmód robbanékonyságával tett kísérletet. A huszonhat évesen megélt sorsfordulat, a minden tekintetben új kulturális és emberi környezet nem alakította át gyökeresen költészetét. Az óbudai és a tihanyi, majd a New York-i és a kaliforniai költemények tulajdonképpen ugyanazt a "lelki tájat" festették. Alighanem ez az avantgárd öröksége: az avantgárd költője ugyanis akármilyen tájat ábrázolt verseiben, mindig a saját belső világáról adott látomásos képet. Baránszky László számára is ez a belső "lelki táj" volt az érdekes: egymásra montírozódtak nála a budai és a New York-i megfigyelések, a Balaton és a Csendes-óceán látványa, az ifjúság emlékei és későbbi olvasmányélményei, minthogy mindig ébren tartotta emlékeit és mindig olvasott: modern költőket, filozófusokat, művészettörténeti és természettudományos műveket. Emlékei régi budai cukrászdákat, krisztinavárosi szerelrneket, tihanyi nyárestéket idéztek fel, midőn a köznapok fölé még az ifjúság büszke égboltja borult. Baránszky László otthonra talált New Yorkban: kevés magyar ismerte és élte a hozzá hasonló bensőséges otthonosságot, amely szülőföldjéhez, szülőhazájához fűzte. Ezt az otthonosságot először emlékeiben és álmaiban, majd mind gyakoribb hazalátogatásai során találta meg, hogy azután véglegesen is hazataláljon egy dunakeszi házban és most a hazai földben. Baránszky Lászlónak sohasem volt identitás-zavara. Először magyar költő és tudós volt, aztán kényszerű száműzött, majd öntudatos New York-i polgár, egyszersmind a magyar irodalom amerikai szigetlekója, aki két kultúrában is illetékességet és otthonosságot
879
szerzett. Bizonyára nem véletlenül írt ilyen címeket verseskönyveire: Két világ között, Zarándoklat, Menetközben. Valójában Budán, Tihanyban és New Yorkban a teremtett világ eredendő szépségét és titokzatos rendjét ismerte fel: ennek a szépségnek és rendnek lett a hírnöke. Valóban "angyali költő", aki most már bizonyára ismeri a szépségnek és a rendnek a végső értelmét - azt, amit verseiben mindig keresett és ostromolt. Mi, akik ravatala körül állunk, ebben a reményben adjuk át testét a hazai földnek, amelyet egykor el kellett hagynia, és ahová végül viszszatért. (Elhangzott a temetésen 1999. szept. 3D-án) POMOGÁTS BÉLA BÉKÉS GELLÉRT: EGYHÁZ A LÉLEK ERŐTERÉBEN
A tudós vizsgálódás és a szenvedély kiegyensúlyozott dokumentuma: ez Békés Gellért asztalunkon fekvő tanulmánykötete, mely a szerző 1975 és 1998 közötti időszakból származó, egyházzal kapcsolatos válogatott írását tartalmazza. Szenvedélyének elsődleges iránya az egyház megújulása (Megújulás és kiengesztelődés). Ezen belül legforróbb témáit, problémáit a tanulmányok csoportosítása jelzi: szükségünk van-e egyházra (Bevezetés); az egyház, mint a krisztusi üdvösség misztériuma: az egyház isteni és emberi arculatának reálisan szétválaszthatatlan mivolta; az egyház mint egyetlen járható út Krisztus követésében; az ökumené kérdése; a szekularizmus, szekularizáció és pluralizmus problémáival szembesülő egyház. Békés Gellért önálló, sajátos látással (latomással?) bír az egyház mai feladatairól, kívánatos megjelenéséről is, s ezt a látást írásaiban egy rejtett, de annál szenvedélyesebb vágyakozás érzelmi hullámai kísérik az egyház folyamatos megújulásával kapcsolatban. Ecclesia semper reformanda (az egyháznak folyamatosan meg kell újulnia): ez a kötet alapvető üzenete az olvasó számára. Gondolatmenetének alappillérei főként a Biblián és a II. Vatikáni zsinat tanításán
nyugszanak. (Ez utóbbira valókiegyensúlyozott hivatkozásai azonban alig rejtik el megmegújuló nyugtalanságát a magyar egyház helyzetére vonatkozóan.) Békés Gellért hangvétele ezekben a tanulmányokban ritkán kritikus, ritkán lelkipásztorian buzdító, de nem nehéz rekonstruálni az ilyen jellegű szándékait sem. Épp ezért szövegei egy pillanatra sem tűnnek száraz, elméleti fejtegetéseknek; néhol minden mondata alatt robbanóanyag rejlik. Amilyen békét hordozott magában és terjesztett maga körül, annyira szenvedélyesen küzdött, birkózott eszméi győzelméért, biztos volt ebben a győzelemben. Ezt a kötetét feltehetően az egyházért élő és aggódó értelmiségiek kezébe szánta, bár nem szakteológiai forrásanyagként. hanem gondolkodásra, továbbgondolásra indító buzdításként. melyet most, lsten akaratából, búcsúleveleként tarthatunk kezünkben. Békés Gellért, a nyolcvan évén túllevő. utolsó pillanatáig is tevékeny és termékeny szerzetes-író, szerény dicsekvéssel állíthatta: a bencések állva halnak meg. Nyugodjék, Gazdájától elszakíthatatlan örömében! (Bencés Kiadó, 1999)
és irodalmi élet megteremtésén fáradozott. Hogyne talált volna egymásra a két hasonlóan gondolkodó, azonos célok eléréséért fáradozó művészember! Ki csodálkozhat azon, hogy leveleik hangja mind bensőségesebb, s hogy mindketten vállvetve igyekeztek megvalósítani Csokonai álmát, "midőn nékünk a vidékünk új Helikon lesz"? Még az is izgalmas, mikor nem írtak egymásnak. 1953 júníusa és 1966 januárja között például egyetlen levelük sem született... Mint ahogy az sem érdektelen, hogy Takáts Gyula esszék és katalógus-bevezetők írására ösztönözte Martyn Ferencet, ő pedig Takáts Gyula rajzainak kiállítását szorgalmazta. A levelezés egyik tanulsága, hogy őszinte megnyilatkozások híján nem szü1ethetnek igazi barátságok. Ezért van hitele, ha Martyn Ferenc ezt írja le: "Nagy verseidet olvasom és gyakran, sokfelé: vigasztalás". llyesmit egy művész tollából olvasni nem akármilyen elismerés. Sokszor olvashatjuk, hogy ez vagy az a jelentős személyiség elismeréssel nyilatkozott a visszaemlékezést író művéről. Ám a szó elszáll, az írás megmarad, igazolva, hogy Takáts Gyulát nem csak az irodalomtörténet berkeiben tartják nagy és vigasztaló költő nek.
ASZALÓS JÁNOS
legtöbbet kiállításokról, olvashatunk. De egy-egy közlés a korszak "irányított" kulturális életének szövevényeibe is bevilágít. 1966-ban Martyn Ferenc azt írja: a Képzőművészek Szövetségének választmánya megszavazta Kassák tagságát. Két esztendei halogatás után! Másféle visszajelzéseken viszont némi nosztalgiával tűnődik el az olvasó. Martyn Ferenc 1969 decemberében köszönetet mond, mert a Takáts Gyula igazgatta Rippl-Rónai Miizeum 9980 forintért megvásárolta egyik festményét. Azok a régi szép idők... Akkoriban a közember is vásárolhatott műtárgyat, s a nagy művészek szerétetben. egymást elismerve és támogatva éltek, dolgoztak.
Természetesen
művészi tervekről
MARTYN FERENC: LEVELEK TAKÁTS GYULÁNAK
Két kiemelkedő személyiség levelezése mindig általános tanulságok leszűrésére is alkalmas, jóllehet elsősorban kettejük számára fontosak a leírtak. Az igazi, mélyről fakadó, leplezetlen emberi kapcsolatok azonban bizonyos viselkedésformáknak is mintái, nem szólva a nyílt és utalásszerű célzásokról. amelyek a kor történelmének megértésében segíthetnek. Martyn Ferenc és Takáts Gyula levélváltása a második világháború idején kezdő dött és 1980-ban végződött, amikor a művész életére pontot tett a halál. Martyn 1940-ben tért haza Párizsből. s rögtön bekapcsolódott Pécs élénk és igen szmvonalas művészeti életébe, amelynek egyik mozgatója Várkonyi Nándor volt. Takáts Gyula akkor is Kaposvárott élt, de az egyetemes dunántúli művészeti
880
A levelezést Tüskés Tibor rendezte sajtó alá, s látta el kitűnően eligazító jegyzetekkel. (Pannánia KönYl'l'k, 1999)
RÓNAY LÁSZLÓ
SOMMAlRE ANDRÁS RÓNA-TAS: IMRE H.TÓTH: LÁSZLÓ SZEGFű : PÁL ENGEL: GYULA KRISTÓ:
Siécles chrétiens - Le Ufsiecle Les Hongrois et la Chrétienté avant la conqu éte et l'occupation du territoire de la future Hongrie Cyrille et Méthode dans le bassin des Carpathes Paíens et chrétiens dans le bassin des Carpathes du ID" sieele , La fondation de la royauté chrétienne La légende de St. Gérard et les Admonitions de St. Etienne
INHALT ANDRÁS RÓNA-TAS: IMRE H. TÓTH:: LÁSZLÓ SZEGFŰ PÁL ENGEL: GYULA KRISTÓ:
Christliche [ahrhunderte - Das 10. [ahrhundert Das Ungartum und das Christentum vor der Landnahme Zyrill und Method im Karpatenbecken Heidentum und Christentum im Karpatenbecken des 10_[ahrhunderts Die Gründung des christlichen Königreiches Die heilige Gerhard-Legende und der Fürstenspiegel (Admonitiones) des Sankt Stephans
CONTENfS Christian Centuries - 10th Century ANDRÁS RÓNA-TAS: Hungarians and Christianity before the Hungarian conquest Cyril and Methodius in the Carpathian Basin IMRE H. TÓTH: LÁSZLÓ SZEGFÜ: Paganism and Christianity in the Carpathian Basin of the 10th century PÁL ENGEL: The foundation of the christian kingdom GYULA KRISTÓ: The St. Gerard Legend and The Admonitions of St. Stephen
Fózerkeszló és felelós kiadó: LUKÁCS LÁSZLÓ Szerkesztöség: BITSKEY BOTOND HORÁNYI ÖZSÉB, KÁLMÁN ZOLTÁNNÉ, KISS SZEMÁN RÓBERT, SZÖRÉNYI LÁSZLÓ Szerkesztöbizottság: BEKES GELL RT , KALÁsz MÁRTON, KENYERES ZOLTÁN, MOHAY TAMÁS, NAGY ENDRE, POMOGÁTS BÉLA, R NAY LASZL , V RNAI JAKAB Indexszám: 25 921 HU ISSN 0042-6024; Nyomás: Veszprémi Nyomda Rt. ; Felelós vezetó: Erdós András vezérigazgató Lapunk megjelenését ~ a Nemzeti Kulturális Alap .... ésa Soros Alapítvány támogalja Szerkesztöség és Kiadóhivatal Budapest, V., Kossuth Lajos u. 1. III. Ih. II. em. Telefon: 317-7246; telefax: 317-7682. Postacím:l364 Budapest, Pf. 48. Internet cím: http://communio.hcbc.hufvigilia IE-maii cím:
[email protected]. Elófizetés, egyházi és templomi árusftás: Vigilia Kiadóhivatala. Tsrjeszf a Magyar Posta, a HfRKER Rt., az NH Rt. és anematív terjesztök. A Vigilia csekkszámla száma: OTP. VII. ker. 11707024--20373432. Elöfizetési dij: 1 évre 1200, - Ft, fél évre 600, - Ft, negyed évre 300, - Ft egy szám ára 115, - Fl. Elófizethetó külfóldón a KKV-nál (H-1389 Budapest, POB 149.) vagy az Inter-Europa Bank Rt-nél (1053 Budapest, Szabadság tér 15.) vezetelt 1971941404 sz. számláján. Ára: 45, - USD vagy ennek megfeleló más pénznem'év SZERKESZTŐSÉGI FOGADÓÓRA: KEDD, CSÜTÖRTÖK 10-14 ÓRA KÉZIRATOKAT NEM ŐRZüNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA.