A Kandó Kálmán Szakközépiskola
BALLAGÁSI EMLÉKKÖNYVE
Miskolc, 2002
Szerkesztette: Vasasné Juhász Edit A rajzokat készítette: Gyenes Zoltán
Felelős kiadó: Érsekcsanádi István igazgató
Készült a Budai Nyomdában
Kedves Ballagó Diákunk! Ugye milyen hamar elszállt ez a négy év? Amikor először jöttél hozzánk évnyitóra, még szorongó kisdiák voltál, mára majdnem felnőtt férfi lettél. Megvívtad a kamaszkor harcait az iskolában és a szülői házban, osztottál és kaptál lelki sebeket. Barátokat gyűjtöttél, élményeket szereztél, és bizonyára átélted már az első szerelmet. Ilyen korszak nem lesz több az életedben. Egyre többet kell majd vállalnod, évről évre nő a felelősséged: társat fogsz választani, lesznek gyerekeid, s neked kell felvállalnod a gondoskodást a családról. Nem hiszem azt, hogy az iskola mindent megtett azért, hogy jövendő feladataidnak jól megfelelhess, de igyekeztünk, hogy felismerd a tudás értékét, emberségre, jóságra tanítsunk Téged. Ha évek múlva előveszed ezt a könyvet - amit diáktársaid neked írtak rólatok -, segít majd emlékezni az itteni évekre, középiskolás korodra. Kívánok neked hosszú, boldog életet, és hogy emlékezz jó szívvel utadra bocsátó iskoládra. Vasasné Juhász Edit tanárnő
1
Ha egy évre gondolsz előre magot vess, Ha tíz évre gondolsz előre fát ültess, Ha száz évre gondolsz előre oktasd a népet! (Ismeretlen kínai költő)
2
Mi mindig búcsúzunk Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk. Az éjtől reggel, a nappaltól este, A színektől, ha szürke por belepte, A csöndtől, mikor hang zavarta fel, A hangtól, mikor csendbe halkul el, Minden szótól, amit kimond a szánk, Minden mosolytól, mely sugárzott ránk, Minden sebtől, mely fájt és égetett, Minden képtől, mely belénk mélyedett, Az álmainktól, mik nem teljesültek, A lángjainktól, mik lassan kihűltek, A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk, A kemény rögtől, min megállt a lábunk. Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz, Elfut a perc, az örök Idő várja, Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána, Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj. Hidegen hagy az elhagyott táj, Hogy eltemettük: róla nem tudunk. És mégis mondom néktek: Valamitől mi mindig búcsúzunk.
3
,,Mindig úgy élj a jelenben, hogy a jövőben megbánás nélkül gondolj a múltra’’ (Vörösmarty Mihály)
4
12. A Osztályfőnök: Tóth Istvánné Szakterület: világbanki híradásipari technikus Boldizsár Gábor
Orosz Gábor
Broda Viktor
Palócs Ferenc
Cziperle János
Pauleczki Mihály
Csatári Zsolt
Rábai Balázs
Dudás Marian
Román Tamás
Galyas Csaba
Sándor Péter
Gáll Tamás
Sentei Sándor
Kéri Attila
Szegedi Mihály
Kerekes Péter
Tóth György
Kilik Roland
Váradi Ádám
Matók Gyula
Vattai Szabolcs
Nagy Tamás
Veres Péter
Nemes András
Vincze Péter
5
Emlékeim Rólatok Gyorsan eltelt ez a négy év, ezt bizonyára Ti is így gondoljátok. Ebben az iskolában Ti voltatok a második osztályom, s úgy véltem, az előző időkben szerzett tapasztalatom majd nálatok kamatoztatom. Mint ahogy két egyforma ember sincs, két egyforma osztály sem létezik. Harminckét fővel indultunk, s az első két év az állandó változások ideje volt, sokféle iskolából jöttek hozzánk, majd elmentek, míg végül negyedikre egy kicsit megfogyatkozva 26-an maradtatok. Az iskolai rendezvényeken több-kevesebb bátorítással, noszogatással mindig kivettétek a részeteket, de a csúcsot negyedikben értétek el. Megnyertétek a műveltségi vetélkedőt, a szalagavatón egy színvonalas produkcióval léptetek fel, s a Kandó-héten lelkesen küzdöttetek a harmadik helyért. Számomra és biztosan számotokra is a legkedvesebb emlékek az osztálykirándulásokhoz fűződnek. Úgy éreztem, ekkor közelebb kerültetek hozzám, és én is jobban megismertelek Titeket. Ha emlékeztek, első osztályban Nyíregyháza nevezetességeit tekintettük meg, de a kirándulás igazi élvezetétől az egész napos eső megfosztott minket.
6
Másnap már napfényes időben barangoltunk végig Miskolcon. Másodikban a Dunakanyar és Budapest szépségeit tekintettük meg. Sokan közületek akkor utaztak először metróval. Az esztergomi kempingben a portás bácsi nem igazán tolerálta az éjszakai játékos kedveteket, így aztán zárt faházakban kellett eltöltenetek az éjszaka hátralévő részét. A visegrádi bobpálya, azt hiszem, hogy a két nap másik nagy élménye közé tartozott. Harmadikban egy nagyon merész dologra vállalkoztam veletek, ez volt a háromnapos szlovákiai út. Az előkészületek legizgalmasabb momentuma volt, hogy utazás előtt két héttel az osztályom felének még nem volt kész az útlevele, de olyan is akadt, aki indulás előtt egy nappal kapta meg. Külföldön azelőtt ketten jártak közületek, ezért aztán még nagyobb várakozással tekintettetek elébe. Rövid idő alatt sokfelé jártunk: a dobsinai jégbarlangban, a Domica cseppkőbarlangban, megnéztük a Thököly várat Késmárkon, voltunk a Felvidék legaranyosabb városában Lőcsén, de nem maradhatott ki Kassa, a nagy történelmi város sem, és Rozsnyón megismerkedtetek az éjszakai várossal, melynek fénypontja a disco volt…
7
Negyedik évben egy közelebbi helyszínre látogattunk, megyénk egyik fürdőcentrumába Bogácsra. Az ötletekből nem fogytunk ki, és mivel a lelkesedésünk is megvan, jövőre két napra utazunk el. Nyilvános szereplésen nem szívesen vettetek részt, kicsit félénkek voltatok. Mindemellett már elsőben gyönyörű pomponos lányokat alakítottatok a szülőtanár találkozón, s táncos fellépésetek nagy sikert aratott. Arra, hogy iskolai műsorban szerepeljetek, csak tavaly sikerült rávenni benneteket, de csak rádión keresztül vállalkoztatok. A negyedik évre úgy tűnik, beért az osztály, a szalagavató sikere után a március 15-i műsorban verbunkos tánc produkciót adtatok elő. Közeledik az érettségi és mint osztályfőnökötök egyenként mindegyikőtöknek nagyon szorítok, hogy sikeresen záruljon ez a nagy megmérettetés. Egyik szemem sír, másik nevet, mert egyrészt útra bocsátalak benneteket, másrészt azért örülök, mert még a nagy többség itt marad. Bárhogyan is fogtok dönteni, én mindig nagy szeretettel fogok Rátok gondolni. „Szívünk, ha értjük szavát, rámutat arra, hogy másképpen is élhetünk, mint ahogyan élünk.” Tóth Istvánné 12.a osztályfőnök
8
Szalagavató Minden negyedikes diák életében két jelentős iskolai ünnep van, amit nagyon vár és készül rá. Az egyik a szalagavató, a másik a ballagás. A szalagavató után a tanárok és a fiatalabb diáktársak már „vén diáknak” tartanak minket, mert a legtöbb végzős betöltötte a 18. életévét, ami „papíron” a felnőtté válás küszöbe. Minden diák büszkén viseli osztálya szalagját, amit a megtervezés és a kivitelezés során igyekeznek úgy kialakítani, hogy az övék legyen a legtetszetősebb. Az osztályok között ez egy egészséges versengés, mindenki próbálja a maximumot kihozni a fantáziájából, és ezt megvalósítani sem könnyű. A mi, azaz a „Kandósok” szalagavatója 2001. december 7-én volt. Az ünnepséget több hetes felkészülés előzte meg, mind az osztályok, mind a tanárok részéről. A műsort úgy tervezték, hogy egy komoly és egy vidám részből álljon, amit élőzene kötött össze. Minden osztálynak elő kellett adni valami tréfás kis jelenetet. Mi a leggyengébb láncszem című vetélkedő parodizált változatát mutattuk be. Egyik osztályfőnöki órán jött ez az ötlet, ami mindenkinek tetszett. Kitaláltuk, hogy a szereplő kilenc játékos legyen, egy-egy minket tanító tanár. Hozzáfogtunk hát a szövegíráshoz, amit az egyik osztálytársunk változatosan elkészített és 9
mi közösen kiegészítettük. Mindenkinek volt valami jó ötlete, amit fel tudtunk használni. Megpróbáltuk úgy írni a kérdéseket és a megfelelő válaszokat, hogy abból a parodizált tanár is magára ismerjen és a szülők is rájöjjenek, kiről van szó. Igyekeztünk csupa olyan dolgot beleírni, ami jópofa, de ezzel nem haragítjuk magunkra a tanári kart. Beszereztük a szükséges jelmezeket, kellékeket, és hozzáfogtunk próbálni. Ezzel jó pár óra elment és hamarosan arra eszméltünk, hogy másnap itt a várva várt nap: a szalagavató. Ezen a napon nagy volt a készülődés. Mivel köztudott, hogy a suliban nincs akkora terem, amibe befértünk volna, ezért szokás szerint a szomszédos leánykollégiumban került megrendezésre az ünnepség. Napközben még mindenki próbált az esti „éles bevetésre”, aztán hazament készülődni. Este 7 órakor kezdődött a műsor komoly része, amiben én is szerepeltem. Ez a rész vidám és komolyabb versekből állt. Ezt követte az ünnepélyes szalagtűzés. Igazgató úr minden osztály képviselőjének - így nekem is - feltűzte a szalagot, és fűzött hozzá néhány kedves szót. Bennem igazán csak egy szó maradt meg: ELLENÁLLÓK – Ezzel a szóval titulált minket. Ugyanis a tudományok befogadásával szemben ellenállóknak bizonyultunk eleinte, hála istennek ez megváltozott.
10
Aztán minden osztályból igazgató úrnak is feltűzte valaki a szalagot, a többieknek pedig a saját osztályfőnökük. Ezután következett a vicces jelenetek sorozata. A sors úgy hozta, hogy mi kerültünk a végére. Aztán eljött a mi időnk, mindenki izgult, hogy el ne szúrja. Az egész paródia azt a reakciót váltotta ki a nézőkből, amire számítottunk és amit szerettünk volna. Nem volt olyan néző, aki ne mosolyodott volna el a poénokon. A tanárok is jól mulattak „saját magukon”. A jelenet végén hatalmas tapsvihar tört ki. Mikor lenéztünk a nézőtérre, mindenki szeméből az elégedettség tükröződött vissza. Ezután jött a negyedikes osztályfőnökök és néhány tanuló előadásában egy kanásztánc, aminek sajátos szövege mindenkinek nagyon tetszett. A legvégső műsorszám a finálé volt, itt minden végzős diák együtt énekelt. Ezt a közös vacsora és a közös tánc követte. Számomra emlékezetes marad ez a decemberi este, mert tudom, hogy szereplésemmel hozzáadtam egy kicsit a műsorhoz, hogy az színvonalasabban sikerüljön. Innentől már valóban végzős diáknak számítottunk. Román Tamás 12.a
11
,,Nem hiszek az Elrendelésben, mert van a szívemben akarat, s tán ha kezem máskép legyintem, a világ másfelé halad.’’ (Babits Mihály)
12
12. B Osztályfőnök: Toronyiné Demeter Erika Szakterület: világbanki számítástechnikai műszerész Balla Péter
Kiss Kornél
Barta Róbert
Kiss Zoltán
Boros Gábor
Kovács István
Danyi János
Kozák Róbert
Didics Levente István
Lukács Lajos
Dorogházi Tamás
Olasz Gergely
Elek Dániel
Surányi József
Horváth Levente
Szatmári Szabolcs
Iglár Attila
Szűcs Gábor
Isóczky István
Tóth Ádám
Kalas László
Varga Péter
Kállai Géza
Visnyai Lajos
13
E világi főnix avagy: útra való szép üzenet a 12.b-nek A címben jelzett mitológiai madár -ja, perszevéget értek az irodalomórák (azt a bizonyos órarendet is le lehet venni a falról), s különben is ti már tisztában vagytok az említett szó jelentésével. A főnix csupán azért jutott eszembe, mert az osztályfőnökök sorsát az övéhez tudnám hasonlítani. Ugyanis nekünk - ha nem is ötszáz, de négy esetleg öt évente - újjá kell születnünk, hogy képesek legyünk az új arcok, friss élmények befogadására. A sors által hozzánk rendelt diákokkal kell szállani hol magasba törve, hol csak lebegve, néha bizony a mélyrepülést is megízlelve. S amikor a kiszabott időnk lejár, bele éppen nem halunk, de néhány tollunkat elhullajtjuk, egy kicsit megtörünk, lelkileg kicsit kiüresedünk. Mai világunkban - ha nem is ilyen szabályos ciklusokban - nektek szintén részetek lesz a főnix-sorsban a pályátok során, ha a felszínen akartok maradni. Én csak azt kívánhatom, hogy az „önelégetés - új életre kelés” folyamata sérülésmentes legyen, s mindig színesebb és erősebb tollakkal kerüljetek ki belőle. S ha a karrieretek érdekében sokszor kell majd váltanotok, annál inkább szükségetek lesz a biztonságra, állandóságra a magánéletben, ezért még azt kívánom 14
nektek, hogy teremtsetek olyan otthont, „mint kőben a megkövesült csigaház”, ahol megnyugvást és szeretetet kaptok s természetesen adtok is. A könyvtár a jövőben is nyitva áll előttetek. Sokat dolgoztatok benne, amikor új berendezést kapott; ez volt a főhadiszállásunk a Kandó-hét szervezésekor vagy a műsorpróbák idején; olykor klubhelyiséggé alakítottátok a gyakorlat utáni lyukasórában, máskor pedig a pótdolgozatok megírásának színtereként vagy a nagyszüneti kivonulás előli menedékként szolgált. De sokszor csak úgy betévedtetek egy kis csevelyre. Biztos üres lesz nélkületek! Hadd zárjam búcsúsoraimat egy kelta-ír köszöntővel: „Legyen előtted mindig út, Fújjon mindig hátad mögül a szél, Melegen süsse arcodat a Nap, Az eső puhán essen földjeidre, S míg újra találkozunk, Hordozzon tenyerén az Isten.” Toronyiné Demeter Erika a 12.b osztályfőnöke
15
Miért nem készítettem házi feladatot? Hideg péntek délután volt, az évtized legszörnyűbb napja. A buszok óránként jártak, de akkor is csak lábujjhegyen, hogy oda ne fagyjanak az úthoz. A testem jéghideg volt, de bíztam abban, hogy a buszmegállóban ácsorgó tömeg majd felmelegít. Már a villamosok közt szlalomozva is azon járt az eszem, hogy minél előbb meg tudjam írni a magyar házi feladatomat. Mikor sikerült megérkeznem a buszmegállóba, a busz éppen az orrom előtt suhant el. Gondoltam, amíg jön a következő, addig belekezdek a fogalmazásba. Ez a tervem kudarcot vallott, mert a türelmetlenül tolakodó tömeg többször kilökött az útra a vérszomjas Opelek, Fordok és Volkswagenek közé. Szerencsére enyhe agyrázkódáson kívül más bajom nem esett, de az autók forgatagában elveszett az egyetlen tollam. A busz megérkezett. Boldogan szálltam fel az öreg járgányra, és még ülőhelyet is találtam. Ez új esélyt jelentett a fogalmazás elkészítésére. Elővettem az eszközöket, egy szakadt papírdarabot és egy sárga ceruzát, amikor egy 80 év feletti, bájos hölgy követelni kezdte a neki kijáró ülőhelyet. A vita során nemcsak a félkész fogalmazást vette el tőlem, de még a fejemben maradt félkész gondolatokat is.
16
Estére hazaértem, majd étlen-szomjan nekiültem a magyar fogalmazás megírásának. A környék kutyái folyamatosan ugatták a teliholdat, így egy gondolat sem szűrődött ki homályos elmémből. Majd hajnali fél 4 tájban elkezdett esni az eső, amely az ablakom alatt folyamatosan kopogott az alumínium párkányon. Ötkor a család felébredt és indultunk a nagymamához. Ekkor a füzetben a cím fel volt írva, s közel jártam ahhoz, hogy belekezdek a szövegbe is. Mikor megérkeztünk Szombathelyre, észrevettem, hogy a füzet otthon maradt. A két napos kirándulás során egy percet sem aludtam, mert folyamatosan a házi feladaton gondolkoztam, hogy mire hazaérünk, le tudjam jegyezni. Miután megérkeztünk szeretett otthonunkba, én félholtan ültem az íróasztalomhoz, ahol - isten bocsássa meg vétkemet elaludtam, s megint nem sikerült egy betűt sem írni. Hétfőn hajnalban 3 óra alvás után végre elkészítettem a házit, és örömtől könnyes szemmel indultam az iskolába. Az iskola előtt két züllött egyén megtámadt és minden értéket leloptak rólam, ezek egyike volt a táskám. A legborzasztóbb azonban a fogalmazás hiánya volt számomra, ami a táskában volt. Szomorúan mentem át az iskola előtti úttesten, amikor egy robogó kamion belém csatlakozott. 17
A kórházban az első telefonhívást a magyartanáromtól kaptam, aki azt mondta, hogy ez nem elég indok a házi feladat hiányára. Az orvosok pedig azzal biztattak, hogy húsvétra kikerülök a szabad világba. Addig is lesz időm egy-két fogalmazás megírására. Tóth Ádám 12.b
18
Ez van Negyedikes lettem én, Meglepetés e költemény tőlem nekem. Itt ültem végig 4 évet, Tanítottak sok szépet, de kérdem: minek? Mind a négy évem elszelelt, S még az érettségi le sem telt; nehéz lesz-é? Lehettem volna jobb tanuló, Nem ily iskolapad koptató lusta legény. De nem lettem, mert idebenn Gyakran lehajtottam a fejem a padra, én marha!
19
Hirtelen álmom véget ért, A feleletem egy egyesért szörnyű könnyű. A tanár úr áll előttem, Azt kiabálja nekem: talán jövőre! És amíg szóból értek én Nem marad tanár e féltekén egyest kap mind! Ha talán megőrülne tanár úr, Hogy diákja semmit sem tanul, akkor lenne tán remény. Én az egész osztályt fogom Nem középiskolás fokon - (a hülyeségre) tanítani. Horváth Levente átköltése elhangzott a műveltségi vetélkedőn 20
Szemelvények a 12.b osztály kandós élményeiből Egyszer osztálykiránduláson, amikor a Velencei-tónál voltunk, Isóczky István meg én lenn voltunk a parton az éjszaka kellős közepén. Géza felment valamiért a szállásra, mi pedig vártuk őt. Eltelt 5 perc, 10 perc, 20 perc, azután mi is fölmentünk, mert azt hittük, Gézát elkapta a tanárnő. Óvatosan bemásztunk az ablakon, felkapcsoltuk a lámpát, és ott volt Géza a szobában, hátradőlve az ágyon. Édesdeden aludt. Ezen jót nevettünk. Horváth Levente A legkedvesebb kandós emlékem a tavalyi osztálykirándulás volt Szlovákiába. Fölmentünk egészen a Tátrába. Csodálatos hegyeket és erdőket láttunk, valamint a dobsinai jégbarlangot. Éjszakára értünk a szálláshelyünkre és hajnalig szórakoztunk. A következő délutánt a csodaszép Kassán töltöttük. Mindenki nagyon jól érezte magát. Nekem azért is volt nagy élmény, mert ekkor voltam először külföldön. Kalas László
21
Legkedvesebb kandós élményem, amely máig megmaradt bennem: az asztalterítő története. Ez a csíny a III. évfolyamon történt. A terítő az egyik szünetben lekerült a tanári asztalról. Ettől kezdve rengeteg mindenen átment. Először összetaposták, megrugdosták osztálytársaim, majd valaki görcsöt kötött rá és dobálózni kezdtek vele. Ez így ment néhány szüneten keresztül, majd piszkosan, gyűrötten visszakerült az asztalra. Ezután kezdődött a nyomozás. Mivel senki sem vállalta a dolgot, osztályfőnökünk egy lapot vetetett elő velünk, mintha dolgozatot írnánk és feltette a kérdést: Mit tudtok az asztalterítőről? Ebből persze nem lett semmi nyomravezető, csak nagy nevetés. Didics Levente A Kandó-hét megnyerése volt számomra a legkedvesebb. Az előző évben is hajtottunk, de másodikban kitettünk magunkért és megnyertük. Egy teljes héten át mértük össze tudásunkat, ügyességünket a többi osztállyal. Többen is törekedtek, ezért igazán izgalmassá vált a verseny. Ezen a héten olyan volt az osztály, mint egy nagy család. Osztályfőnökünk is velünk volt mindenben, támogatott, bíztatott minket, pedig ő már tudta, hogy milyen sok munkával jár a következő évi verseny
22
megrendezése. Végül az is jól sikerült, remekül szórakoztunk, mikor mi irányítottuk az egész iskolát. Olasz Gergely Számomra a legkedvesebb a negyedikben kapott ötös osztályzatú matematika dolgozat volt. Négy év alatt először sikerült szert tennem egy ilyenre. Nagy volt bennem az öröm. Gondolkodtam azon, hogy esetleg bekereteztetem, vagy színaranyba öntetem. De mégsem tartott sokáig a sikere. Legtöbbször így van ez az életben is. Felkapnak valakit, dicsőítjük, aztán eltűnik szó nélkül a süllyesztőben. Ez lett az én drága ötös dolgozatommal is. Hamar a feledés homályába merült. A táskám alján kötött ki, és talán azóta is ott van a többi gonosz dolgozattal együtt. Isóczky István
23
Így írtok ti - válogatás „csillagos” dolgozatokból, kötelező olvasmányok helyett Mikszáth: Beszterce ostroma Pongrácz István mielőtt találkozott Apolkával Pongrácz Károly rokona volt. Ez a tény mit sem változott a találkozást követően. Viszont Pongrácz István gyerekkorában nem volt kopasz, sem ősz. Az Apolkával való találkozás után pedig megőszült, s egy idő után már kopaszodott is. Bár a dolgok ilyetén alakulása lezajlott volna a találkozás nélkül is, ehhez nem szükséges egy találkozás Apolkával. Apolka másban sem változtatta meg Pongráczot: ugyanúgy két szeme és két füle volt, a fogai sárgák voltak, mint régen. Tehát elmondhatjuk, hogy Apolka nem igazán rázta meg Pongrácz urat, akárhogy próbálkozott. Mikszáth: Lapaj, a híres dudás Lapaj Istók olyannyira híres dudás volt, hogy a falu népe mit sem tudott a létezéséről. Istóknak voltak próbálkozásai a siker érdekében, fellépett pl. KISZgyűlésen, május elsejei rendezvényen, sőt egyszer még a tsz-be is ellátogatott. A cselekményből kiderül, hogy Lapaj barátunk nem volt valami erős jellem, a mamája irányította őt a háttérből, már-már menedzseri teendőket
24
végzett. Sőt Istók a cselekményben tulajdonképpen részt sem vett, csak a nevét adta a műhöz. Thomas Mann: Mario és a varázsló Cipolla bűvészetét nehéz lenne pár szóban megfogalmazni. Azt a profizmust, ahogy ámítja közönségét, azokat a reakciókat, amit kivált a közönségéből, szinte lehetetlen pontosan körülírni. Így én sem próbálom meg. Móricz: Úri muri Első legnagyobb s megbocsáthatatlan bűne volt, hogy megnősült. Ez a tragédia végigkísérte az életét. Akárhová is ment szegény Zoltán, az asszony folyton a nyakán lógott. A másik gond fő oka az volt, hogy a kedves nej egyre többet és többet akart: szép nagy házat, minél több bundát, hogy abban billeghessen az utcán, ha téli estén muszáj lenne összejövetelekre járni. Emiatt szegény Szakhmárynak mindenféle alattomos eszközöket kellett alkalmazni, hogy felesége kedvében járjon. Ám ezeket az eszközöket az APEH észrevette, ezután jobban odafigyelt Szakhmáry úr ügyesbajos dolgaira. Ebből lett a legnagyobb probléma. Tóth Ádám 12.b 25
,,Vigyázz a Jelenre, mert a Jelenből Múlt lesz, és a Múlt megölheti a Jövődet!’’ (Dante)
26
12. C Osztályfőnök: Kismartoni Zoltán Szakterület: világbanki távközlési műszerész Bandura Ádám
Keresztesi Péter
Bogsch Tibor
Kéki Tibor
Csurilla Gergely
Kiss Péter
Dobai Szabolcs
Koós Tamás
Dorcsák Zoltán
Lipták Gábor
Elek Sándor
Molnár László
Gál László
Nagy László
Girincsi Gábor
Novák Gábor
Hegyi Kornél
Rutkai Péter
Horváth Szabolcs
Szabó Ádám
Kardos Zoltán
Varga Csaba
27
Amikor a második év elején a szülői értekezleten a szülők elé tártam kirándulási tervemet, sok anyuka magában biztosan kétségbevonta elmebeli állapotomat. A fiúk a hír hallatán először levegő után kapkodtak, majd beletörődtek a megváltoztathatatlanba, azaz gyalogosan fognak átkelni a Bükk hegységen Eger városába. Itt még nem sejtették, hogy ez a túra egy előre megfontolt, de nem aljas indokból kitervelt „merénylet” része, melynek alapját az a meggyőződésem képezi, hogy a fiúk először szűkebb hazájuk szépségeit ismerjék meg, és értékeivel legyenek tisztában. Ennek eredményeképpen lássák, hogy otthonuktól pár km-re is találhatók különleges természeti képződmények, látványosságok, és ezért nem kell feltétlenül külföldre utazni, és ott hanyatt esni a látottaktól. Bár az első út egy kissé hosszúra sikerült – egy-két eltévedés következtében -, de bízom benne, hogy szívesen fognak visszaemlékezni az útvonal megragadó, megkapó tájaira, az Odor-várból elénk táruló kilátásra, a szinte teljes Dél-Bükköt, Bükkzsérctől Noszvajon át magába foglaló látványra a Bükk fennsíkig, majd a Szépkilátónál a délbükki falvakon át az Alföldig átölelő panorámára. Ezek feledtetni tudták az út nem kis fáradalmát.
28
A következő év megpróbáltatásaként Ómassáról kiindulva a Bükk-fennsíkkal kerültünk közelebbi kapcsolatba a kőcsúcsok megmászásával (Három-kő, Tarkő, Istállóskő) – a teljesség igénye nélkül – Szilvásváradig. A túra kigondolásban szerepet játszott az előző évi útvonalnak ellenkező oldalról való áttekintése, melyet a fiúk át is éreztek, amikor Három-kőről és Tarkőről eléjük tárult más szemszögből az előző évi tortúra látképe, és felismerték azokat a helyeket, ahol akkor jártunk. Szilvásváradon már sajnálták, hogy nem két naposra szerveztük a kirándulást. Harmadik felvonásként az eddigiek megkoronázásaképpen az Észak-Bükköt jártuk be Ómassa-Bánkút-Bánhorváti-Putnok útvonalon, ahol olyan látványosságokban volt részünk, mint a kis dédesi vár, a lázbérci víztározó, valamint az Uppony melletti kereszt megmászásával elénk táruló csodálatos látvány. Természetesen voltak számomra is meleg pillanatok, amikor az odori és a dédesi várban kőszáli kecskének képzelve magukat szökelltek a fiúk szikláról sziklára, vagy mikor vágtató ménesként rohantak le Istállóskőről a meredek hegyoldalon Szilvásváradra, szívbajt hozva ránk és a felfelé haladó turistákra. Remélem, hogy a kitűzött célt elértük, a fiúk értékelni, szeretni és védeni fogják a magyar táj szépségeit, értékeit, és szívesen fognak visszaemlékezni ezekre 29
a túrákra. Szeretném egyben megköszönni nekik, hogy a nehézségek ellenére partnerek voltak a kirándulások megvalósításában, melyek során én is megismerhettem általam még nem látott tájakat, és részese lehettem azoknak az élményeknek, amelyekben a jó hangulatú túrák során részünk volt. Kismartoni Zoltán a 12.c osztályfőnöke
30
1998-ban indult el ez az osztály ezen a hosszú és igen nehéz úton. Amikor első osztályosok lettünk 32en alkottuk a 9.c osztályt. Az első két napon még igen bátortalanok és zárkózottak voltunk, senki sem beszélgetett. A következő héten viszont kezdtünk kibontakozni, mindenki elmesélte az eddigi élményeit, és hogy hol járt eddig iskolába, hol lakik, és még rengeteg mindenről szó került pontosan úgy, mint amikor az ember új társaságba kerül. A helyzet már a következő évben jelentősen változott, néhányan elhagyták az osztályt, és persze új emberek is jöttek hozzánk főleg a felsőbb évfolyamokból, ismételni. A legnagyobb hatással az osztálykirándulás volt ránk, amikor gyalogtúrára indultunk Egerbe. A kirándulás alatt rengeteg új dolgot csináltunk közösen, ami az összetartozást erősítette bennünk. Már kezdtek kialakulni kisebb baráti társaságok az osztályban. Harmadik osztályra ezek a baráti csoportok úgymond egyesültek és egy teljes közösség lett belőlük. Már nem volt széthúzó erő az osztályban, csak egy-két olyan tanuló volt, aki nem illett bele az osztályképbe. Negyedik osztályra ezek a „fekete bárányok” eltűntek, mert nem volt túl sok kedvük a tanuláshoz, így évismétlésre maradtak. 31
A mostani 12.c csupán csak 22 tanulóból áll, ezzel mi vagyunk a legkisebb létszámú osztály a suliban. Ettől függetlenül annyira jó kapcsolat alakult ki az osztályban, hogy már félünk belegondolni, hogy jövőre mi lesz, mikor a többségünk a továbbtanulás céljával elhagyja az iskolát és ezt az osztályközösséget. Ha új iskolába megyünk nem lesznek ilyen baráti kapcsolatok, hanem ugyanúgy fogunk ott állni az első napokban, mint ahogy ezt tettük négy évvel ezelőtt itt, a Kandó Kálmán Szakközépiskolában. Gál László 12.c
32
Köztudott, hogy a Kandó Kálmán Szakközépiskolában kevés lány tanuló van, ezért a fiúk az iskolán belül nem nagyon válogathatnak, de ennek ellenére aki akarta, mindig megtalálta a párját. Az iskola által szervezett összejövetelek is lehetőséget adtak arra, hogy a diákok új kapcsolatokat teremtsenek a gyengébbik nemmel. Nagy élményt jelentettek számunkra a bálok, a discok, a kirándulások, amiket az iskola mindig úgy szervezett, hogy ezeken a női nem is képviseltesse magát. Ezek az összejövetelek mindig nagyon jók voltak, és rengeteg élménnyel, tapasztalattal lettünk gazdagabbak. A diákéveinket legjobban meghatározó élmények a diákszerelmek voltak, amikre mindig emlékezni fogunk. Sokan, többek között én is csak akkor fogunk visszagondolni az iskolás éveinkre, amikor már dolgozunk, családunk lesz, és rájövünk arra, hogy milyen jó volt diáknak lenni, jó volt a gondtalan, felhőtlen élet, amikor a szüleink gondoskodtak mindenünkről. Szabó Ádám 12.c
33
Nem tudhatom Nem tudhatom életünk mit ér, Nem tudhatom mit tesz a vér, Amit magamban hordozok. Nem tudhatom megéri-e a szenvedés, Nem tudhatom meddig bírja még A szív, ami bennem dobog. Ha tudnám merre s hogyan tovább, Hajtanám-e az igát? Mint aki e világra született. „Magad uram, ha szolgád nincsen” Lelkem az egyetlen kincsem, Amit magamnak tudhatok. Hiszem, a tiszta léleknél nincs drágább ékszer, S ha ezt nem éred fel ésszel, Az idő elemészt. Ha Boldogságod nem találod, Elveszett életed s halálod
34
Nem tudhatom megéri-e mindezért, Nem tudhatom…, De ez benne a szép. Hegyi Kornél 12.c
A boldogságot csak az bírja el, aki szétosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle Amit szerzel, amit átélsz, osszad meg! Az egész világ a tiéd. Ismerd meg, hódítsd meg, de jaj neked, ha magadnak tartod. Elbocsátálak Téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tiéd. Hamvas Béla
35
,, Embernek lenni annyi, mint emberré válni.’’ (Karl Jaspers)
36
12. D Osztályfőnök: Deményi Norbert Szakterület: világbanki elektronikai műszerész Battyányi Miklós Béres Csaba Bezsei Roland Bohoczki József Burai Péter Fábián Gábor Fiderák Gergely Centnár Krisztián Durányik István Kemény László Kerékgyártó Zoltán Kórán Péter Mádi Tamás Márton Balázs Mészáros Gábor Sándor Méhesfalvi Péter
Monoczki Pál Palágyi Gábor Monyók János Nagy András Rózsahegyi Attila Sáhó Gergely Sallai Boldizsár Zsolt Szemán Mihály Sztankó Tamás Tóth Dávid Tóth István Tóbiás Ákos Urbán Zsolt Zloch Gergő Veres Tamás Miklós
37
Deményi Norbert ajánlja első és felejthetetlen osztályának, a 12.d tanulóinak Egy osztályfőnök első szárnycsapásai Volt egy tanár ősz és kócos, nevelte a gyereket. Kapsz egy osztályt mondták neki, hisz sok benned a szeretet. Tesi óra, harminc gyerek, naplóírás, kerek perec lesz majd „sírás”. De ő csak csak bólintott a bizalomra, nem bánta meg, tudta, TUDTA. Fiatal volt s tettre kész, szívében volt mind az egész. Értekezlet osztályzáskor, beszámolók az osztályról Körmölt, rohant, készült, izgult s telt az idő, a köd kitisztult. Árnyoldal is volt, de TÉNYLEG! Dicsért, szidott, megbocsátott, mert jól tudta, ily négy évet sose látott.
38
Végül ballagáskor szíve hasadt harminc fele, hogy látta, kis osztálya, kicsiny gyenge fiókája kirepült a fészkéből s jobban repült bárki nála. Rájött mára, s mindhiába bánja, Szárnycsapást már nem ő rezget ez a VÉGE s egyben egy eljövendő kezdet.
39
Egy klassz osztály kirándulásai Volt itt egy klassz osztály és tudod-e, hogy ennek 12.d volt a jele? Az osztályfőnök se volt semmi, mi csak úgy hívtuk: Deményi! Amint megkezdődött a suli, máris beindult a buli. Így volt ez itt mind a négy éven át, s nem is sajnáltuk a sok piát. Persze, nem voltunk mi alkoholisták, de az igazi szórakozáshoz ez is jár! Jókedv meg ugyebár volt elég, jól mulatott a sok legény. A kirándulásnál sosem volt jobb, senki nem is panaszkodott. Kérdezték is otthon: na, jó volt? És erre mindenki igennel válaszolt. Klassz volt, hiszen klassz az osztály, s különleges osztálynak különleges buli jár! Volt, aki otthon még fejfájástól szenvedett, de az sem sokat betegeskedett, hiszen ő lett a legvidámabb, miután eszébe jutott az az egy-két vidám nap.
40
Aztán arra gondolt, hogy már vége, s majdnem könny került a szemébe. Az lenne a legjobb, ha csak ebből állna az élet, nem is kérnék én semmi más jót és szépet. Na igen, de hát ilyen az élet, egyszer minden jó bulinak vége. Sajnos ez a klassz osztály is elpárolgott, de reméli, a tanárok szívében mély nyomot hagyott! Fiderák Gergely 12.d
41
XXI. század Ülök és hosszan hallgatok, mert hallgatni bizony jó dolog, mert hallgatni arany, s én vagyok az a szenvedő alany, aki zavartan inkább másfelé néz: S én vagyok az a remegő kéz, akit ejtenek, s mint egy pulóvert visszafejtenek. Én vagyok az a cini-cini kisegér, aki minden lyukba inkább gyorsan belefér. Szívvel-lélekkel magamnak élek, magamnak örülök s csak magamtól félek. Eszem, iszom, alszom, ebből áll az élet, s hogy el ne felejtsem, még szeretlek téged. S míg bennem búg az orgona és dübörög a dob, a csendbe a szemed néha beledadog. Sokat viselt ruhaként elhordtalak, de most már hordd el magad. Önpusztító szerkezet vagyok, magam után nyomot nem hagyok. Ne vonogasd a vállad, ez a XXI. század.
42
Ne simogasd az arcom, ez az egyedüli harcom, ne mondogasd, hogy vége, nem kényszeríthetsz térdre. - Köpök az egészre. Elhangzott a műveltségi vetélkedőn a 12.d előadásában
43
Miért szeretlek Téged, ahogy senki mást? Miért nem hiszed el a legszebb vallomást? Te vagy a csillag szívem egén, Más még nem szeretett Téged ennyire, mint én! Érintetlen szívem odaadom Neked. Kérlek ne dobd el; őrizd, amíg lehet. Ezt tolvajok sosem rabolhatják el Tőled, Bízz bennem, s add, hogy szeresselek! Kezemben ringatnálak, Mint újszülött gyermekét az anya, S nem törődnék semmi mással, Csak Veled, s a gyönyörű pillanattal. Álmaidra őrként vigyáznék, Hogy nyugodtan alhasd ki magad, S reggel mosolyogva fogadnám Első pillantásodat. Kórán Péter 12.d
44
BOLDOGOK, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek. BOLDOGOK, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben. BOLDOGOK, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba, és nem lesznek magányosak. BOLDOGOK, akik tudják, hogy másnak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük. BOLDOGOK, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára. BOLDOGOK, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak. (Gyökössy Endre)
45
Szavazás A XXI. sz. első szavazása történt ez évben Magyarországon. A kandós tanulók közül a ballagók és a mostani ötödévesek először mentek el az urnákhoz és döntöttek sorsuk következő négy évéről az immár törvényesen is felnőttnek számító fiatalok. Őszintén mondhatom, mert tudom, hogy a fiatalok nagy része nem politizál, nem követi figyelemmel a politikai élet zajlását. Mindenki a szülei helyzetéből indul ki. Mérlegre teszi, hogyan éltek az elmúlt négy évben, hogyan alakult anyagi helyzetük, környezetük és lakóhelyük helyzete. Ha úgy érezzük, hogy családunk könnyebben él, kiegyensúlyozottabb az életvitelük, akkor természetesen a hatalmon lévő kormányra fogunk szavazni, hiszen mindenkiben vagy egy kis egészséges önzés és természetesen senki sem akar magának ártani. De ha családunk életszínvonala nem változott vagy esetlegesen romlott, akkor evidens, hogy mást szeretnénk látni a miniszterelnöki bársonyszékben. Ilyen egyszerű a mi gondolkodásunk, hiszen mi még kevés tapasztalattal rendelkezünk, nem látjuk, hogyan is működik belülről a politika. Számunkra ez olyan, mint egy szerencsejáték. Reméljük, hogy bejön és nyerünk rajta. Nagy Gábor 14.d 46
Kandó Kálmán Szakközépiskolába lépvén az ajtó küszöbén megállva néztem az iskola falait, kicsit megszeppenve, mint egy elsős diák úgy léptem be az iskola ajtaján. 581 diák, s ebből csak 9 leány. Több száz fiú szempár tekintett reám az iskola hagyománytisztelő évnyitóján. Úgy izgultam, mint az újonnan jött kis diáklány. Eljött az első nap, mely izgalommal volt teli, melyben a tanár kedvességét, örömét leli. A kezdéskor derült ki, hogy negyedikeseim is lesznek, kihívást jelentett ez, s előkerültek a poros érettségi tesztek. Első találkozásom a IV.D osztály tanulóinak felével élményben igen gazdag volt, angol nyelvtanárként angolul mutatkoztam be, s meséltem egy-két dolgot magamról. 14 szempár leste minden mozdulatom tátott szájjal, érdeklődve hallgatták angol mondatom, de nem értettem miért néznek oly kérdőn rám, már-már kétségbeesve, vajon rosszul hallanak tán? 47
Kérdésem megválaszolása se váratott sokat magára kiderült, hogy ez a kezdőcsoport, és ez volt a meglepetés mára. Erre én nagyon meglepődtem, hisz a nagy negyedikesek, kik tanulni restek, bulizni inkább kegyesek, valamit érteni illett volna tán, hisz újat nem diktáltam, mondtam már. Így aztán lassan, de biztosan haladtunk előre. Igen sok dolgunk volt, sokat rá kellett engedni a gyeplőre. De a gyerekek lelkesedését, kölcsönös együttműködését díjaztam hát, s érlelgettük a tudás gyümölcsét. A feladatok és a sok gyakorlás végére megkedveltük egymást, jutottunk közös békére. Útravalóként annyit mondanék, mindig legyetek oly vidámak, jókedvűek, mint angol óráitokon, és a lelkesedést se feledjétek, melyhez akaraterő is párosuljon. Kassai Ágnes tanárnő 48
Labdát rúgtam a Puskás Kupán Sokadik éve rendezik meg a Puskás Kupát a hasonló típusú magyar, erdélyi és szlovák iskolák részvételével. Évek óta, amióta a Kandóba járok, ez a sportrendezvény számít a legrangosabb eseménynek a diák sportéletben. Idén másodjára vettem részt rajta. A mindig nagy felhajtással járó eseményt már hónapokkal a tényleges időpont előtt beharangozzák, hogy a résztvevők kellően fel tudjanak készülni a szoros versengésre. Nagy izgalommal vártam, bekerülök-e a keretbe, akik idén Szlovákiába, Kassa városába utaztak. Végre kihirdették a névsort, és örömmel értesültem róla, hogy én is a csapat tagja lettem. Eljött az indulás napja. Az út és a határon való hosszú várakozás után megérkeztünk a szálláshelyünkre. Mindenki gyorsan elfoglalta a helyét, mert este még elvitt minket a busz a belvárosba. Még nem jártam itt azelőtt. Szép volt, bár már kezdett esteledni, és a társaság is inkább a másnapi versenyek okozta feszültséget próbálta enyhíteni helyi különlegességekkel. Azt hiszem, nem is fért ahhoz kétség, hogy a kandós "delegációnak" estére sikerült is minden gátlását feloldani, és egy hangulatos társasággá kovácsolódni. Mindenkiben 49
azért ott motoszkált a másnapi verseny tétje, úgyhogy vigyáztunk magunkra és egymásra. Mire visszaértünk a szállásra, már tanáraink tudták a verseny lebonyolításának menetét. Nem sokat kérdezősködtünk, mert tudtuk, hogy nem a sorsoláson múlik a végső eredmény, bár nem elhanyagolható, hanem azon, hogy ki mit tud majd ott, az adott helyszíneken nyújtani. Eljött a verseny ideje. Hideg volt, és rettenetesen fújt a szél. Nagyon fázott mindenki. Tekintettel a cudar időre, nem húzták sokáig a szabadtéri megnyitót. Sajnáltuk a tornadresszbe öltözött táncos lányokat. Ezt követően ment mindenki a kísérőivel az adott sportágak színhelyeire. Mi egy kb. 600 m-re lévő pályára mentünk gyalog rúgni a bőrt. Teljesen átfázott mindenki, mire odaértünk. A sorsolásnak köszönhetően a három mérkőzésünket egymás után játszottuk le, ami nem is volt baj, mert így nem volt időnk fázni. Ennek ellenére a nagy szél mindig megtréfálta a magasabban repülő labdát. Sajnáltuk az atlétákat, irigyeltük a fedett pályán küzdőket. Végül a hatodik helyen végeztünk, amit nem tartok reális eredménynek, mert tudom, hogy jobbak voltunk. Lehetne szidni a játékvezetőt, az időjárást, a labdát (mert gömbölyű) és még biztos sok mindent, de nem bosszankodni jár az ember a Puskás Kupákra. A 50
többi sportágban szépen szereplő csapatoknak ( sakk, röplabda, atlétika, asztalitenisz ) köszönhetően végül a nyolc résztvevő csapatból a negyedik helyezést értük el. Azt hiszem, ezt nevezik tisztes helytállásnak. A nap hátralevő részében pihennünk kellett, hogy az estére tervezett élményeket legyen erőnk begyűjteni. Lett! Megismerkedtünk más iskolák diákjaival, vendégül láttuk őket, és hagytuk is magunkat vendégül látni. Sokat nevettünk magunkon és egymáson egyaránt, és az elalvások sem tudatosan történtek a hajnal közeledtével. Szóval sok élményt adott a kassai Puskás Kupa. A másnapi kirándulást mindenki elcserélte volna egy pár óra alvásra, de ha menni kell, hát menni kell! Végül mire odaértünk Krasznahorka várához, már mindenki magához tért. Utólag már tudjuk, kár lett volna kihagyni a híres magyar nemesek lakta várat. Mindezek után gyorsan hazaértünk, gyorsan kipakoltunk, gyorsan szétröppent mindenki a szélrózsa ezer irányába, és senkinek nem jutott eszébe megköszönni az élménygazdag három napot a kísérő tanároknak. Ezúton köszönnénk, remélve nem túl későn a lehetőséget, hogy az iskolát képviselhettük 2002-ben a kassai Puskás Kupán. Varga Péter 12.b 51
Kedves Búcsúzó/Ballagó Diákunk! Igencsak furcsának tűnik ez a hagyományostól eltérő megszólítás, de Ti ilyen különleges évfolyam vagytok. Mindannyian „elballagtok”, de többségetek nem búcsúzik: a szakképesítés megszerzéséért Nektek még egy évig koptatni kell a megszokott iskolapadokat. Mégis fontos határkőhöz érkeztetek: az érettségin kell számot adnotok az elsajátított ismeretekről, felkészültségi szintetekről. Ennek sikere adhat majd erőt tanulmányaitok folytatásához akár itt az iskolában, akár valamilyen más oktatási intézményben. S ez valamennyietekre érvényes, hiszen az érettségivel még nem érhet véget számotokra a tanulás. Az emlékkönyv írásait végigolvasva emlékek, kedves és kevésbé szép élmények idéződnek fel Benned, s hiszek abban, hogy nem bántad a négy évvel ezelőtti iskolaválasztásodat. Talán sikerült akkori döntésed igazolását megadnunk, vagy segíthettünk a még idejében történő pályamódosításban. Nagyon örültem - tanáraiddal együtt -, hogy itt voltál, hogy te is értékes tagja lehettél a mi közösségünknek, még akkor is, ha nem mindig azt nyújtottad, amire képes vagy, amit a felnőttek szerettek volna. Lehet, hogy csak később eszmélsz rá igazi értékeidre, de 52
ehhez itt kaptál bátorítást, segítséget - s hitem szerint szeretetet. Lapozgasd e kis könyvet, és legyél büszke sikereidre és legyél elég bátor és elszánt hiányosságaid pótlására. Őszinte szívvel gratulálok eddigi munkádhoz, s kívánom sikeres folytatását önmagad és környezeted megelégedésére. Ballagtok, de még nem búcsúztok. Még lesznek közös feladataink és közös örömeink. Ehhez kívánok mindannyiunknak hitet és erőt, s az eredmény sem maradhat el. Érsekcsanádi István igazgató
53
Sem öröklétet, sem gyémánt tudást nem adhatok, boldogságot, se békét, s nem rejthetlek el biztos menedékként: gonosz ne lásson, s a gonoszt ne lásd. Nem tudhatom, jobb kort, vagy pusztulást hoz majd jövőd, - én nem élek, te élsz még, s ha férfiként érzed idők verését, nem vigyázhatlak, hogy magad vigyázd. De tudd: csábít vagy taszít a jelen, ellenállni sosem reménytelen, s bár bukjék, nyer az igaz gondolat. A világ zsarnok? Te belül szabad vagy, mit gondolj, írj, magad szabod magadnak, - hát ezt hagyom rád: Soha fel ne add! Tóth Bálint
54
Útra bocsátó tanárok
55
A 2001/2002-es tanévben az iskola tanárai voltak: Érsekcsanádi István igazgató Ambrózy Béla igazgatóhelyettes
Szarvas György műszaki igazgatóhelyettes Godó Péter műhelyfőnök
Almásiné Jobbágy Nóra Baghyné Urbán Ilona Balázsné Görömbey Zsuzsanna Balogh Judit Benics László Benkő Zoltán Brevák Pál Csák Eleonóra Deményi Norbert Fancsalszki Nóra Ferenczyné Szabó Zsuzsanna Haás László Hernádvölgyi Klára Kassai Ágnes Kismartoni Zoltán Kiss Roland Kósa Tamás Kósáné Sándor Mária
Kovácsné Sztanyik Erzsébet Nagy Tibor Óvári Enikő Parlagh Béla Petró Katalin Prillné Csordás Csilla Szalma Anna Mária Szentpétery Éva Takács Gábor Takács Zoltán Takácsné Menyhért Éva Tátrai József Tordai György Toronyiné Demeter Erika Torzsás Tibor Tóth Istvánné Vasasné Juhász Edit Verebélyi Tibor Waldhauser Marianna
56
Tanítottak még titeket: Bana Katalin Csernik Orsolya Kiss László Komlósi Imre Lázár László Miklósné Nagy Edit Mileff János Papp Gábor Pelles Istvánné
Punk László Sándor Krisztina Suhal László Szabó Tímea Tóth Kálmán Tóth Terézia Venczel Viktória Wallacher Lászlóné
57
Osztálynévsorok:
58
Elektrotechnika-elektronika szakmacsoport 9. A osztályfőnök: Takács Gábor Antal Máté Balogh Tamás Bársony Ádám Gyula Berecz Zsolt Berta Imre Budavári László Buzás Ákos Czakó Norbert Csefó Zsolt Csillag Ferenc Farkas Dániel Galamb Szabolcs Horváth László Honvéd Szilveszter Izsó Ádám Jászai Tamás Kiss Ádám Kovács Béla Kurucz Tamás
Kürti Tibor László Zsolt Lenyhárt Gergő Zoltán Losonci Attila Makai Zoltán Molnár Sándor Nagy Gábor Nemes Sándor Orliczki Gábor Papp Zsolt Miklós Petránszki Tamás Pinczés Roland Somogyi Gergő Szabados Ferenc Terjék Zsolt Tóth Gábor Török Tibor Váradi László
59
Elektrotechnika-elektronika szakmacsoport 9. B osztályfőnök: Balázsné Görömbey Zsuzsanna Balla Gábor Barsi Imre Berta Zoltán Bíró Tamás Borbély Csaba Cidor Csaba Esztrab András Fiderák János Fiedler László Gulyás Adrián Glonczi Róbert Horváth Tamás Jancsik Péter Kasnyik Tamás Kavasánszki Ákos Kobza Zoltán Kszel Gábor Leskó Gábor Leskó Péter
Lukács Zoltán Madarász Csaba Márton Dávid Mile Gergely Nagy Ákos Nagy Lajos Nagy Zoltán Nyilas Sándor Ősze Gergő Péntek Zoltán Petrovics Gábor Pozbai Zoltán Szabó Norbert Takács Sándor Tóth István Tóth Viktor Barnabás Varga Norbert Zolnai Balázs Zsámba Péter
60
Informatika szakmacsoport 9. C osztályfőnök: Szentpétery Éva Bak Zsolt Balogh Károly Krisztián Bari Béla Bernát Gergő Bártfai Lajos Bodvánszki Zoltán Csákó József Fábián Péter Fényes Zoltán Hideg László Gattyán Edina Gazsi Krisztián Gregor Gábor Gulya Adrián Herczeg Dávid Horváth Zsolt Kabdebon Nikolett Kántor Szilárd Karaffa Ferenc
Kardos Péter Kinizsi Pál Kiss Csaba Kormos Gergő Majoros Henrik Nagy Róbert Pardi Tibor Pongó Gergő Serfőző Péter Sütő Dávid András Szabó Gergely Szabó László Szekeres Gábor Szőlősi Zsolt Takács Arnold Tomor Zsolt Máté Urbád Dániel Andor Varga Péter Vida Benjámin
61
Informatika szakmacsoport 9. D osztályfőnök: Balogh Judit Boros Ádám Bükkhegyi László Daragó Imre Dávid Mihály Dienes Gergely Fazekas Gábor Fehér Tamás Fónagy Gábor Galambos Máté Győri Zoltán Hilóczki János Horti Zoltán Ipacs Katalin Ivánkó Gábor Juhász Nóra Kis Bertalan Kokas Péter Kós Gergő Köhler Norbert
Kőszegi Gergő Lipták Gábor Losonczi Dávid József Nagy Alex Nagy Milán Ostorházy Roland Orosz István Pintér Ákos Piriczki Károly Piriczki Zoltán Sárkány Csilla Sedenszki Balázs Szemán Zoltán Tanyi László Tomek Norbert Tóth Szabolcs Dávid Urbán László Wágner Csaba Zavarkó Zoltán
62
Elektrotechnika-elektronika szakmacsoport 10. A osztályfőnök: Szalma Anna Mária Ancsák Péter Bajusz Tamás Balla Péter Bodoloczki Dávid Dócs Gergely Faragó Gábor Fehér Norbert Gál György Greschner Róbert Hajkó Tamás Hajkó Zoltán Horváth László Kékedi Zoltán Kelemen Sándor Kiss István Kovács Kornél
Latin Zoltán Lipták Tibor Lukács László Nagy Norbert Péter Tamás Rózsa Dániel Rózsavölgyi József Siroki Gábor Pál Szántó Béla Szecskás Tamás Szedlák Dávid Szurok Gábor Tamás Ádám Tóth Gábor Tövis Tibor Városi Norbert
63
Elektrotechnika-elektronika szakmacsoport 10.B osztályfőnök: Almásiné Jobbágy Nóra Balogh Viktor Beregi Sándor Boros Csaba Bűdi Lukács Bede Barnabás Drimus Gábor Lipót Fancsalszki Attila Farkas Viktor Gergely Máté Hajzsó Szilárd Hidasi Gábor Hornyák Gábor Járossy András Koklucz József Korály László Lőrinczy Zsolt
Lukács Ádám Molnár Csaba Molnár József Molnár Péter Motkó Krisztián Nándor Nyíri József Ondó Krisztián Orczy Sándor Simon Szabolcs Soltész Ferenc Szegedi Sándor Szoboszlai Péter Szőcs Attila Tóth Attila Vég Tamás Zsipi Péter
64
Elektrotechnika-elektronika szakmacsoport 10. C osztályfőnök: Baghyné Urbán Ilona Alavári Gábor Ambrus Krisztián Bak Tamás Batta Krisztián Berta Máté Bém István Cservák Csaba Davidov Ádám Faragó Bea Forgó László Forgony Tamás Hajdú Milán Hell Róbert Kis Dávid Kobza Gábor Kocsán Ferenc Kovács Kálmán Kovács Zoltán
Ligner Béla Linberger Tamás Molnár Péter Molnár Zoltán Sepsi Csaba Szabó Péter Sándor Szálkai István Szász Gábor Szemán Ákos Szőke Barnabás Szőnyei Viktor Tilki István Tóth Gábor Tóth József Tóth Krisztián Vadas Norbert Varga Gábor
65
Informatika szakmacsoport 10.D osztályfőnök: Csák Eleonóra Barnóczki Balázs Bodnár Balázs Bortnyik András Dovák Péter Drótos László Dukát Balázs Erdős Attila Erdős Viktor Fajta Gergő Fodor Dávid Jancsik László Gálos Gábor Gordon Csaba Heiszmann László Hódi Dániel Horváth Csaba Kecskés Attila Klema Tibor Kovács Loránd
Kozma Edmond Ládi Zoltán Molnár Tibor Nagy Tamás Németh Attila Paszternák Máté Pálmai Krisztián Pocsai Gergő Potyka Imre Sajkóczki György Sebő Tamás Simon Pál Szabó Gergő Szabó László Szikora Attila Szomolya János Tajti Roland Timár Imre Varga Zoltán
66
Elektrotechnika-elektronika szakmacsoport 11. A osztályfőnök: Takács Zoltán Baga Sándor Bíró Ferenc Borka Attila Csáki Róbert Fizer János Gazdig Péter György István Hajdú Balázs Hegedűs Csaba Hódi Gábor Jenei József Kinizsi Csaba Kis László Kocsis Zoltán Koleszár Gergő Kőszegi István
Lekner Zoltán Léstár Bertalan Magyari Gábor Nagy Norbert Nagy Péter Narancsik Tibor Papp László Szabó Péter Szalina László Szűcs Károly Tardos Csaba Tóth Dávid Varga Csaba Viola Norbert Zombor Sándor
67
Elektrotechnika-elektronika szakmacsoport 11. B osztályfőnök: Tordai György Alakszai Szabolcs Andrássy Zoltán Angyal Tamás Azari Szabolcs Bodnár Gergely Dsupin Csaba Erdős Zsolt Haraszti Tamás Képes László Kis Péter Koskóczki József Kovács Róbert Lengyel Ákos Németh László Németh Norbert Novák Gábor
Novotnik István Palócs József Papp Szilveszter Rausz Péter Soltész Tamás Spisák Lajos Szabó Zsolt Szakács Gábor Szirtes Dávid Szűcs Gergely Takács Zoltán Csaba Tóth Péter Tóth Tamás Vasas János Vas László
68
Elektrotechnika-elektronika szakmacsoport 11.C osztályfőnök: Verebélyi Tibor Begala Tamás Bodnár Attila Csák Tamás Dojcsák István Döme Roland Dudás István Farkas Gábor Fehér Tibor Fejes László Feke Ákos Gyenes Zoltán Helmeczi Zsolt Huber Tamás Kollár Tibor Korbacska Zoltán Kuruc Viktor Lévay Attila Losonci Gábor
Majoros János Nagy Zoltán Nebusz Szabolcs Nyitrai Péter Orosz Sándor Pap Máté Paulovszki Szabolcs Paulovszki Tamás Polhodzik Péter Polyák Gergely Popovics László Rajzer Norbert Román László Sós László Szakál Szilveszter Vadászi Tamás Vágó Norbert
69
Informatika szakmacsoport 11. D osztályfőnök: Haás László Bárczai Gábor Bíró Norbert Csetneki Ádám Ducs Roland Emődi György Halász Ádám Harnócz Róbert Horváth Dénes Ivánkai Gábor Kerek Péter Kiss Tamás Kovács Péter Kovács Viktor
Lipták Edina Lucskay Gábor Mészáros Ernő Oláh Attila Porubjánszki Roland Seres Róbert Spatz Gábor Szabó Richárd Szira Melinda Tóth János Tóth Szabina Urszin Péter
70
Híradásipari technikus 14. A osztályfőnök: Benics László Bári Krisztián Bodnár István Csanálosi Csaba Debreceni Márton Demkó Attila Egyed András Fodor István Fülöp István Gazsi István Márk Hegyi Gábor Ináncsi Richárd Kandrács Péter Jónás György Kiss Balázs Kocsis László Konyha László Ling Krisztián Mátyás Krisztián
Mikó Levente Majoros Viktor Mészáros Attila Müller János Ördög Krisztián Pandák Pál Pap József Papp Gábor Révay Gábor Simon Éva Sólyom Sándor Szemán András Szabó István Szűcs István Takács Róbert Krisztián Váradi Miklós Varga Zoltán
71
Elektronikai műszerész 14. D osztályfőnök: Vasasné Juhász Edit Bacsinszki István Bagi Gábor Baji Sándor Bánfalvi Lóránt Béres Pál Brilla András Czombos Tamás Farkas Attila Gácsi Gábor Géresi Zoltán Hajdu Mihály H. Nagy Zsolt Juhász Antal Kanyog Tamás Kapus Viktor
Kovács Attila Kovács János Nagy Gábor Petrik Péter Petró Csaba Plósz Zsolt Ruszó Róbert Sallay Róbert Szabó László Rajmund Szűcs Attila Tokaji Gábor Tóth Péter Tóth Tamás Tóth Tamás Török Szabolcs
72
Amíg fiatal vagy, minden szépnek látszik, hulló könnyed is szivárvánnyá válik. De ahogy az évek messze-messze szállnak, úgy ülnek szívedre gondok és vágyak. Rövid az élet, és mégis sok a könnye. Mikor te mosolyogsz, másokét töröld le! Mert ahogy te szeretsz, így szeretnek mások, úgy lesz ellenséged, úgy lesz jó barátod. És akit melléd rendelt az ég, becsüld meg azt és szorítsd meg kezét. S mikor minden álmod valósággá válik, akkor se felejtsd: LÉGY JÓ MINDHALÁLIG!
73
