A HONFOGLALÓ MAGYAROK SEGÉDANYAG A TÁRSADALOM ÉS AZ ÉLETMÓD TÖRTÉNETÉHEZ

A HONFOGLALÓ MAGYAROK SEGÉDANYAG A TÁRSADALOM ÉS AZ ÉLETMÓD TÖRTÉNETÉHEZ

© Molnár Zsolt Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnázium Történelem Munkaközösség, 2006

A honfoglaló magyarok ©Molnár Zsolt 2006

„Honfoglaló elıdeink nem csak kengyelekbıl, zablákból, szablyákból, karperecekbıl, csizmaveretekbıl és pártadíszekbıl álltak, hanem emberek voltak. Akárcsak mi, ık is a nap 24 órájából legalább 14-15 órát aktívan töltöttek, gondolkodtak, dolgoztak, kisbabát vártak, temettek, féltek, vagy reménykedtek a másvilágban: egyszóval éltek. Azonban csak az idıtálló anyagból készített tárgyaik maradtak meg, ezekbıl kell következtetnünk az életükre.” László Gyula


ELİZMÉNY: A KÁRPÁT-MEDENCÉBE VEZETİ ÚT


A magyar nép kialakulásának és vándorlásának feltételezett állomásai

KIEGÉSZÍTİ JELMAGYARÁZAT:

A korábbi elképzelések a magyar ıshaza helyére, amely a magyarság kialakulását Magna Hungaria területére helyezi. (A török eredetelmélet hívei ma is ide helyezik a magyar ıshazát, ahová szerintük a magyarok elıdei a sztyeppei népek vándorlásával együtt a Turáni-alföld irányából érkeztek.)

A magyar ıshaza feltételezett helye a leginkább elfogadott finnugor eredetelmélet alapján. Az ıshazát az ugor népek szállásterületétıl délre az Ural-hg délkeleti peremvidékére helyezik.


A KÁRPÁT-MEDENCE ELFOGLALÁSA (895-900)


A HONFOGLALÁS A KÉPES KRÓNIKÁBAN


Munkácsy Mihály: Honfoglalás A festı egyik legismertebb mőalkotása 1896-ra készült el, jelenleg az Országház ún. Munkácsy-termében látható


A KÁRPÁT-MEDENCE ETNIKAI KÉPE A MAGYAROK BETELEPÜLÉSE UTÁN (X. század elsı fele)


I. fejezet TÁRSADALMI HELYZET


A TÁRSADALOM RÉTEGZİDÉSE

ÚR

Bİ

ÍN


A TÁRSADALOM ALAPEGYSÉGEI: A NAGYCSALÁDOK Nagycsaládok jellemzıi: Több generáció (három nemzedék) együtt élése egy helyen. A vérrokonság, a közös vagyon és a közös munkavégzés köti össze. Szigorú hierarchikus rend ⇒ nem, kor valamint közösséghez kötıdés foka (a közösségben betöltött szerep) szerinti rangsor. - a családfı általában a legidısebb férfi (ı osztotta el a munkát a nagycsalád férfitagjai között); - a családfı felesége a nık munkáját irányította; - a szigorú hierarchia megmutatkozott az összejövetelek alkalmával is: pl. ülésrend a jurtában (lásd: III. fejezet!); - a szigorú hierarchia megmutatkozott a temetık rendjében is (lásd: VIII. fejezet!) Ha a nagycsalád túlszaporodott, akkor „kenyértörésre” került sor: azaz a nagycsalád kiscsaládokra tagozódott, amelyek aztán újabb nagycsaládok alapjaivá váltak. Kenyértöréskor a nagycsalád vagyonát egyenlı részre osztották fel.


II. fejezet AZ ÉLETMÓD ÁLTALÁNOS JELLEMZİI


KÚTFİK AZ ÉLETMÓD TANULMÁNYOZÁSÁHOZ 1. Korabeli források Dzsajhani leírása az etelközi magyarokról A forrás hően tükrözi Etelköz földrajzi viszonyait, az ott élı magyarok társadalmát, államszervezetét (kettıs fejedelemség). Ezen túl beszámol a magyarok mindennapi életkörülményeirıl is. A forrás alapján egyértelmőnek látszik, hogy a magyarok ismerték a földmővelést (“sok szántóföldjük van”), ezzel szertefoszlatja azt a sokáig élt nézetet, hogy a Kárpát-medencébe betelepülı elıdeink kizárólag nomád (legeltetı állattenyésztı) életmódot folytattak volna. A forrás ír a magyarok településeirıl is, a téli-nyári szállások használatáról. „A besenyık országa és a bolgárok közé tartozó .sk.l-ek országa között van a magyarok határai közül való elsı határ. A magyar pedig a turkok egyik fajtája. Fınökük 20 ezer lovassal vonul ki. Fınökük neve K.nd.d. Ez azonban csak névleges címe királyuknak, minthogy azt az embert, aki királyként uralkodik fölöttük, Ğ.l.h-nak hívják. Minden magyar a Ğ.l.h nevő fınökük parancsait követi a háború dolgában, a védelemben és más ügyekben. Sátraik vannak, és együtt vonulnak a sarjadó fővel és a zöld vegetációval. Országuk kiterjedt. Egyik határuk a Rŭm-tengert éri, amelybe két folyó ömlik, ezek közül az egyik nagyobb, mint a Ğayhŭn. Lakhelyeik a két folyó között vannak. Amikor eljönnek a téli napok, mindegyikıjük ahhoz a folyóhoz húzódik, amelyikhez éppen közelebb van. Itt marad télire és halászik. A téli tartózkodás ott alkalmasabb számukra. A magyarok országa bıvelkedik fákban és vizekben. Talaja nedves. Sok szántóföldjük van. Állandóan legyızik azokat a szlávokat, akik közel laknak hozzájuk. Súlyos élelmiszeradókat vetnek ki rájuk, és úgy kezelik ıket, mint foglyaikat. A magyarok tőzimádók. Meg-megrohanják a szlávokat, és addig mennek a foglyokkal a parton, amíg a bizánciak országának egy kikötıjéhez nem érnek, amelynek K.r.h a neve. Azt mondják, hogy a kazárok régebben körülsáncolták magukat a magyarok és az országukkal szomszédos más népek ellen. Amikor a magyarok a foglyokkal K.r.h-be érnek, az elébük menı bizánciakkal vásárt tartanak. Azok eladják nekik a rabszolgákat és vesznek bizánci brokátot, gyapjúszınyegeket és más bizánci árukat.”

Megjegyzés: A forrásszövegben a színes kiemelések közül a piros a téli szállásra vonatkozó részt, a kék pedig a földmővelésre vonatkozó részt emeli ki!


KÚTFİK AZ ÉLETMÓD TANULMÁNYOZÁSÁHOZ 2. A témához kapcsolódó mai szakirodalom

László Gyula: Árpád népe (Helikon kiadó, Bp., 1988) A könyv László Gyula régészprofesszor egyik legjelentısebb elméleti munkája. A honfoglaló magyarság témakörén belül a következı témákat dolgozza fel szakszerően és rendkívül olvasmányos módon: • A Kárpát-medence földrajzi viszonyai a honfoglalás idején (7-16. oldal); • A honfoglaló magyarság antropológiai jellemzıi (16-24. oldal);

• • • • •

A kettıs honfoglalás elméletének felvázolása és az elmélet bizonyítása (25-38. oldal); A honfoglaló magyarok településviszonyai (39-61. oldal); A honfoglaló magyarok viselete és fegyverzete (63-102. oldal); Mindennapi élet: földmővelés, állattenyésztés, halászat-vadászat (103-124. oldal); Szellemi élet, hitvilág (124-138. oldal) LÁSZLÓ GYULA (1910-1998)

A könyv külön értéke, hogy a régészeti leletekrıl készült fotók mellett a szerzı számos rajzos illusztrációja teszi szemléletessé a téma olvasását!


Mi jellemezte honfoglaló elıdeink életmódját? A nomadizmus és a földmővelés kérdése

A Kárpát-medencébe betelepült magyarok életmódja a középkor óta foglalkoztatta a magyar történetírást. A korábbi elképzelések szerint csak a letelepedés után az itteni szlávoktól vették át a földmővelést. Egészen a 20. századig a lovasnomád életmód uralta a köztudatot. A nemzeti büszkeségeink eszményképe lett a fényben, nemes prémekben és szövetekben pompázó lovas magyar. Bizonyítékként sokszor szívesen idézték Gardizi perzsa utazó X. századi leírását a magyarokról: „Szemrevaló, szép külsejő emberek, nagy testőek, vagyonosak és szembetőnıen gazdagok, amit a kereskedelmüknek köszönhetnek. Ruhájuk brokátból készül. Fegyvereik ezüsttel vannak kiverve és gyönggyel berakottak.” (Gardizi leírása során sok mindent átvett Dzsajhani szövegébıl, így a földmővelésre vonatkozó részt is, errıl azonban történetírásunk sokáig nem igazán vett tudomást!) A nomád életmód mellett felhozott írásos bizonyítékok: • Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár leírása (X. század elsı fele): A birodalom kormányzásáról c. mővében a magyarok kapcsán „nomád életet élı türkökrıl” beszél; • Ibn Haijan arab utazó a magyarok hispániai kalandozásai kapcsán 942-ben a türkökrıl azt írja, hogy „nomádok, mint az arabok”. • Számos régészeti emlék a Kárpát-medencébıl (pl. nomád szállásokra utaló feltárások vagy lóáldozat a sírokban, ami a sztyeppei nomád népekre volt jellemzı). A földmővelésre utaló írásos bizonyítékok: • Török eredető szavaink a földmőveléssel kapcsolatban: tarló, búza, árpa, sarló, szérő, ıröl, dara, eke, stb… ⇒ a kazár fennhatóság alatt török nyelvi környezetben éltek elıdeink, így ezek a szavak ott épülhettek be nyelvünkbe! • Az ekével kapcsolatban számos olyan kifejezés, amely arra utal, hogy az eke technikailag igen magas színvonalon állt ⇒ ez egyértelmően bizonyíthatja, hogy a honfoglalást megelızıen, már a Kr.e. elsı évezredben is kapcsolatban álltak az ekés földmőveléssel: szánt, ekeszarv, eketalp, ekefı, ekevas, laposvas, hosszúvas, vezérrúd, stb… • Írott kútfık: Dzsajhani leírása ⇒ az Etelközben élı magyaroknak sok szántóföldjük volt (tehát itt már egyértelmően bizonyítható, hogy földet is mőveltek!) • Számos régészeti emlék a Kárpát-medencébıl (pl. a földmővelésre utaló szerszámok, agyagedények, illetve a letelepült életmódra jellemzı földbe ásott kunyhók!)


Mi jellemezte honfoglaló elıdeink életmódját? Mi az igazság a nomadizmus és a földmővelés kérdésében?

Az elızı oldalon idézett bizonyítékok alapján levonható következtetések: a honfoglaló magyarok körében még élt a sztyeppei népekre általánosan jellemzı nomád életforma a legeltetı állattenyésztéssel, de ekkor már hosszú ideje a földmővelést is ismerték. TEHÁT A KÉT ÉLETMÓD PÁRHUZAMOSAN EGYMÁS MELLETT ÉLT!

A honfoglaló magyarságra tehát az úgynevezett

FÉLNOMÁD ÉLETMÓD jellemzı. * Félnomád életmód: a honfoglaló magyarságra jellemzı életmód, aminek az a lényege, hogy a nomád állattartás mellett a mezıgazdasági termelés is fontos szerepet játszott az életükben. Jellemzıi: vándorló- és állandó szállások (az állandó ún. téli szállás, amelyhez a földmővelés kapcsolódik, illetve a nyári szállás, amely mindig változott annak függvényében, hogy éppen hol legeltettek az állataikkal).

Ez az életforma határozta meg a betelepült magyarok település- és lakásviszonyait, viseletét,

mindennapi megélhetést elısegítı munkáját, sıt a hiedelemvilágra és a szellemi életre is hatást gyakorolt!


III. fejezet TELEPÜLÉSÉS LAKÁSVISZONYOK


1. A MEGTELEPEDÉS SZEMPONTJAI A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 1. Társadalmi szempontok: A megtelepedés törzsenként történt ⇒ törzsi szállásterületeket lehet elkülöníteni! 2. Természeti szempontok: Víz mellé, folyók partjaira (félnomád életmód miatt) 3. Védekezési (stratégiai) szempontok: A folyóvölgyek kijáratait, az átkelıhelyeket megerısítették ⇒ állandó ırség!; A törzsfık, nemzetségfık szállásterületét védıgyőrővel vették körül ⇒ (mesterséges torlaszok); A fejedelem törzsét a hat másik törzs győrő alakban vette körül; A csatlakozott 8. törzs a peremvidékre települve határvédelmi feladatot látott el. Gyepőelve (gyepő): az összes törzsi területet körgyőrő alakban körülölelı lakatlan és járhatatlan terület, amely elválasztotta a magyar törzseket a Kárpát-medencén kívüli szomszéd népektıl.


Megtelepedés a Kárpát-medencében

A Kárpát-medencét övezı vastag, piros vonal a gyepő külsı határát jelöli


MEGTELEPEDÉS A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN


A FEJEDELMI CSALÁD SZÁLLÁSHELYEI


A KÁRPÁT-MEDENCE TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI A HONFOGLALÁS IDEJÉN


2. A HONFOGLALÓ MAGYAROK TELEPÜLÉSEI

NYÁRI • A tavaszi vetés után a közösség nagyobb része a téli szállástól eltávolodva az állatokkal sátorozva legeltetett; • Mozgó település volt, gyorsan felállítható sátrakból (jurtákból) állt; • Helye folyamatosan változott, attól függıen, hogy éppen hol legeltettek az állataikkal; • İszre mindenki visszatért a téli szállásra.

TÉLI • Többnyire folyóparton, vagy folyók közelében helyezkedett el (oka élelem és ivóvíz, valamint öntözıvíz nyerése a földmőveléshez); • Állandó település volt, ugyanis nem mozgatható, földbe ásott kunyhókból állt; • A téli idıszakban a közösség egésze itt lakott; • Ezekbıl alakultak ki a késıbbi falvak.


A TÉLI SZÁLLÁS

A földkunyhók jellemzıi: •

•

• •

Négyszögletes, földbe vájt gödörben helyezkedtek el (a gödör adta a kunyhó falát). Csak a teteje emelkedett ki a földbıl, melyet fából, nádból, gyékénybıl építettek. Kis építmények voltak. Alapterületük: max. 10 m2 Mélységük: 70 cm – 1,5 m Legfontosabb berendezése a kemence volt (főtés, fızés, világítás) ⇒ füstje a szők kijáraton keresztül távozott. A berendezési tárgyak a szők hely miatt nagyon szegényesek voltak.


A TÉLI SZÁLLÁS

Honfoglalás kori fölbe ásott kunyhó rajza kívülrıl és alaprajza belülrıl (Méri István rekonstrukciója)


A TÉLI SZÁLLÁS

Élet a földbe ásott kunyhóban (László Gyula rajza)


A NYÁRI SZÁLLÁS

A jurták jellemzıi: • • • • • •

Fából készült, ollós szerkezető (összecsukható) vázuk volt: körbe állított rácsfal, illetve erre felerısített, a tetıkarikát tartó tetırudak. A tetején a tetıkarika nyílása a megvilágítást és a füst eltávozását szolgálta. A vázat nemezpokrócokkal, náddal és sással borították be. Belsejében meg volt szabva a család minden tagjának a helye. Méretük, berendezésük a vagyoni helyzettıl függött. Összecsukás után az állatok hátán szállították.


A NYÁRI SZÁLLÁS

A jurta vázszerkezete


A NYÁRI SZÁLLÁS

A jurta vázának beborítása nemezzel


A NYÁRI SZÁLLÁS

A jurta közepén égı tőz nem csak praktikus célokat szolgált (melegítés, világítás), a tőz az ısök szellemét szimbolizálta (lásd: családi tőzhely, háztőznézés kifejezéseket, illetve ısi szokásokat).

A jurta alaprajza és belsı elosztása


A NYÁRI SZÁLLÁS

Élet a jurtában (László Gyula rajza nyomán)


A NYÁRI SZÁLLÁS

Élet a jurtában (László Gyula festménye)


A NYÁRI SZÁLLÁS

Jurtaállítás


A NYÁRI SZÁLLÁS

Rekonstruált jurta az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban (Elıtte korabeli viseletbe öltözött emberek)


A NYÁRI SZÁLLÁS

A jurta belseje (mai rekonstrukció)


Honfoglalás utáni magyar falu rekonstrukciója (Herman Ottó Múzeum kiállítása, Miskolc)


IV. fejezet VISELET


HOGYAN REKONSTRUÁLHATÓ ELİDEINK VISELETE? 1. Régészeti leletek alapján • Problematikus, mert a ruhák és egyéb viseleti elemek a sírokban elpusztultak, egyedül

csak a fémveretek és egyéb díszek maradtak fenn. 2. Korabeli írott források alapján • Ibn Ruszta (X. sz.) és Gardizi (XI. sz.) leírásai:

„Ezek a magyarok szemrevaló, szép külsejő emberek, nagy testőek, vagyonosak és szembetőnıen gazdagok, amit a kereskedelmüknek köszönhetnek. Ruhájuk brokátból készül. Fegyvereik ezüsttel vannak kiverve és gyönggyel berakottak… Az elébük menı bizánciakkal vásárt tartanak és eladják nekik szolgáikat és vesznek bizánci brokátot, gyapjúszınyeget és más bizánci árukat.” 3. Árpád-kori írott források alapján • Könyves Kálmán király I. törvénykönyvében (XI. század vége) megtiltja, hogy papok

milyen világi ruhát nem használhatnak, ezzel leírja a korabeli viseletünket: „ … ne használhassanak hasított bırmentét, vagy tarkaszínő ruhát, sárga kesztyőt, vörös nyeregtakarót vagy zöld köpenyt, bocskort vagy süveget, festett, vagy selyemmel díszített sarut, úgyszintén selyembıl készített inget vagy ruhát, s ezeket ne mellen kapcsolják össze kötésekkel vagy csatokkal, hanem mintegy a nyakat fogják körül.”


fejdísz ing fülbevaló felsıruházat*

győrők, karperecek

*Megjegyzés: a férfi felsıruházatról viszonylag kevés adatunk van. Anonymus szerint nyusztbırbe vagy más vadállatok bırébe öltöztek. Ibn Ruszta szerint a magyarok sokfajta gyapjúból és bırbıl készítették ruháikat. Tehát csak közvetett bizonyítékok alapján beszélhetünk a férfiak felsıruházati típusairól: köpeny, ködmön, szőr, suba, stb.


ADALÉKOK A FÉRFI VISELETHEZ I. • Kucsma vagy süveg: gúla alakú ezüstdísz, teteje gombban végzıdik (készülhetett • • •

•

• •

bırbıl is). Fülbevaló karika: ritkán a férfi sírokból is elıkerült, ami azt bizonyíthatja, hogy nem csak nık viselték. Ing: többnyire dísztelen, esetenként a bal kulcscsont felıli részén találunk tömör, bronz fülesgombot. Veretes öv: a férfisírok legpompásabb lelete. Az öv a szabad ember, fıleg a harcos jelképe volt, azon belül is a rang jelképe. Gyakorlati funkciója, hogy az öv tartotta az alábbi „lecsüngı kellékeket”: tarsoly, íjtegez, nyíltegez, szablya. Tarsoly: kést és a tőzszerszámokat tartották benne (kovát, csiholóacélt). Bırbıl készült, külsı oldalát csodálatosan megmunkált ezüst vagy aranyozott ezüst fémlap borította, ami a honfoglalás kori sírok egyik legjelentısebb régészeti lelete. Íjtegez: az íj tárolására szolgálatos, bırbıl készült tasak. Nyíltegez: a nyílvesszık tárolására használatos, kéregbıl, illetve vékonyra gyalult fából készített tok. Gyakran díszes, faragott csontlemezek borították.


ADALÉKOK A FÉRFI VISELETHEZ II.

Elıkelı férfiak teljes öltözékben, felfegyverkezve (László Gyula rajza)


ADALÉKOK A FÉRFI VISELETHEZ III.

A fonott férfihaj Valószínőnek látszik, hogy a honfoglalás körül a magyar férfiaknak fonott volt a haja. Ezt két ábrázolás is mutatja: az egyik a 10-11. századi, ún. csernyigovi ezüstveretes ivókürtön látható. Egy kissé késıbbi, 12. századi magyar torzképe egy regensburgi vállkövön látható. Mindkét ábra világosan mutatja a magyar férfi fonott haját. A 13. századi német Reimchronik így ír a magyar férfiak fonott hajáról: „A magyaroknak, akik Csehországi Ottokár lakodalmára jöttek, hosszú, fonott hajuk volt”. Fonott férfihajat mutat a 14. századi Magyar Anjou Legendárium és a valamivel késıbbi, a 14. század utolsó harmadából származó Képes Krónika azon jelenete, amelyen László herceg, a késıbbi magyar király (1077-1095) a leányrabló kun két hajfonatát szorosan fogja, míg a leány szekercével levágja annak fejét. Ugyanaz a jelenet látható a Képes Krónika 72. oldalán, de a kun hajfonatai nem ilyen világosak. Fonott hajú magyarokat ábrázol a Képes Krónika azon jelenete is, amely Pannónia földjének, füvének és vizeinek megvételét mutatja a szláv Szvatopluktól. Itt egy háttal álló, kék ruhás magyarnak valószínőleg egy fonatba – míg egy ugyancsak háttal álló, piros ruhás magyarnak jól látszik két fonatba fonott haja.


ADALÉKOK A FÉRFI VISELETHEZ V.

Övveretek


ADALÉKOK A FÉRFI VISELETHEZ VI.

Tarsolylemezek honfoglalás kori sírokból


ADALÉKOK A NİI VISELETHEZ I.

Párta (nıi fejdísz rajza egy Hencida mellett feltárt honfoglalás kori sírlelet alapján)


ADALÉKOK A NİI VISELETHEZ II.

Halántékkarikák

Hajfonatkarikák (lelıhelyek: Rakamaz)


ADALÉKOK A NİI VISELETHEZ III.

Ékköves győrők

Nıi ezüst karperec

(lelıhely: Rakamaz)

(lelıhely: Sarkad)

Bizánci stílusú arany fülbevalók

Nıi ezüst fülbevalók

(lelıhely: Kecel)

(lelıhely: Sarkad)


ADALÉKOK A NİI VISELETHEZ IV.

Nıi hajfonatdíszek (lelıhely: Tiszaeszlár-Bashalom)


Férfi és nıi viselet rekonstrukciója


V. fejezet FEGYVERZET


3

FEGYVERTÍPUSOK

7

7 • • •

•

•

•

Íj: rugalmas fából készült (pl.: nyírfaág). Nyílvesszı: viszonylag könnyő fából készült (nyír, nyár, főz). Nyílhegy: fémbıl készült (vas), kovácsok készítették, belefúrták a nyílvesszı végébe. Lándzsa: viszonylag kevéssé volt elterjedt (két típusa volt: a közelharcra használt súlyos lándzsa és a könnyő, hajítható lándzsa). Balta, fokos: nem túl gyakori eszközök, a régészeti leletekbıl nem tudjuk eldönteni, mire használták: harcra vagy famunkára. Szablya: a közelharc legfontosabb eszköze, egyélő, ívelt pengéjő kardfajta.

4

2 1

6

5

2

7

A képen látható fegyverek és egyéb eszközök: 1. öv, 2. nyílvesszık, 3. felhúrozott íj, 4. szablya, 5. fokos, 6. nyíltegez, 7. tarsolyok, 8. ivókürt


Fokos vagy fokosbárd kitőnı fegyver is lehetett az ellenség lefegyverzéséhez

„Attila kardja” elıkelı fejedelmi szablya (jelenleg Bécsben ırzik)

Vasból készült nyílhegyek


A VISSZACSAPÓ REFLEXÍJ

1. Az íj pihenı állapotban ⇒ az íj ilyenkor C bető alakjára emlékeztetett. 2. A húr ráhelyezése után ⇒ ilyenkor lapos B betőre emlékeztetett. 3. Lövésre kész állapotban ⇒ alakja ilyenkor D betőre emlékeztetett.

A megfeszítésre nagy erıre volt szükség, és a nyílvesszıt az íj visszacsapódása repítette messzire.


„Sok ezreket ölnek meg nyilaikkal, amelyeket olyan ügyesen lınek ki szaruíjaikról, hogy lövéseik ellen alig lehet védekezni. Elıreszáguldó vagy meghátráló lovaikon harcolnak, gyakran színlelnek futást is, és amikor azt hinnéd, hogy már gyıztél, éppen akkor jutsz halálos veszedelembe.” (Regino, prümi apát 908 körüli feljegyzése)

Hátrafelé nyilazó magyar harcos az aquileai dóm freskóján (Olaszország)


A HONFOGLALÓK LOVAI

„A hadjáratban követi ıket nagy csapat ló, mén és kanca is, részint táplálékul és tejivás végett, részint pedig sokaság látszatának keltése végett.” (Bölcs Leó: Taktika)

A honfoglalók lovai kis termető, átlagban 1,4 méter marmagasságú, tüzes szemő, acélos izmú, kitartó állatok voltak. A nyeregkápát fém- vagy csontlemezek borították, maga a nyereg fából készült, deszkái ívesen feküdtek a ló hátára. A két kápa közé feszítették a bırbıl készült ülést. A kengyelpár a nyereghez rögzített bırszíjakon lógott. A ló hasa alatt futó nyeregrögzítı szíjat soha nem díszítették, a szügyhámot és a fej szíjazatát az elıkelık lovainál fémveretekkel díszítették. A zablapálca csontból vagy fémbıl készült.


Férfiak által használt nyereg és lószerszámok (Rajz: László Gyula)


Lovas magyar harcosok (László Gyula festménye)


Lovas íjász „harc” közben (mai rekonstrukció)


Lovas harcos szablyával (mai rekonstrukció)


Lehel kürtje (lelıhely: Jászberény)

Megjegyzés: az ivókürt a pusztai társadalmak fejedelmi jelvénye volt, ivásra és megfújva harci jeladásra is használták


VI. fejezet A MINDENNAPI ÉLET


„Árpád népének hétköznapja éppen úgy 24 órából állt, mint a miénk. Az asszonyoknak, a férfiaknak megvolt a mindennapi munkája, aszerint, hogy a földhöz, vagy az állatokhoz rendelték ıket. Rendelték? Igen, mert a nagycsalád feje naponként adta ki a tennivalókat. Mindennek természetesen kevés tárgyi emléke maradt meg: egy-egy sarló, kapa vagy fızıedény. Mégis, következtetésekkel, a mai napig régies életet élı népek tapasztalatai alapján, közelebb tudunk férkızni eleink mindennapjaihoz.” (László Gyula: Árpád népe, 1988)


1. A FÖLDMŐVELÉS

•

• • •

„A magyarok országa bıvelkedik fákban és vizekben. Talaja nedves. Sok szántóföldjük van”” (Dzsajhani)

İseink a földet kimerülésig mővelték ⇒ a kimerült területet parlagon hagyták, irtással teremtettek új szántóföldeket . Ha minden termıterület használhatatlanná vált a falu körében, akkor tovább települtek. Legfontosabb gabonanövény a búza volt (ezen kívül: köles, rozs). Ipari növényeik: len és kender (textilalapanyagok) Ismerték és termesztették a kapás növényeket és egyes gyümölcsféléket is: borsó, bab, bükköny, lencse, szılı, ıszibarack, meggy, dió, mogyoró, stb.

A honfoglalók által használt eketípus rajza

Sarlók és ekepapucs (lelıhely: Nyáregyháza)


szántás (László Gyula rajza)

aratás sarlóval (László Gyula rajza)


2. ÁLLATTENYÉSZTÉS

Az állattartás nagyrészt a nomád jellegő, külterjes tartást jelentette, ezért volt szükség a nyári szállásra. A Kárpátmedencébe való betelepülés után azonban a régészek elvétve az istállózásnak is nyomát találják. (Pl. a felgyıi ásatás során egy nagy jurta mély árkának fenekén lóvakarót találtak, ami az állatoknak a szállás melletti tartását bizonyítják.) Az alábbiakban a honfoglalás legfontosabb állatait mutatjuk be.

kori

magyarság


A HONFOGLALÓ MAGYAROK ÁLLATAI I.

KUVASZ (ısi magyar pásztorkutya)


A HONFOGLALÓ MAGYAROK ÁLLATAI II.

RACKAJUH


A HONFOGLALÓ MAGYAROK ÁLLATAI III.

MAGYAR SZÜRKEMARHA


A HONFOGLALÓ MAGYAROK ÁLLATAI IV.

Sertés, kecske és baromfifélék


3. ZSÁKMÁNYSZERZÉS HALÁSZAT


VADÁSZAT 1. Vadászat betanított madarakkal ⇒ solymászat

A kerecsensólyom rajza


VADÁSZAT 2. Vízi vadászat

„A rucalövı” (László Gyula rajza)


4. MESTERSÉGEK

Honfoglaló elıdeink által őzött, fontosabb mesterségek:

• • • • •

Kovácsmesterség (vasverık) Ötvösök Fazekasok Nyergesek Nemezkészítık (nıi munka)


MESTERSÉGEK: A FAZEKAS

Fazekasmester (László Gyula rajza)

A honfoglalás kori fazekasok nagyrészt kézikorongon dolgoztak. Az alacsony, tengelyen járó, vastag korongdeszkát egyik kezükkel meghajtották, s amíg forgott, az edényt hurkákból építették föl. A kész munkát leemelték a korongról, melynek lapját elızıleg homokkal szórták be, hogy az edény ne tapadjon hozzá. Az edényeken sokszor fenékbélyeget találunk. Majdnem mindegyik különbözik a másiktól. Talán a fazekas tulajdonjegye volt.


MESTERSÉGEK: A KOVÁCS ÉS AZ ÖTVÖS


MESTERSÉGEK: A NEMEZKÉSZÍTİK

A nemezkészítés az egyik legfontosabb nıi mesterség volt (László Gyula rajza)


Nemezkészítés (A kép a mai mongol nomádoknál készült) A nemezt fekete és szürke gyapjúból készítették hosszú és bonyolult eljárással


VII. fejezet SZELLEMI ÉLET


A magyar rovásírás ABC-je


A magyarság ısi hitvilágában fontos szerep jutott a sámánnak (László Gyula rajza)


VIII. fejezet A TEMETİK


A kor társadalmának megismerésében a temetkezések fontos támpontot adhatnak, a korabeli temetıkben ugyanis meghatározott rend volt. A sírok egy sorban találhatók észak-déli irányban. A leggazdagabb ember sírja van középen, bal oldalán a férfiak vagy a rangosabb házaspárok, jobb oldalán a nık vagy a szegényebb házaspárok sírjai találhatók. A gazdagságot a halottal eltemetett nyilak száma is mutatta. A nyíl a keleti népeknél nemcsak harci és vadászeszköz, hanem a hatalomban való részesedés mértékét is jelzi. Az asszonyok rangját a sírokban talált ékszerek mennyisége határozta meg. A magyarok temetıi általában kis létszámúak (maximum 40 fı), tehát egy nagycsalád temetkezett egy helyre. A sírnál szokásos volt a lóáldozat. A lovat a sír mellett megnyúzták, s a bırben csak a koponya- és lábszárcsontok maradtak, majd ezt temették a halott mellé. A húsos részeket megsütötték és a halotti toron elfogyasztották. A csoportos temetkezések egyébként a köznépre voltak jellemzıek. Az elıkelık magányos sírokba temetkeztek, s egészen biztosan így lehetett ez a fejedelmek esetében is, de magyar nagyfejedelmi sírt a mai napig nem találtak a régészek.


A bezdédi temetı alaprajza (László Gyula feltárása alapján készített rekonstrukciós rajz)

A honfoglalás kori temetık alapján rekonstruálható leginkább a nagycsaládi hierarchia


„A sír fenekét 35 cm vastag agyagréteggel vonták be. A lócsontok s a lószerszám a férfi lábainál feküdtek. A lószerszámot I. Berengár, Provence-i Hugó és II. Lothar olasz királyok ezüstpénzei díszítették. Ezeket a pénzeket 905 – 945 között verték… A lószerszám többi része a combok felett feküdt. Baloldalon tegezt találtak, benne nyolc nyíllal. Jobbfüle táján ezüst fülbevaló feküdt, jobb lábszára mellett pedig íjtartó tegez faragott csontlemezét lelték.” (László Gyula leírása a Kenézlı mellett feltárt honfoglalás kori sírokról)

Férfisír-feltárás (a halott melletti használati tárgyak megjelölésével)


A sírjába helyezett harcos (László Gyula rajza)


Férfisír-leletek


Gazdag nıi sírlelet


Csónak alakú fejfák a szatmárcsekei temetıben A fejfák alakja egy ısi magyar temetkezési szokásra, a csónakba temetésre utal

İSEINK SZOKÁSAI TEHÁT TOVÁBB ÉLNEK A MAI NÉPI HITVILÁGBAN IS!


SZERKESZTETTE:

2006

VÉGE

A HONFOGLALÓ MAGYAROK SEGÉDANYAG A TÁRSADALOM ÉS AZ ÉLETMÓD TÖRTÉNETÉHEZ

Recommend Documents