Doktori (Ph.D.) értekezés tézisei
A HEM OXIGENÁZ-1 (HO-1) ENZIM KÖZVETÍTETTE SEJTVÉDELEM AKUT TÜDOKÁROSODÁSBAN
DR. SÁRADY JUDIT Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet
Témavezeto: Dr. Horváth Ildikó, MTA doktor
Budapest, 2004.
BEVEZETÉS
A szervezetben számos antioxidáns rendszer muködik, melyek a reaktív szabad gyökök (ROS) eliminálásában és a sejt-anyagcsere egyensúlyának helyreállításában, fenntartásában vesznek részt. Ezek lehetnek keringo anyagok, mint a glutation, transferrinlactoferrin, vitaminok, albumin, bilirubin vagy enzimek, mint a szuperoxid diszmutáz (SOD), kataláz, glutation peroxidáz (GP) és a stressz-válasz vagy hoshock proteinek (HSP): a metallothioneinek (MT) és a hem-oxigenáz (HO). A HO a hem bilirubinná történo oxidatív lebontásának kezdo és sebesség meghatározó katalizátora. A tetrapirrol gyuru megnyitásával a hemet egyenlo mennyiségben biliverdinné, szabad vassá és szénmonoxiddá (CO) bontja le. A biliverdin a bilirubin reduktáz hatására azonnal bilirubinná alakul, míg a vas ferritinhez kötodik. Jelenleg három HO isoformot ismerünk: a HO-2 és HO-3 folyamatosan szintetizálódik, elsosorban az agyban és a testisekben, míg az indukálható HO-1 aktivitás fiziológiai körülmények között legnagyobb a lépben, ahol az eritrociták lebontása folyik, de gyakorlatilag minden szervben kimutatható. A HO-1 legfobb induktora maga a hem, de aktivitását más, nemhem típusú anyagok, endotoxin, nehézfémek, hormonok, valamint hiperoxia, hipoxia, H2 O2 , ultraviola sugárzás, hyperthermia, sulfhydril reagensek is fokozzák. Ezek az induktorok emelik a ROS és/vagy módosítják a glutation szintet, ezáltal indukálják a HO-1 termelodést. Ez a tény, valamint az a megfigyelés, hogy a bilirubin antioxidáns anyag, vezetett ahhoz a felismeréshez, hogy a HO-1 indukció része a szervezet oxidatív stressz elleni generalizált válaszának és fontos védoszerepet tölt be. Bár a HO-1 jelentosége a homeosztázis fenntartásában és az oxidatív stressz elleni védelemben ma már nem kétséges, a pontos hatásmechanizmus még nem teljesen ismert.
1
Újabb kutatások alapján feltételezheto, hogy a hem katabolizmus során keletkezo termékek közvetítik a HO-1 sejtvédo hatásait. Ezen termékek közül érdeklodésünk a CO felé fordult. Noha az elmúlt évszázadokban a CO-t csupán mint mérgezo gázt tartották számon, mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy kedvezo tulajdonságokkal is rendelkezik. Alacsony koncentrációban (<0.01%) a nitrogén- monoxidhoz (NO) hasonlóan a CO is kémiai messenger szerepet tölt be a neuronok transzmisszióiban és módosítja a vazomotor tónust. Ezen kívül gyulladáscsökkento tulajdonságai is kimutathatók, pl. csökkenti a vérlemezkék aggregációját a guanilát-cikláz aktiválásán keresztül. Krónikus gyulladásos megbetegedésekben vagy szepszisben nagy mennyiségu immunsejt, pro- és anti- inflammatikus citokin aktiválódik. A betegség kimenetele függ ezen sejtek egyensúlyától, az általuk termelt mediátoroktól, és végso soron a szervezet válaszától. A lipopoliszaccharid (LPS), a gram-negatív baktériumok sejtfalának alkotórésze, mindazokat a kórélettani változásokat képes létrehozni, amelyeket a klinikumban bakteriális szepszis kialakulásakor észlelünk. Az LPS sejtfelszíni receptorához kötodve a citoplazmában többféle jelátvivo rendszert képes aktiválni, melyek a gyulladás kialakulásában részt vevo gének aktiválódásához vezetnek. Az egyik ilyen jelátvivo rendszer az indukálható ? B–nukleár faktor ? B (I? B/ NF-?B), mely számos gén, többek között a granulocyta-macrophag kolóniastimuláló faktor (GM-CSF) termelodését szabályozza. Bár a GM-CSF szerepe emberben még nem teljesen feltárt, az állatkísérletek alapján valószínunek látszik, hogy a GM-CSF gén vagy termelodésének defektusa pulmonális alveoláris proteinózist (PAP) eredményezhet. Az LPS számos hatása közé tartozik az indukálható nitrogénmonoxid szintáz (iNOS) és így az NO termelodés fokozása. A nagy mennyiségben jelen lévo NO, mint aktív szabad gyök szintén hozzájárul a szeptikus shock kifejlodéséhez, bár az irodalmi adatok alapján az NO lehet protektív is az in vivo milieu-tol függoen. Az
2
azonban még nem egészen nyilvánvaló, hogy melyik hatása dominál a különbözo patofiziológiai állapotokban.
CÉLKITUZÉSEK
Munkánk célja volt, hogy meghatározzuk a HO-1 és CO szerepét lipopoliszaccharid (LPS) kiváltotta akut tüdokárosodásban in vitro és in vivo. Kísérleteinkben egy, az irodalomban elfogadott endotoxin- indukálta szepszis modellt használtunk, mely jól utánozza a klinikumban a bakteriális szepszis során észlelt jelenségeket. 1. Megvizsgáltuk, hogyan befolyásolja a HO-1 és alacsony koncentrációban (250 ppm) a sejtekhez juttatott CO a gyulladáskelto citokin GM-CSF LPS-indukálta termelodését. Meghatároztuk a HO-1 és CO muködés egyik lehetséges hatásmecha nizmusát, az LPS hatására bekövetkezo I?B-? foszforilációt, mely befolyásolja az NF-? ? ?aktivitást és következményesen a GM-CSF termelodést. ? 2. További célunk volt, hogy meghatározzuk, hogyan módosítja alacsony koncentrációjú (10-250 ppm) CO az LPS-indukálta gyulladásos válaszreakciókat in vivo és vajon nyújt-e védelmet letális shockban. Arra a kérdésre is választ kerestünk, hat-e egymásra a két, szepszis során fontos szerepet játszó gázmolekula, a CO és NO in vitro és in vivo. Megvizsgáltuk, ho gyan hat a CO az iNOS termelodésre, valamint meghatároztuk azokat a celluláris mechanizmusokat, melyekkel a CO regulálja a tüdoben és májban az NF-?B által befolyásolt iNOS expressziót.
3
ANYAG ÉS MÓDSZER
Sejtkultúrák és kémiai reagensek RAW 264.7 egér peritoneális és MHS egér alveoláris macrophagokat, Neo (beta-galaktozidáz gént tartalmazó) és HO-1-t overexpresszáló (HO-1 cDNA plazmidot tartalmazó) RAW 264.7 macrophagokat DMEM, a primer és NR8383 alveoláris patkány macrophagokat Kaighn módosította HAM F12 táptalajban (F12K) tenyésztettük, melyek 10-15% fetális borjú szérumot és 0.1% gentamycint is tartalmaztak. A sejteket 1-10 ? g/ml LPS-sel kezeltük (Escherichia coli serotypus 0127:B8). SN50 (NF-?B szelektív inhibítor) és SN50M (inaktív analóg) reagenseket 50 és 100 ? g/ml koncentrációban alkalmaztuk 1 órával az LPS beadása elott. A primér hepatocitákat Sprague-Dawley patkányokból nyertük és 1-3 nappal a táptalajra oltás után 1 ? g/ml LPS-sel vagy citokin keverékkel (500U/ml TNF-? ??100U/ml IL-1B és 100U/ml IFN?? kezeltük, vagy apoptosist indukáltunk TNF-? ? (10 ng/ml) és actinomycin-D (Act-D; 200 ng/ml) alkalmazásával. A kísérleteket szubkonfluens sejttenyészeten végeztük. Kísérleti állatok Kórokozó mentes, hím Sprague-Dawley patkányokat (225-250g) rövid ideig tartó izoflurán (2%vol/vol) anesztéziát követoen LPSsel oltottunk be intravénásan a letális kísérletekben 50 mg/kg, a subletális kísérletekben 3 mg/kg dózisban. Bronchoalveoláris Lavage (BAL) Az állatokat izoflurán aneszt éziában eutanaziát követoen tracheotomizáltuk. Három alkalommal végeztünk minden állatnál BAL-t 8-8 ml jéghideg salinával. Az elso lavage felülúszójából Bradford módszerrel határoztuk meg a protein tartalmat, valamint enzyme-
4
linked immunosorbent assay-vel (ELISA) az LDH és NO szinteket. A lavage-k során nyert sejteket folyékony táptalajon tenyésztettük a további kísérletekhez. Citokin és nitrit/nitrát szint mérés Az LPS stimulálta sejtek által termelt, valamint az állatok szérumából a citokin és a nitrit/nitrát koncentrációt, valamint a szérumból az ALT szintet ELISA-val határoztuk meg a gyártó útmutatásai szerint (R&D systems, Minneapolis, MN). Szénmonoxid kezelés Az in vitro kisérletekhez 1% (10000ppm) CO-t tartalmazó surített levego és 5% CO2 -t tartalmazó surített levego keverékét használtuk egy speciális kisérleti kamrában. A kamra homérséklete 37o C, pártartalma állandó volt. A sejteket 3 óra hosszáig elokezeltük a kamrában 250 ppm CO-dal, majd az LPS alkalmazása után a sejtek a kisérlet végéig a kamrában maradtak. Az in vivo kisérleteknél 1% CO-t tartalmazó surített levego és szobalevego keverékét használtuk. Az állatokat a subletális dózisú LPS beadása elott 1 óra hosszat elokezeltük 250 ppm CO-dal, majd visszahelyeztük oket szobalevegore a kisérlet végéig. A túlélési kísérletekben a CO koncentrációja (10-250 ppm) és a kezelés idotartama (1 óra elokezelés vagy folyamatos kezelés) változó volt. CO analizátor (Interscan Corporation, Chatsworth, CA) segitségével mértük a CO koncentrációt a kamrákban és miután a kamrákat equilibráltuk, nem tapasztaltunk oncentráció ingadozást. Adenovírus kezelés 1 millió RAW 264.7 sejtet oltottunk be 100 pfu/sejt rekombináns adenovírussal (Ad5-I? B) és negatív kontrollal (Ad5-LacZ) szérummentes táptalajon, majd inkubáció után a táptalajhoz szérumot és 10 ? M/ml LPS-t adtunk.
5
Elektoreforetikus Mobil Gel Shift Assay (Electrophoretic Mobility Gel Shift Assay =EMSA) Raw 264.7 egér peritoneális macrophagokból, valamint a tüdobol és májból nukleáris proteint vontunk ki NE-PER reagenssel, a gyártó útmutatásai szerint (Pierce, Rockford, IL). 10 ? g nukleáris proteint ?- 32 P-ATP-vel jelölt 3.5 pmol dupla láncú DNS oligonucleotidot tartalmazó NF-?B konszenzus köto szekvenciával (5`AGT TGA GGG GAC TTT CCC AGG C-3`) inkubáltunk a köto pufferben. A kötodési reakció 30 perc alatt következett be szobahomérsékleten. A protein- DNS komplexet elektroforézissel 0.5x Tris-Boreate-EDTA-ban futtatva 5% polyacrylamid gélen különítettük el az önálló DNS próbától. A jelet a gél száradása után Biomax MR filmre hivtuk elo. Western blot analízis Az LPS beadása után különbözo idopontokban a sejteket jéghideg salinával leöblítettük, majd 100 ? l nátrium dodecil szulfát (SDS) puffert (mely 0.1% bromophenol kék festéket tartalmazott) adtunk minden egyes mintához. A sejteket az edény faláról mechanikusan leválasztottuk, majd 15-20 másodpercig ultrahangos kezeléssel roncsoltuk. Ezután minden mintát 5 percig forraltunk, majd 12% PAGE gélre vittünk fel. A protein tris-glycine-SDS futtató pufferben 125 V-n 90 perc alatt szeparálódott. A gélt nitrocellulóz membránra transzferáltuk 20V- n overnight. Ezt követoen a membránokat 1 óra hosszat inkubáltuk blokkoló pufferben, majd overnight 1:1000 higitásban elsodleges antitestet (foszforilált poliklonális egér I?B-? , illetve iNOS) tartalmazó pufferben inkubáltuk. Másnap 3x5 percig TTBS-ben (1% Tweent tartalmazó Tris konyhasó oldat) lemostuk az elsodleges antitestet a membránokról, majd a megfelelo másodlagos antitestet 1:1000 higitásban tartalmazó pufferben inkubáltuk 90 percig. Ennek lemosása után a proteint RTG filmen chemiluminescence assay- vel tettük láthatóvá a gyártó útmutatásai szerint (Pierce, Rockford, IL).
6
A szerveket az LPS beadása után különbözo idopontokban eltávolítottuk az állatokból, majd szöveti pufferben (62.5 mM Tris, PMSF és aprotonin) homogenizáltuk. Centrifugálás után a felülúszóból meghatároztuk a proteintartalmat. 100 ? g proteint felforraltunk, majd a továbbiakban a fent leírtak szerint jártunk el. RNS szeparálás és northen blot analízis A totál RNS-t Trizol módszerel izoláltuk: a sejteket Trizolban (Life Technologies, St Paul, MN) homogenizáltuk, majd chloroformmal vontuk ki az RNS-t. 10 ? g totál RNS-t 1%-s agaróz gélben electophoresissel szeparáltunk, majd GeneScreen Plus membránra vittünk fel. A mintákhoz 13% ethidium bromidot adtunk, hogy ellenorizhessük az RNS integritását. A nylon membránt 3 óra hosszat 65°C-n prehibridizáltuk, majd overnight 32 P–vel jelölt egér GM-CSF cDNS-t tartalmazó pufferben 65°C-n hibridizáltuk. Ezt követoen a nylon membránt 2x25 percig 0.5% borjú szérum albumint, 5% SDS-t, 40mM foszfát puffert és 1mM EDTA-t tartalmazó puffer oldatban öblítettük le, majd 3x25 percig inkubáltuk 65°C-n 1% SDS-t, 40mM foszfát puffert és 1.0mM EDTA-t tartalmazó pufferben, majd RTG filmen tettük a jelet láthatóvá. Statisztikai analízis Az adatok közép ± standard deviációját analizáltuk. Az analízist Student`s t teszt segitségével végeztük. Az eredményeket statisztikailag szignifikánsnak fogadtuk el, amennyiben p<0.05 volt.
7
EREDMÉNYEK
LPS hatása a RAW 264.7 macrophagok GM-CSF termelésére A RAW 264.7 egér peritoneális macrophagok stimulus nélkül minimális mennyiségben termeltek GM-CSF-t, mely ELISA- val nem volt kimutatható. Az LPS ido- és dózisdependens módon indukálta a macrophagok GM-CSF termelését, melyet az LPS beadása után 8 órával észleltünk eloször (400 pg/ml) és csúcspontját 16 óra elteltével (500 pg/ml) érte el. Egyidejuleg emelkedett GM-CSF mRNS szintet is kimutattunk Northern blot analízissel. A HO-1 és CO hatása az LPS-indukálta GM-CSF termelodésre RAW 264.7 macrophagokban A mesterségesen HO-1-t overexpresszáló RAW 264.7 macrophagok szignifikánsan, 47%-kal kevesebb GM-CSF-t termeltek LPS beadása után, mint a kontroll sejtek. CO jelenlétében az LPS indukálta GM-CSF szint közel felére csökkent a kontroll csoporthoz képest (200 pg/ml vs. 380 pg/ml), akár a médiából határoztuk meg ELISA-val, akár a GM-CSF protein termelodést mutattuk ki Western blot módszerrel. Hasonló eredményeket kaptunk egy másik macrophag sejtvonal, a MHS sejtek vizsgálatakor is ( 150 pg/ml vs. 250 pg/ml GM-CSF). A CO mérsékelte az LPS-indukálta I? B-? foszforilációt A RAW 264.7 macrophagokban az I?B-? maximális foszforilációját az LPS beadása után 10 perccel érte el. CO hatására a Western blot analízis jelentos mértéku foszforiláció csökkenést mutatott a kontroll csoporthoz képest.
8
A CO hatása az LPS-indukálta NF-? B aktivitásra Az NF-?B az I? B-hez kötodik a sejtplazmában és hatásának kifejtéséhez le kell válnia az I?B-ról annak foszforilációjakor. A RAW 264.7 macrophagokat LPS-sel kezeltük CO jelenlétében és a sejtmagból proteint vontunk ki, melynek NF-? B kötodését vizsgáltuk EMSA- val. A CO-dal kezelt macrophagok jelentos mértéku kötodéscsökkenést mutattak a kontroll sejtekhez képest. Az SN50 hatása az LPS-indukálta GM-CSF termelodésre Az SN50-el kezelt RAW 264.7 macrophagokban az LPS beadás után 16 órával szignifikánsabb kevesebb GM-CSF termelodött, mint a kontroll sejtekben (60 pg/ml vs. 100 pg/ml). A kétféle koncentráció alkalmazásakor nem észleltünk különbséget. Az I? B-? overexpressziót okozó gé nt hordozó RAW 264.7 macrophagok LPS hatására 16 óra elteltével szignifikánsan kevesebb mennyiségu GM-CSF-t termeltek, mint a kontroll sejtek (120 pg/ml vs. 300pg/ml). A CO védelmet nyújt letális endotoxaemia ellen in vivo Az elso csoport kisérleti állatot mindössze 1 óra hosszat elokezeltünk 250 ppm CO-dal a letális dózisú LPS (50 mg/kg) iv. beadása elott. Ezt követoen az állatokat szobalevegon tartottuk. A végig szobalevegot belégzett állatok mortalitása több, mint 80% volt, szemben a CO-dal elokezelt állatok 23%-s mortalitásával. A második csoportban az állatokat 10 ppm CO-val kezeltük 1 órával az LPS beadása elott, majd utána folyamatosan a kisérlet végéig. A CO-dal kezelt állatok 85%-a maradt életben, szemben a kontroll csoport 24%-ával. A harmadik csoportban a kisérleti állatok CO kezelését 1 órával az LPS beadása után kezdtük meg (folyamatosan 10 ppm CO), és ez szintén szignifikánsan jobb, 80% túlélést eredményezett a kontroll csoport 24%- hoz képest.
9
A CO módosítja az LPS-indukálta citokin termelodést in vivo A kisérleti állatokban a szubletális dózisú LPS pro- és antiinflammatikus citokinek termelodését indukálta, melyek szintjét a CO szignifikánsan módosította. A pro-inflammatikus TNF? ?szintje 60%-kal (40pg/ml vs. 100pg/ml), az IL-6 szint 75%-kal csökkent (40pg/ml vs. 10pg/ml), míg az anti- inflammatikus hatású IL-10 szintje két és félszeresére nott (200pg/ml vs. 500pg/ml). A CO hatása az LPS-indukálta tüdo- és májkárosodásra A tüdoben szepszis esetén észlelt ödéma és leukocita infiltráció, valamint a szöveti károsodás mértékének meghatározása céljából a szubletális dózisú LPS beadása után 24 órával BAL-t végeztünk. Az LPS- indukálta neutrophyl alveolitis szignifikánsan, több, mint 75%-kal mérséklodött CO jelenlétében. Hasonlóképpen csökkent a protein (0.4 mg/ml vs. 0.28mg/ml) és laktát dehidrogenáz (LDH) (0.04 vs. 0.025 Abs/mg protein) mennyisége, valamint az NO termelodést jelzo nitrit szint (3.5 vs. 2.5 mmol/lung). A máj (hepatocita) károsodását jellemzo szérum alanin aminotranszferáz (ALT) szint letális dózisú LPS beadását követoen 8 órával a CO-dal elokezelt állatok esetében szignifikánsan alacsonyabb volt a kontroll csopothoz képest (60 vs. 18 U/ml). A CO hatása az LPS-indukálta citokin termelodésre patkány alveoláris macrophagokba n és hepatocitákban Patkányból frissen izolált, 1 ? g/ml LPS-sel kezelt alveoláris macrophagokban fokozódott a TNF-? ?, IL-6 és IL-10 termelodés. A CO-dal kezelt sejtekben szignifikánsan alacsonyabb proinflammatikus citokin termelodést mértünk ELISA-val (IL-6: 25 pg/ml vs. 5pg/ml és TNF-? ?????pg/ml vs. 6pg/ml???míg az IL-10 termelodés két és félszeresére nott a kontroll sejtekhez képest (200pg/ml vs. 500pg/ml). Hasonló eredményeket kaptunk egy másik sejttípus, az NR8383 transzformált alveoláris macrophag sejtvonal esetében is (TNF-
10
? ?és IL-6 szintek >80%-al csökkentek, az IL-10 szint kétszeresére nott). A TNF-? /Act D-vel kezelt hepatociták között 42%-ban apoptosis következett be, melyet a CO szignifikánsan, mintegy 40%-kal mérsékelt. A CO kezelés reciprok hatású az LPS -indukálta iNOS/NO termelodésre in vivo és in vitro Hogy meghatározzuk a CO hatását az iNOS termelodésre, a kisérleti állatok szérumából és frissen izolált patkány alveoláris macrophagokból, valamint hepatocytákból standard Griess reakcióva l meghatároztuk az NO termelodést jelzo nitrit/nitrát szintet. Ennek csúcspontja in vivo az LPS beadás után 24 órával, míg in vitro 16 órával volt kimutatható. Mind macrophagokban, mind a kisérleti állatokban a CO szignifikánsan csökkentette a totál nitrit szintet (a macrophagokban 36 vs.20, a szérumban: 9 vs. 3mmol/ml), míg a hepatociták szignifikánsan több nitritet termeltek CO jelenlétében (25 vs. 40mmol/ml). Korrelálva a nitrit/nitrát szintekkel, az LPS beadása után 8 és 24 órával fokozott iNOS termelodést mutattunk ki Western blot módszerrel a májban és a tüdoben, illetve a macrophagokban és a hepatocitákban. CO jelenlétében az LPS-indukálta iNOS termelodés, hasonlóan a nitrit/nitrát szintekhez, jelentosen mérséklodött a tüdoben és az alveoláris macrophagokban, míg fokozódott a májban és a hepatocitákban. A CO kezelés reciprok hatású az LPS-indukálta NF-? B/I? B aktivációra a májban és a tüdoben Tovább vizsgálva a CO hatását az iNOS termelodésre, meghatáoztuk a sejtmagban az LPS beadását követo NF-? B aktivitást. LPS hatására az EMSA- val kimutatott NF-?B kötodés, valamint az I?B foszforiláció fokozódott a májban és a tüdoben. CO hatására azonban mindketto hasonlóképpen változott, mint korábban az
11
iNOS termelodés, vagyis csökkent a tüdoben, míg fokozódott a májban.
KÖVETKEZTETÉSEK 1. Az LPS ido- és dózisfüggo módon fokozta a RAW 264.7 macrophagok GM-CSF termelését. 2. A HO-1 aktivitás indukálása csökkentette az LPS-indukálta GM-CSF termelodést. 3.Alacsony koncentrációban a CO (250 ppm) csökkentette az LPS-indukálta GM-CSF termelodést. 4. A CO a GM-CSF termelodésre transzkripciós szinten hatott. 5. A CO mérsékelte az LPS hatására bekövetkezo I?B-? foszforilációt. 6. A CO mérsékelte az NF-?B aktivitást azáltal, hogy csökkentette az NF-?B kötodését a sejtmagban. 7. A NF-?B aktivitást az I? B overexpresszió is gátolta. 8. A NF-?B szelektív kémiai inhibítorával (SN50) történo blokkolása mérsékelte az LPS- indukálta GM-CSF termelodést. 9. Alacsony koncentrációban (10-250 ppm) a CO javította a letális dózisú LPS hatására kialakuló mortalitási rátát.
12
10. Alacsony koncentrációban (250 ppm), mindössze 1 óráig alkalmazva az LPS beadása elott, a CO megelozte a tüdo- és májkárosodást. 11. Alacsony koncentrációban (250 ppm) mindössze 1 óráig alkalmazva az LPS beadása elott, a CO csökkentette a gyulladáskelto TNF-? és IL-6, míg fokozta az anti- inflammatikus hatású IL-10 termelodését in vivo és in vitro. 12. A CO módosította az iNOS, és következményesen az NO termelodését in vivo és in vitro, meglepo módon ellentétes hatással: csökkentette a tüdoben és az alveoláris macrophagokban, de fokozta a májban és a hepatocitákban. 13. A CO csökkentette az iNOS termelodést befolyásoló NF-?B kötodést a sejtmagban, illetve az I? B foszforilációt a tüdoben és az alveoláris macrophagokban, de fokozta a májban és a hepatocitákban.
Mindezen eredményeket összevetve arra a következtetésre jutottunk, hogy a HO-1 és CO hatásos védelmet biztosít szepszisben és talán nem elképzelhetetlen, hogy a CO, mely eddig csupán negatív tulajdonságairól volt ismeretes, a jövoben a betegágy mellett, mint terápiakiegészito szer jelen legyen.
13
AZ ÉRTEKEZÉS TÉMAKÖRÉHEZ KAPCSOLÓDÓ KÖZLEMÉNYEK
Az értekezés alapját képezo cikkek : 1/ Sarady JK, Zuckerbraun BS, Bilban M, Wagner O, Usheva A, Liu F, Ifedigbo E, Zamora R, Choi AM, Otterbein LE: Carbon monoxide protection against endotoxic shock involves reciprocal effects on iNOS in the lung and liver. The FASEB Journal Express Article doi:10.1096/fj.03-0643fje.Published online March 4, 2004. 2/ Sarady JK, Otterbein SL, Liu F, Otterbein LE, Choi AM: Carbon monoxide modulates endotoxin- induced production of granulocyte macrophage colony-stimulating factor in macrophages. Am J Respir Cell Mol Biol 6: 739-45, 2002. Az értekezés tárgykörébe tartozó könyvfejezet: Sarady JK, Otterbein LE, Choi AMK: Cytoprotection by heme oxygenase/CO in the lung. IOS Press Diseases Markers in Exhaled Breath. Edited by Marzcin N and Yacoub MH pp. 73-78, 2002. Az értekezés tárgykörébe tartozó magyar nyelvu cikk: Sárady J, Kautzky L, Halmos T, Horváth I: A hem oxigenáz-1 enzim muködésének vizsgálata diabetes mellitusban. Diabetologia Hungarica 9, 1: 29-33, 2001. Az értekezés tárgykörébe tartozó publikált poszterek, eloadások: 1/ Sarady JK, Latoche J, Choi AMK, Pilewski JM: Carbon monoxide modulates LPS- induced cytokine production in primary human airway epithelial cells via the MAPK and NF-?B pathways. Am J Resp Crit Care Med 167: A 916, 2003. 2/ Sarady JK, Zamora R, Choi AMK, Otterbein LE: Carbon monoxide provides protection against endotoxic shock in rats: the role of iNOS. Am J Resp Crit Care Med 167: A 625, 2003.
14
3/ Sarady JK, Zamora R, Choi AMK, Otterbein LE: Carbon monoxide modulates lipopolysaccharide (LPS)- induced iNOS production in rats and macrophages. Am J Resp Crit Care Med 165, 2002. 4/ Sarady JK, Latoche J, Choi AMK, Pilewski JM: Carbon monoxide modulates endotoxin- induced cytokine production in primary airway epithelial cells. Am J Resp Crit Care Med 165, 2002. 5/ Sarady JK, Otterbein L, Choi AMK: Carbon monoxide modulates endotoxin- induced production of GM-CSF in macrophages. Am J Resp Crit Care Med 163: A 790, 2001.
15
