A házasság felbontása iránti per szabályozásának változásai, figyelemmel az új Ptk.-ra

Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Eljárásjogi Tanszék

A házasság felbontása iránti per szabályozásának változásai, figyelemmel az új Ptk.-ra

Konzulens:

Készítette:

Dr. Cserbáné Dr. Nagy Andrea

Szabó Jánosné

egyetemi adjunktus

2014

University of Miskolc Faculty of Law Civil Rights Professorship

Changes of regulation of the trial of the cancellation of marriage, considering the new Civil Code

Consultant:

Made by:

Andrea Nagy dr. Cserbáné dr.

Jánosné Szabó

assistant professor

2014

-2-

TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés

4. oldal

1. A házasság és a válás története

5. oldal

1.1. Mi is a házasság?

5. oldal

1.2. Mit jelent a házasság felbontása?

7. oldal

2. A bontóperről általában

10. oldal

3. A házasság felbontása és a hozzá kapcsolódó jogintézmények a Családjogi törvényben foglaltak alapján

12. oldal

3.1. Válás közös megegyezéssel

12. oldal

3.2. Tényállásos bontóper

17. oldal

3.3. A szülői felügyelet kérdése

19. oldal

3.4. A gyermek tartása

21. oldal

3.5. Házastársi tartás

24. oldal

4. Családjogi szabályozás az „új Ptk.”-ban

27. oldal

4.1. A Családjogi Könyv alapelvei

27. oldal

4.2. Házassági bontóper

28. oldal

4.2.1. Házassági bontóper az új Ptk. alapján 30. oldal 4.2.2. Tényállásos bontás

31. oldal

4.3. Tartás szabályai

32. oldal

4.4. Házassági vagyonjog

35. oldal

4.5. Közvetítői eljárás

39. oldal

4.6. Kiskorú gyermek elhelyezése – szülői felügyelet

41. oldal

4.7. Kapcsolattartás a gyermekkel

47. oldal

4.8. A házasság megszűnésének joghatásai

48. oldal

5. Összegzés

48. oldal

1. számú melléklet (Házasságkötések száma 1941-2011 között)

51. oldal

2. számú melléklet (Válások száma 1941-2011 között)

52. oldal

Jogszabályok jegyzéke

53. oldal

Irodalomjegyzék

54. oldal

-3-

Bevezetés Amikor 2008-ban, hivatalos minőségben első alkalommal közreműködtem egy házasságkötésnél, azt gondoltam, egy életre szóló szövetség

köttetett,

részese

lehettem

két

ember

legboldogabb

pillanatának, és ehhez én is hozzájárulhattam. Nem így történt: az akkori ifjú házaspár tagjai ma már elvált családi állapotú

személyként

szerepelnek

a

központi

személyiadat-

és

lakcímnyilvántartásban. Munkám során azóta is sokszor szembesülök azzal a ténnyel, hogy egyre több házasság fejeződik be válással. Miért? Mi az, ami végérvényesnek tűnő elhatározásukat kerékbe töri? Talán az életkorbeli különbség, vagy a gyermek utáni vágy, esetleg a karrierépítés fontossága… A válások számának emelkedéséhez hozzájárulhat a káros szenvedélyeknek való hódolás: a házasságban az egyik fél rendszeres alkohol- vagy drogfogyasztó, erős dohányos. Sokszor olvashatunk olyan kutatási eredményekről, melyek azt hivatottak bizonyítani, hogy a csonka családban felnőtt gyermekek később nagyobb gyakorisággal válnak el, mint azok, akik kétszülős családban nevelkedtek. Váló ok lehet a két fél közötti szexualitás sikertelensége, s napjainkban egyre gyakrabban fordul elő, hogy az egyik fél felismeri önmagában

a

hasonló

neműek

felé

vonzódást.

A

házastársak

türelmetlensége társuk felé, a munkahelyek elvesztése, a napi megélhetés nehézsége mind-mind vezethet ahhoz, hogy a férj és feleség eltávolodnak egymástól, a házasságot felbontják, és az egyedüllétet választják. Ezeken túl munkám során szinte naponta tapasztalom, hogy a házastársakat anyagi érdek motiválja: elválnak, más lakcímre jelentkeznek, majd ugyanúgy élnek tovább, mint addig. Csak a papír számít, a szociális ellátások tekintetében „jobban megéri” elvált családi állapotúnak lenni. Az 1940-es évektől ismert adatok szerint Magyarországon — sajnos — csökken a házasságkötések száma. (1. számú melléklet)1

1

www.ksh.hu (letöltés ideje 2014. március 6.)

-4-

Az elmúlt évtized statisztikai adatai azt mutatják, hogy egyre kevesebb azon fiatalok száma, akik egymással házasságot kívánnak kötni. Inkább a szingli életmódot választják. A házasságkötések számának drasztikus csökkenése mára társadalmi problémává vált. 1941 és 2011 között a válások számát a 2. sz. melléklet mutatja be.2 Csupán az utolsó 5 év adatait figyelembe véve a fennálló házasságok mintegy 60 %-a felbomlik. Ennek okait nem tisztem vizsgálni e dolgozatban, mert minden felbontott házasság egyedi probléma miatt romlik meg. Az okok csak általánosan fogalmazhatók meg. Elszomorító adatok ezek. E dolgozatban szeretném összehasonlítani a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény és a 2014. március 15-től hatályos Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény családjogra vonatkozó rendelkezéseit. Hogyan védik a jogszabályok a család intézményét, milyen módon kerül szabályozásra a házassági bontóper, törekszik-e a jogalkotó arra, hogy a felek elhatározása ellenére mégis megpróbálja helyrehozni – akár a jog eszközeit is bevonva – a házassági életközösséget? Először azonban végezzünk egy kis történelmi visszatekintést, nézzük meg, hogyan alakult ki a házasság és a válás mai fogalma, formája.

1. A házasság és a válás története 1.1. Mi is a házasság? „HÁZASSÁG

(matrimonium)

férjfi

és

aszszony

között

törvényesen kötött örök házi szövetség. Czéllya a’ törvénynek, hogy a’ két nem szövetkezéseiben az emberi méltóság fentartasson. Mert becsület, nemes érzés, igaz szeretet, jó nevelés, sőt rend, igazság, köztársaság mind ezen egygy talpkövön állanak. Szentesíti a’ házasságot még a’ vallás is, kivált a’ katholika Szent-Egyház tanítása szerint.”— írta

2

www.ksh.hu (letöltés ideje: 2014. március 6.)

-5-

Frank Ignác 1845-ben Az osztó igazság törvénye Magyarhonban című munkájában, a 161. oldalon. „Házasságnak, a keresztyén egyház felfogása, s ennek alapján az europai általános civilisatio értelmében egy férfinak és egy nőnek azon legbensőbb és legteljesb életközösséggé vált szövetkezését nevezzük, mely érzék-szellemi természetünk mellőzhetetlen kivánalmai, s magas rendeltetésünk és erkölcsi méltóságunkhoz képest az emberi nemnek szaporítására és fenntartására köttetik.”3 A házasságkötés legrégibb formája a nőrablás illetve a nővétel volt, majd a XI.-XII. században érvényre jutott az az elv, mely szerint a házasság a férfi és a nő közös elhatározásán, megegyezésén alapszik. A házassági jog új fejlődési szakaszba lépett a XVI. század közepén, amikor a tridenti zsinat rendelkezései eredményeként a házasságkötés néhány évtized alatt általánossá vált Magyarországon. „A tridenti formula az érvényes házasság feltételeként megkövetelte, hogy megkötése kapcsán ne merüljenek fel házassági akadályok.” A polgári korszakban alkotott, a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. tc. 29.§-a vezette be Magyarországon a kötelező polgári házasságot 1895. október 1-jétől: („28. § A házasság megkötését kihirdetés előzi meg. 29. § A házasságot polgári tisztviselő előtt kell megkötni. Polgári tisztviselő: a) az anyakönyvvezető b) a törvényhatóság első tisztviselője c) a főszolgabíró d) a rendezett tanácsú város polgármestere e) az osztrák-magyar monarchia diplomácziai képviselője, consula és ezek helyettese, a magyar kormánytól nyert felhatalmazás korlátain belül.) A törvény szabályai hosszú időn át nem változtak lényegesen. Az első komoly változás 1941-ben következett be, amikor törvényi szinten

3

Wenzel Gusztáv: A magyar és erdélyi magánjog rendszere 2. kötet 141. oldal (Buda, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1863-1864)

-6-

megtiltották a zsidó és nem zsidó közötti házasságkötést, bevezették a házasságkötés előtti kötelező orvosi vizsgálatot.4 Az 1952 évi IV. törvény a házasságkötési eljárás egyszerűsítését célozta meg. Az évtizedek alatt több módosításon ment át, bekerült a szabályozásba például a házasságkötés előtti 30 napos várakozási idő vagy a vagyonjogi szerződés is. Az Alkotmánybíróság 14/1995. Ab határozatával elutasította az azonos neműek házasságkötésének lehetőségét azzal, hogy Magyarországon hagyományosan a férfi és a nő életközössége a házasság, melynek tipikus célja a gyermek szülése, felnevelése. Törvényeink védik a házasság és a család intézményét. A házasság a természetjog alapján monogám (polygámia – több házastárssal való együttélés, polyandria – többférjűség, polygynia – többnejűség). A házasságkötésről szóló jogszabályok módosításának követnie kell a társadalmi átalakulást, napjainkban éljük a legutolsó, jelentősnek mondható változást. 1.2. Mit jelent a házasság felbontása? „Ez a házasság megszűnésének egyik módja. … Felbontás híján a középkori életközösséget a házasság érvénytelenítésével, illetve az ágytól és asztaltól elválasztással lehetett megszüntetni (ez utóbbi történhetett határozott vagy határozatlan időtartamra, s az élet- és vagyonközösség megszüntetése mellett több házassági kötelezettség alól feloldotta a feleket, kivéve a házastársi hűséget és az újra házasodási tilalmat.) A katolikus vallással ellentétben a keleti egyház ismert bontó okot (a házasságtörést), de ismerte az ágytól és asztaltól elválasztást is. A protestáns egyházaknál a házasságtörés, a hűtlen elhagyás, a házastárs életére törés, illetve a házastársak kiengesztelhetetlen idegenkedése volt a bontó okok (az erdélyi evangélikusoknál a magtalanság is, az unitáriusoknál a tartós elmebetegség is). Az izraelitáknál a házasságot 4

Pomogyi László: Magyar alkotmány- és jogtörténeti kéziszótár 411-412. oldal (Mérték Kiadó Budapest 2008)

-7-

közös megegyezéssel fel lehetett bontani, emellett tucatnyi bontó ok is része volt jogrendszerüknek.”5 „A

XX.

századot

megelőzően

a

francia

forradalom

hozta

a

legliberálisabb válási törvényt, amely egyenlő jogokat biztosított a férfiaknak és nőknek. Olyan sokan vették igénybe a lehetőséget, hogy Napóleon megszigorította a jogszabályt, majd a királyság eltörölte a lehetőségét is, egészen a Harmadik Köztársaság idejéig.”6 A polgári korszakban született házassági törvény, az 1894. évi XXXI. tc. bírósági határozattal lehetővé tette a házasság felbontását. A törvény a bontó okokat két nagy csoportra osztotta: -

feltétlen bontó okok (pl.: „76.§ A házasság felbontását kérheti az a házasfél, kinek házastársa házasságtörést vagy természet elleni fajtalanságot követ el, avagy tudva, hogy házassága még fennáll, uj házasságot köt.”)7 és

-

feltételes bontó okok (pl.: „80.§ b) a házastársak családjához tartozó gyermeket büncselekmény elkövetésére vagy erkölcstelen életre reábirja vagy reábirni törekszik;”)8

A törvény az ágytól és asztaltól való elválás intézményével módot adott a különélésre a válás helyett. Ez lehetőséget teremtett arra is, hogy a házassági életközösséget esetleg visszaállítsák a felek. Az 1945-ös kormányrendelet szerint a házasság felbontásának csak a törvényben felsorolt okok miatt volt helye, és megmaradt az okok csoportosítása is. A 6800/1945. ME rendelet a feltétlen bontó okok körébe helyezett egy meghatározást: ötévi különélés után bármelyik fél kérhette a házasság felbontását. A rendelet nem vizsgálta a vétkességet, lehetőség volt a házasság közös megegyezéssel történő felbontására is akkor, ha a házasságkötéstől már eltelt két év. A házasságról, a családról és gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény lényeges változást hozott. 18.§-a értelmében bármelyik fél kérhette a

5

Pomogyi László: Magyar alkotmány- és jogtörténeti kéziszótár (Mérték Kiadó Budapest 2008, 413-414. oldal) 6 Mezei Krisztina: A válás rövid története (forrás: http://multikult.transindex.ro/?cikk=3833, letöltés ideje 2014. március 19.) 7 1894. évi törvénycikk a házassági jogról 8 1894. évi törvénycikk a házassági jogról

-8-

házasság felbontását komoly és alapos ok esetén. Ha a békítő tárgyalás nem vezetett eredményre, a házasságot fel kellett bontani. A komoly és alapos okot a jogszabály nem magyarázta, a házasság felbontását megalapozta, ha az egyik házastárs a másikat súlyosan bántalmazta, az életközösséget tartósan megszakította, vétett a házastársi hűség ellen, viszonyt folytatott más személlyel illetve vele tartósan együtt élt. Válóok volt valamelyik házastárs elmebetegsége, vagy hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetése, de még az impotencia is. A felek megegyezését azonban a joggyakorlat nem tekintette alapos indoknak. „A klánelven működő családmodell egyre inkább a nukleáris családmodell (kiscsalád - legfeljebb két nemzedék, szülők, gyerekek élnek együtt, alacsony a gyermekszám, gyakran nagy labilitás, függőség a szociális támogatási rendszertől) irányába változik, és általános tendencia az is, hogy a családot az egymáshoz fűződő érzelem, nem pedig a gazdasági-társadalmi szükségszerűség, illetve a vallási kényszer tartja össze. A nők munkába állásával, a szociális háló kiépítésével egy bizonyos szinten túl megszűnik az a gazdasági kényszer, amely az elmúlt időszakokban akkor is egyben tartotta a családokat, amikor a kapcsolat elviselhetetlenné vált. A gazdasági okon túl azonban a vallási ok is nagyon jelentős: a válás vallási alapú tilalma egészen a közelmúltig meghatározta a család értelmezését, illetve a házastársi kapcsolat felbontásának

lehetőségét.

A

válás

lehetősége

vagy

tilalma

mindenképpen jelzi egyrészt, hogy egy adott társadalom mit gondol a családról, illetve a szerveződésben mennyire tartja lényegesnek, a válás lehetőségeinek meghatározásával viszont azt is jelzi, hogy milyen viselkedésmintákat tart elviselhetetlennek egy ilyen szoros társadalmi formációban. A különélés és a válás engedélyezése – a legszigorúbb teljes tiltástól a nem vétkességi alapú válásig, amely nem teszi egyik felet sem hibássá –, már amennyire dokumentálható, annak a fokmérője is, hogy

egy

adott

társadalom

hogyan

gondolkodik

az

emberi

kapcsolatokról.” A társadalmi változások elemzésekor az egyik legnyilvánvalóbb jelenség az, hogy a válás elvesztette kirekesztő jellegét, illetve a társadalom egyre kevésbé ítéli meg negatívan azokat, akik kilépnek a házasság -9-

kötelékeiből. A XX. század közepétől a nyugati társadalomban a válás elfogadottá válik, ami hosszú társadalmi és jogalkotási fejlődés eredménye,

mivel

a

fejlődés

az

abszolút

tilalomtól

és

az

exkommunikálástól indult. A változás mindenképp a tolerancia irányába történt, illetve afelé, hogy a házasság – amelyből immár büntetlenül ki lehet lépni – immár az individuum lelki igényeit is ki kell elégítse, s ha ez nincs meg, a házasság elveszíti létjogosultságát. A másik igen pozitív változás – ami éppen a válóokkal kapcsolatban válik nyilvánvalóvá – a családon belüli erőszak elítélése, ami a házastársi kapcsolat jellegzetesen XX. századi átértékelődésével áll kapcsolatban. Amíg a történelem folyamán – nagyon leegyszerűsítve – szinte kizárólag a házasságtörés minősül válóoknak (ez is csak protestáns területeken, mert a katolikus teológia eleve lehetetlenné teszi a válás kimondását), addig a XX. században a felek közös akarata, az érzelmi kielégületlenség, illetve az erőszak is ennek számít – ami arra utal, hogy a házasság, mint együttélési forma értelmezésében teljes egészében megváltoztak a hangsúlyos pontok. Így talán nem nagy eretnekség kimondani, hogy a válás lehetősége éppen a jól működő házasságot segíti elő, mivel a törvény, vagy az egyház nem kényszerít senkit arra, hogy akarata ellenére olyan emberrel éljen együtt, akivel nem akar.”9

2. A bontóperről általában A házasság felbontása iránti pert valamelyik házastársnak személyesen kell megindítania. Ha a fél cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll, a per megindítására törvényes képviselője a gyámhivatal hozzájárulásával jogosult. A személyes megindítás jelentheti az ügyvéd vagy más — a fél által megjelölt — személy általi képviseletet is. A per keresetlevél benyújtásával indul, az illetéket a felperes köteles megfizetni, az alperesi viszontkereset illetékmentes. Ha a házasság 9

Mezei Krisztina: A válás rövid története http://multikult.transindex.ro/?cikk=3833, letöltés ideje 2014. március 19.)

(forrás:

- 10 -

felbontását közösen kérik, úgy a költségeket is viselhetik közösen. A keresetlevélben megfogalmazottakat igazoló iratokat a keresetlevélhez csatolni kell. A keresetlevél megfogalmazásának egyértelműnek, konkrétnak kell lennie: ki kell tűnnie, hogy a házasság felbontását közös megegyezéssel vagy a házasság megromlására vezető okok feltárásával kérik-e a felek. Az eljárás során a bíróság azt vizsgálja, hogy a felek házasélete teljesen, helyrehozhatatlanul megromlott-e, illetve a közös kiskorú gyermek érdekét is figyelembe kell vennie. A bíróságnak nem tiszte azt vizsgálni, hogy a házasság megromlásában melyik fél volt a vétkes, hanem arról kell meggyőződnie, hogy a házasság véglegesen megromlott-e, a továbbiakban nem tartható fenn, nem hozható helyre.10 Ennek megítélését a bíróságra bízza, teret hagyva az ügy egyedi sajátosságai érvényesülésének. A házastársak kibékítését a bíróságnak még egyező akaratnyilvánításon alapuló kérelem esetén is meg kell kísérelnie, akár az első, akár bármelyik tárgyaláson. A békítés nem csak a házasság esetleges helyrehozására szolgál, hanem a minél kisebb megrázkódtatással járó megszüntetésére irányuló kísérletet is érteni kell alatta. A házasság felbontásának okai lehetnek: -

olyan magatartás, mely a házasság megromlását előidézi, sérti a házastársi kötelességet,

-

a különélés, vagy

-

durván kötelességsértő, az általános társadalmi erkölcsi normák szerint súlyos megítélés alá eső magatartás.

10

https://ugyintezes.magyarorszag.hu/ugyek/410000/420000/A_hazassag_felbontasa2 0091202.html (letöltés ideje: 2014. március 6.)

- 11 -

3. A házasság felbontása és a hozzá kapcsolódó jogintézmények a Családjogi törvényben foglaltak alapján 3.1. Válás közös megegyezéssel Az 1952. évi IV. törvény - a dolgozat írásakor még hatályban lévő - 18.§-a szerint „A házasságot a bíróság bármelyik házastárs - illetőleg a házastársak közös - kérelmére felbontja, ha a házaséletük teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott.”11 A törvény nem tartalmaz sem taxatív, sem példálózó felsorolást a bontó okokról. Erre a házastársak végleges elhatározáson alapuló, befolyásmentes, egyező akaratnyilvánítása utal, mely a házasság felbontására irányul. A járulékos

kérdésekben

való

megegyezés

az

akaratnyilvánítás

véglegességét hivatott igazolni. „Véglegesnek lehet tekinteni az elhatározást akkor, ha a) a házastársak a közös gyermek elhelyezése és tartása, a szülő és gyermek közötti kapcsolattartás, a házastársi tartás, a közös lakás használata,

valamint

-

az

ingatlanon

fennálló

közös

tulajdon

megszüntetése kivételével - a házastársi közös vagyon megosztása kérdésében megegyeztek és egyezségüket a bíróság jóváhagyta, vagy b) a házastársak között legalább 3 éve megszakadt az életközösség úgy, hogy külön lakásban élnek és igazolják azt is, hogy a közös gyermek elhelyezését, valamint tartását a gyermek érdekeinek megfelelően rendezték.”12 Ezt a tényállást hívjuk a hétköznapi nyelvben közös megegyezéses válásnak. A házasság felbontásánál – főként a gyermek érdekeinek előtérbe helyezése mellett - azt veszi figyelembe a bíróság, a felek együtt élnek-e. Ha nem, a különélés időtartamából következtetni lehet arra, hogy az életközösség visszaállítására már nincs remény. A különélés rendszerint annak a jele, hogy a házasság oly mértékben megromlott, hogy az visszafordíthatatlanul a váláshoz vezet, függetlenül attól, hogy a házasság 11 12

1952. évi IV. törvény 1952. évi IV. törvény 18.§ (2) bekezdés

- 12 -

megromlását mi idézte elő. Ha a különélés alatt egyik fél sem próbálja meg rendezni a házastársi kapcsolatot, ez még inkább azt bizonyítja, hogy a kapcsolat helyrehozhatatlanul megromlott. Ha a bíróság úgy ítéli meg, hogy az egyezőnek tűnő akaratnyilvánítás nem eléggé megalapozott, bizonyítási eljárást folytat le. E bizonyítási eljárás lefolytatásának fontosságára enged következtetni az alábbi jogeset: „Peres felek 1962. június 10. napján kötöttek házasságot. A felperes a házasság felbontását kérte, előadta, hogy az életközösséget 1976 októberében megszakították és azóta külön is laknak. A házassági életközösség megszakításakor megegyeztek abban, hogy a házasság felbontását közös megállapodásuk alapján kérik. A házasságból gyermek nem származott. A házastársi vagyonközösséghez tartozó ingóságokat egymás

között

megosztották,

ingatlanaikat

pedig

úgy kívánják

megosztani, hogy a közös tulajdonukhoz tartozó Sz. Felsőváros 124. szám alatti házasingatlant kizárólagosan az alperes, míg az általuk már megvásárolt, de az ingatlan-nyilvántartásba még közös tulajdonként be nem jegyzett Sz. Úttörő tér 10. szám alatti lakásingatlan a felperes kizárólagos tulajdonába kerüljön. Ezzel a rendelkezéssel a felek lakáshasználatának kérdése is megoldódik, mivel mindketten önálló lakással rendelkeznek majd.”13 A felek a tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy házasságuk megromlásának okait nem kívánják feltárni, de kérik annak felbontását, mivel már fél éve külön élnek és mindketten berendezkedtek az önálló életre. Azt, hogy külön élnek egymástól, tanúkkal is igazolták. A bíróság a vagyonmegosztási egyezséget jóváhagyta, de a házasság felbontására irányuló keresetet elutasította, mivel úgy ítélte meg, hogy a felek között hosszú ideje fennálló házasság megromlása nem bizonyított, feltehetően azért kívánják házasságukat felbontani, hogy mindketten megtarthassák lakástulajdonukat. A bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be jogorvoslati kérelmet azzal az indokkal, hogy más nővel tart kapcsolatot, őt szeretné feleségül venni, 13

Dr. Kőrös András-Dr. Horeczky Károly-Dr. Szilágyi Dénes: Polgári Jog Családjog (Civilisztikai Döntvénytár, hvgorac Lap- és Könyvkiadó 1998, 9. oldal)

- 13 -

tőle szeretne gyermeket is. Házastársától gyermeke nem született, ez is hozzájárult az elhidegüléshez. Tiltakozását fejezte ki a bíróság ítélete ellen, ezt azzal indokolta, hogy nem lenne szükségük két lakásra, ha életközösségük továbbra is fennmaradna. Állításait bizonyítékokkal igazolta. Az ügyet másodfokon tárgyaló bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, mivel az alperes az elsőfokú döntést nem fellebbezte meg, a tárgyaláson nem vett részt, mely arra enged következtetni, hogy számára teljesen közömbös, hogy a házasság felbontásra kerül-e vagy nem, így a felperes által felajánlott további bizonyításra nincs szükség. A másodfokú bíróság döntése elleni óvás alaposnak bizonyult. A bíróság azzal utasította el a felek házasság felbontása iránti kérelmét, hogy a bizonyítékok nem győzték meg a bíróságot a kapcsolat végleges és helyrehozhatatlan megromlásáról. A családjogi törvény 18.§ (1) bekezdése alapján a házasságot bármelyik fél kérésére fel kell bontani a bontóper lefolytatása után, amennyiben a házasélet közöttük teljes mértékben és helyrehozhatatlanul megromlott. Erre utal különösen a házasfelek egyező akaratnyilvánítása, feltéve, hogy a törvényben meghatározott kérdésekben megegyeztek és ezt az egyezséget a bíróság jóváhagyta. Az

elsőfokú

bíróság

alaposan

következtethetett

az

egyező

akaratnyilvánítás őszinteségében, hiszen a per rendelkezésre álló irataiból ez tűnt ki. A felperes a fellebbezésben azonban olyan új tényt mutatott be, mely megerősíthette a nyilatkozatok egybehangzóságát. A másodfokú bíróság törvénysértő módon hivatkozott arra, hogy az új tényállítást azért mellőzte, mert az alperes az elsőfokú döntés ellen nem fellebbezett. Az alperes ezen magatartása nem hozható összefüggésbe a felajánlott és az ügy lényegét érintő bizonyítási kérelem elutasításával, így a másodfokú bíróság ítélete törvénysértő. A Legfelsőbb Bíróság ezért hatályon kívül helyezte a megyei bíróság ítéletét és új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte.14 A

házasság

felbontására

irányuló

egyező

akaratnyilvánítás

alakszerűséghez nem kötött, de a nyilatkozatnak egyértelműnek kell 14

Dr. Kőrös András-Dr. Horeczky Károly-Dr. Szilágyi Dénes: Polgári Jog Családjog (Civilisztikai Döntvénytár, hvgorac Lap- és Könyvkiadó 1998, 9. oldal)

- 14 -

lennie, és kifejezetten a válási szándékra kell irányulnia. E szándékot nem feltétlenül a keresetlevélben lehet kinyilvánítani, megtehető az eljárás során bármikor. A legtöbb válóper így indul — közös megegyezéssel — és így is fejeződik be, hiszen ez mindkét félnek, de a bíróságnak is a legkedvezőbb megoldás. Az alperesnek az a nyilatkozata, hogy a váláshoz hozzájárul, vagy a házasság felbontását nem ellenzi és azt maga is kéri, nem tekinthető ilyennek. A házasság felbontására irányuló kérelmet a felek közösen is előterjeszthetik, de elegendő lehet az egyikük aláírása is. Ha a házasság felbontását mindketten kérik, a bíróság megegyezésen alapuló bontással bontja fel a házasságot. Ilyenkor a bíróság nem vizsgálja a házasság megromlásához vezető okokat. A bíróságnak meg kell győződnie arról, hogy a felek akaratnyilvánítása befolyástól mentes, s ezt csak a házastársak személyes meghallgatása útján teheti, tehát a házassági perben köteles a házastársakat személyesen meghallgatni és az első tárgyaláson a békítést megkísérelni. A békítő tárgyalások során nemcsak az a cél, hogy a bíróság elősegítse a házasság esetleges fennmaradását, hanem az is, hogy az egyező akaratnyilvánítás őszinteségéről, véglegességéről, befolyásmentességéről meggyőződjön. Ez pedig csak a felek személyes nyilatkozata alapján nyerhet igazolást. Például ha az alperes az első tárgyaláson személyesen nem jelenik meg, majd a második tárgyaláson megjelenik ugyan, de nem hallgatják meg, ez azt jelenti, hogy az alperes személyesen nem nyilatkozott, melyből az vonható le következtetésként, hogy a felek egyező akaratnyilvánítása a bontóperhez nem áll rendelkezésre. Amennyiben ennek figyelembevétele nélkül kerül sor a házasság felbontására, az ítélet törvénysértő. A személyes meghallgatás csak abban az esetben mellőzhető, ha a házastárs cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll, tartózkodási helye ismeretlen, vagy a megjelenése elháríthatatlan akadályba ütközik. A további tárgyalásokon már a felperesnek sem kötelező megjelennie, azonban legalább meghatalmazottja útján képviseltetnie kell magát, ellenkező esetben a bíróság a pert megszünteti. Ha a bíróság által megkísérelt békítés sikertelen volt, a tárgyalást elhalasztja, felhívja a felek figyelmét, hogy ha az eljárás folytatását - 15 -

kívánják, úgy azt három hónapon belül írásban kell kérniük. Ez azt is jelenti, hogy a bontópertől úgy is el lehet állni, hogy a felek nem fejezik ki írásban azon kérelmüket, hogy a házasság felbontását továbbra is szeretnék, azaz inaktívvá válnak. Mint azt korábban már említettem, az egyező, befolyásmentes, végleges elhatározáson alapuló akaratnyilvánításon túl a feleknek különböző kérdésekben egyezséget kell kötniük, melyet a bíróságnak jóvá kell hagynia. Meg kell egyezniük a házastársaknak a közös gyermek elhelyezése és tartása, a szülő és gyermek közötti kapcsolattartás, a házastársi tartás, a közös lakás használata, valamint - az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése kivételével - a házastársi közös vagyon megosztása kérdésében. A közös gyermek tartására vonatkozó megállapodásnak a gyermek érdekeivel összhangban kell állnia, ennek az egyezség szövegéből ki is kell tűnnie. E nélkül a bíróság nem dönthet megalapozottan az egyező akaratnyilvánításon alapuló, a házasság felbontását

kimondó

jóváhagyásáról.

ítélet

meghozatalához

szükséges

egyezség

15

Véglegesnek tekinthető a felek elhatározása akkor is, ha közöttük legalább három éve az életközösség megszakadt, külön lakásban élnek, és igazolják, hogy közös gyermekük tartását és elhelyezését rendezték és ez a gyermek érdekeit szolgálja. Az igazolás módja lehet egy korábbi perben hozott ítélet, felek által kötött egyezség, peren kívüli írásos egyezség, de lehet szóbeli megállapodás, vagy ráutaló magatartás is. A keresetlevélhez csatolniuk kell a feleknek a közös vagyon megosztásával kapcsolatos megállapodásukat, kivéve háromévi különélés esetén, vagy ha a vagyon csak ingóságokból áll, és azt egymás között már

megosztották,

és

egymással

szemben

semmilyen

vagyoni

követelésük nincs. A vagyonmegosztásra irányuló megegyezésnek teljes egészében tartalmaznia kell a teljes vagyont, az esetleges megtérítési igényeket, különvagyoni követeléseket, továbbá ki kell terjednie valamennyi ingatlannal kapcsolatos tulajdoni hányad kérdésére is.

15

Dr. Kőrös András-Dr. Horeczky Károly-Dr. Szilágyi Dénes: Polgári Jog Családjog (Civilisztikai Döntvénytár, hvgorac Lap- és Könyvkiadó 1998, 12-13. oldal)

- 16 -

Az egyezség jóváhagyásához szükséges feltételek fennállását a bíróságnak különös gonddal kell vizsgálnia akkor, ha a felek megállapodása közös kiskorú gyermekeik sorsát is érintik. A bíróságnak a kiskorú gyermek érdekét különösen figyelembe kell vennie, s ha a bíróság szükségesnek ítéli, a tizennegyedik életévét betöltött gyermek személyesen vagy szakértő útján meg is hallgatható. A bíróság által jóváhagyott egyezség a bírói ítélettel azonos hatályú, azaz jogi eszközökkel kikényszeríthetőnek és végrehajthatónak kell lennie. „Az eljáró bíróság csak és kizárólag határozott, konkrét, egyértelmű és végrehajtható egyezséget hagyhat jóvá, olyat, amelyben a kötelezettség teljesítésének a határideje pontosan meghatározott, és amely nem tartalmazhat bizonytalan, teljesíthetetlen feltételeket.”16 Felbontható a házasság az első tárgyaláson akkor is, ha a házasságból közös gyermek nem született, illetve a házastárs cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll, ismeretlen helyen tartózkodik, vagy más elháríthatatlan akadály miatt nem tud megjelenni a bíróság előtt, de főszabály szerint a felek személyes megjelenése és meghallgatása nélkül a házasság felbontása kizárt. Amennyiben a felek elhatározásán nem lehet változtatni, mindkettőjük akarata azt fejezi ki, hogy házasságukat nem kívánják tovább fenntartani, a bíróság a házastársak által kötött egyezség jóváhagyása után ítélettel határoz. Ennek jogerőre emelkedése napján a házasság megszűnik és beállnak a megszűnés joghatásai. Közös megegyezéses bontóperben a perköltséget a felek általában maguk viselik: mindenki a saját oldalán felmerült költségeket fedezi.

3.2. Tényállásos bontóper Egy házasság valamelyik fél halálával, vagy bíróság általi felbontással, tehát a bíróság házasságot felbontó jogerős ítéletével szűnik meg. A házasság felbontása iránti per kizárólag kérelemre indul. 16

https://ugyintezes.magyarorszag.hu/ugyek/410000/420000/A_hazassag_felbontasa2 0091202.html (letöltés ideje: 2014. március 6.)

- 17 -

A válásra irányuló keresetet bármelyik házastárs benyújthatja a bíróságra, nincs szükség a másik házastárs beleegyezésére. Amennyiben a közös megegyezéssel induló per során a felek nem tudnak megegyezni a tisztázandó kérdésekben, a bontóper tényállásos bontássá alakul. Szintén tényállásos bontásnak nevezzük, ha csak az egyik fél szeretne elválni, de a másik ezt a döntést nem fogadja el; nincs közös álláspont, nem megegyezésen alapuló bontási kérelemről van szó. Miután bármelyik házasfél kérheti házasságuk felbontását, a felperes is lehet a házasság megromlásáért elsősorban vagy kizárólag felelős személy. Az ő egyoldalú kérelmére, a házasság megromlásában nem vétkes házastárs ellenzése dacára is fel kell bontani a házasságot, ha egyébként annak feltétele megvalósult, a házasság helyrehozására nincs semmilyen remény. Ezekben az esetekben sor kerül a tényállás feltárására: a bíróság megkeresi a házasság megromlásához vezető okokat, amit általában tanúk meghallgatása útján tesz. Szükséges mindkét fél meghallgatása, a felbontásra alapot adó tényállást nem lehet a felperes egyoldalú elmondása alapján megállapítani. Házassági perekben gyakran előfordul, hogy a házasság megromlásáért felelős házastárs magatartását a másik fél megbocsátja, mert ragaszkodik hozzá, a társas kapcsolathoz, tart a magányosságtól, a megszokott életszínvonal elvesztésétől, a gyermek egyedül történő nevelésének nehézségeitől.

Ez

a

ragaszkodás

jelenthet

esélyt

a

házasság

megmentésére, de önmagában nem elegendő. Az ügy minden körülményét feltárva és mérlegelve kell a bíróságnak döntést hoznia abban a kérdésben, hogy van-e reális remény a házasság megmentésére avagy a házasság megromlása helyrehozhatatlan. Általában a durva, az általános társadalmi erkölcsi normák szerint súlyos megítélés alá eső magatartást tanúsító fél házastársa nem tudja a másik e magatartását tolerálni, nincs esély megbocsátásra, az tőle el sem várható. Ilyen magatartások lehetnek például: tettleges bántalmazás, súlyos bűncselekmény

elkövetése

akár

más

terhére

is,

alkoholizmus,

szerencsejáték folytatása, drogfogyasztás stb. Ezért az a körülmény, hogy ezt a súlyosan felróható magatartást a másik fél nem tudja elviselni, általában önmagában is elegendő annak megállapításához, hogy a - 18 -

házasság helyrehozhatatlanul és vitathatatlanul megromlott, és a felróható magatartást tanúsító házasfél ellenzése ennek a ténynek a megítélésében szinte közömbös. A gyakorlat, és a tapasztalat azt mutatja, hogy vannak esetek, amikor a súlyosan felróható magatartás megbocsátása sem kizárt. Nem csak elítélendő magatartás tanúsítása lehet a válás oka, előfordulhat, hogy valamelyik házastárs megbetegedése váltja ki azt a reakciót az egyik félben, hogy képtelen tovább a házasság kötelékében élni, az ápolásra, gondozásra képtelennek érzi magát, inkább a válást választja. A betegség nem felróható magatartás, ugyanakkor vannak bizonyos megbetegedések, amelyeknek elviselése nem vonható szigorúan a Csjt. 24. §-ában foglalt kölcsönös támogatási kötelezettségek alá. Így az illető betegség tolerálásának a hiánya nem jelenti egyben a házastársi kötelességek kifogásolható megsértését is. A bíróságnak ügyelnie kell a tényállás megállapításakor arra, hogy a házasfelek bizonyos magatartásai látványosak, mások sokkal kevésbé, de mindkét

fajta

magatartás

azonos

súllyal

bírhat

a

házasélet

megromlásában, és mindkét fajta magatartás negatív megítélés alá eshet. Ezen kívül figyelembe kell venni a házasfelek személyiségének eltérő voltát is. A bíróság mindenképpen felbontja a házasságot, tehát a tiltakozásnak nincs értelme. Ráadásul a tényfeltárás évekig is eltarthat. Ez alól természetesen kivételt jelentenek azok az esetek, amikor a felek kibékülnek egymással, a házasság helyreáll. Az is lehetséges, hogy a tényállásos bontás átfordul közös megegyezéses válásba, mely a bíróság számára is kedvező fordulat. A Családjogi törvény nem tartalmazott pontos meghatározást arra vonatkozóan, hogy a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlásának megállapítása során mely tényezők játszhatnak fontos szerepet. 3.3. A szülői felügyelet kérdése A házasság felbontása során a kiskorú gyermek érdekének a figyelembevétele nem jelenti azt, hogy a gyermek érdeke feltétlenül - 19 -

megkívánja a házasság fenntartását. A kisgyermekes szülőktől társadalmi elvárás,

hogy

a

közöttük

kialakult

házastársi

konfliktusokat

együttműködésre törekedve oldják meg, de ha erre mégsem képesek és a házasságuk végérvényesen megromlott, annak ténye, hogy kiskorú közös gyermekük van, önmagában nem lehet oka a házasság felbontására irányuló kereset elutasításának sem. A kiskorú gyermek érdeke az, hogy harmonikus családi közösségben éljen, szülei közösen neveljék fel, együtt maradjon a család. Ha az már nem biztosítható, a házasság tarthatatlanná válik, a problémákat a szülők nem képesek megoldani, válásra kerül sor. A bontóper során mind a bíróságnak, mind a házasfeleknek arra kell törekedniük, hogy a gyermek számára minél kisebb megrázkódtatással szűnjön meg a házasság. A válás minden esetben megviseli a gyermeket, ezért törekedni kell arra, hogy a lehető leggyorsabban és legkíméletesebben menjen végbe. Meg kell keresni azt az optimális megoldást, mely a gyermek szempontjából leginkább elfogadható, az új helyzet számára nem okoz megrázkódtatást, mindennapi életét, ha nem is a megszokott körülmények között, de nyugodtan élheti. A körülmény figyelembe vételével kijelenthető, hogy a gyermek szempontjából a közös megegyezéses válás az „elviselhetőbb”, előnyösebb. A gyermek elhelyezésének kérdése manapság rendkívül sok konfliktussal, vitával jár együtt, az érzelmi kitörések, a szülők összeütközései a gyermek pszichéjét megzavarhatják, bizonytalanná tehetik a szülők iránti érzelmeiket. A bíróság sem tud mindig elegendő időt fordítani a viszály okainak feltárására, esetleges rendezésére. „A feszültségek kezelésében és a békés megegyezés létrehozásában mind fontosabb rendeltetést tölt be a nálunk mindössze néhány esztendőre visszatekintő mediáció, amelynek a bíróságon belüli, az állam által finanszírozott formája most van kiépülőben. Ennek jelentőségét az új Családjogi Könyv emeli.”17

17

Kende Katalin interjúja Dr. Kőrös Andrással (forrás: www.jogiforum.hu/interju/113., Letöltés ideje 2014. március 6.)

- 20 -

3.4. A gyermek tartása Az 1952. évi IV. törvény 60.§ (2) bekezdése szerint „tartásra a munkaképes leszármazó is jogosult, ha erre szükséges tanulmányai folytatása érdekében rászorul.” Ide tartoznak az életpályára előkészítő szakképzettség

megszerzéséhez

szükséges

tanfolyamok,

valamint

főiskolai, egyetemi tanulmányok is. Feltétel, hogy a tanulmányokat a nagykorú gyermek folyamatosan végezze, kivéve, ha annak megszakítása indokolt, például betegség, gyakorlati munka, vagy egyéb rendkívüli ok. A XXIX. számú Polgári Elvi Döntés kimondja: „Nem köteles a szülő tartani a szükséges tanulmányait folytató munkaképes nagykorú gyermeket akkor, ha a) a gyermek továbbtanulásra alkalmatlan; b) a gyermek a tartásra kötelezettel vagy vele együtt élő közeli hozzátartozójával szemben olyan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít, amelyre tekintettel a társadalmi felfogás szerint a tartásra nem méltó (érdemtelenség); c) ezáltal a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné. A munkaképes nagykorú gyermek részére a szükséges tanulmányai folytatásának idejére járó tartásdíj összegének megállapításával a gyermek indokolt szükségleteit és a kötelezett teherbíró képességét kell alapul venni.” A törvényes tartás alapja a családi kapcsolat, a tartási kötelezettség megszegése szembehelyezkedést jelent a közfelfogásban kialakult erkölcsi követelményekkel. Ez a természetes állapot. Ha a családi kötelék, a családi kapcsolatok fellazulnak, a házastársak között megromlik a viszony, és van tartásra kötelezett gyermek, a tartási kötelezettség kikényszerítése jogi eszközökkel történik, a gyermek érdekeinek figyelembe vételével, a gyermek tartásáért felelős szülő felelősségének fokozásával. Az általános iskola elvégzését követően indokolt a középiskola elvégzése is ahhoz, hogy a gyermek későbbi megélhetéséhez szakmát tanuljon, szakképzettséget szerezzen. A törvény 69/A. §-ának (1) bekezdése szerint „A szülő a saját szükséges tartásának - 21 -

rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll. Ez a szabály nem irányadó, ha a gyermek tartása vagyonának jövedelméből kitelik, vagy a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenesági rokona van.” A bíróság ítélkezési gyakorlata a tartási kötelezettséget a középiskolai tanulmányok idejére fennállónak tekinti akkor is, ha a kiskorúság idején megkezdett tanulmányok befejezése a gyermek nagykorúvá válásának idejére is átnyúlik. Meg kell azonban vizsgálni, hogy a nagykorú, munkaképes gyermek milyen feltételek fennállása mellett tarthat igényt szülőjétől a tartásra. „A továbbtanuláshoz fűződő egyéni érdek összhangban áll a társadalom érdekével, s e kettős érdek érvényesülésének előmozdítását zavartalan családi kapcsolat esetén a szülők maguk is alapvető erkölcsi kötelességüknek tartják. A családi kapcsolat meglazulása vagy felbomlása azonban nem lehet indok arra, hogy az említett érdekek háttérbe kerüljenek, különösen nem abban a vonatkozásban, hogy a családi kapcsolat alapján tartásra kötelezett szülő a gyermeknek és a társadalomnak az érdekét figyelmen kívül hagyja.” 18 A szükséges tanulmányok körébe tartozik a gimnázium, szakközépiskola, szakképző iskola, de sor kerülhet valamilyen szakképzettség megszerzéséhez elengedhetetlen

képzés,

tanfolyam

elvégzésére,

illetve

főiskolai,

egyetemi tanulmányok folytatására, befejezésére, mindkettő nappali tagozaton. Ha a középiskolát befejezett, nagykorú gyermek felvételt nyer valamely felsőoktatási intézmény nappali tagozatára, a tartásra kötelezett szülő nem hivatkozhat arra, hogy gyermeke munkaképes, és létesítsen munkaviszonyt, folytasson kereső tevékenységet, és tanulmányait önmaga finanszírozza, és gondoskodjon saját megélhetéséről. A bíróság joggyakorlata alapján szünetel a tartási kötelezettség, ha a tanulmányok megszakításának időtartama alatt a nagykorú gyermek megélhetése biztosított, vagy önellátásra, önfenntartásra képes. „Ha a középiskolai tanulmányok végzését követően hosszabb idő telt el, az összes körülmény mérlegelésével kell állást foglalni abban a

18

XXIX. számú Polgári Elvi Döntés

- 22 -

kérdésben, hogy a tanulmányoknak a főiskola, egyetem nappali tagozatán való folytatása idejére a tartásdíj fizetése a szülőtől elvárható-e, vagy pedig a gyermekkel szemben jogosan támasztható-e az a követelmény, hogy a továbbképzéshez szükséges anyagiakat részben vagy egészben maga teremtse elő. E vonatkozásban jelentősége van annak, hogy a hosszabb megszakításnak mi volt az indoka, a nagykorú gyermek életpályája a kieső időben hogyan alakult.”19 A hosszabb idő kihagyása azt feltételezi, hogy a középiskolában szerzett képzettség alapján a gyermek elhelyezkedett, a tartásra köteles szülőtől később nem várható el, hogy a több évi kihagyás után ismét tartásdíjat fizessen, finanszírozza az újabb tanulás költségét. Ilyenkor kivételesen indokolt esetben állapítható csak meg ismét a tartásdíj fizetési kötelezettség, például ha a gyermek egészségi állapota, vagy egyéb körülményei miatt indokolt a korábbi életpályától eltérő, más szakképzettség, vagy magasabb fokú képzettség megszerzése, feltéve, hogy a kötelezett szülő vagyoni, jövedelmi helyzete alapján ez tőle elvárható. A tartás fejében a gyermeknek is vannak kötelezettségei: tanulmányait folyamatosan végezze, s a lehető legrövidebb időn belül fejezze be a tőle telhető legjobb eredménnyel, kiérdemelve ezzel olyan anyagi juttatásokat, melyek

enyhíthetik

a

szülői

tartás

terheit.

Amennyiben

e

követelményeknek a nagykorú, tartásra jogosult gyermek nem felel meg, és számára ez felróható, terhére figyelembe lehet venni, ami a tartásdíj összegének csökkentését, vagy teljes megvonását is eredményezheti. Alkalmatlan lehet a továbbtanulásra a gyermek akkor, ha felsőfokú tanulmányait nem képes eredményesen folytatni, de akkor is, ha a továbbtanulás neki felróható okból tartósan elhúzódik. Természetesen ezeket a körülményeket a bíróság alaposan megvizsgálja, mielőtt döntést hozna. A már hivatkozott törvény 60.§ (3) bekezdése szerint „nem jogosult tartásra a nagykorú, ha magatartása miatt arra érdemtelenné vált”, azonban nem határozza meg azon magatartásokat, melyek e kategóriába tartoznak. A gyermek szülője felé tanúsított megfelelő magatartása

19

XXIX. számú Polgári Elvi Döntés

- 23 -

erkölcsi követelmény, ennek be nem tartását a bíróság az összes körülmény mérlegelésével, vizsgálatával ítéli meg. Figyelembe veszi azt is, hogy ezen magatartást milyen ok válthatta ki: a kötelezett magatartása hozzájárulhatott-e, vagy kizárólag a nagykorú gyermeknek róható fel. „A nagykorú gyermektől fokozottabban elvárható, hogy a tartásdíjat fizető szülőjével szemben ne csak követelést támasszon, hanem a tartás alapjául szolgáló családi kapcsolatnak megfelelő magatartást tanúsítson, mert e tekintetben már van olyan belátása, amellyel magatartásának helyes vagy helytelen voltát és annak következményeit kellően értékelni tudja.”20 A Családjogi törvény 69/A.§ (1) bekezdése szerint a szülő csak kiskorú gyermekét köteles tartani saját tartása rovására. A felsőfokú tanulmányok végzése már a gyermek nagykorúságára esik, így a szülő nem köteles ezt a gyermeket eltartani, ha saját szükséges tartását, vagy másik kiskorú gyermekének eltartását ez veszélyezteti. Erre figyelemmel a főiskolai, egyetemi

tanulmányok

idejére

vonatkozó

tartási

kötelezettség

megállapítása során a bíróságnak minden esetben vizsgálni kell a kötelezett szülő jövedelemi, vagyoni viszonyait, teherbíró képességét, és vállalt, őt terhelő más kötelezettségeit. A nagykorúvá vált, munkavállalásra képes gyermek részére történő tartásdíj összegének, mértékének megállapításánál figyelembe kell venni azt is, hogy a másik szülő milyen mértékben tudja finanszírozni a közös gyermek tanulmányainak költségét, a gyermek fenntartását, valamint a jogosult gyermek indokolt szükségleteit. A gyermeknek törekednie kell arra, hogy minden lehetőséget kihasználjon, illetve olyan tanulmányi eredményt érjen el, hogy jogosulttá váljon az állam által biztosított, a tanulmányok folytatását segítő juttatásokhoz, melyek csökkenthetik a szülők terheit. 3.5. Házastársi tartás A Csjt. alapján házastársi tartásról nem beszélhettünk, ha a felek között nem jött létre érvényesen megkötött házasság. A házasság

20

XXIX. számú Polgári Elvi Döntés

- 24 -

felbontása után a házastársi tartás sikeres érvényesítése csak akkor volt lehetséges, ha a törvényben meghatározott feltételek együttesen fennálltak. A tartásra való rászorultságot a jogosult volt köteles bizonyítani. A jogosult a házasság fennállása alatt tanúsított olyan magatartását, mely alapján a tartásra érdemtelenné vált, a kötelezettnek kellett bizonyítania. Őt terhelte a teljesítőképesség hiányának bizonyítása is, mert ezek az ő oldalán fennálló körülmények. A házastársak válásuk esetén megállapodhatnak a tartásdíj fizetésében akkor is, ha a fenti feltételek nem állnak fenn. „Házastársi tartásdíjfizetési kötelezettség vállalása érvényes lehet olyan volt házastárs javára is, aki a tartásra nincs rászorulva vagy arra érdemtelen. Az ilyen kötelezettség elvállalását a Csjt. 21. §-ában foglalt rendelkezés nem akadályozza. A kötelezettségvállalás bírósági egyezségbe foglalható, és az egyezség a bíróság által jóváhagyható. A kötelezettségvállalás alapján ítéleti marasztalásnak is helye lehet. Ilyen esetekben a tartásdíj leszállítása vagy a tartásdíj-fizetési kötelezettség

megszüntetése

kötelezettségvállalást

azon

követően

az az

alapon annak

kérhető,

hogy

a

alapjául

szolgáló

körülményekben lényeges változás állott be.”21 A rászorultság legfőbb oka a jogosult egészségi állapota, betegsége, mely munkaképesség csökkenéssel, esetleg elvesztéssel jár. Ok lehet még az életkor is. Pl. a házastárs elérte a nyugdíjkorhatárt, de nem rendelkezik nyugdíjra jogosító biztosítási idővel, mivel munkaerejét a

házasságban

kamatoztatta,

ilyen

esetben

a

házastársi

tartás

megállapításának rászorultság címen helye van. „A házasság felbontása esetén a tartást érdemtelenség címén attól a házastárstól kell megtagadni, aki a házasság erkölcsi alapját a házasság felbontására is közreható magatartásával olyan súlyosan sértette, hogy tartása házastársára a társadalmi felfogás szerint méltánytalan lenne. Az érdemtelenség elbírálásánál figyelembe kell venni az arra hivatkozó házastárs magatartását is.

21

PK 113. számú állásfoglalás a házastársi tartásdíj fizetés vállalásáról

- 25 -

A házasság megszűnését követően a volt házastárstól a tartás érdemtelenség címén akkor vonható meg, ha szándékosan a másik volt házastárs érdekeit durván sértő magatartást tanúsított, vagy a társadalmi együttélés szabályait egyébként olyan módon és mértékben sértette meg, hogy a tartási kötelezettség teljesítése már nem várható el.”22 Az 1952. évi IV. törvény 21.§ (1) bekezdése szerint a házasság felbontása esetén tartást követelhet az, aki arra hibáján kívül rászorul, kivéve, ha arra a házasság fennállása alatt tanúsított magatartása miatt érdemtelenné vált. A 32.§ (3) bekezdése azt mondja ki, hogy a házastárs köteles

különélő,

rászoruló

és

nem

érdemtelen

házastársát

különvagyonából is eltartani. Ez azt jelenti, hogy a házastársak esetleges válásuk után is kötelesek bizonyos fokban kötelességet vállalni egymásért, hozzájárulni a másik fél megélhetéséhez. A kötelezettség kölcsönös, csak a tartást igénylő házastárs teljes vagy részleges munkaképtelensége, vagy a tartásra ráutaltság esetén áll fenn. A házasság megszűnését követően a tartásra kötelezett és jogosult között nem áll fenn házastársi kötelék, ugyanakkor egymás sorsáért valamilyen szinten felelősek, tehát szándékos, súlyosan sértő magatartással nem sérthetik egymás vagyoni és személyi érdekeit. Ha erre mégis sor kerül, az egyébként tartásra jogosult volt házastársat a tartásra érdemtelenné kell nyilvánítani. Előfordul, hogy a volt házastárs nem tanúsít érdeksértő magatartást, de olyan erkölcstelen, felelőtlen, kicsapongó életmódot folytat, illetve olyan súlyos

bűncselekményt

követ

el,

ami

miatt

érdemtelensége

megállapítható. „A bíróságnak a tartásra érdemtelenség utólagos elbírálásának esetében is figyelemmel kell lennie az eset összes körülményeire, így különösen az érdemtelenségre hivatkozó fél egyéniségére és az általa tanúsított magatartásra is. Nem állapítható meg tehát érdemtelenség a tartásra jogosított volt házastárs olyan magatartása alapján, amelyet a tartásra kötelezett házastárs magatartása váltott ki, nem állapítható meg az együttélés szabályait sértő volt házastárs

22

V. számú Polgári Elvi Döntés a házastársi tartásra való érdemtelenségről

- 26 -

érdemtelensége akkor sem, ha az erre hivatkozó volt házastárs maga is hasonló magatartást tanúsított.”23 A Csjt. további feltételként állapította meg azt, hogy a tartást a közös vagyon ne fedezze.

4. Családjogi szabályozás az „új Ptk.”-ban 4.1. A Családjogi Könyv alapelvei A 2014. március 15-én hatályba lépett Polgári Törvénykönyv Negyedik Könyve a Családjogi Könyv, mely kizárólag a családjogra jellemző négy fő alapelvre épül: -

a házasság és család védelme,

-

a gyermek érdekének védelme,

-

a házastársak egyenjogúságának elve,

-

a méltányosság és a gyengébb fél védelmének elve.

Magyarországon alkotmányos védelemben részesül a házasság. Az Alaptörvény L) cikk (1) bekezdése szerint „Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony.”24 A hatályba lépett Polgári Törvénykönyv a Családjogi Könyv alapelvei között első helyen nevezi meg a házasság és család védelmét, mely kapcsolódik az alaptörvényi szabályozáshoz, kifejezésre juttatva a család, mint közösség védelmét. A család alapja pedig a házasság, mely a Csjt.hez hasonlóan az új Ptk.-ban is kiemelt védelmet élvez más együttélési formákkal szemben. „A családnak mint közösségnek a védelmével szorosan összefügg a családi és az egyéni érdek összhangjának elve, amely a Csjt.-ben a

23 24

V. számú Polgári Elvi Döntés a házastársi tartásra való érdemtelenségről Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.)

- 27 -

társadalmi és egyéni érdek összhangjának megteremtésére vonatkozó követelményt váltja fel.”25 A gyengébb fél védelmének elve új elemként jelenik meg a 2013. évi V. törvényben, ilyen rendelkezést a Csjt. nem tartalmazott. Az új Ptk. Családjogi Könyve nem jelent szakítást a családjogi törvény rendelkezéseitől, bizonyos tekintetben azonban új megoldásokat hoz. A változásokat a társadalmi és gazdasági változások egyaránt indokolják, hiszen a jogalkotásnak követnie kell ezeket a változásokat. „A családjog azon jogterületek közé tartozik, ahol számos esetben különösen nagy a bírói gyakorlat szerepe.”26 Az elmúlt évek ítélkezési gyakorlata számos esetben munkált ki különböző jogkérdésekben megoldásokat, melyek napjainkra kiforrott gyakorlatot eredményeztek. Ezek a kidolgozott, bevált, helyes és indokolt megoldások kerültek beemelésre a Családjogi Könyvbe. „A kodifikáció folyamán dönteni kellett abban a kérdésben, hogy a családjog megtartja-e önállóságát vagy a Ptk. részévé válik. Miután ez utóbbi megoldás került elfogadásra, még nagyobb hangsúlyt kaptak azok az alapelvek, amelyek a Családjogi Könyv élén állva meghatározzák a családjogi jogalkalmazást, különös tekintettel arra, hogy a családjogi joganyag néhány alapvető jellemzőjét tekintve markánsan eltér a polgári jog egyéb, az új Ptk.-ban szabályozott területeitől. Az alapelvek megállapítják a házasság és a család védelmét, a gyermek érdekének védelmét, a házastársak egyenjogúságát, továbbá a méltányosság és a gyengébb fél védelmének elvét. A család védelmét illetően a házasságon alapuló család mellett az ún. tényleges családi kapcsolatok is védelmet érdemelnek.”27 4.2. Házassági bontóper „A házasság felbontása tekintetében a magyar családjog fenntartja az ún. feldúltságon alapuló bontójogi rendszert, azaz nem annak van 25

A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal (szerk.: Prof. Dr. Vékás Lajos, Complex Kiadó 2013 26 Az új Ptk. Családjogi Könyvének rendelkezései (Családi Jog XV. évfolyam 4. lapszám) 27 Az új Ptk. Családjogi Könyvének rendelkezései (Családi Jog XV. évfolyam 4. lapszám)

- 28 -

jelentősége, hogy elkövetett-e valamelyik házasfél vétkes magatartást, illetve, ha igen, akkor melyikük, hanem annak, hogy a házasság tönkrement, azaz teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott.”28 Már a Csjt. is ezt az elvet követte, és nincs ez másként az új Ptk.-t tekintve sem. A házasság felbontásánál továbbra is elsődlegesen figyelembe veendő szempont a kapcsolat megromlásának folyamata, és a kialakult objektív helyzet. Az új szabályozás sem változtatott azon, hogy a házasságot csak bírói úton, házassági per során lehet felbontani. A közös kiskorú gyermek érdekét mind a házasság felbontásánál, mind a gyermeket érintő kérdések eldöntésénél fokozottan figyelembe kell venni. Bíróság bontja fel a házasságot akkor is, ha a felek között nincs vita.29 Változást jelent a Csjt.-hez képest az, hogy a Ptk. a házastársak egyező akaratnyilvánításán alapuló (ún. „közös megegyezéses”) és a nem megegyezésen alapuló bontás (ún. „tényállásos” bontás) szabályait élesebben szétválasztja. A bíróság ítélkezési gyakorlata során gyakran előfordul, hogy a közös megegyezésen alapuló bontóperként indult eljárás a megegyezés vagy más ok miatt később tényállásos bontóperré alakul át, vagy a tényállásos bontóperként indult eljárásban sikerül a feleknek közös nevezőre jutni, sikerül az eljárás megegyezéses rendezése. A jognak lehetőséget kell adni arra, hogy az eljárás során legyen lehetőség az egyik bontási formából áttérni a másikba. Az új Ptk.-ból kikerült az a feltétel, mely szerint a bíróság felbontja a házasságot, ha a felek között három éve megszakadt az életközösség, és külön lakásban élnek. „Ennek oka egyrészt az, hogy a hazai lakásviszonyok között a külön lakásban élés nehezen valósítható meg, másrészt,

hogy

az

életközösség

megszűnésétől

a

bontókereset

benyújtásáig a házasfelek ritkán várnak több évig, a bontóperek többségében a hat hónapot sem éri el. Az érvek többsége – különösen az

28

u.o. A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal (szerk.: Prof. Dr. Vékás Lajos, Complex Kiadó 2013, 251. oldal) 29

- 29 -

életszerűség és a gyermek érdeke – amellett szól tehát, hogy a hároméves különélésen alapuló egyszerűbb bontási forma szűnjék meg.”30 A Családjogi törvény úgy rendelkezett, hogy a házasfelek bontóperben kötött egyezségét bírói úton annak megkötésétől számított két éven belül csak kivételes esetben lehet megváltoztatni. A Ptk. ezt a szabályozást a szülői felügyelet gyakorlására, a gyermek tartására és a kapcsolattartásra vonatkozó egyezség rendelkezéseinél tartalmazza. A változtatásnak továbbra is csak akkor van helye, ha az a gyermek érdekeit szolgálja. 4.2.1. Közös megegyezéses bontóper az új Ptk. alapján „4:21.§ (1) A bíróság a házasságot bármelyik házastárs kérelmére felbontja, ha az teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. A házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlása állapítható meg különösen abban az esetben, ha a házastársak között az életközösség megszűnt, és annak helyreállítására – az életközösség megszűnéséhez vezető folyamat, illetve a különélés időtartama alapján – nincs kilátás. (2) A bíróság a házasságot az (1) bekezdésben foglalt körülmények vizsgálata nélkül bontja fel, ha azt a házastársak végleges elhatározáson alapuló, befolyásmentes megegyezésük alapján közösen kérik.”31 A

bírói

gyakorlat

az

életközösség

végleges

megszakadását,

helyreállíthatatlanságát tekinti elsődleges szempontnak. A bíróságnak vizsgálnia kell a két fél egybehangzó nyilatkozatának véglegességét és befolyásmentességét is, míg korábban ez a nyilatkozat csak a házasság megromlásának a bizonyítékaként került értékelésre. Ehhez szükséges a felek személyes meghallgatása. Amennyiben megállapítást

nyer,

hogy

az

egyezség

mindkét

fél

részéről

befolyásmentes és egyező akaratot fejez ki, a bíróság a házasságot a váláshoz vezető okok felderítése nélkül felbontja. A Ptk.-ba bekerülő családjogi szabályozás úgy rendelkezik, hogy a közös megegyezésen alapuló válások esetében a feleknek továbbra is 30

Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal (szerk.: Prof. Dr. Vékás Lajos, Complex Kiadó 2013, 254. oldal) 31 2013. évi V. törvény

- 30 -

meg kell egyezniük a járulékos kérdésekben, de kikerült a szabályozásból a vagyonjogi megállapodás szükségessége, azonban rendezniük kell a közös lakás használatát, illetve — ha valamelyik fél kéri — a házastársi tartás kérdését is. „Az ingatlanvagyon kivételként történő elismerése mögött feltehetően az állt, hogy az ingatlantulajdon megosztása, illetve az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése bonyolultabb eljárás lehet, és indokolatlan ettől függővé tenni a házasság felbontását;”32 A

szülői

felügyeletről

a

feleknek

meg

kell

állapodniuk,

e

megállapodástól függ a kapcsolattartás kérdésében való megegyezés szükségessége. „A gyermektartás továbbra is alapvető jelentőségű része a megállapodásnak,

a

további,

gyermek-vonatkozású

kérdések

rendezésének köre azonban attól függ, hogy a házastársak közös szülői felügyeletben állapodnak-e meg vagy sem. Előbbi esetben a különélő szülővel való kapcsolattartás kérdését nem kell rendezniük, a gyermek lakóhelyét azonban meg kell határozniuk.”33 Ha nem születik közöttük megegyezés a közös szülői felügyeletről, a megegyezéses bontóperhez a feleknek egyezséget kell kötniük a közös gyermek feletti szülői felügyelet gyakorlása, a gyermekkel való kapcsolattartás, a gyermektartás, a házastársi közös lakás használata, illetve esetenként a házastársi tartás kérdésében. Ilyenkor a gyermek lakóhelye

automatikusan

a

szülői

felügyeletet

gyakorló

szülő

lakóhelyéhez igazodik. Ha a házastársak közös szülői felügyeletben állapodnak meg, nem kell külön egyezséget kötni a kapcsolattartásról, de a gyermek lakóhelyét közösen kell meghatározniuk. 4.2.2. Tényállásos bontás Nem egyező akaratnyilvánításon alapuló a házasság felbontása akkor, ha az egyik házasfél kéri a bontást, a másik nem, illetve akkor sem, ha mindketten kérik (vagy egyikük kéri, és a másik nem ellenzi), de 32

A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal (szerk.: Prof. Dr. Vékás Lajos, Complex Kiadó 2013, 253. oldal) 33 u.o.

- 31 -

egyikük nem akarja mellőzni a házasság megromlását előidéző okok vizsgálatát, feltárását, vagy nem tudnak megegyezni azokban a kérdésekben,

melyek

a

közös

megegyezéses

bontás

alapjául

szolgálnának. 4.3. Tartás szabályai A tartás kérdésének elsősorban a házasság felbontását követően van jelentősége, hiszen a házasság fennállása alatt a házasfelek egymást segítve, támogatva élnek, ritkán merülnek fel közöttük vagyoni kérdések. Mindkettejük közös érdeke a vagyon gyarapítása, megfelelő kezelése. A házastársi tartáshoz továbbra is szükséges a volt házastárs önhibán kívüli rászorultsága, az érdemtelenségének a hiánya és a kötelezett teljesítőképessége. Változás a korábbi szabályozáshoz képest az, hogy ha a házasság csak rövid (egy évnél rövidebb) ideig állott fenn és a kapcsolatból nem született közös gyermek, csak az életközösség időtartamának megfelelő időre követelhető a tartás, de különösen méltányolható esetben a bíróság elrendelheti a hosszabb ideig tartó tartást is. A tartási kötelezettség egy összegben történő megfizetéssel vagy megfelelő vagyontárgy juttatásával is teljesíthető. Erről a felek közokiratban

vagy

ügyvéd

által

ellenjegyzett

magánokiratban

állapodhatnak meg. Ebben az esetben a juttatásban részesített házastárs később nem léphet fel tartási követeléssel volt házastársa felé. A tartás ilyen módon történő teljesítése csak megállapodással teljesíthető, egyoldalú kérelemre a bíróság nem rendeli azt el. A gyermek tartásával kapcsolatban az új Polgári Törvénykönyv is a gyermek érdekét tartja szem előtt, legyen az kiskorú, vagy tanulmányait folytató nagykorú fiatal. Különösen fontos ez akkor, ha a szülők nem élnek együtt, és a külön élő szülő a gyermektartásdíj fizetésére kötelezett. A kiskorú gyermek körébe tartozik a nagykorú, de huszadik életévét el nem érő, középfokú oktatási intézményben tanuló fiatal is. A továbbtanuló nagykorú gyermek esetén nincs életkori határ, de a huszonötödik életévét betöltött gyermek tartására a szülő csak kivételes esetben kötelezhető. A rászorultság nagykorú gyermek esetében csak az - 32 -

életpályára felkészítő tanulmányok folytatásának ténye mellett áll fenn. „A tanulmányok folytatásával kapcsolatban a Családjogi Könyv számos követelményt megfogalmaz, melyek az ítélkezései gyakorlatban – különös tekintettel az V. Polgári Elvi Döntésre – következetesen alkalmazásra kerültek és kerülnek. A nagykorú gyermeknek a tanulmányait indokolt időn belül meg kell kezdenie, azokat lehetőleg megszakítás

nélkül

kell

folytatnia,

s

tanulmányi

és

vizsgakötelezettségeinek rendszeresen eleget kell tennie. Míg a kiskorú gyermek a tartásra nem lehet érdemtelen, addig a továbbtanuló nagykorú gyermekkel szemben a Családjogi Könyv – életkorára tekintettel – többletfeltételeket támaszt. Az érdemtelenségre alapot adó általános szabályok mellett – melyek szerint érdemtelenségre adhat okot a súlyosan kifogásolható magatartás, illetve az olyan életvitel folytatása, amely miatt a tartás nem várható el – a nagykorú gyermek érdemtelen lehet akkor is, ha a kötelezettel való kapcsolattartást kellő indok nélkül elutasítja.”34 A nagykorú, felsőfokú tanulmányokat folytató gyermek tartását befolyásolják a felsőoktatásban végbemenő változások. A szülőknek támogatniuk kell gyermekük alap- és mesterfokú tanulmányait, azonban a gyermektől elvárható, hogy tanulmányait a lehető legrövidebb időn belül sikeresen fejezze be. Fokozott jelentősége van ilyenkor az érdemtelenségnek, hiszen ha bizonyítottá válik, hogy a tartásra jogosult gyermek azért nem tudja befejezni tanulmányait, mert nem készült fel tisztességesen a vizsgáira, akkor érdemtelenné válhat a tartásra. „4:207. § [A tartásdíj meghatározása] A tartásdíjat határozott összegben kell meghatározni. A bíróság ítéletében úgy rendelkezhet, hogy a tartásdíj évente, a következő év január 1. napjától a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett éves fogyasztói árindex növekedésének mértékével - külön intézkedés nélkül - módosul.”35

34

Szülői felelősség, örökbefogadás, gyámság, gyermektartás – Az új Ptk. Családjogi Könyvének rendelkezései II. rész (Családi Jog XV. évfolyam, 5. lapszám) 35 2013. évi V. törvény

- 33 -

Ez a rendelkezés azt jelenti, hogy a tartásdíj mértékét százalékos arányban már nem lehet megállapítani, és lehetőség van a tartásdíj automatikus emelkedésére, amennyiben ezt a bíróság ítéletében kimondja. Ez a megoldás a jogosult számára kedvező, a kötelezett számára azonban nagyobb terhet jelent. „A bírói gyakorlat szerint az infláció akkor ad alapot a gyermektartásdíj felemelésére, ha a gyermek szükségleteinek emelkedésével párosul és a felemelt összeg megfizetése a kötelezett szülő részére – átlag feletti jövedelmi- és vagyoni viszonyai folytán – lényeges többlet-terhet nem jelent.”36 A házastárs nemcsak a házassági életközösségben, hanem annak megszakadása után, illetve a válást követően is köteles támogatni házastársát. Ez azt jelenti, hogy a házasfelek egymás iránti felelőssége a házasság felbontását követően sem szűnik meg teljesen. „A házastárs így volt házastársáról is köteles anyagilag gondoskodni, ha az a tartásra rászorul. Ennek megfelelően a házastársi tartásnak alapvetően két esetkörével kell a jogalkotónak számolnia: a házasság felbontását követő tartás kérdéseivel és a házasság felbontása nélkül a házassági

életközösség

megszűnése

esetére

bekövetkező

tartás

szükségességével. Ez utóbbi vonatkozhat az életközösség megszűnése és a házasság felbontása közötti időszakra és arra az esetre is, ha az életközösség megszűnését utóbb nem követi a házasság felbontása.”37 Abban az esetben, ha a házastárs a tartásra a bontást követő öt éven túl válik

rászorulttá,

csak

különleges

méltánylást

érdemlő

esetben

követelheti a házastársi tartást. A Ptk. ezt az öt éves határidőt az életközösség megszűnéséhez köti. A tartásra kötelezett félnek képesnek kell lennie a tartásra, illetve a tartás jogosultjának pedig önhibáján kívül rászorultnak és érdemesnek. Ezek a házastársi tartás általános előfeltételei. Az érdemtelenség megállapításánál, elbírálásánál rendkívül sok körülménynek, szempontnak lehet meghatározó szerepe, jelentősége, ezért azt teljes körűen kell vizsgálni. 36

BH2007. 257-I. Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal (szerk.: Prof. Dr. Vékás Lajos, Complex Kiadó 2013, 260. oldal) 37

- 34 -

Az érdemtelenség megállapításához nem fűződik különösebb társadalmi érdek, kizárólag a volt házastárs kérelmén alapszik, ezért az érdemtelenséget csak akkor lehet vizsgálni, ha erre a tartásra kötelezett fél hivatkozik. A házastársi tartáshoz való jog megszűnését jelenti, ha a volt házastárs újra házasságot köt, vagy élettársi kapcsolatot létesít. 4.4. Házassági vagyonjog Az új Ptk. a házassági vagyonjog kérdésében a korábbi Polgári Törvénykönyvtől eltérően jelentősen kibővíti a szabályozást. Amíg fennáll a házastársi vagyonközösség, a házastársak egymás iránti támogatási

hajlandósága

is

nagyobb,

ritkán

van

szükség

jogi

beavatkozásra. „Lehetőség van a házassági vagyonjogi szerződés megkötésére, de kérdés, hogy ha vagyonelkülönítő rendszert kötnek ki a felek, az mennyiben egyeztethető össze azzal, hogy a házasfelek szolidaritással és kölcsönös támogatási kötelezettséggel tartoznak egymás iránt. Egyébként a teljes vagyonjogi szabályozás törekszik arra, hogy valamiféle egyensúlyt teremtsen a házasfelek autonómiája, a harmadik személyek, a hitelezők védelme és a gyengébb fél védelme között.”38 Magyarországon eddig kevés házaspár élt a vagyonjogi szerződés megkötésének

lehetőségével.

Véleményem

szerint

a

társadalom

fenntartásokkal kezeli, a házasfelek közötti bizalmatlanságot feltételezi. Az új Polgári Törvénykönyv újraszabályozza a házasfelek vagyoni kapcsolatát, lehetőséget adva a feleknek arra, hogy megállapodást kössenek, s esetleges vitáikat a megállapodásra hivatkozással megoldják, ugyanakkor fenntartja azt a lehetőséget is, ha nem kötnek a felek megállapodást, rájuk nézve a vagyonközösség szabályai irányadók. „Ebben a rendszerben a házasfelek szerzeményei elsősorban — főszabályként — a közös vagyont gyarapítják, s ennek természetes 38

Az új Ptk. előtérbe helyezi a közös szülői felügyeletet (Dr. Pál Edith interjúja dr. Szeibert Orsolya családjogásszal, az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékének adjunktusával). Forrás: www.ugyvedvilag.hu (letöltés ideje: 2014. március 19.)

- 35 -

következménye az, hogy a házasság megszűnésekor a közös vagyon felefele arányban kerül megosztásra, azaz feltételezve azt, hogy a házastársak valóban képességeiknek, lehetőségeiknek megfelelően járultak hozzá a közös vagyon keletkezéséhez. Az új Ptk. a házastársi vagyonközösség szabályait a jelenleginél lényegesen részletesebben rendezi, s nagy figyelmet fordít arra, hogy megfelelően egyensúlyozzon a házastársak egymás iránti szolidaritása, valamint önállóságuk megtartása között. A felek közösségének fontosságára például szolgál a vagyontárgy közös vagyoni jellegének vélelme (amely jelenleg is fennáll, de az új Ptk. az ítélkezési gyakorlatban kialakult jogtételt normatív szintre emelte); a házastársak önállóságát jelzik azok a teljességgel új szabályok, amelyek – például – a foglalkozás gyakorlásához szükséges vagyon önálló használatáról és kezeléséről rendelkeznek.”39 Az új Ptk. 4:37.§ (1) bekezdése szerint „Házastársi vagyonközösség esetén a házastársak közös vagyonába tartoznak azok a vagyontárgyak, amelyeket a házastársak a vagyonközösség fennállása alatt együtt vagy külön szereznek.” A Nyolcadik Könyv 8:1.§ (1) bekezdése 5. pontja értelmezi a vagyontárgy fogalmát: a dolog, a jog, a követelés. A Negyedik Könyv VII. fejezete foglalkozik a házassági vagyonjogi szerződésekkel. A 4:63.§ (1) bekezdése szerint: „Házassági vagyonjogi szerződésben a házasulók és a házastársak maguk határozhatják meg azt a vagyonjogi rendszert, amelyet a házastársi vagyonközösség helyett a szerződésben meghatározott időponttól életközösségük időtartama alatt a vagyoni viszonyaikra alkalmazni kell. (2)

A

felek

a

házassági

vagyonjogi

szerződésben

vagyonuk

meghatározott részei tekintetében különböző vagyonjogi rendszereket köthetnek ki, és eltérhetnek a törvényes vagy a választott vagyonjogi rendszerek szabályaitól is, ha az eltérést e törvény nem tiltja.” A vagyonjogi szerződést mind a házasodni szándékozók, mind pedig a házasfelek megköthetik. Érvényességének feltétele, hogy közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták.

39

Az új Ptk. Családjogi Könyvének rendelkezései (Családi Jog XV. évfolyam 4. lapszám)

- 36 -

Ezek a vagyonjogi szerződések azonban harmadik személy felé csak akkor hatályosak, ha bevezették a házassági vagyonjogi szerződések országos nyilvántartásába, mely nyilvántartást a Magyar Országos Közjegyzői Kamara kezeli és vezeti. Harmadik fél felé hatályos akkor is, ha a házastársak bizonyítani tudják, hogy a harmadik személy tudott a szerződés meglétéről, tartalmáról, vagy arról tudnia kellett. A hatályosság e két feltétele diszjunktív. Nem teszi érvénytelenné a vagyonjogi szerződést, ha azt nem jegyzik be az országos nyilvántartásba, mivel az arra szolgál, hogy egy hitelező tájékozódhasson, van-e a felek között vagyonjogi megállapodás, mielőtt bármelyik féllel szerződést kötne.40 A harmadik fél védelmét jelenti a 4:67.§ (1) bekezdése: „A

házassági

vagyonjogi

szerződés

nem

tartalmazhat

olyan

visszamenőleges hatályú rendelkezést, amely bármelyik házastársnak harmadik személlyel szemben a szerződés megkötése előtt keletkezett kötelezettségét

a

harmadik

személy

terhére

változtatja

meg.”

(visszamenőleges hatály tilalma) A házasfelek a házasság fennállása alatt a közöttük fennálló vagyonjogi szerződést módosíthatják, de akár meg is szüntethetik, a létrehozás feltételeihez hasonló szabályokkal. A vagyonjogi szerződés önkéntességéhez hasonlóan a házastársak dönthetnek arról is, hogy azt a nyilvántartásba bejegyeztetik-e vagy sem. A

vagyonjogi

szerződésben

a

házasfelek

haláluk

esetére

is

rendelkezhetnek vagyonukról. Ebben az esetben a közös végrendelet szabályait kell alkalmazni.41 A jogszabály megfogalmazza, mely adósságok, tartozások tartoznak a házasfelek különvagyonába és melyek a közös vagyonba. A vagyonjogi szerződés mellett az új Ptk. két további, szerződéssel

kiköthető

vagyonjogi

struktúrát

is

bevezet:

a

közszerzeményi és a vagyonelkülönítési rendszert. Mindkét szerződést ügyvédi vagy közjegyzői okiratba kell foglalni.

40

Kende Katalin interjúja Dr. Kőrös Andrással (forrás: www.jogiforum.hu/interju/113. Letöltés ideje 2014. március 6.) 41 2013. évi V. törvény 4:68.§

- 37 -

„A közszerzeményi rendszerben a házasfelek, együttélésük alatt vagyonjogilag teljesen önállóak, külön-külön szereznek, és egyik sem felel a másik tartozásaiért. Mihelyt azonban megszűnik közöttük az életközösség, mérlegre kell tenni, hogy kinek, milyen mértékben gyarapodott a vagyona az együttélés során. Bármelyik félnél regisztrált többletvagyon felére pedig a másik igényt tarthat. A vagyonközösségnél is az kerül felosztásra, ami az életközösség megszűnésekor megvan… Igaz, de lényeges különbség az együttélés alatti önállóság. Nagyon fontos a megállapodásban rögzíteni a vagyoni kiinduló pontot, amelyhez utóbb a vagyongyarapodást viszonyítani lehet.”42 Fontos, hogy a felek a megállapodásokban a tényleges, valós helyzetet szerepeltessék, ellenkező esetben a szerződéstől való eltérést bizonyítani kell. Amíg a felek együtt élnek, addig a házasság alatti szerzeményeiknek önálló tulajdonosai, csupán a házasság fennállásának ténye miatt nem keletkezik közös tulajdon. A házasság megszűnésekor azonban mindkét félnek kötelmi igénye keletkezik, s követelheti megosztását annak a vagyonnak, ami a másik fél vagyonában gyarapodásként megjelent. E rendszerben is rendelkeznek a házastársak különvagyonnal, ilyen például az a vagyontárgy, melyet a házasság előtt szereztek, illetve ide tartozik az a vagyon is, amelynek birtokába a házasság alatt öröklés útján jutottak. A közszerzeményi rendszer célja, hogy mindkét fél részesedjen a vagyongyarapodásból a házasság megszűnése esetén, hiszen a házasság arról szól, hogy mindkét fél elősegíti a kettőjük közötti társas kapcsolat jó működését, és a vagyon gyarapodását, azonban sokkal erőteljesebben védi a gyengébb házasfelet. „A közszerzeményi rendszerben az egyik legnehezebb annak garantálása, hogy a házastárs ténylegesen bekövetkező vagyongyarapodásának valóban lehetséges – és érdemes – legyen a megosztását követelni. A rendszer ennek megfelelően védeni törekszik az ún. közszerzeményi részesedést. Ezek a rendelkezések nyilván a gyakorlat során fognak

42

Kende Katalin interjúja Dr. Kőrös Andrással (forrás: www.jogiforum.hu/interju/113. Letöltés ideje 2014. március 6.)

- 38 -

tartalommal megtelni, s néhány év múlva derülhet ki az, hogy alkalmazásuk milyen további kérdéseket vet fel.”43 A vagyonelkülönítő rendszer a házastársak autonómiáján alapul: a házasfelek vagyonjogilag teljesen külön vannak, anyagilag két független személy él egymással házasságban. A házasság esetleges megszűnésekor egymással

szemben

nem

támaszthatnak

vagyonjogi

igényt

a

vagyongyarapodás kapcsán. Önálló vagyonszerzők, a saját vagyonukat gyarapítják, és önmagában a házasság tényéből adódóan közös vagyon szerzésére nem kerülhet sor.44 Egymás tartozásaiért nem tartoznak felelősséggel. „A törvény azonban korlátot állít fel a családi otthon és a kiskorú gyermek védelme érdekében, nevezetesen, a közös lakás használatával felmerülő költségek és a gyermek eltartásával, nevelésével, tanulmányaival összefüggő kiadások mindkét felet terhelik, az ettől való eltérés semmis.”45 Ez azt jelenti, hogy a feleknek közösen kell viselniük a közös és mostohagyermek megélhetésének, felnevelésének költségeit, illetve a közös háztartás költségeit. Mostohagyermek a közös háztartásban élő egyik házastárs olyan, tartásra szoruló kiskorú gyermeke, akit a másik fél beleegyezésével hozott a közös háztartásba. Új és nagyon figyelemreméltó rendelkezés, hogy nem csak a keresőtevékenység minősül költségviselésnek, hanem a gyermeknevelés terén és a háztartásban végzett munka is. A 2014. március 15. napjával hatályba lépett új vagyonjogi szabályok bővítik a házastársak választási lehetőségeit. 4.5. Közvetítői eljárás A 2014. március 15.-én hatályba lépett Polgári Törvénykönyv új jogintézményként vezeti be a közvetítői eljárást. A 2013. év V. törvény 4:22.§-a kimondja:

43

Az új Ptk. Családjogi Könyvének rendelkezései (Családi Jog XV. évfolyam 4. lapszám) Az új Ptk. előtérbe helyezi a közös szülői felügyeletet (Dr. Pál Edith interjúja dr. Szeibert Orsolya családjogásszal, az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékének adjunktusával). Forrás: www.ugyvedvilag.hu (letöltés ideje: 2014. március 6.) 45 Kende Katalin interjúja Dr. Kőrös Andrással (forrás: www.jogiforum.hu/interju/113. Letöltés ideje 2014. március 6.) 44

- 39 -

„A házastársak a házassági bontóper megindítása előtt vagy a bontóper alatt – saját elhatározásukból vagy a bíróság kezdeményezésére – kapcsolatuk, illetve a házasság felbontásával összefüggő vitás kérdések megegyezésen alapuló rendezése érdekében közvetítői eljárást vehetnek igénybe. A közvetítői eljárás eredményeként létrejött megállapodásukat egyezségbe foglalhatják.” A Családjogi Könyv szerint két esetben vehető igénybe a közvetítői eljárás: a házasság felbontása és a szülői felügyelet gyakorlása körében. A válás kérdésében a mediáció lehetőség, a második esetben azonban kötelező akkor, ha a bíróság vagy a gyámhatóság elrendeli. Ha a felek nem biztosak válási szándékukban, látnak még esélyt a házasságuk rendbe hozására, közösen kérhetik a közvetítői segítséget. Igénybe vehető abban az esetben is, ha a házasság már nem hozható helyre, de a járulékos kérdésekben nem, vagy csak konfliktusok árán képesek megegyezésre jutni. Ilyenkor a közvetítői eljárás hozzájárul a válás békés, kulturált lebonyolításához. A közvetítő igénybevétele a bontóper kapcsán a felek részéről önkéntes és aktív közreműködést kíván. A bíróság csak akkor kezdeményezi a közvetítői eljárást, ha a felek

között

van

remény

a

kibékülésre,

és

közöttük

csak

részletkérdésekben nincs megegyezés. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 148.§ (2) bekezdésének 2014. március 15. napjával hatályba lépett rendelkezése szerint, ha a felek a közvetítői eljárást igénybe veszik, az eljárás szünetel. Ha a felek a mediációs eljárás során egyezségre jutnak, és azt a hat hónapos szünetelési időn belül a bíróságnak benyújtják, a per folytatódik. Az eljárásban létrejött megállapodás perbeli egyezségbe foglalható, és – ha azt a bíróság jóváhagyja – a megegyezéses bontás alapjául szolgálhat. Szintén 2014. március 15. napjától hatályos a 152.§ (3), (4), (5) bekezdése, mely szerint a kötelezően elrendelt közvetítői eljárás idejére a bíróság a pert felfüggeszti, majd azt folytatja, ha bármelyik fél igazolja annak befejezését, illetve azt, hogy a személyes megjelenés ellenére a közvetítői eljárás nem indult meg. A bíróság akkor is folytatja a pert, ha a közvetítői eljárás kötelező elrendelésétől számított két hónapon belül az említett igazolásokat egyik fél sem nyújtja be a bírósághoz. Amennyiben - 40 -

a két hónapos határidő lejárta előtt legkésőbb nyolc nappal a felek azt igazolják, hogy a közvetítői eljárás befejezése határidőben nem várható, a per nem folytatható az eljárás befejezéséig. Az igazolás benyújtásával egy időben hitelt érdemlően azt is kell bizonyítaniuk, hogy a közvetítői eljárás folyamatban van. A bíróság közvetítői eljárásra kötelező és tárgyalást felfüggesztő határozata nem fellebbezhető. A mediátor célja az emberi kapcsolatok szem előtt tartása, a felekkel való beszélgetés, arra történő rávilágítás, hogy a járulékos kérdésekben való közös megegyezés mindkettejük felelőssége, és hogy a közös gyermek érdeke még sokáig megkívánja együttműködésüket. 4.6. Kiskorú gyermek elhelyezése — szülői felügyelet A szülői felügyelet kérdése az a terület, ahol mind a gyámhatósági, mind a bírósági joggyakorlat szerint alapvető gondok vannak: folytonos jogi viták, végrehajthatatlan hatósági határozatok, személyes konfliktusok, melyek a gyermek életét akár tönkre is tehetik. A családi kapcsolatokban, majd azok megromlása után is ők a gyengébbek, a jognak elsősorban őket kell védenie. Ezért mondja ki az új Polgári Törvénykönyv is – a családjogi törvényhez hasonlóan -, hogy a bíróság a házassági perben ítéletét a gyermek érdekének figyelembe vételével hozza meg. Természetesen ezek a problémák csupán jogi eszközökkel nem oldhatók meg. Szükséges lenne a felek egymás iránti toleranciája, empátiája, törekedniük kellene a békés megoldásokra. Az új Polgári Törvénykönyv vonatkozásában már a cím is tartalmi változtatásokra enged következtetni. A válni készülő szülők közötti gyermek-elhelyezési vitát az új törvény szülői felügyelet rendezéseként szabályozza, gyermekelhelyezésről akkor beszél, ha mindkét szülő alkalmatlan a gyermek nevelésére, illetve részükre a szülői felügyeleti jog biztosítása a gyermek érdekét veszélyeztetné, ezért nem a szülők valamelyikénél, hanem egy harmadik személynél, például nagyszülőnél, rokonnál kerül elhelyezésre. Ez a harmadik személy látja el a gyermekkel kapcsolatos

nevelési-gondozási

feladatokat,

a

törvényességi - 41 -

képviseletből adódó kötelezettségeket és jogosultságokat, valamint a kiskorú vagyonának kezelését. A szülői felügyeletet a szülők közösen gyakorolják, ha együtt élnek. Különválásuk esetén mindaddig közösen gyakorolják ezen jogukat, amíg meg nem egyeztek a szülői felügyelet gyakorlásának kérdésében, vagy azt a bíróság, gyámhatóság nem rendezte. „A külön élő szülők megállapodhatnak

a

szülői

felügyelet

közös

gyakorlásában,

megoszthatják egymás között a jogokat és kötelezettségeket, továbbá úgy is rendezhetik a helyzetet, hogy egyikük gyakorolja teljes körűen a szülői felügyeletet.”46 A szülői felügyelet közös gyakorlása csak a felek megállapodása alapján maradhat fenn, azt a bíróság hivatalból nem rendelheti el. A Családjogi Könyv 4:164.§ (2) bekezdése azt mondja, hogy biztosítani kell a gyermek kiegyensúlyozott életvitelét. Ha a szülők között bármilyen, a gyermek életét érintő kérdésben vita, nézeteltérés van, a gyámhatósághoz fordulhatnak. Korábban ez a bíróság hatáskörébe tartozott. A szülői felügyelet rendezésével a jövőben nem lesz megbélyegezve a külön élő szülő, mert a válással nem fog szünetelni a szülő felügyeleti joga, mint korábban. „A felek szerződéssel megállapodhatnak, vagy a bíróság ítéletében rögzítheti, hogy melyik szülő milyen felügyeleti jogokat gyakorol. … A külön élő szülő akár a gyermek nevelésében és gondozásában is részt vehet.”47 A közös szülői felügyelet ma még sok vitát válthat ki, sokak véleménye lehet, hogy ez megvalósíthatatlan, újabb és újabb problémákat keletkeztethet, hiszen az elvált szülők nem kívánnak tovább egymással érintkezni, még a gyermek érdekében sem. Mindketten tartják magukat a bíróság által megállapított „láthatási időhöz”, legtöbbször a gyermekről ténylegesen az a szülő gondoskodik, akinél a bíróság elhelyezte. A másik szülő anyagilag járul hozzá a neveléséhez.

46

Szülői felelősség, örökbefogadás, gyámság, gyermektartás – Az új Ptk. Családjogi Könyvének rendelkezései II. rész (Családi Jog XV. évfolyam, 5. lapszám) 47 Kende Katalin interjúja Dr. Kőrös Andrással (forrás: www.jogiforum.hu/interju/113. Letöltés ideje 2014. március 6.)

- 42 -

Ugyanakkor lehetnek — és vannak — olyan vélemények is, melyek szerint a világ legtermészetesebb dolga, hogy a gyermek nevelésében mindkét szülő egyenrangú félként vesz részt, együtt viselik a gyermeknevelés terheit. Nyilván ez a szülők jóindulatán múlik, hogyan működhet

ez

kettejük

felelősségvállalása

bírói

között.

A

döntéssel,

gyermeknevelés, jogi

eszközökkel

a

szülők nehezen

befolyásolható, illetve kérdés lehet az is, hogy a közös szülői felügyelet minden esetben a gyermek érdekét szolgálja-e. A gyermeknek joga van ahhoz, hogy saját családjában nevelkedjen, ha ez nem lehetséges, akkor is családi környezetet kell számára biztosítani, korábbi családi kapcsolatait fenn kell tartani. Ezen jogok csak törvényben meghatározott esetben, kivételesen és a gyermek érdekében korlátozhatók, például abban az esetben, ha a szülő a gyermek fejlődését, nevelését súlyosan veszélyezteti. Az új Polgári Törvénykönyv igyekszik erősíteni a szülői felelősséget, ezt helyezi középpontba, a szülői megállapodásnak elsődleges szerepe van. Nagy jelentőséget tulajdonít a közös szülői felügyeletnek. A házasság felbontása esetén a bíróság a közös kiskorú gyermekek elhelyezése és eltartása ügyében — szükség esetén — az erre irányuló kérelem hiányában is rendelkezik. „Amennyiben a szülők között nem jön létre megállapodás, a bíróság dönt – kérelemre, illetve adott esetben hivatalból – abban a kérdésben, hogy melyik szülő gyakorolja a szülői felügyeleti jogokat. A döntés eredménye, azaz ha az egyik szülő mellett dönt a bíróság, nem gyermekelhelyezés lesz, hanem olyan határozat, amelynek keretei között az egyik szülőt ruházza fel a bíróság a szülői felügyelet teljes körű gyakorlásának jogával. Ebben a helyzetben is azonban (s természetesen akkor is, ha a szülők állapodnak meg így) a gyermek életét érintő lényeges kérdésekben közösen döntenek. A gyermek sorsát érintő lényeges kérdések körébe tartozik a gyermek nevének meghatározása és megváltoztatása, a tartózkodási helyének meghatározása, amennyiben az nem azonos a gyermeket nevelő szülő tartózkodási helyével, a gyermek külföldi tartózkodási helyének kijelölése, ha a külföldön tartózkodás huzamos idejű vagy a letelepedés szándékával történik, továbbá a gyermek iskolájának, életpályájának - 43 -

kijelölése, s az állampolgárság megváltoztatása. Vita esetén ezekre a kérdésekre is kiterjed a gyámhatóság döntési jogköre.”48 „4:164. § [A szülői felügyelet közös gyakorlása] (1) A szülői felügyeletet a szülők - megállapodásuk vagy a gyámhatóság vagy a bíróság eltérő rendelkezése hiányában - közösen gyakorolják akkor is, ha már nem élnek együtt. (2) A különélő szülőknek a közös szülői felügyelet gyakorlása során biztosítaniuk kell gyermekük kiegyensúlyozott életvitelét. (3) Azonnali intézkedést igénylő esetben a szülő a gyermek érdekében - a másik szülő késedelem nélkül történő értesítése mellett - közös szülői felügyelet esetén is önállóan dönthet. 4:165. § [A különélő szülők megállapodása a felügyeleti jogok megosztásáról és a közös szülői felügyeletről] (1) A különélő szülők a szülői felügyelettel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket egymás között megoszthatják, és megállapodhatnak abban is, hogy a szülői felügyeletet az egyikük gyakorolja. A szülők erre irányuló

megállapodására

utal,

ha

a

gyermek

hosszabb

ideje

háborítatlanul egyikük háztartásában nevelkedik. (2) A házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti perben a szülők közös kérelmére a bíróság - a gyermek érdekét mérlegelve - a szülők közös szülői felügyeletre és ezzel összefüggésben a gyermek lakóhelyére vagy a szülői felügyelet (1) bekezdés szerinti rendezésére vonatkozó egyezségét jóváhagyja, vagy arról ítélettel határoz. 4:166. § [Döntés a közös szülői felügyelet gyakorlásával összefüggő vitában] Ha a közös szülői felügyelet gyakorlása során a szülők valamely kérdésben nem tudnak megállapodni - a lelkiismereti és vallásszabadság körébe tartozó kérdés kivételével - a gyámhatóság dönt.”49 A szülők együttműködésének érdekében a jogszabály lehetővé teszi – mind a bíróság, mind a gyámhatóság részére -, hogy a felek közvetítői

48

Szülői felelősség, örökbefogadás, gyámság, gyermektartás – Az új Ptk. Családjogi Könyvének rendelkezései II. rész (Családi Jog XV. évfolyam, 5. lapszám) 49 2013. évi V. törvény

- 44 -

eljárásban vegyenek részt, ha megegyezés közöttük nem jön létre, de látják a megoldás reményét. A gyermek és a külön élő szülő közötti kapcsolattartás az új Ptk.-ban különös védelmet élvez, külön pontban került rögzítésre: a szülő akkor is jogosult gyermekével a kapcsolatot tartani, ha egyébként szülői felügyeleti joga szünetel. „Kivételesen az a szülő is feljogosítható a kapcsolattartásra,

akinek

a

szülői

felügyeleti

jogát

a

bíróság

megszüntette, aki hozzájárult ahhoz, hogy gyermekét a másik szülő házastársa örökbe fogadja, illetve akinek azért szűnt meg a szülői felügyeleti joga, mert a gyermeket egészségügyi intézmény arra kijelölt helyén hagyta annak érdekében, hogy más nevelje fel.” 50 Erre mind a gyámhatóságnak, mind a bíróságnak van jogköre: a gyámhatóság akkor jár el, ha nincs folyamatban a felek között szülői felügyelet rendezése iránti illetve házassági per. A kapcsolattartás korlátozása, megvonása indokolt esetben továbbra is lehetséges, a végrehajtás a gyámhatóság feladata. 51 „A Ptk. számos rendelkezése jelzi, hogy nem csak a tizennegyedik évét betöltött, korlátozottan cselekvőképes gyermek meghallgatása fontos, hanem a kisebb korú, de ítélőképes gyermekeké is. Az ítélőképesség nem köthető életkorhoz, az adott gyermeknél adott szituációban, az adott kérdéskör, konkrét kérdés tekintetében kell esetről-esetre mérlegeléssel megállapítani, hogy a gyermek érti-e a kérdést és fel tudja-e mérni annak, valamint válaszának jelentőségét.”52 Az új Ptk. 4:146. § (2) bekezdése többek között rendelkezik arról is, hogy a szülői felügyeleti jog gyakorlása körébe tartozik a gyermek tartózkodási helyének meghatározása is. A rendelkezés több szempontból is jelentős: -

egyrészt a szülők közös megegyezéssel történő válása esetén is megegyezésnek kell születnie a gyermek tartózkodási helyéről

50

Szülői felelősség, örökbefogadás, gyámság, gyermektartás – Az új Ptk. Családjogi Könyvének rendelkezései II. rész (Családi Jog XV. évfolyam, 5. lapszám) 51 u. o. 52 u. o.

- 45 -

még akkor is, ha a szülői felügyeletet a későbbiekben is közösen kívánják ellátni; -

amennyiben a szülői felügyeletet nem közösen látják el, a közös gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben meg kell egyezniük. Ide tartozik a szülővel közös lakcímen kívüli, vagy a külföldi tartózkodási hely kijelölése, huzamosabb tartózkodás, vagy esetleges letelepedés céljából.

A huzamosabb tartózkodás lehet például tanulmányok folytatása, vagy munkavállalás,

melyhez

szükséges

a

szülők

beleegyezése.

A

letelepedéshez azonban kifejezett szülői engedély kell. „A konkrét időtartam … elhagyásának és a két esetkör szétválasztásának azért van jelentősége, hogy nyilvánvaló legyen, mely esetekben jogos és melyekben jogellenes a gyermek Magyarországról történő elvitele, mikor indíthat a jogaiban sértett szülő – önállóan vagy a Központi Hatóságon keresztül – eljárást külföldi államban a gyermek hazahozatala érdekében.”53 Korábban a gyermek hazahozatala csak egy év letelte után volt lehetséges, hosszú, bonyolult eljárást követően, nemzetközi egyezmény alapján. Ha a szülők a gyermek külföldi tartózkodásának vonatkozásában nem tudnak megegyezni, kérhetik a gyámhatóság döntését. Ha ez hiányzik és nincs meg a közös megegyezés sem, a gyermek

külföldi,

huzamosabb

idejű

tartózkodása

jogellenesnek

minősülhet. Az új családjogi szabályozásban hangsúlyt kapott a külön élő szülő jogainak bővítése. A gyermekkel együtt élő szülőnek kötelessége, hogy együttműködjön a külön élő szülővel, a gyermek kiegyensúlyozott fejlődése érdekében. A törvény taxatíve felsorolja azokat a jogokat, melyek megilletik a különélő szülőt: -

a szülői felügyeletet gyakorló szülő köteles tájékoztatni a gyermek egészségi állapotáról, tanulmányairól, fejlődéséről;

-

a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben a szülők közösen döntenek,

53

A CSALÁDJOG JÖVŐJE Az új Ptk. Családjogi Könyve – a 2013. évi V. törvény és a Szakértői Javaslat összevetése Második rész: Rokonság, szülői felügyelet, tartás, gyámság (Családi Jog XI. évfolyam 4. szám 5. oldal)

- 46 -

-

érdeklődésére

a

szülői

felügyeletet

ellátó

szülő

köteles

tájékoztatni a külön élő szülőt a gyermekkel kapcsolatos kérdésekről, A

számára biztosítani kell a zavartalan kapcsolattartást. Családjogi

Könyv

megköveteli

a

szülőktől

a

kölcsönös

együttműködést, a szülői felügyeleti körben egymás tájékoztatását, egymás családi életének tiszteletben tartását. 4.7. Kapcsolattartás a gyermekkel Az új Ptk. Családjogi Könyvében különös hangsúlyt kap a különélő szülő kapcsolattartási joga. Tartalmilag nincs nagy eltérés az 1952. évi IV. törvény ide vonatkozó rendelkezéseitől, de beépítésre kerültek a joggyakorlat során kialakult szempontok, így például bekerült a normaszövegbe, hogy amennyiben hatóság vagy bíróság a gyermek érdekében nem rendelkezik másképpen, a kapcsolattartás joga kiterjed a gyermek meghatározott időtartamú külföldre vitelére is. Szigorúbb szabályok vonatkoznak a kapcsolattartás akadályozása illetve szabályainak megszegése miatt: ha bármelyik szülő részéről merül fel a kapcsolattartásra vonatkozó probléma, a felmerült és indokolt költségek megfizettetésére, az esetleges károk megtérítésére nyílik lehetőség. A törvény lehetőséget ad a szülőknek, hogy saját életviszonyaik, körülményeik ismeretében tartsák a kapcsolatot a gyermekkel. „A kapcsolattartás … magában foglalja a gyermekkel való személyes találkozást, a gyermeknek a szokásos tartózkodási helyéről rendszeresen, meghatározott időtartamra történő elvitelét, a gyermeknek a szokásos tartózkodási helyéről rendszeresen, meghatározott időtartamra történő elvitelét, a gyermeknek időszakonként, elsősorban az oktatási szünetek és a többnapos ünnepek időszakában való huzamos együttlétet és a kapcsolat személyes találkozás nélküli, folyamatos fenntartását.”54 A kapcsolattartásról rendelkező határozatban továbbra is meg kell határozni 54

A CSALÁDJOG JÖVŐJE Az új Ptk. Családjogi Könyve – a 2013. évi V. törvény és a Szakértői Javaslat összevetése Második rész: Rokonság, szülői felügyelet, tartás, gyámság (Családi Jog XI. évfolyam 4. szám 6. oldal)

- 47 -

annak gyakoriságát, folyamatos vagy időszakos voltát, de meg kell fogalmazni az esetleges felügyelt kapcsolattartást. 4.8. A házasság megszűnésének joghatásai A házasság felbontását kimondó ítélet jogerőre emelkedésével a házasság megszűnik, és beállnak a megszűnés joghatásai. Ilyen joghatások lehetnek például: -

a házasságkötési képesség visszanyerése: az a jog, hogy a felek újra házasságot köthessenek,

-

a férje nevét viselő feleség - ha a névviseléstől nem tiltják el szabadon dönthet arról, hogy a továbbiakban milyen nevet kíván használni,

-

a házasságon alapuló apai vélelem megszűnése,

-

megszűnik az öröklésen alapuló házastársi haszonélvezeti jog, az özvegyi jog.

5. Összegzés Az új Polgári Törvénykönyv a házasságot, mint a családi élet alapját tekinti, erre építi a családjogi szabályozást, de nem minden esetben hagyja figyelmen kívül, hogy mennyi ideig éltek egymással házastársi életközösségben a felek. Ilyen eset például a házastársi tartás, melyet korábban már ismertettem. Az új Polgári Törvénykönyv meghagyta mind a közös megegyezéses, mind a tényállásos bontást a szabályok élesebb szétválasztásával, de nagyobb

jelentőséget

tulajdonít

a

tényleges

különélésnek.

Megfogalmazása szerint a bíróság az okok fennállása esetén bármelyik fél kérelmére felbontja a házasságot, szemben a Csjt.-ben szereplő házastársak közös kérelmére utalással. A bármelyik fél azt jelenti, hogy a házasság felbontására irányuló kérelmet csak az egyik házasfél, vagy mindketten külön-külön, illetve közösen is előterjeszthetik.

- 48 -

Az egyik legnagyobb jelentőségű változás, hogy a közös vagyon megosztásáról a házastársaknak nem feltétlenül kell megegyezniük. Fontos kérdés ez, hiszen korábban az egyező akaratnyilvánítás ellenére a vagyonmegosztás kérdésében sokszor évekig folytak perek, a felek közötti ellentét éleződött, ez kihatott mindkét fél lelki állapotára, károsan befolyásolhatta az új életkezdési lehetőségeket. A gyermekelhelyezés fogalma kikerült a Családjogi Könyvből, helyette a szülői felügyelet rendezése kifejezést használjuk a továbbiakban. A részletszabályokat a fentiekben már bemutattam. Az új jogintézmény – a mediációs eljárás – a bírósági eljárástól független, alkalmasnak látszik a viták, konfliktusok megoldására. A magyar családjogba a külföldi tapasztalatok alapján került bevezetésre a közvetítő

igénybevételének lehetősége, melyre

már

a bontóper

megindítása előtt is sor kerülhet. A mediációs eljárás családjogi hatósági eljárásokba való bevezetése miatt szükséges volt az eljárásjogi szabályok módosítása és kiegészítése, mely változások a Ptk.-val egy időben léptek hatályba. A házastársi tartás szabályai lényegében nem változtak a Csjt.-hez képest, azonban a házasság utáni, a házastársak kölcsönös kötelesség- és segítségvállalása korlátozott. Kevésbé várható el a szolidaritás, ha a házassági életközösség, a valóságos együttélés már hosszabb ideje megszakadt, és a volt házastárs tartásra való rászorultsága bekövetkezett. Ezt az időtartamot az új szabályozás öt évben határozza meg: ha a rászorultság az életközösség megszűnését követő öt éven túl következett be, csak különösen méltányolható esetben kötelezhető a volt házastárs a tartásra. A bírói gyakorlat megkívánta, hogy teljesen új szabályként kerüljön be a családjogba, hogy az egy évnél rövidebb ideig fennálló, gyermektelen házassági életközösség megszakadását követően csak az együttélés időtartamának megfelelő időre illesse meg a rászoruló felet a tartás. A bíróság azonban ebben az esetben is gyakorolhat méltánylást. A Csjt.-vel ellentétben a Ptk. meghatározza az érdemtelenség fogalmát, mely feltehetően az évtizedes bírói gyakorlat során tapasztaltakra alapozva került megfogalmazásra. Új elem a tartási kötelezettség

- 49 -

témakörében az is, hogy az teljesíthető meghatározott vagyontárgy vagy pénzösszeg átadásával is, később követelés nem érvényesíthető. Feltehetően szintén a bírói gyakorlat során merült fel az igény, melynek alapján szabályozásra került a házassági vagyonjog kérdése, ami sokkal részletesebb, mint a Csjt.-ben volt. Napjainkban a házasságban élő felek vagyonának értéke jelentősen megnőhetett, a vagyontárgyak összetétele megváltozott a korábbi évtizedekhez képest, ez tette szükségessé az erről való rendelkezést. A Csjt. nem tartalmazott részletes szabályozást a vagyonjogi szerződés tartalma vonatkozásában, ezt hivatott pótolni az új Ptk. erre vonatkozó rendelkezése. A Családjogi Könyv gondolatisága kifejezi a magán- és családi élet viszonylagos sérthetetlenségét: abba az állam lehetőleg ne avatkozzon be, azonban az nem kétséges, hogy a házasság felbontását a jogalkotók nem szándékoztak elvonni a bíróságtól. Kifejezi továbbá a volt házastársak házasság felbontása utáni autonómiáját, egymástól való viszonylagos függetlenségének biztosítását. Az, hogy az új Kódex hogyan váltja be a törvényalkotók szándékát, hosszú évek joggyakorlata, tapasztalata során derül majd ki. Az lenne a legörvendetesebb dolog, ha a válásra vonatkozó szabályozást soha nem kellene alkalmazni, a házasságot kötött – különnemű – felek boldog, békés életet élnének, a jövő nemzedéke nem csonka, hanem teljes családban nevelkedne. Ez mindannyiunk érdeke: Magyarországé, az Európai Unióé, Európáé és az egész világé.

- 50 -

1. számú melléklet

HÁZASSÁGKÖTÉSEK SZÁMA 1941-2011 KÖZÖTT Év

Házasságkötések

Ezer lakosra jutó házasságkötések

száma

száma

1941

79 074

8,5

1949

107 820

11,7

1960

88 566

8,9

1970

96 612

9,3

1980

80 331

7,5

1990

66 405

6,4

2001

43 583

4,3

2002

46 008

4,5

2003

45 398

4,5

2004

43 791

4,3

2005

44 234

4,4

2006

44 528

4,4

2007

40 842

4,1

2008

40 105

4

2009

36 730

3,7

2010

35 520

3,6

2011

36 161

3,6

- 51 -

2. számú melléklet

Válások száma 1941-2011 között 30000 Tengelycím

25000 20000 15000 10000 5000 1941 1949 1960 1970 1980 1990 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011

0

Tengelycím

A válások száma ezer lakosra vetítve: 1941

0,5

1949

1,4

1960

1,7

1970

2,2

1980

2,6

1990

2,4

2001

2,4

2002

2,5

2003

2,5

2004

2,4

2005

2,5

2006

2,5

2007

2,5

2008

2,5

2009

2,4

2010

2,3

2011

2,2.

- 52 -

JOGSZABÁLYOK JEGYZÉKE

1894. évi XXXI. törvénycikk a házassági jogról 6800/1945. ME rendelet a házasság felbontásának módosításáról 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról 1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről V. számú Polgári Elvi Döntés XXIX. számú Polgári Elvi Döntés PK 113. számú állásfoglalás BH2007.257-I.

- 53 -

IRODALOMJEGYZÉK

Wenzel Gusztáv: A magyar és erdélyi magánjog rendszere (Buda, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda 1863-1864) Pomogyi László: Magyar alkotmány- és jogtörténeti kéziszótár (Mérték Kiadó Budapest 2008) Dr. Kőrös András-Dr. Horeczky Károly-Dr. Szilágyi Dénes: Polgári Jog Családjog (Civilisztikai Döntvénytár, hvgorac Lap- és Könyvkiadó 1998) A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal (szerk.: Prof. Dr. Vékás Lajos, Complex Kiadó 2013) Családi Jog folyóirat

Internet

- 54 -