A FÖLD VÍZKÉSZLETE A felszíni vízkészlet jól ismert. Összesen 1 384 000 000 km3 víztömeget jelent.
Megoszlása a következő: – óceánok és tengerek (világtenger): 97,4 %; – magashegységi és sarkvidéki jégkészletek: 2 %; – a felszín alatt 4000 méterig előforduló szabad vizek (talajvíz, rétegvíz stb.): 0,58 %; – folyók, tavak, légkör, élőlények: 0,02 %. Látható, hogy a földi vízkészlet döntő többsége a világtengerben hullámzik. A Föld édesvízkészletének 90%-a a hó- és jégtakarókban van.
A földrajzi burokban a víz háromféle halmazállapotban van jelen: szilárd jég, folyékony víz és légnemű pára (vízgőz) formájában. Az egyes halmazállapotok gyakran átmennek egymásba.
A VÍZ KÖRFORGÁSA
Ez a körforgás a víz mozgását és halmazállapot-változásait jelenti az eltérő vízkészletek, mint az óceánok, légkör gleccserek, folyók, tavak és felszín alatti vízkészlet között.
A Napból származó energia felmelegíti a légkört és a hidroszférát, és tulajdonképpen ez a mozgatórugója a víz körforgásának, a hidrológiai ciklusnak.
A víz körforgása a napsugárzás hatására indul meg amikor a Nap felmelegíti az óceánok, tengerek vizét; majd a felmelegedő tengervíz párologni kezd; a párolgás során felemelkedő levegő lehűl és megindul a felhőképződés; ebből majd csapadék keletkezik ami lehull;
A lehullott csapadékvíz részben elpárolog a felszínről és a növényekről, részben a felszíni vizekbe (folyók, tavak) jutva visszakerül a tengerekbe, részben a felszín alá szivárogva, felszín alatti vízként jutnak vissza a tengerekbe. A folyamatot több tényező is befolyásolja, pl. éghajlat, kőzetek, talaj, növényzet, domborzat.
Az óceánokba a vízfolyásokkal visszajutó víz mennyisége mintegy 40 000 km³ évente (kb. 100 km³ naponta): ez pótolja az óceánfelszínekről történő párolgás és az oda visszahulló csapadékmennyiség közötti deficitet.
A légkörben található vízgőz kicsapódásakor (kondenzáció) felhők keletkeznek.
A Föld felszínére került csapadék vagy a talajba kerül, vagy a felszínen elfolyik és végső soron újra a nyílt vízfelületekbe kerül.
A civilizáció hatására azonban a víz egyes ciklikus fázisaiban zavaró tényezők léphetnek fel. A víz párolgása illetve kondenzációja során a levegőbe került különböző szennyező anyagok, por, kipufogó gázok ipari ködképződést, szmoghatást okozhatnak.
A szennyező anyagoktól a csapadékvíz kémhatása és összetétele megváltozik. Az ilyen mértékű szennyezés nagy károkat okoz az élővilágban, a műemlékekben, még az elektromos vezetékekben is. A Földön általános jelenség, hogy megnőtt a csapadékvíz nitrogén tartalma. A csapadékkal a talajba, vizekbe kerülő nitrogén hatással van a talaj és a vizek tápanyag felhasználására.
A szárazföld állatvilága az édesvizekből szerzi az ivóvizet. Az élőlények életműködéseik során (pl. biológiai oxidáció) vizet termelnek, ami szintén a légkörbe kerül.
A vizek körforgásában háromféle tisztulási mechanizmus van. Első a desztilláció az atmoszferikus fázisban. Második a talaj fázisban a fizikai - kémiaibiológiai öntisztulás. Végül a nyílt vizekben történő fizikai - kémiaibiológiai öntisztulás mechanizmusa.
A földre, talajra kerülő csapadék mennyiségében jelentős szerepe van a növényzetnek. Erdőkben a lombkoronaszintre került csapadék egy része a levelekről elpárolog, egy része a levelek között vagy a törzsön lefolyva beszivárog a talajba. Az erdőtlen területeken a talajra jutó csapadék, rendszerint a felszínt rombolva, eróziót okozva elfolyik.
A talajba jutó víz egy része a talajvíz útján újra a felszíni vizekbe kerül, másik része a talajban visszamarad és növény számára felvehető. A lehullott csapadéknak kb. 1%-a épül be az ökoszisztéma biomasszájába.
A lakosság életmódjának nagymértékű változása magával hozta a vízigény gyors ütemű növekedését is. Az embernek naponta átlagban 1,2-1,5 liter vízre van szüksége a szervezetében lezajló anyagcsere-folyamatokhoz. Természetesen ennél lényegesen nagyobb a napi vízfogyasztás, amely jelenleg egy városi embernél 150-300 liter vizet tesz ki.
A gazdaságon belül az ipar az egyik legnagyobb vízfelhasználó; az egyes iparágak közül a villamosenergia-iparnak van a legtöbb vízre szüksége, mindenekelőtt hűtési célokra.
Egyes becslések szerint a fejlett ipari országok jelenleg 2-3-szor annyi vizet használnak, mint amennyit a természetes vízkörforgás biztosít. Emiatt fokozódó mértékben hasznosítják a rétegvíz-tartalékokat, ami a talajvíz szintjének nem kívánatos csökkenésével jár, de egyre nagyobb mértékben kell a vízhiányt szennyezett felszíni vizek költséges tisztításával is fedezni.
Egyes területeken már jelenleg is (pl. Kuvait), de a jövőben szélesebb körűen szükséges a tengervíz sómentesítésében rejlő, ma még nagyon költséges lehetőségek kihasználása is.
