Márton-harang A ravazdi Szent Márton Plébánia lapja • 2013 • november • 9. szám
Márton-napi programok 10. | Szent Erzsébet-nap 10. | Programok novemberben 10.
A
f
-ON IS
Elvisszük nekik a feltámadás örömhírét
N
ovember elsején, halottak napjának előestéjén, gyertyát, virágot és imádságot viszünk magunkkal a temetőbe elhunyt szeretteink sírjához. Nem is értem, miért mondjuk e titokkal teli helyre: „temető”. A német keresztények úgy hívják: Friedhof. A mi nyelvünkre lefordítva azt jelenti: a béke udvara. Hát nem szép? Tele van titokzatossággal és reménnyel. Ugyan miért indulunk el ezen az estén – éppúgy mint húsvét éjszakáján – a húsvéti gyertyával a kezünkben a sötét temetőben? Mert bele akarjuk kiáltani a sötét éjszakába és meg akarjuk hirdetni elhunyt szeretteinknek a feltámadás örömhírét: „Krisztus feltámadt a halottak közül, a halál bilincseit összetörte és a sírban lévőknek új életet ajándékozott.” Igen. Szeretnénk meghirdetni elhunyt szeretteinknek a feltámadás örömhírét. Szeretnénk ugyanakkor a magunk emlékezetébe is belevésni azokat a szavakat, amelyeket a pap, mintegy a halottat megszólítva, a nyitott sírgödör felett mond: „Ember, emlékezz, hogy porból vagy és visszatérsz a porba, de ne feledd: Isten feltámaszt téged az utolsó napon! Béke veled!” Húsvét evangéliumát, a feltámadás örömhírét olvassuk majd a gyertyafényben ragyogó béke udvarában ha-
lottak napjának előestéjén. Ebben a történetben a feltámadás titkát egy nagyon jelentéktelennek látszó mozzanat tárja elénk: „Jézus sírja elől a kő el volt hengerítve.” Hogy mi minden van emögött az apró mozzanat mögött, arról az apostolok beszélnek és az egyházunk is erről tesz tanúságot már 2000 év óta: a Názáreti Jézus Krisztus, aki értünk szenvedett, akit keresztre feszítettek, meghalt, már nem halott, hanem él, feltámadt. A halál nem uralkodik rajta. Ez a húsvéti titok üzenete, amely nekünk szól, testvérem. Neked személyesen, aki a mindennapi életed taposómalmát hajtod. Emlékeznünk kell, testvéreim ezen a napon az Evangélium szavaira: „A kő el volt hengerítve...” – És amikor ezeket a szavakat újra hallom és gondolatban szemlélem a lepleket, melyek Jézus halott testét takarták, és elképzelem az elhengerített követ is, akkor tudatosítom, hogy földi életem bár egyszeri és véges, mégis van folytatása. „A kő el volt hengerítve.” Jézus feltámadásában az örök élet fénye, az üdvösség ragyogott fel minden ember számára. Testvérem, aki ezeket a sorokat olvasod, halld meg a neked szóló szót: ez nem egy vallásos közhely, hanem egy életen túlmutató ígéret. Minden szenvedésen és a halálon túl, a gyűlöleten és a
Imádság az örök élet napján
U
runk, te vezetsz ki bennünket a sötétségből a világosságra, a fogságból az életre. Te oldod le rólunk a halál kötelékeit. Tanítványaidat barátaidnak mondtad: add, hogy hűséges hallgatói legyünk a Te szavaidnak és meghalljuk mi is a nekünk szóló Szót, amely megszabadít és életet ad. Krisztus feltámadt a halottak közül, halállal legyőzte a halált és a sírban lévőknek életet ajándékozott. Add, hogy megtisztult lélekkel ünnepeljük az élet győzelmét. Add, hogy feloldva bűneink kötelékeitől a lélek örömével várjuk az Örökéletet. Ámen.
háborúkon túl vár rám az örök menyegzős lakoma, az élet nagy ünnepe Istennel, ahol egy olyan személyes találkozásban lesz részem, amely minden vágyamat felülmúlja. És hiszem, hogy magányom minden sebe begyógyul majd, és személyiségem min-
den szomjúsága a végtelen Istennel csillapul. Ott, ahol Isten minden a mindenben. …és te, akit Jézus meghívott az örök életre, ne feledd: az élet nagyobbik része a halál után kezdődik. Arnold testvér
444444444444444444444444444 A tar tal om ból 4Elvisszük nekik a feltámadás örömhírét.............................1
4Arnold atya beiktatása Veszprémvarsányban........................7
4Imádság az örök élet napján................................................1
4Isten házában szabad csibészkedni.....................................8
4Két magzat beszélget édesanyjuk méhében................... 3
4A suszter imádsága................................................................9
4„Csendesen és váratlanul átölel az Isten”.........................2 4Szent Márton keresése..........................................................4 4Amit a legkisebbnek tettetek (Kifestő).......................................5 4A szeretet nevében kettévágott köpeny története..................6 4Nagymaroson, az ifjúsági találkozón...........................................6
4Farmeros és tornacipős szentekre van szükség.................8 4Tekints felfelé!........................................................................9 4Vasárnapi ev@ngélium.........................................................9
4Egyházközségünk novemberi programjai........................10 4Szent Márton-nap 2013 (programajánló)........................10
•1•
„Csöndesen és váratlanul, átölelt az Isten” (Ady Endre)
M
indenszentek. Mindnyájunk számára azon szeretteinkről való megemlékezést jelenti, akik már nem lehetnek közöttünk, itt a földi életben. Az emlékezésbe talán némi szorongás is vegyül, hiszen újra szembesülünk evilági létünk végességével. November első napján ezerszínű krizantém, tengernyi ragyogó mécses a sírokon, csendben gyászoló emberek a temetők útjain. Felnőttek, és az ő kezüket szorongató gyermekek. Hogyan élik meg a gyermekek a halottak napját? Mit gondolnak az elmúlásról és a gyászról? A mai társadalmak jellemzője, hogy a gyermeket
József Attila: Keresek valakit Tele vágyakkal zokog a lelkem, Szerető szívre sohase leltem, Zokog a lelkem. Keresek valakit, s nem tudom, ki az? A percek robognak, tűnik a tavasz. S nem tudom, ki az. Csüggedő szívvel loholok egyre, Keresek valakit a Végtelenbe, Loholok egyre. Könnyeim csorognak majd kiapadnak: Vágyak magukkal messzebb ragadnak Majd kiapadnak! Búsan magamnak akkor megállok, Szemem csukódik, semmit sem látok Akkor megállok. Lelkem elröppen a Végtelenbe, Tovább nem vágyom arra az egyre, A Végtelenbe.
igyekszik megóvni mindentől, ami a halállal összefügg. Hisszük, ha nem beszélünk róla, akkor az nincs is. Ha senki nem hal meg csak „elköltözik”, „nagy útra megy”, akkor nincs veszteség, se gyász, se szorongás. A halál életünk kikerülhetetlen része. A gyermekeket nem megvédeni, hanem segíteni kell abban, hogy életkoruknak, értelmi és érzelmi fejlettségüknek megfelelően megértsék azt, és megbirkózhassanak a veszteséggel. Saját viselkedésünkkel példát mutatunk nekik érzelmeik kifejezéséhez, gyászuk megéléséhez, és ezen keresztül, az általános, valódi, igaz emberi értékek megbecsüléséhez is. Tanúságot tehetünk arról, hogy a szeretet képes betölteni a halál okozta űrt, és akár gazdagabbá is válhatunk általa, mert a gyász nem más, mint az elhunyt iránt érzett szeretetünk őszinte kifejezése. Azt, hogy miként reagál a gyermek a veszteségre, befolyásolják annak az életszakasznak a fejlődési jellemzői, amiben éppen van, a család világnézeti, hitbeli meggyőződése, korábbi tapasztalatai, családi kapcsolatainak minősége, a mindennapi élettel összefüggő változások, pl. költözés, iskola vagy óvoda váltása, kisebbeknél egy játék elvesztése, nagyobbaknál szakítás egy baráttal. Az egymást követő veszteségek pszichés hatása összeadódik. Az óvodásokat még az un. mágikus gondolkozás jellemzi, mely néha még a felnőttek világképében is megjelenik, pl. babona formájában. Így gondolhatja egy 4-5 éves például azt, ha szót fogadok, akkor nagyi újra köztünk lesz. Ebben az életkorban nincs még éles határ a valóság és a fantázia között, ne ijedjünk meg, ha egy ilyen életkorú gyermek arról számol be, hogy beszélgetett az elhunyttal. Hat éves kor körül már értik a gyerekek, hogy a halál ténye visszafordíthatatlan. Sok gyerek kezd el ilyenkor rettegni a
szülei halálától. Azt ugyan már tudják, hogy a halál főleg az öregeket fenyegeti, de ebben a korban még nincsenek tisztában az idő múlásának ütemével, ezért úgy érzik, hogy a szüleik bármikor megöregedhetnek és meghalnak. A hét, nyolc éves gyermekek, már teljes bizonyossággal átélik és átérzik, hogy a halál alól nincs kivé-
kifejezetten káros, ha féltésből eltitkoljuk a történteket. A gyermek pontosan érzi, hogy történt valami, csupán elég tapintatos ahhoz, hogy ne kérdezzen. Ugyanakkor a gyermek önállóan gondolkodni tudó lény, és igénye van arra, hogy kíváncsiságát kielégíthesse. Egy ilyen beszélgetés a szülőknek nehéz feladat, amit azonban be
tel, törvényszerűen bekövetkezik. Ebben a korban kezdődik a felnőtt halálfogalom kialakulása, de még hos�szú út vezet annak letisztulásáig. Természetes egy család életében, hogy a gyermek találkozik a halállal, egy családtag vagy szeretett házi kedvence (kutya, hörcsög, aranyhal, stb.) elvesztése kapcsán. Hogyan tudunk segíteni gyermekeinknek, abban, hogy egészségesen feldolgozhassák azt a mindenki számára nehezen megélhető tényt, hogy földi életünk véges? A legjobb, amit ilyenkor tehetünk, ha nem titkoljuk a veszteség miatt érzett fájdalmunkat. Megértő odafordulással meséljünk gyermekeinknek érzéseinkről, és velük együtt emlékezzünk az elhunyt családtagra. Ezzel könnyebbé tesszük a gyerekeknek a gyász feldolgozását. Fontos, hogy őszintén, a gyermek életkorának és fejlettségének megfelelően beszéljünk arról, ami történt,
kell vállalni, hiszen a gyermek leginkább a hozzá közel állókban bízik, bennük hisz, nem pedig egy szakemberben. A legfontosabb, hogy a gyermek szeretetet és biztonságot érezzen a beszélgetés során. Nem baj, ha mi is sírunk, bátorítsuk őt is érzelmei kifejezésére, kérdései megfogalmazására. Ölünkbe véve, simogatva, vigasztalva őt is vonjuk be gyászunkba. Igyekezzünk mindig csak a kérdésre válaszolni, ne lépjünk azon túl. Kisebb gyerekeknél segíthet, ha hasonlatként olyan példákat hozunk, amit maga is megtapasztalt, pl. növények fejlődése, tárgyak elhasználódása. A vallásos hit fontos szerepet játszik a halál, a gyász megélésében. Egy ilyen krízishelyzetben megmérettetik az egyén hitének ereje, mibenléte, valódisága, de a hit által békességet és vigasztalást is kaphatunk. Hitünk mélyebb értelmet adhat a történteknek, erőt a megküzdéshez, talpra álláshoz,
•2•
az elfogadáshoz, a megértéshez. Isten szeretetéről, a túlvilági életről szóló őszinte beszélgetések a gyermek és a szülő számára is enyhülést hozhatnak a fájdalomban. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a veszteség időszaka a gyász és a szomorúság ideje. Még erős hitű családokban is meg kell lennie a gyász, a szomorúság szakaszának, ahogy az örömnek és a feltámadás reményének is. Tudnunk kell azt is, hogy a gyermeknek az hozhat valódi vigasztalást, amit szülei hitelesen élnek meg. Nem csak a szülő lehet támasza a gyermeknek. Egy-egy veszteség óhatatlanul rányomja bélyegét a mindennapokra, ezáltal kihat a gyermek másik fontos életterére, az iskolára is. Azon túl, hogy romolhat a gyermek teljesítmé-
nye, fokozott hangulati labilitással is szembe kell néznie a pedagógusoknak. A halál kérdését az iskola is kínosan kerüli, pedig már óvodás kortól folytathatók ilyen felkészítő beszélgetések, kihasználva olyan aktualitásokat, mint az évszakok változása, a természet körforgása, vagy mindennapi tárgyaink elhasználódása. A pedagógus konkrét pszichés támaszt is nyújthat egy trauma kapcsán. Nincs szükség ilyenkor bölcs gondolatokra, világmegváltó eszmefuttatásokra, a személyes jelenlét, egy érintés, ami kifejezi: itt vagyok, nem hagylak egyedül, már önmagában vigasztaló. Az olyan praktikus segítség, mint a temetés miatti hiányzás idején leadott tananyag eljuttatása a tanulónak, a számonkérés módjának a gyermek stressz-tű-
Két magzat beszélget édesanyjuk méhében – Te hiszel a születés utáni életben? – Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami a születés után következik. – Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogy nézne ki? – Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk. – Hát ez ostobaság. Járni nem lehet. És szájjal enni – ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid. – De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk. – De hát onnan még soha senki nem tért vissza! A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
rő képességéhez igazítása, aranyat ér. Hangsúlyos feladat ilyen esetekben az osztálytársak felkészítése is, amihez kiváló indító pl. egy témához kapcsolódó film közös megnézése, a segítés lehetőségeiről, a történtekről való együttes beszélgetés. A gyásznak fontos része a búcsúzás, aminek ritualizált formája a temetés, ahol utolsó útjára kísérjük szerettünket. A méltó búcsú lehetőségétől nem szabad megkímélni gyermekünket. A temetésen való részvételnek nincs korhatára! A szertartás előtt őszintén mondjuk el a gyermeknek, mi fog ott történni, kisebbekkel el is játszhatjuk, de hagyjuk meg a lehetőségét annak, hogy a gyermek saját elhatározásából mondjon nemet a szertartáson való részvételre. Ha a szü-
lő azon aggódik, hogy jól teszi-e, hogy kiviszi a gyermeket a temetőbe, akkor a gyerek ezt a szorongást fogja megérezni és ő is szorongani fog. Ezt pedig a szülő később úgy is értelmezheti, hogy a temetőben tapasztaltak miatt szorong a gyermeke, holott csak a saját érzését fogja viszontlátni. Amikor ezeket a sorokat írom, a boltok polcain, a virágboltokban már sorakoznak a koszorúk, a mécsesek. Nem nyúlok feléjük, még nem. Elodázom. Megnyugvást keresek, a hitembe kapaszkodok. Hiszem az eljövendő örök életet. Gyermekeimnek is így próbálok segíteni: felkészülni Mindenszentek ünnepére. Hutvágner Kamilla családterapeuta, gyermekpszichológus
Túrmezei Erzsébet: Ha nem teszek semmit sem Most nem sietek, most nem rohanok, most nem tervezek, most nem akarok, most nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten. Most megnyugszom, most elpihenek békén, szabadon, mint gyenge gyerek, és nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten. S míg ölel a fény és ölel a csend, és árad belém, és újjáteremt, míg nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten, új gyümölcs terem, másoknak terem, érik csendesen erő, győzelem... ha nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten.
– Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
É
ljünk haláltudattal, de nem halálfélelemmel. Ezáltal a személyiség fejlődése elmélyültebbé válik. Ha úgy végezzük dolgainkat, hogy tudjuk: meghalunk, akkor függetlenedhetünk az értelmetlen anyagi, materiális hajszától… Szomorú, ha valaki csak a halál közeledtével képes áttekinteni az életét. Minden megváltozik abban a pillanatban: az ürességek, az önzések, a fölösleges dolgok, a tévutak egyszeriben reflektorfénybe kerülnek. Szeretteink, barátaink halála tükröt tart az ittmaradottaknak: az elmúlás tudatával élve értékesebbé, szebbé tehetjük az életünket! (Polcz Alain, Távlatok 1993/6)
– A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van? – Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk. – Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is. – No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.
•3•
Szent Márton keresése
A
ravazdi templomba belépve Szent Márton-festmény néz felénk, igaz a fiatal lovas inkább a koldust keresi tekintetével, és nem törődik mással. De vajon nem mi vagyunk-e Szent Márton koldusai? Azok, akik keresik az ő arcvonását és lelkének rejtélyét? Föllapozva a Sulpicius Severus által írt életrajzot vagy még inkább jellemrajzot, egyik kevésbé ismert részlete ragadta meg figyelmünket. A 12. fejezetben arról olvashatunk, hogy Márton egy pogány menetet látott, amelyet távolból szemlélt. Márton azt hitte, hogy vallási szertartáshoz készülődnek, és ehhez egy istenszobrot visznek magukkal. Fölemelte a kereszt szent jelét, és felszólította a népet, hogy tegyék le a szobrot. Ekkor a menet megállt, és hiába próbált tovább menni, nem tudott. Márton közelebb lépett hozzájuk, és rádöbbent, hogy egy fehér gyolcsba burkolt halottat visznek, és temetési szertartásra készülnek. Erre fölemelte a kezét, és a menet tovább haladhatott. Márton tehát meg akarta akadályozni a pogány áldozatot, amely hitével ellentétben állt. Imájával állította meg őket. Másrészt később alázattal fölismerte tévedését, és továbbengedte a halottas menetet, pedig tudhatta, hogy nem keresztény szertartás szerint végzik majd el a temetést. Különleges erő és tolerancia egysége valósul meg Márton jellemében. Egyrészt szerette volna, hogy ne mutassanak be már áldozatot az általa bálványoknak tartott istenségnek, másrészt nem akarta megbotránkoztatni őket, hogy nem temethetik el a halottat, ahogy akarják. Márton ráébredt, hogy ez nem a térítés ideje, hanem a tiszteletteljes megértés ideje. Elképzelem, hogy ott állt a sírnál, és részvéttel imádkozott Jézus Krisztus Istenéhez, miközben a kelták a maguk szertartása szerint végezték el a temetést.
A kelták is hittek a lélek halhatatlanságában. Márton nem ítélte el őket, megértésük a későbbi megszólításuk alapja lehetett. Néhány fejezettel később azt olvassuk, hogy Márton sok bálványszentélyt lerombolt. Egyik faluban sokan összefogtak ellene, és nem engedték szentélyüket lerombolni, elűzték őt. Ekkor Márton visszavonult, és magányban imádkozott azért, hogy megtérjenek az evangéliumhoz. Ezt olvashatjuk: „Ott három napon át vezeklőruhát öltött, hamut szórt magára, és állandóan böjtölt és imádkozott az Úrhoz, hogy isteni erővel rombolja le azt a templomot, amelyet emberi kéz nem pusztíthatott el.” Angyalok jelentek meg neki lándzsával, pajz�zsal, és mondták, hogy térjen vissza, és rombolja le a templomot. És valóban, mikor visszatért, az emberek már engedték, és megtértek Márton által hirdetett Istenhez. Sőt sokakat annyira megnyert beszédével, hogy maguk rombolták le pogány templomaikat. Márton példát adott nekünk, hogy vágyakozzunk és tegyünk is Európa és a körülöttünk élők evangelizálásáért, de ezt ne erőszakkal, hatalommal tegyük, hanem imádsággal, a Szentlélek lendületével. Mert senkit sem lehet akarata ellenére hitre buzdítani. Csak örömmel lehet az örömhírt hathatósan hirdetni. Az emberi lélekben levő erőszak felelős a vallásháborúkért, a családi és országok közötti háborúkért. Igazságunkat, amely keveredik birtoklási vágyunkkal, hatalomvággyal, fontosabbnak tartjuk mások életénél. Márton a békét tartotta az erények ékességének, szilárdan hitte, hogy Krisztussal való kapcsolatunk hozza el a békét. Békevágyát fejezi ki, hogy – egy kevésbé ismert életrajza szerint – imádságával elérte, hogy Avitius gróf megkegyelmezett egy halálra ítéltnek. A saját családja üdvösségét szolgálta, hogy vállal-
A ravazdi templom főoltárképét Joseph Schmidt festette 1799-ben. A képen a ruháját megosztó Szent Márton látható a koldussal.
va a rendkívül veszélyes és hosszú utat az Alpokon eljött Savariába. Édesanyját sikerült Krisztushoz vezetnie, édesapját nem. Márton nagy fájdalmára meg kellett élnie, hogy egy spanyolországi püspököt téves hittételeiért a katolikus császár püspökök tanácsára kivégeztetett. Azért mehetett el a császárhoz, hogy megakadályozza a további vérontást. Meg kellett élnie, hogy egyháza az üldözött vallásból, a vallási igazát védő – másokat üldöző egyházzá vált. Példaképének tartotta őt Szent Benedek, aki oratóriumot, kápolnát építtetett tiszteletére Montecassino hegyén. Szent Ferenc is példaképének tarthatta a leprást gyógyító Mártont. Jól jelzi ezt Assisiben, a Ferenc sírja fölé emelt templomban a Szent Márton tiszteletére szentelt kápolna. Az egyszerű nép megszerette Szent Mártont: 25
•4•
szakmának volt a védőszentje, köztük a katonáké, a lovasoké, a csendőröké, a koldusoké, a lúdnevelőké, a borkereskedőké, a bőröndösöké, a kádároké. Sokfelé ábrázolják Mártont lúddal, mert a ludak árulták el, hogy hol tartózkodott, amikor püspökség elől menekült. A népi humor és szerénység, békességre törekvés, az étkezésre, italra való szeretetteljes meghívás teszi széppé Szent Márton-ünnepét. Egy népi mondás szerint, aki Márton napon libát nem eszik, az egész évben éhezik. Másik szerint: ha a liba mellcsontja fehér, akkor fehér karácsonyunk lesz, ha barna a csont, akkor csak locspocsos lesz az idő. A 20. században újra üldözöttekké váltak a keresztények. Az evangélium és a béke elvetése miatt tört ki mindkét világháború. A II. világháborúban Köln városát is lebombázták. A kölni dóm közelében áll Szent
Márton temploma, amely a középkorban bencés kolostor része volt. A világháborúban bombák pusztították el nagy részét. Szépen rendbe hozták, feltárták alatta az ókori romokat, a kereszténység előtti épületre épült rá ugyanis a templom. Az oltár körül 8 allegorikus női alak látható. Mindegyik a nyolc boldogság közül egynek a feliratát fogja kezében. Márton evangéliumi lelkiségét fejezik ki. Boldogok azok, akik azt hallják: „Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam és adtatok innom. Idegen voltam és befogadtatok. Nem volt ruhám, és ruhát adtatok rám. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam és fölkerestetek.” Áldott legyen az Úr, aki Mártonban példát adott nekünk a nyolc boldogság megélésére. Merre futsz, hátrálsz? Elrejtőzni nem tudsz! Messze száll híre koszorús erénynek! Száz csodád fénylőn hirdet s emel, Márton, Pásztori tisztre. Ámen.
Ének Szent Mártonról
Istenben bizakodom és nem félek! 2. A hóban rongyos ember ül, / Ruhája folt csak egyedül: „Segítsetek a nagy bajon, / Mert végem lesz és megfagyok.” Mert végem lesz és megfagyok. 3. Szent Márton int, a ló megáll, / És csöndben áll a koldusnál. Szent Márton kardja gyorsan vág, / Kabátja félbe tépve már. Kabátja félbe tépve már. 4. Szent Márton fél palástot ad, / A hála érte már fakad. De Márton gyorsan lóra száll, / A másik féllel meg sem áll. A másik féllel meg sem áll. 5. Álmában jő egy tiszta fény, / És lágyan kélő hang beszél: „Amit te tettél, jó lovag, / A hálám érte elfogadd, A hálám érte elfogadd!”
Elréd atya
1. Katonai szolgálata leteltével Márton a császár elé térdelt és így szólt: „Eddig neked szolgáltam, de ezentúl Isten katonája leszek!”
Amit a legkisebbnek tettetek, nekem tettétek...
(Tours-i (ejtsd túri) Szent Márton 316-ban született, 371-ben püspökké választották, 397-ig élt.) Kedves Gyerekek! Készítettünk nektek néhány rajzot Szent Márton életének fontosabb eseményeiről. Olvassátok el és ismerjétek meg Márton nagyon izgalmas életét a képek seítségével. Esténként, ha kedvetek támad, színezzétek ki a róla készült rajzokat! Vidám perceket kívánunk Nektek!
3. Márton szerény ember volt. Nem tartotta magát többre, mint ami igazán volt. Egy libaólba menekült az emberek elől, akik püspökké akárták őt tenni. A libák gágogása árulta el hollétét.
2. Élete során sokszor szembe találta magát a Gonosszal, aki igyekezett eltéríteni a jó útról azokat, akik Istennek tetsző életet akartak élni. Márton a gondoszhoz így szólt: „Te nyomorult ördög! Ha felhagynál az igazak üldözésével, bízva az Úr Krisztusban, irgalmat ígérnék neked!”
•5•
A szeretet nevében kettévágott köpeny története Részlet Sulpitius Severus Szent Márton élete c. művéből
Í
gy történt meg egy szokottnál jóval keményebb tél közepén, midőn a hidegtől sokan megfagytak, és Mártonnak már semmije sem volt a fegyverén és az egyszerű katonai köpenyén kívül, hogy
a város kapujánál egy ruhátlan koldussal találkozott. A szerencsétlen ember könyörgött az arra járókhoz, hogy szánják meg, de mindnyájan elmentek mellette. Ekkor az Istennel eltelt férfiú megértette, hogy az Úr neki hagyta meg azt, akin senki sem könyörült. De mit tegyen? A rajta lévő köpenyen kívül nem volt egyebe, mert már hasonló célra mindenét elajándékozta. Fogta tehát az oldalán hordott kardját, és középen elvágta vele köpenyét, az egyik részét odaadta a koldusnak, a maradékot pedig magára terítette. Néhány körülötte álló nevetett rajta, mert megcsonkí-
Nagymaroson, az ifjúsági találkozón
O
któber elején Sághi Éva hitoktató barátnőmtől azt a felkérést kaptam, hogy kísérjem el Őt, legyek a segítője az idei évben a Nagymarosi Ifjúsági Találkozón, melyet már sokadik alkalommal rendeznek meg. Jómagam két huszonéves fiúgyermek és egy kamasz lányka édesanyjaként fiatalos lelkülettel készültem az útra. Láziról, Tápszentmiklósról, Pannonhalmáról, Ravazdról, Győrszentivánról érkeztek a fiatalok és a hajnali indulás ellenére lelkes, barátságos, befogadó tekintetekkel köszöntötték egymást a buszon. Megérkezésünk előtt, bár sok plébániáról jöttünk, mégis tudtunk közösen énekelni, és már akkor megfogalmazódott bennem, hogy olyan jó nekünk itt lenni. A Dunán komppal átkelve, a találkozó helyszínén közel kétezer társunkkal együtt reggeli imádsággal hangolódtunk a 11 órakor kezdődő előadásra, melyet dr. Papp Miklós görögkatolikus lelkész tartott „Életvezetés – A
gondolatok, amelyek meghatározzák életünket” címmel . Az elhangzottak nem közvetlenül az én korosztályomnak szóltak, azoknak a fiataloknak kívánt irányt mutatni, akik útjuk elején járnak, akik nagy döntések előtt állnak. Felemelő érzés volt azonban számomra ráeszmélni arra, hogy bár eddigi életem során néha megbotlottam, néha hoztam hibás döntést mégis az előadó szavai visszaigazolást adtak, hogy jó úton járok és hitemből származó döntéseimet helyesen hoztam. Teljes lelki feltöltődés után ebéd és süteményezés következett, majd lesétáltunk a Duna partjára. Ekkor szembesültünk igazából azzal, hogy milyen csodálatos helyszín adott otthont a találkozónak. Ragyogóan sütött a Nap, a táj tiszta és érintetlen volt. Olyan jó volt csak csendben ülni és magunkban érlelni a hallottakat. Hirtelen József Attila szavai jutottak eszembe: „Szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz...”
tott öltözéke csúfnak látszott a számukra. Sokan azonban, akikben egészségesebb lélek lakott, nagyot sóhajtottak, mert semmi hasonlót nem tettek, bár kétségkívül többjük volt, hogy felöltöztessék a ruhátlant, és megtehették volna anélkül, hogy szükséget szenvedtek volna. A következő éjszaka Márton, miközben mélyen aludt, meglátta Krisztust ugyanazon fél köpenybe öltözve, amellyel a koldust betakarta. Arra kérték, hogy figyelmesen nézze meg az Urat, és ismerje fel az általa adott ruhadarabot. Majd hallotta, hogy Jézus a körülötte álló angyalok sokaságához fennhangon így szólt: „Márton takart be ezzel a ruhával, pedig még tanuló a hitben.” Valóban, az Úr megemlékezett saját mondásáról, melyet egykor mondott: „Amit egynek a legkisebbek közül tettetek, nekem tettétek.” Ezzel megvallotta, hogy Márton a szegényben őt magát öltöztette fel, s az ily nagy jócse-
lekedet bizonyságául ugyanabban a ruhában méltóztatott megjelenni, melyet a szegény kapott. E szent ember a látomása után sem vágyódott hiú emberi dicsőségre, hanem tettében Isten jóságát ismerte fel, és midőn tizennyolc éves lett, megmerítkezett a keresztség vizében.”
Kis csapatunk, mely lázi, tápszentmiklósi, ravazdi és győri fiatalokból állott, a parti köveken ülve érdeklődve hallgatta vezetőnk Éva néni szavait. Ő arról próbálta őket faggatni, hogy a majd két órás előadásból mi az az egy gondolat mely mélyen megmaradt a lelkükben. És a gyerekek legnagyobb csodálkozásomra azonnal megnyíltak és egymás szavába vágva mondták. Záporoztak a kérdések és a válaszok. Pillanatok alatt nekünk felnőtteknek egyenrangú beszélgetőtársaink lettek, akikkel nem csak a legújabb telefonokról, a celebekről vagy a facebookról lehetett szólni. Nagyon jó volt megtapasztalnom, hogy Ők is értették és megértették a hallottakat. Amikor a meghívást kaptam e napra, boldog voltam, mert feladatom arról is szólt, hogy keressek egy témához illő verset, történetet. Már akkor tudtam, hogy Wass Albert egy írását fogom elvinni, aki egy olyan emberről ír, aki erős hittel oszlopot épített az Ő Istenének. Wass Albert hősének hitből fakadó kitartása egész életemben vezetett engem. Ott és akkor ezt kí-
vántam átadni részükre, és úgy érzem szavaim eljutottak hozzájuk. A nap gazdag programjait még hosszasan sorolhatnám: előkerültek az „ingyen ölelés” pólók, geoládát kerestünk, találkozhattunk a már barátainkként érkező, a viszontlátás örömét sugárzó ipolytölgyesi fiatalokkal. A délután szép befejezése a közös mise volt, melynek különös fényt adott, hogy ezt a mi főapátunk, Várszegi Asztrik celebrálta. A liturgia végén főapát úrral lehetőségünk volt egy találkozóra, így Ő is kapott soksok ingyen-ölelést. Sokat kaptam ettől az úttól! Két fontos felismerés fogalmazódott meg bennem: (1) Az ifjú kor nem az évek számával mérhető, nyitott, őszinte, elfogadó lelkület kell hozzá. (2) Hiszem és tudom, hogy fiataljainkat meg tudjuk tartani egyházi közösségeinkben, csak meg kell találni azokat a csatornákat, melyek hozzájuk vezetnek. Hálás vagyok, hogy plébániáinkon olyan atya és hitoktató munkálkodik, Hortobágyi Arnold és Sági Éva személyében, akiknek ez sikerülni fog! Slánicz Ervinné Edina
•6•
Sík Sándor: Tedd a jót! Tekintet nélkül arra, hogy másoknak tetszik-e vagy sem, tekintet nélkül arra, hogy látják-e vagy sem, tekintet nélkül arra, hogy lesz-e sikere vagy sem: tedd a jót! Tégy minden jót, amit megtehetsz, ott, ahol vagy, úgy, ahogy teheted, akkorát, amekkorát tehetsz, de mindig szüntelen, és ez legyen a programod! Beküldte: Hadaricsné Terike
sztrik főapát úr megbízásából Arnold atya 2013. augusztus 1-jétől Bakonypéterd, Lázi, Ravazd és Veszprémvarsány plébánosa lett. Szeptember 28-án közös szentmisére készültünk. Ezen a vasárnapon iktatta be ugyanis Asztrik főapát úr szolgálatába Arnold atyát
abban a veszprémvarsányi templomban, ahol 2011. augusztus 15-én pappá szentelte. S egyben hálát adtunk azért, hogy a jó Istennek mi olyan nyája vagyunk, aki nem maradt pásztor nélkül! Elréd atyát is szeretettel köszönthettük több rendtársával együtt. A szentmise kezdetére megtelt a templom, amely nagy alapterülete ellenére
majdnem kicsinek bizonyult. A mise elején Asztrik atya megköszönte előző plébánosunk, Pál atya munkáját. Mindan�nyian szeretettel emlékezünk rá! Ezután bensőséges szertartás keretében Arnold atya megkapta a négy templom kulcsát, a misekönyvet és a miséző kelyhet. És ezekkel a szép szimbólumokkal együtt megkapta egyházközségei híveinek lelki gondozását, és azt a feladatot, hogy a Mennyei Atyához vezessen bennünket. A keresztelőkútnál folytatódott a beiktatás. Reménnyel teli szívvel imádkoztunk azért, hogy keresztény közösségeinkben minél több új hívőt köszönthessünk. A szolgálatot közösen látták el az egyházközségek ministránsai és felolvasói. Székely Szilvia gyönyörű éneke, Bajnai Sándor és Elischer Balázs színvonalas orgonajátéka segített bennünket az áhítatban. A szentmise után vidám beszélgetésre és koccintásra gyűltünk ös�sze a Művelődési Házban. Kívánjuk Arnold atyának, hogy lelkipásztori munkáját segítse híveinek az a példás összefogása, ami ezt a napot jellemezte. Isten áldása segítse minden lépését! Horváthné Wolf Mónika – Veszprémvarsány
Ezúton mondunk köszönetet Forró Angélának, aki rendelkezésünkre bocsátotta a fényképeket.
A
Kép: Forró Angéla – Ravazd
Arnold atya plébánosi beiktatása Veszprémvarsányban
•7•
Több részletet is ki lehetne emelni a méltóságteljes pillanatok közül: Székely Szilvia csodálatos éneke, ahogy elvarázsolta a jelenlévőket; vagy a bevonulás a mise elején; a sok ismerős, barát boldog tekintete; a beiktatást követő szeretetlakoma. Engem azonban két mozzanat fogott meg igazán. Az egyik, a ministránsok, és az atyák „csibészkedése” az oltárnál. A ministráns-szolgálatot teljesítő gyermekek közül ketten álltak oda segítőként. Amikor a vizet kellett önteniük a Főapát kezére, a ministránsok bizonytalanul, egy-egy cseppet csorgattak Főapát úr kezére. Arnold atya odaszólt: „Jól öntsd le a kezét vízzel,
úgy jó tisztességesen!” Akkor a kis ministráns szót fogadva az egész kancsó tartalmát kiborította. És kitört az igazi jókedv, az önfeledt mosolygás, a csibészi összhang! (lásd képünket!) És valójában ez nem lehetséges? Naná, hogy lehet! Hisz Isten a boldog embereket szereti, boldoggá akar tenni minket mindig, állandóan, és szüntelenül, s ebbe igazán belefér ez is! Így hiteles. Az Isten házában megengedett a vidámság, a jókedv, a huncutkodás is… Nagyon megkapó pillanat volt ez! A másik mozzanat: A kislány az oltár előtt, mintha csak egy festmény jelent volna meg általa a szemünk láttára. (lásd képünket) Forró Angéla (Ravazd), a profi fényképész, ahogy folyamatosan pásztázta a jobbnál jobb pillanatokat, egy kis ovis tanítványom beállt a templom középre, az oltárral szemben, és a kis szoknyájában illeget-billeget mintha csak valami isteni muzsika ritmusa szólalt volna meg a fülében. Ő is önfeledten jól érezte magát, boldog volt, látszott minden mozdulatában, arckifejezésében. Ismételten kérdem: nem megengedhető ez az Isten házában? Természetesen, igen! A merev elvek, szabályok kizárják annak a lehetőségét, hogy az ember Istenhez vezető útját sajátjaként élje át. A lehetőség ott van minden-
kiben, akár felnőtt, akár gyerek… boldog lehet Istennel, az Isten házában a közös imádság által, a közös ünneplés által, és egyéni megtapasztalásaiban, örömeiben is, a templomban, jókedvűen vidáman, akár mosolyogva. Sokan voltunk együtt, sok boldog arcot, Istenhez hasonló arcot láttam. Kívánom mindenkinek, hogy maradjon meg benne minden
egyes közös ünneplés, vasárnapi szentmise után, egy-egy ilyen boldog, vidám pillanat, amelyet emlékeibe tud zárni, és előhúzni tarsolyából. Arnold atyának kívánjuk, hogy maradjon meg mindenhez ez a „csibészi” karizmája, maradjon jó pásztora, hiteles, boldogságot sugározó pásztora nyájának! Sághi Éva hitoktató – Lázi
Kép: Forró Angéla – Ravazd
2013. szeptember 22-én, a veszprémvarsányi Szent Adalbert plébániatemplomban Várszegi Asztrik főapát úr Hortobágyi Arnold atyát négy falu (Ravazd, Bakonypéterd, Veszprémvarsány, Lázi) plébánosának nevezte ki. A szép, bensőséges ünnepünkön, sok szem, és fül volt tanúja annak, hogy Arnold atya megújította a papszentelésben Asztrik főapát úrnak tett ígéreteit. Ezt követően Főapát úr átadta a templom-kulcsokat, aztán az evangéliumos könyvet, a miséző kelyhet és a keresztelő-kutat. A négy falu apraja-nagyja jelen volt az ünnepi szentmisén.
Kép: Forró Angéla – Ravazd
Isten házában szabad „csibészkedni”
Farmeros és tornacipős szentekre van szüksége a világnak „Gondoljatok bele, hogy egy nem házas asszony bemegy a templomba, s azt kéri, hogy kereszteljék meg a fiát. És az, aki éppen ott tartózkodik, azt válaszolja: nem lehet, mert maga nem házas. Figyeljük meg, hogy az az asszony, akinek volt bátorsága megtartani és megszülni gyermekét mivel találkozik! Zárt ajtóval! Ha így folytatjuk, nem teszünk semmi jót az emberekkel, Isten népével. Jézus hét szentséget alapított, de mi ilyen magatar-
•8•
tásokkal egy nyolcadikat találunk ki: a „lelkipásztori vám” szentségét!... Aki közeledik az Egyházhoz nyitott ajtót kell, hogy találjon, és nem a hit ellenőrét… Szükségünk van reverenda és fátyol nélküli szentekre. Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre. Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátaival sétálnak. Szükségünk van szentekre, akik Istent
Képek forrása: Internet
teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek. Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy a tisztaságot megszentelik… Szükségünk van korszerű szentekre, XXI. századi szentekre, akik erre a korszakra alkotják meg a lelkiségüket. Szükségünk van olyan szentekre, akik el vannak kötelezve a szegények iránt és a szükséges szociális változások iránt. Szükségünk a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni. Szükségünk van kólát és hot-dogot fogyasztó, internetező és Ipod-ot használó szentekre. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni barátaikkal. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot. Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok. Szükségünk van olyan szentekre, akik e világban élnek, és meg tudják ízlelni a világ jó és tiszta dolgait, de mégsem világiasodnak el… Legyünk hát ilyenek!”
Élet a lelkünknek
Beküldte: Sághi Éva. Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki gyökerestül és verj gyökeret a tengerben! – megteszi nektek.
Vasárnapi Ev@ngélium
November 1. Mindenszentek ünnepe Mt 5,1-12 Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. November 3. Évközi 31. vasárnap Lk 19,1-10 Aztán elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát és gyógyítsák meg a betegeket... November 10. Évközi 32. vasárnap Lk 20,27-38 Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra... November 11. Szent Márton püspök ünnepe Lk 17,1-6
November 19. Szent Erzsébet ünnepe Lk 6,27-38 Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz ő is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz.
A suszter imádsága Egyszer egy suszter elment Izsák rabbihoz, és így szólt hozzá: „Mondd meg nekem, rabbi, hogy mondjam el a reggeli imámat? Kuncsaftjaim szegény emberek, akiknek csak egy pár cipőjük van. Késő este elhozzák nekem és én majdnem az egész éjjel dolgozom rajtuk. Sőt – mikorra pedig a cipőknek készen kell lenniük, amikor hajnalban az emberek munkába indulnak – még virradatkor is akad munkám. Ezért szeretném tudni, hogy hogyan mondjam el a reggeli imát?” – Hogyan csináltad eddig? – Kérdezte a rabbi. – Néha gyorsan elimádkozom, és rögtön újra munkához látok, de közbe mégsem érzem jól magam. Máskor meg elmulasztom az imát; de ilyenkor olyan érzésem van, hogy hiányzik valami, és olykor-olykor, amikor a kalapácsot emelem, mintha szívemet hallanám sóhajtani: „Micsoda szerencsétlen ember vagyok én, hogy nem tudom elvégezni a reggeli imámat!” Erre így szólt a rabbi: „Tudod, ha én Isten lennék, ez a sóhaj többet érne nekem, mint az ima.”
Tekints felfelé!
Beküldte: Berkiné Vera
Az egerészölyv – Ha egy egerészölyvet egy nyitott tetejű 2x2,2 m-es ketrecbe teszünk, akkor, habár tud repülni, ez a madár végleges fogságba kerül. A jelenség oka az, hogy az egerészölyv a repülést a földön kezdi egy 3-3,5 m-es futással. Ha nincs ekkora hely a futásához, akkor szokása szerint ez a madár meg sem próbál repülni, örök életére fogoly lesz ebben a nyitott tetejű kicsiny ketrecben. A denevér – Az éjszakában repkedő figyelemre méltó fürge teremtmény, a közönséges denevér képtelen sík területről felrepülni. Ha ilyen helyre kerül, csak annyit tehet, hogy reménytelenül ide-oda csoszog egészen addig, amíg kétségtelenül fájdalmasan el nem jut valami enyhe emelkedőig, ahonnan aztán végre a levegőbe vetheti magát. Akkor aztán, mint a villám, a levegőbe emelkedik. A dongó – Ha egy dongót egy vizespohárba pottyantunk, amíg el nem pusztul, ott marad, ha csak ki nem vesszük onnan. Soha nem fedezi fel a menekülés útját pohár tetején át. A pohár oldalfalán próbál találni valamilyen kiutat, kitartóan keresve azt a pohár alján. Ott keresi a menekülés útját, ahol az nem létezik. Addig keres, míg el nem pusztul.
November 17. Évközi 33. vasárnap Lk 21,5-19 Nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket. De nem vész el egy hajszál sem fejetekről. Kitartástokkal megmentitek lelketeket. November 24. Krisztus király vasárnapja Lk 23,35-43 Jézus, emlékezzél meg rólam, országodban. Ezt válaszolta neki: Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben.
Az emberek – Sok tekintetben hasonlítunk az egerészölyvre, a denevérre és a dongóra. Küszködünk gondjainkkal és frusztrációnkkal, közben soha nem vesszük észre, minden amit tennünk kell, nem más, csupán felfelé nézni! Ez a felelet, a menekülés útja és a megoldás bármely gondunkra. Csupán tekints fel!
•9•
A bánat visszatekint, az aggodalom körbe tekint, de a hit felfelé tekint! Élj egyszerűen, szeress bőkezűen, gondoskodj mély odaadással, beszélj kedvesen, és bízz Alkotónkban, aki szeret bennünket!
November 10. (Vasárnap) Szent MÁrton-napi SZENTmise éS VÁSÁR 9 órakor ünnepi szentmisét tartunk a templomban. A szentmisét követően (kb. 10 és 11 óra között) Szent Márton-napi vásár a templom előtti téren. Aki szeretne megszabadulni a háztartásában fölöslegessé vált, de még jól hasznosítható használati eszközeitől (pl. könyv, játék, konyhai felszerelés, kép, szórakoztató elektromos eszköz) vagy értékesebb kacatjaitól, és a befolyt jelképes összeget szívesen felajánlaná valamilyen jó célra, akkor hozza el a tárgyakat és nézzen körül a különféle portékák közt a bolhapiacon, vagyis a Szent Márton-vásárban. A felajánlott tárgyakat az óvodában és a templom sekrestyéjében gyűjtjük. Az elárusításból befolyt összeget idén, második alkalommal a ravazdi óvodának fogjuk felajánlani, ahová a gyermekek részére hasznos oktatási fejlesztő eszközöket, játékokat és grafikai kellékeket vásárolunk.
Szent Márton-nap 2013 November 12. (kedd) Mártonkeresés A ravazdi Óvoda újra meghirdeti hagyományos Márton-napi programját. A sokak által megkedvelt rendezvényekre szeretettel várjuk a falu lakosságát.
További vásári időpontok:
Gyülekező november 12-én kedden délután 5 órakor a templomban. Az óvodás gyerekek Márton-napi játéka után lampionos felvonulást tartunk az óvodáig, ahol egy kis szeretet-vendégség, libazsíros kenyér, forró tea, forralt bor várja a vendégeket.
november 16. (szombat) az esti szentmise után november 17. (vasárnap) a reggeli szentmise után Szeretettel várjuk! – Arnold atya és közössége
A program alatt mézeskalács-liba vásárolható! Mindenki hozzon magával mécsest! Várjuk az érdeklődőket, és köszönjük a támogatást!
Megemlékező Szentmise az Izabella-otthonban Szeretettel várjuk településünk idős lakóit november 3-án (vasárnap) délután 3 órára a ravazdi Izabella Idősek Otthonába, ahol az otthon lakóival együtt megemlékezünk elhunyt szeretetteinkről. A szentmise után kötetlen találkozásra és beszélgetésre lesz lehetőség az otthon lakóival.
Szeréna óvónéni és a ravazdi óvónénik
Egyházközségünk programjai novemberben November 1. (péntek) Mindenszentek ünn. 19:00 Temetői istentisztelet. Megemlékezés elhunyt szeretteinkről a temetői kőkeresztnél. November 2. (szombat) Halottak napja 18:00 Szentmise November 3. (vasárnap) Évközi 31. vasárnap 9:00 Szentmise 15:00 Szentmise az Izabella idősek otthonában November 9. (szombat) 18:00 Előesti szentmise November 10. (vasárnap) Szent Márton püspöknek, templomunk és településünk társvédőszentjének főünnepe (templombúcsú) 9:00 Szentmise 10:00 Márton-napi vásár November 12. (kedd) 17:00 Mártonkeresés (lásd a hirdetést fent!)
Előadás a hitről a hit évében
November 16. (szombat) 18:00 Előesti szentmise 19:00 Márton-napi vásár (lásd a hirdetést fent!) November 17. (vasárnap) Évközi 33. vasárnap 9:00 Szentmise 10:00 Márton-napi vásár (lásd a hirdetést fent!) November 19. (kedd) Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe Ménfőcsanakon (lásd a hirdetést >>>) November 23. (szombat) 18:00 Előesti szentmise November 24. (vasárnap) Krisztus király vasárn. 9:00 Szentmise November 30. (szombat) 15:00 Ádventi ajándékés koszorúkészítés a plébánián 18:00 Előesti mise December 1. (vasárnap) Ádvent 1. vasárnapja 9:00 Szentmise
Szeretettel várjuk 2013. november 4-én (hétfőn), 17 órára a veszprémvarsányi községháza nagyetermébe, ahol Hortobágyi Arnold atya előadást tart a „Az életet éltető hit”-ről. A belépés ingyenes. Mindenkit sok szeretettel várnak az ÉLETMÓD KLUB nevében a szervezők.
Szent Erzsébet-nap ménfőcsanakon Idén Szent Erzsébet napján (november 19-én, kedden) a ménfőcsanaki egyházközség vár vendégül bennünket. Az ünnepi program 3/4 5-kor kezdődik. A szentmise után szeretetvendégségre hívnak bennünket. Kérjük, hogy akik szeretnének velük együtt ünnepelni, azok 1000 forintos útiköltség befizetésével Bajnai Sándornál vagy Arnold atyánál jelentkezzenek. A szervezők kérik, hogy tartósélelmiszer adományainkkal támogassuk a hátrányos helyzetű családokat. Az adományokat a sekrestyében gyűjtjük. Kérünk mindenkit, hogy lehetőségéhez mérten járuljon hozzá a gyűjtéshez. Nagyon szépen köszönjük. Autóbusz indul: délután 4 óra körül a templom elől és a faluháztól.
Házasságra felkészítő csoportok indulnak január közepén Szeretettel várom azon fiatalok jelentkezését, akik jövőre házasságot kívánnak kötni. A csoportos alkalmak során – melyek január közepén indulnak – szeretnénk jól hasznosítható ismeretekkel gyarapítni a házasságra készülőket. Jelentkezzetek az
[email protected] címen vagy itt: 30/920 22 46
• 10 •
