A Duna bástya ügyében kelt utóbbi levelezésünk rezüméje: Úgy véljük kötelességünk tudatni a közvéleménnyel, mely tartalommal folytattunk kiterjedt levelezést a szakma, és hatalom képviselőivel. Jelen levezést most így mutatjuk be, de azzal a specifikummal, hogy a címzettjei az ismeretlenség homályában maradnak. Az egyes levelek egyes szám első személyben történt megszólításait szükség szerint többes számra változtattuk, a megszólítottak személyére utaló formulákat töröltük. Mindezek ellenére úgy vélem jelen bemutatott anyag is hasznos és elégséges azon polgártársaink számára, akik hazájuk Duna bástya nevű kincsének sorsáért aggodalmat éreznek. Természetesen a levelek dátumából adódik, hogy azok egy része még az egyszintes mélygarázs korából való, így a megállapítások is erre az állapotra, tervezetre vonatkoznak. A győri Arrabona Városvédő Egyesület Győr büszkesége a Duna bástya megmaradásának ügyében városunk történelmi örökségének megmaradásáért és méltó bemutatásáért aggódó sok tízezres közönségének érdemi segítséget nyújt jelen szakmai anyag közkézre bocsátásával. A levelek egy része a tervek drasztikus módosításával aktualitását vesztette, de jelen formában történő együtt olvasása így is számtalan eddig nem ismert részletet tárgyal. Tisztelt Excellenciás Úr! Előre is elnézését kell kérjem, hogy az ismeretlenség homályából írok Önnek, hátráltatva ezzel bokros teendőiben, de remélem sikerül felkeltenem szíves érdeklődését, már csak azért is, mert akármennyire hihetetlen közös ügyünkről van szó. (….) és a győri Arrabona Városvédő Egyesület elnöke vagyok, ez nyilván még nem jelent ismert tényt, de az már biztosan, hogy miért folytatunk több éve kilátástalan küzdelmet, mert ez nem más mint a győri vár. Győr vára, mely 1545-től 1575-ig épült, földrészünk és az akkor ismert világ legnagyobbja, legkorszerűbbje volt, hívták egykor Európa Kulcsának is. A bevehetetlennek hitt erődöt, a kora újkori hadtörténelem leghosszabb ostromával Szinán nagyvezér bevette mégis, a várőrség magát kegyelemre és szabad elvonulás mellett megadta. Mindez 1594-ben történt. A fényes győzelem emlékére Ali pasa a vár új parancsnoka a Duna, akkor Vízi kapura érckakast helyeztetett el, alája félholdat kovácsoltatott. 1598-ban Pálffy Miklós és Schwarzenberg Adolf generálisok hadicsellel visszafoglalták, bevetve a félelmetes hadieszközt az úgynevezett petárdát, mellyel a várkaput berobbantották. Mégis kevés szó esik arról, milyen ádáz küzdelem bontakozott ki azon a hajnalon és milyen elképesztően sok vér hullott áztatva ezzel a bástyák falait. A kor történetírói mindkét oldalról kiemelik a török katonák hősies védekezését azt, hogy halálos sebbel, már a földre esve is oroszlánként védték a várat, és vele a hitet. Az őrség szinte mind egy szálig elesett, vezérrel és közkatonával együtt. Büszkék lehetünk rájuk, mert katonaként és emberként küzdöttek meg nem hátráltak, meg nem alkudtak. A legsúlyosabb küzdelem a vár Duna, akkor Vízi bástyájánál és kapujánál bontakozott ki, s lett így e bástya sok hős végső nyughelye is. Most békésebb idők járnak, népeink már nem harcolnak egymással, de hála Istennek keresik közös gyökereiket, erősítve ezzel e két valóban ősi, európai nép testvériségét. Ennek az igazi közös múltnak romolhatatlan emléke a győri vaskakas, melyet egykor Ali pasa helyeztetett a Duna kapura, később onnan elkerülve egy kettős kereszttel egészült ki. Csodálatos, hogy ez az érckakas e két nagyszerű szimbólummal a félholddal és a kereszttel városunk egyik jelképe lett mutatva, hogy egy az Isten, Akit népeink imádnak, és mennyivel fontosabb az egység, mely vér szerint is összeköt minket, mint a különbözőség.
Sajnos a helyi városvezetők elhatározták, hogy a Duna bástyát, mely igen jelentős részében fennmaradt, vele szegény Duna kaput (…..) és benne mélygarázst helyeznek el. Sajnos úgy tűnik ebben már senki őket megakadályozni nem tudja, a munka néhány héten belül kezdetét veheti. Excellenciás Uram, hogy a mi Szent Könyvünket idézzem, nem magamtól vettem, amit itt előadtam, bizonyítja ezt a hiteles történetírás, a dokumentumok és legfőképpen a most véget érő ásatás bizonyítékai. A Duna bástya egy az egyben feltárható, kiegészíthető, utódainknak bemutatható, olyan kegyeleti hely, ahol az egykori harcot békévé oldotta az emlékezés. Az a hely, ahol hősök nyugszanak, az a hely, amely az ismert érckakasával az előbb elmondott üzenetet hordozza. Ez nem belügy, ez összeurópai ügy annak a földrésznek egyik meghatározó szimbóluma, melyhez az Önök csodálatos népe, kultúrája és országa is szervesen hozzátartozik. A Duna bástya és kapu legalább olyan jelentőségű kulturális és szakrális helyszín az Önök népének, mint a miénknek, ne hagyjuk (…...) Kérem Önt tisztelettel, vesse latba tekintélyét és segítsen, bár a huszonnegyedik órában vagyunk, de ahol a szükség ott a segítség. Unokáink is büszkék lesznek, ha sikerül ezt az igazoltan közös hősi emlékünket megmenteni, mert úgy érzem, ez becsület és dicsőség dolga. Kérem ne vegye zaklatásnak merész soraimat, de őszintén hiszek az együvé tarozásban, népeink rokonságában, közös gyökereinkben és szép, fényes közös jövőnkben.
Győr, 2012. október 24.
Tisztelt Elnök úr! Bátran és nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy nem jutott volna országos ismertségre és hírnévre ez a pompás reneszánsz hadi építmény, ha a civil szakmai egyesület nem végez széles körű felvilágosító tevékenységet e tárgyban. Mi szakmai becsületünktől vezéreltetve vállaltuk a hatalom minden reakcióját, a kirekesztést, sokszor teljes ellehetetlenítést, mert tudtuk és tudjuk ma is, ilyen jelentőségű és nagyságú reneszánsz, kora újkori épített emlékünk nincs hazánk határain belül, de kívül is alig. Az érdemtelenül félreállított régész szakma meghatározó személyei közül fájdalmasan kevesen mondták ki a varázsigét, a Duna bástya épített egységében rejlő nagyságát. Mi magunk is ezen épített egység, egyedülálló teljesség nagyszerűségében hiszünk, és küzdünk azért, hogy méltó sorsa jusson, minden magyar ember büszkeségére. Ne vegye zaklatásnak, de mint a témát sok éve kutató és a reneszánsz hadi építészetben jelentős ismerettel rendelkező építészek néhány kiegészítő információt szeretnénk eljuttatni Önnek jelen írás keretében. A Duna bástyát városunkban többek kutatták, illetve publikáltak e tárgyban az elmúlt évtizedekben. Időrendben elsőként Dr. Winkler Gábor 1978-ban jelentett meg tanulmányt ezen építményről és környezetéről. Ugyanezen évben a Mosoni-Duna partfalrendezési munkái kapcsán a szögleterőd fellelt pajzsfala a jelenleg is látható magasságig kiegészítésre került. Egyéb beavatkozást az akkori műszaki körülmények és pénzügyi viszonyok nem tettek lehetővé. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy az akkori városrendezési terv (Dr Winkler Gábor és Foltányi Miklós munkája), mely 2006-ig érvényben volt már megőrzésre és tematikus kiegészítésre javasolta a Duna bástyát, a kötőgátat a Kastély és Duna bástyák között, valamint a Duna kaput is.
A 2006-os rendezési terv szelleme sem tért el ettől jelentősen. A mélygarázs és rendezvénytér létesítése érdekében természetesen ezt 2010-11-ben ezt megváltoztatták. A mi szakembergárdánk sok éve kutatja a győri reneszánsz erőd témáját, kiemelt figyelmet fordítva a Duna bástyára és kapura. Ebbéli munkánk során számtalan levéltárat jártunk meg és hoztunk napvilágra addig nem ismert dokumentumok sorát. Persze mi nem saját céljainkra gyűjtöttünk, hanem mindent igyekeztünk megosztani a szakmával, így a helyszínen dolgozó régészekkel. Sajnálatos, hogy sem az új rendezési terv készítése és elfogadása során, sem az örökségvédelmi hatóság engedélyezési eljárása során ezen hiteles és jelentős dokumentumok nem, vagy csak igen csekély részben kerültek felhasználásra, jóllehet azokat mi az illetékeseknek eljuttattuk, illetve elektronikus úton is hozzáférhetővé tettük. Nyilvánvaló tény, hogy a regnáló politikai hatalomnak soha nem volt célja kifejezetten a kora újkori nemzeti épített örökségünk kutatása, esetleg bemutatása turisztikai céllal. Az ő céljuk egy volt, és ugyanaz az egy ma is, a mélygarázs. Az a tény is valóság alapon nyugszik, hogy időközben a Kulturális Örökség Védelméről szóló törvényt a hatalom megváltoztatta, az épített örökségünk védelmét szolgáló hivatalt feldarabolta, átszervezte. Amikor 1939-ben a jelenleg még részben látható teret megépítették elbontották válogatás nélkül ami a tervezett felszín felett volt, és törmelékkel töltötték be azt a kétharmadnyi épületrészt és épületelem sort, mely ezen felszín alá esett. Ezt az állapotot tárta fel a régészeti kutatás az elmúlt és az idei év során, meg kell itt jegyeznünk, hogy a fellelt épített elemek meglétét, mibenlétét és pontos helyét kutatásaink alapján már jóval a régészeti munkák megkezdése előtt jeleztük. Mondhatni könnyű dolgunk volt, hiszen jelentős kutatási anyag állt már akkor is rendelkezésünkre. Levelünkhöz csatolva ennek igazolásaképp csatolom a Duna bástya hagyományőrző helyreállítási makettjéről (2009.) készült fotót.
A makett léptékhelyes, valamennyi elemét igazolta a későbbi 2011-2012. évi feltárás, egyedül a Duna kapu formája a fantázia szüleménye, ezt mint Ali pasa kéjtornyát jelenítettük meg, korabeli ábrázolások alapján. Kevés olyan reneszánsz erőd van a világon, amely ennyire jól dokumentált lenne hadmérnöki szempontból, mint a győri, Európa szerte számos levéltár őriz róla igen jelentős mennyiségű és minőségű anyagot. Mi ezen kutatási anyagok egy részét voltunk önerőnkből képesek begyűjteni. A megdöbbentő ennek kapcsán az a tény, hogy tudomásunk szerint rajtunk kívül ezt senki sem tette meg, sem az előkészítés, sem a gyakorlati munka folyamán.
Az a tény, hogy rendkívül részletes hadmérnöki tervek állnak rendelkezésre, egyedülálló lehetőséget rejt számunkra, mégpedig a szögleterőd tematikus kiegészítését. Ehhez a valóban méltó bemutatási módhoz minden eszköz a rendelkezésünkre áll, ott vannak az eredeti tervek, ott vannak a valóban jelentős és rétékes maradványok és rendelkezésre áll a 21. századi technika. Amennyiben nem ragadjuk meg ezt a valóban egyedülálló lehetőséget és pillanatot, akkor ez nemcsak számunkra veszik el mindörökre, hanem az utánunk következő generációk számára is, azaz olyan szellemi és vele tárgyi rombolást (pattantyús házak) hajtunk végre, melynek visszafordíthatatlan és végzetes következménye lesz. Ráadásul azt is szem előtt kell tartani, hogy hazánk területén nincs még egy teljes egységében tematikus kiegészítéssel egyben bemutatható reneszánsz szögleterőd. Egy ilyen nagyszerű épület belsejében mélygarázst elhelyezni nem éppen szerencsés, azonos az épített mű szellemiségével való szembefordulással, az eredeti valóságához képest eltérő fényben történő feltüntetéssel. Eleve el kellene zárkózni ettől a gondolattól, ha nagyon muszáj, pont ide garázst építeni akkor erre is van 21. századi megoldás, ennek képeit és a helyi örökségvédelmi iroda vezetőjéhez írott levelünket is csatoljuk. Szeretném tájékoztatni, hogy a mellékelt alternatívát az örökségvédelem helyi vezetője is támogatja, ezt hozzánk írt levele is bizonyítja. A már húsz éve elavult gépkocsival behajtós mélygarázs beruházásra, mely az épített emlékek megcsonkításával, sőt egy részük elpusztításával jár szerintünk nincs helytálló magyarázat. Egy ilyen jellegű, autók közötti erődszakasz bemutatást tulajdonképpen kiforgatott valóságnak lehet tekinteni, hiszen olyan elemeit mutogatjuk, melyeket építői soha nem szántak bemutatásra. Ilyen például a kötőgát statikai okokból létesített belső bordázata, mely a kötőgátat a mögöttes földfeltöltésben stabilizálta, de ilyen a bejárat nélküli ágyúlejáró, valamint az ütegállás földfeltöltés felőli belső oldalának mutogatása is. Mindezek mellett nem meglepő, hogy azon erőd elemeket, melyek a garázs belső útjában vannak visszabontanának (kötőgát részek). Ezzel a megoldással a szögleterőd épített egységében való értéke is jelentősen sérül. A csatolt alternatíva nemcsak, hogy az egységet állítja helyre, hanem egyenesen meg is követeli annak létrejöttét, mindezt teszi mindenféle visszabontás nélkül. Meggyőződésünk ma is, hogy egy eredeti reneszánsz hadi építmény, mint a győri vár Duna bástya nevű szögleterődje épített egységének minél teljesebb látványában képes kibontakoztatni valódi nagyságát, ezzel valódi jelentőségét. Ugyanis minél kisebb a feltárt bátya terület, annál kisebb a bástya épített elemei összességének, ezzel valódi jelentőségének kibontakozására a lehetőség. A régészeti feltárás sajnálatos, de fontos elemeket egyszerűen nem érint. Ilyen elem a keleti ágyúlejáró, mely a Teleki utca tengelye alatt húzódik, így másfél méterrel kívül esik az ásatási területen, de lényeges tartozéka a szögleterődnek, súlya, jelentősége, ezzel értéke azonos a tavaly feltárt nyugati ágyúlejáróval. Ugyanilyen jelentős elem még a keleti, fel nem tárt ágyúlejáró folytatása, azaz a bástya keleti ágyúterme a Teleki utca, Móricz Zs. rakpart utak kereszteződésében az úttest alatt. Szintén tavaly adott hírt erről az elemről a helyi sajtó, mégpedig egy ottani csőtörés alkalmával amikor is előkerültek a kérdéses falak az aszfalt réteg alatt 70 cm-rel. Ezeket összefoglalva, megismételve állításunkat, a mi Duna bástyánk az egyetlen olyan honi reneszánsz épület, mely teljességében és szakszerűen, tematikusan helyreállítható, hiszen valamennyi tartozéka ismert, nemcsak az ásatásból hanem mert megvannak az eredeti tervei. Mivel az egyesület szakemberei látták a mélygarázs terveit, mely ténnyel sem visszaélni nem szándékozunk, sem kritikát gyakorolni nem szeretnénk. Ám volna itt egykét kérdés, mégpedig mindjárt a kontúrokkal kapcsolatban, melyek a tervek szerint résfalakkal lesznek körbevéve. A garázs kontúrjai pedig a Teleki utca tér felőli, nyugati széle, a Jedlik Á. utca tér felőli, keleti széle az egykori Bástya utca közepe, valamint a jelenlegi árvízvédelmi fal, mely neki fut a bástya 78-ban részben helyreállított pajzsfalának. A résfal lényege a munkaterület határoláson túl a talajvíz távoltartása, azaz sok méterrel megy le a föld mélyébe, ebbéli tulajdonságánál fogva a Teleki utcánál és a Jedlik Á.
utcánál is kénytelen átvágni a reneszánsz művet. Egyik hely a bástya fel nem tárt keleti ágyúlejárója és ütegállása, a másik hely maga a Duna kapu. Tehát a résfalazás, mely hermetikusan hivatott doboz oldal szerűen körbevenni a garázst kénytelen átvágni a bástyát, ráadásul úgy, hogy a kívül rekedő részek soha többé nem lesznek bemutathatók, mert immáron tényleg töredékekké válnak. Pontosan körülhatárolva, amit a századok, beleértve az 1939-es barbárokat is egyben hagytak, a jelenkor tortaként szeleteli fel. Így jár tehát a hazánkban egyedülálló módon és teljességében bemutatható, életre kelthető reneszánsz szögleterőd. Más a helyzet a nyugati ágyúállással, mely szerencsére előkerült, de amennyiben megtartják, a garázs nyugati fele zsákutca lesz, mert vagy a bástya , vagy a belső átjáró. A kettő együtt nem megy, fizikai képtelenség. Mivel soha nem volt cél egy percre sem, csak tényszerű következmény a bástya életre keltése, a terem gépjármű tárolóban csak a kényszer hatására mutatják be azon fal szakaszokat, amiket erre szánnak. Ezért kell, hogy egyszerűen áldozatul essék a keleti ágyúállás, ágyúlejáró, egyszerűen fogalmazva a bástya keleti sarka, mert kívül esik a garázsuk belsején. Megismételjük tehát, amit a huszadik századi vandál pusztítók egyben hagytak, és egyben is van, hiszen egy épülethez a Duna bástyához tartozik, most egyszerűen leborotválásra kerül a résfal építése következtében. Azaz rombolás lesz így is úgy is, ebből adódóan. Ne felejtsük el a birtokunkban lévő jelentős fotódokumentáció megörökítette azon valójában soha feltárni nem szándékolt mégis napvilágra jött keleti bástyaoldali falakat. Ezen bástyafalak magassága, kora a bemutatásra meghagyott kötőgát darabbal és ágyúlejáróval egyenértékű, koruk, jelentőségük azonos. Valaki egyszer kitalálta és törvénybe iktatta, hogy ami a földből előkerül és 1711. előtti, az régészeti lelet, azaz a régészeti szakma azt régészeti értéknek tekinti. Ami egy ásatás során előkerül és mondjuk 1712-es évjáratra datálják, az az objektum nem régészeti érték. Csakhogy akad itt néhány értelmezés és értékszemléletbeli probléma. Azt tudjuk, hogy a győri erőd 1782-ig volt „hadi” használatban, ekkor II. József felmentette a katonai szolgálat kötelme alól. Egész eddig az időpontig, sőt a napóleoni háborúk miatt még ezen túl is folyamatosan karbantartották, korszerűsítették a győri várat, annak minden tartozékát. Nem szeretnénk felesleges információkkal terhelni Önt, de rengeteg és rendkívül részletes, precíz hadmérnöki terv áll rendelkezésre ezen időből. Így könnyen állhat elő pont a Duna bástya vonatkozásában, hogy egyes épített elemek 1711. utániak, pusztán azért, mert mondjuk 1715-ben a nagy árvíz után úgy ítélték meg a hadmérnökök, hogy a sérült részeket lebontják, majd újraépítik. Azaz a győri vár és a Duna bástya épített értékeinek jó részét nem védi senki és semmi. Tehát a rombolás szó így értendő, mert szerintünk a régészeti kor után is van érték, mely elbontása véleményünk szerint rombolás. Véleményünk szerint itt a Duna bástyánál különlegesen összetett, igen sokrétű ismeretanyagra volna szükség, melyet csak és kizárólag több szakma képes együttesen képviselni, hiszen épített örökségünk e páratlan remeke már építés történetével is beírta magát történelmünkbe. Aztán ha a bástyához épült pattantyús házak pincéit tekintjük, vizsgáljuk az épített környezet összefüggéseit, igazán felmerülhet bennünk, hogy létezik régészeti érték, de létezik hadtörténeti érték, városépítés történeti érték, érték magyarságtudatunk szempontjából, de érték európai mivoltunk szempontjából is. Győr, 2012. november 27. Tisztelt Elnök úr ! Megtisztelt minket gyors válaszával, külön köszönjük őszinteségét, miszerint Győrből aggasztó hírek érkeznek a Duna bástyát illetően. Véleményét teljes mértékben osztjuk, sőt tanúi vagyunk annak a folyamatnak, mely néhány éve városunkban kezdetét vette, és úgy látszik napjainkban tetőfokára hágott. Városunkban egy erőteljes közlekedési lobby csoport működik, mely a legkülönfélébb műszaki megoldások sokaságát javasolja a helyi politikának,
amely aztán közpénzekből meg is valósítja az eltervezetteket. Aki ezt a rendszert meg merészeli kérdőjelezni, az azonnal üldözendő ellenséggé válik. A helyzetre jellemző, hogy amikor zászlójukra tűzték a Dunakapu tér nagyrendezvény térré alakítását és ez alatt a mélygarázs tervét, közvetlen közbeszerzési kiválasztással hirdettek győztest. A kiválasztás döntő szempontja volt a pályázó előző évi forgalmi bevétele, melyet tudomásunk szerint igen magas összegben határoztak meg. Eközben folyt a sajtóbeli nyilatkozatháború, miszerint ez egy tér, ott semmi nincs, aki ezt megkérdőjelezi, az hülye, vagy ellenség. E háború „csúcspontja” volt, hogy a tintától szinte meg sem száradt tervek keletkezésének idején a helyi önkormányzati újságban azonnal megjelentek a látványtervek. Nos ezeket meglepő volt szemlélni, hiszen a Duna bástyából mindössze annyit akartak látszó formában meghagyni, melyet 1978-ban helyreállítottak, azaz a bástya Dunára néző pajzsfalának egyik szakaszát, valamint az ekkoriban meglelt nyugati ágyúlejárót a hozzá kapcsolódó kötőgáttal.
A nagyváradi vár egyik szögleterődjének ágyúállása ugyan olyan mint a Duna bástyáé Egyesületünk ekkor már több mint egy éve folytatta felvilágosító munkáját, mert tudtuk, a terület jelentős emlékeket rejt. A 2011-es ásatás aztán még a mi várakozásainkat is felülmúlta. Mindezek mellett ugyanez évben felkerestünk kül - és belföldön levéltárakat, mert amint be is bizonyosodott, számos dokumentum áll ezekben rendelkezésre a győri reneszánsz erődről. A fájó pont mindössze annyi, hogy ezeket előttünk senki érdemben nem vizsgálta, azaz jelentős információk tömege maradt rejtve a kutató szakemberek és a tervezők előtt is. A még fájóbb mindebben, hogy miután kutatásaink Duna bástyára vonatkozó részét a nyilvánosság számára is elérhetővé tettük, akkor sem nőtt meg az érdeklődő érintettek létszáma. Jóllehet tekintettel az együttműködési megállapodásra a KÖH nyilvános dokumentumtárába is feltöltésre kerültek az anyagok. Ráadásul ezen anyagok - értve ezalatt most a hadmérnöki terveket – hitelességéhez kétség sem fért, sőt minden vonalukat igazolta a feltárás.
A Duna bástya és egyéb hadi létesítmények ábrája a 18. század közepéről A most bemutatott képek teljességükben letölthetők honlapunkról, származási helyük az Országos Hadtörténeti levéltár. Ide a bécsi Állami Levéltárból és Hadtörténeti levéltárból kerületek fotó másolatban, az eredeti tervek ma is ott találhatók, számos egyéb dokumentummal együtt.
A Duna bástya és egyéb hadi létesítmények ábrája a 18. század közepéről Előző levelünkben említettem, miszerint a győri erőd 1782-ig volt hadi szolgálatban, ezen időpontig folyamatos korszerűsítésen, karbantartáson esett át. Valójában ezen munkálatok mérnöki alátámasztó munkarészei a fellelt dokumentumok, melyek között részlettervek is bőven szerepelnek. Ráadásul nemcsak alaprajzokat, helyszínrajzokat találtunk, hanem függőleges metszeteket is, melyek a tényleges szintviszonyokat és az építmény magassági viszonyait is jól és szemléletesen dokumentálják. A dokumentumok jó része 18. századi, ez a gyűjtés szempontjából teljesen tudatos, az alábbiak miatt. A központi pénzből fenntartott győri erőd folyamatos karbantartása rendkívül költséges volt, ezért a hadmérnökök az egyes adódó javítási munkák költségeit a lehetséges módon racionalizálni. Ennek és a kivitelezési munkát követően az elszámolásnak a viták elkerülése érdekében csak egy biztos alapja lehetett, ez pedig a lehetséges legpontosabb dokumentáció, mely valós felmérésen alapult. Ezért nekünk, a mai kor kutatóinak rendkívüli szerencsénk van a győri erőddel, esetünkben a
Duna bástyával kapcsolatban, mert valóban és igazolhatóan pontos és mérnöki szempontú terv és felmérési anyag áll a rendelkezésünkre. Ez olyan részlet és adat gazdag, hogy lehetővé teszi a szakma legmagasabb elvárásai szerinti tematikus kiegészítést, mégpedig a szögleterőd teljességére vonatkoztatva. Többek között ezért is oly fontos a Duna bástya, mert hazánkban a magyar várromok és erőd maradványok tekintetében csak itt kínálkozik mód és lehetőség egy ilyen valóban egyedülálló beavatkozásra. Mégpedig azért, mert más objektum esetén, vagy nincsenek meg a szükséges és hiteles korabeli mérnöki dokumentumok, vagy a romlás foka miatt nincs mód beavatkozni, vagy az adott emlék helyét, környezetét már úgy elépítették, hogy fizikai lehetőség sincs a tematikus kiegészítés magvalósítására. Az előző levélhez csatolásra került agy olyan tervanyag, mely ezt a lehetőséget taglalja. Az abban megfogalmazottak egyértelműek, fel kell magasítani eredeti mivoltuk szerint az egyes épített elemeket, és a jelenlegi térszinten az eredetileg föld feltöltések helyén kialakuló üres térben pedig elhelyezni egy parkolót. Így gyakorlatilag minden sértetlen marad, kiegészíthető, bemutatható, a szögleterőd visszanyeri alakját, jellegét, még a városvezetők által elképzelt funkciók is megmaradnának. Meg kell jegyeznünk, bár ezt a megoldást mi találtuk ki, de alapvetően nem szeretnénk az itteni parkoló funkció bármely formában való megjelenését, méltatlannak tartva azt a hely szelleméhez. Győrben számtalan, jóval olcsóbb megoldás létezik a belvárosi parkolási gondok enyhítésére, ez vitathatatlan tény. Ami a bástya belsejébe tervezett mélygarázst illeti számos komoly műszaki kifogás merül fel, melynek csak egy része régészeti jellegű. Ilyen például a mélygarázs szigetelése a talajvíz és a Mosoni-Duna közelsége miatt, hiszen félő, hogy a hermetikusan szigetelt földbe süllyesztett „doboz” oly mértékben változtatja meg a talajvíz viszonyokat, hogy a közeli védett pincék mind elúszhatnak majd. Erre egy nemzetközi talajmechanikai szaktekintély hívta fel a figyelmet az előzmények során. Mindezek mellett nem érezzük szerencsésnek a már feltárt elemek bemutatását , melyeket a mélygarázs gyomrából, a parkoló autók közül kívánnak láttatni (el is bukták az uniós pályázatot). A mélygarázs szegélyét képező vasbeton résfal és az ehhez csatlakozó vasbeton fenéklemez azt „szereti”, ha minden tekintetben zárt, azaz rajta lyukak, rések nincsenek, mivel ezen elemek a vízzáróságot lehetetlenné teszik. Ráadásul a fenéklemez egy adott síkon kellene, hogy feküdjön, nem lehetnek benne szintbeli ugrások, mert akkor a garázs padlója is ugrálna. Ez azt jelenti, hogy a feltárt és belül bemutatni tervezett elemeket agy adott szinten el kell vágni, hogy a vasbeton lemezben ne legyenek „lyukak”, mármint olyan reneszánsz épületrészek, melyek a lemez alatt is folytatódnak. Örökségvédelmi szempontból első számú feltétel kéne, hogy legyen a reneszánsz falak védelme minden őket kisebbítő, gyengítő beavatkozástól. Ebben az esetben el lehetne felejteni az alsó lemez vízzáróságát. A nagy területeken (a romokon kívüli felületeken) vízzáró lemez miatt a nyomás alá kerülő talajvíz és talajnedvesség állapot változásának hatására lehetőség van rá, hogy nedvesség a régi, bemutatásra szánt falakon keresztül törekedne fel. Ezzel azon elemek véleményünk szerint azon reneszánsz elemek kapnának többlet talajnedvességet, melyeket a garázsból szántak bemutatni. Ilyen állandó és intenzív többlet nedvesség elviselésére lennének kényszerítve azok az elsősorban falazott emlékek, melyre azokat nem tervezték. Így komoly az esély azok gyors és látványos romlására. Másrészt az alaplemez egy adott síkba tervezett vízszintes kialakításához, valahogy nem akar alkalmazkodni a feltárt nyugati ágyúállás sem. Az ágyúállás termeinek alsó szintje könnyen meghatározható, ha a 19. sz. végén odavitt feltöltést annak külső síkja elől ellapátoljuk. Ekkor szabaddá válnak a lőnyílások, a többi pedig már csak analógia, hiszen még Győrben is van látható, mérhető példa a megoldásra, nem is beszélve a korabeli tervek átnézéséről. A tervek készítésének idején az ágyúállás még egyáltalán nem volt feltárva. Még ebben a helyzetben is figyelembe lehetett volna venni az akkor már közismert, általunk fellelt dokumentumokat. Ez az aktus szerintünk ekkor vagy
nem történt meg, vagy a dokumentumokat nem vették kellő súllyal számításba. Mivel a tervek elsősorban a 2011-es régészeti feltárás tényeit vették figyelembe, (a tervező nyilatkozata szerint a terveket módosítják, ha a feltárás során előkerült leletek ezt szükségessé teszik) így biztosak nem lehetünk abban, hogy az ágyúállás terei biztonságban vannak. Félelmünk alapos, már csak azért is, mert tekintettel a garázs alaplemezének jellegére, kialakítására és főleg egy adott szinten való fix elhelyezésére, az történik majd, hogy amely elem ezen szint fölé esik az megmarad ugyan, de átázhat, amely elem ezen szint alá esik, azt egyszerűen elnyeli majd mindörökre a beton szarkofág. Ez nem a tervek kritikája, de a vízzáró, dobozszerű segédszerkezet kialakításából következő sajátos helyzet. Mondják a régi falakat majd injektálják, de ismerve ezen módszer hazai gyakorlati eredményeit sok jóra e tekintetben számítani nem lehet. Ebből adódik, hogy a mélygarázs kötelező szerkezete és építési technológiai kötelmei potenciális veszélyt jelenthetnek a bástya feltárt és fel nem tárt részeire egyaránt. A garázs belső közlekedési rendje és terjedelme miatt a pattantyús házak meglévő szerkezeteire ki kell mondani, hogy azok nem értékesek. Ha azokat elbontják, csak akkor marad elég hely a terv magvalósítására. De esetükben újból ki kell mondani, nem csak a régészeti érték az érték. Ez a házsor részben ugyan a 18. század első harmadában létesült, de több száz éven át összenőtt a Duna bástyával, és alkotta Győr legromantikusabb városképét. A házsort annak 1939-es bontása előtt felmérték, az anyag birtokunkban van. A pattantyús házak és a bástya ilyen bájos városképet nyújtó, Tabán szerű ölelkezése egyedülálló hazai példa, ezért igen komoly urbanisztikai, városépítés történeti értékkel állunk szemben. Az ugyancsak a mélygarázs belsejében bemutatni tervezett kötőgát szakasz, amennyiben az elképzelt módon kerül megjelenítésre nem javítja az érőd képi megjelenítésének esélyeit. Itt a kötőgát belső oldalára gondolunk, mely úgy lett kialakítva, hogy az soha nem látsszon. Nagyon fontosnak tartjuk az előkerült emlékek bemutatása és tematikus kiegészítése során a hitelesség kérdését. A városi elképzelés szerint a kötőgát elemeit azok egy részének elbontása után a garázs közepén „körbejárható” módon mutatnák be. Igen ám, de kötőgát belső bordázatát soha nem szánták láttatni, ezen elemek azért épültek, hogy a kötőgátat merevítsék és a mögöttes földfeltöltésbe bekössék. Ez nem egy gótikus városfal, ahol megjelennek a látható merevítő bordák, a tervezett bemutatás viszont egyértelműen ezt a látszatot kelti. Ez egy reneszánsz mérnöki mű, semmi köze a gótikához, annak maradékát a Káptalan dombon kell keresnünk. Engedje meg, hogy még néhány gondolatot fűzzünk jelen elhangzottakhoz, mégpedig a garázs függőleges lehatárolása, a résfal és a régészeti elemek vonatkozásában. A közölt második és harmadik ábrán jól látszik a Duna bástya keleti ágyúlejárójának és ágyúállásának képe. Ennek az épületrésznek kora, jellege, ezzel értéke azonos a fellelt nyugati társáéval, a Duna bástya azonos értékű szerves részéről beszélünk. Amikor a tervezési terület és ezzel régészeti feltárás végleges helyét körvonalazták, már ismert volt ezen mű helye a reneszánsz szögleterődben betöltött fontos szerepe. Úgy ítéljük a garázs keleti határa is emiatt került tervezett helyére, mert nyilvánvalóvá vált, ha ez az ágyúlejáró és ágyúterem is előkerül végképp fordul a kocka és vége a mélygarázsról szőtt álmoknak. Ugyanis, ha ezen elemek nem kerülnek feltárásra, akkor elmondhatják, hogy nincsenek is meg, így a szögleterőd csak töredékesen maradt fenn. Amennyiben ezen elemek előkerülnének, még a laikusok, sőt mélygarázs pártiak számára is nyilvánvaló lenne az egység, esetünkben az épített egység. Ez ismét komoly érv lenne a bástya egyben történő rehabilitációja mellett. Csakhogy úgy állapították meg a mélygarázs keleti határát, hogy véletlenül se érintse az előbb felsorolt elemeket. Mivel nyilvánvalóan épített egységről van szó, azt pont a tervezett és a hivatal által engedélyezett résfal fogja kettévágni. Méghozzá úgy, hogy a keleti ágyúlejárót és ágyútermet
egyszerűen leborotválja az épített egységről. Ez olyan eset, mely nem hiszem, hogy előfordult az elmúlt huszonkét év Magyarországa történetében. Jelenleg arra hivatkoznak az illetékesek, hogy nincs mód feltárásra az építési területen kívül. Viszont nyilvánvaló az elemek ottani mivolta és egysége, nem hiszem, hogy nincs törvény amely megállást parancsolna. A hivatkozott elemek megléte egyértelmű, mert nem csak a hadmérnöki tervek bizonyítják, hanem a helyszínen történtek is. Még 2011. márciusában csőtörés volt a Teleki és a Móricz Zs. rakpart sarkán, ez pont a keleti ágyúállás felett van. A vízcső az ágyúterem harántfalra támaszkodva tört el, azért mert körülötte laza feltöltés volt. Erről a helyi napilap is tudósított, de egyesületünk birtokában van az akkori helyzetet megörökítő fotónak, a kérdéses fal a mai terepszint alatt már 70 cm mélységben megtalálható. A közelmúltban (néhány hete) a Teleki utca érintett szakaszán közmű bekötéseket végeztek. A keresett falak rendre előbukkantak. Az erre vonatkozó fotókat következő levelünkhöz csatolva küldjük. Győr, 2012. december 1. Tisztelt Excellenciás úr, kedves (személyiségi jogok miatt törölve)! Ne haragudj, de régi ismeretségünkre, személyes jó kapcsolatunkra való tekintettel így közvetlenül kereslek meg, szíves segítségedet kérve. Tekintsd úgy, mint egy elkötelezett keresztény konzervatív barátod segélykiáltását, tekintsd úgy mint egy becsületes magyar ember panaszszavát egy becsületes magyarhoz. Amint azt bizonyára tudod, az általam fémjelzett egyesület az Arrabona Városvédő Egyesület csupa olyan szakemberből áll, aki velünk együtt hittel vallja Krisztust, Isten, Haza és a Család szentsége mindnyájunk számára életszemléleti alap. Azt is nyilván tudod, hogy több éve harcolunk nemzeti örökségünk megmaradásáért, annak sorsának jobbra fordításáért. Veled együtt egy olyan Magyar Hazában hiszünk, amely büszke páratlan, hősi múltjára, őseire, hőseire és az általuk ránk hagyott épített örökségre, de nemcsak büszke, hanem féltő gonddal őrzi, ápolja és ha kell meg is védi azt. Az évek során együttműködési megállapodást kötöttünk az egykori Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal, mely megállapodás a jogutódlások következtében valamennyi utódszervezetre érvényes. Most ennek szellemében várom szíves tájékoztatásodat, nem valamely beosztottadét, a Te véleményedre vagyok kíváncsi, milyen sorsot szánsz a kereszténység védőpajzsának a győri vár világhírű Duna bástyájának. Több országos főméltóságot szólítottam már meg e témában, hiszed, vagy sem, valamennyien pártfogolják e becses valódi reneszánsz épület megmaradását és méltó hasznosítását. Csak azért nem sorolom hosszan a nyilatkozó személyeket és pártoló leveleik tartalmát, mert nem kívánok visszaélni az időddel tudom, hogy sok a dolgod. Azonban kimagasló nemzeti értékeink sorsa felett érzett aggodalmamban úgy vélem, a Duna bástya ügye nem tűr halasztást, hiszen valódi keresztény ügy. Mint ezen keresztény ügy alázatos szolgája teszem fel ismét a kérdést, milyen sorsot szánsz a kereszténység védőpajzsának? Annak a bástyának, mely létét a hazánkra törő oszmán birodalom elleni élethalál harcnak köszönheti, annak melynek felépültét három pápa és az egész akkori Európa segítette, annak, melynek magyar-keresztény kézen való maradásáért hívők ezrei imádkoztak Urunkhoz Istenünkhöz Nápolytól Oszlóig, annak melyet a két hős tábornok Pálffy és Schwarzenberg puszta kezével vívott vissza, annak melynek visszatértére Győr kereszteket emeltek hálaadásként földrészünkön szerte oly sok vidéken. Egy keresztény ember nem hiszi, nem hiheti, hogy azt a helyet a harc házát, melyet szépapáink vére öntözött szent és igaz áldozatként, pöfögő autók tapossák és a benzingőzben kérdezi meg majd unokánk, hogy mik is e szerény kis faldarabok? Nemzetünk, amely méltán büszke múltjára, nem szánhat ilyen sorsot magyarságunk, kereszténységünk ilyen jelentőségű
emlékhelyének! Mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy sokan vannak, akik a haladást, fejlődést, a 21. század elképzelt attitűdjeit tűzték zászlajukra, de a céljuk egészen más, és mindketten tudjuk igen távol áll a keresztény konzervatív szellemtől és attól az erkölcsiségtől, melyet ez a szellem kötelezettségként ránk ró. Mint gondolkodó és keresztény ember Te is tudod, semmiféle igény, vagy városfejlesztési szükséglet nem támasztja alá a Duna bástya ilyen hasznosítását. Sajnos csonka Hazánk, de Szent István Magyarországa határain belül sem találhat az ember valódi reneszánsz szögleterődöt, mégpedig azért, mert egy ilyen mérnöki csoda megalkotása saját korában is oly sok pénzbe került, hogy igen kevés létesült belőle. Ha a gúnyhatáron átlépünk, legközelebb Nagyváradon találunk hasonlót, méghozzá a győri erőd kisöccsét. A sors szomorú fintora, hogy abban a városban, melyben a magyar verés nem ritka eset, a román hatalom az erődöt felújíttatja, méghozzá mintegy 3 milliárd forintnyi uniós pénzből. Nem mélygarázst épít a belsejébe, hanem felújíttatja, mert még az általunk egyébként nem sokra tartott románok is rájöttek arra, legyen bár teljesen magyar maga az épület, de turisztikai vonzereje van. A mi Duna bástyánk, amely előképe volt megmenekülő kisöccsének a „szakemberek” által és a Te nevedben kiadott építési engedély miatt most a következő állapotba kerül. A résfal, mely szarkofágként öleli a bástya maradékát levágja a bástya keleti ágyúlejáróját és ágyúállását, amely a Teleki utca alatt van. Ezen kívül szétvárja a bástya Duna felé eső részét, egyszerűen leborotválja az egységes műről. A pattantyús házak pincéi, melyekről kimondatik, hogy nem 1711. előtti, azaz régészeti korú, azonnal szecskává apríttatik. De kérlek figyelj jól a szavamra, ha a régész valamiről kimondja, hogy nem régészeti korú, azaz nem régészeti értéket képviselő elem, még nem kéne, hogy azt jelentse azonnal bontható is. Mert kedves Barátom, nemcsak régészeti értékkel mérjük világunkat. Ez a szemlélet, miszerint ami nem régészeti érték, az nem is érték, így azonnal bontható, nem a magunk fajta ember lelkületének bizonyítéka. Ez a „logika” csak azoknak a (…) számára eszköz, akiknek nem érdeke a kereszténység élet-halál harca e tanúhelyének megőrzése. Ne felejtsd el, hogy szépapáink idején már csak ez az egy keresztény érőd védte Európát és a Magyar Királyságot. (…..) Ez a szegény vár és vele a Duna bástya 1782-ig teljesített hadi szolgálatot, egyes részeit a folyamatos karbantartás mellett sokszor 1711. után is újjáépítették. Akkor ezen bástyaelemek nem értékesek? Biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy véled mint én, nem csak régészeti érték van, hanem hadtörténeti, építészettörténeti és urbanisztikai érték is. A végső ítéletet kimondó régész mellett vajon az e témákban szakértő magyarok szavát is meghallgattad? (…..) Mégis, Hozzád fogja kapcsolni a történelem a Duna bástya (….), mégpedig azért, mert arra a végzetes engedélyt a Te hivatalod adta. Miért nem mondom, hogy építés, miért mondom, hogy (….), önmagam ismételve? Azért, mert egy (……) műszaki megoldás erőltetése érdekében mindent feláldoz a terv, amely magyar embernek becses lehet. Beszéltem már arról, hogy a résfal mit művel majd, hogy szeleteli minden irányban a bástyát, akár a tortát, de lássuk, amit meghagyni szándékoz milyen sorsra jut. Ott fog állni az a néhány falcsonk – (….) – a garázs közepén, elvágva az aljától, elvágva a szervesen hozzá tartozó elemektől, bemutatva úgy, ahogy azt építői sosem szánták, ezzel magát a megóvásra ítélt csekély maradékot is (…….). A (…….) nem félreértés, hiszen amit engedélyeztél, az a reneszánsz valóság eredetitől eltérő képben való mutogatása oly mértékben ellentétes a mű szellemével, mely ahhoz hasonlatos, mintha mondjuk a lébényi templom tornyát kifordítanád és a kint fityegő harangokat mutogatnád „eredeti” valóságként. Megismétlem, a Duna bástya bemutatása ebben a (…) szellemben történik majd. Tisztelt Excellenciás úr, nem kenyerem a gyalázkodás, mások befeketítése, hamis fényben feltüntetése, de magyarként és keresztényként van egy bizonyos határ, melynek átlépésére kényszerít a helyzet.
Nagy örömmel olvastam, a Kormány 303/2011. (XII. 23.) rendeletét a történelmi emlékhelyekről. Ennek mellékletében ott a győri vár is, igaz csak egy helyrajzi számon feltüntetve és a Káptalan dombra vonatkoztatva. Nos a Duna bástyáról ép elméjű ember nem mondhatja, hogy nem ennek a várnak része, azzal nem egykorú, attól kevésbé értékes. Így e pillanatban kéréssel fordulok Feléd. Neked van szavad, mindenki tudja, becsületes magyar vagy, aki nem áll oda igaztalan dolgok mellé, kérlek vedd figyelembe a műszaki és történelmi realitásokat és kezdeményezd a történelmi emlékhely egyébként teljesen jogos kiterjesztést a Duna bástyára is! Ezzel megállítható a (….), egyben kezdetét veheti az építés. Ugyanis van más, valóban 21. századi megoldás, (…………). Olyan megoldás, amely szükség esetén parkolóhelyet is biztosít, megvalósítja a rendezvényteret ha kell és teszi mindezt nemhogy a meglévő bástya elemek lerombolásával, hanem ellenkezőleg kiegészítésével.
Tisztelt Excellenciás úr, kedves (….), itt a történelmi pillanat, olyat lehet alkotni, amely páratlan nemcsak hazánkban, de a világban is, olyat melyre nemcsak jelen korunk, de késői utódaink is büszkék lesznek majd.
Győr, 2012. december 14.
Tisztelt Elnök úr ! Amint azt második levelünkben írtuk, a Duna bástyáról sok olyan mérnöki, hadmérnöki ábrázolással rendelkezik egyesületünk, mely a maga nevében példa nélkül való. A jelen levelünkben ismét közlünk Önnel olyan adatokat, tényeket, melyet rajtunk kívül bárki kutathatott volna, érdemben mégsem tette. Ha bármely tudós, értő embert felkértek volna a mélygarázs előkészítési tervezési munkái előtt, valószínű hasonló eredményre jutott volna, csakhogy amint azt mindannyian tudjuk általunk ismeretlen okokból nem így történt . Mielőtt megkezdődött volna a régészeti feltárás próbafeltárási szakasza egyik városvezető kiállt a bástya tetejére és a sajtó által tette közhírré, miszerint senki sem tudja mi van a „tér” alatt. A múltunk értékeit nem kellő súllyal kezelő szemlélet okozhatta azt a tragikomikus helyzetet, minek kihatása, hogy a Duna bástyát ma is térként kezelik, nem épületként.
Meg kell jegyeznünk, hogy a kutatási anyag jelentős részének bemutatása a kijelentés előtt már több mint egy évvel megtörtént. A már ekkor jelentős anyagról több kiállítás került bemutatásra, több tudományos szakmai konferencia után az eredmények a szaksajtón kívül a napilapokban is közzé lettek téve. Mivel a területhasznosítást precedensként kívánják majd elénk állítani, nem árt, ha a szakma minden hasonló beruházást megelőzve alapos előkészítést kér.
A Duna bástya keleti ágyúállásának metszete és a bástya nézete részletes ábrán
Nem árt tehát komolyan felkészülni az elkövetkezendőkre, hiszen a helyi önkormányzat által készíttetett, úgynevezett integrált városfejlesztési stratégia még két helyen a Bécsi kapu téren és Virágpiac alatt is mélygarázst akar megvalósítani.
A Duna bástya és a Kastély bástya közötti kötőgát részletes ábrázolása A közelmúltban került kezünkbe a Kormány 303/2011.(XII.23.) számú rendelete a történelmi emlékhelyekről. Ennek mellékletében ott a győri vár, igaz csak Káptalan domb megnevezéssel és egy helyrajzi számmal. Véleményem szerint itt volna az idő és a szakma mondja ki, hogy a Duna bástya teljes egészében része a győri várnak, védett szakaszától ráadásul csak 30 méterre található. Épített egység, történelmi egység, azaz azonnal kezdeményezni kell, hogy napokon, heteken belül történelmi emlékhely legyen. Ez a státus természeténél fogva illeti, a helyzetet sem szépíteni, sem jótékonyan kozmetikázni nem szükséges. Tisztelt Elnök úr, itt az idő, cselekedni kell, mert a résfalazás, vele a reneszánsz értékek feldarabolása engedélyezve van a Kormányhivatal berkeibe tartozó helyi örökségvédelmi iroda által. Nincs már idő konzíliumot tartani, újabb tanulmányokra, a rendelkezésre álló adatokból kell dönteni, de azonnal, holnap talán már késő. Erre utalnak az alábbi jelek, a Duna kapu megmaradt részeit feltárták, közéjük új csatorna aknákat építettek, gőzerővel folyik a közművesítés (az engedélyezett mélygarázs tervei alapján), holnap már talán a mélygarázs lehajtó rámpájának munkagödrét is ássák. Tisztelettel és nyomatékosan kérjük Önt, vesse latba szakmai tekintélyét és kezdeményezze a feltárt emlékek kellő súllyal kezelését ! Amennyiben ez nem lehetséges, kérem tisztelettel, azt is jelezni szíveskedjék, mert a győri városvédők és szimpatizánsaik elszántak. Őszinte leszek, ha a szakmára végképp nem számíthatunk az állampolgári engedetlenség eszközeihez fogunk folyamodni.
Felvétel a Teleki utcából közmű bekötés kapcsán, illetve a rakparti szakasz bástya zárófal A közölt felvételek idén (2012.) novemberben készültek, az első a Teleki utca egyik házának közműbekötési munkái során előkerült keleti ágyúlejáró érintett szakaszát mutatja be, a második a Teleki utca Móricz Zs. rakpart sarkán a bástya pajzsfalának záródását.
2011. tavaszán a Móricz Zs. rkp. és a Teleki utca csomópontja a munkagödörben reneszánsz fal, felette az eltörött cső 70 cm-re az útburkolat alatt, a terület ma sincs feltárva!! A harmadik képen, mely a jelzett, még ásatás előtti időpontban készült a keleti ágyúállás egyik harántfalán törött el a főnyomócső. Megjegyzem, nem csak ezen felvételek állnak rendelkezésre, terjedelmi okokból válogattunk csak közülük.
Kutatási vázlat a Duna bástyáról 2012. június Munkatársaink a feltárás második szakasza megkezdése előtt elkészítették a közölt kutatási tervet, melyen a várható épített elemek meglétéről és a feltételezett elemek elhelyezkedéséről adnak tájékoztatást (az eredeti terv léptékhelyes M=1:500 arányú). Az idő teltével és a feltárás előrehaladásával a feltevések rendre helyesnek bizonyultak, a sárga elemek megléte továbbra is bizonytalan. Az ábrázolás hiteles térképre vetítéssel történt, az egykori pattantyús házak kontúrjait az 1930-as évek városi helyszínrajza adta. A képen nem változtattunk, de büszkén állíthatom, azóta sok kék vonalból lett piros. Felhívjuk szíves figyelmét a zöld vonalra, mely helyenként a résfal rombolásának nyomvonala is egyben. Végezetül szeretnénk szíves tudomására hozni, hogy a lelet együttes egyedi különleges mivoltára, illetve a hadtörténeti és ezzel kapcsolatos összefüggéseire való tekintettel érdemes és hasznos lenne a társszakmák bevonása a kutatási eredmények elemzése során. Gondolok itt hadtörténészre (pl. Dr. Winkler Gusztáv már publikált is e témában), építészettörténészre, akinek szakterülete a magyar reneszánsz (pl. Dr. Mezős Tamás), de szükség volna urbanisztika történeti szaktekintély bevonására is (pl. Dr. Meggyes Tamás). Ők valamennyien a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem nemzetközileg is elismert professzorai , ráadásul a helyszínt és a helyzetet is jól ismerik. De az ICOMOS Magyar Bizottsága is felajánlotta teljes szakmai stábját segítség gyanánt! Győr, 2012. december 16.
Tisztelt Elnök úr!
Előzőekben írt leveleink valamelyikéhez mellékletként csatoltuk a jelen anyagban közölt képeket, valamint az azokhoz tartozó, a helyi Örökségvédelmi Iroda vezetőjének írt levelet, melyet más címzéssel, de azonos tartalommal valamennyi döntéshozó kézhez kapott immáron fél éve. A levélbe szerkesztve csatolom az irodavezetői választ, (személyiségi jogok miatt itt ez utóbbi anyag nem kerül közlésre) illetve csatolva elküldöm újfent a szöveges dokumentumot, mert igazából ezzel együtt nyernek értelmet a képek is.
A Duna bástya jelenlegi térszíni földszintjén elhelyezhető parkolók variánsai A megoldás lényege, hogy ahol a történelem folyamán amúgy is fölfeltöltés volt, ott lehetne parkolóhelyeket kialakítani, amennyiben szükséges. Ez a megoldás a bástya eredeti magasságának kialakításával járna, mely az előzmény levelekben írtak és az ízelítőül csatoltak alapján úgy véljük nem fantazmagória. Az akcióterv lényege, hogy amilyen formában csak lehetséges ezt a megoldást kellene pártfogásba venni. Nemcsak azért, mert megvalósítása csak fele annyiba kerül mint a jelenlegi megoldásé, hanem a napvilágra került emlékek teljes megőrzésével és tematikus kiegészítésével alakítható ki. A megoldás rendkívül látványos, méltó a szögleterődhöz, és jó reménységgel nyerhető rá pályázati pénz. A meg
A javasolt megoldás építészeti tervei Nagy örömmel olvastuk, a Kormány 303/2011. (XII. 23.) rendeletét a történelmi emlékhelyekről. Ennek mellékletében ott a győri vár is, igaz csak egy helyrajzi számon feltüntetve és a Káptalan dombra vonatkoztatva. Nos a Duna bástyáról ép elméjű ember nem mondhatja, hogy nem ennek a várnak része, azzal nem egykorú, attól kevésbé értékes. Így e
pillanatban kéréssel fordulunk Ön felé. Önnek van szava, mindenki tudja, hogy Ön becsületes magyar , aki nem áll oda igaztalan dolgok mellé. Kérjük Önt, vegye figyelembe a műszaki és történelmi realitásokat és kezdeményezze a történelmi emlékhely egyébként teljesen jogos kiterjesztést a Duna bástyára is! Ezzel megállítható a várható elsősorban a résfal okozta rombolás, egyben kezdetét veheti az építés. Ez volna az akcióterv második számú része, mely úgy vélem mindenképp megfontolást érdemel. Végezetül, de nem utolsó sorban még két lehetőséget említünk a korábbi levelekből. Az első, hogy a kapcsolódó társszakmák megnevezett jeles képviselőivel fel kellene venni a kapcsolatot, méghozzá azonnal. Ugyanis Önnel együtt ezen szaktekintélyek együttes kiállása, esetleg közös nyilatkozata rendkívüli erővel bír. A második, hogy a bástya keleti szakasza, ágyúlejáró és ágyúterem nincs feltárva, csak a kiegészítő dokumentumokból, illetve az általunk fellelt helyi falszakaszokból következtethetünk - megjegyzem igen nagy valószínűséggel- a meglétre. Amennyiben építkezés lesz a jelenlegi tervek alapján, ezen elemeket a résfal egyszerűen leborotválja a szögleterőd testéről, jelentős és visszavonhatatlan pusztítást okozva ezzel. Javaslatom szerint ezt mindenképpen ki kellene hangsúlyozni, mégpedig gyorsan. Ugyanis ha építkezésre kerül sor, a résfallal kezdik. Győr, 2012. december 29. Nyílt levél (személyiségi jogok miatt törölve) professzor számára Kedves Professzor úr! A legújabb fejlesztési híreket hallva a Dunakapu „térről” komolyan el kellett gondolkodnunk, és úgy véljük erre alapos okunk volt. Több mint másfél évvel ezelőtt, amikor a sajtóháború tetőfokára hágott, de az ásatások még kezdeti szakaszban voltak, rukkolt ki a helyi önkormányzati lap a terület fejlesztési látványterveivel. A színes képek mellé tett szövegben olvashattuk, hogy kétszintes mélygarázs létesül majd a „tér” alatt, felül rendezvénytér, fogyasztó teraszok, színpad, medence és egyéb műtárgyak foglalják majd el a helyet. Az ekkor még kétszintes mélygarázs terve alaposan felborzolta a kedélyeket, mely hangulatot fokozta az egyre több és több emléket napvilágra hozó régészeti feltárás előrehaladta. Egyesületünk felkérésére Dr. Szepesházi Róbert professzor úr, összefoglaló értékelést készített, melyben a nyilvánosság elé tárta az itteni többszintes mélygarázzsal kapcsolatos műszaki észrevételeket. Ennek fontos eleme volt, hogy minél mélyebbre jutunk a garázs szintjeivel, annál több és súlyosabb a talajmechanikai probléma, melynek csak egy része a talajvíz kérdése. Mivel szakmabeliek vagyunk, kimondható a garázs mély-szintjeinek számával nemcsak a műszaki problémák száma emelkedik exponenciálisan, de ezzel együtt a fajlagos költség is. Ugyanígy exponenciálisan nő a kivitelezés során bekövetkező, lehetséges nem kívánatos geotechnikai jelenségek mértéke és előfordulása, melyek nemcsak a beruházás költségeire, hanem várható megvalósulására is kifejtik hatásukat. Mivel ezek elsősorban a szakma számára intő jelek, nem részletezem őket, bárki aki veszi a fáradságot részletesen olvashat róla az egyesületi honlapon is közzétett műben. A dolgozatnak hatása volt már ekkor, hiszen alig néhány nappal a sajtóban való közzététel után a döntést hozók változtattak az elképzelésen, ezután csak egyszintes teremgarázsról beszélve. Az akkori döntést műszaki érvekkel a megjelent sajtóban meg is indokolták. Azzal is tisztában voltunk, hogy csak a saját szemüknek fognak hinni azon városatyák, akik ezt az egész garázs ügyet érvényre juttatták, hiszen fennhangon történt a kinyilatkoztatás, idézve: „Senki sem tudja, mi van a tér alatt.” Mi tudtuk mi van a „tér” alatt, akkor is, csak a hivatalos szónoklatoktól eltérő véleményünket senki nem vette figyelembe. Sőt azok, akiknek
hallgatnia kellett volna ránk egyenesen támadásnak vették, hogy az övékétől más tartalmú véleményt fogalmaztunk meg. Most már a vak is látja, hogy mi van a „tér” alatt. Ott van az egész Duna bástya, éppen úgy, ahogy 1939-ben hagyták, felső harmadát lenyesve, alsó, de igazán fontos „alsó” kétharmadát meghagyva. Immár felesleges dolog térről papolni, minden óvodás tudja, ez egy épület, eredeti reneszánsz épület, nem is akármilyen. Csakhogy még mindig jobban hangzik azt nyilatkozni a népnek, hogy mélygarázst építünk a „tér” alá, mint azt mondani - ami egyébként az igazság -, mélygarázst építünk a reneszánsz szögleterőd közepébe. Valljuk be, ez utóbbi kissé komikus propaganda lenne. Együtt jártunk be Európa híres levéltárai közül néhányat, és amit ott találtunk valóban egyedülálló volt. Az eddig soha nem látott, nem publikált részletes hadmérnöki tervek (nem a már ismert művészi ábrázolások, melyek inkább a képzelet termékei) sokasága megalapozottá tette a reményt, a Duna bástya tematikus kiegészítéssel helyreállítható, mégpedig eredeti formájában és anyagaiból, melyet a Velencei Charta szelleme is támogat, és ha úgy vesszük egyszerű anasztilózis. A tematikus kiegészítésnek a Duna bástyával kapcsolatban 1978-ban szép példája született, sőt azt is tudom a pajzsfal eredeti szintre történő további magasítása, mely szintén elfogadott javaslat volt, csak anyagi okok miatt nem valósult meg a 90-es évek derekán. Most minden érdeklődő számára nyilvánvalóvá kell tenni, hogy ez a megoldás a valódi és szinte egyetlen, erről később még írunk. Ugyanitt viszont el kell mondani, hogy idén januárban az egyszintes, tér területnyi mélygarázsnak bealkonyult, mégpedig azért, mert volt régész aki le merte írni, hogy a reneszánsz épületszerkezetek nem bonthatók. (A többi megtalált elem a régészeti törvényi előírások végleges kigyengítésével egyszerűen törvényesen nem védhető, így a régész csak a reneszánsz elemekre nyilatkozhatott, hatásköre itt véget ért.) Igen, mert valójában itt jelentős bontásról lett volna szó. A közvélemény számára hírül adott töredékinformációk nem adnak teljes képet a kialakult helyzetről, de én most engedelmeddel felrántom a leplet, mi is a nagy változtatás oka? Amikor a terület mélygarázzsal és rendezvénytérrel történő hasznosításának terveit az akkori örökségvédelmi hatóság engedélyezte A régészeti feltárás a nyugati ágyúlejárón és a keleti területszakasz pattantyús ház pincéin, alapfalain kívül mást nem talált, mivel fizikailag még ezen állapotban tartott. A terveket látva, ismerve azok az ekkori 2011-es állapotot vették alapul, bemutatni szánták az ágyúlejárót és a tőle nyugatra húzódó már ismert falszakasz egy részét a parkoló terem közepén. Rajtunk kívül szerintem senki nem gondolta mennyivel többet rejt még a földtakarás. A tér területét résfallal szándékozták körbe venni, sok méter mélységig hatolva a talajvíz kizárása érdekében, mégpedig az alábbi kerület mentén: A garázs déli oldala a néhai Bástya utca, most déli téroldali út közepe , északi oldala a bástya pajzsfal kiugrásán belül folytatódva a hídfő felé a jelenlegi felső árvízvédelmi fal vonalában, nyugaton a Jedlik Á. utca tér felőli oldala, keleten a Teleki utca tér felőli oldala zárta volna a területet. Ezen kerület mentén végig vasbeton résfal futott volna sok méter mélyre hatolva. Így jött volna létre a vízzáró „doboz” négy oldala. Ezzel a megoldással a 2011-es feltárt állapot emlékei mint megőrzendő, bemutatandó elemek álltak volna a teremgarázs közepén. Hogy ez a megoldás a hiteles bemutatástól merre áll, nem szeretnénk firtatni, majd hozzáértő műelemzők egyszer megbeszélik, mi nem érzem tisztünknek minősíteni az építészeti alkotást. Viszont úgy vélem pont ez a teremközpontba helyezett „bemutató tér” lett a megoldás Achilles sarka, mert jött 2012. és vele jött a nyugati bástyafül, mely eddig a felső rakparti út alatt rejtezett. A régészeti engedély pedig helyben megőrzendőnek ítélte a szögleterőd ágyútermét, annak valamennyi tartozékával együtt, sőt ugyanígy döntött az innen kiinduló, nyugatra tartó kötőgát sorsa felől is. Csakhogy ez a teremgarázs szempontjából nem ígérkezett jónak, hiszen az amúgy is csak egy közös be és kijárattal (Teleki utca, Bástya utca sarok) rendelkező építmény belső autós közlekedési rendje a teljes földfelszín alatti körbejárhatóság immáron hiányában felborult. A garázs terem nyugati része ezzel majdnem zsákutcává vált,
hiszen az erődszakasz szerves egybeépített mivolta keresztezte teljes terjedelmében a belső garázs-körutat. Nos a régész hatósághoz eljuttatott kérelem „mindössze” a Duna bástya ágyútermét, legértékesebb, leglátványosabb szakaszát, ha tetszik lelkét, lényegét bontotta volna el mintegy öt méteres szakaszon . Ehhez társult volna még „néhány” méter nyugati oldali kötőgát szakasz, kizárólag azon a nyomvonalon ahol szegény erődfal a belső autós közlekedés útjában állt volna. Mi nem csodálkoztunk, hogy erre a megoldásra nemet mondott a hivatal, ezzel úgy hittük megállt a garázs gondolata is. Mint látjuk nem ez történt, hiszen a három emelet mély garázs építési engedély kérelme elbírálás alatt már Mosonmagyaróvár Építési Osztályán van. De vissza kell tekintenünk egy kicsit az időben, mert bőséges tanulságot szolgáltat számunkra az egyszintes mélygarázs „engedélyezés története” is. Azt már említettük, hogy a teremgarázs építési engedély tervei szinte kizárólag a 2011-es próbafeltárás eredményeit vették alapul. Nem szeretnék hamis látszatot kelteni, mert szóbeli egyeztetésünkkor a hatóság és a tervező úgy nyilatkozott, hogy majd az előkerülő emlékek figyelembe vételével módosítják a terveket, hát lássunk csodát, elég „alapos módosítás” vált szükségessé. És itt van mindjárt a résfal esete is újra. Amint azt mindannyian tudjuk, a résfal mélysége, merevsége és anyaghasználata által hivatott biztosítani többek között a biztonságos, vízmentes munkagödör határolást. Ennek során úgy kell megépíteni, hogy minden útjába kerülő elemet átvágjon, hiszen e nélkül nem lehet hézagmentes dobozszerű határolást létrehozni. A résfal nyomvonala beszédes, hiszen több helyen egyszerűen leborotválja a Duna bástya maradékáról annak szerves, sokszor meghatározó épített elemeit. Ilyen eset lett volna többek között a Duna kapu levágása, (nem a kötőgát mentén, hanem ahol éppen érte volna, hiszen nem ismerték pontos helyét), ilyen a nyugati ágyúlejáróhoz szervesen kapcsolódó ágyúterem levágása, de hasonló a keleti ágyúlejáró esete is. Amikor az engedélyező hatóságnál jártunk, azt a tájékoztatás kaptuk, hogy az nincs is meg, nem is biztos, hogy ott volt, stb… De a keleti ágyúlejáró ott volt, sőt van is. Egy hibája volt és van csak, hogy a Teleki utca ezen szakasza, mely elméletileg kívül esett a munkaterület határán, ezzel résfal általi halálra ítéltetett. Így állt elő az a példátlan eset hazánkban, hogy örökségvédelemmel fogalakozó hatóság évszázados reneszánsz emlékek csonkítására, átvágására adott engedélyt. Most már mindegy, hiszen a teljes Duna bástya területet magában foglaló mélygarázs terve ilyen formában már úgysem valósul meg. Amely viszont nóvum az eddigiekhez képest ejteni kell néhány szót. „Ügyes” fordulattal alkalmazzák mifelénk az örökségvédelmi törvény passzusait. A régész hatóság másra nem hivatott a törvény betűje szó szerinti értelmezése által, hogy a feltárt régészeti korú leletek részére megfelelő védelmet ír elő. Ezek közül egy a felsorolásban a visszatemetés lehetősége, mellyel adott körülmények és a mérlegelés egyéb szempontjai figyelembevételével lehet élni. Ez a törvény adta lehetőségsor egyik szélső esete, így szélső esetet alkotó körülménysor megléte mellett kell alkalmazni. De nem kell messze menni, elég csak a Széchenyi térig, melyet létrehozói úgy tűnik az örökkévalóságnak szántak, gondolva itt a vasbeton szarkofágra, melyre a burkolatot fektették Nem hinném, hogy a távoli jövőben is akad majd vállalkozó, aki ezt a vasbeton páncélt áttöri. Ismerve a helyi viszonyokat a „visszatemetés után itt sem járnak el másképp, szintig töltik az emlékek környékét, aztán ami belefér, jöhet az 50 cm-es vasbeton lemez faltól falig. Ez a „védelem” az elkövetkezendők során évszázadokra riasztja majd el azokat, akik a kor és divatja multával mégis a bástya újraélesztését választanák. Így jó előre a lehetőség tudatos elvágásával predestinálták a bástya elkövetkező évszázadait. Felhívnánk a figyelmedet még egy helyi specialitásra, méghozzá az érték meghatározásra. A törvény legújabb formájában (Ktv) úgy szabályoz, hogy azon leletek neveztetnek védendő régészeti értéknek, melyek 1711. előttiek, összefüggőek, nagy jelentőségűek. Sajnos bekövetkezett a „téren” ezáltal, hogy a Johanniták itteni középkori ispotálya nem esik a
védhető kategóriába. A régész szakzsargon a kategóriába sorolt védendő leleteket régészeti értéknek nevezi, ami ezen felül előkerül az nem régészeti érték. Helyi önkormányzati fordításban ez úgy hangzik, amiről a régész kimondja, hogy nem régészeti érték, az nem érték, tehát azonnal bontható. Azt is jól ismerjük, hogy a győri reneszánsz erőd nem a középkor, hanem a kora újkor gyermeke, így korából adódóan nem sorolható csak és kizárólag régészeti (1711. előtti, vagy utáni) érék megállapítás alá. Minden tiszteletem a régészeké, de a kora újkor nem az ő szakterületük, hanem a történészeké. Így a Duna bástya és a közvetlenül mellé épített pattantyús házak valós értékének, jelentőségének megállapításakor meg kellett volna kérdezni az e területen szakértőket. Ismert tény, hogy a győri erődöt II. József mentette fel a hadi szolgálat alól, addig folyamatosan korszerűsítették, helyenként a régi szerkezetet statikai okokból teljesen újra építették. Akkor most ezen szakaszok nem védettek. De mondhatnánk a pattantyús házakat is, miért kell pusztulniuk, a legtöbb tégla ezekből az 1720-as évekből való. Ez nem orosz rulett, azok a házak már javában álltak, mikor a bástyát még javítgatták. Legtöbbjük tíz évvel fiatalabb csak mind a szigorú védelem határa. Valljuk be városépítészeti érék szempontjából oly mindegy, hogy egy elem 291 éves, vagy 302 éves. Pedig ezen múlik a pattantyús házak sorsa, ez szerintem példátlan eset! Kérdezzük Tőled, a leletek jelentőségének, építészeti összefüggéseinek megállapítása során hívtak-e meg történészt, hadtörténészt, építészettörténészt, városépítészet történészt. Hát nem, pedig hazánk sok nagyszerű szakembert, nemzetközi tekintélyt tud felvonultatni e témában. Pedig még az ICOMOS is felajánlotta segítségét. Amennyiben mélygarázsba kezdenek a terület keleti felén, akkor minden centiméternyi helyre szükség lesz. Ennek során egyre nagyobb szerepet kap majd a keleti ágyúlejáró és az ágyúterem megmaradt része, melyet eddig a keleti résfallal egyszerűen le akartak borotválni a bástya testérő. Kérdezzük, mi lesz akkor ha előkerülnek a falak, hiszen ez a lejáró és ágyúterem is egykorú a többi reneszánsz emlékkel, ha pedig a területük mégsem lesz felhasználható, akkor végképp szűk lesz a mente. Az előzményekből ismered, hogy a nyár folyamán alternatív megoldást dolgoztunk ki, melyet pesti mérnök kollégáink eljuttattak a város vezetőinek, mi pedig kicsit később az örökségvédelem helyi vezetőjének. Az előbbi válasz elutasító volt, a vezetők az eleve elhatározás alapján ragaszkodtak az idén januárban elvetélt megoldáshoz. A műemlékes szakember azonban pozitívan állt a probléma megoldáshoz, legalább is hozzánk intézett válaszában. A terv lényege, hogy a bástyát fel kell és lehet magasítani eredeti, mai térszintnél egy emelettel magasabb állapotára. Így a jelenlegi földszinten létrejön egy parkoló tér kb. 300 db autónak, a bástya tetején létrejön automatikusan a vágyott tér, melyet akár piacnak, akár rendezvénynek, akár mindkettőnek lehet használni. Ezzel párhuzamban az alsó rakparton kialakul még plusz 50 db felszíni parkoló, hiszen a kötőgát felmagasítása után a rakpart századfordulós földrézsűje már ellapátolható. A parkoló térben az autókat gépi berendezés mozgatná (akár a pesti Szt. István bazilikánál), így nem fogy el a hely a belső utakra. Nem kell extra szellőzés, tűzvédelem, és mivel nem lefelé megyünk hanem felfelé, árvíz és talajvíz veszély sincs. A bástya összes feltárt eleme kiegészül, hasznosul, bemutatható, a garázs tetejét , a teret vasbeton pillérek tartják, erre mint teherhordó vázra még a pattantyús házak is felfűzhetők igény szerint. Így nemhogy rombolás nincs, de a meglévő reneszánsz szerkezetek szakszerű kiegészítése, ezzel az egyedülálló turisztikai elem létrehozása egyenest szükséges. Ráadásképpen van alternatív útvonal is, mégpedig a Bástya utca, így nem kell tartani az árvízi elöntésektől. Fentiek miatt ez a megoldás lényeges olcsóbb a mélybeli társainál, hiszen leegyszerűsítve a tervet tekinthetjük akár egyszintes parkolóháznak is. Az előzményekből tudjuk, hogy a parkolóház azonos parkolóhely biztosítása mellett jóval olcsóbb, mint a mélygarázs.
Kedves Professzor úr, elnézésedet kérem, hogy ezzel a nyílt levéllel zaklattalak, de úgy vélem Te még tudsz kifejteni olyan hatást, mely a dolgokat végre helyes irányba tereli. Azért érzem fontosnak a megszólításodat, mert Te vagy az a szaktekintély, akinek a véleményét országszerte figyelembe veszik és jó esetben el is fogadják. Győr, 2013. január 30. Tisztelt Elnök úr ! Ennek a nagyon nehéz küzdelemnek Ön az élén áll, mely tény megnyugvással tölt el minket építészeket, lokálpatriótákat, városvédőket. Ami viszont rendkívül nyugtalanító, arról szeretnénk Önt informálni, abban a reményben, hogy minél több követ tudunk megmozgatni, annál reménykeltőbb közös kincsünk a Duna bástya megmaradásának ügye. Az elmúlt hetekben nyert a sajtó útján nyilvánosságot a városvezetés azon gondolata, miszerint három szintes garázs épülne a „tér” keleti felén, a feltárt emlékek jó részét pedig „megóvási” céllal visszatemetik. Elsőként erről a bizonyos visszatemetésről szeretném Önnel megosztani jól megalapozott véleményünket. Egyesületünk szakmai alapon álló egyesület, benne a régész szakma is képviseltetve van, ezért szerencsére nem fenyeget a veszély, miszerint csak egyoldalú véleményt tudunk kialakítani. Azzal mindketten tisztában vagyunk, hogy a feltárt, helyben megőrzendő régészeti leletek megóvásának egyik módja a földdel való eltakarás. Azonban a területtől nem messze, és időben is közel készült el a Széchenyi tér felújításának nevezett beavatkozás. Ennek során számos lelet került napvilágra, pellengér, kút, római és középkori épületek alapfalai, padozatai, melyek végül mind eltakarásra kerültek. Ennek sajátja volt, hogy a leletek közvetlen környezetét ismeretlen eredetű töltőanyaggal, tetejüket törmelékkel temették be, valamint e fölé 50-60 cm vastagságban vasalt beton aljzatot építettek. Ez megtörtént, tény annak dacára, hogy akkor még volt Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, mely ma már halálosan legyengítve, töredékeiben létezik. Nem kell hozzá fantázia sem, hogy mi fog a Duna bástya emlékeivel megóvás címszó alatt történni. Környezetüket feltöltik valamely töltőanyaggal, közvetlenül a tetejük fölé pedig elkészítik a már ismert és számukra jól bevált vasbeton szarkofágot. Ezt száz százalék biztosnak lehet tekinteni. Így az erőd egyébként konzerválható, tematikusan kiegészíthető falait, termeit is emberöltőkre, de a technológiát nézve inkább mindörökre elzárják az egyébként őket joggal megillető rehabilitációtól. Azaz a visszatemetés, esetünkben a megóvás a törvényi előírások egy szinguláris megoldási pontja által inkább a felejtést szolgálja. Ugyanis a beton kolosszus feltörésére csak annak költségeit is számítva soha nem akad majd józan vállalkozó. Ráadásul a szarkofág tetejét mindenféle drága műtárggyal (medence, színpad) és kő burkolattal látják el. Pedig a jelenlegi kormány OTÉK módosítását akár mi is írhattuk volna: 1. számú melléklet a 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelethez363 Fogalommeghatározások 118. Település revitalizáció: a különösen értékes, elsősorban számos műemléki értékkel rendelkező, elavult, élettelen településrész „újraélesztése” a történeti érték megtartásával, minimális kiegészítő, nagyrészt helyreállító beavatkozással, szükség szerint rendeltetésmódosítással
Másfél éve a mi kezdeményezésünkre, amikor a városvezetők tervei még teljes bástya terjedelmű mélygarázsról szóltak, jelent meg Dr. Szepesházi Róbert talajmechanika professzor tanulmánya a többszintes mélygarázs negatív hatásairól. Ekkor és így lett az egyszintes, közelmúltban a régészeti szakvéleményen megbukott megoldás. Fenti tanulmányt az előzményekhez csatolva már elküldtük Önnek, amennyiben mégsem, kérem feltétlenül jelezze, mert nagy jelentőségű és előremutató műről van szó. Többek között szó esik benne a mélygarázs által megbolygatott belvárosi talajvizekről. Azt hiszem a történelmi környezetet figyelemben éve ennek óriási jelentősége van, mert ilyen módon az összes középkori pince a talajvíz helyzet megváltozásából eddig soha meg nem jelent hatásoknak van kitéve. És ez a tény aggodalomra adhat okot.
Kutatási vázlat a Duna bástyáról 2012. június Munkatársaink a feltárás második szakasza megkezdése előtt elkészítették a közölt kutatási tervet, melyen a várható épített elemek meglétéről és a feltételezett elemek elhelyezkedéséről adnak tájékoztatást (az eredeti terv léptékhelyes M=1:500 arányú). Az idő teltével és a feltárás előrehaladásával a feltevések rendre helyesnek bizonyultak, a sárga elemek megléte továbbra is bizonytalan. Az ábrázolás hiteles térképre vetítéssel történt, az egykori pattantyús házak kontúrjait az 1930-as évek városi helyszínrajza adta. A képen nem változtattunk, de büszkén állíthatom, azóta sok kék vonalból lett piros. Felhívom szíves figyelmét a zöld vonalra, mely a résfal rombolásának nyomvonala is egyben.
A következő ábra lényegében megmutatja a próba feltárás után, a megelőző feltárás előtt készült feltevések helyességét. Amit elért a feltárás, az a kék vonal pirossá vált, azaz a biztos meglévő elem kategóriába került. Az újabb ábrán szerepeltetem a korábbi vonalakat is.
Kutatási vázlat a Duna bástyáról 2013. január Felhívjuk szíves figyelmét a halvány krómoxid zöld és lila újabb keletű vonalakra, mert ezek fontos műszaki tényekre hívják fel a figyelmet. A korábbi mályva szaggatott vonal a korábban bemutatásra szánt elemsort határolja, mely még a korábbi, nagyobb területre vonatkozik. Mindezek fényében kérdezzük Öntől, valóban nem érint megőrzendő régészeti értéket a legújabban tervezett mélygarázs? Mivel a városvezetőnek a létesítendő parkolóhelyek száma miatt most a keleti térfélen minden centiméter helyre szüksége van, komoly veszélybe került a keleti ágyúlejáró és ágyúterem. Egyszerűen valamit kezdeni kell a területével. Véleményünk szerint a résfal nyomvonala mindent elárul. Még mindig nem jöttek rá a városvezetők, hogy egy reneszánsz szögleterőd belsejébe nem lehet jelentős rombolás nélkül ilyen műtárgyat telepíteni. Pedig az új műtárgy tervei engedélyezésére vonatkozó kérelem már Mosonmagyaróvár Építési Osztályán van… Győr, 2013. január 31. Kiegészítések a Duna bástya alternatív megoldás kapcsán Kedves Professzor úr! Azt hisszük, a vázlatokat látva nem kell sok komment, amit valahogy a múltkoriból kifelejtettünk, most megírjuk.
Először is a „nyílt levél” formuláról. Ez a forma nem a Te vegzálásodat célozta és nem is kívánt feleslegesen a „rossz”, nem mélygarázs párti oldalon feltüntetni, vagy pont ezen apropóból reflektor fénybe állítani. Ez a forma, amennyiben egyetértesz vele, tipikusan alkalmas olyan elsősorban internetes portálok számára, melyek nagyobb terjedelmű szöveges anyag megjelentetésére hajlandók. Hála Isten vannak ilyenek. Persze amennyiben úgy véled, a korrekciódat nagyon szívesen fogadnánk. A legjobb volna, mert erre is lenne fogadó készség, ha a javított „megszólításodra” hasonló formában reagálnál, mert így még szebb, teljesebb és eredményesebb építészeti párbeszéd jöhetne létre, amelyből valószínű az utánunk következők is profitálhatnának. Nos, amiért kiegészítést kell a saját anyagunkhoz tennünk, az idő fogyta és rendkívüli szűkössége, hiszen a három emelet mély garázs építési engedély kérelme elbírálás alatt áll Mosonmagyaróváron. Az előzményekből bőven tudjuk, hogy a kutatási eredményeidre támaszkodva jutottunk el a Duna bástya és környezete hagyományőrző makettjéig. Erről a megoldásról Te is elismerőleg nyilatkoztál, melyet ezúttal is szívből köszönünk. Azon a maketten nincs semmi színlelés, összes rekonstruált eleme valós alapokon nyugszik, léptékhelyes, kivéve talán Ali pasa kéjtornya, de ez bocsánatos bűn, hiszen van olyan régi kép, melyen a Duna, vagy Vízi kapu ezen alakját mutatja. A makett elképzelésnek számos fontos elvi alapvetése van a hiteles rekonstrukción (ezt nem szereti a Velencei Charta), azaz a tiszta épített hagyomány megőrzésén és tematikus kiegészítésén (ezt viszont szereti a Velencei Charta) túl. Amikor Bécsben jártunk, meggyőződtünk róla, hogy az áttekintett hadmérnöki tervek szerint a tematikus kiegészítés útja esetünkben jól és eredménnyel járható. A makett elkészítése után célunk volt a létrejött archaikus tartalom feltöltése funkciókkal, véleményem szerint valós és a hely szelleméhez méltó funkciókkal. Végső soron mik voltak ezek? A bástya terei alkalmasak voltak piac és vegyes funkciós kulturális rendezvény célú hasznosításra . A pattantyús házak sokféle funkciót hordozhattak volna, egyedenként, de akár összevont alakban is. A parkolóhelyeket a rakpart rendezés oldotta volna meg, ezenkívül fenti és lenti sétányok sokasága jöhetett volna létre. Sajnos látható volt már jó ideje, hogy a városvezetők érthetetlen okból ragaszkodnak a bástya belsejébe szuszakolt parkoló garázshoz. Eközben bár közellenségi státusba állított minket az uralkodó politika, mi kerestük a megoldást, sőt az általunk ideálisnak mondott maketti állapothoz képest jelentős kompromisszummal járó alternatívát dolgoztunk ki. Ebben segítségemre voltak a már hivatkozott neves kollégák (Dr. Brezovits László Műszaki egyetemi tanár és csapata), hogy mennyire van igazunk, Te légy bírája! Mindenesetre a módosított OTÉK szövegét mi is írhattuk volna, idézem: 1. számú melléklet a 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelethez363 Fogalommeghatározások 118. Település revitalizáció: a különösen értékes, elsősorban számos műemléki értékkel rendelkező, elavult, élettelen településrész „újraélesztése” a történeti érték megtartásával, minimális kiegészítő, nagyrészt helyreállító beavatkozással, szükség szerint rendeltetésmódosítással A citált passzust úgy vélem haladéktalanul a javunkra kell fordítani, mert immár a törvény kapuja nyitott, szakszerű hozzányúlás a bástyához csak ennek szellemében történhet, ez pedig nem a mélygarázs útja.
Mindezek mellett felvettük a kapcsolatot, hosszas és kimerítő levelezést folytattunk jelentős szaktekintélyekkel. Részben ennek tudható be, hogy a bástya ágyútermének és a nyugati, Kastély bástya felőli kötőgátnak nem lett javarészt bontás a sorsa. Nagy örömmel olvastuk, a Kormány 303/2011. (XII. 23.) rendeletét a történelmi emlékhelyekről. Ennek mellékletében ott a győri vár is, igaz csak egy helyrajzi számon feltüntetve és a Káptalan dombra vonatkoztatva. Nos a Duna bástya ennek a várnak része, azzal egykorú, attól nem kevésbé értékes. Így e pillanatban kéréssel fordulok feléd. Kérlek, kezdeményezd a történelmi emlékhely egyébként teljesen jogos kiterjesztést a Duna bástyára is! Nem leszel egyedül, fenti felhívás már a minisztériumban van. Ugyanis levelet írtunk (személyiségi jogok miatt törölve) elnökének, aki támogatásáról biztosítva, kérelmünket a (személyiségi jogok miatt törölve) minisztérium szakállamtitkárának meg is küldte. Egyebekben úgy az alternatív megoldást, mint az előbbi kiterjesztést (személyiségi jogok miatt törölve) elnök úr is támogatja. A félreállítás és a kényszerű hallgatás alatt tovább folytattuk a kutatást a Duna bástyáról. Eközben néhány fontos észrevételt kellett tennem, mely a helyreállítási makett vonatkozásában eltérésekhez vezet, de csak és kizárólag elnevezések vonatkozásában. Ezek közül a nagy nyílt bástyaudvar kérdése elsőként. A régészeti feltárás közben előkerülő tárgyi leletek és a hadmérnöki tervek adatai egyelőre teljes mértékben összevágnak. Mégis jelen pillanatban úgy látszik, a nagy, nyílt és a maketten is szerepeltetett belső bástya udvar reneszánsz, illetve kora újkori meglétére egyelőre nem igazolható. A birtokunkban lévő hadmérnöki tervek (anyagi okok miatt tudjuk, hogy a teljes tervsor megszerzése még várat magára) nem jelzik. A régészeti kutatás még nem tárta fel a belső udvar határoló szerkezeteit, amennyiben mégis vannak. Így mint szép és hasznos építészeti elemként ragaszkodunk ugyan hozzá, de ez a bástya kiegészítését nem rekonstruált, hanem újonnan létrehozott elemmel gyarapítaná. Ugyancsak nincs még jelenleg régészeti bizonyíték a két ágyúállás belső összekötésére sem a feltételezett udvaron keresztül, sem a föld alatti boltozott alagúton át. Jelen pillanatban az ismert makett ezen vonatkozásban nem a rekonstrukciót, hanem az amúgy hitelesen megmaradt terek nívós építészeti eszközökkel történő összekapcsolását mutatja. Meg kell jegyezni azonban, hogy keletkezésének idején a mérnöki logika diktálta és az akkori adatállomány sejtette ezen objektumok meglétét, a régészeti kutatás pont mélységében nem kéne, hogy itt véget érjen. Lehetséges, hogy a keresett elemektől csak néhány centi választ el minket. Mindezen jelen pillanatban rendelkezésre álló adatok sokkal inkább erősítik a makett építészeti elképzeléseit, mint gyengítenék az abban megfogalmazott törekvéseket. A korábban csatolt alternatív terveken a nagy, nyílt bástyaudvar nem szerepel, mert a módosított megoldás minden földszinti bástyateret felhasznál rejtett földszinti parkolónak. Kivételt képeznek az ágyúlejárók és üteg termek, ezek teljes feltárás után a garázstértől független bemutatást nyerhetnek. A nyugati rendszer teljes mértékben, a keleti a jelenlegi földszint alatt és részben a tér alatt, mert a Teleki utca ezen szakaszának átjárhatóságát fontosnak tartjuk. Másodikként a keleti ágyúlejáróról szólva, nem tételeztük fel meglétét, még az alternatív tervek is csak egyes részleteivel foglalkoznak. Pedig meg van és az épített reneszánsz mű egységének szerves része ez is, éppen úgy, mint a nyugati. Hát jelent alapvető veszélyt minden Duna bástya területen belüli résfalazás, mert bárhol is tervezik meghúzni, mindig bástyaelemet vág ketté. Ez pedig az egységes reneszánsz mű megőrzésének szempontjából megengedhetetlen. Így vált égető szükséggé a bástya kutatásból kiinduló rekonstrukciós elképzelés, melyet alternatív tervnek nevezünk. Tőlünk változatlanul idegen a bástya belsőbe épített garázs, de úgy vélem az itteni épített elemek megóvása érdekében még bizonyos keretek között ez is vállalható. Sőt a szélesebb közvéleménynek is meg kell ismernie. Nincs reális másik lehetőség, sem a háromszintes, sem a bármely szintes mélygarázs itt nem megoldás. A
bástyaelemek jelzett, egyébként elvben már eldöntött eltemetéses és betonszarkofágos „megőrzése” nem szerencsés út. Ezért, bár számtalan megoldás létezik, sajnos erre irányuló tervpályázatot nem írtak ki, kérlek kritikai szemmel, de vedd párfogásodba az alternatív terveket. Amely érvek tehát az alternatív megoldás mellett szólnak: •
•
•
•
Régészeti szempontok szerint a régész szakma által javasolt, sőt kifejezetten támogatott megoldásról van szó. Ugyanis így nemhogy leletrombolás nincs, hanem a konstrukció szerves része a teljes bemutatás tematikus kiegészítéssel. Minden rész bejárható, és nem csak a garázsból, hanem úgy, ahogy a reneszánsz korban is használták. A megoldás nem teszi szükségessé a pattantyús házak alapfalainak, pincefalainak bontását sem, sőt szükség esetén azok szintén felhasználhatók, ugyancsak tematikus kiegészítéssel. Ne felejtsd, a pattantyús házak felmérése a 30as évekből birtokomban van (alaprajz, metszet, utcaszint) Építészeti szempontok alapján rendkívül összetett esettel állunk szemben, így csak néhány elemet említek. Városképi szempontból tulajdonképp előáll az archaikus városkép. Pattantyús házak nélkül a reneszánsz, azokkal a kora barokk. A bástya tető és a kötőgát eredeti szintjét ismerjük, pont a hadmérnöki tervek tették ezt lehetővé. A szint a mai nyomokban még meglévő aszfaltos térszintnél pont egy emelettel volt magasabb, ha azt akarjuk helyreállítani, és ezt jól tesszük mindjárt két dolgot is nyerünk. Az egyik, hogy ahol immár igazoltan földfeltöltés volt, azt oda nem tesszük vissza, hanem előáll a hely a szintbeli parkolónak, a parkoló terem födémjének teteje, azaz a bástya tető alkalmas akár piac, akár rendezvény térnek, de legjobb, ha mindkettőnek. A parkoló autók látványa nem igazán jó városkép, így azok oldalsó letakarása fontos. Mivel a bástyatető födémje egy vázas masszív szerkezet, a pattantyús házak sora erre egyszerűen, ha tetszik kulisszaként felfüggeszthető. A további oldalakon maga a tematikusan kiegészített bástya és kötőgát szerkezet adja a takarást. A garázs parkoló szintjén belül kimagasított ágyúterem és ágyúlejáró elemek látványos része nem a parkoló térből, hanem egy szinttel lejjebbről (eredeti közlekedőszint) lesz bejárható, látható. Ezzel visszaállítottuk az eredeti építészeti képet is, hiszen a parkoló terében a reneszánsz időkben emeletmagas föld feltöltés volt, így innen senki sem láthatta az ágyútermeket. A kötőgát kimagasított része a az ágyútermekkel együtt parkoló szintről is látható, de kisebb jelentőséggel. Ezzel az építészeti megoldással, mely hiteles történelmi alapokon nyugszik, kellemetlenebb belső része folyamatos takarásban lévén gyakorlatilag az északnyugati, archaikus város-sziluett 21. századi eszközökkel rekonstruálható. Funkcionalitási szempontokat figyelembe véve megjelenik két hitelesen és tematikusan helyreállított belső ágyúlejáró és kazamata teremsor. A bástyaterasz szinten piac, rendezvények kapnak otthont, a pattantyús házak akár egyedileg, akár egyben is hasznosíthatók, például piaccsarnokként. Ezzel a csomaggal előáll egy valódi turisztikai látványosság, mely képes önmagában élettel feltölteni az amúgy e szempontok szerint haldokló történelmi belvárost. De ezen túl egy turisztikai hajóállomással kombinálva a Szigetköz kapuja is lehet. Közlekedési szempontok szerint kiiktatásra kerülne a Belváros jelenlegi Achilles sarka, a rakparti út, hiszen a bástya utca árvíz esetén is funkciónál. Így nem kell lezárni a Kossuth hidat. Megmarad a Teleki utca, Móricz Zs. rakpart kapcsolat is, mely a kelet Belváros irányában fontos elem. Az alsó rakpartra vezető út továbbra is működhet, de fontos különbséggel az eddigiektől. Ez az út elsősorban az alsó rakparton újra létrehozott, kultúrált, fásított felszíni parkolókat látná el. Ehhez,
•
hogy tényleg jól szolgáljon, meg kell szélesíteni az alsó rakpartot. Ezt úgy kell megvalósítani, hogy a jelenlegi alsó 45 fokos rézsű aljában függőleges kikötői falat kell létrehozni, így elfér az út, meg a parkolók is, sőt egy sétány is. Ennek a falnak a tetejét kb. 140 cm-re kimagasítva az évi két kisebb elöntés elkerülhető. Ez lehetne egyebekben a turisztikai hajóállomás alapja is. Egyéb mérnöki szempontokat figyelembe véve, a megemelt bástya megoldás nem jár talajvíz problémákkal, nem is okoz azt. Árvízvédelmi szempontból nem veszélyes, sőt inkább közömbös. Nem a talajszint alá temetve kevesebb tűzrendészeti, környezetvédelmi gondot okoz, így gépészetileg rendkívül egyszerű. Fentiek miatt jóval olcsóbb ez a megoldás bármely földalatti társánál. A parkolóhely kihasználás szempontjából ideális, hiszen nincs belső közlekedő útja, mely csak helyet foglal és számtalan műszaki problémát is generál.
2013. február 3.