FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY
3.3
A dolgozók veszélyesanyag-expozíciója az elektronikai hulladékok újrahasznosításánál Tárgyszavak: újrahasznosítás; elektronikai hulladék; szétbontás; károsanyag-terhelés; porterhelés.
Az elektromos vagy elektronikai hulladék (E-hulladék) újrahasznosításánál számos munkahelyen felmerül a komplex, összetételében és mértékében egyáltalán nem ismert anyagkeverékekkel való munkahelyi környezetterhelés problémája. Elektromos készülékeket egyszerű technikával frakciókra bontó öt közhasznú kisüzemnél határozták meg a dolgozók munkakörnyezetére és személyére vonatkozó veszélyesanyag-terhelést. Elfogadott eljárásokkal határozták meg a belélegezhető por (E-por, korábban összes por) és az alveolusokba jutó porfrakció (A-por, korábban finompor) mellett a nehézfémeket, rostokat, oldószereket és poliklórozott bifenileket (PCB). Az eredmények TRGS 403 szerinti értékelése azt mutatta, hogy elsődleges problémát jelent a porterhelés. A mért értékek a jelenleg érvényes porhatárértéket (A-por) ugyan nem lépték túl, azonban a Deutsche Forschungsgemeinschaft (DFG) által javasolt E-por határértéket több mérésnél meghaladták. Az I(MAK) értékelési indexet egyéb anyagok is jelentősen befolyásolták, így az ólom, ezüst, nikkel és réz, míg az I(TRK) értékelési indexnél a kadmium dominált. Az érintett üzemekben jelenleg tartósan nem biztosítható az anyagkeverékre vonatkozó határérték betartása. Erre akkor van lehetőség, ha műszaki vagy szervezési intézkedésekkel csökkenteni tudják a levegő porterhelését. A Német Szövetségi Köztársaságban évente kb. 2 M t, a 15 EU-tagállamban – emelkedő tendencia mellett – évente mintegy 8 M t elektronikai hulladék keletkezik. Ide tartoznak pl. a szórakoztató elektronikai termékek (televízió, rádió stb.), háztartási gépek (hűtőszekrény, mosógép stb.), számítógépek, elektromos játékok. Nagy részüket eddig a használati időtartam lejárta után egyszerűen a háztartási, fém vagy ipari hulladékkal együtt kezelték. Az elhasznált készülékek deponálásánál vagy elégetésénél a bennük lévő veszélyes anyagok részben szabaddá váltak, és a környezet terheléséhez vezettek.
Németországban a törvényhozók és az érdekelt körök már tíz éve tárgyalnak az elhasznált elektromos és elektronikai készülékek kezelésének speciális követelményeiről, azonban az erre a termékskálára vonatkozó szabályozások eddig nem születtek meg. A zárt ciklusú gazdálkodást előíró Újrahasznosítási és Hulladéktörvény hatályba lépése kétségtelenül alapjaiban megváltoztatta az általános jogi feltételeket. Az Újrahasznosítási és Hulladéktörvény elektromos és elektronikai készülékek „kiváló minőségű hasznosításá”-ra vonatkozó előírásainak alkalmazásával a hajdani környezetvédelmi problémából (deponálás) munkavédelmi probléma lett, mivel a régi készülékek szétbontását mintegy 500 német bontóüzemben túlnyomóan kézzel végzik. A károsanyag-tartalmú komponensek eltávolítása az anyagkörforgásból környezetvédelmi okokból feltétlen szükséges. Ilyen káros alkotóelemek lehetnek pl. a képcsövek (világító réteg), kondenzátorok és trafók (poliklórozott bifenilek), higanykapcsolók vagy elemek és akkumulátorok (nehézfémek pl. nikkel, kadmium, higany). A szétbontásnál keletkező mintegy 50 egyedi frakciót elkülönítve gyűjtik és tárolják. A káros- és veszélyesanyag-tartalmú komponenseket az anyagkörforgásból kivonják és maradék anyagként ártalmatlanítják (veszélyes hulladék) vagy egyes esetekben feldolgozzák. A nem hasznosítható frakciókat hulladékként a depóniákra lerakják vagy termikusan ártalmatlanítják. Az értékes frakciók a törvény értelmében további hasznosításra kerülnek. Sok bontóüzemtől – többségükben kis- és középüzemektől – túl sokat követelnek, mikor arról van szó, hogy a Vegyi anyag és Munkavédelmi törvény komplex jogi meghatározásait alkalmazva védjék meg dolgozóikat az egészségkárosodástól. A veszélyes anyagok expozíciójának minimalizálására megfelelő intézkedéseket csak akkor lehet előírni és megvalósítani, ha részletes információk állnak rendelkezésre a munkavállalók terhelésének jellegéről és mértékéről. A veszélyesanyag-expozíció meghatározása A Baden-Württemberg-i Tartományi Környezetvédelmi Intézet (LfU) által 1998-ban indított projekt célja az volt, hogy a munkavédelmi jogi szabályozásban előírt kötelezettségek gyakorlati alkalmazását öt üzemben modellszerűen elemezzék, és ennek alapján tanácsokat adjanak a szükséges átalakításokra. Ehhez az üzemekben összegyűjtötték a szervezetre, anyagforgalomra, munkafolyamatokra és technológiára vonatkozó alapvető információkat, valamint a munkahelyi levegőben lévő veszélyes anyagok mérésével meghatározták a dolgozók terhelését. A vizsgált közhasznú üzemek célul tűzték ki a szociálisan hátrányos helyzetű személyek kvalifikálását, a szabad munkapiacba tagolódási esélyeik javítását. Foglalkoztattak olyan 55 év felettieket, akik már hosszabb ideje munka
nélküliek voltak, vagy valamikor pszichés betegségük volt, szellemi és testi fogyatékosokat, szociális segélyen lévőket, iskolázatlan fiatalokat. A munkavállalók foglalkoztatása többnyire időszakos volt. A munkahelyi levegőméréseknél a következő veszélyes anyagokat/anyagcsoportokat vették figyelembe: por, rostok (azbeszt, mesterséges ásványi szálak, gipsz), (nehéz)fémek, poliklórozott bifenilek (hat vegyület) és oldószerek (alacsony és közepes forráspontú). Összesen 120 levegőmintában határozták meg a veszélyes anyagok koncentrációját és több, mint 1500 anyagindex számításával teremtették meg a munkahelyek foglalkozás-egészségügyi értékelésének alapját. A méréseknél mintegy 60 veszélyes anyagot vettek figyelembe. Eredmények és értékelés Üzemi munkafeltételek Az alábbi keretfeltételek jellemzőek voltak a vizsgált üzemekre, kisebb eltérések azonban előfordultak. Egyik üzemben sem álltak rendelkezésre veszélyesanyag-mérési eredmények vagy más információk a dolgozók expoziciójáról. A munkahelyek rendszerint zárt helyiségekben voltak, a készülékek bontásánál a munkavállalók túlnyomóan meghatározott munkahelyen tartózkodtak. A szétbontási területek helyileg és szervezetileg összefüggő munkaterületeknek voltak tekinthetők: valamennyi munkahelyen összehasonlítható tevékenységeket végeztek. Az üzemekben a mérések időpontjában 2 és 17 közötti munkás foglalkozott a berendezések bontásával. Egyműszakos munkarendben dolgoztak, a heti munkaidő 36,25 és 39 óra között volt. A szétbontás tisztán kézzel, elektromos vagy pneumatikus segédeszközökkel történt. A bontás mélysége és a frakciók száma az öt üzemben hasonló volt. Az expozíció csökkentésére szórványosan voltak ugyan műszaki intézkedések, de egyik üzemben sem használták őket. Az egyéni védőfelszereléseket rendszerint biztosították az üzemek, ezeket azonban a dolgozók mindenütt hiányosan viselték. Üzemelési utasítás nem minden üzemben vagy nem minden lényeges munkafolyamatra vagy veszélyes anyagra volt, illetve csak részben feleltek meg a követelményeknek. Ugyanez vonatkozott a dolgozók oktatására is. Egyik üzemben az analfabéták nagy száma miatt adódtak problémák. A készülékek szállítása részben egyedileg, részben konténerekkel történt. A készülékeket és az ezekből nyert frakciókat amennyire lehetett tető alatt, ha már nem fért, szabadban tárolták. Nem mindig valósult meg a veszélyesanyagtartalmú alkatrészek (kondenzátorok, elemek/akkuk, higanykapcsolók, LCDkijelzők) térben elválasztott és zárt veszélyesanyag-tárolóban való elhelyezése. Sokszor ezeket közvetlenül a munkahelyen gyűjtötték és tárolták. A munkahelyek elemzése azt mutatta, hogy az elektronikai hulladék újrahasznosításánál a veszélyes anyagok bejutása a dolgozók szervezetébe el
sődlegesen a levegő közvetítésével történik. Meghatározott esetekben lehetséges a bőrön keresztüli felvétel is. Ez történik pl. az elkopott PCB-tartalmú kondenzátorokkal való bőrkontaktusnál is. Értékelési elvek A MAK- és TRK-értékek napi nyolc órás veszélyesanyag-terhelésre vonatkozó középértékek. A munkavállalók terhelésének megítélése minden anyagnál a mért értéknek a MAK-, illetve TRK-értékhez való viszonyítása alapján történt. Ez az I-anyagindex a rögzített MAK-, illetve TRK-értéknek mint „kontingensnek” a „kihasználását” írja le. Amennyiben a munkahelyen, pl. az Ehulladék újrahasznosításánál anyagkeverék van a levegőben, az I(MAK) értékelési index-nél az anyag MAK-értékéhez, az I(TRK) értékelési indexnél az anyag TRK-értékéhez való viszonyítás alapján számított anyagindexek összeadódnak. A határérték betartása azt jelenti, hogy sem az I(MAK), sem az I(TRK) értéke nem lépheti túl az 1 értéket. Emellett A-porra (veszélyes anyagokra levegőben megengedett általános porhatárérték: 6 mg/m3) és az E-porra (DFG-határérték javaslat: 4mg/m3) vonatkozó indexet kell figyelembe venni. Az értékelési indexek a munkavállalók személyére (egyedi terhelés) vagy a munkahelyre vonatkozó terhelés megítélésére is megadhatóak. Mérési eredmények A személyi és munkahelyi mérések értékelési indexeinek (réteg középértékek) megoszlása jól kivehető a 1. és 2. ábrából. Látható, hogy mind az I(MAK) és I(TRK) értékelési indexek a személyre és helyre vonatkozó méréseknél is 1 alatt voltak. A mérési adatok üzemek szerinti ábrázolása mutatja, hogy az egyes munkahelyeken igen eltérő volt a terhelési szint (3. és 4. ábra). Három személyre vonatkozó mérési értéknél az I(por) nagyobb volt, mint 1, így túllépte a munkahelyi levegőre megállapított határértéket (1. és 3. ábra). Ezekben az üzemekben a mérések alatt a szórakoztató elektronika („barna áruk”) készülékeit bontották szét. A 4 sz. üzemben főként az elektrotechnikai ipar termelési hulladékait és az ún. barna árukat szedték szét és mentesítették a káros anyagtól, míg az 5 sz. üzemben nagyméretű háztartási készülékeket pl. mosógépeket és tűzhelyeket („fehér áruk”) bontottak, ártalmatlanítottak. Általánosan megállapítható, hogy a készülékek szétbontásánál a por felörvénylése miatt a közvetlenül a dolgozók légzőzónájában végzett mérések (személyre vonatkozó) jelentősen magasabb szintet mutattak a helyre vonatkozó, a dolgozó munkaterületének alapterhelését reprezentáló méréseknél.
I(TRK)
▲ I(por) —határérték
■
I(MAK)
értékelési index I
mérés száma
1. ábra Mérési értékek megoszlása a vizsgált újrahasznosító üzemekben (személyekre vonatkozó mérések)
I(TRK)
I(MAK)
határérték
értékelési index I
▲ I(por)
mérés száma
2. ábra Mérési értékek megoszlása a vizsgált újrahasznosító üzemekben (munkahelyekre vonatkozó mérések) Az egyes anyagok/anyagcsoportok hozzájárulása az alapterheléshez A nehézfémek (ólom, ezüst, vas, vanádium, nikkel, réz) jelentősen hozzájárulnak az I(MAK) értékhez, míg a higany, oldószerek és a PCB a tapasztalatok szerint csak kismértékben befolyásolják azt. Az I(TRK) értéket főleg a kadmium befolyásolja, a rostok, oldószerek és poliklórozott bifenilek által okozott terhelés rendszerint elhanyagolható volt.
I (por)
I(MAK)
I(TRK)
1,6
értékelési index I
1,4 1,2 1 0,8 0,6 0,4 0,2 0 1
2
3
4
5
üzem száma
3. ábra A vizsgált újrahasznosító üzemek terhelési helyzetének áttekintése (személyekre vonatkozó mérések) I(por)
I (MAK)
I (TRK)
0,6 értékelési index I
0,5 0,4 0,3 0,2 0,1 0 1
2
3
4
5
üzem száma
4. ábra A vizsgált újrahasznosító üzemek terhelési helyzetének áttekintése (munkahelyre vonatkozó mérések) Az 1. táblázat áttekintést ad arról, hogy a vizsgált E-hulladék-újrahasznosító üzemeknél az egyes anyagok/anyagcsoportok hogyan befolyásolják az indexértékeket. A kapott eredményekből kitűnik, hogy az újrahasznosító üzemekben főként a nehézfémtartalmú E-por okozta terhelés áll az élen. Az a tény, hogy a (nehéz)fémek elsősorban a porrészecskékhez kötődnek, a munkahelyi terhelési szituációban a por domináns szerepét emeli ki.
1. táblázat Különböző anyagcsoportok hozzájárulása az I értékelési indexhez Anyag/anyagcsoport Rostok (azbeszt) Nehézfémek Higany PCB
Hozzájárulás I(TRK)-hoz
–
<0,1
<0,1–0,42
<0,1–0,37
*3
*1
Oldószer
*2
Hozzájárulás az I(MAK)-hoz
*1
<0,1 (–2,1 )
–
<0,1
<0,1
<0,1
–
*1
*1
Porok
Indexek
E-por
*2,4
<0,1–1,3
A-por
*1,5
<0,1
*1
helyi mérések munkahelyekre és személyekre vonatkozó mérések *3 higannyal szennyezett munkahelyen nyert mérési érték *4 az anyagindex a DFG 4 mg/m3 (E-por) határértékén alapszik, melyet eddig nem vettek át a munkahelyi levegőre vonatkozó műszaki szabályozásba *5 az anyagindex a munkahelyi levegőre vonatkozó műszaki szabályozás 6 mg/m3 általános porhatárértékén alapszik *2
A por- és a veszélyesanyag-terhelés kapcsolata A személyi és munkahelyi mérések I(por) és I(MAK) értékei közti lineáris összefüggést mutatja az 5. és 6. ábra. A számított regressziós egyenesek 0,21-től (helyre vonatkozó) és 0,21-től (személyre vonatkozó) való emelkedései egyformán az adott szóráson belül vannak. Analóg összefüggés található az I(por) és I(TRK) között (7. és 8. ábra). A számított regressziós egyenesek 0,18tól (helyre vonatkozó) és 0,19-től (személyre vonatkozó) való emelkedései itt is a szóráson belül vannak. Így lehetővé válik, hogy az I(por)-on keresztül szinte függetlenül a mérés fajtájától (személyre vagy helyre vonatkozó) és a vizsgált üzemek tevékenységétől az I(MAK) és I(TRK) becsülhető legyen. A helyre vonatkozó mérésekkel összehasonlítva a személyekre vonatkozó méréseknél mutatkozó nagyobb szórás (kisebb korrelációs koefficiens és nagyobb szórás) az egyes dolgozók nagyon egyedi munkamódjára és teljesítőképességére vezethetők vissza, amely befolyással lehet az E-por egyes részfrakcióival való terhelésre is. Ezzel ellentétben a helyre vonatkozó méréseknél az értékek csak súlyozottan tükrözik vissza az egyes befolyásoló tényezőket és így kisebb szórást eredményeznek.
becslés I(MAK)-ra
I(MAK)
■ mért érték
I(por)
5. ábra A porterhelés és a MAK-értékkel rendelkező káros anyagok terhelése közti korreláció az öt üzemben (személyekre vonatkozó mérések)
becslés I(MAK)-ra
I(MAK)
■ mért érték
I(por)
6. ábra A porterhelés és a MAK-értékkel rendelkező káros anyagok terhelése közti korreláció az öt üzemben (munkahelyekre vonatkozó mérések) Összefoglalás A felmérésekből kitűnt, hogy a vizsgált üzemekben a dolgozók veszélyes anyagokkal való terhelésével és ezek értékelésével kapcsolatban jelentős információhiány volt. Összefogással, az üzemekkel együttműködve lehetővé vált a munkahelyek elemzése és a felmerülő problémákra használható megoldási lehetőségek kidolgozása.
becslés I (TRK)-ra
I(TRK)
■ mért érték
I(por)
7. ábra A porterhelés és a TRK-értékkel rendelkező káros anyagok terhelése közti korreláció az öt üzemben (személyi mérések)
becslés I (TRK)-ra
I(TRK)
■ mért érték
I(por)
8. ábra A porterhelés és a TRK-értékkel rendelkező káros anyagok terhelése közti korreláció az öt üzemben (munkahelyi mérések) A viszonylag nagy porterhelés alapján olyan intézkedéseket javasoltak az egyes üzemeknek, amelyeknek célja a porexpozíció szintjének általános csökkentése volt. Megkísérelték emellett a veszélyes anyagok bőrön keresztüli felvételének problémáját tudatosítani és higiénés intézkedések meghozatalát szorgalmazni. Világossá vált, hogy a jövőben az üzemekben a szervezéssel
kapcsolatos munkavédelmi intézkedéseknek fokozottan a dolgozók manuális és intellektuális tevékenységére kell irányulnia. Kilátások Az E-hulladék újrahasznosítását végző munkahelyek veszélyesanyagterhelésével foglalkozó projekt eredményeit az LfU munkatársai a munkavédelmi intézetek szakmai körében szövetségi szintre vonatkoztatták. Célul tűzték ki, hogy az egyes munkahelyekre vonatkozóan olyan ajánlásokat adjanak, amelyek segítségével teljesíthető a határértékek betartása. Megvitatták a képernyős készülékek zárt, elszívóval rendelkező kabinban sűrített levegővel végzett előtisztítását. A gyűjtéstől a szétbontásig megfelelő tárolással minimalizálni kell a készülékeknek a hibás készülékekből származó, veszélyes anyagokkal való kontaminációját. Figyelni kell a megfelelő bőrvédelemre. A szórakoztató- és kommunikációs elektronika állandóan táguló piaca előreláthatólag egyre rövidebb életű termékekkel ajándékoz meg bennünket, így olyan hulladékhegyek halmozódnak fel, amelyeket kezelni kell (jelenleg a Német Szövetségi Köztársaságban évente kb. 5,5 millió számítógép, 6 millió nyomtató, 4 millió monitor). A műszaki haladással az új termékekben állandóan új anyagokat használnak. Ez a zárt ciklusú gazdálkodásra is hatással van, de azt is jelenti, hogy a dolgozók munkafeltételeit állandóan igazítani, javítani kell, hogy egészségüket a munkahelyek veszélyesanyag-terhelése ne veszélyeztesse. (Dr. Csokonay Józsefné) Faller, H.; Ott, G.; Wurster, U.: Gefahrstoffbelastung beim Elektro(nik)schrott-Recycling – ein Arbeitsschutzproblem? = Gefahrstoffe – Reinhaltung der Luft, 61. k. 5. sz. 2001. p. 175–179. Bittighofer, P. M.: Untersuchung der gesundheitlichen Gefährdung von Arbeitnehmern in Wertstoffsortieranlagen. = Entsorga Dokumente 1 – Arbeitsschutz in Abfallbehandlungs- und Sortieranlagen, 1998. okt. 20. p. 19–33. Felten, Ch.: Hygiene am Arbeitsplatz. = Entsorga Dokumente 1 – Arbeitsschutz in Abfallbehandlungs- und Sortieranlagen, 1998. okt. 20. p. 96–98.