A csend gyümölcse az IMA. Az ima gyümölcse a HIT. A hit gyümölcse a SZERETET. A szeretet gyümölcse a SZOLGÁLAT. A szolgálat gyümölcse a BÉKE

A csend gyümölcse az IMA. Az ima gyümölcse a HIT. A hit gyümölcse a SZERETET. A szeretet gyümölcse a SZOLGÁLAT. A szolgálat gyümölcse a BÉKE.*

Rab Mária Híradó A Hét Domb Egyesület időszakos kiadványa 7. szám 2013. március Nemcsak építeni szeretnénk a kegyhely jövőjét, hanem feltárni az elmúlt 90 év történetét és megtalálni benne Mária jeleit.

Tartalomjegyzék Búcsúzás Kővári Teri nénitől......................................................................................................2 Milyen volt Avilai Nagy Szent Teréz? ........................................................................................2 Dr. Gyökössy Endre: Mégis öröm ..........................................................................................3 vit. Káplán György: A Rab Mária-forrás egykori katonafiairól ..........................................4 1942-es fényképek a Jutasi Altisztképző építkezéséről ..............................................................6 Takács Irén: Bokrétaünnep a családi emlékekben ..................................................................6 Tóth Tihamér tanítása ma is aktuális........................................................................................7 Dr. Tóth Tihamér: Korszerű-e még a tízparancsolat? ..........................................................7 Nagy Károly: Isten I. parancsolata : Uradat, Istenedet imádd és csak Neki szolgálj! ..........8 Schall Tamás: Isten II. parancsolata : Isten nevét hiába ne vedd! ........................................9 Vasáros József: Isten III. parancsolata: Az Úr napját szenteld meg! ..................................10 László Dezső: Isten IV. parancsolata: Atyádat és Anyádat tiszteld! ..................................12 Medveczky Miklós: Isten V. parancsolata: Ne ölj!..............................................................14 Dr. Márfi Gyula: Isten VI. parancsolata: Ne törj házasságot! ..........................................15 Szécsi Ferenc: Isten VII. parancsolata: Ne lopj! ..................................................................16 Szerenka Miklós: Isten VIII. parancsolata: Ne tégy hamis tanuságot felebarátod ellen ..17 Dr. Márfi Gyula: Isten IX. parancsolata: Felebarátod házastársát ne kívánd! ................18 Szécsi Ferenc: Isten X. parancsolata: Mások javait ne kívánd! ..........................................19 Dr. Tóth Tihamér: Ha megtartanók a Tízparancsolatot ....................................................20 Antal Ilona: A parancsolatok oktatása................................................................................21 Horváth Elvira: A Tízparancsolat és a gyermeki lélek ......................................................23 Isó Dorottya: Gyönyörködöm parancsaidban ....................................................................24 Závodi Zsuzsanna: A szabadság tökéletes törvénye ............................................................26 Rácz Katalin: Szívvel-Lélekkel ............................................................................................28 Szűzanya üzenete a Máriás Papi Mozgalomnak ....................................................................29 Teréz anya imája ......................................................................................................................29 Kishírek......................................................................................................................................30 Zsámboki Zoltán: Élménybeszámoló a Pünkösdi Zarándoklatról ....................................31 Récsey Zsuzsa: Részletek a Rab Mária-forrás Kerekasztal jegyzőkönyvéből ......................32 Lechner László: Gondolatok a Rab Mária-forrás Kerekasztal napirendi pontjaihoz ......34 Tóth Tihamér: A Mária-tiszteletről ......................................................................................36 Imádság a Mindenkor Segítő Szűz Máriához..........................................................................40

Kővári Lászlóné Zarándokcsoport Kolontárról, Ajkáról és Magyarpolányból a Kisasszony napi ünnepi szentmisén a Rab Mária-forrásnál, 2012

* Az 1-40 oldal fejléc-idézeteit a „Szemelvények Teréz anya legszebb gondolataiból" (Ecclesia kiadó, Andrási Zoltán válogatása, 2009) című könyvből válogattuk.

1932–2012

Nincs olyan mélység, ahová nem ér el segítő kezem, hisz magam vagyok a mélység…

Búcsúzás Kővári Lászlóné Teri nénitől

„Van egy jó hely, oda megyek,

Elhangzott 2012. december 7-én az Irgalmasság órájában a veszprémi Dózsavárosi temetőben

Lerakom ott a terheket"

Kedves Teri néni! Nem voltam a mindennapjaid része, de bármikor fordulhattam Nem gondoltam, hogy a szeptemberi találkozásunk a Rab hozzád segítségért - és te segítettél. Távozásod pótolhatatlan veszMária-forrás Kerekasztalnál az utolsó találkozásunk lesz. Akkor, teség nemcsak nekem, családodnak, szomszédaidnak, jóbarátamég egyszer külön szót kértél. Kérted a jelenlevőket, hogy bármit idnak, Csatárnak, Dózsavárosnak, de egész Veszprémnek is. terveznek is a Rab Máriánál a jövőben, ne rombolják le, őrizzék Veszprémben születtél és itt is élted le egész életedet. Nem töremeg azt, amit eddig ott a dózsavárosi emberekkel együtt létre- kedtél hírnévre, gazdagságra, magas pozíciókba. Viselted, amit a sorstól kaptál, nélkülöztél és keményen dolgoztál becsülettel, és hoztatok. Ez akkor túlzott aggodalmaskodásnak tűnt, de most, így, hogy közben a legtöbbet tetted, amit tehetünk a földi életben: segítve ez volt az utolsó intő szavad hozzánk, már súlyos jelentőséggel árasztottad a szeretetet. A Szűzanyába vetett bizalommal az emberek, az Egyház felé. Ahogy az égiek is elárasztották szeretettel bír és egészen a messzi jövőbe mutató figyelmeztetés. Soha nem gondolkodtam azon, hogy mi lesz, ha már nem le- a „kis csatár-hegyi vadvirágot”. Távozásod lesújtó. De Isten nem azért méri ránk a csapásokat, szel, hiszen elképzelhetetlennek tűnt, hogy ne legyél ott, ha szerhogy összetörjünk, hanem hogy erősödjünk. Bízhatunk benne, vezzük a Jutasi őrmester túrát, a munkát a Rab Mária forrásnál, hogy jó helyre kerültél. A jó helyre, ahol lerakhatod a terheket. az egyesületi közgyűlést, az éjszakai virrasztást a Csatári kápolA Szűzanya felemelt magához. Most már onnan fentről figyelsz nánál, a Gyöngyök útja zarándokainak fogadását Csatáron. Amiránk… óta 2008-ban bekapcsolódtál a Hét Domb Egyesület S most, hogy az égből tekintesz ránk, nem hiszem, hogy tétszervezéseibe, azok hitelesebbé váltak. A személyedben hozzálenkedni fogsz. Tudom, hogy egy adtad a hiteledet és mindazokét, akiújabb erős patrónust kaptunk a szeket közénk hoztál. A Szűzanya iránti N É V J E G Y mélyedben, aki eddig a földön, mosszeretetedről tanúskodott az egész „Kővári Lászlóné 1932-ben született Márkón, tantól pedig az égből segíted népedet! életed. Hoztad a hited, a lelkesedésemajd családjával Csatárra költöztek. 1950-ben det, a családodat, a jóbarátaidat, vitted Drága Szűzanya és összes angyalok, ment férjhez, három gyermekük született, 21 éve a hírt, gyűjtötted az embereket. Dolujjongva örvendezhettek, hogy Teri megözvegyült. Gyermekeinek is három-három goztunk, együtt szomorkodtunk, néni már örökké veletek lesz! Mi gyermeke született, kilenc unokáján kívül négy együtt kacagtunk. Jó bolondok volpedig bízhatunk abban, hogy amint a dédunokának örülhet. Felnőttként ült újra iskotunk. Rab Máriánál és a Csatári kápolnánál lapadba, 36 évesen érettségizett, takarítónőként Felfoghatatlan, hogy ezentúl nem ment nyugdíjba a nevelési központból. Közösségi is tetted a követőid számára, úgy az hívjuk egymást telefonon, nem hal- munkáját a dózsavárosi polgárőrség, a mozgássé- örök hazában is előkészíted a helyet lom a hangodat, nem ugorhatok be rültek, a Hét Domb Egyesület, a városszépítők, a számunkra. hozzád öt percre, nem találkozunk a dózsavárosi katolikus templom és a Napsugár Teri néni, tudom, hogy ott vársz Rab Mária forrásnál, nem látlak für- nyugdíjasklub neve fémjelzi” ránk... Én már csak úgy tudok elkögén előresietni a csatári domboldalon (A Veszprémi 7 nap 2009. június 12-i számából) szönni Tőled, hogy: a viszontlátásra, a botra támaszkodva. Teri néni! Rácz Katalin

Milyen volt Avilai Nagy Szent Teréz? - Avilai Szent Teréz gyermekkorától kezdve nagyon impulzívnak, kívánságaiban és döntéseiben temperamentumosnak mutatkozott, de azért meggondolatlanságokat nem követett el. - Nagy szeretetkészség élt benne, amely spontán módon nyilatkozott meg, arra azonban ügyelt, hogy olyan helyzetbe ne kerüljön, ami miatt adott szavát vissza kelljen vonnia. - Nagy tudásvágy is égett benne, amelyet csak nehezen tudott csillapítani, ezért mindig új könyvekhez akart jutni. - Személyének, szellemességének, beszédének és magatartásának varázsa már gyermekkorában sok játszópajtást vonzott köréje, és szórakoztatta, nevettette társait. Ezt a művészetet, hogy "embereket megvidámítson, és nevetésre indítson'', mindhalálig megőrizte.

2

- Teréz is úgy érezte, hogy cselekednie kell, apostoli életre küldik, és szeretetben kell tevékenykednie: cselekedeteket kell végrehajtani, mindig csak cselekedeteket, hiszen "nem arról van szó, hogy sokat kell gondolkodni, hanem arról, hogy nagyon kell szeretni''. - Nagy diplomáciai érzékkel tárgyalt, épületeket tervezett. Kolostorai építését maga irányította, saját kezével varrta nővérei számára a szerzetesi habitust, és érdeklődött a legapróbb dolgok után is. - Majdnem egész életében beteges volt, de ha a kolostorok úgy kívánták, habozás nélkül útra kelt. Olykor nyikorgó ökrösszekéren, nyári hőségben, porfelhő közepette, máskor csikorgó téli hidegben, öszvérháton ment a hegyek közé vagy árvíztől sújtott vidékekre.

(forrás: Diós István: A Szentek élete) - Azt kívánta, hogy vidám derű uralkodjék az összes kolostorban. A környezetében nem tűrt meg szomorú arcot. Verte a tamburint, énekelt, verselt, és vidám kedélyével mindenkit felderített. - Teréz jámborságából is az élet szeretete áradt. Szerette Istent, anélkül, hogy megvetette volna a földet. - Öregségében is friss és fiatalosan szép maradt. - Belső harmóniájának titka azokban a szavakban rejlik, melyekkel magát szokta bátorítani: „Semmitől ne félj, semmi meg ne rettentsen. Minden elmúlik. Egyedül Isten marad ugyanaz. A türelem mindent elér. Ha Isten a tiéd, semmid nem hiányzik: Isten egyedül elég!''

Nincs olyan fájdalom, melyre gyógyírt ne jelentenék, hisz magam vagyok a balzsam…

MÉGIS ÖRÖM

(Fil 4,4)

Dr. Gyökössy Endre

C

súnya volt, tömzsi és púpos is. A negyvennégyes év légibombázásai alatt vesztette el úgyszólván mindenét; így került hozzánk, a parókiára. Lakásunk jószerivel üresen állt, a szuterénben húzódtunk meg apró gyerekeinkkel. Az volt az „óvóhely”. Ő egy parányi szobácskában lakott fölöttünk. Júlia testvérnek szólította mindenki. Méltán. Senkije sem volt, így lett sokunk testvére, munkatársa, helyettese, kisegítője; kis családomnak és egyházközségünknek, a nagy családnak mindenese. Fityula nélküli diakonissza, palásttalan segédlelkész, beteglátogató nővér. A frontról érkező halálhírek egy részét, amelyet hivatalból nekem küldtek meg a tábori lelkészek, ő kézbesítette. Egyedül nem győztem. Ilyenkor késő estig elmaradt és szótlanul ment be a szobájába. Még légiriadó és bombázások alatt se jött le, hiába hívtuk. Csak legyintett – és mosolygott. Tulajdonképpen mindig mosolygott. Nemcsak az arca, belülről ragyogott. Azóta nem láttam olyan csúnya-szép, tündöklő arcot. Sokáig nem értettem ragyogása titkát. Nap mint nap vijjogtak a szirénák. Gyárak közelében laktunk, gyakran hullottak a bombák. A házakra is. Kántorunkat behívták katonának, így az is ő lett. Úgyszolván mindennap temettünk, felváltva egy idős római katolikus lelkésszel. Egyre gyakrabban név sem került a hevenyében összetákolt koporsókra. Ki tudta azt akkor, ki milyen vallású lehetett? A legtöbbet romok alól ásták ki. Öreg, katolikus lelkésztársammal a temetőben tanulgattuk akkor az ökumenét. Egy ilyen alkalommal hárman ugrottunk be az egyik, előre megásott sírba, mert mélyrebukó repülők gépfegyverrel pásztázták végig a temetőt. Júlia testvér ott is, akkor is mosolygott. A szorongástól feszülten mordultam rá: – Most minek örül? – a sír mélyén is ragyogó arccal válaszolta: – Éppen helyben vagyunk. Máig sem tudom mire gondolt, arra-e, hogy kitűnő fedezékben lapulunk vagy arra, ha eltalálnak csak ránk kell kaparni a földet. Egyszer – véletlenül – az egyik szoba ablakából kikémlelve megláttam, hogy a kert legeldugottabb sarkában imádkozik. A légiriadót lefújták s már alkonyodott. Háttal állt

a háznak, arcát az ég felé emelte. A Váci úton valamelyik gyár éghetett, mert a tűz verese meg-meglobbant csúnya-szép arcán. Szorosan összekulcsolt kezét félig az égre emelte. Szinte belemártotta a rőtes fénybe. Ezért láttam olyan világosan, hogy előbb a hüvelykujja emelkedett a szorosan összekulcsolt kézből, majd a mutatóujja, fél perc múlva a nagyujja, aztán a következő. Végül a kisujja. Majd nyitott tenyérrel az ég felé emelte mindkét karját. Úgy állt ott percekig, mint egy szürrealista szobor. Attól kezdve a késő délutáni légiriadók lefújása után, ha az ablakhoz léptem, mindig ugyanott és ugyanígy találtam, imádkozva. Akkor is, amikor közvetlen közelünkben söpört el egy házat a légiakna. Ezután belépett a lakásba és még sugárzóbb volt, mint máskor. Akár lámpát se kellett volna gyújtanunk. Bár nem is volt szabad. Igaz, őt nem lehetett „elsötétíteni”. Elmondtam neki, hogy akaratlanul megfigyeltem s hogy így, ujjait emelgetve még senkit sem láttam imádkozni. Rám mosolygott és azt válaszolta: – Ez az én olvasóm. –Az olvasója? – csodálkoztam rá. – Az. Amikor a hüvelykujjamat nyújtom ki, azokra gondolok, akiket a Lélek eszembe juttat. Aztán a mutatóujjam következik, akkor azokért mondok imát, akik Isten felé mutatják az utamat. Magáért is akkor imádkozom. Amikor naggyujjamat emelem fel, a világ vezetőiért könyörgök: hagyják abba a háborút. Túl sok vér folyt már. A következő a gyenge ujjam. Azzal a gyöngéket, az üldözötteket, a kicsinyeket és haldoklókat ajánlom Isten kegyelmébe. A kisujjam az enyém. Azzal kérem Gazdámat, hogy halálomig vidám szívvel szolgálhassam. Hogy senki ki ne maradjon, azért tartom két tenyeremet az ég felé, s így kérem Istent, tartsa tenyerén a világot – mégis. Mosolygott és ahogy szokott, eltűnt a szobájába. Hónapok múlva derült csak ki, akkor már nem dörögtek az ágyúk, hogy egy rongyos zsákban az ágya alatt dugdosta a kifosztott rákospalotai zsinagóga hétágú gyertyatartójának és egyéb összetört kegyszereinek a darabjait. A vandál pusztítás után, éjjel, kilopódzott a házból, s amit a zsinagóga körül talált szétdobálva, zsákba szedte, hazahozta és elrejtette.

Nem felejtem el, hogy később Duschinszki barátom, a rákospalotai rabbi, aki csodamódon megmenekült a bori haláltáborból, hogyan zokogott erre a zsákra borulva, hogyan jajongott héberül az asztalra kiborított törmelék fölött. Amikor megkérdezte Júlia testvért, mivel hálálhatja meg azt, amit tett, ő azt válaszolta: – Örülök, hogy most örül – és kiment a szobából. Aztán, jóval a háború után egyszer roszszul lett. Kórházba került. Valamikor ápolónővér volt, nem lehetett becsapni. Igaz, nem is akarták, mert megismerték. Amikor ágya szélére ültem és megszorítottam a kezét, olyan derűvel mondta: rák, mintha örömhírt közölt volna. Bármikor meglátogattam, mindig volt jó híre valakiről a kórteremben: Erzsi néni, a négyes ágyon, már evett. Ez hazament. Az jobban van, amaz már tud aludni. Amikor felőle faggattam, egyféle választ adott: Jobban vagyok mint érdemlem. Egy napon üresen találtam az ágyát. Már a lepedő is le volt róla húzva. Sokáig ültem a csupasz sodronyra meredve, megszokott helyemen; majd bekopogtam az orvosához. Már ismertük egymást. Őszhajú, idős, sok szenvedést megért belgyógyász volt. Amikor meglátott, levette a szemüvegét és sokáig törötlgette. Nem nézett rám, úgy mondta: – Mielőtt meghalt, a kórteremben mindenkitől bocsánatot kért, ha valakit valamivel megzavart volna. Tőlem is, hogy gyógyulásával nem tudott örömet szerezni. Önnek ezt a levelet hagyta hátra. Arra kért, halála után adjam át. Megszorította a kezem, s valami ürüggyel magamra hagyott. A levélben temetésével kapcsolatban néhány szerény kérése volt Júlia testvérnek. Pár meleg sor s végül egy bibliai idézet Pál leveléből, amelyet az öreg apostol betegen, fogolyként, bilincsek közül a filippibelieknek írt: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom, örüljetek.” Ezután csak egyetlen szó állt még a levélben, reszketeg, nagy betűkkel kirajzolva: MÉGIS. Azóta fehér fába vésve ott őrzöm ezt az egyetlen szót íróasztalomon. Ha fáradtan, örömtelenül ébredek s nehéz nap vár rám, úgy kezdem, hogy elibe ülök és hosszasan nézem. A hófehér fa és a belevésett öt betü: MÉGIS – hamarosan úgy sugárzik, mint egykor Júlia testvér. És vissza kell mosolyognom rá.

3

Nincs olyan súlyos magány, melyet Veled meg nem osztanék, hisz magam vagyok a jelenlét…

A Rab Mária-forrás egykori katonafiairól

A

Rab Mária-forrás, mint kegyhely kialakulását a hagyomány 1919 utánra, a Trianoni békeszerződéssel egy időbe teszi. Ez az egyezés nem lehet véletlen! A történelmi területeitől megfosztott, magyarságában megalázott, jogaiban megcsonkított magyar lélek a Magyarok Nagyasszonyánál, égi pártfogójánál kereste és találta meg a kapaszkodót, lelki támaszt. Ezt alátámasztja az 1929-es korabeli tudósítás a Rab Mária-forrásról, amelyben egy fából faragott Nagy-Magyarország képről tesz említést. Azóta, hogy Gaál Jenő atya verbita szerzetes felhívta a figyelmet dr. Tóth Tihamér veszprémi püspök tevékenységére, kezd kibontakozni előttünk a húszas évek Magyarországának keresztény megújulási időszaka a maga nagyszerűségében. A székesfehérvári püspök Prohászka Ottokár, a jezsuita Bangha Béla és dr. Tóth Tihamér későbbi veszprémi püspök voltak a meghatározó alakjai a keresztény megújulási folyamatnak, amely akkor megmentette a letiport nemzet hitét és erkölcsi tartását, bebizonyítva, hogy hitében él a nemzet. Az ő tanításuk befolyásolta az akkori fiatalok - a mostani 80 felettiek - erkölcsi fejlődését. A hatásukra kinevelt ifjúság tiszta hite, hazaszeretete és elkötelezettsége megalapozta az új magyar hadsereg szellemiségét. Amikor 1924-ben Jutasra telepítették a jutasi altisztképző intézetet, a hitüket aktívan gyakorló oktatók, növendékek már akkor gondozásba vették a kis erdő-mélyi ájtatoshelyet. Tevékenységük betetőzése az volt, amikor Markóczy János parancsnok kezdeményezésére 1941-ben a Jutasi Altisztképző Iskola hivatalos szabadtéri misézőhelyévé avatták fel a kegyhelyet. Vitéz Káplán György ezredes, újságunk állandó cikkírója és tiszteletbeli szerkesztője az idén tölti be a 93. évét. Ma már egyedüliként képviseli a nagyhírű nevelőintézet kiválóan képzett oktató gárdáját. Tanúja volt a nagyszerű katonákat kinevelő intézmény 1943-44 közötti még fényes korszakának. Ott volt az iskola nyugatra telepítésénél és ott volt, amikor az amerikai hadsereg a tiszteket és növendékeket fogságba ejtette és az iskola megmaradt javait megsemmisítette. Kincset érő tudására és széleskörű tapasztalatára a mai katonai vezetés is igényt tart. Mindenhová hívják, ahol az egykori magyar hadsereg értékeit fel akarják mutatni. Magasba emelő, tartalmas előadásaival és írásaival örök emléket állít az egykori magyar hadseregnek, s személyében bizonyítja a tisztikar és kiképzett altiszti állomány magas szintű felkészültségét, erkölcsi tartását, hazaszerető, nemes gondolkodását.

Veszprémi Hősi Kapu az esti homályban Horváth Csaba felvétele

4

vitéz Káplán György

Ünneplő katonavezetők és minisztériumi vendégek a Bokréta-ünnepen, 1942 – ifj. Takács János felvétele (kinagyítás)

A

Rab Mária-forrás és kegyhely annak idején mindenki számára hozzáférhető volt, de a tiszthelyettes-képző iskola tisztjei és hallgatói a magukénak érezték: ők építették és tették széppé, áhítatra hangolóvá. Közismert, hogy e szép létesítmény egyik létrehozója, gondozója a háború végéig a Kinizsi Pál Tiszthelyettesképző iskola volt. Mindenki, aki valaha is foglalkozott katonai témákkal, elismeri, hogy ez az intézmény a maga nemében a legjobbak közé tartozott. 1945 előtt a hazánkban működő katonai attasék gyakran tettek ott látogatást, és minden esetben elismeréssel nyilatkoztak a tapasztalataikról. A legkiemelkedőbb dicséretet talán akkor kapta az intézmény, amikor 1942 januárjában a német külügyminiszter Magyarország egész haderejének részvételét igényelte, és ez elől a kormány mereven kitért. A tárgyalások tovább folytatódtak (hiszen a visszacsatolt területek újbóli elvételével fenyegettek) és január végéig megállapodtak, csak egy hadseregnyi erőben, s ez az óriási veszteségeket szenvedett 2. hadsereg volt. (Egyébként hazánknak három hadserege volt) A tárgyalások során a német küldöttség vezértábornagy vezetője egy alkalommal kijelentette a magyar félnek: „Két dolgot irigyelek Önöktől. Egyik a hajmáskéri tüzérségi lőtér, a másik a jutasi tiszthelyettesképző iskola!” Mindkettő végső fokon velünk volt kapcsolatos! A jeles érettségi és nagyon kemény vizsgák után felvettek a Ludovika Akadémiára, majd három esztendő múlva 1941. augusztus 20-án páncélos hadnaggyá avattak. 1942 nyarán a magyar 2. hadsereg kötelékében részt vettem a doni harcokban. Hazatérve, felsőbb döntésre, mint haditapasztalatokkal rendelkező tisztet, a jutasi iskola állományába vezényeltek. Az iskola híres parancsnoka vitéz Markóczy János vezérőrnagy örömmel fogadott és a páncélos technikai és harcászati ismeretek oktatása mellett megbízott a matematika, a tereptan és a hadseregszervezés tantárgyak oktatásával, amelyeket azután nagy lelkesedéssel, és úgy érzem, sikerrel műveltem. Beosztásomnál fogva, 1943-44-ben Veszprémben, illetve Jutason éltem, tanítottam, dolgoztam és oktató tiszttársaimmal együtt mindent megtettünk, hogy az idevezényelt sorkatonákból, sortisztesekből egy-két éven belül jól kiképzett, hivatásukat szerető, leendő feladatukat tökéletesen ellátó, általános műveltséggel rendelkező, becsületes tiszthelyettesek – illetve a legjobbakból – majd tisztek legyenek. Jutason nagyon kemény szelekció uralkodott. Ha bármilyen okból egy tiszt, vagy egy hallgató nem felelt meg a követelményeknek, még aznap, a délutáni gyorssal mehetett vissza az eredeti alakulatához. A hallgatók mindent megtettek, hogy eredményesen fejezzék be a tanulmányaikat. Az itt végzettek gyorsabban léptek elő, nem kellett letenniük a mások számára kötelező időnkénti szakmai és katonai vizsgákat.

Nincs oly félelem, melyet szerte nem oszlatnék, hisz magam vagyok a békesség… pot állítottak ott fel, hirdetve a veszprémi iskola jelmondatát: ERŐS AKARAT MINDEN AKADÁLYT LEGYŐZ! Bent az épületben kiállítást rendeztek régi fényképekkel, tankönyvekkel, emlékekkel. Akkor még nagyon sok egykori hallgató volt jelen, beszélgettem volt tanítványaimmal, akik közül sokan jelentős eredményeket értek el; bányamérnök, agronómus, műszaki vezető, eredményes vállalkozó, jólmenő iparos lett. Valamennyien derűsen, sok szeretettel emlékeztek vissza fiatal éveikre a Rab Mária-forrás közelében, ott a Bakony lábainál. „Kemény világ volt, de megérte” – mondogatták. Egész egyéniségük megváltozott... Legutolsó jutasi élményem 2010. május 27-én volt, méghozzá a helyszínen, a volt jutasi főépületben, a Veszprém Megyei Levéltár szépen felújított épületében, ahol féltő gonddal őrzik a jutasi emlékeket. A földszinti hosszú folyosón képek tömege idézi az emlékeinket. Itt bemutatásra került a téma lelkes művelőjének, dr. Földesi A parancsnoki épület - ifj. Takács János felvétele Ferencnek: ERŐS HIT – ERŐS AKARAT című könyve, amely nagy elhivatottsággal mutatja be szeretett iskolánk történetét a kezA Rab Mária-forrásnál több ízben beszélgettem a közelmúltban detektől a végéig. A nagy díszterem itt is zsúfolásig megtelt. rablógyilkosság áldozatává lett dr. Szemes József atyával, a kegyBefejezésül idézem a levéltár ünnepélyes átadásakor mondott behely egyik „motorjával”, aki akkortájt még egészen fiatal pap volt, szédének utolsó mondatait: „az üdvösség illata rajta” és csak úgy sugárzott be„A jutasi altisztek – kikerülve a csapatokhoz – lőle a hit és a vidámság. Sikerült megőriznem az olyan katonai stílust teremtettek és képviseltek, esküvőmre küldött kedves levelét, amely még minamely méltán tette európai hírűvé az altisztképződig optimista hangvételű volt, pedig már 1949-et ben folyó kiképzést és nevelést. Keményen megköveírtunk akkor; működött a halálgyár és a reményre telték a rend és a fegyelem betartását, de ez sokszor semmi kilátásunk sem volt... életet is mentett a különböző hadszíntereken...KöSzép őszi-tavaszi délutánonként a hallgatók feltelességtudat, fegyelem a munkavégzésben, pontoskereshették a Rab Mária-forrást is, ahol módjuk ság és megbízhatóság, amit a szigorú falak között nyílt rövid konzultációkra, és a szép környezetből tanultak a növendékek. Ezek azok az erények, amevalószínűleg egy-egy fohász is szállt az Egek Urályek kapcsot jelenthetnek a Jutasi Altisztképző Intéhoz – különösen vizsgák idején – a jó eredmények zet és a Levéltár szellemisége között. Ugyanakkor e elérése érdekében, vagy esetleg a hivatásos álloközel 80 éves épület felújítása jelenti a hagyomámányba való felvétel előtt, vagy a leánykérés sikenyok tiszteletét.” rességéért is. (Ugyanis a házasságkötés előtt a Nekem megadatott még, hogy ifjúként láthattam Az altisztképző által felépített leendő tiszthelyettesnek nősülési engedélyt kellett balatonszőlősi kápolna a Rab Mária-forrást virágkorában is, s megközekérni.) – ifj. Takács János felvétele líthettem barbár módon tönkretett állapotában is. 1944 második felében hazánk is hadműveleti teMost pedig reményteli örömmel figyelem, hogy rületté vált, bombázások kezdődtek, augusztus 27-én a Vörös Had- milyen sokan tevékenykednek Rácz Katiék vezényletével, hogy újra sereg átlépte a határt... Az utolsó évfolyamot nagy ünnepélyességgel kivirágozzék Szűz Mária kultusza ezen a „feltámadt” kegyhelyen, s bocsátottuk útjára, amely többnyire védelmi harcokból állt. Egymás nemcsak a Királynék Városában, hanem hazánk egész területén, után érkeztek a „Szigorúan titkos!” parancsok. A katonai iskolákat mindannyiunk javára. a magyar-német hadvezetés egyezménye alapján fokozatosan áttelepítették a „Német Birodalomba”. Ez lett a sorsa az altisztképzőnek is. Négy vasúti szerelvény vitte az iskola személyi állományát, hozzátartozókat, lovakat, kocsikat a nagy ismeretlenbe, Nyugatra. Először a szovjet haderő, amelyiktől sikerült megszabadulnunk, majd 1945 áprilisában az amerikai hadsereg egyik páncélos hadosztálya fogta el az iskola fegyvertelen tagjait. Katonáinkat – és a tiszteket – különböző fogolytáborokba szállították, az anyagi felszerelést benzinnel leöntötték, a hatalmas máglya lángja az égig lobogott. E láng a végzetet jelentette és a hőn szeretett jutasi iskola, Közép-Európa egyik leghíresebb katonai iskolája megszűnt létezni. Dicsőség emlékének, volt hallgatóinak és tisztjeinek! Szerencsére a felújított főépületbe nemrég a Veszprém Megyei Levéltár költözött és nagy gonddal, tisztelettel ápolják iskolánk emlékét, többek között egy állandó kiállítással is. 2003-ban nagy élmény volt, amikor a szentendrei tiszthelyettesA tihanyi apát oklevele a szőlősi kápolna megáldásáról képző iskola felvehette újra Kinizsi Pál nevét; egy szép emlékoszlo- ifj. Takács János felvétele

5

Nincs oly Lélek, kit alázattal ne szolgálnék, hisz magam vagyok a szeretet…

Bokréta-ünnep a családi emlékekben Takács Irén Ünneplő munkások és katonák - ifj. Takács János felvétele

É Állványok felbokrétázva -ifj. Takács János felvétele

1942-es felvételek a Jutasi Altisztképző építkezéséről ifj. Takács János képei

A

mikor a Veszprém Megyei Levéltárral közösen elindítottuk a Veszprémi Kaleidoszkóp című családi fényképgyűjtést, reméltük, hogy ahogy a miénket is, úgy megmozdítja a veszprémiek szívét is. A most már majdnem 4000 veszprémi fénykép bizonyítja, hogy valóban sokan tartották fontosnak közkinccsé tenni a családi albumokban őrzött emlékeket. Pár hónappal ezelőtt egy nagyon érdekes képsorozatot kaptunk egy veszprémi hölgytől, Takács Iréntl. Egy építkezésen készültek a felvételek. A helyszín felismerhető: a Jutasi Altisztképző parancsnoki épülete melletti terület. A melléképületek ekkor készültek és a szemben lévő Kiserdőben ezt ünnepelték a munkások. A képeket nézve gondoljunk arra, hogy az építkezéshez nagyon közel van az egy évvel azelőtt felavatott szabadtéri misézőhely, a kis erdő-mélyi forrás, a Rab Mária kegyhely… A következő visszaemlékezésben a fényképek készítőjének a lánya szól az épületekhez kapcsolódó háttéreseményekről.

Az építkezés munkaterülete - ifj. Takács János felvétele

Az építkezés munkaterülete - ifj. Takács János felvétele

6

desapám Takács János veszprémi építőmester fia volt, aki nemcsak tovább vitte az apai mesterséget, hanem tovább tanult és a budapesti műszaki egyetemen építészmérnöki diplomát szerzett a húszas években. Mindig is érdekelte a technika haladása, az elsők között volt fényképezőgépe, és sok fényképet készített a munkája közben is. Veszprémben jól menő építési vállalkozó lett a harmincas évektől. Főképpen a Balaton-parton Almáditól Balatonfüredig építkezett, az almádi Postás üdülő és a káptalanfüredi kápolnát is ő építette. 1930-35 között a veszprémi Posta Palotát Vándor Feri bácsi, ismert veszprémi építészmérnök tervezett,aki akkor az édesapámnál dolgozott. A telefonközpontot viszont ifjú Takács János alakította ki. Ezeknek a munkáknak köszönhetően jutott a Jutasi Altisztképző építkezési megbízásához 1940 körül. Szüleim öt gyermeke közül engem, a két fiú után a harmadikat, leánygyermeket, apukám kitüntető figyelmességgel vett körül. Esténként ő mesélte az esti mesét, hol a mesekönyvből, hol fejből, s néha a családi fényképekről. Anyukám is mindenhová magával vitt. Így az az 1942-es Bokréta-ünnep, ahol ezek a fényképek készültek, élénken él az emlékezetemben. Bár egészen kicsi voltam, anyukám elvitt az ünnepségre. Később pedig a fényképek kapcsán édesapám sokat mesélt nekem erről az időről. Ezek az esti mesék bearanyozták az egész gyermekkoromat. A Kiserdő árnyas ligetét, a megterített hosszú asztalokat, a rengeteg embert, a nagy üstöt, amiben a gulyás készült, az örömteli boldog hangulatot – soha nem felejtem el.. A Bokréta-ünneppel azt ünnepelték a házépítők, hogy felhúzták a falakat. Ezután rakják fel a tetőt az ácsok. Ezen az építkezésen 80-100 munkása volt az édesapámnak Veszprémből, Kádártáról és a környékbeli falvakból. A képeken látszik, hogy 12-13 éves gyerekek is részt vettek a munkában. Nagyon egyszerű munkára voltak beosztva, többnyire özvegy vagy szegény sorsú szülőktől jöttek, vagy kimaradtak az iskolából. Őket a szülők küldték, mert jó helyen voltak, kitanulták a szakmát és még pénzt is kerestek. A munkások közül sokan jártak hozzánk a családi házhoz is, sokuk arcról ismerős, de csak az egyiknek a neve maradt meg: Varga Miklósé, aki az egyik hosszú asztalos kép előterében ülő értelmes arcú, barna bajuszos, szürkeöltönyös 40 év körüli ember. Őt édesapám később felfogadta a felsőőrsi prépostság gazdaságának irányítására, amelyet akkoriban bérelt. Pontosan nem emlékszem, hogy mi volt épületek funkciója, de a képekből látszik, hogy az 1928-ban felépült parancsnokság – a mai levéltár – épületét vették körül. Az út szemben levő oldalán, a Kiserdő még valódi erdő volt, itt állították fel a hosszú asztalokat, és a tábori konyhát a bográcsokkal, külön szakáccsal. A vendégek között voltak a Jutasi Altisztképző oktatói és növendékei is és a honvédelmi minisztériumból is jöttek. Édesapám következő építkezése a Székesfehérvár melletti Börgöndi reptér volt. Sokat tudnék mesélni arról, hogy akkoriban nem egymás ellen ügyeskedtek, hanem szépen megegyeztek egymással a konkurens vállalkozók, beosztották a piacot egymás között. A játékszabályok nyíltak, emberségesek és becsületesek voltak. A háború után nagyon meghurcolták a családunkat: osztályidegennek nyilvánították és kitelepítették Veszprémből – 15 km-es körzetébe sem mehettünk szülővárosunknak. Édesapám 68 éves korában, 1968-ban hunyt el. Azóta édesanyám és a többi testvérem is eltávozott. Nagyon meg kellett válogatnom, hogy mi maradjon a nyugdíjasház kis lakásában – ezeket a fényképeket megtartottam...

Szeressetek imádkozni, mert az imádság kitágítja a szívet, egészen addig, hogy képes befogadni Isten ajándékát: őt magát.

Tóth Tihamér tanítása ma is aktuális

K

orai halála miatt dr. Tóth Tihamér csak egy évig volt veszprémi püspök, de erkölcsi tanításai a húszas évektől kezdődően elképesztő mértékben hatottak a magyar ifjúság lelki fejlődésére. Logikusan felépített, hatalmas meggyőző erejű előadásaival, rádióbeszédeivel egy új műfajt teremtett, s főleg a spanyol nyelvterületen szerzett máig élő világ-hírnevet. Amikor Gaál Jenő verbita szerzetes atya negyvenévnyi misszionáriusi munka után hazajött Paraguayból, meglepődve tapasztalta, hogy itthon ma már alig ismerik Tóth Tihamér nevét. Pedig a Spanyolországból a polgárháború idejétől világhódító utat bejárt cursillós evangelizációs mozgalom is tulajdonképpen Tóth Tihamér tanításain alapul. Tóth Tihamér és a cursillós mozgalom alapító atyja Edvin Bonnin mindketten egy jólszituált, zárt katolikus világból kikerülve szereztek tapasztalatot a kaszárnyák világából. Tóth Tihamér az I. világháborús orosz fronton, Edvin Bonnin pedig a spanyol polgárháborúban teljesített katonai szolgálatot. A hadseregben látott környezet teljesen ellentétes volt azzal, amit otthon tapasztaltak. A válogatott környezetből kikerülve itt találkozhattak a társadalom minden rétegével. Itt találkozhattak először közelről az akkori fiatalsággal. Ezek a tapasztalatok késztették Tóth Tihamért arra, hogy az akkori „elkereszténytelenedett” ifjúság számára könnyen felfogható magyarázatokat, leckéket adjon a keresztény hit üzenetéről. Tóth Tihamér a közvetlen, világos, lényegre törő stílussal, a kor műveltségéből és tudományos ismereteiből merítő találó példázatokkal és az őszinte, saját tapasztalatokkal tűzdelt előadásaival megújította a katolikus erkölcsi tanításokat. Könyvei hihetetlen gyorsaságban terjedtek a magyar ifjúság körében - ezt előző számunkból, a magyarpolányi Ebele Ferenc atya élettörténetéből is megtudhattuk. A Rab Mária-forrást gondozó, felépítő katona-fiak, a Jutasi Altisztképző Iskola növendékei is Tóth Tihamér tanításain cseperedtek. Az ő eszményképük az önmagunkon uralkodó akaraterőt, a hitet és a bajtársiasságot hirdető „tiszta férfiúság” volt. A húszas-harmincas években számtalan mozgalom alakult ki a társadalomban a keresztény megújulás mentén, amelyek akkor és később a társadalom gerincét jelentették, s amelyet a kommunizmus idején állati kegyetlenséggel próbáltak – és részben sikerült is - letörni. A háború előtti ifjúság ezen eszményképe olyan erkölcsi magaslaton áll, amelyre a mai akaratgyenge társadalom furcsálló értetlenséggel tekint. Mai szemmel beleolvasva Tóth Tihamér írásaiba meglepő, hogy azok nem veszítettek meggyőző erejükből, s hogy a kilencven évvel ezelőtti kor problémái kísértetiesen hasonlítanak a maiakra. Nem avult el sem a stílus, sem a mondanivaló. Ezek a tanítások a mai embernek is ugyanúgy szólnak, mint a kortársainak. Ebben a számban az isteni Tízparancsolat megismertetéséhez felhasználtunk több részletet Tóth Tihamér: A Tízparancsolat című előadássorozatából készült könyvéből, amely az 1927-28as tanévben adott elő a Központi Szeminárium hallgatóinak.

Korszerű-e még a tízparancsolat?* Dr.Tóth Tihamér (...)Majdnem két évtizede már annak, hogy a bécsi egyetem hallgatója voltam, és az egyik napon egy utcasarkon összetöpörödött, ráncos-arcú koldusasszony nyújtotta felém kezét. Mindennapos eset egy nagyvárosban... De az öreg koldus franciául szólt hozzám: «Ayez pitié de moi», «könyörülj meg rajtam!» Ejha! – villant fel bennem; ez már mégsem mindennapos dolog, hogy franciául koldul valaki' Megszólítottam: «Parlez-vous francais?» «Beszél ön franciául?» A legkifogástalanabb franciasággal felelte: «Igen, beszélek. Angolul is.» – «Do you speak English?» – kérdem most már egyre növekvő csodálkozással. «Beszél angolul?» – «Yes, I do!» – hangzik a felelet. «Igen, beszélek!» Hát ezt nem lehetett annyiban hagynom! Szóba elegyedtem az utcasarkon kolduló öreg asszonnyal. És most következett egy szomorú, végtelenül szomorú visszaemlékezés fiatal évekről, jómódról, idegen nyelvek tanulásáról... Csak a beszélgetés végét említem, amit a vén koldusasszony olyan kimondhatatlan szomorú hangon mondott el: Hát kérem ezért jutottam ide: fiatal voltam, szép és sok pénzem volt... Testvéreim! Eddig szól a kis történet... És most itt áll előttem egy másik öreg, megvénhedt koldus: az egész mai emberi társadalom, és segítségért nyújtja kezét az úton általmenők felé. Hihetetlen megrázkódtatások és az ősi szent örökség esztelen eltékozlása után jutottunk útszélére. Tudunk mi franciául, tudunk angolul; van rádiónk, gyorsvonatunk, villanyvilágításunk, hullámfürdőnk; táncol a mai ember jazz-bandre, jár külföldi fürdőbe, színházban szórakozik, orfeumban mulat; épülnek a könyvtárak, emelkednek az iskolák, gyűléseznek a kutatók, – mi kell még, mi kell még? Ez sem elég a boldogsághoz? És valahogy csakugyan nem elég! Mert a mai ember, a technikai kultúrától megittasult ember, ez a nagyvilágot meghódító ember mégis csak betegágyon vergődik. Érezzük, mindnyájan érezzük, hogy valahol kizökkent sarkából a világ tengelye. «Fiatalok, szépek és gazdagok» voltunk, mint ifjú korában az a koldusasszony, és megszédülve saját tudásunktól, saját technikánktól, azt hittük, hogy ez minden, erre lehet építeni emberies életet, nyugodt földi életet, emberhez méltó társadalmat. Valaha nem bíztuk el magunkat ennyire. Valaha tudtuk, hogy az emberi munka csak felépítmény, de az alap az Isten törvényeinek tiszteletben tartása. Valaha még azt írta a költő, hogy: «minden ország támasza-talpköve...» micsoda? a gép? a tudás? a pénz? nem!... «a tiszta erkölcs». És ha ma megdöbbenve vesszük észre az egész emberi építménynek, az emberi társadalomnak recsegő ingását, félelmes ropogását, nincs más mentség, mint visszatérni a nélkülözhetőnek gondolt s hűtlenül elhagyott alapokhoz: az Isten tíz parancsolatához. * Részlet dr. Tóth Tihamér: A tízparancsolat című könyvének 1. kötet I. fejezetéből

7

Kérjetek, keressetek, és szívetek elég nagyra fog nőni ahhoz, hogy befogadjátok és megkapjátok őt.

ISTEN ELSŐ PARANCSOLATA:

Uradat, Istenedet imádd, és csak Neki szolgálj! Nagy Károly kanonok plébános, Szent Mihály Székesegyház

Szent Mihály Székesegyház a Szentháromság szoborral a 30-as években – Márföldi Erzsébet családi albumából

A

z ember a világot szemléli, azt veszi észre, hogy sok ember arcán nem ragyog a boldogság mosolya. Egy olasz kollégám egyszer megkérdezte tőlem: „Te Carlo, miért van itt Magyarországon annyi szomorú ember?” Válaszom így hangzott: „Tudod kevés, avagy elveszítették a hitüket.” Az embernek a hite olyan, mint az ember szervezetében az ízület, összetart. A gerinc pedig, az Isten tízparancsolata, mely tartást ad az élet alakításához és az Isten szeretetéhez. Tudunk felszabadultak lenni, akik az Istent szolgáljuk. Talán érdekes megjegyezni, hogy Isten nem azért adta a parancsolatokat, hogy nehéz terheket rakjon reánk, hanem szeretetből irányít bennünket, végtelenül szeret bennünket parancsolataival ráreflektál az Isten és ember szeretetére, mellyel életünket akarja segíteni. A parancsolatok megmutatják, hogyan kell élnünk Isten akarata szerint. Ezeknek a törvényeknek első törvénye: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! A mai kor embere nagyon hálátlan és önző. Magának mindent akar, követel. Neki minden jár, holott pedig minden az Ő ajándéka nekünk, embereknek. Felé kell fordulni és mindenért hálát adni. Őtőle kapunk mindent, Övé a dicséret, Övé a hála. Mindenünk, amink létezik, az Ő ajándéka felénk. Isten felé az ember legszebb válasza az imádás. Jézus tanítása szerint ez

8

az első és legfontosabb parancsolat. Senki mást ne tekints Istennek, csak engem. Ne csinálj magadnak faragott képet, vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent van a földön, vagy a vizekben a föld alatt. Ne borulj le az ilyen képek előtt, és ne tiszteld őket.” / Kiv.20.2,5 / Meg van írva:” Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj!”/ Mt. 4,10 /„ Az első parancs magában foglalja a hitet, a reményt és a szeretetet. Aki Istent, mond, valójában egy olyan lényről beszél, aki állandó, változatlan, mindig ugyanaz, hűséges és tökéletesen igazságos. Ebből következik, hogy szükségszerűen el kell fogadnunk szavait és tökéletes hittel és bizalommal kell lennünk iránta. Az Isten mindenható, kegyelmes és végtelenül a jóra hajlik. Ki ne helyezhetné minden reményét belé? És ki ne szeretné őt, ha látja jóságának kincseit és ránk kiárasztott gyöngédségét? Ebből származik az a formula, melyet Isten a Szentírásban a parancsok elején vagy végén használ: „ Én vagyok az Úr.” Az első parancsolat röviden összefoglalva azt kéri az emberektől, hogy gondosan és éberen tápláljuk és őrizzük meg hitünket és vessünk el

Nagy Károly atya

mindent, ami vele ellenkezik. Az első parancsolat tiltja, hogy más isteneket tiszteljünk, mint egyetlen Urat, aki kinyilatkoztatta magát népének. A ma divatos babonát tiltja, ugyanúgy, mint a vallástalanságot. Szorgalmazza az imádság rendszerességét, mely kapcsolatot létesít az Istennel, és erősíti az embert e kapcsolatból létesített kegyelemmel, mely képes az összeköttetés létrehozására Isten és ember között. E parancsolat megteremti az emberekben a béke, a kiegyensúlyozottság erejét, mely képessé teszi az emberi kapcsolatokban is Isten után a testvért észrevenni.

A Szent Mihály székesegyház énekkara

„Jöjj Szentlélek! Vezess engem, oltalmazz engem, tisztítsd meg elmém, hogy tudjak imádkozni.”

ISTEN MÁSODIK PARANCSOLATA:

Isten nevét hiába ne vedd! Áldott legyen az Ő szent neve! Schall Tamás plébános, Magyarok Nagyasszonya Templom

Schall Tamás atya a könyvtárszobában

A

z elmúlt nyáron az Isten azzal is megmutatta szeretetét, hogy hosszú évek után egybe gyűjthettem könyveimet. A könyvek rendezése közben kezembe akadt egy 1941-es kiadvány „Az Úr nevéért” címmel, mellékleteként az a plakát, amely a II. világháború alatt-, és még azt követően is „elárasztotta” az országot. A keresztre feszített Krisztus képe a felirattal: Miért bántod? Ne káromkodj! Nyilván nem ok nélkül jelent meg ez a plakát. Nyilvánvaló az is, ma már nagyon sokan nem értenék a plakát képe, kérdése és felhívása közti összefüggést. Ez a „ma már” időmeghatározás 35 évvel ezelőttre is érvényes. Középiskolás koromra visszaemlékezve nagy divat volt káromolni Isten nevét, a szentségeket, a szent dolgokat. Szerettem volna ez ellen valamit tenni. Első felindulásomban készítettem egy írást, mintha a művelődési miniszter adta volna ki: mennyire illetlen és méltatlan dolog a csúnya beszéd, a káromkodás…, és összeállítottam egy „büntető táblázatot”, körülírtan felsorolva, milyen beszédért, csúnya szóért menynyi büntetést kell fizetni. Mindezt kitettem a faliújságra. Két órán belül kinyomozták, hogy én írtam. Igazgatói intőt kaptam „köztiszteletben álló közéleti személyiség nevének illetéktelen használatáért”. Tudjuk nagyon jól, mennyire tiszteltük akkoriban a „közéleti személyiségeket”. Erkölcsi – lelki – szellemi megnyomorítóink voltak. Elvárták, hogy az ő nevüket tiszteletben tartsuk. Az Isten nevét lehetett káromolni. Mert az Isten iránt tartozó emberi imádás és dicséret fordítottja, az ember istentelenségének legfőbb jele. Nyilván ez volt a cél, sokakat magával ragadva.

De ahol elterjed Isten nevének és a szent dolgoknak durva gyalázása, ott szennyezetté válik a szív, a gondolkodás, a gondolatközlés, a beszéd! Sokak szája olyan beszéd közben, mintha szennyvíz csatorna lenne. A tanulóifjúság ebben élen jár. Tessék csak meghallgatni, vagy belehallgatni az iskolás gyerekek beszédébe, bármely korosztályban! Szegényes szókincs. Bizonyos kötőszavak és töltelékszavak nélkül képtelenek kifejezni magukat. – Hosszú évekig közalkalmazottként is dolgoztam állami intézményben. Szörnyű volt hallgatni, amilyen stílusban beszéltek egymással az emberek… Van-e erre gyógyír? Tiszta lehet-e még szennyezett beszédünk? Igen! A Tízparancsolat II. parancsa: Isten nevét hiába ne vedd! Avagy, amennyi erővel hiába vennéd, ugyanazzal az erővel segítségül is hívhatod! Segítségünk az Úr nevében… áldott legyen az Ő szent neve! Természetesen nem ránk erőszakolva, tiltva, parancsolva! Az Úr nevének segítségül hívása és áldása a szabad ember megnyilatkozása. A szabadság választása annyit jelent, mint Istenben hinni.

Magyarok Nagyasszonya - Mindszenty - Templom

Az Ő nevének kinyilatkoztatása kincset érő ajándék. Nevében elkötelezzük magunkat. Nevének erejével merünk cselekedni, hogy előmozdítsuk az emberi méltóság, jog, igazságosság, szabadság beteljesülését. Isten nevét segítségül hívni: Istenre, mint az élet és szabadság egyetlen forrására és törvényére hivatkozni. Isten nevének magasztalása a szabad ember örömmel telt szívéből fakad. Ez teszi tisztává gondolatainkat, beszédünket! Martin Buber bölcsen megállapítja: Nincs még egy szó, amellyel annyian visszaéltek, mint az Isten név. Valóban, Isten nevével való visszaélés mindaz, amit az ember alantas érdekeinek elérése céljából Isten neve, vallási ügy álarca mögé rejtve tevékenykedik. A mindennapi életben pedig, az egyéni vágyak, szeszély, hatalomvágy és gőg bújhat vallási színezet mögé a keresztény magatartásban: mintegy „isteni tekintélyt” követelve szavának, hatalmának a családban, munkakörben. - Nem kevésbé bölcs az a megállapítás: Nincs még egy szó, amellyel annyian éltek, mint az Isten név. Éltek és élnek és élünk, hitben, szeretetben, reményben boldogan. Nem káromkodva, nem átkozódva, nem esküdözve. Az Örökkévaló Úrnak, Szerető Atyánknak, Megváltó Jézusunknak, az elevenítő Léleknek nevét csak tisztelettel és szeretettel mondjuk ki. Áldott legyen!

Az 1941-es plakát

9

Segíts minket, szerető Atya, hogy mosolyogva fogadjuk el, amit adsz és adjunk oda mindent, amit Te elveszel.

ISTEN HARMADIK PARANCSOLATA:

Az Úr napját szenteld meg! Vasáros József plébános, Szent László Templom élménye után, a hazafelé vándorláskor a saját bőrén tapasztalta meg a választott nép Istennek, a hatalmas Úrnak gondoskodó jóságát. Tekintélye vitathatatlan, nem kellett magyarázni, bizonyítani, hogy az Úr az Úr. Olyan, aki látja népe szükségét és segít is rajta. Olyan, aki tudja, mi a jó a népének, és ezt meg akarja adni neki. Az Úr napját szenteld meg! Az Szent László templom a veszprémi vár látképével 1940 körül Úr napja az Úr ünnepe, örömé– Márföldi Erzsébet családi fényképalbumából, nek napja, bennünk gyönyörköVeszprémi Kaleidoszkóp gyűjteménye désének ideje. Ehhez kapcsolódom, amikor életem egy részét sten irántunk való szeretetének egy odaajándékozom Istennek, meghatározott újabb jele a harmadik parancsolat. ritmusban, folyamatosan! Az ember a teEgyáltalán az, hogy a vele való kapcsoremtett világnak nemcsak része, hanem érlatunkat szabályokkal alakítja. Szívemben telmezője, alakítója is. Ősi tapasztalata a ismerjem el, fogadjam el Őt, bízzam rá ritmus. Felfedezi az évszakok ismétlődő magam, és ha irányítása szerint élek, boldog leszek. Ez az első parancsolat, a belső isten- egymásutániságában, a nappalok és éjszatisztelet parancsa. Látszódni fog a hitem, kák váltakozásában, a munka és pihenés szavaimból, tetteimből. Látjuk egymást, erő- rendjében. Biztonságot, megnyugvást ad az södni fogunk a testvérek hitéből. Erről szól állandóság a változásban. Újabb tapasztalat, a második parancsolat, a külső istentisztelet hogy van olyan rend, amely tőle független, parancsa. És az istenkapcsolatunkat szabá- és van, amit ő alakíthat. Ilyen a munka-pilyozó harmadik parancsolat a közösségi is- henés rendje. A választott nép látott próbáltentisztelet parancsa. Az Úr napját szenteld kozásokat a jó ritmus alakítására vándorlása meg! Minden szava élményekkel előkészített során. Számára a Mózesen keresztül kapott fontos üzenet az istenszerető embereknek, parancs a hat plusz egy napot írja elő. Inde már nemcsak a külön-külön lét, hanem doklásként az isteni mintára utal. Isten is hat napig dolgozott, a hetediken megpihent, az együttlét, a közösség szintjén. megszentelte. Isten a példa: ha isteni, boldog Az ÚR napját szenteld meg! Az Egyiptomból való szabadulás felemelő életet akarsz, így élj! Az Úr napját szenteld meg! A szent azt jelenti, hogy egészen más, mint mi. Megszentelni azt jelenti, hogy mássá, különlegessé tenni, Isten számára lefoglalni, Istenből részesíteni, értékessé tenni! Az Úr napjának megszentelése a kezdetektől azt jelentette, hogy a mindennapokból kiemelkedni, vándorlásban, munkában megállni, megpihenni, és ezáltal IsSzent László templom az Öreghíd felől a XX. század elején tenhez közelebb kerülni, Istenből – Groszvald Károly gyűjtése, részesedni. Az idők folyamán a Veszprémi Kaleidoszkóp gyűjtemény konkrét tartalom változott, de a

I

10

Vasáros József atya az íróasztalánál

lényeg, a cél megmaradt. És nagyon hamar meglátszódott az emberi kapcsolatainkban érlelődő gyümölcse is: ha Isten miatt megállunk, észrevesszük testvéreinket is. Nemcsak Istenhez, de hozzájuk is közelebb kerülünk. És mindez a mi javunkra válik, mi magunk megújulunk – testileg, lelkileg egyaránt. Ma az Anyaszentegyház segít értelmezni, napjainkban alkalmazni a régi parancsot: A vasárnapot és ünnepnapot szentmisével és pihenéssel szenteljük meg. Mostanában egyre többször hangzik el a sürgetés: és családi kapcsolataink ápolásával szenteljük meg. Szívünk mélyén érezzük a sürgetés jogosságát: valóban oda kell figyelnünk legszűkebb közösségünkre, a családra. Testi-lelki megújulásunkhoz ez nélkülözhetetlen. Isten megállít a nagy rohanásban, és ha engedelmeskedünk neki, nemcsak Vele találkozunk, hanem önmagunkkal is és egymással is. Az Úr napja Jézus feltámadása óta a vasárnap. A vasárnapunkat ajándékozzuk Istennek, és válaszul megújulunk. Erősödik kapcsolatunk Isten és embertársaink felé.

Isten ott van mindenhol, ott van mindenben és mi valamennyien az Ő gyermekei vagyunk. Amikor összegyűlünk az Ő nevében, ez ad erőt nekünk.

Vasáros atya a Csatári templomban

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy bár a szentmise csak kb. egy óra, mégsem ilyen kicsi a jelentősége sem a vasárnapunkban, sem egész hetünkben. A régi öregek azt mondták, hogy aki nem tudja hétfőn, hogy majd vasárnap el akar menni misére, az nem is fog eljutni. Így fogalmazták meg azt a tapasztalatot, hogy a szentmise egy órahosszája egész hetünket átfogó szervezési kérdés. A kisgyermekes szülők a megmondhatói annak, hogy mennyire nem kis dolog felkelni – felöltözni – odaérni időre. Szükséges az összefogás, ahol mindenki meghozza a maga áldozatát. És ez az igazi istendicséret. Az Istennek bemutatott áldozatunk a szentmise, amely nemcsak a mi ajándékunk, istendicséretünk, hanem alkalmas arra, hogy kialakítsa, ápolja személyes kapcsolatunkat vele. A tartalom és a forma szép egységét hozta létre a 2000 éves hagyomány. Jézus - aki beépül a választott nép szabadulást ünneplő ezeréves hagyományába hív meg, adja értünk, nekünk önmagát, halljuk az átváltoztatás szavaiból. Az üdvösségtörténetnek leszünk részesei. Ugyanakkor a külsőség, a forma segít. Maga a hely, a templom: Isten háza, ide vár minket Jézus, itt találkoznak Isten gyermekei. A szentmise aktivitásunkat igénylő felépítésével, énekeivel, imáival, együttes mozgásaival egyaránt azt segíti, hogy megéljük az Istennel való kapcsolatunkat, ugyanakkor egymásra is figyelnünk kelljen. A megszólítás-válaszadás, a felelgetős ima azt sugallja – párbeszédben vagyok Istennel. Szólít és én válaszolok. Együtt válaszolunk, azaz közösségünket építjük közben. Az állandó részek, az ismétlődések az „otthon vagyok” biztonságát adják, és mindig van valami változás, új is. A templom rendje, a szentmise szertartásrendje közös bekapcsolódásunk gyümölcse

és segítője. Gyümölcse, mert az igazi értékeket őrzi meg. Segítője, mert tanulható. Amikor belépünk a templomba, szentvízzel keresztet vetünk, majd a helyünknél hajtunk térdet, az Oltáriszentséget köszöntve. A szertartás alatt az előírt rend szerint állunk, ülünk, térdelünk. /A közösség segíti az egyént, mozdulatban is, szövegmondásban is./ Amikor a pap felmutatja az Oltáriszentséget, az átváltoztatott ostyát és bort, akkor tiszteletünk jeleként térdelünk, de nem hajtjuk le fejünket, hanem felnézünk, hiszen ezért mutatja fel a pap. Áldozásra-híváskor szintén felnézünk a felmutatott „Isten Bárányára”. Ma nyelvre is kérhetjük az Oltári-

Vasáros atya a Rab Mária forrásnál

szentséget, és kézbe is. Ez utóbbi esetben fontos, hogy „trónust formálok” a két kezemet egymásra téve, vállmagasságban előre nyújtva tenyeremet, és miután így megkaptam az Oltáriszentséget, a pap tekintete előtt veszem magamhoz. A sorban, sem áldozás előtt, sem utána nem hajtunk térdet /balesetveszélyes!/ Nagyon örvendetes, hogy egyre több családban magukkal viszik kicsi gyermekeiket is a szentmisére a szülők. Kiderül, hogy helyes szemlélettel, fokozatossággal képes átvenni a gyermek a közösség rendjét. Nem zavarja a közösséget a kicsi gyermek, ha a számára kijelölt helyen – szülei környezetében - van mozgási lehetősége. Megtanul suttogva beszélni, várni türelmesen egy kicsit – a közösség miatt. Nevelő erő itt az elvárás. Ugyanakkor a közösséget is neveli, mikor megértését, türelmét igényli a kicsi gyermekek mozgalmasabb jelenléte. Van, ahol a kicsiknek külön miséjük van: nincsenek korlátozva mozgásban, barátkozásban,

beszélgetésben. Türelmükhöz-tudásukhoz próbálják igazítani a tanítást, az áldozatot – több-kevesebb sikerrel, ráadásul már kisgyermekkortól hallja azt a dicsekvéssel vegyes felháborodást: olyan zsizsik volt, hogy külön misét kellett mondani miatta. Van, ahol a tanító részről kivezetik a kicsiket, majd a cselekményes részekhez újra behozzák. Van, ahol egy külön helyiségben foglalkoznak velük, míg szüleik részt vesznek a szentmisén. Véleményem szerint mindezekre nincs szükség, és a külön misére sem. A pihenés szükségességét mindenki a saját bőrén érzi. Egy-egy hét hajszája után vágyódunk a feltöltődésre. Okosan tegyük ezt! Nem biztos, hogy az alvás az egyetlen biztos útja ennek. Minőségi időt adjunk önmagunknak, egymásnak. Azaz szívünk figyelmével forduljunk önmagunk és egymás felé, és akkor észrevesszük, mi az, amire igazán szükség van. Egy-egy közös kirándulás, vagy családi közös kerti munka: az egész heti irodai görnyedést a munka közbeni hangulatos beszélgetéssel „pihentetjük”. A családi kapcsolatok ápolására a mai világban tudatosan figyelni kell. Egyrészt jó, hogy a generációk /szülők, nagyszülők, gyerekek/ külön lakhatnak, másrészt ez nehezíti egymás segítését. Együtt lenni a nagyszülőkkel, ápolni a beteg dédit, meghallgatni türelmesen a már sokat elmondott történeteket – most a különlakásoknál könnyen kikerülhető. Ugyanakkor a nagyi süteménye, a papival való séták a gyökereink ápolását jelentik. Nekik pedig fontosságuk jelzése, napsugaras időtöltés. De ami a legfontosabb, hogy mindez jó, és pihentető. Mindenki számára. Tehát az Úr napját szenteld meg!

Vasáros atya megáldja a Keresztet a Rab Mária forrásnál 2009-ben

11

Isten azt kívánja, hogy növekedjünk a hitünkben.

ISTEN NEGYEDIK PARANCSOLATA:

Atyádat és Anyádat tiszteld! László Dezső plébános , Regina Mundi Templom I. A szülők iránti tisztelet 1. A Tízparancsolatban adott isteni törvénypontokat két fő részre lehet szétválasztani: Az első négy parancsolat az Isten iránti szeretetünk megnyilatkozásának lehetőségeit fogalmazza meg részünkre. A többi hat parancsolat pedig az embertársaink iránti szeretetünk kifejezésének lehetőségeit gyűjti össze pontokba. Ma a szeretet törvényének azt a pontját fogjuk tanulmányozni, amelyet Isten első helyre állított az emberi kapcsolatainkban megnyilatkozó szeretetünk kifejezésére. II. Móz. 20,12. 2. Nem véletlen, hogy a második kőtábla éppen ezzel a parancsolattal kezdődik, a törvénynek az a része, amelyben az embertársaink felé irányuló szeretetünk tételei fogalmazódnak meg. Isten az emberi kapcsolatok közül hangsúlyosan kiemeli a szülőkhöz való viszonyulásunkat, a családon belüli kapcsolatokat, vagyis magát a családot. Vannak, akik azt gondolják, hogy Isten itt, ezzel a parancsolattal a szülők pártjára áll, szemben a gyermekekkel. Akik viszont valamennyire is ismerik az Istent, azok tudják, hogy Ő soha nem áll pártjára senkinek másokkal szemben, Isten nem pártoskodó.

3. Sokakban fogalmazódott már meg az a gondolat, vajon miért teszi Isten kötelezővé a szülők iránti tiszteletet a gyermekek számára? A Biblia szerint minden hatalom és dicsőség egyedül Istené, ezért Őt illeti meg minden tisztelet is. Isten azonban a maga hatalmából és tekintélyéből részt ad az embereknek bizonyos időre és célokra. Így ad hatalmat és tekintélyt a szülőknek is a gyermekeik előtt. Ebből adódóan a szülőknek előírt tiszteletadás tulajdonképpen az Istent megillető tiszteletnek a része. A zsidó felosztás rendszerében az ötödik parancsolat is az első törvénytáblán van. Mert véleményük szerint a szülők iránti tisztelet közvetett módon az Isten iránti szeretetünk kifejezője, hiszen Isten önmaga helyett állította a gyermekek elé a szülőket. Bizonyos módon az istentiszteletünknek egy sajátos megnyilatkozása kell legyen a szülők felé megnyilatkozó tiszteletünk. 4. Az a kérdés is fel szokott vetődni az emberekben, vajon hogyan kell tisztelni a szülőket a Biblia szerint? Ennek a héber szónak (tisztelni) a gyöke: a "súly" főnév, amiből az következik, csak azt tisztelem, akinek súlya van előttem, akit megbecsülök, akit komolyan veszek. A tisztelet a szeretet-

Regina Mundi templom az Angolkisasszonyok Intézetével az 1930-as években – Lechner László gyűjtéséből, Veszprémi Kaleidoszkóp

12

László Dezső atya a plébánia fogadószobájában

adás egyik megnyilatkozási formája. E kettőnek, a tiszteletnek és a szeretetnek harmóniában kell lenni egymással, mert egyik a másik nélkül kevésnek bizonyul. A szeretet nélküli tisztelet rideg, félelmetes és ijesztő, sohasem önkéntes, hanem minden esetben valamilyen kényszernek a szülötte. A tisztelet nélküli szeretet viszont csak haverkodó, mindig az alkalomhoz igazodik, mert nincs mögötte megbecsülés, szeretem, mert érdekem fűződik hozzá. 5. Ez a parancsolat valamilyen szinten mindenkinek szól, hiszen nincs olyan ember, akinek ne lennének szülei, még ha meg is haltak már, esetleg nem is ismerték őket. Éppen ezért a Biblia sehol sem utal arra, hogy ez a parancsolat korhoz kötött lenne. Arra vonatkozóan sem találunk kijelentést, hogy bizonyos korhatár után már nem kell tiszteletet adni a szüleinknek. 6. A tiszteletadásnak nincsenek határai, de az engedelmességünknek viszont annál inkább, hiszen még Isten sem követel feltétlen engedelmességet a gyermekektől. A bűn világában élő szülő is ember, ezért esetenként olyan követeléssel is előállhat a gyermeke felé, ami ellentétben áll az Igében adott isteni elvekkel. 7. Ebben a parancsolatban Isten nem adott át mindent a szülőknek abból, ami Őt illeti meg az emberek részéről, ezért a szülő nem állhat Istenként a gyermeke előtt. Sohasem követelhet magának az imádattal egyenértékű tiszteletet a gyermekétől. Isten azt sem mondja, hogy cselekedd meg minden kívánságát, amit elvár tőled. De azt sem

Fontos gyarapodni az önismeretben. Önmagunk ismerete alázatot szül, míg Isten ismerete szeretetet szül.

Regina Mundi templom a XX. század elején – Polniczky Anna családi gyűjteményéből, Veszprémi Kaleidoszkóp

mondja, hogy minden körülmények között igazat kell adni a szülőnek, hiszen ő is csak egy tévedő ember. 8. Az viszont benne foglaltatik ebben a parancsolatban, hogy tisztelt a szüleidet akkor is, ha esetleg nem értesz egyet velük valamiben. Tisztelned kell őket akkor is, ha esetleg olyan állapotba kerültek, ami általában nem a tiszteletet váltja ki az emberekből, hanem valami mást. Mert esetleg olyan elesetté váltak, olyan dolgokat tesznek, hogy valamilyen szempontból még megbotránkoztató is lehet egy kívülálló részére. De téged ez a körülmény sem szabadít fel a tiszteletadás alól, hiszen a gyereke vagy. A szülők iránti tiszteletadás nem kérés az Isten részéről, hanem parancs, olyan kötelessége a gyermeknek, amit Isten nem tartott szükségesnek megindokolni. II. A szülők Isten képviseletében 1. Az ötödik parancsolat előírása viszont nemcsak a gyermekeknek szól, hanem a szülőknek is. Sokkal nagyobb és sokrétűbb felelősséget helyezett Isten a szülőkre, mint a gyermekekre. A szülők felelőssége ugyanis az, hogy ehhez az Istentől kapott megbízatásukhoz méltóan éljenek, vagyis könnyítsék meg gyermekeik számára, hogy tisztelni tudják őket. Tanulják meg Istentől, hogy miként válthatnak ki tiszteletet gyermekeikből. 2. Isten nem csak azért adott nekünk gyermekeket, hogy örömködjünk felettük, hanem vele együtt kötelességet és felelősséget is adott. Gyermekeink mindenek előtt az Isten tulajdonai, de időlegesen ránk bízta

őket. Egyszer azonban minden szülőtől számon kéri majd, hogy mit tett a kezébe adott gyermeki élettel. Isten azt a feladatot adta a szülőknek, hogy gyermekeik jellemét az Istentől adott minta szerint formálják, ami viszont türelmet, kitartást és határozottságot igényel tőlük. Ez olyan felelősség, ami alól sohasem lehet kilépni, nincs belőle szabadság, állandó ügyeletet igényel. Gyermekeink irányítása nemcsak tanácsadást igényel tőlünk, hanem az akaratuk és a hajlamaik fékezését is, idejében meg kell tanítanunk nekik a lemondás leckéjét. Miként a magára hagyott mező csak gyomot terem, így történik azzal a gyermekkel is, akinek nevelését nem kellő alapossággal végzik a szülők. Mindezt olyan módon kell elvégeznünk, hogy eközben ne ellenállást vagy ingerült dacot váltsunk ki gyermekeinkből, nehogy kétségbeessenek. Ezért a szülők sohasem az indulatuk hatása alatt fegyelmezzenek, mert abban nem a szeretetük nyilatkozik meg, és nem a Szentlélek befolyása alatt teszik. Tanuljuk meg Jézustól, hogy minden esetben csak a szeretet késztetésére, a féltő szeretetünk hatása alatt fegyelmezzük a gyermekeinket. 3. Rajtunk szülőkön nyugszik az a felelősség, hogy segítsünk gyermekeinknek olyan jellemet fejleszteni, hogy általa egykor beléphessenek majd a mennyei otthonokba. Mivel ez a munka gyermekeink örök sorsát dönti el, ezért Isten előtti feladataink között a legelső helyen kell állnia. Ezen felelősség alól Isten nem ad egyetlen szülőnek sem felmentést.

III. Tanítsd meg erre a te fiadat 1. Ez a tanítás és nevelés már az anya méhében el kell kezdődjön. De ezt csak azok a szülők képesek megvalósítani, akik először a saját szívükbe fogadták be az isteni elvek normáit. Ilyen módon már zsenge éveikben megtaníthatjuk gyerekeket Isten törvényének követelményeire, és arra, hogy higgyenek Jézusban, mint megváltójukban. Naponta szívükbe kell ültetni az igazság és kötelesség értékes leckéit. Magyarázzuk egyszerű szavakkal, hogy könnyen megértsék. Amikor pedig növekednek, szabjuk a tanítást is a növekvő képességükhöz. 2. Isten parancsa félreérthetetlen a szülők kötelességére vonatkozóan; Vagyis nem elég az Isten dolgairól csupán beszélni, hanem gyakorlati példára van szükség. A szülők kötelessége, hogy tanítással és pozitív életpéldával segítsék gyermekeikben kialakulni és megerősödni a tiszteletadás képességét és gyakorlatát. Isten a gyermekek lelkébe helyezte azt az ösztönös megnyilatkozást, hogy a nagyobbakat, mint kiválasztott példaképeket utánozzák, vagyis megtanulják tőlük azt, amit eddig még nem csináltak. Ilyen értelemben a szülők az első számú kiválasztottak, akikre a gyermekeik felnéznek, és amit tőlük látnak, azt ők is csinálni fogják. Ezért a személyes példaadás olyan felelősség a szülőkön, ami mindenképpen megtermi a maga gyümölcsét a maga idejében.

Az Angolkisasszonyok egykori intézetének utolsó három szerzetesnővére a kilencvenes években

13

Helyezzük hitünket Istenbe és végezzük a dolgunkat, amelyre elhívott, egészen halálunk pillanatáig.

ISTEN ÖTÖDIK PARANCSOLATA:

Ne ölj! Medveczky Miklós káplán, Feltámadt Üdvőzítő Templom

Feltámadt Üdvözítő ( vagy Károly-) Templom a Fénykereszttel

E

lső ránézésre egy könnyen megérthető és felfogható tiltó parancsolattal állunk szemben. Azonban, ha megvizsgáljuk az ószövetségi gyökeret, amiben kifejlődött és először elhangzott, jelentős eltérést tapasztalunk az újszövetség etikájához képest. Bár e parancsolat megfogalmazása általánosan és egyetemesen hangzik, mégis eredetileg, – és ezt hangsúlyozni kell – csak korlátozott ölési tilalom volt. Ezt mutatják a Bibliában is jogosnak tekintett kivételek pl. ölés a háborúban, a halálbüntetés kirovása bizonyos súlyos bűncselekményekre, még inkább a tiltásban alkalmazott raszach ige, amelyet sem a „gyilkol” sem az „öl” igével nem lehet adekvát módon visszaadni; hanem egy személyes és ugyanakkor védtelen ellenfél önkényes leölését jelenti. Az ószövetségi Szentírást figyelmesen tanulmányozva érdekes és ellentmondó dolgokra is bukkanhatunk éppen Mózessel kapcsolatban. Mózest csodálatosan szelíd jelzővel említi a Biblia, pedig tudjuk, hogy népének szorongatását látva egyszerűen leütött és megölt egy erőszakoskodó egyiptomit…(vö. Kiv 2. 12). Az újszövetségben erőteljesen ki van emelve az élet tisztelete. Erre találjuk az is-

14

mert példabeszédet az irgalmas szamaritánusról. Isten ötödik parancsolata az ember testi-lelki életének tiszteletére, fenntartására és védelmére kötelez. Azaz, ezt a parancsot szélesen kell értelmeznünk, ha lelkiismeret vizsgálatot végzünk. Nem elég „átlépni” ezt a parancsot és annyival elintézni, hogy de Medveczky Miklós atya a Rab Mária-forrásnál facto nem gyilkoltam, tehát ezen a téren bűntelen vagyok. Hiszen ide tartoznak: a Aki a „Ne ölj” parancsot szándékosan gyógyítás és segítségnyújtás elmulasztása, a káros szenvedélyek, az élet és az egészség ve- megszegi, súlyosan vétkezik, erre mondja az szélyeztetése, a verekedés, testi sértés, az Egyház, hogy „égbe kiáltó bűn”. Ez az a bűn, abortusz és az eutanázia, a gyilkosság és ön- ami emberileg szinte megbocsáthatatlan, és gyilkosság. Nagyon fontos azt is világosan a hozzátartozók életük végéig hordozzák látnunk, és tudatosítanunk magunkban, szerettük elvesztésének sebét, anélkül, hogy amiről gyakran megfeledkezünk, hogy mi- a gyilkos számára megbocsátanának. Az lyen nyomokat hagyunk a másik személy lel- örömhír az, hogy Isten nem csak igazságos, kében szavaink által. Mert gyilkolni bizony hanem irgalmas is, ha a gyilkos bűnbánatot nem csak késsel, lőfegyverrel vagy egyéb gyakorol, és meggyónja bűnét, elnyeri a feldrasztikus eszközzel lehet, hanem szavakkal oldozást. Igen, Isten megbocsát, de ami is. Mennyi és mennyi ember nyomorodik megtörtént, azt nem teheti Isten sem meg meg és válik rövidebb-hosszabb időre lelki nem történtté. Azért imádkozzunk, hogy életünkben mindig az ÉLET oldalán lesérültté mások verbális erőszaka miatt. Ehhez a parancsolathoz tartozik a mér- gyünk, és azokért, akik ellene vétkeznek, tékletesség erénye is, hogy mennyire tudok kérjük a Szentlélek világosságát a bűnbánatgátat szabni a fogyasztó társadalom elvárá- hoz, hogy rádöbbenjenek tettük helytelensának és reklámjainak, amivel manipulálni ségére és Isten kegyelméből legyen erejük a akar. Hiszen belátható, hogy saját egészségét változáshoz, az Élet mellett. és életét veszélyezteti, aki evésben és ivásban mértéktelen vagy erkölcstelenül él. Embertársunk lelki életében nem csak a rossz, meggondolatlan, és indulatos szavaink tehetnek kárt, hanem a megbotránkoztatás is, vagyis ha a másikat felelőtlenül bűnbe visszük rossz példánkkal. Mivel az élet abszolút Ura Isten, minden élet Szent, ezért védeni és tisztelni kell. Még azt a magzatot is, aki nyilvánvaló súlyos fejlődési rendellenességgel jön majd világra, megilleti az élethez való jog. Károly (vagy Feltámadt Üdvözítő-) Templom - templombelső

Hagyjátok Isten kegyelmét működni lelketekben azáltal, hogy elfogadjátok, amit csak ad nektek és odaadjátok, amit csak elvesz tőletek.

ISTEN HATODIK PARANCSOLATA:

Ne törj házasságot! Dr. Márfi Gyula érsek

dr. Márfi Gyula érsek – Toldi Éva felvétele

M

i még úgy tanultuk – és imakönyveinkben is azt olvassuk - , hogy Isten hatodik parancsolata így szól: Ne paráználkodj! Az Ószövetségi Szentírásban azonban a tízparancsolat egyik megfogalmazásában sem található ez az utóbbi változat. (A Kiv 20, 1-17-ben és a Mtörv 5, 6-21-ben is hatodik helyen a „Ne törj házasságot” kifejezés olvasható.) Az Egyház hagyománya azonban átfogóan követi az Ó és Újszövetség erkölcsi tanítását, és a hatodik parancsolatban megfogalmazott tilalmat a tisztaság elleni összes bűnökre vonatkoztatja. (Vö. A Kat. Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 493.)

Dr. Márfi Gyula érsek a Szent István ferences templomban hálaadó szentmisét mutat be 2012 szeptember 15-én, a Fájdalmas Anya ünnepén az egyházmegye papjaival – Toldi Éva felvétele (Magyar Kurir)

A tisztaság elleni főbb bűnök pedig – a házasságtörésen túl – a következők: önkielégítés, férfiak és nők házasságon kívüli szexuális kapcsolata, homoszexuális és leszbikus cselekedetek. A tisztaság elleni bűnök minősített formái a pornográfia és a prostitúció (ezek ipar- és üzletszerűen végzett szexuális cselekedetek), a nemi erőszak, illetve a kiskorúak megrontása (pedofília). Az egyház nemcsak a tisztaság elleni cselekedeteket tilalmazza, hanem azokat a vétségeket is, amelyek ezekhez vezetnek, mint például a szemérmetlen fantázia, szemérmetlen dolgok hallgatása és nézése. Ez a tanítás lényegét tekintve sosem változott és nem is fog megváltozni. Az egyes bűncselekmények súlyosságának megítélése azonban koronként változhat. Boldogult elődöm, Tóth Tihamér püspök a „Tiszta férfiúság” c. könyvében még úgy írt az önkielégítésről, mint főbenjáró bűnről. Manapság ezt a kérdést árnyaltabban látjuk, és azzal sem értünk egyet, hogy a hatodik parancsolat ellen elkövetett valamennyi vétség halálos bűn. Napjainkra, sajnos, kialakult egy olyan közfelfogás, amely a nemiséget sértő deviáns magatartásformákat egyszerűen a „másság” kategóriájába sorolja. Aki például nyíltan vállalja homoszexuális hajlamát, azt valóságos hősként ünnepli az ultraliberális sajtó. – Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a mai fiatalok a rájuk zúduló ellentétes információk zűrzavarában nehezen tudják megkülönböztetni az erényt és a bűnt. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy miközben – részben az egészségtelen táplálkozás miatt – biológiai fejlődésük felgyorsul (acceleratio), ugyanakkor szellemi-lelki érésük lelassul (retardatio), emiatt 25-30 éves korukig sem életre szóló döntést hozni nem tudnak, sem annak a belátása nem adatik meg nekik, hogy a könnyelmű kapcsolatok alaposan veszélyeztetik az igazi boldogság megtalálását. Az Egyháznak ma arra kell törekednie, hogy az emberi nemiséget, a szexet pozitív megközelítésben tárgyalja, úgy mutassa be, mint valami értéket, amelyet a fent említett

Szent István (ferences) templom a XX. sz. elején - Rózsa Tamás gyűjtéséből, Veszprémi Kaleidoszkóp

bűnök veszélyeztetnek. A szex nem egy „megengedett rossz”, ahogy egyes platonista filozófusok tanították, hanem Isten ajándéka, amelynek a szerelem, a szeretet és az élet szolgálatában kell állnia. A deviáns magatartásformák esetében mindig arról van szó, hogy a nemiségből fakadó szexuális energia kilép a maga helyéről, mint a megáradt folyók vize a mederből, és ezáltal nem épít (öntöz, erőműveket hajt, vízi állatokat éltet), hanem pusztít és öl. Ugyanígy vagyunk a szexszel is. Ha kilép a szerelemmel, a szeretettel és az élettel való kapcsolatából, már nem gazdagítja az embert, nem tölt be pozitív személyiségformáló szerepet, nem visz közel a boldogsághoz, a beteljesedéshez, hanem tönkreteszi az embert, lebontja az emberi személyiség – szoros értelemben vett – „egész-ségét”, néha még a testi egészséget is veszélyezteti. A hívő ószövetségi ember alapvető meggyőződése volt, hogy: szent az élet, és szent az élet forrása is. Aki az élet forrásának szentségéről megfeledkezik, az élet szentségét tagadja meg.

15

Az igazi életszentség abban áll, hogy mosolyogva tesszük Isten akaratát.

ISTEN HETEDIK PARANCSOLATA:

Ne lopj! Szécsi Ferenc plébános, megbízott tábori lelkész, Szent Imre (volt Piarista, ma Helyőrségi) Templom

Szent Imre (volt Piarista, ma Helyőrségi) templom a XX. sz. elején – Rózsa Tamás gyűjtéséből, Veszprémi Kaleidoszkóp

A

Sínai-hegy még nem az ígéret földje, de az ígéret földjére vezető út e hegy mellett visz. A Sínai-hegyen kapott törvény elengedhetetlen előfeltétele az üdvösségnek. Olyan, mint a tükör, amely megmutatja bibircsókjainkat, ám nem képes eltávolítani őket. Isten meg akar szabadítani bibircsókjainktól, hogy szentek lehessünk. Isten tökéletesen jó és minket is hasonlóképpen jóvá akar tenni. „Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.” (3Móz 19,2) „Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt. 5,48) Bele kell néznünk a tízparancsolat tükrébe. Manapság sokan nem is tudják, mit tartalmaz Isten tízparancsolata, de aki hittanórán megtanulta és még ma is fel tudja sorolni, azt is tudja, hogy a hetedik parancs a „Ne lopj!” és a tizedik a „Mások javait ne kívánd!”. Ám lehet, hogy még ő is meglepődik, mi mindent tartalmaznak ezek a parancsolatok. Ahhoz, hogy minél autentikusabban és rövidebben áttekinthessük, a Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiumát idé-

16

zem a teljesség igénye nélkül. Hát nézzünk bele a hetedik, majd a tizedik parancsolat tükrébe: NE LOPJ! „A hetedik parancsolat tartalmazza a javak egyetemes rendeltetését, elosztását és magántulajdonát; a személyek és javaik, valamint az egész teremtés épségének a tiszteletét. Az Egyház e parancsolatra építi szociális tanítását is, mely magában foglalja a gazdasági tevékenység, a társadalmi és politikai élet szabályait, a munkához való jogot és a munkára való kötelezettséget, a nemzetek közötti igazságosságot és szolidaritást, és a szegények szeretetét.(...) A magántulajdonhoz való jog föltételezi, hogy azt jogosan szerezték vagy kapták.(...) A hetedik parancsolat előírja mások javainak tiszteletét, az igazságosság, a szeretet, a mértéktartás és a szolidaritás gyakorlása által. Részleteiben megköveteli az adott ígéretek és a megkötött szerződések megtartását; az elkövetett jogtalanságok orvoslását és az okozott kár megtérítését; a teremtés épségének tiszteletben tartását az univerzumban található ásványi, növényi és állati erőforrások okos és mértéktartó használatával, különös tekintettel a kihalással fenyegetett fajokra.(…) A hetedik parancsolat elsősorban a lopást tiltja, mely mások javainak elvétele(...) Ez valósul meg az igazságtalan bérek fizetésekor, a javak értékével való spekulációban, mellyel mások kárára húznak hasznot, s a megegyezések és szerződések meg nem tartásában is. Tiltja továbbá a pénzügyi vagy kereskedelmi csalásokat, a szándékos károkozást a magánvagy köztulajdonban. Tiltja az uzsorát, a korrupciót, a közjavak magáncélra történő használatát, a vétkesen rosszul végzett munkát, a tékozlást. (…) Az Egyház szociális tanításával ellenkeznek azok a gazdasági és társadalmi rendszerek, melyek föláldozzák a személyek alapvető jogait, vagy a profitot tekintik kizárólagos törvényüknek és végső céljuknak. Ezért az Egyház elutasítja a modern időkben a „kommunizmushoz” vagy a „szocializmus” ateista és totalitárius formáihoz kapcsolódó ideológiákat. Továbbá elutasítja a „kapitalizmus” gyakorlatában az individualizmust és a piac törvényének az emberi munkával szembeni abszolút elsőbbségét.(...)

Húsvéti szentmise a Szent Imre -templomban 2013. április 3-án

A munka az ember számára kötelesség és jog, mely által együttműködik a teremtő Istennel. Hivatásszerűen és szakértelemmel dolgozva ugyanis a személy megvalósítja a természetébe írt képességeket, fölemeli a Teremtő ajándékait és a kapott talentumokat, fenntartja önmagát és családtagjait, szolgálja az emberi közösséget. Emellett Isten kegyelmével a munka a megszentelés és a Krisztussal való együttműködés eszköze lehet a többiek üdvösségére. Mindenki számára biztosítani kell a biztos és tisztességes munka lehetőségét igazságtalan diszkriminációk nélkül, tiszteletben tartva a gazdasági kezdeményezés szabadságát és a méltányos fizetést.(...) Az állam feladata, hogy gondoskodjék a tulajdon és az egyéni szabadság feltételeinek biztosításáról, továbbá a stabil fizetőeszközről és a hatékony közszolgálatról; hogy felügyelje és irányítsa az emberi jogok gyakorlását a gazdasági szektorban. A körülményeknek megfelelően a társadalomnak segítenie kell a polgárokat abban, hogy munkát találjanak. A vállalatvezetők felelősek tevékenységeik gazdasági és ökológiai eredményeiért. Tekintettel kell lenniük a személyek javára, s nem csak a profit növelésére.(...) Munkájukat lelkiismeretesen, szakértelemmel és odaadással kell végezniük, s az esetleg fölmerülő nézeteltéréseket dialógussal kell megoldaniuk. Az erőszakmentes sztrájkhoz folyamodás erkölcsileg akkor megengedett, amikor szükséges eszköznek tűnik egy arányos előny eléréséhez, figyelembe véve a közjót.(...) Nemzetközi szinten az összes nemzeteknek és intézményeknek a szolidaritás és a szubszidiaritás szellemében kell tevékenykedniük a nyomor, az erőforrások és a gazdasági eszközök egyenlőtlensége, a gazdasági és szociális igazságtalanságok, a személyek kizsákmányolása, a szegény országok adóssághalmozása, a kevésbé fejlett országok fejlődését akadályozó gonosz mechanizmusok megszüntetése vagy legalább csökkentése érdekében.(...) A szegények iránti szeretetre a boldogságok evangéliuma és Jézus példája indít.”

Adni, egészen addig, amikor már fáj: ezt az áldozatot nevezem cselekvő szeretetnek.

ISTEN NYOLCADIK PARANCSOLATA

Ne tégy hamis tanúságot felebarátod ellen! Szerenka Miklós plébános, Árpádházi Szent Margit Templom ságtétel a hit igazsága mellett a vértanúság. Ez az élet feláldozása árán a halálig tartó tanúságot jelent a hit és a keresztény tanítás mellett.

Szerenka Miklós atya a Szent Margit-ereklyével a Domonkos-ünnepen – Toldi Éva felvétele

M

ózes 2. könyve így adja elénk ezt a parancsolatot: „Ne tégy hamis tanúságot felebarátod ellen!” (Kiv.20,16). – Az Újszövetségben pedig Máté evangélista figyelmeztet: „Ne esküdjél hamisan, hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet!” (Mt 5,33) – Mindkét bibliai idézet visszatart a hamisságtól és tiltja az igazság elferdítését. Ez az erkölcsi törvény kötelezi Isten népét, hogy tanúskodjon Istenéről, aki maga az igazság és aki az igazságot akarja. A II. Vatikáni Zsinat után megjelentetett ”A Katolikus Egyház Katekizmusa” alapján hat pontban foglaljuk össze a nyolcadik parancsolatról szóló isteni tanítást: I. Élet az igazságban. Isten minden igazság forrása, aki népének tagjait meghívja, hogy igazságban éljenek. A hitoktatásban ezért gyakorlati egyszerűséggel így tanítjuk a 8. parancsolatot: „Mindig igazat mondj!” A keresztényeknek az Üdvözítőt kell követniük, „aki az út, az igazság és az élet”. Vele szemben a Sátán a „hazugság atyja”. Szent János apostol figyelmeztet: „Ha azt állítjuk, hogy közösségben vagyunk Vele (ti. Krisztussal) és mégis sötétségben élünk, akkor hazudunk és nem az igazsághoz igazodunk” ( 1Jn 1,6). II. Tanúságot tenni az igazságról. Ahogy Krisztus Pilátus előtt kijelentette: Ő „azért jött, hogy tanúságot tegyen az igazságról”, ugyanezt a feladatot bízta követőire is. Minden keresztény köteles kialakítani magában az új embert, melybe a keresztség által beöltöztetett és a bérmálásban megerősített Isten Szentlelke. – A legnagyobb tanú-

III. Az igazság elleni bűnök. Ezeket is a Szentírás tanításából ismerjük fel: „Hagyjátok el tehát a hazudozást!” (Ef. 4,25). „Szakítsatok hát minden gonoszsággal, minden álnoksággal, képmutatással, irigységgel és minden rágalmazással!” (1 Pt,2,1) – figyelmeztetnek bennünket Szent Pál és Szent Péter apostolok. A hamis tanúság és hamis eskü a nyilvánosság vagy bíróság előtt különösen súlyos jelleget öltenek. Minden embernek joga van a jó hírnévhez. A meggondolatlan ítélkezésben vétkes az, aki elegendő alap nélkül igaznak fogad el egy erkölcsi hibát embertársánál. A megszólásban vétkes az, aki elfogadható ok nélkül feltárja mások hibáit olyannak, akik azokról nem tudnak. A rágalmazás vétkét követi el az, aki az igazsággal ellenkező beszéddel (hazugsággal) árt mások hírnevének, becsületének. Erre vonatkozik a 8. parancs következő kitétele: „Felebarátod becsületében kárt ne tégy!” Minden, az igazságossággal és az igazsággal szemben elkövetett bűn esetében kötelezve vagyunk jóvátételre akkor is, ha az elkövetőt felmentették. Ezt az erkölcsi és néha anyagi kártérítési kötelezettséget az okozott kár mértékében kell megállapítani. IV. Az igazság tisztelete azt jelenti, hogy az igazság közlésének joga nem feltétel nélküli. Minden információkérés és -közlés esetében a szeretetnek és az igazság tiszteletének kell vezetnie bennünket. A botrány elkerülése, mások java és biztonsága, a magánélet tisztelete és a közjó érdeke elegendő ok arra, hogy hallgassunk arról, amit a kérdezőnek nem kell tudnia. Ezért fontos a hivatali és szakmai titoktartás teljesítése. A gyónási titok pedig annyira szent, hogy semmilyen körülmények között nem árulható el.

Mária-kút a templom udvarán – a Rab Mária-forrás kegyhely emlékére

Emléktábla a Mária-kútnál

V. A társadalmi tájékoztatás eszközeinek használata. A nyomtatott és az elektromos hírközlés a közjó szolgálatában áll. A társadalom joga, hogy az igazság, a szabadság, az igazságosság és a szolidaritás alapján tájékoztassák. Ezen elv ellen vétőket megfelelő szankciók és kártérítési kötelezettségek terheljék! VI. A szépművészet és a szakrális művészet célja, hogy ezek a legfőbb igazsághoz és szépséghez, az Istenhez segítsék közelebb a kereső embereket. Míg Isten hetedik és kilencedik parancsolata munkánk gyümölcsét és jogos tulajdonunkat védi, addig a nyolcadik parancs még ennél is értékesebbet: az igazságot és becsületünket oltalmazza. Legyünk ezért hálásak Istennek és gondolatainkat, szavainkat, cselekedeteinket igazítsuk mindig az Ő szent akaratához!

17

Adj olyasmit, ami számít neked valamit. Akkor az ajándékod áldozat lesz, és ennek értéke lesz Isten előtt.

ISTEN KILENCEDIK PARANCSOLATA:

Felebarátod házastársát ne kívánd! Dr. Márfi Gyula érsek

dr. Márfi Gyula veszprémi  érsek beszél a Szent Korona Emlékhelynél tartott ünnepi megemlékezésen - MTI-fotó

Ők azért tekintik papírformának az esküvőt, mert túladagolták maguknak az – egyébként drága és szent – szabadságot, lelkileg halottak, mint a beteg, aki belehalt a túladagolt életmentő gyógyszerbe. Ezek az emberek nemcsak nagyképűek, akik semmibe veszik az ősök megszentelt hagyományait, hanem éretlenek is: nem tudnak életre szóló döntést hozni, ünnepélyesen elkötelezni magukat házastársuk és leendő családjuk mellett. (Azt viszont őszintén el kell ismernünk, hogy a lelki érettség sokszor azoknál is hiSzent Anna kápolna a XX. sz. elején ányzik, akik megesküsznek ugyan, de esküvőjük valóban – Rózsa Tamás gyűjtéséből, Veszprémi Kaleidoszkóp csak papírforma.) Az így gondolkozók számára ki kell hangsúlyoznunk, z a megfogalmazás ugyanazt fejezi ki mint az eredeti bibliai hogy a változatosság hajszolása, az állandó gyökértelen változás megfogalmazás: „Ne kívánd embertársad feleségét!” (MTÖRV nem vezet sehova. 5,21) De mindkét mondat csak egy részletet emel ki az erIgaz, hogy szükség van állandó fejlődésre, munkára, dinamizkölcsi kötelezettségeknek egy széles köréből, amelybe a felebarát femusra, mobilitásra, de mindezek alapja egyfajta állandóság. A föld leségéről való lemondás is beletartozik. (Egyébként mindegyik állandóan forog tengelye körül is és a Nap körül is, mozgásában parancsolat megfogalmazására érvényes a „pars pro toto” /rész az mégis egyfajta „ős állandóság vágtat” (Ady kifejezése). Ennek köegész helyett/ jelleg.) szönhető, hogy minden nap pontosan tudjuk, hogy másnap mikor Az is nyilvánvaló, hogy a kilencedik parancsolat szoros kapcsokel fel a nap. Ha ez az állandóság megszűnnék, megszűnne az élet latban van a hatodikkal, ahogy ez a Katolikus Egyház Katekizmuis a földön. sának Kompendiumából világosan kitűnik: „A kilencedik Ennek az állandóságnak egyik legszebb kifejeződése a hitvesi és parancsolat tiltja a hatodik parancsolat által tiltott cselekedetekre iráa szülői hűség. A gyermekek egészséges testi és lelki fejlődése szemnyuló gondolatok és vágyak ápolását” (528.). Akárcsak a hatodik, pontjából is a szülők egymás iránti hűsége biztosítja a legoptimáliúgy a kilencedik parancsolat is megkívánja a szív tisztaságát, a szesabb feltételeket. mérmességet, amely „szabályozza a tekintetet és a gesztusokat…, Befejezésül hadd írjam le egy újságíróval folytatott beszélgetésem megszabadít a széles körben elterjedt erotizmustól, és távol tart mindszerkesztett változatát: „Érsek úr még mindig vallja a hagyományos attól, ami a beteges kíváncsiságot táplálja. Megkívánja a társadalmi elvet, hogy szűzen a házasságig és hűségesen a sírig?” – „Természekörnyezet megtisztítását is állandó küzdelemmel az emberi lazaság tesen ezt vallom. ” – „De nem gondolja, hogy a világ elment maga ellen, amely az emberi szabadság téves felfogásán alapul” (uo. 530.). mellett, hogy a fejlődés túljutott az ön elAzt gondolom, hogy ha a kilencedik vein?” – „Annál rosszabb a világnak. parancsolat követelményei közül valamit Egyébként a római birodalom 2000 évvel ki akarunk emelni és azt pozitív formáezelőtti dekadens fázisába vagy a kb. ban akarjuk megfogalmazni, annak így 3.800 éve elpusztult Szodomába való viszkell hangoznia: „légy hű házastársadhoz!” szatérését én nem nevezném fejlődésnek.” Ezt a hűséget gyönyörűen fogalmazza Ehhez csak annyit fűzök hozzá, hogy meg a házassági szertartás eskü szövege: hűség nélkül nincs sem fejlődés, sem „…és téged el nem hagylak, holtodiglanjövő. És „boldogok a tiszta szívűek, mert holtomiglan, semmiféle bajban. Isten meglátják az Istent” (Mt 5,8) nemcsak a engem úgy segéljen!” Vannak olyan üresmennyországban, hanem már itt a földön dr. Márfi Gyula érsek atya fejű és felszínes emberek, akik az egész is hitvesük és gyermekeik szemében. a Rab Mária-forrásnál Kisasszony napi szentmisét szertartást „papírformának” tekintik,

E

mert a lényegből semmit sem értenek.

18

mutatott be 2010 szeptember 4-én

Bármilyen áldozat hasznos, ha szeretetből tesszük

ISTEN TIZEDIK PARANCSOLATA

Mások javait ne kívánd! Szécsi Ferenc plébános és megbízott tábori lelkész Szent Imre (volt Piarista, ma Helyőrségi) Templom

Szécsi Ferenc atya Kisasszony napi ünnepi szentmisét celebrál a Rab Mária-forrásnál 2011 szeptember 3-án

M

MÁSOK JAVAIT NE KÍVÁND! „A tisztelet belső magatartását követeli mások tulajdonával szemben. Tiltja a fösvénységet, mások javainak rendetlen megkívánását és az irigységet, mely a mások javai miatti szomorúságban és az annak eltulajdonítására irányuló rendetlen vágyban jelentkezik.” (KEK Kompendium) A rossz gyümölcse nem pusztán külső okokban gyökerezik. Az ember szívéből fakad, ahol a rosszal való titokzatos cinkosság csírái is megtalálhatók. Az eredendő bűnben az embert elcsábította a sátán hazugsága. A szeretetben való bizalom logikáját a gyanakvás és a versengés logikájával cserélte fel, így megtapasztalja a nyugtalanság és a bizonytalanság érzését. Hogyan szabadulhat meg az ember az önzéstől és így a nyugtalanság és a bizonytalanság érzésétől? Az ember önerejéből nem tud megújulni, visszazökken a régi kerékvágásba, erőfeszítései kifulladnak. Van, aki beletörődik abba, hogy élete nem tud megváltozni, van, aki valami külső dologtól várja a változást: új élményektől, új ismeretségektől, új kormánytól. Ez mind a felelősség áthárítására szolgál. Pál apostol tapasztalatból beszél, Ő átélte ezt a megújulást. Nyitottá kell válnunk a transzcendensre, meg kell nyitni lelkünket, hogy betölthesse azt Isten Szentlelke. Az Ő segítségével tudjuk életünket Isten parancsaihoz igazítani. XVI. Benedek pápa ez évi béke világnapi üzenetében többek között kijelenti: „Az

iután felismertük a hetedik parancsolat áthágásából, meg nem tartásából fakadó saját és környezetünk bibircsókjait, nem kell azon csodálkoznunk, miért lesz egyre élhetetlenebb az életünk, társadalmunk élete. Ha Isten valóban önmagától független, szabad személyeknek teremtett minket, akkor szükségszerűen képesek vagyunk szabad akaratunkból a tőle való elidegenedést választani, akár örökre is. A mai világ Istentől való eltávolodásának vagyunk tanúi. A pokol a bűn következménye. Isten nem engedheti be a mennyországba a szemetet (bűnt). Ám ha a bűnös nem hajlandó elereszteni szeméttel teli csomagját, ő sem juthat be oda. Vissza kell térnünk Istenhez. El kell eresztenünk bűneinket, meg kell bánni azokat. Isten nem azért akar megmenteni minket, mert jók vagyunk, Jézus jól tudja „mi lakik az emberben” (Jn 2,25); hanem azért leszünk jók, mert megment minket, ha akarjuk és engedjük. Isten felajánlja, hogy Jézus Krisztus keresztáldozata által leveszi vállunkról a bűnök terhét, és segít, hogy bensőnkben, lelkületünkben megújuljunk. Erre szólít fel Szent Pál apostol: „Újuljatok meg lélekben!” (Ef. 4.23) Az, hogy mit teszünk, a bensőnkből fakad. „..nem az szenynyezi be az embert, ami kívülről jut a szájába, hanem az szennyezi be, ami az emberből távozik” (Mk 7,15). Ezért kell odafigyelnünk a Tizedik Rab Mária-forrás 1941 körül - dr. Nagy Jenő felvétele parancsolatra:

Szécsi Ferenc atya az első megemlékezésen a Rab Mária-forrásnál 2008 januárjában

utóbbi évtizedek modellje arra törekedett, hogy maximalizálja a hasznot és a fogyasztást, s ennek hátterében önző és individualista látásmód állott, amely a személyeket annak alapján értékelte, hogy mennyire képesek megfelelni a verseny támasztotta kívánalmaknak. (...)a fejlődés új modelljére van szükség, és a gazdaságra is másként kell tekintenünk. A teljes értelemben vett, szolidáris és fenntartható fejlődés csakúgy, mint a közjó, megfelelő értékrendet kívánnak meg, amely csak úgy hozható létre, ha a végső igazodási pont Isten.” „Jézus azt kívánja a tanítványaitól, hogy Őt mindennél és mindenkinél többre becsüljék. A gazdagságtól való elszakadás – az evangéliumi szegénység szellemében – és a ráhagyatkozás az isteni Gondviselésre, mely megszabadít a holnapért való aggódástól, előkészítenek arra a boldogságra, mely a lelki szegényeké, »mert övék a mennyek országa«(Mt 5,3).”(...) Az ember legnagyobb vágya az, hogy láthassa Istent. Ez egész létének a kiáltása: »Látni akarom Istent!« Az ember igazi és teljes boldogsága Annak látásában és boldogságában valósul meg, aki őt szeretetre teremtette és a maga végtelen szeretetében magához vonja.”(KEK Kompendium) „Aki látja Istent, elérte mindazt a jót, ami egyáltalán elgondolható.” (Nüsszai Szent Gergely)

19

Isten a jókedvű adakozókat szereti. Az ad legtöbbet, aki örömmel ad.

Ha megtartanók a tízparancsolatot...* Tóth Tihamér (...)Valahogy úgy elképzelem magamnak, milyen is lenne, mennyire megváltoznék ez a mi küszködő, szomorú földi életünk, ha egyszer az emberek elhatároznák: No, holnaptól kezdve komolyan vesszük a tízparancsolatot! Testvéreim! Eresszük meg kissé képzelőtehetségünket: Ma éjjel az emberek elhatározzák, hogy holnaptól kezdve egész pontosan betartják a tízparancsolatot. Vajon mi lenne akkor? Hajnalodik... itt is, ott is kelnek már az emberek a nyugodt éjszakai pihenésből, s csodálatos: ma nem a reggeli kávéért kiáltanak először, hanem valamennyien térdre hullnak ágyuk előtt, és rövid, meleg, felüdítő imában köszöntik az Úristent. Mindenki elvégzi imáját, – hiszen ma érvényben van a tízparancsolat! Jön a reggeli kávé s hozzák vele a friss reggeli lapokat. De milyen furcsa! A kávé még soha ilyen ízletes nem volt; az újság lapjain meg üres foltok ásítanak, főleg ott, ahol máskor a pletykák és családi botrányok szoktak terpeszkedni. Hja, érvényben van a tízparancsolat! Csalni nem szabad s azért olyan finom, felhígítatlan a tej; és hazudni nem szabad, azért olyan üresek az újságok... Vége a reggelizésnek. Mindenki siet a munkájára. Megy a tömérdek diák az iskolába, s mind csodálatosan jókedvű, mert nem azon jár az esze, mit fog hazudni a tanárjának, miért nem tudja a leckét – hiszen ma hazudni nem szabad –, hanem a leckét ismétli fejében, a jól megtanult leckét, hiszen ma kötelességét mindenki teljesíti! Mennek a családapák a hivatalba. Érdekes! Ma már nyolc órakor mindenki a helyén van s a felek ügyes-bajos dolgát oly szeretettel intézik el... Ugyan mi ütött ezekbe az emberekbe!? Mennek a munkások a gyárba; mind frissen, megelégedetten nyúl a gép, a szerszám után. Nem is merne ma köztük bárki is lazítani...

20

Nem szidják a gyárost, a gazdagokat, az urakat... Hja, érvényben van a tízparancsolat! És elindul a gazdasszony a csarnokba bevásárolni. Micsoda kényelem, micsoda biztonság! Vesz egy liter tejfölt és meg sem kóstolja; úgyis biztos, hogy ma nincs benne gipsz. Vesz paprikát és nincs benne vörös téglapor. Vesz mézet és nincs benne szirup. Vesz virslit és nincs benne krumpli-liszt. Vesz vajat és nincs benne margarin. És mikor visszaadnak a tíz pengőből, meg sem olvassa! És senki nem alkuszik, hiszen ma úgysem szabad csalni! A mészáros megveszi az ökröt és biztos benne, hogy előbb nem itatták tele vízzel. Sőt, amikor már elmegy, utána is szalad az eladó, hogy: „bocsánat, véletlenül egy pengővel kevesebbet adtam vissza, tessék, itt az egy pengő”. Mondjam még tovább, Testvéreim, hogy mi lesz azon a napon, amelyen egész komolyan vesszük a tízparancsolatot? Jön haza messze útról a férj és felesége azzal az igaz örömmel repül nyakába, amit csak az egészen nyugodt lelkiismeret s a folt nélkül megőrzött házassági hűség adhat. Jön iskolából a gyermek s oly boldogság tudni a szülőknek, hogy minden szava szent igazság.

Délután éppen nagy népgyűlés van, de a máskor dühös arccal tajtékzó s órákhosszat beszélő szónokok alig tudnak két percig is beszélni: mert ma csak az igazságot szabad mondaniuk. Mondjam még tovább? Délután ötórai teára jött össze egy csomó jó barátnő. Évek óta szokták ezt tenni, de ma olyan nehezen indul a beszélgetés. Pedig még hiányzik egynéhány társuk, akit távollétében alaposan meg lehetett szapulni; de igaz is: ma nem szabad éles nyelv hegyére venni senkit. Az utcákról eltűnik a rendőr, nincs dolga: hisz ma nincs bűnös ember! Az oszlopokról leveszik a sok sikamlós hirdetést, képet és este ifjaink nyugodtan sétálhatnak a főváros utcáin: ma nem szabad senkit bűnre vinni! Kinyitják a börtönöket, – hisz nincs többé gonosztevő! Az adóhivatalban... ó, ott tolong ám a sok ember: „Kérem, tessék csak kijavítani az adóbevallásomat; a jövedelmem tulajdonképpen tízszer annyi, mint amit bevallottam...” Ilyen lenne egy nap, amelyen komolyan megtartanék a tízparancsolatot. És ha egy napból egy hét lenne? És ha a hetekből egész élet? Micsoda földi paradicsom virágoznék ki ebben a siralom völgyében !... – Fantázia! Micsoda költői fantázia, – mondják erre. Nem, nem, Testvéreim! Ez nem fantázia, hanem az Isten akarata! Az Isten akarata, hogy tartsuk meg a tízparancsolatot és ezzel biztosítsuk a földi élet egyensúlyát. Ó, a földi élet akkor sem lesz mennyország! Szenvedés, betegség, halál akkor is megmaradnak. De eltűnik életünkből az a tömérdek sok kín, amelynek okai egyedül mi magunk vagyunk. Eltűnik, – s akkor megint elviselhetővé lesz, megint nyugodttá lesz – mit mondjak? – megint boldoggá lesz az emberi élet! Mert ne feledjük el – Testvéreim! – hogy Krisztus Urunk nem csak az által Megváltónk, hogy a lelkünket megszabadította a bűntől, hanem az által is, hogy az emberi földi élet számára is a legmegfelelőbb polgári és szociális törvényeket adta.

IV

* Részlet Tóth Tihamér: A tízparancsolat című könyvéből, 1. kötet I/II. fejezet

A korai keresztények jelszava az öröm volt, szolgáljuk mi is örömmel az Urat.

A parancsolatok tanítása Antal Ilona hitoktató

J

ézus, mikor tanítványait a világba küldi, azt mondja: „Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet… tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek.” Tehát nem pusztán a tanítását kell átadni, nem a parancsolatokat, törvényeket megtanítani, hanem az erre épülő életet kell alakítani. A megtartást kell elérni. Végülis a pedagógia örök feladata ez: olyan ismereteket, úgy kell átadni, hogy az a döntési központba beépülve irányító legyen. (Ezt az utat jelzi a katekizmus kérdésünk és a rá adott válasz. Azért élünk, hogy Istent megismerjük, megszeressük és tanítása szerint éljünk.) A hitoktatásban, a parancsolatok tanításában is ez az út. Megismertetni. Tudni kell arról, hogy Isten teremtményeiként akkor leszünk boldogok, ha engedelmeskedünk neki. És Ő azt kívánja, hogy legyünk jók. Megadta ehhez a szabadságunkat. Mi dönthetjük el, hogy akarunk-e jók lenni – vagy nem, természetesen vállalva a következményeket. Ádám-Éva története a jó és gonosz tudás fájával évezredek óta ezt az üzenetet hordozva tanít, és biztat a jó döntésre. Isten nem hagy magunkra, segíteni akarja a döntéshez a felismerésünket és részletezi, mit jelent jónak lenni. Ezt fogalmazza meg a két kőtábla Tízparancsolata, no és a hozzá kapcsolódó, értelmező szabályok. Igaz, ehhez azt sem árt tudni, hogy népet hoz létre Isten, akinek történetén keresztül azt is megmutatja, hogy gondoskodó, szerető Isten Ő, és előbb szeretett, mint parancsot adott volna. Szereti botladozó népét, de a bűnt nem tűri. Szeretete megtartó erő, megbánásra, bocsánatkérésre indít. Őszinte szívet vár tőlünk, viszontszeretetet, és nem pusztán parancsteljesítést, kényszeredett engedelmességet. Érteni kell a tömören megfogalmazott utasításokat, tudni kell élethelyzetünkre alkalmazni. És az a tudás és megszeretés határán van, hogy be kell látni: értünk, miattunk van a parancs, nekünk segítség a boldogulásunkhoz. A parancs ekkor veszíti el kötelező hangsúlyát, de ez még nem jelenti a könnyű és biztos engedelmességet, megtartást. Megszerettetni Nem árt tudni, hogy nem a parancsokat kell megszeretnünk, hanem Istent, aki mögötte van. Ha Istenről, a gondoskodó Atyáról, a tőle kapott biztonságról, ráhagyatkozásunkról gondolkodunk, szívünk megtelik hálával, örömmel. Ha Jézusban felismerjük megértő, hűséges barátunkat, társunkat életünk útján, valami ismerős érzés jár át: mint mikor a szerelmes vágyakozik kedvese után, és boldog, ha rátalál, úgy vágyunk a Jézussal való együtt-

létre. A szerelmes, ha nincs is jelen a társa, de ha rá gondol, vagy arra, hogy majd neki elmondom, máris elviselhetőbbé válik a helyzet, fényesebb a borult ég is. A szerelmes tetszeni akar kedvesének, és igyekszik a gondolatát is kitalálni, kedvébe járni, hozzá alakulni. Nos, ilyen kapcsolatra törekszünk Istennel. (Ő biztat arra, hogy lehet ilyen, Ő hívott meg erre – ez a hit!) Hitoktatásunk során erre is figyelünk, ezt szeretnénk megmutatni hittanosainknak. Azért a megszeretéshez hozzátartozik a sikerélmény az üggyel kapcsolatban. Például, annak öröme, hogy tudok. Tudom a parancsolatokat, a mögötte lévő értelmezéseket, történeteket, a megtartásával kapcsolatos jó és rossz példákat. Annak öröme, hogy tudásom megmutathatom, vele örömet szerezhetek – szüleimnek, tanáraimnak, hitoktatómnak, papomnak! Annak öröme, hogy tetteimre odafigyelnek, és minek örülnek – szüleim, tanáraim, hitoktatóm, papom! A külső tekintetek elismerése segít alakítani azt a meggyőződést, hogy így érdemes, így jó élni. Tanítása szerint élni Ez a szint egy állandóan előttünk lévő cél, amelyet több-kevesebb sikerrel valósítunk meg életünk során. Ehhez kapjuk a kegyelmeket, leginkább a szentségeken keresztül. Hozzunk jó döntéseket, ha pedig elestünk, tudjunk újra kezdeni, mindig újra felállni. A parancsolatokra, mint életünk útjának útjelzőire tekintünk. Eszközök ezek, melyek a biztonságos közlekedéshez kellenek. És nem a rendőrök miatt tartjuk be, hanem akkor is, ha senki sem látja. Egyszerűen belülről kötelező. Ezt nevezzük úgy, hogy elkötelezett keresztény élet. Ebben benne van a parancsolatok megtartása, de sokkal több ennél. Erről beszél, mint eljövendőről már az ószövetségi irodalom is: szívükbe írom parancsaimat, és ezt mutatja be Jézus a saját életében, és segít nekünk is megvalósítani. Az eddig elmondottakat a hittanórákon beszéljük meg, ott is gyakorolgatjuk. Megbeszéljük életünk egy-egy helyzetét, sikerültnem sikerült próbálkozásainkat. A hitoktatásban nagy segítség számunkra a hittanverseny. Van, amit a verseny feltételeként tanulunk meg /persze, mindezekre az életben is szükségünk lesz!/, és mikor

Főegyházmegyei hittanverseny jutalmazottai 2007

21

Nem kell keresnünk a boldogságot, mert ha szeretünk másokat, megadatik nekünk. Ez Isten ajándéka. a tanulási kedvünk, természetes érdeklődésünk fogyna, a versenyhelyzet újra lendületet ad. A mi egyházmegyénkben a hittanversenyre egész évben együtt készülünk. Megkapjuk előre a kérdéseket, és hittanórákon együtt próbáljuk megtalálni a helyes válaszokat. Ilyenkor kiderül, hogy tudunk-e minden szükségeset a döntéshez. Ha nem, még jókor pótolhatjuk. De a feladatok nem pusztán az ismeretekre kérdeznek rá, hanem az alkalmazásukra is. És ami még jellemző: általában több választ is adunk, ezekből kell a jót, jókat kiválasztani. Nyilván, hogy igyekszünk azokat a válaszokat is megfogalmazni, ami a közvéleményben terjeng, vagy ami esetleg téves gyakorlat. Ezzel próbáljuk közelebb hozni az életet a tudásunkhoz, hitünkhöz. Ebben az évben JÁTSSZUNK EGYÜTT A HIT ÉVÉBEN címmel rejtvényújságot állítottunk össze a vasárnapi szentmisék tanításához kapcsolódó kérdéssorból és a hitünkről és a parancsolatokról hittanversenyünkből. Így akartuk elérhetővé tenni bárki számára az egész anyagot. Ez még egy kicsit új, nem ismerik sokan, nem is tudják talán, hogyan kell használni. Nem is gondolják, hogy a CSAPATJÁTÉK NEM CSAK HITTANOSOKNAK felhívást komolyan lehet venni. Azaz tényleg nem csak hittanosoknak érdemes foglalkozni vele, nem csak hittanosok tudnak válaszolni. Mi a filmklubunkban hétről-hétre megbeszéljük a vasárnapra szóló részt is, és most a parancsolatokat is. Jó érzés, hogy a nagyszülői és szülői korosztály is hozzá tud szólni a mai feldolgozáshoz is, és egyáltalán: tudják a hittant. A rejtvényújsággal az volt a célunk, hogy a HIT ÉVÉBEN bekopogjunk a családokhoz is. Sokszor azért nem beszélnek otthon a hit egyik-másik fontos, és életünket befolyásoló kérdéséről, mert nem is tudják, hogyan hozzák elő a témát. Ezek a feladatok éppen ezt akarják segíteni: alkalmat adnak a feladat során, a válaszok során a témáról beszélgetni. Jó szívvel ajánlom mindenkinek! Két száma megjelent már a rejtvényújságunknak, hamarosan jön a böjti, majd a húsvéti szám is! A plébánosoknál, hitoktatóknál lehet érdeklődni a rejtvényújság iránt. A kitöltött számokkal bekapcsolódhatnak az egyházmegyei versenybe.

Befejezésül álljon itt néhány példa a problémafelvetés, hittantanítás ilyen módjára! 1. Ki követ el bűnt? /Több jó is lehet!/ A: aki véletlenül rosszat tesz B: aki szándékosan kárt okoz C: aki tudatosan nem engedelmeskedik Isten akaratának D: aki szeretetlen embertársa irányában E: aki nem viszonozza Isten szeretetét 2. Mit kell tennünk, ha felismertük, hogy bűnt követtünk el? (Jelöld x-szel, amiket jónak tartasz!) - bocsánatot kell kérni Istentől – meg kell bánni – bocsánatot kell kérni attól az embertől, akit megbántottunk – sírni kell, és szégyellni kell magunkat – semmit sem tehetünk, ha már elkövettük a bűnt – lehetőleg jóvá kell tenni – feltétlen böjtölni kell miatta – mindenképpen büntetést kell vállalni miatta – komolyan el kell határozni, hogy megjavulunk – minél előbb meg kell gyónni 3. Nem hívő osztálytársad /nem messze lakik tőletek/, éppen akkor érkezik, hogy segítsél a tanulásban, amikor a vasárnapi szentmisére indulnál. Mit teszel? A: Mondom, hogy másik misére nem tudok menni, de utána szívesen segítek B: Mondom, hogy ha eljön velem a misére, csak akkor segítek neki C: Otthon maradok és segítek, mert ez így fontosabb tanúságtétel, mint a mise 4. Ünnepi ebéden vendégségben van nálatok egy osztálytársad. Máskor a család együtt imádkozik étkezés előtt. Most hogyan lesz? A: Megkéred Édesapádat, hogy most ne kezdje hangosan az imát, mert nem tudod az osztálytársadról, hogy ők szokták-e vagy sem B: Minden úgy lesz, ahogy máskor szokott, ő vagy kapcsolódik vagy nem C: Te nem imádkozol a családdal, hogy osztálytársad ne érezze magát egyedül 5. Éva nem szeretett tanulni, inkább tv-t nézett helyette. Az viszont nagyon bosszantotta, hogy Kati, aki szorgalmasan tanult, mindig jobb jegyeket kapott nála. Irigységében állandóan azt figyelte, mikor talál benne hibát. Mit kellene inkább tennie? A: Ha tanulna, biztosan ő is jobb jegyeket kapna B: nem szabadna törődnie a jegyekkel C: bele kéne nyugodnia, hogy ő nem olyan okos

Főegyházmegyei hittanverseny jutalmazottai 2007

22

Sohase engedjétek, hogy bármi annyi szomorúsággal töltsön el, ami feledtesse veletek a Feltámadott Krisztus örömét.

A 10 parancsolat és a gyermeki lélek Horváth Elvira

A

z természetes a gyermek számára, hogy vallásosan él, ha klerikális családban nevelkedik. A 10 parancsolatot maradéktalanul betartja, a napi lelkiismeret vizsgálatakor ez kiinduló pontnak számít. Így készül fel élete egyes eseményeire; az esti imára, a következő gyónásra. Eszerint a gyermek a 10 parancsolatot a vallásos nevelés alapjaival ismeri meg. Így voltunk ezzel mi is. Megismertük a héber leírásának mondatban történt fordítását, és a rövid, tömör, szavakkal való kifejezését. Mint gyerekek, hallottuk erről a hittanárok, a templomi szónokok magyarázatát. Dogmaként elfogadtuk, megtanultuk, még meg is értettük. S felmerült a betartásának mikéntje. Ez már nem tűnt mindegyik esetében magától értendőnek, de segítettek a család és a család baráti körének a tagjai. Mi gyerekek magunk között is többször átbeszéltük, ugyanis előszeretettel játszottunk iskolás, vallásos és egyéb szerepjátékokat. Ennek lett az eredménye, külön kategóriákba soroltuk őket. A következőképp csoportosítottuk és kezeltük a parancsolatokat. Természetesnek, gond nélkülinek tartottuk az 1., 3., 7. és 8-at. Imádkozni és misére menni öröm és jó, s később ilyenné vált az áldozás is, hiszen milyen megtisztelő, amikor közel érezhetjük magunkhoz az Istent! Folytonosan beszélgettünk Vele. Szinte megszépültünk, úgy mentünk mindig haza; mosolyogva és tiszta szívvel, s a prédikáció szavaival, tehát ezt azonnal elmeséltük. A lopás és hazugság a mindennapi életünkben sem volt elfogadott, azok negatív, kerülendő cselekedetek, rendben van, ha a jó Isten is javasolja ezek elkerülését. A gyerekekben erősítette ezt az a kis mondóka, hogy „Isten szeme mindent lát, el ne lopd a léniát!” – skandáltuk akkor is, ha valaki kölcsön kért valamit. Azt pedig, hogy mások becsületét tartsuk tiszteletben, nagyon is elfogadhatónak tartottuk. Mert azt tanultuk, az ember becsülete nagy érték, arra vigyázni kell. Márpedig, ha nekünk nagy érték, másnak is az, elvégre mindenki nagy gonddal alakítja ki magában. Ránk nem vonatkoztattuk az 5-ös, 6-os, 9-es parancsot. De ez csak kezdetben volt így. Ahogy testileg, szellemileg fejlődtünk, lelkileg is. Az öléstől borzadtunk, taszított minket. Itt csak a szó szerinti értelmezéssel foglalkoztunk, lehet, nem figyeltünk eléggé, amikor ennek a kiterjesztését magyarázták el nekünk. Leragadtunk ott, az élet hosszáról nem mi döntünk, de amíg tart, ügyelünk rá, és igyekszünk hasznossá tenni. Kellett idő ahhoz is, hogy megértsük, a paráznaság szemérmetlenkedés, erkölcstelenség. Ez nem csupán a magamutogatásra vonatkozik. Lehet ellene véteni gondolatban képzelgéssel, szóban az illetlen témák nem szalonképes kifejezéseivel, s cselekedettel, aminek a mikéntjét szintén később érti meg és éli meg az ember. Ezzel kapcsolatban

akkor ott volt a megnyugvás, Jézus tanítása alapos, szerteágazó, lényegre törő, fogadjuk el, ennek megfelelően éljünk. Rájöttünk, vigyázni kell, az erkölcsösség nem csak ebben mutatkozik meg, ez nagyon is tág fogalom. S a „felebarátod házastársát” nem értelmezhettük szó szerint. Viszont kiterjesztettük arra, hogy ne vágyjunk arra, a más szülei, testvérei, barátai, humánus kapcsolatai a mienk legyen. Ne vágyjunk arra, ami a másé. Kérdésesnek tartottuk a 2-at és a 10-et. Vitát, bizonytalanságot jelentett, mi számít káromkodásnak. Ha úgy mondtuk, Isten nevét hiába ne vegyük, ez leszűkítette számunkra a káromkodás fogalmát. Mi a különbség káromkodás és nem megfelelő stílusú beszéd között, bizony ez nem volt egyértelmű. A trágár, közönséges beszédet felnőttként sem szerettem hallani. Ilyenkor felröppen egy fohász: „Istenem, bocsásd meg neki, nem gondolta át, ez telik tőle”. A közeli közegünkben eltűrhetjük neki, nem figyelmeztethetünk bárkit, de ezzel ő nem teszi tisztábbá a lelki világát. Mi azonban megbotránkozás helyett szigorúbban kerülhetjük az efféle megnyilvánulást. Ugyanakkor, ha azt mondtuk valakire: hülye, az édesanyánk szigorúan ránk szólt, ne káromkodjunk. Gyakorta magyaráztuk neki, ez nem csúnya beszéd, valójában olyan, mintha azt mondanánk: „Süt a Nap!”. Tehát a gyermeki lélekben, észben el kell jönnie annak az időnek, amikor ezen fogalmakat képes világosan és egyszerűen értelmezni. A ne kívánjuk mások tulajdonát, sokáig úgy élt bennünk, mint a ne lopjunk felszólítás. Pedig a kettő nem azonos, amit a kíván szó magyaráz meg. Ez a gondolatban játszódik le, vagyis az irigységről szól. Azaz nemcsak lopni, irigynek lenni sem illendő. Más elvenni valamit ügyelve arra, senki meg ne lássa, és más azzal a gondolattal élni, hogy ez meg az nekem is szükséges, kell, engem is megillet, meg kell szereznem. S érthető, e parancs az irigység elkerülésére sürgeti az embert. Az irigység nem jár tárgyi károsítással, ugyanakkor megrontja az emberek kapcsolatát, nyugodt, kiegyensúlyozott légkörét, nem szabad hagynunk, hogy beköltözzünk a mi világunkba. Természetesnek, de mindig nem teljesíthetőnek tartottuk a 4. parancsolatot. A szüleit alapvetően szereti, tehát tiszteli mindenki, a gyerekek is. Nem is fogtuk fel, ebből miért kell parancsolatnak lennie. Úgy magyaráztuk, ez teljesen természetes. Ennek jönnie kell magától, semmit sem kell érte tennünk. Aztán kezdett kialakulni bennünk, ez nem egészen van így. Nagyon is sokat tehetünk érte. Végigbeszéltük kis életünk örömeit, problémáit, s megpróbáltuk a szüleink szempontjából is elemezni. Kezdtük az engedelmességgel, a megértéssel, de sokáig tartott, amíg a végére értünk. Ez egy olyan parancs, amit kisgyerekként sikerült elfogadnunk, ez inkább a ser-

Szentmise gyermek résztvevői a Szent Margit templomban az 1950-es években – Horváth Elvira családi fényképeiből, Veszprémi Kaleidoszkóp dülőkorban jelentett gondot. Már azt hittük, önállóak vagyunk, önállóan dönthetünk, ítélkezhetünk. Pedig ez így nem volt teljesen helyes. Viszont volt az ismeretségi körünkben olyan szülő, aki jobban hitt egy idegen felnőttnek, mint a saját gyermekének. Más esetben őszintén jellemezte csemetéjét az iskolában a tanárának, s ő visszaélt ezzel, végül a tanuló sínylette meg. Hiába érezte, csak egy szenvedő alany, ezt megbélyegzésnek ítélte. Kereste, honnan ered ez a malőr. Az élet gondjait is másképp értékeli, éli át a felnőtt és a gyerek. Nem könnyű ebben összhangot teremteni. Van, amitől a szülő félti a gyermekét, azt képzeli, megkíméli őt, a gyerek ezt kirekesztésnek, sértőnek tudja be. Összeegyeztető megbeszélés hiányában ez is oly érzést válthat ki, ami megnehezíti a szeretet kimutatását, holott tudja, a másik erre vágyik. A felgyülemlett érzelmi gátoltság pedig csorbít a tiszteleten. Szükséges, hogy a fiatalban is kifejlődjenek azok a pszichés tulajdonságok, amelyek a kényesebb pillanatok eseményei között támpontot jelentenek az eligazodásban, és segítik azokat megoldani. Az idő múltával a gyerekek is bekerülnek különböző társadalmi közegekbe, ahol tudatosodik bennük, az elvárások ugyanazok, mint amit eddig állított eléjük az élet. Tapasztalják, a szabályoknak, előírásoknak ott is szükséges megfelelniük. Hogy ez beváljék, a tartalmukat kénytelenek elfogadni és teljesíteni. Aki ennek a mélyére néz, láthatja a hasonlóságot. Ilyen volt a kisdobosok 6 pontja, az úttörők 12 pontja, s az értékrendben is volt azonosság. Jónak, tisztelettudónak, becsületesnek, szorgalmasnak kell lenni. Lopni, hazudni, veszekedni és verekedni nem szabad... Ilyenkor áll össze az illető tudatában, ezek ismerősek, végeredményben van, ami már az énje részévé vált. De az alaptanításból, a 10 parancsolatból indultunk ki. S mi az, amit végérvényesen közöl, tanít: a tisztelet, szeretet, hit, bizalom, alázat, becsület, szorgalom, engedelmesség, kötelességtudás, felelősségérzet, erkölcsösség, igazságosság, gondoskodás önmagunkról és társainkról... vagyis az önmagunkkal szembeni elvárásaink, igényeink kialakítása. A segítségükkel sajátunkká tehetjük, mi mindenben tartsunk mértéket, miként ismerjük fel a korlátokat, vagyis tartsuk be a törvényeket. Bárhogy vesszük, itt örökérvényű és az ember boldogulását segítő tételekről van szó. Ez vezet oda, ma sem tehetünk mást; szeretettel ajánljuk a mai ifjúságnak a kötelességtudat megismerését, befogadását és teljesítését!

23

A szeretet cselekedetei egyben mindig eszközei annak, hogy közelebb kerüljünk Istenhez.

„Gyönyörködöm parancsolataidban …” (Zsolt 119,47) Isó Dorottya evangélikus lelkész

H

a fellapozzuk Jézus Krisztus Urunk szavait, melyeket a Hegyi beszédben mondott el Isten törvényéről, bizony kimondhatjuk: nincs okunk magabiztos keresztényekként kijelenteni, hogy Isten törvénye szerint élünk, megtartjuk parancsolatait. Hiszen Jézus például azt mondja: „… aki haragszik testvérére, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette…” (Mt 5,22). És elmondhatja-e valaki magáról, még ha jó kereszténynek is tudja magát, hogy ő még sohasem haragudott egyetlen embertársára, egyetlen keresztény testvérére sem? És azt mondja Jézus: „… aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el szívében…” (Mt 5,28). És tegyük a szívünkre a kezünket, – nemcsak férfiak, hanem asszonyok is –, nem gusztáltunk-e meg soha az életünkben egyetlen szép arcú, csinos leányt, egyetlen kisportolt testalkatú fiatalembert sem? És azt is mondja Jézus: „…a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van…” (Mt 5,37). És vajon hányszor mondtunk olyat, ami sem igen, sem nem nem volt – csak egyszerűen jól esett „csámcsogni” valakivel a közös ismerős vélt vagy valós ügyes-bajos dolgairól.

Nem is véletlen, hogy a gyónó imádságban nem csak rossz cselekedeteinket, hanem a gondolatainkkal, érzéseinkkel, szavainkkal, sőt mulasztásainkkal elkövetett bűneinket is megvalljuk, hiszen így mondjuk: „Vallom előtted, szent és igaz Isten, hogy vétkeztem ellened és embertársaim ellen gondolattal, szóval és cselekedettel. Sok jót elmulasztottam….” (Az evangélikus egyház gyónó imádságának megfogalmazásában.) Ebben az értelemben tehát elmondhatjuk, hogy Isten törvénye és annak összefoglalása a Tízparancsolat egyedül gyónó tükör lehet minden ember számára. Ha megtartaná – akkor Isten akaratát teljesítené. De nem tudja megtartani – gondolattal és érzéssel biztosan nem –, szóval és cselekedettel pedig igen gyakran nem. S ezért Isten haragját és büntetését érdemli. Pedig milyen szép is maga a törvény! A zsoltáros is szíve legteljesebb érzésével mondja ki: „gyönyörködöm parancsolataidban”. S, ha ehhez még tudjuk azt, hogy a Tízparancsolat Isten törvényének csupán az összefoglalása, de Isten törvénye tulajdonképpen a teremtett világ rendje, – akkor mi magunk is csatlakozhatunk a zsoltároshoz és túlcsorduló szívvel mondhatjuk: gyönyörködöm parancsolataidban. Mert ez azt

Az evangélikus templom környezete a XX. század első felében – Jákói Bernadett gyűjtéséből, Veszprémi Kaleidoszkóp

24

Isó Dorottya evangélikus lelkész

jelenti: Isten törvénye, hogy az ember férfinak és nőnek születik. És milyen jó, hogy ez így van! Férfi és nő, fiú és leány társra találhat egymásban, és életre szóló szövetséget (és nem szerződést!) köthet egymással. Isten törvénye, hogy egy megszületett gyermeket családba állít be. S milyen jó, hogy ez így van! Egy gyermek lelki, testi, szellemi fejlődéséhez éppen erre van szüksége: szerető anyára, szerető és gondoskodó apára, a szülők egymás iránti szeretete által megteremtett biztonságra. Isten törvénye, hogy valamennyi ember e földön valamely néphez tartozik, akikkel egy nyelvet beszél, akikkel egy kultúrát hor-

Az evangélikus templom 2013 februárjában

Emlékezzél arra, hogy Krisztus az, ki rajtunk keresztül munkálkodik - mi csupán eszközei vagyunk a szolgálatban

A szószéken Isó Dorottya evangélikus lelkész

doz, akikkel közösen épít fel egy társadalmat, melyben népének szeretete, történelmének ismerete, kultúrájának értékelése egy egészséges hazaszeretetet alapoz meg. Ez a társadalom mint egy nagy család, mindenkinek gondját viseli, az elesettek, a rászorultak, a kicsik mind megkapják a nélkülözhetetlen figyelmet és segítséget. És milyen jó, hogy ez így van! Isten törvénye, hogy minden ember szívébe írtan (vö. Róm 2,14–15) tud a jóról és a rosszról, s ha önmagával szemben engedékeny is a jó rovására a rosszal szemben (vagyis sok rosszat enged meg önmagának), mihelyst a másik emberről van szó, azonnal tisztában van a jónak is és a rossznak is a természetével. És milyen jó, hogy Isten a törvényét szívünkbe írta, mert így ha őszintén, minden érdektől mentesen vizsgálunk meg egy erkölcsi kérdést, kétséget nem hagyó módon tudjuk, mi kedves az Istennek, mi tetsző akaratának, mi az, amit ha megtartunk, javára van minden embernek, az egész emberiségnek. Mert ebben a pillanatban szembesülnünk kell azzal is, hogy miért ilyen a világ körülöttünk, miért van ennyi rossz, miért lehet annyi panasz keresztény és nem keresztény ember száján egyaránt? Azért, mert Isten törvénye nem valósul meg, mert Isten törvényét lábbal tiporja az ember. Amikor népszámlálásról van szó, még sokan vallják magukat kereszténynek. De ha a keresztény életről van szó – már eszük ágában sincs sokaknak Isten parancsaira figyelni.

Csak néhány példát hadd említsek! Isten második parancsolata ez: Ne vedd hiába Istened nevét! De ma már rendszeres gyakorlat, hogy tudva vagy öntudatlanul Isten nevével kiáltunk fel, sóhajtozunk, ámulunk vagy csodálkozunk. Csak úgy záporoznak körülöttünk az ’Uram, Isten’, a ’Jézus, Mária’, a ’Szentséges Úristen’, és az ehhez hasonló felkiáltások. Ne vedd hiába Istened nevét – mondja Isten. És egészen bizonyos, hogy akik ily módon mégis szájukra veszik őt, azok között ott vannak sokan, akik egyébként „jó” keresztényeknek vallják magukat. Tiszteld apádat és anyádat! – parancsolja az Isten. S e parancsolat a szülői tisztség méltóságáról, mégpedig hihetetlen felelőssége miatti méltóságáról szól. A hihetetlen felelősség pedig abban van, hogy Isten e parancsban a szülőket arra kötelezi, hogy gyermekük lelki, hitbeli neveléséről el ne feledkezzenek. Lelkipásztori tapasztalataimból tudom, hogy önmaguk keresztény voltát fennen hirdető emberek teljesen figyelmen kívül hagyják a gyermekük hitbeli nevelésére vonatkozó isteni parancsot. S szegények nem tudják, hogy Isten ezt számon kéri rajtuk. De Isten azt is parancsolja: Ne lopj! Vajon gondoltunk-e már arra, hogy ez ugyanúgy vonatkozik a hanyag munkavégzésre, mint a másik ember idejének „lopására”, ugyan-

úgy érvényes a rongálásra, mint a „más tollaival ékeskedő” szakdolgozatra vagy pénzen vásárolt nyelvvizsga-bizonyítványra? És vajon gondoltunk-e már arra, hogy a ’Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!’ isteni parancs alapján még a mások szennyesét kiteregető bulvárlapok olvasása is bűn? Vajon hány keresztény ember járul hozzá ezeknek a lapoknak a fennmaradásához azzal, hogy olvassa őket? A parancsolatok sorát és a hozzá fűzhető keresztények által is gyakorolt bűnöket még sokáig sorolhatnánk. De nem ez a legfontosabb. A legfontosabb az, hogy ismerjük, értsük Isten törvényét, pontosan tudjuk, mi Isten jó akarata és gyönyörködjünk benne úgy, hogy életünk minden perce, minden cselekedete, minden szava és indulata megmutassa a világnak, hogy mi annak a Jézus Krisztusnak vagyunk tanítványai, aki Isten törvényét betöltötte (Mt 5,17), s aki által mi is élhetünk Istennek tetsző életet. Valahogy úgy, ahogyan Luther Márton írja a Tízparancsolatról szóló éneke egyik versszakában: „Tíz parancs. Azért nyerted mind, Hogy megismerhesd bűneid, S jól megtanuld, miképp lehet Az Úrnak kedves életed. Kyrieleis!” Bárcsak ilyen tudatos, hitvalló keresztényekké válnánk! Urunk, tégy minket akaratod eszközévé!

Templombelső

25

Nem az számít, hogy mi mennyi mindent teszünk, hanem hogy mekkora szeretetet viszünk a tetteinkbe.

A szabadság tökéletes törvénye Bennünk lévő akadályok a Tízparancsolat betartására Závodi Zsuzsanna református lelkész

S

øren Kierkegaard egyik mély, önvizsgálatra indító fohászában így imádkozik: „Ó, add, hogy amikor harsog a törvény, és komorsága elrettent, mikor dörög az ég a Sínai hegyen, ó, add, hogy legyen egy halk hang, mely odasúgja nekünk, hogy a Te gyermekeid vagyunk, és boldogan kiálltsuk: Abba, Atya!”. Törvény, parancsolat, tiltás – ma nem kifejezetten jól csengő, vonzó fogalmak. Amikor egyik nyáron fiatalokkal táboroztam, a résztvevők között ott voltak barátaink a református drog-rehabilitációs otthonból. Néhányukban komolyan érlelődött az elhatározás, hogy mostantól fogva máshogy, tisztán fognak élni. Őszinte beszélgetéseink során elmondták, hogy a legnagyobb visszatartó erő a keresztyén út választásában, hogy akkor Isten mindenbe beleszólhat; a törvény komorsága félelmet kelt bennük. Nem arról volt szó, hogy ezek a fiatalok ne vágytak volna mélységesen és szomjasan Isten és ajándékai után. Az a türelmetlen életsóvárgás, amely a birtoklásban, az élménytársadalomban körülvesz bennünket részleteiben és egészében is azt tárja elénk, hogy minden ember vágyik a szeretetre, a harmóniára, a megbékélésre, és az elrejtettségre. A modern ember igényt tart Isten ajándékaira, azonban Istent, az Adományozót, a Törvényadót már nem akarja! Még félelmek között, önpusztításban is ragaszkodunk ahhoz, hogy

Az új református templom a Haszkovó lakótelepen

26

a miénk legyen az utolsó szó. Mi lehet ennek az oka? Valóban olyan életformáról beszél a Tízparancsolat, amely elrettentő önmegtartóztatásra szólít fel? Először ismernünk kell azt a konkrét történelmi helyzetet, amelybe a Tízparancsolat beágyazódik. A Dekalógus a rabszolgaságból megszabadított zsidó nép szövetségi dokumentuma, amelyet Mózes vesz át a Sínai hegyen. Ilyen értelemben a Tízparancsolat a szabadítás történetének dokumentuma. Kifejeződik benne Isten életet védő akarata. Ő úgy döntött, hogy utat mutat nekünk a szabadságban való vándorlásunkhoz. Azon az úton, ahol könnyű egymás számára idegenné válni, eltéveszteni életünk célját, Isten a tíz igével kijelenti, hogy társunk lesz a szabaddá tett úton. Nemcsak azt mondja a mindenkor élő embernek, hogy „szabad vagy”, hanem arra is elkötelez, hogy „maradj szabad”. Az annyira óhajtott szabadsággal azonban újra és újra visszaélt az ember, a szabadság bibliai útjelzői helyett a teljes kötetlenség „játékterében” rabszolgává tesszük, lélektelenül manipuláljuk embertársainkat. „Én vagyok az ÚR, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről…” /Ex 20,2/. Isten bemutatkozik nekünk, hogy mi is elmondjuk neki, kik vagyunk. Jakab apostol levelében olvasható, hogy „Aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe, boldog lesz az ő cselekedeteiben" (1. 25).

Závodi Zsuzsanna lelkésznő a dolgozószobájában

Szabadság és törvény kapcsolata csak akkor értelmezhető, amikor az isteni ívet kap. Meghívást kapunk Istentől például arra, hogy „Ne lopj!”, s ez a parancs nemcsak két ember kapcsolatát rejti magában, hanem a Mindenható Isten és az őt hallgató ember viszonyát is. Az a keresztyén reménységünk, hogy az elhangzás és beteljesedés közötti ívben velünk van Isten. Ennek az isteni szónak a meghallása a hit ajándéka; amikor döntéseink küszöbén úgy tudunk megszólalni, amelyben egyik ember szól a másikhoz, de mondataink többet hordoznak mint egyéni álláspontok összessége. Ez a szabadság tökéletes törvénye. Oetinger szerint: „Isten útjai testben érnek véget”. Szabad kapcsolat, - igazán szabad - csak e világon túli módon lehetséges. Másodszor a szabad, felelős döntések etikája nem működik/működhet a transzcendens keretek elhagyásával. Az etikai kérdések a hitre irányulnak. A parancsolatokkal nem apróságokat, „valamit” kíván Isten az embertől, hanem őt magát. Ez persze nem jelenti személyiségünk elvesztését, hanem egy új, bizalmi szövetséges kapcsolatot. Isten és a megváltott nép olyan kapcsolatban van egymással, amely vér által van megpecsételve. A Szabadító azt mondja: ezt és ezt tegyem. Isten szeret, ezért kér tőlünk; ráadásul belátom, hogy Isten olyat kér, amit maga is cselekszik velünk. Nemcsak bocsánatot nyerünk a rossz cselekedeteinkre, hanem megtanuljuk azt is, hogy miként kell jót cselekedni. Nehéz küzdeni a bűn, az elidegenedés ellen, amíg azt csak morális kategóriaként tartjuk számon. Pilinszky János lényeglátó gondolata szépen foglalja össze: „A lélekelemzés betegségre változtatta a bűn nevét, amitől azonban a bűn továbbra is köztünk maradt. Legfeljebb zavarosabban nézünk vele szembe azóta...” A bűn tehát nem morális, hanem mélységesen vallási probléma. Vissza a forráshoz, vissza Krisztushoz! Olyan furcsa, amikor

Ne gyere Indiába csak azért, hogy szeretetet adj másoknak - ezt megteheted az utcában is, ahol élsz. egy-egy döntéshelyzetben az etikai minimum kifejezését használják. „Krisztus szabadságra szabadított meg minket,... ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.” (Galata 5.1) Az etikus magatartás alapja nem szokásokban, formákban, tilalmakban, szabályokban, a Bibliát recitáló megjegyzésekben található, hanem Isten szabadító munkájában, amely Jézus Krisztus által lett nyilvánvalóvá. Minden törvényértelmezés legelső kérdése, hogy közösségben állunk-e Istennel. Mert nem a törvény örök, hanem a parancsoló Isten, a törvény nem önmagában való, mert a törvénynek is ura a szabadító Isten. Hogy a keresztyénségből oly gyakran a morális szabályokat disztillálták ki és emelték azokat a keresztyénség tulajdonképpeni lényegévé – ez tökéletes félreértése annak, amit a keresztyén emberek akarnak. Ahhoz, hogy a törvény betöltse feladatát, a gyökerénél kell megragadni a problémát. Eckart mester mondta: Az emberek gyertyának használják Istent: meggyújtják, ha sötét van, hogy segítségével megkeressenek valamit, miután pedig megtalálták a keresett dolgot, a gyertyát eldobják. Harmadszor Isten parancsolatai nem nehezek. János apostol gondolata, hogy „az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek.” (1. János 5. 3) Amikor elgondolkodunk a Tízparancsolat tartalmán, akkor Istennel kezdünk dialógust. Azért engedelmeskedünk a parancsoknak, mert Isten adta, aki örök szövetséget kötött az emberrel. Hiszünk neki, hogy ő olyan életet ad, amit érdemes megélni, és hogy ő képes a kudarcban és a halálban is megtartani. Istennek hinni, rá hallgatni azt jelenti, hogy szava, a Szentlélek vezetése a hétköznapjaim alakítását is jótékonyan befolyásolja, mert Isten nemcsak a határokon akar hozzánk szólni, hanem középen, az élet közepén. Hogyan lehet ma küzdeni a rossz ellen? Amikor belenézek a Tízparancsolatba, mint tükörbe, azt látom, hogy nem vagyok olyan, amilyennek lennem kellene. De abban a dialógikus kapcsolatban, − amelyben fontos helye van a bűnbánatnak − mint imádkozó ember tudhatom, Istent minden körülmények között érdekli, amit mondok neki, valamint mondanivalója nem áll meg ott, hogy „eredj el”. Amikor kísértésekkel találkozunk, és „harsog a törvény”, akkor sem marad tanácstalan a hívő ember. A mi bátorságunk a Szentlélektől van, aki mennyei erőt ad a földön. Isten parancsolatai a szeretet talaján nyernek értelmet – ezért nem nehezek. A hit ajándéka, hogy igaznak tartom, amit a Biblia mond, de a hit nemcsak azt jelenti, hogy valamit igaznak tartok, hanem hogy bízhatok benne. Bizalom nélkül nem lehet élni. Elhiszem neki, amit Isten a szeretetről tanít, és hozzá alakítom az életem. Új parancsolatot kaptunk: „Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Jn. 13. 34.) Meg kell erősödnünk a szeretetben! A keresztyén ember szabadsága nem abban gyökerezik, hogy ne tegyen rosszat, hanem szabaddá lett arra, hogy tegye a jót. Meg vagyok győződve róla, hogy a Tízparancsolat megtartása csak abban a keretben valósulhat meg, amikor az ember Isten beszélgetőtársa lesz. Higygyünk benne, és higgyünk neki. Az egyik refomátus ének így vall erről: „Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem Te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet”. Az élő istenkapcsolat megóv a gondolkodás nélküli engedelmességtől, az általánosítástól, az örömtelen ritualizmustól, de a téves rangsorolástól is, mintha a hit fontosabb lenne, mit az emberséges erkölcs. Még jobban, imádságos csenddel kell Jézus szavára figyelnünk, hogy tetteinkben több szeretet, tisztultabb, emberségesebb szeretet jelenjen meg.

Templombelső – a szószéken Závodi zsuzsanna református lelkésznő

Mozaik – gondolatok A templomi mozaik kilenc táblából áll és az XP monogram mellett egy szivárványt ábrázol, amely 2009ben került a szószék fölötti falra. A mozaikot a helyi reformátusok készítették, illetve az alkotó munka során a világ különböző pontjairól érkező keresztyén fiatalok segítettek nekünk, akiket a Világ Misszió Tanácsa delegált. Így ők több hetet töltöttek gyülekeztünkben. A mozaik szimbolikus kapu is: a szívárvány alatt mind egyek vagyunk, az ív a földet és eget köti össze. A nap az áldást, az életet, és magát Istent jeleníti meg.

Szeretetvendégség a református templom előtt

27

Tevékenységünk csakis abban a mértékben igazán apostoli, amennyire megengedjük, hogy ő dolgozzék bennünk és általunk, az ő hatalmával, az ő vágyával és az ő szeretetével.

SZÍVVEL-LÉLEKKEL Rácz Katalin

S

ok évet leéltem a Tízparancsolat mélyebb ismerete nélkül. Ifjú éveimben senki nem akart megtéríteni. Nem kaptam vallásos nevelést. Hívő nagyszüleim apai oldalon korán meghaltak. Az anyai nagymamám sokszor elmesélt igaz történetei Isten szeretetéről minket, unokákat a hatvanas években megmosolyogtattak. A modern kor gyermekei voltunk, iskolások egy új világban, büszke kisdobosok és felvilágosult úttörők. A televíziózás, űrhajózás korában éltünk, ember járt a Holdon. A technikai találmányok, a kísérletező művészi alkotások, az emberi teljesítőképesség határait feszegető szédületes sporteredmények lázában éltünk: minden az emberi tudás és művészi képzelet határtalanságát dicsőítette. Minden, ami azelőtt volt – tudás, eszköz, gép, hagyomány, ruhák, bútorok, erkölcs – elavult, használhatatlan maradványa volt egy túlhaladott kornak, amit nem lehetett az új körülmények közt alkalmazni. A hatvanas-hetvenes években nem kellett gondolkodni a világról, hiszen mindent készen megkaptunk az iskolában, a tévén és rádión keresztül, a munkahelyen, csak fel kellett mondani. Az állam atyai gondoskodásával körülvett – és a világ teljesnek és stabilnak tűnt. Minket a szabadság-egyenlőség-testvériség eszme-hármas szocializált – és ha akartunk, kiállhattunk a vietnámiak („El a kezekkel Vietnámtól!”) és az amerikai négerek jogaiért… Abban a világban Istent senki nem kereste. Legtömörebben Jancsó Miklós filmje, a Fényes szelek szimbolizálja ezt a korszakot a hagyományok béklyójából kiszabadult, feltörekvő magyar ifjúságról. Mily érdekes, ezt a filmet itt, a veszprémi várban forgatták…! Egész generációk nőttek fel és élnek ma is egy Istentől megfosztott dimenzióban... Közülünk sokan jöttek rá, hogy valami nem stimmel, valami hiányzik a „képletből”, valaminek még lennie kell... Én a szerencsések közé tartozom. Ugyan nagy viszontagságok után, de el kezdtek jönni a kegyelmek, amelyek meghozták számomra a bizonyosságot: Isten erőterében élünk. Tele kíváncsisággal és reménynyel haladtam tovább az úton, Isten felé. Egyedül ez nem ment volna. Kellettek a segítők, az életpéldák, a tanúságtételek, a támogató és lelkesítő közösségek. Ezek az áldásos evangelizációs mozgalmak ma a virágkorukat élik. Már elkötelezett hívőnek éreztem magam, amikor egy szerencsés kimenetelű baleset ráébresztett az Élet értékére. Abban a röpke pillanatban, egy másodperc törtrészében megvilágosodott a döntő fontosságú felismerés: az életemet, amit a kezembe kaptam, nincs jogom felelőtlenül kockáztatni. Az ajándékul kapott időt jól kell felhasználni, nem szabad elvesztegetni, mert tényleg van „végelszámolás”. Azóta naponta teszem fel magamnak a kérdést, hogy jól gazdálkodom-e a rám bízott talentumokkal? A sok elmulasztott év után csakis tettekkel lehet erre felelni: de ezeknek sikerét és kudarcát már nem a földi mércével mérem. A véletlenek misztikus forgatókönyve alapján jutottam el a Rab Mária-forráshoz, amelyért tenni elhívás és kötelesség. Nem siettetem, de ha van egy kis lépés előre, azt meg

28

kell tennem… Sokan összetévesztik, de ez önmagában még távol van a példás keresztényi élettől. Mily lassú az emberi lélek fejlődése – Isten tíz parancsolatát sokáig kerültem. Bagatellizáltam evidenciáját. Vitattam korszerűségét... Azután, az utamon tovább haladva kikerülhetetlenné vált az „állapotfelmérés”, azaz , hogy: szembesítsem életemet Isten törvényeivel. Rájöttem, hogy nem ismerem a törvények teljes értelmét. S ha meg akarom ismerni, akkor nem szabad a magam bölcsességére bízni. Ehhez külső, értő segítség kell. Sok lelki élettel foglalkozó könyv, előadás van erről, de a lelki vezető személyes útmutatása elengedhetetlen. Bár a parancsok látszólag egyszerűek és nyilvánvalók – de ha a mindennapi életünk apró-cseprő dolgait vizsgáljuk ezek fényében – sokszor nagyon nehéz tisztán látni. Elnézőek vagyunk magunkkal szemben. Nem vesszük észre vagy mentségeket találunk saját bűnös cselekedeteinkre. A parancsok ellen ható erők, bűnös hajlamok – legfőképpen bennünk, magunkban vannak – ezeket kell feltárni. Nehéz volt megértenem, hogy e parancsok alól nincs kibúvó, nincs mentség, s követésükben nem lehet lazítani. Hiszen, mentegetőztem, vannak határesetek meg jogos indokok, tőlünk függetlenül gerjedő indulatok, kikerülhetetlen akadályok, kényszerítő körülmények, rossz szokások, ellen tartó közvélemény, meg a jogos emberi szükségletek…. Nagy sokára villant belém a felismerés, hogy akárhogy is csűrjük-csavarjuk, előbb-utóbb meg kell hoznunk egy nagyon szigorú magatartásbeli döntést, egy önkorlátozó elköteleződést egy magasabb hatalomnak alávetve. Nincs helye az okoskodásnak, csak az alázatnak. Ezzel Isten előtt térdre hullva elismerjük a magunk bűnös voltát, amire nincs a kérlelhetetlen isteni logika szerint mentség. Csak Isten irgalmában bízhatunk. De a jövő a kezünkben van, s ez nagy hatalom. Magunk felett uralkodhatunk. Beláttam, hogy ezen isteni törvények által a szeretet növekedik és a gyűlöletáramok felszívódnak az emberi társadalom örvénylő indulathullámaiban. A parancsolatok többek mint praktikus életvezetési szabályok… Amikor döntöttünk, hogy alávetjük magunkat egy felfoghatatlan isteni logikának… amikor sikerül úrrá lennünk egy rossz szokásunkon... amikor sírva-ríva, meg-meginogva, küszködve nehezen elengedjük és megtagadjuk – imádott - vétkünket... amikor felismerjük és szívből megbánjuk bűnünket... amikor rákényszerítjük magunkat, hogy ne kövessük el többet... amikor már a tévútra csábító alkalmakat is kerüljük... amikor mindez már kezd szokásunkká válni, sőt, jólesni… amikor már elképzelhetetlennek tartjuk, hogy újra elkövessük… akkor, egyszer csak váratlanul… beköltözik a szívünkbe: Valaki... aki betölti azt reménnyel, ujjongó örömmel és túlcsorduló szeretettel... s egyek leszünk: szívvel-Lélekkel.

Szent akarok lenni – ez annyit jelent, hogy ki akarok vetkőzni mindabból, ami nem Isten: el akarom szakítani szívemet minden teremtett dologról.

A Szent Szűz kinyilatkoztatása a Máriás Papi Mozgalom számára 1989. Szűzanya. 722-727

H

ogyha az Úr egykor tíz parancsolatban közölte törvényét, a szabadkőművesség most tíz szarvának hatalmával mindenhol olyan törvényt terjeszt, amely szemben áll Isten törvényével. z Úr parancsa ez: „Más Istened ne legyen rajtam kívül!” – a szabadkőművesség hamis bálványokat állít ezzel szembe, amelyek előtt ma sokan imádattal borulnak le. paranccsal, hogy: „Isten nevét hiába ne vegyed!” – alattomos és ördögi módon szegül szembe, Istent és Krisztust káromolva. Eljut odáig, hogy méltatlanul áruba bocsátja Nevét, szentségtörő filmeket készít életéről és isteni Személyéről. parancsot: „Megemlékezzél arról, hogy az Úr napját megszenteljed!” – átalakítja. A vasárnapot hétköznappá, hétvégévé, a sport, a verseny, a szórakozás napjává teszi. paranccsal: „Tiszteld atyádat és anyádat!” – szembeáll a homoszexualitásig terjedő együttélés új családmodellje. „Ne ölj!” – paranccsal szemben mindenhol arra törekszik, hogy törvényesítse a magzatölést, elfogadtassa az önkéntes halálba segítést, lejárassa az emberi élet értékeinek megbecsülését. „Ne paráználkodj!” – paranccsal szemben minden formában igazolja, felmagasztalja, népszerűsíti a tisztátalanságot, sőt helyesnek tartja a természetellenes cselekedeteket is. „Ne lopj! – parancsa ellen úgy dolgozik, hogy terjedjen a lopás, az erőszak, a kisajátítás, a rablás. „Hamis tanúságot ne szólj!” – parancsa ellen azzal dolgozik, hogy egyre jobban erősödjék a csalás, a hazugság és a kétértelműség szokása. „Más tulajdonát, feleségét ne kívánd!” – parancsot azzal kezdi ki, hogy megrontja az ember lelkiismeretét, becsapja értelmét és szívét. ly módon terelik a lelkeket az Isten törvénye iránti engedetlenség útjára. A lelkek bűnbe merülve képtelenek befogadni a kegyelem és az isteni élet ajándékát.

A A

Teréz Anya imája Szabadíts meg ó, Jézus: A vágytól, hogy szeressenek, A vágytól, hogy dicsőítsenek, A vágytól, hogy nagyra becsüljenek, A vágytól, hogy magasztaljanak, A vágytól, hogy kivételezett legyek, A vágytól, hogy tanácsot kérjenek tőlem, A vágytól, hogy egyetértsenek velem, A vágytól, hogy népszerű legyek, A félelemtől, hogy megaláznak, A félelemtől, hogy megvetnek, A félelemtől, hogy megszidnak, A félelemtől, hogy rágalmaznak, A félelemtől, hogy elfelejtenek, A félelemtől, hogy tévedek, A félelemtől, hogy nevetségessé tesznek, A félelemtől, hogy gyanúsítgatnak.

A A A A A A A I

29

Szegénységben és belső függetlenségben akarok élni, le akarok mondani akaratomról, hajlamaimról, szeszélyeimről és ábrándjaimról, és Isten akaratának készséges rabszolgájává teszem magam.

KIS HÍREK 2012. március 10-e óta minden hónap 10-én déli 12 órakor Szentmise a Rab Mária-forrásnál Baji Gyuláné Anna szervezésében . A szentmiséket: Ebele Ferenc magyarpolányi és Halmágyi Zoltán ösküi plébános atyák mutatták be. 2013 március 10-én Nagy Károly atya a veszprémi székesegyház plébánosa mutatta be a szentmisét.

Május 22-24: Pünkösdi Zarándoklat Veszprém – Magyarpolány – Celldömölk Első alkalommal szerveztük meg ezt a 3-napos zarándoklatot. A szervezők Veszprémből Sipos Balázs és Rácz Katalin, Magyarpolányból Gazdag-Hegedűs Béla. A szervezés során csodálkoztunk, hogy eddig hogy-hogy nem jutott eszünkbe? Hiszen gyönyörű a táj, történelmi képeskönyvön megyünk végig és a közbeeső településeken tárt karokkal vártak. Részletes cikket erről lásd a 34. oldalon. Június 30: szombat 10.30: Szentmise a Rab Mária-forrásnál, amelyet Berkes Péter balatonfüredi kisegítő lelkész celebrált nagyszámú hívő részvételével a Sarlós Boldogasszony ünnepének tiszteletére.

Július 11: Szent Benedek ünnepe Szent Benedek neve napján Európa védőszentje megünneplésével kifejezhetjük bátorításunkat Európa keresztény szellemének egy szál virággal, imával. A 7DE nevében egy balkonládát helyeztünk el a Benedekhegyi keresztnél aznap délelőtt. Délután 6 órakor a ferences templomban igeliturgiára került sor, amelyet Zsebe Attila diakónus tartott és Nagy Zoltánné Rózsa ismertette Szent Benedek életét. Majd a megjelentekkel együtt a Benedekhegyi kereszthez vonultak és imádkoztak, virágot helyeztek el.

30

Július 13-14: Virrasztás a csatári kápolnánál A Karmel-hegyi Boldogasszony ünnepéhez közeli péntekről szombatra virradó éjszakán este 7-től másnap 7-ig szentségimádással egybekötött virrasztást tartottunk. Zsebe Attila diakónus végezte az esti és reggeli igeliturgiát. Az éjszaka folyamán a tízparancsolatot elmélkedtük-imádkoztuk át, és Böjte Csaba tízparancsolatról szóló könyvéből olvastunk fel részleteket. Július 30: Gyöngyök útja zarándokainak a fogadása Ez már a harmadik alkalom volt, hogy a Csatár-hegyen fogadtuk a Gyöngyök útja zarándokait. Most is Gáll Zsófi vezette a Budapesttől Máriacellig tartó csapatot. A csatári kápolnánál vártuk őket. Vidám, feldobott hangulatban érkeztek, ami estig tovább fokozódott. A kápolnában hálát adtunk, imádkoztunk, énekeltünk, majd átvonultunk a Barlangászok kutatóházába, a szállásukra, ahol finom vacsorával megvendégeltük őket. Kurekné Klári találmánya került az asztalra, a „csatári csirkezúza”, ami nagyon nagy sikert aratott. Kővári Teri néni a már hagyományosnak nevezhető rengeteg finom lekváros palacsintát készítette. Késő este búcsúztunk el a kedves társaságtól, jó utat kívánva az út hátralevő részére. Ezúton is köszönjük Nagygyőri Bertalannak, a kutatóház gondozójának, hogy ilyen szépen fejleszti és rendben tartja ezt a gyönyörű fekvésű, ám hányatott sorsú pihenőhelyet. Mindannyiszor az ő jóvoltából került víz és áram a zarándokoknak. Augusztus 11-12 Veszprém-Bakonybél zarándoklat. A Mária Rádió zarándoklatot szervezett Budapestről Celldömölkig augusztus 7 és 15 között. Felhívására egy becsatlakozó ágat szerveztünk Veszprémből Bakonybélig, ahol találkoztunk a Budapestről zarándokoló csapattal. Tízen indultunk. Veszprém-Hárskút-Bakonybél útvonalon, erdőn-mezőn keresztül. A bakonybéli bencés szerzetesek vacsorával fogadtak. Esti zsolozsmával fejeztük be a napot és a kolostor vendégszobáiban töltöttük az éjszakát. Másnap bevártuk a Mária Rádió elnöke, Szabó Tamás vezetésével érkező csapatot, akik a szentmise után tovább indultak Celldömölk felé. Mi pedig busszal hazajöttünk. Szeptember 8.: Kisasszony napi szentmise a Rab Mária-forrásnál, amelyet Vasáros József atya celebrált három diakónussal együtt. A

szentmisére népes zarándokcsoport érkezett Magyarpolányból, Ajkáról és Kolontárról, amelyet Glózer László, a kolontári szentkút gondozója vezetett. Nagy örömmel fedeztük fel a zarándokok között: a magyarpolányi vendéglátóinkat is!

Szeptember 22-én: Szentmise Fogolykiváltó Boldogasszony tiszteletére a Rab Mária-forrásnál, amelyet Ebele Ferenc atya, magyarpolányi plébános celebrált.

2012. szeptember 26-án Rab Mária-forrás Kerekasztal A sűrűsödő szentmise alkalmaknak köszönhetően is egyre többen szeretnének tenni valamit a kegyhely felvirágoztatásáért. A tervek és lehetőségek összehangolására hívtuk össze a tanácskozást, amelynek a jegyzőkönyvét és a hozzászólásokat lsd. a 32. oldalon.

A D O M Á N Y O Z Á S 2012. augusztus óta 12000 Ft adomány érkezett be Risányi Mária (7000 Ft) és Schall Bernadett (5000 Ft) jóvoltából a Rab Mária-forrás felújítására. Az adományokat a Rab Mária-forrás ügyét előmozdító tevékenységekre fordítjuk. A Hét Domb Egyesület UniCredit Banknál vezetett számlaszáma: 10918001-00000029-63600002

Jogunk van a boldogsághoz és a békéhez. Erre lettünk teremtve - azért születtünk, hogy boldogok lehessünk

Élménybeszámoló a Pünkösdi Zarándoklatról Zsámboki Zoltán

A

lelkes szervezők – Rácz Katalin és Sipos Balázs Veszprémből, Gazdag-Hegedűs Béla pedig Magyarpolányból – munkájának gyümölcseként tavaly elindulhatott az első Pünkösdi Zarándoklat Veszprém-Magyarpolány-Kiscell (Celldömölk) útvonalon 2012. május 26-28-án. Két nap alatt 36+22 km gyalog és 20 km vonattal. Szombat reggel a veszprémi vár ferences temploma előtt gyülekeztünk és részt vettünk a reggeli 7 órás szentmisén. Szendi József nyugalmazott érsek atya tartotta. Áldását adta az Útra és megáldotta azokat az ajándékcsomagokat, amiket vittünk magunkkal a fogadó templomokba. Veszprém hét dombjáról 1-1 követ szedtünk össze előző nap, és szépen becsomagolva minden fogadó templomban hagytunk egyet. Nagy Károly atya is megáldotta aVeszprémből, Galgahévízről, Magyarpolányból, Ajkáról, Balatonalmádiból, Székesfehérvárról, Márkóról, Zircről, Kapolcsról összegyűlt 28-tagú csapatot. Terheinket a magyarpolányi Szabolcsi-családnak köszönhetően a vonatig teherautó szállította. A Szent György kápolna romjainál közös énekléssel, imával kezdtük utunkat. Az első állomásunk Márkó volt. Idáig a Vojts Antal-Andi házaspár és Kővári Laci vezettek minket az erdőn, mezőn át. A Szent Márk templomban nagy szeretettel osztották meg a sváb falu történetét, meg egy kis süteményt is, a zarándoktársakkal. A kis pihenő után tovább folytattuk utunkat Szentgálra. A Kisboldogasszonyhoz címzett templomban várt minket Strenner László helytörténész, aki elmesélte a falu és a katolikus templom történetét. Kovács Mihály plébános atya is „befutott”, amikor a finom pogácsát és hűs üdítőket kóstolgattuk a templomudvarban. Ezután egy hoszszabb szakasz következett. A GazdagHegedűs Béla vezette magyarpolányi csoport gyönyörűen énekelt végig az

úton. Városlődön Szent Mihályról van elnevezve a templom, amelynek XVIII. századi oltára a veszprémi székesegyházból került ide. Egy fiatal pap, Simon Gábor atya fogadott minket és az itt őrzött Szent Kereszt-ereklye színe előtt mindenkit egyenként megáldott. Ez az élmény mindannyiunkat megrendített.

Szántóföldeken átvágva, késve érkeztünk meg Polányba. Sietnünk kellett, hogy elérjünk az esti előadásra. A hagyományokat idézve Ebele Ferenc plébános atya fogadott minket a Szent László templom bejáratánál. A patinás plébániaépületben finom, meleg vacsorával és nagy szeretettel vártak bennünket. Itt megismerkedtünk a szállásadóinkkal, majd elfoglaltuk helyünket a Kálvária aljába épített szabadtéri színpad nézőterén, és vártuk a Polányi Passió előadását. Gyönyörű, profi előadás volt! Alig tudtam elhinni, hogy csak a Jézust játszó szereplő volt színész, Keresztes János, a 160 főnyi szereplőgárda többi tagja pedig falubeli amatőr! Szállásadóink értünk jöttek az előadás végére és befogadtak otthonaikba! Vasárnap a reggeli misén áldást kaptunk Ebele atyától, elbúcsúztunk a

vendégszerető polányiaktól, és indultunk tovább a Somló-hegyre. Hosszú volt az út, 10-en folytattuk az utat. A Somló-hegy aljából a Jézus Ösvényen indultunk fölfelé a Feltámadás és Mennybemenetel fokozatain. Felolvastuk sorban a fából faragott stációk melletti idézeteket, és elértünk a Szent Ilona kápolnáig. Már nagyon megviselt a több mint 20 km-es gyaloglás és a hőség, úgyhogy jólesett megpihenni a Károly pincénél. Ettünk zsíros kenyeret és kóstoltuk a borokat, hallgattuk Károly gazda élvezetes tanítását a borokról. Itt is Mária-énekeket énekeltünk. Annyira jól éreztük magunkat, és az idő olyan gyorsan ment, annyit kacarásztunk, beszélgettünk, hogy már csak a vonatindulásra érkeztünk a somlóvásárhelyi állomásra. 20 km-t ellazultan vonatoztunk, s megérkezünk Celldömölkre. Egészen közel van az állomáshoz a kiscelli kegytemplom, ahol Ferenc káplán várt bennünket és elkísért szállásunkra, a bencések egykori kolostorépületébe, amely most a plébánia kezelésébe került. Kirner Zoltán atyával a szálláson találkoztunk. Este szentségimádással fejeztük be a napot a kegytemplomban. Hétfőn részt vettünk a reggeli szentmisén. Utána Kirner Zoltán atya bemutatta a kegytemplomot és a templom múzeumát. Itt őrzik azt a hatalmas követ is, amelyhez az első csoda kötődik: a munkás, akinek a fejére esett, a Szűzanyához imádkozás után sérülés nélkül megúszta. A Vulkán fürdőben fejeztük be a programunkat, ahonnan szép látványt nyújtott a közeli Ság hegy kontúrja. Búcsút vettünk egymástól és a kora délutáni vonattal utaztunk haza. Jó volt, szép volt, jövőre is megyünk!

31

Azonban csak akkor tudjuk meglelni a boldogságot és az igazi békét, ha Istenbe vagyunk szerelmesek: mert Istent szeretni a legnagyobb öröm, a legnagyobb boldogság. A Szent László plébánia hívei Kővári Teri néni szervezésében rendszeresen járnak a forráshoz rendben tartani a környékét. a Rab Mária-forrás Kerekasztal 2012. évi üléséről, Maurer László Németországba szakadt haKészült Veszprémben, 2012. szeptember 26-án, a Városháza zánkfia egy nagy keresztet adományozott – ez áll ma Kossuth-termében Tárgy: a Rab Mária-forrás felújítása is a forrásnál. A keresztet Vasáros József atya áldotta meg szept. 5-én szentmise keretében. Ez volt az első szentmise a forrásnál. Bevezetésképp a jelenlévők elénekelték „A Mennyei szent városnak” Tátrai József-geocashing láda elrejtése a forrásnál. Megnőtt a lác. Mária éneket. togatottság. Rácz Katalin köszöntötte az egybegyűlteket. Porga Gyula polgármester rövid bevezetőjében elmondta, hogy a November 12. Az első Rab Mária Kerekasztal – célja a Rab Mária Forrás körüli tevékenységek koordinálása. Rab Mária forrás ügyét fontosnak tartja. A tradíciókból, gyö2010. március dr. Hankó András és Zsámboki Zoltán földmékerekből kell a jövőt építeni. Veszprémben jellemző a turizmus rők felmérték a kegyhely környezetét, amely alapja lehet a tufejlesztése, ebbe beleillik a vallási turizmus, zarándoklatok a lajdonviszonyok rendezésének és a tervezésnek is. kegyhelyhez. Tekintettel a gazdasági helyzetre amennyiben nem pénzről van szó, az önkormányzat minden segítséget megad a 2010. április: Megjelenik a Rab Mária Híradó első száma, majd kegyhely felújításához. ugyanebben az évben a 2. és a 3. szám is. 1. Beszámoló a Rab Mária-forrás felélesztésének első hét évéről Május: Kovács Sándor asztalos hidat készített a patakra. Rácz Katalin ismertette a Rab Mária-forrással kapcsolatos törZsebe Attila tájékoztató táblái elősegítették a kegyhely megténéseket: közelítését. Előzmények: Augusztusban kétnapos építőtábort szerveztek fiatalok. Brennerné Csipkés Ilona-nordic walking túrák a környéken. 1995. Bontó Józsefné könyve a Csatárhegyi búcsúról – ebben említést tesz a kegyhelyről. Május 22., Július 3., Szeptember 4.: Szentmise a forrásnál. 2000. Perkátai Dénes Béla közíró levele Szerenka Miklós atyá- 2011. A beindult folyamatok stabilizálódtak. hoz a Rab Mária-forrás felújítási tervéről. Július 30. Erdőbirtokossági közgyűlés – 4.000 Ft/m2 a terület ára. 2003. Dr. Földesi Ferenc egész oldalas cikke a Naplóban a Rab Megjelenik a Rab Mária Híradó 4. és 5. száma Mária Forrásról. Július 2., szeptember 3.: Szentmise a forrásnál 2005. Az első Jutasi Őrmester túra (szervezője Rácz Katalin) dísz- 2012. Az információs táblákat több alkalommal összetörték. vendége volt vitéz Káplán György egykori oktatótiszt a Jutavasz: Csillik atya látogatása a forrásnál, jövendölések – utána tasi Altisztképzőben. Említést tett a forrásról. Jármai Ervinné megnőtt az érdeklődés – minden hónap 10-én szentmise a foris, aki elbeszélte, hogy nagyon szép gyerekkori emlékek fűzik a rásnál Baji Gyuláné szervezésében. forráshoz. Június 30., szeptember 8. és szeptember 22.: A Mária–ünnepek 2006. február: Megtalálják a forrást – teljesen lerombolt állapotban szentmiséit megtartottuk. 2007. február: Újsághirdetésben kérnek a lakosságtól fényképeket Szeptember 8-án 140 résztvevő volt a szentmisén, Ajkáról zarána kegyhelyről. Négyen vittek fényképeket. dokcsoport érkezett. A harmadik Jutasi Őrmester Túra útvonala már érintette a Rab Lohonyai Pista bácsi, aki rendszeresen gondozza a területet, Mária-forrást. Újságcikk Katival a forrásról. A cikk nyomán legutoljára rönkpadokat készített. Lechner Lászlóné és férje Budapestről 2008-ban levélben Adományok – kiadások egyenlegben vannak. felkereste Katit, felajánlották a segítségüket a forrás felújításá2. A kegyhely „üzemeltetési” problémái hoz. Kővári Teri néni: problémák is vannak, a vandalizmus már 20092008. január: Első megemlékezés a forrásnál, felállítanak egy keben kezdődött. Elégették az összecsukható oltárt, összetörték a resztet a forráshoz. táblákat. Bejelentés a rendőrségnél – intézkedés nem történt. Kutatás a helytörténeti gyűjteményben: eredménye 13 újságcikk 2012. Tűzgyújtás, szemét, szeszes italos üvegek szétdobálva. az 1945 előtti időszakből, amelyekből kiderült, hogy két nagy Tűzoltók értesítése. Nem biztonságos a környék. Teri néni egyeünnepe volt a forrásnak: máj. 31. Hősök napja és szept. 8. Kisdül már nem mer kilátogatni. asszony napja. Rácz Katalin: egyéb problémák, önkormányzat kell a megoldásJúliusban a Szent Margit templom udvarán Szerenka Miklós pléhoz: bános atya felállítja a Mária-kutat, amely a Rab Mária-forrásnak – a patakmeder mélyül, veszélyessé válhat is emléket állít. 2009. február: Előadás a Dubniczai palotában – sokan felajánlották – tavasszal megnő a vízhozam, mindent kimos maga körül – vandalizmus a segítségüket Május 1. A forrás környékének takarítása 25 fő résztvevővel Tóth – kullancsveszély Zsuzsanna Sára tanárnő szervező segítségével. 1 méter mély- – tulajdonlás (a patakmeder az önkormányzat tulajdonában van) ségben megjelent a víz a kútban. 3. Felajánlások és elképzelések a Rab Mária szolgálatában Augusztus: Írásbeli megállapodás a Rab Mária Erdőbirtokossági Az Éltes Mátyás Fogyatékosok Nappali Intézete gondozottjai 2009. Társulással – a kegyhely látogatható. óta művelik a forrás környékét – prezentáció. A saját maguk

JEGYZŐKÖNYV-RÉSZLETEK

32

Ne pazaroljuk el javainkat. Ha van ételünk, otthonunk, emberi méltóságunk, szabadságunk, egészségünk és képzettségünk - gondoljunk arra, hogy ezek mind Isten ajándékai, melyeket azért kaptuk, hogy általuk segítsünk azokon, kik kevésbé szerencsések nálunk. által készített kézműves termékeket jótékonysági vásárokon értékesítik – adomány a Rab Mária forrás javára. Szervező Fülöp Mária Rita. Brányi Mária elmondja, hogy a jövő héten a városüzemeltetés felméri a helyszínt. A közfoglalkoztatás keretén belül megteszik, amit lehet a kegyhely biztonságos látogatása érdekében. Megvizsgálják a terület védetté nyilvánításának lehetőségét. Tulajdonlás ügyében : ha a terület egy része állami tulajdonba került, az önkormányzat az államtól megigényli a területet és ingyenes vagyonátadással átadhatja. Az önkormányzatot a továbbiakban Fucsku Anita képviseli. Zsebe Attila diakónus: Diakónusként kötelessége Mária ügyét szolgálni, javasol egy templomot építeni a forrás fölé zarándokszállással, állandó szentségimádással, diakónus központtal, amely felvállalná a lakótelepen élők lelki gondozását.. A templom tervét poszteren bemutatta. Mészáros János vállalkozó több Mária kegyhely felújításban részt vett már. Javasolja, hogy minél előbb fogjunk hozzá a felújításhoz (a tett halála az okoskodás). Egy építő csapatot delegál a munkálatokhoz. Hamrik János kőfaragó mester szaktudását, munkáját ajánlja fel Argyelán Jánosné javaslata: Az ott levő kövekből oltárt építeni, alá saját maga által készített Mária szobrot állítani. Egy szobrát jótékonysági vásáron árverésen eladni Rab Mária forrás javára. Ha lesz hova tenni, domborműveket készítene. Beranková Jana építészmérnök építészeti segítséget, terv készítését ajánlja fel az önkormányzat felkérésére. Dr. Hankó András földmérő: A földmérési, tulajdonjogi kérdésekben, térképészeti feladatoknál tud segíteni. Szemétgyűjtésbe besegít. Kaposvári József tanár: A kisajátításhoz légi fotókat készít. A Lovassyból az osztálya szívesen segít kétkezi munkában (nem szakmunka), bizonyos időközönként a környék rendbetételében. 4. A Rab Mária forrás tulajdoni kérdései Zsámboki Zoltán földmérő bemutatja térképen, hogy melyik területről van szó. Az általunk használt terület kb. 1.200 m2. Állami területrész kb. 10.300 m2”. 5. A Rab Mária Híradó létjogosultsága és fennmaradásának kérdései Szabóné Vörös Györgyi könyvtáros: A könyvtár helytörténeti gyűjteményébe beleillik a Rab Mária Híradó, megtalálható a könyvtár internetes portálján is. Gyorsan elfogynak a könyvtár példányai. Nem csak egyházi körökből kellene szerkesztőket hívni. Dr. Csiszár Miklós, a Veszprémi Szemle főszerkesztője: Felajánlja a segítségét a Rab Mária Híradó szakmai szerkesztési munkáiban. 6. Nagyfalui égi üzenet a Rab Mária forrás jövőjéről Baji Gyuláné: Csillik atya és Ilike látnoknő által közvetített égi üzeneteket idézi. Ezt a helyet Mária választotta ki. A Szűzanya kéri a forrás felújítását, valamint minden hónap 10-én legyen szentmise a forrásnál, havonta kilencedet végezni, böjtölni, 8 szögletű kápolnát kell építeni a forrás fölé, örökimádás kápolnája legyen, a kutat fel kell újítani. Zarándokhely lesz, gyógyulások lesznek. Árva gyerekek menhelye legyen. A pénz majd jön a megfelelő időben. Dr. Márfi Gyula érsek atya (Zsolozsmából idézett, Advent 2. hét, Keresztelő Szent Jánostól): Ne legyünk túl hiszékenyek. Új kinyilatkoztatás nem jön, hiszen már minden kinyilatkoztatás megtörtént. Az Egyház keveset ismer el a rengeteg Mária jelenésből. Fenntartással, kritikával kell lenni a magánkinyilatkoztatások tekintetében. Örül, hogy már nincs templomba szorítva az Egyház, lehet már misézni a természetben. A Kerekasztal a Boldog Asszony Anyánk eléneklésével zárult. Jegyzőkönyvet összeállította: Récsey Zsuzsa

Zsámboki Zoltán: Zarándoklat ajánló

A

szent helyek felkeresése egyetemes emberi kultúránkban gyökerezik. Az ember ősi vágya, hogy részesüljön a szentség által közvetített Isteni erőben vagy Isteni kegyelemben. Kemény próbatétel. Testi- és azon keresztül lelki gyakorlat, egyszerű okból: mert ki kell szakadni a megszokott környezetünkből. A zarándoklat olyan utazás, aminek spirituális célja van. Spirituális utazás. A zarándoklatnak mennyei célja van. Végső célunk a mennyei haza, találkozás Istennel. A menny nem egy hely, hanem állapot, az Istenhez tartozóé. A zarándok életállapota: az Istenhez tartó. A zarándoklat örvendezés. Mint násznép, vonulunk a menyegzőre, – szép ez a magyar szó –, a mennyei lakomára , – ha úgy tetszik az örök jutalomra –, avagy a mennyei nászra: az Istennel való közösségre. Együtt haladunk mennyei célunk felé, a földi zarándok egyház szó szerinti megélésével. Együtt énekelünk és imádkozunk, hogy lelkünket felkészítsük a találkozásra. A zarándoklat egy belső, lelki utazás is. A zarándoklat csúcspontja kétségtelen a szentmise a szent helyen, mert nem hiába szenvedtünk önmagunk legyőzésével, hiszen Istenre éhes zarándokok vagyunk. Ott a szívünkbe fogadhatjuk Jézust. Azt a Jézust, akivel az utat megtettük, aki az életét is odaadta azért, hogy minden ember eljuthasson Istenhez. Meghívottakként követjük a Mestert, hogy küldetéssel térjünk haza. Szívből ajánlom azoknak, akikben felbuzdult a kalandvágy és megpróbálná magát egy zarándoklaton.

Pünkösdi zarándoklat: Veszprém – Magyarpolány – Celldömölk 3 nap, kb 36+20+0 km május 25.-27. jelentkezés: Gazdag-Hegedűs Béla, e-mail: [email protected] információ: www.7de.hu

Az engesztelés 9 napjának magyarszlovák-lengyel zarándoklata Szent Faustinával Hidasnémeti – Krakkó 9 nap, 300 km, július 18.-28. jelentkezés: Szaniszló atya, 2193 Galgahévíz, Fő út 157. tel.: 30/338-68-69, e-mail: [email protected] információ: www.mercy-pilgrim.eu

Lengyel-magyar ifjúsági zarándoklat a Fekete-Madonnához a Fényes hegyre. Bielsko Biala - Czestochowa 6 nap, 260 km, augusztus 5.-11. jelentkezés: Szaniszló atya, 2193 Galgahévíz, Fő út 157. tel.: 30/338-68-69, e-mail: [email protected] információ: www.salvator.hu

33

Mindent Isten ad és vesz el, ezért osszuk meg másokkal, amink van. Osszuk meg saját magunkat is.

Gondolatok a Rab Mária-forrás Kerekasztal napirendi pontjaihoz Lechner László és Lechner Lászlóné

F

okozni kellene a kegyhely szélesebb körű megismertetését azok körében, akik koruknál fogva nem ismerik az előzményeket, nem jutottak hozzá a személyes emlékeket őrzők elbeszéléseihez, vagy akik később lettek veszprémiek, de érdeklődési körük és világnézetük folytán bekapcsolódnának a megújítás programjába. Melyek lehetnek a megismertetés fórumai? Mivel elsősorban szakrális funkciójú létesítmény megújításáról és működtetéséről van szó, segíthetnének a veszprémi és veszprém-közeli plébániák azzal, ha hirdetéseik sorában hangot adnának a kegyhely megismertetésének és esetenkénti programjai közlésének. Ebben tapasztalatokkal rendelkeznek azok a plébános atyák, akik ezt a tevékenységet már eddig is végezték. Példaképül szolgálhat itt főtisztelendő dr. Márfi Gyula érsek úr személyes érdeklődő és segítő magatartása is. Bekapcsolódhatnának az egyházi iskolák is a megújító és használati programokba kibővítve ezt azzal az eredeti szokással, hogy a Rab Mária forrás kirándulási stáció le-

Rab Mária-forrás, 2013 február

34

gyen. Szinte nincs olyan iskolai évkönyv az 1940-es évek idejéből, amelyben ne említenék meg, hogy Madarak és fák napján az előadásokat a forrásnál tartották meg. Ugyancsak a múltbeli gyakorlat fölelevenítését jelentené, ha a cserkészet foglalkozásai is kiterjednének a Rab Mária programokba való bekapcsolódásra. A cserkészpróbák kiképzési anyaga nagyon jól összevág az itt hasznosítható gyakorlati és szolgálati feladatokkal. Mivel ma már mindenfajta tájékozódás és információszerzés elsődleges eszköze a világháló, feltétlen szerepeltetni kellene „Rab Mária” címszó alatt az Interneten az idevágó és legjellemzőbb ismeretanyagokat. Ebben helyet kaphatna a keletkezés rövid történeti leírása, az 1940-es években elért virágzás korának bemutatása, majd a kegyhely újraindulásának története, erőfeszítések, eredmények, a további célok és megoldandó problémák.

Kisasszony napi ünnepi szentmise a Rab Mária- forrásnál, 2012

A látogatottságot segítő járulékos feladatok és tájékoztatások.

E

lső kérdésként szokott elhangzani az érdeklődők részéről, hogy hol is van ez a kegyhely? Ezért szükség lenne olyan ismertető szórólapra (ha még ilyen nincs), amelynek hátoldalán térképkivonat mutatná be az úthálózat északi körgyűrű szakaszának megközelítő részét a támpontként szolgáló épületekkel és műtárgyakkal (áruházak, körforgalmi kereszteződés, stb.). Bekötőút jelölések mutatnák be ezen a kegyhely elérését. Mivel a mai emberek még kirándulások esetén is járművekhez szoktak, meg kellene adni a szórólapon az igénybe vehető autóbuszjárat számát, a megálló nevét és a közeli autóparkolás lehetőségeit. A Kerekasztal beszélgetésen szó volt a megközelítést segítő – már megvalósult – kitáblázásokról, kijelölt gyalogutakról, esetleg zebra-átkelő létesítéséről, amelyek mind szerepelnének a szórólapon. Ha növelni szeretnénk a kegyhely látogatottságát – márpedig ezt akarjuk –, akkor igen fontos feladatnak minősül az illemhely és mosdó létesítése. A műszaki megoldásra vonatkozólag a jelenlegi adottságok és őrizetlenség mellett nincs elképzelésünk,

Légy boldog a pillanatban, ennyi elegendő. Minden egyes pillanat: ez minden, amire szükségünk van, nem több. ebben rá vagyunk utalva az ilyesfajta létesítésekben jártasabb hozzáértők véleményére. Saját létesítés helyett, a közelben máshol igénybe vehető megoldás kieszközlése is szóba jöhetne. Az említett templom építése szép gondolat, de belátható időn belül elérhetetlen. Egy kisebb kápolna emelése viszont nem tűnik megvalósíthatatlannak. Egy ilyen kis kápolna lezárhatóságával egyben biztosíthatná az esetenkénti misézések, zarándoklátogatások szükséges kellékeinek védelmét. Ez utóbbi funkció bővíthető is lehetne egy belső leválasztású kamrarész kialakításával, ahol összecsukható székek éss hasonló tárgyak kaphatnának védett elhelyezést.

Összefogottabb munka a hatékonyság fokozására

T

öbb hozzászólás is célzott arra, hogy kétségtelenül örvendetesek az eddigi eredmények, tiszteletreméltóak az egyéni teljesítmények és felajánlások, de a döntő lépések tekintetében mégis tapasztalható egyfajta helyben topogás. Ezért célszerű volna egy olyan operatív csoport fölállítása a Hét Domb Egyesület elnöksége, konkrétabban Rácz Katalin elnök asszony vállára terhelendő feladatok ellátásának segítésére, mely a teendőket célkitűzésekbe

Rab Mária-forrás, 2013 január

rendezi, végrehajtásukat figyelemmel kíséri témafelelősökre osztva. Igen szép felajánlások hangzottak el szinte minden területet érintően. Amíg ezek frissen élnek a tudatban, addig kellene ezt a koordinatív szervet életre hívni és a folyamatos működést beindítani.

Rab Mária Híradó fennmaradása, terjesztése

T

apasztalt meglátásunk, hogy ha felfigyel valaki az újságunkra, rögtön az elérhetőségét kérdezi. Zavarban vagyunk ilyenkor, mert Rácz Katalin személyén kívül – akit ezzel terhelni távol áll szándékunktól – nem tudunk olyan helyet megnevezni, ahol bárki, bármikor megvásárolhatja ezt a lapot. Messze vezetne a terjesztés lehetséges módjainak a boncolgatása, ehelyett egyéni felajánlást teszünk. Vállaljuk, hogy esetenként viszonteladásra (esetleg baráti körben ajándékozásra) megvásárolnánk bizonyos számú példányt a megítélésünk szerinti mennyiségben. Erre a terjesztési módra Veszprém-közeli tartózkodásunk és kapcsolataink lehetőséget adnak. Nehezebb kérdés a szerkesztésbe való bekapcsolódás, de abban is próbálunk tenni valamit. Az ötletek, témák és gondolatok többnyire váratlanul törnek a tudati felszínre, erre építünk! Köszönjük a meghívást és a véleményközlés lehetőségét: 2012 november 1. Lechner László és Lechner Lászlóné

Kisasszony napi ünnepi szentmise a Rab Mária- forrásnál, 2012

35

Mennyivel jobb hely lenne a világ, ha mindenki mosolyogna. Ezért hát mosolyogj, légy derűs, s örülj annak, hogy Isten szeret téged.

A Mária-tiszteletről* Tóth Tihamér Részlet Tóth Tihamér 1927-28-as A Tízparancsolat című előadássorozatából X. fejezet

Krisztusban Kedves Testvéreim! Budapest kellős közepén, a Rákóczi-út zúgó áradatában, ott, ahol ezrével és ezrével nyüzsög az adó-vevő, kenyeret és élvezetet hajszoló tömeg, ott emelkedik a szeplőtelen Szűz Máriának magas szobra. Lent az aszfalton emberek törik magukat a mindennapi megélhetésért; lent hullámzik, zajlik a világváros mozgalmas élete; lent szenvedő emberek százai vívódnak a Rókus-kórházban, – de ott a magasban, minden küszködésen fölül, minden zsibvásári lármán fölül, minden bűnös élvezethajhászáson fölül, halállal vívódó szenvedők fájdalmán fölül ott áll a szeplőtelen Szűznek szelídarcú szobra. Néhány nap múlva reánk virrad ennek a Szeplőtelen Szűznek ünnepe. Nemcsak nálunk, hanem szerte a nagyvilágon, ahol csak katolikus emberek járják ennek a földi életnek poros, sáros útját, mindenütt fel fog akkor tűnni ennek a földet lába alá taposó, tizenkét csillaggal övezett, tisztaságos Szűz Anyának képe s a napi küzdelemben robotoló embernek, ha csak föltekint is a diadalmas Szűz arcára, e tekintet nyomán vigasztalás, megnyugvás, enyhülés és biztatás ömlik el küszködő keblén. A Szűz Anya fényes arca! Szűz Mária kedves ünnepei! Régi Máriás énekeink! Máriás búcsújáróhelyeink! Úrangyalás harangozásunk! Máriás képeink, szobraink, litániáink! Szentolvasónk s a Máriatisztelet fájának dúsgazdag hajtásai!... Testvéreim, ez a kedves, meghitt, bensőséges, legmélyéig katolikus Mária-tisztelet vajon nem ellenkezik-e az Isten I. parancsával? Mert hiszen vannak más valláson élő embertársaink, akik szemünkre vetik nekünk, katolikusoknak, hogy nem tartjuk be az Isten I. parancsát. Az Úr szavai világosan követelik, hogy csak öt imádjuk: «Idegen isteneid ne legyenek énelőttem faragott képet ne csinálj magadnak, hogy azt imádjad.» És íme – vetik szemünkre –

Kisasszony napi ünnepi szentmise a Rab Mária- forrásnál, 2012

36

Kisasszony napi ünnepi szentmise a Rab Mária- forrásnál, 2012

a katolikusok ezt nem tartják meg! Isten mellé odaállították a Máriát és a szenteket; ezt jogtalanul és helytelenül cselekszik; ez ellenkezik az Isten I. parancsával!... Ez a vád, amelyet lépten-nyomon hall az ember más vallásúak részéről. Mi sem természetesebb – Testvéreim! – mint az, hogy ha már két hónap óta beszélek az Isten I. parancsáról, erre a kérdésre is ki kell térnem. S különösen időszerű, hogy éppen ma beszéljek róla, a csütörtökön reánk virradó Máriaünnep hetében. Kettős az ellenvetés, kettős lesz a feleletem is. «Jogtalan» és «helytelen» a Mária-kultusz, – szokták mondani. Először tehát vizsgáljuk meg: mi jogon tiszteljük Szűz Máriát, azután pedig: mi célból tiszteljük Szűz Máriát? I. Mi jogon tiszteljük Szűz Máriát? Mindenekelőtt is kifejezetten hangsúlyozni s erősen kiemelni akarom ezt a szót: «Mi jogon tiszteljük Szűz Máriát?» Igen: mert a katolikusok tisztelik ugyan az Úr Krisztus édes anyját, szeretik és hódolnak előtte, de: nem imádják! Szűz Máriát tiszteljük, de nem imádjuk! Istenen kívül senkit sem imádunk! Ti – Testvéreim! – csodálkoztok: miért kell ezt nekem ily erősen hangoztatnom? Hiszen ti ezt egészen természetesnek találjátok. Ti igen! Ti katolikusok ezt jól tudjátok! De máskép tudják azok, akik nem katolikusok s akik szentül meg vannak győződve, hogy mi imádjuk Máriát. Hát persze, ha ez így volna, jogosan érhetne a szemrehányás, hogy nem tartjuk meg Isten I. parancsát. De hogy mennyire nincs így, akárki meggyőződhetik egy elemi iskolai katekizmusunkból, ahol világosan olvasható, hogy sem Szűz Máriát, sem a szenteket nem imádjuk. Akárki meggyőződhetik vallásos gyakorlatainkból, amelyekben folyton azt mondjuk: «Imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja, hogy méltók lehessünk a Krisztus ígéreteire.» Tehát: Te imádkozzál érettünk: vagyis

Sugározzuk Isten békéjét, s így gyújtsuk meg az ő világosságát, és oltsunk ki a világban és minden ember szívében minden gyűlöletet és hatalomvágyat. Tégedet nem imádunk! De hát mi katolikusok mégis tiszteljük, minden földi ember között a legjobban tiszteljük a Boldogságos Szüzet! A katolikus ember szíve-lelke telve van Mária tiszteletével!... Ez már igaz! Ezt nem tagadjuk. Sőt büszkén valljuk! De nem is tehetünk másképp. Tiszteljük Szűz Máriát, mert ő volt az Úr Jézusnak az édesanyja; és tiszteljük, mert az 1900 éves keresztény gyakorlat után másképp nem is tehetünk. A) Először azért tiszteljük Szűz Máriát, mert ő az Úr Jézus édesanyja volt. Ki volt az Úr Jézus? Isten fia! Aki ezt nem hiszi, az nem keresztény! De aki meg hiszi és imádással borul le az Úr Krisztus előtt, lehetetlen, hogy ugyanakkor megúszó nélkül, hidegen, tiszteletnyilvánítás nélkül menjen el az Úr Krisztus édesanyja előtt! Ha Krisztust imádom, nincs jogom anyját tisztelni?! Ez fájna az Úr Jézusnak?! Ez kisebbítené az ő tiszteletét?! Hát hol van olyan fiú a világon, aki nem akarná, hogy anyját tiszteljék? Hol van olyan fiú, aki sértést látna abban, hogy anyját tisztelik? Vagy nem inkább fordítva kell-e mondanom: én bizony be nem tenném a lábamat abba a házba, ahol édesanyámat is meg nem becsülik! Akik ellene vannak a Mária-tiszteletnek, azzal érvelnek, hogy ők csak az Úr Jézust akarják, csak Őt keresik... Hát hiszen jól van! Mi is az Úr Jézust keressük! De tehetünk-e arról, hogy bárhol keressük az Úr Jézust, mindenütt ott találjuk mellette Szűz Máriát is?! Ha karácsonykor a kis Jézust keressük, kinek ölén nyugszik a hideg istállóban? Ha kísérjük az egyiptomi futásában, kinek keblén hajtja fejét nyugovóra? Ha belépünk a názáreti házba, ki fogad minket, ki sürög-forog a kis Jézus érdekében? Ha követjük Krisztust véres keresztútján s oda állunk a kereszt tövébe, megtagadhatnók-e tiszteletünket attól az édesanyától, aki kitartott szenvedő fia mellett annak utolsó leheletéig? Amikor sírjába követjük az Urat, vajon kinek keblén találjuk Jézus holttestét? És ha lelkünk felemelkedik a menny örök dicsőségébe, Krisztus ragyogó trónja mellett is nem ott találjuk-e Szűz Máriát, ott részesedve Krisztus isteni dicsőségében, amint itt a földön részese volt emberi szenvedéseinek! Íme így fonódik egybe Krisztus imádása és szeplőtelen Szűz Anyánk tiszte-

lete. Ha elmondjuk a Miatyánkot, nem tudunk megnyugodni, míg meg nem szólal bennünk a visszhang is, s ez a visszhang – az Üdvözlégy. Fölépítjük lelkünkben az Isten templomát, de szeretettel emelünk benne külön kis oltárt a Szeplőtelennek is. Igen: Jézus és Mária összetartoznak! Aki imádja az úr Jézust, tiszteli édesanyját is; viszont aki tiszteli Szűz Máriát, ezáltal szeretete és imádása az Úr Jézus iránt csak fokozódni fog. Ez így volt mindig, amióta keresztények vannak, két évezred óta és ez a második jogcímünk arra, hogy tiszteljük Máriát. B) Mert szabad volna-e nekünk, az őskeresztények mai utódainak, szabad volna-e eldobni magunktól egy olyan vallási gyakorlatot – a Mária-tiszteletet, – amelyet a Máriát üdvözlő Gábriel arkangyal első «Ave»-ja óta a keresztények kezdettől fogva szakadatlan hódolattal gyakoroltak?! Szabad volna-e elfelednünk, hogy a világtörténelem legmegrendítőbb napján, az első Nagypéntek véres kínjai közt, maga a keresztfán haldokló Úr Krisztus adta nekünk anyjául Máriát, amikor így szólt anyjához és Szent Jánoshoz: «Asszony, íme a te fiad! Fiú, íme a te anyád!» Nem, Testvéreim! Krisztus igaz vallása nem is feledkezett meg soha a Mária-tiszteletről; a keresztény vallásnak mindig büszkesége volt a Mária-tisztelet. Hogy hogyan tisztelték 2000 év alatt keresztény őseink a Boldogságos Szüzet, annak elmondására nem ez a félóra, hanem órák s napok sem lennének elégségesek. Menj keresztül-kasul az egész világon... Nézd: mennyi kép, szobor, templom az Istenanya tiszteletére! És ne gondoljuk, hogy csak gyönge gyermekek, lágyszívű nők hajtották fejüket Szűz Mária kezébe! Ó, nem! Férfiak, erős lelkű férfiak is! I. Miksa császár szíve Altöttingben, a híres Mária kegyhelyen van eltemetve s ez rajta a felírás: «Itt nyugszik I. Miksa szíve. Életében a legnagyobb tettekért s az Istenanya szeretetéért dobogott. Tudd meg vándor, hogy Miksa halála után is teljes szívéből szereti Máriát.» Kolumbusz Kristóf hajójának, az első hajónak, amelyik Európából az Újvilágba jutott, «Santa Maria» volt a neve s az Újvilág első tekintete a hajó orrán elhelyezett Mária-képre esett. A velencei dogék úgy festették le magukat, amint a Boldogságos Szűz lábánál térdelnek. Savoyai Jenőnek, a nagy hadvezérnek kardján függött egy Mária-kép. Murillo és Raphael legszebb képeit róla festette. Palestrina legszebb zenéit neki szerzetté... Van-e ország, amelyiknek nincs évszázados Mária-zarándokhelye, ahol a hívek ezrei és ezrei találtak már Szűz Mária által az ő isteni Fiához! Kérlek titeket, Testvéreim, akik egyik-másik ilyen világhírű kegyhelyen már megfordultatok, akik voltatok már Lourdesban, Einsiedelnben, Mária-Zellben, Censtochovában, vagy hogy csak a magyarokat említsem: Máriabesnyőn, Máriaremetén, Máriapócson, Szentkúton stb., ti álljatok a Mária-kultusz védelmezői mellé; ti mondjátok meg azoknak, akik ezt nem ismerik, akik idegenkednek Szűz Máriától: mit jelent nekünk a Mária-tisztelet, mily páratlan vallási erők fakadnak lelkünk számára a Mária-kultuszból! És ezzel eljutottunk beszédünk második feléhez:

Kisasszony napi ünnepi szentmise a Rab Mária- forrásnál, 2012

37

Végezetül csak egy üzenetem van, a béke üzenete: úgy szeressétek egymást, ahogy Isten szeret mindnyájatokat. II. Mi célból tiszteljük Szűz Máriát? Azt hiszem az eddig elmondott érvek kétségkívül világossá teszik, hogy a Boldogságos Szűznek, az Úr Jézus szent Anyjának tisztelete nemcsak hogy nincs ellentétben az Isten I. parancsával, hanem ellenkezőleg: Szűz Mária tisztelete nélkülözhetetlen kiegészítőrésze, lényeges tartozéka a keresztény vallásnak. Hát ha még ezek után megvizsgálunk egy másik gondolatot is: Mit jelent az emberi léleknek a Szűz Mária tisztes léte?! A vallásos életnek mily hatalmas energiái fakadnak a Mária-tiszteletből? Akarjuk tudni, mily értéket jelent nekünk Szűz Mária tisztelete? Hát csak gondoljuk végig, mily páratlan kincseket veszítenénk el, mily éltető, erősítő források apadnának ki, ha le kellene mondanunk a Mária-tiszteletről. Arról most nem is beszélek, hogy a Mária-tisztelet megszűntével pusztán a földi kultúra, az emberi művészet is mindent veszítene! Elveszítenők a művészet valamennyi ágának legszebb alkotásait. Mert – Testvéreim! – ha igazuk volna azoknak, akik szerint Szűz Máriát nem szabad tisztelnünk, akkor a Mária tiszteletére emelt fönséges dómok soha fel nem épültek volna. Ha Máriát nem tiszteljük, ma üresen állnának a világ legelső képtárai, mert akkor Tizian és Raphael, Guido Reni és Tiepolo, Carlo Dolci és Perugino, Correggio és Murillo és a festészet többi királyai halhatatlan Madonna-képeiket soha meg nem festik. Ha Máriát nem tiszteljük, soha meg nem születnek az «Ave Maria»-k fönséges zenei kompozíciói. Igen, ennyit veszítene pusztán a művészet is, ha nem tiszteljük Szűz Máriát. De – mondom – most erről nincs időm szólani. Hanem mit veszítene lelkünk, mily pótolhatatlan erőforrások száradnának ki, ha abbahagynék a Mária-tiszteletet! Csak három gondolatot akarok itt kiemelni: Elveszítenek mennyei Szűz Anyánkat, elveszítenek fájdalmas Szűz Anyánkat, és elveszítenők Magyarország Nagyasszonyát. A) Elveszítenők mennyei Szűz Anyánkat! Nekem Szűz Mária fönséges ideálom, eszményképem, akihez nem elég csak fohászkodni; akire nem elég csak föltekinteni; hanem, akit kötelességem követni! «Szűz Mária a mi mennyei Anyánk» – tudjátok mi következik ebből? Következik egy nagy, szent kötelesség: a Szűz Máriához méltó élet! Szent vallásunk folyton hangoztatja, hogy az még nem Mária-tisztelet, ha Mária-érem van a nyakamban és Madonna-kép az ágyam fölött. Nem; ez nem elég! Hanem: a bensőm, a lelkem legyen méltó Máriához és az otthonomban, egész életemben uralkodjék olyan szellem, hogy Szűz Mária jól érezze magát nálam. Szűz Mária az én édesanyám, aki otthon érezze magát nálam! Mindent lát, amit teszek, – de semmiben kivetni valót ne találhasson. Mindent hall, amit beszélek, – egyetlen szavamon meg ne ütközzék! Mindent tud, amit teszek, – s minden tettemet csak helyeselhesse! Azt vetik szemünkre, hogy a Mária-tisztelet elvezet Krisztustól; hogy elfeledteti velünk az Úr Krisztust. Elfeledteti? Sőt: százszorosan eszembe juttatja s közelebb visz Krisztushoz! Mert nem az. tiszteli helyesen Szűz Máriát, aki csak énekel neki s az Üdvözlégyet mondja, hanem aki életét, szavait, tetteit odateregeti a Szeplőtelen tekintete elé s aztán megkérdi: Szűz Anyám, tetszem-e? Igen: ez a katolikusok Mária-tisztelete! Akarjátok tudni, mily erő fakad az ilyen Máriatiszteletből? Jertek be velem egy májusi litániára, mondjuk: ide a szomszédba, az angolkisasszonyok templomába. Jó idejekorán megyünk, hogy beférjünk. Odaállunk egy sarokba s szétnézünk. Most az egyszer az Úristen megbocsátja, hogy nézelődünk, hisz tanulni akarunk... Az oltárról a tizenkét-csillagos Szűz Anya szelíd arca néz reánk... Esengve szállnak ég felé a litánia könyörgései: «Istennek

38

Szent Anyja, könyörögj érettünk!» «Tisztaságos Anya, könyörögj érettünk! » «Betegek gyógyítója, könyörögj érettünk!» Mély áhítattal imádkozik a tömeg! Nézzük csak: kik is ezek az emberek? Itt előttem ráncos képű öreganyóka térdel, mellette három kisgyermek, biztosan az unokái. Két igen elegáns, fiatal leány is ott térdel a kövön: nem sajnálja ruháját. Pedig ismerem őket: egyik sem katolikus; de Krisztust szerető lelkük elhozta őket a Szűz Anya lábaihoz. Idős urak, diákok, hölgyek... mind a Szűz Anyához emelik lelküket. A közelemben két munkás; olajfoltos ruhájukon látszik, hogy most mennek hazafelé a gyárból; egész nap a gépek zúgtak fülükbe, most oly jól esik lelküknek a halk orgonaszó. Amott egy hivatalnok, az is most jön a büró naptalan levegőjéből. Mellette... mellette – jól látok?! – hát ez hogy kerül ide? – egy félvilági utcai leány! Néz, néz mereven maga elé... Istenem, ki tudja, mily titokzatos erő húzta be ide az aszfaltról s hová réved üres tekintete s még üresebb lelke! Nehéz a levegő a sok virágillattól, fojtott a sok ember lélegzésétől, s mégis oly könnyű, oly friss, oly erősítő a léleknek: az elfáradt, vergődő, küszködő léleknek. És oly tiszta, oly tiszta a levegő, itt, a tisztaságos Szűzanya lábainál! Kint, a lihegő világváros utcáin emberek árulják magukat, becsületüket, vérüket, tisztaságukat, itt bent meg másféle emberek a tisztaságos Anya dicséretét éneklik, ő, ha semmi más értéke nem volna a katolikus kultusznak, mint ennek a tisztaságos Anyának hívogató, bátorító, segítő, melengető alakja, nem egyedülálló érték volna-e ez is!? Hogy a féktelen ösztönös élet zajgó hullámai közt sértetlenül, magasan, hívogatóan áll a tisztaság szent szimbóluma! Sötét az éj, de itt fény világít! Csillagtalan az erkölcsi égbolt, de itt 12 csillag sugárzik a Szűz homlokáról! Sugárzik erősebben, mint a röntgen sugarak; égeti a bűnöst, mossa a piszkot, melengeti a gyöngét ...Testvéreim: nézzétek, mi nekünk a Máriakultusz! B) És ha abbahagynék a Mária-tiszteletet, elveszítenék fájdalmas Szűzanyánkat is. Mondjam-e, – Testvéreim! – hogy mi nekünk a Fájdalmas Szűzanya képe? Ha a budai hegyek közt jártok, ott a Szent Anna-kápolna s a Jánoshegyi-kilátó közt, szép erdei úton az egyik fán fájdalmas Szűz Mária-képet találtok s alatta ezt a verset: Ki hithideg, fásult kebellel Tekinted itt Szűz Máriát, S térd-hajtva hozzá nem bocsátasz Üdvös segélyért hő imát: Imádkozik nagy szégyenedre Helyetted a bú és nyomor, Melytől egészen megkímélve Nincs a világon semmi kor. Sokszor jártam már arrafelé, de csak a minapában vettem észre ezt a mély értelmű felírást. Hát igaza van ennek az erdei képnek? Tud vigaszt adni bajainkra a Fájdalmas Anya? Csak nézzétek meg akármelyik pesti templomban a kereszt alatt szenvedve álló Szűz Anya képét vagy szobrát: van-e perce a napnak, amelyben komoly férfiak, szenvedő nők nem térdelnek előtte? A Szűz Anya előtt, aki keresztrefeszített fia mellett áll. A pogányok istene a szép Apolló volt, az igéző Vénusz és Aphrodité volt. Miért? Mert az ő vallásuknak nem volt felelete az élet tátongó mélységeire. A mi Istenünk keresztfán függ véres szenvedésben s alatta áll tőrrel átjárt szűzi

Jézus azért jött, hogy elmondja a jó hírt, hogy az Atya szeret minket, és azt akarja, hogy mi is szeressük egymást. édesanyja! Igen: nekünk ez a kép a legértékesebb erők forrása! Kint, pesti templomaink mellett pénzért adják s veszik a női becsületet; kint templomaink mellett tombol a pénz és test őrülete, – és bent, a fajdalmás Anya képe előtt emberek térdelnek; emberek, akiknek nem tánc és orfeum az életük; emberek, akikre ránehezedett az élet súlyos terhe; emberek, csalódottak, rászedettek. S a mi keresztrefeszített: Jézusunk keze mindegyiknek utána nyúl, s a mi tőrdöfött szívű Szűz Anyánk szeméből mindegyikre vigasztalás sugárzik. Ó, mennyire koldusabbá válnék a legkoldusabb ember is, ha elveszítené a fájdalmas Szűz Anyát! C) És végül, mily sokat veszítene a magyar lélek, ha elveszítené a Szűz Anyában Magyarország Nagyasszonyát, kinek első szent királyunk fölajánlott minket! A kommunizmus szörnyű napjai után ráfestettük Szűz Anyánk képét bélyegeinkre, – ma már azt is levettük. Rárajzoltuk Szűz Anyánk szent képét pénzünkre is, mint egykor buzgó magyar elődeink is tették, – ma már azt is levettük róla. De a Szűz Anya ezeréves tiszteletét lelkünkből is töröltetni – azt már nem engedjük! Lehet azon egyetlen egy magyar embernek is megütköznie, hogy Magyarországot «Regnum Marianum»-nak, «Máriás ország»-nak nevezzük? Ha lehet, szálljon perbe első királyunkkal, Szent Istvánnal: ő ajánlotta föl országát a Boldogságos Szűznek! Lehet azon egyetlen magyar embernek megütköznie, hogy Magyarországot «Máriás ország»-nak hívjuk? Ha lehet, tépje ki ezeréves történetünk legfényesebb lapjait; mert azokra mind rá van írva a magyar lélek Mária-tisztelete is! Lehet azon egyetlen egy magyar embernek megütköznie, hogy a magyar nép Máriás-hűségét továbbra is meg akarjuk őrizni? Ha megütközik, fontolja meg: a Mária-tisztelet oly bőven buzogó forrása a magyar haza áldozatos szeretetének is, amit semmiféle «Talpra magyar» szavalással és 48-as melldöngetéssel pótolni senki sem képes. Mert az az ifjú, aki Szűz Máriát tiszteli, ha nem is jár kacagányos díszmagyarban, de él rendületlenül erkölcsös, tiszta életet! És ez nem a legkristályosabb hazaszeretet?! Az a család, amelyik Szűz Máriát tiszteli, nem fél a gyermektől, nem «egykés», nem pusztítja a nemzet fáját. És ez ma nem a legszükségesebb hazaszeretet?! Az a magyar ember, aki tiszteli Szűz Máriát, józan, munkás, becsületes és kötelességteljesítő. És ez nem a leghasznosabb hazaszeretet?! Igen, Szűz Anyánk, mi tisztelünk Téged, mert katolikusok vagyunk s Te édesanyja vagy a mi Megváltó Urunknak! Igen, Szűz Anyánk, mi tisztelünk Téged, mert katolikusok vagyunk, utódai azoknak, akik 1900 éve tisztelnek Téged! Igen, Szűz Anyánk, mi tisztelünk Téged, mert magyarok vagyunk, azoknak a magyaroknak utódai, akik ezeréves történetük alatt annyiszor érezték segítő kezedet! Igen, Szűz Anyánk, mi tisztelünk Téged, mert katolikus sok vagyunk s Te édesanyja vagy a mi Megváltó Urunknak! Igen, Szűz Anyánk, mi tisztelünk Téged, mert katolikus sok vagyunk, utódai azoknak, akik 1900 éve tisztelnek Téged! Igen, Szűz Anyánk, mi tisztelünk Téged, mert magyarok vagyunk, azoknak a magyaroknak utódai, akik ezeréves történetük alatt annyiszor érezték segítő kezedet!

* Kedves Testvéreim! A Rákóczi-úti Mária-szoborral kezdtem, a koronázó Mátyás-templom Máriaszobrával végzem beszédemet. A Mátyás-templomban, vagyis a Nagyboldogasszony templomában, a főbejárattól jobbra eső mellékkápolnában márványból készült igen régi Szűz Mária-szobor áll. Azt hiszem, sok pesti ember nem látta még ezt a kedves szobrot. És bizonyára még kevesebben ismerik azt a legendát, mely e szoborhoz fűződik... Mikor a törökök Buda ellen jöttek, s a védő magyarok már látták, hogy aligha tarthatják tovább a várat, a derék budai katolikusok aggódva törték fejüket: hogyan menthetnék meg a török elől budai templomuk szép Mária-szobrát. Végre is befalazták a Mária-szobrot, hogy a török rá ne találjon. És így állott rejtekben a szobor 145 évig. Nem tudott már róla többé senki még magyarok közt sem. Egyszer aztán a török uralom 145. évében keresztény seregek vették körül Budát s megkezdődött felszabadításáért a nagy harc. A magyar seregben volt egy ezermester ferencrendi barát, «Tüzes Gábor », – igazi nevén Gábriellé D'Aviano, aki saját találmánya tüzes bombáit zúdította a várra. Az egyik röppentyű belevágott a törökök puskaporos tornyába. Óriási dörrenéssel robbant a torony, reszketett a föld, omlottak a falak... s az egyik leomlott fal mögött egyszerre csak ott állott a Boldogságos Szűznek márványszobra! A törökök megdöbbennek, a keresztények fölujjonganak; a vár sorsa eldőlt: a Szűz Anya megsegítette benne bízó magyarjait, s Buda után csakhamar fölszabadult az országnak 150 évig megszállva tartott területe is... Eddig tart a budai Mária-szobor legendája. És most, Testvéreim, ti, akik itt álltok előttem a szószékem alatt, és ti is, magyar testvéreim, kik a rádión hallgattok szerte e csonka országban és annak határain túl is, alázattal s bizalommal hajtsuk meg fejünket a mi édes Szűz Anyánk előtt s könyörögjünk hozzá a költő szavaival: Boldogasszony, ezer évig édesanyánk voltál. Eleink ha Hozzád sírtak, feléjük hajoltál. Száz ostorral ostorozzon, Csak az egyért, Boldogasszony, A jó Krisztust kérd meg: Négy vízparton, három hegyen Mindörökké magyar legyen A Máriás-ének! (Sik Sándor)

Kisasszony napi ünnepi szentmise a Rab Mária- forrásnál, 2012

39

És amikor elérkezik halálunk ideje, és újra hazatérünk Istenhez, hallani fogjuk Őt, amint ezt mondja: „Jöjjetek és vegyétek birtokba a nektek készített országot, mert éhes voltam, és ennem adtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok. Amit a legkisebb testvéreim közül Eggyel is tettetek, velem tettétek.”

„ Most segíts meg, Mária, ó, irgalmas Szűzanya. Keservét a búnak-bajnak eloszlatni van hatalmad. Hol ember már nem segíthet, a Te erőd nem törik meg. Hő imáit gyermekidnek, nem, Te soha nem veted meg. Hol a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy anya vagy. Most segíts meg, Mária, ó, irgalmas Szűzanya.”

Kővári Teri néni siet fel a hegyen a Csatár-hegyi kápolnához. Fényképezte: Zsámboki Zoltán

Rab Mária Híradó

Felelős kiadó: Hét Domb Hagyományőrző és Kulturális Egyesület 8200 Veszprém, Óváros tér 6. | [email protected] Felelős szerkesztő: Rácz Katalin, a 7DE elnöke | [email protected] | 06/30/377-8051 Javították és a szerkesztést segítették: vitéz Káplán György, Hordós Csaba és Horváth Elvira ISSN 2062-1237 Megjelenik negyedévente. Az embléma Zeitler Gabriella munkája. Az újság előállítási költsége: 300 Ft