K Ö Z L E M É N Y E K
293
A BUDAPESTI AGGLOMERÁCIÓS ÖVEZET EGY ÉVTIZEDE SZÁMOKBAN BERTALAN JÁ N O S—DR. BERTI BÉLA A Központi S tatisztikai H ivatal az 1980. ja n u ár 1-i állap o tn ak m egfelelően v ég re h ajto tt népszám lálás előzetes ad a tain ak első kötetét a m ú lt év végén kiadta. Ez a k ötet a népesség szám ára, a lakónépesség nem ek szerinti és a la k á sok nagyság szerinti m egoszlására vonatkozó adatokat tartalm azza, azokat egybe vetve az egy évtizeddel korábbi — 1970. ja n u á r 1-i — adatokkal. A budapesti agglom eráció tízéves fejlődéséről így szám ot adhatunk. A budapesti agglom eráció a fővárost, m in t centrum ot és a közvetlen k ö r nyéki azt a 43 kisebb-nagyobb pest megyei települést — köztük négy várost: S zázhalom battát, Érdet, S zentendrét és D unakeszit — foglalja m agában, am e lyeknek népessége a fővárossal szoros kölcsönhatásban fejlődik és m unkaképes lakossága többségének m unkahelye B udapesten van. E m ellett a települések la kói igénybe veszik — többek között — a főváros k u ltu rá lis és egészségügyi intézm ényeit, v alam in t kereskedelm i h álózatát is. S zázhalom battának m a m ár jelentős nagyságú m unkaerő vonzása és több m int négy és félezer főt foglalkoz tató szocialista ip a ra is van, városias fejlődése gyors ütem ű, ennélfogva v ita t ható a budapesti agglom erációhoz tartozó települések közé sorolásának helyes sége. Az agglom erációs övezet k ia lak u lásá ra és fejlődésére ható tényezők közül a legnagyobb szerepet az ip arn ak a fővárosban való koncentrálásával együttjáró m unkaerőigénye játszotta. A környéki településgyűrű népességszám ának nem kizárólag term észetes m egújhodása ú tjá n való növekedése azonban nem csupán B udapest m unkaerő-vonzásának következm énye, hanem abban része van annak is, hogy az agglom erációs gyűrű egyes településeiben m á r a m ásodik világháború előtt kisebb-nagyobb ipari üzem ek létesültek. így például Budakalászon, Pom ázon, K istarcsán textilüzem ek, S zentendrén papírgyár, D unakeszin pedig konzerv gyár. A környéki településekben a népességszám -növekedés nagyobb arán y ú v á a felszabadulás u tá n vált. A szocialista nagyipar kialak u lása és továbbfejlesz tése, v alam in t a társad alm i és gazdasági stru k tu rális változás h atásá ra különö sen m eggyorsult a népességtöm örülés nem csak az agglom eráció központi telep ü lésében Budapesten, hanem a főváros igazgatási h a tá ra it övező külső település lán co latb an is. A fejlődéssel egyidejűleg az agglom eráció is m ind h atározottabb fo rm át ölt. A környéki települések népességfelhalm ozódása a budapestinél is gyorsabb ütem ű, növekedési ritm u sa hosszú ideig követte a fővárosi m u n k ah e lyek létesítésének ütem ét. Az övezet m a m ár m indinkább elválik P est megye többi részétől. Ezt igazolja az agglom erációs övezet és P est megye — agglom erá ciós települések nélküli — tényleges népességszaporulatának növekedési aránya. B udapest és az övezetéhez tartozó 43 település együttes terü lete az ország terü letén ek 1,8%-a. I tt él az ország népességének közel egynegyede, ugyanakkor e te rü lete n dolgozik az ország szocialista iparáb an foglalkoztatottak 29%-a. Az agglom erációs települések ip a rá t erős területi koncentráció jellem zi. 1979-ben a 43 település ipari létszám ából az ezer fő feletti foglalkoztatottal 12 település (Szigethalom, Százhalom batta, Budaörs, Szentendre, D unakeszi, T örök
294
K Ö Z L E M É N Y E K
bálint, Pomáz, Érd, Solym ár, Budakalász, K erepestarcsa, Diósd) 78,7%-kal ré szesedett, 5 településben egyáltalán nincs szocialista ipar, h árom ban pedig a dolgozók szám a településenként nem érte el a tíz főt. N épesség — népm ozgalom
Az övezet lakónépességének szám a 1970 és 1979 között 339 995 főről 409 475re, 69 480 fővel, 20,4 százalékkal növekedett, az ország népességének tíz év alatti 3,8 százalékos, B udapest 3 százalékos és P est megye — agglom erációs települések nélküli — 4,7 százalékos szaporulatával szemben. A népességszám -gyarapodásból 30 286 fő, 43,6 százalék term észetes szaporodás és 39 194 fő, 56,4 százalék v á n dorlási nyereség. Az agglom erációs övezetben az élveszületések arán y a jóval m agasabb, m int a fővárosban és az országban átlagosan. Az élveszületések kedvezőbb alak u lását a m igráció erősen befolyásolja. A bevándorlók többsége ugyanis a fiatalab b m unkaképes korúakhoz tartozik, s így az agglom erációs övezet népességének korösszetétele kedvezőbb. Ennek eredm ényeként e terü leten a születési a rá n y szám általáb a n 3—5 ezrelékkel a budapesti fölött alakult. A népességszám -növekedés ará n y a az utóbbi években lelassult. A születé sek szám a — csakúgy m int országosan — csökkent, a vándorlási nyereség m é r séklődött. M indem elett az agglom erációs övezet népességszám -növekedésének ütem e jelentősen felülm úlja a fővárosi növekedés ü tem ét n ap jain k b a n is. Az 1000 lakosra jutó élveszületések szám a az övezetben 1975-ben 21,6, 1979ben pedig m ár csak 16,0 volt. Ugyanezek a m u tató k B udapesten 16,3, illetve 12,5. A születések szám ában a legutóbbi években bekövetkezett fokozatos visszaesés nek az az oka, hogy a fiatalkorú szülőképes nők szám a országosan csökkent. Az ezer lakosra jutó élveszületések szám a 1979-ben még m indig legm aga sabb volt P ilisborosjenőn (22,1 ezrelék), Szigethalm on (22,0 ezrelék), G yálon (21,1 ezrelék) és C sobánkán (19,5 ezrelék). A 43 település intenzív népességszám -növekedése a főváros vonzóereje h a tásak én t — a B udapesten különböző okok m ia tt letelepedni nem tudó — vidé kiek id eáram lása következtében jö tt létre. A pozitív vándorlási egyenleg ta rtó san érvényesülő tendencia és m ár évtizedek óta tart. B ár a vándorlási nyereség az elm últ évtized m ásodik felében ném ileg csökkent, a környék népességének n agy ság át még m indig a vándorm ozgalom m értéke határozza meg. Míg 1971 és 1975 között a vándorlási különbözet évi átlag a a 43 településben együttesen 16,4 ezre lék volt, addig 1976 és 1979 évek között csak 10,6. U gyanezek a m u tató k B u d a pesten 4,9, illetve 2,4. A két utolsó népszám lálás között eltelt tíz évben a v ándorlási nyereség az agglom erációs gyűrűhöz tartozó települések több m in t 50 százalékában m egha la d ta a term észetes szaporodás m értékét. Egyes településeket ad o ttság aik — el sősorban a főváros könnyebb m egközelíthetősége — különösen vonzóvá te tté k a bevándorlók előtt. A legnagyobb arányú bevándorlást tükröző települések egyben a leg d in a m ikusabban növekvők. Így például S zázhalom battán 25,5, Diósdon 36,2, Érden és Solym áron 22,5, S zentendrén 19,4, Pom ázon 21,4, Szigethalm on 29,3 százalékkal bevándorlásból növekedett a népesség. A főváros igen erős m unkaerő-vonzása az agglom erációs övezet népességé nek jelentős koncentrációjához vezetett. Az övezet legnagyobb települése Érd város, 41 210 lakossal. Az 1980. év elején az övezet népességének 73,5 százaléka élt tíz ezernél nagyobb lélekszám ú településekben és csupán 11 ezren éltek 2500 lélekszám únál kisebb falvakban. Az övezethez tartozó települések népességének 1970 és 1979 közötti gya rapodása nagyon eltérő m értékű volt. A legnagyobb népességszám -növekedést Diósd, Szigethalom , S zázhalom batta és H alásztelek tükrözik. A gyűrűhöz tartozó települések átlag népességszám -növekedését tú lh a la d ta m ég: Érd, T örökbálint, Solymár, Szentendre, K erepestarcsa, Gyál, Szigetszentmiklós, Ecser, Pom áz és Dunakeszi. K isebb m értékben növekedett a népességszám 25 településen, 4 községben
K Ö Z L E M É N Y E K
295
pedig az 1970 évihez képest ném ileg csökkent a lakónépesség száma. Ez utóbbiak: Csobánka (—10%), Pócsm egyer (—3,1%), Szigetm onostor (—5,4%) és Csornád (—1,7%). Ez utóbbi települések egyikének sem kedvező a forgalm i fekvése. A n em ek aránya
Az agglom erációs települések népességösszetételének alak u lásán belül a férfi—nő arán y tíz év a la tt ném ileg m ódosult a férfiak ja v á ra és az ezer férfira jutó nők szám a alacsonyabb m in t B udapesten és az országban átlagosan. A gyűrűben együttesen 1970 és 1979 között a férfiak szám a 34 451 fővel (20,6%-kal), a nőké 35 029-cel (20,3%-kal) nőtt. Az ezer fé rfira jutó nők szám a az 1970. évi 1032-ről 1029-re csökkent és ez a m utató alacsonyabb m in t B udapesten és az or szágban átlagosan. B udapesten 1980. ja n u á r 1-én ezer férfira 1129, országosan pedig 1064 nő jutott. Legnagyobb arán y ú a nőtöbblet L eányfalun, Diósdon, Gödön, B udakeszin és K erepestarcsán (üdülőjelleg, szanatórium , kórház). A gyűrű átlag án ál k ev e sebb nő ju t ezer fé rfira 17 településben. A n ép esség szá m -n öv ek ed és k örzeti csoportosításban
A népességfejlődés k örzetenként is nagyon eltérő k ép et m u tat. Legnagyobb arán y b an növekedett a népesség a IX. körzetben, ezt követi nagyságrendben az I. körzet. A többi körzet népességfejlődése az agglom erációs övezethez tartozó települések együttes átlag a a la tt van. A dél-bu d ai irányú k örzet — b á r csak négy településből áll — a népesség szám tek in tetéb en a m ásodik helyen álló településcsoport. É rd 41 ezer feletti lakónépességével a gyűrű legnépesebb települése. É rdre és D iósdra eg y arán t a dinam ikus fejlődés jellemző. A népességnövekedés az utolsó tíz évben 32,1, il letve 47,9%-os volt. É rd intézm ényközpontként T árnokkal és T ö rö k b álin ttal m int alvótelepülések jönnek szám ításba. É rd m agas lakosságszám a és városi jellege m egkívánja av u lt terü letein ek rek onstrukcióját, a közm űvesítést és az in téz m ényközpont életrehívását, nem kevésbé a D u n a-p arti sávban üdülő és szabad időközpont létesítését is. A településcsoport lakónépessége 28,8 százalékos nö vekedésének egyharm ada term észetes szaporodás, k éth arm a d a bevándorlási tö b b let eredm énye. N yugati irányban, a budai hegyvidék aljáb an fekvő alvótelepülések: B uda örs, Budakeszi, Nagykovácsi és Solym ár önálló egységeket képviselnek. F ejlő désük irán y á t a völgyvonulatok és a dom boldalak határo zzák meg. Budaörs (40-es autóbusz) a dél-budai, B udakeszi (22-es busz). N agykovácsi (63-as busz) és Solym ár (64-es busz) a közép-budai városrészközponton k eresztül van k a p csolatban a fővárossal. N agykovácsi kivételével, a többi három település n épes sége intenzíven és arányosan fejlődött. A népességszám nagyobb arán y ú fe j lesztésének és a többszintű telepszerű lakásépítkezéseknek azonban ezekben a településekben „m eg álljt” kell parancsolni. U gyanígy a rak tá rterü le tek , vagy pláne az ip ar növelésének is. Ezt k ív á n ja a hegyvidék és az erdőövezet védel me, továbbá a közlekedési lehetőségek korlátozottsága. B ár n ap jain k b a n az em lített településeknek töm egközlekedési eszközökkel, főkén t autóbusszal való ellá tottsága kielégítő, legfeljebb a hétvégeken nem. S zám oljunk azonban elsősorban az üdülőjeliegű fejlesztéssel. A D u n a-kan yarral az észak-bu d ai irányban k ia la k u lt körzetbe S zentendre városon kívül 11 község tartozik. Ez a budapesti agglom erációs övezet leg n a gyobb kiterjedésű, 27 ezer h ek tár nagyságú településcsoportja, elsősorban fővá rosunk környezetvédelm ét szolgálja. (A többi településcsoport 10—12 ezer h ek tár között mozog.) A tu lajdonképpen k é t részből álló településcsoport lakossága — az agglom erációs gyűrű lakosságának több m in t 16% -a — egészséges k örnyezet ben — a Pilis-hegység és a D una között — k ia lak u lt településcsoportban él. Jól érvényesül a nem túlzott m érvű ip artelepítés és a közlekedés összhangjának, továbbá az üdülőterületi szem pont biztosítása. A lakónépesség növekedése tíz év a la tt a 10 és félezret (18,7%-ot) m eghaladta. A L eán y falu v al összeépült
296
K Ö Z L E M É N Y E K
S zentendrén az alvó-, üdülő-, ipari és kertgazdasági jelleg eg y arán t m eg talál ható. Ü röm től P ilisborosjenőn (téglagyárak, VOLÁN és kék busz) k eresztü l a P ilisszentivánnal összeépült P ilisvörösvárig (VOLÁN-busz) a k ét és félezret sem érte el a népességnövekedés tíz év alatt. Az em lített községek — egyike köze lebb, m ásika távolabb — az esztergom i vasútvonalhoz is fűződnek. A szentendrei H ÉV -vonal m elletti B udakalásznak, Pom áznak és S zentendrének ipari hagyo m ányai is v an n ak (textilm űvek, illetve papírgyár). A S zentendrei-sziget három települése — Szigetm onostor, Pócsm egyer és T ah itó tfalu — B udapest v ízellátá sát biztosítja. A P ilis erdőségein, továbbá a S zentendrei-szigeten átvezető u tak építése ellen tiltakoznunk kell, egyrészt m e rt érték es erdő-, illetve zöldterület k i irtásáv al já rn a , m ásrészt a gépkocsiforgalom átvezetését a term észet sínyli meg. A m indössze négy településből álló észa k -p esti irányú k örzetn ek két tele pülése: a váci v asútvonal m entén a több ip ari üzem m el (MÁV Járm ű jav ító , konzervgyár) rendelkező, de az üdülő jellegét is m egtartó D unakeszi és az azzal m ár úgyszólván egybeépült Göd, am elynek a D una m elletti sáv ja ü d ü lő terü let ként alak u lt ki. A 6672 fővel em elkedett lakosság közel kétötöde term észetes szaporodás, három ötöde vándorlási többlet eredm énye. A m ásik k ét „alvó” te le pülés: a veresegyházi vasútvonal m entén levő Fót, m elynek népessége az utóbbi tíz év a la tt 1741 fővel gyarapodott és a VOLÁ N -nal elérhető 800 lélekszám ú Csornád. A z észa k k eleti irányban, a gödöllői H ÉV -vonal m entén levő tengelyre fű ződnek fel K erepestarcsa (itt textilüzem és kórház van) és Mogyoród, a HÉV egyik m ellékágára Csömör, továbbá a C inkotáról V O LÁ N -nal m egközelíthető N agytarcsa alvótelepülések. A kedvező term észeti adotságokkal rendelkező te le püléscsoportban — az előzőhöz hasonlóan — a lakosság kétötöde term észetes sza porodás útján, három ötöde bevándorlási többlettel em elkedett, tíz év a la tt 4060 fővel. A k eleti irányú k örzet négy alvótelepülésének fejlődése — a zajártalo m ellenére is — az igen jó, közvetlen és kerülőm entes közlekedési ad o ttság ain ak tudh ató be (MÁV, VOLÁN és Pécelre kék busz is jár). A népességnövekedés arán y a ebben a körzetben is közel kétötödös term észetes szaporodás és több m in t három ötödös vándorlási többlet eredm énye. A d élk eleti irányú k örzet három alvótelepülése közül Vecsés és Üllő a zaj ártalom , G yál pedig a legrosszabb lakáskörülm ényei ellen ére is intenzíven fe j lődtek. K özlekedési adottságai kedvezőek (MÁV, VOLÁN, G y álra kék busz is jár, csatlakozás a 3. sz. m etróvonalhoz). A 7200-as (17%-os) tényleges szaporodásból 4300 fő (10,1%) a term észetes szaporodás. A d él-p esti irányú k örzet a Ráckevei D una-ág ad ta kedvező term észeti adottságok és a HÉV korszerűsítése ellen ére is csupán k ism értékben fejlődött tíz év a la tt; a lakónépesség 1879 fővel, 7,3%-kal. Ebből 5,1% a term észetes szapo rodás, 2,2% a vándorlási többlet. A csep el-szig eti irányú k örzet településeire k ih a t a csepeli gyárak és az autógyár vonzása egyaránt, azonkívül az ü d ü lő terü leti jelleg, a lakásépítési le hetőség a K irályerdő a la tt és a gyorsvasút bevezetése m ajd a K álvin térig. Az utóbbi tíz év 9400-as, 30,9%-os népességszám -gyarapodásából 13,4% term észe tes szaporodás és 17,5% vándorlási többlet. Százhalom batta az ötvenes években új, nagy ipari kom plexum ként jö tt létre, nagykapacitású hőerőm űvel és kőolajfinom ítóval. A város m a m ár igen jelentős nagyságú m unkaerő vonzással rendelkezik. Lakónépessége az utóbbi tíz évben 41,7%-kal nőtt, ebből 16,2% a term észetes szaporodás, 25,5% pedig v á n dorlási többlet. A város vonzása nem csak P est m egyére te rjed ki, han em F ejér m egyére is. Ingavándor forga lom A z agglom erációs övezetben lakók különleges helyzetét az is m u tatja, hogy a lakóhelyeken sokkal kevesebb a m unkah ely ek száma, m in t a m u n k áb a b e vonható népesség. E m iatt a m unkaképes korú lakosság többsége a lakóhelyén kívül kénytelen m u n k á t vállalni, a jó közlekedési h áló zattal rendelkező közeli településeken, ezek közül elsősorban B udapesten és a v állalt fela d atu k at re n d szeres oda-vissza utazással (ingázással) lá tjá k el.
K Ö Z L E M É N Y E K
297
1970-ben az agglom erációs te rü le t ak tív keresőinek szám a 183 048 volt. Ennek csupán egyharm ada (61 603 fő) dolgozott lakóhelyén, k éth arm a d a (121 445 fő) m ás településekben v állalt m unkát. Az ingázók többsége, 84% -a (101 363 fő) Budapesten, 16% -a egyéb településen dolgozott. A legújabb felm érés szerint a B udapestre n aponkén t m u n k áb a já ró k szám a 1979. év elején 141 ezer volt. Az adatok szerint legtöbb — az összes ingázók 86,9%-a (122 802 fő) — P est m egyéből já r a fővárosba dolgozni. E zenbelül 55,5% (68 214 fő) az agglom erációs gyűrű településeiből. Az övezet települései te h á t még m indig igen jelentős m unkaerőbázist jelentenek, an n ak ellenére, hogy az övezetből naponként a fővárosba m u n k áb a járó k szám a 1970 és 1979 között je lentős m értékben — 33 149 fővel (32,7%-kal) — m egcsappant. E zenbelül a férfiak ará n y a 32% -kal, a nőké 33,7%-kal csökkent. A naponta B udapestre m unkába já ró k jelentős szám beli m egfogyatkozása ellenére a férfiak és nők ará n y áb a n lényeges változás nem tö rtén t. A férfiak a r á ny a az ingázók körében 1979-ben 58,7%, a nőké 41,3% volt, az 1970. évi 58,1%, illetve 41,9% -kal szemben. A településgyűrűből a fővárosba m u n k áb a járó k n a gyobb része az iparilag kevésbé fe jle tt 31 település lakóiból k erü l ki. A b e já rók 84,5% -át 22 település adja. L egtöbben É rdről já rn a k a fővárosba dolgozni, legkevesebben pedig az alábbi 4 községből: Pócsm egyerről 25, Szigetm onostorról 80, Csornádról 110 és L eányfaluról 144 fő. Az ezer főt m eghaladó ingázás m é rték é t telep ü lésen k én t külön táb la ad ataiv al szem léltetjük. Az ingázók között a fizikai dolgozók v annak túlsú ly b an (78,9%) és zöm ét (58,4%-át) az ip a r foglalkoztatja. Ezt követően a szállítás és hírközlés képvisel még jelentősebb arányt, 16,8%-ot. N em enként vizsgálva az ingázók népgazdasági ágak szerinti összetételét m egállapítható, hogy az ingázó nőknek nagyobb h ányad a (60,8%-a) dolgozik az iparban, m in t a férfiak n ak (53,0%). A nők körében a kereskedelem ben foglal k o ztato ttak ará n y a (21,5%) három szorosa az építőiparban foglalkoztatottak a r á nyának. Az építőipar valam in t a szállítás és hírközlés viszont a férfiak n ál sze repel nagyobb súllyal. L akásviszon yok
Az 1970—1979 évek közötti lakásépítések szám ának és te rü leti elhelyezke désének irán y v o n alát nagyban-egészében a IV. és V. ötéves terv ek szabták meg. A lakások szám a a budapesti agglom erációban — B udapesten és a fővárost kö rülvevő gyűrűben eg y arán t — a lakónépességnél nagyobb m érték b en em elke d ett a k ét népszám lálás közötti időszakban. A fővárosban a lakónépesség b á ro m százalékos em elkedésével szem ben a lakásoké 16,2%-os volt. A B udapestet kö rülvevő gyűrű összességében ezek az arányok: 20,4, illetve 29 százalék. K ivétel a D u n a-k an y ar három települése, am elyek közül kettő b en és az egész budapesti agglom erációban csak ebben a kettőben csökkent a lakások szá m a az elm últ tíz év a la tt: L eányfalun és Pócsm egyeren. Az előbbiben 57 lakással (11,6%-kal), az utóbbiban 16-tal (5,9%-kal) csökkent a lakásállo m án y ; L eány falun a lakónépesség 11,1%-os gyarapodásával szemben, Pócsm egyeren pedig 3,1%-os — te h á t a lakónépesség kisebb arán y ú — fogyásával szemben. T ahitó tfalu n csupán 0,4%-os volt a különbség a lakónépesség növekedésének javára. A lakónépesség em elkedése az 50% -nál nagyobb a rá n y t egyetlen település nél sem érte el, kettőben viszont m egközelítette: Diósdon (47,9%-ot) és Sziget halm on (47,4%-ot). E két településben a lakások ará n y án a k növekedése 65,4 illetőleg 50,7%-os volt. A lakásszám 58,1%-kal em elked ett H alásztelken, am ely nek Csepel—Szigethalom között kék busz összeköttetése van. Az egyik leg in ten zívebben fejlődő ipari városunkban, S zázhalom battán a lakásállom ány jóval több m in t a kétszerese a tíz év előttinek. Azonfelül, hogy a lakások szám ának növekedése a lakónépességét m eg h alad ta, az egy szobások és így a k om fortnélküliek n ag y arán y ú csökkenése a lakásállom ány jelentős jav u lását jelenti. B udapesten és a körgyűrű 43 telep ü lé sének összességében a lakásoknak közel a fele — 49, illetve 49,8%-a — 1970ben még egyszobás volt. 1980-ban a fővárosban 35,3%-ra, a gyűrűben pedig 27,7%ra csökkent az egyszobás lakások ará n y a és csupán G yálon 40 százalék feletti
298
K Ö Z L E M É N Y E K
(40,4%). N em csak a lakásnagyságot, hanem a felszereltséget, a kö zm ű elláto tt ságot is figyelem be véve az egész agglom erációs gyűrűben a legrosszabb la k ás viszonyokkal G yálon találkozunk. Ennek ellenére a lajosm izsei 13 pár ingavo n atn ak a 3. sz. m etróvonal K őbánya—K ispest-i állom ásához való csatlakozása, illetve végállom ása és a „kék” autóbusz G yál további fejlesztésének lehetősé gét biztosítják. A lakások szobaszám únak ad a ta i még nem álln ak rendelkezésünkre. A la kások nagyságára — szobák szerinti m egoszlására — vonatkozó adatokból azon ban m egállapíthattuk, hogy a lakások átlagos szobaszám a B udapesten az 1970. évi 1,8—1,9-ről 1980-ban kettőre, sőt afölé — 2,1—2,2-re — em elkedett. U gyan akkor a fővárost körülvevő gyűrű összességében is elérte a lakásonkénti 2,1-es átlagos szobaszám ot, azonban alacsonyabb szintről kiindulva. 1970-ben ugyan is még 1,6—1,7 v o lt az átlagos szobaszám. A településcsoportok közül az északkeleti irán y ú n ak , am elynek a három községe a HÉV vonalára fűződik, a negyedik (Nagytarcsa) attó l távolabb esik, 2,3 átlagos szobaszám ú lakásai vannak. A leginkább m ezőgazdasági jellegű N agytarcsán az átlagos szobaszám 2,5, Csömörön 2,4, a központot jelentő K erep estarcsán és M ogyoródon 2,2. U gyancsak 2,2 átlagos szobaszám ú lakásokkal ta lálkozunk a 12 települést — közte a D u n a-k an y a rt is — m agábazáró és észak budai irán y ú III. számú, v alam in t a dél-pesti V III. szám ú körzetekben. A dél keleti irán y ú VII. sz. körzet három településének átlag a a kétszobás lakás. Ez Vecsés és Üllő több szobás la k ásain ak tu d h ató be, m e rt G yálon — am iről m ár volt szó — az egyszobás lakások ará n y a a g yűrűben a m ax im u m o t képviseli. A lakásnagyságra — az átlagos szobaszám ra — vonatkozó adatok azt ig a zolják, hogy a település ipari vagy m ezőgazdasági jellege, avagy a jó közlekedési összeköttetés sem leh et m inden esetben a lakásnagyság m eghatározója. De azt is igazolják, hogy m agánerős lakásépítésben épülnek a nagyobb — több szobás — lakások. A száz la k ásra jutó lakosok szám ának m u tató ja a lakások zsúfoltsá gának a két népszám lálás közötti javu lását, vagy esetleges rosszabbodását fejezi ki. A m utatószám a lakónépesség és a lakásszám hányadosa. Az adatok te lep ü lésenként és körzeten k én t lehetőséget ad n ak a k ét népszám lálási időpont közötti összehasonlításra, azonban — több oknál fogva — n em valósak. Valós ad a to k hoz akkor ju tn án k , ha azok a „lak o tt” lakásokban lakó népességre v onatkozná nak. 1980-ban nem ism eretes még a nem lakás cé ljá ra szolgáló helyiségekben (üzlethelyiségben, pincében, m osókonyhában stb.), továbbá az intézeti h á z ta rtá sokban (kórházban, m unkásszálláson, kollégium ban stb.) lakók szám a sem, ezért a gyűrű 43 településének m utatószám ai ném ileg vagy esetleg, de a b u d a pestiek n agym értékben torzítanak. B udapesten a nem lakásban és intézeti h áz ta rtásb a n lak ó k at 1980-ban 100—120 ezerre becsülve, a száz la k ásra ju tó lakosok szám a 1970-ben 320 helyett 304 volt, 1980-ban 283 h elyett 267—270 főre tehető. A lakások zsúfoltsága az egész budapesti agglom erációban — a fővárost is beleértve — jelentős m értékben csökkent. Csupán abb an a k ét községben (le á n y fa lu n és Pócsm egyeren) em elkedett a száz la k ásra jutó lakosok szám a, am elyek lakásszám a egy évtized a la tt csökkent. *** *
A vidéki iparosítás és az új m unkalehetőségek terem tése, az utolsó évtized ben m ár éreztette h atásá t: a nagy népgazdasági áldozatokat kívánó elvándorlás m értéke az övezetben az előző évtizedhez képest felére csökkent. E nnek kö vetkeztében egyes te rü lete k en a népesség-felhalm ozódás ütem e m érséklődött. U gyanakkor az ingavándorforgalom is csökkent; ezzel a budapesti agglom erá ciós övezet „alvótelepülés” jellege, v alam in t a fővárost m u nkaerővel ellátó funkciója m érséklődött. A D A T F O R R Á S O K 1. K S H 1970. é v i n é p s z á m lá lá s 27. k . A b u d a p e s ti a g g lo m e r á c ió te le p ü lé s e in e k n é p e s s é g i j e l le m z ő i. A íő v á r o s b a d o lg o z n i j á r ó k a d a ta i. 2. K S H 1980. é v i n é p s z á m lá lá s . E lő z e te s a d a t o k . 3. K S H A n a p o n t a in g á z ó k a d a t a i 1979. j a n u á r 1. (126—132 1.). 4. K S H H e ly z e tk é p a b u d a p e s ti a g g lo m e r á c ió r ó l 1980. — A k ö z ö lt t é r k é p u g y a n in n e n (9. 1.).
K Ö Z L E M É N Y E K
1. N ép esség n öv ek ed és k örzeten k én t Рост населения по районам N um ber o f resid en t popu lation by settlem en ts and districts
2. T elep ü lések, a m elyek b ől a fővárosba in gázók száma 1979 év e lején m eghaladta az ezer fő t Поселения, из жителей которых больше тысячи человек ходило ездило в столицу, принимая участие в маятниковом движ ении, в начале 1979 г S ettlem en ts w h ere th e n um ber o f population com m uting to th e capital was ov er 1000 at the beginning o f 1979
299
300
K Ö Z L E M É N Y E K
3. A m u n k a végzés céljá b ól B udapestre naponta b ejá rók száma nem és a foglalkozás je lle g e szerin t, népgazdasági ágankén t 1979. e le jé n Число лиц , приезжающих каждый день работать в Будапешт по полу, характеру занятия и отраслям народного хозяйства в начале 1979 г. N um ber o f person s com m uting to B udapest each day to w o rk by sex, ty p e o f occu pation and m ajor divisions o f national econ om y
K Ö Z L E M É N Y E K
I. A budapesti agglom eráció övezetbeosztá sa Разделение будапештской агломерации по зонам D ivision o f th e B udapest agglom eration by zones
301
302
K Ö Z L E M É N Y E K
F Ü G G E L É K
A lakón ép esség száma telep ü lésen k én t és k örzeten k én t Численность проживающего населения по поселениям и районам P opulation by districts
K Ö Z L E M É N Y E K
ДЕСЯТИЛЕТИЕ
А Г Л О М Е Р А Ц И О Н Н О Й ЗОН Ы Г .
303
БУДАПЕШ ТА В ЦИФРАХ
Резюме
Статья излагает демографическое развитие агломерационной зоны г. Будапешта за период 1970—1979 гг. на основе предварительных данных пере писи населения 1 января 1980 г. Впределах 9 районов она анализирует по посе лениям динамику проживающего населения по естественному росту или умень шению и разнице в миграциях. Она занимается и динамикой соотношения полов. Статья изучает и влияние транспорта, размещения промышленных сооруженийи деятельности по развитию жилищных условий на развитие отдель ных групп поселений (районов). В связи с этим отдельный раздел занимается маятниковым движением и жилишными условиями. В 43 поселениях кольца вокруг Будапешта в течение десяти лет прожи вающее население увеличилось с 340 тыс. чел.- l января 1970 г .-д о 409,5 тыс., чел. на 20,4, причем за тот-же самый период численность населения страны росла на 3,8%, населения Будапешта — на 3%. Из увеличения численности населения на 20,4% доля естественного прироста составляет 8,9, а 11,5% является резуль татом излишка миграций. За тот-же самый период количество квартир повысилось на 29% при снижении доли ондокомнатных квартир. Таким образом перепол ненность квартир уменьшилась, а среднее число комнат увеличилось.
304
K Ö Z L E M É N Y E K
Значительное изменение произошло и в маятниковом движении. В 1970 г. еще две трети из 183 тыс. самодеятельных лиц кольца участвовали в маятнико вом движении, среди них 101 363 чел. работали в Будапеште до тех пор в начале 1979 г. лишь 68 214 чел ездило на работу в столицу из кольца. Это ниже половины общего количества лиц, — 141 тыс. чел. — участвующих в маятниковом движении по направлению к Будапешту. Эти цифры и доли, а также снижение количества и доли переселившихся в Будапешт лиц, по сравнению с предыдущими двумя десятилетиями, и кроме того старение проживающего населения столицы оказы вают влияние и на будущую неблагоприятную динамику положения рабочей силы Будапешта.
O N E D E C A D E OF TH E A G G L O M E R A T IO N Z O N E OF B U D A P E ST IN F IG U R E S
Sum m ary
The study describes the dem ographic developm ent of the agglom eration zone of B udapest in the years 1970—1979 on basis of the p relim in ary d ata of the population census of the 1 Ja n u a ry 1980. W ithin the nine d istricts it analyses the developm ent of the resident population by settlem ents, n a tu ra l increase and decrease, respectively, and by m igratio n difference. It also speaks of th e deve lopm ent of sex ratio. The article also indicates the im pact of the traffic, location of in d u stry and the activity related to the developm ent of housing conditions on the develop m ent of the individual settlem en t groups (districts). In this respect a sep arate chapter deals w ith com m uting and the housing conditions. In the settlem ents of the ring around B udapest th e resid en t population grew from 340 000, th e figure stated on 1 Ja n u a ry 1970, to 409 500, by 20.4 per cent during ten years, w hile the population of th e country increased by 3.8 per cent and th a t of B udapest by 3 p er cent d u rin g th e sam e period. Of the 20.4 per cent population grow th n a tu ra l increase m akes 8.9 per cent and 11.5 per cent resu lt from the m igration surplus. D uring the sam e period th e n um ber of d w el lings grew by 29 per cent and the proportion of one-room dw ellings fell. Thus the crow dedness of dw ellings decreased and the average n u m b er of room s in creased. A significant change occured in com m uting, too. In 1970 still tw o th ird s of the 183 000 econom ically active in h a b ita n ts of th e ring w ere com m uters and 101 363 persons w en t to w ork to B udapest, w hile at the beginning of 1979 already only 68 214 in h a b ita n ts of the ring w en t to w o rk to the capital. This is n ot even the half of the total n um ber of the com m uters to B udapest equal to 141 000. T h e se figures and proportions, as w ell as the decrease in th e n u m b er and p ro p o r tion of persons m oving to B udapest, as com pared to the previous tw o decades, the ageing of th e resident population of the cap ital e x e rt an influence also on the unfavourable developm ent of the fu tu re labour force situ atio n in th e capital.
