Tartalomjegyzék 1 Bevezetés ............................................................................................................................3 2 Fogalmi operacionalizálás...................................................................................................5 2.1 Alapfogalmak...............................................................................................................5 2.1.1 Generáció ............................................................................................................5 2.1.2 A digitális bennszülött generációk, és elődeik.....................................................6 2.1.2.1 Baby boomer................................................................................................6 2.1.2.2 X-generáció .................................................................................................7 2.1.2.3 Y-generáció ..................................................................................................7 2.1.2.4 Z-generáció .................................................................................................7 2.1.3 Digitális bennszülött ...........................................................................................8 2.1.4 Technikai kifejezések.........................................................................................10 2.1.4.1 Internet ......................................................................................................10 2.1.4.2 Közösségi oldalak .....................................................................................11 2.1.4.3 Twitter .......................................................................................................11 2.1.4.4 BitTorrent...................................................................................................12 2.1.4.5 MP3 ...........................................................................................................12 2.1.4.6 Multitasking ..............................................................................................12 2.1.4.7 Podcast ......................................................................................................13 2.1.4.8 Okostelefon ...............................................................................................13 2.1.4.9 PSP ............................................................................................................14 3 A gazdasági szereplők reagálása az új generáció megjelenésére......................................14 3.1 Reklámkommunikáció...............................................................................................15 3.2 Munkahelyek.............................................................................................................17 3.3 A digitális bennszülött generáció és a fizetős szolgáltatások....................................19 4 A digitális bennszülöttek és az oktatás..............................................................................22 4.1 Az internetes oktatásban rejlő lehetőségek................................................................23 4.2 Máshogyan tanulnak-e a digitális bennszülöttek, mint elődeik? ..............................24 4.2.1 Az oktatásban fellelhető törésvonal...................................................................26 4.2.1.1 A törésvonal okai, megnyilvánulásai..........................................................27 4.2.1.2 Megoldási javaslatok az oktatásban fellelhető törésvonalak áthidalására. 30 4.2.1.3 A Prensky tanulmány kritikája, ellensúlyozása.........................................31 4.3 Milyen plusz feladata, felelőssége van ma egy pedagógusnak a digitális bennszülött generáció megjelenésével? ..............................................................................................34 5 A digitális bennszülöttek otthon........................................................................................35 5.1 Kiskorúak és a televízió ............................................................................................37 5.2 Szülők feladatai.........................................................................................................40 6 Kommunikációs változások a bennszülött .......................................................................45 generációnál..........................................................................................................................45 6.1 SMS nyelvezet...........................................................................................................45 6.2 A szókincs csorbulása................................................................................................46 6.3 Kommunikálás minden szinten ................................................................................47 7 A digitális bennszülöttek kitárulkozása ............................................................................48 a világhálón (privacy)............................................................................................................48 8 A digitális bennszülöttek és a bűnözés..............................................................................53 8.1 A digitális bennszülöttek mint áldozatok...................................................................53 8.1.1 Szexuális ragadozók..........................................................................................55 1
8.1.2 Online zaklatás...................................................................................................55 8.2 A digitális bennszülöttek mint elkövetők...................................................................57 9 Összegzés .........................................................................................................................59 10 Felhasznált irodalom.......................................................................................................61 10.1 Könyvek:.................................................................................................................61 10.2 Folyóiratok, tanulmányok:.......................................................................................61 10.3 Internetes források...................................................................................................61 10.4 Interjúk:...................................................................................................................64 11 Mellékletek:.....................................................................................................................65 11.1 I. számú Melléklet ..................................................................................................65 11.2 II. számú Melléklet .................................................................................................66 11.3 III. számú Melléklet ................................................................................................67 11.4 IV. számú Melléklet ................................................................................................68 11.5 V. számú Melléklet .................................................................................................70 11.6 VI. számú Melléklet ................................................................................................71 11.7 VII. számú melléklet................................................................................................72
2
Digitális Bennszülött Generáció
1 Bevezetés A legtöbb embernek első hallásra ismeretlennek tűnhet a szakdolgozatom címében szereplő kifejezés: Angolul „Digital Native Generation”, rövidített alakban DNG. Lehet, hogy a divat világában otthonosan mozgók a Dolce and Gabbana márkára asszociálnak, de el kell őket keserítenem, itt most nem erről van szó. Kiket is értünk ez alatt a megnevezés alatt? A legközérthetőbb meghatározás talán ez: digitális bennszülötteknek hívhatjuk azokat az embereket/fiatalokat, akiknek természetes életviteli közegük az internet, a mobiltelefon, a közösségi hálók, különböző elektronikai eszközök, mobiltelefon, videókamera, valamint az ezekkel közösen és ezek által létrehozott felsorolhatatlanul sok további lehetőség, szolgáltatás és funkció. Mivel értelemszerűen csak a technikai fejlődés megfelelő szintje után lehet beleszületni ebbe a világba, ezért természetesen volt olyan idő, amikor nem beszélhettünk digitális bennszülött generációról. Mára már azonban, a technika fejlettsége következtében hirtelen akkora számban találkozhatunk ilyen emberekkel, hogy esetükben már egész generációról beszélhetünk. Ez a nemzedék nagyon sok szempontból élesen különbözik az előzőektől, így sok területen kihívás elé állítják az elődeiket: szüleiket, tanáraikat, sőt sok esetben később még a munkaadóikat is – változást eredményezve több kulcsfontosságú területen, mint például a gazdaságban, a kultúrában és a társadalmi kapcsolatokban. Ráadásul a digitális bennszülött generáció számos korábbi tudományos tézist is felborít, többek között a személyiségfejlődéssel, szocializálódással és a tanulással kapcsolatban. Dolgozatom során ezekre is igyekszem rámutatni. A digitális bennszülött generációval kapcsolatos témák – annak ellenére, hogy ez a kutatási terület viszonylag frissnek mondható – nagyon szerteágazó, és valószínűleg lehetetlen minden vonatkozását teljes mértékben, vagy akár csak vázlatosan is bemutatni egyetlen dolgozat keretein belül. Ennek megfelelően szakdolgozatomban első sorban a digitális bennszülött generáció kommunikációval kapcsolatos nehézségeivel, személyes kapcsolatteremtési problémáinak okával és következményeivel foglalkozom.
3
Szakdolgozati témaválasztásomat több körülmény is befolyásolta. Koromból fakadóan egyes besorolások szerint egyfelől magam is ennek a generációnak a tagjai közé tartozom.1 Másfelől egész kis gyermekkoromtól kezdve a Commoder 64-től, a 386-os gépen át egészen a laptopokig, folyamatosan körülvettek számítógépek. Emlékszem, amikor 6 éves koromban(1991-ben!) először testvéreimmel együtt édesapámtól nagy, hajlékony floppy lemezen – más, „kézzel fogható” meglepetések mellett – számítógépes játékokat kaptunk ajándékba karácsonyra. Persze ma már az első számítógépes játék emlékének korhatára több évvel lejjebb tolódott, de akkoriban még az ilyesmi ritkaságnak számított. Minden bizonnyal ezek az élmények is befolyásoltak abban, hogy azóta is élénk érdeklődést mutatok a technika és a média iránt. Főiskolai éveim alatt részmunkaidőben dolgoztam egy közismert televíziós csatornánál sms-szerkesztőként, híradó asszisztensként, átírósként, valamint súgógépkezelőként, majd egy országos közéleti hetilapnál is – először a sport- majd a gazdasági rovatban. Szakmai gyakorlatomat is ennél az újságnál végeztem. Családi körülményeim is erősen befolyásoltak a témaválasztásban. Mind a saját családom mind a szüleim családja szokatlanul népesnek mondható. Én magam ötödikként születtem meg egy hét gyermekes családban, ennél fogva abszolút „nyitott” gyermekkorom volt, ami alatt rengeteg impulzus ért felnőttektől, nálam idősebbektől (a legidősebb testvérem 10 évvel idősebb nálam), és nálam fiatalabbaktól is (legfiatalabb húgom 6 évvel fiatalabb nálam), és az iskolák, a különböző sportegyesületek, valamint a barátaim révén természetesen a velem egykorúaktól is. Így alkalmam volt és van folyamatosan vizsgálni – belülről is megélni – a különböző generációk kapcsolatát, amelyek közül leginkább a korban hozzám legközelebb álló digitális bennszülött generáció felé irányul a figyelmem. Dolgozatomat arra a tézisre alapozom, miszerint fennáll egy szakadék a digitális bennszülött generáció és az időben előttük születettek között – amely szakadék a kommunikációban jelenik meg a legerőteljesebb módon. Szakdolgozatomban igyekszem megtalálni a választ arra, hogy ennek a szakadéknak mi az oka, és mik a következményei – milyen módon nyilvánul meg a mindennapokban, különös figyelmet fordítva a gazdasági életre, a tanár-diák kapcsolatra és a szülő-gyerek viszonyra. Ezen túlmenően röviden megvizsgálom
és
bemutatom
a
digitális
bennszülött
generáció
tagjainak
személyiségfejlődését, a korábbiaktól eltérő jellemzőit. Dolgozatom befejező szakaszában
1 A digitális bennszülött generáció korcsoport szerinti meghatározásáról bővebben lásd a 2. fejezetet. 4
pedig kísérletet teszek annak feltárására, hogy vajon milyen eszközökkel vagy folyamatokkal lehetne a korábban említett szakadékokat áthidalni. Dolgozatom témaválasztásának fontosságában az a rövid és velős megfogalmazás is megerősített, amelyet Marc Prensky a Digitális Bennszülöttek Digitális Bevándorlók című tanulmányában közöl – amely saját fordításom szerint a következőképpen hangzik: „A mai diákok nem csak egyszerűen jobban megváltoztak, mint az elődeik, nem csak a szleng változott, nem csak az öltözködésük vagy a testük díszítése, mint ahogyan az történt az előző generációk között. Egy óriási diszkontinuitás jelent meg. Hívhatjuk ezt egyfajta „rendkívüliségnek”, ami olyan fundamentális változást okozott, amelyből már egyáltalán nincs visszaút. Ez a sokat hangoztatott rendkívüliség a digitális technológia megérkezése és gyors terjedése a XX. század utolsó évtizedeiben.”2 Tekintsük ezt a kijelentést dolgozatom mottójának.
2 Fogalmi operacionalizálás
2.1 Alapfogalmak 2.1.1
Generáció A generáció fogalmát két fő csoportra oszthatjuk: családi generáció és kulturális
generáció. Dolgozatomhoz a generáció kulturális értelmezésére lesz szükség, de egy gondolat erejéig foglalkozzunk a családi vetülettel is. Általánosságban véve egy generációnyi időnek szokták elfogadni azt az időintervallumot, ami egy anya elsőszülött lányának megszületésétől annak elsőszülött gyermekének világra jöveteléig tart. Ez az időintervallum az Egyesült Államokban az 1970-es évektől 2008-ig majdnem 4 évvel tolódott ki, és elérte a 25 évet.3 Továbbá az is kimutatható, hogy a fejlett országokban egy
2 Marc Prensky: Digital Natives, Digital Immigrants; On The Horizon, 9. szám 2001 október 5. 3 Ennek okairól lásd bővebben: T.J. Mathews, M.S., és Brady E. Hamilton, ph.d.: Delayed Childbearing: More Women Are Having Their First Child Later in Life, 2009, Centers for Disease Control and Prevention National Center for Health Statistics, 3311 Toledo RoadHyattsville, MD 20782 5
generáció időintervalluma hosszabb, mint a harmadik világ fejlődő térségeiben. Az egyik legnagyobb növekedést az elmúlt évtizedekben Németországban tapasztalták, ahol egy generáció hossza mára már eléri a 30 évet.4 A generáció szinonimáiként használhatjuk a nemzedék és a korosztály kifejezéseket. Elsősorban az azonos időszakban születetteket szokták egy generációnak nevezni. A következőkben a témában használatos különböző generációkat elemezzük ki, melyek végigkísérik a dolgozatot.
2.1.2
A digitális bennszülött generációk, és elődeik
Szakmai körökben sem teljes az egyetértés a digitális behálózottság szempontjából vizsgált generációk születési időintervallumával kapcsolatban. A témával foglalkozó egyes szerzők több különböző elnevezéssel próbálták már megragadni ezeknek a generációknak a kulturális, vagy technikai szempontból kulcsfontosságú összetartó erejét. Ilyen például az „MTV (Music Television) generáció”, „Nintendo generáció”, „Wired (bekábelezett) generáció”, „milleniumi generáció” vagy éppen az „M (multitasking vagy mobil) generáció”, de ezeket a megnevezéseket az egyes szerzők vegyesen és nem túl következetes módon használják. Az egyszerűség kedvéért én a legelterjedtebb, és logikájából fakadóan legkönnyebben nyomon követhető névrendszert fogom használni, amelyet az alábbiakban részletezek és konkrét évszámokhoz is kötök. 2.1.2.1
Baby boomer
A Baby Boomer néven elhíresült generáció a második világháború utáni demográfiai robbanás idején születettek gyűjtőneve. Az 1946 és 1964 között eltelt 19 évben csak az Egyesült Államokban megközelítőleg 79 millió kisgyermek született, akiknek nagy része a vietnámi háború idején nőtt fel, John F. Kennedy elnöksége alatt. Ennek a nemzedéknek a legidősebb tagjai mára már átlépték a 60 éves kort. Az Egyesült Államok két legutóbbi elnöke, Bill Clinton és George W. Bush is ehhez a generációhoz tartozik, mindketten 1946-ban születtek.
4 Az Európai Unió tagállamai helyzetének elemzéséről lásd bővebben: Nimwegen N. van and C. Beets (2008), “The demographic situation in the European Union”, Demographic Trends, Socio-Economic Impacts and Policy Implications in the European Union, Monitoring report for the European Observatory on the Social Situation – 2007; 6
2.1.2.2
X-generáció
A szakemberek szerint nagyjából az 1964-től 1979-ig tartó időszakban születettek tartoznak ehhez a csoporthoz. A Z-generáció szülői is ennek a nemzedéknek a tagjai. Ők az elsők, akik testközelből szembesültek a digitális forradalom újabb és újabb vívmányaival, akiknek életét először hálózta be a technikai fejlődés. A piac meghatározó szereplői számára nehézséget okoz ez a nemzedék, mert az elődeikhez képest szélesebb spektrumú életstílust sajátítottak el, és az általuk használt média sem egységes, hanem töredezett.5 Az X-generáció elnevezése a legenda szerint a világhírű magyar származású fotóművész, Robert Capa szüleménye. Egyik fotósorozatának a címeként jelent meg, aminek témája egy fiatal pár a második világháború után, akik nem tudják mi is vár rájuk. 2.1.2.3
Y-generáció
Y-generáció alatt azt a nemzedéket kell érteni, akik 1980-tól az 1990-es évek közepéig születtek. Az ő szüleik a Baby Boomerek tagjai. Más szempontból is összefüggésbe szokták hozni őket a Baby Boomer generációval, ugyanis az ő idejükben is egy fajta demográfiai robbanás volt tapasztalható. Emiatt Y-generáció helyett még Echo (visszhang) Boomer generációnak is szokás nevezni őket. Az Y-generáció a dolgozat szempontjából kiemelten fontos, ugyanis amerikai kutatások szerint ennek a csoportnak a tagjai voltak az elsők, akik úgy váltak felnőttekké, hogy a monitor nézése közben mobiltelefonáltak. Másfelől ők az elektronikai eszközök legnagyobb
felvásárlói.
Számukra
már
az
internet
az
egyik
legkézenfekvőbb
információforrás, és sokan közülük interneten keresztül intézik a bankügyeiket, a barátaikkal való kapcsolattartást, és vásárlásaik jelentős részét is. A tradicionális hirdetésekre nagy részük immúnis. 2.1.2.4
Z-generáció
A Z-generáció születésének pontos kezdő- és befejező dátumával kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Egyesek az 1991-2001-ig terjedő időszakban születettekre használják a Z-generáció megnevezést. Mások, mint például Phil Ruthven az IBISWorld alapítója és elnöke, 2001-et jelöli meg kezdeti-, és 2020-at pedig a befejező dátumként. 5 E-Marketer magazin 2008. október, 19.oldal, internetes elérése: http://www.emarketer.com/Reports/All/Emarketer_2000517.aspx 7
Dolgozatomban Z-generáció alatt azokat a ma még maximum tinédzser korú gyermekeket értem, akik az 1990-es évek közepe óta születtek. Ők már egyértelműen a digitális bennszülött generációhoz tartoznak – dolgozatomban elemzem ennek a ténynek a negatív és pozitív következményeit. Kérdés, hogy a következő generációk milyen nevet kaphatnak majd, ha valaki ezt a logikát szeretné folytatni. Talán a görög ábécét kezdik majd újra...
2.1.3
Digitális bennszülött A digitális bennszülöttek értelemszerűen az első olyan generáció, akik már egy, a
digitális forradalom vívmányai által átitatott világba születtek bele. Számukra a digitális környezet jelenti a szülőföldet, a közeget, amiben otthonosan mozoghatnak. Főleg a 18-20 év alatti korosztály, az Y- és Z-generáció tagjai tartoznak ide. A náluk idősebbek nagy része az analóg világban nőtt fel, tehát csak „bevándorlók” ebben a digitális világban. Bár ők is fokozatosan átmennek ebbe a világba, mégis azzal a különbséggel, hogy már kialakult életstílussal és értékrenddel bírtak, amikor megvették az első mobiltelefonjukat, DVDjüket, számítógépüket. Nem így a digitális bennszülöttek. Ők nem emlékeznek olyan időkre, amikor ne lett volna az otthonukban legalább egy számítógép, a szüleiknek ne lett volna mobiltelefonja, vagy ne lett volna bármikor egy gombnyomással elérhető a televízió több tucat, vagy akár több száz csatornája – és legfőképpen arra nem emlékeznek, amikor nem volt internethozzáférésük. Ők a legelső olyan nemzedék, amelyik mindehhez gyerekként szokott hozzá. Ez az, ami teljesen megkülönbözteti őket bármelyik korábbi generációtól. Ezért mások, mint a szüleik. Ma sok felnőtt büszke arra, ha egyszerre több dologra is oda tud figyelni. De ha esetleg megkérdeznénk egy gyereket, hogy az adott felnőtt jó-e ebben, elég furcsán nézne – fülhallgatóval a fülében, mobillal a kezében, közben a számítógépen chatelve elképesztő sebességgel. Számára a „multitasking” teljesen természetes, és nem olyan dolog, amivel valaki felvághat. Ez a generáció a házi feladatát bekapcsolt TV mellett, és zenehallgatás közben készíti a számítógépén, amin egyszerre 4-5 beszélgetés van megnyitva. A szülők ilyenkor sokszor leszidnák, vagy le is szidják őket, mert ők így soha nem tudnának 8
koncentrálni, és ezt kivetítik a gyerekeikre is. Kérdés azonban, hogy ez a megosztottság valóban csupán felszínes figyelemmel jár-e együtt, vagy ők már képesek egyszerre több dologra is úgy odafigyelni, ahogyan a szüleik csak egyetlen dologra tudtak koncentrálni?6 Manapság már nem a felnőttek tanítják a gyerekeket a számítógép használatára. Sok esetben inkább a gyerekek tanítják a szülőket, vagy készítik el helyettük a munkahelyi beszámolóhoz szükséges prezentációjukat PowerPointban. Ahogy korábban is említettem, a digitális bennszülöttséget nem lehet konkrét évszámokhoz kötni, mint ahogyan azt sokan a különböző generációk meghatározásánál megpróbálják. Természetesen van egy történelmi választóvonal, ami előtt a mai értelemben vett digitális bennszülöttségről nem beszélhetünk – például az internet széleskörű elterjedésének ideje előtt. A korábbi generációfelosztás után azt láthatjuk, hogy a mai Magyarországon, Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban élő Z-generáció tagjait egyértelműen a digitális bennszülöttek közé sorolhatjuk. Még az Y-generáció tagjainak nagy részét is digitális bennszülöttnek tarthatjuk. Az X-generáció tagjai azonban az analógnak mondható korban nőttek fel, így őrájuk – Marc Prensky után – már inkább a digitális bevándorló kifejezést használom. Nagyon jól jellemzi ezt a generációt a szintén ezzel a témával foglalkozó szerzőpáros, John Palfrey és Urs Gasser a Born Digital: Understanding the First Generation of Digital Natives (Digitláisnak Születve: Megérteni a Digitális Bennszülöttek Első Generációját) című könyvében. „Mindenhol láthatod őket. A tinédzser lány az iPodjával, szemközt a metrón, frenetikusan pötyögi az üzeneteket a mobiltelefonjába. A nyárimunkás srác az irodádban, aki tudja, hogy mit kell csinálni, ha összeomlik a levelezőrendszer. A nyolcéves kölyök, aki bármelyik videojátékban megver téged, és még gépelni is gyorsabban tud nálad. [...] Ők mindnyájan digitális bennszülöttek. Ők mind 1980 után születtek, amikor a digitális közösségi technológiák, mint a Bulletin […] felkerültek az internetre. Nekik mind van hozzáférésük az internetes digitális technológiákhoz. Valószínűleg nagy benyomással van rád valamelyik, ezen generáció által birtokolt képesség. Lehet, hogy a fiatal asszisztensed mutatott az interneten valamilyen elképesztő politikai szatírát, amit te magadtól biztos nem találtál volna meg, vagy készített neked olyan prezentációs anyagokat, amelyek mellett a te PowerPoint diáid kőkorszakinak tűnnek. Talán a fiad „ki-PhotoShoppolta” az egyik családi nyaraláson készült fényképről a felhőt, 6 A multitaskingról bővebben lásd a Technikai kifejezések című alfejezetet. 9
tökéletes karácsonyi üdvözlőkártyát készítve ezzel. Lehet, hogy ugyanez a nyolcéves készített egy vicces videót, amit emberek tízezrei láttak már a YouTube-on.”7
2.1.4
Technikai kifejezések
2.1.4.1
Internet
Az internetet szokás a hálózatok hálózatának nevezni. Ebben a rendszerben számítógépek
milliárdjai
vannak
összekötve
egy úgynevezett TCP/IP protokoll
segítségével. Nagyon fontos megjegyezni, hogy nincsen központi gép, tehát az internetet elméletileg lehetetlen leállítani. Részleges kimaradások természetesen előfordulhatnak, például ha egy szerver elromlik, de maga az internet nem szűnik meg üzemelni. A gépek kapcsolódásának ma már számos fajtája létezik, ezek között van a kábeles kapcsolat, a wireless (kábelnélküli), az optikai, és a műholdas is. Az interneten hatalmas mennyiségű információforrás és szolgáltatás található, amelyek egyike az úgynevezett World Wide Web (ennek a rövidítése a www, ami a legtöbb hyperlink első része). Az internetet ma már a lakosság nagy része nem csak a ”klasszikus internetezésre” használja, hanem ezen túl az internet segítségével sokan telefonálnak is – nem csak számítógépen keresztül, hanem a sima, vezetékesnek hívott telefonok is mind nagyobb arányban kerülnek át IP alapú technológiára. Ugyanígy a kábeltelevíziós szolgáltatások is nagymértékben IP alapúak. Nevük is árulkodik erről: IPTV (ezzel számos új funkció nyílik meg a lakossági felhasználók előtt, amely egy külön szakdolgozatot érne meg, például az otthoni online videókölcsönzés, választható nyelvek az élő műsor alatt, és talán a jövőben az interaktív szavazás is). Témám szempontjából fontos kiemelni, hogy az utóbbi években széles körben elterjedté vált a mobiltelefonszolgáltatók által nyújtott internet-elérés. Ennek segítségével nemcsak laptopokat csatlakoztathatunk az internethez minden, az adott szolgáltató által lefedett területen, hanem mobiltelefonokat is. Így hatványozottan megnő egy mobiltelefon funkcionális lehetőségeinek száma. Manapság egy mobiltelefonnal már nemcsak telefonálni és sms-t küldeni lehet, hanem a megfelelő készülékekkel (a ma elterjedt típusok többségével) akár online híreket olvasni, internetes rádiót hallgatni, tőzsdézni, filmeket letölteni, vagy online TV adást nézni. 7 John Palfrey és Urs Gasser: Born Digital: Understanding the First Generation of Digital
Natives, 2008, Basic Books. Fordította: Uzoni Simon Péter. 10
2.1.4.2
Közösségi oldalak
A közösségi oldalak közé tartozik többek között a magyar iwiw, a Facebook, és a Myspace is. Utóbbi kettő teljesen nemzetközi, de ezeken kívül számos egyéb közösségi oldal létezik, amelyeken a résztvevők valamilyen közös érdeklődés alapján csoportosulnak. Egyes városoknak is vannak saját közösségi oldalai, míg egy terméknek, vagy cégnek is lehet közösségi oldala. Ezeknek szinte mindegyikén regisztrálni kell (meghívásos, vagy egyéni alapon). Ha már bekerült az ember, akkor a közösségi oldal által nyújtott szolgáltatások széles spektruma nyílik meg: chatelés más tagokkal, ismerősök keresése és a velük való kapcsolatfelvétel, képek feltöltése, egyéb információk megosztása. Ma a legnagyobb számú regisztrált felhasználóval rendelkező ilyen oldal a Facebook – több, mint 640 milliós regisztrált taglétszámmal.8 A Facebook már szinte valamennyi nyelven elérhető, és a Mark Zuckerberg által vezetett cégóriás mára a világ számos országában a legnépszerűbb közösségi oldal. Ez alól kivétel Kína, ahol a világ második legnagyobb közösségi oldala, a Qzone üzemel – 480 millió regisztrált taggal. Braziliában az Orkut a legnépszerűbb, a maga 120 milliót is meghaladó taglétszámával. Oroszországban a Vkontakte a vezető több, mint 110 millió felhasználóval, míg Japánban a Mixi viszi a prímet. A közösségi oldalak rövid idő alatt bekövetkezett sikeres expanziója a gazdasági életbe is beleszól. Számos cég jelenik meg hirdetéssel, illetve saját Facebook- és egyéb profiljával a közösségi oldalakon, felismerve, hogy a mai digitális bennszülött generáció ezeken a helyeken érhető el a legkoncentráltabban. Ráadásul a közösségi oldalakat a szakemberek a generációk összemosódásának helyszíneként is szokták emlegetni, ahol a Baby Boomer generáció képviselőitől kezdve egészen a Z-generációig minden korosztályhoz tartozó személy megtalálható. Sőt, alkalmanként még az X-generáció szülei is megtalálhatóak ezeken az oldalakon – vagy mert ő maguknak megtetszett a lehetőség, és önállóan regisztráltak, vagy mert utódaik esetleg kérdés nélkül feltették őket. 2.1.4.3
Twitter
A közösségi oldalak után érdemes röviden megemlíteni a Twittert, amit sokan szintén a közösségi oldalak közé sorolnak, de valójában mégsem az, hanem egy
8 Rianovosti, The World Map of Social Networks, http://en.rian.ru/infographics/20110228/162792394.html 11
úgynevezett világszintű mikroblog. Bárki létrehozhat Twitter fiókot, és ezután az adott személy vagy szervezet ezen az oldalon maximum 140 karakter hosszúságú szövegeket tehet közzé. Ha valaki feliratkozik erre a mikroblogra, akkor minden egyes új bejegyzésről értesítést kaphat. A Twitter elképesztő népszerűsége9 is jól jellemzi a mai digitális bennszülött generációt, ahol rendkívül gyors az információáramlás, szinte csak a rövid távú memória van kihasználva, és a címzettekhez a rövid, tömör üzenetek érnek el a leghatékonyabban. 2.1.4.4
BitTorrent
A BitTorrent egy decentralizált fájlmegosztó technológia. Míg a korai fájlmegosztó szolgáltatások tárolták a zenei fájlokat, addig a BitTorrnet csak elérési útvonalakat nyújt a keresők számára, amellyel a felhasználók egymás között tudják megosztani tartalmaikat. Éppen emiatt okoz nehézséget a zeneipar képviselőinek, hogy jogilag „megfogják” az ilyen oldalakat üzemeltetőit. 2.1.4.5
MP3
Hosszabb nevén MPEG-1 vagy MPEG-2 Audio Layer III. Ez egy minőségvesztéssel járó audiotömörítési formátum. A fogyasztói audiolejátszó eszköz piacon a legelterjedtebb digitális formátum az MP3. Laikusok számára nem észrevehető a minőségbeli csökkenés a tömörítetlen fájlhoz képest, azonban a mérete közel tized akkora. 1993-ban kapott ISO minősítést, de leginkább a Napster ingyenes fájlmegosztó 1999-es megjelenésével robbant be a köztudatba és a közhasználatba. Az általam készített felmérés10 tanúsága szerint, amelyben 91 személy vett részt, a megkérdezettek csaknem 90%-a rendelkezik MP3 lejátszóval. 2.1.4.6
Multitasking
A multitasking kifejezést szó szerint lefordítva „több dolgot végző”-ként adhatnánk vissza. Ez egyszerre technikai kifejezés, és egy jelző is. Technikai kifejezésként például az iPod esetében használhatjuk, ami multitasking funkcióval rendelkezik. Ez a következőt jelenti: nem kell a különböző alkalmazásokból kilépni, hogy visszalépjünk a „főmenübe”, 9 A március 11-ei japán földrengést követően az első sokkos állapot után csak Tokióból percenként több ezer Twitter üzenet érkezett a túlélőktől a katasztrófával kapcsolatban – minden bizonnyal az okostelefonokon keresztül, az irodaházakat ugyanis kiürítették. 10 A felmérés részleteiről lásd a VII. számú mellékletet 12
és elindítsunk egy másik alkalmazást, hanem az a háttérben fut, és bármikor visszaválthatunk rá. Természetesen ez nemcsak két alkalmazás egyidejű futását jelenti, hanem akár több tucatét is, aminek csak a processzor ereje szab határt. Érdekes egybeesés, hogy a digitális bennszülött generáció egyik szimbóluma az iPod – és ugyanezt a generációt szokták „multitasking generáció”-nak is nevezni. Amikor a tárgyalt generáció tagjaira használjuk ezt a jelzőt, akkor ezalatt azt értjük, hogy egy gyerek például egyszerre beszélget több barátjával az MSN-en vagy Skype-on, közben esetleg házifeladatot csinál, és még a zene is megy vagy a fülében vagy a szobában. Ennél, csakúgy mint az előző példánál, még vannak kirívóbb esetek is. Makki Marie-Rose a következőképpen írja körbe a multitaskingot: „A multitasking a számítástechnika világából kölcsönvett kifejezés, ami egyidejűleg több feladat elvégzését jelenti. Elsősorban a számítógéphez kötött munkavégzés kapcsán ismert a jelenség, mikor egyszerre több oldal van megnyitva a gépen, s a felhasználó például zenehallgatás közben e-maileket ír, Excel-táblázatokat gyárt, információkra vadászik az interneten, miközben SMS-ekre válaszol. A kutatások szerint ez a sokrétű tevékenység egyértelműen a koncentráció és a hatékonyság rovására megy, a megosztott figyelem az idő előrehaladtával a munkafeladatban elkövetett hibák megsokszorozódásához vezet.”11 2.1.4.7
Podcast
A Podcast alatt internetről letölthető audiosorozatot értünk, amelynek megjelenése általában ütemezett (például hetente vagy havonta teszik közzé az újabb részeket). Az elnevezés az Apple iPodjai után terjedt el, de mivel ezek főleg MP3 formátumú tartalmak, ezért szinte minden más digitális zenelejátszón is lejátszhatóak. Létezik már videopodcast is, amely értelemszerűen nem csak hangot, hanem képet is tartalmaz, és lejátszásához már videó megjelenítésére alkalmas eszköz szükséges. Számos – főleg amerikai – egyetem előszeretettel használ podcastokat az oktatás részeként, kiegészítéseként. 2.1.4.8
Okostelefon
Okostelefonnak azokat a készülékeket hívjuk, amelyeken már – a személyi számítógépekhez hasonlóan – operációs rendszerek futnak. Ezen operációs rendszerek közül a legismertebbek a Nokia által kifejlesztett Symbian, a szabad forráskódú, több cég 11 Makki Marie-Rose: Ha lefagy az agy - Multitasking: a hatékony munka átka; Hetek, 2009.05.29. 13
által fejlesztett Android, és a Windows Mobile. Az okostelefonokra különböző programokat telepíthetünk. A korábban már említett, általam készített felmérés szerint, amelyben 91 személy vett részt, a megkérdezett tanulók 50%-a okostelefonnal rendelkezik, amelyek több mint 80%-án van internetelérhetőség. 2.1.4.9
PSP
A PSP a Sony PlayStation játékkonzol hordozható (portable) verziója, innen a rövidítés PSP, vagyis Play Station Portable. Használata rendkívül elterjedt a digitális bennszülöttek között. Gyakorlatilag olyan, mint a GameBoy volt régen – csak a technika vívmányainak köszönhetően sokkal fejlettebb. Dolgozatom témája szempontjából nagyon beszédes az a reklámmondat, amely a termék hivatalos internetes nyitóoldalán olvasható angolul: „Az egész világ a kezedben.” Majd alatta kisebb betűkkel folytatódik: „A PSP segítségével bármikor hozzáférhetsz játékokhoz, videókhoz és zenékhez, és megoszthatod őket a barátaiddal. A stílusos eszköz, az új PSP rendszer tulajdonságai között szerepel egy TV kimeneti port, amellyel a tartalmak televízión is megjeleníthetőek.” Mindebből két fontos momentumra szeretném felhívni a figyelmet: az elérhető tartalmak, és azok megosztása. Mindkét fogalom kulcsszerepet játszik ma minden digitális bennszülött életében. Természetesen ez mind interneten keresztül működik, ugyanis a PSP-ben beépített vezeték nélküli internet elérési eszköz van, úgynevezett wireless LAN adapter.
3 A gazdasági szereplők reagálása az új generáció megjelenésére
Az internet, ahogyan azt már említettem, a hálózatok hálózata. Ez nem csak a számítógépek összekötésében értendő, hanem rendkívül nagy számú egyéb hálózatot hoz létre, melyek között nem kevés alkalommal gazdasági csoportosulások is jelen vannak. Míg az X-generáció tagjai – Marc Prensky kifejezésével élve – bevándorlói a digitális bennszülöttek világának, az Y-generáció pedig az átmenetiekhez tartozik, a Z-generáció már teljesen beleszületett ebbe a digitális világba.
14
Mivel az első két generáció átélte az analóg korszakot, amikor egy CD-t csak akkor tudott meghallgatni, ha azt megvásárolta, vagy kölcsönkérte, később lemásolta (ami már a bevándorlás folyamata), addig a Z-generáció teljes természetességgel hallgatja a YouTubeon vagy internetes rádiókon a jogvédett dalokat, vagy tölti le azokat a BitTorrent segítségével, miközben véletlenül sem merül fel benne, hogy ezért valaha pénzt kellett volna kiadnia. Nem a jog, hanem egyszerűen a környezet változott meg, amely sokkal könnyebbé teszi ezen tartalmak elérhetőségét. Erre a jelenségre a zeneipar tagjai egyelőre nincsenek felkészülve. Ez a konkrét példa azonban csak egyetlen, de nagyon fontos szegmense az új generáció megjelenésének, amely a gazdasági szereplőket is érinti, és egy nagyon erős kommunikációs törésvonal okozója lehet. Az előző példánál maradva ha valaki egy, az okostelefonján internetrádiót hallgató fiatalnak akarná elmagyarázni, hogy amennyiben az a csatorna nem fizet artisjus díjat, úgy törvénybe ütköző tettet hajt végre, a fiatal nagy valószínűséggel teljesen értetlenül hallgatná a neki magyarázó személyt. Hasonló szituációnak többször voltam személyesen is tanúja. A következőkben néhány gazdasági szempontból fontos témát veszek át, amelyek során szintén törésvonalak húzódnak a digitális bennszülöttek és az előző generációk között.
3.1 Reklámkommunikáció Az X- és Y-generáció tagjai majdnem ugyanannyit használják az internetet -derül ki az eMarketer tanulmányából. Mindkét generáció egyben az elektronikai piac legnagyobb vásárlóereje is. Az X-generáció tagjai teljes fizetéssel rendelkeznek, de mivel nagy részük a kábel tévén és az MTV-n nőtt fel, a hagyományos reklámokra12 szinte immúnisak. Ezzel szemben a ma 18 és 34 év közötti amerikai lakosság 78%-a használja a közösségi oldalakat.13 A közösségi oldalak az okozói és egyben az új színhelyei az emberi kapcsolattartás változásának. Ahogy korábban már említettem, számos cég hirdet ezeken a felületeken sikerrel. A felhasználók ugyanis rengeteg időt töltenek el ezeken az oldalakon,
Ezalatt értem: szórólap, névjegykártya, plakát, reklám újság, Tv, rádió, táblák, matricák stb 13 http://www.emarketer.com/Results.aspx?dsNav=Ntk:basic|generation+y|1| 12
15
és nagyon sok esetben itt szereznek barátokat, ismerősöket vagy akár üzleti kapcsolatokat – ami alapjaiban változtatja meg többek között a reklámipart is. Ha a Google keresőjébe beírjuka következő kifejezést: „social network ad” (közösségi oldal hirdetés), az első helyen egy, a Facebook által fizetett reklám jelenik meg, amelynek alsó sorában a következő olvasható angolul: „Érd el az általad kívánt pontos célközönséget célzott hirdetéssel”. Vajon miért adja ezt az alcímet a Facebook ezen hirdetésének? Mert a közösségi oldalakon a felhasználók teljesen kitárulkoznak, szinte levetkőznek a külvilágnak. Természetesen a felületen be lehet állítani, hogy a különböző információkat kik láthassák, de ma már számos esetet ismerünk, amikor ezeket a profilokat feltörték. Nem mellesleg ma van a legkönnyebb dolga a nemzetbiztonsági hivataloknak információgyűjtés szempontjából. Ezt a kitárulkozást azonban a reklámozók is kiválóan ki tudják használni. Maradjunk a Facebook-os példánál. Ha itt szeretnék feladni egy hirdetést, egyszerűen beállíthatom a korosztályt, az érdeklődési köröket, a származást és még számos egyéb funkciót, amellyel biztosíthatom, hogy valóban a célközönséghez fog eljutni a reklámom. Ez elképesztő előrelépés például a rádiós, órásplakát vagy akár a televíziós reklámozással szemben, ahol a célközönség, csak bizonyos szórással érhető el. A digitális bennszülöttek, számára azonban egyre természetesebb, hogy ezeken a közösségi oldalakon minél részletesebb és valós adatokat adjanak meg, ráadásul mindezt ingyen, külön kérés nélkül! A fentiekből tehát láthatjuk, hogy a cégek érdeke gazdasági szempontból az, hogy az interneten, azon belül is egyre inkább a közösségi szolgáltatások terén képviselve legyenek. A gyors tendencia változások miatt ugyanis a cégeknek egyre nehezebb felszínen maradniuk az adott piacon. Újabb előny, hogy az internet egyre szélesebb körű használatának köszönhetően a világhálón árusító, vagy ott hirdető cégek termékeit bárki pillanatok alatt össze tudja hasonlítani, így nagyobb nyomás helyeződik a cégek árképzési politikájára. Ez első látásra abszolút előny a végfelhasználó számára, ugyanis ahhoz, hogy megnyerjék a vásárlók kegyeit, a cégeknek egyre lejjebb kell nyomniuk az áraikat. Ha azonban azt nézzük, hogy a siker kulcsa a jó kommunikáció és a közösségi oldalak megfelelő használata, akkor lehet, hogy egy gyenge minőségű, vagy éppen csaló cég is sikeres tud lenni egy ideig. Persze itt is megjelenik a közösségi oldalak előnye, ugyanis a fórumokon szinte minden szolgáltatás minősítése elérhető. Ezen a ponton ismét felfedezhetünk egy olyan törésvonalat, amely a digitális bennszülöttek és az elődeik között fennállhat. Egyáltalán nem biztos, hogy az adott szakmában magas minőséget nyújtó cég az
16
interneten is elérhető. Az más kérdés, hogy ez hosszú távon nem fenntartható, ugyanis vagy csődbe fog menni a cég, vagy kénytelen lesz bepótolni a lemaradást. Ha csak Magyarországot nézzük, egyelőre azt kell megállapítanunk, hogy koránt sincsen egyenes arányosság egy adott cég honlapjának fejlettsége (követhetőek Twitteren, ott vannak a Facebookon stb.) és az általa nyújtott szolgáltatás minősége, megbízhatósága között. Ebbe azonban egy digitális bennszülött nem gondol bele, és nem is mérlegeli, mivel neki az interneten elérhető dolgok az elsődlegesek. Ezen a ponton a szülők, pedagógusok felelőssége, hogy kiépítsék a fiatalokban azt a megismerő-, elemző képességet, ami egészséges gyanakvással párosulva az ilyen esetekben képes a felületesség helyett a dolgok lényegének kikutatására.
3.2 Munkahelyek
Az digitális világ fejlődésével, és a technikai vívmányoknak köszönhetően világszerte nagyszámú, új típusú munkahely jött létre. Mivel ez egy új terület, emiatt új szaktudást, és új szakembereket igényel. Nem csak a reklámipart változtatta meg a közösségi oldalak nagy mértékű elterjedése és az egyre fokozódó internethasználat, hanem az újságírást, a bankszektort, a kereskedelmet, a televíziózást, a PR-t és még hosszan sorolhatnám. A Gary Hayes és Laurel Papworth által készített ábra szerint egy közösségi média kampánynak például 5 csoportja van: a bevonás, az alkotás, a megvitatás, a promotálás és a mérés.14 Mindenezek a területek különböző új munkahelyeket hoztak létre, amelyek 5-8 évvel ezelőtt még nem léteztek. Mivel még a legidősebb digitális bennszülöttek sem töltötték be a 18. életévüket, ezért a munkahelyi különbségekről elhamarkodott lenne tények nélkül írni. Néhány gondolatot azért érdemes felvetni. Miután ennek a generációnak egyik fő jellemzője a gyors információáramlás és a multitasking, ezért kérdéses, hogy milyen arányban fognak ezen generáció tagjai olyan munkákat vállalni, amelyek mindenképpen nagy összpontosítást igényelnek, vagy amelynek a munkafázisai monotonok. Dr. Grüll Tibor szerint ezek a fiatalok szinte kizárólag a rövid távú memóriájukat használják. Kérdés, hogy a lexikális 14 Az említett áblát lásd a II. számú Mellékletben, vagy a következő internetcímen: http://www.flickr.com/photos/garyhayes/2973684461/ 17
tudás nélkülözése mennyire fogja befolyásolni a munkahelyeken való elhelyezkedésüket és munkavégzésüket. Itt érdemes megjegyezni, hogy a közösségi oldalak egyre terjedő használata a különböző cégek humánerőforrás tevékenységét is jelentősen megkönnyíti. Segítségükkel a potenciális alkalmazottak különösebb erőfeszítés nélkül leellenőrizhetők az interneten megosztott adataik alapján, mivel a jelöltek a több éve gondosan építgetett és kialakított profiljukat valószínűleg nem fogják letörölni egyetlen interjú miatt – sőt, még ha eszükbe is jutna ilyesmi, a tapasztalatok alapján ez szinte lehetetlen. Egy másik érdekes jelenség, hogy a munkahelyek nagyon gyorsan belesodródtak abba a hihetetlen intenzitású információáramlásba, amely a digitális technika fejlődésével kialakult, és a digitális bennszülöttek környezetévé vált. Ez részben tudatos, mivel egyik cég sem akar lemaradni a piaci versenyben, így kénytelen a leggyorsabb információszerzést és közlést folyamatosan alkalmazni. Másrészről tudattalan és önkéntelen, mivel számos cégnél már külön figyelmeztetés nélkül, szerződésben foglalt pontok nélkül is természetesnek veszik és elvárják, hogy egy adott személy céges telefon nélkül is folyamatosan kapcsolatot tartson a munkatársaival, főnökeivel. Teljesen természetesnek veszik, hogy ma mindenkinek kell mobiltelefonnal rendelkeznie. Akár tudatosan, akár tudattalanul, ma már a versenyszférában dolgozó felnőttek is tapasztalhatják azt az iszonyú mennyiségű információáradatot – hírlevelek, memok, gyorsüzenetek, e-mailek százainak formájában – amelyet a digitális bennszülöttek teljesen természetesnek vesznek. Ezzel egyidejűleg a munkahelyeken is megjelent a multitasking. Ennek negatív hatásairól Makki Marie-Rose a Hetek című hetilapban írt. Cikkének címe is beszédes: Ha lefagy az agy – Multitasking: a hatékony munka átka. „Pszichológusok drámai hangon hívják fel a figyelmet arra, hogy a multifunkcionális munkavégzés során, amikor az illető telefonál, e-mailezik, faxol, SMS-ezik egyfolytában, minden egyes kizökkenés után újabb negyedóra szükséges a munkában való ismételt elmélyedéshez, s ahogy haladunk előre a munkafolyamatban, az elkövetett hibák száma meredeken nő. Ez ugyanúgy érvényes a mai 50 évesekre, mint a 16 évesekre.”15 Magyarországon ez a jelenség elsősorban a multinacionális cégeknél jelentkezik erősen, ahol a legfejlettebb technikai eszközöket használják a mindennapokban, illetve nemzetközi sztenderdeknek kell megfelelni, így nem 15 Makki Marie-Rose: Ha lefagy az agy - Multitasking: a hatékony munka átka; Hetek 2009.05.29. 18
maradhatnak le az anyacég más országokban működő divízióitól. „Mi még ott tartunk, hogy sokkal inkább az emberek túlterheltsége, a munkakörök tisztázatlansága, tehát az alapvető munkaszervezési hiányosságok azok, amelyek az embereknél tartós munkahelyi stresszt, s így a teljesítmény romlását, lelki és testi problémákat idézhetnek elő” – állapítja meg Dr. Kun Ágota a fenti cikkben a Magyarországi helyzetet elemezve.
3.3 A digitális bennszülött generáció és a fizetős szolgáltatások
Érdekes megfigyelni, hogy az Y-generáció számára a zenék és filmek letöltése annyira egyszerű és megszokott dolog, hogy teljesen természetesnek tartják, hogy nem fizetnek érte. Ezzel kapcsolatban számos óriás-perről lehetett hallani, közülük is leghíresebb a The Pirate Bay (A Kalóz Öböl) nevű szervezet pere volt 2009-ben Svédországban. Ez akkor a világ legnagyobb BitTorrent fájlcserélő oldala volt, 22 millió regisztrált felhasználóval és napi egymilliós látogatottsággal. Ennek a fájlcserélő oldalnak az elítélése azért volt nehéz feladat, mert nem tárolták a tartalmakat, hanem gyakorlatilag linkelték azokat, tehát két magángép között segítettek létrehozni a kapcsolatot. Mivel azonban az üzemeletető tudtával meg nem vásárolt tartalmakat közvetítettek, így az ügyészség elítélendőnek tartotta a rendszer működtetését, hangsúlyozva, hogy amiatt tetemes kár éri a film- és zeneipart. A svéd ügyészség állítása szerint a CD-eladásokból származó forgalom tíz év alatt 27 milliárd dollárról 18 milliárdra csökkent. 2001-ben az év legjobban fogyó tíz albuma összesen 69 millió példányban kelt el, 2008-ban már csak 46 millióban. A zeneipari guruk szerint ez mind a kalózok miatt van. 2010 novemberében másodfokon is vesztett a fájlmegosztó oldal 4 alapító tagja, így börtönbüntetést, és 1,4 milliárd forintnak megfelelő kártérítés megfizetését szabták ki rájuk. Érdekes módon az oldal azóta is működik és üzemel, immáron a Seychelle-szigeteken bejegyzett Reservella nevű cég tulajdonában van, és a per kezdete óta jelentősen megnőtt a regisztrált felhasználóinak a száma. A Pirate Bay példája is mutatja, hogy a digitális tartalmak illegális megosztása ipari mérteket ölt, amely óriási károkat okoz a kiadóknak és filmipari cégeknek. Ez a helyzet pedig az X- és Y-generáció elektronikai eszközvásárlásaival egyelőre nemhogy csillapodna, 19
hanem még növekszik, mivel ők már készségszinten használják a fájlmegosztókat, és szinte kivétel nélkül mindegyikük rendelkezik mp3 lejátszóval – vagy külön eszközön, vagy a mobiltelefonjukban. Ezt bizonyítja a saját készítésű felmérésem is, ahol a 91 válaszadó személy közül 80 rendelkezik mp3 lejátszóval. David Goldman írása szerint, amely a CNN Money című internetes szaklapban jelent meg, „a teljes digitális zenei piac forgalmának 90%-a illegális”16. Ebből az adatból bátran következtethetünk arra, hogy az imént említett, óriási számban birtokolt zenei lejátszókon található zenei tartalmak is legalább 90%-ban illegális forrásból kerültek az eszközökre. A Forrester kutatócsoport felmérése alapján az Egyesült Államokban 1999 és 2009 között 14,6 milliárd dollárról 6,3 milliárd dollárra esett a zenei eladásból származó bevétel. Ennek okát a szakemberek egyöntetűen a digitális zene elterjedésében látják. A CD folyamatosan tűnik el, és nem lép helyébe semmilyen olyan eszköz, amely bevételt tudna termelni a kiadók számára. Az mp3 formátum megjelenése nagy áttörést jelentett a digitális zene területén, ugyanis a korábban 'wav' formátumban, CD minőségben tárolt zeneszámokból átlagosan 19 fért el egy CD-n, ami a CD 650 MB-os méretével számolva nagyjából 32 MB-ot jelentett számonként. Az mp3 tömörítésnek köszönhetően a laikusok számára észrevehetetlen minőségromlással értek el számonkénti átlagos 4 MB-os méretet. A kettőt összehasonlítva hamar meglátszik, mennyire könnyűvé vált ezeknek a számoknak az interneten való küldése, letöltése, amelyet tovább segített az egyre nagyobb sávszélességű internet. Az első híresebb, a Z-generáció számára már valószínűleg ismeretlen fájlmegosztó, amelyen mp3 formátumú zenéket lehetett keresni és letölteni az amerikai Kazaa volt, amelyet az ügyészség a Pirate Bay per során precedensként emlegettet. Ennél sokkal strukturáltabb formában jelentkeztek a különböző BitTorrent oldalak, amelyek azóta is töretlen népszerűségnek örvendenek – a Pirate Bay per fentebb bemutatott kimenetele ellenére. Szakújságírók is meglepődve írnak az üdítő ellenpéldáról, az Apple által üzemeltetett iTunes zene-, film-, podcast- és más tartalmak vásárlási oldaláról, az iStoreról. Itt többnyire 99 centes áron lehet megvásárolni a dalokat. Természetesen a hackerek ezt sem hagyták szó nélkül, és már le lehet tölteni fizetés nélkül is erről az oldalról, ennek ellenére az Apple mégis számottevő bevételt realizál az iStore-on keresztül, ami azt 16
David Goldman:Music's lost decade: Sales cut in half. http://money.cnn.com/2010/02/02/news/companies/napster_music_industry/ 20
mutatja, hogy sikerrel üzemel az a rendkívül zárt rendszer, amelyet elsőre senki sem kedvel, a termék kedvéért mégis minden használója kénytelen megtanulni, és használni.17 Az iTunes viszont képes fogadni zenefájlokat a bolton kívülről is, tehát, ami az adott számítógépen van, de egyszerre csak egy géppel engedi az iPod szoftvere szinkronizálni az eszközt. Az iPhone-ok esetében új gép megjelenésével minden előző adatot letöröl, tehát a több gépről való zenegyűjtést nem engedi, ami némileg gátat szab a korlátlan illegális zenegyűjtésnek – legalábbis körülményessé teszi azt. 1999-ben jelent meg az ingyenes letöltéseket igazán beindító szoftver, a Napster. Ez az ingyenes zenei megosztó program volt az ingyenes zeneletöltések pionírja. Még abban az évben perbefogták, és beszüntették A korábban már említett iTunes, amelynek sikerült elérnie, hogy felhasználói jelképes összeget fizessenek a zenékért, csak 2003-ban indult. Sonal Gandhi, a Forrester kutatóintézet zenei elemzője szerint ebben a négy évben vesztette el a lehetőségét a zeneipar egy új zenevásárlási kultúra meghonosítására, és arra, hogy feledésbe taszítsa az „ingyenes online zene” létezését. Ehelyett azon amerikaiaknak, akik digitális zenét vásárolnak, csak a 64%-a állítja, hogy valóban érdemes kiadni pénzt a zenéért. Néhányak szerint a zenei ipar számára – a csökkenő bevételek ellenére – most nyílt a legnagyobb lehetőség, ugyanis az internetnek köszönhetően az emberek annyi zenével tudják körbevenni magukat, mint eddig még soha. Csakhogy ezeket az eléréseket nehezen lehet fizetőssé tenni. A zeneipar folyamatosan próbálkozik licencdíjassá tenni a csengőhangokat, a zenei rádiókban elhangzó számokat, és a YouTube-on elérhető tartalmakat. Ez a törekvés 2009-ben 84 millió dollár bevételt jelentett. Ez még messze nem fedezi a veszteségeket, de jó jel, hogy az adott hatóságok erőfeszítéseket tesznek, és a vásárlás orientált hozzáállásból váltanak a hozzáférés orientáltságúba. A Forrester előrejelzése szerint a zeneipar bevétele továbbra is csökkenni fog egészen 2014-ig, amíg egy új bevételi forrást nem találnak. Épp a napokban jelentette be a YouTube után a második legkedveltebb, széles körben ismert, korábban ingyenesen multimédia tartalmakat közvetítő oldal, Spotify a 17 Értem ez alatt, hogy ellenben más mp3 lejátszókkal, az Apple iPod-jaira nem lehet csak úgy USB-n keresztül zeneszámokat felmásolni, mintha egy pendrive-ra másolnék adatokat, hanem szükség van az iTunes szoftverre, amibe pedig ügyes módon bele van helyezve egy online médiabolt, illetve regisztrál minden eszközt annak gyári száma alapján. 21
korlátozásait. Az eddig teljesen ingyenes program most már csak havi 5 lejátszást és 10 órányi hallgatást enged.18 Mark Mulligan, az előbb említett Forrester kutatóintézet vezérigazgatója és kutatásvezetője szerint a zene tulajdonlása már nem annyira fontos a digitális bennszülött generáció számára, mint elődeiknek. Állítása szerint, ők már mindent online csinálnak, tehát a BitTorrentek helyére a YouTube kerül. Ebből a szempontból ő 3 csoportról beszél: először is az analógokról, akik 25 év felettiek, CD-t vagy rádiót hallgatnak, hetente összesen 3,8 óra mennyiségben. Őket követik az „átmenetiek”, a 16 és 24 év közöttiek, akik az iTunes-t és a BitTorrent oldalakat használják, és nagyjából 7 órát töltenek hetente zenehallgatással. Majd következnek a digitális bennszülöttek, akik 12 és 15 év közöttiek, mobiltelefonjukkal és a YouTube-bal a maguk heti 5,5 órányi zenehallgatásával. A tulajdonlás nem számít nekik, és a forrás sem. Zenét a YouTube-on hallgatnak, klippeket is ott néznek, a tartalom és az élmény az, ami számít. Mindent online érnek el a videó lejátszására alkalmas mobiljaikkal vagy más eszközeikkel, mint például az iPod Touch.19 Mindezekért
a
tartalmakért
semmit
sem
fizetnek,
az
eszközeiken
elérhető
internetszolgáltatás díját kivéve.
4 A digitális bennszülöttek és az oktatás
Ennek a fejezetnek az elején egy volt tanárommal megtörtént esetet szeretnék röviden leírni, amely jól jellemzi azt a szakadékot, ami mára a tanárok és a diákjaik között fennáll. Az említett tanár azt találta mondani az egyik diákjának a gimnáziumban, hogy link. A diák erre teljes értetlenséggel reagált. Nem tudta, hogy hogyan lehet ő egy link, hiszen nem is lehet rákattintani. A tanár természetesen a link szót, mint a lustaság, hanyagság, trehányság szinonimáját használta, a diák pedig az interneten használatos hiperlink rövidebb, hétköznapi nevére asszociált, és a szomorú, hogy később sem jött rá, hogy nem ugyanarra gondol a tanárral, mert nem ismerte a link „eredeti” magyar jelentését. 18 Mark Mulligan: Spotify No Longer Too Unlimited http://blogs.forrester.com/mark_mulligan/11-04-14-spotify_no_longer_too_unlimited 19 Mark Mulligan: Digital Natives: The Generation That Music Product Strategy Forgot digital_natives_the_generation_that_music_product_strategy_forgot 22
Ez az eset egy tipikus, és nagyon eklatáns példája, hogy a digitális bennszülöttek mennyire más nyelvet beszélnek, ami mindenképpen egy kommunikációs törést hoz létre.
4.1 Az internetes oktatásban rejlő lehetőségek Mielőtt rátérnék a digitális bennszülöttek tanulási viszonyainak elemzésére, egy személyes, az X- és Y-generációt érintő példát is megemlítenék. Jelenlegi munkám során számos alkalommal tartok képzéseket felnőtteknek. Ingatlanhitelezéssel foglalkozó cégem több brókercéggel le van szerződve. Munkatársaikat minden termékváltozás vagy új termék megjelenése esetén oktatásban kell részesíteni. Nagyon megdöbbentő tendenciát kezdtem tapasztalni a 2010-től kezdődően. A meghívott személyek egyre kevésbé hajlandóak megjelenni az ilyen oktatásokon. Nem számít, hogy helyben van-e vagy utazni kell érte, nem számít a személyes ismeretség sem. Legutolsó alkalommal egy több, mint 300 szerződött partnerrel dolgozó brókercég hirdetett meg oktatást, amelyet én tartottam volna, de egy ember sem jelent meg az oktatáson. Amikor beszéltem az oktatás szervezőjével, arról tájékoztatott, hogy nemcsak nálunk van ez így, hanem minden más cégnél is. Ezekről az oktatásokról tudni kell, hogy szinte mind egy kaptafára mennek. Egy vagy két előadó, kivetítővel és PowerPointtal, 1-2 órát beszélnek és kész. Ez az internet egyre nagyobb térnyerésével egyre kevesebb érdeklődőt vonz. Nagyon lassú az információáramlás, és elavult a technológia. Egy oktatássorozat kapcsán azonban kipróbáltam egy új internetes prezentációs eszközt, a Prezi-t, amelyet egy magyar fiatal csapat fejlesztett. Ez nagyon tetszett a közönségnek, és a figyelem is jobban rám és a prezentációmra koncentrálódott, de a személyes jelenlét kérdése még mindig nem oldódott meg. Mindeközben bizonyos informatikai fejlesztőcégek, illetve MLM cégek is előszeretettel használják az online oktatás lehetőségeit. Ennek menete a következő: meg kell hirdetni az oktatás időpontját vagy e-mail küldésével, vagy egy honlapon kihelyezett hirdetéssel. A lebonyolításra technikai szempontból számos lehetőség adódik, akár a Skypeon keresztül, akár más, külön erre specializálódott internetes felületeken. Ilyenkor a képernyő nagy részén az oktató diái, ábrái, videói láthatók, mellette a hallgatóknak fenntartva egy részt, ahol kérdezhetnek, illetve bejelentkezhetnek, hogy az oktató lássa, hogy kik vannak „jelen”. És természetesen az oktató hangja folyamatosan hallható, ami egyirányú kommunikáció, viszont chateléssel „közbe lehet szólni”, amit mindenki láthat.
23
Ennek az oktatási módnak alapvetően 3 nagy előnyét ismerjük egyelőre: az idő és pénz spórolást, valamint a távolság leküzdését. Amíg egy adott helyszínre való utazás időigényes, és sok esetben az utazással töltött idő a munka és a tanulás szempontjából kihasználatlan (kivéve ha közben van lehetőségünk egy tablet pc-n dolgozni, vagy hangoskönyvet hallgatni például autóvezetés során), addig egy online oktatáson részt vehetünk otthon, vagy bárhol, ahol internetelérhetőség és a hozzá szükséges eszköz rendelkezésre áll. Maga az utazás is pénzbe kerül, és indirekt módon a kihasználatlan idő is pénzköltés. Az oktatások helyszínéül szolgáló helységek is pénzbe kerülnek, amelyet szintén nem kell ebben az esetben megfizetni. Mára már közhely, hogy az internet mindent közelebb hoz hozzánk, és nagymértékben segíti a globalizációt. Így akár egy nemzetközi oktatást is tarthatunk otthonról online oktatás keretében, tehát a távolság adta akadályok is kiküszöbölhetőek. Mivel a számítástechnikai cégek természetükből fakadóan hamarabb kezdik el készségszinten használni a technikai fejlesztéseket, valamint az MLM cégek szeretik naprakésznek mutatni magukat, a fenti példákból következtethetünk rá, hogy az oktatás jövőjében valami hasonló fog szerepelni, hacsak nem ez maga az oktatás jövője. Tavaly augusztusban Bill Gates a következőt állította ezzel a témával kapcsolatban: “5 éven belül az e-learning alapú oktatás lesz a legjobb oktatási forma. Véleményem szerint a tankönyvek ideje hamarosan le fog járni s helyettük az e-learning fogja átvenni az uralmat, mely elsősorban a felsőoktatásban fogja érezteti hatását.”
4.2 Máshogyan tanulnak-e a digitális bennszülöttek, mint elődeik? A címben szereplő kérdést, valamint, hogy „Meg kell-e változtatni az oktatási módszereket a digitális bennszülöttek miatt?” –
feltettem több, a témában érintett
személynek. Dr Grüll Tibor, egyetemi tanár, a Bornemisza Péter Gimnázium tagozatvezetője, aki nem mellesleg többgyermekes szülő, a következő válaszolt adta: „Mindkét válasz határozottan igen. Mivel nem vagyok sem orvos, sem pszichológus, nem tudom megmondani, hogy miért tanulnak másképp ennek a nemzedéknek tagjai, de erről sok jó szakkönyv és cikk született már. Mindenesetre ezek leírták magát a jelenséget, de nem foglalkoztak annak várható következményeivel, vagy az orvoslás módjával. Nekem
24
úgy tűnik, hogy maga a tanulás került veszélybe. Az információcsere olyan hihetetlen mértékben felgyorsult, hogy ha 15 másodpercenként nem éri új inger az agyát valakinek, már kikapcsol. Arról nem is szólva, hogy csak a rövid távú agyi memóriát használják, a hosszú távú pedig mintha nem is létezne. Szerintem nagyon át kellene gondolni az iskola működését ebben a világban, de nem vagyok biztos abban, hogy nekünk a számítógépes világgal kellene versenyeznünk. Olyan értelemben igen, hogy ”színes, szagos, érdekes” órákat kell tartani (videók, ppt, interaktív tábla stb.), ez feltétlenül jó. De nem oldja meg az összes problémát, mert a tanításnak csak egyik összetevője a tananyag, a másik – a legfontosabb – maga a diák. Ha a megfelelő modern eszközökkel (lásd fenn) lebontjuk a tananyag és a diák között lévő ”falat”, attól még nem biztos, hogy érdekelni fogja, amit tanítunk. Ha tehetném, én radikális reformot léptetnék életbe a hagyományos tantárgyakban, és a szabadabb angolszász oktatási rendszer irányába mozdulnék el. (Példaként: tanítsunk egy korszakot fél éven keresztül! Hangoljuk össze a humán tantárgyakat. Legyen több és alaposabb projekt-hét stb.) Sajnos, a mostani törvényi szabályozás nem ebben az irányban fog elmozdulni.” A Sunday Morning Herald hasábjain 2008-ban megjelent ezzel a témával kapcsolatban egy írás Lucinda Schmidt és Peter Hawkins tollából, amely bevezető szakaszában egy élményt ír le a szerzőpáros. Egy iskola elsős osztálytermében érdekes kérdések vannak felírva a falon egy papírra: Ki fog-e önteni a víz? Hány gyerek utazik iskolába fenntartható módon? Jó dolog-e a városok létezése? A mellette lévő papíron pedig az van felsorolva, hogy a gyerekek hol fognak válaszokat találni. Ennek első sora, hogy „megnézzük az internetet.”20 Ebből is látszik, hogy a ma iskolába járó nemzedék elsődleges információforrása az internet. Thomas Fuchs és Ludger Woessmann a Müncheni Egyetem kutatói a tanulók teljesítményének és számítógép használatának az összefüggését vizsgálták. Ebben a tanulmányban, amely 31 ország összesen 174.000 diákjának tanulmányi adatait vizsgálta, kiderül, hogy ha kiszűrjük a családi körülményeket és az iskolák egyéb jellemzőinek
20 Lucinda Schmidt, Peter Hawkins: Children of the tech revolution http://www.smh.com.au/news/parenting/children-of-the-techrevolution/2008/07/15/1215887601694.html 25
hatásait, akkor az otthoni számítógép-használat negatív hatással van a tanulmányi eredményre.21
4.2.1
Az oktatásban fellelhető törésvonal22 Mielőtt rátérnék Marc Prensky ez irányú tanulmányának elemzésére, szeretnék
rávilágítani néhány olyan egyediségre és tényre, amelyek a digitális fejlődésen kívül közrejátszottak és közrejátszanak a generációk közti törésvonalak kialakulásában a magyar oktatás területén. Makki Marie Rose a vele készített interjúm során a következő, hosszú távú következményekkel járó jelenségre mutatott rá: „Bauer Béla ifjúságkutató szociológus szerint az 1996-os Bokros-féle megszorító csomag intézkedései kimutathatóan nagyon visszavetették a gyerekvállalási kedvet Magyarországon: 1,6-ról 1,3-ra csökkent az egy szülőképes korú nőre jutó átlagos gyerekszám, és ezt máig nem sikerült visszatornázni. Bokros legfőképpen azzal az intézkedésével, hogy elvette a középrétegektől a családi pótlékot, és csak a rászorulóknak hagyta meg, a legszegényebb alsó társadalmi harmad gyermekvállalási arányát növelte meg tartósan. Ez a hátrányos gyereksereg az, ami egyre inkább megtölti ma az iskolákat, és egyre keményebb leckét jelentenek az oktatásügynek. Nagyon durvulnak a gyerekek, nagyon nehéz őket áttolni a sulin, épkézláb tudást adni nekik, és elkerülhetetlenül kiválik mindebből egy szűk elitoktatás.” Ennek a kifejezetten magyar jellegzetességnek – ami lehetséges, hogy más nemzetben is megtalálható, de a kiváltó oka mindenképpen más – a bemutatása után hozzáteszi a következő, a társadalmunkban megtapasztalható kommunikációs törésvonal létezését: „Bauer szerint a virtuális közegben felnövő gyerekeknek, fiataloknak a mai középkorú rétegek, politikusok, szülők nem értik a nyelvüket, nem értik a világukat, de nem is erőltetik magukat, hogy megértsék. Ebből a szempontból Magyarországon átlagon felül óriási a generációs szakadék.” Lévén, hogy az interjúalanyom szociológus is, amellett, hogy újságíró és szülő, a következő, szintén a mai magyar társadalmat aktuálisan bemutató helyzetképet írja le: „A felnőttek csak a pozícióikat, az egzisztenciájukat féltik, nem akarnak teret adni a 21 Thomas Fuchs és Ludger Woesmann: Computers and Student Learning: Bivariate and
Multivariate Evidence on the Avaliability and Use of Computers at Home and at School; CESIFO Working Paper NO. 1321 Category 4: Labour Markets, November 2004. 22 Marc Prensky tanulmánya alapján 26
fiatalabbaknak, ma a kutyát nem érdeklik a fiatalok, ezért azok könnyen radikalizálódnak, mennek a Jobbikhoz. Obama interneten szólította meg a fiatalokat, a Fidesz is talán nyitottabb erre, a Fidelitasban igyekszik utánpótlást nevelni, ifjúságpolitikát visz, a politikusaik fent vannak a neten, ezt a szocialisták és a kereszténydemokraták nagyon elhanyagolták.” 4.2.1.1
A törésvonal okai, megnyilvánulásai
Marc Prensky nevét korábban már említettem. A Digitális Bennszülöttek, Digitális Bevándorlók című, 2001-ben megjelent tanulmányában részletesen foglalkozik a tanárok, mint digitális bevándorlók, és diákjaik, mint digitális bennszülöttek kapcsolatáról. Már egyből a tanulmány első mondatával a téma közepébe vág, miszerint meg van döbbenve, hogy mennyien írnak az amerikai oktatás hanyatlásáról, miközben nem veszik figyelembe annak okozóit. Állítása szerint a mai diákok radikálisan megváltoztak, és már nem azok az emberek, akikre az oktatási rendszer tervezve lett. A digitális bennszülöttek jellemzése után amelyben leírja, hogy milyen technikai eszközök veszik körül a mai diákokat, és mennyi időt töltenek el azokkal, a következővel folytatja: „Ma már világos, hogy ennek a mindenütt jelen
levő
digitális
környezetnek
és
a vele
töltött
interakció
mennyiségének
eredményeképpen a ma diákjai alapvetően máshogy gondolkoznak és dolgozzák fel az információkat, mint az elődeik. Ez a különbség sokkal messzebbre és mélyebbre hat, mint azt a legtöbb oktató gondolná vagy tapasztalja.” „Másfajta élmények eredményeképpen másfajta agyi strukturáltság jön létre” – mondja Dr. Bruce D. Perry a Baylor College of Medicine oktatója. Ahogy a következő tanulmányban is látni fogjuk, nagyon úgy tűnik, hogy a diákok agya fizikálisan is megváltozott – különbözik az elődeikétől – a másfajta felnevelkedés következtében. „Attól függetlenül, hogy ez a szó szoros értelmében igaz vagy nem, azt biztosan állíthatjuk, hogy az ő gondolkozási sémájuk megváltozott.” Ezután Prensky felteszi a kérdést, hogy minek is nevezze ezt a generációt – Netgenerációnak, vagy D- mint Digitális generációnak, majd arra a következtetésre jut, hogy digitális bennszülötteknek fogja hívni, mert ők beszélik anyanyelvi szinten a digitális nyelvet, a számítógépek, az internet és a videójátékok nyelvét. Ha ők a digitális bennszülöttek, akkor mi másnak hívhatjuk a többi embert, akik nem beleszülettek a digitális világba, hanem egy ponton elkezdte érdekelni őket és részeseivé váltak ennek a világnak,
27
mint sem digitális bevándorlóknak. A különbség abból fakad, hogy ahogyan egy bevándorló megtanulja az új nyelvet, a múlt nyomaként mindig meg fog maradni az akcentusa. Ilyen akcentus jele lehet Prensky szerint, amikor egy információért csak másodikként fordul valaki az internethez ahelyett, hogy azzal kezdte volna, vagy hogy elkezdi olvasni egy program leírását ahelyett, hogy hagyná, hogy a program maga megtanítsa a használat módjára. „Tehát a mai felnőttek máshogyan szocializálódtak mint a gyermekeik, és most a nyelvtanulás folyamatában vannak, amiről pedig tudósok már kiderítették, hogy a később tanult nyelv az agy más részébe kerül, mint az anyanyelv” – írja Prensky, majd néhány humoros helyzettel folytatja, amelyek az akcentus jelei lehetnek a bevándorlók nyelvezetében. Ilyen lehet, amikor valaki kinyomtatja vagy kinyomtattatja az e-mailjét azért, hogy megszerkessze azt, ahelyett hogy a gépen szerkesztené meg (amit egyenesen ostoba akcentusnak hív a szerző). Másik ilyen lehet, amikor valaki odahívja a gépeik előtt ülő kollégáit a saját gépéhez, hogy megmutasson egy weboldalt, ahelyett, hogy elküldené az oldal linkjét e-mailben. A szerző kedvenc ilyen akcentusának a „megkaptad az e-mailem?” című telefonhívást tartja. Majd ezt követően felhívja a figyelmet, hogy ez nem csak vicc, mert a legnagyobb probléma, amivel ma az oktatás szembenéz, az az, hogy a digitális bevándorló oktatók, akik egy régi nyelvezetet beszélnek, szenvedve tanítják azokat a tömegeket, akik már egy teljesen új nyelvet beszélnek. Sokszor a diákok azért is érzik rosszul magukat az iskolában, mert ilyen személyek oktatják őket, akiket úgy látnak, mintha egy „erősen akcentusos, unintelligens társaság lennének, és sokszor nem is értik, hogy mit mondanak”. Érdekes lehet elgondolkozni például azon, hogy mit is jelenthet egy mai digitális bennszülöttnek az a kifejezés, hogy tárcsázni egy számot? Az oktatás metodikájával kapcsolatban Prenksy a következőképpen jellemzi a digitális bennszülötteket: − nagyon gyorsan fogadják az információkat, − szeretik a párhuzamos működést és a multitask-ot, − előbb szeretik látni az ábrát mint a szöveget, − akkor teljesítenek a legjobban, ha hálózatban vannak (networked, ami jelenthet internetes kapcsolódást is), − szeretik az azonnal elérést, mint a hypertext-et,
28
− az azonnali jutalmazástól, és sűrű elismeréstől lesznek boldogok, −
a „komoly” munkával szemben a játékot részesítik előnyben. Azokat a képességeket, amelyeket a digitális bennszülöttek professzionális szintre
emeltek az évek során a bevándorlók – akár a tanárok vagy a szülők – nem nagyon értékelik. Nem hiszik el, hogy hatékonyan lehet tévénézés és zenehallgatás közben tanulni, mert ők nem tudnának. Ezt azzal magyarázza szerző, hogy nem is gyakorolták azt éveken keresztül, és a legtöbb bevándorló nem hiszi, hogy a tanulás lehet egy vidám, vicces dolog. „A mai digitális bevándorló tanárok legnagyobb sajnálatára azok, akik az osztálytermeikben ülnek a videojátékok „rángatózó sebességén” és MTV-n (nem a Magyar Televízió, hanem a Music Television) nőttek fel. Ők hozzá vannak szokva a hypertext azonnaliságához, a letöltött zenékhez, zsebükben az okostelefonjaikhoz, a könyvtárhoz a laptopjukon, az infraés bluetooth üzenetekhez és az sms-ezéshez. Életük nagy részében, vagy az egészben csatlakozva vannak a netre. Nagyon kevés türelmük van előadásokhoz, lépésről lépésre vezető logikai és szájbarágós tesztekhez.” Miközben a szerző azt taglalja, hogy a mai tanárok felfogása mennyire helytelen, amikor azt gondolják, hogy ugyanazok a technikák és oktatási metódusok működni fognak, mint ami az ő diákkorukban működtek, egy érdekes jelenetet ír le, amikor is egy kisgyerek az óvodában azt találta mondani az éhsége kifejezésére, hogy „www.éhesvagyok.com”. Egy másik beszámoló szerint – ami már nem annyira vicces – vannak gimnazisták, akik úgy érzik, hogy le kell lassítaniuk magukat, amikor belépnek az iskolába, illetve, hogy az az anyag, amit hallanak nem éri meg a figyelmet mindamellett, amiket máshonnan tapasztalnak, érzékelnek. Mindezekért a tanárok hibáztatják a diákokat. Prensky egy másik példát is hoz a megváltozott oktatási körülményekre. Amikor egy fiatal egy nagynevű egyetemre ment, ahol minden oktató az MIT-ről érkezett (Massachusetts Institute of Technology), de mindegyikőjük a saját szöveggyűjteményét olvasta fel az órán, ezért a kiábrándult fiatal elhagyta az egyetemet. A tíz évvel ezelőtt (!) készült tanulmányban a szerző felteszi a kérdést, hogy mi lehet a megoldás: a digitális bennszülötteknek kell mégis a régi módon tanulniuk, vagy a digitális bevándorlóknak kell megtanulniuk az új módszereket? Prensky azt a sarkos választ adja, hogy bárhogy is szeretnék a bevándorlók, nem nagyon valószínű, hogy a digitális bennszülöttek visszakanyarodnának az elődjeik által kitaposott ösvényekre. Erre több érvet is felhoz:
29
− ahogyan egy idézett részben egy orvos állította, a digitális bennszülöttek agya már máshogyan működik. − Ha azt akarnánk, hogy visszafelé menjenek, az ellent mondana mindannak, amit a kulturális migrációról tudunk és tartunk. Ha egy gyerek beleszületik egy új kultúrába akkor könnyen megtanulja annak nyelvét és csak nehezen lehet a régi nyelv használatára rávenni. A bennszülött-bevándorló hasonlatot továbbfolytatva szembeállítja az okos és a nem túl okos, nem rugalmas bevándorlókat, ahol az okosok felismerik, hogy a gyerekeik gyorsabban asszimilálódnak és előnyt húznak belőle – míg az ellenkező esetben a szülő állandóan azt hangoztatja, hogy milyen jó volt a régi „ország”. A szerző maga állítja, hogy nem az a konklúzió, hogy akkor hagyjuk a digitális bennszülöttek oktatását, és várjuk meg míg felnőnek, és majd ők tudnak oktatni, sokkal inkább át kell gondolni az oktatás metodikáját és tartalmát. 4.2.1.2
Megoldási javaslatok az oktatásban fellelhető törésvonalak áthidalására
Először is az oktatás módján kell változtatni. Az oktatóknak meg kell tanulniuk, hogy mi az a nyelvezet és stílus, amiben a diákjaik beszélnek. Ez nem azt jelenti, hogy meg kell változtatni azt, hogy a mi a fontos és lényeges, hanem sokkal inkább azt, hogy gyorsabban kell oktatni, kevesebb lépésről-lépésre történő módszerrel, többször párhuzamosan, egyszerre végezve a munkákat, hirtelen váltásokkal a dolgok között. Második fontos terület a tartalom. Ezt Prensky két csoportra osztja: az egyiket „örökség tartalomnak” mondja, míg a másikat a „jövő tartalomnak”. Az örökség alatt az írást, olvasást, logikai gondolkodást, a régi írások megértését érti. Ezekről azt mondja, hogy fontosak, de egy másik korhoz tartoznak. Ezekből vannak, amik még ma is nagyon fontosak, mit például a logikai gondolkodás, és vannak amik kevésbé, mint az Euklidészi geometria vagy a latin és görög nyelvek. A jövő tartalom nem meglepően főleg a digitális- és a technikai tartalmak. A szerző szerint ebbe nem csak a hardverek, szoftverek, nanotechnika és a robotok tartoznak bele, hanem a politika, a nyelvek, a szociológia – mindez új köntösben, ami nagyon érdekli a ma diákjait, de valószínűleg nem sok oktató van megfelelően felkészülve rá. Ha meg tudja 30
oldani egy oktató, hogy mind az örökség tartalmat, mind a jövő tartalmat egyszerre oktassa, Prensky szerint akkor sikere lesz. Ehhez az örökség tartalmat új módon kell oktatni, míg a jövő tartalom jelenti a pluszt és gondolkodást. Nehéz eldönteni, hogy melyik a könnyebb: a régit új módon oktatni, vagy megtanulni új dolgokat oktatni. A szerző az elsőt tartja valószínűnek. Miután Marck Prensky egy oktató szoftvereket fejlesztő cég alapítója és vezetője, a tanulmánya végén meglepő módon azt javasolja, hogy az oktatandó anyagokat be kellene csomagolni játékszoftverekbe, amit egy építészeti szoftver fejlesztési menetének és sikerének leírásával támaszt alá. A szoftver oktatási anyagát ugyanis először annak tervezői egy leíró szöveggel akarták megoldani, majd Prensky és csapatának közreműködésével, nem kis idő alatt – a teljes koncepcióváltás miatt ez dupla annyi időt igényelt, mint tervezték – gyors oktatóvideókat készítettek, amelyeknél nem kell feltétlenül sorrendben haladni. Két konkrét tantárgyi javaslatot is mond, melyekkel a legtöbb mai diák biztosan egyetértene: a matematika esetében a szerző szerint már el kellene mozdulni arról a kérdésről, hogy lehet-e használni, mintsem, hogy hogyan kelljen azt használni. A földrajzzal kapcsolatban a tanulmány megjelenésekor a fiatalok között kedvelt Pokémon figurákat hozza fel példának, amelyekből 100 különbözőt a hozzájuk tartozó karakterisztikákkal könnyedén megtanult és megjegyzett minden gyerek, így nem kell azt gondolnunk, hogy ne tudnának megjegyezni hasonló számú országot, a fővárosaikkal és kapcsolataikkal együtt – minden a tálaláson múlik. Prensky tehát azt javasolja, hogy minden tananyagot dolgozzanak át minden szinten a digitális bennszülöttek számára, úgy, hogy abban a diákok segítségét is igénybe veszik. Arra a lehetséges kifogásra, hogy ez csak tények és adatok tanulására alkalmas módszer lenne, számos ellenpéldát hoz, majd a sportszergyártó Nike reklámjának mottójával biztatja az oktatókat: JUST DO IT (csak csináld)! 4.2.1.3
A Prensky tanulmány kritikája, ellensúlyozása
A tanulmány ide vonatkozó részének ismertetése és megoldási javaslatainak bemutatása után vizsgáljunk meg néhány ellenérvet. A Prensky-féle helyzetkép leírását sok pedagógus kritikusan fogadja, amelyet maga Prensky is előre megjósolt. Dr. Grüll Tibor ezzel kapcsolatban a következőt mondja: „Miközben a szerző a technikai fejlődést kvázi 31
evolúciós ugrásnak tartja, elfelejtkezik feltenni a kérdést, hogy mi is az ember? Vagy mitől ember az ember? Valóban ennyit jelent a létünk szempontjából a digitális korszakba történő ugrás? Felteszem magamnak a kérdést: nem csak valami irtózatos szemfényvesztésnek vagyunk mindannyian szem- és fültanúi, szenvedő részesei? Mert hogy mitől más egy digitális bennszülött és egy egy digitális bevándorló, azt értem – de több is lenne? Ezt határozottan elutasítom.” Konkrétan az agy működésével kapcsolatban egy másik interjúalanyom, Maki Marie-Rose már fentebb is említett, 2009-ben írt újságcikkéből idézek egy idevonatkozó részt, amely alapvetően a multitasking jelenséggel foglalkozik, de kitér annak biológiai részére is: „Amerikai pszichológusok a kilencvenes évek óta vizsgálják a multitasking jelenséget és annak korlátait az emberi munkavégzésben. Kimutatták, hogy az emberi agy nem tud egyidejűleg több feladatot eredményesen elvégezni, mert egyszerre csak egyetlen dologra képes koncentrálni. Legfeljebb gyorsabban vált át egyik feladatról a másikra – akárcsak a számítógép, amelyről szintén tudható, hogy minden látszat ellenére a processzor egyszerre mindig csak egy feladatot végez, ám rendkívül nagy sebességgel vált át egyik funkcióról a másikra, a megfelelő prioritások alapján. A legfrissebb agykutatások azt támasztják alá, hogy agyunk homloklebenyében található egy olyan központ, amely akkor kapcsol be, ha egyszerre több dologra kell koncentrálnunk: ez engedi több irányba eloszlani a figyelmünket, ami által mi szétszórtnak és figyelmetlennek érezzük magunkat. Ha viszont egyetlen dologra koncentrálunk, akkor ez a központ kikapcsol, és enged minket egy irányba összpontosítani.”23 Ugyanebben a cikkben láthatjuk, hogy egy fiatalok között végzett felmérés egyrészről alátámasztja a Prensky által leírt állapotot a digitális bennszülöttek oktatáshoz való viszonyáról, másrészről viszont cáfolja annak Prensky-féle okozóit: „Egyetlen feladattal foglalkozni rém unalmas" – mondják azok az amerikai tinédzserek, akiket egy 2006-os kutatásban szólaltattak meg. A 12-14 éves fiúknak a fele, a lányok kétharmada bevallása szerint több médiumot használ egyszerre, sokszor leckeírás közben. Sőt, a 18-20 éves hölgyek között ez az arány már háromnegyed, ami jól alátámasztja azt a korábbi tapasztalatot is, miszerint a nők sokkal inkább képesek a többfunkciós működésre, mint a
23 Makki Marie-Rose: Ha lefagy az agy - Multitasking: a hatékony munka átka; Hetek 2009.05.29 32
férfiak, akik egyszerre egy dologban szeretnek elmélyedni. Ennek oka nem annyira az agyműködésben keresendő, mint inkább a társadalmi szereposztásban, legalábbis egyes pszichológusok szerint. A jelenlegi kutatások szerint ugyanakkor mindkét nem képes elsajátítani a multitasking képességét, ami egy ponton túl mindkét félnél a teljesítmény rovására megy. Egyre többen vizsgálják – legalábbis külföldön – a fiatal, kilencvenes években született Z-generációt, amely már a digitális térben nőtt fel. Tény, hogy náluk sokkal előrehaladottabb a multitasking képessége: gyorsabban szelektálnak ugyan, jobban kezelik az ingerdömpinget, ám az eddigi kutatások azt mutatják, hogy nem hatékonyabbak a feladatok megoldásában, mint az idősebbek. „Lapunk által megkérdezett gyógypedagógusok szerint általános tapasztalat, hogy az elmúlt tíz évben az iskolások körében meredeken megnőtt a figyelemzavarral, szövegértéssel küszködő gyermekek száma. Ebben a számítógépes kultúra térhódítása éppúgy szerepet játszik, mint a közoktatási rendszer meglévő hiányosságai. A fiatal agy kétségtelenül jobban adaptálódik a számos csatornán áradó ingerözönhöz, de felettébb kétséges, hogy a mai viszonyok között megtanul-e annyira elmélyülni egy feladatban, hogy megfelelően megoldja azt. „Különösen, ha még egy komolyabb könyvön sem képes átrágni magát" - jegyzi meg az egyik fejlesztőpedagógus. Az idősebbek agya is alkalmazkodik a megváltozott
környezeti
ingerekhez,
ám
hagyományos
neveltetésük
folytán
eredményesebbek lehetnek a feladatvégzésben.”24 Az általam készített interjú során a Makki Marie-Rose-tól kapott válaszok szintén több ponton cáfolják a Prensky által felvázolt helyzetet: „Ők (a digitális bennszülöttek) sem tanulnak másként, hiszen alapvetően ugyanaz az emberanyag, mint mondjuk 200 éve, csak teljesen más ingerek között nőnek fel, mint elődeik akár csak 20 évvel ezelőtt is. A szüleik is ezt az arcot hoznák, ha ma lennének gyerekek. A tanulási képességet pedig szerintem alapvetően mindmáig meghatározza a motiváció, a szülői házból jövő értékek, ösztönzések. A Radnóti gimi – ez ugye elitiskolának számít – igazgatója egyszer azt mondta nekem: egy közepes képességű, de jól motivált gyerekből sokkal többet tud kihozni az iskola, mint egy szupertehetséges, de hátrányos szocio-kulturális hátterű gyerekből. Az iskola – nemcsak szerinte – ma már nem képes az otthoni szociális hátrányokat ellensúlyozni.” 24 Makki Marie-Rose: Ha lefagy az agy - Multitasking: a hatékony munka átka; Hetek 2009.05.29. 33
4.3 Milyen plusz feladata, felelőssége van ma egy pedagógusnak a digitális bennszülött generáció megjelenésével? „Szerintem egy jó pedagógus mindent megtesz, hogy a "digitális szakadékot" (régebben ezt így mondták) betömködje, de persze be kell látnunk, hogy ez sohasem fog neki sikerülni. De azért képeznie kell magát, ha nem akar pillanatok alatt "őskövületté" válni.” Az előző mondatot Dr. Grüll Tibor mondta nekem a fejezet címében olvasható kérdésre (a szülői vonatkozását később említem). Ez a mondat egyben arra is válasz, amely a Marc Prensky tanulmánya és az ellene szóló érvek ismertetése során véleményem szerint sok pedagógusban kialakulhat. Az előző fejezetben idézett mondat Dr. Grüll Tibortól megnyugtatólag hathat nagyon sok olyan pedagógusnak, akik nehezen néznek szembe azzal a szakadékkal, amely a digitális bennszülöttek megjelenésével mélyült el a diákok és tanáraik között. Véleményem szerint azonban nem szabad, hogy ez a kihívás megoldásának elodázását jelentse. Nagyon fontos kellő hangsúlyt helyezni – ahogyan azt Prensky is írta – a mostani generáció megértésére, és olyan oktatási módszerek kialakítására, amelyek nem nélkülözik az eddigi tudományokat, hanem olyan módon jelenítik meg azokat, amely könnyebben felfogható, „emészthető” a digitális bennszülöttek számára. Mindenképpen törekedni kell az ő nyelvezetük megértésére, ami abszolút mértékben kommunikációs kihívás. Ez még a számítástechnika tanároknak is nehéz, vagy talán nekik a legnehezebb, mert rajtuk van a legnagyobb nyomás, hogy teljes mértékben naprakészek legyenek a digitális világgal kapcsolatban. Nagyon fontosnak tartom magát az ehhez a generációhoz való hozzáállást. Nem mindegy, hogy külső szemlélőnek tartja-e magát egy tanár, vagy köztük élőnek, illetve, hogy tisztában van-e azzal, hogy olyan szinten az adott témában senki sem jártas egy diákcsoportban, mint maga a tanár. És itt jön be a kommunikáció másik nagyon fontos feladata, amely nem csak a tanárok, sokkal inkább már a szülők feladata, hogy megtanítsák az erkölcsi-szellemi igazságokat a gyerekeknek, ahogyan ezt Dr. Grüll Tibor is kifejtette nekem. Ugyanis ha ez megvan, akkor maga az oktatás is hatékonyabb tud lenni. Az ilyen digitális bennszülöttek ugyanis nem lenézéssel vannak a tanárok felé, hanem tisztelettel. Azonban ez is csak akkor lehet sikeres, ha az adott tanár valóban tesz erőfeszítéseket, hogy közeledjen az általa oktatott csoport felé, mind kommunikációban, mind ismeretben. Ahogyan az a Makki Marie-Rose írásából és nekem adott válaszaiból is kiderül, meg kell
34
tanítani a digitális környezetben felnövő és felnőtt gyerekeket a különböző feladatokban való elmélyülésre, mert ez nélkülözhetetlen a későbbi sikeres és hatékony munkavégzéshez és feladatmegoldáshoz. Ez mindenképpen új kihívásokat támaszt az oktatók, pedagógusok elé. Ahogy egy volt tanárom fogalmazott gimnáziumi éveimben: meg kell tanulni tanulni. Lehet, hogy ez furcsán hangzik, de mégis igaz. Attól, hogy eddig nem látott mértékben érik a gyerekeket ingerek és információk, amelyeknek csak nagyon kis része marad meg bennük, ez még nem jelenti azt, hogy tudnak tanulni. Ugyanis ebben a hihetetlen mértékű információáramlásban csak a rövid távú memória fejlődik. Megtanítani tanulni – ez is a tanárok feladata. Ahhoz, hogy ez a tanulás pedig szoftverekkel, játékokkal is tudjon működni, nagyon sok munka kell még, és nagyon professzionális programokat kell hozzájuk fejleszteni, de saját tapasztalatból is mondhatom, hogy minden bizonnyal sikereket lehet vele elérni. Rengeteg angol szót tanultam meg számítógépes játékok használata során, amelyeket a hétköznapi életben, akár tárgyalások alkalmával is használni tudok. Az egyes, úgymond ”feleslegesnek tartott tantárgyakkal” kapcsolatban a volt kémia tanárom mondott egy nagyon fontos dolgot, amely Albert Einstein véleményével is egybe cseng (akkor ezt még nem tudtam, csak nemrégiben olvastam): azért van szükség ezeket a tantárgyakat és tananyagokat megtanulni, elsajátítani, mert ezek által az ember egy bizonyos fajta gondolkodásmódot sajátít el. Albert Einstein a legenda szerint ezt a következőképpen mondta: „Az embernek nem olyan fontos a tényeket megtanulni. Ehhez nincs igazán szüksége iskolára. Megtanulhatja őket könyvekből. Az oktatás értéke egy liberális szellemű iskolában nem a sok tényanyag megtanulása, hanem agytréning, ami megtanít úgy gondolkodni valamiről, ahogy azt a könyvekből nem lehet megtanulni.”
5 A digitális bennszülöttek otthon
A digitális bennszülöttek szüleikkel folytatott kommunikációjának vizsgálatához vissza kell utalnom a generáció fogalmának magyarázatánál tett megjegyzésre, miszerint a családi generációk közötti idő az elmúlt majdnem 40 évben folyamatosan nőtt. Ezzel 35
szemben főleg a digitális világ fejlődésének köszönhetően a generáció váltások rendkívül felgyorsultak. Dr. Grüll Tibor erre vonatkozóan a következőt mondta: „Régebben egy-egy generációváltáshoz kellett 10-15 év, most már 2-3 év alatt bekövetkezik. Egyébként szerintem épp ennyi idő alatt cserélődnek ma már a fontosabb technikai eszközök (lásd: "ki használ ma már pda-t?" - pedig 3-4 éve ez volt a sláger, ma meg "aggastyánnak" érzem magam, ha előveszem, mert mindenkinek iPhone-ja vagy iPad-ja van)”. A korábban már említett szerzőpáros, Lucinda Schmidt és Peter Hawkins cikkükben a kutató McCrindle-t idézve, további fontos körülményekre hívják fel a figyelmet: „a családok kisebbek, a szülők idősebbek, és a legtöbb anya kint van a munkaerőpiacon. Kevesebb a puszi, viszont rengeteg az iskola utáni program, és egy ilyen „buborék-csomagolás” mentalitás látható, amikor a gyereket mindenhová kocsival viszik, a játszóterek pedig gumival vannak borítva. Emiatt sok elvárásuk lesz, és koravénekké válnak. Ők már úgy mennek az első osztályba, hogy internetet és számítógépet használnak, amiből fakadóan minden idők leginformációérzékenyebb nemzedékévé válnak”. Ezeket az információkat a digitális világból szerzik, vagyis a médián keresztül: televízióból, internetes oldalakról. Kánai András reklámszakembernek is feltettem a kérdést, hogy hol jelentkezik a legnagyobb törésvonal a digitális bennszülött generáció és az elődeik között. Válaszában rámutatott egy nagyon
fontos
tényezőre,
amely megváltoztatta az otthonokat:
„Egyértelműen a technológiához történő hozzáállásban. Ha belegondolunk, a technológia a 19. század végétől mítikus valaminek számított. Csak a beavatottak értettek hozzá, kialakult a mérnökök kasztja, Verne egész életművében nagy részt szentelt a találmányok, műszaki invenciók leírásának. Ez a tendencia a 20. században csak fokozódott, majd elkövetkezett egy éles váltás: megjelentek a személyi számítógépek, vagyis a csodamasinák az otthonunkba költöztek. Ez lényegesen más, mint a televízió, hiszen az passzív, befogadói attitűdöt kívánt; a személyi számítógépek pedig a kontroll, a beleszólás, az aktivizálás lehetőségét kínálták fel az embereknek. Ez odáig vezetett, hogy a számítógépek a laboratóriumok steril csöndjéből beköltöztek a mindennapjainkba. A sci-fi irodalom ezt már nagyon hamar felismerte: William Gibson 1984-es regénye, a Neuromancer egymaga megjövendölte az internet, a hacktivizmus (hacker+aktivizmus) jelenséget, ahol fiatal, a társadalmi ranglétra alacsony fokán álló emberek is sorsfordító események főszereplőivé válhatnak a személyi számítógépek segítségével. A ’90-es évek közepére megjelent a
36
WWW, vagyis vizualizálódott az addig is meglévő hálózati rendszer. Az Y-generáció már ebbe csöppent bele. Nekik természetes, hogy: – az interneten minden elérhető, sőt, ingyen van, – a levelezés nem papíralapú, hanem elektronikus, – a szórakozás nem tévéhez, hanem képernyőhöz kötött. A legnagyobb törésvonal pedig ezekben az években keletkezik, mégpedig az okostelefonok elterjedésével, hiszen így a számítógép egycsapásra hordozhatóvá vált. Ezzel a szórakozás és információgyűjtés már nem helyhez kötött, tehát nem feltétlenül kell például moziba vagy könyvtárba menni.”
5.1 Kiskorúak és a televízió Dr. Virág György az Országos Kriminológiai intézet munkatársa 2007-ben készített egy tanulmányt Erőszak a Médiában címmel egy konferenciára. Ebben egy nagyon fontos megállapítást tesz: „A Médiában nem a valóság, hanem annak egy verziója jelenik meg.”25 Ugyanebben a tanulmányban megdöbbentő adatokat találunk, amelyekből néhányat fontosnak tartok megemlíteni: − Mire egy gyermek eléri a 18 éves kort, átlagos televízió nézési szokásokat feltételezve 200 ezer erőszakos cselekményt és 40 ezer gyilkosságot lát. − A 8-18 év közötti gyerekek több időt töltenek a tv és a számítógép előtt (heti átlagban 44,5 órát) mint bármi más aktivitással – az alvást leszámítva (Kaiser Family Foundation, 2005).
25 Dr. Virág György: Erőszak a Médiában, 2007 Média és az erőszak hatása a gyermekek és a fiatalok fejlődésére - Gyermek- és Ifjúságvédelmi Országos Konferencia Internetes elérése: http://www.google.com/url?sa=t&source=web&cd=1&ved=0CBYQFjAA&url=http%3A%2F %2Fwww.mteszoktatas.hu%2F03rendezvenyek %2F270201ifj_vedelem0308%2F2_DrViragGyorgy.ppt&rct=j&q=gyerekek%20tv%20n%C3%A9z %C3%A9si%20szok %C3%A1sai&ei=wPGvTZfBH5DJswbKgan0Cw&usg=AFQjCNHG4HYiClLEeDN0wNFm3hrF9 DYY4A&sig2=2iJczqPfSZEfv5sir51Rjg&cad=rja
37
− A kisebb gyermekek különösen veszélyeztetettek, mert − nagyobb hatást gyakorol rájuk a média (különösen az elektronikus médiumok), − nehezebben választják el a valóságot a fantáziától, − nem tudják az erőszak indokát, mozgatóit megérteni, − megfigyeléssel és utánzással tanulnak. − Az erőszak (gyilkosság, öngyilkosság és bántalmazás) a gyerekek, tizenévesek és fiatal felnőttek közötti vezető halál ok, gyakoribb mint a betegségek (American Academy of Paediatrics, 2001). Mindezek az adatok még megdöbbentőbbek, ha figyelembe vesszük, hogy a digitális bennszülöttekről van szó, akik soha nem éltek az analóg világban. Tehát nekik ez a környezet az otthonuk, nincsen korábbról származó valóságismeretük, amely valamilyen tartást, vagy viszonyítási alapot adna nekik. Amennyiben egy szülő ezt nem veszi figyelembe, és nem kezeli tudatosan ennek fényében a gyerekével való kapcsolatát és annak nevelését, szinte biztos, hogy a két generáció közötti szakadék egyre jobban tágulni fog. Korábban sok szülő úgy állt hozzá, hogy ha a gyereke a szobájában egyedül is hosszasan elfoglalja magát, akkor az mennyire nagyszerű, és milyen engedelmes, jó gyermekről van szó. Ma, amikor már a számítógép, a televízió, az okostelefon, és a különböző játékkonzolok ott vannak a legtöbb gyerekszobában, azt mondhatjuk, hogy egy gyerek erkölcsi szempontból nagyobb veszélynek van kitéve a saját szobájában, mint az utcán vagy a játszótéren. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság honlapján olvasható egy 2007-ben végzett felmérés26, amely szerint a 4 és 14 év közötti korosztály naponta átlagosan 188 (!) percet nézett tévét. A családok szabadidős tevékenységei között ezzel egyértelműen a televíziózás lett az egyeduralkodó. 2008-ban az ORTT a Szonda-Ipsos-t megbízva készíttetett egy felmérést a 8 és 14 év közöttiek kommunikációs szokásairól, amelynek neve KidComm2008. Ebből megtudhatjuk, hogy a szülők igencsak kevés figyelmet fordítanak gyermekeik televíziós szokásaira. 10 gyerek közül akkor legalább 4 rendelkezett saját készülékkel, amelyből hárman állításuk szerint korlátozás nélkül nézhetik azt. A megkérdezett gyerekek 80%-a állította, hogy igaz rá, hogy egyedül nézheti a televíziót, és
26
Tudatos Médiafogyasztás - „Ne a televízió nevelje fel a gyereket” http://www.ortt.hu/oldal.php?menu_id=79 38
majdnem ugyanennyien mondták, hogy azt nézhetnek, amit akarnak. Emellett nagyon elterjed a televízió melletti egyéb cselekvés, mint étkezés, játszás. Számos otthonban egész nap be van kapcsolva a televízió. A kutatás azt állapította meg, hogy a vizsgált korosztály erősen ki van szolgáltatva az ártalmas médiatartalmaknak. Erre reagálva az ORTT elindított egy kampányt, amellyel a szülők figyelmét akarták felhívni a televíziózás lehetséges veszélyeire „ezen belül is három, a kiskorúak egészséges személyiségfejlődése szempontjából leginkább kockázatosnak ítélt médiatartalomra: a félelemkeltésre, az erőszakra és a szexualitásra” – olvasható az NMHH oldalán. Dale és Karen Mason könyvet írtak a tévénézés „kordában tartásáról”. A Hogyan Hozzuk ki a legjobbat a TV-ből, mielőtt az veszi ki belőlünk a legjobbat27 című könyvnek a családdal töltött idő- és a kommunikáció kapcsolatának témakörével foglalkozó részében megdöbbentő adatokról és feljegyzésekről olvashatunk. „Amikor a Michigan State University által végzett egyik felmérés keretében 4-5 éves gyermekeket kérdeztek arról, hogy a TV és az édesapjuk közül mit adnának fel szívesebben, egyharmaduk az édesapját jelölte meg. Egy másik tanulmány szerint: „egy átlagos 5 éves gyermek hetente (csak) 25 percet tölt az édesapjával, míg 25 órát ül a tv előtt.” Itt meg kell jegyezni, hogy az idézett felmérést Robert S. Welch a "Making Your Family #1…" címmel a Focus On The Family Magazine-ban jelentette meg 1987-ben (!). Akkor még nem voltak játék konzolok, nem volt általános az otthoni számítógép, nem voltak okostelefonok. Tehát, amikor a televízió még csak előfutárként képviselte a digitális világot a kiskorúak környezetében, már akkor nagyon előkelő helyet foglalt el az értékrendjükben. Ma, amikor a legkülönfélébb médialejátszó eszközök vannak minden iskolás zsebében, táskájában, de leginkább a kezében, mindenképpen azt mondhatjuk, hogy a helyzet valószínűleg csak rosszabbá vált. A könyv egy másik rövid szakasza érdekes módon tart tükröt a családok kommunikációs állapota elé: „Előfordult már, hogy amikor valaki a családodban szeretett volna megbeszélni egy problémát, azt válaszoltad: „Psszt, TV-t nézek.”? Ha igen, akkor ez azt jelenti, hogy a TV a legfontosabb, minden más pedig csak zavaró tényező. Mikor az emberek fölé helyezzük a TV-t, eláruljuk magunkról, valójában mennyire is értékeljük a körülöttünk levőket.”
27 Dale Mason, Karen Mason:How to get the best out of TV before it gets the best out of you; Broadman & Holman; 1996 39
A fentiek után és a következő téma bevezetéseként újra az ORTT által elindított kampányról szóló cikkből szeretnék idézni: „A médiaszabályozás a kiskorúak védelmének fontos, önmagában azonban nem elégséges eleme. Az ártalmas televíziós tartalmak sugárzási időpont-korlátozásai a jövőben egyre kisebb hatékonysággal képesek a kiskorúak hozzáférését korlátozni, ezért a szülők megfelelő tájékoztatására is szükség van. Hiszen valójában kizárólag a szülő az, aki a megfelelő információk birtokában rendelkezik azzal a képességgel, hogy a nem megfelelő tartalmakat a gyermekétől távol tartsa. A szülő aktív szerepvállalása nélkül a kiskorúak hatékony védelme mindinkább elképzelhetetlen, s ezt a felelősséget kiváltképp fontos lenne a tudatosítani annak érdekében, hogy „Ne a televízió nevelje fel a gyereket!”
5.2 Szülők feladatai Dr. Grüll Tibor arra a kérdésemre, hogy milyen plusz felelőssége van egy pedagógusnak vagy szülőnek a digitális bennszülött generáció megjelenésével, a következőt választ adta (itt már csak a szülőkről írt részt idézem): „A szülő feladata a nevelés, ezen a téren szerintem főleg az, hogy megtanítsa a gyerekét azokra az erkölcsi alapelvekre, és átadja azokat a jellem-karakterbeli tulajdonságokat (példamutatás!), amelyek ahhoz kellenek, hogy a gyermekei ne váljanak "digitális torzszüleményekké". Tehát szerintem marhaság a szülőtől elvárni, hogy olyan szinten kövesse a technikai fejlődést, mint a gyereke. Ez úgysem fog menni. Neki elsősorban erkölcsi-szellemi alapelveket kell átültetnie a gyermekébe.” Ugyanerre a kérdésre Makki Marie-Rose a következő választ adta: „Szerintem igazából semmi új, csak még jobban felerősödik abbéli szerepük, ami eddig is a leglényegesebb volt. Pikó Bettina szegedi pszichológus iskolakutatásai is azt támasztják alá, hogy a mai gyerekek annál nehezebben képesek kezelni a problémáikat, az anyagi különbségeket, minél materialistább, pénzcentrikusabb a családi értékrendjük. Viszont minél inkább az emberi kapcsolatok, a transzcendentális értékrend dominál, annál inkább képesek megküzdeni a gyerekek a negatív hatásokkal, és annál kevésbé csúsznak bele devianciákba, drogfüggőségbe, számítógép függőségbe, amibe a virtuális közeg amúgy is szinte belerántja a fiatalokat. Persze csak esélykülönbségről beszélünk, de nagy a 40
különbség! Ráadásul sajnos a magyarokat egy rendkívül materialista, pénzközpontú szemlélet jellemzi: mi vagyunk Európában a csehek után a legvallástalanabb, legmaterialistább értékrendű társadalom a nemzetközi kutatások szerint. Talán kiemelném még, hogy ezen felül a fokozott és bölcsen végrehajtott kontroll elengedhetetlen minden életkorban. Van, ahol a szülők összefognak, és őriztetik, majd hazaviszik bulizó csemetéiket, azaz megszervezik valahogy a biztonságukat, ezek nyilván megfontolandó dolgok. De mindennél fontosabb a bizalom, amit nem 15 éves korban, hanem születéstől kezdve lehet csak kialakítani a gyerekkel.” Egy másik kérdésemre adott válaszában interjúalanyom még egy fontos területet érint, amely befolyásolja a digitális bennszülöttek emberi kapcsolattartásait és kommunikációját: „A jövő a legnehezebb kérdés, ezt senki sem tudja, csak találgatja. Sok tendencia összevág, és azt mutatja, „érdekes” korszak jön: a gyerekvállalási, házasodási kedv egyre csökken, egy magányos, atomizált egyedekből álló társadalomkép alakul. Ráadásul a virtuális, gép előtt ülő életet folytató nemzedék sokkal rosszabb életmódot folytat, mint elődei, nem sportol, nem eszik normálisan, bulizik, szereket fogyaszt, korán kezdi a szexet, alkoholizál, éjszakázik a neten, elhízik stb. A szakemberek szerint szó szerint mindent megtesznek azért, hogy legkésőbb a harmincas éveiktől kezdve egész életüket komoly betegségekkel küszködjék végig. Érdekes adalék, hogy a Velencei Építészeti Biennálén a belsőépítészeti szekcióban már évekkel ezelőtt teret hódítottak az egyfős háztartásokra méretezett lakások. Nevelési tanácsadó pszichológusok szerint a mai fiatal nemzedékek nagyon profik és lazák a kapcsolatteremtésben, de fogalmuk sincs arról, hogyan kell egy komoly kapcsolatot felépíteni, megtartani. A virtuális kapcsolattartás technikái ebben nem segítenek, sőt, kifejezetten hátráltatják azt. Van, aki azt mondja, a virtuális függés csak múló életkori szakasz, és a fiatalság előbb utóbb konszolidálódik, de ez merőben kétséges, a legtöbben úgy látják, képtelenség megmondani, hogy ez a nemzedék mit fog előadni felnőttként, ilyen generáció még nem volt. Általános megfigyelés, hogy a sok kommunikációs eszköz megkönnyíti, megsokszorozza, ugyanakkor sekélyesebbé teszi az emberi kapcsolatokat. Ésszel kell használni az eszközöket. Pikó Bettina pszichológus az ún. „önként vállalt egyszerűség” amerikai mozgalmát hozta fel lehetséges támpontként, amelynek tagjai vállalták, hogy tudatosan korlátozzák a fogyasztásukat, azaz kiszállnak a „mindig többet és jobbat” fogyasztói elv mókuskerekéből. Normális módon tisztában vannak a valódi szükségleteikkel, annyival 41
meg is elégednek (ezt kiterjesztik a számítógép-használatra is), a felszabaduló energiáikat pedig a társas kapcsolataikra fordítják. Kimutatható, hogy ezek az emberek valóban boldogabbak, és sokkal jobban érzik magukat a bőrükben, mint az átlag. Ide idézném még Vajda Zsuzsanna pszichológus véleményét is egyik cikkemből: Voltak, nem is ritkán olyan korszakok a történelemben, amikor a gyerekek és a fiatalok korán kiábrándultak a felnőttek világából. Hasonló helyzet volt a XIX. században a gyors urbanizáció és iparosodás korszaka. Ilyenkor szükségképpen nő a kortársi befolyás, és az ifjúsági csoportok gyorsan szembefordulnak a társadalommal. Részben ennek a szociális válságnak a leküzdésére vezették be valamikor a tankötelezettséget és a sorkatonai szolgálatot. A modernizáció vívmányai bizonyos fokú védettséget biztosítottak a gyerekek és a fiatalok számára, a huszadik század folyamán csökkentek a konfliktusok. Ma ismét az éleződésük várható. Az Egyesült Államokban a 15-24 éves fekete férfiak 30%-a börtönben van. Nem éppen szívderítő perspektíva. Hogy mi lehet a kiút ebből a helyzetből? Alapvetően szükség lenne a probléma súlyosságának a felismerésére, társadalmi figyelemre. Pillanatnyilag azonban a társadalmi dezintegráció folyamataival találkozunk mindenütt. A pedagógusoknak és az iskolának lehet szerepe, ha sikerül hangot találni a fiatalokkal, és olyan célokat kitűzni, amik valamilyen módon hatással lehetnek a társadalom életére. Fel kellene ébreszteni a fiatalokban az építő kritikai szellemet. Én például javasolnám, hogy kezdeményezzenek kampányt a Való Világ és hasonló műsorok bojkottjára, megfelelő, a fiatalok számára is elfogadható érvekkel alátámasztva.” A fent leírtakból világosan kiderül, hogy a tanárok mellett a családok is nagy kihívások előtt állnak. A hatalmas mennyiségű virtuális barátság a kapcsolatok soha nem látott felszínességét eredményezi. Ma a legtöbb fiatal a baráti köre virtuális, tehát közösségi oldalakról származó barátaik vannak. Ebben több óriási veszély található. Egyrészről a virtuális világban az úgynevezett avatarokkal, személyiségi profilokkal könnyen lehet hazudni, mást mutatni kifelé, mint ami a valóság, amelyből már számos probléma és bűncselekmény is született. A másik viszont a sekélyes, személyességet nélkülöző kapcsolattartás. A főiskolán, Kommunikáció alapjai című tantárgy során tanultuk, hogy a kommunikáció
legalább
70%-a nonverbális
szinten
zajlik. Tehát
egy virtuális
kapcsolattartás legalább 70% lemaradásban van egy személyes találkozással szemben a kommunikációt tekintve. Ráadásul ma már számos példát fel lehet hozni olyan esetekre, 42
amikor soha nem találkozott két személy, de virtuális barátság alakult ki közöttük. Ha két olyan ember tart kapcsolatot valamilyen számítógépes kommunikációs eszközön, akik ismerik egymást személyesen, és szoktak is találkozni egymással rendszeresen, még közöttük is sokszor előfordul félreértés, amelyet a személyes találkozás, illetve a másik személyes jelenlétének hiánya okoz. De ha jól belegondolunk, ezen nem is lehet meglepődni. A karakterek és különböző emotikonok (érzelmeket kifejező kis képek, smiley-k, amelyek az MSN, Skype és hasonló programokba vannak előre telepítve, de már sok mobiltelefonban is) – mind a kettes számrendszer szüleményei. Hogyan is lehetnének képesek azt a rengeteg mennyiségű információt átadni, amely egy személyes beszélgetés során a két vagy több fél között zajlik a mimikán, a testtartáson, az öltözéken, az illatokon, a személyes kisugárzáson és még számos más tényezőn keresztül? A 2010-ben megjelent The Social Network című filmben, amely a Facebook létrejöttét mutatja be, nagyon érdekes megfigyelni, hogy az alapító Mark Zuckerberg, aki számítógépes zseni volt, mennyire nem volt képes a normális emberi kapcsolattartásra, pontosan úgy, ahogyan azt Makki Marie-Rose is írta. Ebbéli sikertelensége után hozta létre a Facebook nevű közösségi oldalt, amely gyakorlatilag egy olyan szoftvernek indult, amellyel lányokat tudnak rangsoroltak a külsejük alapján, illetve találkozókat, randikat hoztak össze. Számomra megdöbbentő volt felismerni ezt az alapvető célt, látva azt, hogy mennyi válás okozója a Facebook. Amerikában a válások okai között egyértelműen a közösségi oldalak vezetnek, és piacvezető mivoltából ezen belül is a Facebook!28 Természetesen ezt a Facebook szóvivője tagadta, miszerint nem a Facebook dönt a válásról, hanem az emberek. Persze ez igaz, de a Facebook mégis egy olyan eszköz, amelynek használata során elképesztő mennyiségű kapcsolatban áll be probléma, romlás. Számtalan esetben házas emberek ott találkoznak régi iskolai társukkal, aki éppen nyitott egy kis beszélgetésre, és a történetnek nem egyszer válás a vége. Egy ilyen esetnek személyesen is tanúja voltam, a szomszédommal történt meg pontosan a fenti példa a valóságban. Valamilyen okból kifolyólag az ilyen kapcsolatfelvételek esetében leomlik egy fal, ami a személyes jelenlét során ott van – ennek következtében a személyes kapcsolatok során zárkózott, vagy gátlásos emberek is gátlástalanok lesznek, és olyan dolgokat is leírnak, amiket személyesen soha nem mernének kimondani az adott illetőnek. De ez nem csak 28 Richard Adams: Facebook a top cause of relationship trouble, say US lawyers http://www.guardian.co.uk/technology/2011/mar/08/facebook-us-divorces 43
gátlásos embereknél van így, hanem átlagos személyeknél is, csak az előbbieknél sokkal szembetűnőbb a különbség. Véleményem szerint az ebben a közegben felnövő generációknál beálló változásokra, kapcsolatteremtési és kommunikációs torzulásokra sem a szakemberek, sem a szülők legnagyobb része nincsen még felkészülve. Ahogyan azt Kánai András is megjegyezte, az otthonok teljesen megváltoztak azáltal, hogy megjelentek a személyi számítógépek. Korábban egy otthon a világtól való visszahúzódás helye volt, ahol a családok a napi munkák, feladatok után újra együtt tudtak lenni. Külön fontossággal bírt a konyhai asztal – ahogyan azt egy bútorcég nemrég futó óriásplakát kampánya is nagyon ötletesen bemutatta – ami számos családi megbeszélés helyszíne volt. Mára ez szinte teljesen eltűnt. Az otthonokat a sok esetben szakadatlanul szóló televízió, és a számítógép használata tölti be. Sok családban az asztal körüli beszélgetések helyett az asztal alatt az okostelefonján Facebookozik a gyerek, vagy éppen a szobájába zárkózva videójátékozik a hangosan szóló zene mellett. Ahogyan azt feljebb már írtam, rendkívüli mértékben lecsökkent a szülők és gyerekek egymással eltöltött értékes ideje. Kommunikációs szempontból is érdekes az az állítás, amelyet Makki Marie-Rosetól idéztem fentebb, miszerint „Európa egyik legvallástalanabb nemzedéke vagyunk.” Amerikai tudósok kimutatták, hogy a hívő, imádkozó emberekben imádkozás közben ugyanolyan folyamatok zajlanak le, mint amikor egy emberrel személyesen beszélgetnek. Ez mindenképpen számít abban az időben, amikor mindenki a kommunikációról beszél, de valójában nagyon kevésszer jön létre megértés is. Éppen amiatt probléma a TV, a számítógép és más technikai berendezések, eszközök elterjedése. Ezek ugyanis egyrészről korlátok nélkül behatolnak az otthonokba, és teljesen megváltoztatják azokat, valamint nagyban megnő az egyes személyek mások általi azonnali elérhetősége, így a nyugalom kialakulásának lehetősége is hatványozottan eltűnt. Az elmélyült kommunikációhoz, megértéshez viszont mindenképpen szükség van nyugalomra. Ez azonban mára a legtöbb esetben hiányzik a szülő-gyerek kapcsolatokból. Az ilyen jellegű kommunikáció nem cserélhető fel barátok felszínes beszélgetéseivel, vagy az autóban az iskoláig tartó rövid idő alatt folytatott szóváltásokkal. Tartalmas beszélgetések hiányában pedig egyre nő a generációk közti szakadék, és kialakul az a helyzet, amit Kánai András mondott, hogy nagyobb tekintéllyel fog bírni a barát és az internetes tartalom mint a szülő vagy a pedagógus – ami nagyon veszélyes lehet. Ezen a ponton érthetjük meg az ORTT
44
kampányának címét: Ne a televízió nevelje fel a gyereket! Lehetséges azonban, hogy a televízió mellett már a közösségi oldalak is „nevelik” a gyereket. Az otthonokban megjelenő és a digitális bennszülöttek által fogyasztott média az internet, a televízió, és esetleg a magazinok. A hírlapok, a rádió és a könyvek már az előző generációk médiája. Az előbbieken keresztül jövő tartalom pedig óriási mértékben át van itatva szexuális és erőszakos tartalommal, amely óriási veszélyt jelent a tárgyalt generációra.
6 Kommunikációs változások a bennszülött generációnál
6.1 SMS nyelvezet A digitális bennszülött generáció egyik elengedhetetlen és nélkülözhetetlen eszköze a mobiltelefon. Érdekes adat, hogy Magyarországon az NMHH gyorsjelentése szerint márciusban 11,893 millió mobiltelefon előfizetés volt, ami magasabb a teljes népesség számánál!29 Sajnos erre vonatkozóan nincsenek pontos adatok, de általánosságban elmondhatjuk, hogy a hazai fiatalok között nagyon nagy arányú a mobiltelefon használat és tulajdonlás. Számos, a digitális bennszülöttekkel foglalkozó szerző a generáció egyik legnagyobb ismérvei közé a mobiltelefon használatot teszi. Érdekes megfigyelni, hogy ezek a fiatalok elképesztő mennyiségű sms-t írnak, amely mellett nagyon jelentősen megjelent a chatelés is. Ezek mellett a folyamatok mellett szinte egy új nyelvezet alakult ki, amely olyannyira elterjedt, hogy az interneten már szótárat is lehet hozzá találni! Természetesen nem a magyar nyelvhez, hanem angolul, de amilyen jelenségeket az angol nyelvben tapasztaltak a szakemberek, ugyanezek idővel a magyarországi fiatalok között is megtalálhatóak lesznek. Mivel az sms egy korlátozott karakterszámú üzenetküldési lehetőség, ezért a gyorsaság, az olcsóság, és a korlátozottság miatt nagyon sokszor rövidítenek benne a fiatalok, és a korábban már említett emotikonokat is használják. Ezekre 29 Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság: Márciusban is csökkent a hazai mobil-előfizetők száma, 2011.04.20. Internetes elérhetősége: http://www.nmhh.hu/index.php? id=hir&cid=14166 45
néhány példa: a vagyok helyett a vok rövidítést használják, hétfő helyett 7fő, valahol helyett vhol, puszi helyett p, holnap helyett hnap és még hosszan sorolhatnánk. Ezek mellett az érzelmek kifejezésére megjelent néhány karakterkombináció, amelyeket a chat programok és sok mobiltelefon is már automatikusan átalakít képpé, emotikonná. Ezek közül talán a legismertebb a smiley-ként elhíresült kombináció (egy kettőspont, egy kötőjel és egy zárójel), amely egy mosolygós fejet hivatott szimbolizálni, amelynek az értelme nagyon széleskörű, de főleg a kedvelést, egyetértés, humorosabb tartalmat és az előtte leírtak vicces értelmezését jelenti.
6.2 A szókincs csorbulása Az sms és chat nyelvezettel, illetve a digitális technológia terjedésével párhuzamosan megfigyelhető a szókincs csökkenése a fiatalok között. Egyes beszámolók szerint az ezekben az években iskolát kezdő gyerekek között nagyon megnőtt a beszédhibával rendelkezők száma.30 Ezt azzal magyarázzák, hogy ezeknek a gyerekeknek a szülei is már a televízión nőttek fel, és ugyanazokat a nevelési módszereket használják, mint amikben ők felnőttek, tehát az esti mesélés helyére bejött a DVD, és egyáltalán , megnőtt a televízió és a számítógép használata már ekkora gyerekeknél is. Számos iskoláskort még el nem ért gyereknél lehet látni, ahogyan könnyedén bekapcsolja a számítógépet, majd a YouTube-on kikeresi a kedvenc meséjét, és leül megnézni, mindezt egyedül. Mivel mind az internetnek, mind a televíziónak – amelyek a most élő fiatalok két fő médiumának számítanak – megvan a saját nyelvezetük, ezért a digitális bennszülöttek nagy valószínűséggel ezeknek a leszűkített szókincsét fogják megtanulni és használni. Ma már közhely, hogy a fiatalok mennyire nem olvasnak. Természetesen ez is hozzájárul a szűk szókincshez, ugyanis sem az internet, sem a televízió nem használ akkora szókészletet mint például a szépirodalom. Nagyon érdekes megfigyelni azt a tendenciát, amelyet a digitális eszközöket gyártó cégek mutatnak az eszközeik fejlesztése során. Ők ugyanis arra törekszenek, hogy minél egyszerűbben haszanálhatóak legyenek az eszközeik, szokták mondani: gyerekjáték a 30
Mauthner Ilona: Tragikus az iskolába induló gyerekek szókincse 2009 http://w3.teol.hu/tolna/kozelet/tragikus-az-iskolaba-indulo-gyerekek-szokincse-228247 46
használatuk. És valóban így van. Annyira le van egyszerűsítve mind a nyelvezete a menünek, vagy a gombok elrendezése, hogy egy 2-3 éves gyerek is könnyedén használni tudja őket. Láttam olyan 2 éves (!) gyereket, aki az édesapja iPhone-ját könnyedén kezelte képek megnézésére, vagy játékok használatára. Másik idevágó érdekes jelenség, hogy az ilyen kisgyermekek sokszor nagyon beindulnak és izgatottak lesznek egy-egy technikai berendezés láttán és nagyon fogékonyak ezen eszközök iránt.
6.3 Kommunikálás minden szinten Ahogyan azt Kánai András egyik válaszában megjegyezte, az internet elterjedésével beköszöntött az a korszak, amikor társadalmi elhelyezkedésétől, anyagi színvonalától függetlenül akár az egész világ előtt híressé válhat bárki, például egy vicces, vagy éppen kriminális videóval. A YouTube és más közösségi médiumok hatalmas integráló erővel bírnak, amely az internet enélkül is elképesztő globalizáló erejét még hatékonyabbá tette. Ennek kétségkívül számos előnye is van, mert hatalmas teret nyit kreatív emberek előtt, megkönnyítve az ismertté válást. A digitális bennszülött generáció szempontjából azonban kétélű ez a helyzet. Egyrészről nekik is lehetőségük van könnyedén híressé válni, vagy a gondolataikat megosztani akár emberek millióival. Az azonban más kérdés, hogy ezt jónak tartjuk-e. Megérettek-e ezek az emberek arra, hogy ilyen nagy közönségnek kommunikáljanak, illetve, hogy ez a személyiségükre hogyan hat, a hirtelen jött ismertség és siker nem teszi-e őket kiégett emberekké, illetve koravénekké. Másrészről viszont a tartalmak ilyen egyszerű megosztása végett az interneten tárolt tartalmak elképesztő mennyisége értéktelen, silány, vagy egyenesen káros és romboló a fiatal generációk számára. Önmagában az a tény is rendkívül beszédes, hogy a bizonyos digitális képi- és egyéb szabványok elterjedtsége alapvetően két ipartól, a pornó és a játékkonzol ipartól függ. Ezek után elképzelhetjük, hogy milyen tartalmak a legnézettebbek és legtöbbet használtak a digitális világban. Ezek a tendenciák és jelenségek azért elgondolkodtatóak, mert az írott sajtónak sokkal nagyobb súlya volt az internet előtti időszakban, mint napjainkban. Ha valaki leírt valamit, és azt megjelentette egy újság, annak sokkal nagyobb értéke volt, mint egy mai írásnak, amely esetleg egy blogban vagy fórumban jelenik meg. Az analóg időszakból 47
bevándorlók ezek között a tartalmak között általában jól tudnak disztingválni, ugyanis ők ismerik, hogy mely lapok és digitális hírportálok érdemesek a figyelemre és melyek szavahihetők. Nem így a digitlális bennszülöttek. Ők sajnos nem tudnak ezek között különbséget tenni, és ahogy azt már korábban is megjegyeztük, sok esetben nagyobb súllyal kerül latba egy internetes tartalom, mint mondjuk a szülő véleménye, állítása. Ma minden digitális bennszülött hozzá van szokva, hogy folyamatosan kommunikál. Minden egyes blogbejegyzés, vagy közösségi oldalon közzétett kép, írás, vélemény és videófeltöltés kommunikálás. Tehát azt láthatjuk, hogy a kommunikáció nagyon nagy mérteket ölt, talán soha a világtörténelemben nem kommunikáltunk még ennyit. De kérdés, hogy ettől jobb lesz-e, vagy értékesebb ember lesz-e egy ilyen közegben felnövő digitális bennszülött? Milyen értéket képvisel a felhígult kommunikáció? Megérette egy fiatal arra, hogy a gondolatai a széles nyilvánosság előtt ismertté válhassanak? Megdöbbentő belegondolni abba a ténybe, hogy az európai civilizáció gyökerét adó görög kultúrában egy férfi 40 éves korában kezdhette csak el kinyilatkoztatni a gondolatait. Addig gyűjtenie kellett a tudást, az információkat, a tapasztalatokat. Ma számos gyereknél ez már akár a 10 éves kor előtt elkezdődik! Valóban annyira felgyorsult volna az információáramlás, hogy annak a tudásnak a megszerzéséhez, amire a görögöknek 40 év kellett, ma már elegendő 5-10 év?
7 A digitális bennszülöttek kitárulkozása a világhálón (privacy)
Habár nem sűrűn szoktunk belegondolni, az egyes emberekről szóló információ több szervezetet, személyt érdekel, mint feltételezzük. A kifejezetten a fiatalok médiahasználati szokásaira szakosodott YouthAndMedia.org portál négy olyan nagyobb csoportot különböztet meg, amelyek mindegyike a személyi információk begyűjtésében, tárolásában, illetve felhasználásában érdekelt. a) Kormányzati szervek: a kormányzat különböző szervezetei más-más célból használhatják az internetet adatgyűjtésre. Habár például a magyar rendőrség „nyomozati érdekből” nem válaszol arra, hogy használja-e az internetes közösségi
48
portálokat (Facebook, Iwiw, Twitter, stb) információk begyűjtésére, amerikai kollégáik, az FBI, egy nemrégiben napvilágra került dokumentumban olyan kérdésekre adnak gyakorlati útmutatót, mint például „Miért dolgozzunk beépített ügynökként a Facebookon, a MySpace-en?”. Az újságírókat már régebb óta foglalkoztatja az a probléma, hogy a rendőrök az interneten már nem csak lehallgatni képesek a felhasználók közötti kommunikációt, hanem viszonylag egyszerűen képesek megszemélyesíteni gyanúsítottakat vagy azok házastársait, gyerekeit, barátait – ez pedig túl azon, hogy egy sor, a nyomozás szempontjából adott esetben igencsak értékes információhoz juttatja őket, számos etikai és jogi problémát is felvet.31 b) Internetes szolgáltatást nyújtó szervezetek: ezek közé tartozik a Google, a Facebook, de például a felhasználó számára az internetes hozzáférést biztosító szervezet is (angolul: ISP). Ezek a társaságok általában gazdasági haszon szerzés céljából tárolják az adatokat, és ugyanebből a célból kifolyólag használják is fel azokat. c) Iskola, tanárok, munkaadók: különösen a munkaadók esetében ma már bevett gyakorlat egy-egy pozícióra jelentkezők online elérhető profiljának ellenőrzése. A munkaadók joggal vélelmezik, hogy egy állásjelentkezés kedvéért senki nem változtatja meg az adott esetben hosszú évek során felépített kapcsolati hálóját, adatait. A fiatalabb nemzedékeknél külön problémát fog okozni, hogy – a jelen trendek mellett – a cégek információkban különösen gazdag profilt találnak majd egy-egy jelentkezőről, hiszen a digitális bennszülöttek tagjai már egészen fiatal koruktól az online közösség tagjai. d) Ismerősök, szomszédok: ennek a jelentőségét egy érdekes jelenséggel szeretném illusztrálni. Az elmúlt években egy új hóbort ütötte fel a fejét az angol fiatalok körében. Néhányan a Facebook segítségével követik a városukban medencével rendelkező ismerőseik, szomszédaik életét. Amikor a Facebookon megtudják, hogy az illető hosszabb időre elhagyja házát (például elutazott nyaralni), szintén a közösségi portál segítségével „pool crashing”-nek nevezett bulit szerveznek: a Facebookon minél több ismerősüknek küldenek meghívót, majd lerohanják a 31 John Lynch és Jenny Ellickson: Obtaining and Using Evidence from Social Networking Sites http://www.eff.org/files/filenode/social_network/20100303__crim_socialnetworking.pdf 49
védtelenül maradt medencét. A tulajdonos csak hazatérve találkozik az áldatlan állapotokkal: hatalmas szeméthegy, leamortizált kert és ház marad a randalírozó fiatalok után. De hasonlóról számolt be egy brit milliomos család is: a MySpace-en véletlenül közzétették, hogy a család 16 éves leánya hol ünnepli születésnapját: a luxusvillájukat a kérdéses időpontban hívatlan vendégek százai özönlötték el. 2007 májusában egy skót énekesnő házába tódult be szintén csak több száz fiatal, miután a művésznő lányának születésnapjára szóló meghívó kikerült a MySpace-re.
A fenti lista korántsem teljes. Személyi adataink bűnöző csoportokat is érdekelhetnek: míg az idősebb korosztály esetében a hitel- vagy bankkártyaszámok jelentik a hackerek első számú célpontját, a fiatalabbakat, a digitális bennszülöttek csoportját szexuális ragadozók, online zaklatásban kedvüket lelő egyének célozzák meg előszeretettel (erről részletesebben a következő fejezetekben írok). De nemcsak ilyen, rosszindulatú ismeretleneket érdekelhet egy-egy rólunk készült fotó, film. Ezt szintén néhány történettel szeretném megvilágítani: 2005-ben egy fiatal lány a kutyáját vitte egy dél-koreai metrón. A kutya szükségét a metrókocsiban végezte el, amit a lány nem takarított fel. Egy utazótárs telefonjával fotót készített az esetről, amit később az interneten tett közzé, azt kérve a szélesebb internetező közönségtől, hogy segítsenek beazonosítani a lányt. Néhány napon belül a szorgalmas netezők minden elérhető adatot összegyűjtöttek róla: név, lakcím, korábban feltöltött fotók. Az incidens nemzeti hír lett Dél-Koreában, televíziós műsorok készültek róla, országos napi- és hetilapok tárgyalták az eset tanulságait, még a vasárnapi istentiszteleteken is felmerült témaként! A köz által megszégyenített lány ott hagyta az egyetemet, amit akkoriban kezdett el. Hasonlóról tudna beszámolni az a fiatal fiú, akit az öccse filmezett le, amikor a folyamatos szóbeli inzultusok után teljesen elvesztette az önkontrollját és dühkitörést kapott. Az öccs még arról is gondoskodott, hogy a báty nevét is közzétegye a YouTube-on megosztott videóhoz fűzött kommentekben – a felvételt több, mint 35 milliószor tekintették meg, és vélhetően élete végéig kísérteni fogja a szerencsétlen fiút. A magyarországi helyzet – a fejlettebb, nyugati társadalmakhoz viszonyítva – különösen aggasztó. Az évről évre megrendezett „Adatvédelmi Nap” konferenciáján32 32 Dajkó Pál: Amíg Mónika büszke a kameráira, reménytelen a hazai adatvédelem helyzete http://itcafe.hu/hir/adatvedelem_pet_portal_privacy_beszelgetes.html 50
elhangzott: „a magyarok döntő többsége egyáltalán nem aggódik amiatt, hogy a személyes adatai kikerülnek egy weboldalra, emellett a [magyar] internethasználók 69 százaléka elfogadja, hogy a cégek üzleti célokból profilírozzák őket”. Az adatbiztonsági napon résztvevő szakértők közül többen is úgy vélekedtek: ma egész egyszerűen – és ez alól egyetlen korcsoport sem jelent kivételt – nincs igény adatvédelemre. A fiataloknak ezt a szüleiktől, vagy más szocializáló környezettől kellene megtanulniuk, ám a konferencián résztvevő szakemberek szkeptikusak, a fiatalabb generációk esetében sem látják akár az egyéni, akár a csoportos adattudatosságra törekvés jeleit. Az sem lényegtelen szempont, hogy éppen a legnagyobb szolgáltatók – Google, Facebook – külföldi székhelyen működnek, így a hazai, de legtöbbször még az európai szabályzást is könnyen meg tudják kerülni. A digitális bennszülöttek aktívan használják az internetes szolgáltatásokat. Egy 2011-es, az Európai Bizottság megbízásából készült felmérésből az derült ki, hogy az Európai Unióban élő 13–16 éves fiatalok 77%-a, míg a 9–12 éves gyerekek 38%-a regisztrált már valamelyik közösségi oldalon, egynegyedüknek pedig nyilvános a profilja. A kutatás eredményeit Neelie Kroes, az Európai Bizottság digitális menetrendért felelős alelnöke az alábbi szavakkal kommentálta: „A fiatalok egyre növekvő létszámban jelennek meg a közösségépítő portálokon, ám közülük sokan egyáltalán semmilyen lépést nem tesznek annak érdekében, hogy a saját biztonságukat bebiztosítsák. Ezek a gyermekek kockázatnak teszik ki magukat, és zaklatás, illetve gyermekcsábítás áldozataivá válhatnak”. Megdöbbentő adat, hogy éppen a magyar fiatalok azok, akik a leginkább aktívak az online közösségekben: mind a két korcsoportban a legnagyobb arányban a magyar fiataloknak van 100-nál több visszaigazolt kapcsolata. A kutatás másik érdekessége, hogy a fiatalabbak nagyobb hajlandóságot mutatnak profiljuk megnyitására: 25 országból 15-ben a 9–12 évesek körében jobban elterjedt a nyilvános profil, mint a 13–16 évesek körében, miközben a kutatásban résztvevő fiatalok több, mint fele nyilatkozott úgy, hogy tudja, hol kell az adatvédelmi beállításokat megtenni a portálon.33 Az ilyen jellegű portálokra feltöltött adatoktól megszabadulni egy külön kérdéskört jelent. Tegyük fel, hogy egy fiatal ráébred: mégsem volt jó ötlet a tegnapi buliról feltöltött képeket az internetezők szélesebb körével az általa használt közösségi portál segítségével
33 Sonia Livingstone, Kjartan Ólafsson és Elisabeth Staksrud: Social Networking, Age and Privacy, http://www2.lse.ac.uk/media@lse/research/EUKidsOnline/ShortSNS.pdf 51
megosztani. Egyes honlapok – például a Twitter vagy a Flickr – ezt azonnal el is végzik, és a kép valóban elérhetetlenné válik (illetve mégsem, de erről még később beszélek). A két legnagyobb közösségi oldal (Facebook, MySpace) esetében már egészen más a helyzet: a képet adott esetben egészen hosszú ideig nem törlik, csupán az arra mutató hivatkozást szüntetik meg a felhasználó galériájában. Bárki, aki ismeri a kép pontos internetes címét, még sokáig megnézheti azt: a cégek hivatalos álláspontja szerint a biztonsági mentések miatt fordulhat elő, hogy hosszú hónapokig nem törlődnek a képek.34 Egy másik nagyon fontos szempontot is figyelembe kell venni a tartalmak internetre történő feltöltése kapcsán. Abban a pillanatban, hogy valaki megoszt egy közösségi hálózaton egy képet, szöveget, videót vagy más, egyéb tartalmat, a rendelkezés feletti uralom kikerül a kezéből: mások is olvassák, látják, le tudják menteni, ha kell, újra meg tudják azt osztani másokkal. Ez történt a közelmúltban több fiatal magyar politikussal, akiket különböző, évekkel korábban készült és megosztott, de általuk már törölt képek segítségével tudtak úgy kompromittálni, hogy az a közéletből való kényszerű távozásukhoz vezetett. Az okostelefonok terjedése a fiatalabbak között vitathatatlan. Az Egyesült Államokban élő
fiatalok
kétharmada
rendelkezik
okostelefonnal,
míg a
teljes
népességkörében ugyanez az arány nem éri el a 30 százalékot35. Ezek a telefonok adatvédelmi szempontból számtalan problémát vetnek fel, amely úgy tűnik, a fiatalokat nem érdekli. Egy nemrég napvilágot látott felfedezés arról számol be, hogy mind az iPhone, mind az okostelefon jelen pillanatban piacvezető operációs rendszerének számító Android napjában mintegy százszor elmenti a felhasználó földrajzi helyzetét, az ebből épített adatbázis egy évre visszamenőleg tárolja, sőt, minden olyan számítógépre felkerül, amelyikkel valaha szinkronizált a készülék. Hasonló adatokat a mobilszolgáltatók is gyűjtenek a mobiltelefonok pozíciójáról, azonban fontos különbség, hogy az adatok felhasználhatóságát ebben az esetben törvényi előírások rögzítik, míg a telefonon tárolt adatokra ilyen szabályozás nem vonatkozik.
34 Jacqui Cheng: Are "deleted" photos really gone from Facebook? Not always http://arstechnica.com/web/news/2009/07/are-those-photos-really-deleted-from-facebookthink-twice.ars 35US Youth Have Higher Smartphone Penetration than Adults http://www.marketingcharts.com/uncategorized/us-youth-have-higher-smartphonepenetration-than-adults-15665 52
Egy másik, gyakran emlegetett aggály, hogy a szolgáltatóknak az okostelefonokon futó programokhoz – mindegyik nagyobb platform esetében – közvetlen hozzáférésük van. A köznyelvben csak „nagy piros gombként” emlegetett funkcionalitás azt biztosítja a szolgáltatók számára, hogy a készülékhez való fizikai hozzáférés nélkül, távolról tudjanak törölni számukra nem kívánatos programot. A szolgáltatók azzal védekeznek, hogy ez a fejlesztés elsősorban a felhasználók biztonságát célozza, a rendszerbe beépített „hátsó ajtókon” keresztül azonban
a szolgáltatók
minden
valószínűség
szerint
egyéb
információkhoz is hozzáférhetnek. Ha a fenti két, okostelefonokkal kapcsolatos aggályt összeillesztjük a felhasználók adatvédelmi problémák iránt tanúsított érzéketlenségével, egy orwelli világ körvonalai rajzolódhatnak ki lelki szemeink előtt. Ebben a „szép, új világban” a szolgáltatók, profitorientált cégek egyetlen gombnyomással hozzájuthatnak rólunk nemcsak olyan adatokhoz, mint például tartózkodási helyünk, de akár begyűjthetik a szokásainkat, mikor indulunk munkába, meghatározhatják hozzávetőleges pontossággal, hogy hol van az otthonunk, hol tartózkodunk napközben a legtöbbet, hol szoktunk vásárolni – mindezt teljesen automatikusan, a felhasználó külön hozzájárulása nélkül.
8 A digitális bennszülöttek és a bűnözés
8.1 A digitális bennszülöttek mint áldozatok A fiatalok mindig az átlagosnál kiszolgáltatottabb rétegnek számítottak, de a webre „költözésükkel” egy időben egy újabb csatorna nyílt meg a potenciális veszélyforrások előtt. A digitális bennszülött nemzedékre leselkedő veszélyeket a szakirodalom két nagyobb csoportba sorolja36: 1. Különböző online oldalak, reklám hálózatok által jelentett veszély. Ezek az oldalak a felhasználók személyes adatait kívánják megszerezni, elsősorban gazdasági haszonszerzés céljából. Korábbi kutatások azt mutatták, hogy a gyerekek képtelenek 36 Alice E. Marwick , Diego Murgia Diaz , John Palfrey : Youth, Privacy, and Reputation Harvard Law School , Public Law & Legal Theory Working Paper Series [2010] 53
a reklám tartalmakat megkülönböztetni az „igazi” tartalomtól, ráadásul a médium specialitásából fakadóan a szülők „őrző-védő” szerepe is a hagyományos médiumoknál jóval kevésbé tud érvényesülni. Például egy pop-up (vagy magyarosabban felugró) ablak tartalmát nehezen tudja ellenőrizni, kiszűrni egy szülő, míg egy film közbeni reklám szpot ezzel szemben sokkal könnyebben „cenzúrázható”. Erre Magyarországon is ismert példa lehet azoknak az oldalak a léte, amelyek valamilyen, a fiatal számára vonzó tartalmat (film, zene, stb) ígérnek, cserébe csupán egyetlen SMS elküldését kérik – a fiatalok nem tudják felméri az „apróbetűs” szövegrész fontosságát, a szülők pedig csak a hónap végén fognak szembesülni a megemelkedett mobilszámlával. 2. Míg az első pontban felsorol veszélyek inkább az internet korai időszakára voltak jellemzőek, ma sokkal inkább a személyes adatok könnyű megszerezhetősége jelenti a fiatal felhasználókra a veszélyforrást. A fiatalok második otthonaként szolgáló holnapokon (elsősorban Facebook, MySpace, Twitter) a felhasználók saját akaratukból adnak meg számtalan olyan értékes, személyes információt, amelyet illetéktelen személyek (például pedofilok) saját céljaik elérésére használhatnak. (Külön érdekesség, hogy ugyanazok a fiatalok, akik önként, szabad akaratukból adják meg az elképzelhető legrészletesebb információkat magukról, kifejezetten ellenségesen figyelik, ha a szüleik vagy tanáraik az „offline” személyes adataikban vájkálnak, vagy megfigyelik azokat). Az említett cikkükben Marwick és szerzőtársai egy érdekes, ma teljes egészében még fel nem mérhető, de a nem is olyan távoli jövőben kibontakozó következményt is fejtegetnek: jelen trendek mellett akár az iskolák, akár a későbbi munkaadók számára egy személy teljes korábbi életprofilja rendelkezésre fog állni. Solove egy érdekes, de nem kutatott problémára hívja fel ezzel együtt a figyelmet: megjelenik egy új veszélyforrás: jóformán semmi nem tűnik el nyomtalanul, a korábbinál nagyobb a kockázata annak, hogy a ma tettei befolyásolják a jövőben a személy sorsának alakulását. Mások arra figyelmeztetnek: az egyén kezdi elveszteni az irányítást és a befolyásolásnak még a lehetőségét is az online megadott információk felett. Azokra ugyanis az ő személyi kontrollján kívül álló vállalatok biztonsági és adatvédelmi politikái vonatkoznak. Másrészt az sem elhanyagolható szempont, hogy a teljes személyiség profilnak nem csak az ő általa, de a web 2.0 korszak
54
beköszöntével a róla mások által megadott információk is a részét képzik – ezekre pedig még akkora befolyása sincsen, mint a saját maga által begépelt adatokra.
8.1.1
Szexuális ragadozók Az elmúlt időkben különösen az előbbiekben vázolt 2. pontban foglaltak kaptak
nagyobb nyilvánosságot. Andrew Schrock és Danah Boyd 2008-ban megjelent cikkükben37 felidézik: a gyerekek ellen az internet segítségével elkövetett bűncselekmények olyan széles körben elterjedtek, hogy az Egyesült Államokban már külön, országosan vetített és nézett TV-műsor készült: „To Catch a Predator” (Elkapni a Ragadozót) címmel. A műsorban a szerkesztők magukat fiatalkorú felhasználónak kiadva jelentkeztek be chat szobákba, és itt várakoztak, amíg egy szexuális 'ragadozó' kapcsolatba nem lépett velük. Ezt követően addig folytatták a beszélgetést, míg a 'ragadozó' találkozót nem kezdeményezett, amelynek helyszínén a fiatalkorú áldozat helyett rendőrök várták a chatszoba rémét. Kutatások azt mutatják, hogy a legveszélyeztetettebb korosztály nem a legfiatalabbak, hanem elsősorban a valamivel idősebb (13-17 év közöttiek), közöttük is elsősorban a lányok, és azok, akik a valós életben is nehéz otthoni háttérrel rendelkeznek (például rendszeres bántalmazás áldozatai). Ezek a fiatalok nagyobb százalékban menekülnek az online realitás felé, és – koruknál fogva – már kialakult bennük egy érdeklődés a szexualitás felé, ami párosul azzal, hogy az otthonukban átéltek miatt gyakorta menekülésből is, nyitottabbak az interneten megismert „ismeretlenekkel” való „offline” találkozókra. Érdekesség, hogy az áldozatokon erőszakot elkövető 'online ragadozókat' már sokkal nehezebb egyetlen kategóriába besorolni: vannak köztük fiatalabbak (a kifejezetten fiatalkorúak aránya is számot tevő), közép- és időskorúak, bár döntő többségük férfi. Egyébként az sem ritka, hogy a bántalmazást elszenvedő korábbról már ismerte a bűn elkövetőjét.
8.1.2
Online zaklatás
37 Andrew Schrock és Danah Boyd - Online Threats to Youth: Solicitation, Harassment, and Problematic Content [2008] http://www.zephoria.org/isttf/ISTTF-LitReviewDraft.pdf 55
Nem csak a szexuális ragadozók találtak új terepre az interneten: a vélt vagy valós anonimitás a zaklatás, agresszió számára is új csatornát nyitott. A számítástechnikai- illetve mobilkommunikációs eszközök használatával úgy lehet zaklatni embereket, hogy soha ne derüljön ki, hogy ki volt az elkövető. Ennek változatos eszközei vannak az SMS-zaklatástól elkezdve, lejárató, vagy a másik személyen gúnyolódó honlapok, portálok létrehozásáig. Eklatáns példája ennek a nemrégiben a bíróságon véget ért ügy, amelyben egy 49 éves édesanyát ítéletek el: a hölgy azzal kergette öngyilkosságba szomszédját, egy 13 éves lányt, hogy egy nem létező fiút talált ki, akinek az „online” bőrébe bújva szerelmes leveleket küldözgetett az egyébként depresszióval küszködő lánynak. Miután több levélváltás után teljesen az ujja köré csavarta – „a világ jobb hely lenne nélküled” mondat kíséretben „dobta” a fiatal lányt, aki ettől összeomolva az öngyilkosságot választotta. (A tárgyaláson kiderült: az egész bűncselekmény motivációja az volt, hogy az édesanya szerette volna megtudni, pontosan miként is vélekedik lányáról az áldozat, akik korábban jó barátnők voltak.) Az emberi fantázia határtalanságát bizonyítja, hogy létezik online megfelelője nem csak a zaklatásnak (cyberbullying), de a mások után lopódzkodásnak is (cyberstalking): ezt a valós, fizikai lopakodás és követés digitális vagy online megfelelőjeként lehet elképzelni, ahol az elkövető célja minél több információ megszerzése az adott személyről, vagy annak online személyiségéről – hogy az így megszerzett információkat a másik kontrolljára, befolyásolására vagy zsarolására tudja felhasználni. Csupán a csatorna más, a következmények ugyanazok. Schrock és Boyd leírják, hogy az áldozatok – hasonlóan a nem kibertérben elkövetett, de hasonszőrű bűncselekmények, zaklatások áldozataihoz – depressziósak, folyamatosan szorongással küzdenek. Olyan személyekké válnak, akik képtelenek saját magukat, társadalomban betöltött szerepüket objektíven értékelni, és rendre jóval lesújtóbb képet festenek magukról a valóságnál. Kommunikációs szempontól is érdekes megállapítást tesznek a szerzők: több kutatás is igazolja, hogy azok az internetezők, akik gyakran használják az internetet arra, hogy idegen emberekkel ismerkedjenek vagy beszélgessenek, nagyobb valószínűséggel mutatnak depresszióra vagy más, súlyos lelki elváltozásra utaló tüneteket, mint azon kortársaik, akik nem. Ez kifejezetten félelmetes megállapítás számunkra annak fényében, hogy a magyar fiatalok között van a legtöbb olyan Európában, akinek több, mit 100 kapcsolata van a közösségi oldalakon! 56
Amennyiben az áldozatok és elkövetők profilját próbáljuk meghatározni: az áldozatok között több a fiatal lány, akiket rendszerint sokkal jobban megvisel az online zaklatás – érdekes módon ugyanez a tanulmány arra hivatkozik, hogy a valós életben történő zaklatásoknak a fiatal fiúk esnek nagyobb valószínűséggel áldozatul.
8.2 A digitális bennszülöttek mint elkövetők
Bizonyos tipikus bűncselekményeket, vagy etikailag legalábbis megkérdőjelezhető tetteket már a korábbiakban is ismertettünk. Ide sorolhatóak a mások személyes adatainak a megosztása – különösen amennyiben az a másik ember megszégyenítését célozza (például a bátyja dühöngését megörökítő öccs, vagy a dél-koreai lány, aki „elfelejtett” összetakarítani kutyája után a metrón). Bár adott esetben a megosztott tartalmon szereplő személy tette is kifogásolható (elvárható lenne, például, hogy akinek a kutyája a metrón maga alá piszkít, az összetakarítsa azt), mégis megállapíthatjuk: a képet, videót, információt megosztó személy követte el a nagyobb bűnt, mivel az általa önkényesen a másikra kiszabott büntetést koránt sincs arányban a másik fél által elkövetett bűnnel. Nem beszélve az olyan esetekről, amikor egy kifejezetten vétlen ember ellen indul összehangolt lejárató kampány: mint a videón dühöngő fiatal fiú esetében. Egy másik, tipikusan az internetkorszakhoz köthető bűncselekmény, amiben a digitális bennszülött nemzedék ifjai élen járnak, a számítógépek, IT eszközök feltörése: azaz hétköznapi szóhasználattal élve a hackerkedés. Ez alatt nagyobb tömegeiben nem a számítástechnikai eszközöket mélységeiben ismerő, alapos szaktudással rendelkező szakértőket kell érteni, hanem olyan, mások eredményeit felhasználó fiatalokat, akik különösebben mély informatikai ismeretek nélkül, csupán a mások által felfedezett sérülékenységeket és hibákat kihasználva okoznak óriási károkat. A szakzsargonban „Script Kiddies”-nek nevezett fiatalok (azaz csupán egy előre megírt „forgatókönyv” alapján dolgozni tudó gyerekeknek gúnyolt) korábbi korszakokban elképzelhetetlen nagyságrendű károkat tudnak okozni. Michael Calce – internetes becenevén: Maffiaboy – mások által megírt programokat használva a 2000-ben történt letartóztatásáig olyan nagy oldalakat
57
támadott, mint a Yahoo!, Dell, eBay vagy a CNN. Szakértők az általa okozott károkat nem kevesebb, mint 1,2 milliárd(!) dollárra becsülték.38 Ezek a fiatalok a rendszerek sérülékenységét kihasználva számtalan nagyvállalat informatikai rendszeréhez szereznek jogosulatlan hozzáférést, amely erőforrásokat azután – bandákba szerveződve – az egymással vívott értelmetlen háborúikra fordítanak, sok millió dolláros kárt okozva ezzel a reálszférának. A rendszerekben, ahova behatolnak, nincsenek biztonságban az ott tárolt adatok, lefoglalják a dolgozók elől az internetes sávszélességet, és adott esetben konkrét, fizikai károkozásra is képesek a rendszerek túlterhelésével. Az általuk károkozásra használt tudás sekélyes, nem szükséges hozzá a számítástechnika beható ismerete. Ezért alkalmas arra, hogy nagyon fiatal kortól, akár 10-12 évesen ilyen irányba „képezzék” magukat. Az internet nem csak lehetőség, de veszélyforrás is. Az ott talált anonimitást – legyen az vélt vagy valós – kihasználva radikális csoportok (neonácik, anarchisták, terroristák) előszeretettel használják saját szervezkedéseik fórumaként. Jó példa lehet erre az „Anarchista szakácskönyv” nevű dokumentum, amely, bár a '70-es években született, igazi népszerűségre az internettel tett szert, ahol számtalan weblapról tölthető le. A „Szakácskönyv” könnyen, bárki által hozzáférhető összetevőkből egyszerűen elkészíthető bombák receptjeit tartalmazza. Fiatalok különösen fogékonyak a témára: 2007-ben például egy 17 éves angol fiatalt tartóztattak le, a bíróság előtt terrorista cselekmény előkészítéséért vonták felelősségre, mivel a könyvet birtokolta. 39 Jeff Weise, 2005-ben – 17 évesen – mintegy 10 embert mészárolt le egy indián rezervátumban. A fiatal tömeggyilkos korábban az interneten rendszeresen látogatott neonáci honlapokat, ahol gyakran beszélgetett hasonló ideológiával felvértezett emberekkel. A maga is indián származású fiatalember az egyik fórumban olvasható posztja szerint azért keseredett el, mert a népéhez tartozók az ősi hagyományok helyett a modern amerikai életstílust „majmolják”, és ezért fordult a nemzetiszocializmus irányába. Az első két ember, akiket megölt, a saját nagyszülei voltak.40 38Kieren McCarthy: Mafiaboy given eight months, 2001. http://www.theregister.co.uk/2001/09/13/mafiaboy_given_eight_months 39 Boy in court on terror charges http://news.bbc.co.uk/1/hi/uk/7030096.stm 40 Sarah Left: A neo-nazi 'angel of death', 2005. 58
9 Összegzés
A digitális fejlődés kétségkívül számos előnyt jelent az emberiség számára. Ha csak a gazdaságot nézzük, sokkal könnyebbé vált nemzetközi ügyletek lebonyolítása, távoli üzleti kapcsolatok kezelése. Kommunikációs szempontból is hatalmas áttörésnek lehetünk tanúi. A telefon, a mobiltelefon, majd az IP alapú telefonálás vívmánya, hogy a földbolygó másik oldalán tartózkodó személlyel is úgy tudunk beszélgetni, mintha mellette állnánk, tökéletes hangminőséggel, időeltolódás vagy várakozás nélkül. Az internet adta lehetőségek hiánytalan összegyűjtése véleményem szerint szinte lehetetlen. A digitális fejlettség évről évre hatványozottan nő. Az élet, a munkavégzés, az információáramlás rendkívül felgyorsult az utóbbi évtizedekben. Ebben a világban azonban egy nagyon fontos tényező, a felhasználó, az „emberanyag” viszont konstans! Mégis attól függően, hogy milyen technikai fejlettségi korba születik bele valaki, a képességei, a szocializációja, a személyiségének fejlődése gyökeresen eltérhet az elődeiétől. Egy ilyen generáció megjelenését láthatjuk a digitális bennszülöttek személyében. Kérdéses, hogy számukra a digitális fejlettség előnyei vagy a hátrányai a meghatározóbbak? Azáltal, hogy ők az analóg világot már nem ismerték, egy olyan kihívás elé állították az elődeiket, amilyen eddig nem volt tapasztalható. A generációk közti szakadék az ő esetükben a legnagyobb, ami eddig valaha is létezett. Ennek a helyzetnek a lekezelése egyelőre egyik érintett csoport – szülők, pedagógusok, gazdasági szereplők, biztonsági szervek – részéről sem látszik megoldottnak. Ez a generáció több szempontból előnyben van az elődeihez képest. Sokkal otthonosabban mozognak a digitális világban. Sokkal környezettudatosabbak elődeiknél. Az információszerzésben rendkívül gyorsak, jól alkalmazkodnak új helyzetekhez, nagyon jól tudnak egyszerre több dolgot csinálni, gyorsabb a megértő és felfogó képességük a digitális dolgokkal kapcsolatban. Ezen túl számos szakember véleménye, hogy ezen generáció tagjai fognak a mai nagy problémákra megoldásokat találni. Mindezen számos pozitívum mellett azonban rengeteg veszély is leselkedik rájuk. Ezek lehetnek azonnali veszélyek, mint a zaklatások, adatlopások, és lehetnek http://www.guardian.co.uk/world/2005/mar/22/usa.usgunviolence1 59
hosszútávúak, például a depresszió kialakulása, vagy bizonyos területek sokkal kisebb mértékű
fejlettsége,
mint
például
az
érzelmi
intelligencia
vagy
a
személyes
kommunikációban való jártasság hiánya. Ahogy azt Dr. Virág György megfogalmazta, a médiában megjelenő valóság a valóságnak csak egy verziója. Mivel a digitális bennszülött generáció az internet és a TV miatt gyakorlatilag a média által behálózottan nevelkedik fel, a valóságnak csak ezt a verzióját ismeri meg igazán. Ezt hívhatjuk virtuális világnak. Azonban ezzel a kifejezéssel is vigyázni kell, mert amint ezt kimondom, mélyítettem a generációs szakadékot a digitális bennszülöttek és magam között, ugyanis az általam virtuálisnak nevezett világ emberek millióinak a mindennapi élettere, egyáltalán nem virtuális hanem nagyon is valóságos, mindennapi valósága. Nagyon fontos kérdés azonban, hogy ebben az ő világukban találkoznak-e olyan információkkal, tartalmakkal, szellemi-erkölcsi értékekkel, amely az embert emberré, erkölcsi lénnyé teszik? Véleményem szerint itt van az idősebb személyek legnagyobb feladata, hogy ezekre az ismeretekre elvezessék ezt a generációt. Ahogyan arról már írtam, fontos figyelni arra, hogy folyamatos érdeklődést fejtsen ki az előző generáció a digitális világ és az abba beleszületett generáció élettere felé, hogy minél jobban szűkítse, és próbálja áthidalni a szakadékot, amely már létrejött ezen generációk között. Elkerülhetetlennek tartom a sikeres nevelésben a személyes kommunikáció megújítását az otthonokban és családokban, amelyben az őszinteségnek és az erkölcsi értékek átadásának nagyon fontos szerepet kell adni. Az oktatásban figyelembe kell venni a létrejött szakadékot, és azt az oktatás modernizálásával, de az értékek megőrzésével kell megpróbálni áthidalni. Véleményem szerint amint „lezár” egy oktató vagy szülő ez a generáció felé, és nem mutat érdeklődést feléjük, illetve nem lesz nyitott a változásra és a technikai eszközök használatára, elveszti a tekintélyét előttük. Mindenképpen egyfajta alázatot is megkíván ez a helyzet az érintett csoportoktól, ugyanis korábban nehezen fordult elő ilyen jelenség, hogy a világot rendkívüli módon meghatározó és befolyásoló vívmányokban, eszközök kezelésében, arról való ismeretben a gyerekek, diákok vagy hallgatók felkészültebbek lettek volna mint a szüleik, pedagógusaik, felsőoktatási tanáraik vagy munkaadóik. Ez a helyzet mindkét oldal számára kihívást jelent.
60
10 Felhasznált irodalom
10.1 Könyvek: Dale Mason, Karen Mason: How to get the best out of TV before it gets the best out of you; Broadman & Holman, 1996. John Palfreym, Urs Gasser: Born Digital: Understanding the First Generation of Digital Natives, Basic Books, 2008.
10.2 Folyóiratok, tanulmányok: Marc Prensky: Digital Natives, Digital Immigrants; On The Horizon, 9. szám, 2001. október 5. Alice E. Marwick, Diego Murgia Diaz, John Palfrey: Youth, Privacy, and Reputation Harvard Law School, Public Law & Legal Theory Working Paper Series [2010] Makki Marie-Rose: Ha lefagy az agy – Multitasking: a hatékony munka átka; Hetek, 2009.05.29. Thomas Fuchs és Ludger Woesmann: Computers and Student Learning: Bivariate and Multivariate Evidence on the Avaliability and Use of Computers at Home and at School; CESIFO WORKING PAPER NO. 1321 CATEGORY 4: LABOUR MARKETS November 2004. T.J. Mathews, M.S., és Brady E. Hamilton, Ph.D.: Delayed Childbearing: More Women Are Having Their First Child Later in Life, 2009, Centers for Disease Control and Prevention National Center for Health Statistics, 3311 Toledo RoadHyattsville, MD 20782. Nimwegen N. Van and C. Beets (2008), “The demographic situation in the European Union”, Demographic Trends, Socio-Economic Impacts and Policy Implications in the European Union, Monitoring report for the European Observatory on the Social Situation, 2007.
10.3 Internetes források http://www.oprah.com/world/Parenting-the-Digital-Native-Generation-David-Houle/3 Utolsó letöltés dátuma: 2011. május 1. http://www.bbc.co.uk/blogs/technology/2008/07/are_you_a_digital_native_or_an.html Utolsó letöltés dátuma: 2011. május 1. 61
http://www.smh.com.au/news/parenting/children-of-the-techrevolution/2008/07/15/1215887601694.html Utolsó letöltés dátuma: 2011. május 1. http://www.elearning.co.hu/2011/01/13/az-e-learning-jovoje/ Utolsó letöltés dátuma: 2011. május 1. http://www.cdc.gov/nchs/data/databriefs/db21.pdf Utolsó letöltés dátuma: 2011. május 1. http://www.oecd.org/dataoecd/62/49/41919586.pdf Utolsó letöltés dátuma: 2011. május 1. http://geography.about.com/od/populationgeography/a/babyboom.htm Utolsó letöltés dátuma: 2011. május 1. http://index.hu/tech/jog/2009/02/27/durvul_a_pirate_bay_elleni_per/ Utolsó letöltés dátuma: 2011. május 1. http://blogs.forrester.com/mark_mulligan/11-01-20digital_natives_the_generation_that_music_product_strategy_forgot Utolsó letöltés dátuma: 2011. május 1. http://money.cnn.com/2010/02/02/news/companies/napster_music_industry/ Utolsó letöltés dátuma: 2011. május 1. http://blogs.forrester.com/mark_mulligan/11-04-14-spotify_no_longer_too_unlimited Utolsó letöltés dátuma: 2011. május 1. http://en.rian.ru/infographics/20110228/162792394.html Utolsó letöltés dátuma: 2011. május 1. http://news.bbc.co.uk/1/hi/uk/7030096.stm Utolsó letöltés dátuma: 2011. május 1. http://www.pewinternet.org/~/media//Files/Reports/2007/PIP_Teens_Privacy_SNS_Report _Final.pdf.pdf Utolsó letöltés dátuma: 2011. május 1. Andrew Schrock and Danah Boyd - Online Threats to Youth: Solicitation, Harassment, and Problematic Content [2008] http://www.zephoria.org/isttf/ISTTF-LitReviewDraft.pdf Utolsó letöltés dátuma: 2011. május 1. Sarah Left: A neo-nazi 'angel of death', 2005. http://www.guardian.co.uk/world/2005/mar/22/usa.usgunviolence1 Utolsó letöltés dátuma: 2011. május 1.
62
Kieren McCarthy: Mafiaboy given eight months, 2001. http://www.theregister.co.uk/2001/09/13/mafiaboy_given_eight_months Utolsó letöltés dátuma: 2011. május 1. Jacqui Cheng: Are "deleted" photos really gone from Facebook? Not always http://arstechnica.com/web/news/2009/07/are-those-photos-really-deleted-from-facebookthink-twice.ars Utolsó letöltés dátuma: 2011. május 1. US Youth Have Higher Smartphone Penetration than Adults http://www.marketingcharts.com/uncategorized/us-youth-have-higher-smartphonepenetration-than-adults-15665 Utolsó letöltés dátuma: 2011. május 1. Dajkó Pál: Amíg Mónika büszke a kameráira, reménytelen a hazai adatvédelem helyzete http://itcafe.hu/hir/adatvedelem_pet_portal_privacy_beszelgetes.html Utolsó letöltés dátuma: 2011. május 1.
Sonia Livingstone, Kjartan Ólafsson és Elisabeth Staksrud: Social Networking, Age and Privacy, http://www2.lse.ac.uk/media@lse/research/EUKidsOnline/ShortSNS.pdf Utolsó letöltés dátuma: 2011. május 1. http://www.eff.org/files/filenode/social_network/20100303__crim_socialnetworking.pdf Utolsó letöltés dátuma: 2011. május 1. Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság: Márciusban is csökkent a hazai mobil-előfizetők száma, 2011.04.20. http://www.nmhh.hu/index.php?id=hir&cid=14166 Utolsó letöltés dátuma: 2011. május 1. Mauthner Ilona: Tragikus az iskolába induló gyerekek szókincse. 2009. http://w3.teol.hu/tolna/kozelet/tragikus-az-iskolaba-indulo-gyerekek-szokincse-228247 Utolsó letöltés dátuma: 2011. május 1. Richard Adams: Facebook a top cause of relationship trouble, say US lawyers http://www.guardian.co.uk/technology/2011/mar/08/facebook-us-divorces Utolsó letöltés dátuma: 2011. május 1. Tudatos Médiafogyasztás - „Ne a televízió nevelje fel a gyereket” http://www.ortt.hu/oldal.php?menu_id=79 Utolsó letöltés dátuma: 2011. május 1.
63
Dr. Virág György: Erőszak a Médiában, 2007 Média és az erőszak hatása a gyermekek és a fiatalok fejlődésére - Gyermek- és Ifjúságvédelmi Országos Konferencia http://www.google.com/url?sa=t&source=web&cd=1&ved=0CBYQFjAA&url=http%3A%2F %2Fwww.mteszoktatas.hu%2F03rendezvenyek %2F270201ifj_vedelem0308%2F2_DrViragGyorgy.ppt&rct=j&q=gyerekek%20tv%20n%C3%A9z %C3%A9si%20szok %C3%A1sai&ei=wPGvTZfBH5DJswbKgan0Cw&usg=AFQjCNHG4HYiClLEeDN0wNFm3hrF9DYY 4A&sig2=2iJczqPfSZEfv5sir51Rjg&cad=rja
Utolsó letöltés dátuma: 2011. május 1. Lucinda Schmidt, Peter Hawkins: Children of the tech revolution http://www.smh.com.au/news/parenting/children-of-thetechrevolution/2008/07/15/1215887601694.html Utolsó letöltés dátuma: 2011. május 1.
10.4 Interjúk: Dr. Grüll Tibor a Pécsi Tudományegyetem Ókortörténeti és Régészeti Tanszékének egyetemi docense, a Szent Pál Akadémia Társadalomtudományi Tanszékcsoportjának tanszékvezető főiskolai tanára, valamint a Bornemisza Péter Gimnázium Általános Iskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Sportiskola tagozatvezetője. Kánai András reklámszakember, a Saatchi & Saatchi Magyarország Content menedzsere Makki Marie-Rose szociológus, a Hetek újságírója
64
11 Mellékletek: 11.1 I. számú Melléklet
65
A fenti ábrák egy 1975-ös helyzetet és a mait tárják elénk a különböző technikai eszközök által okozott behálózottságról.
11.2 II. számú Melléklet
A közösségi média által okozott behálózottságot mutatja a fenti ábra, megkülönböztetve a különböző részvételi módokat: bvonás, alkotás, megbeszélés, promotálás, mérés. A kép feletti szöveg: A közösségi média által létrehozott munkahelyek 5 évvel ezelőtt nem léteztek. Most látható a közösségi média helyzete számos szektorban: bank, kereskedelem, film és televízió, kiadó, újságírás, PR, környezet, non-profit, jog, IT.
66
11.3 III. számú Melléklet
Az ábra a világ különböző országaiban mutatja a vezető közösségi oldalakat. A dolgozatban az itt található adatok közül többet is megemlítettem.
67
11.4 IV. számú Melléklet
68
A fenti táblázat Sonia Livingstone, Kjartan Ólafsson és Elisabeth Staksruda által Social Networking, Age and Privacy címmel megjelent tanulmányának egyik nagyon megdöbbentő táblája, ahol azt találjuk, hogy a különböző országokban a fiatalok hány százaléka teszi nyilvánossá a profilját (kor és közösségi oldal szerint megosztva). Ebben az adatsorban Magyarország mindegyik kategóriában vezető!
69
11.5 V. számú Melléklet
70
A fenti táblázat az adott országokban azon fiatalok százalékos arányát mutatja, akiknek több, mint 100 kontaktjuk van az adott közösségi oldalakon.
11.6 VI. számú Melléklet
Ez a kép az emberi evolúciót ábrázolja, amint visszafejlődik a számítógéphez. A vicc mellett a mai felnőttek feladata ebben is rejlik, hogy ne visszafejlődést jelentsen a számítógép használata az emberiség számára.
71
11.7
VII. számú melléklet
Az általam készített felmérés kérdései és eredményei, melyben 91 ember vett részt. A kérdőívet interneten lehetett kitölteni, melynek eredményeit is onnan tudtam bemásolni.
72
73
74
75
