ˇIC ´. .DUBRAVKA UGRES
.Az európai irodalom mint. .Eurovíziós Dalfesztivál. Identitáskonstruálás és határátlépés Mi európai az európai irodalmakban? Fordította: Borgos Anna
A
z európai irodalom fogalma – ahogyan azt az EU-politikusok, kulturális menedzserek, kiadók, régimódi egyetemi tanszékek és gyakran maguk az írók használják – felidézi a legjobb európai dal kikiáltásáért folytatott versengés képét. Elevenítsük fel az Eurovíziós Dalfesztivált, amely számos európainak a kedvenc éves televíziós szórakozása és az európai egyesülés legnépszer∫bb, szimbolikus rendezvénye. Az Eurovíziós Dalfesztivál az európai popzenei giccs (európai módon) grandiózus bemutatkozója. Ugyanakkor az igazán nagy élvezetet nem maga a popzene jelenti, hanem az egyéb elemek: a megjelenést√l (idén a ciprióták arattak) a látványos el√adásig (idén az írek füstgépe majdnem tüzet okozott). Élvezetes a szavazás (Horvátország: 10 pont!, Belgium: 2 pont!), a különböz√ országok televizuális képeslapjai tallinni és dublini m∫termekkel összekapcsolódva, aztán a „politika” és ennek átlátszósága (meglátják, a horvátok átadnak 12 pontot a szlovéneknek és vice versa), az új európai képvisel√k részvétele (nahát, idén Bosznia is itt van!), a hiányzók (a szerbek egymillió év múlva sem fognak
Európában énekelni). Ami az aktuális zenét illeti, várható, hogy a törökök a maguk keleti zenei giccséb√l hoznak valamit, a svédek pedig a nyugat-európai giccs színeit villantják fel. A legnagyobb európai tévéshow rendelkezik oktatási funkcióval (a néz√k új államok neveit tanulják meg: Litvánia, Észtország, Lettország…), politikai szerepet is betölt (rendben, a litvánokat bevettük Európába, de a törököket nem fogjuk, nekik elég, hogy velünk énekelhetnek), és esetenként természetesen anyagi hasznot is hajt. Olykor el√adódhatnak túlzások, mint például Diva (Viva la Diva!), az izraeli transzvesztita, de a f√áram keretein belüli túlzásokat csak üdvözölhetjük. Az európai irodalmi élet a maga irodalmi képvisel√ivel, akiknek neve mögött mindig (mindig!) egy állam neve áll, gyakran nem nagyon különbözik ett√l a show-tól. Persze kevesebb a látványosság. A Booker Díj átadásának ceremóniája azonban évr√l évre meger√síti, hogy az irodalom is lehet látványos. A gy√ztesek a színpadra pattannak (Kanada: 10 pont!), és a popénekesek modorában hálás szavakat mondanak. Igaz, az ítészek beszédei ékesszó-
The European Journal of Women’s Studies, 2003. Vol. 10(4): 465–471. Ford. Celia Hawkesworth
37
Dubravka Ugresˇic´
lóbbak, de ez érthet√, végül is az író szavakkal, nem pai irodalom könyvesbolti választéka szerénynek hangjegyekkel dolgozik. Ha figyelembe vesszük a t∫nt. Ezt persze nem vallhattam be senkinek. Senki könyvdíjosztó el√adás kereskedelmi hatását és kizá- nem hitt volna nekem, és néhány év elteltével a forró jellegét (a díjazottak között csak angol nyelven írt dításokat illet√en az amerikai könyvesboltok már lékönyvek szerepelhetnek), mindez alátámasztja a fenti nyegesen jobb képet mutattak. Abbéli meggy√z√dépárhuzamot, bármily megalapozatlannak, rosszindu- sem tehát, hogy nagy dolgok csak széles kulturális közegben történnek, szilárd latúnak és tévesnek t∫nhet A Gábriel Klub maradt. is els√ látásra. Az 1990-es évek elején a Október 2. Vannak drámai és veszedelmes történetek a másképp gondol- helyzet megváltozott, mind kodásról. Éjszakázás sötét utcákon, lerázott üldöz√k. Börtön- a zágrábi, mind a belgrádi GREGOR ben töltött hónapok. Szökések a határon át. Földalatti szervezkönyvesboltok szörnyen kiDRUBNIK kedések. Nyilvános tiltakozások. Szám∫zetés. ESETE A Gábriel Klubra egyáltalán nem ez volt a jellemz√. Bennünket ürültek, a helyi és a külföldi nem a tiltakozás, hanem a kimerültség kényszerített ellenállás- irodalom tekintetében egyra. Belefáradtunk a kompromisszumokba. Nemzedékünk igény- aránt. Ekkoriban kezdtek a elundorodva befelé fordultunk. Amit tettünk, abkönyveim külföldre jutni, integy harminc évvel telenségét√l ban nem volt semmi felt∫n√sködés, nem szólítottak lázadásra ezel√tt a The New York zeng√ harsonák. Mi, akik kitagadottak voltunk korunkban, nem és hamarosan én magam is Times vicces cikket közölt vállaltuk azt a hallgatólagos paktumot, amely másoknak lehe- követtem √ket. Miközben egy bolgár íróról, Gregor G. t√vé tette a túlélést; nem vettük tudomásul azt az egyezményt, hittem abban, hogy mesteDrubnikról, aki abban az hogy a rezsim békén hagyja polgárait, amíg a polgárok nem rien kommunikálok az iroavatkoznak a rezsim dolgaiba. Mi a nyitott társadalom és a fügévben, 1971-ben, állítólag getlen eszmék terjesztése mellett köteleztük el magunkat. dalmi nagyvilággal, bármit irodalmi Nobel-díjat kapott. A megvalósításhoz szinte képtelenül egyszer∫ eszközöket hasz- jelentsen is ez, elfeledkezA cikk hemzsegett a Drub- náltunk. Szemináriumokat és összejöveteleket, kötetlen eszmei tem annak lehet√ségér√l, nik munkáját dermeszt√ mi- vitákat rendeztünk, tiltott könyveket és újságokat másoltunk, hogy ez a világ nem érintterjesztettük a külföld híreit, els√sorban pedig írtunk n√ség∫ként aposztrofáló, szóban kezik velem, és nem is naés írtunk, hogy életben tartsuk szellemünket. diszkriminatív kitételekt√l, Kezdetben viszonylag nyitott kezdeményezés volt, a megfigye- gyon érdekli az érintkezés. és igen szórakoztatónak lés és a kényszer különböz√ formái miatt alakult át zártabb válAmikor a regényemet szánták. A puszta gondolat, lalkozássá. Remeték lettünk, alkotó er√nkkel tiltakoztunk a 1991-ben kiadták Angliában, hogy valami bolgár kapta rendszer ellen. A másképp gondolkodó köröket zavarba hozta, az egyik kritikus a követkehogy egy írott anyagokat terjeszt√, rendszeres és komoly vitámeg az irodalmi Nobel-dí- kat szervez√, aránylag ismert közösség átalakul fiatal m∫vészek z√ kérdéssel zárta bírálatát: jat, mindenkit megmoso- obskurus csoportjává, amely belterjes magánháborút vív az el- „De vajon erre van-e szüknyomó rezsim ellen. Egyesek úgy vélték, túl messze mentünk; ségünk?” Csak kés√bb jötlyogtatott. Ha annak idején olva- mások önközpontúsággal és fennhéjázással vádoltak. Miután tem rá, mit jelentett a kritinem tartottunk lépést a földalatti avantgárd-dal, lassan sorsom ezt a cikket, én is ne- sunkra hagytak bennünket. kus kommentárja. Miközben vettem volna. Akkoriban Egy általánosságban humanista világnézet∫ nyugati látogatónk utaztam, nem vettem észre, összehasonlító irodalmat egyszer elálmélkodott, hogy milyen anyagokat min√sítünk meg- hogy végig a „Made in the tanultam, és el voltam telve jelentetésre érdemesnek. Hol vannak a kinyilatkoztatásszer∫ Balkans” címkét hurcolom a rendszer ellen? Hol vannak az apokaliptikus ítélkezémagammal. Európai és ame- vádak magammal. És ha valaki a sek? Hol az új millenáris hiszekegy? Példaként említette egyik rikai írókkal foglalkoztam, legújabb kiadványunkat. Kizárólag rövidítésekb√l, mozaiksza- Balkánról jön, nem azt várProustról és Joyce-ról írtam vakból és olyasfajta agysorvasztó hivatali zsargonból állt, amely juk t√le, hogy irodalmi kédolgozatokat. Ismert és ke- ismer√s mindazoknak, akik a rezsim szoros közelségében kény- pességeket mutasson fel, vésbé ismert orosz írókat telenek élni és dolgozni. Mi értelme ennek, kérdezte √. Vagy a hanem hogy azokhoz a sztekiábrándult elvtárs irományának, aki hajlandó volt megörökíolvastam, irodalomelméle- teni egy munkanapját a párt magasabb régióiban? Fáradozásá- reotípiákhoz igazodjon, ti iskolákat tanulmányozamelyeket mi alkottunk tam, amikor az irodalomelmélet a virágkorát élte. róla, a Balkánról vagy azokról a helyekr√l, ahonnan Meg voltam gy√z√dve róla, hogy együtt rezgek az iro- ezek jönnek. dalmi élettel. Ez egybeesett a volt Jugoszláviában Elfelejtettem tehát, honnan jövök, és hol kötötmegindult nagy fellendüléssel a könyvkiadás, a for- tem ki, más szóval nem vettem tudomást a kulturádítás területén, s én minden irodalmi újdonságot lis centrum és a periféria közt megszilárdult kódoknyomon követtem. Amikor 1982-ben el√ször jutot- ról. Meg kellett volna er√sítenem a perifériáról tam el az Egyesült Államokba, a külföldi, f√leg euró- alkotott sztereotípiákat, nem pedig lerombolnom
M
38
Nemzet és m∫vészet
√ket. Ami pedig irodalmi alkalmasságomat illeti, ki rázspirula lett volna. Mivel esetemben ez nem ment kellett volna dobnom a kukába, mert úgy t∫nt, ezzel valami jól, kizártak irodalmi és egyéb köreikb√l. Horcsak irritálom külföldi irodalmi környezetemet. vát útlevelemmel elhagytam újonnan megszerzett Kiderült, hogy a Drubnik-féle hidegháború fan- „szül√földemet”, és kirepültem a világba. Odakint, az tomja nem t∫nt egészen el a közben eltelt harminc Eurovíziós Dalfesztivál rajongóinak könnyedségével, évben. A címkék száma, amelyeket rám és könyveim- azon nyomban horvát íróként azonosítottak. Egy re ragasztottak, csak növeolyan közeg irodalmi képvinak gyümölcse százötvennyolc, s∫r∫n gépelt oldalra rúgott, és kedett az id√vel. A „Made in mi teljes egészében megjelentettük, mint a mindennapi munka sel√jévé lettem, amely nem the Balkans” címkén kívül majdnem bohózatba ill√ követelményeinek páratlan dokumen- akart már engem, és amelettek újabb skatulyák: Ju- tumát. Megálltam, hogy ne hívjam fel jóakaratú nyugati barát- lyet már én sem akartam. goszlávia összeomlása, a n√nk figyelmét a nyilvánvalóra: hogy √ olyan környezetben A „horvát író” címkéje mégis n√tt fel, amely kevésbé nyilvánvalóan van kiszolgáltatva az abkommunizmus bukása, há- szurdnak. Ha külföldi szerz√kre került a sor, ezért fordítottunk rajtam maradt, mint egy ború, nacionalizmus, új ál- Joyce helyett Kafkát, ezért mell√ztük Orwellt Beckettért, ezért végleges tetoválás. lamok és új identitások. kedveltük jobban Platonovot házi termés∫ Koestlerünknél. Pillanatnyilag újra piros E megkülönböztetések, bár aligha mélyenszántók, sokkal több Szövegeim elértek a külfölfedel∫ útlevelem van, holnyertek a mi életkörülményeink között. di olvasóhoz, de óriási cso- értelmet land. Továbbra is egy olyan Kimerít√ munka volt: sok favágás, és többnyire semmi köszömaggal voltak megterhelve. net. Örömünket leltük a legunalmasabb vállalkozásokban is. ország irodalmi képvisel√Gyakran úgy éreztem ma- Keveset aludtunk, még kevesebbet ettünk, elcsigázott testünk jének címkéjét viselem, gam, mint egy utazó, aki er√lködve próbált megfelelni a magunk elé t∫zött céloknak. amelyhez még egy útlevélmindkét kezében b√röndö- Gyakoriak voltak a nézeteltérések, amelyek sokszor veszeke- lel sem köt√döm. Vajon az déssé és marakodássá fajultak. Nem voltunk szilárd szervezet, ket cipel, ugyanakkor bi- nem voltak állandó szabályaink vagy viselkedési el√írásaink. új útlevelem holland írót zonyos elegancia fenntar- Szellemi szabadságra törekv√, hasonló gondolkodású individua- csinál bel√lem? Kétlem. tására is törekszik. Velem listák voltunk, és könyörtelenül hajszoltuk magunkat t∫r√ké- Lehet√vé teszi-e valaha a ellentétben nyugat-európai pességünk határáig. Szándékos és elvszer∫ elutasítása volt ez a holland útlevelem, hogy pangásnak. Egyszer∫ erkölcsi parancs hajtott bennünkollégáim poggyász nélkül környez√ beilleszkedjem a holland ket és táplálta reményeinket. A parancs abból a szerény ambíutaztak, és az olvasó csak cióból fakadt, hogy éljünk, ne csak túléljünk. irodalmi körökbe? Kétlem. √ket látta, meg az írásaikat. Türelem és kitartás volt az eszközünk. Elvetettük a felforgató Mi is a problémám? SzéAz én esetemben a csomag tevékenységet, mert tudtuk, hogy ez a rezsim kezére játszana. gyellem a „horvát író” címbetemetett engem is és azt Tilos volt a terrorizmus gondolata, és aggályosan vigyáztunk, kéjét? Nem. Jobban éreznehogy provokáljuk a rend√rséget. Ehelyett a kompromisszum is, amit írtam. A helyzet sa- és a meggy√zés értékeit hangoztattuk. Nem voltunk hajlandók ném magam egy Gucci vagy ját irodalmi tájékomon is démonizálni azokat, akik ellenezték céljainkat, még akkor se, Armani címkével? Nem. Hát radikálisan megváltozott. ha leplezetlen megvetésükkel találkoztunk. Belülr√l akartuk akkor mit akarok? Itt is címkék bukkantak fel, megdönteni a rendszert, békés és aprólékos fellazítással. FiataHa néhány b∫nöz√ jóvollok voltunk, de nem nyughatatlanok; beláttuk, hogy hosszú út hirtelen itt is elemi kérdés- vár ránk, és felfegyverkeztünk türelemmel. Mi voltunk a Gábriel tából, azután pedig úgysé vált írásaim megértésé- Klub, amely elszántan tanúskodni akart. mond a többség akaratából hez: vajon horvát vagy szerb Négyen voltunk az elején, és négyen a végén. elveszítettem a „jugoszláv” Talán sikerül leírnom. nemzetiség∫ vagyok-e, mi címkét, miért kellene viselvolt a mamám meg a pa- Talán sikerül megörökítenem. nem most – szintén nem sapám. ját akaratomból – a „horváOktóber 3 Úgy tíz évvel ezel√tt még Négyen vezettük a Gábriel Klubot, furcsa és megszállott négyes. tot”? Mi több, ha a horvát elegáns jugoszláv útlevelem Írás közben Andrásra gondolok. kulturális b∫nöz√k dühösen Máig nehéz összefügg√en gondolkoznom róla. Csak egy képre volt, puha, rugalmas, sötétletépték rólam a horvát emlékezem – huszonhatodik születésnapom reggelén odafirvörös fed√lappal. Jugoszláv kált üzenet szobám tükrén: „Annyi mindent kellene még elmon- címkét (mivel nyilvánosan író voltam. Aztán jött a hákritizáltam valamit akkor, ború, és a horvátok – megkérdezésem nélkül – ke- amikor szerintük csöndben kellett volna maradnom), zembe nyomtak egy kék szín∫ horvát útlevelet (amely miért ragasztják rám kitartóan ezt a címkét más, száhatározottan elutasította a kommunista vörös színt, momra teljesen közömbös emberek? a fed√lap keménysége mégis emlékeztetett a régi, És miért vagyok ilyen érzékeny a címkékre? Mert szovjet, Lenin Könyvtárba szóló igazolványra). Az új a gyakorlatban kiderül, hogy az azonosító csomag horvát hatóságok azonnali identitásváltást vártak el megterheli az irodalmi szöveget. Mert az identitásállampolgáraiktól, mintha maga az útlevél valami va- cédula továbbra is megváltoztatja egy szöveg lénye-
39
Dubravka Ugresˇic´
gét és jelentését. Mert ez a cédula a szöveg gyors és zott Amerika-ellenességgel vádolják majd √ket, mint rendszerint helytelen értelmezése. Mert utat nyit ah- a franciákat, akik néhány évente kifakadnak kultuhoz, hogy beleolvassunk valamit egy szövegbe, ami rális termékeik védelme érdekében és elvesztett kulnincsen benne. És végül azért, mert kirekeszt√, ki- turális els√bbségük miatt. Kiderül, hogy az Amerikarekeszt√ magára az irodalmi szövegre nézve. Mert a ellenesség kulturálisan, politikailag, stratégiailag és perifériáról jövök. Egy amerikai író, felteszem, nem pénzügyileg sem kifizet√d√: ezenkívül az amerikai kultúriparban nemcsak az küzd ezzel a problémával. danom. Olyan sokat nem mondtunk el egymásnak. Imádkozom, amerikai eladók járnak jól, Miért tartja fontosnak hogy legyen er√d megbirkózni vele.” hanem az európai vev√k is. néhány írótársam, hogy Próbálkozom. Utolsó levelemben azt írtam: „Zsigereimnek mélyében élve égett Az európai „kulturális meg√rizze identitáscímkéidentitást”, bármit jelentjét? Mert az írók nemzetisé- el a magod.” Eltorzított idézet. Nem válaszolt. sen is ez, egyfel√l az amerigük, országuk szerinti azokai kultúripar folyamatos nosítása az irodalmi és Október 5. irodalompiaci kommuniká- Amikor megismertem, Stefán reményvesztett költ√ volt, akit jelenléte „fenyegeti”, másció kódja. Mert ez a legegy- csaknem összeroppantott a tiltakozás a rezsim ellen. Azt bizony- fel√l (noha hasonlíthatathogy a gondoskodásom gyógyította meg. Szentül hitte, lanul kisebb mértékben) a szer∫bb út a perifériától a gatta, hogy találkozásunk más irányt adott az életének. De én sohacentrum felé. Mert sok író sem értettem igazán, és sohasem tudtam olyan fesztelenül vi- kelet-európaiak, akik a beszámára ez a címke az selkedni vele, mint szerettem volna. Megmondtam neki, hogy lépésre várnak, kezükben egyetlen módja úgy a helyi idegesít, hogy van benne valami, ami megzavarja a lelki nyu- szorongatva kulturális bakommunikációnak, mint a galmamat. Sértetten válaszolt: „Az én szívem tigris, amely az tyujukat; valamint – s ez agyamban portyázik véredt√l lucskos, kígyózó folyosókon. Hagyj egyben az európai kulturáglobális elfogadásnak és békén!” lis tudattalan legfájóbb elismerésnek: boszniai, Különös, hóbortos, megkínzott Stefán. Egy másik életben, talán. pontja – az Európán kívüli szlovén vagy bolgár írókultúrkörökb√l érkez√ ként. Mert a címke minden De ebben elég volt. emigránsok, akiknek száma piac alapvet√ feltétele, így Október 8. minden másodpercben „véaz irodalmi piacé is. Mert az És végül János… identitás és az identitáske- Idegen volt, amikor el√ször odajött hozzánk. A Gellért parkban szesen” növekszik. És valóreskedelem kipróbált re- ültem Stefánnal és Andrással, amikor felt∫nt egy ünnepélyes ban, hová tartozik ez a sok cept, amely már számos arcú kisfiú, virágokkal. El√ször az asztalra akarta tenni a csok- marokkói, algériai, a kírot, de inkább hátrahúzódott, és tépdesni kezdte a szirmokat. perifériáról jött írónak le- „Annak a fekete kalapos bácsinak a parancsára…”, mutatta, és naiak és az arabok? Hogyan het√vé tette a globális iro- szertartásosan bókolt. Addigra az illet√ is odaballagott, és soroljuk be √ket? Az útlevedalmi piacra való belépést. megemelte a kalapját. „Épp most szakítottam a biztosítási lük alapján? A nyelvük tisztvisel√sködéssel. Szeretném, ha velem ünnepelnék vissza- alapján? Kulturális közegük térésemet a szabadok világába.” alapján? János írt egyszer egy auschwitzi útjáról. Azt írta, törött szemEURÓPA A multikulturális ideolóüvegeket javít a múzeumnak. Azt írta, kétszer annyi idejébe kerül, mint másoknak. Kétszer annyiba, mert folyton kikészül. giájára és gyakorlatára OLYAN János. büszke EU-kultúrbürokrácia TÁVOLI, Azon az éjszakán, amikor János felrobbantotta magát, vége lett ez id√ szerint fenntartja a MINT INDIA a Gábriel Klubnak. jól bevált formulát – te Joydeep Roy-Bhattacharya: A Gábriel Klub. Európa Könyvkiadó, Tarzan, én Jane –, azaz a anulva az amerikai keres- Budapest 2000. 15–18. old. különböz√ kulturális idenFordítás alapja: Joydeep Roy-Bhattacharya: The Gabriel Club . kedelmi és ideológiai péltitások elismerésének, a reGranta Books, London 1998. dából, majd a Nagy-Britan- Fordította: Sóvágó Katalin, 2000. gionális és egyéb sokféleniában él√ indiai, karibi, ség hangsúlyozásának és japán, afrikai vagy kínai írók sikeréb√l, az EU kultúr- persze integrációjának formuláját, bár senki sem tudbürokratái és mindazok, akik érintettek a kultúrá- ja, ez mit is akar jelenteni. Minden férfinak tehát az ban, igyekeztek alkalmazkodni a szituációhoz. √ templomát, minden n√nek az √ burkáját. És amíg Az EU kultúrája egyfel√l aggódik az amerikai kul- a marokkóiak valami marokkóit tesznek a kirakatba, turális dominancia miatt. S míg az amerikaiak maguk bármit jelentsen ez, mi pedig valami sajátot, valami különösebb szépítés nélkül használják a dominancia európait, bármi legyen is ez, addig minden rendben kifejezést, az európaiak óvatosak. Félnek, hogy túl- van. Így cserél√dnek a kulturális termékek, így m∫-
T
40
Nemzet és m∫vészet
ködik a globális piac, ez a kulturális élet dinamikáját irányító, kialakult mechanizmus. És minden rendben is volna, ha nem volnának kirívó egyének, zavarok a rendszerben, akik felforgatják a kultúra kanonizált fogalmait. Ezek az egyének szétfeszítik a kulturális támogatók, menedzserek és az EU kulturális bürokráciájának fogalmi apparátusát. Szétfeszítik a kritikusok és fordítók, egyetemi tanszékek, tanárok és olvasók fogalmi apparátusát. Senki nem tudja, mit kezdjünk velük, és hová helyezzük √ket. És valóban, mit kezdjenek a hollandok Moses Isegawával, egy Hollandiában él√ és angolul író afrikai íróval? Mit kezdjenek velem? Hollandiában élek, de nem hollandul írok. Mit kezdjenek velem a horvátok? Horvátul írok, de nem ott élek. Mit kezdjenek velem a szerbek és a bosnyákok? A nyelv, amelyen írok, valójában BHS (azaz bosnyák-horvát-szerb, a Hague Tribunal fordítói által megálmodott elegáns rövidítés szerint). Mit kezdjenek a hollandok egy marokkói íróval, aki ahelyett, hogy jövedelmez√ könyveket írna a marokkóiak és a hollandok közti kulturális különbségekr√l, amit mindenki megértéssel olvasna, nekiállt újraalkotni a 17. századi holland nyelvet, amelyet a mai holland írók már elfelejtettek. Mit kezdjenek a franciák egy arabbal, aki új Marcel Proust igyekszik lenni, és mit kezdjenek a németek egy törökkel, egy új Thomas Mann-aspiránssal? És vannak még hasonló példák. A probléma, hogy a számuk egyre n√. A nemzeti irodalmak nyitnak majd egy új részleget az „irodalmi rendellenességek” számára? A „rendellenességek” között is van egy kedvenc példám, egy h√söm. Egy budapesti könyvvásáron találkoztam vele. Joydeep Roy Bhattacharya Calcuttában született. Húszéves korában elhagyta szül√városát, és filozófusdiplomát szerzett Amerikában. Most New Yorkban él, és egy szomszédos egyetemen tanít. Joydeep írt egy regényt, amely szépszámú pozitív kritikát kapott. A regény Magyarországon játszódik, magyar értelmiségiek között, az 1960-as években.
A magyarok azonnal lefordították a könyvet. Egy magyar író arról panaszkodott nekem, hogy a regény valóban magyar vonatkozású, de indiai szempontú. Jobban tenné, ha inkább Indiáról írna, szólt a tömör kommentár. Joydeep fiatal, vonzó férfi. És nagyon fotogén. Amerikai kiadója abban a titkos reményben adta ki a regényét, hogy Joydeep még tartogat mást is, és majd ír valamit Indiáról is. Olyasmit, mint Az Apró Dolgok Istene, csak férfi néz√pontból. Anyám, akinek megmutattam Joydeep könyvét, hátlapján a szerz√ képével, ösztönösen az amerikai kiadó oldalára állt. Miért nem ír Indiáról, sóhajtott, jókép∫bb, mint Sandokan. Ahogy beszélgettem Joydeeppel, megdöbbentett a volt Kelet-Európával kapcsolatos mély tudása és szenvedélye. Nem akarom meggondolni magam, mondta. Hogy érti ezt, kérdeztem. A következ√ regényem Drezdában játszódik az 1950-es években, válaszolta. Mint mondtam, Joydeep a h√söm írótársaim között. Egy olyan világban, amelyben az „identitáskészlet” olyan nélkülözhetetlen, mint a fogkefe, √ a legnehezebb utat választotta. Az irodalmi választás szabadsága nevében, az irodalom nevében szemétbe hajította „identitáskészletét”. Joydeep teljes mértékben tudatában van szimbolikus öngyilkossága következményeinek. „Otthon”, Indiában, feltételezem, nem kedvelik √t, az is kérdéses, hogy egyáltalán hallottak fel√le. A könyvei színterén él√k panaszkodnak, mert szilárd meggy√z√désük, hogy saját magukról csak √k írhatnak, témáikhoz csak nekik jár szerz√i jog. Az amerikai és brit kiadók elt∫rik Joydeep keleteurópai „vírusát”, mert felépülésében reménykednek, és azt a pillanatot várják, amikor témájában majd visszatér Indiához, ahová tartozik. A kérdésre, hogy mi európai az európai irodalmakban, csak egy válaszom van, melynek legrövidebb változata így hangzik: Mr. Joydeep Bhattacharya, egy Amerikában él√ indiai.
41
