KENYERES
ZOLTÁN
Irgalom Tatár már le is tette a pontot, de a doktor felé fordulva még levonta a végső következtetést: - Más megoldás nincs. - De van — mondta Moviszter, aki a hintaszéken szórakozottan babrálgatta az óraláncáról lecsüngő Mária-érmet. - Erre kíváncsi vagyok. Micsoda az a megoldás ? — kérdezte Tatárfölvetve kövér, okos fejét. - Az irgalom. - Az irgalom? - ismételte Tatár és örült, hogy a vita új tápot kapott. - Van egy ország, ahol mindenki szolga és úr egyszerre. És egyenlő. Mindig, az év minden minden napján. - Melyik az az ország? - Krisztus országa. - Az fönn van, a felhőkben. - A lélekben van. (Kosztolányi Dezső: Édes Anna)
Etika, esztétika, irónia, cinizmus, részvét, metafizika: gyakran előforduló szavak és f o g a l m a k a Kosztolányiról szóló s z a k i r o d a l o m b a n . Van m é g e g y f o n t o s szó, amely a z o n b a n e d d i g kevés f i g y e l e m b e n részesült: az irgalom. M o v i s z t e r szava. P e d i g a j e l e n e t e k n a r r a t í v u m a i m ö g ö t t a l i g h a n e m erről szól az egész Edes
Anna.
A z irgalom más, m i n t a szeretet és több, m i n t a részvét. Akit s z e r e t ü n k , avval szemben — é p p e n „az ő é r d e k é b e n " — esetenként l e h e t ü n k kegyetlenek is, irgal o m nélkül. A részvét olyan e g y ü t t é r z é s , m e l y legtisztább f o r m á j á b a n is m e g ő r i z valamit a s z e m l é l ő d ő e m b e r kívülállásából. A részvét m i n d i g távolsággal j á r . Az irgalom a tiszta bensőség érzése, tisztán érzés, s e m m i egyéb, érzés, mely m i n d e n racionalizálhatóság nélkül való. Ha van ellentéte az iróniának, a k k o r az irgalom teljes, tökéletes ellentétben van vele. A m i t M o v i s z t e r i r g a l o m n a k nevez, a h h o z h a s o n l ó , a m i t Á d á m k e g y e l e t n e k hív. A r a n y n a k m e g t e t s z h e t e t t a szó, m e r t n e m j a v í t o t t a ki, p e d i g , t u d j u k , m e n n y i m i n d e n t átigazított. „ I s m é t c s a l ó d t a m , azt h i v é m , elég / L e d ö n t e n i a m ú l t n a k r é m e i t / S szabad versenyt szerezni az e r ő k n e k . / — K i l ö k t e m a g é p b ő l e g y fő csavart, / M e l y összetartá, a kegyeletet [...]" Á d á m és vele M a d á c h ú g y
I R O D A L O M T Ö R T É N E T • 2007/4
545
K E N Y E R E S ZOLTÁN
g o n d o l h a t t a , h o g y ez az a m i n ő s é g , amely l e g j o b b a n h i á n y z i k ebből a r i d e g h i d e g világból ( L o n d o n i szín: kapitalizmus), és M o v i s z t e r - K o s z t o l á n y i is m á r m á r (legalábbis l e l k i - é r z e l m i ) világmegváltást várt az irgalomtól.
Etimológia Magyar Etimológiai Szótár: irgalom (1372 u). S z á r m a z é k s z ó , m e l y n e k alapszava bizonytalan e r e d e t ű , esetleg uráli kori szó, m a g y a r képzéssel. Esetleg egy 'elfelejt' é r t e l m ű vogul szóval van kapcsolatban. A jelentésváltozás abban az i r á n y ban mehetett tovább, h o g y elfelejti valakinek a b ű n é t , tehát megbocsátja. A m a g y a r á z a t j e l e n t é s t a n i o k o k b ó l b i z o n y t a l a n , mivel a feltételezett 'elfelejt', h i b á t , b ű n t elfelejt, megbocsát — irgalmaz, m e g k ö n y ö r ü l jelentéstani változás n e m igazolható. P. Bálint SJ: Az irgalmasság etimológiája: „II. János Pál pápa — Dives itt misericordia kezdetű apostoli levelében — így ír az irgalmasság bibliai tartalmáról: » A m i k o r az ószövetségi k ö n y v e k az irgalmat m e g h a t á r o z z á k , t ö b b n y i r e két kifejezéssel élnek, melyek k ö z ö t t igen f i n o m jelentésbeli k ü l ö n b s é g van. Elsősorban a hesed szót használják, a m e l y a j ó s á g szívbeli é r z ü l e t é t j e l e n t i [...] Az i r g a l o m m á s i k szava [...] az Ó s z ö v e t s é g nyelvéből a rahamin. A hesed jelentésétől egészen kicsiben különbözik csak. A m í g ugyanis a hesed az ö n m a g á h o z való hűséget és a szer e t e t b e n adott ígéret k ö t e l e z e t t s é g é t világítja m e g (és ezek j o g g a l t e k i n t h e t ő k férfias tulajdonságoknak), addig a rahamin már eredetében az anyai szeretetet jelzi (a rehem anyaméhet jelent). Abból a kezdettől fogva önálló és mélyreható kötelékből, sőt összeköttetésből, amely az anya és magzata között létezik, egész k ü l ö n l e ges kapcsolat, egyedülálló szeretet származik [...]«" ( Ú j E m b e r , 2002. j ú n i u s 23.)
Teológia Jólesz László: Zsidó hitéleti kislexikon (Budapest, 1987): R á h á m í m , r á h m á n ú t (ráhmánüsz;
' i r g a l o m ' ) a T ó r a ú t m u t a t á s o k a t ad az i r g a l o m gyakorlására. E l ő í r j a ,
h o g y a n kell irgalmat gyakorolni a szegényekkel, az özvegyekkel és az árvákkal. A m e z ő szélén h a g y o t t termés, a t ő k é n h a g y o t t s z ő l ő f ü r t ö k parancsa az irgalmasság parancsa. A T ó r a megparancsolja, h o g y a kölcsönt adó ne vegye zálogba a n e m fizető adós r u h á j á t . D e n e m csak az e m b e r e k e n kell m e g k ö n y ö r ü l n i , h a n e m az állatokon és m a d a r a k o n is. Boros László: A köztünk
élő Isten ( P P E K szám 246): A h é b e r b e n elég g y a k r a n
használták az i r g a l o m r a a rahamim kifejezést. Ez a szó nyilvánvalóan az 'anyaölt'
546
MŰHELY
jelentő rehem többes száma. Raliamim tehát azt az összetartozást jelöli, amely az anyaság b i r o d a l m á b a n t e r e m : összetartozás egy tehetetlen lénnyel, akinek élete teljesen t ő l ü n k f ü g g . A r r a az érzésre utal, amelyet az anya érez teste g y ü m ö l csével s z e m b e n , tehát o l y a n szeretetre, a m e l y lényegileg g y e n g é d . M e l e g s é g , közellét, bizalmasság, létközösség: ilyen f o g a l m a k j á r n a k e g y ü t t ezzel a szóval. A késő zsidó és őskeresztény irodalom g ö r ö g szövegeiben sokszor használják a bensőből f a k a d ó irgalmasságra a splagchna szóképet, amely a test belsejét, a zsigereket jelenti. Ebben a szóban hasonló jelentés csillog, m i n t a héber
rahamimban.
A splagchna az egész e m b e r i személyiséget jelöli, a l e g m é l y e b b m e g h a t o t t s á g és m e g r a g a d o t t s á g állapotában. Pálnál u g y a n e z a szó az e m b e r n e k azt a képességét jelenti, amellyel saját m a g á t át tudja e n g e d n i a szeretet elragadtatásának, v a g y egyszerűen a szerető e m b e r t . A latin szó: misericordia és a n n a k g e r m á n t ü k ö r f o r dítása: Barmherzigkeit, az i r g a l o m megjelölésére egy kissé k ü l ö n b ö z ő képet, a szívét használja. „Irgalmas szívű" az, akinek „szíve van" a másik baja, nyomorúsága és ínsége iránt. Az összemberiség ősszava: a szív, a személy legősibb és legbenső k ö z p o n t j á t jelöli, a lénynek végső egységét, forrását m i n d a n n a k , ami az e m b e r és amit cselekszik. A szív t e h á t nemcsak a k o n k r é t e m b e r összfoglalata, h a n e m cselekvésének, egzisztenciális alapmagatartásának eredete is. A z ember é r z ü l e tét jelzi: h o g y a n vélekedik egyáltalában m á s e m b e r e k r ő l , az életről és a létről. Eszerint t e h á t irgalmas az, a k i személyének ezt a legbenső k ö z é p p o n t j á t k i t á r j a a másik f á j d a l m á n a k és n y o m o r á n a k - és ezt az egzisztenciális nyíltságot m i n t m a r a d a n d ó érzületet h ű s é g e s e n megvalósítja. M á r e z e k b ő l a gyér utalásokból is az e m b e r i irgalom h á r o m lényeges t u l a j donsága m u t a t k o z i k meg. A z irgalom (először) a szeretet képessége arra, h o g y a másik baja bensőleg m e g r a g a d j o n minket; (másodszor) az a készség, hogy a szenvedő lénnyel létegységre l é p j ü n k és (harmadszor) az az akarat, h o g y a szenvedővel ebben a létegységben t e v é k e n y hűségben kitartsunk [...] A z irgalom készség arra, h o g y a szenvedő lénnyel létegységre l é p j ü n k . Saját l é t ü n k b e n mintegy szakadás keletkezik a szeretet által. Felrobbantja ö n m a g u n k határát és engedi, h o g y a másik b e l é p j e n benső s z f é r á n k b a . A másik e m b e r a szeretetben é n e m m é lesz, így az ő baja is saját l é t e m m é válik. Saját n y o m o r ú s á g o m mellett az ő t ö r é k e n y ségét is v i s e l n e m kell. M i n d e n ütés, amely ő t éri, az én szívemet is találja. Ez a legalapvetőbb segítség, amelyet a szerető e m b e r a szenvedőnek nyújtani tud: m a gára vállalja a létközösséget vele, és ezzel az i d e g e n szenvedés m i n d e n ínségét. Katolikus dogmatika lexikona (szerk. W o l f g a n g Beinert, B u d a p e s t , 2004). K e gyelem: (1) Istennek az e m b e r üdvössége é r d e k é b e n végzett, szeretetből f a k a d ó történelmi cselekvése, amelyet a ~ úsz.-i f o g a l m a jelöl, az Ö S z . - b e n is lényegi és alapvető m e g h a t á r o z o t t s á g a Isten viszonyának az e m b e r h e z . A z O S z . - b e n a ~ valóságát természetesen m á s f o g a l m a k írják k ö r ü l . A hen f ő n é v ( L X X : kharisz)
I R O D A L O M T Ö R T É N E T • 2007/4
547
KENYERES ZOLTÁN
Isten szabadon adományozott személyes kegyét jelöli (Ter 6,8; Kiv 33,12). A hanan ige (Septuaginta: eleein) j e l e n t é s e ' k e g y e s n e k l e n n i ' , abban az é r t e l e m b e n , h o g y valaki 'szeretetteljesen fordul' valakihez. E n n e k az ember iránti személyes j ó i n dulatú és feltétlen szabadságban megvalósuló (Kiv 33,19) isteni odafordulásnak a tudatában az e m b e r azt a r e m é n y t ápolhatja, h o g y Isten k o n k r é t kegyelmi a j á n dékaiban részesíti őt (Zsolt 4,2; 6,3; 9,14; 41,11; 51,3; 86,16). A heszed főnév (Septuaginta: eleosz), főleg a zsoltárokban, Istennek az ember iránt tanúsított szuverén, túláradó jóságát jelöli, amely l e g i n k á b b a szövetséghez k ö t ő d ő isteni szeretetben és e szeretet hűségében (emet) j e l e n i k m e g (Kiv 34,6). Az e m b e r iránti isteni j ó indulat, amelyben az e m b e r m i n d i g bízhat, k o n k r é t a n a teremtés művében, Izrael népének megmentésében (Zsolt 136) és a k ü l ö n b ö z ő szorongattatásokat szenvedő emberek gyötrelmeinek megszüntetésében (Zsolt 107) nyilatkozik meg. - A rahamím fogalma (Septuaginta: oiktirmosz), amely eredeti gyökere szerint 'anyaiságot' jelent, azt emeli ki, h o g y Isten milyen szeretettel és gyöngéden fordul oda az e m b e r h e z . E z a szeretetteli k ö n y ö r ü l e t , Isten irgalmassága elsősorban a szövetség n é p e (Iz 54,7; 63,7; Jer 16,5; O z 2,21) és az e g y é n (Zsolt 40,12; 51,3) vétkeinek megbocsátásában j e l e n t k e z i k tevékeny e r ő k é n t . - Az U S z . - b e n a szinoptikusok k ö z ü l csak Lukácsnál f o r d u l elő k i f e j e z e t t e n a ~ (kharisz) f o g a l m a , de lényege szerint a ~ valósága jelen v a n J é z u s n a k a j ó a k a r a t ú , kegyes A t y a - I s t e n r ő l szóló i g e h i r d e t é s é b e n és az a j á n d é k k é n t k a p o t t Isten országáról szóló ü z e n e t é b e n . A kharisz középponti szerepet játszik a páli levelekben (amelyekben a kharisz szó százötvenöt úsz.-i előfordulásának k é t h a r m a d a található). A ~ Pálnál Isten Jézus Krisztusban m e g v a l ó s u l ó e s z k a t o l o g i k u s - e g y e t e m e s ü d v ö s s é g h o z ó cselekvésének foglalata ( R ó m 5,15,20sk.). Az „egy e m b e r n e k , Jézus Krisztusnak a ~-i t e t t e " ( R ó m 5,15), amelyben Isten „tulajdon Fiát [...] odaadta é r t ü n k , m i n d a n n y i u n k é r t " ( R ó m 8,32), olyan cselekvés, amelyben Isten felénk k ö z e l e d ő szeretete személy alakját ölti: „Jézus Krisztus ~ e k é n t " (2Kor 13,13) jelenik meg. Pál szemében Jézus Krisztus kegyelmi m e g v á l t ó művének legfontosabb hatása a bűnös ajándékként elnyert megigazulása ( R ó m 3,21—26). Élesen elhatárolódva a júdaista felfogástól (a megigazulás az e m b e r i tettek következménye, illetve: az üdvösség csak bizonyos csoporté) Pál n y o m a t é k o s a n hangsúlyozza, hogy a ~ n e m érdemelhető ki, teljes egészében a d o m á n y ( R ó m 3,24; 11,6), és egyetemes ( R ó m 4,16; 5,15,18). Az a j á n d é k k é n t elnyert megigazulásban Jézus Krisztus ~ - e ténylegesen m e g v a lósítja az eszkatológikus k e g y e l m i a d o m á n y o k kezdetét: m á r most elérhető az istengyermekség ( R ó m 8,16sk.), Isten dicsősége ( R ó m 5,2), az örök élet ( R ó m 5,21; 6,23). Krisztus teste k o n k r é t a l a k j á n a k , az e g y h á z n a k Isten egyetlen ~ - e k ü l ö n b ö z ő kegyelmi ajándékokat (khariszmata) ajándékoz az üdvösség szolgálatára ( R ó m 12; l K o r 12). A deuteropauliánus levelekben szerepel a következő t ö m ö r összefoglalás: a ~ Isten s z e r e t e t e i r á n t u n k , e m b e r e k iránt (E2,4—9; Tit 3,4—7).
548
MŰHELY
IRGALOM
Az 1 9 9 9 - b e n A u g s b u r g b a n aláírt e v a n g é l i k u s - k a t o l i k u s Közös
nyilatkozat
a megigazulás tanításáról ( B u d a p e s t , 2000) szerint: „Közösen v a l l j u k , h o g y ü d vössége tekintetében az e m b e r teljesen Isten m e g m e n t ő k e g y e l m é r e szorul. [...) A megigazulás egyedül Isten k e g y e l m é b ő l t ö r t é n i k . "
Kosztolányi-novellák P o r o s kisváros, r e k k e n ő , s z ö r n y ű hőség. O r m ó t l a n alak lép ki a t ö r v é n y s z é k k a p u j á n , n a g y a hasa, lóg a hája. A gyerekek u n d o r o d n a k tőle, szinte g y ű l ö l i k , utána kiáltanak, g ö r ö n g y ö t d o b n a k feléje. A z t á n egyikük elvezeti őket a k ö v é r b í r ó é d e s a n y j á h o z , ott a k a r j á k folytatni a heccelődést. Az i d ő s h ö l g y mit s e m sejt, fiáról kezd mesélni, a m i k o r m é g kisfiú volt, előhozza h a j d a n i kis cipőcskéjét. És akkor csoda történik, e l m ú l i k a gyerekek haragos ellenszenve, átváltozik — mivé? — m a j d h o g y n e m szeretetté... „Az irgalom tündére szállt közénk, melyet e d d i g m é g n e m i s m e r t ü n k . . . " Kosztolányi első novelláskötetében, a Boszorkányos estékben jelent m e g ez az elbeszélés, s itt jelent meg írásaiban először az i r galom szava. E z u t á n csaknem húsz év telt el, a m í g Kosztolányi újra leírta ezt a szót novelláiban, s valamennyi az Édes Anna híres Moviszter-jelenete után t ű n i k fel. M i n t h a m a g a is elkezdte v o l n a é r t e l m e z n i , m e g h a t á r o z n i , k ö r ü l h a t á r o l n i , e l l e n t é t e i n e k m e g n e v e z é s é v e l m e g j e l ö l n i a f o g a l o m helyét. E l s ő n e k 1927-ben t a l á l u n k rá, abban az Esti K o r n é l - n o v e l l á b a n , amelyben Esti „ m i n t j ó t e v ő szerepel, fölkarolja a sorüldözött özvegyet, de v é g ü l kénytelen m e g v e r n i őt, m e r t annyira sajnálja, egyebet n e m is tehet." A paradoxon is eszköze lehet a m e g h a tározás-keresésnek, n e m is szólva arról, milyen jól illik Kosztolányi sajátos (a k o m o l y a n m o n d á s t játékosan k e r ü l ő , de általában ezt is elironizáló) dupla csavarú iróniájához. Esti így m o r f o n d í r o z : „A gyöngédség csak egyik rejtett alakja a d u r vaságnak, a durvaság viszont csak egyik rejtett alakja a g y ö n g é d s é g n e k . Bizony, a j ó s á g és rosszaság, az irgalom és kegyetlenség ilyen furcsa v i s z o n y b a n állanak egymással. Elválaszthatatlanul e g y ü t t m ű k ö d n e k , az egyik el se k é p z e l h e t ő a m á s i k n é l k ü l , akárcsak az, h o g y valaki, a k i n e k k i t ű n ő a s z e m e , ne lássa m e g e g y f o r m á n a kéket és vöröset, a pillangót és gilisztát. E l l e n t é t e k , az igazi, két ellensarki vég, de m i n d i g természetes kölcsönhatásban vannak s a k ö r ü l m é n y e k szerint váltakoznak, egymás n e v é t veszik föl, keringenek, á t a l a k u l n a k , m i n t a pozitív és negatív v i l l a m o s á r a m . " A következő előfordulás az 1930-ban keletkezett Gólyák c í m ű elbeszélésben található, melyet az Esti Kornél kalandjai című, mesterségesen előállított ciklusban szoktak k ö z r e a d n i . Itt egy b o l t o s s e g é d r ő l v a n szó, aki úgy tesz, m i n t h a t u d n a f r a n c i á u l , de lelepleződik. Az i r g a l o m itt k é r e l e m k é n t , f o h á s z k é n t a kegyelem
I R O D A L O M T Ö R T É N E T • 2007/4
549
KENYERES ZOLTÁN
szó szinonimájaként szerepel, m i n t a régebbi m a g y a r i r o d a l o m b a n oly gyakran. („Oh! i r g a l o m atyja ne h a g y j el".) „ Ö n beszél franciául? — k é r d i Esti - Oui
-
m o n d t a h a l k a n , a fejét kissé elfordítva. - Je parle un peu - d e oly b i z o n y t a l a n u l és alázatosan, h o g y ez k ö r ü l b e l ü l csak e n n y i t j e l e n t e t t : »Irgalom«". 1 9 3 0 - b a n m é g két előfordulása van a szónak. A Szörnyetegben
az i r g a l o m jelentése vissza-
kerül a lélek bensejébe, a r e m e k kis típusrajz e g y i k m o n d a t á b a n „az irgalom legn a g y o b b csodájá"-ról o l v a s h a t u n k , ami n e m más, m i n t a m á s i k emberrel való önfeledt, testvéries azonosulás. Evvel a p o z i t í v jelentéstulajdonítással s z e m b e n a Szegény asszonyban élesen ellenkezőjére f o r d u l a fogalom értelmezhetősége: az elbeszélés narrátora utazása, amolyan falujárás közben megszáll egy holtszegény parasztasszonynál. M e g s a j n á l j a a családot, s e m m i s é g e k é r t kész pénzt adni, a z tán a „szegény asszony" v é r s z e m e t kap, e g y r e többet kér, és m á r baleknak nézi a j ó t e v ő t . K o s z t o l á n y i kész e r r e is a válasszal: „ G y ö n y ö r ű az irgalom bibliája, de veszedelmes. Sohase t u d j u k , hogy j ó t e t t e i n k k e l m i c s o d a rosszat m ű v e l ü n k . Cselekedni m i n d i g veszedelmes. Legalább m e s t e r e m , Lao C s e , a kínai bölcs ezt vallja. Szerinte az igazi j ó s á g közönyös, az igazi okosság n é m a . Légy tiszta és csöndes — hirdeti. M é g megszólalni is veszedelmes." Az Esti Kornél első f e j e z e t é b e n találjuk az irgalmasság és kegyetlenség t ö m ö r s é g é b e n félelmetes, m i n d e n értekezésnél p o n t o s a b b egybevetését. Ez az az Esti-novella, melyet Kosztolányi már az elkészült kötet összeállításakor írt m e g 1933-ban, és helyezett u t ó l a g a sorozat élére. „ N y á r i zivatar u t á n egy ázott v e rébfiókot találtam a r e k e t t y e b o k o r alatt. A h o g y a h i t t a n ó r á n t a n u l t a m , t e n y e remre t e t t e m , s az irgalmasság testi és lelki cselekedetét gyakorolva, b e v i t t e m a konyhába, h o g y a tűzhelynél szárítkozzék. Kenyérmorzsát szórtam elébe. R o n gyokba b u g y o l á l t a m . K a r o m o n d a j k á l g a t t a m . — T é p d ki a szárnyát - s u t t o g t a Kornél —, szúrd ki a szemét, d o b d tűzbe, öld meg. - Te ő r ü l t — ordítottam. — Te gyáva — o r d í t o t t a ő. S á p a d t a n m e r e d t ü n k e g y m á s r a . R e s z k e t t ü n k . En a f ö l h á borodástól és a részvéttől, ő a kíváncsiságtól és a vérszomjtól." M i n t h a ezekre a kérdésekre és következtetésekre játszana rá, talán vitatkozna is velük az az írás, a m e l y b e n utoljára fordul elő az irgalom f o g a l m a . T o p r o n g y o s v á n d o r é r k e z i k a kisvárosba, fölkeresi az o r v o s t , n e m t u d fizetni, m o n d j a , d e kéri, lássa el a lábát, csupa seb. Az orvos megteszi, amit m e g t e h e t , aztán f ö l m e g y a házba, ahol m á r várja a karácsonyi ebéd. A feleség m e g s z á n j a az udvaron t é b láboló e m b e r t , és a cseléddel leküld neki e g y tányér levest. Aztán a húsételből is küld. V é g ü l a t o r t á b ó l is leküld egy szeletet. „így f e j e z t é k be a beteg u t ó k e zelését, aki véletlenül b e t é v e d t a rendelőbe. Ebben pedig valami türelem volt és közöny, mely hasonlít a bölcsességhez és i r g a l o m h o z . A m í g ettek, s lenn a v á n dor is e v e t t , szebben c s i l l o g o t t a k a r á c s o n y i b o r u k , s j o b b a n esett a f a l a t j u k . "
550
MŰHELY
A vándor című írás 1936 j a n u á r j á b a n jelent meg, karácsonyének volt ez is, m i n t évtizedekkel később Mészöly elbeszélése, melyről k é s ő b b lesz szó. M i k é n t lehetséges, h o g y egy glória szürke legyen és lehet-e egy s z ü r k e kise m b e r glóriás? A Szürke glória c í m ű 1916-ban keletkezett novellának m á r a cím é n é l értelmezési feszültség támad az olvasóban. H a a főszereplő szürke, a k k o r a történet végére nyilván kiderül, h o g y n e m glóriás, ha p e d i g glóriás, a k k o r n e m szürke, h a n e m ragyogó. A novella szövegdinamikai mozgásának lényege, h o g y e g y i k feltételezés sem következik be. Marie, a n y e l v t a n á r n ő télen-nyáron keszt y ű t visel, állandóan g u m i k ö p e n y t h o r d . „ N é h a a k ö p e n y áttüzesedik a n a p s u g a r a k b a n , és a k k o r az egész l á n y n a k olyan a szaga, m i n t a t ö r l ő g u m i n a k . " Ha egy elbeszélés ilyesmivel kezdődik, a k k o r humoreszk v a g y szatíra lesz belőle. De ez a feltételezés sem válik be. Marie nyelvtanárnő, nyelvet tanít, alighanem f r a n ciát. Nyelvvel foglalkozik, reggeltől estig a nyelv k ö z e l é b e n van, m i l y e n r e m e k dolog lehet ez, micsoda tágasságra láthat rá, gondoljuk. A nyelvtanár olyan, m i n t a költő, abból a s z e m p o n t b ó l , h o g y a nyelvvel, a szavakkal dolgozik. D e ez sem igaz. M a r i e a Kosztolányi-novellák talán legzártabb, legmagányosabb és legszom o r ú b b szereplője. N y e l v t a n i p é l d a m o n d a t o k a t tanít, a nyelvkönyvek k l i s é t ö r téneteit ismétli, m á r ezekkel á l m o d i k , m i n t a g u m i k ö p e n y t a t ö r l ő g u m i illata, egész lényét átjárja a nyelvi klisék t ö m e g e . Kosztolányi itt fogalmazta m e g először nyelvfelfogását, nyelvfilozófiáját, m e l y aztán v é g i g k í s é r t e egész pályáját. A nyelv m i b e n l é t é r ő l való g o n d o l k o d á s á b a n alapvetően Platón K r a t ü l o s z á h o z csatlakozott. Karátson E n d r e írt erről. A dolgoknak van igazi, természettől f o g va helyes, valódi n e v ü k . H a m a n n m a j d azt állítja, h o g y ez az eredendő és igazi nyelv, a költészet nyelve. A nyelvkönyvek klisémondatai és klisétörténetei csak szélső — nevetségessé is t e h e t ő — példái a társadalmi diszkurzusok m e g m e r e v ü l ő f o r m á i n a k , melyek az élet m i n d e n területét áthatják. A p é l d a m o n d a t o k n e v e t s é gessé tehetők, és a novellában nevetségessé is válnak, de M a r i e inkább szánalmat kelt, azt a részvétet kelti, melyet K o s z t o l á n y i oly g y a k r a n emleget. A n y e l v t a n á r n ő típusrajza lehetne szarkasztikus rajz, kemény, kegyetlen gúny, irgalmatlan kinevetés. D e n e m az. A szatíra és a részvét különös elegyet képez a novella m o d u l á c i ó j á b a n , a szatíra kriticista eleme n é m i k é p p e l m o z d u l , a m i k o r m a g á r ó l a főszereplőről van szó, m é g azt is m o n d h a t j u k , hogy kicsit átlirizálódik, és ami e b b ő l az elmozdulásból, ebből az átlirizálódásból létrejön, az a h u m o r n a k egy olyan sajátos hangvétele lesz, amit irgalmas h u m o r n a k lehet nevezni. C s e h o v ism e r t e j ó i ezt a fajta h u m o r t . Az irgalom a Szürke glóriában n e m fogalmilag, n e m a s z e m a n t i k a i d i m e n z i ó b a n tesz fel kérdéseket, hanem a hangváltásban j e l e n i k m e g , a szöveg p r a g m a t i k a i d i m e n z i ó j á b a n e m e l k e d i k fel, abban a hatásban é r h e t ő t e t t e n , amit a szöveg olvasójában kelt.
I R O D A L O M T Ö R T É N E T • 2007/4
551
K E N Y E R E S ZOLTÁN
József Attila:
Irgalom
(1936)
I g n o t u s Pál írta a Nagyon fáj m e g j e l e n é s e k o r : „ L e g j o b b a n talán az Irgalom és a Világosítsd föl c í m ű kis verseket szeretem k ö t e t é b e n , gondolati játékosságukkal, szeszélyes t ö m ö r s é g ü k k e l . " E n n e k ellenére az Irgalom kiemelt, részletes elemzésére m i n d m á i g n e m vállalkozott senki a József Attila-szakirodalomban, de egyegy vonását, e g y - e g y részletét i l l e t ő e n sokat írtak róla. Az egymásra következő korszellemek szele elég nagy t e r ü l e t e n szórta szét feltételezett jelentését, van szó e z e k b e n a spanyol p o l g á r h á b o r ú r ó l , a moszkvai p e r e k r ő l , m o z g a l m i illegális feladatokról éppúgy, m i n t polgári társadalmi szokásokról, alkati, lelki beállítódásról. K ö z v e t l e n politika és j e l e n l é v ő p s z i c h i k u m között r a j z o l ó d i k ki a vers magyarázatainak íve. Szabolcsi M i k l ó s , áttekintve az értelmező h a g y o m á n y t , az 1936. októberétől decemberéig írt — ahogy ő nevezi — életútösszegző versek k ö z ö t t helyezte el. N é m e t h G. Béla az első szakasz s z ö v e g h a n g u l a t á b a n gúnyos, fölényes, v i l l o n o s f i n t o r t érzett, az utolsó szakaszból pedig a „ c s ú f o l ó d ó rezignációba" burkolt önrészvét megszólalását hallotta ki. D e nem vizsgálta meg k ü lön figyelemmel azt a két e g y m á s r a felelő szót, a l i g h a n e m a vers két kulcsszavát, amelyeket e j e g y z e t b e n k e r e s ü n k , a „ k e g y e l m e t " és az „irgalmat". Pedig b e n n ü n k e t itt most é p p e n ez a két szó érdekel: a kegyelem, amit n e m kért a költő, és az irgalom, amivel ezentúl bevonja m a j d önmagát. A verset keretező, elutasított aktus és a m é g n e m működő, de m á r meghívott aktus jelentését keressük. N e m kell messzire k a n y a r o g n u n k a terjedelmes értelmező hagyomány útvesztőiben, h o g y belássuk: a k é t fogalom József Attila szótárában szemantikailag szorosan ö s s z e k a p c s o l ó d o t t egymással, s a kapcsolatot egy h a r m a d i k f o g a l o m , a „ b ű n " h o z t a létre. Ebbe a rejtélyes és rejtelmes fogalomba — a m e l y n e k inkább csak messze-vezető értelem-elágazásai k ö r v o n a l a z ó d n a k , m i n t s e m hogy p o n t o s j e l e n t é s t a r t o m á n y a m e g á l l a p í t h a t ó l e n n e — m é g eddig m i n d e n k i b e l e ü t k ö z ö t t , aki a kései József Attila-versekkel f o g l a l k o z o t t . Pedig m a g a József Attila egész kis b ű n e l méletet g y á r t o t t olvasói számára: kétféle b ű n v a n — írta híres Szerkesztői
üzene-
tében (s Tverdota György idézi is ebben az összefüggésben) - , az egyik, amiért büntetés jár, a m i m ö g ö t t v a l a m i l y e n jogilag m e g n e v e z h e t ő és elítélhető cselekedet áll. O l y a n vétek, amely az írott t ö r v é n y e k b e ütközik, s a m i é r t perbe f o g hatnak és m e g b ü n t e t h e t n e k v a l a k i t . „A m á s i k f a j t a az a bűn, m e l y e t akaratlanul elkövet az e m b e r és a k k o r is m e g b á n , ha n e m b ü n t e t i k érte. E z az e r e d e n d ő b ű n . Bűn az ellen, akit s z e r e t ü n k . Az ilyen ellen n e m elég nem-büntetéssel k ü z deni, az ilyen b ű n t kifejezetten m e g kel b o c s á t a n u n k egymásnak. A z ilyen b ű n t m e g nem bocsátani maga is b ű n . " Ez utóbbi — világosan kitetszik a fogalmazásból - nem j o g i é r t e l m ű b ű n . A k k o r azonban — k é r d e z h e t j ü k — m i l y e n értelmű?
552
MŰHELY
Az „eredendő b ű n " kifejezés teológiai irányba v i h e t n é el a jelentést, s az utóbbi i d ő b e n — a mai k o r szellemének m e g f e l e l ő e n — e l ő t é r b e is k e r ü l t József Attia beállítódásának, a hittel és vallással való kapcsolatának vizsgálata. L á t n u n k kell e b b e n a tematizációban az ellenirányú ingakilengés gesztusát, amely a múltbeli, aktualizáló politikai m a g y a r á z a t o k k a l szemben j ö n létre, s ha n e m kedveljük is az ilyenféle ingakilengéseket egyik irányban sem, n e m zárhatjuk elvileg ki, hogy bizonyos részeredményekkel az ilyen vizsgálati szög is járhat. Átsugároz-e v a l a m i a versben szereplő kegyelem és irgalom m á r m a g u k b a n is bibliai ismertségű szavaira az „ e r e d e n d ő b ű n " vallási értelméből? S elviszi-e a két szót eredendő bibliai jelentésük felé? Érdekes választ kapunk, ha m e g n é z z ü k a vers n é h á n y fordítását. Dániel M u t h így fordítja n é m e t r e a b e f e j e z ő két sort: „Solang so tollwütig die Welt, / bleibe ich gnädig zu m i r selber". A n t o n N . N y e r ges angol interpretációja: „As l o n g as the world is this m a d / I shall be merciful to myself". Figyelemre méltó, h o g y e g y i k ü k sem használja a német és angol Biblia legszebb, legjellegzetesebb i d e t a r t o z ó szavait, m e l y e k olvasatán a n é m e t és a n g o l olvasó o k v e t l e n a Bibliára asszociál: barmherzig és lovingkind. A f o r d í t ó k n e m érzik okvetlen szükségét annak, h o g y az olvasói értelemképzés a Biblia és a vallásosság felé i n d u l j o n el, ahogy az újabb magyar értelmezők gondolják. A f r a n cia fordítás a pardon m á r régen köznapivá lett szavával, ha nem kerüli is el a b i b liai asszociációt, de n e m feltétlenül tereli abba az irányba az értelmezést. T i m á r G y ö r g y : „Tant qu'il est enragé le m o n d e / mai, j e m'accorde le p a r d o n . "
Mészöly
Miklós: J e l e n t é s ö t e g é r r ő l
(1958)
Szent karácsony közeleg. Lenn a p i n c é b e n egerek tanyáznak, furcsa zajok r é m í tik ő k e t és d i d e r e g n e k a h i d e g b e n . E l h a t á r o z z á k , h o g y biztonságosabb, m e l e gebb, v é d e t t e b b helyet keresnek. K i m á s z n a k a p i n c e a b l a k o n , f ö l k a p a s z k o d n a k a s z ő l ő i n d á k o n , és b e m á s z n a k egy lakás k a m r á j á b a . O t t j ó . A család r é m ü l t e n f e d e z i fel őket. E l k e z d ő d i k a v é d e k e z é s ellenük, e l k e z d ő d i k m ó d s z e r e s , t u d a tos, m o n d h a t n i t u d o m á n y o s alapon t ö r t é n ő kiirtásuk. M á r csak négyen vannak, m á r csak h á r m a n . . . E g y m é g m i n d i g életben van. A z t á n ő is elpusztul. A szöveg s z e m a n t i k a i d i m e n z i ó j á t t e k i n t v e a tökéletességig vitt i r g a l m a t lanság világát állítja elő a maga tökéletesen megszervezett diegetikus n y e l v t ö m b j é b e n , ez a z o n b a n , a m i n t hozzáér az olvasó, á t f o r d u l a p r a g m a t i k a i d i m e n z i ó b a n , az e l l e n k e z ő j é v é válik az olvasásfolyamatban, és a legtökéletesebben kelti fel az irgalom lelki diszpozíciójához szükséges é r z e l n n - h a n g u l a t i - i n d u l a t i beállítódást, aminek v é g é n az irgalom f o g a l m á n a k t u d a t o s megértése is b e k ö v e t k e zik. Mészöly novellája az egyik legszebb, talán azt is lehet m o n d a n i , a legszebb,
I R O D A L O M T Ö R T É N E T • 2007/4
553
K E N Y E R E S ZOLTÁN
l e g m e g r e n d í t ő b b példázat nemcsak a magyar, hanem az egész európai i r o d a l o m ban az i r g a l o m é r t e l m é r ő l és pszichikai m ű k ö d é s é r ő l . D e a novella k ü l ö n ö s h a tása, a m e l y az olvasásfolyamatban j ö n létre - akárcsak Kosztolányinál a
Szürke
glória —, nem igényli utólag az elvont f o g a l m a k k a l való verbalizálást, n e m igényli az ilyetén való racionalizálást. Az értelemképzéshez elegendő ebben az esetben az olvasásfolyamat. Van, létezik verbális értelmezést nélkülöző, azt fölöslegessé tevő m e g é r t é s . A művészet képes ilyesmire.
Az
irgalom
mozdulatai
R i t k á n f o r d u l elő, h o g y életszerű b e s z é d h e l y z e t b e n a szóbeli közlést n e kísérné a beszélő valamilyen kézmozdulata, arcjátéka, szemjátéka: a m e t a k o m m u n i k á c i ó szinte állandó kísérő társa a verbális k o m m u n i k á c i ó n a k . A gesztikuláció élénksége v a g y é p p e n visszafogottsága f ü g g az egyéni t e m p e r a m e n t u m t ó l és f ü g g a beszélőt k ö r ü l v e v ő k u l t ú r a szokásrendszerétől, de a nem-verbális beszéd típusai általánosak. A gesztusbeszéd n a g y j á b ó l h á r o m f é l e lehet: legtöbbször szimulatív m ó d o n m i n t e g y eljátssza a szóbeli közlés érzelmi tartalmát, de lehet kontradiktív, a m i k o r mást m o n d a m o z d u l a t és m á s t m o n d a szó, s m e g kell j e g y e z n i , h o g y ilyen e s e t b e n a beszélő hallgatója általában i n k á b b hisz a m o z d u l a t n a k , m i n t a szónak. Végül a gesztus lehet a verbális közlés kiegészítője, amikor valami olyasfélét fejez ki, olyasfélét sejtet, a m i túl v a n a szóbeli közlés lehetőségein. T ú l van az a d o t t helyzetben azon, a m i r ő l szó van, vagy egyáltalán és általában t ú l van a nyelvi kifejezhetőségen. A verbális nyelv ugyanis n e m m i n d i g a l e g j o b b és legtökéletesebb kifejezési formája a n n a k , a m i t m o n d a n i „ a k a r u n k " . A nem-verbális nyelvre egész művészeti ágak épültek rá; a m o z d u l a t m ű v é s z e t , p a n t o m i m , balett olyan művészetek, ahol az, amit a h é t k ö z n a p i beszédhelyzetekben m e t a k o m m u n i k á c i ó n a k n e v e z ü n k , önállósul és e g y e d ü l marad a színen. Gazdag, n a g y m ű vészeti ágak alakultak ki a m e t a k o m m u n i k á c i ó hétköznapi eszközeinek felhasználása, kibővítése és átalakítása r é v é n . M o z d u l a t s o r o k kitalálása és évszázados, évezredes t o v á b b h a g y o m á n y o z á s a r é v é n . A m e t a k o m m u n i k á c i ó k ü l ö n ö s szerepet tölt be az olyan verbális-vizuális m ű v é s z e t e k b e n , m i n t a színház és a f i l m . A színházi r e n d e z ő n e k á l l a n d ó a n dolga van a m e t a k o m m u n i k á c i ó v a l a színészvezetés során, a f i l m r e n d e z ő n e k pedig talán m é g i n k á b b dolga van, m e r t a képi beállítások, a közelképek s z o k a t l a n u l k i e m e l i k és felnagyítják a legkisebb m o z d u l a t o k , szemvillanások jelentését és j e lentőségét is. I n g m a r B e r g m a n a szövegkönyveiben — melyek kerek szépirodalm i alkotások, i r o d a l o m t ö r t é n e t i , esztétikai s z e m p o n t b ó l néha éppen r e m e k m ű vek — különös, kiemelt figyelmet szentel a gesztusnyelvnek, részletesen átgondol
554
MŰHELY
IRGALOM
és kidolgoz m i n d e n m o z d u l a t o t , sőt m o z d u l a t r é s z l e t e t is. Legtöbbször a gesztusnyelvre bízza a n n a k a homályosan m e g f o g a l m a z h a t ó és alig körülhatárolható jelentési k ö r n e k az e m b e r életében való n é h a - n é h a megjelenését, a m e l y e t e b b e n az írásban k e r e s ü n k , és keresve p r ó b á l u n k fel-felidézni: az i r g a l o m - k e g y e lem jelentéskörét. E g y - e g y m o z d u l a t jelzi ezek pillanatokra való — t ö b b r e n e m — jelenlétét B e r g m a n n á l : hozzáérés a másikhoz, a m á s i k gyengéd testi m e g é r i n tése egy pillanatra, az arc gyengéd megsimogatása egyszer, egy átölelés. Kísérlet sem t ö r t é n i k i l y e n k o r verbális kifejezésre (a f o r g a t ó k ö n y v persze elejétől v e r b á lis kifejezés, de a filmnyelvi megvalósulás fel-felfüggeszti a verbalitást). Ü g y látszik, a másik b ő r é n e k megérintése kifejezésteljesebb a beszédnél e b b e n a n e h e zen a r t i k u l á l h a t ó j e l e n t é s k ö r b e n . Es a g y e n g é d m o z d u l a t visszautasítása jelenti, ha n e m is az irgalmatlanságot, de az irgalomnélküliséget. A talán legrosszabb e m beri állapotot. B e r g m a n azt írja egy helyen, h o g y a m i k o r m i n d e n m e g o l d ó d n i látszik, a k k o r k e z d ő d n e k a p r o b l é m á k . Filmjei erről szólnak: a h é t k ö z n a p i élet látszólagos szociális megoldásain túli m e g o l d h a t a t l a n problémákról. A z e m b e ri kapcsolatok lehetetlenségéről, az istennélküli égboltról, a reménytelenségről. Csak e g y - e g y pillanat van, e g y - e g y pillanatig t a r t ó m o z d u l a t , amely ellenáll a romlásnak. Az irgalom vagy kegyelem pillanata. Ezek a pillanatok a n e m - v e r b á lis ú t o n , a m o z d u l a t o k révén j u t n a k kifejezésre. A v e l ü k rokon m i n ő s é g , a szeretet viszont g y a k r a n dialogizálódik, beszélnek, beszélgetek róla, m i n t h a k ö n y n y e b b l e n n e róla beszélni, m i n t n e h e z e b b e n m e g r a g a d h a t ó , talán szubtilisabb két fogalomtársáról.
T ü k ö r által h o m á l y o s a n
(i960)
„Kiáltás, nevetés száll fel a h u l l á m z ó , alkonyszürke t e n g e r r ő l . H i r t e l e n n é g y fej b u k k a n elő a h a b o k b ó l . " Két férfi, egy fiú és egy n ő . David író, most érkezett haza Svájcból, r e g é n y é t szeretné b e f e j e z n i , M i n u s t i z e n ö t éves n y u r g a , n a g y r a n ő t t kamasz, D a v i d fia, Karin D a v i d leánya, férjes asszony, Martin orvos, Karin férje. Karin tudathasadásos elmebeteg, vannak j o b b időszakai, de gyógyíthatatlan. A m a d a r a k h a n g o s a n rikácsolnak, K a r í n n e m t u d elaludni, apja segít neki. „Felemeli leányát, az ágyra fekteti, megigazítja a v á n k o s t , ráteríti a t a k a r ó t , v é gigsimítja haját és arcát." M a r t i n s z o m o r ú a n azt m o n d j a , h o g y K a r í n n e m szereti őt. „Hosszú
csend,
aztán Karin megsimogatja Martin arcát ". Sokáig ülnek csendben és mozdulatlanul.
David gyors mozdulattal megérinti Martin
kezét, de csak e g y pillanatra. M o z d u l a t a bátortalan, de a barátság f é l r e i s m e r h e tetlen jele [...]
I R O D A L O M T Ö R T É N E T • 2007/4
555
K E N Y E R E S ZOLTÁN
David /.. ./ Karin felé nyúl. Karin megfogja a kezét. Mély és maradéktalan
együtt-
érzés járja át őket. David magához vonja lányát, szorosan megöleli. Szótlan és félszeg ölelés. felmennek
Ezután
a rakodótérből.
Martin át akarja karolni az asszonyt,
hogy támogassa, és közelebb lehessen
hozzá,
de Karin szelíden eltolja magától /...]
Saraband
(2003)
A filmtörténészek e g y része úgy periodizálja B e r g m a n pályáját, h o g y a hatvanas évekbeli k o r s z a k á n a k k ö z é p p o n t j á b a n gondolatilag az Istenprobléma áll, a m á s o d i k b a n pedig a kisközösség, a házasság kérdései k e z d e n e k m e g f o g a l m a z ó d n i . A k é r d é s az e l s ő b e n sem az, h o g y v a n - e Isten, l é t e z i k - e Ú r és T e r e m t ő , n e m t e o l ó g u s - f i l o z ó f u s (az idealizmus és m a t e r i a l i z m u s évezredes ütközési p o n t j a i t kijelölő, e p o n t o k a t b e m é r ő és v a l a m e l y i k ü k s z e m p o n t j á b ó l é r t é k e l n i kívánó) filmek
ezek sem, h a n e m adott (kitalált, modellált) élethelyzetekben figyelik a n -
nak az e m b e r n e k a gondolkodását és viselkedését, aki úgy tudja, úgy hiszi, h o g y üres az égbolt f ö l ö t t e , illetve azét, aki ellenkezőleg, ú g y képzeli, h o g y a G o n d viselés körében él. A következő korszak filmjei, k ö z é p p o n t j u k b a n a Jelenetek egy házasságból c í m ű sorozattal feladják az elvontságnak ezt a fokát is, és az e m b e r i létezés problémáit a család és a házasság „kis" k ö r é b e n próbálják fölvetni. A történet avval ér véget, h o g y Johan és M a r i a n n e elválnak, n e m képesek e g y ü t t élni. A n é z ő b e n olyasmi f o g a l m a z ó d i k m e g , h o g y az e m b e r i egzisztencia lehetőségei m é g ebben a benső kis körben is zsákutcába futnak, m é g a legkisebb közösség, két e m b e r együttléte is lehetetlen, v a g y legalábbis a n n a k mutatkozik. Ide, e h h e z a g o n d o l a t h o z és e h h e z a befejezéshez tér vissza a Saraband h á r o m é v t i z e d u t á n , látszólag avval a szándékkal, h o g y f ö l v e g y e az elejtett fonalat és egy ú j a b b j e l e n e k e t csatoljon az a k k o r i n a g y s i k e r ű sorozathoz, valójában a z o n b a n i n k á b b az újrakérdezés és újrafogalmazás indítékával. A két szerepet ugyanaz a két színész játssza, a remek E r l a n d Josephson és a zseniális Liv U l m a n n . Talán p á r o s u k r a is utal a film címe, Saraband, amely e r e d e t i l e g páros tánc. H a r m i n c k é t év telt el. M a r i a n n e h i r t e l e n ö t l e t t ő l vezetve ( B e r g m a n , m i n t m i n d e n j ó író t u d j a , h o g y n e m kell m i n d e n t m e g m a g y a r á z n i ) felkeresi J o h a n t . K é t l á n y u k van, e g y i k sem g y e r e k m á r , Sara, aki Ausztráliába m e n t f é r j e z és M a r t h a , aki valamilyen elmebajban szenved, egy o t t h o n b a n ápolják, m á r senkit n e m ismer meg. J o h a n n a k egy M a r i a n n e előtti házasságából van egy fia, H e n r i k , h a t v a n h á r o m éves, neki pedig van egy tizenkilenc éves leánya, Karin. H e n r i k e n gesztelhetetlenül g y ű l ö l i apját, J o h a n utálja és mélyen megveti fiát. A strindbergi
MŰHELY
i n d u l a t o k láthatólag visszavezetnek B e r g m a n korai f i l m j e i h e z , a m e l y e k r ő l egy ízben ő maga kijelentette, h o g y depressziót okoznak neki, ha újra látja őket. D e ez másmilyen film. A t ö r t é n e t itt is elindul a lehetetlenülések d e p r i m á l ó tárháza felé, de a z t á n kilép a b ű v ö s k ö r b ő l . H e n r i k m á n i á k u s a n szereti lányát, akiből g o r d o n k a m ű v é s z t akar nevelni, zsarnoki szigorral tanítja. (Az egyik j e l e n e t b e n Bach ö t ö d i k g o r d o n k a s z v i t j é n e k s a r a b a n d e - t é t e l é t p r ó b á l j á k . Ez is a f i l m címének egyik magyarázata lehet.) Karin szabadulni igyekszik a m á n i á k u s szeretet-szerelem ( m á r - m á r incesztus) fojtogatásából, de visszautasítja nagyapja segítő kezét is, s v é g ü l elmegy, elszökik hazulról, és N é m e t o r s z á g b a n folytatja t o v á b b t a n u l m á n y a i t . H e n r i k ö n g y i l k o s s á g o t k ö v e t el, de m é g ez sem sikerül neki, m i n t ahogy s e m m i n e m sikerült egész életében. M a r i a n n é n a k sem sikerül a b é k í t ő - b é k é l t e t ő szerepét eljátszania. Szeretné, m i n d e n k i n e k szüksége l e n n e rá, de ú g y látszik, h i r t e l e n ötlettől vezetett látogatása csupa hiábavalóság, csupa kudarc. D e m é g s e m . E g y i k éjjel arra riad fel, h o g y j o h a n belép a szobájába, ott áll az ajtóban, az ajtófélfának t á m a s z k o d i k , és vacog a halálfélelemtől. Szorongásos r o h a m a van. M a r i a n n e segíteni akar, odahívja J o h a n t maga mellé az ágyba, m i n d k e t t e n levetkőznek, meztelenül fekszenek egymás mellett, testük érinti egymást, J o h a n m e g n y u g s z i k , elmúlik szorongása és vele e l m ú l i k halálfélelme. A j e l e n e tet n e m lehet a szexualitás e g y e t l e n m e g n e v e z ő szavával sem illetni, ez valami más, valami egészen más, a l i g h a n e m ez az, amit a szívbeli sajnálat és szívjóság szóval nevez m e g a n é m e t és angol Biblia. Aztán véget ér M a r i a n n e látogatása, hazatér és o t t h o n elmegy, meglátogatja M a r t h á t . Leánya katatóniásan m a g á b a süllyedve, kifejezéstelen arccal ül egy széken, n e m ismeri fel anyját sem. M a r i a n n e nézi egy darabig, aztán lassú m o z d u lattal leveszi a leány szemüvegét és finom m o z d u l a t t a l m e g s i m o g a t j a az arcát. Ez az irgalom m o z d u l a t a , amit a forgatókönyv természetesen n e m tud sem érzékeltetni, sem elmagyarázni, csak Liv U l m a n n tudja eljátszani, m e r t ez a jelentésteli mozdulat túl v a n m i n d e n verbális kifejezhetőségen.
Németh
László:
Irgalom
(1965)
Béládi Miklós szerint a regény f ő h ő s é t , Kertész Á g n e s t az író „ p r ó f é t á l ó " szenvedélye indítja útjára, a hősnő alakjában „írói életeszme" ölt testet. „A kiengesztelődést, az e m b e r e k megértését vállaló író veszi át a regény n a g y o b b i k felében Kertész Agnes sorsának bonyolítását. [...] az Irgalom legerősebb szava n e m az ellágyuló, de a t e v é k e n y részvét: az élet teljesebb elfogadása — a világ sántaságán a k vállalása."
I R O D A L O M T Ö R T É N E T • 2007/4
557
K E N Y E R E S ZOLTÁN
A prófétáló hajlam persze m á r régen megjelent N é m e t h László pályáján, s az első novellákat m a g á b a n foglaló pár év (1925—1927) u t á n m á r az első regényben, az Emberi színjátékban
k i ü t k ö z ö t t a mesélésnél fontosabb nemes, t á r s a d a l o m j o b -
bító szándék h a n g o z t a t á s a r é v é n . E t t ő l kezdve, ha n e m is m i n d i g értekezésszerűen, ideologikus f o r m á b a n , ha n e m is publicisztikusan, k ü l ö n m e g f o g a l m a z v a , de m i n d i g jelen volt sorjázó regényeiben valamilyen javaslat-sorozat, társadalmi receptleírás, ami talán a Gyász és az Iszony kivételével ellene d o l g o z o t t a regények deiktikus hatásának. E k e t t ő kivételével „schillerizáló" regények kerültek ki a keze alól, s végső soron schillerizáló regény az Irgalom is. D e k ü l ö n b s é g v a n a k o r á b b i korszakok és az utolsó alkotói korszak k ö z ö t t . A ötvenes évek m á s o d i k felétől kezdve kiszélesedett és más d i m e n z i ó b a került a reformelképzelések és j o b b í t ó javaslatok sora, melyeket korábban a m a g y a r kisvilág bajaira talált ki orvoslásul. N é m e t h soha n e m volt h o m o aestheticus, n e m é r i n t e t t é k az e s z t é t i z m u s ú j b ó l és ú j b ó l f ö l e m e l k e d ő h u l l á m a i : h o m o morális volt, legalább Babits é r t e l m é b e n , a t u d o m á n y o s filozófia ágazatai k ö z ü l n e m az ontológia, n e m az esztétika, n e m is az ismeretelmélet, h a n e m az etika érdekelte l e g j o b b a n . A z e m b e r fejlődését az erkölcsi érzék tetőzi be - h i r d e t t e — s ezt a m a g a s r e n d ű érzéket t ö r t é n e l m i k ö r ü l m é n y e i k ö z ö t t kívánta s z e m ü g y r e v e n n i . Az Irgalom n a g y o n p o n t o s és k i t e r j e d t , részletező k é p e t rajzol a T r i a n o n utáni Magyarországról, a b e n n e v é g i g h ú z ó d ó , a b e n n e végig érzékelhetően j e l e n l é v ő „schillerizáló" szál a z o n b a n távolabbi látóhatárok felé is m e g n y í l i k . A z irgalom eszméje, a k i e g y e n l í t ő , m e g b é k é l ő , m e g é r t ő j ó s á g ideálja persze k ü l ö n ö s j e l e n téssel telt m e g az 1956 u t á n i M a g y a r o r s z á g o n : h a t á r o z o t t és k ö n n y e n m e g é r t hető jelentése volt a megírás helye és ideje számára, de általánosítható érvényessége is m ű k ö d ö t t . Az írói szándék (van ilyen és k i n y o m o z h a t ó ! ) messzebb látott a „ m a g y a r kérdésnél", és afelé a n a g y ívű kör felé próbált terjeszkedni, amelyet é p p e n a z o k b a n az é v e k b e n L u k á c s G y ö r g y a n e m b e l i s é g szavával k í v á n t m e g jelölni, sok vitát kiváltva. A befejező j e l e n e t b e n — lehet m o n d a n i : a r e g é n y csúcsjelenetében — elfogy a moralizáló, m a g y a r á z ó , filozofáló, prófétáló szó és átadja helyét a kéz h e r m e n e u t i k á j á n a k . Á g n e s és H a l m i a Liget táján sétálnak, szép holdfényes este van, j ó volna f u t n i egyet a h a t a l m a s fák felé, gondolják m i n d k e t t e n , de F e r i n e k rossz a lába, n y o m o r é k , soha n e m f o g t u d n i szaladni. N e m fog? Ágnes g o n d o l egyet, s egy h i r t e l e n m o z d u l a t t a l m e g f o g j a a fiú kezét, ö s s z e k u l c s o l ó d n a k az ujjaik, fussunk, i n d u l j u n k , húzza m a g a után a fiút. Feri első pillanatban hőkölve húzza vissza a kezét, de aztán o t t h a g y j a Ágnes erős kezében. És elindulnak e g y r e gyorsuló lépésekkel.
558
MŰHELY
Mészöly
Miklós: F i l m
(1976)
Két öreg, n a g y o n öreg e m b e r b a n d u k o l — b a n d u k o l ? : — csoszog, szenved lefelé a Csaba utcán. Az Öregasszony és az Ö r e g e m b e r . Kamera kíséri őket, egyszerre v a n n a k az é l e t b e n , a „valóságban" és a f i l m e n . A z Ö r e g a s s z o n y valamivel j o b b k a r b a n van. Ó v j a , félti, t á m o g a t j a , segíti az Ö r e g e m b e r t . A z Ö r e g e m b e r e g y szer csak rosszul lesz. Talán szívroham, n e m k a p levegőt. Az Öregasszony m e g próbálja visszahozni az életbe. „A mellkas n y o m o g a t á s t a b b a h a g y v a valamilyen bájt sem n é l k ü l ö z ő sutasággal hajol az Ö r e g e m b e r arcához, a száradó és mégis nyálas száj fölé, s a saját, e n y h é n rúzsozott száját rászorítva, s z í v n i - f ú j n i kezdi a levegőt. H a kiszakítanánk ezt a képet a környezetéből s a közvetlen előzmények folyamatából (amit különben m e g is teszünk: az elraszteresített háttérből csupán a két arcot élesítjük és n a g y í t j u k ki, legalább a kétszeresére) — a k k o r m i k r o k ö z e l ből t a n u l m á n y o z h a t j u k e g y m i n d e n s z e n v e d é l y t f e l ü l m ú l ó érintkezés a n a t ó miáját. S az érzékiség olyan r é m ü l e t é t , ami e g y i d e j ű l e g emlékszik ö n m a g á r a , s kényszerül is rá, hogy m e g t a g a d j o n m i n d e n e m l é k e t . A m i t l á t u n k , két arc v é g sőkig összehangolt e g y ü t t m ű k ö d é s e " .
Mészöly
Miklós:
Megbocsátás
(1983)
A Film u t á n i pályaszakasz a l i g h a n e m legtöbbször emlegetett és legtöbb kritikai elismerést aratott, m á r - m á r ovációban részesült darabja, a Megbocsátás 1983-ban jelent m e g a M o z g ó Világ hasábjain, aztán a r á k ö v e t k e z ő é v b e n a S z é p i r o d a l m i K ö n y v k i a d ó adta közre ö n á l l ó kötetben. Itt azt a m ű f a j m e g h a t á r o z á s t kapta az alcímben, h o g y kisregény, de v a n n a k , akik novellának nevezik, és vannak, akik regénynek. M á r evvel a műfaji bizonytalansággal megkezdődik az egész m ű belső tartalmi-strukturális, stilisztikai bizonytalanságsorozata. T ö b b e n is rejtélyességéről beszélnek, amikor hosszabban vagy r ö v i d e b b e n m e g e m l í t i k , vagy a m i k o r részletező k r i t i k a i - i r o d a l o m t ö r t é n e t i t a n u l m á n y t írnak róla. A rejtélyesség m á r az első s o r o k b a n megjelenik, a m i k o r arról van szó, hogy egy v o n a t n a k a f ü s t j e mozdulatlanul ott marad az állomás fölött, és n e m oszlik el órákig, napokig, h e tekig, h ó n a p o k i g . A történet (történet?) v é g é n sem oszlik el. C s o d a . A novella (hadd n e v e z z ü k így) egy csodával, egy f ö l d ö n t ú l i , m e g m a g y a r á z h a t a t l a n j e l e n séggel (jelenéssel?) kezdődik. M i t szóljunk a többihez? A csoda a z o n b a n f o n t o s szerepet tölt b e m i n d e n i r o d a l m i m ű b e n , a h o l szükség van rá: n e m más, m i n t egy f i g y e l m e z t e t ő tábla. A r r a figyelmeztet, h o g y itt kitalációról, fikcióról, n e m o n d j u k , irodalomról van szó. Itt nem illik méricskélni, összehasonlítgatni, m e g feleléseket keresgélni az ú n . „valósággal", h a n e m úgy kell e l f o g a d n i m i n d e n t ,
I R O D A L O M T Ö R T É N E T • 2007/4
559
KENYERES ZOLTÁN
a h o g y le v a n írva: szórói-szóra. T u d o m á s u l kell v e n n i , h o g y itt egy másik d i m e n z i ó b a n j á r u n k . M i k o r j á t s z ó d i k a t ö r t é n e t ? Balassa P é t e r szerint az első v i l á g h á b o r ú után. E n n e k e l l e n t m o n d a n i látszik egy mezőgazdasági r e p ü l ő g é p m e g j e l e n é s e az egyik e p i z ó d b a n . H o l j á t s z ó d i k ? Valahol Szekszárd k ö r n y é k é n ? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések esetében kell az állomás fölött mozdulatlanul lebegő füstcsíkra, a csodára gondolni: n e keressük a történeti korszakot, ne p r ó báljuk az e l m o n d o t t a k a t azonosítani valamelyik évtizeddel vagy évvel, és a helyszínt se keressük. F o g a d j u k el a mesét m i n d e n tárgyszerű porcikájában. A f ő s z e replőnek nincs neve, csak foglalkozása v a n (írnok), a családnak sem t u d j u k m e g a családnevét, pedig sok m i n d e n t m e g t u d u n k róluk. A belső, diegetikus tér ideje azonban meghatározható, amikor játszódik, és ott, ahol játszódik: tavasztól k a r á csonyig tart. A karácsony a legfontosabb b e n n e . M é g azt is m e g k o c k á z t a t h a t j u k , hogy egy későmodern stílusmodulációba oltott karácsonyénekről, Christmas carolról van szó. Anita, az í r n o k felesége fatáblába éget egy képet, folyamatosan dolgozik rajta, napról napra előveszi, és karácsonyra készül el vele. A szerteágazó, szétszálazó, kusza, összefüggéstelen e p i z ó d o k , jelenetek, leírások halmazában ez az e g y e t l e n t e l e o l o g i k u m . Ez az egyetlen cselekvés, ami célszerűen és o k s z e r ű en előrehalad. A z észjárásbeli m o d e r n s é g a l i g h a n e m a Kockadobással k e z d ő d ö t t az e u r ó pai i r o d a l o m b a n , a m i k o r M a l l a r m é az a d d i g szentnek és sérthetetlennek t a r t o t t ok—okozati összefüggésekkel szemben a véletlenszerűségek és esetlegességek j e lentőségére hívta fel a figyelmet, Nietzschével rokoníthatóan. Ez eleinte sok é r tetlenséget és idegenkedést váltott ki m i n d az írótársakból, m i n d pedig az olvasóközönségből, de aztán u r a l o m r a j u t o t t , és a 20. század vége felé m á r nem is illett olyan t ö r t é n e t e t elbeszélni, a m e l y b e n az e p i z ó d o k a t logikailag k i n y o m o z h a t ó oksági szálak fűzik e g y m á s h o z . Ez legfeljebb a j o b b a k által kellőképpen lenézett l e k t ű r n e k m a r a d t m e g a fegyvertárában. M é s z ö l y t ő l mi sem állt távolabb, m i n t h o g y lektűrszerű prózát í r j o n . Az általa a l k a l m a z o t t elbeszélő nyelvben, e b b e n a m i n d e n r ő l á r u l k o d ó nyelvben azonban mégis m i n d u n t a l a n visszatér nála v a l a m i az összefüggés-keresésből. A hasonlatokkal teli, metaforikus mondatszerkesztés á r u l k o d i k erről. Sokat értekeztek m á r M é s z ö l y b á m u l a t o s a n t ö m ö r és p o n t o s , végletekig csiszolt, tárgyias prózanyelvéről, p e d i g ha közelebbről m e g n é z z ü k , itt is, ott is m i n d u n t a l a n hasonlatokba, m e t a f o r á k b a ü t k ö z ü n k a pontosabb és j o b b láttatás eszközeként. C s a k h o g y a hasonlat a tárgyiasság ellen dolgozik. A d o l o g n e m ö n m a g á b a n adott, n e m ö n m a g á b a n j e l e n i k meg, h a n e m valami mással öszszekötve. Ez az összekapcsolás pedig a nyelvi asszociálás m á r régen és részletesen m e g i s m e r t belső törvényszerűségei szerint alakul. A n a r r a t í v u m szerkezeti k o n t i n g e n c i á i t tehát egy alapvetően kauzális mondatszerkesztési módszer próbálja kifejezni. Talán éppen ebből ered Mészöly írásainak sajátos belső feszültsége.
560
MŰHELY
Persze volt m á r e h h e z — n e m stílushangulatában, h a n e m s t r u k t ú r á j á b a n — hasonló elbeszélőnyelv. Az alárendelő m o n d a t o k indázó, m e t a f o r i k u s elágazásaiban e l ő r e h a l a d ó m o n d a t s z e r k e s z t é s utoljára a szecessziónak volt sajátossága, melynek n á l u n k K r ú d y volt a legnagyobb mestere. C s a k h o g y van egy lényeges és d ö n t ő k ü l ö n b s é g az ő és Mészöly elbeszélőnyelvének stílushangulata között: K r ú d y tele van iróniával és h o l rejtett, hol egészen nyílt h u m o r r a l . Mészölynek viszont alig van humora, alig lelhető fel b e n n e valami ironikusság, inkább csak komolysága v a n . A nyelvváltás, a d i e g e t i k u s s t í l u s m o d u l á c i ó a m p l i t ú d ó j a a hasonlatokkal és m e t a f o r á k k a l teliség ellenére sokkal kisebb, m i n t K r ú d y n á l . A nyelvhangulat mozgása végletekig tompított, ideálja a tökéletesen eldolgozott nyelvfelület, amelyen m á r n i n c s e n e k érzékelhető m o d u l á c i ó k . Szerkesztési eleme pedig a lassítás, a diegézis visszafogása, az aprólékos előadás. ,,A m o d e r n irodalomban m a m á r t ö b b n y i r e az zavar — írta Pilinszky János Beszélgetések
Sheryl
Sutonnal c í m ű k ö n y v é b e n —, h o g y n e m m e r i vállalni az u n a l o m kockázatát". Egész iskolát teremtett ez a m e g j e g y z é s , ki t u d m é g lassúbb, m é g e l h ú z ó d ó b b szöveget szerkeszteni az evvel a megjegyzéssel r o k o n s z e n v e z ő k r i t i k u s o k ö r ö mére. Mészöly is azok közé t a r t o z o t t , akik vállalták ezt a k o c k á z a t o t , ebben az elbeszélésében talán t ú l z o t t m é r t é k b e n is vállalta. A u n a l o m k o c k á z a t á t vállaló elbeszélésmód azonban n e m okvetlen a z o n o s az esztétikai értékteremtéssel. A lassúság n e m azonos a mélységgel. A m i k o r az olvasóközönség egy része k á r hoztatta K e m é n y Z s i g m o n d o t történeteinek lassúságáért, Erdélyi János mérgesen így felelt: „ L e g g y o r s a b b a n a víz foly le". E b b ő l a z o n b a n n e h é z általános é r v é nyű esztétikai elvet faragni, és eleve alacsonyabb é r t é k ű n e k n e v e z n i az olvasmányosságot. A n a r r a t í v u m ü t e m e ö n m a g á b a n véve n e m esztétikai kategória. Vannak emlékezetes, nagy elbeszélések, amelyek nem az u n a l o m kockázatát vállalják, h a n e m éppenséggel az ellenkező véglet felé k ö z e l e d n e k , és m á r - m á r az érzelgősséget, ne m o n d j u k a giccset érintik, sőt n e m is akarják visszarántani o n nan a n a r r a t í v u m o t . A m i k o r A n n a a vasútállomás peronján belép a m o z g ó vagonok közé, a m i k o r Santiago újra elalszik és oroszlánokról á l m o d i k , a m i k o r B e n f u t n i kezd a lóversenytér felé, „ahol már t u d j a a fát, amely m á r várja őt", a m i kor Dániel lehajtott fejjel elindul, „ m i n t aki n e m emlékezik m ú l t j á b ó l s e m m i re, oly tiszta volt szíve s oly megbékélt — s m i n t aki jóvátett m a m i n d e n t , amiért eddig életét hibáztatnia kellett". Mészöly novellájában a c í m ü l választott szó várja a t a r t a l m i elmozdulást, valami mégis történni fog, ígéri, a hangváltás nélküli csiszolt m o n d a t o k , a hoszszadalmaskodó és alig á t t e k i n t h e t ő epizód-kiágazások c s a t t a n ó j a k é n t t ö r t é n n i fog valami, a m i annyi nyitva h a g y o t t , magyarázatlanul m a r a d t szövegrész után végül mégis összekapcsolódik a címmel. Volt, aki keresve sem talált ilyen k a p csolódást. „És hol a m e g b o c s á t á s ? " — k é r d e z t e K á l m á n C . G y ö r g y , h o g y újabb
I R O D A L O M T Ö R T É N E T • 2007/4
561
K E N Y E R E S ZOLTÁN
és ú j a b b kérdésekhez j u s s o n . M i t jelent a regény címe? Ki bocsásson meg és k i nek? A c í m egyetlen n a g y kérdés, amelyre a regény folyamán r e m é l ü n k választ, c s a k h o g y olvasás k ö z b e n hiába é p í t ü n k fel újabb és újabb hipotéziseket, laposnak, érdektelennek, felületesnek bizonyulnak. S az elbeszélő m é g az utolsó lapon is csavarint egyet a k é r d é s e n : az írnok, álmában, „szeretett volna egy megbocsátó kérést m e g f o g a l m a z n i , és f e n n h a n g o n k i m o n d a n i , h o g y a többiek is hallják", s ez a kérés ez volna: „ M a r a d j N é v t e l e n , legyen tanúja a n y o m o r ú s á g szépségének." D e ez a m o n d a t (amely — ismét az elbeszélő i r o n i k u s - ö n r e f l e x í v értékelése — „fellengzősen fájdalmas") „ n e m tudott elhangzani". Nos, az írnok valóban n é v telen marad, az egész r e g é n y b e n . D e kihez szól ez a kérés? Ö n m a g á h o z ? S mit j e lent az, hogy megbocsátó kérés? Ô bocsát meg, kéréssel, vagy megbocsátást kér? Miért? S miért nem t u d a m o n d a t elhangzani? M e r t csak á l o m b a n fogalmazódik meg? Vagy mert éppen felébred? S kik a többiek? M i n d e n k i ? Bárki? A családja? H a s o n l ó v é l e m é n y r e j u t o t t T h o m k a Beáta is, a m i k o r m o n o g r á f i á t írt M é szöly Miklósról. Az elbeszélés címe, mely a történetbeli n e m oszló v o n a t f ü s t h ö z hasonlóan ott lebeg az életképsorozat fölött, értelemszerű magyarázatot n e m kap egyetlen epizódban s e m . H a e l t e k i n t ü n k a gyilkosság sosem bizonyított v á d j á tól, a Porszki-esettől, n e m i g e n a k a d u n k olyasmire a t ö r t é n e t b e n , ami m e g b o csátásra szorulna. V a g y e b b e n a v o n a t k o z á s b a n a d o l g o k n a k egy más k i t e r j e désével kell s z á m o l n u n k ? A m ű címe a keresztény erkölcs k ö z p o n t i kategóriáját idézi, és az alapima miképpen mi is megbocsátunk részletét aktualizálja. Talán egyetlen olyan szöveghely ez a k a n o n i k u s k ö n y v e k b e n , m e l y b e n ú g y f o g a l m a z ó d i k m e g a kérés, az ö t ö d i k , h o g y abban m a g u n k h o z kívánjuk hasonlítani, e m b e r s é g ü n k h ö z kívánjuk m é r n i az isteni kegyelmet. M i n t h a adósságaink folytán m i n denekelőtt b e n n ü n k , k ö z ö t t ü n k alakulna ki a részvét, a tolerancia, a megbocsátás. M i n t h a éppen mi j á r n á n k elől ebben a cselekedettől cselekedetig tartó, gesztusról gesztusra áthelyeződő folyamatos elnézésben. E t t ő l a megbocsátásfogalom felé, i r g a l o m f o g a l o m felé elhajló értelmezéstől látszólag ellenkező i r á n y b a n található Balassa Péter interpretációja, de t u l a j d o n k é p p e n egy lépésre v a n csak tőle. Balassa Péter n e m h o g y n e m találta m e g a c í m jelentését a szövegben, h a n e m ellenkezőleg, kiterjesztette a jelentést az elbeszélés egész szövegvilágára. „ A cselekmény fő szála pszichikai, lírai, vizionárius, n e m tárgyi, hiszen az ö s s z e t a r t o z ó motiváció maga a megbocsátás a m ú l t n a k " — írta. „A megbocsátás itt a káosz mélyén rejlő kiismerhetetlen, »irracionális« rend előtti meghajlás." Az ilyetén fogalomkiterjesztés azonban újabb kérdést vet fel. H a a megbocsátás a szöveg m i n d e n epizódjára, a teljes m ú l t r a , a káoszvilág egészére vonatkozik, akkor ismét e l j u t u n k egy értékkiemelés nélküli, egyöntetű szemlélethez, ami pedig k ö z e l é b e n van a n n a k , amit k ö z ö n y n e k n e v e z ü n k . . . Ha m i n den egyként megbocsátható, akkor azt ú g y is kifejezhetjük, h o g y m i n d e n m i n d -
562
MŰHELY
egy. Nincs érintettségünk, nincs részünk b e n n e . A közönyben m e g s z ű n i k az i n volváció. N e m j u t u n k ilyen kérdéshez, ha a novellát a karácsonyének irodalmi h a g y o mánya felől olvassuk. A k k o r nincs túláltalánosítás és végtelen kiterjesztés. A k k o r a karácsonyeste m i n t s z e r e t e t ü n n e p szerepel, és különös, k i e m e l t hangsúlyt k a p b e n n e az, a m i akkor megy végbe. Egy és egyetlen megbocsátás történik a hosszú és h e l y e n k é n t hosszadalmas novellában, de az az egy fölfénylik, és lényegében homályt b o r í t az egész addigi szövegre. N e m involválódunk az epizódokban, de ez az egy magával ragadja az olvasót n e m várt különösségével. Banális t ö r t é n e t lehetne, h o g y az írnok megcsalja a feleségét, d e n e m banális, ha éppen szenteste teszi és n e m banális, ha é p p e n a felesége húgával teszi. És n e m banális, hogy u t á na visszafekszik a hitvesi á g y b a és n e m banális, h o g y a paplan alatt m e g a k a r j a f o g n i felesége kezét, m i n t e g y b o c s á n a t o t k é r v e . „Az í r n o k n a k n e m volt é b e r a tudata, csupán az érzékszervei m ű k ö d t e k zsibbadt érzékenységgel. A h o g y átnyúlt A n i t á h o z , addig kaparászott, m í g az asszony hasán megtalálta a kezét, és közös m o z d u l a t t a l össze is k u l c s o l ó d t a k [...] Sokáig n e m m o z d u l t a k , e g y i k ü k sem m o n d o t t semmit, de a k e z ü k egymáséban maradt. így aludtak el." M e g b o csátás? Ez talán már az irgalom tiszta megjelenése. A főszereplő itt már n e m az írnok, h a n e m Anita. Sőt e k k o r válik világossá, hogy kezdettől ő volt a főszereplő, karácsonyra, karácsonyi a j á n d é k n a k k é s z ü l ő képével ő volt a legfontosabb. Készülő k é p e , az Allatok búcsúja egy patak két partján egy leégett híd által elválasztott állatok búcsúját ábrázolja. Kelemen Pál vette észre, h o g y a kép az á t h i dalhatatlanságot tematizálja, s e n n e k m e t a f o r i k u s kisugárzása van az egész t ö r ténetre. Az i r g a l o m gesztusa a z o n b a n m e g f o r d í t j a a r e m é n y t e l e n s é g e t s u g á r z ó tematizációt, s mégis áthidalja a látszólag áthidalhatatlant. A n i t a m o z d u l a t á n a k előkészítéséhez volt szükség — hitelesítéséhez is — a hosszú előtörténetre, a szinte voluminális szövegkorpuszra. A teológiai m a g y a r á z a t o k k a l e g y ü t t m o n d h a t j u k , h o g y a k e g y e l e m k í v ü l r ő l j ö n , de az irgalom mélyen belső. O l y a n n y i r a belső, h o g y n e m kér szavakat, n e m kér verbalizációt. Ezt a r i t k á n m e g v a l ó s u l ó gesztust le l e h e t rajzolni szavakkal, el lehet színpadon, f i l m e n játszani, d e n e m lehet kauzálisan-logikailag m a g y a r á z n i . N e m is szabad. A z irgalom legteljesebben a m o z d u l a t b a n , a gesztusban él. O t t válik láthatóvá. D e amikor láthatóvá válik, a szöveg pragmatikai d i m e n z i ó j á b a n m i n d i g keletkezik k ö r ü l ö t t e v a l a m i érzelmi töltés. A l i g h a n e m ezt az érzelmességet akarta M é s z ö l y t o m p í t a n i a jelenetre k ö v e t k e z ő m o n d a tokkal, amelyekre Kálmán C . György rákérdezett. Talán nem kellett volna t o m pítania, talán j o b b lett volna az elbeszélés, ha Mészöly n e m szégyelli ezt a kis érzelmességet. H a az irgalom lelki, szellemi m i n ő s é g és az é g b e n van, a h o g y Moviszter állítja, akkor belefér egy csöppnyi érzelmesség is.
I R O D A L O M T Ö R T É N E T • 2007/4
563
