2013. JÚNIUS JÚLIUS RÓZSA SÁNDOR ÉVE SZÜLETETT A BETYÁRKIRÁLY

WWW.AFOLDGOMB.HU ALAPÍTVA: 1929

2013. JÚNIUS—JÚLIUS

A MEGISMERÉS KALANDJA

RÓZSA SÁNDOR 200 200 ÉVE SZÜLETETT A „BETYÁRKIRÁLY” 895 FT

SIKOLY A TÓ PARTJÁN — A KONGÓI „ZSÁKOSOK” HISTORIKUS AUTOMOBILOK — A FÖLDRAJZ SZOLGÁLATÁBAN WASHINGTON — A NAGY SZELLEMEK VÁROSA? VILÁGJÁRT GRÁNÁTOK — LELETEK GEOLÓGIAI SZAKRENDELÉSEN MARCADA — PACHAMAMA, KOKA ÉS A TEHENEK A Magyar Földrajzi Társaság folyóirata

Megfelelő felszerelésben „

FOTÓ: NAGY BALÁZS

E

ZEN BETYÁROK EGY FORMÁN ÖLTÖZVE VOLTAK: alföldi gubába, gatya, csizma, és egy kis süveg. Sok fegyvereik kettős csövű puskák különösen kis pisztolyaik voltak.” A 19. századi körözőlevél célszerű, alföldi betyárfelszerelésről ír. A cél- és szükségszerűség, a környezethez való alkalmazkodás fokozatosan kiérlelte a legmegfelelőbb eszközöket-öltözetet az üldözöttek és az üldözők, a küzdő felek számára. De így ment ez a technikai fejlődés modern korának hajnalán is: a historikus automobilok többnyire rendkívül célszerű, a kor műszaki színvonalán igen erősen átgondolt gépek voltak. A feladatnak, a terepnek, a kihívásoknak való megfelelés számított a fő szempontnak. Ahogy a rendkívül puritán kongói zsákosok öltözete is összhangban van életükkel, gondolkodásmódjukkal. Mindezekről e számunkban is írunk, de vajon mit keres egy alpesi sífelszerelés a sivatagi homokdűnék között? Az akár 30 fokos lejtőszögben is megálló száraz homok meglepően jó csúszófelület. És ha van szintkülönbség, máris megindulhatunk a lejtőn. Márpedig a marokkói Erg Chebbi nagyobb csillagdűnéi meghaladják a 100 méteres magasságot is, oldalaik elérik az átlagos sípálya-meredekséget. Így már csak szürreális élményre vágyó turisták kellenek, hogy beinduljon az üzlet. Ahogy egyébként a Dolomitokban is, ahol nyaranta a kicsiny szeműre aprózódott dolomitmurvából álló törmeléklejtőkön lehet több száz méternyi szintet lesíelni. Egy felszereléssel nyilván csak egyszer… Ám, hogy mindez ne csak cirkusz legyen, nem árt megjegyezni, hogy a híres tiroli hegymászó, Reinhold Messner a kínai Takla Makán-sivatag két évtizeddel ezelőtti gyalogos átszelésekor sífutóléceket is használt, hogy a süppedős homokban egyenletesek és könnyedebbek legyenek a léptei, sőt esetenként a csúszással is növelje a sebességét!

Dr. Nagy Balázs főszerkesztő

„Ésszel járom be a Földet!” A MAGYAR FÖLDRAJZI TÁRSASÁG ISMERETTERJESZTÔ MAGAZINJA Alapítva: 1929 XXXI. évfolyam, 274. lapszám 2013. június—július Fôszerkesztô: Dr. Nagy Balázs Helyettes fôszerkesztôk: Farkas Péter, Dr. Nemerkényi Zsombor

Munkatársak: Barabás Ambrus, Bugya Éva, Dr. Mari László

Állandó szerzôink: Gianone Péter, Dr. Karácsonyi Dávid, Kerekes István, Kirschner Péter, Méhész Zsuzsa, Süveg Áron, Szirmai Gábor, Dr. Tamáska Máté, Dr. Telbisz Tamás, Wachsler Tamás Térképek: Dr. Nemerkényi Zsombor

Vámbéry Ármin Címlapkép: SÜVEG ÁRON:

RÓZSA SÁNDORT ÁBRÁZOLÓ FESTMÉNY A KUFSTEINI VÁRBÖRTÖN CELLÁJÁBAN

MAGYAR FELFEDEZÔ NAGYDÍJ A GORTANI EXPEDÍCIÓ

4

PILLANTÁS A MAGASBÓL Timár Gábor: A HÓ ÖT KINCSE

6

PILLANTÁS AZ ÉGRE Sántha Gábor–Francsics László: A PANSTARRS ÜSTÖKÖS

8

FLÓRA ÉS FAUNA Balázs István (Balu): SÓLYMOK-KARNYÚJTÁSNYIRA

10

VAN KÉPÜNK! Süveg Áron: VASÉRC ÉS WAKEBOARD

14

Tiner Tibor: MAGYAR ÖNTŐMESTER ÁGYÚJA A LONDONI TOWERBAN

16

Gálhidy László: HÍV A VADON! – ŐSERDŐK A KÁRPÁTOKBAN

20

Megjelenik minden hónap elsô hetében, évente 10 alkalommal (két összevont lapszámmal). Terjeszti a Lapker Rt. és alternatív terjesztôk

Kokas Anna: RÓZSA SÁNDOR – 200

24

Elôfizetés 1 évre: 7200 Ft Elôfizethetô a kiadóban Zimay Viktóriánál Tel.: (1) 231-4040 E-mail: [email protected] vagy webáruházunkban: EBOLT.AFOLDGOMB.HU Régebbi lapszámaink megvásárolhatók a kiadóban, vagy az EBOLT.AFOLDGOMB.HU webáruházban

Süveg Áron: WASHINGTON – A NAGY SZELLEMEK VÁROSA? 36

Tervezôszerkesztô: Heiling Zsolt Tördelôszerkesztô: Máté Gábor Korrektor: Márton Béla Nyomás: Pethô Nyomda Kft. Kiadó: Heiling Média Kft. 1142 Budapest, Erzsébet királyné útja 125. Tel.: (1) 231-4040. Fax: (1) 231-4045 E-mail: [email protected] A kiadásért felel: a kiadó igazgatója

Értékesítési és marketingigazgató: Sekoulopoulu Márta. Tel.: (30) 650-6801 E-mail: [email protected]

Pulitzer-emlékdíj (2008) Gárdi Balázs szerzônk, lapunkban megjelent anyagai elismeréseként

Szociográfia-különdíj (2012) Társadalmi témájú riportjaink, képsorozataink elismeréseként Minden jog fenntartva! A magazinban megjelent képeket, ábrákat és szövegeket a kiadó engedélye nélkül tilos közzétenni, reprodukálni, számítástechnikai rendszerben tárolni és továbbadni! Meg nem rendelt fényképeket és kéziratokat nem ôrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapban megjelent hirdetések tartalmáért a kiadó nem vállal felelôsséget.

HU ISSN 1215-8690 Lapunkat rendszeresen szemlézi Magyarország legnagyobb médiafigyelôje, az

Horváth Eszter: VILÁGJÁRT GRÁNÁTOK – RÉGÉSZETI LELETEK GEOLÓGIAI SZAKRENDELÉSEN

50

Szilasi Ildikó Hermina: SIKOLY A TÓ PARTJÁN – A KONGÓI „ZSÁKOSOK”

62

Szirmai Gábor: HISTORIKUS AUTOMOBILOK A FÖLDRAJZ SZOLGÁLATÁBAN

74

Pataki Annamária: PACHAMAMA, KOKA ÉS A TEHENEK – MARCADA

86

A KULISSZÁK MÖGÖTT AHOL AZ ERŐ, A KITARTÁS ÉS A TUDOMÁNY TALÁLKOZOTT

94

Rózsa Sándor – 200 200 éve született a betyárkirály”. Alakját számos szépirodalmi ” alkotás örökítette meg: színezték-formálták, széles körben ismertté tették az utókor számára. No de kit? A legendás hőst? A szegények gyámolítóját? Vagy egy közönséges bűnözőt? És mi az a szociokulturális közeg, amiben e meglehetősen kétes erkölcsű figura oly nagy népszerűségre tehetett szert?

24

Washington A szigorúan rendezett város látványa és a hatalmas tereket betöltő emberek hiánya utópisztikus, a mellettem álldogáló és talpig amerikai zászlóba öltözött, túlsúlyos család életképei pedig már csak csokiszirup a milk-shake tetején. Nem tudom levenni róluk a szemem, a katasztrófafilmekben ilyen családiidilli pillanatokban már ott morajlik a feszültségkeltő zene: várható, hogy valami történni fog...

36

Világjárt gránátok Az újból napvilágot látott vörös lapocskák kíséretükkel együtt „felkerekedtek”, hogy hosszabb-rövidebb ideig különféle laboratóriumokban „vendégeskedjenek”. Anyagvizsgálatuk ideális feltételek mellett kezdődhetett el. A foglalatlan állapot hatalmas előnnyé vált, hiszen ötvöstárgyakba foglalt társaiktól eltérően e tizenhét kövecskét közvetlenül lehetett tanulmányozni

50

A kongói „zsákosok” „Kongóban minden lehetséges!” – tartja a mondás, és aki valamelyest kiismeri magát a közép-afrikai országban, jól tudja, hogy ez így igaz. „Vadhajtás”: hangos, kaotikus, lüktető, rendkívül ingerdús környezet. Minden nap egy megismételhetetlen, hihetetlen történetet hordoz, amely rendszerint a vallással, a spiritualizmussal, a természetfelettivel és a mágiával függ össze

62

Historikus automobilok Az automobilizmus aranykora nagyjából egybeesett a gyarmatosítás végső korszakával. A gyarmatosítók érdekeiknek megfelelően kiépítették az úthálózatot, a nagyobb településeken távírdák, postaállomások létesültek, az utazók biztonsága a mainál is jobb volt, a vasúthálózat mentén gépműhelyek voltak, a missziók területén kipihenhette magát az elcsigázott vezető

74

MAGYAR FELFEDEZŐ NAGYDÍJ

A GORTANI EXPEDÍCIÓ

A

FELFEDEZŐK NAPJA – Kutatóexpedíciók Fesztiválján a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, Németh Tamás által átadott Magyar Felfedező Nagydíjat idén Börcsök Péter, a Gortani Expedíció vezetője kapta. A Földgömb az Expedíciós Kutatásért Alapítvány életre hívta díj nagy múltú, igen aktív, professzionális tevékenységet végző kutatócsapat irányítójához került. A Földön szinte nincs olyan hely, ahova ember ne tette volna a lábát. Az utolsó, még felfedezésre váró területek között van a Föld mélye, ahol még van esély elsőként megtalálni azt, amit az évezredes sötétség eddig minden szem elől elrejtett. A barlangok világa kemény, fáradságos munkával, alapos felkészüléssel, sok kitartással, nem kevés veszéllyel és persze óriási szerencsével még számtalan csodát nyújthat. Ez és ennek az élménynek a megosztása azokkal, akik társak a nehéz cipelésekben, hóban, fagyban, kitéve magukat a hegyek veszélyeinek, la-

vináknak, viharoknak – nos, ez a válasz arra, hogy mi vonzza-hajtja a barlangkutatót. A Gortani Expedíció kutatási területe az északolaszországi Canin-plató, ahol a 20 éve folyó magyar feltárások (l. A Földgömb 2011/3 lapszám) több mint 21 km újonnan felfedezett járattal növelték meg a Michele Gortani-barlangrendszer hosszát. Az expedícióban eddig összesen 175 ember vett részt, a rendszeresen visszatérő magot egy 25 fős, elszánt csapat alkotja. A kutatócsapat tagjai évente több alkalommal is leszállnak a –600 méteres mélységben berendezett barlangi táborhelyükre, az ún. bivakba, hogy ott egyhetes folyamatos lent tartózkodásuk során tovább kutassák a barlang járatait. Kitartó és rendszeres munkával számos új barlangjárat tárult fel, ezek feltérképezése, képződésük elemzése, barlangtani sajátosságaik tudományos vizsgálata is a csapat munkái közé tartozik. A további kutatás eredményeként akár Olaszország leghosszabb barlangrendszerének feltárására is lehet esély.

FM 105.9 CSÜTÖRTÖKÖNKÉNT 16.35-KOR A rádióban vendégünk a témáról:

BÖRCSÖK PÉTER Korábbi mûsoraink meghallgathatók:

www.afoldgomb.hu/radio

4

A FÖLDGÖMB

2013. JÚNIUS–JÚLIUS

PILLANTÁS A MAGASBÓL

A HÓ ÖT KINCSE Május végén szomorú hírrel került a hazai és a világsajtó hasábjaira a Himalája második és Földünk harmadik legmagasabb hegye, a Kancsendzönga: a sikeres mászás után, visszatérés közben öt hegymászó, köztük a magyar Erőss Zsolt és Kiss Péter eltűnt, életét vesztette. A „Hó öt kincse” nevet viselő hegynek valóban öt csúcsa van, a legmagasabb 8586 méterig emelkedik. A Kangcsendzönga Nepál és az Indiához tartozó Sikkim állam határán helyezkedik el, Indiának ez a legmagasabb pontja. A havas csúcs a legkeletibb a Himalája nyolcezres ormai közül. Az ehhez hasonló, felhőmentes időjárás leginkább a monszun előtti időszakban fordul elő. A hegymászók többsége épp ezért választja a tavasz végét, az áprilist és májust magashegyi vállalkozásaihoz. A műholdképen jól látszik a Himalája éghajlatválasztó jellege: míg északon a Tibeti-magasföld kopár tundrája és hegyi sztyeppje, jellemzően barna fennsíkja helyezkedik el 4-5000 méter magasságban, délen a völgyek gyorsan lejtenek a Brahmaputra alföldje felé, és a 2-3000 méter alatti magasságban már az erdők is megjelennek, zöldre festve a vidéket. E két táj közt láthatjuk a jégkoronás csúcsokat, gerinceket és a völgyek felső részeit kitöltő, akát több tíz kilométer hoszszúságú gleccsereket. A Kancsendzönga tömbjét nyolc kisebb-nagyobb gleccser is határolja, az űrfelvételen a kelet felé tartó Zemu-gleccser a leglátványosabb. Nem csoda, hogy a csodás táj és a híres szent hegy komoly – és néha végzetes – vonzerőt jelent a gyakorlott hegymászók számára. SZÖVEG: TIMÁR GÁBOR

6

A FÖLDGÖMB


FORRÁS: NASA — LANDSAT 7 — 2005

PILLANTÁS AZ ÉGRE

A PANSTARRS ÜSTÖKÖS

M

11-ÉN, A SZÜRKÜLET PERCEIBEN, országszerte hivatásos és amatőr csillagászok csoportjai vonultak a borongós tél utáni tiszta tavaszi égbolt alá, hogy megpillantsák az év első, akár szabad szemmel is látható égi jövevényét, a C/2011 L4 (PANSTARRS) üstököst. A nagy érdeklődés nem volt alaptalan: a 2011 júniusában felfedezett égitest az első fényességmérések és pályaszámítások alapján igen látványosnak ígérkezett. A PANSTARRS-hoz hasonló égi vándorok nagyon nagy távolságból, a Plutón túlról érkeznek a Nap közelébe. Többségük a Naprendszer legkülső határánál található Oort-felhőből származik, ahol ÁRCIUS

a Naprendszer korai időszakából visszamaradt „piszkos hógolyók”, azaz porból és fagyott gázokból álló üstökösmagok keringenek. Néha egy-egy, a közelben elhaladó csillag gravitációs mezeje zavarja meg a néhány kilométer átmérőjű, távoli égitestek lassú keringését, és ilyenkor előfordulhat, hogy egyikük-másikuk a Naprendszer belső régiói felé kezd vándorolni. Évezredes út után a Nap közelében (nagyjából a Jupiter távolságában) felmelegednek, és a szublimáló jégből porszemek és kisebb kődarabok szabadulnak ki, majd szétterülnek körülöttük. A törmeléken szóródik a napfény, így láthatóvá válik az üstökös feje (kómája) és – ha a

mag elég sok anyagot tartalmaz – abból kinyúló csóvája is. Az üstökösök a Nap közelségében ragyognak a legjobban – hiszen itt éri őket a legerősebb sugárzás –, majd lassan elhalványodnak. Egyesek Nap körüli pályára állva visszatérnek (például a Halley-üstökös), míg mások örökre az űr sötétjébe távoznak. A PANSTARRS-t hazánkból március idusa környékén lehetett a legjobban megfigyelni, közvetlenül napközelségét követően, az esti szürkületben, a naplemente után nagyjából fél órával. Bár az üstökös fényessége elmaradt az előrejelzésektől, a szerencsés és kitartó észlelők szabad szemmel is megpillanthatták, távcsőbe tekintve pedig több száz amatőr csillagász figyelte meg vagy fényképezte le a kisméretű fejből kiinduló, legyezőszerűen szétterülő csóváját. Az üstökösök mindig a felfedezőjükről kapják

nevüket, manapság azonban a kométákat többnyire automata távcsövek találják meg. Így nem egy személyt, hanem a tudományos program vagy az automata távcső nevének rövidítését adják meg betűszó formájában. A Pan-STARRS távcső a Hawaii-szigetek egyik magaslatán elhelyezett automata műszer, ami a Földet veszélyesen megközelítő apró, mozgó égitestekre – például kisbolygókra, üstökösökre – vadászik. Szerencsére igazán veszélyes objektumot még sem ez, sem a többi hasonló keresőprogram nem talált, de az ördög sohasem alszik. A kitartó keresés „melléktermékeiként” a Földet messze elkerülő pályán mozgó égitestek is nagy számban válnak ismertté. A PANSTARRS gyönyörű látványa ellenére sem került hozzánk a Nap távolságánál közelebb, így bolygónkra teljesen veszélytelen maradt. SZÖVEG: SÁNTA GÁBOR, WWW.MCSE.HU FRANCSICS LÁSZLÓ, WWW.PTES.HU

A PANSTARRS üstökös két héttel a megjelenése után, március 29-én, a szürkületi égen, PÁVEL ZOLTÁN etyeki felvételén (fent) A PANSTARRS üstökös teljes pompájában az éjszakai égbolton, április 15-én. A felvételt PAPP ANDRÁS készítette Agostyánból, 20 cm tükörátmérôjû Newton-asztrográfra szerelt Canon EOS 550D fényképezôgéppel (balra) PANSTARRS ÜSTÖKÖS

9

FLÓRA ÉS FAUNA

SÓLYMOK, KARNYÚJTÁSNYIRA

A

KÉPEKEN EGY TÍZ ÉV KÖRÜLI, HÍM KERECSENSÓLYOM és annak mindennapjaiból néhány

kiragadott pillanat látható. A kérdés azonnal felmerülhet: vajon hogyan készülhettek ennyire közeli, már-már az intim szférát érintő képek e gyönyörű és félénk madárról? Ezt a sólymot már közel tíz éve ismerjük, próbáljuk nyomon követni mindennapjait és bepillantást nyerni izgalmas életébe. A korábbi, direkt

10

A FÖLDGÖMB


megfigyelések már rengeteg információval látták el az érdeklődőket, bár a napi majd’ tízórás megfigyelési készenlét nehezen megvalósítható. Itt jöhetnek képbe a modern kor vívmányai (nem feltétlenül a morzsaporszívóra vagy a robotfűnyíróra gondolva), többek között a mozgásérzékelővel ellátott, telepített vadkamerák, magyarul kameracsapdák. Használatukkal sok-sok időt, energiát takarít-

hatunk meg, és olyan közelségbe kerülhetünk a vadállatokhoz, hogy mindannyiunknak – de legalábbis az erre fogékonyaknak – bizton felszalad a szemöldöke a csodálkozástól. A ragadozó madarak időszakos városlátogatása – így a leggyakrabban szem elé kerülő karvalyé, illetve a jóval ritkább vándor- és kerecsensólyomé – döntő részben a városokat élettérként használó parlagi galambok tömegei okán történik, főképp a téli, táplálékszegény időszakban. A légi vadászok jelenléte és tevékenysége kifejezetten hatékony lehet a műemlékeket, épületeket „sakkban tartó” galambokkal szemben, így a jelenség egyúttal a városi ga-

lambcsapatok kordában tartásának egyik legtermészetesebb módjaként is értelmezhető. (Elég példaként csak Olaszországot említeni, ahol helyenként sólymokat használnak a városi galambok féken tartására.) A több hónap alatt készült sok ezer felvétel elemzésének és gondos válogatásának mellékterméke az itt látható montázs, ami arra is hivatott, hogy felébressze bennünk a természet iránti rajongást, és a szélben ne csak a vattacukros mellől beszerzett lufi dörzsölésétől lúdbőrözzünk… SZÖVEG ÉS KÉP: BALÁZS ISTVÁN (BALU) WWW.WORLDOFBALU.COM

SÓLYMOK

11

VAN KÉPÜNK!

VASÉRC ÉS WAKEBOARD VÍZI FELFEDEZŐÚTRA INDULTAK A HAZAI RED BULL által támogatott világbajnok magyar wakeboardosok – Horváth Kinga és Szóláth Szebasztián –, kiegészülve néhány szintén profi kollégával. Céljuk az

volt, hogy minél különlegesebb, meglepőbb, eldugottabb „vizes foltokon” csússzanak Magyarországon. Olyan helyeken, ahol egyébként a wakeboardozás eszünkbe sem jutna.

Rudabánya. A középkori múltú bányatelepülés egykori színes- és nemesfémbányászatát a modern időkben a vasérckitermelés írta felül. 1985-ig jókora külszíni vasércbánya működött itt, ám a felhagyás után a Vilmos és az Andrássy II. bányarész találkozásánál tavak keletkeztek. A vízszint emelkedésével aztán egységes vízfelület jött létre, melynek mai hossza mintegy 300 méter, mélysége pe-

dig a legnagyobb hazánkban: megközelíti a 60 métert! Vize igen hideg, gyorsan mélyül, ám sziklás, így a fürdőzés nem ajánlott benne. A kétnapos, rendhagyó akción a wakeboardosok a környezetbarát csörlős technikát használták, amely szinte bármely vízfelület esetében lehetőséget ad kedvenc sportáguk űzésére. KÉP: SÜVEG ÁRON

MAGYAR ÖNTŐMESTER

ÁGYÚJA A LONDONI TOWERBAN

Nagy török löveg, az Óriás, a Dardanellák ágyúja, Magyar ágyú, Mohamed nagy ágyúja, Királyi löveg: a hadtörténészek és a középkori fegyverek szakértőinek körében számos néven ismert monstrum a 15. század különlegesen hatékony tűzfegyverének bizonyult, amely új korszak kezdetét jelentette a lőfegyverek történetében A MAGA TELJES HOSSZÁBAN a Dardanellák hatalmas, csavarkötéses ágyúja

ÓRIÁSLÖVEG A DARDANELLÁK BEJÁRATÁNÁL, 1853-BAN — a krími háború eseményeirôl beszámoló londoni lap rajzolója is megörökítette

560 éve, 1453. május 29-én II. (Hódító) Mohamednek, az Oszmán Birodalom szultánjának seregei 44 napig tartó ostrom után elfoglalták a Nyugatrómai Birodalom 476-os bukását követően még közel ezer évig fennálló Keletrómai Birodalom – a középkori Bizánci Császárság – fővárosát, Konstantinápolyt (ma Isztambul). A 15. századi európai kereszténység legfontosabb keleti védőbástyájának elestével a Bizánci Császárság is megszűnt, ezzel elhárult a legfőbb akadály II. Mohamed Európa meghódítására irányuló törekvései elől. Konstantinápoly sikeres ostromában kulcsszerepet kaptak azok a minden korábbinál nagyobb méretű bronzágyúk, amelyek elkészítése a történelmi feljegyzések szerint egy Orbán (vagy Urbán) nevű brassói öntőmester nevéhez fűződik.

Az Óriás eldördül

AZ ÖKRÖK VONTATTA, HATALMAS ÁGYÚ hangsúlyos szerepet kap Fausto Zonaro, II. Mohamed Konstantinápoly bevételére indul címû festményén (1903) 16

A FÖLDGÖMB


Az 1896-ban kiadott Pallas Nagy Lexikonát fellapozva a következő, némiképp túlzó megfogalmazás olvasható: „Orbán: magyar ágyúöntő, aki Szeridzse mérnök és Muszlaheddin építőmérnök segítségével egy óriási ágyút öntött Drinápolyban Konstantinápoly ostromához. Az ágyú súlya 300 mázsa volt, belőle 12 mázsás lövedékek vettettek. Két hónapig szállította 700 ember és 100 ökör a rendeltetési helyére.” A minden korábbit meghaladó romboló erejű óriáslöveg készítője az 1440-es évektől különböző hadseregekben zsoldosként szolgált. Meglehet, még MAGYAR ÁGYÚ LONDONBAN

17

hosszú ideig ellenállt volna Bizánc az ismétlődő török támadásoknak, ha Orbán hatalmas ágyúi a keresztény nagyváros falairól ontották volna a tüzet a szultán seregére. Ő ugyanis 1452-ben hajlandó lett volna az ekkor már gyorsan terjeszkedő Oszmán Birodalom halálos ölelésében vergődő, korábbi méretének töredékére zsugorodó Bizánc szolgálatába állni. Ámde az utolsó bizánci császár, XI. Konstantin egyrészt vakon bízott a hatalmas falak védte város bevehetetlenségében, másrészt sokallta az Orbán által kért összeget, és elutasította az öntőmester ajánlatát. „Ha Bizáncnak nem kell a tudásom, jó lesz a szultánnak!” – gondolhatta az öntőmester, és nem tévedett. II. Mohamed, akinek mindennél fontosabb volt a Konstantinápoly bevételével járó dicsőség, kapva kapott az ajánlaton, s Orbán mellé két legjobb hadmérnökét is kirendelte. A több mint 5 m hosszú, két részből álló, csavarkötéssel egymáshoz rögzített, 17–19 tonnás lövegek közel 80 cm átmérőjű csövükből 1200 m-es távolságra tudták kilőni a 300 kg-nál is nehezebb gránit- és vasgolyókat. Két hónapig tartott, míg a Drinápolyban (akkori nevén Adrianopoliszban) öntött ágyúkat kötelek és 50 pár ökör segítségével az onnan 200 km-re fekvő Konstantinápoly falai alá vontatták. Közben 400 katona erősítette-építette előttük az utat, hogy a hadimonstrumok bele ne süppedjenek a sok helyen laza talajba. Hét napba telt, míg előkészítették őket a tüzeléshez.

18

A FÖLDGÖMB


A régészeti vizsgálatok arról tanúskodnak, hogy a középkori „szuperfegyverből” az 1460-as évek elejéig 32 darab biztosan elkészült. Konstantinápoly 1453. évi ostrománál másfél hónapon keresztül napi 7-szer lőttek velük, módszeresen rombolva a hatalmas falakat.

Örökbecsű fegyver A város bevétele után röviddel már ágyúöntő műhely létesült Isztambul Aranyszarv-öblön túli Galata városrészében, ahol megkezdődött a különböző méretű lövegek – közöttük e korabeli „szuperfegyverek” – sorozatgyártása. Ekkor Orbán mester már nem élt, halálát az ostrom alatt felrobbant egyik ágyú okozta, ami abban az időben nem volt szokatlan esemény. A „Dardanellák ágyúit” a legnagyobb török uralkodó későbbi hódító hadjárataiban is használta. 1478-ban Scutari (ma: Shkodra, Albánia) ostrománál II. Mohamed 11-et vetett be belőlük, a Rodosz elleni első támadásban (1480) 16 ágyúóriás ontotta tüzét a johannita lovagrend birtokolta város erődítményeire. Ám Orbán félelmetes ágyúi az Oszmán Birodalom további évszázadaiban is hadrendben maradtak: 17–18. századi utazók el-

MOHAMED NAGY ÁGYÚJA — kaliber: 762 mm, tömeg: 18 264 kg, csôhossz: 5,2 m beszélései szerint a parton felállított 40 óriáslöveg védte a Dardanellák tengerszorosát az ellenséges hadihajóktól. Utolsó, ismert bevetésükre – több mint 350 évvel a gyártás megkezdése után(!) – az 1807–1809-es angol–török háborúban került sor, amikor a brit királyi haditengerészet az ún. Dardanella-hadművelet során lőtte a part menti török erődítéseket. Válaszul a török hadsereg az akkor már „hadtörténeti relikviának” számító bronzágyúkból is viszonozta a tüzet. Öt angol hadihajórajra lőttek a hatalmas lövegekből a Dardanelláknál. A korabeli haditudósítások szerint egy ilyen ágyúból kilőtt lövedék egy brit naszádot eltalálva 28 angol tengerészt megölt, további 32-t megsebesített.

Ám négy évtizeddel később, az Oroszország elleni krími háborúba (1853–1856) Nagy-Britannia és Törökország már szövetségesként lépett be. A jó viszony tartós fennállásának kifejezéseként Abdul Aziz szultán 1867. évi angliai látogatása során Viktória királynőnek ajándékozta az egyik, 1464-ben készült, jó állapotban fennmaradt ágyúóriást, cserébe a Viktória által nem sokkal korábban Törökországnak küldött két Armstrong-ágyúért. Az Angliába érkező fegyverkülönlegességet a londoni Tower udvarán állították közszemlére, ahol egészen az 1980-as évek végéig fotózhatták a turisták. A híres középkori lőfegyver ezután átkerült a portsmouth-i (Dél-Anglia) Nelsonerődben létesített Királyi Fegyvermúzeum (Royal Armouries) gyűjteményébe, ahol jelenleg is látható. SZÖVEG: TINER TIBOR

AZ ÁGYÚCSÔBE VÉSETT, 15. SZÁZADI TÖRÖK SZÖVEG II. Mohamedet dicsôíti

JEGENYEFENYVES-BÜKKÖS ÔSERDÔ A NAGY-FÁTRÁBAN A nehezen elérhetô függôvölgybôl sohasem érte meg fát kitermelni

HÍV A VADON! ŐSERDŐK A KÁRPÁTOKAN Az „őserdő” szó hallatán többnyire a trópusok érintetlen vadonjai, esetleg a végtelen tajga jut eszünkbe. Európa egykorvolt őserdeit legfeljebb a földtörténeti képeskönyvek lapjain tudjuk elképzelni, pedig utolsó töredékeik ma is léteznek; némelyikük félnapos utazással hazánkból is elérhető… Amíg Nyugat-Európában valóban kivágták az utolsó őserdőket is az elmúlt két-háromszáz évben, Közép- és Délkelet-Európa hegyvidékein néhol szerencsésen túlélték a tájhasználat évezredes megpróbáltatásait. A Kárpátok ritkán lakott vidékein, nehezen megközelíthető völgyekben, hegygerinceken még mindig állnak olyan erdők, amelyek sohasem láttak fejszét, fűrészt. Erdélyben és a csatlakozó területeken a becslések szerint több mint 200 000 hektár található belőlük, elsősorban a 20

A FÖLDGÖMB


Déli-Kárpátokban. Kiterjedt őserdők húzódnak Kárpátalján is, de Szlovákia és Lengyelország területén ugyancsak fellelhető több száz kisebb állomány a Keleti-Beszkidektől a Fehér-Kárpátokig. A maradványok védetté nyilvánítása már az I. világháború előtt, magyar közigazgatás mellett elkezdődött, ám ma is csak egy részük áll oltalom alatt. Természetvédelmi és tudományos értékeik felismerése szinte csak az elmúlt években kezdődött meg.

Évszázados rendezettség Az őserdőktől sokan azt várnák – talán a népmesék szófordulatai nyomán –, hogy sűrűk, sötétek, nehezen járhatóak legyenek. A valóság ezzel szemben az, hogy többnyire világosak és áttekinthetők. Sőt, általában azt a benyomást keltik, mintha egy parkban járnánk, ahol csodálatos, évszázados rendezettség uralkodik. Bár ahány őserdő, annyiféle, néhány jellemzőjük mégis közös. Ilyen például az idős, néha hatalmas méreteket elérő fák jelenléte, vagy a holt faanyag, amely helyenként pazarló tömegben fekszik az erdő talaján. A fák között mindenféle méretű előfordul, ám az igazán nagyok többnyire büszke magányban állnak, miközben az ifjabb nemzedékek – különösen a legfiatalabbak – kis csoportokban szoronganak. Ott, ahol egy idős fa kidől, vagy már csak a csonkja mered az ég felé, „ablakok”, ún.

„lékek” nyílnak a lombsátorban, ahol a beömlő fény gazdag lágyszárú szintet varázsol az aljzatra. A lékek itt is, ott is előfordulnak a szélviharok, hótörések, ritkábban tüzek nyomán; kialakulásuk dinamikája hozza létre az őserdők bonyolult, mégis harmonikus szerkezetét. A főleg bükkös vagy jegenyefenyves-bükkös zónában található őserdők élővilága rendkívül gazdag. Megtalálhatóak bennük azok a ritka fajok is, amelyek máshonnan már kipusztultak. Aljzatukon sokféle gomba- és növényfaj él, a holt fatörzseket gyakran vastag moharéteg borítja. Az idős fák odvait madár- és denevérfajok sokasága lakja, a fakoronák masszív ágvilláiban pedig előszeretettel fészkelnek ragadozó madarak. Többnyire nem hiányoznak a négylábú nagyragadozók sem. A háborítatlan erdők a hiúzok, farkasok, medvék utolsó mentsvárai, melyek A KÁRPÁTOK ŐSERDEI

21

A SZLOVÁKIAI MADARAS TÖRPE BÜKKERDEJE Az 1300 m-t kissé meghaladó csúcs alatt megjelennek a fenyôk, és az egyre dúsabb áfonyamezôk. A letörpülést a szeleknek kitett orom klímája idézi elô

IDÔS ERDEIFENYÔK MAGASODNAK AZ ÖSSZEFÜGGÔ LOMBSÁTOR FÖLÉ Szlovákia ôserdeinek átfogó vizsgálatát 2009—2010-ben végezte el egy erdészekbôl és ökológusokból álló munkacsoport (jobbra fent)

jelenléte hozzájárul, az élővilág egészséges, stabil működéséhez. Földrészünk legnagyobb termetű erdei állata, az európai bölény ugyancsak őserdőkben maradt fenn legtovább – Lengyelország és Fehéroroszország határán. A Kárpátokba történő viszszatelepítésével több környező országban is kísérleteznek.

Rejtőzködők és elérhetők A kárpáti őserdők egy része – pl. Erdélyben, Kárpátalján – olyan eldugott helyeken található, ahová még a helyiek is ritkán indultak útnak. Sok közülük ma is – védelem hiányában – előbb-utóbb a legális, vagy éppen illegális fakitermelés áldozatává válik. Más őserdők jobban megközelíthetők, védelem alatt állnak, így csak vezetővel látogathatók. Ilyen például Európa legnagyobb bükkös őserdeje, a Kárpátok Bioszféra Rezervátum részét képező, csaknem 12 000 hektárnyi Uholka-Sirokij Luh

22

A FÖLDGÖMB


Kárpátalján, Huszt közelében. Hasonló védettségi státusszal rendelkezik a szintén jelentős kiterjedésű Nérai-őserdő a Bánságban, Romániában, Resicabánya szomszédságában, vagy az aprócska, de jól megközelíthető Badínsky práles Szlovákiában, Besztercebánya mellett. Utóbbi a Zólyomi Műszaki Egyetem Erdészeti Karának kutatásait is szolgálja. A helyi szakemberek általában szívesen osztják meg ismereteiket, és vállalják a terepi vezetést, amely utak híján igen nagy segítség. Olyan őserdők is akadnak – főként Szlovákiában –, melyeken jelzett turistaút halad át. Példa erre a Madaras (Vtáčnik) erdőrezervátum, Prochot falu fölött, törpe bükkerdejével és a csúcsát koronázó sziklára felkúszó áfonyás rétekkel, vagy a NagyMilic szlovákiai oldalán megmaradt két őserdőfolt. Felkeresésükkor legjobb, ha minden vonatkozó írott és íratlan szabályt betartunk – részint a terület megóvása, részint saját biztonságunk érdekében. SZÖVEG ÉS KÉP: GÁLHIDY LÁSZLÓ A KÁRPÁTOK ŐSERDEI

23

RÓZSA SÁNDOR

200 SZÖVEG: KOKAS ANNA

200 éve született a betyárkirály”. ” Alakját számos szépirodalmi alkotás örökítette meg: színezték-formálták, széles körben ismertté tették az utókor számára. No de kit? A legendás hôst? A szegények gyámolítóját? Vagy egy közönséges bûnözôt? És mi az a szociokulturális közeg, amiben e meglehetôsen kétes erkölcsû figura oly nagy népszerûségre tehetett szert?

A

„ BETYÁR ” KIFEJEZÉST Ám a szolid bajkeverők a betyáreredetileg olyan fiatal férfiakra értették, akik társadalomnak csak parányi részét vándorolva, alkalmi munkákból tengették életüket. Kétségtelen, hogy marginális elemekről van tették ki, a zöm ugyanis komoly szó, de pejoratív jelzővé csak a 18. században kezdett gonosztevő volt, akik nem csak válni, amikor a Rákóczi-szabadságharc bukását követően a fegyveres parasztok egy része csökönyösen el- a napi betevőért loptak, zárkózott a „labancuralom” elfogadásától. Megélhetés híján, fegyverforgatásban szerzett jártasságukat hanem „életművük” része volt kihasználva, más, törvényen kívüli csoportokkal ösz- a rablógyilkos-útonállás is. szeverődve rablásból tartották fenn magukat. Ezek a bandák jelentik a 19. században oly sok problémát okozó betyártársadalom magját. KÉMLELÔA központi kormányzat sokáig nem foglalkozott a témával, ám előbb a napóNYÍLÁSON ÁT, leoni háborúk után földönfutóvá lett katonák, majd az osztrák hadszervezet kényFALFESTMÉNYEN szerű sorozása elől bujdosó fiatal férfiak megkerülhetetlen problémává duzzasztotRózsa Sándor ták ezt a korábban elszigetelt jelenséget. Akadtak persze olyanok is, akik először csak alakja kufsteini kamaszos virtusból elkövetett csínytevések miatt bujkáltak a hatóságok elől, amely sokszor indokolatlanul kegyetlen testi fenyítést alkalmazott, és aránytalanul kiszaraboskodása bott megszégyenítő, brutális büntetésekkel sújtotta az elkövetőket. Ám a szolid bajszínhelyén keverők a betyártársadalomnak csak parányi részét tették ki, a zöm ugyanis komoly (elôzô oldalpár) gonosztevő volt, akik nem csak a napi betevőért loptak, hanem „életművük” része volt a rablógyilkos-útonállás is. PERZSA EREDETŰ

ITT IS EL LEHETETT TÛNNI.

FOTÓK: KEREKES ISTVÁN

ÉRTÉKÔRZÔK A magányos alföldi tanyák „biztonsági ôrségét” mindig is a kutyák adták. A betyárok már csak ezért is csapatban támadtak. Céljuk többnyire a jószágok elhajtása volt

A Dél-Alföld világa A betyárvilág földrajzilag az Alföld déli vidékeire koncentrálódott, ennek okai pedig elsődlegesen a nagybirtokok termelési rendszerére és annak 19. század elején tapasztalható átalakulására vezethetők vissza. Az alföldi nagybirtokokon elsősorban búzát, zabot, árpát termeltek, az állattartásban a szarvasmarha- és a lótenyésztés volt az uralkodó. A termelést a szántóhasználatért robotmunkával tartozó zsellérek, illetve a szezonális munkák idejére más vidékekről idesereglő napszámosok végezték. Mivel mindkét csoport csak laza szálakkal kötődött a nagybirtokoshoz, ráadásul nyomasztó létbizonytalanságban éltek, ezért könnyebben kriminalizálódtak, mint a birtokos parasztság. A napóleoni háborúk hatására a nagybirtokok igyekeztek alkalmazkodni a megváltozott piaci körülményekhez, és egyre nagyobb földterületeket sajátítottak ki a gabonatermelés fokozására, illetve a juhtenyésztés fellendítésére – nem meglepő módon a parasztok szántó- és legelőhasználati jogainak önkényes korlátozásával. A folyószabályozásokat megelőzően az Alföld területének hatalmas része alig járható, folyton változó vízelöntésű, mocsaras-lápos ártéri vadon volt. Aki azonban kiismerte a terepviszonyokat, még a hegységek erdeinél is biztosabb búvóhelyet talált: a sík vidék ezért vált a törvény által üldözöttek kedvelt menedékhelyévé. Ráadásul a térség településszerkezete is a bujdosóknak kedvezett. A szétszórt településhálózatot alkotó tanyavilágban az egyes házak egymástól több száz méteres távolságban helyezkedtek el, többségüket az évnek csak egy részében lakták, mert a téli hónapokra sokan visszahúzódtak a falvakba vagy a mezővárosokba. Így a betyár számára nem csak őrizet nélkül hagyott prédául, de alkalmi szálláshelyül is szolgálhattak. Ráadásul a hatóságok nehezen igazodtak ki e – síkvidéki jellege ellenére

26

A FÖLDGÖMB


RÓZSA SÁNDOR

27

is kiszámíthatatlan – terepen, így még ha valaki be ... a szabadságharc leverése és az is jelentette a betyárok feltételezhető búvóhelyét, elnyomó uralom elleni népi ellena kivezényelt pandúrok (később csendőrök) még a megnevezett tanyát is csak komoly nehézségek szenv is testet öltött a betyártársaárán találták meg, nemhogy a mindig egy lépéssel dalom magatartásában. előttük járó gonosztevőket. A Dél-Alföld a 19. század elejétől fokozatosan vált hírhedtté aggasztó helyzetű közbiztonságáról, a helyi hatóságok pedig egyre nehezebben tudták megoldani a kézre kerített gazemberek elhelyezését. (Még olyan esetről is tudunk, amikor jobb híján egy kápolnát alakítottak át ideiglenes fogdává!) A helyzet az 1848–49-es szabadságharc bukása után vált tarthatatlanná, amikor a szélnek eresztett katonák tömegei egyik nap-

TÁGTÛRÉS A ridegen vagy félridegen tartott nyáj melletti magányos pásztorkodás nyugalmas életnek tûnhet. Ám, hogy ez koránt sincs így, arra könnyen rávilágítanak az idôjárás viszontagságai, a komoly érték jelentette felelôsség és a 19. század közepétôl a betyárvilág eldurvulása

ról a másikra megélhetés nélkül maradtak. Mindemellett a szabadságharc leverése és az elnyomó uralom elleni népi ellenszenv is testet öltött a betyártársadalom magatartásában. A hatóságok embereit nap mint nap érték erőszakos támadások; rendszeresen elfogták, megkínozták vagy akár meg is ölték őket. A szabadságharc után az alföldi parasztság helyzete tovább romlott, és hatalmas felháborodást keltett az osztrák hadsereg áltat támasztott követelés is, mely szerint a katonákat 8 év külföldi szolgálatra kötelezték. A kényszerű sorozástól félő, fiatal parasztok tovább gyarapították a mocsarak közt tanyázó betyárbandák létszámát. Ebben az időszakban a több résztvevőt igénylő és jelentős haszonnal kecsegtető állatelhajtások voltak a lakosság ellen elkövetett leggyakoribb atrocitások, de a hevenyészett védelmű nemesi kastélyok vagy gazdagparaszti házak is gyakorta estek fosztogatás áldozatául. A 15-20 marhát számláló gulyák elhajtása mindennapos jelenség volt, sok uradalomnak okozva nehezen helyrehozható veszteséget.

Pásztor vagy betyár? A pásztorok a szegényparasztságnak is a legnehezebb sorsú csoportját alkották. Életükben az állandóságot a magány, a farkasordító hideg vagy épp az elviselhetetlen hőség és sokszor az éhezés jelentette. A betyárvilág szoros kapcsolatban állt a pásztorokkal, kiknek életkörülményei elkeserítőek voltak, és idejük javát a szabad ég alatt töltötték a gondjaikra bízott állatokkal. A 18. század során a földterületek egyre intenzívebb művelés alá vonásával jogosan érezték fenyegetve amúgy is meglehetősen ingatag lábakon álló egzisztenciájukat, így gyakorta kerültek szembe a földesurakkal. Számtalan esetben – némi részesedés reményében – maga a pásztor segítette a betyárok kezére az állatokat egy színleg megrendezett rablótámadás keretében. De a banda egyik tagja is vállalhatott pásztormunkát, majd egy idő után köddé válhatott az állatokkal együtt. A pásztor- és a betyártevékenység összefonódására számos alkalom kínálkozott.

A betyárvilág szoros kapcsolatban állt a pásztorokkal, kiknek életkörülményei elkeserítőek voltak, és idejük javát a szabad ég alatt töltötték a gondjaikra bízott állatokkal. RÓZSA SÁNDOR FOTÓ: KEREKES ISTVÁN

29

A KÖZÖNSÉGNEK ÖLTÖZVE... Rózsa felettébb hiú ember volt. Mivel saját nadrágja rongyossá és koszossá kopott, addig nem engedte magát lefényképezni a kufsteini börtönben, míg tisztességes ruhát nem kerítettek neki

A betyár állta a szavát, és 150 emberével megszervezte saját csapategységét. A harcokban részt vettek ugyan, de az együttműködés tiszavirág-életűnek bizonyult, 1848. december 27-én már bizonyosan elhagyták a frontot.

A betyár állta a szavát, és 150 emberével megszervezte saját csapategységét. A harcokban részt vettek ugyan, de az együttműködés tiszavirág-életűnek bizonyult, 1848. december 27-én már bizonyosan elhagyták a frontot. A betyárcsapatok alkalmazása a harcokban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, engedetlenségükkel, kegyetlenségükkel (hiszen Rózsa csapata például brutális etnikai tisztogatást végzett egy bánsági faluban, a románok és szerbek által lakott Ezeresen) és fegyelmezetlen viselkedésükkel több fejfájást okoztak feletteseiknek, mint amennyi eredményt fel tudtak mutatni – parancsra fel is oszlatták csapatukat. A betyárkirály nem egészen két hónapot töltött hadakozással, de felettes kapitánya már az első bevetések után kérte visszavonásukat a velük kapcsolatban felmerülő katonai problémák miatt. A folklorisztikus honvédő szereplés, a szabadsághősként való megjelenés tehát kevéssé megalapozott legenda.

FOTÓ: KEREKES ISTVÁN

LOVAS VILÁG

Rózsa Sándor — a legendává válás útján Bár Rózsa Sándor minden kétséget kizáróan a magyar történelem leghíresebb betyárja, „szakmai” pályafutásának kezdetei kimondottan tipikusnak és hétköznapinak mondhatók. Születésének körülményeiről és gyermekkoráról amilyen sok mendemonda került a köztudatba, annál kevesebb hiteles információ maradt fenn. 1813 nyarán egy Szeged környéki tanyán látta meg a napvilágot, nagyon szerény körülmények között, egy pásztor fiaként (apja is többször keveredett jószágtolvajlási ügyekbe). Iskolába nem járt, írni-olvasni felnőtt fejjel sem tanult meg. 23 évesen került először börtönbe: két tehén ellopásával vádolták, de a tettet nem sikerült rábizonyítani. Mégis másfél év börtönre ítélték, ahonnan tíz hónap múltán megszökött. Ez a mozzanat talán egész további sorsát meghatározta. Végérvényesen kriminalizálódott: szökött rabként folyamatosan bujkálnia kellett, s az ártereken és mezőségi erdőkben rejtőző többi üldözött között keresett menedéket. Hamar megszervezte saját bandáját, a hagyomány szerint még a betyárok is félték ellentmondást nem tűrő személyisége és könyörtelensége miatt. (Érdekes az ellentét a néphagyomány és a hivatalos dokumentumok között: utóbbiak szerint a betyárkirály alacsony termetű, halk szavú, visszahúzódó ember volt.) A közszájon forgó történetek szerint az évek óta körözés alatt álló Rózsa úgy kapott kegyelmet, hogy az országos toborzókörútján Szegedre érkező Kossuth közelébe férkőzve felajánlotta: ha elintézi számára a kegyelmet, akkor embereivel csatlakozik a szabadságharchoz. (A jelenség nem kivételes, számos betyárbanda kapcsolódott be népfelkelőként a szabadságharcba, hiszen akkor minden fegyverforgató kézre szükség volt.) Bár sosem derült ki, hogy a személyes találkozó ténylegesen megtörtént-e, annyi mindenesetre bizonyos, hogy 1848. október 23-i keltezéssel Rózsa Sándor megkapta a felmentőlevelet.

30

A FÖLDGÖMB


Egy korszak lezárul

A BETYÁRKIRÁLY A FOLKLÓRBAN

A közbiztonság a Szeged környéki térségben volt a legproblematikusabb, itt HÍRES-HÍRHEDT SZEMÉLY még a többi dél-alföldi vidékhez képest is kétségbeejtő helyzet uralkodott. A hölgyek szívét megdoLátszott, hogy megyei szinten ezt már képtelenség megoldani, így 1851-ben bogtató, legendás hôs központi rendeletet bocsátottak ki az itt garázdálkodó betyárbandák kézre alakja kevéssé hasonlíkerítésére. 1853-tól a hatóságok valóságos hajtóvadászatot indítottak Rózsa tott a valójában barna Sándor ellen is, az 1853. március 25-én kelt körözőlevélben nem kevesebb, mint 10 000 pengő vérdíjat tűztek ki a betyárkirály fejére. Azért vált hirtebôrû, kis termetû, zömök len ilyen sürgőssé az ügy rendezése, mert a hatóságok felkeléstől tartottak, figurára. Mindenesetre a parasztok közt pedig az a hír terjedt, hogy Rózsa Sándor – ha nem is maga a legendák szerint a szervezné meg a felkelést – bizonyosan az élére állna. Ám őt az erők konkufsteini években pénzért centrálása ellenére is csak jó 4 évvel később, 1857. május 9-én sikerült mutogatták (a hétvégi letartóztatni. Az, hogy a betyárkirály kézre kerítéséhez ilyen hosszú idő kellett, többek vásárban és a börtöncelközt annak tudható be, hogy a lakosság még mindig nem közönséges bűnölában is) korának nagy zőként tekintett rá, hanem mint a szabadságharc hősére, olyan „közülünk való” hírû bûnözôjét, valóságos figurára, aki helyettünk is borsot tör a csendőrök és a hatalmasok orra alá. Oszáma bin Ladenját. A környezeti adottságokon túl komoly bűnüldözési problémát jelentett, Érkeztek is Európa sok hogy a bűnözők elfogása az érintett megye hatáskörébe tartozott. Ez gyaszegletébôl a borzonkorlatilag lehetetlenné tette a gyorsan mozgó üldözöttek letartóztatását, mert ha nem sikerült a megyehatárig elkapni az elkövetőket, akkor az ügyet át kelgásra vágyó érdeklôdôk lett adni a területileg illetékes megyei hatóságnak, pontosabban: a vélt illetékes hatóságnak, mert mire a hivatalos okmány megérkezett, az üldözött már árkon-bokron túl volt. Nem véletlenül voltak a megyehatárok mentén elhelyezkedő csárdák a be- A korábbi – alacsony hatékonyságtyárok kedvelt szálláshelyei. A korábbi – alacsony hatékonysággal működő gal működő rendfenntartó rendfenntartó rendszer felszámolása és a Bach-kor- rendszer felszámolása és a Bachszak új mechanizmusának beindulása közötti időben – a bandák kedvükre garázdálkodhattak. Ám az korszak új mechanizmusának 1850-ben létrehozott rendőrség fejlesztése és a vár- beindulása közötti időben – a banmegyékben működő zsandárság kiállítása korszerű dák kedvükre garázdálkodhattak. és hatékony eljárást tett lehetővé.

Az 1960-as években kiterjedt dokumentációs munka kezdődött a Rózsa Sándor-hagyomány kronologikus feltérképezésére. Ennek során kiderült, hogy még a 20. században is keletkeztek új történetek. Egy alaptörténetnek számos permutációja maradt fenn. A betyár sajátos karakterré formálódott a néphagyományban, romantikus hős lett, aki a szegények érdekeiért harcol. Rózsa Sándor alakja szépirodalmi alkotásokban is felbukkan, oly nagy szerzőket is megihletett, mint Móricz Zsigmond vagy Krúdy Gyula. Emellett a ponyvairodalom kedvelt figurájává is vált, még a kortárs német ponyvában is felbukkant. Rózsa Sándornak már első szökését követően híre kelt a lakosság körében, tiszteletteljes rettegés lengte körül a nevét. A „Rózsa Sándor-legenda” legtöbb darabja az 1840-es években keletkezett, beírva őt a történelmi emlékezetbe. A történetek döntő többsége persze puszta fantazmagória, a ténylegesen megtörtént eseteket pedig olykor egészen hajmeresztő részletekkel egészítették ki. Nagy rablásait úgy mesélték egymás közt, hogy a fösvény, gazdag urakat kirabolta, és a zsákmányt szétosztotta a szegények között. Ráadásul más rablóvezérek tetteit is Rózsa Sándornak tulajdonították. Tetejében a történetek keletkezésében még divathullámok is fellelhetőek. Leggyakrabban a szabadságharc hőseként jelenik meg, de rengeteg történet maradt fenn arról, hogy Rózsa Sándor fiatal lányt ment meg, vagy épp ő kap segítséget a parasztoktól. Igazságosztó szerepben is felbukkan, a rossz helyi hatalom megleckéztetőjeként. A történetfűzés vadhajtásának tekinthető az a felvetés, miszerint nemesi származású lett volna. Egy szó, mint száz, ez a nép ajkán született „19. századi superman” nem sok vonásában hasonlít a valódi Rózsa Sándorra. Van tehát egy legendás szabadsághősünk, aki óvja a szegényeket a gazdagok gonoszságától, és létezik egy közönséges bűnözőnk, aki ügyesen alkalmazkodott a közigazgatási és természeti viszonyokhoz, így felnőttéletét nem rács mögött, hanem az elől menekülve töltötte. A két figura elválasztása a köztudatban a mai napig nem történt meg, de ez talán nem is baj. A legendás hősök minden korban társadalmi igényre születtek, és születnek ezután is.

Le a betyárokkal! A rendfenntartó szervek kezdeti nehéz évei a szabadságharctól egészen az 1850-es évek derekáig húzódtak, melynek jelentős elemei voltak az akkori társadalmi feszültségek is. Az 1848 után bevezetett osztrák rendszer működését ugyanis jelentősen gátolta a helyi erők elutasító magatartása, elsősorban a szegényparasztság által lakott tanyavilágban. Itt ugyanis a betyár egyfajta „társadalmi” hatalmat képviselt, melyhez amolyan rettegésbe hajló tisztelettel viszonyultak, és a betyárt most már az idegen hatalom embere hajkurászta, akit – ha lehet – még jobban gyűlölt, mint a teheneit fenyegető gazembert magát. Az 1850-es évek második felében a rendfenntartó szervek már egyre érezhetőbb biztonsági tényezőt jelentettek a mindennapi támadásokkal szemben: a Habsburg-hatalom mind lojálisabbnak tűnt a helyi erők számára, és elindult közöttük a kooperáció. Az 1867-es kiegyezéssel pedig a központi hatalommal való össznépi szembenállás végképp erejét vesztette, s az eddig zaklatottak sem voltak hajlandóak tovább eltűrni a betyártámadásokat, önkényük felszámolását pedig a kormányzattól várták el. A központi hatalom helyi szervei megszilárdultak, a társadalom pedig a saját érdekeinek képviseletét látta részükről.

32

A FÖLDGÖMB


KÖRÖZÔLEVÉL Idôvel a hatóságok munkájának eredményességéhez jelentôs mértékben hozzájárult a lakosság közremûködése, akik igyekeztek minél részletgazdagabb személyleírást adni az elkövetôkrôl

NEM ÉPP AZ ALFÖLD Az 1393-ban katonai erôdként épült, rettegett kufsteini várbörtönben kezdte letölteni életfogytiglani börtönbüntetését Rózsa Sándor, ám csak 1865-ig maradt itt. A vár leghíresebb „vendégeinek” egyike volt — a mai várberendezés tárlata is erre utal

FOTÓ: SÜVEG ÁRON

Börtön-évtizedek De hogyan alakult Rózsa Sándor sorsa a továbbiakban? A történet ezen a ponton elveszíti romantikáját. 1857-es letartóztatása után 1859-ben halálos ítéletet mondtak ki rá, de ezt utólag életfogytiglani börtönbüntetésre mérsékelték. 1868-ban császári kegyelmet kapott, és szabadlábra helyezték. Ám alighogy kilépett a börtönből, rögvest visszatért korábbi életformájához: lépést tartva a technikai fejlődéssel, vonatot tartóztatott fel és próbált kirabolni. Bár a vadnyugati stílusú kisiklatás sikerült, mégis ez lett élete utolsó akciója. A postavonatot őrző katonák visszaverték a támadást, Rózsa Sándor is golyót kapott, így nem tudott elmenekülni. 1872-ben életfogytiglani fegyházra ítélték, melyet később börtönbüntetésre változtattak, s a szamosújvári börtönben halt meg 1878. november 22-én. Európai hírneve nem csak valós útonálló-tevékenységéhez, hanem börtönéveihez is kötődik. A maga korának félve csodált bűnözője volt. A kor Oszáma bin Ladenje, akit az 1860-as évekbeli kufsteini raboskodása idején pénzért meg lehetett nézni rabláncon a cellájában, vagy épp a hetivásár látványosságaként, mint egy ritka óriáspandát, vagy egy kézzelfogható vadembert. És jöttek is mindenfelől az úrhölgyek, hogy meglessék a rabosított, ám így is romantikus képzeteket keltő martalócot. A későbbi letartóztatások sorozata ugyanakkor jól szemlélteti a változó hazai rendszert, a szervezett rendfenntartást, a csendőrség hatékonyabb működését. A korábban évtizedekig garázdálkodó betyárkirálynak a megváltozott viszonyok között már esélye sem volt a menekülésre. A betyárok legendás korszaka tehát leáldozott, a végének szimbolikusan Rózsa Sándor halálát tekintjük.

34

A FÖLDGÖMB


BÖRTÖNVÉG Rózsa Sándor öregkori börtönképe és a betyárkirály egykori sírja a szamosújvári rabtemetôben. A sírhelyet 2012-ben új kôsírra cserélték

ASHINGTO

SZÖVEG ÉS KÉP: SÜVEG ÁRON Washington

A NAGY SZELLEMEK VÁROSA? Kezemben egy ócska térképpel gyaloglok: nagyjából a belvárosban kellene lennem, hacsak nem rontottam el a metrómegállót. Az óriási sugárutakat hatalmas portálú boltok és éttermek szegélyezik, a lámpák égnek, a bejáraton ott lóg az open felirat. Az üvegvitrinekhez közelebb hajolva, mintha árnyak suhognának. Keresem a helyem, sarokról sarokra bandukolva várom, hogy befordulva megleljem a nyüzsgő belvárost, a city centert; aktatáskával rohangáló hivatalnokokat akarok, szónokokat és tüntetőket, sürgölődő városlakókat szeretnék látni. Hiába… Talán majd a következő sarkon. Ám egyszer csak a Fehér Házba botlom. Náhányan fotózkodnak, páran frizbizgetnek és lazítanak a parkban, a legtöbben viszont némi kattintás, és egy Obamához intézett vicces megjegyzés után tovább is sietnek a fák csúcsa felett ékeskedő Washington-emlékmű obeliszkje felé. Amikor megállok a National Mall hatalmas terének közepén a fejem fölé tornyosuló obeliszknél, akkor döbbenek rá, hogy valóban megérkeztem a város közepére. Sőt, ha a pár lépésnyire lévő nullás követ veszem alapul, akkor az Egyesült Államok közepére. Balra fordulva lelki szemeimmel látom, ahogy Martin Luther King a Lincolnemlékmű lépcsőin kiáltja a tömegek feje fölött felém: „I have a dream”. Végigpásztázva a monumentális épületek végtelen során, a másik irányban a látóhatáramat a Capitolium épülete zárja, melynek látványát alighanem mindenki ismeri, de sokan

jönnének zavarba, ha megkérdeznénk, mi is történik a falain belül. Ha továbbra sem mozdulunk el az obeliszk alól – és miért is tennénk, ha már sorba kell állni ahhoz, hogy feljussunk a 169 méter magasan lévő csúcsába? –, marad elég időnk, hogy egyik szemünkkel a Fehér Házat, a másikkal a Capitoliumot vizslatva elgondolkodjunk: milyen, nemzetek felett álló hatalmi erők és láthatatlan információk, titkok és cselszövések mátrixába keveredtünk. A szigorúan rendezett város látványa és a hatalmas tereket betöltő emberek hiánya amúgy is utópisztikus hangulatba kerget, a mellettem álldogáló és talpig amerikai zászlóba öltözött, túlsúlyos család életképei pedig már csak csokiszirup a milkshake tetején. Nem tudom levenni róluk a szemem, a katasztrófafilmekben ilyen családi-idilli pillanatokban már ott morajlik a feszültségkeltő zene: várható, hogy valami történni fog...

Páholyából a Mallra tekint, a több kilométeres, zöld óriástérre. De leginkább azon túlra: a Mall-tengely túlsó végén terpeszkedô Capitolium mindenkori személyeire, a képviselôkre és a szenátorokra szegezi szúrós tekintetét

SZABÁLYOS SZERKEZET Az új fôváros korabeli alaprajza. Az 1884-ben éppen Washingtonban megrendezett Nemzetközi Meridián Konferencia javasolta a Greenwichi kezdômeridián bevezetését. Ezt megelôzôen a National Mall nyugati szélén húzódó délkör volt az amerikai térképészeti mérések origója

A MALL LÉTREJÖTTE Washingtont – és egyben az ország főterének is nevezhető National Mallt – egy francia származású építész, Pierre Charles L’Enfant tervei alapján végül Andrew Ellicott kezdte meg építeni, George Washington elnök megbízására a 19. század végén. A francia építész eredeti terveiben még szereplő, hatalmas sugárút sosem született meg, ezzel szemben maga a tér számos változáson esett át az elmúlt közel másfél száz esztendőben. Az első száz év inkább a vad városiasodás jegyében telt, a park egyre inkább pusztult, a Capitolium teraszairól korántsem a mai impozáns és rendezett kép fogadta a képviselőket. A 20. század elején aztán James McMillan szenátor kezdeményezésére új városrendezési terv megvalósításába kezdtek, melynek során városszerte eltüntették a nyomornegyedeket, és parkokat, sétányokat építettek, emlékműveket és hivatalokat emeltek. Az új tervek alapjait azonban L’Enfant eredeti elképzelései szolgáltatták, ezért a mai napig úgy tekinthetünk az arlingtoni temetőben nyugvó franciára, mint a város egyik szülőatyjára. Időről időre felvetődik a kérdés: mihez is kezdjen a város a demokráciát szimbolizáló, ám hatalmas és tulajdonképpen üres térrel? Az idő múlásával egyre több emlékmű hada pettyezi, s nem valószínű, hogy ennek valaha is vége lesz. 38

A FÖLDGÖMB


A színfalak mögött működő város De most nem történik semmi, csak állunk a permetszerű zivatarban, néha párarasznyit csúsztatva a lábunkon, s közben azon gondolkodom, vajon mi szél fújja Washingtonba az embereket, azonkívül, hogy családilag nyaralnak és adakoznak a hazafiság oltárán, esetleg ismeretterjesztő osztálykirándulás keretében terelik végig őket a nemzeti kincseket rejtő, elképesztően gazdag múzeumok hadán, melyek minden kétséget kizáróan hitelesen mutatják be a nemzet történelmét és kultúráját az őslakosoktól az űrhajózás vívmányaiig. A Potomac folyó partján elterülő, majd’ 600 000 lakosú Washington az Egyesült Államok fővárosa, ugyanakkor magyar fejjel fura végiggondolni, hogy miért egy ilyen „kisvárost” illet ez a titulus, miért nem valamelyik több mint tízszer akkora kereskedelmi központot. Persze tudjuk a választ: itt pont az egyensúlyi, köztes helyzetben vagyunk a két történelmi vetélytárs, a délebbi Philadelphia és az északabbi New York között. Ám itt a hangulat is mintha egy nagyra pumpált kisvárosra emlékeztetne: a négysávos

Óriásdemonstrációk színhelye, egy Mall-szelet az obeliszkrôl (a Washington-emlékmûrôl) nézve, elôtérben a II. világháborús, a háttérben a Lincoln-emlékmû és a Potomac folyó

ÖSSZKÉP Kínától a Fehér Házig... Washington közepe nem épp a Tienanmen tér. Látványosság, véleménynyilvánítási hely, jóléti grund. Fûre lépni határozottan szabad!

A CIKK MEGJELENÉSÉNEK TÁMOGATÓJA AZ STA TRAVEL — STATRAVEL.HU

FELHÔKARCOLÓ Óriástû a város szívében: a Washington-emlékmû obeliszkje

Aki a téren végigtekint… utakon csak lézengenek a kocsik és biciklisták, a turistákat leszámítva mindenki határozottan és céltudatosan végzi a dolgát a maga kimért tempójában. A neoklasszicista és neogótikus színfalak mögött országok sorsáról és emberek millióinak életéről hoznak döntést. Láthatatlanul, láthatatlanok. Szellemek, akik a hivatalok mélygarázsai és a magányos otthon közt a kocsi ablakából szembesülnek személyesen a harmadik világ képviselőivel, egy-egy hajléktalan vagy kéregető képében.

Nem is érdemes többet a politikára gondolni, hiszen már itt állok az ajtóban, a lifteslány lelkesen meséli az emlékmű történetét, s hogy milyen csodálatos kilátás nyílik a tetejéből a városra és a tájra. Nemhiába, ez Washington legmagasabb épülete! De most esik. Jön mindenhonnan, a nedves ablakokon keresztül pedig még a közeli Fehér Házat is alig tudom kivenni. Tökéletes rendezés, a látványhoz most már hangulat-filter is van, lelkesedésem nem csüggedvén célpontokat keresek a végtelen park körül kerítésként húzódó épületmonstrumokban.

A majdnem 3,5 km hosszú, hatalmas tér Lincoln-emlékmű felőli végén állok. Mászom fölfelé az emlékcsarnokba, aztán visszapillantok egy pillanatra, nem bírom megvárni, hogy a tetejére érjek. Grandiózus a látvány: a híres medence fölött elterülő, végtelen tér, a közepén egy óriási tüskével. Üzenőfelület a világ számára, egy óriási rajzszöggel átszúrva. Nemhiába ihletett meg megannyi szónokot és igazságérzőt a hely szelleme, aki hatalmas trónjáról néz le ránk és a távolba egyaránt, az emlékművét szegélyező és égbe nyúló oszlopok közül. WASHINGTON

41

AZ ARLINGTONI ASSZONYOK Az 1940-es évek végén egy fiatal katona magányos temetése után vetődött fel először a gondolat; senkinek nem lenne szabad magányosan alászállni a sírba. A légierő parancsnokának, Hoyt Vanderberg feleségének, Gladysnek ötletét aztán tettek követték, és még abban az évben katonafeleség- és özvegytársaival megalapították az Arlingtoni Asszonyok Csoportját. Később, 1972-ben aztán a hadsereg özvegyei, majd 1985-ben a tengerészet özvegyei is csatlakoztak a tiszteletre méltó körhöz. Az önkéntesekből verbuvált asszonycsapat azóta senkit sem hagy egyedül, minden egyes, az Arlingtoni temetőben nyugalomra helyezett katonát egyikük a 65-ből elkíséri. Naponta 8-10 katonát temetnek el itt, s ebben csökkenés a jövőben sem várható - szomorú és állandó feladatot róva az arlingtoni asszonyokra. Az Arlington-hegy Washington városához tartozik, de már egy másik államban, Virginiában fekszik. Hullámzó lejtőin alakították ki a világ egyik leghíresebb temetőjét. Tulajdonképpen az egész térség az egykori Dél területéhez tartozott, s a sírkert a vesztes parancsnok, Lee tábornok birtoka volt. A városra tekintő panorámát a költők, írók és például űrhajósok mellett elsősorban katonák és politikusok szellemei élvezhetik. Itt nyugszik örökmécses alatt John F. Kennedy, de találkozhatunk magyar nevekkel is: Asbóth Sándor és Stahel-Számvald Gyula az amerikai polgárháborúban szolgáltak tábornokként.

Háborús sebek AMERIKAI ELESETTEK TÍZEZREI A részben a földbe süllyesztett Vietnami Háborús Emlékmû feketén tükrözôdô, végeláthatatlan névlajtroma. Az Egyesült Államok leglátogatottabb emlékhelye

42

A FÖLDGÖMB


Abraham Lincoln vakítóan fehér márvány emlékműve megállít. Nem csak azért, mert kinn esik az eső, és jó itt, a hatalmas oszlopok tövében kicsit megszárítkozni, de érdemes is leülni és elgondolkodni, milyen befolyással lehet egy szál ember a világra. Lincoln szigorú, büszke és jövőbe tekintő (de a Mallon is végignéző) arcán és életén mintha az egész amerikai történelem és szemlélet tükröződne vissza. Szembeszegülés és érdekérvényesítés a kortársakkal szemben, a világot meghatározó és a szabadságjogokat előtérbe helyező rendelkezések, drámák, elnökgyilkosság. Ahogy a rendkívül népszerű elnök halálakor megjegyezték; „Immár a történelem része”. Így foglalta el méltó helyét e panoptikumvárosban, annak is az egyik legékesebb helyén.

Tony Harper… Alexaner P. Pomeroy… Jesse James Tyler… Billie Joe Wilson… Bruce J. Roth… néhány sorban vagy oszlopban fel-feltűnnek magyar, szerb, olasz, francia, ázsiai nevek is. Kik ők? Igazából az emlékező családokon kívül nem tudhatjuk. Csak annyit, hogy mindannyian Vietnam katonai áldozatai. A háborúé, mely ellen sok százezres tömegek tiltakoztak az emlékhely környékén pár évtizeddel ezelőtt, s ahol most kegyeletüket róhatják le a szomorú emlék előtt. A vietnami háborús hősök 75 méter hosszú, V alakú fala 58 256 nevet hordoz, örök mementóként. Az egész várost valahol a háborúk szülték, alakították és éltetik. Erről a pár négyzetkilométerről a mai napig indítanak háborúkat, tüntetnek ellene, s kimenetelétől füg-

getlenül emelnek nekik a városhoz méltó, monumentális emlékhelyeket. Ilyen a közeli koreai, vagy a II. világháborús emlékművek és szobrok tucatjai, szerte a National Mall parkjaiban, vagy épp a Potomac túlpartján fekvő Arlingtoni temető is. A maga nemében mindegyik döbbenetes. Az arlingtoni hullámzó dombok végeláthatatlanul, de szabályos rendben sorakozó, hófehér sírkövei, vagy a koreai emlékmű bozótosból előbukkanó, megviselt katonai egysége és mellettük az országnevek, az áldozatok számával – sok százezernyi emberélet – Luxemburgtól a Fülöp-szigetekig.

WASHINGTON

43

Múzeum-óriások Már a nap derekánál járok, és még mindig nem értem vissza a tér feléhez, de még nem voltam egyben sem a számos, elképesztően gazdag múzeum közül. A Nemzeti Múzeum modern épületének aulájába toppanva már sejtem, ez más lesz, mint egy átlagos történeti múzeum. Az amerikai kultúra talán az egyik legbefolyásosabb hatás – hétköznapjaink használati tárgyaitól a hallgatott zenén át az öltözködésig. Patagóniától Tokióig habzsolják a tömegek a hamburgert, öntik rá vagy a farmerjükre a kólát, miközben a trendi almás-termékükön valamelyik népszerű popzenét hallgatják. Ez mindmind – és még ennél is több – jelenti az amerikai álmot, a kényelmes fogyasztói társadalmat, jelen esetben falakra aggatva és vitrinekbe helyezve, pedig nemrég még pengették, hordták, használták őket. Itt az eredeti amerikai zászló és megannyi történelmi relikvia, de vigyázat, csak annyit fogyaszszunk, amennyi épp jólesik!

SÚLYOS KLASSZICISTA A Nemzeti Levéltár homlokzata

Pár száz méterrel arrébb a Smithsonian Institute sok – és ingyen megnézhető – gyűjteménye közül a világ leglátogatottabb múzeuma, a National Air and Space hívogat. Az első 25 évében több mint 200 millió látogatót vonzó intézményben elképesztő mennyiségű információ és gép fogad több emeleten, a dimenziók minden lehetséges formájában. Mostanra már teljesen magába zárt az amerikai életérzés, valahol én is büszke vagyok arra, hogy micsoda technikai vívmányokat hozott létre a fajom, mennyi tudás és mekkora szellemek kellenek ahhoz, hogy mindez létrejöjjön. (Még akkor is, ha a Holdra szálló komp ránézésre nem sokkal bonyolultabb, mint egy alufóliába burkolt kispolszki. Abba már csak félve gondolok bele, hogyan mertek emberek ezekbe a szinte teljesen analóg szerkezetekbe bepréselődve a Földet elhagyni és egy másik égitesten landolni…) A számtalan játék, szimulátor, vetítőterem, virtuális égbolt és csoda rendesen magához láncol. Így a közvetlen közelében lévő Capitoliumnál még épphogy elérem a Nap horizonton eltűnő utolsó fénycsóváját.

LÁTVÁNYOSAN MODERN A Szépmûvészeti Múzeum keleti szárnya

Az origó: a Capitolium Beesteledett: a Capitolium épülete és a környék hollywoodi színezetet kapott, az ember szinte várja, hogy egy hatalmas űrhajó, fénygömb, meteor, hullám vagy bármi katasztrofális berobbanjon, úgy, ahogy azt a filmekben megszokhattuk. De semmi sem történik, csak turisták kattognak a gépeikkel. Közben azon gondolkodom, hogy akkor most tényleg, mi is történik ott bent, a hatalmas márványfalak mögött, a jól ismert kupola alatt? Itt ülésezik a Kongresszus, itt hozzák a törvényeket, egyszóval: parlament, csak más néven és merőben más rendszerben, mint mifelénk. Bár az amerikai jelkép-épületek száma végtelen, mégis a Capitolium lett az ország és egyben a törvényhozás szimbóluma. Előtte üldögélve most aztán megint Washington közepén érezhetem magam, itt futnak össze a várost négy kvadránsra tagoló sugárutak, innen indul és itt ér véget megannyi, olykor az én életemre is kihatással bíró törvény és határozat. Ezen ügyködik az a százezernyi jogász, diplomata, lobbista, közgazdász, hivatalnok és persze szenátor, valamint képviselő, akik a fővárost éltetik, s javarészt a városközponton kívülről ingáznak be a centrumba nap mint nap.

KERÉKPÁRSÁV Az amerikai KRESZ-nél nincs érthetôbb és felhasználóbarátabb

46

A FÖLDGÖMB


A DOMB Felhôs alkony a Capitoliumnál

WASHINGTON

47

Nekem is volt egy álmom. Nem emlékszem mindenre pontosan, a képek is kikoptak már, de Washingtonban járkáltam. Szellem voltam, melyet egy kellemes szellő repített ide, s ahová – remélem – még viszszavezet utam, hiszen a National Mall ikonikus épületei között szeretném látni azok arcát is, akik esetenként az ország minden tájáról idejönnek demonstrálni, pfujozni és éljenezni, ünnepelni és beiktatni. Amerikaiak milliói, ellepve a várost, mely nem is szimbolizálhatná jobban az egyén és az ország hatalmát, s valójában a mókusok városa – de ez már egy másik történet.

SZÉLES UTAK, MASSZÍV ÉPÜLETÓRIÁSOK Taxik az utcán, hivatalnokok a zord kômonstrumokban. Háttérben az adóhatóság központi épülettömbje (jobbra) A FÖLD ALATT A kizárólag múzeumok, hivatalok és irodák alkotta belvárosi munkahelyek dolgozóinak tízezrei láthatatlanul, a felszín alatt érkezve népesítik be a városközpontot Meglepően sokan tömegközlekednek és járnak biciklivel, melyet szinte akárhová magunkkal vihetünk buszon vagy metrón, ha már a lábunk nem bírja. Metrózni itt amúgy sem rossz élmény: a futurisztikus és látványos metrómegállók, a gyorsan és pontosan közlekedő járatok mindenképp elviselhetőbbé teszik a közösségi élmény e formáját. Ám, miután a délutáni csúcs után a kora esti szerelvények is kiürülnek, igazán szellemvárossá válik Washington. A naponta itt sertepertélő félmillió ember szinte egyetlen szempillantás alatt felszívódott, csak a pár pislákoló éttermet vagy félig üres bárt kitöltő vendégek és vendéglátók maradnak, de az utolsó metróval velem együtt ők is maguk mögött hagyják a belvárost.

A CIKK MEGJELENÉSÉNEK TÁMOGATÓJA AZ STA TRAVEL — STATRAVEL.HU Ha a cikk felkeltette érdeklôdését, az STA Travelnél kedvezô árú repülôjegyeket talál, megbízható és olcsó szállásokat foglalhat, számos kaland- és felfedezôtúra közül választhat — és a CareMed biztosítást se felejtse el! 48

A FÖLDGÖMB


WASHINGTON

49

VILÁGJÁRT GRÁNÁTOK

SZÖVEG: HORVÁTH ESZTER

RÉGÉSZETI LELETEK GEOLÓGIAI SZAKRENDELÉSEN Kár lenne tagadni, hogy egy régész számára okoz némi bosszúságot, ha a tudományos feltárásra váró lelőhelyet előtte mások már felfedezték. Ennek izgalmasabb formája, ha mindez a leletek korával nagyjából egy időben történt, vagyis, az évszázadokkal ezelőtt itt élők garázdálkodásának lehetünk tanúi

Magyarország népvándorlás kori lelőhelyein viszonylag gyakori jelenség a korabeli bolygatás – különösen az 5. század végén, 6. században elhunytak sírjait fosztogatták előszeretettel. Ennek eredményével kellett szembesülnünk a Hajdúnánás határában szűk egy évtizeddel ezelőtt zajlott régészeti ásatások alkalmával is. A Tisza egykori árterén kiváló temetkezési helyet jelentő homokdombon több korszak temetője is megfért egymás közelségében, közülük a legnagyobbat a gepida korban, mintegy 1500 éve, az 5. század végétől közel fél évszázadon át használták. A 73 sírt számláló temetőben sorokba rendeződve helyezkedtek el a lekerekített téglalap alakú, ~1,5 m mély sírgödrök. A sírok bontásakor az esetek többségében nem a megszokott anatómiai rend és a túlvilágra szánt használati tárgyak, étel- és italmellékletek tárultak fel: az egykor felhalmozott sírföld eltávolítása után kirabolt, feldúlt csontvázak látványa fogadta a szakembereket.

BONTÁS KÖZBEN Rejt-e még különlegességet e kirabolt temetô?

HAJDÚNÁNÁS-FÜRJ-HALOM-DÛLÔN az M3-as autópálya építéséhez kapcsolódó megelôzô feltárást az ELTE Régészettudományi Intézetének munkatársai vezették. Ha nincs az autópálya, nincsenek innen leletek sem. Az emberi jelenlét óriási kontrasztja másfél ezer év különbséggel 2004 májusában, az ásatás egy szép, tavaszi napján sem történt ez másképp: egy újabb rablott sír… Ilyenkor persze az eljárás nem változhat: éppúgy ki kell bontani és dokumentálni a jelenségeket, mintha az évszázad leletét találtuk volna meg. A csontváz kusza összevisszaságban a gödör egyik felébe halmozva, a rablójárat nyomai a sír másik végében – mindez nem sok jót ígért, de a lelkesedés még kitartott: hátha hátrahagytak valamit a rablók?! A bontást egy ügyes kezű restaurátor végezte, nemhiába. Egyszer csak, valahol medencetájékon (már amennyire egy feldúlt sír esetében ez megállapítható), nem várt érdekesség bukkant elő: 52

A FÖLDGÖMB


vöröses színben játszó, apró lapocskák. Az idő vasfoga és a bolygatás által meggyötört combcsontok között valószerűtlenül jó állapotban ott lapult öszszesen tizenhét, elsőre talán modern üvegszilánkra emlékeztető, fényes lapocska. A kíméletes tisztítást fotó, rajz és egyre növekvő kíváncsiság követte – mi lehet ez? A lapocskákat a Nap felé fordítva, átlátszó, ibolyásvörös színük megkapóan élénk volt. Meg voltunk győződve, hogy egy kupac valódi, a megmunkálás nyomait is magán viselő ékkőről van szó, amit figyelmetlenség vagy érdektelenség okán nem vittek magukkal a fosztogatók. VILÁGJÁRT GRÁNÁTOK

53

Izzó széndarabkák

A GRÁNÁTEGYÜTTEST TARTALMAZÓ BOLYGATOTT, RABOLT SÍR

54

A FÖLDGÖMB


De honnan e meggyőződés? A vékony, vöröses kövecskék a korszak kutatóinak régi jó ismerősei. A népvándorlás kori Európából származó régészeti leletek egyik leglátványosabb csoportját finom kivitelű ötvöstárgyak alkotják. Közülük is kitűnnek a nemesfémből készült, különféle ékkővel díszített, sokszínű ékszerek és viseleti elemek, melyeken a berakások vörös színe dominál. Carbunculus, vagyis izzó széndarabka – gepida kori elnevezésüket nem ismerjük, de az ókorban így hívták azokat a díszítésre szánt, átlátszó, vörös ásványokat, melyeket esztétikai és kereskedelmi értékük elismerésével ma a drágakövek közé sorolunk. A carbunculus név több ásványfajt is magában foglal (pl. rubin, spinell, gránát), melyek megkülönböztetése magas szintű ásványtani ismeretek híján meddő vállalkozás, az antik világ tudósai nem is erre törekedtek. Számukra az értékes kövek pótlására, hamisítására szánt, hasonló színű üveg azonosítása jelentette a kihívást!

A korabeli tudományos álláspontot Caius Plinius Secundus, a Kr. u. 1. században élt polihisztor tollából ismerjük. Az enciklopédista tapasztalata szerint a hamisításnál nem volt „nyereségesebb csalárdság” – hozzátehetjük: már az ókorban sem… Használatuk idején az ötvösmunkák mesterségesen előállított berakásai nem igazán tértek el a természetesektől, persze e kettőt ma már nem nehéz megkülönböztetni. A földben töltött évszázadok, évezredek nem telnek el nyomtalanul az üveg életében. Mállásuk folyamán egykori színük és fényük alaposan megkopik. Így mi sem szemlélteti jobban a drágakövek értékességét: az izzó széndarabkának becézett ásványok ma is változatlan ragyogással viszonozzák az évezredes sötétség után rájuk vetült első fénysugarakat. Ennek lehettünk hát tanúi a hajdúnánási sír esetében is, de a történet korántsem ér itt véget. Kérdések sora vetődött fel a leletekkel kapcsolatban. Milyen ásványról van szó? Hogyan munkálták meg a nyersanyagot? Miért nem foglalták be őket?

GRÁNÁTLAPOCSKÁKKAL BERAKOTT, KÉSÔ 5. SZÁZADI ÖTVÖSTÁRGYAK OROSRÓL — tôr markolatának díszverete és függesztôszíjának csatja. A korabeli kézmûvesmesterségek között az ötvösség az egyik legmagasabb szintû technológiai tudást és legösszetettebb szervezeti hátteret igénylô ágazat volt. Kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokat, drága alapanyagokat, bonyolult technológiai eljárásokat tett szükségessé


55

SOUS-VIDE GRÁNÁT, AVAGY MIÉRT KERÜL A GRÁNÁT VÁKUUM ALÁ A pásztázó elektronmikroszkóp működési elve nagyon hasonlít a hagyományos optikai mikroszkópéra, azzal a fő különbséggel, hogy itt irányított fény helyett jól fókuszált elektronsugár pásztázza végig az előzetesen vákuumba helyezett minták felületét. Elemzéskor a besugárzott elektronok kölcsönhatásba lépnek a mintában lévő atomok elektronjaival, melyek ennek folytán különféle jeleket bocsátanak ki, köztük a mintát felépítő kémiai elemekre jellemző (karakterisztikus) röntgensugárzást. A felfogott jelek leolvasásával azonosíthatjuk a vizsgált anyag kémiai elemeit, és kiszámolhatjuk az egyes elemek mennyiségét. A hajdúnánási gránátokat az ELTE Kőzettan-Geokémiai Tanszékén elemezték

Az újból napvilágot látott vörös lapocskák kíséretükkel együtt „felkerekedtek”, hogy hosszabb-rövidebb ideig különféle laboratóriumokban „vendégeskedjenek”. Anyagvizsgálatuk ideális feltételek mellett kezdődhetett el. A foglalatlan állapot hatalmas előnnyé vált, hiszen ötvöstárgyakba foglalt társaiktól eltérően e tizenhét kövecskét közvetlenül lehetett tanulmányozni. Ezzel együtt különleges bánásmódban volt részük – régészeti leletekről lévén szó, a roncsolással járó eljárásokat kerülni kellett. A megfelelő fizikai és kémiai elemzéshez szükséges műszerek bevetéséről egy, a régészeti leletek iránt érdeklődő geológuscsapat gondoskodott.

LELETEGYÜTTES A HAJDÚNÁNÁS-FÜRJ-HALOM-DÛLÔRÔL félkész és foglalásra kész gránátokat egyaránt tartalmaz

a

b

c

d

e

f

Mikroszkópközeli élmények Fénymikroszkópi nagyításnál egy merőben új világ tárul a szemünk elé: az 1-2 milliméter vastag lapocskákat átvilágítva káprázatos színekkel és formákkal találkozhatunk. E mikrovilágban az alig néhány tizedszázadmilliméteres zárványok is monstrumként hatnak. Formai és fénytani tulajdonságaik alapján a zárványok többsége könnyen azonosítható volt, ismeretükben viszonylag hamar kiderült: a vörös lapocskák gránátok! Ám, ahogy ez a kutatásban rendszerint megesik, egy kérdés megválaszolása több újhoz vezetett. A gránát ugyanis egy igen elterjedt kőzetalkotó ásvány, mely sokféle geológiai környezetben megtalálható. Egyes változataikra az Északi-középhegységben vagy Erdélyben túrázva is rábukkanhatunk, de fontos lelőhelyekről tudunk a közeli

A TITOK NYITJA: A ZÁRVÁNY A hajdúnánási gránátok fontosabb ásványzárványai: a) kvarckristály; b) egymást metszô rutiltûk rendszere; c-d) szilimanittûk; e) biotitlemez; f) muszkovitlemezek. Az ásvány keletkezésekor jelen lévô és bezáródó különféle környezetmaradványok (fôként idegen ásványok) azonosítása alapján megismerhetjük, hogy a képzôdés milyen nyomáson, hômérsékleten és anyakôzetben ment végbe

56

A FÖLDGÖMB



57

FOTÓ: MAKÓ MÁTÉ

Csehországban és az Alpokban is. Az ókorból és a kora középkorból fennmaradt írásos források alapján viszont egyaránt érkezhettek az Ibériai-félszigetről, Észak-Afrikából, Kisázsiából vagy akár Dél-Ázsiából is. Menthetetlenül kíváncsiak lettünk: vajon a 400as évek végén honnan és hogyan kerültek a drágakőminőségű gránátok a hanyagul kirabolt Tisza-vidéki sírba? Ideálisnak éppenséggel nem nevezhető körülmény, hogy az esélyes gránátlelőhelyek egykori használatáról semmilyen régészeti jelenség nem tanúskodik. A tisztánlátáshoz így a geokémiai elemzések vittek közelebb. Meg kellett határozni a gránátok kémiai összetételét, s a kövecskéket vákuumban, pásztázó elektronmikroszkóppal vizsgálva megtudhattuk: gránátjaink többsége vasban gazdag, vagyis az almandinok közé sorolható, csupán két lapocska képviseli a vasban és magnéziumban is gazdag piropalmandin elegykristályokat. A zárványkép és a vas-, magnézium-, kalcium- és mangánionok aránya együttesen mutatott arra, hogy az ásványi nyersanyag képződése metapélit forráskőzetben, közepes, illetve erős metamorfózis során, többségében közepes nyomáson ment végbe. Kétségkívül jelentős előrelépés a geológiai lelőhely behatárolásához, ám a hasonló módon keletkezett gránátok elterjedtsége miatt még mindig nem elegendő. Ezt követően kalandos expedíciókra indulhattunk volna, hogy az Óvilág egyes gránátlelőhelyeiről összehasonlító anyagot gyűjtsünk. A szélesebb körben elvégzett nemzetközi vizsgálatoknak köszönhetően azonban mindez ma már a

A GRÁNÁTALMAMAG-SZÍNÛ KARBUNKULUS A mai is használt gránát ásványnevünk középkori eredetű, írásos formában a 13. század közepén született. A gránátcsoportot különböző kémiai összetételű, de azonos rendszerben kristályosodó és azonos alakú, ún. izomorf ásványok elegykristálysora alkotja. Kémiai összetételüket tekintve szilikátok. Tiszta gránátvegyületek helyett a természetben a csoport tagjainak elegye van jelen. Az elegyedési lehetőségek alapján két sort lehet felállítani: a piralspit-sort (pirop, almandin, spessartin) és az ugrandit-sort (uvarovit, grosszulár, andradit). Az ismert keverék ásványok elnevezésüket a bennük domináló vegyületek alapján kapják

58

A FÖLDGÖMB


A SZARMATA KORI TELEP ÉS A GEPIDA KORI TEMETÔ TALÁLKOZÁSA A FELTÁRÁS FELSZÍNÉN, a jobb alsó sarokban egymás mellett sorakozó sírgödrökkel. A keleti germán gepidák a Visztula vidékérôl származtak. A történeti források szerint a 3. század utolsó harmadában jelentek meg elôször a Kárpát-medencében, meghatározó szerepüket közel száz éven át, az 5. század utolsó harmadától a 6. század középsô harmadáig lehet kimutatni hazánkban. Hatalmi központjaikat fokozatosan építették ki a Tisza-vidék, valamint a mai Erdély és Szerémség területein

szakirodalmat böngészve, akár a karosszékben kényelmesen hátradőlve is elérhető. A legfrissebb adatok alapján az európai lelőhelyeket ki lehetett zárni: az eredmények ehelyett egészen egzotikus területekre vezettek.

Egy geológiai csavar és a talány megfejtése A kémiai összetételből kiindulva, az almandinok legvalószínűbben dél-indiai eredetűek, míg a piropalmandin elegykristályok Srí Lanka-i lelőhelyekről származó gránátokkal állnak szoros rokonságban. Mi az oka az enyhén érezhető bizonytalanságnak? A természettudományok lehetőségeit kimerítve szembesülnünk kell emberi kicsinységünkkel. A tenyerünkben tartott gránátok kb. félmilliárd évvel ezelőtti képződése óvatosságra int: a kőzetlemezvándorlások következtében Földünk kontinensei ma egészen más képet festenek, mint akkoriban. A lapocskák nyersanyagának keletkezésekor ugyanis a mai Dekkán-vidék és Srí Lanka egy egységet képezett Kelet-Afrika térségével. Sőt, közös geokémiai „ujjlenyomatuk” van. A zárványkép és kémiai öszszetétel nem mutat értékelhető különbséget az egyes területek között. Mindez azt jelenti, hogy a geológiai adatokat nézve a rabolt sír gránátjai Kelet-Afrikából vagy Madagaszkárról is származhattak. Önmagában tehát sem a történeti, sem a geológiai források nem döntik el az eredetkérdést. De vessük csak össze a kettőt! Európa és a Hindusztáni-félsziget közötti távolsági kereskedelem először a Római Birodalom idején vált meghatározó gazdasági és kulturális tényezővé. Augustus és Tiberius császár idején (Kr. u. 1. sz.) már jól szervezett kereskedelmi hálózat kötötte össze az Óvilág központjait, ezek egyike az India délkeleti partján fekvő Arikamedu városa (a mai Pondicherry közelében) volt. A térségből származó leletek jól tükrözik az antik Róma hatását a helyi kultúrára, iparra, gazdaságra, a történeti források pedig részletesen beszámolnak az itteni luxustermékek vízi és szárazföldi szállításáról, római felhasználásáról.

A FÉLMILLIÁRD ÉVE képzôdött gránátok és lelôhelyeik „útja” a kôzetlemezmozgások során


59

Laksmit ábrázoló elefántcsont faragvány Pompejibôl

Indiában talált, Augustus-kori, bevágott érme

Muzsikust ábrázoló indiai csontfésû töredéke Gorsiumból (Tác)

Arikamedunál elôkerült római kerámiatöredék

AZ ÓKORI RÓMA ÉS INDIA KERESKEDELMI KAPCSOLATÁRÓL TANÚSKODÓ RÉGÉSZETI LELETEK

A vízi útvonalakról egy 6. században élt kereskedő úti beszámolójából is tájékozódhatunk. Keresztény Topográfia című művében Kosmas Indikopleustes pontos földrajzi leírásokat ad India, Trapobana (vagyis a mai Srí Lanka) és Etiópia főbb kereskedőhelyeiről. A hajdúnánási lelőhellyel közel egykorú forrásból fontos ismereteket szerezhetünk a korabeli drágakő-forgalomról is. A dél-indiai Caber városából (ma Kâvêrîpattînam) alabandenumot szállítottak a mediterrán területek központjaiba, mely valószínűleg azonos a ma almandinként ismert gránátváltozattal. Hasonló írásos és tárgyi bizonyítékok sem Kelet-Afrikából, sem Madagaszkárról nem állnak rendelkezésünkre. Az egyes módszerek és eredmények tehát külön-külön nem, egymással kiegészítve viszont választ adnak. Míg a régészeti-történeti források 60

A FÖLDGÖMB


körét a geológiai adatok, addig a geológiaiakét a régészeti-történeti adatok szűkítik le. A két adathalmaz metszéspontjában egyedül Dél-Ázsia szerepel. Biztosra vehetjük: a rablott sír gránátjai innen származtak. A több ezer kilométerről érkező ékkövek egy kollekció önálló darabjai lehettek. Foglalatlan állapotuk mellett erre utal az is, hogy különböző mértékben megmunkáltak és formailag sem illenek össze. Legutolsó tulajdonosuk lehetett akár kereskedő, kőfoglaláshoz értő kézműves vagy jószerével bárki, aki ékköveket gyűjtögetett, talán egy szép ékszerhez. Meg kell barátkoznunk a gondolattal: ismeretünk töredékes. A Hajdúnánáson feltárt, világjárt gránátok történetét elmesélő kirakójáték néhány darabját valószínűleg már sohasem találjuk meg…

SIKOLY

A TÓ PARTJÁN SZÖVEG: SZILASI ILDIKÓ HERMINA, KÉP: LANTAI-CSONT GERGELY

A KONGÓI „ZSÁKOSOK” „Kongóban minden lehetséges!” – tartja a mondás, és aki valamelyest kiismeri magát a közép-afrikai országban, jól tudja, hogy ez így igaz. A 70 milliós lakosságú, Magyarországnál 25-ször nagyobb alapterületű Kongó roppant izgalmas helyszín. Az Afrika-járók is egyetértenek abban, hogy más, mint a környező országok. „Vadhajtás”: hangos, kaotikus, lüktető, rendkívül ingerdús környezet. 2004-óta rendszeresen visszatérek ide, összesen több mint két évet töltöttem már itt, de nem telhet el nap anélkül, hogy este ne hangozzon el: „Nem fogod elhinni, mi történt ma!” Minden nap egy megismételhetetlen, hihetetlen történetet hordoz, amely rendszerint a vallással, a spiritualizmussal, a természetfelettivel és a mágiával függ össze

Kongó-medence

Gyülekeznek…

Egy karizmával és jó retorikai érzékkel megáldott lelkipásztor, átlátszó műanyag szószék művirágdíszítéssel, néhány szék vagy fapad. Ez az instant kongói kisegyház receptje.

A 10 milliós fővárosban, Kinshasában egymást érik az ébredési mozgalmak gyülekezeti helyei. Bár pontos, hivatalos nyilvántartás nem létezik, csak a fővárosban több mint 700 protestáns gyülekezet működik. Kis túlzással minden utca a kiszuperált flakonokból, növényi magvakból készített, fanyelű csörgők, a tshakutshakuk hangjától és dobszótól hangos. „Hallelujah! Amen! Nzambe Malamu!” – zengi minden tágas belső udvar vagy terem. Egy karizmával és jó retorikai érzékkel megáldott lelkipásztor, átlátszó műanyag szószék művirágdíszítéssel, néhány szék vagy fapad. Ez az instant kongói kisegyház receptje. A gyülekezet falán, a kerítés oldalán vagy az utcán cégtábla hirdeti a szolgáltatásokat: boszorkányűző szertartás, gyógyítás, jövendőmondás. A szolgáltatásokért persze fizetni kell. A tarifa nem fix, ki-ki a maga lehetőségeihez mérten járul hozzá a gyülekezet fenntartásához. „Minél nagyobb a szegénység, annál fontosabb a hit!”– tartják a gyüle-

ZSÁKOSOK EGY CSOPORTJA TÉR VISSZA A FALUBA A TÓTÓL, SZEÁNSZ UTÁN Bár teljes egyszerûségben élnek, és hamuval tisztálkodnak, mégis rendezett és tiszta benyomást keltenek a szerzetesek BÁR JÓVAL KEVESEBB FÉRFIT LÁTNI, MINT NÔT, a férfiak fontos feladatot látnak el a közösségben: ôk ôrzik Mbanza Nzambi kapuját, illetve végeznek minden, komoly, fizikai tevékenységet (jobbra)

kezetek fontos, szociális és összetartó szerepéről. Az sem mellékes, hogy mozi, színház és más szórakozási, kikapcsolódási lehetőség híján e közösségek fontos találkozási pontot, teret is jelentenek, ahol barátságok és kapcsolatok születnek, és sok információ cserél gazdát. Kongót igen mélyen áthatja a spiritualizmus, és a különböző vallásoknak se szeri, se száma. Az iránytaxiban, a szabónál vagy a fodrásznál szinte mindennapos dolog boszorkányságról hallani: arról, hogy kivel, hogyan történt boszorkányeset és a lelkipásztorok milyen boszorkányűző praktikákat és tisztítószertartásokat alkalmaznak. A gyülekezetekben a tanúságtevők történeteit is megszoktam: korábban rákos, AIDS-beteg emberek újságolták hittársaiknak, hogyan gyógyultak ki betegségükből a hit és ima ereje – néhol pedig a gyógyító erővel rendelkező prédikátor – által. Belső-Kongó eldugott falvaiban a fétisszertartásokat is megismertem, közelebb kerültem a mágiához, a varázsláshoz és ahhoz az elképzeléshez, amely szerint a nappali, látható léttel párhuzamosan egy éjszakai, láthatatlan világ is létezik, amely sok kongói ember számára éppoly valóságos, mint maga az élet. Ám az, amit a hamuban fürdő zsákosoknál átéltünk, minden korábbi tapasztalatomat felülmúlta.

FM 105.9 CSÜTÖRTÖKÖNKÉNT 16.35-KOR A rádióban vendégünk a témáról:

SZILASI ILDIKÓ HERMINA Korábbi mûsoraink meghallgathatók:

www.afoldgomb.hu/radio

64

A FÖLDGÖMB


Kongót igen mélyen áthatja a spiritualizmus, és a különböző vallásoknak se szeri, se száma. Az iránytaxiban, a szabónál vagy a fodrásznál szinte mindennapos dolog boszorkányságról hallani. KONGÓ

65

Tapogatózunk. Mítosz vagy valóság? A Kinshasai Egyetem előadóitól és Cedric Gerbehaye belga fotóművésztől hallottam először az Alsó-Kongó megyében élő szektáról. Úgy tartották, a tagok „zsákruhában járnak, hosszú szakállt viselnek, testüket pedig fehérre festik”. Ennyi volt az összes információ a titokzatos közösségről. (Illetve még egy adalék: Matadi és Kinshasa között, az autóúttól távol, egy kis faluban élnek, látogatókat pedig csak ritkán fogadnak. Szokásaikról, életmódjukról, hitelveikről alig tudni valamit.) Így a Magyar László nyomait kutató utunk (l. A Földgömb 2012/9 lapszám) végeztével a Kongó folyó deltavidékére indultunk, hogy saját szemünkkel győződjünk meg a misztikus szekta létezéséről. Ám nem tudtuk, hol a falu, senkit sem ismertünk a közösségben, ráadásul hívatlan vendégek voltunk. Csak a jó szerencsében és az általános vendégszeretetben bízhattunk. Helyi segítőnket, Richard Pobát kértük meg, próbálja megtudakolni a helyiektől, merre van a titokzatos szekta táborhelye, és segítsen bepillantani a „zsákosok” életébe.

A KÖZÖS IMA ELÔTT A HÍVEK A KÖZÉRDEKÛ INFORMÁCIÓKAT ÉS KÖZLEMÉNYEKET HALLGATJÁK A Matondó ünnepre készülvén sok a teendô, a nôk felelôsségi körök és szervezési feladatok szerint alkotnak csoportokat

A zsákos szerzetesek is az egyház tagjának számítanak, de ők életüket teljes alárendeltségben és bűnbánatban töltik.

A PURITÁN EGYHÁZ KEVÉS ESZKÖZT HASZNÁL Trombitaszó hívja össze a szerzeteseket a gyülekezeti alkalomra (jobbra)

A Kinshasa felé vezető útról letérve, a rossz földúton még több mint egy órán át vezetünk, míg a falu feltételezett helyére érünk. A célban táskák mellett ücsörgő és világoskék kendőt viselő asszonyokat találunk, zsákos szerzetesek viszont sehol. Kiderült, hogy a kék kendősök a Szentlélek Unió Keresztény Egyháza mozgalom követői. A zsákos szerzetesek is az egyház tagjának számítanak, de az életüket teljes alárendeltségben és bűnbánatban töltik. Ők a legszűkebb mag, akik sosem hagyják el Mbanza Nzambi falut, amelynek földje – hitük szerint – szent. Egy kék ruhás férfi alaposan kikérdez, majd hosszan imádkozik. Végül int, kövessük! Egy fából eszkábált kapuhoz érünk, amelyet bizarr külsejű férfiak őriznek. Átengednek, mi pedig egy különös világba, Mbanza Nzambiba, Tata Ngonda szerzeteseinek önellátó falujába lépünk. A kunyhók és a falu jellege nem különbözik a környékbeli településekétől. Az asszonyok maniókát törnek, fejük tetején rőzsét cipelnek. Főznek.

Az áthaladó terepjáró zajára és a két európai látványára mindenki felkapja a fejét. Külsejük miatt lehetetlen nem megbámulnunk őket: durva kávészsákból készült, uniformisszerű öltözéket viselnek, bőrük fehér színű a hamutól. Egy kőháznál két szektatag fogad. A nő különösebb intermezzo nélkül szenvedélyes énekbe, majd heves imába kezd. Közben szemét gyakran összeszorítja, az esdeklés ritmusa, hangjának erőssége és a könyörgést kísérő gesztikuláció különös dramaturgiát kölcsönöz fohászának. Az ájtatoskodás lassan elcsendesül, majd egy férfi fordul hozzánk: franciául és angolul köszönt, ám a beinduló beszélgetésnek hamar véget vet. Mivel nem egyeztettünk a közösség vezetőjével, és nem kaptunk engedélyt a falu meglátogatására, arra kér, néhány nap múlva térjünk vissza újra. 66

A FÖLDGÖMB


KONGÓ

67

Tata Ngonda szektája

ÉRDES ZSÁKRUHA,

Távozásunk után Mbanza Zambi bezárult, mi pedig több kérdéssel távoz- KÉTKEZI MUNKA, tunk, mint amennyivel érkeztünk: kik ők, és miért élnek így? A szerzetes TERMÉSZETKÖZELISÉG – nyelvtudása okán – csakis tanult ember lehetett. Nyájas és udvarias mo- és napi három-négy óra ködora az etikett ismeretéről árulkodott. Bár megjelenése meglepő volt, hiszen saját bevallása szerint 23 éve nem fürdött vízzel, mégis tiszta és zösségi ima teszi boldoggá rendezett benyomást keltett. Az egész faluból harmónia áradt, ám egyszerre ezeket az asszonyokat (balra lent) volt félelmetes és kellemes. Mindenfelé elégedettnek tűnő, mosolygó, kedves, udvarias emberekkel találkoztunk. A hívők ugyanis azon igyekeznek, hogy jellemüket a vallásalapító Tata Ngonda Wasilwáéhoz csiszolják, aki egyszerű emberként élte életét Kinshasában, mígnem 1982-ben álmot látott. Isten ekkor hívta szolgálatra: Kongó és az emberiség megmentőjének nevezte, és spirituális hatalommal ruházta fel. Az álom után Tata Ngonda élete fordulatot vett. Elhagyta a fővárost, és 120 km-re zarándokolt, ahol egy kietlen tájon falut alapított: Mbanza Nzambit. A teljes bűnbánat és istenkeresés részeként zsákruhát öltött és hamut „És orczámat az Úr Istenhez hintett a testére. „És orczámat az Úr Istenhez emelém, hogy ke- emelém, hogy keressem őt ressem őt imádsággal, könyörgéssel, böjtöléssel, imádsággal, könyörgéssel, zsákban és hamuban.” (Dániel próféta könyve, 9:3) A hamu a megtérés és bűnbánat kifejezője, amely le- böjtöléssel, zsákban és hamuban.” mossa a bűnöket, az Ószövetség és az ősegyház gya- (Dániel Próféta könyve, 9:3)

68

A FÖLDGÖMB


A hamu a megtérés és bűnbánat kifejezője, amely lemossa a bűnöket, az Ószövetség és az ősegyház gyakorlatában a böjt jele.

A ZSÁKOSOK CSAK BIZONYOS SZERTARTÁSOKKOR ÉRINETKEZHETNEK A SZENT TÓ VIZÉVEL Matondókor több ezer „civil” érkezik ide, mert hiszik, a víz meggyógyítja betegségeiket (lent)

korlatában a böjt jele. A zsák – kikongó nyelven a nkoto – viselése pedig új vallási mozgalmat indított be: a ngondizmust. A ngondisták a zsákruhát a gyász, a megbánás, az emberi lét elhagyása jelének tekintik. Naponta, háromóránként szenvedélyesen, legalább egy órát imádkoznak, és kemény fizikai munkával, elsősorban földműveléssel termelik meg szükségleteiket. Tata Ngondára mint istenükre, a „szentlélek földi reinkarnációjára” tekintenek. A különc istenfélő megtérése után szigorú szerzetesi életet élt: böjtölt, prédikációkat tartott, másokon segített. Kitartó útkeresése és vallásos, tiszta életmódja követőket vonzott. Az első hónapban ötszázan, majd ezren csatlakoztak hozzá. A becslések szerint egyházának ma 120 000 követője van. A misztikus kongói gyülekezet, amelyet a kereszténység és a sajátságos afrikai elemeket vegyítő, úgynevezett negritude-mozgalom keverékeként tartanak számon, az országhatáron túl is elterjedt. Bár Tata Ngonda 2004. január 25-én elhunyt, és örököse sem maradt, mozgalma azóta is virágzik. Mbanza Nzambiban a zsákosok a többségi társadalom fürkésző szemeitől távol gyakorolhatják vallásukat. Bár elvonultan élnek, spirituális hatalmukat szívesen megosztják a messziről érkezettekkel, hogy a Tata Ngonda által megszentelt tó vizénél gyógyulásra leljenek. Minden év októberében Matondó néven össznépi zarándoklatot szerveznek: ekkor bárki részesülhet a Tata Ngonda által az utókorra hagyott áldásban.

KONGÓ

69

A GYÜLEKEZETI VEZETÔ AZ ELSÔ, AKI KIABÁLÁSBA KEZD, MAJD TRANSZBA ESIK Arca mindvégig kifejezi intenzív, belsô érzelmeit

AKI FELFELÉ FORDÍTOTT TENYÉRREL IMÁDKOZIK, könnyebben befogadja a Szentlelket, és spirituálisan is nyitottabb (jobbra)

Bár gyűltek az információk, továbbra sem hagyott nyugodni a kíváncsiság: vajon a 21. század elején miért döntöttek úgy ezek a fiatal nők és férfiak, hogy e nélkülözéssel teli, nehéz és kényelmetlen életutat válasszák? Mi lehet a zsákosok titka?

Révület a tó partján Nemsokára eljött a vasárnap, így visszatértünk Mbanza Nzambiba. A közösség vezetője, Tata Ngonda nyugati öltözetet viselő fivére mellénk adott A SPIRITUÁLIS egy szerzetest, akinek meghagyta, hogy vigyen körbe bennünket a faluban. ÁTSZELLEMÜLÉS Hosszú sétát teszünk. A falu kietlen, szinte üres. Óriási hőségben gyaloglunk, órákig tartó tiszteletköröket futunk, és egy teremtett lélekkel sem erôs koncentrációt találkozunk. Mint később kiderült, útvonalunkat alaposan megtervezték, neigényel (jobbra lent) hogy véletlenül meglássuk a zsákosok közösségi szeánszát a szentelt vizű tó partján, ahol majd’ száz, többségében női szerzetes gyűlt össze. Ám végül mégis részesei lehettünk a rítusnak, és a résztvevők egyike, Jacqueline, egy szép arcú, húszas évei elején járó lány elmesélte történetét. Harmadévesen hagyta ott a Kinshasai Egyetemet, ahol gyógyszerésznek tanult. Visszatérő álmok gyötörték: a zsákosok dalait énekelte és zsákruhát hordott. Egy kinshasai lelkész tanácsolta szüleinek, küldjék el Tata Ngondához, mert szolgálatra hívta. A misszió minden hívőnél máshogy kezdődik, és A misszió minden hívőnél eltérő ideig tart. Jacqueline-nál immáron két éve. Sem szülei, sem barátai nem értik, mi történt vele. máshogy kezdődik, és eltérő ideig Párizsban élő nővére sokat kérlelte, hagyjon fel ezzel az őrültséggel, menjen hozzá, fejezze be ott az tart. Jacqueline-nál immáron egyetemet. De Jacqueline nemet mondott: addig két éve. Sem szülei, sem barátai nem teheti, amíg nem végezte be a szolgálatot! Még nem jutott olyan mélyre önmaga lelkivilágának nem értik, mi történt vele. 70

A FÖLDGÖMB


megismerésében, ahonnan tovább tudná foly- „Ezt nem lehet szavakkal elmondani tatni világi életét. Szüksége van az elvonulásra, és – feleli. – Állj be közénk, és ha szerenjól érzi magát Mbanza Nzambiban. Jacqueline különös lelki nyugalmat, önbi- csés vagy, átéled, amit mi is, és olyan zalmat áraszt. Mi tartja itt, ezen a lehetetlen helyen? – tűnődöm. „Ezt nem lehet szavakkal el- boldog leszel, mint még soha!” mondani – feleli. – Állj be közénk, és ha szerencsés vagy, átéled, amit mi is, és olyan boldog leszel, mint még soha!” NEM CSAK IDÔSEK, A szertartásvezető trombitájának hangja szakítja meg, és szenvedélyes FIATALOK IS CSATLAKOZNAK imádságba kezd. a szerzetesekhez, Hangja egyre erősebbé, mozdulatai groteszkebbé válnak. Szeme fenna sok lemondással akad, hangja sikoltássá lesz, majd őrült futkározásba kezd a tó körül. A toés nélkülözéssel vábbiaknak viszont rejtve kellene maradni előttünk – el kell hagynunk a helyszínt. Ám még látjuk, hogy az imához egyre többen csatlakoznak. A nők járó életúthoz (balra)

Még bő félóra múlva is remeg a térdünk, a szektatagok már nyugalmi állapotban térnek vissza a faluba, és az élet visszaáll a szokásos kerékvágásba. A tó melletti szeánsz nekünk sokk, nekik napi rituálé volt csupán. A természettel harmóniában élő, nélkülöző, meditáló-imádkozó emberek a Tata Ngonda iránt érzett szeretet és imádat boldogságfelhőjében és Mbanza Nzambi falu biztonságos falai között folytatták útjukat, minket pedig még sokáig elkísért az asszonyok sikolya.

Az ima-szeánsz tapssal és az Istent magadsztaló énekek harmonikus dalolásával kezdôdik

először rángatózni kezdenek. Úgy fetrengenek a földön, mintha egy láthatatlan, óriás erő dobálná őket. Miután testük valamelyest megnyugodott, „nyelveken kezdenek beszélni”. Érthetetlen szövegeket kiabálnak torkukszakadtából – ám mindez rendszert alkot. Minket viszont kifelé siettetnek. Önkéntelenül vissza-visszanézünk, bár legszívesebben szabadulnánk a megrázó látványtól. Utoljára Jacqueline-t pillantjuk meg. Épp, amikor révületbe esik. Olyan erősek a görcsei, hogy két nő kell a lefogásához. Szeme fennakad, arca angyalivá válik: a transzállapotot éli át, azt az élményt, ami miatt muszáj itt lennie, amikor Tata Ngonda szelleme kommunikációs csatornaként használja testét, és a természetfeletti lény megnyilatkozik, s üzeneteket közöl vele. Mennünk kell. A hangok tovább erősödnek. 72

A FÖLDGÖMB


KONGÓ

73

HISTORIKUS AUTOMOBILOK A FÖLDRAJZ SZOLGÁLATÁBAN SZÖVEG: SZIRMAI GÁBOR

1977. Mint az Auto Union chauffeurje, becsókolok”. ” Mindez az ejtôtartányos, historikus automobilok beindításának elsô lépése. Gátlásaimtól megszabadulva, feltépem mutatóujjammal a motorházfedelet rögzítô két, öntöttbronz rugós fület, majd a benzintartány ricnis sárgaréz csavarját eltávolítva, mély levegôvel erôs túlnyomást létesítek a porlasztó úszóházában, hogy a mindenféle uszadékon áttörhessen a gép vére. Pedig lenne visszatartó erô — többen is figyelnek: legalább öt megmondóember”, három nem azért mondom” ” ” bevezetômondat-típusú feljelentôember, két álmatlan, már 80 dB hangerôn visítva üzemelô, elôingerelt, koloratúrszoprán nyugdíjas lakó, valamint zord háztömbbizalmik

FOTÓ: KAREN AYRE

segéderôk addigra már elôkészítik a gôzölgô teáskannát. Tartalmának felkínálása a gép felé udvariassági gesztus, hiszen mindenki tudja, hogy a porlasztó forró teavízzel melegíttetik. Az olajszûrôk kézi forgattyújának áttekerése, a motor indítókarral való elôkurblizása, a frissen kiégetett gyertyák behelyezése után átkapcsolom a battériákat pár volttal magasabb feszültségre, majd étert spriccelek úti fecskendômmel a hengerekbe. A bronz indócsappantyúhoz ugrók, s fohász nélkül (mert ez is idôveszteség!) megpörgetem a fôdinamót. A kipüffentôbôl hatalmas durranás hallatszik, a motorház alól bondor füstkarikák kígyóznak — hja, az elôgyújtás karocskáját elfelejtettem…! Néhány függöny elhúzását még észlelem az emeleti ablakok elôtt, de újraindítok. Az 1938-ban gyártott gép motorjának bôgését a kormány elôtti két zsanéron tenyérnyire elôre kinyitott szélvédôn keresztül analizálom. A mellsô ülés helyére beépített, rádiócsöves Telefunken” adóberendezés vibrátorának zümmögése lassan magasabb hangtartományba ” csúszik, ez figyelmeztet, hogy az anódfeszültség kondenzátora feltöltôdött, a nagyfeszültséget jelzô glimmlámpa piros kis fénypamacsa ugrálni kezd az elektródok között. Ily mód tudok néhány szót váltani 27 megacikluson az elôrendôr-jelzô, meg az utórendôrfigyelô motorkerékpárosokkal az utca tisztaságáról”. Az automobil indulhat Babilonba! ”

A

AZ ITALA, AZ EGYKORI NYERTES JÁRMÛ MÁSOLATA az 1907-es Peking-Párizs-verseny centenáriumi emlékmenetén, Belsô-Ázsiában. 2007-ben negyedikek lettek (elôzô oldalpár)

LEHAJTHATÓ SZÉLVÉDÔ Ez tette lehetôvé a táj közvetlen szemléletét. Ma nemcsak a kényelemcentrikusság miatt hagytak fel e pazar megoldással, de azért is, mert az üveg teherhordó elemmé vált. Akkoriban a formatervezôk kevesebb nyomást gyakoroltak a tervezôkre

Heroikus hôskor

Az Aranykor útjain

Az indítás sok tucat műveletéből kiemelt néhány szemelvény némi képet ad arról, hogy egy historikus járművel milyen jellegű műszaki (és rendőrszervi) nehézségekkel kell megküzdeni még akkor is, ha nincs semmi üzemzavar. Bár a géppel egy évig heroikus küzdelmet vívtam, csak részsikert értem el, mindössze a Fekete-tengerig jutottam. Noha a felsült világutazások történetének megírása nagyon csábító és a sokszor kapitális baklövések miatt humoros feladat, mégis ügyünk tekintetében sokkal fontosabb megvizsgálnunk, mint jutottam ezen elmeborult vállalkozásra. A krónikus pénzhiány, meg a historikus gépek szeretete miatt vásároltam meg az akkor negyvenéves Auto Union gyártmányú automobilt. Az egyik gyári leírásban egy fotóra bukkantam: a járművet Mezopotámiában mutatta, ahová a gyár küldte próbaútra. Ekkoriban több gyár kísérletezett azzal, hogy gyártmányaikat nagy világutazásokkal tegyék próbára, illetve híressé. Esetemben a dolog kiváltképp szerencsétlenül sült el, hiszen a klasszikus automobilok majdnem mind jól átgondolt, javítható, túlméretezett szerkezetek, azonban a Trabant elődjét – azaz vergődésem tárgyát – ezek nem jellemezték. De mégis eljutottak vele Babilonba! Milyen heroizmus kellett ahhoz, hogy egy útnak alig nevezhető ösvényen, a kéthengeres, a VW mellett másik népautónak szánt, elsőkerékhajtású, hitvány 20 lóerős gépről kép készülhessen e távoli helyszínen! A Trabantnak legalább léghűtése volt, de az elődjének még a korai, fajsúlykülönbségű önáramlású vízköpeny vette körül a hengereit. E vízpumpa nélkül működő rendszereknél pedig – kiváltképp a trópusokon, sivatagokban, hegyekben, lassú menetnél – igen gyakran felforrt a hűtővíz. No persze ez sem járt mindig boszszúsággal, hiszen az indulás előtti meredek, hegyi próbameneteknél a lejtő aljában törtem egy cső kukoricát, bedugtam a hűtősapka alá, s mire felértem a tetőre, pompás lakomához jutottam, egy csésze forró teával...

Az automobilizmus aranykora (számomra 1910–1925 között) nagyjából egybeesett a gyarmatosítás végső korszakával, mely az utazások tekintetében soha vissza nem térő helyzetet jelentett. A gyarmatosítók érdekeiknek megfelelően kiépítették az úthálózatot, a nagyobb településeken távírdák, postaállomások létesültek, az utazók biztonsága a mainál is jobb volt, a vasúthálózat mentén gépműhelyek voltak, a missziók területén kipihenhette magát az elcsigázott vezető. Mégis, a városokon túl, az európai fejlődés dinamizmusától távol még minden érintetlenül maradt. Az ipari turizmusra rátelepülők még nem rontották meg a világ felfedezését és egzotikumát. Nem voltak még mindenhol belépődíjak, és baksisfizetés sem (természetesen kivételt jelentettek a törzsfők). A megjelenő automobil – használójának – hatalmas rangot és lehetőséget adott. Ráadásul az alig inflálódó aranyalapú pénzek óriási értéket képviseltek. Persze a konformizmus hívei joggal hördülnek fel: az utak általában burkolat nélküliek voltak, a transzkontinentális automobilok esetenként több száz liter benzint cipeltek, hotelek csak a nagyvárosokban működtek. Mégis azt mondom: az utazás katartikuma e korban érte el a csúcspontját.

A SIVATAGJÁRÁS KEZDETÉN — KESKENY „VIRSLI GUMIKON” Késôbb kisnyomású, ám széles gumikat használtak: így jobbak lettek a felfekvési viszonyok, nem kellett annyira „átgyúrni” a homokot azoknak, akik utálták betartani Almásy tanácsát: „Korán kell felkelni, amikor még a homok kicsit összeállt állapotú”

]

[

Történetünk szerzôje a historikus világszemlélet és egy letûnt kor nagy pontossággal elôállított gépészeti berendezéseinek rendkívül elszánt rajongója, ismerôje és használója. Sajátos szóalkalmazása, nyelvtani megoldásai, az újmagyar kifejezések kerülése e fogyasztói világ elôtti idôhöz való ragaszkodását fejezi ki. Hiszen ô máig ebben él, ezt képviseli...

76

A FÖLDGÖMB


HISTORIKUS AUTOMOBILOK

77

Szerkezeti alapok Felmerülhet a kérdés, hogy vajon a régi földutakon, MacAdam-féle útpályákon, vagy a sivatagi ösvényeken hogyan lehetett közlekedni a historikus gépekkel? Nos, ennek lehetőségei a régi automobilok általános szerkezeti elveiben rejlenek. A legfontosabb: a régi tervezők nem a piacra készítettek „terméket”, hanem egy életre építettek GÉPET. Ha megnézünk egy historikus járművet, akkor nyomban feltűnnek a jókora kerekek, amik legyőzték a bukkanókat. Ha pedig tüzetesebben vizsgáljuk az első világháború előtti gépeket, még valamit észrevehetünk: a hátsó kerekek előtt a biciklikhez hasonlóan, ám mindkét oldalon lánchajtást találunk. Ez a már száz éve túlhaladt megoldás az autózás korai időszakában mégis rendkívüli előnyöket jelentett a régi, bakhátas utakon: a jármű szabad tengelymagassága úgy nőtt meg, hogy a súlypont változatlanul alacsonyan maradt, hiszen a tengelyközépre később (ma is) beépített differenciálmű alja nem vert bele a rossz út arasznyira kiálló köveibe! Emellett a fogaskerekek terhelései a törtrészükre csökkentek így, azaz nem törtek el. Ám a lánc állandó karbantartást igényelt: feszíteni, grafitozni, tisztítani kellett. A legtöbb jármű elejére jól láthatóan kinyúlt az általában elnyűhetetlen, hengerelt, szegecselt alváz, ami a legritkább esetben tört szét, de akkor is javítható volt. A tengelyek akkor még átértek az egyik oldalról a másikig – ma csak a komoly teherautóknál tanulmányozhatjuk e robusztus és klasszikus megoldást, egyébként kényes, lengőtengelyű autók láthatóak közútjainkon. Minden klaszszikus autón vannak vonóhorgok, amikkel elakadás esetén cibálni lehet a gépet. Ma ezt valamiért szégyenlik a tervezők, ahogy szemérmesek a csavarokat illetően is: napjaink járművein nincsenek látható csavarok. A régiek azonban gondolkoztak: ha valami van, az el is romlik, tehát javítani is kell! Márpedig minden javításhoz szét kell szedni a gé-

78

A FÖLDGÖMB


pet, ami legcélszerűbben az évszázadok óta bevált csavarral történhet, nem pattintott fülekkel. A veterán járművek sokszor elromlanak, de a javítás a legtöbbször lehetséges. Nem kellett hozzá számítógép, vagy erre berendezett szakszerviz. A historikus motorkerékpárok, autók, repülők alkatrészei többnyire egy falusi kovácsműhelyben is kikovácsolhatók, esetleg szükség esetén újraönthetők az országút mentén. Persze csodák nincsenek: egy jó dugattyútörés azért erősen visszavet egy utazást… Graetz 1907-ben egy Benz géppel kívánta átszelni hosszában Afrikát. Egy balul sikerült folyami átkelésnél hirtelenül vizet kapott a forró henger és elrepedt. Hősünk majdnem agyonlőtte magát elkeseredésében, végül azonban lefogták, de a hosszú javítás miatt három hónapi vergődés után tudott csak továbbmenni. És ennél az utazásnál is keserű perceket okozott a benzinhiány, mint oly sokszor akkoriban; 5 hétig tartott a benzin beszerzése, ezalatt az elmeelhajlott, de általam mélyen tisztelt vállalkozó békákat fogyasztott, hozzá desszertként sáskát. Útja két évig tartott Dar es Salaamtól Swakopmundig. Ám, hogy egy kicsit eltávolodjunk az autóktól, de még a gépeknél maradjunk: amikor az I. világháborúban egy magyar tengeralattjárón elfogyott az olaj, gyorsan lőttek egy olívaolajat szállító hajót, majd a hordókat átfejtve mentek tovább. A motor azonban mégis besült. Nem estek kétségbe, elkaptak egy karavánt a sivatag szélén, majd ruháikba bújva bementek Bejrútba, ahol loptak egy öntöttvas villanypóznát, feltörtek egy esztergályosműhelyt, s reggelre már az új dugattyúgyűrűkkel pöfögtek hazafelé, Cattaróba. Vajon ma lenne ennek realitása egy turbófeltöltős motornál? A régi automobilok lemezrugói persze eltörtek, ahogy a gép gödörbe esett. Ám időlegesen ez is javítható: kaucsukból, rongyokból, deszkákból, szíjakból is készíthető pótlás. Beszéltem olyan világháborús sofőrrel, aki motorkerékpárjával úgy jött haza, hogy ellőtték a porlasztóját, s párologtató porlasztót készített konzervdobozból. Egy befecskendezős motor azonban, ha megáll: vége... Az 1910-es években még könyvet is kiadtak a szükségjavításokról! De ne feledjük: azok az automobilok és motorkerékpárok, melyeket fegyvergyárak vagy repülőgépépítő üzemek készítettek, a magas technológiai színvonal miatt – mai szemmel tekintve is – rendkívül precízek és átgondoltak voltak (pl. Steyr, Napier, Mercedes, Maybach).

1907 NAGY ÉV VOLT Paul Graetz az Afrika-átszelés közben Benz gépén (balra lent)

AZ 1907-ES ITALA Így nézhetett ki egy évszázada a Pekingtôl Párizsig hajtó, versenygyôztes jármû. Végig saját lábon ment, ám nem mindig saját erejébôl, és korántsem csak közúton. Kínában hosszú szakaszon kulik húzták, Oroszországban — autóutak és hidak híján — a transzszibériai vasút talpfáin zötyögött hosszan


79

A NÚBIAI- ÉS A BERBER-SIVATAGBAN Almásy lászló és Eszterházy Antal 1926-os szaharai útjához a Steyr biztosította az autót. A nagy visszhangot keltô, sikeres sivatagi vállalkozás után az osztrák cég megbízta Almásyt a kairói jármûképviselet vezetésével — a nagy piac reményében

A nyers erô Sok utazó jutott járműhöz a gyári próbautak kapcsán: Almásy László szaharai használatra így kapott Steyreket, de a II. világháború után Afrikán át Amerikába indult Hanzelka–Zikmund-páros is nyúzópróba- és reklámcélzattal kapta Tatra gépkocsiját. A Citroën 1922. évi, tipróláncos (lánctalpas), Timbuktuba vezető szaharai expedícióját szintén nyúzópróbának szánta a gyár. Az akkori (és azóta is) zavaros politikai viszonyokhoz alkalmazkodva a kaucsuk lánctalpas gép nagy sebességgel is tudott haladni, hiszen 45 km/h az ottani körülmények között kifejezetten jelentős volt. De miként lehetséges ez egy 10 LE-s autónál, ami ráadásul 240 liter benzint és 60 liter vizet is szállított a rakományon felül? A megoldás a régi motorok általában alacsony lóerőszámának nyomatéki viszonyaiban rejlik. S nemcsak benzin-, illetve petróleummotorokra kell ez esetben gondolni, hanem gőz- és elektromotorokra is. Ne felejtsük el, hogy az I. világháborúig nem dőlt el, hogy milyen motoré lesz a jövő! A búr háborúban még a gőzmotoros tankok arattak diadalt, a Dolomitok és a Balkán meredek hegyeit benzin-elektromos slepperek szelték, a bukovinai hadszíntéren 24 LE-s akkumulátoros gépek vontattak 20 tonnát. Az első harckocsik is csak 20 LE körüli motorral épültek. Érdekesség, hogy a régi motorok hatalmas hengerűrtartalmukkal sokkal kényelmesebb, kedvezőbb vezetést tettek lehetővé mai gyorsjárású társaiknál: volt például olyan luxusautomobil (Maybach), melyben nem volt sebességváltó!

A Citroën sivatagi útjáról Haardt és társa mintaszerű könyvet írt: a földrajz majd’ minden eleme szerepet kap. A Niger különleges, nagy északi kanyarjának például külön fejezetet szentel, de van benne néprajz, legendárium, költészet, vadászat, felfedezéstörténet, lingvisztika és várostörténet is. Hányszor gondoltam vissza egy évtizeddel ezelőtti utazásomra Dahomeybe! A Csepel teherautóra mint a komfort, a biztonság, a korlátlan málházás, a terepjárás, a bő víz- és élelem-utánpótlás eszközére, amikor nyomorúságosan vergődtem kerékpárral vagy motorkerékpárral az Egyenlítő mentén! Milyen élvezetes volt például a Csepel tetejéről filmezni! Az előrejutást, anyaggyűjtést illetően a személyautónál a tehergépkocsi lényegesen komolyabb eszköz! S a historikus automobilok – felépítésüket illetően – a mai teherautók jellemzőivel rendelkeztek! Sok expedíció választott teherkocsit, de az egyik legizgalmasabb Nino Del Grande vállalkozása volt. Igaz, hogy 1928-ra az autógyártás a csúcsra ért, de az olasz teljesítménye – 50 000 km Afrikában! – mégis lenyűgöző. 33 hónapon keresztül kifejezetten tudományos kutatómunka zajlott. Ám teherautóval magyarok is jártak akkoriban Afrikában: ilyen volt például Horváth Lajos tudományos célú egyiptomi expedíciója is. Érdekessége, hogy utánfutón csónakot is vittek, s madártani szempontból különösen nagy eredményeket értek el.

AZ EGYIK LEGSIKERESEBB FEJLESZTÔ: A CITROËN A 20-as években nemcsak a Szaharában, hanem hegyi terepeken is kipróbálták tipróláncos gépeiket. Egyes típusoknál a tiprólánc egész hátsó része el tudott fordulni egy központi tengelyen, ami nyugodt futást eredményezett. A Magyarországról Angliába exportált harckocsik(!) azért voltak kelendôek, mivel ily rendszerû futómûvüket magyar szabadalom védte a második világháború elôestéjén

„LÁNCTALP” ÉS UTÁNFUTÓ A korai lánctalpak kaucsukból készültek. Utánfutót ritkán alkalmaztak eleink: nehezítette a tolatást, és rontotta a hajtott és nem hajtott kerekek számarányát. Az automobil elején látható nagy vashenger nem tévesztendô össze a páncélautók/tankok hengereivel: itt az árokmászást segíti, míg a harckocsiké az aknazárat és szögesdrótot is megsemmisíti

80

A FÖLDGÖMB



81

Médiaháttér, közönségfigyelem A régi újságok által meghirdetett transzkontinentális utak hatalmas lökést adtak a megismerésnek. A Peking–Párizs-autóverseny 1907. június 10-én startolt. A futam az automobilokról szólt, mégis a versenyt meghirdető Le Matin újság riportere egy 15 LE-s Spykeren robogva kiváló tájfelvételek sorozatát készítette. A Góbi-sivatagban a háromkerekű, 6 lóerős Contal gépek persze elakadtak, de éppen ezek a tájra, környezetre való kényszerű rácsodálkozások esetenként többet jelentettek, mint a futamgyőztes Borghese herceg 45 LE-s Italájának 90 km/h-s sebességű rohanása. A hercegre amúgy is neheztelhetünk, mert a sivatagban pazar gépével hetyként leelőzte a megrekedteket, majd előnyét egy szentpétervári bálon nőügyekre fecsérelte… A veterán-vonzerőről pedig: 2007-ben, 100 év után, 137 öreg gép megismételte a futamot! Charles Jasper Glidden útjáról szintén rendszeresen közöltek tudósításokat a lapok. Minden idők egyik legnagyobb automobilos teljesítménye az övé, hiszen nagyon korán, 1902-ben kerülte meg a Földet Napier kocsijával. Vállalkozása több tekintetben is unikális: a gép kerekeit olymód alakította át, hogy azok a vasúti síneken is tudjanak közlekedni, valamint felesége is vele tartott. Ráadásul az általa is fektetett interkontinentális távíróvonalakon tudósított! Az 1908-as New York–Vlagyivosztok–Párizsvilágutazásnak is (6 db) teherautó volt a sztárja! A német Koeppen nyerte a futamot 164 napos idővel. A Berliner Zeitung hirdette meg a futamot, és ezáltal nemcsak cikkekkel, de képanyagával is hozzájárult tudásunkhoz. A futam egyik érdekessége, hogy midőn a vasúti vágányon haladtak, a lánchajtású hátsó kerekek beásták magukat a kavicságyba, s majdnem átszelte őket egy tehervonat…

SIVATAGI MUSTRA A földrajz sokat köszönhet az egykori hatásvadász felvételeknek. A világjáráshoz a gépek rendesen túlterhelten indultak. Az utak hiánya miatt rendkívüli benzinfelhasználásokat jegyeztek, a lassú menetnél persze több élelem is fogyott, a gyakori törésekhez pedig mûhelyfelszerelést és alkatrészeket kellett szállítani

GLIDDEN AUTOMOBILJA, CSERÉLHETÔ KEREKEKKEL Ennek oka, hogy a századfordulón sokkal jobban kiépült a vasúti hálózat, mint a közútrendszer. Figyelemre méltóak az acetilénlámpák, melyeket a központi gázfejlesztôvel csôvezetékkel kötöttek össze. A hûtô alatt a motor fôtengelyét kivezették a kurblizáshoz. Így lassú forgatással a motor üzeme ellenôrizhetôvé vált, és az önindító hibái is kiestek

VASÚTI VESZÉLYEK Egyes helyeken a talpfákon zötyögés volt az elôrejutás egyetlen lehetôsége, ám e jármûvek nem szerepeltek a menetrendben…

82

A FÖLDGÖMB



83

Regényes múlt, egyszerû jelen

Jókor, jó helyen — autóval

Nehéz válogatnom az előttem heverő, hatalmas könyvanyagból, hiszen százszámra akad historikusautomobilos utazás. Hoppá! – megakad a szemem a „Horch” néven! Ki tudja ma már, mit tudott a hathengeres Horch? Micsoda nagyszerű konstrukció volt, hogy ugyanarra a járműre gyorsteherautó-, luxusszemélykocsi- és vontatókarosszériát is fel lehetett tenni! Richter geográfusokból, térképészből, régészből és időjárás-kutatóból álló csapata a teherautón kívül e pompás, nehéz géppel vágott neki Tripoliból a sivatagnak 1942-ben. (Az évszám önmagában is izgalmas; Almásy László is beállt Rommel seregébe, csakhogy kutathasson.) Volt a Horchban bőven fényképezőgép, mégis sok időt szántak festmények és rajzok készítésére. Napjainkra ez már eltűnt – ahogy a teodolitos (háromszögeléses) tájfelvétel is. Ismét megszólalhat a fogyasztói gondolkodás a maga hatékonyságra törekvésével: a GPS és a műholdfelvétel mindezt bőségesen pótolja. De amikor a klasszikus (azaz réztubusos) teodolittal pontraállok és utána körbefürkészem a táj hegycsúcsait, jelzőfáit, azimutot mérve, ez nem jelent-e nagyobb élményt, mint ha megnyitok egy „menüt”? Két szemlélet, kétféle világlátás: az új nyilván pontosabb, hatékonyabb, de a régi regényesebb, élménydúsabb, többdimenziójú.

Óhatatlanul felmerül a kérdés: a korszerű technika és kommunikáció korában van-e létjogosultsága, értelme autós felfedezőutazásoknak? Válaszom: van! Egyrészről pár száz év múlva bizonyára lesznek, akik napjainkra mint a hőskorra gondolhatnak vissza (a nosztalgikus életérzés szubjektív), másfelől változik Földünk, és ezt akkor is kell dokumentálni, ha ez a regényesség oldaláról tekintve nem tetszik. Az autóbusszal való utazás hőskora 1935-re bizonyára véget ért, hiszen ekkor már minden nagyvárosban volt buszjárat, a régi „társasgépkocsi” műszakilag teljesen kiforrott. És mégis, Germanus Gyula életrajzában olvashatjuk, hogy ő ekkor Dzsiddából Mekkába utazott, majd másik busszal Medinába. A zarándokút, valamint az egyéb látnivalók feljegyzése két kötetbe fért csak bele! Ma e művet gyönyörűséggel olvassuk, pedig akkor – a rádiók, autóbuszok, a sajtó, sőt a megjelenő televízió… azaz a modern élet korában lehetett volna bírálni, hogy utazása már felesleges. Csakhogy ő tudta, hova kell menni, mit kell nézni! Hiszen Mekkát elzárták az európaiaktól. Ezt olyan szigorúan betartották, hogy a magyarok által 1916–19 között üzemeltetett(!) Aleppo–Medina-vasúton a magyar személyzetnek Tebuktól (majd’ 500 km Medinától) már csak a Hedjas-hadseregparancsnokság engedélyével lehetett továbbmenni. Vámbéry utazása is ezt támasztotta alá: ő is csak Hajdár effendi útlevelével, perfekt muszlimként jelenhetett ott meg – úgy külsejében, mint ismereteiben.

A LÓERÔ NEM MINDEN! Borghese herceg Észak-Kínában halad az Italával: az addig csak szekerek használta utakon emberi élôerôre is szükség volt

84

A FÖLDGÖMB


A SZARVASMARHÁK MEGJELÖLÉSE

Bolívia etnikailag sokszínű ország, népességének háromnegyede indián származású. A gazdag tradíciók, az őslakosok nyelvi, kulturális kincsei az évszázadok során nem koptak el, a mindennapjaikban ma is jelen vannak. A spanyol hódítók és a katolikus egyház zsigerileg új rendszerei sajátos életteret hoztak létre, új berendezkedést illesztettek a régiekbe, ám az alkalmaz(kod)ás nem sikerült maradéktalanul és még nem fejeződött be…

KÉSZÜL A PICANTE DE POLLO Mindenki besegít. A nôk és a lányok gondoskodnak, hogy az étel és a csicsa senkinek se hiányozzon, de már a kisebb fiúk is a férfiakkal együtt a karámban dolgoznak

IMAIDÔ. Az állattartással kapcsolatos hiedelmek és mágikus eljárások elsôsorban az állatok egészségére, hasznára, szaporaságára koncentrálnak (jobbra lent)

PACHAMAMA, KOKA ÉS A TEHENEK

MARCADA

86

A FÖLDGÖMB


Cambák és collák A hazánknál tízszer nagyobb országban 36 népcsoport él, ám az összlakosság nem éri el Magyarországét. Az Andok az ország gerincét alkotja, és egyben népcsoportokat is elválaszt egymástól. Keleten, Santa Cruz környékén élnek az alföldi régió indián származású lakosai, gyűjtőnevükön cambák (ide tartoznak a guaranik is). A természeti erőforrásokban (gáz, olaj) gazdag vidék az európai bevándorlók lakóhelye is. A collák az Andokban élő, indián származású őslakosok. A szó Collasuyuból származik, ami az Inka Birodalom kecsua neve. Az inkák az andoki törzseket „kecsualizálták”, azaz a saját nyelvük használatára kényszerítették őket. A kecsuákon kívül colláknak számítanak az ajmarák, akik máig megőrizték nyelvüket. A spanyol mellett így ma a guarani, a kecsua és az ajmara is hivatalos államnyelvnek számít. Bolíviában a társadalmi és etnikai feszültség legerőteljesebben colla–camba-szembenállásként érzékelhető. A többségi társadalom a lakosság

30%-át kitevő kecsuákat (és az ajmarákat is) kokaevő, csicsaivó collaként értelmezi. A collák cambákkal és meszticekkel fennálló kapcsolata leginkább a munkalehetőségekért folyó harcban nyilvánul meg. A kecsuák gazdasági életben való részvétele – a paraszti gazdálkodáson kívül – igen korlátozott. A városban nem indulnak egyenlő esélyekkel, kizárólag az alacsony képzettséget igénylő munkalehetőség áll nyitva előttük: segédmunka, bejárónői és takarítói tevékenység, piaci áruhordás.

Marcada „Eladod a kokalevelet, mintha tehenek lennének... Kiválasztod a kokából a legszebbeket. A legkisebbek, mintha borjúk lennének, a nagyobbacskák, mintha tehén, bika. Így választod ki… Van egy letakart edény, tele csicsával, oda rakják a kokaleveleket, hogy megsokszorozódjanak a tehenek... Ez azért van, hogy szaporodjanak, és jobb fajtájúak legyenek. Ebből itatnak a tehenekkel, amikor a gazda nevének betűi-

BOLÍVIA

87

ből álló tüzes vassal megjelölik őket. Azért itatják, hogy jó fajta legyen, hogy javuljon. Ekkor egyben rábízod a Pachamamára a teheneidet, mivel ő a Föld anyja, kéred, hogy kísérjen téged is, és segítsen…”(Don Evangelista, kecsua földműves) A szarvasmarhákat a gazda monogramjával jelölik meg, s a rítuson minden, a kecsuák számára jelentős etnikai identitásmeghatározó elem jelen van: a csicsa (erjesztett kukoricasör), a koka és Pachamama (Föld-anya). A marcadát a családok évente egyszer, a karnevál vagy Santiago (Szent Jakab ünnepe) körüli napokon rendezik. Ekkor jelölik meg azokat az állatokat, melyek az elmúlt év során kerültek a család tulajdonába, illetve az előző év során születtek. A rítus során a megjelölt tehenek (a családi közös tulajdonból) a család egy-egy tagjának sajátjává válnak. Az eseményre a városban élő családtagok is hazajönnek, a szomszédok s a komák családjai is jelen vannak. A munkát ayni segítségével végzik, mely a kecsua családok között működő, egymást segítő tevékenységforma. Ennek során a rokonok, szomszédok olyan jellegű munka elvégzésében működnek közre, ami meghaladná a megsegített család erejét. Az ayni alapelve a kölcsönösség, a „ma nekem, holnap neked” gondolata. 88

A FÖLDGÖMB


Kokalevél-jószágok

MEGJELÖLÉS A tulajdonjegy a tehén bôrébe égetett azonosítómonogramot jelenti, amely a felhevített bélyegzôvas használatával kerül az állat farára. A billogozás égetett jegye mellett kultikus célból levágnak egy-egy darabot a tehén fülébôl és farkából is

Három kisgyerekkel érkezem Sopachuyból, 2 órás gyalogút után Milanes Altóra, a nagypapa tanyájára, ahol a marcada egész napon át tart. A nap még alacsonyan jár, de az asszonyok már elkészítették az ételeket: sopa de manit (földimogyorólevest) és a mi paprikás csirkénkhez hasonlatos picante de pollót. A közös étkezés után a család saját patrónusával (Mária-házával) s többvödörnyi csicsával vonul a karámhoz. Ott a quintoy-coca szertartásával kezdődik a marcada: a gazda felesége a jelenlévők közt kokalevelet oszt szét. Minden résztvevő kap egy marékkal, és a kalapjába vagy az ölébe teszi. Ezekből kell kiválogatni a legszebb és legegészségesebb darabokat, melyek a vágásra való marhákat jelképezik, a kisebb darabok pedig a borjaikat. Így már kezdetét is veheti a „kokajáték”, amiben mindenki gazdának számít. A szimbolikus vásár elején a gazda komája letérdel egy letakart agyagkorsó csicsa mellé. Egyesével minden jelenlévő hozzájárul, hogy eladja (átadja) neki a kokalevél szimbolizálta marhákat, ő pedig berakja azokat a csicsával teli edénybe. Csicsaivás következik, ami a létrejött szerződés megpecsételődését, érvénybe lépését jelenti. Kéz-

fogás, elköszönés, majd jön a következő résztvevővel lefolytatott „adásvétel”. Mindennek egyfajta felajánlás, jókívánság a célja, amellyel a tehenek termékenységére kívánnak hatni, de ezen túl a jövőbeli jó üzlet megsokszorozódásának reményét is kifejezi. Miután a résztvevők, a legkisebbtől – az ötéves Rubentől – a legidősebbig felajánlották jókívánságaikat, azaz eladták a markukban lévő kokát (a teheneket, kokalevelek formájában), és megitták az érte kapott csicsát (azaz szentesítették a „szerződést”), elkezdődik a tehenek házasítása, a „valódi” állatokat mozgató rítus.

Megjelölés és tulajdonlás Kiválasztják azt a két borjat (egy bikát és egy tehenet), amelyek várhatóan abban az évben ivarérettek lesznek, lasszóval elkapják őket, a két testet földre teperik, egymáshoz húzzák, takaróval letakarják, s kokával kevert csicsát itatnak velük. „Emberi bánásmódban” részesülnek, konfettit szórnak rájuk, a nyakukba szerpentineket kötnek, ahogy Bolívia-szerte az ünnepeltekkel szokás esküvőn, születésnapon egyaránt. BOLÍVIA

89

Megbillogozzák a többi, megjelölendő állatot is, közben a fülcimpából és a farokszőrből is vágnak egy-egy darabot. Ezeket aztán egy rongydarabba tekerve összegyűjtik, s másnap felajánlják a Pachamamának. Az állatok vagyontárgynak számítanak. Minden szarvasmarhának van neve, és a jószág a marcada alkalmával válik a család valamely tagjának tulajdonává, aki egy kisgyermek is lehet. Miután az összes marhát megjelölték, a gazda komája pengetni kezdi charangóját. A családtagok körülveszik a komát, elöl Rosa, a keresztlánya, aki a szentet tartotta, mögötte a többiek. Az asszonyoknál vízzel teli vödör, amit a tehenekre locsolnak, mintegy „megkeresztelik” őket. A férfiak megnyitják a karámot, s a jelenlévők mozgásával, táncával kísérve terelik ki, engedik szabadon a marhákat. A nap még nem ért véget: ekkor kezdődik a mulatozás. A háziszentet a szoba közepére állítják, előtte gyertyát gyújtanak és jó szaporulatot kívánó beszéd következik a Szűzzel és Pachamamával. Közben minden jelenlévő elé egyegy vödörnyi csicsa kerül, a csicsaivást pedig a charango zenéje kíséri, a zene mellé pedig tánc jár. A jószág e rítus során az állattartó tulajdonává, tőkéjévé válik. Ezáltal része lesz természeti környezetének, így a Pachamamának is, s ez a benne rejlő érték megelőzi a valós gazdasági értékét is. Az állatról való gondoskodás első rituális alkalma a megjelölés, amikor a gazda hivatalosan is tulajdonossá válik, s a gondozás felelősségét rábízták, immáron csak az övé. SZÖVEG ÉS KÉP: PATAKI ANNAMÁRIA

90

A FÖLDGÖMB


A KOKA „A kokarágás azért van, hogy menjen jól a családnak, hogy az állatok jól szaporodjanak, hogy ne legyenek betegségek, ezt csináljuk mindig. Minden évben, az ünnepeken, mindig, amikor valami tevékenységbe kezdünk, ahogy most is, kifejezzük hálánkat Pachamamának, ezzel engedélyt, vagy segítséget kérünk.” A koka a csicsa mellett – természetfeletti dimenziójától elvonatkoztatva – közösségi és egyéni szinten is a legfontosabb identitásképző elem a collatársadalomban. A kecsua férfiak számára a mindennapi kenyérnél többet jelent, létüket meghatározza, s a születéstől a halálig kísér. Az egyedüli, mindennapi társ, ami az erőt adja a munkához. Az Andok területén mindenhová elkíséri a földművest: társ a hosszú gyaloglásokon, elűzi az éhségét, a fáradtságát. A koka használatának másik síkja a természetfelettivel való kapcsolattartás. Közvetítő szerepe van a marcadánál, a Szűzzel való kommunikációkor, az életút fordulóin és a mindennapokban egyaránt. A „jó lesz-e a termés?” kérdésre a választ a kokalevelek esése adja. A csicsa és a koka egyben a természet (Pachamama) befolyásolásának rituális-mágikus elemei, melyek viselkedési normákat közvetítetnek, és íratlan szabályokat jelentenek a közösség tagjai számára. A kokalevelet fogyasztó parasztság a társadalmi rétegződésben nem egy elkülöníthető csoportot jelent, a kokarágást nem csak a kecsuák gyakorolják. A „haremos una pijceo” kifejezés jelentését leginkább a „kokázzunk!” terminussal lehet megfeleltetni, melyet a mesztictársadalomban is átvettek, árnyaltabb jelentéssel. Kizárólag férfiak közötti időtöltésre utal, aminek spirituális tartalma már feledésbe merült. A földműves számára a koka használata a fizikai munkához kapcsolódik, míg a meszticeknél a szellemi aktivitáshoz, együtt beszélgetéshez, együtt gondolkodáshoz kötődik. A kokarágás tehát egyfajta össztársadalmi jelenség, a történelmileg kialakult, közös kulturális jegyek példája, eltérő spirituális tartalommal. A falu mesztic tanárai például keddi és pénteki napokon az esti órákban ültek össze kokázni – elsősorban politikai nézeteik megbeszélése okán. Ám például a városban lakó egyetemisták is élnek a koka jótékony hatásával – főleg vizsgaidőszakban.

HOTEL BERGHOF TAUPLITZALM

SOMMERHIT 2013 — 2013.MÁJUS 25 - SZEPTEMBER 22. 8 NAP — 7 ÉJSZAKA 4 NAP — 3 ÉJSZAKA Félpanzióval (büféreggeli, 3 fogásos vacsora), 1 x szauna + infrakabin. Gyermekek a szülôk szobájában: 6 év alatt ingyenes, 14 éves kor alatt —50%

Félpanzióval (büféreggeli, 3 fogásos vacsora), 3 x szauna + infrakabin. Gyermekek a szülôk szobájában: 6 év alatt ingyenes, 14 éves kor alatt —50%

€ 126 / fô

€ 280 / fô

5 ÉJSZAKA — 4 NAPOS SOMMERCLOU-KÁRTYÁVAL

3 ÉJSZAKA — RAFTING ÉS TÚRÁZÁS

Félpanzióval (büféreggeli, 3 fogásos vacsora), 2 x szauna + infrakabin. A nyári „Sommerclou-kártya” belépést biztosít 14 különféle kirándulóhelyre Salzkammergut területén! www.ausseerland.at/sommerclou Gyermekek a szülôk szobájában: 6 év alatt ingyenes, 14 éves kor alatt —50%

Félpanzióval (büféreggeli, 3 fogásos vacsora), 1 x szauna + infrakabin 1 x raftingtúra, 1 x vezetett négytavi gyalogtúra Tauplitzalmon.

€ 232 / fô

€ 165 / fô € 179 / fô Gyermekek a szülôk szobájában: 6—15 év között € 98 /gyermek Családi raftingtúrával* (Enns) Sport raftingtúrával* (Salzach)

* Kisbuszos transzport igényelhetô a raftingtúrára (max. 8 személy)

NYÁRI AKTÍVPROGRAM TAUPLITZALMON 2013 CSOPORTOKNAK 20 FÖ FELETT A program részleteivel kapcsolatban érdeklôdjön az alábbi elérhetôségeinken! Felnött csoport

€ 235 / fô

Foglalás és információ: Tömösvári László Telefon: +43-3688-2325 Mobil: +43-664-385-9773

Gyermek és ifjúsági csoport (szállás többágyas szobákban)

€ 188 / fô

Honlap: www.berghof-tauplitz.at E-mail: [email protected]

A KULISSZÁK MÖGÖTT

FELFEDEZÔK

NAPJA

AHOL AZ ERŐ, A KITARTÁS ÉS A TUDOMÁNY TALÁLKOZOTT

SHOWTIME! Nagyszínpadi események a csarnok közepén: Antarktisz, vulkánok, ôslények és Mars-kutatás 3500 látogató, 27 kiállító, 984 hétpróbázó, 32 ismeretterjesztő előadás 1900 nézővel. Számokban így lehetne leírni az első Felfedezők Napját, melyet lapunk munkatársai és sok-sok önkéntes, lelkes segítő hozott létre május 11-én a Millenáris Parkban. A számok azonban nem adják vissza kellően a különleges programok és az érdeklődő közönség kialakította, nagyszerű hangulatot. A Kutatóexpedíciók Fesztiválján nem csak az erő és a kitartás találkozhatott a tudománnyal, de a látogatók is részt vehettek mindebben. Megismerhették a magyar kutatóexpedíciók résztvevőit, eredményeit, és ki is próbálhatták magukat. Mivel A Földgömb magazin szerzői mind szakemberek, ezért cseppet sem meglepő, hogy sokan közülük az esemény előadói, kiállítói voltak. A rendezvény várakozáson felüli sikere után egy biztos: jövő májusban megint lesz Felfedezők Napja!

KAMERÁK ÖSSZTÜZÉBEN A Magyar Felfedezô Nagydíjat Börcsök Péter barlangkutató vehette át Németh Tamástól, a Magyar Tudományos Akadémia fôtitkárától. A nagydíjnyertes expedícióról szóló cikkünk a 4. oldalon olvasható FELFEDEZŐK NAPJA

93

A KULISSZÁK MÖGÖTT Balázs István „Balu” (1976) ornitológus, mintegy 10 éve foglalkozik ragadozó madarakkal és azok védelmével. Érdeklôdésének homlokterében leginkább a kerecsensólymok állnak

VÖRÖSBE ÖLTÖZTETVE Marskutatás-elôadássorozat az emeleti elôadóban

NEM MULTIPLEX 3D-s diavetítés a barlangok világáról

Francsics László (1984) bár építészként dolgozik, rendszeresen foglalkozik a fotográfia egy-egy területével. A csillagos ég megörökítésének lehetőségével 2003-ban találkozott, munkái jelentős részét az amatőr csillagásztársai segítségével 2009-ben épített fotótávcsővel készíti Gálhidy László (1972) erdőökológus, a WWF Magyarország munkatársa. Kutatóként erdődinamikával, európai őserdőmaradványok vizsgálatával foglalkozott. Természetvédőként a természetközeli erdőgazdálkodás és az érintetlen erdőterületek kialakításának szószólója. Szakmai útjai során számos őserdőt látogatott meg, elsősorban Európában és Észak-Amerikában

A RÉGÉSZET GYEREKJÁTÉK A Magyar Földrajzi Múzeum gyermekprogramjain több mint 700 ifjú kutatójelölt vett részt

SZAKÉRTÔ KÖZÖNSÉG Földtudósokkal nem csak a színpadokon találkozhattunk

FÜGGÔLEGES FESZTIVÁLVILÁG A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat próbatétele

Még több kép a Felfedezôk Napjáról: www.felfedezoknapja.info/galeria2013

Horváth Eszter az ELTE BTK Régészet szakán szerezte diplomáját. Szakterülete a népvándorlás kori régészet, ezen belül az ötvöstárgyak kutatása archeometriai módszerek alkalmazásával. Doktori disszertációjában a Kárpát-medence hunés kora Meroving-kori leletanyagának ékkőberakásos ötvöstárgyait dolgozta fel. Jelenleg az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont Szilárdtestfizikai és Optikai Intézetének Neutronspektroszkópiai Osztályán dolgozik

Lantai-Csont Gergely (1989) a Budapesti Corvinus Egyetem pénzügyes közgazdász-hallgatója. A fotózás segítségével a világunkat érintô problémákra szeretné felhívni a figyelmet. www.lantaifoto.hu Pataki Annamária (1981) 2011-ben végzett az ELTE Kulturális Antropológia szakán. Egy évet töltött önkéntesként Bolíviában, ahol egy kollégium nevelőjeként dolgozott Süveg Áron (1978) fotós, grafikai tervező. Főként snow- és wakeboard-versenyeken és -bemutatókon fotóz – e sportágak legjobb, gyakran egzotikus helyszínein. Eközben életképeket és szociofotókat is készít – aronsuveg.com Szilasi Ildikó Hermina (1983) Afrikaszakertő, antropológus, közgazdász, az utazzafrikaba.hu alapítója. Érdeklődése középpontjában Afrika társadalmi és kulturális jelenségei állnak. 10 éve foglalkozik a földrésszel, az elmúlt 8 évben számos afrikai országban dolgozott, kutatott

Kerekes István (1977) tanár, szabadúszó fotográfus. 2012-ben a Nemzetközi Fotóművész Szövetség (FIAP) által adományozott minősítések közül megkapta a FIAP Kiváló művésze legmagasabb, platina fokozatát. Főként szocio-, portré-, valamint természetfotókat készít. www.kerekesistvan.com

Szirmai Gábor „Esztéta-, mérnöki és újságírói végzettségem van, ami nem sokat ér. Ezzel szemben restaurátorként, muzeológusként azonosítanám magamat. Speciális érdeklôdési területem a historikus építészet, a léghajózás, a hangrögzítés, a tengeralattjáró-technika. Életmûvem, kézirataim a múzeumom leégésekor megsemmisültek. Legmagasabb képzettségem a gôzgépek területén van. A teleket a trópusokon töltöm, vasúttörténeti búvárlatokkal.”

Kokas Anna (1986) tanulmányait az ELTE BTK történelem szakán végezte, az Atelier Európai Társadalomtudományok és Historiográfia Tanszéken, európai térés várostörténet szakirányon. Kutatási témái: a városfejlődés a 19–20. században, kerttörténet, gyermekkortörténet

Tiner Tibor (1954) közgazdász-geográfus, közel két évtizede gyűjti a Kárpát-medencén kívüli magyar kötődésű európai emlékhelyeket, emlékeket, különös tekintettel a magyar vonatkozású történelmi és kulturális értékekre.

AUGUSZTUSI LAPSZÁMUNK TARTALMÁBÓL Sokan vannak, akik nyaranta nem klasszikus nyaralásra indulnak, hanem végigjárják az összes elérhető fesztivált. Fiatalok és idősebbek is tömegesen vedlenek át fesztiválanimálokká: aki precízen, öltönyben-nyakkendőben dolgozik a hétköznapokban, itt rövidnadrágos hippivé alakul, és kiengedi a gőzt. S hogy a helyszínekben mi a közös? Működésük időszakában a nagyobb fesztiválok valóságos várossá növik ki magukat. Van központ, főtér, vendéglátóegység, szórakozóhely, kávézó, ügyeket lehet intézni. Megjelennek és érvényt szereznek a civil kezdeményezések, a vezetés pedig mindettől elkülönülve dolgozik.

FOTÓ: KÁLLÓ PÉTER

KÁLLÓ PÉTER

FELPÖRGETVE, BELEMERÜLVE:

FESZTIVÁLIDÉNY SOMFAI-KARA DÁVID

SZIÚ REZERVÁTUM-LÉT Csankpé Ópi (Sebesült Térd/Wounded Knee) temetője. Az öreg sziú botjára támaszkodik, mögötte tömegsír húzódik, annak a 150 sziúnak a nevével, akiket az Egyesült Államok katonái mészároltak le kegyetlenül 1890 fagyos decemberében. Majdnem 40 éves háborúskodás zárult le ezzel, és az indiánokat végleg rezervátumokba zárták, melyeket sokáig el sem hagyhattak.

FOTÓ: SOMFAI-KARA DÁVID

FOTÓ: KARÁCSONYI DÁVID

SENDAI – KÉT ÉVVEL A FÖLDRENGÉS ÉS A SZÖKŐÁR UTÁN

1112 Budapest, Budaörsi út 45. Telefon: (1) 231-4040. Fax: (1) 231-4045 Honlap: www.foldrajzitarsasag.hu E-mail: [email protected] Elnök: Dr. Szabó József Alelnökök: Dr. Dusek László, Dr. Kovács Zoltán, Dr. Gábris Gyula, Dr. Schweitzer Ferenc Fõtitkár: Dr. Michalkó Gábor Ügyvivô: Heiling Zsolt Titkár: Erôss Ágnes Könyv- és térképtáros: Pétervári László

Szakosztályok: Biztonságföldrajzi és Geopolitikai Szakosztály Expedíciós Szakosztály Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Szakosztály Hegymászó Szakosztály Oktatás-módszertani Szakosztály Egészségföldrajzi Szakosztály Természetföldrajzi Szakosztály Térképészeti Szakosztály Turizmusföldrajzi Szakosztály

Területi osztályok:

SZERTEFOSZLOTT ROMANTIKA:

KARÁCSONYI DÁVID

ALAPÍTVA: 1872

Hajnal négy óra, felébredek, mert a 13. emeleten lévő szobám hirtelen imbolyogni kezd… a Japán Meteorológiai Szolgálat szerint ez „csak” egy 6,1-es rengés volt – az általam másnap kérdezett emberek fel sem ébredtek rá. A Japánban fekvő Sendai egy olyan szeglete a világnak, ahol hetente megmozdul a föld, a helyiek azonban már rá se hederítenek egy, a Richter-skála szerinti 6-os magnitúdójú mozgásra, ami itthon az ország történetének legnagyobb rengése lenne.

Bakony–Balaton-vidéki Osztály (Veszprém) Békéscsabai Osztály Borsodi Osztály (Miskolc) Debreceni Osztály Dél-dunántúli Osztály (Pécs) Duna-völgyi Osztály (Szekszárd) Eger–Bükk-vidéki Osztály Gyöngyös–Mátra-vidéki Osztály Kisalföldi Osztály (Gyõr) Kiskunsági Osztály (Kecskemét) Közép-dunántúli Osztály (Székesfehérvár) Körös-vidéki Osztály (Békéscsaba) Nyírségi Osztály (Nyíregyháza) Nyugat-magyarországi Osztály (Szombathely) Szegedi Osztály Székelyföldi Osztály (Csíkszereda) Tolna megyei Osztály (Dombovár) Zalai Osztály (Nagykanizsa) Az éggömböt tartó Atlasz a Magyar Földrajzi Társaság védjegyként bejegyzett jelképe

Lapalapító (1929): Dr. Milleker Rezsô

Az új sorozat újraindítói (1999): Dr. Nemerkényi Antal és Farkas Péter

1929—1933, felelôsszerkesztô: Dr. Milleker Rezsô 1934—1944, szerkesztôk: Dr. Baktay Ervin és Dr. Kéz Andor 1999—2005, fôszerkesztô: Dr. Nemerkényi Antal 2005—2006, fôszerkesztô: Dr. Vojnits András 2006—tól fôszerkesztô: Dr. Nagy Balázs

2013. JÚNIUS JÚLIUS RÓZSA SÁNDOR ÉVE SZÜLETETT A BETYÁRKIRÁLY

Recommend Documents